MULATTSÁGOS NAPOK
3

Mulattságos Napok
5


AZ _Eleonora_  _De_ VALESCO _história_ 
8


A RÁKIMA _história_ 
27


A PONTHIÖI _fejedelemasszony_  _história_ 
45


A _Donna_  _Elvir_  _De_ ZUÁRÉ _história_ 
61


AZ _angliai_  _király_  _Etelred_  _história_ 
97


A _Cleodon_  _história_  _aki_ is maga _eszerint_  _leír_ a _história_ 
123

A _kereszt_  _királyi_ UTTYA
137




MULATTSÁGOS NAPOK

Rodosto 1745

18 8bris

Kegyes _olvasó_  _ha_ az _étel_ az _ital_ melyek testi _cselekedet_ az Isten _dicséret_ és lelkünk _haszon_  _kell_  _fordítani_ szent pál _szerint_ ebböl _következik_  _hogy_ a _beszéd_ és még a mulattságinknak is ollyanoknak _kell_ lenni a melyekben _dicsértetik_ az _isten_ szent neve mind pedig magunknak és másoknak lelki vagy testi _haszon_ szolgállyanak ugyan ezen vegre is adom _elöben_ ezen _hat_ uri szemelyeknek _hat_ napig _tartó_  _beszélgetés_ a melyek mind az elmének mulattságára és _haszon_ mind a szivnek _megjobbítás_ lehetnek meg láthatni _ebben_ a _könyv_  _hogy_ mitsoda szép _dolog_ ajó _erkölcs_ valo _hajlandóság_ és _cselekedet_ és mitsoda _gyalázatos_ arendeletlen _indulat_ és _cselekedet_ a jó _erkölcs_  _sokszor_ az Isten _homály_ szokta _hagyni_ egy _kevés_  _idő_  _de_ tsak azért _hogy_  _aki_  _tetszik_ azután nagyob _fényesség_ és _hogy_ azt mindenek _csodál_ szeressék és _követ_ és ennek _jutalom_  _kétféle_ veszik _ebben_ a _könyv_  _sok_ szép jó _erkölcsű_ és nemesi _indulatú_ látz a melyek még ez _élet_  _haszon_ vált és az olyanokot _követ_  _ellenben_ pedig sokaknak rosz _hajlandóság_ szégyenekre és veszedelmekre _fordul_ és ezeket _kerül_  _kér_ az _isten_ adgya _hogy_ ne tsak mulattságal _de_  _haszon_  _olvas_ 

Mulattságos Napok

Minek elötte _hat_  _főrend_ lévö személyekröl szollyak szükséges _elsőbben_  _hogy_ meg üsmértessem _ki_ légyen az a _főrend_ lévö aszszony akinek _ház_  _gyülekezik_ rend _szerint_ azok az uriszemélyek ezt az uri aszonyt _hív_  _Honoria_  _aki_ is _negyvenesztendős_  _kor_  _kétesztendős_  _özvegy_ lévén nem tsak _sok_  _jószág_  _de_ még nagy _okosság_ és jó _erkölcs_  _bővelkedik_  _jószág_  _ház_  _cseléd_ igen szép rendbe _tud_  _tartani_ és mint _hogy_ az ö _okos_ és _becsületes_ maga viselése mindeneknek _tetszik_ azért minden féle _főrend_ lévö urak és aszonyok az ö _udvarlás_ igen _gyakorta_ el mentenek és nála _tisztességes_ mulattságokot _talál_ egy szoval az ö szép rendbe valo _ház_ példája volt az egész _tartomány_ ez az uri aszony _nemhiába_  _hordoz_ a maga nevét mivel _ha_ másokot meg _tud_  _becsülni_ a _tisztelet_ és a _becsület_ másoktol igen meg várta

Ennek az uri aszonynak nem volt több _gyermek_ egy leányánál _aki_ volt minden _gyönyörűség_  _ezért_ is minden _okosság_ és elméjit tsak arra _fordít_  _hogy_ azt a jó _erkölcs_  _felékesíthet_ és a mindenkori _foglalatosság_ a volt _hogy_ a leányát _megtaníthat_ mind arra a mi _kívántatik_ egy uri személyhez és egy jó _gazdasszony_ 

Ennek a _kisasszony_ neve volt _Hilária_ tizen _négyesztendős_ lévén _jegy_ is vagyon az ö szépsége _ha_ felyül nem _halad_ is mindeneket _de_ az ö jó _erkölcs_  _okosság_ sokakot felyül _halad_ az ö _kegyes_ és _értelmes_  _beszéd_ mindenek _csodál_  _oly_  _ifjú_ leányba _de_ az vigg nyájas és _tréfás_  _természet_ minden _kisasszony_ szeretik és mindenek _tisztel_  _jól_ is viseli a maga nevét

Ne _csodál_  _tehát_  _hogy_  _ha_ az illyen _ház_  _sok_  _ifjú_ urak és _kisasszony_  _gyakorol_  _de_ atöb _főrend_ lévö _kisasszony_  _közül_  _kivált_  _kettő_ legg nagyob _barátság_ valának _Hilária_ és az ö _egymás_ valo _hajlandóság_  _inkább_ az egy másal valo atyafiság _felindít_  _benne_ 

Az _egyik_ ennek a _kettő_  _hív_  _Constantia_ ennek a szépségit tsak a _képíró_  _leírhat_ mivel mása nem volt a _tartomány_ ennek minden maga viselése _természet_ jó _erkölcs_ szeretetre és _tisztelet_ méltó volt _kevés_  _beszél_  _de_ okosan és minden szavára igen vigyázot eméltán viselte a maga nevét mert minden szavában és _cselekedet_ álhatatos volt

A másodikát _hív_ Victoriának erre valoságal _illik_ ez a név mivel ennek szépsége szép _természet_ és jó _erkölcs_ minden szivet _meggyőz_ és rabsága alá vetette

Ez a _három_  _kisasszony_ mint _hogy_ együt laktanak _kivált_  _tél_ a szamos mellet lévö szép városban azért minden nap a _Hilária_ anyához _jár_  _dolgozni_ és magokat mulatni _de_ mint _hogy_ ez a _három_  _kisasszony_ mindenik _jegy_ volt a mátkájoknak is szokások volt minden nap ugyan azon _idő_  _tájban_ a _Honoria_  _ház_ el menni és ótt mátkájoknak udvarlani

A _Hilária_ mátkáját nevezték _Julius_ a _Constantia_  _Octávius_ a victoriájét váleriusnak ezek mind olyan nagy _főrend_ lévö _ifjú_ urak valának akik mind az _iskola_ el végezvén mind más _tudomány_ részesek lévén alkalmatosak valának az _ország_ szolgálattyára ezekben mind a jó _erkölcs_ mind az _okosság_  _bővelkedik_ 

Illyen ritka szépségü és jó _erkölcsű_ személyek _eltölt_  _tehát_ egy _tél_ és a _tavasz_  _fél_ az egy más _között_ valo mulattságban a _Honoria_  _ház_  _de_ ezt a _társaság_ nem tsak ahajlandoság és a szeretet _összefoglal_  _hanem_ még az atyafiság is mivel ugy _esik_  _hogy_ a _férfi_ is atyafiasok voltak egy másal ezen szemelyeknek _társaság_ igen _gyönyörködik_  _Honoria_ és _kedves_  _hallgat_ nyájas _beszéd_ és mint _hogy_  _tanul_ aszony _sokszor_ olyan _beszéd_  _eléhoz_ a melyekböl _tanulhat_ és _elébe_ adta az _élet_ modgyát a _sok_ nyájas _beszélgetés_ és mulattság után atél és a _tavasz_  _fél_  _eltelvén_  _de_ aszeretet meg maradván azon _gondolkodik_  _hogy_ miképpen vehetnék reá _Honoria_  _hogy_ avaroshoz _közel_ valo _jószág_  _ki_ vinné öket _ahol_ együt _tölthet_  _ha_ tsak egy _hét_ is lakadalmok elött mivel _tizenöt_ nap mulva együt _kelletik_ meg lenni lakadalmoknak és lakadalmok után el _kelletik_ válni egy mástol _Constantia_ és viktoria mondák erre mint egy _keserves_ [egy- _keserves_ ] _édes_  _Hilária_ mindnyájan _ki_ mehetnek _de_ mi _itt_ maradunk mert _talán_ az anyáink el nem _bocsát_ minket _ó_ ! _édes_ nénem azon ne _búsul_ mondá _Hilária_ mert minden sebemböl _ki_ szedem az _ész_ és azon leszek _hogy_ mindnyájan _ki_ mehessünk _ha_ lehet _hanem_  _holnap_ azon _tanács_  _tart_  _hogy_ miképpen vihessük végben ezt a nagy _országos_  _dolog_ és _ha_ engemet _tesz_ az egész _gyülekezik_  _főtanács_ reménlem _hogy_  _hasznos_  _tanács_ adnék erre mindenik reá álla _de_  _kivált_  _Julius_ neveté _beszéd_ 

Másnap _összegyűlvén_ szerentséjekre ugy _történik_  _hogy_  _Honoria_ valamel _dolog_  _érkezik_ és _az_  _kelletik_ látni azomba atanátsok el _kezd_ avégezést _ki_ egy _tanács_  _ki_ mást monda _Hilária_ pedig nagy vigan _felkel_  _tanács_ székiböl és mondá mint _hogy_ az egész _tanács_ engemet választot _fej_ és _hogy_  _idő_ ne veszesünk mivel _ha_  _Honoria_ bé _talál_  _jönni_ a _tanács_ félben _kell_ szakadni _hanem_ itt _két_  _dolog_ vagyon akérdés az _egyik_  _hogy_ kit válaszunk _követ_  _aki_  _megjelent_ az anyámnak nagy szándékunkat a második _hogy_ lehet végben vinni _hogy_  _Constantia_ és victoriát _elbocsát_ az anyok _de_ ezt az utolso _dolog_ én magamra válalom _hanem_  _ha_ a nemes _gyűlés_  _jó_  _talál_ arra igen jó leszen _őkegyelme_ mutatván _kegyes_  _Julius_  _azonkívül_ is _főtanácsos_  _Honoria_ ezt mindnyájan _helyes_  _talál_  _főképpen_  _Julius_  _aki_ mindenben _kedv_ akarta _keresni_  _Hilária_  _Julius_ jó szivel magára _vállalván_ akövettséget ugyan azon _este_ meg is _jelent_ adolgot _Honoria_ és meg is nyeré

Más nap mindnyájan együt lévén _Honoria_  _aki_ az _emberség_ igen _tud_ mondá _ért_  _öröm_  _hogy_ a szép _társaság_ a legyen _kedv_  _hogy_  _ki_ vigyem valamely _jószág_ egy nehány napig valo mulattságra én azt nem tsak _öröm_  _de_ jó szivel meg is _cselekedik_ nagy _becsület_  _tartván_  _ha_ illyen uri személyeknek valamiben _kedv_  _találhat_ azért mindgyárt rendelést is _tesz_  _hogy_ a _tiszttartó_ mindenre _gond_ légyen vagyon nékem _kétórányi_  _föld_ szép _ház_ és _kert_  _gondol_  _hogy_ oda jó lesz _ki_ mennünk és meg parantsolom _hogy_ mindeneket _kész_  _tart_  _hanem_ már azt lássuk _hogy_ mikor tettzik és mely napra a nemes _társaság_  _ki_ menni _hogy_ pedig az _idő_  _hiába_ ne _tölt_ a mely igen rövid a lakadalmokig az én _gondolat_ a _hogy_ ma péntek lévén _holnap_ mindent el készitetek vasárnap az _isteni_ szolgálatot végbe vivén és együt _ebédelvén_ negy _óra_ meg indullyunk és _idő_  _odaérkezik_ ót vatsora _kész_ fog várni az egész _hét_ ót _tölthet_ és _ünnep_ nem lévén ajövö _hét_ az _isteni_ szolgálatot sem mulattyuk el azegész szép _társaság_ ezt nagyon _megköszönvén_  _Honoria_  _Hilária_ mondá az anyának _de_ még _itt_ nagy akadály _hátravan_ mitsoda _kérd_  _Honoria_  _Hilária_ tsak mint egy félben _kezd_ meg mondani adolgot ugy _hogy_ az anya nem _megérthet_ mond meg _hát_ mondá _Honoria_ mitsoda akadály a _had_  _tud_ nám _öröm_ nem is _tud_ szolni _ha_ meg _kell_ a _dolog_ mondani aperte mondá _Hilária_  _édesanya_ a nem _egyéb_  _hanem_  _Constantia_ és victoria attol _tart_  _hogy_ az anyok el nem _bocsát_ öket _ó_ ! _ha_ tsak a mondá _Honoria_ a _kis_ nagy _dolog_ volna a _ha_ én azt végbe nem vihetném _abban_ pedig _bizonyos_ vagyok _hogy_ végbe viszem azok az uri aszonyok _tud_  _hogy_ ugy szeretem leányokot és ugy vigyázok reájok valamint reád azért mindgyárt el is megyek _hozzá_ és _elkér_ öket _Honoria_ ezt is szerencsésen véghez vivén _tudta_  _ad_ az egész _társaság_  _hogy_ vasárnap _ki_  _ki_  _kész_ légyen noha a _kisasszony_ azt akarták volna _hogy_ mindgyárt _megindulhat_ mivel péntektöl _fogvást_ az vasárnapig valo _idő_ nékik igen _hosszú_  _tetszik_  _mindazonáltal_  _kénytelen_ valának _békességes_  _tűrés_ lenni

Vasárnap az az igen várt _idő_  _elérkezvén_ az _isteni_ szolgálat után az egész _társaság_  _ebédtájban_  _Honoria_  _ház_  _gyülekezvén_ a jó _ebéd_ le ülének és vigan _eszik_ a _kisasszony_  _kívül_  _aki_ nem _ehet_ik_  _öröm_ és alig várhaták az _idő_  _hogy_ a _hintó_ ülhessenek az az _idő_ is _elérkezvén_  _Honoria_  _előbbször_  _sok_  _kínálkodás_ után a _hintó_ üle azután a _férfi_ segitték _ki_  _ki_ a maga matkáját a _hintó_  _felhágni_  _előbbször_  _Constantia_ segitté _Octávius_ victoriát valérius és ajó _kedvű_  _Hilária_  _Julius_ a _férfi_ azután lora ülének és tsak annyi _cseléd_ vittek el magokal a menyi tsak szükséges volt

Ött _óra_  _tájban_ ez a szép _társaság_ a _Honoria_  _ház_  _érkezvén_ és mint _hogy_ már májusnak a _közép_  _felé_ anapok _elegendő_  _hosszú_ azért nagy siettségel mindnyájan a _kert_ menének a _kert_  _elegendő_ nagy a fel _oldal_ a szamos mosa a _sok_ szép _gyümölcsfa_ mind uttzákra vannak _ültetve_ akert _két_ részben vagyon az _egy_ része a _ház_ felöl mind virágokal vagyon bé _ültetve_ a második része minden féle _kerti_ veteményel a _kert_  _közép_ pedig egy nagy lugos a melyet a szöllö levelek egészen bé fedték és ollyan volt valamint egy levélböl valo palota _de_ még a _szőlőfa_ a melyekböl állot az a szép lugos mása _talán_ nintsen _Erdély_ mivel _Honoria_ azokat mind rodosztorol a _Mármora-tenger_ a parttyán lévö városbol _hozat_ ezek a _szőlőfa_ pedig _hét_  _hoz_ szöllöt _esztendő_  _de_ még narancs fái és _laurusfa_ is valának _kert_  _Honoria_ nagy _öröm_  _elhordoz_  _kedves_ vendégeit mindenüt akertben és _ki_  _ki_ nagy _gyönyörűség_ nézte a _sok_ szép virágot a _sok_ zöldséget szép virágos _fa_ a melyeknek árnyékában nagy vigasságal sétáltanak _hét_  _óra_ 

Azután _Honoria_ a szép _ház_ meg mutatá és a _felső_  _ház_ a _férfi_ kinek kinek el rendelé szállását az also _ház_ magának a _kisasszony_ meg _tart_ és ezt is el rendelvén mindnyájan az _ebédlőpalota_ menének _ahol_ az asztalt _terítve_  _talál_  _Octávius_ mondá _Honoria_ itt mi az aszony _föld_ lévén mindnyájan az aszony _hatalom_ alat vagyunk azt _tud_  _hogy_ az aszony mitsoda rendbe _tart_  _ház_ azért mi is azon rend alá akarjuk vetni magunkot én mondá _Honoria_ valo arend _tartás_ szeretem _de_ illyen uri személyeknek rendet nem szabhatok _hanem_ tsak azon _igyekezik_  _hogy_ kinek kinek _kedv_  _találhat_ ugy tettzik mint _ha_ az aszony minket mondá válerius _idegen_  _tart_  _ha_ nem akarna _bennünket_ a _ház_ lévö rend alá vetni mint _hogy_  _teljesség_ azt akarja a _társaság_  _hogy_  _törvény_ szabjak mondá _Honoria_ az én _gondolat_ a _hogy_ a _férfi_  _idő_  _felkel_ és _ebéd_ vagy a vadászattal vagy a _halászat_ mulassák magokat az _ebéd_  _tizenegy_  _óra_ légyen és a vatsora _hét_  _óra_  _ennél_ se _hosszú_ se nehezeb _törvény_ nem _csinálhat_  _hát_ a leányoknak _kérd_  _Constantia_ a _kisasszony_  _felel_  _Honoria_ 11 _óra_ a _ház_ vagy _dolog_ vagy _egyéb_  _eltölthet_ az _idő_  _hát_  _ebéd_ után mitsoda _foglalatosság_ lészen _kérd_ victoria arra már nekem _kell_  _csinálni_  _törvény_ mondá nevetve _Hilária_  _hogy_  _ha_ az aszony azt nekem meg engedi _tekintvén_  _Honoria_ én nem _bán_  _Hilária_ és ugyan nézük _micsodaféle_ törvény leszen a mert én is atöbbivel meg akarom azt _tartani_ az én _törvény_  _abból_ áll _hogy_ ugy mint _törvénycsináló_ azt _hagy_ az egész _társaság_  _hogy_  _ebéd_ után egy _óra_ az _ebédlőpalota_  _beszélget_ jó és _hasznos_  _dolog_ az után _ki_  _ki_  _eloszolhat_  _három_  _óra_  _három_  _óra_  _ki_  _ki_  _tartozik_ nagy _bírság_ alat akertbe _jönni_ ót mulathattyuk magunkot _história_  _beszélhet_  _öt_  _óra_  _öt_  _óra_  _fogvást_  _hét_  _óra_  _elég_ léphetünk a _kert_ vatsora után pedig _ki_  _ki_  _akkor_  _lefekhetik_ amikor tettzik és anyit _alhat_ik_ amenyit akarja _ha_ a _kedves_  _gondolat_ meg _enged_ erre mindnyájan mondák _hogy_ mínd a _két_  _törvény_ meg akarnák _tartani_  _hát_  _ha_  _Hilária_  _aki_ atorvényt _csinál_ mondá victoria valamiben vét meg büntetiké igen is meg mondá _Honoria_ és egy nehány nap mulva _Julius_ arra szabadsága lészen



Héttfö

A _Honoria_  _törvény_  _szerint_  _tizenegy_  _óra_  _felé_ az egész _társaság_ az _ebédlőpalota_  _gyülekezik_ és a még _ebéd_ le ülének _ki_  _ki_  _elébeszél_  _hogy_ miképpen _eltölt_ az _idő_ a _férfi_  _elébeszél_ vadászattyokot _Honoria_ a _kisasszony_ pedig _ki_  _ki_ a maga mátkájának meg mondá _hogy_ miben _foglalatoskodik_ mi ma _elég_ varottunk _olvas_ mondá a _jókedvű_  _Hilária_  _de_ nevettünk is mert az _ablak_ láttuk _hogy_  _Julius_ leg utollyára ment _ki_ vadaszni és _előbbször_  _jön_  _haza_ azért semmit nem is _hoz_  _talán_  _fél_ a _büntetés_  _ha_ a _tizenegy_  _óra_ el mulattya _Julius_  _kedves_  _hallgatván_ ahilaria _tréfa_  _kezd_ magát mentégetni _de_ félben _kelletik_  _hagyni_ mivel asztalhoz ülének

 _három_  _óra_ pedig a _Hilária_  _törvény_  _szerint_ az egész _társaság_ a _kert_  _gyülekezik_ és a szöllö lugosok alá a pásintra szönyegeket _terít_ és _elegyes_  _kerek_ le ülének és _Hilária_ mondá nem tsak a nagy _országos_  _dolog_  _de_ még a mulattságra is _kell_  _törvény_ szabnom mint _hogy_ már _törvénycsináló_ tettenek atörvény pedig _abból_ áll _hogy_  _aki_ ajátékot el veszti annak zálogot _kell_ adni és _addig_  _ki_ nem adgyák az zálogat a még azt egy szép _história_  _ki_ nem válttya erre a _férfi_ reá állának _de_ a _kisasszony_ egy _kevéssé_ vonogatni _kezd_ magokat _de_ azok is reá állának

A _játék_  _elkezdvén_ ugy _esik_  _hogy_  _előbbször_  _Octávius_ veszté el a zálogot pedig a mátkájának _Constantia_  _kelletik_ adni: ennek mindenik _örül_  _hogy_ ö vesztette volna el tsak az egy _Constantia_ mint egy szánta egy _kevéssé_  _Octávius_  _Octávius_ pedig azt semminek _tartván_ minden _halogatás_ nélkül igy _kezd_ el


AZ _Eleonora_  _De_ VALESCO _história_ 

Minek utánna _Cromwell_ ez az usurpator _megerősít_  _hatalom_ az ö urának az _angliai_  _király_ elsö _Károly_  _halál_ minden _tehetség_ azon volt _hogy_ a szomszédságban lévö _ország_ tölle _tart_ és _hogy_  _haszon_  _fordíthat_ a _francia_ és az _ausztriai_  _ház_  _között_ valo _háborúság_ és az alat a még ezen _két_ monárkának a _követ_ kik londinumban valanak szép reménségek alat _biztat_ és _elhitet_ akik is azon valának _hogy_  _ő_ a magok részekre _fordíthat_ ö az alat olyan _dolog_  _gondolkodik_ a melyeket azok meg nem _tudhat_  _de_ söt még _Cromwell_ anyira _kedvez_ a spanyol _követ_ és olyan _ígéret_ tett néki _hogy_ azt _gondol_  _hogy_ egy _kő_ sem lészen nyerteseb nálánál _de_ az _ígéret_ meg nem _erősít_ néki

 _de_ azonba _Cromwell_  _alattomban_  _hatvan_  _hadihajó_ készitette és azokot meg raká _nyolcezer_  _ember_ mind olyanokal kik ö alatta _sokszor_  _győzedelmes_ voltanak ez a _hadi_  _készület_ az egész _Európa_ nagy _gond_  _hoz_ a spanyolokon _kívül_  _aki_ el amitotta volt a _Cromwell_ szines _barátság_  _de_ mely igen el álmélkodának ahiren a midön _megtud_  _hogy_ ennek a _flotta_ a kinek _viceadmirális_ pen a _Kanári_ szigetéhez _kell_  _gyülekezni_ és _hogy_ a _Barbados_ szigetében még _kétezer_  _ember_  _kell_ fel venni _akkor_ észre vévék a _Cromwell_  _csalárdság_ és _általlát_  _hogy_  _Amerika_ valamely _erősség_ akarna el venni

Erre valo nézve nagy siettségel _küld_  _postahajó_ kik _hír_ adnának mindenüt az _erősség_ és ezek ollyan szerencsések valának _hogy_  _előbb_  _érkezik_  _Amerika_ mint sem az anglus _haj_ az anglusok pedig _sok_  _hely_  _ki_ szállának _de_ sohult nyertesek nem lehetének a spanyolok mindenüt olyan _kész_ várták és _oly_ vitézül viselték magokot _hogy_ az _ellenség_ látván _hogy_ semmit sem nyerhetne rajtok a _Jamaica_ szigetére menének és meg vevék a port rojál nevü _erősség_ ugyan ezen szigetben a _Buenos_Aires_ nevü város mellet egy spanyol urnak _Dom_Bernardo_de_Valesco_ a _ház_ fel prédálák és szerencsétlenségére az ö leánya _Eleonora_  _de_ valesco ót _találkozik_ egy nehány _cseléd_ együt _aki_  _megöl_ vagy rabbá _tesz_ az ánglusok

 _Eleonora_  _de_ valesco lehetet _akkor_ mint egy _tizenhat_ vagy tizen _hétesztendős_  _aki_ is szép nagy szál _termetű_ és igen szép személyü volt _de_ az ö _ész_ és jó _erkölcs_ még méltób volt a szeretetre mint sem az ö nagy szépségiért volt ugyan azon _tartomány_ egy spanyol _ifjú_ ur marquio _Don_  _Fernand_  _hív_ ehusz _esztendős_ lévén szép _termetű_  _okos_  _jó_  _erkölcsű_  _és_ nagy _bátorságú_ volt nem is volt nálánál _gazdag_ a _tartomány_ ez igen szerette a szép _Eleonora_ eleonorais _hasonló_ szeretettel volt _hozzá_ annál inkáb _hogy_ az ö attya valesco _jóváhagyván_ egy máshoz valo szereteteket tsak azt várta _hogy_ az _akkori_  _zenebona_ a melyet az anglusok _indít_ a szélyeken _lecsendesedik_ és _összeadhat_ öket mint _hogy_ pedig _Don_  _Fernand_ a _Dom_Bernardo_de_Valesco_  _tábor_ volt erre valo nézve _kénytelen_ is volt _távol_ lenni _Eleonora_  _Eleonora_ pedig az alat _ki_ szokot volt menni némelykor az attya _ház_  _hogy_ magát mulassa és _hogy_ nagyob szabadságal _gondolkodhat_ik_ a _Don_  _Fernand_ valo _házasság_ ugy _történik_  _hogy_ a mely _óra_ szokot volt rend _szerint_  _beszélgetni_  _Beatrix_  _egy_ a leányi _közül_ valoval _aki_ leg több _bizodalom_ volt ugyan _óra_ verték fel a _ház_ az anglusok _Eleonora_  _leheveredik_ egy _kerevet_  _hallgat_  _Beatrix_  _hogy_ mit _beszél_  _aki_ is vig és _tréfás_  _természetű_ lévén olyan szerelmes szokot mondot néki mint a mitsodásokot _gondol_  _hogy_ fog mondani _Don_  _Fernand_  _Eleonora_ midön _visszatér_ az illyen _beszélgetés_  _Eleonora_ szivét _meghatván_ és mint egy meg vigasztalván ugy _tetszik_ mint _ha_ az _ábrázat_ is ujjab szépséget lehete látni illyen _kedves_  _beszélgetés_ ugy tettzik _hogy_ nem _kelletik_ félben _hagyatni_  _mindazonáltal_ felben _hagyat_ és _Eleonora_  _aki_ igen _bátor_ volt a zajra a _ház_  _ki_ mene és nagy _kevély_ az _ellenség_  _elébe_ mene _aki_ látván nagy szépségét _tisztelet_ lön _hozzá_ 

Mind azon _által_  _ha_  _csodál_ is az ö szépségét _de_ a meg nem menté _hogy_ rabjok ne lenne _Beatrix_ együt mint _hogy_ pedig látá _hogy_ se magát meg nem oltalmazhatná se senki meg nem segitené azért rabul meg _ad_ magát remélvén azt _hogy_ még meg szabadulhat vagy más rabért _ki_ válttyák vagy pénzért és azomba az anglus _hajó_ vivék a _kapitány_  _aki_ azon a _hajó_ parancsolt _kerm_ volt a neve _aki_  _mihelyt_ meg látá _Eleonora_ el álmelkodék szépségin és azt a prédát sokal nagyobra _becsül_ mint akár mit nyert volna mast a spanyoloktol emint egy _harminc_  _ötesztendős_  _ember_ lévén mind _hirtelen_ valo _természetű_ volt mind pedig sokat állitot maga felöl _de_ azal nemesi modra _tud_ másokban _megbecsülni_ és _tisztelni_ a jó _erkölcs_ mikor _kívántatik_ emihent _Eleonora_ meg látá azonal _felgyullad_  _hozzá_ valo nagy szeretete _de_ magát _megtürköztetvén_ mondá néki meg botsás _hogy_  _erőszakos_  _elhoz_  _ház_  _abban_  _bizonyos_ lehetz _hogy_ a _hozzá_ valo _tisztelet_ meg nem sértik _kér_ is azon _hogy_ ne szomorkodgyál szerencsétlenségeden mivel minden _tehetség_ azon leszek _hogy_  _megenyhít_ annak _keserűség_ 

Meg nem ijedtem az _eset_ a mely rajtam _történik_  _felel_ neki _Eleonora_ nagy _kegyesség_ és _magarátartás_ és noha nem _kelletik_  _esni_ illyen szerencsétlenségben _de_ ellene nem állok annak _aki_ ezt igy rendelte és reménlem _hogy_ azal atisztelettel lész egy nagy urnak leányához mint a melyel _tartozik_ minden _becsületes_  _ember_ lenni az aszszonyi rendhez ezekre a szokra _kerm_  _kéz_ nyutván néki bé vivé aházban és _otthagy_  _Beatrix_ együt és _ki_ menvén rendelést tett mindenekröl _de_  _főképpen_ mindeneknek _megtilt_  _ki_ nyilatkoztatni _hogy_  _Eleonora_ az ö _hatalom_ volna akar menyit _tudakoz_ik_ is öket nem lön _haszontalan_ ez a _megtiltás_ mivel _Dom_Bernardo_de_Valesco_ egy sereg lovasal a szélyeken vigyázot igen el álmélkodék ezen a szomoru _hír_ nem _gondolhatván_ azt _hogy_ az anglusok anyira el _távozik_ a _tenger_ széllyitöl azt _megenged_  _Eleonora_  _hogy_ a _kastély_ menyen a mely mesze lévén atenger parttyátol _éppen_ nem _gondolhat_  _hogy_ ót veszedelemben lehesen igen nagy _keserűség_ is _esik_ leányáért _de_ a _Don_  _Fernand_  _keserűség_  _ki_ nem mondhatni mivel _ifjú_ lévén nem tartoztathatta ugy meg magát mint _Dom_Bernardo_de_Valesco_  _aki_ noha nagy szivbéli szomoruságban volt is _de_ azon _igyekezik_  _hogy_ meg vigasztalhassa _Don_  _Fernand_ olyan szokal a melyek _talán_ más _idő_ és _másféle_  _dolog_  _hasznos_ lettek volna

El _küld_  _mindazonáltal_ levélel az _ellenség_  _flotta_ az anglus _generális_ nagy _becsület_ vevé a _Dom_Bernardo_de_Valesco_ levelét mindgyárt parancsolatot is _kiad_  _hogy_  _felkeres_  _Eleonora_  _de_  _kerm_ mindennek _elei_ vette volt és a szeretete minden nap nagyobodék az ö _titok_ pedig anyira meg _tart_  _hogy_ ollyan _hír_  _kibocsátván_  _hogy_  _Eleonora_ el veszet volna a midön a valesco _kastély_ fel verték ez a _hír_  _kéz_  _kéz_ menvén és senki az ellen semmit sem mondván mindenek _igaz_  _tart_ és _Dom_Bernardo_de_Valesco_  _ember_ viszá _tér_ ezel a szomoru _hír_  _de_ a mi itt leg méltób atsudálatra a _hogy_ valesco _bátor_ szivel vette a leánya el vitelének _hír_ remélvén azt _hogy_ vagy pénzen vagy más rabon _ki_ válthattya _de_  _mihelyt_ el vesztét _hall_  _kétségbeesik_ és nagy _keserű_ szokra _fakad_  _Don_  _Fernand_ pedig _aki_ nagy _keserűség_ mutata mikor _meghall_ el vitelét _Eleonora_ igen meg _kezd_ bátorodni mikor _meghall_  _halál_ ne _fél_ uram ne _fél_ mondá valesconak mert _Eleonora_ el nem veszet az ö szépsége valakit _társ_ adot nékem _ő_ el vitték és el rejtették én magamban _érez_ a _bosszúállás_ a _gyűlölség_ és a _féltés_ a mely meg nem egyeznék akeserüségel a melyet az ö _halál_  _okoz_  _ha_ az _igaz_ volna _Dom_Bernardo_de_Valesco_ akinek atermészet _másféle_  _gondolat_ sugarlot és _aki_ nagy _törődés_  _érez_ magában az ö _kedves_ leányáért _megkerestet_ mindenüt az _Eleonora_ testét _hogy_ pedig az _Don_  _Fernand_  _gondolat_ is _elég_  _tesz_ akit ugy szerette mint fiát az egész _tartomány_  _kihirdettet_  _hogy_  _aki_ valamit _tud_ mondani _felőle_  _megjutalmaztat_ ennek nagy _haszon_ lön mivel egy _ifjú_  _aki_ válesconal neveltetet volt fel és _aki_ atöb _cseléd_ ótt volt mikor _Eleonora_ el vitték ö az alat valami formában el szaladot a még az anglusok fel prédálták a _kastély_ ez az _ifjú_  _Dom_Bernardo_de_Valesco_ menvén _tudta_  _ad_  _hogy_ a leánya _élet_ vagyon és _hogy_ minden _bizonnyal_ az anglus _hajó_ vitték ez a _hír_ egy _kis_ reménséget _ad_ az atyának a szeretö pedig _által_ látá _hogy_ veszedelmes _társ_ volna _Eleonora_ mellet azért minden _gondolat_ tsak a _bosszúállás_  _fordít_ és _halálos_  _ellenség_ lön az anglusoknak

Azonba pedig ugy _tetszik_  _hogy_ minden _kedvez_ a _kerm_ szeretetének és szándékának mivel ajamaik _főváros_ meg vételek után az anglus _hajó_ parancsolattya _érkezik_  _hogy_ viszá _tér_ angliában ez igy lévén _kerm_ is viszá _tér_ az ö rabjával akinek is nagy _keserűség_ vala szive mivel azt reménlette _hogy_ az attya és a szeretöje azon lésznek _hogy_  _ő_ viszá vehessék _mindazonáltal_ szomoruán látá _hogy_ az _ellenség_  _föld_  _kelletik_ menni és _egyik_ sem _hallhat_  _hír_ noha nagy _bátor_ szivü volt is _de_ meg nem tartoztathatá magát és _keserűség_ mondá _Beatrix_ 

Ah! az én atyám _aki_  _oly_  _kegyesség_ nevelt engemet és akinek ugy tettzik _hogy_  _gyönyörűség_ voltam engemet _elhagyott_ és tsak _kis_ sem _igyekezik_ meg szabaditásomon _hogy_  _ha_ a _természet_  _elfelejt_ engem az atyám szivében a szeretet is el alut a szeretömnek szivében noha azt _gondol_  _hogy_ én vagyok az ö _boldogság_  _Don_  _Fernand_ engemet _elfelejt_  _Don_  _Fernand_  _tud_  _hogy_ az anglusok _kéz_ vagyok és semmit sem _cselekedik_  _hogy_  _onnét_  _ki_ vegyen ezek a szomoru _gondolat_ anyi _sok_  _könnyhullatás_  _indít_  _hogy_ a _kegyetlen_ is meg szánta volna

Noha _Beatrix_ vig _természetű_ volt is _de_ látván szép aszonyának _keserűség_ ö is _az_ akará _alkalmaztatni_ magát _mindazonáltal_ el akarván üzni szomoru _gondolat_ minden képen azon vala _hogy_ valami _kis_ vigasztalást adhatna néki erre valo nézve mondá nem _tudhatván_  _hogy_ miben vagyon adolog _ítélet_ sem _tehet_ se az atyadnak se a szeretödnek szeretetekröl az atyád _hallgatás_ meg mentheti _előtte_ adom _Fernand_  _hallgatás_ mert ugyanis _ha_ egy szeretönek álhatatlanságátol lehet _tartani_  _de_ semmit sem _félhetni_ egy atyának meg változásátol _ha_ szinte _Don_  _Fernand_  _hűségtelen_ volnais _de_  _Dom_Bernardo_de_Valesco_ nem aláb valo szeretettel szeretne és azért nem volna _kevés_ szorgalmatoságal meg szabadulásodon _de_ nékem ugy tettzik _hogy_  _illendő_ azt _gondolni_  _hogy_ mind azatyád mind a szeretöd _hozzá_ valo szeretetekböl munkálodnak meg szabadulásodon _de_ itt olyan _titkos_  _dolog_ vagyon a mely nem engedi _hogy_  _megtudhat_  _hogy_ ök mit _cselekedik_  _érte_ látván _hogy_ erre a szavaira _Eleonora_  _megtüzesedik_  _ismét_ mondá nékie ate _hozzá_ valo _hűség_  _hoz_ magával _hogy_ mindenre vigyázak azért észre is vettem _hogy_  _kerm_ tégedet igen szeret és _abban_ nem _kell_  _kételkedni_  _hogy_ az ö szeretete el ne titkolya _előtte_ mind azt valamit az atyád és a szeretöd _cselekedik_  _érte_ 

Mely méltó vagyok a szánásra _kedves_  _Beatrix_ mondá _Eleonora_  _hogy_  _ha_ avalo _hogy_  _kerm_ olyan _gondolat_ légyen _hozzá_ magam is sajditottam én azt _de_  _ki_ akartam verni az elmémböl _hogy_ még jobban ne szaporittsam szomoruságimot _mindazonáltal_ látom _hogy_ az ugy vagyon mivel _te_ magad is azt észre vetted _de_ akár mint légyen légy _hűség_  _hozzá_ és _soha_ el ne _hagy_ engemet _de_ mindenek felet _ki_ ne nyilatkoztassuk _kerm_ a szivem _titok_  _hogy_ meg ne _tud_  _társ_ nevét _aki_ is én nálam _oly_  _kedves_  _hagy_ a menyekre _gond_  _gondviselő_ lészen a jó _erkölcs_ és várjuk _bátor_ meg szabadulásunkat illyen _beszélgetés_ vigasztallya vala magát a szép _Eleonora_ azon _idő_ alat _hogy_ el távozék _Don_  _Fernand_ és _közelgetni_  _kezd_ angliához _mihelyt_ pedig _odaérkezik_  _kerm_ a maga _jószág_ vivé _ő_  _Kent_ nevü _tartomány_ a _tenger_ szélyin

Ugyan ót is _megjelent_  _kerm_  _Eleonora_ nagy _félelem_ valo _tisztelet_  _hogy_ az egy szabadságon _kívül_ mindenekben _kedv_  _tölt_ a _hozzá_ valo szeretetét is meg _jelent_ néki _egyszersmind_ azt is _elébe_  _ad_  _hogy_ egyedül tsak a _hozzá_ valo _engedelmesség_  _kedvkeresés_  _igyekezik_ ö tölle magátol szivét el nyerni noha _Eleonora_ azt _előre_ el láthatta _hogy_ igy fognak nékie _beszélni_  _mindazonáltal_ azon meg szomorodék _de_  _okos_ lévén _értelmes_  _felelet_  _ad_ nékie _megértetvén_ véle _hogy_ nem ugy _kell_  _ő_  _tekinteni_ mint egy rabot és _hogy_ az attyátol _függvén_ ugyan attol is lehet _ő_ meg nyerni és _hogy_ nintsen olyan törvény a mely _ő_ az atyához valo _engedelmesség_ alol _ki_ vehesse

 _kerm_  _aki_ valoságal meg akará nyerni szivét és azt _tisztességes_ és _becsületes_ uton és modon _megígér_ néki _hogy_ azal a _tisztelet_ lészen _hozzá_ mint a melyel _kell_ lenni egy uri jó _erkölcsű_ személyhez azután szolgálokot rendele meléje kik szolgállyák _Beatrix_ együt és meg parancsolá _hogy_ ugy _becsül_ mint a _ház_ aszonyát mindent el is _követ_ a mitsak az ö maganoson valo _élet_ meg vidámithatná

 _Eleonora_ mind igen _bátor_ mind _kegyes_  _természetű_ lévén és a szép nemesi _cselekedet_ igen szeretvén nagy jó neven vévé _kerm_  _hogy_ igy _bánik_ véle annál is inkáb _hogy_ azt észre vévé _hogy_ azö nagy szeretete ajó _erkölcs_ semmiben meg nem sértené mind ezekben _bizonyos_ lévén _csendes_ elmével _kezd_ lenni és noha szüntelen _ész_ volt _Don_  _Fernand_ és atölle valo meg válása nehezen _esik_  _mindazonáltal_ nem volt olyan nagy nyughatatlanságban remenlvén azt _hogy_ a _hatalom_ a melyet már _kezd_ venni magán _kerm_ és a _ház_ valamely alkalmatoságot mutathat még _hogy_  _könnyű_ meg szabadulhason

 _kerm_  _aki_ minden _cselekedet_ vigyázot látá _hogy_  _csendes_ elmével volna és mint _hogy_ ö a _tenger_ valo _járás_ mesterségét igen _jól_  _tud_ rend _szerint_ a _geometria_ és mathematikában _foglalatoskodik_ azt észre is vévé _hogy_  _Eleonora_  _ért_ valami _kevés_ azokhoz atudományokhoz és egy _kevéssé_  _kedvel_ is azért mondá néki _hogy_  _ha_  _tetszik_ még jobban _megtanulni_ ö _megtanít_  _Eleonora_ reá álla _gondolván_  _hogy_ az alat nem fogna szeretetiröl _beszélni_ néki és _talán_ el is felejtené

 _de_ a még mind _ellenkező_  _dolog_  _okoz_ mivel _Eleonora_  _oly_  _jól_  _megtanul_ ezt a _két_  _tudomány_  _hogy_  _kerm_  _csodálkozik_ rajta és mentöl inkáb látá szép elméjét: annál nagyob szeretettel volt _hozzá_  _de_ az alat a még _Eleonora_ azon _igyekezik_  _hogy_  _enyhíthet_ rabságának _keserűség_ az illyen ártatlan _foglalatosság_ a szegény _Don_  _Fernand_  _tudván_  _hogy_ az anglus _haj_  _visszatér_  _ország_ azon volt _hogy_  _Spanyolország_ mehesen _Amerika_ és _onnét_ ángliában _hogy_  _kereshet_  _Eleonora_  _Dom_Bernardo_de_Valesco_ is igen _óhajtván_ leánya _feltalálás_ ellent nem _tart_ jó szándékában és _megesküszik_  _Don_  _Fernand_  _hogy_  _akárhol_ légyen _Eleonora_  _de_  _övé_ legyen és _akárhol_  _ha_ fel _talál_ el veheti _feleség_ ö nékie adgya erre _megölel_ egy mást és _Don_  _Fernand_  _hajó_ ülvén szerentsésen _Spanyolország_  _érkezik_ és _Madrid_ mene az udvarhoz ót passust nyervén angliában mene és ót mindent el _követ_  _hogy_  _Eleonora_ felöl valamit _hallhat_  _de_ tsak _haszontalan_ volt minden _fáradság_ és mint _hogy_  _kerm_ ritkán ment udvarhoz és azt sem _tud_ senki _hogy_ az ö _kéz_ legyen azért _Don_  _Fernand_ semmit _ki_ nem tanulhata és _kényteleníttetik_ tsak _haszontalan_ viszá _térni_  _Madrid_  _de_ mint _hogy_ tsak _abban_ a _gyanúság_ volt _hogy_ az anglusok _kéz_ vagyon _Eleonora_  _ezért_ igen _kezd_  _gyűlölni_ az anglusokot és a spanyol udvarnál azt _kezd_  _kérni_ mind maga mind _atyjafia_  _által_  _aki_ is nagy _tekintet_ valának udvarnál _hogy_ az udvar adna néki _hatvanágyús_  _hajó_  _kéz_ alá és _hogy_ ö a _hajó_ lévö Vitézeket mind _eltart_ mind meg _fizet_ a magáébol

Az udvar _tekintet_ vévén azö _hasznos_  _ígéret_ meg _ad_  _kérés_ és egy _tanul_  _tiszt_  _ad_ melléje _azonkívül_ több aláb valo jó _tiszt_ és _tanul_ vitézeket a _hajó_  _kész_ lévén parantsolatot vett _hogy_ menne anglia szélyire és ót vigyázna az _ellenség_  _megindulván_ nagy _bátorság_ nem _kívánván_ anyira _dicsőség_ szerezni magának mint _bosszú_ állani az anglusokon _Eleonora_  _elindulás_ után _két_ nap mulva _sok_ anglus _kereskedőhajó_  _talál_  _elől_ akik lisbonaban akartak volna menni és _aki_  _két_  _fregatt_  _kísér_ mindeniken öttven _ötven_ algyu _Don_  _Fernand_ a _közel_ valo _fregatt_ a _harc_  _elkezd_ a mely is egy _óra_  _tartván_ a _fregatt_ a _sok_ lövés miat el merüle a második _fregatt_ segittségére akarván menni az _első_  _de_ látván _hogy_ el veszet volna szaladásra vevé a _dolog_ a szél _ellenkező_ lévén _harc_  _kelletik_ állani _de_  _Don_  _Fernand_  _oly_  _kemény_  _kezd_ rea lötetni _hogy_ a _fregatt_  _fehér_ zaszlot _kitesz_ a vitorláit mind _lebocsáttat_ és magát meg _ad_  _Don_  _Fernand_ mindgyárt spanyol _tiszt_ és vitézeket _küld_  _beléje_ és _élvén_ a _jó_ széllel _kergetni_  _kezd_ a _kereskedőhajó_ azokot is el _érvén_ a _Tage_ vize _torok_ mind _elfog_ és _Spanyolország_ vivé

Ezt a _győzedelem_  _tudta_ adván az udvarnak atöb _tiszt_ nagy _dicséret_  _elébeszél_ azö nagy _okosság_ és _bátorság_ ugy anyira _hogy_ az egész _Madrid_ tsak _felőle_  _beszél_ amég pedig ujjab parantsolatot vön udvartol _addig_ tsak _abban_  _foglalatoskodik_  _hogy_ meg jutalmaztassa a _tiszt_ a vitézeket ahajosokot és ezt _olyanformában_ vivé végben _hogy_ mindenike szerette és _tisztel_  _érte_ azután a _hajó_  _elkészít_ és meg rakatá _élés_ és azal ami _kívántatik_  _gondolván_  _hogy_ az udvar nem _hagy_ tsak _hiába_  _heverni_ a mint _hogy_  _csakhamar_ parantsolatot vet _hogy_  _Amerika_ menyen és segittse meg a _Jamaica_ szigetében levö _had_  _aki_ még _oltalmaz_ magokat az anglusok ellen

Az alat a még ez az _ifjú_ vitéz ezt a parantsolatot _követ_  _kerm_ is parancsolattya menyen _hogy_  _elkísér_ azokot a _haj_ a melyeket _Cromwell_ akart _küldeni_  _sok_ segittségel a _Jamaica_ szigetéhez _kerm_ pedig már _esztendő_  _fogvást_  _tartván_  _Eleonora_  _fogság_ anyira meg szokta vala azon _idő_ alat mindenkor szeretetéröl _beszélni_ neki _hogy_ nagy _keserűség_  _ért_  _hogy_ el _kell_ tölle _távozni_  _de_ még attol is _kezd_ igen _tartani_  _hogy_ a még oda lészen _addig_  _Eleonora_ valamely alkalmatoságot _találhat_ a meg szabadulásra mind ezek olyan szomoru _gondolat_  _ejt_  _hogy_ ugyan meg változék _ábrázat_  _Eleonora_ ezt észre vévén attol _tart_  _hogy_  _talán_ valami _hír_  _hall_ a _Don_  _Fernand_ valo szeretetének és az _okoz_ szomoruságát

Erre valo nézve _hasonló_ szomoruságban _esik_ valamint _kerm_  _aki_ is nem sokáig _hagy_  _ebben_ a _gondolat_ és akinek _csodálatos_  _dolog_ adot volt elméjiben a szeretete nagy _tusakodás_ nem _tudván_ mitsoda _tanács_ adni magának végtire az _Eleonora_  _ház_ menven ót lábaihoz _borul_ mondá neki ezeket a szokot ide azert _jön_  _hogy_  _megjelent_ néked _hogy_ a _kötelesség_ arra _kötelez_  _hogy_ el távozam _tőle_  _de_ a nagy szeretetem nem engedi _hogy_ azt _cselekedik_ azután _elébeszél_ néki _hogy_ mitsoda parancsolatot vett azt is meg vallá neki _hogy_ fel _tesz_ magában _hogy_ magával el vigye _de_  _hogy_ mind a szeretetnek mind a _becsület_  _elég_  _tehet_ és a mások _balítélet_  _elkerülhet_ azért _férfiúköntös_ akarja _hogy_  _öltözik_ és férfiu nevet visellyen _hasonló_  _Beatrix_ is igy _cselekedik_ ezt én már szép _Eleonora_ el végeztem magamban vagy pediglen _ha_ reá nem állasz _előtte_  _megöl_ magamot

Mitsoda nagy _csodálkozás_  _hall_ mind ezeket _Eleonora_ ezt mi _követhet_  _által_ látá _de_  _kerm_ is üsmérte _hogy_ a mit mond véghez is viszi magában _térvén_  _meggondol_  _hogy_ az út a melyre akarják vinni a _Jamaica_ szigetében viszi mely az ö _haza_ azért reáis száná magát azután nagy _kevély_  _tekintvén_ a _kapitány_  _aki_  _félelem_  _hallgat_  _ha_ vitéz volt is és mondá néki _kerm_  _sok_ száz _helyes_  _ok_ volna a melyekért végben nem _kell_ vinnem a mit _tőle_  _kíván_  _mindazonáltal_ reá állok és el megyek veled _kívánság_  _szerint_  _hogy_ ezen _cselekedet_ mint egy meg hálállyam néked azt a _tisztelet_ a melyel voltál _hozzá_ a miolta a _hadakozás_  _kéz_ adot engemet _csakugyan_ ezen az egy _ok_  _cselekedik_  _érte_ a mit _cselekedik_ mert azt ne reménlyed _hogy_ azidö vagy azalkalmatoság _meggyőzettetik_ veled szivemet tegedet _becsül_  _de_ nem szerethetlek mind ezekböl meg láthatod _hogy_  _egyenes_ az én szándékim mivel _igazán_ meg vallom _gondolat_  _mindazonáltal_ el megyek veled _de_ ugy _hogy_ nékem _megesküszik_ a menyekre _hogy_ a _tisztelet_ a melyel nékem _tartozik_  _által_ nem hágod _kerm_ ezekre aszokra _oly_ igen _megörül_  _hogy_ el felejtvén azokat a melyek _kemény_ valának tsak _éppen_  _az_  _figyelmez_ a melyekel meg _ígér_ néki véle valo el menetelét és mint _hogy_ a nyomorultakot a reménség _soha_ el nem _hagy_  _főképpen_ a szeretetben magának azal _hízelkedik_  _hogy_  _ha_  _egy_ meg nyerhetet _idő_ atöbbit is meg nyerheti azután _megesküszik_ és _felfogad_  _Eleonora_  _hogy_ ezen uttyában ugy fogja _ő_  _tekinteni_ mint _kedves_  _egytestvéröcs_ azután _ki_ mene aházbol _hogy_ rendelest _tesz_ és egyedül _hagy_  _Beatrix_  _aki_ is nagy _csodálkozás_ lévén mondá _hát_ ugyan aszonyom el akarszé menni _kerm_ a _te_  _haza_  _ellenség_ és _Fernand_  _társ_  _de_  _hogy_ akarsz véle el menni még pedig _férfiúköntös_ mitsoda ate szándékod gondolodé azt mitsoda veszedelemre adod magadot leheté arrol _gondolkodni_  _irtózás_ nélkül _kedves_  _Beatrix_ mondá erre _Eleonora_ én még _előre_  _tud_  _hogy_ ezeket fogod nekem mondani _de_  _kér_ mit _csinál_ én itt ugy legyek mint a _tömlöc_ reménségem sem lehet meg szabadulásomrol _itt_ mindenik meg visgállya a _kis_  _cselekedet_ is nem _hogy_  _fél_ a _hadakozás_ veszedelmétöl _de_ azal szembe megyek tsak az atyámhoz és _Don_  _Fernand_  _közelíthet_ ugyan ezen reménség alat is akarok el menni _kerm_  _aki_  _Jamaica_  _felé_ veszi uttyát leheté _ennél_ szeb alkalmatoságot _találni_ a meg szabadulásra a _férfiúköntös_ melyet fel akarok venni olyan _könnyebbség_  _ad_ nekem arra a melyet nem _kereshet_ a magaméban és _oly_ üsmerettséget _tehet_  _abban_ a _köntös_ a mely veszedelmes volna a mostani állapotomban egy szoval attol nem _fél_  _hogy_ valakiben szerelmet _gerjeszt_ és _belső_ valami _rendkívül_ valo _dolog_  _biztat_ azal _hogy_ ez a _cselekedet_ végit veti rabságomnak és _megtalál_ akit szeretek

 _Beatrix_  _ész_ lévén _könnyű_ reá álla a _Eleonora_  _okos_  _beszéd_ és vig _kedvű_ lévén azon _igyekezik_  _hogy_ az aszonyának is vigaságot adhasson és mondá meg vallom _hogy_ olyan _bátor_  _kell_ lenni mint magad vagy _hogy_ illyen nagy _dolog_ akarsz _fogni_  _de_ én mondá nevetve a kinek se attya se szeretöje _aki_ siessek _kér_ igen szépen mond meg nékem _micsodaféle_  _emberforma_ lesz _belőle_ annyi _hadi_ emberek _között_ akik tsak a _vérontás_ szomjuhozák látom én azt aszonyom _hogy_ magad szintén ugy _cselekedik_ valamint mások _de_ a _természet_ nem _önt_ mindenikünket egy aránt és _teljesség_ nem _érez_ magamot arra alkalmatosnak _hogy_ vitézi modon _megforgat_ a _kard_ melyet _kerm_ fog nékem adni _Eleonora_ nem lehete ezen nem _nevetni_ azt _fogad_ néki _hogy_  _kerm_ arra _kér_  _hogy_ olyan _hely_  _helyheztet_  _ahol_ nem lészen veszedelmes _három_ napot illyen formában _eltölt_ azután _kerm_  _Eleonora_ egy szép _férfiúköntös_  _küld_ ugy _Beatrix_ számárais és _kéret_  _hogy_ venné fel _hogy_  _had_ szokjék _hozzá_ mivel tsak _kevés_  _idő_ mulva meg _kell_  _indulni_  _Eleonora_ a _köntös_ mindgyárt fel vévé és ollyan szépnek _tetszik_  _Beatrix_  _hogy_ minek utánna _felöltöztet_ maga is siete fel venni a magáét tsak azért mondá _hogy_ valamely _kísértet_ ne _esik_ mivel aszonyom nekem ugy tettzik _hogy_ leg szeb _ifjú_ legény vagy evilágon _hogy_ pediglen magamal _elfelejtet_  _hogy_ leány vagyok mentöl _hamar_  _hasonló_  _köntös_  _kell_  _öltözni_ a magadéhoz a midön egészen _felöltözik_  _kerm_ bé mene _hozzá_  _de_  _ha_  _Beatrix_ szépnek _talál_  _Eleonora_ a szerelmes _kerm_ nagy _csodálkozás_ nézé és meg vallá _hogy_  _soha_ semmit sem látot volna szebet nálánál egész _élet_ a mint is _hogy_  _hogy_  _Eleonora_ magos szép nemesi _termetű_ lévén aza _köntös_ még inkáb _ki_ mutatta _termet_ egy szoval az ö személye és _termet_ mind szeretetre mind _tisztelet_  _indít_ másokat

 _kerm_ pedig nagy _gyönyörűség_ nézé _Eleonora_  _de_ szorasan meg _tartván_  _fogadás_ ujjontában _felfogad_  _hogy_ tsak ugy _tekint_  _Eleonora_ mint _öcs_  _Eleonora_ pedig már _jól_  _tudván_ az anglus nyelvet mindenek anglusnak _tarthat_ a mint is _kerm_ plimuthban _érkezvén_  _ahol_ ahajok várták _ő_  _Eleonora_ lunlei nevü attyafia _gyanánt_ mutatá bé a _hajó_ lévö _tiszt_  _aki_ mindnyájan _csodál_  _ő_  _kerm_ avitorlákot fel vonatván meg _indul_ mellette pedig _ötvenágyús_  _fregatt_ volt az ö parantsolattya pedig evolt _hogy_  _mihelyt_ a _flotta_ a _Jamaica_ szigetéhez _kísér_  _ebben_ a szigetben port rojálban lévö _két_  _hatvanágyús_  _haj_ és _két_  _fregatt_  _had_ és _élés_ meg rakván azokal a spanyol _hajó_ vigyázon kik _Európa_ mennének az ö uttya pedig szerencsés volt _mindaddig_ valamég _közel_ nem _érkezik_  _Jamaica_ szigetéhez mivel _akkor_ az _idő_ egészen _beborulván_ rettentö szélvész _támad_ ugy annyira _hogy_ az egész _flotta_ el _kelletik_ széllyedni és a maga _hajó_ is egy nehányszor tsak _kevés_  _hogy_ el nem veszet minden _bizonnyal_ el is veszet volna _ha_  _oly_  _értelmes_ nem lett volna _harminc_  _óra_ mulva a szélvész meg szünvén és az _idő_  _feltisztulván_  _kerm_  _egy_ sem láthata a _hajó_  _közül_ egy nehány álgyut _ki_ lötete _jel_  _hogy_ a többi azt _meghalván_  _tud_  _hogy_  _hol_ volna _de_ tsak _haszontalan_ volt erre valo nézve azt végezé el magában _hogy_ a _Jamaica_ szigetében lévö port rojálhoz _igyekezik_  _gondolván_  _hogy_ mind a _fregatt_ mind a _flotta_ ót meg _talál_ noha a szél egy _kevéssé_  _ellenkező_ volt _mindazonáltal_  _arrafelé_  _közelgetvén_ látá _hogy_ egy spanyol _hajó_ a _fregatt_ igen meg szoritotta volna _igyekezik_ segittségére menni _de_ oda nem érkezhetvén _hamarjában_ a _fregatt_ fel _kelletik_ magát adni végtire annyira meg szaporittá vitorláit _hogy_ a spanyol _hajó_  _beér_ az a _hajó_ pedig a _Don_  _Fernand_  _hajó_ volt egész _est_ álgyukal lövödözének egy máshoz _de_  _egy_ sem sokat árthata a másikának és _éjféltájban_ egy nagy szélvész el választá öket egy mástol és _kerm_ bé mene port rojálba és a spanyol _hajó_  _Buenos_Aires_  _ahol_  _érdem_  _szerint_ valo nagy vigasságal _fogad_  _Dom_Bernardo_de_Valesco_ azt _megtudván_ nem _győz_  _eléggé_  _ölelgetni_ mivel _azóta_ nem látta volt a miolta _elindul_  _Spanyolország_  _felé_  _Don_  _Fernand_ mindeneket _elébeszél_ neki azt is meg mondá _hogy_ mitsoda _haszontalan_  _jár_ angliában és azután mindenike _keserűség_  _esik_  _Eleonora_ után az én _keserűség_ mód nélkül valo uram mondá valesconak és noha attya légy _Eleonora_  _de_ lehetetlen nagyob _keserűség_  _érezni_ mint én _érez_  _mindazonáltal_ az én szivem tsak reménli _hogy_ még _megtalál_ és ugyan ezen végre semmit el nem mulatok _hogy_  _tudakozódhat_ik_  _felőle_ a mely _fregatt_  _elfog_ a rajta lévö _tiszt_ egy mástol mind _különös_  _tesz_  _hogy_ töllök _tudakozódhat_ik_ mivel agyanoság nem _ad_ nyugodalmat mindgyárást _idehoz_  _elöben_ öket _talán_ azö _beszéd_ láthatunk valami _kis_ nyilást a melyböl meg láthatom mit _kelletik_  _cselekedni_ 

Alig végezé el _beszéd_  _hogy_ a rabokot _elébe_ vivék a többi _között_  _találkozik_ egy akinek _oly_ szép és nemesi _ábrázat_ vala _hogy_ azonnal _hajlandóság_ lön _hozzá_  _Don_  _Fernand_ és mondá néki ate _ábrázat_ meg üsmérhetem _hogy_ néked leg jobban _kell_  _tudni_ az _ellenség_ szándékát azt _jól_  _tud_  _hogy_ a _hadakozás_  _törvény_ mitsoda _hatalom_  _ad_ nékünk _terád_ azért semmit se _eltitkol_  _előtte_  _kér_ is _hogy_ mond meg magad _ki_ vagy és a nevét annak a _hajóskapitány_  _aki_ annyit lövöldöztünk _egymás_ 

Ez a _tiszt_  _hasonló_  _hajlandóság_  _érezvén_ magába _Don_  _Fernand_ mondá néki nemesi _bátorság_  _hogy_  _écossai_ volna és a neve montros a neve annak ahajos _kapitány_  _kerm_ akinek is az a parantsolattya _hogy_ a port rojálba egy nehány _hadihajó_  _felfegyverezvén_ azokal a spanyol _haj_ ellen mennyen ezt a _hír_  _tudta_ adván a spanyol _generális_ és _onnét_  _visszatérvén_  _sok_ féle nyughatatlan _gondolat_ valának és mondá ugyan azon _tiszt_ nagy _barátság_ olyan _hely_ valo vagy _ahol_  _hűség_ vannak avaloságos _király_  _csodál_ azt _hogy_ még is _Cromwell_ szolgálod montros erre nagyot suhajta és mint _hogy_ valoságal _kezd_  _ő_ szeretni azért _eszerint_ is _kezd_ magát menteni mondván _hogy_ nem _egyéb_  _hanem_ a szükség viszi reá _hogy_  _Cromwell_ szolgálattyára adta magát mivel azö _haza_ tsak ez elsö _fi_ szál ajoszág _de_  _ha_ valami alkalmatoságot _találhat_  _örömest_ el _hagy_ a _Cromwell_ szolgálattyát _gyalázat_  _tartván_ olyanért veszedelemre _tenni_  _élet_  _aki_ amaga _király_ el vesztette _Don_ femánd ezt _öröm_  _hallgatván_ nagy _barátság_  _megölel_ és azt _ígér_ néki _hogy_  _ha_ arra volna _kedv_ a spanyol _tiszt_  _közibe_ számlálhatná magát és _hogy_ a maga sorsával _megelégedik_ azt is szerencséjinek _tart_  _ha_ olyan _érdemű_ és _nemzetű_  _ember_ valamiben szolgálhatna

Montros nagy _hálaadás_  _megköszönvén_ jó akarattyát reá álla _beszéd_  _de_  _hogy_ meg mutassa _Don_  _Fernand_  _hozzá_ valo _igaz_  _kötelesség_  _elébeszél_ néki minden _titok_  _Don_  _Fernand_ is látván _hozzá_ valo _igaz_ szivét ö is _elébeszél_ néki minden _dolog_ és azt is _hogy_ mitsoda _keserűség_ vagyon _hogy_  _Eleonora_ semmi _hír_ nem _hallhat_ montros _friss_ és _bátor_  _természetű_ lévén ajánlá magát _hogy_  _ha_ valamiben szolgálhat néki ö arra _kész_ volna én mondá néki _Don_  _Fernand_ mikor londinumba voltam az egész _tiszt_ láttam akik _Jamaica_ szigetinél voltanak tsak _éppen_ azt a _kerm_ nem láthattam akinek a nevét _ki_ sem mondhatom _felháborodás_ nélkül és _ha_ ugyan _kedv_ vagyon nékem _abban_ szolgálni én tégedet aport rojálba _küld_ olyan szin alat _hogy_ ót végez aveled _elfogatott_  _tiszt_ válttságárol és azomba _tudakozódik_  _Eleonora_ felöl montros mindenekre ajánlá magát mondván _ha_ szinte _kerm_  _hatalom_ volnais _de_ én azt meg _tud_ 

Ez az _ígéret_ nagy reménséget adván adom _Fernand_ szivének azért mindgyárt elis _indít_ montrost a port rojál _felé_  _aki_ is _odaérkezvén_ nagy _öröm_  _fogad_ mivel az ót lévö _tiszt_ mindnyájan szerették _ő_ azután azon _dolog_  _fog_ a melyért _küldetik_  _de_ mint _hogy_ nehez volt azt _hamarjában_ el végezni azért _elegendő_ idejevolt _Eleonora_  _tudakozódni_  _aki_ felöl senki semmit sem mondhata látván _hogy_ reménségeben meg tsalatkozot volna azon meg szomorodék végtire azt _gondol_  _hogy_ lunleivel is _beszél_  _eziránt_ és mint _hogy_ lunlei _meghall_  _hogy_ valamely _tiszt_  _érkezik_  _Buenos_Aires_  _ahol_  _gondol_ lenni atyát és szeretöjét azért _előbbször_ is ö szolittá meg ezt a _tiszt_ és nem mervén neki szollani se az attyárol se a szeretöjéröl _kérd_  _hogy_ mit _csinál_  _Buenos_Aires_ montros nem _felelvén_ néki ugy a mint _kelletik_ mondá _hogy_ ót nincsen semmi _olyas_  _hír_  _egyéb_  _hanem_  _hogy_ ót igen _beszél_ valamely szép leányrol a kit is _Eleonora_  _hív_ és nem _tud_  _hova_ lett lunlei ezen a szón annyira _felháborodik_ és el változék _hogy_ montros ezt _jól_ észre vévén azt _gondol_  _hogy_  _talán_ rea _talál_ adom _Fernand_  _szerelemtárs_  _de_ még is jobban meg akarván szivének _hajlandóság_ üsmérni mind az _öröm_ mind a szomoruságban monda _ismét_ néki valo _hogy_  _Eleonora_ sokat siratták _de_ a sirást vigasság _követ_ mivel _Don_  _Fernand_  _Eleonora_ egy szép attya fiát fogja el venni ez a váratlan _hír_ annyira _meghat_ a lunlei szivét _hogy_  _elsőbben_  _megtüzesedvén_  _orca_ azután egészen el haloványodék montros pedig ezeket a változásokot mind másra magyarázá és _teljesség_  _elhitet_ magával _hogy_ lunlei _kéz_ volna _Eleonora_ 

lunlei pedig nem _hallgathatván_ továb olyan rettentö _beszéd_ melyek szivét szorongatták el _hagy_ montrost nagy sziv béli _keserűség_ montros pedig minden változásit az _Eleonora_ valo szeretetinek _tulajdonít_ és el hitetvén magával _hogy_ ö rejtegetné _kezd_  _tudakozódni_  _hogy_  _ki_ volna lunlei és mint _hogy_ azt mondák néki _hogy_ más képen nem üsmerik _hanem_  _hogy_ azt az _ifjú_  _kerm_ igen szereti és nagy _becsület_ is _tart_ erre valo nézve _teljesség_  _elhitet_ magával _hogy_ ez az _ifjú_ a _kerm_ segittségével rejtegeti _Eleonora_ az alat a még montros mind ezekröl _tudakozódik_ a szép lunlei a rettentö _keserűség_  _ad_ egészen magát

látod már most _Beatrix_ a kinek is neve volt _Uesbi_ látod mondá lunlei _hogy_ volt _ok_ suhajtozni ahálá adatlan _Don_  _Fernand_  _hozzá_ valo _kevés_ szeretetiért aza _csalárd_ meg szegte volt _hihető_  _hit_ még minek elötte engemet el vesztet volna és az én _eltávozás_ segitette meg változását nem _hogy_ engemet szánna vagy _keres_  _de_ söt még azon _örül_  _hogy_ meg szabadulhatot olyan szeretötöl _aki_ néki _alkalmatlan_ volt és _talán_ anyira _fél_ viszá valo menetelemen valamint én azt _óhajt_  _gyengeség_  _Uesbi_ ezen ahiren anyira el álmelkodék _hogy_ nem adhatván ennek _hitel_ nagy siettségel _kezd_  _keresni_ a _tiszt_  _hogy_  _had_  _beszélhet_ véle világosan mindenekröl _de_ az a _tiszt_  _elvégezvén_  _dolog_  _kerm_  _visszaküld_  _Don_  _Fernand_ és igy lunlei a nagy _keserűség_  _ad_ magát nem is reménlhete semmi vigasztalást az alat pedig _kerm_ nagy siettségel _elkészít_ mind ahadi _hajó_ és _oly_ nagy _hamarság_  _hogy_ a spanyolok akik lassuak minden _cselekedet_ még _ész_ sem _gyűl_ volt

 _kerm_ a portusbol _ki_ menvén a sziget _körül_  _jár_ és a spanyolok láttára _haj_ is nyert _Fernand_ azt látván nagy _tűrhetetlenség_ várta _hogy_ a spanyol _haj_ is _ki_ mehessenek montros pedig _visszaérkezvén_  _megbeszél_ mindeneket _de_  _főképpen_ a mit lunlei felöl monda néki az igen nagy _harag_  _gerjeszt_ ellene és nagy _gyűlölség_ lön mind _kerm_ mind lunlei ellen azon is _gondolkodik_  _hogy_ mint láthassa veszedelmit mind a _kettő_ 

Kétt _dolog_  _sok_ veszedelemtöl meg menté a spanyolokot mivel egy nagy szélvész egészen el szélyeszté az ánglus _haj_ egy mástol a _kerm_  _hajó_ a _Kuba_ nevü sziget mellé vivé a szélvész ót amidön ahajojat visgáltatná és jó rendbe akarná _tenni_ az _árbocfa_  _tető_ lévö strása _kiált_  _hajó_ arra _kerm_ vévén aperspectivát spanyol _hajó_  _gondol_ lenni a mint _hogy_ a _hajó_ spanyol munka volt a szél jó lévén _kerm_  _utánaereszkedik_  _beér_ és anglus Zászlot _feltesz_  _de_  _elcsodálkozik_ rajta _hogy_ negyven álgyus _fregatt_ szemben mérne véle állani

A maga viseléséröl _kerm_ vévé észre _hogy_  _tengeri_  _tolvaj_ volnának _benne_ azért _kemény_ is rajtok mene a mint _kezd_ pedig magokot viselni _abból_  _által_ látá _hogy_ nehezen adnák fel magokat ollyan nagy vitézségel is viselék magokot _hogy_ azt meg mérék probálni _hogy_  _vashorog_  _hajigál_ a _kerm_  _hajó_  _hogy_ megtartoztassák és _ostrom_  _belemehet_ a _harc_  _akkoron_  _elkezdődvén_ kinek kinek a maga személyében _kelletik_  _harcolni_ az anglusok igen _jól_ viselvén magokat az _ellenség_ egy nehány szor viszá nyomák _de_ a többi _között_  _inkább_  _kezd_  _csodálni_ lunleit _aki_ is egy _kard_ a leg veszedelmeseb _hely_  _keres_  _megölvén_ mind azt _aki_ elötte _találkozik_ és _aki_ egy nehányad magával akik leg vak meröbbek valának azokal az _ellenség_  _hajó_ ugrék akik is látván azt a nagy merészséget _oly_ igen meg rémülének _hogy_ el veszték sziveket a vitéz _Eleonora_ pedig _keserűség_ nagy mérész _dolog_ viszen vala végben el szánván _teljesség_  _élet_ látván _Don_  _Fernand_  _hűségtelenség_  _kerm_ nagy rettegésel látván lunleit az _ellenség_  _hajó_ annyi segittséget _küld_ utánna _hogy_ atolvajok akik vitézi modon viselek magokot végtire _felad_ magokat

 _akkoron_ az anglusok mindnyájan _öröm_  _kiáltani_  _kezd_ a _tolvaj_  _közül_ akik _élet_ meg maradának azokot lántzra _tesz_ azután száz féle _dicséret_ mondának a _tiszt_ a _hajós_ és mindenek lunlei felöl mindenik tsak az ö vitézi _cselekedet_  _beszél_  _egy_ amásikának atolvajok magok meg vallották _hogy_  _-e_ nélkül a vitéz _ifjú_ nélkül ök _győzedelmes_ lettek volna _kerm_ pedig nem _tud_ mit mondgyon _csodálkozás_ és _gyönyörűség_  _hallván_  _hogy_ mitsoda _dicséret_  _tesz_  _felőle_ ö is atöbbivel együt fel magasztalá nagy vitézségét és _okos_ maga viselését lunlei pedig ezeket _csendesség_  _hallgat_ mivel az ö _keserűség_ meg nem _enged_  _hogy_ valamely _kis_  _öröm_  _hallgat_ ezeket adicséreteket desöt még inkáb _óhajt_ veszedelmét mint sem a _dicséret_ 

 _kerm_ igen nagy _gazdagság_  _találván_ a _tolvaj_  _hajó_ mind a _hadi_  _ember_ mind a _hajós_  _összegyűjt_ és mondá nékik mint _hogy_  _oly_ vitézül viselték volna magokot az _igazságos_  _dolog_  _hogy_ vérek _kiontás_  _jutalom_ vegyék _de_ mint _hogy_ senki ugy nem üsmeri az ö vitézségeket mint lunlei azért arra is _kér_  _ő_  _hogy_  _eloszt_ kinek kinek _érdem_  _szerint_ erre mindenek _örömest_ reá állának és noha lunlei egy _kevéssé_  _kezd_ magát mentegetni _mindazonáltal_ annak _örül_  _hogy_ egy _kevéssé_ arra _erőltet_  _eloszt_  _tehát_ tsak nem mindeneket _de_ olyan _okosság_ és _igazság_  _hogy_ mindenek _jóváhagy_ a _hajó_ lévö _tiszt_  _között_ pedig senki ugy nem _csodál_ a lunlei _cselekedet_ mint egy _Ivon_ nevü _colonelus_ etitkon papista lévén _irlandiai_  _nemesember_ volt és mint _hogy_  _benne_  _feltaláltatik_ avaloságos _bátorság_ az _okosság_ és mind az _értelem_ azért lunlei a mikor az alkalmatoság _hoz_ magával mindenkor nagy _becsület_ mutatot _hozzá_  _Ivon_ pedig meg nem foghatván _hogy_  _oly_  _ifjúkor_ azt _cselekedik_ amit az az _ifjú_ vitéz _cselekedet_ valoságos _dicséret_  _ad_ néki és ugy _tekint_ mint fiát lunlei pedig semmit sem _cselekedik_ az _Ivon_  _hír_ nélkül _kerm_ atolvajoktol nyert negyven álgyus _fregatt_ meg visgáltatá a mi _híja_ volt _megigazíttat_  _élés_ és _hadi_  _ember_ meg raká lunlei már azt _jól_  _tudván_  _hogy_ a midön alkalmatoság _adat_  _kerm_ mindenkor tsak a maga szerelméről _beszél_ néki és latván _hogy_ mindenek vigasságban volnának az alkalmatoságal akart _élni_ és _kérni_  _kezd_  _kerm_  _hogy_  _megenged_  _had_ ö parancsolna anyert _hajó_ a melyben ö ugrot volt _előbbször_  _ezáltal_ el akará _kerülni_  _hogy_ egy _hajó_ ne lenne _kerm_  _de_  _kerm_ nem _tetszvén_  _kérés_ szép szoval _elébe_  _ad_  _hogy_ sokal jobban volna az ö _hajó_ és _hogy_  _gyönyörűség_  _cselekedik_ néki _ha_  _jelenvaló_ lététöl meg nem foszttya _ő_ 

Lunleit ezek a szok igen _megháborít_ ö is _kemény_  _felelvén_ néki mondá _talán_  _irigyel_ a _becsület_ melyet nyertem és ezel _elfordul_ tölle _Ivon_  _aki_ igen szerette lunleit _hallván_ ezeket _tart_ attol _hogy_  _ész_ ne veszenek egy másal _elébe_  _kezd_ adni _kerm_  _hogy_ ollyan jó barattyának akit _oly_ igen szeretne és _aki_  _oly_  _értelmes_ és _okos_  _abban_  _kedv_ nem szeghetné _kerm_ sokáig _kezd_  _gondolkodni_ nem _tudván_ mi _tanács_ adni magának _de_ végtire azt is _meggondol_  _hogy_ mitsoda _harag_  _elfordul_ tölle lunlei az ö _harag_ pedig igen _tartván_ azert reá álla _kérés_ azután _megölel_  _Ivon_ és _kér_  _hogy_ el ne _hagy_ lunleit mert én ate _kérés_ ugy _elbocsát_  _hogy_ véle légy a _hajó_  _tanács_  _követ_ és _hogy_  _kiváltképpen_ valo _gond_ légyen reája ezt a _hír_ mindenik meg mondván lunleinek erre egészen _megcsendesedik_ elméje más nap a vitorlákat fel vonván a _Jamaica_ szigete _felé_  _indul_ 

Lunlei pedig szabadságban lévén a maga _hajó_ ót minden _megtartózkodás_ nélkül anagy _keserűség_  _ad_ magát ugy anyira _hogy_ a _colonelus_  _Ivon_  _aki_ mellette volt azon igen _csodálkozik_ és mint _hogy_  _ő_ igen szerette és mindenkor tsak szomoru elmével látta lenni a mioltátol _fogvást_ üsméri azert alkalmatoságot akara arra _keresni_  _hogy_ valamiképen _megtudhat_ szomoruságának _ok_ ugy _történik_  _hogy_ tsak magánosan lévén lunleivel mondá néki én azon _elég_ nem _csodálkozhat_ik_  _hogy_ minek utánna olyan _dicsőséges_  _hírnév_ szerzettél volna magadnak és _hogy_ a _természet_ tégedet minden féle szépségel _felékesít_ még is mindenkor szomoruságban vagy mitsoda _baj_ vagyon valaki meg bántoté ne _kételkedik_ a _hozzá_ valo _igaz_  _kötelesség_ amely szem pillantásban _kezd_ látni ugyan azonban ugy _kezd_ szeretni mint _fia_ a _te_ szép _cselekedet_  _bátorság_ és szemérmeteségedért _oly_ igen _becsül_ tégedet _hogy_  _ha_  _kívántatik_ a véremet _kiont_  _érte_ szoly _tehát_ vitéz lunlei nyisd fel szivedet _ha_  _bosszú_  _kell_ állani _érte_ parancsoly akaromnak _ha_ valamiben _kíván_ szolgálatomot én ollyan jó akarod vagyok _aki_  _hozzá_  _teljesség_  _köteles_  _hogy_  _ha_ pedig titkot _kíván_  _tőle_ arra _esküszik_ néked azt ne _gondol_  _hogy_ tsak a _titok_  _megtudás_  _beszél_ igy nem _hanem_ ahozád valo _igaz_ és _tiszta_  _barátság_ és _becsület_  _kényszerít_ engem erre mivel azt _tud_ magamrol _hogy_  _megenyhít_ akeserüséget a midön másokal _közöl_ 

Lunlei _hallván_  _Ivon_  _igaz_ szivel valo szavait azokba nem _kételkedhet_ mint _hogy_ a maga sziveis tsak azt _keres_  _hogy_  _ki_ nyilatkoztathassa _keserűség_ nagy _öröm_  _érez_ magában _hogy_ azt _közölhet_ olyan _ember_ a kinek _okosság_ mindeneknél _tudva_ lévén semmitöl nem _tarthat_  _de_ mint _hogy_  _tart_ ugyan azon _okosság_  _hogy_ rosznak ne _talál_ maga viselését azért egy _kevéssé_  _megtartózkodik_ a _felelet_  _mindazonáltal_  _erő_ vévén magán ate _hozzá_ valo jó akaratod mondá néki suhajtva anyira _meghat_ szivemet _hogy_  _hálaadatlan_ volnék _ha_  _eltagad_  _előtte_ a mit _kíván_ meg tudni igen is vitéz _Ivon_ szükségem vagyon _kar_  _tanács_ és _titok_  _de_ minek elötte _ki_ nyilatkoztassam néked _élet_  _nagy_  _titok_  _kér_  _hogy_ mutassad azt a jó akaratodot _hozzá_  _hogy_ mond nékem valamely _titok_  _hogy_  _had_ mondhassam meg _bátor_ azután néked az _enyém_ magad _irlandus_ vagy nem vagy é pápista noha veszedelemben _forog_ az ollyan _aki_ ezen avalláson vagyon a _Cromwell_ szolgálattyában _felel_  _Ivon_  _de_ mint _hogy_ a szükséges néked és mint _hogy_ azt _fogad_  _hogy_  _tied_ az _élet_  _teelőtted_ el nem _titkol_  _hogy_ ezen avalláson ne legyek és más vallást nem _tart_ 

Mint _hogy_ ez igy vagyon mondá lunlei meg mondhatom néked vitéz _Ivon_  _hogy_ a férfiu nev és _köntös_ alat ollyan aszonyt látz _aki_ evilágon leg méltób a szánásra _Ivon_ ezen tsak _elcsodálkozik_ valo _hogy_ azt _csodálhat_ mondá néki _de_ mint _hogy_ azt meg mondottam _hogy_  _ki_ légyek az én szerencsétlenségemet is _elöben_  _kell_ adnom _hogy_ meg menthessem valamenyire a magam _eltitkolás_ a melyet ate jó _erkölcs_ rosznak _találhat_  _akkoron_ elö számlálá néki a maga _família_  _Don_  _Fernand_ valo szövettségit rabságban valo _esés_ a _kerm_ szeretetit _hogy_ mitsoda szoros _fogság_  _tart_  _ő_  _hogy_ mitsoda _tisztelet_ volt _hozzá_  _hogy_ mitsoda szándékal vette fel a _férfiúköntös_ remélvén _hogy_ meg szabadulhat _Jamaica_  _tartomány_ lévén azt is meg mondá néki _hogy_ mitsoda _hír_  _hall_  _Don_  _Fernand_  _hűségtelenség_ és _hogy_ azt is _feltesz_ magában _hogy_ rabságát el végezné _élet_ együt a midön atolvajokkal _harcol_  _de_ a menyeknek nem _tetszik_  _hogy_  _fegyver_  _által_ veszek el _mindazonáltal_ most a _Jamaica_ szigetében viszá _tér_ szemeimel _kell_ néznem a _haza_ ellen valo _harc_  _talán_ még azt is akarják _hogy_ magam is _harcol_ ellene a melytöl _irtózni_  _kell_ mindenüt a széllyeken az atyám parantsol _ha_ szinte olyan _idegenség_ láttatik is _hozzá_ lenni _de_ alig várom _hogy_  _megölelhet_ lábait és azon _kér_  _hogy_ valamely _klastrom_ zárjon engemet és _ha_ szinte _Don_  _Fernand_  _oly_  _hálaadatlan_ is _hozzá_  _de_  _kerm_ továb nem maradhatok látod vitéz _Ivon_  _hogy_ vagyon szükségem _kar_  _ki_ engem meg segittsen az el szökesre valo szándékomban a midön a port rojálba _érkezik_  _tanács_ is vagyon szükségem _hogy_  _az_ alkalmaztassam magamot és a titokra a melyen áll _boldogság_ és _élet_ 

 _Eleonora_ még továb is _beszélhet_  _hogy_  _Ivon_ félben nem _hagyat_  _beszéd_ anyira _csodál_  _tisztel_ szerette szánta _ő_  _hogy_ nem szolhata végtire magához _térvén_ mondá _hogy_  _ha_ ugy szerettelek mint _fia_ mikor lunlei voltál mostanában _hogy_  _Eleonora_ vagy ugy szeretlek mint leányomot és ugy _tisztel_ és _csodál_ mint az aszonyok _között_ legg méltobbat és tekéntetessebet _de_  _abban_ ne _kételkedik_ mert _ki_ veszlek akerm _kéz_  _közül_ és a válesco _kéz_ adlak azt pedig nem _gondolhat_  _Don_  _Fernand_ ellene mondana annak az álhatatoságnak a mely _természet_ a spanyol nemzetnek és _hogy_ meg szegné _hit_ a mely nem _illik_ a _becsület_ szeretö _ember_ ezekre a szokra sokat suhajtozék _Eleonora_  _de_ egészen a _Ivon_  _tanács_ akarván _követni_ egy _kevéssé_  _megcsendesedik_ elméje

Azon a napon olyan szép _idő_ volt és olyan jó szél _fúj_  _hogy_ szerencsés utozásokot _gondol_ lenni és _Eleonora_ azt igen reménlé _hogy_ tsak rövid _idő_ mulva végbe viheti szándékát _de_ azon az _éjszaka_  _oly_ rettentö szélvész _támad_  _elegyes_ nagy _záporeső_ és _mennydörgés_  _hogy_ az anglus _haj_  _teljesség_ el szélyezté egy mástol

Ez a rettentö szélvész _két_ nap és _két_  _éjszaka_  _tart_ a _harmadik_ napon az _idő_  _feltisztulván_  _kerm_ tsak egyedül látá a maga _hajó_ és azon igen meg ijede _hogy_  _talán_ el veszet volna a lunlei _hajó_ azután _jel_ álgyukbol lötete és igy _cselekedik_ minden _óra_ után azonba _közelget_  _Jamaica_ szigetéhez az alat pedig sokan ahajoji _közül_  _őhozzá_  _gyülekezik_  _de_ senki _hír_ nem _tud_ mondani a _hajó_ amelyen volt lunlei egy nehány napig szüntelen lötete álgyukbol _hogy_ meg _tud_  _hollét_  _de_ tsak _haszontalan_ volt _akkoron_ anagy _keserűség_ adván magát _ezer_  _megbán_  _hogy_ maga mellöl _elbocsát_  _ebben_ a nagy _baj_ lévén _tudta_  _ad_ néki _hogy_  _haj_ látnának a melyek _feléje_  _közelget_ meg üsmervén _hogy_ spanyol _haj_ azért a _harc_  _készül_ 

A mint is azok ahajok a _Don_  _Fernand_ parantsolattya alatt lévén nem tsak _bosszúállás_  _de_ még a montros _beszéd_ is _aki_ már a spanyolok _köz_ állot volt igen _óhajt_ a _kerm_ valo _harc_  _gondolván_  _hogy_ véle együt _talál_  _társ_  _mihelyt_ meg üsmeré a _kerm_  _hajó_ azonnal _hozzá_  _közelget_ mint egy _fél_ álgyu lövésnire és rettentö képen _kezd_ egy máshoz lödözni atöb _haj_ is _hasonló_  _cselekedik_ egy más _között_  _hogy_ pediglen egy mást láthassák _fáklya_  _gyújt_  _éjszaka_ és _hajnal_  _ismét_ el _kezd_ azon _kemény_ a _harc_ 

Dél _felé_ adom _Fernand_  _hajó_ valo _árbocfa_ lelövék az anglusok arra _győzedelem_  _kiált_  _de_ egy _kevés_  _idő_ mulva a _kerm_  _hajó_ a leg nagyobik _árbocfa_ egy _ágyúgolyóbis_  _két_  _darab_  _törvén_ a spanyolok is nagy _öröm_ valának és _közel_ menvén az ánglus _hajó_  _oly_ rettentö álgyu és puska lövés volt _hogy_ se egy mást nem láthatták se nem _hallhat_ 

 _kerm_ és _Don_  _Fernand_ azon _igyekezik_  _hogy_ egy máshoz _horgolhat_  _hajó_ azt végben vivén _akkor_  _elkezdődik_  _közötte_ arettentö _harc_ a mely méltó _örökös_  _emlékezet_  _kerm_ tsak _Don_  _Fernand_  _keres_ és _Don_  _Fernand_ tsak _kerm_ akart viaskodni az anglusok egy nehány szor az _ellenség_  _hajó_ ugrandozának _de_ mindenkor _onnét_  _ki_ üzetének veszedelemel _Don_  _Fernand_ is _hasonló_  _cselekedet_ az anglusok _hajó_  _de_ nem volt nagy _haszon_  _kerm_  _sok_ féle sebekben _esvén_  _sok_ vérit is vesztette el _de_ még is nem akara el _távozni_ a _hely_  _hogy_ magát _beköttet_  _Don_  _Fernand_ is _által_ volt löve atzombja és _három_ vagy négy vágás is volt rajta _de_ még is tsak _biztat_ a vitezit

Végtire atüz meg lassudék mind a _két_ részröl és anyira _megcsendesedik_  _hogy_ tsak némelykor _hallatik_ egy nehány puska lövés ez a _kemény_  _harc_  _három_  _óra_  _tart_ és mind _egy_ mind a másik _hajó_ tsak _holttest_ és sebeseket lehete látni a _harc_ alig lett _teljesség_ vége _hogy_ látának nagy sebeségel _feléjük_  _jönni_ egy _hajó_ a mely _hajó_ anglus Zászloja volt a _hajó_ pedig alunlei _hajó_ volt _aki_ is nagy _csodálkozás_ látván azt a szomoru _dolog_ akét _hajó_  _közelget_  _hogy_ segedelemel légyen _hozzá_ atöb spanyol _haj_ látván _ő_  _gondol_  _hogy_  _Don_  _Fernand_ el veszet volna a szélnek _ereszt_ vitorlájokot _tartván_ attol _hogy_ az anglusok utannok nemenyenek akik is ollyan nyomorult állapotban valának _hogy_ szerentséseknek _tart_ magokot _hogy_ a spanyolok nyugodalomban _hagy_ öket

Lunlei pedig _előbbször_ is a spanyol _hajó_ szálván ót tsak _holttest_ és _haldokló_  _ember_  _talál_  _de_ mitsoda nagy _ijedség_ nem _esik_ amidön meg üsmeré _Don_  _Fernand_ a többi _között_  _feküdni_  _aki_  _ész_ nem lévén avér igen _folyik_  _belőle_  _soha_ a vitéz _Eleonora_ nem volt olyan nagy szüksége a _bátorság_ és az _okosság_ mint azon alkalmatosagal tsak alattomba _Ivon_  _tekint_  _aki_ is észre vévé _hogy_ miben vagyon adolog mindgyárt a maga _hajó_ viteté _Don_  _Fernand_ és _bekötöztet_ sebeit azutan _általmegy_ akerm _hajó_ akit is _hasonló_ állapotban _találván_ ugyan _hasonló_  _gond_ is lett reája

