Az intelligencia skálája: az emberiség helye a fejlődés ívén
DOI:
https://doi.org/10.59558/jesz.2026.1.16Schlagworte:
intelligencia skála, emberi önkép, erkölcsi felelősségAbstract
Az emberiség hosszú ideig saját magát tekintette az értelem végső fokának, miközben a tudomány egyre több bizonyítékot tár fel arra, hogy az intelligencia nem kizárólagos emberi tulajdonság. Ez a tanulmány azt a gondolatot járja körül, hogy az értelem nem lépcsőzetes hierarchia, hanem egy folytonos skála, amely az egyszerűbb élőlényektől és idegrendszerektől egészen a mesterséges szuperintelligenciáig terjed. Az tanulmány egyrészt biológiai és neurokognitív nézőpontból közelíti meg az intelligencia növelhetőségét, másrészt a gépi tanulás és a mesterséges rendszerek fejlődését vizsgálja, amelyek új szintjeit teremtik meg az értelemnek. A tanulmány párhuzamot von az ember és az állatok közötti viszony, valamint az ember és a mesterséges intelligencia jövőbeli kapcsolata között is. A kérdés nem csupán az, hogy meddig skálázható az intelligencia, hanem az is, hogy milyen helyet foglal el benne maga az ember.