Archívum

  • Évf. 24 szám 1 (2025)

    A 2025-ös első, nem tematikus szám tanulmányai széles spektrumot képviselnek. A nyitó írás a szövegek szentségének kérdését vizsgálja történeti, vallástudományi és filológiai szempontból. Egy másik tanulmány Sapphó egyik töredékének performatív kétértelműségét elemzi, feltárva a költői kommunikáció finom rétegeit. Olvashatunk a symposion világáról mint Pindaros és Bacchylidés dicsőítő énekeinek kulturális kontextusáról, valamint a nyugati-sivatagi oázisok térségében található korai hajóábrázolások jelentőségéről. Régészeti rovatunk a legfrissebb kutatások tükrében mutatja be Tutanhamon híres, meteoritvasból készült tőrét. A Textus rovat három, bevezetővel és jegyzetekkel ellátott forrásszöveget kínál: egy óegyiptomi átokreceptet, a Sínai palimp-szeszt hexameteres költeményét, valamint Kerényi Károly és Martin Buber levelezésének magyar fordítását. A Dualis rovat kortárs reflexiót nyújt az ókori művészet mozgásban rejlő egyensúlyáról.

  • Mítosz és dráma
    Évf. 23 szám 3–4 (2024)

    E lapszámunk a 2023 novemberében, Pécsen rendezett műhelykonferencia előadásaihoz kapcsolódik, amely Karsai György 70. születésnapját ünnepelte. A tanulmányok az ókori irodalom és színház sokrétű világát idézik meg: Paris homérosi alakjának komikumát és tragikumát, Pindaros gyászba hajló győzelmi ódáját, a  „mindennapiság diszkrét báját” Aischylos szatírdrámájában, Euripidés hőseinek vallási tapasztalatait, valamint Aristophanés és Plautus közönségének színházi élményét. Más írások a grammatika és az orvostudomány nyelvének ókori összefonódását, a császárkori mimus társadalmi hatását, Thomas Mann görög isteneit vizsgálják, vagy éppen kortárs Antigoné-előadásokat elemeznek. A rovatok további különlegességeket kínálnak: a Szépművészeti Múzeum Mezopotámia-kiállítását „hat szemmel”, beszámolót a nagy sikerű Non Scholae Fesztiválról, valamint egy alapvető monográfia recenzióját az antikvitás magyarországi recepciójáról. A számot rendhagyó, rejtvényes Dualis zárja.

  • Évf. 23 szám 2 (2024)

    A lapszám tanulmányai történeti, vallástörténeti, zene-, művészet- és irodalomtörténeti szempontból közelítik meg az antikvitás világát. Megismerhetjük a Garizim hegyén álló szamaritánus templom politikai jelentőségét, Lákis vaskori gazdaságtörténetét, Cato önreprezentációját a Catilina-összeesküvés idején, valamint a római városok épületbontási tilalmainak hátterét. Szó esik Jacopo Peri barokk Orpheus-pásztorjátékáról, valamint egy különleges egyiptomi kozmetikai kanálról is. A Textus rovat Plautus Poenulusát mutatja be új fordításban és jegyzetekkel, míg a Dualis a szerzőfeliratok antik gyakorlatába enged bepillantást.

  • Zöld ókor
    Évf. 23 szám 1 (2024)

    Az Ókor tematikus számaival mindig arra törekszik, hogy – az ókori civilizációkra vonatkoztatva – középpontba állítsa, újra feltegye vagy átfogalmazza a hazai és a nemzetközi tudományosságot leginkább foglalkoztató kérdésfeltevéseket, és az antik kontextusból kiindulva választ adjon rájuk. Zöld ókor című összeállításunk olvasója izgalmas és összetett tanulmányokat olvashat a mítoszokban, irodalmi művekben megjelenő természetről, az ember és a természeti környezet kapcsolatáról, a művelés alá vont táj és a vadon kettőséről, vagy a velük társított mitikus, esztétika, etikai és kulturális összefüggésekről. Radnóti Sándor nagy ívű művelődéstörténeti kísérletét idézve: „A tájat az ember látja, a táj csak akkor létezik, ha az ember szemléli, létrehozza”, s bár ez a radikális váltás a táj szemléletében a 17. század második felétől datálható, az antikvitásban is vannak ennek kitapintható nyomai. A természetben, a vadon állataiban a mindenkori Másikat, a vadat és ismeretlent érhetjük tetten; ezek a határok azonban elmosódhatnak: emberből könnyen válhat ismét állat, és ahogy az épített tér is átadhatja helyét a szenvtelenül előre törő természetnek, az ember is átalakíthatja a tájat – hegyeket hordhat el, folyóknak szabhat új irányt.