
A _kereszt_  _királyi_ UTTYA
137

A _kereszt_  _királyi_ UTTYA
141

ELSÖ _könyv_ 
Hogy micsoda _készület_  _kell_ lenni azoknak kik 
a _keresztút_ akarják adni magokat
141

A _kereszt_  _királyi_ UTTYA
180

MASODIK _könyv_ 
A _kereszthordozás_  _jobb_ modgyárol
180

A _kereszt_  _királyi_ UTTYA
200

A _kereszt_  _királyi_ UTTYA
202

A _kereszt_  _királyi_ UTTYA
230

 _harmadik_  _könyv_ 
A _kereszthordozás_  _haszon_ 
230


 _két_ elsö _esztendő_ 
414


 _harmadik_  _könyv_ 
Mely magában _foglal_ mind azt valamit a _Krisztus_  _cselekedet_ 
prédikállásának _harmadik_  _esztendő_ 
431


NEGYEDIK _könyv_ 
Hogy mit _cselekedet_  _Jézus_  _Jeruzsálem_  _győzedelmes_ 
bé menetelétöl _fogvást_ menyben meneteléig 
458




Kegyes _olvasó_  _ha_ az _étel_ az _ital_ melyek testi _cselekedet_ az Isten _dicséret_ és lelkünk _haszon_  _kell_  _fordítani_ szent pál _szerint_ ebböl _következik_  _hogy_ a _beszéd_ és még a mulattságinknak is ollyanoknak _kell_ lenni a melyekben _dicsértetik_ az _isten_ szent neve mind pedig magunknak és másoknak lelki vagy testi _haszon_ szolgállyanak ugyan ezen vegre is adom _elöben_ ezen _hat_ uri szemelyeknek _hat_ napig _tartó_  _beszélgetés_ a melyek mind az elmének mulattságára és _haszon_ mind a szivnek _megjobbítás_ lehetnek meg láthatni _ebben_ a _könyv_  _hogy_ mitsoda szép _dolog_ ajó _erkölcs_ valo _hajlandóság_ és _cselekedet_ és mitsoda _gyalázatos_ arendeletlen _indulat_ és _cselekedet_ a jó _erkölcs_  _sokszor_ az Isten _homály_ szokta _hagyni_ egy _kevés_  _idő_  _de_ tsak azért _hogy_  _aki_  _tetszik_ azután nagyob _fényesség_ és _hogy_ azt mindenek _csodál_ szeressék és _követ_ és ennek _jutalom_  _kétféle_ veszik _ebben_ a _könyv_  _sok_ szép jó _erkölcsű_ és nemesi _indulatú_ látz a melyek még ez _élet_  _haszon_ vált és az olyanokot _követ_  _ellenben_ pedig sokaknak rosz _hajlandóság_ szégyenekre és veszedelmekre _fordul_ és ezeket _kerül_  _kér_ az _isten_ adgya _hogy_ ne tsak mulattságal _de_  _haszon_  _olvas_ 

A _kereszt_  _királyi_ UTTYA

Idegen nyelvböl valo _fordítás_ 
Elsö Szakasz 
1747 

A _Kálvária_  _hegy_ utozó
Szarándoknak 
 _ki_ a _kereszt_ uttyán akar _járni_ 


 _kedves_  _olvasó_  _bujdosó_ és _idegen_ lévén eföldön a menyei _haza_  _keres_ nem _kétell_ akeresztnek uttya pedig melyet _elöben_  _tesz_ oda fog vezetni és _hogy_ valami képen el ne tevelyedgyél _követ_ akristus _intés_  _aki_  _kalauz_ lévén a _fa_ uralkodot arra utat nyitot lábaival azt meg mutatta _tanítás_ és _megfest_ vérivel _követ_  _hát_ annak nyomdokát _aki_  _előtte_ mégyen és vegyed jó szivel annak szavait _aki_  _előtte_ megyen és vegyed jó szivel annak szavait _aki_ igy _int_  _aki_ utánnam akar _jönni_ magának mondgyon ellene visellye minden nap a maga _kereszt_ és _követ_ engemet

Ihon erröl _beszél_ eza _könyv_ ez a mennyei út mely az _örök_  _élet_ vezet szent _Ebrulphus_  _olvasván_ egy szer ezeket a szokot és _figyelmetesség_  _elmélkedvén_  _az_  _gondol_  _hogy_ meg nem _kell_ vetni ezt a _tanács_ mivel nem egy _király_  _ember_  _hanem_ Isten s’ _ember_ adná ezt nékünk: erre valo nézve az udvart mindgyárt el _hagy_ azal együt _gazdagság_ és jó akaroit és egy puszta _hely_ mene lakni _hogy_ ótt a _megfeszíttetett_  _Krisztus_ valoságos _tanítvány_ lehetne szent silvester a silvestriánusok _fundátor_ kik a szent _Benedek_ réguláit _követ_  _hasonló_ ezeket a szokot _hallván_ a pusztában mene lakni el _hagyván_ avilágot

Erre valo nézve akristusnak ezeket a szavait akarván _bő_  _kiterjeszteni_ a _Krisztus_ maga fog erröl _beszélgetni_  _dialógus_ formára storophilával és az _öcs_  _ebben_ pedig szent Agostont szent _Chrysostomus_ és a nagy szent _Gergely_  _követ_ akik _sok_ féle _dolog_  _ír_ illyen formában abizonyos _hogy_ az illyen _beszélgetés_ nagyob _kedvesség_ lehet _olvasni_ mint sem az ollyan _könyv_ a melyekben adolgok egy más után _folyvást_ mennek

Azért is _cselekedik_  _hogy_ valamenyire _kedves_  _tehet_ azt a mi a _kereszt_ és a nyomoruságtol _elidegeníthet_ és azért is _elhint_ helyel helyel _holmi_  _kedv_  _indító_  _dolog_  _hogy_ egy _kevéssé_ meg vidámithassam az _olvas_ 

Egy nehány féle példákot is _előhoz_ azért _hogy_  _útitárs_ adhassak a mi utozoinknak söt még _kalauz_ is _aki_  _követhet_ nyomdokokot mert az emberek inkáb _hisz_ a szemeknek mint sem _fül_ a jó _erkölcs_ uttya amelyre a parancsolat és az _oktatás_  _tanít_ minket az igen _hosszú_ és nehéz a melyet pedig a példa mutat nékünk a sokal rövideb miért engedi meg az Isten _hogy_ a szentek nyomoruságokot szenvedgyenek _hanem_ azért _hogy_ az ollyanok kik azokban _esik_  _tekintvén_ azokot a _békesség_  _tűrő_ példákat magoknak mind vigasztalást mind _enyhítés_  _találhat_ azokban _ezért_ is mondgya a _Szentírás_  _hogy_ az Isten azért _megenged_ ezt a _kísértet_  _hogy_ az ö _békesség_ valo _tűrés_ például lenne maradékinak valamint a szent _Jób_ 

A mi pedig ennek a munkának a stilusát _illet_ az egy nehány féle annak ugy is _kelletik_ lenni mert noha mind a _találmány_ mind a rend _tőle_ legyen _mindazonáltal_  _sok_  _hely_ fel _tesz_ a _Szentírás_ a régi és a mostani auctoroknak szavait és _értelmes_ mondásit nem _kitesz_ ezeket az _értelmes_ mondásokot tsak nyersen és _külön-külön_ mivel igen szárazok lettenek volna _hanem_  _összefoglal_ és kötöztem öket _gyakorta_ adván azokhoz magamtol

Valo _hogy_  _sok_ jó auctorok mind régiek mind mostaniak munkalodtak _haszon_ ezen a materián _igyekezik_ is öket _követni_ noha _távol_  _de_ nem _hogy_ öket _elérhet_ nem is akartam más _dolog_  _írni_  _hanem_ a melyet ökk _de_ más formában akartam _írni_ mint ökk nem _tévén_ azal semmi rövidséget az ö munkájoknak valamint egy _kis_  _hajó_ nem tészen _ha_ egy nagy _hajó_ után megyen atengeren _közönséges_ azt _jó_  _tart_  _ha_ sokan sokat irnak egy féle _dolog_ valo _hogy_  _különböző_ stilusal _kell_ annak lenni _de_ nem _különböző_  _hit_ ugy _hogy_ egy nehányan _tanít_ egy _dolog_  _egy_ egy féle képen a másik más képen

Valo _hogy_ azt vethetné valaki szememre _hogy_  _hol_ vagyon az az _érő_ az a _tűrés_ és _tökéletesség_ a mellyeket meg mutattál volna magad viselésiben vagy _cselekedet_  _te_  _aki_ a másoknak valo _tanács_ és _leckeadás_ ártod magadot magamra szabom azokot a melyeket mondot _Tertullianus_ illyen alkalmatoságban meg vallom _tehát_ az én uram _isten_ elött az én vakmerö _esztelenség_ a melyel merek _írni_ a _kereszt_ és a _tűrés_  _hogy_ én arra nem vagyok alkalmatos méltan is szégyenlhetem _hogy_ az én _cselekedet_ meg nem _egyezik_ a _dolog_ a melyröl akarok _írni_ adgya Isten _hogy_ ez a szégyen _megorvosol_ az én roszaságomot és _hogy_ a mire másokot _tanít_ magam is _követ_ 



AZ ELSÖ SZAKASZNAK _tábla_ 

Elsö _könyv_ 
Hogy mitsoda _készület_  _kell_ lenni azoknak 
kik akereszt uttyára akarják adni magokat

Elsö rész _elöljáró_  _beszéd_ 1 

Második rész _hogy_ a _kereszt_ amenyeknek uttya minden _tartozik_ azon _járni_ 8 

Harmadik rész _hogy_ mi légyen a _kereszt_ és _hogy_  _hányféle_ 15 

Negyedik rész _hogy_ a _Krisztus_ minden féle _kereszt_  _hordoz_ 27 

 _ötödik_ rész _hogy_  _hordozni_  _kell_  _kereszt_ valamint a _boldogságos_ szüz _cselekedik_ 34 

Hatodik rész _hogy_ miért szükséges akereszt 42 

Hetedik rész _hogy_ az Isten kinek kinek _erő_  _képest_ adgya akeresztet 52 

nyolczadik rész _hogy_  _eltökélt_ akarattal _kíván_ akristus _hogy_  _hordoz_ azö _kereszt_ a midön azt mondgya 58 

 _kilencedik_ rész _hogy_ azok akik agyönyörüséget szeretik a _kereszt_  _fut_ 66 

10 rész _hogy_ azok kik a _tisztelet_  _óhajt_ meg vetik a _kereszt_ 75 

11 rész _hogy_ a _Krisztus_  _kereszt_ sokal nehezeb _kereszt_ viseltet azördög abünösökel 85 

12 rész _hogy_ a mértékletlenek _fösvény_ nagyra vágyok és az udvariak nintsenek _kereszt_ nélkül 91 

13 rész A _házas_  _kereszt_ 100 

14 rész _hogy_ a magunk ellen valo mondás igen jó _készület_ a _kereszthordozás_ 108 

15 rész az elsö _könyv_  _befejezés_ 120


Második _könyv_ 
A _kereszthordozás_  _jobb_ modgyárol

Elsö rész _hogy_ akeresztet fel _kell_ venni és azt _hordozni_  _kell_ minden _halogatás_ nélkül 122 

második rész _hogy_ mindennek amaga _kereszt_  _kell_ viselni és nem _kell_  _abban_ válogatni 129 

Harmadik rész _hogy_ a _kereszt_ nem maga után _kell_ vonni _hanem_  _hordozni_  _kell_ és nem _kell_  _gondolni_ a _gyalázat_ mely azal _jár_ 137 

negyedik rész _hogy_ a _keresztviselés_ el _kell_  _kerülni_ ahejában valoságot 147 

 _ötödik_ rész _hogy_  _aki_ a _kereszt_  _hordoz_ annak akristus után és nem elötte _kell_  _járni_ 155 

Hatodik rész _hogy_ a _kereszt_  _jól_ lehesen _hordozni_ a _Krisztus_ példáját _kell_  _követni_ 159 

Hetedik rész _hogy_  _igazságtalan_ valo _dolog_ panaszolkodni a _kereszt_  _hosszas_ vagy sulyos voltárol 165 

Nyolczadik rész _hogy_ a _kereszt_ minden nap _kell_  _hordozni_ és azt _soha_ le nem _kell_  _tenni_ 172

Az elsö szakasz _tábla_ 
vége

A _kereszt_  _királyi_ UTTYA

ELSÖ _könyv_ 
Hogy micsoda _készület_  _kell_ lenni azoknak kik 
a _keresztút_ akarják adni magokat


Elsö Rész
E mint egy _elöljáró_  _beszéd_ 

Ez a nagy és széllyes siralomnak völgye a mely magát világnak nevezteti minden koron _lakóhely_ vala az _Ádám_  _fia_ akik alig _jön_ evilágra _hogy_ már arra rendeltettek _hogy_  _hordoz_ az Isten _kemény_  _bosszúállás_ sullyát az ö attyoknak _bűn_  _eltörlés_ ezek ót nyomoru és szomoruságal _teljes_  _élet_  _él_ mert _amióta_ az _ember_ ez az elsö attyok akarattal valo _hamisság_ az Isten _törvény_  _eltávozik_  _azótától_  _fogvást_  _számkivetés_  _hely_ változtatá _haza_ ezt a _kedves_  _lakóhely_ ezt a _gyönyörűség_ paraditsomát puszta _föld_ a mely is tsak _kóró_ és _tövis_  _terem_ ebizonyára _keserves_  _dolog_ és méltó _hogy_ minden koron sirasák ez atavaszt _irtóztató_  _tél_ változtatá a lengedezö szeleket _északi_  _alkalmatlan_ szeleké arosákot _tövis_ a jó magot _konkoly_ a szabadságot rabsággá és a menyeknek _kapu_ bé záratá

Ennek a szerentsétlen atyának maradéki _ész_  _juttatván_ azt a _boldogság_ a melyböl _kiesik_ és _enyhíteni_ akarván _keserűség_ erre valo nézve _egyenlő_ akarattal és nagy _költség_ egy nagy várost _épít_ a melyet _Thársir_ városának nevezék az az _gyönyörűség_ és vigaság _lakóhely_ ezen város lakosinak pedig minden _foglalatosság_ és szándékok tsak _abban_ áll _hogy_  _visszahívhat_ azt a _gyönyörűség_ mely öket el _hagy_ és _hacsak_ az árnyékával is _élhet_ annak a _jó_ a mellyet el vesztettek

Vala pedig _ebben_ avárosban egy philétus nevü _nemesember_ akinek _elegendő_  _jószág_ volt a _feleség_  _meghalván_  _három_ leánya marada akik _közül_ a nagyobik mind szebb mind _elmés_ vala atöbbinél ennek neve storophila az az _keresztszerető_ a mely nevet azért adták volt reája _hogy_  _kereszt_  _feltalálás_ napján születet a másodikát nevezték _Hilária_ és a _harmadik_  _Honoria_ ezek a nevek _éppen_  _illik_ reájok mivel _Hilária_  _természet_  _szerint_ szerette a _gyönyörűség_ és avigaságot _Honoria_ pedig igen vagyot a _becsület_ és a _főrend_ 

Ezek a leányok _gyakran_ mennek vala az attyok _ház_ a mely egy _kis_  _mélyföldnyi_ volt a várostol és ót rend _szerint_  _két_ vagy _három_ napot _tölt_ ugy _történik_ egy szer _hogy_  _tavasz_ a _kezdet_ a mikor az egész _természet_ meg ujul: a _fa_ leveleznek a mezök virágoznak

Midön _oly_  _kedves_ szolnak a madarak
ugrándoznak vigan pásinton a nyájak
 _kedves_ nedveségi a _gyenge_ szellöknek
 _bő_  _termékenység_ adnak a mezöknek

Ugyan azon napon a melyen az anyaszent egyház ülli a szent _kereszt_  _feltalálás_ ez a _három_ leány az attyok _ház_  _kívánkozik_ menni _hogy_ magokot mulassák az attyok _kedvezvén_ nékiek _örömest_ el _bocsát_ öket midön már utban volnának storophilának _ész_  _jutván_  _hogy_ azon a napon mitsoda _ünnep_ volna és _hogy_ ö is olyan napon születet volna erre valo nézve áitatoságbol nagy _kedv_ lett volna _betérni_ a szent _kereszt_  _kápolna_ mely az uton _kívül_ nem mesze volt _építve_ egy _erdő_  _kezd_  _kérni_  _tehát_ a más _kettő_  _hogy_  _cselekedik_ azt a jót és mennének el véle a _kis_  _kápolnácska_  _de_ a _kettő_ reá nem álla söt még azt _felel_ néki _hogy_ az ollyan áitatoság nem volna _helyes_  _hanem_  _jobb_ volna oda menni _ahova_ az attyók _küld_ öket akeresztnek szeretöje pedig _helyes_  _ok_ minden képen azon vala _hogy_ oda vihetné öket végtire még _fenyegetni_ is _kezd_ öket az atyokal mondván _hogy_ az illyen _könnyű_ áitatos _cselekedet_ a nényeknek szavát nem akarták _fogadni_  _de_ mind ezel is semmit nem nyerhete rajtok akik is tsak _követ_ uttyokot _felelvén_ a nények panaszolkodására _hogy_  _őmaga_ egyedül el mehet oda _ahova_ a _buzgóság_ vezeti ök el lehetnek nála nélkül _hogy_  _ha_ nem akarja magát vélek mulatni _tisztességes_  _hanem_ még _oly_ rendeletlen aitatoságal _fáraszt_ öket storophila ezen el szomorodván egyedül _elindul_ a _kápolnácska_  _felé_ mondván az _öcs_  _hogy_  _ebédtájban_ ö is a _ház_ lészen

 _de_ mint _hogy_ az _erdő_ az utat nem igen _jól_  _tud_ nagy sürüben mene és a _kápolnácska_ el _hagy_ ugy anyira _hogy_ mentöl _beljebb_ ment annál meszeb _hagy_ a _hely_ melyet _keres_  _eltévelyedvén_ illyen formában az üsméretlen utakon _sok_  _idő_ meg nem _tudhat_  _hogy_  _hol_ volna az _öcs_ pedig a _ház_  _érkezvén_ egy _darab_  _idő_ várakozván utánna _ebéd_ ülének ez a szegény leány pedig _tévelyegvén_  _hol_  _egyfelé_  _hol_  _másfelé_ és senkit nem _találván_ a puszta _erdő_  _aki_  _megkérdhet_ az utat igen nagy _baj_ vala nem is láthatá modgyát meg szabadulásának _de_ a mi még nagyob az _este_ is _elközelget_ és nagyob nyughatatlanságban és _félelem_  _esik_  _eszerint_ is _kezd_ panaszolkodni nagy sirásal mitsoda nyomorult vagyok én: azért _idejön_  _hogy_ a _kereszt_  _imád_ és _íme_ magam _csinál_ magamnak _egy_ a mely igen nehéz valyon mitsoda jó angyal vezet _ki_ engemet ebböl a puszta _erdő_ semmi _lakóhely_ itt nem látok azt sem látom _melyfelé_  _kell_  _tartani_  _ha_ továb _itt_ maradok _talán_ avad állatok is meg _eszik_  _de_  _ha_ szinte azoktol meg menekedem is a _bizonyos_  _hogy_  _keserves_  _éjszaka_ lesz enékem még _több_ is monda illyeneket mivel _több_ is _kelletik_ szenvednie a midön egész _éjszaka_ a nagy _eső_  _kelletik_ el _tölteni_ 

Ebben anyomorult állapottyában _békességes_  _tűrés_  _kelletik_ lenni az _éhség_ és a _keserűség_  _erő_ el vévén egy _fa_ atövire _kényteleníttetik_ le ülni ót a menyiben lehete magát _betakargat_  _hogy_ egy _kevéssé_ nyughassék valo _hogy_ a szomoruság és a _sok_  _fáradság_ miat egy _kevéssé_ el szunyada _de_  _addig_ is _sokszor_ fel serkene _ijedség_ és nagy rettegésel vala a _sok_  _gondolat_  _között_ a melyek elméjit _elfog_  _inkább_ ezen _elmélkedik_  _több_ mondván valamiképpen _hogy_ én _eltévelyedik_ a _kápolna_ és mentöl _több_  _kering_ annál meszeb _távozik_ attol szintén ugy _eltévelyedik_ evilágban az ollyan lelkek kik az üdveségnek uttyárol _eltér_ és _soha_ meg nem találhattyák a menyekben vivö _igaz_ utat

Az illyen _gondolat_ anyira _meghat_ az ö elméjit és szivét _hogy_ inkáb _kezd_ nyughatatlankodni az üdveségéröl mint sem az _erdő_ valo _ki_ meneteléröl és tsak az után suhajtozék _hogy_ az _igazán_ valo _élet_ uttyát _megtalálhat_ ezek a _gondolat_  _felgerjesztvén_ szivét _felkel_ és nagy sohajtásal és _buzgóság_ mondá ezeket a szokot

Uram _isten_  _örökös_ ura vagy _élet_  _ihon_  _elöben_  _borul_ szolgálod _hogy_  _-e_  _föld_ vagyok annak egy nehany _esztendei_ vannak mit _tud_  _abban_  _ha_  _jól_ töltöttemé el szolgálatodban már egy nehányat léptem a _pályafutó_  _hely_ a melyben az emberek _fut_  _de_ azt nem _tud_  _ha_ üdveségemre vagy veszedelmemre futotamé eddig és _hova_ leszek _ha_ az _igazság_ uttya _hely_ a _hiábavalóság_ uttyát _talál_  _követni_ mivel vagyon ollyan út mely az _ember_  _egyenes_ tettzik _mindazonáltal_ annak avége a _halál_ vezeti prov 16 25 _talán_  _eltévelyedik_ mint az _eltévelyedik_  _juh_  _tud_ uram _hogy_ az _ember_ uttya nem az _ember_ áll és _hogy_ az _ember_ nem _jár_ és nem vezeti lépésit magdtol jér10 23 _hanem_ a mint a _bölcs_ mondgya az ur _igazgat_ az _ember_ lépésit és _kicsoda_ az az _ember_  _aki_  _megfoghat_  _hogy_ mitsoda uton _jár_ prov 20 24 nézd meg _hát_ uram _ha_ találtatiké _benne_ a _hamisság_ uttya és vezess engemet azon az uton a mely _örökkévaló_ ps 138 24 mutasd meg nékem azt az utat a melyen _kell_  _járni_ mert _felemel_  _hozzá_ lelkemet 142 8

Storophila több illyen szép _gondolat_ is monda _sok_  _könnyhullatás_ szivének _buzgóság_ és fel is _tesz_ magában _hogy_ új _élet_  _él_ szivét és elméjét a _föld_ el venné és _buzgó_  _kívánság_ ragaszkodnék a menyekhez


Második Rész
Hogy a _kereszt_ a menyeknek _bizonyos_ uttya
minden _tartozik_ azon _járni_ 

Itt az út _jár_ ezen az uton Isa 30 21

Az _aki_  _figyelmez_ azoknak _könyörgés_ kik _ő_ segittségül _hív_  _igazság_ nem lehete _hogy_ meg ne _hallgat_ a storophila _imádság_  _ezokáért_ meg akarván _ő_ vigasztalni _megjelenik_ néki egy _ifjú_  _ember_  _forma_ nagy _fényesség_ sto-
rophila azon meg rémülvén és tsak nem a _föld_  _esvén_  _ijedtében_ egy szót sem szolhata _de_ az ur nagy _kegyesség_  _kezd_  _biztatni_ illyen formában

A _Krisztus_ Ne _fél_ leányom én vagyok az _örökkévaló_  _bölcsesség_ én vagyok az út az _igazság_ és az _élet_ azért _jön_  _hogy_  _kívánság_  _betölt_  _buzgó_ szivböl valo _imádság_  _felhat_  _hozzá_ mint ajó _illatú_  _füst_ azért _kedves_ is volt _előtte_ nem is _kívánhat_  _soha_  _jobb_  _hallgat_ mit mondottam prophétáim _által_ ályatok az utakon _megkérdez_ arégi _ösvény_  _hogy_ meg üsmérjétek a jó utat jer 6 16 ugyan azért is _lehajt_ az _ég_ és le szálottam ate _könyörgés_  _hogy_ az üdveségednek uttyára _taníthat_ a melyet is _oly_  _buzgóság_  _kíván_ ate lelked a _kereszt_ szeretöje ezeket _öröm_ és _csodálkozás_  _hallgatván_  _felel_ 

Storophila uram mitsoda az _ember_  _hogy_ meg _emlékezik_ rolla ps 8 5 és _honnét_ vagyon enékem _hogy_ az ur _jön_  _hozzá_ luk 1 43

A _Krisztus_ Nem ate _érdem_  _cselekedik_ azt _hanem_ magam akarattyábol szállottam le _hozzá_ mert az emberek _fia_ lennem nékem _gyönyörűség_ prov 8 31

Storophila Alazatoságal valo _hála_ adok neked _kegyes_  _édes_  _Jézus_  _hogy_ nem sajnalottad meg _tekinteni_ szolgálodnak alávaloságát és meg nem vetetted a szegénynek _könyörgés_  _kér_ azért _hogy_ legyen nekem ate _beszéd_  _szerint_ és _megtanít_ engemet az _igazság_ uttyára és _ösvény_ 

A _Krisztus_ Leányom _hallgat_  _hát_ engemet és _megtanul_ az _örök_  _élet_  _beszéd_ a midön az emberek _élet_ meg romlék és el távozék az _igazság_ uttyátol le szállék az _ég_  _hogy_ uj és _élő_ utat szentellyek nékiek a _kárpit_  _által_ az az az én _test_  _által_ hebr 10 20 mert valamint _hogy_ a _test_ bé zárta vala amenyeknek uttyát és meg akadályozá azokat kik bé akarának menni igy az én _test_  _kárpit_  _által_ a melyel az emberek üdveségéhez valo szeretetem _befedez_ engemet új utat nyitottam a melyen én _jár_  _előbbször_ és _hatalom_ is adtam ahiv lelkeknek _hogy_ engemet _követhet_ 

Storophila _de_ uram én nem látom melyik légyen az az új és _élő_ út amely _élet_  _ad_ azoknak kik arra mennek és az _örök_  _élet_ is vezeti öket

A _Krisztus_ Ez az út _hogy_ egy szoval _megmond_ nem más _hanem_ a _kereszt_ uttya nem hallottadé azt az _evangélium_  _aki_ fel nem veszi az ö _kereszt_ és ugy nem _kő_ engemet nem méltó az _énhozzám_ matth 1038 _gyakorta_  _előhoz_ én ezeket a szokot azért _hogy_ minden _megtudhat_ és _hogy_ senki magát ne menthesse _hogy_ nem _hall_ és valaki azt ne _gondol_ magában _hogy_ ezeket nem másoknak _hanem_ tsak az apostolimnak és a _tanítvány_ mondottam egy más _evangélista_ világosan _ki_ tészi _hogy_ mindennek szollottam mondván mondgya vala pedig mindeneknek _ha_ valaki akar engemet _követni_  _megtagad_ magát és minden napon vegye fel az ö _kereszt_ és _követ_ engemetluk 9 23

Márk _hasonló_ mond még világosaban és minek utánna _kitesz_  _beszéd_ melyeket mondottam az én _tanítvány_ szenvedésimröl ezt is mondgya _és_ mikor elö szolittá a sokaságot ö _tanítvány_  _egyben_ mondá nékiek valaki engemet akar _követni_  _megtagad_ magát vegye fel az ö _kereszt_ és ugy _követ_ engemet mark 8 34

Ezt az utat _javall_  _tehát_  _kedves_ storophilám _közönséges_ mindennek mivel ez az uttya az _élet_ aditsöségnek és annak a szent városnak a melyben _kell_ laknod az üdveség a _kereszt_ vagyon az _élet_ akeresztben vagyon _abban_  _talál_  _bizonyos_  _oltalom_ ate _ellenség_ elött _abban_ is _feltalál_ a _kegyelem_  _gyönyörűség_ a léleknek _erő_ az elmének _öröm_ ajó _erkölcs_  _tökéletesség_ és a szenttségnek _bőség_ tsak a _kereszt_  _feltalál_ a lelkednek _gyógyulás_ és az _örök_  _élet_ reménségit

Ezekre a _természet_  _ellenkező_ szokra storophila nagyon meg rémüle és meg ijede _hogy_ tsak akeresztröl _beszél_ nékie és mondá

Storophila uram ugy tettzik _hogy_ ezek igen _kemény_ szók és nagy _baj_ adnak elmémnek mivel tsak _ki_ mondani is ezt a szót _kereszt_ ollyan mint _ha_ már is _érez_ mind azokot a _keserűség_ a melyeket _okoz_ annál is inkáb _hogy_ azt _tőle_  _hall_ a nékem még nagyob remülést szerez

A _Krisztus_  _hogy_  _hogy_ lehet a _hogy_ el rémülsz azon _hacsak_ a _kereszt_  _hall_ is szollani leányom igen _gyenge_ vagy _ha_ a _kereszt_ még tsak a neve is meg ijeszt tudodé _hogy_ vétesz neved ellen a mely tészi a _kereszt_ szeretöjit tudodé _hogy_ ezt az _élet_ a siralom völgyének nevezik és _hogy_ nem vigasságnak se nem _gyönyörűség_  _lakóhely_  _hanem_ a munkának és a _keserűség_  _ki_  _gondol_ valaha le _írni_ ajó _erkölcs_ uttyát _tövis_ nélkül nem _kétell_  _tud_  _hogy_ az Isten engemet ugy adot az _ember_ mint _doktor_  _hogy_ öket az _igazság_  _tanít_ és ugy mint mestert _hogy_ öket avaloságra _hoz_ valamint is ezt az atyám _tudta_  _ad_ mindeneknek a _Tábor-hegy_ mondván ez az én szerelmes _fia_  _ki_ meg nyugodtam _ő_  _hallgat_ matth 17 5 _ti_ engemet mestereteknek és uratoknak _hív_  _igazán_ mondgyátok mert a vagyok joa 1313 mivel _énbennem_ vannak a _bölcsesség_ és az _ismeret_  _teljes_  _kincs_ el rejtve Colos 2 3 mit _tanít_  _tehát_  _egyéb_ ezen avilágon _hanem_ a _kereszt_ uttyát mondván valaki nem _hordoz_ az ö _kereszt_ és nem _kő_ engemet nem lehet az én _tanítvány_ luk 14 27

Storophila Édes _Jézus_  _kegyes_ és jó mesterem _kér_  _megbocsát_  _ily_ új _tanítvány_  _aki_ még _kevés_  _tud_  _titok_  _aki_ tsak nem egészen _elfelejt_ ezt a letzkét a melyet _oly_  _gyakorta_  _hall_ 

A _Krisztus_ Nem _elég_ azt _hallani_  _hanem_ még azt meg is _kell_  _tartani_ és _követni_ amely _idő_ adot az Isten néked eföldön arra adta _hogy_  _megtanulhat_ a _kereszt_  _tudomány_ a _halál_ avisgálásnak _idő_  _akkoron_ el vetem az ollyat magamtol mint méltatlant _aki_ nem fogja tudni a _kereszt_ uttyát mivel meg fogják látni az _ég_ a _kereszt_  _jel_ amidön avilágot _ítél_ ez a _jel_  _megkülönböztet_ az utolso napon ajuhokot agödölyéktöl én _bíró_ lévén meg fogorn üsmérni ezt a _jel_ aválasztatimban és fel lévén ékesitve _halál_  _köntös_ azörök _élet_ valo _megkoronázás_ fogom öket _hívni_ mondván jertek el én atyámnak áldotai _bír_ az _ország_ mely _elkészíttetik_ néktek még _-e_ világ _kezdet_  _fogva_ matth 25 34 _akkoron_ a _kereszt_  _baráti_ kik _élet_ engemet _követ_ nagy _bizodalom_ mellém fognak állani erre valo nézve _ha_  _tanítvány_ akarsz lenni jó szivel és zugolodás nél-
kül _kell_  _járni_ a _kereszt_  _keskeny_ és nehéz uttyán mivel senki nem lehet ez _élet_  _kereszt_ és szomoruságok nélkül vigyáz _hát_  _kedves_ storophilám _hogy_ el ne _távozik_ valamely _haszontalan_  _félelem_ az üdveségnek uttyátol a melynek _kezdet_ nehéz és sulyos _de_ a mely annál _könnyű_ lesz a mennél továb _halad_ ajó _erkölcs_ és a _hit_ ugy _hogy_ az Isten parancsolatinak uttyán nagy _öröm_  _fut_ 

Storophilának _meghatván_ a szivét ezek a _beszéd_  _felkiált_  _bizodalom_ valo _bátorság_ mégyek a _kereszt_  _keskeny_ uttyára tsak azon _kér_ uram _hogy_ légy az én _erő_ segittségem _gondviselő_ s’ _oltalom_ 

A _Krisztus_ légy _erős_  _bizodalom_ leányom _abban_  _bizonyos_ lehetz _hogy_ el nem hagylak valo _hogy_ az én parancsolatom sürgetö _de_  _példaadás_ én megyek mindenkor _elől_ mivel _soha_ sem parancsolnám _hogy_ utánnam _jár_  _hogy_ engemet _követ_  _ha_ én magam _elől_ nem _jár_ és _ha_ veled nem volnék minden nyomoruságidban


Harmadik Rész 
Hogy mi légyen a _kereszt_ és _hogy_  _hányféle_ 

Az _igaz_  _sok_ nyomoruságokra _tétetik_ ps 33 20 

Storophila Rea álván mind arra a mit a _Krisztus_ mond vala nékie _mindazonáltal_ még _több_ is akarván _tanulni_ mondá mint _hogy_  _elkezd_ még is szollok az urnak noha tsak pór és _hamu_ vagyok _kér_  _megtanít_ szolgálodot miképen _kell_  _érteni_ ezeket a szókot _hogy_ vegye fel _kereszt_ szükségesé _hogy_ mindenikünk _fakereszt_  _hordoz_ és _hogy_ arra legyünk szegezve valamint magad voltál

A _Krisztus_ ugy _beszél_ mint egy aszony akinek _értelem_ nincsen _jobb_ 2 10 és _aki_ az _írás_ nem _tud_ a _keresztény_  _kereszt_ nem tsak _fa_ vagyon _csinálva_ nem tsak _fa_ áll _hanem_  _abból_  _hogy_  _kemény_ fel _tesz_  _keresztényi_  _élet_  _élni_ és ajó _erkölcs_  _követni_ egy _keresztény_  _élet_ mondgya szent ágoston serm 32 _de_ sanct _aki_ az _evangélium_  _szerint_ akar _élni_ tsak _kereszt_ és szenvedésnek _kell_ lenni nem _csodálkozik_ én ate _kérdés_ mivel valának mások is olyan _együgyű_ mint magad söt még a szerzetesek _között_ akik nagy _buzgóság_ valának az _isten_  _de_ az a _buzgóság_ nem vala atudomány _szerint_ ugy magyarázák valamint magad ezeket a szokot _aki_ fel nem veszi az ö _kereszt_ és ugy nem _kő_ engemet nem méltó az _énhozzám_ matth 10 36 azért _fakereszt_  _csináltat_ és azokot _kezd_  _hordozni_ mindenüt a melyel a népnek nem áitatoságot _hanem_ nevettséget _okoz_ erröl meg _fedd_ öket és _elhagyat_ vélek serenus _abbas_ mint olyanokal kik a _betű_ nem az _értelem_  _hanem_ a _betű_ magát _követ_ nem tsak azt a _kereszt_ parancsolom én néked _hordozni_ a melyre fel feszitettem _hanem_ még azt is a melyet fel vész egész _élet_  _járta_ aleg nehezeb jó _erkölcs_  _cselekedet_ és a _kemény_ sanyargatásokal _hát_ azok amartirumok kik engemet _követ_ fel feszitetteké mindnyájan vagy szükséges volté _hogy_ azok a szüzek kik valamint az _apokalipszis_ mondgya _követ_ mindenüt a _bárány_ a _kereszt_  _felfeszíttetik_ az én apostolom pál _felfeszíttetett_ volté midön azt mondgya _távol_ legyen pedig _éntőlem_  _hogy_ másban _dicsekedik_  _hanem_ tsak ami urunk _Jézus_  _Krisztus_  _kereszt_  _ki_  _által_ nekem evilág _felfeszíttetett_ én is evilágnak galat 6 14 akeresztet _tehát_  _hordozni_ nem _egyéb_  _hanem_ a rosz _kívánság_ el _kell_  _oltani_ arosz _erkölcs_ el _kell_  _hagyni_ ahejában valoságot el _kell_  _kerülni_ és ellene _kell_ mondani atévelygéseknek

Storophila Észre veszem magamban _hogy_ az _igazság_ világosága el szélyesztette az én elmémnek setéttségit mely a _tévelygés_ vetette vala _mindazonáltal_ ne sajnályad uram azt nékem meg mondani _hogy_  _ha_ azok ajó szerzetesek kik _együgyűség_ a _kereszt_  _hordoz_ azért nem érdemletteké valamit nálad

A _Krisztus_ miért nem _ha_ áitatos _együgyűség_ ök azt _gondol_  _hogy_ én _olyanformán_ parantsoltam nékik mivel _ha_ ate szemed _együgyű_ mind az egész _test_ világos lészen matth 6 22 igy _ha_ a szándék jó a _cselekedet_ sem lehet rosz nem hallottalé valaha _beszélni_ egy _bizonyos_  _kereszthordozó_ miklosról _aki_ mindent el _hagyván_ az _isten_ szentelé magát a szent lukáts _klastrom_ ez a szent _ember_  _gyakorta_  _hallván_ ezeket a szokot _hogy_  _aki_ engemet akarnak _követni_ a _kereszt_  _hordoz_ azt _gondol_ magában _hogy_ ezt a parancsolatot ugy vihetné végben _hogy_  _ha_  _tölgyfa_ valo nehéz _kereszt_ viselne a vállán ezt magával el hitetvén a több _társ_  _elbúcsúzik_ és varosrol városra _kezd_  _járni_ egy nagy _kereszt_ avállán _először_  _Olaszország_  _Tarentum_ az után _Etruria_ ment szamtalan _sok_  _gyermek_  _gyűjt_ maga után _aki_ nevetve _örömest_  _követ_ azokal atemplomokot _eljár_ szüntelen _énekelvén_ a _kyrie_eleison_ az egész város azt _csodál_ némellyek az ö _együgyűség_  _bolondság_  _tart_ némellyek pedig igen _rendkívül_ valo aitatosságnak ezt az új _dolog_ apüspöknek _hír_  _ad_ a kinek is nem _tetszik_ eza _cselekedet_ azért magához _hívatván_ a szarándokot _kérd_ tölle _hogy_ mitsoda szándékall volna és _hogy_ miért _csinál_ olyan nagy zenebonát a városan én az ur parancsolattyát akarom végben vinni _felel_ a szarándok nem tsak a szivemben _hanem_ még a _hát_ is akarom _hordozni_ a _kereszt_ valamint ö maga is _cselekedik_  _ha_ eneked nem tettzik és nem akarod _hogy_  _fogadás_  _betölt_ más _ország_ megyek _ahol_ nagyob szabadságal viszem végben _buzgóság_ a püspök _értelmes_  _ember_ lévén észre vevé _hogy_ nem volna _hamisság_ a szarándok _cselekedet_ söt még _hogy_ nagy _buzgóság_  _cselekedik_ azt mondá néki _távol_ legyen _hogy_  _megakadályoztat_ áitatos szándékodot söt még azt akarom _hogy_  _hozzá_  _jön_ minden nap _ebéd_ a szegény miklos ezt igen _kedves_ vevé apüspöktöl _de_ nem sokáig _élhet_ jó akarattyával mivel egy nehány napok mulva nagy _hideglelés_  _esvén_ és _halál_  _érezvén_ a _gyermek_  _elébe_  _hívat_ és nékik _hagy_  _testamentum_ a _kereszt_ mint valamely _gazdag_  _jószág_ : és minek utánna _sok_  _jó_  _kíván_ nékik az _ég_ mene _hogy_ ót el venné azt a _jutalom_ a melyet _megígér_ azoknak kik _kereszt_  _hordoz_ eföldön _Baronius_ supran 1094

 _de_  _hogy_  _ismét_  _visszatér_ arra a mit _elkezd_ mondani néked midön én azt parancsolom _hogy_ a _kereszt_  _kell_  _hordozni_ nem _fa_ valo _kereszt_  _ér_  _hanem_ mind azt valami _baj_ adhat mivel a _deák_ nyelven ezen a szón _kereszt_ minden féle szenvedés _értődik_ 
 Crux a Cruciatu aut Certé Cruciatus a Cruce akeresztet _hordozni_  _tehát_ a _hogy_ szenvedgyed _énértem_ a világi nyomoruságokot és igy a _halál_ is _örömest_  _kell_ szenvedni _énértem_  _ha_ az alkalmatoság _hoz_ magával az _óember_ magadban meg _ölnyi_ magadot minden féle veszedelemre _tenni_ midön az én szolgálatom _kíván_ és a _földi_ állapotoktol magadot el _kell_  _fordítani_ ez az _igazán_ valo _kereszthordozás_  _ha_ engemet akarsz _követni_ avilági _fenyegetés_  _hízelkedés_ és mindenek felet a mi a _hajlandóság_  _ellenkezik_ ezek _kereszt_  _hely_ legyenek néked és szenvedgyed _hordoz_ ezeket _békességes_  _tűrés_ 

Storophila Ezeket _figyelmetesség_  _hallgatván_ nagy _hallgatás_ marada és elméjében _forgat_ ezeket a szavait az ö szent Mesterének _aki_ is _kérd_ tölle akarodé leányom _hogy_ meg mutassam néked _hogy_ nem tsak egy féle akereszt a melyet akarom _hogy_ visellyék _jön_ tsak velem erre a _jobb_ felöl valo _ösvény_ majd egy nagy rakás _kereszt_ mutatok néked a melyeket az én Atyám akarattya _szerint_  _osztogat_ az ö választatinak storophila _örömest_  _kísérvén_ szent mesterét nyughatatlanságal várá _hogy_ meg láthatná azokot a _sok_ féle _kereszt_ együt menvén _tehát_ egy _hegy_ mellé _érkezik_  _ahol_  _két_ nagy _domb_ vala akét _domb_ pediglen bé vala _ültetve_  _erdőforma_ rettentö _sok_  _kereszt_ valamint nagy magos _fa_ látodé mondá a _Krisztus_ ezt a _sok_  _kereszt_ melyek az emberek üdveségére vannak rendeltetve látodé aleg magosabb _domb_ rendiben aleg _közönséges_  _kereszt_  _gondol_  _hogy_ meg üsméred azok _között_ az _enyém_ mivel fel vagyon ékesitve egy _töviskorona_ egy láncsával és egy spongyiával mert az _illendő_ és méltó _hogy_ az a szent _fa_ a melyen én _élet_ lévén szenvedtem és _meghal_  _hogy_ az atöbbinél _feljebb_ légyen _emeltetve_ 

Storophila Igen is uram _jól_ látom azt az egész _ember_ nemzet üdveségének _eszköz_ azt a _győzedelem_  _jel_ mely az _ördög_  _hatalom_ ellen állitatot fel _de_ mond meg uram azt nékem mitsoda az a második _kereszt_ a mely tsak anyiban _különbözik_ atiédtöl _hogy_ fel vagyon forditva

A _Krisztus_ az az én Apostolomé péteré akit is _hasonló_  _halál_ itélték volt mint engemet _de_ alázatoságbol nem akará _hogy_ ugy szegeznék a _kereszt_ valamint engemet _hanem_ azon _kér_ a _bíró_  _hogy_ lábál _felköt_ akeresztre

Storophila _kér_ uram ne sajnályad nékem meg mondani _hogy_  _micsodaféle_  _kereszt_ atöbbi a melyeket látok

A _Krisztus_  _hát_ nem üsméredé azokat nem látodé azt a mely olyan mint egy X és a melyet szent andrás _kereszt_ nevezik az után meg láthatod mitsoda _forma_  _kereszt_  _csinál_ arégiek _Japónia_ mitsodást _csinál_ és a többi rend _szerint_ valo _kereszt_  _akasztófa_ 

Storophila Kérlek uram _megbocsát_ nékem _hogy_  _ha_  _ismét_ azon _kér_  _hogy_ mond meg nékem mitsoda _kereszt_ azok az aláb valo renden mivel mint _ha_  _írás_ látnék rajtok ugy tettzik mint _ha_ nagy _titok_ volnának azok

A _Krisztus_ Ugyan _különb_  _különbféle_ szenvedéseket is _jelent_ azok a melyekel látogattatik meg az elme vagy atest az a _kereszt_ a melyen egy sziv _által_ vagyon szurva _jelent_ azokot a szenvedéseket a melyek az elmét _gyötör_ ez a _kereszt_ az a mely meg sebesité az én _boldog_ Anyámnak szivét valamint siméon _megjövendöl_ ugyan ezis az amelyet az én apostolom _érez_ midön mondgya az én szivemnek szüntelen valo _gyötrelem_ vagyon rom 9 2 ez a szeretet és szánás _kereszt_  _hely_ vagyon mivel _aki_ a más nyomoruságán _törődik_ a maga szivében _hordoz_ akeresztet az illyen _kereszt_  _kell_  _tenni_ anyughatatlanságot _ízetlenség_ szomoruságot _kedvetlenség_  _keserűség_ és más _egyéb_  _belső_ szenvedéseket az illyen _kereszt_  _gyakorta_  _oly_ nehezek _hogy_  _Dávid_  _ha_ Szent volt is _de_  _érez_ azoknak sulyoságakot midön mondgya uram _aki_  _isten_ és _kezdő_ vagy üdveségemnek _kiált_  _hozzá_ napal és _éjszaka_ mert azén lelkemet el nyomta a nyomoruság és _hogy_ az én _élet_  _közel_ vagyon a pokolhoz ps 87 1 4

Storophila A valo mert egy jó szivü _nagy_ nyomoruságnak _tart_ azt _ha_  _kis_ is _megbánt_ az _irgalmasság_ attyát és avigasztalásnak _isten_  _de_  _kér_ uram magyarázd meg nékem atöbb _kereszt_ is a melyeket itt látunk

A _Krisztus_ A _kereszt_ a melyen _kard_  _bot_ lántzot _kötél_ veszöt és _ostor_ látz _jelent_ a martyrok szenvedéseket némelyeknek _bőr_  _megfeszíttetik_ nem _gondolván_ a szabadulásal _hogy_  _drága_  _feltámadás_ nyerhetnének némelyek _csúfság_  _ostorozás_ szenvedtenek _kötözés_ és _tömlöc_  _megköveztetik_  _fűrészeltetik_  _kettévágat_  _kísértetik_  _fegyver_ le vágatatván _meghal_  _bujdosik_  _juh_ és _kecske_  _bőr_ kik _elhagyattatik_ szorongattattak nyomorgattattak _ki_ nem volt méltó evilág pusztában _bujdosik_  _hegy_  _barlang_ és a _föld_  _hasadék_ hebr 11 35 36 _könnyű_ meg üsmérheted a _betegség_  _kereszt_ a mely _hasznos_ és némelykor szükséges midön az _izraelita_  _jól_ valának _könnyű_  _elfelejt_ az _isten_  _de_ a midön az ö nyavalyájok meg szaporodik nagy sebeségel _fut_ és a midön az Isten _halál_  _bocsát_ reájok _keres_  _ő_ és nagy siettségel mennek vala _hozzá_ ps 15 3 ps 77 38 menyi vagyon olyan a kinek atesti _betegség_ lelki _egészség_  _okoz_ és igy _abban_  _bizonyos_ légy _hogy_ abetegség nem _egyéb_  _hanem_ egy _hasznos_  _oktatás_ a mely meg vetteti velünk atesti _dolog_ és mind azokot a melyek mulandok és _veszendő_ ugy _hogy_ a menyeiekben _foglal_ magunkot a mely _kereszt_ pedig egy _facsésze_ látz az a szegénységet _jelent_ mivel _ki_ nem _tud_ azt _hogy_ ez _egy_  _fő_  _eszköz_ ajó _erkölcs_  _aki_ azal _jól_  _tud_  _élni_ agazdagság _keresés_  _sok_ munkával _jár_ annak _megtartás_  _félelem_ vagyon és az _elvesztés_ nagy _keserűség_  _követ_ 

Storophila _de_ mit _jelent_ a _koporsó_ a mely más felöl vagyon

A _Krisztus_ Az azt a szomoruságot _jelent_ a melyet _érez_ az atyánk fia _halál_ noha azt ollyan _engedelmesség_  _kell_ szenvedni valamint atöbbit mert _ha_ szinte nehéz is atermészetnek azt el veszteni amit szeretünk _mindazonáltal_ azt el _kell_ felejtenünk ugyan is mit vészen el _mitőlünk_ az Isten ami _övé_ nem volna menyin vannak olyanok _aki_  _haszon_  _fordul_  _hogy_  _megfosztatik_ jó akarojoktól akik is öket _élte_ az _isten_  _elfordít_ 

Storophila Ezeket _csodálkozás_  _hallgat_ és _gyakran_ veté szemeit valamely _csúfos_  _öltözet_ a _Krisztus_ azt észre vévén _hogy_ meg akarná tölle _kérdeni_ mi volna a _megelőz_  _ő_ mondván látom _hogy_ azon a _csúfos_  _köntös_  _csodálkozik_ meg is akarnád tudni _hogy_ a mit _jelent_ a leányom atsufságnak sulyos _kereszt_ a melyet _hordoz_ avaloságos _penitenciatartó_ nem _hajtván_ arra _énértem_  _hogy_ a világ öket _esztelen_  _tart_ noha ameg vetésnél alig vagyon nagyob szenvedés _elég_ vannak ollyanok kik az _isten_ akarják szolgálni tsak _hogy_  _megdicsértetik_ az _ember_ sokan szeretik vagy _gondol_ szeretni az alázatoságot _de_ a meg alázásrol nem is akarják _hogy_  _beszél_ se avilági _becsület_ semmit el nem akarnak _hagyni_ el veszteni abékeséges _tűrés_  _érdem_ szeretnék tsak valamely _becstelenség_ ne _kell_ szenvedniek

Storophila Mit _jelent_ aza _két_  _ember_  _kép_ kik _csúfság_ egy más ujját _húz_ és egy másra pökdösnek

A _Krisztus_ Ez a részek az én _hív_ szolgaimnak _aki_  _élet_  _bolondság_ tettzik lenni avilág elöt akik _becstelenség_  _káromlás_ rágalmazást fognak szenvedni és ezek anyi roszat _okoz_ azoknak kik ezeket szenvedtetik vélek valamenyi _haszon_ azoknak kik _békességes_  _tűrés_ szenvedik mivel az Isten azokot választtya magának _aki_ avilág meg vétt és rend _szerint_ ez a meg vetés az _ember_ magában szálittya az én apostolom _jól_ mondgya _hogy_ az _isten_ szolgálni _kell_ a _dicsőség_ és _gyalázat_  _között_ a szidalom és _dicséret_  _között_ ugy mint _hitető_  _magaigaz_ mint _ismeretlen_  _magaismeretes_ 2 Cor 6 8

A _csomó_  _összekötött_  _sok_  _kereszt_  _jelent_  _hogy_ némelykor egy személy _sok_ féle nyomoruságokat szenved egy szers mind az Isten ezeket meg engedi söt még reája is _küld_ az ö üdveségére


Negyedik Rész 
Hogy a _Krisztus_ minden féle _kereszt_  _hordoz_ 

Storophila Tsudálkozásal _hallván_ azt _hogy_ egy személynek némelykor egy nehány _kereszt_  _kell_  _hordozni_ egy szers mind _felkiált_  _hát_ uram nem _eléggé_ tsak egy _kereszt_ ezek _közül_ a _föld_ le nyomni a _erős_ is _kicsoda_  _hát_ az _aki_ anyi sokat _hordozhat_ 

A _Krisztus_ Mit _beszél_ leányom _soha_ sem hallottadé _hogy_ mitsoda nyomoruságokot szenvedet az én szolgám _jobb_ és _hogy_ mitsoda _sok_ féle _kereszt_  _kelletik_  _hordozni_ egy szers mind _először_ minden féle marháit el veszté minden _gyermek_ a _ház_  _megöl_ és az után magais _irtóztató_ sebben _esik_  _tető_  _fogva_  _talp_ ugy _hogy_ aganéra _kelletik_ ülni és ot egy _darab_  _cserép_ vakarni le magárol a rothattságot _de_ a mi néki leg nehezeben _esik_ ahogy mind a _feleség_ mind a jó akaroi _sok_ féle _dolog_  _hány_ a szemére _de_ mit _cselekedik_ és mit _felel_  _mindaz_ eza szent _ember_  _ha_ az ur _kéz_ el vettük ajót miért ne vennök agonoszat is mindent az ur adot volt mindent az ur is vette el _tőle_ tsak ugy lett a mint ö akarta legyen áldot az urnak neve _jobb_ 2 10 1 21

Storophila Ez a _békességes_  _tűrés_  _csodálat_ méltó _de_  _hol_ vagyon az az _ember_  _aki_  _hozzá_  _hasonlít_ és _kiad_ nékem anyi _erő_  _hogy_ meg ne tántorittson a szélvész a mely ezt az _élet_  _hány-vet_ 

A _Krisztus_ Jobb _tanács_ nem lehet adni se _jobban_ a lelket _megerősíteni_ mint _ha_ engemet _tekint_ mivel én vagyok a _hit_  _kezdő_ és el végezöje hebr 12 2 atöbb _ok_  _között_ a melyek a szenvedésre vittek _fő_ avolt _hogy_ példát adhassak ajuhaimnak az egész _kereszt_ és nyomoruságok _között_ a melyeket parancsoltam szenvedni nincsen egy is a melyet én Isten lévén nem szenvedtem volna _előbbször_ azért _hogy_ meg mutathassam az _ember_  _hogy_  _hamis_  _tart_ azt _hogy_ a szenvedés nyomoruság ugyan is _kedves_ storophilám az egész _kereszt_  _között_ a melyeket láttál nintsen egy is a melyet nem _hordoz_ 

Storophila lehető _kedves_  _Üdvözítő_  _hogy_ anyi féle _kereszt_ viseltél volna

A _Krisztus_ A nincsen _különben_ azt _tud_  _hogy_ mitsoda formában mentem _ki_ a pilátus _ház_ akeresztet magam után vonván és _hogy_ mi képpen meg aláztam magamot _engedelmes_ voltam _mindhalálig_ és a _keresztfa_  _halál_ philip 2 8

Storophila Ezt mi _keresztény_ mindnyájan igy _hisz_  _de_ a _másféle_  _kereszt_ nem _kitetszik_  _oly_ világosan

A _Krisztus_ Azt is _megcselekedik_ tsak rövideden _elöben_ adom atöb _kereszt_ is melyeket szenvedtem: nem szenvedtemé a _belső_  _kereszt_ a midön az _olajfa_  _kert_ nagy _keserűség_ mondám ezeket a szokot szomoru azén lelkem _mindhalálig_ az után az én szolgaimnak vigasztalásokra kik ollyan állapotban _eshet_ik_ ugy akartam lenni mint _ha_  _elhagyat_ az Atyámtol mivel mitsoda szorongatásban _gondol_  _hogy_ volt az én szivem _akkoron_ a midön _haldokló_ szoval _felkiált_ az atyamhoz Én _isten_ én _isten_ miért _elhagy_ engemet mitsoda nagy _keserűség_ nem vala az én szivem látván _hogy_ mely nagy vétkekben valának az emberek világ _kezdet_  _fogvást_ magamra válalám _hogy_ azokot el törölyem noha _makula_ nélkül valo _bárány_ valék és ámbár semmiképen vétkes nem valék _de_  _érte_  _kezes_ lettem az atyámnak _hogy_ az ö _igazság_  _elég_  _tesz_  _érte_ és _hogy_  _megfizet_ a mivel nem _tartozik_ ps 68 6 _jól_ láttam én azt _hogy_ mitsoda nagyon _megbánt_ öket avétek azt is _keserves_ láttam _hogy_ mitsoda _irtóztató_ az _örök_  _kárhozat_ nyomorusága a melyben _esik_  _Ádám_ minden maradéka a vétekért ezeket én _jól_ meg visgálám és _fontol_ mind más képpen mint sem egy _teremt_ állattol a lehetne ettöl vagyon _hogy_ egy auctor azt mondgya _hogy_ tsak egyedül ennek a _keserűség_  _elég_ let volna _ezer_ el venni _élet_  _ha_ annyira valo _hatalom_ lehetet volna rajtam lessius _de_ perfect div libr 12 c 17 _hogy_  _ha_ a _főpap_  _Éli_ a _frigyláda_  _elvesztés_ valo _keserűség_  _hátraesvén_ azonal meg _hal_  _ki_  _kételkedhet_  _abban_  _hogy_ a _keserűség_ a melyben voltam vétkeitekért _hasonló_ állapotban nem _hozhat_ engemet mivel _ember_ nem lehet olyan _keserűség_ lenni mint a melyben én voltam ez a szomoruság pedig _fogantatás_  _óra_  _kezdődik_ és _élet_  _fogyta_  _tart_ 

Storophila _ó_ ! angyaloknak _öröm_  _soha_ sem _hihet_  _hogy_ ez a _keserűség_  _oly_ nagy lett volna _ha_ tsak magadtol nem _hall_  _ugyanezért_ is nagy _kívánság_ volna meg tudni atöbb _kereszt_ is a melyeket _hordoz_ 

A _Krisztus_ Elé _beszél_  _hát_ néked atesti _kín_ is a melyekröl _talán_  _hall_ már valamit nem kötözteké meg engemet nem hurtzoltaké az uttzákon nagy _kegyetlenség_  _taszigál_ és vertek szánakodás nélkül az után _megostoroz_ és a _tövis_ meg lyuggatták _fej_ nem szenvedtemé _akkor_ egy nehány féle _kereszt_ egy szers mind ugy _hogy_ az én _fájdalom_ mindenkor _előtte_ volt nékem ps 37 18

Mi szükség _hogy_ a _betegség_  _kereszt_ szollyak mivel _talán_  _tud_  _hogy_  _Esaiás_ azt mondgya _felőle_  _hogy_  _tele_ vagyok _fájdalom_ a szenvedést meg szoktam és _igazán_ magamra vettem nyomoruságidot 53 3

A mi a szegénységet _illet_ azt szerettem és _keres_ születésemtöl _fogvást_ mivel _tud_  _hogy_  _gazdag_ lévén szegényé lettem _érte_  _hogy_ azén szegénységemel _meggazdagulhat_ 2 Cor 8 9 visgáld meg az én születésemnek szegény szegény voltát világ _teremtő_ levén még is mitsoda _ház_ választottam _istálló_ születtem ágy _hely_  _jászol_  _fekszik_  _holmi_ rosz rongyal _befedez_ személyemet noha _király_ voltam a szegénységem nem _enged_  _hogy_ valamely _cseléd_ szolgálhason se _elegendő_ nem lett volna akevés _költség_  _táplálás_ söt még _tanítvány_ is szegényeket választék és a szegénységem ollyan nagy vala _hogy_ se ágyam se egy _ház_ nem volt _ahova_ el vonhattam volna magamot azért is mondgya az _evangélista_  _hogy_ arokáknak vagyon _barlang_ a madaraknak _fészek_  _de_ azember _fia_ nintsen _hova_ le _tenni_  _fej_ matth 8 20