Lunlei ezeket _különös_  _hely_  _tétetvén_ azután _Don_  _Fernand_ mene nagy _szívfájdalom_ amely annál is nehezeb volt _hogy_ el _kelletik_ titkolni a _borbély_  _megállítván_ vérit és _bekötözvén_ sebeit azzal vigasztalák _hogy_ egy sebe sem volna _halálos_ ez egy _kevéssé_  _megcsendesít_ elméjit _aki_ is mind végig nemesi modon akarván magát viselni _hasonló_  _figyelmetesség_ volt _kerm_  _aki_ is _hasonló_ mondának aborbélyok

 _Eleonora_ illyen szorgos _dolog_  _fáradozván_ és _azonkívül_ is elméje nagy _tusakodás_ lévén _Ivon_  _tart_ attol _hogy_ meg ne betegedgyék azon _kér_ igen szépen _hogy_ minden _gond_  _bíz_ reája és _csendesség_ lenne mint _hogy_  _Don_  _Fernand_  _élet_ volna mivel azt látod mondánéki _hogy_ az Isten rendelése olyan _boldogság_ vezet a melyet nem reménlhetted volna _kér_ vessed _abban_  _bizodalom_ és _megenged_  _had_ munkálodgyam _helyette_ mivel ez az alkalmatoság meg mutattya néked _hogy_ mitsoda _buzgóság_ valo jó akarod vagyok a mitsoda modot _gondol_ ate _Don_  _Fernand_ valo meg szabadulásodra szükséges _hogy_ a lunlei nevet visellyed és az anglusok ugy _tekint_ mint eddig _hanem_ nyughatatlanságodot mérsékeld meg szivednek _tusakodás_  _eltitkol_ és nyugodgyál meg az én _ígéret_ és _hűség_ a melyet _hit_  _fogad_ néked

Ezeket a szokot _hallván_ olyan _ember_ szájából _aki_  _Eleonora_ nagy _tisztelet_ volt ugyan az _Ivon_ akarattyához is alkalmaztatá magát én minden _kételkedés_ nélkül _követ_  _tanács_  _felel_ néki _Eleonora_ ugy is _tekint_ mint atyámot _kéz_ vagyon minden _becsület_ és _boldogság_ mindent a _te_  _okosság_ és jó _erkölcs_  _hagy_ tsak azt _megtud_  _hogy_ valamit eddig _cselekedik_ arra tsak a _gyanakodás_ és a _halálkeresés_ vitt engemet és _hogy_ a _Don_  _Fernand_  _jelenvaló_ léte az én _asszonyi_  _gyengeség_ viszá tett szükséges is még egy _darab_  _idő_  _hogy_ ne az _Eleonora_  _hanem_ a lunlei személyét viselyem ezen _beszélgetés_ után _elválik_ egy mástol _Eleonora_ a sebeseket mene látogatni és _Ivon_ a fel tett szándékát mene végben vinni mint _hogy_ se _Don_  _Fernand_ se _kerm_ nem voltak _abban_ az állapotban _hogy_ szolhassanak se _hogy_ a szót _érthet_ lunlei látogatásokra menvén nem mutatá meg magát nékik _Uesbi_  _Don_  _Fernand_ melléje _tesz_ meg parancsolván néki _hogy_ se melölle el ne menyen se néki valamiröl ne szollyon a midön magához _tér_  _de_  _hogy_ semmit se mulasson ollyat el amit még a maga szemére _hányhat_ ollyan szorgalmatos _gondviselés_ volt _kerm_ mint _ha_ egész szeretettel lett volna _hozzá_ 

 _Ivon_ pedig az alat egy _hajó_ ülvén mind rendre _eljár_ az anglus _haj_ kik vas macskán voltanak és _ki_ mind nyomorult állapotba _talál_  _akkoron_  _elébe_  _tesz_  _hogy_ mitsoda veszedelmes _dolog_ volna _hogy_  _ha_  _fej_ nem lévén a spanyolok reájok ütnének azért azt _tanácsol_ nékik _hogy_  _tesz_  _fej_ lunleit a kinek mind vitézségit mind _okosság_ üsmérik és _hogy_ egyedül ö _megoltalmazhat_ öket ezt a _tanács_ olyan _ember_  _hallván_ a kinek régtöl _fogva_ üsmérték nagy _ész_ és _okosság_  _azonkívül_ is lunleit mindnyájan szeretvén mindnyájan reá állának és lunleit _fej_  _kiált_  _Ivon_  _hogy_  _idő_ ne veszesen azt _javall_ lunleinek _hogy_ a _hajó_ menne akét ahajo mellé _aki_ még _ész_ valának _kapcsolva_  _ahonnét_  _Ivon_ a sebbe lévö spanyolokot mind a lunlei _hajó_  _tesz_ és az anglus sebeseket atöb anglus _hajó_ a mi _gazdag_ portéka volt azt is mind a lunlei _hajó_  _tetet_ az álgyukot és a vegyvereket _eloszt_ az anglus _hajó_  _Ivon_ azután azt _javall_ lunleinek _hogy_ az anglus _haj_ mind _küld_ a _Jamaica_ szigetében amelyen igen _örül_ az anglusok lunlei pedig mindnyájoknak _tudta_  _ad_  _hogy_ ö maga a spanyol _haj_ után akarna menni mivel a mitsoda állapotban vannak _ha_ ö _elől_  _találhat_  _könnyű_  _elfoghat_ öket ez igy lévén a _két_  _összekapcsol_  _hajó_ mint _hogy_  _többé_  _haszon_ nem veheték el is _éget_ és mindnyájan _megindul_ A midön már az ánglus _haj_ anyira valának _hogy_ nem lehete öket látni lunlei _kérd_  _Ivon_  _hogy_ mi volna a szándéka és _hogy_ mi formában lehetne a spanyol _király_  _birodalom_ széllyein _ki_ szállani _Ivon_ régi _hadakozó_  _ember_ lévén és _okos_  _abban_ a mesterségben mondá néki _hogy_  _Buenos_Aires_ mellé _kell_  _közelgetni_ olyan szin alat _hogy_  _ki_ szálván a _tenger_ széllyin lévö _hely_ fel prédállyák _de_ semmire _egyéb_ ne legyen _gond_  _hanem_ tsak azt parantsollya a mit ö fog néki mondani _titkon_ lunlei _teljesség_ reá _hagyván_ magát meg parancsolá _hogy_  _Buenos_Aires_  _felé_  _tart_ a _hajó_ azomba _tudta_  _ad_ néki _hogy_  _Don_  _Fernand_ egészen magához _tér_ és _hogy_ akarna _beszélni_ a _hajó_ lévö _főtiszt_ arra _kér_  _Ivon_  _hogy_ menne le _hozzá_ nem _érezvén_ még magában anyi _erő_  _hogy_  _elébe_ mehessen és arra is _kér_  _hogy_ visgálná meg _jól_ minden szive _titok_ és _hogy_ mitsoda reménségben _kell_ néki lenni _iránta_ azután _kerm_ látogatására mene a reménség és a _félelem_  _háborgatván_ elméjét _Ivon_  _Don_  _Fernand_  _elegendő_ jó állapotban _találván_ monda néki engemet a mi _kommendáns_  _küld_  _hozzá_  _hogy_ meg adgya néked a _tisztelet_ a melyet _érdem_ egy olyan _vitézember_ mint magad és _abban_ is _bizonyos_ lehetz _hogy_ maga is _eljön_  _ha_ attol nem _tart_  _hogy_  _talán_ a maga _jelenvaló_ léte alkalmatlanságodra volna és maga meg mutatta volna _hogy_ mitsoda szánakodásal vagyon illyen állapotban valo létedért _gondol_ mondá _Don_  _Fernand_  _hogy_ a magad _kommendáns_ sintsen _jobb_ állapotban mint én és _hogy_ nehezen vihetné azt végben amit mondasz _Ivon_ észre vévén _hogy_  _kerm_ akarna szollani _felel_ néki _aziránt_  _kívánság_ bé tellyesedet mert _kerm_ még sokal roszab állapotba vagyon náladnál _de_ engemet lunlei _küld_  _hozzá_  _aki_ is _kerm_  _hely_ a _fő_  _hogy_  _hogy_  _felkiált_  _Don_  _Fernand_  _hát_ lunlei el nem veszet se sebbe nem _esik_ és ö parancsol a _hajó_ mindnyájan szerencsétlenek volnánk _felel_  _Ivon_  _hogy_  _ha_ az a vitéz _ifjú_  _abban_ az állapotba volna amelyben ugy tettzik _kíván_  _hogy_ volna _de_ uram nem vagy most _abban_ az állapotban _hogy_ a _dicséret_  _hallgat_ se _abban_  _hogy_ arra vigyáz mitsoda _gond_ vagyon reád én pediglen _helyette_  _gyakran_  _eljön_ látogatásodra és amidön jobban _kezd_ lenni reménlem _hogy_ meg mutathatom azt néked _hogy_ nintsen evilágon olyan _ember_  _aki_ ugy _megérdemel_ a Vitéz _Don_  _Fernand_  _tisztelet_ és szeretetit mint lunlei _Don_  _Fernand_ ezekre nagyot suhajta és egy _kevés_  _gondolkodván_ arra _kér_  _Ivon_  _hogy_ mondaná meg néki miben volnának adolgok _Ivon_ azokot mind _előbeszél_  _de_ a _beszéd_  _közben_ mindenkor valamely _dicséretes_  _dolog_  _elegyít_ lunlei felöl ate _beszéd_ azt látom mondá néki _Don_  _Fernand_  _hogy_ én az anglusok rabja vagyok _Ivon_ látván _hogy_ az elméje nagy nyughatatlanságba volna és _tartván_ attol _hogy_ a meg ne ártana néki _hozzá_  _közelít_ és mondá néki tsak lassan _hogy_ senki meg ne _hall_ ate lunleihez valo _barátság_ lészen _díj_ meg szabadulásodnak és ezen az árron meg nyerheted a szabadságot _ha_ akarod _aki_ is egy _tiszt_ rendelt melléd _aki_  _őelőtte_  _kedvesség_ vagyon azért annak szabadosan _beszélhet_ és amidön valamit akarsz _üzenni_ lunleinek ö meg fogja néki mondani _akkor_  _elébe_ vivé _Uesbi_  _aki_ nem is _tekint_  _Don_  _Fernand_ és _Ivon_ látván _hogy_ nem akarna _több_  _beszélni_ el mene melölle _de_  _elsőbben_ mindenekre _megtanít_  _Uesbi_  _hogy_ mint _kelletik_ szolni lunleit pedig _kerm_ mellet _talál_  _aki_ is még magához nem _tér_  _Ivon_ mindeneket meg mondván lunleinek _aki_ is _csodálkozik_ azon _hogy_  _Don_  _Fernand_ miért _gyűlöl_ anyira lunleit és _ezért_  _sok_ szomoru _gondolat_  _jön_ elméjiben _de_  _Ivon_  _holmi_  _tanács_ adván néki ameg vigasztalá egy _kevéssé_ és egy nehány napokra _halaszt_  _hogy_ maga _beszél_  _Don_  _Fernand_  _Don_  _Fernand_ pedig _gondolkodván_ mind arrol a miket _Ivon_ mondot vala néki szóllittá _Uesbi_ és maga mellé ültetvén mondá néki mint _hogy_ olyan _bent_ vagy a lunlei _kedv_ meg nem sértvén _hozzá_ valo _hűség_ nem mondhatnálé valamely olyan _különös_  _dolog_ a melyek _ő_  _tekint_ és a melyekben részes vagyok vagyoné _feleség_ vagyoné valamely szeretöje ángliában és azt is szeretném tudni _ha_  _jelen_ volté a midön az anglusok _előbbször_ a _Jamaica_ szigetében _ki_ szállottak volt

Mind ezekre meg felelhetek néked mondá _Uesbi_ és meg sem sértem a _hozzá_ valo _hűség_ lunlei még _akkor_ szolgálatban nem volt amidön az anglusok a szigetre ütöttek ö néki se _feleség_ se szeretöje ángliában nintsen noha meg _érdemel_ a szeretetet _mindazonáltal_ mondá _Don_  _Fernand_ azt mondották volt nékem _hogy_ igen szeretne _bizonyos_ spanyol uri személyt _aki_ is _kéz_  _között_ volna _de_ azt _tud_  _hogy_  _te_ el nem árulod az ö _titok_  _hogy_ meg mutassam néked mondá néki _Uesbi_  _hogy_  _eziránt_ nintsen semmi _titok_ azt meg mondhatom néked _igazán_  _hogy_  _Eleonora_ a kinek _társ_ nincsen szépségben már _két_  _esztendő_  _fogvást_ a _kéz_ vagyon _de_ semmi szerelemel _hozzá_ nincsen és azt _megtudván_  _hogy_ mitsoda _kötelesség_ voltál _az_ a leányhoz azért minden alkalmatoságot _keres_ arra _hogy_ néked _visszaad_  _de_ azt is _meghall_ egy montros nevü _ember_  _hogy_  _te_  _ő_  _elfelejt_ és _hogy_ egy atyafiához _köt_ magadot

Mit _kell_  _hallani_ mondá nagy suhajtásal _Don_  _Fernand_  _erőltetvén_ magát _hogy_ az ágyában fel ülhessen _követ_  _beszéd_ nemes _Uesbi_ és _visszahoz_ az _élet_ engemet _hogy_ én _házas_ volnék _hogy_ én meg szegtem volna _Eleonora_ ahitemet _ó_ leheté illyen _gondolat_  _ki_  _gondolni_  _Eleonora_ még _élet_ vagyon és _hív_ és lunlei _ő_ nem szereti _ó_ ’ _boldog_  _harc_ és _kedves_ rabság enékem _dicsőséges_ mint _ha_  _ezer_  _harc_ nyertem volna _Don_  _Fernand_ olyan nagy _buzgó_ szivel mondá mind ezeket _hogy_  _Uesbi_  _aki_ alig _eltitkolhat_  _könnyhullatás_  _tart_ attol _hogy_ a sebeinek meg ne ártana uram _oly_  _öröm_ látom _felháborodik_ elmédet _hogy_  _ezennel_ meg mondok mindeneket a _főtiszt_  _de_ ugy _hogy_ magad is _megcsendesít_ elmédet és mint _hogy_ szereted _Eleonora_  _megtart_ magadot _őérte_ lunlei pedig mind ezekröl maga _több_ mondhat néked mint én _de_ azt el mondhatom és _bizonyos_ is lehetz _benne_  _hogy_  _Eleonora_ náladon _kívül_  _soha_ senkit sem szeretet

Nem lehetet volna olyan _orvosság_  _találni_ a mely _oly_  _hirtelenség_  _használhat_  _Don_  _Fernand_ mint ezek a szavai _Uesbi_ azonnal _kezd_  _érezni_ ujjulását _erő_ és _teljesség_ magához _térvén_ el álmélkodék az _Uesbi_ szavának _hang_ és nagy _figyelmetesség_ nézvén reája mondá néki ugy tettzik _hogy_ üsmérlek tégedet amentöl _több_  _hall_ szodot és reád nézek annál inkáb ugy tettzik _hogy_ láttalak _kér_ azért nehagy _ebben_ a _kétséges_ állapotban sokáig _hanem_ mond meg miképpen és _ki_  _tud_ mind azokot amiket mondasz

 _kér_ uram én is tégedet mondá _Uesbi_ ne _kíván_  _hogy_ azt _cselekedik_ a mit _kíván_  _tőle_ ez ollyan titok a melyet tsak lunleinek _kell_ meg mondani mindgyárt el megyek és meg mondom néki szivednek _kívánság_ és azon _igyekezik_  _hogy_  _idehozhat_  _hozzá_ erre _hely_  _felkelvén_ nagy siettségel mene _Eleonora_ és _Ivon_  _aki_  _elébeszél_ adolgot ez a vitéz leány _aki_  _oly_ nagy _bátorság_ és vakmeröségel _keres_ anyiszor _halál_ tsak nem meg _hal_ a _Uesbi_  _beszéd_ a _keserűség_ az _öröm_ a szeretet és a szánakodás _oly_ igen _tusakodik_ szivébe _hogy_  _elájulván_ az _Ivon_ és a _Beatrix_  _kar_  _esik_  _csakhamar_ magához _térvén_  _elébe_  _ad_ néki _hogy_ nem _kell_ magát anyira el _hagyni_ látod vitéz _Ivon_  mondá néki pirulva _hogy_ valoságal aszony vagyok _Ivon_ erre nem _felel_  _hanem_ tsak arra vigyáza _hogy_ miben szolgálhason néki _visszaküld_  _Uesbi_  _Don_  _Fernand_ mellé és _meghagy_ néki _hogy_ mindeneket _elküld_ melölle olyan szin alat _hogy_ lunleinek nagy _beszéd_ volna véle a mely az anglusokot _tekint_  _Uesbi_ ezt véghez vivé és meg _jelent_  _Don_  _Fernand_  _hogy_ lunlei mindgyárt _odaérkezik_ lunlei pedig _Ivon_ a _Don_  _Fernand_  _ház_  _érkezvén_ mint egy reszketve _de_ mint _hogy_ a _haj_ lévö _kis_  _házacska_ nem világosak azért _Don_  _Fernand_ is mindgyárt meg nem üsmérheté ugyan öis _elkezd_ a _beszéd_ mondván vitéz lunlei _előtte_ látod azt _aki_ annyi _tisztelet_ és _csodálkozás_ vagyon _hozzá_ mint a menyi _gyűlölség_ és _gyanakodás_ volt _Uesbi_  _gondol_  _hogy_ meg mondotta néked az _ok_  _hanem_  _elfelejt_ amiben véthettem _ellene_ és mond meg az én _kedves_  _Eleonora_ miben vagyon _dolog_  _aki_  _kész_ voltam meg _halni_ és _aki_  _kíván_  _élet_ ezekre a _kéz_ nyujtá és lunlei _közel_ menvén _hozzá_  _felel_ néki _kedves_  _Don_  _Fernand_ az _igazságos_  _dolog_  _hogy_ viszá adgyam néked _Eleonora_  _de_ miben legyen azö állapottya azt néked _kell_ mondani _Don_  _Fernand_  _könnyű_ meg üsmervén a szavát és nem _kételkedvén_  _abban_  _hogy_ nem ö volna a _Dom_Bernardo_de_Valesco_ leánya a _kéz_ meg szoritá és fel szoval mondá _Eleonora_  _kedves_  _Eleonora_ ugyan magad vagyé az akit én _óhajt_ ezeket a szokot szaszor el mondá és nagy _öröm_ sirásában _soha_ sem _tud_  _hogy_ mit mondgyon _de_ végtire azt akará meg tudni _hogy_ mitsada _szemfényvesztés_ lehet a _hogy_ lunlei egy személy legyen _Eleonora_ és száz féle _kérdés_  _tesz_ tölle egy szers mind

 _Eleonora_ észre vévén _Don_  _Fernand_ minden _cselekedet_  _hozzá_ valo nagy _buzgó_ szeretetét nem _kételkedhet_  _hűség_  _kér_ is _ő_ nagy szeretettel _hogy_  _megcsendesít_ magát ne _hogy_ valamely ártalmára légyen és minek utánna _Ivon_ bé mutatta volna neki mint olyat _aki_ méltó volna _becsület_ és meg üsmértette volna véle _Beatrix_  _Uesbi_  _hely_  _elébeszél_ néki minden _história_ a melyért nagy szeretetben és _csodálkozás_  _esik_  _Don_  _Fernand_ is azután _elébeszél_  _hogy_ miket _cselekedet_ azért _hogy_  _megtalálhat_ és _hogy_ montros a miket mondot volt nékie _felőle_ tsak arra valo volt _hogy_  _ki_ vehesse _belőle_  _hogy_  _ha_  _Eleonora_ nem volnaé _kéz_  _között_ és mint _hogy_ az _Eleonora_ nevére _sokszor_ meg változtatta _ábrázat_ arra magyarázták _hogy_ ö rejtegetné ugyan ezen _ok_ is _gyűlöl_ anyira lunleit és _kerm_  _de_ mint _hogy_ anyi jót mondasz _felőle_  _kényteleníttetik_  _becsület_ lenni _hozzá_ és _ha_ szinte ate jó _erkölcs_ meg nem engedi is _hogy_ ugy _tekint_ mint _társ_  _mindazonáltal_ ate _hozzá_ valo nagy szeretetem arra _kényszerít_  _hogy_  _tart_ olyan _nagyérdemű_  _ember_ 

 _de_ akár mint légyen _felel_ erre szerelmetesen _Eleonora_  _kerm_ nem _félhet_ és noha semmiben sem akarom _elmulatni_ a _hálaadóság_ a melyel néki _tartozik_  _de_ tsak rövid _idő_ alat meg látod _kedves_  _Don_  _Fernand_  _hogy_  _Eleonora_ tsak téged szerethet és tsak tégedet is _tud_ szeretni _Ivon_ azután _Don_  _Fernand_  _elébe_  _tévén_ adolgot a melyet _követni_  _kell_  _Don_  _Fernand_ azt igen _jó_  _talál_ és _megölelvén_  _Ivon_  _igazán_ valo _barátság_  _ígér_ néki _Ivon_ azt is _javall_ azután _hogy_  _Eleonora_ menne fel _ház_ ne _hogy_ a _hosszas_  _beszélgetés_ mások valamely _gyanúság_ nevegyék ez _két_ szeretö el válván _egymás_ mind _csendes_ valának mind inkáb is szereték _egymás_  _Eleonora_  _Beatrix_  _Don_  _Fernand_ mellet _hagy_ és _Ivon_ együt a maga _ház_ mene _de_ az alat a _hajó_  _közelget_  _Buenos_Aires_  _hogy_ pediglen _elkezd_ a fel tett _dolog_ lunlei a vitézit _kiküld_ a szélyekre és ót fel prédalák aparaszt _ember_ etettzék mindeneknek és igy _cselekedtet_ egy nehány szor _hogy_ a vitézit _ehhez_ szoktassa _aki_ is nagy _dolog_  _gondol_  _cselekedni_ egy szer atöbbi _között_  _Ivon_  _ki_ válogatá mind azokot _aki_ lehete _tartani_ és _elküld_ a szélyekre prédálni ezek _örömest_  _ki_ szállának a _hajó_  _de_ a midön már jó _távol_ voltanak a vas macskát fel vonatá ugy a vitorlákot is és _Buenos_Aires_ varosa _felé_  _indul_ a _kormányos_  _aki_ a _hajó_  _igazgat_ anglus lévén és _gyanakodván_ valamiröl nem akara _engedelmeskedni_  _Ivon_ egy pistolyt _fogván_ a _fej_ löve és a _kormány_ egy _irlandus_  _ad_  _kéz_  _aki_  _az_ igen _jól_  _tud_ és a _többi_  _aki_ nyakaskodni akara az ánglusok _közül_ mind _megkötöztet_ és spanyol Zászlot _feltétetvén_ szerencsésen _érkezik_ a _Buenos_Aires_ várossa mellé _Dom_Bernardo_de_Valesco_  _aki_ mindenkor tsak arra vigyázot mikor valamely _hajó_  _érkezik_  _hogy_  _hallhat_ valamit _Don_  _Fernand_ felöl mint _hogy_ pedig ö vigyázot a széllyeken ugyan ö is mene _előbbször_ meg visgálni a lunlei _hajó_  _de_ mint _elcsodálkozik_ azon _hogy_ mind olyan _ember_ láta _aki_ nem üsmért és akik _megölel_ lábait néki és _kivált_ azon _hogy_ egy szép _ifjú_  _könnyes_ szemekel _csókolgat_  _kéz_ 

Nem _tudván_ mire vélni mind ezeket _figyelmetesség_  _tekint_  _főképpen_ azt az _idegen_ szép _ifjú_ a kinek is _cselekedet_  _megesik_ a szive a _természet_ pedig jobban meg nyitván szemeit és meg üsmérvén _Eleonora_  _csodálkozás_ és _öröm_ nem _tud_  _hogy_ mit _cselekedik_  _megölel_ leányát és tsak nem egy _óra_  _tart_  _ölelve_ nem _mondhatván_ egy szot is néki mind azoknak kik ót _jelen_ valának a szivek _megesvén_ rajta senki sem szolhata és minden várá mint lenne vége ennek adolognak végtire _Dom_Bernardo_de_Valesco_ magához _térvén_ mondá _Eleonora_  _kedves_ leányom leheté a _hogy_ én tégedet _ismét_ meg láttalak ezeket a szokot _hallván_ mind azok akik a _tenger_ parttyára _gyülekezik_ az _Eleonora_ nevet mindenek _kezd_ nevezni és mindenek _köszöntés_  _jön_ és mindenek részt vettek az _Dom_Bernardo_de_Valesco_ nagy _öröm_  _aki_ is a _tömérdek_  _sok_ nép _között_ nehezen mehet vala _Eleonora_ után a _hajó_  _ahol_ akará az attyának _elébeszélni_  _história_ a melyet olyan nagy _eszik_ és szemérmetességel _elébeszél_  _hogy_  _Dom_Bernardo_de_Valesco_ egy nehányszor _félbehagyat_ véle _ölelgetés_ és _dicséret_  _de_ a midön meg mondá néki _hogy_  _visszahoz_  _Don_  _Fernand_ is _akkor_  _teljes_  _öröm_ lön

Azután szép _ígéret_  _megköszön_  _Ivon_ szép nemesi _cselekedet_ és meg _ígér_ azt _Eleonora_  _hogy_ meg fogja nyerni afö generalistol _hogy_  _kerm_  _meghagy_  _hatalom_ alat azután _Don_  _Fernand_ viteté magát _Don_  _Fernand_ nagy _öröm_ és szeretettel _fogad_ és minek utánna egy mást _köszönt_  _Dom_Bernardo_de_Valesco_ a maga _ház_ viteté _Don_  _Fernand_ és _kerm_  _Ivon_  _bíz_  _hogy_ lenne _gond_ a _hajó_ és a sebesekre _aki_  _között_ meg üsmeré _Eleonora_ montrost a kit is az attya _ház_ viteté és azt el mondhatni _hogy_ nagy _győzedelem_ mene bé avárosba a midon válesco mindenekröl rendelést tett volna a maga _ház_ mind ezeket a _főgenerális_ ment _megbeszélni_ mint _hogy_ pedig _Don_  _Fernand_ nagy _tekintet_ volt _Spanyolország_ és _hogy_ mindenek _tud_  _Dom_Bernardo_de_Valesco_ valo szövettségit a kit mindenek _tisztel_ a _generális_  _ő_ szerencseltetvén igen _örül_ ezen az alkalmatoságon _hogy_ mindenikének _megjutalmaztathat_ szolgálattyokot azért _Eleonora_ nem tsak _kerm_  _ad_  _hatalom_  _hanem_ még szabaddá _hagy_ mind az egész _gazdagság_ mely a _hajó_  _találkozik_ 

 _Dom_Bernardo_de_Valesco_  _visszatérvén_ meg mondá _Eleonora_ a _hír_  _aki_ is amaga rend _szerint_ valo _köntös_ fel vévén _Beatrix_ együt ujontában _kezd_  _ölelgetni_ az attyát _öröm_ az attyához valo _kötelesség_ végben vivén _kerm_ látogatására mene _aki_ is a _hajó_ a városban vitelekor valo rázodásban magához _térvén_  _beszélni_  _kezd_  _de_ azon igen _elcsodálkozik_  _hogy_ magát szép ágyban látna _feküdni_ és uri palotákban _de_ azon még inkáb _kezd_  _csodálkozni_ a midön _Eleonora_  _Beatrix_ látá _hozzá_ menni _aki_ is az ágyához _közelgetvén_ melléje üle és ezeket mondá néki

Nem _tud_  _hogy_  _ha_ vagyé _abban_ az állapotban _hogy_  _hallgathat_ mind azokot amiket _tudta_ akarok adni és _hogy_  _ha_ az a nagy nemesi sziv a melyet mindenkor mutattál _hozzá_ nem változotté meg ate _dicsőség_ anyira szeretem _hogy_ el várom azt az _óra_ a melyben a _te_  _egészség_ anyira valo _erő_ adhasson néked _hogy_ segittségedre _hívhat_ jó _erkölcs_ egy olyan alkalmatoságban a melybe _tud_  _hogy_ lészen szükséged segittségére _Eleonora_ ezek a _beszéd_ az ö _köntös_ és minden valamit _kerm_ látot _ész_ véteték véle _hogy_ mi légyen az ö sorsa akár mitsoda állapotban legyek _felel_  _kerm_  _de_ meg _hallgat_  _beszéd_ nagy _tisztelet_ mint olyan akinek _kedves_ vagy a nap világoságánál és noha _holmi_  _általlát_ is a magam szerencsétlenségét mivel látom _hogy_ a spanyolok rabja vagyok a _félelem_ a melybe voltam _hogy_  _talán_ el vesztettem volt a vitéz lunleit nagyob az _öröm_  _hogy_ láthatom a szép _Eleonora_ semmitöl nem _tarthat_ és tsak egyedül a _te_  _halál_ veszthetném el az _okosság_ és a _bátorság_  _de_ mint _hogy_  _élet_ vagy a nékem _elég_  _Eleonora_ azután nékie mindeneket _elébeszél_ azt sem _eltitkol_ elötte _hogy_  _Don_  _Fernand_  _ő_ szeretné és _hogy_ mitsoda _kötelesség_ volnának együt mitsoda nagy _hálaadás_  _tartozik_  _Ivon_ montros mitsoda részre állot volna és mitsoda formában volna az attya _ház_ azt látod mondá néki _hogy_ az én atyámnak _öl_ és a mátkámnak _kar_ ragadtál volt el engemet és _hogy_  _teljesség_ lehetetlen volt nékem _hogy_ szeretetednek _megfelel_ a _te_  _gondviselés_ és _tisztelet_  _hozzá_  _becsület_ és _hálaadás_  _kell_ lennem tegedet semmiben el nem árullak mivel azokot _jön_  _keresni_  _aki_ mind a _kötelesség_ mind a szivem _köt_ volt _gyermekség_  _fogvást_ ez igy lévén nemes szivü _kerm_ reménlem _hogy_  _tudta_ adván azt _hogy_ szabad vagy és _hogy_ én tsak _Don_  _Fernand_ lehetek szerencsés annyira valo szereteted lészen _hozzá_  _hogy_  _öröm_  _megfizet_ szabadságodot olyan áron a mely _ok_  _boldogság_ 

Igen _jól_ mondád azt az _elébb_  _felel_  _kerm_  _hogy_ szükségem leszen a _bátorság_  _hogy_  _hallgathat_ mind azokat amiket mondottál nekem nem _gondol_  _hogy_ olyan nagy szerencsétlenségben legyek a szabadságomnak és a _kéz_ alat lévö _hajó_ el veszések _énelöttem_ semmik valának mivel láttalak _de_ azt mondod _hogy_ nem foglak _ezután_ látni és az én _társ_ szüntelen fog tégedet látni _hogy_  _gondolkodhat_ik_ erröl nagy _keserűség_ nélkül _hogy_  _ha_ pedig az _igaz_  _hogy_ valamely _becsület_ nyertem volna _előtte_ azt nékem meg _kell_ mutatnod nem azal a _gondviselés_ a melyel _visszahoz_ szerencsétlen _élet_  _hanem_ azal _hogy_ meg _hagy_  _halni_  _mindazonáltal_  _Don_  _Fernand_ rabja lévén és _Dom_Bernardo_de_Valesco_  _ház_ feküvén azt nem _cselekedhet_ik_ se azt nem _kell_  _cselekedni_  _hogy_  _meggátol_ szerencsédet _de_  _ha_ szinte mind ezek _fájdalmas_ legyenek is nékem _de_ nem lehet _hogy_ meg ne köszönnyem _hogy_  _hozzá_  _jön_ ezeket meg mondani és magadot menteni olyan _dolog_ amely nékem _keserűség_ 

 _Eleonora_ látván _kerm_ nagy szomoruságát maga sem _türköztethetvén_ magát nagy szánakodásal lön _hozzá_ és azomba azt _fogad_ néki _hogy_ mindenkor nagy _tisztelet_ és _becsület_ lészen _hozzá_ és nyugodni _hagy_ 

 _Eleonora_ nem akarván _kis_ is _elmulatni_ a mi _kedves_ lehetet _Don_  _Fernand_ elött montros látogatására mene a kit is már _Dom_Bernardo_de_Valesco_ mindenekre _megtanít_ és _aki_  _bocsánat_  _kér_ tölle mind arrol a minek ö _ok_ lehetet _de_ mint _hogy_  _gyógyulni_  _kezd_ azon _kér_  _Eleonora_  _hogy_  _megenged_  _had_ lehetne _Don_  _Fernand_ mellet _Eleonora_ mindgyárt _hozzá_ vivé és _Dom_Bernardo_de_Valesco_ elötte meg mondá _Don_  _Fernand_  _hogy_  _mihelyt_  _meggyógyul_ azonnal néki adgya _Eleonora_ 

Azonban a _colonelus_  _Ivon_ a _hajó_ mindeneket rendbe vévén a valesco _ház_ mene _hogy_ részt venne az _Eleonora_  _öröm_ a melyre ö is segitette volna ót pediglen _ő_ nagy _tisztelet_  _fogad_ montrost ót _találván_  _egymás_  _megölel_ és _örül_ azon _hogy_  _elhagy_ a _Cromwell_ szolgálattyát _Ivon_  _megtudván_  _hogy_  _kerm_ jobban volna és _hozzá_ mehetnének látogatására mene _kerm_ pedig _mihelyt_ meg látá mondá néki _hogy_  _hogy_  _hát_ a vitéz _Ivon_ el árult engemet noha _őbenne_ volt _nagy_  _bizodalom_  _őbenne_ menyi vitézséget és jó _erkölcs_ üsmértem még is az _ellenség_ adta magát _hogy_ engem el veszessen és el vigye magával a mi _énelöttem_  _drága_ volt evilágon nem uram _felel_  _Ivon_ el nem árultalak tégedet _de_  _hű_ lévén _király_ tsak azért állottam _Cromwell_ mellé _hogy_ olyan alkalmatoságot _kereshet_ a melybe szolgálhassam _haza_  _aki_ is siránkozik annak a _kegyetlen_  _törvény_ alat _aki_  _ellenség_ az _oltár_ a _három_  _ország_ és az egész nemeségnek semmidet el nem vettem _hogy_ az _ellenség_ adtam volna: az a személy _aki_ szollasz nem lehetet atiéd mivel _hit_ adot volt másnak minek elötte _kéz_  _esik_ üsmérem magam jó _erkölcs_ és reménlem _hogy_ minek utánna _bizonyság_  _tesz_ az _Eleonora_ jó _erkölcs_ a _tévelygés_ viszá térsz és amenyek _meghatván_ szivedet _te_ lészesz még _buzgó_  _oltalmazó_ ami _király_ : ugy tettzik mint _ha_ ezek a szavai _Ivon_  _jövendölés_ lettek volna mivel _Cromwell_  _halál_ után monk _generális_ londinumban menvén a _tengeri_ segittségel ugyan _kerm_ volt az _egy_  _aki_  _hadihajó_  _kísér_ ángliában masodik _Károly_  _király_ a midön viszá _tér_  _hogy_  _király_ székiben üllyön

 _kerm_ pedig nem lévén még _akkor_  _ebben_ a szándékba nem is _felel_ semmit is olyat _Ivon_ a melyböl észre vehette volna az illyen változást _mindazonáltal_ az _egészség_ minden nap jobban _helyrejövén_ valoságal _kezd_  _gondolkodni_ szeretetéröl azután a _Dom_Bernardo_de_Valesco_ és adom _Fernand_  _hozzá_ valo szorgalmatosagok és az _Eleonora_  _kegyes_  _intés_ tsak lassanként a _békességes_  _tűrés_ szoktaták és végtire annyira _meggyőz_ magát _hogy_ még maga sürgeté _házasság_  _hogy_  _had_ lehetne _jelen_ lakadalmakon el menetele elött

Ezen a _hír_  _Dom_Bernardo_de_Valesco_ az egész _ház_  _megörülvén_  _Dom_Bernardo_de_Valesco_  _hogy_  _kedv_  _tölthet_  _Don_  _Fernand_ és _Eleonora_ még egy napig várakozék a lakadalomal azért _hogy_  _kerm_ suscribálhassa a _házasság_ valo levelet

 _Don_  _Fernand_ egészen _meggyógyulván_ a lakadalomrol _gondolkodik_ a melyet _Dom_Bernardo_de_Valesco_ nagy _bőség_ és uri modon meg _csinál_  _kerm_ pedig nem akarván részt venni agazdagságban a melyet _Eleonora_ nyert a _tengeri_  _tolvaj_ a lakadalom után mindgyart meg akara _indulni_ 

A meg válás pedig nagy szomoruságal mene végben mind _egy_ mind amás részröl _mindazonáltal_ annak meg _kelletik_ lenni _kerm_  _elindul_  _friss_ jó _egészség_ és szerencsésen az anglus _hajó_  _érkezik_  _Ivon_ pedig _Spanyolország_  _megtelepedik_ és _holta_ után uri _família_  _hagy_ montros pedig a spanyolok _között_ szolgált _mindaddig_ valamég a valoságos _király_ nem láthatá székiben _Don_  _Fernand_ és a szép _Eleonora_ nagy szép _egyes_ szeretetben _eltölt_  _élet_ :

Ezt a _história_ mindenek szépnek _talál_ és a _hűség_ valo nézve a _kisasszony_ mindenik _Eleonora_  _hasonlít_ magát azután _ki_  _ki_  _felkelvén_  _hely_ vacsoraig a _kert_ sétálának



 _kedd_ 

Másnap _ebéd_ után _ki_  _ki_ atörvény _szerint_ a _kert_ a rendelt _hely_  _gyülekezvén_  _Constantia_ mondá én látom _hogy_ nem tsak _férfi_  _hanem_ még mi is el veszthettyük a _játék_ és még mi is a _büntetés_ alá vetethetünk _hanem_ én azt _tanácsol_ a _kisasszony_  _hogy_ nyerjünk szabadságot arra _hogy_ mi nékünk _három_ lehesen papirosbol _elolvasni_ a magunk _história_ mivel a nékünk leányoknak nagy _elmefáradság_ volna _sok_  _idő_ egy _dolog_  _függeszteni_ elménket a midön nagyob _dolog_ vagyon a _fej_  _kivált_ most a mitsoda állapotban vagyunk mondá nevetve _Hilária_ azt pedig senki se _kíván_  _tőle_  _hogy_ én most _hosszú_  _história_ mondgyak el _ha_ tsak nem _olvas_ mivel én most tsak arrol _gondolkodik_ a mit látok _tekintvén_ fel szemel _Julius_  _aki_ is ezen _öröm_ el mosolyodék a _Hilária_ szavait mindnyájan meg neveték és a _férfi_ rea állának _hogy_  _ha_ a sors ugy _hoz_  _hogy_ ök _írás_  _olvashat_  _história_ 

Azutan a _játék_ el _kezd_ a melyet a szép _Constantia_ veszté el és a zálogat _Octávius_  _kéz_ adván a _leírt_  _história_  _ekképpen_ mondá el


A RÁKIMA _história_ 

Arra nem _kötelez_ magamot _hogy_ az Amurates _császár_  _élet_  _elé_ beszéllyem mivel mindenik _tud_ annak a _birodalom_  _história_  _hanem_ minden szándékom tsak a _hogy_ ennek a _császár_  _holmi_  _különös_  _cselekedet_ mondgyam meg és azal együt a _híres_ roxán _halál_  _ok_ a melyet _talán_ nem mindenek _tudhat_  _hogy_ pedig meg rövidittsem _beszéd_ tsak azon _elkezd_ a midön amurátes apersák ellen _kezd_  _hadakozás_ a szüntelen valo _hadakozás_ a mellyekbe _kelletik_ lenni a lengyel _király_ uladislausnak a _török_ ellen _ámbár_ mindenkor _győzedelmes_ volt is _de_ anyira _elfogyaszt_ mind _kincs_ mind népét _hogy_  _kényteleníttetik_ a _békesség_  _hajlani_ a melyet meg is _csinál_ a portával _ugyanebben_ az _idő_ is _eltökél_ magában amurates _császár_  _hogy_ minden _erő_  _bosszú_ állyon a persiai _király_ azért _hogy_  _befogad_ az _ország_ peker _basa_  _aki_ is igen _sok_  _kincs_ ment volt _ország_ és _aki_ a _szállásadás_  _kéz_ adta volt _Babilónia_ a mely városnak _gubernátor_ volt ez az áruló a varost pedig a persiai _király_ egy _olasz_ nitelli nevü _tiszt_  _megerősíttet_ és azt meg raká jó _had_ és minden féle _élés_ 

Amurátes mind ezeket _jól_  _tudván_  _de_ nem akarván semmit is _elmulatni_  _hogy_  _bosszúállás_  _jól_ végben vihesse és _ellenség_  _megcsalhat_ parancsolá a _főtiszt_  _hogy_ azt _hirdet_  _hogy_ az ö nagy _hadi_  _készület_  _Olaszország_  _tekint_ mivel _Olaszország_ ellen akarna _hadakozni_ valamint _cselekedet_ a második mahumet _császár_ 

 _de_ apersiai _király_ a portan lévö _követ_ igen _okos_ lévén _ő_ meg nem tsalhaták azt igen _jól_  _tud_  _hogy_ mitsoda _ok_ lehet amuratesnek az ura ellen valo panaszra azért _által_ is látá szándékát erre valo nézve minden _késedelem_ nélkül _tudta_  _ad_ akirálynak _hogy_ mitöl _tart_ ugy _hogy_ a _király_ is mindenekröl rendelést _tehet_  _hogy_  _ha_ ugyan ö ellene _talál_ lenni ez a nagy _készület_ amint is _hogy_ amurátes _általköltöztetvén_ atengeren az _európai_  _had_ nagy siettségel _indul_ persia _felé_ 

Az ö _ázsiai_ és _európai_  _had_  _közel_  _három_ száz ezeren tsak nem _egyszersmind_  _érkezik_ az _Eufrátesz_ vizének partyára amurates minek utánna le vágatta volna mind a persiai _had_ kik ellene akaranak állani a parton az egész _had_  _általmegy_ és sohult meg nem állapodván _egyenes_  _Tauris_ városának mene a mely régenten a persiai _király_ rend _szerint_ valo _lakóhely_ volt mindenek nagy rettegésben és _félelem_  _kezd_ lenni tölle és _elpusztítván_ a _körül_ lévö _tartomány_  _kard_  _hányat_ a lakosokat és azután _Tauris_ városa ellen mene a mely _oly_ igen _kezd_ magát _oltalmazni_  _hogy_ azt nem _gondol_ 

Hogy pedig alakosokat arra _kényszerít_  _hogy_ magokat fel adgyák _holmi_  _sok_  _ígéret_  _tesz_ nékik _de_ mint _hogy_ ök azt _tud_  _hogy_ az _elei_ is ugy _megcsal_ soliman _császár_  _aki_ is fel prédálván avárost rabul el vivé _Konstantinápoly_ mind alakosokot kik valamely mesterséget _tud_ erre valo nézve _feltesz_ magokban _hogy_ minden _tehetség_ amurátes ellen állanának és _oly_ igen _kezd_ magokot _oltalmazni_  _hogy_ a _császár_  _kétségbeesik_ a meg vételeröl a midön egy árulo meg mutatá néki a városnak _gyenge_ részit ezt a _hely_  _oly_ rettentö képen _kezd_ lötetni _hogy_ végtire _tágas_ rést _csináltat_ a melyen _ostrom_  _küld_ ahadát a persak négy vagy _öt_  _ostrom_ ellene állának nagy vitézségel _de_ az utolso rettentö léven avárost meg vevék és az amurátes _hatalom_ alá _esik_  _aki_ is igen _bosszankodván_ azon _hogy_ anyi _idő_ állottak volna szembe véle _kard_  _hányat_ az _ember_ aszonyokot és a _gyermek_ 

Azután avárosban lévö _gazdagság_  _ki_ viteté a _sok_  _ezüst_ aranyat _drágakő_ a melyekel rakva valának a _sok_  _drága_ paloták _de_ még ezel meg nem elégedvén mind az egész várost _elhányat_ annak minden _ház_ és _kőfal_ és _eke_ szántata a városban azért _hogy_  _megijeszt_ atöb varosokat a melyekre _igyekezik_ 

A _had_ egy _kevéssé_ meg nyugosztalván rézan nevü varos ellen _indul_  _odaérkezvén_ avárost _körülvesz_  _had_ a városbol _ki_ ütven reája a spahiák _hat_ rabot _fog_ akik _között_  _találkozik_ egy _ifjú_  _olasz_  _képíró_  _Bionchiny_ nevü ezt _megfosztván_ a sebibe egy nehány _kép_  _talál_  _de_ a többi _közül_  _egy_ méltonak _ítél_  _hogy_ amuratesnek adgyák a rabot is _hozzá_ vivék

A _császár_ alig veté szemeit a _kép_ amelyen egy igen szép aszony volt le _írva_  _hogy_  _óhajtani_  _kezd_ meg üsmérni a személyt a kinek a volna aképe erre valo nézve mindgyárt _tudakoz_ik_ a _képíró_ annak a szép személynek nevét és _lakóhely_ és _hogy_  _ha_ az _akképp_ valoságos _kép_ volnaé valamely személynek vagy tsak a maga _gondolat_ után _ír_ 

 _Bionchiny_ nem látván semmit is olyat ami arra _kényszeríthet_  _hogy_ el titkolya az _igazság_ látván azt is _hogy_ mitsoda változásokot _okoz_ az _akképp_ az amurátes _ábrázat_  _gondol_  _hogy_  _talán_ mind ez az ö szabadulására szolgálhatna _igazán_ meg vallá _hogy_ az _akképp_ a szép rakima _kép_ volna a _Gumer_  _emír_  _húg_  _aki_ is mind avárosban mind a _tartomány_ parancsolna és _hogy_  _abban_  _bizonyos_ lehet a _hatalmas_  _császár_  _hogy_ akár mely szépséget lasson a _kép_  _de_ rakima még annál _ezer_ valo szeb és _hogy_ neki lehetetlen volt le _írni_ szépségét annak pedig az _ész_  _tizenhat_  _esztendős_  _kor_ még _feljebb_  _halad_ szépségét

Amurátes _azonkívül_ is szerelmes _természetű_ lévén az illyen _beszéd_ nem _hallgathat_  _csendesség_ és noha roxánnak egész _hatalom_ volt is az ö szive _de_ nem lehete _hogy_ ót valami _hely_ ne adna rakimának is ezt az uj szeretetit meg más _egyéb_  _haszon_ is akarván _fordítani_  _elébe_  _ad_  _Bionchiny_  _hogy_ az szerencséje azon áll _ha_  _igazán_ fog néki _felelni_ és parancsolá néki _hogy_  _előbeszél_ néki mind azt valami _Gumer_  _emír_  _illet_ mitsoda elméje és _természet_ volna és _hogy_ a _tartomány_ mi képen vannak _hozzá_ 

Ez az _okos_  _olasz_  _általlátván_ mindgyárt az _ok_  _hogy_ miért _tudakoz_ik_ tölle _felel_  _hatalmas_  _császár_  _Gumer_  _emír_  _fösvény_  _ember_ nem lehet se _aki_ a maga _haszon_ ugy _keres_ mivel ö mindent _feláldozhat_ mind az elö menetelnek mind a _gazdagság_ ugyan ezen _ok_ is _tesz_ szegényé az egész _tartomány_ nem _hajtván_ alakosoknak se _kiáltás_ se _könyörgés_ se sirásokra se söt még a persa _fő_ ministerekreis _aki_  _ki_ adgya részeket a _sok_  _tolvajság_ és _abban_  _bizonyos_ vagyok a labaihoz _borulván_ a _császár_  _hogy_  _ha_ a _hatalmas_  _császár_ valamely _bizodalom_ volna rabjához _bizonyos_ modal _hatalom_ alá _tehet_ avárost

A _képíró_ a rakima _kép_  _tekintvén_ amurátes észre vévé _hogy_ mi volna _gondolat_ és látván _eszes_ és _értelmes_ voltát _gondol_  _hogy_ néki nagy _haszon_ vehetné azért mindgyárt meg is akará probálni és mondá néki _ha_  _te_  _hozzá_  _hűség_ akarsz lenni és a vallásodot meg változtatod én tegedet _oly_  _gazdag_  _tesz_  _hogy_ semmit _több_ nem _kívánhat_ 

A _olasz_ mint _hogy_ tsak a _kemény_ rabságban valo lételit várta magára a _császár_  _ígéret_ igen _megörül_ mindenekre is _kötelez_ magát _akkoron_ el végezék _egymás_  _között_  _hogy_ mihelyt _beesteledik_ a városban viszá menne mondván azt _hogy_ viszá szököt volna és _keres_ alkalmatos _idő_ az amurates parancsolattyát végben vinni a _Gumer_  _emír_ amurátes pedig mindeneket _elébe_  _ad_ néki _hogy_ mit _cselekedik_ alig _beesteledik_  _hogy_  _Bionchiny_ olyan szerencsen mene viszá _hogy_ senki nem _gyanakodik_ reája

 _Gumer_  _meghalván_ viszá valo _térés_ maga _elébe_  _hívat_ és _kérdezkedik_ tölle az amurátes _erő_ az _olasz_ olyan nagynak mondá azt lenni _hogy_  _Gumer_  _emír_  _elcsodálkozik_ rajta azt is _hozzátesz_  _hogy_ a _tábor_ a volna _hír_  _hogy_ amurátes ugy akarna _bánni_ azal avárosal valamint _Tauris_ városával _hogy_  _ha_ fel nem akarják néki adni

 _Gumer_  _jól_ üsmervén az amurátes _kegyetlenség_ nem _félt_ anyira se az _élet_ se a _família_ mint a _kincs_ és igen meg _kezd_ ijedni a _Bionchiny_ szavain ugy anyira _hogy_ el sem titkolhatá elötte _felháborodik_ elméjit az _olasz_ erre _figyelmetes_ vigyazván látá _hogy_ ugy _folyik_ adolog a mint _kíván_  _kér_ azon _hogy_  _had_  _beszélhet_ véle _különös_ mivel nagy _dolog_ akarna néki mondani

Az _emír_ elméje nagy nyughatatlanságba _kezdvén_ lenni nem _halaszthat_  _továbbra_  _hogy_ meg ne _tud_ mitsoda _dolog_ vannak az amurátes _tábor_ azért a _képíró_ mindgyárt a maga _különös_  _ház_ vivé és parancsolá néki _hogy_ mindeneket _megbeszél_ uram mondá néki a _képíró_ atsak rajtad áll _hogy_ semmit ne _tart_ a _tőr_  _császár_ azt _tud_ és _abban_ nem _kételkedhet_  _hogy_ ez a _császár_ minek utánna a _keménység_ példáját mutatta volna _Tauris_ városán tsak azt _keres_  _hogy_ alkalmatosága legyen _kegyelmesség_ meg mutatni a rezen _tartomány_  _hogy_  _ha_  _illendő_  _folyamodik_  _hozzá_ tsak azért is mutatá meg a _Tauris_ városának lakosihoz _keménység_  _hogy_  _bosszú_ állyon ellene valo állásokért meg fogja mutatni _kegyesség_ rezen városában _hogy_  _ha_ nem akarod magadot _oltalmazni_ egy szoval uram _abban_  _bizonyos_ vagyok _hogy_ tsak rajtad áll _hogy_ meg menthessed az _ellenség_  _kegyetlenség_  _família_ és _kincs_ mivel uram ne _hízelkedik_ magadnak _abban_  _hogy_ ellene álhass mivel _addig_ el nem megyen _innét_ valamég a várost és a _tartomány_ fel nem _éget_ és a lakosokat _kard_ nem _hányat_  _hogy_  _ha_ tsak ezt a szándékát meg nem változtatod aváros _feladás_ a mely néked annál is _hasznos_ lészen _hogy_ meg _tartván_  _kincs_ azt még meg szaporithatod a _kötés_ a melyet _csinálhat_ amuretesel _aki_ is jobban szereti _hogy_ nagy summa pénzt _elkölt_ mint sem olyan _ember_ veszesen el akik néki meg szükségesek lesznek _ebben_ a _hadakozás_ 

 _Gumer_  _figyelmetesség_  _hallgatván_ az _olasz_ nagy mély _gondolat_  _esik_  _beszéd_ és _helyes_  _találván_ mondásit a reménség _hogy_ még több _kincs_ is _gyűjthet_ és a _félelem_ arra vivék _hogy_ meg vallá az _olasz_  _hogy_  _ha_ amurates meg _hallgat_  _kérés_ és _megtart_ a _kötés_ melyet _tesz_ véle minden _késedelem_ nélkül _kéz_ adná rezán városát és a _tartomány_ levö több _erősség_ és el _hagyván_  _teljesség_ a persia _király_ szolgálattyát a _tőr_  _császár_  _kötelez_ egészen magát _hanem_ már most tsak azon _gondolkodik_  _hogy_  _ki_  _bízhat_ ezt a _dolog_ és _ki_ vállalná magára

Ezekre _Bionchiny_ mondá _hogy_  _ha_ ö viszá mehetne az amurátes _tábor_  _abban_ ö _bizonyos_  _hogy_ ezt a _dolog_ végbe vihetné az _emír_ ezen igen _megörül_  _hogy_  _oly_ nagy _hűség_ mutatna _hozzá_ és _alattomban_ el _bocsát_  _aki_ is a _tábor_  _érkezvén_ a _császár_ sátorához mene _ahol_ is parancsolattya _szerint_  _Ibrahim_ a _fővezír_  _bejelentet_ magát _aki_ is a _császár_ vivé akinek mindeneket _elébeszélvén_ adolog _csakhamar_ véghez mene a _császár_  _kötés_  _tévén_ az árulo _Gumer_ mindeneket meg _ígér_ néki és nagy summa pénzt is _ad_ és ez a _fösvény_ az ö _király_ és _haza_  _ellenség_  _kéz_  _ad_ a várost amelyet azö ura a persiai _király_ és attya fia reá _bíz_ 

Mint _hogy_ a szép rákimára valo nézve _cselekedik_ amurátes mind azt a mit _cselekedik_ alig mene bé avárosban _hogy_ minden _dolog_  _Ibrahim_ vezérre _bízván_ és tsak a szerelmében akarván _foglalatoskodni_ erre valo nézve _megüzen_ az _emír_  _hogy_ meg akarná látni a szép _húg_  _aki_ felöl _oly_ nagy _dicséret_  _hall_  _Gumer_ nem _tud_ mit _csinálni_  _öröm_ erre a _hír_ és _abban_ nem _kételkedvén_  _hogy_ ez az _ifjú_  _császár_ meg ne szeresse _húg_ azért mindgyárt nagy _dolog_  _kezd_ magának _ígérni_ és a _császár_ rakimához _kísérvén_  _öröm_ vevé észre _hogy_ meg nem tsalatkozot volna _gondolat_ 

Ugyan is _mihelyt_ ez a _két_ személy meg látá egy mást azonal _csodálkozni_  _kezd_ egy máson a sultán _ha_ szépnek _tart_ is lenni rakimát a _kép_  _szerint_  _de_ sokal szebnek _talál_ magát mint sem _kép_ és _csodálkozni_  _kezd_ szépségin rákima pedig _aki_ ugy _gondolkodván_ amuratesröl mint _oly_ rettentö _ember_  _aki_ tsak avér ontást szomjuhozná és látván _őbenne_ igen szép _termet_ és _kegyesség_ nem _eltitkolhat_  _gondolat_ 

Egy máshoz _közelgetvén_  _hogy_  _egymás_  _köszönt_ rákima a lábaihoz akarván _borulni_ a _császár_ meg tartoztatá nagy _kegyesség_ a melyböl észre veheték _hogy_ a szerelem _meggyőz_ én nekem _kell_ szép rákima mondá a _császár_ azon _tisztelet_ adnom néked és a mely _hajlandóság_  _felgerjeszt_  _benne_ az amuratest _örökös_  _hatalom_ alá veti ezeket a szókot azzal a _kegyesség_ mondá _ki_ a melyel ö igen _tud_ magát szeretetni a midön akarta rákimát pedig igen _meghat_ és meg pirulván igy _felel_ nékie akár mely _hajlandóság_ méltoztassal lenni _hozzá_  _hatalmas_  _császár_  _de_ minden _dicsőség_  _abban_  _tart_  _hogy_ a magamét _az_ alkalmaztassam

Emir _Gumer_  _aki_  _jelen_ volt ezen a _beszélgetés_  _gondol_  _hogy_ amurates még továb is akarná _követni_  _beszélgetés_ a _ház_  _ki_ mene és _otthagy_ a _húg_  _aki_ mellet _távol_ rab leányok állottanak

Az _ifjú_ rakima _soha_ még semmit sem szeretet volt mivel ugy volt neveltetve valamint szokták nevelni a leányokat azokban az _ország_  _különös_ és mint egy rabságban ámurátes volt elsö a kit szerethetet _aki_ is a mint már meg mondottam leg szeb volt mind _termet_ mind _ábrázat_  _abban_ az _idő_ ugy anyira _hogy_ mind _tisztelni_ mind szeretni _kelletik_  _ő_ mind azoknak akik látták

Ennek a szép _fejedelemasszony_ nem lehete magát meg _oltalmazni_ az ö elsö _hajlandóság_ a melyet ugyan azon _óra_  _kezd_  _érezni_ a melyben amurátes _érez_ a magáét és mint _hogy_  _abban_ az _ország_ szeretni és azt meg vallani mind egy azért a _császár_ is _csakhamar_  _megtud_ szerencséjit a melyet _oly_ nagynak _tart_ és _oly_ igen _örül_ rajta _hogy_  _elfelejt_ roxánt _aki_ is _abban_ ahadakozásban _elkísér_  _ő_ és _aki_  _könnyű_  _megtudhat_ ezt a változást vagy _ha_ szinte amurátes _gondolkodik_  _felőle_  _de_ tsak azért mi formában _megoltalmazhat_ rákimát az ö _irigység_ amint is _hogy_ amurátes látván _hogy_ ugy szeretnék _ő_ valamint ö szeretné _megkér_ magának rákimát _Gumer_  _aki_  _oly_  _könnyű_  _odaad_ néki valamely _könnyű_ fel adta volt avárost amurátes pedig _hogy_ meg hálállya neki bé _tölt_ ezt az árulót nagy _tisztség_ és ajándékokal

 _de_ az alat a _császárné_ roxán _aki_ atáborban volt _megtud_ a _kém_ rákimához valo szeretetét _ki_ mondhatatlan nagy _harag_  _esik_ ellene és el tekéllé magában a rakima _halál_ mint olyan _dolog_ a melyet _több_ is _cselekedet_ ennek a _császárné_  _ha_ mása nem volt szépségben a _kegyetlenség_ sem volt mása az aszonyok _között_ ez _oly_ igen _hatalom_ alá vetette volt azámurates szivét _hogy_ néki olyan rabja volt valamint a többi és _oly_ rettentö _irigy_ volt _hogy_  _sok_ olyan szép aszonyokot vesztet el vagy _fegyver_  _által_ vagy _étető_  _által_ akik _kíván_  _tetszeni_ amurátesnek

Ez a _császárné_ leveleket _kezd_  _írni_ amuratesnek atáborbol a melyekben mindent szemére _hány_  _megfenyegetődzik_ is amurates _tartván_ attol _hogy_  _jelenvaló_ létével ne _háborgat_  _gyönyörűség_ azért _kemény_ parancsolatot _küld_ néki _hogy_ meg ne brobállya rezánba menni _jól_ üsmervén _irigy_  _természet_  _tart_  _hatalom_ a mely vett volt rajta _főképpen_ a miolta egy fia lett tölle _de_ még inkáb _félt_ tölle rákimát a kit is meg akarván _oltalmazni_ roxantol _Damaszkusz_ városában akará _küldeni_ erre valo nézve _császárné_  _illendő_ udvart rendele melléje és _Uglan_ nevü szerecsen _gondviselés_ alá _ad_  _aki_ egész _bizodalom_ volt és _aki_ minden _titok_  _közöl_ a szép rákima pedig _oly_  _igaz_ szivel _kapcsol_ magát _hozzá_  _hogy_ nagy _keserűség_  _ért_  _hogy_ el _kell_ tölle _távozni_ és noha látá mellette valo veszedelmét _mindazonáltal_ jobban szerette volna veszedelembe lenni mint sem _eltávozás_ anyi _keserűség_ szenvedni

Amurátesnek meg _esik_ szive szavain a midön arra _kér_  _hogy_  _él_ távoztassa maga mellöl uram mondá neki _tekintvén_ szerelmes szemeivel reája ahalálamot akarod meg gátolni és _te_ magad vezetz engemet arra minden valamitöl _tarthat_ a roxan _irigység_  _iránt_ azok _között_ semmi nem _oly_ veszedelmes nékem mint a _távol_ valo lételed a _temelletted_ valo veszedelmem _bizonytalan_  _de_ a _tőle_ valo _eltávozás_  _bizonyos_  _meghaló_  _ó_ ’ uram _ha_ meg _kelletik_ halnom _megenged_  _had_ legyen melletted _halál_ és az én utolso _tekintet_  _had_ nézek az én _császár_ 

Az illyen _beszéd_  _általver_ az amurátes szivét _de_ mentöl nagyob szeretetit látá annál inkáb _tart_ veszedelmétöl _kedves_ rákimám _felel_ néki ate _halál_ el végezné az én _élet_  _megtart_ magadot _énértem_ ate _tőle_ valo _elválás_ tsak arra valo _hogy_ ollyan állapotban _tehet_ magamot a melyben semmitöl ne _tarthat_  _iránta_  _megcselekedik_ ezt _énértem_  _aki_  _oly_ igen szeret tegedet tsak rövid _idő_ alat _hozzá_  _fordul_ és _akkor_ meg látod _hogy_ nintsen semmi _drága_ amurates elött mint a szép rákima

Több illyen _beszélgetés_ is vala egy más _között_  _de_ végtire rakimának akarattyára _kelletik_ állani és az el válásnak napja _elérkezvén_ nagy szeretettel és _keserűség_  _elbúcsúzik_  _egymás_ a melyben észre vévék _hogy_ mint szerették egy mást a midön _elindul_ amurátes viszá _tér_  _tábor_  _ahol_ roxán nem igen _dicsekedhet_ik_ a mint _tekint_ reája egy nehány nap mulva _megindít_  _tábor_  _Babilónia_  _felé_ meg akarván menekedni a roxán _alkalmatlan_  _sok_ panaszolkodásátol _visszaküld_  _ő_  _Konstantinápoly_ és noha mindenüt valahol el ment nagy _tisztelet_ voltanak is _hozzá_  _de_ szivének nagy _keserűség_ mene _abban_ a _főváros_ 

Azonba a _tábor_ a _kevély_  _Babilónia_  _elébe_  _érkezvén_ amurates vini _kezd_ nagy _erő_ és _ötvenkét_ nap mulva _sok_  _ostrom_ után a melyekben a persák _dicsőséges_ viselék magokot a várost _felad_ amurátes fel prédáltatá és parancsolá _hogy_ a lakosokat minden személy válogatás nélkül _megöl_  _öreg_  _gyermek_ aszonyt ezt pedig _oly_  _kegyetlenség_ vivék végben _hogy_ senki meg nem szabadulhata

Ezen _irtóztató_  _kegyetlenség_ után amurates egy nehány _tartomány_ el pusztitta és maga alá _hódoltat_  _de_ mint _hogy_ tsak a persiai _király_ ellen volt minden _harag_ az _ország_ bé mene _hogy_  _harc_  _kötelez_  _ő_  _de_ a _király_ nem akarván szerencséltetni _ország_ a nagy _hegy_  _köz_ vette volt magát _ahonnét_ a _tőr_  _ki_ nem vehette _mindazonáltal_ minden uton modon tsak azon lévén _hogy_  _bosszú_ álhasson rajta _megüzen_ néki _hogy_  _félre_  _tévén_ minden _győzedelem_ és mindent valamit még nyerhetne _győzhetetlen_  _had_ ö _kész_ volna végit vetni _különös_ valo _harc_ minden _közötte_ lévö veszekedésnek

 _de_ az _okos_ persiai _király_ ugy _tetet_ mint _ha_ nem _tud_  _hogy_ vegyfere _hív_  _ki_  _ő_  _hanem_ atanácsát _összegyűjtvén_ azt végezék _hogy_  _követ_  _küld_ amurátesnek _aki_ a _békesség_ végezenek véle amurates látván _hogy_ az egész _had_  _elfárad_ és _azonkívül_ is _óhajtván_ rákimát meg látni _örömest_ a _békesség_  _fog_ és _Ibrahim_ vezére _bízván_ mindeneket azután _Damaszkusz_  _felé_  _indul_ és nagy siettségel _odaérkezik_ 

A _kegyes_ rákima _ki_ mondhatatlan _öröm_  _fogad_ és a _császár_ mind több szerelmet mind nagyob szépséget _találván_  _benne_  _soha_ nem lehete nagyob szerelmet mutatni mint a melyet mutata _hozzá_  _de_ az alat a még illyen _gyönyörűség_  _él_  _Damaszkusz_ városában roxan _Konstantinápoly_ nagy _kegyetlenség_ vit végben ugy anyira _hogy_ mindenek rettegtenek tölle mint _hogy_ senki sem szerette _ő_  _gondolván_  _hogy_ a _császár_ sem szereti azért sokan _öröm_ elnem titkolák roxan ezt _kém_  _megtudván_  _kegyetlen_  _bánik_ mind azokal kik _örül_ szerencsétlenségin és anyira _kezd_ tölle _tartani_  _hogy_ senki sem mére valamit ellene mondani _de_  _inkább_ az amurátes _öcs_  _Bajazet_  _Orcan_ és _Ibrahim_  _félhet_  _inkább_ azö _kegyetlenség_ ezek szoros _fogság_ lévén a _kajmakám_ (a vicé vezér): _gondviselés_ alat és minden nap várhatták magokra a veszedelmet mivel az a _kegyetlen_ aszony annak elötte sokal már _feltesz_ magában el vesztéseket azért _hogy_ tsak azö _fia_ szálhason abirodalom

Meg _tud_ a _kém_  _által_  _hogy_ ez a _három_  _fejedelem_ azon igen _örül_ mikor _meghall_  _hogy_ ámurátesnek más _feleség_ volna _ennél_ nem _kelletik_ több és _halál_  _gondolkodik_  _hogy_ pediglen azt _könnyű_ véghez vihesse a _kajmakám_ meg nyeré _sok_ ajándékokal és véle együt _hamis_ leveleket _csinál_ a melyekbe ugy _tetszik_ mint _ha_ ezek a _fejedelem_  _egyetért_ az _ellenség_ azután a _díván_  _elébe_ viteté a _dolog_ és _odaad_ a levelet _bizonyság_ 

A _fejedelem_ ót meg visgálták _aki_ is meg üsmértetvén ártatlanságokot és a levelnek _hamisság_ ez ellen a _díván_ semmit sem _mondhatván_  _visszaküld_ öket roxán mérgiben nem _tud_ mit _csinálni_  _hogy_ véghez nem vihette volna _csalárdság_ és _kívánván_ minden uton modon véreket _ki_ ontani _ismét_  _hamisság_ méltó más _csalárdság_  _kigondol_ egy _hamis_ levelet _írat_ a melyben a volt mint _ha_ amurates azt parancsolná néki _hogy_  _megfojtat_  _Bajazet_ és _Orcan_ ezel a _hamis_ levelel a _fogház_ meg nyitatá a melyben ezek a _fejedelem_ valának és bé mene _tizenkét_ némával és más több _hóhér_ és ót maga mindgyárt _ki_ mondá a sententiát _Bajazet_ és _Orcan_ 

 _Bajazet_ meg akarván kérelni mindeneket monda néki a mivel _megenyhíthet_  _kegyetlen_  _harag_  _de_ látván _hogy_ tsak _haszontalan_ és meg _kell_  _halni_ szemére _hány_ minden vétkeit és mondá _hogy_ azö _halál_ meg mentené egy olyan _irtóztató_  _kegyetlen_ látni _többé_ és nyakát nyujtá a némák _megfojt_  _Orcan_ pedig látván _hogy_ a _kérelem_  _haszontalan_ volna _oltalmazni_  _kezd_ magát _kettő_ a _hóhér_  _közül_ a _föld_  _fektetvén_ más _kettő_  _halálos_ sebbe _ejt_ és nagy sebeségel az _ellenség_  _felé_  _kezd_ menni a _hóhér_  _között_  _de_ a soktol le nyomaték és ugy _bánik_ véle mint a _báty_ 

Ennek a _gyilkosság_  _hír_  _csakhamar_ el _terjed_ az egész városban és _Konstantinápoly_ nagy _zenebona_  _támad_ és mindnyájan _kiáltani_  _kezd_  _hogy_ a _császár_  _kastély_  _ki_  _kell_  _húzni_ roxánt _aki_ a _császári_  _família_ vériben _fertőztet_  _kéz_ és meg _kell_  _ő_  _büntetni_  _sok_ vétkeiért

Az alat amég illyen _dolog_ mennek vala végben _Konstantinápoly_ amurátes arákimahoz valo szeretetének _jel_ az egész _Damaszkusz_ városát _betölt_ a kinek _teher_ valo létit mindeneknek _tudta_ adván igen nagy vendégséget _csinál_ ugy anyira _hogy_ az egész város nagy vigasságban volt ugyan a vigasság _közben_ is _hoz_  _hír_ a _Konstantinápoly_ lévö nagy zenebonának és mint _hogy_ már a persávalvalo _békesség_ meg volt azért a _had_ el _bocsát_ és _Ibrahim_ vezért _Konstantinápoly_  _küld_  _hogy_ ót mindeneket _lecsendesít_ a vezér _Konstantinápoly_  _érkezvén_ mindeneket nagy _harag_  _talál_ lenni roxan ellen nagy _kegyetlenség_  _de_ az a zurzavar annál is veszedelmeseb vala _hogy_ azt a sultánné validé az az a _császár_ annya _felindít_  _aki_ is nagy _gyűlölség_ volt roxánhoz mindenkor _de_  _inkább_ azután _hogy_ meg öleté _két_ fiát a vezér mind ezeket látván _tudta_  _ad_ a _császár_  _hogy_ a maga _jelenvaló_ léte szükséges volna _teljesség_ amurátes látván _hogy_ mitsoda szükséges _Konstantinápoly_ valo menetele magában el végezé _indulás_ és _hogy_ el vinné magával rákimát és meg is mondá néki szándékját _bizonyos_ lévén _hogy_  _abban_ ellent nem _tart_ ennek a _fejedelemasszony_ noha nagy _ész_ volt _de_ persa lévén a _babonaság_ is igen _hív_ és nem vévé ezt a _hír_ azal az _öröm_ a melyel a _császár_ varta volna

Rakima mellet volt egy _ember_ a _Ali_ nemzettségéböl valo a kit a persák nagy profétának _tart_ és akik azt is _gondol_  _hogy_ ennek minden maradéka _jövendőmondó_ és azokot nevezik _Almasairis_ rákimának egész _bizodalom_ lévén profétájában _mihelyt_  _teher_  _esik_ azt _tudakoz_ik_ tölle _hogy_ mi _történik_ véle és mitsoda sorsa lenne a méhiben lévö _gyermek_ az _Almasairis_ minek utánna nagy _ceremónia_ végben vitte volna _könyörgés_ igy _elkezd_  _jövendölés_  _hogy_ olyan _fejedelem_  _hoz_ evilágra _aki_ még _tőr_  _császár_ lehet _hogy_  _ha_ el kerülheti az attya _fia_  _kegyetlenség_ és a _Konstantinápoly_ valo lakást a melyhez valo _közelgetés_ veszedelmire lenne _hogy_  _ha_ pedig a menyek _eltávoztat_ tölle ezeket a veszedelmeket minden _tőr_  _császár_  _felülhalad_ rakima pedig _hogy_  _ha_ a _tőr_  _császár_  _kastély_ bé megyen azö veszedelme _bizonyos_  _hanem_ azon _igyekezik_  _hogy_ amurátest _megtart_ maga mellett egész _esztendő_ és _ha_  _-e_  _szerint_  _cselekedik_  _megoltalmaz_ magát a veszedelemtöl melyeket _jövendöl_ és azoktol is a melyek _fenyeget_ a _császár_ az ö _főváros_  _ahol_ minden féle _baj_ várja és végtire a _halál_ is _ha_  _visszatér_ az _ifjú_ sultánné igen meg ijede ezeken a _jövendölés_ és fel _tesz_ magában _hogy_ amuratesen valo minden _hatalom_ arra _fordít_  _hogy_  _esztendő_  _ő_ el _hagy_ és mint _hogy_ még semmi szándékát nem látta volna _Konstantinápoly_ valo _igyekezet_ azért nem is szollot néki az _Almasairis_  _jövendölés_ 

 _de_  _mihelyt_  _meghall_ a vezér el menetelét és _hogy_ avezér sietetné a _császár_  _hogy_ viszá _tér_  _aki_ is el akarná _ő_ magával vinni _akkoron_ alábaihoz _borulván_  _sok_  _könnyhullatás_  _kér_  _hogy_ el ne _hagy_  _Damaszkusz_ városát se _ő_ el vigye magával _Konstantinápoly_  _ahol_ is nagy veszedelmek várnák mind _egyik_ mind a másikát amurátes valoságal szeretvén meg _esik_ a szive a mitsoda állapotba látá és minek utánna _megölelvén_  _felemel_  _kér_ arra _hogy_ mondaná meg mitöl _tart_  _hogy_ se véle el nem akarna menni se azt nem akarja _hogy_  _elindul_ rákima _csakhamar_ meg valla mindeneket és _előbeszél_ az _Almasairis_  _jövendölés_ és azután _ismét_ azon reménkedék _hogy_ el ne _hagy_  _ő_ és el ne vigye magával amurates ezt tsak _nevetni_  _kezd_ és _helyes_  _ok_ meg akará néki mutatni _hogy_ mitsoda _hamis_  _jövendölés_ volnának azok azt is _elébe_  _ad_  _hogy_  _ha_ szeretné valojában el sem akarna tölle maradni mivel már nekie rendelte volna a roxán _hely_ a mi pedig _ő_  _illet_ ö néki _teljesség_ viszá _kell_  _térni_  _Konstantinápoly_  _hogy_ mindeneket _elcsendesít_ és _hogy_ egy szoval azt _feltesz_  _hogy_  _megindul_ véle együt azért _készül_ 

Rakima nem _gondolván_ azt _hogy_ lehesen amurátesnek _ellenkező_  _tartani_ azö akarattyában azon ugy meg ütközék _hogy_ a _keserűség_ és a _félelem_  _meghatván_ szivét a _császár_  _kar_  _elájul_  _aki_ azt látván nagyon _megharagszik_ az _Almasairis_ és mindgyárt _hívat_  _aki_ midön _jelen_ volna rettentö _harag_ mondá néki a _császár_ nézed mitsoda állapotban _tesz_ a sultánnét a _te_  _hamis_  _jövendölés_  _elkerül_  _csalárd_  _harag_ légy azon _hogy_ el töröllyed szivéböl azt a _félelem_ melyet _abban_  _olt_ gyogyisd meg elméjit a melyet ate _hazugság_ meg vesztették mert más képen a _kapu_ elött fel nyársoltatlak _hogy_ meg láthassák _társ_ mitsoda _büntetés_ várhatnak magokra a _csalárdság_ az _Almasairis_ ezen semmit meg nem ijede és _oly_ nagy _csendesség_  _felel_ néki ezeket _hogy_ más akárki amuratesen _kívül_ azon _megijed_  _tőr_  _császár_ a _te_  _fenyegetés_ engem meg nem rettentnek se arra nem _kényszeríthet_  _hogy_ viszá mondgyam az _igazság_ a melyeket _ki_ nyilatkoztattam ate sultannédnak emind fel vagyon _írva_ a menyei _könyv_ az _énelöttem_ valonak _Ali_ ujával és ezel _kimegy_ a _császár_  _elől_ 

A _ki_ ugy _tekint_ mint _bolond_ és a _jövendölés_ mint _bolondság_  _de_ látván _hogy_ rakima nagy nehezen magához _tér_ és meg akarván egyeztetni az _ország_  _gond_ a rakimára valo _gond_ reá álla _hogy_  _Damaszkusz_ városában maradna és _hogy_ maga meg _indul_ nála nélkül _de_ mint _hogy_ rákima mind ezek után is nagy nyughatatlanságba marada a _császár_ igen _féltvén_ a kit minden modon azon _kér_  _hogy_  _eltölt_ az _esztendő_ mellette _de_ amurates vagy nem sokat _hajt_ a _jövendölés_ vagy _hogy_  _megun_ volna a _Damaszkusz_ valo lakást vagy a _hogy_ valoságal meg akarta Csendesiteni a _konstantinápolyi_  _dolog_  _de_ lehetetlen vala meg változtatni az ö szándékát minek elötte pedig _elindul_ nagy _gazdagság_  _ad_ rakimának meg parancsolván az oda valo _basa_  _hogy_  _kiváltképpen_ valo _gond_ légyen reája és rendelést _tévén_ mindenekröl azután _elbúcsúzik_ rákimátol akinek is nagy _keserűség_ látván egy nehány szor _megbán_  _hogy_ el _hagy_  _ő_  _de_ mint _hogy_  _megír_  _Konstantinápoly_ visza valo menetelét azt nem lehete meg másolni azért _sok_  _könnyhullatás_ valo _búcsúzás_ után _Konstantinápoly_  _felé_  _indul_  _ahol_ is a nagy renden lévök a nép és a _had_ igen _óhajt_ reménlvén _hogy_ a roxan _kegyetlenség_ meg menekednének és _hogy_  _megbüntet_  _sok_  _gyilkosság_ 

 _de_  _megcsalatkozik_ reménségekben mert ez a _csalárd_ sultanné alig _megtud_ az amurátes viszá valo _érkezés_ és rákima _Damaszkusz_ valo maradását _hogy_ minden képen _felékesítvén_ szépségit _elébe_ mene azal a szépségével a melynek ellene nem álhata amurátes és _érezni_  _kezd_ az _előbbeni_ szeretetét _hozzá_ fel gerjedni a mesterséges roxan ezt észre vévén _élni_ akara az alkalmatoságal nagy _engedelmesség_ és _kegyesség_ mutatván magát _hozzá_  _elébe_  _tesz_  _sok_  _hízelkedő_  _beszéd_ azö _sok_  _keserűség_ a melyeket szenvedet _távol_ valo létiért ezt pedig _oly_  _ékes_  _beszéd_  _hogy_ a _könnyű_  _hívő_ amuratesnek a szivén ujjab _hatalom_ vett és _onnét_  _ki_ rekeszté a szegény rakimát

Azután amurátes _oly_ igen _kezd_ magát mentegetni és meg _bizonyítani_  _hozzá_ valo uj szeretetit _hogy_ roxán _gondol_  _hogy_ mindent meg probálhatna azért nagy _okosság_  _elébe_  _kezd_ adni _hogy_ a még oda volt mitsoda nagy szolgálatot tett néki és az _öcs_  _halál_ meg mentette mind magát a _császár_ mind az egész _birodalom_ a nagy veszedelemtöl azután olyan mesterségel _ad_  _elébe_ az _öcs_ vétkeket és ugy fel magasztalá a _birodalom_ valo nagy _gond_  _hogy_ a _gyenge_ amurates meltonak _tart_ parancsolni az egész világnak olyan nagy _hatalom_ is _ad_ magán néki _hogy_ mindent valamit mondhata neki a sultánné validé aroxan _kegyetlenség_ és _fia_  _megölettetés_ ö azt tsak _könnyű_  _elhallgat_ és tsak _kedvetlen_  _felel_ az annyának mondván _hogy_  _teljesség_  _jól_  _tud_  _öcs_ vétkeket _aki_ maga sem _hagyhat_  _élet_  _hogy_  _ha_ tsak magát és a _birodalom_ el nem akarta volna veszteni és _hogy_ roxán semmit sem _cselekedet_ olyat amit ö _hely_ nem _hagy_ 

Ugyan azon a napon _egy_ a _húg_  _közül_ a lábaihoz _borulván_ panaszolkodni _kezd_ roxan ellen _hogy_ mitsoda _illetlen_  _bánik_ véle és _hogy_ mitsoda _irtóztató_  _igazságtalanság_  _cselekedet_  _megöletvén_ akét _báty_ amurates erre ollyanná lett mint _aki_  _megdühödik_ és nagy _harag_ a _kéz_ lévö _buzogány_  _kétfelé_  _hasít_ a _fej_ ennek az ártatlan _fejedelemasszony_ ezen _megijed_ még aleg _bátor_ is és minden nagy _keserűség_ látá _hogy_ lehetetlen volna meg üsmértetni az _igazság_ a _kegyetlen_ amurátesel egy nehány nap mulva levelit vévén rakimának a melyben _tudta_ adta _hogy_ szerencsésen egy _fia_ szült a kit is soliman amurátesnek nevezte _de_ mint _hogy_ amurates _teljesség_  _visszatér_ a roxán _fogság_ ezt a _hír_ is tsak _ímmel-ámmal_ vette és a sultannénak tsak igen _kedvetlen_  _felelet_  _ad_ a melyböl meg láthatá veszedelmét azért is vigyáza minden képen magára _hogy_ magát meg menthesse a roxan _kegyetlenség_  _de_  _főképpen_ arra vigyázot _hogy_ mindenekbe a profétája _tanács_  _követ_ a mi pedig _Konstantinápoly_  _történik_ azt néki mind _megír_ a sultánné validé és a vezér azt is _tudta_  _ad_  _hogy_ mitsoda _hatalom_ vet volna roxán és azt is _hogy_ mitsoda szándékban volna roxan ellene és a fia ellen

Nem is _ok_ nélkül _tart_ roxántol mert a midön azon volt _hogy_  _megoltalmazhat_ a maga és a fia _élet_ a _kegyetlen_ roxán azon _igyekezik_  _hogy_ azt el vegye töllök _de_ nem tsak azon _irigység_  _haragszik_ rákimara _hogy_ amuratest _félt_ tölle _hanem_  _inkább_ attol _tart_  _hogy_ egy fia lévén amurátes _elébb_ ne _tesz_ arakima fiát az ö _fia_  _hogy_ pediglen meg menekedhessék ettöl anyughatatlanságtol fel _tesz_ magában _hogy_ mind a _kettő_ el veszesse a mely annál is _könnyű_ volt _hogy_ amurátesnek _kevés_  _gond_ volt reájok mint _hogy_ pedig mindenkor valának néki ollyan szolgai kik azö _bosszúállás_ végben vitték egy néhányat azok _közül_  _Damaszkusz_ városában _küld_ mindenikét _különös_ uton és _aki_  _hamis_ levél volt a _császár_ neve alat

 _Ibrahim_ vezér és a sultánné validé kik minden _cselekedet_ vigyáztanak ezt a _dolog_  _megtud_ és postát _küld_  _Damaszkusz_ és _tudta_  _ad_ adolgot rákimának és a _basa_ parancsolatot _hogy_ ugy vigyázna _az_ a _gyilkos_  _hogy_ egy se szaladhasson el _benne_  _törvény_ láttatna reájok és vallatatná meg vélek adolgot és nyilván _megölettet_ öket

A _basa_  _oly_ nagy szorgalmatoságal vigyáztata _hogy_ ezeket a latrokot mind _megfogat_ és meg vallák aroxán _hamisság_ azután meg öleté öket és atörvényt _írás_ a portára _küld_ avezér azt a _császár_ meg mutatván _iszonyú_  _dolog_  _talál_  _de_  _elsőbben_ meg akará _hallgatni_ roxánt ez a _hamis_ aszony ollyan _csalárdság_  _tud_ magát meg menteni és _oly_ mesterségel _tud_  _kegyes_ szavait _megelegyíteni_  _könnyhullatás_  _hogy_ a _császár_  _kényszerít_ nem _megbüntetni_  _de_ söt meg vigasztalni a midön látá _hogy_ a _császár_ elött _jól_  _folyik_  _dolog_  _akkor_ a _fővezír_ ugy _bánik_ mint áruloval azal vádolván _ő_  _hogy_ a sultánné validéval _kigondol_ ezt a _dolog_ azert _hogy_ el veszesék és annyi _sok_  _hazugság_ monda az ártatlan vezér ellen _hogy_ a _császár_ meg nyeré a parancsolatot _hogy_  _megölettethet_ a melyet mindgyárt is végben viteté _hogy_ a parancsolatot viszá ne vonnyák a vezér _halál_ az egész _Konstantinápoly_ fel zudula és noha senki sem meré meg mutatni a vezérnek ártatlanságát _de_ mindenek szabadosan _kezd_  _beszélni_  _hogy_  _oly_  _könnyű_  _megölet_ egy olyan _ember_  _aki_ szükséges volt a _birodalom_  _aki_ anyi _harc_ nyert volna és _aki_ anyi _sok_ szép _tartomány_ szaporitotta meg a _birodalom_ 

A nép és a _had_ attyoknak _hív_ és a _főrend_ lévök igen szánták _de_  _mindazonáltal_ roxán tsak _győzedelmeskedik_  _hogy_ pediglen jobban _megerősíthet_  _hatalom_ a _császár_ arra vévé _hogy_ a _kajmakám_  _tesz_ a _fővezír_  _hely_  _aki_ is egészen _hozzá_ volt _kötelezve_ ezt végben vivén azt _gondol_  _hogy_ már semmitöl nem _félhet_  _de_ végtire a mennyek meg unván az ö _sok_ vétkeit ugyan azon _dicsőség_ is _megenged_ veszedelmét mivel az _Ibrahim_  _halál_ a _főrend_ lévök _felébredvén_  _tartani_  _kezd_ magokért is attol a _kegyetlen_ aszonytol és el végezék magok _között_  _hogy_ nyilván szollyanak az _igazságtalanság_ ellen a melyeket _követ_ a _császár_ 

Irásban _tetet_  _tehát_ mind azokot a _gyilkosság_ a melyeket roxan _cselekedet_ és _hogy_ mitsoda _hamis_  _ok_  _cselekedik_ azokot a muftit arra _kényszerít_  _hogy_ adná bé a _császár_ az egész _birodalom_ nevével ez a _tőr_  _főpap_ alig mene bé a _császár_ ezel a veszedelmes _követség_  _hogy_ amurátesnek az anya is bé mene _hozzá_  _aki_ is egy szerecsent vit bé magával a szerecsen a _császár_ lábaihoz _borulván_  _tudta_  _ad_ néki _hogy_ roxánnak az a szándéka _hogy_  _ő_ meg ölese és a fiát _tetet_  _hely_ a _császár_  _tudván_ mitsoda _gyűlölség_ volna az anya roxánhoz a szerecsent meg szidogatá és _halál_  _fenyeget_  _de_ a szerecsen azon meg nem ijedven mondá _bátor_  _hogy_ ö a _halál_ nem _gondol_ mivel anyi _idő_ volt _hogy_  _tudta_ adhatta ezt a nagy _dolog_ mondván azt is _hogy_ minek utánna a _hatalmas_  _császár_ meg öleti az annyát a _damaszkuszi_  _basa_ rakimát _fia_ el akarná veszteni és azután nevenként mind elö mondá _hogy_ kik volnának roxánal egy szövettségben amurátes a szerecsen _beszéd_  _oly_ valoságosnak _talál_  _hogy_ magában _kezd_  _térni_ és minek utánna egy _kevés_  _idő_  _gondolkodik_ a muftihoz _fordul_ és parancsolá néki _hogy_ mondáná meg _követség_ a mufti semmit sem szolván a _kéz_  _ad_ az _írás_ a melybe roxannak minden vétkei fel voltanak _téve_ 

Amurátes azt _olvasni_  _kezd_ és noha maga is _természet_  _szerint_  _vérontó_ volt _mindazonáltal_ nem láthata anyi _kegyetlenség_  _irtózás_ nélkül azért a szeretet _harag_ változék és a _harag_  _gyűlölség_ mindgyárt parancsolá _hogy_  _elébe_  _hív_ a sultánnét és midön _jelen_ lett volna _elébe_  _ad_ maga mind azokot a vádolásokot a melyeket _írás_  _tesz_ ellene és parancsolá néki _hogy_  _felel_ mind ezekre _de_ nagyon _bízván_ a _császár_ szeretetében nem _hogy_ magát mentegetni _kezd_  _de_ nagy _harag_  _kezd_  _átkozódni_ a mufti ellen és a sultanné validé ellen és azal is meré _fenyegetni_  _hogy_  _megölet_ öket

A _császár_ meg _bosszankodván_ azon _hogy_  _oly_  _illetlen_ szokot merne elötte szollani mondá néki _hogy_  _itt_ nem az a _kérdés_  _hogy_ másokot szigy és _gyaláz_  _hanem_  _hogy_ magadot _ki_ mosad a vétkekböl a melyekel vádolnák ezek a _fent_ valo szavai a _császár_ a melyekhez ö nem szokot volt igen nagy méregben _ejt_ ugy anyira _hogy_ olyan _kevély_  _illetlen_ és meg sértö _felelet_  _ad_ nékie _hogy_ amurátes továb meg nem tartoztathatá magát a _tűrés_ és látván _orca_  _sok_ változásokot mind pedig szavaiban _egymás_  _ellenkező_ nagy _harag_  _kezd_ szemeire _hányni_ minden rut _cselekedet_  _de_ ez a _kevély_ aszony nem _hogy_  _engesztelni_ akarta volna és valamiben meg mutatni _hogy_  _bán_  _cselekedet_  _de_ söt még szembe álla véle és szavaival olyan nagy _harag_  _ingerel_  _hogy_  _harag_ nem _bírván_ magával a _handzsár_  _kihúz_ és a roxán melyében veré _aki_  _holt_  _elébe_  _esik_  _eszerint_ vesze el ez az sultánné _aki_ legg szebb és _kegyetlen_ volt az aszonyok _között_ huszon _háromesztendős_  _kor_  _aki_ is _akkor_ volt _nagy_ szépségiben

