Tények és tévhitek a miskolci lakásárak változásáról (2008-2017)

  • Andrea Bányászné Kristóf

Absztrakt

A hazai lakásár változások napjainkban ismét az érdeklődés homlokterébe kerültek, melynek okai között a nagyvárosi – kiemelkedően a budapesti – lakások árának dinamikus emelkedése mellett a szociálpolitikai intézkedések (CSOK, Babaváró hitel stb.) és nem utolsó sorban az építőipar nemzetgazdasági szerepének média által történő hangsúlyozása is szerepet játszik. A fokozott érdeklődés annak is köszönhető, hogy a magyarországi lakóingatlan állomány összértéke – becslések szerint – a háztartások összvagyonának nagyjából a felét jelenti. Ez a vagyon 30-40 ezermilliárd forintra becsülhető (Békés - Horváth - Sápi 2016). Közismert, hogy a magyar lakosság körében mindig is hangsúlyosabb volt a saját lakás tulajdon a lakásbérlettel szemben. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint a hazai lakások mintegy 92,1%-ban annak tulajdonosa lakott. E tény alapvető fontosságú, szinte minden családot érint a lakásár alakulása, akár pozitív, akár negatív változások következnek be a lakáspiacon. A lakásárak változása szociálpolitikai kérdés is, s e változásokra meghatározó hatást gyakorol a háztartások jövedelmének alakulása és az állami lakáspolitika. Az állami lakáspolitika súlypontjai időről-időre változnak, a használt lakások felújítási kedvezményeitől az új lakások építésének állami támogatásáig. A kutatók közül többen a magyarországi lakástámogatási rendszerek gazdasági hatásait is vizsgálták, s megállapították, hogy a lakásépítések finanszírozásban a vissza nem térítendő támogatásokon felül döntő szerepe volt az „olcsó” lakáshiteleknek is, különösen a svájci frank alapúaknak (Hegedűs 2006, Harnos 2017, Kiss – Vadas 2006, Mádi 2008).

Megjelent
2020-06-24
Folyóiratszám
Rovat
Cikkek