A városi táj negyed évszázados változásai Borsodi-Abaúj-Zemplén megye ipari fellegváraiban - különös tekintettel a városrehabilitációra

  • Levente Halász

Absztrakt

Az írás Miskolc, Ózd és Kazincbarcika esetében a „városi táj” felszínén negyed évszázad alatt végbement főbb városszerkezeti és urbanisztikai változásokat mutatja be, városrehabilitációs beavatkozásokra fókuszálva. Az 1989-es politikai fordulatig hasonló fejlődési pályát követő városok eltérő mértékben szenvedték el a település-hierarchián belüli kivételezett pozícióik (ideiglenes) változását, a gazdasági talajvesztést és a társadalom alapszövetének megbomlását. A kényszerű válságkezelést differenciáló legfőbb tényezőkként a nagyvállalatok átszervezése vagy leállítása, az állami szubvenciók mértéke, valamint a folyósítás időbeli hossza hatottak. Volt település, amelyet sokkterápia-szerűen hagytak magára. Az ottani ipari létesítményeket gyors egymásutánban leépítették, ezáltal „amputálták” a várost, majd megkezdődött az előzetes tapasztalatok híján göröngyös válságkezelési folyamat. Előfordult, hogy a fokozatosság elvét figyelembe véve lépcsőzetesen redukálták a nagyipari termelést, így tartották kordában a munkapiaci krízis negatív hatásait.

Megjelent
2020-06-24
Folyóiratszám
Rovat
Cikkek