Nagy szánakodásal voltam a mások szerentsétlenségeken és nyomoruságokon sokat sirtam _Jeruzsálem_ veszedelmén az emberek _halál_ szomorkodtam és egy nehányat meg akarván vigasztalni a _halott_  _feltámaszt_ alázár _halál_ a szivem _megesik_ és sirattam ugy _hogy_ még a sidok is mondák nézétek mint szerette _sok_  _gyalázat_ és _becstelenség_ szenvedtem _ellenkedés_  _beszéd_ és _cselekedet_  _csúfság_  _kín_ és _káromlás_  _halál_ nem hánytáké azt a szememre _hogy_  _tobzódó_ és részeges vagyok _barát_ a _bűnös_  _hogy_  _káromló_ és _csalárd_ vagyok magamnak _tulajdonítván_ az _istenség_ és mint _ha_ mind ez _elég_ nem lett volna nagy _gyalázat_  _bolond_ és _esztelen_  _tart_ lenni én _aki_ az _isten_  _bölcsesség_ vagyok a szemeimet _beköt_ és _csapás_  _illik_ mondván _kitalál_  _kicsoda_ az _aki_ tégedet artzul vere _Heródes_ az egész udvarával meg vete engemet és _csúfság_  _fehér_ ruhában _öltöztet_ a _király_  _korona_  _hely_  _tövis_  _tesz_  _fej_ és a _király_ páltza _hely_ egy nád szálat _ad_  _kéz_ storophila _micsodaféle_  _kereszt_ vala még _hátra_ a melyet nem szenvedtem volna el szenvedtem én mindenikét _teérted_ azért _hogy_  _te_ is _meggondol_  _kicsoda_ légyen az _aki_ illyen ellene valo szidalmazásokot szenvedet a _bűnös_  _hogy_ elmédben _elfogyatkozván_ el ne fáradgy hebr 12 3 _hanem_ szemeidet a _Krisztus_ vetvén nagy _buzgóság_ mondgyad _ha_ a zöldellö _fa_  _így_  _bánik_  _hova_ leszek én _aki_ száraz _fa_ vagyok és _érdemes_ az _örökkévaló_  _tűz_ 


Ötödik Rész 
Hogy _hordozni_  _kell_  _kereszt_ valamint a _boldogságos_ Szüz _cselekedik_ 

A _te_ lelkedet _általhat_ az _éles_  _tőr_ luk 2 35

Anyi _sok_ szenvedésnek elö számlálása _meghatván_ a storophila szivét igen _kezd_ sirni _mindazonáltal_  _erő_ vévén magán ezeket mondá a _Krisztus_ 

Storophila _hála_ adok néked _édes_  _Jézus_  _hogy_  _élet_ példát mutattál nékem akereszt hordozásra és _hogy_ meg mutattad miképen _kelletik_ azt _hordozni_  _ki_ segit engemet _hogy_  _hűség_  _járván_ a _békességes_  _tűrés_ és alázatosságnak uttyán a _Krisztus_  _érhet_ maga a _Krisztus_  _által_ valo _hogy_ ez az út nehéz nagy alkalmatlanságal és nehéz munkával _jár_ a szomoruságnak és a _keserűség_  _felhő_ azt bé lepik _feltámad_ azon a _félelem_  _fergeteg_ az _ellenség_ azon _tőr_ vett _mindenfelé_ és azon a _hatalmas_  _fenyegetés_ és a _kevély_ -
 _-től_ meg vetést _kell_ szenvedni _mindazonáltal_  _erős_  _bíz_  _hogy_ malasztod segittségével ezeken az akadályokon _általmegy_  _tudván_ azt _hogy_ azokot nem _kell_ el _kerülni_  _hanem_ meg _kell_ gyözni ez uram nékem minden _kívánság_ és tsak ezt is suhajtom

A _Krisztus_  _kedves_ veszem mesteredhez valo _hálaadóság_ nem is lehet semminek jobban ujjab _kegyelem_ nyerni mint avett _kegyelem_ valo _hálaadás_ erre valo nézve ujjab _indulat_  _tesz_  _ehhez_ a mely fel _gerjeszt_ szeretetedet akereszt _hordozás_  _de_  _előbbször_ azt akarom mond meg nékem miképpen _jár_ anapokban midön _köntösnekvaló_ akartál vásarolni storophila erre meg mosolyodék és _felel_ 

Storophila Nem látom uram az _ok_  _hogy_ miért _kérd_ azt _tőle_ és _hogy_ mitsoda _hasonlatosság_ lehet ennek a _kereszt_ 

A _Krisztus_ Meg látod az után _hogy_ nem _haszontalan_  _kérd_ 

Storophila sokáig vetekedtem a _kalmár_ az árráért _gondolván_  _hogy_  _talán_ sokal _drága_ akarja nékem adni mint sem a mit ért végtire _sok_  _alkuvás_ után mondá nékem _elhitet_ magadal _hogy_ az anyám _aki_ ide nem mesze lakik anyit _fizet_  _érte_  _ha_ nem _hisz_  _megkérdhet_ tölle az után meg látod _hogy_  _felettébb_ sokat nem _kér_  _tőle_ 

A _Krisztus_ tsak _éppen_ erre akartalak _hozni_ meg akarván mutatni néked _hogy_ mitsoda _igazságos_ a menyország el nyerésére és az üdveség _keresés_ akeresztet _hordozni_ az én atyám árruban _bocsát_ a _mennyország_ és más árrat azert nem _kíván_  _hanem_  _önnönmaga_ és _feljebbvaló_ árron azt el nem adgya _hanem_ a menyit magad _ér_  _hogy_ pediglen azt _bírhat_  _egyéb_ nem _kell_  _hogy_ valoságal nékie adgyad magadot a _kereszt_  _hordozván_ és engemet _követvén_  _de_ miért ütközöl meg az árrán mint _ha_ olyan _sok_ volna nem kelletté szenvednem ezeket és ugy mennem bé azén _dicsőség_ luk 24 26 _megtekint_  _kér_  _ha_ az én anyám nem azon az árron vetteé meg az öröklako _hely_ noha ö ártatlan volt a _földi_  _dolog_ nem _kedvel_  _hanem_ szüntelen a menyeiekröl _gondolkodik_  _ha_ valakinek meg _kell_  _engedni_ a _boldogság_ valo menetelt _kereszt_ nélkül gondolodé _hogy_ azt meg nem engettem volna az anyámnak _aki_  _azonkívül_ is _oly_ szent volt _de_ az atyam ezt igy rendelte és a _soha_ meg nem változik mivel _sok_ nyomoruságok és szenvedések _által_  _kell_ a _mennyország_ menni act 14 21

Storophila Mind azon _által_ igen szeretném _hallani_ ate szent Anyádnak _kereszt_ és nyomoruságit ugy _hogy_ ollyan nagy példára valo nézve jobban _követhet_ az én uramot és üdvezitömet

A _Krisztus_  _örömest_  _elég_  _tesz_ ollyan _igazságos_  _kívánság_ és ennek okáért _elöben_  _tesz_ egy _tiszta_  _teremt_ állatnak példáját azért _hogy_ ne mondhassad _hogy_ nem volt _csoda_  _ha_ én annyi nyomoruságon _általmegy_ mivel az _isteni_  _érő_ segitett engemet és azért is _hogy_  _különös_  _tisztel_ az én Anyámot és légy _különös_  _tisztelet_ azö _fájdalom_ a melyel volt _halál_ 

Storophila A nékem _nagy_  _gyönyörűség_ mivel már régen _hogy_ én nálam akedves valami _az_ a szent szüzhöz valo áitatoságra vezethett

A _Krisztus_  _hallgat_  _hát_ azt _figyelmetesség_ a mit _eziránt_ mondok néked _együvé_ szedem minden _fájdalom_ és _kereszt_ és mint egy _bokréta_  _elöben_  _tesz_ mitsoda _fájdalom_  _gondol_  _hogy_  _érez_ ez a menyeknek _királyné_ és az angyaloknak aszonya a midön a _vendégfogadó_ egy nyugodalmas _hely_ nem _találván_ ennek a _gyenge_ szüznek egy nyomorult _istálló_  _kelletik_ fiát szülni mitsoda szánakodásal nem vala _hozzá_ a midön anagy _hideg_ még a sem vala mivel bé polálhatna ajászolban mint _hogy_ még _előre_  _tud_ minden szenvedésemet mitsoda szorongatásban nem vala a szive mindenkor valamikor bé polált engemet látván azokot akezeimet és lábaimat akik a _kereszt_  _által_ lesznek szegezve mitsoda _keserűség_ nem volt az ö lelke a midön _kedves_ fiát véresen látá a _körülmetéltetés_ és a midön _megtud_  _hogy_  _Heródes_ az egész _kisgyermek_  _ölettet_ mitsoda nyomoruságot és _fáradság_ nem szenvede az uton a midön _éjszaka_  _kelletik_ el _hagyni_  _haza_ és _Egyiptom_ szaladni _ahol_  _hét_  _esztendő_  _kelletik_  _tölteni_ olyan pogány nép _között_  _aki_ szüntelen valo _káromlás_ vala az _isten_ 

Szükségesé _eléhozni_ mitsoda nagy nyughatatlanságot szenvedet a midön én _harmadnap_ atemplomban maradtam vala mivel _ha_ az _ifjú_  _Tóbiás_ annya anyira siratá fiát _aki_ sokáig _késik_  _hát_  _hogy_ ne sirt és _kesereg_  _énértem_ az _aki_  _gondol_ el veszteni nem mondom tsak fiát _hanem_ az _isten_ mitsoda szomoruságban nem vala szive a midön _meghall_  _hogy_ az ö attyafiát _keresztelő_  _János_ meg _fog_ és _megöl_  _hát_ még mitsoda _keserűség_  _esik_ az ö _férj_  _József_  _halál_ 

Storophila minden _kétség_ nélkül nagy és nehéz _kereszt_ visele szent szüz Anyád és _soha_ sem _hisz_  _hogy_ anyit szenvedet volna az üdvezitöm szenvedése elöt

A _Krisztus_  _de_ mind ezek a szenvedések tsak _kezdet_ és _elöljáró_ valának azoknak amelyek az után reája _tódul_  _jól_  _tud_ mind azt a miket nekem _kelletik_ szenvednem azokot _előre_  _általlát_ ajövendölésekböl mitsoda állapotban _gondol_  _hogy_ vala a midön _meghall_  _hogy_ engemet szivének minden vigasztalását _megfog_ és uttzákrol uttzákra _hurcol_ valamint egy latrot mitsoda _fájdalom_ nem szenvede mikoron engemet _csapdos_ vertenek _tövis_  _koronáz_ és a _kereszt_ a vállamon vittem véresen _de_ a _kegyetlen_  _fájdalom_ mely azö szivét _általver_  _akkor_ volt amidön a _kereszt_ látá _hogy_  _felfeszít_  _helyes_ is _ír_ ezeket a verseket _felőle_ 

Kereszt alat _ki_ vétkünkért
szent szenvede _ember_ 
ót szüz anya nagy sirásban
vala nagy szomoruságban
nézé fiát _keseregve_ 
szive vala igen sértve
 _ó_ ! _kesergés_ mint _kínoz_ 
azt a szivet mely _oly_  _tiszta_ 
 _hogy_ menyei _király_ Annya
annyi _kín_  _jelen_ volna
És _hogy_ véres _fa_ szoritva
látná fiát _haldokolva_ 
Imádásra méltó fiát
látá mehe szent virágját
 _háládatlan_ sidó népért
veretetni _jóság_ 
az _élet_ fel áldozni
 _kegyetlen_  _kín_ meg _halni_ 

Storophila meg nem _türköztethetvén_ továb magát nagyon _kezd_ sirni és mondá

Leheté _hallani_ ezeket s’ nem sirni
 _kicsoda_  _ki_ szivét meg nem _hagy_ hatni
midön szent anyádrol _hall_  _beszélni_ 
kinek szent _fia_ anyit _kell_ szenvedni

A _Krisztus_ valo _hogy_ igen nagy _keserűség_ vala és _ha_ születésemkor _fájdalom_ nem _érez_  _halál_  _abban_  _elég_ része lett arrol nem is szollok mitsoda ujjab _keserűség_  _esik_ a midön levevének akeresztröl és _megölelvén_ sebeimet meg látá

Storophila _ó_ uram _isten_  _cselekedik_ velem azt a _kegyelem_  _hogy_ mélyebben _megtekinthet_  _megfontol_ és _elmélkedik_  _fájdalom_ szent anyádnak

A _Krisztus_ meg foghatodé azt _hogy_ mit nyom atüz és _hogy_ mitsoda nagy volt az _énhozzám_ valo szeretete _akkoron_ az ö nagy _fájdalom_ is egy _kevéssé_  _megfoghat_  _meggondol_ ennek az anyának nagy voltát és a _fiú_ méltoságát _aki_ az egész világnak _teremtő_  _abból_ meg láthatod _hogy_ mitsoda nagy lángal _égő_ szeretetnek _kelletik_ annak lenni mivel a _keserűség_ a szeretet a mértékje midön valamit el vesztünk annyiban szánnyuk azt a menyiben szeretettel voltunk _az_ mind ezekböl _ki_ tettzik _hogy_ lehetetlen _megfogni_ és _ki_ mondani az én anyámnak _fájdalom_ 

Mind ezeket leányom azért akartam _egyenként_  _elöben_ adni _hogy_ meg láthassad _hogy_ az én anyámnak is _kelletik_ a _kereszt_  _hordozni_ és _eszerint_ sete se _soha_ senki attol ment nem lészen _jól_  _tud_ ezt az én apostolom azért is mondotta _hogy_ senki meg ne _indul_ enyomoruságokon mert _ti_ magatok _tud_  _hogy_ mi erre rendeltettünk 1 tess 3 3 kellé ez után azt _csodálni_  _hogy_ ez _élet_  _kereszt_ és nyomoruságokot szenvednek _bizonyára_ egy _keresztény_  _aki_ arra születik _hogy_ szenvedgyen nem mondhattya magát _keresztény_  _ha_ semmit nem akar szenvedni salvianus _contra_ paganos


Hatodik Rész 
Hogy miért szükseges a _kereszt_ 

A _kereszt_ valo szeretete storophilának a szivében nevekedvén azö fel tett szándékais _gyarapodik_ akristus és az ö _boldogságos_ Annyának példájára valo nézve _aki_  _oly_  _tűrés_ és _bátorság_  _hordoz_ akeresztet _azonkívül_ is látá _hogy_ semmiképpen magát attol meg nem menthetné mivel azt _hall_ magátol akristustol _hogy_ egy _keresztény_  _élet_ meg válhatatlan a nyomoruságtol _bátorság_ vévén magának _kérd_ ezeket akristustol

Storophila Ne _bán_ szenttséges mesterem _had_  _terjeszt_  _elöben_ az én elmémnek _kételkedés_  _kér_ mond meg azt _énnekem_ miért akarod _hogy_ nyomorgattassanak ez _élet_ választattid és _hogy_  _egyik_ sem _befogad_ az atyádnak _ország_  _hogy_  _ha_ nem viselik akeresztnek _jel_ 

A _Krisztus_ leányom azt néked _elég_ meg _tudni_  _hogy_ az az én atyámnak akarattya és más _ok_ annak nem _kell_  _keresni_ ezen meg is _kell_ nyugodnod: mivel mindenre _elegendő_  _ok_ az ö _isteni_ akarattya és _hogy_ azö parancsolattyánál nincsen _soha_ semmi _igazságos_  _mindazonáltal_  _megfelel_  _kérdés_ agyenge elméknek a _használhat_ 

Storophila ugyan arra valo nézve is _tesz_ uram ezt a _kérdés_ mivel én _abban_  _soha_ sem _kételkedik_  _hogy_ valamit olyan jó és _bölcs_ Isten _cselekedik_ vagy meg _enged_  _hogy_ azok ne legyenek _építve_ az _igazságos_  _ok_ 

A _Krisztus_  _hallgat_ leányom _figyelmetesség_ az _isten_  _irgalmasságos_  _tanács_ vagyon _tehát_ a _hogy_ ezen _bujdosó_  _idő_ aválasztattaknak _élet_  _teljes_ nyomoruságokal a mostani _élet_ a menyei _haza_ uttya és azért is vagyon _hogy_ az _isten_ rendelésiböl az emberek anyi nyomoruságokra _tétetik_  _hogy_ a _haza_  _hely_ a melyet suhajtaniok és _ahova_  _igyekezni_  _kell_ az uton meg ne állapodgyanak és az úthoz ne ragaszkodgyanak ettöl vagyon _hogy_ evilágon lévö útt _tele_  _kóró_ és _tövis_  _hogy_ az emberek meg ne szeresék ez _élet_ nyugodalmát és _hogy_ inkáb ne szeresék az uton maradni sokáig mint sem _hamar_  _elérkezni_ a fel tett _hely_ és _hogy_ igen _megkedvelvén_ az utat el ne felejttsék _haza_ 

szükséges volt _tehát_  _megelegyíteni_  _keserűség_ ez _élet_  _édesség_ ne _hogy_ az emberek _boldogság_  _tart_  _evilági_  _édesség_ mivel _ha_ Isten mindenben _kedvez_ néked minden féle _kívánság_  _betölt_ és meg adná _ha_ minden féle _jó_  _bővelkedik_ és _ha_ ez _halandó_  _élet_ semmi szomoruságot és nyomoruságot nem szenvednél azt _gondol_ magadban _hogy_ ezek azok az _örökös_  _jó_ melyeket az Isten _készít_ azoknak kik _ő_ szeretik és szolgállyák és ezekel meg elégedvén másokot nem _kíván_  _ezért_  _megelegyít_  _tehát_ az _isten_ rendelése ez _élet_  _ízetlen_  _édesség_ anyomoruságoknak _keserűség_  _hogy_ az emberek _kényszeríttetik_ más _élet_  _keresni_ és _kívánni_ a melyben állando _jó_ és _igazán_ valo _gyönyörűség_ lehesen nékiek meg kostolni _ó_ ’ mely nagy az _ember_ nyomoruság avilág _tele_  _keserűség_ még is azt szeretik _hát_ még mint nem szeretnék _ha_ ót tsak _édesség_  _talál_ avilág _tele_  _háborodás_ még is _abban_  _kedves_ laknak _hát_ még mi volna _ha_  _abban_ szüntelen valo nyugodalomban és _békesség_ maradhatnának

Storophila Amint látom a _kereszt_ és nyomoruságok nem tsak _hasznos_  _de_ még szükségesek is mivel azok nélkül az emberek ollyan _esztelen_ lettek volna _hogy_ az urnak _hagy_ az _ég_ és ö magok _megelégedik_ a _föld_ valo lakásal

A _Krisztus_ a leányom nincsen _különben_  _de_  _terjeszt_  _továbbra_ ezt az _igazság_ nem hiszedé azt _hogy_ az Isten veghetetlen jó és _hogy_ az Isten nagy _bölcsesség_  _osztogat_ kinek kinek ajót és agonoszt _küldvén_ némelykor az _ember_ az áldásokot meg mászor anyomoruságokot és ezeket olyan formában _igazgat_  _hogy_ akár minémüek legyenek a _jó_ ez _élet_  _de_ másokot _kell_ várnunk ajövendö _élet_ ugyan ezt is akarta mondani az _evangélista_ amidön _Ábrahám_ ezeket a szokot mondattya a _gazdag_  _fia_  _megemlékezik_ rolla _hogy_  _te_ ate _java_ el vetted ate _élet_  _hasonló_ lázár is az ö nyavalyáit mostan pedig _-e_ vigasztaltatik _te_ pedig _gyötrettetik_ luk 16 25 mely rettenetes az _isten_ rendelése az emberek _fia_  _ki_ ne rettegne _félte_ látván ezt a nyomorult _gazdag_ akit akényes _élet_ vetette az _örökkévaló_  _tűz_ mivel azt nem mondgyák _felőle_  _hogy_ valamely más vétekért vettetet volna a mélységben _hanem_ a _föld_ valo puha és _kényes_  _élet_ a _földi_  _boldogság_  _gyakorta_ vétek _tehát_ Isten elött _aki_ azal roszul _él_ és _az_ ragaszkodik el nem _kerül_ a _kárhozat_ ez igy lévén _aki_ ezen avilágon semmi _kereszt_ nem _hordoz_ a máson _örökkévaló_  _kín_ fog szenvedni

Nem mondottamé ezeket arettentö szokot agazdagokrol _jaj_ néktek _gazdag_ mert _megvan_ ati vigasztalástok _jaj_ néktek kik most _megelégedik_ mert _éhezik_  _jaj_ néktek kik most nevettek mert sirni és _jajgat_ luk 6 24 25

Storophila nem _tud_ uram _hogy_  _hol_ vagyok mert mind ezek abeszédek _felháborít_ elmémet _ha_ azt nem _hisz_  _hogy_ az Isten _gondviselés_ rendel ezen a világon mindeneket véghetetlen _bölcsesség_ nehezen foghatnám azt meg _hogy_ az Isten igy _bánik_ az _ember_ 

A _Krisztus_ Miért azt _hisz_ ezt még apogányok is igy _tart_ mert _kér_ mit _jelent_ a _Homérosz_  _két_  _hordó_ a melyeket _Jupiter_  _ad_ a melyek _közül_ azegyik _tele_ világi _jó_ a másika pedig nyomoruságokal _hogy_ azokot egy más után _osztogat_ az _ember_ salvia _de_ timor dei 1 2 _c_ 33 socrates nem mondgyaé azt _hogy_ a _fájdalom_ és a _gyönyörűség_ ugy öszve vannak _kötve_  _hogy_ szükség képen _egy_ amásikát _követ_ valamint a _kút_ aveder _hogy_  _egy_  _feljön_ a mikor a másik le megyen _kedves_ storophilám _eszerint_  _folyik_  _tehát_ a _dolog_ senkinek nem lehet meg kostolni ez _élet_ és a másikában is anyugodalomnak _kedvesség_ miért _csodál_  _tehát_ az illyen rendelésit az _isten_ mivel az _ember_  _dolog_ tsak nem mindenben _kevés_ olyan _öröm_ láthatni a melyet vagy meg ne elözné vagy ne _kísér_ a szomoruság az _evangélium_ azt mondgya _hogy_ az aszszonyi állatnak mikoron szül fajdalmavagyon mert _eljött_ az ö _óra_  _de_ mikor szülte azö _gyermek_ az után nem _megemlékezik_ az ö _fájdalom_ mert _örül_  _hogy_  _ember_ születet evilágra joan 16 21 abizonyos _hogy_ a mely _öröm_  _megelőz_ akeserüség az az _öröm_ az után _kedves_ lészen igy az _egészség_ is _kedves_ a _hosszas_  _betegség_ után mint sem amikor mindenkor _jó_  _egészség_ vagynak egy ollyan munkás _aki_ nehezen munkálodta _föld_  _kedves_ varja az aratást és a reménség a melyel várja a _bő_  _termés_  _elfelejtet_ véle _sok_  _fáradság_  _ezért_ mondgyák _közönséges_  _hogy_ a _keserűség_ az _édesség_  _követ_ és _hogy_ a rosa el rejti a _csipke_ 

Storophila meg világositottad uram az én _homályos_ elmémet _mindazonáltal_  _ha_ vagyon még _eziránt_ valami szóllód _hozzá_  _kedvesség_ meg _hallgat_ 

A _Krisztus_  _követ_  _tehát_  _beszéd_ és _elöben_  _tesz_ a _Szentírás_  _holmi_ szavait a mely is ezeket mondgya ati uratok _isten_  _kísért_  _titeket_  _hogy_ meg _tud_  _ha_ szeretiteké ati uratokot _isten_  _teljes_ szivetekből és _teljes_ lelketekböl deut 13 3 hallottadé valaha _hogy_ a _fazekas_  _edény_ akatlan probállya meg és a nyomoruság probállya meg azigazakot eccli 27 5 ajokot nem _tart_ az Isten _kényesség_  _hanem_ meg probállya és a _fáradság_ szoktattya öket _készítvén_ arra a mire rendelte _ellenben_ nagy nyomoruságokot _tart_ azoknak agyenge és _kényes_  _életű_  _aki_ mostanában _meghagy_ nem olvastadé valaha _hogy_ mit irnak az _igaz_ kik üldöztetnek mivel _hogy_ az Isten _megkísért_ öket és _őhozzá_ méltonak _talál_ mint az aranyat akeménczében meg probálta öket és mint azégö áldozatot _kedvel_ sap 3 5 6 _ellenben_ pedig az _aki_ fel nem veszi az ö _kereszt_ és ugy nem _kő_ engemet nem méltó az _énhozzám_ matth 10 38 _bizonyára_ méltó is az a szánásra _aki_ mód nélkül _kesereg_ midön nyomoruságban _esik_  _azáltal_ meg mutattya _hogy_ nem méltó az _isten_ 

Storophila _de_ mire valok ezek aprobák mivel az Isten azt _jól_  _tud_  _azonkívül_ is _hogy_ kinek kinek mitsodás _erő_ vagyon _ha_ szinte nyomoruságot nem _küld_ is reája

A _Krisztus_ avalo _hogy_ az Isten azt _jól_  _tud_ nem is azért probállya az _ember_  _hogy_  _azáltal_ valamit _kitanulhat_  _hanem_ azért _hogy_ meg mutassa másoknak a nyomoruságban lévö _igaz_  _békességes_  _tűrés_ azért is mondgya az _írás_  _Tóbiás_ mert mint _hogy_ az Isten elött _kedves_ voltál szükséges vala _hogy_ a _kísért_ meg probállyon 12 13 és _hogy_ meg mutassa nem az _isten_ vagy is _Tóbiás_  _hanem_ másoknak ennek a nagy _ember_ a szenvedésekben lévö _bátorság_ avilágiaknak _nagy_ része nem _tud_  _hogy_ mire _céloz_ a szentek az _isten_ valo szolgálattyokban _gyakorta_ tsak azt _gondol_  _hogy_ ez _élet_ valo _boldogság_  _cselekedik_ azt _de_ világosan meg mutattya a _kereszt_ és anyomoruságnak _próbakő_  _hogy_ mitsoda formában szeretik az _isten_  _ugyanezért_ is mondá az _ördög_  _hogy_  _jobb_ tsak a _haszon_ szolgálya az _isten_ mint _hogy_ semmit mást nem mondhata ezen szent _ember_ felöl ezel _kezd_  _káromlani_ mondván _hát_ tsak semmiért szolgálé tegedet _jobb_ nem vettedé _körül_  _ő_ az ö _ház_ és valamije vagyon 1 9 és igy nem lehet _csodálni_  _ha_ agazdagságot amelyet _bír_ ugy _tekint_ mint szolgálatodért valo _jutalom_  _de_ mit _cselekedik_ az ur meg akarván mutatni _ebben_ a szent _ember_  _hogy_ azö szenttyeit szolgálatokért nem a világi ajándékokal szokta _megjutalmaztatni_ azért el vevé mindenit _jobb_ nagy szegénységben veté és _irtóztató_  _betegség_  _enged_  _esni_ a midön _tele_ volt _gazdagság_ nem lehete _ő_  _jól_ meg üsmérni _de_  _mihelyt_ mindeniböl _kifosztatik_ mint valamely _köntös_ nagy _bátorság_ mene mezitelen a viaskodo _hely_ és nagyon _csodál_  _ő_ akik láták ugy anyira _hogy_ még az angyaloknak ura is _megdicsér_  _békességes_  _tűrés_ és _győzedelmes_ voltáért

Storophila Látom már most uram _hogy_ mitsoda szükséges az illyen példa azért _hogy_ azt _követ_ 

A _Krisztus_ E még nem _elég_ még mást is mondok néked azt _hogy_ a _békességes_  _tűrés_ a vallásban legg nagyob jó _erkölcs_ a melytöl _megfosztatik_ az _igaz_  _ha_ nem volna mit szenvedni mivel abékeséges _tűrés_ nem _egyéb_  _hanem_  _csendesség_ és zugolodás nélkül szenvedni azokat a szomoruságokot és nyomoruságokot a melyeket mások _okoz_ mi nékünk vagy a melyekben mi _esik_ másként is az Isten atyai szivel vagyon a _jó_ és _kétség_ nélkül inkáb szereti azokot mint sem másokot és azért is _keserget_ öket egy nehány féle nyomoruságokal _hogy_ ujjab _erő_ és _bátorság_ adgyon nékiek valamint _hogy_ a _fa_ annál _erős_ vagyon a _föld_ mentöl inkáb _ér_ a szél mert a mozgás segitti _hogy_ méllyen _bocsát_  _gyökér_ ugy a jó _erkölcs_ is a melyet meg nem probál a nyomoruság _érő_ nélkül valo és nem lehet tudni mire alkalmatos _mindaddig_ valamedig abékeséges _tűrés_  _bizonyság_ nem tészen _erő_ 

Storophila azt _tud_  _hogy_ az Isten atyai modra szeret minket _de_  _mindazonáltal_ az ö _kar_ némelykor igen sulyos rajtunk ugyan is példának okáért _ki_ szenvedhetné el egy mostoha atyának szüntelen valo _rosszkedvű_  _harag_ és más _egyéb_ illyeneket a melyeket nehéz el szenvedni

A _Krisztus_ látom én azt leányom _hogy_  _te_ tsak az anyádnak _ölelgetés_ akarnád el szenvedni tsak annak szárnyai alat lenni nyugodalomban minden _baj_ és munka nélkül lenni egy szoval semmit nem szenvedni tudodé azt _hogy_ abékeséges _tűrés_ annak _örül_ midön probára _tetet_ hallottadé valaha ezeket a szavait az _irgalmasság_ attyának _megfedd_ és _megdorgál_ azokot _aki_ szeretek apoc 3 19 az Isten _hasonló_  _bánik_ azö választatival valamint a mester az ö _tanítvány_  _aki_ is _több_  _kíván_ attol akit alkalmatosabnak lát lenni egy szoval az Isten azért _küld_ reád a _kereszt_  _hogy_ meg szaporittsa _korona_ és _jutalom_ mert mentöl nehezeb a szenvedes annál nagyob ajutalom söt még ez az utolso _meghalad_ a másikát mivel a melyeket mostan szenvedünk nem _hasonlítandó_ a _dicsőség_ mely nékünk _megjelentetik_ rom 8 18


Hetedik Rész 
Hogy az Isten kinek kinek _erő_  _képest_ adgya a _kereszt_ 

Az urnak _ítélet_ meg vannak fontolva prov 16 11 Az urnak _ítélet_ meg vannak fontolvaprov 16 11

Storophila Uram ne _bán_  _ha_ azt _kérd_  _tetőlled_ miképpen lehet a _hogy_ az _ember_  _érő_ nem lévén egy aránsu ugy anyira _hogy_ a mi _egy_  _könnyű_ az amásikának igen nehéz még is minden _hordozhat_ a _kereszt_  _holott_ sokan vannak akik _gyenge_  _beteg_ akik még magoknak is _teher_ vannak _de_  _hogy_ lehet _kívánni_  _hogy_ a _gyenge_ szüzek _gyermek_ és az _ifjú_ leányok _hordozhat_ a _kereszt_ 

A _Krisztus_ Igen _megcsal_ leányom magadot nem tudodé azt _hogy_ az Isten _önnönmaga_ abölcseség és azt meg sem _kell_  _gondolni_  _hogy_ az _ember_  _erő_ felet valo _kereszt_  _hordoztat_ nem olvastadé _hogy_ az Isten _igaz_  _ki_ nem _hagy_  _titeket_  _feljebb_  _kísértetni_ annál a mint el szenvedhetitek söt a _kísértet_  _egyetemben_ a szabadulásra utat nyit _hogy_ azt el szenvedhessétek 1 Cor 10 13 _hogy_  _ha_ az emberek az _oktalan_ állatokra nagyob _teher_ nem _tesz_ mint sem _kell_ gondolodé azt _hogy_ az Isten anyi _kereszt_ és nyomoruságokot _küld_ az _ember_  _hogy_  _meghalad_  _erő_ ahajos _tudván_  _hogy_ menyi _teher_  _elbír_ az ö _hajó_ anyira valot rak reája a menyi szükséges _hogy_ a szél vagy a _hab_ ide s _tova_ ne _hányhat_  _hajó_  _de_ anyira sem _megterhel_  _hogy_ el merüllyön ugy az Isten is _kereszt_  _küld_  _az_  _aki_ szeret azért _hogy_ a világi _boldogság_ szele arosz _hajlandóság_ után ne vigye öket és _hogy_  _bizonyos_  _érkezhet_ik_ az _örökös_  _dicsőség_ rév parttyához

Storophila meg vallom uram az én _tudatlanság_  _de_  _kér_ meg ne unyad _együgyűség_ meg világositani mivel _boldog_ uram az a kit _te_  _oktat_ és akit _törvény_  _tanít_ ps 93 12

A _Krisztus_ az Isten akinek _bölcsesség_  _egyenlő_  _igazság_ mindeneket modal rendvel és mértékel rendelt el sap 11 21 ö azt _jól_  _tud_  _hogy_ kinek kinek mit lehet és mit nem lehet _hordozni_  _ezért_ is meg méri a szenvedéseket és a nyomoruságokot _igaz_ mértékel és nem _ad_ senkinek igen _hosszú_ vagy igen rövid _kereszt_ fel számlállya _hogy_ mitsodás _kell_ ennek mitsodás amannak és _hogy_ mitsodás rendel _kell_ azokot _küldeni_ az ö _bölcsesség_  _igazán_ valo _font_ meg méri mindenik _kereszt_ és annak _erő_ akinek azt _kell_  _hordozni_ és azt ollyan _bölcsesség_  _elintéz_  _hogy_ semmi nem _találtatik_  _erő_ felyül valo a mi _könnyhullatás_  _kenyér_  _táplál_ minket és sirásinknak vizét _itat_ velünk mértékel ps 19 6 az Isten mértekel _küld_ anyomorúságot és nem annál _több_ mivel az emberek igen _megterheltetik_ és azt el nem viselhetnék _ha_ mértékel nem _osztogat_ a _Szentírás_ az meg volt _hagyva_  _hogy_ a vétekhez _intéztetik_ azütésnek száma deut 25 2 _de_ az Isten nem akarván az emberek akarattyokra _hagyni_ ezt a számot meg parancsolá _hogy_ a negyvent meg ne _halad_ mitöl _félhet_  _hát_  _kicsinyhitű_  _ember_ ate _fej_  _hajszál_ meg számláltattak luk 12 7 és az Isten akarattya ellen egy _hajszál_ sem vész _fej_ luk 21 18 ö veti _font_ a _kereszt_  _hogy_ az _ég_  _az_  _képest_ adhassa ajutalmat mivel a mi nyomoruságunknak egy szem pillantásig valo _könnyűség_ a _dicsőség_  _felette_ igen igen _örökkévaló_  _állandóság_ szerzi _mibennünk_ 2 Cor 4 17 mind ezek után leheté még is ollyan _aki_ merjen panaszolkodni _hogy_ a _teher_  _több_ nyom _erő_ meg engedném az illyen panaszt az ollyannak _aki_ nem _tud_  _hogy_ mitsoda _erő_  _ad_ az Isten annak _aki_ szenved _de_  _ha_  _tud_ igen nagy vak meröség és _hálaadatlanság_ ollyan panaszt _indítani_ a mely nem _illik_ az _isten_ se _jóság_ se _bölcsesség_ 

Storophila ezeket uram én igy _hisz_  _de_ mit _tehet_ arrol _hogy_ a _test_ mindenkor zugolodik és panaszolkodik _hogy_  _több_ szenved mint sem _kell_ 

A _Krisztus_ a _test_  _bölcsesség_ nem _egyéb_  _hanem_  _halál_ és _soha_ sem _ítél_  _igazán_ az Isten _jóság_ hallottadé azt _hogy_ a viaskodoknak _bíró_ nem _enged_ meg mindennek akár _ki_ ellen viaskodni _hanem_  _elsőbben_ meg visgálták az _idő_ atestit és az _erő_ a személynek a _gyermek_  _gyermek_ viaskodtatták és az _ember_ az _ember_ azt el _kell_  _hinni_  _hogy_ az Isten is _hasonló_  _bánik_ azokal kik ez _élet_ viaskodnak kinek kinek az ö _erő_ meg _tekint_ és ugy rendeli el _hogy_ ez anyi _idő_ viaskodgyék atest ellen _hogy_ amaz ellene ályon egy olyan _kísértet_ a _fazekas_ nem mind _egyaránt_ probállya meg az _edény_ avastagab _edény_  _erős_ üti meg mint sem avékonyakot a _gyenge_  _kristályedény_ igen _gyenge_ nyul az _üveges_  _de_ az _ezüstpohár_ pöröllyel verik _eszerint_  _bánik_ ate menyei atyád az _ember_  _gyenge_  _bánik_ azokal kik ollyanok mint a _kristály_ és _kemény_ azokal kik már ajó _erkölcs_ meg probáltattak nem _kell_  _hát_ attol _félni_  _hogy_ valamelyik mód nélkül _megterheltetik_ mivel mindenik _kereszt_ az _isten_ annak ajó atyának _kéz_  _jön_ 

Storophila _mindazonáltal_ uram valahány szor valamely beteghez megyek vagy valamely nyomoruságban lévökel _beszél_ mindenkor tsak aszt _hall_ töllök _hogy_ az _isten_  _kar_ igen sulyos rajtok és _hogy_ már nem _bírhat_ annak _teher_ 

A _Krisztus_ mert az emberek mindenkor _ember_ modon _beszél_ tsak a magok _érzékenység_ vigyáznak és fel nem _emelkedik_ az _isten_  _aki_ meg engedi vagy _küld_ reájok a nyomoruságokot _soha_ nem is vigyáznak arra _hogy_ azok egy _bölcs_  _kegyes_ és mértékletes atyátol _jön_ gondolodé _hogy_ illyen atya el _hagy_ magát ragadtatni ahirtelen _harag_ : ugy _hogy_ nem _tud_ nem láttya vagy nem vigyáz arra akit _ostoroz_ nem igy storophila nem igy szokot ö _bánni_ ö senki ellen _harag_ nem _indul_ se senkit _aki_  _hozzá_  _tartozik_ meg nem vétt _hanem_ mindeniknek az _erő_  _megfontol_ ö azt _általlát_  _örök_  _fogva_  _hogy_ illyen nyomoruság szegénység _fájdalom_  _hasznos_ lészen ennek vagy amannak _hogy_ illyen _esztendő_ illyen _hónap_ illyen napon ollyan nyomoruságban _esik_ a mely üdveségire szólgal _és_  _fordul_ ne _fél_ leányom _tehát_ semmit is ne mondgyad _kemény_ vagy _kegyetlen_ az ollyan atyát _aki_ tégedet anyi _jóság_ vigasztal és _aki_ ezeket mondgya néked aproféta _által_ ne _fél_ mert meg váltottalak tégedet a _te_ nevedröl neveztelek tégedet _enyém_ vagy _te_ mikor avizen _általmegy_ veled lészek és a vizek el nem boritanak tégedet mikor atüzön _jár_ meg nem _ég_ és a láng meg nem persel tégedet mert én vagyok ate urad _isten_ az _Izrael_ szente ate üdvezitöd Isai 43 1 2 3


Nyoltzadik Rész
Hogy _eltökélt_ akarattal _kíván_ akristus _hogy_  _hordoz_ 
az ö _kereszt_ amidön azt mondgya

Ha _ki_ akar én utánnam _jönni_  _megtagad_ magát és vegye fel az ö _kereszt_ és _követ_ engemet matth 16 24 

Storophila látván _hogy_ az ö szent mestere _kedvezés_ volna _hozzá_ azon _megbátorodik_ és _kérd_  _honnét_ vagyon uram a _hogy_ mindennek _javallván_ akeresztet mondád _ha_  _ki_ akar engemet _követni_  _megtagad_ magát _és_ vegye fel azö _kereszt_ mivel a _kereszt_  _oly_ szükséges _teljesség_  _hogy_ attol senkinek nem lehet meg menteni magát nem _jobb_ volnaé inkáb azt mondani _hogy_ minden _ember_  _hordoz_ azt vagy akarja vagy sem

A _Krisztus_ avalo _de_ nem akartam senkit is _kényszeríteni_ és nem mondottam vagy akarjátok vagy nem _de_ szenvedni _kell_  _hanem_ azt mondottam _ha_  _ki_ akar én utánnam _jönni_ mivel senkit sem _erőltet_ mindent a maga akarattyára _hagy_ ö lássa _ha_ akarja _érte_  _hordozni_ a _kereszt_  _ugyanezért_ is mondom _ha_  _ki_ akar engemet _követni_ mert valamint _hogy_ az ollyan _aki_ mindent _erőszak_ akar inkáb _elidegenít_ magától mint sem magához vonya _hasonló_ az _aki_ szabadságban _hagy_  _hallgató_  _hogy_ azt _cselekedhet_ik_ amit akarnak ugy inkáb magához vonnya öket mivel az _édes_  _beszéd_ töb _erő_ vagyon az elmén mint sem az ollyanoknak kik parancsolás formában vannak vigyáz _hát_ arra storophila _hogy_ midön én a _kereszt_ nyomoruságrol szenvedésröl szollok nem az az én szándékom _hogy_ valakit _erőltet_  _hanem_  _hogy_ azokot _javall_ mivel azoknak nagy _jutalom_ vagyon és az a _jutalom_ ollyan nagy és ollyan féle _hogy_  _kétség_ nélkül az emberek arra sietni fognak mert valamint _hogy_ az _erőszak_ nem tészen _aki_ valami _jutalom_  _ígér_ valakinek _hogy_ valamit meg mivellyen: ugy azt is el mondhatni _hogy_ annak nem _tesz_  _erőszak_ akinek _elébe_ teszik _jutalom_ az _örökkévaló_ menyei _jó_ az _idő_  _tartó_ szenvedésért és _ha_  _találkozik_ ollyanok kik nem igen _kap_ azokon _aki_ mondhatatlan _jó_ azt el mondhatni _felőle_  _hogy_ nem _érdemel_ azokot _bírni_ 

Storophila ugyan mindenkor _abban_ agondolatban is voltam én _hogy_ senki meg nem vetné _kereszt_  _ha_ annak üsmerné _érdemes_ voltát mert az _aki_ tégedet _kő_ nem _jár_ a setéttségben _hanem_  _élet_ világa lészen ö nála joan 8 12 mit _kereshet_ az emberek _hogy_ azt _benne_ fel nem _talál_ kivánnyáké a _tisztelet_ és a _dicsőség_ az urat _követni_  _örökös_  _dicsőség_ eccli 23 38

A _Krisztus_ Nem mindnyájan fogják meg ezeket a _beszéd_ és sokan vannak (a mely szánakodásra méltó:) ollyanok kik panaszolkodás nélkül _hordoz_ a _fösvénység_  _kemény_ és _keserű_  _teher_ és _aki_ nehéz az én _kedves_  _teher_ viselni inkáb szeretik _hogy_ a vétkek _teher_ alat le nyomatassanak mint sem nyakokot _meghajt_  _teher_ alat a mely öket _felemelhet_ menyekben

Storophila valo _hogy_ a _bűnös_  _eszerint_  _cselekedik_  _de_ ate _hív_ szolgaid kik áitatoságban _él_ másként viselik magokot én _gondol_  _hogy_  _jókedv_ viselik _kereszt_ 

A _Krisztus_  _abban_  _bizonyos_ lehetz leányom _hogy_ sokan vannak ollyanok kik szeretik az én _dicsőség_ és az én _ország_  _de_  _kevés_ vannak _baráti_  _kereszt_ sokan vannak ollyanok kik sohajttyák az én vigasztalásimot _de_ részt nem akarnának venni szenvedésimben sokan _kíván_ az én asztalomhoz le ülni _de_  _kevés_ vannak kik részt akarnának venni _böjtölés_ mindnyájan akarnának vigadni én velem _de_  _kevés_ akarnak szenvedni én velem sokan _kísér_ engemet a vacsorára és a _kenyér_ meg szegésére _de_  _kevés_ akarnak _inni_ szenvedésemnek pohárábol sokan _tisztel_  _csodatétel_  _de_  _kevés_  _követ_  _kereszt_  _gyalázatos_ voltában mely _kevés_ vannak leányom akik valoságal _kíván_ engemet _követni_ noha nincsen egy is _aki_ nem akarna _hozzá_  _jönni_ mindnyájan akarnának engemet _bírni_  _de_ nem engemet _követni_ igen akarnának velem uralkodni _de_ nem velem szenvedni azt akarnák _hogy_  _keresetlen_  _megtalálhat_ engemet utánnam nem igen _kíván_  _jönni_  _de_ szeretnék _ha_  _elérhet_ 

Storophila Uram _honnét_ vagyon mind é

A _Krisztus_ attol amint az _írás_ mondgya _hogy_ arest akarja is nem is értedé ezt mit tészen azt _hogy_ arest akarna parancsolni velem _de_ nem _engedelmeskedni_ mint én ajutalmat szeretnék _de_ nem aviaskodást azt akarná _hogy_  _megkoronáztatik_  _harcolás_ nélkül szeretné aditsöséget munka nélkül és a _mennyország_  _kereszt_ és nyomoruság nélkül st hier supr Cap13 in prov

Storophila _honnét_  _jön_  _tehát_ ez az _ellenkező_ akarat a melyet látunk az _ember_  _talán_  _onnét_  _jön_  _hogy_ mindeniknek _két_ akarattya vagyon az _egy_ akarat akarja a másika nem akarja _hogy_ lehet egy részint akarni valamit _és_ más részint nem mivel az elme _mihelyt_ valamit parancsol a _test_ azonal _engedelmeskedik_ az elme pedig havalamit parancsol magának nem _engedelmeskedik_ az elme parancsollya akéznek meg mozdulni azonal meg mozdul noha az elme _különbözik_ a _kéz_ : az elme parancsol magának és meg nem _cselekedik_ noha egy az _aki_ parancsol azal akinek parancsol _honnét_ vagyon _hát_  _-e_ mivel az elme _aki_ magának parancsolya _hogy_ valamit véghez vigyen azt a _dolog_ már akarja nem is parancsolná _hanem_ akarná mitöl vagyon _tehát_  _hogy_ végben nem megyen st aug Conf 1 8 _c_ 9

A _Krisztus_ E nem _csoda_ leányom az attol vagyon _hogy_ az elme tsak _fél_ parancsol mert tsak _fél_ is akar valamit mint _hogy_ akarja is nem is azakarat a melyel _kíván_  _hogy_ valami véghez menyen a parancsoltat véle _de_ az akarattya a mely nem akarja _hogy_ meg legyen meg gátollya a végben vitelt és igy tsak _fél_ parancsol _ugyanezért_ is nem megyen végben ez a _meghasonlás_ az akaratban a mely egy részint akar valamit más részint azt nem akarja nem _egyéb_  _hanem_ aléleknek _betegség_ a melyet le nyomván a szoktatásnak nehézsége tsak _fél_  _felemelhet_  _felé_ azigazság

Szintén ugy valamint mikor az _örök_  _boldogság_ valo _gondolat_ a mi elménket az _ég_  _felé_  _emel_ és azt amulando _gyönyörűség_ a _föld_  _felé_ le nyomja ezeknek _egyik_ ugyan azon egy lélek _kíván_  _de_ azt nem _kíván_  _teljes_ és egész akarattal azért is _sokszor_ nagy szomoruságban és _küszködés_ vagyon mivel az _igazság_ sohajtattya véle az _egyik_  _de_ a rosz szokási nem _enged_  _hogy_ meg vályon a másikátol

Storophila E _gyakran_  _történik_ uram rajtam söt még midön az akaratom valamely jó _dolog_  _foglalatoskodik_ valojában azt nem _tud_ mi formában _de_ ugy _történik_  _hogy_ vagy azt egészen el mulatom vagy más _idő_  _halaszt_ ugy anyira _hogy_ az én jó fel tett szándékim ritkán mennek végben

A _Krisztus_ Az az _ember_ álhatatlan elmétöl vagyon a mely is változob az _idő_ ezt az álhatatlan akaratot a _jó_ a mely tsak valamenyíre _kíván_ valamit _de_ azt _buzgóság_ nem _követ_ inkáb mondhatni árnyéknak mint sem _igazán_ valo akaratnak mivel _sok_  _híja_ vagyon annak _hogy_ azt valoságal akarja amit láttzik akarni mondgyuk inkáb _hogy_ ugyan valoságal nem akarja nem lattadé valaha a _Herkules_  _kő_  _kifaragott_  _kép_ akinek egy nagy _bot_ adnak _kéz_ a melyel ugy tettzik mint _ha_ mindent el rontana noha senkinek _kár_ nem _tesz_ senkit meg nem ütt még tsak senkihez sem _ér_  _mindazonáltal_ ugy tettzik mint _ha_  _haragszik_ ez _akképp_  _ki_ mutattya egészen _hogy_ mint viselik magokat az ollyan restek az jó _erkölcs_  _cselekedet_  _aki_ tsak _félakarat_ vagyon vagy _hogy_ ugy mondgyam akaratocskájok ugy tettzik az ollyan mint _ha_  _indul_  _de_ mindenkor meg áll azt mondanák _hogy_ megyen és sokat _halad_ noha _több_ nem _halad_ egy _kép_  _megtanul_  _hát_ azt leányom _hogy_ a _nagy_ és elsöbb _gond_ a légyen a _kereszt_ uttyában a melyen akarsz _járni_  _hogy_ jó szivel és _erős_ akarattal akarj utánnam _jönni_ mivel annak _aki_  _hozzá_ akar _jönni_ nem szükséges a _hajó_ sem a szekér se aló tsak akarat _kívántatik_  _az_  _de_  _teljes_ és egész akarat légyen az és nem _fél_ a mely tsak maga ellen _küszködik_  _követ_ az _izraelita_ példáját _aki_  _dicséret_  _érdemel_ a midön _egyenlő_ akarattal _keres_ azurat öket meg is segélette és azur minden felöl nékiek nagy jó _csendesség_ adot paral 15 15 az ö _hűség_  _megjutalmaztat_ és minden _jó_ meg áldotta _-e_  _szerint_  _kell_ néked _cselekedni_ 

Storophila Szenttséges _Jézus_  _kívánva_  _kíván_ az én lelkem ate _igazság_ minden _idő_ ps 118 a _kereszt_ uttya a melyen akarok _járni_ valo _hogy_ az üdveségnek uttya _de_  _kiad_ nékem anyi _kegyelem_ arra _hogy_ még _erős_ akarjak és _hogy_ végben vigyem azt a mit akarok

A _Krisztus_ leanyom semmit nem _cselekedhet_ik_ nálam nélkül joan 25 5 és _soha_  _hozzá_ nem _érhet_  _ha_ utánnam nem _jár_ még ugy is szükséges _hogy_ segittselek

Storophila nem _kíván_ szenttséges mesterem semmit is ugy mint azt _hogy_ a _te_  _beszéd_  _beteljesedik_ mivel azt mondád az _evangélium_ mikor _felemeltetik_  _-e_  _föld_ mindeneket _énhozzám_ vonszok joan 12 32 vony magadhoz uram engemet _hogy_  _had_  _járhat_ azon az uton amelyet _elöben_ adtál adgyad _hogy_  _követ_ példáidot és nyomdokidot és mivelhessem azokot a jó _cselekedet_ a melyekre _oktat_  _ad_  _kegyelem_ nékem _hogy_ nyomdokidon _járhat_ és _hogy_ mindenüt _követhet_ vond magadhoz ezt a párt ütöt és _engedelmes_ lészen _hozzá_ vond magadhoz ezt a _tunya_ és restet _hogy_  _had_  _fut_ vony magadhoz engemet és utánnad _fut_ nem tsak engemet _hanem_ az _öcs_ is velem együt mivel azon lészek _hogy_ öket is _idehozhat_ és _hogy_ együt _hordozhat_  _kegyes_  _teher_ szent _kereszt_ 

A _Krisztus_ mit mondál storophila várhatzé valamit ate _öcs_ akik nemakarának tégedet ide _kísérni_ ök azokai _hogy_ az _erdő_  _eltévelyedik_ még is azt _gondol_  _hogy_ ök _holt_ fogják a _kereszt_  _hordozni_ storophila még _előre_ meg mondom _hogy_  _abból_ semmi sem lesz

Storophila _mindazonáltal_ uram azt reménlem _hogy_ a midön _meghall_ mind azt a mit szolgálodnak mondottál _rátér_ az én _beszéd_ 

A _Krisztus_  _eredj_ nem _bán_ probáld meg _de_  _bizonyos_ vagyok _abban_  _hogy_ semmit nem _hajt_  _beszéd_ mivel üsmerem _kemény_ sziveket _de_  _eredj_  _hoz_ ide öket _ha_ lehet ugyan ezen _hely_ el várlak _holnap_ tégedet _hogy_ még ujjab _oktatás_ adhassak néked akeresztnek uttyárol ezek aszok után a _Krisztus_ meg válék storoplilátol ugy _hogy_ nem láthatá _aki_ is azután az attya _ház_  _érkezik_ 


Kilentzedik Rész 
Hogy azok _aki_ a _gyönyörűség_ szeretik a _kereszt_  _fut_ 

Sokan vannak kik akristus _kereszt_  _ellenség_ phi 3 18 Sokan vannak kik a _Krisztus_  _kereszt_  _ellenség_ philip 3 18

Azon _idő_ alat a melyben a _Krisztus_  _beszélget_ storophilával az ö _öcs_ igen nagy nyughatatlanságban valának _iránta_ az _egyik_  _tart_ attol _hogy_  _eltévelyedik_ volna az _erdő_ a másika azt _gondol_  _hogy_  _harag_ viszá _tér_ avárosban panaszt _tenni_ reájok az attyoknak illyen formában _beszélget_  _egymás_ a midön storophila aházhoz _érkezik_ a melyen _megörül_ és _kérdez_ tölle _hogy_  _hol_ volt azon _idő_ alat _amióta_ el váltanak tölle és _hogy_ miképpen _érkezik_ aházhoz storophila menteni _kezd_ magát leg jobban amint tölle lehete és _holmi_  _helyes_  _ok_  _elfedez_  _titok_ nem akarván egészen meg mondani adolgot atselédek elött _hanem_ az _öcs_  _különvévén_ egészen meg mondá nékiek _hogy_ mitsoda formában _tévelyeg_ az _erdő_ és _hogy_ mitsoda képen _megjelenik_ néki a _Krisztus_ mitsoda _kegyes_  _beszélgetés_ volt véle _hogy_ mint _tanít_  _ő_ az _örök_  _élet_ uttyára és _hogy_ mitsoda _ki_ mondhatatlan _gyönyörűség_ és _tisztelet_  _megkóstol_ azok kik _hív_  _jár_ azon az uton azutan meg vallá nékiek _hogy_ tsak azért _visszajön_  _hogy_ öket is részeltethetné _boldogság_ és öket is arra az utra vihesse a mely az _igazság_ és az _élet_ vezeti azokot kik azon _jár_ 

A _két_ leány ezeket _hallván_  _kezd_ magokot mentegetni mondván _hogy_ az illyen _ígéret_ a melyekel öket _biztat_  _haszontalan_ vagy is _bizonytalan_ és _hogy_ tsak ollyan mint az álom látás vegtire _ki_ mondák _hogy_ nem akarnának ollyan uton _járni_ storophila ezt _keserűség_  _hallgatván_ arra _kényszerít_ öket _hogy_ leg aláb azért menyenek el véle _hogy_ meg láthassák azt a menyei _ifjú_ akinek _oly_  _kegyes_  _beszélgetés_ vagyon ök is _had_  _beszélhet_ véle _aki_ még meg változtathattya sziveket végtire _sok_ illyen _beszéd_ után aket leány _megígér_  _hogy_ el mennének véle és _elkísér_  _ő_ ahelyre leg aláb azért _hogy_ még is _kedv_  _tölt_ nénnyeknek

El menének _tehát_ mind a _három_ ahelyre a fel tett _óra_  _ahol_ a _Krisztus_  _fényesség_  _megjelenik_ nékiek és _elébe_  _ad_ rövideden a _mennyország_ lévö _gyönyörűség_  _utánatévén_  _hogy_ oda tsak a _kereszt_ uttyán lehet menni és öket arra _int_  _hogy_ mentöl _hamar_ mennyenek _abban_ az utban mivel az az _örökkévaló_  _jó_ vezetné öket és ollyan _gyönyörűség_ szerezne a melyeket szem nem látot sem _fül_ nem _hall_ azembernek is _gondolat_ nem mentek 1 Cor 2 9

A _Krisztus_ töb illyen _dolog_ is monda nékiek _de_  _Hilária_ félben hagyatávéle _beszéd_ mondá ezt még _előre_ meg _tud_ mondani _hogy_ itt tsak szomoru és mord _dolog_ valo _beszéd_  _hall_ ne _tart_ ollyan _együgyű_  _tekintvén_ akristusra _hogy_ én _elhagy_ ez _élet_ valo _gyönyörűség_ a _jövendőbeli_  _bizonytalan_  _boldogság_  _soha_ sem szerettem _másféle_  _kereszt_ az _aranykereszt_  _kívül_  _de_  _hogy_ én _másféle_  _hosszú_ és nehéz _kereszt_ visellyek a nem lehet mert az én _természet_ igen _gyenge_ 

A _Krisztus_  _hogy_  _hogy_ leányom _hát_ nem akarnádé magadot meg menteni az _örökkévaló_ szenvedéstöl egy _kevés_  _idő_  _tartó_  _kereszt_  _által_ lehetneé a _hogy_ egy _kis_  _idő_  _tartó_  _fájdalom_ nem akarnál szenvedni ate lelked üdveségéért nem láttyuké azt minden nap _hogy_ atestet metélésre _égetés_ adgyák tsak valamely nyavalyábol _meggyógyulhat_ a nagy szomjuságokban a _vízital_ magokat meg tartoztattyák _hogy_ az _egészség_ ne árttson alélekért pedig _aki_ sokal _drága_ atestnél semmit nem akarnak szenvedni _hogy_  _találhat_  _hát_ sulyosnak az ollyan _kereszt_ a mely meg szabadittya mind _test_ mind lelkedet

 _Hilária_  _kemény_  _beszéd_ ezek _kicsoda_  _hallgathat_ ezeket joan 6 61

A _Krisztus_ avalo _de_ még ezek a szók sokal _kemény_ menyetek el _éntőlem_ átkozottak az _örökkévaló_  _tűz_ matth 25 41

 _Hilária_  _jobb_ reménségem vagyon nékem mivel _nemhiába_  _hisz_ az _isten_  _azonkívül_ meg is vagyok _keresztelve_ és az _anyaszentegyház_ vallása _szerint_ neveltettem fel

A _Krisztus_  _megcsal_ magadot _-e_ mind _haszontalan_ mivel ahit _cselekedet_ nélkül _meghal_  _Jákob_ 2 20 _de_  _ha_  _keresztény_ vagy amint magad mondod miért _irtózik_ a _kereszt_ mivel az én szolgaim _közül_ mindeniknek _kell_ szenvedni _hogy_  _ha_ el akarod _kerülni_ a szenvedést még _keresztény_ nem vagy

 _Hilária_ még is azt mondom _hogy_ a szenvedés a _kereszt_ mind ez igen _kemény_  _dolog_ 

A _Krisztus_ Nem a _hanem_  _hogy_ igen _gyenge_  _tart_ magadot és _hogy_ nem szoktál semmit is szenvedni

 _Hilária_ az is valo _de_ nem vagyok egyedül mivel _kevés_  _találkozik_ ollyanok akik a szenvedésre adnák magokot

A _Krisztus_ leányom légy a _kevés_ számuak _között_ mert sokan vannak ahivatalosok _de_  _kevés_ aválasztottak és azoknak számok _aki_ a menyei atya adgya _ország_ igen _kevés_ matth 20 16

