Folia Archaeologica

A Nagyharsány-Kopáralja késő római kori villakomplexum (20398) fürdőépületében végzett közösségi régészeti önkéntes munka

2024-05-08T11:06:36+00:00

Nagyharsány-Kopáralja (ID 20398) késő római kori villakomplexum területén, 2022 júliusában végzett közösségi régészeti kutatások (MNM, NRI, Közösségi Régészeti Osztály) jelentős eredményekkel zárultak, mely egyben a fürdőépület vegetációtól való részleges megtisztítását is célozta. A tevékenység jó példát szolgáltat a közösségi régészeti önkéntes munka sokrétűségére és jövőbeni bővíthető voltára.

Ásatások Bábolna-Kajándi út Árpád-kori lelőhelyen

2024-05-08T11:19:12+00:00

A Bábolna, Kajándi út lelőhelyen (ID 99011) feltárt Árpád-kori teleprészlet objektumainak és azok leletanyagának elemzése mellett kiemelten fontosnak tartottuk a lelőhely feltárásának körülményeit ismertetni. A teleprészletet, így az objektumokat önkéntesek segítségével tártuk fel, emellett az MNM NRI Közösségi Régészeti Osztályának munkatársaiként segítettük azt a helyi igényt, ami az itt feltárt egyik ház kemencéjének kiemelését és helyben történő bemutatására tett kísérletet. Ugyanakkor a tanulmány egy olyan csattípus bemutatását célozta meg, melynek a hazai és a nemzetközi szakirodalomban írásunkat megelőzően „kettős élete” volt.

Az Árpád-kori ötvösség emlékei Homokbödöge határából

2024-05-08T12:25:52+00:00

Tanulmányunkban a Veszprém vármegyei Homokbödöge határában, az egykori Bödöge (később Egyházasbödöge, ID 8086) falu területén végzett műszeres lelőhelyvizsgálat és leletgyűjtés során előkerült bronztárgyakat – egy pecsétnyomót és két préselőmintát – ismertetünk.

Archaeology beneath the City / Régészet a város alatt

2024-05-08T12:56:18+00:00

A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma Sárospatakon a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében egy új látogatóközpontot és látványtárat szándékozott megvalósítani. A Szent Erzsébet utcában az új látványtár építése közel 1300 m2-es területet érintett, melyen 2019 óta több ütemben folytak régészeti feltárások. Ezek során az őskortól kezdve egészen az kora újkorig, számos régészeti korszak emlékanyaga kerültelő. A tanulmány ezeknek a feltárásoknak az előzetes eredményeit mutatja be.

Az acsai Prónay-kastély restaurátori kutatása

2024-05-08T13:09:10+00:00

Az acsai Prónay-kastély belső tereiben a szobrászati díszítmények a 18–19. századi falfestményekkel együtt nagy felületen maradtak meg egyedülállóan gazdag kifestésű tereket adva. A beszámoló a műemléképület 2001-ben és 2022-ben megvalósult restaurátori kutatásának eredményeit mutatja be.

H. Kolba Judit (Hajtó Aurélné) (1937–2020)

2024-05-09T13:59:33+00:00

Patay Pál (1914–2020)

2024-05-10T09:23:54+00:00

Fodor István (1943–2021)

2024-05-10T09:30:56+00:00

Bíró Sey Katalin (1934–2022)

2024-05-10T09:37:53+00:00

Rezi Kató Gábor (1963–2022)

2024-05-10T09:44:41+00:00

Sz. Burger Alice (1925–2022)

2024-05-10T09:51:14+00:00

Régészet újratöltve

2024-05-03T12:24:15+00:00

Boruzs Katalin: Visegrád kora és középső császárkori emlékei

2024-05-10T11:23:42+00:00

Vörös Gabriella: Szarmaták két folyó között. A kiskunhalasi Thorma János Múzeum római és római kori szarmata gyűjteménye (1–5. század)

2024-05-10T12:28:52+00:00

Wolf Mária: Hejőkeresztúr-Vizekköze. A tatárjárás régészeti emlékei 1.

