 _Konstantinápoly_  _gróf_ P E
 _írott_ LEVELÍ M _k_ 

 _Gallipoli_ Aō 1717 10 8bris

Édes néném _hála_ légyen az _isten_ mi _ideérkezik_ ma szerencsésen _Franciaország_ pedig 15 7bris _megindul_ a _fejedelem_  _isten_  _hála_  _jó_  _egészség_ volna _hogy_  _ha_ a _köszvény_  _búcsú_ akarna tölle venni _de_ reméllyük _hogy_ itt a _tőr_ áer el üzi _édes_ néném mi jó a _föld_  _járni_ láttya _kend_ még sz péter is _megijed_ mikor avizben sipadoztak alábai _hát_ mi _bűnös_  _hogy_ ne _fél_ amidön a _hajó_ ollyan nagy _hab_  _között_  _fordul_  _egy_  _oldal_ amásíkára mint az _erdélyi_ nagy _hegy_ némelykor azoknak atetején mentünk el némelykor pedig ollyan nagy völgyben _esik_  _hogy_ már _csak_ azt vartuk _hogy_ reánk omollyanak azok a _vízhegy_  _de_ még is ollyan _emberséges_ voltanak _hogy_  _több_ nem adtak _inni_ mint sem _kell_  _elég_ ahogy itt vagyunk _egészség_ mert atengeren is _megbetegszik_ az _ember_  _nemcsak_ aföldön és ót _ha_ a _hintó_ meg ráza el fárad és _jobb_  _etyepetye_ vagyon az _étel_  _de_ a _hajó_ aza szüntelen valo rengetés _hánykódás_ a _fő_  _elbódít_ a _gyomor_  _felkever_ és ugy _kell_  _tenni_ valamint arészeg _ember_  _aki_ abórt meg nem emésztheti a szegény _gyomor_ is ollyan nyavalyában _kelletik_ lenni vagy _két_ elsö nap _de_ azután ugy _kell_  _enni_ valamint a _farkas_ a _fejedelem_ ahajobol még nem szállot vala le _hogy_ egy _tatár_  _hán_  _aki_ itt _exilium_ vagyon _holmi_ ajándékot _küld_ és atöbbi _között_ egy szép lovat _nyergelve_ itt a _fejedelem_ jó szállást adtak _de_ mi _eb_ vagyunk szálva _de_ még is jobban szeretem itt lenni mint sem ahajoban _édes_ néném akéd _kedves_ levelit vagyon már _két_  _esztendő_  _hogy_ vettem _igaz_ mondok _hogy_  _ha_ az _esztendő_ egy _hónap_ állana reménlem _édes_ néném _hogy_ már _ezután_ mint _hogy_ egy áerrel _él_  _gyakran_ veszem _kedves_ levelét _de_ mint _hogy_ egy nehány száz _mélyföld_  _közel_ vagyunk _egymás_ ugy tettzik _hogy_ már inkáb is _kell_  _kend_ engemet szeretni én pedig _ha_ igen szeretem is _kend_  _de_  _több_ nem _írhat_ mert ugy tettzik mint _ha_ aház _kering_ velem mint _ha_ most is ahajoban volnék

 _Gallipoli_ 21 8bris 1717

Edes néném még _kend_ semmi levelét nem vettem amely nem igen _jól_  _esik_ nekem _de_ az igen _jól_  _esik_ látván aköszvény _hogy_ nem _becsül_ a _fejedelem_ el _hagy_  _aki_ is ma atatár _hán_ látogatására mene ugyan atatár _hán_ lován igen nagy _barátság_  _fogad_ azt _gondol_  _elsőbben_  _hogy_ majd el rabolnak _bennünket_ már _csak_ azt néztem _hogy_ mellyik _megkötöz_  _de_ ezek igen _emberséges_ emberek _jó_ szivel _beszélget_ velünk _de_  _oly_  _kevés_  _idő_ alat nem leheténk _tatár_ a _fejedelem_  _elbúcsúzván_ ahámtól mi is _megköszönvén_  _csak_  _főintés_  _őtatárság_  _jó_ akarattyokot a szállásra menénk és az urunknál egy szép paripát _hagy_  _gondol_  _hogy_  _holnap_  _idehagy_ ezt a puszta _kies_ szomoru _lakóhely_ mivel a _császár_ veres _hintó_  _elérkezik_ a mellyet urunk után _küld_ veresnek azért _hív_ mert _kívül_ veres posztoval vagyon _beborítva_  _de_ a _hintó_ nevet nem _érdemel_ mert _csak_  _kocsi_ aztot pedig négy _fehér_ szokta _húzni_ vagy vonni azokot pedig az _ügettetés_ nem _terhel_ mivel már azt el is _felejt_ annyira _megöregedik_ nyolczvan _esztendő_  _csak_  _adhatni_ anégynek lehetetlen _hogy_ már ne szollyak a _kocsis_ azt _gondol_  _kend_  _hogy_ valamely polgár mester _igazgat_ azt a négy lovat annak az ö _tisztelet_ méltó _fehér_ szakállát nagy _csendes_ mozgattya a _nyerges_ ló az _egy_  _kéz_ a _gyeplő_  _tart_ még is régi szokásbol mondom régi szokásbol mivel a lovai _gyeplő_ nélkül is _tud_ lettzkét amásik _kéz_ pedig a pipát _gyakorta_  _füstölvén_  _öreg_ lovait _hogy_ meg ne náthásodgyanak emind jó _édes_ néném _de_  _Belgrád_  _megver_ a _török_ a nép _itt_ már szalad ásiában ugy tettzik mint _ha_ már anémet _Drinápoly_ volna noha vagyon _onnét_  _másfél_ száz _mélyföldnyi_  _elég_ mondgyuk _hogy_ mi azért _jön_  _hogy_ vélek _hadakozik_  _de_ ök _csak_ szaladnak _ki_ ide _ki_ amoda _jaj_  _édes_ néném _hogy_ lehet illyen népel _hadakozni_  _elég_ ahogy _holnap_  _megindul_  _Drinápoly_  _felé_  _hogy_ ót _meglát_ azt a _hatalmas_ és _sokfeleségű_  _császár_ és a _fényes_  _tündöklő_ portát _de_  _édes_ néném a resttséget el _kell_ üzni a _tű_ le _kell_  _tenni_ azokban akis _kezecske_ a pennát _kell_ venni és _énnekem_  _gyakran_  _kell_  _írni_ leg aláb minden _hét_  _hét_ levelet _de_ az _egészség_ igen _kell_ vigyázni és engemet szeretni _kell_ mert _ki_ szerethetné az _édes_ nénémet jobban mint én

 _Drinápoly_ 29 8bris 1717

Ideje már _édes_ néném egy levelét venni _kend_ amellyet itt _megad_ meg _érdemel_ már _kend_ is _hogy_ meg _ír_ mi képpen _érkezik_  _ebben_ aCSászári városban _Gallipoli_ 22 _megindul_ az uton semmi ollyan _dolog_ nem _történik_ a mely méltó volna _hogy_ meg _ír_ mivel _jön_ a mint _jöhet_  _ki_ jó _ki_  _kacsiba_ lovakon _hanem_ üzön _küpri_ nevü varosban a úrunk szállásának az udvarán ollyan nagy _szőlőtő_ láttunk vala mint egy nagy _szilvafa_  _abban_ sem _hazud_ik_  _ha_ azt mondom _hogy_ a szöllö szem is volt rajta ollyan nagy mint egy nagy szilva _de_ a _csodálatos_  _hogy_ egy felöl az ágain ért szöllök voltanak más felöl még _csak_  _tiszta_  _egres_ volt más felöl pedig még _csak_  _akkor_  _kezd_ virágozni a _három_ része az _esztendő_  _hogy_ mint munkálodik a _szőlőtő_  _itt_  _egyszersmind_ meg lehetet volna látni 28 dik pedig _másfél_  _mélyföldnyi_  _érkezvén_  _Drinápoly_ a _kajmakám_  _kihája_ az az udvari _kapitány_ vagy _kétszáz_ valo _tiszt_ jöve urunk _elébe_  _hogy_  _köszönt_ a _császár_ és az ura nevével _de_ a mi _jobb_ volt fel _mélyföldnyi_ a várostol sátorok alat _megvendégel_  _bennünket_ az ura nevével _de_  _ki_  _gondolhat_  _hogy_ a _török_ ollyan jó _étel_ volna avalo _hogy_ mindenikünk _éhezik_  _de_ az is valo _édes_ néném _hogy_  _étlen_  _felkel_ asztaltol noha _eszik_ leg aláb nyolczvan _tál_  _étek_ ezt _kend_ el nem _hisz_  _ha_ a szokást nem _tud_  _eb_  _szokás_  _kutya_  _szokás_  _jaj_  _édes_ néném _alig_ mártottunk _egyszer_ a _tál_  _hogy_ azt el vitték _előle_ a másodikát _harmadik_  _egyszóval_  _hetven_ vagy nyolczvan _tál_ igy repült el _előle_ némelyikben még nem is mártottunk már vitték ugy tettzik _hogy_  _csak_ az _orr_ akárták _megvendégelni_ és igy _koplalva_  _felkel_ a _gazdag_  _ebéd_ ugy voltunk valamint _Tantalus_ a _tele_ vizel valo _kád_  _de_ még is nem _ihat_ik_  _belőle_  _felfogad_  _akkor_  _haragos_  _koplalás_  _hogy_  _soha_  _éhen_  _tőr_ vendégségben nem megyek _de_ az _ital_ szó sem volt a valo _hogy_ a mennyit _eszik_ semmi szomjuságot nem _okoz_ ennek a száraz _ebéd_ vége lévén azután igen _könnyű_ lora ülénk az urunk a _császár_ paripáján nagy pompával mene a városon végig a szállására _este_ pedig jó vacsorát _küld_ nekünk a _kajmakám_ a mely _jobb_ volt az _ebéd_ mert nem _török_ szolgáltak az asztalnál _hanem_ ami _cseléd_ és _akkor_ vették _ki_ atálot a mikor mondottuk ez a _kajmakám_ pedig igen _kedves_  _ember_ acsászárnak _hogy_ ne volna mikor a leányával _hál_ mint _hogy_ a vezér _tábor_ vagyon most ö viszi végben _hivatal_  _Ibrahim_  _hív_ az urunknak igen _jóakaró_ ez is _javall_  _egy_ a _császár_  _hogy_  _utánaküld_  _Franciaország_ még nem láttam _őkajmakámsága_  _de_  _ha_  _soha_ nem látom is szeretem _kend_  _hát_  _kend_ engemet

 _Drinápoly_ 7 9bris 1717

Igy szeretem _édes_ néném _hogy_ el üzze _kend_ azt aveszet reszttséget és _énnekem_  _ír_  _éppen_  _akkor_ vettem akéd _kedves_ levelét a mikor lora _kell_ ülnöm _megmond_  _kend_  _hogy_  _hova_ mentünk _az_ a világi képpen valo szerencsés és _boldog_  _kajmakám_  _aki_ a _császár_ leányával _hál_ a mikor lehet _de_ annyiban nem _irigyel_ szerencséjít mert azt mondgyák _hogy_ nem szép azt el hihetikéd _hogy_ nem láttam azt is _elhihet_  _kend_  _hogy_ nem _kíván_ ugy látni valamint azok akappan formában _herélt_ emberek láttyák _édes_ néném nagy _becsület_  _de_ nem nagy _gyönyörűség_ acsászár leányát _elvenni_ micsoda _keserűség_  _kelletik_  _megválni_ agyönyörüséges szép _feleség_ ennek a _kajmakám_ amidön neki adták a _császári_ leányt a szivbéli szeretet nagyob agazdagságnál _nemcsak_ agazdag _ház_ lakik ajó _házasság_  _édes_ néném _tud_  _hogy_  _megcsúfol_  _kend_ és azt mondgya _kend_ nekem _hogy_ ugy _beszél_ aházasságrol valamint avak avilágosságrol _aki_  _tud_  _hogy_ vagyon világosság _de_ nem _tud_  _hogy_ micsodás avilágosság _de_  _ha_ szinte akéd _kis_ szája _megnevet_ is _ér_  _de_  _énnekem_ minden _tüdő_ vesém májam azt _tart_  _hogy_ nem _kell_ akedves szegény _feleség_ akedvetlen _de_  _gazdag_  _feleség_  _elhagyni_  _hát_ nem _jól_ mondom nem _beszél_  _hát_ a _házasság_ ugy is itt attol _kétszáz_  _mélyföldnyi_ vagyok azt _kell_  _hát_  _kend_ meg _írni_  _hogy_ minket a _kajmakám_ jó szivel látot nagy pompával _fogad_ majd _két_  _óra_  _beszélget_ az urunkal egy szép paripával meg is ajándékozta mikor pedig el akart tölle bucsuzni a _feleség_ egy nehány _keszkenő_  _küld_ ezeknek igen _hasznos_ abaráttságok mert _ha_ ollyan _közel_ volnék zágonhoz mint ez avezérséghez ugy ahatárjában volnék még semmit sem _tud_  _abban_ amiért ide _jön_  _de_  _fél_ attol _hogy_ ami _hadakozás_  _füst_ ne mennyen mert atörök _örömest_  _megbékél_  _ha_  _megver_  _édes_ néném annál továb nem mehetünk _hanem_ az Isten akarattyára _kell_  _hagyni_ magunkot ö _hoz_ ide _had_ vezérellye öis _dolog_  _de_ azt el hiszié _kend_  _hogy_ nehezen szokhatom _ehhez_ az _ország_ valo atörökök _bennünket_ szeretnek semmi _fogyatkozás_ nincsen senkinek semmi _bántódás_ nincsen _de_ az _idegen_ nemzetnek nehéz itt mert semmi üsmerettséget _barátság_ nem _tehet_ ez a nemzet akeresztényt nem utállya _de_  _megvet_ azt nem _kell_ várni _hogy_ valaki aházához _hív_  _bennünket_  _bizony_ nincsen is az a nagyra vágyodásom _hogy_ valaki magához _hív_ mert ugyan is miért ótt _ad_ egy pipa _dohány_ egy _findzsa_  _kávé_ azután _egy-két_ szó után ahoszu _hallgatás_ mikor pedig a _füstölő_  _előhoz_ már az arra valo _hogy_ el _kell_ vakarodni aháztol azt ugyan _talán_ meg lehetne _kérdezni_ a _gazda_  _hogy_ mint vannak akéd _gyermek_  _de_ azt _kérdezni_  _hogy_ mint vagyon akéd _feleség_ azt nem _javall_ senkinek mert _bot_  _kikísér_ aháztol _itt_ a _gazdasszony_ nem is _kell_  _emlékezni_ mint _ha_ aszszony sem volna avilágon micsoda nyájaságért _kívánhat_  _hát_ valaki atörök _barátság_  _hanem_  _csak_  _éppen_ valamily _haszon_ avalo _hogy_ a nyelvnek _nemtudás_ is _okozhat_ ahozánk valo _idegenség_ mert _csaknem_ lehetünk ollyan _jó_ szivel _az_  _aki_ nem _tud_  _beszélni_ mint _aki_  _ki_ mondhattyuk magunk _gondolat_ még eddig _édes_ néném igen igen _kevés_  _tud_  _török_ nem _tud_  _ezután_ mint lesz _de_ nékem ugy tettzik _hogy_  _ezután_ is annál akét vagy _három_ szonál akit _tud_  _talán_  _tudós_ nem leszek mert nem lévén semmi _társalkodás_ a _török_ a _törökné_ pedig meg annál _kevés_ és igy nem látom semmi modgyát _hogy_  _tudós_ legyek _abban_ a nyelvben amint vagyok _elítél_ már _kend_  _hogy_  _ha_ kellé _ész_  _három_ szót _megtanulni_ és meg _tartani_ itt még igen uj vendégek vagyunk amikor pedig jobban meg üsmerem adolgokot és avárost _akkor_  _több_  _ír_ és arra _kér_  _kend_  _hogy_ szeresse _kend_ ezt az uj vendeget a reszttséget _félre_  _kell_  _tenni_ és apapirosat nem _kell_  _kímélni_ 

 _Drinápoly_ 29 9bris 1717

Edes nénem micsoda szerencsés aszszony _kend_  _hogy_  _közel_ nem vagyunk _egymás_ mert mindgyárt _megölel_  _kend_ és mentöl szebben és jobban lehetne _tőle_  _megköszön_  _kend_ azt _hogy_  _kedves_ vette levelemet és _öröm_  _olvas_ annyi levelet _ír_  _kend_ és ollyan _hosszú_ leveleket _hogy_ még _összetesz_  _kend_ a _két_  _kéz_ és ugy _kér_  _hogy_ ne _ír_ annyit mert _énnekem_ nincsen nagyobb _gyönyörűség_ mint mikor _kend_  _ír_  _jaj_  _hazud_ik_  _édes_ néném mert a _kend_ leveleit _olvasni_ még nagyob _gyönyörűség_ nekem nem is lehet ollyan _gyönyörű_ leveleket másnak ugy _írni_  _csak_  _kend_ ugy tettzik _hogy_ a _megvan_  _tiltva_ másoknak ugyan is _édes_ néném ne _kímél_  _egymás_  _hanem_ szüntelen _ír_  _egymás_  _ha_ az _idő_ annyira _elhány-vet_  _egymás_ amennyiben töllünk lehet allyunk _bosszú_ rajta és _ha_ mas képpen nem lehet az _írás_  _beszélget_  _egymás_  _talán_ végtire _megun_ és _egymás_ mellé _tesz_ minket _de_ mint _hogy_ az _soha_ ollyan _hamar_ meg nem lesz mint én _kíván_ azért _addig_ is _csak_  _ír_ és _ismét_  _ír_ azt pedig méltó meg _írni_  _kend_  _hogy_ a _hatalmas_  _fővezír_ ma _ideérkezik_ atáborrol és nagy pompával _bejön_ avárosban a _kajmakám_ és azitt lévö nagy urak _elébe_ mentenek _ki_  _ki_ maga udvarával el mondhatni _édes_ néném _hogy_ avezérek aföldi _isten_ mert más _ország_ a _király_ sem _fogad_ ollyan nagy pompával és _ceremónia_ mint ezt avezért _fogad_  _de_  _jaj_ ! nem ollyané ezeknek azö nagy _dicsőség_ és _fényesség_ mint a _komédia_ lévö _királyság_  _két_  _három_  _óra_  _tart_ a _komédia_ a _királyság_ sem megyen tovább ez avezér is nagy pompával _jön_ bé _talán_  _holnap_ egy szekérre teszik _hat_  _ember_  _ki_ viszi avárosból ezt pedig igen _könnyű_  _megérhet_  _talán_ magais _tud_ ö azt mert a _kajmakám_ veje lévén a _császár_ a _feleség_  _kétség_ nélkül jobban szereti vezérné lenni mint sem _kajmakámné_ ezt ugy _hisz_ mint _ha_ a szájábol _hall_ a még pedig azt a szerencsetlen napot el _ér_  _addig_ azt _írhat_  _kend_ avezér felöl _hogy_  _ha_  _távol_ láttam is _de_ szép _ember_ és azt nem _kell_  _csodálni_  _ha_  _erős_  _izmos_ mert az apja _ház_ az _ökör_  _kelletik_ néki _küszködni_ és egy mészáros _fia_  _erős_  _kell_ lenni ebböl _elítélhet_  _kend_  _hogy_  _mészárosfamília_ és _hogy_  _közel_ az apjais a volt és maga is azon _tudomány_  _követ_ egy _darab_  _hogy_  _folyik_  _jól_  _dolog_ ennek az _impérium_ amidön egy mészárosnak adgyák azt _kéz_  _de_ nekem ugy tettzik _hogy_ jobban _illik_ egy mészároshoz _hogy_ jó _hadi_  _ember_ legyen mivel ugy is minden nap vért _ont_ mint sem egy _favágó_  _aki_ mindenkor nevetek mikor _ész_  _jut_ a _császár_ udvarában volt egy _favágó_ a _török_  _baltacsi_ a _császár_  _megtetszik_ azaz _ember_  _hogy_  _jól_ vágta afát az udvarában valamely _tiszt_ tészi azután _elébb_  _elébb_ anyira _hogy_ vezérnek tészi _de_ szerencsétlenségire a _császár_  _olyankor_  _tesz_ vezérnek amidön _okos_  _kelletik_  _bízni_ a muszka _cár_ való _hadakozás_  _elég_ azhogy a _baltacsi_ vezérnek teszik és a muszka _cár_ ellen _küld_ a kinek is ugy _megszorít_ már a _tábor_ pruth mellet _hogy_ egész _tábor_ fel _kelletik_ adni magát _ha_ a _baltacsi_  _okos_ lett volna a _cár_ látván _hogy_ rabságban _kell_  _esni_ a _feleség_  _ész_  _jut_  _hogy_  _talán_  _ha_ ajándékot _küld_ a vezérnek azal _megcsinálhat_ avezért másnap nagy ajándékot _küld_ neki a _békesség_ is _megcsinál_ véle és igy _megszabadul_ arabságtol a muszka _cár_ egész _had_ az alat _érkezik_ a sveciai _király_ avezérhez és mondgya néki _ihon_  _kéz_ vagyon a _cár_  _holnap_ rabbá _tehet_  _ha_ akarod arra _felel_ avezér udde _ha_ rabbá _tesz_ a _cár_  _ki_ viseli _gond_ az _ország_  _elítél_  _kend_ micsoda méreggel _hall_ ezt a _felelet_ a sveciai _király_  _de_ azt _kérd_  _kend_ nem _favágó_  _illendő_  _felelet_ volté ez _de_  _gondol_  _hogy_ a mi mészárosunk _okos_ abaldacsinál _megválik_ mint _folytat_  _dolog_ én pedig azt _kíván_  _hogy_ akéd _egészség_  _dolog_  _jól_  _folyik_  _édes_ néném _ha_  _tud_  _kend_ mint szeretem _kend_  _hosszú_ leveleket irna nekem

 _Drinápoly_ 10 xbris 1717

Édes néném mi még itt vagyunk itt is leszünk _de_ még nem _tud_ itt is mit _csinál_ még itt el nem untuk magunkot _de_ igen _közel_ vagyunk _hozzá_ mert mint _hogy_ nem azért _idejön_  _hogy_ itt _sok_  _idő_  _tölt_ és _csak_ adrinápolyi szép sik mezön vadászunk _hanem_ azért _hogy_  _bujdosás_ végit szakaszuk _de_ areménség igen igen _kezd_  _fagyni_  _benne_ avalo _hogy_ nagy _hideg_ is _jár_  _hideg_  _ház_ is lakunk _de_  _ugyancsak_ abennünk valo meleg _megoltalmaz_ a _fagyás_ areménséget _ha_ más nemzettel volna _dolog_  _de_ mi lehet evilágon _hideg_ valo _dolog_ mint atörökel valo _dolog_ a valo _ad_  _biztató_ szót _de_ végit nem lehet látni avéle valo végezésnek _abban_ arettentö _halogatás_  _holnap_  _holnap_ aza _holnap_  _hat_  _holnap_  _halad_ és _addig_  _hat_ szót nem lehet _belőle_  _ki_ ránczigálni _csak_ reménségel _kell_ pihegni _őcsászársága_  _megtudván_  _hogy_ azurunk _francia_  _köntös_ visel _titkon_ egy _öltözőköntös_  _csináltat_ és ma ide _küld_ abéllés _több_  _ér_ aköntösnél _de_ itt _elmondhatni_  _hogy_ nem _kell_ az ajándékot _tekinteni_  _hanem_ azt _aki_  _küld_ avalo _édes_ néném _hogy_ sokan vannak akik ajándékot adnak _de_  _kevés_ vadnak akik _tud_ az _ajándékozás_ módgyát és akik az ajándékot _helyes_  _tud_ adni mert ugyan is _helyes_ ajándéké egy vezértöl egy _fejedelem_ virágot _csupor_ vagy _üvegkorsó_  _küldeni_ az illyen ajándék _közönséges_  _ebben_ az _ország_ itt illyen _szokás_ vagyon _de_ jóé illendöé neszollyunk már _több_ az ajándékról _de_  _édes_ néném havolna mit _írni_  _kend_ még elnem végezném levelemet mert _bizonyság_ veszem akéd szivecskéjit _hogy_  _nagy_  _gyönyörűség_ az amikor _kend_  _beszélgethet_ ma pedig _éppen_ nagy _etyepetye_ vagyon _kend_  _beszélgetni_  _de_ inkáb _hacsak_  _hiábavalóság_ is _ír_  _hogy_ sem illyen _hamar_ el végezem levelemet _de_ miröl _ír_ a _botozás_  _-e_ nem igen _derék_ ajándék _de_ micsoda nagy _becsület_ mikor egy _császár_  _megbotoz_ valakit _elég_ ahogy a _császár_  _megbotoz_ vejét _hihető_  _hogy_ nem _keres_  _kedv_ a _feleség_  _mindazonáltal_ az _ok_ nem _tud_ az illyen _fájdalmas_  _becsület_ mert az illyen _dolog_  _csak_ a _hárem_ az az az aszszonyok _ház_ megyen végben oda pedig egész _férfi_ nem szabad menni _de_ a _botozás_ egy atyánk _fia_  _megtud_ a mely atyánk _fia_ a _feleség_ a _kajmakámné_ szolgálattyában vagyon mosoné _hivatal_ ennek az ura magyar és a _kajmakám_ rabja az udvarában pedig _favágó_  _tisztség_ visel _csak_ jó ajo akaro mindenüt _-e_  _hazafiúság_ viseltetvén _gyakran_ látogat minket és ollyan _titkos_  _hely_  _történik_  _hír_  _kedveskedik_ nekünk mondgya _kend_  _édes_ néném _hogy_  _talán_ nincsen _egyéb_  _dolog_  _hogy_ illyen _hiábavalóság_  _ír_ avalo _hogy_ a _heverés_  _nagy_  _dolog_  _de_  _ha_ volna is azt _elhagy_ a _kend_ valo _írás_ mert _édes_ néném _ki_ szereti _kend_ ugy mint én _de_  _megszaporít_ még _két_  _font_ szeretettel atöbbit _ha_  _tud_  _hogy_ jó _gond_ vagyon az _egészség_  _hát_ engem szeret _kend_ 

 _Drinápoly_ 17 xbris 1717

Ma _édes_ néném a vezér _üzen_ az urunknak _hogy_ jó szivel látná _ha_  _hozzá_ menne _de_ mint _hogy_ mi mind _hajdú_ vagyunk _csak_ az urunknak vagyon _három_ lova azért mindenikünk alá egy egy lovat _hoz_ és nagy _tőr_  _ceremónia_ menénk a vezérhez _de_  _elítél_  _kend_ mint _megijed_ mert midön a vezér _ház_ léptünk a _sok_ nép _teli_  _torok_  _kezd_  _kiáltozni_ mint mikor azt _kiált_  _tolvaj_  _csak_ azt neztem már _hogy_ mellyik _megragad_  _de_ az _ijedtség_ nem sokáig _tart_ mert a vezér _jó_ szivel _fogad_ az urunkot és maga mellé ülteté _kérdez_ azután _hogy_ mire valo volt aza _kiáltozás_ mondották _hogy_  _szokás_  _kiáltani_ mikor avezér valamely _idegen_ urnak _ad_ audencziát _él_ mahumet _él_ a _győzhetetlen_  _császár_  _él_ ahatalmas vezér _édes_ néném láttya _kend_ mikor azember aszokást nem _tud_ mászor én sem _megijed_  _elég_ a _hogy_ az urunk _két_  _óra_ volt a mészárosal azt mondgyák _felőle_  _hogy_ töb _ész_ vagyon mint sem egy mészárosnak és nemcsak a _bárd_  _tud_  _forgatni_  _hanem_ az _ország_  _dolog_ is _csak_  _elhihet_ mikor ollyan nagy _eszű_  _ember_ mondgya azt _felőle_ mint ami urunk _aki_ is avezér paripáján ment viszá és azt ide ajándékozta már eszókás _tud_  _hogy_ mikor a _császár_ megyünk _akkor_ is lesz egy paripánk mondottam már _hogy_ ezek avezérek a _földi_  _isten_ egy _király_  _illik_ ezeknek nagy pompájok _gazdagság_ nagy udvarok _de_ mint _hogy_ a pompájoknak _egy_ része _abban_ áll _hogy_ mindenkor _sok_ szolga állyon _előtte_ mikor pedig _országos_  _dolog_  _beszél_ a szolgák ótt nem lehetnek azért néma szolgákot _tart_ és azok az _intés_ ugy _ért_ mint _ha_ szolnának és ezek vannak _benn_ aházban a midön a vezér _titkos_  _dolog_  _beszél_ enem jó szokasé _talán_ még nálunk is _jó_ volna az illyen _szokás_ és nem volna annyi _te_ monda a _ház_ mi _jut_  _ész_  _ha_ nálunk az _öregasszony_ némák volnának a leány aszszonyok nem _bán_  _de_ én azt _bán_  _hogy_ a mi _dolog_ igen igen némán _folyik_ és semmi _elébb_ valo mozdulását nem látom _de_ attol _tart_  _hogy_ még _hátra_ ne mennyen és itt ne _megtelepedik_  _édes_ néném a _fazekas_ akarattyán _kell_  _járni_ a _fazék_ és azt nem mondhattya a _fazekas_ miért _küld_ engem _Drinápoly_ jobban szerettem volna _káposztásfazék_ lenni _Erdély_ mint sem _kávé_  _ivó_  _findzsa_ acsászárnak azt nem okosan mondgyaé a _tőr_  _hogy_ azIsten rakás _kenyér_  _elhint_  _imitt-amott_ az _ember_ számára és oda kinek kinek el _kell_ menni és ót _kell_ maradni valamég akenyérben _tart_ itt vagyon a mi rakás _kenyér_  _elhintve_ azért _eszik_  _belőle_ a még _abban_  _tart_ zugolodás nélkül és azt ne mondgyuk _hogy_  _jobb_ volna _Erdély_ málét _enni_ mint itt _búzakenyér_  _édes_ néném _talán_ nem óknélkül _tart_ én attol _hogy_  _ha_ a jó Isten meg _tart_  _ebben_ a _bujdosó_  _test_  _talán_ egy _kazal_ rakás _kenyér_  _kell_  _megenni_  _ebben_ azországban mert _ha_  _egyszer_  _megver_ a _török_  _ha_ lehet tölle azt _békesség_  _megken_ a mi mészárosunk _ha_  _jó_ vezér is _de_ nem jó _hadi_  _ember_  _ha_ szinte _jó_  _hadi_  _ember_ volna is _de_  _ő_ a _császár_ ugy nem szereti mint a _kajmakám_ akinek igen nagy _ész_ vagyon _de_ a _hadakozás_ ugy szereti mint én aprokátorságot _csak_ annyit is _tud_  _hozzá_  _de_ avezérségen tudni valo _dolog_  _hogy_  _kap_ a _császár_ veje lévén el is érheti _ha_ azt pedig _elér_ abizonyos _hogy_ a _békesség_  _megcsinál_  _ha_ pedig a _békesség_ meg lesz _csak_ üllyünk a rakás _kenyér_ mellé mert _innét_  _ki_ nem megyünk _addig_ amég azt meg nem _eszik_ én pedig _mindaddig_ valamég a rakás _kenyér_  _tart_ szivesen szeretem _kend_  _hát_  _kend_ engemet az _egészség_  _jól_ vigyázon _kend_ semmi nincsen annál _drága_ 

 _Drinápoly_ 1718 4 januarÿ

Kivánom _isten_  _hogy_ ezen uj _esztendő_ szerencsésen _kezd_ és végezze _kend_ leg aláb _kétfontnyi_  _egészség_  _több_  _kíván_  _kend_ és azon _kér_  _kend_  _hogy_ leg aláb száz _dram_  _megjobbít_  _kend_ ahozám valo szeretetit _édes_ néném noha az én szivemnek minden sebje ráncza _fiók_  _tele_ akédhez valo szeretetemmel _de_ még is ollyan vagyok mint egy _darab_  _jég_  _hát_ azért ne _ír_  _kend_ avalo _megérdemel_  _hogy_ igen szépen _megköszön_  _kend_  _hogy_ illyen _fagyos_ is _örömest_  _ír_ és _tudta_ adom _kend_  _hogy_ ma a _győzhetetlen_  _császár_  _fényes_ portájan voltunk _ahova_ nagy pompával vitték a _fejedelem_ a _dívánház_  _fogad_ a _fejedelem_ a vezér azután a _fejedelem_  _elébe_  _tétetvén_ egy _kis_  _kerek_ asztalt és arra egy nagy _ezüst_ medenczét az _étek_  _elhoz_  _de_  _csak_  _egyenként_ rakták azt bé se _kés_ se villa se _abrosz_ se _asztalkeszkenő_ nem alkalmatlankodot az asztalon mind pedig avezérnek akalmakánynak _külön_  _külön_ asztal volt elötte és mindenik asztalra egy féle _étek_  _tesz_  _egyszersmind_ az _ebéd_ vége lévén egy _óra_ mulva azután a _fejedelem_ acsászárhoz vitték senki _közüle_ a _fejedelem_ nem _kísér_ és a midön a _császár_ elött volt egy nusztos _kaftán_ adtak reaja az _idő_ alat _hogy_ a _császár_ volt a _fejedelem_ mi nékünk mindenikünknek egy _kaftán_ adtak a _hát_ a _fejedelem_  _ki_ jövén a _császár_ a _császár_ paripájára ült mi is mindnyájan lora ültunk és leg aláb _harminc_  _király_  _visszakísér_ a szállására _édes_ néném ne nevessen _kend_ mert _ha_ minket látot volna _kend_ a _kaftán_ ollyan mint _ha_ annyi _egyiptomi_  _király_  _kísér_ afejdelmet _csak_  _éppen_  _hogy_ nem vagyunk ollyan _fekete_  _édes_ néném ne _csodál_  _kend_ haa _felséges_  _király_ nagy _hideg_ volt mivel ma igen _kemény_  _idő_ volt azt is _megtud_  _kend_  _hogy_  _őhatalmassága_  _éhen_  _visszajön_ a vendégségböl a mely paripán viszá _tér_ a _fejedelem_ azt a _császár_ ide ajándékozta egész szerszámal egy _buzogány_ és egy _kard_ is volt a _nyereg_ engemet ugy szeret _kend_  _ha_ az _egészség_ vigyáz én pedig ugy szeretem _kend_  _ha_  _egészséges_ 

 _Drinápoly_ 15 _febr_ 1718

Edes néném _kedves_ is veszem nevettem is a _kend_ panaszolkodását _hogy_  _gyakran_ nem _írhat_ alkalmatossága nem lévén az _elküldés_ ollyan _jól_  _tud_  _kend_ menteni magát ollyan _kedves_ panaszolkodik _kend_  _hogy_  _csak_ a _megér_  _tíz_ levelet _talán_ azt _tud_  _kend_  _hogy_  _innét_ nincsen posta _Konstantinápoly_ tudgyaé _kend_ az _ok_ annak az _ok_ annak a _hogy_ az elött mikor a _császár_ itt lakot az urak _kis_ állapotért is postán _küld_  _Konstantinápoly_ a többi _között_ egy pasa _ideérkezvén_ egy _kedves_ pipa szárát _Konstantinápoly_  _felejt_ azért postán _visszaküld_ azt a _császár_  _megtudván_  _megparancsol_  _hogy_  _többé_ posta ne legyen ezen _két_  _főváros_  _között_ láttya _kend_ micsoda _kár_ tett nekem egy pipa szár itt mi semmit nem _elmulat_  _abban_  _hogy_ a _dolog_  _jól_  _folyik_ a _reisz_efendi_ ( _cancellarius_ ) _gyakran_  _jön_  _hozzá_ mi is _gyakran_ megyünk _inkognitó_ a _kajmakám_ adgya Isten _jó_ végit _de_ attol _fél_  _hogy_ ugy _jár_ mint ahegyek akik _összegyűlvén_  _egér_ szültek mert amint _egyszer_ meg _ír_ szászor is _csak_ azt _ír_  _hogy_ a _császár_ veje akit _ha_  _sokszor_  _megver_ is a _favágó_ mondása _szerint_  _de_ a vezérségre _céloz_ a _hadakozás_ pedig ollyan alkalmatos mint én a prokátorságra _talán_ még _az_ is _több_  _tud_ mert _hisz_ nem azé egy prokátornak ahivatallya _hogy_  _tud_  _keresni_ a maga _haszon_  _hogy_ mindenik resztöl vegyen ajándékot és _egyik_ se szolgállyon _ó_  _édes_ néném mely _közel_ vagyon már ö a vezérséghez _ha_ én ollyan _közel_ volnék a _házasság_  _talán_ már is el vonták volna a meny aszszony _tánc_  _mindazonáltal_ a _biztatás_  _megvan_  _csak_ azzal is maradunk a _török_  _ha_  _megver_  _csak_ sir és _megbékél_  _azonkívül_ is Isten _tud_ az _ok_  _de_  _Franciaország_ a németnek _kedvez_ és a _francia_ itt azon munkálodik _hogy_  _megbékél_ anémettel és _ha_ a meg lesz ne _oldal_  _hanem_  _hát_  _fordít_  _Erdély_  _hír_ nem _írhat_ mert ollyan _hideg_  _jár_  _hogy_ ahirek is _megfagy_  _több_ sem _írhat_ mert egy vén _csifut_ várakozik alevelem után alelkemre _megfagy_  _bárcsak_ azt _tudhat_  _hogy_  _ki_ nemzettségiböl valo ugy tettzik aszakállárol _hogy_ a zabulon nemzettségéböl _édes_ néném meg ne náthásodgyék _kend_ szereté _kend_ azt nem is _kell_  _kérdeni_  _ha_ szeretemé _kend_ 

 _Drinápoly_ 15 martz 1718

Edes néném _éppen_ ma _ha_  _jól_ fel számlálom egy _hónap_  _hogy_  _ír_  _kend_  _de_ szakállomra _fogad_ (a mikor leszen) _hogy_  _ha_ az _idő_  _meglágyul_  _gyakran_  _ír_ mert márványkö volna is akéd szive _de_  _megszán_  _ha_ látná _kend_ mint vagyok vagy is inkáb mint vagyunk szálva a _ház_ négy _kőfal_ áll azon egy _fatáblás_  _ablak_ azon a szél mind széllyire mind _hossz_  _bejöhet_  _ha_ pedig papirosal _becsinál_ az _egér_ és apatkányok a papirost vacsorájokon el _költ_ a mobiliam egy _kis_  _faszék_ áll az ágyam a _föld_ vagyon _terítve_ és a _ház_ egy _cseréptál_ valo _kevés_ szén melegitti _de_ azt ne _gondol_  _kend_  _hogy_ mind ezek után én legyek leg méltób a szánásra mert _tíz_ sincsen egy _faszék_ se ollyan ágya mint nekem se _csak_  _fa_ táblais az _ablak_ a _hó_ lengedezve bé mehet az ágyokra _de_ leheté ágynak _hívni_ egy _leterített_ pokroczot aföldre illyen palotákban lakunk ám mi _de_ a reménség igen szükséges lévén az _ember_ és ollyan szükséges mint az _eledel_ a rosz _ház_ lakván mostanában azt reméllyük _hogy_ még _jó_ lakunk meg érjüké még aztot valaha _de_ azt _megér_  _hogy_  _ideérkezik_ a spanyol _kő_ akit afejdelemhez _küld_ akirály igen _sok_  _ígéret_  _hogy_ mindenekben segiteni fogja ma reggel szemben volt urunkal _aki_ is _fennállva_  _fogad_ és _beszél_ véle vagy _fél_  _óra_ azt _tud_  _kend_  _hogy_ szeretem _kend_ azt is _tud_  _kend_  _hogy_ az _egészség_  _kell_ vigyázni azt is _hogy_ a _hideg_  _ház_ nem lehet sokat _írni_ 

 _Drinápoly_ 22 aprilis 1718

Nem _tud_  _ha_ a noé _bárka_ iromé ezt alevelet vagy _Drinápoly_ mert itt mindenüt ollyan nagy _árvíz_ vagyon _hogy_ az egész város vizben vagyon _csak_ ajó _hogy_  _tiszta_  _idő_  _jár_ másként azt _gondol_  _hogy_  _ismét_  _özönvíz_ leszen _hihető_  _hogy_ a _hegy_ lévö _hó_  _megszaporít_ az itt valo _folyóvíz_ mert a mely _folyóvíz_  _elmegy_ a _ház_ elött ugy _megárad_  _hogy_ az uttzákon _csónak_  _jár_  _de_ itt ollyan _dolog_  _történik_ a mely _csak_ az _özönvíz_  _történik_ mert itt loháton _kelletik_  _elhozni_ az _étek_ akonyhárol _hall_  _kend_ azt _hogy_ még aromai _császár_ is illyen pompával _küld_ akónyhára _csak_  _éppen_  _Habakuk_ lehetet volna száraz lábal _étek_  _hozni_ eza pompás _étekhozás_  _talán_  _két_ nap _tart_ azt ne _gondol_  _kend_  _hogy_  _teljesség_  _gyalog_ is el nem hozhatták volna mivel a viz _csak_  _szárközép_ ért _de_ aszolgák inkáb mentek lovon akonyhára abizonyos _hogy_ nem volt szükségünk arra a nagy _óriás_  _aki_ felöl azt _tart_ a sidok _hogy_ az _özönvíz_  _ha_ fel mene a leg nagyobik _hegy_ aviz _csak_  _öv_ ért és mindenüt a _bárka_ mellet _jár_ valamint a _csatlós_ a _hintó_ mellet már _ezután_ lehet _hír_  _írni_ mert mind aházam melegeb mind pedig a _hír_  _megolvad_ a szeretetemet az _özönvíz_ el nem _olt_  _hát_  _kend_ szereté engemet vigyázé _kend_ az _egészség_ 

 _Drinápoly_ 27 apr 1718

Édes néném _kend_ engemet nem üsmér _jól_ mert _ha_ üsmérne nem irná azt _hogy_  _énnekem_ is ollyan ritkán _ír_ valamint én _ír_ nem félé _kend_ az én rettentö _bosszúállás_ tudgyaé _kend_ azt _hogy_ nincsen nagyob _gyönyörűség_ mint _bosszú_ állani azon akit szeretek _aki_  _haragszik_ annak _megbocsát_ amennyiben lehet _de_ akit szeretek azon _bosszú_  _kell_ állanom ezt _hív_  _édes_  _bosszúállás_  _bosszú_ állani pedig azon _aki_  _haragszik_ a _keserű_  _bosszúállás_ ezt sokan nem igy _tart_  _de_ mi _kettő_ igy _tart_ meg sem _bán_ állyunk _hát_  _bosszú_  _egymás_ és _ír_  _gyakran_  _egymás_  _hír_ akaré _kend_ tudni akéd _kívánság_ bé nem tölthetem a _francia_  _kő_  _Bonnac_ itt nem azon munkálodik _hogy_ az _hadakozás_ továb _tart_  _hanem_  _hogy_  _csakhamar_ vége legyen a német azt _kíván_ atörök pedig már is _megun_ ahadakozást _hát_ mi mit _csinál_ akettö _között_  _csak_ amint vonnyák ugy _kell_  _táncolni_  _hadakozás_  _hív_ ide _de_  _békesség_  _jön_ leheté mást _kívánni_  _hanem_  _csak_ azt ami az _isten_ tettzik és azö rendelése után _kell_  _járni_ és azon nem sétálni _kell_  _hanem_  _futni_ mert az Isten azt szereti _hogy_  _fut_ az ö akarattyán ne _csak_  _jókedv_  _hanem_  _öröm_ ne szomorkodgyunk _hát_ azon _ha_  _dolog_ ugy nem _folyik_ amint nékünk _tetszik_  _aki_ ajövendöt _igazgat_ azt is _tud_  _hogy_ mint _kell_  _folyni_ azoknak _de_ azon szomorkodnám _ha_ nem szeretne _kend_  _kend_ pedig _örül_ mert rettenetesen szeretem _kend_  _hát_ az _egészség_ joé vigyázé _kend_ reája jó _éjszaka_  _édes_ néném

 _Drinápoly_ 9 Maji 1718

Némellyeket az Isten fel magasztal némellyeket _megaláz_ és mindeniknek _hála_  _kell_ néki adni _édes_ néném ma ez itt meg _történik_ és régen mondom _kend_  _hogy_ mely nagy világi _boldogság_ a _császár_ leányával _hálni_ és micsoda nagy _esik_ a mészárosnak avezérségböl _kiesni_ a _kajmakám_ ma a vezérségre _felhág_ és a szegény mészáros _abból_  _kiesik_ ma a _császár_ egy _kapucsi_ pasát _küld_ a vezérhez _hogy_ a pecsétet _visszaad_ és mindenit a sátorában _hagyván_  _onnét_ mennyen _ki_ szegénynek mindenit _egyszersmind_ el _kelletik_  _hagyni_  _csak_ a rajta valo _köntös_ lora ültették és egy nehány _csausz_  _kikísér_ a városbol lehetetlen vala a szivnek rajta meg nem _esni_ a midön az _ablak_ alatt mene el vagy _tizenkét_  _kísérő_ avalo _hogy_ meg nem ölik _hanem_ valamely _basaság_ adnak neki _de_ micsoda nagy magosságrol _leesik_  _ha_  _megtekint_  _hogy_ mészáros volt azt mondhattyuk _hogy_ nem nagyot _esik_  _de_ azt _kell_ néznünk _hogy_ micsoda fel ment volt és _fejedelem_ rendin volt ugy _meglát_  _hogy_ mélységben _esik_ az illyen állapotban láttyuk _hogy_ a _király_ ura a porból az eke mellöl a mészárszékböl nagyra _felemel_ valakit és egy _kevés_  _idő_ mulva az _előbbeni_ állapottyára _hagy_  _esni_ és az _esik_ után valo állapot sokal nehezeb a _felemeltetés_ elött valo állapotnál mert avilági _dicsőség_  _megkóstol_  _édes_ néném _elég_  _elmélkedhetik_ azember az illyen változásokon _de_ azt _kell_ meg gondolnom _hogy_ levelet _ír_ nem _könyv_  _hanem_ már _visszatér_  _az_ a világi _boldogság_ lévö uj vezérhez a kinek is minden _boldogság_  _csak_ ollyan sorsa lesz még _hanem_ roszab mint az elötte valojának _de_  _addig_  _csak_ usz amég lehet _mihelyt_ a szegény mészárostol a pecsétet _elkéret_ acsászár és _kitesz_ minden _jószág_ a _kajmakám_ adta a _császár_ a pecsétet és azzal ahatalmas vezérségre _felemel_ és a _császár_  _ki_ menvén pompával ment a letet vezérnek sátorában _ahol_ minden _jószág_  _kéz_ vette és magaénak _foglal_ szép _dolog_  _édes_ néném ura lenni fel _óra_ alat egy nehány _százezer_  _tallér_  _érő_ portékának _csaknem_  _bizonyos_  _tarthat_ az a szerencsés vezér _hogy_ azt a _dicsőség_ el _ér_  _egy_ ahogy acsászár a _feleség_ igen szereti másik a _hogy_ magát is igen _kedvel_  _hogy_ ne mászot volna fel akerékre ez a valo nem volt mészáros _de_ egy szegény _íródeákság_ vette fel a _császár_ azután _elébb-elébb_ vitte a leányát is neki adta _kajmakám_  _tesz_  _ihon_ már vezér és _Ibrahim_ pasának _hív_ szeretném tudni _hogy_  _ha_ gondolkodiké a világi változásokrol _de_  _ha_  _gondolkodik_ is _hanem_ is már a potzon vagyon ót ül a még lehet mi is itt ülünk a még lehet mert a _csaknem_  _bizonyos_  _hogy_ már _hadakozás_ nem _kell_ várni és a _békesség_ is maga mellé ülteti a maga _hasznakeresés_ is azt _hoz_ magával mert ö nem _hadakozó_  _ember_ elméje nagy vagyon _de_ nem a _hadakozás_ még most is _elég_  _biztatás_ adnak _de_ a mind _füst_ megyen és a _haza_  _felé_ valo menetelünknek _sok_ szép vigasztalása ugy _eloszlik_ mint a _felhő_  _kétség_  _kell_  _tehát_ esnünk _távol_ legyen _bízik_ reméllyünk _édes_ néném az _isten_  _ha_ szinte minden _bizonnyal_  _tud_ is _hogy_ meg nem adgya azt a mit _kíván_ a valo nehéz zagon nélkül el lenni nehéz minden _esztendő_ 12 _hónap_ a vállamot _terhelni_ és aházaságtol mesze vagy _teljesség_  _elesni_  _-e_ mind nehéz és sullyos _dolog_ ugyé _édes_ néném _de_ azért vagyunk _keresztény_  _hogy_  _bízik_  _ismét_ el felejtettem _hogy_ levelet _ír_ és nem _könyv_ és _hogy_  _kend_ semmi szüksége nincsen az en predikálásomra _de_ az aszszonyt alázatosan _követ_ predikátor uram mert ma itt ollyan nap vagyon _hogy_  _két_  _ember_ a mértékben _tesz_ az _egyik_ fel ment a másika le és mi a _föld_ maradtunk még is predikátor uram az illyenröl ne _gondolkodik_ a pedig _csak_ azért _hogy_ az aszszonynyal nem _kell_ félben _hagyatni_ a _játék_ és _hosszú_ levélel nem _fárasztani_  _megmond_  _hogy_ szeretem a _bosszúállás_  _de_ már _megszán_  _kend_ és el végezem a _bosszúállás_  _hej_  _ha_  _tud_  _kend_ mint szeretem _kend_  _hát_  _kend_ az _egészség_ vigyázon _kend_  _de_ a _gyertya_ mindgyárt el aluszik én is alszom

 _Drinápoly_ 6 _juni_ 1718

Mi még itt vagyunk _de_ nem _tud_ mire itéltetünk hadakozásraé vagy _békesség_  _gondol_  _hogy_ az utolsoval vetnek itt lánczra a _reisz_efendi_ (a _cancellarius_ ) _gyakran_  _küld_ aporta az urunkhoz _aki_ minden Zebét _kebel_  _csalma_  _tele_  _hoz_ ide _ígéret_  _de_  _csak_  _ígéret_ és nem valoságal nagyon _biztat_ ahadakozásal _de_ mennél inkáb _beszél_ a _tőr_ ahadakozásrol annál nagyobb _kedv_ vagyon abékeségre _de_  _ki_ mérne _gondolkodni_ abékeségröl _holott_ ma a vezér _tollas_  _fegyveres_ valamint egy _Herkules_ a _had_ meg _indul_  _innét_ sophia _felé_  _tud_ ö azt _hogy_ nem lesz szüksége asok _had_ amint is nem _sok_  _had_ mene el véle _elég_ ahogy mind avezér mind ajancsár aga igen nagy pompával _megindul_  _-e_  _csak_  _komédia_ mert ök már régen _jár_ abékeség után nem is _egyéb_ megyen sophia _felé_  _hanem_  _hogy_  _közel_ legyen ahelyhez _ahol_ abékeség _trakta_  _gyülekezik_ a _követ_  _ilyenformán_  _édes_ néném ellene ne mondgyunk _de_  _bízvást_  _hát_  _fordít_  _Erdély_ annak akedves _tündérország_ és _imád_ az _isten_ rajtunk valo _csodálatos_ rendelésit _nemcsak_ a mostanit _de_ még ajövendöt is mert ugyan _elgondol_  _kend_ a _császár_ nagy _ígéret_  _tele_ valo szép levélel _küld_ egy _kapucsi_  _basa_ az urunk után _Franciaország_ pápai _János_ uramot is _elküld_ aporta akapicsi _basa_ abizonyos _hogy_ ollyan reménység alat _idejön_  _hogy_  _hadakozás_  _általmegy_ bé _haza_  _de_ nem avolt az _iránta_ valo rendelés az el volt végezve _hogy_ mi ide _békesség_  _jön_ és _ebben_ az _ország_  _eltölt_ a _bujdosás_  _de_  _ha_ az Isten a _hadakozás_ valo reménségünket _meggátol_  _imád_ más felöl az ö _hozzá_ valo _jóság_ mert a micsoda nagy szövettségben vagyon most a _francia_ a _császár_ az _igaz_  _hogy_  _Franciaország_ maradása nem lehetet volna és _ha_ ide nem _hív_ is _csak_  _kénytelen_ lett volna _Franciaország_  _ki_ menni az urunknak amint _hogy_  _mihelyt_  _ideérkezik_  _Orleans_  _herceg_ a _francia_ regens az urunkal semmi _korrespondencia_ nem _tart_ és leveleire választ nem adot a _császár_ valo _colligatio_ valo nézve mit _csinál_  _tehát_  _hogy_  _ha_ az Isten nem akarván _idevaló_  _jövetel_ atörök utánnunk nem _küld_  _oly_ nagy _tisztesség_  _talán_  _hívatlan_ is ide _kelletik_  _jönni_ és nem _fogad_ olyan nagy _becsület_ itt pedíg az urunk nagy _becsület_ vagyon pénzt _elegendő_ adnak és annyit _hogy_  _Franciaország_  _hat_  _esztendő_ sem adtak annyit mint itt _esztendő_ adnak láttya _kend_ mely jó az Isten _ha_  _egy_  _kéz_  _eltakar_  _előtte_  _Erdély_ a másikaval _táplál_  _édes_ néném _hát_  _kétség_ essünké nem _hanem_  _bízik_ és _mindaddig_ reméllyük _hogy_  _meglát_ azt a _tündérország_ valamég _él_  _ha_  _meghal_ azután lássa meg _aki_ lehet _de_ a lehet _hogy_ az _egészség_ vigyázon _kend_ az is lehet _hogy_ szeret _kend_  _de_ azt nem lehet el _hinni_ mint szeretem _kend_ 

 _Drinápoly_ 12 _julli_ 1718

Micsoda _sok_ féle nyomoruságot _okoz_ az _ember_ az _Ádám_ vétke atélben _édes_ néném azon _kelletik_ panaszolkodnom _hogy_ igen _hideg_ vagyon és nehéz _írni_ most meg azon _kell_ panaszolkodnom _hogy_ meleg vagyon azt ne _gondol_  _kend_  _hogy_  _kényesség_  _cselekedik_ mert valamicsoda nagy _hideg_ volt a meleg szintén ollyan nagy _ha_  _tél_  _jégverem_ volta _ház_ vagy is inkáb a _fogház_ most pedig _sütőkemence_  _fogház_ pedig azért _hív_ mert az _ablak_  _ki_ nem nézhetnék _hacsak_ lajtorjára nem masznék ollyan _közel_ vagyon a padláshoz még azokot sem lehet _ki_ nyitani ugy vannak _csinálva_  _kend_ pedig _jól_  _tud_ az _ok_  _hogy_ miért _csinál_ ollyan magosan az _ablak_ én nem _tud_  _csak_  _gondol_ azért _hogy_ a szomszéd aszszonyt ne lehesen meg látni mert atörök azt sem akarja _hogy_ a _feleség_ nézenek _jól_ mondgyák azt _hogy_  _Franciaország_ az aszszonyok paradicsoma és a lovak purgátoríuma _Törökország_ pedig alovak paradicsoma és az aszszonyok purgátoriuma _elég_ a _hogy_ nem lehet a _ház_ maradnom még _kint_ is _alig_ szenvedheti az _ember_ anagy _hőség_ a _fal_ vagy az asztalt _ha_  _megtapaszt_ az _ember_ melegséget _érez_ aminap pedig a mezön ollyan meleg szél _jön_ reánk valamint _ha_ az _égő_  _kemence_ mellet mentünk volna el és _ha_ sokáig _tart_ le _kelletik_ esnünk a lorol most _ennél_  _egyéb_  _hír_ nem _írhat_ ez _elég_ meleg _hír_  _de_  _gondol_  _hogy_ rövid _idő_ mulva _hideg_  _hír_  _kell_  _írni_ mert a _békesség_  _megcsinálás_  _csaknem_  _bizonyos_  _tart_ és attol _tart_  _hogy_ ótt _megölel_  _kend_  _ahol_ nem _kíván_  _de_ azért nem _kell_  _kétség_  _esni_  _jól_  _tud_ az Isten mi _hasznos_ nékünk _ha_ ótt is nagy melegek vannak _fél_  _kend_ a _betegség_ arrol rettegve _gondolkodik_  _de_ azt tudgyaé _kend_  _hogy_ lehetetlen már jobban szeretni _kend_ mint én szeretem mászor _több_ 

 _Drinápoly_ 15 aug 1718

Ihon _édes_ néném elesz az utolso levelem ebböl a _császári_ városbol itt már _megeszik_ a nekünk rendeltetett rakás _kenyér_ már _továbbmegy_  _de_ nem _elé_  _hanem_  _hátra_ és azon rakás _kenyér_ mellé ülünk a mely _Konstantinápoly_ mellet vár minket mert a mitöl _tart_  _abban_  _torok_  _esik_  _ki_ veszen _ki_  _abból_  _csak_ az Isten: ennek elötte egy nehány napal _meghoz_ a _hír_  _hogy_ 21 julÿ a vezér _megcsinál_ a _huszonnégy_  _esztendő_  _tartó_  _békesség_ a németel _ha_  _addig_ itt _kell_ ülnöm jó _éjszaka_ a meny aszszony _tánc_  _jaj_  _édes_ néném _ha_  _addig_ az _édes_ lelkem marad a _kövér_  _test_  _csak_  _tőr_  _kenyér_  _kell_  _enni_ arakásbol a _békesség_  _meglévén_  _itt_ már semmi _dolog_ nincsen meg is _indít_  _holnap_ az urunkot a _császári_  _főváros_  _felé_ már itt _erős_ rakodunk _elég_ szekereket adtak számunkra még _több_ mint sem _kell_ mert _elítélhet_  _kend_  _hogy_ minden portékámot fel raktam egy _kis_ szekérnek a negyed reszire az én portékam pedig nem _kevés_ atöbbinél vannak itt ollyanok _hogy_ tizen sem _megrakhat_ egy szekerecskét _de_ még lovakot is rendeltek alánk mert _ha_  _ötven_ vagyunk is _de_ nincsen több _öt_ lovunknál amint már meg mondottam _holnap_  _megindul_  _hol_ lészen _lakóhely_ még nem _tud_  _elég_ a _hogy_  _innét_ el visznek valahová _Forgács_ ur is velünk _jön_ micsoda _öröm_  _meglát_  _kend_  _de_ az _egészség_ jó legyen _hogy_ az _öröm_ is nagy lehesen _több_ is irnék _de_ mikor utra _kell_  _készülni_  _akkor_ nem lehet sokat _írni_ Isten _kend_  _édes_ néném _ihon_  _ebéd_  _hív_ 

 _Bujukdere_ 25 aug 1718

Hálá _isten_  _ideérkezik_  _tegnap_  _Drinápoly_ 16 _kiindul_ semmi ollyan állapot nem _történik_ az uton a melyet szükség volna meg _írni_  _hanem_ azt meg _ír_  _hogy_ az uton _elég_ nevettem a velünk lóvö _francia_ mert vannak ollyanok _közötte_  _aki_  _soha_ lovon nem ültenek az ollyanok miképen ültek alovon és mint várták a _szállóhely_  _elérni_ az egész mulattságom volt a pentelésia _had_  _hall_  _kend_  _hír_ itt egy sereg volt ollyan _közötte_  _elég_ ahogy _tegnap_  _ideérkezvén_ azt _gondol_  _hogy_ mind palotákban szállitnak _bennünket_  _de_ itt avárosban egy _ép_  _ház_ sem _talál_ azért az urunk _kényszerít_ aváros mellet lévö _kis_ mezön sátorok alat maradni _mindaddig_ valamég más rendelést _tesz_ és _jobb_  _hely_ szálitnak azt nem volna szükséges meg _írni_  _hogy_  _csak_  _háromórányi_ vagyok _kend_ mivel azt _elgondolhat_  _hogy_ ezt a szép _Canalis_ már _kend_  _feljár_ azt sem volna szükséges meg _írni_  _hogy_ a _Canalis-part_ vagyunk a _Fekete-tenger_ a _torok_ egy ágyu lövésnire _de_ mind ezeket _öröm_ azért _ír_  _hogy_  _oly_  _közel_ vagyunk _egymás_ egy _kis_  _háromlapátos_  _hajó_ fel ülök _ebéd_  _abban_ a nagy _császári_ városban mehetek már itt _mindaddig_ sátorok alat leszünk még _jobb_  _hely_ szálitanak avalo szép _kis_ réten vagyunk _de_ mellettunk _holmi_ régi el romlot _épület_ vannak _ahol_ annyi a scorpio mint a _bolha_ az ollyan vendéget _éppen_ nem szeretném az ágyamban most pedig _éppen_ nem szeretnék meg _halni_  _hát_  _hogy_  _megölel_  _édes_ néném _kend_ a _holt_  _ember_ pedig ollyan _ízetlen_  _kedvetlen_  _hogy_ még a _feleség_ sem _megölel_ én pedig _alig_ várom _hogy_  _kend_ láthassam _de_ a még meg nem lehet _három_ vagy négy _holnap_ vagy is inkáb _három_ vagy négy napig _hej_ micsoda szomoruság volna a nékem _ha_ jó _egészség_ nem _talál_  _kend_  _hétfő_ pedig _ebéd_ el várjon _kend_  _káposzta_ is legyen

 _Bujukdere_ 15 7bris 1718

Édes néném már _két_ volt az a szerencsém _hogy_ láthattam _kend_  _de_ ugy tettzik mint _ha_ még nem láttam _kend_  _de_ azt vettem észre _hogy_ mikor _kend_ vagyok a nap _oly_ sebesen repül valamint a _fecske_ mikor pedig itt vagyok _akkor_ rák _hát_  _jár_  _de_ én veszekedhetném _kend_ mert _két_ naptol _fogvást_ levelét nem vettem _kend_  _hogyha_ pedig _letesz_ a reszttséget minden nap vehetnék levelet _két_ is azt _jó_ meg tudni _kend_  _hogy_ én _telhetetlen_ vagyok a _kend_ leveleinek _olvasás_  _ha_ azt akarja _kend_  _hogy_  _jókedvű_ legyek _gyakran_  _kell_ nekem _írni_ mikor pedig a _kend_ leveleit _olvas_  _akkoron_ nincsen szükségem a _hegedűs_  _hogy_  _táncol_ mert azt _tud_  _hogy_ masokis ugy _tart_  _hogy_ egy _kedv_  _szerint_  _írott_ levél _jobb_ egy _tánc_ itt mi _csak_ várjuk _hogy_ szállást rendellyenek _addig_ sátorok alat leszünk mint az _izraelita_ a _francia_  _követ_  _Bonnac_  _közel_  _mihozzánk_ egy _ház_ lévén _gyakorta_  _jön_ ide _feleség_  _de_ még mi nálunk nem volt azt akarja _hogy_ mi mennyünk _elsőbben_  _hozzá_  _abból_ pedig semmi sem lesz mert a mi urunk _tud_ mi _illendő_ és mi nem _illik_  _hozzá_ még a _titulus_  _iránt_ is vagyon valami akadály és az illyen akadály meg _akadályoztat_  _hogy_ az akadály el vettessék és _ilyenformán_  _egymás_ meg nem láttyák _de_ mint _hogy_ nekem semmi akadályom nincsen se a precedentia se atitulus _iránt_ a _követ_ azért _gyakran_  _jár_  _hozzá_ az aszszony ollyan mint egy _darab_ nád méz azt is el mondhatni _hogy_ ollyan az aszszonyok _között_ mint ajó féle _gyöngy_ atöb _gyöngy_  _között_  _jaj_ el felejtettem _hogy_  _soha_ sem _kell_ egy aszszonyt _dicsérni_ más aszszony elött mert a nem _esik_ jó üzün _hát_ a nekem jó üzün esséké _hogy_ a levélben _káposztásfazék_ neveznek _de_ én azt _csak_ el szenvedem a _haszon_ micsoda szép állapot mikor az _ember_ a nényire meg nem _haragszik_ az _egészség_ mint vagyon vigyáznaké reája szeretneké a miolta nem láttak mert én ugy szeretlek _édes_ néném mint a _káposzta_ 

 _Jenikö_ 22 7bris 1718

Tudgya már _kend_  _honnét_  _datál_ alevelemet azt is észre veheti _kend_  _hogy_ már a _bujdosó_  _izraelita_ a sátorok alol _ház_ szállottanak végtire az urunknak rendes és alkalmatos szállása vagyon azt is _tud_  _kend_  _hogy_  _éppen_ atenger parton vagyunk és ollyan igen atenger parton _hogy_ az én _ház_ alá vizen _bejöhetni_  _de_ azt nem _tud_  _kend_  _ki_  _ház_ lakunk _távol_ azt mondhatná valaki _hogy_ valamely _főispán_  _ház_ pedig _korántsem_  _főispán_ agazdánk _mindazonáltal_  _talán_ el mondhatni _főispán_ a rokák _között_ mert szöcs _de_ igen _gazdag_ avezér szöttse _hogy_ ne volna _gazdag_ ma szállottunk bé ide és annyi portékánk vagyon _hogy_  _fél_  _óra_ alat _ki-ki_ bé rakoskodot a szállására aházamban se szék se asztal nem alkalmatlankodik a valo _hogy_ vagyon egy _kisszék_ formára _csinál_ székecském _ha_ le akarok ülni arra ülök _de_ még más _haszon_ is veszem mert _ha_  _írni_ akarok azon _kell_  _írni_ micsoda szép állapot mikor el lehet lenni annyi _sok_  _házieszköz_ nélkül igy _kell_ lenni az illyen _bujdosó_ mint mi ma itt _holnap_ masut ugy is _ha_ meg _eszik_ itt a rakás _kenyér_  _elébb_  _kell_ mennünk nám arégiek el lehettek annyi _házieszköz_ nélkül _hát_ mi mért nem lehetnénk el nám a sidoknak nem volt székek a _török_ most sincsen szükségek arra egy régi _francia_  _király_ láttam a székit most _csak_ a zágoni _bíró_ is _jobb_ széke vagyon annál mi szükségem vagyon _hát_ nekem is aházi eszközre ugy is még az a _hajó_ a mely _idehoz_  _bennünket_ még az _archipelagus_ várakozik az urunknak szándéka lévén _Franciaország_ valo viszá menetelre: ( _de_  _abban_  _Tamás_ vagyok:) _Bercsényi_ urat az aszszonyal várjuk ide a _kend_ szomszédcságában lesznek szálva _de_ nem _tud_ meddig _elég_ az _édes_ néném _hogy_ már mi itt a rakás _kenyér_ mellé ültünk _csak_ az Isten _tud_ meddig _tart_ és _hol_  _elhint_ még másut _kenyér_ számunkra mert oda _csak_ el _kell_ menni akár mint vonogassa az _ember_ magát _de_ azt _csak_ fel _kell_ szedni azt akarnám _ha_  _kend_ is _elhint_ leg aláb _két_  _kenyér_ itt nálunk mert azt reménlem _hogy_ el _jön_  _kend_ látogatásunkra ugyan is micsoda _gyönyörűség_ egy aszszonynak egy szép _kis_  _festett_  _hajó_ ülni a melyet _három_  _erős_  _tőr_ ugy viszi ahabok _hát_ mint a nyil _kemény_ volna a sziv a _kőszikla_  _ha_ ide nem _jön_  _kend_ egy nehány _óra_ el várlak _édes_ néném ugy is szeretlek mint a _káposzta_  _ha_ ide _jön_  _de_ az _egészség_ vigyázzunk

 _Jenikö_ 22 8bris 1718

 _csak_ nem lehetek _addig_  _csendesség_ a még meg nem _tud_ mint _érkezik_  _kend_  _haza_ mivel alig _megindul_  _kend_  _innét_  _hogy_ nagy szél _támad_  _gondol_  _hogy_ a _hab_  _megrenget_  _kend_  _elég_ a _hogy_  _azóta_ nem vagyok nyugodalomban nekem ugy tettzik _hogy_  _azóta_ egy levélel _kitehet_  _kend_ anyughatatlanságból a mely nagy _hal_ el mentek az _ablak_ alat mindeniktöl _kérdez_  _ha_ nem ettéké meg az én nénémet _de_ azátkozot _egy_ sem _felel_  _csak_  _függő_  _tart_ elmémet _mindaddig_ még _bizonyos_ nem _hall_  _kend_ felöl reménlem _hogy_ nem _jár_  _kend_ ugy mint _Jónás_ és nem lesz szükséges _hogy_ valamely _hal_  _gyomor_  _küld_  _kend_ ezt a levelemet mert ugy meg nem _tudhat_  _kend_  _hogy_ mi _tegnap_ a _konstantinápolyi_  _kapu_  _elébe_ mentunk _lóhát_ és ótt az ut mellet egy _kert_ az urunk _csak_  _titkon_ meg akarta látni a _császár_  _aki_ is _Drinápoly_  _érkezvén_ nagy pompával ment bé avárosban nem _tud_  _ha_ le irjamé kik mentenek elötte és utánna _ha_  _leír_  _talán_ azt mondgya _kend_  _hogy_ miért _terhel_ annyi _írás_ hale nem _ír_ azt mondhattya _kend_  _hogy_ rest vagyok rest nevet pedig _hogy_ ne visellyek inkáb _leír_ legyen _kend_  _figyelmetes_  _hallgatás_ az uttzákon _kétfelől_  _jancsár_ állottak sorban _elöl_ jöve sokadmagával az _assás_bacha_ (          ) azután a _csausz_ az _emír_ az ülémák (az az apapok azirás _tud_ :) a _kapucsi_  _basa_ a _jancsár_ aga a mistancsi _basa_ a _kajmakám_ a _kapitány_  _basa_ azután a _fővezír_ a muftival acsauz _basa_ azután a mahumet attyafiai a zaszloja mellet a _császár_ vezetékji azután _cifra_  _felöltöztetett_  _két_  _tesz_ kik az álcoránt vitték azutan egy _festett_ és aranyas _kocsi_ melyben vala a mahomet _köntös_ és _fegyver_  _ezután_ mene a _császár_ igen _kíván_ paripán mellette lévén a fia azutan menének azisóglánok _kettő_  _kettő_ mindenik _tized_  _különb-különbféle_ szinü _köntös_ az elsö _tized_  _köntös_ sárga a 2diknak veres a 3diknak zöld a 4diknek _kék_  _tafota_ az _icsoglán_ pedig _inasszámban_ vannak az udvarnál láttya _kend_ micsoda szép _dolog_ láttam _tegnap_  _de_ a _csak_ ollyan mint afüst és azzal a nagy pompával a _császár_ nincsen ollyan _csendes_ elmével mint mi ugy is _illik_  _hogy_ ne legyen leg aláb _had_  _hasonlít_ valamiben a mi alacson állapotunkhoz és _megtud_  _hogy_ öis _ember_  _de_ azö pompáját ne _irigyel_  _édes_ néném mert ollyan napra _jut_ még _hogy_  _örökkévaló_ nyomoruságban _esik_  _akkor_ mit _használ_ neki apompa ami alacson rendünkben pedig mi nékünk nagyob reménségünk vagyon _ó_ ! mi szép állapot akereszténység! mennél nagyob pompájit látom a _török_ annál nagyob _öröm_ vagyok a _közönséges_ anyaszent egyházban valo létemért _ezért_ ö nékik nem lehet az a reménségek a mely minékünk _nemcsak_ vagyon _de_  _kell_ lenni _ha_ perában megyek _akkor_  _több_ predikállok _addig_ az _egészség_ jó legyen: _édes_ néném egy _kevéssé_ még a _káposzta_ is jobban szeretlek:

 _Jenikö_ 16 xbris 1718

Mi lelt _bennünket_  _édes_ néném és mitöl vagyon a _hogy_ már egy _hónap_  _fogvást_ nem _ír_  _egymás_ leheté _hogy_ illyen _közel_ lévén _egymás_ még sem _ír_  _talán_ ugyan az az _ok_  _hogy_  _közel_ vagyunk és _egymás_  _gyakran_ láttyuk _jaj_ miért mondám _hogy_  _gyakran_  _megbocsát_  _édes_ nénécském gyakortaé négyszer látni _kend_ egy _holnap_ alat _ha_ négyszer látnám is _kend_ napjában nem _kell_  _megcsömörleni_ a szememnek a _kend_  _könnyű_  _kurta_ és rövid levelét vettem mentöl ritkábban _ír_ az _ember_ annál _hosszú_ levelet _kell_  _írni_  _kend_  _ellenkező_  _cselekedik_ a pedig nekem _halál_ mikor rövid akéd levele mikor _tud_  _hogy_ az _egészség_ jó _akkor_ nem _kímél_  _kend_ és a _hosszú_ levelet meg várom valamint az ur _dolog_ nó már nem _haragszik_  _hanem_ a rövid levelet is _kedves_ vettem amelyben látom _hogy_  _tegnap_  _odaérkezik_  _Bercsényi_ ur minden pereputyástol annak igen _örül_ mert _tud_  _hogy_ annál az uri aszszonynál el mulattya _kend_ magát és nem lesz _kend_ egyedül magyar aszszony pérában a _Bercsényi_ ur _ember_ mind _jól_ üsmerem _de_ az aszszonyokot leányokot nem üsmerem _de_  _az_ nem _sok_  _idő_  _kívántatik_  _tud_ az urunkhoz el _jön_ az ur azután magam is látogatásokra bé megyek a szállás pedig _csak_ mindenkor _kend_ leszen magam szégyenlem micsoda rövid levelet _küld_  _de_  _ha_ rövid is el _kell_ neki menni egy pirongatás _elfér_ avállamra _édes_ néném az _egészség_  _de_  _tud_  _kend_ meddig szeretem _kend_ valamég _dohányozhatik_ 

 _Jenikö_ 28 xbris 1718

Aztot még _előre_  _általlát_  _hogy_  _Bercsényiné_ aszszonyom meg fog _kend_  _tetszeni_ el mondhatni valoságal _hogy_ méltoságos aszszony mert sokan viselik az aszszony nevet denem mindenik viseli _érdemes_ azt a nevet és az ollyanokot _csak_ aszszonyocskáknak _kell_  _hívni_ vagy aszszony állatnak (ne szollyunk az aszszonyok ellen:) _elég_ a _hogy_ azzal az uri aszszonyal inkáb _eltölthet_  _kend_ az _idő_ mint sem agörög _kérácza_ az aszszony maga mulattságot nem _indít_ mert _tél_  _felé_ meg _kezd_ sárgulni a _fa_ is alevele _de_ a vigasságrol _beszélni_ igen szereti _főképpen_ a _tavaszi_  _idő_ valo _dolog_ azt _ír_  _kend_  _hogy_ az aszszony _orca_ ollyan _idős_  _kor_ is meg tettzik _hogy_  _ifjúkor_ szép volt és _hogy_ most aszép _tél_  _hasonlíthatni_  _de_ azt _ki_ ne nevetné _hogy_ azt szeretné _kend_ meg tudni _hogy_ miért annak az uri aszszonynak az _orr_  _fekete_ és _orca_  _fehér_ ezt a mesét mindgyárt _megfejt_  _kend_ az attol vagyon _hogy_ már _házas_ lévén _meghimlőzik_ azt _tud_  _kend_  _hogy_ az uri aszszonyokot másképen _gyógyít_ mint sem aközönségeseket nyernek is rajta _sokszor_ mint _bír_ a _Csík_  _mihelyt_  _megbetegedik_ egy sereg _doktor_  _összegyűjt_  _ki_  _egy_  _ki_ mástjovallot _hogy_ a _himlő_ meg ne lassék és a szépség _megmarad_  _egy_ a _többi_  _között_ azt _javall_  _hogy_ meg _kell_ aranyozni az _orca_ ennek avoxát _bevesz_ és levél aranyal _betapaszt_ és _eleven_  _kép_  _csinál_  _belőle_  _-e_  _meglévén_ egy _idő_ annak ugy _kelletik_ maradni _de_ azután _csak_ le _kelletik_ venni az aranyat mert aranyas _orca_  _elítélhet_  _kend_  _hogy_ nem lehetet _járni_ és a piros _orca_  _csak_ inkáb tettzik mint sem az aranyas _de_ már a volt a mesterség _hogy_ vegyék le a _sok_ féle viz le nem mosta _hanem_  _tűhegy_  _kelletik_ lassanként _lefeszegetni_ az aranyat az _orca_ még is mind le ásták _de_ az _orr_ inkáb oda száradot volt azért nehezeb is volt a munka végtire _onnét_ is _lefeszeget_  _de_  _fekete_ maradot azért nem _javall_ senkinek _hogy_  _megaranyoztat_ az _orca_  _immár_  _tud_  _kend_  _hogy_ miért _fekete_ annak az uri aszszonynak az _orr_  _de_ azt nem _tud_  _kend_  _hogy_  _holnap_ a vezér szembe akar lenni a _fejedelem_  _csak_ magánoson ez a vezér még eddig _jó_  _barátság_ volt _mihozzánk_ és abujdoso urak _éppen_ nem panaszolkodhatnak ellene _megválik_ mint végzi mert itt a változás _könnyű_ meg _esik_ és az ajándék a vezérekel _hát_  _fordíttat_ mi pedig nem vagyunk _abban_ az állapotban _hogy_ adhassunk söt még mi is töllök várunk _aki_ pedig _hatalmas_ az _erős_ és az _megköthet_ pénzel a _tőr_ urakot ezek pedig ugy _tekint_  _bennünket_ mint ollyanokot akik minden koron _kész_ vannak akérésre _de_ az _adás_ nec nominetur invobis _itt_ mi _elég_ vagyunk _elég_  _tahin_  _ad_ aporta _elég_  _eszik_  _de_ azzal ruhásabbak nem vagyunk sem én se más a mi urunknak pedig _természet_ a _hogy_  _kéretlen_ nem _ad_ annyi _esztendő_  _fogvást_  _hogy_ szolgálom _soha_ semmit nem _kér_  _édes_ néném már el nem _kezd_ egy _erdélyi_  _nemesember_ a nem _illik_  _aki_ jobban szereti szükségben lenni mint sem _kérni_ az én _hivatal_ a _hogy_ szolgállyam _hív_ és _hagy_ azIstenre atöbbit egy _erdélyi_  _nemesember_ felöl nem lehet nagyob _gyalázat_ mondani mint azt _hogy_ az adomért szolgál tudgyaé _kend_  _hogy_ most _csakhamar_ egy leánybol aszszonyt _csinál_ nem _tud_ mikor leszen az a szerencsés nap _de_ azt _tud_  _hogy_ igen akarnám _ha_ azén lakadalmom ollyan _közel_ volna mint azé a piros leányé én szeretem _kend_  _de_ ugy _ha_ az _egészség_ vigyáz

 _Jenikö_ 2 _Januárý_ 1719

Tudom _abban_ nem _kételkedik_  _kend_  _ha_ papirosra nem _tesz_ is _hogy_  _sok_  _újesztendőnap_  _kíván_  _kend_ a _hosszas_ és egy _hét_  _tanul_  _kívánat_  _hagy_ az _idegen_ és a predikátorokra azért se _drága_ se _jobb_ nem _kívánhat_ mint azt _hogy_ az Isten adgya szent _kegyelem_  _kend_ és jó _egészség_ mihaszna vagyon annak a _hosszas_  _köszönet_ a mely még nem is _illik_ a _keresztény_  _Jákob_ sem adot több áldást a _tizenkét_  _fia_ mint mostanában szoktak adni _csak_ egy _ember_ úgy anyira _hogy_  _ha_ mind azok az áldások bé tellyesednének se _gabonásház_ se pinczét _elegendő_ nem lehetne _csináltatni_  _hát_ azután a _sok_ marhának _bőség_ a _sok_ siros _föld_ ezt pedig ollyan szokkal mondgyák _ki_  _hogy_ az _ember_ ugy tettzik mint _ha_ minden _szántóföld_ bé volna szalonával _terítve_  _de_ még enem _elég_ mert a _gyermek_ valo áldás _eltart_ egy _óra_ és egy anya sincsen _aki_ a _kívánság_  _szerint_ a _fia_  _fia_ meg azoknak _fia_ meg ne lássa agyermekeknek pedig mindeniknek _addig_  _kell_  _élni_ mint mathusalemnek _édes_ néném emind nem _keresztényi_  _kívánság_ az _ótestamentum_ jó volt mert _akkor_ az áldást egy _izraelita_ a _föld_  _kövérség_  _tart_ az Isten is nékik _csak_  _földi_ áldásokot _ígér_  _de_ a _keresztényi_ áldás mind lelki _dolog_ áll és egy _keresztény_ nem a _kövér_  _föld_  _kell_ suhajtani _hanem_ a _kegyelem_ valo _teljes_ szivet _hogy_ ne a _föld_  _hanem_ a szive _teremt_  _bő_  _gyümölcs_ én azt _jól_  _tud_  _hogy_ az illyen szokást elnem _hagyat_ a kinek tettzik _elhagy_ akinek nem tettzik _követ_ azon nem _törődik_ mi pedig _édes_ néném ne _követ_ az ollyan _iskolabeli_ szokásokot _hanem_ a _keresztényi_ szokást mely meg _egyezik_ azudvari szokásal az udvarnál pedig még a _köszvény_ is szokást _csinál_ a mi _fejedelem_  _csak_  _tegnap_ is lovon _jár_  _gyalog_  _jár_ ma pedig _csak_ ülni _kell_ azt nem _igazán_ mondgyák _hogy_  _gazdag_  _keres_ a _köszvény_ mert ugy a mi urunkra rea sem nézet volna mi pedig _ilyenformán_ attol _soha_ se _tart_  _hanem_  _csak_ attol _tart_  _hogy_  _ha_ valaha nem szeretnök _egymás_ annak pedig meg lehetneé valaha törtenni _de_  _édes_ néném _ha_ minden levelemben nem _ír_ is _hogy_ szeretem _kend_ már azt _kend_  _tudva_  _kell_  _tartani_  _esztendő_  _tizenkét_  _ha_ meg ujittyuk _egymás_  _között_ az _ígéret_  _elég_ mert minden levelben azt _írni_ szeretem _kend_ szeretem _kend_ a _sok_ volna és végtire ugy _hozzászokik_  _hogy_ azt sem _tud_ mit _ír_ a mi ritkáb a _kedves_  _de_ nem mindenben mert _ha_  _gyakran_ irna _kend_ a _kedves_ volna reménlem _hogy_  _ebben_ az _esztendő_ nem leszünk ollyan restek a melyet _kíván_  _hogy_ az Isten _kegyelem_  _eltölt_  _kend_ velem együt masokal is _ha_  _hideg_ nem volna _több_ irnék _de_ az én _ház_ a _tenger_ felet vagyon és _onnét_ semmi meleg nem _feljön_ az _egészség_ vigyázunk

 _Jenikö_ 24 _Januárý_ 1719

Edes néném vevéé _kend_ észre _tegnap_  _hogy_ mint _örül_  _Bercsényiné_ aszszonyom azon _hogy_ a _fejedelem_ meg látogatta mindennel _kínál_  _öröm_ nem _tud_ mit _csinál_ már _csak_ azt vártam _hogy_  _talán_  _egypár_  _tánc_  _megkínál_  _de_ ne nevesse _kend_ mert az _idő_ miat még _örömest_  _eljár_ vagy el lépdegelné _de_ a micsoda _idő_ és állapotban vagyunk atáncz is savanyu a valo _hogy_ az aszszony mellet az az _két_  _becsületes_ személy el ropnák az aszszonyokért is azt _kíván_  _kend_  _tőle_  _hogy_  _megmond_ micsoda _ítélet_ vagyok az aszszonyok és leányok _iránt_ kik az aszszony mellet vannak az aszszonyokot vagy _dicsérni_  _kell_ vagy semmit sem _kell_  _felőle_ mondani annál is inkáb roszat mondani _felőle_ a nemesi vérhez nem _illik_ mit _csinál_  _hát_  _hogy_  _kend_ is _engedelmeskedik_ azt _cselekedik_  _hogy_ az _ítélőszék_ ülvén _onnét_  _tesz_  _ítélet_  _hallgat_  _kend_  _figyelmetesség_ az _óbesterné_  _elkezd_ ez egy szép aszszony volt _főképpen_ a midön _először_ láttam _gyermekkor_  _akkor_  _görgényi_  _kommendáns_ volt az ura _Kajdacsiné_ pedig _soha_ senki nem _dicsér_ a szépségiért _hanem_ ajoságáért azért is mondom neki mindenkor _hogy_ micsoda _irtóztató_ szép _de_ ez vagy _egy_ vagy másrol _de_  _örökké_ panaszolkodik a _kis_ susinak igen _fösvény_  _osztogat_ aszépséget _de_ rendes _tisztességes_ személy és _tiszta_  _jóság_ a _Talaba_ mátkája _beillik_ egy szép leánynak már le szállok az _ítélőszék_ és _kend_ lássa _hogy_ micsoda _ítélet_  _tesz_  _de_ az aszszonyok felöl _ítélet_  _tenni_ azt kinem veheti _kétek_ az _férfi_  _kéz_ az illyen _bíróság_ vélek születik és az aszszonyoknak meg _kell_ állani a végezéseken meg viszontag a micsoda _ítélet_  _tesz_ a _férfi_ felöl az aszszonyok az ellen már nem szabad senkinek is szollani és azt a _dolog_ nem lehet más _ítélőszék_  _elébe_ vinni _hanem_  _térd_  _fej_  _hajtván_ azon meg _kell_ nyugodni _ha_ a _törvénycsináló_  _bevesz_ öket a _törvénytevés_ azö _hathatós_ szemekel _hathatós_  _törvény_  _tesz_ a sidoknak volt egy aszszony _bíró_ volté _jobb_  _bíró_ annál ugyan is _ha_ az aszszonyok az _ítélőszék_ ülhetnének nekem ugy tettzik _hogy_  _abban_ az _idő_ nem _kívántatik_ annyi prokátor mert az _ember_ maga menne _gyönyörűség_ a _baj_ meg mondani és ót egy szép és _kegyes_  _bíró_ a szájából _meghalván_ a _törvény_ magyarázattyát nem lehetne az ellen szollani _ha_ szinte perét el vesztené is _de_  _könnyű_ szenvedné _énnekem_ pedig nehéz azt szenvednem _hogy_  _kend_ ritkán _ír_ és _énnekem_  _kell_  _megítélni_ akéd reszttségit ollyan _bíró_ is vagyon _dolog_  _kend_  _hogy_ egy _kis_ levelel minden _harag_ el üzi _kend_  _több_ is _írhat_ illyen nagy _országos_  _dolog_  _de_ nem _ír_ azért _hogy_  _hamar_ vehessem a _kend_ válaszát

 _Jenikö_ 16 aprilis 1719

Irtoztato _dolog_ mely régen nem _ír_  _édes_ néném _egymás_ annak pedig mi az _ok_ nem más _hanem_  _hogy_  _csaknem_ minden _harmadnap_ láttyuk _egymás_  _kend_ látni s’ _kend_  _írni_ nagy _különbség_  _ha_ mindenkor ollyan _gyakran_ mehetnék _kend_ mint már egy _darab_  _idő_  _fogvást_ az _igaz_ nem volnék méltó aszánásra _de_ nem lesz mindenkor pap sajttya már egy _hét_  _hogy_  _egymás_ nem nevettünk és ez az _idő_  _hosszú_ tettzik nekem mint egy nyul _fark_  _de_ mit _tehet_ annak (mondgyák atotok:) egy részröl nem _bán_ mert nem alkalmatlankodom _kend_ noha _kend_ mind _jobb_ ágyam vagyon mind _több_  _eszik_ mind _több_ nevetek mint itt _de_  _hogy_ a vendéget meg ne unnyák _kevés_ maradgyon egy _hely_  _de_ még nagyob _ok_ is mondom a _hogy_ azidö rosz és _olyankor_  _járni_ atengeren nem _egészséges_ mert _ha_ az a _kis_  _hajó_  _hirtelen_ el _talál_  _fordulni_  _jó_  _éjszaka_ az _egészség_ és mindennek én pedig ollyan _bátor_ vagyok atengeren _hogy_  _ha_ egy _kevéssé_ ahajo egy _oldal_  _fordul_ már azt _gondol_  _hogy_ a _hal_ leszek vacsorán erre azt fogja _kend_  _felelni_  _hogy_  _elég_  _jár_  _tenger_ én pedíg azt _felel_ akéd _felelet_  _hogy_ azzal _dicsérhet_ magamot _hogy_ mindenkor ollyan _félénk_ voltam és _hogy_ nem _tart_ nyomoruságosab _dolog_ mint a néma _hal_  _ország_ lakni _tegnap_ mi a _császári_ mulattságon voltunk lehetetlen azt _kend_ le nem _írni_ mint ment végben _de_ mi is _csakúgy_ mulattuk magunkot mint a _kocsis_  _aki_  _napestig_  _ügetvén_ alovon _este_ azzal _kérkedik_  _hogy_ mint meg szánkáztunk

Ma igen jó regel avezér egy _csausz_  _basa_  _küld_ a _fejedelem_ kit is _kéret_  _hogy_ lenne _jelen_ a mulattságon amelyet fog adni a _császár_ a _fejedelem_ lora ülvén a _csausz_ a _Konstantinápoly_ mellet lévö retnek avégin egy nagy _domb_ meg álitta minket _ahonnét_  _kelletik_ nézni a mulattságot a réten pedig _sok_ számu nagy sátorok valának _verve_ mind a _császár_ számára mind a töb urak számára a mulattság pedig _abból_ állot _hogy_ lovakot _futtat_  _flinta_ és apro _ágyúcska_  _cél_ löttek a _császár_ elött abirkozok _birkózik_  _de_ még is mind ezek nem valának _császári_ mulattságok _hanem_ a vége _jobb_ volt a _kezdet_ mert a vezér _ebéd_ adván a _császár_ és az egész udvarának meg is _kell_ ajándekozni mind a _császár_ mind azudvarát a _többi_ nem _tud_ mit _ad_  _de_ a _császár_  _három_ vagy negy válogatot virágban lévö leányt adot azoknak igen szepeknek _kelletik_ lenni és mindeniket _gazdag_  _felékesíteni_ azután _köves_ portékákot lora valo _drága_ szerszámokot szep paripákot adot ( _édes_ néném mely _derék_ allapot a _császárság_ :) ennek pedig minden _esztendő_ meg _kell_ lenni azon a napon mi pedig mind ezeknek végit nem vártuk mert reggeltöl _fogva_  _est_ egy _hely_  _lóhát_ ülni _étlen_ és atöbbit _csak_ meszünen nézni nem _derék_ mulattság azért is a _fejedelem_  _fél_  _óra_ ót lévén és semmi mulattságra valot nem látván _ebéd_  _hazamegy_  _de_ még azt _kelletik_ azután _üzenni_ a vezérnek _hogy_ igen mulattuk magunkot és _hogy_  _császári_ mulattság volt pedig _alig_ vártuk _hogy_  _eljön_  _onnét_  _édes_ néném mely _sokszor_  _kell_ olyat mondani azembernek a melyet maga sem _hisz_ azt el _hisz_  _kend_  _hogy_ a vezérnek mind ajándekáért sem adnám _kend_ meg aleányokot is _odatesz_  _de_ ugy _ha_ szeret _kend_ és _ha_ vigyáz az _egészség_ 

 _Jenikö_ 26 maji 1719

 _abban_  _bizonyos_ vagyok _hogy_  _tegnap_ igen _megijed_  _de_ még nekünk is _jut_  _benne_  _ebéd_ felet _egyszersmind_ a _tál_ is _kezd_  _táncolni_ mi is _dölenkezik_  _akkor_ veszük észre _hogy_  _földindulás_ az emberek azt mondgyák _hogy_  _ennél_ nagyobat nem _ér_ az én _ház_ alá a _tenger_ bé megyen és mindenkor vagyon ót _térd_  _érő_ viz _de_  _mihelyt_ a _földindulás_ volt szárazon maradot _estefelé_  _jön_  _haza_ aviz akik atengeren voltanak _jól_  _megérez_ a _földindulás_ elöt egy _óra_ láttuk _hogy_ a vezér ment magát mulatni a _Fekete-tenger_  _felé_  _de_  _mihelyt_  _megérez_ a _földindulás_ azonnal nagy siettségel viszá _tér_ és a _császár_ ment látni _Konstantinápoly_  _sok_  _bolt_ és _ház_  _leesik_ még _kend_ felöl semmi _hír_ nem _hall_ szüntelen is _tart_ attol _hogy_ valamely _kelletlen_  _hír_ ne _hall_  _Bercsényiné_ aszszonyomot _tud_  _kend_  _hogy_  _kar_  _kell_ vezetni pompával mikor _egy_  _ház_ a másikában megyen _de_  _tegnap_ nem várta _hogy_ fel _emel_  _hely_ mert _futva_ ment akerbe és az _ijedtség_ volt a _hopmester_  _tegnap_  _ebéd_ után a _francia_  _követné_ menvén az ura perában volt _aki_ igen _búsul_ nem _tudván_  _hogy_  _ha_ nem eseté valamely szerencsétlenség az urán vagy a _gyermek_ azért _két_ vagy _három_ aranyat _ígér_ ahajosoknak _csak_ vigyék el az _ember_ kit az urához akart _küldeni_  _de_ a _hajós_ ugy _fél_ a _tenger_ menni _hogy_  _tíz_ aranyért sem _elmegy_ az _ok_ kérdették töllök azt _felel_  _hogy_ a _földindulás_ a viz alat a _föld_ le süjjethet a viz _leesvén_ a hajojokis le süjjedne lehetneé _ennél_ jobban _okoskodni_ ahét _bölcs_  _közül_ akármelyiknek is _édes_ néném _tudósít_ mentöl _hamar_ mert _addig_ nem lehet _nevetni_ 

 _Jenikö_ 18 _juni_ 1719

Edes néném igen igen szükséges _kend_ egy _hír_ meg tudni azért _hogy_  _bolha_ ne _csíp_  _kend_  _tudniillik_  _hogy_  _két_  _gyorgyiánus_  _fejedelem_ az attyafiai az _ország_  _ki_ üzvén segittséget _jön_ ide _kérni_ a _császár_  _aki_ is segittséget adván nekik a méltoságos _fejedelem_ ide _jön_  _hogy_  _innét_  _hajó_ a segittségel a _Fekete-tenger_ viszá mennyenek ö méltoságok pedig egy nyomoru _kocsma_ szállottanak _cseléd_  _elég_ vagyon _de_ az udvari nép nem ruhásab a mi _cigány_ azt pedig ne _gondol_  _kend_  _hogy_ ö méltoságoknak pénzek ne volna mert valamég a _cseléd_  _tart_  _addig_ pénzek is lészen mert a midön a pénzek el _fogy_  _kettő_ vagy _három_ az udvariak _közül_ el adnak és igy a pénz _elfogyván_ az udvariak is _fogy_ ma _tíz_  _óra_ a _fejedelem_ látogatására _jön_  _sok_ udvarival _de_ azok ollyan rongyosok voltanak valamint a szolgák nem is _tud_ miért viselik afejdelem nevet mert abizonyos _hogy_ jobban szeretném a _brassai_  _bíróság_ mint sem az ö _fejedelemség_ valo _hogy_ a _gyorgyiánus_  _azelőtt_  _hadakozó_ voltanak _de_ mostanában nyomorultak _görög_ valláson vannak nekünk is vannak ótt missionariusink az _fehérnép_ ót _közönséges_ igen szép azt _ír_  _kend_ a minap _hogy_ már ért _francia_ aztot igen _jól_  _cselekedik_  _kend_  _hogy_  _idegen_ nyelvet _tanul_  _bár_ a mi _földi_ azon volnának _hogy_  _idegen_ nyelvre _taníttat_  _gyermek_  _de_ az ollyan állapotal _oly_  _kevés_  _gondol_  _hogy_ még _csak_ az _írás_ és az _olvasás_ sem _kényszerít_ aleányokot _hogy_  _hacsak_ azoknak nem volna arra _kedv_ azt a _két_  _dolog_ pedig egy nemes leánynak _nemcsak_  _illik_  _de_ szükséges tudni _azonkívül_  _hogy_ a valláshoz a szükséges _hogy_  _holmi_  _jó_  _könyv_  _olvashat_  _de_ a micsoda nem szükséges egy nemes aszszonynak _hogy_ az ura _távollét_ az urát mindenekröl _tudósíthat_ és az ura levelét _elolvashat_ nem lehet mindenkor ollyan _ember_ mellette _aki_  _írattathat_  _de_  _ha_ szinte volna is a _férfi_  _nemcsak_ a _hagyma_ és a _dézsmabor_  _kíván_  _írni_ a _feleség_  _hanem_ más _egyéb_  _egyesség_ szeretetböl származo _gondolat_ is _leír_  _ha_ a _feleség_  _tud_  _írni_ és _olvasni_  _de_ mint _hogy_ nem _tud_ ugy irnéki valamint egy _idegen_  _ha_ meg visgálnok _hogy_ micsoda levelet _ír_ az ura egy ollyan aszszonynak _aki_ nem _tud_  _olvasni_ és _hogy_ micsodást _ír_ a _tiszttartó_ meg látnok _hogy_ mindenik egy _húr_ pendül és nem _sok_  _különbség_ vagyon _közötte_ arrol nem is szollok _hogy_ mennyi _külső_  _dolog_  _történik_ ollyan a mellyet az _ember_  _örömest_  _megír_ a _feleség_ némelykor szükséges is volna meg _írni_  _de_  _elhagy_ mert a _feleség_ nem _tud_  _olvasni_ és azt nem akarja _hogy_ más meg _tud_ erre azt _felel_ némely _csúfos_ és rövid _eszű_ anyák _hogy_ nem _jó_ egy leánynak _hogy_  _írni_  _tud_ azért _hogy_ a szeretöinek ne _írhat_  _ó_ ! mely _okos_  _beszéd_ ezek! mint _ha_ az _írás_  _okoz_ a roszat és nem a arosz azirást nem _akkor_  _megtörténik_ atilalmas _dolog_ a mikor _egymás_ irnak _hanem_  _akkor_ a mikor _egymás_ vannak és nincsen szükségek az _írás_ akar _tud_ akéz _írni_ akár ne _tud_  _de_ a sziv _eljár_ a maga _dolog_ nekem ugy tettzik _hogy_  _nemcsak_ azért _ír_  _kend_  _hogy_  _írni_  _tud_  _hanem_ azért _hogy_ a _hajlandóság_ viszen reá _ha_ nem _tud_ is _írni_  _csak_  _ugyancsak_  _első_ alkalmatosságkor mind azokot meg mondanám _kend_ mind ezekböl azt _kihoz_  _hogy_ az illyen anyák nem okoson _gondolkodik_ aleányokot avallásbeli _dolog_  _iránt_ valo _tudatlanság_ nevelik és a kinek adgyák az el nem kerülheti _hogy_  _tudatlanság_ ne szenvedgyen akár mely szép legyen a _gyémánt_  _de_  _ha_ rutul vagyon metzve nem _becsül_ mind ezekre _tud_ azt fogja _kend_ mondani _hogy_ még _házas_ nem vagyok még is az aszszonyoknak akarok letzkét adni nem akarok _édes_ néném nem akarok _tud_  _hogy_  _kend_ is velem egy _gondolat_ vagyon _eziránt_ lássa _ki_  _ki_ szabad a magáéval és az Isten adgyon ollyan _feleség_  _aki_  _írni_ és _olvasni_  _tud_  _de_  _ha_ nem _tud_ is azon lennék _hogy_  _megtanít_  _ha_ töb _ész_ nem volna is mint egy macskának _édes_ néném szereté _kend_ ugy mint a macska az _egér_ vagyoné _kend_ jó _egészség_ mikor láttyuk meg _egymás_ ma _talán_ nem mert már _tizenegy_ az _óra_ és le _kell_  _feküdni_  _de_  _ha_  _lefekszik_ ugy tettzik mint _ha_  _fürdik_ mert a _tenger_  _hab_ egészen _becsapván_ a _ház_ alá _sokszor_ azt _gondol_  _hogy_ az ágyamban locsog a viz

 _Jenikö_ 16 julÿ 1719

Aztot _jól_ mondgyák _édes_ néném _hogy_ nincsen ollyan _jó_  _társaság_  _aki_  _egymás_ meg ne vállyék _Bercsényi_ uram az aszszonyal és minden pereputtyával _ideérkezvén_  _itt_ lesznek _mindaddig_ valamég _Tarabya_ rendelt szállásokot _elkészíttethet_  _Tarabya_ pedig _hozzá_  _föld_ félorára vagyon vizen pedig egy _fertályóra_  _hogy_ igy _esik_ aztot igen _bán_  _kend_ valo nézve _tud_  _hogy_  _gyakorta_  _meghánytat_  _kend_ magát a _tenger_ és _hozzá_  _ki_ rugaszkodik atengeri lovakon az aszszony ót _közel_ lévén _gyakran_ mulatathatta _kend_ magát és az _idő_ inkáb _telik_  _de_ már _ezután_  _tenger_  _kell_  _idejönni_ mikor az aszszonyhoz akar _kend_ menni _édes_ néném patientia _aki_  _erős_ a _hatalmas_ azt _jól_  _tud_  _talán_  _kend_  _hogy_  _ki_  _követ_  _cselekedik_ aztot _hogy_  _Bercsényi_ pérábol _kiköltözködik_  _addig_ a még _odaérkezik_ nem akarván véle egy városban lakni már most mind _együvé_ szorultunk valamenyi _bujdosó_ vagyunk _kettő_  _kívül_ és itt várjuk _hogy_  _hova_ fog _bennünket_ vezetni a _felleg_ valamint az _izraelita_ apusztában nagy _csoda_ lesz _ha_ még _bennünket_ is el nem ugratnak _innét_ aztot _csak_  _éppen_ azért _bán_  _hogy_  _kend_ meszéb lennék _de_ másként azt akarnok _hogy_ ma vinnének el _innét_ mert igen szoros _hely_ vagyunk és _ha_  _égés_ volna _máshová_ nem szaladhatnánk _hanem_ atengerben _kell_  _ugrani_ én nyernék rajta mint _bír_ a _Csík_  _úszni_ sem _tud_  _édes_ néném minden _ember_ az Isten rendelése alá _kell_ magát vetni _főképpen_ a _bujdosó_  _de_ még _főképpen_ azoknak akik _Törökország_  _bujdosik_ mert sohult ollyan _hirtelenség_ a változás meg nem _esik_ mint itt mert _itt_ semmi _bizonyos_  _dolog_ magának nem _ígérhet_ senki mint azt _hogy_  _bizonytalan_ az állapottya _ihon_ már abékeség _megvan_ mit remélhetünk ollyan udvarral vagyon _dolog_  _ahol_ a ministerek minden nap változnak _ahol_  _ha_ ma egy _dolog_ el végez azember _holnap_ az ujjakkal ujra _kell_  _kezdeni_ aztot pediglen _ha_ az ajándékon nem _kezd_ jó _kezdet_ sem lehet várni eza mostani vezér a magyarokhoz magát _jól_ mutattya _de_ aboldogulásoknak _eszköz_  _soha_ sem leszen mert a _hadakozás_ nem _tudván_ attol _irtózik_ és _kész_ inkáb mindenre _hajolni_  _csak_ a _hadakozás_ ne _hall_ szollani _őneki_ magának vagyon _ok_  _hoz_ mert _kis_ szerencsétlenségért a _hadakozás_ leteszik avezéreket _békességes_  _idő_ pedig _-e_  _jól_  _tud_ a _dolog_  _folytatni_  _de_  _ki_  _ígérhet_ azt nékünk _hogy_ állando legyen a _hozzá_ valo _jóakarat_  _hogy_  _ha_ pedig az elméjit meg valtoztattyák mit nem várhatunk tölle _csak_ már is az ö _kopár_ szakállu _kihája_ (udvari _kapitány_ :) nagyob _idegenség_ vagyon _hozzá_ mint az elött minden féle _dolog_ pedig ez _általmegy_ a vezér _elébe_ mindennek _ehhez_  _kell_ menni és _csak_ ö általla _kell_  _folytatni_ a vezerel valo _dolog_ és _ha_ ezt _megcsinál_ azok akik mi nálunk _hatalmas_ és roszunkot _kíván_ oda leszünk a _tyúk_ a _dicséretes_  _ebben_ avezérben _hogy_ az _idegen_  _ország_ valo _dolog_  _gyakorta_  _kér_  _tanács_ a mi _fejedelem_ aztot bé veszi és _követ_ a kinek is nagy _ész_ meg üsmérte _de_ mindenkor _csak_ rea megyek arra _hogy_  _holnap_ vagy _holnapután_  _találkozhat_ik_ ollyan _ki_ meg változtathattya elméjit _ember_ igen is _ember_ meg változhatik _hát_ és az _idevaló_ emberek _abban_ inkáb emberek mint sem másut _de_  _édes_ néném mit visgálom én ajövendöt _hagy_ azt a _jövendő_ urára _énnekem_  _csak_ azon _kell_  _törődni_  _hogy_ mikor láthatom _kend_ mikor nevethetek _kend_ és mikor _ehet_ik_  _káposzta_ ah! nem mérek már a _káposzta_ szolni mert a minap _káposztásfazék_ nevezének _csak_ azért is ugy szeretem _kend_ mint akaposztát _hát_  _kend_  _hát_ az _egészség_ felöl semmit sem _ír_ 

 _Jenikö_ 9 aug 1719

 _hisz_ szégyenlem én azt _édes_ néném _hogy_ nekem _kell_ a _császári_ városban _történik_  _dolog_  _megírni_  _hacsak_  _örökké_  _otthon_ nem ülnénk töb _hír_ is _tud_ avalo _hogy_ ritka _dolog_  _de_ amikor _kend_  _hír_  _ír_ azokot el lehet _hinni_  _de_ az _hogy_ lehet _hogy_ ót _hely_ lévén még is _tőle_  _tudakoz_ik_  _kend_  _hogy_ mikor leszen audenciája a _császár_  _követ_  _aki_ nem régen _érkezik_ végtire _talán_ azt is _tőle_ fogja _kend_  _megtudakozni_  _hogy_ mikor _esik_ ót az _eső_  _ha_ szinte meg nevetnek is _érte_  _de_  _engedelmeskedik_ és _megírhat_  _hogy_ már meg volt _de_  _talán_ azt sem _tud_  _kend_  _hogy_ mi formában volt azt is meg _ír_ aztot ugy _tud_  _kend_ mint a mi atyánkot _hogy_ rend _szerint_ amikor a _császár_ audencziát _ad_ valamely _követ_  _elsőbben_  _ebéd_ adnak néki és azután viszi bé avezér a _császár_  _de_ a most nem lehetet mert a _török_ ramazánnyok vagyon _ez_  _tud_  _kend_ azt is _tud_  _kend_  _hogy_ a ramazán nálok ollyan mint nálunk a _nagyböjt_ és egy _holnap_  _tart_ azis _tudva_ vagyon _kend_  _hogy_ ök _akkoron_ nap le mentig se nem _eszik_ se nem _iszik_  _csak_ egy _csepp_ vizet is még _csaknem_ is _dohányoz_ a mi _nehéz_ nekik _de_ söt még napal _bizonyos_ ollyan _édesség_ vagyon a melyet meg nem szabad kostolni _ha_ apéterkéjit el vetné is _elgondol_  _kend_ mi lehet az az _édesség_  _de_  _éjszaka_ szabadság ramazánnya lévén _tehát_ most a _török_ ma _két_  _óra_ regel a _kő_ a portára menvén ót meg vendégelték és _öt_  _óra_ acsászár audencziájára vitték mind ezekböl meg láthattya _kend_  _hogy_ az audenczia ma volt már _tud_  _kend_  _nemcsak_  _tőle_  _de_  _talán_  _tíz_  _ember_ már azt várom _hogy_  _holnap_ azt fogja _kend_  _tőle_  _kérdeni_  _ha_  _kend_ ehetnéké vagy _alhat_ik_ én pedig _tud_  _hogy_  _alhat_ik_ mord _kedvű_ is vagyok _de_ még is egy _kevéssé_ szeretem _kend_ jó _éjszaka_ is _kíván_  _kend_ 

 _Békós_ 16 aug 1719

láttya _kend_  _hogy_ ásiábol _ír_  _kend_  _ha_  _Amerika_ volnék missisipiábol is irnék _kend_ minket már ugy _tekint_  _kend_ mint _ázsiai_ magyarokot _elég_ az _édes_ néném _hogy_ már _öt_ naptól _fogvást_ itt sátorok alat vagyunk a mellettünk valo várost mind az elött mind mostanában _Békós_  _hív_ a mely város ama _híres_  _Bithynia_ vagyon _tud_  _kend_ micsoda _híres_ valának a romaiak _idő_ abithiniai _király_  _de_ azon nem _törődik_  _hanem_ azon _törődik_  _hogy_ nem _három_ széken vagyok _de_ ót _jobb_ volnaé az Isten mint itt nem mindenüt _egyarányosú_ az ö _jóság_ itt akarja az Isten _hogy_ légy azért itt sétály ezen a szép réten az _igaz_  _édes_ néném _hogy_ szép _hely_ vagyunk a sátoraink a _tengerpart_ rendiben ezt a _gyönyörű_  _Canalis_ végig láttyuk a _Fekete-tenger_ zugását _jól_  _hall_ azok a nagy rettentö sajkák _előtte_ mennek el a _Fekete-tenger_ illyen _Canalis_ nincsen az egész világon _talán_ ennek a széllye mindenüt vagyon egy jó ágyu lövés a _hossz_ vagyon _öt_  _mélyföld_ mindenik végin egy nagy _tenger_  _hol_ lehetne másut illyen _Canalis_  _találni_ a valo _hogy_  _ha_ más nemzet _bír_ ezt az _ország_  _csoda_  _csinál_ ebböl a _Canalis_  _kétfelől_ városokot szép _kastély_  _ház_  _épít_ valo _hogy_  _Európa_ széllyin _elég_ város vagyon _de_ másut _csak_  _falu_  _hív_ azokot a többi _között_  _Jenikö_  _ahol_ mi lakunk igen rut város a többi illyen sincsen ásia felöl pedig _csaknem_ mindenüt puszta a _császár_ parton lévö _ház_  _éppen_ nem _császári_  _ház_ micsoda nagy _kár_ ollyan szép és _kies_  _hely_ pusztán _hagyni_  _de_ én ugyan meg nem épitetem lássák ök lehetetlen _édes_ néném annyi _hal_ látni mint _ebben_ a _Canalis_ vagyon _egynéhány_  _ezer_ vonnak _ki_  _egyszer_ ahalászok _hány_  _ezer_  _elkel_  _abban_ a _császári_ városban és _hány_  _százezer_ száraztanak meg _csak_  _Jenikö_  _hát_ még a rettentö _sok_  _disznóhal_ mennyi _benne_ nem _örömest_  _hazud_ik_ a szükség sem _hoz_ magával azért el mondhatom _hogy_  _egyszer_ a többi _között_ lattam _egyszersmind_ leg aláb _ezer_ mint _ha_ annyi nagy sereg sertést _lehajt_ a vizen azigaz _édes_ néném _hogy_ mi itt _jól_ vagyunk a szép réten setálunk a _fejedelem_  _általhozatván_ a lovait _gyakorta_ fog vadászni menni aztot már észre vettem _hogy_ itt ásiaban is ugy szeretem _kend_ mint _Európa_  _de_  _gyakran_  _kell_ nekem _írni_ és egy _kevéssé_  _hosszú_ leveleket és az _egészség_  _kell_ vigyázni _főképpen_ mostanában mert azt mondgyák _hogy_ ótt _kétek_ nagy pestis vagyon

 _Békós_ 7 8bris 1719

Édes néném _ha_ szivárvánt nem láttunk volna már a _hegy_ szaladtunk volna _innét_ mert _tegnap_ nagy _záporeső_ lévén a viz _csaknem_ egészen _elborít_ mink azt nem _tud_  _hogy_ mikor nagy _eső_ vannak _éppen_ ót _lefolyik_ ahegyekböl a viz _ahol_ mink vagyunk _tábor_  _de_  _csakhamar_  _megtud_ mert _egyszersmind_  _elborít_ aviz akonyhánkot a _konyhaeszköz_ szaladva _kelletik_ el ragadni én az _eső_ a sátoromban nem lévén az _eső_ után oda mentem meg nézni _ha_ valami _kár_ nem tetté az _eső_  _de_  _ki_ ne nevette volna a midön a satoromon _keresztül_  _térd_  _érő_ patak _elfolyik_ az a jó szerencsém _hogy_ még is _feljebb_ volt az agyám és _csak_ alatta _elfolyik_ apatak a valo _hogy_ az _özönvíz_  _csak_  _est_  _tart_ mert a viznek más menedéket _csinál_  _de_ az _eső_ nem akar meg állani és _ha_ még _két_ napig _tart_  _gondol_  _hogy_  _idehagy_ ásiát avalo _hogy_ idejeis már _kvártély_ szállanunk mert afekete _tenger_ igen _fekete_ szelet _bocsát_ reánk _édes_ nénem _elgondol_  _kend_ mint _jár_ aminapiban _Forgács_ uram nem _tud_ micsoda _ünnep_  _Bercsényi_ uramhoz akart _innét_ menni _communio_ reggel a _communio_  _készülvén_ áitatosan parancsollya _egy_ szolgájának _hogy_ mennyen _kaik_  _aki_  _általvisz_  _Bercsényi_ urhoz sokáig atenger parton sétálván a szolgája is sokat _késvén_ és a _sok_ jó _gondolat_ is _kifáradván_  _elfelejt_  _hogy_  _communio_ akar menni és _hogy_ az _idő_  _hamar_  _telik_ egy pipa _dohány_  _gyújtat_ magának és amidön aztot már mind _ki_ sziná a _kaik_  _érkezik_ és a _kaik_ akarván ülni _akkor_ veszi észre magát _hogy_ a pipa aszájában nagy nevetésel _visszatér_ a sátorában _de_ mi is _elég_ nevettünk egész nap rajta _tud_  _hogy_  _kend_ is meg neveti azö áitatos _dohányzás_ mert ö néki mindenkor vannak illyen nevettséges _dolog_ aminap a _fejedelem_ arrol _beszélget_  _hogy_ micsoda nagy _buzgóság_  _kell_ bé venni a _communio_ és _hogy_  _csak_ arrol _kell_  _akkoron_  _gondolkodni_  _Forgács_  _elfogad_ nevetve mondván _hogy_ neki lehetetlen _hogy_  _holmi_ nevettséges _dolog_ nejussanak _ész_ mert a minap _kommunikálni_ akarván a mikor apap _hozzá_  _közelít_ aza _gondolat_  _jön_ az _ész_  _hogy_ mi _jó_ volna a papon lévö _kazula_  _cafrang_ illyen nevettséges _gondolat_ nekünk is _elég_ vagyon a _gondolat_ ugy leszen roszá _hogy_  _ha_ annak _hely_ adunk én _kend_ szeretem _-e_ jó _gondolat_ az _egészség_ vigyázon _kend_ ez is _finum_  _gondolat_ 