 _Hilária_ mindenkor tsak egy féle _dolog_  _kezd_ magát mentegetni mondván _énnekem_ nintsen nagy _bátorság_ a _békesség_ valo _tűrés_  _benne_ nem _tart_ sokáig aleg erösebbet is le nyomja a szenvedés mit _tehet_ én _több_ a _természet_ a mitsodásnak tett ollyannak _kell_ lennem

A _Krisztus_ ne _okoz_ a _természet_ mivel az _nagyérdemű_  _ember_ nemzet _meggyőz_ atermészetet _hogy_  _erőszak_ nyerhessed el az _ég_ miért mondod azt _hogy_ semmit sem _tehet_ mondgyad inkáb _hogy_ semmit sem akarsz mindent _tehet_ az _isten_ atégedet segit menyi _gyenge_  _gyermek_  _ifjú_  _ifjú_ leányok _öregember_ mondottak ellene nemesen a világi _hiábavaló_ reménségnek kik a _kereszt_  _megölelvén_  _bátorság_ amenyekben mentenek a nyomoruságoknak uttyán miért a nem lehetne _tetőlled_ is ami azoktol meg lehetet valyon magoktol tselekedtéké amit _cselekedik_ és nem az ö uroknak _isten_  _hatalmas_  _erő_ általé miért _támaszkodik_ magadhoz nem látodé _hogy_ ö ate _támasz_ az Isten akezét nyujttya néked _hajt_  _bátor_ az ö _kebel_ magadot _befogad_ tégedet és meg gyogyittya _gyengeség_ 

 _Hilária_ Nem _tud_ azok a _nagyérdemű_ emberek _honnét_ vették azt az _erő_ és _bátorság_  _de_ én fel _tesz_ magamban _hogy_ a _kereszt_  _elkerül_ amenyiben _tőle_ lehet söt még tsak _hogy_ arrol _beszél_ is anékem nehéz és unodalom

A _Krisztus_ Leheté _hogy_ anyira _kerül_ üdveségedet és el _hagy_ az arra vivö utat és _hogy_ a _kereszt_ ollyan _irtóztató_  _tetszik_ néked _hogy_ tsak annak a neveis _felháborít_  _megtanul_  _kér_  _hogy_ sz andrás az én apostolom meg akarván mutatni mint _kedvel_ akeresztet mit monda és mit _cselekedik_ a midön fel akarák fesziteni még meszire _hogy_ meg látá a _kereszt_ melyet néki _készít_ az ö _orca_ azért el nem haloványodék az ö szovában változás nem lön se _tag_ nem reszketének _hanem_ szivének szeretetében és _buzgóság_  _felkiált_  _ó_ ! _kereszt_ mely régen sohajtok utánnad _betölt_  _kívánság_ nem _félelem_  _hanem_ vig szivel _jön_  _hozzá_  _fogad_ magadhoz engemet mint annak _tanítvány_ akit magadhoz _fogad_ mert tégedet mindenkor szerettelek és _buzgóság_  _kíván_  _megölelni_ 

 _Hilária_  _kér_ angyal volté az _aki_ igy _beszél_ vagy valamely más _teremt_ állat mivel atalám nem lehet _ember_ 

A _Krisztus_ anem angyal _hanem_  _ember_ vala valamint magad a szenvedések alá volt vettetve valamint magad és a szenvedést _érez_ noha _öröm_ 

 _Hilária_  _honnét_  _jöhet_ annak az a nagy _öröm_ az az _állandóság_ az az _erős_ lélek az a _buzgó_ szivei valo szeretete

A _Krisztus_  _bizonyára_ az az _érő_ nem magátol volt _hanem_  _onnét_ felyül volt és a világoságnak attyátol szállot alá _Jákob_ 1 17 attol _jön_  _aki_ egyedül _cselekedik_ a _csoda_ a lélek segitté az ö _gyengeség_ ugyan azon lélek _által_  _meghat_ az _isteni_ szeretet az ö szivét amely szeretet _erős_ ahalálnál mivel az Isten lelke _édes_ améznél ugy anyira _hogy_ a _halál_  _keserűség_ a mely minden féle _keserűség_  _meghalad_  _de_ ennek a léleknek _édesség_ meg nem változtathattya

 _Hilária_ mint _hogy_ az illyen lélekben nékem részem nincsen nem _csodál_  _hát_  _hogy_  _oly_ igen _kerül_ mind azt amit szenvedésnek és _kereszt_  _hív_ 

A _Krisztus_ ugyan azert _kell_ azon lenned _hogy_  _megtalálhat_ azt a lelket mert _aki_  _keres_ meg _talál_ és a _teljesség_ szükséges mivel _aki_ nintsen akristus lelke a nem az _övé_ rom 8 9

 _Hilária_ én _teljesség_ nem üsmérem és igen _kevés_  _törődik_ azon _hogy_ meg üsmérjem azt a lelket _aki_ tsak a _fájdalom_  _kereszt_ és a nyomoruságokra _int_ mínket _kíván_ és várja azt akinek tettzik _de_ én _abban_ semmi _öröm_ és _gyönyörűség_ nem látok _hanem_ tsak a _sok_ szomoru _gondolat_ sanyargatást maga ellen valo mondást és a _halál_ azért nem is akarok ezekröl _több_  _hallani_ ezek a szok után el mene és storophilát nagy _keserűség_  _hagy_ 

A _Krisztus_  _hát_ Storophila nem mondottam valaé meg ezt néked még _előre_  _tud_ én azt _hogy_  _kevés_ vannak ollyanok kik _erőszak_ vegyenek magokon _hogy_ a _keskeny_ ajton bé mehessenek hallottadé azt valaha _hogy_ mit _kérd_  _egyszer_  _tőle_ egy _ifjú_ mondván mitsoda jót _cselekedik_  _hogy_ az _örök_  _élet_ el nyerhessem _de_ midön ezeket _hall_  _tőle_  _ha_  _tökéletes_ akarsz lenni _eredj_  _elad_ minden marhádot és _osztogat_ a szegényeknek és _kincs_ lészen _mennyország_ az után jere és _köves_ engemet matt 19 16 A _kereszt_ valo _tudomány_ azoknak akik el vesznek _bolondság_ 1 Cor 1 18

nagy szomoruán el mene _tőle_ mert _gazdag_ vala amint is _hogy_ nehéz agazdagoknak és azoknak kik a _gyönyörűség_ szeretik _mennyország_ menniek

Storophila _hát_ uram az én _öcs_  _örökös_ el kárhoziké azért _hogy_ meg vetette a _kereszt_ és nem leheté valamely reménsége az üdveségre

A _Krisztus_ miért _kérd_ azt _tőle_  _megkérdez_ az én apostolomot _hogy_  _aziránt_ mit mond és _könnyhullatás_  _felel_ ezeket néked sokan _jár_ kik felöl _gyakorta_ mondottam néktek mostan pedig sirva is mondom _hogy_ a _Krisztus_  _kereszt_  _ellenség_  _ki_ végek a veszedelem _ki_  _isten_ az ö _has_ és az ö _dicséret_ ő magoknak _gyalázat_ vagyon kik a _testi_  _bölcs_ philip 3 18 tudé miért _ellenség_ a _kereszt_ azért _hogy_ a _gyönyörűség_ szeretik az ö _has_ az ö _isten_ és tsak a _földi_  _dolog_  _gondolkodik_ nem _hajtván_ a menyeiekre ebböl mit _kihozhat_  _egyéb_  _hanem_  _hogy_  _kárhozat_ lesz avégek és igy _aki_  _isten_  _csinál_ ateremtet állatbol nem _él_ ateremtövel noha a volna azö egyedül és _igazán_ valo _java_ minden végit és reménségit _abban_  _kell_  _tenni_  _hogy_ azt _bírhat_ 


 _tizedik_ Rész 
Hogy azok kik a _tisztelet_  _óhajt_ meg vetik akeresztet

A _kereszt_ valo _tudomány_ azoknak _aki_  _elvesz_  _bolondság_ 1 Cor 1 18

Storophila az ö szenttséges mesterének szavain meg ijedvén nagy sohajtásokal mondá a második _öcs_  _kedves_  _Honoria_  _kér_ ne _követ_ annak az el szökötnek példáját _aki_ is nem anyira a _kereszt_  _eltávozik_ mint a _Krisztus_ és a maga üdveségetöl _kér_  _megtekint_ nemesi születésedet és vedd fel _bátor_ a _kereszt_  _hogy_  _had_ részesülhess a menyei _dicsőség_ 

 _Honoria_ mit _beszél_ néném azt meg vallod _hogy_ uri nemböl valo leány vagyok még is azt _kíván_  _hogy_ egy _kisasszony_ a vállára vegye azt az utálatos _fa_ arabok _kínzóeszköz_ a _halál_  _fa_ nem olvastadé azt _hogy_  _test_  _gondolat_ szemmel és mindennel el _kell_  _távozni_ egy romai városi _ember_ akeresztnek tsak a nevétöl is mivel nem _illik_ egy szabad _ember_  _hogy_ tsak arrol _hall_ is _beszélni_  _hogy_  _kívánhat_  _tehát_  _hogy_ ugy _hordoz_ a _kereszt_ mint valamely _drágagyöngyös_ nyakra valot

Storophila _ó_ miképpen _beszél_  _Honoria_ és miért _előhoz_ apogányokot _jól_  _tud_ azt _hogy_ a _kereszt_ nagyon _felékesíttetik_ az üdvezitö _halál_  _által_ nem is _tekint_  _azóta_ a _kereszt_ ugy mint a _halál_ utálatos _fa_ söt még az _anyaszentegyház_ annak fel magasztalására ezeket a szókót _énekel_ 

Vexilla regis prodeunt fulget Crucis mysterium

Leheté _Honoria_ nyomorultnak nevezni azt a _fa_ mellyet az _anyaszentegyház_  _boldog_ nevez ollyanokot _előhoz_ akik nem üsmerték a _keresztényi_  _titok_ mint magad valo _hogy_ azok _gyalázatos_  _akasztófa_  _hív_ a _kereszt_ én azt _tud_  _hogy_ akik a _kereszt_ nem szeretik azok elött a _bolondság_  _de_ valamint az apostol mondgya a _kereszt_  _ige_ az el veszöknek _bolondság_ ugyan azoknak pedig _aki_ üdvezülnek az az nékünk az Isten _erő_ l Cor 1 18 mire valo az a _hiábavalóság_ a melyet _keres_ a _te_ nemes voltodban és _família_ mivel szent _Ágota_  _szerint_ az _igazán_ valo nemeség _abban_ áll _hogy_ a _Krisztus_ valoságos szolgáloi legyünk

Ez a _tiszteletes_ szüz nagy _família_ lévén nagy _becsület_  _tart_ a midön a leg aláb valo _ember_ atömlöczben _hurcoltatik_ és nagy _öröm_  _kezd_ mondani én a _Krisztus_ szolgáloja vagyok és azt akarom _hogy_ meg _tud_  _hogy_ én azt _dicsőség_  _tart_ mivel a _keresztényi_ szolgálat és alázatosság minden _kétség_ nélkül _becsüs_ a _király_ méltoságánál és _gazdagság_ nézd meg _tehát_ mostanában _kedves_  _öcs_  _hogy_ kinek akarsz szolgálni a kristusnaké vagy az _ördög_ a jó erkölcsneké vagy a véteknek mivel valaki _bűn_  _cselekedik_ szolgája a _bűn_ joan 8 34

 _de_  _kicsoda_ az _aki_ nem vétkeznék mivel _sok_  _dolog_ meg _esik_ mindnyájan: _Jákob_ 3 2 ez igy lévén _ha_ szinte más _ok_ nem volnais tsak a _hogy_ minden nap meg _esik_ az az _ok_  _elegendő_ volna magunkal el hitetni _hogy_ a _kereszt_ magunkot el nem vonhattyuk és _ha_ régenten a szököt rabok vagy a _tolvaj_  _aki_ a _megérdemel_  _büntetés_  _elenged_  _kénytelen_ valának _gyalázat_  _bizonyos_ szinü _jel_ varratni _köntös_  _aki_  _keresztes_ nevezték _hát_ mi akik a minden napi vétkeinkért _megérdemel_ az _örökkévaló_  _kín_ miért ne _hordoz_ az _idő_  _tartó_  _kereszt_ annál is inkáb _hogy_ ez _élet_ lévö _kereszt_ meg ment minket a más _élet_ valo _kín_ a melyet _kell_ szenvednünk

 _Honoria_  _bizonyára_  _édes_ néném igen igen _alkalmatlan_ prédikátorné vagy tsak _hiába_ mert akár mennyit prédikály _de_ engemet arra nem vész magad légy _kereszthordozó_  _felfeszíttetett_ a _kereszt_  _tanítvány_  _de_  _bezzeg_ ám én nem adom magamot ollyan _gyalázat_ 

Ezt _ki_ mondván nagy _kevély_  _kezd_  _tapodni_ egy _kereszt_ amely ellen _ezer_  _csúfság_ monda söt még nagy _arcátlanság_ reája is pökdöse _de_ a _Krisztus_  _aki_  _könnyű_  _elfelejt_ a midön _megbánt_ és _fizetvén_  _irgalmasság_ aháláadatlanságért ezeket mondá néki

A _Krisztus_  _ha_  _jól_ meg _gondol_ ezt atitkot a szeretetnek és a _buzgóság_  _titok_ és _ha_ azt _megtekint_  _hogy_ én az _isten_ fia lévén mit _cselekedik_ az emberek üdveségekért _talán_ mas képpen _gondolkodik_ akeresztröl _kér_  _tehát_ valamint az én apostolom _hogy_ azon _indulat_ legyen _benne_ mely volt _énbennem_ mivel az _isten_  _forma_ lévén nem álittám ragadománynak lenni az _isten_ valo _egyenlőség_  _hanem_ magamot _megalázván_ szolgai formát vevék magamra _hasonlatos_ levék az _ember_ phi 2 5 és igy az én alázatosságomot nem _kell_ meg vetni avilági _gazdag_ és a nemesek azért nem pirulhatnak mivel akár mely nagy légyen avilági méltoság _de_  _soha_ sem _kell_ nékie azt szégyennek _tartani_ a mit én Isten lévén nem itéltem _illetlen_  _hozzá_ mire valo _hát_ nemeségedel valo _kérkedés_ és az a _hiábavaló_ mentséged mivel a _király_  _király_ és uraknak ura lévén akeresztet választottam azért _hogy_ annak _erő_  _által_ el töröllyem az _ördög_  _hatalom_ és uralkodását és _hogy_ az én _győzedelmes_ alázatosságom _győzedelmeskedik_ avilági _kevélység_ akeresztnek _teher_ alá vetettem vállaimot és azt mindenek láttára _hordoz_ azert _hogy_ példát adgyak azoknak kik engemet _kíván_  _követni_  _csodálat_ méltó _dolog_ látni _hogy_ egy Isten s’ _ember_ akeresztet _hord_  _különb-különbféle_ is tettzik ez a _dolog_ mivel egy _istentelen_ agyalázatosnak tettzik _ha_ pedig egy _istenes_  _tekint_ azt _abban_ annak _hit_ ujab _erő_  _talál_ a mit az _istentelen_ meg vetnek azt a szentek _dicsőséges_  _tart_  _ki_ ne _hordozhat_  _tehát_ akeresztet mivel aditsöségnek _király_ azt _gyalázat_ nem _tart_ nem esztelenségé a _hogy_ egy _kis_  _féreg_  _kevélység_  _tekint_ üdveségének _eszköz_ amelyen az _örökös_ nagy méltoság meg alázta magát jó akarattyábol: st aug 117 tract in st joan:

Storophila és _Honoria_ ezeket a _beszéd_ valo _hogy_  _hall_  _de_ nem _egyenlő_ szivel amint eki tettzik mivel _Honoria_ ezekre még jobban _felindulván_ nagy _csúfság_ el mene _onnét_ storophila pedig _töredelmes_ szivel lévén nem _tud_ mit _felelni_  _egyéb_  _hanem_ az _ember_ nyomoruságot veté _ok_ 

Storophila _kicsoda_ uram az _aki_ nagy nemböl lévén az emberek _csúfság_ adná magát

A _Krisztus_ nem tudodé azt leányom _hogy_ mit _felel_  _Dávid_ a _feleség_  _aki_  _csúfság_  _illet_  _ő_  _buzgó_  _cselekedet_ ez után is _táncol_ az ur elött sött menyivel inkáb meg alázom magamot és menyivel aláb valo lészek az én szemeim elött annyival _dicséretes_ leszek a leányok elött _aki_  _te_ szóllasz 2 reg 6 22 az _anyaszentegyház_ egy _doktor_ még ezeket is mondattya _Dávid_  _játszik_  _hogy_ mindenek elött _játék_ lehesek az után mondgya ez a _doktor_  _ó_ ! _hasznos_  _játék_ amelyet mikol meg nem üsmérhete _játék_ amely az emberek elött nevettség _de_ az angyalok elött _kedvesség_ st bern epist 87 ugyan is a mi _cselekedet_ nem tettzeneké _játék_ és _csúfság_ avilágiak elött amidön azt _kerül_ amit ök _keres_ és azt _keres_ amit ök _elkerül_ 

Storophila ez igen szép példa _de_ igen régi és amostani szokásal _ellenkezik_ és _abban_  _bizonyos_ vagyok _hogy_  _több_ vannak ollyanok kik a mikol _kevélység_  _követ_ mint sem ollyanok kik a _Dávid_ alazatosságát

A _Krisztus_ avalo _mindazonáltal_ az utolso saeculumokban _talál_ ollyan nemes személyeket _aki_ magokot meg alázták erröl szép példát látunk egy nagy _király_  _élet_ a melyet mélto _követni_  _Eduardus_  _angliai_  _király_  _idő_ vala avárosban egy nyomorult _ember_ akinek a _két_ lába anyira fel sugorodot volt _hogy_ a _hát_  _ér_ és tsak a _két_  _kéz_  _kelletik_ mászkálni ez a szegény nyomorult látván mellette el menni a _király_ egy _házőrző_  _inas_ mondá néki nem tekinteszé szánakodásal reám és nem könyörülszé rajtam látván mitsoda nyomorult állapotban vagyok mi jót _tehet_ veled _kérd_ aház _örző_  _inas_  _immár_  _hat_ voltam romában _felel_ a szegény _ahol_ az apostolok _templom_ voltam _hogy_  _egészség_ nyerhetnék valo _hogy_ az apostoloknak _fejedelem_ azt _tőle_  _teljesség_ meg nem vonta _hanem_ tsak _elhalaszt_ akarván azt _hogy_  _Eduardus_  _király_ is _eszköz_ lenne a _csoda_ mivel áitatoságal vagyon _őhozzá_ ezaz apostol azt parantsolta nékem _hogy_  _hozzá_ menyek és mondgyam meg néki _hogy_ vegyen a _hát_ és ugy vigyen a _kastély_ mellet valo szent péter _templom_ azért _ha_ a _király_ ezt a _kegyelmesség_  _cselekedik_ velem minden _bizonnyal_  _meggyógyul_ ezeket a _házőrző_  _inas_  _megjelentvén_ akirálynak az _isten_  _hála_  _ad_ és parancsolá _hogy_  _hoz_  _elébe_ azt a szegényt akirály azon szennyesen és motskoson a maga _hát_  _tetet_ és a _templom_ vivé akik azt láták némellyek _csúfság_  _tart_ nemelyek _csodál_ a _király_ alázatoságát _mihelyt_ pedig akirály a _templom_  _felé_  _indul_ aterhével azonnal az a nyomorult _béna_  _érezni_  _kezd_  _hogy_ az _ín_ meg lágyultanak és alábait mozgatni _kezd_ ugy anyira _hogy_ a midön a _templom_  _érkezik_ akirály a sántának lábai _meggyógyul_ a kit is az _oltár_ elött letévén az _isten_ és szent péternek ajánlá _ő_ és az után _haza_  _egészséges_  _visszaküld_ storophila mit mondasz erröl a _király_  _Aelred_ vit st _Eduárd_ 

Storophila az illyen alázatoság nagy _dicséret_ méltó _de_ azt _tud_  _hogy_ a mely _idő_  _él_ a világi emberek az ollyat _bolondság_  _tart_ 

A _Krisztus_ azt leányom _jól_ mondod az én apostolom is _eszerint_  _beszél_ mert a _kereszt_ valo _tudomány_ mondgya az apostol azoknak _jóllehet_ akik el vesznek _bolondság_ mi nékünk pedig kik _megtartatik_  _isten_  _hatalom_ atyámfiai _tiközöttetek_  _aki_ az Isten a _hit_  _hív_  _kevés_ vannak _bölcs_  _test_  _szerint_  _kevés_  _hatalmas_ és _kevés_ nemesek 1 Cor 1 18 _aki_ az Isten választot volna a _kereszt_  _titok_  _hirdetés_  _hanem_ azokot választotta akik _bolond_ állitatnak evilágon _hogy_ a _bölcs_ meg szégyenittse és azokot választotta akik _-e_ világon _erőtlen_ álitatnak _hogy_ meg szégyenittse az _erős_ és _aki_ nemtelenek evilágon és semminek állitatnak azokot választá és azokot kik semmik valának _hogy_ a leg nagyobakot el _töröl_  _hogy_  _őelőtte_ ne _dicsekedik_ egy _test_ is ne _kerül_  _tehát_ storophila a _kereszt_ azért _hogy_ avilágiak azt meg vetik és _csúfság_  _tart_ mivel nagy _bölcsesség_  _esztelen_  _tartatni_ az _isten_ és ezt mondani az apostolal mi _bolond_ vagyunk akristusért és lettünk _csoda_ evilágnak az angyaloknak és az _ember_ 1 Cor 4 9 mojses nem akara a _fáraó_ leányának _fia_ lenni _hanem_ inkáb szereté az Isten népével nyomorgattatni mint sem méltoságban lenni _tudván_ azt _hogy_ az Isten szolgájának _gyalázat_  _drága_ az egész _egyiptomi_  _gazdagság_ és igy a _hatalmasság_  _kerülvén_  _hatalmas_ lett _cselekedik_  _eszerint_ leányom vesd meg a világi nagyságot és _igyekezik_ azon _hogy_ nagyobra _becsülhet_ az ur szenvedésinek _gyalázat_ avilág _gazdagság_  _had_ nevesék a _csúfoló_ akereszt hordozokot el _jön_ még az _idő_ a melyben _dicsér_ az illyen _bölcs_  _bolondság_ és valoságos _bolondság_  _tart_ a magok _bölcsesség_  _de_  _akkor_  _késő_ lészen mert a midön a _hamis_ a _dicsőség_ fogják látni az _igaz_ ahamisak azt látván _megháborodik_  _iszonyú_  _félelem_ és _csodálkozik_ a véletlen szabadulásnak _hirtelenség_ mondván magokban _bánkódván_ és a lélek szorongatása miat _fohászkodván_ : ezek _aki_ valaha _csúf_  _tart_ és szidalom _hasonlatosság_ mi _balgatag_ az ö _élet_  _bolondság_ álittyuk vala és az ö végeket _tisztelet_ nélkül

A _bűnös_  _sok_ féle _büntetés_ alá vettetik ps 31 10 _íme_ mint számláltattak az Isten _fia_  _közé_ és a szentek _között_ az ö sorsok sap 5 2


Tizen egyedik Rész 
Hogy a _Krisztus_  _kereszt_ sokal nehezeb _kereszt_ viseltet az _ördög_ a _bűnös_ 

A _bűnös_  _sok_ féle _büntetés_ alá vettetik ps 31 10 

Storophila El nem felejthetvén akét _öcsseasszony_ el meneteleket ez a _gondolat_ szüntelen az elméjiben vala azért nem _megtürköztethet_ magát _hogy_ illyen _kérdés_ ne _tesz_ a _Krisztus_ uram nem szollok mostanában a más _élet_ valo _kín_ Hanem tsak azt akarnám meg tudni _ha_ aza _két_ szököt leány el kerülié ez _élet_ akeresztet és a nyomoruságot mivel mindenik tsak azért ment el _innét_  _hogy_ agyönyörüségben és a _becsület_  _élhet_ 

A _Krisztus_ mind más képpen lészen még a leányom akár mit _cselekedik_  _de_ azt el nem _kerül_ mert _aki_ nem akar engemet _követni_ akeresztnek uttyán azt _követ_ a _kereszt_ és a nyomoruság mindenüt _akárhol_ legyen ez _élet_ nem lehet _kerülni_ a szenvedést valamint ahalált midön valaki meg _hal_ a _kereszt_ elötte viszik _aki_ pedig evilágra _jön_ annak azt _hagy_  _hogy_ visellye _kereszt_ nagy nyomoruság rendeltetet minden _ember_ és nehéz _iga_ vettetet az _Ádám_  _fia_ annyok mehétöl _fogva_ mind a napig a melyen a mindeneknek annyokhoz meg _tér_ Eccl 40 1 ne _hízelkedik_ storophila magadnak mivel _tele_ az _élet_ nyomoruságokal ugy anyira _hogy_ lehetetlen volna egy _ember_  _találni_  _aki_  _teljesség_ ment lett volna a szomoruságtol akár minémü állapotban legyen az _ember_  _de_ mindenkor _talál_ valami alkalmatosságot a szenvedésre az _egy_ a _feleség_ szenved a másik a _gyermek_  _cseléd_ némelykor egy jó akaro meg szomorit egy szomszéd _keserűség_  _okoz_ mások _jószág_ el vesztik egy szoval _kicsoda_ az _aki_ anyomoruságot meg nem kostolná ez _élet_ 

Storophila E mind valo _de_ a világiak _elég_  _gyönyörűség_  _kóstol_ a melyek _között_ a nem leg utolsób _hogy_ a magok akarattyokot _követhet_ és igy az ö _kereszt_ nem igen nagy _teher_ vagyon

A _Krisztus_ legyen ámbár minden _kívánság_  _szerint_  _de_ menyi _idő_  _gondol_  _hogy_ a _tart_ minden oda lészen valamint a _füst_ és azok akik mostanában _boldog_ láttatnak lenni _elfelejt_ még az _emlékezet_ is az _elmúlt_  _gyönyörűség_  _de_ sött még _élet_ sem _megkóstol_ azokot _keserűség_ unadalom és _félelem_ nélkül és _gyakorta_ az ö _öröm_  _keserűség_  _okoz_ nékiek azén _igazság_  _büntet_ öket _eszerint_ mivel az _igazságos_  _hogy_ ugyan azon _gyönyörűség_  _talál_  _kín_ amelyet akaratom ellen _keres_ mivel az _isten_ meg változhatatlan _törvény_ és rendelése _szerint_ minden rendeletlen elme _feltalál_ a rendeletlenségben azö _büntetés_ amelyet _érdem_ 

Storophila ugy tettzik _mindazonáltal_  _hogy_ a _császár_  _király_  _fejedelem_ és más _örökös_ urak akik végben vihetik akarattyokot _hogy_ azoknak nem _sok_ részek vagyon akeresztben

A _Krisztus_  _megcsal_ magadot _ha_ illyen _gondolat_ vagy mivel azoknak is anyi részek vagyon _abban_ valamint másoknak egy _király_  _élet_  _teljes_  _sok_  _gond_ és nyughatatlanságal a mely nékie nehéz _kereszt_ nem _kell_  _tekinteni_ az ö _korona_ se _király_ páltzáját se azt a _körülötte_ lévö _fényesség_  _hanem_ azt _tekint_ mitsoda _iszonyú_  _sok_  _gond_  _kelletik_ a _korona_ meg szerezni és meg _tartani_ ne nézed az ö _fényes_ palásttyát _hanem_ az ö elméjét a mely mindenkor _homályos_ az ö _sok_  _felleges_  _törődés_ miat azö szive mindenkor nyughatatlanságban vagyon ne tsak azokot atest _örző_  _tekint_  _aki_ mindenkor _kísér_  _hanem_ inkáb azokot a _sok_ számu _keserűség_ nézed a melyek öket el nem _hagy_ 

Storophila ugy látom uram _hogy_  _aki_  _kereszt_ nélkül _gondol_ lenni még azok nagyobakat _hordoz_ másoknál

A _Krisztus_ mint _felel_ erre leányom _hanem_  _hogy_ az _ember_  _élet_ szüntelen valo _harc_ áll _jobb_ 7 1 és _hogy_ mind a _bőség_ mind a szegénység _gyakorta_ alkalmatoság a vétekre _akkor_ a midön agazdag fel fuvalkodik _kevélység_ vagy a midön a szegény zugolodásra adgya magát ez igy lévén mindenik rendbe fel _találtatik_ akereszt és abaj a jó szerencsében valo létel nyomoruság mert mindenkor _félelem_  _kell_ lenni a szerentsétlen állapotban valo létel is nyomoruság mert nagy nyughatatlanságal _óhajtat_ a jó állapotot mitsoda _tehát_ az _ember_  _élet_ eföldön _hanem_ szüntelen valo _harc_ és _kísért_ 

Storophila valo uram _hogy_ ez a _kísért_  _gyakorta_ valo veszedelmes _esés_  _okoz_  _de_ a _bűnös_ nem _tart_ azt _kereszt_  _hanem_  _kedvesség_ valo _foglalatosság_ 

A _Krisztus_ avalo _de_ más képpen _gondolkodik_ a más _élet_ tudodé mit fognak mondani az _istentelen_  _elfárad_ a _hamisság_ és a veszedelemnek uttyán _keserű_ utakon _jár_ és nem _tud_ az urnak uttyát sap 5 7 _hallgat_ mit mondok én azoknak akik engemet _követ_ az én _iga_  _gyönyörűséges_ és az én _teher_  _könnyű_ matth 11 30 és azoknak akik azt _hordoz_ lelki nyugodalmokra leszen avétkeseknek pedig _teher_ ollyan valamint egy _ón_ valo nagy _oszlop_ a melynek nehézsége le nyomja öket ugyan rollok is mondgya az _írás_  _hogy_  _éjjel-nappal_ ollyan _idegen_  _isten_ szolgálnak _aki_ semmi nyugodalmat nem adnak nékiek jéré 16 13 mivel minden vétek minden rosz _cselekedet_ az _ördög_ származik _aki_ is _soha_ nem _ad_ nyugodalmat _hanem_ mindenkor ujjab vétekre _ösztönöz_  _mindaddig_ valamég amérték meg nem _telik_ nézd meg mely _jól_  _ki_ tettzik avétkesek _fáradság_ a sámson személyében _aki_ is _meggyőzetvén_ a _feleség_  _hízelkedés_  _aki_ el vága néki ahaját amelyben vala néki minden _erő_ a _filiszteus_ meg _fog_ a szemeit _ki_ szurák _tömlöc_ veték a _malomkő_  _forgattat_ véle valamint egy _oktalan_ állattal igy lészen _dolog_ mind azoknak _aki_ nagy _kedvezés_ lésznek _Delila_ az az atesthez mert ez a _kegyetlen_ ur meg foszttya öket lelki _erő_ és az _ellenség_  _kéz_ adgya öket _tudniillik_ avilágnak atestnek és az _ördög_ rabságában _ebben_ a nyomorult állapotban mit nem szenvednek azoktol akegyetlenektöl _megfosztatik_ a lelki világoságtol _megtekint_  _kér_  _élet_ egy _bűnös_ és meg látod _hogy_  _hasonlít_ az ollyan lohoz _aki_ a malom _kerék_  _forgat_ mert valamint _hogy_ annak az álatnak bé szokták _kötni_ a szemét ugy az ollyan _bűnös_ akit a vétek meg vakitot mindenkor nagy _tévelygés_  _kereng_  _körül_ lévén vétetve rosz _kívánság_  _homály_ st paulin epist 4 a _bizonyos_  _hogy_ a _bűnös_  _kemény_ utakon _jár_ és nem _tud_ mikoron _elesik_  _megtekint_ mimodon mocskollyák el magokot azon a rut uton a mértékletlenek a _fösvény_ a _kő_ meg ütköznek a nagyra vágyók azon igen _fáraszt_ magokot a _haragos_ atövisben meg sértik magokot az _irigy_ rosz _kívánság_ setéttségében _jár_ a _hízelkedő_ egy mást szorittyák és _taszigál_ arestek a nehéz útt miat _hátramarad_ egy szoval az ollyan út _tele_ vagyon _baj_ és nyomoruságal

Storophila látom uram _hogy_ a _bűnös_  _elég_  _kereszt_ és nyomoruságot viselnek _mindazonáltal_ ugy tettzik _hogy_  _oly_ nyugodalomban _él_ mint _ha_ a _büntetés_ nem _kell_  _félni_ 

A _Krisztus_ azt _jól_ mondád _hogy_ ugy tettzik mert a tsak tettzik és a _dolog_ magában más képen vagyon mivel az a _belső_  _féreg_ a mely öket _emészt_ semmi nyugodalmat nem _ad_ nékik

Storophila avalo _hogy_ a nyughatatlan lelki üsméret _kegyetlen_  _ki_ mivel szüntelen _kínoz_ az elmét

A _Krisztus_ nincsen _különben_ mivel nem lehet egy _ember_ nagyob szenvedése és _kín_ mint _ha_ alelki üsmérete _furdal_  _ő_ mert _ha_ a lelki üsmérete _egészséges_ akár mely _baj_  _érkezik_ tsak szállyon magában ót az _isten_ fel _talál_  _hogy_  _ha_ pedig a lélek üsméret a _sok_ vétkek miat melyek az _isten_  _eltávoztat_ nyugodalomban nincsen _hova_ lészen az _ember_  _ki_  _folyamodik_ és _ki_ várhat vigasztalást _haszontalan_ lesz néki _egy_  _jószág_ amásikában menni mulandoságot _keresni_ magát el rejteni mert a _keserűség_ mindenüvé _elkísér_  _ő_ nem _találván_  _tehát_ nyugodalmat magában magán _kívül_  _kell_ lenni és nem _tud_  _ki_  _folyamodni_  _akárhová_ menyen magát fel _talál_  _hova_ szaladhat _tehát_ mivel mindenüt magával _hordoz_ magát _aki_ is néki semmi nyugodalmat nem _ad_ és szüntelen _kínoz_ mitsoda elme volna az a mely _csendesség_ szenvedhetné az illyen _kín_ a melyek mint egy _elöljáró_ az _örökkévaló_  _kín_ mondgyad _hát_ ez után is storophila _hogy_ azok akik _gazdag_  _hatalmas_ és azok akik _nagy_  _gyönyörűség_  _él_  _hogy_ az ollyanok _boldog_ ne _gondolkodik_  _eszerint_ mert nem lehetnek _boldog_ valamég az ö lelki üsméretek _furdal_ öket a mely is lassanként az _örökkévaló_  _halál_ vezeti öket


Tizen kettödik Rész 
Hogy a mértékletlenek a _fösvény_ nagyra vágyok 
és az udvariak nincsenek _kereszt_ nélkül

Storophila mely nagy nyomoruságal _jár_ a _bűnös_  _kereszt_ ! _könyörül_ uram rajtam mivel _teljes_ vagy _irgalmasság_ és ne _enged_  _hogy_  _soha_ is azt meg probályam

A _Krisztus_ nem tsak egyedül abünösök _hordoz_ a _kereszt_  _hanem_ mindnyájan az emberek akár mely állapotban és renden legyenek nem volt nem is lesz _soha_ evilágon olyan _aki_  _baj_ nélkül vagy munka nélkül lehessen mivel minden féle rendben vagyon valami szenvedésre valo nem is _tud_ azt azok akik nem probálták akarodé meg tudni mit mond _eziránt_ salamon _király_ a kinek is része volt mindenben és _aki_ minden féle _gazdagság_ és _gyönyörűség_ meg probált vala _ihon_ ezeket mondgya láttam mind azt valami az _ég_ alat vagyon _de_ mind a _hiábavalóság_ és nyomoruság eccli 1 14

Storophila ez uram olyan _dolog_ a melyet nem minden _megfoghat_ azt meg vallom _hogy_ magam sem foghatom _jól_ meg _kér_  _tehát_ ne sajnályad velem _megértetni_ ezt az _igazság_ 

A _Krisztus_  _hallgat_ leányom mit mond az én _kedves_ apostolom minden valami evilágban vagyon atestnek _kívánság_ a szemeknek _bujálkodás_ és az _élet_  _kevélység_ 1 joan 2 16 mivel avilágiak vagy a _gyönyörűség_ vagy a _gazdagság_ vagy a _tisztelet_  _keres_ a mi a _gyönyörűség_  _tekint_ a _bizonyos_  _hogy_  _abban_ több _keserűség_ vagyon mint _édesség_ erre valo nézve is mondgya egy _bölcs_  _hogy_ a _természet_ nem adot az _ember_ veszedelmeseb mirigyet atesti _gyönyörűség_ a mely is mentöl nagyob annál inkáb _megfojt_ az elmét

Storophila miért nevezik _tehát_ uram azt _gyönyörűség_  _ha_  _abban_ semmi _kedvesség_ nincsen és _hogy_  _ha_ atellyes _keserűség_ 

A _Krisztus_ olyan nyomorult a _gyönyörűség_  _hogy_ magával _ellenkezik_  _csodál_ is _hogy_ azt a nevet adták nékie mivel magában _dísztelen_ a leg sebeseb _folyóvíz_ nem mossa a partot olyan sebeségel mint a testi _gyönyörűség_ ronttya az _egészség_ 

A mértékletességel valo _étel_ mondgyák a _doktor_ az _egészség_ annya _ellenben_ pedig a mértékletlenség _kútfő_ abetegségeknek mert _abból_ származnak tsak nem minden féle nyavalyák _hogy_  _ha_ pedig _megtekint_ az elmének _betegség_ meg látod _hogy_ a _fösvénység_  _tunyaság_ resttség és több _efféle_ tsak atorkoságtol vagyon ebböl azt _kihozhat_  _hogy_ az olyanok kik tsak az _étel_ és azablodást _keres_ nem _különbözik_ az _oktalan_ állatoktól mivel nem _hajtván_ az _egészség_ nagy nyavalyákot _okoz_ magoknak azért _hogy_ szájoknak _elég_  _tehet_ nem is szollok arrol a _kegyetlen_ mulattságról mely el veszti mind a _test_ mind a lelket mivel azt minden _tud_  _hogy_  _aki_ paráználkodik amaga _test_ ellen vétkezik 1 Cor 6 18

Storophila uram amely _kereszt_ és nyomoruságot _okoz_ agyönyörüség arrol _örömest_  _hall_  _beszélni_ azért azt _ezután_ nem is fogom ugy _keresni_ mint eddig

A _Krisztus_ Igen okoson _cselekedik_ leányom mivel mit _találhat_  _abban_ valami jót _holott_ aza _fertelmes_  _gyönyörűség_  _sok_ nyughatatlanságot _okoz_ azt a _keserűség_ és a _bánat_  _követ_ ezek is annak a véteknek _gyümölcs_ 

Storophila _hát_ uram agazdagság okozé anyi _kereszt_ és szenvedést mint a testi _gyönyörűség_ 

A _Krisztus_  _abban_ ne _kételkedik_ leányom mivel az _írás_ azt _tövis_ nevezi mert valamint _hogy_ a _tövis_ ragado és _fájdalom_  _okoz_ ugy a _gazdagság_ nehéz munkával _keres_ még nagyob _félelem_ viselik _gond_ és _ha_ el vész nagy _keserűség_  _okoz_ ekinoza _tehát_ a _fösvény_ akinek is szüntelen nyughatatlan az ö elméje _hogy_  _ha_  _történet_ a _kutya_  _ugat_ azt _gondol_  _hogy_ a _tolvaj_  _jár_ aházában _hacsak_ egy _egér_ valami zörgést _csinál_ is már azö szive _dobog_  _félelem_ mindent _gyanú_ veszen még tsak egy _kisgyermek_ is midön agyermekei egy _kevéssé_ nagyok ugy _tekint_ öket mint olyanokot _aki_ mint _ha_ mindenéböl _kifoszt_  _ő_  _megtekint_ még leányom mit szenvednek az ollyan arany és _ezüstszerető_ kik minden féle _tengeri_ veszedelemre _örömest_ adgyák magokat a szélre és a _tenger_  _hab_  _bíz_  _élet_ a melyek is tsak nem a _felhő_  _emel_ öket és némelykor a nagy mélységben mennek le egy szoval az ö _élet_ szüntelen valo változásban vannak és _sok_ féle veszedelemben _forog_ el is mondhatnák aranyoknak és _ezüst_ mindennap aveszedelemben _forog_  _érte_ ps 13 24 söt még _éjszaka_ is nincsenek nyugodalomban mert a _sok_ féle _gondolat_ mindenkor _emészt_ öket és nem engedi öket nyugodni ugy anyira _hogy_ el mondhatnák _kicsoda_ választ el minket az arany szerelmétöl anyomoruságé _keserűség_ vagy az üldözésé rom 8 35

Storophila ezek a _kín_ és szenvedési a _fösvény_  _bizonnyal_  _egyezik_ avaloságos martyrumságal _mindazonáltal_ az a nagy _különbség_ vagyon _hogy_ a _fösvény_ nem tsak _érdem_ nélkül szenved _de_ söt még veszedelemre _tesz_ lelkét és üdveségét

A _Krisztus_ E nintsen _különben_ mivel akik meg akarnak gazdagulni a _kísértet_ és _tőr_  _esik_ és _sok_  _balgatag_ és veszedelmes _kívánság_ melyek az _ember_ ahalálos veszedelembe vetik 1 tim 6 9 mert _könnyű_ atevének atö _fok_  _által_ menni _hogy_ nem agazdagnak az Isten _ország_ bé menni luk 18 25 ugyan is azok a _törődés_ és nyughatatlanságok a melyeket _okoz_ a _fösvény_ agazdagság _igazán_  _képzel_ apokolbéli _gyötrődés_ mivel _éhezik_ még agazdagságban is _ezer_ nyughatatlanságban vagyon _tele_ lévén rosz _kívánság_ attol ide s’ _tova_ vezettetik _ha_ lehetne mindent _összegyűjt_ és egy szoval _gazdagság_  _gazdagság_  _gyűjtvén_ magát _oly_  _haszontalan_ munkával _emészt_ és annak végit nem láttya

Storophila nagy _igazság_ mondot _tehát_ uram az _evangélium_ anyi átkot a _gazdag_ mint _hogy_ azö állapottya _oly_ nyomorult nem tsak ezen _de_ söt még a más világon is

A _Krisztus_ még enem _elég_ leányom _az_ is _kell_ neked szollanom akik _oly_ igen szeretik aditsöséget kik rabjai a _becsület_ és a nagyra vágyásnak ezeknek is _elég_ részek vagyon ezéletben valo nyomoruságokban mert mennyi szomoruságon és nyomoruságon _kell_  _által_ menni azoknak kik a _becsület_  _keres_ amég azt el érhetik azok _aki_ atiszttségeket sürgetik _gyakorta_  _arcátlan_ a _sok_  _baj_ és _fáradság_ semminek _tart_ tsak meg nyerhesék amit _kíván_ arra nem vigyáznak _hogy_ mitsoda _kár_  _tehet_ mind _test_ mind lelkeknek nem _hajt_ a minden napi szégyen vallásra _becstelenség_ tsak _elébb_ vihessék _dolog_ mitsoda _illetlen_ alázatosság alá nem vetik magokot a _föld_  _lehajt_ magokot azok elött _aki_ valamit várnak tsak azokot vendégelik _aki_ reménlenek valamit és igy egész _élet_ rabjai azoknak _aki_ szükségek vagyon _megfosztván_ magokot a szabadságtol mely mindennél _drága_ szélhez _hasonló_  _kis_  _becsület_  _ó_ ! menyi _baj_ és szomoruságal _jár_ abetsület és a _tisztségkeresés_ a nagyra vágyó _aki_ másnak akar parancsolni _kénytelen_  _elsőbben_ másnak _engedelmeskedni_ minek elötte urrá légyen szolgának _kell_ lenni egy szoval a méltoságra igen nehéz utakon _kell_ menni miért ment pompéus _Afrika_ és _észak_  _felé_ mi vivé mitridátest _Örményország_ és ásiának minden részeiben _hanem_ az a rendeletlen _kívánság_  _hogy_ az _ország_ nagyobra _terjeszt_ a melyet is ö egyedül _kevés_  _tart_ lenni _ki_  _kényszerít_  _Caesar_ arra _hogy_ mind a maga mind a respublica romlását _keres_  _hanem_ aza nagyra vágyás _hogy_ másoknál _feljebbvaló_ legyen _hogy_  _ha_ pedig a nagyra vagyót ugy nem _becsül_ a mint ö _kíván_ mitsoda nagy _ki_ a nékie mardokaéus az _Ásvérus_  _kapu_ elött ülvén amán elött fel nem kéll vala _aki_ enagy _harag_  _esvén_ semminek _tart_ minden méltoságát noha második vala a _király_ után _mindaddig_ valamég mardokaéus ugy nem _tisztel_  _ő_ valamint a többi eza _bosszúság_ anyira vivé _ő_  _hogy_  _akasztófa_ parancsolá _csináltatni_ a melyre fel akasztassa mardokaéust _de_ mint _hogy_ ez a _beszélgetés_ lassanként minket a _király_ udvarához vezetet mennyünk bé és lássuk meg _hogy_ mitsoda _dolog_ vagyon ót mivel én azt _tart_  _hogy_  _sok_  _kereszt_ és _baj_  _fog_ ót látni

A _közönséges_ nép _közönséges_  _csodál_ a _király_  _boldogság_  _de_ azt nem _tud_  _hogy_ mitsoda veszedelemben _forog_ valaki a _tenger_ akar utozni a _sok_ veszedelemre és szélvészekre _kell_ magát adni _hasonló_ az ollyan _aki_ az udvarban mégyen a szerencsének _sok_ féle változása alá _kell_ magat vetni mihez is lehet jobban _hasonlítani_ az udvariakot mint a pénzhez a melynek az árrát _hol_ fel verik _hol_ aláb szál igy vagyon _dolog_ azudvarinak _aki_ némelykor _kedvesség_ vagyon némelykor számki vetésben _esik_ a mint az urának változo _természet_  _hoz_ magával menyi volt olyan _aki_ aszerencse _kerék_ ülvén _felfuvalkodott_  _kevélység_  _de_ arrol _leesvén_ mindenek nevették és _csúfol_ ugy anyira _hogy_ még az _ellenség_ is szánakodásal nézte menyit látunk ollyat _aki_ minek utánna nagy _hivatal_ lett volna aszerencse _elfordulván_ tölle _abból_  _gyalázatos_  _ki_ rekesztetet mint _ha_ a szerencse _ki_ pökte volna

Storophila most látom azt az _igazság_ amelyet _sokszor_  _hall_ mondani _ha_  _okos_ vagy _elhagy_ akirályok udvarát mert ót a _sok_  _gond_  _baj_ nyughatatlanság _kereszt_ és még ahalál alá is lesz vettetve

A _Krisztus_ nincsen _különben_ és a mi _csodálatos_ a _hogy_ az udvariak nem szánnyák _fáradság_ tsak a _hiábavalóság_  _könnyű_  _füst_  _jóllakhat_ azért is szüntelen valo munkában és vigyázásban vannak mindenkor _kell_  _fárasztani_ vagy az elméjeket vagy atesteket mindenkor _tartani_  _kell_ aváltozástol az _irigység_ és a _halál_ 

Az elme és a testi _sok_  _fáradság_ és szenvedések martyrumság _hely_ volna nékiek _hogy_  _ha_ azokot _isten_ szenvednék _de_ a szánakodásra méltó _hogy_ avilágnak martyrumi és _hogy_ tsak annak szokásit és _hiábavalóság_  _követ_  _hogy_ az udvarnak _tanítvány_ és az _ördög_ vitézi és akik _sok_ munkájok és _fáradság_ után tsak a _kárhozat_  _érdemel_ mondgyad _tehát_  _ezután_  _hogy_ az udvariak nem _hordoz_  _kereszt_ és _abban_  _bizonyos_ légy _hogy_ a világnak mártyrumi sokal _több_ szenvednek mint sem szenvedtenek a valoságos martyrumok az _isten_ és az üdveségekért

Storophila _hogyha_ igy vagyon _gyakorol_  _bár_ az udvart a kinek tettzik _de_ en nagyobra _becsül_ a _kedves_ nyugodalmat ahejában valo reménségnél és el mondom egy régi auctoral

Nem _bán_  _keres_ akár _ki_ nagyságát
 _erő_ vagy másként udvar méltoságát
Én akarok venni _kis_  _lakóhely_ 
 _távol_ mindenektöl részt a _bölcsesség_ 
Ót se szomorkodni se nem _kell_  _tartani_ 
 _csendesség_ nézem a napot _feljönni_ 
Ót az _esztendő_ szemlélem _forgás_ 
és _csendes_ várom magam _öregség_ 
Eképpen _eltöltvén_ az én napjaimot
 _tartás_ nélkül nézem végsö _óra_ 
Öregségben _iszik_ meg a _halál_ mérgét
Ugy _eltemet_ mint _idegen_ remetét
Mely _boldogtalan_ a _halál_  _óra_ 
 _ki_ nem _gondolkodik_ most a nagyob _dolog_ 
Mindenek üsmérik _de_ tsak meg _kell_  _halni_ 
mit _használ_ a _hogy_  _ha_ magát nem üsméri


Tizen Harmadik Rész 
A _házas_  _kereszt_ 

A _Krisztus_ Nem _beszél_ még avilágiaknak minden féle _kereszt_  _hátravan_  _oly_ rend a melyben a _keserűség_ szomoruság nyughatatlanság egy szoval minden féle _kereszt_ nagy _bőség_ vagyon _ér_ azon a renden aházaságnak rendét amit pedig az én apostolom mondot a meg marad és _soha_ a meg nem változik _ha_  _feleség_ vészesz nem vétkezel _ha_ a szüz leányzo férhezmegyen nem vétkezik _de_ az illyeneknek _háborúság_ leszen atestben 1 Cor 7 28

Storophila _ó_ ! uram mit _hall_ én _az_ adologhoz nem _tudván_ azt _gondol_  _hogy_ leg aláb atest _talál_ valamely nyugodalmat a _házasság_  _hogy_  _ha_ pedig azok kik meg _házasodik_ nyomoruságokot _talál_ a _test_ a melyben _gyönyörűség_  _gondol_  _találni_ mi leszen még a végröl a melyért meg _házasodik_ mivel a mely nyomoruság az elmét és a lelket _háborgat_ atestet sem _hagy_ a nélkül

A _Krisztus_ a _bizonyos_  _hogy_ a mit _kedves_  _tart_ a _házasság_ avagyon _inkább_  _megelegyítve_ méregel atöbbi _között_ azt _kedves_  _dolog_  _tart_ az egy mástol valo el válhatatlanságot mivel akit az Isten _összead_ azt az _ember_ el ne válasza matth 19 6 mondgya az _evangélium_ ez igy lévén a _kötél_ és a lántzot akedves _dolog_  _köz_  _kell_  _tenni_ mivel a _házasság_  _igazán_  _összeköt_ aházasokot _ezért_ is mondgya az én apostolom az _asszonyi_ állat _megköteleztetik_  _törvény_ még az ö _férj_  _él_ 1 Cor 7 39 meg másut _feleség_ köttettélé ne _keres_ el válást ibid 27 valamint _hogy_ a _gálya_ lévö raboknak alábokon lévö vason _kívül_ még olyan lántzot is _kell_  _hordozni_ amely öket _összeköt_  _közönséges_  _hogy_  _egy_ a másikátol meg ne válhason és el ne szökhessék st chrisost _de_ virgini ugy a _házas_ is nem tsak azt az egy _kötél_ viselik a mely _kötelez_ öket az _egymás_ valo _gondviselés_  _de_ vagyon még _ezenkívül_ más is _tudniillik_  _hogy_ a _ház_ lévö szükséges _dolog_  _gondviselés_ legyenek ugyan ez is _megfoszt_ a _férfi_ és az aszszonyt a magok szabadságoktol mivel aköteleség _egyarányosú_ és azt _egy_ a másikára nem adhattya mitsoda nagy rabság azért é mivel a rabságbol némelykor tsak meg lehet szabadulni _de_ ebböl nem mert _ha_ szinte a _haragos_ aszszonyt venné is el _kell_ szenvedni mivel nincsen _abban_ más mód _hogy_ attol meg szabadulhasson az aszonynak állapottya nem _jobb_ azt _gondol_  _hogy_ avéle adot _gazdagság_  _férj_ veszen magának noha nem _férj_  _hanem_ urat veszen és a szabadságbol szolgáloságban _esik_ ugy _hogy_ egy _kis_  _gyönyörűség_ meg foszttya magát a _természet_  _szerint_ valo szabadságtol és a _férj_ menésével _sok_ féle _baj_ és _keserűség_ szerez magának st basil libr _de_ virginitate

Storophila _mindazonáltal_ uram mint _hogy_ az a _kötél_  _közönséges_ a férfiu és az aszony _között_  _egy_ amásikát segitti és igy az ollyan _teher_ mely _kétfelé_ vagyon _osztva_ sokal _könnyű_ 

A _Krisztus_ az _éppen_ mind más képen vagyon mert az olyan aszony _aki_ szerencséjére valamely jó _férj_  _talál_ szüntelen _fél_  _hogy_ el ne veszesse és _özvegység_ ne _jut_ és _ilyenformán_ akár _jelen_ akár _távol_ legyen az ura mindenkoron nyughatatlanságban vagyon az elméjiben _forgatván_ szüntelen valamely veszedelmet _hogy_  _ha_  _ellenben_ valamely _erkölcstelen_  _férj_ vagyon egész _élet_ szenvedésböl áll mint _hogy_ pedig akereszténység nem engedi néki _hogy_ a _férj_  _halál_  _kíván_ más felöl meg nem menekedhetvén attol a _keserűség_ a melyet _okoz_ arosz _társaság_ és igy _megorvosolhatatlan_ nyomoruságban _kell_ lenni st basil ibid

Storophila ugy tettzik _hogy_  _jobb_ a _férfi_  _dolog_ ökk nem szenvednek anyi _baj_ 

A _Krisztus_  _megcsal_ magadot leányom a férfiu állapottya nem _jobb_ az aszszonyénál mivel ö nékie _kell_  _gond_ viselni atselédre abizonyos _hogy_ akár mely _kedves_ légyen az aszszony az ura elött _de_ még is _sok_  _baj_  _okoz_ nékie és a szeretet melyel vagyon _hozzá_ nem lehet _törődés_ nélkül _hogy_  _ha_ pedig _jól_  _megtekint_ az aszszonynak elméjit és _természet_  _aki_ rend _szerint_  _haragos_ meg látod _hogy_ a szegény _férfiú_  _holt_ valo _gyötrődés_  _kell_ lenni nem _ok_ nélkül mondgya az _írás_  _hogy_  _jobb_ a pusztában lakni mint sem a _veszekedő_ és _haragos_ aszszonyal prov 19 21 meg másut nintsen _hamis_  _fő_ a _kígyó_  _fej_ se mérgeseb _haragos_ az aszszony _harag_  _jobb_ egy _oroszlán_ lakni mint sem egy _hamis_ aszonyal eccli 25 22 illyen _természetű_ aszszonyal lakni _tehát_  _éjjel_ napal olyan mint _ha_ a _tövis_ laknék a férfiu _aki_ is igen nagy _baj_ lehet mivel tsak a _halál_ szabadithattya meg attol

Storophila _gondol_  _hogy_ a _férfi_ nem _talál_ mindenkor olyan rosz _természetű_ aszszonyokra sokan vannak olyanok akik _értelmes_ és _csendes_ 

A _Krisztus_  _ha_ vannak is olyanok _de_ azok igen ritkák _hallgat_  _eziránt_ mit mond salamon a kinek töb volt _ezer_  _feleség_ üsmértem _hogy_ az aszszony _keserű_ a _halál_  _ezer_ férfiu _között_  _talál_ egy jót _de_ az egész aszszonyok _között_  _egy_ nem _talál_ eccle 7 27 29 mint _ha_ azt mondaná _hogy_ igen _baj_  _talál_ egy _igaz_  _ember_  _de_ az aszszonyok _között_  _egy_ sem _talál_ :

Storophila leg aláb aházasoknak tsak vagyon vigasztalások a _gyermek_  _aki_ is ök szeretik és _gyönyörködik_ neveltetésekben

A _Krisztus_ söt még agyermekek _okoz_ nékiek aleg nagyob szomoruságokot mivel valamenyi _gyermek_ születik mind anyi _kereszt_ az a szüléknek a midön az aszszony nem férfiu _gyermek_ szül a _férj_ azon meg szomorodik _fiúgyermek_ szülté _talán_ valamely _kacsibás_ és _félszeg_ lészen a _fiú_ és a _leánygyermek_ szép termetüeké annál nagyob _gondviselés_  _kell_ reájok adajka _kéz_ mikor _ki_ veszik ujjab _baj_ és nyughatatlanság _érkezik_ aneveltetésért midön a _gyermek_  _egészséges_ abetegségtöl _félt_ öket _ha_  _beteg_ nagy _félelem_ vannak _hogy_ meg ne _hall_  _hogy_  _ha_ meg _hal_ azután attol _fél_  _hogy_ más ne legyen _helyette_  _hogy_  _ha_ pedig meg gyogyulnak ujab nyughatatlanság mivel az után azon _törődik_  _hogy_  _hol_ vehessenek anyi _költség_  _hogy_ öket _taníttathat_  _idő_  _kell_ még rollok _gondolkodni_  _hogy_ mitsoda _tisztességes_ rendbe _tehet_ öket _hogy_  _hova_  _házasít_  _hogy_ mit adgyanak nékiek _házasság_ mitsoda _jószág_ adgyanak az _egyik_  _hogy_ a másikát meg ne szomorittsák _hát_ leányom mit mondasz mind ezekre

Storophila _bizonyára_  _keserves_  _dolog_  _hogy_ a szegény szülék _bőség_ valo szomoruságot _talál_ ót _ahol_ vigasztalást _kell_ szedniek

A _Krisztus_ anincsen _különben_ mivel szintén annyi _keserűség_  _okoz_ a _gyermek_  _aki_ még evilágra nem _jön_ mint azok akik születtek és az _élő_ anyit _okoz_ mint a _holt_ némelynek anyi _gyermek_ vagyon _hogy_  _tisztességes_ azokat nem _tarthat_ a szükség miat más pedig _megemészt_ magát a _sok_  _jószágkeresés_ és annak maradéka nem lévén nem _tud_ kinek _hagyni_  _sok_  _jószág_ a mi _egyik_ szerencsés az amásikának szerencsétlensége mindenik azt _kíván_ magának a mi másnak szomoruságot _okozhat_ az _egy_ ollyan szép és _kedves_  _gyermek_ veszti el _aki_ volt minden _öröm_ másnak pediglen olyan _gyermek_  _él_  _egészséges_  _aki_  _sok_  _keserűség_ szenved rosz _erkölcs_ miat mindenik méltó a szánásra az _egyik_ azt sirattya _hogy_  _meghal_ afia a másika azt _hogy_ még _élet_ vagyon

