Teremtő párbeszéd. A segítő beszélgetés mint kreatív együttalkotás

Absztrakt

Háttér és célkitűzések: A tanulmány a segítő beszélgetést fenomenológiai és hermeneutikai keretben tárgyalja, és mint a közös kreativitás és alkotás folyamatát elemzi. Ehhez elsőként röviden körvonalazom az egyik legnagyobb hatású fenomenológus, a francia Maurice Merleau-Ponty tapasztalatelméletét, amelyben a kiazmus, a hús és a vad értelem fogalmai mentén kísérelt meg számot adni a tapasztalat sajátos képlékenységéről, illetve a beszéd, a kifejezés teremtő jellegéről. Ezt követően a magyar filozófus, Tengelyi László által elemzett fenomenológiai tudattalan koncepcióját vázolom fel. Ez a szféra a tudatot magát is meglepő, tudatidegen értelmek szülőhelye, amely nyers értelmeket tudatosan, a nyelv segítségével igyekszünk kifejezni, magunk számára is megragadhatóvá tenni, lehorgonyozni. A nyelv dialógusban és megértésben betöltött szerepe Merleau-Ponty fenomenológiájában és a német filozófus, Hans-Georg Gadamer hermeneutikájában is központi tétel, aki amellett érvel, hogy egy beszélgetésben szükségszerűen egy közös nyelvet teremtünk, amely a beszélgetők számára olyan közösséget hoz létre, amiből kilépve már nem lesznek többé ugyanazok. Végül a fenti szerzők teoretikus koordinátarendszerében a segítő beszélgetés egy lehetséges fenomenológiai és hermeneutikai leírását vázolom fel, középpontba állítva a pszichológus és a kliens között folytatott dialógus kreatív jellegét, nyelv- és világteremtő potenciálját.