2024-05-10T12:35:00+00:00

K. Németh András – Máté Gábor: Horhosok, puszták, búvólikak. Tájtörténeti tanulmányok a 16–18. századi Dél-Dunántúlról

2024-05-10T12:50:26+00:00

Kotán Richárd – Tóth Csaba: II. Rákóczi Ferenc pénzeinek katalógusa

2024-05-10T13:15:22+00:00

A régészet jövőképe a Magyar Nemzeti Múzeumban: a Nemzeti Régészeti Intézet

2024-05-10T13:26:34+00:00

A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete (NRI) a teljes régészeti folyamatot átfogóan képes kezelni: a terepi és szolgáltatási feladatokat (lelőhely-felderítés és -diagnosztika, feltárás, ásatás), a feldolgozási és tudományos tevékenységeket, valamint az eredmények közreadását. A jogszabályok által előírt feltárási feladatok mellett az NRI középtávú kutatási terve négy pilléren nyugszik, s mintegy másfél tucat kutatási programtervet tartalmaz. Kiemelt feladat a régészeti tevékenység céljainak, módszertanának és eredményeinek megismertetése nagyközönséggel. Ennek legfontosabb eszközei pedig az egy- vagytöbbnyelvű folyóiratok, tudományos és ismeretterjesztő kiadványok hagyományokra épülő, de folyamatosan megújuló kínálata, valamint a kommunikáció új lehetőségeket kínáló felületei, mint a social media.

Nemzeti Régészeti Topográfiai Program (NRT)

2024-05-13T08:45:32+00:00

Az MNM NRI régészeti topográfiai programot indított, amelynek célja a Kárpát-medence magyarok által lakott területei régészeti örökségének teljes körű felmérése a különböző módszerekkel gyűjtött adatok komplex feldolgozásával. A terepi kutatásokat az előzetesen rendelkezésünkre álló archív adatok, térképészeti források összegyűjtése előzi meg. A program alapvető módszere a terepbejárás, amelynek során valamennyi terület sávos, szisztematikus bejárása a cél. Emellett fontos információforrást jelentenek a fémkereső műszerrel végzett leletfelderítés, a légi felvételezés és a régészeti geofizikai mérési módszerek. A feldolgozási folyamat
során a cél a gyűjtött információk egységes rendszerbe történő integrálásán keresztül a régészeti lelőhelyek lehatárolása, lehetőség szerint a lelőhelyek belső struktúrájának felderítése, a lelőhelyen kívüli leletanyag és jelenségek értelmezése. Az eddig eltelt időszakban összesen hét régióban kezdtük meg a kutatásokat, ezek közül három régióban végeztünk komplex kutatásokat.

Beszámoló a Műszeres Felderítési Osztály 2022. évi tevékenységéről

2024-05-13T09:01:02+00:00

A tanulmány rövid áttekintést nyújt a Nemzeti Régészeti Intézet Régészeti Lelőhely-diagnosztikai Osztályának 2022. évi tevékenységéről. A 2014-ben alapított osztályon régészek, geológusok és geofizikusok dolgoznak együtt a HNM NRI régészeti geofizikai projektjein. Legtöbb feladatunk kulturális örökségvédelemhez kapcsolódik; javát – nagy volumenű építkezésekhez kapcsolódóan – régészeti jelenségek magnetométeres felderítése jelenti. 2022-ben 55 ilyen projekten dolgoztunk; a kutatott terület összfelülete eléri a 17 millió m2-t. Az Intézet projektjei mellett aktív tudományos tevékenységet is folytatunk. Saját, az osztályon belüli kutatási programjainkkal együtt 2022-ben összesen hat kutatási projektben vettünk részt; munkánk ezek jó részében
elsősorban épített örökségi elemek georadaros felderítését jelentette. 2022-ben összesen 25 ilyen lelőhely felmérését végeztük el, köztük a tomajmonostorai középkori bencés apátság épületéét is.