Hát még mitsoda _baj_ nem szenved egy aszony vagy egy anya valahány szor _gyermek_ lészen mivel _azonkívül_  _hogy_  _sok_  _fájdalom_ szenved ujjab _gond_ és _teher_ szál reája a mely nyughatatlanságot _okoz_ néki _ha_ egy nehány _gyermek_ vagyon azok _iránt_  _ha_ jó reménségben vagyon _akkoron_  _érte_ nagy szorgalmatosságban is vagyon és _távol_ valo létekért igen szenved _hogy_  _ha_ azok rosz _erkölcsű_  _kegyetlen_  _keserűség_  _okoz_ néki _gyakorta_ még minek elötte meg probállya azt a _keserűség_  _özvegy_ marad _hogy_  _ha_ pedig _gyermek_ nélkül marad _özvegy_  _akkoron_ magát se anyának se szüznek se _házas_ nem mondhattya _hogy_  _ha_ pedig _gyermek_ maradot _özvegység_ a mindenkor szemei elött lévén szüntelen ujittya _benne_ a _férj_ után valo _keserűség_ mindenkori szomoruságban és nyughatatlanságban _tölt_  _élet_ a _gyermek_ valo _gondviselés_  _de_ még ezeken _kívül_ a _jószág_ mitsoda _húzás_ prédalást nem _kell_ szenvedni nem tsak az attyafiaitol _cseléd_  _gondviselő_ atutoroktol _de_ még azoktol is _aki_ a lélek üsméreti azt meg engedi ugy anyira _hogy_ egész _élet_ nyomoruság és _keserűség_ egy _özvegyasszony_ 

Storophila uram _ha_ illyen az _élet_  _ha_ illyenben áll _élet_ azoknak kik meg _házasodik_ nem jó _tehát_ meg házasodni mert ezekböl látom _hogy_ aházaság tsak _teher_ és _iga_ matth 19 10

A _Krisztus_ nem mindenek veszilc bé ezt a _beszéd_  _hanem_ azok _aki_  _adat_ matth 19 11 _megtekint_ leányom mitsoda áldást mond az _evangélium_  _az_ kik _énértem_  _megtürköztet_ magokot mondván _boldog_ azok kik _megherél_ magokot amenyeknek _ország_ ezeket a szokot nehéz meg _érteni_ azért is utánna veti az _evangélium_  _aki_ bé veheti ezt vegye bé matth 19 10 11 ebböl _ki_ tettzik nyilvánságosan _hogy_ a _házasság_  _kívül_ valo _élet_  _elébb_ valo a _házasság_ valonál _de_ az _isten_  _kell_ arra _kegyelem_  _kérni_ mert atisztaságban valo _élet_ Isten ajándéka és tsak azoknak _kell_  _abban_ a rendben menni akik azt végben vihetik és a magok _erő_ nem _bízik_ 

Storophila látom uram az _igazság_ szent szavaidban _boldog_ az _aki_ magtalan lévén _tisztaság_ marad és _aki_  _tiszta_ meg _tart_ ágyát _jutalom_ veszi _akkoron_ a midön az Isten _kegyesség_  _tekint_ a szent lelkeket sap 3 13


Tizen negyedik Rész 
Hogy a magunk ellen valo mondás igen jó _készület_ a 
a _kereszthordozás_ 

Ha valaki akar engemet _követni_  _megtagad_ magát és minden nap vegye fel az ö _kereszt_ és _követ_ engemet luk 9 23

A _Krisztus_  _elegendő_ meg magyaráztam Ha valaki akar engemet _követni_  _megtagad_ magát és minden nap vegye fel az ö _kereszt_ és _követ_ engemet luk 9 23 eddig azokot a _kereszt_ és nyomoruságokot melyeket szenvednek azok kik avilághoz ragaszkodtanak meg is láthatod azokbol _hogy_ az _öcs_ sokal nehezeb _kereszt_  _hordoz_ azoknál mint a melyeket el akartak _kerülni_  _de_ a mi _nehéz_ nékiek a _hogy_ egy _könnyű_ és _kevés_  _idő_  _tartó_  _kereszt_  _hely_ egy nehéz _kereszt_ vettek magokra a mely mindenüt _követ_ öket és a melynek végit nem láttyák nem _hogy_ az a _kereszt_ nékiek valamit _érdemel_  _de_ söt még ajutalom _hely_ nyomoruságot és _büntetés_ vesznek _de_  _elhagy_ öket _hanem_  _csak_ arrol szollyunk _hogy_ mi formában lehetne leg jobban _hordozni_ akeresztet

Storophila nem _tanulhat_ uram annál semmit is _hasznos_ mert noha nagy _kedv_ legyen is azt _hordozni_  _mindazonáltal_  _érez_  _hogy_ az elmém _irtózik_ attol ebböl látom _hogy_ igen szükséges nekem az _érő_ 

A _Krisztus_ ugyan azért nem akartalak vezetni mindgyárt akeresztnek uttyára _hanem_  _elsőbben_ arra akartalak _készíteni_ nem mondottamé ezeket a szokot az _evangélium_  _ha_ valaki akar engemet _követni_  _megtagad_ magát vegye fel az ö _kereszt_ és _követ_ engemet ezek a szók ugy tettzik mint _ha_ tsak egy _dolog_  _tesz_  _mindazonáltal_  _három_  _dolog_  _foglal_ magokban 1 amaga meg tagadást 2 a _keresztfelvevés_ 3 az engemet _követés_ 

A magunkot valo _megtagadás_  _teljesség_ szükséges mivel a nélkül senki sem _hordozhat_  _kereszt_ vagy _ha_ hordozais nem fog sokáig _tartani_  _tudta_ is adtam mind azoknak akik engemet akarnak _követni_  _hogy_ mindent el _kell_ hadniok mondván valaki ellene nem mond mind annak amit _bír_ nem lehet az én _tanítvány_ vigyáz erre mivel én semmit _ki_ nem vettem az én szándékom a _hogy_ mindennek ellene _kell_ mondani még annak is ami _nehéz_ atermészetben

Storophila _de_ uram miképpen _kelletik_  _érteni_ ezeket a szokot _hogy_  _megtagad_ magát mivel én azt nem mondhatom _hogy_ nem vagyok se azt nem _elhitethet_ magamal _hogy_ ne legyek vagy _hogy_ más vagyok nem az _aki_ valoságal láttatom lenni azt _gondol_  _hogy_ a _magamegtagadás_ példának okáért a _ha_ valakitöl azt _kérd_ péter vagyé té azt _felel_ reá nem vagyok noha péter volna _hogy_  _kell_  _hát_ ezt _érteni_  _megtagad_ magát _hogy_ lehessen valakinek magát el _hagyni_  _hova_ menne magán _kívül_ vagy _kicsoda_  _elhagyhat_ magát midön valamely _hely_ mégyen

A _Krisztus_ leányom látom én azt _hogy_ az _evangélium_  _igazság_ igen _kevés_ világoságod vagyon meg _kell_  _tehát_ vilagositanom az elmédet meg tagadgya az ollyan magat _aki_ avétket el _hagyván_ tsak a _kegyelem_ marad példának okáért egy _kevély_  _igazán_ meg _térvén_ alázatossa lészen magát el _hagy_ egy _tisztátalan_  _ha_  _tiszta_  _életű_ lészen az _élet_ meg változtatta ellene mondot annak a mi volt az elött _ha_ egy _fösvény_ nem _kezd_  _kívánni_ amásét és _adakozó_ lészen ö már nem az _aki_ az elött volt és igy _megtagad_ magát _természet_ ugyan az _aki_ volt _de_ jó _erkölcs_ miat mássá lett magadot _megtagadni_  _tehát_ nem más _hanem_  _hogy_  _elkerül_ arégi rosz szokásidot és magadot uj lélekel ujittsad meg erre mondgya az én apostolom _hogy_ le _kell_  _tenni_ az _óember_ az ö _cselekedet_ és uj _ember_  _kell_  _öltözni_ 

Storophila ezt uram igen nehéz _megfogni_ és sokan lehetetlennek is _tart_ 

A _Krisztus_ a példa ezt világosabbá tészi azt _ír_ egy _ifjú_ felöl st ambr _de_ peniten lib 2 _hogy_ meg akarván egy aszszonynak szeretetétöl válni _jobb_ modgyát nem _talál_ mint azt _hogy_  _kerülni_  _kezd_ az okáért mesze _föld_ mene és ót marada _mindaddig_ valamég nem _érez_ magában a szeretet _eloltás_ azután viszá _tér_  _haza_ midön ót volna az aszszony _elébe_ mene és _sok_  _kegyes_  _beszéd_  _kezd_ néki _beszélni_  _de_ mint _hogy_  _az_ nem _felel_  _csodálni_  _kezd_ és azt _gondol_  _hogy_  _talán_ anyi _idő_  _fogvást_  _elfelejt_ az _ábrázat_ az aszszony maszor is _elébe_ menvén _kérd_ tölle _hát_ nem üsmérsz már engemet nem a vagyoké most is a kit az elött szerettél igen is a vagy _felel_ az _ifjú_  _de_ én már nem a vagyok _aki_ az elött _hallgat_ miképpen _megtagad_ magát pál az én apostolom _él_ vagy is _többé_ nem én _él_  _hanem_ akristus _él_  _énbennem_ gal 2 20 amint is _hogy_ a _keresztény_ üldözöje meg _hal_ és a szent prédikátor uj _élet_  _tér_ mivel _ha_ mindenkor ugy maradot volna olyan _buzgóság_ nem lett volna azért is mondgya _hanem_ a _Krisztus_  _él_  _énbennem_ mint _ha_ azt mondaná én _meghal_ magamnak mert nem _él_ már atest _szerint_  _mindazonáltal_ nem _meghal_ a _természet_  _szerint_ és _él_ alélek _szerint_ a _Krisztus_ egy _bizonyos_ remete apusztában lakván nagyon _megbizonyít_  _hogy_ ellene mondot vala magának mivel egy attya fia _hozzá_ menvén _kér_  _hogy_  _bizonyos_  _dolog_ segitené _ő_ a remete _felel_ néki _hogy_ menne a másik _atyjafia_ és _kér_ azt azon _dolog_ mert ö már régen _hogy_  _meghal_ aremete attya fia _csodálkozván_ ezen a _felelet_ mondá néki _hogy_ az az attya fia _aki_  _igazít_  _ő_ már régen _meghal_ és attol semmi segittséget nem várhat _hát_ nem tudodé azt _felel_ a remete _hogy_ én is régen _meghal_ az az _hogy_  _meghal_ volna a világnak és az attyafiainak és _hogy_ tsak az _isten_  _él_ ugyan erre a maga meg tagadásrais _int_ mindent az én apostolom a midön azt mondgya _hogy_ akristus _meghal_ mindenekért _hogy_  _aki_  _él_  _ezután_ ne _él_ magoknak _hanem_ annak _aki_  _őértük_  _meghal_ és _feltámadt_ 2 Cor 5 15 mivel szükséges _hogy_  _ki_  _ki_  _meghal_ magának _ha_  _isten_ akar _élni_ mert _ha_ valaki meg nem _hal_ magának nem _közelíthet_  _az_  _aki_  _felette_ vagyon és _soha_  _az_ nem _érhet_  _aki_  _távol_ vagyon tölle _hogy_  _ha_ annak nem áldoza magát _ezokáért_ is ültetik el aveteményt akertben _hogy_ jobban _terem_ és azt _gyökér_  _ki_ veszik _hogy_ jobban nöjjön _hasonló_ a mag meg _hal_ a _föld_  _hogy_ azután magát _feltámaszt_ ugy tettzik mint _ha_ el vesztette volna azt a mi volt és olyanná lesz a mi nem volt

Storophila _hasznos_ volt uram nékem nem _tudni_ eddig ezeket az _igazság_ mivel mostanában nagy világosan meg mutattad nékem

A _Krisztus_ még jobban meg akarom veled értetni ezt a _magamegtagadás_ mivel egy részint látom _hogy_  _örömest_  _hallgat_ engemet más részint pedig eza _tudomány_ szükséges _hogy_  _ha_ azt _jól_ meg fogod _hogy_ mit _tesz_ mást _megtagadni_ azt is _könnyű_ meg fogod _hogy_ miben áll magadot _megtagadni_  _ha_ példának okáért látnád egy atyád fiát egy szolgádot _hogy_ meg vernék _tömlöc_ vetnék vagy más _egyéb_ szenvedtetnének véle _ha_ azellen nem állanál nékie semmibén segittséget nem adnál sőt még _ha_ olyan _idegenség_  _tekint_ azt mint _ha_  _ő_ nem üsmernéd azt _megtagadás_ nevezhetnék _eszerint_ is akarnám _hogy_  _bánik_ magadal ugy _hogy_  _ha_ azt vernék sütnék vagy akár mit szenvedtetnének is véle _de_ azt nem _kell_ szánnod mint _ha_ valamely _ellenség_  _bánik_ ugy

Storophila _ó_ ! _isten_ mit _kell_  _hallani_ azért _hogy_ magamnak ellene mondgyak szükségesé _teljesség_  _hogy_ olyan legyek mint a _holt_ én azt meg vallom _hogy_ az _ember_  _gyengeség_  _benne_ vagyon és attol mesze nem _távozhatik_ nem látom miképpen lehetnék _oly_  _kegyetlen_ magamhoz én _aki_ még másokon is igen szánakodom

A _Krisztus_ Leányom nem az az én szándekom _hogy_ valamely _kegyetlenség_  _javall_ néked _hanem_ tsak az _ember_  _hajlandóság_ akarom szivedböl _ki_ irtani és _hogy_ ellene mondassak veled atesti _kívánság_ az szülékhez valo szeretet _énelöttem_ vétkes _hogy_  _ha_ az _ellenkezik_ az _isten_ valo szeretettel _aki_ attyát vagy annyát inkáb szereti _hogy_ sem engemet nem méltó az _énhozzám_ matth 10 37 péter inkáb szereté _élet_ mint sem engemet a midön nem akará azt veszedelemre _tenni_ ugyan azért is meg tagada _három_  _hogy_  _ha_ engemet szeretet volna _kétség_ nélkül magát _megtagad_ én _aki_ egyedül valo fia valék az én szüz anyámnak nem tagadnámé meg magamot mint _ha_ fia sem lettem volna a midön nékie mondám mi _köz_ nékem s’ néked aszszonyi állat joan 2 4 nem azért mondám én azt _hogy_ az anyámot meg akartam volna szégyenitteni _hanem_ azt akartam meg mutatni _hogy_ á szülékhez valo szeretetnek nem _kell_  _soha_ is meg gátolni a lelki _dolog_ valo _foglalatosság_ erre valo nézve egy szer a midön azt mondák nékem _íme_ ateanyád és _atyádfia_  _kinn_ állanak _keresvén_ tégedet azt _felel_ arra _kicsoda_ az én anyám és _kicsoda_ az én atyámfiai matth 12 47 nem azért mondám ezeket _hogy_ valamely _idegenség_ akartam volna mutatni az anyámhoz vagy meg vetni az atyam _fia_  _hanem_ azt akarám meg mutatni _hogy_ a midön az Isten _dolog_  _kell_  _járni_  _akkor_ nem _kell_  _tekinteni_ az atyafiságot

Storophila igen _örül_ azon uram _hogy_  _benne_ mind a _tanít_ mind a példát _feltalál_ a nékem mind _könnyű_ mind _kedves_ tészi a magam _megtagadás_ 

A _Krisztus_  _Ábrahám_ nem tagadáé meg magát amidön el felejtvén atyai voltát fel akará áldozni azö _kedves_ fiát _hát_ meg azok aléviták akik mondák az attyoknak és annyoknak nem üsmérünk _titeket_ és az attyokfioknak nem _tud_ kik vagytok _hanem_  _felindítván_ anagy _buzgóságos_ minden személy válogatás nélkül számtalan _sok_ népet meg ölének azért _hogy_ az _aranyborjú_  _imád_ erre valo nézve semmit mást nem _kell_  _tekint_  _hanem_ akeresztnek zászloja alá _kell_  _futni_  _abban_ áll az _igazán_ valo _buzgóság_  _hogy_ az illyen alkalmatoságkor _kegyetlenség_  _kell_ mutatni _ha_ atest _egyfelé_ von a világ _másfelé_ és _ha_ az atyád fia a jó akaroid valamely roszra vezetnek _felel_ nékiek nem üsmérlek _titeket_  _ha_ a _külső_  _ember_ roszra _ingerel_  _felel_ nékie a midön magamé voltam _betölt_  _kedv_ : _de_ mostanában _hogy_ a _Krisztus_ akarok lenni nem vagyok szabad magamal és nem _követhet_ akaratomat _hanem_  _teljesség_ annak akarattyán _kell_  _járni_  _aki_ vagyok

Storophila reménlem uram _hogy_ malasztod segittségével a melyben _tesz_  _bizodalom_ végben viszem mind azt _de_ uram gondolodé _hogy_  _tud_ már _elegendő_ anyit _hogy_ a _kereszt_  _jól_  _hordozhat_ 

A _Krisztus_ igen is _elegendő_  _tud_ anyit tsak azt _jó_  _fordít_ a mit _hall_ és azt _követ_ 

Storophila uram mit _kell_  _hát_ azért _cselekedni_ 

A _Krisztus_ azt _tud_  _hogy_ az _ember_  _két_ részböl áll ugy mint _test_ és lélekböl mindenikének meg _kell_  _tagadni_ magát más képen sulyos _kereszt_  _fog_ viselni el _kell_ üzni mesze magadtol a _kényeztetés_ mivel az a veszedelemre _igyekezik_ tégedet vezetni majd a _gyenge_  _étel_  _javall_ néked az után a _sok_ féle _ital_ mászor a musika szót és _ha_ mindgyárt azoknak ellene nem mondasz akeresztnek uttyátol _eltávozik_ az a _csalárd_  _elöben_ tészi azután a világban lévö leányoknak _becsület_ és _gyönyörűség_ valo léteket _ha_ ezeket _hallgat_ a _kereszt_  _csakhamar_ el veted és az _élet_ uttyátol _eltévelyedik_  _hanem_ mind ezeket nem _kell_  _hallgatni_ és mind ezekre semmit nem _kell_  _felelni_  _hanem_ az én _beszéd_ valo nézve a nehéz uton _kell_  _járni_ és _bátor_ viselned a _kereszt_  _teher_ 

Storophila _követ_  _ezután_ uram ezeket a _tanács_ és azon _igyekezik_  _hogy_ a _csalárd_ meg ne tsalhason engemet

A _Krisztus_ azigen _jól_ vagyon _de_ amég nem _elég_ mivel _háromféle_  _megtagadás_  _kell_ még a _belső_  _ember_ meg sanyargatni ugy mint az elmében az _értelem_ és az akaratban az elmében mint valamely _fiók_ vannak el rejtve a _sok_ féle rosz _képzés_ amelyek _elöben_  _tesz_ a világi és testi _gyönyörűség_ el _kell_  _tehát_ rontani azt a _fiók_ mivel _ha_ az elmédben meg _tart_ nemsokáig _hordoz_ a _kereszt_ az _értelem_ azt fogja néked _javallani_  _hogy_ minden _másféle_  _kereszt_ néked mind _jobb_ mind _illendő_ mint sem az a melyet viseltetnek veled jobban nem _cselekedhet_ik_  _tehát_ mint azt _hogy_ mondgy ellene mind ezeknek és vegyed jó szivel mind azt amit reád _küld_ maradgy _békesség_ nyomoruságodban és ate szenvedésednek _idő_ légy _békesség_ amagad akarattyát _elhagy_ és arosz _kívánság_ ne _követ_ eccli 2 4 _c_ 18 30 mondgy ellene _tehát_ én reám valo nézve amagad akarattyának ugy _hogy_ minden féle _dolog_ ezek a szók mind a szájadban mind a szivedben legyenek szüntelen uram ate akaratod legyen meg és ne az _enyém_ luk 22 42 arra vigyáz mindenek felet _hogy_ egy olyan _keresztény_  _aki_ a _tökéletesség_ uttyán akar _járni_  _nagy_  _kötelesség_ a _hogy_ az Isten akarattya alá vesse magát a maga akarattyának áldozattya tettzik inkáb ö néki menyel _tehát_ és _forgat_  _gyakorta_ elmédben azokat az _igazság_ a melyekre _tanít_ mivel semmi nem _hasznos_ egy _keresztény_ az üdveségire mint a _hogy_  _gyakorta_  _elmélkedik_  _kötelesség_ és _hogy_  _követ_ azokot az _oktatás_ a melyeket _hall_ ez ollyan szükséges _hogy_ pál az én apostolom minek utánna _sok_ féle _oktatás_ adot volna _Timóteus_ utánna tészi ezekröl _elmélkedik_ ezekben _gyakorol_ magadot 1 tim 4 15 _hasonló_ mondok neked amely _igazság_  _hall_  _az_  _elmélkedik_ az elméd azoktól el ne távozék és tsak azokban _foglal_ magadot


Tizen _ötödik_ Rész 
Az elsö _könyv_  _befejezés_ 

Ezek a szent _oktatás_ után storophila el akarván menni mondá _hála_ adok uram néked _hogy_ szolgálodot az üdveségnek uttyára méltoztattad _tanítani_  _idő_  _immár_  _hogy_ atyám _ház_  _visszatér_  _gondol_  _hogy_ az _öcs_ már ót vannak _tart_ is attol _hogy_ bé ne vádollyanak az atyámnak akinek atermészetét üsmervén _tud_  _hogy_  _jó_ nem _hagy_  _hogy_ anyit _késik_ és _hogy_ az _öcs_ el maradtam

A _Krisztus_  _hogy_  _ha_ az ugy _történik_ az _éppen_ jó alkalmatosság lészen a _keresztút_  _elkezdeni_ és _ha_ egy _kevés_ pirongatást atyádtol nem szenvedhetnél azal meg mutatnád _hogy_ nem vagy alkalmatos akereszt viselésre _mindazonáltal_  _hazamehet_ és _ha_ a _keresztút_ akarsz _járni_  _igyekezik_ azon _hogy_ egy nehány nap mulva _visszajöhet_ ide _hogy_ a _kereszt_ visellyed és engemet _követ_ 

Storophila uram a mi _tőle_ lehet azt el nem mulatom _de_  _kér_ arra mondgyad nékem _hogy_  _addig_ az _idő_ miben _kell_  _foglalatoskodni_ és _hogy_ mitsoda _cselekedet_  _készíthet_ az elmémet akereszthez

A _Krisztus_  _mihelyt_ a városban _érkezik_ meny _egyenes_ a szent _kereszt_  _klastrom_ és a Custost _lehívatván_  _kér_ arra _hogy_ adgya oda néked azokot az _elmélkedés_ a melyeket magának készitet és az _idő_ annak _olvasás_  _tölt_ 

Storophila ezt _megfogadván_ a Custos _odaad_ néki _elmélkedés_ és nagy _öröm_ aházhoz _érkezvén_ nagy _buzgóság_  _olvas_ azt minden nap _de_  _ó_ ! mitsoda az _ember_ nyomoruság mivel egy _kevés_  _idő_ mulva azt el _kezd_ mulatni ugy anyira _hogy_ a rend _szerint_ valo áitatoságit tsak mint egy _hideg_ és szokásbol _kezd_ végben vinni a _keresztviselés_ valo _kedv_ minden nap aláb aláb szálla és tsak az egy féle _dolog_ valo _gondolkodás_ meg _kezd_ unni ugy anyira _hogy_ egy nehány napok mulva minden áitatos _foglalatosság_ félben _hagy_ és _elkezd_ mulatni azokot az _oktatás_ mellyeket akristustol _hall_ 

A _kereszt_  _királyi_ UTTYA

MASODIK _könyv_ 
A _kereszthordozás_  _jobb_ modgyárol


Elsö Rész 
Hogy a _kereszt_ fel _kell_ venni és azt _hordozni_  _kell_ minden _halogatás_ nelkül

Az _idő_ amelyben storophilának fel _kelletik_ venni akeresztnek _teher_ és az üdveség uttyán _járni_  _elérkezik_  _de_  _ó_ ’ _isten_ mitsoda változó és álhatatlan az _ember_ elme az ö fel tett szándékiban a _kereszt_ nehéz és _hosszú_ volta anyira _megfélemlít_  _ő_  _hogy_ tsak _kevés_ mulék el _hogy_ meg nem szegé akristusnak tett _ígéret_  _aki_ is a szokot _hely_ várja vala _ő_  _ekképpen_ nem akarják az emberek sokáig amit akarnak és _sok_ vagyon olyan _közötte_ akik nagy sebeségel _feltesz_ valamit magokban _de_ azt _ímmel-ámmal_ viszik végben mivel az elme _gyors_  _de_ atest _gyenge_ és a menyiben az elme _kíván_ a maga _haszon_ valo _dolog_ anyiban utállya és _kerül_ azokot a _test_  _eziránt_ nagy példát látunk az elsö apostolban _aki_ is az ö urához valo nagy _buzgó_ szeretetében _bátorság_ mondá _kész_ vagyok veled rabságra és a _halál_ menni és _ismét_ utánna tészi _ha_ mindnyájan _megbotránkozik_ is _benne_  _de_ én meg nem botránkozom mark 14 29 _mindazonáltal_ eza _bátorság_ meg változék mivel _kevés_  _idő_ mulva egy _közönséges_ szolgálonak a szavára _esküvés_  _kezd_  _tagadni_ mondván nem üsmérem azt az _ember_ matth 26 74

Igen _kevés_ mulék el _hogy_ storophila _eszerint_ nem _cselekedik_ mivel amidön nagy _kedvesség_  _beszélget_ akristusal és a midön az _örök_  _élet_  _beszéd_  _hallgat_  _akkoron_ igen suhajtá akeresztet és semmi nem _tetszik_ nékie _kedves_ mint az ö szenttséges mesterével valo _beszélgetés_ és szenvedés _de_ mihelyt atöbb világi leányok _köz_  _ad_ magát és a világi _hiábavaló_  _csalárd_  _dolog_  _kezd_  _tekinteni_ mindent el felejte és tsak _kedvetlen_  _gondolkodik_ a _kereszt_ uttyárol söt még ugy _tetszik_ mint _ha_  _megbán_ akristusnak tett _ígéret_  _mindazonáltal_  _tartván_ attol _hogy_  _soha_ nyugodalomban nem lehetne _ha_ el mulatná _fogadás_ erre valo nézve _elindul_  _de_  _sok_ sohajtásal és _könnyhullatás_ igen nehezen _elhagyván_ atöbb _társ_  _azonkívül_ is igen _irtózik_ az uttol a mely nehéznek _tetszik_ néki _keseregvén_  _tehát_ mentében szivesen _fohászkodik_ némelykor az _isten_  _ajánlván_ nékie magát akinek is _kegyelem_ el nem _hagy_  _ő_ 

El _érkezvén_  _mindazonáltal_ a _hagy_  _hely_ és ide s’ _tova_  _tekintvén_ akristust meg látá _aki_ is mondá néki légy _bátorság_ storophila igen _jól_  _cselekedik_  _hogy_  _Babilónia_ el _hagy_  _fogadás_ meg _tart_ akötelet mely avilághoz _kötve_  _tart_ el szakasztottad és _hogy_ olyan _bátor_ állottál akeresztnek zászloja alá _jól_  _tud_  _hogy_ mitsoda _háló_ és _kelepce_  _hány_  _elöben_  _de_ az én _kegyelem_  _elkerültet_ azokot veled _ihon_ vagyon az alkalmatos _idő_ az üdveségnek napja ugy mint az az _idő_ a melyben akeresztet _hordozni_ és engemet _követni_  _kell_ mert _aki_ abárányt _követni_ akarja szükséges annak a _kereszt_ viselvén utánnam _jönni_ és az én nyomdokimon _járni_ 

Storophila ezeken a _beszéd_  _oly_ igen meg ijede _hogy_ reszketve _hall_ a _kereszt_ tsak nevezni is erre valo nézve meg üsmervén amaga _gyengeség_ valamint a _hadakozás_  _hogy_  _bizonyos_  _idő_  _frigy_ vett _egymás_  _között_ a _két_ rész ugy storophila is látván _hogy_ meg nem menekedhetik _teljesség_ akeresztöl egy _kevés_  _idő_  _kér_ 

Storophila _kér_ uram arra _megenged_ nékem _hogy_ még egy _kevés_  _idő_  _had_  _élhet_ avilági _gyönyörűség_ és az én _ifjúság_ és ne _kényszerít_  _oly_ nehéz és _keserves_ utra adni magamot én még igen _ifjú_ vagyok atermészetem is _igen_  _gyenge_  _idő_ az _erő_ meg nö és _akkoron_ inkáb viselhetem a _kereszt_  _teher_ nem akarom azt _teljesség_ el _kerülni_  _kér_ ne _bán_  _ha_ azt egy _kevés_  _idő_  _elhalaszt_ 

A _Krisztus_ mit _kell_  _hallani_ storophila _tetőlled_  _honnét_ vagyon ez az _idegenség_ azt _csodál_  _hogy_ illyen _hamar_ akarod el _hagyni_ az üdveségnek uttyát a melyet mutattam néked _ó_ ! _balgatag_  _kicsoda_  _megbabonáz_ tégedet _hogy_ ne _enged_ az _igazság_ gal 3 1 miért _hagy_  _oly_ veszedelmes _halogatás_ abizonytalan _idő_ üdveségednek munkáját el ne mulassad meg _térni_ azurhoz és azt naprol napra ne _halogat_ mert az ö _harag_ egy szers mind _eljön_ és el veszt a _bosszúállás_ napján eccle 5 8 _hát_ inkáb illiké avilágnak adni _ifjúság_ és az _isten_  _öregség_ az _élet_  _gyönyörűség_ a világnak és az _isten_  _oly_  _test_ adni _aki_  _megfogyatkozik_ és _ő_ nem szolgálhattya mitsoda _dicséret_  _érdemel_  _hogy_  _ha_ olyan _test_ akarsz adni az _isteni_ szolgálatra a kit _megerőtlenít_ a _gyönyörködtetés_  _aki_ az _idő_ miat _meghidegedik_ meg nyavalyásodot és semmire nem alkalmatos viadalom nélkül nem lehet _korona_ reménleni nem szégyenledé magadnak meg _tartani_  _élet_ leg szebb napjait és ate uradnak _isten_ a semmire valo _idő_ adni mitsoda _ostobaság_  _akkor_  _kívánni_  _elkezdeni_ az _élet_ a midön meg _kell_  _halni_ 

Storophila _megbocsát_ uram nékem _kérés_ mivel az én szándékom nem a _hogy_  _öregség_  _halaszt_ a _kereszthordozás_  _hanem_  _hogy_ tsak egy nehány _esztendő_ lehesen azt el _halasztani_ 

A _Krisztus_  _kicsoda_  _megígér_ néked azokot az _esztendő_ nem tudodé azt _hogy_ az _ember_ napjai rövidek hogij az ö _hónap_ és _esztendő_ száma _kéz_  _között_ vannak és _hogy_  _meghatároz_  _élet_ a melynél továb nem mehet _jobb_ 14 5 nem _tud_  _ember_ az ö végit _hanem_ mint a _hal_  _horog_  _fogatatik_ és a madarak _tőr_  _fogatatik_ ugy _megfogattatik_ az emberek agonosz _idő_ midön a _hirtelen_ reájok _jön_ eccle 9 12 _ha_ az _ember_  _tud_  _idő_  _halál_ ugy _eloszthat_ az _élet_ egy részit agyönyörüségeknek adná más részit akereszt hordozásra és a _penitenciatartás_  _hagy_  _de_ az _aki_  _jutalom_  _ígér_ az _ég_ annak _aki_ a _kereszt_  _hordoz_ és _bocsánat_ annak _aki_ penitentziát _tart_ aholnapi napot meg nem _ígér_ az olyan restnek _aki_ tsak mindenkor _halogat_ azt nem _tud_  _hogy_  _hol_ vár tégedet ahalál azért azt mindenüt várni _kell_ 

Storophila _mindazonáltal_ uram mint _hogy_  _ifjú_ vagyok nem volnaé _jobb_ meg várni _hogy_ mind _ért_  _idő_ és mind _erős_  _kor_ lehesek

A _Krisztus_ minden _idő_ az Isten elött meg ért _idő_  _de_  _főképpen_ az elsö és akövetkezendö jó az _ember_ a _teher_ viselni még _ifjúság_  _fogvást_ lamen 3 27 mivel nem _elég_ az ur _teher_  _hordozni_  _de_ azt még _ifjúság_  _kell_  _hordozni_ nem jobbé szivbéli _öröm_  _felkiáltani_ az _isten_ mondván uram _isten_  _te_  _táplál_ engemet _ifjúság_  _fogvást_ gen 18 15 mint sem nagy _keserűség_ mondani _Dávid_ ne _megemlékezik_ uram az én _ifjúság_ vétkeiröl se az én _tudatlanság_ ps 24 7 az ollyan _aki_  _ifjúság_ után akarja _hordozni_ az urnak _teher_ nagyob _baj_  _elér_ atökélleteséget mivel az ö vétkei _háborgat_ az ö lelke üsméretit _sok_  _idő_ is _kell_ néki viaskodni _elsőbben_ a még _elhagyhat_ rosz szokásit _de_ miért mented magadot ate _ifjúság_  _te_  _idős_ vagy amás _kettő_ azt is meg _enged_  _hogy_  _ifjú_ vagy _de_  _ha_ engemet szeretnél nem tsak szoval és nyelvel _hanem_  _cselekedet_ és _igazság_ 1 joan 3 18 nem _távozik_ anyira a _kereszt_ mongyad meg _kér_  _hanem_ azé abuzgo _kívánság_ annak _aki_ valakit szeret _hogy_ mentöl inkáb _hasonlíthat_  _az_ akit szeret mit _kívánhat_  _hát_ leányom nagyobbat mint azt _hogy_ engemet _követhet_ menyi _ifjú_ szüzek adták magokot akemény _élet_ és _keres_  _gyermekség_  _fogvást_ akereszteket és a nehéz testi sanyargatásokot menyi _sok_ számtalan martyr adta magát akinokra _aki_ szinten ugy meg menthették volna magokat _ifjúság_ miért nem akarod _tehát_  _követni_ a mit azok _oly_ nemesi modon _követ_ 

Ezeket a példákot és _oktatás_ nagy szégyenel _hallgat_ storophila _de_ üdveséges szégyenel mivel _felgerjesztvén_ szivét _felkiált_  _kíván_ uram _hogy_ a _te_  _kegyelem_ mindenkor velem legyen _hogy_  _had_ lehessek _ér_ -
demes _társaság_ lenni azoknak a szüzeknek akik a _test_  _megfeszít_ az ö _indulat_ és _kívánság_ együt gal 5 24

A _Krisztus_ ez igen jó _kívánság_ leányom ide nem tsak szó _hanem_  _cselekedet_  _kívántatik_ és _abban_  _bizonyos_ lehetz _hogy_ sokal _hasznos_ néked a mostani _idős_  _kor_  _hordozni_ akeresztet mint sem azt _idős_  _kor_  _halasztani_ a melynek _elérés_  _bizonytalan_ igen _könnyű_ azt viselned amihez _gyermekség_  _fogva_ szoktál _de_ vétekben meg rögzöt _bűnös_ apenitentzia alá vetni ollyan mint _ha_ egy _öreg_  _eb_ a _példabeszéd_  _szerint_ alántzhoz akarná valaki szoktatni

Storophila ellene mondok uram _tehát_ ahalogatásnak és akeresztnek uttyára _indul_ segits _kér_ malasztodal és el ne _távozik_  _tőle_ 


Masodik Rész
Hogy mindennek a maga _kereszt_  _kell_ viselni és nem _kell_  _abban_ válogatni

Ha _ki_ utánnam akar _jönni_  _megtagad_ magát és vegye fel azö _kereszt_ és _követ_ engemet matth 15 24

A _Krisztus_ látván jó szándékban valo létit _tanítvány_ olyan _hely_ vivé _ahol_  _sok_ féle _kereszt_ vala egy rakáson storophila meg akarván mutatni az ö szent mesterének _hogy_  _teljesség_  _kíván_  _ő_  _követni_ nagy serénységel valasztá magának akeresztek _közül_ aleg kissebbikét _gondolván_ magában _hogy_  _ha_  _kicsiny_ is _de_ tsak _kereszt_ és _hogy_ a kinek _erős_ válla vagyon a valaszthat nehéz _kereszt_ magának _de_ mint _hogy_ én _gyenge_ vagyok nekem _kis_  _kereszt_  _kívántatik_ 

A _Krisztus_  _hogy_  _hogy_ storophila már is _botlani_  _kezd_  _hát_ el felejtettedé amit mondottam

Storophila _hisz_ uram én a _kereszt_  _hordoz_ 

A _Krisztus_ a valo _de_ nem _olyanformán_ amint én mondottam mivel nem mondottam azt _hogy_ mindenik vegye fel akeresztet _hanem_  _hogy_ mindenik vegye fel a maga _kereszt_ 

Storophila melyik _hát_ az én _kereszt_ nem azé a melyet én választottam a többi _között_ 

A _Krisztus_ leányom nem szabad kinek kinek olyan _kereszt_ választani a mitsodás tettzik _hanem_ azt az Isten _kéz_  _kell_ el venni a mitsodást tettzik nékie _küldeni_ 

Storophila látom uram _hogy_ meg tsalatkoztam _megbocsát_  _tudatlanság_ azt _gondol_  _hogy_ anyomoruságok _között_ mindenkor aleg kissebbikét _kell_ választani és mint _hogy_  _teljesség_ szükséges akeresztet viselni lehet leg aláb aleg könnyebikét venni

A _Krisztus_ ate _tévelygés_ igen nagy mivel _éppen_ nem jó a nyomoruságok _köz_ számlálni a _kereszt_ a mint egy _eretnekség_ avilágiak _között_  _aki_ akár minek _jóság_ tsak az _érzékenység_  _által_  _tesz_  _ítélet_  _de_  _teneked_ az _okosság_ és ahit vilagosága _által_  _kell_ vezetned magadot a melyek _bizonyára_ meg mutattyák néked _hogy_ a _kereszt_ nem rosz nem igazéá _hogy_ a _kereszt_ és anyomoruságok az _isten_ származnak _aki_ is _örökös_ jó és _kútfő_ minden _jó_  _hogy_ lehetne _tehát_ azt mondani _hogy_ rosz származik ötölle az Isten olyan _hatalmasság_  _aki_  _jótevő_ és _aki_ minden _hatalom_ tsak arra _fordít_  _hogy_ az egész világnak _haszon_ legyen mi végre valok pedig a nyomoruságok a mint már azt meg mondottam azok _jó_ és üdveségesek _hogy_ lehet _tehát_ azt rosznak _hívni_ a mi _örökös_ jót szerez

Nézük már most és _követ_ ahitnek világoságát _hogy_ semmi _homályosság_ ne maradgyon hiszedé storophila _hogy_ én Isten fia vagyok hiszedé _hogy_ valoságosan az _oltár_ szenttségben vagyok azt _tud_  _hogy_  _hisz_  _de_ mond meg nékem miért _hisz_ azt

Storophila azért uram mert _te_  _aki_  _örökös_  _igazság_ vagy azt nékünk _ki_ nyilatkoztattad és szenttséges szájadal mondottad ezeket ez az én _test_ 

A _Krisztus_ miért nem _hisz_  _tehát_ azt _hogy_ a _kereszt_ és a nyomoruság jó mivel ezeket is én mondottam _boldog_ alelki szegények _boldog_ azok akik sirnak _boldog_ akik _háborúság_ szenvednek az _igazság_ matth 5 3

Storophila ezeket nagy _csendes_  _hallgat_ nem _tudván_ mit _felelni_ ezekre akinek akristus mondá tudodé mit akarok ezekböl _kihozni_ 

Storophila én nem _tud_ uram _hanem_  _kér_  _megtanít_ arra

A _Krisztus_ azt _hogy_  _ha_ a _kereszt_ jó _tehát_ nem _hogy_ azt el _kell_ vetni _de_ söt még azt _kívánni_  _kell_ és a _jó_  _között_ nem a _kis_  _hanem_ a nagyobikot _kell_ választani

Storophila én ezt _jól_ látom uram _de_  _kicsoda_ az _aki_ azt _cselekedik_ 

A _Krisztus_  _előbbször_ azt én _cselekedik_  _hogy_  _azáltal_ példát adgyak néked mert a midön evilágra akarék _jönni_ az _isten_  _bölcsesség_ lévén ugyan azon a _bölcsesség_ és _hatalom_ vala mint a mely vagyon mostanában és noha akaratomon állot volna ollyan _idő_ választani a mitsodást akartam _mindazonáltal_ aleg alkalmatlanabbat választottam magamnak noha az egész világ _enyém_ még is egy _istálló_ választottam az _ég_ az én _király_ székem és a _föld_ a lábaim alat valo szék _mindazonáltal_ a _jászol_ nagyobra _becsül_ akirályi széknél mit mondottak _énfelőlem_ azt mondották _hogy_ meg _tud_ vetni aroszat és ajót választani a testi _bujálkodás_ rosz _tehát_ mivel én azt meg vetettem és a szenvedés jó mivel azt választottam

Storophila: ez uram igen nagy példa _de_  _ki_ fogja ezt _követni_ és _kicsoda_ az _aki_ meg vetvén az álkalmatos _élet_ a nyomorult _élet_ adgya magát

A _Krisztus_ látom én azt storophila _hogy_  _te_ azt nem _tud_ menyin voltanak és vannak ollyanok kik akeresztet szerették nem olvastadé valaha mit irnak az én szolgámrol _Ferenc_ szent bonav az ö _élet_ Cap 14 ez a jó remete anyi _sok_ féle nyavalyakban _esik_  _hogy_  _test_ minden részeiben nagy _fájdalom_ szenvede ezek ahoszas nyavalyák anyira el szárazták _hogy_ tsak a _csont_ maradának és a _fájdalom_ nénnyeinek nevezi vala egy szer a többi _között_ igen nagy szenvedésben lévén afrater _aki_ mellette vala igen meg száná és mondá néki atyám _kér_ az _isten_  _hogy_ egy _kevéssé_  _megenyhít_ nyavalyádot mert ugy tettzik mint _ha_ mód nélkül sulyos volna az ö _ostor_  _terajtad_ ah’ atyám fia mondá eza szent _ember_ sirva _hogy_ miképpen _beszél_  _hanem_ üsmerném _tiszta_ és _együgyű_ szándékodot ez után _irtózva_  _tekint_  _terád_ és meg sem engedném _hogy_ mellettem lennél mivel nem _kell_ azt _teneked_ visgálnod _hogy_ miképpen _bánik_ az Isten én velem noha minden _erő_ el vették vala a nyavalyák _mindazonáltal_  _gyakorta_ a _föld_  _borulván_ alázatoságal szivesen _dicsér_ az _isten_ mondván _hála_ adok _ó_ ! _isten_ szenvedésimért és _kér_ nevellyed azokot _ha_ az ate akaratod és légyen az a vigasztalásom _hogy_ nyomorgatván engem afájdalomal ne _kedvez_ és ellene ne mondgyak a szent _beszéd_  _jobb_ 6 10 ate akaratodnak végben menetelénél _énnekem_  _soha_ nagyob vigasztalásom nem lehet mit _gondol_ erröl storophila ez a szent meg elégedéké egy _kis_  _kereszt_ azt pedig ne _gondol_  _hogy_ ö egyedül lett volna illyen mivel xavérius _Ferenc_ ez az _indiai_ apostol a midön _belső_ valo vigasztalásokot veszen vala mindenkor ezt mondá _elég_ uram _elég_  _ellenben_ pedig anyomoruságokban és veszedelmekben ezeket mondá még _több_ uram _több_ és ezt a _kereszt_ ugy vedd el rollam _hogy_ még nehezebet _ad_  _helyette_ storophila mit mondasz ezekre ezek az emberek utáltáké a _kereszt_ valyon akissebikét választottaké mint magad

Storophila én ezekre uram _egyéb_ nem mondhatok _hanem_  _hogy_ azok szentek voltanak atekélletesség _benne_  _bőség_ meg volt én pedig _bűnös_ és _ifjú_ még attol _távol_ vagyok

A _Krisztus_  _de_ leányom miért nem vagy _te_ is szent és ollyan _tökéletes_ mint azok valának valyon az ö _test_  _érc_ volté vagy a nyomoruságot és a _fájdalom_ nem érzettéké anyira mint magad _mindazonáltal_ mostanában nem _kíván_  _tetőled_ se azt _hogy_ anyit _cselekedik_ mint azok _cselekedik_  _hanem_ tsak azt _kíván_  _tetőled_  _hogy_ ne amagad akarattya _szerint_ válaszad akeresztet és azt ne mondgyad _örömest_ szenvednék illyen illyen nyomoruságokot _de_ amely _kereszt_ reám akarnak adni az igen nehéz és nem _hordozhat_ az ollyan _aki_ tsak azt akarja szenvedni és anyit a menyi néki tettzik nem valoságos _békességes_  _tűrő_ az ollyan _aki_ ez ajó _erkölcs_ vagyon nem _tekint_ azt _hogy_  _ha_ aláb valoé _feljebb_ valoé egy szenté vagy egy _gonosz_ szenvedtetié _ő_  _hanem_ mindentöl egy aránt veszi aszenvedést és azt ugy veszi mint _ha_ az Isten _kéz_ venné el is hitetvén magával _hogy_ a _hasznos_ mivel az _isten_ szenvedni _kis_  _dolog_ is _őelőtte_ az _érdemes_  _ha_ magadnak ellene mondottál volna amint arra _tanít_  _ha_ amagad _értelem_ és akarattyát _megtagad_ azoknak _tanács_  _többé_ nem _követ_ el felejtettedé _tehát_ az én _oktatás_ nem hiszedé azt _hogy_ mindeneket az _örökkévaló_  _bölcsesség_ rendel ugy _hogy_ semmi nem _történik_ amely _jó_ és _haszon_ ne lenne

Storophila látom uram _hogy_ a magam elméjit _követvén_  _ostoba_  _cselekedik_ és azt meg vallom _hogy_ a _test_  _okosság_  _követ_ amidön ezt akis _kereszt_ választottam amely _talán_ veszedelmes

A _Krisztus_ igen _jól_  _beszél_ leányom mivel _jaj_ annak _aki_ nem a magáét _hanem_  _idegen_  _kereszt_ visel azt pedig _elítélhet_  _hogy_ a mely _kereszt_ valaki valaszt magának az _idegen_  _kereszt_  _holott_ az avaloságos és _hasznos_  _kereszt_ amelyet az Isten _örök_  _fogva_ rendelt el valakinek akár _ki_  _kéz_  _által_ legyen a _eziránt_ szép példát _előhoz_ neked _Gertruda_ szüz _meghalván_  _hogy_ egy szemely igen panaszolkodnék azon _hogy_ az Isten olyan _keserűség_  _bocsát_ reája amelyek nem volnának _hasznos_ üdveségére meg száná és _imádkozik_  _érte_  _hogy_ az

Mennyünk _ki_ azért _őhozzá_ a _tábor_  _kívül_ az ö _gyalázat_  _hordozván_ hebr 13 13

Isten változtatná meg azokot a nyomoruságokot én _megjelenik_ annak szüznek és mondám néki mond meg annak a személynek _aki_  _imádkozik_ mint _hogy_ szenvedés és nyomoruság nélkül el nem lehet nyerni ameny _ország_ azért mondgya meg néked _hogy_ mitsoda szenvedést _gondol_ magának _hasznos_ lenni a midön pedig _abban_  _esik_  _akkoron_  _békességes_  _tűrés_ legyen _Gertruda_ észre vévé erröl a _felelet_  _hogy_ veszedelmes és nagy _kevélység_ volna maga magának választani _kereszt_ és _abban_ válogatni _hogy_ melyik _jobb_ az üdveségre és melyik nem _jobb_ melyikét lehet el viselni és melyikét nem _holott_ azt nagy alázatoságal és _engedelmesség_  _kell_ venni az _isten_ látodé _tehát_ storophila _hogy_ mitsoda veszedelmes _ha_ magad választod magadnak a _kereszt_ és mint _hogy_ már azt _tud_ azért vigyáz _hogy_  _többé_ ollyan vétekben ne _esik_ 


Harmadik Rész 
Hogy a _kereszt_ nem maga után _kell_ vonni _hanem_  _hordozni_  _kell_ 
és nem _kell_  _gondolni_ agyalázattal mely azal _jár_ 

Mennyünk _ki_ azért _őhozzá_ a _tábor_  _kívül_ az ö _gyalázat_  _hordozván_ hebr 13 13 

Storophila látván mind ezekböl a szavaiból a _Krisztus_  _hogy_ meg nem menekedhetnék attol a _kereszt_ a melyet nékie rendeltek el hitetvén ezt magával reá álla _hogy_ fel venné azt a _kereszt_ melyet az ö szent mestere mutata nékie _de_ mint _hogy_ a _természet_  _kerül_ mind azt a mi nékie nehéz azért storophila is _kezd_  _gondolkodni_ azon _hogy_ miképpen _találhat_ modot _abban_  _hogy_ a _kereszt_ mentöl _könnyű_ lehetne nékie erre valo nézve egy _kötél_  _kötvén_ reája nem _hordozni_  _hanem_ maga után _kezd_ vonni a _kereszt_  _de_ azt látván _hogy_ mindenek _megcsúfol_  _érte_ azért az _orca_  _befed_ szégyenelvén akeresztért valo _gyalázat_ akristus azt látván egy _kevés_  _idő_ látatlanná _tesz_  _de_ azután _ekképpen_  _megfedd_ arol

A _Krisztus_ mit _cselekedik_ storophila _hát_  _eszerint_ gondolodé _hordozni_ a _kereszt_ ugy tettzik mint _ha_  _gyalázat_  _tart_  _az_ nyulni _megemlékezik_ arol _hogy_ én nem azt mondottam _ha_ valaki utánnam akar _jönni_  _hogy_ maga után vonya akeresztet _hanem_  _hogy_ azt fel vegye _hordoz_ és _követ_ engemet mit akartam _ezáltal_  _egyéb_ mondani _hanem_ azt _hogy_ a _kereszt_ fel _kell_ a _föld_  _emelni_ mint _drága_ állapotot és azt _hordozni_  _kell_ 

Storophila _igen_ nagy _baj_ vala nem _tudván_ miképpen menteni magát még is reszketve _kezd_ mondani és magát mentegetni _hogy_ a _kereszt_  _elirtózik_  _mihelyt_ meg látta és ugy _megijed_ attol _hogy_ nem lehete nékie aztot a _föld_ fel venni

A _Krisztus_  _elhitet_ magadal _hogy_ ez a nagy _félelem_ nem a _kereszt_ nehézségitöl _jön_  _hanem_ az elmétöl mivel nem _nagy_ nyomoruság a nyomoruságot szenvedni _de_ az a valoságos nyomoruság _ha_ azt nem _tud_ vagy nem akarják szenvedni _igazán_ valo _bölcsesség_  _tehát_ a szenvedéshez _készülni_ a nyomoruság is _könnyű_  _hogy_  _ha_ arra reá szánnyák magokot az _érdem_ pedig annál nagyob

Storophila _de_ uram _kér_  _ki_  _cselekedhet_ik_ azt

A _Krisztus_  _kicsoda_ az _aki_ a maga _erő_ nem _bízván_ az _isten_ veti minden reménségit azt meg _enged_ neked _hogy_ az _ember_  _gyarlóság_  _kerül_ a szenvedést a _kereszt_  _hordozni_ azt szeretni atestet sanyargatni _de_ a _tisztelet_  _kerülni_ magadot meg vetni avilági _jó_ el _hagyni_ mind ezek olyan _dolog_ a melyektöl _irtózik_ a magadhoz valo szeretet és _ha_ tsak a magad _erő_  _tekint_  _egyik_ sem viheted végben ezek _közül_ magadtol _de_  _ha_ az _isten_ veted reménségedet _onnét_ felyül mind _erő_ mind _tehetség_  _fog_ venni

Storophila avaloságos _hogy_ az Isten _irgalmas_ és _kegyelmes_ lévén _elhitethet_ magamal _hogy_ én nekem arra mind _kegyelem_ adna mind segittséget nyujtana _de_  _hogy_  _igazán_ meg vallyam _oly_ igen _irtózik_ akeresztöl _hogy_ azokot nem is _kérhet_ 

A _Krisztus_ A midön mojses látá _hogy_ a páltzája _kígyó_ változék attol meg ijede és szaladni _kezd_  _de_ az Isten parancsolá néki _hogy_ venné fel akigyot és azonal a _kígyó_ páltzává változék az után azon páltza amojses _kéz_ olyan _eszköz_ lön a melyel az Isten _általvisz_ averes _tenger_ az ö népit és meg szabaditá a nyomoruságbol igy a _kereszt_ és aszenvedés olyan páltza a melyet _ha_ a _föld_ vetz _kígyó_ tettzik lenni attol _megijed_ és el is szaladcz _de_  _ha_ azt az _igazság_  _kéz_ fel veszed és a nyomoruságnak vegit _megtekint_  _akkoron_ meg látod _hogy_ akereszt aza páltza a mely meg szabaditván tegedet avéteknek rabságábol a menyei _Jeruzsálem_ fog vezetni _felemel_  _hát_ szemeidet az _ég_  _felé_  _ahova_  _emel_ az _ember_ akereszt és _megtekint_ az _örökkévaló_  _boldogság_ a melyet _ígér_ akeresztért valo _érdem_ szükséges azért _hogy_ az emberek mindnyájan _általmegy_ anyomoruságnak szélvészes _tenger_ és _felemel_ sziveket és szemeket az _ég_  _felé_ valamint az én apostolom mondgya nem _az_ nézünk a melyek láttatnak _hanem_ a melyek nem látatnak mert a melyek látatnak _idő_  _szerint_ valok _de_ a melyek nem látatnak _örökkévaló_ 2 Cor 4 18 miért _fél_  _tehát_ a _kereszt_  _hogy_  _ha_ tsak egy _tag_  _kell_ részesülni aboldogságban a _feltámadás_ után ugy _talán_  _elég_ volna egy _kéz_ nyulni akereszthez _de_ mivel _hogy_ én az egész _ember_ váltottam meg és az egész _test_ akarom _megjutalmaztatni_  _oly_  _boldogság_ a melyet _ki_ nem lehet mondani miért ne _hordoz_  _tehát_ az egész _test_ akeresztet tudodé azt storophila _hogy_ én az egész _emberség_ az _ember_ üdvéségire _fordít_  _hogy_ szenvedhessem _hát_ én azt _hogy_ olyan _idegen_ szolgályon engemet mint _ha_  _elég_ volna _ímmel-ámmal_ maga után vonni a _kereszt_ minden _kétség_ nélkül az _ember_ valo _sok_ szenvedésem és szeretetem _másféle_  _hálaadás_  _érdemel_ 

Mind ezekre a _kegyesség_ valo _feddés_ storophila semmit nem _felel_ akristus azt látván meg akará véle üsmértetni még más vétkétt is a mely nem vala aláb valo az _első_ mondá azért nékie storophila miért _befedez_ az _orca_ azérté _hogy_ nagy _gyalázat_  _tart_ a _kereszthordozás_ 

Storophila azt meg vallom _igazán_  _hogy_ igen szégyenlettem mivel az én szomszédim _gyaláz_ engemet és azok _aki_ köriilöttem vannak _csúfol_ ps 78 4 nem szükség _hogy_  _több_ mondgyak mivel _te_  _tud_ mitsoda _gyalázat_  _illet_ engemet és _hogy_ mitsoda szégyenbe _hoz_ ps 68 23

A _Krisztus_  _bátor_ légy és vessed reám szemeidet meg _tekintvén_ azt _hogy_ én az _öröm_ és _csendes_  _élet_  _hely_  _kereszt_ szenvedtem agyalázatot meg vetvén hebr 12 2 nem _de_ nem _érte_ szenvedtemé azokot agyalázatokot igen is _érte_  _aki_ tsak _féreg_ és nyomoruság vagy azt _tud_  _hogy_ amidön ajérusálem _kapu_  _ki_ vivének engemet a _kereszt_ a vállamon lévén mindenek _csúfol_ és _becstelenség_ szollanak vala _felőle_ söt még _fog_ is _csikorgat_  _ellene_ miért _kell_  _tehát_ néked _félni_ attol atsufságtol melyet avilágiak _tehet_ rajtad az én _kereszt_ mint _ha_ nagy _becstelenség_ volna azén _kereszt_ nem tudodé azt _hogy_ az én _tanítvány_ azt _dicsőség_  _tart_ ugyan azért is mondgya az én apostolom pál mennyünk _ki_ azért _őhozzá_ atáboron _kívül_ az ö _kereszt_  _hordozván_ hebr 13 13

Storophila _örömest_ fogom szenvedni _ezután_  _ó_ ! _édes_ üdvezitöm a _kereszt_ és a _gyalázat_  _teérted_  _de_ tsak _éppen_ egy _dolog_ nehéz nekem ahogy avilágban ollyan nyilván valo vétkesnek fognak engemet _tartani_  _aki_ vétkeimért _megérdemel_ akeresztet viselni _kér_ azért _megítél_ engemet és _megoltalmaz_ olyan néptöl _aki_ nem szent ne _ad_  _kéz_ azoknak kik engemet _gyaláz_ ps 42 1

A _Krisztus_  _hogy_  _ha_ azt a _kegyelem_ meg nem engedném is néked semmi panaszod nem lehetne mivel én _soha_ semmi vétket nem _cselekedik_ még is abünös _test_  _hasonlatosság_  _öltözik_ abünért rom 8 3 nem számlaltaké engemet a _gonosz_  _közében_ nem vitteké engemet ahalálra akét lator _között_ az Isten engemet _megterhel_ ati _gonoszság_ és _akkor_ ugy _tekint_ engemet valamint egy _bélpoklos_ valamint olyat akit az Isten _elhagyott_ isa 63 6 _te_ pediglen ugy _fél_ a vétkesek _köz_ számláltatni mint _ha_  _igaz_ és ártatlan volnál nem tudé azt _hogy_  _megbotránkoztat_ azokot akik tégedet szerettek ate szived _kívánság_ mindenben _követ_ ugy _hogy_ abünt ugy _iszik_ valamint avizet és mostanában egy _kis_ szegyenért ugy panaszolkodol mint _ha_ ártatlan volnál noha nem régen mondám azt néked _hogy_ engemet a _dicsőség_ és _gyalázat_ szidalom és _dicséret_  _között_  _kell_  _követni_ 2 Cor 6: 8 _ha_ én reám veted szemeidet meg láthatod _hogy_ a méltoság az alázatosságban _találtatik_ ahatalom agyengeségben és az _élet_ ahalálban _ha_ az _élet_ akarsz _érni_  _követ_ azt a mi arra vezet vesd meg a szégyent mivel a _homlok_ azért vetz _kereszt_  _hogy_ meg mutassad azt _hogy_ nem szegyenled _követni_  _tanítás_ 

Storophila el nem hitetvén még is mind ezeket magával mondá azt meg vallom uram _hogy_  _sok_ féle vétkeim vannak _mindazonáltal_  _kegyelem_ az ollyanoktol ment vagyok a melyek másokot _megbotránkoztathat_ és a melyeket szememre vethetnék mások

A _Krisztus_ miért vigyász mindenkor arra _hogy_ mit fognak az emberek mondani az én apostolom azt mondgya _hogy_ a mi _dicsekedés_ nem más _hanem_ a mi lelkünk üsméretinek _bizonyság_ 2 Cor 1 12 ez igy lévén akinek alelke üsmérete nyugodalomban vagyon nem _kell_ arra _hajtani_  _hogy_ mit mondanak mások _felőle_ 

Storophila noha a szivem semmit a szememre nem vethet és semmi _oly_ nagy vétekben nem _érez_ magamot _mindazonáltal_ uram az igen nehéz _hogy_ mások nagy vétkesnek _tart_ 