 _Jenikö_ 10 8bris 1719

Micsoda szép állapot az _tegnap_  _ebéd_ ásiában _eszik_ vacsorát pedig _Európa_ ide pedig nem a _levegőég_  _hoz_  _hanem_ avizen mind ezekböl meg üsmeri _kend_  _hogy_ ide _visszajön_ és a _táborozás_ el végeztük a _bizonyos_  _hogy_ nem az _ellenség_  _elől_  _eljön_  _hanem_ a _sok_  _eső_  _elől_ a melyet el nem lehetet üzni noha _két_  _generális_ vagyon velünk a minden napi mulattság már itt _abból_ fog állani _hogy_ vagy _Bercsényi_ uram _jön_  _mihozzánk_ vagy mi megyünk _hozzá_ a vadászat sem mulik el _de_ a sem mulik el _hogy_  _ellene_ ne vadászanak a portán mert a német _követ_  _több_ azon _elmélkedik_  _hogy_ nekünk árthasson mi pedig _kis_ sem ártunk néki és nem _tud_ mi végre _kíván_ üldözni ezeket a szegény _bujdosó_ magyarokat _aki_ itt a _tengerpart_  _csak_  _dohányoz_ suhajtozásal _édes_ néném vallyon az ollyan világi üldözök olvassáké az _evangélium_ gondollyáké azt _hogy_ még bé is _kell_ a szemeket hunni egy nehány száz _esztendő_  _akkoron_ nem a _kamaraszék_  _elébe_  _citáltat_ sem nem annak _törvény_  _szerint_ mondgyák _ki_ a sententiát _hanem_ a _szerint_ a _kegyes_  _evangélium_  _szerint_ a mely azt parancsollya a _császár_ is _hogy_  _megbocsát_ az _ellenség_ és a roszért _jól_  _tesz_ az ollyan _ítélőszék_  _ahol_ az allégátiot bé nem veszik nemis az _ország_  _törvény_  _hanem_ az _evangélium_ teszik ót a _fejedelem_  _elébe_  _akkoron_ egy _fejedelem_  _hiába_ fogja azt allégálni a ministerim _javall_ nékem _hogy_ a _bujdosó_ magyarokot _bujdosás_ is üldözem és a politica ratio arra vit _hogy_ öket ollyan állapotban vessem a melyben _jövendő_ se árthassanak az illyen menttségre _csak_ azt _felel_ nem _kell_ azon _igyekezni_  _hogy_ el vegyed töllök azt a _kenyér_ a melyet én rendeltem nékik _idegen_  _ország_ minek utánna már el vetted volna az _örökség_ apolitica rátioért nem _kell_  _jövendőbeli_  _bizonytalan_ roszért _bizonyos_ roszat _követni_  _felebarát_  _ha_ mások is igy _gondolkodik_  _békesség_ maradnánk _talán_  _gondolkodik_  _de_ az illyen _gondolat_  _csak_  _általmegy_ rajtok valamint a purgatio atalám _tudva_ nincsen _kend_  _hogy_ mi mostis _abban_ a szándékban vagyunk _hogy_  _Franciaország_ viszá mennyünk és _hacsak_ ami akaratunkon állana ma _megindul_  _de_  _csak_ azakarat áll mi rajtunk a _tehetség_ pedig máson mivel a _fejedelem_ ezen szándéka _iránt_ a _francia_ udvarnak egy nehány rend béli leveleket _írván_ arra _egyenes_ választ nem vehetet még eddig az udvar se nem _tilt_ se nem _javall_ az oda valo menetelit világosan a mellyekböl _ki_ tettzik _hogy_ nem _kíván_ oda valo menetelünket inimicus homo hoc fecit akik itt _miellenünk_ vannak ótt is ugyan azok _meggátol_ utunkot _Franciaország_  _Orleans_  _herceg_  _igazgatván_ mivel akirály még nem arra valo mindenkor nagy _barátság_ mutatot a mi urunkhoz az annya pediglen a kiis _egyház_ valo a mi _fejedelemasszony_ ugy szerette mint a fiát mind _holt_  _de_ a _fejedelem_  _között_ lévö atyafiság és _barátság_ ollyan mint a nád szál _ha_  _jól_ vagyon _dolog_ mind az atyafiság mind a _barátság_  _fent_ vagyon _ha_ pedig roszul vagyon és reájok szorulsz _csak_ azt mondgyák nescio vos _-e_ már rajtunk bé tellyesedet mivel _Orleans_  _herceg_ az urunk még egy levelét nem vette annyi _sok_ szép _ígéret_ után _kis_  _dolog_  _ebben_ az _ország_ a portán nem segitette illyen a _fejedelem_  _barátság_ illyen reménség nélkül lehet _hozzá_  _folyamodni_ mind azoknak _aki_ szükségek nincsen és _csakúgy_  _bánik_ az _ember_ valamint a _citrom_ a melyböl a levit _kifacsarván_ azután _elvet_  _ha_ a _forrás_  _jól_  _iszik_ azután annak _hát_  _fordít_ reánk pedig most nincsen szükség az _elmúlt_ el _felejt_ és a _hatalom_  _kéz_ lévén _jövendő_ nem _hajt_ a _kend_ mondása _szerint_  _derék_ allapot a szerencsén _feküdni_ avalo _hogy_ az ollyan ágy nem igen allando _de_ a még _tart_  _addig_  _csak_ jó rajta _feküdni_ meg nem _kell_  _édes_ néném az _ígéret_ másolni a nemes vér a mit _fogad_ meg _tart_  _ha_  _magyarországi_ volna _kend_  _tart_ valamitöl _de_  _erdélyi_ lévén ótt a nemes aszszonyoknak a szavok ollyan állando valamint a _Brassói- _havas_ ( _kegyelem_ )_  _megtart_  _hát_  _kend_  _ígéret_ és bárom vagy négy _hónap_ a _tél_  _eltölt_  _kend_ itt a magyar aszszonyokal valo _hogy_  _kend_ lesz egyedül _erdélyi_  _de_ egy _erdélyi_ aszszony nem éré annyit mint _tíz_  _magyarországi_ arosa _több_  _ér_ a _kóró_ a nap _fényes_ aholdnál mikor _Magyarország_  _fogyatkozás_ vagyon a napban _csak_ egy _erdélyi_ aszszonyt vigyenek oda annak szépsége _elég_  _fényesség_  _ad_  _-e_ nem _dicséret_  _hanem_  _igazmondás_ haaz Isten öket szebbeknek _teremt_ másoknál _ki_  _tehet_ arrol arrol sem _tehet_ senki is _ha_  _lefekszik_ mert _tizenegy_ az _óra_  _ha_ a szerencsén nem _fekszik_ is _csak_  _jól_ aludgyam _jobb_ az _egészség_ annál _ezután_  _csak_ azt nézem mikor fog _kend_ ide érkezni _de_ minden pereputyástol _kell_  _idejönni_ 

 _Jenikö_ 4 martÿ 1720

Nó már _édes_ nénem vegyük elö a pennát és _megtisztít_ a penészes _kalamáris_ mert már _ezután_ az _írás_  _kell_  _fogni_ a postakot _kell_  _küldözni_ a _hír_ fel _kell_ ébreszteni ma nyolczad napja _hogy_ itt atelet _kitelelvén_  _elhagy_  _kend_  _bennünket_ mint sz pál az _oláh_ és a _császári_ városban lévö székiben _visszahelyheztet_  _kend_ magát _de_ már ót a reszttséget nem _kell_  _hevertetni_  _hanem_  _íratni_ én pedig majd ollyan _hír_  _küld_  _kend_  _tenger_  _hab_ a melyen mind a _két_  _fül_  _megcsendül_  _kend_ jó _hogy_ több _fül_ nincsen _kettő_  _de_  _előbbször_ szép szinü és jó szagu _hír_  _ír_ azután _megír_ a _csendülő_  _hír_  _tegnap_ a _jancsár_ aga _ceremónia_  _küld_ ajándekot az urunknak az ajándék _sok_ szép virágokbol és _sok_ féle _gyümölcs_ állot már _előre_  _tud_  _hogy_ erre mit mond _kend_ erre azt fogja _kend_ mondani a _bizony_  _illetlen_ ajándék volt aszszonyhoz _illik_ virágot _küldeni_ ajándékban és _ha_ a _jancsár_ aga azt az ajándékot aszszonynak _küld_ azért _dicsér_  _de_ egy _generális_ virágot _küld_ egy _fejedelem_ azt _soha_ sem _tart_  _illendő_  _ha_ ezeket mondgya _kend_ én azt mondom mert más _ország_ nevettséges _dolog_ volna _de_ azt _tud_  _kend_  _hogy_ itt nem lehet ajándékot _küldeni_ egy aszszonynak annál is inkáb _halálos_ vétek volna itt _ha_ egy aszszony ajándékot _küld_ egy _férfi_ a _csak_ egy szál rosábol állana is valo _hogy_ az illyen ajándék nekünk viszá tettzik és mi aszszonyhoz _illendő_ ajándéknak _tart_  _de_ azt _kell_ meg visgálnunk _hogy_ itt _szokás_ a mi pedig _szokás_ valahol az _illendő_ is _abban_ az _ország_ angliában _ha_ az aszszonyok a _kocsma_ mennek azért senki nem _megítél_ öket mert _szokás_  _Spanyolország_ széllyin az aszszonyok egy _kismalac_  _hordoz_ azölökben valamint másut _hordoz_ a _kis_  _kutyácska_  _francia_ vagy másut egy uri aszszony a _hintó_ ül _est_ oda _jár_  _ahova_ szereti itt pedig egy _tőr_ urnak afelesége _esztendő_ sem megyen _ki_ a _ház_  _Lengyelország_ apapok a segrestyében lévö szentelt vizben teszik az _ég_  _bor_  _hogy_ meg hüllyön a még a misét el végezik nálunk meg engednéké aztot nálunk szégyenlene _dohányozni_ egy uri aszszony _itt_ pediglen mind _dohányoz_  _Kína_ az ollyan leány megyen _hamar_  _férj_ a kinek _hosszú_ a _fül_ és _ha_ a vállát _ér_ nálunk pedig az ollyantol el szaladnának itt _csak_ azujokal _eszik_ nálunk pedig _kés_ villával _hát_ a _jó_ szokásé _hogy_ a _tatár_ nemes aszszonyok _megfúr_ az _orr_ és egy nagy _ezüstkarika_ vonnak _bele_ valamint afülben valo az _ország_ lévö szokást _kell_  _hát_  _megtudni_  _ha_ arrol akarunk _ítélni_  _talán_ még _kend_ azt aszokást sem _tud_  _hogy_  _ha_ egy _tőr_  _két_  _csütörtök_ el mulat azért a _feleség_ szabad panaszt _tenni_ ellene a _bíró_ elött mondgyuk _hát_  _hogy_ a _jancsár_ aga _küldhet_ virágot mivel itt _szokás_  _de_  _édes_ néném _készít_  _kend_ a _fül_ arosz _hír_ a valo _hogy_ aztot _előre_ el lehetet látni _de_  _teljesség_ nem _gondolhat_ az _ember_ a mi jó akaroink _addig_ munkálkodtanak _ellene_  _hogy_ meg nyerték a pereket és _innét_ is _ki_ akarnak _bennünket_ tudni mint _ha_  _teher_ volnánk ma reggel _hívat_ a vezér _Horvát_  _Ferenc_ és azt _üzen_ a _fejedelem_ általa _hogy_ a porta _jobb_ és alkalmatosab _hely_ akar rendelni a magyaroknak _Jenikö_ a mi urunk mint _igaz_  _keresztény_  _fejedelem_  _csendes_ elmével vette ezt az _üzenet_ és _abban_ a változtatás változást nem _okozhat_ el mondhatta volna _Dávid_ usque quó exaltabitur inimicus meus super me és pirullyanak meg mind azok akik az én nyomoruságimon _örül_  _de_ a _Krisztus_  _tanítás_  _követvén_ áldást _kér_ üldözöire nem is a portának _tulajdonít_ azt a változást _hanem_ annak a _követ_  _aki_ ártalmunkra _igyekezik_  _ha_ Isten mi velünk _kicsoda_  _ellene_ még nem _tudhat_ micsoda _hely_ akarnak _bennünket_ repiteni _de_ még nem ollyan _hamar_ lészen az el menetel amellyet szivesen _bán_ azért _hogy_  _egymás_  _továbbesik_ mind ezekröl _első_ alkalmatoságal _tudósít_  _kend_ jó _egészség_ is _kíván_ amen

 _Jenikö_ 25 marty 1720

Ma reggel a _fejedelem_ a pompeus _oszlop_ volt meg nézni a mely _oszlop_ a _Fekete-tenger_ a _torok_ egy nagy _kőszikla_  _tető_ vagyon ez a _kőszikla_ egy _kis_ szigetet _csinál_ a _kaik_  _ki_ szálván egy _darab_ fel mentünk a _kőszikla_  _de_  _éppen_ az _oszlop_ nem mentünk mert igen meredeken vagyon és _egy_  _kőszikla_ a másikára _kelletik_ ugrándozni a _káposztásfazék_ pedig nem _ugrándozhat_ik_  _oly_  _könnyű_ mint a vad _kecske_ nem lehetet _megtudni_  _hogy_ micsoda magosságu volt az elött az _oszlop_ mivel el vagyon törve _két_ vagy _három_  _darab_ amely _darab_ még _fent_ áll nem lehet magosab _harmadfél_ singnél nincsen mit nézni rajta _hanem_  _csak_ arégiségiért _kell_  _becsülni_  _ha_  _igaz_  _hogy_ pompeus _odatétet_ mert aztot _csak_ mondgyák és minden a pompeus _oszlop_  _hív_  _de_ arrol semmit nem _találni_  _írás_ abizonyos _hogy_ az a _híres_ romai _ember_ ezen a _föld_  _elég_  _jár_  _de_ a nem _bizonyos_  _hogy_ ö _odatétet_ az _oszlop_ lehet _hogy_ valamely _görög_  _császár_ munkája vagy még a _császár_ elött _odatesz_  _ha_ pompeus _tesz_ is nekem _az_ mi _köz_ inkáb _elhisz_  _hogy_ ö _tesz_ oda _csak_  _hozzá_ ne _küld_  _megtudakozni_  _de_ azt _tud_  _hogy_ pompeus meg nem _fizet_ nekem a _keszkenő_ amelyet ót a _kőszikla_  _között_ el vesztettem már most _tud_  _hova_  _küld_  _bennünket_ azt mondgyák avaros rendes nem mesze vagyon ide a neve rodosto _de_  _ennél_  _több_ nem _tud_  _hanem_ azt _tud_  _hogy_ már _elküld_ oda kik szállásokot _foglal_ az egész _bujdosó_ magyarok számára és _hogy_ a _jövő_  _hónap_ a _közép_  _felé_  _innét_  _elillant_ azért azon legyünk _hogy_ azt a _kis_  _idő_  _hiába_ el ne _tölt_  _hanem_  _gyakran_  _meglát_  _egymás_ és _elég_ nevessünk attol ne _fél_  _kend_  _hogy_  _addig_  _gyakorta_ meg ne látogassam _kend_ se attol ne _tart_  _kend_  _hogy_ a nagy _készület_ miat oda nem mehetnék mert annyi portékám vagyon _hogy_  _fél_  _óra_ alat mindenemet el rakhatom mi szép _dolog_ mikor az _ember_ minden _gazdagság_  _csak_ egy ágy egy _kisláda_ és egy asztal láttya _kend_ mind ezek nem adnak nagy _gond_ mikor pedig sokja vagyon a _gond_ is nagyob mit _tehet_ rolla _hogy_  _több_ nincsen tizen is vannak itt ollyanok _aki_  _félannyi_  _idő_ sem _kell_ a _készület_  _édes_ néném akik _bujdosó_  _fejedelem_ szolgálnak _hogy_ lehetne azoknak valamijek avalo _hogy_  _kivált_ mi nékünk aketten _három_ kik mindenkor véle _bujdosik_  _több_ lehetne _de_ azt _elhallgat_ miért nincsen az _erdélyi_ vér nem az adomért szolgál _hanem_ a _becsület_  _ha_ egy _kis_  _hálaadatlanság_  _fizet_ is azt nem _tekint_ a minapi levelében az illyen _dolog_ valo nézve pöké _ki_  _kend_ ezeket a _deák_ szokot experto crede roberto a valo _hogy_ már én is el mondhatom másoknak _de_ vessük végit az illyen _gondolat_ és _örül_ még _előre_ annak _hogy_  _holnapután_ együt _eszik_  _ebéd_ és vacsorát és _hagy_ atörödést annak _aki_ azt szereti ugyé _édes_ néném ezel maradok _kend_  _köteles_ lántzos _madzagos_ spárgás és sinoros szolgája

 _Jenikö_ 16 apr 1720

üssék meg a _dob_  _megfúj_ a _készülő_  _édes_ néném már mi _kész_ vagyunk agállya _aki_ urunkot fogja vinni itt vagyon a mely _haj_ a portékát és a _fejedelem_  _ember_ fogják vinni azok is már rakodva vannak _Bercsényi_ urnak egy nagy _hajó_ rendeltek már mind az egész _bagázsia_  _elindul_  _csak_ mi maradtunk még _hátra_  _Forgács_ ur velünk lesz és _egynéhány_ alá valo _cseléd_  _kívül_  _három_ vagy négyen leszünk a _fejedelem_ és _hét_  _óra_ reggel mi is _abban_ a nagy _vízihintó_ ülünk _tegnap_ pedig a _fejedelem_  _csak_  _különös_ szemben volt a vezérel és tölle _elbúcsúzván_ nagy _barátság_ mutatta a _fejedelem_ és meg is ajándékozta egy szép _tőr_  _flinta_ és nagy _barátságos_ váltak meg _egymás_  _de_  _elgondol_  _kend_  _hogy_ a _tőr_ micsoda féle _beszéd_  _él_ a _fejedelem_  _beszéd_  _közben_ mondotta a vezérnek _hogy_  _talán_ mesze vagyon rodosto és _hogy_  _közel_ szeretet volna lenni a portához erre a vezér mondá _hogy_  _ha_ egy _kevéssé_ mesze van is _de_ ahely alkalmatos _de_ ne _gondol_  _hogy_ mesze legyen mert _csak_ annyira vagyon _hogy_  _ha_ ariskását itt _megfőz_ oda vihetik melegen _elítél_ az _ember_ azö _tőr_ mondását! _elég_ ahogy mindgyárt _megindul_ és még ezt a levelet bé _kell_ pecsételnem azért most _több_ nem _írhat_  _hanem_  _ha_  _hely_  _érkezik_ mindenekröl _tudósít_ az _édes_ nénémet akinek _isten_ jó _egészség_  _kíván_ és láthassam meg _kend_ mentöl _hamar_  _hanem_  _csak_ arra _kér_  _kend_  _hogy_  _ír_ mentöl _gyakran_ én pedig azt el nem mulatom polatéti _édes_ néném és az _egészség_ igen _kell_ vigyázni mi _ezennel_  _megindul_ már _hét_ az _óra_ 

Rodosto 24 apr 1720

Edes néném _hanem_ mondanám is _hogy_  _ideérkezik_  _csak_ arrol meg üsmeri _kend_  _hogy_  _honnét_  _datál_ a levelemet _elég_ az _hogy_ azIsten szerencsésen _idehoz_ mindnyájunkot és _mihelyt_  _ideérkezik_  _Bercsényi_ ur mindgyárt _anagramma_  _csinál_ a város nevéböl és ejöt _ki_  _belőle_  _ostor_ ez igen _hozzáillik_ a _bujdosó_  _elég_ a _hogy_ erröl _elég_ lehetne _elmélkedni_  _de_ azt _hagy_ mászorrá most pedig _fogadás_  _szerint_  _had_  _megír_ mindeneket _kend_  _először_ ót _elkezd_  _hogy_  _Jenikö_ 16 dik _megindul_ már agálya _kész_ várta a _fejedelem_ a mely igen nagy méltoságára _esik_ a _fejedelem_  _hogy_ a _császár_  _gálya_  _küld_ számára a _gálya_ is a nagyobbak _közül_ valo volt mivel 26 pár lapát vonta mindenik lapáton _ki_ 4 _ki_ 3 _ember_ volt mind egészen 220 rab vonta a _gálya_  _azonkívül_ száz _fegyveres_ léventi (vagy _hajdú_ ) _benne_ egy szoval agályában voltunk mindnyájan 400 a _gályás_  _főtiszt_  _basa_ volt a _fejedelem_ mellet lévö _császár_  _kapucsi_  _basa_ velünk volt _azonkívül_ egy _csorbacsi_ 7 _óra_ a _fejedelem_ a _gálya_ szálván _tisztelet_ okáért az ágyuval löttenek a vas macskákot fel vonák és vonni _kezd_ agállyát a _császár_  _kastély_  _meghaladván_  _ellenkező_ szélre _talál_ a szigetek _felé_  _kényteleníttetik_ venni utunkot amely szigeteket nevezik insula principum _Forgács_ ur azt észre vévén _hogy_ nem a volna arodostoi ut és nem _tudván_ az _ok_  _hogy_ miért megyünk a szigetek _felé_ azonnal meg ijede és _kezd_ a _fejedelem_ mondani _hogy_ a porta _megcsal_ és nem rodostora viszik _hanem_ nicomediában _ahol_  _Tököly_ volt a _fejedelem_  _haszontalan_ vala _bátorítani_ és mondani _hogy_  _talán_ aszelet akarják meg nyerni vagy más _ok_ lehet és attol nem _tart_  _hogy_ nicomediában vigyék és arra okot nem adot aportának _hogy_ akarattya ellen vitesse valahová mind _-e_  _haszontalan_ vala mert minden _bizonnyal_  _elhitet_ magával _hogy_ nicomediában visznek és _mindaddig_  _tart_ attol valamég a szigeteket el nem _érök_ ót meg szálván 11 _óra_  _ebéd_ után _Bercsényi_ ur is _odaérkezik_ más nap is a szél _ellenkező_ lévén _est_  _este_ pedig _hat_  _óra_  _onnét_  _elindul_  _jó_ széllel rodosto _felé_ egész _éjszaka_ jó szelünk lévén a vitorlákot fel vonták és nem _kelletik_ lapátokal vonni a _harmadik_ napon 8 _óra_ reggel ahéracléai portusban bé mentünk és vas maskákot vetének le a _kapucsi_  _basa_ pedig _előre_ rodostora mene _hogy_ rendelést _tesz_ a szállások _iránt_ és _mindaddig_ itt _kelletik_ nekünk maradni 21 a _kapucsi_  _basa_ a _fejedelem_  _tudta_ adván _hogy_ már _kész_ volnának aszallások ma 5 _óra_ reggel _megindul_ és 11 _óra_  _délelőtt_ rodostohoz _érkezik_ a _fejedelem_ azonnal _ki_ szálla a _gálya_ és a lovak a parton lévén pompával _kísér_ a városban lévö _főtiszt_ a _fejedelem_ szállásáig _édes_ néném nem egy _kis_ uraság a _gálya_  _járni_ ót a nagy _rendtartás_  _kis_  _dolog_ is a nagy _csendesség_ a mikor _kétszáz_  _ember_ meg randittya _csak_  _elhihet_  _kend_  _hogy_  _jól_  _megvan_ randitva aztot pedig mind _egyszersmind_ az _ötvenkét_ lapátot _egyszersmind_ teszik a vizben egy lapátnak a _hosszaság_ vagyon leg aláb _ötölnyi_ igen szép mulattság azt nézni _de_ meg _ha_ az _ember_ azt meg _gondol_  _hogy_ azok a szegény rabok _csaknem_ mind _keresztény_ és _hogy_  _holt_ ót _kell_ maradni nekik meg _esik_ az _ember_ szive rajtok _azonkívül_ is a _gályavonás_ igen nehéz munka _aki_ azt nem látta nem lehet annak azt _ki_  _gondolni_ azt _gondol_ az _ember_  _hogy_ míndeniknek az egész _kar_  _ki_ szakad ugy meg ránttya a lapát öket a valo _hogy_ az _étel_ meg adgyák _de_ a ruházattyok _csak_ rongybol áll a miéink még is _ing_  _dolgozik_ azért _hogy_ a _fejedelem_ ót volt és _ugyanezért_ az _ok_ is nem _bánik_ roszul vélek demásként _ing_ nélkül _dolgozik_ és averést _kis_ szenvedniek _kell_ a mint magok is mondották szegények a midön valamit akarnak nekik parancsolni _csak_ süveltenek már ök azt _tud_ mire valo és _egyszersmind_ fognak a munkához az ö székek ugy vannak rendiben _egymás_ után _kétfelől_ valamint a _templom_ szoktak lenni _közepette_ uttza vagyon _ahol_ szüntelen _jár_ alá s fel a _tiszt_ és azt nézik _ha_ valamelyik nem vonnyaé _jól_ a lapátot _ha_ beszélneké _egymás_ kinek kinek a maga _hely_  _kell_ maradni oda vannak _láncolva_ és _mihelyt_ a vonást _elhagy_ le _kell_ ülni és ugyan azon _hely_  _kell_  _aludni_ is _egyéb_  _soha_ nem szabad fel állani _hanem_ a mikor a _gálya_ vonnyák és _olyankor_ igen szomoru zörgést _hal_ az _ember_ mert _csak_ a _sok_ lántz zörgésit lehet _hallani_ mind ezekre azt mondaná _kend_  _hogy_ lehetetlen ezeknek a szegény raboknak _hogy_ szabadságokot ne suhajttsák _mindazonáltal_ vannak még is ollyanok _aki_ azt a nyomoru _élet_ meg szokták mivel én _beszél_  _két_ magyar rabal _aki_  _Husz_  _esztendő_  _fogvást_ vannak agállyán és mondottam _hogy_  _ha_ nem lehetneé ollyan modot _találni_  _abban_  _hogy_ meg szabadulhassanak _csak_ ezt _felel_ erre miért mennénk mi már _Magyarország_  _feleség_  _gyermek_  _talán_ már _meghal_ ót is mivel _él_ itt _étel_ adnak és meg szoktuk már ezt a nyomoruságot avalo _hogy_ nem vártam ezt a _felelet_ töllök másként is _gondolkodik_  _ha_  _helyette_ volnék a mi _gálya_ minden féle nemzetekböl valának magyar német _francia_ lengyel muszka a noé _bárka_ nem volt _ennyiféle_ nemzettség _ki_ veszem az állatokot _elég_ a _hogy_ az egész _bujdosó_ magyarok itt vannak kinek kinek itt vagyon _elhintve_ a _kenyér_  _addig_  _csak_ itt _kell_ lenni a még _abban_  _tart_ kinek kinek pedig _bőven_  _elegendő_ és _tágas_ szallása vagyon _csak_ én egy szolgával egy _gazdag_  _örmény_ az egész _ház_  _bír_ és mindenik _ház_ vagyon egykis _kert_ a midön _meghall_ az _örmény_  _hogy_ közikben _jön_ lakni mert azt _jó_ meg tudni _hogy_  _ebben_ a varosban negy féle nemzettség vagyon _tőr_ sidó _görög_ és _örmény_ mi az _örmény_  _ház_ lakunk azonnal a _kádi_ (vagy a _tőr_  _bíró_ ) mentenek mondván néki _hogy_ azt _hall_  _hogy_ a magyarok ollyan _hamis_  _hogy_ az aszszonyokon leányokon még az uttzán is _erőszak_  _tesz_ pápai _Gáspár_  _éppen_ a _kádi_  _talál_ lenni _akkor_ és mondá nagy prosopopiaval a _kádi_  _kádi_ az _örmény_ ne _félt_ a _feleség_ a magyaroktol mert semmi _bántás_ nem leszen _de_  _ha_ az ö _tyúk_ a mi _kakas_  _jön_  _akkor_ semmiröl nem _felel_ a _kádi_ nagy nevettségel mondá pápainak aferim magyar aferim (igen _jól_ mondád) mink ezen _elég_ nevettünk _hát_  _kend_ is nevessen _elég_ a _hogy_ mi már itt _hely_ vagyunk abujdosásban is _bujdosni_  _kell_ az Isten _megfizet_ annak _aki_ az _ok_ mint leszünk _hogy_ leszünk _ezután_ azt _hagy_ az Isten akarattyára ö _hoz_  _bennünket_ ide ö is _gond_ viseli akik mivelünk roszat akartak _tenni_ azoknak rosz szándékjokot az Isten _java_  _fordít_ mert noha még nem üsmerem avárost se _körül_ valo _hely_  _de_ azt el mondhatom _hogy_  _hálaadás_  _tartozik_  _isten_  _idevaló_  _hozás_ mert sokal _tágas_ vagyunk szálva mint _abban_ a nyomorult _Jenikö_ az egész szállásaink aváros széllyin vannak _csak_  _egy_ lépem már a mezön vagyok _de_  _lakóhely_  _első_ alkalmatosságal _bő_  _ír_ és nekem ugy tettzik _hogy_ most _elég_  _ír_ és 11 _óra_  _idő_ volna le _feküdni_ mert a _csodálatos_  _dolog_  _hogy_ az _ember_ és az aszszonyoknak itt is ugy _kell_  _aludni_ valamint másut _de_ minek elötte el vessem a pennát arra _kér_  _kend_  _hogy_ a _hozzá_ valo szeretet meg ne fadgyon és az _egészség_ igen vigyázon _innét_ oda minden nap mennek _haj_ és akár mellyik _hajós_ alevelit oda adhattya _kend_ jó _éjszaka_  _édes_ néném

rodosto 28 may 1720

Már mi itt _derék_  _házas_  _tüzes_ emberek vagyunk és ugy szeretem már rodostot _hogy_ el nem felejthetem zágont _de_  _tréfa_ nélkül _édes_ néném mi itt igen szép _kies_  _hely_ vagyunk a város _elég_ nagy és _elég_ szép a _tengerpart_ lévö _kies_ és _tágas_  _oldal_  _fekszik_ az is valo _hogy_  _Európa_  _éppen_ a szélyin vagyunk loháton _innét_  _Konstantinápoly_  _két_ nap _könnyű_ el lehet menni _tenger_ pedig egy nap a _bizonyos_  _hogy_ suhult a _fejedelem_  _jobb_  _lakóhely_ nem adhattak volna _akármelyfelé_ menyen az _ember_ mindenüt a szép mezö _de_ nem puszta mezö mivel itt mindenüt a _föld_  _jól_ meg mivelik a _falu_ mellet lévö mezök nem puszták és ennek a városnak a _föld_ ollyan mivelt valamint egy _jól_ meg mivelt _kert_  _kivált_ mostanában _gyönyörűség_ nézi az _ember_ itt a _szántóföld_ és a szöllököt és a _sok_ veteményes _kert_ itt pedig annyi _szőlőhegy_ vannak _hogy_ másut egy vármegyében _elég_ volna azokot pedig igen _jól_ mivelik és azokban a _sok_  _gyümölcsfa_ ugy _tetszik_ mint _ha_ mind _kert_ volnának _itt_ pedíg meg nem karozzák a szöllöt mint nálunk azért is az ágak mind le vannak hajolva a _szőlőgerezd_ a levelek _befedvén_ a _föld_ is árnyékban _tart_ epedig szükséges ezen a meleg _föld_  _ahol_ nyárban igen _kevés_  _eső_  _jár_ igy a _föld_ nedvesen marad és a szöllö sem szárad el itt avalo _sok_  _veteményeskert_ vannak az _idevaló_  _szokás_  _szerint_  _jól_ mívelik _de_ nem lehet a miéinkhez _hasonlítani_  _gyapot_ pedig sohult annyit nem vetnek mint itt és a _gyapot_ valo _kereskedés_ itt igen nagy _Torda_ vár megyében _gondol_  _hogy_ meg _terem_  _de_ a mi _kókány_  _föld_  _elegendő_ melege nem volna itt az aszszonyoknak egész _esztendő_  _által_  _csak_ az a _dolog_  _hogy_ a _gyapot_  _elvet_ meg szedgyék el adgyák vagy _megfon_ majusban vetik el és _october_ szedik meg valo _hogy_  _sok_  _bíbelődés_ vagyon agyapotal _de_ mint _hogy_ itt az aszszonyoknak semmi más _külső_ munkájok nincsen azért arra _ráérkezik_ aváros felöl azt mondhatom _hogy_ ezen aföldön el mondhatni egy szép városnak a mely nem ollyan széllyes mint _hosszú_  _de_ akár mely szép _ház_ légyenek itt avarosokon nem _tetszhet_ik_ szépeknek mivel az uttzára nem _had_  _ablak_  _kivált_ a _török_ azért _hogy_ a _feleség_  _ki_ ne láthassanak micsoda szép _dolog_ az _irigység_ ! a piattza a városnak igen _bő_ a _sok_ féle szárnyas állat _gyümölcs_  _kerti_ vetemény itt _olcsó_ a még ide nem _jön_ még minden _olcsó_ volt _de_  _ha_ egykis _drágaság_  _okoz_ is _de_ a valo _hogy_  _csendesség_ is _okoz_ mert a lakosok magok mondgyák _hogy_ a még ide nem _jön_  _ahol_ most vagyunk szálva ót az uttzákon napal is _félve_  _jár_ az aszszonyok és leányok _estefelé_ pedig akit _kívül_  _találhat_ azt el ragadták és _elgondol_  _kend_ mint _elbocsát_ még _gyilkosság_ is _esik_ ezeket pedig a _jancsár_  _görög_ és _örmény_  _követ_  _de_ már most _kis_ sem _hallani_  _este_  _ki_  _ki_ sétálhat az uttzákon semmitöl nem _tarthat_ a valo _hogy_ mink is sokan vagyunk _de_  _kis_  _dolog_  _ha_  _történik_ a _kapu_ lévö _harminc_  _jancsár_  _megtanít_ azokot _aki_ valamely _garázda_ akarnának _indítani_ nem is lehet már _csendes_  _hely_ mint _ahol_ mi lakunk _este_  _idegen_  _jancsár_ se _görög_ nem látunk noha a szép _idő_ 11 _óra_ is _kín_ vagyunk _csak_ illyen _hamar_ is már micsoda _haszon_ vagyunk avárosnak _hát_ még _ezután_  _csak_ azt _bán_  _hogy_ mesze vagyon _Bercsényi_ ur töllünk ö nem _bán_ mert ritkában megyünk _hozzá_ és annyival _kevés_ lesz a _költség_  _de_ mit _tud_  _tenni_  _ha_ mesze is _csak_ oda _kell_ menni _hát_  _hogy_  _tölt_ az _idő_ még az aszszonyok sem szeretik aztot _de_ mit _tehet_ velünk együt rolla avalo _hogy_ a nem nékik _alkalmatlan_  _hanem_ nékünk mert _csak_ el _kell_  _hozzá_ menni valamint az ur _dolog_ már _elég_  _beszél_ avárosrol és a _föld_  _hanem_ már a mi _ház_ lévö szokásrol _kell_ szolni és az _idő_  _töltés_ a valo _hogy_ egy _klastrom_ nincsen nagyob _rendtartás_ mint a _fejedelem_  _ház_ 

ezek pedig azok a _rendtartás_ regel _hatodfél_  _óra_ adobot meg ütik _akkor_ a _cseléd_ fel _kell_  _kelni_ és _kész_  _kell_ lenni _hat_  _óra_  _hat_  _óra_  _dobol_ és _akkor_ a _fejedelem_  _felöltözik_ azután akápolnában megyen és misét _hallgat_ mise után az _ebédlőház_ megyen ót _kávé_  _iszik_ és _dohányoz_ a mikor az _óra_  _három_  _fertály_ nyolczra a kor _első_  _dobol_ misére nyolcz _óra_ másodikát és egy _kis_  _idő_ mulva _harmadik_  _dobol_  _akkor_ a _fejedelem_ misére megyen mise után a maga _ház_ megyen és _ki_  _ki_ oda megyen _ahova_ tettzik _tizenegyedfél_  _óra_ meg ütik adobot _ebéd_ és _tizenkét_  _óra_ asztalhoz ülünk és _törvény_  _tesz_ a _tyúk_  _harmadfél_  _óra_ a _fejedelem_  _csak_ magánoson a _kápolna_ megyen és ót vagyon _három_  _óra_ mikor az _óra_  _három_  _fertály_  _öt_  _akkor_  _első_  _dobol_  _esteli_  _imádság_  _öt_  _óra_ másodikát és egy _kevés_  _idő_ mulva _harmadik_  _akkor_ a _fejedelem_ a _kápolna_ megyen és azután _ki_  _ki_  _eloszlik_ vacsorára _hetedfél_  _óra_  _dobol_ a vacsora nem _tartván_ sokáig nyolcz _óra_ a _fejedelem_ le vetkezik _de_  _gyakorta_ le nem _fekszik_ még _akkor_ és regel _ha_ szinte _hat_  _óra_  _öltözik_ is fel _de_  _éjfél_ után _két_  _óra_ fel _kel_ azt pedig ne _gondol_  _kend_  _hogy_  _kis_ változás is legyen mind ezekben _ha_ szinte a _fejedelem_  _beteg_ volna is _akkor_ is mind _egyaránt_  _folyik_ rendek _hatodfél_  _óra_ fel _kelni_ nem _kicsiny_  _dolog_  _de_ el nem mulatom azért _hogy_  _kedv_  _talál_ és mindenkor _jelen_ vagyok mikor _öltözik_ ahivatalom is azt _hoz_ magával _hogy_ vigyázak a _cseléd_ ezek _tehát_ a mi _klastromunkbeli_  _rendtartás_ a mi pedíg a mulattságot és az _időtöltés_  _illet_ a _sok_ féle és _ki_  _ki_ a maga _hajlandóság_  _követ_ a _fejedelem_ minden _hét_ lora ül _két_ és _est_ oda vadászunk mert itt igen _sok_  _fogoly_ és nyul vagyon veres _fogoly_ töb vagyon mint _szürke_ mikor pedig vadászni nem megyen a _fejedelem_  _akkor_  _csak_ a _sok_  _írás_  _tölt_ az _idő_ mink is jobban _tölt_  _ha_ lehetne mert az _ember_ nem mehet _örökké_ sétálni nem lehet mindenkor a mezön vándorlani az _idevaló_  _ember_ pedig nem lehet _társalkodni_ itt az _idegen_ senki _ház_ nem mehet _kivált_ az _örmény_ inkáb _félt_  _feleség_ mint sem atörökök még nem láthattam a szomszéd aszszonyomot napjában _tíz_ is a _kapu_ elött _kell_ el mennem és _ha_ a _kapu_  _talál_ lenni ugy szalad _tőle_ mint az _ördög_ és bé zárja a _kapu_ nem _törődik_ rajta mert _közönséges_ az _örmény_ aszszonyok ollyan _fehér_ mint a _cigányné_ ebböl _elítélhet_  _kend_  _hogy_ itt alakosokal semmi üsmerettség nem lehet nem is vesztünk semmit mert itt _ki_ szöcs _ki_ szabó valami _főrend_ lévö emberek itt nincsenek _aki_ mehetnénk _tőr_ urak vannak _de_ unadalmas _dolog_  _török_ látogatni _egy_ a _hogy_  _török_ nem _tud_ másik a _hogy_  _ha_ az _ember_  _hozzá_ megyen _elsőbben_ nó ülle azután egy pipa _dohány_  _ad_ egy _findzsa_  _kávé_  _hat_ vagy _hét_ szol az _ember_ azután _tíz_  _óra_ is _elhallgat_  _ha_ az _ember_ azt el várná ök a _beszélgetés_ nyájasághoz _éppen_ nem _tud_ minden mulattságunk _tehát_  _abban_ áll _hogy_  _Bercsényi_ urhoz megyünk vagy _ebéd_ vagy vacsorára ót még is nevetünk a _kis_ susival mert az aszszonyal reá _kell_ az _ember_  _tartani_ magát valamint a _kompodi_ nemes aszszonynak a már _csak_ a régi _dolog_ szereti _beszélni_  _hogy_ leány _kor_ micsoda mulattsági voltanak azt _jól_  _tud_  _kend_  _hogy_ nekem _az_ semmi nincsen _énnekem_ a micsodás _természet_ vagyon el _hallgathat_ az _ember_  _három_  _óra_ is _hogy_  _egy_ ne szollyák _de_ azután _megkérd_  _kend_  _tőle_ mit _beszél_ nekem egy szót sem _tud_ meg mondani _belőle_ igy vagyok azal az uri aszonyal _két_  _óra_ sem szollok _egy_  _ha_ nevet én is nevetek _de_  _sokszor_ nem _tud_ mit azt _gondol_  _hogy_ én azokot mind nagy _figyelmetesség_  _hallgat_ ugyan is _ha_ én régi _dolog_ akarom az _idő_  _tölteni_ a nagy sandor _história_  _olvas_ az _elég_ régi mind ezekböl meg láthattya _kend_  _hogy_ micsoda városban _letelepít_  _bennünket_ annak micsodás lakosi vannak micsoda _környék_ itt micsodás szokást _tart_  _de_ azt még meg nem mondottam _kend_  _hogy_ én micsodás szokást _tart_ az én szokásom a _hogy_  _tíz_  _óra_  _lefekszik_ és a szemeimet bé zárom és rend _szerint_ azokot fel nem nyittom másnap _hatodfél_  _óra_ ezt a _dicséretes_ szokást mind _tél_ mind nyárban meg _tart_ azért ezaz levél olyan _hosszú_  _hogy_ már _tíz_ az _óra_ aludgyunk _hát_  _édes_ néném _de_ az _egészség_  _kell_ vigyázni _ha_ azt akarja _kend_  _hogy_  _gyakran_  _ír_ mászor _több_ vagy _kevés_  _ihon_ azt majd el felejtettem meg _írni_  _hogy_ az a veszet _köszvény_ az urunkra _jön_  _alkalmatlankodni_ 

rodosto 23 aug 1720

Hogy a _kend_  _kisujj_  _meggyógyul_ azt igen szükséges _kend_ meg tudni _hogy_ mi négy napig _elhagy_ rodosztot és négy _mélyföldnyi_ voltunk savanyu vizet _inni_  _de_ azt _elsőbben_ meg _kell_  _kend_  _írni_  _hogy_ mi végre _iszik_ a savanyu vizet ide nem mesze egy _tócsás_  _hely_ vagyon amelynek szélyesége és _hosszaság_ lehet _tizenöt_  _ölnyi_  _ebben_ azidöben _aki_ valami nyavalyájok vagyon _abban_ a sárban _megfürdik_ negyven _ötven_  _mélyföldnyi_ ide el _jön_ az emberek szekereken _feleség_  _gyermek_  _Husz_ vagy _harminc_ szekeret meg lehet látni a sár _körül_ és _abban_ a _sok_ aszszony _férfi_  _gyermek_ ugy _hever_  _nemkülönben_ valamint a sertések mikor a sárbol _ki_ mennek _elítél_  _kend_ micsodások mert a nem _egyéb_  _hanem_  _kemény_  _fekete_ sár amelyben _erő_  _kell_ le menni a lakosok nem _tud_  _honnét_ vették _de_ azt _tart_  _hogy_ igen _hasznos_ én ugyan nem láttam _hogy_ valakinek _használ_ magam is bé mentem _abban_ az _ocsmány_ sárban a _többi_ nem a szükségért _hanem_ azért _hogy_ mondhassam _hogy_ sárban _hever_ nyárban pedig a _bial_ igen _kedves_  _mulatóhely_ az a sár _de_ a _görög_ papok azért _hogy_ egy nehány polturát nyerhessenek azt mondgyák _hogy_  _elsőbben_ meg _kell_ azt szentelni mert másként nem _használ_  _de_ a még nem _elég_ mert ebböl az utálatos sárbol _kikelvén_ a _tradíció_  _szerint_ és a _Hippokratész_ parancsolattyábol a savanyu vizre _kell_ menni _abból_  _harmadnap_  _kell_  _inni_ a mennyit lehet _hogy_  _ha_ azt akarja valaki _hogy_ ugy _megtisztul_ mint _kristály_ mi is _tehát_ a _föld_ népinek régi bé vett szokását akarván _követni_ oda mentünk és ót _talál_ leg aláb _kétszáz_  _férfi_ aszszonyt és _gyermek_  _de_ mint _hogy_ a _görög_ papok semmi alkalmatosságot sem mulatnak el _ahol_ egy nehány polturát nyerhetnek azért ezt a vizet is meg _kelletik_ szentelni mert anélkül nem volna _hasznos_ a viz _kőszikla_  _kifolyik_  _de_ még is nem _tiszta_ és a _sok_ nép aztot fel zavarván sáros vizet _iszik_ mink is másnap _hogy_  _odaérkezik_  _elkezd_ az _ital_ és egy nagy üst _tele_ volt vizel a _tűz_ mert melegen _kell_  _inni_ és sokan voltunk akik _iszik_  _de_ micsoda savanyu viz _édes_ néném! _éppen_ a sárhoz _illik_ mert _ha_  _egy_ utálatos amásika _fertelmes_ mi azt _gondol_  _elsőbben_  _hogy_ ollyan savanyu viz mint nálunk vagyon _de_ mikor _megkóstol_ lehetetlen volt egy _csepp_  _elnyelni_ mert _csak_  _tiszta_ sós viz az is _rosszízű_  _mindazonáltal_ lassanként _egymás_ valo nézve mindenikünk _megiszik_  _harmadnap_  _tizenkét_  _ejtelnyi_  _belőle_ némellyik _több_ mert _aki_  _több_  _iszik_ aztot _több_ is purgállya avizet _ebéd_  _kell_  _inni_ és _addig_ szüntelen _kell_  _járni_ vagy _futni_  _hogy_ jobban _használ_  _Forgács_ ur mint _hogy_  _egyik_ sem vihette vegben: azért lora ült és _ügettet_ a lovát és igy rázatta magát és mikor _érez_  _hogy_ a viz munkálodni akar _akkor_ le szállot alórol _elhihet_  _kend_  _hogy_  _elég_ nevettünk rajta azt már nem _tud_ mint fog nékünk _használni_ ez a szentelt savanyu viz _hanem_  _használ_ sem _törődik_ rajta mert _jó_  _egészség_ vagyon azt _tud_  _hogy_  _két_ betegnek nem _használ_ az _egyik_ roszabul vagyon utánna amásika _halál_ vagyon vagyoné ollyan _orvosság_  _aki_ minden féle _betegség_  _meggyógyít_  _de_ ollyan vagyon _aki_ árttson _halál_ ellen nincs _fű_  _kert_ a mi urunk pedig _csak_ a vadászattal _tölt_ az _idő_ és azt nevette _hogy_ mi mint vendégeskedünk _édes_ néném _isten_ jó _egészség_  _kívánván_  _kend_ maradok _kend_  _kis_ szombati szolgája

rodosto 18 9bris: 1720

A _kend_ szép _de_ igen _kurta_ leveleit _kedves_ vettem _édes_ néném mért _kíván_  _kend_ ollyan _gyönyörűség_  _megfosztani_ amely egy pénziben sem _telik_  _kend_ a meleg _ház_ nem mesterség _írni_ a _kend_ leveleit pedig a _hideg_  _ház_ is _gyönyörűség_  _olvasni_ egy _kis_ pirongatás nem árt némelykor reménlem _hogy_ mászor meg jobbittya _kend_ magát itt mi nagy _csendesség_  _él_ Isten _tud_ meddig mert _innét_ valo el menetelünk merre és mikor lehetne azt nem lehet _ki_  _gondolni_ aporta nem régen _csinál_ a _császár_  _Husz_ vagy _huszonnégy_  _esztendő_ valo _békesség_  _huszonnégy_  _kőfal_ rekesztették bé _tehát_ az utunkot _Erdély_  _felé_ már _afelé_ nem is _kell_  _gondolkodni_ ugy tettzik _hogy_ még _másfelé_ is bé vágták az utat és a mint mostanában _folyik_  _Európa_ a _dolog_  _kis_ sugárát sem láthattyuk meg szabadulásunknak és még _csak_ a reménséget is ládában _kell_ zárni

szegény _bujdosó_  _hogy_  _ad_  _könnyebbség_ 
 _ha_ töllök el veszed még a reménséget

 _de_  _ez_  _édes_ néném _csak_ vigasztalhattyuk magunkot _hogy_ 

A nyomoruságban lévök nem _félhet_ 
semmitöl _de_ söt még mindent remélhetnek

avalo _hogy_ az _isten_ reménség ellen is _kell_ reménleni mert ö _igazgat_ a sziveket a mely _ellenkező_  _dolog_ látunk _Európa_ ami meg szabadulásunkal azokot is ö vezeti és _nemcsak_ reánk _kell_  _gond_ lenni _hanem_ másokra is mi azt akarnok _hogy_  _csak_ a mi _kívánság_  _szerint_  _folyik_ adolgok és _hogy_  _holnap_  _általugorhat_ a _feljebb_  _említett_  _kőfal_  _de_ nem oda _Buda_ mert se a portához se a _francia_  _bízni_ nem lehet a német _megbékélvén_  _török_ a spanyolban _kap_  _Orleans_  _herceg_ a _francia_ regens akinek _természet_  _szerint_  _kelletik_ a spanyolal _tartani_ mivel _oly_  _közel_ valo atyafiak _ellenkező_  _cselekedik_ és a _császár_  _áliancia_  _csinál_ és a spanyol ellen _hadakozni_  _kezd_ a _császár_ el véteti a spanyoltól a _két_ siciliát és ezel az _esztendő_ a _hadakozás_ is el végezödik _Orleans_  _herceg_ abékeségben azt _feltesz_  _hogy_ a spanyol _király_ egy leányát a _francia_  _király_ adgya _aki_ nem több _hat_ vagy _hétesztendős_  _ez_  _Franciaország_  _küld_ most minden _óra_  _hogy_ ót nevellyék fel és _hogy_ a spanyol _király_ az elsö és a második fia az _Orleans_ leányi _közül_ vegyenek _feleség_ ezt a _két_ lányt is _Spanyolország_  _küld_ a _császár_ a _francia_ a spanyol és az ánglus _alliancia_  _csinálván_  _egymás_  _ki_ merné ezek ellen _emelni_ a _kéz_ és _ki_ lehetne reméleni valamely vigasztalást a szegény _bujdosó_ magyaroknak mástol nem látok _ha_ nem a _francia_  _de_ azt is el mondhatni _hogy_  _hálaadatlan_  _bánik_ az urunkal _aki_ még most is _kéredzik_  _hogy_  _bebocsát_  _Franciaország_  _Orleans_  _herceg_ pedig nem _hogy_ azt meg _enged_ vagy még választ adna a leveleire _de_ még azt sem akarja _hogy_ nevezék elötte _ok_ adván a _császár_ valo _áliancia_ illyen a _fejedelem_  _barátság_ és atyafisága az a _herceg_  _francia_ valo létünkor a _fejedelem_ mindenkor nagy _barátság_ mutatta az atyafiság is meg [is-meg] vagyon _közötte_ mivel az ö annya és ami _fejedelemasszony_ egy _família_ valok _de_ a _fejedelem_ azt _tart_  _hogy_ ugy vagy _barát_ és atyámfia _ha_ szükségem vagyon reád vagy _ha_ reám nincsen szükséged erre azt mondhatná _kend_  _hát_ a _kereszténység_  _hol_ vagyon _hát_ az _evangélium_  _csak_ a _köznép_ adtáké _ki_ ! valo _hogy_ azt mindennek meg _kell_  _tartani_  _de_ ugy tettzik mint _ha_ a _fejedelem_ szégyen volna _az_ szabni magokot mind ezekböl azt láttyuk _hogy_  _csak_ az _isten_  _kell_  _bízni_ és _békességes_  _tűrés_ vegyük és várjuk _iránta_ valo rendelésit _aki_ a _hideg_ adgya a mentét is _ad_ melléje _aki_  _bennünket_  _idehoz_  _gond_ is viseli _bízik_  _tehát_ és _bízik_ és ugy nem _elhagyatik_ a mi _fejedelem_ a _bizonyos_  _hogy_  _bízik_ és a mellet minden _hét_  _két_ vadászni megyen aztot _ha_ szinte _varrótűeső_ volna sem mulatnok el: nem _elég_ azt meg _írni_  _kend_  _hogy_  _Bercsényi_  _úrfi_  _ideérkezik_ még 7berben mert azt már régen _tud_  _kend_  _hanem_ azt _kell_ meg _írni_  _hogy_ miért _idejön_ a _francia_  _király_ meg _engedvén_  _hogy_ egy magyar regyimentet alittson fel azért _idejön_  _hogy_ magyar _katona_  _gyűjthet_ molduában és _Havasalföld_ azegésségre vigyázunk _édes_ néném és ugy leszek mindenkor a _kend_ (nem _lófejű_ :) _hanem_ ló _fő_ székelye

rodosto 1 jan 1721

polatéti látod _édes_ néném _hogy_ már jonapot is _tud_ mondani _görög_  _de_ tudgyaé _kend_  _hogy_ ma micsoda nap vagyon tudgyaé _kend_  _hogy_ ma nekem _köszöntőlevél_  _kell_  _írni_ én pedig _meghajtván_ mind a _két_  _térd_  _kíván_  _édes_ néném szivesen _hogy_ az Isten lelki és testi áldását adgya _kend_ az az _hogy_ bé _tölt_ a _kend_ szivit malaszttyával és _egészség_ adgyon _kend_ ugyan _jó_ vagyunk mi _édes_ néném mi _egymás_  _csak_  _két_ szoval _köszönt_ azt a _két_ szót mindenkor _elkísér_ a mi szivünk mi azal _beér_ s’ _több_ nem _kíván_ nem ugy mint _Bercsényiné_  _aki_ azt szeretné _hogy_  _két_  _óra_  _tart_ a _sok_ minden féle _kívánság_ már azt meg szokta én pedig el nem _hagyat_ véle noha _tíz_ szóbol állot a mái _köszöntés_  _hát_ még mennyit nevettünk a _Kajdacsiné_  _köszöntés_ az urat nagy _térdhajtás_  _köszönt_  _hogy_  _sok_  _újesztendőnap_  _kíván_ Nagyságodnak ezt a mostani uj _esztendő_ pedig az Isten meg ne _enged_ nagyságodnak el _tölteni_ itt _hanem_ maga _haza_ és igy _Bercsényi_ uram el nem _tölt_ ezt az _esztendő_  _hogy_  _hacsak_  _haza_ nem megyen annak pedig nem látom modgyát nem _tud_  _ha_ nálunk szokásé ma _egymás_  _megajándékozni_ mert _francia_ az igen _szokás_ ót a _király_ urat szegényt aszszonyt leányt egy szoval minden ajándékot _ad_  _egymás_  _ha_  _egyéb_ nem adhat is _de_  _csak_ egy _gombostű_ is _ad_  _kend_ pedig _egyéb_ ajándékot nem _kíván_  _hanem_  _hogy_  _ebben_ az _esztendő_ is ugy szeressen _kend_ mint az el multban aztot pedig ne _kíván_  _kend_  _hogy_ jobban szeressem _kend_ mert _hacsak_  _fél_ lottal _több_ nyomna a szeretet töb volna az atyafi szeretetnél láttya _hát_  _kend_ mint szeretem _kend_ ugy szeretlek _édes_ néném mint a _káposzta_  _de_  _ebben_ az _esztendő_ igen igen _kell_ vigyázni az _egészség_ 

rodosto 9 7bris 1721

szép _dolog_ a _hálaadatlanság_ már egy nehány levelemre nem vehetek választ még is _kend_ panaszolkodik arendes _dolog_  _énnekem_  _kell_  _kígyó_  _béka_  _kiáltani_  _kend_ még is _kend_  _ír_ ollyan _haragos_ és _tüzes_ levelet nekem _hogy_ ugyan szikrádczot a midön _olvas_  _megharagszik_  _Hérmán_  _kövér_ ludat _kíván_ ne _haragszik_  _édes_ néném _kend_ is _elfelejt_ én is el felejtem _de_ lehetetlen _hogy_ meg ne _ír_ a mit _gondol_  _ha_ szinte ujontában fel lobbasztom is azt az _édes_  _harag_ mert egész _gyönyörűség_ nékem a _kend_  _haragos_ levelit _olvasni_ és ollyan formában _tud_  _kend_ panaszolkodni és _pirongatni_ engemet _hogy_ még annál inkáb _kell_  _kend_ szeretni _ha_ lehetne _édes_ néném azt már régen _tud_  _kend_  _hogy_  _Bercsényi_  _úrfi_  _innét_ el repült _hajó_ még _július_ viszen magával mint egy _háromszáz_  _katona_ annak a _fél_ magyar _de_ a _másféle_ Isten _tud_  _hányféle_ nemzet _talán_ magok sem _tud_ meg mondani _elég_ a _hogy_ már néki régyimentye vagyon akinek pedig ót regyimentye vagyon a már az elö menelteknek az elsö _grádics_ lépet _főképpen_ az _idegen_  _közül_ akis _Esterházi_ is el ment akinek is az attya már _egynéhány_  _hónap_  _hogy_ itt vagyon én azt mondom _feleség_ mások azt mondgyák _hogy_ nem _feleség_ a mi papjaink azt mondgyák _hogy_ az _Eszterházi_ urnak ugy vagyon a _házasság_ valamint a samaritána aszszonynak a kinek azt mondá a _Krisztus_  _idehív_ az uradot az aszszony meg vallá _hogy_ nem volna ura mert _aki_  _akkor_ lakot nem vala valoságos ura azért a papok is azt mondgyák _hogy_  _Eszterházi_ urnak nem valoságos _feleség_ az _aki_ lakik _csak_  _egy-két_ szoval meg mondom _kend_  _hogy_ miben vagyon adolog _Eszterházi_ ur _ebben_ az _ország_ jövén atöb urakkal _Lengyelország_ a _feleség_ mellet volt egy lengyel leány akit egy _tó_  _nemesember_ szolgájának _férj_ adta a _feleség_  _meghalván_ és alengyel aszszonyra igen vágyván erövelé vagy _jókedv_ nem _tud_  _de_ az urátol el választatta és azután papok elött _megesküdvén_ véle magának _elvesz_ és _azóta_ mint _házas_ ugy _él_ a mi papjaink mind az _elválasztás_ mind az _elvétel_ az _egyházi_  _törvény_  _ellenkező_  _tart_ azt a papok lássák ök _az_  _több_  _tud_ nálamnál én azt nem visgálom jóé nem jóé aházaságok _elég_ ahogy az _idő_  _eltölt_ nálok ök lássák atöbbit az aszszony _elegendő_ szép igen szép _termetű_  _ifjú_ és a mulattságot szereti nekünk illyen _kell_ az unadalmas rodostora a lengyel _tánc_ el _jár_ mar egy nehányszor véle magyarul is _tud_  _kevés_ azt el mondhatni _felőle_  _hogy_  _emberségtudó_ aszszony és el nem unom magamot amikor véle vagyok azt _megtud_  _kend_  _hogy_  _Forgács_ ur el _hagy_  _bennünket_ nem _tud_  _ha_ az _idevaló_ lakást untaé meg vagy _Bercsényi_ ural nem lakhatot egy városban lehet _hogy_ mindenik _okoz_ az _elmenetel_  _Lengyelország_ akar lakni nekem ugy tettzik _hogy_  _illendő_ lett volna atöbbivel itt szenvedni mivel semmi rovidsége nem volt _de_  _ki_  _ki_ a maga _kád_  _dézsmál_ az el mult _hónap_ mi _ismét_ a savanyu viznél voltunk ugy látom _hogy_ mindenkor el megyünk oda annak _idő_ én ugyan nem _bán_ mert még is _telik_ az _idő_ ugyan _időtöltés_ is ment volt a _fejedelem_ egy _tőr_ urhoz _aki_  _kér_ a _fejedelem_  _hogy_ menne _hozzá_ mivel ót igen szép _vadászóhely_ vannak a _jószág_  _öt_  _mélyföld_ ide _de_  _csak_  _két_ nap maradhattunk ót _addig_ is a sátorok alol _ki_ nem buhatot az _ember_ a _sok_  _eső_ miat _soha_ sem láttam volt _bial_  _halászni_  _csak_ ót a _ház_ mellet egy _tó_ lévén _abban_ vagy _húsz_ valo _bial_  _hajt_ és azokal egészen _felkevertet_ atót és a sárbol a _kéz_ vonták _ki_ az emberek a _sok_  _hal_ nem lehetet _úszni_ a szegény _hal_ a sáros vizben _tőr_  _halászat_ én valami itt _történik_ mindenekröl számot adok _kend_  _csak_ ne _haragszik_  _kend_ és _csak_ az _egészség_ vigyázon _több_ is irnék _de_  _ebéd_  _dobol_ és a _hajós_  _megindul_  _ebéd_ utan azért maradok és leszek a _kend_  _kedves_ és _drága_ attyafia

rodosto 20 9bris 1721

ugy tettzik _hogy_ már _ennyi_ lakásunk után _ebben_ a városban _bő_  _írhat_  _kend_ alakosirol és a szokásirol ugy is nincsen _egyéb_ mit _írni_ azt már _egyszer_ meg _ír_  _hogy_  _négyféle_ nemzettség lakja avárost _görög_  _örmény_  _tőr_ sidó és _hogy_ nagy _kereskedés_ vagyon itt mind _föld_ mind _tenger_ némelykor _háromszáz_ szekér _bejön_ avárosban epedig _gyakorta_  _történik_  _főképpen_  _ősz_ és _csaknem_ minden nap itt amit a szekereken _hoz_  _hajó_ teszik és _Konstantinápoly_ viszik _tenger_ is ide _sok_  _haj_  _jön_ akik mindent _hoz_ a lakosokrol azt mondhatom _hogy_ a _tőr_ lakos itt _felesen_ vagyon és _csendesség_  _él_  _jobb_  _eledel_ is _él_ és _külön_ laknak a _keresztény_ mert itt mindenik nemzettség _külön-külön_ résziben lakik avárosnak a város _csak_ egy _de_ négy részben vagyon és nem _összeelegyedik_ és a midön pestis vagyon ritka _hogy_ mind anégy nemzettség _között_ volna némelykor _csak_ a _török_  _között_ vagyon és másut nincsen némelykor _csak_ a sidok _között_ a _görög_ vagy _csak_ azörmények _között_ mind a négy nemzettségnek egy _bíró_ vagyon _aki_  _tőr_ ecsak _három_  _esztendő_ lehet _bíró_ némelykor _addig_ is leteszik _de_ mindenik nemzettségnek vagyon _különös_  _bíró_ akik _folytat_ a _dolog_ a _kádi_ elött az az (atörök _bíró_ elött) itt a _kádi_  _csakhamar_  _felépül_ noha ö is _sok_ pénzen veszi meg a _bíróság_ és amint ö _ítél_ annak ugy _kell_ lenni _ha_  _igazságtalan_ is az _ítélet_ példának okáért _ha_ városi _tolvaj_ fognak meg arra ollyan _ítélet_  _tesz_  _hogy_ fel nem akaszttyák _ha_  _fizethet_ néki _de_  _hanem_  _abban_  _bizonyos_ lehet _hogy_  _meghosszabbít_ anyakát itt pedig akasztofa se _hóhér_ nincsen _hanem_ akár mely _bolt_  _elébe_ fel akaszttyák egy szegre a piatzon és a _jancsár_ akit _megkaphat_ az utzán _örmény_ sidót _görög_ annak _kell_ fel akasztani akadiának itt mindenért _kell_  _fizetni_  _ha_ valaki _építeni_ akar a szabadságért _fizetni_ a _temetés_  _házasság_ mind _fizetni_  _kell_  _hogy_ a _gyapot_ és a szöllöt meg szedhessék _fizet_  _hogy_  _ki_  _ki_ a maga _bor_  _árulhat_ azért _fizetni_  _kell_  _hacsak_  _tele_  _hordó_ akar is _megkezdeni_  _fizetni_  _kell_ az _újbor_ nem szabad _addig_ árulni a még nem _fizet_ a _kádi_ meg _gondol_ magát egy _óra_ akorcsomákot mind bé zárattya _akkor_  _fizetni_  _kell_  _hogy_  _ki_ nyithassák egy szoval _csaknem_ mindenért _kell_  _fizetni_ azt mondhatná _kend_  _hogy_ az _ezer_ megyen valo _hogy_ sokra megyen _de_ nem megyen ollyan sokra mert a _temetés_  _házasság_  _ki_  _öt_ polturát _ki_  _tíz_  _ki_ egy _tallér_  _ad_ amint már _bír_ magát _aki_ szabadságot _kér_ a szedésért _borárulás_ is _az_  _képest_  _fizet_ a mint már _sok_ vagy _kevés_ szölleje vagy _bor_ leszen _de_ mind ezekre nem _kell_ azt mondani _hogy_ a lakosokot nyomorgattya a _tőr_ mert _ha_ a magáét meg adgya azután _csendesség_ marad és _csendes_ mint nálunk és a micsoda _kevély_ nép a _görög_  _ha_ ugy nem _bánik_ vélek _idegen_ nem lakhatnék _közötte_ mi itt meg nem maradhatnánk _ha_ a _török_ nem _fél_  _de_ a _botozás_  _fél_ mert _kis_ panaszért is a _kádi_ száz pálczát veret a _talp_  _ha_  _ezer_  _bír_ is és meg azon felyül _fizetni_  _kell_ azért _hogy_  _kétszáz_ nem _csap_ rajta agörögök sokal jobban _él_ mint sem a mi _örmény_  _aki_  _között_ lakunk _de_ nem is ollyan munkások mint ezek se nem ollyan _gazdag_ nem is _csoda_ mert az _örmény_ igen rosz _étel_  _él_ már _ebben_ az _hónap_  _bial_  _megöl_ és azoknak ahusábol _kolbász_  _csinál_ és mindenüt _csak_ a _sok_  _kopácsolás_  _hall_ egész _éjszaka_  _hogy_ nem is lehet _aludni_ aztot meg szárazttyák és egész _esztendő_  _által_ azzal _él_ az _örmény_ aszszonyok mikor avárosra mennek mind _fekete_  _bélletlen_ mentét vesznek magokra és igen munkások egy rend béli _köntös_ aleányokal _több_ nem adnak se pénzt se mást _egyéb_ egy _örmény_ a lakadalma után egy _hét_ vagy _kettő_ a _feleség_ együt nem _eszik_ ennek nem _tud_ az _ok_  _de_ együt alusznak a lakadalmoknak pedig már nálok _bizonyos_  _idő_ vagyon _inkább_  _ebben_ a _hónap_  _házasodik_ a midön már az _újbor_  _megforr_ és a _kolbászcsinálás_ el végeszték mind avárosrol mind a lakadalmokrol verset _csinál_ nem _tud_ el küldgyemé vagy sem _mindazonáltal_  _kend_  _elküldhet_  _idegen_ el nem küldeném mert nem mondhatni szép verseknek itt mind _görög_ mind _örmény_  _érsek_ vagyon a sidó népröl mint mondgyák itt is _csak_ ollyan a sidó valamint másut ezek _tehát_ azok a szép versek _olvas_  _kend_  _figyelmetesség_ 

Lakunk parttyán a _tenger_ 
 _tölt_ napját _élet_ 
Annak _gyakran_ nagy zugását
láttyuk s’ _hall_  _hánykódás_ 
 _abban_ nagy _hal_  _játszik_ 
 _öröm_ ugrándoznak
 _de_ a parton akik laknak
szomoruán suhajtoznak
régen napot _jönni_ láttyuk
a _tenger_ s’azt suhajttyuk
város _kies_  _hely_  _fekszik_ 
mely a szemnek szépnek tettzik
 _Konstantinápoly_  _ha_ mégy
 _Husz_  _mélyföld_ még _öt_  _tesz_ 
szép _oldal_ van _építve_ 
 _szőlőhegy_  _körülvesz_ 
szépnek várost nem mondhatni
se azt rutnak nem _tarthatni_ 
ez _ország_  _akárhol_  _jár_ 
 _de_ szép várost itt nem _talál_ 
az _élet_ mi szükséges
az itt mondhatom _bőséges_ 
 _sok_ száz féle árrut _hoz_ 
mellyel _bolt_ itt raknak
itt _hajó_ azt mind _tesz_ 
 _császár_ városában viszik
itt az áer _oly_ váltózó
a mint anép _hazudozó_ 
 _tél_  _dél_  _tűz_  _gyújthat_ 
 _dél_ után _ablak_ nyithatz
nyárban _dél_ nagy meleg van
 _este_ fel vedd _ha_ mentéd van
 _beszél_  _föld_  _jó_ voltáról
 _hallgat_  _kedves_ lakásárol
a _tél_  _hideg_ igen szellös
és a mellet igen _esős_ 
lakni város-ban _kedves_ 
arra _ok_  _éppen_ nincsen
mert a _tavasz_ másut várják
nagy _öröm_ azt suhattyák
itt pedíglen tölle _fél_ 
 _az_  _tartva_  _közelít_ 
 _ok_ annak _kitalál_ 
 _ha_ ez várost sokat laknád
mert _gyakran_ az _mirigyhalál_ 
 _tavasz_ itt sokat sétál
 _tavasz_  _kezdet_ : igen rut
és a vége a széptöl _fut_ 
anyár meleg minden _kiég_ 
alig marad egy _kis_ zöldcség
az _ősz_  _tehát_  _kedves_ 
azzal _gyümölcs_ nem _édes_ 
mit mondhatni _tehát_  _jó_ 
 _ha_ az _íz_ sem jó _bor_ 
itt aszszonyokot _ha_ látnál
magadra ke-resztet _hány_ 
mert mindenik egy _ijesztő_ 
nem _különb_ mint egy _kísértő_ 
 _fekete_ vagy zöld mentéjek
 _fedezve_ van _orr_  _fej_ 
a _fej_ van bé polálva
 _csak_ a szemek van _ki_ nyitva
azt nem mondom _hogy_ szaladnál
töllök _ha_ van-nak _ház_ 
mert ót más _köntös_ vannak
mint mikor az uttzán _jár_ 
 _örmény_  _görög_ lakadalmon -
ne _kap_ ót az vígasságon
a _hegedű_ ót rángattyák
a _fül_  _csikorgat_ 
annak nincs töb _csak_  _két_  _húr_ 
melynek izet len a _hang_ 
 _soha_  _több_ egy notánál
azon vonni nem _hall_ 
 _örmény_ meny asz-szonyt pompával
viszik _este_  _sok_  _gyertya_ 
 _ki_  _templom_ vö legényel
 _megesküszik_ nagy _öröm_ 
másnap meny asz-szont uttzákra
viszik _ház_  _ház_ 
annak _fej_  _betakar_ 
 _hogy_ ne lásson azt akarják
 _orr_  _könnyű_  _leesik_ 
 _ha_ segittsé-ge nem lenne
 _ő_  _kétfelől_ vezetik
 _öregasszony_ segittik
meny aszszony nagy _büszke_ meg áll
minden _ház_  _kapu_ 
ótt _keszkenő_ a nyakára
 _tesz_ s’ _elég_ ajándékra
ónnét _elébb_ meg _indít_ 
meg más _ház_ meg álittyák
a vö legény pillangoson
megyen elöt- _te_  _kardosok_ 
az uttzákot mind _bejárván_ 
s’ _elég_ aján-dékot _kapván_ 
viszik vö leg-ény _ház_ 
 _hol_  _kezd_ vígassághoz
egy _hét_  _tart_ lakadalom
 _három_ napig az unalom
mert _addig_ a vö legénynek
lántzon _kell_ lenni _kedv_ 
 _csak_ száraz _korty_  _kell_  _nyelni_ 
mert nem szabad meg kostolni
lakadalma vö legénynek
 _haszon_ van _erszény_ 
mert _ki_  _kiad_ néki annyit
 _hogy_  _eltesz_ annak _fél_ 
lakja várost négy nemzettség
 _görög_  _tőr_ sidó _örménység_ 
ez mindenik _tart_ más vallást
 _külön-külön_ féle szokást
 _hogy_ lehetne ót _egyesség_ 
 _ahol_  _hit_ van _különbség_ 
ne _kíván_ ót a lakást
se _sok_  _idő_ mulatást
 _ahol_  _három_ napján _hét_ 
 _három_ vasár napot ülnek
 _talán_  _-e_  _föld_ azért tettzik
ollyan rosznak azért láttzik
 _hogy_ itt _tölt_  _esztendő_ 
 _sok_ unadal-mas _idő_ 
minden tettzik _bujdosó_ 
 _haza_  _ki_ -vül soványnak
 _de_  _ha_ Isten-nek szolgálunk
ugy szent váro-sában lakunk
ót nem fognak üldözhetni
se _benne_ on net _ki_ tudni
ót öröke a _koldus_ 
ollyan nagy mint a _király_ 
uram ! legyünk mi _bujdosó_ 
azon városban lakósók

 _édes_ néném ezeket _csak_  _kend_ számára _csinál_ mert _tud_  _hogy_ akéd _ítélőszék_ elött meg nem _ítél_ öket _de_  _ha_ más _kéz_ akadnak is nem _törődik_ rajta _ha_ nem szereti _csinál_ szebbeket én _soha_ sem voltam a párnassus _hegy_  _hanem_  _csak_ azon _törődik_  _hogy_ ez a levél _talál_  _kend_  _friss_  _jó_  _egészség_  _édes_ néném szereté még _kend_ polatéti

rodosto 16 apr 1722

szép _dolog_ ahálá adatlanság és a resttség már egy nehány levelemre nem vettem választ mi az _ok_  _beteg_  _kend_ haragsziké _kend_ nekünk nem _kell_ ugy _tenni_ mint arosz _házas_ akik _hát_  _fordul_  _egymás_ a mikor nem _jól_ vannak _egymás_  _de_  _édes_ néném most nem _kell_  _haragudni_ reám mert mi most _keserűség_ és sirásban vagyunk és az ollyanokra nem _kell_  _haragudni_  _hanem_ még az ollyanokal sirni _kell_ azt nem _kíván_  _kend_ inkáb sirok _kend_  _hely_ a mi szomoruságunknak pedig az az _ok_  _hogy_  _tegnap_ vettük _hír_ a _fejedelemasszony_  _halál_  _aki_ is párisban 18 februarÿ _meghal_ 43 _esztendős_  _kor_ a valohogy a _fejedelem_ szivesen _bán_  _de_ már egy nagy _bú_ meg menekedet mert a _fejedelemasszony_ állapottyán mindenkor _kelletik_  _búsulni_ avalo _hogy_ igen _kevés_ laktanak együt _de_ aköteleség mindenkor _fent_ volt és a _gondviselés_ meg _kelletik_ lenni noha a _híjával_ a szegény _fejedelemasszony_ nagy nyomoruságal és szegénységel _kelletik_  _élet_  _tölteni_  _édes_ néném nem vigasztalására vagyoné az egy szegénynek amidön azt láttya _hogy_ a _fejedelem_ nagy _ház_ valok is szükséget szenvednek és _hogy_ ezekel is ugy _bánhat_ik_ az Isten valamint _ővele_ és _ha_ ezek _kénytelen_ szenvedni ö is _könnyű_ szenvedhet vallyon _ha_ a szegények mindenkor _boldogság_ látnák a _fejedelem_ és más nagy urakot nem gondolhatnáké azt _felőle_  _hogy_  _talán_ az _isten_ rendelése nem _bír_ vélek és aláb nem _tehet_ öket solon a _hét_  _bölcs_  _közül_ valo a _Krőzus_ udvarában menvén _Krőzus_ nagy _becsület_  _fogad_ és meg mutatá néki a _kincs_ és mondá néki a _király_ látodé micsoda _gazdag_ és _boldog_ vagyok _de_ a philosophustol semmi _dicséret_ nem véve a mely nehezen _esik_ akirálynak _gondolván_  _hogy_ majd fel fogja _ő_ magasztalni és még több _kincs_ is mutata néki _de_ solon mind ezekre _csak_ azt mondá akirálynak nemo ante mortem beatus: senki _holta_ nem _boldog_ eha nem _tetszik_ is a _király_ el _kelletik_  _hallgatni_  _ész_ is _jut_  _idő_ mert _Cyrus_ fel prédáltatván _kincs_ és _ország_ és magais rabságban _esvén_ és _halál_  _ítéltetvén_  _akkoron_  _ész_  _jut_ a solon mondása mint _hogy_  _história_  _beszél_  _kend_ még _eziránt_  _két_ rövid példát _előhoz_  _hogy_ meg lássa _kend_  _hogy_ mi is _tud_ az _ábécé_  _Osiris_ az _egyiptomi_  _híres_  _király_  _meggyőzvén_  _öt_ vagy _hat_  _király_ és rabságában _tartván_ a midön valahová ment a szekerét ezekel vonattya vala és az asztala alat _étet_ öket _egyszer_ a többi _között_ a midön vonták a szekeret _egy_ ahat _közül_  _csak_ a _kerék_ nézte _Osiris_ a szekérben lévén aztot észre vévé és _kérd_ tölle _hogy_ miért nézne mindenkor a _kerék_ a rab _király_  _felel_ néki azt nézem _hogy_ a mely része akeréknek _fent_ vagyon a _lefordul_ és amely alat vagyon a fel megyen az _egyiptomi_  _király_  _elmélkedvén_ erröl a _felelet_ azonnal fel szabaditá a _király_ és mindenikét nagy _becsület_ a maga _ország_  _visszabocsát_  _ha_ szinte meg unná is _kend_  _de_  _hoz_ még egy példát _elé_ mert nem mindenkor vagyon ollyan _jókedv_  _hogy_  _história_  _beszél_ egy számosi _király_ a neve nem _jut_  _ész_  _soha_  _kis_ szomoruságot vagy szerencsétlenséget meg nem kostolván _egyszer_ maga magának akart szomoruságot _okozni_  _hogy_  _had_  _búsulhat_ ö is valaha valamin valamint mások azért egy igen _kedves_  _gyűrű_  _kihúzván_ az ujjábol a _tenger_ veti már _őneki_ is _bú_ volt _gyűrű_  _de_ más nap egy nagy _hal_ visznek asztalára akinek a _torok_ meg _talál_  _gyűrű_  _de_  _idő_ ez a _király_ nagy nyomoruságokban _esik_ és _akkoron_ észre vévé _hogy_ a jó _idő_ után _eső_ szokot lenni és _hogy_ azt a szomoruságot _kell_ mi nekünk jó neven venni a melyet _onnét_ fellyül _küld_ reánk és nem azt a melyet mi _csinál_ magunknak _édes_ néném _több_ nem _beszél_  _história_  _hanem_  _csak_ azt mondom _hogy_ ne _kétségbeesik_ az Isten meg vigasztalhat _bennünket_ mivel nyomoruságban vetheti a nagy _fejedelem_  _de_ itt még más rosz _hír_ is vannak mert a pestis itt igen _kezd_ sétálni azt mondgyák _hogy_  _kétek_  _bőség_ vagyon az _egészség_  _édes_ néném az _egészség_  _kell_ most igen vigyázni _soha_ sem volt nagyob szükségünk reá mint most szüntelen valo _félelem_ leszek _kend_ mert a nem _tréfa_  _Bercsényi_  _két_ vagy _három_  _cseléd_ már _meghal_ a _jezsuita_ is utánnok ment _aki_ méltó pap volt magais az aszszonyal _hozzá_  _jön_ lakni mint _ha_ már _közötte_  _bátorságos_ volna _de_ én nem _bán_ mert a _kis_ susi _közel_ lesz erre azt fogja _kend_ mondani _jaj_  _hogy_  _gondolkodik_ illyen pestises _idő_ az ollyanrol _édes_ néném a még _él_  _addig_  _csak_ magunkban _hordoz_ atermészetet és az _oldalcsont_  _csak_  _kell_ szeretnünk vagy akarjuk vagy sem _édes_  _oldalcsont_ valo néném arra vigyázon _kend_  _hogy_ a _csont_  _egészséges_ legyen és _cinterem_ ne vigyék azért nem _kell_ aházbol _ki_ menni _otthon_  _kell_ ülni és reméllyük _hogy_ a jó Isten meg _tart_  _bennünket_ amen

 _Bujuk_álli_ 24 junÿ 1722

Édes néném _éppen_ nem _kell_ nevetnünk néze _kend_  _honnét_  _ír_ meg láttya _kend_  _abból_  _hogy_ vagyon _abban_ valami _abban_ avagyon _hogy_ ide _három_  _mélyföldnyi_  _kelletik_  _jönni_ és avárost _elhagyni_ apestis miat vagyon _immár_  _két_ napja _hogy_ itt vagyunk sátorok alat egy nyomoru _falu_ mellet _Bercsényi_ ur minden pereputyostól a _falu_ egy nyomorult _udvarház_ vagy is majorban vagyon szálva a városban a pestis egészen _elhat_ vagyon ollyan nap _hogy_  _másfél_ száz _ember_ is el temetnek _közötte_ még senkit nem _temet_ noha a _cseléd_  _közül_  _kettő_ is volt pestis _de_  _kigyógyul_  _belőle_  _mindazonáltal_ már továb nem _maradhatván_ a városban már _két_ naptol _fogvást_ itt _táboroz_ik_ egész _háznép_ avalo _hogy_ szép _hely_ vagyunk szálva _de_ aza rut nyavalya el vette minden _kedv_ és _csak_  _idétlen_ nevetünk ugyan is _ocsmány_ nyavalya ez reggel _jól_ vagyon az _ember_  _estefelé_  _megbetegszik_ és _harmadnap_  _eltemet_  _kend_  _iránt_ is nagy _félelem_ vagyok mert _tud_  _hogy_  _kétek_ is nagy a pestis _de_ már _ebben_  _benne_ vagyunk _úszni_  _kell_ amint lehet és mindenek felet _bízik_ az urban mert el nem _hagy_  _bennünket_ igy _kell_ a _kereszt_ uttyán _járni_ a _bujdosó_ magyaroknak a _bujdosás_ is _bujdosni_  _kell_  _hogy_ valamiben _hasonló_ lehessenek az _isten_  _bujdosó_  _fia_  _ezután_  _hogy_ lészen _dolog_ Isten _tud_  _Eszterházi_ ur nincsen velünk rodostohoz _közel_ egy rétre ment szállani sátorok alá a _feleség_  _több_ nem _írhat_ mert az _írás_ is _ízetlen_ a micsoda állapotban vagyunk az Isten _megtart_  _bennünket_ az _élet_ és az _egészség_ vigyazon _kend_ nem lehet _hogy_ még is illyen szomoruságunkban meg ne nevetéssem _kend_ mert mi is azon _elég_ nevettünk _megír_  _kend_  _hogy_  _Bercsényi_ ur az aszszonyal _hozzá_  _jön_ lakni a pestis elött a mikor már nálunk laktanak annak az _öreg_ uri aszszonynak az _ágyék_ valami _kis_  _dagadás_ volt mindgyárt azt _gondol_  _hogy_  _talán_ pestis senkinek nem szollot még _csak_ az aszszonyoknak sem mondotta meg valamely _orvosság_ sem mért _kérni_  _hanem_ a jó _buzgó_ aszszony _este_ mikor _lefekszik_ az ágya mellett valo szentelt vizel _megken_ adagadást _mindaddig_ valamég el nem oszlot és mindenkor nagy _titkon_ és _csak_  _akkor_ mondotta meg az urnak a mikor el mult adagadás _elhitet_ magával _hogy_ pestis volt az ö áitatos _orvosság_ mind a _fejedelem_ mind mi _elég_ nevettünk egy _kevés_ nevessen _kend_ is isten _hozzá_  _édes_ néném

majd _elfelejt_  _kend_ meg _írni_  _hogy_ mi a szomoru állapotunkhoz valo szinü _köntös_ fel vettük mert mindnyájan _fekete_ vagyunk a _fejedelemasszony_  _gyászol_ a micsoda állapotban vagyunk a _bizonyos_  _hogy_  _hozzá_  _illik_ agyász _ha_ szinte senki _halál_ nem viselnök is

bujuk álli 12 aug 1722

Ne _csodál_  _kend_  _ha_ az _elmúlt_  _hónap_ nem _ír_ mert ollyan szomoru állapotban vagyunk _hogy_ azt sem _tud_  _ha_ tudoké _írni_ az _elmúlt_  _hónap_  _aki_  _konfektum_  _csinál_ és _aki_  _kávé_ szokot _főzni_ a _fejedelem_ reggel _megfőzvén_ akávét _ebéd_ után _megbetegedik_ és _harmadnap_ mulva apestisben _meghal_  _hozzá_ pedig _harminclépésnyi_ volt szálva _ezenkívül_ akonyha mesterünknek _két_ fia _csakhamar_ utánna menének _elítél_  _kend_ ezekböl _hogy_ micsoda szomoru napokot _tölt_  _itten_ a _félelem_ sokal nehezeb _talán_ még annál a nyavalyánál is mivel az _ember_ nem _tudhat_ a szempillantását amelyben _abban_  _eshet_ik_  _este_  _egészséges_  _lefekszik_ reggel _beteg_  _talál_ magát _isten_  _hála_  _egészség_ jó vagyon _de_ mint _hogy_  _csak_ a pestisröl vagyon itt a _beszéd_ a már ugy fel zavarta az elménket _hogy_ én mindenkor _csak_ azt _képzel_ magamban _hogy_  _beteg_ vagyok és az illyen _képzelés_  _félelem_  _okozván_ az elmében szüntelen valo unadalomban és nyughatatlanságban vagyon az _ember_  _hány_  _fekszik_ már ugy le _hogy_ nem _gondol_ viradtát _érni_ nem azért _hogy_ valoságal _érez_ valamely változást az _egészség_  _hanem_ azért _hogy_ az elmének nyughatatlansága _okoz_  _benne_ az ollyan _gondolat_ azt ne _gondol_  _kend_  _hogy_  _csak_ én vagyok igy mivel mindnyájan illyen állapotban vagyunk és illyen állapotban lévén _elítélhet_  _kend_ micsoda vigasságal _tölt_ az _idő_ nem is lehet _fél_  _óra_ a sátoromban _tölteni_  _hanem_ a mezön valo _sok_  _járás_  _tölt_ az _idő_  _hogy_ mégis valamivel mulassam magamot a nevetés pedig ollyan ritka nálunk _hogy_  _ha_ még igy leszünk sokáig atermészet azt is _elfelejtet_ velünk és _csodál_  _ha_ másokot látunk _nevetni_  _hát_  _ha_ még ollyan városban mennénk _ahol_ mindenkor nevettek a mint _hogy_ azt _olvas_ egy régi városrol _hogy_ a lakosoknak mindenkor _nevetni_  _kelletik_ semmit nem mondhattak nevetés nélkül _ha_ a _tanács_ valamely _országos_  _dolog_ végeztek is a _tanácsúr_  _de_  _ki_  _ki_ nevetésel mondotta _ki_ a voxát egy szoval _soha_ sem _beszélhet_ ollyan nagy _dolog_  _hogy_ nevetés nélkül _beszélhet_ az apjok anyok _feleség_ és _gyermek_  _halál_  _egymás_ nevetésel adták _tudta_ avalo _hogy_ nem szeretném az ollyan városban valo lakást _de_ leg aláb _innét_ egy ollyan városban _kell_ mennünk _hacsak_ egy _holnap_ is _de_ azt _gondol_  _hogy_  _talán_ még ót sem nevetethetnének meg minket mert _csak_ a mosolygás is nehéz nekünk és a micsoda processiot láttunk itt a minapiban _bizony_ nem lehetet látni _könnyhullatás_ nélkül aztot pedig ezen szomoru _halál_  _okoz_  _Eszterházi_ ur ide _járván_ misére mind _ünnep_ leg utolszor ur szine változása napján itt misét _hallgatván_ és _ebéd_  _evén_  _estefelé_ lora ült és viszá ment _ahol_ a _feleség_ volt szálva egy réten itt _ebéd_ után nagy _főfájás_  _érez_  _de_ mi nem is _gondol_  _hogy_ még a veszedelmes legyen a pedig már a pestisnek _jel_ volt és _harmadnap_ mulva _csak_  _hall_  _hogy_ pestisben _meghal_ azt a _hír_ a _feleség_  _meghoz_ nekünk _aki_ is _mihelyt_  _halva_ látta az urát nem _tudván_  _mitévő_ légyen _abban_ az _elbódult_ állapottyában _kap_ magát egy szolgával és egy _kisleány_  _odahagy_ az ura _test_ és mindenit _gyalog_  _két_  _mélyföldnyi_  _jön_  _hozzá_ a midön meg láttuk ezt a _keserves_ processiot nem lehetet nem _könnyezni_ szomoru voltán annak a szegény aszszonynak a _fejedelem_  _visszaküld_ az aszszonyt és tett rendelést az ur _temetés_ felöl mind ezek után _hogy_ lehetne _kis_  _jókedv_ is _de_ nem _hogy_  _jókedv_  _de_  _tartozik_  _holt_  _megemlékezni_ erröl a szomoru állapotunkban valo létünkröl a mint _hogy_  _soha_ el sem felejtem és mindenkoron _ész_  _jut_  _hogy_ micsoda napokot töltöttünk itt ell _de_ minek elötte el végezem levelemet lehetetlen _hogy_ meg ne _ír_  _kend_ az _égés_ a mely _bennünket_  _megijeszt_  _ha_ szinte sátorok alat lakunk is mert a minap a _cseléd_ egy vászonbol valo palotát _gyújt_ itt meg nem _tud_ mi formában a _gyertya_ melléje _tesz_ egy szempillantás alat egészen _meggyúl_ sibrik lakot _benne_ és alig szaladhatot _ki_  _alóla_ aportékáját is _kikaphat_  _de_ nem lehet szeb _égés_ látni mint avolt mert a sátor _sok_ féle szinü matériával lévén _felcifrázva_ aláng is mind anyi féle szint mutatot az _égés_ nem _tart_  _fél_  _fertályóra_  _de_ olyan _kevés_  _idő_ alat _elég_  _drága_ palota _elég_ mert egy ollyan sátor leg aláb _kétezer_  _tallér_  _kerül_  _édes_ néném adgyuk a _kőház_ apénzünket és ne avászon palotára _kíván_  _hogy_ az Isten _megtart_  _kend_ 

rodosto 11 8bris 1722

a pestis _isten_  _hála_  _teljesség_ meg szünvén avároson _tegnap_ regel mi is _elhagy_ atáborozást és ide _visszajön_ nem is adhatunk _elegendő_  _hála_ azurnak _hogy_ illyen nagy pestisben _megtart_  _bennünket_  _főképpen_ annyi _sok_  _cseléd_  _között_ mint itt vagyon _aki_ magokot nem _tud_ ugy _oltalmazni_ mint az _okos_  _elhitethet_  _kend_ magával _hogy_  _öröm_  _visszajön_ és ollyan _öröm_ mint mikor az _ember_ valamely veszedelemböl meg szabadul _csak_ mi _tudhat_ aztot _hogy_ micsoda unadalmas napokot töltöttünk ótt el mert azt lenem lehet _írni_ és mennél nagyob szenvedésben volt a mi elménk annál nagyob _hálaadás_  _tartozik_ az urnak _aki_ mi reánk _oly_ nagy _gond_ viselt és meg szabaditot az _elméjű_  _ínség_ a mely senem _könnyű_ senem _kis_  _de_  _talán_ el mondhatni _hogy_ sullyosab atesti _ínség_ mivel akár mely _bőség_ és jó állapotban legyen atest _de_  _ha_ az elme nem vidám és nem _csendes_ a _test_ is _az_ alkalmaztattya magát ettöl vagyon _hogy_ sokakot látunk ollyanokot _aki_  _külső_  _jól_ vagyon állapottyok _de_ még is _kedvetlen_ mert az elméjeknek vagyon valamely _baj_  _ellenben_ pedig látunk ollyanokot akik _ha_ szükölködnek is _ha_ jó renden nincsen is _dolog_  _de_ az elméjek _hely_ lévén mindenkor vidámok és _jókedvű_ sokal nagyob _tehát_ az elme nyughatatlansága atesti _fáradtság_ és _hogy_ egy _óra_ valo _bú_ és _törődés_ sokal nehezeb azegy napi _kapálás_ mind ezeket _csak_ azzal _befejez_  _hogy_ mindenkor _csak_ az Isten segittségit _kell_  _kérni_ akar az elménk legyen nyughatatlanságban akár a _test_  _ínség_  _de_  _őhozzá_  _folyamodik_ egyedül ö adhat _könnyebbség_ és _csendesség_  _itt_ a pestis igen _megdézsmál_ avárosiakot nem is _emlékezik_ rea _hogy_  _ebben_ avárosban illyen nagy pestis lett volna mint az _idén_  _de_  _isten_  _hála_ meg szünt és mi itt vagyunk _bár_  _gyakran_ vehettném akéd levelit Isten _megtart_  _édes_ néném mi még nem nevetünk

rodosto 15 aprilis 1723

Édes néném micsoda _feledékeny_ nyavalyában voltam eddig _hogy_ el felejtettem _kend_ meg _írni_ a szegény _Horvát_  _Ferenc_  _halál_ vagyon már _két_  _hónap_  _hogy_  _elhagyott_  _bennünket_  _örökös_ ezt a _hír_ régen _tud_  _kend_  _de_ azt is _tud_  _kend_  _hogy_ egy _emberséges_  _ember_ vesztettünk el _aki_  _hatvankilenc_  _esztendős_  _kor_ is igen _friss_  _bír_ magát és mindenkor _jókedvű_ volt nem is volt vigabb _közötte_ ö nálánál micsoda szép _dolog_ ajó _természet_ ! nem _kell_  _csodálni_  _ha_ el felejtette volnais amaga _haza_ mert _aki_ 43 _esztendő_  _telik_  _idegen_  _ország_ : azt is _elfelejt_  _hogy_  _hova_ való _de_ attol _tart_  _hogy_  _ismét_ itt _temetés_ ne legyen és _hogy_ a szemit bé ne hunnya egy uri aszszony _aki_  _ifjú_ lett volna _Ábrahám_  _idő_  _de_ mostanában _hatvankilenc_  _esztendő_ semmi _ékesség_ nem _ad_ és egy ollyan _kor_ lévö aszszonynak nem szükséges _befedni_ az _orca_ azért _hogy_ valamely _gondolat_ ne _okoz_ mind ezekböl észre veheti _kend_  _hogy_  _Bercsényiné_ aszszonyrol szol az _írás_  _aki_ is szem látomás _fogy_ és mint egy _olvad_ azt _tud_  _kend_  _hogy_ illyen _idős_  _kor_ is mindenkor piros ábrázattyavolt _de_ mostanában egészen _elhalványodik_ és maga is veszi észre _hogy_ nem sokára _lekaszál_ aszénát eddig _kedves_  _beszélgetés_ a viszá valo menetelröl volt _de_ már láttya _hogy_  _hamar_ meg láttya _mennyország_ mint _Magyarország_  _bizony_  _jobb_ is az elsö a másikánál _de_ mit ártana _Magyarország_  _mennyország_ menni _elég_ a _hogy_ amicsoda állapotban vagyon ez az uri aszszony azt _gondol_  _hogy_ az _örökös_  _haza_ megyen most minden _óra_ kit adgyunk azután _Bercsényi_ urnak _gondolkozik_  _kend_  _addig_  _felőle_ és _ír_  _kend_ valami _hír_ mert itt semmit nem _hall_ 

rodosto 26 aprilis 1723

 _édes_ néném akár mennyit _él_ az _ember_ akár micsoda _kedv_  _tölt_ napjait _de_ mind azoknak ahalál avége aszegény _Bercsényiné_ aszszonyom is azon végezé el _élet_  _aki_ is már _egynéhány_ napoktol _fogvást_  _betegeskedvén_ és nem anyira szenvedvén _fájdalom_ mint a _természet_ magában valo _elfogyás_  _aki_ is mint agyerttya ugy _elalszik_  _tegnap_  _három_  _óra_  _felé_  _délután_ már észre vettük _hogy_  _csakhamar_ el aluszik _holmi_  _kérdés_  _tesz_ tölle arendelése _iránt_ az urunk az ágya mellet volt és mindenre meg _felel_ és söt még valamit akart volna még mondani a _fejedelem_ már el is _kezd_  _de_  _egy-két_ szó után _csak_  _csendes_  _ki_ mulék evilágbol alig vettük észre _halál_ sokat _kívánkozik_ szegény amulando _haza_  _de_ az Isten az _örökös_  _haza_ vitte ugy tettzik _édes_ néném _hogy_  _hatvankilenc_  _esztendő_ mulva _csak_  _gondolkozhat_ arrol a szent _haza_ azt el mondhatni arrol az uri aszszonyrol _hogy_ igen jó _erkölcsű_ áitatos aszszony volt azt is _elmondhatni_  _hogy_ mindenkor nagy méltoságban _él_ és a szükségnek _csak_ a _hír_  _hall_ nem is lehetet más képpen _inkább_ a mikor _Draskovicsné_ és _Erdödiné_ volt aharmadik urával is mindenkor _bőség_ volt még _mindebben_ a _bujdosás_ is ma _tesz_  _koporsó_ szegényt és _gondol_  _hogy_ a _jezsuita_ viszik bé _innét_  _Konstantinápoly_  _tud_  _hogy_ ót lesz _kend_ a _temetés_  _tud_  _hogy_ már azt várja _kend_  _hogy_ meg _ír_ micsoda állapotban volt az ur az illyen szomoru _óra_ a midön az aszszony _betegeskedik_ igen igen _tud_  _kedv_  _keresni_ és amidön _halál_ volt _akkor_ ugy _történik_  _hogy_ alut nem akarták _felkelteni_  _hogy_  _jelen_ ne legyen a midön _felébred_ és _megtud_  _hogy_ a szegény aszszony nincsen már a világon _akkor_ avalo _hogy_ egy _kevés_  _könnyezik_ mi azt _gondol_  _hogy_ majd nagy zokogásokot _tesz_  _de_ sokal _csendes_ volt mint sem _gondol_ és a _keserűség_ mellet a ládákrol _gondolkodik_ illyen avilág vallyon nem házasodiké még meg itt nincsen más leány _hanem_ susi és _két_  _özvegyasszony_ susihoz pedig még más is _tart_  _köz_  _de_  _aki_  _gazdag_ ahatalmasab most ez _elég_ mert a szomoru _dolog_ nem _kell_  _hosszú_ levelet _írni_ 

rodosto 22 aug 1723

Az én vétkem az én vétkem és az én nagy vétkem _hogy_ már egy nehány levelire nem _felel_  _kend_ az utolso leveliböl látom _kend_  _hogy_  _kend_ jó prophétáné _de_ ugy tettzik _hogy_ nem _kell_  _csúfolni_ a _keserűség_ lévöket mondván _hogy_ más _kéz_  _kerül_ amadár _ha_  _énnekem_ is annyi volna a ládámban mint másnak _talán_ a madár is meg maradot volna _de_ rend _szerint_ a szegény fogja meg a madarat és a _gazdag_  _megeszik_  _elég_ ahogy akéd _jövendölés_  _betelik_ és _ha_  _hatvan_  _közelít_ is _de_ abarány _hús_  _csak_ szerettyük már a _csaknem_  _bizonyos_ mások elött _de_ én nálam a _bizonyos_ mivel atitkot meg _kelletik_  _tudni_  _hogy_ susi most minden _óra_  _Bercsényiné_ leszen egy részint _bizony_ nem _bán_ mert jó _erkölcs_ meg _érdemel_ és lehetetlen lett volna _ebben_ az _ország_  _jobb_ választani nálánál _de_  _elítél_  _kend_ micsodások aleányok aztot _tud_  _hogy_ a szivnek semmi része nem lesz _ebben_ a _házasság_ aztot maga is _tud_  _hogy_ a _test_ sem lészen _de_  _hogy_ a _grófné_  _titulus_ zengjen a _fül_ alig várjuk _hogy_ el mondhassuk a segéllyét azt _kend_  _hagy_  _hogy_  _kend_ mondgya _ki_ a sententiát _hogy_  _ha_ mind illyeneké a leányok _elég_ ahogy a _jövendőbeli_ vö legényt vagy is inkáb _vőember_ most a _köszvény_ nem _háborgat_ és susiért _gyakran_ meg mosdik mert azt _tud_  _kend_  _hogy_ a szegény aszszony _élte_ egy _hónap_ sem mosdottunk meg _egyszer_  _de_ most egy _kevéssé_  _csinos_  _tart_ magunkot micsoda szép _dolog_ a szeretet mint _megifjít_ az _ember_ ! _hát_  _ha_ meg vagy _Husz_  _esztendő_ le rázhatnánk magunkrol láttaé _kend_ az ollyan _öregember_ akalendariumját akinek _ifjú_  _feleség_ vagyon _hogy_ miképpen _megtarthat_ az _egészség_ és _hogy_ micsoda _idő_ és napokban _kell_ együt _hálni_ a _feleség_ és mikor _kell_  _különös_  _elég_ nevettünk susival mert én egy _kalendárium_  _csinál_ neki azt mondgya _hogy_ nem szereti az ollyan _kalendárium_ lehetetlen _hogy_ le ne _ír_  _kend_ az _öregember_  _kalendárium_ a nem más _jel_ mutat _hanem_  _csak_ arra _oktat_  _hogy_ mikeppen vigyázanak _élet_ és _egészség_ valamint más _kalendárium_ fel vannak _téve_ a szerencsés és a szerencsétlen napok itt is fel vannak jegyezve az ollyanok a mellyekben lehet a _feleség_  _hálni_ és a melyekben _különös_ példának okáért a _nagyböjt_ és azinnepek elött valo _böjti_ napokon _különös_ penteken szombaton _különös_ a négy _kántori_ napokon _különös_ a _három_ sátoros _ünnep_ mindeniket _oktáva_ meg _kell_  _tartani_ azért _különös_ az apostolok _ünnep_  _különös_ az _evangélista_ napjain _különös_ a magak pátronusok napjain nyolczad napig _különös_  _ezenkívül_  _tél_ a midön _havazik_  _különös_  _hanem_ a mikor _tiszta_ az _idő_  _akkor_ meg lehet együt _tavasz_  _felé_  _ha_ náthások vagy _hurut_  _különös_ a májusnak végiig nyárban az _izzadság_ is _elég_ nedves _humor_ megyen _ki_  _belőle_ azért _különös_  _ősz_ meg lehet együt _mindaddig_ még a _ködös_  _idő_ nem _kezdődik_ mivel aködös _idő_  _különös_ az _esős_  _idő_  _különös_ a midön _sok_  _mennydörgés_  _jár_  _különös_  _ha_ a _gyomor_ valamit _jól_ meg nem _emészt_ nyolcz napig _különös_  _ezenkívül_ mikor a napban _fogyatkozás_ vagyon nyolczad napig _különös_ a mikor aholdban vagyon _fogyatkozás_  _akkor_  _tizenkét_ napig _különös_  _ihon_  _édes_ néném az _öregember_  _kalendárium_ nem _tud_ mint _talál_  _kend_  _de_ susi azt mondgya _hogy_ el _kell_  _égetni_ mert _gyakorta_ mondgya _hogy_  _különös_ én pedig _ködös_ mind _esős_  _idő_ szeretvén _kend_ maradok _kend_ szolgácskája az _egészség_ vigyázunké

rodosto 15 8bris 1723

 _hol_ vannak a musikások _elfúj_ a _tehénhús_ notát és vonnyák el a meny aszszony _tánc_ mind ezekböl _elítélhet_  _kend_  _hogy_ ma itt _házasság_ lesz _de_ azt is _jó_ meg tudni _kend_  _hogy_ lakadalom nem lesz és _hogy_  _csak_ száraz _korty_ nyelnek a mái lakadalomban _talán_ a meny aszszonynak sem leszen jobban _dolog_  _elég_ a _hogy_ ma _megesküszik_  _Bercsényi_ ur susival _két_ vagy _három_  _bizonyság_ elött _de_ azt is _titkon_  _elítélhet_  _kend_ micsoda _öröm_ vagyon susi _aki_ is _bizony_ meg _érdemel_ a _grófné_  _titulus_ és az _isten_  _iránta_ valo rendelésit lehet _csodálni_  _aki_ is micsoda uton veszi _gondviselés_ alá az _idegen_  _ország_ lévö árvákot _édes_ néném azt is _ehhez_  _tesz_  _hogy_ mi _jól_ vannak az ollyanok _aki_  _elég_ vagyon aládájokban mert _Bercsényi_ ur nem annyira a szükségért _megházasodik_ mint azért _hogy_ vagyon modgya _benne_ mert üsmerek én ollyat _kend_ is üsmeri _hogy_ nagyob szüksége volna aházaságra mint _Bercsényi_ urnak _de_ non habet pecuniam és _nemcsak_ a _búcsú_  _jár_ pénzel _hanem_ a meny aszszony _tánc_ is nem jó törvény volté alykurgus _törvény_ lacedemoniában _ahol_  _próbaesztendő_ el lehetet _tölteni_ a leányal véle laktak _esztendő_  _kettő_  _ha_  _egymás_ meg nem álkhattak a _házasság_ sem lett meg _ki_  _ki_  _ismét_ más _társ_  _keres_ magának _de_ ne _keres_ ezt a szokást arégieknél itt is ezt fel _talál_ mert a férfiu egy aszszonyal vagy leányal a _tőr_  _bíró_  _elébe_ megyen és ót meg mondgya abirónak _hogy_ ezt a személyt el veszem _esztendő_ vagy _kettő_ mikor az _idő_ el _telik_  _ennyi_ pénzt _tartozik_ adni neki a _bíró_ egy _cédula_  _ad_ nékik és azután szabadon együt lakhatnak _de_ a _bíró_ meg _kell_ ajándékozni mert a nélkül végben nem megyen a _dolog_ szeretném tudni _hogy_ mit mondanának erre a mi _erdélyi_ aszszonyaink _fogad_  _hogy_  _sok_ mondaná placet _de_  _talán_ még a _férfi_ sem vesztenének rajta _ha_ az illyen törvény _szokás_ volna _tud_  _hogy_ a ma lett _Bercsényiné_ fog _kend_  _írni_ és _titkos_  _dolog_ is _írhat_ mint én _hanem_ azt _kérd_  _kend_ micsoda _különbség_ vagyon a _penitenciatartás_ szenttsége _között_ és a _házasság_ szenttsége _között_ erre _felelet_ el várom _kend_ és azonban _friss_ jó _egészség_  _kívánván_  _kend_ maradok

rodosto 19 xbris 1723

 _édes_ néném már egy nehány levelemre nem vettem _kend_ válaszát _kend_ is _hasonló_ panasza lehet reám _de_ annak azt az _ok_ adom _hogy_ már egy _hónap_  _fogvást_ a mi urunk mindenkor roszul volt és a lábaira nem álhatot a _köszvény_ miat erre azt mondhattya _kend_  _hogy_ az én ujjaim nem voltak _köszvényes_ és _írhat_ én meg azt _felel_ erre _hogy_ mind a szivem mind az elmém _köszvény_  _fekszik_ még az uj _házasasszony_ sem láttam a miolta _házas_  _hanem_ ma ma sem láttam volna meg hakételen nem lettem volna a _fejedelem_ oda menni _mindazonáltal_ azt meg _kell_ vallanom _hogy_ az a _kénytelenség_  _tetszik_ a _köszvényes_ szivnek és mikor ót voltam egy _kis_  _haragos_ pirongatás azért _hogy_ annyi _idő_ látni nem mentem _orvosság_  _gyanánt_  _esik_  _de_  _édes_ néném az ollyan _orvosság_ még nagyob _fájdalom_  _okoz_ micsoda _orvosság_  _jobb_  _tehát_ a _talán_  _jobb_ volna _ha_ lehetne _hogy_ az _orvosság_ is _elkerül_ azember _de_ ez a mesterség _mindazonáltal_  _ha_ jó volnék azt _kell_ mondani _hogy_ mindent véghez vihetek _abban_  _aki_  _erő_ adhat itt mi már ugy vagyunk mint _ha_ mindenkor itt laktunk volna és mint _ha_ mindenkor itt _kell_ laknunk mar nem _csodál_ mikor _hall_ másoktol _hogy_ a _haza_ el felejtheti az _ember_ mert _talán_ magam is el felejteném _hacsak_ a minapiban az _édesanya_ levelit nem vettem volna _aki_ is _ír_  _hogy_  _grácia_ szerez _ha_ bé akarok menni és _hogy_ az uram _halandó_ lévén _holta_ után mire _juthat_  _idegen_  _ország_  _-e_ mind _beteljesedhetik_ és minden képen _csak_  _bizonytalan_ voltát látom a sorsomnak _de_ mind itt mind másut _csak_ az Isten akarattyára _kell_ magunkot _hagyni_ és ne ugy _gondolkodik_ mint az ollyan _istentelen_ akik azt _tart_  _hogy_ az Isten a világot _teremtvén_ magára a világra _hagy_  _hogy_ mennyen a mint mehet és _hogy_ az _aprólékos_  _dolog_ nem vigyáz valamint _hogy_ az _órás_  _megcsinálván_ az _óra_ aztot _felteker_ és azután azt _járni_  _hagy_ amint neki tettzik _ez_ nem ugy _kell_  _hinni_ egy _keresztény_ a kit is arra _tanít_ az _evangélium_  _hogy_ az _isten_ ollyan _gond_ vagyon egy szegényre valamint egy _király_ és _hogy_ minden _dolog_ az ö akarattya _szerint_  _kell_  _folyni_  _ha_ azt más képpen _hisz_ azt is _kell_  _tartani_  _hogy_ nincsen más világ és _hogy_  _csak_ a nagy urakért a _gazdag_  _teremtetik_ ez a világ az alacson rendüek és a szegények _csak_ azokért vannak evilágon valamint avizben az apro _hal_ a nagyokért és valamint az _oktalan_ állatok a _tehervonás_ ne adgya Isten _hogy_ illyen _hiszem_ legyünk és _hogy_  _ebben_  _csak_ a nével valo _keresztény_  _követ_ mert én azt _hisz_  _hogy_ az _isten_ ollyan _gond_ vagyon reám valamint egy _király_ és az én _élet_ sorsomra ugy vigyáz valamint a _gazdag_ valo _hogy_ világi modon azok jobban vannak _de_ mint _hogy_  _keresztény_ vagyunk _csak_ azt _kell_ mondanunk legyen Isten akarattya rajtunk észre sem veszem _hogy_ uj _házasasszony_  _elkezd_ a levelemet és predikácion végzem _de_  _édes_ néném egy _kis_ jó _gondolat_ nem árt és láttya _kend_  _hogy_ az Isten akarattyára _hagy_  _hogy_ nekem még _abban_ modom nem volt a miben volt már _három_  _Bercsényi_ urnak _csak_ azt mondom valamint az _Ezópus_ rokája _aki_ el nem érhetvén a szöllöt azt mondotta nem ért még meg én is _hogy_ még el nem _jön_ az _idő_  _de_ arra _eljön_  _hogy_  _kend_  _ír_ és az _egészség_ vigyázon majd _elfelejt_  _kend_ egy mesét _kérdeni_ mondgya meg _kend_ micsoda _különbség_ vagyon a _penitenciatartás_ szenttsége és a _házasság_ szenttsége _között_ ezt a mesét _talán_ mászor is meg _ír_  _kend_  _de_ nem _jut_  _ész_  _de_ mint _hogy_ uj _házas_  _elkezd_ a levelet azért _ír_ még _egyszer_ még egy nehány vers is _jut_  _ész_ az is az uj _házas_  _de_ a _bizonyos_  _hogy_ susira nem szabhatni _mindazonáltal_  _csak_  _leír_ nem lévén mit _írni_  _egyéb_ 

