A szülőség fenomenológiai tapasztalata. Decentrálódás, újraalapítás, társszerzőség

Absztrakt

Háttér és célkitűzések: Egy gyermek születése mind a szülők, mind egy család egésze szempontjából normatív krízis, amelynek gyakorlati tapasztalatát, identitásra gyakorolt hatását egyre több fenomenológiai pszichológiai kvalitatív kutatás igyekszik feltárni. Az elmúlt évtizedekben továbbá jellemzően a feminista diskurzusban és a gondoskodásetikákban jelent meg a kérdés. Ugyanakkor kevés számú klasszikus és kortárs fenomenológiai szöveg foglalkozik a szülőség kortárs tapasztalatának fenomenológiai leírásával. A tanulmány ennek a hiátusnak a betöltésére vállalkozik, a fenomenológiai tradícióhoz visszanyúlva, Edmund Husserl és Emmanuel Lévinas nyomán annak jár utána, melyek lehetnek a szülői öntapasztalat konstituens elemei – hogyan jelenik meg a felelősség, az áldozathozatal a szülőként tapasztaló tudat számára, illetve a szabadság tapasztalata és jelentése hogyan változik meg szülőként. Olyan kérdésekre keresem a választ, mint hogy hogyan függ össze trauma és felelősség, nosztalgia és szabadság, illetve mit jelenthet a gyermekünkkel való társszerzőség? A vizsgálódás akaratlanul elvezet a Lévinasnál megjelenő Másik és a harmadik koncepciójának – fenomenológiai – kritikájához is.