A _császár_ ezen _cselekedet_ másban nem lehetne menteni tsak _őbenne_ se más nemzetben _de_  _ha_  _meggondol_  _hogy_ a _tőr_ mindent mód nélkül _cselekedik_  _főképpen_ a _kegyetlenség_ és _ha_  _megtekint_ ennek a _császár_ roxánhoz mód nélkül valo szeretetét azt a nagy _hatalom_ a melyet mind magára mind másokra adot volt néki és _hogy_ mint _megcsalatkozik_ a roxannak _hozzá_ valo szeretetében mind ezeket _jól_ meg visgálván nem _csodálkozhat_ik_ anyira azon _hogy_ minden _hamisság_  _megbizonyosodván_ és világosan meg látván az ö _csalárdság_ árulását _hálaadatlanság_ és _kevés_ szeretetit _hogy_  _ha_ a _harag_ az ö szivét meg szálván a méreg olyan _dolog_  _cselekedtet_ véle _holott_ ö mindenkor _kegyesség_ szeretettel és még _tisztelet_ is volt az aszonyokhoz _hogy_  _ha_ tsak _teljesség_ meg nem _bosszant_ 

Egy szoval a meg volt _írva_ nem a mahumet ujjával _hanem_ a _király_  _király_ ujjával _hogy_ ez a _hamis_ aszony olyan _ember_  _kéz_  _által_  _meghal_  _aki_  _ő_  _inkább_ szerette ennek a _kemény_  _büntetés_ pedig alig _elterjed_ avároson ahire _hogy_ mindenek _lecsendesedik_ és tsak a _császár_ valo _dicséret_ lehete mindentöl _hallani_ 

Egy _kevés_  _idő_ amurates _csendesség_ láttaték lenni latván _hogy_ mind a nagy urak mind a nép _öröm_  _helybenhagy_  _cselekedet_  _de_ a midön minden _harag_  _eloszlik_ és _gondolkodni_  _kezd_  _cselekedet_ nagy mély _gondolat_ szállának elméjére a szomoruság _elborít_  _orca_ semmi sem _tetszik_ néki mindent meg unt a roxan _kép_ mindenüt az az elméjében _tűnik_ és tsak az egyedül valo lételt _keres_ 

A sultanné validé és _Uglan_ aga a szerecseneknek _fej_ mindent _elkövet_  _hogy_ meg vigasztallyák _de_ tsak _hiába_ volt

A sultánné validé _aki_ igen nagy szeretettel volt a _császár_ az ö _fia_ látván _hogy_ semmiben sem vigasztalhatnák meg és _féltvén_ igen az _élet_  _gondol_  _hogy_ a fia _aki_ igen nagy szeretettel volt rákimához _elfelejt_ szomoruságát _ha_ meg látná _ő_ azért fel _tesz_ magában _hogy_  _Konstantinápoly_  _hozat_ postát is _küld_  _hozzá_  _aki_  _által_  _tudósít_ mindenekröl és azt _ad_ néki _tanács_  _hogy_  _kér_ amurátest azon _had_  _megenged_ melléje valo _jövetel_ 

Ez a _hír_  _teljesség_ meg vidámittá arákima szivét _aki_ is mindenkor nagy szeretettel volt amurateshez és _aki_ mindenkor _tart_ roxántol a _halál_  _megbátorít_ és a _kedves_  _gondolat_ a melyben volt _hogy_ még meg láthattya a kit szeretne mind _öröm_ mind reménséget _ad_ néki és el felejteté véle egy _kevés_  _idő_ az _Almasairis_ szomoru _jövendölés_  _mindazonáltal_ még _tudakozódni_ akara tölle _de_ annak az _ember_ vagy volt valamely _tudomány_ vagy _hogy_ nem akart _többé_  _ellentartani_ a sultánné _kívánság_  _tudta_  _ad_  _hogy_ semmi veszedelmére nem lenne a mit _kíván_ tölle _de_ még _előre_ ö azt _általlát_  _hogy_ az uttyábol semmi sem lesz

Rakima semmi _bizonyos_ nem látván _ebben_ a _jövendölés_ se azt a veszedelmet a melyröl az elött szollot volt néki azért minden _késedelem_ nélkül a szivének _indulat_  _követ_ és _eszerint_  _ír_ amuratesnek

Rakima a _győzhetetlen_ amuratesnek

A _győzhetetlen_  _császár_ el felejtette _tehát_ a _hű_ és a szerelmes rákimát és _örökös_ akarodé _ő_  _megfosztani_ attol a szerencsétöl _hogy_ ate szemeidnek világosága világosittsa _ő_  _ó_ uram _megemlékezik_ szeretetedröl _ígéret_  _elgondol_ magadban mint _haldoklik_ ate rabod _keserűség_  _tőle_ valo _távollét_ és minden _bizonnyal_ el fogod nagy siettségel _küldeni_  _kedves_ parancsolatodat _hogy_ melléd mennyek és lábaidnál _megbizonyíthat_ a szeretetnek lángját a mely _teérted_  _éget_ szivét az álhatatos rakimának

Noha amurates nagy szomoruságban vala is el merülve _mindazonáltal_ ezt a levelet nem _kedvetlen_  _olvas_ és rakimának minden szépsége az elméjiben _visszatérvén_  _ha_ szinte _akkor_ mindgyárt fel nem gerjesztéis szeretetit _de_ nagy _óhajtás_  _kíván_ meg látni a sultánné validenak és _emír_  _Gumer_ a levelet meg mutatá és igen _csodál_ szép _ész_ rákimának a kinek is _megüzen_  _hogy_ meg _indul_ és parancsolatot _küld_ sinánnak a _damaszkuszi_  _basa_  _hogy_ mindenekröl nagy rendelést _tesz_ 

 _de_ az el volt rendelve _hogy_ rákima el felejtessék amuratestöl mivel a parancsolattal együt a _tél_ is _elérkezvén_ utra nem _indulhat_ a _tavasz_ meg _kelletik_ várni _de_ azon _idő_ alat a _kapitány_  _basa_ egy _ifjú_ szép _cserkesz_ leányt _küld_ a _császár_ udvarában akinek _ész_ szépségit és más _sok_  _egyéb_  _érdem_ látván a sultánné validé _gondol_  _hogy_ egyedül tsak _-e_  _elhagyathat_ amuratesel minden szomoruságit _hogy_ pedig azt véghez vihesse nagy _barátság_  _kezd_ lenni Zaimhoz mivel evolt neve a leánynak és mindenekre _megtanít_  _hogy_ mint visellye magát _hogy_ a _császár_  _tekintet_ vegye _aki_ is még _több_ vit végben mint sem a mint _gondol_ mivel alig mutaták meg amurátesnek a kinek minden _indulat_  _erőszakos_ valának _hogy_ azonal _elfelejt_ roxánt rakimát és mindent és tsak ezen uj szeretet alá _ad_ magát amurates Zaimét sultánnénak _kihirdet_ és a _damaszkuszi_  _basa_  _megüzen_  _hogy_ a rakima uttyát _sok_  _ok_  _elhalogat_ amuratest a Zaima mellet valo léte ollyan nagy vigasságban _hoz_  _hogy_ az udvarában és avarosan tsak a _sok_ vendégség és mulattság volt amurates _javall_ annak elötte meg szokta volt a _sok_ rosolis és _borital_ és _egy_ az árulo _Gumer_ volt _aki_  _iszik_ a ramazánba a mely a _török_  _nagyböjt_ széltiben _követ_ nagy _ital_ és a _bajrám_  _ünnep_ a mely _húsvét_ nálok nagy vendégséget adván a _főrend_ lévö uuvariaknak anyi _bor_ és rosolist és más _egyéb_  _erős_  _ital_  _iszik_  _hogy_ a vére _meggyulladván_ olyan _forró_  _hideglelés_  _esik_  _hogy_ a _doktor_ lehetetlen volt meg _csendesíteni_ 

A _betegség_ minden _gyermek_  _kifoszt_ és az _öcs_  _kegyetlen_ vesztette volt el az egy _Ibrahim_  _kívül_ a kiis _Konstantinápoly_ szélyin volt rabságban egy szerecsen _gondviselés_ alat _aki_ is azt _javall_ néki _hogy_ ugy _tetet_ magát mint _ha_  _esztelen_ volna ugyan ezen mesterségével is menté meg _élet_ mind roxán mind amurátes elött _aki_ is vége _felé_  _érezvén_ magát a Záimhoz valo szeretet _benne_ tsak meg vala és valamely _bizonytalan_  _jel_  _terhes_  _gondolván_  _ő_ lenni _tart_ attol _hogy_  _holta_ után nem a zaima _gyermek_  _tesz_  _császár_  _ha_ ugyan _terhes_ volna és _fia_ szülne _hanem_  _Ibrahim_ azért egy nehány szor mondá _hogy_  _kíván_ látni _Ibrahim_  _de_ a sultánné validé _általlátván_ szándékát _hogy_ meg akarná fojtatni _sok_ szines _ok_ alat meg gátolá _hogy_ láthassa és igy meg menté ezt az utolsó fiát

Amurátes látván _hogy_ végben nem vihetné szándekát és minden nap inkáb el nehezednék a _tatár_  _hán_ olyan _kötés_  _tesz_  _hogy_  _holta_ után ö lenne _császár_  _mindaddig_ valamég a Zaima fia fel nöne amurátes pedig egy nehány nap mulva meg _hal_ 22 februarÿ 1640 34 _esztendős_  _kor_  _aki_ is 27 _esztendő_ uralkodot _holta_ után meg _talál_ a _kötés_ melyet tett volt atatár _hán_  _de_ a _díván_ azt semminek _ítél_ lenni a sultánné validé pedig amurátes _halál_ után mindgyárt _Ibrahim_ mene meg szabaditani: _de_  _Ibrahim_ mindenkor _tartván_ nem akara a _fogság_  _ki_ menni ugy anyira _hogy_ az annyának _kényteleníttetik_ a muftit és _dívánbeli_  _basa_  _odahívatni_  _hogy_  _bizonyít_ neki a _báty_  _halál_  _de_ még ezeknek is ugy _ad_  _hitel_ a midön meg mutaták a _báty_  _holttest_ még _akkor_ is egy nehány szor a szájához _tesz_  _kéz_  _hogy_  _ha_ nem venneé lélegzetet

Más nap ugy mint 23 februarÿ 1640 _császár_  _kiált_ és mindnyájan észre vévék _hogy_ azö _fogság_ levö _esztelenség_ szán szándékal valo volt rakima pedig a _Gumer_ leveliböl _megtudván_ amuratesnek mind _hűségtelenség_ mind _halál_ ujontában _kezd_  _félteni_ a fiát és minek utánna _sok_  _könnyhullatás_  _ejt_ az álhatatlan amurátesért a kit mindenkor nagy _kegyesség_ szerette noha látta tölle valo _elhagyattatás_  _gondolkodni_  _kezd_ a maga _dolog_ és _eleinte_ mindgyárt persiában viszá akara menni annál is inkáb sietteté uttyát _hogy_ sinán _basa_ nem akarta _többé_ néki meg _fizetni_ a _jövedelem_ melyet amurátes rendelt volt és azt is _megüzen_ néki _hogy_  _kénytelen_ volna _Konstantinápoly_  _küldeni_  _ő_ mind _fia_ az uj _császár_ erre rákima igen meg ijede és _hogy_ azt _elkerülhet_ ugy _tetet_ mint _ha_  _fogadás_ tett volna mehkhában menni a mahomet _koporsó_ és erre szabadságot _kér_ sinán _basa_ a _basa_ nem _kívánván_  _egyéb_  _hanem_  _hogy_  _eltávozik_  _megörül_  _hogy_ meg menekedhetnék tölle és minden segittségel lett _hozzá_ rákima _Arábia_  _érkezvén_ az _arábiai_  _király_ rébának udvarához mene _aki_ is nem _hasonlítván_ a maga nemzetéhez a _természet_ minden jó _erkölcs_ meg áldotta volt nagy szál _termetű_  _okos_  _értelmes_ nemes szivü _kegyes_ és _adakozó_ volt

Mind ezek a jó _erkölcs_ arra vivék _hogy_ a szép és _félénk_ rakimát nagy _tisztelet_  _fogad_ a kinek is szépsége nagyon segitté az ö nemesi _cselekedet_ mivel _mihelyt_ meg látá rákimát azonnal meg szereté _aki_ is _elébeszélvén_ néki szomoru állapottyában valo létit és _hogy_ mint volt az ö _élet_ erre a _király_ meg _esik_ szive és szerencsésnek _tart_ magát lenni _hogy_  _ha_  _elfelejtethet_ véle szomoruságit rakima _abban_ az _idő_ tsak 22 _esztendős_ volt és az ö szép _ékes_  _kegyes_ személyit lehetetlen volt nem szeretni réba nem akará mindgyárt meg mutatni néki _hozzá_ valo _hajlandóság_  _hanem_ azt _sok_ szép szin alat _elfedez_ mondván _hogy_ mindenekben _kíván_ néki szolgálni nékie ajánlá az egész _ország_ a melyben el lakhatik _ígérvén_ azt is _hogy_ ugy _tart_ az _ifjú_ soliman amuratest mint maga fiát _kérvén_ azon igen _hogy_ maradna meg udvarába _hol_ anyi _hatalom_ lenne néki valamint magának azt is _ígér_  _hogy_ annak alkalmatos _idő_ minden _erő_ azon lenne _hogy_ a fiát az attya székiben _helyheztet_ rakima _okos_ lévén észre vevé _hogy_ mind ezek az _ígéret_ mitöl származnának _de_ magának _idő_ akarván adni _hogy_ mindenröl _gondolkodhat_ik_ azért olyan _felelet_  _ad_ rebának a melyre mind a _becsület_ mind a _hálaadás_  _kényszerít_ 

És a _király_ ezen _ígéret_ semeg nem vetvén se el nem _fogadván_  _megértet_ véle _hogy_  _ha_ azon _idő_ alat a melyet udváránál _tölt_  _észrevesz_  _hogy_ mindenkor _abban_ ahozája valo szándékában fog maradni _talán_ továb nem megyen más _lakóhely_  _keresni_ ez a _kis_ reménség _oly_ nagy _öröm_  _hoz_ rébát _hogy_ mint egy új _ékesség_  _ad_ néki rákimát pedig ugy _kezd_ szolgáltatni mint _királyné_ és akarván néki még _előre_ olyan _tisztelet_ adni a melyre akará _hogy_ lenne vágyása semmi olyan nagy _dolog_ nem végeze _hogy_ tölle nem _kér_  _előbbször_  _tanács_ és egész _ország_ aszonyává _tesz_  _ő_  _de_ még _hogy_ jobban meg mutathassa _hozzá_ valo szeretetét a melyet tsak a maga viselésével akará néki meg mutatni _oly_  _kegyes_ szivel _kezd_ lenni az _ifjú_ soliman amuráteshez mint _ha_ valoságos attya lett volna néki

Ugyan az illyen _cselekedet_ akará a szeretet még másodszor is rákimát a maga _hatalom_ alá vetni akinek is a szive nem _tekinthet_  _idegenség_ a mit a _király_  _cselekedik_  _fia_ és ez a _kedves_  _gyermek_ akinek minden _cselekedet_  _kitetszik_  _császári_ vére _oly_ szép _hajlandóság_  _megfelel_ a _király_  _hozzá_ valo _jóság_  _hogy_ az a _hajlandóság_ az annya szivét is _meghat_  _csakhamar_ illyen állapotban _eltölt_ együt egy nehány _hónap_ amelyekbe réba szüntelen valo _tisztelet_  _kedvezés_ és szorgalmatoságal volt _hozzá_  _de_ rákima _hozzá_ tsak a nagy _hálaadóság_ mutatá reba pedig világosabban akárván magát _megértetni_ egy szer a többi _között_ ennek a _fejedelemasszony_  _ház_ menvén _aki_ is azál mulatá magát _hogy_ azt nézte mint segitet a fia atöb leányoknak _koszorú_  _kötni_ virágbol a _gyermek_ egy _koszorú_ lévén a _kéz_  _mihelyt_ a _király_ bé ment aházban a _gyermek_ szokása _szerint_  _hozzá_  _fut_ és a _fej_  _tesz_ azt a _korona_ és azt nevetve mindgyárt le vette és az annya _fej_  _tesz_ erre rákima _eltüzesedik_ reba azt észre vévén és akarván valora _fordítani_ ezt a _gyermekjáték_ mondá _ó_ mely szerencsés volnék _hogy_  _ha_ ugy meg láthattad volna a szivem _gondolat_ valamint ez az _ifjú_  _fejedelem_ és _ha_ meg nem akarnád vetni az _arábiai_  _korona_ a melyet _jelent_ a _koszorú_ a mely _korona_ lábaidhoz _tesz_  _kedves_  _fejedelemasszony_ és magais lábaihoz _borulván_ ugyan azal együt ajánlom néked azt a szeretetet a melynél nagyobbat _soha_  _tehozzád_ nem _érez_  _megbocsát_ az én nagy szeretetemnek _hogy_  _ha_ azt a _hallgatás_ félben szakasztom a melyben voltam eddig _hozzá_ valo _tisztelet_ és _abban_  _bizonyos_ légy _hogy_ annak a _tisztelet_  _határ_  _soha_  _ennél_  _több_  _ki_ nem lépem

Ezek _beszéd_ alat a _fejedelemasszony_ egy nehány szor _igyekezik_ azon _hogy_  _felemelhet_ a _király_  _de_ nem lehete és látván _hogy_ ugyan ugy is akarná meg _hallgatni_ válaszát néki nyujtá _kéz_ és mondá uram rákimánál nem volna _hálaadatlan_ személy evilágon _hogy_  _ha_ anyi _sok_  _kötelesség_ utan a melyel _hozzá_ vagyon meg vetné ezt az utolso _jel_ szeretetednek _-e_ nekem nagy _tisztelet_ vagyon és _hogy_  _ha_ ez a _kéz_ a melyet néked nyujtok valoságal szerencsésé _tehet_ én a magamét _abban_  _tart_  _hogy_ annak urává _tesz_ 

Ez a szája vallása rákimának a melyet a _király_ nem merte volna _tőle_ várni olyan _öröm_  _hoz_  _hogy_ az ö nagy _öröm_  _könnyű_ volt meg látni nagy szeretetét nem is szolhata sokáig _hanem_ tsak a rakima _kéz_ valo _sok_ száz _csók_ mutatá meg szivének _öröm_  _de_ ezen _cselekedet_ inkáb észre vévé azt rakima mint a szoval _felel_ néki és magais tsak nem _hasonló_ állapotban _találkozik_ réba pedig nem akarván továb _halasztani_ szerencséjének végben vitelét azonal rendelést tett a _ceremónia_ a melyel meg akará koronáztatni rakimát és _arábiai_  _királyné_  _kiáltat_ mindennek nagy _öröm_ 

Azon _idő_  _fogvást_ az uj _királyné_ szüntelen valo _hála_  _ad_ a menyeknek _hogy_ a réba _király_ ö néki mind _férj_ mind _gondviselő_ mind _fia_ atyát adot volna és a _király_ azon _igyekezik_  _hogy_  _megtaníttat_ a fiát mind arra a mi _kívántatik_  _hogy_  _tudhat_ uralkodni és mind _hogy_ meg valának _benne_ mind azok az _érdem_ a melyek szükségesek egy nagy _fejedelem_ azért _csoda_ is lett mind a _király_ mind az annyának _csakhamar_ és mindenek nagyon szereték

Reba igen nehezen szenvedé a _tőr_  _birodalom_ alat valo létit _gondol_  _hogy_ az alol fel szabadulhatna parttyát _fogván_ az _ifjú_ solimán amuratesnek és nagy _titkon_ szövettséget tett ezen _ifjú_  _fejedelem_ mind azokal kik szomszédságában _hatalmas_ valának _hogy_ annak _idő_  _fegyver_  _foghat_  _érte_ a még ezen _dolog_  _fáradozik_ 

A sultánné validé azon _igyekezik_  _hogy_ meg üsmértethesse _Ibrahim_ : mitöl _tarthat_  _eziránt_  _hogy_ réba maga mellé vette volna rákimát azt _jól_  _tud_  _hogy_ mitsoda _juss_ volna soliman amuratesnek a _császárság_ és szüntelen tsak ezekröl _beszélget_ a _fia_ a _császár_  _aki_ is a miolta a _császári_ székben ült volna _egyéb_ nem _foglalatoskodik_  _hanem_ tsak a maga _gyönyörűség_ és _hogy_  _elég_  _tesz_  _kegyetlen_  _természet_  _elmulat_ az anya _tanács_ azonba azö _kegyetlenség_  _igazságtalanság_ és _hogy_ mindenek láttára a sultánné validét meg vetette azért _ő_ is mind a nagy urak mind a nép _gyűlölni_  _kezd_ mindenek _bosszankodva_ nézék mitsoda _hálaadatlanság_  _bánik_ az anyával _aki_ minek utánna _császárság_  _emel_ és mindent el rendelt és _lecsendesít_ minden _hatalom_  _kifosztatik_  _két_  _istentelen_  _tanács_ az _egyik_ volt a _fővezír_ selim _Achemet_ és a másika _Huszein_ a kit _Ibrahim_ a _juhászság_ a _nagy_  _tisztség_  _emel_ ennek a _két_  _ember_ a _császár_ elméjin valo _hatalom_ annyira mene _hogy_ minden féle _irtóztató_  _kegyetlenség_ és _igazságtalanság_  _követtet_ véle _tesz_ azt _ehhez_  _hogy_  _éppen_ nem volt alkalmatos az _igazgatás_ mind ezek _tehát_ arra _kényszerít_ a portán lévö nagy urakot _aki_  _fej_ volt a sultánné validé _hogy_  _ki_ nyilatkoztassák a _feltámadás_ a melyet ellene akarták _elkezdeni_ a _jancsár_ aga is melléjek adta volt magát minden _főtiszt_ együt a _kapitány_  _basa_ a _tengeri_  _erő_ a mufti a _kádiaszker_ ugy mint az _ország_  _két_  _főbíró_ és a _dívánbeli_  _basa_  _de_ a mi _csodálatos_ volt a _hogy_  _ennyi_  _sok_ renden lévök _között_ illyen nagy veszedelmes _dolog_ a titok meg maradot a sultánné validé _tudván_ mitsoda veszedelmes volna _ha_ a titok _kitudódik_ ide elött surgeté a muftit _hogy_ az egész _birodalom_ nevével _kényszerít_ arra _Ibrahim_  _hogy_ a _díván_ adgyon számot _cselekedet_ és _megbüntet_ a vezért és _Huszein_  _basa_ erre a vegre afö pap egy nehány _kádiaszker_  _küld_ a _császár_  _aki_ magokra is merék vállalni ezt a veszedelmes _követség_ 

Ezek a _császár_ bé menvén és meg mondván a _dolog_ azon igen _megharagszik_ és parancsolá a mellette valo _jancsár_  _hogy_  _megöl_ a _követ_  _de_ látván _hogy_ senki sem _fogad_ szavát azon igen meg ijede és az anyához _fut_ az _ki_ is azt _tanácsol_ néki _hogy_ a vezért és _Huszein_ adná azoknak _kéz_ kik ellene _feltámad_ a _császár_ arra nehezen álla _de_ nem lévén _sok_  _idő_ a végezésre reá álla

Ezt a _két_  _gonosz_  _ember_  _mihelyt_ a nép _kéz_  _ad_ azonal _darab_ el vagdalák a _ház_ fel prédálák és minden nemzettségeket le vágák a sultanné validé azt _tanácsol_ a _fia_  _hogy_ mehemet _basa_  _tesz_  _fővezír_  _aki_ arra a nagy _tisztség_ igen _érdemes_ volt a _császár_ ezt is meg _kelletik_  _cselekedni_ a sultánné validé egészen _bosszú_ álván ezen a _két_  _ember_ azon volt _hogy_  _lecsendesít_ a _támadás_  _de_ már _késő_ volt mivel ö maga _felgerjeszt_ a _tűz_ és nem lehete el _oltani_ 

A mint is _hogy_ a mufti ujontában ugyan az _előbbeni_  _követ_ a _császár_  _küld_  _hogy_ menne a _díván_ a _császár_ azt semminek _tartván_  _előtte_ el szaggatá a _fefta_ amely a _törvény_ valamely verse a melyel adivánban szokták _hívni_ a _császár_ 

Ezt _hogy_  _tudta_  _ad_ a _díván_ mindnyájan _felkel_ és a sultánné validé _ház_ menének _ahova_ szaladot volt a _császár_ és _ki_ vévén _Ibrahim_ a _kéz_  _közül_ azelöbbeni _fogság_  _küld_ 

A _díván_  _császár_  _kiáltat_ mahometet azö fiát _aki_ Zaimátol valo fia volt mivel Zaimát _ugyanabban_ a rendbe _tart_ maga mellet mint a melyben volt amurates _halál_ ez a _császár_  _hetedfél_  _esztendős_ volt adiván pedig Zaima _kéz_  _ad_ az _igazgatás_  _mindaddig_ még a fia fel nöne azonban akik _feltámad_  _ész_ vévék _hogy_ mitsoda nagy vétket _cselekedik_ és _tartván_ attol _hogy_  _ha_ valami formában _Ibrahim_ viszá _talál_ ülni székiben _hasonló_  _bánik_ vélek valamint ök _bánik_ a vezerel és _Huszein_  _feltesz_ azért magokban _hogy_  _megöl_ a _díván_ a _jancsár_  _Ibrahim_ menének és _megfojtat_ 18 aug 1648 a sultanné a kit is nem nevezünk _többé_ validénak _hanem_  _kiosem_ mivel ez a név tsak az uralkodo _császár_ az anyát _illet_  _kiosem_  _mindazáltal_  _biztat_  _hogy_ Zaima nem ártaná magát a _dolog_ és reája _hagy_ az _igazgatás_  _de_ látván _hogy_ zaima el lehetne _tanács_ nélkül és _hogy_ semmi _hatalom_ nem volna azon ugy _elbosszankodik_ és _oly_ nagy _gyűlölség_ és _irigység_ szállá meg a szivét _hogy_  _harag_ fel _tesz_  _hogy_ minden uton modon azon _igyekezik_  _hogy_ ollyan alkalmatoságot _keres_  _hogy_ el veszesse zaimát az ö fiát a _császár_ és a _fővezír_  _Köprülü_ és soliman amuratesröl _kezd_  _gondolkodni_  _tudván_  _hogy_ az arabai _király_ nagy _gondviselés_ nevelné

Azért rebának _ír_  _eziránt_  _tudta_ adván _hogy_ mitsoda szándékban volna soliman amurates felöl _aki_ is _egyetlenegy_ fia lévén amuratesnek _ő_  _illet_  _igazság_ a _császárság_  _de_ az _arábiai_  _király_  _jól_  _tudván_  _hogy_ mitsoda _ok_  _cselekedik_ azt a sultanné _kiosem_ azt is látván _hogy_ a _birodalom_ mind _csendesség_ volna mind pedig _hadakozás_ nem volna szomszédgyival azért azt _ír_ néki viszá _hogy_ olyan nagy _dolog_ nem volna most _idő_ és _hogy_ a portának egész _erő_ magára _fordít_ : és néki anyi _erő_ nincsen _hogy_ annak ellene álhasson _hanem_ tsak arra _kér_  _hogy_ legyen mindenkor _ebben_ a _jó_ szándékban a _kedves_  _fia_  _fia_  _mindaddig_ valamég az alkalmatoság jobban _kedvez_ 

A réba _okos_  _tanács_ nem _tetszik_ a sultánnénak _aki_  _erőszakos_  _természetű_ lévén látá _hogy_  _onnét_ semmit sem _kell_ várni és minden _gondolat_ az _ifjú_ solimánra _fordít_  _aki_ is _Ibrahim_ fia volt májáma nevü sultán nétol _kiosem_  _közölvén_ véle _gondolat_ meg _ígér_ neki _hogy_ végben viszi _de_ ugy _hogy_  _kéz_  _hagy_ mind a _császár_ neveltetésit mind a _dolog_  _igazgatás_ 

Majama ezen igen _megörülvén_ mindent meg _ígér_ néki _de_ mint _hogy_ ennek a nagyra vágyó _fejedelemasszony_ minden szándéka _füst_ mene azért _több_ erröl nem szollok _hanem_  _ismét_ azon _elkezd_  _hogy_  _Köprülü_ vezér mi formában _kezd_ a _Kréta_ vagy _Candia_ szigetének meg vételéhez

A velentzések meg ijedvén a portának nagy _készület_  _követ_  _küld_  _Konstantinápoly_  _de_ a _császár_ olyan roszul _fogad_ és _oly_ nehéz _dolog_ akará _megterhelni_ a velentzéseket _hogy_ a _hadakozás_ állának inkáb mint sem a _gyalázatos_  _békesség_ és _követ_ is _küld_ moszkvában persiában és rébát sem _elfelejt_ akinek nagy summa pénzt _ígér_  _hogy_  _ha_ azon _igyekezik_  _hogy_ soliman amuratest a _császári_ székben _tesz_ 

Az _arábiai_  _király_ látván _hogy_ menyi _sok_  _ellenség_  _támad_ a portának _gondol_  _hogy_  _talán_ az _idő_ alkalmatos volna arra és a pénzt fel vevé _alattomban_  _kötés_ is _csinál_ a velentzésekel a persiai _király_ a muszka _cár_ a _tatár_  _hán_ a velentzések szövettségéhez állának

Ebben az _idő_  _kezd_ reba és rákima egy nehány _basa_  _küldeni_  _alattomban_  _aki_ is _elküld_ a soliman amurates _kép_  _hogy_ meg láthatnák mely igen _hasonlít_ az attyához és annyira vivék a _dolog_  _hogy_  _sok_ nevezetes _basa_  _köt_ magokat a solimán amurates szolgálattyára

Ezek _között_ tsak nem _elsőbb_ volt _Orcan_  _Oglu_ az _alepi_  _basa_  _-e_ mind jó _hadakozó_ mind _hatalmas_ mind pedig _halálos_  _ellenség_ volt _Köprülü_  _mihelyt_ ez a soliman részére álla rakima _királyné_ a persiai udvarhoz mene és ót meg mutatá a _király_  _hogy_ réba mitsoda _kötés_  _csinál_  _sok_  _basa_  _hogy_ a fiát meg segittsék a persiai _király_ is _ígér_  _hogy_  _tavasz_  _tábor_ fog szállani

Rákima _onnét_ meg _indul_ nagy summa pénzel _hogy_  _had_  _gyűjt_ és _Arábia_  _érkezik_  _de_ mint _hogy_ semmit sem akara _elmulatni_  _dolog_ azért maga _feljár_ az egész _Arábia_ és _Etiópia_ és mindenüt _sok_  _had_  _gyűjt_ az _alepi_  _basa_  _megtudván_  _hogy_ menyi _had_ volna _bizonyos_ személyeket _küld_  _hozzá_  _hogy_ a fiát _tőr_  _császár_ üsmerjék noha mind ezek nagy titokban nem voltak _mindazonáltal_  _Köprülü_  _abban_ semmit sem _tud_ nem is _figyelmez_  _egyéb_  _hanem_  _hogy_ a persaknak muszkáknak és a velentzéseknek _ellene_ álhasson

Ez a vezér _megparancsol_ volt a _alepi_  _basa_  _hogy_  _harmincezer_  _ember_ legyen _kész_  _de_ a _harminc_  _hely_  _hatvanezer_ állitta fel ezek mind _Alep_ mellet valának és meg mutatván a _főtiszt_ a soliman amurátes _kép_  _oly_  _könnyű_  _tud_ vélek mindent el hitetni _hogy_ ezek mindenre _hajol_ és arra _kér_  _hogy_  _hívat_ soliman amuratest a maga _tábor_  _hogy_ az egész _had_ üsmerje _császár_ 

 _Orcan_  _Oglu_ látván _hogy_  _jól_  _folyik_ adolgok a _főtiszt_  _közül_ az _arábiai_  _király_  _küld_  _hogy_ azon _kér_ a _király_ és a _királyné_  _hogy_ az _ifjú_  _fejedelem_  _küld_ közikben mivel _hatalmas_  _armada_ várja _hogy_  _ő_  _Konstantinápoly_ vigye és _császári_ székiben _tesz_ a _követ_ nagy _tisztesség_  _fogad_  _de_ a midön meg láták az _ifjú_ solimánt rajta igen _kezd_  _csodálkozni_ látván _császári_ személyit

Réba parancsolatot _kiad_  _hogy_  _összegyűjt_ a _had_ és Syrianak a széllyin _tábor_ szálla _ahova_ egész udvarával mene a _király_ rakima nem akarván el _hagyni_ se _férj_ se fiát _jelenvaló_ létével a _tábor_  _megékesít_ és minek utánna solimán számba vette volna _had_ a mely _harmincezer_  _ember_ állot _megindít_ és minden akadály nélkül az _alepi_  _basa_  _had_  _megegyezik_  _akkoron_  _Orcan_  _Oglu_ az egész _armada_  _császár_  _kiáltat_ 

Ez a _hír_  _csakhamar_ el _terjed_ az _ázsiai_  _tartomány_ és _sok_  _basa_  _jön_  _hűség_ az uj _császár_  _aki_ is _oly_ méltó volt erre a nagy rendre _hogy_ azért mindenek _kezd_ szeretni az annya és réba nagy _gyönyörűség_ láták mind ezeket

Soliman amúrátes pedig az egész _had_ mind _ki_ állittá rendbe vevé és _százezer_  _ember_  _találkozik_  _kincs_ pedig a _had_  _fizetés_  _elegendő_ volt

Ez a nagy _armada_ minek utánna rendbe vette volna magát _Konstantinápoly_  _felé_ vevé uttyát _ahol_ is már _tud_ az _Orcan_  _Oglu_  _feltámadás_ a _fővezír_  _eleinte_ mindjárt azt _gondol_  _hogy_  _Orcan_  _Oglu_ tsak ellene valo _bosszúállás_  _köt_  _fegyver_  _de_ a midön _meghall_  _hogy_ soliman amurátest _császár_  _kiált_  _hogy_ a _basa_  _közül_ sokan _hűség_ állottak volna és _hogy_ a persiai _had_ is meg _kell_ véle egyezni és _egyenes_  _Konstantinápoly_  _felé_  _indulni_  _akkoron_ nagy szüksége vala minden _bátorság_ a mint _hogy_ mind ezekre a szomoru _hír_ valo nézve is meg nem ijede és mentöl nagyobnak látá a veszedelmet annal nagyob _erő_ és _bátorság_ mutatá meg annak a nagy elméjinek a melyért _oly_ méltó volt arra a nagy méltoságra a rébelliseket tsak ugy _tekint_ mint olyanokot akik még nagyobra _terjeszt_ az ö _dicsőség_ ezt a _dolog_ a _díván_  _elébe_ adván _jelen_ lévén mahomet _császár_ és az annya azt végezé adiván _hogy_ a törvény _szerint_  _kell_  _cselekedni_ amely is azt parancsollya _hogy_ mindenek _aki_  _hétesztendős_ felyül valok _tartozik_  _fegyver_  _fogni_ az _ország_  _oltalom_ 

A _fővezír_ nem _tetszik_ ez a _tanács_ mondván _hogy_ a _meggyaláz_ a _császár_ nagy _hatalom_ és noha azt _felel_ néki erre _hogy_ nem volna _elegendő_  _erő_ a melyel ellene álhasson anyi _ellenség_  _aki_ mindenünnen reája _jön_  _mindazonáltal_ ö azal _biztat_ a _császár_  _hogy_  _talál_ modot _abban_  _hogy_  _győzedelmes_  _tesz_ a _császár_ és még _hogy_ a lábaihoz _tesz_ azoknak _fej_ kik ellene mértenek _feltámadni_ ezeket a _beszéd_ mint _hogy_ ollyan _ember_  _hall_  _aki_  _teljesség_  _bíz_ azért mindnyájan _megcsendesedik_ és az egész _díván_  _tanács_ álla ez a vezér látván _hogy_  _egész_ reája _hagy_  _dolog_ és azt _cselekedhet_ik_ a mint leg jobban láttya lenni olyan jó modal _kiad_  _mindenfelé_ parancsolatokat a _had_ szaporitására és _összegyűlés_ és _oly_ szorgalmatoságal vivék végbe parancsolattyát _hogy_ tsak _kevés_  _idő_ alat anyi _had_ lett _hogy_ nem tsak _oltalmazhat_ magát _de_ még szemben is álhatot az _ellenség_ a midön a _had_ mind _összegyűlik_  _Konstantinápoly_ a _tenger_  _általkötöztet_ és magais _általmegy_ ót a _had_  _ki_ rendelvén _nyolcvanezer_  _ember_ számlálának a kinek nagy _bőséges_  _fizetés_  _sok_ szép _ígéret_ is _ad_  _hogy_  _ha_ a _császár_  _hűséges_ fogják szolgálni ennek a _had_ pedig a maga fiát _Köprülü_  _Ahmet_  _tesz_  _generális_  _aki_ is _teljesség_ méltó volt _ez_ a _tisztség_ és melléje _ad_ a _híres_ musztafa _basa_  _aki_ régi _hadakozó_  _ember_ lévén avezérnek egész _bizodalom_ volt _benne_ üsmervén nagy _értelem_ 

A vezér _megindítván_ a _had_ meg parancsolá _hogy_  _első_ alkalmatoságal az _ellenség_ meg ütköznék és maga viszá _tér_  _Konstantinápoly_  _ahol_ nagy szükség volt reája mivel sokan voltak olyanok kik _támadás_ akarának _kezdeni_ a _császár_ ellen _de_ ö az ollyanokot mind mahumethez _küld_ a más világra azonba a rébellisek _bízván_ amagok _erő_ nem akarák meg várni _hogy_ a persiai _király_  _had_  _megegyezik_  _aki_ is már utban volt azt is _meghall_  _hogy_ a vezér _had_  _feléjük_  _közelget_  _akkor_ észre vevék _hogy_  _jobb_ let volna meg várni a persiai _had_ erre valo nézve más feléis _kezd_ venni uttyokot _de_  _Ahmet_  _Köprülü_ azt _megtudván_ és észre vévén szándékjokot mondá a _had_  _hogy_ az _ellenség_ már is szaladna _előtte_  _aki_ reménlvén mind a _győzedelem_ mind a _jutalom_  _oly_ nagy siettségel _kezd_ a rébellisek után menni _hogy_ azokot _beér_ és a _két_  _tábor_ egy más _ellenében_ lévén _Ahmet_ nem akara arra _idő_ adni a _had_  _hogy_ a szive meg lankadgyék az _ellenség_ meg ütteté olyan nagy szerencsével _hogy_  _három_  _óra_  _tartó_  _harc_ után az _arábiai_  _király_  _aki_ a _jobb_ szárnyán volt _halálos_ sebbe _esvén_ a rébellisek azon _megijed_  _Ahmet_ arra egy nehány sereg lovast _eléállíttat_  _aki_ még nem _harcol_ ezek egészen el széllyeszték és le vágák az _ellenség_ azon a részen _Ahmet_ minden _erő_ a _közép_  _fordít_ az _ellenség_ a holvolt soliman amurátes _aki_ nagy vitézségel viselé magát _abban_ az _óra_ musztafa _basa_ az _Orcan_  _Oglu_  _had_  _hely_  _ki_ mozditván _közibe_  _elegyedik_  _Orcan_  _Oglu_ látván nagy _bosszankodás_  _hogy_ mindenek szaladnának új lora üle és a szaladok _elébe_ mene _aki_ szép szoval és _fenyegetés_  _visszatérít_ a _harc_ ezekel segittségére mene soliman amuratesnek _aki_ mint egy _oroszlán_ ugy _oltalmaz_ magát musztafa _basa_  _aki_  _okos_ és _tanul_  _ember_ volt _javall_  _Ahmet_  _hogy_  _elhagyat_ a _harc_ mivel _ha_  _beesteledik_  _talán_ a _haszon_  _fordul_ az _ellenség_  _Ahmet_ noha _teljesség_ végit akará látni a _győzedelem_  _mindazonáltal_ meg parancsolá a _basa_  _hogy_  _elhagy_ a _harc_ és vigyáznának az _ellenség_ 

Hogy _beesteledik_ musztafa _basa_ régi jó akaroja lévén _Orcan_  _Oglu_ egy _ember_  _küld_  _hozzá_ és _megüzen_ néki _hogy_  _grácia_ lenne néki és soliman amurátesnek _ha_ a _fegyver_  _letesz_ és _hogy_ arra _kényszerít_  _Ahmet_  _hogy_  _eziránt_  _fogadás_  _tesz_ nékik _hogy_ semmi _bántás_ nem lészen

Ezt az _ígéret_ soliman _teljesség_ meg veté _de_ látván _hogy_  _Orcan_  _Oglu_ arra _hajol_ és vévén észre minden _beszéd_  _hogy_ el árúlták volna és _hogy_ egészen mindenek el _hagy_  _kényteleníttetik_ a _csalárd_  _basa_ szavát _fogadni_ a _követ_ jó válaszal _visszabocsát_  _de_ az alat a még erröl végeztenek a soliman satorában réba _király_  _haldoklik_ a rakima _öl_ réba látván _ő_ nagy siránkozásban és nem látván mást maga mellet tsak egy zinin nevü szerecsent _aki_ mind a _kettő_ nagy _bizodalom_ volt mondá rákima _ha_ ugy _meghal_  _hogy_ véghez nem vihettem a mit _kíván_ leg aláb az a vigasztalásom vagyon _hogy_ semmit sem mulattam el azért valamint _hogy_  _abban_ sem mulattam el semmit is _hogy_ meg üsmértetthessem veled mitsoda _kedves_ voltál _előtte_  _de_ már ezt meg nem orvosolhattyuk azt is veszem észre _hogy_ az _alepi_  _basa_ minket el arult _de_ nem sokaig veszi _haszon_ árulásának sokal jobban üsmerem nálánál _Köprülü_ vezért _gondolkodik_ magadrol _kedves_ rákimám és _megtart_ magadot azért a _drága_ zálogjiért melyeket nálad _hagy_ egy máshoz valo szeretetünknek ne _elhagy_ öket és _ezután_ adgyad nékik a _hozzá_ valo szeretetedet _te_ pedig zinim reád _bíz_ a _királyné_ és minden _idővesztés_ nélkül szaladgy el ne _hisz_ a _török_ egy szoval szabadisd meg ezt a _királyné_ akár mi modon lehet és vid viszá _ország_ 

Ezek a szavai után egészen el nehezedvén a _királyné_  _megölel_  _aki_ is tsak nem _hasonló_ állapotban vala a _királyné_  _kar_ meg _hal_ el lehet itelni mitsoda nagy _keserűség_ marada rakima _aki_ mellet zinim _megbízott_  _ember_  _hagyván_ maga el mene _hogy_ meg _tud_ miben volna adolog már _hajnalodni_  _kezdvén_ mondák néki _hogy_ soliman amurates és _Orcan_  _Oglu_  _Ahmet_ magokot meg adták _hogy_ a rébellisek a _fegyver_ le _tesz_ és mindennek _grácia_  _ígér_ erre mindgyárt _gondol_  _hogy_ el _kell_ szaladni minden _idővesztés_ nélkül annál is inkáb _hogy_ egy _kis_  _idő_ vártatva azt is meg mondák néki _hogy_ solimán amurátest és _Orcan_  _Oglu_ igen nagy _őrizet_ alat _Konstantinápoly_  _felé_  _küld_ a nem akarván _több_ tudni ez a _hű_ szolgája rébának _hanem_ mindgyárt viszá _tér_ a _királyné_  _aki_ is nagy _keserűség_ nem _tud_ semmiröl is _gondolkodni_ zinim mindeneket _tudta_ adván néki _sok_  _kérés_ sietteté _hogy_  _gondolkodik_ magárol Végtire _férfiúköntös_  _öltöztetvén_ és lora _tévén_ egy nehany rab leanyokal a _tábor_ okosan és szerencsésen _ki_ vivé és az után a maga _ország_  _érkezik_ nehéz és _hosszas_ utozása után

 _Ahmet_  _Köprülü_ nagy _őrizet_ alat _elküldvén_ soliman amurátest és _Orcan_  _Oglu_  _Konstantinápoly_ és a rébelliseknek _grácia_ adván a maga _had_  _köz_ bé vevé öket _megesketvén_ öket a _császár_  _hűség_ azután _Babilónia_  _felé_  _indul_ a kit meg szállot volt a persiai _király_ 

Az _Ahmet_  _győzedelem_  _hogy_  _meghall_  _Konstantinápoly_ mindenek vigasságban lének _főképpen_ az ö attya a vezér a _császár_ és az annya nem _győz_  _eléggé_  _meghálálni_ a vezérnek _aki_ végbe vitte volna ezeket a nagy _dolog_  _de_ még az _öröm_ meg nagyobodék a midön _elérkezik_ solimán a kit _odatesz_ rabságban _ahova_ szokták _tenni_ a _császár_  _fia_  _Orcan_  _Oglu_ pedig vasban egy _tömlöc_ veték

Mind _egyik_ mind a másiká azt _erősít_  _hogy_ nékik _grácia_  _ígér_ és _Ahmet_ nékik _hit_ adot _de_ a vezér nem _hajt_ arra a _hitadás_ se az ö menttségekre _hanem_ arra itéltetének _hogy_ a _fej_ el üssek erre valo nézve mind a _kettő_ a _Hippodrom_ nevü piatzra vivék _ahol_ soliman látván _hogy_ nem volna semmi reménség a meg szabadulásra nagy _bosszankodva_  _kezd_  _Orcan_  _Oglu_ ellen lenni mondván _hogy_ azö _csalárdság_ vitte arra _hogy_ magát meg adgya noha _dicsőséges_ vegezhette volna el _élet_ a _harc_ és nem látta volna a _hóhér_  _által_ valo _gyalázatos_  _halál_ 

Ennek a _fejedelem_ az ö szépsége _ékesség_  _császári_  _termet_  _bátorság_ anyira meg szereteté _ő_ a népel _hogy_ mindenek szánni _kezd_ és siratni a midön pedig el üték _fej_ mindenek _gyűlölni_ és _átkozni_  _kezd_  _Orcan_  _Oglu_ a testét pedig a _császári_  _tőr_  _templom_  _temet_ a rettentö _sok_ nép _aki_ ót _jelen_ volt meg nem _enged_  _hogy_ a _hóhér_ el üsse az _Orcan_  _Oglu_  _fej_  _ki_ ragadván _kéz_ száz _darab_ szagaták

Ezt a szomoru _hír_  _csakhamar_ meg vivék rákimának és noha ö azt _gondolhat_  _hogy_ ollyan sorsa lészen _fia_  _de_ erre a _hír_ minden _keserűség_ meg ujjula és ez ellen továb nem álhata a réba _halál_ igen meg gyengittette volt _egészség_ a solimáné pedig _koporsó_  _tesz_  _ő_  _mihelyt_ a maga _ország_  _érkezik_ mindgyárt _király_  _kiáltat_ a rébátol valo nagyobik fiát és _abban_  _tölt_  _beteges_  _élet_  _hogy_ annak szüntelen szép _oktatás_ adgyon a midön pedig ezt a szomoru _hír_  _bizonyos_  _meghall_ ugy _tetszik_ mint _ha_ tsak azt várta volna _hogy_  _élet_ el végeze a mint is igen nagy _gyengeség_  _esik_ és már _haldokolván_ és a réba és soliman neveket _említvén_  _ki_ mulék evilágbol

Ezt a _história_ az egész _társaság_ szépnek _talál_  _kivált_  _Octávius_ nagy _gyönyörűség_  _hallgat_  _Constantia_ 



Szereda

Más nap _ebéd_ utan _ki_  _ki_ a szokot _hely_  _gyűlvén_ a _játék_ el _kezd_ a melyet válerius veszté el és a zalogot avictoria _kéz_ adván igy _elkezd_  _história_ 


A PONTHIÖI _fejedelemasszony_  _história_ 

A _Gallia_ lévö több urak _között_  _inkább_  _gróf_ szent pol és ponthiö _megkülönböztet_ magokot _abban_ az _idő_  _de_ mindenek felet _gróf_ ponthiö _aki_  _fejedelem_  _jószág_  _bírván_ ugyan annak a _titulus_ is viselte nagy _gazdagság_ és _fényesség_ ez _özvegy_ lévén tsak egy leánya volt a kinek is nagy _ész_ és szépségit mindenek _csodál_ és az attya udvara mindenkor _tele_ volt vitéz _ifjú_ urakal

Szent polnak pedig semmi _gyermek_ nem lévén _hanem_ egy unokája a kinek _kevés_  _örökség_ lévén tölle várhatta minden szerencséjét ez az _ifjú_ igen _okos_ és szép _termetű_ volt _azonkívül_ nagy _família_ valo _hogy_  _ha_ egy felöl a _sok_  _jószág_ nem _dicsekedhet_ik_ más felöl a _természet_ minden féle _java_ meg áldotta volt _ő_ ez az _ifjú_ egy szer a többi _között_ igen meg külömbözteté magát a vitézi _játék_ a melyek szoktak vala lenni a régi udvarokban ugy anyira _hogy_ ponthiö _gróf_ nagy _kedvesség_ vévén azt _kíván_  _hogy_ udvarában lenne _aki_ is látván _abban_ mind nagy elö menetelét mind nagy _haszon_  _örömest_ reá álla ponthiö is szerencsésnek _tart_ magát _hogy_  _betelik_  _kívánság_ 

 _Thibolt_ akit is _eszerint_ nevezi ahistoria alig állapodék meg a ponthiö udvarában _hogy_ szabadosan _udvarolhatván_ az _ifjú_  _fejedelemasszony_ annak szépségin valo _csodálkozás_ a szerelem _követ_ és noha az _okosság_ az ellen akara állani _elébe_ adván _hogy_ nem volna _abban_ az állapotban _hogy_  _felemelhet_ szemeit arra a _fejedelemasszony_  _mindazonáltal_  _indulat_  _engedni_  _kelletik_  _de_  _hogy_ valamiben meg büntesse vakmerö _hajlandóság_ magát _örökös_  _eltitkolás_  _ítél_ 

Ez a _fejedelemasszony_ valoságal leg szeb személy volt _abban_ az _idő_  _de_  _keményszívű_ nem volt és az ö nagy _ész_  _könnyű_ meg üsmérteté véle az ö szépségének _hatalom_  _ha_ szinte _Thibolt_  _oly_ igen _titkol_ is magát _de_ észre vévé _hogy_ mitsoda nyilal lötték volna meg _ő_ és azon magában igen _örül_  _hogy_ olyat _ejt_ rabságában _aki_ szivében nem _érez_ semmi _ellenkező_  _mindazonáltal_ amely _ok_  _erőltet_  _Thibolt_  _hogy_  _eltitkol_ magát ugyan azon _ok_ a _fejedelemasszony_ is fel _tesz_ magában _hogy_ el rejtené a maga _indulat_  _de_ az ö szemek _elárulván_ öket meg üsmérteték vélek _hogy_ egy mást szeretnék

Mint _hogy_ pedig anagy urak _abban_ az _idő_ igen _hatalmas_ valának és egy más ellen _gyakorta_  _hadakozik_ mint _hogy_ pedig ponthiö _gróf_ leg több _jószág_ volt azért ö reája _több_ is _irigykedik_  _de_  _Thibolt_ az ö vitézsége és _okosság_  _által_  _oly_ igen meg szaporitá az ö _tartomány_  _hogy_ minden szomszedi _kezd_ tölle igen _tartani_ és _csendesség_  _hagy_  _bírni_ minden _jószág_ 

 _Thibolt_ nagy _hasznos_ szolgálati nevelik vala a _gróf_  _hozzá_ valo _barátság_ és a _fejedelemasszony_ az ö _titkos_  _hajlandóság_  _de_ mindenek felet _Thibolt_ egy igen szép _győzedelem_ a melyet nyert az _ellenség_ és a mely _nagy_  _dicsőség_ és _haszon_ volt a _gróf_ a melyért _oly_ nagy _öröm_ és _hálaadó_ szivel lett _hozzá_  _hogy_ az egész udvara és az egész nép láttára _megölel_ ezt a vitéz _ifjú_ és nagy _öröm_ arra _kér_  _hogy_ mondaná meg mivel _megjutalmaztat_ szolgálattyát és _ha_  _fél_  _kér_ is _tartomány_  _de_ szerencsesnek _tart_ magát _ha_ valamiben meg mutathatná _hozzá_ valo _hálaadás_ 

 _Thibolt_  _aki_ mindeneket tsak azért _igyekezik_  _cselekedni_  _hogy_ méltó lehesen _az_  _aki_ ért szive _ég_ ezen _megbátorodván_ a _gróf_ lábaihoz _borul_ azt meg vallá néki _hogy_ ö a maga sorsával _megelégedik_ mivel _hogy_ olyan szerencsés volt _hogy_  _őérte_ mind _harcol_ mind _győzedelmes_ lett volna _de_ a maga szive _oly_ nagyra vágyó _hogy_ azt nehezeb volna _megelégíteni_ és ugyan az is mér tölle _oly_  _kegyelem_  _kérni_ a melyen áll néki minden _boldogság_ 

A _gróf_  _kényszeríteni_  _kezd_  _hogy_ mondaná meg világosabban akarattyát és nemesi _hit_  _esküszik_ néki _hogy_ mindent _megcselekedik_ valami _kívántatik_  _az_ aboldogságához ez az _ígéret_  _megbátorít_  _Thibolt_  _félelem_ a melybe volt _kívánság_ és mondá uram arra mérlek _kérni_  _hogy_  _had_ lehessek vitézze a _fejedelemasszony_ és _abban_ a _hivatal_  _had_ szolgálhassam és _had_  _tisztelhet_  _tud_ uram mitsoda vak merö az en _kérés_  _de_  _ha_ egy _korona_  _kell_ azért _hogy_  _megérdemelhet_ azal _biztat_ magamot _hogy_ eza _kard_ a mely _meggyőz_  _ellenség_ a szeretettel együt olyan sorsra vezet a melybe _érdemes_ lehetek arra a _dicsőséges_ állapotra a melyet _óhajt_ 

Ki nem lehet mondani mitsoda _öröm_  _hallgat_ a _gróf_ mind ezeket és _felemelvén_  _Thibolt_ nagy szeretettel _megölel_ és mondá néki már _kedves_  _fia_  _több_ nem _kívánhat_  _hanem_ azon _kér_ az _ég_  _hogy_ a leányom _oly_  _kedves_ vegye _kérés_ valamitsoda _gyönyörűség_ akarom azt bé _tölteni_ ezekre _megfogván_  _kéz_ néki a _fejedelemasszony_ vivé és mondá néki leanyom mint _hogy_ semmi nincsen _drága_  _előtte_ mint magad ugyan tsak teis _megfizethet_  _helyette_ a mivel _tartozik_ ennek az _ifjú_ vitéznek az ö _hozzá_ valo nagy _tisztelet_ tsak azt _kíván_  _hogy_ téged szolgalhasson én pedig arra _kér_  _hogy_ vegyed _férj_ magadnak azö nagy _érdem_ és szeretete meg _érdemel_  _hogy_ a szived arra _hajol_ a _fejedelemasszony_ erre _megtüzesül_ a szemeit _lefordít_  _de_  _kényszeríttetvén_ a _felelet_ meg vallá _hogy_ az atya _kéz_  _kedves_ el venné és _hogy_ mindenekben akarattyát _követ_  _Thibolt_ ezeket _megköszön_ olyan szokal a mellyekböl _kitetszik_ mind nagy szeretete mind nagy _öröm_ 

A _gróf_  _hogy_ sokára ne _halaszt_ az ö _kívánság_  _beteljesedés_ mindgyárt parancsolatot _kiad_  _hogy_ a lakadalomhoz _készül_ és egy nehány nap mulva a lakadalom meg lén nagy _dicsőség_ és _fényesség_ a _házasság_ pedig nem _hogy_  _csendesít_  _de_ söt még _jobban_ fel _gerjeszt_ egy máshoz valo szereteteket anyira _hogy_ a _gróf_  _gyönyörködik_  _házasság_ és nem _tud_  _megkülönböztetni_  _hogy_ melyik a _kettő_  _közül_ szeretné jobban _egy_ a másikát

Két _esztendő_  _tölt_ egy másal illyen nagy _egyesség_ és semmi öket meg nem háborittá _hanem_  _csak_ a _hogy_ nem volna maradékok és noha az az ö szereteteket meg nem gyengitette is _de_ ugy _tetszik_ nékik _hogy_ valami _híjával_ volnának

Az _ilyen_  _gondolat_ nyughatatlanságban _hozván_  _Thibolt_ fel _tesz_ magában _hogy_  _Spanyolország_ a szent _Jakab_  _[Santiago_de]_Compostela_ menne ugy mint szarándok _abban_ az _idő_ avitézek nem ollyanok voltanak mint mostanában az _isten_ valo _buzgóságos_ ugy meg akarták mutatni valamint a _bátorság_ a mely mostanában _együgyűség_  _tetszik_ 

Azért senki nem is _csodálkozik_ azon _hogy_ vitéz _Thibolt_  _[Santiago_de]_Compostela_ akara menni _de_ a _fejedelemasszony_ nem akarván _megválni_  _kedves_  _férj_ maga is el akará oda _kísérni_  _hogy_ véle együt mutassa bé _imádság_  _Thibolt_ erre nagy _öröm_ reá álla a _gróf_ ponthiö pedig mindenekbe _kedv_  _keresvén_ avejinek mindeneket a mi az uthoz _kívántatik_ el késziteté nagy _cifraság_ és melléjek _sok_  _kísérő_ rendele és mint reménlé a _gróf_ rövid _idő_ mulva viszá valo _térés_ azért a _búcsúzás_ is _kevés_ szomoruságal mene végben

El _indulván_  _tehát_ semmi _olyas_  _dolog_ rajtok nem _történik_  _mindaddig_ még _[Santiago_de]_Compostela_ egy napi _járóföld_ nem _érkezik_  _ahol_  _Thibolt_ meg állapodék _hogy_ meg nyugosztallya a _fejedelemasszony_ és egy _vendégfogadó_  _meghál_ más nap regel a _fejedelemasszony_ egy _kevéssé_  _fáradt_  _érezvén_ magát _Thibolt_ minden _cseléd_ és _kísérő_  _előre_  _elküld_  _hogy_  _idő_ ne vesztene és tsak egy _ember_  _megtart_ maga mellet

A midön meg nyugosztalták volna magokot _megindul_  _de_  _megtudván_  _hogy_ az _erdő_ veszedelmes _hely_  _kell_ el menni az _ember_ a _kísérő_ után _küld_  _hogy_ egy részit _visszatérít_ nehogy a _fejedelemasszony_ egyedül látván _ő_ meg ne ijedgyen _de_ az alat tsak _halad_ az _erdő_ és szerencsétlenségekre olyan utra _talál_ a melyet nem üsmerték és a melyet a _tolvaj_  _csinál_  _hogy_ reájok vigye az utozokot

 _Thibolt_  _megcsalatkozván_ szerencsétlenségire ezt a veszedelmes utat vevé _elébe_  _gondolván_  _hogy_ az _ember_ azon _jön_ viszá _de_  _csakhamar_ észre vevé _hogy_  _eltévelyedik_ mivel nyolcz vegyveres _ember_ egy szers mint reá rohanának és parancsolák néki _hogy_ szállana le lovárol _Thibolt_  _fegyver_ nem lévén az ö _bátor_ szive sem _megenged_ néki _hogy_  _engedelmeskedik_ 

Egyik a _tolvaj_  _közül_ látván _hogy_ nem akarna szot _fogadni_ rajta mene a lántsájával _de_  _Thibolt_  _aki_ nem tsak a _tolvaj_ szokot volt _erő_ venni _kiteker_  _kéz_ a lántsát _akkor_ már _oltalmazhatván_ magát _csakhamar_ a _föld_ vere le _kettő_  _benne_  _de_ a midön a _harmadik_ üté a lántsát a lántsa száz _darab_  _törik_  _kéz_ az _öt_  _aki_ még meg marada _körülvesz_  _ő_ és alovát meg ölék alatta _akkor_ nagy nehezen meg _fog_  _ő_  _megfoszt_ és egy _fa_  _köt_ nem akarván ugy mondák _kéz_  _megfertőztetni_  _oly_  _vitézember_ vériben

A _harc_ és athibolt _drága_  _köntös_ a melyen igen _kap_  _elfelejt_ vélek a _fejedelemasszony_  _de_ a midön tsak a volt ahátra annak szépségin el álmélkodának és annak a nyereségnek inkáb _kezd_  _örülni_ a szerelem a nemes szivben nemesi _gondolat_  _ad_  _de_ az olyanokot mint ezek valának _dühösség_  _indít_ 

Ezek az _istentelen_ azon _kezd_ egy más _között_ vetekedni _hogy_ melyiké lenne az a szép nyereség és _talán_  _kard_ is _kel_ egy másal _érte_  _hogy_  _ha_ a _fej_ azt nem _ígér_ nékik _hogy_ nékik is részek lészen a nyereségben _aki_ ért a _nagy_  _fejedelem_ sem szánta volna _élet_ veszedelemre _tenni_ 

Mit _kelletik_ látni egy _férj_ a szerencsétlen _Thibolt_ mint _ha_ egy _kés_ ütöttek volna szivében mitsoda _bosszúság_ nem volt _hogy_ se meg nem segitheté se _bosszú_ nem álhata _fejedelemasszony_  _egyéb_ nem _cselekedhetvén_ arra _kényszerít_ a menyeket _hogy_  _had_  _meghal_  _keserűség_ mint _hogy_ meg nem _hallhat_ a latrok _fegyver_ 

 _de_  _hogy_ lehesen _ki_ mondani a _fejedelemasszony_ állapottyát _aki_  _kiáltani_  _kezd_ a _haj_  _tép_  _kér_ és _fenyeget_ öket _de_ azok a _gonosz_ meg nem változtaták szándékjokot minden _kérés_ és _kiáltás_  _haszontalan_ volt az _érő_ és a _dühösség_  _köz_ lévén el _kelletik_ szenvedni mindnyájoknak _irtóztató_  _cselekedet_  _hogy_  _ha_ aló dobogásra és a szora elnem _kelletik_ szaladni ezeknek a _hóhér_ 

A rémülés mely együt _jár_ a _gonoszság_  _elhagyat_ vélek prédájokot és szaladni _kezd_  _oly_ sebeségel _hogy_ a _fejedelemasszony_  _csakhamar_ el veszté öket _de_ a szerencsétlenség mely rajta _történik_  _oly_ igen _felháborít_ elméjit _hogy_ magát _gyalázatos_  _tartván_ és azt is _gondolván_  _hogy_ már az ö _férj_  _gyűlölség_  _tekint_ azért ö ugy _kezd_  _tekinteni_  _férj_ mint aleg _kegyetlen_  _ellenség_  _aki_ is _bizonyság_ volt szerencsétlenséginek elméjében már _meglévén_ háborodva azt _gondol_  _hogy_ meg _kell_ válni attol az egy _ember_  _aki_ azt mind látta mind másoknak _kihirdethet_ mind ezek a szomoru _gondolat_ anyira _megtébolyít_ az elméjit _hogy_ nagy _gyűlölséges_  _harag_ el merülvén az _föld_ az _egy_  _tolvaj_  _kard_ fel vevé és _futvást_ mene _férj_  _hogy_  _megöl_  _de_ mint _hogy_ nem igen _tud_ az olyan _dolog_ nem a _fej_  _esik_ a vagás _hanem_ a _kötél_ a melyel meg volt _kötve_  _aki_ is meg szabadulván _ki_ vévé akardot _kéz_ 

 _Thibolt_  _által_ látá azö _gondolat_ azert tsak kegyeségelis akará meg _csendesíteni_  _ha_ meg akarnád visgálni mondá néki azt a szivet a mely egészen _tied_  _abban_ tsak a szerentsetlenségeden valo _keserűség_ és szánakodást láthatnád miröl vádolhatnálak én tégedet miben lehetnél vétkes én nem azon _férj_ vagyoké mindenkor _aki_ teged szeret egyedül valo _bizonyság_ vagyok szerencsétlenségednek azt én el fogom rejteni az egész világ elött és _soha_ arra okot nem adok a melyböl észre vehessed _hogy_ a nékem _ész_  _jut_ ne _keres_  _tehát_ azt _hogy_  _ki_ nyilatkoztassék a mi _gyalázat_ a _te_ meg átalkodot _harag_  _megcsendesedik_  _kegyes_ és áitatos _indulat_  _igyekezik_ azon _hogy_ magunkot _megtisztít_ anem akaratal tett vétekböl

Egy illyen _okos_ és _értelmes_  _beszéd_ semmit sem _fog_ a _fejedelemasszony_ elméjin és nem _hogy_ ezekre _felel_  _de_ még azon _igyekezik_  _hogy_  _ki_ vehesse a _kard_  _kéz_ és meg ölye

Ebben az _óra_  _érkezik_ a _Thibolt_  _ember_ akik _eltévelyedik_ és az egész _erdő_  _feljár_ amég _odaérkezik_ ugyan azö lovok _dobogás_ is szaladtak volt el a _tolvaj_ 

A _fejedelemasszony_ mérgiben nem _tud_ mit _csinálni_  _hogy_ meg látá öket azért _hogy_ végben nem viheté szándékát és el _hagyván_ a _kard_  _megesküszik_ a _férj_  _hogy_  _kéz_  _által_ halna még meg

 _Thibolt_ semit sem _felel_  _fenyegetés_ igen nagy _keserűség_ lévén a szive _hanem_ az _ember_ mondá _hogy_ nyolcz _tolvaj_ ütött volna reája _három_  _közüle_ magok is látnák a _föld_  _heverni_ és _hogy_ a többi el szaladot a lovok _dobogás_ azután _köntös_ vett magára a _fejedelemasszony_ lora ülteté és maga is lora üle és _[Santiago_de]_Compostela_  _érkezik_  _de_ az uton nagy _csendesség_ és szomoruságban volt mind _egy_ mind a másik azt is észre lehete venni _hogy_ a _fejedelemasszony_ mint _ha_  _megtébolyodik_ elméjibe

 _Thibolt_  _elérkezvén_ a _fejedelemasszony_ egy _klastrom_ szálittá és maga a _templom_ menvén az _oltár_ elött _leborul_ nem azal a szándékal a melyel _megindul_  _hanem_  _hogy_ a menyektöl anyi _erő_  _kér_  _hogy_ el viselhese _kegyetlen_ szerencsétlenségit

Azután _visszatérvén_ a _gróf_ nagy _öröm_ látá öket _Thibolt_ pedig mindenkor azon volt _hogy_ meg mutathassa a _fejedelemasszony_  _hozzá_ valo szeretetét _de_ látván _hogy_ mindenek _haszontalan_ volnának azt is észre vévé _hogy_  _éjszaka_ egy nagy _kés_  _dugogat_ a melyel meg akarná _ölnyi_ azért _különös_ mene lakni és tsak anyira mutatá _hozzá_ magát a menyire _gondol_  _hogy_ mások semmit észre nem vehetnek annyival is méltób volt a szánásra _hogy_ mindenkor nagy szeretettel volt _hozzá_ 

Mind azon _által_ a _gróf_ sajdítta valamít _ebben_ a _dolog_ és el nem titkolhaták azt _őelőtte_ mivel _Thibolt_ mindenkor _alattomban_ valo nagy _keserűség_ volt mindenkor a _fejedelemasszony_ is ritkán mutatá meg magát a _férj_ alig nézet mindenkor _hallgatás_ volt mikor _kelletik_ is szollani a szókot nem rendel mondotta _ki_ egy szoval minden _cselekedet_  _kitetszik_  _hogy_ vagyon valami _közötte_ a _gróf_  _tehát_  _teljesség_ meg akará tudni az _ok_ ennek a változásnak _Thibolt_ 

 _Thibolt_ sokáig nem akará meg mondani _de_ mint _hogy_ olyan _fejedelem_ sürgette arra akinek mindennel _tartozik_  _megbeszél_ néki adolgot mind egészen és semmit sem _elhagy_ és azután olyan _keserves_ szokal _tesz_  _elébe_ a _fejedelemasszony_ valo szeretetit _hogy_ a _gróf_ meg _esik_ a szive rajta és _bosszankodni_  _kezd_ leányára

Azután szánni _kezd_  _Thibolt_ kit is meg vigasztalá _megígérvén_ néki _hogy_ fog a leányával _beszélni_  _aziránt_  _hogy_ meg változtassa maga viselésit mivel a _tied_  _oly_  _okos_ és _oly_ mértékletes _hogy_ nem _csodálkozhat_ik_ azon _elég_ a mi engemet _illik_ én azért _kötelesség_ vagyok _hozzá_ és mindeneket _elkövet_  _hogy_ a _fejedelemasszony_ a maga _kötelesség_  _visszahozhat_ és reménlem _hogy_ meg _térvén_ vakságábol azon szeretettel és _tisztelet_ lészen _hozzá_ a melyet _érdem_ a _te_ nemesi magad viselésed

Ezekre a szokra _megölel_  _ő_ és a _fejedelemasszony_ mene a kit is ülve _találván_ a _fej_ a _kéz_  _hajt_ mint egy olyan személy _aki_ mély _gondolat_ vagyon a leányok _körülötte_ állottanak nagy _csendesség_ a _gróf_  _int_ nékik _hogy_ menyenek _ki_ és más _ház_ menének egyedül maradván véle mondá leányom miért nem vagy _hozzá_ nagyob _bizodalom_ én _aki_ anyiszor mutattam _hozzá_ atyai szeretetemet mindenkor ezekben a szomoru _gondolat_ lészé a melyet az egész udvarom _csodál_ én _jól_  _tud_ minden szerencsétlenségidet a _te_ méltó _férj_ mindeneket meg vallot nékem a melyen a szivem _megesik_  _de_ még inkáb _megesik_ a _Thibolt_ maga viselésin _aki_ nem vigyázván a _te_  _megátalkodott_  _harag_ mind _hozzá_ mind _énhozzám_ valo _tisztelet_ maga elött viselte _aki_ is semmiröl nem panaszolkodván azal _megelégedett_  _hogy_ magát _megoltalmaz_ ate _igazságtalan_  _harag_ 

Ezekre a szokra a _fejedelemasszony_  _felemelvén_ szemeit nagy _harag_ a _gróf_ és _irtóztató_ modon _tekintvén_ reája a melyért más akárki az attyán _kívül_  _megijed_ tölle mondá _hát_  _Thibolt_ meg mérte probálni _hogy_  _ki_ nyilatkoztassa a titkot

 _ó_ ! leányom más képpen _beszél_ egy olyan _ember_ felöl _aki_ tégedet mód nélkül szeret és _aki_ nem _tekint_  _igazságtalanság_ se _kevés_  _ok_ a _harag_ szály magadban _meggondol_ mint szeretted _férj_ arra nem _erőltet_  _hogy_ el vegyed és ate rajtad _történik_  _dolog_ se szeretetit se _tisztelet_ meg nem változtatta _tartozik_  _hozzá_ lenni _hálaadóság_ azon szeretettel és _bizodalom_ erre ugy _kér_ mint egy jó akarod és mind parancsolom mint atyád és urad _él_ az alkalmatoságal a még szánakodásal vagyok _hozzá_  _tart_ attol _hogy_  _harag_ ne _ingerel_ és minek utánna ugy _bán_ mint atyád ugy ne _bánik_ veled mint _örökös_ urad

Ezek a _beszéd_ nem _hogy_  _megcsendesít_ a _fejedelemasszony_  _de_ még jobban _felingerel_ és jobban _kitetszik_ az ö _megtébolyodás_ a _gróf_ ezt látván _gondol_  _hogy_ alkalmatosab _idő_  _kell_ arra _keresni_  _hogy_  _helyrehozhat_ el _hagy_  _de_ meg parancsolá _hogy_ vigyáznának reája és _hogy_ senkivel ne _beszélhet_ tsak a leányival és ezeket mind _megbeszél_  _Thibolt_ ez a _dolog_ illyen formában _két_  _holnap_  _tart_ és az alat agrof egy napot sem mulata el _hogy_ a leányának _ész_  _helyrehozhat_  _de_ tsak _haszontalan_ volt söt még az ö _harag_ minden nap nagyobodék a _gróf_ ezeket látván _bosszankodni_  _kezd_ ellene és a _békességes_  _tűrés_ továb nem viheté a midön még _hall_ egy _hű_  _ember_  _hogy_ a _fejedelemasszony_ azon _igyekezik_  _hogy_  _Thibolt_ valamelyik _cseléd_  _ő_ meg ölesse erre _harag_ meg nem határozhatá és minden végezés nélkül fel _tesz_ magában _hogy_ meg szabadittsa a _família_ olyan aszszonytol a kit ugy _tekint_ mint egy _csoda_ erre valo nézve olyan szin alat _hogy_ mulattassa a _fejedelemasszony_ egy _kis_  _hajó_ ülteté magával együt és mikor a _tenger_ már jó mesze volnának a _hajós_  _megfogat_ a leányát és egy _hordó_ bé záratá a melyet már arra _elkészít_ és a _tenger_ vetteté azután _ki_ szálla a partra

 _de_  _ó_ tsak nem meg _hal_  _bú_  _Thibolt_ a midön a _gróf_ még nagy _harag_ ezeket _tudta_  _ad_ néki mitsoda _keserűség_ nem _esik_ mitsoda szokal nem _ad_  _elébe_ ennek a _kegyetlen_ atyának _irtóztató_  _cselekedet_ és azonnal a _tenger_ parttyára _fut_  _hogy_  _ha_ láthatná szerencsétlen _fejedelemasszony_  _de_ semmi vigasztalásra valot nem láthata azért nagy _keserűség_ viszá _tér_ 

Ennek a _fejedelemasszony_ az ö _ifjúság_  _aki_ is tsak _húszesztendős_ volt és annak _csodálatos_ szépsége szüntelen az elméjiben _forog_ és nyomorultnak _tart_ magát _hogy_  _bosszú_ nem álhatna _halál_ 

A ponthiö _gróf_ is _harag_ el mulván _csakhamar_  _megbán_  _cselekedet_ és olyan nagy szomoruságban _esik_  _hogy_ a szegény _Thibolt_  _kelletik_ meg vigasztalni ez a _gróf_  _gondol_  _hogy_  _ha_ még egy szer _megházasodik_ és maradéka lenne a _megcsendesít_  _felháborodik_ elméjit _tudván_ azt _hogy_ a veje _többé_  _házasság_ nem adná magát azért _megházasodik_ és szerencséjire _esztendő_ mulva egy fiát meg látá _mindazonáltal_ se a _keserűség_ se a lelke üsmérete azért meg nem tsendesedék mivel a leánya mindenkor elméjiben volt és _azonkívül_ szüntelen valo _bú_ látván _Thibolt_ emég nagyobitá _keserűség_ 

E _szerint_  _eltölt_ tsak nem _kilenc_  _esztendő_ a melyek után a _gróf_  _ismét_  _özvegység_  _jutván_  _eltökél_ magában _hogy_ a több _keresztes_ vitézekel a _Szentföld_ menne vejével és a _kisfiú_ reménlvén _hogy_ ezen aitatoságával _elég_  _tesz_ vétkiért

 _Thibolt_ látván az alkalmatoságot _hogy_  _dicsőséges_ meg _hallhat_ a _hit_  _öröm_  _kíván_ el menni és mindeneket _csakhamar_  _elkészít_ az utra és a _gróf_ ponthiö _hű_  _ember_  _bízván_  _tartomány_  _elindul_ és szerencsésen _érkezik_  _Jeruzsálem_ 

A _gróf_ és _Thibolt_ a _templom_ szolgálattyára _kötelez_  _esztendő_ magokot és ezen _idő_ alat _elég_ alkalmatosság _adatván_ nagy _dicsőség_ meg mutaták _buzgóság_ és vitézségeket _örökös_  _emlékezet_ valo _dolog_  _cselekedik_ és a _hitetlen_  _gyakorta_ meg probálák _kar_ sulyát és _hit_  _buzgóság_ 

Az _esztendő_  _eltelvén_ és _fogadás_  _betöltvén_  _hajó_ ülének _hogy_  _Gallia_  _visszatér_ egy nehány napig igen jó szelek volt _de_ egy szers mind _irtóztató_ szélvész _támad_ a _tenger_ ugy anyira _hogy_ a _halál_  _bizonyos_  _tart_ és nem is _gondolkodik_ az _élet_ a midön a rettentö _hab_  _Afrika_ a palmari szélyekre _ki_ veté a _hajó_ azt a _föld_ a _hitetlen_  _bír_ a _hajó_  _csakhamar_  _körülvesz_ mind a _tolvaj_ mind a saracenusok és mint _hogy_ a _hajó_  _töredezőfélben_ volt azért senki nem is _oltalmazhat_ magát

A _gróf_ ponthiö a fia és _Thibolt_ rabságban _esik_ és a _tömlöc_  _tesz_ öket ugy a _többi_ is kik _keresztény_ valának már vasban lévén _egy_ veszedelemböl alig szabadulának _ki_  _hogy_ a másikában _esik_ és még nagyobban ezek a vitézek a _halál_  _készül_ mind _keresztényi_ mind vitézi modon

A _hitetlen_  _mindazonáltal_ meg akarák _hagyni_  _élet_  _mindaddig_ a napig a melyen a pálmériai sultánnak születése napját szokták ülleni a _szokás_ pedig _abban_ az _ország_ a _hogy_ fel áldozák a _keresztény_ azon az _ünnep_ vigasságnakokáért

Az a nap _elérkezvén_ és sorsot vettetvén a rabokal _hogy_ melyik _meghal_  _előbbször_ a ponthiö _gróf_  _esik_ a sors _de_ a fia és _Thibolt_ azon _kezd_ vetekedni _hogy_ ök mennének _először_ a _halál_  _de_ a _gróf_ arra rea nem álla _hanem_ tsak _éppen_ arra _hogy_  _elkísérhet_  _ő_ a _hely_  _ahol_ fog szenvedni

Az egész udvara a sultánnak _jelen_ volt ezen adolgon és maga is _jelen_ volt a _királyné_ a kinek szépségit mindenek _csodál_ azokot az uri rabokot _hogy_  _eléállít_ a _királyné_ mint egy _megdobban_ magában látván ponthiönak _fejedelem_  _ábrázat_ és maga viselésit a kit is még tsak _távol_ láthatta azö _tisztelendő_  _öregség_ és _hogy_ mitsoda _bátor_ meg vetné _halál_ valo menetelit mind ezekre valo nézve parancsolá _hogy_  _közel_ vinnék _hozzá_ és az _orca_  _befed_ mivel _abban_ az _ország_ az aszonyok _befed_  _orca_ az _idegen_ elött

 _de_  _mihelyt_ ponthiö _hozzá_  _közelget_ a _királyné_ nagy _megháborodik_ magában _jól_ meg szemlélvén pedig a _gróf_ észre vévé annak _titkos_  _ok_ és _megtürköztetvén_ magát _kérd_ a _gróf_  _hogy_  _ki_ volna _honnét_  _jön_ és _hogy_  _esik_ rabságba valo _esés_ 

A _királyné_  _kegyes_ szava _meghat_ agrof szivét és azonal mondá _hogy_ ö _francia_ volna a ponthiö _gróf_ egyedül vagyé _itt_  _kérd_ a _királyné_ az én szerencsétlenségemnek _két_  _társ_ vagyon itt _királyné_  _felel_ a _gróf_ az _egy_ az en vejem a második a _fia_ mindenikét _had_  _idehoz_ parancsolá a _királyné_ mivel _hogy_ mindenik _közel_ volt azért _csakhamar_  _eléállít_ öket is

Ez a szép _királyné_ mindenikét meg szemlélé nagy _figyelmetesség_ és mikor látá _hogy_ meg nem tsalatkoznék _gondolat_ nagy siettségel a sultán lábaihoz _borulván_ mondá _hogy_  _ha_ valaha _kegyelmesség_ nyertem _előtte_ és _ha_ szeretetedet meg akarod _hozzá_ mutatni _kér_  _megenged_ nekem ennek a _három_ rabnak _élet_ ezek az én _haza_ valok szánakodásal vagyok _hozzá_ és reménlem _hogy_  _hozzá_  _kötelezvén_ öket ate _kegyelmesség_  _meghálál_  _érdem_ 

A sultán _aki_ igen szerette a _királyné_  _felemel_ és mondá _hogy_  _ha_ aszonya vagy az én sorsomnak _hogy_ ne lennél az ezeknek az _idegen_  _bánik_ ugy vélek a mint tettzik néked adom és semmi _köz_ nem _tart_  _hozzá_ a _királyné_ ezt _megköszönvén_  _tudta_  _ad_ rabjainak ezt a jó _hír_ és nem akarván _jelen_ lenni a több _ceremónia_ parancsolá a raboknak _hogy_  _ő_  _követ_ 

Midön a maga _ház_ volt tsak egyedül vélek nagyon _megtürköztetvén_ szivének _indulat_ és magát _királyné_ modra _rátartván_ mondá nékik én meg mentettem _élet_ és azt _tud_  _hogy_ annak a kinek arra anyi _hatalom_ volt arra is lehet anyi _hogy_  _visszatehet_ a veszedelemre azért _megfelel_ nékem mindenre arra pedig _készül_ reá _holnap_ akarom tudni neveteket _honnét_ valok vagytok nemzettségteket és _hogy_ mitsoda _csodálatos_  _dolog_ vezetet _titeket_ ide _ha_  _igazán_  _megfelel_ mindent várhattok _kegyelmesség_ 

 _Thibolt_ nem mérvén reája vetni szemeit _mindaddig_ még a sultán elött valának _de_  _különös_ lévén véle nagyon _kezd_  _tekingetni_ és a vékony _fátyol_  _által_ szemiben _tűnik_ szépsége és olyan _indulat_  _kezd_ szivében _érezni_ a melyeket nem _érez_ a miolta el vesztette volt _feleség_ a szerelem akarattya ellen _felgerjedvén_ szivében és nagy _tisztelet_  _kezdvén_ lenni _az_ a szép _királyné_ a lábaihoz _borul_ és mondá aszonyom nem a _halál_ valo _félte_ fogom néked _elébeszélni_ szerencsétlenségimet mint _hogy_ azok _olyanféle_ a melyekben én _soha_ sem _találhat_  _könnyebbülés_ azért _ha_ én nekem szabad volna az _élet_ meg röviditenem mindent _elkövet_ azért _hogy_ el végezem nem _hogy_ még azt _meghosszabbít_ a _te_ rajtunk valo szánakodásod meg mentette _élet_ és _ha_ azal valamely _hálaadás_ lehetünk _hozzá_  _hogy_ szerencsétlenseginket néked _elébeszél_  _bizonyos_ lehetz a mi _igaz_ voltunkban

A _királyné_ igen nehezen _megtartóztat_ magát ezekre a _hatható_ szokra _de_  _erő_ vévén magán mondá néki _felkel_ mert a _te_ sorsod engemet inkáb _illik_ és _abban_ több részt veszek mint sem _gondol_ a _király_  _csakhamar_  _bejön_ menyetek _ki_ és semmi _fogyatkozás_ nem lészen se semmitöl ne _tart_ a _sok_  _fáradság_ után nyugodgyatok és _holnap_  _megtud_ parancsolatomot

Ezekre szolittá _egy_ rab leányát _aki_ egész _bizodalom_ volt mondá néki saida vezesd le öket és _megcselekedik_ a mit mondottam arra _int_ nékik _hogy_ el mehetnek _aki_ is _engedelmeskedik_ és _követ_ a rab leányt _ki_ mentekben pedig _hall_  _hogy_ a _királyné_ nagy suhajtásokot tett és ök is suhajtának _Thibolt_ a kinek nehezen _esik_ a _királyné_  _elől_ valo _ki_ menetele nem álhatá meg _hogy_ viszá ne tekintsen és látván _hogy_ a _királyné_ a _keszkenő_  _töröl_ szemeit ö sem _megtürköztethet_ magát a sirástol sáida a szállásokot meg mutatá nékik a mely _közel_ volt a _királyné_ palotáihoz a szállások mellet egy _hosszú_  _bolt_ volt _ahol_  _tart_ a _királyné_ asztalára valo _gyümölcs_ saida mondá nékik minden _hivatal_ a lesz _hogy_ a _gyümölcs_ vigyázatok a _királyné_ azért tészen _ebben_ a _hivatal_  _hogy_  _közel_ lehessetek _hozzá_ és szolgálhassátok arra _gond_ legyen _hogy_ minden nap igen szép rendel az arra rendeltetet _kosár_  _tesz_ ebböl a _gyümölcs_ és azt fel vigyétek mikor _eszik_ illyen szin alat _közel_ lehettek a _királyné_ szálva és rabok is lésznek kik néktek szolgálnak és senkitöl mástol nem _függ_ tsak a sultantol és a sultánnétol _ihon_ ezeket parancsolta _hogy_  _megmond_ néktek és el _hagy_ öket ök pedig nem _győz_  _elég_  _csodálkozni_ mind ezeken a mit láttak

A midön tsak magok maradának _Thibolt_ nem rejthetvén el magában a _sok_ féle _gondolat_ a _gróf_ nagy szeretettel _megölel_ és mondá mitsoda aszony uram mitsoda aszony ez a _királyné_ mit _cselekedik_  _érte_  _hogy_ illyen uri _gondviselés_ légyen _hozzá_  _ó_ uram azö szanakodása _meghat_ szivemet és a nekem veszedelmes _ó_  _kedves_  _fejedelemasszony_ tsak egyedül _te_  _gerjeszt_ az elött illyen _indulat_ az én szivemben

En nem _tudhat_  _felel_ a _gróf_  _hogy_ mire válik még a mi sorsunk és mi legyen szándéka ennek a _királyné_ az ö _jóság_ én más képpen _gondolkodik_ mint magad _aki_ még _ifjú_ vagy és a _te_ szivedben meg maradot aza szerelem a mely _sok_  _indulat_ viheti nem ugy mint engemet _mindazonáltal_ azt néked meg vallom _hogy_ a szivemben atyai szeretetet _érez_  _hozzá_ és mikor _hall_  _beszélni_  _ezer_  _jut_  _ész_ a leányom _ihon_ ezek azén _gondolat_  _talán_ en jobban _kifejt_ az _enyém_ mint _te_ a _tied_ és igen _tart_ attol _kedves_  _Thibolt_  _hogy_  _dupla_ el ne veszessed szabadságodot _ebben_ a veszedelmes _hely_  _Thibolt_ erre semmit sem _felel_ szoval _hanem_ tsak suhajtásal és mint _hogy_  _enni_ vittenek a _beszélgetés_ félben _kelletik_  _hagyni_ 

A _királyné_ pedig _aki_ azon a napon _történik_  _dolog_ nagy nyughatatlanságban _esik_ alig várá _hogy_ magánoson lehetne a _kedves_ saidal _akkor_ magát egészen a szive _indulat_ el _hagyván_ az ö szép _orca_  _bőséges_  _könnyhullatás_ meg áztatá

sáida látván nagy _keserűség_  _csodálkozni_  _kezd_ rajta és a lábaihoz ülvén meg _fog_  _kéz_ és _kérd_  _hogy_ mi _okoz_  _keserűség_ nem ezek az _idegen_ háboritottáké fel _csendes_ elmédet mindenkor azt a _kegyelmesség_ mutattad _hozzá_  _hogy_  _meghitt_ szolgálod voltam _hát_ most nem tudhatomé meg _ok_ szomoruságidnak

 _ó_  _kedves_ saidám mondá a _királyné_  _megcsal_ magadot az én _könnyhullatás_  _iránt_ mivel nem a _keserűség_  _hanem_ az _öröm_ a szeretet a _természet_ és a _félelem_  _okoz_  _könnyhullatás_ az én _kedves_  _férj_  _aki_  _beszél_ már anyiszor néked _egy_ a rabok _közül_ a kinek meg mentettem _élet_ a másika az atyám a _harmadik_ az _öcs_  _irtózás_  _kelletik_ látnom _hogy_ az atyámot meg akarák _kínozni_ olyan népnek mulattságára a melynek én _királyné_ vagyok ez ugy _meghat_ szivemet _hogy_ azon _csodálkozik_  _hogy_ másodszor is az elmém meg nem haborodot ugyan azon veszedelemben látván a _férj_ a kinek is az ö szomorusága az ö nagy maga meg alázása a melyben volt _előtte_ az ö szerelemel valo _tekintet_ a melyben volt az elött minden _öröm_ mind ezek igen _meghat_ és meg sebesitték szivemet nem is mértem magamot meg üsmértetni vélek meg akarom _elsőbben_ tudni az ö _gondolat_ és mint _hogy_ magamot _oly_ igen _kelletik_ meg türköztetnem _előtte_ az _okoz_ amostani sirásomot _megtart_  _titok_  _kedves_ saidám és ne _tesz_ engemet arra _hogy_  _ismét_ rettegjek azoknak _élet_  _aki_ vagyon azén _élet_  _kötözve_ 

Ne _kételkedik_ aszonyom az én _hűség_  _felel_ saida mert a meg változhatatlan a vallásom a _hozzá_ valo mindenkori _jóság_ és az _előtte_ valo _hitel_  _holt_  _hozzá_  _kapcsol_ engemet ezeket az _ígéret_ a _királyné_  _kedves_ vévé és együt el végezék _hogy_ miképen _beszélhet_ más nap szabadságal azokal az uri rabokal

A sultant _hogy_  _meghall_  _jönni_ félben _kelletik_  _hagyni_  _oly_ nagy _kedves_  _dolog_ valo _beszélgetés_  _ebben_ a sultanban tsak az a _fogyatkozás_ volt _hogy_  _keresztény_ nem volt _aki_ is a _királyné_  _közelgetvén_  _öröm_ mondá néki _királyné_ kételkedelé még _hozzá_ valo szeretetemben és leheté azal _hízelkedni_ magamnak _hogy_ a mit _cselekedik_ el üzi _belőle_ azt a szomoruságot a mely már régtöl _fogvást_ nem _hagy_ tegedet nyugodalomban és a mely az én _boldogság_  _akadályoztat_ mindennel _tartozik_ neked _felel_ a sultanné és mindenben azon _igyekezik_  _hogy_ meg mutathassam _hozzá_ valo _hálaadóság_ 