A valo jó _Kata_  _hogy_ leánykorodban
 _ha_ részesé _tesz_ volna _jóság_ 
 _könnyű_  _esik_ a _barátság_ 
az _igaz_ nem volnék mostan rabságodban
Óh én _édes_ uram azt én régen _tud_ 
akása _hogy_ meg ne _éget_  _megfúj_ 
mert _egyszer_ ugy mástol nagyon _megcsalódik_ 
veled ugy ne _jár_ attol én _tart_ 

jó _éjszaka_  _édes_ néném _több_ nem _ír_  _talán_  _ebben_ az _esztendő_ sem veszi _kend_ töb levelemet

rodosto 18 februarÿ 1724

Edes néném már egy nehány levelemre nem vehetem _kend_ válaszát _tud_  _hogy_  _kend_ is ritkán és _késő_ veheti leveleimet mert most ritkán _jár_ a _haj_ a nagy szelek miat az utolso levelét ennek elötte _Husz_  _esztendő_  _ír_  _kend_  _de_  _hogy_ ne _füllent_ ennek elötte _Husz_ napal nem _tud_  _hol_ sétált annyit a _tenger_ még is azt _ír_  _kend_  _hogy_ már _idő_ volna _kend_ látni el mennem azt én szivesen _kíván_  _de_  _ha_ én is _Husz_ napig maradnék a _tenger_  _talán_  _halva_ vinnének _kend_ és _káposzta_  _főzet_  _kend_ velem töb napokot is _tölt_ én a _tenger_  _de_  _jó_  _hajó_ az _itt_ valokon pedig _éppen_ nyomoruság azért _letesz_  _kend_ egy _kevés_  _idő_ azt a _kívánság_ szeresen _kend_  _hanem_ lát is és _megelégedik_  _kend_ a leveleimel azt _ír_  _kend_  _hogy_ nem _emlékezik_ reá _hogy_ még maszor is _megír_  _kend_ a mesét és _hogy_  _megír_ a magyarázattyát _elég_ nevettem azon a miképpen magyarázta _kend_ mert _kend_  _csak_ azt _tart_  _hogy_  _jobb_ a _házasság_ a _penitenciatartás_ a valo _hogy_ most _gyönyörűséges_  _de_ nem minden férfiu és aszszony mondaná azt _de_ a még aztot valaki jobban meg magyaráza én _addig_ azt a _különbség_  _talál_ a penitentzia és a _házasság_ szenttségei _között_  _hogy_ az elsö szenttséget szánásal _bánás_  _kell_  _elkezdeni_  _de_ annak a vége _öröm_ válik a második szenttséget pedig _öröm_  _kezd_  _de_  _bánás_ és szomoruságal végezik a kinek nem tettzik magyaráza más képen _édes_ néném _hanem_ üsmerem is _de_ meg szerettem azt a leányt _aki_  _ír_  _kend_  _hogy_ micsoda veszedelemre _tesz_  _élet_ az annyáért mert a jó szivet méltó szeretni _de_ a pogányok _között_ is látunk ollyan jó szivü leányokot a többi _között_ arégi romaiak _idő_ a _tanács_ romában egy aszszonyt _halál_  _ítélvén_ nem akarta más képpen _megöletni_  _hanem_  _hogy_  _éhen_  _meghal_ azért a _tömlöc_ vetették és semmi _étel_ se _ital_ nem adtanak nékie senki véle nem is _beszélhet_  _hanem_  _csak_  _éppen_ a leányát _bocsát_  _hozzá_  _de_ aztot is mindenkor _jól_ meg visgálták _hogy_  _ha_ nem viszené _enni_ az annyának a _tömlöctartó_ látván _hogy_  _két_  _hét_ mulva is az aszszony _csak_ jó _egészséges_ a _tömlöc_ a _tanács_  _elébe_ megyen és ót _megjelent_  _hogy_ annyi _idő_ az aszszony _étel_ nélkül is jó _egészség_  _él_ a _tanács_ arrol _beszélgetvén_ parancsollya a _tömlöctartó_  _hogy_ nagyob vigyázásal légyen és _hogy_ az aszszony leányát is jobban meg visgállya a _tömlöctartó_ ezeket végben viszi _de_ az aszszony _ötven_ nap mulva sem akar meg _halni_  _éhen_ a _tömlöctartó_ azon _csodálkozván_  _gondolkodik_ magában _hogy_ mikepen lehet az azt vegezi el magában _hogy_  _egyszer_ meg lesi a rab aszszony leányát _hogy_ mit _csinál_ mikor az anyával vagyon ollyan _hely_  _keres_ azért magának _ahonnét_  _titkon_ mindent meg láthat _hogy_ mit _csinál_ a _tömlöc_ másnap a rab aszszony leánya a szokot _óra_ az annyához menvén a _tömlöctartó_ is a _rejtekhely_ megyen: és _akkor_ láttya meg _hogy_ mivel _él_ annyi _idő_ arab aszszony mert mindennap aleánya _tej_  _él_ a _tömlöctartó_  _előbeszélvén_ atanácsban _hogy_ miképpen szopta a rab aszszony a leányát és _hogy_ minden nap ugy szoptatta az annyát a _tanács_ azt _csodálván_ és nagy _dicséret_ adván a leánynak az annyát _kibocsáttat_ és _jótétemény_ aváros _jószág_ meg ajándekoza a jó szivü aszszonyt _kétezer_  _esztendő_ mulva is méltó szeretni _de_ illyen példát a _férfi_  _között_  _több_  _talál_  _megbocsát_  _kend_  _hogy_ ezt _talál_ mondani azért most nem is _ír_  _több_  _hanem_ jó _egészség_  _kívánván_ maradok _kend_ szolgája

rodosto 28 junÿ 1724

Annak igen _örül_  _hogy_ ollyan _hosszas_  _betegség_ után az ágyat _elkezd_  _kend_  _hagyni_ és az _egészség_ meg akar _kend_ békélleni _édes_ néném _ha_  _békél_  _kend_ meg nem _kell_  _többé_  _haragítani_  _hanem_  _kedv_  _kell_  _keresni_ és _gyakran_ meg _kell_  _ölelgetni_  _hogy_ leg aláb még vagy _harminc_  _esztendő_ akéd szolgálattyában _megmarad_  _éppen_ nem volt szükség _bocsánat_  _kérni_ azért _hogy_ annyi _idő_ nem _írhat_  _kend_ mikor valami nem az akaraton mulik el _hanem_ valamely más _alkalmatlan_ akadályon _akkor_  _könnyű_ és _tartozik_ is meg _bocsátani_  _talán_ nem volna szükséges meg _írni_  _hogy_ micsoda _öröm_  _olvas_ akéd régtöl várt levelét _köszön_ is most az _egyszer_  _hogy_  _két_ vagy _három_ levelemre választ nem adot mert az alkalmatlanságára let volna annak pedig _örül_  _hogy_  _oly_ igen fogja _kend_ párttyát az aszszonyoknak mert _abból_ észre veszem _hogy_ már _jobb_  _erő_ vagyunk nem mondottam én azt _hogy_ nelegyen jó szivü aszszony _de_ ritka és a _férfi_  _között_ töb jó szivü _találkozik_ egy neápolisi _király_ a _királyné_  _ház_ menvén a _királyné_ sinort _csinál_ akirály kérdette _hogy_ minek _csinál_ a sinort arra _csinál_ ezt a sinort _felel_ a _királyné_  _hogy_ tégedet _megfojt_ véle ezt a _király_  _tréfa_ vélte _de_ más nap a _tréfa_ valoságra _fordul_ mert ugyan meg is fojtották _édes_ néném az illyent ne _tesz_ a jó szivü aszszonyok _közibe_  _talán_ inkáb _tesz_ a vad állatok _társaság_  _nemcsak_ a _közönséges_ renden lévök _között_  _talál_ jó szivüeket _de_ még afejdelmek _között_ is a mely ritka _Dom_António_Manuel_de_Vilhena_ egy portugalliai _király_ látván _Ferdinándus_ és _Izabella_ valo _hosszas_ és szerencsetlen valo _hadakozás_  _kincs_ és _had_  _fogyaték_  _eltökél_ magaban _Franciaország_ valo menetelét _hogy_ ót a _király_ segittséget nyerhessen 11 lajos _király_ udvarában _érkezvén_  _király_ modon _fogad_ és lajos szép _ígéret_  _biztatván_  _fogad_  _hogy_ meg segitené _de_  _alkalmas_  _idő_ mulva látván _hogy_  _csak_ a _biztatás_  _tart_ ujontában szorgalmaztatni _kezd_  _kérés_ lajos nem akarván se meg szomoritani se valoságal meg vigasztalni azt _felel_  _mindaz_  _hogy_ a _burgundiai_  _herceg_ valo _hadakozás_ volt az _ok_  _hogy_ annyira _halaszt_ a _segítségadás_  _Dom_António_Manuel_de_Vilhena_  _csak_ az _ígéret_ maradván _ismét_  _kezd_ sürgetni adolgát lajos _akkoron_ világoson _ki_ adván aválaszt meg vallá _hogy_ tölle nem _kell_ semmit várni és _hogy_ a mely segittséget _ígér_ azt meg nem adhattya ez a szomoru válasz _kétség_  _ejtvén_ a portogalliai _király_ és nagy szégyennek _tartván_ illyen válaszal _ország_ viszá _térni_  _kész_ lett volna inkáb akár mely veszedelemre adni magát _de_ minek elötte _ki_ mennyen _Franciaország_  _két_ levelet _ír_  _egy_ a _fia_  _aki_ az _ország_ viselt _addig_  _gond_ és meg mást a _francia_  _király_ a mely levelet egy urnak adgya _kéz_  _hogy_ a _király_ adgya meg amidön az udvartol _távol_ leszen és azután _csak_  _titkon_ roma _felé_ veszi uttyát a portugalliai _király_ fia a levelet vévén a nagy urakot _összegyűjt_ és a levelet _elolvastat_  _előtte_ a melyben panaszolkodik _Dom_António_Manuel_de_Vilhena_ a _dolog_ roszul valo _folyás_ mondván _hogy_ minden segittségtöl _megfosztatván_ másnak nem _tulajdonít_  _hanem_  _bűn_ amelyekért az Isten reá _bocsát_  _harag_ és _ha_ viszá menne az Isten anépére is _terjeszt_  _büntetés_  _hogy_ pediglen _ok_ ne legyen nyomoruságoknak az _ország_  _elhagy_ romában megyen és _onnét_  _Jeruzsálem_  _ahol_ aklastromban akarja _élet_ el _tölteni_ és a népére az Isten _irgalmasság_  _kérni_  _hanem_ arra _kényszerít_ az egész _ország_  _hogy_ a fiát _király_ üsmerjék és nékie _megesküszik_ ez a levél az _ifjú_  _fejedelem_ és az egész _tanács_  _megkeserít_  _de_  _engedelmeskedni_ akarván akirálynak aziffiu _fejedelem_ azonnal _király_  _koronáz_ az alat lajos _király_ is _megolvasván_ levelét azon a szive meg _esik_ és mindgyárt _Dom_António_Manuel_de_Vilhena_ után _küld_  _hogy_  _visszatérít_ uttyárol és meg parancsolá _hogy_ segittségel vinnék viszá az _ország_ és _király_ székiben _Dom_António_Manuel_de_Vilhena_ szomoruságal vévé ezt ahirt _tartván_ attol _hogy_  _könnyű_ volt le _tenni_ akirályi paltzát _de_ már sokal nehezeb lészen aztot fel venni _mindazonáltal_ portugallia _felé_ veszi uttyát a lajos _kérés_  _de_ nagy _szívfájdalom_  _előre_  _általlátván_  _hogy_  _talán_ a fia ellen lészen szükséges _hadakozni_ a kinek is _odaenged_  _korona_ és _aki_  _talán_ viszá nem fogja _engedni_  _könnyű_ illyen _gondolat_ lévén az uton és portugalliának elsö városában _érkezvén_ micsoda álmélkodásal látá _hogy_ az uj _király_ egész udvarával ót várta volna _ő_ és _aki_ azonnal lábaihoz _borulván_ néki viszá ajánlotta a _korona_  _csak_ arra _kérvén_  _hogy_ attyai szeretetitöl _ő_ meg ne fosza ezt az _ifjú_  _király_  _csak_ annak elötte _két_  _hét_  _megkoronáz_  _aki_ is _mihelyt_  _meghall_ az attyának viszá valo térését azonnal _elébe_ mene _Dom_António_Manuel_de_Vilhena_  _csodálkozván_ a fia _cselekedet_  _hogy_ egy ollyan _ifjú_  _fejedelem_  _oly_  _könnyű_ adná viszá a _korona_  _hozzá_ valo szeretetiböl _gondol_  _hogy_ nem lehetne nagyob _hálaadás_  _fia_ mint _ha_ egészen néki _hagy_ azt a _király_ széket a melyhez _oly_  _érdemes_  _tesz_ magát azonal az attya és a _fiú_  _között_  _kegyes_ vetekedés _támad_ a mely a _jelenvaló_  _könnyhullatás_  _ingerel_ mivel a _fiú_ arra _kényszerít_ az attyát _hogy_ ülne a _király_ székiben az atya pedig arra _kér_ a fiát _hogy_  _abból_ le ne szállana és mindenik _helyes_ és _bölcs_  _ok_  _igyekezik_  _egy_ a másikát meg gyözni a mely viaskodás mind a _meggyőző_ mind a _meggyőzettetik_  _dicsőség_  _fordul_ végtire az atya a fia _sok_  _kérés_ és _könnyhullatás_  _meggyőzetvén_ a _király_ székében viszá üle és nagy pompával mene bé lisbonában a nép nagy _öröm_  _áldván_ mind az atyát mind a _fia_  _édes_ néném eza _história_  _hanem_ tettzik _ír_  _kend_ szebbet _énnekem_ tettzik azért _megír_ az is tettzik nekem _hogy_ nem lakom sátor alat mert már _két_ naptol _fogvást_ az urunk sátorok alat lakik engemet itt _hagy_ aház _gondviselés_ erre _tud_ el mondgya _kend_ a verset _báty_  _itthon_ maradgyon mert ö nem udvaros ámbár ugy legyen mert jobban _tölt_  _itt_ azidöt még jobban _tölt_  _ha_  _hosszú_ leveleket irna _kend_ mert még a nyul _fark_ is rövidebbek szereté _kend_ viselé _kend_  _gond_ az _egészség_ én _több_ nem _írhat_ ugy _alhat_ik_ 

rodosto 19 _julli_ 1724

Edes néném _ha_ lakat volna is a számon még is _nevetni_  _kell_ a _kend_ levelén amikor azt mondgya _kend_  _hogy_  _ha_  _kend_ lett volna a _feleség_ aportugaliai _király_  _fia_ nem _megenged_  _kend_  _hogy_  _letesz_ a _korona_  _megbocsát_ a _királyné_ azt nem mondhatni _együgyűség_  _hanem_ nagy jó _erkölcs_ a mely példa mentöl ritkáb annál _dicséretes_ a mostani spanyol _király_ nem _tesz_ volté a _korona_ a fia _fej_ le mondván a _királyság_ azért _ki_  _dicsér_  _ki_ nem _de_ azért _kevés_  _dicsér_  _hogy_ a fia _csakhamar_  _meghalván_  _ismét_ fel vette a _királyság_ aztot _olvas_ egy romai _császár_  _hogy_  _különös_  _élet_ akarván _élni_ a _császárság_ a _fia_  _enged_  _de_ ót nyugodalomban nem _maradhatván_ a _fia_ megyen _hogy_ el vegye tölle a _császárság_ arra a végre _összegyűjtvén_ anagy urakot és a _had_  _előtte_ fel megyen a fia mellé athronusban _gondolván_  _hogy_ mindenek _örül_ annak és ót _hosszú_  _beszéd_  _ki_ tészi szándékát és a _fia_ a _császárság_ valo _érdemtelen_ voltát el vegézvén _beszéd_ a fiát _letaszít_ a _trónus_ a kit is mindenek szeretvén mindnyájan fel zendülének mellette _főképpen_ a _hadi_ rend annyira _hogy_  _ölés_  _fenyeget_ avén _császár_  _aki_ is látván _hogy_ nem ugy ment a _dolog_ végben a mint _gondol_ és az _élet_ is veszedelemben _forog_ nagy okosan _tréfa_  _fordít_ a _dolog_ és mindenek _hallata_  _felkiált_  _csak_ azt akarám meg tudni _ha_ szeretiteké a _fia_ és mint _hogy_ szeretitek _idehagy_ nektek nagy szégyenel le szálván a _trónus_ viszá _tér_ a _barlang_ a portugalliai _király_ sokal _dicséretes_  _cselekedik_  _ennél_ acsászárnál avalo _hogy_ egy _keresztény_  _király_  _jobb_  _erkölcsű_  _kell_ lenni mint sem egy pogány _császár_ azt _jól_ mondgya _kend_  _hogy_  _soha_ sem _kell_  _hirtelenkedni_ mikor az _ember_ valamit akar _kezdeni_ és annak avégit _kell_  _megtekinteni_  _jaj_  _édes_ néném _ha_ mi ezt _követ_ nem volnánk most _bujdosó_  _de_ vannak ollyan _dolog_ amelyeknek ami elménkben _aki_ menetelek _jobb_  _tetszik_ mint sem akezdetek _de_ az _okosság_ azt _hoz_ magával _hogy_ mindenkor mindent okosan _kell_  _kezdeni_ annak _ki_ menetelét a _bölcsesség_ urára _kell_  _hagyni_  _de_ mi ollyan nyomoru _féreg_ vagyunk _hogy_ semmit _jól_ elnem végezhetünk _hogy_  _hacsak_ az _ég_ segittséget nem veszünk és a mit ót el rendeltek _felőle_ abizonyos _hogy_ a _szerint_  _kell_  _iromtatni_ és aza rendelés mindenkor az ur _dicsőség_  _tekint_ és a mi _haszon_  _fordul_  _ha_  _jól_  _él_ véle _de_  _ehhez_ is segittség _kell_ ezt _okoz_ nekünk az _Ádám_ almája _aki_ is _csak_  _könnyű_  _engedelmeskedik_ afeleséginek _de_  _jaj_  _ki_ ne szeretné az ollyan szép _oldalcsont_  _édes_ néném azt _tud_  _kend_  _hogy_ ami urunk egy _darab_  _idő_  _fogvást_ sátorok alat lakot _ahol_ még is az _egészség_ valo nézve _jobb_ mint sem a városban noha a mulattság mind egy _hogy_ pediglen _tegnap_  _visszaköltözik_ avárosban _felfogad_  _hogy_  _kend_ azt nem _tud_  _de_ azt _könyv_ nélkül _tud_  _kend_  _hogy_ szeretem _kend_  _ha_ az _egészség_ vigyázunk

rodosto 18 aug 1724

Édes néném _ha_  _tud_  _kend_ micsoda nagy _bú_ vagyok meg _esik_ akéd szive rajtam és _elolvad_ valamint a vaj atüznél és rántottát _főzhet_ véle _elgondol_  _édes_ néném mar _két_ naptol _fogvást_ az urunk nincsen itt _kilenc_  _mélyföldnyi_ ment vadászni oda lészen vagy _két_  _hét_ engemet itt _hagy_  _hogy_  _gond_ visellyek aházra és a _cseléd_  _csak_  _báty_  _itthon_ maradgyon mert ö nem udvaros szány _édes_ néném szány _ihon_ vadászni nem mehettem minden nap susihoz _kell_ mennem _fogoly_ nem löhetek _csak_ susival _kell_  _beszélgetni_ micsoda nagy _büntetés_  _énnekem_  _bárcsak_ egy _holnap_  _tart_ a _büntetés_  _de_ akár meddig _tart_  _de_  _addig_ ugy _búsul_  _hogy_ majd _meghaló_  _öröm_ a minap susival _beszélget_  _hogy_ mint lett aházasága és _hogy_ ennek elötte más fel _esztendő_ nem _gondol_  _hogy_  _grófné_ legyen _belőle_ (noha jó _erkölcs_ meg _érdemel_ ) _elég_ ahogy abeszélgetés _közben_  _elébeszél_ neki _hogy_ micsoda _csúfos_ és szerencsés _házasság_ lett egy aszszonynak _kend_ is _elébeszél_  _had_  _telik_ az _idő_  _Franciaország_ egy városi _gazdag_  _bíró_ az _íródeák_ meg szeretvén egy lányt _megkér_ és alakadalomra napot rendelnek ótt pediglen _közönséges_ az a _szokás_ vagyon _hogy_ a lakadalom napján az _ebéd_ és a _tánc_  _est_  _tart_ és _este_ mennek a _templom_ az _esketés_ és _onnét_ az ágyban _elég_ ahogy az _íródeák_ vígan volt _ebéd_ felet és _ebéd_ után _tánc_ viszi a mátkáját _aki_ is a _tánc_  _közben_  _öröm_ vagy mi képen egy _kis_ szelet _talál_  _bocsátani_ az _íródeák_ azt _meghalván_ el szégyenli magát és az a _kis_ szél ugy _meghidegít_  _benne_ a szeretetet _hogy_ a _tánc_  _elhagy_ és _megüzen_ a mátkájának _hogy_ ellene mond a véle valo _házasság_ és _férj_ mehet _aki_ neki tettzik _elítélhet_  _kend_  _hogy_ micsoda szomoruságal _fogad_ a leány ezt a _követség_ mások pedig neveték a _deák_  _együgyűség_  _elég_ a _hogy_ a _bíró_ másnap _megtudván_  _hogy_ miben mult el aházaság _hívat_ az _íródeák_ minden képen _elébe_ adgya _oktalan_  _cselekedet_  _hogy_ egy olyan _csekély_  _dolog_ a melyet _csak_  _nevetni_  _kelletik_ a _házasság_ félben _hagy_ a _bíró_ látván _hogy_ nem akarna magában szálni és a leányt el venni mondá néki _hogy_ mivel a leánynak ellene mondottál _énnekem_  _gond_ lészen reá _hanem_ meny el a _ház_ azután a _bíró_ meg mondgya aleánynak _hogy_ ö _elvesz_  _ha_  _hozzá_ mégyen aleány azt nagy szerencsejinek _tartván_ reá áll a _bíró_  _csakhamar_ a lakadalmat _megcsinál_  _de_  _öreg_ lévén _csak_  _kevés_ lakhoték a _feleség_ és _sok_ pénzit _jószág_ a _feleség_  _hagy_  _aki_ is azután parisban ment és ót uri aszony modra _kezd_  _élni_ mint _hogy_ szép volt egy _öreg_  _gazdag_  _generális_ meg szereti és el veszi _de_  _ez_ is _csakhamar_  _ki_ szolittyák avilágból és ez is mindenit a _feleség_  _hagy_ nó már nagy uri és _gazdag_ aszszony lett _belőle_  _csakhamar_  _de_ még a szerencse _feljebb_ vitte mert _Casimirus_  _király_  _letévén_ a _lengyelországi_  _királyság_ párisban ment lakni és ót meg látván a mi szerencsés aszszonyunkot meg szereti és el veszi _de_  _mindazonáltal_ ugy _hogy_  _csak_  _titkos_  _feleség_ legyen az aszszony nem _törődvén_ azzal _ha_  _királyné_ nem _hív_ is mert valoságoson az volt _ha_  _titkon_ is mind ezekböl _meglát_  _édes_ néném _hogy_ mely _csodálatos_ uton vezetetünk _ha_ szinte az utat nem üsmérjük is és _hogy_  _gyakorta_ a szerencsétlenség szerencsére szolgál valamint a mi _titkos_  _királyné_  _történik_ mert ugyan is _ki_ ne _gondol_  _hogy_ az a _kis_ szél _holt_ valo ártalmára ne legyen _de_ nem _hogy_ ártalmára _de_ a _tesz_ szerencséssé és a nélkül _csak_ alacson rendben maradot volna és az a _kis_ szél vitte _ő_ a szerencsének parttyára _de_ nem _javall_  _mindazonáltal_ a leányoknak _hogy_ az ollyan széltöl várják szerencséjeket mert az illyen példa _talán_  _soha_ meg nem _történik_  _de_ mit mondgyunk az _íródeák_ azt mondom _hogy_  _csak_ az ollyan szélre volt _érdemes_ ugy tettzik mint _ha_ az a _fráter_  _csak_ a szélnek _csinál_ lakadalmat _ugyancsak_ azzal is maradot a mely _deák_ az ollyan szél _kifúj_ a szeretetet _megérdemel_  _hogy_ a leányok _sok_  _bab_ és retket _eszik_ és ugy _megfüstöl_ valamint a sodort _tud_  _hogy_  _kend_ is erre _ítél_ öket _édes_ néném itt most én vagyok azur ugy _tölt_ az _idő_ amint lehet _hol_  _jól_  _hol_ roszul _hol_  _jó_  _hol_ roszban _de_  _csak_  _telik_ én is _ballag_ véle együt _de_ azt _kell_  _bánni_  _hogy_ nem ugy _tölt_ amint _kell_ és _csak_  _akkor_ akarok _jó_ lenni a mikor _megházasodik_ a _bizonytalan_ és most _kell_  _jó_ lenni _hogy_  _akkor_  _jobb_ lehetnék _csak_ azt _kell_  _tehát_ mondani _édes_ néném maradok a _kend_ rosz szolgája

rodosto 15 7bris 1724

Edes néném _ha_ semmit nem _ír_ is _kend_ az utolso levelében az _egészség_ felöl _de_  _általláthat_  _hogy_  _jól_  _folyik_ az _ér_ avér mert a _kend_ levelén _elég_ nevettem _ki_ ne _olvas_ jó szivel a _kend_  _okos_ és nyájas leveleit _főképpen_ mikor _jókedv_ van _de_  _csak_ azért _haragszik_  _hogy_ némelykor rövidek _holott_  _soha_  _hosszú_ levelet nem _írhat_  _kend_ nekem és ollyan _öröm_  _olvas_  _hogy_ némelykor _csak_ azért _ír_ rövid levelet _hogy_  _hamar_ vehessem a _kend_ válaszát _csaknem_ minden _ember_  _ír_ levelet _de_ nem minden _tud_ ollyat _írni_  _hogy_  _tetszik_ vannak ollyanok _aki_  _leír_ amit akarnak mondani _de_ a _csak_ száraz sótalan és _ízetlen_ némellyek pediglen _kis_  _dolog_ is ugy fel _tud_  _ékesíteni_ ollyan _íz_ adnak annak _hogy_ tettzik _megbocsát_ a _kend_ veres _orca_  _hogy_ meg pirittom _de_  _kevés_ aszszony és férfiu _tud_ ollyan szép leveleket _írni_ mint _kend_ a melyek ugy _tetszik_ az elmének valamint a szép és _jóízű_  _étek_ a szájnak a _káposzta_ akarám mondani _de_ nem mérém ne _hogy_ azt nemondgya _kend_  _hogy_ a _káposzta_  _hasonlít_ a _kend_ levelit ( _de_ meg ne _haragszik_ ) _ha_ szinte _az_  _hasonlít_ is mit vétenék véle _csak_ azért is azt mondom _hogy_ a szépen _ír_ levél az elmének ugy tettzik valamint a szemnek a _kapros_ és _tejfel_  _beboríttatott_  _káposzta_ amely _távol_ ugy tettzik mint egy _kis_  _ezüst_ valo _hegyecske_ a melyről _ha_ leveszik azt a lágy _ezüstfedél_ alatta _drágafű_ lehet _találni_ erre _tud_ azt mondgyuk _csak_ a _káposzta_ neki azt ne _csodál_  _kend_ mert egy nagy _könyv_ akarok _írni_ a _káposzta_  _elsőbben_ is azt _feltesz_  _hogy_ azok a _híres_ romaiak nem _tud_ mi _ok_ az _orvosdoktor_ a városbol _kitilt_ és _kétszáz_  _esztendő_  _csak_ a _káposzta_  _gyógyít_ minden féle _beteg_  _de_  _egyéb_  _dicséret_ nem mondanék is _felőle_ a nem _eléggé_  _ha_ azt mondom _hogy_  _erdélyi_  _címer_  _hogy_  _ha_ pedig a _könyv_  _elkészül_ azt akarom _hogy_ atöbb _híres_ auctorok _köz_ számláltassam mert ugyan is _ha_ az aranyrol _ezüst_ és _egyéb_ metallumokrol _drágafű_  _könyv_ irnak miért ne _írhat_ a _káposzta_  _holott_ száz _font_ réznél _jobb_ egy _tál_  _káposzta_  _éhgyomor_ mint _hogy_ már a _gyomros_ materiában _elegyedik_  _talán_  _követ_ még egy _darab_ nem lehet mindenkor _beszélni_ nagy _dolog_ némelykor a _kancellária_ sem _forog_ szükségeseb _dolog_ mint a _konyha_ azért ma a mint észre veszem _csak_ a _konyha_ maradok és _onnét_  _ír_ azért is _jut_  _ész_  _hogy_ régenten siciliában volt egy _görög_ város amelyet sybaris városának nevezték ót a lakosok ollyan _torkos_ valának _hogy_ nagy ajándékokot adtanak az ollyan szakácsoknak akik ujab ujab _étek_  _tud_  _ki_  _gondolni_ és ollyan nagy _kényesség_  _él_  _hogy_ az városban nem szenvedték az ollyan _mesterember_  _aki_ zörgéssel _kelletik_  _dolgozni_  _de_ söt még _kakas_ sem _tart_ azért _hogy_ fel ne ébreszék álmokbol leheté _édes_ néném _ennél_  _kényes_  _élet_  _ha_ ezek a lakosok a mi _barát_ mentenek volna _ebéd_ mint laktanak volna a valo _hogy_ vannak ollyan _barát_  _aki_  _jól_  _tarthat_  _de_ meg vannak ollyanok _ahol_ a _fog_ meg nem sirosodot volna _de_  _hisz_  _tud_ ollyan _história_  _hogy_ egy aszszony _megeszik_ egy milliumot még sem sirosodot meg a _fog_ a _híres_  _Kleopátra_  _egyszer_ azon vetekedet antoniusal _hogy_ mellyik adhat _közüle_  _drága_  _ebéd_ antonius mondotta _hogy_ ö adhat _három_ vagy _négyszázezer_  _forintos_  _ebéd_  _Kleopátra_  _felel_  _hogy_ a mind semmi és másnap egy millium _erő_ elötte _megeszik_ antonius azt lehetetlennek _tartván_  _Kleopátra_ másnap _ebéd_  _hív_ antoniust az _egy_  _fülbevaló_ le veszi és _ecet_  _tesz_ a _gyöngy_ ót _hamar_  _elolvadván_ az _étel_  _tesz_ és _egyszersmind_  _megeszik_ és mondgya antonius latodé _hogy_ én _megeszik_ egy millium _érő_  _édes_ néném dicsérjüké azért _Kleopátra_ aszszonyomot _csodál_  _de_ nem _dicsér_  _de_  _ha_ azt nem _cselekedik_ nem volna mit _írni_  _kend_  _édes_ néném meg ne _eszik_  _kend_ igy a _gyöngy_ mert _bujdosó_ vagyunk _ha_ az a _királyné_ ugy _bujdosik_ mint _kend_  _talán_ ö sem _cselekedik_ ollyan _drága_  _bolondság_ a valo _bolondság_  _de_ annak abolondságnak _tizennyolcszáz_  _esztendő_ meg maradot a _hír_  _csaknem_ minden _bolondság_ ezen avilágon _hát_ az illyen miért volna aláb valo a _többi_ nagy sandor nagyob _bolondság_  _cselekedet_ mert avilágot akarta _bírni_ egy nehány millium _ember_  _elvesztett_ és egy _kevés_  _idő_ mulva ö is _csakúgy_  _meghal_ valamint egy _koldus_ ahalál elöt mindeník _egyenlő_ volt _hát_ a nem volté _bolondság_ attol a romai polgár mestertöl a kinek avároson _kívül_ egy nehány udvarháza lévén és mindenike _külön-különféle_ modon volt _felékesítve_ mindenikében _különös_ udvari _cseléd_ mindenikében _gazdag_  _ebéd_ és vacsorát _készít_ minden nap ugy _hogy_ akár mellyikében ment a polgár mester _kész_ udvart és _konyha_  _talál_  _hát_ vitellius romai _császár_ felöl mit mond _kend_  _aki_ egy pástétomot _csináltat_  _ebéd_ amely _csak_  _fácánnyelv_ volt _tele_  _ötven_ vagy _hatvanezer_  _tallér_  _kerül_ enem volté _bolondság_  _hát_  _Caius_  _császár_  _aki_ alova _istálló_ ugy _felékesít_ valamint amaga _ház_ és annak udvari _tiszt_ rendelt valamint magának _aranytál_ aranyos árpát adtanak _enni_ és némelykor _ebéd_  _hív_ valamint egy _király_  _hív_  _ebéd_ az illyen nem bolondságé ne _fél_  _kend_ nem _ír_ töb _bolondság_  _hanem_ valoságot _hogy_ szivesen szeretvén _kend_ maradok

rodosto 19 9bris 1724

Mindenkor pirongat _kend_ levelében _hogy_ meg nem _ír_  _kend_ mint _tölt_ itt az _idő_ a nagy vigasságban _csak_ suhajtunk ollyan _jókedv_ van _hogy_ majd _meghal_  _bú_ mit _kíván_  _kend_  _egyéb_  _ha_ jó volnék jobban _tölthet_ mert arra _elég_ jó példát _ad_ a mi urunk _de_ rosz vagyok és attol _tart_  _hogy_ az is ne maradgyak _de_  _talán_ az _idő_  _okos_ tészen vagy akarom vagy sem a _kénytelen_ valo _okosság_ pedig semmi _érdem_ nincsen _akkor_ volna valami _kis_  _érdem_ a mikor _ehet_ik_ a _megtiltott_  _gyümölcs_  _de_ nem _eszik_ és nem _akkor_ amidön arra nem nagy _etyepetye_ vagyon _de_ már most _hacsak_ egy nehány napig is _okos_ leszek mert _tegnap_  _ideérkezik_ a a _kétek_  _érsek_ itt fog egy nehány napot _tölteni_ és _addig_  _rátart_ magunkot valamint a _kompodi_ nemes aszszony _édes_ néném ez után _hintó_ mit _kelletik_  _küldeni_ arégi püspökök pedig azért meg nehezteltek volna mivel az elött _főképpen_ anap keleti _ország_ apüspökök _közönséges_  _gyalog_  _jár_ nem szollok az _öreg_ akik szamárra vagy _öszvér_ ültenek a _görög_ anyaszent egyházban emindenkor igy volt _szokás_ mert a püspökök mint _hogy_  _csak_  _közönséges_ rendböl valának azért nem vágytanak a féle alkalmatosságokra _Konstantinápoly_ annyi _gazdag_ pátriárkák _között_  _talán_  _csak_ egy volt _aki_ mondgyák _hogy_  _hétszáz_ paripát _tart_ azt nem _kell_  _csodálni_ mert a _császár_  _öcs_ lévén inkáb szerette az uri mint sem a püspöki szokást _csak_ ebböl is _ki_ tettzik mert egy _kedves_  _kanca_ lévén amidön meg vemhezet _akkor_ az _officium_ mondotta a _klerikus_ azt _megtudván_ a lovász mesterétöl azonnal le vetkezik _elhagy_ az _officium_ és az _istálló_ megyen azt láttyuk _hogy_  _Constantinus_  _császár_  _megparancsol_ a _gubernátor_  _hogy_ szekereket vagy más _egyéb_ utra valo alkalmatosságokot rendellyenek apüspököknek _aki_ a nicéai _gyűlés_ mentenek mert mesze _föld_  _kelletik_ oda menni és az _öreg_ oda el nem mehettenek volna _de_ ebböl láttyuk _hogy_ a püspökök _közönséges_ nem _tart_ magoknak semmi alkalmatosságot az utozásra a _bizonyos_  _hogy_ egy alexandriai pátriárchátol akik _gazdag_ valának _kitelik_ egy _hintó_ és egy ló _de_ még is azt láttyuk _hogy_ a _híres_ sz _Athanasius_  _gyalog_  _feljár_ a _thébai_ pusztát a nap nyugoti [nap-nyugoti] püspökök már inkáb _kezd_ az alkalmatosságot _keresni_ és lovakot _tart_ a _Krisztus_ és az apostoloknak _hagyván_ a szamáron valo _járás_ avalo _hogy_ sz márton szamárra ült és azon _megkerül_ a _dioecesis_  _de_  _-e_ még igen _eleinte_ volt és még _akkor_ a nagy renden lévö _família_ nem igen vágytanak a püspökségre _de_  _mihelyt_ anagy urak _gyermek_ a püspöki süveget a _fej_  _kezd_  _tenni_ szégyennek _tart_ volna szamáron vagy _öszvér_  _járni_  _hanem_ paripákon és nagy seregel _kísért_ magokot a midön a _dioecesis_ mentek látogatni ugy annyira _hogy_ a szegény plebánusok _kényszeríttetik_ panaszt _tenni_  _hogy_ a püspökök _sok_  _kísérő_ szálván reájok azok öket mindenekböl _kieszik_  _de_ mindenkor _nevetni_  _kell_ a szent _Gergely_ panaszán mikor _ész_  _jut_ mert a mely _diakónus_ viselt a siciliai _jószág_  _gond_ az ennek a pápanak szép _öszvér_ és szamárokot _küld_ apápa azt _ír_ neki _énnekem_ szép szamárokot _küld_  _de_  _ha_ szépek is azok _csak_ szamárok _hanem_  _küld_ egy lovat a melyen _járhat_ a _bizonyos_  _hogy_ ez a szent pápa inkáb vigyázot a soltár szépen valo _éneklés_ mint sem a szép lora aztot _olvas_ egy más sz pápa felöl a neve nem _jut_  _ész_  _hogy_  _Konstantinápoly_ akarván menni ahajobol _Thesszalonika_  _tájék_  _ki_ szállot és ót valami alkalmatosságot _keres_ számára a mellyen el végezhesse uttyát ót egy _nemesember_  _feleség_ igen _kedves_ lova volt a melyen _csak_ az aszszony _jár_ az aszszony a pápának oda adgya a lovát és a pápa azon _Konstantinápoly_ megyen és _onnét_  _visszaküld_ a lovat _de_ a ló azután _soha_ fel nem vette az aszszonyát _aki_ is látván _hogy_ reá nem ülhet a pápának _küld_ romában ajándékban _édes_ néném avalo _hogy_ mi azt igen szép _dolog_  _tart_ még mostanában is _hogy_ arégi püspökök ollyan akaratból valo szegénységben _él_ a mely _élet_ inkáb _hasonlít_ az apostoli _élet_ azt se _gondol_  _felőle_  _hogy_ szegények lettenek volna mert valamint mostanában ugy regenten is _elég_  _gazdag_ és szegény püspök volt _hanem_ az a _különbség_ vagyon _hogy_ regenten a _gazdag_ püspök ugy viselte magát valamint a szegény mostanában pedig a szegény igen _megkülönböztet_ a _gazdag_  _hanem_ azt mondgyuk _hogy_ régenten ugy _kelletik_ lenni mert ugy volt a _szokás_ mostanában pedig más _szokás_ lévén egy _gazdag_ püspök meg sértené a püspöki méltoságát _ha_  _külső_ is magát nem _tiszteltet_ és _csak_ szakadozot ruhában _jár_ mit mondanának mostanában egy _tolentinumi_  _érsek_ felöl _Spanyolország_ akinek _három_ vagy _négyszázezer_ arany _jövedelem_ vagyon _esztendő_  _hacsak_ egy szólgálot _tart_  _aki_  _bab_  _főz_  _ebéd_ és egy szamáron _megkerül_ a _dioecesis_ eha igy volt is regenten _de_ mostanában _ha_ ugy _cselekedik_  _csodál_ denem _követ_ és annyira nem _tisztel_  _fösvény_ is _tart_ miért rendelték amagyar országi _gazdag_ püspökségeket azért _hogy_ régenten _tartozik_ a _tőr_ ellen fel ülni és akirálynak _egy_ fiát el _tartani_ mit mondanánk _ha_ mi _erdélyi_ püspökünköt _csak_ egy _diakónus_  _kísérvén_ szamáron menne a _gyűlés_ azt mi szégyenlenök _csak_ a bé vett szokást _kell_  _követni_  _aki_ nem jó szándékból _kezd_ valami szokást _megfizet_  _érte_  _de_  _aki_ azt a szokást mint egy _kénytelenség_ és jó szándékal _követ_ az ellen semmit nem mondhatni aztot _tud_  _hogy_ a jó püspökök nem az uraság _kedv_  _tart_ udvart _hanem_ azért _hogy_  _szokás_ és _hogy_ a püspöki méltoság inkáb _tiszteltetik_  _édes_ néném most veszem észre _hogy_ levelet _ír_ és nem _bíz_ reám _hogy_ az _egyházi_ renden lévők szokásirol _ír_ én ezt _csak_  _kend_  _ír_ még is _tölt_ az _idő_ mert _innét_  _hír_ nem _írhat_  _hanem_  _csak_ azt _ír_ a mi _ész_  _jut_ mert mikor _kend_  _ír_ ugy tettzik mint _ha_  _előtte_ volna _kend_ és _kend_  _beszélget_  _elég_ ahogy ami _érsek_ mind _hintó_ mind _gyalog_ meg _érdemel_ atiszteletet itt is fog maradni egy nehány napig én pedig el végezem levelemet mert _ha_ még _hosszú_ lesz _fél_ sem _elolvas_  _kend_  _kér_  _kend_  _megbüntet_  _kend_ egy _hosszú_ levélel és az _egészség_ igen vigyázunk

rodosto 13 xbris 1724

Azt _ír_  _édes_ néném _hogy_  _ha_  _gyakran_  _ír_  _gyakran_ venné levelemet a valo s’ _igaz_  _de_ mit _ír_ irjamé azt _hogy_  _haragszik_  _de_ kine _haragszik_ mikor azt _ír_  _kend_  _hogy_ már _kend_ lehetne pap ugy _megtanul_  _kend_ a levelemböl az _egyházi_ szokásokot lesz még ollyan _idő_  _hogy_  _bosszú_ állok _ezért_ micsoda szép _idő_ volna az a mikor az aszszonyokot _felemel_ a papságra _bezzeg_  _akkor_ volna jó _idő_  _akkor_ látnánk uj _rendtartás_  _ó_ már is _örül_ annak az _idő_ mint _ha_  _abban_ volnék már _előre_ el látom _hogy_ a _nagyböjt_ igen _kicsid_  _csinál_ vagy _talán_  _kitöröl_ a _kalendárium_ és annyi _idő_  _meghosszabbít_ a _farsang_ ugy _hogy_ mikor most _hat-hét_ a _farsang_  _akkor_  _tizenhárom_ lenne _ó_ ’ _boldog_  _idő_ a _hetedik_ szenttség _akkor_ az elsö _hely_  _tétetik_  _ó_ ’ szerencsés _idő_ az _elválasztás_  _akkor_  _könnyű_ volna és _csak_ egy _dolog_ vigyáznának nem ugy mint most _ó_  _kedves_  _idő_ ! _hát_ mit mondgyak agyonásrol mert nem _tud_  _ítélet_  _tenni_  _felőle_  _ha_ el törölnéké vagy sem _mindazonáltal_  _ha_  _jól_  _meggondol_  _hogy_ az aszszonyok szeretnek mindent meg tudni azt _ítélhet_  _hogy_  _talán_  _meghagy_ és _hogy_ a penitentzia rövideb volna _de_  _ó_ mely _hosszú_ volna agyontatás mert _oly_ papné _kéz_  _akadhat_  _aki_ mindent meg akarván tudni száz _kérdés_  _tesz_  _aki_ még agondolatokot is meg akarná tudni _de_ meg _ellenben_  _könnyű_ penitentzíát adna _ó_  _édes_ néném mint várom azt az _idő_  _de_  _talán_ sokáig _kell_ várnom és _addig_ el is temetnek azután aszszonyomék _ha_  _soha_ papok nem lesznek sem _bán_ vallyon el hinnéké azt nálunk _hogy_ micsoda melegek _jár_ itt most _de_  _kivált_ meleg _eső_ és _sok_  _mennydörgés_  _kend_ leg aláb _elhisz_ mert nem _hazud_ik_ nyárban sem _hall_ nagyob se több menydörgéseket mint most _de_ a _derék_ állapot _hogy_ igen igen ritkán _esik_ itt le a menykö _tud_  _hogy_  _sok_ féle és _csodálatos_  _erő_  _hall_  _kend_ amenykönek _de_  _talán_  _csodálatos_ nem _hall_  _kend_ mint a melyet én _olvas_ mikor _ész_  _jut_ mindenkor _nevetni_  _kell_ nevesse _kend_ is romában egy _francia_  _kő_ a mikor _egyszer_ nagy menydörgések voltanak asztalnál lévén a _feleség_ és az _ablak_  _hogy_ nyitva voltanak a _mennykő_  _általmegy_ aházban _ki_  _ki_  _megijed_  _de_ semmi _kár_ nem tett a mikor pedig _általmegy_ aházon a _követ_ melegséget _érez_  _kitalál_  _kend_  _hol_ és mint _hogy_ asztalnál volt nem lehetet a szoknya alá _tenni_ a _kéz_  _de_ asztal után maga is _elfogad_ nevetve rajta a midön észre veszi _hogy_ a menykö meg perselte _elgondol_  _édes_ néném _hol_  _kereskedik_ és kine nevetné _ez_ most _jut_  _ész_  _hogy_ egy _kérdés_ meg _kell_  _kend_ felelnem én annak _egyéb_  _ok_ nem _tud_  _hogy_ miért _eszik_  _hús_ pénteken amidön azon a napon _esik_  _karácsony_  _hanem_  _hogy_ azt a szokást az ánglusok _kezd_ azért _hogy_ az _evangélium_ a vagyon _írva_  _hogy_ az _ige_  _test_ lett és _idő_ azt a szokást másut is _bevesz_  _hát_ a _francia_  _sok_  _hely_  _karácsony_  _fogvást_  _gyertyaszentelő_  _Boldogasszony_ napig szombatokon a _hús_  _megeszik_ azért _hogy_ azon _idő_ a _boldogságos_ szüz _gyermekágy_  _fekszik_  _sok_  _idő_ vagyon már annak _édes_ néném _hogy_ mi is abujdosásban _fekszik_ ezt az _esztendő_  _tud_  _hogy_  _csaknem_ egészen itt _eltölt_  _de_ azt nem _tud_  _hanem_ tölttyüké itt a másikát is mely szép _dolog_  _hogy_ az _ember_ nem _tud_ a _jövendő_ mert _ha_  _tud_ még _előre_  _kétségbeesik_  _de_ nem _tudván_  _bízik_ és reménli _hogy_ ugy _fordul_  _dolog_ a mint _kíván_ nincsen evilágon _hosszú_  _tánc_ a _baráttánc_ és _csak_ azt _kell_  _járni_  _mindaddig_ a még vonnyák _csak_ az Isten _egészség_ adgyon ugy legyen amint neki tettzik mert szép _dolog_ az _egészség_ azért arra vigyázon _kend_ és _ír_  _gyakran_ 

Rodosto 16 jan 1725

új _esztendő_ mi vigadgyunk és _ha_ lehet töllünk meg is házasodgyunk _de_ azt a lehetet el vették _mitőlünk_ és _csak_ a _gondolat_  _hagy_ szabadságunkban _de_ már azis unadalmas _kezd_ lenni mert ugyan is mi _haszon_ itt arrol _gondolkodni_ abujdosok _házasság_ igen szomoru _házasság_ dekivel a _kétek_  _görög_ leányival _távol_ legyen abizonyos _hogy_ azok nem _érdemel_ a _feleség_ nevet _csak_ arra valok _hogy_ reggeltöl _fogva_  _est_ akereveten üllyenek _kis_  _gond_ a _ház_ ne legyen _de_ igen _sok_ a _köntös_ annyira _hogy_ minden nagy _ünnep_ az uj _köntös_ meg _kell_ lenni és _ha_  _egyszer_ el mulnék az urának szemiben meg mondaná _hogy_  _ha_ ö nem akar _csináltatni_  _talál_ ollyat _aki_ ö néki _csináltat_  _ötvenezer_ talléráru _köves_ portékát adna is itt az ura afeleséginek _de_  _abból_ aszszonyom meg nem segitené egy polturával is azurát _ha_ szegénységben _esik_  _kész_ volna száraz _kenyér_  _enni_ mint sem egy _gyöngyös_ nyakravaloját el adni _ha_  _két_ vagy _három_ napjában fel nem öltözhetik _akkor_ el unnya magát a micsoda selyem matériákban és _gyöngyös_ láttya az _ember_ azt _gondol_  _hogy_ mindenik egy _grófné_ és az asztala is _hasonlít_ aköntöséhez _holott_ egy _kis_ száraz _hal_ vagy egy _kevés_ riskásábol áll az _ebéd_ és vacsorája _francia_ aszszony sem _kell_ mert annak _csak_ a _kártya_ és az _ének_ az _ész_ a spanyolnék szintén ugy _bujálkodik_ a _köntös_ valamint a _görögné_ és _abban_  _hogy_  _kis_ lábok legyen _kész_ is volna inkáb mindenét meg mutatni mint sem alábát _hátha_ még ollyan _kis_ lábok volna mint a _kínai_ aszszonyoknak ót amikor valamely leányt _javall_ valakinek _hogy_ el vegye _előbbször_ azt _kérd_  _ha_ nagyé a _fül_ mert a leg nagyobat _tart_ leg szebnek és _ha_ nagyé a lába mert _ha_ nagyob volna a _kisujj_ már el nem vennék _ez_ pedig nem fogja _kend_  _csodálni_  _mihelyt_ azt _kend_ meg _tud_  _hogy_  _abban_ az _ország_ a _leánygyermek_  _mihelyt_  _másfél_  _esztendős_ mind a _két_ lábát _kiteker_ és azután az ugy marad és nem sokat ugrándozik azután avalo _kis_ lábai lesznek _de_  _holt_ nyomorult lesz és _csak_ aházbol sem mehet _ki_ azt _tart_  _hogy_ a sánta aszszonynak _olyanforma_ mozgási vannak a mely tettzik _de_ szeretem másoknak nekem pedig _édes_ néném _erdélyi_  _feleség_ adgyon _kend_ mert nem _tud_ ollyan _ország_  _ahol_ az aszszonyok _oly_  _érdemes_ visellyék a _feleség_ nevet mint a mi _tündérország_  _de_ a micsoda állapotban vagyunk aztot még _csak_ reménleni sem lehet mindenüt a nagy _békesség_ és _csendesség_ nekünk pedig zavaros vizben _kell_  _halászni_ másut nem _tud_  _hadakozás_  _csak_ a _török_ a persával ezis már egy nehány _esztendő_  _tart_ mi nékünk azt _kell_  _kívánni_  _hogy_ a _tőr_ legyen _győzedelmes_ mert _kenyér_  _eszik_ nem is segittik ugy a _bujdosó_ másut mint _ebben_ az _ország_ ez a nemzet nem is ollyan _irtóztató_ valamint a _hír_ vagyon nem _tud_ ollyan nemzetet _aki_  _oly_  _csendesség_  _él_ mint ez és sohult ollyan _békességes_ maradásunk nem lehetne mint itt _isten_ légyen _hála_  _kis_ szerencsétlenség még _közötte_ nem _történik_  _akárhol_  _talál_  _török_ mindenüt jó szivel látnak minket mert atörök _inkább_ amagyarokot szereti _jobb_ nem _kívánhat_ mind ezekért nékik mint azt _hogy_ még valaha legyenek _keresztény_ amen _hogy_  _ha_ pedig _ez_ a _kevély_  _görög_ volna _dolog_ itt eddig nem lakhattunk volna ezek noha _keresztény_  _de_  _bennünket_  _gyűlöl_ a pedig _bizonyos_  _hogy_  _kis_ ártalmokra nem vagyunk ök ártanának nékünkha lehetne _de_ nem merik mert _kis_  _dolog_ a száz pálczát _megolvas_ rajtok és igy _becsület_ és _tisztelet_  _tartat_ minket a _bot_ mert itt azt nem _tekint_  _hogy_ micsoda renden vagyon _hogy_  _ha_ gazdagé vagy régi _família_ mind ezek meg nem mentik _hogy_ a _Husz_  _köröm_ le ne vonnyák és a száz páltzát _dupla_ meg ne _kóstol_  _ki_ is lakhatnék az illyen _kevély_ nemzettségel _hogy_  _ha_ igy a _föld_ meg nem aláznák öket én _inkább_ azon _búsul_ itt _hogy_  _hol_ nyomtassam _ki_ a _kend_ leveleit _ha_ ollyan _könnyű_ meg lehetne a mint aztot _megérdemel_ nem _kell_  _törődni_ mert azt _tud_  _hogy_ mások is _gyönyörűség_  _olvas_ senkit nem _kell_ szemében _dicsérni_  _de_ 25 _mélyföldnyi_ meg lehet azért _ha_ meg szid is _kend_ azt nem _hall_  _de_ azt _kíván_  _hallani_  _hogy_  _kend_  _egészséges_ arra is _kell_ vigyáznunk mert az _egészséges_  _étel_  _ital_ és más _egyéb_  _fennállva_ is _jólesik_ adgyon Isten jó _éjszaka_ igen _kedves_ álom látást és _holnap_ fel virradást

rodosto 22 apr 1725

 _hol_ vagyon _hol_ vagyon az a puskás _ki_ meg lötte azt _farkas_  _ki_  _megeszik_ azt a _kecske_ kit apám vett avásáron _hol_ vagyon az az _ember_  _ki_  _megtalál_ azt a levelet kit _innét_  _ír_  _kend_ mit _tehet_  _édes_ néném rolla _hogy_ már régen nem vette _kend_ levelemet _ha_ nem _ír_ azt nem _kell_  _csodálni_  _ha_  _kend_ nem vette _de_  _ha_  _ír_  _hogy_  _elvesz_  _de_ mit _törődik_ rajta a mi leveleinket _Bécs_ is _elolvashat_  _hogy_  _ha_ pedig a _tenger_ veszet abizonyos _hogy_ a _hal_ nem siroza meg a _fog_  _édes_ néném _ha_  _egy-két_ levelünk el vész _ír_  _tizenkettő_  _hely_ a nem nagy _fáradság_ és a resttséget meg nem _háborgat_  _de_ mit _ír_ mert itt semmi _hír_ nincsen _hanem_  _ha_ azt _megír_  _hogy_ most itt az _örmény_ aszszonyok nagy munkában vannak mert most vetik agyapotat _ír_  _hát_ a _gyapot_ mert az itt nem _bolondság_  _de_ söt még nagy _haszon_ mert sohult nem _terem_ annyi mint itt és az itt nagy _kereskedés_ a mi _föld_ nem _gondol_  _hogy_ meg _terem_ mert meleg _föld_ szeret _de_  _Magyarország_  _csodál_  _hogy_ meg nem probállyák mert ótt vagyon ollyan _hely_  _ahol_ meg _terem_ és a nagy _haszon_  _hoz_ az _ország_ leg aláb az a pénz akit _gyapot_ adnak meg maradna az _ország_ a _gyapotmag_ ollyan nagy mint egy _borsószem_  _de_  _fekete_ és most _kezd_ vetni nem nö nagyobat _másfél_  _arasznyi_  _de_ egy szálból _három_ vagy négy ág is _kijön_ és azon mindeniken egy egy _gömbölyű_  _gyümölcs_  _függ_ a mely ollyan mint egy _kis_ zöld _dió_ és annak a virágja sárga a még meg nem _ér_  _ha_ fel nyittyák _enyvforma_ matéria vagyon _benne_  _de_ mikor _érni_  _kezd_  _abból_ az _enyv_ leszen a _gyapot_ és magában _ki_ nyilik _hogy_ a meleg jobban _megérlelhet_ a midön pedig semtemberben egészen _ki_ nyilt _megfehéredik_ és a _haj_ meg száradot _akkor_  _ki_ szedegetik a _gyapot_ a _héj_ magostol _de_ mint _hogy_  _sok_ magja vagyon és a _gyapot_ ugy _kijön_ szálanként _abból_ a magbol _hogy_ ujjal is nehéz volna a magrol _letépni_ a _gyapot_ azért itt az aszszonyoknak ollyan _kis_  _kerék_ vagyon a melynek _két_  _tengely_ vagyon _egy_ vas a másik _fa_  _egy_  _egyfelé_  _fordul_ a más _másfelé_ ugy _hogy_ a midön a _gyapot_ magostol _közibe_  _bocsát_  _csak_ agyapot _általmegy_ a magrol _lefoszlik_ és _tiszta_  _leesik_  _másfelé_ és igy _könnyű_ választtyák el a magjátol az ollyan _kerek_ nélkül egy marékni _gyapot_ egy nap még nem lehetne _talán_  _tisztítani_ a magjátol _de_ a _kerék_ egy sák _gyapot_  _kevés_  _ihon_ már _kész_ vagyon a _gyapot_  _csak_  _fon_  _kend_  _de_  _édes_ néném mint _hogy_ agyapot nálunk meg nem _terem_  _kend_ más _haszon_  _tehet_ a mi _ország_ a melyért méltó volna akéd nevét aranyal le _írni_ az _erdélyi_  _história_ : _ha_ az Isten _hazavisz_  _kend_ miért nem lehetne _kend_ annyi selyme _hogy_ a szükségre valot nem _kell_ pénzen venni _ha_  _kend_ meg látnák más uri aszszonyok is _követ_ és lassanként a _haszon_ a _közönséges_ renden valok is _felkap_  _idő_ nálunk is _elbővül_ valamint más _ország_  _ahol_ ót is _csak_ lassanként _kezd_  _ebben_ az _ország_ egy _görög_  _császár_  _bőven_ meg ajándékozot _két_ missionárius papot azért _hogy_ ök _hoz_ mesze _ország_  _elsőbben_ a _selyemeresztő_  _bogár_ a _tojás_ aztot itt _kiköltet_ fel nevelték el szaporitották és meg mutatták miképpen _kell_  _bánni_ vélek és a selyemel ök azt mint _okos_ emberek mind _megtanul_ itt _hogy_ el szaporodot az _olasz_ is _felkap_ a _görög_ az _olasz_ a spanyolok és a _francia_  _idő_ fel vették és igy _elterjed_ lassanként és igy _bejön_ a _haszon_ a _kereskedés_ az _ország_ nevetném _ha_  _kend_ lenne elsö _fundátor_ a _selyemeresztő_  _bogár_  _Erdély_ azillyen _dolog_  _ha_ valaki _elkezd_ a többi is _követ_ és az ollyat ollyannak _kell_  _elkezdeni_  _aki_  _az_  _tud_ mert ecsak _éppen_ azért tettzik nehéznek _hogy_ nem _tud_ véle _bánni_  _hogy_ is lehetne egy uri aszszonynak _kedves_ mulattsága és _hasznos_ mint mikor látná _hogy_ egy nehány _ezer_  _hernyó_ micsoda nagy serénységel _dolgozik_ számára _de_ mint _hogy_ azok az állatok nagy _ehető_ és _mihelyt_ lesznek azonnal _enni_  _kezd_ azö _kedves_  _étel_ az _eperfa_ a levele a _fehér_ és a veres _eperfa_ pedig _csaknem_ mindenüt meg _terem_ nálunk _csak_  _kevés_  _fáradság_ én nekem pedig ugy tettzik _hogy_ nem _kell_ sajnálni a _fáradság_ az ollyan munkásoktol akik egy _kevés_  _falevél_ selyemel _fizet_ nekünk még _előre_ meg mondom és _abban_ nem _kételkedik_  _hogy_  _kend_ nem _tud_ mint _kell_  _bánni_ azokal a _selyemcsináló_ munkásokal _de_ mint _hogy_  _egyéb_  _dolog_ nincsen _leír_  _kend_  _hogy_ mit _olvas_  _aziránt_ azután ugy _dolgoztat_  _kend_ öket amint tettzik _elsőbben_ is egy _tiszta_  _ház_  _kell_ számokra _elkészíteni_  _aki_ jó _ablak_ legyenek _ahova_ a _verőfény_ bé szolgálhasson és _ahova_ az _egér_ se más _egyéb_  _kisállat_ ne mehessenek a szél se _ér_ a _ház_  _közép_ négy _cövek_ egy _gyékény_  _kell_  _teríteni_ ágy formára vagy _ha_  _gyékény_ nincsen apro veszökböl _kell_  _fonni_ ollyan formát valamint a szilva aszalokon vannak a _ház_ már _megvan_  _hanem_  _hoz_ már avilágra a munkásokot a _selyemeresztő_  _bogár_ a _tojás_ igen igen apro _hogy_  _alig_ láttya az _ember_ és amikor _tojik_ egy papirosra teszik a papiroson _hagyván_ egy nehány száz _tojás_ az oda szárad és azt _jó_  _hely_ el teszik _tavasz_ azért vegyük elö azt a papirosot és adgyuk oda valamely _kövér_ leánynak _aki_ aztot a _kebel_  _tévén_ a melegtöl egy _kevés_  _idő_ mulva ót _élet_  _kap_  _mihelyt_ azt észre veszik _hogy_ mozganak a papirosra _gyenge_  _levelecske_  _tesz_ már meg mondottam micsoda _fa_ a levelit a midön egy _kevéssé_ nagyobak lesznek a _feljebb_ meg mondot ágyra _kell_ öket _elhelyheztetni_ és _csak_  _gyenge_  _kell_ öket _betakarni_  _falevél_ a _derék_ is _falevél_ legyen _de_  _elsőbben_ is arra _kell_ vigyázni _hogy_ ezeknek ollyan _dajka_  _kell_ adni _aki_ munkás és _értelmes_ legyen _aki_ afiait szeresse _aki_ azoknak mindennap _bizonyos_  _óra_  _friss_ levelet adgyon _elsőbben_  _megtisztítván_ az ágyat minden nap a _tisztátalanság_ és a levéltöl _-e_  _meglévén_ azután _kell_ reájok _hinteni_ szép lassan az uj levelet mivel semmi ugy nem árt ezeknek az állatoknak mint a _tisztátalanság_ és anedvesség arra vigyázon a _dajka_  _hogy_ vizes levelet ne adgyon nékik az _esős_  _idő_ szedet levelet meg _kell_ száraztani és _ha_ láttya _hogy_  _eső_ leszen még _előre_  _kell_ levelet _gyűjteni_ és nem _kell_  _hogy_  _böjtöltet_ a _fia_ mert ezek akis állatok mint _hogy_  _kevés_  _idő_  _él_ azért az _idő_ el nem akarják veszteni és szüntelen _eszik_  _hogy_  _ha_ ollyan nagy szükségben _talál_  _esni_  _hogy_  _falevél_ nem volna _olyankor_ lehet saláta vagy _káposztalevél_ nekik adni _ez_ ök _megeszik_ mert a szükség rea viszi _de_ illyen _eledel_ a selymek sem lészen ollyan jó

a _dajka_  _tiszta_ és jó _eledel_  _tartván_  _fia_ arra igen vigyázon _hogy_ a midön szép _idő_ vagyon az _ablak_  _est_ nyitva _tart_ és a _ház_  _tiszta_  _tart_ mivel a _tisztaság_ és a jó áer ezeknek igen _egészséges_  _de_ egy _kevéssé_ nézük meg _hogy_ micsoda változásokon _általmegy_ 

Ez a _féreg_ a _tojás_  _kikelvén_ igen igen _kicsid_ és _fekete_ egy nehány nap mulva _fehéredni_  _kezd_  _de_ ezt a _köntös_ leveti és mint _hogy_ vastagodik _fehér_ és zöldes ruhat veszen magára egy _kevés_ nap mulva az _étel_  _teljesség_  _elhagy_ és el aluszik mint _egy-két_ napig azután _hánykódni_ és nyughatatlankodni _kezd_ ugy annyira _hogy_ a nagy _erőltetés_ meg veresedik _akkoron_ aböre meg ránczosodik és azt leveti nó már _harmadik_  _köntös_ veszen magára _hát_ nem _elég_ egy _holnap_ alat _három_ változtatni a _köntös_ azután _enni_  _kezd_ és _akkor_ egészen más formáju leszen mint annak elötte egy nehány napig _jól_  _evén_  _ismét_ mély álomban _esik_  _abból_ fel serkenvén uj _ing_ veszen magára az az uj _bőr_ azután _ismét_ egy _kevés_  _idő_ a _jóllakás_ fog _de_ végtire mind azt mind az _élet_ mind a _társaság_  _megun_ és mind ezektöl el akarván magát vonni ollyan _kis_  _remeteházacska_  _kezd_ selyemböl _csinálni_ amelyet nem lehet _elég_  _csodálni_ se a _teremtő_  _eléggé_  _imádni_  _édes_ néném el untam már az _írás_ is azert felben szakasztom a mi remeténk munkáját maszor _leír_  _hanem_ most arra _kér_  _kend_  _hogy_ az _egészség_ vigyázzunk mert én vagyok _aki_ voltam és lészek _aki_ vagyok

rodosto 23 maji 1725

Edes néném _megbocsát_  _kend_  _hogy_  _hazud_ik_ vagy is inkáb _hogy_ a pennám _hazud_ik_ mert rodostorol _datál_  _holott_ nem vagyok a városban _hanem_ mellette mert _tegnap_  _fogvást_ sátorok alat lakunk _ha_  _tanács_ kérdettek volna _tőle_ mászorrá _hagy_ a _táborozás_ mert a _vászonház_  _csak_  _akkor_ jó a mikor más képpen nem lehet _de_ az ur akarattyán _kell_  _ügetni_  _elég_ a _hogy_ itt a _sok_  _kevés_ semmi _dolog_ ment lévén szabadoson _elkísérhet_  _kend_ a mi remeténk látogatására mennyűnk már most _hozzá_ és nézzük meg micsoda _barlang_  _épít_ magának mert az utolso levelemtöl _fogvást_  _elég_  _idő_ volt és _ha_  _egyszer_ bé zárja magát azután nem szol _hozzá_ ugy tettzik _hogy_ az utolso levelemben ót _hagy_ félben _hogy_ ez az állat végtire egy _kis_  _selyemház_  _épít_ magának amidön ez az állat _az_ akar _fogni_ az _étel_  _elhagy_ és mindenüt _keres_ magának ollyan _hely_  _ahol_  _építhet_ azért seprü agakot _hint_ néki és _fal_ is ágakot _függeszt_ számokra _mihelyt_ az ágokra fel másznak azonnal _elkezd_ a _selyemeresztés_ és _körös-körül_ bé polállyák magokot az elsö selyem nem ollyan jó mint azutánna valo amidön magokot egészen és _jól_  _betakar_ azt a _kis_  _ház_  _belül_  _ismét_  _megbél_ ollyan _gyenge_ és _tömött_  _hártya_  _ahova_ az áer nem _férhet_ ezt az utolso munkát el végezvén _akkor_ el aluszik és aváltozáshoz _készül_ valamint láttyuk _hogy_ a _hernyó_ pillangoká változnak _az_ a változáshoz pedig _két_ vagy _három_  _hét_  _kívántatik_ a még ez _eltelik_  _addig_ jó meg tudni _hogy_ az a _kis_  _házacska_ ollyan formáju és ollyan nagy mint egy _galambtojás_ a selymet a melynek _haszon_ veszik ugy _kell_  _gondolni_ mint _ha_ a _tojás_ selyemel _beborít_ a _hártya_ amelyröl szollottam ide _feljebb_ ollyan mint a _tojás_ a _haj_ a _három_  _hét_  _eltelvén_ az állat _halott_  _feltámad_  _de_ más formában mert az _ház_ egy _kis_  _ablak_  _fúrván_  _onnét_ szép _fehér_  _ábrázat_ és szárnyakal repül _ki_ az _előbbeni_  _köntös_ a _ház_  _hagyván_ a _ház_ együt a _dajka_  _hagy_  _fáradság_  _de_ mint _hogy_ a selyem egészen el romlik a midön a _ház_  _megfúr_ azért _csak_ egy nehányat _meghagy_ magnak és a _többi_ a melegre _ki_ teszik _hogy_ az álat _benne_ meg _hall_ és fel ne tamadhasson ugy a selyem egy szálban meg marad mert az állat nem _hagyván_  _soha_ félben munkáját a _ház_ is egy szál selyemböl áll a melynek _hossz_  _kilencszáz_ lábni és némelykor töb _de_ még az a szál _dupla_ és _egymás_ vagyon _enyvezve_ már _elgondol_  _kend_ micsoda vékony szálnak _kell_ annak lenni már _visszatér_ azokhoz _aki_ magnak _meghagy_ a _ház_  _kifúrván_ magokot _ők_  _onnét_ el nem távoznak a nösténnye sokal nagyob a _férj_ egy nehány napot szabadságban _töltvén_  _egymás_ azután egy papirosra teszik a nöstént valamint a _gyermekágy_ és apapirosra tészen leg aláb _ötszáz_  _tojás_ ebböl _elítélhet_  _kend_  _hogy_ nem _kell_ sokat meg _hagyni_ magnak és _hogy_ négy vagy _öt_ pár _elég_ maradékot _hagy_  _immár_ a selyem _megvan_  _de_ az _erős_ aházhoz vagyon _tekerve_ és _enyvezve_ azt le venni meg más mesterség _de_ azt is meg _cselekedik_  _csak_  _kedv_  _talál_  _kend_  _elsőbben_ is azokot akis _tojásforma_ lágy meleg vizben vetik _hogy_ az _enyv_  _megolvad_ azután egy _kevés_ seprü szállal _habarni_  _kezd_ azért _hogy_ a selyem szál a seprüre _tekerődik_  _de_  _csak_  _hat_ szálat _teker_  _együvé_ és a még egészen _leteker_  _addig_ mind a meleg vizben maradnak a _kis_  _házacska_ aztot _tud_  _kend_  _hogy_ a selyem _természet_  _szerint_ sárgás és _ha_ meg mossák szép _fehér_  _immár_  _bízvást_ nevessen _kend_  _hogy_ ollyan _dolog_ akarom _kend_  _tanítani_ amelyet _kend_  _jól_  _tud_  _de_ mint _hogy_  _kend_ ugy _kíván_  _engedelmeskedni_  _kell_  _de_ aztot _talán_ nem _tud_  _kend_  _hogy_ voltak ollyanok akik meg probálták _hogy_ a _pókháló_ még _erős_ volna a selyemnél _hogy_ azt ugy meg lehetne szaporitani mint a selymet _de_ mint _hogy_ több _költség_  _telik_ azért _abbahagy_ mert egy nehány _ezer_ pokot _hús_  _kell_  _tartani_  _hát_ azt irtamé meg valaha _kend_  _hogy_  _Egyiptom_ egy nehány _ezer_  _tojás_  _tesz_ egy meleg _kemence_ és _Husz_ nap mulva annyi _ezer_ pislent _kihúz_  _belőle_  _de_ azt _tart_  _hogy_ azért a _tyúkhús_ ót nem ollyan jó ma látom _hogy_  _csak_ a _gazdasszonyság_  _kell_  _kend_  _írni_  _de_ félben _hagy_ mert _elfelejt_  _hogy_  _tábor_ vagyok _de_ a mi _tábor_ ollyan mint az _izraelita_  _tábor_  _ahol_ egy puska szót sem _hallani_ azért jó _éjszaka_ ís _kíván_  _kend_ mert _itt_ nem _kell_  _félni_ azellenségtöl _csak_ a _fülbemászó_ 

p s aztot _tud_  _kend_ micsoda rendet _tart_ a városban itt is _hasonló_ renden és szokáson _jár_ nincsen is szeb ajó _rendtartás_ aztot egy _közönséges_  _ember_ is véghez veheti _ház_  _de_ arra a mi _föld_ nem igen _hajt_ még az urak is _de_  _jól_ cseleksziké

rodosto 11 junÿ 1725

Eleget nevettem _édes_ néném a _kend_ udvaros _köszönet_ mint _ha_ én azt _megérdemel_ és mint _ha_ valamely uj _dolog_  _tanít_  _kend_  _de_ el _kell_ vennem és meg _kell_  _tudni_  _hogy_ a _kend_  _köszönet_  _csak_ arra valo _hogy_  _bátor_  _ki_ nyissam a _tudomány_  _erkély_ jó némelykor _megbátorítani_ az _ember_ mert sokan vannak ollyanok akik szégyenlik világosságra _tenni_  _gondolat_ noha jobban _gondolkodik_  _sokszor_ mint azok akik aztot _csak_  _bátor_  _ki_ pökik arrol igen okosan _gondolkodik_  _kend_  _hogy_ ugy szeretné neveltetni a fiát és leányát valamint ót pérában nevelik a _francia_  _édes_ néném ót pedig _csak-csak_  _kereskedő_ lát _kend_  _de_ az _ország_  _kell_ látni _hogy_ a _nemesember_  _gyermek_ mint nevelik avalo _hogy_ nekik magok _király_ vagyon és _ahol_ minden féle _tudomány_ és mesterségek virágoznak az is valo _hogy_ egy _ország_ aboldogsága az _ifjú_ valo jó neveltetésekböl áll a _hadakozás_ atudományokot és a mesterségeket _akkor_  _kezd_  _tanulni_ a mi _boldogtalan_  _ország_ mind ezekre alkalmatossága nincsen egy _ifjú_ noha mind ezekre ollyan alkalmatos volna mint akár mely nemzet _mindazonáltal_ ugy tettzik _hogy_ még is jobban lehetne nevelni az _ifjú_  _ha_ az attyák arrol jobban _gondolkodik_ noha _közüle_ sokan _tudatlan_ és egy vaknak nehéz avilágtalant vezetni _de_  _ha_ magok is a _tanulás_ jobban szerették volna a _fi_  _több_  _taníthat_ mert egy _jól_ neveltetet és _oktatott_  _ifjú_ a fiát is a _szerint_ neveli mert ugyan is nézzük el _hogy_ neveltetnek nálunk az _ifjú_  _közönséges_ leg aláb _tíz_ vagy _tizenegy_  _esztendős_  _kor_ a _falu_ kinem megyen _hanem_  _addig_ a _falusi_  _iskola_  _jár_  _addig_ az _idő_  _megtanul_  _olvasni_  _de_ az _olvasás_  _csak_ paraszti szokást is _tanul_  _ha_  _iskola_ nincsen _otthon_  _egyéb_ nem lát _hanem_ minden _hét_  _hét_ az apját részegen láttya _aki_ nem _törődik_ azzal _hogy_ a _fia_ valamely nemesi és _keresztényi_ jó _erkölcs_  _olt_ és _csak_ a _cseléd_ valo _társaság_  _hagy_  _aki_ minden féle rosz szokást és rosz _erkölcs_ látván _eltanulván_ azok _benne_  _csaknem_  _holt_ meg maradnak és a nagy paraszttságban valo neveltetése miat azt sem _tud_  _ha_  _nemesember_ gyermekeé _talán_ meg sem _tudhat_ másként _hogy_  _hacsak_ a _jobbágy_  _kis_ uroknak nem neveznék _tizenkét_ vagy tizen _háromesztendős_  _kor_ valamely _kollégium_ bé plántállyák _ahonnét_  _huszonnégy_ vagy _huszonöt_  _esztendős_  _kor_ szabadul _ki_ ollyan _idő_ a melyben másut már az ollyan _ifjú_ jó _deák_ jó _historikus_ a _geometria_  _geográfia_ szükségihez _képest_  _tud_ és már jó _hadi_  _tiszt_  _nemcsak_  _hadi_  _dolog_  _de_  _országos_  _dolog_ is _bízhat_ reája _de_ már vigyük _haza_ pompával a mi huszon _ötesztendős_  _deák_ a _kollégium_ és nézük meg _hogy_ annyi _tanulás_ után mit _tud_ és _hogy_  _ha_ használhaté valamit _tudomány_ az _ország_ vagy magának _elsőbben_ is a mi _deák_ azon _igyekezik_  _hogy_  _cifra_  _köntös_ és paripája légyen égy nehány _könyv_ és philosophiáit valamely _almárium_  _eltemetvén_ azután _falu_  _falu_  _bejár_ az attyafiait _Arisztotelész_ ót egy nehány _terminus_  _ki_ pöki _de_  _deák_ már szégyenlene _beszélni_ azért _hogy_ az aszszonyok _tanuló_  _deák_ ne _tart_ az attyafiainál mit _csinál_  _hasznos_  _beszélgetés_ a vadászatrol a lovakrol vagyon _ha_ asztalnál vagyon nagy _gyalázat_  _tart_  _ha_  _jól_ nem _iszik_ és még _deák_  _tart_  _ha_ magát mentegetné _ebéd_ után vagy az aszszony vagy a leányok _ház_  _kibont_ a mit virgiliusbol vagy _Ovidius_  _olvas_  _de_  _hogy_ az _iskola_ valo _emlékezet_ is _teljesség_  _elfelejt_ szükségesnek _gondol_ lenni _hogy_ a szolgálok _közül_  _kettő_ vagy _három_ szereteinek _fogad_  _-e_  _szerint_ fel rován az attya _fia_ és _közötte_ egy nehány részegség után meg mosván _torok_ a _deák_ szótól és az _iskolai_ portol _ismét_  _hazairomtat_ azzal amit az attyafiaitol _tanul_  _de_ mit _tanul_ azt a _tudomány_ elö veszi _mihelyt_ az apjához vendegek _érkezik_ mert _nagy_  _gond_ is a lesz _hogy_ az apja vendégit meg részegittse és az apjátol is azért _dicséret_ vegyen más nap _-e_  _szerint_  _eltelik_  _két_ vagy _három_  _esztendő_ vagy a vadászatban vagy az _ital_ vagy a vénus udvarában és a mit egy nehány _esztendő_  _tanul_ azt egy _kevés_  _idő_ alat _csaknem_ mind _elfelejt_  _de_ mit _tanul_ annyi _esztendő_  _csak_ a _deák_ nyelvet és _egyéb_ nem _tanulván_ annak _ház_  _haszon_ nem sokat vészi és a _gazdaság_ ollyan _tudatlan_ mint mások és a physicájábol annyit nem _tud_ mint a molnárja vagy a _kovács_ nem _tudván_  _csak_ annak is _ok_ adni _hogy_ miért _meghint_ vizel annyiszor az _égő_ szenit annyi _deákság_ után _csak_ azt is a _tiszttartó_  _kell_  _megkérdeni_  _ha_ a szöllöje _dél_ vagy _észak_ feksziké _kérd_ már aztot _hogy_ mikor fogja _haszon_ venni alogyikájának _ha_  _megházasodván_ agazdaságakor annak semmi _haszon_ nem veszi az _ország_  _gyűlés_ el menvén az _ország_  _dolog_ nem _tud_ nagy _csendesség_  _kell_  _hallgatni_ a végezéket mivel _ha_ ót ugy _disputál_ mint az _iskola_ azonnal ö is fel ugranék székiröl és fel _kiált_ nego majorem _de_ azokhoz nem _értvén_ ollyan _tanács_  _kell_ adni _hogy_  _elhány_ az _emberfő_ nem _hogy_ azt _tud_  _hogy_ miben áll az _ország_  _haszon_  _de_ azt sem _tud_ micsoda _ország_ szomszédi _Erdély_  _hogy_  _ha_ a maros a _Tisza_ folyé _elsőbben_ vagy a _Duna_  _de_  _hol_ a meg más _kérdés_ volna mind ezekböl láttyuk _hogy_ a nyolcz vagy _kilenc_  _esztendő_ valo _tanulás_ se maga se az _ország_  _haszon_ nem veszi mert a _deák_ nyelvnek ugy venné _haszon_  _ha_ a _hadakozás_ az _ország_  _igazgatás_ és más _tudomány_ valo _könyv_  _olvas_  _de_ igy a mi philosophusunk egy _két_  _esztendő_ mulva ollyan _tudatlan_ lészen valamint a _gondviselő_ és _ha_ a _tiszttartó_ nem _kelletik_  _írni_  _talán_ az _írás_ és az _olvasás_ is _elfelejt_ nem akarom ezekböl azt _kihozni_  _hogy_ a _deák_ nyelv _haszontalan_ volna _hanem_  _csak_ azt mondom _hogy_ egy _nemesember_  _idővesztés_ annyi _esztendő_  _csak_ azt a nyelvet _tanulni_ mivel a mellet más _egyéb_  _hasznos_  _tudomány_ is _tanulhat_ egy _parasztember_  _gyermek_ még _haszontalan_ és _jobb_ volna _mihelyt_  _írni_ és _olvasni_  _tud_ valamely mesterségeket _tanulni_ mivel a mesterségek és a _kereskedés_  _hajt_  _haszon_ egy _ország_  _tud_  _hogy_ a mi _ország_ egy _ifjú_ más _tudomány_ nem lehet _tanulni_ mert nincsenek arra valo _kollégium_ mint más _ország_  _ahol_ egy huszon _ötesztendős_  _ifjú_ négy vagy _ötféle_  _tudomány_  _tud_ és egy _közönséges_  _ifjú_  _két_ vagy _három_ mesterséget _de_ lehetetlent nem _kell_  _kívánni_ a szegény _erdélyi_ nem is _kíván_  _de_ az atyák nagy számot adnak azért _hogy_ a _fi_ nagyob _gondviselés_ nem nevelik és a nemesi _jó_  _erkölcs_ nem _ingerel_ még _eleinte_  _hanem_ még példát adnak a részegeskedésre a _feslett_ és _tunya_  _élet_  _ha_ a _fi_  _csak_ arra vennék is _hogy_ a _deák_  _könyv_ magyarra _fordít_ ugy a _tanulás_ aközönséges _jó_  _fordít_ mivel sokan vannak ollyanok akik arra alkalmatosok volnának és _hacsak_ egy _könyv_ forditana is meg _élet_ azzal mind magának mind másoknak _használ_ és látná valamely _gyümölcs_ annyi _esztendő_ valo _tanulás_  _de_ a _sok_  _hejehuja_ a _kopó_ a virrattig valo _ital_ mind ezekre _idő_ nem _ad_ és nem engedi _hogy_ az elme valamely _hasznos_  _dolog_  _foglal_ magát és _ha_ meg vénül jó _tanács_ sem _tud_ adni mert _ifjúság_  _haszontalan_  _eltölt_ és egy _tudatlan_  _tanácsúr_ ollyan egy _ország_ mint egy üres _hordó_ a pinczében _de_  _édes_ néném most veszem észre _hogy_ miben _tör_ a _fej_  _mindazonáltal_ mint _hazafia_ azt akarnám _hogy_ a _tudomány_  _oly_  _közönséges_ volna nálunk valamint a _tudatlanság_  _de_ akár mely _hosszú_ levelet _ír_ is _kend_ erröl a _dolog_ azzal a mi _ifjú_ szokásokot meg nem változtattyák se az atyák az asztalnál valo régi bé vett rendet el nem _hagy_  _kend_ pedig azt _javall_  _hogy_ a _fia_ ollyan _tudomány_  _adat_ amelyekel _használhat_  _ország_ én _elég_ predikálottam a _fi_ azért le szállok a predikállo székböl és mennyen fel _kend_ is oda predikállani a leányokról a _kend_  _illet_ mert a leányok neveltetésére ugy _kell_ vigyázni valamint a _férfi_  _de_ még _több_ mondok és azt mondom _hogy_  _jól_  _oktatni_ a leányokot ollyan szükséges valamint a _férfi_ és az _egyik_ ollyan _hasznos_ az _ország_ valamint a másika _hogy_ lehet a nem igazé az _édes_ néném _hogy_ egy _jól_ nevelt _jól_  _oktatott_  _eszes_ leány aszszonyá _változván_ a fiát mind _jól_  _tud_ nevelni _oktatni_ és _taníttatni_ és aztot az _ország_ szolgálattyára alkalmatosá _tenni_  _ergo_  _haszon_ vagyon _tehát_ az _ország_  _ha_ leányokot _jól_ nevelik és _oktattat_ a régi romaiak meg ajándékozták az ollyan anyákot kik a _haza_ szolgálattyára _jól_ nevelték _fia_ erröl _több_ nem _ír_ és _több_ nem _írhat_  _ha_ szinte _fia_ volna is _de_ nincsen és azt _bán_  _de_ azt is _bán_  _hogy_ ma _ismét_ satorok alá _jön_ lakni mert a napokban viszá mentünk volt a városban itt _kell_ a vászon alat pergelödni és ugy süt a nap itt minket valamint a _koldusláb_ sütik atüznél _édes_ néném az _egészség_ vigyázzunk és mondgyon el _kend_ egy _olvas_  _érte_ mert a _sok_  _fülbemászó_  _tele_ a sátorom

rodosto 7 7bris 1725

Édes néném _csodál_  _kend_ azt _hogy_ lehet _írni_ egy _kocsonya_ mert mi _csaknem_ egészen _elolvad_ a sátorok alat és _csak_  _tegnap_  _fogva_  _kezd_  _helyrejönni_  _ok_ pedig annak a _hogy_  _tegnap_  _fogvást_  _visszajön_ a mi meg unt _kedves_ városunkban és már itt _tölt_ az _idő_ amint lehet szegény _bujdosó_  _hol_ szomoruán _hol_  _kedvetlen_  _de_ mi reánk is az az Isten visel _gond_  _aki_ a _haza_ lévöket _éltet_ azokot ót _meghagy_ minket _idehoz_ aztot mind egy _kéz_  _cselekedik_ egy régi philosophus azt kérdette _egyszer_ a másikátol _hogy_ mit _csinál_ az Isten az _ég_  _aki_ is azt _felel_ reá _hogy_  _egy_ fel magasztal és mást _megaláz_ okosan is mondotta volt solon _Krőzus_  _király_  _hogy_ nemo ante mortem beatus mert senki nem mondhattya magát _boldog_  _halál_ elött _ha_ azok nem _boldog_ kik _haza_ vannak _hát_ mi _hogy_ volnánk kik itt szaporittyuk a _levegőég_ suhajtásunkal _hogy_ pedíglen _kend_ a _Konstantinápoly_ meg vétele _história_  _olvas_ az igen szép és _hasznos_  _időtöltés_ második mahumet _császár_  _ki_ aztot meg vette a _tizenötödik_ saeculumnak a _közép_ igen nagy _hadakozó_  _fejedelem_ volt azt is _ír_  _felőle_  _hogy_ egy nehány nyelvet _tud_ a mely igen ritka a _tőr_  _császár_  _között_ aztot pedig én is _olvas_  _hogy_ a pérai _hegy_  _általvitet_ a _gálya_ és nagy _hajó_ a mely mostanában _teljes_ lehetetlen volna és a mely _akkoron_ rettentö munkának _kelletik_ lenni az ollyan munka az régi romaiakhoz _illik_  _aki_  _csaknem_  _hihetetlen_ munkákot vittek végben és a mellyeket még mostanában is _csodálkozás_ láttyuk a mostani _török_ nem _hogy_ ollyan nagy munkákot vinnének végben _de_  _ész_ sem _jut_ mahumetnek pedig szükséges volt ollyan nagy munkákhoz _fogni_ mert ollyan _görög_  _császár_ volt _dolog_  _aki_  _kemény_  _oltalmaz_ avárosát és meg is _oltalmaz_ volna _ha_ a minden napi veszedelem után ujab ujab _had_ lehetet volna _de_ a _sok_  _ostrom_ minden nap _fogy_ a népe és végtire az uttzákon _kelletik_ verekedni atörökökkel ugyan magát is ót _megölet_ mahumet pedig a maga népit nem _kímél_ és az _ostrom_  _aki_  _csak_  _visszafordul_ is maga _megöl_  _de_ látván _hogy_ az egész népének _megcsökken_ a szive és nem _örömest_ menne _ostrom_ az egész _tábor_  _kikiáltat_  _hogy_ avárost prédára _bocsát_ erre az egész sokaság fel zudul és parancsolatot nem várván _ostrom_ megyen avárosbéliek is _hogy_  _megoltalmazhat_  _feleség_  _gyermek_  _kemény_ viselék magokot _ugyanezért_ lön ollyan nagy _vérontás_ avaros meg vételekor azután az egész várost _feldúl_ rablák és predálák és _irtóztató_  _dolog_  _cselekedik_ a _török_ azt avárost _Constantinus_  _épít_ ugyan _Constantinus_ nevü _görög_  _császár_ is veszté el _élet_ együt _de_  _ha_ szinte aváros meg vétele _história_  _olvas_ is _kend_  _de_ lehetetlen _hogy_ le ne _ír_  _kend_ mahumetnek egy _kegyetlen_  _cselekedet_  _talán_ nem _feltesz_ mindenik _historikus_ a város meg vétele után egy igen szép _görög_ leányt vittek egy _basa_  _aki_ is a leányt szép voltáért a _császár_ adgya a _császár_ meg szeretvén _harmadnap_  _csak_ aleányal _tölt_ az _idő_ senki _feléje_ nem mehetet se semmi parancsolatot nem adot a vezér és a töb _basa_ azon meg ütközvén _kér_ avezért _hogy_ mennyen a _császár_ és _megjelent_  _hogy_ az egész _had_ nem _tud_ mire vélni _cselekedet_ avezér _megjelent_ acsászárnak _aki_ is parancsollya _hogy_  _hívat_  _elébe_ a _basa_ abasák _elébe_  _gyűl_ a _császár_ nagy _cifra_  _felöltöztet_ a leányt akinek is volt neve _Erini_ a _basa_  _csodálni_  _kezd_ a leány szépségét és a _császár_  _kérd_ töllök _hogy_  _ha_ nem volté méltó ollyan szép leányal _három_ napot _tölteni_ mindnyájan _felkiált_  _hogy_ igen is a _császár_ mondá nékik _hát_ miért _felindul_ és miért _gondol_  _hogy_  _elfelejt_  _hivatal_  _de_ mindgyárt meg mutatom néktek _hogy_  _ha_ a magam _gyönyörűség_ szeretem is _de_ azt el _tud_  _hagyni_ és méltó vagyok _hogy_ nektek parancsollyak erre _felindulván_ a _basa_ ellen a _kard_  _ki_ vonnya és a szegény ártatlan leánynak a _fej_ el üti és mondá azután a _basa_  _aki_ ennek _ok_ volt a meg _fizet_ ezt nekem meg is fizeték mert _csakhamar_ a _tanácsadó_ el ütteté a _fej_  _de_  _ha_ szinte illyen _bosszú_ álla is a szegény leányért _de_ annak nem _kelletik_ maga lenni _hóhér_  _édes_ néném mint _ha_ üsmértem volna ugy _megesik_ a szivem annak a leánynak _halál_ és azzal minden nagy _cselekedet_ meg mocskolta mahumet mert ugyan is egy ollyan ártatlan személyt akit annak elötte egy nehány _óra_ szeretet és akinek virágját el vette ugyan annak _egyszersmind_  _hóhér_ lenni _irtóztató_  _kegyetlenség_ ! az illyen _cselekedet_  _irtózik_ a _természet_ mivel az _oktalan_ állatok _között_ is látunk _hálaadó_  _ha_ mahumet meg nem vehette volna _Konstantinápoly_ nem lett volna a néki olyan nagy _gyalázat_ mint ezen _cselekedet_  _de_ ne szollyunk _több_ arrol a _leányhóhér_ és ne sirassuk továb azt a szegény lányt _hanem_ az _egészség_ vigyázzon _kend_ és engemet igen igen _kell_ szeretni mert én azt _megérdemel_ ugyé _édes_ néném _hogy_ pedig azon végezzem el levelemet amin _elkezd_  _hogy_ ajánllyuk _isten_  _bujdosás_ és _ha_ suhajtunk is ne _törődés_ suhajtozzunk mert igen sokan vannak ollyanok _aki_ roszabbul vannak nálunknál erre azt mondgya _kend_  _hogy_ a nem nagy vigasztalás és _hogy_ mi _haszon_ vagyon egy _éhenhaló_  _abban_  _hogy_  _Kolozsvár_ jó _kenyér_ sütnek avalo _de_ azis valo _hogy_ a nyughatatlanságal valo vágyodás azIstent meg bánttya a suhajtás _enyhít_ a szomoruságot mert

suhajtás _könnyít_ a nyomorultakot
nagyon _engesztel_ szomoruságokot
azt töllök nem _tilt_  _hall_ pogányokot
kik panaszolkodni nem _bán_ rabokot

 _de_ ugy a suhajtás mind _könnyű_ mind _hasznos_ lészen _ha_ aztot az _isten_ ajánlyuk és _hacsak_ azö segittségit suhajttyuk nincsen _könnyű_ mint jó _tanács_ adni én ollyan vagyok mint aza pap _aki_ mindenröl meg feddette ahiveit és mindenkor jó _tanács_ adot _egyszer_ azt mondották nékie _hogy_ másoknak mindenkor jó _tanács_  _ad_  _de_ maga nem _követ_ azt _felel_ reá én _csak_ néktek predikállok nem magamnak _talán_ én is azt mondhatom _kend_ szerencsés jó _éjszaka_ együt

rodosto 23 7bris 1725

Az urunkal _Bercsényi_ ur látogatására _jön_  _aki_ is igen roszul vagyon és _ha_ egy _darab_ el viszi is _betegség_  _de_ annyira nem viszi _hogy_  _abból_  _kigyógyul_ a lábaibol igen _sok_ viz _kifolyik_ a melyet a _borbély_ roszra magyarázzák és _félt_ attol a veszet _gangréna_  _aki_ is az _árvíz_ után _ha_  _kvártély_ szál _onnét_ egy _kompánia_  _borbély_ sem verheti _ki_ az Isten _megoltalmaz_ minket attol _de_  _ha_ az Isten azt reánk _bocsát_  _Jób_  _kell_  _követni_ az Isten mennyi szenvedéseket _betegség_  _bocsát_ a szentekre _aki_  _ő_ szerették és szolgálták azért _hogy_ az illyen rosz mint én meg láthassa _hogy_  _ha_ az ollyan szentek szenvedtenek _hát_ én micsoda szenvedést nem _érdemel_ ök azért szenvedtenek _hogy_ például legyenek és jobban _megtisztíttatik_ valamint az arany a _tűz_ én nekem pedig azért _kell_ szenvednem _hogy_ akaratom ellen is végit szakaszthassam roszaságomnak _édes_ néném mely jó az _egészség_ aztot pedig _gyakorta_ mi magunk ronttyuk el mert miért látunk a szerzetesek és a munkás emberek _között_ annyi _egészséges_  _öregember_ ennek igen _könnyű_  _ok_ adni mert se a szerzeteseknek se a munkásoknak az elméjek annyi változást nem szenved a nagyra vágyás _fösvénység_  _irigység_ nem _gyötör_ ezeknél pedig semmi inkáb nem röviditti az _élet_ anyughatatlanság a _gyötrődés_ az elmét meg ronttyák és az elme az _egészség_  _de_ ne szóllyunk az elméröl _hanem_ nézük el micsoda mértékletes _élet_  _él_ a szerzetesek és a munkások és nem _kell_  _csodálni_  _ha_ sokáig _él_ mert az ö _étel_ és _ital_  _közönséges_ és mértékletes _csaknem_ mindenkoron _egyarányosú_  _étel_ és _ital_  _él_ a _sok_ féle _étel_  _gyomor_ meg nem _terhel_ és _ha_ vasárnap vagy más _ünnepnap_ egy más _munkásember_  _több_  _talál_  _enni_ vagy _inni_ aztot másnap a _dolog_ és az _izzadás_  _megorvosol_  _de_ aztot _csodál_  _hogy_ látunk az urak _között_  _öreg_ és ne _csodál_  _ha_ látunk _beteges_ mert mi lehet nagyob _ellenség_ az _egészség_ mint a _torkosság_ mértekletlenség és a _tunya_  _élet_ és mi rövíditheti ugy az _élet_ mint a részegség az a _sok_ féle savanyu és _édes_ az a _sok_ féle _hidegítő_ és melegitö micsoda zenebonát nem _csinál_  _gyomor_ és mind ezekkel _halmozva_  _megtölt_ magokot azután nem _hogy_ valamely _járás_ segittenék az _emésztés_  _de_ még aztot meg gátollyák _két_  _óra_ valo _déli_ álommal _hát_ még a rettentö _ital_ mit _csinál_ a midön nem az _árvíz_  _hanem_ az _árbor_  _kell_  _úszkálni_ a szegény _gyomor_ a kinek lehetetlen _megemészteni_ mind azt amit _beletölt_ és vetnek az _okoz_ azután a _sok_ féle rosz _humor_ vagy nedvességeket és a sürü vért és a _sok_ nyavalyák ezekböl származnak _ezért_ mondgya egy _példabeszéd_  _hogy_ az _ember_ a _fog_ áss magának vermet _elég_ a _hogy_ a szegény ur nem _gondol_  _hogy_  _meggyógyul_ a szegény susi azért igen szomoru _eléggé_ vigasztalnám _de_  _csak_  _fél_  _fog_ nevet nem is lehet másként amennyi _sok_ nyughatatlanságot _kell_ szenvedni mert _akkor_ láttzik meg ajó _feleség_ amikor az ura _beteg_  _édes_ néném vigyázon az _egészség_  _kend_ mert a _derék_ állapot és maradok _kend_ szolgája amen

rodosto 4 8bris 1725

Ma _csak_ azért _ír_  _kend_  _hogy_  _bizonyos_ alkalmatosság vagyon és _ez_  _ha_ el mulatnám _tud_  _hogy_ meg pirongatnának és _bosszú_ állanának mert az aszszonyok _bosszúálló_  _ki_  _egy_  _ki_ másban _hogy_ pedíglen a _kend_ rettenetes _harag_  _elkerül_ inkáb _ír_  _de_ mit mert szakállomra mondom _hogy_ nem _tud_ mit _ír_ mert itt _oly_  _csendesség_ vagyunk ( _Bercsényi_ uron _kívül_ :) valamint az _Elizeus_ mezején lévö lelkek _ahol_ még mahumet _tanítás_  _szerint_ is a lelkek nagy _kiesség_ vannak és _aki_ mondhatatlan szép leányokal valo _gyönyörűség_  _él_  _aki_ is ollyan _édes_  _hogy_  _ha_ valamelyike _közüle_ a _tenger_  _talál_ pökni azonnal _édes_ lenne és el vesztené sosságát mert atörökök azt _tart_  _hogy_ ót _másféle_ aszszonyok lesznek és nem azok akik itt a _föld_  _él_  _hát_ miröl _ír_  _édes_ néném azt _megírhat_  _hogy_ ma nálunk nagy _ünnep_ vagyon mert a mi urunkot _Ferenc_  _keresztel_  _ha_ pap volnék le _kell_  _tehát_  _írni_ a sz _Ferenc_  _élet_  _de_ nem akarok ugy _tenni_ mint egy ollyan pap akinek minden predikállása _csak_ a _gyónás_ volt annál _több_ meg nem tanulhatot és minden _ünnep_  _csak_ azt mondotta el _egyszer_ arra _kér_  _hogy_ predikállyon sz _Joseph_ napján a predikáczioját igy _elkezd_  _atyámfia_ ma sz _Joseph_ napja sz _Joseph_ pedig áts volt és mint _hogy_ áts volt _gyóntatószék_  _csinál_ azért _beszél_ a _gyónás_ nem szükséges _tehát_  _hogy_ le _ír_ a sz _Ferenc_  _élet_ arra mindenik _franciskánus_  _barát_  _megtaníthat_  _kend_ aztot _tud_  _hogy_ angyali _élet_  _él_  _de_ aztot is _tud_  _hogy_  _megharagszik_ arra az _együgyű_  _fráter_  _aki_  _sok_  _idő_  _halál_ után az _írás_ a _Krisztus_  _hasonlít_ mondván _hogy_ mind születésiben _élet_ szenvedésében és _halál_  _hasonló_ volt a meg váltohoz _hogy_  _aki_  _franciskánus_  _köntös_  _meghal_ annak nem lehet _elkárhozni_ és _hogy_ sz _Ferenc_ minden _esztendő_  _egyszer_ le megyen a purgátoriumban és _onnét_ fel szabadittya a _franciskánus_  _aki_  _akkor_ ótt _talál_ lenni az illyen _írás_ mi sem _talál_  _jó_ nem _hogy_ egy ollyan alázatos szent _talál_ itt most szürnek azért _beszél_ a szüretröl és mondgya meg _kend_ nekem annak az _ok_  _hogy_ mitöl vagyon a _hogy_ a szüret _csaknem_ mindenüt egy _tájban_ vagyon az aratásban nagy _különbözés_ vannak _hol_  _elébb_  _hol_  _késő_ aratnak voltam ollyan _tartomány_  _ahol_ a _búza_ majusban arattyák _de_ a szüretet _csak_  _akkor_  _kezd_ mint nálunk erre sokan azt _felel_  _hogy_ a régi romai _császár_ meg parancsolták volt _hogy_ az egész _birodalom_ a szüret egy _idő_ légyen azt meg _enged_  _hogy_ a parancsolat meg volt _de_ a nap függötté a parancsolattol azt nem _gondol_  _ebben_ az _ország_ a _bizonyos_  _hogy_ nagyob melegek vannak mint _Erdély_ még is a szüret itt _csaknem_ azon a napon _kezdődik_ mint ótt leheté _tehát_ azt mondani _hogy_ a napnak meg volt parancsolva _hogy_ a szöllöt mindenüt egy _idő_  _megérlel_ azt nem lehet mondani _hanem_ azt mondhatni _hogy_ a _természet_ parancsolattyábol vagyon a szüret _csaknem_ mindenüt _egyaránt_  _mindazonáltal_ nekem ugy tettzik _hogy_ az ollyan meleg _tartomány_  _ahol_ majd _tél_ sincsen leg aláb egy _hónap_  _elébb_  _kell_  _szűrni_ mint nálunk _de_  _elébb_ nem szürnek és a szüret _Európa_  _csaknem_ mindenüt egy _idő_  _esik_ azt _tud_  _hogy_  _Magyarország_ a _Hegyalja_ novemberben szürnek _de_  _-e_ nem _közönséges_ még a _Hegyalja_ is anál inkáb a töb _tartomány_ a még pedig erre a _kérdés_  _megfelel_  _kend_  _addig_ azt adom _kend_  _tudta_  _hogy_  _Bercsényi_ ur igen igen _készül_ a más világra _mindazonáltal_ a kit az Isten meg akar _gyógyítani_  _halálos_  _betegség_  _csak_ egy száraz _füge_ is meg gyogyithattya most ez _elég_ maszor _több_  _csak_ az _egészség_ vigyázzunk _édes_ néném mely régen nem kérdettem _ha_ szereté _kend_ mert azt el nem _kell_ felejteni

rodosto 29 8bris 1725

Ma a szegény _Bercsényi_ ur látogatására voltunk _aki_ is ollyan állapotban vagyon valamint _jobb_ volt _csak_  _éppen_  _abban_  _különbözik_  _hogy_ az ágyban _fekszik_ és nem a _ganéjdomb_ mert nincsen ollyan rész a _test_ a melyben valami _kis_  _épség_ volna a lábaibol a viz _kifolyván_ a rothadás szállot _bele_ meg _esik_ az _ember_ szive rajta a midön láttyuk _hogy_ metélik le a rothat _hús_ a szárairol és a midön _hall_  _jajgatni_ és _ordítani_ a nagy _fájdalom_ ugy tettzik mint _ha_ a régi martyromokot látnám a _kín_ abizonyos _hogy_  _ki_ sem mondhatom _kend_  _hogy_ micsoda _irtózás_  _kell_ azt látni _hát_ még micsoda _kín_ vagyon az _aki_ azt szenvedi _de_ a _test_  _fájdalom_ a lélek _gyógyul_ és az _irgalmas_ Isten az ö lábaiban _tesz_ a purgátoriumot meg akarván menteni a más világon lévötöl azért már nincsen is _kis_ reménség _élet_  _hogy_ is lehetne amidön mind _belül_ mind _kívül_ rothadni _kezd_ a _testamentum_ már _megcsinál_ és a szegény susit _elítél_  _kend_  _hogy_ micsoda szomoruságban vagyon _de_ azt el lehet _hinni_  _hogy_ nem marad nyomoruságra mint _hogy_  _-e_ szomoru levél azért most nem is _ír_  _több_ mert a szomoru levélnek igen rövidnek _kell_ lenni _de_  _hogy_  _teljesség_ a szomoruságon ne végezem el egy _kis_  _história_ végzem el a mely valoságal meg _történik_ egy _úriember_  _ifjú_ és szep _feleség_ lévén _gyanakodik_ reája noha semmi _bizonyos_ nem _tudhat_  _felőle_  _de_  _hogy_  _jól_  _megtudhat_ egy pohár vizet viszen a _feleség_ mondván _hogy_ azt meg _kell_  _inni_ a szegény aszony reszketve _inni_  _kezd_ a mikor _fél_  _megiszik_ az ura el veszi a szajátol és maga _megiszik_ a _többi_ mondván _énnekem_ is utánnad _kell_ mennem az aszszony azt _meghalván_ mindgyárt _megijed_ azon _hogy_  _étető_  _iszik_ és az _ijedtség_  _oly_ nagy volt _hogy_ mindgyárt _beteg_  _kezd_ lenni és _hányni_ azonnal papért _küld_ és az attya _fia_ is _összegyűjtet_ amidön mind ezek az ágya _körül_ volnának az aszszony mindenek _hallata_ apapnak _gyónás_ tészen és a midön el végezi mondgya _hogy_ azert _tesz_ azt a _gyónás_  _hogy_  _halál_ után is az ura ne _gyanakodhatik_  _felőle_ és _megtudhat_ ártatlanságát az ura az ágyhoz megyen és _megölel_ a _feleség_ és fel szoval mondgya néki _hogy_ ne _fél_ mert a vizben semmi _étető_ nem volt és _hogy_  _csak_ agyanoságot akarta meg tudni _ha_  _igazán_ valoé vagy sem _aki_ ahazban voltanak és a _beteg_  _halál_ siránkoztanak ezt _meghalván_ a szemeket _megtöröl_ és _örülni_  _kezd_ aszegény aszszony is semmi valojában valo _betegség_ nem _érezvén_ magaban _elkezd_ magával hitetni _hogy_ nincsen _megétetve_ és a _félelem_ is lassanként _ki_ menvén az elméjiböl az ágybol fel _kel_ és _jól_  _érez_ magát a többi ezt látván a szomoruság _öröm_  _fordul_ vacsorához ülnek és virrattig _iszik_ mit mond _kend_ erre a _gyanúság_ valo _hogy_ nagy _betegség_  _de_ aztot meg _gyógyítani_ az illyen probával nem _javall_ mindennek mert _hátha_ azaszszony is _első_ alkalmatosságkor az ollyanért _bosszú_ állana _kend_  _ítélet_  _hagy_  _ha_ a férfiu _jól_ cselekedeté vagy sem _de_ én jó _éjszaka_  _kíván_  _kend_ 

rodosto 6 9bris 1725

Edes néném itt most _elég_ sirás rivás és zokogás vagyon a szegény susi _özvegy_ marada és _Kajdacsiné_ minden féle nedvesség a szemin _kifolyik_ a mennyit már a sirt méltón is mert a szegény _Bercsényi_ ur a _bujdosás_ végit szakasztván ma reggel _két_  _óra_ el _hagy_  _bennünket_ mind _holt_ az elméje _hely_ volt és egy _keresztény_  _illendő_  _halál_ mult _ki_ evilágbol _-e_ már el vette _sok_ szenvedésinek _jutalom_ és nem szükséges szánni _hanem_ azokot _kell_ szánni _aki_ árvául _hagy_ itt _idegen_  _ország_  _de_  _az_ is _gond_ lészen annak a nagy _cselédes_  _gazda_  _aki_  _soha_ meg nem _hal_ a mi urunk mindenkor mellette volt és _hozzá_ valo _barátság_  _holta_ meg mutatta micsoda ez a világ és miért kapunk annyira rajta a _benne_ valo _élet_  _kezdet_ nyomoruság a _közép_ nyughatatlanság avége _fájdalom_ és szomoruság ez az ur _élte_ valo _hogy_ szenvedet _de_  _sok_ világi _jó_ is volt része valo _bujdosás_  _meghal_  _de_ nem szükségben igy _elfogy_ lassanként mert már itt _elég_ szegény _bujdosó_  _eltemet_  _ezután_ még mint lesz _hagy_ a jó atyánkra és mondgyuk azt _hogy_ nem _érdemel_ ez a világ _hogy_  _hozzá_  _kapcsol_ magunkot mert akár mely _gyönyörűség_  _úszik_ is _de_  _abból_  _ki_  _kell_  _kelni_ és azt _elhagyat_ velünk

Elmult _gyönyörűség_  _csak_ suhajtást _okoz_ 
 _jelenvaló_ pedíg _hasonló_ árnyékhoz
a _jövendőbeli_  _kap_  _bizonytalan_ 
ah! mért _hasonlít_ magadot _boldog_ 

aztot már meg mondottam _hogy_ a szomoru levélnek nem _kell_  _hosszú_ lenni ez _elég_ szomoru mert itt a _halál_  _kell_  _beszélni_ azért el is _kell_ végezni _tud_  _kend_ micsoda nagy _dohányos_ volt a szegény ur mind _holt_ is _dohányoz_ mert _halál_ elöt _két_  _óra_ egy pipa _dohány_  _ki_ szivut _de_  _meghal_  _kend_ pedig az Isten _éltet_ amen

rodosto 12 9bris 1725

Azt ne _csodál_  _édes_ néném _ha_ a szegény ur _meghal_ avalo mindennek meg _kell_  _halni_  _de_ ennek még inkáb meg _kelletik_  _halni_ mint sem másoknak mert _holta_ után a _test_  _felbont_  _de_ annak _kis_  _íz_  _ép_ nem volt és abelsö részei el voltanak rothadva nem _tud_ valojában _ha_ azért nem vittéké a _test_  _Konstantinápoly_  _hogy_  _sok_  _költség_  _kerül_ vagy azért _hogy_ nem _megenged_  _de_ azt _tud_  _hogy_ egy _kis_  _görög_  _kápolna_  _eltemet_ a _testamentum_ fel nyitották susinak _ezer_ aranyat _hagy_ és _holmi_ portékát a _cseléd_ is _hagy_ még nekünk is _holmi_ portékát nekem a _meghal_  _feleség_ nád pálczáját _hagy_ nem _kell_ az ajándékot _tekinteni_  _hanem_ azt _kell_  _tekinteni_  _hogy_  _ki_ adgya és mint adgya atöb ládabéli portékája _köntös_  _ezüst_ és _aranyműves_ portéka a _fia_ szállot a melyek mind együt egy aszszonynak _kedv_ lehetnek mindenikünk azt _gondol_  _hogy_  _készpénz_  _felesen_ vagyon _de_  _holta_ után _megcsalatkozik_  _benne_  _mindazonáltal_ ennek a _generális_  _több_ volt mint sem arégi romai _generális_ a többi _között_ egy regulus nevü _fő_ polgár mester _száznegyvenezer_  _ember_ ment _Afrika_ a _karthágóbeli_ ellen a midön ót _hadakozik_ romábol a _feleség_ levelet _ír_ néki és _tudta_ adgya _hogy_ miben vagyon a _jószág_  _dolog_ regulus arra egy levelet _ír_ a romai _tanács_ és _kér_  _hogy_  _küld_  _hely_ más polgár mestert _aki_ a _hadakozás_  _folytat_ mivel ö néki viszá _kell_ menni _hogy_ a _jószág_ rendelést _tesz_ mert a _gondviselő_  _meghalván_ az emberek akik a _föld_ szántották minden ekéit és a _földi_ munkához valo _eszköz_ el vitték és _ha_ nem míveltetheti a _föld_ a _feleség_  _gyermek_ nem _tarthat_  _de_ nézük el miböl állot az a nagy _jószág_ egy _majorház_ és _hét_  _szántóföld_  _édes_ néném mint meg nevetnök most az ollyan _generális_  _aki_  _száznegyvenezer_  _ember_ parancsolván azon panaszolkodnék _hogy_ egy nehány ekéit el lopták és _ha_  _hét_  _darab_  _föld_ meg nem szántat a _cseléd_ meg _hal_  _éhen_  _de_ inkáb _csodál_ azt a _boldog_  _idő_ a melyben egy ollyan nagy _hadi_  _ember_ a maga szegénysége mellet _csak_ a _haza_  _gazdagság_  _keres_ és a melyben az ollyan nagy emberek akik elöt a _király_  _térd_  _hajt_  _csak_ a _földi_ munka után alacson rendben _él_ látunk meg más ollyan _főpolgármester_ akit az eke mellöl vonták el _hogy_  _százezer_  _ember_ adgyanak _kéz_ és akinek _király_ mentenek _udvarlás_  _de_ a _hadakozás_ el végezvén _ismét_ a szántáshoz _fog_ mert a régi romaiaknak _egyéb_  _jövedelem_ nem volt _csak_ a szántásbol a kit _főpolgármester_  _tesz_ az a majorkodását _elhagy_  _hadakozni_ ment és _akkor_ a _király_ és _fejedelem_ nagy _tisztelet_ állottanak elötte _esztendő_ mulva a _tisztség_ vége lévén romában viszá _kelletik_ menni és le _tenni_ a _tisztség_ és a nagy _kincs_ amelyet nyert a _hadakozás_ mind egy polturáig a város _tárház_  _kelletik_ adni és azután az a nagy _generális_  _aki_ annak elötte egy nehány _hónap_ az _ország_ rettegtenek és a nagy városok akinek egy nehány száz _aranykorona_  _küld_ és _aki_ nagy pompával menvén bé romavárosában elötte _gyakorta_ a _meggyőzetett_  _király_  _láncolva_ mentenek ugyan az a _generális_  _közönséges_  _köntös_  _öltözvén_ a _majorház_ viszá _tér_ ót _borsó_ lentsével _él_ és _kevés_ számu _szántóföld_ szantotta vagy szántatta és az illyen emberek vetették _idő_ a romai _birodalom_ alá _csaknem_ az egész világot _boldog_ mondgyuké az ollyan _idő_ én azt _tart_  _hogy_  _boldog_ mondhatni azt az _idő_ amelyben a nagy urak _csak_  _éppen_ a _haza_  _haszon_  _keres_ és a melyben az emberek _oly_  _közönséges_  _él_ mert azt el mondhatni _boldog_ mind lelki mind testi képen _aki_  _kevés_  _kíván_ és _kevés_ bé _ér_  _de_ most veszem észre magamot _hogy_ rodoston _elkezd_ a levelemet és azután arégi romaiakhoz repültem _de_ viszá _kell_ repülni mert én azt a régi szokást viszá nem _hoz_ se a mostani _generális_ az eke mellé nem _tehet_ azért _visszatér_ susihoz és azt mondom _kend_  _hogy_ üsmerek ollyat _aki_ susival le akarná már is _tétetni_ a _fekete_  _de_ nem akarja nem _tudhat_ az _ok_ noha azt _tud_  _hogy_ még leánykorában is szerették _egymás_ attol vané _hogy_ a _grófné_  _titulus_ nem akarja le _tenni_ vagy attol _hogy_ a legénynek nem igen villog ládájában az arany _de_  _elég_ a _hogy_ nincsen _kedv_  _hoz_ noha a szeretet _megvan_ mint _hogy_  _keresztény_ vagyunk mondgyuk azt _hogy_ a kit az Isten valakinek nem rendelt aztot nem is _bír_ mi _hír_ vagyon ótt _kétek_ mert _innét_ mindenkor szomoru _hír_  _ír_  _jól_ vagyoné az _egészség_ 

rodosto 7 xbris 1725

Ezt a levelet el _kezd_  _írni_  _de_  _bajusz_ mondom _hogy_ nem _tud_ mit _kell_  _írni_ és _ha_  _ír_  _csak_ azért _ír_  _hogy_  _kend_ válaszát vehessem azt irjamé _hogy_ itt _könyv_  _forrás_ s’ _áradás_  _indul_ és _hogy_ még a sirás zokogás meg nem szünt itt az _özvegy_  _között_  _de_  _idő_ az is meg szünik mert az a _kegyetlen_  _idő_ mindent el ront és el _tő_ erröl _írni_  _kend_ nem nagy vigasztalás _de_  _csak_  _kell_ valamit _írni_ azt _ír_  _hát_  _hogy_ itt most szántanak és vetnek nálunk pedig azt már régen el végezték _hogy_  _hacsak_ valaki a _hó_ nem akarja szántani aminap _olvas_  _hogy_ miképpen _kell_ a _búza_ meg szaporitani amidön a _gazdasszonyság_  _visszatér_  _kend_  _akkor_ meg _kell_ probálni példának okáért egy véka _búza_  _megfőzet_  _kend_  _jól_  _de_  _sok_ vizet _kell_ reá _tölteni_ a még a _fő_  _addig_  _tetet_  _kend_ egy _kád_ négy véka _búza_ a midön pedig a _búza_  _jól_  _megfő_ a vizet szüresse le _kend_ rolla és melegen _had_  _tölt_ a _kád_ lévö _búza_ és azt békel _jól_ fedni másnap vagy _harmadnap_  _ha_ láttya _kend_  _hogy_ a _búzaszem_  _kezd_  _dagadni_ és a vizet _jól_  _beiszik_  _akkor_  _küld_ a mezöre _kend_ és _had_ vessék el valamely jó _föld_  _de_ mentöl ritkábban lehet mert egy _búzaszál_  _három_ vagy négy ág _terem_ és mindenikén egy _búzafő_ és igy négy annyival több _búza_  _terem_  _kend_ mint rend _szerint_ ezt én _olvas_ igazé vagy sem nem _tud_  _de_  _aki_ nem _hisz_ probállya meg nem nehéz _dolog_ és _ha_  _igaz_ leszen _akkor_ nem _megbán_  _fáradság_  _de_ a micsoda _hír_  _hall_  _csak_  _éppen_  _ebben_ a szem pillantásban azt nem lehetne el _hinni_  _hogy_  _hacsak_  _bizonyos_ nem _tud_  _kend_ ót a _francia_  _között_  _hamar_  _meghallhat_  _de_  _tud_ vagy nem _tud_  _kend_ meg _ír_  _hogy_ a _francia_  _király_ 5 septembris _megesküszik_ és _lefekszik_ a stanislaus _király_ leányával _ki_  _hisz_ azt _hogy_ egy ollyan nagy _hatalmas_  _király_ egy szegény _bujdosó_ és _csak_ nével valo _király_ vegye el a leányát és _hogy_  _visszaküld_ egy nagy _király_ mint a spanyol _király_ a leányát a kit annak elötte akart el venni ezek ám az ollyan _dolog_ a melyekben nyilván _ki_ tettzik az _isten_  _csodálatos_ munkája és _hatalom_  _aki_ ugy _bánik_ akirályok szivével valamint mi a viaszal _bízvást_ el mondhattya a _francia_  _királyné_ a _boldogságos_ szüz után _hogy_  _megtekint_ szolgálojának alázatosságát és _hogy_ az alacson renden lévöket _felemel_ és a _fennvaló_ le vetette mert lehetetlen volt _csak_  _hízelkedni_ is magának azzal _hogy_ még _francia_  _királyné_ lehessen _ha_ az attya _Lengyelország_  _közép_ lett volna ugy még is mondhatnám _de_  _bujdosás_ lévén mindenektöl _elhagyattatván_ és _csak_ reménsége sem lévén _hogy_ augustus székiben ülhessen _csodálni_ és _imádni_  _kell_ az _isten_ az illyen rendelésit mert az illyen munka fellyül _halad_ az _ember_ elmét ludit in humanis és _hogy_ az Isten elött a _király_ és a _fejedelem_ ollyanok mint a _gyermek_  _aki_  _hatalom_ nagyságok _csak_  _gyermek_  _játék_  _imád_  _édes_ néném az _isten_ minden rendelésit és reméllyük _hogy_ reánk is _gond_ lészen mert _irgalmas_ és meg segithet mert _hatalmas_ a sophiai pápista _érsek_ ellen a _görög_ püspökök és papok a portán _sok_  _hamis_ vádolásokot _tévén_ avezér parancsolatot _küld_  _hogy_ meg fogják mind az _érsek_ mind a papjait és _fogva_ vigyék _Konstantinápoly_ az _érsek_ azt _megtudván_ el szaladot _de_ a papjai _közül_  _három_ vagy négyet _láncolva_ vitték _Konstantinápoly_ az _érsek_ ide szaladot és _titkon_ vagyon _közötte_  _tud_  _hogy_ az urunk azon lészen _hogy_  _ki_ szabadithassa azokot a szegény papokot _aki_ még a _botozás_ is _megkóstol_ igy szenvednek a mi szegény papjaink ahitért _de_  _nemcsak_ itt _hanem_ az egész világon és a _kegyetlen_ nemzetek _között_  _ki_  _megtud_ mondani _hogy_  _hány_  _jezsuita_ és _barát_  _eszik_ már meg _Afrika_ és _Amerika_ azok a vad emberek akik igen szeretik az _emberhús_  _de_ a _barát_ nem _kap_ mert egy _kapucinus_  _megölvén_ jó _ebéd_ akartak _belőle_  _csinálni_  _de_  _hogy_ meg sütötték a _hús_ mind _ösztövér_ mind igen _kemény_  _talál_  _azóta_ nem _kap_ a _baráthús_  _hát_  _egyszer_ egy szegény _jezsuita_ szokása _szerint_  _falu_  _falu_  _járván_  _hogy_ valakit _megtéríthet_ egy nagy _erdő_  _ki_ menvén egy _falu_  _talál_ avad emberek látván egy nagy _ember_  _fekete_ nagy _kalap_ a _fej_ és _hogy_ négy lábon _jár_ mind el szaladnak tölle mert _hogy_  _soha_ lovat nem láttak volt azt _gondol_  _hogy_ aló és az _ember_ mind egy a _jezsuita_ azt látván le szállot alovárol és lassanként a vad emberek is viszá _tér_  _hozzá_ azt el mondhattyuk _igazán_  _hogy_  _csak_ a mi papjaink _követ_ valoságoson az apostolokot: _bár_  _követhet_ én is mindenben öket _de_  _csak_  _abban_  _követ_  _hogy_ ök aluttak én is aluszom azért _jó_  _éjszaka_  _édes_ néném

rodosto 16 janu 1726

A _kend_ méznél _édes_ levelét igen _kedves_ vettem _édes_ néném _ha_ valamely _idegen_  _olvas_ akéd levelét nem _elhisz_  _hogy_ atyafiak vagyunk azt _gondol_  _hogy_ még több vagyon az attyafiságnál _közötte_ mert rend _szerint_ az atyafiak levele _hideg_  _tinta_ vagyon _írva_  _hogy_ pediglen mi _egymás_ szerettyük arra mind az atyafiság mind a _hajlandóság_  _kötelez_ minket _de_ még _több_ mondok

mert _kevés_  _kend_  _ha_ inkáb szeretném
nénémséget néha el is felejteném

 _de_ azt vallyuk meg _édes_ néném _hogy_ mi _jó_ vagyunk azert _hogy_ ugy szerettyük _egymás_ annál is inkáb _hogy_ a mi szeretetünk nekünk semmit nem alkalmatlankodik mi azért _jól_  _alhat_ik_  _jól_  _ehet_ik_ és semmi nyughatatlanságot nem _okoz_ a mi szivünk mindenkor _friss_ és _hűvös_ vagyon és nem peshed ugy mint a _füstölt_  _hús_ a nyárson és ne legyünk ollyanok mint _aki_ a sziveket a lángon vagy a rostéllyon _éget_ a melynek is régen _hamu_  _kelletik_ lenni _ha_ az _igaz_ volna amit mondanak leheté _tőle_ ollyat _kívánni_ amelyet ót _hely_ jobban _megtudhat_  _kend_ az _örmény_ lakadalomrol már _ír_  _kend_ azt _tudhat_ mert _közötte_ lakunk _de_ azt _kérdeni_  _tőle_  _hogy_ micsoda _ceremónia_ adgya _férj_ atörök _császár_ a leányát azt méltó _nevetni_  _mindazonáltal_ meg _ír_ nem azért _hogy_  _kend_ arra _megtanít_  _hanem_ azért _hogy_ meg mutassam mint _tud_  _kend_  _engedelmeskedni_ 

a _tőr_  _császár_ a midön a leányát vagy attyafiát egy vezérnek vagy egy pasának akarja adni oda se pap nem _kívántatik_ a _megesketés_ se más _egyéb_  _tiszt_ a _kontraktuscsinálás_ mert oda _csak_ a _császár_ akarattya _kívántatik_  _hogy_  _ha_ egy _fővezír_ vagy más _főtiszt_ akarja adni a leányát a _császár_ azt neki _megjelentetvén_ annak ( _ha_  _házas_ ) minden _feleség_ el _kell_ bocsatani magátol _sok_ ajándékot és _sok_ rab leányokot _kell_ venni a _császár_ leánya számára a midön pedig a _császár_ tettzik _hogy_ a lakadalom meg legyen a vö legényt magához _hívat_ és a _jobb_  _kéz_ egy _buzogány_  _ad_  _és_ egy levelet a levelet pedig a _kebel_  _tesz_ és azonnal megyen a _császár_ leányához akit annak elötte _soha_ nem látot volt a leány egyedül lévén a _kerevet_ a vö legény bé menvén _három_  _térd_  _hajt_ néki és azután _megjelent_ néki _hozzá_ valo nagy szeretetét és _hogy_ micsoda nagy _öröm_ vészi a _császár_  _kegyelmesség_ a leány nem várván _hogy_ el végeze _beszéd_ mint _ha_ igen _haragszik_ fel _kel_ a _kerevet_ és a _handzsár_ nyul _hogy_ azzal _általver_  _handzsár_ vagy _hosszú_  _kés_ nem szabad más aszszonynak viselni _csak_ a _császári_ nemböl valo aszszonyoknak a vö legény pediglen nagy siettségel _ki_ vészi akebeléböl a _császár_ levelét és aleánynak meg adgya a kinek is mindgyárt el mulik az _öröm_ valo _harag_ a levelet el vészi _megcsókol_ és el _olvas_ a melyben látván a _császár_ akarattyát azt _felel_ a völegénynek légyen a _császár_ : akarattya arra a vö legény _megcsókol_ a _köntös_ és _ki_ mégyen másnap [más-nap] _sok_ ajándékot _kell_  _küldeni_ a leánynak és nagy pompával viszik a _férj_  _ház_  _sokszor_  _történik_ ugy _hogy_ egy _holnap_ sem lakik véle _hanem_ más pasának adgyák _főképpen_  _ha_ aszszonyomnak valamely panasza vagyon ellene és _hanem_ ugy _keres_  _kedv_ a mint _kíván_ 

mert a virág szálat szükséges _öntözni_ 
másként a melegben el _kell_ száradni

 _édes_ néném _idétlen_  _házasság_  _tart_ a _tőr_  _házasság_  _egymás_ annak elötte nem láttyák _hanem_  _csak_  _éppen_  _akkor_ amikor már nem lehet meg másolni _sokszor_ azt _gondol_ a vö legény _hogy_ valamely szép személy mellé _fekszik_ másnap _ha_ meg láttya _hát_  _ijesztő_  _de_ azö _törvény_  _abban_  _kedvez_ a _férfi_ és _ha_ igy _megcsalatkozik_ a _feleség_ meg engedi nékik _hogy_  _újrakezd_ mert egy nehány _feleség_  _tarthat_  _ha_ akarják és _ha_ modgyok vagyon _benne_  _de_ meg _ezenkívül_ annyi rab leányt _tarthat_ amennyi tettzik és az ellen semmit nem mondhat a valoságos _feleség_  _csak_ nékik is _megjár_ az adó mert _ha_ agazda azt el mulattya _három_ pénteken a _gazdasszony_ lehet azért panaszt _tenni_ a _bíró_ elött és _ha_  _ugyancsak_  _továbbra_ is akarják _halasztani_ az _adómegfizetés_  _akkor_ az aszszony el válhat az urátol _-e_ ritka példa _de_ a törvény meg engedi _hogy_  _ha_ pediglen a férfiu el válik a _feleség_ és azután _ismét_ viszá akarja venni a meg lehet a törvény azt meg engedi _de_ ollyan formában _hogy_ az aszszonynak szabad _ha_ akarja minek elötte viszá mennyen az ura _hír_ egy _éjszaka_  _eltölteni_ ollyan _férfi_ a micsodás neki tettzik ecsufos törvény és nem látom mivégre rendelte a _törvénycsináló_ ö lássa _abban_ nem _tör_ a _fej_  _hanem_  _csak_  _abban_  _hogy_  _kend_  _egészséges_ legyen _de_  _éppen_ most _jön_  _ész_ egy jó _gondolat_  _hogy_ miért _fedez_ és _takar_ ugy bé magokot itt az aszszonyok _talán_ azért _hogy_ még inkáb _kap_ rajtok mert

mennél inkáb légyen valami _megtiltva_ 
légyen is _előtte_  _erős_ el zárva
ámbár _az_  _jutni_  _kelletik_  _fáradva_ 
annál inkáb _bírni_ azt várjuk suhajtva

