Norma és tény között: A magyar jogelméleti iskola szellemi öröksége

Absztrakt

Ez a tanulmány a 19. század végétől a 20. század közepéig tartó magyar jogelméleti iskola szellemi örökségét vizsgálja, olyan gondolkodókra összpontosítva, mint Pulszky, Pikler, Somló és Horváth. Megvizsgálja azoknak a kísérleteket, amelyek a jogi normákat a társadalmi tényekkel próbálták összeegyeztetni, az evolúciós elméletektől a neokantiánus filozófiáig terjedő keretek között. Míg Somló a jogi logikán alapuló jog normatív erejét hangsúlyozta, Kelsen az empirikus elemekkel nem rendelkező „tiszta” jogtudományt követett. Ezzel szemben Horváth eljárási megközelítést és szinoptikus módszert javasolt, dinamikus perspektívát kínálva, amely hidat képez a normatív és a ténybeli dimenziók között. Ez a tanulmány rávilágít arra, hogy a magyar hagyomány hogyan járul hozzá a jogértelmezés, a jogállamiság és a jogelmélet szociológiai betekintéssel való integrálásának kortárs vitáihoz.