A sultán nagyon _örülvén_ azon _hogy_  _kedv_  _találhat_ egy _kevéssé_ még _beszélgetvén_ véle azután _tudta_  _ad_  _hogy_  _éppen_  _akkor_  _tart_  _tanács_ amelyben azt végezték el _hogy_  _kemény_ ellene állyanak valamely szomszédságban lévö _fejedelem_  _aki_ az ö _ország_ bé ütöt és _hogy_ a _hadakozás_  _bizonyos_ volna _közötte_ erre a _hír_ valo nézve a _királyné_ egy _gondolat_  _jut_ elméjiben a mely végben is ment és akarván _élni_ az alkalmatoságal a melyben látá _hogy_ a sultán semmit sem _megtagad_ tölle mondá a mellyek _rendkívül_ valo _kedvezés_ mutatnak _hozzá_ mivel modot adnak _abban_  _hogy_  _meghálálhat_  _hozzá_ valo _jóság_ 

uram arabok _között_  _aki_ nekem adtál vagyon egy _aki_ leg vitézeb a maga _ország_ és _bizonyos_ vagyok a _győzedelem_  _hogy_  _ha_ néki meg _enged_  _hogy_  _ellenség_ mehessen a sultán mindgyárt azt az akadályt _talál_  _hogy_ más félevalláson vagyon és _hogy_ a _keresztény_ igen _kevés_  _hihetni_ a _királyné_ erre _hirtelen_ mondá én _őérte_  _felel_ és _hogy_  _bizonyos_ lehess a más _két_ rabot _megtartóztat_ mellettem _hogy_ zálogul legyenek azén _fogadás_ 

A sultán mindent _megad_ néki és mindent reá _hagy_ és a _ház_ mene nem léven anyi nyughatatlansága a _hadakozás_ mint _öröm_ azon _hogy_  _kedv_  _találhat_ ez a szép _királyné_  _kedves_ nyughatatlanságban _eltölt_ az _éjszaka_ aszerelem ujjab _erő_ vett szivében a _természet_ a mely némelykor ellene fel _támad_ a midön _ész_  _jut_  _hogy_ mitsoda _kegyetlen_  _bánik_ ö véle ujjab _hatalom_ veté és tsak attol _tart_  _hogy_  _ha_ nem szeretik nem is üsmérnek reája _öröm_ 

A _gróf_ ponthiö és _Thibolt_  _hasonló_ nyughatatlanságban valának _Thibolt_ uj szeretetet _érezvén_ magában arrol magát meg _fedd_ és magát nem _tart_  _oly_ vétkesnek lenni a midön _meggondol_  _hogy_ a _királyné_ minden maga viselése _termet_ és szava _hasonlít_ az ö _fejedelemasszony_ ezt a _kettő_  _oly_  _hasonló_  _talál_ egy máshoz _hogy_ tsak azö _hasonlatosság_  _tulajdonít_ szeretetit

A _gróf_  _hasonló_  _baj_ volt noha _tud_  _hogy_ nem a szeretet _okoz_  _abban_  _bizonyos_ volt _hogy_ el vesztette volt a leányát azt nem _gondolhat_  _hogy_ valamely _csoda_ meg szabadulhatot volna _mindazonáltal_ azon atyai szeretetet _érez_ a _királyné_ mint a melyet _érez_ az elött leányához illyen _sok_ féle _gondolat_  _eltölt_ az _éjszaka_ és viradtakor _felkelvén_ a _gyümölcs_  _elkészít_ várván a _királyné_ parancsolattyát

 _de_ nem _kelletik_ sokáig várni mivel a _hű_ saida _hozzá_ mene és mondá _hogy_ a _királyné_  _hívat_ öket és vinnék fel a _gyümölcs_ a parancsolatot mindgyárt végben vivén _azonkívül_ is a _belső_  _indulat_ nagyon sürgeti vala öket

saida bé vivé öket a _királyné_  _ház_ és a _gyümölcs_ egy _jáspiskőasztal_ rakák a sultánné _cifra_  _kerevet_ ülvén igen _drága_  _öltözet_ a mely rakva volt _sok_ számu _gyémánt_ és az _ábrázat_ tsak _fél_ volt _befedve_ a rabokra _tekintvén_ mondá nékik el végeztéteké _hogy_ mit _felel_ nekem _haszontalan_ volna _előtte_ valamit el titkolni mivel _jól_  _tud_  _hogy_ kik vagytok _felel_ nékem _gróf_ ponthiö mutatván reája és mond meg nékem mi _ok_ vezetet tegedet ide

A _gróf_ azon _elcsodálkozik_  _hogy_ neviröl szolitták és látván _hogy_ semmit sem _kell_ el titkolni _megbeszél_  _igazán_ minden _história_  _de_ a midön a leányárol _kezd_ szollani nagy sirása miat _sokszor_ félben _kelletik_  _hagyni_  _beszéd_ semmit el nem _hagyván_ azt is meg vallá _hogy_ miképen vettette volna a _tenger_  _de_  _ó_ ’ mely rettentö _keserű_  _fájdalom_ nem szenvedtem attol a naptol _fogvást_ minden _hozzá_ valo szeretetem meg ujult szivemben és száma nélkül _kíván_ ez _élet_ valo _visszajövetel_  _hogy_  _had_ láthatná meg az én nagy _fájdalom_ azután _elébeszél_  _hogy_ mitsoda _fogadás_  _tesz_ a _Szentföld_ el menni ót meddig voltak onnet mikor viszá akartak _térni_ mitsoda szélvészbe voltak a _hab_  _hogy_ vetették öket _abban_ az _ország_  _hogy_  _esik_ rabságban és _hogy_ akarták öket meg _ölnyi_ 

Ihon _királyné_ a mit meg akartál tudni ezek a mi nyomoruságink _de_ akár mely nagyok legyenek azok _immár_ azokot _könnyű_ el visellyük mint _hogy_ láttyuk _hogy_ azokban részt méltoztatol venni a mint _hogy_ a _királyné_ nem is szolhatot nagy sirása miat

Nem _eltitkol_  _előtte_ mondá néki _hogy_ a _te_  _beszéd_  _meghat_ szivemet és igen szánom leányodot _aki_ is mint _hogy_ még _ifjú_ volt az elméje még _visszatérhet_ néki és azö _férj_ nemesi maga viselése _visszatérít_  _hivatal_ a mennyek meg büntették _kegyetlenség_ már most _haszontalan_ erröl _több_ szolni _de_ azt mond meg nékem mi képpen _tekint_ azt a _fejedelemasszony_  _hogy_  _ha_ valamely _csoda_  _által_  _elkerül_ volna a _halál_  _ó_ mondá a _gróf_ ugy _tekint_ mint egy olyan atya _aki_ egész _élet_ tsak arra _fordít_  _hogy_  _ő_  _boldog_ és szerenesésé _tehet_  _hát_  _te_ mondá _Thibolt_ a kinek _bőség_  _folyik_  _könyv_ le az _orca_ szeretnédé meg ugyan azon _feleség_ meg botsátanádé neki _esztelen_  _cselekedet_ viszá adnádé néki szivedet egy szoval szeretnédé most ugy mint az elött _királyné_  _felel_  _Thibolt_ tsak az ö _jelenvaló_ léte _tehet_ engem _boldog_ 

Öleld meg _hát_  _ő_ mondá a _királyné_ magához szoritván és _felfedvén_ egészen az _orca_  most látod szerencsétlen _feleség_ ez a _te_ leányod _futván_ az attyához _aki_ ért anyi _könnyhullatás_  _ejt_ üsmerd meg uram _ő_ és meg üsmervén _hozzá_ valo szereteted azért meg ne kisebedgyék

Ki mondhatná _ki_  _öröm_ ezeknek az uri személyeknek az ö szemek _akkor_  _kinyílik_ és meg üsmérék _ki_  _feleség_  _ki_ leányát _Thibolt_ lábainál lévén _kéz_  _csókolgat_ és _könnyhullatás_  _öntöz_ a _gróf_ az _öl_  _tartván_  _egyéb_ nem mondhata leányom _édes_ leányom az _ifjú_  _gróf_ a _köntös_  _csókolgat_ saida mind ezeket nagy álmelkodásal látván nem lehete _hogy_ ne sirjon

Végtire az álmelkodásnak és ennek a néma _beszéd_ vége lévén a szeretetnek és a _természet_ nyelve meg nyilék a szép _királyné_ ujontában _megölel_  _Thibolt_ és meg ujitá _hozzá_ valo szeretetit az el végezvén az _öcs_ az _ifjú_  _gróf_  _megölel_ és noha nem üsmérte _mindazonáltal_ nagy atyafiságos szeretetit mutatá _hozzá_ 

Mind ezek egy _kevéssé_  _megcsendesedvén_ akirályné mondá már most _idő_ vagyon _hogy_  _elé_ beszéllyem én is az én _história_ most a sultán a _hadakozás_ valo _készület_  _foglalatoskodik_ és szabadoson _beszélgethet_ nem _tarthat_ attol _hogy_  _háborgat_  _akkor_ le ültetvén öket és saida az ajton _kívül_ álván _hogy_ vigyázna a szép _királyné_  _ekképpen_  _kezd_  _beszéd_  _tekintvén_ a _gróf_ ponthiöra

Nem akarom _elöben_ adni _ismét_  _halál_  _ok_ se az _eszik_  _megtébolyodás_ mind ezek szomoru _dolog_  _hanem_ azt meg mondhatom _hogy_ észre vettem azt azután _hogy_ a nagy szeretet _megháborít_ az elmémet és azt _gondolván_  _hogy_ nem lehetek _érdemes_  _férj_ mindenkor ugy _tetszik_ mint _ha_ szememre _hány_ szerencsétlenségemet az elmém mind ezekre valo nézve anyira _elhagyott_ volt _hogy_  _halál_  _kíván_ nem _gondolván_ más képpen nyugodalomba valo létemet

Az illyen _gondolat_ anyira _elfoglal_ elmémet _hogy_ mikor a _halál_  _ítél_ azt _gondol_  _hogy_ annak mind ö volna az _ok_ és anyira _felháborodik_ volt az elmém _hogy_ nem _figyelmez_  _irtóztató_ állapotomra _ráemlékezhetik_ uram arra _hogy_  _kis_ sem _oltalmaz_ magamot azt nem _tudhat_  _melyfelé_  _tart_ az én veszedelmes _hajó_  _de_ azt _jól_  _tud_  _hogy_ egy szers mind egy valóságos _hajó_  _talál_ magamot igen _sok_ emberek _között_  _aki_ mind azon _igyekezik_  _hogy_  _ész_  _jön_  _de_ a mi _csodálatos_  _előbbször_ is az _eszik_ és az elmém _helyrejön_ valamit _cselekedik_ vagy mondottam volt mind _ész_  _jut_ és olyan vétkesnek _talál_ magamot mind _hozzá_ atyám mind a _férj_  _hogy_  _iszonyú_  _sok_  _könnyhullatás_  _ejt_ azután az én meg szabaditoim annyi _orvosság_  _ad_  _oly_ nagy _gondviselés_ valának _hozzá_  _hogy_  _ha_ nagy _keserűség_ voltam is _de_ az _élet_ nem _félthet_ 

A _hajó_ lévö emberek egy szép leányt _tesz_ mellém _aki_  _oly_  _gondviselés_ volt _hozzá_  _hogy_  _barátság_  _kezd_  _hozzá_ lenni és mint _hogy_ a _hajó_ töb aszszony nem volt nálunknál azért _hozzá_ is _kelletik_ adni magamot

A midön látá _hogy_ nagyob _csendesség_ volnék _tudta_  _ad_  _hogy_  _flandriai_  _kereskedő_ volnánk kik _Afrika_ mennének _kereskedni_ mint _hogy_ az en _rendkívül_ valo _koporsó_ látták a _hab_  _között_ azt _gondol_  _hogy_  _abban_ valamely _gazdag_ portékát _talál_ azt _felhúzván_  _hajó_ tsak _elcsodálkozik_ rajta _hogy_  _abban_ egy _cifra_  _öltöztetett_ aszonyt _talál_  _eleinte_ mindgyárt azt _gondol_  _hogy_  _meghal_ mivel igen fel puffadot volt az egész _test_  _de_ a _hordó_  _ki_ vévén az uj áerre _megérez_ a szivem _dobogás_ és reménlék _hogy_ meg segithetnek azért _sok_ féle _orvosság_  _ad_  _hogy_ az _élet_  _visszahozhat_ látván _hogy_ igen _használ_  _orvosság_ és valamely szépséget is sajditván _benne_ el végezék magokban _hogy_ el adgyanak mint _hogy_ nem _talál_ más _gazdagság_ a _hordó_ 

Ugyan _ebben_ a szándékban is megyünk most _Afrika_  _felé_  _hogy_ pálmeriában _érkezvén_ ót a sultánnak el adgyanak tégedet mondá az a szép leány vagyon már _hat_  _hónap_  _hogy_  _Galliaország_ szélyiröl el loptak engemet ugyan azon szándékal _de_ aszonyom _előre_ el látom _hogy_ a _te_ szépséged meg ment engemet a sultán _ölelgetés_  _de_ mint _hogy_ elnem kerülhetem arabságot _kér_ azon _hogy_  _had_ ne válaszanak el engemet _tőle_ a palméri sultán meg fog tegedet venni minden _bizonnyal_  _cselekedik_ azt _hogy_  _had_ vegyen meg engemet is veled együt _had_ visellyem a rabságnak lántzát melletted

A szivem meg _esik_ ennek a leánynak szavain és az igen nagy _könnyebbség_ lévén _hogy_  _hazámbeli_ leány volna mellettem _megígér_ néki _hogy_ akár mitsodás sorsom lenne _de_  _abban_ részesülne _mindazonáltal_ amit nékem mondot volt azon igen _kezd_ nyughatatlankodni és _üzen_ annak _aki_ elsö volt a _hajó_  _hogy_  _kér_ ne sajnálya _hozzá_  _jönni_ 

Mindgyárt azon _elkezd_  _beszéd_  _hogy_ meg köszöném néki _hozzá_ valo _gondviselés_ és _biztatni_ akarván _ő_ ajutalomal az _ígér_ néki _hogy_ több _jutalom_ venne mint sem _gondol_  _ha_  _Gallia_ a széllyin _kitesz_ engemet azt _felel_ reá _hogy_ nem _kételkedik_ a _jutalom_ se _abban_  _hogy_ nagy _família_ valo nem volnék _de_ nem _követhet_  _ebben_ szándékját _elég_  _tévén_  _kérés_ mivel számot _kell_ néki adni mindenröl a több _társ_  _aki_ is _eltökél_ magokban _hogy_ engemet el adgyanak a leányal együt a palmériai sultánnak a nékik _bizonyos_ nyereség volna az én _ígéret_ pedig nékik _bizonytalan_ láttzik lenni és nem akarván _több_  _beszélni_ velem a többi _társ_ mene

Lehetetlen vala meg változtatnom szándékát és el _kelletik_ magamot _hagyni_ arra a mire rendeltettem volt mentöl inkáb _kezd_ az elmém _helyrejönni_ annál nagyob szeretetet _kezd_  _érezni_  _fejedelem_ minden részeit _érezvén_ nyomoruságomnak mértekje nem lett volna az én _keserűség_ az én _ifjú_  _társ_  _okos_ és vigasztalo _beszéd_ nélkül a kinek akár mely nagy _gond_ volt is reám _de_ nagy lankadságban _esik_ a melyen a _kereskedő_  _megijed_  _tartván_ attol _hogy_  _ha_ az _ábrázat_ meg változik jó árron el ne adhassanak végtire pálmériában _érkezvén_ nagy siettségel a sultánhoz vivének minket _aki_ is már üsmervén öket _jól_  _fogad_ és _kedv_  _szerint_  _találván_ a rabjokot sokal _több_  _fizet_ saidáért és _érte_ mint sem reménlették volna

Azután a sultán _hárem_ vivének minket _ahol_ az aszonyai laknak és _csakhamar_  _hozzá_ jöve magais és _oly_ szerencsétlen valék _hogy_  _csakhamar_  _megkedvel_ és _oly_ mód nélkül _hogy_ ugy _tetszik_ mint _ha_ az a _fejedelem_  _nagy_  _boldogság_  _kezd_  _tartani_  _hogy_ magát _tőle_ szeretesse és szomoruságimot velem _elfelejtet_ 

Én azt szerencsétlenségnek nevezém a mi mást nagy szerencsésnek _tehet_ mivel meg _kell_ vallanom a sultan felöl azt az _igaz_  _hogy_  _teljes_  _érdem_ és nemesi jó _erkölcs_  _de_ mint _hogy_  _keresztény_ vagyok és olyan _hajlandóság_ volt szivemben a mely más _hajlandóság_  _hely_ nem adhatot azért _hozzá_ valo nagy szorgalmatoságit ugy _tekint_ mint _nagy_ szerencsétlenségimet a sultán látván _hogy_ mely nagy _barátság_ volnék a leányhoz _aki_ velem volt nékem _ad_ és én saidának nevezém _hogy_ a maga nevét _eltitkol_ azután atöb aszonyaitol _külön_ tett engemet és ugy szolgáltatot valamint egy _királyné_ 

Mind ezek a nagy _tisztelet_ nékem nagy _baj_  _okoz_  _mindazonáltal_ a sultánnak _hozzá_ valo _tisztelet_ reménlteté velem mint _hogy_  _erő_ nem akarna maga akarattya alá vetni _talán_  _idő_  _elfelejt_ és más valamely ujhoz ragaszkodnék _de_  _megcsal_ magamot mert szeretete minden nap nevekedék és akar mely _idegenség_ mutattam is _hozzá_  _de_  _hozzá_ valo _tisztelet_ minden maga viselésiben meg mutatá

Egész _bizodalom_ valék saidához a kinek _elészámlálván_ minden nyomoruságimot és _tudta_ adván _hogy_ mitsoda nehezen venném a sultánnak _hozzá_ valo nagy _kedvkeresés_  _de_ végtire nem szenvedhetvén továb a maga népinek zugolodását _aki_ nem _helybenhagy_  _hogy_  _oly_ nagy _tisztelet_ legyen egy _keresztény_  _hogy_  _ha_ tsak arra nem _erőltet_  _hogy_ a vallását meg változtassa erre el tekéllé magába _hogy_ egy _kevéssé_  _kemény_  _bánik_ velem mint _addig_  _esztendő_ vivém _hogy_ minden akarattyának ellene állottam és azt _gondol_  _hogy_ anyi _idő_  _eléggé_ meg láthattam _hozzá_ valo _tisztelet_ 

Egy szer a többi _között_  _hozzá_ jöve és nagy _keserűség_  _találván_ mondá szivesen _bán_  _hogy_  _által_  _kell_ hágnom azt a _cél_ a melyet _feltesz_ magamban _hogy_ magamhoz _hajt_ szivedet _de_ reá _kell_ arra szánnod magadot vagy a _kéz_ el vegyed vagy a vallásodot meg _kell_ változtatnod mindenek láttára az én _hatalom_ meg nem menthet tégedet attol a _törvény_ a mely arra _kényszerít_ azokot az aszonyokot kik az én _kastély_ vannak bé zárva _hogy_  _követ_  _törvény_ én tegedet szeretlek és noha _tartozik_ azal _hogy_  _kényszerít_ arra a változtatásra azt _fogad_ néked _hogy_ arra nem _erőltet_  _ha_ el veszed a _korona_ melyet néked akarok adni az én népem és az én udvarom _elhitet_ magokal _hogy_ a mi vallásunkra állottál _ha_  _férj_ akarsz el venni és _ennél_ nagyob _bizonyság_ nem _kíván_ és szabad lész titokban azt a vallást _követni_ a melyet _fél_  _elhagyni_ ennek nintsen más modgya _hogy_ magadot meg menthessed ollyan népnek _harag_  _aki_ még a _fejedelem_ sem _tekint_ a midön _felindul_ azt akarnám _hogy_ inkáb a _hozzá_ valo szeretetem _megcselekedtet_ veled ezt a _dolog_ mint sem a _félelem_  _de_ reménlem _hogy_  _idő_ még azt az _indulat_ láthatom szivedben a melyen áll az én _boldogulás_ 

A súltánnak ezekre a szavaira nem _megtartóztathat_ magamot _hogy_  _könnyhullatás_ ne _ejt_ mivel mind a _két_  _dolog_ rettentönek _tetszik_ nekem uram _felel_ néki leheté _hogy_ annyi _sok_ szép személyek _között_ kik _hatalom_ vannak ne _talál_ tsak _egy_ is _közüle_  _aki_ méltób légyen nálamnál a _tisztelet_ amellyet velem akarsz _tenni_  _ha_  _hozzá_ nem _köt_ magadot a _te_ néped semmit sem _tud_  _felőle_  _elgondol_ uram mitsoda _dicsőséges_  _dolog_ volna a néked _ha_  _meggyőz_ szeretetedet és _ha_ azon _igyekezik_  _hogy_ meg láthassam _haza_ mitsoda _boldogság_  _élhet_ egy olyan aszonyal _aki_ tsak _kénytelen_ és _félelem_  _engedelmeskedik_ neked és _aki_ tsak az attyafiai és szabadsága utan valo suhajtasban _tölt_  _élet_ 

A sultán meg mosojodék ezekre a szokra a látni valo _dolog_ mondá _hogy_ nem üsmered sorsodot ugy _megtud_  _hogy_ itt örökosön vagy _aki_ egy szer _énhozzám_  _bejön_  _haszontalan_ már annak _aki_ menetelre valo reménség azt _megtud_  _hogy_  _hálaadás_ lehetz _hozzá_ a _tisztelet_ a melyet _megtart_ eddig _hozzá_ ura lévén sorsodnak

Arra _kér_  _hogy_ adgyon _három_ napot a _válaszadás_ azt meg _enged_ az _imádság_  _tölt_ azt a _három_ napot _de_ végtire latván _hogy_ minden segedelem nélkül vagyok azt sem reménlhettem _hogy_  _haza_ meg láthassam _ahol_  _halál_  _bizonyos_  _tart_ és semmi modom sem volt _abban_  _hogy_  _tudósíthat_ másként is _elhitet_ magamal mint _hogy_  _halál_  _igyekezik_ azért nem is _kíván_  _többé_ meg látni ugy _tekint_ magamot mint olyat _aki_ vég képen _elhagyatott_ mindenektöl _hogy_ pediglen vallásomot _követhet_ titokban azért a sultán akarattyára állék

Harmad nap mulva _hozzá_ jöve és mondám néki _hogy_  _ha_  _megesküszik_ nekem arra _hogy_ nem fog vallásomban _háborgatni_  _kész_ vagyok _kéz_ oda adni néki erre az _öröm_ igen nagy volt és noha maga látta _hogy_ nem _cselekedhet_ik_ más képpen _mindazonáltal_  _megköszön_ nekem és a maga vallására _megesküszik_  _hogy_ titokban _bízvást_  _követhet_ vallásomot _de_ igen _eltitkol_ magamot

Ez a _hír_  _csakhamar_ el _terjed_ pálmeriában és mint _hogy_ arra rendeltettem vot _hogy_ mindenkor akaratom ellen valo _hűségtelenség_  _esik_ engemet _megkoronáz_ és _királyné_  _kiált_ igen nagy pompával a mely másnak _tetszhet_ik_ ezen _ceremónia_ alat a _Thibolt_  _kép_ mindenkor _ész_ volt véle _beszél_ tölle _bocsánat_  _kér_ mint _ha_  _jelen_ lett volna

A mi pedig tegedet _illik_ uram _tekintvén_ az attyára _sokszor_ a szemedre _hány_  _kegyetlenség_ a mely a veszedelemre tett volt engemet egy napot el nem mulattam _kilenc_  _esztendő_  _fogvást_  _hogy_ igen _sok_  _könnyhullatás_ ne _ejt_ és _hogy_  _felőle_ nem _emlékezik_ a _hű_ saidaval

A sultán pedig meg _tart_  _fogadás_ az egész udvara azt _gondol_  _hogy_ a vallásomot el _hagy_ tsak egyedül ö _tud_ az _igaz_ az ö _tisztelet_ és _kedvkeresés_ minden nap ujjab ujjab volt _hozzá_ és azt magatok láttatok _hogy_ mitsoda _hatalom_ vagyon rajta a midön meg nyerém _élet_ én _titeket_  _mihelyt_ meg láttalak mindgyár meg üsmértelek és még _tegnap_ meg üsmértettem volna magamot veletek _de_  _elsőbben_ meg akarám tudni _hogy_  _ha_ szeretteké még engemet

Ihon ez az en szerencsétlen _élet_ mondá _ismét_ a sultanné _de_ emég nem _elég_  _édes_  _fejedelem_  _tekintvén_  _Thibolt_ mert _hogy_ viszá adhassam _feleség_ és szabadságodot szükséges _hogy_ az _élet_ uj veszedelemre _tesz_ szóly és mond meg _ha_ vagyé _abban_ a szándékban _hogy_  _harcol_ és _ki_ végy egy _hatalmas_  _társ_ kezeiközül és _ha_ ate szereteted fogé tegedet segiteni leheté _abban_  _kételkedni_  _hogy_ meg ne sérts _felel_  _Thibolt_  _hogy_  _ha_  _teérted_  _kell_  _harcolni_ senki az én _bátorság_ meg nem gyözheti mivel _esküszik_ és _fogad_ azt neked _fejedelemasszony_  _hogy_  _soha_ olyan szivesen nem szerettelek mint most szeretlek _ezért_ tsak mond meg szándékodot mivel _tied_ a _élet_ 

A sultánné nagy _öröm_  _hallgat_ mind ezeket és mint _hogy_ senki _idegen_ nem volt _jelen_  _megölel_ azö _férj_ azután _elébeszél_ nékik _hogy_ mit mondot volna a sultánnak _felőle_ a nékünk _teljesség_ szükséges mondá néki _hogy_ valamely nagy _dolog_  _kedv_  _találhat_ azért _hogy_ a szándékom véghez mehessen a sultán már egy nehány _harc_ el vesztet a _tiszt_  _tudatlanság_ miat _hogy_  _ha_  _te_  _őérte_  _harcol_  _bizonyos_ vagyok a _győzedelem_ a midön _fegyver_ fog tegedet látni _akkor_  _tud_  _hogy_  _becsülni_ is fog ugyan _akkor_ is vihetem végben a mit fel _tesz_ 

A _gróf_ és _Thibolt_  _helyes_  _talál_ a _királyné_  _cselekedet_ az _ifjú_ ponthiö arra _kér_ a _királyné_  _hogy_  _had_ mehetne el öis _Thibolt_ a _tábor_  _de_ a _királyné_ mondá _hogy_ most nem _kedvezhet_ azö _bátorság_ mivel _megígér_ a sultánnak _hogy_ mind magát mind az attyát _Thibolt_ zálogul _megtart_ 

Minek utánna még sokáig _beszélget_  _egymás_ a sultánné _elküld_ öket nem akarván _hogy_ a sultán vélek _talál_ a mint _hogy_ a sultán _csakhamar_  _odaérkezik_ és _kérd_ tölle _hogy_  _ha_ a vitéz rabja reá állanaé akarattyára igen is uram _felel_ a sultánné igen nehezen várja _hogy_ néked meg mutathassa _hűség_ és _meghálálhat_  _kegyelmesség_ 

A sultán erre _kér_  _hogy_  _felhívattat_  _mindhárom_ a midön _jelen_ voltak a sultán _aki_ még jó formában reájok sem _tekint_  _kedves_ nézé az ö szép _termet_ a _gróf_  _öregség_  _tisztelet_ lön az _ifjú_  _gróf_ szépségit _csodál_  _de_  _Thibolt_ az ö nemesi _ékes_  _termet_ és szép férfiu _ábrázat_  _különös_ valo _becsület_ volt

 _és_ mondá nékik a sultánné _hozzá_ valo nagy _hűség_ és _hoz_ valo jó akarattyábol mentette meg _élet_ azt is akarja _hogy_ veszedelemre is _tesz_ azt _érte_ azért _készül_  _hogy_  _megindulhat_  _holnapután_ az én _tanács_ arra reá állot _hogy_  _te_ légy _fej_  _had_ az én népem annyira _megun_ már a _sok_  _harcvesztés_  _hogy_ nem fogja _illetlen_  _dolog_  _tartani_  _ha_ én _rendkívül_ valo modot _keres_ arra _hogy_  _helyreállíthat_  _dolog_ és _ha_ szinte _keresztény_ vagy is _de_ az én _had_  _öröm_ fog néked _engedelmeskedni_  _ha_ a _te_ vitézséged meg _egyezik_ az ö reménségekel

 _Thibolt_ mindenekre ajánlá magát a sultánnak mind nagy szorgalmatoságára mind nagy _hűség_ azután a sultán _elébe_  _ad_ néki mindeneket _hogy_ mit _cselekedik_ és a maga _ház_ mene

A _ki_ is alig mene _ki_ a _ház_  _hogy_ a _királyné_  _Thibolt_  _fordulván_ mondá néki a _hitetlen_ ellen mégy _harcolni_ emeg _egyezik_ a mi vallásunkal _de_  _édes_  _Thibolt_  _megegyeztet_  _csendesség_  _bátorság_  _harcol_ a _győzedelem_ és nem azért _hogy_ meg _Ali_ ne _kímél_  _ellenség_  _de_  _kímél_  _élet_ mivel _tud_  _hogy_ attol _függ_ az _enyém_ minden _boldogság_ és azt _megtud_  _hogy_ azert szerencséltetem _élet_  _hogy_ jobban meg szabadithassalak _Thibolt_ ezeket a _kedves_ szavait szivesén _megköszönvén_ meg _ígér_ néki _hogy_ tsak azért _harcol_  _hogy_ mindenkor véle lehessen

Mint _hogy_ már _idő_ volt azért mindnyájan a szállásokra menének _odaérkezvén_  _Thibolt_ ót _talál_ egy uri _köntös_ és egy _drága_  _kard_ a melyeket a sultán _küld_ néki ajándékban mindgyárt fel is vévé a _köntös_ és a _kard_  _felköt_ és a sultán _udvarlás_ mene _aki_  _kedves_ látá _ő_ azután sokat _beszélget_ együt a _hadakozás_ és a sultán látván ahadakozásra valo nagy _értelem_ tsak nem _bizonyos_ lett a _győzedelem_ azon napot és a másodikát a _had_  _készület_  _tölt_ mint _hogy_ pedig _Thibolt_ meg _kelletik_  _indulni_ saidát a _királyné_  _küld_  _hogy_  _had_  _elbúcsúzhat_ tölle magánosan a _királyné_  _aki_ ezt ugy _óhajt_ valamint ö maga _éjszaka_  _halaszt_ a _búcsúzás_ azért a midön mindenek nagy _csendesség_ valának saida a sultánné _ház_ vivé _Thibolt_ 

 _abban_ a szerencsés _óra_  _kezd_ ezek a _házas_ egy máshoz valo szereteteket meg ujitani és egy masnak _sok_  _fogadás_ valo szereteteket meg _bizonyítani_ és el felejtvén mindeneket tsak az _egymás_ valo _gyönyörűség_ valának és nem vigyázván az _idő_ a nap együt _talál_ öket _hogy_  _ha_ tsak saida _tudta_ nem adta volna _hogy_  _idő_ egy mástol _megválni_ a sultánné _sok_  _könnyhullatás_  _ejt_ és _Thibolt_ nagy _szívfájdalom_ volt _de_ az _okosság_ mindenikét _megerősítvén_  _megölel_ egy mást és _elbúcsúzik_ egy mástol _könyörögvén_ azon _hogy_ egy mást meg láthassák _Thibolt_  _titkos_ viszá _tér_ szállására és senki észre nem vette _holvaló_ létit

Más nap _Thibolt_ igen sietteté _elindulás_  _gondolván_  _hogy_  _hamar_ viszá térhet és _megölelvén_ a _gróf_ és a fiát _elbúcsúzik_ töllök és _kér_  _hogy_ sultánnéra vigyázna azután a sultánhoz mene _hogy_ parancsolattyát venné és nagy reménségel meg _indul_ 

A még _Thibolt_ oda volt _addig_ a sultánné _alattomban_ sokakot _hódít_ maga mellé akik _kész_ valának _őérte_ mindent _cselekedni_ a _gróf_ is sokaknak szolgála a sultán elöt mivel anyira meg szerette volt _ő_  _hogy_ nem lehete nála nélkül mint _hogy_ a _gróf_ vadász volt és a sultán is azt igen szerette azért a _gróf_ mindenkor véle volt a _sok_  _hír_ a melyet vettek _egyik_ a másik után a _Thibolt_  _győzedelem_ igen _okoz_  _hogy_ a sultán nagyob _tekintet_  _kezd_ lenni az uri rabjához

Illyen formában _eltölt_  _három_  _holnap_ a mely alat a _királyné_ igen munkálodot _alattomban_  _hogy_ meg szabadulhasson a sultán pedig várta _dolog_  _ki_ menetelét _de_ mitsoda _öröm_  _hall_ a midön _érkezik_ a _hír_  _hogy_  _Thibolt_  _megharcol_ az _ellenség_ egész _győzedelem_ vett rajtok a _fejedelem_ maga vágta volna le és ahada egészen el veszet volna és még annak a _fejedelem_ a _tartomány_ is _meghódoltat_ a sultán _hűség_ 

Ezt a _győzedelem_ palmeria városában nagy vigasságal _tisztel_ és mindenek nagy _dicséret_ adnak vala a _győzhetetlen_ rabnak

 _Thibolt_ pedig látván _hogy_ már semmi _ellenség_ nem maradot volna a nyert _erősség_  _had_ tett és azokban jó _gubernátor_ és nagy _dicsőség_ viszá _tér_ pálmeriában a sultán ugy _fogad_  _ő_ mint _gondviselő_  _isten_ 

A _királyné_ amit _megjövendöl_ magában a _megtörténik_ mivel a sultán _Thibolt_ fel szabadittá és arra sürgeté _hogy_ az _ország_ lévö elsö _tisztség_ venné fel meg változtatván vallását _de_  _Thibolt_ nagy alázatoságal _megköszön_ és _megértet_ véle _hogy_ azt a _hozzá_ valo _kegyelmesség_ ö el nem vehetné _de_ arra ajánlya magát _hogy_  _mindaddig_ maradna udvarában a még _őreája_ szüksége lenne a sultán nem _hogy_ ezt nehezen vette volna tölle _de_ még inkáb _becsül_  _de_ ollyan nagy _becsület_ volt _Thibolt_ asultán udvaránál _hogy_ minden tsak az ö _tanács_  _szerint_ ment végbe

A _királyné_ látván _hogy_ mindenek _kívánság_  _szerint_ mennének végben egészen el akará végezni szándékát ugy _tetet_ mint _ha_  _terhes_ volna és _hogy_ a palmeriai áer néki nem jó volna egy _hiteszegett_  _doktor_ a kit már a _királyné_ meg nyerte volt asultánnak azt _tanácsol_  _hogy_ a _királyné_  _ha_ meg nem változtattya az áert az _élet_ veszedelembe _forog_ a sultán ezen meg ijedvén maga _kér_ arra a _doktor_  _hogy_ választana olyan _hely_ az ö _jószág_  _ahova_ a _királyné_ el mehessen

A _királyné_ maga neveze néki egy _hely_ a mely atenger parton volt _de_ szárazon nem lehetet oda menni a sultán mindgyárt egy _gálya_ készitete néki a _királyné_ pedig mind olyan _ember_  _tetet_ a _gálya_  _aki_  _hűség_ valának _hozzá_ 

A midön már minden _kész_ volna arra _kér_ a sultánt _hogy_  _megenged_  _had_  _elkísér_  _ő_  _Thibolt_ és _had_ vigyázon reája a _gróf_ és a fiát nem _kelletik_  _kérni_ mivel _övé_ valának _azonkívül_ is a sultán mindent _megenged_ néki a _királyné_ a _gálya_ az attyával az _öcs_ a _férj_ és a sultántol valo _kétesztendős_  _fia_ és a _hű_ saidával egy _kis_  _csecsszopó_ leánykáját pedig a sultánnak _hagy_ 

A menyek segittséget adván azö szándékának alig menének _jól_ bé a _tenger_  _hogy_ a mi vitezink a _királyné_  _ember_ arra _kényszerít_ a rabokot _hogy_  _Olaszország_  _felé_ vonnyák a _gálya_ az _idő_ igen _kedvezvén_ szerencsésen _Civitavecchia_ városában _érkezik_  _ahol_ a _fejedelemasszony_ fel szabaditá a _keresztény_ rabokot és _helyette_  _sok_ sarracénus rabokot véve _aki_ a _gálya_  _visszaküld_ meg parancsolván _hogy_ a sultánnak _kéz_ adnák a _következendő_ levelet

A ponthiö _fejedelemasszony_ a pálmériai sultannak 

Hogy _ha_ tsak ate nemesi jó _erkölcs_ ellen _kelletik_ viaskodnom _tudta_ adtam volna el szaladásomnak _ok_  _gondolván_  _hogy_  _te_ azt még inkáb siettetted volna mint sem _meggátol_  _de_ ate szereteted és a _te_ vallásod igen nagy akadályok lévén szukséges volt _hogy_  _csalárdság_  _él_  _hogy_  _ki_ mehessek az _ország_ nem alhatatlanságbol _elhagy_ tégedet mivel én a _férj_ atyámot és az _öcs_  _követ_ akik is azok a _három_ rabok _aki_ nekem adtál volt az én _férj_ veszedelemre _tévén_  _élet_  _érte_ és _ország_  _elég_ tett _érte_  _mindaz_ a _kötelesség_ a melyekel néked _tartozik_ és _keresztény_ lévén és _fejedelemasszony_ még annak elötte minek elötte _tied_ lettem volna azért látod _hogy_ az én rendem és _hit_ mire _kötelez_ engem _soha_ el nem felejtem a _tisztelet_ a melyel voltál _hozzá_ és _hozzá_ valo _hálaadás_  _holt_ valo lészen a leanyomot neked _hagy_ a kit _kénytelen_ voltam _kicsinység_ miat el _hagyni_  _tekint_ atyai szeretettel _ő_ minden féle _boldogság_  _kíván_ néked és _kér_ szivesen a menyet _hogy_ azokot az _isteni_ világoságokot adgya meg néked a melyek szükségesek a _te_ jó _erkölcs_ 

A ponthiö _fejedelemasszony_ 

A sultánnak a _gálya_  _visszaérkezvén_ a _fejedelemasszony_ levelét vevé erre a _hír_ valo nézve _ki_ mondhatatlan nagy _keserűség_  _esik_  _de_ az ö elméje és _okosság_ mindeneket _meggyőzvén_ vigasztalását _keres_  _kis_ leánykájában

Azonban a mi uri szabadult rabjaink romában _érkezvén_ a pápa nagy _tisztelet_  _fogad_ öket és minek utánna viszá vette volna a _fejedelemasszony_ és saidát a _keresztényi_  _hit_  _onnét_  _sok_ ajándékokal _megindul_ és ponthiöban _érkezik_  _ahol_ ezt az uri _társaság_  _oly_  _öröm_ láták _hogy_ nem lehet _ki_ mondani

 _kevés_  _idő_ mulva a _gróf_ ponthiö _meghalván_ minden _tartomány_ a _fia_ szálla _de_ ez az _ifjú_  _fejedelem_  _kevés_  _élvén_ a _fejedelemség_ a nénnyinek _hagy_  _aki_ is a _férj_ adván nagy _dicsőség_ és _egyesség_  _él_ mind _holt_ a sultántol valo fia a _fejedelemasszony_ egy igen _gazdag_ és nagy _família_ valo leányt vett el

valérius el végezvén _história_ az egész _társaság_ szépnek _talál_ 



Tsötörtök

Más nap _ebéd_ után _ki_  _ki_ a szokot _hely_  _gyűlvén_ a _játék_ el _kezd_ a melyet a szép victoria veszté el _aki_ is mondá _éppen_ szerencsémre ma _talál_ egy _história_ a melyet jó _hogy_ mindgyárt _leír_ és a zálagot valérius _kéz_ adván _-e_  _szerint_  _elolvas_  _história_ 


A _Donna_  _Elvir_  _De_ ZUÁRÉ _história_ 

Minek utánna az álbiai _herceg_ a spanyol _korona_ alá _hódoltat_ portugalliát a második philep azon volt _hogy_  _ő_ mind szeressék mind tölle _fél_ a portugalliában lévö nagy _família_  _aki_ már _közötte_  _hatalmas_  _gondol_ lenni és _aki_ igen nehezen adták magokot alája némelyek azok _közül_ azért _engedelmeskedik_ mert nem lehetet más képpen és némelyek tsak az elö menetelért ezek _között_ leg nevezeteseb volt _Dom_Baltazár_de_Láma_ ez az _ifjú_ ur mind szép _termetű_ mind vitéz lévén az ö _elei_ minden _jószág_ a portugalliai _király_ szolgálattyában _elkölt_ 

Ennek az _ifjú_ urnak szerencséje nem _megegyezik_ az ö nagyra vágyó _kívánság_ és _öröm_  _tekint_ ezt a változást a melyben _gondol_  _hogy_  _helyrehozhat_  _ház_  _hogy_ pedig azt _elérhet_ mindeneket el _követ_  _hogy_ a spanyol _király_ és a nagy uraknak _kedv_ lehessen a mely _buzgóságos_ és _hűség_ mutata _ehhez_ a _király_ azért nagy _becsület_  _esik_ az albiai _herceg_ elött _aki_ is _oly_ jó _emlékezet_ volt _felőle_ a _király_  _hogy_ eza _fejedelem_ nagy _tisztség_  _tesz_ a melyekben _hasznos_  _eljár_ 

 _Dom_Baltazár_de_Láma_  _mihelyt_  _abban_ anagy uraságban látá magát a melyet _oly_ igen suhajtotta mindgyárt azon _gondolkodik_  _hogy_ szerencséjit állandová _tehet_ valamely jó _házasság_  _által_ mint _hogy_ pedig tsak a nagyra vágyás uralkodot szivében és _hogy_ a szeretetnek semmi része nem volt az ö _házasság_ valo szándékjában azért _elegendő_  _idő_ is _ad_ arra magának _hogy_ olyat választhasson _aki_  _betölthet_ nagyra valo vágyásit

Erre valo nézve mint _hogy_  _Donna_  _Elvir_  _de_ zuarét portugalliában aleg nagyob _família_ minden _jószág_  _illet_ és a kinek ritka szépsége _meghalad_  _gazdagság_ azért _Dom_Baltazár_de_Láma_ is tsak ö reája _céloz_  _Donna_  _Elvir_  _tizennyolc_  _esztendős_ leány volt és apja mikor meg _holt_ a maga _öcs_  _Dom_Pedre_de_Zuare_  _de_ zuare _tutorság_ alá _hagy_ és mint _hogy_ ennek semmi _gyermek_ nem volt _Donna_  _Elvir_ igen szerette a kit is igen nagy szorgalmatoságal nevelte volt fel

Mint _Donna_  _Elvir_ az _ország_ nem volt _gazdag_ leány azért _Dom_Pedre_de_Zuare_ mellet szüntelen tsak a _sok_  _kérő_ vólt _aki_  _közül_  _egy_  _megkülönböztet_ nem tsak azért _hogy_ annak az _ifjú_ urnak mása nem volt _érdem_  _hanem_ azért is _hogy_ az _Elvir_ annya _ő_ választotta volt még mikor _gyermek_ volt _aki_ is nagy szeretettel volt a _Don_  _Sebastien_  _de_ suza annyához ugyan ez a neve annak az _ifjú_ urnak és ez a _két_ anya az ö _férj_  _engedelem_ a _gyermek_  _abban_ areménségben nevelték _hogy_ még _összead_ öket

Ez a _két_  _gyermek_ alig _tud_ szolni _hogy_ már egy mást szerették _de_ mint _hogy_ ezek igen _ifjú_ valának az midön a _Donna_  _Elvir_ attya és annya _meghal_ azert _ész_ nem adhaták öket _mindazonáltal_  _Dom_Pedre_de_Zuare_  _hasonló_ szeretettel és szándékal lön _Don_  _Sebastien_ etsak _két_  _esztendő_ volt _idős_  _Donna_  _Elvir_  _de_ mindenek _csodál_ az ö szépségeket és jó _erkölcs_ az ö szeretetek együt nött vélek és nagy _óhajtás_ várák _hogy_  _összead_ öket

A mint is _hogy_ a _házasság_ valo napot már el is végezte volt _Dom_Pedre_de_Zuare_ a sebástien anyával a midön a nagyra vágyo _Dom_Baltazár_de_Láma_ akadályt _tesz_  _közötte_  _tudván_ azt _hogy_ mitsoda _egyesség_  _él_  _egymás_ ez a _két_ személy és _hogy_  _Dom_Pedre_de_Zuare_  _ész_ akarná öket adni: _de_ igen _bízván_ a spanyol udvarnál lévö _becsület_  _könnyű_  _elhitet_ magával _hogy_ ö még _Donna_  _Elvir_ meg nyerheti azért mindgyárt udvarlani _kezd_  _Donna_  _Elvir_ és nagy szorgalmatoságal látogatá _Dom_Pedre_de_Zuare_  _hogy_ néki a spanyol udvarnál nagy betsületivolt és _azonkívül_ is nagy _família_ valo azert _Dom_Pedre_de_Zuare_ mindenkor nagy _becsület_ volt _hozzá_ minek utánna _Dom_Baltazár_de_Láma_ egy nehány napok alat nagy _barátság_ mutatta volna _Dom_Pedre_de_Zuare_ nem akará továb _halasztani_ szándékát

Erre valo nézve _Dom_Pedre_de_Zuare_ valamely _kert_ sétálásra _ki_ vivé és mikor egyedül lettenek volna nagy _bizodalom_ mondá néki uram azal _biztat_ magamot _hogy_ a _kérés_ meg nem fogod vetni amitsoda _haszon_ válik még a _gondol_  _hogy_  _öröm_  _elfogad_ én _Elvir_ szeretem és _ő_  _kér_ azt _tud_  _hogy_  _oly_ szerencsés vagyok _hogy_  _kedv_  _esik_ a spanyol _király_ az ö _jótétemény_ és a melyek még _hátravan_ olyan valoságos _bizonyság_ a _hoz_ valo _jóság_ mind azért a melyet _cselekedik_  _érte_  _elítél_  _abból_  _hogy_ mit _cselekedhet_ik_  _de_ a még a té _haszon_ válik _hogy_ mi _egyes_ legyünk portugalliában a mi _família_  _előbb_ valo ezen szövettség _által_ a mely _elhitet_ philep _király_  _hogy_ a _te_  _hozzá_ valo _hűség_  _hasonló_ az _enyém_ mi annyi _tisztelet_ és _jószág_ szerezhetünk _família_  _hogy_ anélkül ezeket el nem nyerhetnék

Nem lehet _ki_ mondani mitsoda _baj_  _esik_  _Dom_Pedre_de_Zuare_ ezekre a _beszéd_ az _okosság_ azt _hoz_ magával _hogy_ semmit olyat nemondgyon a mely _megbánthat_ olyan _ember_ a kinek _bosszúállás_ lehetet _tartani_ a _becsület_ meg arra _kényszerít_  _ő_  _hogy_ meg _tart_  _fogadás_  _Don_ sebástiennek ez a _két_ nagy _dolog_ egy _kevés_  _idő_ agondolkodásban veté és látván _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ várná válaszát mondá uram mi igen szerencsétlenek vagyunk _Elvir_ és én _hogy_ az uri _Dom_Baltazár_de_Láma_  _elébb_  _tudta_ nem adta szándékát _abban_  _bizonyos_ lehet _hogy_ mindeneknél _előbb_ el nyerte volna _de_ uram most már nincsen _idő_ annak _Elvir_ magát _Don_  _Sebastien_  _kötelez_ én is már _odaígér_ és azt _tud_  _hogy_ az olyanok _között_ mint mi a _fogadás_ meg _kell_  _tartani_  _Elvir_ és _Sebastien_ egy másnak rendeltettek

Még _gyermekség_  _fogvást_  _ebben_ a reménségben neveltettek fel ugyan azon _idő_  _fogvást_ is szeretik egy mást a _te_ nemesi elméd meg nem _enged_ néked _hogy_ el _kíván_ valasztani azt a _két_  _egyes_ szivet egy mástol _mindazonáltal_ uram _ha_  _ebben_ a szándékban lettel volna ennek elötte egy nehány _esztendő_ a midön még semmi _ígéret_ nem _tesz_  _Don_  _Sebastien_ minden _erő_ azon lettem volna és arra _kényszerít_  _Elvir_  _hogy_ akezit néked adgya _de_ mostanában a _dolog_ máskent vagyon azt _tud_ magad sem _kíván_  _hogy_ a _becsület_  _törvény_ ellen _cselekedik_ és viszá vonnyam _ígéret_ 

Az én szándékom sem a _felel_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ mérges mosolygásal _de_  _Dom_Pedre_de_Zuare_ lehet _abban_ modot _találni_  _hogy_ semmit se _hány_ szemünkre és midön a _feljebbvaló_ parancsolatnak _kénytelen_ valaki _engedelmeskedni_  _akkor_ nem _tartozik_  _fogadás_ meg _tartani_  _gondol_  _hogy_  _ér_ mit akarok mondani és nem szükséges _hogy_ erröl _több_ mondgyak és _hogy_ arra _kényszerít_  _hogy_  _addig_  _Elvir_  _férj_ ne _ad_ valamég a _király_ arra neked szabadságot nem _ad_ azután el válának _egymás_ és _ki_  _ki_ a maga _ház_ mene

 _Dom_Pedre_de_Zuare_ aházahoz _érkezvén_ nagy _öröm_  _talál_ együt _Elvir_ és _Don_  _Sebastien_ akik minden _óra_ várták egy másal valo _házasság_  _Dom_Pedre_de_Zuare_ látván az ö _öröm_ a nagy szomoruság _meghat_ az ö szivét ugy anyira _hogy_ még az _ábrázat_  _megtetszik_ néki és ez akét személy azon _megijed_ és _kérni_  _kezd_  _hogy_ mondaná meg _ok_ szomoruságának mint _hogy_ azt nékik meg _kelletik_ mondani vagy _egyszer_ vagy mászor azért meg mondá nékik egészen a _Dom_Baltazár_de_Láma_ valo _beszélgetés_  _Don_ sebástient noha _Elvir_ nagy szerelemel _kezd_ is vigasztalni _de_ ö erre igen nagy _keserűség_  _esik_ és _előre_ el látá minden szerencsétlenségit nem _kételkedvén_  _abban_  _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ nálánál nyerteseb ne légyen mivel az udvarnál néki nagyob _hitel_ volna azért más modot nem látot _abban_  _hogy_ ezt _elkerülhet_  _hanem_ azt _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _megöl_ erre a _gyűlölség_ a szeretet és a _féltés_ a szivét _elhatván_  _tesz_ ezekhez az _ifjúság_  _hamar_ valo _felindulás_ az ö nagy _família_ valo letit és nagy _bátor_ szivét mind ezek anyira _felgerjeszt_  _hogy_ mindgyárt _Dom_Baltazár_de_Láma_ akara menni _hogy_ tölle _megkérd_ az _ok_ a _becstelenség_ a melyet rajta akar _tenni_ 

 _Dom_Pedre_de_Zuare_ minden képen azon volt _hogy_  _megcsendesít_  _harag_ és a szerelmes _Elvir_ nélkül az a nap _bizonyság_ lett volna a _Dom_Baltazár_de_Láma_ vagy a _Don_  _Sebastien_  _halál_  _de_ ez a szép leány látván _hogy_ meg nem tartoztathattya _Dom_Pedre_de_Zuare_  _ő_ azért az ajto _köz_ álla és mondá nagy _bátorság_  _ki_ ne meny _Don_  _Sebastien_ és mint _hogy_ a _Dom_Pedre_de_Zuare_  _okos_ szavai meg nem tartoztathatnak tégedet _megtud_ az én szándékomot és _ha_ olyan vak merö vagy _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ meny _hogy_ veszedelemre _tesz_  _élet_ és az én meltoságomot olyan egy másal valo verekedésel amelyet mind az _okosság_ mind a _dolog_  _ki_ menetele _tilt_  _de_ mind ezekre _ha_ még is nem _hajt_  _esküszik_ néked _hogy_  _Elvir_ ne is _gondolkodik_  _többé_ 

Hogy _hogy_ aszonyom _felkiált_  _Don_ sebástien _hát_ a _Dom_Baltazár_de_Láma_  _élet_ már is olyan _kedves_  _előtte_  _hogy_ engemet a _halál_  _ítél_  _ha_  _ő_  _megölhet_ 

Én _gyűlöl_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _felel_  _Elvir_  _de_ tégedet még is inkáb szeretlek mint _ő_  _gyűlöl_ az ö _halál_ meg nem vigasztalna engemet a _halál_ akár _győzedelmes_ légy akár _meggyőzetett_  _de_ a _te_ veszedelmed _bizonyos_ ezt mind _csendes_ mind _bizonyos_ modal lehet _megorvosolni_ én nekem _kell_ azt végben vinnem és _teneked_  _kell_ nékem _engedelmeskedni_  _abban_ az egy _dolog_ a melyben meg mutathatod _hogy_ vagyon _hatalom_ rajtad mit _kelletik_  _hát_  _cselekedni_  _felel_ erre _keserves_  _Don_  _Sebastien_ és mit parancsolsz nékem

Azt mondá néki _Elvir_ szerelemel _tekintvén_ reája _hogy_ engemet szeres és várj _Dom_Pedre_de_Zuare_ és _főképpen_ az én _hűség_ azt pedig _teljesség_  _megtilt_ néked _hogy_ semmit ne várj a _fegyver_ olyan állapotban vagyunk egy másal a mely nem engedi _hogy_  _eltitkol_  _hajlandóság_ az szüléimtöl vettem azt a parancsolatot _hogy_ tégedet szereselek és _hogy_  _abban_ vessem minden _boldogság_  _Don_ sebástien nyujtván néki _kéz_ senkié nem lészek tsak _tied_ ez az _ígéret_  _megcsendesít_  _harag_ üze el _félelem_ és _tesz_ arra alkalmatosá _hogy_ együt olyan modot _találhat_ a mely el szélesze ezt a _felindult_ szélvészt

Ennél nem _kelletik_ több a szerelmes _Don_ sebástiennek és azt _követ_ a mit _kíván_ tölle és az _Elvir_ lábaihoz _borulván_ szászor _kér_  _bocsánat_ tölle és meg anyiszor _felfogadtat_ véle _hogy_ másé nem lészen tsak az _övé_ 

 _Dom_Pedre_de_Zuare_  _aki_ mind ezeket látta a szive nagy _keserűség_ volt rajtok azt _ígér_ nékik _hogy_ minden _tehetség_ azon lenne _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ szándéka véghez ne mehetne erre valo nézve _három_  _tanács_  _tart_ és azt végezék el _hogy_ a _két_ részröl valo atyafiakot mind _összegyűjt_ és _aki_  _elébe_ adgyák _hogy_ mitsoda akadályt akarna _tenni_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ az ö _házasság_ és _hogy_ minden _erő_ annak ellene _kell_ állani

Mint _hogy_ ez a _két_  _família_ magában _foglal_ mind azt a mi leg nevezeteseb volt az _ország_ azért _könnyű_ el lehet _ítélni_  _hogy_  _ha_ együt fogják adolgot _hogy_ nyertesek is lesznek egy olyan _ember_  _aki_ noha nagy _família_ valo _de_  _aki_ minden elö menetelét az _ország_ szerencsétlenséginek _tulajdoníthat_  _Dom_Pedre_de_Zuare_  _hogy_  _idő_ ne veszesen más nap a _két_ részröl valo atyafiakot _összegyűjt_ 

Az atyafiak mind együt lévén _Don_ sebástien _elébe_  _terjesztvén_ a maga _dolog_ olyan nemesi _bátorság_ és _okosság_  _beszél_ nekik _hogy_ mindenek az ö részére állának a zuáre _família_ az az az _Elvir_ atyafiai mindnyájan _megesküszik_  _hogy_ ellene allanak a _Dom_Baltazár_de_Láma_ szándékának és _hogy_ mindnyájan a spanyol _király_ lábaihoz _borul_ és azon _kér_  _hogy_ meg ne gátollya az _Elvir_  _Don_  _Sebastien_ valo _házasság_ 

Mind ezeket _hogy_ el végezték volna azt _jó_  _talál_  _hogy_ a _dolog_  _mindaddig_ titokban _tart_ valamég látnák _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ mint fog a _dolog_ : _Donna_  _Catherina_ a _Don_  _Sebastien_ anya pedig azon volt _hogy_  _továbbra_ ne _halaszt_  _ha_ nem mindgyárt _megcsinál_ a _házasság_ és azután _Dom_Baltazár_de_Láma_ semmi modgya nem lesz az _ártás_  _de_ erre nem állának reá az _Elvir_ atyafiai mondván _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ akirály nevét _emleget_ a _Dom_Pedre_de_Zuare_ valo _beszélgetés_ azért az _okosság_  _hoz_ magával _hogy_ semmit ne _hirtelenkedik_  _de_ söt még nagy _készület_  _kell_ lenni alakadalomhoz azért _hogy_  _had_ láthassák meg mindenek _hogy_ annak elötte már _jó_ el volt végezve a _házasság_ és _hogy_ semmitöl sem _tart_ minek elötte _elbomlik_ ez a _gyűlés_ mindenik arra _ígér_ magat _hogy_ a végezés mellöl el nem állanának

Az alat pediglen _Dom_Baltazár_de_Láma_ a maga _dolog_ igen _fáradozik_ és mint _hogy_ látta volt a _Dom_Pedre_de_Zuare_  _felelet_  _hogy_ semmit sem reménlhetne tölle azért mindgyárt ugyan azon napon _megindul_ és a spanyol udvarhoz ment _ahol_  _oly_  _jól_  _tud_  _folytatni_  _dolog_  _hogy_ a _király_ aem tsak _jó_  _hagy_ az _Elvir_ valo _házasság_  _de_ még _India_  _vicekirály_  _tesz_ és _Goa_ városának _gubernátor_ ezel a nagy _titulus_ lisbonában _visszaérkezik_ és a _főprezidens_ parancsolatot is vit _hogy_  _kényszerít_  _Dom_Pedre_de_Zuare_ az _engedelmesség_ 

 _Dom_Baltazár_de_Láma_ lisbonában _érkezvén_  _megtud_  _hogy_ mitsoda nagy _készület_ volnának az _Elvir_ és _Don_  _Sebastien_ lakadalmához igen _kezd_ sürgetni a _főprezidens_  _aki_ is _mihelyt_ vévé a _király_ parancsolattyát azonal _hívat_  _Dom_Pedre_de_Zuare_ és _elébe_  _ad_ a _király_ parancsolattyát _hogy_  _Elvir_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ adgya és _hogy_ minden tett _ígéret_ vegye viszá

 _Dom_Pedre_de_Zuare_ mindeneket _elébe_  _tesz_ aprésidensnek atöbbi _között_  _hogy_ az a _dolog_ neki _becstelenség_ válnék _hogy_ az a _két_ személy egy mást mint szeretné és _hogy_ már a lakadalomnak is meg _kell_ lenni _de_ mind ezekre neki tsak azt _felel_  _hogy_  _engedelmeskedni_  _kell_ aparancsolatnak _Dom_Pedre_de_Zuare_ meg _esik_ a szive ezen az _erőszaktétel_ és mint _hogy_ nem akart semmit is _elmulatni_ akét részröl valo _família_  _ismét_  _ész_ akará _gyűjteni_ adom _Sebastien_ atyafiai _hozzá_ el menének _de_ a maga atyafiai _közül_ tsak _kevés_ menének _hozzá_  _aki_ oda mentenek is azt mondák néki _hogy_ ök _Dom_Baltazár_de_Láma_ ellen _ígér_  _hogy_ állanak _de_ nem a _király_ parancsolattya ellen és _hogy_ a _família_  _abban_ nagy _haszon_ vagyon _hogy_  _Dom_Pedre_de_Zuare_  _Elvir_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ adgya _aki_  _vicekirály_  _India_  _és_  _Goa_ várasának _gubernátor_ 

Akor _Dom_Pedre_de_Zuare_ látván _hogy_ a maga attyafiai arra _ítél_  _ő_  _hogy_ meg szegje _fogadás_ a _Don_  _Sebastien_ panaszira _egyéb_ nem _felel_  _hanem_ tsak a _király_ parancsolattyát mutatta néki el lehet _ítélni_  _hogy_ mitsoda nagy _keserűség_ volt az a _két_ személy az egészváros szánta öket _de_ senki nem mérte _megakadályoztatni_ a szép _Elvir_ igen szomoru állapotban volt _kénytelen_ volt el szenvedni _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _hozzá_  _jár_ és _Don_ sebástien tölle el rekesztessék szüntelen tsak arrol _gondolkodik_  _hogy_ miformában _eltávoztathat_ azt a _házasság_ a melyet ugy _tekint_ mint _halál_ 

 _Dom_Pedre_de_Zuare_ meg nyerte volt a _főprezidens_  _hogy_ nyolcz napig _elhalaszt_ a lakadalmat olyan szin alat _hogy_ azon _idő_ alat azon _igyekezik_  _hogy_  _Elvir_ rea vehesse arra a _házasság_  _de_ valojában tsak arra valo volt _hogy_  _idő_ adhasson néki _hogy_ az alat valamely akadályt _találhat_ amint is _hogy_  _Elvir_ mindent _elkövet_  _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ szándékát _letétethet_  _aki_ is mentöl inkáb látá _hogy_  _elébe_ adnák nagy vétkes _cselekedet_ azért _hogy_  _két_ olyan személyt _aki_ egy mást szeretnék el akarja választani egy mástol ö még annál _hamis_  _öröm_  _igyekezik_ rajta

 _Don_  _Sebastien_ pedig el tekéllé magában _hogy_ inkáb meg _hal_ mint sem azt a _becstelenség_ el szenvedgye _de_ ezt a szándékát nagy _figyelmetesség_  _igyekezik_  _eltitkolni_  _Elvir_ elött _aki_ is tsak olyan _idő_ ment a mikor _gondol_  _hogy_ ót nem _talál_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _Elvir_ látván _csendes_ maga viselésit nem _kezd_ annyira _tartani_ és végben akará vinni amit fel tett volt magában _gondolván_ azt _hogy_ lehetetlen volna egy _becsületszerető_  _ember_ olyan leányt _elvenni_  _aki_ maga meg vallaná _hogy_ mást szeretne azért el végezte volt magában _hogy_ mindent _félretesz_ és el nem titkolya _Dom_Baltazár_de_Láma_ elöt szive _hajlandóság_  _Elvir_ erre nehezen _ad_ magát _de_ látván _hogy_ a mások szovára semmit sem _hajt_  _gondol_  _hogy_  _ha_ ugyan magátol meg _tud_  _hogy_ miben vagyon a _dolog_  _akkor_  _becsületes_ szándékát nem _követhet_ erre valo nézve _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _hozzá_ ment volna és mások nem lévén a _ház_ tsak a leányi _Dom_Baltazár_de_Láma_ pedig sürgetvén _hogy_ mondaná meg szándékát mivel a nyolc napnak tsak el _kell_ telni erre _Elvir_ mondá uram _örökös_  _dicséret_ valo _dolog_  _cselekedik_  _hogy_  _ha_  _örökös_  _elhalaszt_ szándékodot mivel azt _tudhat_ : _hogy_ én másnak rendeltettem az én szüléim választásokbol és a magam _hajlandóság_  _ha_ szinte ugy _tetet_ is magadot _hogy_ ezt nem _tud_  _de_ a _keserűség_ a melyben vagyok _tudta_ adgya az egész lisbona _tud_ miért titkolnám azt el _előtte_  _megtud_ azt azén számbol urám mondá pirulva _hogy_ én szeretek és engemet szeretnek és senki más _Don_ sebástienen _kívül_ az én szivemet nem _bírhat_ ez olyan _hajlandóság_ a mely velem születet és _holt_ meg is _tart_ mitsoda _dicsőség_ és _gyönyörűség_  _talál_ az olyan _házasság_ a mely _erőszakos_ menyen végben és a mely olyan _feleség_  _ad_  _elöben_ a kinek minden _idegenség_ tegedet _tekint_ és minden szerelmes _gondolat_ a _te_  _társ_ és _aki_ az _erő_ valo _tisztelet_ szüntelen a szemedre _hány_  _hogy_  _te_ vagy _ok_ szerencsétlen _élet_ 

 _ó_ ! uram _kér_ visgáld meg _hogy_ mitsoda _irtóztató_ az illyen _kötél_ mentsd meg magadot annak _gyalázat_  _elgondol_  _hogy_ az egész világ azt meg _tud_  _hogy_ tégedet nem szeretlek _hogy_ tégedet _soha_ sem szerethetlek és _hogy_ az én szeretetem _holt_ valo lesz a _te_  _társ_ ezek uram az én szivemnek _titok_ nem akarom azokot el titkolni _előtte_ ne _hogy_ ezeket a szememre _hány_  _akkor_ a midön már le nem _tehet_ azt a veszedelmes _kötél_  _elhagy_  _hát_ szándékodot üsmérd meg annak _igazságtalanság_ és ne _kényszerít_ engemet olyan _dolog_  _cselekedni_ a mely _idő_ inkáb meg sértené a _te_  _becsület_ mint sem az _enyém_ 

Akár mely jó _gondolat_ volt is maga felöl _Dom_Baltazár_de_Láma_  _de_ lehetetlen vala neki ezekre a _beszéd_ el titkolni a maga neheztelésit ö ezekre _megtüzesedik_  _elhalványodik_ és szászor félben akará _hagyatni_ a _beszéd_  _de_ nem _tud_ mit mondani és azon mód nélkül _csodálkozik_  _hogy_ egy olyan _ifjú_ leány mint _Elvir_ a kinek még a szemérmetessége nagyob volt a szépséginél _ki_ mérje nyilatkoztatni szivének _titok_ olyan _ember_  _aki_ el akarná venni

 _de_ mint _hogy_ ö _természet_  _szerint_  _kevély_ volt és nagyot állitot maga felöl azért _harag_ is akara _felelni_  _de_ meg _gondolván_  _hogy_ nem volna még annak _idő_  _hogy_ ugy _beszél_ néki mint _férj_ azért el _titkol_ magát _hogy_ észre ne venné _gondolat_ és _kedvetlenség_  _tekintvén_  _Elvir_ mondá néki aszonyom akár _ki_ más _tarthat_ attol _hogy_ mi _követhet_  _házasság_ ate _titok_ meg vallására valo nézve _de_ mint _hogy_ üsmérem jó _erkölcs_ azért semmitöl sem _tarthat_ még igen _ifjú_ vagy magadot nem üsmérheted _te_ azt szeretetnek _gondol_ lenni a mit _engedelmesség_  _cselekedik_  _Don_  _Sebastien_  _teneked_ azt parancsolták volt _hogy_  _ő_ szeresed és azt _kötelesség_ alat vitted végben mostanában pedig azt parancsollyák néked _hogy_ néki mondgy ellene és légy az _enyém_ ugyan azon _kötelesség_ viszen erre és fog arra is _kényszeríteni_  _hogy_ azon szeretettel légy _hozzá_ mint a melyet _gondol_  _hogy_ érszetz _hozzá_ 

Meg vallom _örül_ annak _hogy_ mitsoda álhatatoságal akarod végben vinni szüléidnek akarattyokot mert _abból_  _elítélhet_  _hogy_ mitsoda szorgalmatossagal _megtart_ a jó _erkölcsű_ aszszonynak _hír_ és nevét nem _hogy_  _házasság_ valamely _ellenkező_ látnék _becsület_  _de_ söt _abban_ tsak _boldogság_ és szerentsét látok

ne _keres_  _hát_  _hiábavaló_ okot arra _hogy_ meg változtassam szándékomot mentöl _kedves_ vagy _Don_  _Sebastien_ elött annál inkáb annak _tart_ lenni _felkelvén_  _hely_ Mondá nem _hogy_ szándékomot meg változtatnám _de_ aszszonyom ne _bán_  _ha_ mindgyárt el megyek és sürgetni fogom azt az szerencsés _óra_ a melyben _bírhat_ ezekre a szokra nagy _térd_  _hajtván_ néki _ki_ mene aházbol és nagy _keserűség_  _hagy_  _Elvir_  _aki_ is valamely _keserves_ állapotra _fakad_  _hogy_  _ha_ tsak szerencsejire ot nem _találkozik_ lenni az aszszony _aki_ néki _dajka_ volt

 _Elvir_  _mindazonáltal_ magában szálván és valoságos nemesi szive lévén néki fel _tesz_ magában _hogy_ inkáb egy _klastrom_ menne mint sem _Dom_Baltazár_de_Láma_ akinek _csúfoló_  _beszéd_ meg _gondolván_ tsak szerencsétlen sorsot _ígérhet_ magának olyan _természetű_  _ember_ azért semmi _idő_ nem akarván el veszteni mondá a _dajka_  _Eleonora_ szükséges _hogy_  _hozzá_ segittségel légy az _atyámfia_ mind _elhagy_ engemet mutassuk meg nékik _hogy_ mint _kell_  _cselekedni_ és ne legyünk _soha_ másé _hogy_  _ha_ nem lehetünk a szerentsétlen _Don_  _Sebastien_ 

Erre arra _kényszerít_  _Eleonora_  _hogy_ segittse _ő_  _hogy_  _had_ szökhessék _abban_ a _klastrom_ a melyben _Eleonora_ volt egy attyafia _meghagyván_ néki _hogy_ senkinek meg ne mondgya _hollét_ még _Don_  _Sebastien_ se _tud_ azért _hogy_ mások is _had_ lássák _hogy_ semmi része nincsen el szökésében _Dom_Pedre_de_Zuare_ is ezt látván munkálod hatik jó akarojival akik pedig parttyát fogják _Dom_Baltazár_de_Láma_ ebböl észre vehetik _hogy_ mitsoda _gyűlölség_ vagyok _hozzá_ 

 _Eleonora_ minden képen azon _kezd_ lenni _hogy_ meg változtassa szándékát _de_ látván _hogy_ semmit sem nyerhetne _felfogad_ néki _hogy_  _megtart_  _titok_ mint _hogy_ a nyolcz napbol tsak _kettő_ volt még _hátra_ el végezék magokban _hogy_ más nap _este_ lenne az el szaladás

 _Eleonora_ mindeneket _tudta_ adván az attya _fia_ ez az _apáca_ pedig mindeneket meg _ígér_  _Eleonora_  _hogy_ ugy el rejtené _Elvir_  _hogy_ senki semmit nem fogna rolla tudni

Mindenek el lévén rendelve más nap _este_ a midön mindenek alunnának _Elvir_  _Eleonora_ együt egy _titkos_  _grádics_ a _kert_ lemene amelynek egy _kis_ ajtaja igen _félre_ valo _hely_ nyilék ót _Elvir_ egy székben üle és _elbúcsúzik_  _Eleonora_ a kinek is a _ház_  _kelletik_ maradni és ugy _tétetni_ mint _ha_ semmit nem _tud_ adologban

Ezt a szép személyt egy székben _két_  _ember_ a _klastrom_ vivék minden szerencsétlenség nélkül _Eleonora_ pedig viszá menvén a _ház_ a _kert_ ajtaját nyitva _hagy_ és az _Elvir_  _ház_ valo _ablak_ egy lepedöt _köt_ mint _ha_ azon _leereszkedik_ és a maga _ház_ menvén várta az _óra_ a melyben _Elvir_ fel szokot _kelni_  _hogy_  _akkor_  _tudta_ adgya mindennek el szökésit

A szegény _Elvir_  _mihelyt_ a _klastrom_ volt mindgyárt egy levelet _ír_ a _főprézes_ és az _apáca_ magára vállalá _hogy_ olyan alkalmatoságal _megadat_ a levelet _hogy_ a titok _ki_ nem nyilatkozodik

Azomba pedig _Dom_Baltazár_de_Láma_ és _Don_ sebástien nem voltanak nyugodalomban _Dom_Baltazár_de_Láma_ a _Donna_  _Elvir_ valo _beszélgetés_ után akit igen meg szerette a _főprezidens_ ment és _kér_  _hogy_ minden _halogatás_ nélkül a _király_ parancsolattyát vigye végben és _tesz_ napot a lakadalomra ezt néki mind _megígér_ és azután tsak azon volt _hogy_ mi képpen _kereshet_  _kedv_ az _Elvir_ attya _fia_ akik is _hízelkedő_  _barátság_  _kezd_  _hozzá_ lenni

Hogy pediglen meg mutassa _hozzá_ valo jó akarattyát nagy _öröm_  _megköszön_  _Dom_Antonius_  _hogy_ meg akarná _ő_ vendégelni a vendégségnek pedig más nap _kelletik_ meg lenni valamely _jószág_ lisbonátol _két_  _mélyföldnyi_  _Don_  _Sebastien_ pedig végire menvén mindeneknek _hogy_ mi formában lenne az a vendégség véghez akará vinni annak elötte valo fel tett szándékját:

Ugyan azon anapon a melyen volt a vendégség a _főprezidens_ az asztalán _talál_ az _Elvir_ levelét _de_ nem _megtudhat_  _ki_  _odatesz_ fel nyitván a levelet ezeket a szokot _talál_  _benne_ 

Uram az _igazságtalan_ valo _erőszaktétel_ a melyet akarnak _tenni_ az én _hajlandóság_  _erőltetvén_ engemet arra _hogy_ azt a _hit_ adgyam _Dom_Baltazár_de_Láma_ a melyet mindenek _tudta_  _megígér_  _Don_  _Sebastien_ ugyan ekénszerit engemet arra _hogy_ vég képen _elhagy_ avilágot minden féle utot meg probáltam minek elötte erre adgyam magamot _de_ mint _hogy_ semmi sem _megengesztelhet_ az én üldözöimet és azt akarják _hogy_ meg szegjem mind az _isteni_ mind az _ember_  _törvény_ meg másolván szent _ígéret_ azért én is alábaihoz _borul_ annak _aki_ egyedül azokot _általhághat_  _kér_ arra _hogy_ az én el szaladásomot ne _tulajdonít_ senkinek is mivel azt nékem el _kelletik_ rejtenem _hogy_ meg ne gátollyák az én rejtékemnek _hely_ tsak _akkor_  _tud_ meg a midön szabaddá _hagy_ engemet vagy a mikor _halál_  _hír_  _hall_ 

 _Donna_  _Elvir_  _de_ Suaré

A midön a _főprezidens_  _olvas_ ezt a levelet az _Eleonora_  _ház_ igen nagy sibomgás volt mivel _Eleonora_ a töb leányokkal az _Elvir_  _ház_ menvén _hogy_  _felöltöztet_ nagyot sikota _hogy_ nem _talál_ és a többi észre vévén a lepedöt az _ablak_  _kötve_ még inkáb _kezd_ sikotani _Dom_Pedre_de_Zuare_  _meghalván_ az ö sikotásokot _hozzá_ mene és igen _csodálkozik_ adolgon _Eleonora_ pedig _oly_  _jól_  _tud_ magat el szinelni _hogy_  _Dom_Pedre_de_Zuare_  _elhitet_ magával _hogy_ semmit sem _tud_ az _Elvir_ el szökésében

Ez a _hír_ a _Dom_Pedre_de_Zuare_  _ház_  _csakhamar_ el _terjed_ az egész városra és a nagy urak mindnyájan a _Dom_Pedre_de_Zuare_  _ház_  _gyűl_ és ót _ki_  _ki_ meg mondván a maga _gondolat_ azt _elhitet_ magokal _hogy_  _Don_  _Sebastien_ lopta volna el _Elvir_  _Dom_Pedre_de_Zuare_ mindgyárt _fut_ a _ház_  _de_ tsak az annyát _Donna_  _Catherina_  _talál_  _aki_ is _megesküszik_ néki _hogy_ azon az _éjszaka_ a fia sohult nem volt _hanem_ jó réggel tsak maga ment _ki_ lovon

Erre a _hír_ valo nézve mindenek _bizonyos_  _tart_  _hogy_ ö rejtette volna el némelyek _kereső_  _indul_ azert _hogy_  _kedv_  _talál_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ némelyek pedig _hogy_ meg segittsék _Don_  _Sebastien_ ezekel _Dom_Pedre_de_Zuare_ is el mene _gondolván_  _hogy_  _ha_  _ő_ meg _talál_ meg _tud_ azt is _hogy_  _hol_ volna _Elvir_ 

 _de_ a szerentsétlen _Don_  _Sebastien_  _éppen_ nem _gondol_ azt _hogy_ olyan _ítélet_ legyenek _felőle_  _de_  _bosszú_ akarván állani azt _tud_  _hogy_ mitsoda _óra_  _kelletik_ menni _Dom_Baltazár_de_Láma_ a _Dom_Antonius_  _ház_ azért ment volt _ki_  _hogy_ várja uttyában és el veszesse vagy az ö _élet_ vagy a magáét nem is várakozék sokáig mivel tsak _kevesedmagával_ látá _jönni_  _feléje_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ a kinek _elébe_ menvén _haragos_  _köszönt_ és mondá néki _Dom_Baltazár_de_Láma_ én neked nagy _dolog_ akarnék mondani vagyé _abban_ a szándékban _hogy_  _meghallgat_  _abban_ is vagyok _hogy_ neked _megfelel_ mondá _Dom_Baltazár_de_Láma_  _aki_ is látván _hogy_ miben volna adolog mondá az _ember_  _hogy_ ne mennének utánna ezek mind a _kettő_ nyargalvást menének egy völgyben _ahol_ senki nem láthatta öket ót szembe menvén egy másal a pistolyokat egy máshoz _ki_ lövék _de_ tsak alovokot _talál_  _aki_ leugordván _kard_ rantának és nagy méregel _kezd_ egy másal _harcolni_ mindenik _ifjú_  _erős_ és _bátor_ léven a nyereségért sokáik viaskodának _előbbször_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _esik_ sebben _de_ mint _hogy_  _Don_  _Sebastien_  _kevés_ vigyázot magára ö is sebbe _esik_  _de_ véreket látván még annál nagyob sebeségel voltak egy másra ugyan meg is _öl_ volna egy mást _hogy_  _ha_  _Dom_Antonius_  _aki_ avendégivel együt ment _Dom_Baltazár_de_Láma_  _elébe_ és _aki_ a _cseléd_  _megtudván_ a _dolog_ nagy _hamarság_ nem ment volna _hozzá_  _gondolván_  _hogy_  _Don_  _Sebastien_ verekednék

A midön a _hely_  _érkezik_  _éppen_  _akkor_ vagdaltak egy máshoz _kemény_  _Dom_Antonius_ nagy sebesen közikben nyargala és el választá öket

Ugyan _abban_ az _óra_  _Dom_Pedre_de_Zuare_ is _odaérkezik_ mind azokal _aki_  _keres_  _Don_  _Sebastien_ és igen _csodálkozni_  _kezd_ a sebeseken a _Don_ sebástien jó akaroi _körülfog_  _ő_ a _Dom_Baltazár_de_Láma_ is _hasonló_  _cselekedik_  _de_  _Dom_Pedre_de_Zuare_ és _Dom_Antonius_ olyan _okosság_ vivék végben adolgot _hogy_ ez a _két_ rész semmit nem _kezd_ egy más ellen az _egy_ rész viszá vivé lisbonában _Dom_Baltazár_de_Láma_ a másik rész is _hasonló_  _cselekedik_  _Don_  _Sebastien_ 

 _Dom_Pedre_de_Zuare_ nem _elkerülhet_  _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ ne _köszönt_ és egy szers mind meg ne üsmértesse véle _hogy_ mint _bán_ atörtént _dolog_  _tudta_ is _ad_ néki az _Elvir_ el menetelét _aki_ is erre nagy _harag_  _esvén_ alig _ad_  _idő_ arra aborbélynak _hogy_  _beköt_ sebét nagy siettségel ment _igazság_  _kérni_ vádolván _Don_  _Sebastien_ azal _hogy_ ö rejtette volna el _Elvir_ 

Azonba _Dom_Pedre_de_Zuare_ jó akarojival _Don_ sebástient mene segitteni és _megtudván_  _hogy_ nem volna _halálos_ a sebe mondá néki nagy _keserűség_ : _Don_  _Sebastien_ nem szolhatok az ellen semmit is a mit _cselekedik_ mivel ugy tettzik _hogy_ a _becsület_  _kényszerít_ arra _de_ azt a szép _cselekedet_ nem _kelletik_  _meghomályosítani_ az _Elvir_ el rejtésivel a meg kisebitette az ö _becsület_ a melyet meg nem engedhetek néked _hogy_  _ha_ tsak viszá nem adod még ma _ő_ 

Én rejtettem el _Elvir_  _felkiált_ erre _Don_  _Sebastien_ ah uram mit _hall_  _tőle_ és mitsoda vétekel mersz engem vádolni _akkoron_ mások is _bizonyít_ néki az _Elvir_ el menetelét ö ezen igen _csodálkozni_  _kezd_ ugy anyira _hogy_ akik ót voltak _elhitet_ magokal _hogy_ nem ö rejtette volna el _Elvir_ 

Mihent lisbonában _érkezik_  _Don_ sebástient a _ház_ vivék a kit is az annya _Donna_  _Catherina_ nagy _keserűség_  _fogad_  _előre_ el látván _hogy_ az _Elvir_ el szaladása és a _Dom_Baltazár_de_Láma_ valo meg verekedése a fiát nagy veszedelemben _hoz_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ is _mihelyt_ lisbonában _visszaérkezik_ mindgyárt a _főprézes_ panaszt _tesz_ és olyan formában _tesz_  _elébe_ ezt a _dolog_  _hogy_ ez a minister _kényszerít_ ugyan azon napon meg fogatni _Don_  _Sebastien_  _aki_ noha ártatlan volt _de_  _erős_  _fogság_  _tesz_ 

Mint _hogy_ mindenek szerették azért mindnyájan is a nagy urak _igyekezik_ meg szabadulásán magais _Dom_Pedre_de_Zuare_ mindeneket _elkövet_ azért mind azért is _hogy_  _megtudhat_ az _Elvir_  _hollét_ 

 _de_ az alat a még az egész lisbona városa illyen zenebonába volna a szerencsétlen _Elvir_ mindeneket _megtud_  _Eleonora_ és _ki_ mondhatatlan _keserűség_ volt azt is _csakhamar_  _megért_  _hogy_ a _Don_  _Sebastien_ verekedésit _gyilkosság_  _tart_  _hogy_ azal is vádolnák _hogy_ ö lopta volna el _ő_ és _hogy_ azt is _beszél_  _felőle_  _hogy_ még a _fej_ is el vesztheti ezekre valo nézve _Elvir_  _gondol_  _hogy_  _ha_  _ki_ nyilatkoztatná magát a _Don_  _Sebastien_ ártatlanságát azal _megbizonyít_ azért _tudta_  _ad_ a _főprézes_  _Dom_Pedre_de_Zuare_ és az atyafiainak ezek az utolsok mindgyárt _hozzá_ menének és meg mondván nékik _ok_ el szaladásának arra _kér_ öket _hogy_ szabadittsák meg _Don_  _Sebastien_ 

 _de_ mint _hogy_ a ministereknek meg volt parancsolva _hogy_ mentöl _hamar_ valo _igazság_  _tesz_ és mint _hogy_ adom _Sebastien_  _ellenség_ minden _igyekezik_ tsak a volt _hogy_ el veszesék _ő_ azért tsak azal vádolták _hogy_ ö lopta volt el _Elvir_ és az ö verekedése _gyilkosság_ volt noha _Elvir_  _mindenekelőtt_ meg vallotta _hogy_ semmit sem _tud_ el szökésiben és noha minden atyafiai és _jóakaró_  _érte_ munkálodtanak _de_  _kivált_ az annya _aki_  _könnyhullatás_  _öntöz_ lábokat a _bíró_  _de_ már _egyéb_ nem _hátravan_  _hanem_  _hogy_ a _halálos_ sententiát mondgyák _ki_ reája _Donna_  _Elvir_ látván _hogy_ nem volna reménség meg szabaditani azt az _élet_ a mely _őelőtte_  _oly_  _drága_ volna és minek utánna sokat _küszködik_ a szerelem _között_ a melyel volt _hozzá_ és a _félelem_  _között_ amelyel volt _halál_ és el tekéllé magában _hogy_ magát fel áldoza tsak _ő_ meg szabadithassa mint _hogy_ az _idő_ szorgos volt és a _Don_  _Sebastien_  _halál_  _óra_  _közelget_ azért meg maradván ezen szándéka mellet _Dom_Baltazár_de_Láma_  _küld_  _kéretvén_  _hogy_ menne _hozzá_ 

oda menvén meg _esik_ a szive a mitsoda állapotban _talál_ az _ábrázat_  _halvány_ volt a szemei veresek a _sok_ sirás miat _de_ még is olyan szép _hogy_ nem lehetet látni _ő_ és nem szeretni és _mihelyt_ meg látá mondá uram már most nem az a _kevély_ és _bátor_  _Elvir_ szól _hozzá_  _aki_ az elött arra akart _kényszeríteni_  _hogy_ ne szeresed _ő_  _hanem_ az _engedelmes_ és _haldokló_  _Elvir_  _kér_  _kegyelem_ egy uri szerentsétlennek és _aki_ annak _élet_  _megtartás_ néked ajánlya szivét és _hit_ igen is uram mondá nagy suhajtva szabadisd meg a _Don_  _Sebastien_  _élet_ és azt _fogad_  _hogy_ tsak _tied_ leszek _hogy_  _ha_ az _igaz_  _hogy_ tsak a szeretet _kerestet_ engemet veled _megbizonyít_ azt nékem ezen _cselekedet_ a mely _oly_  _igazságos_ arra _hatalom_ vagyon a _bír_ tsak _teáltalad_ és tsak _érte_  _cselekedik_ végy _győzedelem_  _harag_  _ha_ szerentsédnek _tart_  _győzedelem_ venni szivemen a mit mostanában _cselekedik_ ne _tulajdonít_ annyira a _Don_  _Sebastien_ valo szeretetemnek mint a _hozzá_ valo _tisztelet_ ezt az utolso _jel_ akarom _hozzá_ mutatni szerentsétlen szeretetemnek és ezt az _első_ merem _kívánni_ a _te_ szeretetednek egy szoval uram mivel _kényszeríthet_ arra inkáb mint azal _hogy_ meg lássad _Donna_  _Elvir_  _megölelni_  _térd_  _könnyhullatás_ 

Ah! aszonyom _felkiált_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ és _felemelvén_  _ő_ mit _kell_ látni egy olyan _ember_  _aki_ tégedet szeret mitsoda _dicsőséges_ adom sebástien sorsa és mitsoda _keserves_ az _enyém_  _hogy_ tsak ollyan _élet_ árráért _bírhat_ amely _talán_ szerentsétlenné tészi az _enyém_  _de_ mit _cselekedik_ mivel ellene nem álhatok és a mit _ígér_ az _elfelejt_ mindeneket velem majd lehetetlen _dolog_ probálok _hogy_  _kedv_  _tölt_  _had_ ne _megcsalatkozik_ az én várásomban és a _te_ várásodot siettségel el megyek bé _tölteni_ 

Megnem tsalatkozol uram _felel_ néki akezét nyujtván a menyek _bizonyság_ az én _igazán_ valo szavaimnak ezekre a szokra _Dom_Baltazár_de_Láma_ nagy _öröm_  _megcsókol_  _kéz_ és el mene _hogy_ munkálodgyék olyan szorgos _dolog_ alig mene _ki_ a _ház_  _hogy_  _Donna_  _Elvir_  _aki_ magán nagy _erő_ vett volt az aszivét anyira _elfog_  _hogy_ az _Eleonora_  _kar_  _elájul_ mindenek segittségére _fut_ és _két_  _óra_ mulva nagy nehezen _helyrehozhat_ 

Az _ájulás_ után nagy _forró_  _hideglelés_  _esik_  _de_ nem akara az ágyban le _feküdni_ azért _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ azt ne _gondol_  _hogy_ azért _tesz_ magát _beteg_  _hogy_  _fogadás_ bé ne _tölt_  _Dom_Pedre_de_Zuare_ nagy változást látván _ábrázat_ igen meg ijede _de_ annak _ok_  _megértvén_ azon _megörül_ és igen _megdicsér_ szándékát és vigyázna _egészség_ és _élet_ 

En tsak azután vigyázok a magam _élet_  _felel_ néki a midön _bizonyos_ leszek a _Don_ sebástien _élet_ és mindeneknek _meghagy_  _hogy_  _eltitkol_ az ö _betegség_ azért tsak _titkon_ is _kelletik_ véle _orvosság_ vétetni

Azonba _Dom_Baltazár_de_Láma_  _aki_ magában _tud_ a _Don_  _Sebastien_ ártatlanságát azon lén _hogy_ meg szabadithassa _mihelyt_ pedig láták aministerek _hogy_ szorgalmatoságal akarná meg menteni _élet_ a _dolog_ meg változának és azoknak más szint _ad_ már nem szollának az _Elvir_ el lopatásárol se a _gyilkosság_ és a _halál_ valo _kegyetlen_  _sentia_ a melyet már _ki_ akarták reája mondani meg változék és meg parancsolák _hogy_  _Don_  _Sebastien_  _elbocsát_  _de_ mint egy arestumban valamely _jószág_ menyen lakni