 _kér_  _édes_ néném _kend_  _hogy_  _had_ ne _ír_ már _több_ mert _tél_ nem lehet _hosszú_ levelet _írni_ azért _hogy_  _hideg_ vagyon nyárban pediglen igen meleg itt pediglen _tizenegy_ az _óra_ a pennám is _alhat_ik_ 

rodosto 13 martÿ 1726

A _kend_ nád mézes _tinta_  _írott_ levelét _tegnap_ vettem a minap is vettem volt _kettő_  _egyszersmind_ ugy tettzik _hogy_  _ha_  _csaknem_ álmodtam _hogy_ valaszt is adtam reájok _de_ nem vagyok _bizonyos_  _benne_  _de_  _abban_  _bizonyos_ lehet _kend_  _hogy_  _ha_ nem _ír_  _kend_ sem vehette aválaszt _de_  _ó_ mely _könnyű_  _megbocsát_ mi _egymás_ vétkit _mindazonáltal_ azzal _él_  _hisz_  _kend_ magát a rosz példát nem _kell_  _követni_ se _bosszú_ nem _kell_ állani vagy is _talán_  _büntetés_  _kíván_  _kend_  _tőle_ ollyan _dolog_ a mely _Husz_  _esztendő_  _egyszer_ nem _jut_  _ész_ mert ugyan is _hogy_  _jut_  _kend_  _ész_  _hogy_  _tőle_ azt _kérd_  _hogy_ kik voltanak a _templarista_ és miért vesztették el öket jobban szeretem _fél_  _óra_ susival _nevetni_ mint arrol _tíz_  _óra_  _írni_  _mindazonáltal_  _ki_ ne _engedelmeskedik_  _kend_  _ha_ szinte _írni_ nem _tud_ is _megír_ én _édes_ néném _csak_ azt _megír_  _felőle_ amit _hall_ és _olvas_ ugyé _hogy_  _több_ nem _kíván_  _kend_ 

a málthai vitézeknek és a _templarista_ rendi _Jeruzsálem_ vettenek _ered_ a malthai vitézek régiebbek egy _Gerardus_ nevü _francia_ 1112 _esztendő_  _Jeruzsálem_ a _jövevény_ és a szarándokok számokra egy nagy _ispotály_  _építtet_ amelyet nevezé _keresztelő_ sz _János_  _ispotály_ és oda bé _fogad_ mind azokot _aki_ jó akarattyokbol a _beteg_ és a szarándokokhoz valo _gondviselés_ szánák magokot _de_ azok _csaknem_ mind _hadi_ emberek lévén _Gerardus_ ugy rendelé _hogy_ annak egy része az _ispotály_ maradván a másika a sarracénusok ellen _hadakozik_ és régulát szabván nékik az _engedelmesség_ és a _házasság_  _kívül_ valo _élet_  _kötelez_ magokot és _hogy_  _holt_  _hadakozik_ a _hitetlen_ ellen ez a rend vagy szerzet _csakhamar_ meg szaporodék és nevezék öket _jeruzsálemi_ sz _János_  _ispotály_ vitézínek ezeknek _fekete_  _köntös_  _kelletik_ viselni és a _köntös_ nyolcz szegeletü _fehér_  _kereszt_ volt varva a sarracenusok el vévén a sz _föld_ a _keresztény_ ezeknek is _ki_  _kelletik_ menni és rodus szigetében _megtelepedik_  _de_  _idő_ egy _hatalmas_  _tőr_  _császár_ nem szenvedhetvén ollyan vitéz szomszédokot a szigetet meg szállá és nagy nehezen meg vévé és a vitézeknek _aki_ meg maradának _élet_ meg _enged_  _hogy_  _ki_ mehessenek a szigetböl akik is el _hagyván_ a szigetet máltha szigetében _megtelepedik_ és málthaiaknak nevezék

a _templarista_ szerzete _Jeruzsálem_  _kezdődik_ 1118 _esztendő_ nyolcz vagy _kilenc_  _francia_  _nemesember_ egy _társaság_ lévén a _jeruzsálemi_ pátriárcha elött _fogadás_  _tesz_ az _engedelmesség_ az _házasság_ nélkül valo _élet_ és _hogy_ minden _jószág_  _élet_ a _Szentföld_ menö szarándokok _oltalom_ és szolgálattyára _fordít_ ezek _tehát_  _egyszersmind_  _hadi_ szerzetesek lének azután meg szaporodván _Baudouinus_  _jeruzsálemi_  _király_ nékik a _templom_ mellet _lakóhely_ adot és azért _templarista_ nevezék második _Honorius_ pápa ezeknek regulát _csináltat_ sz _Bernard_ és akkoron _fehér_  _köntös_  _kelletik_ viselniek és _harmadik_  _Eugenius_ pápa 1146 _esztendő_ veres _kereszt_ parancsolá _hogy_ visellyenek ezeknek mindennap misét _kelletik_  _hallgatni_  _csak_  _három_ egy _hét_ volt szabad _hús_  _enni_ töb lovat _három_ nem _tarthat_ a vadászat nékik meg volt _tiltva_ még a madarászat is aköntösök a világiak _köntös_  _csak_  _éppen_ a szinben _különböző_ a _templarista_  _sok_ szép nevezetes _hadi_  _dolog_ vittek végben a _jeruzsálemi_  _király_ alat igen _elhíresedik_ és a nagy _hír_ igen _sok_  _jószág_ és _kincs_  _gyűjt_  _Európa_ minden résziben _de_ a sz _föld_ el vesztése után a _henyélés_ és a _sok_  _jószág_ meg rontá öket és a minden féle mértékletlenségben el merülének _főképpen_ a részegségben azért is mondgyák _példabeszéd_ a _francia_  _hogy_ ugy _iszik_ mint egy _templarista_ az egész szerzetnek pedig veszedelmét _két_  _templarista_  _okoz_  _aki_ a szerzetböl _ki_ üzetetvén a _francia_  _király_ elöt _hamis_ vagy _igazán_ (mert azt még nem _tudhatni_ valoságoson) bé vádolák az egész szerzetet a vádolás pedig ebböl állot _hogy_ minden vitéznek a kit a szerzetben bé vesznek ellene _kell_ mondani akristusnak és a _kereszt_  _kell_ pökni és _ha_ az aszszonyoktol meg tartoztattyák is magokot _de_ más utálatos _közösülés_  _közötte_  _megvan_ a _király_ másként is _haragudván_ a szerzetre a pápának ezeket _tudta_  _ad_  _de_ látván _hogy_ a pápa _csak_  _halogat_ adolgot parancsolatot _kiad_  _titkon_  _hogy_  _bizonyos_ napon az _ország_ lévö _templarista_ meg fogják apápa azért igen meg neheztele a _király_  _mindazonáltal_ maga _elébe_  _hívatván_ vagy _hetven_  _templarista_  _csodálkozás_  _hall_  _hogy_ mivel vádolnák magokot apápa azonnal parancsolatot _küld_ minden _ország_ lévö püspököknek _hogy_ visgálnák meg _jól_ adolgot _aki_ is meg visgálván mindenüt _egyenlő_ vétkeseknek _találtatik_ apápa _éppen_  _akkoron_  _gyűlés_  _tartván_  _Franciaország_  _Bécs_ az egész attyák azt _ítél_  _hogy_ az egész szerzetet el _kell_ szélyezteni és _jószág_ el _kell_ venni erre mindenüt a _király_ reá állának és mindenüt _csaknem_ egy nap az egész szerzettöl a _jószág_ el vévék és _csaknem_ mind _megöletik_ és igy az a _gazdag_ és nagy rendekböl állo szerzet _csaknem_ egy nap mind _eltöröltetik_ erröl egy nehány féle _könyv_  _olvas_ nemellyek azt _tart_  _hogy_  _igazságos_  _bánik_ vélek némellyek pediglen _hogy_ nem _kell_  _oly_  _kegyetlen_  _bánni_ vélek és a _sok_ ártatlant nem _kell_ a vétkesekel _összeelegyíteni_ és _hogy_ a _sok_  _jószág_ voltanak annyi _ellenség_  _elég_ a _hogy_  _jól_ vagy roszul _de_ ahirek _csak_ a _könyv_ maradot meg még _Magyarország_ látni ollyan romlot _templom_ a melyek _övé_ volt _de_ azt nem _tud_  _hogy_ a magyarok miért nevezik veres _barát_ mert se a _köntös_ nem nevezhetik se _barát_ nem voltanak _hanem_  _hadi_ szerzet volt _de_ ök lássák azon nem _törődik_ akár minek nevezzék _elég_ a _hogy_ én _engedelmeskedik_ és meg _ír_ rövideden az ö _história_ a parancsolat _szerint_  _ennél_  _több_ ne _kíván_  _kend_  _tőle_  _de_ azt szeretném tudni _ha_ volté lakások _Erdély_ én azt _gondol_  _hogy_ nem volt már _több_ nem _ír_ mert meg untam _hanem_ még azt meg _ír_  _hogy_ itt ma alkalmos _földindulás_ volt _ha_  _tó_ volnék ugy mondanám _hogy_ a _föld_ meg rázta magának _édes_ néném _jó_  _éjszaka_ és az _ének_  _szerint_  _ha_ szeretz szeretlek én is

rodosto 12 apr 1726

Edes néném nincsen mit _írni_ és _ha_  _ír_  _csak_ azért _ír_  _hogy_ meg mutassam _kend_  _hogy_  _megír_  _ha_ volna mit és _hogy_ vegye el _kend_ a rest nevet rollam _tegnap_ vettem a _kend_ levelét a mely _tele_  _köszönet_ és _dicséret_  _jó_  _hogy_ nem szememben _dicsér_  _kend_ mert _elájul_ szégyeletemben nem _gondol_  _hogy_ ollyan _köszönet_ vegyek a veres _barát_  _de_ a nem árt mert mászor _bátor_  _ír_ és egy _kis_  _bátorság_  _megélesít_ az elmét a régi romaiaknál nem _hogy_  _gyalázat_  _illet_ az ollyan _generális_  _aki_ ahartzot el vesztette _hanem_ még _dicséret_ vigasztalták és alkalmatosságot adtak nékie _hogy_  _bosszú_ álhasson az _ellenség_ mert a nem lehet _hogy_ az _ember_ mindenkor _győzedelmes_ legyen mindenkor okosan _beszél_ a _fogyatkozás_ részinek _kell_ lenni minden _ember_ micsoda nagy _fogyatkozás_ nem látunk aleg nagyob _császár_ a nagy _Theodosius_  _császár_ egy _csekély_  _dolog_  _két_ vagy _háromezer_  _ember_  _megölet_  _Thesszalonika_ valo _hogy_ aztot _megbán_ azután _de_ a _meghal_ azzal fel nem _támad_ avalo _hogy_  _gyönyörűség_ ennek a nagy _császár_ azon _cselekedet_ valo maga meg alázását látni mert a _templom_ akarván menni az _isteni_ szolgálatra szent _Ambrus_ a mediolánumi _érsek_ a _templom_ ajtajában meg tartoztatá és bé nem _bocsát_ mondván még az ártatlan vérel a _kéz_ véresek még is a szent áldozatra akarsz menni _ha_  _Dávid_  _király_  _követ_ vétkiben _követ_ penitentzia _tartás_ is a _császár_ magában szálván atemplom _grádics_  _leborul_ és _kér_ az _érsek_  _hogy_ adna néki penitentziát _aki_ is _hat_  _holnap_  _kitilt_ a _templom_  _-e_ szép példa mind egy _érsek_ mind egy _császár_ a nagy _Constantinus_  _császár_ nem öletéémeg a fiát azért _hogy_ ártatlanul azzal vádoltaték _hogy_ a mostoha annyát szereti és _csak_  _akkor_  _megtud_ ártatlanságát a mikor már meg nem orvosolhatá _cselekedet_ és _ebben_ nem akará séléucus _király_  _követni_  _talán_ más atyák sem _követ_ mert ennek az _öreg_  _király_ igen szép _feleség_ lévén aztot igen szerette az _előbbeni_  _feleség_ volt egy fia akit _halál_ szeretet a fia szerelemben _esvén_ a mostoha annyával és maga is _általlátván_ szeretetinek _helytelenség_ és nagy akadállyait aztot magában sokáig mint egy el temetve _tart_  _de_  _idő_ a szeretet _meggyőzvén_ nagy _betegség_  _esik_ a _doktor_  _ok_ nyavalyájának _ki_ nem tanulhaták _hanem_ egy a többi _közül_  _sok_ visgálása után észre vévé _hogy_ a szerelem _okoz_  _betegség_  _de_ nem _tudhatván_  _hogy_ kit szeretne igen _kezd_ visgálodni és az _ifjú_  _fejedelem_  _kérdezkedni_  _de_  _-e_  _csak_ magában _tart_ a titkot és a _betegség_ nagyobodék a _doktor_ pediglen visgálni _kezd_ az _ifjú_ a midön valamely aszszonyok és leányok mentenek látogatására _de_ semmit észre nem vehete már nem volt töb _hátra_  _hanem_ a _királyné_  _kezd_  _gyanakodni_ a melyröl _ingyen_ sem _gondolkodik_ a _szokás_  _szerint_ a _király_ látogatására mégyen a _fia_ a _királyné_ a _doktor_ is _jelen_ vagyon és minden mesterségit arra _fordít_  _hogy_ valamit _kitanulhat_ a mint is _hogy_  _mihelyt_ a _királyné_ bé ment a _ház_ a _beteg_  _hol_  _hideg_  _hol_  _forróság_  _kezd_ lenni _hol_ el sárgodot _hol_  _elfehéredik_ a _doktor_ azt látván _csak_  _elhitet_ magával _hogy_ az _ifjú_ a _királyné_ szereti _de_  _hogy_ jobban _kitanulhat_ és _bizonyos_ lehessen _benne_ el várja _hogy_ a _királyné_  _három_ vagy négyszer el mennyen látogatására és mindenkor _hasonló_ változásokot _tapasztalván_ az _ifjú_  _akkor_ az _ifjú_ meg mondgya _hogy_  _tud_  _ok_  _betegség_ és továb ne _titkol_  _hogy_ a _királyné_ szereti aziffiu meg valván adolgot adoktor magára válallya _hogy_ szolgálni fog a mennyiben tölle lehet az _ifjú_ reá áll noha semmit nem remélvén a _doktor_ akirályhoz megyen és meg mondgya _hogy_ a _fia_  _csak_ vegyen _örökös_  _búcsú_ mert a fiát a szerelem _csakhamar_ meg öli és ollyat szeret a mely szeretetet a _király_ sem _megorvosolhat_ akirály azon _elbúsulván_ mondgya a _doktor_  _eredj_ mond meg a _fia_ akár kit szeressen oda adom néki _csak_ az _élet_ meg _tart_ adoktor arra mondá _hát_  _ha_ a _királyné_  _talál_ szeretni a _király_ igen szeretvén a fiát _felel_  _ha_ a _királyné_ szereti is oda adom _csak_  _él_ a _doktor_  _futvást_ megyen az _ifjú_ és meg mondgya néki az _ifjú_ azon _beteg_  _öröm_ fel _kel_ és az apja lábaihoz _borul_ a _királyné_  _hívat_ és meg mondgya néki a _király_  _hogy_ miért _beteg_ a fia és _hogy_ magais azon _kér_  _hogy_ menttse meg _élet_ a _mostohafia_ és _hogy_ meg engedi _hogy_  _hozzá_ mennyen a _királyné_ nem sokáig mentegetvén magát másnap a _király_ a _fia_ adgya mind a _feleség_ mind az _ország_ ez igen ritka példa most a _keresztény_ avalo nem _követhet_  _de_  _ha_ meg lehetne is ritka apa _követ_ példa a spanyol _király_ második philep _aki_  _megkéret_ a leányt afiának és a mikor oda viszik maga veszi el _édes_ néném _jó_  _egészség_  _kíván_ a vagyok _aki_ voltam és a leszek _aki_ vagyok

rodosto 24 maji 1726

 _tegnap_  _fogvást_  _tábor_ szálottunk és sátorok alat lakunk a szokot _hely_ aváros széllyire az _ellenség_ nem _gondol_  _hogy_ sokat _kell_  _tartani_ mivel vagyon vagy _háromszáz_  _mélyföld_  _közötte_ azért _csendes_  _alhat_ik_ és _csak_ a _fülbemászó_ a _szúnyog_  _tarthat_  _édes_ néném szeretném tudni _hogy_ mint vagyon akéd _egészség_ akéd _kar_ és ujjai mert egy _hónap_  _fogvást_ egy levelet _írni_ a nagy _fáradság_ és igen _bán_  _hogy_ annyira _fáraszt_  _kend_ magát _érte_ és annyira _erőltet_  _mindazonáltal_ nem _kell_ azt az uri aszszonyt _követni_  _aki_  _soha_ sem _olvas_  _könyv_ azért _hogy_ mikor a levelet _kell_  _fordítani_ a szelet _hajt_ és _hogy_ aza szél náthát ne _okoz_ néki _ez_ bé lehet venni egy _kényesség_  _de_ akéd _tiszteletes_  _kényesség_  _megbocsát_ és mindenkor ne _tart_ mert az atyafiságot _félre_  _tévén_ aboszu álláshoz _fog_ és akkor mindenikünk fog suhajtani _édes_ néném mi itt _csak_ tengödünk lengédünk mint szegény _bujdosó_  _tölt_ az _idő_ a mint lehet az urunknak a még is mulattság _hogy_ a mezön lakunk mert az unadalom itt igen _bő_ és a szegény urunk itt _csak_  _egynéhány_ maradot az _özvegy_ susihoz _gyakorta_ megyek _Lengyelország_  _felé_  _készül_  _ha_ itt nem marad nem én rajtam mulik el egy urat üsmértem _aki_ egy _idős_ leányt vévén el azt szokta volt mondani _hogy_  _aki_  _idős_ leányal _hál_ az ollyan jó _cselekedet_ mint a szegényeknek valo alamisnálkodás _de_  _ha_ itt nem marad is azzal a _barátság_ fel nem bomlik és a _hűség_ meg marad _ha_ lehet azt mondom _ha_ lehet mert akár mely nagy _tűz_ el aluszik _ha_ annak _eledel_ nem adnak _de_ azt nem _tart_ a mit _Forgács_  _hogy_ a _hűség_  _csak_ a _kutya_  _illik_ a nem ujság _ha_ azt mondom _hogy_ a _házasság_ az _isten_ áll és hacsak reánk _hagy_ a nem jó és a rosz _házasság_ az _ok_ az _hogy_ ö lakadalmon _jelen_ nem volt azzal _fenyeget_ susit _hogy_  _ha_ el mégyen ugy nem _keresztel_  _igaz_ néném micsoda _csúfos_  _házasság_  _olvas_ a minap _csak_  _leír_  _ha_ szinte _tud_ is _kend_ mert _egyéb_  _dolog_ nincsen ez _igaz_  _Olaszország_  _történik_ egy uri _özvegyasszony_ egy _fia_ lévén aztot igen szerette az aszszonynak volt egy szolgáloja a kit az _ifjú_ meg szeretvén sokáig _kényszerít_ az _engedelem_ végtire a leány _megjelent_ az aszszonyának a _dolog_  _aki_ is jó _erkölcs_  _megdicsér_ és mondgya a leánynak _eredj_ mond meg a _fia_  _hogy_ már _engedelmeskedik_  _kérés_  _hanem_  _jön_  _hozzá_ az _éjszaka_ a leány meg mondgya az _ifjú_  _aki_ is azon _megörül_ vacsora után az aszszony mondgya aleánynak _te_ az ágyamban _fekszik_ én pediglen a _te_  _hely_  _fekszik_ a _fia_ majd el _jön_ azt _gondol_  _hogy_  _te_ vagy _akkor_  _jól_ el verem ez igy el lévén rendelve az aszszony a szolgálo ágyában feküvén _addig_ várja a fiát _hogy_ el _talál_  _aludni_ az _ifjú_ oda megyen és azt nem visgállya _ha_ alusznaké vagy sem _hanem_  _él_ az alkalmatosságal az aszszony azonban fel ébred _de_  _hogy_ zenebonát ne _csinál_ és _hogy_ a fiát is _kétség_ ne _ejt_ magát meg _tartóztat_ és _békességes_  _tűrés_ el várja adolognak végit a _meglévén_ az _ifjú_  _ki_ megyen az aszszony is szomoruán a maga ágyára megyen és semmit nem szol a szolgálonak másnap az aszszony minden _tehetség_ azon lesz _hogy_ a fia ne szolhasson a szolgáloval és azonnal _készíteni_  _kezd_ afiát _hogy_  _idegen_  _ország_  _küld_ acsak _hamar_  _meglévén_  _elindít_ és sokat szomorkodék a fia után _de_ még inkáb szomorkodék azon amidön észre vévé _hogy_  _teher_  _esik_  _de_ modgya lévén _abban_  _hogy_ azt _eltitkolhat_ és a _gyermekszülés_ is _óra_ el jövén egy _gazdag_  _parasztember_  _ad_ a _kisleányka_  _hogy_ fel nevellye a leány már _tizenhárom_  _esztendő_  _meghaladván_ az annya mint egy el is feletkezet volt rolla az _ifjú_ pediglen azon _idő_  _idegen_  _ország_  _visszatérvén_ azon _falu_ meg szál _ahol_ a leányt nevelték akit is meg látván _halálos_ szerelemben _esik_ és mindgyárt _kérni_  _kezd_ a leányt a _parasztember_ látván _hogy_ egy ur _kér_ oda adgya annál is inkáb _hogy_ már régtöl _fogvást_ a leányt _csak_ reája _hagy_ az _ifjú_  _hazavisz_ a _feleség_ az annya _haragszik_  _hogy_ hirenelkül egy _közönséges_ leányt vett el _de_  _kevés_ nap mulva abékeség meg lesz az aszszony látván _hogy_ a fia _házas_ a leányát szolgálo _kép_  _haza_ akarta _hozatni_  _de_ micsoda álmélkodásban _esik_ a midön _megtud_  _hogy_ a leányát a fia vette volna ell az aszszony másokkal _közölvén_ ezt a _dolog_ mindenik példa nélkül valo _dolog_  _talál_ és a _házasság_  _meghagy_ az az _ifjú_  _édes_ néném egy személyben _három_ vett el a leányát a _húg_ és a _feleség_  _-e_ valojában meg _történik_  _de_  _ha_ meg _történik_ is mi szükség volt meg _írni_  _mindazonáltal_  _kell_ valamivel _tölteni_ az _idő_ én _hogy_  _ír_  _kend_ meg _hogy_  _olvas_ mert a _dolog_ nélkül valo létel igen nagy _dolog_ a sophiai _érsek_  _aki_  _hozzá_ szaladot volt már egy nehány _hónap_  _fogvást_ egy nehány nap mulva _innét_ el mégyen raguzában mert noha _elég_ munkálodtak azon _hogy_ viszá mehessen _de_ végben nem vihették és ezeknek a szöllö miveseknek _csak_  _haza_  _kell_ viszá _térni_ és el _kell_ hadniok az ur szöllejét én is el végezem levelemet _de_  _elsőbben_ meg _kell_  _tudni_  _hogy_  _ha_  _jó_  _egészség_ vagyoné _kend_ engemet szeretneké _énnekem_ irnaké

rodosto 16 junÿ 1726

szány _édes_ néném szány mivel _írni_ akarok és nem _tud_ mit _de_ micsoda _hír_  _tud_  _innét_ asátor alol _írni_  _soha_ semmi _idegen_ itt nem látunk semmi _hír_ nem _hall_  _egy_ nap ollyan mint a másik _hanem_  _hogy_  _egy_ melegeb vagy szellöseb mint amásik mert _itt_ az _eső_ nem igen _kell_  _félni_ nyárban _elég_ a _hogy_ végtire _talán_ ellene mondunk a _ház_ és _csak_ sátorok alat lakunk persia széllyin vagyon ollyan nemzet _aki_ a pusztában sátorok alat lakik valamint nálunk a _cigány_ azok pedig mind _tolvaj_ és ezeket _kurd_ nevezik _Egyiptom_ széllyin is a szerecsenek mind sátorok alat laknak minden pereputyostol _de_ mint _hogy_ ezeknek minden _gazdagság_  _csak_ a szép lovakbol áll a pénzt a más _ember_  _erszény_ veszik _ki_ és mind magok _feleség_  _gyermek_ mezitelenek volnának _hogy_  _hacsak_ a más _ember_  _köntös_ nem _fedez_ magokot azert a midön valami uton _járó_ jó _köntös_ látnak szépen _elkér_ tölle mondván _idead_ azt a mentét mert apádnak szüksége vagyon rea azon magát _ért_ vagy pediglen _ha_ valami jó portékát _talál_ másnál arra is azt mondgya az anyádnak arra szüksége vagyon azért _idead_ azon a _feleség_  _ért_ és igy _kénytelen_ meg _kell_ a szegény uton _járó_ az üsméretlen apját és _kelletlen_ annyát ruházni _de_ mi _édes_ néném nem _követ_ ezeket _ha_ sátorok alat lakunk is _hanem_ inkáb a pátriárchákot _aki_ meg mutatták vászon palotájokal _hogy_ az _ember_ ezen a világon _csak_ szarándok _idegen_ és uton _járó_ valo _hogy_ azok a szent szarándokok _gazdag_  _bujdosik_ mi pedig szegényen maradunk egy _hely_ és annyiban _jól_ vagyok _hogy_  _éjszaka_ nem _kell_  _felkelni_  _hogy_  _enni_ adgyak a marháknak _édes_ néném _ha_ volna egy pásztorném ugy tettzik _hogy_ szeretném az ollyan pásztori _élet_ mert azok a szent _juhász_  _csendes_  _élet_  _él_ a rettentö nagy pusztaság mezöség _övé_ volt ot verték fel sátorokot _ahol_ akarták és ót _addig_ maradtak a még marhájoknak _eledel_ volt avalo _hogy_  _ital_  _dolog_  _kényes_  _élet_ nem _él_ mert _abban_ az _ország_ az _eső_ ritka lévén aviz is szük azert is _emlékezik_ az _írás_ annyiszor a _kút_ azzal nem volt _baj_  _hogy_ palotakot _épít_ azokot _gazdag_  _felékesít_ az unadalmas _sok_ perlekedestöl mentek voltak a _sok_  _udvarbíró_ számtarto _kulcsár_ nekik nem alkalmatlankodtak azon nem _gondolkodik_  _hogy_ a _tél_ illyen _jószág_  _kell_  _tölteni_ nyárban vagy _ősz_ illyenben _kell_ menni asok _hintó_  _társzekér_ nem _kívántatik_ a _sok_  _kies_ mezöben válogathattak és minden nap ujab ujab _hely_  _építhet_ vászon városokot a _hely_ ugy _köteles_ nem voltanak mint mi _gyermekség_  _fogvást_ a _közönséges_  _eledel_ meg szokták volt _közönséges_ ruhával _fedez_ magokot _kivált_ aferfiak mert az aszszonyok _akkor_ is _csak_ aszszonyok voltanak valamint mostanában az az _hogy_ a _cifraság_  _akkor_ is szerették arany peretzet _fülbevaló_  _küld_ nekik _jegy_ most meg nevetnök _hogy_  _ha_ látnánk ollyan pásztornékót akik arany _fülbevaló_ viselnének mostani _idő_ aztot nem _javall_ egy szoval mennyi _sok_ féle bajnélkül _él_ a melly _közötte_  _közönséges_ és amelyet már _baj_ sem _tart_ mert _hozzászokik_ a valo _hogy_ ezeknek a pásztoroknak _élet_ szent és ártatlan volt és az Isten nem akarta _hogy_ városokban lakván a több nemzetekel _ész_ elegyedgyenek _de_  _énnekem_ ugy tettzik _hogy_ az ollyan _élet_ igen vandorlo és _henyélő_  _élet_ példa azok akik mostanában is sátorok alat laknak akik amás _ember_  _kenyér_  _eszik_ és a más ruhájával _fedez_ magokot az illyen nemzet mi _haszon_ vagyon a több _ember_ nemzetnek: az ollyan _élet_  _csak_  _tunyaság_ és _tudatlanság_ valo _gond_ nélkül valo _élet_  _de_ üres és a _lakóhely_ puszta micsoda _gyönyörűség_ pedíg egy _gazdaember_ a maga ültetett _gyümölcsfa_ és szöllöjit _gyümölcsös_ látni és _fáradság_ atermészettöl _megjutalmaztatni_ mind ezekböl észre veheti _kend_  _hogy_ a sátoros _élet_ nem _kap_ igy mégis mind meg lehet amint vagyunk mert avárosbol _idehall_ a _kakasszó_  _de_ ezis unadalmas lészen _ha_ sokáig _tart_ mert _verőfény_ sütetni valakinek magát szükség nélkül nem _tarthat_  _gyönyörűség_ az egész _Európa_ most _békesség_ vagyon és _ház_ lakik _csak_ mi sátorok alat _hátha_ valamely _ország_  _bennünket_ akarna _követni_ ítéllye elkéd mint átkoznának minket a _kőműves_ és az átsok _de_ attol nem _kell_  _félni_ mert nehezen válnék meg _ki_  _ki_ a _szőlőhegy_  _kenyér_ szintén ollyan jót lehetne _enni_ mint avárosokon _abban_ nem volna _fogyatkozás_ tudgyaé _kend_  _hogy_ mit _csinál_ a szerecsen aszszonyok ót _kemence_ nem lehet a _föld_  _csinálni_ mert mind _föveny_ se pogácsát nem lehet sütni _fa_ nincsen _hanem_ nagy _fazék_  _tart_  _abban_  _kóró_  _tűz_  _csinál_ és _kívül_  _tészta_ vékonyon _beborít_ igy sütnek magoknak pogácsát vallyon a mellyet nálunk _koldusláb_  _hív_ nem lehetneé igy meg sütni _de_  _megbocsát_  _kend_  _ha_  _több_ nem _írhat_ mert a nap is meleget süt azért nagy alázatoson el végezvén levelemet maradok _aki_  _tegnap_ voltam

rodosto 28 julÿ 1726

semmi panaszom nem lehet mert akéd levelei _jön_ s’ mennek a _kéz_  _de_ némellyek ollyan _kurta_  _hogy_ alíg _kezd_  _olvasni_  _csak_ a végire _jut_ ollyan leveleket veszek _hogy_ azt akarnám _csak_  _két_ szóból állana mert unadalmas _de_ akéd levelei _jóízű_  _csaknem_  _megehet_ a papirost is _tud_  _kend_ mitöl vagyon az attol _hogy_ szerettyük _egymás_ és akedves _ember_ alevele _kedves_  _de_ még attol is vagyon _hogy_  _kend_  _jól_  _tud_ a maga _gondolat_ le _írni_ és a _csekély_  _dolog_ is ugy fel _tud_ öltöztetni _hogy_ nagynak láttzik és tettzik mások pedig a nagy vagy _hasznos_  _dolog_  _ízetlen_ teszik és _kelletlen_  _kell_  _olvasni_ azt meg vallom _édes_ néném _hogy_  _ha_ ollyan _természetű_ volnál mint sokan vannak nem _sok_ papirosat vennék alevél _írás_ mert azt nem szenvedhetem mikor látom némely aszszonyokot ugy _írni_ az uroknak vagy attyafioknak mint _ha_ valamely _ítélőmester_ vagy püspöknek irnának _ha_  _egyéb_ nyájasok is _de_ a levélben reá akarják magokot _tartani_ mint _ha_ anyájas és _tréfás_ levelhez nem _kívántatik_ az _ész_ szeretném az ollyanoknak meg mutatni akéd leveleit _megtanulhat_ azokbol _hogy_ miben áll a nyájaságal és _eszik_  _írott_ levél az én leveleimröl nem is szollok mert már _kend_ azokhoz szokot _csak_  _jó_  _talál_  _kend_ én sem _kíván_  _egyéb_ mi azutolso levelemtöl _fogvást_ bé mentünk volt avárosban mert a rut _idő_  _behajt_ és a _vászonház_ meg lyuggatták _de_  _tegnap_  _ismét_ más _ellenség_  _hajt_ ide _bennünket_  _tábor_  _aki_ elöt adárius hadais el szaladot volna _jaj_  _édes_ néném micsoda rut nyavalya azapestis ma _jól_ lenni _holnap_ meg _halni_  _éppen_ nem vigasságra valo állapot nem _tud_  _ki_  _hoz_ közinkben azt a nyavalyát _de_  _bár_ ót maradot volna _ahonnét_  _jön_ mert más _sok_ nyavalyák vannak ollyanok a melyek _idő_  _elhat_ más _ország_ példának okáért azt _tart_  _hogy_ a _himlő_ a szarracénusok _hoz_  _Európa_ azt a nyavalyát _Amerika_ a vad emberek _csak_  _azótától_  _fogvást_ üsmerik a miolta az _európai_  _hozzá_  _jár_ a pedig nem régi _dolog_  _hát_  _édes_ néném az az _ízetlen_ nyavallya amellyet mi _francia_ nyavalyának _hív_ és amelyet _hála_ a mi _egészséges_  _erdélyi_ nem üsmerünk aztot más mesze valo _tartomány_ nem üsmérik _Spanyolország_ pedig _oly_  _közönséges_ az a nyavallya _hogy_ egy uri aszszony semminek _tart_ míndennek meg mondani _hogy_ rajta vagyon az a nyavalya mint nálunk azt mondani _hogy_  _fáj_ afeje _de_ mi szükség nyavalyárol _beszélni_ másrol _beszél_  _de_ amit akarok mondani _énnekem_ a sem _örvendetes_  _dolog_ mert akis _özvegy_ susi _csak_  _készül_ és valamennyi portékáját latom _hogy_ a ládábán tészi mint _ha_ annyi _kés_ verne a szivemben _tud_  _hogy_  _kend_ azon nem _törődik_ akéd _kegyetlen_ szokása _szerint_  _de_ leg aláb egy _kevéssé_ szánnyon _kend_  _hanem_  _bán_ is én _elég_ vagyok azon _hogy_ meg maraszam _gondol_  _hogy_  _talán_ a szive is azt _tanácsol_ néki _de_ az elméjit nem nyerhetem meg mert a szeme _hozzászokik_  _tele_ ládákot látni az urának pedig az _erszény_ sokal _kövér_ volt mint azenyim ö _ha_ engemet _cirókál_ is _de_  _jövendő_ néz az _ezer_ aranyat amelyet _hagy_ néki _félt_  _hogy_  _idő_ elöt _él_  _kell_  _tud_  _hogy_ én _az_ semmit sem _tehet_ láttya _hogy_ minden szerencsém _jószág_  _jég_ vagyon _építve_ azért nem a szivtöl _hanem_ azelmétöl _kér_  _tanács_ mit szolhatok ezellen mert a _bizonyos_  _hogy_ az _okosság_  _jobb_  _tanács_  _ad_ nékünk mint a szivunk mert a sziv _csak_ a _jelenvaló_ suhajttya az _okosság_ pedig az _jövendő_ is _gondolkodik_ a mi mostani állapotunkban pedig arrol igen _kell_  _gondolkodni_ és nekünk _bujdosó_ inkáb mint másoknak kik _jószág_  _fülel_ a mellyeket _csak_ ahalál veszi el töllök és igy semmit nem szolhatok a susi szándéka ellen mert a mint a _francia_  _példabeszéd_ mondgya kinek kinek _kell_ tudni _hogy_ mi _fő_ a _fazék_ az én _fazék_ pedig semmi _hazamenetel_ valo reménségem nem _fő_ miért _kíván_ én azt _hogy_ valaki amaga szerencsétlenségin _kívül_ az _enyém_ is visellye még eddig ezt a mondást nem _megízelít_  _hogy_ végy el engem _te_ szegény _kettő_ leszünk szegények _aki_ tettzik _követ_ nem _bán_  _de_ mások se _bán_  _ha_ nem _követ_  _édes_ néném _megenged_  _had_ végezem el ezta levelet mert olyan meleg vagyon _hogy_ attol _fél_ a nap ma fel ne gyujttsa a sátoromot a _ház_ pedig _hűvös_ lévén _énnekem_  _hosszú_ választ _írhat_  _édes_ néném vigyázunk arra a _drága_  _egészség_ 

rodosto 17 septb 1726

Édes néném _megbocsát_  _hogy_ már _tíz_  _esztendő_  _fogvást_ nem _ír_ vagy nem _írhat_ vagyis _csak_ azért _hogy_ nem _ír_ mert _írhat_ mond meg _édes_ néném _hogy_ miért nem _ír_ mert én nem _tud_ alkalmatosságom _elég_ volt a _dolog_ meg nem gátolhatot _hanem_ a _sok_  _heverés_ és _dohányzás_  _de_  _hogy_  _meggyón_ik_ és vallyam _igazán_ nem más mulatatta el velem _hanem_ ahalogatás ahalogatást pedig aresttség _okoz_ mert mikor az _ember_  _csak_  _holnap_  _halogat_ adolgot a nem jó aholnap _eljön_  _de_ a végben vitel azzal el nem _jön_ mennyi _kár_ vall az _ember_ ahalogatásért és mennyi _hátramaradás_ a _dolog_ én is _csak_ azt mondottam _holnap_  _ír_  _holnap_  _ír_ azonban nem _ír_ és az _idő_  _csak_  _folyik_ mit nyertem _benne_ azt _hogy_  _irtóztató_ pirongato levelet _kelletik_ vennem a resttségem _megjutalmaztatás_  _de_ mint _hogy_  _megérdemel_  _hallgatás_ is veszem mert mikor meg üsméri az _ember_ magában avétket a _büntetés_  _könnyű_ szenvedi avalo _hogy_ az _elmúlt_  _hónap_ minden résziben és rántzában _csak_ a resttség nem _enged_  _hogy_  _ír_  _de_  _ha_ menteni lehetne a _kend_  _ítélőszék_ elött magamot azal menteném _hogy_ nagy melegek _jár_  _-e_ nem _elég_ menttségé mint egy igen _kövér_ pap azon _kér_ akirályát _hogy_ ne mondasson véle nyárban misét mert sokat _izzad_ és el ronttya a mise mondo ruhákot _de_  _édes_  _kemény_  _ítélőbíróné_ erre a mostani _holnap_  _jobb_ vagy is inkáb _hideg_ menttségem vagyon mert az _eleje_ és _kezdet_ a _hónap_ aztgondoltam _hogy_  _hideg_  _étek_ lesz _belőle_  _de_  _csak_  _három_ vagy négyszer _jön_ reám az is _harmadnap_  _egyszer_  _de_ itt illyen nagy melegekben is minden _ember_ reszket a _hideg_ miat mert itt mindent a _hideg_ lell _inkább_ az urunkon _búsul_  _aki_  _harmadnapi_  _hideg_ vagyon _éntőlem_ ma _elbúcsúzik_ ugyan ezekre valo nézve is _kelletik_  _tegnap_  _fogvást_ a _vászonház_  _elhagyni_ és avárosban _költözni_ a _sok_  _cseléd_  _között_  _sokszor_ alig vagyon egy _aki_ a _fejedelem_ szolgálhasson a jó _tűz_ mellet a szakácsok reszketve _főz_  _de_  _isten_  _hála_ nem veszedelmes _hideglelés_ és nem _tartós_ a mi szegény urunkon nem annyira ahideg már mint a nagy _erőtlenség_ vagyon és reméllyük _hogy_ Isten meg gyogyittya _mindazonáltal_ ö _keresztény_ modon _gondolkodik_ mint mi mert _készület_  _ki_ láttzik _hogy_  _örömest_ mégyen _ha_ Isten _ki_ szolittya evilágból arra valo nézve meg is _csinál_ a _testamentum_  _de_ az Isten _éltet_ nénékám tudodé mivel gyogyitottam én meg magamot egy _erdélyi_  _drága_  _orvosság_ minden nevetet véle _főképpen_ a _fejedelem_ mikor meg mondottam az a _drága_  _orvosság_ pedig a _káposztaleves_  _ha_ ehasznál miért _kell_ az _indiai_  _drága_  _orvosság_ után _járni_  _de_ már most nagyob _hideglelés_  _fél_ a mely nagyob lesz az _első_ és a melyet egy _hordó_  _káposztalé_ sem _meggyógyíthat_ mert _három_ vagy négy nap után susi _Lengyelország_  _felé_  _indul_ meg látomé valaha vagy sem Isten _tud_ ugyan szép állapot mikor az _ember_  _bú_ meg nem _hal_ mert másként négy nap mulva elkellene engemet _temetni_ azt susi sem akarná _hát_  _aztán_  _ki_ irna neki _hát_ ö kinek _ír_ azután az illyen _kérdés_  _jut_  _ész_ egy vezér _aki_ is midön annyira meg szoritotta volt azt a _híres_ muszka _cár_ 1711 a prut mellet _hogy_ egészen oda lett volna _tábor_ a sveciai _király_ azt _meghalván_ a vezérhez megyen és mondgya néki _ihon_  _kéz_ vagyon a _cár_  _feleség_ és egész _tábor_ vagy mind le vagathatod vagy rabul viheted _Konstantinápoly_ avezér erre _felel_  _ha_ a _cár_ rabul _fogat_  _hát_  _aztán_  _ki_ visel _gond_ az _ország_ a sveciai _király_ erre a _felelet_  _összeszid_ avezért s’ _ki_ megyen a sátorábol _elég_ az _édes_ nénékám _hogy_ szivesen _bán_ tölle valo meg válásomot _ha_ akarná itt maradhatna vagy is inkáb az Isten nem akarja _hogy_ ö akarja mindennek a rendelés _szerint_  _kell_ végben menni és _az_  _kell_ magunkot _alkalmaztatni_ azt _ír_  _édes_ nénékám _hogy_ micsoda _ember_ az a _francia_  _aki_ nem régen _jön_  _hozzá_ mert igen _hazug_ a _colonelus_ volt a muszka _cár_  _de_ ót _ki_ adtak rajta mert senkivel meg nem alkudhatot mindennel azt akarja el hitetni _hogy_ mindent _tud_ és mindent látot _ha_  _húsz_ szol a _tizenkilenc_ szava _hazugság_ már itt némelyel _elhitet_  _hogy_ ö _tud_ aranyat _csinálni_  _gondol_ amint látom _hogy_  _talán_ meg akad itt _közötte_ mert az ollyan _sokbeszédű_ sik nyelvü sohonain itt igen _kap_ annak a neve viguru _édes_ néném _jó_  _éjszaka_  _buonasera_ 

rodosto 4 dik xbris 1726

polatéti nénékám _két_  _esztendő_ mulva mert már _két_  _hónap_  _hogy_  _innét_  _eltűnik_ nem lehet _örökké_  _csak_ egy _hely_ ülni az _egészség_  _használ_ ajárás és a resttség mellöl elkel némelykor szökni meg is csalod magadot _ha_ azt _gondol_  _hogy_ nagy mulattságom volt a _falu_  _ahol_ voltam szüreten _nagy_  _gyönyörűség_ a volt _hogy_ itt _addig_ nem voltam és ót _baj_ nélkül _tölt_  _két_  _holnap_ egy _holnap_ néztem mint szürnek egy _holnap_ pedig _elég_  _jár_ mert itt az _ősz_ leg szeb része az _esztendő_ a szüret pedig leg szomoruab része itt a mulattságnak nem ugy mint nálunk _hogy_ a _sok_ szedöt szedönét láttya az _ember_ az uri aszszonyok leányok oda _ki_ mennek _ebédel_ és mulattyák magokot abort _édes_ teszik _jelenvaló_ létekel és szedésekel itt pedíglen a _szőlősgazda_  _megfogad_  _két_ vagy _három_  _ember_ azok szedik és puttonokban aszöllöt _hazahord_ és _ki_  _ki_ a maga _ház_ szür igen nagy _csendesség_ mint _hogy_ a szöllöröl vagyon a szó _Konstantinápoly_  _körül_ láthatot _kend_ ollyan vastag _szőlőfa_ mint egy _szilvafa_ a szöllö szemek is rajta vannak ollyan nagyok mint egy szilva szem _de_ a nagyságát nem _csodál_ ugy mint azt _hogy_ némely ágain _ér_ szöllö vagyon némelyeken a szöllö szem még nem nagyob az _egres_ más ágakon _akkor_  _kezd_ virágozni _-e_ szép _dolog_  _hogy_ egy _szőlőfa_ illyen _háromféle_  _jövés_ láthatni és ez mind igy vagyon _tavasz_  _fogvást_  _tél_ erröl _talán_ már _ír_  _kend_  _de_ nem _jut_  _ész_  _de_ arrol nem _ír_  _hogy_ egy _görög_ püspök _ház_ láttam ollyan nagy _rozmaringfa_ mint egy _közönséges_  _fűzfa_ mind ezek fel nem _találtatik_ zágonban _de_ el lehetünk nálok nélkül itt sincsen _szilvafa_ se _fenyőfa_ egy nehány rendbéli leveleidet _talál_  _itt_  _édes_ néném a melyekben egy _kis_  _kegyetlen_  _bosszantás_ vannak _de_  _könnyű_ annak _tréfálódni_ akinek szive _hely_ vagyon

nincsen _kegyetlen_  _dolog_ meg válásnál
 _titkos_ baráttyátol valo _távozás_ 
 _de_  _csak_ az _idő_  _kell_ magunkot szabni
és suhajtásunkot a szivünkben zárni

azt szokták mondani _hogy_ a _megorvosolhatatlan_  _dolog_ nincsen _jobb_  _orvosság_ azel felejtésnél nehéz _de_ az _idő_  _ad_ arra valami _kis_ segittséget azután az _okosság_ is _ad_  _erő_ a _tűrés_ nem probáltam _de_ hisziékéd azt _hogy_ a szeretet is meg avasodik valamint aszalonna atávul valo létel avasá tészi _mindazonáltal_ nincsen szeb _dolog_ az álhatatos _barátság_  _Franciaország_ egy uri _ifjú_  _jegy_ lévén egy _kisasszony_ nem _tud_  _hogy_ az _ifjú_ a _tengeri_  _tolvaj_ el fogják és _Afrika_ el adgyák és egy nehány _esztendő_ semmit nem _hallhat_  _felőle_  _addig_ a leányt sokan _kér_  _de_ a mátkáját szeretvén _hűség_ meg akarta _hozzá_  _tartani_  _sok_  _idő_ mulva valamely rabok arrol a _föld_ meg szabadulván _hír_ vitték a legénynek _hogy_ illyen _hely_ illyen nevü _tőr_ urnak a rabja a leány azt _megtudván_ egy léány baráttyával _összebeszél_  _férfiúköntös_  _öltözik_ és a leány annyi pénzt viszen el aháztol amennyivel _gondol_  _hogy_  _ki_ válthattya _tenger_ ülvén _Afrika_  _érkezik_  _felkeres_ a mátkáját _aki_ is _csak_  _elcsodálkozik_ adolgon azután a _török_  _beszél_ aváltság felöl _de_ apénz nem volt _elég_ a melyet aleány vit volt _tanács_  _tart_  _három_  _hogy_ mit _csinál_ vagy a leánynak vagy a _férfiú_ viszá _kelletik_ menni töb pénzért a férfiu azt _tanácsol_  _hogy_ nincs más mod _benne_  _hanem_  _hogy_ a leány mennyen viszá a pénzel és _talán_ valamely atyafiak _ki_ szabadittyák a leány arra reá nem állot mondván _ha_ én viszá megyek _soha_ semmit nem _cselekedhet_ik_  _érte_ és az szülöim ugy fognak reám vigyázni _hogy_  _soha_  _többé_ viszá nem jöhetek _hanem_ mi atársammal itt maradunk rabságban _helyette_ és _te_ mennyel szerez annyi pénzt amennyi _kívántatik_ a _többi_ a férfiu erre _teljesség_ nem akart reá állani mondván _hogy_ azt nem _cselekedhet_ik_  _hogy_ rabságban _hagy_ a _nagy_  _ok_ a _hogy_  _ha_ a _tőr_ meg _talál_ sejditeni _hogy_ nem _férfi_  _hatannyi_ pénzen sem fogja _ki_ adni és rabságban marad a leány erre _felel_  _csak_  _eredj_  _cselekedik_ ugy amint el vegeztük mert _ha_ szinte ugy lenne is a mint mondod _hogy_ a _gazda_ reánk üsmérne az apámnak vagyon annyi _hogy_  _ki_ válthat az _ifjú_ a végezés _szerint_ a _gazda_ mindeneket meg monda és a _két_ leányt _hely_  _hagy_  _Franciaország_  _érkezvén_ ót _csakhamar_ meg szerzé a pénzt és a _gazda_ viszá _tér_  _aki_ is amég ö _odajár_  _megtud_  _hogy_ nem férfiu _hanem_ leány rabokot _hagy_  _hely_ mert a leány nem _tehetvén_ másként mindeneket meg vallot volt atöröknek _aki_ is szépnek _találván_ mátkájához valo _hűség_  _elbocsát_ öket és mind ahárman szerencsésen _visszaérkezik_  _haza_ és _ház_ és a lakadalom _csakhamar_ meg lett azután _talán_  _édes_ néném a _föld_ alat lako emberek is _lakodalmazik_ és _táncol_ mert _tegnapelőtt_ nagy _földmozgás_  _érez_ alattunk azt _gondol_  _hogy_ valamely szekére _tesz_ az egész várost és ugy visznek valahová _mindennyi_  _földindulás_  _között_ is _kend_ szolgája _édes_ néném

rodosto 8 janu 1727

Édes néném azt igen _bán_  _hogy_  _megelőz_  _kend_ az uj _esztendőbeli_ atyafiságos és szives _köszöntés_ és _üdvözlés_  _holott_ nekem _kelletik_ azt a _kötelesség_ végben vinni _elsőbben_ és azal ne _dicsekedik_  _hogy_ a _megelőzés_  _bizonyos_  _jel_ a _kend_  _felőle_  _gyakorta_ valo _gondolkodás_ és azén lagy szeretetemnek mert azt _holt_ meg nem _enged_  _kend_ és _ha_ mértekben _tesz_ a szeretetet az _igaz_  _hogy_ a mérték _felőle_  _több_ nyomna száz _font_  _mindazonáltal_  _kend_ is jó én is jó _énnekem_ a _tengeri_  _hal_ a _bizonyság_  _hogy_  _elébb_ nem _írhat_ mert ollyan nagy szelek _jár_ a _tenger_  _hogy_  _csak_ nekik lehetet atengeren _járni_ és nem az _ember_ oda is adtam volna nekik a levelemet dekéd nagy _hegy_ lakik ök pedig nem szeretik a _hegy_ fel mászni a mi pedig a _kend_  _köszönet_  _illet_ én azokot mind _visszakíván_  _dupla_ és még azokon _kívül_ uj _erő_ asok _levélírás_  _éppen_  _tegnapelőtt_ szedtem rendben a _szokás_  _szerint_ a _kend_ leveleit a melyeket rendben veszem minden _esztendő_ a _kezdet_ az _enyém_ pedig _ha_ a _tanács_ bé veszik meg _kell_  _égetni_ vagy akár mely szükségre _fordít_  _kend_ nem _bán_  _édes_ néném vettélé _sok_ ajándékot az _esztendő_ elsö napján nem _tud_ a _francia_  _honnét_ vették azt a szokást _gondol_  _hogy_ a régi romaiaktol mert ök meg szokták volt _egymás_ ajándékozni az _esztendő_  _kezdet_ és az a martiusnak elsö napján volt pogány _szokás_ jó _szokás_  _főképpen_ annak _aki_ veszen a _keresztény_  _sok_ pogány _szokás_ maradot meg _de_ söt még az anyaszent egyházban is látunk ollyanokot a melyeket a régi pápák és püspökök _meghagy_ illyen lámposokot és _gyertya_  _gyújtani_ a _templom_ a _bizonyos_  _hogy_ azt szükségböl _kezd_ mert pinczékben és rejtet _hely_  _kelletik_  _tenni_ az áldozatot arégi _keresztény_ azután azt _ceremónia_ meg _tart_ mivel arégi _király_ elöt _gyertya_  _gyújt_ és mikor valahová ment arégi romai polgár mester _égő_  _fáklya_ és _tűz_ vittek elötte a _király_ és _gazdag_  _holttest_ mellet pedig lámpások _ég_ még most is _talál_ ollyan régi _bolt_  _ahol_  _égő_ lámpás vagyon a _koporsó_ mellet _hogy_  _tarthat_ anyi száz _esztendő_ az ollyan lámpás annak _ok_ már most nem _tud_  _de_ azt minden _tud_  _hogy_  _talál_ olyan _égő_ lámpásra _de_  _mihelyt_ az áer _elér_ aluszik afársángot a melyet mi ollyan nagy áitatoságal _megtart_ apogányoktol vettük _hát_ mi _honnét_ vettük avizben vetö _hétfő_ mondgya meg _kend_ nekem _hát_  _bizonyos_ vármegyében _francia_ micsoda _szokás_ volt mikor valamely urnak egy _nemesember_ a _föld_  _bír_ a kit vasallusnak nevezték _akkor_  _ha_ az ollyan _nemesember_  _megházasodik_  _elsőbben_ a _földesúr_  _fekszik_ a meny aszszony mellé _de_  _köntösös_ és _csizmás_ és _csak_  _egy_ lábát volt szabad fel _tenni_ az ágyra és _csak_ egy _kevés_  _idő_ most már _elhagy_ azt a szokást _hanem_ a _földesúr_ egy sodort adnak _hát_ még micsoda _szokás_ vagyon ót _ha_ egy _nemesember_ a másnak _föld_ megyen vadászni a mennyi _fogoly_ vagy nyulat lö azt a _földesúr_  _ház_  _kell_ vinni aztot meg _kell_ készitetni ugy a mint a _kötés_ vagyon fel _téve_  _ha_ szinte agazda _otthon_ nem volnais másként el vesztené _jószág_ üsmértem ollyan _nemesember_ akinek illyenért pere volt egy nehány _esztendő_  _jaj_  _édes_ néném _talán_ valaha _ír_ már az illyenröl _de_ nem _jut_  _ész_  _de_ azt _tud_ még meg nem _ír_  _hogy_  _tegnap_ egy _kis_  _hideglelés_ volt azurunkon el untam a _sok_ szokásrol _írni_ az én szokásom pedig a _hogy_  _tíz_  _óra_  _lefekszik_ másnap _hatodfél_  _óra_ a szememet _ki_ nem nyittom már _tíz_ az _óra_ mert _késő_  _fog_ az _írás_ és a _jó_ szokást elnem _kell_  _hagyni_ azért maradok az aszszonynak _köteles_ alázatos szolgája az uj _esztendő_  _írott_ elsö levelet pompával _kell_ végezni

rodosto 15 martÿ 1727

Nénékám aleveleidet igen _kedves_ és _édes_ vettem és _csak_  _kend_  _tud_ nád mézes _tinta_  _írni_  _de_ más nem nem is _illik_ mindennek _követni_ nénékámot mert _csak_ akis ujunkban töb _ész_ vagyon mint másoknak egész _csont_ itt mi _csak_  _csendesség_  _él_  _tölt_ huzuk vonnyuk azidöt minden mulattság _előtte_  _fut_  _de_ ugyan is miért _keres_ amulattság abujdosokot mivel másokot is _talál_ minékünk _csak_ suhajtás annyit is suhajtottam már _hogy_ ugy tettzik _másféle_ áért nem veszek bé _csak_ mindenkor a magam suhajtásit _isten_ igy tettzik ugy legyen azt _ír_ néném _hogy_  _megfelel_  _holmi_  _kérdés_ és _hogy_  _időtöltés_  _több_ is _tesz_ micsoda _baj_ vagy nekem _ha_  _Konstantinápoly_ pusztavolna semmit nem szollanék _de_ minden nap _eszes_  _értelmes_  _ember_ vagyunk még is nekem _tenni_ ollyan _kérdés_ az illyenért ne _haragszik_  _de_ nem merek inkáb _engedelmeskedik_ és _ha_ roszul is _megfejt_  _kérdés_ azok a mély _kérdés_ pedig _ha_  _ész_  _jut_ ezek _ha_ mindenkor _elsőbbvaló_ volté aromai pápa a _konstantinápolyi_ patriarchánál mikor _kezdődik_ a _nagyböjt_  _három_ misét mondani _karácsony_  _éjszaka_ és _hogy_ mioltátol _fogvást_  _hall_  _orgonaszó_ atemplomokban azt nem _csodál_ annyira _hogy_ nekem _tesz_ ezeket a _kérdés_ mert a _csak_ arra valo _hogy_ engemet _bosszant_  _de_ azt _csodál_  _hogy_  _honnét_ vetted ezeket akérdéseket _elég_ ahogy azelsöre ez a _felelet_  _csak_ rövideden _hogy_ az én _ítélet_  _szerint_ az _alexandriai_ pátriárcha régib a _konstantinápolyi_ pátriárchánál és ö néki _kelletik_ az töb pátriarcháknak _tudta_ adni _hogy_ mikor _kezdődik_ a _nagyböjt_ és mikor _kell_  _ülni_ ahusvétot _ez_ pediglen _vízkereszt_ napja után meg _kelletik_ nekik _írni_  _hogy_ a _napkeleti_  _tartomány_ a püspökök _egyszersmind_  _kezdet_ a _böjt_ és _egyaránt_  _tart_ a _húsvét_  _akkor_ nem volt annyi _kalendárium_ mint most _de_  _idő_ a _császár_  _kivált_ agörögök _csak_  _Konstantinápoly_ lakván apátriarchájokot nagyob nagyob méltóságra _emel_ ugy anyira _hogy_ azt _tesz_ alexándriai pátriárchának akit a _konstantinápolyi_ patriárcha akart _de_ mind azokban a fel magasztaltatásokban is a _konstantinápolyi_ pátriárcháknak _sok_  _idő_  _ész_ sem volt _hogy_ magokot _hasonló_  _tart_ a romai pápákhoz a mint ezt láttyuk egy nehány _koncílium_  _hogy_ a pápa _követ_ mindenkor az elsö _hely_ ültenek _hanem_  _idő_ a _konstantinápolyi_ pátriárchák nagy _gazdagság_ miat annyira _felfuvalkodik_ és ollyan _hatalmas_ lének _hogy_ mágokot nem apápák után valoknak _hanem_  _hozzá_  _hasonló_  _kezd_  _tartani_ és végtire a _kincs_ és a _hatalom_ anyira _felemel_ öket _hogy_  _egy_ a többi _között_ ollyan szinü _papucs_  _kezd_ viselni amelyet _csak_ a _császár_ volt szabad ez ellen a _császár_ nem mére szollani mert más nap _ki_ ugrot volna a székiböl _ha_ szollot volna _hanem_  _csak_ aromai pápa méré arrol meg _inteni_  _de_ akevély patriarcha az _intés_ nem _enged_ és jobban szereté a pápával _összeveszni_ és _meghasonlani_ a nap nyugoti anyaszent egyháztol mint sem a _császári_  _papucs_ letenni ugyan ez a _Caeruléus_ is _kezd_ az el szakadást és az utánna valoi _ő_  _követ_ egy nehányszor akarának viszá _térni_ az uniora _de_ végben nem vitték mert nem _igazán_  _kíván_ mikor agörög _császár_ szükségek volt a pápákra _akkor_ mindeneket _fogad_  _főképpen_ mikor a _török_  _kezd_  _közelíteni_  _Konstantinápoly_  _akkor_ maga is a _császár_ a pápához ment apátriarchájával és ót mindeneket _ígér_  _de_  _visszatérvén_ és látván _hogy_ apápátol annyi segittséget nem vehet amint _gondol_ a pátriáchájával is meg nem _tartat_  _ígéret_ a _bizonyos_  _édes_ néném _hogy_ a romai püspök mind a _napkeleti_ mind anap nyugoti anyaszent egyházban elsö volt mindenkor _elég_ inkáb a _koncílium_ tettzik _ki_ a midön a pátriárchák együt voltanak _három_ vagy négy száz püspökökel amásodik _kérdés_ az _hogy_ mikor _kezdődik_ a _nagyböjt_  _közönséges_ mi azt _tart_  _hogy_ anagy _böjt_ apostoli szerzés _de_  _ha_ szinte _százharmincadik_ rendeltetet volna is a mint ezt igy sokan _tart_ ugy is ollyan _tanítvány_ rendelték akik üsmérhették az apostolokot a _harmadik_  _kérdés_  _hogy_ mikor _kezdődik_ a _szokás_  _három_ misét mondani _karácsony_  _éjszaka_ a _bizonyos_  _hogy_ a mise mondásnak száma _eleinte_ nem volt _csak_  _egy_  _határozva_ mint mostanában _olvas_ ollyan szent pápákrol püspökökröl _hogy_ a _sok_ mise mondásban ugy _elfárad_  _sokszor_  _hogy_ másoknak _kelletik_ öket segiteni a _görög_ napjában _csak_ egy mise szokot lenni az is _ünnepnap_  _ha_  _tíz_ püspök volna is együt _de_ mind atiz _egyszersmind_ mond egy misét egy _celebrál_ atöbbi mind utánna mondgya némellyek akik azon nem _törődik_  _hogy_  _könyv_  _keres_ annak _ok_ miért mondanak 3 _három_ misét azon az _éjszaka_ azt _tart_ nagy áitatoságal _hogy_ a papoknak 365 misét _kell_ mondani _esztendő_  _által_ nagy pénteken és nagy szombaton nem mindenik _mondhatván_ igy _két_ mise marad _hátra_  _hanem_  _karácsony_  _éjszaka_  _kitölt_ a számot ejooké vagy sem nem nekem _kell_ el végeznem _hanem_  _csak_ azt _felel_ a _kend_  _kérdés_  _hogy_  _közönséges_ azt _tart_  _hogy_ azt a szokást száz negyvenedik _esztendő_ vették bé ez _elég_ régi _szokás_ a negyedik _kérdés_  _hogy_ mikor _hall_  _orgonaszó_ atemplomokban erre az a _felelet_  _hogy_ egy _görög_  _császár_  _küld_ ajándékban egy _francia_  _király_ egy _orgona_ avolt elsö _Európa_ mely _tájban_ volt az arra nem _emlékezik_  _hanem_ azt _ír_  _hogy_  _hatszázötvennyolc_  _kezd_  _orgonaszó_  _hallani_ a _templom_ a _görög_  _császár_  _hogy_  _küldhet_  _orgona_ nem _tud_ mivel azö _templom_ semmi féle musika nincsen nó _édes_ néném vagyoné még töb már most _hogy_  _beleízeledik_ azt akarnám _hogy_ volna vagy _kétfontnyi_  _kérdés_  _mindazonáltal_ akérdéseknek szakaszuk végit és ujra ne _kezd_  _ha_ nem az _egészség_ vigyáz mert a _sok_  _kérdés_ annak meg árthatna és azon légy _édes_ nénékám _hogy_  _Kelemen_ ne _kelletlen_  _hanem_  _kellemetes_ legyen nálad Isten _hozzá_ mind _holt_ 

rodosto 7 maji 1727

nénékám a mézes pogácsánál _édes_ leveleidet vettem szivbéli zokogásal _éppen_ nem volt szükséges _megköszönni_ a _kérdés_ valo _felelet_ mert a mit _kend_ jó szivel veszen _tőle_ a nekem _köszönet_  _gyanánt_  _esik_  _de_ a _köszönet_  _csak_ arra valo látom _hogy_  _ismét_  _megfelel_  _kérdés_ a melyet jó és _ép_ szivel meg _cselekedik_  _de_ ugy amennyiben a rongyos elmém meg engedi mert _ha_ rongyos leves vagyon mért ne volna rongyos elme: _elég_ vagyon _tud_  _édes_ nénékám _hogy_ a _szokás_  _szerint_ ezt a _holnap_ a _Canalis_ parttyán _eltölt_  _bár_ én is ot lehetnék mert nem lehet annál szeb _lakóhely_ nincsen is _Európa_ annak mása _aki_ azt nem látta _csak_  _elgondol_ egy széllyes és _hosszú_  _tó_ vagyon _öt_  _mélyföld_ ahosza annak _egy_ vege a _Fekete-tenger_ megyen a másika a _Fehér-tenger_  _de_ annak _kétfelől_ aparttyán micsoda szép városokot lehetne _építeni_ most is vannak _de_  _ha_  _másféle_ nemzet lakná mind más formában volnának mint szerettem nézni _hogy_ a nagy roppant _haj_ az _ablak_ elöt mentenek el és a _sok_ szép _kis_  _hajócska_ itt pedig _csak_ a _fekete_  _ijesztő_  _örmény_ aszszonyokot látom minékünk pedig mind egy a mulattságra valo nézve akár majus akár _december_ mi _csak_  _itthon_ ülünk és _télben-nyárban_ egy szokást _tart_ nem üsmerek ollyan _klastrom_ a melyben arendet ugy _megtart_ mint nálunk avalo _hogy_  _ha_ valamelyikünk _barát_ lenne nem _kell_  _esztendő_  _tölteni_ anoviciatuságban mert itt mindent _óra_ és minutára _cselekedik_ egy _kiskutya_ vagyon az is már ugy _tud_ arendet valamint én mikor _dobol_ és misére megyek reám sem néz _de_  _mihelyt_  _ebéd_  _dobol_ azonnal fel ugrik s’ _hozzá_  _jön_ a _bizonyos_ én arra reá vigyáztam _hogy_ ez a _kutya_ ugy _tud_ a rendet _csak_ arra vigyáz mikor _ki_ megyek aházbol _hogy_ merre megyek _ha_ a _fejedelem_ vagy atemplomban megyek meg sem mozdul _ha_ hinámis már _tud_  _hogy_ arra a _két_  _hely_ nincsen szabadsága nincsen _értelmes_  _oktalan_ állat a _kutya_ az _elefánt_ mondgyák _de_ még nem láttam ö nagyzságát _de_ ollyan _kutya_ láttam _aki_ a _kártya_ üsmérte és az _ábécé_ ugy _tud_ mint egy _kis_  _deák_  _gyermek_  _jaj_  _édes_ nénékám _elfelejt_  _hogy_ nekem _úrdolga_  _kell_ még mennem és akéd _kérdés_ meg _kell_ rongyoson is _felelni_ azt _kérd_  _édes_ néném _hogy_ kik voltak akeresztes vitézek másodszor _hogy_  _ha_ régi szokásé aharangozás atemplomokban mert ót _harangszó_ nem _hall_ és _török_ sem látz _hintó_ és _hogy_ miért nem _eszik_ szentelt _kenyér_ a _templom_ nálunk mint _francia_ és _ha_ a régi szokásé az elsö _kérdés_  _csakúgy_  _felel_ a mint _olvas_ a _Szentföld_ a _tizedik_ saeculum elöt sokal a saracénusok _bír_ vagy némelykor a mámertusok ezek mindenik a mahumet vállását _követ_ a sáracénusoknak _Damaszkusz_ városában lakot a _fej_ és aztot _Cálif_ nevezték a mámertusok _Egyiptom_  _bír_  _de_ akár _ki_  _bír_ a _Szentföld_  _de_ oda akeresztények minden _idő_ el mentenek noha nagy _félelem_ a máltai szerzet és a _templarista_  _Jeruzsálem_ városa és a szarándokok _oltalom_  _felállíttatván_ a _tizenegyedik_ saeculumban ez a _két_ szerzet _csak_ egy _ebéd_ is _kevés_ let volna a _feljebb_ meg mondot _kétféle_  _ellenség_  _ha_ eza _két_ szerzet nem vett volna némelykor valamely _kevés_ segittséget _de_ az igen _kevés_ volt és nem _tart_ sokáig _ebben_ az _idő_  _támad_  _francia_ egy ollyan _barát_  _aki_ a pápa _engedelem_  _kezd_ avárosokon _falu_ predikallani a _Szentföld_ valo menetelt _onnét_  _Németország_ ment és apredikáczioja _oly_  _hathatós_ let _hogy_ azt _gondol_ ezek az _ország_  _csak_ az aszszonyokra marad a _férfi_ mind el mennek a mint _hogy_ a _fejedelem_ a _főrend_  _közül_ igen sokan vevék fel a _kereszt_ mert azoknak akik el akartak menni nem _tud_ melyik válokra _de_ posztobol és _kereszt_  _kelletik_ fel varatni a _köznép_  _közül_ pedig számtalan _felkeresztez_ magát azt nem _kell_  _csodálni_ mert ez uj _dolog_ lévén az _ember_ mindenkor _kap_ az ujságon _azonkívül_ a _sok_ lelki _ígéret_  _felindít_ öket még a testi _haszon_ is fel vétetthette vélek a _kereszt_ mert egy _keresztes_ nagy privilegyiuma volt mert _mihelyt_ fel vette a _kereszt_ már azt nem lehetet _törvény_  _citálni_  _mindaddig_ még viszá nem _jön_ és le nem _tesz_ a _kereszt_ az adosságát is _addig_ meg nem _fizet_  _akkor_ is még _bizonyos_  _idő_ után _feleség_  _cseléd_ még _odajár_ senki semmi némü _ok_ nem mérte _háborgatni_ nem _kell_  _hát_  _csodálni_  _ha_ mindenkor _feles_ volt a _keresztes_  _had_ és ezek valának kik _előbbször_  _keresztes_  _had_ neveztetének ezeknek _fej_ micsoda _király_ vagy _fejedelem_ volt nem _jut_  _ész_  _elég_ az _hogy_ aza _sok_ nép nagy _baj_ és veszedelemel a _tenger_ aszent _föld_  _érkezvén_ arra _sok_  _idő_  _kívántatik_ még az _ellenség_ meg ütközhetet az _ételnemű_ szükséget pedig _csakhamar_  _feltalál_ azonban a _betegség_ az _éhség_  _fél_ is ahadnak _lekaszál_ és ót nem _tölthetvén_  _sok_  _idő_ minden _haszon_ vitelnélkül viszá _kelletik_  _térni_ az illyen _kereszteshadgyüjtés_ és a _Szentföld_ valo menetel egy nehány _íz_ volt és mindenkor szerencsétlenül _de_ még végtire az aszszonyok is _felkeresztez_ magokot _ki_ jó szándékbol _ki_ pedig szeretejekel akarának együt részt venni a lelki és testi _jó_ ugy anyira _hogy_ számtalan _sok_ aszszony vala a _keresztes_  _tábor_ és akik erröl irnak nyilván fel teszik _hogy_ a _keresztes_  _had_  _elfajult_  _had_ nem lehetet mindenben és nem _kell_  _csodálni_  _ha_ az Isten egyszersem áldotta meg a _keresztes_  _had_ és _ha_  _másfél_ száz vagy _kétszáz_  _esztendő_ alat _kis_  _haszon_ nem vittenek végben _addig_  _hány_  _százezer_  _ember_  _meghal_ a _Szentföld_  _feles_  _keresztes_  _had_ andrás _király_ ment a _Szentföld_ mivel ö volt a _fej_ a _francia_ és a német _keresztes_  _had_ is mind ezeknek a _görög_  _birodalom_  _kelletik_  _által_ menni a _görög_  _császár_ pedig annyi vendéget nem szeretvén azon _igyekezik_  _hogy_  _fél_ se lássa meg _Jeruzsálem_ a mint _gyakran_ ugy is _történik_ és arra valo nézve _sok_ lisztet _küldvén_ a _tábor_  _kénytelenség_  _görögi_  _hamisság_ a lisztet _megelegyít_  _oltatlan_ mészel és a még atáboron azt észre vették _addig_  _sok_  _ezer_  _meghal_  _csak_  _fél_  _érkezvén_ az _elindul_  _had_ a _Szentföld_ annak _fél_ a _betegség_ és az _ellenség_  _elfogyaszt_ a mely _kevés_ rész azután meg maradot annak viszá _kelletik_  _térni_ és _abból_ is _kevés_ látta meg _haza_ és még _kevés_  _ház_  _de_  _mindennyi_ szerencsetlenség és veszedelem után is a _fi_ el felejtvén az apjok veszedelmeket amidön _had_  _gyűjt_  _csak_  _elég_  _találkozik_  _aki_ el ment ugy tettzik _hogy_ leg utolszor szent lajos _francia_  _király_ ment _sok_  _had_ aszent _föld_ mert utánna meg _kezd_ hülni mindenekben a szarándoki _buzgóság_ ezt a jó _király_ is _megver_ és magát rabul _fog_ alexandriánál _két_  _testvéröcs_ el vesztette _de_ a _király_ mind magát mind avéle rabságban _esett_  _csakhamar_  _ki_ váltotta a pápák és a _király_ Végtire látván _hogy_  _kevés_  _haszon_ volna akeresztes _had_ a _hadgyűjtés_ el _hagy_ és egész _Európa_  _elfelejt_  _édes_ néném _ha_ rövideden _ír_ is deugy tettzik meg láthattya _kend_  _hogy_ kik és mikor voltak a _keresztes_ rövidebben is _leírhat_  _csak_ azt _ír_ voltak és nincsenek _de_ igy igen röviden let volna _hosszú_ sem lehetet mert levelet _ír_ és nem _história_  _csakhamar_  _megfelel_ atöb _kérdés_ is mert _dobol_  _ebéd_ és _ebéd_ utan ahajo _megindul_ alevelel _harangszó_  _hallani_ a _templom_ igen régi _dolog_ mert még az _ötödik_ saeculumnak az _eleje_  _kezd_ a _harangszó_  _hallani_ a _hintó_ pedig igen ritka akéd városában azt nem _kell_  _csodálni_ mert ritka madár a _tőr_ a _hintó_ ö azt nem szereti neki ló _kell_ ollyan _kocsi_ pedig mint egy _kalitka_  _elég_ lát _kend_ a melyben az aszszonyok ülnek még más nemzeteknél is nem régen szaporodot annyira el a _hintó_ egy _francia_  _király_  _Clovis_ mikor el vette a _feleség_ szent _Batild_  _négyökrű_ szekéren _hazavitet_ és _csak_  _húszezer_  _forint_ adtak véle hericus quartus más _francia_  _király_  _-e_ nem régi _dolog_ még is azal mentette egy urnak magát azért nem mehet _hozzá_  _hogy_ a _feleség_ el vitte a _hintó_  _édes_ nénem miért nem _eszik_ nálunk szentelt _kenyér_ a _templom_ mint _francia_ azért _hogy_ nálunk nem _szokás_ ök is nevetik azt _hogy_ nálunk _bárány_ szentelnek atemplomban a _kenyérszentelés_ pedig régi mert még a negyedik saeculumban _kezdődik_ én pediglen a _tizennyolcadik_ el végezvén _ebéd_ elöt ezt a levelet mindgyárt _iszik_ akéd _egészség_ a melyre vigyáz _édes_ néném és ne _eszik_  _sok_  _cseresznye_ polatéti

rodosto 14 junÿ 1727

Nénékám mi itt _tegnap_  _keresztel_ egy ásinus sidot vagyon már _harmadnap_ egy sidó _hozzá_  _jön_ nagy _titkon_ és _kéret_ a _fejedelem_  _hogy_  _ő_  _megkereszteltet_ mert _keresztény_ akar lenni vagy _két_ nap apapok mindenkor véle voltak és _készít_ a _keresztség_  _tegnap_  _megkeresztel_ a _fejedelem_ volt _keresztapa_  _aki_ is ugyan _könnyezik_  _öröm_ asido pedíg _jól_  _tud_ magát viselni és a _keresztelés_ az egész _ceremónia_ ment végben _tegnap_ a _fejedelem_  _üzen_  _hogy_ ö már _keresztény_ lévén atöb atyafiai _között_ nem lakhatik se nem _kereskedhet_ azért _kéret_ afejdelmet _hogy_ segittse meg egy nehány pézel a _fejedelem_ jó szivel _küld_ néki száz _tallér_ ma regel _keres_ a sidot _hát_ nincsen mindenüt _tudakozódik_  _felőle_ és mondgyák _hogy_ töb sidokkal _hajó_ ült és _Konstantinápoly_ ment igy _megcsal_ minket az asinus sidoja vagy is inkáb magát _itt_ pedig vannak ollyanok akik _hogy_  _megtud_ a _dolog_ mondották _hogy_ mind smirnán mind pedig másut is _elkövet_  _hasonló_  _dolog_ és _egynéhány_  _megkereszteltet_ már magát ollyan _jól_ is _tud_ ö magát viselni _hogy_ semmit nem _kelletik_ neki mondani _hogy_ mit _csinál_ mi azt _csodál_  _hát_ az asinus ö azt _több_ is probálta volt _csak_ ezt akarám _kend_ meg _írni_  _hogy_ a sidonak nem _kell_  _hinni_ azt pedig _bízvást_ el hiheted _édes_ nénem _hogy_ szeretlek amen

rodosto 17 junÿ 1727

 _továbbra_ nem _halaszthat_ mert _bán_  _ha_ mástol _megtud_  _édes_ néném _hogy_ a _fejedelem_ második fia _elosonván_  _Bécs_  _francia_ ment és _onnét_  _tegnapelőtt_  _ideérkezik_ el lehet _ítélni_  _hogy_ egy ollyan atya mint a mi urunk _huszonhat_  _esztendős_ fiát akit _soha_ ennek elötte nem látot volt _hogy_ micsoda _öröm_  _fogad_ másnak nem lehet azt _megfogni_  _hogy_ micsoda szeretetet _érez_ az atyák a _fia_ azért atyának _kell_ lenni azt pedig vettem észre _hogy_ a _fiú_ nem azal a szivbéli _indulatú_  _öröm_  _köszönt_ az atyát mint az atya afiát _talán_  _természet_  _szerint_ nem _érez_ a _fi_ azt a nagy szeretetet mint az atyák vagy pediglen a _fi_ is némellyekben a szeretet _bő_ mint másokban a szép példa a _Krőzus_  _király_  _fia_  _aki_ is néma lévén és látván _hogy_ az _ellenség_  _hátul_ le akarja vágni ollyan nagy _erőszak_  _tesz_ magában _hogy_ a szava meg nyilt és _kiálthat_ a _király_  _hogy_ vigyázon magára a mi _herceg_ felöl el mondhattyuk _hogy_ szép _ifjú_  _eszes_ és _értelmes_  _de_  _természet_  _szerint_ mert a _tudomány_ azokot fel nem _ékesít_ se ajo neveltetés fel nem czifrázta valamint egy szép leány akinek paraszt neveltetése lévén annak se szójában se maga viselésiben _kellemetesség_ nem lehet és a szépség nem lesz annyira _becses_ a szép _gyenge_ munka tészi az aranyat is _becses_ akár mely szép legyen az elme _de_ aztot fel _kell_  _ékesíteni_ a jó neveltetésel és _tanulás_ apallérozatlan _gyémánt_ szintén ollyan mint az ollyan _kő_ amelyet _békasó_  _hív_ a mi _herceg_ semmi neveltetése nem volt és azon _igyekezik_  _hogy_ semmit ne _tanul_ azt véghez is vitték és azt _csodál_  _hogy_  _írni_  _tud_  _ha_ roszul is az attya _aki_  _által_ lát mindgyárt mindeneket _keserves_  _tapasztal_ mind ezeket _de_ mit _tehet_ rolla már a nád szál _kezd_ vastagodni és nehezeben _hajol_ a _báty_ még _Bécs_ sétál _elég_  _sok_ jót mondanak _felőle_  _meglát_ még valaha erröl is _elég_ mondottak a mint észre vettem _természet_ esendes és nem _haragos_  _de_ a _fia_ nem üsmérhetni _addig_ meg még az apja szárnya alat vagyon _hanem_ mikor _onnét_  _ki_ repül nem _tud_  _hogy_ fog szokni a mi _baráti_  _élet_ mert _itt_ anéki valo mulattságtol _kopik_ az álla azt _tud_ az apja _kedv_  _keres_ vadászni _elküld_ maga is _ki_ megyen véle noha már _esztendő_  _fogvást_ ritkán _jár_  _de_  _azelőtt_ minden _hét_  _két_ azért itt vadászhat amennyi neki _kell_  _csak_  _egyéb_  _elfelejt_ en azt _gondol_ pedig _hogy_ ugyan azt az _egyéb_ jobban szeretné avadászatnál _de_  _itt_  _csak_ a _baráttánc_  _kell_  _járni_ mas notát nem _fúj_ én pedig ugy _tud_ már azt a _tánc_  _hogy_  _bízvást_ lehetnék _táncmester_  _egészség_  _édes_ néném a vendég még igen uj _hogy_  _több_  _ír_  _felőle_ 

rodosto 19 julÿ 1727

nénékám az _evangéliumbeli_ siméonnak ma adot a _fejedelem_ audenciát _de_  _ha_ szinte maga nem volt is leg aláb az _öcs_ mivel ma egy _tiszteletes_  _örmény_ patriarcha volt a _fejedelem_  _aki_ a _fejedelem_ el végezvén a _beszélgetés_ és látván _hogy_ az _emberkor_  _elér_  _kérd_  _hogy_  _hány_  _esztendős_ lehetne a patriarcha _felel_  _hogy_  _csak_  _százhét_  _de_ azonban még _erős_ és jó _egészséges_  _édes_ néném mi szép _dolog_ sokáig _élni_  _főként_  _egészséges_ mert _beteges_ nem _kívánhatni_  _ha_ az emberek _közönséges_ aszüle apjokal _élhet_ mi szép _dolog_ volna a a szüle anya _közönséges_ az aszszonyok _között_ mert _hamar_ lehetnek _házas_  _ha_ tizen _háromesztendős_  _kor_ a leány _férj_ megyen a mint anem ritka _tizennégy_ egy leánya lehet _tizenhárom_  _esztendő_ mulva _férj_ adgya annak _tizennégy_ egy leánya lesz mind igy számlálva egy aszszonyt negyven _kétesztendős_  _kor_ szüle anyának nevezhetik nem _gondol_  _hogy_  _kend_  _helybenhagy_ mind ezeket _de_ nem _tehet_ rolla azt magad is _ráhagy_  _hogy_  _kevés_  _él_ az _ember_ vannak ollyan állatok akik továb _él_ ugy mint a sas ahollo a szarvas és más több állatok is noha nem _tud_ azt _olvas_ a minap _hogy_ raul a _burgundiai_  _király_  _gyakorta_ fel ült _százesztendős_ lovára _de_ a _csoda_  _hogy_  _főként_ a munkás emberek annyit _él_ mert az _bizonyos_  _hogy_ az állatok _között_  _több_ szenved és _dolgozik_ az _ember_ még is mennyi _öreg_  _munkásember_ látunk _tud_  _hogy_ nem _hagy_ aporban _esni_ mikor valamit ollyat _ír_ mert azt _ír_  _hogy_ a _herceg_ nem olyan mint és _hogy_ azt az _egyéb_  _öcsémuram_ szereti jobban a vádászatnál én erre azt _felel_  _hogy_  _öcsémuram_ üsmérjük azért _beszél_ ugy _de_  _ha_ az _herceg_ is üsmérnök más képen _beszél_  _de_  _édes_ néném már is meg untuk mi az itt valo lakást és szokatlan _dolog_  _előtte_ minden nap misére menni és _böjti_ napokon _hús_ nem _enni_ és reggeltöl _fogva_  _est_  _csak_ a _könyv_ simogatni _elmegy_ ugyan vadászni _de_  _csak_ azért _hogy_  _otthon_ ne legyünk és fel _óra_  _ha_  _keres_ valamit a többi unadalom volnának _csak_ itt valamely _bóbitás_  _fogoly_ vagy verdigályos nyulak _ó_ ugy _derék_ vadászok volnánk akár ne is _eszik_  _est_ itt _tilalmas_  _dolog_ az aszszonyokra nézni az ollyan _gyümölcs_  _közötte_ a melyet _soha_ sem viszik az asztalhoz még végtire ollyan _szokás_ lesz _közötte_ valamint a monté átos _hegy_ lako _görög_  _barát_  _ahova_ nem _hogy_ szabad volna menni az aszszonyoknak _de_ söt még semmi némü nöstény állatot nem szabad _tartani_ még _csak_  _tyúk_ is ót bé nem _bocsát_ még _Éva_ is a mi nagy anyánkot itt ugyan még ollyan szoros rendre nem _jut_  _de_ nem _sok_  _híja_ avalo pedig _hogy_ senki _Origenes_ nem _követ_  _közüle_  _megkérd_  _kend_ másoktol _ki_ volt az az _Origenes_ én meg nem mondom azon kivülis _elég_ pirongatz _jó_ néném _de_ már én _az_ ugy _hozzászokik_ valamint a muszka aszszonyok averéshez akik azon panaszolkodnak _hogy_ az urok nem szereti _ha_ egy _kevés_  _idő_ veretlen _hagy_ öket minden _ország_ más _szokás_ a mi székely aszszonyaink _ez_ bé nem veszik és _másféle_  _jel_  _kíván_ a szeretetnek én pediglen _tőle_ azt _kíván_  _hogy_ az _egészség_ vigyáz és _hír_  _ír_ maradok _édes_ nénémnek _holt_ és nem továb valo szolgája:

rodosto 20dik aug 1727

Ma nénékám _visszaérkezik_ a nagy vizes vendégségböl mert azt jó meg tudni _hogy_  _öt_  _mélyföldnyi_ vagyon _innét_ egy _orvosságos_  _forrás_ a mi _herceg_ pedig mindenkor _beteges_ lévén az unadalom miat mert én _egyéb_ nyavalyályát nem látom az apja oda _ki_ vitte _hogy_  _abból_ a _forrás_  _iszik_ és _meggyógyul_ mint a szomju szarvas a _hideg_  _forrás_  _de_ amint észre vettem inkáb szomjuhoza ameleg _forrás_  _de_ az apja _hír_ nem fog ollyan _orvosság_  _élni_  _elég_ ahogy minek elötte _abból_ a vizböl _iszik_ a sárban meg _kell_ feredni _talán_  _ír_ már valaha _kend_ arrol _ha_  _hasznos_ avalo _hogy_ atermészet igen _közönséges_  _orvosság_ adot _gondol_  _hogy_ a _jeruzsálemi_ piscina _tiszta_ volt még akoris mikor az angyal fel zavarta mert a nem _egyéb_ valoságos sárnál _énnekem_ is bé _kelletik_ mennem a _herceg_ nem _tud_  _belül_  _de_ azt _tud_  _hogy_ ugy _kijön_ mint az ollyan állatok kik makkot _eszik_  _kell_ lenni valami _haszon_ mivel a _föld_ népe _három_ vagy négy napi _járóföld_  _jön_ ide ót a _sok_ aszszony leány kik _felkendőz_ sáral magokot és akik ollyanok mint az _ijesztő_ sároson _de_ nem másként _elég_ ahogy ót meg lehet látni _Husz_ sárosit és annyi sárosinét _egyszersmind_  _abból_ a _fekete_  _apotika_ avizre _kell_ menni mi ót voltunk _jól_  _megitat_ a _herceg_  _de_ azt nem poháronként _kell_  _inni_  _hanem_ sellegenként ugy annyira _hogy_  _aki_  _harmadnap_ vagy negyven _ejtel_ vizet a _has_  _tölthet_ annak már nincsen szüksége a _Hippokratész_  _orvosság_ avalo _hogy_ a mi _herceg_ annyit nem _iszik_  _de_ az ollyan _orvosság_ nincsen szüksége és a nyavalyályát a _baráttánc_  _kell_  _orvosolni_ nincsen is joborvoság annál mert a mind atestnek mind a léleknek _használ_ se szeb _tánc_ annál nincsen némely _historikus_ ugyan azt mondgyák _hogy_ a meny aszszony _tánc_ vigabb _kend_  _tud_ jobban mint én azt _ír_  _hír_ nénékám _hogy_ a _francia_  _királyné_ még eddig nem volt _gyermek_  _hanem_ most lett _két_ leánya _egyszersmind_ akezdet _elég_  _bőséges_  _de_ inkáb akarták volna _ha_  _fiú_  _kezd_  _de_ az a _jó_ áitatos _királyné_ a _fiú_ is _ki_ szerzi az _engedelem_ ugy is akirályok leányinál nincsen _boldogtalan_  _ha_  _hat_  _közül_  _egy_ el adnak a _többi_ valamely _klastrom_  _kell_  _megkóródzani_  _de_ arendes _hogy_ a mely _klastrom_ szokták a _király_ leányokot _tenni_  _az_ aklastromhoz nem mesze _két_ nagy _klastrom_ vagyon a _barát_ és mindenik _klastrom_ a _fejedelemasszony_ parancsol ö visel reájok _gond_ ö tölle _függ_ egészen _aki_ ezeket a _klastrom_  _fundál_ a _kedvez_ az aszszonyoknak _de_ mit mondgyak mert azt _tart_ sokan _hogy_ a mikor aszszony uralkodik valamely _ország_ az az _ország_  _abban_ az _idő_ mindenkor szerencsés micsoda _ok_ adgyák ennek azt azokát _hogy_ rend _szerint_ az aszszonyok a _férfi_  _tanács_  _követ_ a _király_  _fejedelem_ pedig az aszszonyokét azt láttyuk _hogy_ az Isten meg _enged_ azt _hogy_ a népit aszszony _igazgat_ a _hadakozás_ ö adot parancsolatot _törvény_ ö _tesz_ a nép _között_ egy _fejedelem_ ez a _két_  _dolog_ aleg nagyob _hivatal_ nézük ángliában mindenkor _jól_  _igazgat_ akirálynék _Erzsébet_  _királyné_ igen nagy _királyné_ volt még nagyob lett volna _ha_  _két_  _dolog_ meg nem homályositotta volna uralkodását _ha_ a nényit vagy _öcsseasszony_ ollyan ártatlanul meg nem ölette volna akinek a _nagy_ vétke a szépsége volt a _királyné_ azért _gyűlöl_ ez az _Erzsébet_ adot _talán_  _tíz_  _fejedelem_ szót _hogy_  _hozzá_ megyen _soha_  _egy_ sem ment ugyan _óleány_  _meghal_  _de_ a mi nevetésre valo meg a pápának is _üzen_  _hogy_  _hozzá_ megyen _ha_ el veszi a második _dolog_ pedig a _hogy_ igen a vallás _dolog_ ártotta magát és magát _fő_  _tesz_ és mint _hogy_ a pompát és a _ceremónia_ igen szerette azért a papi _öltözet_  _megtartat_ azért is szokta volt mondani _hogy_ a _kálvinista_ vallás igen mezitelen vallás minden _időbeli_ példákbol láttyuk _hogy_ az aszszonyok alkalmatosok az _ország_  _igazgatás_  _de_ a _füstölő_  _éppen_ nem a _kéz_ valo azt a _kérdés_  _tesz_  _kend_  _tőle_  _hogy_  _hol_  _kezd_ meg vakarni a lovakot azt _édes_ néném romában _kezd_ én azt _kérd_  _hogy_ mikor akasztották fel a _első_ aszszonyt párisban _de_  _hogy_ akasztáson ne végezem a levelemet azt _ír_  _hír_  _hogy_ mi _ismét_ fel szedgyük asátor _fa_ egy nehány nap mulva és _innét_  _három_  _mélyföldnyi_  _tábor_ szállunk a pedig mind arra valo _hogy_ a _herceg_ mulassa magát _de_ neki _másféle_ mulattság _kell_  _bizony_ nekemis _jó_  _egészség_  _édes_ néném nem _tud_ mikor _írhat_ se azt nem _tud_ mikor vehetem a _kend_ levelét emind _sok_ nem _tud_  _de_ azt _tud_  _hogy_ senki ugy nem szereti _kend_ mint _ego_ 

rodoszto 8 9bris 1727

polatéti _édes_ néném azt igen szükséges _kend_ tudni _hogy_ a _kend_  _kedves_  _ír_ levelét igen _kedves_ vettem egy _kevéssé_ alevél igen _kurta_ volt _de_ mit _tehet_ rolla avalo _hogy_ én _az_ nem szokhatom _de_ az ollyant némelykor láttatlanná _kell_  _tenni_ és _megbocsátani_ avétket és reménleni _hogy_ az ollyan _szokás_ nem mégyen mi egy nehány naptol _fogvást_ a _tábor_  _visszajön_  _ahol_ is _sok_ veres _fogoly_  _kelletik_ meg _halni_ aportázo nyulakot pedig mind rabul _elfog_  _de_ mind _hogy_ az _ellenség_ már _kvártély_  _kezd_ szállani azért mi is bé szállottunk a magunkéban _de_  _ha_  _igaz_  _kell_ mondani nem _egyéb_ volt az _ok_  _hanem_ az _eső_  _behajt_  _bennünket_ akinek is már egy nehányszor _megköszön_ jó akarattyát mert azö vizes _erő_ nélkül _talán_ az egész _tél_ sátor alat _tölt_ aztot meg _kell_ vallani _édes_ néném _ha_ suhajtásal is _hogy_ a mi _élet_ ugy minden _keresztény_ is az _élet_  _csak_ szarándokság _de_ a miénk _dupla_ mert _ha_ annak _aki_  _jószág_ lakik ugy _kell_ magát _tekinteni_ mint szarándoknak _-e_  _föld_ és mint _örökös_  _haza_  _kívül_ valonak _hát_ mi _aki_ egy lábni _föld_ nincsen se meg maradando _hely_  _csak_ a _sok_ vándorlásban _tölt_ azt az _drága_  _idő_ a melyet most a _hiábavalóság_  _eltékozol_ az _eltöltött_  _idő_ pedig _soha_ viszá nem _jön_ és _csak_  _haszontalan_ és _ízetlen_ suhajtásokot _hagy_ maga után a melyet mi mindennap _kóstol_ és probálunk mint szomoru példák _de_ még is szerencsések volnánk _hogy_  _ha_ másoknak például lehetnénk _de_ nem leszünk mert _hány_  _ezer_  _ember_ veszet és vész minden nap a _tenger_ a felöl _elég_ mennek atengerre _hát_ mi nékünk nem volté példa _előtte_ volt _de_ tanoltunké rajta mások is _csakúgy_  _cselekedik_ meg _tanul_  _de_ el nem _kerül_  _de_ mi lehet ennek az _ok_ nem _egyéb_  _hanem_ a nyughatatlanság és a nagyra vágyodás _fél_ sincsen _ész_ az _ország_  _java_  _de_ mindenik _tele_  _torok_  _kiált_ a szabadságot mert nagyob része _csak_ az ujság és aváltozás után _fut_ a _jövendő_ meg nem _gondol_ se ajelen valo _javall_ nem _tud_  _élni_ se meg nem _tud_  _becsülni_  _hanem_ a _jövendőbeli_  _bizonytalan_ jó után suhajt a melyet vagy lehetetlen _elérni_ vagy pediglen az a jó azért tettzik _jó_  _hogy_ nincsen _hatalom_ és _hogy_  _csak_ a nyughatatlan elmétöl származik ettöl vagyon _hogy_  _soha_ az _ember_ nem lehet _boldog_ mert _soha_ sem _becsül_ a maga állapottyát se azt a mit _bír_  _hanem_ aztot amit nem _bírhat_ abizontalanért a _bizonyos_ semminek _tart_ és a nyughatatlan nagyra vágyodo elme mindenkor arra _ingerel_  _hogy_ jobban volna ót _ahol_ nincsen és igy _soha_ a _jelenvaló_  _bizonyos_ sorsával amelyben az Isten _tesz_ meg nem elégszik _hanem_ a _bizonytalan_ vágy és ajelen valoval nem _élni_  _tud_  _hanem_  _visszaélni_ nem _kell_  _soha_ egy jó _hazafia_ zür zavart _csinálni_ se _kívánni_ semmi féle szin alat az Isten adgya a _fejedelem_ mind a jót mind a roszat _egyaránt_  _kell_ az ö _kéz_ venni ajó áldás a rosz _büntetés_ ö _tud_ egyedül meddig _kell_  _tartani_ a nyomoruságnak és mikor _kell_ annak végit szakasztani _hogy_ meddig _tart_ a rosz _idő_ és mikor legyen jó _idő_ egy szánto vetö _ember_ azt _fogad_ az _isten_  _hogy_ töb ajándékot fog nekik adni _csak_ ök is _meghallgat_  _kérés_ és _akkor_ adgyanak _eső_ vagy _tiszta_  _idő_ a mikor ö _kíván_ és az ö _kívánság_  _szerint_  _jár_ az _idő_ az ö _föld_ az _isten_ azö _kívánság_ neki meg _enged_ a mikor _eső_  _kér_ abuzájára _eső_ let a midön _jó_  _idő_ jó _idő_ let _de_ ugy _történik_  _hogy_ aratáskor sokal _kevés_  _gabona_ volt mint másoknak azért panaszolkodni _kezd_  _de_ az _isten_ azt _felel_ neki _hogy_ maga a vétkes mert nem _hagy_ a _természet_  _dolog_ valamint mások és míert _kíván_  _bölcs_ lenni az _isten_  _aki_ is _tud_ mind az _eső_ mind a jó _idő_  _idő_ a vallás arra _tanít_ minket _hogy_ az Isten vezéreli az _ország_ : ö _felemel_  _egyik_ és ö veti rabság alá a másikot ö _felkenet_ mind a jó mind a rosz _fejedelem_ illyen példával _tele_ a _Szentírás_ nem szabad _tehát_ egy _ember_ nem is lehet _abban_ változást _tenni_  _édes_ nénem _gyakorta_  _ír_ predikáciot nincsen _egyéb_  _dolog_ le _kell_  _írni_ a már _haszontalan_  _gondolat_ mivel mi ollyanok vagyunk mint avizben _esik_  _ember_ akinek _mindaddig_  _kell_ vergödni és minden ághoz _kapni_ még _ki_ nem szabadul vagy el nem vész mert arrol _gondolkodni_  _hogy_  _odaesik_ a _bolondság_ volna a valo _hogy_ még eddig minden ágg a _kéz_ szakadot mert nem az Isten segittségihez _kap_  _de_ azt is el mondhatni _talán_  _hogy_ az Isten _egynéhány_  _ember_  _kedv_ az ö _közönséges_ valo rendelésit meg nem változtattya _csak_  _úszik_  _hát_  _édes_ néném a még lehet _csak_ azt _bán_  _hogy_ a virágbol most minden _óra_  _kóró_ leszen és akórót nem szokták a _fűző_ mellé _tenni_  _de_ én _aki_ egész _élet_  _bujdosik_ és végtire 16 _esztendős_  _kor_ a _ház_  _elhagy_ a _bizonyos_  _hogy_ a _szabadságkeresés_ az elmémben _akkor_ nem volt és _ha_ eddig _tart_  _bujdosás_ az _igaz_  _hogy_ az uramhoz valo vak szeretetem _okoz_  _így_ mondhatni _természet_  _szerint_  _de_  _keresztényi_ modon szolván Isten rendelése és meg _kell_ csokolni a veszöt a melyel _ostoroz_  _több_ már nem _tud_  _írni_ itt semmi ujság nincsen _hanem_  _csak_ a nagy unadalmas _óság_  _főképpen_  _tél_  _mindazonáltal_ arra _kér_  _kend_ vigyázon _kend_ az _egészség_ én pedig maradok _aki_ ma regel voltam

P S az _első_ aszszonyt _Franciaország_ 1449- _benn_ akasztották fel _de_  _ha_  _ugyancsak_ azakasztáson _kell_ végeznem _írás_ egy _kis_  _história_  _leír_ párisban egy _ember_ akasztani vitték mikor fel akarták akasztani _csak_ ót _közel_  _talál_ el menni egy _herceg_  _aki_ is akirályhoz ment volna és az a _herceg_ igen igen _tréfás_ ur volt az akasztani valo _ember_  _kérd_ micsoda ur megyen ót meg mondgyák neki anevét arra mondgya _hogy_  _had_  _hív_ mert nagy _dolog_ mondana neki az _herceg_  _odahív_ és nagy _titkon_ mondgya az urnak látodé mind ezeket akik itt álnak ugy _megijeszt_ ezek engem _hogy_ a nadrágban _kelletik_  _bocsátani_  _félte_ a _herceg_ nevethetet volna _de_  _eltitkolván_ mondá atiszteknek ezaz _ember_ nekem nagy titkot mondot _hanem_ mindgyárt _megjelent_ a _király_  _addig_ legyen _kegyelmetek_ várakozásban a _király_ már _tud_  _hogy_ vagyon néki mindenkor valami nevetésre valo _história_  _kérd_ tölle _mihelyt_ meg láttya nó mi ujságod vagyon a _herceg_  _elébeszél_ egészen a _király_ a _dolog_ a _király_ azt igen nevetvén _grácia_  _ad_ néki és a _herceg_ azt _megüzen_ a _tiszt_ 

rodosto 12 jan 1728

Edes nénekámnak _kíván_ szivesen egy _csinos_ és _takarékos_ uj _esztendő_ és _abban_  _férfiúi_ álhatatos _hű_ és állando _egészség_  _-e_  _kettő_  _között_  _elég_  _kívánság_  _hagy_ másokra a _litániacsinálás_ a mely mind _haszontalan_ mind pedig a mértéken felyül valo nem a _hosszú_  _kívánság_  _hasznos_  _hanem_ arövid és szives _kívánat_ nénekám _hát_ ne _haragszik_ minden nap papokal _barát_ vagyon _kend_ akik _megfelelhet_ a _kérdés_  _de_ nem _hanem_  _jobb_  _ha_  _éntőlem_  _megkérd_ fel ülök _hát_ az _ítélőszék_ és _onnét_  _felel_  _kend_ azt _kérd_  _édes_ néném _hogy_ miért _letérdepel_ az anglusok mikor az ur vacsoráját _osztogat_ erre azt _felel_  _hogy_ ök ezt a szokást igy vették volt az attyoktol _aki_ is pápisták voltanak mivel ö nálok _tart_  _ezer_  _esztendő_ virágjában a papista vallás és _Henricus_  _octavus_  _aki_  _harag_ bé vivé azországban a _kálvinista_ vallást _elég_  _ír_  _ellene_  _de_ a _harag_ és a szeretet _megfordíttat_ véle apalástot 1552 _ki_ üzé a papokot és apüspökököt azországbol a _barát_ el szélyezté a _klastrom_ fel nyittatá és pusztán _hagyat_ és amely _apáca_ a szüzeséget meg unták volt azokot _férj_  _ad_ apapi _jószág_ az urak _köz_  _eloszt_ a püspökségeket _meghagyván_  _kálvinista_ püspökököt _tesz_  _hogy_ pedig a _közönséges_ nép fel ne _támad_ és észre ne vegye a vallásának _teljesség_ valo meg változtatását a _templombeli_ papi ruhákot _szokás_  _meghagy_ ugy a _külső_  _ceremónia_ is a _templom_ a _kép_ és más _egyéb_ állapotokot ugy mint az _oltár_ és a _bérmálás_ ugyan azon _imádság_ és _ceremónia_ valamint _szokás_ az anyaszent egyházban és valamint a nálok lévö _sok_ szent püspökök szoktak volt _cselekedni_ mind ezekre pedig avak szeretet vivé a _király_  _aki_ is meg szeretvén egy urnak leányát _Bulena_  _Anna_  _ezért_  _örömest_ meg vált volna a _királyné_  _de_  _csak_  _oly_  _könnyű_ nem lehete mert még _akkor_ az anyaszent egyházal _tart_  _hanem_ apápátol _kelletik_ arra szabadságot nyerni a pápa pedig arra _helyes_ okot nem látván _halogat_ az _elválasztás_ akirályt pedig mind a szeretet mind _Anna_ igen sürgették az el válásra aleánynak pedig az apja már _titkon_ meg változtatta vala vallását ugy a leány is ez igy lévén mind az apa mind a leánya _foganatos_  _kezd_ predikálani a _király_ és _javallani_  _hogy_ állyon _bosszú_ a pápán mivel nem akar szabadságot adni azért meg változtatván a vallást vigye bé a _kálvinista_ vallást és _tesz_ magát _fej_ a bé vett vallásnak a leány prédikátornak illyen _gyakorta_ valo predikáciojára a _király_  _enged_ és aleányt _elvesz_ a _királyné_ magátol _elküld_ és a _kálvinista_ vallást bé viszi a pápa ezeket a változásokot _meghalván_  _hogy_ a nagy roszat _elkerülhet_ adot volna szabadságot _de_ már _késő_ volt mert a régit _ki_ üzvén az uj vallás uralkodot az _ország_  _édes_ néném _csak_ rövideden igy lett angliában avallásnak meg változtatása és igy _megtart_  _holmi_ arégi szokásokban _de_ az _isteni_ rendelés nem _hagy_  _büntetetlen_  _aki_  _ok_ volt az illyen valtozásnak mert _idő_  _Anna_  _bizonyos_ állapotért a _király_  _megölet_ és mint _hogy_ aszszonyért _kezd_ az el szakadást ugyan aszszonyok _által_ is let _büntetés_ mivel _Anna_ után még _két_ vagy _három_ aszszonyt vett el _de_  _egymás_ után mindenikét meg öleté az illyen nagy példa után lehetne nénékám _írni_ az aszszonyokhoz valo szeretetröl _hogy_ a micsoda nagy veszedelmeket _okoz_  _de_ a _híjával_ egy auctornak _tanács_  _kevés_ veszik bé _aki_ is azt _ír_  _hogy_ azaszszonyokot _csak_ a _boldogság_ lesz szabad szeretni mivel azokot a szép _oldalcsont_ : minden _idő_ szerették szerettyük és szeretni is fogják és _ebben_ a példa igen _kevés_  _használ_ sokan _ír_  _hogy_ a _első_  _gyilkosság_ a _két_  _egytestvér_ atyafi _között_ aszonyért _esik_ micsoda _hadakozás_ nem voltanak micsoda _birodalom_ nem _felfordul_  _fenék_ egy aszszonyért egy _francia_  _király_ avalo _hogy_ a példáját nem _kell_  _követni_  _aki_ is egy _dániai_  _király_ aleányát el vévén _feleség_ a mikor _elérkezik_ ugy meg szerette aleányt _hogy_  _enni_ sem akart _addig_ a még meg nem ésküt véle _de_  _mihelyt_ az _esküvés_ meg volt _abban_ az _óra_ ugy meg utálta _hogy_  _soha_ véle nem lakhatot _talán_ még egy más _király_ sem sokan _követ_ példáját _aki_ szeretvén az aszszonyokot azon is _igyekezik_  _hogy_ a _tízparancsolat_ meg _tart_ atöbbi _között_ egy aszszonyt szeretvén _hogy_ mind a parancsolatot _megtarthat_ mind a szeretetnek _kedvezhet_ valamikor az aszszonyal akart _feküdni_ az urát is az ágyban _hálat_ enevettséges példa noha azt _tart_  _hogy_ a szeretetben egy _harmadik_ mindenkor _alkalmatlan_ látodé néném _ha_ apásztor ót nem lett volna a _farkas_  _megeszik_ abarányt azt el mondhatni _hogy_ a szeretet nem rosz _csak_ arra avégre _igyekezik_ amelyre az Isten rendelte azért _hogy_ a részegesek _mennyország_ nem mennek a _szőlőtő_  _ki_ nem _kell_  _ásni_ minden jó _édes_ néném mind az aszszony a _férfiú_  _bor_  _ezüst_ arany tsak arra a végre _él_ ezekel a melyre _teremtetik_ az Isten semmi roszat nem _teremt_  _de_ mi _visszaélvén_ az ö _teremtés_ roszra _fordít_ és roszunkra válik a _borbeteges_ abórt kellé _okozni_ vagy a szöllö munkást _egyik_ sem _hanem_  _csak_ magokot _ihon_  _édes_ néném vége vagyon már a predikácionak _lefekszik_ és _kíván_ jóéttzakát és a mellé _kevés_  _bolha_  _édes_  _kedves_ álom látást és _holnap_ fel viradást amen

rodosto 19 _febr_ 1728

Edes néném egy _kevés_ nevettünk a _kend_ panaszolkodo levelén mert _kend_ a panasza is _kedves_ azt _ír_  _édes_ néném _hogy_ a _konstantinápolyi_ szél _hamar_  _megfehérít_ a _haj_ mint az _erdélyi_ a _bizonyos_  _hogy_ ót _természet_  _szerint_  _csak_ az _idő_  _megfehérít_  _de_ itt mind azidö mind a _sok_ suhajtásnak szele egy nagy _király_ azt szokta volt mondani _hogy_ a szakállát anyomoruságnak szele _megfehérít_ a _bizonyos_  _hogy_  _öt_ vagy _hat_  _esztendő_ a _haj_ ugy meg nem fejéritti mint _csak_ egy _hónap_  _bú_ vagy _gond_ valamint _történik_ egy _ifjú_ a kit _hogy_  _halál_ itélték a _halál_ valo _félelem_ és rettegés egy _éjszaka_ olyan változást tett az _ifjú_  _hogy_ más nap mikor a _halál_ akarták vinni minden _elcsodálkozik_ rajta _hogy_ egy _öregember_ lett _belőle_ ugy _megfehéredik_ az egész _haj_ ugyan azért _grácia_ is adtanak néki a _bujdosás_  _hosszú_ voltárol panaszolkodni _haszontalan_ és nem jó mert azzal meg nem rövidittyük _hanem_ még nehezebbé és _hosszú_  _tesz_ anyughatatlanságal valo szenvedés sokal sulyosab és a panaszolkodásal valo szenvedést az Isten _meghosszabbít_ mert _olyankor_ mint egy rugodozunk akarattya ellen _ha_  _elhitet_ magunkal _hogy_ a _bujdosás_ az Isten _java_ adta _könnyű_ szenvednök a pedig nincsen más képen mert az Isten mindenben _csak_ a mi _java_  _tekint_  _de_ az ö _bölcs_  _ítélet_ más képen _tekint_ a mi _java_ mint mi magunk mert mi _csak_ azt _tart_  _jó_ a mivel _kívánság_  _betölthet_ avallásunk _szerint_ azt _kell_  _tartani_  _hogy_  _bujdosás_ mind _hasznos_ mind szükséges _de_  _azonkívül_ is _ha_ az Isten valakit _hazavisz_  _közüle_ jobban meg _tud_  _becsülni_  _haza_ és örökit nam a _tékozló_  _fiú_ a még aháza rakva volt _kalács_  _béles_  _addig_  _ész_ sem _jut_ a _fekete_  _kenyér_  _de_  _mihelyt_ a makra szorult _akkor_ el felejtvén akalácsot _csak_ a _fekete_  _kenyér_ suhajtá ne panaszolkodgyunk _hát_ a _bujdosás_ vegyünk mindent jó szivel az Isten _kéz_ és ugy a _bujdosás_ igen _könnyű_ leszen vagyok és leszek ami voltam

Rodosto 24 martÿ 1728

 _kedves_ néném _tegnap_ egy _kevés_ sirás _könyv_  _forrás_ voltanak _itt_ nálunk apedig azert volt _hogy_  _György_  _herceg_  _tegnap_  _elmegy_  _innét_ egy _francia_  _hajó_  _Franciaország_  _felé_  _nagy_  _fogyatkozás_ azt _talál_  _benne_  _hogy_ magyarul nem _tud_  _de_ a nem az ö vétke németek nevelték _aki_  _csak_ a mi atyankot sem _enged_  _hogy_ magyarul _megtanul_ vagyon ugyan egy _kis_ anyai _természet_  _benne_  _de_  _idő_  _talán_  _elhagy_  _de_ másként _jószívű_ és _ahova_ megyen az az _ország_ még nagy _haszon_ lehet mert jó _iskola_ a szegény urunk _aki_ is igen szereti a _gyermek_ nehezen válék meg tölle _de_  _ebben_ az _ország_ mit lehet _tanulni_ azt _tud_ sohult pedig ugy el nem unnya az _ember_ magát mint itt mert semmi usmerettséget nem vethet senkihez nem mehet és _hacsak_ valamiben nem szereti magát _foglalni_ mindenkor a nagy unadalomban _forog_  _hogy_ pedig minden ugy _tölt_ az _idő_ mint a mi urunk arra azIsten ajándéka _kívántatik_ mert _ebéd_ azolvasásban és az _írás_  _tölt_ az _idő_  _ebéd_ után pedig _aki_ látná azt mondhatná _hogy_ valamely _mesterember_ vagy _fúr_ vagy _farag_ vagy az _eszterga_  _dolgozik_ és az ö _gyönyörű_ szakálla _sokszor_  _tele_  _forgács_  _hogy_ maga is neveti magát és ugy _izzad_ mint _ha_ munkája után _kell_  _enni_  _kenyér_  _ő_ minden _csodál_ ö pedig neveti az ollyat _aki_ azon panaszolkodik _hogy_ el unnya magát ritka _édes_ néném _aki_ igy _tud_ az _idő_  _alkalmaztatni_ magát mind pedig _hogy_ ugy mondgyam az _idő_ magához _alkalmaztatni_ a fia azt ugy végben nem vihetvén _jól_  _tesz_  _hogy_ el ment _kíván_ neki szerencsés utat és _hogy_  _haza_ még láthassa meg _hát_ mi miis azért _él_  _egészség_ még _isten_ tettzik