A _Krisztus_ mindenkor tsak egy _ének_ mondasz nem mondom én azt _hogy_ a nehéz ne legyen _de_ a _híjával_ nem el szenvedhetetlen _dolog_  _ámbár_ egy féle _kereszt_  _hordoz_ a _jó_ és a _gonosz_  _de_ az _érdem_ nem egy aránsu mert noha egy _kereszt_ visellyenek is: _de_  _abból_ nem _következik_  _hogy_ egy mástol meg ne külömböztessenek szintén ugy valamint _hogy_ egy _kemence_ az arany szépen _fénylik_ és a szalma _fekete_  _füst_ válik és igy ugyan azon egy nyomoruság meg probállya és _tisztít_ a _jó_ és a _gonosz_  _elkárhoztat_ mivel _abban_ a _gonosz_ az Isten nevét _káromol_ és a _jó_ áldgyák és _dicsér_ 

Storophila én ezekre _egyéb_ uram nem _tud_  _felelni_  _hanem_  _hogy_ a _kereszt_  _hordoz_ és _hogy_ mindenektöl _megcsúfoltatik_ ekét féle rosz

A _Krisztus_  _abban_ semmi rosz nintsen akereszt alat szükség képen el _kell_ szenvedni agyalázatot mert mind azok akik _istenes_ akarnak _élni_ akristusban üldözéseket fognak szenvedni 2 tim 3 12 epedig _közönséges_ avilágban _hogy_ az ollyan _aki_  _egyenes_ uton _jár_ és az _isten_  _fél_ meg vettetik attol _aki_  _gonosz_ uton _jár_ prov 14 2 _de_  _te_ ne _hajt_ avilág _ítélet_  _hanem_ tsak _köves_ engemet _egyéb_ ne vigyáz _ha_ a világbol valo volnál a világ a mi _övé_ szeretné azt _de_ mint _hogy_ el választottalak evilág _közül_  _hogy_ engemet _követ_ és _kereszt_  _hordoz_ azért _gyűlöl_ tégedet evilágjoan 15 19 _de_ azt _megtud_  _hogy_ még _teelőtted_  _gyűlöl_ engemet evilág ugyan azért is választották a _kereszt_ valo _halál_ nekem a sidok _hogy_ ne tsak _fájdalmas_  _hanem_ még _gyalázatos_  _halál_ is lenne azt _keres_  _hogy_ mindenek elött utálatos és _gyalázatos_ lennék azért _hogy_  _ha_ senki el nem akarna is _hagyni_  _halál_ leg aláb _hogy_  _elhagy_  _gyalázatos_ szenvedésimért _de_ ugyan ezen _ok_ is _jön_  _inkább_  _hozzá_ azok akik szerettenek mivel _oly_  _gyalázatos_  _halál_  _kíván_  _őértük_ szenvedni ugyan is leheté nagyob vigasztalások azoknak kik akeresztet viselik mint a _hogy_  _abban_  _énhozzám_  _hasonlít_ 

Storophila ez uram igen nagy _tökéletesség_  _gondol_  _hogy_ nem is _közönséges_ az emberek _között_ én pediglen _érezvén_  _gyengeség_ nem merek olyan nagyra vágyni

A _Krisztus_ avalo _hogy_  _igyekezni_  _kell_ arra mind azoknak kik a _tökéletesség_ vágynak a melyre is _hív_ az _ember_ legyetek azért _tökéletes_ mint ati menyei atyátok _tökéletes_ matth 5 48 _ezért_ is mondgya egy nagy _doktor_  _hogy_ az ollyan _aki_  _keres_ az _isten_ valahány napot valamely szenvedés nélkül _eltölt_ mind anyi _kár_ vallot mert valamint _hogy_ a mely _fa_ a szél leg jobban _ér_ annál mélyeb gyüke-
ret vett ugy az ollyanok kik magokot _teljesség_ az Isten rendelése alá vetik magokot _kemény_  _tart_ és semmi öket meg nem mozdithattya

Storophila _öröm_  _kíván_  _hogy_  _ha_ a _kereszt_ uttyan nagyot _halad_  _de_ azt is akarnám _ha_ nagy _bátorság_ volna

A _Krisztus_ légy jó _bizodalom_  _első_ lépése annak _aki_ a _jó_  _igyekezik_ ahogy a jó _erkölcs_  _kíván_ és mennél inkáb nevekedik ez a _kívánság_ annál inkáb _közelít_ a jó _erkölcs_  _ha_ erröl _bő_ akarsz _oktattatni_  _hallgat_ mit mond _Climacus_ a szenvedésnek _kezdet_ a _hogy_ nagy _keserűség_ veszik agyalázatokot az utnak _közép_  _hogy_ azt szomoruság nélkül szenvedik avégin pedig azt _hálaadás_ veszik láttam mondgya olyan _három_ szerzetest _aki_ nagy _becstelenség_  _illik_ az _egyik_ azok _közül_ azt _érezvén_ azon _felháborodik_  _mindazonáltal_ neheztelésit _eltitkol_ a második azt _öröm_ szenvedte a _harmadik_ tsak _éppen_ az _esik_ nehezen _hogy_ a _felebarát_  _azáltal_ magának _kár_ tett


Negyedik Rész 
Hogy a _keresztviselés_ el _kell_  _kerülni_ a _hiábavalóság_ 

Vigyázzatok arra _hogy_ a jó _cselekedet_ ne _cselekedik_ az emberek elött _hogy_ láttassatok azoktol matth 6 1

Storophila _öröm_  _kezd_  _hallgatni_ az ö szent mesterének _oktatás_ és azokot _követni_ is akará _de_ azon _dolog_  _történik_ véle a mint szokták mondani _hogy_  _aki_ egy roszat akar el _kerülni_ másban _esik_ azt _megtanul_  _hogy_ nem _kell_ a _kereszt_ maga után vonni _hogy_ a _kereszt_  _gyalázat_ sem _kell_  _félni_ mivel az aditsöségnek magja azért már nem is _gondolkodik_  _egyéb_  _hanem_ arrol a _dicséret_ és _dicsőség_ a melyet _érdemel_ azért _hogy_ mindenek elött viseli akeresztet valamint a _Krisztus_ erre valo nézve fel vevé a _kereszt_  _de_ azt _keresztültesz_ maga _elébe_  _olyanformán_  _hogy_ a _kereszt_  _elfog_ az egész utat és mindenek _tekint_  _ő_ azt is _gondol_  _hogy_ már ö sokat _halad_ ajó _erkölcs_ uttyán mivel a _kereszt_  _ha_ ugy nem is amint _kelletik_  _de_ tsak _hordoz_  _de_  _ó_ ’ mely igen _eltévelyedik_ az emberek a midön a magok akarattyokot _követ_ az ollyan _aki_ annak elötte egy _kevés_  _idő_ nagyon _tart_ az emberek elött valo _gyalázat_  _másféle_ veszedelemben _esik_ és tsak nem el veszti magát amaga mutogatása miat

A _Krisztus_ ezt meg látván meg üsmérteté véle ujontába valo _tévelygés_ mondván mit _cselekedik_ leányom a vétket vétekel akarodé _hely_  _hozni_ a _kereszt_  _hordozni_  _kell_  _de_ nem _kell_ magadot _felemelni_  _megtekint_  _hogy_ mitsoda _alkalmatlan_  _olyanformán_  _hordozni_ a _kereszt_ mindenben meg ütközöl és ugyan maga a _kereszt_ nem engedi néked bé menni a _mennyország_ szoros _kapu_ olvastadé azt _hogy_ ársénius remete aházában lévén szozatot _hall_ a mely mondá néki _jön_  _had_ mutassam meg néked az emberek _cselekedet_  _ki_ menvén _két_ lovast láta _aki_ mindenik maga elött _keresztül_ egy _hosszú_  _gerenda_ viszen vala és _olyanformán_ akarának egy _templom_ bé menni _de_ azt végben nem viheték mivel a _gerenda_ nem lehete azért _kénytelen_ valának _kívül_ maradni ársenius ennek magyarázattyát akarván meg tudni a _szózat_ azt _felel_ nékie _hogy_ az az olyanokot _jelent_  _aki_  _kevélység_ viselik az _igazság_  _teher_ és _aki_ meg nem alázták magokot _hogy_ magokat _megjobbít_ és alázatosan _jár_ a _Krisztus_ uttyán azért is _kívül_ maradnak a _mennyország_  _kapu_ latodé storophila _hogy_ mitsoda veszedelemre veted magadot _ha_ ugy _hordoz_ a _kereszt_ a _hiábavaló_  _dicséret_ azt _megtud_  _hogy_ az _olyanformán_ valo _kereszthordozás_ ollyan _ostoba_  _kevélység_ a mely semmi _jutalom_ nem _érdem_ 

Storophila én uram azt tsak azért _cselekedik_  _hogy_  _elkerülhet_ azt a vétket a melyröl _megint_ engemet nem _gondol_  _hogy_ rosz legyen jót _cselekedni_ és azért egy _kis_  _dicséret_ várni én azt _olvas_  _hogy_ a _dicséret_  _bátorság_  _ad_ még aleg félékenyebeknek is ugyan ezel is akartam magamot _megbátorítani_ akereszt hordozásra _gondolván_ azt _hogy_ szabad azal akis segittségel _megkönnyebíteni_ azokot a _sok_ nehézségeket a melyek _elidegenít_ azokot kik akarnák a _kereszt_  _hordozni_ 

A _Krisztus_  _megcsal_ magadot leányom mivel _ha_ a _dicsőség_ szereted az olyat szeresed amely _örökös_ avilágit pedig meg vessed mert az ollyan mint a _füst_ igen rosz _kereskedő_ vagy _hogy_  _ha_ szenvedésidet az _ember_  _dicséret_ akarod el adni és a menyeit el veszteni mely _csodálatos_ az _ember_ meg romlot elme _aki_ nagyobra _becsül_ az _ember_  _dicsőség_ az Isten _dicsőség_ mitsoda _bolondság_ alelki _dolog_ olyan _hiábavaló_  _dicséret_  _keresni_ a melyet a szél el viszen _sok_ munka után semmit sem nyerni egy jó szolga az ö munkájában mindenkor az urát _tekint_ és az ollyan _tanítvány_  _aki_ elö akar menni mindenkor az ö mestere mellet marad _te_ pedig _ellenkező_  _cselekedik_ mivel jó _cselekedet_ nem vigyász az uradra és _isten_  _aki_  _kell_ várni tsak egyedül ajutalmat és aditsöséget _te_ pediglen ollyanokra _tekint_ akik olyan nyomorultak mint magad és akik néked semmi _jutalom_ nem adhatnak azt _kell_  _tudni_  _hogy_ az Isten _igazságos_ lévén _ráemlékezik_ ajóra mellyet _őérte_  _cselekedik_ az emberek pedig változok és _igazságtalan_ lévén tsak a _jelenvaló_  _tekint_ és _hamar_  _elfelejt_ a mit _érte_  _cselekedik_ ate jó _cselekedet_ az _ég_  _ír_ és _te_ azt akarod _hogy_ eföldön _tekint_ azokot a menyei _dolog_ viaskodol és evilágon _keres_ el venni a _korona_ 

Storophila _soha_ sem _gondol_ azt uram _hogy_ rosz volna valami _kis_  _dicséret_  _keresni_ olyan _dolog_ a mely magában nem rosz

A _Krisztus_ látom én azt _hogy_ az áitatoságnak _iskola_ még _te_ igen _kevés_  _tanul_ hallottadé azt valaha _hogy_ én mit mondottam _eziránt_ vigyázatok arra _hogy_ a jó _cselekedet_ ne _cselekedik_ az emberek elött _hogy_ láttassatok azoktol _ha_  _különben_  _cselekedik_ ati menyei atyátoknál _jutalom_ nem lészen matth 6 1 ugyan ezen az _ok_ mondottam _hogy_ nem _kell_ ugy _cselekedni_ mint a _képmutató_ kik az emberek elött valo _dicsekedés_ adnak alamisnát és akik azért _imádkozik_ a sinagogákban és az uttzákon _hogy_ az _ember_  _dicséret_ nyerjenek mivel én azt akarom _hogy_ az áitatoságnak _cselekedet_  _titkon_  _kell_ végben vinni ugy _hogy_ az én atyám _aki_ azt _titkon_ láttya nyilván meg jutalmaztassa

Storophila noha _sokszor_  _hall_  _immár_ ezeket a szent _oktatás_  _mindazonáltal_ ezekröl nem _emlékezik_ és ezekröl ugy nem _gondolkodik_ a mint _kelletik_ 

A _Krisztus_  _hát_ tsak _ennyi_  _haszon_ veszedé az én _beszéd_ amelyek _hasznos_  _de_  _hogy_  _követ_  _beszéd_ azt mondom néked _nemhiába_ mondotta _Chrysostomus_  _hogy_ a _hiábavaló_  _dicsőség_ a _kín_ és a szenvedésnek az annya nintsen is _különben_ mivel _Dávid_ azt mondgya _hogy_ az Isten _megtör_  _csont_ azoknak kik az _ember_ akarnak _tetszeni_ meg is gyaláztattak mert az Isten meg vetette öket ps 52 7 _jaj_ azoknak kik az én _kereszt_ viselik és engemet nem _követ_ mert nem _követ_ az én alázatoságomot az illyenek _kétféle_  _kín_ szenvednek _először_ nagy _fáradság_ a melyel _keres_ aditséretet másodszor az _örökkévaló_  _kín_ a melyben vezeti öket az ö _kevélység_ 

Storophila _kér_  _kedves_ meg valtom _megtanít_ szolgálodot _hogy_ miképpen lehessen azt el _kerülni_ 

A _Krisztus_  _hallgat_ ezeket a _test_ szövétneke a szem _ha_ ate szemed _tiszta_ az egész _test_ is világos lészen luk 1134 a lélekszeme a sziv _indulat_  _ha_ atiszta az egész _cselekedet_ szép világos és _egyenes_ lészen nem _elég_ azt meg visgálni _ha_ ate _cselekedet_ jóé _hanem_ azt _kell_ meg visgálni _ha_ a _cselekedet_ vége jóé mivel az Isten nem _tekint_ anyira a _cselekedet_ mint annak végit erre a végre is mondgya az én apostolom akár _eszik_ akár _iszik_ akár mit _cselekedik_ mindeneket az Isten _dicsőség_ mivellyétek 1 Cor 10 31 ezeket a szokot _kell_ ate elmédben és szivedben bé nyomtatni ugy _hogy_  _egyenes_ legyen szándékód és tsak egyedül az _isten_  _igyekezik_ és igy minden jó _cselekedet_ az _isten_  _kell_  _fordítani_ az _egyenes_ szándék _által_ mivel akár mely _jó_ lássék lenni atselekedet _de_ a meg _hal_  _hogy_  _ha_ tsak ajó szándék azt nem _éltet_ ne _cselekedik_  _tehát_ semmit is _hiábavalóság_ és azért _hogy_ az _ember_  _megdicsértetik_  _hanem_ a midön valamely jó _igyekezet_  _feltesz_ az Isten _dicsőség_ azt _egyaránt_ mind végig _követ_ 

Storophila _de_ uram miképpen kerüllyem azt el _hogy_ az emberek _dicséret_ ne _keres_ 

A _Krisztus_ el _kell_ azt magadal _erős_ hitetni _hogy_ az Isten mindenüt _jelen_ vagyon mivel _kicsoda_ az _aki_ az ura elött lévén inkáb _kíván_ még is _tetszeni_ valamelyiknek atársai _közül_ mint sem az urának _aki_ mindent vár ne _gondol_  _tehát_ az emberek _dicséret_  _hanem_ várjad az _igazságos_  _bíró_ sententiáját és tsak egyedül annak akarattyát _keres_ 

Storophila uram mit _kelletik_ még _több_  _cselekedni_ 

A _Krisztus_  _egyéb_ nem _hanem_ visellyed akeresztet alázatos elmével _Heracleus_  _császár_ igen _drága_  _öltözet_ lévén arra a _hegy_ akará vinni nagy pompával a _kereszt_ a melyre én vittem vala _de_ egy láthatatlan _kéz_ meg tartoztatá _ő_ ugy anyira _hogy_ mentöl inkáb _erőlködik_ fel vinni annál inkáb _érez_  _hogy_  _visszataszít_ ezen a _csodálatos_  _dolog_ meg ijede mind maga mind a _jelenvaló_ nép azonban Zakariás ajérüsalemi püspök meléje menvén mondá néki uram visgáld meg _hogy_  _ha_ eza nagy pompa meg egyeziké akristus szegénységivel és alázatoságával _akkoron_ a _császár_ magában _térvén_ és le vetvén _drága_ ruháját _közönséges_  _köntös_  _öltözik_ és minden akadály nélkül fel vivé akeresztet a _Kálvária_  _hegy_  _ahonnét_ annak elötte egy nehány _esztendő_ el vitték vala a persák _eszerint_ akarom _tehát_  _hogy_ visellyed a _kereszt_ szemérmetességben és

Az olyan _aki_ igen sietve megyen meg _esik_ prov 19 2 alázatosságban _járván_ és _hogy_ a menyiben lehet _elkerül_ az _ember_  _dicséret_ 


Ötödik Rész 
Hogy _aki_ a _kereszt_  _hordoz_ annak akristus után és nem elötte _kell_  _járni_ 

Az olyan _aki_ igen sietve megyen meg _esik_ prov 19 2

Valamint _hogy_ az olyan _aki_  _egyszer_ az _egyenes_ utrol _eltér_ mentöl _több_ megyen annál inkáb el tévelyedik ugy az ollyan _aki_ nem _igazán_  _keres_ az _isten_  _hanem_ tsak _gyenge_ akarattal akarván is nem is nem fog _soha_ az _egyenes_ uton _járni_  _hanem_  _egy_  _tévelygés_ amásikában _esik_ storophila ezt meg probálá mivel el akarván az _egy_ vétket _kerülni_ amásikában _esik_ akristus _oktatás_  _oly_ igen _meghat_ az ö szivét _hogy_ magában fel _tesz_ nemesi modra _követni_ az _kereszt_ uttyát akár mely _kemény_ legyen a azért nagy _bátorság_ egy _kereszt_ ragadván a vállára veté és nem _hogy_ az ö szent mesterének parantsolattyátol várt volna _hanem_ aztot meg akará elözni ez az ártatlan _galamb_ nem _tudván_  _tehát_ azt _jól_  _hogy_ mire adná magát nem is _tart_ semmitöl _hanem_ amaga elméjire _támaszkodván_  _elindul_  _kalauz_ vévén magának a _magahittség_ 

 _de_ akristus meg tartoztatván _ő_ mondá nékie _megcsal_ magadot storophila mód nélkül el _hagy_ magadot a _helytelen_ valo _buzgóság_ ugy tettzik mint _ha_ már is _elfelejt_ az én _oktatás_ 

Storophila mellyek uram azok az _oktatás_ 

A _Krisztus_  _hát_ már is _elfelejt_ nem mondottamé azt meg még _eleinte_  _hogy_  _ha_  _ki_ utánnam akar _jönni_ vegye fel az ö _kereszt_ és _követ_ engemet ezeket _gyakorta_ meg mondottam néked _te_ pedig ezekre semmit sem vigyáztál

Storophila észre nem vévén vétkit _mindazonáltal_ akarván magát menteni monda uram én azt _gyakorta_  _hall_  _hogy_ a lágy melegek és _tunya_ néked nem _tetszik_  _hanem_ azokot szereted akik _buzgóság_ szolgálnak és arra _emlékezik_  _hogy_ ate apostolod arra _int_ minket _hogy_ ne tsak lépve _jár_  _hanem_  _fut_ ugy _fut_  _hogy_ a _jutalom_ el vehessétek 1 Cor 9 24 miben vétettem _tehát_ én _hogy_  _ha_ a _futás_  _készül_ és szaporan akarok _járni_ a _kereszt_ uttyán

A _Krisztus_  _abban_ vétettél leányom nem _jár_ utánnam és nem _követ_ engemet nem engemet vész _kalauz_ gondolodé azt _hogy_ nem volt annak _ok_ miért nem _hordoz_  _előtte_ akeresztet a _cirenei_ simon _hanem_ utánnam azért _ha_ elö akarsz menni a lelki _dolog_ végy engemet _kalauz_ mivel az _evangélium_ azt mondottam _hogy_ nem _előtte_  _hanem_ utánnam _kell_  _járni_ 

Storophila _megbocsát_ uram nékem mivel azt nem _gondol_  _hogy_ nem jó _előremenni_ mert _ha_ jó _dolog_ akeresztet _hordozni_ mi szükség vagyon akalauzra

A _Krisztus_ nem _elég_ azt _cselekedni_ amijó _hanem_ azt _jól_  _kell_  _cselekedni_ igen nagy _kevélység_ azt _gondolni_  _hogy_ nintsen szükséged amás _tanács_ azt _hagy_  _tehát_ néked _hogy_ magadot ne _tanít_ és ne adgyad magadot olyan uttra _kalauz_ nélkül a melyen _soha_ sem _jár_ mivel _ha_ más képpen _cselekedik_ veszedelemre _tesz_ magadot és el is faradtz _ha_  _erős_ mégy vagy el aluszol az uton _ha_ lassan _jár_ 

Storophila _ki_  _gondolhat_ uram azt _hogy_  _oly_ nagy veszedelemre _tesz_ magamot _ha_ a magam elméjire _hagy_ magamot és _ha_  _buzgóság_ akarok másokot _meghaladni_ 

A _Krisztus_  _örömest_ meg _enged_ néked ezt a vétket mivel még _kevés_ probáltál _de_  _hogy_ meg üsmértessem veled mitsoda veszedelmes alelki _dolog_ a magad elméjire _támaszkodni_ és azt _kívánni_  _hogy_ engemet _megelőz_ vagy azokot kik _helytartó_ azt _elég_ meg _tudni_  _hogy_ mi _történik_ péterel az én elsö apostolomal _aki_ is egy szer _előtte_ akarván menni és _hallván_ engemet szenvedésemröl _beszélni_ mondá _ó_ uram Isten ne adgya _hogy_ a néked ugy legyen _de_ mit _felel_ erre _eltávozik_  _tőle_ sátán _botránkozás_ vagy nékem mivel nem vagy _bölcs_ az _isteni_  _dolog_ matth 1622 ez a szó _eltávozik_  _tőle_ azt _tesz_  _követ_ engemet _előtte_ akarszé _járni_  _tanács_ akarsz nékem adni _holott_  _teneked_  _kell_ azt _tőle_ venni azért is nevezém sátánnak mivel ö akará meg mutatni az utat az ö mesterének és urának erre a végre is mondá egy szent _ember_  _hogy_  _ha_ látod _hogy_ egy _ifjú_ a maga akarattya után az _ég_  _felé_ fel mégyen _megfog_ néki a lábát és vesd le mivel nem _hasznos_ nékie _olyanformán_ fel menni st bern látodé _tehát_ mitsoda veszedelmes mod nélkül sietni

Az urat _követni_ nagy _dicsőség_ Eccli 23 38

storophila _de_ uram mitsoda rosz vagyon _abban_  _ha_ valaki a maga akarattya után akarna fel menni az _ég_ 

A _Krisztus_  _abban_ az a nagy rosz vagyon _hogy_ a maga akarat a _kevélység_ alába a melyel senki még fel nem mehetet az _ég_ még is azt mondom néked _hogy_ az _aki_ maga magát vezeti és világoság nélkül _jár_ veszedelemben _forog_ mivel sokan szenvedtenek _sok_  _fáradság_ és munkákot mint _ha_ az az _isten_ lett volna noha tsak a magok akarattyokot _követ_ : magok felöl sokat _állítván_ a minden _fáradság_  _haszontalan_  _tesz_  _követ_  _hát_ engemet _ha_  _okos_ vagy _követ_ mojsest is az én szolgámot _aki_ is _megtudván_  _hogy_ a _megígér_  _föld_  _kell_ néki a népet vinni mondá _bizodalom_  _hogy_  _ha_  _előtte_ nem akarsz _járni_ inkáb kine vigy minket ebböl a _hely_ mivel miképen _tudhat_ én azt meg és ate néped _hogy_  _kegyelem_  _talál_  _előtte_  _hogy_  _ha_ velünk nem _jár_ exod 33 35 azért tsak egy lépést se _tesz_ nálam nélkül _hogy_  _ha_  _futni_ akarsz azt is meg _enged_  _de_ ugy _hogy_ ne _előtte_  _kíván_  _futni_  _ha_ engemet el akarsz _érni_  _követ_ engemet _de_ ne magadtol _hanem_ az én _kegyelem_ segittségével


Hatodik Rész
Hogy a _kereszt_  _jól_ lehessen _hordozni_ akristus példáját _kell_  _követni_ 

Az urat _követni_ nagy _dicsőség_ eccl 23 38

Storophila végtire magaban _térvén_ és anyi _sok_  _helyes_  _ok_  _meggyőzettetvén_ ugy _kezd_  _hordozni_ a _kereszt_ amint _kelletik_ és szivének _öröm_ mondá a _Krisztus_  _jár_ az én uram az ö szolgáloja elött és lassanként _követ_ nyomdokát

A _Krisztus_  _eszerint_  _kell_  _cselekedni_ leányom és most _kezd_  _okos_ lenni mivel ate üdveségedért szállottam le az _ég_ a miket _teneked_  _kelletik_ szenvedned azokot én szenvedtem nem szükségböl _hanem_ nagy _buzgó_ szeretetemböl _azáltal_ meg akartam néked mutatni _hogy_  _békességes_  _tűrő_  _kell_ lenned és _hogy_  _csendesség_ vegyed ez _élet_ valo nyomoruságokot mert én születésemtöl _fogvást_ az utolso szem pillantásomig mindenkor nyomoruságban és szenvedésben voltam nagy szegénységben _él_  _sok_ féle panaszokot _hall_  _ellene_  _csendesség_ szenvedtem abestelenségeket _jótétel_  _hálaadatlanság_  _fizet_  _csodatétel_  _káromol_ szent _tanítás_  _hamisság_ vádolták és azt _csúfság_  _ül_ 

Storophila uram mint _hogy_  _oly_  _békességes_  _tűrő_ voltál egész _élet_ és _hogy_  _azáltal_ nagy _engedelmesség_ mutattad az atyádhoz az _igazságos_  _hogy_ én nyomorult _bűnös_ szenvedgyek én is azért _hogy_ szent akaratodnak _engedelmeskedik_ és _hogy_ visellyem üdveségemért ehaladno _élet_ sulyos _teher_  _mindaddig_ az _idő_ amég néked tettzik mert noha _bár_ nehéz légyen is az _élet_  _de_ ate _kegyelem_  _erő_  _által_  _érdem_  _okoz_ és anyi _sok_ szenteidnek páldájok után aleg _gyenge_ is _kell_ ez _élet_  _becsülni_ ugyan is nagyob vigasztalásunk vagyon nékünk _abban_ mint sem azoknak kik az _ó_ törvény alat voltanak a midön a mennyeknek _kapu_ bé vala zárva és az út mely arra vezet üsméretlen vala _kevés_ lévén ollyanok kik azt _keres_ az elsö _időbeli_ szentek és _igaz_ elött bévala _téve_ a menyei _kapu_  _mindaddig_ valamég azt meg nem nyittá a _te_ vérednek és _kereszt_  _érdem_ miképpen lehessen nékem _meghálálni_ azt a _kegyelem_ melyet velem _tesz_ és a _te_  _hív_ szolgaidal _hogy_ ate _ország_  _oly_  _egyenes_ és _bizonyos_ utat mutattál nékünk mivel szent _élet_ és _békességes_  _tűrés_ az az út a melyen _kell_  _hozzá_ mennünk _hogy_  _ha_  _elsőbben_ magad meg nem mutattad volna nékünk azt az utat és _ha_ magad _elsőbben_ nem _jár_ azon az uton _kicsoda_ lett volna az _aki_ azon _jár_  _ó_ menyin maradnának _hátra_  _hogy_  _ha_ a _te_ nagy példád nem _bátorít_ 

A _Krisztus_ a nincsen kiilömben ugyan azért is adtam néktek példát _hogy_ a mint én _cselekedik_ veletek tiis azon képen _cselekedik_ joan 13 15 azért _ha_ a _kereszt_  _jól_ akarod _hordozni_ visgáld meg _hogy_ miképpen _hordoz_ én azt erre valo nézve mondgya az én apostolom nagy álhatatosságal _fut_ a mi _elöben_  _adat_  _cél_  _tekintvén_ ahitnek _fejedelem_ és el végezöjére a _Jézus_ hebr 12 2

Storophila _ó_  _édes_  _Jézus_  _te_ vagy abékeséges _tűrés_ és az _érdem_  _tükör_ mindenkor tégedet _tekint_ és a szivemben _hordozni_ : ugy _hogy_ mindenkor tégedet és ate szenvedésidet látván az én szenvedésim _könnyű_ lehessenek nékem

A _Krisztus_  _eszerint_  _cselekedik_ storophila mivel igen nagy _dicsőség_ az urat _követni_ mert ö _ad_ vég nélkül valo napokot eccl 2338 ez a szó _követ_ az urat arégi _görög_  _bölcs_ igen nevezetes mondás vala ezt mostanában valoságal _követ_ a _hív_  _keresztény_ és azal nagy _érdem_ nyernek Isten elött

Storophila uram _kér_ mondgyad meg _énnekem_ miben áll az az _érdem_ 

A _Krisztus_  _abban_  _hogy_ az Isten _kedv_ vannak nem olvastadé mit mond az _írás_ az _igaz_ felöl láttattak az _esztelen_ szemeknek meg _halni_ és _gyötrelem_ állitatot az ö _ki_ mulások és a töllünk valo el menetelek veszedelemnek és _ha_ az emberek elött _kín_ szenvedtek is az ö reménségek _halhatatlanság_  _teljes_ mert az Isten _megkísért_ öket és magához méltoknak _talál_ öket sap 3 2 4 5 _boldog_  _kereszt_ és nyomoruság _tehát_ az a mely az Isten _kedv_  _tesz_ az _ember_  _éppen_ tsak a nyomorult _aki_ szomorkodik a nyomoruságban mivel _ha_ engemet például nem veszen a nyomoruságban azt nékem nem is ajánlya és _ha_ azt nem szenvedi _érte_ nem lészen Isten elött _kedves_  _ezért_ is mondottam én azt _hogy_  _aki_ fel nem veszi _kereszt_ és engemet nem _kő_ nem méltó az _énhozzám_ matth 10 30

Storophila Ezeket nagy álmélkodásal _hallgatván_  _felkiált_  _kicsoda_ az _aki_  _követhet_  _teremtő_ eccl 212 _tartozik_ én azal _édes_  _Jézus_  _hogy_  _hozzá_  _kapcsol_ magamot mivel magad mondottad _hogy_ magad vagy az útt az _igazság_ és az _élet_ magad vagy a _megtérés_ uttya a szent _tanítás_  _igazság_ és az _örök_  _boldogság_  _élet_ 

A _Krisztus_ azt _jól_ mondod mivel én vagyok az útt és tsak én általlam lehet _hozzá_  _jönni_ az is _jön_  _hozzá_ én általlam _aki_ abékeséges _tűrés_ és az alázatoságnak _ösvény_  _jár_ a melyen mind a munka mind a _fáradság_ mind a _félelem_ és a szomoruság fel _találtatik_ én mind ezeken _általmegy_ noha a _dicsőség_  _király_ vagyok azért _hogy_ az emberek ne _kíván_ azokot el _kerülni_  _hanem_  _meggyőz_ szenvedésekel

Storophila mind azok uram a miket nékem mondottál _betölt_ szent _öröm_ és azon _elég_ nem _csodálkozhat_ik_  _hogy_ menyi sokan vannak olyanok akik tégedet nem akarnak _követni_ 

A _Krisztus_ még jobban _csodálkozik_  _hogy_  _ha_  _tud_ mitsoda _kár_ vallanak az ollyanok mint _hogy_ én vagyok az _ember_  _fej_ és ök az én _tag_ az ollyan _aki_ nem akarja az ö _fej_ szenvedni akeresztet és a nyomoruságokot nem akar _megegyesülni_ atestel _hasonló_ anem _érdemel_  _hogy_ vigadgyon az ö _fej_  _haza_  _aki_ nem akar véle szenvedni az uton

Storophila atagok miért ne _követ_ az ö _fej_  _hogy_  _ha_ jót veszünk tölle miért ne vennök el tölle anyo-
moruságot is _természet_  _szerint_ valo _dolog_ a _tag_ a _fő_ szenvedni _ó_ mely _boldog_  _tag_ az _aki_  _ehhez_ aföhöz ragaszkodik _és_  _aki_ el nem marad tölle afö azért szenvedet _hogy_ a _tag_ példát adgyon mivel uram szabad akaratodbol szenvedtél és mi szükségböl szenvedünk _irgalmasság_ szenvedtél és mi meg _érdemel_ a szenvedést és igy ate _jókedv_ valo szenvedésed nékünk vigasztalás szenvedésünkor a _hit_ szemeivel _kell_  _tekinteni_ a mi _fej_ és azt _kell_ mondanunk _ha_ ö véle ugy _bánik_  _hát_ mi mit várhatunk _ha_ magad _aki_  _bűn_ nem _tesz_ és akinek szájában álnokság nem _találtatik_ 1 petr 2 22 _ha_ magad anyi _gyalázat_ szenvedtél _kereszt_ véres válladon _hordoz_  _hát_ nekünk mit nem _kell_ szenvednünk azt _kíván_ uram _hogy_ az én szivemhez légy szegezve _hogy_ mindenkor az elmémben légyen _kereszt_ hordozásod mivel egy jó vitéz nem panaszolkodik se a _fáradság_ se sebben valo _esés_  _hogy_  _ha_ láttya a _tiszt_  _hasonló_ veszedelemre és _fáradság_ adni magát


Hetedik Rész
 Hogy _igazságtalan_ valo _dolog_ panaszolkodni a _kereszt_ sulyos és _hosszas_ voltárol

A mi egy szem pillantásig valo és _könnyű_ nyomoruságinknak szenvedése a _dicsőség_  _felette_ igen igen _örökkévaló_  _állandóság_ szerzi mi nékünk 2 Cor 4 17

Azok kik a _Krisztus_ szolgálattyára szentelik magokat _eleinte_  _kegyes_ vigasztalásokal _tápláltatik_ valamint az olyan _kisded_  _aki_ az attyok _tej_  _táplál_  _de_ a midön valamenyire _elébb_ mentenek ajó _erkölcs_ nagy _kísértet_ is fognak némelykor meg probáltatni mert mentöl inkáb ellene állunk a mi _ellenség_ annál inkáb _igyekezik_  _hogy_  _bennünket_ meg _meggyőzhet_  _kevés_ is _gondol_ az ollyanal a kit _könnyű_ magáévá _tehet_ az Isten némelykor el _távozik_ azért _hogy_ meg probállya _hűség_ azoknak _aki_ valoságal az _övé_ ebböl _következik_  _hogy_ a mely _dolog_  _kedves_ avigasztalásnak _idő_ ugyan az a _dolog_ el szenvedhetetlen a nyomoruságban ezt a változást meg probálá _Dávid_ a mikor azt mondgya a _bőség_ lévén azt mondottam _hogy_  _soha_ meg nem tántorodom _de_ nézük mit mond anyomoruságban _mihelyt_  _orca_  _elfordít_  _tőle_ azonnal _keserűség_  _esik_ ps 29 7

Hasonló változást _fog_ látni storophilában azt láttuk mitsoda _öröm_  _hordoz_ a _kereszt_  _de_ mostanában _hogy_ a szélvész _feltámadt_ tsak a _sok_ panaszolkodást _hall_ nagy vigasságal _hordoz_ a _kereszt_  _de_ mentöl _több_  _hordoz_ annál sulyosabnak _kezd_  _találni_ azért is panaszolkodni _kezd_ némelykor arrol _hogy_ a _kereszt_  _hosszú_ volna némelykor meg _hogy_ nehéz erre valo nézve _elfűrészel_ egy _darab_ a _kereszt_  _gondolván_  _hogy_ a _Krisztus_  _távol_ lévén nem látná _ő_ 

A midön pedig a _kereszt_ munkálodik vala akristus _odaérkezik_ és meg _fedd_ arrol mondván mit látok és mit _gondol_ storophila nem veszedé azt észre _hogy_  _meggyaláz_ akeresztet _hogy_  _ha_  _abból_ el vész _hát_ igy hordozodé az én _teher_ a melyet is nem régen _oly_ nagy _buzgóság_  _kíván_  _hordozni_ 

Storophila _kér_ uram ne _bán_ a mit _cselekedik_ mivel ez a _kereszt_ igen _hosszú_  _tetszvén_ azt _gondol_  _hogy_  _abból_ egy _darab_ el vehetek

A _Krisztus_ sokal jobban _beszél_ mint sem _gondol_ a midön azt mondod _hogy_ az a _kereszt_  _hosszú_ tettzik azt _jól_ mondod mert a tsak tettzik _de_ valoságal nem _hosszú_  _hogy_  _ha_ pedig magad _int_ magad a szenvedésre és azt mondanád legyünk _békességes_  _tűrés_ a szenvedésünk nem _tart_ sokáig illyen formában nem _tetszik_  _hosszú_ se nehéznek mivel az emberek tsak anyiban nyomorultak a menyiben magokat annak _tart_ lenni

Storophila _mindazonáltal_ uram ez a _kereszt_ nékem nagy _fájdalom_  _okoz_ a melyeket _keserves_  _érez_ 

A _Krisztus_  _hogy_ ne _érez_ mivel olyan aszszonyi modra szenveded azokot valo _hogy_ a nem volna _ember_  _aki_ nem _érez_ a _kereszt_ sulyát _de_ meg azt nem _hordozni_ a sem volna _keresztényi_  _dolog_ és azért panaszolkodni valamint magad _cselekedik_ az _illetlen_  _dolog_ egy ollyan személyhez akinek _bátor_  _kell_ lenni és a kinek el _kell_ azt magával hitetni _hogy_ egy _keresztény_  _illendő_ akár mitsoda nehéz _dolog_ el szenvedni azért _hogy_ el nyerhesse az Isten _ország_ 

Storophila én _csodál_ a mások jó _erkölcs_ és nem _tud_ miképpen mondhattyák azt _hogy_ a _kereszt_ se nem _hosszú_ se nem nehéz noha mi azt láttyuk _tapasztal_ és _érez_  _hogy_ nehéz

A _Krisztus_ meg mondottam _immár_  _hogy_ az _ember_ nem a _dolog_  _okoz_ a _baj_  _hanem_ a vélekedés a mellyel vannak _az_ adologhoz agyakorta _megtörténik_  _hogy_  _két_ személy _egyarányosú_  _kereszt_ viselvén az _egyik_ akinek nagyob elméje vagyon azt _gondol_  _hogy_ a _kereszt_  _szalmakereszt_ a másikának akinek az elméje _tompa_  _gondolkodó_ a _kereszt_ igen nehéznek láttzik ebböl meg látod _hogy_  _sok_  _dolog_ tsak a vélekedés _megkülönböztet_  _eziránt_ egy példát _előhoz_ a _kartuziánus_  _között_ egy _bizonyos_ novitius lévén _eleinte_ igen nagy _buzgóság_ vivé végben minden féle _hivatal_ és a _nehéz_  _dolog_ is nagy serénységel _de_  _idő_ lassanként meg _kezd_ lágyulni ugy anyira _hogy_ a mi az elött _könnyű_ láttzot lenni nékie azt az után igen sulyosnak _talál_ a többi _között_ semmi nékie nehezebben nem _esik_ mint a _hogy_ novitius lévén _kénytelen_ volt _fekete_  _kámzsa_ viselni azon igen szomorkodék és azt igen nagy _kereszt_  _tart_ a többi pedig azt semminek _tart_ ugy _történik_  _egyszer_  _hogy_ almában mínt _ha_ engemet látot volna egy nagy _kereszt_ és mint _ha_ a _klastrom_ egy _grádics_ akartam volna fel menni _de_ nem lehete anagy _kereszt_ miat anovitius azt látván _hozzá_  _jön_ nagy siettségel _hogy_ segitene nékem fel menni _de_ reá _tekintvén_ nagy _haragos_ mondám nékie ugyan _hozzá_  _illik_ nekem segiteni _holott_  _te_ a magad _kereszt_ sem viselheted még is mást akarsz segiteni a novitius erre _felébredvén_ magát _megjobbít_ és _békesség_ valo _tűrés_ meg mutatá

Storophila Ezekre _örömest_  _felel_  _de_ nem lehete _mindazonáltal_ mondá avalo uram _hogy_ nehéz _megelégíteni_ az _ember_ mivel mindenkor panaszolkodnak állapottyokrol és szüntelen szomorittyák magokot mert _ki_  _ki_ inkáb _érez_ amaga nyavalyáját mint sem a másét és azt nagyobnak is _tart_ a másénál akinek a _fog_  _fáj_ azt _gondol_  _hogy_ másnak nem lehet annál nagyob _fájdalom_ szenvedni akinek a _fej_  _fáj_ azt _tart_  _hogy_ annál nintsen semmi nehezeb _közönséges_ azt mondgyák _hogy_ inkáb szenvednének el _másféle_ nyavalyát mint sem azt a melyet szenvednek azt meg vallom _hogy_ én is ezt _sokszor_ mondottam _de_ mint _hogy_ a néked nem tettzik _hogy_ el vágjak a _kereszt_  _megenged_ azt leg aláb _hogy_  _meggyalultat_  _hogy_ simáb legyen meg _azonkívül_ is _hogy_ nehéz olyan _egyenetlen_  _hogy_ fel sérti a vállamot

A _Krisztus_ leányom igy fogszé mindenkor _beszélni_ és nem szünölé meg valaha apanaszolkodástol nem jobbé _összerontatni_ és _töcsköltetni_ a nyavalyáktol és szenvedésektöl a lélek üdveségiért mint sem _egészséges_  _elkárhozni_ mentöl inkáb meg lészesz _terhelve_ annál _hasznos_ lesz néked és a menyi _könnyebbülés_  _fog_ venni anyival _kevés_ lesz _jutalom_ lássad _tehát_ mit akarsz választani azté a mi _megterhelvén_  _megkönnyebbít_ tégedet vagy azt a mi _megkönnyebbítvén_  _megterhel_ tégedet amely nyavalyát szenvedtz a meg nagyobittya _érdem_  _de_ a _könnyebbség_ azt _megkisebbít_ 

Storophila ez uram mind jó _de_ az én vállaim nem olyan _erős_  _hogy_ illyen nagy _teher_  _elbírhat_ 

A _Krisztus_ nem _tud_ mit _beszél_ mint _ha_ az _örökkévaló_  _bölcsesség_ nem _tud_ azt _hogy_ mit _tehet_ az _ember_  _érő_  _hány_ mondottam már azt _teneked_  _hogy_ az Isten _igaz_ és nem _hagy_ tégedet _feljebb_  _kísértetni_ annál a mint el szenvedheted sött a _kísértet_ a szabadulásra utat nyit _hogy_ azt el szenvedhessed 1 Cor 10 13 egy jó _doktor_  _tud_ azt _hogy_ miért _ad_ az _orvosság_  _egy_  _több_ mint sem a másikának mivel azt mind a nyavalyához mind a _beteg_  _természet_  _kell_  _alkalmaztatni_  _ha_ a _beteg_ akarná _tanítani_ a _doktor_ méltán _felelhet_ nékie _hogy_ nem a betegnek _kell_ nékem _tanács_ adni _hanem_ az _enyém_  _kell_ néki _követni_  _ha_ meg akar _gyógyulni_ 

Storophila _ó_ ! _isten_ uram mely sulyos ate _kar_ én rajtam az én _gyengeség_ miat tsak alig _hogy_ el nem _esik_ az én _hosszú_ nehez és _kemény_  _kereszt_ alat

A _Krisztus_ vigyáz magadra storophila és _elhagy_ az illyen panaszolkodásokot és zugolodásokot mert azok _ellenkezik_ az Isten akarattyával _aki_ is azt mondotta az én apostolom _által_ nem restelkedünk _ha_ a mi _külső_  _ember_ meg romol is mert a _belső_ minden nap _épül_ ami nyomoruságinknak egy szem pilllantásig valo szenvedése a _dicsőség_  _felette_ igen igen _örökkévaló_  _állandóság_ szerzi mi nékünk 2 Cor 4 16 mondgyad _hát_ még is ez után _hogy_ sokat szenvedcz _hogy_ a _kereszt_ igen _hosszú_ és nehéz az apostol azt mondgya 2 Cor 11 24 _hogy_ a _te_ szenvedésed igen rövid és _könnyű_ azt _jól_ is mondgya mivel anyiszor meg nem ostoroztattál mint ö se a _tenger_  _fenék_ egy napot és egy _éjszaka_ nem _tölt_ egy szoval még vért sem _ont_  _énértem_ látod _tehát_  _hogy_ a _te_ szenvedésid _kis_ a _dicsőség_ a melyet néked fognak szerezni és _helytelen_ panaszolkodol mivel a nyomoruságnak egy szem pillantásig valo szenvedése aditsöségnek _felette_ igen igen _örökkévaló_  _állandóság_ szerzi


Nyoltzadik Rész
Hogy a _kereszt_ minden nap _kell_  _hordozni_ és 
 azt _soha_ le nem _kell_  _tenni_ 

Fiam meg ne vessed az urnak _intés_ és _békesség_ szenvedgyed a midön _ostoroz_ prov 3 11

Storophila látván azt _hogy_ nem _jóváhagy_ a midön el akara vágni egy _darab_ a _kereszt_ azért azt a vállára veté noha nagy _kedvetlenség_ és mondá a _Krisztus_  _kér_ uram mondgyad meg azt _énnekem_  _hogy_ menyi _idő_  _kell_ még ezt a _kereszt_  _hordozni_ és mikor láthatom annak végit igen _hosszú_ tettzik nékem ez az út és _sok_  _idő_  _kell_ arra a még végit _érhet_ 

A _Krisztus_ storophila semit sem _használ_ néked zugolodásid igen _távol_  _jár_ még a martyrumok nyomdokitol és _aki_  _énekel_ az anyaszent egyház

Szelidek mint a _juh_ szenvednek _tűrés_ 
probállyák _hóhér_  _kegyetlen_  _kínzás_ 
 _csendes_ az ö lelkek s’ _teljes_ reménségel
nem _hogy_ zugolodnék söt áldgya _fájdalom_ 

ollyan szándekban vagyé mint ezek a _keresztény_ vitézek vagy fogszé mindenkor zugolodni és panaszolkodni némelykor a _kereszt_  _hosszaság_ némelykor annak nehéz voltárol tudodé azt _hogy_  _te_ kivagy és _hogy_  _ki_ legyen a _aki_  _haragszik_  _de_  _kér_  _ki_ vagy _te_ nem _egyéb_  _hanem_ árnyék és pór _ki_ ellen panaszolkodol nem _de_ nem az Isten ellen az ellen a véghetetlen és _bölcsességű_ Atya ellen azt meg _enged_ néked _hogy_ nehéz a _kereszt_  _de_ arra _kell_ vigyáznod _hogy_ azt nem tsak meg engedi _de_ söt még az Isten _küld_ reád leányom az Isten maga _önnön_ a _jóság_ még is _te_ akarod nékie meg mutatni _hogy_ miképpen _bánik_ veled az _ötvös_  _tud_ azt _hogy_ meddig _kell_ a _kemence_  _hagyni_ az aranyat _teneked_ sem szükséges meg tudni azt az _idő_ a mely Isten _hatalom_ vagyon _akkoron_ ment lész a _kereszt_ a midön _aki_ reád adta _idő_ láttya el venni rollad _helytelen_ panaszolkodol _tehát_ az _idő_  _hosszas_ voltárol tsak a _te_  _gyengeség_  _cselekedik_ azt mivel az _idő_ magában rövid _kapcsol_  _tehát_ magadot az _isten_  _hagy_ az ö akarattyára magadot és rövidnek _talál_ azt az _idő_ a melyröl panaszolkodol

Storophila akár mint légyen uram _de_ az én _erő_  _elfogy_ és ollyan _gyenge_ vagyok _hogy_ továb nem mehetek nem tsak _hosszú_ nékem eza munka _de_ a _fájdalom_ sem szenvedhetem továb

A _Krisztus_  _soha_ nékem _ilyenformán_  _többé_ ne _beszél_  _jobb_ volna azt _egyszersmind_ meg mondani _hogy_ nem akarod akeresztet _hordozni_ mint sem azt mondani _hogy_ azt nem _hordozhat_ mivel _megtud_ azt _hogy_ mindent _cselekedhet_ik_  _azáltal_  _aki_ tégedet meg _erősít_ philip 413 semmi _akkor_ nem nehéz a midön _aki_ valamit parancsol segittséget _ad_ parancsolattyának végben vitelére szokása abetegnek meg unni mind azt a mi néki _használhat_ és _örömest_ szereti a _hely_ változtatni mint sem az _orvosság_ bé venni légy jó reménségben _tehát_ storophila _ha_ a _fájdalom_  _könnyű_  _az_ nem nagy _békességes_  _tűrés_  _kell_  _ha_ a nehéz a _dicsőség_ nagyob lészen és _ha_ a _hosszú_ a _jutalom_ is _örökös_ lészen _azonkívül_ is a mihez az _ember_ meg szokik azt _könnyű_ szenvedi a mi minden nap _történik_ azt végtire nem _tart_ nagy _baj_ és a _szokás_ mint egy _természet_ válik az ollyanok kik még a _tenger_ nem _jár_  _mihelyt_ a _hajó_ mennek minden _felháborodik_  _benne_ mert _az_ nem szoktanak és az után a _hajó_  _hánykódás_ miat _főszédelgés_  _érez_  _de_ az ollyanok akik atengeren sokat _jár_ kik azon _sok_ féle szélvészeket probáltanak ollyan _bátor_ vannak a _hajó_ mint _ha_ a _föld_  _jár_ nem _hogy_ a _hajó_  _fenék_ rejtenék el magokat _de_ söt még a _hajó_  _felső_ padlásan sétálnak ugy anyira _hogy_ a mi _eleinte_ rettentönek _tetszik_ nékiek atengeren _az_  _hozzászokván_ azt azután semminek _tart_  _hasonló_  _dolog_  _fog_ teis tapasztalni és a mindenkori szenvedésed végtire _könnyű_ tettzik

Storophila attol _tart_ uram _hogy_ a még a szenvedeshez szokhatom _addig_ minden _erő_ el ne fogyon mivel nem látom mikor lesz még vége ennek a nehéz utnak és azt _jól_  _érez_  _hogy_  _mihelyt_ a _kereszt_ ream veszem és az utra _elindul_  _soha_ én annak végit nem fogom _érni_ 

A _Krisztus_  _hogy_  _hogy_ storophila már is _megijed_ el akarodé _hagyni_ az utat ellene akarszé mondani a _kereszt_ ne _cselekedik_ olyan _dolog_ mivel minden eddig valo _fáradság_  _haszontalan_ lenne egy _keresztény_ minden _dicsőség_ a _hogy_ el mondhassa az ö _fej_ el végeztem a _dolog_ melyet én reám _bíz_  _hogy_ el végezem joan 17 4

Storophila _bizonyára_ uram sokal nagyob _békességes_  _tűrő_  _kell_ lennem mint sem a mint vagyok _hogy_ anyi _sok_  _esztendő_ meg maradhatnék a szenvedésben

A _Krisztus_  _hallgat_ mit mondok semmi féle _kereszt_ nem fog néked se _hosszú_ se nehéznek _tetszeni_  _hogy_  _ha_ annak _igazán_ valo mértékit adod visgáld meg _tehát_ annak szélyeségit _hosszúság_ magoságát és mélységit a _kereszt_ szélyeségit az _isteni_ szeretettel _kell_ meg mérni mivel tsak a _cselekedik_ a jót ugy a mint _kívántatik_ a _hossz_ pedig annak az alhatatoságal _kell_ meg mérni mivel _aki_ végiglen meg marad a _megtartatik_ matth 10 22

A _kereszt_ valo _állhatos_ azt nevezik a midön _abban_ végig meg maradtz minden zugolodás és nyughatatlanság nélkül ez igy lévén _ha_  _abban_ a szándékban vagy _hogy_ a _kereszt_  _hordoz_ légy álhatatos és maradgy meg _abban_ végig _ha_ azt meg akarod tudni _hogy_ mi légyen a _kereszt_ magossága és mélysége azt az _isten_ valo üsmerettséged _szerint_ lehet meg mérni mivel a _kereszt_ magosságát ugy _megtud_  _ha_ az _isten_ meg üsméred és _ha_  _ő_ szivedböl szereted azt el hitesd magadal storophila _hogy_ a midön a _Kálvária_  _hegy_ vittem a _kereszt_ olyan _buzgóság_  _kíván_ az én atyámnak akarattyát végben vinni _hogy_ a világ végire is el vittem volna az emberek üdveségekért _ha_ ö azt _kíván_  _tőle_ 

Storophila ezekre abeszédekre nem sokat _hajtván_ és a munkát meg unván akeresztet el veté és már _szaladófélben_ is vala _de_ a _Krisztus_ meg tartoztatván mondá nékie

A _Krisztus_  _jaj_ azoknak kik a _békességes_  _tűrés_ el vesztették eccl 216 mit _cselekedik_ storophila _honnét_ vagyon _hogy_ most szaladcz a _kereszt_  _hiábavaló_ a jó _cselekedet_  _hogy_  _ha_ azt nem _gyakorol_ 

Storophila _ha_ azt _tud_  _hogy_ ollyan sokáig _kelletik_  _hordozni_ a _kereszt_ és _hogy_ semmi _könnyebbség_ nem lészen _soha_ azt fel nem vettem volna

A _Krisztus_ nem mondottamé meg néked még _előre_  _hogy_  _aki_ utánnam akar _jönni_ visellye minden nap _kereszt_ és _követ_ engemet mind azok valakik a szent lélek _által_ ujjonnan születtek egy szem pillantásig nem lésznek _kereszt_ nélkül és minden _keresztény_  _kell_ azt _hordozni_ a maga rende _szerint_  _de_ mitsoda szándékod vagyon _ha_ egy _kereszt_  _letesz_ minden _bizonnyal_ mást nehezebbet _talál_  _helyette_ gondolodé _hogy_ azt _elkerülhet_ a mit még _soha_ senki el nem _kerül_ melyik a szentek _között_  _aki_  _kereszt_ nélkül lett volna töltöttemé én magam valaha el egy _óra_ szenvedés nélkül azért is mondottam _hogy_  _kelletik_ szenvedni a _Krisztus_ és ugy menni bé az ö _dicsőség_ luk 24 26 _hogy_ mérsz _tehát_ más utat _keresni_ az _ég_  _felé_ mint a melyen oda mentem én nekem egész _élet_  _kereszt_ volt _te_ még is a nyugodalmat _keres_  _megcsal_ magadot _hogy_  _ha_ mást _keres_ a nyomoruságnál mert ez a _halandó_  _élet_  _tele_  _baj_ és szenvedésel _akárhová_ meny _de_ a _kereszt_  _soha_ el nem _kerül_ és a mindenüt _kész_ vár _akármelyfelé_  _fordul_  _de_ a _kereszt_ mindenüt fel _talál_ magadban és mindenüt _békességes_  _tűrő_  _kell_ lenned _ha_ részesülni akarsz az _örökkévaló_  _élet_ 

Storophila ezeket _orcapirulás_  _hallgat_ és nem _tud_ mit _felelni_ ezekre a _Krisztus_ azt látván nagy _irgalmasság_ parancsolá nékie _hogy_ fel venné akeresztet a mellyet el vetet vala és mondá vedd fel akeresztet és _követ_ az utat melyet _elkezd_ mivel _abban_ nincsen más mód tsak azon _kell_  _járni_ storophila erre _felel_  _könnyhullatás_ uram _te_ látod _gyengeség_ nem is _tud_ már _hogy_ mit _cselekedik_ 

A _Krisztus_ leányom el felejtvén a melyek _hát_ meget vagynak _az_  _igyekezik_ a melyek _elől_ vagynak atzél _felé_  _fut_ a menyei _jutalom_ el vételére a melyre az Isten _hív_ tégedet phi 3 14 mivel azt _megtud_  _illik_ egy jó keresztónyhez _hogy_ meg vesse avilági elö meneteleket _gyönyörűség_ és _hogy_ szüntelen sohajttsa a menyei _boldogság_  _hány_ vannak ollyanok kik nem az üdveség _felé_  _fut_ és akik _sok_ féle _dolog_ avatván magokot más utra _tér_ a mely nem menyegben _hanem_  _másfelé_ vezeti azt végben vivén amit az Isten _kíván_  _tetőlled_ tsak egyedül az üdveségre _céloz_ és mind végig _békességes_  _tűrés_ visellyed _kereszt_  _megtart_ azt a mi nálad vagyon _hogy_ senki el ne vegye _korona_ apoc 3 11 az a _korona_ pedig _örökös_ lévén mitsoda vigyázást és _hűség_ nem _érdem_  _készít_  _tehát_ magadot mint egy jó és _hív_ szolgálo az uradnak _kereszt_  _hordozni_  _aki_ is arra _feszíttetett_  _teérted_  _készít_ magadot ez _élet_ valo nyomoruságokhoz a mellyeket _kell_ szenvedned akár mitsoda _hely_ légy

Storophila _de_ uram nem _tud_  _micsodaformán_  _elgyőzhet_ mivel ollyan _gyenge_ vagyok _hogy_ alig _bír_ magamot

A _Krisztus_ azt meg _kell_ visgálnod _hogy_ akár akarjad akár ne akarjad _de_  _kereszt_ és nyomoruságot _kell_ szenvedned _ha_ azokot zugolodás nélkül szenveded _jutalom_ nyersz _de_  _ha_ azokot _tűrhetetlenség_ szenveded nem _hogy_  _könnyű_  _de_ söt még _azáltal_ sulyosabbaká _tesz_ el hitetvén _tehát_ magadal _hogy_  _teljesség_ szükséges szenvedni ezen a világon _igyekezik_ azon _hogy_ magad akaratodbol szenvedgy noha igen nehéz végben vinni _de_ igen _hasznos_ a nyomoruságokot _öröm_ szenvedni és aleg _keserves_  _dolog_ is ugy venni mint _ha_ azt magad akartad volna _hogy_ reád _jön_ azokot alázatosságal és _békességes_  _tűrés_  _kell_ szenvedni _bizonyos_ lévén _abban_  _hogy_ minden az Isten akarattyábol lészen és attol _eltávozik_  _ha_ zugolodol azt megengedem néked _hogy_ nehéz a _kereszt_ és _hogy_ annak az uttya _hosszú_ és _tövises_  _de_ azt tsak szenvedni _kell_ mert az _isten_ ugy tettzik azért is mondá _Dávid_  _csúfság_ adtál engemet az _esztelen_ olyanná lettem mint a néma és fel nem nyitottam aszámot mert azt _te_  _cselekedik_ ps 33 12 nem zugolodot _tehát_  _Dávid_ mert az Isten akarattyán meg állot _követ_ azért az ö példáját és azt _meggondol_  _hogy_ a mely üldözéseket és szomoruságokot szenvedcz az _ember_ ne az üldözéseket _tekint_  _hanem_ ahittel valo szemeidet _felemel_ annak láthatatlan _kéz_  _aki_ tégedet _ostoroz_ leheté _helyes_  _ok_ egy szolgának azon panaszolkodni a mit az ura _cselekedik_ a maga _ház_ alázatosan _kell_  _hát_ azt el venni a mit az Isten reád _küld_ mivel az az ö akarattya _elmélkedik_  _gyakran_ ezekröl és meg látod _hogy_  _könnyű_  _talál_ nyomoruságidot