 _de_ ezt aparantsolatot a _Dom_Baltazár_de_Láma_  _kérés_ titokban _tart_  _mindaddig_ még az ö _házasság_ meg nem lett _hogy_ pediglen meg mutassa _Elvir_  _hogy_ már nincsen mitöl _félni_ arra _kér_ a _főprézes_  _hogy_ mutattatná meg ezt a parancsolatot _Donna_  _Catherina_  _megüzenvén_ néki _hogy_ azt tsak _akkor_  _kihirdet_ a midön a _Baltazár_  _Elvir_ valo _házasság_ végben megyen ez az uri aszony meg látván ebböl _hogy_ a fia _élet_ tsak annak _köszön_  _hogy_  _Elvir_ fel áldozta volna magát _érte_ atitkot maga is _jó_  _talál_ lenni azért _hogy_  _Don_ sebástien meg ne tudhassa szerencsétlenségit maga is _helyrehagy_  _hogy_  _addig_ meg ne szabadulyon a _fogság_ valamég a lakadalom _ceremónia_ végben nem megyen _hogy_ ne _okozhat_  _kis_ zenebonát is

 _Donna_  _Catherina_ nagy _hálaadó_ szivel lévén _Elvir_ mindgyárt maga mene _hozzá_ meg mondani néki ezt a _hír_ és _hogy_ nagy szerelemel _megköszön_ néki azt a nagy _dolog_ amelyet az egész nemzettségének _Elvir_ a kit már _Dom_Baltazár_de_Láma_ mindenekröl _tudósít_ tsak azt várta _hogy_ még _Donna_  _Catherina_ is _meghallhat_ ennek a _dolog_  _bizonyítás_ a kit is _mihelyt_ meg látá igen nagyon _elkeseredik_ szászor is _megölel_ egy mást az _egy_ mindenkor leányának nevezte a másik azt _felel_ rea _hogy_ már nem lehet az avigasztalása _hogy_ annyának nevezhesse

Nem nem _kedves_  _Elvir_  _felel_ néki _Donna_  _Catherina_ a menyek olyan _igazságos_  _hogy_ nem _foszt_ engemet _ilyen_  _kedves_  _jó_ meg áldgyák _élet_ és _megjutalmaztat_ és _ha_ azt rendelték _hogy_ tsak a _fia_ legy szerencsés _megegyesít_ véle

Már _ezután_ nem szabad nekem _hogy_ illyen reménségem legyen _felel_  _Elvir_ a _kemény_  _kötelesség_ ellene fog állani az én leg artatlanab _gondolat_ is emár aszonyom _megvan_  _Don_ sebástien _él_  _de_ mi már egy mást meg nem láttyuk

Ezekre a szokra _lecsordul_  _könyv_ szemeiböl és nem is szolhata _Donna_  _Catherina_ minden képen _kezd_ vigasztalni _de_ látván _hogy_ mind _jelenvaló_ léte mind _beszéd_ nagyobitanák _keserűség_ el válek tölle és utollyára _megölelvén_  _ő_ mondá Isten _hozzá_  _drága_  _Elvir_ méltó vagy _hogy_ szerentséseb sorsod légyen azért azt remelheted is arra nem _kényszerít_  _hogy_ rollunk meg _emlékezik_ azt néked _tilt_ jó _erkölcs_  _de_ a miénk nekünk azt parancsollya _hogy_ néked azt _fogad_  _hogy_  _soha_ téged el nem felejtünk

Aszonyom _felel_  _Elvir_ ate _hozzá_ valo szeretetednek _jel_ én nálam minden koron _drága_ lésznek és _soha_ azokot el nem felejtem _hanem_ arra az egy _dolog_  _kényszerít_  _hogy_ légy minden modon azon _hogy_ a szerencsétlen _Don_  _Sebastien_ engem _elfelejt_ és _kényszerít_ arra _hogy_  _megtart_ azt az _élet_ a melyért én fel áldoztam az _enyém_ 

Ezekre egy mástol meg válának nem vihetvén már továb _keserves_  _beszélgetés_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ is _Dom_Pedre_de_Zuare_ és más urakal _csakhamar_  _odaérkezik_ és ezen szomoru _házasság_ valo levelet ugyan azon a napon _megír_ és más nap a nagy pompával valo lakadalom is véghez mene a szomoru _Elvir_ az _oltár_  _elébe_ vivék és _onnét_ a _férj_  _ház_ mind ezen _ceremónia_ alat valo szomorusága meg mutatá szivének állapottyát

Azomba pedig _Don_  _Sebastien_  _aki_ továb _tíz_ napnál _hogy_ ezek adolgok _történik_ semmi _hír_ nem _hallhat_ és _aki_ egy nehany _vallatás_ után _halál_ tsak _közel_ valonak _gondol_  _elég_ nem _csodálkozhat_ik_ azon _hogy_ az _ellenség_ söt még ajó akaroi is anyira _elfelejt_ az egész rabsága alat minden nyughatatlansága tsak avolt _hogy_  _Elvir_  _hova_ lett el és nem _kételkedvén_  _abban_  _hogy_ tsak a _hozzá_ valo _hűség_ rejtette volna el magát _de_  _ha_ nem _tud_ is _hollét_ leg azal vigasztalta magát _hogy_ atársáé sem lészen azután _csodál_ az ö _hűség_ alhatatoságát és _cselekedet_ és ugy _beszél_  _hozzá_ mint _ha_  _jelen_ lett volna és szászor is meg köszönte néki napjában _hozzá_ valo szeretetit

 _de_ a midön látá _hogy_ az _idő_  _telik_ és se _halál_ se szabadulásárol nem _gondolkodik_  _akkor_ nagy nyughutatlanságban _kezd_  _esni_ és igen nagy _kívánság_  _óhajt_ meg tudni _hogy_ miben vannak adolgok erre valo nézve azon _igyekezik_  _hogy_ valamelyiket az _örző_  _közül_ meg nyerhesse és a mellette lévö egy szolgáját _kiküldhet_  _de_ a parancsolat _oly_ nagy volt és az _örző_ azt _oly_  _kemény_ véghez vitték _hogy_ lehetetlen volt _egyik_ is meg nyerni

Illyen _keserves_ állapotban volt _mindaddig_ valamég egy _éjszaka_ rabságának _huszadik_ napján és az _Elvir_  _házasság_ elsö napján a _ház_ ajtait _hall_ meg nyittani mint _hogy_ azö nyughatatlansági nem _enged_  _hogy_ az álomnak adgya magát azért mindgyárt _felkel_ és arra ment a _honnét_ azörgést _hall_ egy szers mind az annyát _Donna_  _Catherina_ látta a _ház_ bé menni _fáklya_ és egy nehány attyafiaival

Fiam mondá néki _Donna_  _Catherina_ akezit nyujtván néki a _király_  _tud_ ártatlanságodot és szabaddá tészen _jövel_ utannám másut _több_ mondok néked _Don_ sebástien semmit sem monda _hanem_  _engedelmeskedik_  _de_ igen nagy _keserűség_ volt az anyával a _hintó_ üle észre vévén pedig _hogy_ olyan utra vinnék a mely a városbol _ki_ vinné _kérd_ aszonyom _hova_ visz engemet nem leheté meg _tudni_  _hogy_  _Donna_  _Elvir_  _hol_ vagyon és _Dom_Pedre_de_Zuare_ miért nintsen veled tudgyáké _hova_ megyünk vagy ót talállyuké _ahova_ megyünk _Don_  _Sebastien_ sokat akarsz egy szers mind meg tudni meg nem felelhetek néked _addig_ valamég _Dom_Lajos_  _ház_ nem leszünk _ahova_ most viszlek tégedet most pedig _megelégedik_ azal _hogy_  _Elvir_ lisbonában vagyon és _hogy_ egyedül néki _köszön_  _élet_ igen nagy _ok_ a melyeket _csakhamar_  _megtud_  _kényszerít_ arra _hogy_ lisbonábol _ki_ meny és oda viszá ne meny _hanem_ tsak _bizonyos_  _idő_ mulva most _több_  _ennél_ nem mondhatok _hanem_ légy _csendesség_ és ne _háborít_  _öröm_ amelyet _érez_ a veszedelemböl valo meg szabadulásodért

Ezek a _beszéd_ igen nagy nyughatatlanságba veték _Don_  _Sebastien_ minden képen azon volt _hogy_ még _több_ vehesen _ki_  _de_ az annya _teljesség_ nem akara _több_ mondani _elsőbben_ jó _hely_ akará vinni és azután meg mondani _hogy_ miben vagyon _dolog_ mint _hogy_ a _Dom_Lajos_  _ház_ tsak egy _mélyföldnyi_ volt a várostol tsak _addig_ valasztotta volt ezt a még a fia rendelést _tesz_  _dolog_ annál a _ház_ pedig tsak négy napig _enged_  _hogy_ maradgyon azt is _hogy_ lisbonában ne mennyen és négy nap mulva a _távol_ lévö _jószág_ menne

Mint _hogy_ a _hintó_  _erős_ ment azért _csakhamar_ is adom lajos _ház_  _érkezik_  _aki_ is mindeneket _elkészítvén_ várta öket _sok_ vendégivel akik is mind attyafiai vagy jó akaroi valának _Don_ sebástiennek _hogy_  _odaérkezik_  _alkalmas_  _idő_  _telik_  _abban_ a még egy mást _köszönt_ egy másnak _öröm_ meg mutaták és üdvezlék szerentsés meg szabadulásárol _Dom_Lajos_  _aki_  _tiszteletes_  _öregember_ volt és _aki_ nevelte volt fel _Don_  _Sebastien_  _különös_  _ház_ vivé _ő_  _Donna_  _Catherina_ és minek utánna _megölel_  _ő_  _Don_  _Sebastien_ mondá néki mind eddig _oly_  _jól_ viselted magad elött _família_  _dicsőség_ reménlem _hogy_ az ellen _soha_ semmit nem _cselekedik_ abetsületért valo _cselekedet_ tsak nem el veszteté veled _élet_ egy _bátor_  _cselekedet_ meg _kell_ azt néked _tartani_ valo _hogy_ nagy sebet _ejt_ sziveden _de_ a mentöl nehezeb annál nagyob _bátorság_  _kell_ venned _Elvir_ már nem a _tied_ a _te_  _élet_ árráért _hit_ másnak adta ö minden nyugodalmát _boldogság_  _élet_ adta egy szoval más képpen meg nem szabadithatot _hanem_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _kelletik_ menni _immár_ azö _feleség_ 

Azt nem mondom néked _hogy_ el _kell_  _oltani_ a reménség nélkül valo _tűz_  _hogy_ a szeretet akár mely _helyes_ és _igazságos_ legyen is _de_ vétkes lészen _hogy_  _ha_ annak _határ_ nem vetnek _eszerint_  _beszél_ rend _szerint_ az én _időmbeli_ emberek az olyan _ifjú_ mint magad _de_ én más utat _követ_ és _nagy_  _hálaadatlan_  _tart_  _ha_  _Elvir_ nem szeretnéd _holott_ mit _cselekedet_  _érte_ szeressed _de_  _okos_  _tiszteletes_ és _hálaadó_ szeretettel szeressed _Don_  _Sebastien_ és _megtart_ azt az _élet_ a melyet ö _oly_  _drága_  _megfizet_ 

 _Don_  _Sebastien_ alig _hallhat_ ezeket az utolso szokot _hogy_ el haloványodék és _félholt_  _esik_ a _Dom_Lajos_  _kar_ azután _lefektet_ és más nap _késő_  _tér_ magához azután olyan szánakodo és _keserves_ szokot monda _hogy_  _aki_ mellette voltanak sirtanak

 _Donna_  _Catherina_ mellette ült és _sok_ szép _kegyes_  _beszéd_ vigasztalta mind azok _aki_  _körülötte_ voltanak _ki_  _egy_  _ki_ másal _kíván_ vigasztalni _de_ a neki még nehezeb volt azért mindeneket _kér_  _hogy_  _hagy_ egyedül tsak egyedül egy _meghitt_ alvaré nevü szolgájat _hagy_ maga mellet _aki_ egész _hitel_ volt

A midön egyedül marada mondá alvaré én fel _tesz_ azt magamban _hogy_ meg _hal_  _de_ azt akarom _hogy_ a _kegyetlen_  _Elvir_  _bizonyság_ légyen _halál_ én viszá akarok menni lisbonában _ha_ valoságos _hűség_ vagy _hozzá_  _keres_ nékem modot _abban_ alvaré ezen igen meg ijede és mindent meg monda néki valamit az _okosság_ az elméjire _ad_  _hogy_ szándékáról _elfordíthat_  _de_  _Don_  _Sebastien_ fel ülvén nagy _harag_  _megesküszik_  _hogy_ magát meg öli _ha_  _abban_ neki nem szolgál alváré meg ijedvén rea álla _de_ azután a volt a _kérdés_  _hogy_ mennek _ki_ a _ház_  _hogy_ meg ne lássák és lovakot _hol_  _talál_  _tudván_ azt _hogy_  _Dom_Lajos_ nem adnának álvárénak _kelletik_  _tehát_  _kettő_ valahol szerezni és az is szükséges volt _hogy_  _Don_  _Sebastien_ az egész napot néki adgya arra _hogy_ mindent _elkészíthet_ a _dolog_ pedig vegben mene valamint ök azt magok _között_ el végezték volt és mint _hogy_  _Elvir_ reménlette meg latni azért a _több_ is _használ_ mint akár mely _orvosság_ 

Ebéd után sokal jobban _érezvén_ magát _felkel_ és _felöltözik_ azután az anyához mene és mondá aszonyom _bocsánat_  _jön_  _tőle_  _kérni_ a _tegnapi_  _dolog_ az én nagy szeretetem és a _kár_ amelyet vallottam meg menthetnek engemet nagy _keserűség_ vagyok _de_ már el szántam magamot és _kér_ azon: _hogy_ mond meg nékem egészen miben vagyon szerencsétlenségem és _hogy_ mit _kelletik_  _cselekedni_ 

 _élni_  _kell_  _fia_ mondá _Donna_  _Catherina_  _Elvir_ ezt neked parancsollya és abetsület azt _hagy_ azután mindeneket _megbeszél_ néki és _hogy_ mi _ok_ valo nézve nyerte volna meg mind a szabadságot mind az _élet_ mind ezek a _beszéd_ igen _meghat_ az ö szivét _de_ azt _eltitkol_  _hogy_  _eltitkolhat_ szándékát is és mondá _hogy_  _kész_ volna _engedelmeskedni_ azután az anya mondá _hogy_ még _két_ napot _kell_ várni _hogy_ az _egészség_  _jól_  _helyrejön_ mivel a _jószág_  _ahova_  _kell_ menni igen mesze vagyon _Don_  _Sebastien_  _külső_ mindeneket reá _hagy_ azért _hogy_ szabadá _hagy_ mivel azt meg sejditette volt _hogy_ igen vigyáznak reája

A mint is _hogy_  _Dom_Lajos_ látván _csendesség_ valo letit nem _kezd_ anyira attol _hogy_ valamit ne _cselekedik_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ ellen meg is _kelletik_ néki _indulni_ igen jó regel a _harmadik_ napon: _de_ álváré _két_ lovat _tartván_  _kész_  _éjszaka_ a _ház_ nagy _titkon_  _ki_ menének és lora ülvén meg viratta elött lisbonában _érkezik_ és álvárénak egy attyafiához szállának _ahol_  _Don_ sebástien igen el rejté magát az ö _hív_ szolgája pedig el mene _hogy_ valami modon _beszélhet_  _Eleonora_ 

A _Dom_Lajos_  _ház_ pedig az _elindulás_  _idő_ lévén _Donna_  _Catherina_  _megüzen_ a _fia_  _hogy_ már _idő_ volna meg _indulni_ és tsak _ő_ várják _de_ mint meg ijede azon a midön akit _hozzá_  _küld_ egy levelet _ad_ neki _kéz_ a mely az asztalon volt nagy siettségel fel nyittá és ezeket _talál_  _benne_ 

Aszonyom

Mint _hogy_ szám _ki_ vetésben _küld_ engemet arra nem _kell_ vigyázni _hogy_ én _melyfelé_ veszem utamot minden féle _föld_ egy aránsu egy _bujdosó_ az én _föld_  _közel_ vagyon _az_  _aki_  _kesereg_ és még meszeb megyek _hogy_ el végezem azt az _élet_ a melyet tsak azért _megtart_  _hogy_ azt nagyob _gyötrődés_  _tölt_ 

 _Don_  _Sebastien_  _de_ Suza

 _Donna_  _Catherina_ mindgyárt meg mutatá ezt a levelet _Dom_Lajos_ és az atyafiaknak mindgyárt _tanács_  _tart_ és azt végezék _hogy_ el _kell_ ezt a _dolog_ titkolni akár lisbonában ment volna _Don_ sebástien akar az _ország_  _ki_ ment volna ne _hogy_  _gyanakodás_ vegyék _dolog_ és _ismét_ meg ne fogják a mely _megtörténik_  _ha_  _megtalál_  _hanem_ azt _kell_  _hirdetni_  _hogy_ a parancsolat _szerint_ ajoszágában ment _Donna_  _Catherina_ pedig magais _arrafelé_  _indul_ és az utyában _késedelmeskedik_ azért _hogy_ ök néki _tudta_ adhassák _ha_ valamit _hallhat_  _Don_  _Sebastien_ felöl akit titokban _kerestet_ 

Ezt az _okos_  _tanács_ mindnyájan _jóváhagy_  _Donna_  _Catherina_ mondá mindenek elött _hogy_ a fia _előre_ el ment volna és ö is utánna menne a mint is _csakhamar_ nevetve a _hintó_ üle noha a szive nagy nyughatatlanságban volt és meg _indul_  _Dom_Lajos_ atöb atyafiakal viszá _tér_ avárosban _hogy_  _alattomban_  _tudakozódik_ 

Azonban pedig álváré sokat _kering_ a _Dom_Baltazár_de_Láma_  _ház_  _körül_  _hogy_  _beszélhet_  _Eleonora_ nem mervén senkitöl is _kérdezni_ végtire az _ablak_ meg látá _ő_ arostélyon _által_ és _integetni_  _kezd_ néki _de_  _Eleonora_ nem _tudván_ mire _integet_ néki nem üsmervén meg mindgyárt a legényt _közel_ mene az _ablak_  _akkor_ meg üsmeré és _int_ néki _hogy_ mindgyárt viszá térne és el mene az _ablak_ egy _kevés_  _idő_ mulva egy papirosat vete le néki a melybe evolt _írva_  _eredj_ várj meg engemet a szent ursula _templom_ álváré nagy siettségel és _félelem_ el mene attol a _hely_ és oda mene _ahova_ mondották _hogy_ menyen alig várakozék ót egy _óra_  _hogy_ látá _Eleonora_ a _templom_ bé menni ót _előbeszél_ neki _hogy_ miért _küldetik_  _hogy_ az ura mitsoda nagy _keserűség_ volna _aki_  _teljesség_  _feltesz_ magában _hogy_ az _Elvir_ lábaihoz _borul_  _okos_  _Eleonora_ mondá néki én _abban_  _bizonyos_ vagyok _hogy_  _ha_ szemben lehetne véle meg is változtatná veszedelmes szándékit _kényszerít_ arra _hogy_  _juttat_ szembe véle a mitsoda veszedelemre _tesz_ magát _hogy_ lisbonában viszá _tér_ én azért rettegek _ki_ sem megyen _innét_  _addig_ amég nem láttya _Donna_  _Elvir_ és azt _tud_  _hogy_ minden féle veszedelemre veti magát _ha_ ezt meg nem _enged_ néki _Eleonora_ erre igen nagy _gondolkodás_  _esik_ nem _tudván_ mit _felelni_ mivel azt _jól_  _tud_  _hogy_ az aszonya _soha_ azt meg nem engedi _ha_  _kér_ tölle ugy _kelletik_  _hát_  _Don_  _Sebastien_  _hozzá_ vinni _hogy_ ne _tud_ és a meg nem lehetet nagy veszedelem nélkül mind ezeket _hogy_ mitöl _tart_ meg mondá álvárénak és azt _javall_ néki _hogy_ verje le az ura elméjit az illyen nehéz _dolog_  _de_ álváré _tudván_  _hogy_ mint szereti az urát _addig_ reménkedék néki _hogy_ végtire _Eleonora_ reá álla és mondá néki _hogy_  _két_ naptol _fogvást_ az aszonya az ágyban _fekszik_ és mint _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ véle nem _fekszik_  _hogy_ néki ne alkalmatlankodgyék azért _abban_  _könnyű_ mód is lehet _hogy_ bé vigye _Don_ sebástient _hozzá_  _hanem_  _mihelyt_  _jól_  _beesteledik_  _elhoz_ magával és a _kert_ ajtaját nyitva _talál_ és ót a lugos alat vonnyák meg magokot a _többi_  _bíz_ reája

Álváré nagy siettségel vivé ezt ahirt az urának _aki_ is nagy nyughatatatlanságal varta és mindeneket _megbeszél_ néki és az _este_ valo _idő_  _abban_  _tölt_  _hogy_ miket mondgyon _Elvir_ 

 _Elvir_ pedig _két_ napot és _két_  _éjszaka_ nagy nyughatatlanságban _eltöltvén_ azutan _könnyű_  _érez_ magát és egy nehany _óra_ alut az alat pedig _Dom_Baltazár_de_Láma_ egy nehány szor volt nála _hogy_ lássa mint vagyon _Eleonora_ pedig _Don_  _Sebastien_ lévén az elméjiben _elfelejt_ az aszonyának meg mondani _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ egy nehany szor volt látogatásán a még alut _de_ a több leányok meg mondották és _Elvir_  _tudta_  _adat_ a _férj_  _hogy_ nem alunék _aki_ is mindgyárt _hozzá_ mene _Dom_Pedre_de_Zuare_ és töb jó akaroival és ót marada setét _est_  _Eleonora_ pedig _addig_  _dolog_ nem lévén az aszszonya mellet _az_ adologhoz láta a melyet el végezet volt álváréval

 _Donna_  _Elvir_ pediglen egyedül akarván maradni igen nagy nyughatatlanságot _kezd_  _érezni_ nem _tudhatván_ annak az _ok_ ugy anyira _hogy_ mások is észre vévék erre valo nézve mindenek _felkel_ és _ki_ menének _Dom_Baltazár_de_Láma_ magais mint _hogy_ igen _késő_ volt _elbúcsúzik_ tölle mondván _hogy_ nyugodni _hagy_ és tsak más nap regel _jön_ látogatására reménlvén _hogy_  _egészség_  _talál_ a midön el ment _Eleonora_  _aki_ igen _fél_ azon _hogy_  _Elvir_  _ház_ ne _hál_  _Elvir_ mellé mene és monda aszonyom igen _kedves_ lett _előtte_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ mivel a neked nehéz _ha_ egy _kis_  _idő_ el _távozik_ is _tőle_ 

Ej _felel_ néki azt akarnám _hogy_ az igy volna nem is volnék _abban_ az állapotban a melyben vagyok _de_  _Eleonora_ miért _hány_ azt nékem szememre a mit _teneked_  _kell_ nékem _javallani_ nem neked kelleneé engemet _kötelesség_ segitened _ó_ ! uram _felkiált_ egyedül vagyok _aki_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ akarom szeretni látom _Eleonora_  _hogy_  _felőle_  _kedvetlen_  _beszél_  _hol_ voltál az _elébb_ mikor nálam volt és miért nem mondottad meg nékem egy szoval mit _cselekedik_  _hogy_ nem akarod _hogy_ én _csendes_ napokot szerezek magamnak

 _Eleonora_  _aki_ amég _Dom_Baltazár_de_Láma_ a _feleség_ volt _Don_  _Sebastien_  _addig_ a maga _ház_ bé vitte volt vétkesnek _érezvén_ magát és nagy _baj_ lévén _aziránt_ is _hogy_ mi formában vigye az aszonya _ház_ egy _kevés_  _idő_ nem _tud_ mit _felelni_ az ö _hallgatás_ pirulása és _félelem_ a melyet _könnyű_ vala észre venni igen _felháborít_  _Elvir_  _aki_ is mint _ha_  _előre_  _érez_ valamit magában _kérd_ tölle _Eleonora_ mi lelt tégedet mond meg semmit ne _eltitkol_ 

 _Eleonora_ erre _megbátorítván_ magát mondá Aszonyom én nagy _dolog_ akarok néked mondani _de_  _megenged_  _had_  _küld_  _ki_ parancsolatodbol mind a szolgáloidot _had_ zárjam bé _ház_  _hogy_ senki se bé ne jöhessen se ne _hallgathat_ ezeket véghez vivén _Elvir_ mellé _térdepel_ 

A _ki_ is mind ezeket látván nem _tud_ mit _gondolni_ és meg ijede magában _éppen_ nem is _gondolkodik_ arrol _hogy_  _oly_  _közel_ volna _Don_ sebástienhez _Eleonora_  _térd_ lévén mellette mondá aszonyom _tud_  _hogy_  _harag_  _esik_  _de_ lehetetlen volt más képpen _cselekedni_ és meg _kelletik_ álvárénak igérnem _hogy_  _hozzá_  _hoz_ az _élet_  _jár_ az urának szükséges _hogy_ veled _beszél_ és másnak meg nem mondhattya _titok_ tsak néked én már a _ház_  _behoz_ tsak a parantsolatodot várja

Oh! _isten_  _felkiált_  _Elvir_ álváré! lisbonában vagyon álváré _de_ söt még a _ház_ mellet el rejtve _esztelen_  _Eleonora_ mitsoda állapotra _tesz_ engemet

 _Elvir_ erre nem mondhata _több_ és a _sok_ sirás a szovát meg állitá a _dajka_ látván _hogy_ nem aharag _hanem_ a _keserűség_  _okoz_ sirását _élvén_ az alkalmatoságal _elébe_  _ad_  _hogy_ mitsoda nagy _kegyetlenség_ volna szembe nem lenni véle mivel semmitöl nem _tarthat_ és _hogy_ mindeneket ugy vit végben _hogy_ senki arrol semmit nem _tudhat_ egy szoval ollyan _hathatós_ szokal _beszél_ reá _hogy_ a _keserves_  _Elvir_ nem _tudván_ mit _tenni_ mondá néki segitts _had_  _felkel_ az ágybol mivel az ágyban nem _beszélhet_ azal az _ember_  _de_  _had_  _jön_ szaporán és _had_ menyen el szaporán mond meg neki _hogy_ levelet nekem ne adgyon mert el nem veszem ezt mondván egy _karosszék_ üle és várá _hogy_  _Eleonora_  _hozzá_ vigye a _csalárd_ álvárét

 _Don_  _Sebastien_  _hasonló_ nyughatatlanságban volt _aki_ is akertböl az _Eleonora_  _ház_ menvén egy szot nem szolhatot ugy _tetszik_  _Eleonora_  _hogy_ nem egy _élő_  _ember_  _hanem_ egy _halál_ viszen a _ház_ és azt sem _tud_  _hogy_ mit _csinál_ a midön az _Elvir_  _ház_ vivék

A kit is nagy _keserűség_ látván aszive azon meg _esik_ és a _föld_  _esvén_ a _térd_  _megölel_ és a _sok_ suhajtási miat nem szolhata

 _Donna_  _Elvir_ pedig _aki_ egy _keszkenő_  _tart_ a szeme elött azt _gondol_  _hogy_ álváré _tisztelet_ és szomoruságábol _cselekedik_ aztot mondá álváré a mitsoda állapotban látz a _beszél_  _helyette_ mond meg azt annak _aki_  _küld_  _hogy_  _ha_ a meg vigasztalhattya _ő_  _de_ semmit nekem olyat nemondgy a mi meg sérthetné _kötelesség_ mivel _azonkívül_ is már az ellen vétettem azal _hogy_  _elöben_  _bocsát_ 

Nem álváréhoz mutatod ezt a _kegyelmesség_ mondá _Don_ sebástien _hanem_ olyanhoz _aki_ leg szerencsétleneb avilágon és azki ezt a _kegyelmesség_ tsak arra _fordít_  _hogy_  _meghal_ szemeid elött

Oh’ _hol_ vagyok _kérd_  _Elvir_  _tekintvén_ reája _ó_  _isten_ kit látok _ó_ ’ _csalárd_  _Eleonora_ és vak merö _Don_  _Sebastien_  _akkor_  _eltaszítván_ magátol és fel akarván _kelni_  _hely_ mondá _Don_ sebástien mint _hogy_ azt végben vittem _hogy_ fel áldoztam nyugodalmamot _teérted_  _elhisz_ véghez viszem azt is _hogy_ az _élet_ inkáb el vesztem tsak _megtarthat_  _dicsőség_  _te_ engemet _gyaláz_ el vesztesz _másféle_  _hálaadás_  _jel_ vártam volna _tőle_  _kegyetlen_  _felel_  _Don_  _Sebastien_ meg tartoztatván _hely_ és _aki_ ezekre _igen_  _felindul_ mitsoda _hálaadás_ lehetek _meggátol_  _halál_ azért _hogy_ magad _megöl_ engemet _ha_ az _ellenség_  _megöl_ azal meg nem elégedhettél volna _hanem_ ugy _megelégedik_  _ha_  _kéz_  _által_  _meghal_  _hálaadatlan_ miert nem _enged_  _hogy_  _fej_ fegyék legaláb _abban_ a _gondolat_ lettem volna _halál_  _hogy_  _hű_ vagy _hozzá_  _holott_ tsak azért _meghagy_  _élet_  _hogy_ a más _birtok_ láthassalak én azt az _élet_ a melyet _megtart_ szerencsére vetem azért _hogy_ egy szem pillantásig láthassalak és panaszolkodhasam szerencsétlenségemen _te_ pedig engemet _gyűlölség_  _tekint_ és a nagy pirongatásal vagy _hozzá_ én tégedet mondod _gyaláz_ és _becstelenít_  _éjasszony_  _felemelvén_  _tüzes_ szemeit meg _kell_ néked mutatnom _hálaadás_ mint _hogy_ annak _jel_  _kíván_ viszá adom néked azt az _élet_ a melyet meg szabaditottál és azt annak szerencséjére áldozom akit nálamnál nagyobra _becsül_ 

Ezeket el végezvén a _dákos_  _kihúz_ és akezét _felemel_  _hogy_ magában verje és azt véghez is vitte volna _ha_ a _keserves_  _Elvir_  _hirtelen_ rea nem ugrot volna és _ha_  _Eleonora_ segittségével _ki_ nem fatsarta volna _kéz_ a _dákos_ a szeretet és az _ijedség_  _erő_ adot volt neki

 _Don_ Sebástien szégyenelvén _hogy_  _megfoszt_  _fegyver_ mondá _tekintvén_ szomoruán _Elvir_ mit vársz és miért nem sietz _halál_  _Don_ sébastien mondá _Elvir_  _könnyes_ szemekel a mitsoda állapotban látlak az az én más _félelem_ el üzi a _te_ nagy _keserűség_ én nekem nehezeb pirongatásidnál mert a _te_  _keserűség_  _ész_  _juttat_  _hogy_ mitsoda jót vesztettem el ate pirongatásodot pedig nem _érdemel_  _de_ még is azt _megcselekedik_  _hogy_  _erő_ veszek magamon _érte_ egy _kis_  _idő_ el akarom felejteni _hogy_  _ki_ légyek és _hogy_ mivel _tartozik_ magamnak és _elöben_  _terjeszt_ szivemet _tud_  _Don_  _Sebastien_  _hogy_  _hitel_  _ad_  _beszéd_ mivel szeretz _és_ ate nagy _harag_ is _bizonyos_ vagyok _hogy_  _belső_  _igazság_  _ítél_  _felőle_ és nem _kételkedik_ ártatlanságomban _mindazonáltal_ mint _hogy_ magamnak _kell_ arrol _bizonyság_  _tenni_ arra is reá állok _de_ az én _igazán_ valo meg vallásomért _két_  _dolog_  _kíván_  _tetőled_ az elsö a _hogy_ a magad _halál_ ne _igyekezik_  _élet_  _megtart_ visgáld meg _hogy_ mit akarál _cselekedni_ a mely _cselekedet_ nem _illik_ egy nemes szivhez és egy olyan _ember_ a kinek _engedelmeskedni_  _kell_ az Isten rendelésének a második a _hogy_  _csendesség_  _meghallgat_  _beszéd_ és _hogy_  _énnekem_ szeretetedröl semmit ne szóly mivel már most én azt meg nem _hallgathat_  _ha_ ezt a _két_  _dolog_ meg _tart_ én sem _eltitkol_  _előtte_ a mi a szivemben vagyon és most utollyára ugy _tekintvén_ tégedet mint olyat _aki_  _énnekem_  _drága_ a világon annak minden _titok_  _elöben_  _tesz_  _felel_ erre _Don_ sebástien rea állaszé erre a mit _kíván_  _tőle_ 

 _Elvir_ ezeket a szokot _oly_  _ékesség_  _igazság_ mondá _ki_  _hogy_ a szerentsétlen _Don_ sebestien _aki_ a szemeit rolla le nem vette _csodálkozás_  _hallgat_ és egy _kevés_  _idő_ nem _felelhetvén_ minden _harag_ el mulék a lábaihoz _esik_ és mondá _érez_  _hogy_ nem _érdemel_ az _élet_  _de_  _ó_ ! mitsoda _okosság_  _kívánhat_ egy olyan _ember_  _aki_  _örökös_ el veszt tégedet _mindazonáltal_ látom az én _igazságtalan_ pirogatásimot és azt: _hogy_ mitsoda _engedelmesség_  _kell_ a _te_ akaratodnak _engedelmeskedni_ igen is aszonyom mondá nagy suhajtva _fogad_  _hogy_ azt _cselekedik_ amit parancsolsz nékem akar mi legyen a és az _idő_ a szeretetre és a _keserűség_  _hagy_ el végezni azt az _élet_ a melyet ujontában néked ajánlom

Akor a szép _Donna_  _Elvir_ maga mellé ültetvén egy _kis_  _gondolkodás_ után mondá _Don_  _Sebastien_ a mit néked akarok mondani a nehéz a jó _erkölcs_  _de_  _könnyű_ a szivemnek mivel meg szogtam volt tégedet szeretni _természet_  _szerint_ valo _dolog_ azt néked meg mondanom _de_ nem szabad már azt meg vallanom _mindazonáltal_ arra _erőltet_ és _hogy_ másodszor is meg menttsem _élet_ azért vallom ezt meg utollyára néked és vég képpen igen is _Don_  _Sebastien_ ollyan _kedves_ vagy ma nékem mint a mely voltál a midön parancsolták _hogy_ szereselek és a menyek az én _bizonyság_  _hogy_  _ha_ az _élet_ meg szabadithattam volna _élet_ sokal _kevés_  _keserűség_ választottam volna a _halál_ mint azt az állapotot a melyben vagyok

 _de_ még _több_ is mondok mert én sürgettem magam _házasság_ mivel attol _tart_  _hogy_ mentöl _továbbra_  _halad_ annál _hamar_ vége lesz _élet_ és mentöl inkáb siettettem szerencsétlenségemet annál _bizonyos_  _gondol_ lenni _élet_ egy szoval magamot el felejtettem és tsak rollad _gondolkodik_ a _dolog_ ugy _kíván_  _hogy_ én magamot fel aldozam azért _hogy_ ate _élet_ fel ne áldozák az egész lisbona _tud_ ezt az _igazság_ lehetetlen _hogy_  _te_ ne _tud_ 

A szeretetem vezérlet engem a _hűség_ meg nem változot és az artatlanságom meg ment engem és _bizonyság_  _tesz_ rolam illyen vallásim után nem _kételkedhet_  _kegyetlen_ állapottyárol szivemnek _de_ mint _hogy_ nem _tud_ az én végsö szándékomot _ha_ tsak _tudod_ nem adom _megtud_  _tehát_ azt _hogy_ mentöl _kedves_ voltál nekem annál inkáb _igyekezik_ azon _hogy_  _ki_ rekeszthesselek _emlékezet_ erre mind a nyugodalmom _becsület_  _kötelesség_  _kényszerít_ azt ne _tudakoz_ik_  _hogy_  _ha_ végben vihetemé azt ezt a titkot tsak nekem _kell_ tudni _hanem_ azt _megtud_  _hogy_ szükséges azt végben vinnem söt még ate _tisztelet_ sem _megérdemel_  _ha_ más képen _cselekedik_ már _énnekem_ se a nem szabad _hogy_ lássalak se ahogy _hallgat_ és arra nem _kötelezhet_  _hogy_  _ha_  _gyalázat_ nem _kíván_  _ha_ engemet szerettél vagy _ha_ engemet még szeretz a _becsület_ olyan _drága_  _kell_ néked lenni valamint magamnak meg ne homályosidtsad _tehát_ azt _haszontalan_  _cselekedet_  _igyekezik_ azon _hogy_  _meggyőz_ szeretetedet és _abból_ meg látom _hogy_ szerettel engemet _de_ megintlen az én _igyekezet_  _hogy_ tégedet _elfelejthet_ az én jó _erkölcs_  _megbizonyít_ neked és nem _hűségtelenség_  _él_ és _had_ legyen az a vigasztalásom szerentsétlenségemben _hogy_ én mentettelek meg ahaláltol egy szoval _megtart_ azt az _élet_ a mely nékem _oly_  _drága_  _telik_ és ne _tesz_ veszedelemre _abban_ a _hely_  _ahol_ vagy _elhagy_ azt _örökös_ vagy pediglen tsak _akkor_  _visszajön_ a midön a szerentsétlen _Elvir_ el végezi _élet_  _akkor_ meg _enged_  _hogy_  _ész_  _jut_  _hogy_ szeretetemel magadnak _hízelkedik_ és _hogy_ magadot meg vigasztallyad _halál_ után _eredj_ mondá néki sebes _könnyhullatás_ meny el _innét_ siettségel és _eltávozás_ viddel rettegésimet én nekem ne _felel_ mert én azt magamnak mind meg mondom a mit akarnál nekem mondani mind _tud_ amit _gondol_ és a _meghat_ szivemet _megtekint_ szivemet _hogy_ mitsoda állapotban vagyon valamint én _megtekint_ a _tied_ és az én rajtad valo _hatalom_ adgyad azt az utolso _jel_  _hogy_  _engedelmeskedik_ nekem és _több_ nem szolhata _Don_  _Sebastien_ pedig nagy szeretettel és _keserűség_  _felemel_ szemeit és a _térd_  _borul_ a _kéz_  _megfogván_  _megcsókol_ és a _könnyhullatás_  _áztat_ és ugy _tetszik_ mint _ha_ mind a _kettő_  _halál_ volna _de_ a jó _erkölcsű_  _Elvir_  _int_  _Eleonora_ a melyet _Don_  _Sebastien_ észre vévén _felkel_ és _keserűség_ nem _szólhatván_  _Eleonora_ után mene _aki_ szerencsésen _ki_ vivé a _kert_ és ugyan szerencsésen is _érkezik_ szállására álváré pedig nagy _hallgatás_  _kísér_ 

Mikor a szállásra _érkezik_  _Don_  _Sebastien_ nagy _keserűség_ sokáig setált a _ház_  _egy_ sem szollot álváré pedig mellette volt végtire meg állapodék és mondá ennek igy _kell_ lenni _Elvir_ azt akarja _engedelmeskedni_  _kell_ néki mint _ha_ álváré _hall_ az ö _beszélgetés_ álváré _élni_  _kell_ nem azért _hogy_  _elfelejt_  _hanem_ azért _hogy_ szeresem és _tisztel_ mind _holt_ 

Ez a _hű_ szolga _megörülvén_ ezeken a szokon és észre vévén _hogy_ mi mondattya véle ejól vagyon uram mondá néki _de_  _ki_  _kell_ lisbonábol menni és a veszedelmet el _kell_  _kerülni_  _ha_  _Elvir_ akarsz _engedelmeskedni_ 

 _kedves_ álvárém _felel_ néki _cselekedik_ azt amit akarsz _tőle_  _tanács_ ne _kér_ azt sem _tud_ mi vagyok mit mondok sem azt _hogy_  _hova_  _kell_ mennem read _hagy_ magamot _meghagy_  _élet_ azt _megígér_  _több_ ne _kíván_  _tőle_ 

Alvaré _ennél_  _több_ nem _kíván_  _hanem_ mindgyárt mindeneket _elkészít_ és _tudta_ adván néki a lora ülteté maga és az attyafia _hasonló_ lora ülének _Don_  _Sebastien_ semmiröl nem _tudakozódik_ tsak reájok _hagy_ a városbol _ki_ menvén a _első_  _falu_ alváre a lovakot viszá adván az attyafiának az urat posta lora ülteté és _hamarság_ a _jószág_  _érkezik_  _ahova_  _Donna_  _Catherina_ tsak _három_ napal _érkezik_ azután nem _gondolván_ azt _hogy_ oda olyan _öröm_  _érkezik_ 

 _Elvir_ pediglen _mihelyt_  _Don_ sebástient aveszedelemen _kívül_ láta lenni azon nagy _könnyebbség_  _érez_ magaban _hogy_  _ki_ nyilatkoztathatta volna szive _titok_ azt is _gondol_ magában _hogy_  _kevés_ nem _cselekedhet_ik_ egy olyan _ember_ akit _sok_  _idő_ ugy _tekint_ mind _jövendőbeli_  _férj_ erre valo nézve _Eleonora_ is _megbocsát_  _de_ ugy _hogy_  _többé_  _abban_ avétekben ne _esik_ azon az _éjszaka_ sokat _beszélget_ egy másal és _Elvir_  _csendes_ szivel léven _lefekszik_ és _csendes_ nyugodot

Más nap pedig már _késő_ volt mikor _Eleonora_  _felkelt_ és mondá néki _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ egy nehány szor volt nála _de_ mindenkor aluva _talál_ azt is _hirdet_ a _ház_  _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ parantsolattya _jön_ udvartól _Elvir_ mindgyárt _tudta_  _adat_  _hogy_  _kíván_ látni

 _Dom_Baltazár_de_Láma_ mindgyárt _hozzá_ mene és _tudta_  _ad_  _hogy_ parancsolatot vett volna udvartol amely parancsolatban avolt _hogy_ mentöl _hamar_  _India_ avicé _királyság_ menyen és a _haj_ már _kész_ várnák mondván azt is _hogy_ arra nem sürgeti _hogy_ véle el menyen _hanem_ a midön az _egészség_ jó lészen _akkor_ utánna mehet ezeket a szokot pedig ollyan _idegenség_ mondá _ki_  _hogy_  _Elvir_ azon _megháborodik_ és nagy _kegyesség_  _felelvén_ néki azon _kér_  _hogy_ vinné el magával mivel ö véghez viheti azt az utat és _ha_ az áert változtattya még annál _jobb_  _egészség_ lészen _Dom_Baltazár_de_Láma_ pedig mindenkor tsak a _betegség_  _eléhozván_ meg nem _hallgat_  _kérés_ és el _hagy_ mondván _hogy_ az uttyárol _kell_ rendelést _tenni_ ezen az _idegenség_ igen _csodálkozik_  _Elvir_ és mint _hogy_ azt _tud_  _bizonyos_  _hogy_ a _Don_  _Sebastien_ valo szembe létit nem _tudhat_ azért nem is _tud_ mire vélni _Eleonora_  _aki_  _gyűlöl_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _által_ látá az _ok_ változásának _Dom_Baltazár_de_Láma_ monda az _Elvir_ tsak azert akart _férj_ lenni _hogy_ magat jó rendbe _tehet_ a _te_  _sok_  _jószág_ szintén anyira _kíván_ ö valamint ate szepségedet és az _indiai_  _vicekirályság_ tsak a veled valo _házasság_  _megad_ néki mindent _elkövet_ [el- _követ_ ] _hogy_ azt véghez vihesse és meg nyerhesse már mostanában _hogy_ véghez vitte a mit _kíván_ a nagyra valo vagyása _ismét_ uralkodni _kezd_  _benne_ és a szeretet _meggyengül_ 

Ezeket a _beszéd_ igen _helyes_  _talál_  _Elvir_ semmi _felel_ erre suhajtva szeresen ne szeresen a magam _kötelesség_  _követ_ az alat a még ez a szép aszszony illyen nemesi szándékal volt _Dom_Baltazár_de_Láma_ nagy nyughatatlanságal várta _hogy_ uralkodhassék és tsak a nagy _készület_  _foglalatoskodik_ az egész lisbona városa _elmegy_  _ő_  _köszönteni_  _hasonló_  _tisztelet_  _ad_  _Donna_  _Elvir_  _aki_ nem lévén anyi nagyra vágyodás mint a _férj_ nagyob méltoságal is _fogad_ mindeneket

 _Eleonora_ valoságal _kitalál_ a _Dom_Baltazár_de_Láma_  _természet_  _aki_ is látván mitsoda nehezen _juthat_  _Donna_  _Elvir_ a szeretetet az ö nagyra vagyó _kívánság_  _kapcsol_  _de_ a mikor látá _hogy_  _óhajtás_  _beteljesedik_ a _feleség_ ugy _tekint_ mint más _egyéb_ és az ö uj méltoságában nem _gondol_ szükségesnek _hogy_ magával olyan _társ_  _hordoz_  _aki_ szükséges _hogy_  _külső_ magát okosan visellye a mely nem igen _megegyezik_ a _gyönyörűség_ a melyre _hajlandó_ volt az ö _ifjúság_ 

El hitetvén azt is magával látván _Elvir_  _titkos_ szomorkodását és _egészség_  _megbomlás_  _hogy_ mindenkor _hajlandóság_ lészen _Don_  _Sebastien_ és meg elégedvén azal _hogy_  _Don_  _Sebastien_ mesze _föld_  _elküldhet_  _élni_ akart ahasznokal melyeket _házasság_ szerzet néki nem akarván azokot _közölni_  _Elvir_  _aki_ vette volt erre valo nézve lehetetlen is vala _Elvir_ végben vinni _hogy_ el vigye magával noha se _kérés_ se _könnyhullatás_ azért el nem mulatá

 _Dom_Baltazár_de_Láma_  _teljesség_ nem _enged_  _kérés_ és meg akarván mutatni _Elvir_ rajta valo _hatalom_ parancsolá néki _hogy_ az ö _kastély_ menne amely lisbonátol egy nehány _mélyföldnyi_ volt el vévén mellölle a régi szollgáloit tsak _Eleonora_  _meghagy_ és ollyan _öregasszony_  _ad_ melléje kik reája vigyáznának _Donna_  _Elvir_ meg _esik_ aszive az illyen _cselekedet_  _de_ álhatatos lévén _kötelesség_ az el rendeltetet sorsa alá veté magát nem mutatván _kis_  _bosszankodás_ se azért _kis_ panaszt nem tett _igazságtalan_  _férj_  _aki_ is _harmadnap_  _megindít_ maga elött és a mikor _megtud_  _hogy_ a _kastély_ volna el zárkozva a _hajó_ üle _tele_ lévén elméje a nagy méltoságal és _hiábavalóság_ 

 _India_  _Goa_ városában _érkezvén_ ót a _gubernátorság_  _kéz_ vévé és a maga _tisztség_  _oly_  _fent_ és _kevély_  _kezd_ viselni _hogy_ nem _kezd_ jó szivel lenni _hozzá_  _kevés_  _idő_ mulva _hogy_ oda _érkezik_ az _Áson_  _király_ egy _öcs_ és _húg_  _Goa_ városában menének _hogy_ el szaladgyanak a _báty_ elött és a portugaliai _király_  _oltalom_ alá _ad_ magokot _aki_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ nagy _becsület_  _fogad_ annális _jobb_ szivel _hogy_ ez a _fejedelemasszony_  _csakhamar_ a maga rabsága alá veté ez az _indiai_ leány akit _Beliz_  _hív_ igen szép volt szerelmes _ábrázat_  _fekete_  _égő_ szeme a szivet _meghat_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ is _érez_ magában _hogy_  _addig_  _soha_ semmit sem szeretet

Az ö sebes szeretete nem marada sokáig titokban az elött _aki_ azt _felgerjeszt_ mint _hogy_ ö szép _termetű_ és _bátor_ volt és _Beliza_ se vak se _hideg_  _természetű_ nem volt azért _csakhamar_ meg _ad_ magokot és _teljesség_ a szerelemnek adván magokot azt nem is _kíván_ el titkolni

A szerelemnek vagyon mindenkor valamely _cél_ a _Beliza_  _cél_ avolt _hogy_  _keresztény_ legyen és el vétesse magát _Dom_Baltazár_de_Láma_ ezel sokáig _hízelkedik_ magának senki nem mérte néki meg mondani _hogy_ azt nem reménlheti _de_ egy szer nagy szerelmében arra _kényszerít_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _hogy_ ugyan valojában mutatná meg _hozzá_ valo szeretetét erre _Dom_Baltazár_de_Láma_ : továb nem _eltitkolhat_  _hogy_ mitsoda nagy akadálya volna azö _megegyesülés_ erre a _hír_  _Beliza_  _oly_ nagy _keserűség_ mutata _hogy_ a _hit_  _megtagadó_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ meg _ígér_ néki _hogy_ minden képen azon leszen _hogy_ azt a _kötél_ el szakasza a mely _ellenkezik_ azö _megegyesülés_ 

Ez az _indiai_ leány _erőszakos_ mérges és _irigy_ lévén egy nehány féle _hamis_ modot _ad_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _elébe_  _hogy_ azt véghez vihesse _de_ ö vagy a _becsület_ vagy _hogy_ alkalmatosága nem volt _idő_  _kér_ tölle arra _hogy_  _kedv_  _tölt_  _holt_ valo szeretetit _fogadván_ néki

A még ezek a _dolog_ igy mennek vala végbe _Goa_ városában és mindenek zugolodnak vala _Dom_Baltazár_de_Láma_ ellen _addig_ a szomoru _Elvir_ igen magános _élet_  _él_ és tsak a _természet_ urának lábainál _keres_ minden vigasztalását a kinek szüntelen ajánlotta szenvedésit _Dom_Baltazár_de_Láma_  _alkalmas_  _idő_ el nem mulatta nekie _írni_ a melyekre ö mindenkor meg _felel_ és mindenkor azon _kér_  _hogy_  _had_ mehessen utánna _de_  _idő_  _teljesség_ nem vévén semmi _tudósítás_ azon valojában meg ijede azt is _gondol_  _hogy_  _kötelesség_  _jár_  _hogy_ azt _megtud_  _hogy_ mit _csinál_  _férj_ vagy _ha_ valami nem történté rajta _Dom_Baltazár_de_Láma_ pedig _oly_  _erős_  _meghagy_ mind azoknak kik mellette voltanak _hogy_ senkit _hozzá_ ne _bocsát_  _hogy_ a _kastély_ még aleg _közel_ valo attyafiait sem _bocsát_ ez is _okoz_  _hogy_ semmit meg nem _tudhat_  _mindazonáltal_  _jóság_ és _kegyesség_ magához _hódít_ mind azokot akik _őriz_ meg is szánták _hogy_ egy ollyan _ifjú_ és szép aszszony olyan _élet_  _él_ a mely meg nem egyeznék se rendével se jó _erkölcs_ azért mindenekben jó szivel _kezd_ lenni _hozzá_ és mindenekben _kezd_ néki _tetszeni_ azon az _egy_  _kívül_  _hogy_ senkit sem _bocsát_ a _kastély_  _de_  _egyéb_ azon _igyekezik_  _hogy_ mulathassák magok _között_ és a _közönséges_  _hír_ meg _kezd_ néki mondani

Egyik a többi _közül_  _aki_ néki leg több _hír_ vit és _aki_  _inkább_  _kíván_  _kedv_  _keresni_ és _aki_  _Eleonora_ is töb _hitel_ volt _tudta_  _ad_  _hogy_ lisbonábol _jön_  _ember_  _hall_  _hogy_ ót az a _hír_  _hogy_ az _indiai_  _vicekirály_ egy _fejedelemasszony_ venne el mint _hogy_ a meszenün _jön_  _hír_  _sok_  _kéz_  _forog_ azért azt vagy meg szaporittyák vagy _megkisebbít_ a _Dom_Baltazár_de_Láma_ szeretete lisbonáig mar _enyém_ szaporodot volt

 _Dom_Baltazár_de_Láma_ pedig eza _cseléd_  _aki_ ezta _hír_  _hall_  _teljesség_ el is _hisz_ látván _hogy_  _Elvir_ el _hagy_ az ura azért nagy _keserűség_ is _kér_  _Eleonora_  _hogy_ mondaná meg az aszszonyának ezt a _hír_  _hogy_  _had_ visellyen _gond_ magárol _fogadván_ azt _hogy_  _élet_ veszedelemre _tesz_ tsak valamiben szolgálhason néki

 _Eleonora_ meg köszöné jó akarattyát és arra _int_  _hogy_ lenne mindenkor _ebben_ a szándékban és mindgyárt _Elvir_ mene _hogy_ meg mondaná néki ezt a _hír_ remenlvén _hogy_  _ha_ az aszszonya szabad lesz magával meg is menekedik annyi _sok_ nyughatatlanságtol

 _de_ ez a _hír_ mind _ellenkező_  _dolog_  _okoz_ mint sem ö _gondol_ mivel _Elvir_  _figyelmetesség_  _hallgatván_ ezt a _hír_ mondá a _dajka_  _Eleonora_ én jobban _általlát_ ezt a _dolog_ mint sem _gondol_ én azt _jól_  _tud_  _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ el nem ronthattya a mi _házasság_ attol nem _tart_  _de_  _abban_ nem _kell_  _kételkedni_  _hogy_ ez a _hír_ olyan _dolog_ ne _ered_ amelyben részt nem _kell_ vennem az én _kötelesség_ azt _hoz_ magával _hogy_ azt _él_  _hallgat_  _hanem_ a _férj_ mennyek és néki meg mutassam _hogy_  _gond_ vagyon reája

Én el akarok _indulni_  _Goa_ városában akarok menni és _abban_ semmit sem mulatok el _hogy_  _hozzá_ valo szeretetét viszá ne _hoz_  _hogy_  _hogy_ aszonyom mondá _Eleonora_  _csodálkozva_  _te_  _ő_ nem szereted ö tégedet _elhagyott_ és még is utánna akarszé menni

Nem nem _Eleonora_ feleló erre _Elvir_ én _ő_ nem szeretem _de_ a _kötelesség_ arra viszen _hogy_ magamot szeretessem és _becsültet_ mindent el _kell_  _követni_ azért _hogy_ egy álhatatlan _férj_  _visszahozhat_ és nem akarván _több_  _hallgatni_ parancsolá néki _hogy_  _hív_  _hozzá_  _aki_ magát anyira _ígér_ néki a pedig mint egy _gondviselő_ volt a _kastély_ a _cseléd_ mind tölle _függ_ 

 _Eleonora_ nem mervén _több_ mondani _odahív_ azt az _ember_ akinek neve volt _Felix_ és az aszonya _ház_ vivé _Donna_  _Elvir_  _elébeszéltet_ véle mind azt a mit adajkájának mondot volt és látván azokbol _hogy_ szándékát véghez _kell_ vinni meg esküté a maga _hűség_ és azután meg mondá néki szándékját

Hogy jobban még magához _kötelez_ egy szép _gyémántos_  _gyűrű_ meg ajándékozá és arra _kér_  _hogy_ segitené _ő_  _had_ mehessen _ki_ a _kastély_ és _had_ ülhessen olyan _hajó_ a mely _Goa_ városában megyen parancsolván _Eleonora_  _hogy_ adna neki _elegendő_ pénzt a melyel mindent _elkészíthet_ mentöl _hamar_ ez az _ember_ mind az ajándékért mind pedig valojában akarván nékie szolgálni meg _ígér_ nékie _hogy_ a második _éjszaka_ lisbonában viszi és ót _hajó_ ülteti

Meg is _tart_  _ígéret_ ugyan azon a napon _összegyűjt_ mind a _cseléd_ és mondá nékik nagy _titkos_  _hogy_ a _vicekirály_ olyan parancsolatot _küld_ néki _hogy_  _Elvir_ egy _bizonyos_  _klastrom_ vinné a _vicekirály_ akarattya pedig a _hogy_  _őkívülötte_ a _cseléd_ mind ugy _tétetik_ mint _ha_ semmit sem _tud_ adologban és nyolcz napig semmit se szollyanak _de_ azután azt _hirdet_  _hogy_ utánna ment volna azért _hogy_ senki meg ne tudhassa _hogy_ a _klastrom_ vagyon és _hogy_ az ö _hűség_ mindeniknek jó ajándékot adna a _cseléd_ mindnyájan szánakodának _Elvir_  _de_ az ajándékért mindent _Felix_  _hagy_ 

A második _éjszaka_ pedig _Felix_  _Elvir_  _Eleonora_ a _hintó_ ülteté és maga _kocsis_ lön lisbonában vivé szerencsésen _Elvir_ ennek a _gondviselő_  _ház_ a _hintó_  _ki_ szálla és ót marada _mindaddig_ valamég a _hajó_  _kész_ nem volt _harmadnap_ mulva a _hajó_  _kész_ lévén _Elvir_  _Eleonora_ a _hajó_ üle és a midön a _tenger_ mesze volnának _Elvir_ a _hajóskapitány_  _tudta_  _ad_  _hogy_  _ki_ legyen mondván _hogy_ tsak _titkon_ akarna aférje után menni erre mind a _kapitány_ mind mindenek nagy _tisztelet_ valának _hozzá_ 

Az alat amég _Elvir_ minden _cselekedet_ aköteleség vezérelé a szerentsétlen _Don_  _Sebastien_ minden lépésit a szerelem _igazgat_ azt már meg mondottam volt _hogy_ az annya elött _három_ napal _érkezik_ a _jószág_  _könnyű_ el _hinni_  _hogy_ mint _elcsodálkozik_ és mint _megörül_ a midön meg látá a fiát _holott_  _gondolat_ sem volt _hogy_ ót _talál_  _aki_ is mindent _elébeszél_ az annyának az annya _jó_ nem _hagy_  _cselekedet_  _de_ azután száná és szép _oktatás_ vigasztalá

 _de_ az ö szomorkodása anyira nevekedek _hogy_ igen _kezd_  _félteni_  _hogy_ az az _élet_ meg ne rövidittse azonba pedig ö is _meghall_  _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ mitsoda leányt szeretne és _hogy_  _Elvir_  _elindul_ volna _India_ annyin mentenek _hozzá_ látogatására lisbonábol _hogy_  _csakhamar_  _megtud_ a _Dom_Baltazár_de_Láma_  _elindulás_ és azt is _hogy_  _Elvir_ egy _kastély_  _hagy_ 

 _Don_  _Sebastien_ száma nélkül meg akara _indulni_  _hogy_  _Goa_ városában és meg verekedgyék _Dom_Baltazár_de_Láma_ el is _indul_ volna _ha_ az annya meg nem _tartóztat_ volna _elébe_ adván szépen _hogy_  _ha_ azt _cselekedik_  _örökös_ el veszti _Elvir_ mivel _Elvir_  _soha_ sem menne azö _férj_  _gyilkos_  _aki_ is mentöl szerentsétleneb annál inkáb _elhihet_  _hogy_  _gondolkodik_  _felőle_ és _ha_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _halál_  _történik_ semmi meg nem akadályoztatná szerencséjit az illyen _helyes_  _beszéd_  _megtartóztat_ egy nehány szor a fiát _de_ a mikor _Don_  _Sebastien_  _meghall_ a _Dom_Baltazár_de_Láma_ álhatatlanságát és az _Donna_  _Elvir_  _elindulás_  _akkor_ lehetetlen volt el _halasztani_  _megindulás_ 

 _abban_ a _gondolat_ volt _hogy_ egy olyan _ember_  _aki_  _érdemes_ és méltó _feleség_  _elárulhat_ arra is alkalmatos leszen _hogy_ valamely rosz _cselekedet_ mivelyen és _előre_  _érezvén_ magában valamely szerencsétlenséget mód nélkül _kezd_  _félteni_ az _Elvir_  _élet_ és veszedelemben _gondol_  _ő_ lenni egy olyan _ország_ és udvarnál _ahol_ a _Dom_Baltazár_de_Láma_ akarattyát _követ_ azért _mindaddig_ nem is nyugovék valamég _Donna_  _Catherina_ arra nem vevé _hogy_ szabadságot adna néki az el menetelre ezen mindgyárt meg ijede az annya nem _gondolhatván_ azt _hogy_ a fia _elkerülhet_ a _Dom_Baltazár_de_Láma_  _bosszúállás_ a midön meg fogja látni _hogy_  _India_ is utánna ment a _feleség_ söt még olyan _ország_  _ahol_ ö parancsolna erre valo nézve mindeneket el _követ_  _hogy_  _ki_ verje a _fia_ ezt a vak merö _és_ veszedelmes szándékját

 _de_  _Don_  _Sebastien_  _éjjel-nappal_ tsak a szomoru _gondolat_ lévén el nem _hagy_  _kérés_  _hanem_ mondá az annyának ne _félt_ engemet aszonyom én nem _igyekezik_ a _Dom_Baltazár_de_Láma_  _halál_ tsak az _Elvir_  _élet_ akarom meg menteni azon is leszek _hogy_ minden _cselekedet_ vigyázhassak az ö _férj_ ugy el fogom magamot titkolni _hogy_ se _egy_ se a másik meg nem fog üsmérni az _élet_ veszedelemre nem _tesz_  _de_ azon leszek _hogy_  _megoltalmazhat_ az _Elvir_  _élet_ mivel azt a szép személyt akár imettem akár álmomban ugy látom mint _ha_ a _kés_ vernének _bele_ vagy mint _ha_  _étető_ adnának _inni_ egy szoval aszonyom _megölelvén_ az annya _térd_  _halál_  _kíván_  _ha_ el menetelemet nem akarod semmit nem mondván néked el szökhettem volna másodszor is mellölled _de_ a _hozzá_ valo _tisztelet_ szeretetem és a nyughatatlanságot a melyet néked _okoz_ arra _kényszerít_  _hogy_ ezt néked _megmond_ ebböl meg láthatod _hogy_ nem fogom a veszedelmet _keresni_ a melyet még _elkerül_ és meg _fog_ még engemet látni _ha_ szinte nem ugy is a mint _óhajt_ leg aláb _csendes_ elmével

 _Donna_  _Catherina_ egy _kevés_  _idő_  _halogat_ az _engedelem_  _de_ látván _hogy_ ugyan szem látomást _kezd_ veszni rea álla _kérés_  _Don_  _Sebastien_ erre igen _megörül_ és az annya ezt a _jel_ szerencsés uttyára magyarázá azután _elbúcsúzik_  _sok_  _könnyhullatás_ egy mástol és annya a _hű_ álváré _gondviselés_ alá _bíz_ el válván egy mástol _Don_  _Sebastien_  _titkon_ lisbonában _érkezik_ és _hajó_ üle _két_  _hét_ mulva _Elvir_  _elindulás_ után

 _Elvir_ pedig _három_  _holnap_  _érkezik_  _India_ és a _vicekirály_ udvarában _érkezvén_ mindenek nagy _öröm_ valának _Dom_Baltazár_de_Láma_ pedig ezen a _hír_ igen meg ijede és meg szomorkodék _mindazonáltal_ el _titkol_ az udvara elött és nem _cselekedhetvén_ más képpen _elébe_ mene minden udvarával _Donna_  _Elvir_ pedig nagy _cifra_ fel volt _öltözve_  _hogy_ annál inkáb _tetszik_  _férj_ a mint is _hogy_ mindenek _csodál_ az ö _ékesség_ és szépséget

 _Donna_  _Elvir_ pedig nemesi szemérmeteségel menvén a _férj_  _elébe_ mondá néki uram meg botsás _ha_  _elöben_ merek _jönni_ parancsolatod nélkül nem álhattam ellene az utánnad valo _óhajtás_ az _erőtlenség_ a melyben voltam mindenkor _eljövetel_  _fogvást_ reménlteti velem _hogy_ a mely aerrel _él_ ugyan azon nékem is _haszon_  _fordul_ 

Nem láttzik aszszonyom _felel_ néki _Dom_Baltazár_de_Láma_  _kedvetlen_  _hogy_ az én _távol_ valo létem nagy _kár_ tett volna _egészség_ söt még azt _gondol_  _hogy_ a nyugodalom és a magános _élet_ néked szükségeseb volt mint sem az én _jelenlét_ ezek a _bosszantó_ szok igen meg sérték a _vicekirályné_  _de_ azt el _titkol_ és a _férj_ a _kéz_ nyujtván néki bé vivé a maga _ház_ 

ót tsak magok lévén _Elvir_ nem _tartózkodhat_ továb magát nagy sirásra _fakad_  _elkeseredvén_ azon _hogy_ a _férj_ mint _fogad_  _ész_  _jut_ az el mult szomorusági és _hogy_ még mit várhat azért _folyni_  _hagy_  _könyv_ végtire mondá _hogy_  _elhagy_ uram engemet miképpen _fogad_ meg érdemlettemé ezeket és ezeket fogadtad volté nekem nem azért _idejön_  _hogy_ valamit a szemedre _hány_  _hanem_ azért _jön_  _hogy_  _ész_ juttassam _hogy_ engemet szerettél _hogy_  _becsület_  _megérdemel_ és _hogy_  _elöben_ adgyam azt _hogy_  _becsület_  _jár_  _hogy_ egy olyan _kevés_  _esztendejű_ aszszony mint én vagyok ne legyen ollyan sokára el válva olyan _férj_ mint magad vagy

Meg vallom aszonyom _felel_ néki _Dom_Baltazár_de_Láma_  _hogy_  _csodálkozhat_ik_ az illyen szorgalmatoságodon vagy igen meg változtál vagy igen _jól_  _tud_ magadot el titkolni _de_ én azt nem _keres_  _hogy_ mi vagyon szivedben _te_ se visgállyad az _enyém_ sokal jobban _cselekedik_  _ha_ az _ország_ maradtál volna mivel a volt azén akaratom: _de_  _onnét_  _kijön_ parancsolatom ellen és _hogy_ azt véghez vihessed szükséges volt _hogy_ azokot meg csallyad _aki_  _bíz_ az illyen _cselekedet_ nem olyan _dicséretes_ amint _gondol_ és _helyes_  _gyanakodás_  _indíthat_ engemet

Mind azon _által_  _hogy_ azt _elkerül_ légy itt _engedelmes_ nékem _hogy_  _ha_  _háborgás_ nélkül akarsz _élni_ azokal atiszteletekel a melyeket itt _ígér_ magadnak ezekre a szokra _ki_ mene a _ház_ még reá sem _tekint_ se _felelet_ meg nem várá

Semmi nem _bosszanthat_ ugy egy olyan aszonyt _aki_ mindent fel áldoz _kötelesség_ és a kinek a jó _erkölcs_  _igazgat_ minden _cselekedet_ mint _ha_ láttya _hogy_ azokot ugyan a _tart_ vétkeseknek _aki_ azokot _cselekedik_ a szerencsétlen _Elvir_  _érez_  _abban_ az _óra_  _hogy_ nagy szüksége volna egész _bátorság_  _hogy_ meg _meggyőzhet_  _bosszankodás_ és _hogy_ ne _fordít_ ollyanra _gondolat_  _aki_ jobban _megérdemel_ az ö _hűség_ mint sem az ö _hit_ meg szegö _férj_  _de_  _kivetvén_ az elméjiböl minden _bosszankodás_ valo _gondolat_  _eltökél_ magában _hogy_ minden _igyekezet_ arra _fordít_  _hogy_ a _férj_ magához _visszatérít_  _hogy_ magát szeretesse és magais szeresse _ha_ lehet és _hogy_ ezeket el _kezd_ üsmerettséget akara _tenni_ az _indiai_  _fejedelemasszony_ 

A még illyen ártatlan _gondolat_  _foglalatoskodik_  _addig_ az _irigy_  _indiai_ leány nagy nyughatatlanságban _kezd_ lenni _elérkezés_  _főképpen_ szépségiért _Dom_Baltazár_de_Láma_ el _hagyván_  _Elvir_  _Beliza_  _ház_ mene akit nagy sirásban _talál_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ azt látván nem _tud_ mit _csinálni_ szánakodásában és ez az _ember_ akinek a szive meg nem _esik_ egy igen szép aszonynak _okos_ és _helyes_  _keserűség_ ugy _tetszik_ néki mint _ha_ a szivét _általver_  _hogy_  _keserűség_ látá olyan szeretöjének _aki_  _erőszakos_ és mérges volt és akinek szeretete rendeletlen valo volt

 _Dom_Baltazár_de_Láma_ lábaihoz _borulván_  _megölel_  _térd_ és mondá szeretetre méltó _Beliza_ mitsoda szerentsétlenség _történik_ rajtad _hogy_ a _természet_  _oly_ szép munkaját _keserget_  _kicsoda_ szomoritot meg tégedet _kész_ vagyok _bosszú_ állani _érte_  _ha_  _kívántatik_ arra _esküszik_  _hogy_  _élet_ is fel áldozom _érte_ 

 _Beliza_ ezekre a szokra ugy _tetet_ mint _ha_  _megcsendesedik_  _de_ mint _hogy_ a szive ollyan _hamis_ volt valamitsoda szép volt személyiben és nem akarván adom _Baltazár_ szivet másal _megosztani_ azért minden modon azon volt _hogy_ arra _kényszerít_  _hogy_ mentené meg _ő_  _Elvir_ erre valo nézve a szeretethez _foglalván_ mesterségel a _harag_ mondá néki szerelmes _tekintet_ tsak _éppen_ rajtad _kell_ egyedül _bosszú_ állanom tsak _te_ egyedül _gyaláz_ engemet és tsak egyedül _te_  _tesz_  _abban_ az állapotban a melyben vagyok az én _társ_  _ideérkezik_ ö itt _abban_ a szerencsés állapotban lészen a mely engemet _illik_ már _te_ tsak _ő_  _tekint_ és azon _idő_ alat amelyben mindenkor tsak véle lészesz az én napjaim a sirásban és a szomoruságban _eltelik_ és tsak a _halál_ veti végit _kín_ a melyet nekem _készít_  _ó_  _kegyetlen_ ne _gondol_ azt _hogy_ én _csendesség_  _tekint_ az ö _győzedelem_ ez a _handzsár_ mutatván azt a melyet az _öv_  _hordoz_ meg ment engemet attol és az a vigasztalásom lészen _hogy_  _meghalván_ nem lészek _bizonyság_  _hálaadatlanság_ ezekre a szokra ugy _tetet_ magát mint _ha_  _ki_ akarná magát vonni kezeiközül _hogy_ véghez vigye a mit mondot: a lágy _Dom_Baltazár_de_Láma_ ezen igen meg ijede és el veszté egészen _okosság_ és _megkapván_  _ő_  _megölelget_ és azt _fogad_ néki _hogy_  _Elvir_  _gyűlöl_ és az ö _jelenvaló_ léte néki is nehéz volna és _hogy_ ezt _oly_ nyilván meg fogja nékie mutatni _hogy_  _abban_ nem _kételkedhet_ mivel ö mást nem szeretne és tsak _őérte_ akar _élni_  _hanem_ tsak arra _kér_  _hogy_ néze meg _hogy_ mint fog _Elvir_  _bánni_ és arra _esküszik_  _hogy_  _ha_ azal meg nem elégszik ugy _bánik_ véle valamint ö akarja erre az _fogadás_  _Beliza_  _megcsendesedik_  _feltévén_ magában _hogy_  _csakhamar_ véghez is viteti _addig_ is azt _kíván_  _tőle_  _hogy_ ö ne lássa a _vicekirályné_ és _hogy_ annak semmi szabadsága ne légyen udvaránál

 _Dom_Baltazár_de_Láma_ erre semmit nem _felel_  _de_ mindgyárt _engedelmeskedik_ és _hívatván_ egy _tiszt_ meg parancsolá néki _hogy_  _Elvir_  _távol_ szállittaná az ö _ház_ a kinek is meg volt parancsolva _hogy_  _soha_ a _ház_  _ki_ ne mennyen _engedelem_ nélkül _de_ mint _hogy_ leányokot _kelletik_ melléje adni meg _enged_  _hogy_  _Beliza_ maga adgyon _öt_ a rableányi _közül_ melléje ugy _hogy_ ö mindent _megtudhat_ azoktol

Ez igy lévén a szerencsétlen _Elvir_ üsméretlen léanyokot láta maga _körül_  _aki_ még nem is _érthet_  _jól_ ezt a rendelést pedig nagy _kemény_ vivék végben _de_ söt még attol avigasztalástol is _megfoszt_  _hogy_  _Eleonora_ lehesen mivel _Dom_Baltazár_de_Láma_  _megüzen_ néki _hogy_ mennyen _ki_ az udvartol és a _fő_ rab leány legyen _helyette_  _Eleonora_ tsak nem meg _hal_  _keserűség_ és az _Elvir_ valo meg válása igen _keserves_ volt _de_  _kénytelen_ volt _engedelmeskedni_ 

A _vicekirályné_ rabságban volt a maga udvaraban ollyan emberek és leányok szolgálták és _őriz_  _aki_ egész _hitel_ volt _Beliza_ ez a jó _erkölcsű_ aszony _békességes_  _tűrés_ szenvedé mind ezeket nem akarván _hogy_ azt mondhassak _hogy_  _kis_ panaszt is tett volna a _férj_ ellen _de_ söt még azon _igyekezik_  _hogy_ a _kegyesség_  _visszahozhat_ erre valo nézve _megértet_ a _fő_ rab leányal _hogy_ az _írás_ nem volna _megtiltva_ azért _kér_  _hogy_ adgya meg levelét a _vicekirály_ ezt a leányt _Támár_  _hív_ és _ha_ rab leány volt is _de_ sokal nemeseb _természet_ volt _benne_ mint sem _Beliza_ noha _fejedelemasszony_ volt

Az _Elvir_ szépsége _kegyesség_ és szomorusága anyira _meghat_ szivét _hogy_ igen meg szerette és _hozzá_  _kíván_ magat _kötelezni_  _de_ megintlen üsmervén _jól_ a _Beliza_  _természet_ igen el _kelletik_ néki titkolni az _Elvir_ valo _hajlandóság_ mivel még az is meg volt néki _hagyva_  _hogy_  _durva_  _bánik_ a _vicekirályné_ semmi szabadságot nem adván néki _élet_ el vesztése alat azért az _Elvir_  _kérés_ nem _tud_ mit _felelni_  _mindazonáltal_  _kedv_ akarván _tölteni_ veszedelem nélkül mondá néki _hogy_ arra szabadságot _kér_  _Beliza_ mivel anélkül a levelet el nem viheti erre _Elvir_ nagyot suhajta és _Támár_  _Beliza_ mene akinek _tudta_  _ad_  _hogy_ mit _kíván_ tölle a _vicekirályné_ én aszszonyom mondá néki el nem vettem a levelet _elsőbben_ a _te_ parancsolatodtol vártam _de_ még azt is _tudta_ adom _hogy_ mit _gondol_ én _eziránt_ én nekem ugy tettzik _hogy_ néked igen szükséges meg _tudni_  _hogy_ mi lesz a levelben az én _tanács_ a _ha_  _jóváhagy_  _hogy_  _had_  _ír_ és minek elötte meg adgyam a _vicekirály_  _elsőbben_ néked meg mutatom _hasonló_  _bán_ a válaszal is és azokbol meg láthatod mit _kell_  _cselekedni_ 

Ezt a _tanács_  _Beliza_ igen _jó_  _hagy_ és igen _kíván_ látni az _Elvir_ levelét azért parancsolá _Támár_  _hogy_  _soha_ egy levelet se adgyon meg _Dom_Baltazár_de_Láma_ minek elötte _őhozzá_ nem vitte volna _de_ mindenek felet _Elvir_ meg ne _tud_  _hogy_ ö a leveleit el _olvas_ arab leány mindeneket meg _ígér_ neki _de_ olyan szándékal _hogy_ meg ne _tart_  _ígéret_ és _Elvir_ menvén _de_ a választ tsak _akkor_ mondá meg mikor _lefekszik_ mert _olyankor_ tsak egyedül volt véle és nem akará _hogy_ a többi _meghall_ mikor atöbbi _feküdni_ mentenek ö az _Elvir_ agya mellé _térdepelvén_ mondá mindennek másnak aszszonyom meg _esik_ a szive _Beliza_ és a _vicekirály_  _kívül_ a _te_ állapotodon ezek szabadok és nagy nagy _família_ valok _de_  _igazságtalan_ és _kegyetlen_ én pedig rab lévén a szivem szánakodo a _te_ szerentsétlenségedben én részt veszek _de_ ide _okosság_  _kívántatik_ és igen nagy vigyázásal _kell_ el titkolni ahüséget a melyel akarlak szolgalni azutan mind _elébeszél_ néki _hogy_ mit vegeztek volna el _Beliza_ a levelei _iránt_ 

Mit art a _teneked_  _ha_  _Beliza_ láttya leveleidet tsak a _vicekirály_  _elolvas_  _soha_  _Beliza_  _emlékezet_ ne _tesz_ semmirol _egyéb_ ne panaszolkodgyál tsak rollam és az én _durva_  _cselekedet_  _de_ söt még _kér_  _hogy_ vegyenek el engemet mellölled és annál inkáb itt _hagy_ és inkáb meg mutathatom _hozzá_ valo _hűség_  _ha_ a leveledet el vettem volna a _Beliza_  _hír_ nélkül mindgyárt azt _gondol_  _hogy_  _kedv_ akarom _keresni_ engemet _megbüntet_ és el üzöt volna mellölled _de_ igy _hitel_ nyertem magamnak elötte és nagyob _dolog_ is szolgálhatok neked

 _Támár_  _ha_ még továb _beszél_ is _de_  _Elvir_ félben nem _hagyat_ véle mint _hogy_ nem várhatta ezt a vigasztalást azért anyira _elcsodálkozik_ rajta _hogy_ sokáig _kelletik_  _hallgatni_ szemlélni is _kezd_ a rab leányt _hogy_  _ha_ nem láthatnaé valamit olyat az ö szemeiben _ha_ az a _külső_  _jóság_ nem fedezneé el valamely árulást _de_ mint _hogy_ a rab leány mind _ifjú_ mind rendes _ábrázatú_ volt és _hogy_ vidám _orca_  _beszél_ néki nem ugy mint rend _szerint_ azért nem annyira _kételkedik_  _benne_ 

Mind azon _által_ mondá néki _talán_ probalni akarsz engemet olyan nehezen _elhihet_  _hogy_  _Beliza_ egy _kedves_ szolgáloja valamely reszt vegyen az én szomoruságimban valamely nehezen _elhihet_ a mit mondasz valo _hogy_ semmit olyat nem látok _benne_ a miért _gyanakodhatik_  _de_ a mitsoda állapotban vagy _Beliza_ mellet ameg nem _egyezik_  _beszéd_ és nem _csoda_  _ha_  _abban_  _kételkedik_  _de_ akar mely szándékban légy az én szándékom nem a _hogy_  _beszél_ rolla levelemben azért oda adom néked levelemet _akárhová_ vid azután nem _bán_ tsak a _férj_  _kéz_  _jut_ 

Aszonyom _felel_ erre _Támár_ én azt _jól_  _tud_  _hogy_ illyen _hihetetlenség_ lész _hozzá_ én nekem vagyon _abban_ modom _hogy_ azt _elhagyat_ veled és tsak _akkor_  _hisz_  _beszéd_ a midön meg látod _hogy_ azt _cselekedik_ a mit mondok _de_ mindenek felet _ír_ a mint mondottam erre _felkel_ mellölle és _lefekszik_ a szép _vicekirályné_ pedig a _hálaadás_  _eltölt_ egy részit az _éjszaka_  _hogy_ nyomoruságában az a segittsége lett néki és azon is _gondolkodik_  _hogy_ mit _ír_  _hív_ nélkül valo _férj_ 

A midön _felébred_  _Támár_ mindent vive néki a mi _kívántatik_  _hogy_  _írhat_ és mondá _ír_  _addig_ a még tsak magunk vagyunk mivel _csakhamar_  _Beliza_  _kell_ mennem _Elvir_ meg _ír_ a _férj_ igen _kegyes_ szokal _hogy_ igen _bán_  _hogy_  _kedvetlenség_  _esik_ azért _hogy_ melléje _jön_  _kérvén_  _megbocsát_ azt néki mivel azért _cselekedik_  _hogy_ semmi _hír_ nem _hallhat_ arra is _kér_  _hogy_ legyen szembe vele mivel a néki _nehéz_ és ugy _könnyű_ is el szenvedi athamár _illetlenség_  _kér_  _mindazonáltal_  _hogy_ azt visgálya meg _hogy_ ollyan _família_ valo a melyért olyan _illetlenség_ hem _kell_ néki szenvedni el végezvén levelit azt _fogad_ néki _hogy_ akár mint _bánik_ véle _de_ ö _soha_ azt el nem mulattya amivel néki _tartozik_ 

A levelet bé petsételvén _odaad_  _Támár_  _aki_ is mindgyárt vivé _Beliza_ ez a _fejedelemasszony_ nem látván semmit is olyat alevélben maga meg _ad_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ és azon _örül_  _hogy_  _Támár_  _oly_  _jól_ véghez vinné parancsolatit _Dom_Baltazár_de_Láma_ pedig alig _elolvas_ alevelet _hogy_  _visszaad_  _Beliza_ mondván én nekem minden szeretetem _gyönyörűség_ tsak _tebenned_ vagyon azután _megtilt_  _Támár_  _hogy_  _több_ levelet neki ne vigyen

Ez a _kevély_  _fejedelemasszony_ igen _örül_ magában _hogy_  _kívánság_  _szerint_ valo állapotban láttya a _Dom_Baltazár_de_Láma_ szivét az udvarnál pedig tsak a _sok_  _tánc_ és vendégség volt azt pedig tsak azö _tisztelet_  _cselekedik_ világosságra _tévén_ mind _egyik_ mind a másika vétkes szereteteket semmit el nem titkoltanak az udvar és a nép elött azonban pedig a _vicekirályné_ suhajtozot a rabságában nem lévén mas vigasztalása _hanem_ tsak a melyet _Támár_ adot néki a kinek is mások elöt _kemény_  _kelletik_ magát _hozzá_ viselni

Egy _hónap_ volt már _hogy_  _Elvir_  _odaérkezik_ és rabságban volt _de_ az alat semmi képen a _férj_ meg nem nyerheté se az ö szeretetének _kis_  _jel_ nem látá azonban pedig az _irigy_  _Beliza_ látván _hogy_  _békesség_ szenvedné nyomoruságát és _hogy_ annak _élet_ meg akadályoztatná az ö _kívánság_ el tekéllé magában _hogy_ azt az _élet_ is el venné tölle minden uton modon

A _hív_ nélkül valo _Dom_Baltazár_de_Láma_ szintén ollyan unalomal lévén az _Elvir_ valo _házasság_ tsak _éppen_ az _ember_  _tekintet_ ne álla _az_ a modokra a melyeket _Beliza_ minden nap _elébe_ adgya vala néki _hogy_ attol meg szabadulhason mondván _hogy_ veszedelemben _forog_  _ha_  _megtalál_ tudni _hogy_  _halál_  _okoz_  _Beliza_ pedig ezeket igen _gyenge_ menttségeknek _találván_ azon _gondolkodik_  _hogy_ mi formában ronthassa el ezeket is erre valo nézve ollyan szomorunak _tesz_ magát _hogy_ a mulattság a melyet _Dom_Baltazár_de_Láma_ szerzet néki nem _hogy_ azt el üzte volna _de_ még meg nagyobitotta _Dom_Baltazár_de_Láma_ ezen igen meg ijedvén szüntelen azon sürgeté _hogy_ mondaná meg néki az _ok_ szomoruságának _bizonyság_  _híván_ a menyet és a _föld_ az _őhozzá_ valo _hű_ szeretetiröl mind ezekre az álnok _Beliza_ tsak a _sok_  _könnyhullatás_  _felel_  _kényszerítvén_ arra _hogy_ szeresse _ő_ egy szoval az ö _beszélgetés_  _egyik_ tsak a sirásábol állot és a másikának _esküvés_  _Beliza_ látván _hogy_ mitsoda nagy _keserűség_ volna _érte_ ugy _tetet_ magát mint _ha_ már a nyavalya _erő_ vett volna rajta az ágyra _dől_ mínt _ha_ mindgyárt meg halna _Dom_Baltazár_de_Láma_ azt látván reszketve melléje _fut_ minden mai nagy _dolog_  _elhagy_ és _sok_ illyen _illetlen_  _cselekedet_ a melyek meg nem egyeztenek rendével akará néki meg _bizonyítani_  _hogy_ az ö _élet_ együt _jár_ az _övé_  _akkor_  _Beliza_ mint egy _haldoklóforma_ néki nyujtá _kéz_ és mondá nem uram nem én nekem _kell_ meg _halni_ egyedül _hogy_  _elég_  _tesz_ avétekért a melyben az én _kevélység_  _ejt_ engemet méltonak _gondolván_ magamot szeretetedre _Donna_  _Elvir_ arra méltob nálamnál mivel ö _él_  _énnekem_ pedig meg _kell_ halnom _de_  _ha_ méltob is nem azért _hogy_ tégedet inkáb szeretet volna mivel azt nekem meg vallottad _hogy_  _soha_ sem szeretet _ó_ ! monda néki egy nehány _könnyhullatás_  _ki_ szerethetne ugy tégedet mint a szerentsétlen _Beliza_ ugyan eza nagy szeretet is tészen engemet a _koporsó_  _te_ egészen _enyém_ nem lehetz és én nem _élhet_  _ha_  _tied_ nem leszek az _Elvir_  _halál_ szükséges _hogy_  _Beliza_ adhassad magadot a _Beliza_  _halál_ is szükséges _hogy_  _visszatérhet_  _Elvir_ az _igazságos_  _dolog_ uram _hogy_ én áldoztassam fel _boldog_ volnék _hogy_  _ha_ az én _halál_ szerentséssé lehetnél

Mitsoda szok valának ezek egy olyan _ember_ a kit _gyötör_ a szerelme ugyan ezek meg is haták _Dom_Baltazár_de_Láma_ valamint a _kegyetlen_  _Beliza_ azt _óhajt_ ah! már esok aszszonyom _felkiált_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _ha_ azal meg lehet menteni _élet_  _hogy_ néked áldozam az _Elvir_ akezedben adom vid végben akaratodot parancsoly minden inkáb veszen el mint sem az én _fejedelemasszony_ mely _kedves_  _előtte_ ez a _felindulat_ mondá _Beliza_ és emeg hoszabithatná napjaimot _ha_ olyan _igazán_ valo volna mint a mely szerelemel valonak láttzik lenni mit _kell_  _hát_  _cselekedni_  _kérd_  _Dom_Baltazár_de_Láma_  _hogy_  _megbizonyít_ néked a _kell_  _felel_  _Beliza_  _hogy_  _had_ ream _Elvir_  _jóváhagy_ szándékomot segits annak végben vitelében és _tesz_ szerencsésé engemet engemet el vévén _Dom_Baltazár_de_Láma_ olyan vak szeretettel volt _ehhez_ a _fejedelemasszony_ és az ö szeretete olyan _ellenkező_ volt az _okosság_  _hogy_ mást nem _tekintvén_ tsak azt _hogy_  _kedv_  _kereshet_ és szeretetit _megbizonyíthat_ mindenre rea álla ujontában _megesküszik_ néki _hogy_  _jó_  _hagy_  _cselekedet_ és segiteni is fogja _ha_  _kívántatik_ a _kegyetlen_  _Beliza_  _öröm_ és _hízelkedő_ szokal _megköszön_ néki és a _sok_  _helytelen_  _ölelgetés_ anyira vivé _ő_  _hogy_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ az _Elvir_  _halál_  _oly_  _könnyű_  _beszél_ véle mint _ha_ valamely _játék_  _beszél_ 

 _de_ az alat amég arra _bizonyos_ utat modot _keres_  _hogy_ el veszesék _Elvir_ magok veszedelmek nélkül a menyek akik néki _gond_ viselték segittségire vivék azt _aki_ vigyázot az ö _élet_ mivel _Don_  _Sebastien_  _aki_ ö utánna ült volt _hajó_ jó szele lévén _csakhamar_  _Elvir_ után _érkezik_  _Goa_ varosaban _aki_ is álváréval egy üsmeretes sidohoz szálla _aki_ rabokal is _kereskedik_  _Don_ sebástien _tudván_  _hogy_ az olyan _ember_ az _haszonkeresés_  _elöl_  _jár_ azért az aranyait _kezd_ elötte villogtatni és azután _bő_ ajándékal arra _kényszeríteni_  _hogy_ el rejtené _ő_  _ház_  _mindaddig_ még meg látnák _hogy_ mit _kell_  _cselekedni_ 

A sido látván _hogy_ mitsoda _hasznos_ volna neki a vendége valoságal _hozzá_  _ad_ magát és meg _ígér_  _hogy_ mindenekben szolgál néki mint _hogy_ a sidó _drágakő_ is _kereskedik_ és azért mind a _vicekirály_ mind _Beliza_  _gyakran_  _jár_ azért _Don_  _Sebastien_ arra _kér_  _hogy_  _megtud_ mind azt valami _történik_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ a _vicekirályné_  _eljövetel_  _fogvást_ és _hogy_ mi képpen _él_  _egymás_  _ezért_ nem volt szükséges _hogy_ a sido _ki_ mennyen _ház_ mivel _ha_ azt az egész város _tud_ ö néki inkáb _kelletik_ tudni mivel _gyakorol_ a _vicekirály_ udvarát azert mindgyárt is _elébeszél_ néki _hogy_  _fogad_ a _vicekirály_  _Donna_  _Elvir_ és _hogy_  _bánik_ véle _elébeszél_  _fogság_  _hogy_ mitsoda személlyeket tett melléje azt sem _elfelejt_  _hogy_ a _dajka_ is _ki_ üzték az udvarbol

