Pedagógusok és diákok iskolapszichológus iránti attitűdje és az iskolapszichológusi hálózat fejlesztésének kérdései

Absztrakt

Háttér és célkitűzések: Vizsgálatunkban feltáró jelleggel felmértük a pedagógusok által tapasztalt iskolai kihívásokat és a diákok által észlelt nehézségeket, másrészről a pedagógusok, pedagógushallgatók és diákok iskolapszichológusi tevékenység iránti attitűdjét. Az iskolapszichológia és az iskolapszichológus iránti viszonyulásukat az iskolapszichológusokkal kapcsolatban szerzett tapasztalataikkal vetettük össze. A kutatásunk célja egyrészt annak feltárása volt, hogy a pedagógusok és pedagógusjelöltek által észlelt nehézségek magyarázatul szolgálnak-e az iskolapszichológus feladataival kapcsolatos elvárásokra, másrészt annak bizonyítása, hogy az iskolapszichológusokkal való közvetlen tapasztalatok javítják az irántuk való attitűdöt. Végezetül a kutatási eredmények, az iskolapszichológia jelenlegi helyzete és a szakmai elvárások között feszülő ellentétek alapján javaslatokat fogalmazunk meg a szakma fejlesztésének szükséges irányaival kapcsolatosan.
Módszer: Kutatásunk pedagógusok országos reprezentatív mintájára (1381 fő), pedagógusjelöltek kényelmi mintájára (316 fő) és diákok életkor, iskolatípus és település szerint rétegzett mintájára (1444 fő) épül.
Eredmények: Mind a pedagógusok, mind a diákok jelentős arányban számolnak be a diákok körében észlelt tanulási és magatartási problémákról. A pedagógusjelölteknél a problémák súlypontja a diákok motiválásának nehézségére helyeződik. Mindhárom csoport iskolapszichológiai tevékenység iránti attitűdje alapvetően elfogadó. Ugyanakkor mindhárom csoport mintegy felének iskolájában eddig nem volt iskolapszichológus. A pedagógusok 42,7%-ának, a diákság esetén viszont csupán 23,6%-nak volt személyes kapcsolata, akárcsak egy-két alkalommal, iskolapszichológussal. Személyes kapcsolat hiányában az attitűd kevésbé pozitív. A feladatkörrel kapcsolatban mind a pedagógusok, mind a pedagógushallgatók az iskolapszichológus szükségességét általában, illetve a diákok problémáival való foglalkozást emelik ki első sorban. A nevelési kérdésekben nyitottak a közvetlen együttműködésre is, azonban a tanítással kapcsolatos támogatásra a pályán levők kevésbé nyitottak. A diákok a problémákkal való foglalkozást szintén fontosnak tartják, és ebben a környezetük támogatja is őket. Ugyanakkor kevéssé preferálnák, ha a pszichológus a pedagógusoknak vagy a szülőknek nyújtana segítséget a diákok problémáival kapcsolatban.
Következtetések: Eredményeink alapján gyakorlati tanulságokat is megfogalmazunk. Az adatok tükrében az iskolapszichológusi hálózat jelentős fejlesztésére lenne szükség, amelyre fogadókészség is van mind a pedagógusok, mind a diákok részéről.