A Magyar Nemzeti Múzeum 2022. évi régészeti kiadványai

2024-05-13T09:22:28+00:00

2021-től teljesen megújult a Magyar Nemzeti Múzeum kiadói tevékenysége, ez a könyvszemle a régészeti kiadványokat érintő változásokat veszi sorra. Az új kiadványok egy része valójában régi, hiszen megújult formában a régészeti publikációk intézményi hagyományait folytatja, ilyen az újraindított Archaeologia Hungarica-sorozat vagy a Régész Napló. A megújulás részeként a tudományos kiadványok, katalógusok mellett a szélesebb közönséghez szóló új kötetek, sorozatok is születtek, mint az egy-egy régészeti korszakot bemutató HistorIQ vagy a közösségi régészeti programokról beszámoló KÖR.

A Nemzeti Régészeti Intézet középtávú régészeti tudományos kutatási terve

2024-05-13T09:30:21+00:00

A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete 2022-ben meghatározta tudományos tevékenységeinek fókuszait, kidolgozta és előkészítette középtávú programját a következő tízéves időtartamra.

Rövidítésjegyzék

2024-05-13T10:02:00+00:00

A High-Resolution Study of Bronze Age Fish Remains from Százhalombatta-Földvár, Hungary / Százhalombatta-Földvár bronzkori halmaradványainak nagy felbontású vizsgálata

2024-05-03T12:38:32+00:00

A Kárpát-medence őskori halászatára vonatkozó régészeti állattani adatok hiányát gyakran a nem megfelelő gyűjtési módszerekkel magyarázzák. A halcsontok törékenységük és kis méretük miatt észrevétlenek maradhatnak a kézi gyűjtés során, az így létrehozott leletegyüttesek aránytalanul jobban képviselik a nagy állatfajokat. Cikkünk a Duna jobb partján fekvő Százhalombatta-Földvár bronzkori tell lelőhelyéről egy évtizeden keresztül vett talajmintákban talált állatmaradványok elemzésén alapul. A 20 × 20 m-es feltárási területen véletlenszerűen kiválasztott oszlopokban vett 10 l-es minták flotálása után maradt nehéz frakció állattani leleteit vizsgáltuk. Tanulmányunk alapfeltétele a mintavételi módszer következetes kidolgozása volt. Oszlopmintákat vizsgáltunk, amelyek egymás fölötti, in situ állapotokat rögzítenek. A halcsontleletek mennyiségének összehasonlítása a feltárt felület ezen részei között elengedhetetlenné vált annak megértéséhez, hogyan és miként járulnak a leletgyűjtés módszerei az őskori halászat jobb megértéséhez. Elemzésünk eredményei szerint a finom feltárás rendszertanilag nehezebben
meghatározható, de mennyiségileg jobban értékelhető adatokkal szolgál. Emiatt kevésbé a korabeli halfauna értékelésére alkalmas, mint inkább a halfeldolgozás és -fogyasztás térbeli szabályszerűségeinek hiteles rekonstrukciójára. A nehéz frakcióban azonosítható halmaradványok jól tükrözik a teljes állattani anyagban korábban talált halmaradványok alapján körvonalazott képet. A halak étkezési szerepe csekély volt, az alkalomszerű halászat a tavaszi és nyári hónapokban lehetett a legintenzívebb. Ez egybeeshetett a halak kültéri fogyasztásával, amit a nehéz frakcióból kinyert halcsontok térbeli eloszlása is megerősít a lelőhelyen.

