Gyógypedagógiai Szemle

Egy ritka eset: epidermolysis bullosa diagnózisú gyermek mozgásnevelése

Eszter Zsófia Juhász — 2024-03-15

Háttér és célok: Az epidermolysis bullosa (EB) egy genetikai eredetű ritka betegség, ami a bőr és a nyálkahártyák extrém mértékű sérülékenységével jár. Az EB a mozgatószervrendszert nem érinti közvetlenül, de a hegesedés következtében mozgáskorlátozottságot okoz. Jelenleg kevés szakmai útmutatás található az érintettek szomatopedagógiai ellátására vonatkozóan, ezért tanulmányunkkal szeretnénk a szakirodalom, valamint a saját tapasztalataink összegzésével támogatási, illetve adaptációs lehetőségeket ajánlani iskolai és otthoni környezetben.

Módszer: A gyermek iskolai tevékenységeinek megismerése céljából pedagógiai szempontú megfigyelést végeztünk. A mozgásállapot feltérképezéséhez a szomatopedagógiai funkcionális állapotfelmérés vizsgálatait használtuk. Elvégeztünk egy adaptált sztereognózis- vizsgálatot, valamint a felsővégtagi funkciók és egyéb meghatározott tevékenységek saját megítélésen alapuló felmérését az ABILHAND- Kids és a COSA kérdőívekkel.

Eredmények: Az ízületi mozgásterjedelem testszerte csökkent, több ízületben is flexiós kontraktúra alakult ki. A manipulációt nagy mértékben akadályozza a pszeudoszindaktília, azonban a sztereognózis-vizsgálatban a tárgyak felismerését ez nem gátolta. Sajátos kétkezes technikával ír, önállóan étkezik, emellett az önellátási és mindennapos tevékenységek terén nagymértékű személyi segítséget igényel.

Diszkusszió és következtetések: Az esettanulmány elkészítésénél fontos szempont volt a participatív szemlélet megvalósítása. Az adaptációs lehetőségek segítik az iskolai és az önellátási funkciók biztonságos kivitelezését. A betegség prognózisa egyénenként eltérő, így a támogatást személyközpontúan szükséges kialakítani, az aktuális mozgásállapothoz és egyéni igényeihez illesztve, az érintett személlyel és a környezetével szoros együttműködésben.

Kulcsszavak: epidermolysis bullosa, ritka betegség, pszeudoszindaktília, szomatopedagógia, esettanulmány, mozgásnevelés

A figyelmetlen „fiatal franciától” a mai ADHD-ig – a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar története

Zsófia Szigethi — 2024-03-15

Bár az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder – figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) az utóbbi évtizedekben vált széles körben ismertté, jó, ha tudjuk, hogy ez az idegrendszeri fejlődési zavar nem csak a 20. században jelent meg. Jelen tanulmányban áttekintem az ADHD történetét, a változó elnevezéseket és definíciókat.

A történeti érdekességen túl célom rávilágítani, hogy a szindróma nem újkeletű, csak a változó világ állítja új és új kihívások elé az érintett személyeket. Bár az ADHD-s emberek hasonló viselkedést tanúsítottak az elmúlt évszázadok során, az azonosításukra használt diagnosztikai címkék  nagyrészt a kulturális, orvosi és tudományos változások és felfedezések következtében  sokat módosultak (Mayes & Rafalovich, 2007), és változnak a mai napig is. Ami állandó, hogy az első leírástól napjainkig biológiai eredetűnek gondolták ezt az állapotot.

A kezdeti, elszórtan megjelenő esettanulmányok után a 20. század elején írták le a tünetegyüttest, akkor még „morális kontroll zavarként”. Ez a fogalom a „minimális agyi károsodáson/diszfunkción” keresztül, a DSM-2 pszichodinamikusan orientált hiperkinetikus reakció fogalmán át jutott el a biológiai pszichiátriához közelítő ADD, majd napjaink ADHD meghatározásáig.

Kulcsszavak: ADHD, történet, DSM, BNO

Eduardo L. Bunge, Javier Mandil, Andrés J. Consoli és Martín Gomar: Kognitív viselkedésterápia szorongó és depressziós gyermekeknek és serdülőknek. Eszköztár klinikusoknak

Monika Janoch — 2024-03-15

Zsidó N. András, Lábadi Beatrix (szerk.): Figyelem a gyakorlatban

Anna Németh — 2024-03-15

Körmendi Attila: Behálózott gyermekeink: Okoseszköz-használat gyermek- és serdülőkorban

Ferenc Sot — 2024-03-15

Látássérült nők iskolai életútja

Nikolett Rékasi — 2024-03-15

Háttér és célok: Fontos feltárni azt az időszakot, ami bemutatja a látássérült tanulók oktatását az elmúlt évtizedekben. Azzal is foglalkozni kell, hogy a nőket érő kettős elnyomás miként jelentkezik már gyermekkorban az oktatás keretei között. Öt, 32-45 év közötti látássérült nő iskolai életútját mutatjuk be és elemezzük. A narratív életútinterjúikból azokat a részeket emeljük ki, amik a közoktatáshoz kötődnek. Célunk hogy bemutassuk a látássérült tanulók speciális és integrált oktatását az 1980-as, 1990-es években, , valamint, hogy képet adjunk az ezek befolyásoló, a közoktatási törvényben zajló változásokról.

Módszer: Kutatásunkban a narratív interjú és a Grounded Theory módszereket vegyítettük. A két módszer kombinálása ritka, de látunk rá példákat (Charmaz, 1999). Az elemzéshez a MAXQDA 2022 szoftvert használtuk. Két kérdésre kerestük a választ: 1. Milyen nehézségek azonosíthatók a látássérült nők élettörténeteiben iskolai életútjuk során? 2. Milyen erőforrások álltak rendelkezésükre ahhoz, hogy az iskolai életút során tapasztalt nehézségekkel megküzdjenek?

Eredmények: Vizsgálatunkból kiderül, hogy a család támogató vagy hátráltató tényező lehet. Erőforrásként említhető a megfelelő gyógypedagógiai segítség és az erős baráti kapcsolatok megléte. Ugyanakkor a tanárok elutasító magatartása, a gyógypedagógiai támogatás hiánya, a beilleszkedési nehézségek, a kirekesztés nehézséget jelentettek az oktatásban.

Következtetések: Kutatásunk eredményei alátámasztják a jelen korban folyó integrációs folyamatokat. Az azonosított erőforrások és nehézségek egymástól elválaszthatatlanok.

Kulcsszavak: látássérült nők, iskolai életút, integrált oktatás, látássérülés

Hogyan tovább? Az inkluzív iskolafejlesztés további lépései Migori megyében, Tagache, Senya, Kumoni, Tiani és Kanga települések iskoláiban

Andrea Perlusz — 2024-03-15