Elpis Filozófiatudományi Folyóirat

Az újrafelfedezett álom – Freud, Binswanger és Heidegger álomkoncepciója

Csaba Szummer — Thu, 02 Jan 2025 00:00:00 +0000

A romantikát követően a 19. századi gondolkodás az álmot a valóság tagadásaként fogja fel. Freud, majd Binswanger, más-más módon, de elsődleges szerepet tulajdonít az álomnak az éber gondolkodással szemben. Freud szerint az álom hallucinatorikus vágyteljesítés, míg Binswanger felfogásában az egzisztencia ábrázolása. Binswangert saját álomelmélete megfogalmazása során jelentősen inspirálja a Lét és idő. Heidegger azonban a Lét és időben a Dasein éber létmódjait írja le, sőt az álom a késői Heideggert sem foglalkoztatja. Az Andenken-szövegekben az álomra és az árnyékra való utalások nem mint az álom, hanem éppen hogy mint a Dasein éber létmódjának a metaforái jelennek meg.

A verifikációs elvtől az emotív etikáig

Attila Hangai — Thu, 02 Jan 2025 00:00:00 +0000

Az utópia mint program?

Attila Palkó — Thu, 02 Jan 2025 00:00:00 +0000

Bevezetés a politikum fenomenológiájához

Bence Péter Marosán — Thu, 02 Jan 2025 00:00:00 +0000

2023. május 30. és június 1. között 29 előadóval tartotta meg a Magyar Fenomenológiai Egyesület és az ELTE BTK Filozófia Intézet éves, tematikus konferenciáját, melyet „A politikum fenomenológiája” címmel a politika fenomenológiai megközelítéseinek szentelt. A konferenciának olyan kiemelt előadója is volt, mint a Penn State University professzora, a Leuveni Husserl Archívum egykori igazgatója, Nicolas de Warren, aki Sartre-ról tartott egy rendkívül izgalmas előadást („Anarchism Against Authoritarianism: On the Many Senses of the Political in Sartre”). A konferencia során az előadók azt járták körbe, hogy a fenomenológia számára irányadó első személyű perspektíva, valamint az egyes szám első személyű szubjektív tapasztalat felől közelítve hogyan adhatunk számot a politikum, a tágabb közösség politikai berendezkedésének kérdés- és jelenségköréről. Voltak, akik az egyes szám első személy, illetve a többes szám első személy perspektíva közti átjárhatóság nehézségeit hangsúlyozták (Olay Csaba: „Politika és fenomenológia – megfontolások Hannah Arendt nyomán”), de voltak, akik a hagyományosabb, husserli alapvetésű megközelítés szellemében kevésbé látták problematikusnak a feladatot, hogy fenomenológiailag legitim módon eljussanak az egyes szám első személyű megközelítéstől a többes szám első személyű (vagy harmadik személyű: „ők”) perspektíva horizontjáig (pl. Toronyai Gábor: „A politikum és az állam fogalmának értelmezhetősége Husserlnél”). Ezen túl a – szerencsére mindig jelentős számú és végig intenzív érdeklődést mutató, a vitákban aktívan közreműködő – hallgatóság a legkülönbözőbb témákkal és szemléletmódokkal találkozhatott. A konferencia központi témáját az előadók a témák és problémák lenyűgöző változatosságát mozgósítva járták körül.
Lapunk a múltban már többször is befogadta a Magyar Fenomenológiai Egyesület és az ELTE BTK Filozófia Intézet tematikus konferenciájának anyagát, és ezúttal is örömmel tesz eleget ennek. Az olvasó részben a konferencián elhangzott egyes előadások lektorált és átdolgozott változatait ismerheti meg, részben új szöveget is olvashat. Jelen, szintén „A politikum fenomenológiája” címet viselő blokk hat tanulmányt tartalmaz, mindegyik tanulmány valamilyen módon a már megjelölt filozófiai problémához kapcsolódik, tehát az egyes és a többes szám első személyű perspektíva közti átjárhatóság kérdéséhez a politika jelenségkörének vonatkozásában, különös tekintettel a fenomenológiai módszerre, valamint annak e téren történő legitim alkalmazhatóságára.

Apokaliptikus fenomenológia és a politikai gonosz

Balázs M. Mezei — Thu, 02 Jan 2025 00:00:00 +0000

Apokaliptikus fenomenológiának nevezem a fenomenológiai mozgalom azon fejleményét, amely eljuttat a voltaképpeni felfogásáig ennek lényegében és elágazásaiban akképpen, hogy a voltaképpeni eközben mégis megőrzi felfoghatatlanságát. Az „apokaliptikus” kifejezés itt a voltaképpeni feltárulását, revelációját jelenti. Mindennek egyéni, közösségi, és történelmi vonatkozásai vannak, amelyek mindegyike „politikai”, a szó platóni érelmében. A politikum ezen átfogó jelentése a fogalomfejlődés során egyfelől a közösségirányítási technikák körében, másfelől a politikum alanyának, a politikai vezetőnek egyre karakteresebb alakjában mutatkozik meg. Ez a két folyamat párhuzamosan zajlik, tudniillik a közösségi mechanizmusok kialakulása, illetve a vezér szerepének megformálódása során. Ez utóbbi körében kerülhet sor a politikai rossz hangsúlyos kialakulására, mivel itt nem egyszerűen eljárási hiba vagy jogi elégtelenség a kérdés, hanem a szabadon cselekvő személy személyisége. Ezen a vonalon tekintve a rossz már nem a fizikai, a morális vagy a metafizikai, hanem hangsúlyosan személyes.