Öntőformák az urnamezős kultúra korából a nyugat-magyarországi Sármellékről

2024-05-06T08:51:44+00:00

Jelen munka elsődleges célja a Sármellék határában előkerült négy öntőforma anyagának részletes petrográfiai vizsgálata, valamint leírása volt. Előzetes eredményeink alapján a lelőhely közelében előforduló Újfalui Formáció Tihanyi Tagozatát tartjuk a legvalószínűbb nyersanyagforrásuknak (9. kép 6/1). A bemutatott eszköz- (szárnyas balta, tokos balta, kalapács) és ékszer- (csüngő, karperec) öntőformák a feldolgozás jelenlegi fázisában az urnamezős kultúra első felére (Ha A1–B1) datálhatók. A korábban megvizsgált egyetlen ilyen öntőforma, a góri Kápolnadomb (Vas vármegye) oxhide öntecse (Ha B2) a Fejér vármegyei Sárszentmiklósról származó riolit. Nem igazán meglepő azonban a homokkövek népszerűsége, hiszen a korabeli közép-európai ismert nyersanyagúak negyede ebből készült. Az öntőformák – 2022 őszén újabb 2 db került elő – mennyisége alapján egy mikroregionális bronzkovácsközpontot feltételezhetünk. A topográfiai helyzet azt jelentheti, hogy az itteni bronzműveseknek némi szerepük lehetett a szomszédos Esztergályhorváti és Vörs urnamezős kori közösségeinek ellátásában. A most ismertetettekhez legközelebb Balatonmagyaród-Hídvégpuszta, Gelsesziget-Újudvari-Határ-dűlő, Keszthely határa, Várvölgy-Nagyláz-hegy és Zalaszentiván-Kisfaludi-hegy településein talált eddig akutatás halomsíros és urnamezős kori öntőformákat

Traces of a Late Iron Age Settlement at Szeged-Kiskundorozsma-Tóth János dombja I. / Késő vaskori településnyomok Szeged-Kiskundorozsma-Tóth János dombja I. határában

2024-05-06T10:25:08+00:00

Szeged-Kiskundorozsma-Tóth János dombja I. többkorszakos lelőhelye a Maty-ér egyik hajdani ága mellett, Kiskundorozsmától 2,5 km-re északnyugatra található. A területen 2003–2004-ben, az M5-ös és M43-as autópályaépítkezésekhez kötődő régészeti feltárások alkalmával bronzkori, szarmata és késő középkori – kora újkori jelenségek mellett egy késő vaskori megtelepedés nyomai is előkerültek. A LT (B2)–C időszakra keltezhető hét félig földbe mélyített épület és a hozzájuk tartozó gödrök elszórtan, három jól elkülöníthető csoportban, észak–déli irányban szóródtak. Jelen tanulmány célja a lelőhely késő vaskori leletanyagának közreadása, értelmezése.

Settlement Remains in the Territory of Visegrád-Kőbánya Dated to the First and Second Centuries AD / A Kr. u. 1. és 2. századra datált településmaradványok Visegrád-Kőbánya területén

2024-05-07T08:26:54+00:00

Az M5 és az M43 autópálya építéséhez kapcsolódóan 2003–2004-ben feltárásokat végeztek a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészei Mészáros Patrícia, Paluch Tibor és Szalontai Csaba vezetésével Szeged-Kiskundorozsma-Tóth János dombja I. lelőhelyén (26/66; M5 Nr. 60 = M43/2; ID 34668), melynek során egy késő vaskori település nyomai is előkerültek. A hét, félig földbe mélyesztett épületből és gödreikből álló megtelepedés a Maty-ér ága mellett található, a környezetéből kiemelkedő kisebb magaslaton. A vízfolyás mentén, egymástól 1-2 km távolságra további késő vaskori települések sorakoznak. A Maty-ér meghatározó szerepet játszott az itt élő közösségek életében, hiszen élővilága fontos élelemforrásként, különböző ágai pedig kommunikációs és védelmi vonalként is funkcionáltak.
A három jól elkülöníthető épületcsoportba rendeződő, falusias jellegű települést az LT (B2)–C időszakban használhatta az itt élő közösség. Mindössze a 437. objektumban volt megfigyelhető padlómegújítás, ami a terület hosszabb használati idejére utalna. Az edények megoszlása kapcsán szintén külön figyelmet érdemel a fenti objektum, ahonnan a lelőhelyen talált grafitos szitulák közel fele került elő hat darab kisméretű grafit társaságában. A grafit jelenléte alátámasztja azt a felvetést, miszerint nem az edényekkel, hanem magával a nyersanyaggal kereskedtek a korszakban. Az OBJ. 393 jelzésű épületből egy sütőkemence maradványai mellett egy in situ feltárt, besimított hálómintával és felfényezett sávokkal díszített doliumot dokumentáltak (13. kép b). Az edénytípust elsősorban a késő La Tène-kor hagyatékénak gondolta a kutatás, de ma már korábbi megjelenésükkel is számolunk. A lelőhelyen feltárt edényt egy korai példánynak kell tekintenünk.
A kézzel formált és korongon készült edények kivitelezése és aránya jól illeszkedik az alföldi lelőhelyeken megfigyelt tendenciákba. A kerámia leletanyag magán hordozza mind a Vekerzug-, mind pedig a La Tène-kultúra formai hagyatékának jegyeit, ennek alapján egy békés kelta−szkíta együttélés vázolható fel.

