Alkotmánybíráskodás a mérlegen (III. rész)
Absztrakt
"A bíróság más stratégiát követett. Nem speciális indokot keresett a halálbüntetés kizárására, hanem az élet szándékos kioltását általában kívánta alkotmányos tilalom alá helyezni."
"A bíróság általános gyakorlatának az felelt volna meg, ha a bírák nem mulasztják el a magzat státusának problémájára alkalmazni az elveket, melyeket a halálbüntetés tárgyalása során már felállítottak."
"Felszínes és hibás képet alkotnánk a történtekrôl, ha az 1995-ös döntéseket a kormánnyal szembeni ellenszenvvel próbálnánk magyarázni. A politikai vitát kavaró határozatok korábban mindig megosztották a bírákat. Most azonban a testület gyakorlatilag teljes egységben lépett föl."
"Innen már csak egy lépés volt kimondani, hogy a jogbiztonság elve akkor is korlátozza az államot egyoldalú ígéretének visszavonása során, ha az nem kapcsolódik közvetlenül magánfelek között keletkező szerződésekhez, s ha ily módon a stabilitás iránti igényt nem a szerződéses kötelezettségvállalás alapozza meg."
"A testületnek lehetôséget kell kapnia arra, hogy állást foglaljon a szociális juttatások esetleges megvonásáról, miközben nem szabad olyan döntésekbe sodródnia, melyek – miként az 1995. évi stabilizációs törvény jó részét megsemmisítő határozatok – a költségvetés felülbírálását feltételezik."