Storophila _tud_ uram _hogy_  _kénytelen_ vagyok szenvedni ugyan az a _kénytelenség_ is _okoz_ az én _keserűség_ 

A _Krisztus_ vessed az _ég_ szemeidet és tekinsd meg az _örökös_  _jutalom_ melyet _ígér_ azoknak kik _tűrés_ szenvednek mivel a mi _ki_ és nehéz atürhetetlennek a _könnyebbség_ abékeséges _tűrő_  _hogy_  _ha_ a _békességes_  _tűrés_  _haszon_  _tekint_ sokal _könnyű_  _fog_ szenvedni mert szenvedésidben még _előre_  _megkóstol_ a menyei _boldogság_ vigasztalását _hát_  _ha_ szüntelen valo _kín_  _kell_ lenned azért _hogy_ meg láthass engemet _dicsőség_ az én szenteimel és _hogy_ néked is részed lehessen _abban_ valyon soknak tartanádé szenvedni ollyan nagy _dicsőség_ szenvedgyed _tehát_ mostanában azt a mit nem akarsz azért _hogy_  _elérhet_ azt a mit _kíván_ semmit ne _fél_ attol a mit szenvedcz mert az Isten azért _küld_ reád _hogy_ meg probáltasál apoc 2 20 ezigy lévén légy _hív_ mind végig és meg adom néked az _élet_  _korona_ azt pediglen _megtud_  _hogy_  _aki_  _korona_ fog adni ugyan az is tészen _hűséges_  _de_ azt akarja _hogy_ a sziv alázatos légyen visgáld meg _hogy_ mitsoda az a _korona_ a mellyet az Isten _ígér_ és _hogy_ mi légyen az az _örökös_  _benne_ valo _élet_ és _dicsőség_ mitsoda _hasonlatosság_ vagyon egy szem pillantásig _tartó_  _élet_ és szenvedés _között_ és az _örökkévaló_  _jutalom_  _között_ el is lehet mondani _ó_ ! _megfoghatatlan_  _adakozó_ Isten

Storophila ezekre a _kegyes_ valo _intés_ akristusnak meg _kezd_ bátorodni és _erő_ vévén magán _felkiált_  _kész_ az én szivem uram _kész_ a _keskeny_  _ösvény_ akarok ez után _járni_ és nem a szélyes uton mely a veszedelemre vezetne válasz el uram engemet azoktol kik a világi _gyönyörűség_ széllyes uttyain _jár_  _megad_ azt a mit _ígér_ és _had_ lehesek _érdemes_  _ilyen_ nagy _kegyelem_ a _te_  _kéz_ vettem a _kereszt_  _holt_ is akarom azt viselni _olyanformán_ a mint azt reám adtad _elkezd_ ezt az utat már viszá nem fordulhatok se el nem hagyhatom

A _Krisztus_  _eszerint_  _kell_  _cselekedni_ storophila maradgy én velem a _kereszt_ és arol le ne szály _mindaddig_ valamég azt el nem mondhatod mindenek el végeztettek a sidok azt _kiált_  _ellene_  _azelőtt_  _ha_  _Izrael_  _király_ szállyon le most a _kereszt_ és _hisz_ nékie matth 27 42 nem lett volna nékem nehéz _dolog_ a _kereszt_ le szállanom mivel a _koporsó_  _feltámaszthat_ magamot _de_  _akkor_ példat akartam adni a _békességes_  _tűrés_  _halasztván_ más _idő_  _jel_ adni _hatalmasság_ azért leányom én reám valo nézve _követ_ a _hosszas_  _békességes_  _tűrés_ mivel _aki_ végiglen meg marad az üdvezül

A _kereszt_  _királyi_ UTTYA

Második Szakasz 



ENNEK A MÁSODIK SZAKASZNAK _tábla_ 

Kilentzedik rész _hogy_ a _dicsekedés_  _helytelen_  _dolog_ azolyanban _aki_ akeresztet _hordoz_ 184

10 rész _hogy_ mitsoda szándékal _kell_ akeresztet _hordozni_ 
1 _bűn_ valo _elégtétel_ 2 apokolbéli _kín_  _elkerülés_ 189

11 rész _hogy_  _kereszt_ lehet _hordozni_ ajutalomnak reménségiért 197

12 rész _hogy_ akristushoz valo szeretetért _kell_ akeresztet _hordozni_ 201

13 rész _hogy_ anyomoruságban és aszenvedésben _imádkozni_  _kell_ 210

14 rész _hogy_ a _kereszt_  _öröm_  _kell_  _hordozni_ 216

15 rész _hogy_  _hála_  _kell_ adni akeresztért 224

16 rész _hogy_ inkáb _kell_  _hála_ adni az _isten_ a nyomoruságban mint sem ajó állapotban és _hogy_  _hálaadás_  _kell_ lenni nem tsak az _isten_  _de_  _az_ is _aki_  _által_ adgya reánk a _kereszt_ 303

17 rész _hogy_ miképen _kell_  _dicsekedni_ akeresztben 315 

18 rész _hogy_ akereszt uttyának vége atest _felfeszítés_ áll 323

19 rész _hogy_ mi formában _kell_ fel fesziteni avilágot 329

20 rész _hogy_ a _Krisztus_ együt _kell_  _felfeszíttetni_ 336


Harmadik _könyv_ 
A _kereszthordozás_  _haszon_ 

Elöl _járó_  _beszéd_ 342

Elsö rész _hogy_ a _kereszt_  _megoltalmaz_ avétektöl és _meggyőz_ a _kísértet_ 346

Második rész _hogy_ akereszt _megtisztít_ avétket 353

Harmadik rész _hogy_ a _kereszt_ meg nyittya a lelki szemeket 361

Negyedik rész _hogy_ a _kereszt_ a reménségnek vas matskája és az üdveségnek _jegy_ 369

Ötödik rész _hogy_ a _kereszt_ olyan sajtó a melyböl lelki _bor_  _folyik_ 374

Hatodik rész az _ember_  _isten_  _templom_ lészen akereszt _által_ 379

Hetedik rész _hogy_ a _kereszt_  _megkoronáztatik_ 387

Nyoltzadik rész _hogy_  _ha_  _dicsőséges_  _korona_  _érdemel_ a _kereszt_ és a szenvedés mint sem a _csendes_  _élet_ tett jó _cselekedet_ 394

 _kilencedik_ rész _hogy_ a _kereszt_ minket _megegyeztet_ és _hasonló_ tészen akristusal 403

10 resz _hogy_ a _kereszt_ segittségével _kell_  _által_ menni a világnak _tenger_ 415

11 rész _hogy_ a _kereszt_ szekerén _kell_  _jutni_ a menyei _Jeruzsálem_ 424

12 rész _hogy_ akereszten valamint alajtorján fel lehet menni az Isten _ház_ 436

13 rész _hogy_ a _kereszt_ meg nyittya a menyeknek _kapu_ 443

A Második Szakasz _tábla_ 
Vége

A _kereszt_  _királyi_ UTTYA

Masodik Szakasz

Ennek a munkának elsö szakaszában meg mutatók azt _hogy_ storophila _általlátván_  _hogy_ a _kereszt_  _teljesség_  _kénytelen_ a _kereszt_  _hordozni_ ezen a mulando és _halandó_  _élet_  _gyakorol_ az _oktatás_ melyeket az ö szent mestere _ad_ néki _hogy_  _hasznos_  _hordozhat_ a _kereszt_  _ebben_ a második szakaszban _meglát_  _hogy_ miképpen _követ_ ezt a szent _tudomány_ és _hogy_ mi formában _megérdemel_ azt a _jutalom_ a melyet a _Krisztus_  _ad_ az ö választatinak _aki_  _ő_  _követ_  _sok_ szenvedésekben és akik _bátorság_  _jár_ a _kereszt_ uttyán

Fel ne _emel_ magadot ate munkádban Eccli 10 29


Kilentzedik Rész
Hogy a _dicsekedés_  _helytelen_  _dolog_ az ollyanban
 _aki_ a _kereszt_  _hordoz_ 

Fel ne emelyed magadot ate munkádban Eccl 10 29

Storophila nagy _bátorság_ és _buzgóság_  _járván_ akeresztnek uttyán ujjab _kísértet_  _esik_ mert amidön _egyszer_  _sok_ emberek elött ment volna el _hall_  _hogy_ nagy _dicséret_  _beszél_  _felőle_ azert _hogy_ nagy _buzgóság_  _hordoz_ a _kereszt_ noha nem az emberek _dicséret_ valo nézve vette vala fel akeresztet _mindazonáltal_ a néki egy _kevéssé_  _tetszik_  _öröm_ és _gyönyörűség_ is _kezd_  _hallgatni_  _hogy_  _őfelőle_  _oly_  _dicséret_  _beszél_  _de_ a _Krisztus_ mindenkor nagy _kegyelmesség_ vigyázván reája és akarván _ő_ a _tökéletesség_ uttyán vezetni _gondol_  _hogy_ ezek a _dicséret_ a melyek _tetszik_ storophilának még nékie ártalmasok lehetnek azert is mondá nékie

A _Krisztus_ Vigyáz magadra storophila mert nagy veszedelemben _forog_ nintsen veszedelmeseb _kísért_ mint a _dicséret_ szeretni akarszé magadnak _tetszeni_ az emberek _hiábavaló_  _dicséret_  _holott_ az _eltávoztat_ szeretetemtöl ate valoságos _boldogság_  _ellenség_ mindenüt üldöz és mindenüt _kelepce_ vett _elöben_ abetsülettel és a _tisztelet_ akar el veszteni azt ugy veti _elöben_ valamint a maszlagot és melléje vonya _háló_  _hogy_  _megfoghat_  _elkerül_ azért a _dicséret_ és tsak az Isten _dicsőség_  _keres_ 

Storophila nem _tud_ uram _hogy_ mi formában szivárkozot az elmémben ez az átkozot mirigy mivel már nem _keres_ a magam _dicsőség_ meg vallom _mindazonáltal_  _hogy_ a midön valamely jó _cselekedet_  _dicsér_ a nekem egy _kevéssé_ tettzik sokal is inkáb _tetszik_ nékem az ollyan jó _cselekedet_ a mellyek látom _hogy_ másoknak is _tetszik_ az emberek nyelve olyan mint az _égő_  _kemence_ a melyben minden nap meg probáltatunk _te_  _tud_ uram _hogy_ mitsoda suhajtással vagyon az én szivem és _hogy_ mitsoda _sok_  _könnyhullatás_  _ejt_ mivel nem _tud_  _hogy_ mikor _kigyógyulhat_ ebböl anyavalyábol és igen _tart_ az én _titkos_ vétkeimtöl a melyeket _te_  _jól_ láthatod és a melyeket én észre nem vehetem

A _Krisztus_ mind ezek az el mult _gyengeség_ vannak mert mint _hogy_ az elött igen _keres_ a _dicséret_ azért még mostanában is _érez_ azokhoz valo _hajlandóság_ akaratod ellen is mert a _teremtő_  _bölcs_ rendeléséböl agyakorta _történik_  _hogy_  _aki_ maga _erő_  _bízik_ a nagy _kísértet_  _forog_ azért _hogy_ meg üsmervén _gyengeség_ magát meg üsmérje és el _hagy_ magában valo _hittség_ 

Storophila uram _éppen_  _kitalál_ az én nyavalyámot most látom _hogy_ mitsoda _tőr_  _hány_  _elöben_ az én _ellenség_ mert a midön _igazán_ valo szándékal akarok az _isten_  _tetszeni_ ugy _történik_ nem _tud_  _miformán_  _hogy_ az _ember_  _dicséret_  _kívánság_ is _odaelegyedik_ és azt észre veszem noha _késő_  _hogy_  _másféle_ szándékal _követ_ jó _cselekedet_ nem azal a melyel _elkezd_ ez igy lévén ámbár _tiszta_ légyen is az Isten elött a mi _igyekezet_  _eleinte_  _mindazonáltal_ az _ember_  _tekintet_ végtire _megelegyedik_  _hasonló_  _dolog_  _történik_ az _étel_ mivel tsak a szükségért _kell_  _enni_  _de_ még is az _étel_ valo _gyönyörűség_ ót _elől_  _jár_ noha annak ót ugy _kell_ lenni valamint egy szolgának _aki_ az urát szokta _kísérni_  _de_  _gyakorta_ tsak a szolgának _kedvez_ nem az _egészség_ ami pedig az _egészség_  _elég_ a nem _elég_ atorkosságnak

A _Krisztus_ mint _hogy_ már most _ismer_ nyavalyádot azért _orvosság_  _kell_  _keresni_ az ellen

Storophila uram _ki_  _taníthat_ engemet jobban meg arra az _orvosság_ mint magad mivel _te_ vagy a mi lelkünknek valoságos _orvos_  _kér_ azért _megtanít_ szolgálodot _hogy_ miképpen lehesen néki meg gyözni és meg _gyógyítani_ ezt a veszedelmes nyavalyát

A _Krisztus_  _ihon_ egy _orvosság_  _tanít_ a melyre már _megtanít_ az _ember_  _ha_ szinte régi is _de_  _hasznos_ ate _bal_  _kéz_ ne _tud_  _hogy_ mit _cselekedik_ a _jobb_  _kéz_ matth 6 3 ez azt tészi _hogy_ nem tsak ate atyád fia _de_ még a _jobb_ akarod se _megtud_ jó _cselekedet_  _hogy_ el ne veszessed annak menyei _jutalom_  _de_ söt még magadnak is el _kell_ azt felejteni vagy leg aláb nem _kell_ arrol sokat _gondolkodni_ 

Storophila _de_ miért _kell_ ajó _cselekedet_  _oly_ igen el titkolni mivel magad mondottad _hogy_ ugy _fénylik_ ati világoságtok az emberek elött _hogy_ lássák ati jó _cselekedet_ és _dicsőít_ a menyei atyátokot matth 5 6

A _Krisztus_ azt _jól_ mondod mert meg lehet mutatni ajó _cselekedet_ azért _hogy_ a menyei atya _dicsőíttetik_ mivel _övé_ a _tisztelet_  _de_ nem azért _hogy_ apor és a _hamu_ valamely _tisztelet_ vegyen magának mert ugyan is _ha_  _te_ magad nem vagy magadé _hát_ a mid vagyon _hogy_ lehetne _tied_ 

Storophila emind ugy vagyon uram és egészen _tied_ vagyok nálad nélkül semit sem _cselekedhet_ik_ mert valamint _hogy_ a szöllö veszö nem _teremhet_  _gyümölcs_ magátol _hanem_  _ha_ a _szőlőtőke_ maradand ugy miis nem _teremhet_  _hanem_  _ha_  _benne_ maradunk joan 15 4 _kér_ uram _oktat_ engemet és mutasd meg a _hiábavaló_  _dicsekedés_ mi voltát _hogy_  _had_  _elkerül_ azt

A _Krisztus_ azt tsak a neviröl meg üsmérheted mert miért nevezik _hiábavaló_  _dicsekedés_  _hanem_ azért _hogy_ tsak olyan mint az árnyék az _esztelen_ változik mint a _hold_ mondgya az _írás_ eccl 27 12 valamint _hogy_ a _hold_ majd nagy majd _kicsiny_  _hol_ el _fogy_  _meghal_  _telik_ nem maradván _soha_ is egy állapotban ugy azok is kik a mások _dicséret_  _hagy_ magokot majd nagyok majd _kicsid_ a _szerint_ valamint nékik tettzik vagy _hízelkedni_ vagy _gyalázni_  _gyakorta_  _történik_ a _hogy_  _aki_ szemedben _dicsér_  _hát_ megé _megcsúfol_ ugyan is mit _cselekedik_  _egyéb_ az emberek az egy mást valo _csúfolás_ még is _oly_  _kedves_ veszik egy mástol a _hiábavaló_ üres _dicséret_ nem _kegyelmezvén_ arra _hogy_ azért el vesztik jó _cselekedet_  _jutalom_ 

Storophila azt észre vettem uram _hogy_ mitsoda roszat _okoz_ a _hiábavaló_  _dicsekedés_ az el rontoja a jó _cselekedet_ a _kevélység_  _elöljáró_  _de_  _ki_  _megoltalmazhat_ magát ettöl a veszedelmes _kígyó_  _aki_  _oly_ nagy _csalárdság_ rejti el magát a mi _jó_  _cselekedet_  _köz_ végy szárnyaid alá uram minket légy egyedül a mi _dicsőség_ és adgyad _hogy_ tsak _teérted_  _kíván_ szeretetni


 _tizedik_ Rész 
Hogy mitsoda szándékal _kell_ a _kereszt_  _hordozni_ 
1 a _bűn_ valo _elégtétel_ 2 apokolbéli _kín_  _elkerülés_ 

Az urtol azért _büntettetik_  _hogy_  _-e_ világal el ne kárhoztattassunk 1 Cor 11 32 

Storophila már azt _megtanul_  _hogy_ a _kereszthordozás_ nem _kell_  _tekinteni_ a _dicséret_ mivel 
 _ha_ azt _tekint_ a jó _erkölcs_  _haszontalan_ lészen el hitetvén _tehát_ magával _hogy_ szüksége volna a _tiszta_  _igyekezet_  _kérd_ az ö szent mesteretöl _hogy_  _ha_ tsak a kivántatiké a _kereszthordozás_  _hogy_ a rosz szándékot el _kell_ távoztatni

A _Krisztus_ a jó szándék _között_ vagyon _különböztetés_ és az _egyik_  _feljebbvaló_  _érdemes_ és _tökéletes_ mint sem a másika azért azt _kell_  _jól_  _megismerni_  _hogy_  _hova_  _igazgat_  _igyekezet_ mivel mind azok _aki_ akeresztet _hordoz_ noha _jól_  _hordoz_ is _de_ nem egy _dolog_  _céloz_ ezt észre lehetet venni az én szenvedésemkor mert négyen valánk akik a _kereszt_  _hordoz_  _de_  _különb-különbféle_ szándékal

A _két_  _tolvaj_ azért _hordoz_ mert a vétkekért valo _büntetés_ meg érdemlék a _cirenei_ simon azért _hordoz_ utánnam mert arra _kénytelen_ vala és azért _jutalom_ is _ígér_ néki én pedig tsak _éppen_  _abban_ a szándekban _hordoz_  _hogy_  _elég_  _tesz_ az atyámnak és _hogy_ az ö szent akarattyának _engedelmeskedik_ látod _tehát_  _hogy_  _háromféle_ szándék vagyon az elsöolyan mint a raboké akik tsak azért _hordoz_ a _kereszt_  _hogy_  _fél_ az _örök_  _kárhozat_ a másik olyan mint a magok _haszon_  _kereső_  _aki_ tsak a _jutalom_  _tekint_ a _harmadik_ olyan mint a _fi_ kik nem _tart_ abüntetéstöl se a _jutalom_ nem vigyáznak _hanem_ a _tiszta_ szeretettöl vezettetvén azon _igyekezik_  _hogy_  _kedves_ lehessenek Isten elött a _keresztviselés_ 

Eben a _háromféle_ szándékban meg láthatod a _félelem_ a reménséget és a szeretetet tsak _kevés_ szoval meg mutatom néked _hogy_ mitsoda _különbözés_ vagyon ezek _között_ az olyan _aki_ a _félelem_  _elkezd_  _békesség_  _hordoz_  _kereszt_  _aki_ a reménségen az olyan _örömest_ viseli _de_ tsak a _hordoz_  _buzgóság_  _aki_ szeretet vagyon az el is mondhattya _dicséret_ méltó _kereszt_ mint _hogy_ mindenkor szerettelek azért _kíván_ is _hordozni_ az olyan _aki_  _félelem_ viseltetik _békességes_  _tűrő_  _aki_ pedig reménségtöl atellyes jó akarattal _de_  _ha_  _buzgóság_ nintsen _könnyű_  _megeshet_ik_  _azonkívül_ is a szeretet a melyet a szent lélek _önt_ a szivben a _békességes_  _tűrő_  _engedelmes_ és _soha_ el nem mulik mivel nem a _békességes_  _tűrés_ se nem a reménség olyan _erős_ mint a _halál_  _hanem_ a szeretet a _békességes_  _tűrés_ azt mondgya annak igy _kell_ lenni mert a _félelem_ viseltetik a jó akarat azt mondgya _eszerint_  _kell_  _cselekedni_ mert a reménség vezeti _de_ a szeretet mind más képpen _beszél_ mert mint _hogy_ a szent lélek _felgerjeszt_ azért nem mondgya _hogy_ igy _kell_  _cselekedni_  _hanem_  _hogy_ én igy akarom és azt szivesen _kíván_ 

Storophila uram én itt _három_  _ösvény_ látok _de_ nem _tud_  _hogy_ melyik nékem valo

A _Krisztus_  _hogy_ a _dolog_ jó rendben _folyik_ azt _javall_ neked _hogy_ a _félelem_  _elkezd_ mivel az urnak _félelem_ a _bölcsesség_  _kezdet_ és _hogy_ a _félelem_ mint egy _grádics_  _feljebb_ mehetz

Storophila mit _cselekedik_ uram _tehát_ 

A _Krisztus_ el _kell_ magadal hitetned _hogy_  _helyes_  _ok_ adták reád a _kereszt_ és _hogy_ ate vétkeid azt meg _érdemel_  _sokszor_  _de_ mi rövidséget _tesz_ néked mivel anyiszor _megbánt_ az _isteni_  _felség_ nem igasságosé a _hogy_ azok akik a _büntetés_ meg _érdemel_  _békesség_ is szenvedgyék azt a _Jákob_  _fia_ meg üsmerék és meg vallák vétkeket _József_ elött mondván méltán szenvedgyük mi ezeket mert vétettünk az _öcs_ ellen látván nyomoruságban valo létit meg nem szántuk _ő_ se _kérés_ meg nem halgattuk ugyan azért _büntet_ minket igy az Isten gen 42 21 azért minden féle nyomoruságidban mondgyad szivesen ezeket a szókot méltán szenvedek mert vétkeztem az én _cselekedet_ és _gondolat_  _okoz_ ezeket

Storophila uram méltán _hordoz_ akeresztet és méltán szenvedem a _bűn_ valo _büntetés_ a _Judit_ mondási _jól_  _jut_  _ész_ mondván ne mutassunk _tűrhetetlenség_ a nyomoruságokban a melyeket szenvedünk _hanem_  _meggondol_ azt _hogy_ ezek a _büntetés_ sokal _kis_ mint sem a mi vétkeink _elhitet_ magunkal _hogy_ az Isten azért _küld_ reánk _ostor_  _hogy_ magunkot _megjobbít_ és nem azért _hogy_ el veszessen _Judit_ 8 26 az _Ádám_  _fia_  _tehát_ roszul _cselekedik_  _hogy_ az _ég_ ellen panaszolkodnak _kegyetlen_  _tartván_ az _isten_ a midön _megbüntet_  _hamisság_ mik vagyunk _ok_ nyomoruságinknak és nem _kell_ azt másnak _tulajdonítani_ tsak magunknak

A _Krisztus_ azt _jól_ mondod _de_ azt is jó meg _tudni_  _hogy_ a midön az Isten valakire valamely nyomoruságot _küld_ nem _hogy_ véle _kemény_  _bánik_  _de_ söt még _kegyelmesség_ mutattya _hozzá_ ugy _cselekedik_ mint egy jó és _kegyes_ atya _aki_ nem akarja _megengedni_  _hogy_  _gyermek_ roszasága miat magát el veszesse azért nyomoruságokal akarja azt meg gátolni erre valo nézve is _kell_ az _ember_ magokal el hitetni _hogy_ az Isten vigyáz reájok és üdveségekre a midön _megbüntet_ öket tsak egy _idő_ is _büntet_ öket azért _hogy_  _örökös_ meg ne büntettessenek választanod _kell_  _tehát_ vagy az _idő_  _tartó_  _keserűség_ vagy a véghetetlent mitsoda nyomorult az olyan _aki_  _sok_  _bűn_  _tévén_ azokért ez _élet_ semmi _büntetés_ nem veszen az olyanok nem _érez_ az _ember_ nyomoruságot ugy mint mások mondgya _Dávid_ és nem probállyák azokot az _ostor_ a melyek alá mások vettettek ps 72 5

Storophila ugy tettzik nékem _hogy_ amidön _egyszersmind_  _megtekint_ egész _élet_ minden szem pillantását azt mondgyuk valamit egy régi _bölcs_ mondot el vesztünk volna _ha_ magunkot el nem vesztettük volna ugyan mi is el mondhattyuk _hogy_ mind szenvednénk mind _kereszt_ is _hordoz_  _hanem_ szenvedtünk volna és _ha_  _kereszt_ nem _hordoz_ 

A _Krisztus_ az ugy vagyon _de_ már mostanában _tudván_  _hogy_ az Isten mi képen _bánik_ veled azért visgáld meg _jól_  _bűn_ és a midön az Isten valamely nyomoruságot fog reád _bocsátani_  _akkoron_ azt _könnyű_ szenveded mivel az emberek _békesség_ szenvedik _akkor_ a _büntetés_ a midön szivekben meg vallyák vétkeket avalo _hogy_ a _büntetés_  _könnyű_ szenveded _ha_  _megismer_ magadban _hogy_ azt _megérdemel_ 

Storophila _de_ uram mit _kell_  _gondolni_ az olyanok felöl kik noha nagy vétkeket _követ_ is _mindazonáltal_ azon _igyekezik_  _hogy_  _elkerülhet_ ez _élet_ szenvedni mondván _hogy_ a más _élet_  _hagy_  _ha_ egy _kevéssé_ továb _kell_ is szenvedni purgátoriumban

A _Krisztus_ azt el mondhatni _hogy_ az olyan _keresztény_ igen _megcsal_ magokat mivel a _bizonyos_  _hogy_ ez _élet_ nagy vétkekért lehet _elég_  _tenni_  _kevés_ szenvedésel apurgátoriumban pedig a _ki_  _irtóztató_ és abékeséges _tűrés_ semmi _gyümölcs_ nem teremt _de_ ez _élet_ a _ki_ nem nagy és az _elégtétel_  _érdemes_ és _bőséges_ az olyanok pedig tsak a _jelenvaló_  _idő_  _tekint_ mint _ha_ a _jövendő_  _bizonyos_ volnának azt is _hozzátesz_  _hogy_  _kevés_ vannak olyanok kik _halálos_ vétekben nem _esik_ mitsoda _ok_  _kíván_  _tehát_ el _kerülni_ akeresztet _ha_ azt magaddal _elhitet_ volna _hogy_  _teljesség_ meg nem mentheti magát a vétkes lélek a pokolnak _kín_ és az _örökké_  _tartó_  _tűz_ és _hogy_ a _keresztség_ után azokat másként el nem lehet _kerülni_  _hanem_ tsak a _penitenciatartás_  _hogy_  _ha_ ezeket _elhisz_  _boldog_  _tart_ magadot ez _élet_ valo szenvedésért tsak a máson meg szabadulhatnál az _örökkévaló_  _kín_ 

Storophila _hát_ uram azt akarodé _hogy_ le szállyak a poklokra azért _hogy_  _penitenciatartás_  _indít_ magamot

A _Krisztus_ Igen is azt akarom mivel a pokolrol valo _gondolat_ nem engedi meg _hogy_  _abban_  _esik_ azt akarnám _hogy_ az emberek még _élte_ le szállanának oda ugy _hogy_ ót meg visgálván a _kín_  _holta_ után oda ne mennének mivel _ha_ valoságal _gondolkodik_ az ót valo _kín_ az _örökké_  _tartó_  _tűz_ arrol a setét rabságrol a _kárhozott_  _irtóztató_  _jajgatás_ és _ordítás_ meg láthatnád _hogy_ nem lehet már azoknál nagyob _ki_ 

Storophila _ó_ ! én _isten_  _itt_  _éget_  _itt_ vágj _itt_  _kínoz_ engemet tsak az én lelkemnek _irgalmaz_ és üdvezittsed ugy tettzik mint _ha_ a nyomorult lelkek ezeket mondanák nekem

Miért panaszkodol egy _kis_ szenvedésért
egy szem pillantásig _tartó_ semi _bú_ 
vagyoné nagyob _ki_ mint melyet szenvedünk
 _de_ a még nehezeb _hogy_ nincs reménségünk


Tizen egyedik Rész 
Hogy a _kereszt_ lehet _hordozni_ a _jutalom_ reménségiért

A _ki_  _csendes_  _élet_  _élhet_  _kereszt_ szenvedet hebr 12 2 

Storophila Ezekre valo nézve _megbátorodván_ nagy _buzgóság_  _jár_ a _félelem_ uttyán nagy _szívfájdalom_ suhajtozik vala azért _hogy_ az _örökkévaló_  _kín_  _érdemel_ vétkiért _de_ meg más felöl azal vigasztalá magát _hogy_ lehetne nékie ez _élet_ meg menteni magát attol a _kín_ 

akeresztel minek utánna pedig _elég_ szenvedet volna akristus _feljebb_ akarván _emelni_  _ő_ mondá nékie _elég_ már _kedves_ storophilám a szomoruságnak és a _félelem_ uttyán _elég_  _jár_ vagyon még más útt a mellyen _gyönyörűség_ és _öröm_  _járhat_  _elhagy_ a _félelem_ és _tekint_  _ezután_ a _jutalom_ mivel az olyan lélek _aki_ azt _tekint_ semmit nem _tart_ nehéznek a szenvedésben _öröm_ vagyon és tsak a _boldogság_ szemléli _ki_ is _igyekezik_ a _tökéletesség_  _elérni_  _ha_ azt _gondolhat_  _hogy_ jó _cselekedet_  _jutalom_ nélkül maradnak miért _kíván_ én szinemet el változtatni az én _tanítvány_ elött _hanem_ azért _hogy_  _dicsőség_ látván engemet inkáb _követ_ szenvedésimben és a _dicsőség_ valo nézve _örömest_ visellyék a _kereszt_  _feltámadás_ után is miért _enged_ azt meg _hogy_ az emberek _hozzá_ nyullyanak és lássanak azért _hogy_ nem _kételkedhetvén_  _ígéret_  _kész_ lehessenek a _békességes_  _tűrés_ ahadi _ember_ is nagyob _bátorság_ és _öröm_ megyen ahartzra amidön _bizonyos_  _abban_  _hogy_  _megjutalmaz_ azt _tud_  _hogy_ akár mely nehéz munka mindgyárt _könnyű_  _hogy_  _ha_ annak ahasznát _tekint_ egy szoval a _békességes_  _tűrés_ a _jutalom_ reménsége _táplál_ 

Storophila uram mind ezek vigasztalnak engemet ugy legyen amint mondod _betölt_  _öröm_ szolgálodnak lelkét és vezérely engemet abékeségnek uttyán

A _Krisztus_ vigadgy leányom és légy _öröm_ az Isten _dicsőség_ reménségében mert a melyeket mostan szenvedtz nem _hasonlítandó_  _az_ a _dicsőség_ mely néked _megjelentetik_ rom 8 18 _hogy_  _ha_ anyit munkálodnak adolgosok a mester emberek egy _kis_  _jutalom_ mit nem _kell_ mivelni az _örökkévaló_  _jutalom_  _ha_ a _veszendő_  _jó_ ahajosok atengeren valo veszedelemre adgyák magokat _ha_ a munkás az _eső_ és ahideget el szenvedi és a _hadi_ emberek a sebeket leheté _tehát_ soknak _tartani_ és _hasonlítani_ ez _élet_ lévö nyomoruságokot _aki_ mondhatatlan _jutalom_ 

Storophila mind ez uram nagy _ösztön_ lehet nékünk akereszt hordozásra

A _Krisztus_ ugyan ezekre valo nézve is _hordoz_ a szentek _oly_ nagy alhatatoságal a _kereszt_ és szenvedtek anyi nyomoruságokot szent _István_ elsö martyr miért vévé _oly_  _kedvesség_ akövet a mellyel _kövez_  _hanem_ azért _hogy_  _felemelvén_ az _ég_  _felé_ szemeit láta az _isten_  _dicsőség_ és _Jézus_ állani az _isten_  _jobb_ act 7 55 mi _bátorít_ az elsö _keresztény_  _jószág_  _hagyni_ mindenek elött annyi _becstelenség_ és _gyalázat_ szenvedni _hanem_ azt _jól_  _tud_  _hogy_ vagyon _őbennük_ olyan _drága_  _jószág_ amely _soha_ el nem veszhet _de_ én magam nem élhettem volnaé _csendes_  _élet_ még is nem szenvedtemé _kereszt_ és _gyalázat_  _kicsoda_  _hát_ olyan vak _hogy_ meg ne vesse _evilági_  _gyönyörűség_  _hogy_  _ha_ sohajttya az valoságos és _örökös_  _gyönyörűség_ 

Ezek a _beszéd_ nagyon _felgerjeszt_ storophilát _aki_ is igen _kezd_ suhajtani az _örökkévaló_  _hajlék_ és mondá szivesen _kíván_  _édes_  _Jézus_ menyei _Jeruzsálem_  _jutni_ és ez a nyughatatlan _kívánság_  _békességes_  _tűrő_ tészen engemet mivel annak a nagy _jutalom_  _keszkenő_  _megtöröl_ az en szenvedésimért valo _könnyhullatás_  _ó_ ’ _örökkévaló_  _jutalom_ tegedet szomjuhoz az én lelkem és _kívánkozik_ ót lenni _ahol_  _megkóstolhat_ az _igazán_ valo _öröm_ 

A _Krisztus_ most _jól_  _beszél_ leányom _megkóstol_ még _előre_ az _örökkévaló_  _dicsőség_  _dicsekedik_ az Isten _dicsőség_ reménségében _dicsekedik_ a nyomoruságban mert _abban_ áll aditsöségnek reménsége mivel a _boldogság_ a _kereszt_  _jár_ és az _első_ el nem nyerheted _ha_ a másikát nem _hordoz_ az én _kedves_  _tanítvány_ ezt _jól_  _tud_ midön azt mondotta en _János_  _ti_ atyátok fia és részes a _háborúság_ és az _ország_ és a _békességes_  _tűrés_ a _Jézus_  _Krisztus_ apoc 1 9 mit _tesz_ ezek _hanem_ azt _hogy_  _aki_  _mennyország_ akar részesülni annak részt is _kell_ venni anyomoruságban és a _tűrés_ mivel _egy_ a másika nélkül nem lehet nem kelletéké szenvednem és ugy bé mennem a _dicsőség_ luk 24: 26 mit mondasz ezekre storophila az Isten _fia_  _ország_  _hívattatik_  _ha_ azért sokszori _halál_  _kell_ szenvedned nem tselekednédé meg _ha_ a _boldog_  _élet_ akarod _tehát_  _bírni_ vesd meg a mostanit _ha_ azt akarod _hogy_ a menyekben _emel_ alázad meg magadot eföldön _ha_ uralkodni akarsz velem _hordoz_ velem a _kereszt_ mivel akik a _kereszt_ szeretik azok meg _talál_ a _boldogság_ uttyát

Storophila ez után _édes_ üdvezitöm akereszt _előtte_  _kedves_ lészen és a nyomoruság _gyönyörűséges_ mivel tsak ezen az árron lehet meg venni a _boldogság_  _de_ mit adunk mi azért az _örökkévaló_  _kincs_  _éppen_ semmit _de_  _ó_ ! 
 én _isten_ mikor _elérhet_ azt az _öröm_ a mely után sohajtozok mikor _ihat_ik_ annak a _gyönyörűség_  _bőséges_  _forrás_  _mindazonáltal_ uram _addig_ a még azt _elérhet_ az én _könnyhullatás_  _kenyér_  _hely_ legyenek _mindaddig_ a még azt mondgyák _ihon_ a _te_  _isten_  _de_  _mindaddig_ is az én sohajtásimal _táplál_ engemet _megerősít_ engem _kín_ mert ez _élet_ semmi vigasztalást nem _kíván_ az én lelkem azért _hogy_ része lehesen az _örökkévaló_ vigasztalásban méltó _hogy_ az ollyan tégedet ne _bírhat_  _aki_ másban és nem _tebenned_  _keres_ vigasztalását _kér_  _hát_ tégedet _örökös_  _igazság_  _hogy_ tsak _tebenned_  _keres_ vigasztalását az én lelkem adgyad uram _hogy_ tégedet _követvén_ azon _élet_  _él_ a melyet _él_ eföldön reszesek is lehesünk _abban_ aboldog _élet_ a melyet rendeltél választatidnak


Tizen kettödik Rész 
Hogy a _Krisztus_ valo szeretetért _kell_ a _kereszt_  _hordozni_ 

Az én _kedves_  _enyém_ és én _övé_ vagyok Cant 2 16

Storophila nagy _öröm_  _járván_ areménségnek uttyán nem vala mesze a szeretetnek uttyátol amelyröl is ezeket mondá néki a _Krisztus_ leanyom még más utat akarok neked mutatni a mely sokal nemeseb mint a melyen eddig _jár_ igen jó akeresztet _félelem_ és reménségért _hordozni_  _de_ sokal _jobb_ szeretetböl mivel az Isten _fia_  _illik_ az _öröm_ a _félelem_ és a reménség pedig a szolgákhoz _elhitet_  _tehát_ azt magadal _hogy_ az atyád adta reád a _kereszt_ azért _jár_  _bizodalom_ és _bizonyos_ légy _abban_  _hogy_ tsak azt és tsak anyit _fog_ szenvedni a mint ö akarja az ö _ostor_ ugy _kell_  _tekint_ valamint egy atyai _ostor_ és nem ugy mint egy _ítélőbíró_  _ostor_ 

Storophila A valo uram _hogy_ atya vagy _de_ olyan atya _aki_ minket _megfedd_  _ostoroz_ és nyomorgatz ugy tettzik _hogy_ mind ezek nem a szeretetnek _hanem_ a _keménység_  _jel_ en pediglen tégedet mindenkor ugy _tekint_ valamint az _irgalmasság_ attyát és minden vigassztalásnak _isten_  _aki_ minket vigasztalsz minden _háborúság_ 2 Cor 1 3

A _Krisztus_  _megcsal_ magadot storophila _ha_ azt _gondol_  _hogy_ nintsen vigasztalás akeresztben és a nyomoruságban nem tudodé azt _hogy_ a mellyek _megírattatik_ ate _tanulás_  _írattatik_  _hogy_ a _békességes_  _tűrés_  _által_ és az _írás_ vigasztalások _által_ reménséged legyen rom 15 4 látod _tehát_  _hogy_  _inkább_ az _írás_  _szerint_ valo _békességes_  _tűrés_ és vigasztalásra vagyon _fundálva_ areménség el felejtettedé ezt az _intés_ mely tégedet _illik_  _fia_ ne vesd meg az ur _dorgálás_ és el ne faradgy lelkedben mikor ö tölle _dorgáltatik_ mert a kit szeret az ur _megdorgál_  _megostoroz_ pedig mindent valakit _fia_  _fogad_ hebr 12 5

Storophila _hát_ uram mindeneket meg ostorozé

A _Krisztus_ Igen is mindeneket senkit _ki_ nem veszen _abból_ meg láthatod _hogy_ senkit _ki_ nem veszen tsak azt _megtekint_  _hogy_ én velem _egyetlenegy_  _fia_ miképen _bánik_ vétek nélkül valék még is nagyob _kímélés_ nem _bánik_ velem mint másokal _ha_ az Isten _eszerint_  _bánik_ az ö egy _fia_  _aki_ vétek nélkül vala és _ha_ az _ember_ ahalálra adta _elítél_  _hogy_ miképen _kell_  _bánni_ azokal kik a minden napi vétkekért minden féle _büntetés_  _érdemel_  _tart_  _jó_  _tehát_  _ha_ az Isten reád veti atyai _kéz_ és meg ne vessed atyai _büntetés_ nehogy _él_ vonnya _tőle_  _irgalmasság_  _de_ sött még akarattya alá vessed magadot és _kér_  _hogy_ a _test_  _meggyőzvén_  _érdemes_ lehess el nyerni az _örökség_  _ha_ egy olyan jó atyának _ígéret_  _bízik_ ne _tart_  _büntetés_  _hanem_ attol _fél_  _hogy_  _ki_ ne rekeszen az _örökség_  _hogy_ vagyon a _hogy_ a _bűnös_ kik minden nap ujjab vétkekben _esik_ nem akarják az Isten rendelésének _büntetés_ alá vetni magokot _holott_ az Isten fia vétek nélkül lévén még is _sok_  _kín_ szenvedet az Isten nem tetteé _felőle_ ezt a _dicséret_ Ez az én szerelmes _fia_  _ki_ vagyon minden _gyönyörűség_ matth 17 5 erre vigyáz storophila _hogy_ én voltam az ö szerelmes fia még is _megostoroztatik_ és fel feszitettem ebböl meg láthatod _hogy_ az Isten annak _készít_  _kereszt_ akit _inkább_ szeret azt is el mondhatni _hogy_ azok az Isten _fia_ kik meg vannak jegyezve a _kereszt_  _ostor_ sanyaruságal és üldözésel azok pedig kik nem szenvednek nem valoságos _fia_  _hallgat_ mit mond az én apostolom _fia_ meg ne vessed az ur _dorgálás_ mert akit szeret az ur _megdorgál_  _megostoroz_ pedíg mindent valakit _fia_  _fogad_ mert _kicsoda_  _oly_  _fiú_ kit az attya meg nem _dorgál_ hadorgálás nélkül lesztek melyben mindenek részesek _bizonyára_  _fattyú_ vagytok és nem _fi_ hebr 12 5

Storophila _kíván_  _édes_ üdvezitöm _hogy_ részem legyen ez _élet_ ate _kereszt_ és ate szenvedésedben _hogy_  _had_ számláltassam a más _élet_ választatid _köz_ ne adgya Isten _hogy_ nyomoruság nélkül legyek mert ugy _örökség_ nélkül lennék

A _Krisztus_ légy mindenkor _ebben_ a szándékban akeresztet _ezután_ tsak szeretetböl visellyed mivel az _igazán_ valo szeretet nem _tud_ mi a _keserűség_ tsak a _kedvesség_  _ismer_ valamint _hogy_ a szeretet attyafia a _kedvesség_ ugy a _keserűség_ is attyafia az _irigység_  _aki_ engemet _buzgó_ szeretettel szolgál nem _érez_ a munkát nem _kér_  _jutalom_  _mindazonáltal_ még is _meghalad_ másokot akár mely rettentö nyavalyában legyenek is azok kik az _isten_ szeretik _de_ azt _meggyőz_ ugy anyira _hogy_ se a vas se a _tűz_ se a szegénység se a _betegség_  _de_ söt még a _halál_ sem nehéz annak _aki_ ez a szeretet vagyon azért is mondgya pál _kicsoda_ választ el minket a _Krisztus_ szerelmétöl a nyomorgatásé szorongato _keserűség_ üldözésé éhségé mezitelenségé veszedelemé fegyveré mert _bizonnyal_  _elhisz_  _hogy_ sem _halál_ sem _élet_ sem angyalok sem _fejedelmesség_ sem _hatalmasság_ sem _jelenvaló_ sem _következendő_ sem magosság sem mélység és semmi _egyéb_  _teremt_ állat el nem szakaszthat minket az _isten_ szerelmétöl mely vagyon a mi urunk _Jézus_  _Krisztus_ rom 8 38

Storophila _hogy_ lehetne uram nékem a szivemben _felgerjeszteni_ azt a nagy szeretetet

A _Krisztus_ azt _kérni_  _kell_ és _megtanul_  _tőle_  _hogy_ mit _cselekedik_  _érte_ mivel tsak a szeretet szálitot le engemet az _ég_ a _föld_ a _fektet_ engemet ajászolyba az is szenvedtete velem anyi _sok_  _fáradság_ aszeretetért alázám meg magamot és valék _engedelmes_ mind a _kereszt_  _halál_  _könnyű_ lett volna nékem meg váltanom az _ember_ nemzetet a _gyalázatos_  _kereszt_ nélkül is _mindazonáltal_ azt nem _cselekedik_ azért _hogy_ nagyob _bizonyság_ adhassam szeretetemnek mit _kell_  _hát_  _egyéb_  _cselekedni_  _hanem_  _hogy_ szeresed azt _aki_ tégedet _oly_ nagy szeretettel szeretet

Storophila ugyan azt is _kíván_ szivemböl _de_ uram _kér_  _megtanít_ engem arra _hogy_ miképen _cselekedik_ 

A _Krisztus_  _akárhonnét_  _jön_ reád a _kereszt_  _de_ azt el vegyed avagy _igazságos_ avagy _igazságtalan_ adgyák reád akár _idegen_ akár atyád fia _de_ azt _öröm_ vegyed mint az _isten_ atyai _kéz_  _aki_ azt akarja _hogy_  _hordoz_ a _kereszt_ az ö akarattyához is _kell_ magadot _alkalmaztatni_ szeretettel

Storophila ez uram nékem nehéz _dolog_ tettzik és nem _könnyű_ lehet végben vinni az illyen _kötelesség_ mert vannak olyanok kik szán szándékal akarnak engemet _kesergetni_ és akik rosz _igyekezet_ vannak _hozzá_  _olyankor_ nehéz azt nekem el szenvednem vagy magamal _elhitetni_  _hogy_ azt az Isten akarattyábol _cselekedik_ 

A _Krisztus_  _tekint_ engemet _követ_ példáimot és visgáld meg _hogy_ a midön meg akarának _fogni_ péter mint egy _bátor_ vitéz _fegyver_ akara engemet _oltalmazni_  _de_ mit mondék nékie _tesz_ ahüvelyében ate szablyádot avagy nem kellé _meginni_ a pohárt a melyet az atya adot én nekem joan 18 11 én arra semmit nem _figyelmez_  _hogy_ azt a pohárt a _Júdás_ árulása _tesz_  _keserű_ én azt _jól_  _tud_  _hogy_ menyi ürmöt és más _keserűség_  _elegyít_ az én poháromban _Kaifás_ pilátus _Heródes_ a papi _fejedelem_ és a _farizeus_  _hanem_ tsak arra vigyáztam _hogy_ az atyám adta azt a pohárt nem _figyelmezvén_ arra _hogy_ kik _által_ adta minden valami az atyámtol _jön_  _kedves_ volt _előtte_ és az ö parantsolattyát _kíván_ mindenekben végben vinnem mivel az én _eledel_ ez _hogy_ annak akarattyát _tesz_  _aki_ engemet _elbocsát_ és el végezem az ö _dolog_ joan 4 34 _eszerint_ is _illik_ avaloságos _fi_  _hogy_ visellyék akeresztet nem a _büntetés_ valo _félelem_ se nem ajutalomért valo reménségböl _hanem_ a _tiszta_ szeretetböl és tsak azért mert ugy tettzik amenyei atyának

Storophila Édes üdvezitöm mivelhogy _kínszenvedés_ pohárát _megiszik_ én is azüdveségnek pohárát fel veszem és az úrnak nevét segittségül _hív_ ezt akarom és ezt _kíván_ ez után egész szivemböl _bánik_ ugy én velem a mint néked tettzik ate akaratod legyen meg _énbennem_ és én általam ne visgályam azt ez után _hogy_ mi _édes_ vagy _keserű_  _hogy_ mi nehéz vagy _könnyű_  _hanem_  _gyorsaság_ és _buzgóság_ alkalmaztassam magamot _az_ a mit tettzik néked _iránta_ rendelni tsak elégyen nálam _kedves_ és tsak a _tetszik_ nékem ami _megegyezik_ ate szent akaratodal

A _Krisztus_ azon _igyekezik_ leányom _hogy_ mindenkor _ebben_ a szándékban lehess _jár_ siettségel ezen az uton mert _-e_  _sok_ szenteket vezetet atekélleteségre eki _tetszik_ egy szüzben _aki_ is midön azt kérdették volna _hogy_ mi formában _érhet_ atekélleteségre azt _felel_ ugy _hogy_ az Isten _kéz_ minden nyomoruságokot _egyarányosú_ szivel vettem _ha_ valaki _megbánt_ vagy meg szomoritot azon _igyekezik_  _hogy_ neki azt _megköszön_ és azért _javall_ voltam _hozzá_ nem is panaszolkodtam sohais másnak tsak az _isten_ az én nyomoruságimban vigasztalást is vettem tölle _hasonló_  _megfelel_ egy más mondván _hogy_  _soha_ olyan nagy nyomoruságban nem lehetet _hogy_ még nagyobat nem _kér_ az _isten_  _érdemtelen_  _tartván_ magát arra _hogy_ azö kezéból _oly_  _drága_ ajándékot venne

Storophila meg sem tsalá uram magát mert _aki_ tégedet _igazán_ szeret és _aki_  _jótétemény_ néked _hála_  _ad_ nagyob vigasztalása nem lehet mint a _hogy_ ate akaratodra _hagy_ magát ugy _kell_ néki _örülni_ anyomoruságban mint annak _aki_ szerentsében és _bőség_ vagyon _boldog_  _kell_ magát _tartani_  _ha_ másoknál aláb valo ugy _kell_ annak _örülni_  _ha_ meg vetik valamint a nagyra vágyo _örül_ annak a midön _tisztel_ ugyan is uram ollyanokot választottál magadnak akik a világ _szerint_ igen alá valok valának _de_ öket _cseléd_ és _barát_  _fogad_ és öket az egész _föld_  _fejedelem_  _tesz_ asok _gyalázat_  _becstelenség_  _soha_ sem panaszolkodnak vala _távol_ valának a _hamisság_ és a _csalárdság_ az ö _együgyűség_ és alázatoságok ollyan nagy vala _hogy_ minden _öröm_ tsak _abban_  _helyheztet_  _hogy_ a _te_ nevednek _dicsőség_ mindent szenvedgyenek miért uram azért mert _buzgóság_ szerettenek tégedet mivel _bizonyára_  _aki_ tégedet nem szeret meg sem foghattya azt _hogy_ a szenvedést lehessen szeretni _de_  _ellenben_ az a kit ate szereteted _felindít_  _kegyelem_  _erősít_ és a kit a _hív_ világosit a minden _gyönyörűség_ és _dicsőség_  _abban_ veti a mi másoknak alá valonak láttzik valoságos _öröm_ a néki a midön alkalmatossága vagyon _hogy_  _érte_ szenvedhesen mivel a _te_ akaratod végben menetelének és a _te_  _dicsőség_ szeretetének fel _kell_ gerjedni azokban akik tégedet szeretnek és _abban_ inkáb _kell_ nékik _örülni_ mint sem a _kegyelem_ melyeket vettek _tőle_ 


Tizen _harmadik_ Rész 
Hogy a nyomoruságban és a szenvedésben _imádkozni_  _kell_ 

Szenvedé valaki _tiközöttetek_  _imádkozik_ jac 5 13

Ugy _tetszik_ mint _ha_ storophila _elegendő_  _oktatás_ vett volna _de_ mint _hogy_  _teljesség_ meg akará _tanulni_ a _kereszt_  _tudomány_ azért _kérd_ akristustol _hogy_  _ha_ volnaé még valami a mit meg _kell_  _tanulni_ 

A _Krisztus_ vannak még _holmi_  _hasznos_  _oktatás_ a mellyeket meg _kell_  _tanulni_ annak _aki_ akereszt _iskola_ akar _járni_  _először_ szükséges _hogy_ a _kereszt_  _tegez_  _csinál_ a melyel nyilat löjjön fel az _ég_  _felé_ 

Storophila uram én ezeket nem _ér_ nem is _tud_ mire magyarázni

A _Krisztus_ arra _hogy_ anyomoruságban _imádkozni_  _kell_ mivel atöredelmes és az alázatos szivnek _imádság_ olyan mint a nyil mely a szivböl _felemelkedik_  _felé_ azért is mondgya az _írás_  _hogy_ az alázatos _ember_  _könyörgés_ meg hattya a _felleg_ és meg nem vigasztaltatik mig nem _elközelget_ és el nem _távozik_ mig nem a _felséges_ rea _tekint_ eccl: 35 21

Storophila _de_ uram miért parantsolod annak a 
 _ki_  _kereszt_ visel _hogy_  _imádkozik_ mivel azt végben _kell_ vinni _közönséges_ minden _ember_ 

A _Krisztus_ nem tudodé még azt leányom _hogy_ az _imádság_ nagy _könnyebbség_ és _illik_ azokhoz kik nyomoruságban vannak ezt az Isten parantsolya _hív_ segittségül engemet mondgya _Dávid_ a nyomoruságnak napján és meg szabadittalak attol és engemet _dicsőít_ ps 49 16 meg másut _hozzá_  _kiált_ és meg _hallgat_  _ő_ véle leszek anyomoruságnak _idő_ meg szabaditom és _dicsőség_  _betölt_  _ő_ ps 90 15 _Dávid_ meg probálta vala ezt a ségittséget azért mondgya az urhoz _kiált_ nyomoruságomban _megkeres_ az urat _éjszaka_  _őhozzá_  _emel_  _kéz_ és meg nem tsalatkoztam ps 76 2 és meg másut az urhoz _kiált_ azö nyomoruságok _között_ és meg szabaditá öket nagy szükségekböl ps 106 13 az _írás_  _elég_ példát _ad_ az olyanokrol akik az _imádság_  _folyamodik_ nyomoruságokban ezt _követ_ susánna a midön _oly_ nagy veszedelemben _forog_ ahárom _ifjú_ az _égő_  _kemence_  _Dániel_ az _oroszlán_  _között_  _Jónás_ a _cethal_  _gyomor_ péter atengeren valo szélvészben pál és silás a _tömlöc_ végtire még magam is nem tsak a _kert_  _de_ még a _keresztfa_ nagy _kiáltás_ és _könnyhullatás_ valo _imádság_ és _könyörgés_ ajánlottam az atyámnak hebr 5 7 illyen nagy példákra valo nézve _gyakran_  _kell_  _folyamodni_ az _imádság_ mivel anyomoruságban tett _imádság_  _megengesztel_ az _isten_ és még az _imádság_ is igen segitti a nyomoruság

Storophila _kér_ uram _hogy_ egy _kevéssé_ magyarázd meg jobban mondásidot mivel meg nem foghatom _hogy_ lehesen a nyomoruságnak segiteni az _imádság_  _holott_ a _fájdalom_ anyira el fogja az elmét _hogy_ nem is _gondolkodhat_ik_ másrol azt láttyuk _hogy_ a _beteg_ és akik szomoruságban vannak rend _szerint_ azon panaszolkodnak _hogy_ nem is _könyöröghet_ az _isten_ 

A _Krisztus_ azt _megtud_  _hogy_ amidön valaki valamely nyomoruságban vagyon mentöl _több_  _folyamodik_ az _isten_ annál _kevés_  _gondolkodik_ nyavalyájárol _keres_ azért az _isten_ nyomoruságodnak napján mivel ö adgya _elöben_ azt az utat _hogy_  _hozzá_ mehess _kér_  _buzgóság_  _hogy_ szabaditson meg nyomoruságodtol _hogy_ pedig ment lehess a _félelem_  _jobb_ modgya annak nincsen mint a _hogy_ az _isten_  _kapcsol_ magadot

Storophila látom uram _hogy_ a _kereszt_ és a nyomoruság nem tsak segitti az _imádság_  _hanem_ még szükséges is

A _Krisztus_ a nintsen _különben_ mivel a nyomoruság _gyakorta_  _hasznos_ arra _hogy_ az _ember_ az Isten szolgálattyára vezese: tudodé azt _hogy_ mi modon _kényszerít_  _Absolon_  _Joáb_  _hogy_  _hozzá_ menne _aki_ kétszeris _küld_ szolgait _hogy_  _hozzá_  _hív_  _de_  _Joáb_ nem akarván _engedelmeskedni_  _Absolon_ mondá a szolgainak _tud_  _hogy_  _Joáb_ az én _föld_ mellet egy _árpaföld_ vagyon _eredjetek_  _megéget_ az árpáját a szolgák _engedelmes_ lévén az urokhoz mint _Joáb_ a _király_  _fia_  _meggyújt_ az árpát _Joáb_ azt _megtudván_ azon _felindul_ és _Absolon_ mene _kérdvén_ tölle _hogy_ miért _bánik_  _olyanformán_ véle azért _felel_  _Absolon_ mert _két_  _küld_ utánnad _de_ nem akartál _hozzá_  _jönni_ én is _kénytelen_ valék azt _cselekedni_  _Joáb_ meg _hallgatván_  _Absolon_  _megbékéltet_  _ő_ akirályal _eszerint_  _bánik_ én is azokal kik az én akaratomot nem akarják _követni_ valamely nyomoruság _által_ magamhoz _hív_  _két_ vagy _három_ és a midön _hozzá_  _jön_  _megbékéltet_ az atyamal erröl mondgya _Dávid_  _hogy_ a midön az ö nyomoruságok nevekedet nagy siettségel _fordul_ az _isten_ ps 15 4 meg másut vessed a nyomoruság alá öket _befedez_  _orca_  _gyalázat_ és _akkoron_ uram _keres_ nevedet ps 82 17 avalo _hogy_ vannak olyan _keresztény_ akik _soha_ az _isten_ nem _folyamodik_  _hogy_  _ha_ tsak valamely nyomoruság arra nem _kényszerít_ öket azért az Isten _irgalmasság_  _cselekedik_ amidön meg engedi nyomoruságban valo _esés_  _hogy_ leg aláb _abban_ az állapottyokban _őhozzá_  _fordul_ az atyák és az anyák kik agyermekeket szeretik _hasonló_  _bánik_ vélek mert a midön láttyák _hogy_ nem _jól_ viselik magokot mások _által_  _megijesztet_ öket ugy _hogy_ meg ijedvén az anyokhoz _folyamodik_ 

Storophila azt látom uram _hogy_ annak nintsen _bölcsesség_  _aki_ az _isten_ nem _folyamodik_ nyomoruságának _idő_ és _hogy_  _aki_ a _kereszt_ és a nyomoruság _hozzá_ nem _térít_ azok nem jó szándékban vannak üdveségek _iránt_ 

A _Krisztus_ a nincsen _különben_ alelket pedig meg üsmérheted mitsoda állapotban vagyon tsak azt visgáld meg _hogy_ mit _okoz_  _abban_ anyomoruság valamint _hogy_ atele és ajol meg ért mag _könnyű_ el válik a szalmátol a _csép_ alat és _hogy_ az üres és az _éretlen_ mag a szalmával együt _megtöretik_ a _csép_ alat ugy az olyanok kik a világi _gyönyörűség_ szeretik _az_ is ragaszkodnak valamint az _éretlen_ mag a szalmához _de_ az olyan _aki_  _hív_ és a kinek szive _teljes_ jó _erkölcs_ alig _ér_ valami _kis_ nyomoruság _hogy_ mindennek ellene mondván az _isten_  _folyamodik_ 

Storophila uram ez ugy vagyon _de_ mint _hogy_  _oly_ szükséges az _imádság_ annak _aki_  _kereszt_ visel _kér_ mond meg nékem _hogy_ mit _kell_  _inkább_  _kérni_  _imádság_ 

A _Krisztus_  _ha_ azt _kér_  _hogy_ a _kereszt_ meg menekedgyél vagy _hogy_ a _megkönnyebbíttetik_  _olyanformán_ légyen valamint én magam _imádkozik_ az _olajfa_  _kert_ Atyám _ha_ lehettséges mullyék el _tőle_ ez a pohár _de_  _mindazonáltal_ ne az _enyém_  _hanem_ ate akaratod legyen meg nem igaságosé a _hogy_ a lélek az Isten akarattyára _hagy_ magát mivel tsak ö tölle _kell_ várni udveségét azért tsak azt _kér_ tsak azt _kíván_  _hogy_ az Isten akarattya _beteljesedik_ uram legyen meg ate akaratod _aki_ a _kereszt_  _bőséges_  _gyümölcs_ akarja várni annak el _kell_ magát szánni és mindenhez _kell_  _készülni_ ajánlyad az után az _isten_  _dicsőség_ és azö nevének _dicséret_ nyomoruságidot és akár mely _kicsiny_ szenvedésidet az én _kínszenvedés_ együt _ilyenformán_  _érdemes_  _tehet_ azokot és _kedves_ Isten elött


