A kulturális diffúzió modellje az Osztrák–Magyar Monarchiában

Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya című drámájának recepciótörténete

Absztrakt

Herczeg Ferenc első drámája, A dolovai nábob leánya 1893-ban került bemutatásra a budapesti Nemzeti Színház színpadán. A darab befogadástörténete ugyanakkor rendelkezik egy bécsi fejezettel is. Herczeg Emlékezéseiben kifejtette, hogyan alakult át a színműve – részben a saját közreműködésével – a bécsi közönség előtt Bernhard Buchbinder osztrák újságíró és színpadi szerző Die dritte Escadron című darabjává. A plágium vádja az ügyről tájékoztató, csekély mennyiségű forrásban hol burkoltabb, hol nyíltabb formában jelenik meg; ugyanakkor a vizsgált művek között alig fedezhető fel dramaturgiai vagy logikai kapcsolat.

Kutatásom célja a fent ismertetett afféron keresztül kimutatni az Osztrák–Magyar Monarchia két birodalomfele közti kulturális átadás legfontosabb tendenciáit, különös tekintettel a kulturális kódok szabad vagy korlátozott áramlására. Ennek leírására felajánlom a kulturális diffúzió fogalmát és modelljét. A modell felállítása a következő kérdésből indul ki: miért tűnt szűkségszerűnek Herczeg darabjának jelentős mértékű átdolgozása a bécsi közönség számára? A kulturális diffúzió felajánlott modellje a kulturális transzferkutatás elméleti diskurzusába illeszkedik, és az histoire croisée elméletével lép párbeszédbe.