Rodosto 3 8bris 1728

 _kedves_ néném _hogy_ evilágon lévö szarándokságunkot el ne felejttsük az _elmúlt_  _hónap_ 9dik napján _táborozni_ mentünk volt _csak_  _három_  _mélyföldnyi_ egy _kis_  _tőr_  _falu_ mellé nincsen _-e_ világon semmi szomoruab mint a mely várost vagy _falu_  _csak_  _tőr_ lakja mert ollyan _hely_ sem _ember_ se aszszont nem láthatni az uttzákon még _gyermek_ sem azt _tud_ az _ember_  _hogy_ mind _kihal_ afalubol mert _itt_  _ki_  _ki_  _csak_ a maga _ház_ ül _kivált_ az aszszonyok nem ugy mint nálunk _elég_ ahogy ót ugy _tölt_ az _idő_ amint lehetet _de_ az urunknak a lábai _hogy_  _dagadozni_  _kezd_  _tegnap_  _visszajön_ a _édes-keserű_ laktunk _hely_ azt _tud_ nem fog _kend_ panaszolkodni a _hosszú_ levélre _édes_ néném az _egészség_ vigyáz

Rodosto 18 aprilis 1729

Azt már nem _kell_  _csodálni_  _ha_ azt mondom _hogy_  _igen_  _kedves_ vettem a _kend_ levelét _hanem_ a volna _csoda_  _ha_  _kedves_ nem venném _de_  _hogy_ vagyon a _hogy_ mi még egyszersem _megharagszik_  _egymás_ mert azt mondgyák _hogy_ abarattságban egy _kis_ veszekedés ollyan jó mint az _étek_ abors _mindazonáltal_  _édes_ néném _elhagy_ az ollyan _borsolás_ és _él_  _egyesség_ mert én a _csendes_  _barátság_ szeretem a macskákhoz _illik_ a morgolodo _barátság_ az _égi_  _jel_ nem tudé _kend_ valamit _jövendölni_ mert _hetedik_ napján a _hónap_  _itt_ mi _délután_ egy _óra_ egy _csillag_ láttunk 3 _óra_  _jól_ látták azt nem mondhattyuk _hogy_  _talán_ ami _csillag_  _jön_ már fel _egyszer_ mert a _csillag_ is _elfelejtkezik_ már mi rollunk _hogy_  _kend_ a _kisujj_ ne _fáj_ azt igen szükséges meg tudni _hogy_ az _idevaló_  _görög_  _érsek_ nagy pompával _jön_ az urunk látogatására négy alatta valo püspökökel _de_  _ha_  _gyalog_  _jár_ is azt ne _gondol_  _kend_  _hogy_ a szegénységtöl vagyon mert a mi _érsek_  _kettő_ is _tarthat_ a püspökök is _de_ atörök _birodalom_ alat _hintó_ nem _járhat_ söt még ugy _kell_ magokot viselni mint _ha_ szegények volnának mivel _azonkívül_ is _gyakran_ meg vonnyák öket mind a _tőr_ mind a _görög_ pátriarcha mert ez azt tészi _érsek_  _aki_ neki _több_  _fizet_ az _érsek_ pedig ollyan püspököket választnak magoknak akik _több_ adnak apüspökök pedig _hogy_ az _érsek_  _megfizethet_ ollyan papokot _tesz_ a _falu_ akik _több_  _ígér_  _elítél_ már _kend_  _hogy_ a püspökök és a papok micsoda _sok_ féle uton modon _kihúz_ a pénzt a szegény _ember_  _erszény_  _itt_ asok _ünnep_ a _sok_  _böjt_ mind _hasznos_ a plébánusnak _hát_  _ezenkívül_  _esztendő_  _által_ a _sok_  _haszonhajtó_ bé vett szokások vasárnap valamely rongyos _öltözet_ a misét el mondgya a mint lehet tölle _de_  _hogy_ predikállyon azt nem lehet az ö _tudatlanság_  _kívánni_  _de_ miböl _tanul_ valami _kis_ predikácziot _csinálni_ és mikor mivel _egynéhány_ plébánusnak voltam _ház_ egy _könyv_ nem láttam nálok _hanem_ valamely szakadozot mise mondó _könyv_  _tart_ és _abból_ áll minden _könyv_  _de_ mikor _tanulhat_ valamit mivel egész _hét_ mezei munkát _kell_ neki _dolgozni_  _hogy_ a papádiáját _táplálhat_ egy nehány _gyermek_ és _cifra_  _jártathat_ egy szoval itt a pásztorok _nemcsak_  _őriz_ ajuhokot _hanem_  _megárendál_ öket és _ha_ meg nem nyuzák is _de_  _jól_ meg nyirik erröl _éppen_ egy rendes _história_  _olvas_ nevesse meg _kend_ is a rabinusok illyen nevettséges _ok_  _ír_ a _Koré_  _Áron_ ellen valo _feltámadás_  _hogy_ egy szegény _özvegyasszony_  _csak_  _juh_ lévén aztot meg nyirvén _Áron_ el vette tölle a _gyapjú_ mondván _hogy_  _ő_  _illet_ a törvény _szerint_ dabunt sacerdoti lanarum partem ex ovium tonsione deut 18 4 az aszszony _Koré_  _folyamodik_ és _kér_  _hogy_ szollana _Áron_ adná viszá a _gyapjú_  _de_ semmit nem nyerhete _Koré_  _hogy_ meg vigasztallya 4 _ezüstpénz_  _ad_ neki _hogy_ venne azon annyi _gyapjú_ amennyit le nyirt a _juh_  _idő_ azután ajuh _megbárányozván_  _Áron_ azt is vevé mondván _hogy_ atörvény parancsollya az Urnak _kell_ szentelni minden elsö szülöttet _kiválaszt_ az urnak mind a mi az anyamehet meg nyittya és ami _első_  _fajzás_ a _te_  _barom_ exod 19 2 12 a szegény _özvegyasszony_ látván _hogy_ semmi _haszon_ nem veheti az egy _juhocska_ és _hogy_  _csak_ a papok _haszon_  _tart_ el végzé magában _hogy_ meg öleti ajuhát _de_  _Áron_ azt _megtudván_ oda mene és _kérni_  _kezd_ tölle azt a részt a _juh_ melyel néki _tartozik_ törvény _szerint_  _aki_ is azt _hagy_ ez legyen a papok _igazság_ anéptöl akar _ökör_ akár _juh_  _öl_ adgyák a papnak a _lapocka_ és a _gyomor_ deut 18 3 a szegény aszszony ezen igen _elkeseredvén_  _harag_ mondá _hogy_ az én _juh_  _hús_  _anatéma_ legyen az ur elöt _Áron_ erre a szora az egész _juh_ el vévé mondván _hogy_ minden _anatéma_ az _Izrael_ apapokot _illet_  _csak_ a szegény aszszony vesztet minden képen _édes_ néném jó _éjszaka_ 

Rodosto 5 8bris 1730

 _hol_  _jár_  _édes_ néném miért mentél paphlagoniában ollyan nagy _dolog_  _történik_  _Konstantinápoly_ s’ _kend_ ót nincsen _hogy_ lehet a _hogy_ merték le _tenni_ a _császár_ és mást _tenni_  _hely_  _kend_  _hír_ nélkül ezek pedig mind _megtörténik_  _hihető_  _hogy_ másképpen lett volna adolog _ha_  _kend_  _jelen_ let volna a pedig _csak_ rövideden igy ment végben

aztot _hall_  _kend_  _hogy_ már egy _darab_  _idő_  _fogvást_ a vezér _általszáll_ scutariban _tábor_ ollyan szándékal _hogy_ a persák ellen mennyen a _császár_ ót _sok_ szép _mulatóház_ lévén _gyakran_ ment maga is _által_ scutáriban aztot _tud_  _kend_  _hogy_ a _császár_  _kastély_ és scutari _között_ a _tenger_ egy jó stuczlövésni szélyességü ugy _történik_  _hogy_  _két_  _közjanicsár_  _ki_ mindenik a _hajó_ szolgáltanak rebelliot _indít_ az _egyik_ a neve muszli _basa_ a másikának pátrona a _császár_ nem lévén akastéllyában se a vezér a városban 28 7bris eza _két_  _jancsár_ a töb _társ_  _összegyűjtvén_ egy piaczra mint egy _ötven_  _ha_  _telik_ patrona _négyfelé_  _osztván_ ezeket mindenik resznek egy zászlot _ad_ és mindenik _kezd_ a város uttzáit _járni_ és _kiáltani_  _hogy_ az _ki_  _igaz_  _tőr_ az állyon melléjek mert _ők_  _csak_ avezér _letétel_  _kíván_ a _tömlöc_ fel nyitták a várost _feljár_ a _bolt_ bé záraták és _est_  _felesen_ meg szaporodának _de_ a _csodálatos_ volt _hogy_ senki avárosban _ellene_ nem álla _holott_ vagyon leg aláb avárosban _negyvenezer_  _jancsár_  _lovashad_ is vagyon _de_ senki acsászár mellet fel nem kele 29 ma már _csaknem_ az egész _janicsárság_ melléjek álla és annyira el szaporodának _hogy_ lehetetlen lett volna _ellene_ állani noha még _tegnap_ száz _ember_ el lehetet volna széllyeszteni öket ma uj _jancsár_ agát is _tesz_ és _sok_  _főtiszt_ állának közikben 30dik pedig acsászár amaga _kastély_ lévén a vezérel a _kapitány_ pasával a vezér _kihája_ az ulémákal (a _főpapi_ rendekel:)mind ezeket magához _hívatván_  _kérd_ töllök _hogy_ mi _ok_  _gondol_ ennek a rébellionak akik is _ki_  _egy_  _ki_ másnak _tulajdonítván_  _hívat_ a _cancellarius_ és _két_ személyt is választván apapi rendek _közül_  _követség_  _küld_ öket arébellisekhez _kérdeztetvén_ töllök szándékokot ök azt _felel_  _hogy_ a _császár_  _megelégedik_  _de_ nem a vezerel _kihája_ és amuftival mert ezek a _birodalom_  _húzás_ el rontották és noha ök _elégséges_ acsászáral _de_ ugy _mindazonáltal_  _hogy_ azon _három_ személyt _kéz_ adgya _eleven_ mind ezeket és _egyéb_  _írás_  _tévén_ acsászárnak _küld_ a _császár_ ujjontában _kényszerít_ mindent arra _hogy_ mondaná meg _ok_ a rébellionak egy uléma a vezért és a _kihája_  _ad_  _ok_ avezér pedíg már észre vette vala veszedelmét atiháját és a _kapitány_ pasát _megfogat_ és ezt az utolsot meg is fojtatá a _császár_ meg látván a rebellisek _írás_ tett _kívánság_ igen _igyekezik_ azon _hogy_ meg szabadithassa avezért _de_ nem lehete mivel már a _kenyér_ és a viz is szük volt a _kastély_ a rébellisek miat az ulémák is _kényszeríteni_  _kezd_ mondván _ha_  _élet_ szereted _enged_  _kívánság_ ugy is _kénytelen_ léven a vezért és a _kihája_  _kéz_ adni _de_ a muftit _kéz_ nem adgyuk mert az egész világ elöt _gyalázatos_ volna _kéz_ adni a _főpapi_  _fejedelem_ ennek elötte 27 _esztendő_  _egy_  _halál_ ma is _büntet_ Isten _bennünket_  _hanem_ inkáb _küldetik_  _holt_ valo _exilium_ végtire _addig_  _kényszerít_ az _császár_ az ulémák és az _gyermek_  _hogy_ a vezért és a _kihája_  _kényteleníttetik_ meg fogatni az után _megüzen_ a rébelliseknek _hogy_ ezek már _fogság_ vannak és _kéz_  _küld_  _de_ a muftit se _kéz_ nem adgyák se meg nem öletik _ha_ a _kettő_  _megelégedik_ azokot nékik _küld_  _hogy_  _ha_ pedig meg megnem elégesznek válaszanak magoknak egy _gyaur_ muftit (: atörök a _keresztény_  _csúfság_  _gyaur_  _hív_ az az _hitetlen_ :) mert ök _kéz_ nem adgyák a muftit ezel a rebellisekhez _bocsát_ a _követ_  _de_ az még _odajár_ az alat _megfojt_ a szegény vezért az a veszet undok _fajtalan_  _kihája_ pedig látván _hogy_ meg akarják fojtani _ijedtében_  _meghal_ ezeket _megöl_ azért _hogy_  _eleven_ ne _kényszeríttetik_  _ki_ adni öket akövetek _visszaérkezvén_ a vezér _kapitány_ pasa és a _kihája_  _test_ egy szekérre _tesz_ és a rébelliseknek _küld_ a _kapitány_ pasán szánakodának és a testét az annyának _küld_  _hogy_  _eltemettet_ a _kihája_ testét pedig akutyáknak veték a vezér testét pedig _visszaküld_  _oly_ szin alat _hogy_ ök avezért _eleven_  _kíván_ anép mind ezeket látván egészen _hozzá_  _hajol_ a _császár_ látván _hogy_ a vezér testét _visszaküld_ magában szálla és _hívatván_ az ulémákot mondá ezen rebellisek engemet is _császár_ uroknak üsmérni nem akarnak azért azt akarom _hogy_ senkinek is miattam veszedelme ne légyen magam szabad akarattyábol _tehát_ a _báty_  _fia_ szultán mahmudnak _enged_ a _császári_ széket _idehívat_  _elöben_ jó szivel minnyájotok elöt magamot ö alája vetem _csak_  _had_ szünnyék meg ezen rebellio és ne legyek _ok_ senki veszedelmének ez _meglévén_ oda vivék szultán mahmutot szultán _Ahmet_ székiböl le szálván _elébe_ mene megölelé és maga _hely_  _felemelvén_  _császári_ szekiben ülteté _és_  _elsőbben_ is maga _megcsókol_ a _kéz_ az uj _császár_ és az ulémákal is _megcsókoltat_ azután mondá nékik mind nekem mind néktek uratok és _császár_ ez a személy az _isten_ és a _ti_ lelketek _ismeret_  _bíz_ legyetek azon _hogy_  _igazság_ ellen semmit ne _cselekedik_ hapedig a rosz _dolog_ meg nem intitek Isten elöt számot adtok az _ítélet_ napján melyröl nékem is _tartozik_  _felelni_ mind ezen mind a más világon azután szultán mahmudhoz _fordulván_  _sok_ szép _tanács_ adanéki és _oly_  _hathatós_  _beszéd_ szolla _hozzá_  _hogy_ az egész _hallgat_ sirának végtire mondá _eltávoztat_  _hogy_ a vezérid _kéz_ ne _enged_  _egészen_ szakálladot a _gyermek_  _isten_ és reád _bíz_ nevellyed _táplál_ mint atyád _fia_ viselvén _gond_ reájok _istenes_ el ne feletkezzél pedig arrol _hogy_ ezaz uráság senkinék nem állandó

ezek mind igy lévén ezen _hónap_ második napjára viradolag szultán mahmud _császár_ lön és az _Ahmet_ uralkodása meg szünék mely nagy változás

 _édes_ néném mikor az Isten akar valamit micsoda alá valo _eszköz_ munkálodik azért _hogy_ az alá valo _eszköz_  _ki_  _tetszik_ azö mindenhatosága egy illyen nagy _birodalom_ kik _letesz_ acsászárt _csak_  _két_  _közönséges_  _jancsár_ az _egyik_ patronának _hív_ arnot volt és nem _tőr_ ez ennek elötte egy nehány napal _dinnye_ szokot volt árulni amásikát _hív_ muszlinak ez á _fürdőház_  _tellák_ volt az az _fürdőslegény_ 

 _hát_ még a szegény vezéröl ne szollyunk akik is itt ollyanok mint a _király_ mind _kincs_ mind _hatalom_ valo nézve _kivált_ ez 12 _esztendő_  _bír_ azt a nagy _tisztség_  _de_ még _azonkívül_ acsászár veje volt a _kutya_  _megeszik_ atestét _holott_ ö egy nehány _ezer_  _tallér_  _érő_  _temető_  _csináltat_ magának

azt meg vallom _kend_  _hogy_ mi itt _tart_ és _gondolhat_  _hogy_ itt is lehet zenebona és predálás vigyáztunk is _éjszaka_  _de_ itt minden _oly_  _csendesség_ volt mint _hacsak_ álom lett volna a rebellio nem _hisz_ azt el _aki_ nem _tud_  _hogy_ a rébellioban is micsoda rendet _tart_ és _hogy_ ahozképest micsoda _kevés_  _kár_ vannak mert ugyan is _ki_  _gondolhat_  _hogy_  _olyankor_ nagy predálás ne legyen a _sok_  _bolt_ fel verhetnék a _császár_  _kincstartó_ rea mehetnének _de_ nem mert a _tárház_  _ahol_ szoktak mindeneknek _fizetni_ nekünk is ugy nyitva állot mint _azelőtt_ 

minek elötte el végezem ezt a levelet jó _kend_ azt is meg tudni _hogy_ a _birodalom_ a _szokás_  _hogy_ acsászárok változásakor mindenik _jancsár_  _hópénz_ napjában egy pénzel meg szaporittyák ás _azonkívül_ mindenik _jancsár_ 15 _tallér_ ( _baksis_ ) az az _áldomás_  _adatik_ mostanában _hogy_  _ki_ adták ment 5000 _erszény_ pénzre _tud_  _kend_ egy _erszény_  _ötszáz_  _tallér_ nekünk _fél_  _elég_ volna jó _éjszaka_  _édes_ néném a _császár_ almodgyék _kend_ 

Rodosto 27 9bris 1730

Edes néném a _komédia_ még vége nincsen meg is _kell_  _fizetni_ a _komédiás_ ma _hoz_  _hír_  _hogy_  _Konstantinápoly_ 25 napján ennek a _hónap_ a _császár_ a rébelliseket _megölet_ a mely illyen formában ment végben _hallgat_  _kend_ rébellisné _félelem_ mert semmit elnem veszek _belőle_ se _hoz_ nem _tesz_ 

Az utolso levelemnek utolso résziben valo utolso végin meg láthatta a _fül_  _hogy_  _micsodaformán_ lön vége a rébellionak és _hogy_ mint akará az uj _császár_ el _oltani_ atüzet a melyet pátrona _felgerjeszt_ és a melyet _ha_  _külső_ mint egy el _olt_ volnais _de_  _belső_ mind ez mái napig pátrona szüntelen _gerjeszt_ mivel az ö _kívánság_ minden nap _sok_ féle képen szaporodának ugy annyira _hogy_ mind acsászár mind a _fővezír_ mint egy _kénytelen_ valának _kívánság_  _elég_  _tenni_  _tartván_ attol _hogy_ ujjab rébelliot ne _kezd_ mivel sokan _tart_  _hozzá_ a város _főbíró_ (stámbol _effendi_ :) _Deli_  _Ibrahim_ minden uton modon azon _igyekezik_  _hogy_  _meggazdagodhat_ik_ mindenekre _igyekezik_ venni pátronát ugy annyira _hogy_ az kik valamely _tisztség_ vágytanak ezeknek _sok_ pénzt _kelletik_ adniok _elsőbben_  _hogy_ el nyerhessék pátrona a minap a szerdengestiek agájával (ez ollyan sereg amely a _harc_  _elől_ szokot menni mind az _ostrom_ ezek olyan vitézek _aki_ nem is _kell_ a _halál_  _gondolkodni_ :) a vezérhez _kísértet_ magát a vezértöl mindeneket meg nyervén azzal annyira _elbíz_ magát _hogy_ egy mészárost akara moldovai vajdának _tenni_ a _Deli_  _Ibrahim_  _kérés_  _aki_ is _sok_ pénzt vett vala fel a mészárostol _de_ a vezér azt _felel_ néki _hogy_ nem volna szabadságában _fejedelemség_ adni valakinek a _császár_  _hír_ nélkül ezel meg menté magát _de_  _hogy_  _teljesség_  _eziránt_ valo szándékát meg változtathatnák patronának azt _feltalál_  _hogy_ azö _társ_ muszli agát vennék arra _eszköz_  _aki_ is _kihája_ vala ajancsár agának ez _értelmes_ lévén _elébe_  _ad_  _hogy_ micsoda _illetlen_  _dolog_ volna egy mészárost _tenni_ vajdának _hanem_ válallya magára _hogy_ végben ne mennyen ezadolog muszli _tehát_  _ekképpen_  _cselekedik_ pátronához menvén ugy _tetet_ magát mint _ha_ néki is nagy _kedv_ volna arra _hogy_ a nem _okos_ mészáros vajdává lenne azért mondá pátronának _hogy_  _ebben_ adologban nagy vigyázásal _kell_  _járni_ és _hogy_ jó volna _elmenni_ a _kaszap_  _basi_ (az az a mészárosok _fej_ ) _aki_ is itt nagy _tekintet_ vagyon és _kell_ néki minden mészárosrol _felelni_  _odaérkezvén_ muszli _kérd_ tölle mivel a moldovai vajdaságert _ezer_  _erszény_ pénzt _ígér_ azt akarjuk tudni _tőle_  _ha_ akarszé _kezes_ lenni azért amészárosért _hogy_ nekik azt a pénzt _letesz_  _ha_ avajdaságot meg nyerik néki afö mészáros _felel_  _hogy_ ö nem lenne _kezes_ azért a mészárosért _csak_  _ötven_ polturáért is pátrona erre igen el szegyenedék és a nem _okos_ nagyra vágyo mészárost nem molduvában _hanem_ a _tömlöc_  _küld_  _Deli_  _Ibrahim_ pedig semmivel meg nem elégedvén minden nap nagyob nagyob állapotokra vévé pátronát ugy annyira _hogy_ ezaz utolso minden nap ujjab állapotokot _kér_ aministerektöl a mely nagy _tisztség_ akarának pedig néki magának adni _egyik_ sem vevé el a _császár_ nem _tűrhetvén_ továb _kevélység_  _Konstantinápoly_  _hívat_  _csanum_  _kocsa_  _hogy_  _kapitány_ pasának _tesz_ (a _kapitány_ pasa a _tenger_ lévö _erő_  _főgenerális_ :) és a nissai pasát _hogy_ ez _kísér_ a mekkában menö szarándokokot mindenik _csaknem_  _egyszersmind_  _Konstantinápoly_  _érkezik_ pátrona meg sejditvén _hogy_ az utolsot más végre _hívat_ (az mint is ugy volt:) _tanács_  _tart_  _hív_  _hogy_ miképen lehetne _megelőzni_ és meg gátolni a _császár_ szándékát erre valo nézve az egész _főtisztség_ magok _között_ el _oszt_ muszlit arra _kényszerít_  _hogy_ venné fel a _kul_kihája_  _tisztség_ ajancsár agát vezéré akarák _tenni_ patronát _kapitány_ pasának a muftit le akarak _tenni_  _hasonló_ az _európai_  _kádiaszker_ ( _főbíró_ :) egy szoval pátrona mind az egész _tiszt_ amaga _hív_ akará _tenni_  _ha_ pedig ezt véghez vihette volna _felfordít_ az egész _birodalom_ a _császár_ ezeket _megtudván_ ugy _tetet_ mint _ha_ posta _érkezik_ ababiloniai pasátol az _ki_ azt _ír_  _hogy_ a persa és a szerecsenek nagy _kár_  _tesz_ azért _aki_  _igaz_ musulmannak _tart_ magát mennyen segittségire erre valo nézve avezér nagy _díván_  _hirdet_  _hogy_  _tart_  _tanács_ az egész ulémákal és _hadi_  _tiszt_ a nem _okos_ pátrona is a _díván_ mene muszlival és a szerdengesti agákkal az után a _díván_  _behívat_ apostát a levélel a mely _csinál_ levél vala és _sok_ féle veszedelmes _hír_ mondatának véle ezigy lévén a vezér mindgyárt _három_  _boncsokos_ pasaságot _ígér_ patronának és más _főtisztség_ a szerdengesti agáknak _csak_ mennyenek _Babilónia_ segittségire _de_  _egy_ sem _esik_ atörben mivel _egy_ sem akara _elmenni_ a vezér látván _hogy_ semmit nem végezhetne az nap mondá _hogy_ más nap acsászár elött _kell_ más _díván_ lenni azért arra _int_ mindeneket _hogy_  _ki_  _ki_  _jelen_ légyen jó regel ez mind arra valo volt _hogy_ a lesre vihessék a rébelliseket másnap _tehát_ 25 napján a _hónap_ mindnyájan a _császár_  _kastély_  _gyűl_ a _kastély_  _három_ udvara lévén mindenik udvarban egy _dívánház_  _készít_  _hogy_ a _gyűlés_  _háromféle_  _hely_  _tartatik_ a _belső_ udvarban lévö _ház_ a _fővezír_  _tart_  _díván_ atatár _hán_ a muftival _jancsár_ agával pátronával és más _egyéb_  _főtiszt_ a rébelliseknek a második udvarban _csanum_  _kocsa_  _tart_  _díván_ a szerdengesztiek agáival és mind azokal kik pátronához _tart_ a _harmadik_ vala a Nissai pasa más _sok_ féle renden lévö _tiszt_ a _császár_ szolgai penig aboztansiakal mindenik udvarban _fegyveres_ el rejtett _hely_ valának _találkozik_ pedig valamely _csorbacsi_  _ki_ pátronara _haragszik_ mivel az _orta_ (azaz arégyimentét) el vette vala tölle ez ajánlá magát a _császár_  _hogy_ ö vegben vinné szándékát és _sok_ ollyan _jancsár_ kik pátronára _haragszik_ a _császár_  _kastély_  _titkon_ bé mene midön pedig már az egész _gyülekezik_ a _tanácsház_  _ki_  _ki_  _hely_ ült volna a _császár_  _hívat_ atatár _hán_ és a muftit magához az alat egy puskát _ki_ löttenek _hogy_ a _kapu_ bé zárják azonnal a _csorbacsi_ bé mene a _dívánház_ a melyben vala a vezér a _köntös_  _letesz_ és _csak_ a _páncéling_ maradván pátronát _kezd_ vagdalni és _aki_ véle valának azok a pátrona _hív_  _aki_ is magával együt _összekoncol_  _hasonló_ amás _két_ udvarban is ai pátrona _hív_ mind meg ölék és mindenik udvarban nagy vérontás vala a _test_ szekerekre rakák és a _tenger_ veték ez napon _dél_ az egész rébelliseket _kiír_ és _csak_  _ugyanez_ anaptol _fogvást_ mondhattya mamud valoságos _császár_ magát én is valoságos attyafia szolgája maradok _kegyelem_  _édes_ néném

Rodosto 25 martÿ 1731

Edes néném _füllent_  _ha_ azt mondanám _hogy_ a minapi levelét _kedves_ nem vettem _kend_  _hát_  _kend_  _kedves_ vetteé az _enyém_  _kedves_ már én _csak_ rébelliorol _fog_  _kend_  _írni_  _tavaly_ is _ír_ egy nagyrol most is _írhat_  _ha_ akarnék azoknak pedig _csak_ az az _ok_  _hogy_  _kend_ most nem lakik pérában _elég_ ahogy aminap _ismét_  _támadás_ lön _Konstantinápoly_  _ez_ az arnotok _kezd_  _aki_ is _összevervén_ magokot _jancsár_  _elegyes_  _két_ vagy _háromezer_ avároson el széllyedének és ollyan nemesi szándékban valának _hogy_ fel verjék a _császár_ udvarát a kit végben vitték volna _ha_ egy nehány _óra_  _elei_ nem vették volna a _császár_ ugy magais veszedelemben lett volna _de_  _elei_ vévén adolognak és afö _tiszt_  _kemény_ viselvén magokot a rebellisek _közül_ sokat meg ölének és el széllyedének atöbbi ezt a rebelliot a _császár_ leányának _tulajdonít_ a szegény _Ibrahim_ vezér _feleség_  _aki_ is _bátor_ aszszony lévén abirodalmat is szerette volna _igazgatni_ amint _hogy_  _igazgat_ is a vezér _élte_  _elég_ a _hogy_  _igazán_ vagy _hamis_ néki _tulajdonít_ ezt a rébelliot és _büntetés_ a _tenger_  _hal_  _köz_ veték egy illyen _fejedelemasszony_ ugy tettzik _hogy_ más képpen is _gyomlálhat_ avilágból _de_ mint _hogy_ igy _esik_ mit _tehet_ rolla az _egészség_  _jól_ vané _édes_ néném

rodosto 15 aprilis 1731

Eddig is ugy _kell_ és _Drinápoly_ régen el _kell_  _hagyni_ már majd ollyan _gondolat_  _jön_ az _oldal_  _hogy_ valami _mágneskő_  _tartóztat_ ót _kend_  _ezért_ a szoért _megfizet_ nekem _de_ semmi _elég_ ahogy akéd levelit vettem és _leborulva_  _köszön_ eddig valo mulatásának _helyes_  _ok_ látván _absolutio_ adok _kend_ : _de_  _édes_ néném _had_ ne _ír_ már _többé_ ollyan véres és _kegyetlen_ levelet mint a minap ugy _tetszik_ már _hogy_ a pennámban is nem _tinta_  _hanem_ vér volt _de_ lehetetlen _hogy_ még egy véres _história_ ne _ír_  _kend_ és _több_ nem ezis arrol _jut_  _ész_  _hogy_ azt _ír_  _kend_ micsoda _bosszúálló_ az _olasz_  _Olaszország_ volt egy urnak valamely nagy _vadaskert_  _sok_  _őz_  _sok_ szarvas volt _benne_ az ur meg mondotta volt a _cseléd_  _hogy_  _ha_ valamelyike egy vadat meg _talál_  _ölnyi_ a _vadaskert_  _hogy_ annak meg nem kegyelmezne ugy _történik_  _egyszer_  _hogy_  _egy_ a _cseléd_  _közül_ avadas _kert_ ment puskával madarakot löni amint egy madárhoz akart löni a _föld_ szerencsétlenségire egy szarvast lö meg _aki_ is ót egy _bokor_  _fekszik_  _de_ nem láthatta a szolga _mihelyt_ azt észre veszi azonnal el szökik az ura nem _tudhatván_  _ok_ el szökésinek _csakúgy_  _hagy_  _hanem_ egy napok mulva avadas _kert_  _hogy_ ment volna sétalni reá akad a _döglött_ szarvasra azt is meg láttya _hogy_ lövés vagyon rajta arrol mindgyárt észre veszi _hogy_ a szolgája lötte volna meg öarra _ír_  _mindenfelé_ levelet: _hogy_  _ha_ nem láttaké valahol illyen illyen legényt _sok_  _idő_ mulva _hír_ adgyák néki _hogy_ valami képen azö szolgája féle rabbá _esik_ és atengeri _tolvaj_  _Afrika_ vitték az _olasz_ ur jó summa pénzt _ígér_ a papoknak kik _odajár_ rabok váltásara _csak_ válttsák _ki_ a szolgáját és _hogy_ mindent _megfizet_  _érte_ : apapok _ki_ válttyák és _öröm_ az urának _küld_ a szegény rab legény is nem _tart_ már semmitöl egy nehány _esztendő_ már _eltelik_ az _olasz_ pedig _hogy_ meg láttya a legént _firtatni_  _kezd_  _hogy_ miért lötte volna meg a szarvassát a legény menteni _kezd_ magát _de_ az _olasz_ azon meg nem elégedvén egy _éjszaka_ meg öleté a szegény legényt _-e_ valoságos _olasz_  _természet_ azt igen nevettem _édes_ neném mert _hisz_  _nevetni_ is _kell_  _nemcsak_ ollyan szomoru _dolog_  _írni_  _hogy_ azok a _kalmárné_ ugy _rátart_ magokot mint _ha_ mindenik _erdélyi_  _gubernátorné_ volna abizonyos _hogy_ a _gubernátorné_ ugy rea nem _tud_ magokot _tartani_ mint azok a _görög_ aszszonyok mert a _görög_  _természet_  _szerint_  _kevély_ az aszszonyok annál inkáb _távol_ legyen _hogy_  _egyik_ a másikánál aláb valonak _tart_ magát mikor azuttzán _elől_  _talál_ az _ember_ azt _gondolhat_  _hogy_ mindenik egy _grófné_ ollyan _cifra_ és ollyan _kényes_ lépik mikor pedig _hazamegy_ jó _ha_  _hárompolturás_  _ebéd_ ülhet erröl _jut_  _ész_  _hogy_  _Carolus_ quintus _Bruxela_ lévén ot nagy vendégséget _készíttet_ a véndégségre pedig _két_ nagy uri aszszony nem akará el menni azért _hogy_  _egyik_ amásikánál _feljebb_ ne ültessék acsászár azt _megtudván_  _gondol_  _hogy_ a valamely zenebonát _indíthat_ a vendégség _közben_ azért _bíró_ akara lenni _ebben_ adologban _evégre_ az udvarát _összegyűjt_ és nagy _ceremónia_ aszékiben üle azután a _két_ aszszonynak prokátori _elébe_ menének és ót _kezd_  _erős_ perelni _egymás_  _ki_  _ki_ a maga aszszonyának _elsőség_ mellet a _császár_ azt látván _hogy_ mindeniknek _egyarányosú_  _ok_ vagyon és _egyaránt_  _kívánhat_ az _elsőség_  _de_ nem akarván _egyik_ is magára _haragítani_ illyen _ítélet_ monda reájok _hogy_ a _kettő_  _közül_ a mellyik leg szerelmeseb az azelsöséget is _kívánhat_ és a _gyűlés_ vége lön minden _helyes_  _talál_  _ítélet_ az aszszonyok is azután nem _hadakozik_ az _elsőség_ nem akarván szerelmesnek _tartatni_ avilág elöt akéd _ítélőszék_ nem _tud_  _ha_ illyen _ítélet_ teszneké _de_ nem volnaé jó valamely mesterséget _keresni_ arra _hogy_ meg lehetne üsmérni aszerelmes aszszonyokot _de_ mint _hogy_ a szerelemröl van aszó a mely jó magában és aztot atermészet _olt_  _bele_ vagyis inkáb atermészetnek ura akinek jó minden munkája _hanem_ mi _él_ roszul véle azt a _kérdés_  _tesz_  _hogy_ egy _kisasszony_ egy _erdő_  _elaludván_ egy valaki el akará ragadni _de_ amint _oltalmaz_ magát _halálos_ sebben _esik_ a _kisasszony_  _három_ szereteje ót _közel_ vadászván akis aszszonyra _talál_  _abban_ akeserves állapottyában az elsö szereteje mindgyárt azután mene _aki_ el akará ragadni a másodika _keserűség_  _elájul_ a _harmadik_ mindgyárt segiteni _kezd_ és _kötözni_ sebeit azt _kérd_ a _három_  _közül_ mellyik szerette _inkább_ a _kisasszony_ amég erröl is _ítélet_  _tesz_  _kend_  _addig_  _elvégez_ levelemet jó _egészség_  _édes_ néném

rodosto 1731 20 7bris

A minapi leveledben _édes_ néném azt _ír_  _hogy_ avezért letették én pedig a _hír_  _hír_  _fizet_ mert _tegnap_ ment itt el nagy _ceremónia_ azuj vezér akit vezérségre visznek azt mondgyák jó _ember_ egy _kevéssé_  _kemény_ amint _jel_ is adta uttyában mert egy _falusi_  _kádi_ fel akasztatot azajtajára _hihető_  _hogy_ nem tett _jól_  _igazság_  _ez_  _Topál_Osmán_ pasának _hív_ az az sánta _oszmán_ mert sánta valamely _harc_ sántult volt meg _de_ az _ész_ nem sánta mert nagy _eszű_ mondgyák noha _kevés_  _olvas_ és _ír_  _élet_ mert _egyik_ sem _tud_  _-e_ már _harmadik_ vezér a miolta a _császár_ letették micsoda rövid uraság _de_ nagy a mint látom az uj _császár_  _megfogad_ a _letett_  _tanács_  _hogy_ sokáig ne _hagy_ uralkodni a vezéreket _de_ a _jó_ tanácsé vagy rosz a _kend_  _ítélőszék_  _elébe_  _terjeszt_ mert _ha_ a vezér jó nem nagyob _haszon_ volnaé abirodalomnak _ha_  _meghagy_ és mentöl továb uralkodnék annál inkáb _megtanul_ az _igazgatás_ mind _belső_ mind _külső_  _dolog_ az _ország_ az _idegen_ ministerekel jobban _tud_ az _külső_  _dolog_ végezni _de_ ezekre _idő_ neki nem adnak mert _olyankor_ teszik le amidön már egy _kevéssé_  _kezd_ üsmérni adolgokot némellyikét pedig ollyan _hamar_  _ki_ vetik mint _hacsak_ álmában lett volna vezér mind ez a _birodalom_ nagy romlására volna _ha_  _elei_ nem vennék mert noha _gyakran_ minden _főtiszt_ letegyenek is avezérel _de_ az alattok valo _tiszt_ meg maradnak _ha_ a _főcancellarius_ le teszik azegész _kancellária_ lévö _tiszt_ secretariusok _író_ mind meg maradnak és az uj _cancellarius_ azoktol mindgyárt meg _tud_  _hogy_ micsoda _dolog_  _folyik_ és azokot _követ_ az uj _kincstartó_  _hasonló_ meg _tud_ azalatta valoitol _hogy_ micsoda rendet _tart_ a _tárház_  _eszerint_ az ujak _hamar_  _ok_ lesznek és a _tiszt_ változásival a _dolog_ és _rendtartás_ nem változnak a _birodalom_  _dolog_  _ilyenformán_  _csak_  _folyik_  _de_ nekem ugy tettzik _hogy_  _ha_ egy jó vezért sokáig _meghagy_  _hogy_ még jobban _folyik_  _de_ mit mondgyak _Ibrahim_ pasa sokáig vala vezér ugyan azért is lön az utolso _támadás_ mert mint _hogy_ amég vezérek adig igen nagy _hatalom_ vagyon _csaknem_ mint egy lehetetlen _hogy_ viszá ne _él_  _hatalom_ epedig _soha_  _egy_ a másikárol nem _tanul_  _csak_ mind egy porázon _fut_ valami mesterséget _kell_ nekik _ki_  _gondolni_  _hogy_ ollyan _hamar_  _ki_ ne _tesz_ öket ök _aszerint_ nem _cselekedhet_ik_ mint pilátus _cselekedik_  _éppen_ most _jut_  _ész_ a _híres_ pilatus ellen valamely panasz _hogy_ ment romában _Jeruzsálem_ romában _kelletik_ menni _hogy_ ót mentené meg magát a _császár_ elött pilátus pedig a _Krisztus_ varrás nélkül valo _köntös_ a vitézektöl el vette volt ugy _történik_  _hogy_ mikor a _császár_  _elébe_ mene parancsolattyára az a _köntös_  _éppen_ rajta _talál_ lenni _mihelyt_ a _császár_ meg látá pilátust mindgyárt _felkel_ székiböl és szépen _fogad_ azután el _bocsát_ magátol a _császár_  _csodálkozik_  _cselekedet_  _hogy_ vagyon a _hogy_ én azért _idehívat_ pilátust _hogy_ számki vetésben _küld_  _de_ nem _hanem_ még _felkel_ elötte és szépen _fogad_ milehet annak az _ok_  _de_ pilatus annál inkáb _csodálkozik_ a _császár_ mert ö sem _kigondolhat_ az _ok_ acsászár _ismét_  _hívat_ pilátust pilátus _ismét_ azon _köntös_ megyen a _császár_  _elébe_  _aki_ is az _előbbeni_  _ceremónia_  _fogad_ a _császár_ annál inkáb _csodálkozik_  _dolog_ pilátus _hasonló_  _egy_ sem _tud_ minek _tulajdonítani_ a _császár_ egy nehány nap mulva _ismét_  _hívat_ pilátust _de_ pilátus uram szerencsétlenségire _hirtelenkedvén_ mind más ujjab _köntös_ vett magára és a varrás nélkül valo _köntös_ el marada _aki_ is _megoltalmaz_  _két_ azért _mihelyt_ a _császár_  _elébe_ ment nemhogy _felkel_ elötte _de_  _kemény_ szolván _hozzá_ számki vetésre _küld_  _Gallia_  _ez_ ugy _hisz_  _kend_ amint tettzik és maradok _aki_ vagyok

rodosto 24 xbris 1731

A _szokás_  _szerint_ már én nem merek szerencsés _karácsony_  _ünnep_  _kívánni_  _kend_ mert már _kend_  _idegen_ szokást vett fel _idegen_  _ország_ pedig _főképpen_  _Franciaország_  _csak_ uj _esztendő_  _köszönt_  _egymás_ nálunk pedig mind a _három_ sátoros _ünnep_ is mellyik már _jobb_  _szokás_ azt azirás tudokra _hagy_ mindenik _ország_  _megtart_ amaga szokását aleg _jobb_ én is _megtart_ a magamét _ha_ lehetne és irnék valami _hír_  _ha_ volna _de_ mi itt _oly_ nagy _csendes_ nyugodalomban _él_  _hogy_ ugy tettzik mint _ha_ másut mind _meghal_  _csak_ mi _él_ pedig _ha_  _jól_  _meggondol_ mások _él_ és mi _csak_ aluszunk _de_ vané _egyéb_  _dolog_ a _bujdosó_  _édes_ nénékám a _kend_  _bölcs_ és _okos_ levelire _hogy_ lehetne meg felelnem nekem _oly_  _okos_ levelet nem _kell_  _írni_ az én _eszik_ nem _hasogat_ az áert minta _kend_  _hanem_  _csak_ a _föld_  _jár_ azért a _többi_ nagy _tisztelet_  _félre_  _tévén_  _csak_  _egy_  _megfelel_ azt _ír_ néném _hogy_ a _hihetetlenség_  _kételkedés_ és az a _fekete_  _irigység_  _csak_ velünk _bujdosik_ mint _ha_ ök sem maradhattak volna az _ország_  _-e_ mind _igaz_ és ugy vagyon _de_ az is valo _hogy_ a _tőr_  _császár_ nem rendelt nékik _tahin_ még is _csak_  _elél_ mennyi sokat _eltemet_ már _közüle_  _de_ aza veszet _irigység_  _csak_ meg marad és az _egyenetlenség_  _csak_  _egészséges_ és semmit nem vénül _talán_ ugyan ezek is _eltemet_ minket _hacsak_ a jó Isten el nem veszti _közüle_ öket ugy tettzik _hogy_ a _bujdosó_ jobban _kell_  _élni_ mint sem az _otthon_ lako _testvér_ atyafiaknak _de_ még eddig mind _ellenkező_  _tapasztal_ söt még mentöl inkáb _fogy_ annál inkáb szaporodik az _irigység_ és az _egyenetlenség_ emindenkor igy volt szomoruán látom _hogy_ igy is lesz mind örökkön _örökké_ ( _de_ nem mondok rea ament) azt el lehet mondani _hogy_ a mi áitatos urunk mindenkor _igyekezik_ azon _hogy_ azokot el üze _közüle_  _de_ még eddig végben nem vihette _de_ amit ahalál végben nem vihet _hogy_ vinné ö azt végben _ha_ rajtam állot volna régen _megégettet_ öket mert ugyan is mit _keres_  _közötte_ egy állapotban vagyunk _egy_ ugy _elhagy_  _jószág_ mint a másik itt _tisztség_  _jószág_ nem _osztogat_ az _északi_ szelet és a _déli_ szelet mindeniknek _egyaránt_  _osztogat_  _hanem_  _csak_ az a _különbség_ lehet _hogy_  _egyik_  _jobb_  _egészség_ vagyon a másika _több_  _ehet_ik_  _ihat_ik_ a _harmadik_  _jobb_ lába lévén _több_ sétálhat a _tengerpart_  _ha_ már ezek méltok az _egyenetlenség_ és az _irigység_ vigyük a _János_ pap _ítélőszék_  _elébe_  _had_  _megítél_  _de_ a még _odaérkezik_ én azt _gondol_  _hogy_  _-e_ mind _csak_ attol vagyon _hogy_ a _bujdosó_ semmiben sem _telik_ és _könnyű_ meg unnyák a _bujdosás_  _foglalatosság_  _kevés_ lévén az _idő_ el unnyák és _ha_ együt laknak magokot is el unnyák és _csak_ mindenkor _egymás_  _ábrázat_ látni azt is el unnyák és igy végtire _csak_ az unadalombol származnak a _feljebb_  _említett_  _beste_  _kurafi_ a _história_  _olvas_ erröl példát _hogy_ nem jó a másban valo _kételkedés_ aztot pediglen egy pogány _de_ szép _fejedelemasszony_ adgya _tudniillik_ a nevezetes _Kleopátra_ aszszonyom ö nagysága aztot _tud_  _kend_  _hogy_ mint szerették ezek _egymás_ markus antoniusal az _actiumi_  _harc_ után ezek _Egyiptom_ szaladának markus antonius _gondol_  _hogy_ már szerencsétlen lévén nem fogják _ő_ ugy szeretni mert aszerencsétlennek a szeretete is szerencsétlen azért mindenkor _tart_ attol _hogy_  _Kleopátra_ egy _kis_  _ital_ a más világra ne _küld_  _hogy_ azután szerencsésebbet vegyen magának aztot _Kleopátra_ észre vévé és ollyan vendégséget _csinál_  _hogy_ mindennek _aki_ asztalnál ültenek virágbol _köt_  _koszorú_ volt _fej_  _elítélhet_  _kend_  _hogy_ micsoda szép _koszorú_  _csinál_  _Kleopátra_ markus antoniusnak _de_ azt _talán_ el nem _ítélhet_  _kend_  _hogy_ ö azt _meghint_ mérges poral a vendégségkor _tehát_ mindennek a _szokás_  _szerint_  _koszorú_ lévén _fej_ a _királyné_ jó _kedv_ lévén nagy _kedvkeresés_ vala markus antoniushoz akit is látván _hogy_  _nemcsak_ abortol _de_ még aszeretettöl is _kezd_ részegülni és _hogy_ már _abban_ az állapotban volna amint _kíván_ mondá néki _hogy_ a _koszorú_ valo virágot _tesz_ a pohorában és _hogy_ ö is _hasonló_  _cselekedik_ markus antonius ezt _hallván_ és mindenekben _csak_ a _királyné_ akarattyán _járván_ azonnal le szaggatá _koszorú_ a virágot és a pohárában veté és meg akará _inni_ a _Kleopátra_  _egészség_  _de_ a _királyné_ a _kéz_ a szájára _tesz_ és meg tartoztatá mondván meg ne igyad markus antonius és lásd meg _hogy_ mit nem lehet végben vinni mikor valaki valamit akar én azokot a virágokot méregel _meghint_  _elítél_  _abból_  _hogy_  _ha_ az a _gyanúság_ a melyet mutacz _hozzá_ meg menthetne a veszedelemtöl _hogy_  _ha_ lehetne arra adni magamot _hogy_ el Veszeselek és _ha_ lehetne nálad nélkül _élni_  _de_ látván a _királyné_  _hogy_ marcus antonius _kételkedik_  _beszéd_ azonnal egy _halál_ valo rabot _felhozat_ a _tömlöc_ és _megitatván_ véle a pohárban lévö _bor_ : mindgyárt meg _hal_  _előtte_ igy meg _gyógyítani_ valakit a _gyanakodás_ és a _hihetetlenség_ az _orvosság_ igen _durva_ volna _de_  _had_  _hoz_ még egy példát elö az _irigység_ is egy _francia_  _király_  _aki_ még uj vala _királyság_  _hízelkedés_ az udvariak mindenkor _csak_ azt _előhoz_  _hogy_ az _előbbeni_  _király_  _idő_ mennyi _sok_ szomoruságot és _bántódás_ vett volna azon _király_  _tiszt_ azért meg lehetne most rajtok _ki_ mutatni _bosszú_ erre _addig_ sürgeték _hogy_ végtire parancsolá a _király_  _hogy_ vinnék _írás_  _elébe_ az _előbbeni_  _király_ udvarában lévö _tiszt_ neveket azt _csakhamar_  _bead_ nagy _öröm_ akirály _kéz_ vévén a _lajstrom_ sokaknak a neveket _megjegyez_ egy _kereszt_ és azután el zárá a _lajstrom_ az udvariak azt látván nagy vigasságal _gondol_  _hogy_ azok _aki_ nevek _megvan_ jegyezve _kereszt_  _hogy_ már azok el veszet emberek nagy _öröm_ azt sem várhaták _hogy_ mit fog végezni _iránta_ a _király_  _hanem_ még _előre_  _kihirdet_  _hogy_ a _király_ mint tett volna _kereszt_ a nevekre ehirre valo nézve sokan _aki_ nevek meg volt jegyezve _kereszt_  _megijed_ és _csak_  _titkon_ más _ország_ szaladának vagy az _ország_ el rejték magokot a _király_  _megtudván_  _ok_ azudvartol valo el szaladásoknak mindenek _hallata_ és _csoda_ ezeket a _megtartás_ mélto szokot mondá miért szaladtanak el udvaromtol nem tudtaké azt _hogy_ a _kereszt_  _bizonyság_ a _jutalom_ és _hogy_ a _kereszt_  _érdem_  _által_ avétkek _eltöröltetik_ azután meg parancsolá _hogy_ mindeneket _visszahív_ és midön mindenek _visszajön_ mindenikét _meghagy_  _tisztség_ ez ollyan szép _dolog_ volt a micsodás rut az _irigység_ azért nem is _beszél_ már _több_  _felőle_  _hanem_ azt mondom _hogy_ itt meleg _idő_  _jár_  _ebben_ a _hónap_  _csak_  _két_  _ha_  _tűz_  _csináltat_ azt _kérd_  _kend_ melyik szeret jobban azé _aki_ egy jó akarojátol el nem bucsuzik vagy az _aki_  _búcsúzva_ megyen el Isten áldásával _ér_ és _eltölt_  _édes_ néném az uj _esztendő_  _hát_ uj szivet ne kivánnyunké _egymás_ mert amint szerettyük _egymás_ amiénk már egészen meg perselödöt _de_ miért vettük mi azt _szokás_ a pogányoktol szerencsés uj _esztendő_ szerencsés utat _kíván_ az Isten áldását vagy segittségit elö sem _hoz_  _csak_ a _sok_ szerencsét mint _hogy_ Isten elött nincsen szerencse akeresztényeknek sem _kell_ aztot üsmérni no már el végezem levelemet és adgyunk _hála_ az urnak _hogy_ ez _esztendő_  _megtart_ maradok

Rodosto 14 martÿ 1732

 _kedves_ és _gyönyörűség_ vettem _édes_ néném nádmézel _írott_ szép leveledet valyuk meg avilág elöt _hogy_ mi _kettő_  _jó_ vagyunk és _hogy_  _jól_  _tud_  _egymás_ szeretni _de_ ahogy mi _soha_ sem veszekedünk mikor veszekedünk is amint egy _megenyvez_  _közte_ abaráttságot _éppen_ nem vártam volna akéd _hír_ azért már mélto _haragudni_  _ki_  _hisz_  _hogy_  _Topál_ illyen _hamar_  _kitesz_ avezérségböl minden szerette és minden _fél_ tölle avalo a németek _elhisz_  _hogy_ akarják mert _gyűlöl_ öket mi velünk pedig az Isten aldgya meg ollyan _kevés_  _idő_ alat is _elég_ jót tett _ha_ mind igy _két_  _három_  _esztendő_ alat egy _tőr_ sem lesz _aki_ avezérséget meg ne _kóstol_  _ki_ veszem _gróf_  _Bonneval_  _ha_  _tőr_ is mert az Isten meg nem engedi _hogy_ egy ollyan _hittőlszakadt_ itt is elö mennyen _ha_ még az a pasa _Babilónia_ vagyon akit vezérnek mondgyák _hogy_  _tesz_ mikor _jön_ a még ell _de_ a még is _becsületes_  _hogy_  _doktor_ fia és nem _borbély_ vagy _favágó_ amint a már meg _történik_ itt aporból veszik _ki_ avezéreket és azután aporban vetik erröl egy _kis_  _história_  _előhoz_ itt mikor ollyan szegény árva _gyermek_  _találkozik_ akik _jó_  _forma_ az adoban el veszik és _tőr_ vallásban nevelik és a lég szebbeket a _császár_ udvarában nevelik fel _egy_ a többi _között_  _hogy_ még igen _gyenge_ láták nem _ad_ a _császár_ udvarában _hanem_ egy _basa_  _ad_  _aki_ is _kedv_ vévén agyermeket a micsoda _tudomány_ itt lehet _tanulni_ arra mind _megtaníttat_ és nagy _gondviselés_ nevelé az _ifjú_ akit már _Ibrahim_  _hív_ mind igen _jól_  _tanul_ mind _jól_ viselé magát ugy annyira _hogy_ a _basa_  _gondol_  _hogy_  _talán_  _kedv_ nyerne véle _ha_ a _császár_  _fia_ adná sulimánnak _aki_ is ollyan _híres_ vala az attya _halál_ után sulimán igen _kedves_ vévé azajándékot és mivel _hogy_  _egyidősű_ volt véle minden mulattságában _Ibrahim_ ót volt és _oly_ igen meg szereté _hogy_  _csak_  _Ibrahim_  _kíván_ szolgáltatni magát _aki_ is azt észre vévén _kíván_  _élni_ ajo alkalmatoságal _de_ nem roszra _fordít_  _hanem_ arra _hogy_ jó akarokot _csinál_ és a szegényeknek szolgálna solimán _aki_ valoságos _fejedelem_  _természet_ volt _öröm_ látá _benne_ azt a nemes szivet és annál inkáb _becsül_ és szereté és mindeniknek nagy _jel_  _ad_  _mihelyt_  _császár_ lön mert _Ibrahim_  _kapucsi_ pasává _tesz_ és egy _kevés_  _idő_ mulva a _jancsár_  _főaga_ 

 _Ibrahim_ látván sebeségel valo _előmenetel_  _tart_ szerencséjinek álhatatlanságátol _gyakran_  _jut_  _ész_ aportán lévö nagy uraknak szerencsétlenségek és azoknak _keserves_  _halál_ elméjében szomoru _gondolat_  _okoz_ annyira _hogy_ szomoru _gondolat_ szállák meg elméjit és _egyszersmind_ el _hagy_ azta _jókedv_ amely _sokszor_  _tetszik_ sulimánnak aztot észre vévén és szeretvén valoságal _kérdezni_  _kezd_ annak _ok_  _Ibrahim_ azt meg vallá _igazán_ mondván _hogy_ azö szomoruságának azoka nem _egyéb_ volna _hanem_ meg _gondolván_  _hozzá_ valo nagy _kegyelmesség_ ö attol _tart_  _hogy_ aza _kegyesség_  _irigy_ és _ellenség_  _támaszt_ ellene akik ö ellene _árulkodván_  _abban_ a _keserves_ állapotban _ejt_ a melyben már _esik_  _sok_ nagy urak és _hogy_ végtire ö is ollyan utálatos _halál_ vész el valamint azok ez a _félelem_ szüntelen elméjiben lévén néki azon _kér_  _hogy_  _csak_ modgyával valo _javall_ legyen _hozzá_ a melyel _közönséges_ valo rendben _tölthet_  _csendesség_ és _békesség_  _élet_ mivel az aláb valo rendben is meg mutathattya _hozzá_ valo _kegyesség_ szintén ugy mint _abban_ a nagy rendben a melyben _tesz_  _ő_ sulimán _hallván_ ezeket az _okos_  _beszéd_ meg _esik_ szive rajta és _megdicsér_  _jó_  _természet_ nem is akarván _elmulatni_ semmit is a mi meg vigasztalhatná _erős_  _esküvés_  _fogad_ néki _hogy_  _soha_  _élet_ nem nyulna _mindaddig_ valamég ö _él_ akármely _ok_ vihetné is arra

 _Ibrahim_ illyen nagy _ígéret_ valo nézve meg vigasztalodván annál is nagyob _buzgóság_  _kezd_ szolgálni solimán pedig _hogy_ még nagyob _jel_ adhassa neki _benne_ valo _hitel_  _fővezír_  _tesz_ azután solimán mind _Magyarország_ mind persiában nagy szerencsés _hadakozás_ vit végben _Ibrahim_ mind azokban nagy része vala ollyan _hatalmas_ és _gazdag_ lön és _oly_ nagy _kedvesség_ vala _hogy_ mindenek rettegtek tölle

A sultánnék ugy mint az annya és roxelán a _feleség_ solimánnak mind ezeket látván igen _kezd_  _irigyelni_ vévén észre _hogy_ már a _dolog_ nem _forog_ annyira akezek _között_ és _hogy_ minden _csak_ avezér _kéz_  _forog_ erre valo nezve okot is _keres_ az el vesztésire _Ibrahim_ azt meg sejditté és _tartván_ attol _hogy_ a _henyélés_ okot s’alkalmatosságot adhat solimánnak _hogy_  _meggyőzettetik_ az annyának szeretetiböl és afeleséginek _ölelgetés_ arra valo nézve ujjab _hadakozás_  _indít_ solimánt a persák ellen akinekis az illyen _ösztön_ igen _tetszik_ mivel _soha_ egy _fejedelem_ sem szerette ugy a _hadakozás_ és egy sem volt olyan szerencsés _mindazonáltal_ nem _hajol_ mindgyárt az _Ibrahim_  _tanács_ azért mert _csak_ akkor _csinál_  _kötés_ apersiai _király_  _de_  _Ibrahim_  _csak_ arra akarván _hajtani_  _talál_  _abban_ modot _hogy_  _Damaszkusz_ városábol egy _híres_  _asztronómus_  _hívat_ kinek neve volt muleÿ _aki_ azt _tart_  _hogy_ a _jövendő_  _dolog_  _jól_  _tud_ a _fejedelem_ is meg vannak a _gyengeség_ valamint másokban _hanem_ azok _boldog_  _aki_  _kevés_  _találtatik_ solimán _kíván_ latni az _asztrológus_  _Ibrahim_  _hozzá_ vivé _de_  _elsőbben_  _beszél_ afejivel az _asztrológus_ aztjövendölé _hogy_  _ha_ a _hadakozás_  _elkezd_ persiai _király_ fog még _tétetni_ solimánt meg vakitván a nagyra vágyás _ész_ sem _jut_ akötés melyet tett apersiai _király_  _hanem_  _csak_ meg _indul_ ellene _hatszázezer_  _ember_ ót egy nehány _esztendő_  _tölt_  _de_ szerencsétlen lévén _hadakozás_ viszá _tér_  _Konstantinápoly_ a _had_ negyed részével és igen nagy _harag_ mind _asztronómus_ mind a vezérje ellen a sultánnék meg sajditván a _császár_  _harag_ mindgyárt a vezér árulásának _tulajdonít_ a _hadakozás_ szerencsétlenségit és _feltámasztván_ ellene másokot is azt _kezd_ solimánnal el hitetni _hogy_ a vezér a persiai _király_  _egyetértvén_  _sok_ számu pénzt venne fel tölle és aportára _hívatván_ ababiloniai pasát _titkon_ solimánhoz vivék _aki_ is sokat monda neki a vezér _csalárdság_  _ugyanabban_ azidöben a sultánnék valami formában _kitud_  _hogy_ a vezérnek _Carolus_ quintusal és _Ferdinándus_ levél _által_  _sok_  _korrespondencia_ lett volna _abban_ modot is _talál_  _hogy_ azok _közül_ alevelek _közül_  _kaphat_ és azokot a sultánnak _ad_  _aki_ is látván mind ezekböl _főminiszter_ vétkit és _hálaadatlanság_  _eltökél_ magában _halál_ 

 _de_ meg emlékezvén _hit_ tett _fogadás_  _összegyűjtet_ predikátorjait és papjait a mufti is _jelen_ lévén _elébe_  _tesz_ a _dolog_ és _fogadás_ ezekröl sokáig vetekedének _de_ semmit nem végezének _hanem_  _egy_ apapok _közül_ mondá solimánnak mint _hogy_ azt _fogad_ avezérnek _hogy_  _élet_ meg nem öleted avezért _megfojtat_  _ő_ a midön aluszol mivel azálom mint egy _halál_ azért igy _elég_  _tesz_  _ígéret_ a többi is ezt _jó_  _talál_ solimán _hívat_ avezért magával vacsoráltatá azután aleveleit _kéz_  _ad_  _hogy_  _elolvas_ a _meglévén_ a szemire _hány_ arulását és _hálaadatlanság_ és _megfogatván_ parancsolá _hogy_  _mihelyt_ ö el aluszik avezért _megfojt_ a melyet végben is vivék jó _éjszaka_  _hát_  _édes_ néném én is _aludni_ megyek és meg parancsoltam _hogy_  _mihelyt_ el aluszom minden _bolha_  _megöl_ mert már is _elég_ vagyon

rodosto 4 martÿ 1733

Édes néném a _király_ is _csakúgy_  _behuny_ a szemeket valamint mi mert _éppen_ most _hoz_  _hír_  _hogy_ elsö februárÿ a _lengyelországi_  _király_ augustus _csakúgy_  _meghal_ valamint egy _közönséges_  _ember_ alélek _ki_ ment _belőle_ s’ a _halál_  _benne_ maradot az Isten nyugossa mert jó _király_ volt _ha_ sokáig uralkodot meg is erdemlette mert _talán_  _soha_  _király_ ugy nem _tud_  _élni_ akirályságal mint ö _soha_ a lengyeleknek ollyan _király_ nem volt _aki_ nékik a _sok_ vendégséget _sok_ száz féle mulattságot adot volna mint ö az aszszonyokrol nem is szollok mert azok száz _esztendő_  _gyászolhat_  _élte_ a paradicsomrol sem _gondolkodik_ ugy _tud_ öket mulatni és _kedv_  _keresni_ egy szoval el mondhatni _hogy_ mélto volt a _királyság_ és _tud_ annak mind _haszon_ venni mind _evilági_  _gyönyörűség_  _fordítani_  _eleinte_ avalo _hogy_ igen _tövises_ volt _királyság_  _mindaddig_ még a sveciai _király_ meg nem verék _de_ azután _tud_ a _sok_ rosát le szedni micsoda _ki_ mondhatatlan _sok_ jó nem _következik_ az ö vallásunkra valo _megtérés_ lhuter mártontol _fogva_ saxoniában volt a _gyökér_ és _fészek_ a lhuteránus vallásnak _kétszáz_  _esztendő_  _tart_  _azóta_ a saxonai _elektor_ palotájiban nem mondották a sz misét _de_ most mind ót mind másut az _ország_ azt mondgyák micsoda nagy _dicsőség_ az _isten_ és nagy _haszon_ let azanyaszent egyháznak azö _megtérés_ már a fia papista annak a _gyermek_ papisták _kevés_  _idő_  _ezután_ az egész _ország_ is alesz a mi urunknak igen jó akaroja volt lehetetlen _hogy_ már _hadakozás_ ne lássunk _Európa_ annyi _sok_  _idő_  _tartó_  _békesség_ után mert a _lengyelországi_  _királyválasztás_ nem szokot _csendes_ végben menni _az_ most _kettő_  _tart_ számot a _meghal_  _király_ fia és stanislaus az _első_  _pártfogó_ lesz a _császár_ és a muszka _cárné_ a másodikánakpedig a _francia_  _király_ mert mint _hogy_ aleányával _hál_  _tartozik_ is segiteni már ezek _had_ perellyenek _egymás_  _tud_  _hogy_ ezeknek réz prokátorok leszen valamint mikor a _francia_  _király_ a _feleség_  _illető_  _tartomány_  _hadakozás_  _kezd_ a _császár_ ellen azt _kérd_ leopoldus a _francia_  _követ_  _hogy_ micsoda _igazság_ vagyon az urának _hogy_  _hadakozás_ akar _indítani_ azt _felel_ akövet _hogy_ azt nem _tud_  _hanem_ azt _tud_  _hogy_ az urának már _kész_ vagyon _kétszázezer_ prokátora azok _megfelel_ meg is nyeré perit _édes_ néném micsoda szép állapot annyi prokátoral perelni _de_ az is szép _dolog_  _ha_  _kend_  _egészséges_  _főképpen_ a _böjt_ 

rodosto 15 7bris 1733

mi itt _csak_  _fülel_ és várjuk mely felöl zavarják a vizet _hogy_ mi is valamit _foghat_  _de_ a szegénynek a szerencséje is szegény én _innét_  _holmi_ ajándékot _küld_ még _abban_ néném _gáncs_  _talál_ szép _dolog_ a _hálaadatlanság_  _nemhiába_  _aki_  _görög_ lakik _görög_  _kell_ lenni agörög aszszonyoknál pedig nincsen se _hálaadatlan_ se _kevély_ és _csak_ egyedül magokot szeretik _de_ aztis _görög_ nem nemesi szeretettel a magához valo szeretetröl aminap _két_ aszszonynak abeszélgetéseket _olvas_ nem _tud_  _ha_ le irjamé vagy sem _de_  _leír_ mert nincsen _egyéb_ mast _írni_ silvia _Julianna_ 

 _Julianna_  _honnét_ vagyon a _kedves_ silviám _hogy_ illyen _idő_ setálsz _kert_ és _csak_ egyedül _holott_ rend _szerint_ sokad magadal szerettz sétálni

silvia mindennek _idő_ vagyon vagyon ollyan _idő_ melyben sokad magammal szeretek lenni vagyon ollyan melyben amagánoson valo létel _kedves_  _ugyanebben_ azutolso állapotban is voltam ma regel azért is _küld_  _érte_ 

 _Julianna_ Ez a magános sétaláshoz valo _hajlandóság_ nem vala mely szokáson _kívül_ valo _dolog_ jöé és ate szivednek nincsené valamely része az illyen sétálásban

silvia nem azért _idehívat_  _hogy_ valamit _eltitkol_  _előtte_ azt meg vallom _hogy_ egy _kis_  _indulat_  _cselekedtet_ velem el hitethetnédé magadal szép _Julianna_  _hogy_ egy _kis_  _féltő_  _irigység_ van _benne_ 

 _Julianna_ noha az illyen _féltő_  _irigység_ ollyan nyavalya legyen a melyért szanni _kell_ aztot _aki_  _abban_ vagyon _de_ még is nem lehet _hogy_ ne _örül_ annak _hogy_ aztot _te_ üsmered mert amidön azt mondod _hogy_ a _féltő_  _irigység_ van _benne_ mint _ha_ azt mondanád _hogy_ szeretz valakit én pedig mindenkor azt _óhajt_  _hogy_  _okosság_ és _értelem_ valakihez _kötelez_ magadot

silvia _kedves_  _Julianna_ a _te_  _kívánság_ azzal bé nem telnek valo _hogy_ az a _féltő_  _irigység_ van _benne_  _de_ a _híjával_ senkit nem szeretek és a szeretetre semmi _hajlandóság_ nincsen

 _Julianna_  _hogy_  _hogy_ a _féltő_  _irigység_  _érez_ és senkit nem szeretz

silvia _bizonyára_ nem aztot _irigyel_  _hogy_  _Télámon_  _Diána_  _oly_ igen _kedv_  _keres_ és azt nem szenvedhetem _hogy_  _csak_  _hozzá_  _jár_ és _hozzá_ nem ámbár a nekem szomoruságot _okoz_ is _de_ én _Télámon_ nem szeretem és _soha_ nem is fogom szeretni

 _Julianna_  _hogy_ ne _csodál_  _beszéd_ eddig én mindenkor azt _gondol_  _hogy_ a _féltés_ a szeretettöl _jön_ és _ha_ a nekünk nehéz _hogy_ valaki másnak adgya magát attol vagyon mert _ő_ szerettyük

silvia Igen meg csalod magadot szép _Julianna_ azt pedig _megtud_  _hogy_ a magunkhoz valo szeretet _elegendő_ arra _hogy_  _benne_  _féltés_ és _irigység_  _gerjeszt_ szerelem nélkül is

 _Julianna_  _hogy_  _hacsak_ a magadhoz valo szeretetet _érez_  _tehát_ az _irigység_  _csak_  _Diána_  _tekint_ és nem _Télámon_ mivel nem szeretvén _ő_ az ö _cselekedet_ is nem _kell_ vigyáznod

silvia én _irigy_ legyek _Diána_ ellen ollyan _gyengeség_ lenni _benne_ lehetetlen ö szép _ész_ vagyon azt _tud_ és azt meg vallom _de_ az a magamhoz valo szeretet a mely _megbosszant_ azért _hogy_  _Télámon_  _ő_ nálamnál inkáb _becsül_ ugyan az is _elhitet_ velem _hogy_ nem vagyok aláb valo nála se szépségben se _ész_ nem is _tekint_  _ő_ ugy mint velem egy személyt szeretöt és az a _bosszankodás_ a melyben vagyok azért _hogy_  _Télámon_ - _csak_  _ő_ látogattya és nem engemet nem _egyéb_ vagyon _hanem_ a magamhoz valo szeretettöl a melyért azt allittom magam felöl _hogy_ senkit nem _kell_ nálamnál _feljebb_  _becsülni_ és _hogy_ leg aláb _megérdemel_ az _egyenlőség_ 

 _Julianna_ meg vallom _hogy_  _soha_ a magunkhoz valo szeretetet annyira nem _terjeszt_ azt _tart_  _hogy_ az ollyan _belső_  _indulat_ mely igen _becsültet_ mivelünk magunkot és igen _kevés_  _tartat_ mások felöl illyen formában ugy _tekint_  _ő_ mint ollyan vétket a mely ellen minden _erő_ ellene _kell_ állanunk _de_ azt _soha_ sem _gondolhat_  _hogy_ az ollyan _belső_  _indulat_ lett volna a mely nékünk mind nyughatatlanságot mind _féltés_  _okozhat_ ollyan allapotért amelyhez semmi _köz_ nem _tart_ 

silvia ah! szép _Julianna_ mely _kevés_  _terjeszt_ az ollyan _érzékenység_ a melynek nincsen _határ_ azt meg vallom _hogy_ a magához valo szeretet ollyan magunkhoz valo jó akaratnak _indulat_ a mely _elsőbben_ mi velünk magunkot szereteti _de_ azt is meg _kell_ vallani _hogy_ annak _köszön_ a _kívánság_ a melyel _kíván_ szeretetni magunkot másoktol és _hogy_ mindent _csak_ azért _cselekedik_ a magunkhoz valo szeretet _igazgat_ minden _cselekedet_ ugyan _azáltal_ is szeretünk utálunk _azáltal_ adunk vagy nem adunk _bosszú_ állunk vagy _megbocsát_ egy szoval ollyan _indulat_ a mely minden _cselekedet_  _csak_ mi magunkot _tekintet_  _Julianna_  _hogy_  _hogy_  _hát_ az én _kegyes_  _barátság_ a melyel _hozzá_  _kapcsol_ magamot nem magadért vagyon _tehát_  _hanem_  _csak_ magamért

silvia nincsen _különben_  _ha_ valamely _kedvesség_ nem _talál_ a velem valo _társalkodás_  _ha_  _beszéd_ néked nem _tetszik_ vagy haszokásim _ellenkezik_ atiéiddel se engem nem szeretnél se _hozzá_ nem _jön_  _hasonló_ mondhatok magamrol _iránta_  _ha_ nekem _alkalmatlan_  _haszontalan_ vagy unadalmas volnál nem volnék _barátság_ veled gondolodé azt _hogy_ amidön valaki _hozzá_  _köt_ magát _hogy_ a _miértünk_ vagyon nem _Julianna_ nem _hanem_  _csak_ magaért és azért a _gyönyörűség_ a melyet _talál_ aminket valo szeretetben az _ember_ még nagyob a magokhoz valo szeretet mint _mibennünk_ mivel ök azt _kíván_  _hogy_ mi _hűség_ legyünk _hozzá_ és _csak_ öket szeressük azonban ök szépröl szépre ugrándoznak és minden aszszonynak akarnának _tetszeni_  _Julianna_  _de_  _azáltal_ el törölöd aszép _hajlandóság_ azigaz _barátság_ semmivé _tesz_ a sympátiát azt a _titkos_  _hajlandóság_ mely _oly_  _csodálatos_  _tud_  _megegyeztetni_ a sziveket a leg szeb _cselekedet_  _megkisebbít_ és _ha_ minden _csak_ a magához valo szeretetért megyen végben aháláadoság semmivé lészen a _kötelesség_  _csak_  _bolondság_ és a jó _erkölcs_ olyan _kezdet_  _ad_ mely azoknak nemeségeket és _fényesség_  _meghomályosít_ 

sylvia En ezeket nem _cselekedik_ söt még azt _tart_  _hogy_ a magához valo szeretet nemzi a szép _hajlandóság_  _erősít_ a _barátság_ és nagy _dolog_ vitet végben _két_ személy kinek _természet_ szokások akarattyok meg _egyezik_  _egymás_  _hajlandóság_  _érez_  _felindíttatván_ amagokhoz valo szeretettöl _egyenlő_ akarattal _keres_  _hogy_  _egymás_  _megérdemel_ amagunkhoz valo szeretet _csak_ azt _cselekedtet_ mi velünk a mely _dicséretes_ és _dicsőséges_ azok az _ország_ nyerö _híres_ mit _tekint_ mást _hanem_  _csak_ magokot ahadakozásokban és nem a magokhoz valo szeretet gerjesztetteé fel öket egy szoval _csak_  _talál_ mivel _megelégíteni_ a magunkhoz valo szeretetet adicsöségben álhatatosságban _hűség_  _hálaadóság_  _-e_ mindenikben fel _találtatik_ 

 _Julianna_ arra reá állok magam is _hogy_ ami azokot anevezetes _cselekedet_  _illet_  _hogy_ a magához valo szeretetnek azokban része lehetet _de_ a leheté _hogy_ a midön én valamely nagy _dolog_  _kedv_ akarván _keresni_ egy jó akaromnak a melyet senki meg nem _tudhat_  _hogy_ én nem azért _cselekedik_ aztot: _hogy_  _ő_  _kötelez_  _hanem_  _hogy_  _elég_  _tesz_ a magamhoz valo szeretetnek

silvia _kedves_  _Julianna_  _ha_ szinte a _te_  _jóakarat_ el legyen is rejtve avilág elöt _de_ el vagyoné a rejtve _teelőtted_  _aki_ azt _cselekedik_ nem éreszé magadban ollyan _belső_  _öröm_ a melyel vagy a _te_ nemesi _cselekedet_ ez ollyan _indulat_ mely _közönséges_ az _ember_ nemzetnél tégedet sem vesznek _onnét_  _ki_ és az az _indulat_ nem a magához valo szereteté mely némelyekel _eltitkoltat_ az _adomány_ némelyekel pedig _kihirdettet_ 

 _Julianna_  _aki_ én valamiben _jól_  _tesz_ semmi _kötelesség_ nem _kell_  _tehát_ lenni _hozzá_ mivel én azt _csak_ magamért _cselekedik_ 

silvia a mely _gyönyörűség_  _érez_ az _adás_ meg gátollyaé a másikának _gyönyörűség_ avételben ate jó akarodnak nincsené magához valo szeretete valamint _teneked_ azötet nem ingerlié aháláadásra nem mondgyaé azt magában _hogy_  _hálaadatlan_ lenne evilágon _ha_  _kötelesség_ nem volna _hozzá_ azért amit _cselekedik_  _őérte_ a magához valo szeretet _feltámad_ a _hálaadatlanság_ ellen ugyan ö is tészen _hálaadó_ 

 _Julianna_ mint _hogy_ már pártfogoja lettél amagához valo szeretetnek és _hogy_  _oly_ okoson _oltalmaz_ ne sajnályad meg _hallgatni_  _kérdés_ és _az_ meg _felelni_ neked _aki_ mind _ifjú_ mind szép és _eszes_ vagy meg _enged_  _hogy_ legyen egy _kevés_ magadhoz valo szeretet _de_  _hogy_ bizonyitod azt meg nekem _hogy_ a _megegyezik_ az _öregség_ és azzal ami rut

silvia _soha_ sem _erős_ mint az illyen állapotokban mert a magához valo szeretet minket arra viszen _hogy_ azta _kár_ amelyet tett nekünk a _természet_ : _formáltatás_ vagy a melyet _okoz_  _öregülés_  _helyrehoz_ vagy _eszik_  _által_ vagy magunk szép viselése _által_  _okosság_  _által_ vagy valamely jó _erkölcs_  _által_  _ifjúság_ és szépség nélkült is nem dicsekedneké a _tudomány_ az _okosság_  _adakozóság_ és _bőkezűség_ és a mit _dicsőséges_ neveznek nem lehetneé azt magához valo szeretetnek _hívni_ eza szeretet _nemcsak_ arra _kötelez_  _hogy_  _eltakargat_  _fogyatkozás_  _hanem_  _hogy_ mások elött _tökéletes_ lehessünk _de_ még _több_ mondok mert azt nem _hihet_  _hogy_ egy rosz _ember_ magához valo szeretet legyen mivel ez a magunkhoz valo _jóakarat_  _csak_ attol _jöhet_  _hogy_  _ha_  _érez_ magunkban valamely jót _aki_ pedig semmi jó nincsen _hogy_ lehetne _abban_ a magához valo szeretet

 _Julianna_  _csak_ erre vártalak _hogy_  _megbizonyíthat_ a mit mondasz _holott_ minden nap látunk ollyan _férfi_ és aszszonyokot _aki_ azok ajó _erkölcs_ melyeket _te_  _kíván_ fel nem _találtatik_  _aki_ jó _ítélet_ vannak magok felöl nem ezé a magához valo szeretet

silvia igen is nem mert a mint egy szemfenyvesztés azemberek _között_ és _esztelenség_ az aszszonyok _között_  _megbecsül_ a magához valo szeretetet és ne _kever_  _együvé_ ezekel a _fogyatkozás_ az _okosság_ annya a magához valo szeretetnek és _te_ ollyanokot _előhoz_  _aki_  _okosság_ nincsen az _okosság_ világánál üsmérhettyük meg jó vagy rosz _természet_ és ugyan a magához valo szeretettel _terjeszt_ mindenek _elébe_ azegyikét és _eltakargat_ amásikát egy szoval _kedves_  _Julianna_ még _egyszer_ aztmondom _hogy_ mind azok a melyekböl lehet _dicséret_  _becsület_ és _gyönyörűség_ venni _csak_ a magához valo szeretetböl származnak _Julianna_ ez igy lévén szép silvia _tehát_ ate _tartás_  _szerint_ a magához valo szeretet _eredet_ minden jó _erkölcs_ 

silvia leg aláb ö az _oszlop_ és ö is _kiterjeszt_ annyira

 _Julianna_  _kedves_ silviám már egészen el áltattál és a magahoz valo szeretet részére _tér_  _de_  _hova_ lesz a magadhoz valo szereteted _ha_  _Télámon_  _Diána_  _kapcsol_ magát

silvia a mely magamhoz valo szeretetért nehezen _esik_ azö változása ugyan a meg is vigasztal engem és azt is elfogja velem hitetni _hogy_ nem _érdemel_  _jóság_ 

 _édes_ néném ezekre mit mondasz vagyoné _benne_ magadhozvalo szeretet azt nem lehet mondani _hogy_ ne legyen az _erdélyi_ leányokban aszszonyokban _de_ azt is el mondhatni _felőle_  _hogy_ ök _bízvást_ el mondhattyák ugy szeretlek mint magamat mert _ha_ magokot szeretik másokot is _tud_ szeretni mert mind jó vér mind jó sziv vagyon _benne_  _de_ egy _görög_ aszszony _talán_  _káromkodás_  _tart_  _ha_ azt mondaná ugy szeretlek mint magamot _de_  _ha_ szinte azt mondaná is el nem _kell_  _hinni_ mert sz pál azt mondgya _hogy_ a _görög_  _hazug_  _édes_ néném én _kend_ ugy szeretvén mint magamot és magamot ugy mint az _alvás_ azért jó _éjszaka_ is _kíván_ 

rodosto 4 xbris 1733

 _tud_ már azt a _hír_ néném _hogy_ most minden _óra_ nagy _hadakozás_ lesz _de_ tudodé annak azokát _october_ a vége _felé_ afranczia a német _császár_ nagy _barátságos_  _megüzen_  _hogy_  _hadakozás_  _hirdet_ neki ennek pedig az _ok_ nem más _hanem_  _mihelyt_ augustus alengyel _király_ a szemét _behuny_ a _francia_ udvar azon _igyekezik_  _hogy_ stanislaust válaszák a lengyelek _király_ a midön azt _megtud_  _hogy_  _csaknem_ mindnyájan reá állottak volna arra a palatinusok stanislaust _Lengyelország_  _küld_ a választasra a mint _hogy_  _csaknem_ az egész _ország_ a _gyűlés_  _király_ választá és annak _felkiált_  _de_  _ugyanabban_ az _idő_ egy nehány palatinus és egy nehány püspök _összegyűlvén_ az augustus fiát választák _király_ eza _kis_  _gyűlés_ pedig a _császár_ és a muszka _cárné_ segittségivel mene végben _eleinte_ mindgyárt _-e_ nem _tetszik_ állandonak lenni _de_  _kevés_  _idő_ mulva a muszka _had_  _hogy_  _Lengyelország_  _kezd_ bé menni a _főrend_ lévök is meg változtaták az elméjeket és erre a részre állának és mentöl több _had_  _kezd_  _Lengyelország_ menni annal _több_  _hajol_ augustus mellé és _ez_ mind a _császár_ alattomban valo munkája _cselekedik_ a _francia_ udvár _ezért_  _megharagszik_ és _hadakozás_  _hirdet_ mind a _kettő_ ellen _de_ mint _hogy_ stanislausnak se _oly_  _könnyű_ se _oly_  _hamar_  _had_ nem _küldhet_ a mint _kívántatik_ azért varsovárol _ki_  _kelletik_ menni és _hely_ adni augustusnak _mindezért_  _hadakozás_ nagyot várjunk mi _haszon_ lesz _benne_ Isten _tud_ mi _csak_ reménlünk _csak_ reménlünk _mindaddig_ még meg nem halunk az _olasz_  _példabeszéd_ azt mondgya _hogy_  _aki_  _csak_ reménségel _él_ az _ispotály_  _meghal_  _ha_  _ispotály_ nem is _talán_ rodoszton _akárhol_ legyen a _csak_ bé _kell_ a szemünket hunni _egyszer_  _de_  _addig_  _csak_ jó az _egészség_ vigyázni _édes_ néném és abut el _kell_ üzni és ne _enged_  _hogy_ a _gondolat_ és a meláncolia el fogja elmenket ne legyünk ollyanok mint egy _francia_ ur volt _aki_  _eltemetvén_ a _feleség_ ugyan azon _este_ a vacsorát _hogy_ fel vitték az asztalra le nemakart ülni asztalhoz mert nem volt _jelen_ a _feleség_ a várakozást el unván mondgya a _konyhamester_  _hogy_  _jelent_ meg az aszszonynak _hogy_ az asztalon az _étek_ a _konyhamester_ mondgya neki _hogy_ nem _jöhet_ mert _eltemet_  _akkor_  _tér_  _ész_ az ur _sok_ féle _bú_ van evilágon

rodosto 15 _febr_ 1734

 _idő_ már egy leveledet vennem _édes_ néném én _három_ is _ír_  _ebben_ az _esztendő_ azt _ír_  _hogy_ stanislaus _Dancka_  _tölt_ a _tél_  _meglát_ mint lesz _dolog_ atavaszal a _francia_ és a spanyol _had_  _erős_  _takarodik_  _Olaszország_  _felé_ a sardiniai _király_ is _készül_ nem _tud_ mit _gondol_ a _császár_  _de_ én azt _gondol_  _helyette_  _hogy_  _ha_ stanislausal el veszteti is alengyel országi _királyság_ attol _tarthat_  _hogy_ magais _Olaszország_  _ki_ ne kötözödgyék a spanyol _király_ fia meg nem elégszik az ö _két_  _hercegség_ azapja még _király_ is _tehet_ most van _idő_  _hát_ nekünk vagyoné most _idő_  _hogy_ várjunk valamit a szegény urunk a mit apennájával _tehet_ el nem mulattya _elég_  _ír_  _mindenfelé_ mert mi ollyanok vagyunk mint az _evangéliumbeli_  _beteg_  _aki_  _harminc_  _esztendő_ volt a _tó_ mellet várván _hogy_ valaki vessé _bele_ a midön azangyal fel zavarta mi is azt várjuk _hogy_ valaki valamely zür zavart _csinál_ mert mi magunkal jó _tehetetlen_ vagyunk az Isten el _hoz_ még a mi _óra_ is _ha_ most nem mászor _ki_ ne nevetné _édes_ néném micsoda rendesen _tud_ le _írni_  _hogy_ a _francia_ micsoda álhatatlanok minden _cselekedet_ és _hogy_ egy _francia_  _két-három_ leányt meg annyi aszszonyt is akar _egyszersmind_ szeretni az ugy vagyon _két_ aszszony rendesen rea vet volt egy _francia_  _aki_ is mindenikhez _járván_ mindenikel el akará hitetni _hogy_ szereti ez a _két_ aszszony _barátos_ lévén _egymás_  _egymás_  _titok_ meg vallák és _egymás_  _megtud_  _hogy_ a _francia_ mint _hiteget_ öket _egybebeszélvén_ afrancziahoz mennek és _sok_ szép szin alat mint _hacsak_  _tréfálódik_ véle ugy _bekötöz_ és pokállyák valamint a _kisgyermek_  _hogy_  _csak_ a _fej_ mozgathatta a _meglévén_ a _fal_  _támaszt_ valamint egyfa _kép_ és ót minden féle szép szokot mondanak neki annak vége lévén az aszszonyok _egyik_ a szállására mennek és _két_ legényel a bé polált szeretöjököt is oda vitetik ót _enni_ adnak neki valamint egy _gyermek_ azután azaszszonyok _lefekszik_ és közikben teszik az _eleven_  _báb_ és ót valamit el _tud_ rajta _tenni_ el nem mulattyák szidgyák pirongattyák és _csúfol_ és egész _éjszaka_ nem _hagy_  _aludni_ reggel _felé_  _megígér_ neki _hogy_  _elbocsát_  _csak_  _tisztességes_ visellye magát a legény mindent _felfogad_ az aszszonyok _felkel_  _felöltözik_ és _ki_ mennek a _ház_  _sok_  _idő_ mulva egy vén aszszony bé megyen a _ház_ és _elold_ a legény _kérd_  _hogy_  _hol_ vannak az aszszonyok mondgya a vén aszszony _hogy_ vagyon már _két_  _óra_  _hogy_  _hintó_ ültek és _ki_  _ki_ a maga _jószág_ ment maszor _több_  _jobb_  _de_ most nincsen _egyéb_ mit _írni_ azért maradok az aszszonynak _nemcsak_ spárgás _de_  _köteles_ szolgája

rodosto 18 _febr_ 1734

 _soha_  _édes_ néném nagyob _kedv_ nem volt egy igen szép _csinos_ és _takarékos_ levelet _írni_ mint ma se _soha_ ollyan nagy _etyepetye_ nem volt mint ma a _hosszú_  _levélírás_  _de_ mint _hogy_ attol _tart_  _hogy_  _egyik_ sem viszem ugy végben _hogy_ a _kend_ szép szemeinek _tetszik_ azért el vegezem levelemet és ebböl _megtudhat_  _kend_  _hogy_ még _él_ és _hogy_ vagyok és maradok az aszszonynak _jó_ nénémnek _jó_ attyafia

P s _édes_ néném _hova_ lehet annál szebb levél _ha_ rövid is mint a melyet egy _híres_  _generális_  _ír_ a _feleség_ a _harc_ után mondván az _ellenség_ meg vertük egy _kevéssé_  _elfárad_ jó _éjszaka_  _édes_  _feleség_ 

rodosto 15 _febr_ 1734

mindenünnen _csak_ az a _hír_  _hogy_ mindenüt _készül_ ahadakozásra a _sok_ német _francia_ spanyol _takarodik_  _Olaszország_  _felé_ azt _gondol_ az _ember_  _hogy_  _talán_ ót valamely nagy vendégség leszen és arra _odagyűl_  _Eugyénius_ pedig a rénus vize _felé_  _igyekezik_ azt mondgyák _hogy_ afranczia is _elküld_ oda vagy _százezer_  _ember_  _hát_ ezek _édes_ néném miért _odagyűl_  _talán_  _halászni_ akarnak stanislaus _király_ pedig _Dancka_ vagyon a muszkák és a saxok _készül_  _hogy_ stanislaust oda szorittsák ót meg _másféle_ musika lészen mind ezekböl mi lészen Isten _tud_ : ugy tettzik mint _ha_ stanislaus _király_ vesztene _több_  _ha_ el _talál_ veszteni alengyel országi _királyság_ a mint _hogy_ a _megtörténhet_ik_ a mint _folyik_ már is _dolog_  _de_  _ha_ azt el veszti is _francia_  _királyné_ az ö leánya _Olaszország_ pedig _hogy_ álhat a _császár_  _három_  _király_ ellen _aki_ mindenik azon _igyekezik_  _hogy_ el vesztesse véle siciliát és neápolist és oda uj _király_  _tesz_  _de_ mind ezekböl nekünk mi _haszon_ lesz _talán_  _csak_ semmi még a mi _óra_ nem _eljön_  _addig_  _csak_  _baráttánc_  _kell_  _járni_  _hogy_ valamely szomoru _gondolat_ ne végezem levelemet egy jó akaromnak levelit _leír_  _kend_ a levelet _elküld_  _de_  _francia_ vagyon

Aztot _jól_  _tud_  _kedves_ jó akarom _hogy_ micsoda szeretettel voltam _Julianna_ és _hogy_ micsoda _sok_ féle utakon és _ösvény_  _hordoz_ engemet nem voltam töb _húszesztendős_ midön szolgálattyára állottam _harminc_ pedig _több_ vesztettem el a miolta perlekedem véle _mindaddig_ szerettem a még ugy _megőszül_ mint egy _ősz_ macska _de_ még is ollyan a micsodás igen nehezen _juthat_  _hozzá_  _mindazonáltal_ az én szemeimnek szép vénnek láttzik a valo _hogy_  _sok_  _haszontalan_ suhajtásokot _bocsát_ együt azért _hogy_  _hamar_ meg nem házasodtunk _de_ ö a vétkes nem én aztot is _tud_  _hogy_  _soha_  _addig_ vég képen nem álla _házasság_  _mindaddig_ még egy _fog_ marada aszájában a _jegygyűrű_ is ezeket aszokot mettzettem szeretetemnek _harmincegyedik_  _esztendő_  _édes_ néném mit mondasz azillyen _ember_ én pedig azt mondom _hogy_ az illyen példát _csodálni_  _kell_ és nem _követni_ néném az _egészség_ 

A midön bé akarám a levelemet pecsételni _ész_  _jut_ a _Carolus_ magnus leánya ez a _császár_ ugy szerette a leányait _hogy_  _férj_ nem akarta adni azért _hogy_ el ne _távozik_ tölle nyert is _benne_ mint _bír_ a _Csík_ az _egy_ leánya az apja secretáriusával _jó_  _barátság_ lévén a többi _között_ egy _este_ a secretarius a _fejedelemasszony_ látogatására menvén ót _addig_ mulata _hogy_ az alat nagy _hó_  _esik_ a secretarius _elbúcsúzván_ a _fejedelemasszony_ és látván _hogy_  _hó_  _esik_ attol _kezd_  _tartani_  _hogy_ a nyomát meg fogják látni az udvaron a _fejedelemasszony_ vévé észre _hogy_ mitöl _tart_ a secretarius mondá neki majd _általvisz_ azudvaron _hogy_ ne lássák _hogy_  _férfiú_ ment volna ót el azonnal _nemcsak_ mondá mert meg is _cselekedik_ és ahátára vevé a secretáriust és _általvisz_ az udvaron szerencsétlenségekre vagy _jó_ szerencséjekre a _császár_ azon _éjszaka_ nem _alhat_ik_  _hanem_ azablakhoz ment _idő_  _tölteni_  _de_  _elítél_ néném mint _elbámul_ azon _hogy_ meg látá a leányát mint vinné _teher_  _de_ semmit nem szolla _hanem_ más nap a _tanácsúr_ meg mondá és el vegezék _hogy_ a _fejedelemasszony_ adgyák _örökös_ a _kedves_  _teher_ 

rodosto 12 aprilis 1734

igen szépen és alázatosan _köszön_  _édes_ néném ahalat amely _dupla_  _érdemel_ a _köszönet_  _egyszer_ azért _hogy_ nénékám _küld_ masodszor azért mert _böjt_ vagyunk mert szükségünk vagyon rea mert _itt_ ritka a jóhal azérté _hogy_  _-e_  _tájék_ a _hal_ nem szereti vagy pedig a mi _halász_ szamárok itt igen mértékleteségel lehet _böjtölni_ a _hal_  _de_ a _tojás_ van részünk mert _csak_ azzal _böjtöl_ ugy tettzik némelykor mint _ha_ pislenek _jár_ agyomromban _talán_ nem is _hazud_ik_  _ha_ mondom _hogy_ töb _kel_ száz _tojás_ napjában szokotálya fel _kend_ egész _böjt_ és a négy után _tesz_  _kend_  _három_  _cifra_ meg láttya _kend_  _hogy_  _négyezer_ megyen még pedig elis engedek egy nehány napot _ha_ a vitellius _császár_ asztalához _járhat_ nem _kell_ rantottát _enni_ mert azt _ír_  _felőle_  _hogy_  _egyszer_ az asztalán _kétezerféle_  _hal_ volt _ki_ sütve _kifőve_ és meg mászor _hétezerféle_ madár mind _-e_ soknak tettzik _főképpen_ ollyanoknak mint mi _aki_  _csak_ egy féle _hal_ is _kegyes_ szemel _tekint_ az asztalan _de_  _ha_  _meggondol_ egy ollyan _császár_  _aki_ minden nagyságát _csak_ az asztalában _tart_ és _aki_ avilágot _bír_  _talán_  _kitelhet_ik_  _de_ azt _kérdhet_ valaki _ha_ vagyoné _hétezerféle_ madár erre noé _megfelelhet_  _de_  _addig_ mi _csak_  _eszik_ a rantottát nem is volna jó annyi _sok_ féle _hal_  _bujálkodni_  _főképpen_ illyen ritka _böjt_ mint a mostani mert _talán_  _soha_ sem _ér_  _kend_  _hogy_ a _nagyböjt_  _esik_ sz _György_ a _bor_ is _köszön_ néném _de_ nem annyira mint a _hal_ mert _bor_  _elég_ vagyon _de_  _nemcsak_  _elég_  _de_ jó is _asztali_  _bor_ bé vehetni nem _kényes_  _ital_ valo _bor_ senem _kontyalávaló_ amint szokták mondani _de_  _elég_  _jó_ a szükségre és a _táplálás_ mi _kell_  _egyéb_ amértékletes _ital_ segiti ami _édes_  _egészség_ azt _tart_  _hogy_ egy _ebéd_ felet négyszer _inni_  _elég_ az _első_ mi magunkért a másodikát jó akaroinkért aharmadikát a vigasságért és a negyedikét az _ellenség_  _ez_ nem _tart_ a mi _édes_  _tündérhaza_ azt mondod néném _hogy_ aminapi levelemben _fogyatkozás_  _talál_ a _bizonyos_  _hogy_ a _fogyatkozás_ mind _megtud_ üsmérni mind aztot _megigazítani_  _de_  _talán_ nem _főbenjáró_  _dolog_  _talán_  _csak_  _abban_ vétettem _hogy_ el felejtem egy _i_  _fölébe_ punctumot _tenni_  _éppen_ most _jut_  _ész_  _hogy_ egy néhany _ifjú_  _képíró_ ajándékot _feltesz_  _hogy_ anyerje el amellyik _közüle_ leg szeb _kép_  _ír_ az _egyik_ leg szebet _ír_ annak is _kell_ az ajándékot _elnyerni_  _aki_ is akristus utolso vacsoráját _leírván_ szerencsétlenségire _megtalál_ igen szépen spékelni a _húsvéti_  _bárány_ mely az apostolok elöt volt asidok pedig nem _megeszik_ a szalonát és igy másnak adták az ajándékot _ha_  _kend_ is _ilyenforma_  _fogyatkozás_  _talál_  _talán_  _halál_ nem _érdem_ a mi felöl _ír_  _kend_  _bánadalom_  _bán_  _hogy_ meg nem _cselekedhet_ik_  _de_ mit _tehet_ rolla _megbocsát_ a _kend_  _kérés_  _megbocsát_  _kend_ is _ha_ megnem _cselekedik_  _de_  _jó_  _egészség_  _kívánván_ maradok

rodosto 16 junÿ 1734

most _hoz_  _hír_  _hogy_ a muszka és a saxo _obsideál_  _Dancka_ minden _ösvény_ lyukat _bedug_  _hogy_ stanislaus _király_ kine repülhessen avárost mind löni mind meg venni _könnyű_  _de_ azt igen nehéz meg _oltalmazni_  _hogy_ a _király_  _onnét_ el ne mehessen: akinek és még arra _kell_ szánni magát mivel afranczia _haj_ nem igen nyargalnak segittségire amely várat pedig meg nem segittenek megveszik annál is inkáb _hogy_  _soha_ a _danckai_ praesidium ollyan _játék_ magát nem _gyakorol_  _de_  _elhagy_  _Dancka_ ugyis ót most _sok_  _ágyudörgés_ vannak és sétállyunk _Olaszország_ és nézük meg _hogy_ ót mint vendégeskednek az _odagyűlt_  _sok_ féle _had_ azt mondgyák _hogy_ ót már _két_ vagy _három_ várat meg vett a _francia_  _de_ a mi _nagy_ még médiolánumban sem _kiált_ már _berdo_ illyen formában nem igen _jól_  _folyik_ a _császár_  _dolog_  _Olaszország_  _hogy_  _ha_ pedig a spanyol _ház_  _egyszer_  _gyökér_  _kezd_ vetni _Olaszország_ a mint már _elkezdet_  _félő_  _hogy_ a vendég kine vesse a _gazda_  _ház_ a spanyol _király_ fia az annyára maradot _három_  _hercegség_ ment volt _bírni_  _Olaszország_  _de_  _ha_ szerencsés lehet _talán_ még fel állittya a siciliai _királyság_  _de_ akár mit _csinál_ ök _csak_ nekünk is valami _cseppen_  _haszon_  _de_ se szememmel nem _hall_ se _fül_ nem látok ollyat a mi arra _fordulhat_ az is meg lesz annak _idő_  _édes_ néném mi szép _dolog_ sokáig _élni_  _ebben_ a saeculumban 33 _esztendő_  _eltelik_  _de_ azon _kevés_  _idő_ alat igen nagy _dolog_ mentenek végben _hát_ még _ha_  _él_ mit nem _ér_ azt is _megért_  _hogy_ mikor valamit _küld_  _kend_ nekem meg panaszollya _de_ a panaszostol az _ember_  _hízik_ noha azt szokták mondani

Nincs _keserves_  _kenyér_ kit adnak panaszal
 _bőven_  _elegyítve_ van mérges _kovász_ 
 _áztatni_  _kell_  _gyakran_  _sok_  _könnyhullatás_ 
és annak _étel_ van nagy suhajtásal

 _de_  _édes_ néném _ha_ panaszolod is _de_ nem _hálaadatlan_ van _dolog_ és azt ne _tart_ azonban

Te nagy ajándékot ne _ad_  _barát_ 
mert _ő_  _csinál_  _hálaadatlan_ 

 _de_ én is utánna _tesz_  _ha_ el _kell_  _egy_  _fül_ is vesztenem

 _ki_ ajándekjinak a számát _felír_ 
már azoknak _többé_  _érdem_ ne várja

 _tud_ azt fogod mondani _hogy_  _jól_ aluttam azéttzaka mert a _jó_  _alvás_ után _könnyű_ verseket _gyalulni_ el rakván _hát_ a _verscsináló_ szerszámimot maradok _édes_ néném mindenkor etc

rodosto 27 julÿ 1734

néném _irtóztató_ nagy _dolog_ mennek végben ezen a mi _keserves_  _lakóhely_ mi _csendes_ aluszunk másut meg _erő_  _lefektet_ arra a _hosszú_ álomra azembereket _ha_ szinte azok anagy _dolog_ minket _ki_ rekesztenek is magok _közül_  _de_  _imád_ az _isten_ 

munkájit másokon is és azután léptessünk _Dancka_  _ahol_ is meg szüntek már azálgyu lövések mert aváros fel adta magát a muszkáknak _aki_ is _kell_  _fizetni_  _egynéhány_  _százezer_  _forint_  _hasonló_ a saxoknak is _hogy_ a várost fel nem prédálták igen _drága_  _megfizet_ a _vendégfogadás_  _hihető_  _hogy_ mászor nem

 _kíván_ szállást adni ollyan vendégnek _aki_ ugy el rontották a városokot és annak _hóstát_  _hogy_  _Husz_  _esztendő_ sem állittyák _hely_ avárost pedig azután adták fel minek utánna _onnét_ stanislaus _király_  _ki_ repült volna _csak_  _harmadmagával_  _aki_ is nagy veszedelemre adta magát és akit minden rejtékben _megkeres_ a muszkák

 _de_ már _késő_ volt mert a _kalitka_  _ki_ szaladot volt a madár és a prussiai _király_  _föld_ ment _Königsberg_ ót már ne _félt_ a muszkáktol a valo _hogy_ el _hagyván_  _Lengyelország_ a _királyság_ is _elhagy_  _de_  _aki_  _első_  _indító_ volt az akadálynak _hogy_ lengyel _király_ ne lehesen _drága_  _megfizet_ mert ez a _példabeszéd_  _aki_ másnak vermet áss maga _beleesik_  _nemcsak_ az ollyanoknak szól mint mi _hanem_ acsászároknak is a mint aztot _meglát_  _mihelyt_  _Dancka_  _Olaszország_  _érkezik_  _odairomtat_  _tehát_ és nézük meg _hogy_ ót mint vendégeskednek mert _sok_  _császár_ madarát öltek ót meg mivel azt _bizonyos_  _ír_  _hogy_ a spanyol _francia_ és a sabaudus _megver_ volna a németet és a _harc_ párma mellet lett volna az _elmúlt_  _holnap_ végin mind ezen _örvendetes_  _dolog_ a spanyol _király_  _fia_  _aki_  _csak_ huszon _kétesztendős_  _kor_ is igen _közelít_ a _korona_  _elnyerés_ mi _jól_ lovagol az a kit az isten _kegyelem_  _hordoz_ mi _könnyű_ végben megyen _dolog_ az ollyannak a kit az Isten segit a rhenus mellet pedig a _francia_ meg vette philisburgot _Eugenius_ minden _had_ ót volt _hogy_ nagyob _bizonyság_  _tehet_ a vár meg vételeröl a mely _francia_  _generális_ meg szállotta volt azt _kevés_  _idő_ mulva egy _ágyúgolyóbis_  _homlok_ ütötte _elítél_  _kend_  _ki_ volt _erős_ magunk felöl is irnék _kend_  _ha_ volna mit _de_ mi még mind ezeket _távol_ nézük mert a szegénynek a szerencséje is szegény _de_ aza vigasztalásunk vagyon _hogy_  _aki_ ezeket anagy _dolog_ miveli minket is lát és _megemlékezik_ rollunk annak _idő_ szeres néném és légy jó _egészség_ amen

rodosto 12 8ber 1734

Az urunk _beküld_ pápai sogort a portára _tud_ már _elég_ nevetet _kétek_ együt _ha_ végben mehetne a miért ment _csakhamar_  _Franciaország_ mennénk _innét_ vagyon _immár_  _két_ vagy _három_  _hét_  _hogy_ a _francia_  _kő_  _megüzen_ az urunknak _hogy_ a nagyobik fia senkitöl el nem bucsuzván minden _ceremónia_ nélkül _Bécs_  _elhagy_ és velenczében _érkezik_ már egy rákoczi sincsen a _császár_  _kéz_ alat azt is _hall_  _hogy_ még nem _jön_ ide _hanem_ romában megyen az apja pedig igen várja nekem ugy tettzik _hogy_ ide _kell_  _jönni_  _elsőbben_  _de_  _csak_ nehezeb és _hosszú_ az atyai és anyai szeretet a _fiúi_ szeretetnél _ez_ még az _oktalan_ állatokban is láttyuk az _oktalan_ állat mennél _kis_ annál inkáb szereti az anyát és a nevekedésel a szeretet _fogy_  _benne_ mindenik a _természet_ munkája az anyai szeretet szükséges mind a szaporitásra mind a _gondviselés_ micsoda nagy _gond_  _táplál_ és _őriz_ egy _tyúk_ a _fia_  _mindaddig_ még magok is _kereshet_  _étel_ és modgyok _szerint_ magokra vigyázhassanak a _fecske_  _csak_  _addig_  _hord_  _enni_  _fia_ a még nem _járhat_ az áerben azután _koplalni_  _hagy_ öket _hogy_  _had_  _elhagy_ az apjok _ház_ és szerezenek magoknak más _konyha_ ezek is azután se viszá nem _tér_ se az anyokal _többé_ nem _gondol_ mindenikében a _természet_ munkálodik ezt láttyuk _közönséges_ az _ember_ is noha mind más formában a mely _fiú_ láttya _hogy_ semmit nem várhat a szüléitöl olyan _könnyű_  _elhagy_ a _ház_ valamint egy _fecskefiú_  _de_ a szüléihez valo szeretetnek meg _kell_  _benne_ maradni mind azért _hogy_  _okos_  _teremt_ állat mind pedig azért _hogy_ azt parancsollyák néki _hogy_ ne _kell_ a spanyol _király_  _fia_ szeretni szüléit a midön egy szép _takarékos_  _királyság_ szereznek nekie mivel az _elmúlt_  _hónap_ azapja _had_  _ismét_ meg verte anémeteket a _harc_  _Guastalla_ nevü város mellet ment végben már el mondhatni _hogy_ el vesztette a _császár_  _Olaszország_ a _két_ siciliát a spanyol _király_ el vévé tölle spanyol _ország_ annak a fia most el veszi tölle a neápolisi _korona_  _aki_ is _ha_  _jól_  _jut_  _ész_  _harmadfélszáz_  _esztendő_ mulva fel álittya _ismét_ a _francia_  _ház_ valo neápolisi _királyság_ meg _kell_ vallani _hogy_ a _császár_  _drága_  _megfizet_ a stanislaustól _elvett_  _korona_  _de_ a _példabeszéd_ bé _kell_ tellyesedni _de_ a levelemet el végezem mert haalevél _kicsid_ a _hír_  _elég_ nagy és a _hajós_ utánnam várakozik jó _egészség_ 

rodosto 14 xbris 1734

Édes néném itt _elég_  _hó_ vagyon a mely itt nem igen _közönséges_ azt mondhatnák _hogy_ itt némelykor _csak_ azért _havazik_  _hogy_ az _örmény_ vendégeskedhessenek ezt neveti _kend_  _talán_  _de_ ez ugy van mert ök el mennek egy nagy _tál_  _megtölt_  _hó_  _de_ annak harmad vagy negyed napi _hó_  _kell_ lenni mert ugy mind _jobb_  _ízü_ mind pedig _kemény_ és porczogosab azt a _tál_  _hó_ azután nyakon _önt_ peszmegel _de_ tudgyaé _kend_ mi legyen a a szöllöt nagy üstökben _megfőz_  _mindaddig_ a még ollyan sürü nem lesz mint a ser _élesztő_ azután leszürik _hordó_  _tölt_ ollyan szinü és ollyan _édes_ mint a méser igy _elkészítvén_  _tehát_ azt a _levegőég_  _lehullott_  _étek_ a _ház_  _közép_ teszik _akkor_ a _gazda_ az egész _cseléd_  _körülvesz_ kinek kinek egy _kanál_ lévén _kéz_ és azt _csakhamar_  _felkanalaz_ valamint a _tejfel_  _abból_ pedig _kell_  _enni_ még a szópó gyermekeknekis azt pedig ne _gondol_  _kend_  _hogy_ a _gazdasszony_ igy vendégellye minden nap a _gyermek_ a már _sok_ volna és nem minden nap pap sajttya _hanem_  _csak_  _akkor_ a mikor _kedv_ akarja _keresni_ a _gyermek_ és _hogy_  _ki_  _ki_  _jókedvű_ legyen a _ház_ mikor a _tél_ ollyan _fösvény_  _hogy_  _hó_ nem _esik_ avároson _olyankor_ a _cselédes_  _gazda_ egy _mélyföldnyi_ is el megyen _hó_ és azután _abból_  _kedveskedik_ az attyafiainak _de_ most _ki_ vannak mert mind _hó_  _elég_ van mind pedig _-e_ lakodalmas _holnap_ lévén a _kéthúrú_  _hegedű_  _elég_ rángattyák nekik _de_ a _csúfos_  _szokás_ nálok _hogy_  _mihelyt_ az egy _gazdasszony_ a fia a _feleség_ a _ház_ viszi a szegény menyecskének a száját bé zárják valamint a pápa a _kardinális_ : és _mindaddig_ nem szabad neki szolni valamég azurának az annya arra szabadságot nem _ad_  _addig_ ollyan a _ház_ mint a néma _csak_ az urával _beszélhet_  _de_ másal senkivel sem mikor agazda aszszony _hoz_ szol: vagy valamit parancsol neki a menyecskének _csak_  _inteni_ azillyen némaság pedig _eltart_ némelykor _hat_  _hét_  _esztendő_  _ha_ a _gazdasszony_ szereti a fia _feleség_  _hamar_ fel szabadittya a némaságbol _de_  _ha_ nem szereti _tíz_  _esztendő_ is némán _kell_ maradni noha _egyház_ laknak ennek a szokásnak pedig az az _ok_  _hogy_ a menyecske ne perelhessen a _ház_  _hanem_ nagy _csendesség_  _függ_ az ura annyátol valyon nálunk nem volnaé jó eza _szokás_  _elég_ már az _örmény_  _írni_  _de_ nem lehet nem _írni_ mint _hogy_  _közötte_ lakunk minden felöl _csak_ azt _hoz_  _hír_  _hogy_ a spanyolok mennyi várat várost vettek meg _Olaszország_  _talán_ semmit nem _had_ a _jövő_  _esztendő_ erröl _jut_  _ész_  _hogy_  _Carolus_ quintus nem _tud_ micsoda várat szallot meg az _impérium_  _de_ mint _hogy_  _késő_ adták fel avárat azért _megharagszik_ az egész lakosokra és _megüzen_ nekik _hogy_  _csak_ az aszszonyoknak _megkegyelmez_ az _ember_ mind le vágattya azért más nap valamennyi aszszony vagy leány vagyon _kitakarodik_ a várbol _hanem_ azt meg engedi nekik _hogy_ a mit a _hát_  _elbír_ azt el vihetik magokal másnap a _császár_  _elhűl_  _bele_ az egész _tábor_ a midön láttya _hogy_ az aszszonyoknak akik a várbol mennek mindenikének egy férfiu a _hát_ azaszszonyoknak a _férj_ a leányoknak az attyafiok a _tábor_  _érkezvén_ igy _megterhelve_ mondák a _császár_  _hogy_ az _engedelem_  _szerint_ ök _drága_ portékával nem _megterhelhet_ magokot mint a _férj_ erre _megkegyelmez_ a _császár_ azegész városnak nám az aszszonyok is _cselekedik_ valaha valami jót jó _egészség_  _édes_ néném _megenged_ az ur _hogy_  _megérhet_ azuj _esztendő_  _nemcsak_  _ebben_ az _bőr_  _hanem_ még az _egészség_ is

rodosto 16 janu 1735

 _ha_ minden _dolog_ ugy _folyik_  _ebben_ az _esztendő_ valamint a pápai sogor munkája a portán ugy minden _dolog_  _hátra_ mász nem elö a porta nem adta _teljesség_ válaszul _hogy_ az urunkot el nem _bocsát_  _Franciaország_  _hanem_  _hogy_ most nem _javall_ és _hogy_ még annak nincsen _idő_  _de_ a _császár_  _nemjavallás_ parancsolat és a mi _elmenetel_ semmi nem _telik_  _ki_ volt annak _meggátoló_ Isten _tud_  _de_ azt _hinni_  _kell_  _hogy_ ö mindent a mi _java_  _cselekedik_ ezis _java_  _fordul_  _hogy_ el nem _bocsát_  _ez_ most lelki szemel nézük _de_ még _jövendő_ testi szemel is meg fogjuk látni mert ugyan is _hát_  _ha_ abékeséget _oly_  _hamar_ meg akarják _csinálni_ mint a mely _hamar_ el _kezd_ ahadakozást _akkor_ ót mit _csinál_ viszá fogadnánaké afészkünkben vagy sem nyugodgyunk meg _tehát_ azon _hogy_ jobban _tud_ a mi atyánk nálunknál _hogy_ mi jó nékünk _meghálál_ néki amidön _kérés_ meg _hallgat_ és áldgyuk _ő_ amidön akaratunkot meg gátollya ide az Isten ollyan nép _közibe_  _hoz_  _aki_ amásokal valo _jótétemény_  _követ_ és azö _kéz_  _által_  _bőséges_  _táplál_ minket _aki_  _hálaadás_  _kell_ lenni akézhez is micsoda szép _dolog_  _édes_ néném a _jótétemény_  _soha_ senki azért meg nem szegényedet _de_  _sok_  _gazdag_  _ház_ pusztult el azért _hogy_  _abban_ az _adakozás_ nem _követ_ az _adakozás_  _megbecsülhetetlen_  _haszon_ veszik _de_  _ha_ szinte nem vennékis (a mely nem lehet:) micsoda _belső_  _öröm_ nem _érez_ egy nemes sziv amidön valakivel _jó_  _tesz_ a midön szükségiben valakit meg segit visgállyuk meg _ez_ magunkban és _meglát_  _hogy_ inkáb vigad _akkor_ aszivünk mint az _est_ valo _táncolás_ ne szégyenellyüké _hogy_ erröl egy pogány _császár_ mi szép példát _ad_ akinek is _este_  _ész_  _jutván_  _hogy_ azon anapon semmi _kegyelmesség_ nem mutatta mondá a mái napot el vesztettem mert senkivel jót nem _tesz_ aminap _olvas_  _hogy_ egy _adakozó_  _ember_ ezeket a szokot _ír_ a _koporsó_ A mit _elkölt_ azt el vesztettem A mit _bír_ azt másnak _hagy_ és amit másoknak adtam azt maradando _hely_  _eltesz_  _de_ attol nem _tart_ néném _hogy_ az _egér_  _megeszik_ a _fösvénység_ mint egy lengyel _király_  _bánik_  _hát_ az _egészség_ mint van mert regen nem vettem leveledet vagyon _harmadnap_ polatéti

rodosto 12 martÿ 1735

 _talán_ májusnak nevezhetném ezt a _holnap_ ollyan szép _idő_  _jár_ és az _idő_ sokkal vidámab az elmémnél mert már egy nehány napoktol _fogvást_ nem látom az urunkot ollyan állapotban mint az elött mert _ha_ igen _titkol_ is _de_ észre lehet venni _hogy_ vagyon valamely _belső_  _baj_ az ö _természet_ szerent valo mindenkori jó _kedv_ most nem ollyan _gyakorta_ valo és mintha _erőszak_ volna azt is _hozzátesz_  _hogy_ már egy _kevés_  _idő_  _fogvást_ igen _kezd_  _apadni_ azö _kövér_  _test_ és _ábrázat_ igen vékonyodik mind ezek _édes_ néném egy _kevés_ nyughatatlanságban vetettek engemet mert _ha_ ezek a _belső_ szomoruságtol vagy valamely _belső_ nyavalyátol vagy _egyszersmind_ mind a _kettő_  _jön_ a _meggyújtott_  _gyertya_ nem _kell_  _csodálni_  _ha_  _fogy_ ajésuiták superiorja itt vagyon _aki_ ís ollyan papi _ember_  _hogy_ az _idő_ nem vesztik el véle az urunk véle _tölt_ azidöt és a munkásival mivel _kert_ és _ház_  _épít_ Isten után _csak_ azzal vigasztalom magamot _hogy_ az urunk igen _erős_  _természetű_ és _hogy_  _ötvenkilenc_  _esztendő_  _könnyű_  _elbírhat_  _tud_  _hogy_ az illyen vigasztalás _csak_  _föveny_ van _építve_ és _boldog_ akinek nem _kell_  _küszködni_ a _betegség_ mert akár mely _erős_ is le _kell_  _esni_ alatta _de_ ami állapotunk ollyan _hogy_  _csak_  _kell_ valami vigasztalást _keresni_ szomoruságunkban noha nem _kell_  _ha_  _jó_  _keresztény_ volnék mert mindent az Isten akarattyára _kell_  _hagyni_  _de_ a mikor _erős_ szeretünk valakit _akkor_ alátható _elfelejtet_ velünk aláthatatlant _hogy_  _teljesség_ predikáczion nevégezem levelemet azt _ír_  _hogy_  _Abdullah_ akit most _tesz_  _jancsár_ agának és _aki_  _sok_  _esztendő_ mellettünk volt ugy mint _csorbacsi_ ollyan nagy _tisztség_ is meg _tartván_ az urunkhozvalo _kötelesség_  _tegnap_ egy szép paripát _küld_ töb _egyéb_ persiai ajándékokal _édes_ néném _ha_  _jobb_  _hír_  _írhat_ egy nehány nap mulva mint nevetném mert most nem nevetek

rodosto 25 martÿ 1735

Édes néném _ha_ nyughatatlan elmével _ír_ az _előbbeni_ levelemet ezt szomoruságal _ír_ mert az urunkot _éppen_ nem jó állapotban látom _ki_ is nyilatkoztatta már magát a _betegség_  _tegnapelőtt_ a _szokás_  _szerint_ nyolcz _óra_  _este_ le akarván vetkezödni a _hideg_  _borzogat_ én _jelen_ lévén _kérd_  _tőle_  _ha_ én nem fázomé _felel_  _hogy_ az _idő_  _elég_ meleg és nem _fázik_ erre _felel_  _hogy_ igen _fázik_ ezen mindgyárt _megijed_  _de_ meg azután _gondol_  _hogy_  _tavasz_  _felé_ valami változás _esik_ az _egészség_ az urunk le vetkezik és le _fekszik_ én is a szállásomra megyek egy _kevés_  _idő_ mulva _hozzá_  _jön_ és mondgyák _hogy_  _hány_ én arra mondám _hogy_  _talán_ valamit ollyat _eszik_ amit agyomor nem szenvedhetet másnap _hat_  _óra_ a mikor fel szokot _öltözni_ a _ház_ megyek _de_ micsoda _ijedtség_ nem _esik_  _mihelyt_ meg látám az _ábrázat_  _aki_ is _természet_  _szerint_ mindenkor piros lévén ugy el sárgult valamint _ha_ sáfrányal _megken_ már _két_ naptol _fogvást_ nagy _gyengeség_  _érez_ szüntelen valo _hideglelés_ van rajta és mint _ha_ az egész vére sárré valtozot volna ugy el sárgult az egész _test_ ma _ünnep_ lévén _felöltözik_ és a nagy misét _meghallgat_  _de_ nem _kell_  _csodálni_  _ha_ igen _kevés_  _ehet_ik_  _kis_  _fájdalom_ nem _érez_  _de_ nagy _bágyadtság_  _édes_ néném _kér_ az _isten_  _hogy_  _megtart_ ezt a nagy _ember_ a kit az ellenségiis nagynak _tart_ 

rodosto 8 aprilis 1735

A mitöl _tart_  _abban_ már _benne_ vagyunk az Isten _árvaság_  _téve_  _bennünket_ és _kivesz_ ma _közüle_ az mi _édes_ urunkot és atyankot _három_  _óra_ után reggel ma nagy péntek lévén mind a mennyei mind aföldi atyáinknak _halál_  _kell_ siratnunk az Isten mára _halaszt_  _halál_ urunknak azért _hogy_ meg szentellye _halál_ áldozattyát annak _érdem_  _aki_ ma _meghal_  _érte_ a micsoda _élet_  _él_ és a micsoda _halál_ volt _hisz_  _hogy_ meg mondották nékie ma velem lész a paradicsomban _hullat_  _bőség_  _könny_ mert a _keserűség_  _köd_ valoságoson reánk szállot _de_ ne azt a _jó_ atyánkot sirassuk mert _ő_ az Isten annyi szenvedési után a mennyei lakadalomban vitte _ahol_ agyönyörüségnek és az _öröm_ pohárábol _itat_  _hanem_ mi magunkot sirassuk kik nagy _árvaság_  _jut_  _ki_ sem lehet mondani micsoda nagy sirás és _keserűség_ vagyon itt _miközöttünk_ még _csak_ aleg alábvalon is _elítél_  _ha_ lehet micsoda állapotban _ír_ ezt a levelet _de_ mivel _tud_  _hogy_  _örömest_  _kíván_ tudni mint _esik_ szegénynek _halál_ mind _tinta_ mind _könnyhullatás_  _leír_  _ha_ szinte _azáltal_ meg szaporitom is _keserűség_ ugy tettzik _hogy_ az utolso levelemet az _elmúlt_  _hónap_ 25dik napján _ír_ azután szegény mind nagy _bágyadtság_  _érez_ igen _kevés_  _de_ másként mindent a _szokás_  _szerint_ vit végben _abban_ a _gyengeség_ is az _eszterga_  _dolgozik_ elsö aprilisig az nap pedig ahideg _erős_  _jön_ rea és annál inkáb meg gyengittette másnap _jobbacskán_ volt virág vasárnap a _gyengeség_ miat nem mehetet atemplomban: _hanem_ a _közel_ valo _ház_  _hallgat_ amisét amise után a mely pap oda vitte neki a szentelt ágat _térd_ álva vette el _kéz_ mondván _hogy_  _talán_ töb ágat nem fog venni _hétfő_  _jobbacskán_ volt _kedd_  _hasonló_ még a _dohány_ is _megkíván_ és _dohányoz_  _de_ azt _csodál_ mindenikünk _benne_  _hogy_ ö semmit _halál_  _óra_ aháznál valo rendben el nem mulatot se meg nem _enged_  _hogy_  _őérte_ valamit _elmulat_ mindennap szokót _óra_  _felöltözik_  _ebédel_ és _lefekszik_ noha alig volt el _de_ még is ugy meg _tart_ a rendet mint _egészséges_  _kor_ szeredán _délután_ nagyob _gyengeség_  _esik_ és _csak_ mindenkor alut _egynéhány_  _kérdez_  _hogy_ mint vagyon _csak_ azt _felel_ én _jól_ vagyok semmi _fájdalom_ nem _érez_  _csütörtök_ igen _közel_ lévén utolso végihez el nehezedék és az urat magahoz vette nagy _buzgóság_  _este_ a _lefekvés_  _idő_ léven _kétfelől_ a _kar_  _tart_  _de_ maga ment ahálo _ház_ a szovát igen nehéz volt már meg _érteni_  _tizenkét_  _óra_  _felé_  _éjszaka_ mindnyájan mellette voltunk apap kérdette _tőle_  _ha_ akarjaé fel venni az utolso _kenet_  _int_ szegény _hogy_ akarja annak vége levén a pap szép _intés_ és vigasztalásokot mondván neki nem _felelhet_ reája noha vettük észre _hogy_  _ész_ van azt is láttuk _hogy_ az _intés_ a szemeiböl _könnyhullatás_  _folyik_ végtire szegény ma _három_  _óra_ után regel az _isten_ adván lelkét: el aluvék mivel ugy _meghal_ mint egy _gyermek_ szüntelen rea néztünk _de_ még is _csak_ azon vettük észre _általmenetel_ a midön a szemei fel nyiltak ö szegény _árvaság_  _hagy_  _bennünket_ ezen az _idegen_  _föld_ itt _irtóztató_ sirás rivás vagyon _közötte_ az Isten vigasztallyon meg minket:

Rodosto 16 aprilis 1735

It _édes_ néném _könnyhullatás_  _eszik_  _kenyér_ és ollyanok vagyunk mint a nyáj pásztor nélkül másnap szegénynek atestámentumát fel nyitottuk és _elolvastat_ mindenik _cseléd_  _hagy_  _énnekem_  _ötezer_ német _forint_ sibrik uramnak is annyit _de_ mindenikünknek azt a pénzt _Franciaország_  _kell_ fel vennünk mikor veszük fel Isten _tud_ a vezérnek szollo levelitis _elküld_ a melyben _kér_ szegény _hogy_  _bennünket_ el ne _hagy_ a _test_ másnap _felbontat_ és az _aprólék_ egy ládában _tévén_ a _görög_  _templom_  _eltemet_ atestet pedig a _borbély_  _fű_  _becsinál_ mert még nem _tud_ mikor vihettyük _Konstantinápoly_ a _borbély_  _szerint_ nem _kell_  _csodálni_  _halál_ mert a _gyomor_ és vére _tele_ volt sáral az egész _test_  _elborít_ a sár az agya veleje _egészséges_ volt _de_ annyi volt mint _két_  _ember_ szokot lenni _ész_ is volt annyi mint 12nek a szivét _Franciaország_  _hagy_  _hogy_  _küld_ a _test_  _húsvét_ után egy nagy palotán _ki_ nyujtoztattuk _ahol_  _isteni_ szolgalat volt _harmadnap_ minden féle _ember_ szabad volt a _test_ meg látni _harminc_  _tőr_ is volt _egyszersmind_  _aki_ látta és akik _jól_ üsmerték szegényt _de_ még is nem _hisz_  _hogy_  _meghal_  _ha_ nem azt _hirdet_  _hogy_  _titkon_  _elmegy_ és mi mást _felöltöztet_ valakit _hely_  _bár_  _igaz_ mondanának _tegnap_ az Isten szolgálat után atestet _koporsó_ zártuk és egykis _ház_  _tesz_  _ahol_ leszen _mindaddig_ még szabadcság nem lesz _hogy_  _Konstantinápoly_ vihesük

rodosto 17 maji 1735

rend _szerint_  _édes_ néném mennél inkáb _távozik_ az _ember_ az _keserűség_  _okozó_  _ok_ a _keserűség_ sullya annyival inkáb _könnyebbedik_ és az _idő_ lassanként mindent _elfelejt_ velünk és mennél _távol_ legyen az _ember_ valamitöl annál _kis_ tettzik _de_ itt nem ugy van mert ugy tettzik _hogy_ nevekedik és nem _kisebbedik_ az urunk után valo _keserűség_ mert _hovatovább_ jobban észre veszük _hogy_ micsoda atyánkot vesztettük el és _hogy_ micsoda pásztorunk _elhagy_  _de_ a mi jó _isten_  _ha_  _egy_  _kéz_ a veszö a másikában a vigasztalás a porta ide _küld_  _Ibrahim_  _effendi_  _hogy_ itt néze meg miben van _dolog_ és végezen _Csáki_ ural és atöb magyarokal kik itt vagyunk _ha_ akarjuké _hogy_ az szegény _üdvözült_ urunk nagyobik fiát _idehozat_ erre mindenikünk reá állot azután _hogy_  _beszél_ sibrik uramal az urunk _hofmeister_  _aki_ szállot azegész _ház_  _gond_ a _tahin_  _iránt_ a melyet rendelt nekünk a porta _tíz_  _tallér_ minden naprá _hogy_ aztot _feloszt_ a magyarokra kik a _fejedelem_ szolgáltuk _de_ erre se sibrik uram se én rea nem állottunk _hogy_  _csak_ mi reánk _oszt_ mivel _sok_ régi _idegen_ szolgai maradván azurunknak nekik semmi nem _jut_  _hanem_ ugy végeztük el _hogy_ mind azok akik meg akarnak maradni _abból_ a pénzböl _él_ mindnyájan _mindaddig_ még az _ifjú_  _fejedelem_ el _érkezik_  _édes_ néném eddig _csak_  _belső_ voltam magyar vagy székely _de_ már _külső_ is mert _huszonkét_  _esztendő_ mulván ma _letesz_ a _francia_  _köntös_ 

rodosto 18 julÿ 1735

A porta meg _engedvén_  _hogy_  _titkon_ a szegény urunk testét _Konstantinápoly_ vihessük egy nagy ládát _csináltatván_ a _koporsó_  _belezárat_  _hajó_  _tetet_ és egy nehány magamal 4dik meg _indul_ 6dik _Konstantinápoly_  _érkezvén_ aládát _aki_ a _koporsó_ volt a _jezsuita_  _küld_ akoporsot _ki_ vévén _belőle_  _felnyit_  _hogy_ a _test_ meg lássák sirt pedig azon a _hely_ | ástak _ahova_  _temet_ az urunk annyát akinek is _csak_ a _koponya_  _megtalál_ és aztot a fia _koporsó_ bé zárták és együt _eltemet_ mely _csodálatos_ az Isten rendelése! a még _abban_ a nagy városban mulaték avezért letévék én is _onnét_ megindulék és _tegnap_ ide _visszaérkezik_ a szomoruságnak _hely_  _ahol_ is minden szomoruságra _gerjeszt_  _akárhová_  _fordul_ mindenüt azon a _hely_ látom _ahol_ az urunk lakot _jár_ és _beszél_ velünk most pedig azokot ahelyeket _csak_ pusztán látom és azok apuszta _hely_  _keserűség_  _betölt_ sziveinket _elhagyattatik_ jó atyánktol és _könnyhullatás_ vigasztallyuk _árvaság_ valo maradásunkot mint _ha_ eza szomoruság nem _elég_ volna rajtam mert még attol is _kell_  _félni_  _hogy_ az egész _ház_  _gond_ reám ne szállyon mivel asibrik uram _betegség_ nehezebedik minden nap és mikor _meggondol_  _hogy_  _ha_  _megtalál_  _halni_ micsoda _baj_  _jut_  _mindaddig_ amég az _ifjú_  _fejedelem_ elnem _érkezik_ az én velem szomoru _óra_  _töltet_ el végzem ezt a levelet mert magamot _kesergetvén_ kédetis _keserít_ a szomoruán _ír_ levelek ugy _jobb_  _ha_ mentöl rövidebbek

rodoszto 15 7bris 1735

A micsoda állapotban vagyunk _ha_ lehetne vigasztalást venni aleveleidben néném _elég_  _találhat_ azis evaloságos vigasztalás melyet azigaz sziv _ad_ mert itt _egynéhány_ vigasztalnak olyanok engem akik _belső_  _örül_ szomoruságomon és annak még meg szaporodását is akarnák _de_ az Isten _aki_  _kell_  _bízni_  _kívánság_ bé nem _tölt_  _erő_ és _értelem_  _ad_ annak a _kereszt_  _hordozás_ melyet reám adot noha szabadságot adtak kinek kinek arra _hogy_  _innét_ el mehet _ahova_ tettzik _de_  _kevés_ akartak még eddig azzal a szabadságal _élni_ és meg akarják várni a _fejedelem_  _eljövetel_ Isten _tud_ mikor lészen a vagyon már egy _hónap_  _hogy_  _elküld_ utánna _addig_ pedig itt senkinek _fizetés_ nem _jár_  _hanem_ kinek kinek asztala meg leszen mint az elött _aki_  _telik_ a _tíz_  _tallér_ melyet adnak napjára _de_ senki nem várhat _több_  _harminc_ vagy negyven személyt el lehet _tartani_ a _tíz_  _tallér_  _de_ nem lehet se _fizetés_ se ruházatot _abból_ adni a szegény urunknak _hatvan_  _tallér_ volt napjára _jól_  _fizethet_  _jól_ is _fizet_ mert kinek 6 száz kinek 4 száz és sokaknak 2 száz _tallér_ volt most pedig a _kevés_  _kevés_ sem adnak _először_ azért mert a rendelt pénz _esztendő_  _által_ az _étel_ el megyen másodszor mert _abból_  _kell_  _fizetni_ az alacson _cseléd_ kik a _konyha_ szolgálnak _harmad_ azért mert _ha_  _egy_ adnának a többi is _kér_ és zugolodnék _de_  _hogy_ senkinek semmit nem adnak a zugolodásra sem adnak _ok_ jó _egészség_  _kíván_  _édes_ néném

rodosto 8 8bris 1735

A mely _kereszt_ még _előre_ el láttyuk _hogy_ viselni fogjuk ugy tettzik _hogy_ aztot _könnyű_  _kell_ viselni a szegénységet is _könnyű_  _tűr_  _hacsak_ lassan lassan _esik_  _abban_ mert _hozzászokik_  _édes_ néném a jó Isten ujjab _kereszt_ adot reám amelyet még _előre_  _általlát_ volt _hogy_ reám fog szállani _de_ azzal _könnyű_ nem _talál_  _de_ reménlem _hogy_  _aki_ reám adta _erő_ is _ad_ ahordozására _elítél_ néném _ha_ nem nagy kereszté rajtam _hogy_ ami jó sibrik apánkot el kelle _tegnap_ temetnünk annyi nagy és _hosszas_  _betegség_ után az Isten magához vévé egy részint _halál_ nem _kell_ szomorkodnunk mert az Isten végit vetette _sok_ szenvedésinek _de_ más részint lehet szomorkodnom mert az egész _gond_ és _baj_ reám szállot a mely nem _kevés_ ollyan állapotban mint melyben vagyok _kétféle_ nemzettel van _baj_  _aki_  _egymás_ nem szeretik vannak ollyanok akik nem voltak _kéz_ alat: és akik nem szoktak a _tőle_ valo _függés_ akik azt _tart_  _hogy_ már most fel szabadultak minden más alat valo lételtöl akik azt _gondol_  _hogy_ az _fejedelem_  _csakhamar_ el _érkezik_ azért _addig_ nem szükséges _függni_ valakitöl azt is _tekint_  _hogy_  _éntőlem_  _aki_  _kell_  _függni_  _igazság_  _szerint_ én magam sem üsmerem a _fejedelem_ azt sem _tud_ mint leszek elméjiben mivel azgyakorta _történik_  _hogy_ a kit az atya szeretet azt a fia nem _kedvel_ azt is _hozzátesz_  _hogy_  _aki_ se _adomány_ se _büntetés_ nem várnak ót az _engedelmesség_ sem egész mert az _ember_ vagy a _haszonkeresés_ vagy a _félelem_ vezéreli ritkán a szeretet vagy a _becsület_ egy _feljebbvaló_ pedig nem lehet magának azzal igen _hízelkedni_  _hogy_ szeresék mindenek _csak_ ajándékon _hogy_  _ha_ tölle valamit nem várhatnak mint _éntőlem_  _hogy_ nem várhatnak avalo _hogy_ mindenkor _csak_ azon _kell_  _igyekezni_  _hogy_ az alattunk valok inkáb szeresenek mint _fél_  _de_ azzal nem _kell_ magunknak _hízelkedni_  _hanem_ azt _kell_ egy _feljebbvaló_ magában fel _tenni_  _hogy_ kinek kinek amaga rendihez valo _becsület_ meg adgya a maga _hivatal_ ne az _ember_ valo nézve _kíván_  _jól_ végben vinni _hanem_ az _isten_ és igen szeresse az _igazság_  _de_ ámbár mindeneket _jól_ végben vigyen is hadgyaké szó nélkül nem a _tisztség_ lévökre mindenkor _balítélet_ szoktak _tenni_  _de_  _aki_ az _igaz_ uton _jár_ van mivel vígasztalni magát vígasztaly _édes_ néném mert van szükségem rea _de_  _egy_ vigasztalásom a _ha_ az _egészség_ vígyász

a vezérnek _írott_  _búcsúzó_ levelét urunknak most _jut_  _ész_  _hogy_ eddig el _kelletik_  _kend_ küldenem _soha_  _keresztény_  _fejedelem_ a porta ollyan _hitel_ nem volt mint _őhozzá_ szegényhez az ö _tanács_ mind _becsül_ mind _követ_  _elhisz_ néném _hogy_  _tud_ is jó _tanács_ adni

A _fényes_ porta _fővezír_ alí passának
 _halál_ elöt _írott_  _búcsúzó_ levelének párja

Ezen _dicsőséges_  _birodalom_ elsö méltoságában _tündöklő_ nagy _bölcsesség_  _felékesíttetik_  _fővezír_  _kedves_ szivbéli _barát_ kit Isten mindenhato _jó_ meg áldgyon

Kéttség _kívül_  _csodálkozik_ avezér _kedves_  _barát_ a midön _halál_  _hír_ ezen levelemet fogja venni _de_ mivel az _ember_  _természet_  _halandóság_ ahalált _elkerülhetetlen_ lenni mutatta az _isten_ valo szeretett _hív_  _hogy_  _hozzá_  _készül_ és a _győzhetetlen_  _császár_ valo _hálaadóság_  _ösztönöz_  _hogy_  _búcsúvétlen_ evilágbol kine mennyek melyre nézve még _egészséges_ voltomban mindenekröl rendelést _tévén_ azudvarom _főtiszt_ meg parancsoltam _hogy_  _halál_  _történvén_ amidön avezért _tudósít_  _kedves_  _barát_ ezen levelemet _megküld_  _hat_ azért szivére _igaz_ baráttyának utolsó szavai és mutassa bé acsászárnak _kegyelmes_ uramnak _igaz_  _hálaadóság_  _teljes_ szivemnek utolso _beszéd_ mindenkor az Isten _megfoghatatlan_  _bölcsesség_ rendelésének _tulajdonít_ ezen _fényes_  _birodalom_ valo _jövetel_  _de_  _kiváltképpen_ azon _indulat_ a melytöl viseltetvén _oly_  _idő_  _jön_ amidön ahadakozás szerencsétlen sorsa _által_  _nagy_ változások _között_  _forog_ a _birodalom_  _dolog_  _meggyőz_ elmémet az _isten_ vetett _bizodalom_ és _fényes_ portában _helyheztetett_ reménségem _hogy_ engemet el nem _hagy_ és _íme_  _élet_ utolso _óra_ is mondhatom _hogy_ meg nem csalattam mert személyemet _becsület_  _tartván_ avelem lévö _kevés_ számu _hív_  _táplál_ és az _ellenség_ szándekitol _megoltalmaz_ én is mind ezeket szemem elött viselvén _élet_  _orca_ pirulása nélkül mulok _ki_ ezen _halandó_ világból mert nem vádol lelkem üsmereti _hogy_ a _birodalom_ valakit _megbánt_ és _hogy_ a _fényes_ porta valoságos _java_ minden _tőle_ lehetö modok _szerint_ nem _keres_ vigasztalásomra volt _élet_  _sokszor_  _hogy_ ezen _egyenes_ szándékomot a porta ministeri meg üsmérvén _hozzá_ jó szivel voltanak és igy _csendes_ nyugodalomban _élvén_ ezen utolso _óra_  _készül_ a melytöl egyedül várhattam minden nyomoruságimtól valo fel szabadulásimot mivel pedig _törvény_ azt parancsolta _hogy_ az _isten_ mindenek felet és _felebarát_  _őérte_ mint _önnönmaga_ szeressem mondhatom _hogy_ mind azokot _aki_ Isten ezen a világon _gondviselés_ alá _bíz_ ámbár szolgálatomra rendeltettek _fia_  _gyanánt_  _tartván_ szerettem és ezen _indulat_ viseltetvén _írás_ tett rendelésim _szerint_ a mim volt közikben _oszt_  _de_ nem szegyenlem meg vallani _oly_ meg szükült állapotomot _hogy_ a _császár_ mellém rendelt és engemet jó szivel szorgalmatos _hívség_ szolgálo _tiszt_  _illendő_  _megjutalmazás_ semmit sem _hagyhat_ melyre nézve _ha_ a _győzhetetlen_  _császár_ elött valamely _érdem_  _tulajdoníthat_ magamnak azon _kér_  _hogy_ mind azokhoz akik mellém rendeltettek vala _énértem_ mutassa _kegyelmesség_  _de_ mint _hogy_ magam is annyi _esztendő_  _fogvást_ inkáb _teher_ voltam aportának mint sem _haszon_ egyedül _csak_ a _császár_  _kegyelmesség_ ajánlom _egyenként_ öket _de_  _kiváltképpen_  _Ibrahim_  _hív_  _tolmács_ a _mindenható_ Isten _megjutalmaztat_  _drága_ áldásival velem tett _jótétemény_ és azon Isten nevében _kér_  _megenged_  _hogy_  _kevés_ számu _hív_ mint egy pásztor nélkül _hagyatik_  _juh_  _írás_ tett rendelésimet véghez vivén _test_ az _édesanya_ mellé minden világi pompa nélkül nyugosztatván minden _háborgatás_ nélkül _bátorságos_  _követhet_ más _ország_ utyokot vagy akinek _tetszik_ a _birodalom_ meg maradhassanak mind ezek után pedíg azon _isten_ minden testi és lelki áldást _kívánván_ avezérnek és az egész _birodalom_ végzi szavait _holt_  _hűséges_  _barát_ már porrá és _hamu_ leendö

R _f_ 

rodosto 15 9bris 1735

Egy nehány levelidet vévén néném a _sok_ vigasztalásit _között_ annak _inkább_  _örül_  _hogy_  _egészség_ vagy az _ifjú_  _fejedelem_ is vettem egy vigasztalo levelet a melyben szép ajánlásokot _tesz_  _-e_ mind jó _csak_  _füst_ ne mennyenek _ha_ üsmerném _tud_  _ítélet_  _tenni_  _felőle_ és _tud_ mit várhatok tölle _de_  _ki_  _tud_ micsoda _természetű_ az attya ugyon nagy reménségel volt _felőle_  _csak_ meg ne csalta volna magát én semmi _ítélet_ nem _tesz_  _felőle_  _meglát_ mikor _eljön_ az Isten segittségivel azt fel _tesz_  _hogy_ ugy adom _kéz_ minden _jószág_ a mint az apja _hagy_ és _ha_ lehet az _igazság_  _előtte_ viselem _hogy_ mindenekröl számot adhassak nem azért _hogy_  _kedv_  _talál_  _hanem_ azért _hogy_ Isten aldása legyen rajtam _hogy_  _ha_ már is _sok_  _balítélet_  _tesz_ és _tesz_  _felőle_ a velem valok _hát_ még _ezután_ mit fognak _iránta_ mondani magának is a _fejedelem_  _de_ én azt _csak_ nevetem mert nem _igaz_ mondanak és azIsten pártfogoja azoknak kik az _egyenes_ uton _jár_  _ha_  _ő_  _káromol_  _hát_ engemet miért nem _talán_  _kend_ még magais azt _gondol_  _hogy_ a szegény úrunknak _sok_  _jószág_ maradot sokan _megcsal_  _eziránt_ magokot a mi _drága_ aportékáji _között_ az asztalhoz valo _ezüstmű_ a sem _sok_ mostani állapottyához _elegendő_ volt _de_ másut egy _kalmár_ is töb _ezüstmű_ vagyon ládabéli portékája igen _kevés_  _köves_ portékája _éppen_ nem volt _két_  _gyémántos_ gyürüjevolt annak is az _egyik_ nekem _hagy_  _két_ lora valo szerszám _de_  _házieszköz_  _elég_ mert ö azt _örökké_  _csináltat_ ládabéli vagy _köves_ portékát ö _soha_ sem vett mert azon _éppen_ nem _kap_  _hanem_  _csak_  _éppen_ ami nélkül nem lehetet ollyat vett _két_ sebbe valo _óra_ maradot _egyik_ a szegény sibriknek _hagy_ a másikát nekem ezekböl észre veheted néném _hogy_ nem _sok_  _drága_  _jószág_ maradot mert ö szegény egy asztalt vagy egy széket a melyet ö maga _kitalál_ nem adta volna aköves portékáért ollyan pedig _sok_ volt mert az ollyanért a pénzt nem _kímél_ és az ollyanoknak se a fia se más _haszon_ nem _tud_ ugy venni mint ö vette mert neki semmi _házieszköz_ ollyan formában nem volt _csinálva_ mint másoknak szokot lenni azok mind más formájuak voltak a székek asztalok ugy _elbomlik_  _egymás_  _hogy_  _kis_ ládákban lehetet el rakni _elítélhet_ már _kend_  _hogy_ az _asztalos_ és a lakatos _több_ nyertek rajta mint sem az _ötvös_ egy szoval néném a _francia_  _példabeszéd_ bé nem _telik_ rajta a mely azt mondgya _hogy_  _boldog_  _fiú_ az akinek az apja _elkárhozik_  _értvén_ az ollyan apát _aki_  _sok_  _hamis_  _kereset_ valo _jószág_  _hagy_ a _fia_ mert ö szegény az _igazán_ valo _kereset_ is igen _kevés_  _hagy_  _hat_ vagy _hét_ aranyát _talál_ a _kalamáris_ ládájában és minden _kincs_ mikor _meghal_  _ötszáz_  _tallér_ állot azt kérthetnékéd _hogy_  _hova_  _tesz_ a pénzit mivel _hol_  _hetven_  _hol_  _hatvan_  _tallér_  _jár_ egy naprá _két_ szoval _csak_ azt _felel_  _kend_  _hogy_  _sok_  _ember_  _tart_ azoknak _sok_  _fizetés_ adot és meg annyit _költ_ az _építés_ a _harmadik_ és aleg _hasznos_  _költség_ az _isteni_ szolgálatért és a _kápolna_ volt _de_ ö annak _haszon_ is vette szegény nem is lehetet volna neki azt mondani amit mondottak egy _francia_  _király_  _aki_ is egy spanyol _követ_ a viszá menetelekor meg akarván ajándékozni mondá az urak elöt ezt a _követ_ meg akarnám ajándékozni _de_ ollyan portékát szeretnék neki adni a mely nekem sokban _telik_  _de_ amelynek nem veszem _haszon_  _egy_ az urak _közül_  _aki_  _tréfás_ volt mondá akirálynak _odaad_ a _kápolna_ mert arra sokat _költ_  _de_ semmi _haszon_ annak nem veszed a _bizonyos_  _hogy_  _tud_ szegény _haszon_ venni a _kápolna_  _de_  _sok_ más ollyan _költség_ tett mellyek _haszontalan_ voltak _talán_ az is _haszontalan_ volna _ha_  _több_ illyeneket irnék azért el végezvén maradok _kedves_ néném _baj_ szomoruságban _úszkáló_ szolgád

rodosto 18 januarÿ 1736

A mindeneknek _teremtő_ meg adta érnünk ezt az _esztendő_  _hála_ legyen az ö szent nevének én _elég_  _baj_ és szomoruságban _megér_  _de_  _aki_ a _kereszt_ adgya avigasztalást is attol _kell_ várni a _fejedelem_ levelét vettem _gróf_  _Bonneval_  _elküld_ a procurátioját _hogy_ a még _ideérkezik_  _addig_ minden _dolog_  _folytat_ és minden _jószág_  _kéz_ vegye a nekem nagy _könnyebbség_ lesz mert _aki_ panaszolkodik lesz _ki_  _igazítani_  _de_ aszegény urunk _ha_ ezt láthatná _keserves_ szemekel nézné a _fia_ ezen _cselekedet_  _hogy_ inkáb _bíz_ egy _idegen_  _dolog_ és _jószág_ mint sem ollyanokra kik _gyermekség_  _fogvást_ szolgálták az apját _de_  _abban_ menthetem a _fia_  _hogy_ az attya szolgait nem üsméri _Bonneval_ pedig _Bécs_ minek elötte ahitet _megtagad_ volna még _generálisság_ üsmérte akinek is a portán _hála_  _isten_ igen _kevés_  _hitel_ vagyon Isten azt ugy rendelte azért _hogy_ mások kik _ő_ akarnák _követni_  _tanul_ rajta azt _ír_ néném _hogy_ a vezér _hely_ kik az _elmúlt_  _hónap_  _letesz_ a sziliktár agát _tesz_  _hely_ illyen avilág _hihető_  _hogy_ alkalmatosab a _hadakozás_ mivel nincsen töb negyed napjánál _hogy_ itt avaroson _kihirdet_ a muszkával valo _hadakozás_  _hadakozik_ nem _bán_ nékünk _abban_ semmi _kár_ se _haszon_  _csak_ az Isten az elménkben valo _békesség_ adgya meg amen

rodosto 15 maji 1736

Azt ne _gondol_ néném _hogy_  _meghal_ még _él_ mert _eszik_ és _ír_ ahalotak pedig ugy reá _tart_ magokot _hogy_  _egyik_ sem _cselekedik_ a _test_ minden nap _jóllakik_  _de_ az elménk igen _koplal_ avigasságtol a többiis _érez_ a maga _bibi_  _de_ én _dupla_  _érez_ mind a magamét _érez_ mind a másét _kell_ néznem _ha_ szinte nem _tehet_ is rolla én _soha_ illyen állapotban nem voltam ne is adgya Isten _hogy_  _több_ legyek _kis_ vigasztalásom nem lehet az jó Isten valoságoson magamra _hagy_ engemet minden nap a _sok_  _bosszú_ látom _de_ Isten _kegyelem_ nem _enged_  _hogy_  _érez_  _aki_  _több_ vagyok és akik leg töb jó szót adnak és nagyob _barátság_ mutatnak ugyan azok akarják _meghomályosítani_  _becsület_ egy _kis_  _jókedv_ nékik méreg és _kedvetlenség_  _előtte_  _kedves_ minden nap ujjittyák _ellene_ valo _beszéd_ mind ezeknek pedig néném nem más az _ok_  _hanem_  _hogy_  _ki_ nem _osztogat_ nékik a _fejedelem_  _jószág_  _hogy_ pedig _ki_ nem _osztogat_ azt _gondol_  _hogy_ magamnak _tart_  _had_  _beszél_  _csak_ én az _igaz_ uton _jár_ már másut _megcsillapodik_ a _hadakozás_ augustus lengyel _király_  _Don_  _Carlos_ neápolisi _király_ a loteringus _herceg_ loteringyiáért a _toscanumi_  _hercegség_ adták és loteringyiát afranczia stanislaus _király_ adta _hogy_  _bír_  _holt_ és igy _ki_  _ki_ meg elégszik a részivel itt pedig más _hadakozás_  _kezd_  _gyulladni_ a _török_ a muszkával mar a _boncsok_  _kitesz_  _Konstantinápoly_ az a _jel_ ahadakozásnak és _hogy_ egy _holnap_ mulva avezér _megindul_ ahadakal az Isten _aki_ minden _dolog_ vezérel adgya vigasztalását nékünk

rodosto 15 augusti 1736

Egy nehány leveleimre _csaknem_ vehetek választ már _elkezd_ magamal hitetni _édes_ néném _hogy_ avezérel el mentél volt _tábor_  _de_  _hisz_  _onnét_ is lehetet volna már választ adni leveleimre _itt_ az a _hír_  _hogy_ a vezér aduna mellé szállot _tábor_ a muszkák pedig _Tatárország_ igen vadászák atatárokot _ha_ mind _megeszik_ sem _bán_  _de_ azt _bán_  _hogy_ itt ollyan szomoru _élet_  _kell_  _élni_ el lankadot szivünk és _kedv_  _csak_ a _sok_ suhajtást _kell_  _hallani_ egy nehány rend béli leveleit vettem a _fejedelem_ a melyekel még is meg vigasztaltam a töb _kenyeres_  _társ_  _de_ avigasztalás _csak_  _harmadnap_  _tart_ azután _ismét_ a suhajtást _elkezd_ én nekem mindenikét _kell_ vigasztalnom és _biztatni_  _énnekem_ pedig még nagyob szükségem volna a vigasztalásra mint másoknak _de_ engemet _csak_ az egy Isten vigasztal és ö _ad_  _erő_ a _kereszthordozás_ magamban _kell_  _megfojtani_ szomoruságimot _haszontalan_ volna _sok_  _baj_ mások _elébe_  _terjeszteni_  _de_ söt még a mi _nehéz_ meg _kell_ magamot türköztetnem és ugy _tétetni_ magamot mint _ha_  _jobb_  _kedvű_ volnék _holott_  _belső_ mind mást _érez_ a szivem minden leveleiben a _fejedelem_  _ír_  _hogy_ el _jön_  _de_ még itt nincsen azonban a szükség szaporodik a _baj_ és a panasz nagyobodik és mint _hogy_ nem _tud_ kit _okozni_ engemet szüntelen látván reám _fordít_ panaszokot azt sem _bán_  _csak_ nekik _használ_ a mely állapotban _tesz_ Isten _az_  _kell_ magunkot _alkalmaztatni_  _sokszor_  _jut_  _ész_ a szegény urunk _jövendölés_ mert _egyszer_ atöbbi _között_ avásárlásrol valo számadást _hogy_ oda adtam volna (mert én vásároltattam a mi a _köntös_ és az _házbeli_  _eszköz_  _kívántatik_ a _fizetőmester_  _aki_ vásárolta parancsolatombol nekem számot adot én pedig azt a _számadás_ meg mutattam a _fejedelem_ ) _de_ azt jó meg tudni _előre_  _hogy_ szegénynek olyan _természet_ volt _hogy_ a számadásban [szám- _adás_ ] nem nézte _hogy_ miért adtanak _harminc_ vagy negyven _tallér_  _hanem_  _ha_  _tíz_ vagy _tizenkét_ poltura _érő_ portékát _olt_ vettéké vagy _drága_ az ollyan apro állapotban mindenkor _gáncs_  _talál_ a _számadás_  _tehát_ egy nehány poltura _érő_ portékán meg akad aszeme és _kezd_ mondani mint egy neheztelesel _hogy_  _drága_  _fizet_ nem _kell_ ugy venni én azon szokásom ellen _felindul_ mert nekem ugy _tetszik_ mint _ha_  _benne_  _kételkedik_ és mondam mint _goromba_  _ha_  _benne_  _kételkedik_ parancsollya másnak _aki_ vásároltasson erre szegeny semmit nem _felel_  _csak_ a _kéz_ adgya a _számadás_ és el _fordul_  _tőle_  _érdem_  _szerint_ én is _ki_ megyek másnap semmit nem szol _hozzá_ én pedig _csak_ várom _hogy_ szollyon meg másnap _akkor_ sem szol semmit is a már nekem nehéz volt mert meg üsmértem volt _ostoba_  _cselekedet_  _harmadnap_ már nem _tűrhet_ bé megyek utánna az _íróház_ ot _elébe_  _borul_ és _könnyes_ szemel _csókol_  _kéz_ és _kér_  _bocsánat_ erre az a ritka és nagy _ember_  _megölel_ és mondgya _megbocsát_  _sokszor_  _ész_  _jut_ én neked _ha_  _meghaló_  _sokszor_  _megemleget_ engemet _de_  _akkor_  _késő_ lesz _ha_  _akkor_ sirva _hall_ ezeket a szokot most _könnyes_ szemmel _jut_  _ész_ bé is tellyesedtek Isten igy akarta mindenben _dicsértetik_ szneve meg mondottam _hogy_ a szomoru levélnek rövidnek _kell_ lenni azert el is végezem

rodosto 6 xbris 1736

Hálá légyen _isten_  _ha_ sokára is _de_  _elérkezik_ rákoczi _Joseph_ azt _gondol_  _hogy_ mind akettö _eljön_  _de_  _csak_ anagyobik _eljön_ a _hajó_  _Gallipoli_ maradot maga _egynéhányad-magával_  _idejön_ szárazon _tegnap_  _este_ nem akarván közinkben _jönni_  _csak_ a _vendégfogadó_ szállot _elérkezés_  _tudta_  _adatván_ oda mentem _hozzá_ ma is voltam egy nehany _óra_ véle mivel _Konstantinápoly_ ment még nem _tudhat_  _ítélet_  _tenni_  _felőle_ Isten _tud_ micsodás lesz _csak_ azt vettem észre _hogy_  _haragos_  _éppen_  _jókor_  _érkezik_ nekem azon _örülni_  _kell_ asok _baj_ meg menekedem nem volt töb _tíz_  _tallér_ azegészház _költség_  _de_  _aki_ a _fog_ adta _enni_ is _ad_ 

Rakotzi _József_  _fejedelem_  _ebben_ az _ország_  _érkezés_ valo levelek


Rodosto 2 januarÿ 1737

Adgya Isten _hogy_ az ö áldásával és vigasztalásával _kezdhet_ és végezhesük ezen _esztendő_ a _fejedelem_ egy nehány napot mulatván _Konstantinápoly_ a _bujdosó_  _felekezet_  _köz_ az _elmúlt_  _hónap_ 17 nápján _ide_ viszá _tér_ ennek a _hirtelen_ valo _visszatérés_ pedig _ok_ az _hogy_  _mihelyt_ a porta _megtud_  _hogy_  _Konstantinápoly_  _érkezik_ mindgyárt _megüzen_  _hogy_ ide viszá _tér_ nem is _kelletik_ oda menni _de_  _Bonneval_ volt az _ok_ mert mint _hogy_ a portának a _császár_ valo _békesség_ még _tart_  _de_ sött még mint _hogy_ a _császár_ a porta és a muszka _között_ valo _közbenjáró_ a porta nem akart okot adni a _császár_ apanaszra _hogy_ miért _hozat_ maga mellé a _fejedelem_ mert _itt_ igen _tart_ attol _hogy_ a _császár_ valamiben _megbosszant_ mert nem akarnak _két_  _ellenség_  _csinálni_ az egy is _elég_ most nekik ezen _ok_  _küld_  _oly_  _hamar_ ide viszá a _fejedelem_  _aki_ is mint fogja magát _hozzá_  _alkalmaztatni_ nem _tudhat_  _de_ a mint észre _kezd_ venni igen mesze _esik_ alma _fa_ légyen Isten akarattya mászor _több_ 

rodosto: 8 Martÿ 1737

Bezzeg néném nyertünk mi a változásban mint _bertok_ a _Csík_ vigasztalásunkra vártuk ezt az _ifjú_  _fejedelem_  _de_ szomoruságunkra _jön_ a szép _rendtartás_ amelyet az attya szabot volt _közötte_ és a melyet _oly_ igen _igyekezik_ anyi _esztendő_ alat meg _tartani_ és meg _tartatni_ velünk mind _holt_ azt a fia _harmadnap_ alat _felfordít_ és annak el rontásán _elkezd_ az itt valo _élet_ ugy anyira _hogy_ olyan _kevés_  _idő_ alat _abban_ a _keresztényi_ és _fejedelem_  _illendő_  _rendtartás_ tsak egy _kis_  _foltocska_ sem marada meg minden _eltöröltetik_ és tsak a nagy rendeletlenségnek _köd_ szállotta meg a _ház_ tsak ebböl _elítélhet_ akarki _hogy_ mit remélhetünk _ki_ vált mi akik olyan nagy _fejedelem_ szolgáltunk volt a kinek minden _dolog_  _okosság_ rendböl és _kegyesség_ állot most pedig mind _ellenkező_ látunk mert a rendet nagy rendeletlenség _követ_ az _okosság_ a _hebehurgyaság_ a _kegyesség_ a _harag_ és az _idegenség_ ugy anyira _hogy_  _harminc_  _esztendő_  _fogva_ valo _bujdosás_  _oly_ sulyosnak nem _tetszik_ mint már ez a _három_  _holnap_ most suhajtyák _inkább_ a mi _meghal_ urunkot mert szomoruán _kell_ néznünk az attya és a fia _között_ valo nagy _különbség_  _de_ már _ebben_  _benne_ vagyunk _mihelyt_  _ideérkezik_ az attyának minden _jószág_  _hív_  _kéz_ adtam valo _hogy_  _káromlás_ nélkül nem maradtam mert a _hamis_ atyafiak sokal vádoltanak és a _hamis_ vádolásra a _fejedelem_ sokat visgálodot utánnam _alattomban_  _de_  _becsület_ meg sértésére valot semmit nem _talál_ ezt nékem magais meg vallotta nintsen semmi _jobb_ mint az _igaz_ uton _járni_ a volna _kívánatos_  _dolog_  _hogy_ az attya nyomdokát _követ_ meg mert a _bizonyos_  _hogy_ a porta visgálodik utánna _hogy_ mitsoda _természetű_ azt _kérhet_ nénem _hogy_ én mint vagyok az elméjiben tsak ugy mint a többi nékem tsak egy Isten fizesét sem mondot azért _hogy_  _jószág_  _cseléd_ viseltem _gond_ itt _tegnap_ nagy _földindulás_ volt a _föld_ sem nyughatik alattunk jó _egészség_ néném

rodosto 20 julÿ 1737

It néném minden _dolog_ rendeletlenül és zürzavar modgyára _folyik_ és minden _felfordulva_  _csodál_  _hogy_ miis a labunkon és nem a _fej_  _jár_ a _bizonyos_ pedig _hogy_ az Isten _ebben_ a _fejedelem_  _sok_ szép _talemtum_ adot _ész_ szépet adot és _ha_ ezt ugy _oktat_ nevelték volna a mint _kívántatik_  _dicséret_ mélto _dolog_ let volna _de_ a _természet_  _kell_ meg zabolázni és rendben venni még igen _ifjúkor_  _de_ mindenben szabadá _hagy_ és a _természet_ rendeletlenné változová és álhatatlanná lett azért is _oly_  _haragos_ és változo arra _soha_ sem _tanít_ a _természet_ sem vitte reá _hogy_ azon inkáb _igyekezik_  _hogy_ szeresék mint sem _fél_ tölle mint _hogy_  _bőség_ nem neveltetet volt _hanem_ tsak nagy szabadosan azért se azt nem _tud_  _hogy_ mi a _fösvénység_ se a _helyes_  _megtartás_ se azt _hogy_ mi légyen a _helyes_  _adás_ se azt _hogy_ mi légyen a nemzetihez valo szeretet mert _soha_ a nemzetivel nem _társalkodhat_ a már _bizonyos_  _hogy_  _ebben_ a _hónap_ a _császár_ a passorovitzai _békesség_ a _török_  _felbont_ és letévén a mediátorságát a muszka mellé állot _ha_ leheté _olyanformán_ a _békesség_  _felbontani_ vagy sem azt atheologusok végezék el mert azt el végezték _hogy_ nem _keresztényi_  _tartás_ a _hitetlen_ a _hit_ meg nem _tartani_ mivel atöröknek az Isten szintén olyan _igazságos_ és _örökös_  _isten_ lévén mint nekünk _őhozzá_ is olyan _igazság_ vagyon mint _hozzá_ azt nem _tud_ mikor _felbont_ a _tőr_ a _békesség_  _de_ azt _tud_  _hogy_ egy _keresztény_  _császár_  _felbont_ meg is büntetödöt _érte_ azolyan példán most is lehetne _tanulni_ a _török_  _ha_ azt nem reménlenék _hogy_ az Isten most is _igazság_  _tesz_ nekik _kétségbeesik_ a mint _hogy_ igen _tart_ meltán is mert _két_ nagy és _hatalmas_  _császár_ ellen _kell_  _hadakozni_  _aki_  _kettő_  _Európa_  _ki_ üzhetik ( _de_  _tesz_ utánna _ha_ Isten ugy rendelte) _talán_ már erre valo nézve a portan is inkáb néznek reánk mert még most igen rosz renden vannak _dolog_ érdemlünké _egyéb_ 

rodosto 13 7bris 1737

A _békesség_ fel lévén bontva azért a portának sem lévén szükséges _hogy_ arra vigyázon a mire eddig _kelletik_ vigyázni erre valo nézve a _kajmakám_ egy levelet _küld_ ide egy vezér agátol a melyben _tudta_ adgya a _fejedelem_  _hogy_ a porta _kíván_  _Konstantinápoly_ valo menetelét a porta meg akarván ezel mutatni _hogy_  _teljesség_ valo _ellenség_ a német _császár_ és _belőle_  _ijesztő_ akar _csinálni_ szegény _fejedelem_  _ha_ most _él_ mit _gondol_ és mit _csinál_ mert azt _sokszor_  _hall_ szegénytöl _hogy_ nem _kíván_ a portának a németel valo _hadakozás_ mert _irtózik_ a _török_ valo _hadakozás_ és _hogy_ inkáb szereti itt _halál_ mint sem azt látni _hogy_  _érte_ rablásokot _tesz_  _Erdély_  _elég_ a _hogy_ mi bé megyünk Isten _tud_ mire azt is jó meg tudni _hogy_ uj vezért _tesz_ a _tábor_  _több_ nem _ír_ mert _készülni_  _kell_ a mely _hely_ pedig _sok_  _esztendő_  _tölt_ valaki _onnét_ nehezen mozdul _ki_ jó _egészség_ néném

 _Konstantinápoly_ 21 7bris 1737

Elhagyok néném rodostot anyi esztendökmulva _kibontakozik_  _onnét_  _de_  _hogy_ tsak _herdiburdi_ modgyára a _fejedelem_ tsak _kevesedmagával_  _megindul_  _de_ ugy mintha az _ellenség_ lett volna ahátunkon még tsak anyi _idő_ sem adot magának se nekünk _hogy_ a portékájit el rakják etalám tsak arra valo volt _hogy_ el mondhasa a mit nékem mondot nem halok én _itt_ meg mint az apám nem _felel_ reá _de_  _gondol_  _hogy_  _talán_ még _Erdély_ sem _elég_ a _hogy_  _tegnap_  _ebédtájban_ a város mellé _érkezvén_ egy udvarházhoz vivének ót a _császár_  _tiszt_ a _fejedelem_ meg vendéglég _ebéd_ után mind afejdelem mind mi alánk paripákot _ad_  _onnét_  _megindulván_ pompával _kísér_ a _császár_  _tiszt_ a szállására a mely tsak egy szöcs _ház_  _de_  _kényes_ el lakhatik egy _fejedelem_  _benne_ a _ház_ mind fel voltak ékesitve az _idevaló_ mód _szerint_ a _császár_ parancsolattyábol mint _hogy_ még itt igen ujak vagyunk azért semmi uj _dolog_ nem _írhat_  _több_  _hanem_ tsak azt _ír_  _időtöltés_  _hogy_ olyan nagy állatot láttam _aki_ felöl _gyermekség_  _fogvást_  _hall_  _beszélni_ és _kíván_ látni már ebböl észre veszi _kegyelem_  _hogy_ az egy _elefánt_ ez a nagy állat _egérszőrű_ a _fej_ olyan valamint _ír_ a _fül_ valamint az aszonyok legyezöje a szájábol _kétfelől_  _két_ vastag fog nöki mint a _kar_ azok pedig _hosszú_ az _étel_ azok néki nem _használhat_  _de_ azis _bizonyos_  _hogy_ a _természet_ azokot néki _haszon_ adta az is _bizonyos_  _hogy_ az _esztergályos_  _sok_ szép _drága_ munkára _fordít_ azokot _de_ a mit _inkább_  _csodál_  _abban_ az állatban az _orr_  _de_  _orr_ nem mondhatom mert az _orr_ végiböl _kijön_ egy olyan _fityelék_ valamint a pujkának a pedig _hosszú_ fel _öl_ és vastag mint akarom az ugy _hajlik_ mint egy _korbács_ annak a vége olyan mint a _disznó_ az _orr_  _két_ lyuk megyen fel rajta mind végig valamint _két_ szivárványon azon szija fel a vizet mikor _iszik_ vagy mikor magát mosa azal _fecskendez_ azal _ad_ magának _enni_ a neki olyan mint nékünk a _kéz_ ö azal egy polturat fel veszen ö azal egy _csomó_ szalmát fel veszen és magát mindenüt legyezi mert a _fark_ azt a _haszon_ nem veheti akit pedig azal meg üt _megvan_ ütve egy szoval nem lehet _ki_  _gondolni_ [ _ki_ - _gondolni_ ] az _ki_ azt nem láttya _hogy_ menyi féle _haszon_ veszi ö annak a lábai mindenüt _egyarányosú_ vastagsaguak mint az _oszlop_ vannak olyan vastagok mínt egy _ember_ a _comb_ a magosága 13 _arasz_ volt _de_  _-e_ még tsak a _kisded_  _közül_ valo _csodálatos_ az Isten az ö munkáiban _elég_ már arrol a nagy állátrol _beszélni_ 

 _Konstantinápoly_ 11 8bris 1737

A _fejedelem_ 7dik a _kajmakám_ volt audencián _aki_ is egy paripát _küld_ a _fejedelem_ számára _hasonló_ mindenikünk alá is szépen _felöltöztetett_ lovakot a _csausz_ pasa _jön_ a _fejedelem_ után és nagy pompával vitte a _kajmakám_ ót tsak _kevés_  _idő_ lévén egy nusztos mentét _adat_ a _fejedelem_ mi reánk pedig mindenikünkre egy _kaftán_ és azután mindnyájan _megcsókol_ az _őkajmakámi_  _kéz_ és _visszatér_  _hasonló_ pompával _elkezd_ a _komédia_ mert _itt_ azt _gondol_  _hogy_ mentöl nagyob _becsület_  _tesz_ nekünk a német annál inkáb megijed én már másodszor látok illyen _komédia_  _ebben_ azországban a _teátrum_  _hogy_ szállunk le meg lásuk _Gratianus_ azt mondgya _hogy_  _mihelyt_ a _citrom_ a levit _kifacsar_ el vetik és mikor az _ember_ a _csorgó_ akar _inni_  _meghajol_ elötte _de_ azután _hát_  _fordít_ néki _ilyen_ a világ a _tegnapi_ napot nem mondhatom _hogy_ el vesztettük volna mert a moldovai és a _havasalföldi_ vajdánékot volt a _fejedelem_ latogatni tsak _kevesedmagával_ mindenik rea _tud_ magát _tartani_ a _fejedelem_ meg ajándekozták _bennünket_ is egy egy _keszkenő_ mindenik _cifra_ volt mindenikének pedig a szépségével az _férj_  _megelégedhetik_  _férfiúcseléd_ igen _kevés_ láttam _de_ szolgálot mindenikénel nagy seregel valamint egy _majorház_ a _sok_  _tyúk_ avalo _hogy_ a mi _fejedelem_ igen _hideg_ szemekel nézte ezeket a _görög_  _fejedelmekné_ se a szép _tyúk_  _bal_ felöl valo _gondolat_ nem adot mert még _abban_ az orábanis a _hideg_ volt rajta a mely már egy darabidötöl _fogvást_  _csaknem_ minden nap vagyon rajta és a miolta _ebben_ az _ország_  _érkezik_ azegéssége _teljesség_ meg romlot _talán_ azis _okoz_ a minden _kicsid_ valo _harag_ valo _hogy_ egy szempillantás alat el mulik _de_ minden szempillantásban meg ujjul _jó_  _egészség_ nénem

 _Konstantinápoly_ 3 xbris 1737

Már _ezután_ Néném tsak a pompárol _kell_  _írni_ ma egy nagyon _általmegy_ a melyet _leír_  _ha_ unadalmas lesz is

Tegnap a porta _tudta_  _adatván_ afejdelemnek _hogy_ ma audenciája lenne a _császár_ azért ma jó _hajnal_ a _fejedelem_  _hajó_ üle azegész udvarával és a _konstantinápolyi_  _kapu_ elött _ki_ szálla _ahol_ már várt _bennünket_ a _csausz_ pasa _sok_  _csausz_ és lovakal a _fejedelem_ a _császár_ paripájára ülvén miis más paripákra 8 _óra_ a _császár_ második _kapu_  _ér_ a _fejedelem_ a lorol le szálván egy _kevéssé_ a _kapu_  _között_ le ülteték epedig tsak azért volt _hogy_ meg mutasák _hogy_ a _császár_  _kapu_ varakozni _kell_ akár _ki_ légyen a egy _kevés_  _idő_ mulva a _csausz_ pasa meg _jelent_  _hogy_ már bé lehetne menni a második _kapu_ bé menvén tsak nem olyan udvarra _talál_ mint azelsö _ebben_ az udvarban pedig _jobb_  _kéz_ felöl valának egy _csoport_ mint egy _ezer_ valo _jancsár_ azudvaron pedig vala le rakva mesze _egy_ a másikátol _ötszáz_  _tál_  _étek_ a midön a udvar _közép_ valánk egy _kiáltás_ a _jancsár_ nagy zugásal a _tál_ rohanának valamint az _ellenség_  _hogy_  _ki_  _elkaphat_  _hamar_  _egy_  _belőle_ egy szempillantás alat egy _tál_ sem marada a _föld_ a pedíg _szokás_  _hogy_ a _császár_ igy meg vendégellye ajancsárokot azon anapon a melyen _fizet_ nekik a pedig igen rosz _jel_ a _császár_ a midön a _jancsár_ nem akarnak _futni_ az _étel_  _bal_  _kéz_ felöl pedig az ut mellet _tizenkét_ paripa volt sorjában mindenikét _két_  _ember_  _tart_  _ezüstlánc_ és mindenik _gazdag_ fel volt ékesitve _kivált_ a négy utolso mindenikének rubintos szerszáma volt a _fej_  _toll_ és _gyöngy_ varrot _cafrang_ rajtok ezeknél se szeb lovakot se _cifra_ nem lehet másut látni a _fejedelem_ elött _két_  _csausz_ pasa menvén a _dívánház_ bé mene a _kajmakám_ és a több _főrend_ lévök _felkel_ és _köszönt_ és a szokot _hely_ le ülteték a _dívánház_ pedig négy szegeletü nagy _bolthajtásos_ palota a _kajmakám_ a vezér _hely_  _közép_ a _fal_ mellet ült a több _tiszt_  _kétfelől_ a vezér _fej_ felet pedig egy _kis_  _ablak_ vagyon _ahonnét_ a _császár_ mindent láthat és _hallhat_  _de_  _ő_ nem láthattyák azután aszokás _szerint_ olyan _ember_  _behív_  _aki_ valamely perek vagy panaszok volt ezek _egyenként_ menvén a _kajmakám_  _elébe_ suplicatiot _ad_ neki a suplicatiot fel szoval _elolvas_  _egy-két_ szoval arra mit _felel_ a _kajmakám_ a suplicatiora _felír_ és a _kérő_ a _kéz_ adván a _ház_  _kiigazít_ azután más rendbélieket vivének _elébe_ azokal is ugy _bánik_  _fél_  _óra_ alat _Husz_ személynek _elvégez_ minden _baj_ és perét a vezér egy szovával minden _törvénykezés_ véget vett _igazság_  _tesz_ egy szem pillantás alat akár mely nagy _dolog_ a kit _halál_  _ítél_ azt mindgyárt viszik akasztani a kinek a _jószág_ viszá akarja _adatni_ a mindgyárt végben megyen ezek a rövideden valo _törvényes_  _dolog_ véghez menvén azt szép _dolog_ vala nézni: azután apalota _közép_  _három_ sorjával _kilencszáz_  _erszény_ pénzt rakának mind _bőrzacskó_ egy _kevés_  _idő_ mulva _érkezik_ a _csausz_ pasa a _császár_ parantsolattyával a _kajmakám_  _elébe_ mene az ajtóig el vevé tölle a parantsolatot a _fej_  _tesz_ és _megcsókol_ és _hely_ üle és _elolvas_ a melyben a volt _hogy_  _fizet_ ajantsároknak azonnal parantsolá _hogy_  _kezd_ a _fizetés_ egy _óra_ alát ezt a _sok_ pénzt mint _kihord_ nagy rendel és _csendesség_ a meg léven valakik a _díván_ ültenek mindenik _elébe_ egy asztalt _tesz_ és mindenik asztalra _egyarányosú_  _étek_ vittek _egyszersmind_ leg aláb mindenik asztalra vittek _egymás_ után _húsz-húsz_  _tál_  _étek_  _de_ azal az _ebéd_ nem _tart_ továb _fél_  _óra_ mert a _tőr_  _gyakorta_  _eszik_  _de_  _kevés_  _egyszer_ egy _tál_  _két-három_  _falat_  _eszik_ azt mindgyárt el viszik mast _tesz_  _hely_  _abból_ is anyit és igy mind végig _ha_ száz _tál_  _étek_ volna is _ebéd_ után a _dívánház_ olyan szomoru _hallgatás_ volt egy _óra_ mint _ha_ senki nem lett volna a _ház_ noha _tele_ volt azután _két_  _csausz_ pasa az ajtoig _jön_ a _két_  _kádiaszker_  _ki_ szolitták és a _császár_ vivék egy _fertályóra_ mulva _ismét_  _visszajön_ a _kajmakám_  _aki_ is _felkelvén_ a _kapitány_ pasával a _császár_ menének egy _kis_  _idő_ mulva a _fejedelem_ is _eljön_ és oda vivék _aki_ egy nusztos _kaftán_  _ad_  _mihelyt_ a _császár_  _elébe_  _érkezik_ a kit is _köszöntvén_ a _császár_  _felel_ néki az apád _énhozzám_  _sok_  _idő_ valo _hűség_ volt _gondol_  _hogy_ teis fogod aztot _követni_ a _fejedelem_  _ki_ jövén a _császár_ miis mindnyájan _kaftán_ lévén a második _kapu_  _kívül_ a _császár_ paripájára üle a kit is oda ajándekozák mi is lora ülvén a szállás _felé_  _indul_ a _csausz_ pasa a _fejedelem_ elött ment a szállásig _kísér_ és vége lett a _komédia_ és ennek a levélnek

 _Konstantinápoly_ 16 xbris 1737

Ma meg láthatok _hogy_ miért _kap_ az _ember_ evilágon az _Ezópus_ mondása minden nap bé tellyesedik mert ez _bölcs_  _ha_ pogány volt is _de_  _igaz_ mondot mivel _egyszer_ azt kérdették tölle _hogy_ mit _csinál_ az _isten_ az _ég_ azt _felel_ reá _hogy_ minden _dolog_ tsak a _hogy_ kit fel magasztallyanak kit megalázanak _egyik_  _elvesz_ a másikának adgyák ema _megtörténik_ avezéren _aki_ is ataborol _visszatérvén_ nagy pompával ment _keresztül_ avároson _talán_ ugyan _érez_ mert szomoru _ábrázat_ láttuk a mahomet zászloját a _császár_ udvarában _letévén_ a _ház_ alig _érkezik_  _hogy_ a petsétet el vették tölle és avezérségböl _kiiktat_ mindenit el petsételték és a _kajmakám_  _tesz_ a _kerék_  _hogy_ ót üllyön a még lehet ennek a neve mehemet _gyümrükcsi_ még eddig _hozzá_  _jól_ volt _de_ meg eddig mi sem _tud_ miben vagyon _dolog_ ez a vezér _fővámos_ volt _elítélhetni_ hatudé _hadakozni_ ö lássa tsak _hozzá_ jó legyen jó _egészség_ néném

 _Konstantinápoly_ 25 januarÿ 1738

A vezér _tegnap_  _megüzen_  _hogy_  _három_ vagy négy nap meg _kell_ indulnunk és _hogy_ ma az vezérhez _kell_ meni oda is menénk nagy vizes pompával mivel nagy _eső_ volt a vezér melléje ültetvén a _fejedelem_ egy _kevés_  _idő_ mulva _kávé_  _adat_ és afejdelemre egy nusztos mentét _ad_ és minket _felkaftánoz_  _-e_  _meglévén_ a vezér és a _fejedelem_  _felkel_ és a vezér a _fejedelem_  _kéz_  _ad_ az _ethnáme_ a mely levélben a _császár_  _erdélyi_  _fejedelem_ üsméri lenni a _fejedelem_ a _fejedelem_ is a vezér _kéz_  _ad_ a portával _csinált_ szövettségnek levelét és _elbúcsúzik_  _egymás_ és a nagy _eső_ meg áztatok a _kaftán_  _ebéd_ után pedig a _császár_  _harminc_ lovat _küld_ a _fejedelem_ a _fél_ szép paripák voltak a _fél_  _közönséges_ lovak és ezek mellé és _bécsi_  _hintó_  _hat_ loval _elég_ a _hogy_ mi _készül_ a már bé vet _szokás_  _szerint_  _tudniillik_ igen szép rendeletlenségel mert _holnapután_ el _kell_ indulnunk vagy akarjuk vagy sem azért nem _írhat_  _több_ 

 _Drinápoly_ 5 februarÿ 1738

 _kedves_ néném mi _ideérkezik_  _úsztatva_ mert azt el mondhatni _hogy_ mindenüt _úsztat_ a sárban _de_ már azt is meg _kell_ mondani _hogy_ mikor _kiindul_  _abból_ a _császári_ varosbol el végezvén _tehát_ ót a _komédia_ az _elmúlt_  _hónap_ 27 napján _elkészülvén_ nagy _hirtelenség_  _elindul_  _ebéd_ után ritka és _fényes_ rendeletlenségel mert _hogy_ a portán és másut nagyob _gondolat_ legyenek _iránta_ a porta 2 _kapucsi_ pasával _kikísértet_ a _fejedelem_ a varosbol egy pediglen mindenkor mellettünk fog lenni _hogy_  _gond_ légyen az uton mindenre és egy _defterdár_  _aki_  _fizet_ még _itt_ leszünk vagy _két_ nap _előre_ el láttyuk mitsoda _kedvetlen_ utozás lesz a miénk mind az _idő_ utra és más _ok_ valo nézve _itt_ nagy _tisztelet_ és _becsület_  _fogad_ a _fejedelem_ az utban _hosszú_ levelet nem lehet _írni_ azért el végezem és jó _egészség_  _kíván_  _kegyelem_ 

 _Csernavoda_ 19 februarÿ 1738

Mi _isten_  _hála_  _ideérkezik_  _tegnap_ igen nagy _baj_  _de_  _egészséges_  _tegnap_  _húshagyókedd_ volt _de_ mi még _tegnap_  _kezd_ a _böjt_ és _ha_ mind ugy _böjtöl_ a mint _elkezd_  _koplalás_ lesz avége mert semmit sem _talál_  _talán_ jobban lesz _ezután_ mert _itt_  _fog_ maradni egy _darab_ utunk pedig igen _havas_ volt _főképpen_ [ _főképpen_ ] _hogy_  _általjön_ a _hegy_ tsak nem mindenüt jó _bolgár_  _falu_ vannak _ahol_  _ennivaló_ lehetet _találni_  _bor_  _elég_ már azokban a _falu_ szalonna _elegendő_ a mely _Törökország_ igen ritka liktárium _de_  _elsőbben_ a _bolgár_ aszony elött _kereszt_  _kell_ vetni és ugy _ad_ szalanát más képen nem adna _ok_ ennek az _hogy_  _ha_ egy _török_ adna szalonát azt mások meg látnák lakoznék _érte_  _Csernavoda_ igen _ocsmány_  _hely_ vagyon _de_ nagy _falu_ szép _ház_ vannak _benne_  _fél_  _oláh_  _fél_  _bolgár_ lakják _kevés_  _tőr_  _de_  _gazdag_  _kereskedő_ vannak itt mind inkáb _Erdély_  _kereskedik_ a _ház_ mind _egyforma_ vannak _építve_  _több_ is irnék _ha_ volna mit én pedig maradok _kegyelem_ 

 _Csernavoda_ 5 marty 1738

Talám már az _írás_ el is felejtette _kegyelem_ én még el nem felejtettem azért azt _ír_  _hogy_  _tegnap_  _visszaérkezik_  _Bukarest_ a _fejedelem_  _Constantinus_ vajdát _küld_  _köszönteni_  _aki_ is nagy _becsület_  _fogad_ és pompával vitete magához a még ótt voltam avajda _tart_  _tisztességes_ és _becsületes_ is _elbocsát_ adunán száraz lábal mentem és _általjön_ attol igen _fél_  _hogy_ a lábam _bele_ ne sipadgyon roszabul _jár_ mint szent Péter a vezér levele ma _érkezik_ a melyben minden féle _ígéret_  _bővelkedik_  _abban_ a _sok_  _biztatás_  _hogy_ 30 vagy _negyvenezer_  _ember_ adnak melléje _de_  _abban_  _Tamás_ vagyok végtire azt _ír_  _hogy_  _innét_ vidinben _kell_ menni mire mivégre Isten _tud_ tsak ugy _bánik_ velünk mint a _gyermek_ és vázt akarnak _belőle_  _csinálni_ mert azt _gondol_ a porta _hogy_  _mihelyt_ vidinben _érkezik_ az egész _Magyarország_ és _Erdély_ lora ül és _hozzá_  _jön_  _talán_ ugy lehetne _ha_ azöreg urunk _él_  _de_ most _hogy_  _hozzá_  _jön_ valaki Isten ne adgya _hanem_  _kend_  _megtart_ 

vidin 7 Aprilis 1738

Már azt is végben vittük _hogy_ ide _jön_  _de_ postán mert mi _egyéb_ nem _tud_  _járni_  _ha_ szinte _tíz_ napig voltunk is az uton _elég_ a _hogy_ az _elmúlt_  _hónap_ 27 dik napján szaladánk _ki_  _Csernavoda_ azt nem _kell_  _gondolni_  _hogy_ az _ellenség_ üzöt volna _ki_  _hanem_  _hogy_ mi mindent szaladva _cselekedik_ posta lovakot mindenüt _ad_ alánk és a portékánk alá azt el mondhattyuk _hogy_ a portékánk töb pénziben áll már a _császár_ mint magunknak mert a _sok_ posta lovat mind a _császár_  _fizet_ az utunk nem volt unadalmas mert igen szép _föld_  _jár_ tsak nem mindenüt a _Duna_ mellet avalo egy _kevéssé_  _pusztás_ mert a _fal_ is puszták most ahadakozásban ezt a szép _föld_ mind rátzók _bír_  _aki_ nem igen _dolgos_ a _fehérnép_ igen _csúfos_ süveget visel _tegnap_ a midön _két_  _mélyföldnyi_ lettünk volna vidintöl apasa _három_ vagy négy százig valo lovasokot _küld_  _elöben_  _aki_ mind _cifra_ mind jó paripások valának a _Duna-part_ pedig egy _kis_  _mélyföldnyi_ a várostol a pasa sátorai fel valának _verve_ a _kihája_  _elöben_ jövén a pasa nevével _köszönt_ a _fejedelem_ és a sátorok alá vivé _ahol_ meg vendegelé a _fejedelem_  _ebéd_ után a _fejedelem_ apasa paripájára ülvén nagy pompával _érkezik_ avárosban _ágyudörgés_  _között_ nem a várban _hanem_ a _külső_ városban vagyunk szálva mászor másrol _ír_ most ez _elég_ 

vidin 11 aprilis 1738

Tegnap a mi _főgenerális_ meg vendégelé afejdelmet ugy tettzik _hogy_ ezt a pasát méltán nevezhetem _generális_  _ha_ a nem _elég_  _gubernátor_ nevezem mert ehárom _boncsokos_ vezér és leg aláb _hatvan_ vagy _hetvenezer_  _ember_ parancsol _hadakozás_  _idő_ azö pasasága pedig mind szélyeseb mind _hosszú_ mint _csaknem_  _két_  _Erdély_  _ország_  _hát_ az _ily_ nem leheté _hívni_  _generális_ vagy _gubernátor_ ö pediglen azö _tartomány_ mint egy _örökös_ ura _mindaddig_ valamég _ki_ nem teszik _belőle_ a pasa _tehát_ sátorokot vonatván fel avároson _kívül_  _tegnap_ 8 _óra_ oda menénk nagy pompával apasa is egy _óra_ mulva nagy _ceremónia_  _odaérkezik_ és a maga sátorában _letelepedik_ erre jó vigyázni _hogy_ nem ö várt minket a sátorok alat _hanem_ mi _ő_ mert a _tőr_ igen meg _tud_  _tartani_ a _ceremónia_ egy _óra_ mulva a _fejedelem_  _hozzá_ mene és a _beszélgetés_ egy _óra_  _tart_ ez a pasa szép _ember_ vezéri modon _terem_ ez _örmény_ volt azért is nevezték _halváts_ mehemetnek igen _kegyes_ és _okos_  _ember_ valo _hogy_ nem volt _hadi_  _ember_ mivel a _főharmincadosság_  _tesz_ pasának _ebben_ az _ország_  _egyszersmind_ nönek fel az emberek az _ilyen_ nagy pasaságra valamint a _gomba_  _elég_ ahogy most minden _óra_ meg fog _innét_  _indulni_ legaláb _ötvenezer_  _ember_  _Orsova_ lötetni a _beszélgetés_ után a _fejedelem_ a maga sátorában mene és atiszteivel _ebéd_ üle a melyet a pasa _készíttet_ leg aláb _ötven_  _tál_  _étek_ volt _egymás_ után az asztalon a pasa a maga sátorában _eszik_  _ebéd_ után vagy _hatvan_ jó paripásal _dzsidáztat_ a pasa azután _cél_ lödöztetet _flinta_ azután nyilakal a paripáit _megjártat_ mind ezeknek vége lévén _öt_  _óra_ a vatsorát _elhoz_ és vatsora után lora ülénk és _hazaballag_ egy _kevés_  _idő_ mulva a pasa is viszá mene avárban a _tőr_ vendégség _ilyen_ szomoru vigaság _ebéd_  _hív_  _de_ velünk nem _eszik_ azután nem is láttuk mikor _eljön_ nem _kívántatik_ el butsuzni tölle a nagy _tőr_ urak igy szokták vendégelni _fő_  _keresztény_  _aki_  _bor_  _iszik_ a _belső_ város nem szép a _külső_ rut _pusztás_ és sáros _de_ a városon _kívül_ szép _térség_ vannak _itt_ pedig minden nap szomoru állapotokot látunk mert minden nap láttyuk _hogy_ uttzárol uttzára _hordoz_ a rabokot _hol_  _férfi_  _hol_ leányokot _hol_  _gyermekes_ aszonyokot _boldog_ aszony az olyan a kit _gyermek_ együt veszik meg mert _sokszor_  _történik_  _hogy_ egy az aszonyt veszi meg más meg a _gyermek_ egy _óra_ ugy el válnak _egymás_  _hogy_  _soha_  _többé_  _ész_ nem kerülnek _de_ a rendes _dolog_ volt _hogy_  _tőr_ egy szegény németet akarván el adni uttzárol uttzára _hordoz_  _kiáltván_  _tíz_  _tallér_  _hat_  _tallér_  _öt_  _tallér_ az arra _de_ senki nem _ígér_ semmit is _érte_ a _tőr_ szegény lévén nem _hogy_ arabját _tarthat_  _de_ magának sem volt egy polturája is _harag_  _hogy_ senki meg nem akarta venni a _kávéház_ viszi ót el adgya egy _findzsa_  _kávé_  _ilyen_  _olcsó_ itt a _császármadár_ 

vidin 9 julÿ 1738

Mi _repülőfélben_ vagyunk mert _innét_ is a szokásunk _szerint_ szaladva _kell_  _készülni_ és meg indulnunk _ki_ és _hova_  _hallgat_  _békességes_  _tűrés_ eholnapnak _ötödik_ napján avezér nissa felöl _ideérkezik_ nagy siettségel vagyon véle _fegyverfogható_  _nyolcvanezer_  _ember_ mint _hogy_ siet azért a _had_ továb nem nyugosztallya és ma _megindul_  _Orsova_  _felé_  _ok_ ennek a _hogy_ azide valo pasa már vagyon _másfél_  _hónap_  _hogy_  _Orsova_ meg szállotta és lötette _de_ már annak vagyon _két_  _hét_  _hogy_  _Königsegg_  _generális_  _eligazít_  _alóla_ és a várat meg segitette a vezér ezt _megtudván_ azért _jön_  _ilyen_ siettségel erre és azért is _indul_ ma meg _hogy_ a pasát meg segittse nagy álgyukot viszen magával és mindent a mi _kívántatik_ avár viváshoz olyan álgyu is vagyon akinek elötte _hatvan_  _bivaly_ sétál _tegnapelőtt_ a vezér _megüzen_ a _fejedelem_  _hogy_  _elhagy_ vidint és menne _tábor_ véle _elkészül_  _tehát_ a bé vet szokásunk _szerint_ és a vezér _tábor_ menénk _de_  _hogy_ menénk mert példa nélkül valo _dolog_ a mi _dolog_ senkinek _közüle_ lova nintsen se semi _tábori_  _eszköz_ lovakot _elég_  _adat_ a vezér alánk és a _katona_ alá _de_ azok posta lovak el lehet _ítélni_  _ha_ posta lovakon kellé _tábor_ menni _elég_ a _hogy_ mi azokon megyünk ugyan postán is _visszatér_  _de_  _-e_ mind meg lehet a _komédia_ ugyan azért is _odahurcol_ a vezér _gondolván_  _hogy_  _ha_ atáborban lészünk _sok_ magyarok _jön_  _hozzá_  _de_  _hála_  _isten_ egy valamire valo nem _jön_  _aki_  _jön_ azok a _fa_ valo fel magasztaltatást _elkerül_ tsak a _sok_ szép szót adgyák _de_ nem akarják _egyéb_  _haszon_ venni _kedves_ néném egy _kis_  _imádság_  _hasznos_ volna egy olyanért _aki_ posta lovon _táboroz_ik_ 

 _Fethislám_ 11 _julli_ 1738

A _bizonyos_  _hogy_ a vezér sem adgya a _császár_  _tudta_ nagyob szorgalmatoságal _hogy_  _hova_ megyen és mit _cselekedik_ mint a melyel _megír_ mindeneket _kegyelem_ ugy tettzik mint _ha_ a _kedves_ nénémnek _kell_  _igazgatni_ ezt ahadakozást _először_  _tehát_ a _fővezír_ meg _indul_ vidin mellöl egész _tábor_ igen jó regel mi is postán utánna lépteténk a _megindulás_ pedig 9dik volt ide pedig ma 11 dik _érkezik_  _déltájban_  _tegnap_ pedig reá vett minket a vezér _de_ nem tsak minket _hanem_ azegész _tábor_ azt pedig ma _megtud_ apedig ez _szerint_ ment végben _tegnap_  _este_  _hat_  _óra_ után avezér meg _indul_ az egész udvarával _sok_  _fáklya_ vittek elötte és utanna az egész _tábor_ és miis azt _gondol_  _hogy_ azon _hely_ fogjuk az _éjszaka_  _tölteni_ és _hogy_ avezér azért _megindul_  _hogy_  _éjszaka_ ahüvösön _érkezik_  _Fethislám_ mert a _tőr_  _tábor_ olyan _szokás_ vagyon _hogy_ a _had_ nem _megindul_  _egyszersmind_ a vezérel a _had_ már _tud_ a _szállóhely_ vagy _előre_ vagy avezér után _megindul_ azis _ki_ egy uton mi máson mikor pedig a vezér _megindul_  _egy_ lönek ágyubol a vezérel pedig már nintsen _hanem_ a maga udvara a mely igen _sok_ és azok atestörzök akik már mindenkor mellette szoktak lenni ajancsár aga pedig mindenkor meg szokot _indulni_ a vezér elöt egy napal a vezér _megindulván_  _tehát_  _tegnap_  _este_ a mint mondám amidön _két_  _kis_  _mélyföldnyi_ lett volna a _tábor_  _tarack_ lötetni _kezd_ és azutan _flinta_ mint _ha_ ugyan _ellenség_ ütöt volna reája a _Duna_ mivel mindenüt a _Duna-part_  _kelletik_  _elmenni_ arra az egész _tábor_ fel zendül _gondolván_  _hogy_ a vezér valamely sajkákra lötetne noha setét volt _de_  _ki-ki_ fel szedi sátorát és avezér után megyen egy _kevés_  _idő_ mulva _érkezik_  _hozzá_ egy nehány _csausz_ a vezér parantsolattyábol mondván _hogy_  _megindul_ míis _ha_ veszedelemben nem akarunk lenni _elkészül_  _tehát_ nagy siettségel és _megindul_ a vezér után anagy setettségben atörök _tábor_ napal is _bajos_  _de_  _éjszaka_ igen veszedelmes mert annak a rettentö _sok_ rakot _öszvér_  _teve_ a tsak megyen _ki_ egy _ki_ más uton igen szép rendeletlenségel és _ha_ szüntelen az _ember_ magára nem vigyáz a _bizonyos_  _hogy_ fel üttetik és _eltapodtat_  _elég_ a _hogy_ ma _ebédtájban_  _ideérkezik_ az egész _tábor_ ma _megtud_  _hogy_ a vezér azért lötetet az _este_  _hogy_ a _had_  _hamar_ utánna menyen mi _egy_ parttyán vagyunk a _Duna_ a vidini pasa pedig _Magyarország_ felöl valo parton _Orsova_ pedig ide tsak _három_  _óra_ most nem lövik az utolso levelemben meg mondottam volt az _ok_  _de_ már _ismét_  _kezd_ löni _mihelyt_ a sántzok _kész_ lesznek azt mondgyák _hogy_ 22dik lötetni fogják azt _tart_  _hogy_ a _két_  _tábor_ vagyon _másfél_  _százezer_  _ember_  _de_  _ha_ számlálnák mind azt _aki_  _kenyér_  _eszik_  _kétszázezer_  _ember_ is töb volna mert itt a rettentö _sok_  _cseléd_ a _sok_ minden féle _mesterember_ asok _kufár_  _kalmár_  _kereskedő_ valamint egy városban egy szoval égy városban anyi féle _dolog_ nem _talál_ az _ember_ mint egy vezérnek atáborán még _ötvös_  _mesterember_ is _kell_ lenni a _sok_ féle _ételnemű_ és más _egyéb_ portékát mind _Konstantinápoly_  _kelletik_ a _Duna_ mellé _hurcolni_  _elítél_ már azember _ha_ egy vezér _tábor_ fel verik mit nem nyernek tsak szeker töb vagyon _harmincezer_  _az_ mindgyárt _harmincezer_  _ember_ a mitsoda rendeletlenség vagyon mikor a _tábor_ megyen a rend szintén olyan nagy a midön _hely_ vagyon mert itt a nagy _csendesség_  _gyilkosság_ veszekedés lopás nintsen _de_ azt itt nem _kell_  _keresni_  _hogy_ rendel verjék a sátorokot uttzákot ugyan _hagy_  _de_  _ki_  _ki_ oda veri sátorát _ahova_ tettzik senkinek szabot _hely_ nintsen _Fethislám_ pedig egy nyomoru rátz _falu_ a _Trajanus_  _császár_  _híres_  _kőhíd_ is itt volt most is még _megvan_ egy _darab_  _belőle_ a vezér is ót akar _fahíd_  _csináltatni_ a _Duna_ a mely ótt igen _keskeny_ egy szoval azt akarom _hogy_ illyen nagy _tőr_  _tábor_ láttam _de_ ugy tettzik _hogy_ már mindenröl _elég_  _tudósítás_ adván el végezhetem levelemet és _csendesség_ várhatom a parantsolatokot _hogy_  _hova_ tettzik _kegyelem_  _hogy_ vigyük ezt a nagy _tábor_  _ha_ meg veszük _Orsova_  _addig_ is maradok Etc

 _Fethislám_ 26 aug 1738

 _kedves_ néném a _kegyelem_ parantsolattyára _Orsova_ meg vevök már most nem _berdo_  _hanem_ allát _kiált_  _benne_ ez a változás _eszerint_ mene végben a _kommendáns_ látván _hogy_ avezér _teljesség_ el nem szálana _alóla_ valamég meg nem venné: azt is láta _hogy_ az ágyuk a _kőfal_ igen _sok_ ajtokot _csinál_ minden nap _de_  _inkább_ a vivé a _feladás_  _hogy_ a _had_ igen _betegeskedik_ mert a _sok_ nyoghatatlanságon _kívül_ asziget igen _egészségtelen_  _tesz_  _ehhez_ azt is _hogy_ a vezér _kikiáltat_  _hogy_  _aki_  _ostrom_ megyen annak _huszonöt_  _tallér_ leszen erre valo nézve _sok_ száz _jancsár_  _felírat_ magát az illyen _hír_  _ha_ meg vitték avárban _gondolkozhat_ a _feladás_ a _kommendáns_  _megüzen_ 12 dik avezérnek _hogy_  _küld_ valakit _hozzá_  _aki_ végezhesen a vár _feladás_ a vezér _Ibrahim_  _effendi_  _küld_  _aki_ is mindeneket el végezvén 15dik a _kommendáns_ a vezérhez jöve nagy _tisztelet_  _fogad_ : és avezérnek a várat _felad_  _aki_ is ajándékal _visszabocsát_ ugyan azon anapon ajantsárok _elfoglal_ a várnak _egy_  _kapu_ a még egészen _kitakarodik_ a német _belőle_ ugyan azon _este_ meg lövék _öröm_ a _tábor_ a mi _had_ máris _kezd_  _oszlani_ és _talán_ tsak mi maradunk avezérel az _idén_ nem is _tart_ továb a _hadakozás_ ami _dolog_ is _csakhamar_ vége lesz avezér azt _üzen_  _tegnap_ a _fejedelem_  _hogy_  _készül_ mert _harmincezer_  _ember_  _Temesvár_  _felé_ mehet ma pedig _megüzen_  _hogy_ nem is _kell_  _Erdély_  _gondolkodni_  _hanem_ arol _hogy_ véle vidin _felé_ menyünk az Isten _megoltalmaz_  _édes_  _haza_ arablástol _elég_ ahogy _holnap_  _innét_  _megindul_ és _elhagy_ a _fekete_ szalmával _föld_  _fű_  _föveny_  _elegyes_ sült _kenyér_ avezér meg _ígér_  _hogy_ az uton szemben lesz a _fejedelem_ meg lásuk ezel maradok _kegyelem_ 

vidin 1 7bris 1738

Már most _bízvást_  _elmondhat_  _hogy_ vége vagyon a _komédia_ és a _teátrum_  _becsületes_ le szálitának és a vezér minden _ceremónia_ nélkül _felad_ rajtunk perditio ex _te_  _Izrael_ az _elmúlt_  _hónap_ a 27 dik napján _Fethislám_  _elhagy_ és a vezér után menénk vidin _felé_ igen _kevés_  _had_ volt velünk a vezér _megüzen_  _hogy_ az utban szemben lesz a _fejedelem_ a vezér mint _hogy_ mindenkor _előtte_  _megindul_  _kilenc_  _óra_  _tájban_ meg szállot _ebédelni_ nékünk pedig azt mondották volt _hogy_  _ebéd_ után szemben lesz a _fejedelem_ azert utánna siettünk _hogy_ az _ebéd_ után a _hely_  _érkezhet_ik_  _de_ mint _hogy_ avezérnek semmi szándéka nem volt _hogy_ velünk szemben legyen azért _csakhamar_  _ebédel_ és a midön látta _hogy_  _közelít_ sátorához fogja magát a _hintó_ ül és el megyen _előle_ emár nem volt _tréfa_ azután azt mondák _hogy_ vidinnél lesz a szemben valo létel a vezér vidinhez _érkezvén_ sokal _előtte_ már sátorok alat volt az egész udvaraval a midön miis _közelít_ a sátorokhoz azt _üzen_ nekünk _hogy_ most nem lehet szemben velünk mert roszul vagyon _hanem_  _hanem_ tsak _tart_ a ló száját a _szállóhely_ a mely a _Duna-part_ volt varoson _túl_ erre tsak le sütök a _fül_ látván _hogy_ mitsoda _durva_  _bánik_ velünk mitsoda változás ennek elötte egy nehány _hónap_ nagy pompával vittek bé vidinben most pediglen még a városon sem akartak _keresztülvinni_  _bennünket_  _hanem_ a városon _kívül_  _kívül_ a _kert_  _között_  _kelletik_ sokat _kerülni_ végtire a _szállóhely_  _érkezik_ és _itt_ sátorok alat vagyunk tsak magunk mint a szam _ki_ vettettek 29 dik _ideérkezik_ már _ezután_ a _fejedelem_ sem fogja mondani szokása _szerint_  _hogy_ nagyob _becsület_ vagyon _hozzá_ a porta mint az atyámhoz volt ma _ebéd_ után azt _üzen_  _hogy_ a _fejedelem_ szemben lehet avezérel tsak menyen _hozzá_  _de_ egy _kevés_  _idő_ mulva _ismét_ azt _üzen_  _hogy_ nem lehet mert a _fej_  _fáj_ nem _akarás_ nyögés avége _tegnap_ pedig _innét_ jó regel meg _indul_ az egész udvarával és _idehagy_  _bennünket_ már itt meddig leszünk _tél_  _hova_ visznek Isten _tud_  _de_ azt _tud_  _hogy_ a _fejedelem_ azegéssége igen rosz renden vagyon _soha_ nem is volt _egészséges_ a miolta _ebben_ az _ország_  _jön_  _de_  _kivált_ egy _darab_  _idő_  _fogvást_ igen sárgodik a _harag_ pedig igen árt _egészség_ jó _egészség_  _kíván_  _kegyelem_ 

vidin 4 8bris 1738

E sem igen nagy vigasztalásra valo level lészen se semmi _hír_ nem _írhat_ a nénémnek mit is _írhat_ mikor senki _felé_ sem _jön_ mint _ha_ tsak mi volnánk _Törökország_ ami _tábor_  _elég_  _hosszú_  _de_ igen _keskeny_ vagyunk mindenestöl _másfél_ százan _de_ most minden _óra_  _fő_ nélkül maradunk mert a _fejedelem_ igen rosz állapotban vagyon szüntelen valo _forróság_ az _ábrázat_ vész a _test_ vastagodik enem jó _de_ ö a felöl tsak mulatná magát havolna _ki_ és mivel és tsak _örömest_ el akarná titkolni nyavalyáját _orvosság_ nem veszen _ha_ nem _aki_ valo _járás_ akarná magát meg _gyógyítani_ a minap a _borbély_ és a _doktor_  _tanács_ ellen _hajó_ üle és mesze le mentünk a _Duna_  _de_ a mikor _visszajön_ kettzeris _elájul_ nem is _gondol_  _hogy_  _élet_  _hazaérkezik_ négy _ember_  _kelletik_ a _hajó_  _ki_ venni és asátorában vinni a nyavalyának nyughatatlansága miat már egy nehány naptol _fogva_ a sátorát mesze verette a _többi_  _de_ ótt sem maradhatot _hanem_ a mi sátorunk mellé vettetet ágyat _est_ ótt _fekszik_  _este_ a maga sátorában viszá akarván menni maga nem mehetet _hanem_ négyen vitték a mint vitték volna _elájul_ én azt _gondol_  _hogy_  _meghal_ és a _kiáltás_ magához _tér_  _azótától_  _fogvást_ mind nagyobodik rajta a _forró_  _hideg_ a _hús_ mint egy _hull_ rolla _de_ a _harag_ el nem _hagy_ a melyet mind a _természet_  _kell_  _tulajdonítani_ mind pedig annak _hogy_ nehéz néki _hogy_ ollyan állapotban láttya magát lenni minékünk _készülni_  _kell_ a vezér egy agát _küld_ ide _hogy_  _haj_ rendellyen mert a _Duna_ megyünk le _Oroszcsik_  _onnét_  _Csernavoda_  _telelni_  _két_ nap mulva _megindul_ azért a leveleket arra _kell_  _igazgatni_ és azegéségre vigyázni

 _Oroszcsik_ : 14 8bris 1738

It vagyunk _tehát_ mint _hogy_  _innét_  _ír_ anyi _sok_  _irtóztató_ veszedelmek _között_ is _de_ a nemes vér vagy veszt vagy nyér _de_ probál _mindazonáltal_  _ideérkezik_ szerencsésen _hol_ az _ellenség_  _hát_  _hol_ egy nehány _ezer_  _között_  _kelletik_  _eljönni_  _de_ még is _borbély_ nem volt szükségünk meg _kell_  _tehát_ mondani azt a nagy veszedelmet nem nagy veszedelemé a midön anyi _sok_  _ezer_ viza _között_  _kelletik_ el menünk _hát_  _ha_  _felfordít_ a _hajó_  _elég_ a _hogy_ ezen _hónap_ a 6dik napján mind _hajó_ ülének a _bujdosó_ urak ugy mint _Csáki_ ur zai _úrfi_  _Ilosvai_ pápai _Dászti_ ez _olasz_ pázmány uraimék és magam afejdelmet pedíg igen nyomorult állapotban _tesz_ a _hajó_ és nem akará _hogy_ egyikünkis lenne véle a _hajó_ a melyet mi nem igen _bán_ mert nagyob mulattságal vittük végben a vizi utunkot a _bizonyos_  _hogy_  _gyönyörűséges_  _dolog_ jó _társaság_ mint mi voltunk a _Duna_ le menni mert minden _két_  _óra_ mulva nagy szép szigetekre _talál_ és némelykor meg lehetös városok mellet mentünk el a városok pedig mind _Törökország_ részin vannak a _híres_ nicápoly a többi _között_ volna leg szeb _de_ igen _ocsmány_  _hely_ vagyon _építve_ a városal _általellenben_ szakad a _Duna_ az _édes_  _Olt_ vize tsak azt sem láthattam suhajtás nélkül mert olyan _édes_  _haza_  _kifolyik_  _ahonnét_ 31 _esztendő_  _fogvást_ vagyok _ki_ rekesztve mint _hogy_ veszedelmes volna _éjszaka_  _járni_ azért minden _este_  _kiköt_ valamely sziget mellé _gyakorta_ a sziget parton tsak a _torma_  _köt_ a _hajó_ mert olyan vastag _gyökér_ vannak mint a szekér rudgya _ha_ meg reszelik sárga és jó _ha_ mindgyárt _eszik_  _de_  _ízetlen_  _ha_ egy _kevés_ áll reszelve _vérontás_ is volt mert _ki_ vált _Havasalföld_ részin valo szigetekben tsak nem mindenüt _találni_ sertéseket vadok vagy szelidek nem _tud_ mert azok _örökké_ a szigetekben laknak tsak magok _talán_  _gazda_ is lehet _elég_ ahogy egy szigetben _kettő_  _megöl_  _jóllakik_ meg _benne_  _tart_  _de_ menyi átokal _eszik_ mert a _főhajós_  _tőr_ volt _elég_ mondotta _hogy_ meg szeplösitettük a _hajó_ mi azt tsak nevettük ö néki pedig tsak _kelletik_  _nyelni_ a siros _füst_ a mitsoda jó muszulmán volt _talán_ el is adta azután ahajoját azért _hogy_  _tisztátalan_ lett volt a _disznóhús_  _tegnap_ ugy mint 13 dik _ideérkezik_ szerencsésen _isten_  _hála_ a _fejedelem_ már _ideérkezik_ igen nyomorult állapottyában _innét_ már _csakhamar_  _Csernavoda_ megyünk ezel maradok

 _Csernavoda_ 7 dik 9bris 1738

Én _ha_ azkedves néném levelét nem veszem is _de_ tsak _ír_  _legabból_ meg láthattya _kegyelem_  _hogy_ még _él_  _de_  _hogy_ lehetne _kegyelem_ levelit vennem a midön _soha_ egy _hely_ nem maradunk _hol_ a vizen _hol_ aföldön _hol_ az áerben _jár_  _de_  _bárcsak_ valamely _jó_ és ne tsak mindenkor a nyomoruságrol _kell_  _írni_ az el mult _hónap_ 19 dik napján _megindul_  _Oroszcsik_  _három_ vagy négy _óra_ mulva ideis _érkezik_ rosz állapotban _de_ a _fejedelem_ végig meg akarja _tartani_ a _természet_  _három_ vagy négy nap mulva _hogy_  _ideérkezik_ mindenikünket el _tilt_ magátol még a _borbély_ is valo _hogy_  _itt_ pestis vagyon _de_ az _orvos_ ugyan azért _kelletik_ maga mellet meg _tartani_ a _körülötte_ lévö _cseléd_ is _elküld_ szállásárol tsak _éppen_ egy _kóborló_  _doktor_ aszakátsot egy szököt _olasz_ muskotérost és _két_ aszonyt _tart_ maga mellet ezekböl áll azudvara ezek pedig olyan személyek _aki_ nem üsmérte ennek elötte egy nehány napal leheté az _ilyen_  _bízni_  _élet_ a minap _éjszaka_ ugy volt _hogy_  _aki_ mellette vannak azt _gondol_  _hogy_  _meghal_ mindgyárt _hozzá_  _fut_ meg mondani _hogy_  _halál_ vagyon _de_  _hogy_ meg ne haragittsam nem mentem _elébe_ tsak azt _felel_ valamint _Eszter_  _ha_ tsak a _király_ nem _hívat_ nem mérek _elébe_ menni a _tőr_  _tiszt_ látván _hogy_ nem _helyes_  _cselekedik_  _megüzen_ a _fejedelem_  _hogy_ venne valakit _közüle_ maga mellé _ha_  _halál_  _történik_ legyen valaki melette erre valo nézve _megüzen_ nékem _hogy_ legyek melette azért már _egynéhány_ naptol _fogvást_ mellette lakom a _borbély_ mint egy _kénytelen_ maga mellé vette _aki_  _tanács_ és akarattyok ellen mint egy _bosszú_  _ér_ vágata magán egy szoval a mitsoda állapotban vagyon nem _hisz_  _hogy_  _innét_  _ki_ mennyen ezel maradok

 _Csernavoda_ 10 9bris 1738

 _kedves_ néném végit _érök_ Rakotzi _József_ már regtöl _fogva_ láttuk _hogy_ ugy lesz mint a _gyertya_  _tegnap_ igen nagy _gyengeség_  _érezvén_  _meggyón_ik_ és _kommunikál_ a _testamentum_  _megcsinál_ mára viradora a _forró_  _hideg_ igen nagy lévén rajta ma anyira el nehezedék _hogy_ a _gyertya_ már vége _felé_ volt _mindazonáltal_  _jól_  _beszél_  _tizenegy_  _óra_ noha már a szemei _elhomályosodik_ ugy anyira _hogy_ tsak a szóvárol üsmert meg mást _tizenkét_  _óra_  _dél_ a szova el állot és igen nagy _forróság_ volt és tsak a _jajgatás_ vettük észre _hogy_ szenved _két_  _óra_  _délután_ a pap fel akarván néki adni az utolso _kenet_ a midön az _imádság_  _elkezd_ az _isten_  _ad_ lelkét 38 _esztendős_  _kor_ az ur _irgalmaz_ néki a _test_  _felbont_ a mája mód nélkül _megdagadt_ volt a _test_ egy pintzében _tetet_  _mindaddig_ ót lesz még válasz _jön_ a portátol a _testamentum_ azt _hagy_  _hogy_ az attya mellé _temet_  _de_ nem _hisz_  _hogy_ meg _enged_  _ebben_ a _fejedelem_ a mi _fogyatkozás_ volt nem a _természet_ volt _hanem_ a neveltetéstöl _ész_ szép volt szive jó _de_ a _harag_  _soha_ meg nem _int_ noha a mindgyárt el mult _de_  _gyakorta_  _eléjön_ se azt néki nem _tanácsol_  _hogy_  _kíván_ magát szeretetni másokal egy szoval _ha_ az attya nevelhette volna mind más _természetű_ lett volna most ez _elég_ mászor másrol

 _Csernavoda_ 15 xbris 1738

Nem _kétell_  _kedves_ néném _hogy_ már vetted levelemet a melyben meg _ír_  _hogy_  _ismét_  _fő_ nélkül maradánk _de_ nem sokára szükségünk nem lészen _fő_ mert a minap is _eltemet_ egy atyánk fiát és a menyin már maradtunk egy _szilvafa_ is _elfér_ az árnyekában _aki_ minket _teremt_ annak legyen meg akarattya rajtunk ö minket például tett az egész nemzetünknek és _boldog_ azok kik _tanul_ rajtunk kik az _ország_  _együtttart_ és akik _füst_  _hasonló_  _ok_ el nem _hagy_ nemzeteket és _örökség_ adgya Isten _hogy_  _soha_ senki _bennünket_ ne _követ_ és _irtózva_  _hall_  _beszélni_ a mi _hosszas_  _bujdosás_ : _de_  _kedves_ néném mink voltunké elsö példák _bizony_ nem mi tanultunké másokon nem: mások fognaké _tanulni_ rajtunk nem: _de_ miért mert mindenkor egy féle _ok_ vezették vezetik és vezetni fogják az _ember_ az olyan állapotra mint a melyben mi vagyunk _ha_ nem tsak a lészen szerencséseb a kit az ur mint egy _fogság_ tészi a maga _jószág_ mert én nékem _soha_ semmi _egyéb_  _ok_ nem volt _haza_ el _hagyni_  _hanem_  _hogy_ igen szerettem az _öreg_  _fejedelem_ noha a menyei Atyám elött más _ok_  _kelletik_ el _hagyni_  _imádni_ is _kell_ rendelésit a minap _ideérkezik_ egy vezér aga a _császár_ és a vezér leveleivel a mellyekben szép _ígéret_ vannak mind eddig a szegény _fejedelem_ rendelése _szerint_ minden _jószág_  _kéz_ volt _de_ ennek elötte egy nehány napal a porta parantsolattyábol a _tőr_  _tiszt_ ide _gyűlvén_ mindent _felír_  _kéz_ vevék és el petsételék én is _elhagy_ a szállást és más szállásra menék _ilyen_ a világ és a mit _gyűjt_  _kié_ lészen ezel maradok Etc

 _Csernavoda_ 1 junÿ 1739

Az el mult _hónap_ 14 dik napján _visszaérkezik_ ide a porta parancsolatival a _defterdár_ és mint _hogy_ a porta arra szabadságot nem adot _hogy_ a szegény _fejedelem_  _test_  _Konstantinápoly_ vigyék azért _tegnap_  _este_ egy _görög_  _templom_  _eltemető_ akit is az ur _Jézus_ állittya _jobb_  _kéz_ felöl az utolso napon _itt_ most minden _óra_ az apostolok _eloszlás_ lészen a parantsolatok _elérkezik_  _Csáki_ ur vidin _felé_ fóg menni zai _úrfi_  _Hotin_ én pediglen _Jászi_  _de_ mi _kettő_ együt _jár_ egészen _Jász_  _innét_  _Bukarest_ megyünk és _onnét_  _keresztül_ és végig _Havasalföld_ molduvában _innét_ pedig mi _megindul_ 4 nap mulva mert a _fermán_ a vagyon fel _téve_  _hogy_ egy _óra_  _elébb_  _megindul_ mert _itt_ nem teszik azt a parantsolatban mikor valahová _küld_ valakit _hogy_ siesen _hanem_ egy _óra_  _elébb_  _megindul_ mint sem _kell_ és egy _óra_  _elébb_ légyen ót _ahova_  _küld_  _elég_ a _hogy_  _ha_  _Erdély_ meg nem láthatom is _de_ a _köpönyeg_ meg látom mert az _erdélyi_  _havas_ mellet menyünk el _ha_ zágonban sert nem _ihat_ik_ is _de_  _iszik_ a _bozza_ viziböl _köszönt_ ezeket a _kegyelem_ nevivel is ugy tettzik nekem _hogy_  _elég_  _bőség_ adtam _kegyelem_  _tudta_ a szegény _fejedelem_ minden _dolog_ és _élet_ végit már itt _két_ Rákotzit _eltemet_ a _harmadik_ Isten _éltet_ a nem _eszik_  _tőr_  _kenyér_ minek elötte ezt a levelet el végezem és az _írás_ valo szerszámimot el rakjam lehetetlen _hogy_ egy _kis_ nevettségre valo _história_ ne _ír_  _elég_ szomoruságra valot _ír_  _elég_ a _hogy_ nálunk szököt német muskotérosok is vannak _aki_ azerszények igen _lapos_ lévén a vizet is meg unván nem _tud_ miképen _ihat_ik_  _bor_ mert pénzek nem volt azért _tanács_  _tart_  _egymás_  _között_  _hogy_ miképen _ihat_ik_  _bor_ pénznélkül _egy_ a szomjuhozo _gyűlés_ mondá a töb _tanács_ tsak azt _cselekedik_ a mit én mondok és lesz _bor_  _elküld_  _tehát_ négyet a többi _közül_ ásoval és _kapa_ ezek _este_  _késő_ egy _görög_ papnak a _kapu_ mennek ót igen _kezd_  _ásni_ és _hányni_ a _föld_ mint _ha_ sirt ásnának apap _meghalván_  _hogy_  _dolgozik_ a _kapu_ elöt _ki_ megyen és _kérd_ töllök _hogy_ mit akarnak azok _felel_  _hogy_ egy _holt_ akarnak el _temetni_ a pap _int_  _hogy_ másut _eltemet_  _de_ ök tsak ásnak _kemény_ a pap _gondolkodik_ és _kérd_ töllök _ha_ pestisben holté meg azaz _ember_ ezek _felel_  _hogy_  _abban_ a pap azon _megijed_ és mondgya _barát_ tsak ide ne _temet_ inkáb 3 veder _bor_ adok néktek _de_ azok tsak ásnak a pap 4 _ígér_ azután _öt_ mikor az _alku_ meg volt a pap _hátranéz_ és láttya _hogy_  _hoz_ a _halott_ egy _deszka_ arra annál inkáb _megijed_ és a _kapu_  _belül_ nézi _hogy_ mint megyen végben a _temetés_ a muskotérosok _kiált_ néki _hogy_  _ha_ az _öt_ veder _bor_ megadgya a _halott_  _továbbvisz_ a szegény pap _megígér_ tsak meg menekedhesék ezek is mindgyárt _bemegy_ és az _öt_ veder _bor_  _kihoz_ a pap is utánnok megyen _hogy_ lássa _ha_ elvisziké a _halott_  _de_ mitsoda _csodálkozás_ látá _hogy_ a _halott_  _felkelvén_  _előbbször_ is ö _kezd_  _inni_ a _bor_ a szegény pap nem _tud_  _ha_ haragudgyéké vagy nevesse mint meg tsalták _kedves_ néném már _ezután_ molduvában _kell_ a leveleket _igazgatni_ és ugy nem _kell_  _tenni_ mint egy olyan uri aszony _aki_ se nem _ír_ se nem _olvas_ senem varot azért _hogy_ szégyenlette az _okuláré_ fel _tenni_ én pedig maradok _kedves_ nénémnek etc

 _Csernavoda_ 4dik junÿ 1739

 _csak_ annak _örül_  _édes_ néném _hogy_  _egészséges_ vagy itt most minden _óra_  _eloszlik_ az apostolok _ki_ nap nyugot _felé_  _ki_  _észak_ a _fermán_  _elérkezik_ amelyekben olyan rendelés vagyon _hogy_  _gróf_  _Csáki_ ur a nem _okos_  _haza_  _elhagyó_ magyarokal vidinben menyen a _kend_  _édes_ jó és szép szolgácskája pedig molduvában _iromtat_ zai _úrfi_ pedig _Hotin_  _de_ együt _jár_  _Jász_  _kérd_  _kend_  _ha_ bánomé ezt a rendelést azt _felel_ reá _hogy_ nem a _fermán_ pedig azt parancsollyák a _két_ vajdáknak _hogy_  _becsületes_  _fogad_ aposta _fermán_ pedig a van fel _téve_  _hogy_ egy _óra_  _elébb_  _megindul_ mint sem _kelletik_ ez az _kancellária_ szokása mert _itt_ nem teszik _hogy_  _hamar_  _indul_ vagy siessen mikor valahová _küld_ valakit _hanem_ azt _ír_ a _fermán_  _hogy_ egy _óra_  _elébb_  _megindul_ és egy _óra_  _elébb_ legyen ót mint sem _kelletik_ én ezt jó mondásnak _tart_ én nekem már ne _ír_ néném valamég _Jász_ nem _ír_  _de_  _akkor_ egy _óra_  _elébb_  _kell_  _írni_  _had_ vehessem _elébb_ egy _óra_ én pedig még _Bukarest_ is _ír_ mi jó vagyok én _de_  _kend_ is jó a szegény _fejedelem_ azt _hagy_  _hogy_ az apja mellé vigyék _temetni_  _de_ azt meg nem _enged_ azért ennek elötte egy nehány napal _eltemető_  _este_ egy _görög_  _templom_ az apja felöl el mondhatom valamint egy régi nagy _ember_ felöl mondották volt _hogy_  _ha_ születet _bár_  _soha_ meg nem _holt_ volna a fia felöl pedig _hogy_  _ha_ enyomorult világra nem _jön_ semmit nem vesztet volna rajta mert szegényel ugy _bánik_ avezér valamint a _gyermek_ noha már negyven _esztendő_  _felé_  _jár_  _csak_ a _sok_ szép szót és _ígéret_ adták a _külső_  _dolog_  _iránt_ mert a mi abelsököt _illet_ arra nem lehetet panaszunk mert _elég_ adtanak a _sok_ paripát a _sok_ szép szerszámot és nyolczvan _tallér_ egy naprá _csak_  _elegendő_  _hogy_  _ha_  _tud_  _abból_  _élni_ és meg _felelni_ a méltoságnak _de_ semmiben nem _tud_ magunknak segitteni a _tanács_ pedig nem _kell_  _sok_  _dolog_  _ész_ szép volt szegénynek _de_ igen rosz neveltetése volt és nem szeretet semmit is _tanulni_ mert nem szokta volt meg atanulást az _ész_ pedig _tanulás_ nélkül _csak_ olyan mint a _mélyföld_ parlagon áll más _ország_  _talán_ inkáb mehetet volna valamire _de_  _éppen_ nem erre valo volt minden maga viselése szokása _ellenkezik_ az itt valo nemzettel mert sohult ugy nem vigyáznak az _ember_ maga viselésire mint itt _ha_ pedig a nemzetit nem szerette azt nem _kell_  _csodálni_ mert ollyan _hely_ neveltetet _ahol_  _gyűlöl_ a mi nemzetünket _de_  _kivált_  _bennünket_  _aki_ az apja szeretet _éppen_ nem _kedvelhet_  _elég_ a _hogy_ minden _élet_ és _dolog_ szegénynek _ebben_ az _ország_  _csak_ ollyan volt mint a _szalmatűz_ azért ne _beszél_  _több_  _felőle_ az Isten _irgalmaz_ szegénynek _hanem_ arrol _beszél_  _hogy_ nekem _készülni_ és rakodnom _kell_ mert _holnap_ vagy _holnapután_  _innét_  _elillant_ és _ha_ magát _Erdély_ meg nem látom is _de_ a _köpönyeg_ meg látom mert az _erdélyi_  _havas_ nem mesze megyek el néném nevedel is _köszönt_ öket nem _gondol_  _hogy_ a _bozza_ mennyek _kaszáltatni_  _de_  _bosszúság_  _iszik_ a _bozza_ viziböl mint _hogy_ minden _írószerszám_ el rakom azért a levelet is el végezem _de_ engemet el nem _kell_ felejteni és az _egészség_  _kell_ vigyázni _de_  _írni_ is _kell_ és ugy ne _tesz_ mint egy ollyan uri aszszony _aki_ senem _ír_ senem _olvas_ senem varrot _soha_ is azt pedig _csak_ azért mert szégyenlette az _okuláré_  _feltenni_ 

 _Bukarest_ 11 junÿ 1739

Meg _kell_  _tartani_ mindenkor az _ígéret_ mert az _ígéret_ adosá _tesz_ magunkot és az adoságot meg _kell_  _fizetni_ akár minémü _dolog_ állyon a példának okáért _ha_ egy _csók_ állanais _de_ meg _kell_  _fizetni_  _éppen_ a _csók_  _kell_ nekem most _beszélni_ a midön még _innét_  _hetven_  _óra_  _kell_  _ügetni_  _hát_  _ha_ még valamely _keringő_  _embertelen_  _katona_ bé polálnak és ugy visznek bé _Erdély_ a nekem rosz _tánc_ volna _itt_  _bennünket_ nagy _becsület_  _fogad_ a városon _kívül_ egy _klastrom_ az _ebéd_  _kész_ várt _bennünket_ a vajda a secretariusát _küld_  _elöben_ ugyan az is vendégelt meg a vajda részéröl _ebéd_ után pedig a mariászá voda _hintó_ mentunk bé pompával a városban én is ót _elkezd_  _ahol_ végezni _kell_ mint _aki_  _elsőbben_ el vette az atyafiát és azután _kér_ szabadságot 5dik _megindul_  _Csernavoda_ jó _társaság_ pápai _János_ sogor _aki_  _gyógyíttatni_  _idejön_ magát zai _úrfi_ s’magam mert magamot el nem _kell_ felejtenem _tegnap_ a vajda _hintó_  _küld_ utánnunk és szemben voltunk véle _csaknem_ egy _óra_ voltunk nála a szeme _kancsal_  _de_ az _ész_ nem a mert _elegendő_ van neki _ha_ szinte _görög_ szinü is mert a _görög_  _másféle_ szinü az _ész_ nem mondhatni _teljesség_  _hogy_  _fekete_  _de_ igen _barna_ mert mindenkor azon van _hogy_  _megcsalhat_ másokot avajdának avároson _kívül_  _kert_  _ház_ vagyon ót voltunk szembe véle ugyan magais ót vagyon _tábor_  _hát_ nem kellé a _káposzta_  _őrizni_ napal _ház_ vagyon _éjszaka_ a sátorban _hál_ mert mikor a vezér _tábor_ vagyon a vajdáknak is _tábor_  _kell_ szállani _ha_ szinte a _káposztáskert_ is és _addig_ mind ót _kell_ maradni valamég avezér _tábor_ vagyon már minékünk avajda egy _hintó_ is adot posta lovakot és szekereket azért Isten segittségivel _innét_  _elébb_ megyünk _holnap_ egy nehány _oláh_  _katona_ is adnak mellénk _hogy_  _kísér_ mert _hogy_  _megőriz_ azt nem _gondol_ még is _hír_ visznek a vajdának _ha_ el fognak itt semmi _egyéb_  _hír_ nincsen _hanem_  _tegnap_ ment itt el egy muszka _kő_ avezérhez megyen _könnyű_  _elítélni_  _hogy_ a _békesség_  _jár_  _gondol_  _hogy_ ittis reá ropják _soha_  _édes_ néném nem _kelletik_ ugy vigyázni az _egészség_ mint most inkáb több _fizetés_  _kell_ neki _ígérni_  _csak_ el ne mennyen mert én az _enyém_ pitesdi _bor_  _kell_ adnom mely nagy _büntetés_ 

 _Jász_ 21 junÿ 1739

Ide _érkezik_ mi _édes_ néném szerencsésen _Focsani_ uri modon _jön_ a vajda _hintó_  _talán_ még a _első_  _havasalföldi_ vajdáé volt akár micsodás volt _de_  _hintó_ volt _Focsani_  _fogva_ eddig nagy nyugodalomal _kocogva_ mert mindenüt _hatalmas_ rosz posta lovak vannak _de_ micsoda _gyönyörű_ utozásunk volt az _idő_ nem szollonk mert mindenkor _eső_ voltak _kivált_ molduvában ollyanok voltunk mint a _megázott_  _kakas_  _de_ micsoda szép _térség_ micsoda _hely_ megyen az _ember_  _Bukarest_  _fogva_ egész _Jász_  _hogy_ a szem bé nem telhetik micsoda _kár_  _hogy_ ezek a szép és jó _föld_ pusztán vannak mert _két_ nap alat _egyszer_  _ha_  _talál_ valamely _lakóhely_ én _soha_ annál szeb _föld_ nem láttam _gyönyörűség_ volt a mi utozásunk és egy meny aszszony _gyönyörűség_  _járhat_ velünk mert _Bukarest_  _fogva_  _Jász_  _csak_ a _sok_  _különb-különbféle_ szép virágon _jár_ mindenüt a mezök bé voltanak _terítve_ virágokal _hogy_  _csak_ a szekfüre és a _tulipán_ léptek a lovaink egy szoval mindenut _virágoskert_  _jár_  _de_ mit mondok mert nincsen olyan _kert_  _aki_ annyi _sok_ féle virág legyen _hát_  _ha_ még az az _elmúló_  _gyönyörűség_ nem let volna _megelegyítve_ a _félsz_ mert attol is _kelletik_  _tartani_  _hogy_ valamely _tévelygő_ jó magok reánk ne üssenek meg mutathattuk volna atörök _császár_  _fermán_  _de_  _tud_  _hogy_ ök arra nem _hajt_ és _hacsak_  _erő_ is labkovicshoz vittek volna _ebéd_ mi pedíg _éppen_ nem _óhajt_ azt a _becsület_ a mi _örző_ pedig _ha_ valami lovast láttak mindgyárt az _erdő_  _tekint_  _elítélhet_ néném micsoda suhajtásokot _bocsát_ mikor az _édes_  _haza_  _havas_ mellet mentem el _örömest_ bé mentem volna zágonban _de_ az ur _befedez_  _előtte_ az oda vivö utakot mert az egész _föld_  _övé_  _tegnap_  _másfél_  _mélyföldnyi_ avárostol: _talál_  _elől_ avajda secretariusát _aki_ is _köszöntvén_  _bennünket_ az ura nevével azután avajda _hintó_  _helyheztet_ magunkot és pompával menénk a városba és aszállásunkra ma reggel a vajda _megüzenvén_  _hogy_ szembe lehetünk véle és a _hintó_  _küldvén_  _érte_ nagy _ceremónia_  _fogad_  _bennünket_ satorok alat mert ez a vajda is _tábor_ vagyon majd _másfél_  _óra_ voltunk véle inkáb is _tud_  _-e_ magát _alkalmaztatni_ az _idegen_ nem is _kell_  _csodálni_ mert a portán _főtolmács_ volt abeszélgetés után viszá vivének szállásunkra ezek most igy _fogad_  _bennünket_ mert _megvan_ parancsolva nekik _de_  _maholnap_ reánk sem néznek illyen a _görög_  _főképpen_  _hacsak_  _egyarasznyi_ is _felemel_ aföldtöl _ha_ a _közönséges_  _megvan_ spékelve _kevélység_  _hát_ ligora _hogy_ ne volna a midön egy _ország_ parancsol a muszkák _közelít_ molduvához most ezeknél _több_ nem _írhat_ mászor másrol maradok a jó nénémnek _ha_  _egészség_ vigyáz jó szolgája