Heidegger a gazdasági világválság idején

Tibor Schwendtner — Sun, 29 Dec 2024 00:00:00 +0000

1929–32 táján – a nagy gazdasági világválság és a nácik németországi előretörése idején – Heidegger életében és filozófiájában is komoly fordulat zajlott le. Az addig apolitikusnak tűnő filozófus érdeklődése Hitler és a nácik felé fordult. Heidegger filozófiájában ugyanakkor nem jelent meg feltűnően a politikai irányváltás. Figyelmesen olvasva e szövegeket, mégis láthatóvá válik, hogy Heidegger új politikai szimpátiái és a filozófiai útkeresése között kapcsolat van. Heidegger természetesen nem dolgozott ki náci filozófiát, inkább arról van szó, hogy a filozófia pozícióját történelmi szintre helyezte. Történelmivé és hatalmivá tette azt a látómezőt, ahová a filozófiai szerinte felemelkedhet. Heidegger a történelmi szinten megvalósítandó metafizikai cselekvés pozíciójából építette ki szellemi horizontját, szerinte a metafizika világ- és történelemformáló hatalomként léphet fel Németországban.

Életfilozófiai Marx-interpretáció: egy sajátos szintézis kísérlete Michel Henry gondolkodásában

Bence Péter Marosán — Thu, 02 Jan 2025 00:00:00 +0000

Michel Henry változatos és fordulatokkal teli munkásságában megtalálhatóak bizonyos állandó, egész életművén keresztülhúzódó motívumok. Mindenekelőtt négy ilyen motívumot emelhetünk ki: elkötelezettségét a fenomenológia, az életfilozófia, a katolicizmus, valamint Marx filozófiája iránt. Ezek közül a fő filozófiai motívum értelmezésem szerint a fenomenológiai meggyőződés volt, és minden más erre vonatkoztatva nyerte el sajátos értelmét. A jelen tanulmányban Michel Henry fenomenológiai irányultságú Marx-olvasatát szeretnénk közelebbről megvizsgálni, amely egészen sajátos és egyedülálló helyet foglal el a 20. századi Marx-értelmezések sorában. Egy alapvetően életfilozófiai és életfenomenológiai Marx-interpretációról van szó, melyben Henry Marxot szembeállítja általában a marxizmussal, azaz mindazon Marx-értelmezésekkel, amelyek Marx halála után keletkeztek. A radikális emancipáció Marx által megfogalmazott gondolata, Henry szerint, végső soron az immanens, produktív élet felszabadítására kell irányulnia. Ez azt az etikai és politikai felszólítást hárítja ránk, hogy folyamatosan próbáljuk meghaladni a kapitalizmust, mint az állandó barbárság állapotát.

Egzisztencia és politika

Tamás Ullmann — Thu, 02 Jan 2025 00:00:00 +0000

Az egzisztencialista filozófia háttérbe szorulása után napjainkban az egzisztencia újrafelfedezésének lehetünk tanúi. Ezt a megújuló érdeklődést a jelen tanulmány három aspektussal szeretné kiegészíteni. A tanulmány első részében az egzisztencia és a történetiség problémáját mutatom be és az egzisztenciális problémák egy új tipologizálására teszek javaslatot. A második részben az egzisztencia és a hatalmi hatások viszonyáról lesz szó, elsősorban a társadalmi elvárások és az implicit kulturális logika elemzése révén. A harmadik részben pedig az egzisztencia és a politika kapcsolatát igyekszem megvilágítani egyrészt a pszichopolitika általános fogalma, másrészt a pozitív pszichológia által propagált modern boldogságfogalom kritikája felől.

Világok transzcendentális logikái. Alain Badiou objektív fenomenológiája

György Czétány — Thu, 02 Jan 2025 00:00:00 +0000

A tanulmány Alain Badiou második főművében, a 2006-os Világok logikáiban ismertetett „objektív fenomenológiai” elméletét foglalja össze. A koncepció a világok immanens transzcendentális logikáinak kifejtésén keresztül értelmezi újra többek között az esemény és a szubjektum fogalmát. A teóriát az teszi egyedivé, hogy a „transzcendentális” fogalma sem Istenhez, sem a szubjektumhoz nem kapcsolódik, egyedül a világhoz. Ahogy a példák mutatják, a fenomenológiai leírások elsősorban politikai szituációkkal foglalkoznak. Mivel az elmélet sok tekintetben összevethető Gilles Deleuze transzcendentális empirizmusával, a tanulmány időről időre reflektál a két koncepció közötti különbségekre, ami segítséget nyújthat a Világok logikáinak megértésben.

Gondolatok a barátság politikai ontológiájáról Giorgio Agamben Arisztotelész-olvasata alapján

Zalán-György Ilyés — Thu, 02 Jan 2025 00:00:00 +0000

Tanulmányomban Giorgio Agamben két szövegének együttolvasására teszek kísérletet amellett érvelve, hogy a L’amicóban adott Arisztotelész-olvasat egy olyan barátságontológiát implikál, mely szinte azonos a korai La comunità che vieneben kidolgozott politikai ontológiával. A két szöveg mögött meghúzódó közös ontológiai koncepció exponálásával és Agamben Arisztotelész-olvasatának ismertetésével és filológiai-filozófiai megalapozásával arra teszek kísérletet, hogy rámutassak az arisztotelészi barátságkoncepció kortárs politikai filozófiai relevanciájára. Ez többek között abban áll, hogy képes fényt deríteni a kortárs közösségfilozófiák azon hiányosságára, mely abban gyökerezik, hogy nem artikulálják kielégítően azt a viszonyt vagy az érintkezés azon formáját, mely az általuk vizionált és elgondolt közösséget összetartja. Ha a két szöveg összeolvashatóságát bizonyítottuk, úgy vélem azt illetően is tisztábban fogunk látni, hogy az Arisztotelész által írtak mentén miként gondolhatóak tovább és egészíthetőek ki ezek a diskurzusok.