Roman Iron Folding Chairs in the Archaeological Collection of the Hungarian National Museum on Which Nothing has Been Published / Közöletlen római kori összecsukható vasszékek a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárában

2024-05-07T09:02:21+00:00

A tanulmány azoknak az összecsukható vasszékeknek az összefoglaló értékelésére vállalkozik, amelyek a romanitas külsőségeit elsajátító tartományi őslakos elit császárkori temetkezéseiből kerültek elő. A témával foglalkozó kutatók többsége ezeknek a székeknek korábban „rangjelző” szerepet tulajdonított feltételezve, hogy az ilyen székekkel temetkezők municipális tisztségviselők vagy katonatisztek voltak. A szerző 2013-ban megjelent tanulmányában e vélemény ellen érvelve az összecsukhatószék-mellékleteket inkább a sírokba helyezett fürdő/tisztálkodó készletek részének tartotta. Érvelése különböző fürdőzéssel, tisztálkodással kapcsolatos ábrázolásokra és a Római Birodalom európai tartományaiban előkerült, őslakos elithez köthető gazdag sírokra épült. Ez utóbbiaknak majd mindegyikében ott találhatók a fürdőben, illetve az ahhoz szorosan hozzátartozó sportoláshoz és/vagy a napi tisztálkodásra használt eszközök. A szerző célja, hogy tíz évvel a császárkori őslakos elittemetkezések vasszék-mellékleteivel foglalkozó cikkének megjelenése után ismét áttekintést adjon a téma kutatásának aktuális állásáról és problémáiról. Ebbe a vizsgálatba nemcsak az elmúlt évtizedben szepulchrális kontextusban talált székeket és ezek régészeti kontextusát vonja be (4−10.), hanem a Magyar Nemzeti Múzeum (továbbiakban MNM) gyűjteményében található, még közöletlen három összecsukható vasszéket is. Másik célja, hogy rövid áttekintést adjon a nők által szépítkezés és/vagy tisztálkodás során használt különböző széktípusokról (főleg támlásszékek és összecsukható székek), amelyeket részben ábrázolásokról, részben sír- vagy kincsleletekből ismerünk.

A sarkadi vár késő középkori lovas kályhacsempéje

2024-05-07T10:22:25+00:00

A mindeddig kevéssé kutatott középkori sarkadi vár területéről – többek között – két igen érdekes tárgy, egy-egy 16. századi kályhacsempe-töredék is előkerült. Az egyik még 1900-ban jutott a Magyar Nemzeti Múzeum, a másik pedig 1974-ben a Békés megyei Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményébe. A két töredék motívumai kiegészítik egymást: az egyiken a lovas, a másikon a ló alakja maradt meg, a különböző időben különböző múzeumokba jutó darabok alapján pedig csaknem teljesen megrajzolható a kályhacsempe formája, díszítése és ábrázolása. A tárgyak külön érdekessége, hogy nemcsak a sarkadi vár területéhez, hanem ugyanahhoz a késő középkorban a várban használt kályhához köthetők. A tüzetes vizsgálat nyomán a kerámiadarabok így együtt elevenítik fel az egykori mezőváros csaknem elfelejtett erősségének történetét, és segítenek elképzelni a várbeli mindennapok életének művészi megjelenését.