 _Jász_ 22 julÿ 1739

Már egy _hónap_  _hogy_ unadalomal _tölt_ az _idő_  _ebben_ az _ízetlen_ városban _csak_ egyedül mert zai is már régen el ment _Hotin_ avajdánál egy néhányszor voltam _de_ amiért ide _küld_ alátom _hogy_  _csak_  _hiábavaló_ lesz az unadalomra pedig minden nap _elég_ alkalmatoság _adatik_ mert ezek a _bojár_ ollyanok mint a _medve_ az _idegen_ nem _tud_  _ha_  _természet_ cseleksziké vagy pedig nem mérnek az _idegen_  _társalkodni_  _de_ igen vadok voltam már egy néhánynál _aki_  _kétfejű_ sas a _címer_ mert ezek mind a _Cantacuzino_  _família_ mondgyák magokot _talán_ még a _gazda_ is _abból_ valo meg nézem a _címer_ noha szabo _hogy_ itt valaki az _idegen_ menne _ebéd_  _hív_ amint _szokás_ az emberek _között_ azt nem _kell_ várni ezektöl a _medve_ én is _feltesz_  _hogy_  _egyik_ sem megyek mikor a vajdához megyek reám _hint_ a mariászá nevet mert láttyák _hogy_ a vajda mint van _hozzá_  _de_  _azonkívül_ ugy vagyok itt mint _hacsak_ én volnék egyedül a városban még eddig senkinek annyi _barátság_ nem _tapasztal_  _hozzá_ mint az _idevaló_  _érsek_ mikor _hoz_ megyek igen _öröm_ lát és _hogy_ meg mutassa _hozzá_ valo _jóakarat_ egy nehányszor már _holmi_  _ételnemű_ ajándékot _küld_ ollyat a mi itt ritka a városon azt én igen _kedves_ vettem tölle nem az ajándékját _hanem_  _hogy_ jó szivel vagyon _hozzá_ mert _énnekem_ itt ollyan asztalom vagyon _hogy_  _tíz_  _ember_  _több_  _tarthat_ mint a mennyi van még is az a szerencsém _hogy_ egy _olasz_ páter vagyon itt azzal _eszik_ és _beszél_ mert _ha_ a nem volna _soha_ sem _feltát_ a számot _hanem_ mikor _eszik_  _ha_ a _kocsma_ volna _kedv_ el menni ót _elég_  _beszélgethet_ az _oláh_ papokal mert itt a _kocsma_ minden _hordó_ mellett vagyon leg aláb _tíz_ pap és aztot ugy _körülvesz_ valamint egy _halott_ mind ezekböl el lehet _ítélni_  _hogy_ nem _kopik_ a nyelvem a _beszéd_  _had_  _koptat_  _tehát_ a pennámot azirásban mert arra _elég_  _idő_ vagyon és a _beszélgetés_  _gyanánt_ legyen _beszélget_  _hát_ mind a városrol mind az itt valo állapotrol egy _kevés_ aváros _domb_ vagyon _elég_ szép _hely_  _de_ a vizet meszünnen _kell_  _hordani_ a lakosoknak _öt_ vagy _hat_ rongyos _klastrom_  _cselekedik_  _hogy_  _Jász_ városnak lehessen mondani mert másként abenne valo _ház_  _csak_  _falu_ nevezhetnék a _kereskedés_ a sidok és az _örmény_  _tart_  _hogy_  _ha_ pedig itt állando vajdák volnának és ollyanok kik az _ország_  _haszon_  _keres_ igen nagy _kereskedés_ lehetne itt fel állitani sokal _könnyű_ és nagyobat mint _Bukarest_  _hova_ lehet szeb és _jobb_  _föld_ mint itt vagyon valamit a _föld_ teremt az itt mind _jobb_ mint másut minden féle mezei és _kerti_ vetemény _hol_ lehet szeb marhákot látni mint itt _hol_ lehet ollyan _jóízű_  _tehénhús_  _enni_ és a _bor_ akár mely asztalra fel vihetik a _kotnári_  _bor_ a _konty_ alat is _kényes_ és _gyönyörűség_  _megcsemcsegethet_  _de_ a lakosok ollyanok mint a vad állatok a _gyönyörű_ szép és jó _föld_ pusztán _hagy_ és az _erdő_ laknak itt a _bojár_ számok igen _kevés_  _ha_ tizen vagy _tizenkettő_ vannak ollyanok _aki_ uraknak lehetne mondani a _többi_ számban sem veszik valo _hogy_ a _tőr_  _birodalom_ alat vannak _de_  _bezzeg_ a _görög_  _iga_ alat vannak a nagyob _hasznos_  _fő_ és alacson _tisztség_ a _görög_  _bír_ a _fejedelem_ mindenkor _görög_ lévén _kedvez_ a maga nemzetinek és azoknak inkáb _hisz_ és azt _cselekedik_ a _bojár_ a mit akar _csak_ mostanában is _kicsoda_ itt a _főhetman_  _aki_ az egész _had_ parancsol egy _gazdag_  _görög_ szöcsnek az _öcs_ és elötte _térd_  _fej_  _kell_  _hajtani_ a töb _bojár_  _de_ mi _köz_ nekem mind ezekhez amidön nagy unadalomal _kell_  _enni_ akenyeremet és _inni_ a _kotnári_  _bor_ itt minden nap a _sok_ rosz _hír_ a muszka _közelít_  _Hotin_ mindenek _fél_ és _készül_ az Isten visellye _gond_ ö _tud_ mi _ok_  _hoz_ ide a minap egy muszka _kő_ ment _itt_  _által_ avezér _tábor_ megyen én is a vajdánál voltam _elbúcsúzik_ tölle mert _tegnap_ nagy pompával mene _ki_  _innét_ az egész _had_  _de_ micsoda _had_ nem is mondhatni _had_  _hanem_  _csak_ szöllö pásztoroknak egy pasa van véle _talán_ 40 vagy 50 _ember_ mind egész _had_ volt _talán_  _bőven_ számlálván _másfél_  _ezer_  _ember_ leg utollyára vitték a _faltörő_ álgyukot a mellyeket szükségben _dió_ is meg lehet _tölteni_ ezek igy mind _kitakarodik_ és _idehagy_ már lássam akár mit _csinál_ azt _tud_  _hogy_ a vajda jó rendelést tett _felőle_ és a _kajmakám_  _bíz_ mert itt _három_  _kajmakám_  _hagy_  _hely_ akik _három_  _idevaló_  _főúr_ az _egyik_  _közüle_ a _cancellarius_ ezek meg nem oltalmaznak minket ugy lehet _hogy_  _Csík_ reánk üthetnek és egy _éjszaka_ az ágyban _talál_ ollyan _öltöztető_ nincsen szükségem maradok _édes_ nénémnek szolgája

 _Jász_ 23 aug 1739

It _édes_ néném _eb_ vannak a _dolog_ a miolta a vajda _innét_ el ment szüntelen valo zenebona a városon minden _készül_ rakodik _szaladófélben_ vagyon a _bojár_ már régen az _erdő_  _küld_  _feleség_  _kivált_ a miolta a muszka _tábor_  _általjön_ a neszteren _azóta_ nagy _félelem_ van _itt_ a vajdának akét fia is _elillant_  _innét_ illyen _felbódult_ állapotban magam sem _tud_ mit _csinál_  _kis_ zörgést _hall_ azt _gondol_  _hogy_ a _kozák_ az udvaromon vannak a _kajmakám_  _gyakorta_  _jön_  _hozzá_  _biztat_ én meg azon _kér_ öket _hogy_  _elküld_  _innét_ mert ök _ha_ valami _történik_  _akkor_ ülhetnek lora a mikor akarnak _énnekem_ pedig _három_ vagy négy _cseléd_ vagyon és nincsen töb egy lovamnál _elítél_ néném micsoda állapotban vagyok _csak_ a miolta ezt a levelet _ír_  _három_  _hagyat_ el velem a _gazdasszony_ mondván _hogy_ már a városon vannak a _kozák_  _elég_  _biztat_  _de_ magam is azt akarnám _hogy_ ne volnék itt regeltöl _fogva_  _est_ itt _csak_ a _kozák_  _hír_ itt most _egyéb_ litánia nincsen _hanem_ a _kozák_ szabadics meg uram minket szüntelen _küld_ a _kajmakám_ : _hogy_  _elküld_  _innét_ ök szüntelen _biztat_  _hogy_  _gond_ lesz reám _de_ én szüntelen valo nyughatatlanságban vagyok és illyenben _soha_ nem voltam a _nehéz_ senki nincsen _aki_ egy szót szollyak _bárcsak_ lehetne vagy _írni_ vagy _olvasni_  _de_ nem lehet szüntelen valo lárma a _kapu_ elöt meg nem indulhatok magam _erő_ nem is lehet _addig_ a még a vajda maga nem mondgya _itt_ lenni pedig _-e_ megrémült nemzettség _között_ egész nyomoruság nincsen _jobb_ mint Isten _kéz_ ajánlani magamot ennek a _hónap_ az _eleje_ mene itt el a vezér postája _Hotin_  _felé_  _aki_ viszi a _hír_  _hogy_ a németeket meg verte a vezér _ha_ ez _igaz_ el mondhatni _hogy_ az Isten ujja vagyon itt _tegnap_ meg más posta _hoz_  _hír_  _hogy_  _Belgrád_ meg vették ezek mind nagy _hír_  _arrafelé_ az Isten _győzedelem_  _ad_ a _török_  _errefelé_ szaladni _kell_ a muszkátol _tud_ Isten mindennek mint _kell_ lenni ö aláz ö magasztal _elég_ a _hogy_ én szivesen _kíván_  _innét_ el repülni _de_ minek elötte _elindul_  _ír_  _csak_ azért is _hogy_  _megtud_ néném _hogy_ azok a veszet _kozák_ el nem vittek

 _Jász_ 3 7bris 1739

It _csak_ a _kozák_  _kell_  _írni_ még is _csak_ a _kozák_ mert _soha_ nagyob rémülést nem lehet látni mint itt van _kiváltképpen_ a miolta a _török_ meg verék már a muszka is _Hotin_ vagyon valoságoson lehet _tartani_ a _kozák_ szüntelen _tele_ is vannak most is a _templom_  _de_ nem azért _hogy_  _imádkozik_  _hanem_ azért _hogy_ a nép minden portékáját a _templom_  _hord_ a vajda is _tegnap_ ide viszá jöve _de_ nem ollyan nagy pompával mint mikor el mene illyen a világ _mihelyt_  _ideérkezik_ én is _megüzen_ néki _hogy_  _elküld_  _innét_ ma pedig magam voltam nála _elég_  _beszélget_ amostani _dolog_  _de_ én _inkább_ azon sürgettem _hogy_  _megindulhat_ mert _tud_  _hogy_ ö vajdasága sem várja bé azokot ajó mag _kozák_ vagyon is már rendelés _iránta_ el is _készül_ és Isten jó voltábol el mondhatom _hogy_  _holnap_  _idehagy_ öket mint szpál az _oláh_  _soha_  _örömest_ meg nem _indul_ mint én _megindul_  _ha_ lehet még egy _óra_  _megindul_  _elébb_ mint sem _kell_ és maradok _édes_ nénémnek

 _Bukarest_ 18dik 7bris 1739

vala _hogy_  _tehet_ szerit _de_  _csak_  _elillant_ a veszet _kozák_  _elől_  _itt_ már _talán_ nem _kell_ töllök _félni_  _de_  _ha_ a _kozák_ nem _kelletik_  _félni_ az uton igen _kelletik_ atolvajoktol _elég_ a _hogy_  _Jász_ 4dik _kiindul_ a vajda mind lovakot mind szekereket _adat_ és _két_  _kalarás_ is adot mellém _de_ azoknak semmi _haszon_ nem vettem _csak_  _harmadmagammal_  _indul_ ollyan veszedelmes utra mert a _többi_ nem számlálom mikor avároson _kívül_ voltam mint _ha_ egy nagy _kő_ vettek volna el rollam és az elmém meg _kezd_  _csendesedni_ avajdát és a várost nagy zür zavarban _hagy_  _de_ ök lassák pedig _hogy_ én meg szabadulhattam _de_  _ha_ egy veszedelemböl _kijön_ más volt _előtte_ mert mint _hogy_  _megindulás_ elött _csak_ egy nehány napal verték volt meg a _tőr_  _tábor_ azt _gondolhat_  _hogy_ el szélyedvén molduvában és _Havasalföld_ a _sok_  _kóborló_ azon _igyekezik_  _hogy_  _ha_  _megver_ leg aláb vihesen valamit _haza_ és nyerjen valamit _tolvajlás_  _által_ mert illyen állapotban a _tőr_  _had_ igen huzo vonó _kivált_ az _ázsiai_ nyomoru _tőr_  _aki_  _örömest_ viszen a mit _kaphat_ a _ház_ mind ezekre az _ok_ valo nézve igen _tarthat_ a rosz _társaság_  _azonkívül_ is mennyi _sok_  _erdő_  _kell_  _általmenni_  _kivált_  _Focsani_  _de_ az Isten ugy adta _hogy_ egy _török_ sem _talál_  _Focsani_ azontul _talál_  _de_ azok _idevaló_  _török_ lévén nem _kell_ töllök _félni_ nem _hogy_ ollyan _kóborló_ nem _talál_  _de_ söt még moldovai _ember_ sem láttam mint _hacsak_ én lettem volna egyedül az egész _ország_ vagy mint _ha_ az egész _föld_ el szaladot volna _előtte_ ezt a _kis_  _tartalék_  _ki_ veszem _de_  _azonkívül_  _gyönyörűséges_ utozásom volt a mezö mindenüt szállást adot és a _tőr_ szokása _szerint_ a mely igen jó _szokás_  _idő_  _megindul_ és _idő_ szállottam _este_ mind ezekböl _általlát_  _édes_ néném _hogy_ szerencsésen _ideérkezik_ akit az Isten _oltalmaz_  _megvan_ az oltalmazva az _érkezés_ pedig _tegnap_ volt a szegény pápai sogort _ha_  _beteges_ is _de_  _élet_  _talál_ és igen nagy _öröm_ látot noha itt már _bizonyos_  _beszél_ a németel valo _békesség_  _de_ azonban _csak_  _tart_ a vajda attol _hogy_  _Erdély_ látogatására ne _jön_  _három_ vagy négy nap mulva _hogy_  _kijön_  _Jász_ a vajdának is _ki_  _kelletik_ ugratni már itt _hogy_ leszek és meddig és mint _tart_ az üres _erszény_ Isten _tud_  _de_  _aki_ a _fog_ adta _ennivaló_ is _ad_ mind eddig _csodálatos_  _gond_ volt reám _ezután_ is _hisz_ a lesz _elég_ nagy _bú_  _gond_ szabaditot meg _ezután_ is ö viselye _gond_ visely _édes_ néném magadis _gond_ az _egészség_ és _ír_ 

 _Bukarest_ 23 8bris 1739

Gondold el néném itt is _kell_  _félni_ azoktol a veszet _kozák_ mert _ha_ szinte a _békesség_ meg legyen _de_ a muszka _armada_  _sok_ százan el szakadván erre a _föld_ is bé ütöttek prédálni ugy tettzik mint _hacsak_ engemet _keres_ és _ha_  _idejön_ az ágyban _talál_ mert ennek elötte egy néhány napal _este_ a midön le akartam volna _feküdni_ égy _kis_  _hideg_  _jön_ reám egész _éjszaka_ aluttam _de_ más nap mint _ha_ minden _tag_  _íz_ el szedték volna _egymás_ ugy voltam semmimet meg nem mozditthattam még _csak_ az ujjaimot sem egy szoval valamint egy _darab_  _fa_ vagy _aki_ egy _csepp_ vér nincsen ollyan voltam se meg nem fordulhattam se még _csak_ a pohárt sem szorithattam meg noha igen nagy _belső_  _forróság_ lévén rajtam szüntelen szomjuhoztam _de_  _kis_  _fájdalom_ nem _érez_ igy voltam _harmadnap_ azután egy _kevéssé_ az _érő_ meg _kezd_  _jönni_  _de_ ugy _leapad_ rollam a _hús_ mint _ha_ egy _holnap_  _fekszik_ volna a _belső_ nagy _forróság_  _emészt_ volt meg azután _ér_ vágattam _fél_ a véremnek ollyan volt mint a _hideg_  _étek_  _fél_ mint a _tinta_  _ez_ a _jászi_ mulattságos lakásom _okoz_ már most ugy vagyok _hogy_  _ki_ mehetek a szállásomrol _de_  _elítélhet_  _édes_ néném micsoda állapotban voltam _éppen_ azon a napon a melyen meg sem mozdulhattam az ágyban mert a szolgám mondgya _hogy_ uram itt rosz _hír_ vagyon mert a vajda udvarában igen rakodnak szekerekre a vajda _ki_ ment a városbol és a városon minden _ember_  _futófélben_ vagyon mert azt mondgyák _hogy_ a _kozák_ nem mesze vannak ezt _hallván_  _csak_  _gondol_  _hogy_ most oda vagyunk a _tyúk_ és _csak_ azt vártam _hogy_ mikor _bejön_ aházamban mert _tud_  _hogy_ ollyan _embertelen_  _hogy_ még meg sem jelentetik magokot már mindenemet nekik szántam volt _de_ az Isten ugy _ad_  _hogy_ másnap _hoz_  _hír_  _hogy_  _csak_ a széllyekben _kóborol_ azután _hovatovább_ jobban _lecsillapodik_ a _hír_ és mi is _lecsendesedik_  _talán_ már _teljesség_ meg menekedünk aveszet _kozák_ anyiszor _ír_ már _felőle_ ugy tettzik _hogy_ tegedet is _megijeszt_ néném vélek _itt_ már a _tél_  _jól_ bé állot _de_ a vajda _aki_ mindenkor _jól_ volt _hozzá_ most meg változot mert nem állottam akarattyára az ö vajdaságánál _drága_  _tart_  _becsület_ és nemzettségemet vigyáz néném az _egészség_ mert a _drága_ portéka és _ír_ 

 _Bukarest_ 15 martÿ 1740

Nem _kétell_ néném _hogy_ már egy nehány rendbéli leveleimet nem vetted volna én is vettem a _februári_ leveledet _csakugyan_ annak is _tulajdonít_  _hogy_ eddig meg nem fagytam mert _itt_ rettentö _irtóztató_  _tél_ vagyon 18dik 8bris állot bé _azóta_ minden nap szaporodot a _hó_ és nagyobodot a _hideg_ ugy tettzik _hogy_ városostol együt minket láponiában vittek a _Jeges-tenger_ mellé mert senki nem _emlékezik_ illyen _kemény_  _tél_ epedig _közönséges_ egész _Európa_ a mi pedig _hallatlan_  _dolog_ és _talán_  _soha_ meg nem _történik_  _hogy_ a _jég_ szekérel mentek volna _Dánia_ svéciában _de_ nekem _az_ mi _köz_  _az_ töb vagyon _hogy_ rettentö _hideg_  _ház_  _kelletik_ a nagy _tél_  _kitölteni_ és _ha_ az _idén_ meg nem fagytam _megfagyhatatlan_ leszek _ezután_ a legényim magok _csodál_  _hogy_ maradhatok a _hideg_  _ház_ van is _ok_  _hoz_ mert nekik _enged_ a meleg _ház_ én inkáb _tűrhet_ mint ök és nem zugolodom _de_ a nagy _drágaság_ és szükség itt az uttzákon _egymás_  _kéz_ vonnyák _ki_ a _kenyér_  _sokszor_  _történik_  _hogy_  _ebéd_ ültem volna _de_  _kenyér_ nem volt mind ezeket nem lehet _csodálni_ mert másunnan semmit nem _hozhat_ itt pedig vizmalom molnár minden _összefagy_ meg vallom _hogy_  _örömest_ meg válnék _Bukarest_ mert itt igen unadalmas a lakás nem _tud_ én micsoda féle emberek ezek _de_ ezekel nem lehet _társalkodni_ nem _kell_  _félni_  _hogy_ se molduvában se _itt_ egy _bojár_ is _hív_  _ebéd_ még _gyermekkor_  _fogvást_ üsmerek egy _bojár_ itt _de_  _kis_  _barátság_  _hozzá_ nem mutat mikor _hoz_ megyek a szót nem _kímél_ mind az a többi azt ugyan veszem észre _hogy_ nem mérnek avajdátol az _idegen_  _társalkodni_  _de_ magok _között_ is _csak_  _oláh_  _megbocsát_ néném _ha_ el végezem levelemet mert egész penitentzia _írni_ valahány _betű_  _ír_ mind annyiszor _kell_ a _tűz_  _tartani_ a pennámot _hogy_ a _tinta_  _megolvad_  _de_ micsoda _tűz_ ez is mert még az is _sokszor_  _megfagy_  _fa_ igen ritkán és _drága_ lehet _kapni_ ami _kevés_  _kaphat_ azt inkáb a _konyha_ adom mert inkáb szeretem _fázni_ és _jóllakni_ mert a _hideg_ jobban _esik_ az _étel_  _könyörög_ néném _hogy_ meg ne fagyak már _tavasz_ noha már _közel_ van _de_ itt ollyan _fergeteg_ vannak mint _ha_ most _kezd_ a _tél_ jó _egészség_ néném nekünk meg egy _kis_ lágy _idő_ 

 _Bukarest_ 22 maji 1740

Hálá _isten_ atél _elhagyott_  _bennünket_  _de_ mit mondok majd a _tavasz_ is _elhagy_ még is az _idő_ azt észre nem veszük _hanem_  _csak_ a _kalendárium_  _tud_ már töb egy _hónap_  _hogy_ vajdánk nincsen mert a német viszá adván a _török_ azt a _fél_ részit _Havasalföld_ a melyet _bír_ azért _Krajova_ ment mint egy _visszafoglalni_ és magát vajdának üsmértetni illyen _haszon_ vette a német a _békesség_  _felbontás_ és azIsten nem _megenged_  _hogy_  _Erdély_ s’ _Magyarország_ másért _büntettetik_ mivel _egyik_ sem tett _kár_ a _tőr_  _kivált_  _Erdély_  _hála_  _isten_ a mely _emlékezet_ valo _dolog_ itt még most is minden ritka és _drága_  _kivált_ a pite _de_ nem igen _törődik_ rajta mert azur segittségivel egy nehány nap mulva _megindul_ zai _úrfi_ együt rodosto _felé_ és _örömest_  _idehagy_ ezt a _kéreg_  _fedett_ várost _de_ itt _hagy_ egy _kedves_  _bujdosó_ atyánk fiát aszegény pápai sogort _aki_ el végezé _hosszas_  _bujdosás_ igy _fogy_ lassanként és annyi _sok_  _közül_  _csak_ négyen maradtunk akik a szegény _fejedelem_ szerencsétlenségünkre _idegen_  _ország_  _kísér_  _csak_ az avigasztalásunk _hogy_ mások is meg _hal_  _nemcsak_ mi a valo _hogy_ igen sovány vigasztalás _de_  _csak_  _kell_ valamivel vigasztalni magunkot _Erdély_ még ide senki nem _jön_  _hogy_  _tudakozódhat_ik_  _hanem_  _csak_ egy nehány szász _aki_  _csak_ a len felöl lehetet volna _tudakozódni_ egy jó magyar papunk vagyon nem régen _érkezik_  _csíki_  _bárány_ azt _gondol_ szegény _hogy_ itt is ugy _megbecsül_ a reverendát és a _csuklya_ valamint _Csík_ mondottuk egy nehányszor neki _hogy_  _letesz_ a sz _Ferenc_  _köntös_  _de_ nem akarta a minap _hozzá_ jövén _ebéd_ egy _embertelen_  _tőr_ a pipaszáral az _orca_ meg simogatta ö azt szegény _békességes_  _tűrés_ vette és másnap nagy _tisztelet_  _megkövetvén_ a _köntös_  _oláh_  _köntös_ vett magára és _azóta_ nem _tart_ a pipaszártól a levelemet el végzem _de_  _csak_ azért _hogy_  _hamar_  _készülhet_  _megindulhat_ és meg láthassalak

rodosto 22 junÿ 1740

néném jó egy lépés _Bukarest_ ide az Isten _ismét_  _visszahoz_ ide még volt itt a rakás _kenyér_ arra viszá _kelletik_  _jönni_ a mint a _tőr_ mondgya annyi _idő_  _tud_  _hogy_ itt el nem _tölt_ mint az elsö utal és már _innét_ vagy _mennyország_ vagy _Erdély_  _kell_ menni az el mult _hónap_ 26 napján _megindul_ és _tegnap_  _ideérkezik_ azt _kérdhet_  _kend_  _hogy_ mit _csinál_ annyi _idő_ az uton én magam sem _tud_  _hanem_ azt _tud_  _hogy_ sokat aluttunk _késő_  _megindul_ mindenkor és igen _idő_ szállottunk meg _sok_  _hely_ egy nehány polturáért a _bolgár_ leányokot _megtáncoltat_  _de_ ök _soha_ el nem fáradnak a _tánc_ mert _csak_ egy _hely_  _táncol_ a lábokot ritkán mozgattyák _egy-két_ lépest _tesz_  _előre_ meg annyit _hátra_  _mindabból_ áll _de_ a _sok_  _ének_ nem _kímél_ mert magok _fúj_ magok _jár_  _de_ micsoda _ének_  _hogy_ ugyan afoga _csikorog_ az _ember_ mikor _hall_ mint mikor a vasat reszeli a lakatos _hanem_  _csak_ az a _különbség_ van _benne_  _hogy_ mikor valamely szépecske _énekel_ annak a szava még is egy _kevéssé_ simábnak _tetszik_ az ö _cifraság_  _abban_ áll _hogy_  _sok_ féle pénzt rakjanak magokra _haj_ nyakokot egy szoval mindeneket meg rakjak a _sok_ féle rézpénzel és polturával _de_ még más _ceremónia_ is vagyon mert mikor _bemegy_ az _ember_ valamely _bolgár_  _falu_ valamely vén aszszony egy rostával _elébe_ megyen _abban_  _búza_ vagyon és marékal az _ember_  _hány_  _kell_ ugyan valamit neki adni mert ö sem _tartozik_  _elhinteni_ ajándékon a _búza_ a _Balkán_ nagy _hegy_  _harmadnap_  _hágván_ az Isten szerencsésen ide _visszahoz_ minket az _előbbeni_ régi és szomoru _lakóhely_  _tegnapi_ napon micsodás a világ és micsoda _gorombaság_ azon _kapni_  _de_ még is _kap_ mi _haszon_ már avezérnek _abban_  _hogy_ ollyan nagy _dolog_  _cselekedet_  _ha_  _kitesz_ mikor _történik_ a meg _hogy_ a _tőr_ meg verte volna a németet _de_ ö azt a _csoda_ végben vitte ( _tud_  _hogy_ nem magátol:) _Belgrád_ viszá vette és a _török_ a német ellen valo _dicsőséges_  _hadakozás_ jó _békesség_  _megkoronáz_ nem _érdemel_ volnaé a _holt_ valo vezérséget vagy leg aláb _hogy_ egy nehány _esztendő_  _bír_ annyi nagy _emlékezet_ valo _dolog_ után nem _bírhat_  _másfél_  _esztendő_ avezérséget mit _cselekedet_  _Ahmet_ nissánsi _hogy_  _hely_  _tesz_  _hanem_ azt _hogy_ ö már _jól_  _tud_ minden féle levelekre a _császár_ nevit _felírni_ már emint lesz _hozzá_ Isten _tud_  _de_ ugy leszen amint ö parancsollya _innét_  _csakhamar_  _Konstantinápoly_ megyünk azért _hogy_  _meglát_ miben vannak _dolog_ a prussiai _király_ májusnak a végin _meghal_ 

rodosto 20 dik aug 1740

micsoda nyomoruság néném _abban_ a nagy városban lakni ót _hegy_  _hegy_ mászkálni ót _hol_  _egy_  _hol_ máshoz _járkálni_  _de_  _ha_ nagy _baj_ és _fáradság_ is _de_ annak meg _kell_ lenni _főképpen_ az ollyanoknak mint mi _aki_ mástol _kell_ várni _de_ az Isten _ebben_ az _elhagyatott_ állapotunkban sem _hagy_ még el és rendelt szükségünkre valot áldassék szent neve _érte_ ugy nem _jár_ mégis mint _aki_ romában ment és a pápát nem látta mert láttam a _császár_  _éppen_ a szállásom elöt ment el _egyéb_ nem _köszönt_  _hanem_ azt _kíván_  _hogy_ az Isten _hoz_ sz anyaszent egyházában és adgyon _egészség_ neki mert ö _ad_  _kenyér_ nekünk _hálaadás_ is _kell_  _hozzá_ lennünk mert Isten _gyűlöl_ a _hálaadatlan_ el végezvén _tehát_  _dolog_  _hajó_ ültem és ma ide _visszaérkezik_ igen jó _hajókázás_ volt _este_  _megindul_ ma regel _itt_ voltam: és itt vagyok és itt leszek a még a _mindenható_  _isten_ tettzik _ha_ itt lesz _halál_ legyen akarattya _ha_  _innét_  _máshová_  _küld_  _abban_ akarattya legyen meg _csak_ sz áldása legyen rajtam amen

rodosto 19 dik 9bris 1740

micsoda nagy _hír_  _-e_ néném csengé a _fül_ a romai _császár_  _meghal_ 20 dik _octobris_  _-e_  _dupla_ nagy _hír_ mind a _hogy_ egy nagy _császár_  _meghal_ mind a _hogy_ az _ausztriai_  _ház_  _elfogy_ a férfiu ágrol micsoda szép állapot _élni_ mert _ha_  _meghal_ nem _megér_ illyen nagy _dolog_  _ez_ a mi atyáink meg nem _ér_ micsoda nagy változást _okozhat_ ez avilágban _ebben_ a nagy _vendégfogadó_ az _ótörvény_ akik levelesek voltak viszá mehettek a _főpap_  _halál_ után _hát_ mi várhattyuké azt erre a _hír_ nézve száz féle _gondolat_  _jön_  _ész_  _de_  _talán_  _egy_ sem leszen ugy amint _gondol_ azért _hagy_ arra a nagy _cselédes_  _gazda_ és _ha_ a levél igen _kicsiny_ a _hír_ igen nagy mint vagy néném az _egészség_  _jól_ szolgálé vigyáz reá néném mert latodé mi _jó_  _élni_ majd _elfelejt_  _hogy_ az Isten jó pápát adot augustusnak a végin választották _kardinális_ lambertinit most _Benedictus_ 14diknek _hív_ 64 _esztendős_ 

rodosto 27 dik xbris 1740

A _kalendárium_  _szerint_ már a _tél_  _elkezdődik_  _de_ az _idő_ arra nem _hajt_ és ugy viseli magát mint a nyár még eddig _tűz_ nem _csinál_  _hogy_ is _csinál_ micsoda melegek _jár_  _éjjel_ napal nyitva az _ablak_ az el mult _tél_ ollyan nagy volt _hogy_  _talán_  _soha_  _Európa_ nagyobat nem _ér_ most pedig _tél_ is nyári mentét _kell_ viselni _ki_ mondhatná meg annak az _ok_ én meg mondom _aki_ jobban _tud_ mondgya jobban az el mult _tél_ nagyob _hideg_  _jár_ azért _fa_ is _több_  _kelletik_  _költeni_ a mostani _tél_ jó _idő_  _jár_ fais _kevés_  _kívántatik_ mind ezekböl _tehát_ azt _kihoz_  _hogy_ most nem _kell_ annyi _fa_ venni miert mert nincsen _hideg_ látodé néném micsoda jó philosophus _öcs_ vagyon _hát_  _ha_ még _tanul_  _de_  _ha_ nem _tanul_ is üsmerek ollyanokot _aki_ philosophusok nem _eléggé_ a ne _beszél_  _csak_ a _hideg_  _hanem_ arrol is _hogy_ az _idén_ igen nagy rendeket _lekaszál_ és a _halál_ meg mutatta _hogy_  _nemcsak_ a _szalmaház_  _kaszálhat_  _hanem_ még a palotákban is _előbbször_ 12dik _Kelemen_ pápát az Isten magához vévé a prussiai _király_ 31 maji meg _hal_ egy _özvegy_ spanyol _királyné_ utánna mene 6 dik _Károly_  _császár_ az Isten _ki_ szolittá 20dik 8bris _ez_ a muszka _cárné_  _csakhamar_  _követ_ 8 nap mulva mind ezek nagy változásokot _okozhat_  _Európa_ vagyon töb 4 száz _esztendő_  _hogy_ a _császári_  _korona_  _ki_ nem ment az _ausztriai_  _ház_ a mely _ház_ most let vége _de_ már azt apuszta _ház_ is _három_ fel akarják _osztani_ a spanyol _király_ a _bavarus_ és a prussiai _király_ sylesiát akarja _elfoglalni_ már elis _kezd_ ez az utolso a _hadakozás_  _ezenkívül_ is még _tart_ a spanyol és az anglus _között_ valo _hadakozás_ a _francia_ is segittséget adot a spanyolnak mind ezek nagy _dolog_ és egy _esztendő_  _ennél_ nagyobak nem _történik_ a _fejedelem_ mindenüt _készül_ és nagy mozgásban vannak _csak_ mi vagyunk igen nagy _bujdosó_  _csendesség_ mint _ha_ a mi _dolog_ volna leg jobban _de_ a _gazdag_  _akkor_  _eszik_ mikor akarja és a szegény mikor _kaphat_ már most mindenünen _összegyűlik_ a _követ_  _Francfurtum_ a _császárválasztás_  _de_ a nem lesz még ollyan _hamar_ meg meg lesz nem lesz az ö _dolog_ mi _csak_  _imád_ a _teremtő_ a kinek akarattyábol vagy _engedelem_ lesznek mindenek és adgyunk _hála_ néki _hogy_ meg adta _eltölteni_ ezen _esztendő_ 

rodosto 15 martÿ 1741

Édes néném egy nehány rendbéli leveleidet vettem _olvas_ és választ is adtam reájok _de_ az _elég_ szomoru _hír_  _hogy_ a _főtolmács_ el vették a _fej_ annál nem valhatot _soha_ nagyob _kár_  _tud_  _hogy_  _drága_ meg váltotta volna _de_ nem lehetet azt _ír_  _hogy_ ugy is el vették mindenit és a _feleség_ is meg _fog_ micsoda szamár ez a világ vagy mi vagyunk szamárok _hogy_ ugy kapunk rajta a moldovai vajda _testvéröcs_ lévén _tud_  _hogy_ most szepeg mennyi pénzt portékát nem _talál_ nála _csak_  _elhisz_ a _fia_  _keres_ és a _feleség_ mert maga semmijinek nem vette _haszon_ igen igen sovanyul és _ösztövér_  _él_ valamint szoktak _élni_ agörögök _háromesztendős_ mentet is láttam rajta noha _tud_  _hogy_ nusztos mentéje is _elég_ volt azt pedig láttam _hogy_ a _feleség_ meg volt a _fej_  _terhelve_  _gyémánt_ és smaragdal ugy tettzik _hogy_ az az ur még _gyermekség_  _fogva_  _megérez_ ezt a veszedelmit mert én mindenkor szomoruán és ollyan mord _ábrázat_ láttam _talán_  _soha_ sem nevetet _megér_ mi néném a mink van azzal noha igen _kevés_  _de_ adgyunk _hála_  _isten_ a mi minden napi _kenyér_ már ugy _cselekedik_ mint mikor _három_ négyen _összegyűlik_ és nem lévén miröl _beszélni_  _csak_ az _idő_  _beszél_ én is arrol _ír_ mert még eddig _csak_  _ősz_ volt mindenkor száraz _idő_ az egész _tél_  _három_  _havazik_  _de_ az is micsoda _havazás_ volt _csak_ az _örmény_ sem volt _elég_ mi is _megehet_  _ha_  _bodzakása_ let volna a világi _hír_ azt mondgyák (mert mi _azonkívül_ vagyunk) _hogy_ a prussiai _király_  _dolog_ sylesiában igen _jól_  _folyik_ és _hogy_ mindenüt mindenek _had_  _gyűjt_  _ha_  _ki_  _ki_  _megér_ a magáéval micsoda _csendesség_ volna evilágon _ír_ néném _de_ igen _ölelgetni_  _kell_ az _egészség_ itt mi _isten_  _hála_  _csendesség_  _tölt_  _bujdosó_ napjainkot _gazdaság_ is adtam magamot mert a _kert_ egy nehány _szőlőfa_ ültettem meg is fogontak _két_  _gerezd_ szöllöt is _hoz_ én azoknak ugy _örül_ mint _ha_ atokai _hegy_  _bír_  _édes_ néném mely _kevés_ meg _kell_ elégedni egy _bujdosó_ 

Rodosto 15 maji 1741

mint vagy _édes_ néném az _egészség_ mint szolgál szoktaké _írni_  _abban_ a nagy városban _tavasz_  _talán_ nem mert már régen nem vettem leveledet vagyon _hat_ napja ajég szivünek mint az én néném a nem _sok_  _de_ egy székely szivnek igen _sok_ én pedig nem régen _küld_ egy nagy levelet mert _itt_ szeretnek _írni_  _tavasz_ is és még nagyob _gyönyörűség_ mint _egyéb_ mert ugy tettzik _hogy_  _tavasz_ avirágokal együt abarattságot is meg _kell_ ujitani és most töb _édes_ szok _jön_ az elménkre mint más _idő_ annak mi az _ok_ : az aszszonyok jobban _tud_  _elég_ a _hogy_ a nagy száraz _tél_ után száraz _tavasz_ vagyon _de_ minden _bőség_ mutattya magát mi pedig _csak_  _hervad_ mind magunk mind minden _dolog_  _ahol_  _meghasonlás_ vagyon nincsen ót Isten áldása _három_ négyen vagyunk még is meg nem alkhatunk mert az a veszet _egyenetlenség_  _csak_  _közötte_ marad noha _tahin_ nintsen aportátol _de_ tsak _élődik_ mert mi magunk _táplál_ veszedelmünkre _ha_ rajtam állana régen _eltemet_  _de_ a mint látom ö fog minket el _temetni_  _itt_ semmi _olyas_  _hír_ nintsenek a melyek minket _illet_  _hanem_  _csak_ azt láttyuk _hogy_ mindenüt _készül_ ahadakozáshoz abrándéburgus jó formában _elkezdet_ akövetek minden felöl mennek nagy pompával _Francfurtum_ a _császárválasztás_ ök lásák azal nem _törődik_  _hanem_ tsak azal _törődik_  _hogy_ a néném _egészség_  _friss_ legyen

rodoszto 15 _julli_ 1741

Ne _csodál_ Nénem _ha_  _gyakran_ nem _írhat_ mert igen nagy száraságok _jár_ aténtamis el száradot _de_ a mind semi volna tsak a vizek _él_ száradtak volna mert tsak szükségre valot is nehéz _kapni_ ne mondgyák nékem _ezután_  _hogy_ aszáraz _esztendő_ szük _esztendő_ mivel _öt_  _hónap_  _fogvást_  _öt_  _óra_  _tartó_  _eső_ nem volt _mindazonáltal_ az aratás _bő_ volt _termett_  _gyümölcsfa_ pedig nem lehet látni mint az _idén_  _de_  _aki_ száz _ember_  _százezer_ meg verettethet _eső_ nélkül is adhat _bőség_ amint azt láttyuk az _idén_ ez az _isten_ a mezei áldását _illet_ nézük már avároson valo _irgalmasság_ igen _tart_ attol _hogy_ a száraságokban _betegség_ ne uralkodgyanak _főképpen_ apestistöl _tart_  _de_  _isten_  _hála_ egy _esztendő_ sem volt _egészséges_ a mi _nagy_ a _császári_ városba sem _hallatik_ miröl panaszolkodhatunk _tehát_  _egyéb_ nem _hanem_  _ha_  _hálaadatlan_ vagyunk és leszünk az _isten_ anyi áldásáért a még abor szüret el _érkezik_  _addig_  _tesz_ egy _kis_  _fordulás_  _Francfurtum_ minden féle _király_ a _követ_ már régen ót vannak a _császárválasztás_  _de_ még _az_ nem _kezd_ a _fejedelem_ mindenüt _had_  _készít_ a prussiai _király_  _negyvenezer_  _ember_ vit sylesiába a _bavarus_  _Csehország_ vágy a _francia_ segittségivel legyen Isten akarattya néném jó _egészség_  _kíván_ 

rodosto 21 aug 1741

Azt _kérd_ néném _hogy_ mi mit _csinál_ és mivel _tölt_ az _idő_ az elsö _kérdés_ azt _felel_  _hogy_ a _nagy_  _dolog_ a _hogy_  _eszik_  _iszik_ a másikára azt _hogy_ aluszunk és atenger parton sétálunk nem _elég_ dologé mind ez egy _bujdosó_ azonban várjuk _hogy_ valaki _hazavet_ minket valamint _Jeruzsálem_ abetegek várták a siloé _tó_ mellet _hogy_ az Angyal _felkever_ avizét és _abban_ vessék öket _de_ azt az Angyal _felkever_ és nem _ember_  _hagy_ aböltseségnek Angyalára magunkot ö _tud_ mindeneket mint _kell_ lenni nékem pedig ahazám _java_ és _csendesség_  _kell_  _kíván_ és nem tsak _különös_ amagamét a _bavarus_ a _Csehország_ valo _hadakozás_  _elkezdet_ a _francia_ segittségel A magyar _királyné_ is _megkoronáz_ 25 junÿ alovon valo _ceremónia_ is végben vitte avilágnak _három_ részire vágot a _kard_ meg mutatván _hogy_ anyi felöl valo _ellenség_  _megoltalmaz_ az _ország_ aCérémonia igen szép _hagy_ Isten akarattya alá magunkot _ahol_ nintsen _ember_ reménség ót vagyon az _isteni_ segittség mászor _több_ polateti

rodosto 15 7bris 1741

Ha tsak az _idő_  _járás_  _diárium_ nem _csinál_ nem _tud_ mit _írni_  _ezután_ tsak azt _ír_ ma jó _idő_ volt _tegnap_  _esik_  _tegnapelőtt_ nagy szélvész az illyen nem levél _hanem_  _kalendárium_ és még _előre_ el látom _hogy_ mire _ítél_  _kend_ az olyan levelet _isten_  _hála_  _kedves_ Nénem nagy _csendesség_  _tölt_ napjainkot a mi napjaink mind egy szinüek semmi _különbözés_ nintsen _közötte_ ma ollyan mint _holnap_  _holnap_ is tsak ollyan lesz mint ma volt mindenkor _egyarányosú_  _dolog_  _foglalatoskodik_ és mindenkor vonyuk magunk után _hosszas_  _bujdosás_ a melynek _talán_ tsak ahalál veti végit _tartozik_  _meghálálni_ a _királyné_  _haza_ valo _ki_ rekesztetésünket mivel ót az _élet_  _fogyatkoztatás_ több _ok_ vagyon _itt_ nintsen _baj_ se _tiszttartó_ se számvetövel a perlekedésben a _fej_ nem _fáj_ a _kvártélyos_ nem szomorgat a _jószágszerzés_ vagy el vesztésin nem _törődik_ a más sorsát _tisztség_  _előmenetel_  _udvarház_ nem _irigyel_  _gondol_  _hogy_ más sem _irigyel_ amiéinket agazdaszony simbelödésit nem _hall_ se supánkodását _hogy_ ez vagy amaz nintsen _abban_ nem _tör_ a _fej_  _hogy_ a _gyermek_ mitsoda _jószág_  _hagy_ mint nevellyük mitsoda _tisztség_  _házasság_ szerezünk nékik abavarus akirályné ellen _hadakozik_ a _francia_  _Csehország_ aprussus meg siléziáért mitsoda atelhetetlenség mikor az _ember_ bé nem _ér_ amagáéval abavarus _cimbora_ nélkül _Csehország_ se el nem veheti se meg nem tartthatya akereszttyének _egymás_  _fogyaszt_ atörök azt _békességes_ szemekel nézi énis _békességes_  _egészség_  _kíván_ nénémnek

rodosto 1742 29 aprilis

Vagyon _immár_ egy nehány napja _hogy_ a vezért le _tesz_ akerékröl Ali pasát _felemel_  _hely_  _-e_ már másodszor vezér példa nélkül valo _dolog_  _de_ jó _emberséges_  _ember_ mikor nem akar is valamit meg adni leg aláb _emberséges_  _elbocsát_ magátol akéröt enem jó _természet_ igen jó nem ugy mint azok akik nem is adnak még is dérel dural adgyák _ki_ aválaszt ennek az apja a _császár_  _doktor_ volt: emi _hozzá_ mindenkor jó volt mitsoda szép _dolog_ mikor az _ember_ felöl jót mondanak néki jót _kíván_ amind anyi _imádság_ Isten elött menyi _sok_ száz szegény _férfi_ és aszony monda jót a _Krisztus_  _holta_ után _aki_ jót tett volt mikor szent péter _feltámaszt_  _Tabita_ a _sok_ szegény aszony a vállokot szoknyájokot mutogattyák vala néki a melyeket _Tabita_  _csinál_ valanékik akik felöl jót nem mond senki igen szegényül megyen _ki_ evilágbol _ha_ gazdagis egy jó _keresztény_ azt szokta vala mondani

El vesztettem a mit _elkölt_ 
Másokra _hagy_ amit _bír_ 
A meg maradot amit másoknak adtam

A _bizonyos_  _hogy_ meg marad nem tsak az _adomány_  _de_ még tsak a szép _kegyes_ és _felebaráti_ szeretetel valo szok is meg maradnak _hát_ mit mondhatni az olyanokrol _aki_ azal nem _törődik_ akar mit mondgyanak _felőle_  _holta_ után azt mondhatni minden _balítélet_ nélkül _hogy_  _durva_ volt a szivek és _kevés_  _felebaráti_ szeretetek valo _hogy_ nem _kell_ tsak magunkért _keresni_ a jó és _emberséges_ nevet _hanem_ tsak az _isten_  _de_ meg az _írás_ azt mondgya _hogy_ mások látván _cselekedet_ azért az _isten_  _dicsér_ valo szent pál azt mondgya _hogy_ nem _törődik_ azon akár mit mondgyanak _felőle_ az emberek az az arosz nyelvek a _hálaadatlan_  _de_  _soha_ senki töb okot nem adot az utánna valo jót mondásra mint ez a szent valo _hogy_ az _írás_ azt mondgya _hogy_  _ha_ tsak azért akarunk _emberséges_ emberek lenni _hogy_ az emberek _megdicsér_ el vettük a _jutalom_ a mely tsak _füstjutalom_ lészen azért ajót nem magáért ajóért _kell_  _cselekedni_  _hanem_ az _isten_ és ne atesti _hanem_ alelki _haszon_ mondgyuk el mind ezek után _hogy_ a _keresztényi_  _emberséges_  _ember_ felöl midön jót mondanak az Isten áldása szál reája _holta_ után pedig az ö _irgalmasság_ mint vagy néném

Rodos 1742 25 junÿ

A _császár_  _halál_  _fogvást_ igen nagy _dolog_  _történik_ a leányát _ki_ akarák fosztani minden _jószág_ abavarus _Csehország_ akará el venni _hadakozik_ is _érte_  _de_ rosz vége lett a prussus pedig azt álitotta _hogy_ nagyob _köz_ volna sylésiához mint az _ausztriai_  _ház_ a _hadakozás_  _elkezdvén_  _másfél_  _esztendő_  _hadakozik_  _érte_ végtire el is nyeré és a _békesség_ meg _csinál_ a magyar _királyné_ aprususal _ebben_ a _hónap_  _abban_  _bizonyos_ vagyok _hogy_ az _ausztriai_  _ház_  _soha_ el nem _felejt_ siléziát valamikor _akkor_  _de_ abékeség fel bomlik meg érjüké mi azt vagy sem az ur _tud_ azt _tud_  _hogy_ anénémnek _egészség_  _kíván_ 

rodosto 1743 15 8bris

Tsak a menyekböl nem lehet _leesni_ noha _onnét_ le _esik_ a rosz angyalok _de_ ezen a _föld_ akár mely magosra _hág_ az _ember_  _de_ tsak le _kell_  _onnét_ szállani valamint _történik_ mostanában Ali pasával _aki_ nem ülhete _másfél_  _esztendő_ a _kerék_ tsak le _kelletik_  _fordulni_ ö már _két_ probálá azt akereket _de_ jó szerentséje a vezéreknek _hogy_ már egy vagy _két_  _tőr_  _császár_ meg változtatá arégi szokást _hogy_ a _letett_ vezéreket _megfojt_ mitsoda nagy _esik_ egy vezérnek avezérségböl _kiesni_ mert azt el mondhatni _hogy_  _király_  _tisztség_ ura az egész _impérium_ ö rajta vannak mind a _hadi_ mind a _törvényes_  _dolog_ egy szoval minden _igazgatás_ minden féle _tisztség_ ö tölle _függ_ avezérek _fizetés_ igen _kevés_  _de_  _ki_ mondhatná meg menyi _ezer_ modgyok vagyon agyüjtésbe _de_  _ebben_ az _ország_  _ha_ a _főtiszt_ huznak vonnak _meggazdagul_ az acsászar _haszon_ vagyon mert _ha_ le teszik öket _sok_  _erszény_ pénzel _kell_ meg váltani _fej_  _hogy_  _ha_ pedig meg ölik minden _jószág_ a _császár_ avezérségnél nagyob _tisztség_  _Európa_ nintsen se _hatalmas_ se nagyob _jövedelmű_  _de_ se mulandob sintsen mert az _óra_ sem _tud_ mikor már _letaszít_ a _kerék_ már a _sok_  _aki_  _abban_  _két_  _esztendő_  _eltelik_ a vezérek _bízvást_ el mondhattyák szent pál után nintsen maradando városunk a letett vezérek _soha_  _többé_ meg nem láttyák _Konstantinápoly_ illyen _fejedelem_  _tisztség_ pedig nem választnak mindenkor az uraknak az _elei_  _hanem_ tsak amint a _császár_ tettzik azt _elérhet_ egy _borbély_ egy _favágó_ egy mészáros egy _hajós_ ezekböl mind voltak vezérek az uj vezérünk pedig a _főjanicsár_ aga medig ül a pótzon azt maga sem _tud_  _de_ azt _tud_  _hogy_ néném _egészség_  _kíván_ 

rodosto 1746 15 aug

It aleg nagyob _hír_ a _hogy_ a vezért le _tesz_ és a _kihája_ Mehemet pasát _tesz_  _hely_ emár 14dik vezér a miolta _ebben_ az _ország_ uralkodunk mondám _hogy_ uralkodunk mert Isten ö szent Felséginek nagy _gond_ lévén reánk se _baj_ se szükséget nem _tud_ valo _hogy_ azt nem mondhatom _hogy_ ugy _él_ mint ahal avizben mert ök szomjuhan meg nem _hal_  _itt_ pedig avizünk is meg szükült és atsorgok el szaradtak azt pedig nem _kell_  _csodálni_ mivel _hat_  _hónap_  _fogvást_ egy jó _eső_ nem látunk _köpönyeg_ nintsen szükségünk _de_ azt lehet _csodálni_  _hogy_ még is _elég_  _terem_ minden még _bor_ is _elég_ lészen másut _ilyen_ száraságot az _éhség_  _követ_  _de_ itt tsak _terem_ minden _bőven_ ugy tettzik mint _ha_ a földis _hozzászokik_ a szárasághoz a mint is _hogy_  _itt_ rend _szerint_ a nyár igen száraz és tsak _tavasz_ legyen valamely _kevés_  _eső_ minden _elég_ lesz _ha_  _itt_ anyi _eső_  _jár_ mint másut a _bor_ igen szük volna mert _itt_ a szöllököt fel nem karozván mind el rothadna a melytöl _itt_ igen _tart_  _hacsak_  _két_ nap vagyon is _eső_ minden _ország_ más _szokás_ mert a _természet_ is más szokást _tart_  _ha_  _itt_ a szölököt _felkaróz_ mind el száradna ugy tettzik _hogy_  _elég_  _beszél_ agazdaságrol egy olyan akinek egy _talpalatnyi_  _föld_ nintsen maradok _édes_ néném

Rodosto 15 7bris 1747

Miért _kívánni_  _hosszú_  _élet_ mivel mathusálem _meghal_ és miért vágyni anagy _tisztség_ mivel Mehemet vezért _letesz_ az el mult _hónap_  _ha_ mindenik le tett vezér után egy predikáciot akarnánk _csinálni_ az _élet_ a szerentsének változásárol álhatatlanságárol _soha_ sem volna annak vége _hanem_  _ezután_ tsak azt mondgyuk a letet vezérekröl adgyatok számot sáfárságtokrol az vezér pedig _Abdullah_ pasa

Ennek a _hónap_ azelein _érkezik_  _Konstantinápoly_  _gróf_  _D’Ésalleur_  _hogy_  _kő_ lenne a portán a _feleség_ lengyel lubumérczki _família_ ez a _francia_ ur párisbol saxoniában _onnét_  _Lengyelország_  _kerül_  _Törökország_  _felé_ 

A _kereszt_  _között_ nagy _hadakozás_ vagyon atörök _békesség_ vagyon adgya Isten lelki _békesség_ nekünk

rodosto 1748 15 aprilis

Immár a _kereszt_ is _megbékél_ ennek a _hónap_ a _kezdet_ volt meg a _békesség_ a Magyar _királyné_ és a _francia_  _király_  _között_  _ugyanebben_ a _békesség_  _enged_ a Magyar _királyné_  _Olaszország_  _két_ vagy _három_  _tartomány_  _Don_  _Fülöp_ legyen _hosszas_  _békesség_  _de_ a _király_  _között_ tsak _támad_ valamely per a melyet az álgyu prokátorokal _folytat_  _itt_ mi _csendesség_ vagyunk a _császár_ a _békesség_ szereti a szomszédival _jól_ vagyon a nép szereti _aki_ pedig valami _izgága_  _keres_ és a _bőr_ meg nem _fér_ azt _csakhamar_ a _hal_  _ország_  _küld_  _de_  _fő_ nélkül a _tőr_ urakot pedig nem a _ház_ valo szeretet _felindít_  _hanem_ tsak az a veszet _fösvénység_ a _jancsár_  _itt_  _ha_ fel _támad_ a pénzel mindgyárt _lefektet_ öket ez a _császár_ olyan _kizlár_ agájának véteté _fej_ a kinek _fejedelem_  _illendő_  _kincs_ volt még is aböriben meg nem fért _hanem_ a _császár_ ellen _kezd_  _holmi_  _indítani_ a _kizlár_ agáknál _boldog_ nem lehet evilágon szüntelen a _császár_ elöt vannak az aszszonyira ezek vigyáznak anyi _kincs_  _gyűjthet_ amenyit akar noha minek mivel _gyermek_ nem lehet _feleség_ szükségek nintsen mivel a mi azt a szükséget _okoz_ azt töllök egy _kés_ el mettzették

rodosto 1748 20 maji

 _kedves_ néném látom _hogy_ már _elfárad_ aleveleimben tsak az _eső_  _hideg_ melegröl _olvasni_  _hanem_ azt _kíván_  _hogy_  _ír_ valamit is a _tőr_ udvarol annak szokásárol _igazgatás_ rendtartásárol emind jó és _hasznos_  _de_  _ilyenformában_ nem levelet _hanem_  _könyv_  _kell_  _írni_ látom én azt _hogy_ az aszonyok is _megokosodik_  _idő_  _odatesz_ még a _férfi_ is azoknak is szükségek vagyon arra _hogy_ az _idő_ legyen mesterek _azelőtt_ tsak a mulattságrol _gondolkodik_ most pedig azt akarjuk tudni _hogy_ mi _szokás_ vagyon a _birodalom_ mitsoda változás ez _kedves_ néném _ebben_ is _kell_  _engedelmeskedni_ és véghez vinem _kívánság_ amint _tőle_ lehet

Leg _elsőbben_ is azon _elkezd_  _hogy_ nem lehet _eléggé_ nem _csodálni_ ennek a nagy _birodalom_ annyi _idő_ valo _fenntartás_ és ne _tulajdonítani_ annak a _fegyver_  _által_ valo nevekedésit inkab az Isten rendelésinek mint sem a _tőr_ rend _szerint_ valo _igazgatás_ modgyának vagy azok _okosság_ akik azt _igazgat_ nem is _gondolhat_ mást _ha_  _megtekint_ a _császár_ egészen valo _hatalom_ a mely _gyakorta_ mind _okosság_ mind jó _erkölcs_ nélkül vagyon és a kinek _beszéd_ és _cselekedet_  _ha_  _kevés_  _okosság_ volnais _de_ törvény és példa a portán nem anagy nemböl valoság se nem az _érdem_  _felemel_ valakit anagy _tisztség_  _hanem_ a _császár_  _hozzá_ valo jó akarattya mitsoda az _orvosság_ az illyen rendeletlenségnek a _kemény_  _büntetés_ mivel azt _hamarjában_ meg ölik _aki_ a _birodalom_ ellen _kezd_ valamit és ezabolában _tart_ abasákot a _keménység_ és az _erőszak_  _természet_ a _török_ ök az _igazgatás_ modgyát a _hadakozás_  _kezd_ azt meg sem valtoztatták mindenben _természet_ vált _hogy_ ugy legyen mint arab _ebben_ a nagy _birodalom_ szükséges _hogy_ mindgyárt még _kezdet_  _elei_ vegyék annak _aki_ az ellen akarna valamit _indítani_  _de_ söt még itt tsak agyanoság is a _megöletés_  _követ_ most ez _elég_ mászor _több_ vagy _kevés_  _talán_ azt _kíván_ néném _hogy_ a _birodalom_  _história_  _leír_ tsak azért is jó _egészség_ jó _éjszaka_  _ki_ látta majusba sokat _írni_ 

rodosto 26 _julli_ 1748

Néném mint vagyunk _hogy_ vagyunk a vizi postáink igen sokáig maradnak az uton azt _ír_ néném _hogy_  _kedves_  _olvas_ a porta _iránt_ valo levelemet és _hogy_ tsak _követ_ mert _kedves_ veszed én pedig mindenkor azon _igyekezik_  _hogy_  _kedv_  _talál_ el _kezd_  _tehát_ nem azur _hanem_ az aszszony _dolog_ 

Azt _tud_ néném _hogy_ atörökök _fegyver_ nyérték meg _Európa_ Asiában és _Afrika_ anagy és _gazdag_  _tartomány_  _aki_  _teljesség_ valo _örökös_ ura a _császár_  _de_ ezekböl _ki_  _kell_ venni a papi és a _templom_ valo _jószág_ mivel a papok nálok is szeretik a _jószág_ 

A _föld_  _ő_  _örökös_ lévén _tehát_ a _császár_ a _fegyver_  _meghódoltatott_  _tartomány_ a _császár_ meg _eleinte_ mindgyárt _feloszt_ a vitezinek _hogy_  _megjutalmaztat_ jó magok viseléseket ezeket ajutalmakot pedig _timár_ nevezék _de_ nem a magyar _timár_ és azok akik olyan _jószág_  _bír_  _tartozik_  _bizonyos_ számu lovasokot _tartani_ a _császár_ szolgálattyára _de_ azt jó meg tudni _hogy_ azok ajoszágok noha _örökös_ legyenek is _de_ azt ugy _bír_ mint _ha_  _bér_  _bír_ mivel a _császár_ el veheti töllök a mikor akarja a _császár_  _ilyen_  _teljes_  _hatalom_ valo nézve nevezik _ő_ a _török_  _földi_  _isten_ vagy is azIsten árnyékának _ezért_ is _tart_ a törvény _doktor_  _hogy_  _feljebbvaló_ a _törvény_ valo _hogy_  _bizonyos_  _dolog_ a _császár_ a mufti _ítélet_  _folyamodik_  _de_  _ha_ ugy nem _ítél_ a mint néki _tetszik_ mind _irgalmasság_ nelkül _kitesz_ a muftiságbol és olyant tészen _aki_ inkab _tud_  _kedv_  _keresni_ A _török_ azt is _tart_  _hogy_ a _császár_ meg másolhattya _fogadás_ és _ígéret_ a midön a valamiben meg sérti vagy _kisebbít_ az ö _örökös_  _hatalom_ valo _hogy_ mikor _császár_ teszik _megesküszik_ és azt _fogad_  _hogy_  _oltalmaz_ a _tőr_ vallást és a mahomet _törvény_  _de_ ugyan azon törvény a törvény szájának és magyarázojának nevezi _de_ az is valo _hogy_ a _tudós_  _törvényes_  _doktor_ a _császár_  _hatalom_ meg határozák avallás _dolog_  _de_ az _országos_  _dolog_ egész _hatalom_  _hagy_  _immár_  _elég_  _ír_ akrimi _tatár_ sem _írat_  _ilyen_ melegben arabjával _több_ 

rodosto 26 8bris 1748

It _kedves_ néném _bő_ szüretünk vagyon ürmös _bor_ is _csinál_ a szöllö olyan _olcsó_  _hogy_ egy polturán _három_  _ok_ adnak agyönyörüséges szép _édes_ szöllöböl a 9 _font_ tészen _ha_ a szöllö _olcsó_ a munkája sem sokba _telik_ valamint a több mezei munkák példának okáért a pamutot fel szedi _ebben_ a _hónap_ ugyan azt a _föld_  _december_  _elsőbben_ el vetteti azután egy nyomoru _eke_ s’ _két_  _ökör_ fel szanttyák _június_ olyan _búza_ arat mint anád _elfelejt_  _hogy_ az aszony _dolog_  _hív_ A _török_ a töb jó _erkölcs_  _között_ az _engedelmesség_ leg nagyobra _becsül_  _inkább_ erre is _tanít_ azokot _aki_ a _császár_ udvarában nevelik és _aki_ a nagy _tisztség_ rendeltettek a mint is _hogy_ azokot _aki_ a _császár_ parantsolattyábol valo _halál_  _engedelmesség_ veszik martyroknak _tart_ és _hogy_ azok mindgyárt _egyenes_ postán mennek paraditsomba ugyan ezen _ok_ is adgyák _mindaz_ akik _tisztség_ vannak a _kul_ nevet ugy mint a sultán rabjai söt még a _fő_ vezéris nagy nagy _tisztelet_  _tart_ ezt a nevet adni magának El mondhatni azt is _hogy_ az egész _birodalom_ tsak rabokbol ál az _ifjú_  _aki_ az udvarba nevelik ót 20 30 40 _esztendő_ is zárva _tart_ mint a _tömlöc_  _többi_ a pasáknak az anyok rab leány volt a _császár_ mindenkor rab aszonyoktol valok ettöl vagyon _hogy_ atörökök _oly_  _hajlandó_ a rabhoz _illendő_ szolgálatra _több_ nem _ír_ mert _tegnap_ nagy _fogyatkozás_ volt a napban _csillag_ is láttunk

rodosto 19 7bris 1748

Ez a levelem _abból_ fog állani _hogy_ mi formában nevelik az _ifjúság_ a _császár_ udvarában mivel atörökök azt _tart_  _hogy_ a _császár_ olyanoknak _kell_ szolgalni akik tölle vették aneveltetést és az _eledel_ azok az _ifjú_ pedig _többi_  _keresztény_ apáktol és anyáktol valok ezek a nagy _tisztség_ vannak _hivatalos_ a _török_ ezeket _icsoglán_ nevezik ezeknek az _ifjú_ pedig igen szepeknek és szép _termetű_  _kell_ lenni minden testi _fogyatkozás_ nélkül mert atörökök azt _tart_  _hogy_ egy szép _test_ motskos és piszkos lélek nem lakhatik minek elötte bé vegyék öket a _császár_ bé mutattyák _aki_  _eloszt_ öket az arra rendeltetet _iskola_  _de_  _elsőbben_ a _könyv_  _felír_ neveket _hány_  _esztendős_  _hova_ valok és azután _fizetés_  _jár_ napjára négy vagy _öt_ pénz ezek el vannak _osztva_ a nagy vagy akis _iskola_ rend _szerint_ anagyba _megvan_ 400 a _kicsid_ 200 és igen nagy vigyázásal és szorosan nevelik öket a mesterek avallásra _tőr_ persiai szeretsen nyelvekre _tanít_ öket ezekre pedig a _fehér_  _herélt_  _ember_ a _fej_ visel _gond_ mind _köntös_ mind _étel_  _dolog_  _tisztességes_ vannak azágyok sorjában vagyon és minden _ötödik_ ágy _között_ egy _herélt_  _ember_  _fekszik_  _hogy_ valami rendeletlenség ne _történik_  _közötte_ amidön a _gyermekség_  _kikel_ olyan _foglalatosság_  _gyakoroltat_ öket amelyhez _érő_  _kívántatik_  _dárda_ lántsát _hajíttat_ vélek a nyilazásra _tanít_ ezeken _kívül_  _kézi_ munkára is _tanít_ a nyil _nyeregcsinálás_ musikára _kutya_ madarakot neveltettnek vélek ezekböl az _iskola_  _feljebbvaló_  _hivatal_  _emel_ öket ugy mint a _császár_  _ing_ mosni _gond_ viselni a _drága_  _ital_ a _fizetés_ is _megjobbít_ napjára 8 pénzek _jár_ ebböl akét _ház_ még _feljebbvaló_  _ház_ fognak menni a melyet _hász_oda_  _hív_ a melyben negyven _inas_ lakik akik szüntelen a _császár_ mellet vannak ezek _közül_  _tizenkettő_ az udvari _főtisztség_ viselik ezek azok A seliktar Aga _aki_ a _fegyverhordozó_ A Rikiabdár Aga: _aki_ a _kengyel_  _tart_ Az _ibriktár_ Aga _aki_ a vizét _hord_ A _tulbendár_ Aga _aki_ a _császár_  _csalma_  _ékesít_  _kemhadár_ Aga _aki_ a _köntös_ visel _gond_ és _fehér_ ruhákra a _csesnegir_  _basi_ a _fej_ azoknak kik a _császár_  _étel_ meg _kóstol_ zagárgi _basi_  _aki_ a _kutya_ látat _tirnakdzsi_  _basi_  _aki_ a _császár_  _köröm_ metéli _barber_  _basi_ az elsö _borbély_ Muhascségi _basi_  _aki_ a _költség_ vigyáz a _Teskeregi_  _basi_ secretarius ma _több_ nem

rodosto 15 _febr_ 1749

Ma a _félember_  _ír_ vagy is aheréltekröl mivel vannak a _császár_  _kétféle_  _herélt_  _ember_ vanak _fehér_ és _fekete_ a _császár_ a _belsőudvarabeli_  _főtiszt_ mind inkáb _herélt_ allanak a _császár_ elsö papja és a _császári_  _templom_ plébánusi _herélt_ 

A _fekete_  _herélt_ az Aszonyok szolgálattyára rendeltettek ezek _teljesség_ meg vannak herélve és ezeknél rutabakot se _ocsmány_ nem lehet látni ezeknek aleg elsö _tiszt_ a _kizlár_ Agasi

ugy tettzik _hogy_  _itt_  _beszélhet_ a _császár_ udvarában valo leányokrol ezek mind _különbféle_  _ország_ valo rab leányok _ki_ választtyák aleg szebbeket

Ezek _két_  _ház_ vannak el _osztva_ valamint azinasok a _foglalatosság_ avarrás mindenikének _különös_ agya vagyon és minden _ötödik_ ágy _között_ egy igen vigyázo _öregasszony_  _fekszik_ ezeket amusikára és atántzra _tanít_ a _császár_ Annya ezekböl veszen maga mellé _aki_ akarja az _öregasszony_  _aki_ ezeknek parantsol nevezik _kadin_  _kihája_ a leányok anya

A midön a _császár_  _közüle_ akar választani sorba álittyák amelyik meg tettzik annak veti akeszkenöit és azt pompával viszik a _császár_  _ha_ szerentséjire elsö _fia_  _hoz_  _megkoronáz_ és a _haszeki_ sultana nevet viseli a többi _ha_  _fia_  _hoz_ is azután nem viselik ezt a nevet

A _császár_  _halál_ után _aki_ leányi voltanak az udvartol _ki_ mehetnek _de_  _aki_  _fia_ volt azok bé lesznek rekesztve _holt_  _hogy_  _ha_ tsak a _fia_  _császár_ nem leszen mind ezekböl _ki_ tettzik _hogy_ a _császár_  _belső_ udvara olyan mint egy _iskola_  _ahol_ nagy rendet _tart_ már _ezután_ a _császár_  _külső_ udvarárol lesz a szó

rodosto 21 _juni_ 1749

 _fog_ az aszony _dolog_ és _elkezd_ a _fővezír_ a kit a _török_  _vizir_azem_ nevezik ugy mint atanáts _fej_ a _császár_ tsak nem az egész _hatalom_  _kéz_ adgya _kéz_ adván amaga nagy petsétit a melyen a maga neve vagyon metzve ezt a _tisztség_ az elsö Amurátes _kezd_ 

vannak még más _hat_  _dívánvezír_ akik adivánban tsak _akkor_ adhatnak _tanács_ amidön _tanács_  _kér_ a vezér töllök

Avezér udvara _fejedelem_ udvar anagy _ceremónia_ a _háromszegeletű_  _csalma_  _két_  _toll_ visel a _császár_  _három_ avezér elöt _három_  _lófark_ visznek ezt a nagy _becsület_ tsak _három_  _basa_ adgyák meg az egész _birodalom_ mint _hogy_ a _császár_  _kép_ viseli minden a maga perit ö _elébe_ viheti egy _hét_ négyszer _tart_  _díván_ a _császár_ udvarában _két_ pedig amaga _ház_ avezér _oly_  _hatalmas_ légyen is _de_ meg nem öletethet egy _basa_ a _császár_  _kéz_  _írás_ parantsolat nélkül még tsak egy _jancsár_ is a _főtiszt_  _hír_ nélkül _ámbár_ minden _kérés_ a vezér _kéz_  _által_  _kell_ meg lenni _ha_  _történik_  _hogy_ valakinek nagy _igazságtalanság_  _cselekedik_ a melyben avezérnek is része volna _olyankor_ szabad a _császár_  _hívni_  _tűz_  _tévén_ a _fej_ és ugy meni a _császár_ udvarában _igazság_  _kérni_ 

Avezér _fizetés_ tsak _húszezer_  _tallér_  _esztendő_  _de_ az ajándékok amelyeket a _basa_ adnak az egész _tartomány_ és a _sok_ pénz melyet veszen fel mind azoktol _aki_  _dolog_ vagyon aportán rettentö sokra megyen a melyet a _császár_ látatlaná tészi mivel az a _kincs_ még az ö ládájában fog meni

Vannak még a vezér után nagy _tisztség_ ugy mint a _beglerbégség_ ezek a _tartomány_  _gubernátor_ ezek _mindhárom_  _boncsokos_ és urai mind ahadi mind a _törvényes_  _dolog_ 

Az _anadoliai_  _beglerbégség_  _első_ ennek egy milium _kis_ pénze _jár_  _esztendő_ 22 _beglerbégség_ vagyon Ezeknek a nagy _gubernátor_ mindenikének vagyon magának muftija Reis Effendije _cancellarius_  _defterdár_  _kincstartó_ 

 _hát_ a _havasalföldi_ és amoldovai vajdákrol ne szolyunk a _kettő_  _között_ a moldovai az elsö és a szegényéb a moldovai a _császár_  _hatvanezer_  _tallér_  _ad_  _hát_ még a _sok_ imede amoda valo ajándék még anyira megyen a _havasalföldi_ vajda száz _harmincezer_  _tallér_ régenten atörökök olyan _együgyű_ voltak _hogy_ magok mentek az adó pénzért volt olyan _havasalföldi_ vajda _aki_  _utánaküld_ a _török_ és _tolvaj_  _kép_ el vették töllök az ado pénzt a _tőr_  _egyszer_  _két_ tsak el szenvedte _de_ a szemit fel nyitotta és már most a vajda _ember_ viszik az adó pénzt _Konstantinápoly_  _ha_ el vesztik nem a _császár_  _kár_ 

rodosto 21 8bris 1749

It atol nem igen _tarthatni_  _hogy_ atávul valo _tartomány_ a _gubernátor_ az _engedelmesség_  _félberúg_ és magokot szabados uraká _tesz_ mivel arra igen vigyáznak _hogy_ olyan _gubernátor_  _tesz_ akik a _császár_ udvarában neveltettek akik nem _tud_ se apjokot se anyokot se semi pereputyokot _aki_ nem lévén semi _támasz_ reménségek nem lehet valamit _kezdeni_ a _császár_ ellen

A _császár_ azt meg nem engedi _hogy_ az atyának _gazdagság_ a _fia_ szállyon minden pasának az _örökség_ a _császár_ és _abból_ annyit _ad_ agyermekeknek amenyi _elegendő_  _hogy_  _élhet_ 

A _császár_  _ha_ nem jó szemel láttya valamely pasának nagy _hatalom_ vagy _gazdagság_  _akkoron_ vagy _húg_ vagy más attyafiát adgya néki az _eljegyzés_ nagy suma penzt _kell_ adni és _drága_ ajándékokot _kell_ adni a _házasság_ elött _házasság_ után pedig _tartani_  _kell_ nagy _fényesség_ ugy anyira _hogy_ akar mely nagy _kincs_ legyen _de_ a _feleség_ meg üresitti aládáit még pedig véle sem lakhatik mert a _császár_ attya _fia_  _ki_ nem viszik _soha_  _Konstantinápoly_ magának pedig apasaságában _kell_ lakni a régi _família_  _itt_ semi _tekint_ nintsen az ollyan pasa pedig _aki_  _császári_ vérböl valot veszen el a _feleség_ akit annak elötte vette volt el el _kell_  _bocsátani_ akár mely nehéz _dolog_ légyen a mint _hogy_ pedig az új _feleség_ sem lakhatik azért a _feleség_  _ad_ neki _csemege_  _egy-két_  _halajka_ vagy rab leányt nekünk is _csemege_  _elég_  _bő_ szüretünk volt

rodosto 1750 16 januarÿ

 _kedves_ néném _-e_  _jubileum_  _esztendő_ szent _esztendő_  _bár_ a szent péter _templom_ mehetnénk _de_ oda nem mehetünk _imád_  _itt_ az _isten_ nagy az én nevem mindenüt és mindenüt áldoznak az én nevemnek vagyon _immár_ egy nehány napja _hogy_ avezért le _tesz_  _kihája_  _bég_  _tesz_  _hely_ ezt Mehemet pasának _hív_ 

már mostanában atörök vallásrol _kell_  _írni_ és azt mondani _hogy_ minden _hamis_ vallások _között_ leg veszedelmeseb a mahumet vallása mert _azonkívül_  _hogy_ az _érzékenység_  _inkább_  _kedvez_  _de_ másként egy nehány punctumokba meg _egyezik_ a _kereszténység_ mahumet avaloságos és mindeneket _teremtő_  _isten_ üsmerettségére _fundál_ avallást azután a _felebaráti_ szeretetre atesti _tisztaság_ és a _csendes_  _élet_ a _tőr_ vallás _kemény_  _tilt_ abálványozást

Mahumet pogányságban születet a szeretsenek _között_ 570ben neki _természet_ szerent valo _értelem_ volt azt _tart_  _hogy_ egy Nestoriánus sergius nevü _barát_  _aki_ el szököt volt _Konstantinápoly_  _hogy_ a _elhagyat_ véle a pogánysagot _ki_ tettzik az álkoránbol _hogy_ ez akét _ember_ a _Szentírás_ vették _ki_ a mi _jobb_ avallásba _de_ mint _hogy_ azö _idő_  _Arábia_ sokal töb sidó vala mint sem _keresztény_ azért nem is vevének _ki_ anyi szokást az _újtestamentum_ mint az _ó_ arra az _ok_ valo nézve _hogy_ a sidokot a magok vallásokra _hódíthat_ és akeresztyénektöl se _eltávozik_  _teljesség_  _ha_ amahumet _bolondság_ anem lett volna _hogy_  _ő_ az _isten_  _küldetik_  _ember_  _tart_ az ö vallása nem igen _különbözik_ a sociniánusok vallásátol _de_  _rendkívül_ valo nagy _dolog_ akara _cselekedni_ el akarván hitetni másokol _hogy_ néki szövettsége vagyon a magoságbéli lelkekel _de_ mint _hogy_ se nem _küldetik_ se _csodatétel_ valo ajándekja nem volt _kényszerít_ avallása fel állitására _hogy_ az _okosság_ a világi _tudomány_ és atsalárdsághoz _tesz_ az ö el ragadtatásit amelyeket _okoz_ anagy _nyavalyatörés_ végtire mind ezek tsak _elhitet_ anépel _hogy_ ö sokal _feljebbvaló_ volna atöbb _ember_ és _hogy_ a menyekböl venne _oktatás_ a _feleség_  _Fátima_ és ajó akaroi _tele_  _torok_  _kiált_  _hogy_ ö volna _hirdető_ magyarázoja az ur akarattyának evilágra pedig tsak azért _jön_  _hogy_ az ur parantsalatit _hirdet_ agalamb a kit arra szoktatták vala _hogy_ a _fej_ felet repdesen nem _kevéssé_  _felemel_ anép elöt _aki_ azt _tart_  _hogy_ ez a madár _Gábriel_ Angyal lévén a _fül_  _beszél_ akövetnek _itt_ félben szakasztom maszor _több_ 

rodosto 1750 15 máji

 _ki_ ne _örül_ a májusi szép napoknak _de_ a _bizonyos_  _hogy_  _itt_ amajus nem olyan _kedves_ mint másut mert leveles _fa_ tsak nem egész _tél_ látunk zöldtséget szüntelen söt még májusban a szárazságok _elkezdődik_ a _fű_ is _hervadni_  _kezd_ a _fa_ pedig már aprilis _kezdet_ virágoznak zödülnek _de_  _itt_ nem agazdaságrol _kell_  _beszélni_  _hanem_ mahumetröl _aki_  _hogy_ magátol el ne vadittsa magátol a pogányokot se sidonak se _kereszt_ nem akará magat mutatni _de_  _hogy_ mind a sidoknak mind akeresztyéneknek _kedvezhet_ mindenikének _holmi_ részecskeit _ki_ vevé avalásábol és a magáé _köz_  _told_ és azt _tanít_  _hogy_  _háromféle_  _írott_  _törvény_ adot _ki_ azur az _ember_ mindenikében lehet üdvezülni mert mindenike azt _hagy_  _hogy_  _hisz_ az egy _isten_ minden _ember_  _teremtő_ és _bíró_ az elsö törvény Mojses _által_  _kiadatik_  _de_ mint _hogy_ igen nehéz volt azért igen _kevés_ is vihették azt _jól_ végben a második törvény a _Krisztus_ a mely noha _teljes_ legyen is _kegyelem_  _de_ ennek sokal nehezeb a _megtartás_ mivel igen _ellenkezik_ a meg romlot _természet_ az okáért mondá az ur _teljes_ lévén _irgalmasság_ én általam _küld_ néktek egy olyan _törvény_ a mely _könnyű_ és a _ti_  _gyengeség_ valo ugy _hogy_ azt _követvén_ egészen mindnyájan _boldog_ lehesetek mind ezen mind a más világon (ez igen nagy _ígéret_ ) Az alkorán _könyv_ olyan _könyv_ a melyben [a- melyben] a _jó_  _között_  _sok_  _gyermekség_ és _haszontalanság_ vagyon _de_ eza _könyv_ akár mitsodás legyen _mindazonáltal_ magában _foglal_ mind a papi minda városi _törvény_ és _elébe_ adgya atörököknek mind azt amit _hinni_ és _követni_  _kell_ ök azt meg nem mernék nyitani _hanem_  _először_ a fejekre teszik amely nálok a _tisztelet_  _nagy_  _jel_ azt nagy szorgalmatoságal _olvas_ a parantsolat _szerint_ a mely azt _hagy_ (: _foglalatoskodik_  _gyakorta_ annak a _könyv_  _olvasás_ a mely néktek _küldetik_ és _könyörög_ szüntelen mert az _imádság_  _eltérít_ avétektöl:) azt _tart_  _hogy_  _aki_ azt _elolvas_ anyiszor a menyiszer már annak _bizonyos_ száma vagyon _hogy_ a meg nyeri a paraditsomot ök azt _fő_  _könyv_ nevezik a _tőr_ vallás _három_ ágra szakad a szeretsenek _tartás_  _babonás_ ezek _Bubeker_  _szerint_  _tart_ avallást a persáké a mely _tiszta_ ezek _Ali_  _követ_ atörökök pedig _Ömer_  _tart_ ezek atöbit _eretnek_  _tart_ és _kárhoztat_ én pedig nem _kárhoztat_ azt _aki_  _hosszú_ levelet nem akar _írni_ söt még azt mondom _emberséges_  _ember_  _érte_ 

rodosto 16 7bris 1750

Mely szép _dolog_ illyen mezei városba lakní mint a miénk _akkor_ megyen a mezöre az _ember_ mikor akarja a nagy _kerített_ városok mint a _tömlöc_ olyanok most a _kert_  _enni_  _gyönyörűség_ ót a _sok_  _gyümölcs_ noha nem _sok_ féle mert a _kertész_ roszak _oltani_ nem _tud_  _körtvély_ alma szilva nintsen _hanem_ a _sok_  _őszibarack_ a _sok_  _két-háromféle_  _dinnye_  _kivált_ most az _őszi_  _dinnye_ a mely _december_ is _tart_ olyan _őszi_  _dinnye_ pedig mint itt vagyon nem _adatik_ sohult az igen _hasonlít_ az _uborka_ amint _hogy_ a melyik nem jó egész _uborka_  _de_  _ennél_ a _dinnye_ nem lehet _kedves_  _gyümölcs_  _enni_  _kívül_ a szemnek nem tettzik hameg mettzik még annál inkáb mert a _belső_ része _tiszta_ zöld _de_  _ha_ meg _kóstol_  _gyönyörűség_  _eszik_  _belőle_ mert _olvad_ a leányok szájában és olyan _édes_ mint _ha_ nád mézbe _megfőz_ menyünk már az aszony _dolog_ 

A _török_ egy _hitágazat_ vagyon _tudniillik_  _hogy_ tsak egy Isten vagyon és _hogy_ Mahumetet az Isten _küld_ ami pedig atörvény béli parantsolatot _illet_ atörökök _öt_ részre _oszt_ 1 _hogy_ napjában _öt_  _imádkozik_ 2 _hogy_ a ramazánt _megböjtöl_ 3 _hogy_ alamisnát adgyanak és az _irgalmasság_  _cselekedet_  _követ_ 4 _hogy_  _ha_ lehet _búcsú_ el menyenek mekhában 5 _hogy_ semi _tisztátalanság_ el ne szenvedgyenek a _test_ : Ezekhez meg más négy parantsolatot adnak _de_ ezek nem szükségesek _teljesség_ azüdveségre 1 _hogy_ pénteket meg üllyék 2 _hogy_  _körülmetéltet_ magokot 3 _hogy_  _bor_ ne _iszik_ 4 _hogy_  _disznóhús_ ne _eszik_ se ollyan állatot a kinek _először_ a vérit _ki_ nem _bocsát_ 

A _török_  _tisztel_ pénteket és _tartozik_ azon anapon atemplomba menni _dél_ az aszonyoknak meg _enged_  _hogy_ oda ne menyenek azért _hogy_ a _férfi_  _figyelmetes_  _imádkozhat_ik_ atörök _kereskedő_  _dél_  _ki_ nem nyittya a _bolt_ azon anapon _de_ söt még egy áitatos _tőr_ a _keresztény_  _ház_ sem menne a mint evelem meg _történik_ 

A _közönséges_ jó vivé a _törvénycsináló_ arra _hogy_ a _tanítvány_  _megtilt_ abór _ital_  _óv_ magatokot mondá a _bor_ a kotzka a _zsákjáték_ ezeket azért _feltalál_ az _ördög_  _hogy_  _gyűlölség_ és veszekedést szerezen az emberek _között_  _hogy_ öket _eltávoztat_ az _imádság_ és meg gátollya öket _hogy_ az Isten nevét segittségül _hív_ minket pedig meg nem gátol _hogy_ ne adgyunk _hála_ az urnak _hogy_ a pestisnek _hír_ sem _hall_  _ebben_ az _esztendő_ neis _hall_ 

Rodosto 1751 14 _febr_ 

 _kedves_ Néném annak igen _örül_  _hogy_ a _kend_  _tetszés_  _szerint_  _ír_ még _eddig_ a _tőr_ szokásrol és vallásrol _kíván_  _hogy_  _ezután_ is ugy legyen _de_ azt szükséges _megírni_  _hogy_  _itt_ igen zür zavar _idő_  _jár_  _de_ a nekünk _haszon_ vagyon mert most _farsang_ tsak _hoz_ nekünk a _sok_  _túzok_  _halva_ és _eleven_  _aki_ az _ónos_  _eső_  _fog_ a _tőr_ nem _rajtakap_ mi pedíg már meg is untuk atuzok rettentö _fejes_ makats állat _jobban_ szereti _éhen_ meg _ölnyi_ magát mint _enni_  _hanem_ a _fiatal_ fel lehet nevelni _idő_ az aszony _dolog_ meni

A muftit a _török_ ugy _tekint_ mint vallásoknak _törvény_  _fej_ és _orákulum_ ennek választása _teljesség_ a _császár_ áll _aki_ erre ahivatalra _okos_  _értelmes_ és _igaz_  _ember_ választ Ámbár az ö _dekrétum_ és végezésit a _bír_  _törvény_  _tart_ is _de_  _császár_ semire nem _kötelezhet_  _mindazonáltal_ olyan nagy az ö _hatalom_  _hogy_ semiben néki ellent nem mond se ellent nem _tart_ végezésinek a melyek tsak egy nehány szokbol állanak és utollyára mindenkor _hozzátesz_ Az Isten _tud_ melyik _jobb_  _mindazonáltal_ a midön a _császár_  _tanács_  _kér_ a Muftitol az _országos_  _dolog_ vagy valamely pasának _halál_ vagy a _békesség_  _hadakozás_ és _ha_ ugy _talál_ lenni _hogy_ ez a _főpap_ másként _gondolkodik_ mint a _császár_ mind ezekröl minden _halogatás_ nélkül le teszik és olyan _főpap_  _tesz_ akinek olyan _gondolat_ legyenek mint a _császár_ 

A _császár_ mikor a Muftinak _ír_  _ilyen_  _titulus_  _ad_ neki _ésád_  _aki_ minden _bölcs_  _bölcs_ minden _tudomány_ : leg _feljebb_  _haladó_ mind azoknál _aki_  _fent_  _halad_  _te_  _aki_ minden nem szabados _dolog_  _megtartóztat_ magadot: Eredete ajó _erkölcs_ és a valoságos _tudomány_ A proféták és az Apostoli _tudomány_  _örökös_ : A _ki_  _megfejt_ ahitnek ágazattyát: és _ki_ nyilatkoztatod annak valoságos _értelem_ : Te vagy az _igazság_  _kincs_ a _kulcs_  _te_ világositod meg a _homályos_ magyarázatot meg vagy erösitve a _felső_  _igazgató_ és az _ember_ nemzet _törvénycsináló_  _kegyelem_ A nagy Isten adgya _hogy_ szüntelen meg maradgy ajó _erkölcs_ 

A Muftit _mihelyt_ választották a _császár_ egy nusztos mentét _küld_ néki és _ezer_  _tallér_ aranyul egy _keszkenő_ azután 2000 pénzt rendel néki napjára egy poltura _három_ pénz emint egy 16 _tallér_  _és_ 30 polturára megyen vannak olyan _császári_  _templom_  _aki_  _jószág_ fel vehet _ötvenezer_  _tallér_ A mufti után vannak akét _kádiaszker_ az _egy_ Europai amásik _ázsiai_ ezek _elébe_ minden féle törvény el mehet és minden féle _törvény_  _megítélhet_ ebböl a _tisztség_ a Muftiságra mennek

A _kádiaszkerség_ utan valo a Molla ezeknek 500 pénzek _jár_ napjára ennek az egész _tartomány_ valo _kádi_ vagy _bíró_  _hatalom_ vagyon a mollakbol lehet mufti a Mollákot és a _kádi_  _egyházi_  _ember_  _tart_ mert a _török_  _között_ avallasbéli _törvény_ a városi _törvény_ meg nem választtyák

Az _imám_ vagy papok olyanok mint a parochusok ezeknek _megfeddhetetlen_  _kell_ leni _de_ szükséges _hogy_  _jól_  _tud_  _olvasni_ az Álkoránt és _hogy_  _elsőbben_  _abban_ ahivatalban mint azok akik atöronybol a népet az _imádság_ szokták _hívni_  _de_ még az is szükséges _hogy_ a nép a _fővezír_ szollyon mellette más képen _abban_ a _hivatal_ nem álhatna avezér parantsolattya nélkül _az_ nem _kívántatik_ más papi _bélyeg_ se a Mufti nekik semit nem parantsol _ki_  _ki_ szabad a maga parokiájában _hanem_ avárosi _bír_ alat vannak

Az _emír_ az _egyházi_  _köz_ számlálhattyuk mivel ezek a Mahomet _família_ valok _hogy_ pedig a _többi_ magokot _megkülönböztet_ zöld _csalma_ viselnek a mahumét szinét ezeknek _sok_ szabadságok vagyon a _török_  _megvan_  _tiltva_  _hogy_ ezekel _gyalázatos_  _bánik_ vélek _de_  _ha_  _haragszik_ reájak és részegen láttyák a _csalma_ le veszik és _jól_  _elver_ minden _tisztelet_ nélkül

Az _emír_ egy _fej_ vagyon akit _nakib_essref_ nevezik ennek _oly_ nagy _hatalom_ vagyon rajtok _hogy_ megöletheti és _megkegyelmezhet_ nekik _de_  _hogy_ a _botránkoztatás_  _elkerül_ abüntetés mindenkor _titkos_ megyen végbe A _fő_ egy vicéje vagyon akit _álemdár_  _hív_ ehordoza a mahumet zászloját az _emír_ minden féle nagy _tisztség_ fel mehetnek en pedig továb nem megyek _hanem_ jó _egészség_  _kíván_ Nénémnek

Rodosto 15 aug 1751

 _kedves_ néném azt igen _jól_  _cselekedik_  _hogy_  _bátorítás_ valot _ír_ a leveledbe _írván_  _hogy_  _kedves_  _olvas_ a _török_ valo leveleimet mert a _bizonyos_  _hogy_ régen _félbehagy_  _ha_  _tud_  _hogy_ unadalmasok

Azt jó meg tudni _hogy_ atörökök szeretik szép és _cifra_  _templom_  _építtetni_ és igen _bőkezű_ a _templom_  _fundáció_  _tenni_ és _jövedelem_ a szegények: számokra _aki_ minden nap _imádkozik_ a _jótevő_ lelkekért

A _császári_  _templom_ vagyon leg töb _jövedelem_ ezekre pedig a _kizlár_ Aga _aki_ a _császár_ Aszonyira vigyáz visel _gond_ és parantsol a _templom_ valo _tisztség_ az _impérium_  _sok_  _templom_ vannak _főképpen_ olyan _hely_  _ahol_ a _császár_ szoktak lakni ugy mint _Brusa_  _Drinápoly_  _Konstantinápoly_  _ahol_  _sok_  _császár_  _építtet_  _drága_  _templom_ vannak _császárné_ is _épít_ 

Ezek _között_  _fő_ a szent sophia _templom_ ezt _Justinianus_  _császár_  _épít_ atörökök meg _tart_ és valamint annak elötte az Isten szolgáláttyara rendelték _de_ ajovedelmét meg nagyobitották a mely _esztendő_  _százezer_ aranyra megyen ezt pedig avárosban szedik fel a _császár_  _tartozik_ maga is _ezer_ és egy pénzt _fizetni_ a _föld_ a melyen akastélya vagyon _építve_ mert a _keresztény_  _császár_  _idő_ az ö _föld_ a _templom_  _tartozandó_  _kert_ volt

A _tőr_  _császár_ pedig a _templom_  _körül_ egy nehány _kápolna_  _épít_  _ahova_  _temet_ öket azokban szüntelen valo _égő_ lámpások vannak _bizonyos_  _jövedelem_ pedig azoknak számokra _ki_ az ö lelkekért _imádkozik_ azokban a _kápolna_  _ezenkívül_ minden nap _bizonyos_  _óra_  _sok_ számu _koldus_ alamísnát adnak (mely _boldog_ volnának _ha_ a _Krisztus_ adnák)

 _sok_  _templom_ vannak _ahol_  _iskola_ lévén atörvényt _tanít_ vannak _ispotály_ szállások az utozok és az _idegen_ számára vannak _konyha_  _ahol_ a szegényeknek _étel_  _készít_ mind ezeknek a _jövedelem_  _bizonyos_ mert _falu_  _föld_  _tartomány_ vannak arra rendeltetve szerentsés _falu_ az a mely valamely _templom_  _tartozik_ mert annak _sok_ szabadsága vagyon _ha_ valamely _különös_  _ember_ valamely _templom_  _fundáció_ akarna _tenni_  _föld_ nem adhat _hanem_  _készpénz_  _ad_ a melyet _interes_  _ki_ adgyák _de_ ez tsak a _templom_ szabad mert a törvény _tilt_ az _interes_ valo _adás_ az _egészség_ vigyázunk néném

rodosto 26 8bris 1751

E már rendkivül valo _dolog_  _hogy_ ma _havazik_ ezt még _soha_ sem értük még pedig _sok_ szöllö és pamut a mezön _talán_  _java_  _esik_ mert _három_  _hónap_  _fogvást_ a pestis igen uralkodik aváltozást _tehet_ az áerben _hihető_  _hogy_ apestisnek nintsen egészen valo _erő_ mivel sokan _meggyógyul_  _belőle_ a _török_  _tanítás_  _szerint_ ezeknek nem lehet meg _halni_ pestisben akik pedig _abban_  _meghal_ lehetetlen volt azt nékik el _kerülni_ mert azö _tanítás_ az Isten _előre_ valo rendelésiröl mód nélkül szoros söt még az _isten_  _tulajdonít_ avétket mert azt nem lehetet nékik el _kerülni_ azt _tart_  _hogy_ kinek kinek ahomlokára vagyon _írva_  _hogy_ mit rendeltek _felőle_ és azt elnem kerülheti

A _török_ a persákot _eretnek_  _tart_ mert ezek _Ali_  _követ_ atörökök pedig Mahumetet és nagy _gyűlölség_ vannak _egymás_ ugy anyira _hogy_ a _császár_ udvarában minden féle nemzetböl valo rab _gyermek_ bé vesznek _de_ persat nem mert azt mondgyák _hogy_ lehetetlen egy persának meg _térni_ valoságoson egy szoval azt _tart_  _hogy_ egy sido egy _keresztény_ remélheti _hogy_ még _idő_ a _hív_  _köz_ álhat _de_ egy persa _soha_ sem atörökök _között_ a vallás _iránt_ véghetetlen szakadások vannak akik mind anyi féle képen magyarázák az Alkoránt vannak sokan olyanok akik az _istenség_ nem _hisz_ 

A _török_  _között_ is vannak egy nehány féle szerzetesek _aki_  _megkülönböztet_ magok _között_ aruhajokal azok _között_ leg nevezetesebbek _közönséges_ a _dervis_ ezeknek _Ikónium_ vagyon a _főklastrom_ a mely _klastrom_ 400 vannak rend _szerint_ 

A _dervis_  _fogadás_  _tesz_ a szegénységröl _tisztaság_ és _engedelmesség_ a superiorjok elöt igen nagy alázatoságal vannak

Az ö _ing_ igen vastag vászon azon felyül vastag _szürke_  _daróc_ valo _hosszú_  _dolmány_ avallokra _terítve_ egy _fehér_ pokrotz a lábok szára mezítelen amelyek _ki_ nyitva az _öv_ vastag széllyes _bőr_ vagyon _elől_  _megköt_ asüvegek _teveszőr_ és olyan formáju mint a _csákósüveg_  _csákó_ nélkül ezek a _bor_  _titkon_  _megiszik_ és a kit _megcsalhat_ azt el nem mulattyák ezeknek _csütörtök_ nem szabad _enni_  _est_ 

rodosto 1752 20 maji

 _kedves_ néném _öt_  _esztendő_  _hogy_ leveledet nem vettem _igazán_ mondván _öt_  _hónap_ nem soké a az elött _gyakran_  _ír_  _egymás_ mitöl van az _talán_ attol _hogy_ vénülünk _de_ a _híjával_  _betölt_ akéd akarattyát és atörokök szokásit végig _leír_ azutolso levelemet a _dervis_  _elhagy_ és _ismét_ rolok _ír_ 

A _dervis_  _fő_  _külső_  _foglalatosság_ a _hogy_  _táncol_  _kedd_ és pénteken _de_ a még _ehhez_ a _komédiaájtatosság_  _kezd_ a superiorjok predikáciot _csinál_ azt _tart_  _hogy_ ezt a predikáciot akár mely valláson lévö _meghallgathat_ a szerzetesek pedig _kerekded_ ülnek atérdeken a prédikacionak vége lévén a _kórus_ az _énekes_ és a _flótás_  _elkezd_ az _ének_ a mely sokaig _tart_ amidön _bizonyos_ verset _énekel_ a superior _ész_ veria _kéz_ és erre a _jel_ a szerzetesek _felkel_ a _kar_  _kiterjeszt_ és _keringeni_  _kezd_  _kerek_ azt pedig _oly_ sebeségel _hogy_  _aki_ nezi a _fej_ szédülni _kezd_  _szoknyaforma_ van rajtok vastag posztobol és noha _oly_ sebeségel _forog_ is mint a szekérbe a _kerék_  _de_  _egy_ a másikát meg nem _ér_ a superiorjok _jel_ adván _egyszersmind_ el _hagy_ a _tánc_ és _ki_  _ki_ a maga _hely_  _lekucorodik_ mint _hogy_ pedig _ehhez_ igen _ifjúság_ szoktattyák öket azért _kis_  _főszédülés_ sem _érez_  _énnekem_ pedig a _fej_ szédelget tsak _hogy_ néztem is öket négyszer vagy _öt_  _kezd_ igy el a _keringés_ ezek meg házasodhatnak _de_ el _kell_  _hagyni_ a _dervisség_ 

A _tőr_ vallást jobban nem lehet el végeznem mint azon _hogy_ mitsoda _tisztelet_ vannak a _Krisztus_ a nem _igaz_  _hogy_  _káromlás_ volnának _hozzá_ mint sokan azt _tart_ mert _itt_ nem _közönséges_ népet _kell_  _érteni_  _hanem_ az _írástudó_  _ha_ pedig _oly_  _boldogtalan_  _hogy_ nem _hisz_ akristus _istenség_ leg aláb ugy _tisztel_ mint az Isten _fuvallás_ mint az ur mellet lévö nagy szó szóllót azon meg _egyezik_  _hogy_ az Isten _elküld_  _hogy_ olyan _törvény_  _hoz_ a mely _teljes_  _kegyelem_ hapedig _hitetlen_  _hív_ minket nem azért _hogy_ a _Krisztus_  _hisz_  _hanem_ azért _hogy_ nem _hisz_  _hogy_ Mahumetet az Isten _küld_  _jól_  _cselekedik_ 

rodosto 1752 2 Aug

 _ki_ ne irna _kedves_ néném _örömest_ mikor anyi _sok_ jó _dinnye_  _eszik_ mert _itt_ most a _dinnyeszüret_ azt _tud_  _hogy_ nem jó üzüen _eszik_ a _dinnye_ a vezér a kit az el mult _hónap_ letevének vagyon is _ok_  _hely_ pedig _Imrehor_ musztafát _tesz_  _-e_  _főlovászmester_ volt már most a _birodalom_  _fejedelem_  _emberséges_  _ember_  _hozzá_ máris mutatta jó akarattyát az el mult _hónap_ a vegin _estefelé_  _jól_  _megijeszt_  _bennünket_ mert olyan nagy _földindulás_ volt _hogy_ annál nagyobat _soha_ sem _ér_ a _ház_ a _fal_ ugy _hajladozik_ mint mikor a szél a _fa_  _hajtogat_  _de_ semi szerentsétlenség nem _történik_ 

Már most _ír_ a _török_  _házasság_  _aki_ a _házasság_ szent és _tiszteletes_  _dolog_ a papoknak ót nintsen semi részek mert a _kötés_ a _bíró_ elöt megyen végbe

A midön pedig valaki _törvény_  _szerint_ akar meg házasodni a leány attyával és anyával végez arrol a _házasság_ valo levelet vagy _kötés_ abiró és _két_  _bizonyság_ elöt _megcsinál_ a mely _kötés_ el ronthattya akét rész egy aszony _kérhet_ azurátol valo el válást _ha_  _tehetetlen_  _ha_  _három_  _egymás_ után péntekre virado _éjszaka_ el mulattya az adot meg _fizetni_ a mely _éjszaka_ arra az adora rendeltetet egy olyan férfiu _aki_ anyira valot nem _ad_ a _feleség_  _hogy_  _két_ egy _hét_ a _fürdő_ mehesen _tarthat_ az el válástol a leányal pénzt nem adnak _hanem_ a legénynek _kell_ adni a lakadalomnak napján a meny aszszonyt nagy pompával _dob_ sipal viszik a legény _ház_ a legény a _kapu_ várja és le veszi a szekérböl _kéz_ adnak _egymás_  _de_ a leány _ábrázat_ bé vagyon _fedezve_ ugy _hogy_  _ő_ nem láthattyák _de_ ö láthattya a legényt a szekérböl le szálván _fogadás_  _tesz_  _egymás_ azután anapot vendégségbe _tölt_ a _férfi_  _külön_ az aszonyok is _külön_ annak _idő_ a meny aszonynak valamely aszony attyafia viszi a völegény _ház_ és tsak _akkor_ láttya meg _ha_ szépé vagy rut nem magyar _humor_ valo az illyen _házasság_ 

rodosto 17 9bris 1752

It _kedves_ néném szép _idő_  _jár_ az _ablak_ nyitva vannak lehet _tehát_ most _írni_ a _tőr_ lakadalomrol

A _császár_ a _házasság_ nem _szokás_  _hihető_  _hogy_ ök _abban_ az _ország_  _csendesség_ vigyáznak _de_ az is _hihető_  _hogy_ a _lakodalmi_  _irtóztató_  _költség_ akarják el _kerülni_ a _császár_ anyi rab leányt _tarthat_ a menyi néki tettzik akik férfiu _gyermek_  _hoz_ evilágra azokot ugy _tekint_ mint _császárné_ és a _fia_  _császár_ lehetnek _idő_ 

A _török_  _között_  _kétféle_  _házasság_ vagyon atörvény _szerint_ valo _házasság_ és a _bér_ valo _házasság_ aharmadik arab leányal valo ágyaság a törvény _szerint_ egy _tőr_ akár mely _gazdag_ legyen _de_  _három_ vagy négy valoságos _feleség_ nem vehet _több_ a _bér_ valo _házasság_ minden _ceremónia_ nélkül megyen véghez _hanem_ meg alkusznak a leány apjával és anyával akik _bér_ akarják adni leányokot a _bíró_ elöt _aki_  _írás_  _tesz_  _hogy_ egy illyen legény egy illyen leányt magához akarja venni _hogy_  _feleség_  _hely_ legyen _kötelez_ arra magát _hogy_  _étel_ ruházattal _tart_ ugy a tölle leendö _gyermek_ is _de_ olyan formában _hogy_  _visszaküldhet_ az apja _ház_ a mikor néki tettzik _megfizetvén_ a _bér_ az _alku_  _szerint_ a mi pedig a rab aszonyokot _illet_ atörvény _szerint_ a _török_ arra _fordíthat_ öket amire szeretik atörököknél a _gyermek_  _egyaránt_  _osztozik_ akár mely aszonytol valok legyenek _hanem_ az a _különbség_ vagyon _hogy_ a rab aszony _gyermek_ rab lesz valamint az annya _hogy_  _ha_ az attya fel nem szabadittya

A midön a férfiu _meghal_  _előbb_ az aszony _ki_ veszi a néki _köt_ pénzt ez a valoságos _feleség_  _illet_ mivel atöbivel nem _gondol_ anyit atörök avaloságos _feleség_ el veszi akinek _fizet_  _bér_  _tart_ arab aszonyát pénzen veszi

Egy _ember_  _aki_ el akar válni a _feleség_  _tartozik_ néki meg adni a mit néki _köt_  _házasság_ az el válás abiró elöt megyen végben és azután mindenik rész szabad

rodosto 1753 22 Martÿ

 _kedves_ néném mitsoda régi lakosok vagyunk _ebben_ avárosba _tegnap_ 33 _esztendő_ mult el _itt_ valo uralkodo _bujdosás_ abizonyos _hogy_ mint a negyed része anyi _idő_ nem _tölt_ zágonban _hát_ azt meg irjamé _hogy_ menyi _idő_  _hogy_ onét _ki_ ugrattam anem ártalmas még _hasznos_ mert meg látom mitsoda nagy _hálaadás_  _tartozik_ Isten _őfelsége_  _aki_ olyan _hosszas_  _gondviselés_ volt _hozzá_ annak _jól_ fel számlálva 45 _esztendő_ vagyon aldasek _isten_ szent neve _de_  _tér_ az aszszony _dolog_ 

A _török_ azaz azirás _tud_ a _körülmetélés_ nem _tart_  _hitágazat_ se az álkorán parantsolattyának és _hogy_ a nélkül is lehet aparaditsomba meni a _gyermek_  _hétesztendős_  _kor_ szokták _körül_ metélni A _körülmetélés_ napján vendégséget _készít_ a _gyermek_ attya _ház_ agyermeket pedig _felöltöztet_ mentöl _cifra_ lehet azután lovon az uttzákon _hordoz_ musika szoval a _gyermek_  _kéz_ egy nyil vagyon a melynek vasát a szive _felé_  _tart_ meg akarván azal mutatni _hogy_  _kész_ azal inkáb a szívét _általverni_ mint sem a _hit_  _megtagadni_ a _társ_  _jóakaró_ nagy _öröm_  _kísér_  _ő_ atemplomba _ahol_ az _imám_ (a pap) egy _kis_  _oktatás_ után ahitnek ágazattyát mondattya el véle azután a _borbély_ a _kerevet_  _tesz_ a _gyermek_  _két_ szolga lepedöt _tart_ elötte aborbély a _test_ végin valo _bőr_  _kihúzván_ és meg szoritván _kis_  _fogó_ a _borotva_ el vágja és az el vágot _bőr_ meg mutattya a _jelenvaló_ mondván: az Isten nagy azonba pedig a _gyermek_ sir és _kiált_ a _fájdalom_ és a _jelenvaló_  _köszönt_  _ő_  _hogy_ már öis a _hívő_  _közibe_ vetetet azután viszá viszik a _gyermek_  _ceremónia_ az attya _ház_  _ahol_  _harmadnap_ vagyon avendégség azt jó meg tudni _hogy_ a pap nem _ad_ nevet a _gyermek_  _hanem_ az apja születése után a _kéz_ veszi és _felemelvén_ az _isten_ ajánlya egy _kevés_ sót tészen a szájában mondván _tetszik_ az _isten_  _fia_  _Ibrahim_ (vagy más nevet) _hogy_ azö szent neve néked mindenkor olyan _jóízű_ legyen mint eza só és meg ne _enged_ néked a _földi_  _dolog_ meg kostolni Mint _hogy_ a _török_ azt _tart_  _hogy_ a mi atestet meg motskosittya alelket is meg szenyesitti és _hogy_ a mi _egyik_  _megtisztít_ a másikát is _megtisztít_ erre valo nézve a mosodásal _készül_ az _imádság_ (: _istenes_  _ember_ mondgya az álkorán a midön az _imádság_ akarsz _fogni_ mosd meg azortzádot _kéz_  _kar_ és lábaidot a _házas_ kik együt _hál_  _megfürdik_  _hogy_  _ha_ abetegek és az utozok vizet nem _talál_  _tiszta_ poral surollyák meg _orca_ mivel az Isten szereti atisztaságot aztis akarja _hogy_ azö néki tett _könyörgés_  _tökéletes_ legyen _hogy_  _hála_ adgyanak néki _kegyelem_ és _hogy_ segittségül _hív_ az ö szent nevét:) E mind szép és jó egy részint _de_ más részint _haszontalan_ valo _intés_ mert szegény mahumet nem _kér_ a _Krisztus_ nevében a nélkül akérés meg nem halgatatik én pedig annak nevében _kér_ a néném _egészség_ emost _elég_ 

rodosto 1753 11 junÿ

 _kedves_ néném azt _ír_  _hogy_ ugy _tud_ a _török_ szokását vallását mint a mufti ugy tettzik _hogy_ nem _kell_  _csúfolódni_ még a muftihoz _tenni_ magát a kinek _térd_  _érő_ szakálla vagyon és ollyan _csalma_ mint egy _méhkas_ meg ne boszonts mert _több_ nem _ír_ noha már félben nem _hagy_ És azt mondom _hogy_ a _török_ a mosodásrol valo parantsolatot _két_ mosodásban _tart_ nagy és _kicsid_ mosodásban az elsö _abban_ áll _hogy_ az egész _test_ meg mosák ezel _inkább_ aházasok _tartozik_ és _ahol_  _fürdő_ nintsenek a férfiu a _folyóvíz_ vagy _tenger_  _három_  _lebukik_ akár mely _hideg_ legyen akis mosdás pedig _abból_ ál _hogy_ artzal mekha _felé_  _fordul_ meg mosa _orca_  _orr_  _kéz_  _kar_ lábait

A mosdás után szemeket a _föld_ vetik és ugy vannak egy _kevés_  _idő_  _hogy_ magokhoz _tér_ és az _imádság_  _készül_ a mely _öt_ vagyon napjában Az elsö _hajnal_ A 2 _dél_ A 3 _dél_ és nap nyugot _között_ mint egy négy _óra_  _felé_ A 4 nap nyugotkor Az 5 mint egy más fel _óra_ nap nyugot után _hogy_ pediglen minden _megtudhat_ az _idő_ ezeknek az _imádság_ nem _harangszó_ adnak _jel_ mert nálok _harang_ nintsen _hanem_ arra rendeltetet emberek vannak kik fel mennek a metsetbe az ujokal _bedugván_  _fül_ egész _teli_  _torok_  _énekel_ ezeket a szokot Az Isten nagy nintsen más Isten az _isten_  _kívül_  _jön_ a _könyörgés_  _ihon_ világosan _hirdet_ néktek Ezek a _bőrharang_ ezeket a szokot _először_  _délfelé_  _énekel_ azután _észak_  _napkelet_ és nap nyugot _felé_ 

Ezt mindenek _meghalván_ meg mosdanak és a _templom_ mennek az ajto elött _ki_  _ki_  _letesz_ a _papucs_ vagy a _kéz_ bé viszi nagy _tisztelet_  _meghajt_ magát és _köszönt_ arejtékbe lévö Alkoránt a mely _rejtekhely_  _jelent_ Mekhát azután _ki_  _ki_  _felemelvén_ szemeit a _hüvelyk_ a _fül_  _tesz_ minek elötte _letérdepel_ Azután a pap fel _kel_ és _ki_ nyitot _kéz_ a _fej_  _tesz_ a _fül_ a _hüvelyk_  _bedug_ és igen fel szoval _de_  _halkal_  _énekel_ Nagy Isten _dicsőség_  _teneked_ ur _hogy_ ate neved áldasék és _dicsőíttetik_  _hogy_ a _te_ nagy voltod meg üsmértessék mert tsak _te_ vagy a nagy Isten: anep tsak lassan mondgya utánna

Rend _szerint_ pedig ezt az _imádság_ mondgyák a szemeket a _föld_  _függeszt_ Enálok olyan _imádság_ mint nálunk a mi Atyánk ( Az _isten_ nevében _aki_  _teljes_  _jóság_ és _irgalmasság_  _dicsértetik_ a világ ura _aki_  _teljes_  _jóságú_ és _irgalmasságú_ Isten minden _ember_  _ítélőúr_ mi tégedet _imád_ mi _tebenned_ vettyük minden _bizodalom_  _megtart_ minket mivel _igazán_ valo uton _hív_ segittségül ez az ut az amelyet _te_ választottad és az melynek _kedvez_  _kegyelem_ enem ahitetlenek uttya se nem azoké _aki_ méltán _haragszik_ ) ennek az _imádság_ a _kezdet_ jó _de_ a vége _farizeusság_ 

A _török_ az _imádság_ mindenkor azon végezik el _hogy_  _köszönt_ akét Angyalokot akik _tartás_  _szerint_  _kétfelől_ állanak ezt pedig igy viszik véghez a szakállokot _kéz_ veszik _jobb_ és _bal_  _fordul_ A _török_ pénteken olyan szándékal _imádkozik_  _hogy_ az Isten _kegyelem_ nyerjék az egész _török_ szombaton _hogy_ a sidok _megtér_ vasárnap a _keresztény_  _megtérés_  _hétfő_ aprofétákért _kedd_ a papokért szeredán aholtakért abetegekért a rabokért kik a _hitetlen_  _között_ vannak _csütörtök_ az egész világ _megtérés_ 

 _kedves_ néném _alkalmasint_  _tud_ már _kend_ atörök vallást _de_ nem _tart_ semitöl is mert még _soha_ egy _keresztény_ aszszonyt sem _hall_  _hogy_  _török_ lett volna arabokon _kívül_ ök azt _tud_  _hogy_ a _francia_ azt mondgya _hogy_  _Törökország_ a lovak paraditsoma és az aszonyok purgátoriumja

rodosto 15 8bris 1753

 _kedves_ néném _ha_ mind igy lészen most minden _óra_ vége lesz az én _levélírás_ mert ennek elötte _egynéhány_  _hónap_ magam _csodálni_  _kezd_  _hogy_ nem _kezd_  _jól_  _olvasni_ mint _ha_ a szememre valamely vékony _hártyika_  _tesz_ volna akönyvet _olvashat_  _de_ nehezen azirást _könnyű_  _olvashat_  _azótától_  _fogvást_ a szemeim mind _homályos_ látnak áldasék _isten_ szent neve _érte_  _de_ az aszony _dolog_ még véghez vihetem

A _török_  _böjt_ a _hónap_ neveztetik amelyben _esik_ a mely ramazán _holnap_ azö _esztendő_ 354 napbol áll azt 12 _hold_  _oszt_ az ö _hónap_ az ujságal _kezdődik_ 

Az ö _böjt_ ramazán _hónap_ rendeltetet mert Mahumet azt _hirdet_  _hogy_ az Alkorán _abban_ a _hónap_  _küldetik_ menyböl _abban_ az egész _hónap_ regeltöl _fogvást_ nap lementiig nem szabad se _enni_ se _inni_ tsak egy _csepp_ vizet is ami pedig nékik _nehéz_ még _dohányozni_ sem szabad _de_  _mihelyt_ a nap le menyen a _böjt_ vége vagyon és mindnyájan a _dohány_  _kezd_ a vendégséget mert akár mely szegény _tőr_ is _jól_ vendégli magát _cseléd_  _sok_ egy _holnap_ alat _elkölt_ amit _esztendő_  _keres_ a vendégség pedig _este_ jó _hajnal_  _tart_ napal alusznak _főképpen_ akinek nem szükséges _dolgozni_ 

A persák mitsoda nevettségre valo _dolog_  _tart_ ezen _böjt_  _iránt_ azt _tart_  _hogy_ Mahumet az _isten_ akarván _tetszeni_ és _hogy_ az _övé_  _gondviselés_ alá vegye az _isten_ fel ment és azt _ígér_  _hogy_ azö vallásán lévök _ötven_ napig _böjtöl_ Isten ö szent _felség_  _elfogad_ az _ígéret_ Mikor pedig Mahumet le szállot volna aharmadik _ég_  _talál_ akristust _aki_ is _kérdez_ tölle _hogy_  _honnét_  _jön_ Mahumet _felel_  _hogy_ az _isten_  _jön_ és _hogy_ azt _ígér_ az _isten_  _hogy_ az _övé_  _ötven_ napot _böjtöl_ akristus mondá néki _hogy_ sokat _ígér_  _ötven_ napot Mahumet arra fel mene az _isten_ és meg _jelent_  _hogy_ sokat _ígér_  _hanem_  _had_ lenne negyven napig Isten _őfelsége_ arrais reá álla Mahumet le szálván a _Krisztus_  _kérd_  _ismét_ tölle _hogy_ mit végezet volna _felel_  _hogy_ negyven napot _ígér_ a _Krisztus_ mondá néki látodé _hogy_ én az _enyém_ negyven napot rendeltem és _hogy_ mitsoda roszul viszik végben Mahumet _ismét_ fel mene a _harmadik_  _alku_ és _kér_ az _isten_  _hogy_ a _böjt_  _had_ lenne tsak _harminc_ napig az Isten azt is _jó_  _hagy_ a _Krisztus_ pedig azért nem mehete _feljebb_ a _harmadik_  _ég_ mert a _köntös_ az ujában egy _gombostű_  _találkozik_ a menyekbe pedig semi _földi_  _dolog_ nem mehet én is el végezem a levelemet ezen a nem _okos_  _tartás_ 

rodosto 8 xbris 1753

 _kedves_ nénem tsak nem egészen meg vakultam _háromlépésnyi_ mást meg nem üsmérhetek anyomtatást _éppen_ nemolvashatom az _írás_ még is inkáb magam pedig _ír_ mert _tud_  _írni_  _de_ nem _tud_ mit _ír_ az _okuláré_ semit nem _használ_ ezt már el végezem _de_ a más _esztendő_ a levelek ritkák lesznek