 _Don_  _Sebastien_ mind ezeket _irtózva_  _hallgat_  _de_ mint _hogy_ azt el vegezte volna magában _hogy_ semmit olyat nem _cselekedik_ a mi veszedelemre _tehet_  _Elvir_ azert _megcsendesedik_ és _kérd_ a sidotol _hogy_  _ha_ nem találhatnáé fel azt az aszonyt akit udvartol _ki_ üztenek a sidó _felel_  _hogy_ a néki _könnyű_ volna mivel az az aszszony nála _keres_ szállást _de_ mint _hogy_ a nem lehetet égy üsmeröjihez ment lakni _Don_ sebástien erre mindgyárt _kér_ asidót _hogy_  _este_  _hív_  _hozzá_ azt az aszonyt a sido mindgyárt el mene és mondá _Eleonora_  _hogy_ valamely nagy _dolog_ akarna néki mondani azért _kér_  _hogy_  _jön_  _hozzá_  _Eleonora_ reménlvén _hogy_ valamely vigasztalásra valot mondana néki el mene véle akit is a sido a _Don_  _Sebastien_  _ház_ vivé _Don_  _Sebastien_  _mihelyt_ meg látá _hozzá_  _fut_ és _megölel_  _Eleonora_ ezen _elcsodálkozik_ magában _de_  _felfedvén_  _orca_ és reája vetvén szemeit ö is _ölelgetni_  _kezd_ és _bőséges_  _könnyhullatás_  _ejt_  _öröm_ ah! uram mitsoda _csoda_  _által_ veszem a menyböl ezt a váratlan vigasztalást _ó_ ’ _kedves_  _Eleonora_  _felel_  _Don_  _Sebastien_ én neked igen _kevés_ adhatok söt még azért _jön_  _hogy_  _tőle_ várjam avigasztalást _Eleonora_ ezekre _ész_  _jutván_ az _Elvir_  _sok_ szerentsétlenségi tsak _könnyhullatás_  _felel_ a sidonak _ész_ lévén _gondol_  _hogy_ mind ezekben lehet valami titok el rejtve és _hogy_  _Don_  _Sebastien_ valamely nagy _ok_  _kíván_ magát el rejteni és _talán_ a _vicekirályné_ is _tekint_ azért látván _hogy_ együt akarnának bcszélgetni szabadságban _hagy_ öket alig mene _ki_  _hogy_  _Eleonora_  _kérd_  _Don_ sebastientöl _hogy_ mit _keres_ olyan _hely_  _ahol_ veszedelemben volna

Ez a _hű_ szeretöje _Elvir_ mindeneket _igazán_ meg monda neki és a többi _között_  _hogy_ mitsoda rettegésben volna az _Elvir_  _élet_ felöl meg valván néki azt _hogy_ az ö szándéka a volna _hogy_ valamiképpen be szinelye magát a _vicekirály_ udvarában _hogy_  _Elvir_ meg segithesse vagy _hogy_  _ő_  _ki_ vegye a _fogság_  _ha_ lehetne _Eleonora_ ennek egy részit _jó_  _hagy_  _de_ azt nem _javall_  _hogy_ a _vicekirály_ udvarában menyen nem az ö udvarában lehetz _haszon_  _Elvir_ ót semmit nem _megtud_ amit meg _kell_ tudni és még _talán_ reád is üsmernének és mint _hogy_ minden szándékod tsak _hogy_ a _vicekirályné_  _élet_ vigyáz az én _tanács_ a volna _hogy_ valami formában ály a _Beliza_ szolgálattyára minden _tanács_ végezések ö nála mennek végben ugyan azö parancsolattyábol viszik is azokat végben nagyob része a _Beliza_ rabjainak _Elvir_ mellet vannak ezek minden nap _hozzá_ mennek és számot adnak néki mindenröl és ezeknek parancsollya _hogy_ mint _bánik_ véle a lágy _Dom_Baltazár_de_Láma_ tsak az ö akarattyán _jár_ a sidó isák _aki_ vagy szálva sokat szolgálhat néked ö igen _bejár_  _Beliza_  _aki_  _sok_  _titkos_  _dolog_ is _bíz_ reája ót nem lévén üsmeretes reád sem üsmérnek mindent is _kitanulhat_ üsmerettséget vetvén a rab leányokal kik _Elvir_ mellet vannak és akik _jön_ s’mennek a _vicekirály_ udvarábol a _fejedelemasszony_ udvarában _de_ mindenek felet azt _javall_  _hogy_  _barátság_  _tesz_ abeliza _kedves_ rab leányával és akit _Támár_ nevezik ez _Elvir_ mellet vagyon és _fej_ a _többi_  _de_ még _gondol_  _hogy_ a _könnyű_ lészen mivel már _egynéhány_  _elől_  _találván_ mikor senki sem láttya nekem mindenkor _integet_  _de_ én láttatlanná _tesz_  _fél_  _hogy_ el ne árullyon _de_ már melléje megyek _mihelyt_ meg látom

 _Don_  _Sebastien_ igen _helyes_  _találván_ az _Eleonora_  _tanács_ azon _kezd_  _gondolkodni_  _hogy_ mi modon mehetne a _Beliza_ udvarában azt _feltalál_  _hogy_ erröl a sidotol _kell_  _tanács_  _kérni_ és bé is szollitták akinek _Don_  _Sebastien_ igy szolla _haszontalan_ volna _előtte_  _eltitkolni_  _hogy_ igen nagy _ok_ visznek engemet arra _hogy_  _jól_ végire menyek a _vicekirály_ és a _Beliza_ szereteteknek _hogy_ pediglen azt jobban _kitanulhat_ és veszedelem nélkül azt magam meg láthassam a _te_ segittsegedhez _folyamodik_  _hogy_ engemet abeliza szolgálattyára _tesz_ és _tesz_ néki olyan _dicséret_  _felőle_  _hogy_ én mind _hasznos_ mind szükséges lehetek néki _sok_  _dolog_  _de_ ugy el akarnám magamot változtatni _ha_ lehetne _hogy_ egy lisbonai portugallus se üsmérhetne meg engemet _ha_ nekem ezt a szolgálatot végben vihetet légy _bizonyos_  _holt_ valo _hálaadás_ a sidó mint _hogy_ már meg probálta volt adom sebástien _bőkezűség_ azért nem _kételkedik_  _ígéret_ a sido mind _hűség_ mind _titok_  _megtartás_  _ígérvén_ magát monda _hogy_ a mit _kíván_ a _könnyű_  _dolog_ mivel azon atartományban olyan _fű_  _terem_ a melynek a leve a _fehér_  _bőr_  _fekete_  _fest_ és _oly_ igen meg változtattya az _ábrázat_  _hogy_ még álváré sem üsmerné _ő_ meg _ha_ nem _tud_ és illyen formában _Beliza_ viszi mínt olyan rabot _ki_ néki sokat szolgálhat

 _Don_ sebástien ennek igen _megörül_ annál is inkáb _hogy_ az _indiai_ nyelvet _jól_  _tud_ mivel nagy _família_ lévén azollyanok _megtanít_ avégre _hogy_  _ha_ nagy _tisztség_  _talál_ öket el _küldeni_  _India_  _hogy_ ne legyen szükségek a _tolmács_ 

Nem akará _tehát_ továb _halasztani_ azt a _titkos_ változást a melyröl a sidó szollot neki azt mindenek _tud_  _hogy_  _India_  _bő_ az ollyan _fű_ a melynek aleve _oly_ igen meg hattya a _bőr_  _hogy_ a _természet_  _szerint_ valo szinét el veszi és _fekete_  _tesz_ illyen _csalárdság_ igen _él_ az oda valo _kereskedő_ kik rabokal _kereskedik_ mivel ót _aki_  _fekete_ a legg szebb _Eleonora_ pedig azon _kezd_  _törődni_  _hogy_ lehetne _Don_  _Sebastien_ azután _ismét_  _fehér_  _tenni_  _de_ a sidó erre mondá _hogy_ volna néki ollyan vize amely az _orca_  _ismét_ meg fejéritti a mikor akarja emeg vigasztalá _Eleonora_ 

A sidó azonnal _hoz_ olyan _fű_ azt _megtör_  _kifacsar_ és a levivel _megken_  _Don_  _Sebastien_  _aki_ is a _fehér_  _ember_  _fekete_ szerecsenné lön ez annyira is meg változtatá _ő_  _hogy_ se _Eleonora_ se álváré semmiképen nem félték és ez a _hű_ szolga semmi némü állapottyában az urának nem akarván tölle meg valni ö is _megfestet_ magát _hogy_ véle lehessen _immár_ tsak a volt a _kérdés_  _hogy_ menyenek _Beliza_ a melyet még _ígér_ nékik más naprá a sidó azután _Don_  _Sebastien_ és _Eleonora_ magok _között_ el végezék _hogy_ egy másnak mindent _tudta_ adgyanak és a sidó _ház_  _összegyűlik_ azután meg válának egy mástol

Noha mind ezek nem láttzottanak is valamely nagy _dolog_ menni _mindazonáltal_  _Don_  _Sebastien_ igen nagy _öröm_ volt látván _hogy_  _közel_ lehet _Elvir_ és minden _óra_  _hallhat_ valamit _felőle_ olyan nagy reménség is szállá meg azö szivét _hogy_ annak ambár _ok_ nem _tudhat_ is _de_ a néki _tetszik_ 

A valoságos szeretet _hamar_  _megijed_ és magának _könnyű_  _hízelkedik_ egy semmi _kétség_  _ejt_ és egy semmi meg vigasztallya _Don_  _Sebastien_ is _öröm_  _gondolkodik_ azon _hogy_ valamit _akkor_  _cselekedik_ azt mind _Elvir_  _cselekedik_ és noha azö _cselekedet_ masnak _kegyelem_ nélkül valonak _tetszik_ is _de_ ö néki a szükségesnek láttzot lenni _Eleonora_  _hasonló_  _gondolat_ valának és ugy _tetszik_ néki _hogy_ már nem _félthet_  _Elvir_ mivel _Don_  _Sebastien_  _Goa_ városában volna azért nagy _csendesség_ is _érez_ szivében _hanem_ tsak a volt az elméjiben _hogy_ mi képpen _beszélhet_  _Támár_  _hogy_ meg láthassa miért _integet_ néki eza jó rab leány pedig vévén észre _hogy_  _Elvir_ nem volna _teljes_  _bizodalom_  _hozzá_ ö pediglen azt egészen meg akarván nyerni azt _feltesz_ magaban _hogy_  _Eleonora_  _beszél_ és _írás_ véle az aszonyának a kinek az _had_ légyen valamely _kevés_ vigasztalására ugyan ezen _ok_ is _integet_  _Eleonora_  _de_ látván _hogy_ nem _felel_ néki azon igen meg szomorodék ugy anyira _hogy_ még _Elvir_ is észre vette szomoruságát

 _Elvir_ pedig azt nem magyarázá ugy a mint _kell_  _hanem_ annak más _ok_  _ad_ és még inkáb meg tartoztatá magát _Támár_ ennek a leánynak pedig igen _éles_ elméje lévén _által_ látá az _Elvir_  _gondolat_ és meg akarván nyerni _hitel_  _teljesség_ feltévé magában _hogy_ minden uton modon tsak fog _Eleonora_  _beszélni_ más nap _éppen_ azon a napon amelyen _Don_  _Sebastien_  _Beliza_ vitték és a városra mene _hogy_  _Eleonora_ valahol _elől_  _talál_ 

Mint _hogy_  _Eleonora_ is _hasonló_ szándékja vala öis _ki_ mene az udvar _felé_  _hogy_ láthassa _Támár_ mint egy egy mást _keres_  _csakhamar_ meg is _talál_ és egy máshoz _közelgetvén_  _Eleonora_ mondá ugy tettzik mint _ha_ akartál volna velem _beszélni_ nem tsaltamé meg magamat vagy lehetéké valami _haszon_ igen is lehetz _felel_  _Támár_  _hogy_  _megbizonyíthat_ a _vicekirályné_  _hogy_ olyan _hű_ vagyok _hozzá_ mint magad az ö nyomorusági meg hatoták szivemet _Beliza_ tsak _kénytelenség_ szolgálom az ö szeretetit utálatoságal _tekint_ és akár mely veszedelmes légyen szivemben _ilyen_  _gondolat_  _tartani_  _de_ azt el nem _tagad_  _előtte_ és _haszon_  _jár_  _hogy_ azt el titkollyad én mindenekben _kíván_ szolgálni _Elvir_  _de_ mit _csinál_ azért _hogy_  _ha_ nem _tudhat_ a szive _titok_ és _hogy_  _tudhat_ azt meg _ha_ nagyob _bizodalom_ nem lesz _hozzá_  _teneked_  _kell_  _hát_  _okos_  _Eleonora_  _bizonyság_  _tenni_ néki az én _hozzá_ valo _hűség_  _cselekedik_  _had_ legyen az a vigasztalása _hogy_ vehesse leveledet _ír_ néki _idead_ leveledet és válasz _hoz_ reája _akkor_ mindenitek meg fogja látni _hogy_  _hihet_ a _hű_  _Támár_  _ha_ szinte _igazság_ nem _beszél_ is _hozzá_ mondá _Eleonora_  _de_  _megcselekedik_ a mit _kíván_ mivel a _természet_  _szerint_ valodolog _hogy_ meg _ír_ annak a kit fel neveltem _hogy_ mitsoda _keserűség_ szenvedek tölle valo _távollét_ és _hogy_ már _több_ nem _cselekedhet_ik_ velem a mit _cselekedik_  _de_  _hol_  _talál_  _hogy_ a levelet oda adgyam _Támár_  _gondolkodván_ egy _kevéssé_  _felel_  _felkeres_ az sidot isákot _ő_ mindenek üsmerik _odaad_ néki _beszél_ én véle _aziránt_ Isten _hozzá_ továb nem _beszélhet_  _egymás_ ne _hogy_ valaki egy másal _kap_ és el válának egy mástol _Eleonora_  _örül_ azon _hogy_ a sidot isákot nevezte volna néki és a szállására mene _hogy_  _ír_  _Elvir_  _Támár_ a _Beliza_ udvarában _érkezvén_ ót _talál_ isakot a _két_ rab legényel _aki_ várta _hogy_  _Beliza_ mehessen _Támár_ pedig meg akada a szeme a rabokon és _jól_ meg _tekintvén_ öket mondá a sidonak tsak lassan _-e_ mindenik szép _két_ szerecsen _hol_ vetted öket és mit _keres_  _itt_ isák _hogy_ még _Támár_ jobban _hozzá_  _hajoltat_ monda néki szep _Támár_  _-e_ mindenik _érdemes_ legény ezek a musikát _tud_  _sok_ nyelveken _beszél_ és _ifjú_ igen _jól_  _tud_ serbet és a _csokoládécsinálás_ mint _hogy_  _tud_  _hogy_ a _fejedelemasszony_ az _ilyen_ igen reá vágy azért _jön_  _hogy_ segits magad is _had_ vegye el öket _tőle_  _ezért_ az ajándékert _egyéb_ nem _kér_  _hanem_  _hogy_ szollyon mellettem a _vicekirály_  _hogy_ fogja pártomot a _kereskedés_ igen _olcsó_ adod öket _felel_ erre _Támár_ nevetve ugy tettzik nem lesz szükséges _hogy_ szollyak mellettek az ö szép _termet_ szollanak mellettek _de_ isák _ha_ azt akarod _hogy_ én is szollyak mellettek szolgály nékem is egy _dolog_ egy személynek akarnék _írni_  _gyakorta_ és válaszát venni _cselekedik_ azt _hogy_ ved el az ö levelét és _idead_ nekem _de_  _titkon_  _te_ már _hozzászokik_ az illyen szolgálathoz és nem _csodál_  _ha_ nékemis vagyon valamely _titkos_  _dolog_ isák mindgyárt _fogad_ néki _gondolván_  _hogy_ öis fog szolgálni a _két_  _titkos_ szerecsennek azonnal _tudta_  _ad_  _hogy_ bé lehetne menni a _fejedelemasszony_  _Támár_ egyedül bé mene és minek utánna sokat _beszél_ néki _Elvir_ igen _kezd_  _dicsérni_  _hogy_ mitsoda ajándékot akarna néki adni a sido ez a _kegyetlen_  _fejedelemasszony_ mindgyárt azt _gondol_  _hogy_ az _két_ uj rab _hasznos_ lehetne az ö szándékára parancsola _hogy_  _hív_  _elébe_  _mihelyt_ meg látá öket mindgyárt _megtetszik_ mindenik neki és mondá a sidonak _hogy_ mindenikét bé veszi szolgálattyában _Don_ sebástien már a _fejedelemasszony_ szolgálattyában lévén olyan szolgálatban _hogy_ néki _csokoládé_  _készít_ a sidó pedig minek elötte el _hagy_ öket _elébe_  _ad_  _hogy_ mi képpen _kell_  _Támár_  _kedv_  _keresni_  _de_ azö lettzkéje nem volt szükséges mivel a _természet_  _jobb_ lettzkét _ad_ erre álvárénak _hogy_  _kedv_  _talál_ mivel alig látta meg ezt az _ifjú_ rab leányt _hogy_ rabjává lön néki és _hasonló_ szeretettel _kezd_ lenni _hozzá_ mint a melyel volt _Don_  _Sebastien_  _Elvir_  _Támár_ is _hasonló_  _hajlandóság_  _kezd_  _hozzá_  _érezni_ noha annak elötte inkáb szerette a _fehér_ mint sem a _fekete_  _de_ el nem kerülheté azt a kinek rendeltetet volt _de_ mint _hogy_ igen _okos_ volt nem akará magát mindgyárt _meggyőzetni_ és _elsőbben_ meg akará üsmerni azt a _két_ szerecsent _Don_  _Sebastien_  _kedv_  _kezd_  _keresni_ és arra _kér_  _hogy_  _megoktat_  _ő_ mind arra miben _kedv_  _találhat_ a _fejedelemasszony_  _Támár_ ezt meg _ígér_ és _Elvir_ mene a kinek _elébeszél_ az _Eleonora_ valo _beszélgetés_ és _hogy_ minden nap _hír_ fogja néki _hallani_ minden veszedelem nélkül aszonyom ezt a modot _kigondol_ arra _hogy_  _hozzá_ valo _hitel_ meg nyerhesem és _ha_ arra alkalmatoságot _talál_  _hogy_ veled szembe juttassam azt sem mulatom el

 _Elvir_ igen _kedves_ vevé _Támár_  _kedvkeresés_  _aki_ is más nap meg _ad_ néki az _Eleonora_ levelét és ezel meg mutatá _hozzá_ valo _hűség_ amint is _hogy_  _Elvir_ nem _kételkedhetvén_ azután _hűség_ és _igazság_ olyan _barátság_ vevé _ő_  _hogy_ az _Eleonora_ leveleit meg mutatá néki és _idő_ minden szerentsétlenségit meg mondá neki a jó szivü _Támár_ ezeket nem _hallgathat_  _könnyhullatás_ nélkül és azö szánakodásáért _oly_  _kedves_ lön a _vicekirályné_ elöt _hogy_ minden _gyönyörűség_ tsak a volt azután _hogy_ minden _titok_ néki _ki_ mondhatta _Támár_ nagy _kedv_ lévén _keresztény_ lenni és remenlvén _hogy_ az _Elvir_ attyafiai _meghalván_ lisbonában _hogy_ mit szenvedne azon _igyekezik_  _hogy_  _ki_ vegyék a veszedelemböl azért még _előre_ arra _kér_  _Elvir_  _hogy_  _had_ mehetne el véle mikor el _hagy_  _Goa_ városát _Donna_  _Elvir_  _örülvén_ aleány szép _indulat_ meg _ígér_ neki noha nem látta mi formában lehetne a meg

Azonban pedig _Eleonora_ minden nap _ír_ a _vicekirályné_ és válaszát is vette asidó _által_  _Don_  _Sebastien_ pedig igen _meghagy_ néki _hogy_ semmi _emlékezet_ ne _tesz_  _felőle_ a levelében azért nem is _ír_  _felőle_ ez a _két_ uj rab anyira meg szereteték magokot a _Beliza_  _cseléd_  _hogy_ mindenik nagy _barátság_ mutatának _hozzá_  _Támár_ pedig _aki_  _gyakorta_  _beszél_ vélek nem lehete néki el _kerülni_  _hogy_ nagy _tisztelet_ ne lenne _Don_  _Sebastien_  _de_ álváréval nem _megtartóztat_ anyira magát és az ö vig _természet_ nagyob _barátság_  _esik_ mint _hogy_ pedig _Támár_ tsak azon _igyekezik_  _hogy_  _vicekirályné_  _kedv_  _találhat_ és _hogy_  _Beliza_ igen _dicsér_ a _csokoládé_ a melyet _Don_  _Sebastien_  _főz_ neki _ész_  _jut_  _hogy_  _megkóstoltat_  _Elvir_ egy szer atöbbi _között_ magánoson lévén álváréval mondá néki nevetve ate _társ_ olyan _fejedelem_  _ábrázat_ vagyon _hogy_ nem mérek véle szollani mikor akarnék azért tégedet _kér_  _hogy_ szoly néki _had_  _csinál_ olyan _csokoládé_ mint a _fejedelemasszony_ a _vicekirály_ udvarában vagyon egy jó akarom azt akarnám meg vendégleni véle arra nincsen szükséged szép _Támár_  _felel_ álváré _hogy_ az én _társ_ másal _kéret_ arra mivel ö azt nagyob _gyönyörűség_ meg _cselekedik_  _érte_ mint sem _gondol_  _de_ engemet is mondá néki miért nem _fordít_ valamely szolgálatodra nem volnéké én _hozzá_ ollyan _hűség_ mint a sidó isák _Támár_  _elhűl_ ezekre a _beszéd_  _hogy_  _hogy_  _felel_ néki isák engemet el árult nem _felel_ álváré és mint _hogy_ meg _kell_ néked mondanom atitkomot én tégedet _tisztel_ és reád nem nézhettem szerelem nélkül se nem szerethetlek _hogy_ ne _félt_ én azt meg sajditottam _hogy_ isák néked levelet _hordoz_ én néki _eziránt_ szollottam ö üsmervén engemet meg vallotta _hogy_  _ki_ levelei azok én nekem _könnyű_ mint _őneki_  _hogy_ neked meg adgyam a leveleket _Eleonora_ magais _megír_ neked _hogy_ egész _hitel_ lehetz az én _társ_ és _hozzá_ olyan _dolog_  _beszél_  _felel_ erre _Támár_ és ugy _elegyít_  _aközé_ szeretetedet _hogy_ nem mutathatom meg néked _harag_ arra pedig _akkor_  _fog_ néked meg _felelni_ amidön meg mutatad nékem _hogy_ meg felelhetek minden _tartalék_ nélkül ezekre el _hagy_  _ő_ és _Elvir_ menvén _tudta_  _ad_ néki _hogy_  _Eleonora_ üsmerettségben volna a _Beliza_ uj rab legényivel és álváré meg _jelent_  _Don_ sebástiennek a _Támár_ valo _beszélgetés_ 

Illyen állapotban valának adolgok amidön amint _megmond_  _Beliza_ el végezte volt _hogy_  _Donna_  _Elvir_ el veszesse és a _vicekirály_ is arra _kényszerít_  _hogy_ rea állyon egy nehány napal az elött _hogy_ el végezték volt miképpen veszessék el _Eleonora_  _megír_ a _vicekirályné_ a _Don_  _Sebastien_ akarattyábol _hogy_ a sido isák _hozzá_  _hűség_ volna és a _két_ szerecsent azért _tesz_  _Beliza_ mellé _hogy_ segittsék athamár jó szándékit és ne _kételkedik_  _benne_ ez a rab leány észre vévén _hogy_ a _Beliza_  _betegség_ tsak _csalárdság_ volna és _gyanakodván_  _hogy_ azon _hogy_ valamely nagy _dolog_ akarna véghez vinni meg _jelent_ álvárénak _hogy_ mitöl _tart_  _Don_  _Sebastien_ pedig annál nagyob szorgalmatoságat mutatá _Beliza_  _hogy_ valamit meg sejdithessen szándékaban ez a szorgalmatoság anyira _megtetszik_  _Beliza_  _hogy_  _ő_ választá annak végben vitelire és el végezvén _Dom_Baltazár_de_Láma_  _hogy_  _megétet_  _Elvir_ azt _gondol_  _hogy_ a jobban meg nem lehetne mint a _csokoládé_ mivel _Beliza_ minden nap _iszik_  _csokoládé_  _hogy_  _ha_ pedig ugy _talál_  _történni_  _hogy_ valamit észre vennének _könnyű_ lesz néki a rab legényt fel áldozni és tsak _ő_ vádolni azal mint _hogy_ tsak ö _főz_ egyedül a _csokoládé_ az _okosság_ nem _követ_ rendszerént avétket és ugy tettzik mint _ha_ az Isten rendelése _meghomályosít_ azoknak _gondolat_ kik azt _követ_ azért _hogy_ meg ne láthassák _okoskodás_  _fogyatkozás_ 

 _Beliza_ nagy _tűrhetetlenség_ várván az _Elvir_ veszedelmét magának nem _ad_ anyi _idő_  _hogy_ mindeneket _jól_ meg visgálna és tsak a maga _gondolat_  _tekintvén_  _hívat_  _Don_  _Sebastien_ és _különös_  _ház_ vivén mondá néki Zelim ate _hoz_ valo jó szolgálatodért _egész_  _hitel_ vagyok _hozzá_ ate szerencséd _bizonyos_  _hogy_  _ha_  _engedelmesség_ viszed végben akaratomot és _ha_ a titkot meg _tart_  _megesküszik_ Zélim nekem _elsőbben_ minek elötte _megmond_ szándékomot _Don_ sebástien vévén mindgyárt észre _hogy_ miben volna a _dolog_  _felfogad_ néki _hogy_ mindenekben fog néki _engedelmeskedni_  _Beliza_ ezen _megörülvén_ mondá néki _ihon_ végy ebböl a porbol a _kéz_ adván egy _kis_ arany skatulyát és vessed a _csokoládé_  _holnap_ és magad _elvisz_ oda _ahova_  _Támár_ fog tégedet vezetni mindenek felet vigyaz _hogy_ bé vegye az _aki_  _küld_ mind ezeket _tart_ titokban és légy _bizonyos_ igen nagy _jutalom_ 

 _Don_  _Sebastien_ el hitetvén magával _hogy_  _Támár_ egy _értelem_ vagyon _Beliza_ és _hogy_ a _vicekirályné_ fogják _ő_ vinni azért mindgyárt is magára vállalá ezt a rettentö _dolog_ azért _hogy_ azt _meggátolhat_ és minden _ígérvén_ a _fejedelemasszony_ a skatulyát _kéz_ el vevé és nagy _öröm_  _hagy_ alig mene _onnét_  _ki_  _hogy_ a sidohoz szalada és mindgyárt _hívat_  _Eleonora_ a kinek mindeneket _megbeszél_ és mondá néki _hogy_ mindgyárt irna _Elvir_ és adná néki _tudta_ mitsoda veszedelemben _forog_ és _hogy_ ne _iszik_ a _csokoládé_ a melyet _Támár_  _adat_ néki a _Beliza_ rab legényivel _Eleonora_ ezeket _irtózva_  _hallgat_ és _hamarság_  _ír_  _áldván_ a menyet _aki_  _Goa_ városaban vitte volna _Don_  _Sebastien_ isák vevé alevelet és _Támár_ vivé _aki_ is mindgyárt _Don_  _Sebastien_ után ment volt bé a _fejedelemasszony_ azért _kelletik_ várokozni a sidonak _mihelyt_  _Beliza_ meg latá _Támár_ nem _eltitkolhat_ néki _öröm_ és _megölelvén_ mondá _kedves_  _Támár_ a _te_  _fejedelemasszony_  _holnap_  _kíván_  _öröm_ lészen azután parancsolá néki _hogy_ vinné zelimet _Donna_  _Elvir_  _hogy_  _csokoládé_ adgyon néki ezekre a szokra tsak nem _elhal_  _Támár_ és mint _hogy_  _Beliza_  _több_ nem monda néki azt _gondol_  _hogy_  _talán_ zelim nem _tud_ egészen _hogy_ mit _bíz_ reája ö is _öröm_  _kezd_ mutatni a _fejedelemasszony_ elöt _de_ alig mene _ki_ a _ház_  _hogy_ a sidó alevelet _odaad_ néki

 _Támár_  _hogy_  _Don_  _Sebastien_  _beszélhet_ mindgyárt a sidóhoz mene _megörül_  _hogy_ ót _talál_  _Eleonora_  _együtt_  _de_ nagy _keserű_  _hallgatás_  _találván_ öket _gondol_  _hogy_ ök is azon nyughatatlanságban volnának valamint ö _de_ a zelimet amitsoda állapotban látá azon anyira _elcsodálkozik_  _hogy_ meg állapodék egy _kevés_  _idő_ az ajtoban az ajto pedig nyitva lévén _Támár_ azon bé mehetet _hogy_ ök meg nem _hall_  _Don_  _Sebastien_ a _kerevet_ ült a _fej_ akezére _hajt_ és ugy _hullat_  _könyv_  _Eleonora_ pedig _általellenében_ ült: a szemeit _befed_ egy _keszkenő_  _Támár_ ezt látván _sok_ féle _gondolat_  _jön_ az elméjiben és mentöl inkáb szemlélné zelimet annál _kevés_  _rabábrázat_ láta rajta és _hogy_ az ö _orca_ nem olyan volt mint a szerecseneké szokot lenni ezt ö annak elötte is észre vette volt _de_  _akkor_ jobban meg visgálván _gyanakodás_  _esik_ és mint _hogy_  _eleven_  _természetű_ volt _Don_ sebástienhez _közelget_  _aki_ is mint az álombol fel serkenvén reája veté szemeit

Akor _hirtelen_  _felkel_ ugy eleonorais és mondá szép _Támár_ mitsoda szándékban _idejön_ és mitöl vagyon _hogy_ isák _tudta_ nem adta én _hamar_  _idejön_ mint ö _felel_  _Támár_ és azt _kérd_  _tőle_  _hogy_ mitsoda szándékal akarja _Beliza_  _hogy_  _holnap_  _csokoládé_ vigy a _vicekirályné_ és mit parancsolt néked _eziránt_ azért _hogy_  _had_ adgyam _tudta_ a veszedelmet a melytöl _fél_ és a melyet _gondol_  _hogy_  _talán_ nem _tud_  _de_ én vagy igen _megcsal_ magamot vagy az _Elvir_  _élet_  _előtte_ olyan _drága_ valamint _énelöttem_ ne _eltitkol_  _előtte_ az a szerencsétlen uri aszony _énnekem_ minden szerencsétlenségit _előbeszél_ azért en _gyanakodik_ azon _hogy_  _te_ annak az _ember_  _kép_ vagy itt akit ö el nem felejthet _ha_ az ugy vagyon _igyekezik_ mindnyájan azon _hogy_  _megtart_  _élet_  _de_ mindenek felet semmit el ne végy a _Beliza_  _kéz_ se semit ugy _Elvir_ ne _ad_  _hogy_  _elsőbben_ meg ne probállyad egy szoval _hogy_  _ha_ azon _fekete_  _ábrázat_ alat nem _te_ vagy _Don_  _Sebastien_ valamint arrol _gyanakodhatik_ látván uri _természet_ leg aláb legy annak szándékában és szabadisd azt a _drága_ és leg szerencsétleneb személyt

 _Don_  _Sebastien_  _hallván_ ezeket egészen _hitel_  _ad_ néki és _gondolván_  _hogy_ nem _kell_  _titkolódni_ olyan leány elött _aki_ néki _oly_ szükséges volna mindeneket meg valla néki és _elébeszél_ néki a _Beliza_ parancsolattyát a port melyet adot néki és _hogy_ azal mit _kell_  _cselekedni_  _Támár_  _visszaad_  _Eleonora_ a levelit mondván _hogy_  _ír_ más formában _felőle_ a _vicekirályné_ mivel nincsen ö nálánál senki _hív_  _hozzá_ 

Azonban pedig _egyenlő_ akaratbol el végezék _hogy_ egészen a _Beliza_ parancsolattyát _kell_  _követni_ és _hogy_  _had_ lehesen _Don_  _Sebastien_ az a vigasztalása _hogy_ láthassa a _vicekirályné_  _de_ olyan formában _hogy_ ne _tud_  _hogy_ ö volna _Don_  _Sebastien_ és _hogy_  _Elvir_ arra is _kell_  _kényszeríteni_  _hogy_ a mérget meg probalván és _abban_  _bizonyos_ lévén azután _Dom_Baltazár_de_Láma_ meg vállyék és az udvartol _igazság_  _kér_ azért a mitsoda roszul _bánik_ véle és minek utánna mindenek _elvégez_ magok _között_  _elválik_ egy mástol

 _Támár_ pedig azon igen _kezd_  _örülni_  _hogy_  _aki_  _titkos_ szeretettel vagyon a _keresztény_ volna és _hogy_ a _hű_ álvárérol _Elvir_ nékie sokat _emlékezik_ meg adván az _Eleonora_ levelét _Elvir_ arra _kér_  _hogy_ mentél _hamar_  _elolvas_ ezek valának _benne_  _írva_ 

Ugy tettzik mint _ha_ az Isten rendelése tsak azért _hoz_ evilagra ate _ellenség_ uj rabját _hogy_ meg menttsen a _halál_ a melyet el sem kerülted volna _ha_ másra _bíz_ szándékát _követ_ aszonyom a _Támár_ és zélim szerecsennek _tanács_ 

Erre _Elvir_ mondá _Támár_  _hogy_ magyarázná meg néki ezt a levelet erre ö mindeneket _elébeszél_ nagyon is _kezd_ néki _dicsérni_ a szerecsent annak _hozzá_ valo _hűség_ azt _elhisz_ aszonyom _hogy_  _ha_ meg nem tartoztattuk volna azt szerecsent _kész_ lett volna meg _ölnyi_  _férj_ nem _gondolván_ a maga _halál_ tsak tégedet meg szabadithasson

 _Donna_  _Elvir_ erre _könnyhullatás_  _ejt_  _hallván_  _hogy_ azö _férj_ mint _igyekezik_  _halál_  _mindazonáltal_  _kételkedik_  _hogy_ a _férj_  _abban_ részes volna és _Támár_ azt akará el hitetni _hogy_ egyedül tsak a _Beliza_  _dolog_ volna ez a szép leány nem verheté _ki_ az elméjiböl ezt a _férj_ valo jó _gondolat_ akit is mentegetni _kezd_  _mindazonáltal_ meg _ígér_  _Támár_  _hogy_ bé nem venné amit néki akarnának adni és _hogy_ azt a mérget másra _fordít_ nem arra a melyre _Beliza_ reménli azon nap tsak a nagy nyughatatlanságban _eltelik_  _Beliza_ látván valamely szomoruságot a _vicekirály_  _ábrázat_ nem akará néki _tudta_ adni _hogy_ a _hónap_ nap utolso napja lenne _Elvir_  _tartván_ attol _hogy_ meg ne másollya _ígéret_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ is _érezvén_ valamely nehézséget a szivén azért _hogy_ olyan _dolog_ reá állot volna ö sem _hoz_ azt _elé_  _hogy_  _ész_ ne _juttat_  _gondolván_  _hogy_  _idő_  _ki_ verné az elméjiböl és _hamar_ is el mene _Beliza_ mint sem rend _szerint_ az elméje nagy _hánykódás_  _esik_ nem _tudhatván_ annak _ok_  _éjszaka_ sem nyughaték _sok_ szászor fel _kelletik_ ébredni és mikor el alut is _ijesztő_  _dolog_ látot álmában a melyböl észre vevé _hogy_ a vétek _ijesztő_  _dolog_ szokot _járni_ és továb nem _maradhatván_ az ágyban _felkel_ még viradta elött olyan szándékban _hogy_  _Beliza_ arra vegye _hogy_  _elégedik_ azal a mint eddig _bánik_ a vicé _királyné_ és ne _igyekezik_  _halál_ 

Az alat a még _Dom_Baltazár_de_Láma_ a _becsület_ szeretettel és a szánakodásal viaskodék az _óra_ annak el _érkezik_  _hogy_  _Don_ sebástient _Elvir_ vigyék _de_ minek elötte oda menyen _Beliza_  _hívat_ és _meghagy_ néki _hogy_ végben vigye a mit nékie _fogad_ ujontában meg _ígér_ néki és _Elvir_ mene _Támár_  _jelen_ lévén avicé _királyné_ az ágyában volt mint _hogy_ az ágyban is szokta volt _meginni_ a _csokoládé_ és a _szokás_  _szerint_ akarának _cselekedni_ azért _hogy_ mások semmiben ne _kételkedik_ 

 _Don_ sebástien olyan _közel_ látván magát _az_  _aki_ ért egyedül _kíván_  _élet_  _érez_ magában _hogy_ minden _test_ reszketne és alig álhatot az ágy mellet _Elvir_ észre vévén _gondol_  _hogy_ az mit reája _bíz_ az _indít_  _benne_ azt reszketést mondá néki tsak lassan _hogy_ mások meg ne _hall_ ne _fél_ semmit mert akár _él_ akár _hal_  _megoltalmaz_ a veszedelemtöl a melyre _tesz_ magadot _érte_ nem _fél_ aszonyom a _halál_  _felel_ néki rosz portugallus nyelven _hanem_ atiédet akarom meg gátolni azután azt a rettentö _ital_  _kezd_  _elkészíteni_  _Elvir_ pedig _Támár_  _előre_ már mindent el végezet volt és minek utánna _csokoládé_  _megtölt_ egy nagy _findzsa_ avicé _királyné_ mondá néki _Beliza_ mindenkor tekészitted a _csokoládé_ mind azok akik _körülötte_ vannak az ö _hív_  _gyanúság_  _kell_ vennem mind azt valami az ö udvarábol _jön_ azért meg akarom ezt is probálni vevé a _findzsa_ és egy _kiskutya_  _megitat_  _aki_ is mindgyárt _megdöglik_ akik ezt láták nagy _hallgatás_ valának _Tamár_ és zelim ugy _tetet_ mint _ha_ azon _csodálkozik_ tsak egyedül _Elvir_ volt _csendesség_ és szollani akara amidön nagy zaj _hallatik_ akülsö _ház_ és egy szersmind avicé _király_ a _ház_  _érkezik_ sokad magával el lehet _ítélni_  _hogy_ ezen mint meg ijede _Elvir_  _de_ lehetetlen _ki_ mondani _hogy_ mitsoda állapotban volt _Dom_Baltazár_de_Láma_ 

 _Dom_Baltazár_de_Láma_ a mint már meg mondottam nem lévén nyugodalomban a lelke üsmérete miat _idő_  _Beliza_ ment volt _hogy_ le verje szándékárol mint _hogy_ már _Támár_ és zelim annak elötte el vitték volt a _csokoládé_  _Beliza_  _gondol_  _hogy_ már végben ment volna szándéka azért _mihelyt_ avicé _király_ látá a _ház_ be menni mindgyárt mondá néki nagy _öröm_  _immár_ uram nem lész másé tsak az _enyém_ a mostani _óra_ meg szabadit minket attol akit _gyűlöl_ ezekre a szokra _Dom_Baltazár_de_Láma_ olyanná lön mint aholt és az ö szivit _sok_  _gondolat_ meg változtatván _irtózva_  _hall_ a _Beliza_ szavait és nagy siettségel _ki_ menvén a _Beliza_ udvarábol _futva_ ment a maga udvarában és mindgyárt _Elvir_  _érkezik_  _abban_ a szempillantásban a melyben meg probálta volna a _csokoládé_ 

A midön _Elvir_  _érkezik_ látván _hogy_ mindenek _félelem_ és _hallgatás_ volnának a _kutya_  _dögölve_ a _ház_  _közép_ a _findzsa_ mellette mind ezek olyan rettentö állapotban _hoz_  _hogy_ az egész _test_ reszketni _kezd_ és továb nem _bírván_ magát egy székre üle mondván _ó_  _isten_ mit látok és mit _cselekedik_ 

 _Donna_  _Elvir_ magához _térvén_ mondá _megbocsát_ uram _ha_ meg nem akartam _halni_  _tudván_ azt _hogy_ nem ate parancsolatodbol let volna _halál_ azért _megoltalmaz_  _élet_  _hogy_  _abból_ egyedül tsak _te_ parancsoly nem _feláldozhat_  _élet_ a _kegyetlen_  _Beliza_  _de_  _teneked_  _kész_ vagyok fel áldozni _ha_ szükséges néked szoly uram mivel a veszedelmes _ital_ amelyet _Beliza_  _készíttet_ nekem vagyon még anyira valo _hogy_ meg mutathatom néked _hogy_  _dicsőség_  _abban_  _tart_  _hogy_ néked _engedelmeskedik_ 

 _Dom_Baltazár_de_Láma_  _Elvir_ a szemeit el nem _fordítván_ sokáig nem _felelhet_ néki végtire _erő_ vévén magán _hogy_ meg _meggyőzhet_  _keserűség_ mely _könnyhullatás_  _okoz_ mondá mind azoknak kik aházban valának menyetek _ki_  _Támár_ és Zelimet meg marasztá és mikor tsak négyen maradtak volna a _ház_ mondá a _vicekirályné_ aszonyom _haszontalan_ volna nekem menttséget _keresni_ mivel semmi meg nem mentheti vétkemet én tégedet nagyon _meggyaláz_  _elég_  _kell_ nékem _tenni_ mindenek láttára _mindaz_ a melyekel _megbánt_ tégedet igen akarnám _ha_  _bosszú_ álhatnék _érte_  _de_  _tesz_ az eddig valo _békességes_  _tűrés_ a _bocsánat_ a melyel meg botsás annak a _fejedelemasszony_  _aki_  _eléggé_  _megbüntetődik_ reménségének _elvesztés_  _de_  _őhelyette_ fel áldozom néked ezeket a _két_ rabjait _hogy_  _had_  _megtanul_ mások _hogy_ olyan _dolog_ magokra ne válallyanak én pediglen _érez_  _hogy_ a meny _megbosszankodik_ a nyomoruságokért melyeket neked _okoz_  _idő_ arra nem _ad_  _hogy_ azokot _helyrehoz_ és az én _halál_ lészen egyedül az a _boldogság_ a melyet néked _fog_ szerzeni

Ezek a szok igen _meghat_ az _Elvir_ szivét és _gyönyörű_  _kegyes_  _tekintet_  _tekintvén_ reája mondá _ó_ ! uram _ha_  _élet_ akarod _kíván_  _élni_ is velem együt nem tsak _megbocsát_  _Beliza_  _de_ azt _fogad_  _hogy_  _soha_ meg sem _emlékezik_ ate _eltávozás_ a mi ezeket a rabokot _illet_ mutatván _Támár_ és zelimre ezek mentettek meg a _halál_ ezek ártatlanok _kér_ is arra _hogy_ oltalmazd meg öket a _Beliza_  _harag_ erre _int_  _Támár_  _hogy_ mondáná meg a _vicekirály_  _hogy_  _Beliza_ mi formában akarta _ő_  _megétettetni_ Zélimel _Támár_ azt _elébeszél_ nagy _okosság_  _Dom_Baltazár_de_Láma_ azt _figyelmetesség_  _hallgat_ és a mikor annak vége volt mondá a _vicekirályné_  _had_ maradgyanak _tehát_ melletted és a mitsoda rendelést _tesz_  _felőle_ ök is _bátorság_ lehettnek melletted

Ezekre _Dom_Baltazár_de_Láma_  _ki_ mene aházbol és _Támár_ nyughatatlan lévén _Don_ sebástien _iránt_  _aki_  _Elvir_  _kis_ sem _gyanakodik_  _hogy_  _ki_ volna arra _kér_  _Elvir_  _hogy_  _megenged_  _had_ maradhatna isáknál mivel ót _csendes_ lehetne ezt meg _enged_  _Elvir_ és meg parancsolá néki _hogy_  _Goa_ városábol _ki_ ne menyen _hír_ nélkül _Don_ sebástien erre _meghajtván_ magát _felelet_ nélkül _ki_ mene a _ház_ és a sidóhoz mene _ahol_ alváré és _Eleonora_ igen várták _ő_ azután mindeneket _elébeszél_ nékik _de_ a _Dom_Baltazár_de_Láma_  _Elvir_ valo _visszatérés_ nagy nyughatatlanságban veté szivét

Azonban pedig _Dom_Baltazár_de_Láma_  _mihelyt_  _Elvir_  _kimegy_ mindgyárt _őrző_ rendele _Beliza_ mellé ollyan szin alat _hogy_ a portugallusok _tudván_  _hogy_ meg akarta volna étetni a _vicekirályné_  _hogy_ valamely _gyalázat_ ne legyenek _hozzá_ és egy szers mind azt is _megüzen_  _Elvir_  _hogy_ szabad volna udvarában és parancsolhatna akarattya _szerint_ azokot a _ház_  _elfoglal_ magának a melyek _tetszik_ és _hogy_  _visszahívat_ maga mellé _Eleonora_ akit is mindgyárt maga mellé _hívat_ a _vicekirályné_  _élvén_ a szabadságal a melyet a _férj_  _ad_ néki mindgyárt _hozzá_ mene akit _éppen_  _akkor_  _tesz_ az ágyban mivel az ö _felháborodás_ igen _kemény_  _hideglelés_  _okoz_ néki _Donna_  _Elvir_ valoságos szánakodásal lévén _hozzá_ igen meg ijede és mindenkor mellette volt _Dom_Baltazár_de_Láma_ ezt látván nagy _hálaadás_ volt azért _hozzá_ és meg szánván vétkit szüntelen _bocsánat_  _kér_ tölle _kérvén_ arrais _hogy_ ne legyen _gyűlölség_  _hozzá_ az illyen _beszéd_ igen _meghat_  _Donna_  _Elvir_ és _ha_ a szeretetre _ellenkező_  _érez_ is magában _de_ a _kötelesség_ szeretettel vivé végben negyedik napján pedig _betegség_ annyira nevekedék nyavalyálya _hogy_ maga _érez_  _hogy_ nem vihetné sokáig a _doktor_ ezt _megjelent_  _Elvir_  _aki_ is az ágya mellet szüntelen valo sirásban volt _Támár_ és _Eleonora_ szüntelen mellette lévén szolgálták amiben _kívántatik_ szomoru szivel

A _vicekirály_ vévén észre az ö sirásokrol és a maga nyavalyályárol _hogy_ semmi reménsége nem lehetne _kér_  _hogy_  _Eleonora_  _had_  _közelget_ az ágyához _hogy_  _had_  _hall_ mind azt a mit akarna néki mondani _Eleonora_ az ágyhoz _közelítvén_ az _vicekirály_ mondá _Elvir_ Aszonyom _ebben_ akis ládában mely az asztalon volt _megtalál_ az én utolso akaratomot _de_  _kér_  _hogy_ azt tsak lisbonában nyissad meg _ahova_  _kér_  _hogy_ sies el menni _mihelyt_ az _idő_ meg engedi _hogy_  _hajó_ ülhes én ezt a ládácskát _Eleonora_  _bíz_ parancsolván néki _hogy_  _kéz_  _addig_ ne adgya _hanem_  _Dom_Pedre_de_Zuare_  _Don_  _Sebastien_ és töb jó akaroid elött _akkor_ parancsolá _Eleonora_  _hogy_ venné _kéz_ a ládácskát annak pedig _kulcs_ a _vicekirályné_  _ad_ meg fogod aszonyom _abban_ látni az én _hozzá_ valo _tisztelet_ reménlem és magamnak azal _hízelkedik_  _hogy_ az én utolso _óra_ meg nem _enged_  _hogy_ az _emlékezet_  _gyűlölség_ légy ezeket a szokot alig mondhatá _ki_  _hogy_ el nehezedék és _több_ nem szolhata és egy _kevés_  _idő_ mulva senkit nem üsmervén az _Elvir_  _kar_ meg _hal_ 

 _Elvir_ mellölle _elvisz_  _Támár_ és _Eleonora_ aházában vivék _aki_ is olyan nagy _keserűség_ volt mint _ha_ azt vesztette volna el ami _drága_ a világon _de_ mint _hogy_ a _férj_ olyan _ember_ vált volna meg _aki_  _ok_ volt minden nyomoruságinak amidön el mulának az elsö szomoruságok a melyeket a szánakodás _okoz_ és a mely _oly_  _természet_ szerent valo egy jó szivünek _akkor_  _Elvir_ nagy _ok_ volt a maga meg vigasztalására nem is _kelletik_ arra _sok_  _idő_ az alat a még _Dom_Baltazár_de_Láma_  _beteg_ volt _Beliza_ egy nehány szor _ír_ néki _kérvén_ arra _hogy_  _had_ lehesen szembe véle _de_  _Támár_ és _Eleonora_ nem _megenged_  _hogy_ a _követ_  _elébe_ menyen mint _hogy_ maga is nem tett semmi _emlékezet_  _felőle_ azért nem akarák _ész_ is _juttatni_ ez a mérges _fejedelemasszony_ látván adom _Baltazár_ változását és _megértvén_  _halál_ egy nehány szor meg akará magát _ölnyi_ és tsak nagy nehezen _megoltalmaz_  _Elvir_ nemes szive lévén _meghalván_ nagy _keserűség_  _megüzen_ néki _hogy_ szabad volna _Goa_ városában valamint annak elötte

Ez a szép _özvegy_ nagy pompával _eltemettet_ a _férj_ és a midön mind ezeknek vége volt az _elindulás_  _gondolkodik_ és mindent el is készitete _de_ el nem felejtvén _hogy_ mitsoda nagy _hűség_ volt _hozzá_ a szerecsen zelim parancsolá _Támár_  _hogy_  _felkeres_ és _hoz_  _elébe_ az igen _könnyű_ volt mivel _Don_  _Sebastien_ mindenkor a sidónál volt és mind ezen a _dolog_ alat _hol_  _Támár_  _hol_  _Eleonora_ ment _hozzá_ és mindeneket _tudta_ adtanak álváré és _Támár_ azt _kezd_ neki _javallani_  _hogy_ már most _kívánság_  _szerint_ valo állapotban lévén üsmértesse meg magát _Elvir_  _de_  _jól_ üsmervén az _Elvir_  _természet_ és látván _hogy_ a nem volna _helyes_  _sok_  _ok_ valo nézve azért arra az _idő_  _hagy_ a midön portugalliában lésznek _hogy_ semmiben meg ne sertödgyék a _vicekirályné_  _becsület_  _de_ söt még _fogadás_  _tetet_  _Támár_ is _hogy_  _eltitkol_  _ő_ 

 _Don_  _Sebastien_ a _királyné_  _elébe_ menvén _de_ mint _hogy_  _előbbször_ olyan állapottyában látta _hogy_ meg nem visgálhatta azért igen _kezd_  _ő_ szemlélni noha ugy _tekint_  _ő_ mint olyan _ember_  _aki_ meg mentette volna a _halál_  _de_  _csodálkozni_  _kezd_ rajta és _ha_  _fekete_ volt is _de_ az _orca_  _forma_ valamit üsmert rajta _addig_  _tekint_ és szemlélé _hogy_  _Don_  _Sebastien_  _jut_  _ész_ és arra _megtüzesedik_ az alat pedig _Don_  _Sebastien_ sem vette el szemeit rolla és a _fekete_  _köntös_ is olyan szépnek _tetszik_ neki _hogy_ egy nehányszor meg akará magát üsmértetni _de_ még is meg tartoztatá magát _Elvir_ a _Don_  _Sebastien_ valo _gondolat_ anyira _elfoglal_ elméjit _hogy_  _sok_  _idő_  _hallgatás_ volt ugy anyira _hogy_  _Támár_ melléje _közelítvén_ mint _ha_ álmábol akarná fel serkenteni mondá aszonyom zelim itt várja aparancsolatodot _jól_ látom _felel_ néki nagy suhajtva zelim mondá _ismét_ neki néked _köszön_  _élet_  _hálaadatlan_ nem vagyok _jövel_ el velem lisbonában és ót szerencsésé _tesz_ és _hogy_ még elöreis meg mutassam _hozzá_ valo _hálaadóság_ veddel ezt a _gyémántos_  _gyűrű_ a melyet az ujárol _lehúz_ és elégyen _bizonyság_  _ígéret_ zélim nagy _tisztelet_ el vévén a _gyűrű_ nagyon _meghajt_ magát és _ki_ mene _előle_ 

 _Elvir_ mindenkor _öröm_ látván _ő_ nem _eltitkolhat_  _Támár_ és _Eleonora_ elöt _hogy_ mitsoda nagy _hasonlatosság_ látna zelim és _Don_  _Sebastien_  _között_ 

Én nem szollok néktek az ö _megindulás_  _idő_ se az ö uttyarol _hanem_ tsak azt mondom meg _hogy_  _hajó_ ülvén szerencsésen lisbonában _érkezik_  _ahol_ az udvar _megtudván_ avicé _király_ rendeletlenségit és a _feleség_ valo roszul _bánás_ a kinek is az attyafiai _bosszú_ akartak állani és a _király_ viszá akarta _éppen_  _akkor_  _hívatni_ a midön _Elvir_ meg vivé _halál_  _hír_ 

Az egész lisbona városa _elébe_ ment nagy _öröm_ és mindenek _köszönt_ azután a maga _ház_  _kísér_ és _előbbször_ is _Donna_  _Catherina_ jöve _köszöntés_ remélvén _hogy_ valamit _hallhat_ a _fia_  _aki_ semmit sem _tudhat_ el menetelétöl _fogvást_  _Dom_Pedre_de_Zuare_ és _Donna_  _Catherina_ olyan nagy szeretettel valo _öröm_ mutatának a _vicekirályné_ és anyi _könnyhullatás_  _ejt_ mind az el mult _sok_ nyomoruságiért _mindaz_ valo meg szabadulásáért _hogy_ a _vicekirályné_  _öröm_ latá mitsoda _kedves_ volna _előtte_ 

 _Donna_  _Catherina_ nem akarván mindgyárt a fia felöl _tudakozódni_ semmit arrol nem szolla _Donna_  _Elvir_  _gondolván_  _hogy_ a _kötelesség_ arra _kényszerít_  _hogy_ rolla ne _tudakozódik_ azért _csak_ a nevét sem meré _említeni_  _Eleonora_ pedig nagy nyughatatlanságal várván _hogy_ mind ezeknek a _sok_ féle _dolog_ vége legyen egy szer _ész_  _juttat_  _Elvir_ mind azok elött kik _jelen_ valának _Dom_Baltazár_de_Láma_ az utolso szavait _elébe_ adván _hogy_ siettségel _kell_ azt végben vinni mivel mind azok a személyek _jelen_ volnának _aki_ elött fel _kell_ nyittani a ládácskát _Donna_  _Elvir_ egy nehány napokra akará még azt el _halasztani_  _de_ az attyafiai és _jóakaró_  _oly_ igen _kíván_ azt meg tudni _hogy_  _továbbra_ nem _halaszthat_ és _kedv_  _kelletik_  _tölteni_ meg nyitták _tehát_ a ládacskát és a _vicekirály_ a _drága_  _kő_ együt a maga _kéz_  _írás_ is ót _talál_ amelyben fel _tesz_  _hogy_ azokot adrága _kő_  _Elvir_  _hagy_ akinekis jó _erkölcs_  _bizonyság_  _tesz_ vétkesnek valván magát a véle valo _házasság_ szándékáért adom _Sebastien_ ellen valo _cselekedet_ és a _Beliza_ valo szeretetiért amelyekért _bocsánat_  _kér_  _Elvir_  _Don_ sebastientöl és _Dom_Pedre_de_Zuare_  _kényszerítvén_ arra az _özvegy_  _hogy_ ne várja a _gyászolás_  _idő_ végit _hanem_ adgya _hit_  _Don_  _Sebastien_  _mihelyt_ lisbonában _érkezik_ azért _hogy_ az ö _emlékezet_ ne légyen _oly_  _gyűlölséges_ azok elött _aki_  _megbánt_ 

Ez az _írás_  _meghat_ a sziveket mind azoknak akik _jelen_ valának _Elvir_ nem _hallhat_ sirás nélkül _Donna_  _Catherina_ nem _eltitkol_ amagáét és mindenik ellene monda a _gyűlölség_ a melyel volt _Dom_Baltazár_de_Láma_  _Donna_  _Catherina_  _gondol_  _hogy_ már _idő_ volna _tudakozódni_ a _fia_ és nagy _keserűség_ mutata nem _tudván_  _hova_ lett volna a fia a mioltátol _fogvást_  _Goa_ városában _indul_ meg mondván _Donna_  _Elvir_ mindenek _hallata_  _hogy_ mi _ok_  _elindul_ a fia

Ez a _hír_ igen nagy nyughatatlanságban veté a _vicekirályné_ a szerecsen zelim _aki_ meg mentette volt azö _élet_ annak _ábrázat_  _de_ mindenek felet _az_ valo _hajlandóság_  _elhitet_ vele _hogy_ valamely titok volna _mindebben_ erre parancsolá _hogy_ mindgyárt _hív_ Zelimet ennek a parancsolatnak _ok_ másoknak meg nem mondván _Donna_  _Catherina_ ezen _felháborodik_ zelim pedig mindgyárt _ott-terem_ az attyafiai és jó akaroi _között_ és az annya elött _de_ senki _ő_ meg nem üsmeré mint _hogy_ pedig _feltesz_ magában _hogy_ továb magát el ne titkolya _letesz_ minden _félénkség_ a melyel _addig_ meg akarta _csalni_  _Elvir_ és elö vévén azö _természet_  _szerint_ valo _előbbeni_ maga viselésit mindenek _kezd_  _csodálni_ a szerecsent

 _Donna_  _Elvir_ igen _felháborodva_ mondá neki Zelim amit _érte_  _cselekedik_  _abból_  _elgondolhat_  _hogy_ azt a szép _cselekedet_ el nem rontod és el nem titkolod _hogy_ mitsoda _ok_ vit tégedet arra _tud_  _hogy_ egyedül a szánakodás vihetet arra _de_ olyan _dolog_ is láttam _hogy_  _cselekedik_ a melyekböl észre vettem _hogy_ más _ok_ is vit arra mond meg _igazán_ a _becsület_  _jár_ Aszonyom _felel_ néki a lábaihoz _borulván_ az _énelöttem_ olyan _drága_  _hogy_ azért _élet_ sem szánom még _több_ is akart volna mondani _de_ a szova a melyet el nem _titkol_  _meghat_ a szivét _Elvir_ és _Donna_  _Catherina_ ugy _hogy_ mindenik _felkiált_ egy szers mind _ó_  _isten_ edom sebástien

Igen is ö _felel_ erre _aki_ az _élet_ neked _köszönvén_ azt tsak arra akarta _fordítani_  _hogy_ a _tied_  _megtarthat_  _aki_  _jelen_ voltanak ezen mind _csodálkozni_  _kezd_ és nem _hagy_ szollani _hanem_ mindenik _ölelgetni_  _kezd_ nagy _öröm_ az alat pedig _Támár_ és _Eleonora_  _Donna_  _Catherina_ mindeneket _előbeszél_ ugy _Elvir_ is _aki_ ezen igen _csodálkozván_  _érez_ magában a _hozzá_ valo szeretetének nagyobodását _elgondolván_ magában _hogy_ mitsoda _tisztelet_ volt _hozzá_ nem akarván magát meg üsmértetni véle azért _hogy_ mások azt ne _gondolhat_  _hogy_  _egy_  _ér_ ollyan nagy _dolog_ is _tetszik_ ez _Elvir_  _hogy_  _kegyes_  _hálaadó_ szokal _megköszön_ nékie

Vegtire _hogy_  _sok_  _idő_  _tölt_ a _sok_  _kérdezés_ és _felelet_  _hívat_ álvárét _aki_ volt a viz mely _megfehérít_ öket _Don_ sebástien meg mosta az _orca_ véle és olyaná lett mint annak elötte volt _Donna_  _Catherina_ és _Dom_Pedre_de_Zuare_ sürgetni _kezd_  _Elvir_  _hogy_ vinné végben a _Dom_Baltazár_de_Láma_ akarattyát _de_ ez a jó _erkölcsű_ aszony _aki_ a maga _kötelesség_ mindennél _elébb_  _tesz_ nem akara reá allani és arra _kér_  _Don_ sebástient _hogy_ ne zugolodnék _ha_ még _elhalaszt_ azonba az udvar _megtudván_ mind ezeket fel szabaditá _Don_  _Sebastien_ és parancsolá a szép és jó _erkölcsű_  _Elvir_  _hogy_ ne várná vegit a _gyász_ azért eza _házasság_ meg lön mindeneknek _öröm_  _Támár_ pedig _keresztény_ lett és az ö _hűség_ igen _megjutalmaztat_ mind _Elvir_ mind _Don_  _Sebastien_ és álvaréval _összead_ 

És a szép _Elvir_ a _Don_ sebástienel valo _házasság_ meg üsmeré _hogy_  _ha_ a _kötelesség_ tsak egyedül a _jó_  _erkölcs_ vezeti a nagy _tisztelet_  _ad_  _de_ a mely _kötelesség_ a szeretet vezeti a _kútfő_ avaloságos _gyönyörűség_ 

Victoria el végezvén a _história_ azt mindenek szépnek _talál_  _de_  _kivált_ valérius nagy sohajtva mondá _hogy_ mind szeretné _ha_  _Don_  _Sebastien_  _hely_ lehetne erre _felel_ victoria nevetve légy _hát_ olyan _hűség_ victoriához mint ö volt _Elvir_ 



Péntek

Más nap az egész uri _társaság_ a szokot _hely_  _gyülekezvén_ a _játék_ el _kezd_ a melyet _Julius_ veszté el és a zálagot _Hilária_  _ad_  _aki_ is mondá _fogad_  _hogy_  _soha_ sem lész _Don_ sebástien _Julius_ erre meg mosolyodván igy _elkezd_  _história_ 


AZ _angliai_  _király_  _Etelred_  _história_ 

Anglia annyi változásban volt a _sok_  _hadakozás_ és _egyenetlenség_ miat _amióta_  _fogvást_ a saxok azt _hét_  _ország_  _oszt_ azt el mondhatni _hogy_ tsak a _tizedik_ saeculumnak a _kezdet_  _Adelstan_  _király_ alat _kezd_ meg ujulni és _csendes_  _békesség_  _élni_ ez nagy _hadakozó_ és nagy _elméjű_  _király_ lévén a _hét_  _ország_  _egy_  _csinál_ és mint _hogy_ azon igen _igyekezik_  _hogy_ a _Gallia_ szellyiröl valo népeket amaga _ország_ vonhassa _aki_ is _föld_  _osztogat_ azért _kevés_  _idő_ mulva az _ország_ akereskedést fel állitta és _gazdag_  _tesz_ 

Ez az _ország_ meg marada _ebben_ a _boldogság_  _mindaddig_ amég eza _király_ uralkodék akinek is _hely_  _holta_ után _Etelred_  _következik_ 1004 _esztendő_ ezt a _fejedelem_ a menyek meg áldották volt minden féle _király_ jó _erkölcs_ és _boldog_ lett volna más _király_  _hogy_  _ha_ a szeretetre valo _hajlandóság_  _meggyőzhet_ volna vagy _ha_ az _állandóság_  _követ_ szivében a szerelmet

Ezt a _fejedelem_ egy _Egrad_ nevü attya fia nevelte volt fel a kinek _bölcs_ és _okos_  _tanács_  _megtartóztat_ minden _indulat_  _Egrad_ azt _gondol_  _hogy_ az _Etelred_ jó _hajlandóság_ meg nem változnak

 _Etelred_ már olyan _idő_  _kezd_ lenni a melyben akülsö _gyönyörűség_ már _kedves_  _kezd_ lenni: és a _korona_ reá szálván a nép _öröm_ látá _hogy_  _húszesztendős_  _kor_ arra igen méltó volna amint is az _igazság_ és a _kegyesség_ igen szerette _de_ söt még jó akarokot is _értelem_  _tud_ választani és a többi _közül_ olyat valaszta _egy_  _aki_ egész _bizodalom_ volt ezt az _ifjú_ urat _kork_  _hív_ és _ennek_ a sorsát annál is inkáb nem _irigyel_  _hogy_ azt meg _érdemel_ 

 _Egrad_  _aki_ a _király_ mindenkor valoságos _barátság_ meg _tart_ és akinek _tanács_ ugy vitte végben mint a még _király_ nem volt _örül_ magában ö maga viselésin mind eddig _Etelred_ semmi máshoz valo ragaszkodását nem mutaté noha azö udvara _tele_ volt nagy uri aszonyokal és _fejedelemasszony_ akik tsak azt _keres_  _hogy_  _tetszhet_ik_ 

 _de_ az ö szabadsága _elvesztés_  _idő_  _elérkezik_ és londinum városában volt el rejtve az a személy _aki_ tölle azt el vívé _csodálatos_ egy szer atöbbi _között_ ez a _fejedelem_ lovon avároson _általmenvén_ az udvarával az uttzára valo _ablak_  _tele_ valának népel kik nézték el menetelét akirály _abban_  _gyönyörködik_  _hogy_ a népe azt a szeretit mutat _hozzá_ és _olyankor_ lassabban is léptette lovát _hogy_ jobban láthassák maga is _tekinget_ az _ablak_ és egy _közönséges_  _ház_ az _ablak_  _oly_ szép személyt láta _hogy_ azon tsak el álmélkodék és annál lassabban menvén a szemeit el nem veheté rolla és a szemei rabságban _ejt_ a szivét

A leány pedig vévén észre _hogy_ akirály igen _tekinget_  _megtüzesedik_ és a _király_ annál szebnek _tetszik_ és a mikor továb _kelletik_ is menni egy nehány szor _hátranéz_ és _öröm_ látá _hogy_ a leány is _hajol_ az _ablak_  _hogy_ továb láthassa _ő_ végtire _ki_  _kelletik_ menni avárosbol és a mezö _ahova_ magát ment volt mulatni tsak szomoruságot és unadalmat _okoz_ néki mindenkor tsak _ész_ lévén a mit látot volt azon _kezd_  _gondolkodni_  _hogy_ miképen láthatná még meg azért semmi _gyönyörűség_ nem _találván_ a mezön sokal nagyob siettségel _visszatér_ a városban mint a melyel _ki_ ment volt igen _kezd_  _keresni_ szemeivel mind a _ház_ mind az _ablak_  _ahonnét_ a szivit meg lötték volt ugyan azon nép meg mutatá magát az _ablak_ a lovát tsak lassan lépteté _mindenfelé_  _tekint_ és végtire meg üsmérvén a _lakóhely_ annak a szép szemelynek sokat _tekinget_ az _ablak_  _de_ senkit nem láthata és tsak egyedül annak ahaznak _ablak_ volt üres atöbbi mind _tele_ voltak

 _Etelred_ ezen igen _megkeseredik_ és azt el nem titkolhatá az _ábrázat_ meg változék azt nagy szomorusag _elborít_ és _kork_  _aki_ reája _figyelmez_ azt észre vevé és _közel_ menvén _hozzá_  _kérd_  _ha_ nincsené roszul a _király_ mint _ha_ mély álombol serkent volna fel reája _tekint_  _és_ mondá

Ha _haza_  _érkezik_  _kork_  _akkor_ meg mondom néked erre a _király_ alovát szaporábban _kezd_ léptetni _kork_ pedig _könnyű_ észre vévé ezekböl aszokbol _hogy_ valamely rend _kívül_ valo _dolog_ volna az _Etelred_ elméjin és mint _hogy_  _kimente_ észre vette volt _hogy_ mint _tekinget_ azt a szép leányt a kit ö is meg nézte és _hogy_  _azótától_  _fogvást_ tsak _gondolkodás_ láttya azért _gyanakodik_ valamiben

A _király_ alig _érkezik_ az udvarában _hogy_ amaga _ház_ mene _kork_ is utánna a _király_ le ülvén egy _kevés_  _idő_  _hallgat_ azután _kork_ vetvén szemeit mondá néki bizhatomé _hűség_ és a _különös_  _hozzá_ valo _jóság_ vagyé olyan _hűség_  _hozzá_  _hogy_  _énnekem_ szolgály egy nagy _dolog_ 

 _felséges_  _király_  _felel_  _kork_  _térd_  _esvén_ elötte a _hozzá_ valo _hűség_ nagyon meg sérted _ha_  _abban_  _kételkedik_ szolgálatom _fáradság_ vérem _élet_ a _tied_ mind ezekböl parancsolhatz mit _kelletik_  _cselekedni_ mond azt uram nékem és _had_ ne legyek sokáig _ebben_ a nyughatatlanságban látván _hogy_ mitsoda állapotban vagy

 _ó_ ’ _felel_ a _király_ ez _énnekem_ olyan új _dolog_  _hogy_ azon nem _csodálkozik_  _ha_ észre vetted és mint _hogy_  _az_ nem szoktam azért el sem titkolhattam _kork_ én szeretek _de_ olyan _de_ olyan nagy szeretettel _hogy_ annak mása nincsen _de_ szerencsétlenségemre nem _tud_ kit szeretek azután _előbeszél_ neki mindeneket és _hogy_ mitsoda _keserűség_ volt _hogy_  _ismét_ nem láthatta azt a személyt mikor _ház_ elött el ment néked _kell_  _hát_  _kedves_  _kork_ azt _felkeresni_  _feltalálni_ és nekem meg mondani _hogy_  _ha_ az a szép személy az _országombeli_  _ha_ a városban lakiké egy szoval neked _kell_ arra modot _találni_  _hogy_ láthassam néki _megmond_ szeretetemet és _hogy_ szeretessem magamot tölle

 _kork_  _megcsendesedik_ látván _hogy_ a _király_ szomoruságát az uj szeretet _okoz_ minden képen vigasztalni _kezd_ és reménséget _ad_ néki mondván _felség_  _abban_  _bizonyos_ lehet _hogy_ azért mindeneket végben viszek _hogy_  _kedv_  _tölt_ és _talán_ még _este_ is meg _tudhat_ a mit akarsz tudni _de_ uram légy _csendesség_ és azt visgáld meg _hogy_ senki ugy meg nem _érdemel_ a szeretetet mint _Etelred_ és _aki_ a szepség mellet olyan rendben vagyon akinek a világon lévö szépek _dicsőség_  _tart_  _engedelmeskedni_ 

A _király_ erre nem _felel_  _hanem_ tsak meg mosolyodék _de_  _hogy_ valamely _bizonyos_  _tudhat_ a maga sorsárol _kezd_ sürgetni _kork_  _hogy_ menne el a _dolog_  _fáradozni_ és _meghagy_ néki mind a titkot mind a szorgalmatosságot _kork_ mind a _kettő_  _megígérvén_ az udvarbol _ki_ mene _feltévén_ magában _hogy_  _addig_ viszá nem térne a még végire nem menne mind annak a mit meg akarnak tudni

 _kork_ olyan szorgalmatoságal mene mindenektöl végire _hogy_ sokára _megtud_  _hogy_ az a személyt _aki_  _oly_ nagy szeretetet _gerjeszt_ a _király_ szivében _Etelgiva_ nevezik anya nincsen az apja _mesterember_ lévén egy _klastrom_ neveltette volt fel tizen _ötesztendős_  _kor_ és _hogy_ valamit nyert mestersége után azt mind a leányára _költ_  _hogy_  _jól_ neveltethesse _de_ meg szegényedvén ót továb nem _tarthat_ és _két_  _esztendő_  _fogvást_ a _klastrom_  _kihozván_ a _ház_ igen magános _élet_  _él_ és magát tsak az áitatos és a _ház_ lévö _dolog_  _foglal_ más mulattsága nintsen _hanem_ egy leány attyafia _aki_ szép és _okos_ lévén igen szép _egyesség_  _él_ véle

 _kork_ ezekre végire menvén az _Etelgiva_ üsmeröitöl _gondol_  _hogy_ már az is szükséges _hogy_ az _mesterember_  _ház_ menyen és _hogy_ maga is meg lássa amit mondottak volna _felőle_  _kork_ oda menvén _hozzá_ olyan szin alat _hogy_ valamit _dolgoztat_ véle _beszéd_  _ered_ véle és _tudakozódni_  _kezd_  _cseléd_ és munkájárol a _mesterember_ látván _hogy_  _cifra_  _köntös_ volna szemérmetességből tsak egy nehány szoval _felel_ néki _kork_ azt észre vévén _beszéltetni_ akará és mondá néki _tud_  _hogy_  _emberséges_  _ember_ vagy és _hogy_ szegénységben vagy ne titkoly semmit el _előtte_ azt mondgyák _hogy_ egy leányod vagyon és egy atyád fia mellette _aki_  _jól_ nevelted _de_ a _tehetség_ nem engedi _hogy_  _jól_  _elhelyheztet_ öket _ha_ ez igy vagyon azért _kétség_ ne _esik_ mivel olyan _király_ vagyon _aki_ a népit szánnya _ha_  _tud_ ate szegénységedet tégedet meg segitene anyival _hogy_  _jól_  _férj_ adhatnád leányodot

Ah’ uram _sok_  _dolog_ volna akirályoknak _ha_  _boldog_ akarnának _tenni_ mindeneket akár mely szánakodo legyen a miénk _de_  _hogy_ reménlhetném én azt _hogy_  _kivesz_ a szegénységböl mivel én néki _soha_ semmi szolgálatot nem _tesz_ leg aláb valo lévén az _ország_ a leányom és az _unoka_ valo _hogy_  _elég_ szépek _de_ okosok és nem akarnak senkivel is üsmerkedni

Mind azon _által_ mondá _kork_ én akarnám öket látni _énnekem_  _elég_ üsmerettségem vagyon udvarnál és én öket valamely nagy uri aszony mellé _tehet_  _aki_ ajó _erkölcs_  _gyakorolhat_  _hogy_ pedig meg mutassam néked _kihúzván_ egy _erszény_  _tele_ aranyal _hogy_ szolgálni akarok néked veddel el az _erszény_ és segittsed magadot _addig_ a még én öket _elhelyheztet_ 

A _kork_  _kérés_ és az ö nagy ajándekján _elhűl_ a _mesterember_ és sokáig nem _tud_  _hogy_  _mitévő_ lenne _kork_ azt látván mondá néki ne _fél_ nem azért _idejön_  _hogy_ a leányidot _megcsal_ én _előtte_ akarok vélek _beszélni_ amit _cselekedik_ veled tsak a szánakodás viszen arra

Ez a _beszéd_  _megbátorít_ az _öregember_ és látván _kork_  _okos_  _ábrázat_ és szép _beszéd_  _hitel_  _ad_ szavainak és minek utánná nagyon _megköszön_ ajándékját égy _kis_ parasztos _ház_ vivé _ő_  _ahol_  _talál_  _Etelgiva_ és a _társ_ kik a varrásban _foglalatoskodik_  _Etelgiva_  _ha_ igen _közönséges_ volt is _öltözve_  _de_ az ö szépsége a _kork_ szemeiben _tündöklik_ és _soha_ annál szeb személyt nem látot volt és a _kis_  _fehér_ és piros _ábrázat_  _kék_ és _fényes_ szemeivel uri és magas _termet_  _felülhalad_ mind azokot _ki_ annak elötte látot volt és annyira _kezd_  _ő_  _csodálni_  _kork_  _hogy_ nem szolhata és a szép _Etelgiva_  _felkelvén_ elötte meg pirula látván _hogy_ mint _csodálkozik_ szépségin

A _kork_  _ábrázat_ nem volt _teljesség_ üsméretlen elötte mivel _titkos_  _ok_ az elméjiben _tart_ mind azoknak _kép_ kik a _király_ mellet valának és mint _hogy_ ugyan azon _köntös_ is volt azon a napon azért _könnyű_ reája _emlékezhetik_  _mindazonáltal_ nem _tudván_  _hogy_  _ki_ volna ugy _tekint_  _ő_ mint a _király_ udvarában valót:

Ha _kork_  _csodálkozik_ az ö szépségin ez a szép leány nem aláb valo képen _csodálkozik_ az ö látogatásán és egy _kevéssé_  _felháborodik_ rajta az attyára is _tekint_  _hogy_  _megkérd_ tölle _ki_  _hoz_  _ő_  _hozzá_  _kork_ ezt észre vévén és nem _bánhatván_ véle ugy mint egy _mesterember_ leányával és _közel_ menvén _hozzá_ olyan _tisztelet_ mint _ha_ egy _királyné_ lett volna mondá néki _megbocsát_ aszonyom az én vakmeröségemet mint _hogy_  _igazán_  _ki_ szoktam mondani adolgot azért el sem _titkol_  _hogy_ azt akartam meg látni _ha_ az a mit _felőle_ mondottanak ugy vagyoné _de_ már látom _hogy_ sokal _feljebbvaló_ a _te_ szépséged annál a mit _énnekem_ arrol mondottanak én ezt meg viszem a _király_ és _abban_  _bizonyos_ lehetz _hogy_ a jó _erkölcs_ annyira szereti _hogy_ azt szerencsésebbé is _tesz_ 

Uram _felel_ erre _Etelgiva_ szemérmetes _magarátartás_ mi igen alá valok lévén azt nem _érdemel_  _hogy_ a _király_ és azok kik mellette vannak tsak reánk is _tekint_ : mind eddig a menyek el nem _hagy_ minket a szegénység meg nem ijeszt _bennünket_  _talán_ még a szükséges is a mi _okosság_ és _ha_ merném mondá néki pirulva _jutalom_  _kérni_  _tőle_ annak az _engedelmesség_ a melyel azatyám volt _hozzá_ tsak azt _kér_  _hogy_ a _király_ semmiröl ne szóly és _többé_  _had_ ne legyen aza szerencsénk _hogy_  _itt_ lássunk

A _te_ parancsolatidhoz _felel_  _kork_ mindenkor nagy _engedelmesség_ leszek _de_ a lehetetlen _hogy_ meg ne mondgyam a _király_ a mit láttam és _kénytelen_ vagyok az ö parancsolattyábol mászoris néked _alkalmatlankodni_  _de_  _oly_ nagy _tisztelet_ lészen a _hogy_ reménlem _hogy_  _kevés_  _tartás_ és több _bátorság_ lesz

Ezekre a szokra nagyon _meghajt_ néki magát és a _gazda_ le menének _aki_ is mikor a mihelyében voltanak viszá akará néki adni az _erszény_  _de_  _kork_ olyan szokot monda néki _hogy_  _kénytelen_ vala el _tenni_ az _erszény_ azonban pedig a szerelmes _Etelred_ nagy nyughatatlanságal várja vala _kork_ és _soha_ egy nap sem _tetszik_ néki _oly_  _hosszú_ már bé is _kezd_  _esteledni_ a mikor meg láta a _kedves_  _kork_ a kinek az _ábrázat_ meg üsmeré _hogy_ nem _jár_  _teljesség_  _hiába_ 

Mihent magánoson lehete vele a maga _ház_  _hív_  _ő_ és ót nagy siettségel _kérd_ tölle _hogy_ mit vit volna végben _kork_ valoságal szépnek _tartván_ azt aleányt egészen _elébe_  _ad_ annak szépségit azután meg mondá mint ment _hozzá_ mit _cselekedet_ és _hogy_ mitsoda _beszélgetés_ volt _Etelgiva_ 

A még ezeket _beszél_  _kork_ adig _Etelred_ nem _tud_ mit _csinálni_  _öröm_ és szerelmében _Etelgiva_ pedig alacson rende és szegénysége tsak nem _bizonyos_ reménséget adván néki a _kork_  _tesz_ szemérmes _felelet_ is tsak anyiban vigyáza _hogy_  _csodál_ az ö _ész_  azután _tanács_  _kér_  _kork_  _hogy_ miformában láthatná meg azt a leányt azt _feltalál_ magok _között_  _hogy_ a lehetetlen volna azoknak a szegény _ember_  _ház_  _hanem_ más _hely_  _kell_ öket _tenni_  _ahova_ a _király_  _járás_ az udvar meg ne tudhassa

 _Etelred_ a kinek a szerelem _megfrissít_ elméjit reá _emlékezik_  _hogy_ a városhoz _közel_ lévö _erdő_ mellet látot volna egy szép _ház_ a melynek igen szép _kert_ is volna mindgyárt parancsolá _kork_  _hogy_ azt venné meg és a _ház_  _felékesíttet_  _illendő_  _kork_ nagy szorgalmatoságal egy _hét_ alat mindeneket végben vive és mindeneket el készitete akirály azután vadászni mene és tsak egyedül _kork_ a _ház_ mene ót mindenekröl rendelést _tesz_ nagy _öröm_ meg _gondolván_  _hogy_  _ki_  _cselekedik_ 

Az alat a még akirály ezekben _fáradozik_ a szép _Etelgiva_ nyughatatlanság nélkül nem volt a midön _kork_ meg látá az ö sziviben meg ujjulának azok az _indulat_ a melyeket azö _okosság_ és _jó_  _erkölcs_ meg akarák gyözni ennek elötte egy _darab_  _idő_ az _Etelgiva_ apja el vitte volt _ő_ magával _hogy_ meg mutassa néki akirályt és mint _hogy_ a valamely nevezetes nap volt azért _Etelgiva_ akirályt egész _fényesség_ láta és a szivét meg sértve _érez_ a _kép_ anyira _elfoglal_ elméjit _hogy_ tsak _Etelred_ volt _ész_ tsak rolla _beszél_ és _gondolkodik_  _abban_ az _idő_ sokal _ifjú_ lévén nem _figyelmez_ arra _hogy_  _gyönyörűség_  _gondolkodik_ a _király_  _de_ az ö attyafia _Édita_ egy _kevéssé_  _idős_ lévén nálánál anyiszor _kezd_  _bosszantani_ a _király_  _hogy_ észre vévé magát és meg üsmeré szomoruságal _hogy_  _hajlandóság_ volna szivében

Azután magára _sokszor_  _megharagszik_ nagy _kevélység_ a mely az ö _király_ merné véle _emeltetni_ szemeit _de_ akár mely _kemény_  _bánik_ is magával _de_ azt tsak _érez_ magában _hogy_ a szive _feljebbvaló_ rendénél és az _Etelred_ valo _hajlandóság_ még nevekednék látván maga is _helytelen_  _hajlandóság_ nem lehete _hogy_ azt _ki_ ne nyilatkoztassa _Édita_  _kérvén_ arra _ő_  _hogy_ azt verje _ki_ az elméjiböl és mondá néki én ezt _soha_ sem vallottam volna meg neked _hogy_  _ha_  _te_  _feljebbvaló_ rendü _ember_  _járhat_ mint mi vagyunk és _ha_  _jól_ üsmérem is _hozzá_ valo _barátság_  _de_ meg nem mondottam volna néked _esztelenség_  _de_ mint _hogy_ tsak egyedül vagyok _gyámol_ és jó akarok nélkül és _tud_  _hogy_ szeretz engemet azért reménlem _hogy_ meg szánod _esztelenség_ és _okos_  _beszéd_  _elhagyat_  _hajlandóság_ 

A szép _Etelgiva_  _eszerint_  _beszélget_  _gyakorta_ az attyafiával _aki_ is minden modon azon _igyekezik_  _hogy_ azt _ki_ verje az elméjiböl amint _hogy_ már azt _gondol_ mindenik _hogy_ azt végben vitték a mint _hogy_ már _emlékezet_ sem _tesz_ egy más _között_ a _király_  _Etelgiva_ már a nevét sem _említ_ a mikor az _ablak_ alat el ment a mint már meg mondottam _de_ a _sok_  _lódobogás_ a nagy zajra _hogy_  _hall_ az _ablak_  _fut_ és _elijed_  _hogy_ meg látá _Etelred_  _aki_ is sokal szebnek _tetszik_ néki mint annak elötte _tetszik_ az _ablak_ nem meré bé zárni vagy is inkáb arra anyi _erő_ nem volt és _abban_ az _óra_ a _király_  _hogy_ igen _kezd_ szemlélni _ő_ azért mind _elfelejt_ azt amit fel tett volt magában

Az _ablak_ maradván a _király_  _kísér_ szemeivel és szivével _mindaddig_ amég láthatá és azt is észre vette _hogy_ a _király_ egy nehány szor _visszatekint_  _feléje_  _aki_ is mesze lévén a szomoru _Etelgiva_ az _ablak_ bé zárá _könnyes_ szemekel _Édita_  _felkiált_  _kedves_  _Édita_  _hova_ leszék én _kedves_  _Etelgiva_  _felel_ néki várjad az _idő_ és ajó _erkölcs_ a _gyógyulás_ a mely _oly_ szükséges nyugodalmodra és szüntelen a legyen elmédben _hogy_ az a szép _ábrázatú_ és szép _termetű_  _Etelred_ a _nagy_  _fejedelem_  _közül_ valo mi pedig az ö népe _között_ leg aláb valo vagyunk és _hogy_ az a _fejedelem_  _fejedelemasszony_ rendeltetet

Ezt én mind igen _jól_  _tud_  _felel_ erre _Etelgiva_ és az én szeretetemet se reménség se _kívánság_ nem _követ_ és _ha_ az a _király_  _aki_  _előtte_  _oly_  _kedves_ anyira _talál_ szeretni mint én szeretem _ő_ azal szerencséseb nem lenne _soha_ és az ö nagysága _hatalom_ és a magam szeretete el nem felejtetik velem a maga _becsület_ nem akarom _hogy_ szeresen és én sem akarom továb szeretni az _első_  _könnyű_  _meggátolhat_  _de_ a másikát _talán_ véghez nem vihetem _de_ semmi _kedves_  _Édita_ ne _beszél_  _több_  _felőle_ és _ha_ meg nem gyözhetem _hajlandóság_ leg aláb ne _kecsegtet_  _teljesség_  _elkerül_ az alkalmatoságot _hogy_ láthassam azt á _fejedelem_ avárosban _visszatér_  _de_ azt _elhitet_ magadal _hogy_ nem leszek azok _között_ kik _ő_ fogják nézni

Ezt _Etelgiva_ véghez is vivé és mikor _hall_  _hogy_ a _király_ viszá térne még a _ház_ is el rejtezék _hogy_ a _kísért_ meg ne _győz_ ugyan ezen _ok_ nem láthatá _ő_ akirály _visszatérte_ azt is _gondol_  _hogy_  _talán_ egészen el is felejtheti akirályt és magát meg gyözheti _ebben_ a remenségben lévén _kork_  _éppen_  _akkor_ mene _elébe_ 

A kit is _hogy_ meg látá _elhűl_ magában annak _beszéd_  _jól_  _által_ látá és azon _megháborodik_  _ész_  _jutván_  _hogy_ a _király_ mitsoda _figyelmetesség_  _tekinget_  _ő_ azért _abban_ nem is _kételkedik_  _hogy_ a _kork_ látogatásában valamely el rejtet _dolog_ ne volna _mindazonáltal_  _megtudván_ magát gyözni igen nagy _okosság_  _felel_  _kork_  _aki_ is alig ment el a _ház_  _hogy_ az attya meg mutatá néki annak az urnak ajándékát

 _Etelgiva_ ezt látván annál inkáb _megerősödik_  _gondolat_  _hogy_ a mind _ő_  _tekint_ és _tisztelet_ az attya _elébe_  _ad_  _hogy_ nem _kelletik_ el venni a pénzt és mondá néki az udvari _ember_ ajándékok mérges és meg sértik _tisztelet_ és _becsület_ azokot kik azt el veszik _ha_ leányok vagyon _aki_ szegénységek tsak a _becsület_  _kár_  _megorvosoltatik_ mit nem fognak mondani a midön meg _tud_  _hogy_ egy udvari urtol pénzt vettél és _hozzá_  _hoz_ a nevét nem _tud_ se azt _hogy_ mitsoda rendben vagyon _de_ azt _tud_  _hogy_ ö volt _egy_  _aki_  _közel_ volt akirályhoz mikor a mezöre ment ebböl el lehet _ítélni_  _hogy_  _becsület_ vagyon elötte az ollyan látogatás _gyalázat_ vagyon mert tsak _becstelenség_ valo _ok_ lehet annak mint _hogy_ igen alacson renden valok vagyunk azért nem is _keres_ minket _illendő_ 

Ez a _gondolat_  _könnyhullatás_  _indít_ a szép _Etelgiva_  _de_ azattya _aki_ nem volt illyen nemesi _gondolat_ mondá _hogy_ ö nem _tart_ azt szükségesnek _hogy_ mindenkor a nagy szegénységben maradgyon azért _hogy_ mások ne _beszél_  _felőle_ anagy renden lévökhöz _illik_ meg segiteni a _kicsid_  _aki_ pedig rolla _beszél_ azt _irigység_  _cselekedik_ anem példa nélkül valo _dolog_  _hogy_ lássunk olyan szánakodo urakot kik meg segittsék a szegény leányokot _de_ azal _becstelenség_ nem _igyekezik_ az az ur is ö néki semmit olyat nem mondot _hogy_ rosz szándékban volna egy szoval ö _élni_ akar annak mind jó akarattyával mind segittségével

 _Etelgiva_ látván _hogy_ arrol nem _tehet_ nem _felel_ néki _de_ a midön egyedül marada _Édita_ meg mondá néki mind azt a mitöl _tart_  _Édita_ is _hasonló_  _gondolat_ volt és nem _kételkedik_  _abban_  _hogy_ azaz ur nem az ö szépségiért _jön_  _hozzá_ vagy magáért vagy a _király_ parancsolattyábol mert ugyan is azt láttam _hogy_ az a _fejedelem_ nagy _figyelmetesség_  _tekinget_ reád és minden _bizonnyal_ azon vagyon _hogy_ tegedet jobban meg üsmérhessen azt az urat pedig nem láttam _hogy_  _kis_ szerelmet mutatot volna és amint akirályrol _beszél_  _könnyű_ el _hihetni_  _hogy_ parancsolattyábol _jön_ 

 _ó_ ! _ugyanez_ is _fél_ én _felel_ erre _Etelgiva_  _de_ mitsoda _gondolat_ lehet a _király_ mit akar _egyéb_  _abban_ nem látok _hanem_  _hogy_  _gyalázat_  _igyekezik_ hiszedé _kedves_  _Édita_  _hogy_ eza _gondolat_  _megkisebbít_  _hozzá_ valo szeretetemet _Etelred_ nem szerethet egy olyan leányt mint én _hogy_ azt _becsülhet_ is az ö szeretete amely igen _dicsőséges_ volna egy olyan személynek _aki_  _hozzá_  _hasonló_ volna az _énnekem_  _gyalázatos_ én _tud_  _ki_ vagyok _tovább_ nem nézek tsak a mint _kell_  _de_  _ha_ szinte alatson renden valo vagyok is _mindazonáltal_ az én _gondolat_ annyira _felülhalad_ állapotomot _hogy_ tsak ugy _tekint_ mint a semmit az olyan nagyságot a melyben nem részesülhetek _igazság_  _szerint_  _Etelred_  _király_ lévén nem lehet az én _férj_  _de_  _soha_  _Etelgiva_ azö szerete sem leszen