Tizen negyedik Rész
Hogy akeresztet _öröm_  _kell_  _hordozni_ 

 _örül_ azon _hogy_ részesültök akristusnak szenvedésiben 1 pettr 4 13

Storophila _gondolván_  _hogy_ már nem volna semmi több _hátra_ azért nem is tett semmi _kérdés_ akristus azt látván mondá néki leányom _pályafutás_ még végit nem _ér_ az _elébb_ azt mondám néked _hogy_ a _kereszt_  _tegez_  _hely_ legyen mostanában pedig azt akarom _hogy_  _abból_  _hárfa_  _csinál_ és a mellet _énekel_ a _teremtő_  _dicséret_ 

Storophila meg vallom uram _tudatlanság_  _hogy_ nem _ér_ mit akarsz nékem mondani 

A _Krisztus_ az _éneklés_ azt _ér_  _hogy_  _öröm_ és szeretettel _kell_ munkálodni mivel az Isten azt szereti _aki_  _öröm_ adgya magát nékie azért _tehát_  _megegyeztet_ az _énekszó_ a jó _cselekedet_  _hárfa_ a midön pedig valamely nyomoruságban vagy szomoruságban vagy azt _öröm_ szenvedgyed és _akkoron_ olyan lész mint egy _hárfa_ amelynek _hang_  _kedves_ lészen Isten elött a midön az én apostolom ezeket mondá _dicsekedik_ a _háborúság_ rom 5 _akkoron_ ö _hárfázik_ amidön _öröm_ szenvedcz valamely nyomoruságot és _ízetlenség_ ugy anyira _hogy_ azt _gondolhat_  _hogy_ az Isten mint _ha_  _elhagy_  _de_  _ha_ mind azok _között_ is az _isten_ áldod és _dicsér_  _akkoron_ a _hárfa_ mellet _énekel_ és a _te_ szivednek _húr_ meg nyomván az Isten _kedves_  _hall_ annak _hang_  _de_  _ha_ zugolodni _kezd_ az Isten ellen mondván _hogy_ az _isten_ nem ugy _kell_ volna _cselekedni_ más képpen _kell_  _bánni_  _akkoron_ az ö akarattya ellen _támad_ jó _cselekedet_  _jutalom_ el veszted és vétesz az ellen az alázatoság és _dicséret_ ellen a melyel _tartozik_ az _isteni_ méltoságnak és azt el lehet mondani _hogy_ el rontod ahárfádot

Storophila ezeket _jókedv_  _hallgat_  _mindazonáltal_ ezeket a szavait akristusnak _hogy_ a _kereszt_  _örülni_  _kell_  _jól_ meg nem foghatá azért is mondá uram _had_ legyen szabad _tőle_  _megkérd_  _hogy_ micsoda _hasonlatosság_ vagyon az _kereszt_ és az _öröm_  _között_ és _hogy_ miben _egyezik_ a _fájdalom_ a _gyönyörűség_ mivel a midön akeresztet _emleget_  _akkor_ a _kín_ és a szenvedést _kell_  _érteni_ tsak a _tudhat_  _hogy_ mitsoda nyomoruságot _okoz_ a _kereszt_ aléleknek és a _test_  _aki_ azt probálta én pediglen mint _hogy_ a _keresztút_ adtam magamot azt _gondol_  _hogy_ egész _élet_ tsak a nyomoruságban szomoruságban és a _fájdalom_  _kelletik_  _tölteni_ azt _tartván_  _hogy_ tsak amás _élet_  _kell_ várnom az _öröm_ abékeséget és avigasztalást mindenkor azt _hall_  _hogy_ ez a mulando _élet_ anyomoruságnak és a sirásnak _hely_ volna és _hogy_ amás _élet_  _hely_ avigasztalásnak és az _öröm_ mert valamint szent pál mondgya minden _dorgálás_ pedig mostan nem láttatik _örvendetes_  _hanem_ szomoruságosnak _mindazonáltal_ végtére az _igazság_  _csendes_  _gyümölcs_ adgya azoknak akik _abban_  _gyakorol_ magokot hebr: 12 11

A _Krisztus_ a valoságos _hogy_ mind azok _aki_ a _kereszt_  _hordoz_  _bőséges_ mértékel valo _öröm_ vesznek a midön az urnak _öröm_ fognak bé menni _ahol_ az Isten minden _könnyhullatás_ el _tő_ szemeikröl apoc 21 4 _de_ még ez _élet_ is lehet _öröm_ és vigasztalást _találni_ akeresztben tsak azt ugy _hordoz_ a mint _kívántatik_ mivel egy _keresztény_  _öröm_  _fundamentum_ a _kereszt_  _kell_ lenni azért is mondottam az _evangélium_  _boldog_ lésztek mikor az emberek _titeket_  _gyűlöl_ mikor a _gyülekezet_  _ki_ vetnek _titeket_ szidalmaznak és a _ti_ neveteket mint _gonosz_  _kivet_ az _ember_  _fia_  _örül_ azon a napon és _örvendezik_ mert a _ti_  _jutalom_  _bőséges_ menyben luk 6 22 péter az én apostolom nem mondottaé _örül_ azon _hogy_ a _Krisztus_ szenvedésinek _társ_ vagytok 1 petr 4 13 _hasonló_ mondot egy más apostol nagy _öröm_  _gyanánt_  _tart_ atyámfiai mikor _különb-különbféle_  _kísértet_  _esik_ jac 1 2 aboldogulásnak _bizonyos_  _jel_ az a midön valaki _örülhet_ szenvedésin és a midön _öröm_  _felemelhet_ elméjét a nyomoruságok _között_ 

Storophila azt _könnyű_  _elhisz_ uram _hogy_ nagy _ok_ lehet az _öröm_ a _kereszt_ és a nyomoruságban _főképpen_  _ha_ azt meg visgállyuk _hogy_ mitsoda nagy jó _követ_ azokot _de_  _hogy_ valojában a _fájdalom_ és a szenvedésel az _öröm_ együt lehesen a már _sok_ volna én azt _tart_  _hogy_ igen _kevés_ voltanak olyanok akik valoságal _örül_ akinokban

A _Krisztus_ én pediglen egy nehányat _előhozhat_ az én apostolim _öröm_ menének el atanats _elől_  _hogy_ méltoká _tesz_ Isten öket arra _hogy_ a _Jézus_ nevéért _bosszúság_ illettetnének act 5 41 mitsoda nagy _öröm_ nem _érez_ pál midön ezeket mondá _ha_ én meg áldoztatom is ati _hit_ áldozattya és szolgálattya felet _örül_ és _örvendezik_ mindnyájatokal _hasonló_ pedig _ti_ is _örül_ és _örvendezik_ velem együt phi 2 17 ugy a több szentek is _csúfolás_ és _ostorozás_ szenvedtenek _kötözés_ és _tömlöc_  _megkötöztetik_  _kettévágat_  _kísértetik_  _fegyver_ le vágatatván _meghal_  _elhagyattatik_ szorongattattak nyomorgattattak _ki_ nem volt méltó avilág hebr 11 36 kik valának mind ezek _hanem_ mind anyi _hárfás_ kik _éneklés_  _bizonyság_  _tesz_ az egész _föld_ az _isteni_  _igazság_ az _anyaszentegyház_  _história_ azt mondgya _két_ atyafirol marcus és marcellinus felöl _hogy_ meg _fog_ öket azért _hogy_  _keresztény_ valának és egy _oszlop_ szegezék öket a _bíró_ mondá nékik mitsoda nyomorultak vagytok legyetek okosok és szabadittsátok meg magatokot a _kín_  _de_ ök azt _felel_  _hogy_  _soha_ olyan vendégségben nem voltanak a mely _kedves_ lett volna nékiek mint a _hogy_ a _Krisztus_ szenvedhetnek adgya Isten _hogy_ egész _élet_ lehesünk _ebben_ a _kín_ végtire nyilakal lödözék meg öket az aszszonyok _között_ is _talál_  _hasonló_ példát _Ágota_ szüz kinem mondhatni mitsoda nagy _öröm_ mene a _tömlöc_ és szenvedésit az _isten_ ajánlá _Ágnes_ tizen _háromesztendős_  _kor_  _igen_ nagy _bátorság_ mutatá menvén olyan nagy _öröm_ és siettségel a _halál_ mint _ha_ a menyegzöi agyban ment volna mit _gondol_  _Tekla_ felöl _aki_ minek utánna _meggyőz_ avad állatokat és meg probálta volna atüzet és a _tömlöc_ ezeket mondá _ha_ szinte egész _élet_  _kell_ is viaskodnom a vad állatok ellen _ha_ a _tűz_ lántzot és _tömlöc_  _kell_ is szenvednem _de_ ezeket mindeneknél nagyobra _becsül_ tsak lehetnék arra méltó _ó_ én _isten_  _hogy_ mind ezeket a _kín_  _teérted_ és ate szent nevedért szenvedhessem látodé _tehát_ storophila _hogy_ mitsoda sziv béli _öröm_ szenvedték ezek a szentek a _kereszt_ és akinokot

Storophila én azt látom uram és azt szégyenlem _hogy_  _hozzá_  _hasonló_ nem vagyok mivel ezek a szentek nem tsak _békességes_  _tűrés_ szenvedték azokot a _kín_  _de_ sött még azokban _gyönyörködik_ és ugy siettek akinra mint valamely _dicsőséges_ állapotra en pediglen nyomorult _több_ nem _cselekedhet_ik_ még arrais nagy _baj_ vehetem magamot _hogy_ ne zugolodgyam és _békességes_  _tűrés_ szenvedgyem azt a mit az Isten rendelésinek tettzik ream _küldeni_  _de_ uram segittsed az én _gyengeség_ 

A _Krisztus_ légy jó reménségben és _erős_  _bizodalom_ ate _erő_ nevekedni fog lassanként anyira _hogy_ a _tökéletes_  _békességes_  _tűrés_  _elér_  _ha_ szinte mostanában anyomoruságnak _könnyű_  _teher_ alat szenvednél is _de_ azon meg ne ijedgy végtire el nyered _hűség_ valo _jutalom_ az _örökkévaló_  _dicsőség_  _ha_ ambár arra a nagy _tökéletesség_ nem _juthat_ is leg aláb sene zugolodgyál se ne panaszolkodgyál _hanem_ álhatatoságal szenvedgy vegyed jó szivel mind azt valami reád _jön_  _fájdalom_ maradgy _békesség_ és a meg aláztatásodnak _idő_  _megtart_ a _békességes_  _tűrés_ eccl 2 4

Storophila nagy _gyönyörűség_  _kíván_ uram _megtanulni_ a _kereszt_  _hárfa_ verésit azért _hogy_ szivemnek _hang_ adhassak _dicséret_  _isten_ 

A _Krisztus_ E jó _kívánság_ és tsak _könnyű_ is meg fogod azt _tanulni_  _hogy_  _ha_ amidön valamely nyomoruságban vagy _fájdalom_ lész az Isten akarattyára _hagy_ magadot alázatoságal és alhatatoságal és az Isten elött ugy lészen _kedves_ ate _hárfa_  _hang_ 

Storophila én azt uram _jól_  _ér_  _hogy_ a léleknek _békességes_ volta _okoz_ ezt a lelki zengést azért is mondgya az apostol: szenvedé valaki _tiközöttetek_  _imádkozik_  _öröm_ vagyoné valakinek _éneklés_  _dicsér_ az _isten_ jac 5 13 _de_ anyughatatlan elme mindent _összekever_ mert a szomoruság le nyomja az elmét _kér_ uram _megtanít_ engemet arra _hogy_ miképpen nyerhetném én meg magamnak azt a _belső_  _békesség_ 

A _Krisztus_  _olyanformán_  _hogy_  _teljesség_ az Isten akarattyára _hagy_ magadot mást ne akarj semmit tsak a mit ö akar _aki_ ezt el érheti _csendes_ és _boldog_ lészen azt is _cselekedik_ a mit akar mert mást nem akar tsak a mi _kedves_ Isten elött _ha_ az áitatos szemelyek alázatosok attol vagyon mert azoká akarnak lenni _ha_ szegények a szegénység nékiek _gyönyörűség_  _ha_ nem nagyra vágyok attol vagyon mert utállyák azt _ha_ sirnak azö sirások _öröm_  _ha_  _beteg_ azal _megelégedik_ mert mikor _erőtlen_ vagyok ugyan _akkor_  _erős_ vagyok mondgya az apostol 2 Cor 12 10 a valoságos áitatosak akár mit szenvedgyenek _de_  _csendes_ 


Tizen _ötödik_ Rész
Hogy _hála_  _kell_ adni akeresztért

Minden _dolog_  _hála_ adgyatok 1 thess 5 18 

A _Krisztus_ Szükséges storophila _hogy_ a _tökéletesség_  _feljebb-feljebb_  _emelkedik_ eddig arra _tanít_  _hogy_ a _kereszthordozás_  _örülni_  _kell_ már mostanában _ha_  _feljebb_ akarsz menni azon _kell_  _igyekezni_  _hogy_ olyan _örömest_  _ad_  _hála_ az _isten_ nyomoruságodban valamint jó állapotodban ugyan is nagy dologé az _isten_  _dicsérni_ a midön minden _kívánság_  _szerint_ megyen végben a midön minden _jó_ bé vagy töltve és _hogy_ senki semmiben meg nem _bánik_  _de_ vald meg _hogy_ igen nagy _dolog_ az _isten_ rendelésit _imádni_ és _dicsérni_ a nyomoruságok és _keserűség_  _között_ 

Storophila valo _hogy_ az igen nagy _dolog_  _de_ azt sem lehet _kevés_  _dolog_  _tartani_ a midön valaki jó állapottyában nem _hálaadatlan_ Minden _dolog_  _hála_ adgyatok thessa 5 18 A _Krisztus_ igen is nem _kevés_  _dolog_  _de_ azt magad is meg vallod _hogy_ a _hálaadás_ jobban _ki_ tettzik a nyomoruságban nem látodé azt _hogy_ a midön _hála_  _ad_ jó állapotodban a _hazugság_ lelke azt fogja _felőle_ mondani valamit _jobb_ felöl monda _hát_  _hiába_ félié _jobb_ az _isten_  _aki_  _betölt_  _ő_ és az egész _ház_ minden _jó_  _jobb_ 1 9 _de_ a midön az a _hamis_ lélek nyomoruságban látván _Jób_ ezeket a szokot _hall_ tölle légyen áldot az urnak szent neve _akkoron_ nagy _dühösség_ látá _hogy_ le nyomatatot volna _Jób_ és ez a _csodálat_ méltó _békességes_  _tűrés_  _jobb_ sokal nehezeben _esik_ néki mint sem az ö _gazdagság_ nem _csodálat_ valo _dolog_ az _isten_  _akkor_  _hála_ adni midön _betölt_ minden _jó_  _de_ a nagy _békességes_  _tűrés_ ajele _hála_ adni néki anyomoruságok _között_ a pogányok nagy _hálaadás_ voltak az _isten_ a _keresztény_ kik _eszerint_  _cselekedik_  _több_ nem mivelnek apogányoknál _de_ azIstent áldani akeresztekben anyomoruságokban és anagy _fájdalom_ etsak a _keresztény_  _illik_ ez is a vallásnak aleg nagyob _tökéletesség_  _hogy_  _hála_ adgyanak az _isten_ anyomoruságokban azt _elhisz_ storophila _hogy_ egy _hála_  _isten_ a nyomoruságban _több_  _ér_ mint _tízezer_ a jó állapotban

Storophila azt _soha_ sem _hisz_ uram _hogy_  _hála_  _kell_ adni az _isten_ a szenvedésért és a nyomoruságért a melytöl ugy _irtózik_ az _érzékenység_ 

A _Krisztus_  _sok_ féle _dolog_ vagyon olyan a mely nem _kedves_ az _érzékenység_  _de_  _hasznos_ az üdveségnek egy példát _előhoz_ a _Szentírás_  _Ásvérus_  _király_ olyan parantsolatot adot valaki _hogy_  _aki_  _hívatlan_ bé menne az ö _belső_ palotájában a _megöletik_ akár _ki_ légyen a akár férfiu akár aszony _hogy_  _ha_ tsak a _király_ annak nem nyujttya az arany _király_ páltzáját _jel_  _kegyelmesség_ ugy _történik_  _hogy_  _Eszter_ a parantsolat ellen bé mene a _király_  _hívatlan_ a _király_ a páltzáját nyujtá néki és ö _megcsókol_ annak végit _megfejt_ már ezt a titkot és nézük meg _hogy_ mit _jelent_ ez azt _jelent_  _hogy_ a menyei palota bé vagyon zárva azok elött kik az Isten parantsolattyát _általhág_  _hogy_  _ha_ tsak nékik nem nyujttya _király_ arany páltzáját és _ha_ azt meg nem tsokoltattya vélek a _király_ páltza pedig nem _egyéb_  _hanem_ a _kereszt_ a nyomoruság azt a _király_ páltzát en aranyoztam meg szenvedésimel _de_ miért _kell_ azt _megcsókolni_ azért _hogy_ azt az _örökös_ ur és atya nyujttya néked avalo _hogy_ a mely _kegyelem_  _ad_ az Isten az _őérte_ valo szenvedésre a sokal nagyob ajándék atsuda tételnél meg _kell_  _tehát_ tsokolni akeresztet _hálaadás_ és szeretettel _kell_ azt viselni mivel az az Isten _hozzá_ valo _jóság_  _jel_ nem olvastadé mit mond _Dávid_ ate veszöd és ate páltzád meg vigasztaltak engemet mitsoda nagy _irgalmasság_  _bánik_ az Isten az _ember_ mivel anyomoruság mellyet reájok _küld_  _jótétemény_  _hely_ vagyon nékik a valo _hogy_ a jó állapotban valo létel olyan ajándékja az _isten_ a mely az _ember_ meg vigasztallya _de_ meg a nyomoruság olyan ajándékja a mely öket _hivatal_  _int_ 

Storophila _bizonyára_ uram sokan fognak tégedet áldani a midön _jól_  _tesz_ vélek _de_  _kicsoda_ az _aki_ egy nehez _kereszt_ alat és sulyos nyavalyában léven jó szivel adgyon néked _hála_  _hol_ vagyon az olyan és _dicsér_ mert _csodálatos_  _dolog_  _cselekedet_ 

A _Krisztus_  _hogy_  _hol_ vannak az olyanok kik az _isten_  _dicsér_ nyomoruságokban _hát_ storophila nem hallottadé azokot a nagy példákot a melyeknek _emlékezet_ most is _oly_  _kedves_ és _híres_ az anyaszent egyházban _jobb_ aleg nagyob nyomoruságban nem mondottaé ugy lett a mint az urnak _tetszik_ legyen áldot az ö neve lörintzet a _tűz_  _fektetvén_ mondá ezen sült állapotomban is _hála_ adok _isten_ saturinus arettentö _kegyetlen_  _kín_ és szenvedésben léven mondá az én _kín_ nem _tart_ sokáig _örömest_  _érte_  _hála_ adok _ó_ én _isten_  _teneked_ adgyad _hogy_ végig szenvedhessek tsak álhatatoságot _ad_ nékem _tied_ legyen a _dicsőség_  _Theodorus_ maximiánus _császár_  _idő_ minek utánna minden _tag_ el _kínoz_ és szaggatták volna ugy anyira _hogy_ már lélegzetet is alig vehetne _de_ ö _isteni_  _dicséret_  _énekel_ és _gyakorta_ mondá ezeket a szokot minden _idő_ áldom az urat mit _gondol_ storophila ezekröl a szentekröl

Storophila én azt _gondol_ uram _hogy_ ez az _érő_  _különös_ tsak a martyroknak _adatik_ és _hogy_ a _hit_ fel álitására és a pogányok meg szégyenitésekre _megerősít_ az Isten öket olyan _rendkívül_ valo _kegyelem_ 

A _Krisztus_ nem tsak a martyrok adtak _hála_ az _isten_  _kín_ sokan vannak még olyan személyek akik _kínos_  _betegség_  _hálaadó_ valának _isten_ servulus _gyermekség_  _fogvást_ mind _holt_  _gutaütés_ maradván ugy anyira _hogy_ az ágyban fel nem ülhetet se meg nem fordulhatot akezét nem vihette szájához _de_ nagy szorgalmatoságal _ad_  _hála_  _isten_  _fájdalom_ szent _Klára_  _huszonnyolc_  _esztendő_  _tartó_  _betegség_  _teljesség_ el száradván szüntelen valo _hála_  _ad_  _isten_ és mentöl nagyobak valának _fájdalom_ annál vidámab _ábrázat_ mutat vala mit mondasz mind ezekre azt tartodé még is _hogy_  _kevés_ voltanak olyanok kik nyomoruságokban _hála_ adtak volna _isten_ 

Storophila meg vallom uram _ostobaság_ fel is _tesz_ magamban _hogy_  _soha_ el nem felejtem aditséretnek áldozattyát mivel ate néked _kedves_  _de_ söt még _hála_ adok az _isten_ mint minden _kegyelem_  _kútfő_ szüntelen áldani fogom azért _hogy_  _irgalmasság_  _ostoroz_ engemet és azért _hogy_  _kegyelem_ változtattya reám valo _harag_  _hála_ adok néki _ha_ egy _kis_  _betegség_  _küld_ reám azért _hogy_ nagyobba ne _esik_  _ha_ engemet nyomorgat azért _hogy_ nékem _megbocsát_ és _ha_ engemet le nyom azért _hogy_  _felemel_  _ki_  _megfoghat_ az ur _harag_ nagyságát a mely mellet mindenkor _jóság_ vagyon és _hogy_ ate _idő_ valo _ostorozás_ ate _irgalmasság_  _jel_ valamint az _írás_ mondgya _hogy_ az _igaz_ lelke az _isten_  _kéz_ vagyon _ugyanezért_ is azok akik _bölcs_ és akik meg világositattak _hála_ adnak _harag_ jó állapottyokban valamint nyomoruságokban és az ö _irgalmasság_ a szenvedésben azért mondgya _Dávid_ a sion _hegy_  _öröm_ vagyon és _Júda_ leányi vigadnak a _te_  _ítélet_  _ó_ ! _isten_ ps 47 10

A _Krisztus_ E _szerint_  _kell_  _gondolkodni_  _beszélni_ és _cselekedni_ storophila avaloságos _keresztény_ igy _beszél_ mitsoda _hasonló_ az olyan szent nyelvhez _aki_  _hála_  _ad_  _isten_ nyomoruságában mert valamint _hogy_ régenten a martyrok nyelvét _kínoz_ ahohérok azért _hogy_ ellene mondgyanak az _isten_ ugy az _ördög_ mostanában minden mesterségével azon vagyon _hogy_ panaszra és zugolodásra _indíthat_ azokot akik szenvednek _de_  _ha_  _hálaadás_ szenvedik a nyomoruságot minden _kétség_ nélkül el veszik a martyrságnak _korona_ 

Storophila Most már én azt _általlát_ uram _hogy_ mi se _jobb_ nem _gondolhat_ se nem mondhatunk ezeknél a szóknál _hála_  _adatik_  _isten_  _ennél_ se rövidebbet se _kedves_ se _hasznos_ nem lehet mondani most veszem _ész_  _hogy_ mire valo légyen egy _öregember_  _oktatás_  _aki_ is _ekképpen_  _int_ egy _beteges_  _tanítvány_  _kedves_ atyám fia _igyekezik_ azon _hogy_ a _betegség_ nehézségedre ne legyen és a zugolodásra ne _indít_ mert a _betegség_ valo _hálaadás_  _fő_  _cselekedet_ a vallásnak _ha_ vasbol vagy a _tűz_  _megemészt_ rosdádot _ha_ pedig aranybol atűz meg probálván tégedet a jó _erkölcs_ nagyon elö mégy ne nyughatatlankodgyál _tehát_ mert _ha_  _isten_ ugy tettzik _hogy_ szenvedgy _test_  _ki_ vagy _te_  _hogy_ az ellen ály szenvedgy azért _békesség_ és _kér_ az _isten_  _hogy_ azt rendelye _felőle_ a mi néki tettzik

A _Krisztus_ Az az _okos_  _öregember_  _jól_  _oktat_  _tanítvány_ azt _javall_ neked is _hogy_ azt _követ_ mivel anyomoruságokban valo _hálaadás_  _megkülönböztet_ ajokot agonoszoktol és meg mutattya _hogy_  _ki_  _ki_ mitsodás legyen Isten elött tudodé azt _hogy_ azok akik _harang_  _önt_ minek elötte azt fel vonnyák atoronyban _kalapács_ azt _erős_ meg ütögetik meg probálván a _hang_  _hogy_  _ha_ nintsené repedés _benne_ és _ha_ jó _hang_ nem _ad_ el ronttyák az Isten _hasonló_  _cselekedik_ az ö választatit az után _felemel_ az _ég_ minek utánna _sok_ nyomoruságokal meg probálta volna meg látván _elsőbben_  _hogy_  _ha_ a _békességes_  _tűrés_ állandoé és _ha_  _kedves_ szozatot adnaké az az _hogy_ mitsoda formában _cselekedik_ és _beszél_ az Isten illyen formában ütögeté meg _Jób_  _eszköz_ vévén arra az _ördög_ akit _Jeremiás_ proféta avilág _kalapács_ nevezi _de_ mitsoda _hang_  _ad_ ez a _harang_ és mit monda ez a _békességes_  _tűrés_ példája mindent az ur adot nekem az ur vett el mindent _tőle_ ugy lett amint néki _tetszik_ legyen áldot az urnak neve mitsoda _kedves_ szózat nem valaé ez Isten elött _de_ még másodszor is az Isten meg akarván _ő_ probálni a sátán _hatalom_ alá _ad_ az ö testét ez a _kegyetlen_  _ellenség_  _irtóztató_ nyavalyát _ad_ reája _jobb_ pedig aganén _hevervén_ egy _darab_  _cserép_  _letöröl_ magárol az ö sebeiböl _kifolyt_  _gennyedtség_  _hallgat_  _hogy_ ö mit mond ezekre _ha_ a jót el vettük az Isten _kéz_ miért ne vennök el a nyomoruságot is _ó_ ! _erős_ és _kedves_  _szózat_ ez a valoságos _tulajdonság_ az ollyan _ember_  _aki_ az Isten akarattya alá _hagy_ magát ez is az ollyan jó _erkölcsű_  _ember_ a _tulajdonság_  _aki_  _hálaadó_  _isten_ akinek akarattyábol vagyon ajó és a nyomoruság aháláadatlant pedig illyen _jel_ lehet meg üsmerni _tudniillik_ a midön valamely nyomoruságban szüntelen panaszolkodik zugolodik nyughatatlanságal _beszél_ mindennek ártatlanságát el hitetvén magával _hogy_ meg nem _érdemel_  _hogy_  _oly_  _kemény_  _bánik_ véle mit mondgyak _több_ a jó és a _gonosz_  _hasonlít_ olyan _két_  _edény_ a mely _tele_ vagyon az _egyik_ valamely _kedves_  _illatú_ vizel a másika valamely rodhattságal _ha_ mind a _kettő_  _felkever_ az _egyik_  _kedves_ szag _kijön_ a másikábol nagy _büdösség_ igy vannak a _jó_ és a _gonosz_ eszelévén _elegyítve_  _-e_ világon noha Isten elött nagy _különbség_ vagyon _közötte_  _de_ a midön valamely nyomorúságot _bocsát_ reájok a _jó_  _hála_ adnak nékie a _kevély_ atisztátalanok és a _fösvény_ kik tsak _hajlandóság_  _követ_  _káromkodik_ és zugolodnak mondván mitsoda _gonosz_  _cselekedik_ mi _hogy_ azért _ennyi_ nyomoruságokot szenvedgyünk


Tizen _hatodik_ Rész 
Hogy inkáb _kell_  _hála_ adni az _isten_ a nyomoruságban mint sem a jó állapotban és 
 _hogy_  _hálaadás_  _kell_ lenni nem tsak az _isten_  _de_  _az_ is _aki_  _által_ adgya reánk a _kereszt_ 

Ezek ajeles _oktatás_ az _isten_ valo _hálaadás_ storophilában igen nagy _gondolat_  _ad_ és egy _kérdés_  _támaszt_ elméjében a melyet akristus _elébe_  _téve_  _eszerint_ uram _kér_ mond meg azt _énnekem_  _hogy_  _ha_ nagyob _hálaadás_ tartozunké az _isten_ a jó állapotban mint sem a nyomoruságban

A _Krisztus_ minek elötte _megfelel_  _kérdés_ mond meg azt nékem a _kettő_  _közül_ melyikért _tartozik_ több _hálaadás_ aleg nagyob jó téteményérté vagy aleg kissebért

Storophila minden _kétség_ nélkül aleg nagyobért A _Krisztus_ Ted eszve a jó állapotot anyomoruságal és visgáld meg _hogy_ melyik nagyob amásikánál akereszt _elfordít_ avétektöl és ajó állapot arra vezet mert _sok_  _idő_ nem _engedni_  _hogy_ abünösök akarattyok _szerint_  _jár_ mondgya az _írás_  _hanem_ mindgyárt a _büntetés_  _fogni_ nagy _jótétemény_  _jel_ 2 mak 6 13 anyomoruság _ész_  _juttat_ az _ember_  _hogy_ az _isten_  _fordul_ ajó állapot pedig _elfelejtet_ véle az _isten_ akereszt fel gerjeszti az _isteni_  _félelem_ és a szivbéli _töredelmes_ a jó állapot _elfelejtet_ az _ember_  _hogy_ magára vigyázon látodé azt _Dávid_  _bölcs_ vala salamon _bölcs_ vala _de_ mint _hogy_ jó állapottyokban _elfelejt_ magokot azért el is tévelyedének _Dávid_ vétekben _esvén_ el távozék az _isten_ és az ö _kegyelem_ és azt _sok_  _könnyhullatás_ után nyeré viszá salamon pedig az a nagy _bölcsességű_  _fejedelem_ akinek az Isten anyi nagy _tudomány_ adot vala ellene nem álhata atsalárd jó állapotnak _hanem_ vétekböl vétekben _esik_ és el veszté _bölcsesség_ mivel az aszszonyai _kérés_ a _bálvány_  _tömjén_ ajánla azt magad is _helybenhagy_  _hogy_ az az _igazán_ valo nagy _aki_ a nyomoruságban el nem tavozik a _bölcsesség_ és ajó _erkölcs_ és _aki_ az Isten rendelésire _hagy_ magát zugolodás nélkül _abban_  _bizonyos_ légy _hogy_ a nyomoruság és a _kereszt_ mint egy _bizonyos_  _jel_ aboldogulásnak avilági jó állapot pedig _jelenthet_ a _jövendőbeli_ veszedelmet mit _tart_  _hát_ mind ezek felöl és melyikét _gondol_  _hogy_ nagyob ajándéka légyen az Isten rendelésinek a jó állapoté vagy a nyomoruság mivel _kevés_ vannak ollyanok _aki_ roszul _él_ anyomoruságal és a _kereszt_  _ellenben_ pedig _kevés_  _fordít_  _jó_ jó állapottyát

Storophila a _bizonyos_  _hogy_  _ha_ ugy _megtekint_ a mint _kell_ az _örökkévaló_ jót _ki-ki_  _elhitethet_ magával _hogy_ a nyomoruság _fő_ ajándéka az _isten_ és az _érdem_ leg több _hálaadás_ 

A _Krisztus_ azt _jól_ mondod mivel _ha_ az Isten _nagy_  _tudomány_ adot volna _bele_  _ha_ az _isten_  _olyanformán_  _beszélhet_ is valamint az angyalok _de_ mind a _teneked_ anyit nem _használ_ a szent _élet_ mint a _ha_ az Isten akarattyára _hagy_ magadot anyomoruságban ennek az az _ok_  _hogy_ azok a _tudomány_ olyan ajándékok a melyek _megadatik_ mind ajóknak mind a _gonosz_  _de_  _teljesség_ az Isten akarattya alá valo ajánlás tsak a választottakot _illet_  _ó_ ! _hogy_  _ha_ valaki meg mérné _igazán_ valo mértékel az _idő_ és az _örökkévaloság_ nem _találkozik_ senki is olyan _aki_ jobban nem szeretné ez _élet_ egy nehány száz _esztendő_  _tölteni_ minden féle nyomoruságban mint sem az _örökkévaló_  _boldogság_ el veszteni a más _élet_ mivel ez _élet_ valo nyomoruságoknak és szenvedéseknek tsak végek leszen _de_ a más _élet_ valo _megígér_  _jutalom_  _soha_ vége nem lészen azért is mondgya egy nevezetes auctor _hogy_  _ha_ az _isten_ szüntelen valo _hála_ adnánk is minden nyomoruságinkért _de_ még ugy is nem _tesz_  _elég_ nékie amint _kell_  _hogy_  _ha_  _megtekint_ azt _hogy_ mitsoda nagy _jó_ szerez nékünk akereszt azon is lehet _csodálkozni_ mondgya ugyan azon aucthor _hogy_ miért _hagy_ az Isten az ö valasztatit tsak egy szem pillantásig is nyomoruság és szenvedés nélkül _holott_ annak nintsen más modgya _hogy_  _megérdemelhet_ azt az _örökkévaló_  _jutalom_ a melyre rendelte öket

Storophila _ki_  _hisz_ uram azt _hogy_ annyi _sok_ jó légyen el rejtve a _kereszt_ és a nyomoruság alat _de_ uram még is egy _kérdés_ akarnék _tenni_  _kér_ világosisd meg elmémet azt szeretném tudni _ha_  _eléggé_ az _isten_  _hála_ adni akeresztért és kellé még _megköszönni_ azoknak is akik _harag_ vagy _hamisság_ szerzik nékünk akereszteket és a nyomoruságokot

A _Krisztus_ Tsudálkozom azon storophila _hogy_ illyen _kérdés_  _tesz_ nekem _ha_ egy _kevéssé_ a _Szentírás_  _olvas_ ezeket a szavaimot most _tud_ szeresétek _ellenség_  _jól_  _tesz_ azokal akik _titeket_  _gyűlöl_  _imádkozik_ azokért akik _titeket_  _háborgat_ matth 5 44 ezen parantsolat _szerint_  _tartozik_  _ki_  _ki_  _ellenség_ szeretni és azt meg is _kell_ mutatni nem tsak szoval _hanem_  _cselekedet_ mivel ebböl láttzik _ki_ a szeretet nem adtamé én magam erröl példát nem könyörgöttemé azokért akik fel feszitettek mondván atyám _megbocsát_ nékiek mert nem _tud_ mit _cselekedik_  _eszerint_  _cselekedik_  _István_ elsö mártyr és _Jakab_ apostol ugyan is _hova_ lehet nagyob _hálaadás_ mint _halál_ azért _imádkozni_  _aki_  _halál_ szenvedtet vélünk

Storophila Igen nagy jó _erkölcs_ ajele nem tsak roszul nem _tenni_ azal _aki_ velünk roszul _bánik_ vagy tsak _kívánni_ is azt néki _de_ söt még a _hozzá_ valo rosz _cselekedet_ mint egy _kötelez_ minket a véle valo _jótétel_ én nem merek magamnak azal _hízelkedni_  _hogy_ valaha _elérhet_ az olyan nagy _tökéletesség_ 

A _Krisztus_ leg aláb amások példájokra valo nézve _igyekezik_ mivel nem nehéz azt _követni_ a mit látunk _hogy_ mások is _követ_ 

 _eziránt_ egy régi _filozófus_  _tanítvány_ ahistoriájára _tanít_ ez a _tanítvány_  _egyszer_ valamely vétekben _esvén_  _kér_ mesterét _hogy_  _megbocsát_ azt néki _aki_ is _olyanformán_  _bocsánat_  _ígér_ neki tsak _hogy_ menne valamely _bánya_  _három_  _esztendő_  _dolgozni_  _de_ emég nem _elég_ mivel atanitványátol azt _kíván_  _hogy_ meg más _három_  _esztendő_  _tölt_ ótt el és meg fizesse azokot akik _ő_  _bosszant_ vagy _gyalázat_  _illet_  _hat_  _esztendő_ mulva a _filozófus_ mondá néki _jön_ már most velem áthénás varosában _hogy_ ótt _megtanul_ aböltseséget _abban_ avárosban pedig vala egy olyan _öregember_  _aki_ aböltseséget _tanít_ és az _iskola_ mindenkor az ajtajában ült és _gyalázatos_ szokal _illet_ azokot kik _hozzá_ menének meg akarván probálni _békességes_  _tűrés_  _hasonló_  _kezd_  _bánni_ a _filozófus_  _tanítvány_ is _aki_ azt tsak _nevetni_  _kezd_ az _öregember_ azon _csodálkozni_  _kezd_ és mondá _honnét_ vagyon a _hogy_ a midön olyan _bosszantó_ szokot mondok néked _te_ azt tsak neveted _hogy_ ne nevetném _felel_ az _ifjú_ mivel már _három_  _esztendő_  _fogva_ akik engemet _bosszant_ és _becstelenít_ azokot _megjutalmaz_ magad is _hasonló_  _bánik_ velem _de_ a nekem semmiben sem _telik_ az _öregember_ látván _hogy_ az _ifjú_ nagy _hajlandóság_ volna abölcseségre bé _fogad_ az _iskola_ mondván _hogy_  _érdemes_ volna abölcseség _tanulás_ mivel _hogy_  _oly_  _békességes_  _tűrő_  _János_ praepost ez a nevezetes remete mindenkor _előbeszél_ ezt a _história_ azoknak _aki_ az ö _klastrom_ akarának bé menni _hozzáadván_ azt is _hogy_ a régi szent atyák az alázatosság és abékeséges _tűrés_  _általmegy_ az Isten _lakóhely_ és _hogy_ oda más _kapu_ nem lehet bé menni _hanem_ a nyomoruság és a szenvedésnek _kapu_ a melyeket _öröm_  _kell_ szenvedni

 _de_ még _ezenkívül_ egy nehány példát _előhoz_ az olyanokrol kik agonoszért _javall_  _fizet_ azért _hogy_ magadot semmiben ne menthessed _Cyprianus_ püspök _halál_  _ítéltetvén_  _huszonöt_  _tallér_ parantsola _adatni_ a _hóhér_  _aki_ néki _fej_ vevé

Sándortól a _jeruzsálemi_ pátriárchátol az _íródeák_ nagy summa aranyat és _ezüst_  _ellop_ az _íródeák_ meg _fog_ és _törvény_ látának reája _de_ a pátriárcha nyolczvan _tallér_  _fizet_  _érte_ a mely nagy summa volt _abban_ az _idő_ és maga mellet meg _tart_ az _íródeák_ valamint annak elötte _ezért_ is mondá anép _hogy_  _hasznos_  _dolog_ a pátriárchát meg _bántani_  _Alamizsnálkodó_  _János_ pátriárcha felöl _ír_  _hogy_ egy _vendégfogadós_ igen roszul _bánván_ egy _ifjú_  _aki_ attya fia vala a pátriárchának az _ifjú_ panaszt tett a pátriárchanak _aki_ is meg akarván _csendesíteni_ az _ifjú_ és _egyszersmind_  _oktatni_ is arra _hogy_ mi formában visellye magát a midön _megbánt_ mondá az _ifjú_  _hogy_ mérte meg probálni az a _vendégfogadós_  _hogy_ tégedet meg bánttson ugy _bán_ véle a mint meg _érdemel_ és az egész városban _hír_ lészen azonban _hívat_ azt a _tiszt_  _aki_ az adot szokta fel szedni és meg parantsolá néki _hogy_ a mely adót szoktak adni az anyaszent egyháznak azt a _vendégfogadós_  _elenged_ és tölle az adot fel ne vegye az egész alexándria varosa _elcsodálkozik_ az illyen ritka _bosszúállás_ 

Storophila _de_ uram az illyen nevezetes _cselekedet_ emberek _cselekedet_  _aki_ több _bátorság_ vagyon és inkáb meg _tud_ magokot gyözni _abban_  _mindazonáltal_ nem _kételkedik_  _hogy_ az aszszonyok _között_ is ne _találkozik_ olyan _aki_ azon jó _erkölcs_ ne _követ_  _kegyelmesség_ azt _hall_ másoktol _hogy_ egy _bavarus_  _hercegné_ liduvinát egy más aszszony _harag_ nagyon _megbánt_ a _hercegné_ azt el szenvedvén azon _megbátorodik_ és mérgiben az _orca_ pökék a _hercegné_ liduvina azt _békességes_  _tűrés_ szenvedé és magát _megtürköztet_ anyira _hogy_ még ajándékot _küld_ annak az aszszonynak mondván _hogy_ nagy _kötelesség_ volna _hozzá_ azért _hogy_  _betöltet_ véle az Isten parantsolattyát azt is _olvas_ valahol _hogy_ szent _Teresa_  _inkább_ szerette és _imádkozik_ azokért akik _ő_  _bosszant_ és azokal legg több jót tett azért is mondá egy azon _időbeli_ püspök _hogy_  _aki_ ennek a szentnek _barátság_ akar lenni tsak _bosszúság_  _illet_  _ő_ 

A _Krisztus_ mint _hogy_ ezeket a szent _cselekedet_  _tud_ miért _kételkedik_  _tehát_  _abban_  _ha_ kellé _megbocsátani_  _ellenség_ és _hozzá_  _hálaadás_ lenni agonoszért

Storophila mert uram _akkor_ nem _jut_ mindgyárt _ész_  _de_  _azonkívül_ is ezt a parantsolatot _hogy_ szeressük _ellenség_ olyan nagynak _tart_  _hogy_ mindenkor azt _hisz_  _hogy_  _kevés_ vannak olyanok kik azt _elkövet_ 

A _Krisztus_ A valo _hogy_ ez a parantsolat nagy _tökéletesség_ valo _mindazonáltal_ emeg volt még az _ótörvény_ is mivel a _Szentírás_ azt fel _talál_  _ha_  _ellenség_  _ökör_ vagy szamarát _megtalál_ azt neki viszá vigyed _ha_ meg látod _ellenség_ szamárat a _teher_ alat _elesni_  _tovább_ ne meny _ha_ nem segittsed azt néki fel _emelni_ exod 23 _hát_ még salamon nem mondé _hasonló_ midön azt mondgya _ha_ az _ellenség_  _éhezik_  _ad_  _enni_ néki _ha_ szomjuhozik _ad_  _inni_ mert _ilyenformán_  _cselekedvén_  _eleven_ szenet _gyűjt_ afejére és az ur _visszaad_ aszt néked prov 25 21

Storophila A _csodálatos_  _dolog_  _hogy_ ez a törvény nem vezeti vala az _ember_ a _tökéletes_  _igazság_ még is _oly_ nagy jó _erkölcs_ parantsolt néki

A _Krisztus_ Valamely elmét _meghomályosít_ arosz _kívánság_ az olyan el nem érheti ezt a nagy jó _erkölcs_  _te_ pediglen leányom _igyekezik_ atekelletességre és meg látod _hogy_  _elfelejt_ agyalázatot nem _akkor_ a midön _imádkozik_ azokért kik _megbánt_ nem is _akkor_ a midön meg ajándékozod öket és asztalodhoz _hív_ öket _hanem_  _akkor_ a midön valamely nagy nyomoruságban látván öket azon aszived meg _esik_ meg szánod öket és anyi _könnyhullatás_  _ejt_ mint _ha_  _te_ magad volnál _abban_ anyomoruságban

Storophila mitsoda nyomorult vagyok uram _hogy_ olyan _távol_ vagyok attol atekélletességtöl mikor _elérhet_ azt a jó _erkölcs_ a melyet anyi szentek _követ_ 

A _Krisztus_ Légy jó reménségben leányom és _elhitet_ magadal _hogy_ azt el nem érheted amagad _erő_  _hanem_  _kér_  _buzgóság_  _hogy_  _aki_ azt néked parancsollya vigyeis végben azt _benne_ mert az Isten meg _hallgat_ azokot akik _ő_  _kér_ ö _ad_  _de_ azt akarja _hogy_  _kér_ aszentek példájokon pedig meg nem _kell_ tsökenned _de_ sött még inkáb _kell_  _igyekezni_ és _két_  _dolog_  _kell_  _megtanulni_ 

1 _hogy_  _követ_ öket az ö nagy _cselekedet_ és szent _élet_ 

2 _hogy_ magadot meg üsmérjed és meg visgállyad _természet_  _gyengeség_ és romlandoságát igen nagy _gyengeség_ volna _benne_  _gyengeség_ el nem szenvedni és _tűrhetetlenség_ lenni azért _hogy_  _békességes_  _tűrő_ nem vagy mivel azt magadnak el _kell_ szenvedni és alázatoságal várni _hogy_ a szent léleknek _kegyelem_  _feljebb_  _emel_  _mindazonáltal_ szorgalmatoságal _kell_ munkálodni azon _hogy_ atekélletességnek uttyán _elébb_ mehess és a _keresztényi_ jó _erkölcs_  _követhet_ semmit el nem mulatván azon _gond_ és szorgalmatosságal _kell_ lenned

Távul légyen _hogy_ másban _dicsekedik_  _hanem_ tsak a mi urunk _Jézus_  _Krisztus_  _kereszt_ gal 6 14


Tizen _hetedik_ Rész
Hogy miképpen _kell_  _dicsekedni_ akeresztben

Tavul legyen pedig _tőle_  _hogy_ másban _dicsekedik_  _hanem_ tsak ami urunk _Jézus_  _Krisztus_  _kereszt_ gal 6 14

A _Krisztus_ Még egy _dolog_  _hátravan_ storophila a melyre szükséges _hogy_  _megtanít_ és a mely magában _foglal_ mind atöbbit a mely nem _egyéb_  _hanem_  _hogy_ azt el hitesd magadal _hogy_ a _nagy_ méltosága _dicsőség_ és _becsület_ egy _keresztény_  _abban_ áll _hogy_ a _kereszt_ visellye én velem és _énértem_ mert ugyan is mi _igazságos_ mint a _hogy_ anyi szenvedésért mint én szenvedtem az _ember_  _hogy_ öket meg válttsam ahaláltol ökk is azt viszá adgyák nékem sebet sebért _gyalázat_  _gyalázat_ vért vérért nem _dicsőséges_ egy szolgának _hogy_ ö is _abból_ a pohárbol _iszik_ a melyböl az ö _király_ és ura _iszik_ epedig _akkor_  _megtörténik_ amidön az _isteni_ rendelés a nyomoruságnak pohárát nyujttya valakinek amelyböl _előbbször_ is én _iszik_ azért is mondám a _két_ apostolnak _aki_  _egyik_ az én _jobb_  _kéz_ felöl akara ülni és a másika _bal_ felöl az én poháromot _bizonyára_  _megiszik_ matth 20 23 akarván vélek _megértetni_  _hogy_ az én _hozzá_ valo szeretetemnek _jel_ a _hogy_ öket részesültessem az én szenvedésemnek pohárábol péter és pál _jól_  _tud_ azt _hogy_ mitsoda nagy méltoság legyen az azért is mondá az elsö _örül_ azon _hogy_ a _Krisztus_ szenvedésinek _társ_ vagytok _hogy_ a mikor az ö _dicsőség_  _megjelenik_  _akkor_ is _örvendezve_ vigadgyatok _boldog_ vagytok _ha_ szidalomal _illet_  _titeket_ akristus nevéért mert mind a _dicsőség_ mind a _Krisztus_ lelke _tirajtatok_ meg nyugszik 1 petr 4 13 a másika is _hasonló_ monda _tinektek_  _ingyen_  _adattatik_ a nem tsak _hogy_ a _Krisztus_  _hisz_  _hanem_  _hogy_ szenvedgyetek is _őérte_ phil 1 29 látod _tehát_ storophila _hogy_ ez a legg nagyob _tisztelet_ ez _élet_ és _hogy_ tsak _ebben_ is _kell_  _dicsekedni_ 

Storophila uram arra _tanít_ ugy tettzik _hogy_ semmit nem _kell_  _cselekedni_  _dicsekedés_ söt meg azt el _kell_  _kerülni_ a midön a jó _cselekedet_  _közé_ akar _elegyedni_ miképen mondhatod azt most _hogy_  _dicsekedni_  _kell_ a _kereszt_ 

A _Krisztus_ valo _hogy_  _megtilt_ néked a _hiábavaló_  _dicsekedés_  _de_ nem _ért_ azon minden féle _dicsekedés_  _hanem_ tsak azt mondottam _hogy_  _aki_  _dicsekedik_ az urban _dicsekedik_ 

Storophila _de_  _kér_ uram mitsoda az urban _dicsekedni_ 

A _Krisztus_ A _hogy_ magadnak ne _tetszik_ magadot ne _kecsegtet_  _hanem_ várjad az urnak _jóváhagyás_ és a midön abékeséges _tűrés_ valo _kegyelem_ veszed _dicsőít_  _ő_  _érte_ és minden _cselekedet_ mondgyad ezeket ne nékünk adgyad uram ne nékünk a _dicsőség_  _hanem_ ate nevednek

Storophila _köszön_ alázatosan uram _hogy_  _megtanít_ arra _hogy_ tsak _tebenned_  _kell_  _keresni_ aditsöséget és nem magamban _hogy_ azt _tetőlled_  _kell_ várnom és _kérni_  _tied_ is legyen az a _dicsőség_  _mindörökké_  _de_ uram _kér_ mond meg azt nékem mint _hogy_ a _kereszt_ már nem lehet se _becstelen_ se _gyalázatos_  _dolog_ azt _kíván_ tudni _hogy_  _ha_ uram ditsekedhettélé akereszt hordozásban

A _Krisztus_ Én _soha_ sem _keres_ a magam _dicsőség_ se az _ember_ nem _kíván_  _tetszeni_ azt a _dicsőség_  _keres_ a mely tsak _isten_  _jön_ az én atyámnak akarattyát _keres_  _beteljesíteni_ és _elég_  _tenni_ az ö _igazság_  _mindazonáltal_ azt meg _tudhat_  _hogy_ ugy _hordoz_ akeresztet mint _jel_  _örökös_ voltomnak valamint mondgya a proféta avállán _hordoz_  _fejedelemség_  _jel_ isai 9 6 a _kereszt_ valoságal az én _fejedelemség_ amelyért az én atyám akirályi székben _emel_ engemet akeresztemel is akarok uralkodni az _ember_ mivel tsak a szenvedésre akarom fel álitani _ország_ attol vagyon _hogy_ a világiak és a _gyönyörűségszerető_ nem akarván _hogy_ rajtok uralkodgyam a _kereszt_ nagy _ellenség_ gondolodé _hogy_  _ok_ nélkül _hordoz_ szenvedésemnek _eszköz_  _bizonyára_ nem mivel arra a végre _cselekedik_  _hogy_  _király_ páltzává változtassam a _kereszt_  _fa_ és a _jel_ légyen _királyság_ és _hatalom_  _tisztelet_ akartam _hordozni_  _győzedelem_  _jel_ és vállamra _tenni_ az üdvességnek _fa_ a melyet az egész világnak _kell_  _imádni_  _eszerint_ akarám _megbátorítani_ azokot akik engemet akarnának _követni_  _eszerint_ is akarám _tudta_ adni az egész világnak _hogy_  _aki_  _kereszt_ fel nem veszi és nem _kő_ engemet a nem méltó _hozzá_ miért volna _tehát_  _botránkoztatás_ a _kereszt_  _gyalázat_ és miért ne lenne _kedves_ azok elött _aki_ minden _boldogság_  _abban_  _kell_  _tartani_  _hogy_  _tetszhet_ik_ annak _aki_ arra _felfeszíttetett_  _elhitet_ azt magadal _hogy_ nintsen semmi _dicsőséges_ akereszt _gyalázat_ azért is mondá _öröm_ az én apostolom _távol_ légyen _tőle_  _hogy_ másban _dicsekedik_  _hanem_ tsak ami urunk _Jézus_  _Krisztus_  _kereszt_ gal 6 14

Storophila _bizonyára_ nagy _dicsőség_ uram akeresztet _hordozni_ mert valamint _hogy_ a _király_ udvarában _könnyű_ meg üsmérni _hogy_ kik vannak _kedvesség_ az ö nagy _becsület_ és _gazdagság_  _hasonló_ akereszt melyet adtz szolgaidnak _jel_  _hogy_  _kedv_ vannak _ezért_ is mondá az angyal _Tóbiás_ mert mint _hogy_  _kedves_ voltál Isten elött azért szükséges volt _hogy_ a _kísért_ meg probállyon tob 10 12

A _Krisztus_  _kíván_  _hogy_ az _ember_  _értelem_ volna és _elhitet_ magokal ezeket az _igazság_ mivel mindenben tsak a _becsület_ és a meltoságot _keres_ ahejában valoságot és a _csalárdság_  _tekint_ mivel sokal nagyob és méltoságosab valoságal _hordozni_  _érte_ a _kereszt_ mint sem apostolnak vagy _evangélista_ lenni _aki_ az _isten_  _buzgóság_ és _teljes_ szivel szereti nagyobra _becsül_ a lántzot és a _kereszt_ viselni _őérte_ mint sem az _ég_  _bírni_ 

Storophila minden emberek meg nem _érthet_ ezt az _igazság_  _hanem_ tsak azok _aki_ a menyei atya _osztogat_  _kegyelem_ mivel akeresztnek _tudomány_ olyan ritka _tudomány_ a melyet sem atest sem a vér _ki_ nem nyilatkoztatot _hanem_ a menyei atya érteti azt meg azokal _aki_ világoságát adgya

A _Krisztus_ E valo mivel azok olyan _titok_ a melyek el vannak rejtve a világi _bölcs_ elött és _ki_ vannak nyilatkoztatva az _együgyű_ pál azokot _jól_  _tud_ noha ö magát igen _kicsid_  _tart_  _de_ Isten elött nagy volt azért is mondá ezeket nagy _örömest_  _dicsekedik_ az én _erőtlenség_  _hogy_ lakozék _énbennem_ akristus _hatalom_ azokáért _gyönyörködik_ az _erőtlenség_ aboszuságokban akristusért valo szorongattatásokban mert mikor _erőtlen_ vagyok ugyan _akkor_  _erős_ vagyok 2 Cor 12 9 _meghallgat_ másut mivel _dicsekedik_  _hogy_ mit szenvedet igen _sok_ munkákban atömlötzökben _gyakran_ avereségekben mód felet ahalálokban _gyakorta_ a sidoktol _öt_ egy nehany negyven _csapás_ vettem _három_ veretettem meg veszökel egy szer _megköveztetik_  _három_  _hajótörés_ szenvedtem egy nap és egy _éjszaka_ atenger mélységében voltam 2 Cor 11 22

Storophila uram nem _tud_ mint vagyok midön illyen _csodálatos_  _dolog_  _hall_ mivel _ki_ ne _csodálkozhat_ik_ ennek az apostolnak _meggyőzhetetlen_  _békességes_  _tűrés_ ö ugy számlállya elö _sok_ szenvedésit és ugy _dicsekedik_ azokal mint mások szoktak _dicsekedni_ nemesi _titulus_  _hol_ vagyon olyan _bölcs_  _aki_ tsak _bölcsesség_  _megfoghat_ az illyen _rendkívül_ valo _dolog_ 

A _Krisztus_ E nem volt olyan _tudatlan_  _dolog_ a régieknél is a mint _gondol_ a pogányok nem mondottáké _hogy_ a munka és a szenvedés _illendő_  _dolog_ egy romaihoz nem mondottáké azt _hogy_ a _tűz_ meg probállya az aranyat és a nyomoruság a _bátorság_ a pogányok nem _tanít_ atunyaságot sött még mindenkor _dicsekedik_ a mikor sebbe _esik_ és nyomoruságot szenvedtek mert azokban meg mutathatták _bátorság_  _hogy_ ne _dicsekedhet_ik_  _tehát_ az olyan az urban _aki_  _őérte_ szenved

Storophila _ha_  _dicsekedni_  _kell_ nintsen igazáb valo _dicsekedés_ mint az _isten_ valo szenvedés tsak az urban valo _dicsekedés_ is _kell_  _keresni_  _kicsoda_ adgya azt nékem _hogy_ tsak az én uram _Jézus_  _Krisztus_  _kereszt_  _dicsekedik_  _édes_ üdvezitöm _te_ vagy az én _dicsőség_ és az én szivemnek egész vigassága tsak egyedül _benne_  _dicsekedik_ és amagam _gyengeség_  _had_  _keres_ avilágiak aditsöséget _had_ adgyanak _dicséret_  _egymás_  _de_ én tsak azt _keres_ amely az urtol _jön_  _ó_ veghetetlen _igazság_  _irgalmasság_  _megfoghatatlan_  _bölcsesség_  _dicsőség_ légy nékem mindenem tégedet _illik_ a _dicséret_ a _tisztesség_ és a _dicsőség_  _tetőlled_ minden _kegyelem_ áldás világosság és _bölcsesség_ az egész világon lévö _teremt_ állat adgyon néked _dicséret_ és _hála_ mind örökön _örökké_ A kik a _Krisztus_ a _test_  _felfeszít_ az ö _indulat_ és _kívánság_ együt gal 5 24


Tizen nyoltzadik Rész 
Hogy a _keresztút_ vége atest _felfeszítés_ áll

A kik a _Krisztus_ a _test_  _felfeszít_ az ö _indulat_ és _kívánság_ együt gal 5 24

Storophila Gondolván _hogy_ már semmi nem volna több _hátra_ azért semmi _kérdés_ nem is _téve_  _de_ akristus még nagyob _tökéletesség_ akarván _ő_ vinni mondá nékie valoságos _boldogság_ a _teneked_  _kedves_ storophilám _hogy_ eddig _elérkezhet_  _de_ még egy nehány lépést _kell_  _tenni_ ollyan uton a mely sokal nehezeb az eddig Talonál

Storophila _hát_ uram mi vagyon még _hátra_ nem végeztemé el akeresztnek uttyát

A _Krisztus_ valo _hogy_ egy részit el végezted _de_ nem vagy még _teljesség_ annak végin

Storophila mit _kell_ uram még _több_  _cselekedni_ 

A _Krisztus_ szükséges _hogy_ a mely _kereszt_ eddig velem _hordoz_  _hogy_ arra _felfeszíttetik_ mivel nékem minden _igyekezet_ tsak a vala _hogy_  _felfeszíttetik_ arra a _kereszt_ melyet akálvária _hegy_ fel vittem minden valami az én szenvedésemkor _történik_ arra a végre volt _hogy_ a _keresztény_ annak ne tsak _titkos_  _értelem_  _keres_  _hanem_ ugyan azt _követ_ is azon _igyekezik_  _tehát_  _hogy_ minden _cselekedet_ a _kereszt_ én velem öket fel _emel_ erre _kell_  _tehát_ minden _igyekezet_  _fordítani_ valamint én _cselekedik_ mivel én _engedelmes_ voltam az atyámnak _mindhalálig_ akár menyit _jár_  _tehát_ akeresztnek uttyán _de_ annak _jutalom_ nem veszed _hogy_  _ha_ tsak azon _holt_ nem _jár_ 