A ramazán _eltelvén_ a Nagy _bajrám_  _következik_ ez olyan mint nálunk a _húsvét_ a _bajrám_ a ujságon _elkezd_ azt pedig a _sok_ álgyu lövésekel _kihirdet_  _dob_ sipokal és _ki_  _ki_ azon _igyekezik_  _hogy_ mentöl _kedves_  _tölthet_ ahárom napokot

Ezt az _ünnep_ nagy _ceremónia_ üllik a _császár_  _kastély_ A _császár_ a _hajnal_ megyen parípán a szent sofia _templom_ a midön _visszatér_ avezér apasák mufti egy szoval minden nagy _tiszt_  _köszönt_ leg utollyára a _jancsár_ Aga _köszönt_ 

A _császárné_  _aki_  _esztendő_  _által_ zárva vannak azon a napon el mehetnek a _császár_ a _császárné_ látogatásokra

A _díván_ acsászár nagy _ebéd_  _ad_ ma a _főminiszter_ 

A jó _török_ azon anapon meg békélnek azokal _aki_ roszul voltanak és az uttzákon _egymás_  _kéz_ nyujtanak a predikátorok pedig minek utanna _holmi_ részt meg magyaráztak volna az Alkoránbol a _templom_ ezeket az _ének_  _énekel_  _köszöntés_ és áldás legyen rajtad mahumet _isten_  _barát_  _köszöntés_ és áldás legyen _terajtad_  _Jézus_  _Krisztus_  _isten_  _fuvallás_  _köszöntés_ és áldás legyen _terajtad_ Mojses _ki_  _kedves_ voltál az _isten_  _köszöntés_ és áldás legyen _terajtad_  _Dávid_ az _isten_ rendeltetet Monárka _köszöntés_ és áldás legyen _terajtad_ salamon _aki_  _hű_ voltál az urhoz _köszöntés_ és áldás legyen _terajtad_ Noé akit _megtart_ Isten _kegyelem_  _köszöntés_ és áldás legyen _terajtad_  _Ádám_  _isten_  _tisztaság_ 

A _török_ szeretete _elterjed_ az állatokra a _fa_ és a _halott_ azt _tart_  _hogy_ a _kedves_ Isten elöt vannak olyan _testamentum_  _hagy_  _fundáció_  _ahol_  _bizonyos_ számu _kutya_ matskákot _tart_  _eledel_ 

rodosto 1754 16 Augusti

 _kedves_ néném igen _nevető_ állapotba nem vagyok mert _aki_ igen roszul lát nem igen nevethet _mindazonáltal_ mindent jó szível _kell_ venni az _isten_ már _tizenöt_  _hónap_  _hogy_ nem _olvashat_ másal _kell_  _íratni_ mert a mostani _írás_ még magam is nehezen _olvashat_  _de_ az aszony _dolog_ el nem _kell_ mulatnom A _török_ nagy szorgalmatoságal mosák meg aholt _test_ atest mellet _tömjén_  _éget_  _hogy_ a _gonosz_ lélek _eltávozik_ azután _eltemet_ olyan lepedöben amelyet bé nem varják se _fent_ se alat nékik arra _ok_ vagyon mert azt _tart_  _hogy_ a midön atest a sirban vagyon _két_ Angyal megyen _hozzá_  _aki_  _térd_ álittyák és számot _kér_ tölle minden _cselekedet_  _ugyanezért_ is viselnek a _fej_  _tető_ egy _kis_ üstökötskét sokan atörökök _hogy_ az Angyal _megfoghat_ a _török_ sirja olyan mint egy _kis_ pintze a _tető_  _deszka_  _befed_ és arra _föld_ 

Hogy _ha_ ahalot _istenes_  _ember_ volt akét Angyal után akik számot _kér_ más _két_ Angyal mégyen _hozzá_ kik olyan _fehér_ mint ahó ezek tsak arrol agyönyörüségröl fognak néki _beszélni_ a melyekben leszen amás világon _de_  _ha_ igen vétkes _talál_ lenni _két_ olyan _fekete_ Angyalok mennek _hozzá_ mint a _holló_ akik _kínoz_ az _egy_ mélyen a _föld_ le veri a másika egy _vashorog_  _onnét_  _ki_ vonya és akik igy fogják magokot véle mulatni mind a nagy _ítélet_ napjáig

Mahumet _kedvezni_ akarván a szeretseneknek bé is _tölt_  _kedv_ mert mint _hogy_ azö _föld_ puszta száraz és _terméketlen_  _hogy_ pediglen öket meg vigasztallya ollyan paraditsomot _ígér_ nékik a mely _tele_ volna _forrás_ és _kert_ olyanokot amelyekbe olyan _fa_ vannak _hogy_ a _verőfény_ meg nem hathatya mindenkor _tele_ virágokal és a _fa_ rakva minden féle szép _gyümölcs_  _ebben_ a _kedves_  _hely_  _folyik_  _bőséges_ a _tej_ a méz és abór _de_ aza _bor_ nem részegittö se az _okosság_ meg nem háboritya ót is sétálnak azok a _tökéletes_ szépségek akik se nem _kegyetlen_ se nem könyek akik is olyan _édes_  _hogy_  _ha_ valamelyike _közüle_ atengerbe _talál_ pökni mindgyárt el vesztené _keserűség_ azoknak a szemek olyan nagy mint egytojás mindenkor a _férj_ néznek _aki_ ugy szeretik _hogy_ tsak meg nem bolondulnak _érte_ mert azt vehetik el amelyik nékik tettzik ót a leányok Mahumet _szerint_ mind _tiszta_ mert ót semi féle nyavalya nintsen Mahumet nem mondot semit is _jobb_ amas világrol mint mikor azt mondotta _hogy_ nem _kell_ aholtak _köz_ számlálni azokot kik az Isten uttyában _meghal_ mert azok az _isten_  _él_ az ö _java_ és szeretetivel _de_  _ellenben_ a _kárhozott_ nagy _égő_  _tűz_ vettetnek _ahol_ azö _bőr_ mindenkor meg ujul _hogy_  _aki_ is nagyobodgyék szomjuságot _irtóztató_ szenvednek más _ital_ nem _iszik_  _hanem_ mérges _ital_ a mely _megfojt_ öket _de_ meg nem öli _de_ a mi még _nagy_ ahogy ót aszszonyokot nem _talál_ Mitsoda rettentö nagy _ki_ a _hogy_ ót aszonyok nem lesznek ezen avilágon arrol _gondolkodni_ szükséges _de_ a másikán _gorombaság_ én nem _tud_ már mit _írni_  _több_ a _tőr_ vallásrol ugy tettzik _hogy_  _elég_ 

rodosto 23 9bris 1754

Minden _bizonnyal_  _tud_  _hogy_  _örül_ azon _hogy_ Isten _kegyelem_ a szomoru setettség el _hagy_ a szemeimet _soha_ sem szabad senkinek is még az _ellenség_ is roszat _kívánni_  _de_ a _bizonyos_  _hogy_ másnak vakságot _kívánni_ nagyob mint sem _halál_ a szemem világa minden _orvosság_ nélkül tsak az Isten _kegyelem_  _visszatér_ ennek a _hónap_ a _kezdet_ valamivel jobban _kezd_ látni ennek elötte pedig egy nehány napal a szemeimben _kezd_  _érezni_ mint _ha_ valami _gaz_  _esik_ mind a _kettő_ valami szurta öket _két_ vagy _három_ nap _tud_ pedig _hogy_ semi nem _esik_ a szemeimbe másokal is nézettem semit nem láttak a _jut_  _ész_  _hogy_  _talán_ a _hártyika_ a melyek a szemeim elött voltak _talán_ azok akarnak _leesni_ ugy is let mert _harmadnap_ mulva nem _érez_ azt a nehéz _szúrás_ a szemeimben és sokal világosaban láttam egy szoval az Isten _kegyelem_ ma az _ünnep_ napján az _imádságoskönyv_  _haszon_ vehettem a mely nem lehetet _másfél_  _esztendő_  _fogva_ én is _immár_ jobban szánom avakokot _de_  _ha_ a testi vakság nagy _dolog_ alelki szászorta nagyob _kedves_ néném _megoltalmaz_ az Isten mindenikétöl

rodosto 14 xbris 1754

 _kedves_ néném leheté nagyob _hír_  _írni_ mint egy _hatalmas_  _császár_  _halál_ ma _meghall_  _hogy_  _tegnap_ Mamut _császár_ el _hagy_ avilágot egy nehany napig _betegeskedvén_ anép igen _kíván_ latni olyan _hely_ viteté magát _ahol_ meg láthatá _tegnap_  _hogy_ a népnek _kedv_  _talál_ nagy _erő_ vévén magán lora ült és a szent sofia _templom_ ment mikor viszá _tér_ hameg nem kapták volna _leesik_ alóról és amidön a _ház_  _érkezik_  _csakhamar_ meg _hal_ el mondhatni _hogy_ nagy _császár_ volt ahadakozásba szerentsés volt azt el mondhatni azt is el mondhatni _hogy_ nem _kíván_ ahadakozást _elkezdeni_ és _békesség_ akart uralkodni egy nehányszor akartak zenebonát _indítani_ ellene _de_ ö annak _eleje_ vette _lecsendesít_ és az _indító_ a _fej_ el vétette _hogy_  _többé_ azt ne _cselekedik_ anép igen szerette mind _keresztény_ mind _tőr_ magais akeresztyénekhez jó akaratal volt abirodalmat _csendes_  _igazgat_  _kegyetlen_ nem volt avezerit _sokszor_ meg változtatta _de_  _egy_ sem _megölet_ el mondhatni _felőle_  _hogy_ nagy _császár_ volt noha _kis_  _termetű_  _hely_  _oszmán_  _tesz_ az attyárol valo _testvéröcs_ a pedig _kis_ ellen mondás nélkül mene végben _oszmán_ az anya még _él_ az is meg menekedék arabságtol mind Mamut mind _oszmán_ a Musztafa _császár_  _fia_  _immár_  _harmadik_  _császár_ vendégi vagyunk az Isten ö szent _felség_ az ö _kéz_  _táplál_ minket _bőség_  _kedves_ nénem _kalin_nikta_ 

rodoszto 6 aprilis 1755

Az uj _császár_ változtattya igen _hamar_ a vezérit _februarius_  _letesz_ avezért és a _jancsár_ agát _tesz_  _kajmakám_ adig amég az uj vezér el _érkezik_ akalmakánság pedig vicé vezérség az uj vagy is az _óvezír_ Ali pasa azelmult _hónap_ avégin _érkezik_  _Konstantinápoly_ azt mondám _hogy_ az _óvezír_ mert _-e_  _harmadik_ vezér és _köszön_ a _császár_ anyának _aki_ is avezér apjának rab leánya volt és az apja adtavolt a mostani _császár_ attyának ez a _császárné_ most _hetvenesztendős_ 

rodosto 26 Aug 1755

A _császár_ változo _tánc_  _jártat_ a vezérekel abizonyos _hogy_ el mondhattyák _hogy_ nintsen maradando városunk Ali pasát martiusba _tesz_ vezérnek majusba azt _kiiktat_ és majusba _Abdullah_  _tesz_  _hely_ ez az _ország_  _kincstartó_ volt ma _hoz_  _hír_  _hogy_ ezt is le _tesz_ és sziliktár Ali pasát _tesz_  _hely_ efegyver hordozo volt és igen _kedves_  _ember_ a _császár_  _tehát_ sokáig _kell_ maradni a potzon vagy a _kerék_  _ennél_  _több_ most nem _tud_ mit _írni_  _hanem_  _sok_ is _de_ nagy _ember_ valo _hír_  _ebben_ a _hónap_  _kezd_ a prusiai _király_ ahadakozást akirályne ellen

rodosto 25 8bris 1755

 _ki_  _gondol_  _kedves_ nénem _hogy_ az a _kedves_ szeliktár Ali pasa _oly_  _hamar_ le _esik_  _de_ még nem ugy mint a többi mert a többi a _föld_  _esik_  _de_ ez a _föld_ alá _esik_  _elég_ a _hogy_ erre _haragszik_ a _császár_ annya mert emesterkedet azon _hogy_ azt az Ali pasát _letesz_ akinek a _császárné_  _pártfogó_ volt a _császárné_ is _bosszú_ állot és _addig_  _beszél_ ellene a _fia_ és mások _által_ is _tudta_  _adat_ a _császár_  _hogy_ mitsoda huzásal vonásal akar _kincs_  _gyűjteni_ magának a _császár_ a vádolást _igaz_  _találván_ a vezért _megfogat_ és parantsolta _hogy_  _fej_ vegyék _de_ a _császár_  _tudta_ adták _hogy_ nem _szokás_ a vezéreknek _fej_ venni _hanem_ meg fojtani a _császár_ azt _felel_ reá nohat _megfojt_  _előbbször_ és azután _fej_ vegyék ugy is lett és a _fej_  _kitesz_ mindenek láttára a miolta _ebben_ az _ország_ vagyunk nem _tud_  _egy_ is mást a kit aCsaszár _megölet_ ehelyiben _következik_ Zaid _effendi_  _-e_  _francia_  _tud_ mert _francia_ kétszeris volt _kő_ is volt

rodosto 1756 15 januarÿ

 _kedves_ nénem mitsoda _irtóztató_  _hír_  _hall_  _hogy_ elsö novemberben lisbona városa a rettentö _földindulás_ el sülyedet és el romlot volna egy nagydarab részit a _földi_  _tűz_  _megemésztet_ a _templom_  _tele_ voltanak népel mivel _ünnep_ volt a _templom_ reájok _esik_ az egész város _cinterem_ valtozot egy _óra_ és _eltemet_ alakosit az uttzákon _hintó_  _ember_ lovakal el sülyedtek az _isten_ mitsoda rettentö _ostor_ volt azon avárosan mivel nem tsak a _földindulás_  _hanem_ még a _föld_ alat valo _tűz_  _ki_ ütötte magát az uttzákon _hát_ még a rettentö _kincs_ annak a _gazdag_ városnak _örökké_ oda lesz a mi _föld_ valo annak _föld_  _kell_ lenni

rodostó 30 Aprilis 1756

Ennek a _hónap_ a _kezdet_ a _császár_ aprilist _jártat_ Zaid _effendi_ mert _letesz_ avezérségböl az uj vezér _Imrehor_ Musztafa moriába lévén ma _ideérkezik_  _Konstantinápoly_ megyen emár másodszor vezér A _francia_ és az Ánglus _hadakozás_  _hirdet_  _egymás_ az anglusok igen _kegyetlen_  _keményszívű_ és _hálaadatlan_ a minap _olvas_ egy anglusrol _aki_ ugyan _érc_  _herceg_ volt a _hálaadatlan_ lehetetlen _kedves_ néném _hogy_ le ne _ír_  _tud_  _hogy_ azt mondod utánna _hogy_ szamár volt _elég_ ahogy egy rendes _ifjú_ anglus az attya _kereskedő_ volt és _gazdag_  _de_ ö igen _fösvény_ lévén meg _több_ akara szerezni azért más több _kereskedő_  _Amerika_  _indul_ mikor _Amerika_ széllyin volnának a _hajóskapitány_ egy sziget mellet meg állapodék _hogy_  _inni_ valo vizet _hordat_ ahajojában amég a vizet _hord_ az anglus _kereskedő_  _ki_ mentek ahajobol _hogy_ vadászanak az _ifjú_ anglus is _ki_ ment vélek _de_ mint nem okosok igen _eltávozik_ a parttol a vad emberek reájok rohanának és mind meg ölék atöbbit tsak _éppen_ az _ifjú_ anglus szaladot el a _kapitány_ észre vévén adolgot _csakhamar_  _onnét_ meg _indul_ az _ifjú_ ót marada _aki_ is rettentö _keserűség_ és rettegésbe _bujdosik_  _imide-amoda_ az _erdő_ nem _tudván_  _hova_ lenni szüntelen _tart_ attol _hogy_ valamely _vadember_ ne _talál_  _aki_ mindgyárt meg öli azéhséget is már _kezd_ probalni meg szabadulásrol semi reménsége nem lehetet nem is mért a _tenger_ parttyához _közelgetni_  _hogy_ valamely _hajó_ láthason _aki_ meg szabadulhason se valami _ételrevaló_  _keresni_  _hogy_ valakire ne _talál_  _elfáradván_ az _erdő_ egy _kis_  _dombocska_  _heveredik_  _de_ mint _elhűl_ azon _hogy_  _hátratekintvén_ egy leányt láta a _bokor_  _közül_  _kijönni_  _aki_  _hozzá_ mene és mindenik _álmélkodni_  _kezd_  _egy_ a másikán és mindenik _kegyes_  _kezd_  _egy_ amásikát _tekinteni_ és _ha_ az _ifjú_  _megkedvel_ a vad leánynak _termet_ és személyit _aki_ is mezitelen volt a leánynak is _megtetszik_ az _ifjú_  _termet_  _fehér_  _ábrázat_ és anyira meg szereté _hogy_ mindgyárt azon _kezd_  _gondolkodni_  _hogy_  _megtarthat_  _élet_ és egy _barlang_ vivé és minek utánna szép _gyümölcs_ meg vendéglette volna egy szép _forrás_ vivé _hogy_  _iszik_  _hihető_  _hogy_ a leány _előkelő_ renden valo volt mivel minden nap _felékesít_ magát igen szép _csiganyakravaló_ azután a leány vad állatok _bőr_ vivé a _barlang_  _hogy_ a legény reájok _fekszik_ és _sok_ féle szinü _toll_  _felékesít_  _barlang_  _hogy_ pediglen mulattságot szerezhesen néki _ki_ viszi vala _ő_  _este_ vagy a _holdvilág_ valamely szép _kies_  _hely_ valamely _forrás_ vagy patak mellé _ahol_ a legény nyugodhatot ö pedig _addig_ vigyázot vagy pedig az _öl_ aluttatta és _felkelt_  _mihelyt_ valamely zörgést _hall_  _-e_  _szerint_  _tölt_  _idő_ a még magoknak uj nyelvet nem _csinál_  _akkor_ a legény _megértet_ véle _hogy_ szerentsésnek _tart_ magát _ha_  _ő_  _bírhat_ amaga _haza_  _ahol_ néki szép _köntös_  _csináltat_ egy nehány _hónap_  _eltölt_ nagy szerelembe a midön a leány a _tenger_ egy _hajó_ meg látvan és már _tudván_ mit _kelletik_  _cselekedni_  _jel_ mutata _hogy_ a _hajó_ a parthoz _közelít_  _este_ mind a _kettő_ ahajoban ülének a _hajó_  _Barbados_ szigetében _igyekezik_ azifiunak is oda _kelletik_ meni nagy _öröm_ valának _hogy_ meg menekedhetének a _sok_ nyughatatlanságtol és _félelem_  _de_ aleány mitsoda vig szivel _elhagy_  _haza_ és szüléit _hogy_ azal _tölthet_  _élet_ a kit ugy szeretne és a kinek _élet_ veszedelmével _megtart_  _élet_  _de_ menél inkáb _közelget_  _az_ a szigethez a mi _ifjú_ annál _kedvetlen_ és _gondolkodó_  _kezd_ lenni meg visgálván azt magában _hogy_ ö menyi _idő_  _eltölt_  _hiába_  _hogy_ azon _idő_ alat az ö pénze semi _interes_ néki nem _hoz_ az ö _kereskedés_ azon _idő_ alat nem _folyik_  _hogy_ pedig viszá szerezhese azon vesztéseket és jó számot adhason szüléinek az uttyárol el végezé magában _hogy_ attol atársátol _aki_ véle anyi jót tett meg vállyék _mihelyt_ a szigethez _érkezik_  _ahol_  _mihelyt_ a _hajó_  _odaérkezik_ a _tengerpart_ vásárt _tart_  _ahol_ a rabokot el adgyák valamint nálunk alovokot és az _ökör_ adgyák el A szegény nyomorult vad leány sirni és reménkedni _kezd_  _de_ tsak _hiába_ azt is _értés_  _ad_  _hogy_  _terhes_ volna _tőle_  _de_ az _ifjú_ a szive semin meg nem _esik_  _hanem_ tsak a maga _haszon_  _de_ söt még _hogy_  _megtud_  _hogy_  _terhes_ volna még nagyob árron _elad_ egy _kereskedő_  _kedves_ néném mit mondasz erröl ahálá adatlanrol én tsak azt mondom _hogy_ az Isten meg _fizet_  _irtóztató_  _hálaadatlanság_ leg aláb ne adta volna el hamagának meg nem akarta _tartani_  _ó_  _fösvénység_ menyi lelket vesztetz el A prussus _ebben_ aholnapban _elkezd_ a _királyné_ ellen _ok_ nélkül ahadakozást és _elfoglal_  _igazságtalan_ saxoniát

rodosto 17 _Januárý_ 1757

 _kedves_ néném tudodé _hogy_  _Imrehor_ musztafát le _tesz_ és az _alepi_ pasát _tesz_  _hely_ eréz _effendi_ volt annak elötte és ami még roszab _keresztény_ volt mert _görög_ nemzet azt mondám _hogy_ ami még roszab mert abizonyos _hogy_ a _hittagadó_ vezérek _korántsem_ voltak olyan _jó_ akeresztyénekhez mint a valoságos születet _tőr_ vezérek ez az uj vezér még _Alep_ vagyon _sok_  _idő_  _kell_ amég _ideérkezik_ azt _ír_ nénem _hogy_ atörök _császár_ leányinak igen rosz az állapottyok mivel nem lakhatnak a _férj_ és _hogy_  _többi_  _öreg_ pasáknak adgyák öket avalo _hogy_ a _házasság_  _éppen_ nem _kívánhat_ mivel akár _öreg_ akar _ifjú_ adgyák öket _de_ a _férj_ nem lakhatnak és alakadalom után _Konstantinápoly_  _ki_  _kell_ meni valamely nagy pasaságra _gondol_ azért _cselekedik_  _hogy_ valamely zenebonát ne _indít_  _hogy_  _ha_ pedig férfiu _gyermek_ lenne _mihelyt_ születik mindgyárt meg _kell_  _halni_ noha _tud_ olyan vezért _aki_ a _császár_ leánya volt _itt_ ám olyan _dolog_ nem _történik_ mint a nagy _Károly_  _császár_ leányával _történik_ 

A _császár_ volt egy _Eginhárt_ nevü secretáriusa ez amaga _hivatal_  _oly_  _jól_ viszi vala végben _hogy_ mindenek szerették _de_ atöbbi _között_ a _császár_  _egy_ leánya még inkáb szereté _ő_ viszontag öis nagy szeretettel volt _Imma_ mint _hogy_ pedig ez a szeretet _hovatovább_ nevekedék igen veszedelmes _dolog_ és probára _ad_ magát mivel egy _éjszaka_ az _Imma_ ajtajára mene _kopogatni_ mint _ha_ a _császár_  _küld_  _ő_  _de_  _mihelyt_ bé botsáták _Imma_ más _dolog_  _kezd_  _beszélni_  _aki_ is _öröm_  _hallgat_ és nagy _kegyes_ szeretetel _fogad_ és _hajnal_ együt maradának _hajnal_ pedig _Eginhárt_ viszá akarván _térni_ láta _hogy_  _sok_  _hó_  _esik_ amég _egymás_ mulatták volna magokot attol igen _kezd_  _tartani_  _hogy_ a _hó_ a nyomárol meg ne üsmerjék és meg ne _tud_  _hogy_  _honnét_  _kijön_ a _császár_ leányának meg mondá _hogy_ mitöl _tart_ és mitsoda nyughatatlanságban volna _tanács_  _tart_ együt _hogy_ miképen _cselekedik_  _hogy_ semit észre ne vegyenek végtire a _fejedelemasszony_  _talál_ modot _abban_ apedig a volt _hogy_ a szeretejét a _hát_  _ki_ vigye ahóból A _császár_ pedig az egész _éjszaka_ álom nélkül _tölt_ és igen jó regel _felkelvén_ az _ablak_ volt és látá a leányát _hogy_ mitsoda nehezen vitte aterhét és azt letévén nagy siettségel viszá _tér_ a _császár_ ezen mind _csodálkozik_ mind _megkeseredik_  _Eginhárt_  _bizonyos_ lévén _abban_  _hogy_ a _cselekedet_ nem maradna sokáig titokban meg akara válni az udvartol és a _császár_ lábaihoz _borulván_  _kér_ arra _engedelem_ mondván _hogy_ szolgálattyáért nem vett volna _jutalom_ a _császár_  _felel_  _hogy_  _gondolkodik_ és _bizonyos_ napot _ad_ néki a melyen _tudta_ fogja adni szándékját azon anapon pedig a _császár_  _összegyűjt_ atanatsit _elébe_  _tesz_ a secrétariusnak vétkét és _elébeszél_ a mit látot vala _tanács_  _kér_ töllök olyan _dolog_ a mely _meggyaláz_  _ház_  _ki_  _ki_ mást _tanácsol_ maga pedig azt mondá _hogy_  _Eginhárt_  _ha_  _megbüntet_ azal nem _hogy_  _megkisebbít_  _de_ meg nagyobá _tesz_ a _família_  _gyalázat_ azért inkáb szereti ezt a _gyalázat_  _elfedezni_ a _házasság_ palástyával _Eginhárt_  _behívat_ és azt mondák néki _hogy_ a szolgálattyáért _jutalom_ a _császár_ leányát adnák néki Igen is néked adom mondá a _császár_  _aki_ téged _oly_ jó voltábol a _hát_  _hordoz_ a _fejedelemasszony_ mindgyárt _hív_ és az _Eginhárt_  _kéz_  _ad_ ök lássák én pedig jó _éjszaka_  _kíván_ ennek a _hónap_ akezdetin akará egy _istentelen_ a _francia_  _király_ meg _ölnyi_  _de_  _megfizet_  _érte_ 

rodosto Aprilis 21 1757

Az _elmúlt_  _hónap_  _elérkezik_ az uj vezér Rekeb pasa _Alep_ tsak jó legyen _de_  _hogy_ lehetne jó mivel _görög_ nemzet ugyan agörögök predálák fel _ebben_ a _hónap_  _húsvét_ napján _Jeruzsálem_ a mi _kápolna_ azt _tud_ néném _hogy_ a _kápolna_ azon ahelyre vagyon _építve_  _ahol_ a _Krisztus_  _koporsó_ volt azt a _kápolna_  _sok_  _császár_  _király_  _felékesít_  _sok_  _drágaköves_ eszközök vannak _benne_ agörögök sokat el vittek azokbol mint _hogy_ pedig a vezér _görög_ agörögök _elfordít_ az _igazság_ apénzel és igy az Isten _tud_ mint lesz annak vége A _török_ nagy _csendesség_  _hagy_ a mi papjainkot _Jeruzsálem_ véghez vinni az _isteni_ szolgálatot _de_ a _görög_ mindenkor _irigyel_ az ót lévö szent _kápolna_ nékünk ugyan a _dühösség_ vivé öket arra _hogy_ fel prédállyák azt _kérhet_  _hogy_ merték ök azt meg probálni az ót lévö pasátol _ó_ ’ _ebben_ az _ország_ a pénz mindent _elcsinál_ azt a várost _sok_  _görög_  _örmény_ lakják _de_ ezek nagy _békesség_ vannak a mi papjainkal _húsvét_ pedig mindenünen oda _gyülekezik_  _de_ söt még a sidok is el menek _hogy_ tsak arégi _templom_ a _hely_ meg láthasák _ha_ ezek még most is el mennek _hát_ még a _Krisztus_  _idő_ mitsoda szép _dolog_ volt anyí retentö sidot fel meni atemplomba menyi véghetetlen számu sido vala _jelen_ mikor szamáron mene bé _dicsőséges_  _Jeruzsálem_ és mikor _megölet_ egy nehány nap mulva el lehet ebböl _ítélni_  _hogy_ azüdvezitö mennyi retentö népnek láttára akara meg _halni_ akik mind _kíván_  _halál_  _hogy_ rend _szerint_  _húsvét_ napján _két_  _óra_  _délután_  _kétszázötven_  _ötezer_  _hatszáz_  _bárány_  _megöl_ azoknak _megétel_  _kétmilliom-ötszázötvenezer_ személyt számláltak mitsoda rettentö _gyülekezik_ volt a mitsoda rettentö _sok_  _gyilkos_ voltak azok mivel mindnyájan reája allottak _hogy_  _megöl_  _király_  _de_ ök tsak azt _kiált_  _felfeszít_ nints _király_  _ugyanezért_ az _irtóztató_  _gyilkosság_ szálla is reájok az _isten_ rettentö _ítélet_ és _bosszúállás_ erre a népre el lehet _ítélni_  _abból_  _hogy_ a midön _Titusz_ meg szállá _Jeruzsálem_ a még meg vevé _addig_ avárosban _tizenegyszázezer_  _ember_  _eltemet_  _hogy_ pedíg meg vevé és el pusztitá _kilencvenhétezer_  _ember_ tett rabbá valo _hogy_ a _büntetés_ rajtok nagy volt _de_ a véteknek nagyságát mitsoda nyelv mondhatná _ki_ 

rodosto 28 maji 1757

 _kedves_ néném _ebben_ aholnapban szoktak _ér_ vagatni ennek a _hónap_ a 6dik napján _sok_  _érvágás_ voltak prága mellet mivel akirályné _had_ nagy _harc_ volt a prusiai _király_ végtire a _királyné_  _had_ prága _felé_ nyomák és oda bé szoriták avárost is meg szállották Isten _tud_ mint leszvége _hanem_ azt _tud_  _hogy_  _ha_ a levél _kicsid_ a _hír_  _elég_ nagy

rodosto 30 junÿ 1757

 _kedves_ néném _ismét_ nagy _hír_  _írhat_ mert aprussiai _király_  _megver_ apedig igy let meg Marsallus _Daun_ nagy _had_ prága segittségire ment a _király_  _elébe_ mene mint _hogy_ pedig mind akét résznek volt _kedv_ a verekedésre _kedv_  _tölt_ és nagy _harc_  _ad_  _egymás_  _Colen_ nevü város vagy _falu_ melet a _harc_ 18dik volt a _harc_ sokáig _tart_ a _győzedelem_ pedig akirályt el _hagy_ és _Daun_ mellé álla mint _hogy_  _kedves_  _fogad_ a _harc_ meg is nyeré pragát fel szabaditá és a _kapu_ meg nyitá _de_ prágában a _harc_ semit nem _tud_  _hanem_ az napé vagy más nap egy vitéz _örömmondó_ markotányosné vivé _elsőbben_ a _hír_ a meg nyert _harc_  _hihető_  _hogy_ meg is ajándékozták azt az aszony postát azután aprussiai _elhagy_ távozék prágátol _ki_ mondhatná meg a lakosok _öröm_ mivel nagy _kár_ romlásokot _égés_ szenvedtek volt a _bomba_ és a _tüzes_  _golyóbis_ miat

Mint _hogy_ a minap _olvas_ az Amurates _császár_  _história_ ót is ahartzrol vagyon a szó amelyet meg mondom tsak rövideden _hogy_ a levelem _hosszú_ legyen _elég_ ahogy az _ötödik_ lajos _király_  _békesség_  _csinál_ Amuratesel _hogy_ pedig a _kötés_ még _jó_  _megerősít_ zalogul egy szentelt _ostya_ a _fél_ adták volt a _császár_  _de_ nem _tud_ miért a _király_ minden _ok_ nélkül _felbont_ abékeséget és _sok_ számu magyar _had_ a _császár_ ellen mene _sok_ püspökök is valának a _tábor_ mivel _azelőtt_ aza rosz _szokás_ volt _hogy_ a püspököknek _tábor_  _kelletik_ meni a magok seregekel azt is _tart_  _abban_ az _idő_  _de_ nem az _evangélium_  _szerint_  _hogy_ az _hitetlen_ nem _kell_ meg _tartani_ a _hit_ vagy a _fogadás_ a _harc_ várnánál volt a magyarok _eleinte_ mindgyárt _tüzes_ viselék magokot ugy anyira _hogy_ a _török_ viszá nyomák és _szaladófélben_ valának a _császár_ látván _hogy_ tsak nem el vesztette volna a _harc_ a _fél_ szentelt _ostya_  _ki_ vevé akebeliböl és az _ég_  _felé_  _emelvén_  _kér_ az _isten_  _hogy_  _megbüntet_ azokot kik a _békesség_  _felbont_ és _aki_ az ö nagy profétájoknak olyan zálogával _megerősít_ ezt el végezvén ahada _köz_ nyargal _visszatérít_ és ujontában az _ellenség_ viszi erre a magyarok meg rémülnek meg szaladnak akirály is amint szaladot volna valamely _tós_ vagy motsáros _hely_ lovastol oda veszet ebböl apéldábol látod néném _hogy_ a _török_ nagy _tisztelet_ vannak a _Krisztus_ noha minket _gyaur_  _hív_  _hitetlen_ mert nem _hisz_ mahametet mely _jól_  _tesz_ !

rodosto 2 9bris 1757

 _kedves_ Neném _ismét_ nagy _hír_  _oszmán_  _császár_  _sok_  _betegeskedés_ után a _sok_ mindenit másra _hagy_ mondám másra _hagy_ mert aza más is nem másnak _hanem_ másra _hagy_ valamint adervis mondá egy persiai _király_ egy _dervis_ bé menvén a _király_ udvarában egy _filagória_ egy _gyékény_  _leterít_ és a pipáját _meggyújt_ mint _ha_ ö let volna az ur a _király_ meg látván _hozzá_  _küld_  _megüzenvén_ neki _hogy_ mérte volna meg probálni _hogy_ szabadság nélkül bé menyen adervis azt _üzen_  _hogy_ avendég fogadoban mindenek szabad bé menni akirálynak szüle attya nagy apja apja _egymás_  _hagy_ a _kastély_ valamint a _vendégfogadó_ a _király_ meg neveté adervis _bolondság_  _oszmán_ jó _császár_ volt _békességszerető_ a _keresztény_ nem _gyűlöl_ az _elmúlt_  _hónap_ 29 napján _meghal_ 2 _esztendő_ 10 _holnap_ és egy nehány napig uralkodék másnap Musztafát _tesz_  _császár_ mint egy _ötvenesztendős_ ez az Ágmet _császár_ fia Isten _tud_ mitsodás lesz azt _ír_ néném _hogy_  _Franciaország_ vadászatban egy _hercegné_  _leesvén_ a lorol _kitör_ mind a _két_  _kar_ a _bizonyos_  _hogy_  _holt_ fogja viselni a _bélyeg_  _abból_ láttyuk _hogy_ az _ifjú_ aszonyoknak nem _kell_  _megengedni_  _hogy_ lora üllyenek az _öreg_ mind inkáb _megengedhetni_ nintsen anyi szükségek a _kar_ lábokra mint az _ifjú_ azt _olvas_  _hogy_  _Tessalonika_  _tájék_ volt egy uri aszony akinek egy _kedves_ paripája volt: _aki_ igen szerete _járni_ aló is olyan _kevély_ volt _hogy_ mást nehezen vett magára ugy _történik_  _egyszer_  _hogy_ Romábol egy pápának _Konstantinápoly_  _kelletik_ menni a _császár_ mint _hogy_  _föld_ ment _tehát_ az aszonynak _jószág_  _kelletik_  _által_ menni amidön _odaérkezik_ az aszony nagy _tisztelet_  _fogad_ mikor meg akara _indulni_ az aszony _kér_  _hogy_ ülne a lovára és vinné végben azon az uttyát a pápa _kedves_ vevé jó akarattyát és alovára üle a pápa el végezvén _dolog_ viszá _tér_ és a _gazdasszony_ szálla és alovat nagy _köszönet_  _visszaad_ és meg _indul_ egy nehány nap mulva az aszony alovára akara ülni _de_ nem lehete mert azután _soha_ magára nem vevé az aszonyát mint _ha_ mondotta volna _hogy_ egy szent pápát _hordoz_  _ezután_ egy aszonyt nem _hordozhat_ néném _kalin_nikta_ 

rodosto 29 novembris 1757

 _kedves_ néném ahadakozáskor a verekedésröl _kell_  _írni_ mi _itt_  _csendesség_ aluszunk _de_ sléziába szüntelen _talp_  _kell_ lenni ugyan _talp_ is _kell_ meg _halni_ valamint _történik_ a prususoknak ennek a _hónap_ 22 napján _Breslo_ mellet A _királyné_  _had_ ugy tettzik _hogy_  _gróf_ Nadasdi _kommandíroz_ a prusiai _had_  _Bevern_  _herceg_  _ha_ egészen _leír_ is _hogy_ mint volt a _harc_ a vegin tsak azt _kell_ mondani _hogy_ a prusust _megver_ és a _herceg_  _elfog_ egy nehány nap mulva _Breslo_ is _felad_ Nádasdinak _hát_ már siléziát viszá nyerte a _királyné_  _Breslo_ nem sokáig _ostromol_ mivel a _harc_ után _két_ napal _felad_ pedig _hogy_ ugy nem _történik_ Nadasdival mint egy _görög_  _király_  _Filipus_ ez a nagy sandor apja volt akirály valamely várat szálla meg az alat egy _kevély_  _görög_ a _tábor_  _érkezik_ és _kéret_ a _király_  _hogy_  _befogad_ szolgálattyára mivel olyan nyilas volna _hogy_ a madarat reptiben le lövi a _király_  _talán_  _akkor_ nem lévén _jókedv_ az _felel_ reá _hogy_ nem volna szüksége avadászra _hanem_  _katona_ a _görög_ sokat _állítván_ maga felöl aválaszon _felindul_ és ugyan azon _este_ avárba bé szökék _feltévén_ magában aboszu állást egy nehány nap mulva a _király_  _megkerül_ a várat _de_ szerentsétlenségire _közel_ mene avárhoz mint sem _kelletik_ a mint pedig a várat visgálná a várbol nyilal az szemit meg lövik mikor pedig a nyilat a szemiböl _kihúz_  _írás_ látának rajta evala reája _írva_ A _Fülöp_  _jobb_ szemére ugy is volt mert ajóbb szemén volt alövés a _király_ és mindnyájan _általlát_  _hogy_ anyílas _ember_ lötte meg _bosszúállás_ a _kevélység_ és a _bosszúállás_ mit nem _okoz_  _énnekem_ is _bosszú_  _kell_ állanom mert régen nem vettem anéném levelit

rodosto 29 xbris 1757

Már mostanában új és _hideg_ szokást vesznek mert a _hó_  _között_ is _hadakozik_ mivel _ebben_ a _hideg_  _hónap_  _ötödik_ napján nagy _harc_ volt lissánál syleziában a _királyné_  _had_  _Károly_  _fejedelem_ és Marsalus _Daun_  _kommandíroz_ a prussiai _király_ maga _kommandíroz_ amaga _had_ a _harc_ nagy volt mind akét rész vitézül viselte magát _de_ végtire agyözedelem a _király_ mellé _hajol_ és ahartznak azt a _haszon_ vevé _hogy_  _Breslo_  _ismét_ viszá nyeré Isten _tud_ medig _bír_  _ismét_ a _halál_  _kell_  _írni_ mert _Csáki_ urnak _hatodik_ a szava igen el nehezedvén _hetedik_ 11 _óra_ regel meg _hal_ 81 _esztendős_  _kor_ tsak nem _holt_ vagy is _holt_  _egészséges_ volt nem volt szüksége se _doktor_ se _orvosság_ azt nem mondhatni _felőle_  _hogy_  _ezért_  _holt_ amazért _meghal_ mert illyen _betegség_ voltmert az _orvosság_ nem jó volt mivel tsak azért _meghal_ mert az Isten el végezte _hogy_ minden _ember_  _meghal_ utolso _generális_ volt Rakotzi _Ferenc_ már mi tsak _kettő_ maradtunk zai _úrfi_ mi vagyunk aleg utolsok mert leg utollyára _hagy_ minket az ur Isten mire meddig ö _tud_  _elég_ a _hogy_ adgyunk _hála_ néki _hogy_ meg adta ezt az _esztendő_  _eltölteni_ és _kér_  _hogy_ ne _elhagy_  _ezután_ is a szegény _bujdosó_ el nem _fordítván_ szent szemeit rollok _de_ ne szájal _hanem_ szivel _kér_ mert az emberek a szájat _meghallgat_  _de_ az Isten a szivet _tekint_ valamint _történik_ egy szent remetével egy püspök atengeren utozván ahajosok egy sziget mellé a _hajó_  _megköt_ a püspök maga mulattságára a szárazra _ki_ megyen a mint alá s’fel _jár_ egy _kis_  _kunyhócska_ láta a _fa_  _között_  _gondol_  _hogy_  _talán_ valamely _ember_ laknék ót egy _kis_  _ablakocska_  _közelítvén_ tsak _csendes_  _emberszó_  _hall_ és mint _ha_ valaki _imádkozik_  _de_ mint _elcsodálkozik_  _hogy_ az _aki_  _bent_ volna _eszerint_  _imádkozik_ átkozot legyen az Isten ezeket a szokot pedig szüntelen mondgya vala a püspök nem _állhatván_ bé mene az _ember_ és mondá néki atyámfia ne azt mondgyad _hogy_ átkozot az Isten _hanem_ áldot az Isten az remete ugy _kezd_ mondaní apüspök _hogy_ erre _megtanít_ viszá _tér_ ahajohoz és meg _indul_ ahajo a remete pedig az alat _elfelejt_ amit _tanul_ és észre vévén nagy sebeségel _kezd_ a püspök után _futni_ ahajo _távol_ vala már apartol _de_ a remete nem vigyáza arra _ha_ a _föld_ vagy a vizen futoté néki tsak az _imádság_ volt az _ész_ apüspök és _aki_ a _hajó_ valának nagy _csodálkozás_ láták _hogy_ a remete a _tenger_  _fut_ utánok _aki_ is a _hajó_  _beérvén_  _kiált_ a püspöknek _hogy_  _elfelejt_ az _imádság_ apüspök látván a nagy _csoda_ mondá néki atyám fia _csakúgy_  _imádkozik_ amint _eddig_  _imádkozik_ ebböl apéldábol látyuk _hogy_ az Isten a sziv _imádság_ szereti és nem a szonkra _figyelmez_ enis szivesen _kíván_  _kedves_ nénémnek az uj _esztendő_  _egészség_  _elérni_ Amen

rodosto 20 xbris 1758

 _kedves_ néném nem tsak mi _hanem_ az egész _ember_ nemzet olyan mint a _halál_ itéltetet rabok _aki_ nem _tud_ mikor viszik _ki_ ahalálra a mi sorsunk _éppen_ olyan menyi urakot _nemesember_ temettünk már ell kit egy kit más _esztendő_ ugy anyira _hogy_ már tsak _kettő_ maradtunk volt zay urral az Isten azt is _ki_ vevé abujdosásbol 22 8bris mar most egyedül maradtam abujdosok _közül_ és nem mondhatom mint eddig _hogy_  _had_ vigyék _ki_ ezt vagy amazt _előre_ mert egyedül maradván nekem _kell_  _ki_ mennem az áldozatra a _Csáki_ ur _halál_ után zay urat _tesz_ aporta a magyarok _fej_  _aki_  _ebben_ az _ország_ vannak a _császár_ protectioja alat _halál_ után a portára _kelletik_ mennem _hogy_  _hír_ adgyam _halál_ a _szokás_  _szerint_ engemet _tesz_  _básbug_ mert azt jó meg tudni _hogy_ akik _ebben_ az _ország_ az _öreg_ rakotzival _jön_ azok _közül_ tsak én maradtam _hanem_ akik most velem vannak azok ujak mitsodás avilág menyi valtozáson mentem már _által_  _de_ az _isten_  _gondviselés_ mindenkor velem volt és vagyon mindnyájunkal egész predikátziot _csinálhat_ a siralomnak völgyében lévö változo _élet_ amely változást mind adig probállyuk valamég az _öröm_  _hegy_ nem megyünk vagyon _immár_ egy nehány napja _hogy_  _ide_  _visszaérkezik_ mít rendel az ur _ezután_  _felőle_ az ö _kéz_ vagyok _hanem_ azt _tud_  _hogy_ a pornak porrá _kell_ leni és _boldog_ az _aki_ nem az urnak _hanem_ az urba _meghal_ anyi _hosszas_  _bujdosás_ után kellé mást _kívánni_ anál a _boldogság_ az elsö levelemet amidön a nénémnek _ír_ huszon _hétesztendős_ voltam _ez_ pedig _hatvankilencedik_  _ír_ ebböl _ki_ veszek l7 _esztendő_ a _többi_ a _haszontalan_  _bujdosás_  _tölt_ a _haszontalan_ nem _kelletik_ mondanom mert az Isten rendelésiben nintsen _haszontalanság_ mert ö mindent a maga _dicsőség_ rendel arra _kell_  _tehát_ vigyáznunk _hogy_ mi is arra _fordít_ és ugy minden _iránta_ valo rendelése üdveségünkre válik ne _kíván_  _tehát_  _egyéb_ az Isten akarattyánál _kér_ az üdveséges _élet_ a jó _halál_ és az üdveséget és azután meg szününk akéréstöl mind a _bűn_ mind a _bujdosás_ mind a _telhetetlen_  _kívánság_ Amen 

MISSZILIS LEVELEK 

 _Konstantinápoly_ 5 jan 1759

Méltoságos _gróf_ uram _kedves_  _öcsémuram_ 

Szivem _öröm_  _él_ a szabadságal a melyet vettem a _felséges_  _királyné_ itt lévö _követ_  _hogy_ az urnak _öcsémuram_  _írhat_ annál nagyob _öröm_ is _ír_ mert régtöl _fogvást_ semi _hír_ nem _hallhat_ az _isten_ valo nagy _hálaadás_  _hall_ azt meg _hogy_ a szegény _üdvözült_ Aszony az _anyaszentegyház_  _meghal_ a mely _kegyelem_ az Isten asok jó _erkölcs_  _tesz_ vele a szegény _öreg_ urnak _halál_ nem _tud_ mikor _történik_ Mikes _Ferenc_  _házasság_  _megtud_  _de_ semi _örvendetes_  _hír_ nem _hall_ az alma _sokszor_  _elhengeredik_ a _fa_ azt annál is inkáb _elhisz_ mert változo _természet_ üsmértem mivel _ha_  _sok_ pirongatást szenvedet is _de_  _gyermekkor_ velem meg nem alkudhatot a Mikes _família_  _több_  _kettő_ nem üsmerhettem mivel a szegény aszony _terhes_ volt az ural _öcsémuram_ azon _esztendő_ a melyben _haza_  _kijön_ az urnak _öcsémuram_ pedig _gyermek_ semit nem _hallhat_ noha igen szivesen _kíván_  _hallani_ 

Magam felöl pedig azt _írhat_  _hogy_  _ha_  _bujdosás_ vagyok is _de_ az _isten_ áldása és _irgalmasság_ mindenkor velem volt és vagyon és másokal is jót _tehet_ az urnak _jóság_ és segittsége nem lévén meg _határozva_ mindenek veszik az ö _bő_  _kéz_  _irgalmasság_  _egyéb_ szükséget _tehát_ nem _érez_  _hanem_  _hogy_ a _hív_  _köz_ nem számláltatom noha azt az Isten ö szent _felség_  _tud_  _hogy_ oda számláltathatom az én _bujdosás_ vége _akkor_ lészen a midön az _élet_ az ö rendelésit pedig mind _imádni_  _kell_ mind pedig _hálaadás_ vennem és _kérni_  _ő_ a _haza_  _békesség_ valo létiért

Hogy _ha_ pedig az urnak _öcsémuram_ tettzik _énnekem_ valaszolni a _Károly_ várában lévö _trinitárius_  _által_ meg lehet mivel ök az itt lévö _trinitárius_  _elküld_ 

Én pediglen az urnak _öcsémuram_ atyafiságos _emlékezet_  _ajánlván_ magamot

Maradok

 _köteles_ attyafia szolgája 
Mikes _Kelemen_      

 _Konstantinápoly_ 5 jan 1759

 _kedves_  _öcsémuram_ 

Másképen az _okosság_ és Atyafi szeretet meg nem _enged_  _hogy_  _kegyelmed_  _ír_  _hanem_  _elsőbben_ a’ _felséges_  _királyné_ itt lévö _követ_  _kér_ arra szabadságot _aki_ is azt nékem meg _engedvén_ szives _öröm_  _kíván_  _élni_ azal a’ szabadságal annál is inkább _hogy_  _tizennyolc_  _esztendő_  _fogva_  _kegyelem_ felől semi _hír_ nem _hallhat_  _tud_ a’ Szegény Anyánk _keserves_  _halál_  _de_  _imád_ az _isten_  _istenes_ akarattyát _hanem_ szeretném tudni _esztendő_ és napját _halál_  _aki_  _holt_  _kell_  _imádkozni_ Szeretném azt is tudni _hogy_ az Ángyom Aszszony a’ kit szivesen _köszönt_ mitsoda _família_ valo _ha_ vannak é _öcs_ és _húg_ az magam állapottyárol azt _írhat_  _hogy_ Isten _őfelsége_ mindenkor _kegyelmes_  _gondviselés_ volt és vagyon rajtam a’ szűkséget _soha_ se probáltam sőt még az Isten áldása olyan állapotba tett _hogy_ másokkal is lehet _jó_  _tenni_ az Isten ő Szent Felséginek az _egy_  _kéz_ a’ mit el vészen _tőle_  _igazság_ a’ másika meg segit _irgalmasság_ az _egészség_ is _jó_  _de_ az _hatvannyolc_  _esztendő_  _teher_  _kezd_  _érezni_  _tud_  _hogy_  _kedves_  _öcsémuram_ azt is akarná tudni _hogy_ miben áll a’ _foglalatosság_ itt a’ világi _baj_  _dolog_  _gond_ ment vagyok a’ _csendes_  _élet_ a’ _könyv_  _fordítás_ szenteltem és _sok_  _francia_  _könyv_ magyará változtattam a’ mellyekből _ha_ alkalmatosságom _adatik_  _öcsémuram_ is részeltetem A’ Szegény _üdvözült_ mostoha Apámot _soha_ el nem _kell_ felejtenem mert _egy_  _ok_ volt _hogy_ az Isten _anyaszentegyház_ vagyok

 _kedves_  _öcs_ szeressük az _isten_ az ö Fiát és _evangélium_ és ugy _soha_ meg nem halunk

Hogy _ha_ pedig _öcsémuram_  _helyes_  _ítél_ a’ levelemre valo váloszolást a’ _Károly_ Várában lévő _trinitárius_ az _ittlévő_  _elküld_ mivel magam is azon alkalmatosságal _él_ az _isten_  _irgalmasság_  _ajánlván_  _öcsémuram_ maradok _kedves_  _öcsémuram_ 

 _igaz_  _köteles_ szolgája _báty_ 
Mikes m pr       

Az Isten ő Szent _felség_  _békességszerető_  _török_  _császár_ adott

 _Konstantinápoly_ 5 jan 1759

 _kedves_  _öcsémuram_ 

Másképpen az _okosság_ és Atyafi szeretet meg nem _enged_  _hogy_  _kegyelmed_  _ír_  _hanem_  _elsőbben_ a’ _felséges_  _királyné_ itt lévő _követ_  _kér_ arra szabadságot a’ kiis azt nékem meg _engedvén_ szives _öröm_  _kíván_  _élni_ azzal a’szabadsággal annális inkább _hogy_  _tizennyolc_  _esztendő_  _fogva_  _kegyelem_ felől semmi _hír_ nem _hall_  _tud_ a’Szegény Anyánk _keserves_  _halál_  _de_  _imád_ az _isten_  _istenes_ akarattyát _hanem_ szeretném tudni _esztendő_ és napját _halál_  _aki_  _holt_  _kell_  _imádkozni_ Szeretném azt is tudni _hogy_ az Ángyom Aszszony a’kit szivesen _köszönt_ mitsoda _família_ valo _ha_ vannak é _öcs_ és _húg_ az magam állapottyárol azt _írhat_  _hogy_ Isten _ő_ Szt Felségének mindenkor _kegyelmes_  _gondviselés_ volt és vagyon rajtam a’szűkséget _soha_ sem probáltam sőtt még az Isten áldása olyan álopotban tett _hogy_ másokkalis lehet _jó_  _tenni_ az Isten _ő_ Sz Felséginek _egy_  _kéz_ amit el vészen töllünk _igazság_ a’másika meg segit _irgalmasság_ az _egészség_ is _jó_  _de_ az _hatvannyolc_  _esztendő_  _teher_  _kezd_  _érezni_  _tud_  _hogy_  _kedves_  _öcsémuram_ azt is akarná tudni _hogy_ miben ál a _foglalatosság_ itt a’világi _baj_  _dolog_  _gond_ ment vagyok a’ _csendes_  _élet_ a’ _könyv_  _fordítás_ szenteltem és _sok_  _francia_  _könyv_ magyarra változtattam a’mellyekből _ha_ alkalmatosságom _adatik_  _öcsémuram_ is részeltetem

A’Szegény _üdvözült_ mostoha Apámot _soha_ el nem _kell_ felejtenem mert _egy_  _ok_ volt _hogy_ az Isten _anyaszentegyház_ vagyok

 _kedves_  _öcs_ szeressűk az _isten_ az _ő_ Fiát és _evangélium_ és ugy _soha_ meg nem halunk

Hogy _ha_ pedig _öcsémuram_  _helyes_  _ítél_ a’ levelemre valo váloszolást a’ _Károly_ Várában lévő _trinitárius_ az _ittlévő_  _elküld_ mivel magam is azon alkalmatossággal _él_ Az Isten _irgalmasság_  _ajánlván_  _öcsémuram_ maradok _kedves_  _öcsémuram_ 

 _igaz_  _köteles_ Szolgája _báty_ 
Mikes mpr           

Az Isten _ő_ Szent _felség_  _békességszerető_  _török_  _császár_ adott

Rodoszto 25 Martÿ 1760

A’ _felséges_  _fejedelem_ itt lévö _követ_  _engedelem_  _ír_ ezt a’ Levelet

Mindenek _felett_ valo _kedves_  _öcsémuram_ adgya az Isten _hogy_ ezen Levelem _talál_  _kend_  _jó_  _egészség_ 

Az _öcsémuram_  _kedves_ Levelit nagy _gyönyörűség_ és szivem vigasztalásával vettem a’mely vigasztalást _érez_  _de_  _ki_ nem mondhatom és azt tsak a’ _testvér_ Atyafiak _érezhet_ még azok is a’ kik 53 _esztendő_  _fogvást_  _egymás_ nem láthattyák a’ _kend_ Leveliben _hozzá_ mutatot Atyafiságos szeretetét szivesen _köszön_ a’ mellyet meg nem szolgálhatom _egyéb_  _hanem_ méltatlan _imádság_ a’ melyet _kötelesség_  _szerint_ régtől _fogva_  _gyakorol_ és _holt_  _gyakorol_ lehetetlen _kedves_  _öcsémuram_  _hogy_ meg ne _ír_ mint _jár_ a’ _kend_ levelivel _két_ Levelet _hoz_  _hozzá_ az _egyik_ veres petsét volt azt meg néztem a’ Mikes Ur Levele volt a’ másikan _fekete_ petsét volt reménlettem _hogy_ a’ _kend_ válaszát veszem _de_ a’ _fekete_ petséten mindgyárt meg űtkőztem és szomorodtam fel nyitam a’ Levelet _de_ semit _egyéb_ a’ Levélbe nem néztem _hanem_ tsak a’ subscriptiot látom _Huszár_  _József_ azon még annál jobban _elszomorodik_  _gondolván_  _hogy_  _kend_  _meghal_ és _Huszár_  _József_ adgya _tudta_ az _öcsémuram_  _halál_ a’ Levelet le- _tesz_ nem akarván _elolvasni_ mondván mi _haszon_  _olvas_  _ha_ az _öcs_  _meghal_ sokáig _búsul_  _törődik_ és _sok_  _keserves_  _gondolat_  _jön_ az elmémbe és az igen nehéz volt _hogy_ válaszát nem vehettem _öcsémuram_  _sok_  _búsulás_ után a’ Levelet _elővesz_ mondván _hogy_ leg alább meg nézem _hogy_ mit irnak az _öcs_  _halál_ és _hogy_  _ki_ légyen az a’ _Huszár_  _József_  _aki_ nékem olyan szomoru _hír_  _ír_ a’ Levelet _olvasván_ a’ szomoruság _elmúlik_ az _öröm_ és a’ vigasztalás _elfoglal_ szivemet és akkor láttam _hogy_ a’ Névnek _elváltoztatás_  _okoz_ szomoruságomat a’ _megcsalatkoztatás_ pedig igen _örül_ mindgyárt _ész_  _jut_ a’ Sz _Chrysostomus_ mondása _hogy_ az Isten nevette a’ midőn látá _Jákob_ siratni a’ fiát _József_ 

A’ Szegény Anyánk nagy _okosság_  _cselekedik_  _hogy_ annak a’ régi _família_  _hírnév_ őrőkős _feledékenység_ nem _enged_  _esni_  _hanem_  _öcsémuram_ mint egy _feltámaszt_ adgya Isten _hogy_  _öcsémuram_  _sok_ számos _esztendő_ viselhese és a’ maradéki per saecula et ultra

El mondhatom _hogy_  _holt_ valo vigasztalo _hír_  _ír_  _öcsémuram_ a’ Szegény Anyánk felől _hogy_ a’ Szentségek fel vételek után _meghal_ mert én mindenkor azt _tart_ azon _esztendő_  _fogvást_ a’ melybe _meghal_ az _információ_  _szerint_  _hogy_ a’ _hintó_ lett volna _koporsó_ valamely uttyában a’ lovak _elragadván_ a’ _hintó_ a _hintó_ lett volna veszedelmes _halál_  _tehát_ engemet roszul _informál_ 

Tudom _kedves_  _öcsémuram_  _hogy_ az atyafiságos szeretet és a’ _hűség_ viszi Kegyelmedet a’ Levelében valo _exhortáció_ a’ _gráciakérés_  _kedves_  _öcsémuram_ ex Turcia nulla redemtio már én azt régen probáltam _de_ az _irgalmasság_  _kapu_  _érdem_  _szerint_ bé zárotott _előtte_ noha azt el mondhatom _hogy_  _aki_ rekesztetéssel valo _büntetés_ nem a’ magam személyiben _tesz_ vetekért szenvedem _hanem_  _hogy_ ugy mondgyam az _eredendő_ vétekért mivel _soha_ tsak _gondolat_ sem vétettem a’ _felséges_  _fejedelem_ ellen _tisztelni_  _kell_  _büntetés_ mint _igazságos_ és _kérni_ az _isten_  _hogy_ az _esztendő_  _sok_  _dicsőséges_  _esztendő_ ragaszon az _őfelsége_  _büntetés_ a’ mely _idő_ valo az Isten ő Szent _felség_ akarattyának _kell_  _tartani_ és _bűn_ valo _ostor_ a’ mely _ostor_  _holt_  _kell_  _csókolni_ és reménlenem _hogy_ a’ _kereszt_ űdvességemre _fordít_  _éntőlem_ semmimet el nem vette mert _övé_ az egész _föld_ itt is az ő _föld_ vagyok a’ melyből _ha_ egy néhány lábnit _ad_ a’ nékem _elég_  _kedves_  _öcsémuram_ a’ _sok_  _esztendő_ valo _bujdosás_ vagy is _idegen_  _ország_ valo létel azt nem mondom _hogy_  _természet_  _de_ szokásá válik mivel azt el mondhatom _hogy_  _isten_  _hála_  _csendesség_  _tölt_ napjaimat _hanem_ a’ miotátol _fogvást_ a’ _kedves_  _öcsémuram_  _kedves_ levelét vettem _azóta_  _fogvást_ az atyafiságos szeretet _benne_ a’ _természet_ mint egy _felébreszt_ és _bujdosás_ sulyosobá _tesz_ és szűntelen szivem _kedv_ minden _gondolat_ tsak _Abafája_ vagyon az oda valo utozásom _gyönyörűség_ és mulattságomra vált és a’ mely utazást napjában _gyakorta_ viszem véghez igen _kevés_  _költség_ és _fáradság_ 

Az _itt_ lévő _élet_ anyival már most sulyosab mert minden _bujdosótárs_  _eltemet_  _de_ az Isten _drága_  _orvosság_ adot a’ mi Atyánkba az unadalom ellen _az_  _kell_ szabni magunkat _fiúi_  _engedelmesség_ az Isten _megtart_ engemet _egyedül_  _hogy_ mások _tanul_ rajtam és a’ _haza_ el ne _hagy_ azt is meg mutatta rajtam _hogy_ az _elhagyatott_ el nem _hagy_  _hogy_ az _égi_ madaraknál _drága_ vagyunk és _hogy_ az ő _bőséges_  _kéz_ nem tsak negyven _esztendő_ a’ pusztában _hanem_  _ötvenkettő_ is _kész_ mannát _hinteni_ 

 _kedves_  _öcsémuram_ az én szerentsétlenségem _hoz_ azt magával _hogy_  _holt_ el légyek _öcsémuram_ rekesztve a’ _természet_ arra _ösztönöz_  _hogy_  _kíván_ meg látni _öcsémuram_  _de_ még az _okosság_  _tilt_ lehetetlent _kíván_  _isten_ a’ Vallásunk pedig arra _int_  _hogy_  _kíván_  _óhajt_ és remélyűk _hogy_  _megegyezik_ az Isten Szerelmes _fia_ lábainál az Isten _itt_ rendelte _halál_ légyen ugy valo _hogy_ a’ _ház_  _gyermek_ Attyafiai _között_ valo _halál_ vigasztalás _de_ ugyan még az a’ vigasztalás tészi a’ _halál_ még _keserves_  _kénytelen_ lévén még azokat el _hagyni_ én pediglen _meglévén_ azoktol fosztatva semi más a’ _halál_ sulyosabbá nem tészi magánál lehetetlen _hogy_ meg ne _ír_  _eziránt_ a’ _török_  _tartás_ azt mondgyák _hogy_ az Isten az _ember_  _elhint_ a’ _kenyér_  _hol_  _több_  _hol_  _kevés_ rakásba oda nékik el _kell_ menni _hogy_ fel szedgyék _aki_ pedig meg _hal_ tsak azért van _hogy_ a’ _kenyér_  _elfogy_ még más _hasonló_ is mondanak _hogy_ az Isten minden _ember_ a’ sárbol _teremt_ egy Angyalnak vagyon _gond_ arra a’ sárra valamely _hely_ valamely _tartomány_ vészi az Angyal azt a’ sárt oda el _kell_ menni és ot _kell_ meg _halni_ azt nem _tud_  _hogy_ menyi _kenyér_ vagyon még _előtte_  _de_ azt _elítélhet_  _hogy_  _innét_ vit volt az Angyal sárt Zágonba

 _kedves_  _öcsémuram_ nagy _öröm_  _olvas_ a’ _kend_  _fia_ és léányárol valo _információ_ adgya Isten _hogy_  _holt_ valo _öröm_ lehessen _benne_  _öcsémuram_ a’ _kedves_  _húg_ azt _ír_  _kend_  _hogy_ a’ _hajdani_  _kép_  _hasonlít_  _ki_ ne szeretné a’ magához _hasonló_  _de_  _tíz_  _beszél_ napjába _azóta_ a’ _kedves_  _húg_ a’ kit az Isten _megtart_ és _kedv_  _éltet_ tsak azt _bán_  _hogy_  _öcsémuram_ egy _kevéssé_ szűkőn _ír_ a’ _kedves_ Atyámfiairol mivel _hogy_ az _esztendő_ meg nem _ír_  _öcsémuram_ a’ _kedves_ Atyámfiainak a’ Neveket _tud_ az _ünnep_ napján el se mulatom _imádkozni_  _érte_  _és_  _inni_ az _egészség_  _kivált_ Sándor _öcs_ és Susi _húg_  _de_  _József_  _öcs_ tsak _fél_ pohár _bor_ lehet _inni_ mert _böjt_  _esik_ az _édes_  _húg_ is szomoru _asztali_ napon vagyon az _ünnep_ mert _Kriska_ vagy _Kristiná_ Szent _Jakab_ előtt vagyon _böjti_ napon _hogy_  _ha_ tsak a’ _húg_ a’ _kalendárium_ meg nem változtattyák _de_  _Kriska_  _fél_ pohár _bor_  _Krisztina_ is felet az egy _jó_ poharat tészen _jól_ van _Kristiná_ mért _jár_  _ín_  _Jakab_ Sándor _öcsémuram_ régi Uri _ház_  _házasodik_ űsmértem az egész Prinyi _família_  _kedves_  _öcsémuram_  _megölelvén_  _helyette_ az uj _házas_  _köszönt_  _kend_ nevemel az Isten _megtart_ mind a’ _kettő_ és légyenek Atyoknak _öröm_  _József_  _öcs_ is _köszönt_ Atyafi szeretettel az Isten nevelye mind a’ _jó_  _erkölcs_ mind a’ _tudomány_ és lehessen _követő_ mind Patronussának mind Attyának _Kriska_ és Susi _édes_  _húg_  _innét_  _megölel_ lélekbe az meg váltonk _megtart_ mind a’ _kettő_ és légyen _jelen_ Szentséges Annyával Lakadalmokon arra _kér_ mind a’ _kettő_  _kivált_  _Kriska_  _húg_  _hogy_  _báty_  _imádkozik_ 

 _kedves_  _öcsémuram_ szivem _öröm_ látom a’ _kend_ Isten áldásában valo létit _jól_ mondotta azt a’ Szegény Anyánk mikor _kend_ lett _hogy_  _-e_ ’ szerentsés lesz mert _burok_ szűletett _kend_  _kedves_  _öcsémuram_ tsak a’ Vér viszi arra _hogy_  _hozzá_ valamely szeretettel légyen semi _idea_ rolam nem lehet _de_  _énnekem_ a _hétesztendős_  _öcs_ lehet valamely _homályos_  _idea_ az _ötvennyolc_ vagy _kilenc_  _esztendős_  _öcs_  _de_ sőt még _jól_ meg visgálván az _öcsémuram_ Levelét ugy tettzik _hogy_ tsak _abból_  _ítélet_  _tehet_ az _öcsémuram_  _természet_ is a’ mely _ítélet_ arra viszen _hogy_ mint _testvér_ Atyafi az _isten_ álgyam

A’ mostoha vagy is az _édes_ lelki Atyámot az Isten _örökös_ nyugosztalya szent szine előtt _aki_ én _holt_ valo és őrőkős _kötelesség_  _tartozik_ mert _eszköz_ volt az _anyaszentegyház_ valo létemnek

 _kedves_  _öcsémuram_  _hogy_ lehessen _megköszönni_ az ot lévő Atyafiakrol valo _tudósítás_ nem tsak mulatságomra _hanem_  _gyönyörűség_  _megtud_ Uri Atyánkfiainak ot lakásokat mert az én _idő_ a’ szomszédságot _Haller_  _István_  _bír_  _de_ a’ Nénénk _Torma_  _Borbára_ után _aki_ én _jól_  _emlékezik_ és _aki_ felől azt mondotta az Anyánk _hogy_  _soha_ nem látott nálánál szeb sirot (:az Aszonyok mindenre vigyáznak:) _tehát_ az Ur _Bornemisza_  _öcs_ és Sogor Uram az Anya után _bír_ az _abafájai_  _jószág_ még _köszön_  _öcsémuram_  _hogy_  _tudta_ adta egy olyan régi Uri _família_ valo Atyafiságunkat egy _francia_  _könyv_ vagyon a’ mely _sok_  _hely_ tészen _emlékezet_ a’ _Bornemisza_  _família_  _de_ már _ezután_ ugy _olvas_ mint _kedves_  _öcs_ és Sogor Uramnak _família_  _kedves_  _öcs_ kőzbe vagyon _kend_ véve _Huszár_  _Borbára_ vériböl valo Atyafiakal Nem Isten áldása é a’ tsak egy vettetet _ki_ azok _közül_ valamint a’ _férges_ alma a’ _kert_ 

 _kedves_  _öcsémuram_ azt _öröm_ láttam _hogy_ a’ Méltoságos _gubernátor_ ő _excellencia_  _megküld_  _kend_ a’ Levelemet _talán_ lehettem ollyan szerentsés _hogy_ ő _excellencia_  _elolvasván_ levelemet _bölcs_  _ítélet_ a’ szivemnek _igaz_ voltát is _általlát_ ugy levelemnek is ártatlanságát a’ mely artatlanságat mind a’ _felséges_  _fejedelem_  _holt_ meg akarom _tartani_ ugy a’ _ház_ is _kedves_  _öcsémuram_ azt _ír_  _kend_  _hogy_ az _élet_ a’ _fundamentum_ az _oeconomia_ a’ mind _hasznos_ mind szent _dolog_ és meg _egyezik_ az Isten rendelésivel _de_ egy _bujdosó_ a’ kinek egy _talpalatnyi_  _föld_ nintsen ment az olyan _hasznos_  _baj_ az Isten ő Szent _felség_ engemet még ugy _tart_ mint az _égi_ madarat a’ kinek se az ekére se a’ Sarlora nem volt _gond_ A’ ruházatom ugy volt valamint a’ mezei liliomnak _aki_ nem _fon_ még is _drága_ materia a’ _köntös_ minden _oeconomia_  _abból_ ál _hogy_ a’ _költség_  _hosszú_ ne légyen a’ _jövedelem_ 

Minthogy pedig az _oeconomia_ vagyon a’ szo _had_  _megír_  _öcsémuram_ ennek a’ Városnak _oeconomia_ mert én mindenkor _ebben_ a’ Városba laktam _soha_ se _Konstantinápoly_ a’ mely Varos _kétnapi_  _járóföld_ ide _tenger_ pedig _félnapi_  _itt_ a’ _tarló_ Novemberbe vagy _december_ el veti azután réá szántya nyomoru _eke_  _június_ a’ _kezdet_ olyan _búza_ arat valamint a’ Nád _itt_ pedig a’ _búzaszál_ nem űres _hanem_  _teljes_ olyan _búza_ is vagyon a’ melynek a’ _fej_ vagy a’ _kalász_ egészen viola setét szinü egy _abafájai_  _ember_  _ha_ látná azt mondana _hogy_ üszögős pedig _gyönyörű_ sárga szemekel _tele_ Had szollyak már a’ Szőllőről is az _igaz_  _hogy_  _ha_ az _abafájai_ Szőllőt ugy mivelnék mint itt nem _kedves_  _italú_  _bor_ volnának itt pedig rettentő _sok_  _bor_  _terem_ és _sokszor_ mod nélkül _édes_  _kivált_ a’ Veres _de_ a’ _bor_ itt nem állando attol is van mert itt pintzét nem szabad _tartani_ minden szőllő munka _abból_ ál _hogy_ szűret után mingyárt meg mettzi semmi ágat nem _hagy_  _két_  _imígy-amúgy_  _megkapál_ azután a’ _bő_ szűretet várja itt nem _tud_ mi a’ _karózás_ se sem más munka nintsen a’ szőlővel itt a’ _gyönyörűséges_ veres Muskotály Szőllő a’ mely _talán_ mind _Erdély_ mind _Magyarország_ ritka itt vagyon olyan Szőllő a’ mely _hét_  _hoz_ Szőllőt az _első_  _hozásbeli_  _gerezd_ igen nagyok a’mint _hogy_ egy szem Szőllő egy Szilváni nagyságu a’ tőb _hozás_ tsak _egres_ valok más _egyéb_  _gyümölcs_ pedig _többféle_ és _jobb_ vagynak _Erdély_  _hanem_ itt a’ _birsalma_ sokal nagyobak és _jobb_ ezekből ál az _itt_ lévő _oeconomia_ 

Kérem _öcsémuram_ ne sajnálja _köszönteni_  _Bornemiszáné_  _húg_ és Angyom Aszszonyt a’ kinek _isten_ mind _jó_  _egészség_ mind _hosszú_  _kedves_  _élet_  _kíván_ 

Innét a’ _kedves_ Atyámfiainénak _küldhet_ raritásul a’ szárnyas állatokbol a’ mellyek nintsenek _Erdély_ ugy mint az uj Angyom Aszszonynak egy pár Veres _fogoly_ a’ mely _hasonlít_ a’ _tengelic_ lába _óra_ szeme veres _Bornemiszáné_  _húgomasszony_ mint régib _gazdasszony_  _egyiptomi_  _kakas_ és _tyúk_  _kivált_ a’ _kakas_ nem lehet szeb állat igen nagy és a’ _fej_ mintha egy Veres rosát _tesz_ a’ _két_  _húg_ pedig _hogy_ meg ne haragudgyanak _küld_  _kedves_  _Kriska_  _húg_ egy pár _fehér_  _fogoly_ a mely _gyönyörű_ állat Susi _kedves_  _húg_ egy pár _fehér_  _gerlice_ a’ _köszönet_ pedig tsak _akkor_ várom mikor az ajándékot vészik

Azon panaszolkodik _öcsémuram_  _hogy_ a’ Ménesiben szép metzetlen Lovat nem _kaphat_ valahol még _eddig_  _jár_ az _erdélyi_ lo nagy _becsület_ vagyon _innét_  _küldhet_  _öcsémuram_  _ha_ mod volna _benne_ mert szebbeket nem lehet _ki_  _gondolni_ mint _itt_ vannak _de_ azt _csodál_ én mindenkor most is _csodál_  _hogy_  _ebben_ az _ország_ a’ mén lovak nem nyeritnek menyi _sok_ száz _drága_ Paripákat láttam egy szoval _itt_  _aki_ tsak valamire valonak _tart_ magát metzet lora nem űlne mindazonáltal _ebben_ az _ország_  _soha_ egy lo nyeritést nem lehet _hallani_ 

Irja _öcsémuram_  _hogy_  _Bornemisza_  _öcs_ Uramnak az Anya _Haller_  _Borbára_ volt a’ Nénénknek _Torma_  _Borbára_ volt még egy fia _Haller_ Urtol _János_  _hív_ mint egy _három_ vagy _négyesztendős_ volt mikor én láttam _ha_ az az Ur _elé_ még

Azt is szeretném tudni _ha_ a _fiatfalvi_ Atyafiak Nemesek _Torma_  _közül_ kik _él_  _tud_  _hogy_  _aki_ én _ismer_ vagy meg- _holt_ vagy _centurio_ lettek

Azt sem _megír_  _öcsémuram_  _ha_  _Baranyai_ Sogorának annak az _emberséges_  _úriember_ vannak é _fia_ 

 _öcsémuram_ nem Levelet _hanem_  _könyv_  _ír_  _kend_ azt nem _tud_ mint _olvas_  _de_ azt _tud_  _hogy_  _gyönyörűség_  _ír_ nem is lehet azt _csodálni_  _ha_ annyi _sok_  _esztendő_ valo _halogatás_ után a’ levél _hosszú_ a’ _megtartóztatott_ vizet _ha_  _megbocsát_ nagyob sebességel _folyik_ 

Az _édes_ Anyánknak levelét _mindeddig_ szives _tisztelet_  _megtart_  _de_ az Isten engemet _ki_ vévén a’ _cseléd_ meg nem _tud_  _becsülni_ azért _öcsémuram_  _küld_  _hogy_  _had_  _megtart_ meg láthattya _kend_  _hogy_ mitsoda _okos_ és _hasznos_  _tanács_ mulattam el már most a’ _bánás_  _haszontalan_ az el mult _idő_ visza nem _tér_ és az _isten_  _büntető_ rendelésit _követni_  _kelletik_ 

Egy _könyv_ is _küld_  _öcsémuram_  _ha_ lehet a’ _kereszt_  _beszél_ a _könyv_  _hasznos_ voltát maga meg mondgya az űdvezitő az én _ítélet_  _szerint_ mélto _hogy_  _ki_ nyomtassák az _első_ Auctora Spanyol _jezsuita_ volt azután _francia_  _fordít_ a’ _francia_ Szekely Nyelvre

 _kedves_  _öcsémuram_ minthogy mindennek véginek _kell_ leni a levelemnek _itt_ vége vagyon és ez is lehet az utolso az Isten _oltalom_ ajánlom _kend_ a’ _kedves_  _öcs_ és _húg_  _együtt_ adgya lelki és testi _bő_ áldását _kend_  _imádkozik_  _öcsémuram_  _egymás_  _holt_  _ebben_ az _élet_  _egymás_ meg nem láthattyuk _had_ láthassuk meg _abban_ az őrőkős _ország_ a’ melyet meg nyert nékűnk az Isten _fia_ 

Maradok és lészek _kedves_  _öcsémuram_ 

Alázatos Szolgája _báty_ 
Mikes _Kelemen_ m pr 

P S _kedves_  _öcsémuram_  _-e_ ’ volt az _első_  _talán_ utolso is lesz ez a’ _kérés_  _hogy_  _küld_  _kend_  _kalendárium_ és _feljegyez_  _kend_ a’ _kedves_  _Kriska_  _húg_  _ünnep_ mert _semmiféle_  _kalendárium_ nem _talál_  _Kriska_ 

 _hogy_ meg _tud_  _kend_ én 90dikbe szűlettem Augustusba

Rodoszto 19 Marty 1761

A’ _felséges_  _királyné_  _itt_ lévő Ministerinek _engedelem_  _ír_  _kedves_ Lelkem _öcsémuram_ adgya a’ mi Meg-váltonk _hogy_ ezen Levelem _talál_ Kegyelmedet _friss_  _jó_  _egészség_  _kedves_  _öcsémuram_ az el mult _esztendő_  _tizenötödik_ 7bris _datált_ Levelét tsak a’ Sziveknek visgáloja _tudhat_ melly szivesen vettem annál is inkább _hogy_ igen _késő_ vettem és tsak nem _esztendő_ a’ mely _irtóztató_  _idő_ a’ Válasz várásnak és _ha_  _Abafája_  _Amerika_ volna a’ Választ _késő_ nem lehetet volna vennem _de_ az anxietast a’ melyben adig voltam _bő_  _megjutalmaztat_  _kend_ a’ _hozzá_ valo Atyafiságos szeretetével a’ melyet _öröm_ látom a’ _kend_ Levelében és a’ mely egy néhány _font_ sulyosobnak tészi _teher_  _kend_ valo _elrekesztés_  _de_ a’ _kereszt_ nem válogatni _hanem_  _hordozni_  _kell_ 

Azt _ír_  _kedves_  _öcsémuram_  _hogy_  _aki_  _kedves_  _társ_ meg vál nem tsak a’ petséttye és _köntös_  _hanem_ minden világi _dolog_  _fekete_ válnak _megenged_  _kend_  _had_ mondgyam meg atyafiságos szabadságal az _erről_ valo _gondolat_  _gondol_  _hogy_  _kend_ minden _jóakaró_  _helybenhagy_ 

 _kedves_  _öcsémuram_ az Isten olyan ritka _jó_  _erkölcsű_  _társ_ vette el _kend_ magának _aki_  _holt_  _kell_  _emlékezet_  _tenni_ a’ _holt_ valo _imádság_ [ _belső_  _gyászolás_ és olyan szomorusággal] a’ mely az Isten akarattyával ne _ellenkezik_  _-e_ ’ pedig _belső_ Szokás és _kötelesség_ a’ melynek mindenkor _kell_  _tartani_ a’ _külső_  _szokás_ a’ mely a’ _gyász_ azt véghez vivén minden _az_  _tartozandó_ modal szűkséges é _hogy_  _kend_ magát a’ _holt_ valo _gyász_  _ítél_ és _gyász_ a’ _gyermek_  _holt_ valo szomoruságra okot adgyon tsak én nékem a’ _kend_  _fekete_ petséttye nehéz _hát_ azoknak az ártatlan Lelkeknek _fekete_ szint látni mindenkor egy olyanon _aki_ vagyon minden _gyönyörűség_ és _öröm_  _bizony_  _ki_  _ki_  _jó_  _tarthat_ annak az _ország_ a’ szokását _ahol_ a’ _főtiszt_ nem szabad _gyászolni_ mert _ők_ azt mondgyák _hogy_ a’ _főtiszt_ a’ _fejedelem_ és az _ország_  _ember_ és nem a’ magoké Azt _ír_  _kend_  _hogy_  _gyermekkorbeli_ űsmerőseit _kend_ is _eltemet_ valamint én és _hogy_ a’ _teremtés_  _föld_ jó sűkeres volt adgyunk _hála_  _isten_  _aki_  _eddig_  _megtart_ a’ _kend_  _élet_ sokal _drága_ az _enyém_ mert a’ _kend_  _élet_ a’ _kend_  _gyermek_ és _sok_  _özvegy_ Árváké _de_  _öcsémuram_ nevettem a’ _kend_ mondását _hogy_ a’ _kenyér_ sokatskát _hint_  _elöben_ vagy nem voltunk nagy _étkű_ mert _abból_ igen _kímélve_  _enni_  _hogy_ tovább _tart_ és az _élet_  _hosszabbodik_ az igen subtilis _csalárdság_ volna

 _kedves_  _öcsémuram_ már most látom _hogy_ az Isten szereti _Abafája_ mivel Plebanusa vagyon (: _de_ mindenkor _elhagy_  _kend_ valami _kis_  _circumstantia_ :) _hogy_  _ha_ a’ régi nagy kő Templomé a’ plebania vagy más mert _talán_  _tud_  _kend_  _hogy_ ot egy _kis_ Nénye _fekszik_  _kend_  _kér_  _öcsémuram_ ne sajnálya a’ _tiszteletes_ Plébánus Uramat _köszönteni_ a’ kinek szent _imádság_ ajánlom lelkemet és a’ kinek egy _drága_ litániát _küld_ 

Igen _köszön_  _öcsémuram_  _hogy_ meg _ír_ a’ _kedves_  _öcsémuram_  _esztendő_  _de_  _hogy_ a’ _kedves_  _húg_ is akartam meg tudni _előre_ meg nem _tud_  _gondolni_  _hogy_  _abban_ vagyon egy _kis_  _indiszkréció_  _de_ mitsoda _könnyű_ annak _megbotlani_  _aki_ a’ szokást nem _tud_  _talán_  _bocsánat_ is várhatok mert a’ _tudatlan_ valo _cselekedet_ nem _tulajdonít_ véteknek

 _kedves_  _öcsémuram_ ne sajnálja _kend_  _köszönteni_ a’ _kedves_ Angyom Aszszonyt a’ kinek _jó_  _egészség_  _kíván_ és igen alázatoson arra _kér_  _hogy_ azt ne _bán_ mászor _ha_ ollyan _gyönyörű_ szép _kis_ Vendég _érkezvén_  _Abafája_ azt nékem _megír_ ezt szeretem már én _öcsémuram_ az _első_ leveliben azt _ír_  _kend_  _hogy_ Sándor _öcsémuram_ Szőllösőn vagy _Terebes_  _megházasodik_ a’ másodikában _hogy_ Angyom Aszszony egy _kis_  _fiacska_ meg szaporitotta a’ _Huszár_  _família_ régen _tud_ azt _hogy_ a’ Maros Vize _hathatós_ a Szőllősi viznél azt _ír_  _öcsémuram_  _hogy_ Angyom Aszszony várja _Terebes_ az Atyait _tud_  _hogy_ ot _sokszor_ látta egy Prinyinek a’ _temetés_ a’ _barát_  _templom_ előtt _tud_ a’ _história_  _tud_ lehetetlen _hogy_ meg ne nevezzem Angyom Aszszonynak a’ Prinyi Urakot _aki_  _ismer_  _talán_ valamelyiket maga is _ismer_ Az Őreg Prinyi _Imre_ a _főispán_ még más _ifjú_ Prinyi _Imre_ Prinyi Andrást Prinyi _János_ ezek _egytestvér_ voltak Prinyi _Farkas_ Prinyi Miklost és a’ fiát Lászlot még egy _ifjú_ Prinyit a’ _keresztnév_ nem _emlékezik_ lehetetlen _talán_  _hogy_ valamelyiket ne látta volna

Kőszöntse _öcsémuram_ a’ _drága_  _Kriska_  _kedves_  _húg_ a’ kit a Lelkemben _hordoz_ és a’ kinek meg ujitom _kérés_  _hogy_  _érte_  _imádkozik_ mind _élte_ mind azután azt pediglen _megtilt_ Sándor _kedves_  _öcsémuram_  _hogy_ azt nevesse vagy visgállya _hogy_ a’ _húg_ sokáig marad é a’ _templom_  _ha_  _késő_  _fekszik_ é le _ha_ az _olvasó_  _koptat_ é a’ _könyv_ szaggattya é azt a’ _húg_ meg engedi _ha_  _őkegyelme_ a’ Martha _élet_  _követ_  _de_  _őkegyelme_ se visgállya _ha_ a’ _húg_ a’ Máriáét vette magának mivel _innét_ is pártyát fogják _Kriska_ optimam partem elegit

Kőszőntse _öcsémuram_ a’ _kedves_  _jókedvű_ Storophila Susi _húg_ a’ _ki_ az Isten szeretete lakik és _aki_  _oly_ ártatlanságában is szereti a’ _kereszt_  _olvasni_  _hogy_ a’ _húg_  _megtetszik_ a’ _könyv_ a’ nékem _elég_ vigasztalás én is meg vallom _együgyűség_  _hogy_ azt _kíván_  _hogy_ még _kereszt_ légyen

 _József_  _kedves_  _öcsémuram_  _tud_  _hogy_ nintsem _otthon_ a’ _tanulás_  _foglalatoskodik_ 

 _de_  _öcsémuram_ nem volna é _jó_  _József_  _öcsémuram_ még más ugyan olyan _hasznos_ nyelvet _megtanulni_ valamint a’ _deák_ nyelv _hova_ lehet pedig szűkségesebb nyelv mint a’ Német Nyelv a’ melyre minden nap szűksége lehet akarmely _tisztség_ légyen és a’ mely _oly_ alkalmatosságokban lehet _hogy_ nagy szerentséjivé _fordul_ annál is inkább _ha_  _hadi_ szolgálatra adgya _kend_ a’ melyre _gondol_  _hogy_  _kend_ is szándékja vagyon mert ugyan is _gyönyörűség_ lehet a _gazéta_ olyan _erdélyi_ Uraknak neveket _olvasni_ a’ kik a’ _had_ vannak azt _óhajt_  _hogy_ az _öcsémuram_ neve is azok _között_ volna

 _kend_  _öcsémuram_ a’ _bizonyos_  _hogy_ a’ _gyermekkori_  _dolog_ igen _megtart_ az elméjiben _de_ az is _bizonyos_  _hogy_ én _ha_  _idős_ vagyok is _kend_  _de_ a’ _kend_  _emlékezet_ sokal _idős_ az _enyém_ és _csodál_ mint _emlékezik_  _kend_ a’ _hétesztendős_  _kor_ lévő _dolog_  _hogy_ lehetet volna azt nékem meg is gondolnom _hogy_  _kis_  _idea_ lenne _kend_ rolam annál is inkáb _hogy_ ugy _leír_  _kend_ valamint egy _képíró_ a’ _szürke_ lo a’ _fürjészet_ a’ _sütőház_  _jól_  _jut_  _ész_  _de_  _kend_  _hogy_  _jut_  _ész_  _de_  _hogy_  _jut_  _kend_  _ész_ és miért nem _elfelejt_  _kend_ szászor a’ _sütőház_ valo _embertelen_  _cselekedet_ a’ melyet meg vallom _hogy_ réá nem _emlékezik_  _immár_ azal tőb rosz _cselekedet_  _tud_  _talán_ azért inkáb is _jut_  _kend_  _ész_  _de_  _bár_  _jó_ let volna és ne olyan roszért a’ melyet már most _bán_ mert _tud_ és _kér_  _öcsémuram_  _hogy_  _megbocsát_ és ne _kíván_  _bosszú_ állani _de_ a propos a’ _konfirmáció_ azt _ír_  _kend_  _hogy_ nem _emlékezik_  _hogy_  _megbérmál_ é vagy sem _abban_  _teljes_  _bizonyos_ lehet _kend_  _hogy_ nem _ha_  _kend_ olyan _gyermekkori_  _dolog_  _jól_  _emlékezik_ és a’ _bérmálás_ nem az a’ _bizonyos_  _jel_  _hogy_  _kend_ nintsen _megbérmálva_ adig nem is lehetet _kend_ valamig az _iskola_  _Kolozsvár_  _kend_ nem ment _hogy_ ne _emlékezik_  _kend_ az _akkori_  _dolog_ mind ezekből azt lehet _kihozni_  _bizonyos_  _hogy_  _kend_  _ha_ a’ _hetedik_ Szentséget fel vette is _de_ a’ másodikát még nem adgyon _hála_  _kend_ az _isten_  _hogy_  _eddig_  _ki_ nem vette _kend_ mert a’ _bizonyos_  _hogy_ egy néhány _hét_  _hosszú_ mulatása let volna _kend_ a’ Purgatoriumba _kér_ azért _kend_  _hogy_ fel venni el ne mulassa _eddig_ is _csodál_  _hogy_  _aziránt_ valami _kis_ scrupulusa nem volt _kend_  _jaj_  _de_  _talán_ se az _öcs_ se’ a _húg_ nem _bérmáltatik_ adgya az Isten _hogy_ azt _olvas_ a’ _kend_ leveliben _hogy_ meg van _kend_ bérmálva az egész _família_ 

 _kedves_  _öcsémuram_ nem _tud_  _hogy_ még tőb _hálaadás_ is _tartozik_ a’ Szegény Apánknak és _hogy_  _grácia_ nyert volt nékem _de_ a’ _grácia_ meg nem _talál_  _ha_  _megtalál_ nem volnék most _itt_  _talán_  _de_ ne _csodál_ é az Isten rendelésit _aki_ nem akarta _hogy_  _feltalál_ mert _ha_ akarta volna Purgatoriumba lettem volna is _feltalál_ én _ennekelőtte_  _Husz_  _esztendő_ solicitáltam volt a’ _grácia_ az _itt_ lévő Ministernél _de_ tsak a’ volt a’ _felelet_ nec nominetur in vobis _kedves_  _öcsémuram_ a’ mely _isten_  _eddig_  _gond_ volt réám _ezután_ sem _elhagy_ már _ezután_  _kevés_ rakás _kenyér_  _beér_ mint _eddig_ tsak az _isten_ szentelhessem ezt a’ _kevés_  _idő_  _tartó_  _élet_ mi _kell_  _egyéb_ tsak az _isten_  _kell_  _éhezni_ és szomjúhoznom _aki_ az _isten_ bé nem _ér_ az igen _fösvény_ mondgya egy nagy Szent én _itt_ sokal magánosab _élet_  _él_ mint egy Mikházi _barát_ mert _ők_  _egymás_  _társalkodik_  _beszél_  _de_ én nékem nintsen senki is _ha_ egy olyan nagy _hatalmas_  _király_ a’ kinek szűntelen valo Udvarloi voltanak még is azt mondotta respice in me et miserere mei quia unicus et pauper sum _hát_ én _bezzeg_ inkáb el mondhatom azt el mondhatom _hogy_ unicus vagyok _de_ azt nem mondhatom _hogy_ pauper mert az _isten_  _megbánt_ mivel az a’ pauper _aki_ minden szűkségestől _megfosztatik_ nem is _tud_ miért szokták mondani nihil habenti nihil deest é _csúfos_ mondás _de_ ezen a’ meg más mondáson az elme meg nyugszik _hogy_ a’ kinek az _elég_ nem _elég_ annak _soha_ semmi nem _elég_ 

 _kedves_  _öcsémuram_ azon panaszolkodik _kend_  _hogy_ savanyo _bor_  _terem_  _ó_ mely _édes_ azok _Abafája_ és mely _keserű_ nékem _itt_ az _édes_  _bor_ a’ _kend_  _gabonásház_ az _idén_ meg nem szaporithatom se az asztogokat mert most akartam volna _búza_  _küldeni_  _de_ az emberek _aki_ olyan _fekete_  _búza_ vagyon nem akartak adni _tartván_ attol _hogy_  _elegyes_ ne légyen _másféle_  _búza_ a’ mely _könnyű_ meg-tőrténik mikor nyomtatnak mert _itt_ nem _csépel_  _hanem_  _szánforma_ vastag _deszka_ nyomtatnak a’ Szán _elébe_  _két_ Lovat fognak _aki_  _hajt_ a’ szánra űl _hogy_ nehezeb légyen és igy _egyszersmind_ a’ _búza_ is _ki_ van nyomtatva a’ Szalma is igen aprora _törődik_ vágodik mondom vágodik mert a’ szélyes vastag _szánforma_  _deszka_ egészen bé vannak alol _verve_  _kova_ a’ mely _könnyű_  _dolog_ mert a’ _deszka_ lágy _fa_ vannak az egész _ország_ minden lo marha azt az apro _jó_ Szalmát _eszik_ ugy is már az _idén_ már _ősz_ vetné el _kend_ a’ _búza_ azért _mihelyt_ a’ _búza_  _ér_ és aratnak _június_ a’ _közép_  _ha_ azt _ér_ magam szedek a’ Viola szinű _búza_  _akkor_  _tud_  _hogy_ nem lesz _elegyes_ a’ _hét_  _hozó_ Szőllő magbol sem _küldhet_ venikét _küldhet_  _de_ nem lehet a’ levélben _tenni_  _hanem_ a’ magjábol annak _idő_  _küld_  _hanem_ a’ _paquetum_  _gyapotmag_  _küld_ a’ melyet a’ _kert_ el lehet vetni Aprilisnek a’ vége _felé_  _de_ a’ _sok_  _eső_ nem szereti _küld_  _tisztítóseprű_ a’ magját a’ mely _kis_ apro vereses magok azt is _akkor_ vetik _itt_ a’ mezőn vetik mert _sok_ van ot a’ _kert_ vethetni olyan magos valamint a’ _törökbúza_ a’ levele _éppen_ olyan igen ritkán _kell_ vetni _küld_ még _uborkamag_ a’ mikor szokták ezt is _olyankor_  _kell_ vetni az _idevaló_ nem olyan vad mint nálunk nem _csipkés_  _hanem_ sima mind igen _hosszú_ mind vastag ‘s _egészséges_  _itt_ a’ _csecsszopó_  _gyermek_ azal _él_ nyárba a’ magok _között_  _találkozik_  _gyűrű_ valo vagy petsét nyomo _kő_ azután _küld_ ugyan a’ magok _között_  _három_  _kígyónyelv_ a’ mely igen nagy ráritás Máltha Szigetiből _hoz_ tsak _elhisz_  _hogy_ vagyon valami _haszon_  _de_ én nem _tud_ az _egyik_ Angyom Aszszonynak a’ _kettei_ a’ _két_  _húg_ légyetek okosak valamint a’ _kígyó_ és _együgyű_ valamint a’ _galamb_ 

Azt _ír_  _öcsémuram_  _hogy_  _irigyelve_  _olvas_ mitsoda szép metzetlen Lovak vannak _itt_  _bizony_ nem tsak _irigyelni_  _hanem_  _csodálni_ azoknak szépségeket a’ melyeket a’ _képíró_ le nem irhatná _sok_  _országbeli_ szép Lovakat láttam _de_ egy sem _hasonlít_ ezekhez mert ugyan _öröm_ aviditásal és _csodálva_ nézheti az _ember_ őket és _imádhat_  _teremtő_ mert ezek mind ama _filagra_ munkák a’ _többi_  _képest_  _de_ meg _hogy_  _tanít_  _itt_ azokat a’ nagy _jámborság_ szelidségre a’ nagy _gravitas_  _hogy_ mikor valamely pompás alkalmatoságal látya az _ember_ azokot a’ _drága_  _felöltöztetett_ lovakot a’ kik nagy _csendesség_  _hordoz_  _nagyfejű_ Urakot _ők_ az olyan nagy _csendességű_ Lovakot szeretik _ki_ a’ pompákban _ha_ valamely paripa meg _talál_ magát nyeriteni a’ _bizonyos_ minden _becsület_ el vesztené _soha_  _többé_ pompára nem vinnék mert a’ _török_ utállya a’ lo nyeritést _kivált_ maga alat _talán_ ugyan azért nem is nyeritnek itt a’ Lovak _hát_ még _öcsémuram_ miképen látnak _itt_ a’ Nagy Urak _istálló_ az Lovakhoz azt tsak a’ _elhihet_  _aki_ látta mitsoda nagy _kényeztetés_ mitsoda szorgalmatoságal mitsoda nagy _tisztaság_  _bánik_  _itt_ vélek _hogy_ az ugyan _bálványozás_ azért mondgyák a’ _francia_  _hogy_  _itt_ vagyon a’ Lovak paraditsomja és az Aszszonyok Pokla

 _öcsémuram_ leheté olyanak a’ kinek tsak egy pénz árra _ész_ légyen olyan _absurdus_  _ok_ adni annak _hogy_ miért nem nyeritnek _itt_ a’ lovak nem _tud_ mitsoda régi monumentumbol vonta _ki_ azt a’ szép _titulus_  _de_ azt _tud_  _hogy_  _ebben_ az _ország_ a’ Nemeséget nem _ismer_ annál is inkáb a’ libanum _hegy_  _között_  _ahonnét_ valo ot mind olyan Nemesek vannak valamint _történik_ egy Primásal _Magyarország_ a’ Primás egy néhány Urak _előtt_  _beszélni_  _kezd_ az _elei_ az Attyárol _hogy_ mitsoda _nemesember_ volt a’ _többi_  _között_ egy _tréfás_ Ur monda a’ Primásnak a’ valo Nagyságos Uram _hogy_ a’ Nagyságod Attyát az egész _falu_  _tud_  _hogy_ mitsoda _nemesember_ volt mert minden _csodál_ mikor _este_  _visszatér_ a’ mezőről mint _fénylik_ az _armális_ a’ _hát_ a’ Primás tsak el mosolygatta magát a’ _breviárium_ vette a’ _kéz_ az oda valo Nemzetet _kopt_  _hív_ a’ _tartomány_ igen sovány a’ lakosok igen szegények igen _sok_  _katolikus_ vagyon _közötte_ a Szent Széket űsmérik _fej_ a’ Vallás _dolog_ ot ám a’ Lovakat nem látni _jobb_ is lett volna anak a’ Libanusi _gróf_  _nemtudom_  _felelni_ mint sem _irtóztató_ okot adni _hát_ ugy _itt_ a’ Lovak mind monstrumok volnának

Azt _írhat_  _hír_  _hogy_ a’ _húsvét_  _ihon_ vagyon _egy_  _böjt_ a’ másikában _kell_ szálanom mert _itt_  _tavasz_  _kénytelenség_ valo mértékleteséget _kell_  _tartani_  _főképpen_ mikor a’ _másféle_  _keresztény_ is _böjtöl_ valamint most _történik_ mert semit nem árulnak a’ mészárszék űres az _idevaló_  _ember_  _hat_ árrán sem adná el _borjú_  _ha_  _megtud_  _hogy_ meg ölik _hanem_ az a’ reménségem vagyon _hogy_  _közel_ vagyon a’ _török_  _böjt_  _akkor_  _bő_ a’ Mészárszék mert a’ valo _hogy_ napal igen _kemény_  _böjtöl_ alusznak is _hanem_  _éjszaka_  _eszik_ viratig ugy annyira _hogy_ egy szegény _török_ a’ mit _esztendő_ szerzett egy _holnap_ alatt _elkölt_  _akkor_ pediglen az ő Missionariusok a’ _dervis_ azok prédikállanak azok olyanok mint nálunk a’ _barát_  _fehér_  _jár_ az _öv_ egy rettentö _olvasó_ a’ melynek mindenik szeme _oly_ nagy mint egy _dió_ ezeket mind Szenteknek _tart_ mert meg nem _házasodik_ ezek is egy néhány féle Szerzetből állanak az _egy_ Szerzet _istentelen_ és _csalárd_ a’ másikánál mindenik tsak _kötél_ valo _hogy_ meg röviditsem a’ Levelemet lehetetlen _hogy_ meg ne _ír_ mint _jár_ egy _dervis_ 

Egykor egy Papal meszsze _ki_ mentem sétálni _aki_  _tud_  _török_ egy _hív_ mellett le-űlve egy _dervis_  _talál_ a’ _dervis_ fel _kel_  _hozzá_  _jön_ azt _kérd_  _tőle_  _ha_ van é pénz nálam egy polturát akarok Néki adni Alamisnában el nem vészi _hanem_ azt mondgya _hogy_ adgyak néki egy _izlot_ mert ő azal nagy szerentsét és Áldást fog réánk mondani adok néki egy _izlot_ a’ mely _harminc_ Poltura a’ _dervis_  _elvesz_ én _megkérd_  _ha_  _visszaad_ é _ígér_  _hogy_  _visszaad_ azután _elkezd_ a’ rettentö _sok_ áldást az _izlot_ pedig szüntelen az _orca_  _köszörül_ látta _hogy_ nehezen várjuk végit a’ _sok_  _berbitélés_ ő is már _elfárad_  _elhagy_  _akkor_ a’ Pater _visszakér_ az _irlot_ a’ _dervis_ azt _felel_ várjatok mert még a _java_  _hátravan_ az áldásnak ujontában _elkezd_ a’ _sok_ Zűr Zavart Áldást és _akkor_ az _izlot_ tsak a’ Szakállához surollya azt is el végezvén a’ Pater _visszakér_ az _izlot_ a’ _dervis_ azt _felel_ : _hogy_  _meggondol_  _hogy_ az az _izlot_ egy _hitetlen_  _erszény_ viszsza mégyen a’ már az én Szent Szakállomhoz ért azt visza nem adhatom nem lehetet nem _nevetni_  _csalárdság_ ö is nevette mint réá vett

 _de_ már azt is meg _kell_ mondanom _hogy_ Mahomet mint rendelte a’ _böjt_ az ő _doktor_  _tanít_  _hogy_ Mahomet _böjt_ akarván rendelni az _övé_ a’ Mindenhatohoz fel ment és azon _kér_ az _isten_  _hogy_ vegye _gondviselés_ alá az ő népit és _tisztelet_  _hatvannapi_  _böjt_ fog rendelni _közötte_ a’ mindenhato _elfogad_ és _jó_  _hagy_ mikor le-szállott volna az _ég_ a’ _harmadik_  _ég_  _talál_ a’ _Krisztus_  _aki_ kérdette _tőle_  _hogy_ mi _dolog_ volt a Mindenhatonál Mahumet mindent meg mondván a’ _Krisztus_ mondotta néki _hogy_ sokat _ígér_ azt a’ _tied_  _soha_ meg nem _tart_ Mahumet _ismét_ fel mégyen és azon _kér_ az _isten_  _hogy_ a’ _böjt_  _had_ légyen _ötven_ napig valo az Isten azt _jóváhagy_ Mahumet _ismét_ a’ _harmadik_  _ég_  _találván_ a’ _Krisztus_  _elébeszél_  _hogy_ mit végezett volna a’ _Krisztus_ mondotta néki _hogy_ a’ _te_  _hív_ azt az _ötven_ Napot _soha_ meg nem _tart_ én az _enyém_ tsak negyvent rendeltem még is nehezen _tart_ Mahumet _ismét_ fel mégyen és _kér_ az _isten_  _hogy_  _elenged_ még _Husz_ Napot az Isten arra is réá szállott és ugy _harminc_  _böjtöl_ a’ _Krisztus_ pedig miért vagyon tsak a’ _harmadik_  _ég_ azért _hogy_ mikor a’ Mennyegben akart menni ugy _találkozik_  _hogy_ egy _gombostű_ volt a’ _köntös_ a’ menyegben pedig semmi _földi_  _dolog_ nem mehet

Az Anyánkrol valo _kérdés_  _hogy_  _öcsémuram_ meg nem _felel_  _könnyű_  _elítélhet_ az _ok_ 

Azt _ír_  _öcsémuram_  _hogy_ az _fiatfalvi_ Atyafiak igen _elhal_  _elfogy_  _Abafája_ pedig _hála_  _isten_ szaporodnak a’ _Huszár_ Mátyás _fia_ a’ mely Példi _János_ Urol _ír_  _kend_  _hogy_ üsmérhetem ugy tettzik _hogy_ a’ kit én űsmértem Pálnak _hív_ és _idős_ volt nálamnál

 _kedves_  _öcsémuram_ illyen formában minden _ismeretség_  _kifogy_  _Erdély_ nem is _emlékezik_ már másrol egy nagy Uron _kívül_  _aki_  _ha_ még _él_ sokal _öreg_ nálomnál mélto is mind a’ _hosszú_  _élet_ mind az Ur nevet viselni és a’ kinek a’ _kedves_  _erkölcs_ a’ _kegyesség_ volt én _Kemény_ Simon Urat _tudakoz_ik_  _ha_  _él_ é még ne sajnálya meg _írni_  _öcsémuram_ 

Lelkem _öcsémuram_ annak igen _örül_  _hogy_ a’ _könyv_ vette _kend_  _de_ még annak inkáb _örül_  _hogy_  _kend_ azt _ítél_  _hogy_ másoknak is _haszon_ lehet arrol már nem _gondolkodhat_ik_ mert a’ Providentia _jó_  _kéz_  _juttat_ én nékem még _több_ Spiritualis _könyv_ is vannak a’ melyeket szivesen _kíván_  _hogy_  _haza_ másoknak lelki _haszon_ lehetnének _ha_  _kend_ szabadságot _ad_ réá én azokat _beküld_ ide _gyakorta_  _jön_ Szebeni _kereskedő_ az _első_  _könyv_ az itt lévö _követ_ nagy _jóakarat_  _elküld_ az Isten áldgya meg azt is mondotta _hogy_ akár mikor _küld_  _hozzá_ a’ Levelemet _elküld_ én is _asszekurál_  _hogy_  _soha_ más uton nem _ír_  _hanem_ azon a’ _fő_ uton a’ melyen a lelkem üsmereti is meg nyugszik _de_  _átall_ azt a’ _jó_ Uri _követ_  _búsítani_ a’ _könyv_  _azonkívül_ is a’ Postán nem lehet mindazonáltal azon űgyekezem _hogy_ a’ _kereskedő_  _elküldhet_ a’ _követ_  _engedelem_  _hogy_ a’ _fő_ uton vehesse _öcsémuram_  _de_ akár mikor légyen a’ _beküldés_ tsak azon _kér_  _öcsémuram_  _hogy_ adig _megtart_ mind őket a’ mig nem _ír_  _öcsémuram_  _hogy_ melyiket kinek adgya

 _kedves_  _öcsémuram_  _tud_  _hogy_  _kend_  _egy_ szives _kívánság_ a’ _hogy_ én is a’ _felséges_  _fejedelem_ a’ _hív_  _között_ lehetnék _abban_  _bizonyos_ légyen _öcsémuram_  _hogy_ alázatos _kis_  _hisz_  _tart_ magamat erre mind az _isteni_ mind az _ember_ törvény _kötelez_  _ha_ szinte olyan szerentsétlen vagyok is _hogy_ a’ _kegyelmes_  _ég_  _kapu_  _kívül_  _kell_ lennem ezt annál is inkáb _elhihet_  _kend_  _hogy_ semmi más _kegyelem_ nem mondattya velem _hanem_ tsak az _igazság_ Ugy _tetszik_  _hogy_ a’ _hosszú_  _episztola_  _egyszer_ tsak véginek _kell_ lenni és arra vigyázni _hogy_ unadalmos ne légyen noha _bizony_ nehéz mikor el végezem mert ugy tettzik _hogy_ mindenik levél nékem az utolso levelem és _kér_  _hogy_ a’ _kötelesség_  _megegyező_ Atyafiságos szeretetiből még _élte_  _ki_ ne rekeszen a’ Szentséges Atyánk _megtart_  _kend_  _kedves_  _família_  _együtt_ és ajánlom magamat

 _kedves_ Lelkem _öcsémuram_ Atyafiságos szeretetében és maradok 

Alázatos Szolgája    
 _báty_            
Mikes _Kelemen_ m pr

 _kedves_  _öcsémuram_ 

A’ _kend_  _első_  _írás_ tett _köszönet_ már nem lehetett _kedves_ vennem mint a’ _hogy_  _jól_  _megáztat_ szeretettel és _öröm_ valo _könnyhullatás_ adgya Isten _hogy_ az Attya nyomdokát _követhet_  _kend_ Kérem arra _kend_  _hogy_  _bujdosás_ lévő _báty_ el ne felejtkezzék _de_ szeretettel valo _emlékezet_ az Isten _megtart_  _kend_ Angyom Aszonnyal és a’ _kis_  _Antalkó_  _együtt_ ut videas filios filiorum tuorum et Pacem super Israël maradok _kedves_  _öcsémuram_ 

 _igaz_ Szolgája _báty_ 
Mikes m pr    

A’ magok _között_  _talál_ a’ nagy _öcsémuram_ 11 _követ_ a’ négye _közüle_  _megvan_ mettzve _gyűrű_ valok azok olyan Antiquitasok a’ melyek igen ritkák itt is a’ _három_  _kígyónyelv_ is ott _kell_  _keresni_ 

A’ _kend_ Levele _franciás_ volt _titulálva_ azt nem _hisz_  _hogy_  _Abafája_  _francia_  _iskola_ légyen _de_ mit mondgyak _sok_ szép _dolog_ vannak most _Erdély_ a’ melyek nem voltak _idő_ 

A’ Város _deskripció_ Sándor _öcsémuram_ 
Lakunk partyán a’ _tenger_ 
   Tőltyük napját _élet_ 
Annak _gyakran_ nagy zugását
    _hall_ ‘s láttyuk _hánykódás_ 
 _abban_ Nagy _hal_  _játszik_ 
    _öröm_ ugrándoznak
 _de_ a’ Partyán a’ kik laknak
   Szomoruán sohajtoznak
Régen napot _jönni_ láttyuk
   A’ _tenger_ ‘s azt suhattyuk
Város _kies_  _hely_  _fekszik_ 
   Mely a’ Szemnek szépnek tettzik
 _Konstantinápoly_  _ha_ mégy
    _Husz_ mélyföldhöz még _öt_  _tesz_ 
Szép _oldal_ van _építve_ 
    _szőlőhegy_  _körülvéve_ 
Szépnek Várost nem mondhatni
   Se azt rutnak nem _tarthatni_ 
Ez _ország_ akarhol _jár_ 
    _de_ szép Várost itt nem _talál_ 
Az _élet_ mi szűkséges
   Mondhatom _hogy_ itt _bőséges_ 
Sok száz féle árrut _hoz_ 
   Mellyel _bolt_ itt raknak
Itt _hajó_ azt mind teszik
    _császár_ Várossában viszik
Itt az Aër _oly_ változo
   A’ mint a’ nép _hazudozó_ 
 _tél_  _dél_  _tűz_  _gyújthat_ 
   Dél után _ablak_ nyithatz
Nyárba _dél_ nagy meleg van
   Estve fel ved _ha_ mentéd van
Beszély _föld_ jovoltárol
    _hallgat_  _kedves_ lakásárol
A’ _tél_  _hideg_ igen szellős
   És a’ mellett igen _esős_ 
Lakni Városba _kedves_ 
   Arra _ok_  _éppen_ nintsen
Mert a’ _tavasz_ másutt várják
   Nagy _öröm_ ‘s azt _óhajt_ 
Itt pediglen _tőle_  _fél_ 
    _az_  _tartva_  _közelít_ 
 _ok_ annak _kitalál_ 
   Ha ez Várost sokat laknád
Mert _gyakran_ az _mirigyhalál_ 
    _tavasz_ itt sokat sétál
Tavasz _kezdet_ igen rut
   És a’ Vége a’ Széltől _fut_ 
A’ Nyár meleg minden _kiég_ 
   Alig marad egy _kis_ zőldség
Az _ősz_  _tehát_  _kedves_ 
   Azzal _gyümölcs_ nem _édes_ 
Mit mondhatni _tehát_  _jó_ 
   Hogy az _íz_  _jó_ az _bor_ 
Oltsosága a’ _kenyér_ 
   Mellyet mondhatni _fehér_ 
Aszszonyokat itt _ha_ látnál
    _kereszt_ magadra _hány_ 
Mert mindenik egy _ijesztő_ 
   Nem _különb_ mint egy _kísértő_ 
 _fekete_ Szőr a’ mentéjek
    _fedezve_ van _orr_  _fej_ 
A’ _fej_ van _bepólyálva_ 
   Tsak a’ Szemek van _ki_ nyitva
Azt nem mondom _hogy_ szaladnál
   Töllök _ha_ vannak _ház_ 
Mert ott más _köntös_ vannak
   Mint mikor az uttzán _jár_ 
Őrmény _görög_ Lakadalmon
   Ne _kap_ ott az vigasságon
A’ _hegedű_ ott ránkottyák
   A’ _fül_  _csikorgat_ 
[Annak nints _több_ tsak _két_  _húr_ 
   Mellynek _ízetlen_ az _hang_ ]
Soha _több_ egy Notánál
   Azon vonni nem _hall_ 
 _örmény_ Meny Aszszonyt Pompával
   Viszik _este_  _sok_  _gyertya_ 
Ki _templom_ Vőlegennyel
    _megesküszik_ nagy _öröm_ 
Más nap Meny Aszszonyt uttzákra
   Viszik _ház_  _ház_ 
Annak _fej_  _betakar_ 
   Hogy ne lásson azt akarják
Orrára _könnyű_  _leesik_ 
   Ha Segittsége nem lenne
Mert _kétfelől_ azt vezetik
    _öregasszony_ segitik
A’ Meny Aszszony _büszke_ meg áll
   Minden _ház_  _kapu_ 
Ot _keszkenő_ a’ Nyakára
    _tesz_ meg mást a’ Vállára
Onnét _elébb_ meg _indít_ 
   Meg más _ház_ meg állittyák
A’ Vőlegény pillangoson
    _előtte_ mégyen pompáson
Az Uttzákot _hogy_  _bejárván_ 
    _elég_ ajándékot _kapván_ 
Viszik Vőlegény _ház_ 
    _hol_  _kezd_ vigassághoz
Ott a’ _sok_ nép _kiáltozva_ 
    _kísér_ öket _táncolva_ 
A’ Vőlegény _férfi_ 
   Vigadoz Atyafiakkal
Van Meny Aszszony más Szobába
   Aszszonyokkal mint rabságba
Nem _kell_  _enni_ se nem szolni
    _keserves_ tsak _kell_ ülni
Ott _kell_ ülni mint egy _kép_ 
   Nem _enged_ látni szemnek
A’ Völegény Meny Aszszonyát
   Nem _ismer_  _oldalcsont_ 
 _öt_ nap _tart_ a’ Lakadalom
   Annyit még az unadalom
Öt nap mulva meg láthattya
   Szabadoson azt _bírhat_ 
Akor válik mint _tekint_ 
   Szépé ruté _kell_ szeretni
Lakja Várost négy Nemzettség
    _örmény_  _görög_ ‘Sido _törökség_ 
Ez mindenik _tart_ más Vallást
    _külön-különféle_ szokást
Hogy lehetne ott _egyesség_ 
    _ahol_  _hit_ van _különbség_ 
Ne _kíván_ ott a’ lakást
   Sok _idő_ a’ mulatást
 _ahol_  _három_ napján _hét_ 
    _három_ Vasarnapot ülnek
Péntek _itten_ a’ _török_ 
   Szombat pedig a’ ‘Sidoé
Vasárnapot _keresztény_ 
   Üllik mert az a’ _törvény_ 
Itt a’ _sok_ Per és a’ Patvar
   A’ mely véghez mégyen _hamar_ 
A’ _bíró_  _aki_ mégyen
   A’ markában Pénzt is vigyen
 _fizetni_  _kell_ a’ Perlönek
   Szintén ugy a’ másik résznek
Ha valakit itt _megver_ 
    _fizetni_  _kell_ a’ Verőnek
A’ Vertet is lántzra teszik
    _fizetés_  _kényszerít_ 
 _bíró_ erre tsak azt mondgya
    _ok_ ennek tsak azt adgya
Vertnek _bűn_ nem lett volna
    _tehát_ meg nem verték volna
Itt az _bíró_  _igazság_ 
   Ha szeretne ‘s nem _jószág_ 
A’ nép _hamis_  _csalárd_ lenne
    _isten_ sem _tekint_ 
Ez a’ _jó_  _föld_ azért tettzik
   Ollyan rosznak azért láttzik
Hogy itt _tölt_  _esztendő_ 
   Unadalmos _sok_  _idő_ 
Minden tettzik _bujdosó_ 
    _haza_  _kívül_ soványnak