Illyen _beszélgetés_  _eltölt_ a nyolcz napot ez a szép leány a melyek alat mint _hogy_ nem látá _kork_ azt reménlé _hogy_ el is _felejt_ volna _de_ a _kilencedik_ napon az apjával együt látá bé menni _hozzá_  _kork_ leányom mondá a _mesterember_ akirály parancsolattyára el _kell_ hagynunk _ház_ ez az ur _hoz_ a parancsolatot és azt még ma _kell_ végben vinnünk _készül_ és _engedelmeskedik_ 

 _Etelgiva_ erre tsak _elhűl_ és semmit nem mondhata _kork_ ezt észre vévén mondá aszonyom ne _fél_ a _király_ parancsolattyán meg nem ijedhetz ö néked _jó_  _keres_ a mitsoda _lakóhely_ rendelt néked a _tied_  _énnekem_ parancsolta _hogy_ oda vezeselek az atyád veled lészen ugy a szép _Édita_ is és _ezután_  _egyéb_ nem leszen _gond_  _hanem_  _hogy_ vigyáz arra az _élet_ amelyet a _király_ szerencsésé akarja _tenni_ 

 _Etelgiva_ egy _kevéssé_ magához _térvén_ mondá uram meg vallom _hogy_ nehéz nem _csodálkozni_ ezen adolgon mi nem _érdemel_ a _király_  _kegyelmesség_ és olyan alá valok vagyunk _hogy_  _ha_ az _ábrázat_ nem latnok _hogy_  _egyenes_ szavu vagy nem adhatnánk _hitel_  _beszéd_  _mindazonáltal_ látom _hogy_  _engedelmeskedni_  _kell_ én uram _kész_ vagyok az apámot _követni_  _ahova_ akarod _ő_ vinni

 _kork_ vigyázván aleányra észre véve _hogy_ a leány _általlát_  _hogy_ mi végre _cselekedik_ mind ezeket _őérte_  _de_ azt is észre vette _hogy_ a leánynak azért töb _keserűség_ volna mint _öröm_ és anyira _kitetszik_  _belőle_ a jó _erkölcs_  _hogy_ még _előre_  _által_ látá _hogy_  _ehhez_ a nyereséghez nagy _baj_  _jut_ a _király_  _ugyanezért_ nagyobra is _becsül_  _Etelgiva_ és fel _tesz_ magában _hogy_ mindenekben fogja segiteni _tanács_ azonban pedig meg _jelent_ néki _hogy_  _este_  _kell_ meg _indulni_ azután _különös_ vévé amester _ember_ akinek is _ismét_ egy _erszény_ aranyat _ad_  _meghagyván_ néki _hogy_ végeze el a városon minden _dolog_ ugy _hogy_ nekellesék viszá _jönni_ mivel akirály parancsolattya a _hogy_  _többé_ a mesterségit ne üze a _mesterember_ ennek a _kedves_ parantsolatnak ellene nem álla és azt _fogad_  _hogy_ mindenbé bé _tölt_ a _király_ paransolattyát azért _csakhamar_  _él_ is rendelé _kevés_  _dolog_  _kork_ pedig el _hagy_  _ő_ 

A _megindulás_  _idő_  _eljövén_ a _mesterember_  _abban_ az uttzában vivé a leányát és _Édita_  _ahova_  _kork_ mondotta volt néki ót egy _hintó_  _talál_ és _beleültet_ öket mint _hogy_ az út _hosszú_ nem volt azért _csakhamar_ is _elérkezik_ és a _sok_  _gyertyavilág_  _előbbször_ is _kork_ üsmeré meg _Etelgiva_  _aki_ is a _hintó_ mellé menvén a _kéz_ nyujtá _Etelgiva_  _Etelgiva_ pedig szépen a _kéz_ adván néki mondá uram haazt akarod _hogy_ nyughatatlanság nélkül vegyem a _becsület_ melyet velem _cselekedik_ mond meg azt nekem _ha_ egyedül vagyé itt _kork_ észre vévén _hogy_ mit _tesz_ ezek a _kevés_ szók és a néki rendeltetet _ház_ vivén _ő_ mondá néki itt már aszonya vagy ennek a _ház_ én itt tsak azért vagyok _hogy_ meg mutassam néked az _ház_ senki én velem nincsen és az _aki_ nyughatatlanságal varja itt lenni tsak _olyankor_  _idejön_ amidön semmitöl nem _tarthat_ uram _felel_ néki _kemény_ méltoztassál _gondviselő_ lenni a mellet _tud_  _hogy_ mitsoda _tisztelet_  _tartozik_ néki a szükséges _hogy_ meg _tud_  _hogy_  _ha_  _király_ is _tisztelet_  _tartozik_ az ártatlanságnak

 _tisztelet_ méltó _Etelgiva_  _felel_ neki _kork_ akirály tégedet igen szeret tsak _holnap_ látod meg _ő_ ö néki is _kell_ néked meg mondani szándékát _de_ azal _által_ nem hágom parancsolattyát _ha_ azt mondom néked _hogy_ magának nintsen anyihatalma magán mint neked vagyon rajta és _hogy_ tsak rajtad áll _hogy_ magadot _tiszteltet_ véle

Azután oda szolitván az apját és _Édita_ mondá nékik ez a _ház_  _és_ a mi _benne_ vagyon _Etelgiva_  _itt_  _feltalálhat_ mind magának mind néktek a mit _kívánhat_ a mely aszonyokot itt _talál_ azok szolgái és atöbbiröl olyan rendelést _tesz_ amint néki tettzik

Ezekre a szokra _elbúcsúzik_ töllök és szabadságban _hagy_ öket _hogy_  _gondolkodhat_ik_ szerencsejek változásán alig mene _ki_ a _ház_  _hogy_  _Édita_ arra _kér_  _Etelgiva_  _hogy_ néznék meg aházakot _Etelgiva_ rea álla és a midön a _ház_  _kezd_  _járni_  _felescseléd_  _talál_ akik mindenüt _elhordoz_ öket a _ház_ nem volt nagy _de_ igen alkalmatos és _drága_  _öltözet_ volt _felékesítve_ 

 _Etelgiva_ a maga _ház_  _talál_ az aszonyokot és a melyik azok _között_  _elsőbb_ volt az _Etelgiva_ olyan _kis_  _ház_ vivé _ahol_ sokféle _köntös_ és vég matériákot mutata néki más ezeknek _örülhet_  _de_  _Etelgiva_ ugy _tekint_ mind ezeket mint olyan _kelepce_ a melyekben akarják _ejteni_ azö jó _erkölcs_ 

 _Édita_ noha igen _okos_ volt _mindazonáltal_ nem _gondolkodik_ olyan formában és mint _hogy_  _soha_  _élet_ ollyan nagy alkalmatoságban nem volt mint _akkor_ azért _örülni_  _kezd_ és mondá mitsoda szép _dolog_ akirályság _aki_ illyen _cifra_  _dolog_  _cselekedhet_ik_  _aki_ anyomorultakot meg segitheti _aki_ a szegényt _gazdag_  _tehet_ 

Ha mind ezek az ajándékok _felel_  _Etelgiva_ más szándékbol volnának valo _hogy_ szerencsések volnánk _de_  _kedves_  _Édita_ a szeretet annak _kezdő_ és az el törli minden _érdem_  _Édita_ látván _hogy_  _csendes_ elmevel volna _kérd_ tölle _hogy_ miért volt _mindaddig_ olyan nagy _hallgatás_  _Etelgiva_  _felel_ erre mert mindenkor attol _tart_  _hogy_ tsak azon _igyekezik_  _hogy_ a _király_  _kéz_ adgyák és _ha_  _odaérkezés_ a _király_ ót _talál_ már azt _feltesz_ magában _hogy_  _éjszaka_ valamely _klastrom_ szökjék _főképpen_  _ha_ látta volna _hogy_ valamely _illetlen_  _dolog_  _kíván_ tölle

Nem ugy _bánik_ velünk _felel_ erre _Édita_  _hogy_ azt _gondol_  _hogy_ ö _illetlen_  _dolog_  _cselekedhet_ik_ azt _könnyű_ látni _hogy_ tsak a jó akarattyával akar tégedet meg nyerni és azt _meggondol_  _hogy_  _talán_ az _élet_ is el vesztené az apád _ha_ el szöknél mindgyárt _ő_  _kezd_ vádolni én azt _hall_  _hogy_ a mely szeretet _harag_ változik attol inkáb _félhetni_ mint sem agyulölségtöl

Ugyan ezis _megtartóztat_ engemet monda _Etelgiva_ és _ha_ azt _megérhet_  _hogy_ a _király_ több _becsület_ legyen _hozzá_ mint sem szeretettel azt el hiheted _hogy_  _esztelen_ nem vagyok _hogy_  _meggátol_ nemzettségem szerencséit a midön azt _becsület_  _kár_ nélkül meg szerezhetem _de_ azt is _megtud_  _hogy_ meg _tud_ vetni azt a szerencsét hakárával _kell_ lenni annak abetsületnek amelyet én nagyobra _becsül_ avilág _birodalom_ 

Alig vegezé el _beszéd_  _hogy_  _tudta_  _ad_  _hogy_ az asztalon volna az _étek_ ez a vatsora pedig olyan _különböző_ volt attol amelyhez ök szoktak volt _hogy_ más _Etelgiva_  _kívül_ nem _tud_ mint viselni magát _de_  _oly_ nemesi szivel születet volt _hogy_ ugy _tetszik_ mint _ha_  _abban_ abövségben neveltetet volt

Az alat amég _Etelgiva_ akar mere _fordul_ mindenüt tsak a _király_  _hozzá_ valo szorgalmatoságának _jel_ láttya ez a _király_  _elébeszéltet_  _kork_  _hogy_ mint lett volna a _ház_ valo _érkezés_  _Etelgiva_ ez az _okos_ ur _kis_  _dolog_ is _elébeszél_ néki és semmit olyat el nem felejte a mi néki _megbizonyíthat_  _hogy_ annak a leánynak vagyon anyi _ész_ mint szépsége: _Etelred_ akinek _hovatovább_ nagyobodék szeretete nagy nyughatatlanságban _eltölt_ az _éjszaka_ és _ha_  _tud_ az _Etelgiva_  _gondolat_ nem lett volna _talán_  _oly_ nagy nyughatatlanságban

Más nap _Etelred_ el végezvén a _külső_  _dolog_ a szerelmiröl _gondolkodik_ és a vadászatnak _idő_ el jövén nagy _öröm_ meg _indul_ és amidön _gondol_ az _erdő_  _hogy_ az udvara észre nem venné _kork_  _együtt_ el távozék töllök és az _Etelgiva_  _ház_  _kert_  _kapu_  _felé_  _tart_ 

 _Etelgiva_ pedig az apjával és _Édita_ sétálván akértben _tud_  _hogy_ a _király_ oda _kell_ érkezni és mesze látván _két_ lovast _gondol_  _hogy_ a _király_ és _kork_ volnák amint _hogy_ ugy is volt és a _király_ látván _hogy_  _elébe_  _jön_ sietve le szálla a lorol _hogy_  _megelőz_  _Etelgiva_  _aki_ is nem akarván _király_ meg vetni _kegyelmesség_ 

a _cifra_  _köntös_ vett volt magára és az anyira fel ékesité az ö szépségit _hogy_ nehez volt _ő_ latni s’ nem szeretni _Etelred_ azt _csodálni_  _kezd_ és vévén észre _hogy_  _Etelgiva_ alábaihoz akarna _borulni_  _megelőz_  _ő_ és maga _borul_ azö lábaihoz

És tsak egyedül az _Etelgiva_ apjának _megenged_  _hogy_ lábaihoz _borul_  _aki_ is _kegyesség_ mutatá azután _kéz_ adván _Etelgiva_ a _ház_  _felé_  _indul_ véle és mondá néki látod szép _Etelgiva_ azt a _fejedelem_ akinek minden sorsa egészen _terajtad_ áll ugy tettzik nem szükséges azt _tudta_ adnom _hogy_ mint szeretlek mindent valamit _cselekedik_ meg mutathatta néked szeretetemet és nem _talál_ olyan szót a melyel _elöben_  _tehet_ nagy szeretetemet tevagy az elsö _aki_  _felgerjeszt_  _benne_ ezt a nagy szeretetet ugyan teis vagy egyedül arra méltó

 _felséges_  _király_  _felel_ néki _Etelgiva_ méltatlan volnék arra _hogy_ a nap engem világosittson _ha_ szivesen nem venném a _felség_  _kegyelmesség_ olyan _kevés_  _idő_ alat annyi _sok_  _jótétemény_ mindenkoron nagy _hálaadás_ és _tisztelet_ leszek _felség_  _de_  _felséges_ uram alábaihoz akarván _borulni_ és a melyet meg nem _enged_ néki _megbocsát_ az ártatlan _Etelgiva_  _ha_ nagyobra meri _becsülni_ abetsületét a _felség_ minden ajándékinál a szeretet a melyet _felség_  _ígér_ nekem az _örökös_  _meghomályosít_ a jó _erkölcs_ egyedül valo jó amelyet vettem a mennyektöl _ugyanabban_ is áll az én születesem és rendem és _ha_ más _fejedelem_ a _felséges_  _Etelred_  _kívül_ a kinek nagy _tisztelet_  _tartozik_ a szerelemröl _beszél_ nekem _egyéb_ a meg vetésnél nem nyert volna _tőle_ 

Nagy _keserűség_ látom _hogy_ az én állapotomnak meg változásáért mitsoda _gondolat_ lesznek _felőle_ nem _hogy_ én _abban_  _kevélykedik_  _de_ én _abban_ tsak _gyalázat_ és meg alázásra valot látok mentöl aláb valo vagyok annál _több_ fognak rolam roszat mondani ne _gondol_ azt _felség_  _hogy_ én arra töb okot adgyak _Etelgiva_ ne is várjon _egyéb_  _hanem_ azt a _tisztelet_  _engedelmesség_ amelyekel minden _tartozik_ az ö _király_ ezeknél _kedves_  _felség_ nem nyér _fáradság_ után amitsodásnak ma tettzik néked _Etelgiva_ olyan lészen _ezután_ is és _ha_  _felség_ valamely más szándéka vagyon _iránta_  _kér_  _hogy_ vegye viszá ajándékit és _meghagy_ ártatlanságomot _Etelred_  _oly_ igen _elcsodálkozik_  _ilyen_  _beszéd_ egy olyan leánynak mint _Etelgiva_  _hogy_ nem lehete félben _hagyatni_ véle _beszéd_ és azö szemérmetes _ábrázat_  _elhitet_ véle mind azt amiket mondot néki és azö _okosság_ valo jó _erkölcs_ anyira _kezd_  _ő_  _becsülni_ valamenyire szereté egy _kevés_  _idő_ tsak reája nézet nem _felelhetvén_ néki vegtire mondá _csodálat_ melto _Etelgiva_ egy olyan _erős_ szeretet mint az _enyém_ nem veszi mindenkor _kalauz_ az _okosság_ meg vallom _hogy_ azokbol az _érdem_ amelyeket _benne_ szeretek azt _ki_ vettem volt a mi _ellenére_ lehetet volna szerencsémnek noha atészi a _többi_ is _becses_ azért nem _hogy_  _eltávozik_ szándékomtol _de_ még inkáb _megerősít_ az a jó _erkölcs_ a melynek akarod áldozni az én _jótétemény_ ugyan az is _betelik_ tégedet azokal és _oly_ igen vigyazván ate _dicsőség_ valamint a magaméra és olyan _figyelmetesség_ szorgalmatoságal és _tisztelet_ akarom a szivedet meg nyerni mint a melyet várhatnál _akárki_ mástol _egyéb_ nem _kíván_  _tőle_  _hanem_  _hogy_ azokot ugy vegyed nem ugy mint _király_  _hanem_ mint olyan _ember_  _aki_ anyira szereti jó _erkölcs_ mint szépségedet

Enged meg _had_  _betölt_ azt a _kedv_  _hogy_  _had_  _tesz_ szerencsésé tégedet _had_ lassalak szereselek és _had_ adhassam minden _óra_  _jel_ szeretetemnek _ennél_  _egyéb_  _jutalom_ nem várok

Ah! _felséges_  _király_  _felel_  _Etelgiva_  _aki_ is nagyon _megtürköztet_ magát _hogy_  _eltitkolhat_ szive _indulat_ nem volna evilágon _hozzá_  _hasonló_ szerencsés _hogy_  _ha_ illyen szándékid volnának _de_ nem _illik_  _énhozzám_ az én _király_ akarattya ellen _tusakodni_  _felség_ szabad magával és reménlem _hogy_ az _idő_ meg üsmértetvén veled szivemet el is _olt_  _benne_ azt a szerelmet a melynek _gyakorlás_ igen _kevés_  _kedvtöltés_ lészen akirálynak ezekre a szokra apalota ajtajához _érkezvén_ be menének _ahol_ is _fejedelem_  _collatio_  _találván_ az _Etelred_ igen _tetszik_ és azt akará _hogy_  _kork_  _Édita_ és az _Etelgiva_ apja asztalhoz ülnének

Az illyen mulattságot a _király_ is szeretik és szabadságban lévén _megtartózkodás_ nélkül meg mutattyák _hogy_  _ha_ anagy _hatalom_ vannak is _öltöztetve_  _de_ tsak emberek és _Etelred_ is olyan mulattságára volt az az _óra_  _hogy_ azt anyira _hosszabbít_ a menyire lehete

A _kedves_  _Etelgiva_ noha szüntelen vigyázot is magára _hogy_  _ki_ ne nyilatkoztassa ami a szivén vagyon _de_ minden _cselekedet_ anyi _kedv_ és _ész_ mutata _hogy_ a _király_ nehezen válhaték meg tölle _de_ végtire _tartván_ attol _hogy_ ne _keres_ és ót ne _talál_  _elbúcsúzik_  _Etelgiva_  _kérvén_ arra _hogy_  _megenged_  _had_  _jöhet_  _gyakorta_  _hozzá_  _ez_ ö szemérmetesége _szerint_  _felel_ és rea nem álván _kérés_  _megértet_ véle _hogy_  _hiába_  _ellenez_ ö azt mivel az a _király_ akarattyán áll azután _kegyes_ szokal szolla _Édita_ és látván _hogy_  _Etelgiva_ nagy szeretettel volna _hozzá_ arra _kér_  _ő_  _hogy_  _gyakorta_  _beszél_  _felőle_  _Etelgiva_  _Édita_ erre okosan _felelvén_ a _király_  _kikísér_  _aki_ is lovára fel üle anyi _csodálkozás_ amenyi szeretettel és nem _győz_  _elég_  _beszélni_  _kork_ az _Etelgiva_ szépségéröl és _ész_ a _király_ pedig az udvarához _érkezvén_ senki nem meré _kérdezni_  _hogy_  _hol_  _jár_ és azután avárosban viszá mene _feltévén_ magában _hogy_ más nap _ismét_  _Etelgiva_ menne

 _Etelgiva_ pedig _mihelyt_ egyedül lehete _Édita_  _elébeszél_ néki minden szavait akirálynak és azt is _hogy_ mint _megtürköztet_ magát _hogy_ akirály észre ne vegye szive _indulat_  _ó_ ! mitsoda méltó az a _király_ a szeretetre mondá _ismét_ miért ö _király_ vagy miért vagyok én egy semmi

Mitsoda _történet_ az amely _oly_ igen meg _egyeztet_ akét szivet _aki_ egy mást nem _bírhat_ és mitsoda _haszon_ lesz _ennyi_  _sok_ szorgalmatoságnak és szeretetnek

 _de_ mint _hogy_  _felel_ erre _Édita_ akirály _egyéb_ nem _kíván_  _hanem_  _hogy_ tegedet szerethessen miért magad is _hasonló_  _gyönyörűség_ nem _csinál_  _abból_ magadnak lehetzé mindenkor _ebben_ atürköztetésben gondolodé azt _hogy_  _ha_ meg vallanád néki szeretetedet _hogy_ az inkáb el ragadná szeretetiben

Minden _bizonnyal_ azt _gondol_  _felel_  _Etelgiva_  _ha_ azt észre _talál_ venni _hogy_ szeretem mindgyárt azal _hízelkedik_ magának _hogy_  _győzedelem_ vehet _gyengeség_ és tsak azon _igyekezik_  _hogy_ azt _elérhet_ azt _elhisz_  _Édita_  _hogy_ azt _soha_ meg nem vallom néki _ha_ meg _kell_ is halnom és ugy fogom magamot viselni _hogy_  _soha_ meg nem _tud_ aszivem _titok_  _hát_ mit várhatz _ezért_ a _keménység_  _kérd_ tölle _Édita_ azt _felel_ néki _Etelgiva_  _hogy_ magában szallyon _éntőlem_ el tavozék és adgya másnak azt a szeretetet a melyet se elnem vehetek se el nem _kell_ vennem

A _király_ pedig minden nyughatatlansága tsak avolt _hogy_ miképpen _eltitkolhat_ szeretit az udvara elött _de_  _főképpen_  _Egrad_ elött a kinek _okos_  _tanács_ nem _kezd_ anyira _tetszeni_ néki és noha _Etelred_  _becsület_ volt _hozzá_  _de_ igen _tart_ tölle az _Etelgiva_ valo szeretetiért _hogy_  _ha_ azt meg _talál_ tudni

Erre valo _félte_ igen vigyázot magára és noha _gyakorta_ ment vadászni és tsak nem minden nap látta azt a szép leányt _de_ olyan formában _igazgat_  _dolog_  _hogy_ azt sokáig észre nem vették azonba pedig igen _kevés_  _haszon_ latván minden szorgalmatoságának nem _tud_ mit _gondolni_  _gondolván_ azt is _hogy_ akár mely jó _erkölcsű_ legyen egy személy _de_ nem _keménykedhet_ sokáig egy olyan ellen a kit szeretne ö pediglen nem _hogy_ azt _elérhet_  _de_  _keserűség_ láttya _hogy_  _kis_  _előmenet_ sem láttya _kívánság_ 

Mivel _Etelgiva_ mindenkor _okos_ szemérmetes és magát _eltitkoló_ lévén tsak _hálaadóság_ és _tisztelet_ mutatot a nagy szorgalmatosága nyughatatlansága _sok_  _drága_ ajándéki _Etelred_ még _addig_ semmi _haszon_ nem voltanak és azt is _gondol_  _hogy_  _talán_  _Etelgiva_ mást valakit szeretne és attol _jön_ ahozája valo _idegenség_ 

Egy szer a többi _között_  _Etelred_ minek utánna mindeneket mondot volna néki a mi a szeretetre _indíthat_ és látván _hogy_ még a szovát is nehezen _hallgat_ : mondá néki _-e_ már _sok_ látom már most _honnét_  _jön_ szerencsétlenségem és _haragos_ szemekel _tekintvén_ reája _Etelgiva_  _te_ szerettz _de_ nem _Etelred_ erre a váratlan vádolasra _Etelgiva_ el haloványodék meg pirosula szép szemei meg nedvesedének és _felemelvén_ szemeit mondá _ó_  _isten_ nem volté az _elég_ illyen nagy probára vetni jó _erkölcs_  _hanem_ még _gyanakodni_ is _felőle_ olyan méltatlan _dolog_  _Etelred_ látván _hallgatás_ és az _orca_ valo _felháborodás_  _oly_ igen meg _esik_ aszive rajta _hogy_  _bocsánat_ akarván tölle _kérni_ a lábaihoz _esik_ és mondá

 _kedves_  _Etelgiva_ az én _gyanakodás_ a mely meg sértet netulajdonittsad másnak tsak anagy szeretetemnek _de_ nem szerethettélé valakit minek elötte engemet üsmertél volna _talán_ olyantol választottalak el _aki_ szerencséseb nálamnál mert ugyan is minek _tulajdonít_ másnak _idegenség_ 

 _felséges_  _király_  _felel_  _Etelgiva_ engemet tsak magamtol választottál el az én szivem _soha_ senkihez azt nem _érez_ a mivel vádolsz és _soha_ még ollyan vakmeröt nem láttam _aki_ szeretetéröl szollot volna nékem a meny _hihető_ nekem _megtart_ azt a _keserves_  _dicsőség_  _hogy_  _felgerjeszt_ szeretetedet _de_ az ameny ollyan nemes szivet is adot nekem _hogy_ meg vetem az olyan nyereséget a mely aláb valo náladnál az én rendem meg nem _egyeztet_ szeretetedet jó _erkölcs_ egy szoval _felséges_  _király_  _megölelvén_ néki _térd_  _meghatároz_ a magam _baj_ és a magadét azt nem _kér_  _hogy_ vegyed viszá _jótétemény_  _az_ szükségem vagyon _hanem_ tsak arra _kér_  _hogy_ segits _had_ mehessek valamely _klastrom_ és mutasd meg ezel az utolso _cselekedet_ a szerencsétlen _Etelgiva_  _hogy_ valoságal szeretted

Én! _felkiált_ a _király_  _ijedtében_  _hogy_ meg vállyam _tőle_  _hogy_ nálad nélkül _él_  _ó_  _kegyetlen_  _Etelgiva_ meg gondoltadé _jól_ azt amit _kíván_  _tőle_ és leheté _hogy_ az én _élet_  _oly_ semminek _tart_  _hogy_ annak _oly_  _csendesség_ lássad végit _felséges_ uram _felel_ erre _sok_  _könnyhullatás_  _öröm_ el vesztem _élet_ tsak _megtarthat_  _élet_  _de_ a _becsület_ fel nem áldozom

Hát eddig _felel_ akirály mit _kíván_  _tőle_ olyat ami azal _ellenkezik_ bántamé veled _kegyetlenség_ az én nagy szeretetem tselekedtetetté valamely _erőszakos_  _dolog_ velem mitsoda _harag_ vagy mitsoda _igazságtalanság_  _megérdemel_  _hogy_ el _kíván_  _hagyni_ és _tőle_  _örökös_  _eltávozik_ még _több_ is akara mondani _de_ látván nagy változást az _Etelgiva_  _orca_ meg ijede _hozzá_  _fut_ és szollittá _Édita_ is _aki_  _kork_  _beszélget_ 

Hozája _közelít_  _de_ nagy _ájulás_  _talál_ akirály azon igen _elijed_  _mindazonáltal_ anyit _orvosol_  _hogy_ magához _tér_  _de_ azután _csakhamar_ igen nagy _hideglelés_  _esik_ azután az ágyban _tesz_ és akirály nem akará el _hagyni_ és magát _kezd_ vadolni _hogy_ ö adot volna okot _betegség_ a szép _Etelgiva_ pedig akinek _betegség_ a _magamegtürköztetés_  _okoz_ el akarván rejteni szivének _indulat_ látván akirály szomoruságát aszive meg _esik_ rajta

 _de_ meg nem _türköztethetvén_ annyira magát _hogy_  _eltitkolhat_ a _fejedelem_ elöt mitsoda szivel venné _hozzá_ valo jó akarattyát mondá néki _felséges_  _király_ ate jóvoltod _meghat_ szivemet én rajtam meg ne ijedgy mert azt _fogad_  _hogy_  _gond_ lesz arra az _élet_ amelynek mindenkor ura lész _Etelred_  _észrevesz_  _hogy_ szabadságban _kell_  _hagyni_  _kork_ is sietetvén _hogy_  _visszatér_ avárosban _visszatérvén_ el nem titkolhatá anyira magát _hogy_ az udvariak eszre ne vennék nyughatatlanságát _de_  _főképpen_  _Egrad_  _fejedelem_ észre vévé és meg akarván tudni annak _ok_ minden képen azon lett _hogy_ meg visgállya a _király_  _járás_ 

Az _Etelgiva_  _betegség_  _tudta_  _ad_ néki _csakhamar_ a mit meg akara tudni mivel _kork_ minden regel _odajár_  _ebéd_ után pedig a _király_  _kork_ el nem mulatta meg látogatni _főképpen_  _harmadnap_  _hogy_ a _betegség_  _nagy_ volt a _király_  _sok_ jövésineki és menésinek _ok_ végtire _megtud_ 

Az egész udvarnál _elterjedvén_ ez a _hír_ mindenik _öröm_  _hall_  _Etelgiva_  _okosság_ és szépségit

 _de_ az alat amég az egész udvarnál tsak ö volt a _beszéd_ és _hogy_ a _király_ is nem _titkol_ anyira _hozzá_ valo menetelét mind _egyik_ mind amásikának elméjekben _csodálatos_  _gondolat_  _forog_ 

Ez a szép leány _harmadik_ napján _betegség_ a melyben igen nagy veszedelemben volt fel _tesz_ magában _hogy_ minek elötte _meghal_ akirálynak meg vallya szivének _hozzá_ valo _hajlandóság_ a mely mint egy _jutalom_ lenne a _király_  _hozzá_ valo szeretetének

A _király_ is latván _hogy_ semmi _győzedelem_ nem vehetne rajta ollyan formában amint _eleinte_  _gondol_ fel _tesz_ magában _hogy_ minden uton modon azon lesz _hogy_ szerencsés lehesen _de_ a midön _Etelgiva_ mene olyan roszul _talál_  _ő_  _hogy_  _Etelgiva_ nem viheté véghez szandékát se a _király_ meg nem mondhatá neki akarattyát és azt a napot arra rendelvén magokban _hogy_ meg mondgyák egy másnak sziveknek szándékát ugyan azt tsak a szomoruságban _eltölt_ és tsak _éjféltájban_  _kezd_  _Etelgiva_ sokal jobban lenni azutan mind jobban _kezd_ lenni és _akkor_  _ismét_ fel _tesz_ magában _hogy_  _titok_  _ki_ nem nyilatkoztattya _Etelred_ pedig még annál inkáb _megerősödik_ szandékában _de_ nem akará senkinek is meg mondani és azt vára _hogy_ egészen _meggyógyul_ és _akkor_ nyilatkoztassa _ki_ 

A _király_ pedig meg _enged_ sokaknak az urak _közül_  _hogy_  _elmehet_ az _Etelgiva_ látogatására és mindnyájan olyan nagy _dicséret_ mondának _felőle_  _hogy_ az uri aszonyok magok _kér_ a _király_  _hogy_ az udvarhoz _hozat_  _ő_ a mely _kérés_ semi nehézségére nem lön akirálynak mivel ugy minden _óra_ láthatná _ő_  _de_ minden mesterségét arra _kelletik_  _fordítani_  _hogy_  _Etelgiva_ arra rea ályon _aki_ is _elébe_  _tesz_ a _következendő_  _dolog_ amaga méltoságanak meg sértésit _hogy_ mitsoda _dolog_ nem fognak rolla mondani egy szoval mindent _elémond_ a mivel _gondolhat_  _hogy_ le verje a _király_ szandékárol

Ne _gondol_  _felel_ néki akirály _hogy_ azert vigyelek udvarhoz _hogy_ ót a _sok_ példára valo nézve _énnekem_  _engedelmes_ légy a mit itt _különös_ az én szeretetem meg nem nyerhetet _tőle_ az udvarom _között_  _az_ annál _kevés_ reménségem leszen ót ollyan magános _élet_  _él_ amint akarod _Édita_ és atöb aszonyok melletted fognak lenni nem akarodé _soha_ semmiben is _kedv_  _tölteni_ én nekem arra nagy _ok_ vannak _hogy_ az udvarhoz _jön_ azokot rövid _idő_ alat _megtud_ és _abban_  _bizonyos_ vagyok _hogy_  _jóváhagy_ szándékomot

 _Etelgiva_ nem akarván továb _ellentartani_ akarattyában mindenekben _engedelmesség_  _ígér_ akirály néki london városában uri palotakot készitete és _kork_  _kelletik_  _ő_ oda _kísérni_  _aki_ is azt uri modon vivé végben a szép _Etelgiva_  _Édita_ és az apja london városában _visszajön_ és sokal más állapotban mint mikor _onnét_  _ki_ mentek volt ez a szép leány _kevés_  _idő_ mulva _hogy_ avárosba _érkezik_ az udvarhoz mene azö szépségit _kegyesség_ szemérmeteségit mindenek _csodál_ és amidön meg _kezd_ az ö szivinek _jóság_ üsmérni mindenek jó szivel _kezd_  _hozzá_ lenni

 _Etelred_ nem _tud_ mit _csinálni_  _öröm_ a midön látá _hogy_ az ö szerelmes _Etelgiva_ az egész udvarnak _ékesség_ az ö szeretete végtire anyira nevekedék és az _Etelgiva_ jó _erkölcs_ olyan meg változhatatlannak láttzék néki _hogy_ nem akará továb _halasztani_ fel tett szándékját mint _hogy_  _elég_  _idő_ volt azt _jól_ meg visgálni azért arra is _elegendő_ volt _hogy_  _abban_  _meggyarapodik_  _érezvén_  _tehát_ azt magában _hogy_ semmi attol el nem fordithattya azért egy náp az _Etelgiva_  _ház_ menvén és senki nem lévén más véle tsak _Édita_ a _király_  _ő_ le ülteté és maga _általellenébe_ üle és mondá

 _Etelgiva_ végtire ate jó _erkölcs_  _győzedelem_ vett mind azon a mit magamnak _ígér_ mind eddig látom _hogy_ szeretetemnek _jel_  _idegenség_ veszed és _hogy_ minden _cselekedet_ tsak a _tisztelet_  _igazgat_ és nem a szeretet _de_ mint _hogy_ a más képen nem lehet leg aláb én azért olyan _jutalom_ akarok néked adni amely meg _bizonyít_  _hogy_ mint _becsül_ azért szép _Etelgiva_ én neked egy _férj_ adok _aki_ mind nagy nemzettségböl mind nagy renden valo és _aki_ nem méltatlan a szeretettre igy ate szerencsédet _bizonyos_  _tesz_ és magamnak olyan _csendesség_ szerzek amelyben nem lehetek azon _házasság_ nélkül ezek a szok amelyeknek _értelem_  _Etelgiva_ meg nem értheté annyira _meghat_ szivét _hogy_ nem _bírhatván_ az elsö _indulat_  _felkiált_  _hogy_  _hogy_  _felséges_  _király_  _hát_ nem szeretz már engem

 _Etelgiva_ alig mondá _ki_ ezeket a szókot _hogy_  _eltüzesedik_ [ _eltüzesedik_ ]

akirály mindgyárt észre vévé _hogy_  _megbán_ mondásit _kérd_ tölle szép _Etelgiva_ lehetneé a _hogy_ az _Etelred_ szivét _bán_ el veszteni _felséges_  _király_  _felel_ ez a szép leány én sokat is mondottam _de_ ugyan is már régtöl _fogva_  _titkol_ azt az _indulat_ amelyért már meg nem pirulhatok mint _hogy_  _meggyőz_ szeretetedet az illyen _győzedelem_  _bizonyos_ vagyok jó _erkölcs_ és az _enyém_ nem _forog_ már szerencsétlenségben _ha_ azt meg vallom is _hogy_ a mérész _Etelgiva_ az ö _király_ mérte volt vetni szemeit még annak elötte _hogy_ a magaét reája vetette volt meg vallom _felséges_  _király_  _hogy_ szerettelek és szeretlek azal az _erős_ szeretettel amelyel szerethet egy olyan leány _aki_  _kedvel_ a _jó_  _erkölcs_  _tartozik_ ezt meg vallani _mindaz_ amelyeket _cselekedik_  _érte_ azén _hozzá_ valo szorgalmatosságidot anyi szeretettel vette a szivem mint _tisztelet_ ajó _erkölcs_ amelytöl _soha_ el nem akarok _távozni_ azt el rejtette volt szivemben és a _magammegtürköztetés_  _kevés_ mulék _hogy_  _élet_ el nem vesztettem mivel szüntelen _előtte_ látni egy szép és nagy _fejedelem_ azt szeretni szánni részt venni szeretetében és még is néki meg nem mondani olyan _ki_ a mely igen _megbüntet_ engemet vak meröségemért _mindazonáltal_ még most sem _megtud_  _hogy_  _ha_ ezt _iránta_ valo szandékodot meg nem mondottad volna

 _felséges_  _király_ ne _csodál_  _tehát_  _ha_ el nem vehetem akit nékem szántál azt _könnyű_  _elítélhet_  _hogy_ egy ollyan személy a kinek _teljes_ a szive _Etelred_ a másnak nem adhattya magát

Valtoztasd el _felséges_  _király_ ezeket ajeleit _jóság_ azzá a mire már _kér_ és _megenged_  _had_ vonnyam el magamot az _idő_ atávul valo létel és a jó _erkölcs_  _győzedelem_ vesznek szivemen én meg vallottam a szivem _titok_ mint egy _jutalom_ ate jó _erkölcs_  _megad_ mostanában az _enyém_ azt a _jutalom_ amelyel néki _tartozik_ és amelyet el nem veheted tölle _igazság_ igen is _felkiált_ erre a _király_ a lábaihoz _esvén_ igen is meg adom azt a _jutalom_ amelyet _oly_ igen _megérdemel_  _de_  _kedves_  _Etelgiva_ nem egy szomoru _hely_ fog állani aza _jutalom_  _hanem_ a _király_ székböl és egy _király_ egy szoval _Etelred_ meg ne tsald magadot _kedves_  _Etelgiva_  _megfogván_  _kéz_ és _megcsókolván_ én szeretlek tégedet és más _férj_ nem adhatok néked _hanem_ magamot már én ezt régen fel _tesz_ magamban tsak azért is _hoz_ az udvarhoz _hogy_ szoktassam néked _megadatni_ azt a _tisztelet_ a melyre tegedet szántalak

 _Etelgiva_  _kedves_  _Etelgiva_ mely szerencsés vagyok én _te_ engemet szeretz és olyan állapotban _tesz_ a melyben azt nekem mindenkor meg mondhatod _türköztetés_ és szégyen nélkül _Édita_  _hozzá_  _fordulván_  _ihon_ az én _királyné_  _ihon_ atiéd _örül_ velem együt

A _király_ olyan nagy _öröm_ volt és az anyira _felindít_  _hogy_ nem _tud_ mit szollyon vagy mit _cselekedik_  _Etelgiva_ is sokáig nem _talál_  _idő_ afeleletre vegtire mondá emár _sok_  _felséges_  _király_ és _ha_ lehetne még nagyob szeretetel lennem _egészen_ oda adnám a szivemet _hogy_  _megfizethet_ ezt a nagy szeretetedet _de_ a még illyen nagy _dicsőség_ akarsz engemet _tenni_ ne _bán_  _ha_ én _gondolkodik_ atiédröl mivel ate _dicsőség_ olyan _drága_ nekem valamint amagamé

 _felséges_  _király_ én szeretlek már azt meg mondottam _holt_ azt is fogom neked mondani nem _tarthat_ már egy olyan _fejedelem_  _aki_ tsak _hit_  _adás_ akar rajtam _győzedelmeskedni_ az meny az én _bizonyság_  _hogy_ mitsoda nagy _boldogság_  _tart_ en azt _hogy_  _ha_  _hozzá_  _érdemes_ rendben születtem volna vagy _ha_ téged aláb valo rendben tett volna _soha_ a _király_ székre szemeimet nem _emel_ tsak _Etelred_  _tekint_ tsak rolla _gondolkodik_ tsak _ő_ szerettem egyedül

 _de_  _király_ vagy ugyan arrais születtél és ez a _felséges_ rend arra _kényszerít_  _hogy_ szüntelen vigyázál aleg kiséb _cselekedet_ is olyanal _kell_ szövettséget vetned _aki_  _hozzá_ méltó legyen _fejedelemasszony_  _kell_ azt a nagy _hely_  _elfoglalni_ a melyet nekem akarsz adni a szereteted és a _hatalom_  _behunyat_ a választásra szemeidet a melynek alacson valo rendét a szemedre _hányhat_ én pediglen akinek mind a _tehetetlenség_ mind alacson valo rend nem anyira _meghomályosít_ szemeimet _ha_ szinte aszeretetem nagy is _de_  _előre_ látom a _keserűség_ amelyekben ez a _házasság_ vethet tégedet

Nem _tud_ azokot az _ok_ a melyek az _ország_  _igazgatás_ szerent vannak mivel alacson rendben neveltettem _de_ látom azokot amelyeket az _okosság_ és az _értelem_ adnak _elöben_ az udvarod amely _oly_ igen _dicsér_ ma _benne_ szeretetedet amely engem _tiszt_ nekem _hízelkedik_ és _kedv_  _keres_ tsak azért _cselekedik_ mind ezeket mert engemet ugy _tekint_ mint olyan szeretödet a kinek szerencséje _oly_  _hamar_ el mulhatik valamint _kezdődik_ 

Ha nagyob rendben lészek meg vetnek és _gyűlöl_ és az ollyan _aki_ ma _dicsér_ szeretetedet _holnap_  _gyaláz_ ate néped _tud_  _hogy_  _engedelmeskedni_  _kell_  _de_ azt is _tud_  _hogy_  _fejedelem_  _kell_ nékie parancsolni mit nem _fog_ mondani _ha_ nékik ollyan _királyné_ adnál _aki_ egy szegény _mesterember_ leánya minden _gyámol_ nélkül a kinek minden _gazdagság_ tsak egy _kevés_ jó _erkölcs_ áll a mely is igen _kicsid_  _ékesség_ az udvariak elött

Botsásd meg _felséges_  _király_  _ha_  _elöben_ merem _tenni_ alacson voltomat _de_ semmit sem _kell_ el mulatnom azért _hogy_ a _király_ akit anap világánál inkáb szeretek és _aki_  _élet_ adnám olyan vétekben _esik_ a mely _meghomályosít_  _élet_ az alat a még _Etelgiva_  _beszél_ akirály lenem vette rolla szemeit amidön el végezé szavait mondá aszonyom ate szived mindenkor olyan nemesi szivnek _tetszik_ nekem azért _tud_  _hogy_ ezeket az akadályokot veted _elöben_  _de_ én _az_ reá _készül_ és _abban_  _bizonyos_ lehetz _hogy_  _ha_  _olyankor_ ajánlottam néked az _ország_ a midön tsak _éppen_  _tisztelet_  _gondol_  _hogy_ vagy _hozzá_ most _hogy_  _tud_  _hozzá_ valo szeretetedet annál inkáb meg nem valtoztatom szándékomot mentöl _érdemtelen_  _tart_ magadot a _király_ székhez annál inkáb _közelít_  _az_ 

Az én szeretetem azt _kíván_  _hogy_  _bír_ ate _okosság_ azt nékem _tilt_ mint _egyik_ mind a másika a _korona_ és a _hit_ adgya néked ne ály _hát_ ellene az én fel tett szándekomnak azt senki meg nem változtathattya és _megtud_ azt _hogy_ tsak a _halál_ választhat el _Etelgiva_ erre a _király_  _kimegy_  _hogy_ szándékának végben vitelében munkálodgyék a szép _Etelgiva_ pedig maga maradván _Édita_  _gondolkodni_  _kezd_  _élet_ és _hogy_ az Isten rendelése mitsoda _csodálatos_ uton vezette volna az ö _dolog_  _megalázván_ magát a _király_  _király_ elött és az uraknak ura elöt egészen _gondviselés_ alá ajánlá magát el felejtvén akirályt az _Etelred_ valo _házasság_  _tekint_ amely _elég_  _tesz_ mind szeretetének mind jó _erkölcs_ magát ugy _tekint_ mint leg szerencsésebbet evilágon azután _megtilt_  _Édita_  _hogy_ a _király_ szándékát senkinek ne mondgya

A _király_ pedig _visszatérvén_ a maga _kastély_ vidám _ábrázat_ a melyet mások is észre vévék _de_  _kivált_  _kork_  _aki_  _hozzá_  _nagy_  _kötelesség_ volt és mint _hogy_ a _király_ sokáig volt _Etelgiva_ azért ö akirály _öröm_ olyanra magyarázá amelyben semmi része nem volt annak a szép leánynak _Etelred_ a maga _különös_  _ház_ menvén _hívat_  _kork_ és nagy _öröm_  _tekintvén_ reája _kork_ én leg szerencséseb vagyok evilágon

 _felséges_  _király_  _felel_  _kork_ én _abban_  _soha_ sem _kételkedik_  _hogy_ az _állandóság_ végtire meg ne jutalmaztassék _de_ azt meg vallom _hogy_  _tart_ attol _hogy_ az _Etelgiva_ jó _erkölcs_  _továbbra_ ne _halaszt_ agyozedelmet és mint _hogy_ igy vagyon igen _örül_ 

Nemondgy _több_  _kork_ mondá akirály látván _hogy_ mit _gondol_ ne _tesz_  _balítélet_  _Etelgiva_ mindenkor azon jó _erkölcsű_ leány semmi _győzedelem_ nem vettem rajta söt még ö _győzedelmeskedik_ rajtam Egy szoval ö engemet szeret és én el veszem

 _kork_ noha _okos_ udvari volt _de_ el nem titkolhatván _csodálkozás_ akirály szemében _kezd_ nézni _ha_ ugyan valoságal _beszél_  _de_ akirály nem akarván _hogy_  _abban_  _kételkedik_ se _hogy_  _felel_  _elébeszél_ néki szorol szora az _Etelgiva_ valo _beszélgetés_ és mindgyárt parancsolá néki _hogy_ menne _hozzá_ és mutatná meg néki azért _hozzá_ valo _öröm_  _kork_ az alat magához _térvén_  _csodálkozni_  _kezd_  _okosság_ annak aleánynak _de_ akirály méltoságát is meg _gondolván_ ugy _tekint_ azt a _házasság_ mint ollyat amely meg fogja mocskolni azö _dicsőség_ és _elébe_ akará adni _hogy_ a mitsoda _kisebbség_ lenne _de_ akirály félben _hagyatván_ véle mondá néki _haragos_  _kork_ ne _tekint_ mást _hanem_ tsak azt _tekint_  _hogy_ mitsoda _becsület_ a néked _hogy_ az udvariam _közül_  _te_ vagy az elsö a kinek _ki_ nyilatkoztattam _titok_ és _hozzá_ valo _hűség_ tsak az _engedelmesség_ mutassad meg _kork_  _aki_ nem _hall_ még a _király_ olyan _kemény_ szollani _hozzá_  _gondol_  _hogy_ a _hallgatás_  _jobb_ volna és azután _Etelgiva_ mene akinek is még jobban meg látván _okos_ elméjit a _király_ szándékára _hajol_ és azt _ítél_ magában _hogy_  _ha_ a születésére valo nézve _királyné_ nem lehetne is _de_ az _érdem_ valo nézve arra méltó

Azonba pedig _Etelred_ akarván _közölni_ ezt a _dolog_ a _király_ vérböl valo _fejedelem_ és a töb nagy urakal magához _hívat_  _Egrad_  _fejedelem_ nem _kételkedvén_  _abban_  _hogy_ ennek _tetszik_ az ö szandéka és _hogy_ ne _igyekezik_ azon _hogy_ azt el ronthassa _de_ mint _hogy_ evolt a _főtanácsúr_ és _hogy_  _enélkül_ semmit sem _cselekedhet_ik_ azért _hozzá_ is _készül_  _hogy_ mit _felel_ néki _Egrad_  _elérkezvén_ a _király_ igen nagy _barátság_ mutatván _hozzá_ mondá néki _kedves_  _Egrad_  _tud_  _hogy_  _csodálkozhat_ik_ egy nehány _idő_  _fogvást_ az én magam viselésin azért minden _titok_ meg akarom neked vallani és _azáltal_ meg láthatod _hogy_ mitsoda _becsület_ és _bizodalom_ vagyok _hozzá_ reménlem _hogy_ erre _megfelel_ és ugy _tekintvén_ tegedet mint _jobb_  _barát_ azt meg is bizonyitod _kívánság_  _szerint_ 

Egy illyen _hízelkedő_  _elöljáró_  _beszéd_ nevivé az _Egrad_ elméjit arra amire akarák _ő_ venni mint _hogy_ ö nevelte volt fel akirályt azért igen is szerette és _felel_ néki _hogy_ szabad volna _cselekedet_ és azt nem _kell_ menteni _őelőtte_  _hogy_  _ha_ pedig szamot akarna adni _cselekedet_ ö azt meg _hallgat_ inkáb _engedelmesség_ mint sem más _ok_ 

Ez a válasz valamely reménséget adván a _király_  _elébeszél_ néki _Etelgi_ valo _história_  _kezdet_  _fogva_  _mindaddig_ minek utánna nagy _dicséret_  _tesz_ az ö szépségéröl _ész_ jó _erkölcs_ és nemesi szivéröl azon vegezé _beszéd_  _hogy_ ö _elvégez_ magában _hogy_ el vegye és mint _hogy_ ö volna _fej_ atanácsnak _őbenne_ is _bíz_  _hogy_ ezt _jóváhagyat_ másokal

 _Egrad_ ezeket mind eddig _csendesség_  _hallgatván_  _de_ továb nem _megtürköztethetvén_ magát _felkiált_  _énbennem_  _király_  _énbennem_  _hogy_ olyan _dolog_  _helybenhagyat_  _hogy_  _hogy_ mondá _felháborodva_ annyi _király_ amaradékja a _felséges_  _Etelred_ akarjaé amaga székiben ültetni egy alá valo _mesterember_ aleányát gondolkodolé _király_ az illyen szövettségnek méltatlanságán mit fog a néped mondani mit fog mondani akörülötted lévö nemesség a midön meg láttyák _hogy_ anyira lenyomod a _király_  _felség_ mitsoda veszedelmet nem _hoz_  _fej_ 

El felejtettedé az olyan _fejedelem_ példáit _aki_ mint magad a szeretetnek adták magokot menyit nem láttz olyat akik _esztelen_ szeretetekért el vesztették méltoságokot _ország_ és _élet_ magad még inkáb _félhet_ szomszédid _irigység_ kik nehezen láttyák virágjában lévö _ország_ avér béli _fejedelem_ nagyra vágyásokot akik azon _örül_  _hogy_ vétekben _esik_  _hogy_ a népet _ellene_  _felindít_  _támadás_  _gerjeszt_ amelyre igen _hajlandó_ az _ország_ 

Oh _felséges_  _király_ nyisd fel szemeidet válazd el egy _kevés_  _idő_ az _ember_ akirálytol ugy mint _király_  _megtekint_ mitsoda _királyné_ akarsz nékünk adni mitsoda _família_ akarsz a magadéhoz _elegyíteni_  _tud_ meg pirulnál _hogy_  _ha_ azt _jól_ meg _gondol_ szály magadban _meggondol_  _hogy_ mind a _korona_ mind a _hit_  _fejedelemasszony_  _illet_  _eltávoztat_  _Etelgiva_  _megkéret_ a _dániai_  _király_ leányát _aki_  _tarthat_ és adgyad annak azt a _hely_ amelyet a néped _közül_ aleg aláb valonak szántál

 _Egrad_ el végezvén _beszéd_ akirály mind _elhallgat_  _beszéd_ és el várá _hogy_ az ö _felindulat_ el mullyék azután _csendes_ elmével _tekintvén_ reája mondá néki _kedvetlenség_ semmit _énnekem_ olyat nem mondasz amit _Etelgiva_ már nékem meg nem mondotta volna azt _elítélhet_  _hogy_ azt véghez nem viheted a mit ö véghez nem vihetet _de_ ugy mint _ember_  _elég_ akarok _tenni_  _kívánság_ és ugy mint _király_ azt akarom _hogy_ nekem _engedelmeskedik_ olyan _bizonytalan_ veszedelemért nem akarom magamot _megfosztani_ a _bizonyos_ szerencsétöl _ha_ az én szomszedim vagy az én nepem az _ország_  _csendesség_ fel akarják háboritani vagyon annyi _bátorság_  _hogy_ az _első_  _győzedelem_ veszek és atöbbi rettegni fognak _hatalom_ én nem azért mondottam meg néked szándékomot _hogy_  _tanács_  _kér_  _tőle_  _hanem_  _hogy_ azt _jóváhagyat_ és noha akarnám _ha_ arra reá állottál volna _de_ azal nem _törődik_  _ha_  _ellentart_ is _benne_ 

És _talán_ ate segittséged nélkül is _megértethet_ a népemel _hogy_ mitsoda _engedelmesség_  _tartozik_ akaratomhoz ezekre _ki_ mene a _ház_ és _otthagy_  _Egrad_  _oly_ nagy _keserűség_  _hogy_  _ház_ menvén nem szolhata senkihez is

 _Etelred_ pedig nem mutatván semmi változást _orca_ és _este_ tsak nem mindnyájan a _tanácsúr_  _udvarlás_ lévén _hol_  _egyik_  _hol_ a másikának _hízelkedő_ szokot monda és azon volt _hogy_ magához _édesít_ öket azután parancsolá nékik _hogy_ más nap _összegyűlik_  _bizonyos_ nagy _dolog_ a melyet meg fogja nékik mondani

Ez akirály meg változhatatlan lévén szándékaban tsak _éppen_ az _Etelgiva_ valo nyughatatlanságban _eltölt_ az _éjszaka_  _Egrad_  _fejedelem_ pedig mind más _gondolat_ vala az ö _öregség_ amely nem _tekintet_ véle annak a leánynak szépségit _csodálkozni_ is _kezd_ azon _hogy_ lehet _ő_ annyira szeretni _hogy_  _őérte_ veszedelemre adgya magát aleánynak _okosság_ és jó _erkölcs_ igen _hiábavaló_  _ékesség_  _tart_ olyan _király_ széken a melyhez tsak a nagy renden valok méltók azt is _gondol_ magában _hogy_  _Etelgiva_ töb mesterség volna mint sem jó _erkölcs_ és _hogy_ tsak azért nem adta meg magát _hogy_ a _király_ arra vehesse amire vette

És az _Etelred_  _gyengeség_ annál is vétkesebnek _tetszik_ elötte _hogy_ magavál az _elhitet_  _hogy_ tsak anagyra vagyás vezérelné minden _cselekedet_  _Etelgiva_ és a maga _kevélység_ az _ország_  _haszon_  _tévén_  _irtózva_  _gondolkodik_ azon _hogy_  _királyné_  _kell_  _tartani_ egy olyan leányt _aki_ aleg aláb valo renden születet illyen _gondolat_  _eltölt_ az _éjszaka_ és _felkelvén_ fel _tesz_ magában _hogy_ mindent _elkövet_ azért _hogy_  _meggátolhat_ a _király_ szándékát

Más nap az _óra_  _elérkezik_ a melyben _az_ anagy _dolog_  _kezd_ a _király_ a _tanácsház_ menvén mind ót _talál_ atanács urakot az egy _Egrad_  _kívül_  _Etelred_ azon _megörül_ magában _gondolván_  _hogy_ a többi annál nagyob _kedvezés_ lesznek szándékához és midön látá _hogy_ várnák mit mondana nékik igy _kezd_  _beszéd_  _előbbször_ is azon _elkezd_  _hogy_  _dicsérni_  _kezd_ azt a _csendesség_ a melyben volna azö _ország_ mitsoda szorgalmatoságal _igyekezik_ mindenkor azon a miolta uralkodik _hogy_ azt _megtarthat_ mi képpen viselte magát azokhoz kik szövettségiben vannak és azután a maga népihez a kinek azon _igyekezik_  _hogy_ adhassa ujjab ujjab _jel_  _hozzá_ valo szeretetének azután _ismét_ mondá _hogy_ minek utánna anyit _fáradozik_ anépe _boldogság_ ollyan _idős_  _kor_ a melyet mások tsak a _gyönyörűség_  _fordít_ azzal _biztat_ magát _hogy_ nem fogják _rendkívül_ valo _dolog_  _tartani_  _ha_ a maga _kívánság_  _elégtétel_ is _gondolkodik_ az ö szive nem adhattya arra magát _hogy_ olyan _házasság_ szerezen magának amely tsak a _haszon_  _tekint_ azért olyan aszszonyt választot magának a kinek szépsége elméje és _okosság_ a nagy rend _hely_ volna

 _de_ söt még _gondol_  _hogy_ azal nagy szeretetinek _jel_ mutattya népéhez _hogy_  _közüle_ veszen magának _társ_ és azal _biztat_ magát _hogy_ a szép _Etelgiva_  _aki_ mindennel _tud_ magát szeretetni udvarnál ugyan olyan _könnyű_ is el nyeri _hozzá_ valo _tisztelet_ alig mondá _ki_ ezeket a szokot _hogy_ nagy zaj _támad_ a _gyűlés_ és nem _követhet_  _beszéd_ 

Azután _ki_  _ki_  _lefordítván_ szemeit mindenik szomoruságban _esik_ és a nagy zaj után igen nagy _csendesség_ lön _ki_  _ki_  _gondolkodván_ azon _hogy_ mikép lehetne el távoztatni olyan _illetlen_ szövettséget a nagy _csendesség_  _közben_ pedig _érkezik_  _Egrad_  _fejedelem_ 

Az ö _érkezés_ a _király_ meg ütközék _de_ a _tanács_ azon _megörül_  _gondolván_  _hogy_ melletek lészen

A szomoruság az egész _gyülekezet_ el lepvén _Egrad_  _fejedelem_ azt mindgyárt észre véve és noha _által_ látá annak _ok_  _de_  _megkérd_ annak _ok_  _egy_ a _tanácsúr_  _közül_ mindeneket _elébeszél_ néki _bocsánat_  _kérvén_ a _király_  _ha_ azt az egész _tanács_ nevével meg vallaná _hogy_ mitsoda _keserűség_ volnának _hogy_ szándékára nem álhatnának mivel mind azö _dicsőség_ mind az _ország_  _haszon_ azt meg nem _enged_ nékik

 _Egrad_  _fejedelem_ valoságal szeretvén akirályt és _féltvén_ mind azoktol a veszedelmektöl a melyekbe _ejthet_ aza _házasság_  _elébe_  _ad_  _ékes_  _beszéd_ mind azt valami rosz _követhet_ az olyan féle _házasság_ azután _sok_ féle példákal _megerősít_  _beszéd_ se _kérés_ se _könnyhullatás_ nem _kímél_ és olyan igen _kezd_ sürgetni akirályt _hogy_  _elhagy_ szándékát _hogy_ a _király_ nem _tud_ mit _felelni_ néki _de_ a szeretet nagy lévén _benne_ nem _engedhet_ a _győzedelem_ azért el is rontá a _gyűlés_ mondván _gondolkodik_ és _tudta_ adgya

 _Egrad_  _fejedelem_  _gondolván_  _hogy_  _talán_ meg változtathattya és még _előre_  _kezd_ vigadni magában a midön _csodálkozás_  _hall_  _hogy_ a _király_ alig menvén _ki_ atanácsbol _hogy_ az egész udvarának _tudta_  _ad_ az _Etelgiva_ valo _házasság_ és _hogy_ sokáig volt _különös_ a _durhami_ püspökel a mint is _hogy_  _Etelred_ látván és _hallván_  _hogy_ szépen véghez nem vihetné szándékát ahatalmát vevé elö _hogy_ minden akadályt el üzne azért a _durhami_ püspököt _hívat_  _hogy_  _készül_ az _Etelgiva_ valo _megesküvés_ és _kork_  _bíz_  _hogy_ a nagy pompával menyen végben

Ez a _hír_ ollyan nagy _harag_  _indít_  _Egrad_  _fejedelem_  _aki_  _azonkívül_ is _haragos_ volt _hogy_ nem _tekintvén_ tsak a maga _hűség_ akirályhoz és az _ország_ nagy siettségel mene az _Etelgiva_  _ház_  _hogy_ szemire _hány_ néki minden mesterségit a melyel el áltatta volna _Etelred_  _Etelgiva_ pedig egyedül volt _Édita_ mikor ez a _fejedelem_  _hozzá_ mene _tudván_  _hogy_ mitsoda rendben volna udvarnál ez azur a _király_ elöt valo nagy _becsület_ és látván _öregség_ azért igen nagy _tisztelet_ is _fogad_  _ő_ 

 _de_ eza _fejedelem_ még _előre_ rosz _gondolat_ lévén _felőle_ és meg nem visgalván neki _kegyesség_ és szemérmetességit a melyel _fogad_  _ő_ mindgyárt a szemére _kezd_ neki _hányni_ nagyra vagyását: és meg sértö szokal _elébe_  _tenni_ alacson nemzettségit minden _gyalázatos_ szokot _kezd_ ellene mondani és valamit _kigondolhat_ ellene azt _ki_ mondá az illyen _beszélgetés_ és látogatás nagy _csodálkozás_ veté ezt a szép leányt _de_ látván _hogy_ a _fejedelem_ egészen _kibeszél_ magát mondá néki

Uram _Etelgiva_  _kívül_ más amitsoda állapotban most vagyok _talán_ olyan _csendesség_ nem _hallgat_ azokot agyalázatokot a melyeket _tőle_ meg nem _érdemel_  _de_ én _aki_ elött akirály _dicsőség_ szinten olyan _drága_ valamint _előtte_ és _aki_  _tisztel_ az _Egrad_  _fejedelem_ a _király_ vérit és azt a _hűség_ a mely arra _erőltet_  _hogy_ engemet _gyaláz_ az ö vadolásira _egyéb_ nem _felel_  _hanem_  _elébe_  _tesz_ a szivemnek _titok_ és reménlem _hogy_ annak ártatlansága meg mutatya néki magam viselésit amelyért inkáb _becsül_ mint sem _gyalázni_ 

Az ö _kegyes_ és nemes szavai meg _kezd_ enyhiteni ennek afejdelemnek _harag_ és meg _kezd_  _bánni_  _hirtelenség_  _Etelgiva_  _ismét_ mondá néki azt nem _tagad_ uram mert a _király_ szeretem és a nagyra vagyás amelyel vádolsz olyan _távol_ volt _tőle_  _hogy_  _soha_ sem _keres_  _hogy_ engemet szeresen _immár_  _esztendő_  _fogvást_  _egyéb_  _jutalom_ nem vette _hoz_ valo szorgalmatoságinak az _idegenség_ és _tisztelet_ valo _hogy_ igen el _kelletik_ magamot titkolnom _de_ nem azon _ok_  _cselekedik_ a melyet a szememre _hány_  _hanem_ azért _hogy_  _elhagyat_ véle azt a szerelmet a melyben _egyéb_ nem láttam _gyalázat_ 

Ha én akirálynéságra _céloz_ nem let volna nékem szükséges anyira _eltitkolni_ szivem _hajlandóság_ söt még azt _ki_  _kelletik_ nyilatkoztatnom és nevelvén akirály szeretet meg nem _engedvén_ a mi azt _elolthat_ sokal _könnyű_ vettem volna arra a mit most akar akaratom ellen _mihelyt_ pedig _megtud_ szandékát mindent _elkövet_  _hogy_ arrol le verjem _tud_ én azt _hogy_  _ki_ vagyok azt is _tud_  _hogy_ mitsoda _királyné_  _kell_ lenni mint _hogy_ nagyob _dicsőség_ el nem venni egy _király_ szeket mint sem _abban_ ülni mindent _elkövet_  _hogy_ arra fel ne menyek ezek uram az én _gondolat_ és szándékim a nagyra vágyás és a mesterkedés olyan _csoda_ a melyeket nem üsmérem az ártatlanság vezeti lépésimet és az _igazság_ mondattya szavaimot _Etelred_ meg nem tagadhattam szivemet _de_  _soha_ sem vágytam arra _hogy_ a _király_  _feleség_ legyek _elég_  _igyekezik_ azon _hogy_ azudvart _elhagyhat_  _de_ nem volt _haszon_ 

Mind azon _által_ uram lássad _ha_ találhatzé _abban_ valami modot _hogy_ meg valtoztassa szándékát én arra reá állok és azt meg fogod látni _hogy_  _öröm_ fel áldozom szeretetemet szerentsémet _élet_ az _ország_ és a _király_  _dicsőség_  _Etelgiva_ el _hagyván_  _beszéd_  _Egrad_  _fejedelem_ nagy _csodálkozás_ néze _ő_ és mondá aszonyom mitsoda szokal mitsoda _cselekedet_ és mitsoda szolgálattal _helyrehozhat_ a vétket mellyet most _cselekedik_  _hogy_ lehetne néked azt _megbocsátani_  _ha_  _hatalom_ volna mindennek az akarattyát ate reszedre _hajt_  _de_ aszonyom én nekem nem _hisz_ és magam is olyan nehezen _elhitethet_ magamal amit látok _hogy_ a nem volna _csoda_  _ha_ nem _hisz_ szavaimot

Meg mutathattya egyedül az _idő_ az _ország_  _hogy_ mit _ér_ a mennyek adgyák _hogy_  _soha_ ate jóerkölcsöd meg ne változék nem _csodál_  _immár_ a _király_ szándékát és látom magam _hogy_ tégedet _jól_ üsmervén _halál_  _kíván_  _ha_ el akarnák _tőle_ választani _abban_  _bizonyos_ légy aszonyom _hogy_ ate szerencséden annyi _öröm_ lészen valamitsodás szomoruságom volt azon tsak ennek elötte egy _óra_ is ate nagy szépséged _eszik_ és _okosság_ olyan méltová _tesz_ arra _hogy_ mindenkor _bán_ a mit a _helytelen_  _hűség_  _cselekedtet_ velem

 _Etelgiva_ ezekre a _dicséret_ nem _tud_ mit _felelni_  _mindazonáltal_ igen _kegyes_ szokal arra _kér_  _hogy_ segittené _tanács_ és _teljesség_ meg nyeré maganak ezt a _fejedelem_ 

Azonban pedig akirály nagy nyughatatlanságal várá _hogy_  _Etelgiva_ mehetne amint _hogy_ mindgyárt is oda mene _mihelyt_ rendelést tett a _lakodalmi_  _ceremónia_ és szinte _akkor_ mene bé _hozzá_ amikor _Egrad_  _fejedelem_  _onnét_  _ki_ ment a _király_ azon _csodálkozni_  _kezd_ és meg álván elötte _kérd_ tölle mitsoda _ok_  _idejön_ 

 _felséges_  _király_  _felel_  _Egrad_ sokal _másféle_  _gondolat_  _idejön_ mint a melyel _kijön_ és azal el mene az _király_ nem _tudván_ mit _gondolni_ ezen látogatás felöl égy _kis_ nyughatatlanságal mene bé _Etelgiva_ akit is vidám _ábrázat_  _találván_ azon _megörül_ és _kérd_ tölle _hogy_  _Egrad_ miért _jön_  _hozzá_ és mit mondot

Ez az _okos_ leány _gondolván_  _hogy_ valamely _kár_  _tehet_ annak a _fejedelem_  _ha_  _megbeszél_ mindeneket a _király_ azt el _titkol_ akirály pedig mindeneket _tudta_ adván _Etelgiva_ ollyan szeretit mutatá _hozzá_ ez a szép leány is olyan _kegyesség_ vevé azt a _király_  _hogy_ a _király_ sietetvén alakadalmát egy nehány nap mulva meg is _esküszik_ véle mindenek láttára akirály pedig nagy pompás lakadalmat _csináltat_ ugy anyira _hogy_ az egész nemeség _jelen_ volt és _mindaddig_ valamég a lakadalom _tart_ észre nem vevék _hogy_ volnának ollyanok kik valamely zenebonát akarnának _indítani_ 

 _de_  _mihelyt_ avendégségnek vége lön az udvar puszta lön _ki_  _ki_ amaga _jószág_ mene a nagy uri aszszonyok udvarhoz nem menének és tsak azok maradának akirály és a _királyné_ mellet _aki_  _teljesség_ ot _kelletik_ maradni _tisztség_ miat és _kevés_ ollyanok kik _Etelgiva_  _jól_ üsmérték ezek _között_ volt _Egrad_ és _kork_ 

 _Etelred_ el _érvén_ azt a szerencsét a melyet _óhajt_ nem sokal _gondol_ anemeség _kevélység_ és minden _gyönyörűség_  _abban_  _tart_  _hogy_  _Etelgiva_  _kedv_  _kereshet_ akirályné pedig _kis_ szomoruságot sem mutata azért _hogy_ mint egy meg vetették volna _ő_ az udvariak meg elégedvén azal _hogy_ a _király_  _kedv_ volna és azal nem _törődik_  _hogy_ a nép nem akarta _ő_  _királyné_  _hívni_ és nem _hogy_ azért reája meg neheztelt volna _de_ szüntelen azon volt _hogy_ reájok _hint_ akirály _jótétemény_ akik pedig _hűség_ voltanak _hozzá_  _elég_ nem _csodálhat_ az ö _csendesség_ valo _tűrés_ és _jóság_  _nagy_ hüségei pedig _Egrad_  _fejedelem_ volt _hozzá_ 

A menyek _megáldván_  _házasság_ egy _fia_  _hoz_ evilágra akit a _király_  _Edmond_ nevezé és sokan is _kezd_ már _jóakarat_ lenni a _királyné_ amidön a _hír_  _érkezik_  _hogy_  _Jermerland_ és _koerfort_  _gróf_  _indítás_  _támaszt_ akik látván _hogy_ egy része az anglus nemzetnek _elhajlik_  _Etelred_ a _házasság_ azt _gondol_  _hogy_  _kitehet_  _Etelred_ a _királyság_ 

Ez a _hír_ meg szomoritá az udvart _de_ a _király_ vitéz és _király_  _bátorság_ lévén azon meg nem ijede és olyan parancsolatokat _kiad_ a _had_  _gyűjtés_  _hogy_  _csakhamar_ ellene álhata arebelliseknek és amidön minden _kész_ volt az _indulás_  _gondolkodik_  _Etelgiva_ igen nagy _keserűség_  _esik_  _ezért_ a meg válásért és _tudván_ az _ok_ a _feltámadás_ inkáb is _tart_ másoknál _mindazonáltal_ szeretvén a _király_  _dicsőség_ azért el is _titkol_ elötte _keserűség_ és tsak a nagy szeretetét mutatá _hozzá_  _Etelred_  _aki_ mód nélkül szerette _ő_ arra _kér_  _hogy_ az _élet_ vigyázon és _elhitet_ azt magával _hogy_  _ha_ az egész világ _feltámad_ is ellene _de_ tsak egy szem pillantásig sem változtatthatya meg _hozzá_ valo szeretetét és _hűség_ 

Mint _hogy_ pedig ez a szeretetre mélto _fejedelemasszony_  _teher_ valo létit _érez_ azért az _Egrad_  _gondviselés_ alat _hagy_ 

A _király_ london városábol meg _indul_ ahadával együt és angliának az _észak_ felöl valo részére _érkezik_  _ahol_  _összegyülekezik_ arebellisek akirály _közel_ szálván azö _tábor_ minden képen ahartzhoz _készül_  _de_  _előre_ látván _hogy_ ahartzkor _sok_  _emberhalál_ lenne azért _megüzen_ arébelliseknek _hogy_  _grácia_ adna nekik _elébe_ adván _gyengeség_  _hogy_ a _győzedelem_ veszedelmes volna az _ország_ akarmely felöl lenne és ö ugy _tekint_ öket mint a maga népit _ha_ ellene _feltámad_ is _de_ a rebellisek ezeket nem _hallgat_ meg is bánák

Mivel más nap akirály az ö sántzokot _ostromoltatni_  _kezd_  _és_ azt meg vevé arébellisek _jól_  _kezd_  _eleinte_ magokot viselni _de_ vegtire _megbont_ öket és az _Etelred_ vitézsége meg szalasztá öket

az _előttükvaló_ mind el veszének és akirály meg nyervén ahartzot parancsolá _hogy_ ne üznék a szaladokot azután _grácia_  _ígérvén_ mindennek nagy _dicsőség_ viszá _tér_ london városában _Etelgive_  _aki_  _addig_ tsak a _templom_  _tölt_ az _idő_ nagy szives _öröm_  _fogad_  _Etelred_ pedig ugy _tekint_  _ő_ mint _ha_ tsak _akkor_  _kezd_ szeretni

A _király_  _visszatérés_ valo _öröm_ még nagyob volt egy nehány _holnap_ mulva mivel _Etelgiva_ meg egy más _fejedelem_ is _hoz_ evilágra akit nevezék _Eduen_ a nép látván az _Etelgiva_ valo áldását az _isten_ és az ö nagy jó _erkölcs_ el végezék magokban _hogy_  _királyné_ usmerjék _hasonló_ szandékban valának a nagy urak is _iránta_  _Egrad_  _aki_ igen nagy _hűség_ volt akirálynéhoz nagy siettségel mene _hozzá_  _hogy_ meg vigye néki ezt a jó _hír_  _de_  _ó_ mitsoda állapotban _talál_ a szemeit egy _keszkenő_  _befed_ és egy asztalon _könyökölvén_ anagy _keserűség_ merült volt el

 _Egrad_  _fejedelem_ ezt látván a szive meg _esik_ rajta _de_ akarván tudni annak az _ok_ mondá: aszonyom mit látok mi _megháboríthat_ a _felség_  _boldogság_ erre el vévén szemei _elől_ a _keszkenő_ mondá néki _ó_ uram mely szükségesek nékem mostanában a _te_  _tanács_  _abban_  _bizonyos_ lehetz aszszonyom _hogy_ semmit sem mulatok el a _hozzá_ valo _hűség_  _de_ meg nem foghatom _keserűség_  _ok_ mivel minek utánna _meggyőz_ az _Etelred_ szivét a népedét is _meggyőz_ és mindenek _királyné_ akarnak tégedet üsmerni mi vagyon már töb _hátra_ akirály igen szeret Nem uram nem _felel_ néki a _király_ már nem szereti _Etelgiva_ már egy _hónap_  _fogvást_ az ö szeretete _idegenség_ változot ez az én _keserűség_ az _ok_ a mely _tisztelet_ szollasz nékem a nekem semmi vigasztalás mivel nagy változást látok _Etelred_ az ö szive és szeretete nélkül pedig tsak a _halál_ vagyon szükségem

A _királyné_ olyan formában mondá _ki_ ezeket a szokot _hogy_  _Egrad_  _elhitet_ magával _hogy_ szivböl _beszél_  _de_ meg nem foghatván _hogy_ olyan nagy szeretetet az alhatatlanság _követhet_ a _király_ is semmi változást nem _tapasztal_  _Etelgiva_ pedig huszon _kétesztendős_ lévén a _nagy_ szépségiben volt végtire minden képen _kezd_ vigasztalni _Etelgiva_ és _elbúcsúzván_ tölle meg _ígér_ néki _hogy_ a _király_  _jobb_  _hír_ fog néki _hozni_ 

Ezt a jó _erkölcsű_  _királyné_ semmi meg nem vigasztalhatá és az _Etelred_ magaviseléséröl mindeneket _előre_ el láta a mint is _hogy_ egy _darab_  _idő_  _fogvást_ nem volt _hozzá_ azal a szerelmes szorgalmatoságal egy udvarnál lévö aszony meg _kezd_  _ő_ unatni véle _Etelred_ már _Etelgiva_ nehezen nézhetet és _megbán_  _házasság_ a melyet el nem ronthatá és az uj szeretetit igen el _titkol_ 

 _Egrad_ pedig el nem hitethetven magával a _király_ változását a _király_ mene _hogy_ valamit _kitanulhat_  _eziránt_ a _király_ tsak magánoson lévén _kork_  _mihelyt_ meg látá _ő_ mindgyárt _hozzá_  _fordul_  _haragos_ és mondá _Egrad_ mit mondasz egy olyan udvarirol _aki_ olyan vak merö _hogy_ nem akar nékem _engedelmeskedni_  _Egrad_ mondá _ismét_ én valojában _gondolkodik_ azon _hogy_  _Etelgiva_ mitsoda rendben vagyon itt látom _hogy_  _ő_ nem _jókedv_  _tekint_ mind _hogy_ pedig vétettem _abban_  _hogy_ el vettem arrol már nem _tehet_  _de_ leg aláb az udvaromnak _abban_  _kedv_ akarom _keresni_  _hogy_  _elküld_ magamtol _kork_ akarom ezel aparantsolattal _hozzá_  _küldeni_ és ö meri magát mentegetni

Hogy _hogy_  _felséges_  _király_ mondá _Egrad_ el akarodé magadtol üzni a _királyné_ kivánodé _halál_ annak afejdelem aszszonynak _aki_  _oly_ igen szeret a kinek az _ország_ annyival _tartozik_ akét _fejedelem_ kik _oltalmazó_ lesznek abirodalomnak és _aki_ a néped _oly_ nagy _tisztelet_  _kezd_ lenni _kérvén_ tegedet arra én általam _hogy_  _tesz_  _korona_ afejére mivel mindnyájan egy akaratal _királyné_ üsmérik és anyira _meghat_ sziveket azö jó _erkölcs_  _hogy_ igen nagy _keserűség_ fogják látni változásodot

 _Etelred_ meg ütközék ezeken a szavain _Egrad_  _de_ már az _okosság_ nem _hallgathat_ se az _értelem_ nem vezeté _cselekedet_ a rosz _erkölcs_  _elfoglal_ a _jó_ ahelyét az alhatatlanság _megkóstoltat_ véle aveszedelmes _gyönyörűség_ és _ha_ mérte volna _Egrad_  _fejedelem_  _megérez_  _harag_ mi voltát _de_ még is _megtürköztet_ magát és minden _harag_  _kork_  _fordítván_  _aki_ nem akara magára vállalni _oly_  _kegyetlen_ parancsolatot maga _elől_ és az udvartol is _elküld_ és nem akarván _hallgatni_  _Egrad_ mást _hívat_ akinek parancsolá _hogy_ menne meg mondani _Etelgiva_ az ö akarattyát

 _Egrad_  _fejedelem_  _előre_ el látván _hogy_ mitsoda zenebonát _indít_ ez a _dolog_ nagy _keserű_ szivel _ki_ mene akirálytol és nem veheté magát arra _hogy_ a _királyné_ menyen _addig_ még meg nem _tud_ szerencsétlenségit azudvar azt _megtudván_ mindnyáján szomoruságban valának és ezt a _királyné_ akit annak elötte tsak nem mindenek el _hagy_ nem _találkozik_  _akkor_ egy is _aki_ ne szánta volna és rosznak nem _tart_ a _király_ változását _de_ eza _király_ nem _hajtván_ senki _tanács_ se _beszéd_ a szerencsétlen _Etelgiva_  _elküld_ aparantsolatot _hogy_ a _király_ palotáit _elhagy_ és _hogy_ menne _az_ a _ház_ amelyet adot volt néki _házasság_ elött

A _főrend_ lévö aszszonyok mindnyájan melléje mentek volt _hogy_ segittsék és vigasztallyák _mihelyt_ pedig a parancsolatot vévé azon a _hirtelen_ és meltatlan valtozásán a _király_ az szive anyira meg ütközék _hogy_  _közötte_  _elájul_ asok _orvosság_ után _két_  _óra_ mulva _tér_ magához

 _de_  _akkor_ is mint aholt olyan volt _mihelyt_ pedig szolhata a _király_  _kíván_ látni és _kér_ mindeniket _hogy_  _hoz_  _elébe_ az aszonyok nagy siettségel menének a _király_ és _kér_  _hogy_ adná azt avigasztalását a _haldokló_  _királyné_  _de_  _Etelred_ arra nem veheték és az ö _kegyetlen_  _keménység_ és uj szeretete nem _enged_  _hogy_ a _királyné_ látogatására menyen akinek _hogy_ azt _tudta_  _ad_ láta _hogy_ nem _kell_ semmit reménleni azután _Egrad_  _hívat_ és a _gyermek_ maga _elébe_  _hozat_  _Egrad_  _fejedelem_ valoságos _keserű_ szivel mene _hozzá_ akit is mihelyt meg látá akirályné mondá uram _ha_ valamely vigasztalást vehetnék a mostani állapotomban ate _hozzá_ valo _jóakarat_ és az egész udvarnak jó akarattya nékem nagy _könnyebbség_ volna arra _esküszik_ néktek _tekintvén_ mindenekre kik _körülötte_ voltanak _hogy_ én tsak a _ti_  _becsület_ és _barátság_  _kíván_ és _hogy_ minden nagyra vágyásom avolt _hogy_ elsö jó akarotok és _gyámol_ lehesek nem az en vakmerö _gondolat_  _büntet_ ameny a mai napon _hanem_ a _király_ valo nagy szeretetemet a mely _talán_  _ő_  _megbánt_  _de_ az én _halál_ el törli vétkemet uram _tekintvén_  _Egrad_  _gondviselés_ alá ajánlom _fia_ az ö sorsok _kétség_ nélkül nem lészen szerencséseb mint az anyoké _de_  _ha_  _gondviselés_ alá veszed azt _ígérhet_ magamnak _hogy_ ajo _erkölcs_ segittségével amelyre öket _tanít_  _meggyőzhet_ azokot az akadályokot melyeket _találhat_ az attyok szivében lehessen néktek _megölelvén_  _gyermek_  _drága_ zálogi az igen _kegyes_  _de_ igen roszul _jutalmaztatott_ szeretetnek lehessen _összeszedni_ magatoknak az _Etelred_ szivében azt a szeretetet melyet nekem _fogad_  _megtarthat_  _hozzá_ azt a _tisztelet_ és szeretetet melyet mindenkor _megtart_ és _kényszeríthet_ arra valaha _hogy_  _bánkódik_ a szerentsétlen _Etelgiva_ után _kéz_ adom uram ezeket a szerencsétlen _fejedelem_ el ne _hagy_ öket azután _ismét_  _megölel_ öket és látván _hogy_ senki sem szolhatna _hozzá_ a nagy sirás miat vegit akará vetni annak a szomoru _gyülekezet_ és parancsolván _hogy_ meg akarna _indulni_ a _hintó_ üle és az uri aszonyok meg akarván tsokolni _kéz_ meg nem _enged_  _hanem_ mindeniket _megölel_ ahintoban tsak _Édita_ volt a mely aszszonyok pedig szolgálattyában voltanak azok _előre_ el mentek volt a _ház_  _hogy_ ót _kész_ várják

 _Egrad_  _fejedelem_  _aki_  _keserűség_ egy szót sem szolhatot maga is _elkísér_ a _ház_ akirálynét _aki_ is mikor a _ház_  _érkezik_ egy _kis_ udvart _talál_ ót _aki_  _hűség_ igen _kedves_ vevé _de_  _főképpen_ a _fejedelem_ jó akarattyát egy _kis_  _idő_ mulva roszul _kezdvén_ magát _érezni_ le _kelletik_  _feküdni_ 

Ez a _fejedelem_  _erő_ vévén szomoruságán az ágya mellé mene és mondá tsak lassan nem _igyekezik_ azon _hogy_ vigasztallyalak mivel _tud_  _hogy_ a _haszontalan_ volna _hanem_  _elővesz_ azt a _bátorság_ és azt a jó _erkölcs_ a melyekért az egész ánglia _csodál_ és _megtud_  _hogy_ az illyen allapotban szükségeseb azokot _ki_ nyilatkoztatni mint sem _akkor_ mikor arra a rendre mentél volt amelyhez _oly_ méltó voltál

Uram _felel_  _Etelgiva_ az Isten rendelésire _hagyván_ magamot semmit olyat nem _cselekedik_ a mi meg rovidithetné _élet_ azt sem _ígérhet_ néked _hogy_  _él_ mert rajtam nem áll _de_ azt _fogad_ néked _hogy_  _holt_ valo _hálaadás_ lészek minden _hozzá_ valo jó akaratodért _Egrad_  _elbúcsúzván_ tölle meg _ígér_  _hogy_ minden nap _eljön_  _hozzá_  _Etelred_ pedig egész szabadságban lévén a miolta _eltávoztat_  _Etelgiva_ maga mellöl minden féle rendeletlenségekre _ad_ magát a melyek nem _illik_ akirályi méltósághoz

 _Etelgiva_ pedig magános és szomoru _élet_  _élvén_ magában siránkozot ennek a _király_ rendeletlenségin _Egrad_  _fejedelem_ pedig látván _sok_ féle változo szeretetit _gondol_  _hogy_ még _visszatér_ akirálynéhoz és _hogy_  _mindaddig_ volna reménség valamég _oly_ alhatatlanságal lenne másokhoz _Etelgiva_ is _sok_ szor _biztat_ illyen reménségel _aki_ is igen _óhajt_  _visszatérés_  _de_  _csakhamar_ olyan _hír_  _hall_ amelyböl egészen meg látá szerencsétlenségit és reménséginek végit

Normándia _közel_ lévén angliához _könnyű_ volt _Etelred_  _meghallani_ anormandiai _herceg_  _húg_ szépségit ez az álhatatlan _fejedelem_ tsak a _hír_ valo nézve is _kezd_  _hozzá_  _hajolni_  _mihelyt_ pedig annak _kép_  _meghozat_ a szerelem _felgerjed_  _benne_  _akkor_  _kezd_  _inkább_ az _Etelgiva_ valo _házasság_ meg utálni és mint _hogy_  _gyermek_ valának tölle azért egészen nem is lehetet _megválni_ tölle amelyért olyan nagy _harag_ és _bánat_ volt _hogy_ a maga _gyermek_ sem nézhetet

 _Etelred_ el üzé magátol _gyalázatos_ minden szeretöit a _keserűség_  _ad_ magát és más vigasztalása nem volt _hanem_ a normandiai _fejedelemasszony_ aképe akár miként akarák is el titkolni _Etelgiva_ elött akirálynak illyen _csodálatos_ szerelmit _de_ azt _megtud_ és látván reménséginek végit _abban_ a nagy _nemzetségű_ és szépségü személyben azt már továb nem viheté nagy _forró_  _hideglelés_  _esvén_ a _doktor_ semmit nem segithetének rajta és _megtudván_  _halál_  _bizonyos_ voltát álhatatoságal vevé az alat a még másokot láta sirni _körülötte_ ö _csendesség_ volt és másokot vigasztalt _elébe_  _tévén_  _hogy_ mennyi _keserűség_ mentené meg _ő_ ahalál

Halála elöt egy nehány _óra_ : egy _hosszú_ levelet _ír_ akirálynak a melyet bé petsételvén _Egrad_  _fejedelem_  _kéz_  _ad_  _hogy_ adná meg akirálynak azután mindenét _elosztogat_  _Édita_ és azoknak kik mellette voltanak mint _hogy_  _Etelred_ semmijét sem vette volt el tölle azért _bőven_ is adhata minden _cseléd_ és az utolso _óra_ az _örökkévaloság_  _gondolkodván_ igen szép áitatoságal mulék _ki_ evilágbol huszon _háromesztendős_  _kor_ és leg szebb voltában és akit mindenek szánák

A szomoru _Édita_  _mihelyt_  _eltemet_ a _kedves_  _Etelgiva_ egy _klastrom_ mene és ellene monda avilágnak _Egrad_  _fejedelem_ pedig nagy _keserűség_ lévén végben vivé amit reája _bíz_ ez a jó _erkölcsű_  _királyné_ és _könnyes_ szemekel _megad_ levelét a _király_  _aki_ is már _tudván_ ezt a szomoru _hír_ nagy _idegenség_  _tekint_  _Egrad_ 

A _ki_ is oda adván az _Etelgiva_ levelét a _király_ el vevó tölle és azt se el nem _olvasván_ se tsak reája sem _tekintvén_ egy _kis_ ládácskában veté amelybe szokta _tartani_  _holmi_  _köves_ portékáit egy szot nem szolván _Etelgiva_ más _dolog_  _kezd_  _Egrad_  _beszélni_  _aki_ is _megharagudván_ magában ezen _keménység_  _csakhamar_ magánoson _hagy_ 

 _Etelred_ pedig még is _ember_  _tekintet_ egy nehány napokig _elhalaszt_ szándékát _de_ mint _hogy_ sebes akaratu volt mindenben _csakhamar_ mindennek _tudta_  _ad_  _hogy_ a normandiai _fejedelemasszony_ el akarná venni és mindgyárt _követség_  _küld_  _Kent_ nevü _gróf_ a normándiai _herceg_ 

Ez a _kő_ nagy pompával _csakhamar_ ratomágiában _érkezvén_ (vagy is ruánban) _mihelyt_ szembe lön a _herceg_ azonal _megkér_ a _húg_ és azt meg nyervén egy nehány napok mulva _Etelred_ vivé _Emma_  _fejedelemasszony_  _aki_ is igen szép lévén a _király_ nagy pompával _fogad_ és a _durhami_ püspök rneg _esket_ öket a _lakodalmi_ vendégségek egy _holnap_  _tart_ 

 _Emma_  _királyné_ pedig _megtudván_ minden _dolog_ és jó _erkölcs_  _Etelgiva_ azon a szive meg _esik_ annál is inkáb _hogy_ maga is _Emma_ mind szép mind jó _erkölcsű_ volt és szeretettel _emlékezik_  _Etelgiva_ akinek is _gyermek_ a maga _gondviselés_ alá vevé és anyok _hely_ akart nékik lenni _de_  _főképpen_ az _első_  _Edmond_ igen meg szereté

Az elsö _esztendő_  _Emma_ egy _fejedelem_  _hoz_ evilágra akit a _király_  _Alfred_ nevezé ezt ugy is _kezd_  _tekinteni_ mint _aki_  _kell_ szálni a _korona_ a második _esztendő_  _ismét_ egy fia lön ezt _Eduárd_ nevezék

 _abban_ az _idő_ anglia igen nagy _békesség_ volt és nagy _csendesség_ a nép _jól_ volt az urak _egyesség_ voltak a _királyné_ pedig az egész udvarnak _gyönyörűség_ volt mint _hogy_ az _Etelgiva_  _fia_ szeretetét mutatta azért mindenek inkab szerették _ő_  _Edmond_  _fejedelem_ egészen _hasonlítván_ az anyához azért _gyakorta_ is _emlékezik_  _felőle_ és _gyönyörködve_ látták _hogy_  _Emma_ mint szeretné _fia_  _aki_ is semmiben nem akarván _megkülönböztetni_ ezeket a maga _gyermek_ egy aránsu _gondviselés_ volt _hozzá_ egy szoval minden segittette az _Etelred_ szerencséit _hogy_  _ha_ amaga álhatatlanságával fel nem zavarta volna azt a _csendesség_ 

 _Etelred_ egy szers mind anyira meg _kezd_ utálni akirálynét _hogy_ nem is nézhetet reája a _királyné_  _aki_ igen jó és _kegyes_ volt az alatta valoihoz igen _kevély_ volt a _hozzá_  _hasonló_ panaszolkodni is _kezd_  _Etelred_ meg változásáért annak az _ok_  _megkérd_ és arra _kér_  _hogy_ meg vetésivel olyan _dolog_ ne _kényszerít_ a mely néki ártalmas lehetne _Etelred_ pedig nem _hogy_ erre _felel_ és mentette volna magát _hanem_ még nagy _idegenség_ és meg vetésel _elfordul_ tölle a melyet a _királyné_ el nem szenvedhetvén meg is mondá néki és meg is _ír_ az _báty_ a normandiai _herceg_  _aki_ is igen parttyát _fogván_ a _húg_  _követ_  _küld_  _Etelred_  _hogy_ meg üsmértetnék véle rosz _cselekedet_ 

 _de_ azok a _követ_ olyant _fent_  _beszél_ néki _hogy_ nem _hogy_  _megenyhít_  _de_ söt még nagyob _harag_  _ingerel_ a _királyné_ ellen _aki_  _hasonló_  _bánik_ valamint _Etelgiva_ el üzvén _ő_ mind ágyátol mind udvaratol és azután meg nagyob rendeletlenségekben _esik_ szeretöivel és _gyalázatos_  _kezd_  _beszélni_ a _királyné_ és a normandiai _herceg_ és a _gyűlölség_ anyira _elárad_  _hogy_ az udvar _kétfelé_  _hasonlik_  _egy_ a _király_ részit _tart_ a másika a _királyné_ 

Ebben az _idő_  _Etelred_  _két_  _dániai_ urat kik angliában laktanak _bizonytalan_ vádolásra _megfogat_  _törvény_ láttata reájok és meg öleté _egyik_ a _kettő_  _közül_  _közel_ valo attyafia volt a _dániai_  _király_  _aki_ is ezt _meghalván_  _megesküszik_  _hogy_  _bosszú_ fog allani anglián _érte_ és minden _késedelem_ nelkül nagy _erő_  _hajó_ üle és 1013 dikban angliában _ki_ szálla és _sok_  _tartomány_  _meghódoltat_ 

 _Etelred_  _bátor_ és vitéz léven _sok_  _had_  _összegyűjt_ az _ellenség_  _elébe_ mene _harc_  _ad_ néki és egészen meg vereték és el szaladván londonba viszá _tér_  _ebben_ a szerentsétlenségiben nem _tudván_  _hova_ lenni a _királyné_  _folyamodik_ a kinek szive meg _esik_ szerencsétlenségin és el felejtvén vétkit _ír_ mellette a normándiai _herceg_ és _megbékéltet_ öket anormandiai _herceg_ a _húg_ meg _enged_  _Etelred_  _hogy_ normándiaban szaladhasson ugyan el is vivé a _királyné_ oda _ő_ minden _gyermek_ 

A normándiai _herceg_ a _húg_  _kérés_ nagy _tisztelet_  _fogadván_  _Etelred_ meg is _ígér_ néki _hogy_ siettségel meg is fogja segitteni az _Etelred_ oda valo _érkezés_  _hír_  _elterjedvén_  _Gallia_ mindenünnen _sok_ urak nemes emberek és vitézek _gyűl_ melléje ugy annyira _hogy_  _Etelred_ láta _hogy_ anyi segittségel viszá nyerhetné az _ország_ annál is inkáb _hogy_ a _dániai_  _király_ londonban _meghal_ volna erre valo nézve igen sietteté is _megindulás_ és _hajó_ ülvén más nap angliában _ki_ szállottak és _egyenes_ london _felé_  _tart_ 

A _dánus_ kik _elébe_ menének levágatának azután a _dánus_ mind _összegyűlvén_  _harc_ állának _de_ azt _elvesztvén_ igen _kevés_  _visszatér_  _benne_  _Dánia_ 

 _Etelred_ nagy _öröm_ lévén _dicsőség_ mene bé londonban a _királyné_  _fia_ együt _visszahozat_ londonba és azt remenlé magában _hogy_ anyi _fáradság_ után _csendesség_ fog lenni _de_ a szivinek _csendesség_ ollyan _felháborít_ a melyröl nem is _gondolkodik_ 

Egy szer _holmi_  _köves_ portékával akarván meg ajándekozni a _királyné_ a _kisláda_ meg nyittá és az _Etelgiva_ levele még petsételve a szemiben akada és _fogván_ a levelet suhajtásal meg nyittá és alig _elolvas_ egy nehány szot _hogy_ még továb is _kíván_  _olvasni_ a szerelmes szánakodás _elfogván_ szivit le üle és _csókolgatni_  _kezd_ alevelet és azt mind végig _elolvas_ a melyekben ezek a szók valának

A _hű_ és szerentsétlen _Etelgiva_ az ö uranak és _király_  _Etelred_ akit igen szerettenek

 _felséges_  _király_ 

Ha a _halál_  _bizonyos_ nem volnék nem mértem volna a szemeid _elébe_  _tenni_ azokot a _betű_ a melyek már nem _kedves_  _előtte_  _de_ a mitsoda állapotban vagyok a meg menti vakmeröségemet és el nem _kell_ venned a _haldokló_  _Etelgiva_ azt a vigasztalást _hogy_ néked el mondhassa utollyára _hogy_ tégedet szeretet és szeret _ha_ szinte anyit szenvedtettél is véle

Nem azért veszem a pennát akezemben _hogy_ panaszolkodgyam még a _hűségtelenség_ is _tisztel_ és nem annyira _okoz_ szivedet mint a magam szerencsétlenségit nem lévén anyi _érdem_  _hogy_  _megtarthat_ szivedet

Enged meg _király_ nékem azt a _kegyelmesség_  _hogy_ az én _emlékezet_  _előtte_ ne légyen _gyűlölséges_ minek utánna _oly_  _kedves_ lett volna _előtte_ és meg ne éreztessed azokkal a szerencsétlen _fejedelem_ azt ameg vetést a melyel voltál az ö _boldogtalan_ anyokhoz _ha_ valamiben _hoz_  _talál_ ütni azt _kíván_  _hogy_ tsak a _felség_ valo szeretetben és _tisztelet_ üssenek _tud_ rövid _idő_ mulva angliának egy _királyné_  _ad_  _aki_ valoságal méltó lesz arra a _hely_ a melyet én nem _érdemel_  _örömest_  _nekihagy_ a _király_ széket a melyre nem vágytam _de_  _ha_ meg nem halnék néki nem _engedhet_ szivedet _de_  _király_ én _meghaló_ és senki meg nem gátolhattya _házasság_ lehesen szerencséseb mint az _enyém_  _örökös_  _boldogság_ is _él_  _ha_ magadot ujjab veszedelmes _dolog_ nem adod

Emlékezél meg _király_  _hogy_ semmi részem nincsen _beszéd_ tsak egyedül ate _dicsőség_ és nyugadalmadot _tekint_  _ki_ szerethet tégedet ugy mint _Etelgiva_ szeretet ö tsak _teneked_  _él_  _te_  _ő_ el _hagy_ meg is _hal_ Isten _hozzá_  _király_ az _erő_  _fogy_ és a szeretetem nem _kisebbedik_  _többé_ tégedet meg nem látlak _hír_  _többé_ nem _hall_ és az _élet_ el _hagyván_ tsak az a reménségem sem lehet _hogy_ valaha meg _emlékezik_ 

 _Etelgiva_ 

Ez a levél igen nagy _keserűség_ veté _Etelred_ azután _ész_  _jut_ néki azö szépsége _kegyesség_ ez a _hozzá_ valo szeretetét _benne_  _felébreszt_ és a _keserűség_  _hogy_ ö véle _oly_  _kegyetlen_  _bánik_  _halál_  _okoz_ és _hogy_  _soha_  _többé_ meg nem latthatya anyira _elfog_ szivit _hogy_ patakal _folyik_ szemeiböl _könyv_ alevelet egy nehány szor _elolvas_ és mind anyiszor _hány_ a maga szemére maga viselésit azután azis _ész_  _jut_  _hogy_ mint volt _Emma_  _királyné_ mitsoda _gyalázat_  _illet_  _két_ olyan jó _erkölcsű_  _királyné_ azö _tűrés_ és _kegyesség_ az _első_  _engedelmesség_ szeretete és _halál_ a másodikához pedig mitsoda _kötelesség_ volna mind ezek olyan állapotban _tesz_ ezt a _király_  _hogy_ mélto volt a szánásra

A _királyné_ nagy _egyesség_ lévén _akkor_ a _király_ bé mene akirály _ház_ tsak lassan és _hát_ megi _kerülvén_ a székire _könyököl_  _csendes_  _jól_  _elolvashat_ a _király_  _kéz_ az _Etelgiva_ levelét amely anyira _meghat_ szivét _hogy_ el felejtvén _hol_ volna sirni _kezd_ és a zokogásira a _király_  _hátratekintvén_  _kérd_ áh aszszonyom mit láttál

 _király_  _felel_ ez a szép _királyné_ ne _csodál_  _ha_ sirok nem a méltatlan _irigység_  _cselekedtet_ azt velem _hanem_ az _emlékezet_ és szerentsétlensége annak a szeretetre melto aszszonynak meg nem érdemelném azt _ahelyett_ amelyet nekem _hagy_  _ha_  _hely_ nem hagynám rolla valo _emlékezet_ 

Ezek a nemesi szok viszá vivék _Etelred_ az _előbbeni_ jó _erkölcs_ meg utálá minden _cselekedet_ és _elébeszélvén_ akirálynénak _hogy_ mint _jár_ azal a levélel meg vallá néki _hogy_ az a levél _felgerjeszt_ szivében az _Etelgiva_ valo szeretetit _de_ aszonyom mint _hogy_ már most az a szeretet tsak egy panaszolkodo árnyékhoz vonszon én azt _ezután_ veled _közöl_ és jobban _hely_ nem hozhatom azt a _megbántás_ a melyel voltam _az_ a szerentsétlen _fejedelemasszony_ mint _ha_ egészen neked adom magamot _te_ is lész _helyette_ a _cél_ annak a szeretetnek és _hűség_ a melyel néki _tartozik_ és mint _hogy_ viszá nem hozhatom ez _élet_ azon leszek _hogy_  _él_  _tebenned_ az én _hozzá_ valo álhatatos _kötelesség_ 

 _felséges_  _király_  _felel_ akirályné igen nagy _öröm_ veszem szeretetednek _jel_ mind _Etelgiva_ mind magamért légy _bizonyos_ annak a szép _fejedelemasszony_  _fia_ valo szeretetemben és _előtte_ olyan _kedves_ lésznek mint a magam _gyermek_ és semmi _különböztetés_ nem _tesz_  _közte_ ezek a nemes szavai akirálynénak egy _kevéssé_  _megcsendesít_  _Etelred_ meg is köszöné néki és _holt_ valo _hűség_  _ígér_ néki

Mind azon _által_ eza _király_ akár mint _beszél_ is _de_ a szive _csendesség_ nem volt és az _Etelgiva_  _kép_ mindenkor elméjiben volt a levelit a _kebel_  _hordoz_ és szüntelen suhajtozot utánna és noha nagy _egyesség_  _él_ is akirálynéval _de_  _Etelgiva_  _bír_ szivét és azö _belső_  _keserűség_ mind az _ábrázat_ mind az _egészség_  _meggyengülés_  _ki_  _kezd_  _tetszeni_ azonban pedig _hír_  _hoz_ néki _hogy_  _kánut_ a _dániai_  _király_ ujontában _készül_ ellene _Etelred_ is erre valo nézve _kezd_  _készülni_  _had_ meg szaporittá és el nem mulata semmit is _hogy_  _ellenében_ álhasson az _ellenség_  _aki_ is _tavasz_ 1015dikben anglia szélyihez _gyülekezik_ igen _sok_  _hadihajó_ és _ki_ is szálla angliában mint egy _hatvanezer_ valo _dánus_  _Etelred_ pedig nem akarván véle _harc_ állani és szerencsétlenségben vetni az _ország_ tsak lassanként akará öket el fogyasztani _de_ azö _had_ mindenüt meg verék és az _ellenség_  _közelgetni_  _kezd_ london városához ez a _király_ látván ezt a szerencsétlenségit és _azonkívül_ is szüntelen _furdal_ szivét akegyetlen _keserűség_ és az _Etelgiva_  _kép_ és szeretete igen nagy _hideglelés_  _esik_ amelyben egy nehany napok mulva meg is _hal_ szüntelen szájában lévén az _Etelgiva_ neve az _ország_ és a _família_ igen nagy rendeletlenségben és _háborúság_  _hagy_ és mint _hogy_ az _Etelgiva_ elsö fia _Edmond_ volt egyedül arra alkalmatos _hogy_ uralkodgyék azért az _ország_  _egyenlő_ akaratbol _király_  _kiált_ igy végzödék _tehát_  _élet_  _Etelred_  _aki_  _ha_ leg álhatatlanab nem let volna _inkább_  _megérdemel_ a szeretetet

Alig végezé el _Julius_ ezt a _história_  _hogy_ az egész _társaság_ nagy _dicséret_ monda _felőle_  _kivált_ a _kisasszony_  _aki_ egy nehány szor _könnyhullatás_  _hallgat_ az _Etelgiva_ szerencsétlenségit _megmond_ én azt még _előre_ mondá _Hilária_  _hogy_  _Julius_  _soha_ sem leszen _Don_  _Sebastien_ és _ki_  _tud_ még _társ_ leszen _Etelred_  _Julius_ ezen el mosolyodék és _felelni_ akara reája _de_  _Hilária_ nem adván _idő_ arra mondá ez a _história_ anyira _meghat_ szivemet _hogy_  _talán_  _soha_ sem _fog_  _többé_  _nevetni_ és _ha_ még illyeneket _hall_ anyira meg változtattya vig _természet_  _hogy_ szomoru és _gondolkodó_ tészen ezen mindnyájan _elfakad_ a nevetésre és _ki_  _ki_  _felkelvén_  _hely_ a _kert_ sétálának vatsoráig



Szombat

Más nap az uri _társaság_ mindnyájan _ész_  _gyűlvén_ a szokot _hely_ el akarák _kezdeni_ a _játék_  _de_  _Julius_ mondá atársaságnak ez olyan nap a mellyen viszá _kell_  _térni_ a városban ennek az uri _gyülekezet_  _tud_  _hogy_  _Honoria_ továb is meg akarná tartoztatni a _társaság_  _de_ azt is _tud_  _hogy_ a _kisasszony_ tsak a mái napig _tart_ a szabadságok a _kinn_ valo letélre _azonkívül_ is _holnap_ vasárnap lévén az _isteni_ szolgálatot senki el nem akarná mulatni _ha_ szinte _Honoria_ meg akarna is tartoztatni azért _ha_ a nemes _gyülekezik_ reá ál _tanács_ azt mondom _hogy_  _aki_ még nem mondot vessük _bírság_ arra / _intvén_ szerelmes szemekel _Hilária_ / _hogy_ mondgyon már most az utolso napon egy szép _história_  _Hilária_ vévén észre _hogy_  _felőle_ volna a szó mondá en nem vonogatom magamot mivel az _igazságos_  _dolog_  _hogy_ én is valamiben mulathassam a nemes _társaság_  _azonkívül_ is vagyon már egy _hét_  _hogy_ a _história_ a sebemben _hordoz_ tsak vártam _hogy_ reám _kerül_ a sor _talán_ most sem _kerül_  _ha_  _büntetés_ nem adták volna reám azért _ki_  _ki_ légyen nagy _figyelmetesség_ 


A _Cleodon_  _história_  _aki_ is maga _eszerint_  _leír_ a _história_ 

Én nemes és _gazdag_ atyatol és anyátol születvén a nagy apám _két_  _fia_  _hagy_ maga után agénort és _Timán_  _aki_ a _barátság_ anyira _összekapcsol_ valamint az atyafiság mint _hogy_ pedig _gondol_  _hogy_ volna anyi _jószág_  _hogy_  _abból_  _bőség_  _élhet_ azért el is végezék magok _között_  _hogy_ egy mástol meg ne vállyanak mindenik szerette a mulattságot és _költés_ és noha Agenor szerette a _tudomány_ és a _tanulás_  _de_  _kedv_ akarván _Timán_ mindenben azért nem igen _gyakorol_ azokot

Azonba pedig a _jószág_ el széllyede a _ház_  _elad_ a _jövedelem_  _megkisebbedik_ agenor pedig _aki_ nem a _jószág_  _hanem_ a _hajlandóság_ vett volt egy _feleség_  _hét_  _esztendő_ mulva _felesgyermek_ láta maga elött és igen _kevés_  _jószág_  _akkor_ amulattságot el üzé magától és _hely_  _helyheztet_ a _tudomány_ valo szeretetét _de_ a _keserű_  _gondolat_  _csakhamar_  _követvén_ ezt változást az ágenor szomorusága is szaporodék a _gyermek_ együt _mindaddig_ tsak leányokot látot maga elött _de_ a midön engemet láta evilágra _jönni_  _ha_ azon _örül_  _hogy_ egy fia let azon meg szomorkodék _hogy_ annak semmit sem _hagyhat_ 

A szerencsének meg változása meg nem változtatá _mindazonáltal_ a _két_ atyafi _között_ valo szeretetet _soha_ egy másra nem panaszolkodának és _soha_ egy másnak nem _tulajdonít_ a nyomoruságot a melyben _esik_  _Timán_  _okos_ lévén vévé észre _hogy_ ö volna aleg _fő_  _ok_ annak _hogy_ az attyám olyan szükségre _jut_ és mint _hogy_  _feleség_ nélkül volt azért senki más ahazájában ugy nem _tartóztat_ mint az Agenoral valo _egyesség_ el is tekéllé magában _hogy_ valamely más mesze _föld_ menne meg _halni_ vagy _hely_  _hozni_ azt a _kár_ ámelyet a _sok_  _költés_ tett agenornak _aki_ is egy szer a többi _között_  _hogy_ a _tanulás_  _foglalatoskodik_ és _abban_  _keres_ vigasztalását _Timán_  _hozzá_ mene mint _hogy_ pedig azö szándéka változást tett volt az _ábrázat_ Agenor azt _észrevesz_ és _gondol_  _hogy_ valamely szomorusága volna _de_  _Timán_  _általlátván_  _gondolat_ mondá neki _megölelvén_  _kedves_ agenorom ne _fél_ mert nintsen semmi _olyas_ szomoruságom _de_  _kedves_  _báty_  _idő_ végit vetni a mi _közös_ nyomoruságunknak a _hozzá_ valo _barátság_ el vesztet tégedet az _igazságos_  _hogy_ a _hozzá_ valo _barátság_ valamely modot adgyon nekem _hogy_ végit vessem annak a nyomoruságnak olyan aszonyt vettél el akinek jó _erkölcs_  _fénylik_ a nyomoruság _között_  _aki_ tsak arra vigyáz _hogy_ néked _tetszik_  _aki_ minden _gond_ tsak arra _fordít_  _hogy_  _jól_ nevelhesse _gyermek_ anyira is szeret tégedet _hogy_  _elfelejt_ azt a nyomoruságot a melyet _elkerülhet_  _ha_  _hozzá_ nem ment volna szeretvén mind azokot _aki_  _te_ szeretz ollyan _barátság_ mutattya _hozzá_ mint _ha_ én azt _megérdemel_ el is _titkol_  _előtte_ sürgös szükségeit _hogy_  _keserűség_ ne _indít_  _tudván_ azt _hogy_ azal néked is _keserűség_  _okoz_  _tud_  _hozzá_ valo szeretetedet és _hogy_ mint szeretitek _gyermek_ atya nem vagyok _de_ atyai szivem vagyon

A _te_  _iránta_ valo _magadmegtürköztetés_ a _te_ jó _erkölcsű_  _feleség_  _hozzá_ valo maga viselése és a _Cleodon_ születése _kötelesség_  _tanít_ engemet _kedves_ Agenorom én el akarok _indulni_ más _idegen_  _hely_ akarom _felkeresni_ azt a szerencsét amelyet az én _esztelenség_ vesztetet el veled minden _jószág_ egy _kevés_  _föld_ állot én azt el adtam egy részit az árrának _kereskedni_ valo portékára _fordít_ a második részit az utamra _megtart_ a _harmadik_ részit _idehoz_ neked _hogy_  _addig_ ved _haszon_ a még _visszatér_ vagy leg aláb még _hír_  _hall_ 

Agenor _hallván_ ezeket a szavait _Timán_ a szive meg _esik_ rajta és azon _igyekezik_  _hogy_ olyan veszedelmes uttyárol le verje és látván _hogy_ tsak _haszontalan_ volna minden _tudomány_ arra _fordít_ azután _hogy_ arra vehesse _hogy_  _had_ mehessen el véle együt és legyen része neki is aveszedelemben akar mely _ok_  _ad_ is _elébe_  _de_  _Timán_ erre sem álla rea azután _elbúcsúzván_ az atyámtol az anyámtol is _elbúcsúzik_ 

olyan nemesi _indulat_ volt az el menetele _hogy_ még annál nehezebnek _tetszik_ az én atyámnak és _sok_ sirásal válának meg egy mástol _Timán_ azután olyan _hajó_ üle amely _India_  _igyekezik_ az atyám _mihelyt_ ezt a vigasztalását el veszté egy _kis_  _jószágocska_ mene a mely még meg maradot volt a _sok_  _jószág_ 

oda _érkezvén_ az atyám minden _tehetség_ arra _fordít_  _hogy_ engemet _jól_ nevelhessen minden _idő_ a _tanulás_ és én ream _fordít_ illyen formában _eltölt_  _tizenöt_  _esztendő_ nem _hallván_ semmi _hír_  _Timán_ felöl Agenor szüntelen _beszél_ nékem _felőle_ és a _hozzá_ valo szeretetre _int_  _de_ mindenek felet azt _hagy_  _hogy_ igen nagy _hálaadás_ legyek szivemben _hozzá_ azért _hogy_  _elhagy_  _haza_ attyafiait és jó akaroit és mindenét azért _hogy_  _kereshet_ anyira valot a melyel engemet szerencsésé _tehet_ 

Mert ugyan is azt _megtud_  _hogy_  _Timán_ még _csendesség_  _élhet_  _ha_  _bőség_ nem let volna is se _feleség_ se _gyermek_ nem volt _hogy_  _ha_ én _meghúzván_ magamot _tűrhető_  _él_ az én _cseléd_ ö sokal jobban lehetet volna mint én egyedül lévén _mindazonáltal_ a _gyermek_ valo szeretétiért veszedelemre _tesz_ magát az a nagy _kívánság_  _hogy_ a _gyermek_  _abban_ az állapotban láthassa a melybe lehettek volna _hogy_  _ha_  _jószág_ el nem tekozoltuk volna olyan utra vitte _ő_ a melynek _hosszaság_ meg _kelletik_ ijedni _hogy_  _ha_ valoságos _barátság_ nem let volna

Az illyen _sok_ szori _beszélgetés_ az atyámnak igen _óhajtat_ velem _hogy_ meg üsmérhessem azt jó és ritka atyafit _értés_ is _ad_ némelykor az atyámnak _hogy_ mitsoda _kedv_ volna utánna menni az atyamnak is nagy _kedv_ lett volna arra _de_ mint _hogy_  _abban_ modgya nem volt azért azon _igyekezik_  _hogy_ azt _ki_ verje az elmémböl mint _hogy_ pedig olyan _tanulás_  _foglalatoskodik_ a mely _hozzá_  _illendő_ volt tsak anyiban _kíván_ a _Timán_ után valo menetelemet amenyiben _érez_  _hozzá_  _barátság_ én pedig már _tizenhat_  _esztendős_ lévén azö _elmenetel_ volt már _tizenöt_  _esztendő_ azon _idő_  _tájban_ agenornak _hír_  _hoz_  _hogy_ egy _hajó_  _érkezik_  _India_ a mely _hajó_ mind _hír_  _hoz_  _Timán_ felöl mind pedig _sok_  _jószág_  _küld_ ahajon az atyam mindgyárt postára ült és azon városban ment _ahova_  _érkezik_ ahajo és mindeneket ugy _talál_ amint mondották volt néki a _hajóskapitány_  _jóakaró_ levén _Timán_ mindeneket _igazán_  _kéz_  _ad_ az atyámnak a miket _küld_ tölle

Azután _elébeszél_ néki _hogy_  _Timán_  _sok_  _jószág_  _gyűjt_ ót meg is házasodot egy anglus leányal és viszá akarván _térni_  _Gallia_ egy _hajó_ rakta volt minden _gazdagság_ a _feleség_ is ugyan azon _hajó_  _tesz_  _terhes_ meg parancsolván néki _hogy_ agenorhoz menyen lakni _de_ sokáig nem _hallván_  _hír_ se _feleség_ se _jószág_ sokára _megtud_  _hogy_ az a’ _hajó_  _elvesz_ és tsak _két_  _hajós_ szabadult volna meg akik ezt a szomoru _hír_ vitték meg néki

A _kapitány_  _ismét_ mondá _hogy_  _Timán_ azon igen nagy _keserűség_ volt _de_ az Isten rendelése alá vetvén magát _ismét_ a _kereskedés_ adta volt magát és négy _esztendő_ mulva olyan _gazdag_ lett valamint annak elötte az _jószág_ pedig _ismét_  _Gallia_ akarván _küldeni_ az ö _hajó_ rakta mint _hogy_  _Timán_ régi _jóakaró_ azért _bíz_ is _benne_  _hogy_ agenor _kéz_ adgya _jószág_ amint _hogy_  _igazán_ oda is adgya ö pediglen rövid _idő_ mulva _ismét_  _visszatér_  _India_  _Timán_ pedig szándéka a _hogy_  _addig_  _onnét_ meg ne _indul_ valamég ö viszá nem _tér_ Agenor ezen a _hír_ igen _elkeseredik_ szánakodván _Timán_  _hogy_  _feleség_ és _gyermek_ egy szers mind vesztette volna el azután az atyám _kér_ a _kapitány_  _hogy_ meg ne _indul_  _hír_ nélkül és a portékával viszá _tér_  _ház_ nagy _öröm_ az anyám pedig igen siratá a _Timán_  _feleség_ én is látván az ö sirását olyan _keserűség_ valék _hogy_ agenor látván _öröm_  _hogy_ én is _kesereg_ a más nyomoruságán _megölel_ és szivetitkát meg mondá

Fiám látván szerelmedet az én szerelmes _öcs_  _gondol_  _hogy_ nem _ellentart_ az én szándékomban az én _öcs_ mindent szerencsére vetet és mindent el vesztet _érte_  _igazságos_  _hogy_ én is szerencsére vessem azt az egy _jószág_  _aki_ nékem _drága_ és _kedves_ azt fel _tesz_ magamban _hogy_  _elküld_ azon ahajon _India_ már most olyan _kor_ vagy _hogy_ azt az utat végben viheted _abban_ modot is adot az _öcs_ az ö _feleség_ akarta _hozzá_  _küldeni_ én a _fia_  _küld_  _hozzá_ a _kapitány_  _elindul_ reménlem _hogy_ a meny meg segitti jó szándékomot és szerencsésen el vezérel _fiúi_ szeretetedet mutassad _Timán_  _tekint_  _ő_ ugy mint atyádot _igyekezik_ szorgalmatoságodal _engedelmesség_ és _kedvkeresés_ meg mutatni néki _hálaadóság_ és magadot méltová _tenni_  _az_ a _jószág_ amelyben reszeseltet tegedet

El hiheti akárki _hogy_  _ha_ szinte _hajlandóság_ nem lett volna is az atyám akarattyát _követni_  _de_  _ifjú_ lévén _elgondol_  _hogy_ én mitsoda _ország_  _fog_ látni nem lehete _hogy_ szándékát _jó_ ne _hagy_ meg is köszöném néki és _értés_  _ad_  _hogy_  _ha_ szomorkodnom _kell_ tölle valo meg válásomért nem lehet azon nem _örülni_  _hogy_ olyan atyám fiát megyek látni _aki_ nagy _kötelesség_ vagyok

Azt elö nem _hoz_ mi _történik_  _elindulás_  _hanem_ tsak azt mondom _hogy_ a _kapitány_  _aki_ az atyám nagy _barátság_  _esik_  _tudta_  _ad_  _hogy_  _csakhamar_ meg _indul_ engemet melléje _ad_ és a _tenger_ széllyin valo városba vive _ahol_ volt már _kész_ a a _hajó_ azután a _hajó_ ülénk és utunkba semmi szerencsétlenség nem _történik_ mikor _elindul_  _közel_ voltam tizen _hétesztendős_  _India_ pedig tsak nem tizen _kilencesztendős_  _kor_  _érkezik_ 

 _két_  _esztendő_ valo utozás atengeren igen _hasznos_ egy olyan _ifjú_ a kit nemesi modra neveltek fel valamint engemet a _kapitány_  _tudta_  _adat_  _Timán_  _elérkezés_ és _hogy_ olyan személyt is _hoz_ magával _aki_  _hír_ mondhat néki Agenor felöl _Timán_ nagy siettségel ahajohoz jöve akapitányal _összeölelkezik_ a kiis szollitván engemet mondá néki _ihon_  _ehhez_ az _ifjú_  _kell_ már _célozni_ szeretetednek mivel véle együt abátyád fiát látod

Hát _felkiált_  _Timán_  _megölelvén_ engemet eCleodon az én _kedves_  _báty_ a fia az _öröm_ valo _könnyhullatás_  _több_ nem mondhata és tsak a _sok_  _ölelgetés_ vihette végben én pedig valoságos _öröm_  _érez_ magamban _hogy_ meg látthattam azt az atyám fiát a kit anyira _csodál_ és _óhajt_  _fiúi_ szeretettel _felel_ néki és _megmond_ néki az agenor szives _üzenet_ amidön mind ezek az elsö _indulat_ el mulának igen _kezd_ engemet szemlélni és szerencsémre _kedv_  _esik_ neki és olyan nagy _barátság_ lén _hozzá_  _hogy_ avolt minden vigasztalásom és mostanában az a _boldogság_ 

 _Timán_  _oly_  _kevés_  _becsül_ azt a mit agenorért _cselekedet_ és olyan nagyra azt _hogy_ engemet reája _bíz_  _hogy_ nem _győz_ azt nekem _eléggé_  _köszönni_ azt akarta _hogy_ a _ház_ ugy parancsollyak valamint ö és nem akarván _hogy_ félben _hagy_  _tanulás_ olyan _hazámbeli_  _ember_  _keres_  _aki_ ugy _tanulhat_ valamint _haza_  _tanul_ 

Az oda valo _érkezés_  _Timán_ fel _tesz_ magában _hogy_ még _három_  _esztendő_  _eltölt_  _India_ azt pedig tsak azért _hogy_ még _több_  _keresvén_ jobban meg mutathassa a _báty_  _hozzá_ valo szeretetét a _három_  _esztendő_  _eltelvén_ arra _kényszerít_  _hogy_  _visszatér_  _Gallia_ erre reá álla _de_ igen nagy vigyázásal akarván _bánni_ a _dolog_  _abból_ meg lehetet volna látni ami rajtunk _történik_ egy _hajó_ rakatá minden _jószág_ és más _hajó_ után várakozék _hogy_ azon mi menyünk mondván _hogy_ nem _kell_ szerencséltetni egy _hajó_ a _jószág_ és az _élet_  _hogy_  _ha_ a _hajó_ a melyen minden _gazdagság_ vagyon el _talál_ veszni a mi _élet_ meg vigasztallya agenort és _ha_ mi el veszünk és a _jószág_ szerencsésen el _érkezik_ olyan állapotban _tesz_ ágenort a melyben nem lesz _oly_ méltó a szánásra

Erre valo nézve mi _hat_  _hónap_  _elindul_ azután _hogy_ minden _jószág_  _elküld_  _Gallia_  _hogy_  _hajó_ ülénk _sok_ napokig olyan jó szelünk volt _hogy_ reménlhettük _hogy_  _haza_ minden szerencsétlenség nélkül _meglát_  _két_  _holnap_  _eltölt_ illyen reménségben amidön az _idő_ egy szers mind meg változék az _ellenkező_ szelek reánk rohanának ugy _tetszik_ mint _ha_ a meny és a _tenger_ egy akaratban volnának _hogy_ minket el veszessenek olyan rettentö szélvész _jégeső_  _mennydörgés_  _jön_ reánk és olyan nagy _hab_  _között_ voltunk _három_ nap és _három_  _éjszaka_  _hogy_ a _kormányos_ minden mesterségivel meg nem oltalmazhata a _hajótörés_ a negyedik napon reggel a mihajonk _darab_  _törvén_ egészen _kétfelé_ válék és a mi _benne_ volt atengernek _ad_ lehetetlen meg mondani _hogy_ mi _akkor_ mit _gondol_  _Timán_ és én _de_ azt _tud_  _hogy_ mindenikünk tsak egy mást _félt_ ahaláltol és azt valoságal el mondhatom _hogy_ az egy máshoz valo nagy szeretetböl mi tsak egy mást _igyekezik_ meg szabaditani nem _gondolkodván_ magunkrol a _tenger_  _úszkálván_ azt vigyáztuk _hogy_ mi képpen segitthessük egy mást mindenkor egy másra vigyáztunk és a _kéz_ egy _darab_  _deszka_  _akadván_  _Timán_  _felé_  _taszít_  _aki_ is egy _darab_  _deszka_  _hozzá_ sietet _hogy_ meg segittsen az illyen egy máshoz valo szeretetet szoval _ki_ nem lehet mondani és az ollyan állapotban a szó lehetetlen _örülvén_ magunkban azon _hogy_ egy más mellet _úszkálhat_ nagy _baj_ és _fáradság_ végtire _kőszikla_  _ér_ és a magosabikra fel mászánk nagyob szerencsével mint sem reménlhettük ót mindgyárt _megölel_ egy mást _örülvén_ azon _hogy_ egy mástol meg nem váltunk

Ugy _tetszik_ mint _ha_ a mi _hajótörés_  _megcsendesít_ a szélvészt atenger azonal _megcsendesedik_ az _idő_  _feltisztul_ és a nap nagy _fényesség_ volt a midön a _verőfény_ meg száraztottuk volna ruháinkot a _közel_ valo nagy _kőszikla_  _kezd_  _tekingetni_ észre véven _hogy_  _könnyű_ lehet arra fel mászni mivel helyel helyel _természet_  _szerint_ valo lyukak voltanak rajta _grádicsforma_ azt _tanácsol_  _Timán_  _hogy_ mennénk fel a _kőszikla_  _hogy_  _had_ láthatnok meg mivolna azon _túl_ rea álla szomra

A _kőszikla_  _tető_ fel menénk _de_ mint _elcsodálkozik_ azon _hogy_ a _kőszikla_ más felöl szép menedékes lévén igen _könnyű_ volt le menni egy völgyben a mely nékünk a _kőszikla_  _gyönyörűséges_ láttzék lenni mindgyárt leis menenk és amidön alat voltunk azon igen _kezd_  _csodálkozni_  _hogy_ a _kőszikla_ a melyröl _lejön_ olyan széllyes és magos volt _hogy_  _elfedezhet_  _előtte_ azt a nagy _föld_ 

Noha _kíván_ meg tudni _hogy_ mitsoda _hely_ vagyunk _de_ más naprá _hagy_  _hogy_  _eljár_ mint _hogy_ pedig a _hely_ igen sürü _fa_ valának a melyeket mi nem üsmértük a leg sürüb _hely_ választok magunknak a nyugodalomra _sok_  _fa_ is valának ollyanok _aki_  _gyönyörűséges_  _gyümölcs_ valának leszakasztánk _belőle_ szükségünkre valot a valo _hogy_ mind a szomjuságunkot mind az _éhség_  _megenyhít_ 

Az álom azután reánk szálla és noha szomoruságban voltunk állapotunk _iránt_  _de_ ollyan _csendes_ el nyuguvánk _hogy_ már a nap _jól_  _fent_ volt mikor _felébred_ noha még le nem nyugodot volt mikor _lefekszik_  _felkelvén_  _hely_ semmi _fáradság_ nem _érez_ és _feltesz_ magunkban _hogy_  _eljár_ a mi rendkivül valo _lakóhely_ a _tenger_ parttyatol annyira bé mentünk a menyire lehetet _de_  _kis_  _ember_  _lakóhely_ nem láttunk _hanem_  _sok_ üsméretlen madarakot láttunk a _sok_ vadat kik _előtte_  _fut_  _sok_  _tó_  _forrás_ és egy nehány száz féle _gyümölcs_ 

 _Timán_ mind ezeket nagy _hallgatás_ vigyazta én pedig tsak _csodál_ végtire _Timán_  _ész_  _jut_  _hogy_ volna nála mind _mágneskő_  _mindaz_ valo _eszköz_  _hogy_  _hacsak_ a sebiböl _ki_ nem _esik_  _de_  _megtalálván_  _elévesz_ és meg visgálá _hogy_ mitsoda _hely_ volnánk _de_  _felemelvén_  _kéz_ az _ég_  _felé_ mint _ha_ segittségit _kér_ mondá _kedves_  _Cleodon_ mi az _australis_  _föld_ egy _kis_ szegeletin vagyunk a mi sorsunk annál is nyomorultab _hogy_ a mint veszem észre ezt a _föld_ senki sem lakja és tsak _készül_  _itt_ végezni _élet_ mind azon _által_  _hogy_ az _isten_  _törvény_  _követ_ vigyük végben mind azt a mivel _élet_ meg nyujthassuk és _hagy_ a _többi_ az Isten rendelése alá _hála_ adván néki _hogy_ minket meg mentet a veszedelemtöl a mely meg nem _enged_  _hogy_ magunkrol _gondolkodhat_ik_ ezen áitatos _intés_ után azon _gondolkodik_  _hogy_ valamely jó _lakóhely_  _keres_ magunknak a _föveny_ olyan _hegyes_  _kő_  _talál_ a melyekel _faág_ vágánk és egy _tágas_  _kaliba_  _csinál_ olyan _gyümölcs_ is _talál_ a melynek ahaja jó volt vizet _hordani_ : azután _föld_  _két_ ágyat _csinál_ azokot _beterít_  _famurva_ amidön a mi _parasztház_  _elkészül_ az _élet_  _gondolkodik_ nyilakot _csinál_ és azokal lövöldöztük a vadakot _tűz_  _könnyű_  _csinálhat_  _kova_ mindenüt _talál_ a _fa_ levelinél meg sütöttük avadhust

Egy szoval azt _tud_  _ki_  _ki_  _hogy_ az olyan állapotban minden mesterséget elékel venni tsak _éppen_ a _köntös_  _dolog_ lehettünk szükségben _de_ látván _hogy_ az a _föld_ nem olyan _hideg_ és nem lévén senki más _kettő_  _kívül_ meg vigasztalok magunkot _ha_ szinte mezitelen _kell_ is _járni_ 

E _szerint_  _eltölt_  _három_  _holnap_  _hogy_  _kis_  _jel_ sem láttuk _hogy_ valaki lakná azt a _föld_ ugy _történik_ egy nap _hogy_ vadászni sokal meszeb _talál_ menni a _lakóhely_ mint rend _szerint_ azon a _hely_ mi még nem _jár_ az a _hely_ pedig nékem _megtetszvén_ még továb is akarék menni a midön egy szers mind egy leányt láték _kijönni_ a _kőszikla_  _közül_ a leányon _hosszú_  _gyapotköntös_ volt _megcifrázva_  _sok_ féle szinü _madártoll_ a _kar_ mezitelenek voltak _fekete_  _hosszú_  _haj_ a _hát_ egy _tegez_ és a _kéz_ egy nehány nyil

Ha azon _csodálkozik_  _hogy_  _ő_ láttam az ö szépségin még inkáb _kezd_  _csodálkozni_ amidön _közelít_  _hozzá_ azt _gondol_  _hogy_ álmomba látom _ha_  _keresztény_ nem volnék valamely isten aszonynak _gondol_ lenni _ő_ annak az ö nagy _fekete_ szemei _hosszú_  _kerekded_  _ábrázat_ szép magos _termet_  _karcsú_  _derék_ és más több illyen _ékesség_ igen _kezd_  _csodálni_ és látván _hogy_ ö is _tartalék_  _közelget_  _felé_  _térd_  _esik_ elötte és igy vártam _hogy_  _közel_  _jön_ 

A midön _tízlépésnyi_ volt _hozzá_ igen _kezd_ szemlélni és egy néhány szor _hátratekintvén_  _éppen_ mellém _közelít_ a nyilának végit a _föld_  _felé_  _fordít_ mint egy _jel_ a _békesség_ én is _hasonló_  _cselekedik_ és nagy _csodálkozás_  _kezd_  _tekinteni_ és mondám mitsoda _ok_  _bírhat_ ez avad _hely_ a _természet_ leg szebb munkáját és félben _hagyatván_  _beszéd_ egy nehány szót monda nékem _de_ nem _érthet_  _hanem_ tsak azö _gyönyörű_ szozattyában _gyönyörködhet_ik_ azt is látám _hogy_ ö sem _megért_  _beszéd_ a melyért vevém észre _hogy_ nehesztelne magában _hogy_ nem _érthet_ a _beszéd_ el végezvén _egy_  _kéz_ a szájamra _tesz_ mutatván _hogy_ én is _hasonló_  _cselekedik_ 

Nem _tudván_ ezt mire vélni azután észre vévém szándékát _de_ nem lehete _hogy_ meg ne tsokolgassam szép _kéz_ a melyen mint egy meg ütközék _de_ semmi _harag_ nem mutata azutan nézegetvén azén _tegez_ és nyilamot meg mosolyodék rajta és a maga _tegez_ és nyilait nekem _ad_ és az _enyém_ el vevé _hely_ ezen _ceremónia_ után _int_  _hogy_  _felkel_ és _felkelvén_ sokáig néze a szememben nem _tud_  _ha_ észre vévéé azokbol a szivem _indulat_  _de_ nékem ugy _tetszik_ mint _ha_  _öröm_ nézet volna reám

E _meglévén_  _int_  _hogy_ mennék el tölle én is _int_ néki _hogy_ el akarnék véle menni ezen igen meg ijede és nagy _hamarság_  _értés_  _ad_ anyilat a melyihez _fordítván_  _hogy_ az _élet_  _jár_  _de_ én azon _elijed_  _gondolván_  _hogy_  _talán_ magában akarná ütni a nyilat a _kéz_ meg is fogám neki _de_  _erőlködvén_ azon _hogy_ magát jobban _megértettet_ velem arra _kezd_ mutatni _ahonnét_ lattam volt _kijönni_ és _megértet_ velem _hogy_ ugyan ót _megöl_  _ha_ el mennék véle én is _engedelmeskedik_ néki és el akarék tölle butsuzni amidön _kegyes_  _ábrázat_ egy _kéz_  _felemel_ az nap _felé_ és a másikával a _hely_ mutatot _ahol_ voltunk meg akarván velem értetni _hogy_ más nap ugyan ollyan _tájban_ mennyek arra a _hely_ 

Én is _sok_ féle _jel_  _elbúcsúzik_ tölle öis _intvén_  _hogy_  _eltávozik_ tölle _elfordul_  _tehát_ tölle _de_  _teljes_ volt a szivem _csodálkozás_ és szeretettel a mi _lakóhely_  _felé_  _kezd_ viszá _térni_  _de_ egy nehány szor viszá nézék _hogy_ láthassam _öröm_ látám _hogy_ ö is utánnám nézet _Timán_ nagy nyughatatlanságban _talál_ azért _hogy_ sokaig oda voltam _de_ noha igen szerettem _ő_  _de_  _eltitkol_ elötte adolgot _tartván_ attol _hogy_ meg ne _enged_  _hogy_  _ismét_ meg láthassam a szép vad leányt és azal _kezd_ magamot mentegetni _hogy_  _továbbmegy_ vadászni mint sem rend _szerint_ 

Ezt a titkot _hamar_ meg üsmérte volna _ha_ vigyázot volna az én uj _tegez_  _de_ tsak arra vigyázot _hogy_ láthatot _sok_  _beszélgetés_ után _lefekszik_  _de_ a szép vad leány mindenkor az _ész_ volt arrol _kezd_  _gondolkodni_  _hogy_ lakhatnék olyan puszta _hely_  _ki_ nevelte volna fel _de_  _főképpen_ mitöl _fél_  _akkor_ mikor el akartam _kísérni_ 

fel is tévém magamban _hogy_ mind ezekröl végire megyek _de_  _ész_  _jutván_  _hogy_ nem _tud_ vele szollani a nekem igen nehezen _esik_  _mindazonáltal_ minden reménségem a volt _hogy_  _megtaníthat_ a magam nyelvére mivel öis ugy születet volt vala mint mások _sok_ féle _gondolat_  _eltöltvén_ az _éjszaka_ jó regel _felkel_ és _elhagy_  _Timán_  _hogy_ észre ne vehesse az én uj _fegyver_ még _eleinte_  _hogy_ azon a _hely_  _kezd_ lakni azon _igyekezik_  _hogy_ ollyan madarat _foghat_ a kinek a _toll_ igen _csodálatos_ volt én azt _megtanít_  _holmi_ mulattságos _dolog_ és az a _kis_ állat olyan szelid volt _hogy_  _napestig_ a _kar_  _hordoz_ azon a napon elis vittem volt magamal _hogy_ a szép vad leánynak ajándékozam

Mind _addig_ is vadásztam a még _gondol_  _hogy_ már a várt _idő_  _eljön_ a _hely_  _felé_ menvén egy _fa_ alat látám ülni azt a szép leányt _aki_ is mihenyt meg láta a _hely_  _felkel_ és _felé_  _kezd_  _jönni_ nagy siettségel és mikor _közel_ volt a _kéz_ nyujtá nekem és a _lakóhely_  _felé_  _kezd_ vinni egy szép _hely_ válaszván maga _int_ nekem _hogy_ le üllyek melléje ö le ülvén én _elébe_  _letérdepel_ és _holmi_ szokot _kezd_ nekem mondani _de_ nem _érthet_ azután _csodálkozni_  _kezd_ a madaramon _hogy_ mint repesne rajtam a _kéz_ nyujtá nekem _hogy_ nékie adgyam a mitsoda _kis_ mesterségekre _tanít_ a madarat azt meg mutatám neki és azután néki _ad_ ö is azután _hasonló_  _elkövettet_ azt a madáral ezel magát sokat mulatá _gyönyörű_ mosojgással _int_ azután néki _hogy_ nékie ajándékozom a madarat azt igen _öröm_ vévé és a szivére _tesz_  _kéz_ mutatván azal _hogy_ szivesen veszi minden _cselekedet_ észre vévén _ész_ és _okosság_  _gondol_  _hogy_  _könnyű_ volna a nyelvemre _megtanítani_ 

Erre valo nézve mint _hogy_  _közel_ vit volt a mi _lakóhely_  _kér_  _intés_ arrá _hogy_  _odajön_ velem egy _kevés_  _idő_  _int_  _hogy_ a nem lehetne azutan egy szers mind _felkelvén_  _hely_  _sok_ féle mutatásokal _megértet_ velem _hogy_ más nap el _jön_ azután _megcsókolgat_ a madarat egy _kéz_ a számra _tesz_ a másikával a _lakóhely_  _felé_  _integet_ mutatván _hogy_ el _kell_ tölle mennem ez a meg válás ugy _tetszik_ olyan volt mint _ha_ a lelkem vált volna meg atestemtöl a mely _kis_  _órácska_  _tölt_ pedig véle ugy _tetszik_  _hogy_  _soha_ annál _kedves_ nem _tölt_ el is _kezd_ felejteni _haza_ atyámot _Timán_ a _hajótörés_ mikor véle voltam _de_ a midön el _kelletik_  _hagyni_ száz féle szomoru _gondolat_  _jön_ elmémben _mindazonáltal_ meg válék tölle valamint annak elötte valo napon alig is valék száz lépesnire tölle _hogy_ tsak _eltűnik_  _előle_ és _elől_  _talál_  _Timán_  _aki_ engemet _keres_ látván pedig _gondolkodó_  _ábrázat_ az uj _tegez_ és nyilaimot és nem látván a madarat _gondol_  _hogy_ valamely _rendkívül_ valo _dolog_  _történik_ rajtam

Azután _kérd_ mint egy _kemény_  _honnét_  _jön_  _Cleodon_ mitsoda _tegez_ és nyilad vagyon néked és _hol_ vagyon amadarad mint _hogy_ nem _tud_ mit _felelni_ mondá ah’ _fia_ mit _gondolhat_ mind arrol amit látok egész _éjszaka_ tsak suhajtoztál alig viradot meg _hogy_ nagy siettségel _elhagy_ engemet a mely nem volt szokásod most szomoru _kedvetlen_ vagy és olyan _tegez_ latom a melyet még nem láttam mond meg _fia_ mind ezeket nekem és el ne titkold _megcsendesít_ elmémet

Ezek a szavai _meghat_ szivemet és mindeneket meg mondék uram a mi az én szivemben vagyon a tsak nékem árt és mint _hogy_ meg _kell_ vallanom ezt a _hely_ lakják _de_ nem _tud_ kik mivel tsak egy leányt láthattam _de_ mitsoda leány a _soha_ annál szebbet nem láttál olyan nyelven _beszél_ amelyet nem _ér_ sem ö nem _ért_ azenyimet ö adta nékem ezt a _tegez_ ugyan néki is ajándékoztam a madaramot ugyan annak is adtam uram magamot mind _holt_ 

Látván _csodálkozás_ egy szers mind _elébeszél_ néki mind azt a mi velem _történik_ és a mitsoda szokal _ad_  _elébe_ azt az üsméretlen személyt azokbol _által_ látá _hogy_ mitsoda nagy szeretettel volnék _hozzá_ látom én azt mondá _Timán_  _hogy_ nincsen se nyomoruság se _idő_ se _hely_ a szeretet elött a szivünket mindenüt magunkal _hordoz_  _de_ azt meg vallom _hogy_ nem vártam volna azt _hogy_ illyen vad pusztaságon inkáb _kelletik_  _félteni_ nyugodalmadot mint sem _élet_  _mindazonáltal_ mutasd meg nékem azt a személyt _aki_ veszedelmes szépségivel el _tud_ veled felejtetni _hogy_ nem azért vagyunk itt _hogy_ szeressünk _hanem_  _hogy_ meg halyunk

Meg _ígér_ néki _hogy_ más nap meg mutatom néki azt is észre vévém _akkor_  _hogy_ mitsoda nagy _könnyebbség_ mikor a titkot meg lehet valakinek mondani és _Timán_  _megmond_ minden szivem _titok_ avad leánynak minden _okos_  _cselekedet_  _elébeszél_ és _ráhagy_ velem együt _hogy_ a leány _hasonló_  _hajlandóság_  _érez_  _hozzá_ noha ö azt ugy nem üsméri _de_  _ismét_ mondá _Timán_ mint _hogy_ ezt _ahelyett_ lakják _honnét_ vagyon _hogy_ mi _soha_ egy lakost sem látunk _hova_ rejtik el magokot _honnét_ vagyon _hogy_ egy _ember_ nyomot sem látunk és _ha_ emberek nincsenek _hogy_ lehet itt olyan szép leány a mint mondod

Én ezekre meg nem felelhetek mondám néki én ezekbe semmit sem _tud_ a mit _tőle_  _kérd_ én _engedelmeskedik_ annak aleánynak _aki_ is _eltávoztatik_ a _lakóhely_  _megértetvén_ velem _hogy_ veszedelembe volna _ha_  _hozzá_ mennék _tehát_ én azal _beér_  _hogy_  _ő_ nézem _csodál_ és szeresem én _egyéb_  _ennél_ nem _tud_  _Timán_  _ennél_  _több_ nem _kérdezkedvén_ olyan nyughatatlanságal várá amás napot valamint én noha _másféle_  _ok_ avárt _óra_  _elérkezvén_ a fel tett _hely_  _kezd_ menni a szép vad leány is _odaérkezik_  _de_ másal látván engemet meg állapodék és _sok_  _jel_ észre vévém _hogy_ azon meg ütközöt volna erre _kér_  _Timán_  _hogy_ maradna _hely_  _mindaddig_ a még nem mondanám én pedig _hozzá_  _közelítvén_ leterdeplék elötte mutatván neki _hogy_  _aki_ velem vagyon az is _hasonló_  _tisztelet_ lenne _hozzá_ 

Nem _tud_  _ha_ meg értetteé vagy nem _de_  _kéz_ nyujtván nékem _Timán_  _elébe_ mene a kinek is látván uri _termet_ szep _öregség_ nagy _tisztelet_  _kezd_  _hozzá_ lenni _meghajtván_ egy _térd_ elötte ez a _cselekedet_ a melyet nem vártuk volna tölle _könnyhullatás_  _indít_  _Timán_  _felemel_ a leányt és valamely _belső_  _titkos_  _ok_ a leányt _megölel_ nagy szeretettel a mellyen _elijed_ magamban

A szép vad leány ártatlan _öröm_ vevé _ölelgetés_ erre a szivem egészen _felindul_  _elfelejt_  _hogy_  _ki_ volna _Timán_  _ész_ nem _jut_  _hogy_ a vad leány még igen _ifjú_ lévén az ö _együgyű_ neveltetése miat nem _tudhat_ azt a mire _tanít_ aleányokot

Az _irigység_ és _féltés_ anyira _felgerjed_ ezekre _hogy_ nem _állhatván_  _bosszú_ olyan _drága_  _két_ személyen egészen magam ellen _fordít_ és a nyilat magamban akarám ütni _Timán_ azt meg látván nagyot _kiált_ a szép vad leány is arra _hasonló_  _cselekedik_  _aki_ is _mihelyt_ észre vévé _hogy_ mitsoda szándékban volnék a nyilát _ki_ ragadá _kéz_ és a végit a szivére _tesz_ mag akarván mutatni _hogy_ meg akarna _halni_ velem együt

Mit _csinál_ mondá _Timán_ és mitsoda méltatlan _gyanúság_ szállotta meg elmédet _tér_ magadban _Cleodon_  _megtud_ szándékomot és _abban_  _bizonyos_ légy _hogy_ nem fog ártani a _tied_ szényenelvén a magam _hirtelenkedés_ alábaihoz _borul_ ennek a _két_  _drága_ személynek _bocsánat_  _kér_  _Timán_ ugy _hasonló_ a szép leánytol is mint _hogy_ pedig _esztelenség_  _felháborít_ öket és _hogy_ a leánynak is el _kelletik_ menni _int_ nekünk _hogy_ mennénk el és _hogy_ más nap _visszajön_ minek elötte meg vállyunk egy _darab_  _fahaj_  _ad_  _kéz_ a melyeken _holmi_  _betű_ voltak rajzolva el vevém tölle azt az ajándekát nagy _öröm_ azután _Timán_  _közelget_ és nagy _tisztelet_  _megölel_ azután _kéz_ nyujtá nekem vévén észre _hogy_ azal nekem _kedves_  _dolog_  _cselekedik_ azután _visszatér_ aleveles palotánkban _ahol_  _Timán_ reám _tekintvén_ mondá _hogy_  _hogy_  _kedves_  _Cleodon_ leheté az _hogy_  _tőle_  _félt_ azt a leányt üsmérd meg jobban _Timán_ nem _hajlandó_ már azö szive a szeretetre mint atiéd azt meg vallom _hogy_ az a vad leány olyan _indulat_  _felindít_ szivemet a melyeket még _soha_ sem _érez_ az ö _ifjúság_ ártatlansága és alázatosága amelyekel _elöben_  _jön_  _meghat_ szivemet én _ő_ szeretem _kedves_  _Cleodon_  _de_ ugy szeretem mint leányomot és ugyan atyai szánakodásal is vagyok _hozzá_ és noha azt _érez_  _hogy_ ö _énnekem_ magáért _kedves_  _de_ azt _elhitet_ magadal _hogy_ még _kedves_ azért _hogy_  _ő_ szereted és azért az ártatlan szeretetért a melyel vagyon _hozzá_  _mindazonáltal_  _hogy_ vihessük el _innét_ és _hogy_ vihessük el magunkot is

Ezek a _gondolat_  _könnyhullatás_  _indít_ és _hogy_ szomoru _gondolat_ el üzem _odaad_ néki a _darab_  _fahéj_ a melyet a leány adta volt nekem el vevé a _kéz_ és látván _hogy_ a felyül valo _betű_  _hasonlít_ azö nevéhez meg nézegetvén _jól_ a _fahéj_ látá _hogy_  _elolvashat_ a mi rajtok volt _írva_  _de_ mint _elcsodálkozik_ azon _hogy_ anglus nyelven volt az _írás_ mint _hogy_  _ért_ azt a nyelvet álmélkodásal is _olvas_ ezeket a szokot

Noha mostanában tsak a _kőszikla_  _beszél_ is és a _hihető_  _hogy_ ez az _írás_ tsak _itt_ fog el veszni mint _hogy_  _több_ is _eshet_ik_  _abban_ a nyomoruságban a melyben én _esik_ és _hogy_ azok _közül_ valaki erre a vad _hely_  _jöhet_ azért szerencsére _leír_ ezekre a _fahéj_ a magam szerencsétlenségit _talán_ valaki el _olvas_ vagy _ha_ senki el nem _olvas_ leg aláb az _enyhít_  _keserűség_ engemet _hív_ leonidának a _férj_  _Timán_  _ó_  _isten_  _felkiált_ erre _Timán_  _könnyes_ szemekel és _ismét_  _olvas_ az én _kedves_  _férj_  _India_  _hajó_ tett _hogy_  _Gallia_  _küld_  _de_ a mi _hajó_ egy nagy szélvészben _összetöredezvén_ valamely üsméretlen _föld_ mellet el merült azt nem _tud_  _hova_ lettem _de_  _tud_  _hogy_  _sok_  _idő_  _tartó_  _ájulás_ után _csodálatos_ formáju aszonyok _között_  _talál_ magamot _aki_ nyelveket nem _ért_ és ollyan nagy _gond_ volt reám _hogy_ tsak _elhitet_ magamal _hogy_  _kereszt_  _de_ a midön _teljesség_ magamhoz _tér_ észre vévém _hogy_  _vadember_ volnék a _hely_  _ahol_ voltam a _föld_ alat volt pincze formára egy nehány volt olyan _egyik_ a másikában mehettek és mindeniknek felyül lyukat _csinál_  _hogy_ világos legyen

Ez a _lakóhely_ engemet igen _megijeszt_  _akkor_  _tekintvén_  _jól_ az aszonyokra kik _körülötte_ voltanak látám _hogy_ tsak vad aszonyokal volnék ezek az aszonyok _felkelt_  _hely_  _hogy_  _jár_ azokban a szomoru _ház_ és olyan pintzében vivének _ahol_ egy nehány _vadember_ láték _két_  _hajós_ mellet _aki_ reá üsmerék azon _megörülvén_ melléjek menék ezek a nyomorultak meg valanak _kötözve_ egy _oszlop_  _tudván_  _hogy_ a vad emberek minket nem _ér_  _kérd_ töllök _hogy_ miért _bánik_ igy vélek és mitsoda _hely_ volnánk

Azt _felel_ nékem _hogy_ mikor a _hajó_  _összetöredezik_ minden _tehetség_ azon voltanak _hogy_ engemet meg szabadittsanak engemet a _kar_ alá vévén a partra _ki_ vittenek üsmervén pedig _jól_ a _tenger_ és a _hely_ olyan _kegyetlen_ vad emberek _kéz_  _esik_  _aki_ az _ember_ meg ölik és _megeszik_ és _hogy_ azö veszedelmek _bizonyos_ volna erre én _elfakad_ sirva a vad emberek azt észre vévén _hogy_ meg mutassák _hogy_ semmitöl nem _kell_  _félni_ mind _térd_  _esik_ és nagy _ordítás_  _tisztelet_  _kezd_  _hozzá_ mutatni erre _megbátorodván_  _int_ nekik _hogy_  _elold_  _társ_  _hogy_ pedig jobban _megérthet_ akaratomot magam akarám _eloldani_ öket _de_ a vad aszszonyok mindnyájan _elöben_ rohanának rut _kiáltás_ 

A kik is viszá vivének engemet a magam pintzéjiben _ahol_ a _keserűség_  _ad_ magamot _de_  _csakhamar_ mas féle _dolog_  _kelletik_ látnom a vad emberek _kar_  _fogva_ egy nagy mezöre vivének _ahol_  _két_ nagy _fa_ volt a melyekhez az én nyomorult _társ_ voltanak _kötözve_ a vad emberek pedig _kerék_  _körülötte_ voltanak az aszonyok _hát_ meget _fennállva_ egy _közüle_  _aki_ már _fej_ volt az _egy_  _hajós_ a szivében lövén erre atöb vad emberek mind reája lövének és egy szem pillantás alat az egész _test_ el volt boritva nyilakal

Ettöl akegyetlen _ceremónia_ anyira _megirtózik_  _hogy_  _elájul_ és szerencsémre nem láthatám a másikának _halál_ azután az aszonyok viszá vivének engemet mint _hogy_ pedig a nyelveket meg nem _érthet_ azt sem _megtudakozhatik_  _hogy_ miért volnának ollyan _kegyetlen_ tsak azt vártam _hogy_  _hasonló_  _bánik_ velem is valamint a _hajós_  _de_  _megcsal_ magamot mivel tsak a _sok_  _tisztelet_ vettem töllök és igy nem _félthet_  _élet_ a midön a szülésemnek _idő_  _eljön_ mindnyájan mellém _gyülekezik_  _hogy_  _bizonyság_ lennének a szülés _meglévén_ egy leányt _hoz_ evilágra akit a vad aszonyok nagy _öröm_  _hoz_  _elöben_ amelyen _elcsodálkozik_ nem _tudván_ mire vélni azt _de_ egy nehány _holnap_ mulva _holmi_  _idegen_  _hajótörés_  _esvén_ valamint én és erre a veszedelmes _helyrejövén_ a _férfi_ mind _megöl_ tsak _éppen_ egy aszonyt _meghagy_  _aki_ vélek volt

Mind ezekböl észre vevém _hogy_ ezek a _kegyetlen_ tsak _éppen_ a _férfi_  _megöl_ és _megeszik_ azután és az aszonyokhoz _tisztelet_ vannak ugyan ezen _ok_ is _örül_ a vad aszonyok _hogy_ leányt szültem volna és nem _férfi_ a kit minden _bizonnyal_  _megeszik_ azért _hála_ is _ad_ amenynek _hogy_ leányt adot volna _immár_  _esztendő_  _fogvást_  _hogy_  _itt_ vagyok a leányomot a vad leányok modgyára _kell_ nevelnem

 _Timán_ itt meg allapodék mivel azon a _fahajó_ nem _talál_ több _írás_ azután _kezd_ nézegetni a _többi_ is _ha_  _találhat_ valami _írás_ rajtok a mint _hogy_ az _egyik_ még ezek a szok valának _írva_ igen nehezen is lehete el _olvasni_ öket

Mindeneknek ura _teremtő_ most mar _esztendő_ mulva _meghaló_ és mindenkor segittségül _híván_ tégedet vegyed _gondviselés_ alá az ártatlan _Félida_ ezek az utolso szok _teljesség_  _elhitet_  _Timán_  _hogy_ a szép vad leány _bizonyos_ az ö leánya volna mivel ebböl az _írás_ világosan _ki_  _tetszik_ azután fel vetvén _esztendő_ mint egy _tizenöt_ vagy _tizenhat_  _esztendős_  _talál_ 

Énnekem ollyan _öröm_ volt ezen _hogy_ el nem titkolhatám _Timán_ elött _megölelvén_  _térd_ és szászor atyámnak nevezvén _kér_  _hogy_ lenne _kedvezés_  _hozzá_ nem vigyázván arra _hogy_ olyan _hely_ voltunk _ahol_ másrol is _kelletik_  _gondolkodni_  _Timán_ meg _ígér_  _hogy_  _ha_ valamely nagy szerencséböl meg szabadithattyuk _Félida_ és magunkot is ebböl a _hely_ a lészen _nagy_  _gyönyörűség_  _hogy_  _összeadhat_ minket

Erröl az _írás_  _elég_  _beszélget_ más napig és ugyan _akkor_ az _feltett_  _hely_ is el menénk és látok _hogy_  _Félida_ is _jön_  _mifelénk_  _Timán_ nem _megtartóztathatván_ se _könnyhullatás_ se magát _elébe_  _fut_  _hogy_  _megölel_  _de_ eza _gyönyörű_ leány meg _gondolván_  _hogy_ én mit _cselekedik_ az elötte valo napon _int_ neki _hogy_ én azért _megharagszik_ én _közel_ menvén _hozzá_  _értés_  _ad_  _hogy_ én azón meg nem haragunnám a leány azon _megörül_ és anyi _tisztelet_ és _barátság_ mutata _Timán_ mint _ha_ ugyan _tud_  _hogy_ ö az attya _Timán_ a mi _lakóhely_ vivé és _Félida_ azt mindenüt _jól_ meg visgálá _Timán_ azután le ülteté és _fahaj_ a _betű_ le rajzolá és fel szoval el mondá elötte és _Félida_  _megértet_  _hogy_ ö is mondaná utánna _aki_ is egy nehány szor el mondván az attya után azután magánoson is el mondá _oly_  _jól_  _hogy_  _csodálkozik_ rajta a napot tsak nem egészen a _tanulás_  _töltet_ véle és a _betű_ meg üsmérteté velé _aki_ is igen nagy _figyelmetesség_ vigyázot mindenre

Azonban pedig _idő_ lévén _hogy_  _visszatér_  _értés_  _ad_  _hogy_ más nap _ismét_  _eljön_ látván _hogy_ már mitsoda _köz_ volna _hozzá_ sokal nehezebben válánk meg tölle mint annak elötte és mesze el is kisérök _eszerint_  _eltölt_  _két_  _hét_ és az alat _Félida_  _oly_  _erős_  _ad_ magát atanulásra _hogy_ leg alab egy _holnap_ alat _tud_ anyit _hogy_ minket _megérthet_ és egy _kevéssé_  _ki_ magyarázhatta magát is

 _Timán_ látván _hogy_ mitsoda _könnyű_  _tanul_  _elég_ nem _csodálkozhat_ik_ rajta amint is _hogy_ mind _eleven_ elméje volt mind jó _emlékezet_ a mit egy szer _meghall_ azt nem _kelletik_  _több_ mondani néki

 _Timán_ látván _hogy_ már _ért_ annyira _hogy_ meg mondhatná néki _família_ és _hogy_ mitsoda _ok_ neveltetet fel azon a _hely_  _Félida_ az anyárol _hallván_  _beszélni_  _sok_  _könnyhullatás_  _ejt_ az ö _cselekedet_ és azok a _kevés_ szok a melyeket _ki_ mondhatot anyi _kegyesség_ és _jó_  _erkölcs_ mutatának _benne_  _hogy_  _Timán_ szeretni _kelletik_  _ő_  _ha_ szinte leánya nem lett volna

Mint _hogy_  _hovatovább_  _több_  _ért_ és jobban _felelhet_  _Timán_  _tudakozódik_ tölle _hogy_ az oda valo lakosoknak mitsoda _törvény_ volna és _hogy_ miért _megöl_ a _férfi_ és _tisztel_ az aszonyokot azt _felel_  _hogy_ az ollyan _dolog_  _kevés_  _tud_  _hanem_  _hogy_ a vad emberek azt _tart_  _hogy_ régenten olyan emberek ütöttek volt az ö _lakóhely_  _aki_ ök nem üsmerték és a midön a _történik_  _akkor_ tsak az aszonyok és a leányok _találkozik_ a _lakóhely_ a _férfi_ mind _kinn_ voltanak _ahol_ ök anagy _gyűlés_  _tart_  _hogy_ magoknak _fej_ válaszanak _ez_ a _ceremónia_ egy nagy mezön megyen végben igen mesze az ö _lakóhely_  _ahova_ az aszonyok nem mehetnek

Azok az aszonyok pedig mind jó nyilasok lévén szembe akarának állani azokal az üsméretlen _ember_  _de_ azoknak _csodálatos_  _fegyver_ lévén igen sokat meg ölének _közüle_ a többi nagy sikoltásal _odafut_  _ahol_ a nagy _tanács_  _tart_ és _hír_  _ad_ avad _ember_ 

Azok _ki_  _bot_  _ki_ nyilal a _ellenség_ sietének _de_ mint _hogy_ ezek igen _felesen_ valának azért _csakhamar_  _megbír_  _ellenség_  _aki_ mind meg ölék meg süték és _megeszik_ mint _hogy_ pedig igen sokan vesztették volt el _feleség_ azert meg is esküttek _hogy_ igy _bánik_ mind azokal akik _hasonlít_ azokhoz azidegenekhez és akik _oly_ vak merök lesznek _hogy_ az ö _föld_  _ki_ szállyanak mint _hogy_ pedig azon alkalmatoságban az aszonyok igen _kemény_ viselték volt magokot azért az aszonyokhoz valo _tisztelet_ meg _tart_  _fiú_  _fiú_ 

 _Félida_  _ismét_ mondá _hogy_  _tudván_ mind ezeket ugyan azért nem akarta _hogy_  _ő_ a _lakóhely_  _felé_  _kísér_ 

Egy nehány napokot _eszerint_  _eltölt_ a midön _Félida_  _értés_  _ad_  _hogy_ mitöl _tart_ mondván _hogy_ a vad emberek igen nagy vadászathoz _készül_ egy nehány nap mulva és _hogy_ igen _fél_ attol _hogy_ a mi _lakóhely_ észre nevegyék rettegvén _érte_ arra _kér_  _bennünket_  _hogy_ rontanok le _kaliba_ ugy _hogy_  _kis_  _jel_ se maradgyon és olyan _hely_ fog minket vezetni a mely igen nagy _tisztelet_ vagyon a _vadember_ és _közel_ sem mérnek menni _az_  _amióta_  _fogvást_ egy rettentö _záporeső_  _elborítván_ azt ahelyt a lakosokot tsak nem mind el veszté

A vad emberek pedig igen _babonás_ lévén reszketve mennek azon _hely_  _felé_  _de_ söt még azon _hely_ a nevét is _említeni_  _tartván_ attol _hogy_ a _gonosz_ lélek öket is el ne veszesse mint az attyokot

Ez a _beszéd_ nekünk igen okosnak _tetszik_ lenni azért le is rontok _kaliba_ és _Félida_  _idő_ jövén _hozzá_ mint rend _szerint_ és azon _hely_ vive minket a melyröl szollot volt az egy nagy völgy volt a melynek a _közép_ egy _folyóvíz_ ment a _tenger_  _két_ magos _hegy_  _között_ alat pedig egy nehany _barlang_ vagy is _pinceforma_ vermek valának az _egyik_  _beleköltözik_ a szép _Félida_ látván _hogy_  _bátorságos_  _hely_ volnánk _csendes_ elmével volt és egy nap sem mulatta el _hogy_  _hozzá_ ne _jön_ meg vigasztalni unadalmas lakásunkot az én unadalmom annal is nehezeb volt _hogy_ a szeretetem minden nap nevekedet _de_ söt még _Timán_ is avigasztalásomnak egy részitöl _megfoszt_  _megértetvén_  _Félida_ azt a szemérmet a melyre igen _kell_ vigyázni egy leánynak azt meg nem _tilt_ volt _hogy_ ne szeresen _de_ ugy el rendelte volt minden _beszéd_ és _cselekedet_  _hogy_ azután olyan _tartózkodva_ viselte magát _hozzá_  _hogy_ a nekem nehéz volt nem mértem _ezért_ panaszt _tenni_  _Timán_  _aki_ is egy szer _kifordulván_ egy _kevés_  _idő_  _Félida_ a lábaihoz _esik_ és szerelemel _tekintvén_  _ő_ mondám mitöl vagyon _hogy_ olyan _idegenség_ vagy _hozzá_ el felejtettedé azt _hogy_ én voltam elsö _aki_ tégedet szerettelek

Felida _felel_ nékem _éppen_ nem _érdemel_ panaszidot _elsőbben_ is azt _megtanul_  _hogy_ tégedet szereselek _hogy_ változhatnám már most meg _hogy_ egy _kevéssé_  _tud_ veled _beszélni_  _de_ söt _azóta_ anyi _érdem_ látok _benne_  _hogy_  _holt_ valo álhatatoságal leszek _hozzá_ 

 _de_ meg üsmervén _érdem_ a _tanulás_ arra is _megtanít_  _hogy_ meg üsmérjem magamot azt is meg mutatta _hogy_ ami ártatlan volt a vad leányba a vetkes lenne _Félida_ ezek a szók szemérmeteség és _jó_  _erkölcs_ a melyeknek nem üsmértem _erő_ fel nyitották szemeimet _hogy_ meg lássam mitsoda veszedelmes volna a szeretetnek adni magamot illyen _hely_ mint _-e_ mint _hogy_  _könnyű_ a _megesés_ attol inkáb _tart_  _de_ azal a szeretetem meg nem _kisebbedik_ ezt a szót pedig _Timán_ meg mondotta nekem _hogy_ ne is mondgyam _de_ azal az ártatlanságal mondom a melyben eddig voltam

Noha _Félida_ igen nehezen mondhatta _ki_ amaga _gondolat_  _mindazonáltal_ anyi _kegyesség_  _elegyít_ az ö szokása szerent valo _beszéd_  _hogy_  _ha_  _tiszta_  _beszél_ is nagyob _gyönyörűség_ nem lehetet volna _hallgatni_ és mondám néki _ha_  _elsőbben_ is azt _megtanul_  _hogy_ engemet szeres arra is _emlékezhetik_  _hogy_ ollyan _tisztelet_ mutattam _hozzá_ a melyet mind eddig _követ_ ezt várhatod _ezután_ is egy olyan _ember_  _aki_ tégedet ugy _tekint_ mint annak leányát a kinek _hálaadás_  _tartozik_ és mint olyan személyt _aki_ egy akarok lenni _holt_  _hogy_  _ha_ a meny utat nyit nékünk arra ne _tart_  _hát_ szep _Félida_ attol _aki_  _nagy_  _tisztelet_ vagyon _hozzá_  _ennél_  _több_ nem mondhaték _Timán_ közinkbe jöve _közel_ volt _fél_  _esztendő_  _hogy_  _abban_ a szomoru _élet_  _él_  _Timán_  _mindaddig_  _egyéb_ nem _gondolkodik_ tsak ót valo _halál_  _de_ azö _kedves_ leányára valo nézve igen _kezd_ a meg szabadulás után suhajtani _soha_ egy napot sem mulatot el _hogy_ a _hegy_ fel ne ment volna vagy engemet fel ne _küld_  _ahonnét_ mesze el lehetet látni atengeren _de_ egy szer a többi _között_ látván _hogy_  _Félida_ a letzkéjiben _foglalatoskodik_  _Timán_ tsak _gondolkodás_ a _hegy_ fel menék a _tenger_  _oly_ mesze nézék a menyire el láthaték ugy is _tetszik_ mint _ha_ latnék egy _hajó_ 

Az _idő_ igen szép volt a _tenger_ igen _csendes_ egy nagy _faág_  _letör_ és a _hajó_  _felé_  _kezd_  _integetni_ véle azt észre vevék ugy is _tetszik_ mint _ha_ a _kis_  _hajócska_  _jön_  _felé_ arra _öröm_ mindgyárt _lefut_ és _megmond_  _Félida_ és _Timán_ mit láttam volna és nem varván _felelet_ a _folyóvíz_ szélyire vivém mely a _két_  _hegy_  _között_ volt alig valánk ót _hogy_ meg láták a _kis_  _hajócska_  _akkor_  _ismét_  _integetni_  _kezd_ akik _benne_ voltak meg látván _bennünket_ tsak _könnyű_ oda jöve akis _hajócska_  _ahol_ voltunk mi minden _idővesztés_ nélkül a _kis_  _hajócska_ menénk ót _öröm_  _fogad_ és _csakhamar_ a _hajó_  _érkezik_ 

Mind azok akik a _hajó_ voltanak nézésünkre a _hajó_ széllyire _gyűl_  _inkább_  _Félida_ szépségit _ifjúság_ és _köntös_  _kezd_  _csodálni_  _Timán_ mene fel _előbbször_ ahajoban azután én a szép leányával a _hajóskapitány_  _felé_ jövén nagy _csodálkozás_  _felkiált_ mit látok _Timán_ és _Cleodon_ a szovárol meg üsmertük és mitsoda _öröm_ valánk a midön Agenor _ölelgetni_  _kezd_  _bennünket_  _soha_ egy _dolog_ nem _csodálkozhat_ik_ annyit mint mi _csodálkozik_ a miénken és _soha_ a szeretetet is jobban _ki_ nem mutathaták az egész _hajó_ a nagy zajgás volt tsak a mi nevünk volt mindennek a szájában

Végtire Agenor minket a _ház_ vivén meg parancsolá _hogy_  _Gallia_  _felé_  _tart_ ahajoval azután _ismét_  _ölelgetni_  _kezd_ és nem _győzvén_  _elég_ nézni _Félida_  _kér_  _Timán_  _hogy_ mondaná meg néki _hogy_  _hol_ vette volna azt a szép személyt _Timán_ mind az egész _história_  _elébeszél_ néki és amidön _megtud_  _hogy_ aza szép személy a _Timán_ leánya volna a _kéz_ nyujtá néki és _hála_  _ad_ amenynek _hogy_ azon személy _által_ meg szorosab _egyesség_ lenne _oly_  _kedves_ attya _fia_ 

 _Timán_ mindeneket _elébeszélvén_ Agenornak mondá néki _kedves_  _Timán_  _könnyű_  _elítélhet_  _hogy_ valamit látod _hogy_  _cselekedik_ azt mind a _barátság_  _cselekedtet_ velem a második _hajó_  _elérkezés_ a melyre minden _jószág_  _tesz_  _tudta_ adván rövid _idő_ alat valo _elérkezés_ amelyet _ki_ nem mondhatom mitsoda nyughatatlanságal vártam _de_ semmit nem _hallván_  _felőle_ és _tudván_  _hogy_  _India_ nem volnál a _lakóhely_  _eltökél_ magamba _hogy_ egy _hajó_ veszek és azal _eljár_ atengereket _mindaddig_ a még _feltalál_ vagy _hír_  _hallhat_ 

Azt is meg vallom _hogy_  _Cleodon_ nagy része volt nyughatatlanságimban és az a _fiú_ akit _hozzá_ valo _hálaadóság_  _tesz_ a veszedelemre szüntelen az elmémre _jön_ és nem lehete _hogy_ meg ne _bánik_  _hogy_ olyan veszedelmes utra _küld_ 

A _te_ jó akarod a _hajóskapitány_ nagyon segitett szándékomban ate _jószág_ pedig módót adván _abban_  _hogy_ egy _hajó_ vehessek azt minden képen _elkészít_ és meg rakám a mi _kívántatik_  _oly_  _hosszú_ uttra és _megindul_  _India_  _felé_ 

vagyon _immár_ négy vagy _öt_  _esztendő_  _hogy_ atengeren vagyok az alat pedig egy nehány _hajó_  _talál_  _elől_  _India_  _jönni_  _aki_ mind azt mondák _hogy_ nem vagy _India_ és azt _gondol_  _hogy_ el vesztél volna ezt a szomoru _hír_ egy nehányan _megbizonyít_ nekem azután nem is _kíván_  _India_ menni _hanem_ parancsolám _hogy_ semmi _bizonyos_ utat ne _tart_  _hanem_  _imide-amoda_  _jár_ atengeren remenlvén _hogy_ valahol fel találhatlak [fel-találhatlak] vagy valahol el veszek _öt_  _hónap_  _fogvást_ egy _kőszikla_ el nem _hagy_  _hogy_ meg ne visgáltattam volna egy sziget sem volt a melyben ne _keres_ 

Az oltátol _fogvást_ még egy _holnap_  _eltölt_ és már _kétség_  _kezd_  _esni_ a midön _immár_ annak negyed napja rettentö szélvész jövén reánk erre a _tenger_  _hoz_  _bennünket_ akaratunk ellen a szél meg szünvén _tegnap_ regel _kezd_ látni azokot a magos _hegy_ a melyek mellet voltatok és mindgyárt _kezd_  _tudakozódni_ a _kormányos_  _aki_ is _felel_  _hogy_ azok a _kőszikla_ olyan _föld_ széllyin volnának a melyet ö nem üsméri mindgyárt a _kis_  _hajócska_  _elküld_  _három_  _ember_  _hogy_  _keres_ olyan _hely_  _ahol_  _ki_ lehetne szállani a _három_  _ember_ visza jövén mondák _hogy_ a _két_  _hegy_  _között_ olyan _folyóvíz_ menne el a melyen _könnyű_ volna fel menni és _ha_ még más _kis_  _hajó_ akarnék vélek el _küldeni_  _aki_  _fegyveres_ emberek legyenek _hogy_ meg segittsék _ha_  _kívántatik_ ök azon a _folyóvíz_  _bemegy_  _abban_ atartományban erre _tanács_  _tart_  _mindazonáltal_ valamely _belső_  _indulat_ vont engemet arra _hogy_ el ne távozam attol a _hely_ a _hajó_ a _hegy_  _felé_  _fordíttat_ és _az_ el nem vehetém szemeimet ma regel _jól_ meg visgálván azokot ugy _tetszik_ mint _ha_ valamit láttam volna _egyik_ a _tető_ azutan perspectivával nézetém és ugy _talál_  _hogy_ volna valaki _aki_  _jel_ mutogatna arra mindgyárt _elküld_ a _kis_  _hajócska_ meg parancsolván _hogy_  _elhoz_ mind azokot _aki_ segittségünket _kér_ 

A _többi_ már magad is _tud_  _kedves_  _Timán_ mondá agenor _de_ azt nem _tudhat_ mitsoda _öröm_ látom én azt _hogy_ a meny azért vezetet engemet ide _hogy_ meg szabadittsam _élet_ azoknak akik _drága_  _előtte_ evilágon és _hogy_ azal meg is hálállyam egy részit annak amivel _tartozik_ néked agenor el végezvén _beszéd_ és az _ölelgetés_  _ismét_ el _kezd_ 

A szép _Félida_  _megértvén_  _hogy_ azatyám _báty_ volna azö attyának igen nagy _öröm_ és _tisztelet_  _kezd_  _hozzá_ mutatni a még mind ennek az nagy _öröm_  _köszönet_ és _tudakozódás_ vége lön _addig_ a mi _hajó_ sokat _halad_ minden _kedvez_ nékünk az _idő_ atenger a szél és szerencsés _csendes_ utat _ígérhet_ magunknak a midön _kezd_  _kiáltani_  _fegyver_ mindnyájan

Mindgyárt _kifut_ és látok _hogy_  _tolvaj_  _hajó_ volna utánnunk lehetetlen volt el _kerülni_ azért meg _kelletik_ véle verekedni el lehet _ítélni_  _hogy_ ágénor _Timán_ és én mitsoda _gondolat_ valánk ágenor _kész_ volt _élet_ le _tenni_ azokért _aki_ meg szabaditot _Timán_ szaszor is _meghal_ volna _hogy_ meg menthesse leányát arabságtol ez a _három_ személy pedig olyan _drága_ volt _előtte_  _hogy_ tsak azö veszedelmekre _kelletik_ vigyáznom

Agenor és _Timán_ rendelést _kezd_  _tenni_ és olyan _bátorság_ várok az _ellenség_  _hogy_ azon mások _megijed_ ezeken a _tolvaj_  _kívül_  _elsőbben_ álgyukal azután _flinta_  _egymás_ lövénk a _haj_  _egymás_  _horgol_  _egymás_ és _akkor_  _elkezdődik_ a _harc_ és mindenikünknek egy egy _ellenség_ volt _baj_ 

Én _inkább_ az _ellenség_  _kapitány_ vigyázék _aki_ is már a mi _hajó_ akart volna _ugrani_ és _közelítvén_  _hozzá_ sokáig _harcol_  _egymás_ egy máson egy nehány sebet _ejt_  _de_ az utolso a melyet _ejt_ rajta ugyan el is végezé _élet_ és le _esik_  _halva_ a kor a _hajó_ ugrám és utánnam _jön_  _Timán_ és agenor _aki_ is sokat _megöl_ az _ellenség_  _közül_ 

Az _ellenség_  _hajó_ menvén _kiált_  _hogy_  _egy_ se _meghagy_  _élet_  _de_ a _kapitány_  _halál_ igen meg rettentette volt öket és tsak nem nagyob része halvais _fekszik_ a többi _kegyelem_  _kérvén_ töllünk _megkegyelmez_ nekik

A _hajó_ meg visgálván igen _drága_ predát _talál_  _benne_ agénor egy reszit _elosztogat_ a _tolvaj_  _hajó_ lévö raboknak _aki_ is a mi _hajó_  _hozat_ részt _ad_  _belőle_ a _tolvaj_ is _aki_ a _hajó_ is _visszaad_ olyan szabadságal _hogy_ oda mehetnének _ahova_ szeretik és a töb nyereségel a _hajó_  _visszatér_  _addig_ amég az atyám _ebben_  _foglalatoskodik_ és _Timán_ pedig _abban_  _hogy_ a _holttest_ és a sebesekről rendelést _tesz_ én _addig_ a _ház_  _fut_  _ahova_ zárták volt _Félida_  _ki_ sem mondhatom mitsoda állapotban _talál_ és szüntelen tsak azon _igyekezik_  _hogy_ meg szabadulhason _kéz_  _közül_ azoknak kik mellette voltanak áh _kedves_  _Cleodon_ mondá _mihelyt_ meg láta lehetétté neked azt _megengedni_  _hogy_ ate _Félida_  _bezár_ a midön veszedelembe _forog_ ágénor és _Timán_ tsak olyan _kevés_ tartanaké azén _bátorság_ felöl gondollyáké _hogy_ en nem verekedtem volna ugy mint ök _hogy_  _megoltalmaz_ az ö _élet_ és a _tied_ 

Felida ollyan nagy _hirtelenség_ mondá ezeket _hogy_ nem _felelhet_ néki _gyönyörűség_ látván _abban_ a _harag_  _hozzá_ valo szeretetit _benne_ is _felindulván_ ugyan azon _hozzá_ valo szeretet olyan nagy _háborodás_  _cselekedik_  _benne_  _hogy_ a sebeimböl valo vér egészen el lepe és az _ájulás_ miat melléje _elesik_ erre nagyot _kiáltván_ agenor és _Timán_  _odajön_ és _ész_  _tér_ azután _beköt_ sebeimet és _egyik_ sem _talál_  _halálos_ agenor és _Timán_ azután _megcsendesít_ mondván néki _hogy_ mind a _szokás_ mind a _hozzá_ valo szeretete nem _megenged_  _hogy_ veszedelemre _tesz_ Agenor meg szálla aleg elsö portusban _hogy_  _hamar_  _meggyógyulhat_  _mihelyt_  _jól_  _kezd_ lenni _onnét_  _megindul_ és szerencsésen _Gallia_  _érkezik_ agenor _ki_ rakatván minden _jószág_ a _hajó_ a _hajó_ is _csakhamar_  _elad_ ót _kevés_ mulatván a _ház_  _érkezik_  _ahol_  _teljesség_ meg vigasztalok az anyámot

 _de_ mitsoda _öröm_ és szeretettel _fogad_  _Félida_ a kit is _kevés_  _idő_ mulva _megtanítván_ mind arra a mire _kívántatik_  _megkereszteltet_ és a _keresztség_  _csakhamar_  _követ_ a mi _ész_ valo adásunk Agenor meg akarván _Timán_ valo _igazság_ mutatni számot _ad_ néki mindenekröl valamit _küld_ néki _kérvén_ arra _hogy_ azt arra _fordít_ a mire néki _tetszik_  _Timán_ annak a _jószág_ egy _kis_ reszecskéit magának meg _tart_ és a leányával _bőség_ valo _jószág_  _ad_ arra _kényszerít_ ágenort _hogy_ a meg maradot részt venné el a _gyermek_ számokra mivel ö néki az a szándéka _hogy_ velünk együt _tölt_  _élet_ 

Ezt a szép _história_ alig végezé el _Hilária_  _hogy_ mindenek igen igen _kezd_  _dicsérni_ a _kisasszony_  _sok_ jót mondának _Félida_ azö _együgyű_ jó _erkölcs_  _de_ a _férfi_ az _ég_ magasztalák a _két_  _atyafi_  _egymás_ valo nemesi _barátság_  _ki_ tettzik ebböl mondá _Julius_  _hogy_ a jó _erkölcs_ nélkül se atyafi szeretet se valoságos _barátság_ nem lehet és _hogy_ a jó _erkölcs_ nélkül agazdag is szegény _de_ azal a szegény is _meggazdagodik_ valamint agenor és _Timán_ ez a nemes _társaság_ még több _dicséret_ is mondot volna _de_  _Honoria_  _megüzenvén_  _hogy_ egy _óra_ mulva az _elindulás_  _idő_ lészén azért _előbbször_ is _Hilária_  _felkelvén_  _hely_ mondá azt _tud_  _hogy_ rövid nap mulva mind _Eleonora_ mind _Félida_ lesznek _közötte_  _de_ azt nem _tud_  _ha_ leszneké _Don_  _Sebastien_ és _Cleodon_ azon _igyekezik_ mondá válerius _hogy_ legyenek

Azután ez a nemes _társaság_  _csakhamar_  _elindul_ és el _hagy_ azt a _kies_  _lakóhely_  _ahol_  _oly_  _gyönyörűség_  _eltölt_ a _hét_ napot és a városban _érkezvén_ a _Honoria_  _ház_  _ahol_ mindnyájan _megköszön_  _Honoria_ az _őhozzá_ valo jó akarattyát jó szivel valo látását azután _elbúcsúzván_  _Honoria_ és a vig _Hilária_  _két_ napok mulva _jószág_  _ki_ menének _ahol_ az el végezés _szerint_ alakadalmok egy nap ment végben

Vége