Storophila _hogy_ lehetne uram a _hogy_  _tied_ ne akarnék lenni _holott_ ate szent _kegyelem_  _által_ már régtöl _fogva_ egészen szolgálatodra adtam magamot Isten _oltalmaz_ olyan nyomoruságtol _hogy_  _tied_ ne legyek _édes_  _Jézus_ inkáb _elfogy_ az én _élet_ mint sem nálad nélkül _él_ mi vagyok én nálad nélkül tsak olyan mint agyükér nélkül valo _fa_  _és_ mint a lélek nélkül valo _test_  _tied_ vagyok uram egészen nagyob jót nem _kívánhat_ mint azt _hogy_  _örök_  _hozzá_  _kapcsol_ magamot

A _Krisztus_ mind ezek igen szép _indulat_  _de_  _ha_ azt valoságal _kíván_ és nem tsak szájal egy _dolog_  _kell_  _cselekedni_ a mely nélkül _enyém_ nem lehetz

Storophila uram mitsoda _dolog_ a _kész_ vagyok parantsolatidot meg _tartani_ 

A _Krisztus_ az olyan az _enyém_  _aki_ nem magáé

Storophila ez ollyan _dolog_ amelyet én nem _ér_  _kér_ uram magyarázd meg azt nékem

A _Krisztus_ tudodé mit mondot pál az én apostolom akik akristusé atestet _felfeszít_ az ö _indulat_ és _kívánság_ együt mit _tesz_  _-e_  _hanem_ azt _hogy_ az olyan nem _enyém_ akinek _test_ fel nem _feszíttetett_ a _hív_ jobban nem _tisztelhet_ az én _kereszt_ és az én szenvedésemet mint _ha_  _felfeszít_  _rosszindulat_ és _kívánság_ az illyen _kereszt_  _kell_  _tehát_  _felfeszíttetni_ egy _keresztény_ egész _élet_ mivel azt _megtud_  _hogy_ az _ember_  _élet_  _békesség_ és _csendesség_  _abban_ áll _hogy_ minden _indulat_ az _igazság_  _megegyeztet_ és _akkoron_ azt az _indulat_  _öröm_  _jó_ és szent szeretetnek nevezik _hogy_  _ha_ pedig a magad _kívánság_  _hagy_ magadot és azokot meg nem zabolázod azok az _indulat_ az elmét meg ronttyák és az _élet_ nyomorultá teszik és _akkoron_ azokot az _indulat_ rendeletlen _indulat_ és rosz _kívánság_ nevezik azért anéked nagyon _megvan_  _hagyva_  _hogy_ minden _tehetség_  _igyekezik_ fel fesziteni azokot az _indulat_ magadban _mindaddig_ valamég azokot el nem ronthatod

Storophila már most _ér_ uram mit akarsz mondani _hogy_ az a nyomoru _test_ mely rendeletlen _indulat_  _indít_ az elme ellen a _kereszt_  _felfeszíttetik_  _felfeszít_ uram azt mivel _gyönyörködik_ az Isten _törvény_ a _belső_  _ember_  _szerint_  _de_ látok az én _tag_ más _törvény_ mely az én elmémnek _törvény_  _ellenkezik_ engem rabul _ad_ abün _törvény_ mely az én _tag_ vagyon azért _jóllehet_ én az én elmémel szolgálok az Isten _törvény_  _de_ atestemel a _bűn_  _törvény_  _ó_ én szegény nyomorult! _kicsoda_ szabadit meg engemet ehalálnak _test_ rom 7 22

A _Krisztus_ nem más _hanem_ a _test_  _felfeszítés_ tsak _tud_ meg _ölnyi_ magadban a _földi_  _ember_  _tag_ mert azoktol származnak arosz _erkölcs_ és a rosz _kívánság_ 

Storophila mint _hogy_  _oly_ szükséges ez a _felfeszítés_  _kér_ uram magyarázd meg azt nékem _bő_ 

A _Krisztus_ azt meg _kell_  _tudni_  _hogy_  _kétféle_  _kereszt_ vagyon az _egyik_ testi _kereszt_ a másika lelki _kereszt_ az elsö _abban_ áll _hogy_ nagy mértékleteségel légy az _étel_ és az _ital_ és az _érzékenység_ semmiben nem _kell_  _kedvezni_ a másodika _abban_  _hogy_  _megtürköztet_ a léleknek _kívánság_ azt mindenkor _csendesség_ és _békesség_  _tart_ akevélységnek és aharagnak sebességit meg zabolázad magadot mindenért _megfedd_ magadnak semmiben ne _kedvez_ és magadal mint egy mindenkor viszá vonásal légy mivel igen _drága_  _kereszt_ az ur elött és _dicsőséges_  _erő_ venni rosz _gondolat_ ellene mondani akaratidnak és azokot meg gyözni

Storophila ugy tettzik uram _hogy_ már most _jobban_  _ér_ ezt a lelki képen valo _felfeszítés_ a _test_ ugy _gondol_  _hogy_  _az_ nagy _erőszak_  _kívántatik_  _kér_ azért _megtanít_ arra _hogy_ mi formában lehessen azt végben vinnem

A _Krisztus_  _örömest_  _hogy_ pediglen végben vihessed a lelki _felfeszítés_ a _test_ lelki szegre is _kell_ szert _tenni_ a melyel _felfeszít_ a _test_ azért is mondá _Dávid_  _általver_  _test_  _félelem_ mert rettegésel _tekint_  _ítélet_ szükséges _tehát_  _hogy_ az urnak _félelem_ a _test_  _meghat_ és azt a szolgálat alá vesse _hogy_  _ha_ pedig atest _feltámad_ és nem akarja magát _felfeszíttetni_ meg fogja probálni az urnak rettentö _fenyegetés_ az én lelkem nem marad _többé_ az _ember_ mert ő tsak _test_  _aki_ pedig _felfeszíttetett_ a meg _hal_ a véteknek és _él_ az _isten_ az illyen szegektöl meg ne ijedgy mivel a szeretet _erős_ mint ahalál

Storophila _kedves_ az illyen szegek mivel ö általok lehet _elérni_ az _igazán_ valo szabadságra _ha_ atestet nyomorgattyák is _de_ a léleknek _öröm_ szereznek _de_ uram _hol_ vegyek egy _kalapács_ a mellyel a szeget bé verjem

A _Krisztus_ az én _beszéd_ nem olyané mint egy _kalapács_ a mely _eltör_ a _kő_ mondgya egy proféta az urnak _beszéd_ nagy segittségedre lészen a _félelem_ és a szeretetnek szegét bé veri ugy _hogy_ semmi _hajlandóság_ ne légyen a világi _dolog_ mert az _isten_  _beszéd_  _élő_ és _ható_ és _hatható_ minden _kétélű_  _fegyver_ és _elhat_ az akaratnak és az elmének atagoknak _egybekötöztetés_ és a velöknek _oszlás_ és _megítél_ agondolatokot és a szivnek _indulat_ hebr 4 12

Storophila _kíván_ uram _hogy_  _általlyukaszt_ lábaimot _félelem_ szegeivel és az én 
 _kéz_ szeretetednek szegeivel ugy _hogy_  _halál_  _kép_  _kitetszvén_ az én _test_ az én _test_  _tag_ ne szolgállyanak _többé_ a vétekre


Tizen _kilencedik_ Rész 
Hogy mi formában _kell_ fel fesziteni a világot

Nékem a világ _megfeszíttetett_ én is avilágnak gal 614

A _Krisztus_ Mind ezek a _kívánság_ igen _jó_  _de_ storophila atesten _kívül_ még mást is _kell_ fel fesziteni

Storophila mi lehet az uram

A _Krisztus_ Az avilág akit fel _kell_ fesziteni mind azzal ami _az_  _tartozik_ mivel tsak _akkor_ fognak _tőle_  _félni_ a setettségnek _hatalmas_ a midön a _kereszt_ fogják _benne_ látni azt el mondhatod nékem a világ _megfeszíttetik_ én is avilágnak illyennek _kell_ lenni egy _keresztény_ nem lehet semmi _hasznos_ avilág _felfeszítés_ mivel eza _fundamentum_ aboldog _élet_ 

Storophila uram ez igy vagyon egy _kereszt_  _két_  _felfeszíttetett_ lészen és _hogy_ egyedül nem leszek a _kereszt_ mivel avilág is ót lészen velem

A _Krisztus_ azt nem _kell_  _csodálni_ mivel amidön a _kereszt_ valék az _ördög_ minden _hatalom_ láthatatlan képen fel volt velem _feszítve_ azért is mondgya az én apostolom _hogy_ el törölte a mi nékünk _ellene_ vala a _keresztfa_ azt _felfeszítvén_ és _megfosztván_ abirodalmakot és a _hatalmasság_ azokot nyilván mutogatta _diadalom_ vévén azokon a _keresztfa_  _által_ Colos 2 14 _két_  _dolog_  _kell_  _hát_ vigyázni az én _kereszt_ az elsö a _hogy_ azért feszitettem fel _hogy_ néked példát adgyak azzal a második a _hogy_ azon _kereszt_ az _ördög_ vett _győzedelem_  _jel_ vala a melyen _ő_ mind _felfeszít_ mind _meggyőz_  _eszerint_  _kell_  _hát_ fel fesziteni magadban ezt a _két_  _ellenkező_  _dolog_  _tudniillik_ magadot és a világot

Storophila uram enékem egy _kevéssé_  _homályos_ tettzik és nehezen _megfoghat_ 

A _Krisztus_ világosabban _beszél_  _tehát_ fel feszitettél _akkoron_ avilágnak a midön avilágnak _fejedelem_ semmit magának valot _benne_ nem _találhat_ és a világ néked _felfeszíttetik_ a midön el távoztatod magadtol a vétekre valo _kívánság_ az én _kereszt_ valo szeretet _élet_  _ad_ és a világhoz valo szeretet _halál_  _meghal_  _tehát_ a vilagnak és a világ _teneked_  _de_ a vilagon nem _kell_  _ért_ az _ég_ és a _föld_  _hanem_ a világi mulandó _jó_ a _dicséret_  _tisztelet_  _gazdagság_ nagy udvart és a nagyra valo elö menetelt és mind azt valamint _oly_ igen szeretnek az emberek szükséges _hogy_ mind ezek meg _hall_  _teneked_  _te_ magad is ezeknek ezeket _soha_ ne _kíván_  _bírni_  _de_  _soha_ ezek a szivedet el ne _foglal_ 

Storophila adgya Isten világ meg váltoja _hogy_ ez a világ rosz _kívánság_ együt _soha_ meg ne gyükerezhessék az én szivemben _hogy_ ez a világ _teljesség_ meg _hall_ nekem és _olyanformán_  _felfeszíttetik_ velem _hogy_ semmi _kedvesség_ ne _kap_ se semmije nekem ne _tetszik_ 

A _Krisztus_ azt _megtud_  _hogy_  _soha_ néked a világ fel nem feszitetnék _hogy_  _ha_ tsak a világ _teremtő_  _érte_ fel nem feszitetett volna semmit nem _cselekedhet_ik_ nálam nélkül _de_ én velem mindent _cselekedhet_ik_ erröl nyilvánságosan szol az én apostolom mondván _távol_ légyen _tőle_  _hogy_ másban _dicsekedik_  _hanem_ tsak a mi urunk _Jézus_  _Krisztus_  _kereszt_  _aki_  _által_ nékem a világ _megfeszíttetik_ én is a világnak gal 6 14 _figyelmez_  _jól_ ezekre a szokra _aki_  _által_ nekem a világ _megfeszíttetik_ ezek aszok nem _hiábavaló_ szók és nem magátol mondotta az apostol _hanem_ a szent lélek _által_ 

Storophila Én uram mint _hogy_  _kegyelem_  _betölt_ ugy tettzik el mondhatom _hogy_ a világ _meghal_ és _felfeszíttetett_ nékem mert valamit avilág szeret ugy mint agazdagságot _tisztelet_  _gyönyörűség_ mind ezek valoságos _kereszt_ nékem _ha_ avilágot nem szeretem attol vagyon mert _tud_  _hogy_ akár mit adgyon nékem _de_ amulando és _csalárd_  _ha_ azt nem _kíván_ attol vagyon mert minden _java_ véle együt el mulnak azért is _távozik_ tölle valamint abüdös sártol

A _Krisztus_ E mind _jól_ vagyon okosan is mondod _mindazonáltal_ még továb is _kell_ menni a még nem _elég_  _hogy_ a világ _felfeszíttetik_ néked és magad is avilágnak _hanem_ még ugy _kell_ magadot viselni mint _ha_ valojában _meghal_ ugy _hogy_ a világ ne _keres_ tégedet és mint _hogy_ avilág _dicsőség_ nem _keres_ a világ _dicsőség_ se _keres_ tégedet _hanem_ még meg vessen mivel _gyakran_  _történik_  _hogy_ ámbár valaki ne _gondolkodik_ is a világrol _de_ avilág _gondolkodik_  _felőle_ és _igyekezik_ azon _hogy_ magához viszá vonnya valo _hogy_ az olyan _meghal_ avilágnak _de_ a világ meg nem _holt_ nékie agonosz lélek látván _hogy_ más valamely _foglalatos_  _dolog_ adgya magát azon _igyekezik_  _hogy_  _háló_  _ejthet_ azért is mondgya az én apostolom az olyan _keresztény_ felöl kik tsak _fél_  _meghal_ avilágnak _ha_  _meghal_ akristusal a világ _betű_ miért itéltek még is mint evilágon _élő_ Colos 2 20 ugyan is miért arttya magát az olyan avilági _dolog_  _aki_ a világnak _meghal_ mivel azoknak aholtaknak _kell_ a világot _hagyni_ akik avilágban maradnak és tsak egyedül azt _kell_ szeretni _keresni_ és _az_  _kapcsolni_ magát a mit avilág _kereszt_  _tart_ 

Storophila ez uram igen nagy _kötelesség_ ugy tettzik _hogy_ az anyaszent egyháznak _kezdet_ ezt _követ_ az apostolok _gondol_  _hogy_ azt akarta _elöben_ adni szent pál a midön mondgya _ha_ szidalomul _illettetik_ jót _kíván_  _ha_  _háborúság_ szenvedünk _békesség_  _tűr_  _ha_  _gyaláztatik_  _imádkozik_ evilágnak seprei löttünk és mindenektöl el vettetett szemetek mind ez _idő_ 1 Cor 4 12 _bizonyára_ illyenek is valának az apostolok a világ elött _aki_ azt _gondol_  _hogy_  _ha_ egy szer meg menekedhetnék töllök egészen _megtisztíttatik_ mivel olyanoká _tart_ öket valamint a szemetet és valamint _haszontalan_ 

A _Krisztus_ azt _jól_ mondod mivel nem tsak az apostolokot _de_ mind azokot kik engemet _követ_ a világ mindenkor meg vetette _hallgat_ mi képpen panaszolkodnak az _isten_  _Dávid_  _által_  _könyörül_ uram mi rajtunk mert már régtöl _fogvást_ szidalmaztatunk a mi lelkünk _tele_ szégyen vallásal _gyalázat_ is _illet_ a _gazdag_ és a _kevély_ ps 122 4 _de_ a nagy vigasztalásokra lehet az én szolgaimnak és _öröm_ is _követhet_ engemet _ha_ ezekröl aszavaimrol _gyakorta_  _emlékezik_  _ha_ evilág _titeket_  _gyűlöl_  _tud_  _hogy_ engemet _gyűlöl_  _elébb_  _tinálatoknál_  _ha_ evilágbol valok volnátok evilág ami _övé_ szeretné azt _de_ mivel _hogy_ nem evilágbol valok vagytok _hanem_ én választottalak _titeket_ evilág _közül_ azért _gyűlöl_  _titeket_ evilág joan 15 18

Storophila Mitsoda _kedves_  _dolog_ uram ezt a _tisztátalan_ világot ugy _tekinteni_ mint olyan _dolog_ mely méltó _gyűlölség_  _gyűlölvén_ öis azokot kik _tied_  _kér_ uram azt a _kegyelem_ amely _elhagyat_ velem _teljesség_ ezt a világot a mely mind akaratot mind _tehetség_ adgyon _bele_ 

A _Krisztus_ azt _megtud_ leányom _hogy_ mentöl _feljebb_  _emeltetik_ az Isten _bölcsesség_  _értelem_ annál inkáb meg halsz atest _hajlandóság_  _ha_ meg világositatol az _isteni_  _bölcsesség_ világával a világot ugy _tekint_ mint _meghalt_ és valoságal el mondhatod a világ _meghal_ és _felfeszíttetett_ nékem én is _meghal_ és fel feszitettem a világnak azt is _megtud_  _hogy_ ennek a _bölcsesség_ szinét meg nem láthatod _ha_ avilágnak meg nem halsz mivel ez a _bölcsesség_ olyan szépség a mely magához vonnya az _értelmes_ lelket és ez a szépség annál _kedves_  _hogy_  _tiszta_ annál _tiszta_  _hogy_ a lelki _dolog_  _keres_ és annál inkáb _keres_ a lelki _dolog_  _hogy_ a testi _dolog_  _meghal_ ugy tettzik _hogy_ mind ezekre valo nézve magadban _feltehet_  _hogy_ nem _követ_ atsalárd világot el hitetvén azt magadal _hogy_ tölle semmit sem várhatz

Storophila uram enékem _elég_ semmi nékem evilágban nem tettzik semmi _benne_ nintsen a mi a világé volna és én nem _kíván_ semmijit a világ semmimet nem _bír_ és én sem _bír_ semmijit _ha_  _bír_ is _öröm_ nem volna és _ha_ tölle meg válom is azon nem szomorkodom minden _kívánság_ tsak az _ó_ ! én _isten_  _hogy_  _oly_  _erős_ lehesek _hozzá_  _kapcsolva_  _hogy_ semmi _tőle_ el ne választhasson


Huszadik Rész 
Hogy a _Krisztus_ együt _kell_  _felfeszíttetni_ 

A _Krisztus_ együt meg feszitettem gal 2 19

Storophila Továb is akarván magat _oktattatni_  _kérd_  _honnét_ vagyon uram _hogy_ anyi sokáig sohajtottam utánnad és _keres_  _mindazonáltal_ még meg nem találhattalak _kívánság_  _szerint_ miért _megfoszt_ engemet magadtol mikoron lehetek _örökös_  _hozzá_  _kapcsolva_ ugy _hogy_ semmi _tőle_ el ne választhasson

A _Krisztus_ Az attol vagyon _hogy_ nem ótt _keres_ engemet _ahol_  _kell_ mivel én nem _találkozik_ azok _között_ kik a _gyönyörűség_  _él_ engemet a világban _keres_ és én nem vagyok a világbol valo _ha_  _felfeszít_ atestet rosz _kívánság_ együt _ha_ a világ _felfeszíttetett_ néked és _te_ is avilágnak és _ha_ tsak azt _keres_ ami nékem _kedves_ meny fel akálvária _hegy_ és ót _megtalál_ engemet ugyan ót is áldoztattam én fel _hoz_ valo szeretetemböl meny fel _tehát_  _bátor_ arra a _hely_  _ha_ ugyan valojában vagyon 
 _kedv_ engemet _megtalálni_ a midön ót _fent_ lészesz az egész világot meg vetésel _tekint_ 

Storophila uram ezt _teljes_ szivemböl _kíván_  _de_  _kér_ mond azt nékem _hogy_ lehesen valakit fel fesziteni nem tsak testi képen _de_ még lelki kepen is

A _Krisztus_ a meg lehet _ilyenformán_ példának okáért a midön vaiaki semminek _tartván_ anyomoruságokot _öröm_ veszi atesti szenvedéseket és a nyomoruságokot ugy _tekint_ mint olyan szegeket a mellyek a _boldog_  _élet_ vezetik mivel azok a szegek melyek az ö _kéz_ és lábát _általlyukaszt_ olyan _kulcs_ melyek meg nyittyák a menyeknek _kapu_ 

Storophila adgyad én _isten_  _hogy_ veled _együtt_ szegesztessem fel a _kereszt_  _hogy_  _had_  _élhet_ az _örökkévaló_  _boldogság_ 

A _Krisztus_ el vezetnek oda tégedet a szegek és a _kereszt_ ugyan is az olyan _aki_ akeresztre vagyon _felfeszítve_ a _jelenvaló_  _dolog_ nem _tekint_ nem _gondolkodik_ arrol amit avilágban szeretet amás naprol nem nyughatatlankodik nem _kíván_  _gazdagság_  _bírni_ a _kevélység_  _irigység_ nem _háborgat_ agyalázatra nem _hajt_  _ha_ ámbar még lélegzetet veszen is _de_ magát ugy _tekint_ mint _holt_ minden _kedv_  _gondolat_ az _örökös_  _haza_  _felé_  _igazgat_  _-e_  _szerint_  _kell_ néked is meg _halni_ atest _kívánság_ és az egész _teremt_ állatoknak és tsak egyedül amenyet _kell_  _tekint_ és reménlened

Storophila _ó_ ! uram mit _kívánhat_ az _ég_ és mit _kívánhat_ eföldön _hanem_ tsak egyedül tégedet atestem és a szivem _fogyni_  _kezd_ légy _ó_ ! én _isten_ az én szivemnek _isten_ és _örökkévaló_ részem _énnekem_ ps 72 24 szeretlek tégedet _ó_  _felfeszíttetett_ szeretet nem is _megelégedik_  _addig_ valamég _hozzá_ nem leszek _kötözve_ aszeretetnek _kötél_ ugy _hogy_  _soha_ semmi _tőle_ el ne valaszthasson

A _Krisztus_ már mostanában _kezd_  _tudós_ lenni a szeretetnek _tudomány_ ezeket senem a _test_ se nem a vér mondattya _teveled_  _hanem_ az én atyámnak lelke pálban ezen lélek lévén mondá a _Krisztus_ együt meg feszitettem _él_ pedig én vagy is nem én _él_  _hanem_ akristus _él_  _énbennem_ gal 2 20 latodé azt _hogy_ mi képpen el ragadtatik az olyan elme _aki_  _isteni_ szeretet vagyon és _hogy_ mitsoda _kívánatos_  _dolog_ legyen az ez a szeretet ollyan nagy volt _benne_  _hogy_ az _ember_ magamot _megalázván_ a szolgának _forma_ vettem magamra és anyira vitt _hogy_ magamot fel feszitettem és véremet _kiont_  _érte_ az illyen nagy szeretet mondatá pálal is ezeket a szokot _él_  _de_ nem én _hanem_ a _Krisztus_  _él_  _énbennem_ látod _hogy_ mitsoda _drága_  _élet_  _okoz_ ez az _isteni_ szeretet és _hogy_ ezel mitsoda _teljes_ vala az én apostolom _aki_ is egészen én nekem és a _kereszt_ adta vala magát ugy anyira _hogy_ mindent tsak az én akaratom _szerint_  _cselekedet_ azért nem is azt mondá _hogy_ én akristusban vagy a _Krisztus_  _él_  _hanem_  _hogy_ akristus _él_  _énbennem_ 

Storophila uram meg nem foghatom _jól_ ezeket és nem _tud_ mitsoda _értelem_ mondgya az apostol ezeket a szokot _él_ én és az után nem én _hanem_ a _Krisztus_  _él_  _énbennem_ ezekben a szokban nagy _ellenkezés_ látok nem is _tud_  _hogy_ mi képpen mondhattya _él_ és nem _él_ 

A _Krisztus_  _hogy_ veled _megértet_ ezt a titkot egy _hasonlatosság_  _előhoz_ az _oltani_ valo veszö a mellyet atöröl le vágnak _teljesség_  _meghal_ annak a _fa_ a melyröl le mettzették és annak a _fa_  _él_ a melyben _olt_ mivel attol veszen már magának _eledel_ igy _hasonló_ az olyan _aki_ avilágtol el válik _énbelém_  _oltatik_ a világnak meg _hal_  _de_  _tőle_ vévén _élet_ és _kegyelem_ én általam és _énbennem_  _él_ uj _élet_  _eszerint_  _él_  _tehát_ pál _énbennem_ és én _őbenne_ mivel az _aki_ a világnak _meghal_ a szeretetben marad az _isten_ marad és az Isten _őbenne_ 1 joan 4 16 se atermeszet se akivánság se az akarat nem _él_ már az én apostolomban _hanem_ én _éltet_  _ő_  _kegyelem_ azt _cselekedtetvén_ véle amit akartam és _ő_ minden féle _jó_ vittem _ellentartás_ nélkül

Storophila mitsoda _dicsőséges_  _dolog_ uram ez _szerint_  _élni_ mitsoda _boldog_ volnék _ha_  _kegyelem_ segittségével _hasonló_  _élhet_ uram tsak egyedül ezt _kíván_ és ezt is sohajttya az én lelkem _olt_ szüntelen engemet _abban_ az _élet_  _fa_ a mely magad vagy _hogy_  _had_  _meghal_ magamnak és tsak _tebenned_ és _teáltalad_  _él_  _kötöz_  _kereszt_ engemet és semmi attol _él_ ódgyon mivel nintsen _kedves_  _dolog_  _előtte_ mint veled _élni_ és meg _halni_ a _kereszt_  _megad_  _felfeszíttetett_ szeretet ezt a _kegyelem_ szolgálodnak _aki_ a midön _tetőlled_ szaladot magadhoz _hív_ a kit _kegyesség_ magadhoz _húz_ a midön tégedet nem akart _követni_ uram _kedves_  _eledel_ a _hogy_ szenvedgyek _nagy_  _gyönyörűség_  _hogy_  _felfeszíttetik_ mint _hogy_ a _Krisztus_ az én _élet_ ahalál nékem nyereség phi 1 21 ugyan is _meghalván_ meg nem halok _hanem_  _él_ mivel az _élet_ ura _benne_ lészen miképen lehetne meg halnom _ha_  _az_ az _élet_ leszek _kapcsolva_  _aki_  _felfeszíttetett_  _érte_ és mitsoda _köz_ lehet _hozzá_ annak ahalálnak _aki_  _megölet_ a _keresztfa_  _hol_ vagyon _halál_ ate _diadalom_  _hol_ vagyon _halál_ ate _fullánk_ 1 Cor 15 55 _hogy_ lehetne nékem _élni_ nálad nélkül mivel _te_ vagy az én _élet_ és lelkem _teveled_ együt akarok lenni akereszten mert ate apostolod azt mondgya _hogy_  _aki_ az urhoz ragaszkodik egy lélek ö véle 1 Cor 6 17 _ó_ ! egyedül valo _jó_  _ó_ ’ _örökkévaló_  _igazság_  _kedves_  _Jézus_  _kapcsol_ magadhoz engemet _hogy_ veled együt _hal_ és _feltámad_ 

Ezeket a szokot nagy _buzgó_ szeretettel mondá storophila a _kereszt_ lévén a _Krisztus_ együt _aki_ is _kegyesség_  _hallgatván_ mondá nékie

A _Krisztus_ Örüly leányom és _bátor_ légy mivel _pályafutás_  _csakhamar_ végit _ér_ már _az_  _közel_ vagy és rövid _idő_ alat ajutalmát el vészed együt szenvedtél velem aditsöséget is velem együt veszed el velem együt _meghal_ velem is _él_ és _örökös_  _társ_ lenni a menyekben mert valamint _hogy_ amagam meg alázásáért az Isten olyan nevet adot nekem a mely minden nevek felet vagyon ugy azok akik részt vesznek szenvedésimben velem együt _felemeltetik_ a _dicsőség_ ez az utt az a melyet én nyitottam az én _örökös_  _társ_ és a mely az _élet_ vezet

A _kereszt_  _királyi_ UTTYA

 _harmadik_  _könyv_ 
A _kereszthordozás_  _haszon_ 


Elöl _járó_  _beszéd_ 

Az útt mely az _élet_ vezet _keskeny_ mondgya az _írás_ és nem tsak egy féle nyomoruság _találtatik_ akereszt uttyán ezen a _keskeny_ uton anyi _sok_  _örvény_ veszedelem és _fáradság_ vagyon _hogy_ azt nem lehet _csodálni_  _ha_ olyan _kevés_  _jár_ és mennek végig azon az uton azt meg _kell_  _mindazonáltal_  _engedni_  _hogy_  _elég_ segittség _adatik_ alelki _élet_ uttyán _bizonyos_ és _tévelyedés_ nélkül valo _járás_ anyi _haszon_ és _java_ vagyon azoknak kik azon _jár_ a mint _kívántatik_  _hogy_  _ha_ azokot _jól_  _megtekint_  _meggyőz_ mind azt valami öket akereszttöl _elidegenít_ 

A _Krisztus_ a szolgának _forma_ vévén magára nem tsak _meggyőz_ az ö szenvedésit és _kín_  _de_ söt még azokot _kedves_  _dicsőséges_ és üdveségeseké _tesz_ ugyan azért _dicsekedik_ a _kereszt_ és a _gyalázat_ szent pál ez a nagy apostol és _doktor_ mondván az Isten ne adgya _hogy_ másban _dicsekedik_  _hanem_ tsak a mi urunk _Jézus_  _Krisztus_  _kereszt_ gal 614 az apostolok és a martyromok a munkájokért valo _jutalom_ a _kereszt_ vették el ugyan mindenkoron is _abban_ fogják el venni ahivek tsak egyedül akeresztben _enyhíttetik_ és _meggyőzettetik_ a _kísért_ és a _kín_ ugyan _azáltal_  _megcsendesedik_ a _felháborodik_ elme és _meggyógyul_ a lélek _halálos_ sebeiböl

Hogy _ha_ pedig _oly_  _kevés_  _haszon_ láttyuk akeresztnek és _ha_ rend _szerint_ azok el vannak _előtte_ rejtve az attol vagyon _hogy_ a _kereszt_ uttyára igen _késő_ megyünk szent _Teresa_ a spanyolok _dicsőség_  _halál_ után _megjelenik_ egy jó akarojának akinek mondá _hogy_ a _föld_ valo _sok_ nyomoruságiért szenvedésiért és _kereszt_  _megjutalmaztatik_ menyekben és _ha_ valami _kívántat_ véle aviszá valo menetelt a nem más volna _hanem_  _hogy_ még _több_ szenvedhetne és _hogy_ azt nagyobra _becsül_ a menyekbe lévö _gyönyörűség_ ebböl meg lehet látni _hogy_ mitsoda _érdemes_ akeresztnek uttya

A _Krisztus_ Ez a szenttséges mester akeresztnek uttyan vezetvén storophilát meg magyaráza vala néki az utozás _közben_ a _kereszt_ majd egy majd más _haszon_ azt pedig arra valo nézve _hogy_ nagyob vigasságal menne az uton és _meggyőz_ azt az unadalmat amely az utnak _fáradság_ szarmazik mivel vannak olyan személyek még aleg _buzgó_  _között_ is akik meg unakodván a lelki _élet_ valo szolgálatoktol olyan nagy _kedvetlenség_  _esik_  _hogy_ az urnak uttyaiban nagy szomoruságal és lankattságal _jár_ viselvén nagy nehezen a _kereszt_  _teher_ mindenkor zugolodnak és panaszolkodnak mondván _Jób_  _ha_ el aluszom azonal azt _kérd_ mikor _felkel_ és _ha_  _felkel_ az _este_ nyughatatlanságal várom és _éjszakai_  _tele_ vagyok _fájdalom_  _jobb_ 7 4 _ha_  _hasonló_ szenvedés _körülvesz_  _bennünket_  _ha_  _ebben_ a lankadtságos állapotban _esik_  _fordul_ akristushoz és _kér_ ezt az _irgalmasság_ urát _hogy_  _felgerjeszt_  _benne_ a szeretetet és _hogy_  _jár_ mivelünk az uton melyen _jár_  _Dávid_ az illyen lankadcságos állapotrol mondgya ezeket az unadalom miat el szunnyodot az én lelkem _megerősít_ uram engemet _beszéd_ ps 118 28

Hogy pediglen ellene lehesen állani ennek az unadalomnak _ebben_ a _harmadik_  _könyv_  _feltesz_ azokot a szavait és vigasztalásit akristusnak melyeket _ad_ storophilának uttyában azokbol _megtanulhat_ miképpen lehet akeresztröl mint az _élet_  _fa_ lelki _gyümölcs_ szedni a _munkásember_ nem visgállya a meny dörgést se a villámlást _hanem_ az _eső_ a mely nevelni fogja _búza_ és _gyümölcs_ a midön _búza_ vét nem _tekint_ azt _hogy_ az a mag el fog rothadni _hanem_  _hogy_ az a mag _tízannyi_  _terem_  _-e_  _szerint_  _kell_ nékünk _cselekedni_ nem _tekintvén_ a mostani nyomoruságot _hanem_ a _jövendőbeli_  _haszon_  _békességes_  _tűrés_ várván az aratást _ilyenformán_ nem tsak _könnyű_ szenvedgyük akeresztet _de_ sött még _abból_ nagy _haszon_ is veszünk


Első Rész 
Hogy a _kereszt_  _megoltalmaz_ avétektöl és _meggyőz_ a _kísértet_ 

A _kereszt_ valo _tudomány_ azoknak kik _megtartatik_  _isten_  _hatalom_ 1 cor 1 18 

Storophila Alig _eltökél_ magában _hogy_ magának ellene mondana s’ a _kereszt_  _hordoz_ és akristust _követ_  _hogy_ azonnal _három_  _ellenség_  _támadván_ veszedelmére _igyekezik_  _tudniillik_ a világ atest és az _ördög_ mind ahárom azon _igyekezik_  _hogy_ a _kereszt_ meg utáltassák véle a világban viszá vigyék és _hogy_ arra a szélyes utra vezessék mely a veszedelemre siet _hogy_ pediglen szándékjokot végben vihessék el végezék magokban _hogy_ némelykor _erő_ mennyenek reaja másodszor a lesre várják és _tőr_ vessenek _elébe_ ugy _történik_  _hogy_ storophilának olyan _domb_  _kelletik_ fel menni a mely _kétfelől_ meredékes vala az út pedig igen _köves_ és az út mellet _holmi_  _bokor_ valának a hováis lesben álla ez a _háromféle_  _ellenség_  _hogy_ a szegény storo-
philára üssenek midön azon el menne _aki_ is _kevés_  _idő_ mulva _odaérkezik_ nagy sohajtásal és _fáradság_ a _három_  _ellenség_ azonnal _elébe_ álla és nagyon _kezd_ nékie _javallani_  _hogy_ melléjek ályon avilág _elébe_  _tesz_ a nagy pompát _cifraság_  _gazdagság_ és a _becsület_ az után atest _kezd_ néki _javallani_ agyönyörködtetéseket és a _kényes_  _élet_ az _ördög_ pedig szokása _szerint_ mesterségét meg veté és mind ezekre nagyon _ingerel_ a szegény storophila még igen új lévén mind ezekben nem _tud_ mit _felelni_ ezekre és _kételkedni_  _kezd_ magában _hogy_  _mitévő_ lenne és nem vévén észre _csalárdság_  _figyelmetesség_  _hallgat_ öket és mint egy _kevéssé_  _hajolni_ is _kezd_ a veszedelem _felé_ a melyben _bele_ is _esik_  _ha_ a _Krisztus_  _jóság_ meg nem kapta volna a _kereszt_ és midön látá _hogy_ az _ijedség_  _helyrejön_ az ö elméje ezeket mondá néki

A _Krisztus_ Látodé storophila a _kereszt_ nagy _haszon_ a _kereszt_ segittsége nélkül el vesztél volna és _örül_ azon az _ellenség_ mert ugyan is mi _megtartóztat_ tégedet _hanem_ egyedül akereszt

Storophila mindenkoron _énekel_ az urnak _irgalmasság_ ps 88 2 mert egyedül ate _jóság_  _tulajdonít_  _édes_  _Jézus_  _hogy_ a _bűnös_ uttyára nem _tér_  _hogy_  _ha_ az ur meg nem segitet volna az én lelkem a veszedelemben _esik_ ps 33 17 azért _dicsér_ uram tégedet és szivemböl _hála_ adok néked _dicsőít_  _örökké_ nevedet mert _irgalmasság_  _bánik_ velem és a veszedelemböl _kihoz_ lelkemet ps 85 11

A _Krisztus_  _ha_ igy _cselekedik_ okosan _cselekedik_  _de_ azt meg _kell_  _tudni_  _hogy_ a midön az Isten valamely nyomoruságokot _küld_ az _ember_ azokot vagy _ostor_  _gyanánt_  _küld_  _hogy_ öket _megostoroz_ vagy _zabla_  _gyanánt_  _hogy_ azal meg _tartóztat_ öket a vétekre menni az atyai _kéz_ azért szokot _büntetni_  _hogy_  _megjobbít_ magadot az Isten a _kereszt_  _által_ némelykor olyan alkalmatoságot veszen el a mely a vétekre _fordulhat_ mert azt _előre_  _általlátván_  _hogy_ sokak nagy rendeletlenségekben _eshet_ik_ azért _betegség_  _küld_ reájok _hogy_ a vétektöl meg menttse öket és igy sokal _hasznos_ nékiek az üdveségre az _egészségtelenség_ mint sem _ha_ jó _egészség_ volnának magokot el vesztenék ugy is nem látodé azt minden nap _hogy_ olyanok vannak kik _betegség_  _felgyógyulván_ az után _egészség_ aroszra _fordít_ más megintlen semmi _kár_ nem tett senkinek amég _beteg_ volt _de_  _mihelyt_  _meggyógyul_  _sok_ ártatlant nyomoritot meg a szöllöt _ha_ meg nem mettzik vad és rosz _gyümölcs_  _terem_ mondgyunk _hasonló_ az olyan _ember_  _aki_ semmi jó nem származik _hogy_  _ha_ tsak némelykor meg nem _ostoroztatik_ és _hivatal_ viszá nem hozatik akeresztel

Storophila Te vagy uram a mi _oltalom_ tsak _tebenned_  _kell_ vetnünk _bizodalom_ ne _eltávozik_  _hát_  _tőle_ mivel annyi _sok_ jót _tesz_ velünk _kedvez_ minékünk azért _hogy_ ajó _erkölcs_ uttyát meg ne unnyuk és _bennünket_  _ostoroz_ azért _hogy_ el ne tavozunk ajó uttol _ó_ ! uram mitsoda _kedvezés_ vagyon ate _irgalmasság_ az _ember_ mivel atölled vett nyomoruság nekik _jótétel_  _hely_ vagyon _bizonyára_ mondgya egy pogány auctor egy jó akaromnak _betegség_ azt _megtanul_  _hogy_ az emberek _jó_ a midön _beteg_ mert mitsoda beteget _kísért_ a _fösvénység_ rosz _kívánság_  _akkor_ nem rabja a méltoságot nem _keres_ agazdagságot semmiben _hajt_ egy szoval a mely _test_ a _hosszas_  _betegség_ meg szeleditt a fel nem _támad_ az elme ellen és azt nem _háborgat_  _ellenben_ pedig a _kemény_  _egészség_ a véteknek _tapló_ és ritkán _történik_  _hogy_ valaki azt _jó_  _fordít_ 

A _Krisztus_ mind ezeket _jól_ mondod _hanem_ tsak azon _igyekezik_  _hogy_ atselekedetid _megegyezik_ a mondásidal és _hogy_ ezek avaloságok mindenkor az elmédben legyenek mivel mire valo az olyan _eszköz_ a melynek _haszon_ nem veszik és mitsoda _könnyebbség_ lenne az ollyan _orvosság_ a melyet bé nem vennél atesti nyavalyák a léleknek _orvosság_ a _betegség_ meg sérti atestet _de_ az elmét meg gyógyittya miért nem akarnál _tehát_  _engedelmesség_  _élni_ illyen _hasznos_  _orvosság_  _holott_  _oly_ üdvességes _haszon_ vannak _jaj_ azoknak akik szenvedésben lévén _élet_ meg nem jobbittyák és _ily_  _hasznos_  _orvosság_ nem _él_ az _írás_  _csodálkozás_ mondgya _hogy_ ása _király_ a lábával roszul lévén és _fájdalom_ szenvedvén nem _folyamodik_ az urhoz _hanem_ a _doktor_ veté reménségit 2 paral 16 12

Storophila látom uram ate _irgalmasság_  _gazdagság_ mivel _kíván_  _oktatni_ és a munkában _foglalni_  _fia_  _hogy_ mindenkor _félelem_  _tarthat_ öket és _hogy_ meg ne _enged_ nékiek tégedet el felejteni és náladnál valamit mást inkáb szeretni mivel _te_ vagy az _örökös_ jó és _ha_ az _ember_ magadhoz nem _hív_  _elfelejt_ tégedet _de_ mint _hogy_ anyomoruságok és akeserüségek az ö lelkeknek igen _hasznos_ az Isten rendelése azok _által_ szokta fel ébreszteni el szunnyadot _hit_ ugy _hogy_  _eltávoztatván_ rosz _kívánság_  _tehozzád_  _fordul_ 

A _Krisztus_ Leanyom még más _haszon_ is _fordíthat_ a _kereszt_ mivel nem tsak arra valo mint a _zabla_  _hogy_ meg _tartóztat_ azokot kik roszat akarnának _cselekedni_  _hanem_ még az _ellenség_ le nyomja és le veri _tudniillik_ az _ördög_ mivel akereszt _meggyőzhetetlen_  _fegyver_ az _ördög_ ellen olyan sisak a mely a _fő_  _megoltalmaz_ olyan _vasderék_ a mely meg _tart_ a melyet ollyan paiss a mely el veszi alövést és olyan _kard_ a mely el távoztattya az _ellenség_  _holott_ tsak a _kereszt_  _fegyver_ veszik a menyei _győzedelem_ ugyan azért is vettem a _kereszt_ vállamra _hogy_ azal mint egy lántsával a _föld_ nyomjam _ellenség_ és _hogy_ a _fa_  _által_  _meggyőzettetik_ az _aki_ a _fa_  _által_ rabság alá veté az _ember_ nemzetet azt _tud_  _hogy_ mindennek mondám ezeket a szokat _ha_  _ki_ utánnam akar _jönni_  _megtagad_ magát vegye fel _kereszt_ és _követ_ engemet matth 16 24

Storophila Áldassék uram ate szent neved _örökké_  _te_  _felemel_ az én _kar_ ahartzkor és teis segittesz engemet _de_ uram _kér_ mond meg azt nékem _hogy_  _ha_ azon a _keresztényi_  _fegyver_ a melyröl _beszél_ akereszt vetést kellé _érteni_ vagy pedig ez _élet_ lévö nyomoruságokot és _kereszt_ 

A _Krisztus_ mindenikét lehet _érteni_ mivel azt _tud_  _hogy_ a _keresztvetés_ igen _hasznos_ az _ördög_  _kísértet_ ellen és annak _sok_ szentek _érez_  _haszon_ anyomoruságnak is _hasonló_  _erő_ vagyon mert valamint _hogy_ a só _megoltalmaz_ a _hús_ a rothadástol ugy a nyomoruság is nem engedi az _ördög_ alelket meg rontani a pogány _filozófus_  _között_ nem valánaké sokan ollyanok akik azt _tart_  _hogy_ a mely elme _kemény_ és álhatatos a nyomoruságokban a nem tsak _megoltalmaz_ magat a mértékletlenségtöl _de_ söt még az ellen fel is _támad_ pál nem sanyargatáé a testét és nem vetéé a szolgálat alá azért _hogy_ az el vettettek _köz_ ne számláltassék az _ördög_  _kísérteni_ akarván _Benedek_ pátriárkát _elébe_  _tesz_ egy olyan aszonynak a _kép_ a kit is ö az elött üsmért vala akép _ész_  _juttatván_ néki a személyt az elméjit anyira fel _gerjeszt_  _hogy_ tsak nem _elhagyat_ véle apusztában valo _élet_  _de_ ez a szent _ember_  _meggyőzvén_ magát le vetkezödék a _bokor_ és a _csalán_  _között_  _heverkezik_  _mindaddig_ valamég a _fájdalom_ el nem _olt_  _kívánság_ ezeket maga _előbeszél_  _tanítvány_  _Bernard_  _hasonló_  _kísértet_ lévén ajeges _tó_ ugrék _tél_ és _Ferenc_ ahóban _fekszik_ miért mivelék 
 azok a szentek ezeket _hanem_ azért _hogy_ a _külső_  _kereszt_ nagy _erő_ vagyon el üzni a _belső_  _kísértet_ 

Storophila uram tsak arra _kér_  _hogy_ végy _oltalom_ alá engemet _tesz_ magad mellé engemet és azután akár _ki_  _felemel_  _kéz_  _ellene_ mert _te_ vagy az én _békességes_  _tűrés_  _te_ is voltál reménségem _ifjúság_  _fogvást_ ps 70 6 a _kereszt_  _győzedelmes_ leszek _ellenség_ és niind _addig_ viaskodom vélek valamég mind el nem vesztem _ó_ ! üdveséges _kereszt_ mely _hasznos_ vagy és _hogy_ mely _kevés_ vannak ollyanok még a _keresztény_  _között_ is kik üsmerjék ate _erő_  _hatalom_ 


Masodik Rész 
Hogy a _kereszt_  _megtisztít_ avétket

Az Isten _teljes_  _jóság_ és _irgalmasság_ meg _bocsát_ a vétket a nyomoruságnak napján Eccli 2 13

Storophilának szokása vala minden reggel elmében valo valamely _imádság_  _tenni_ és _soha_  _enélkül_ utra nem _indul_ egy szer a többi _között_ azon _elmélkedik_  _hogy_ mitsodás volna akeresztényi léleknek meltosága és _felséges_ volta annak a _kegyelem_ a melyel fel vannak ékesitve ugy _tetszik_ nékie mint _ha_ ugy volnának bé _fedezve_  _ez_ a _kegyelem_ mint valamely _fehér_ vékony _gyolcs_ avéteknek pedig ruttságát ugy _tekint_ mint olyan _ocsmány_ sárt mely meg rutittya a léleknek _köntös_ ezek az _elmélkedés_ nagy sohajtásokra _indít_ és mondá _ó_ ! _kicsoda_  _megtisztít_ az én lelkem üsméretit a _meghal_  _cselekedet_  _hogy_ szolgállyak az _élő_  _isten_ hebr 9 14 _ki_  _megtisztít_ szivemet _hamisság_ mikoron _eltöröltetik_  _gonoszság_ és meg botsátatnak vétkeim

A _Krisztus_  _hallván_ ezeket abelsö képen valo sohajtásokot mondá néki leányom akeresztnek és anyomoruságnak _erő_ törli el avétket a _megtisztít_ alélek üsméretet és az is mossa meg aléleknek ruháját és azt _fehér_  _tesz_ ahonál erre valo nézve mondá sára az _ifjú_  _Tóbiás_  _feleség_ szivének _keserűség_ légyen áldot ate neved _ó_ atyáinknak _isten_  _aki_  _harag_ után _irgalmasság_  _cselekedik_ és _aki_ anyomoruságnak _idő_  _megbocsát_  _bűn_ azoknak kik _hozzá_  _folyamodik_ tób 3 13 abölcs nem mondgyaé _hogy_ az Isten _teljes_  _jóság_ és _irgalmasság_ meg _bocsát_ avétkeket anyomoruságnak napján eccli 2 15 és akövetkezendö reszben _megemlékezik_ rolad anyomoruságnak napján és ate vétkeid _elolvad_ valamint ajég a _verőfény_ eccli 3 17 attol vagyon _hogy_ azokot atselekedeteket melyek _által_ a vétkek _eltöröltetik_ és a melyek _által_  _elég_  _tesz_ az Isten _igazság_ azokot _büntetés_  _cselekedet_ nevezik mert mint _hogy_ az Isten avétkezéskor valo _gyönyörködtetés_  _megbántatik_ ö meg is engesztelödik az akaratal és a _békességes_  _tűrés_ valo szenvedésel

Storophila _jól_  _emlékezik_ erre atanitásra söt még azt is _hall_  _hogy_ egy _közönséges_  _gyűlés_ el volt végezve _hogy_ az _atyaisten_  _elég_ lehet _tenni_ akristus _által_  _ha_ alázatosságal és _békességes_  _tűrés_ veszik és szenvedik az _idő_ valo nyomoruságokot melyeket tettzik néki reánk _küldeni_  _ó_ ! mitsoda nagy és _megbecsülhetetlen_  _jótétel_ ez és mely _kedves_ vigasztalás azoknak _aki_ szenvednek _ilyenformán_  _aki_ akeresztel és a szenvedésel _jól_  _tud_  _élni_ a nagy _haszon_ veszi mert noha nehéz legyen is az Isten _harag_ viselni _mindazonáltal_ mint _hogy_ annak _csodálatos_  _erő_ vagyon alélek sebeit meg _gyógyítani_ azért _elé_ is viszi a _jó_ azokot akik azt _csendes_ viselik

A _Krisztus_ azt _igazán_ mondod _de_  _kevés_ vannak ollyanok akik meg visgálnák _hogy_ mi légyen a nyomoruságok árra mivel nem tsak el mosák és el törolik avétkeket _de_ söt még azoknak _elei_ veszik azért mondgya abölcs _hogy_ a mettzés meg gyogyittya a sebet és a nyomoruságok aléleknek sebeit prov 20 30 attol vagyon _hogy_  _sok_ szent személyek _tudván_ az _ember_ szivnek meg romlását _aki_ magátol tsak _hamisság_ és _hogy_ mitsoda rothadást és sebet _csinál_ avétek _benne_ azért alelki _borbély_ alá _ad_  _örömest_ magokat _hogy_  _ki_ mettzené sebeket a melyek _ki_ lévén nyitva a véteknek mérge azon _kifolyik_ mivel _ha_ avéteknek rothadása _bent_ maradot volna a léleknek _halál_  _okoz_ ugy a mely _bűnös_ meg nem _büntetődik_ annak leg nyomorultabul vagyon állapottya

Storophila _talán_ ezt akará mondani _János_ apát ur akit is amidön arra _kér_ valaki _hogy_  _meggyógyít_ a _harmadnapi_  _hideglelés_ azt _felel_ néki meg akarszé menekedni ollyan _dolog_ a mely néked _hasznos_ mert valamint _hogy_ atestet _megtisztít_ a salétrom vagy valamely más _orvosság_ ugy alélek _megtisztíttatik_ a nyomoruság _által_ melyet az Isten reá _küld_  _de_ uram _kér_ mond meg azt nékem _honnét_ vagyon _hogy_ az olyan lelkek kik _tiszta_  _élet_  _él_ még is _oly_  _kemény_  _ostoroztatik_ ugy tettzik mint _ha_ az _igazság_ ellen volna az ártatlan személyekel akeresztnek leg sulyosah _teher_ viseltetni

A _Krisztus_ nem olvastadé az _evangélium_  _hogy_ a menyei atya _hasonló_ akertészhez _aki_  _megtisztít_ agyümöltsöt _termő_ ágat _hogy_ több _gyümölcs_  _terem_ joan 15 2 mit lehet ezen mást _érteni_  _hanem_ akeresztet és anyomoruságot igy vagyon a magnak atsép a vasnak a reszelö az aranynak atüz igy vagyon anyomoruság az _igaz_  _aki_  _azáltal_ el nem rontatik _hanem_  _megtisztíttatik_ mivel akár mely _tökéletes_  _tetszik_ is az emberek elött _de_ az Isten _talál_  _benne_ valamely _fogyatkozás_ a melyböl ez az _irgalmasság_ valo _kemény_ atya _megtisztít_  _megbüntetvén_  _benne_ a mi néki nem tettzik _hogy_ ezt a valoságot jobban _megérthet_  _megtekint_ a _mesterember_  _sok_ olyan munkájok vagyon nékik a mely szépnek és _egész_ láttzik lenni az ollyannak _aki_  _az_ nem ért _de_ az ollyan _aki_  _az_ ért más képen _ítél_  _felőle_ és mindgyárt észre veszi a _fogyatkozás_ eki tettzik az _épület_ a _képírás_ és a _köntöscsinálás_ a szentek felöl is igy _gondolkodik_ noha ök ártatlanoknak láttzanak is lenni az emberek elött _de_ az Isten _tudván_  _fogyatkozás_ öket _megigazgat_ nem _harag_  _hanem_ szeretetböl nem azért _hogy_ munkáját el ronttsa _hanem_  _hogy_ azt _tökéletes_  _tesz_ 

Storophila Igen akarom uram _hogy_ ezt a _kérdés_  _tesz_ mivel alkalmatoságot adot nékem azt nékem meg magyarázni és velem _megértetni_ mivel senki nem lehet valami motsok nélkül mert ez az _élet_ annyi _sok_  _gond_ és _baj_ alá lévén vettetve látom _hogy_ lehetetlen a szivnek akár mely igen légyen is az _isten_  _kapcsolva_  _hogy_ egészen _tiszta_ maradhasson a világi pór miat mivel az _igaz_ is meg _esik_  _hét_ napjában az _írás_  _szerint_ és _jaj_ volna még annak is _aki_  _dicséretes_  _élet_  _él_ az emberek elött _hogy_  _ha_ azt _irgalmasság_ nélkül _ítél_ 

A _Krisztus_ A nagy _haszon_ vagyon _hogy_ a _kereszt_ leveri a véteknek porát mely a lélek szépségit meg ronttya és a szükséges _hogy_ a _belső_ sebet _meggyógyít_ a _külső_ seb azért _aki_ az Isten _ostor_ fel nem akarja venni meg mutattya _hogy_ nem akar _megtisztulni_ 

Storophila mitsoda nagy _jótétemény_ vagy uram _hozzá_  _ki_ volna olyan _aki_ szivesen nem _kíván_ valamely _kereszt_ viselni _hogy_ a lelki _köntös_ szebb és _fényes_ legyen _jól_  _emlékezik_ az _evangélium_ arrol akit a _külső_ setéttségben vetének _hogy_ menyegzöi _köntös_ nem vala az _evangélium_ azt is mondgya _hogy_  _kis_ motsok sem mégyen bé a menyei _Jeruzsálem_ 

A _Krisztus_ Valamint _hogy_ a nyomoruság melyet az Isten rendel az ö választatinak nagy _hozzá_ valo _jótétel_ ugy _ellenben_ a nagy _jel_ az Isten _harag_ a midön _harag_ nem mutattya abünöshöz _dicséret_  _kell_ adnunk az _isten_  _hogy_ mitsoda formában _bánik_ szenttyeivel _aki_  _idő_  _ostoroz_ azért _hogy_ meg menthesse az _örökkévaló_  _kín_ meg sebesiti öket azért _hogy_  _meggyógyít_ és le nyomja azért _hogy_  _feljebb_  _emel_ öket mivel mind azért a _jutalom_ a mely meg nem _adatik_ eföldön annak _aki_ jót _cselekedik_ és _ínség_ szenved száz annyi _adatik_  _hely_ annak a menyekben _tesz_  _ehhez_ azt is _hogy_ a _doktor_  _aki_ reménségek nintsen valamely _beteg_  _gyógyulás_ annak mindent _megenged_  _enni_  _kívánság_  _szerint_ a mely beteget pedig reménlik _hogy_  _meggyógyul_ annak _megtilt_ a _húsétel_  _ízetlen_ és _keserű_  _orvosság_ adnak néki _hogy_ az a _keserűség_  _hely_  _hoz_ az _egészség_  _édesség_ kellé _hát_ azon _csodálkozni_  _ha_ az Isten _aki_ a léleknek _örökös_  _orvos_ a _kedves_  _élet_  _hagy_ azokot _aki_ láttya _hogy_ az _örökös_  _halál_  _kell_  _ítélni_ és _ha_  _keménység_ szoros _törvény_ alat _tart_ azokot _aki_ az _örök_  _élet_ rendelt _örül_  _hát_ szenvedésiden és nyomoruságidön és egész lelkedböl _ad_ azokért _hála_  _isten_ mert mentöl _több_ szenvedcz annal _tiszta_ lészen lelkednek _köntös_ 

Storophila _ó_ ! Isten _bölcsesség_ és _tudomány_ mélységes _gazdagság_ mely igen _megtudhatatlan_ az ö _ítélet_ és _megfoghatatlan_ az ö utai rom 11 33 ugyan is _ki_ ne _gondolhat_ azt _hogy_ a _bűnös_  _kegyelem_ és _kedvezés_  _bánik_ a midön láttyuk _hogy_ semmi _baj_ vagy nyomoruságot nem szenvednek _mindazonáltal_ abizonyos _hogy_ az _isteni_  _igazság_ semmi _hamisság_ nem _hagy_  _büntetetlen_ és _ha_ ez _élet_ nem is _de_ amás _élet_  _teljesség_  _megbüntetődik_ azért látom én azt _hogy_ nagy _kegyelem_ és nagy _irgalmasság_ a midön az Isten _megbüntet_ azokot _aki_ választati _közibe_ akar venni ugy _hogy_ meg probálván öket a nyomoruságok _által_  _halál_  _óra_ ne _kényszeríttetik_ öket az örók _kárhozat_  _ítélni_  _ó_ ! mely nagy nyomoruság mondgya egy nagy _doktor_ ez _élet_ nyomoruságot nem szenvedni

A _Krisztus_ ugyan ezt is mondgya _Dávid_ az én népem nem _meghallgat_ szomot és _Izrael_ nem _figyelmez_ reám azért el is _hagy_ öket szivek _kívánság_ ps 80 10 _hogy_  _ha_ az Isten _irgalmasság_ tészen az _istentelen_ és _békesség_  _hagy_ ez _élet_ 
 az ö _istentelenség_ meg roskad _és_ meg nem _tér_ az _igazság_ 

Storophila nem _kíván_ uram az olyan _irgalmasság_ mivel attol inkáb lehet _félni_ mint sem _harag_ azt _kíván_  _ó_ ! _irgalmasság_ attya _hogy_  _harag_ légy _hozzá_  _de_ azal a _harag_ a mely az utra vezesen a midön attol _eltávozik_ és nem azal a _harag_ a mely attol _örökös_  _eltávoztatik_ mert a midön _harag_ sullyát _érez_ a nyomoruságokban _akkoron_ nagyob _bizodalom_ lészek és meg _tud_  _hogy_  _kedvez_ nékem mivel azt _megígér_ a profétád _által_  _hogy_  _harag_ meg _emlékezik_  _irgalmasság_ haba 3 2 azt fogom _tőle_  _kérni_ valamit _jobb_  _hogy_ az én _fájdalom_  _had_ legyen leg aláb az a vigasztalásom _hogy_ semmiben ne _ellenkezik_ annak parantsolatival _aki_  _örökös_ szent _jobb_ 6 10 azt is fogom szent agostonal mondani uram itt vágj _itt_  _éget_ tsak a más _élet_  _irgalmaz_ nékem


Harmadik Rész 
Hogy a _kereszt_ fel nyittya a lelki szemeket

A nyomoruság _megértet_ veled azt a mit néked mondanak Isai 28 19 

A _Krisztus_ És storophila együt menvén a _kereszt_ uttyán egy _szántóföld_ mellet menének el a melyet _éppen_  _akkor_ szánttnak vala storophila _hasonló_ lévén a több aszonyokhoz akik mindent akarnak látni meg állapodék és nézni _kezd_  _hogy_ miképen szántanak a _Krisztus_ azt észre vévén tsak szép lassan _elfordít_ arrol az elméjit _hogy_ azt nagyobra _emel_ és mondá nékie látom _hogy_ a szántás néked tettzik mivel nagy _figyelmetesség_ nézed storophila ezekböl észre vévé _hogy_ az ö szenttséges mestere _aki_  _oly_  _kegyesség_  _oktat_  _ő_ nem _helybenhagy_  _hogy_  _jelenlét_ más állapotra _fordít_ elméjit azért azt magában szégyenleni _kezd_  _de_ a _Krisztus_  _kegyesség_  _bánván_ véle nem akará meg _feddeni_ arrol _hanem_ inkáb látatlanná _tesz_ ezt a _kis_  _fogyatkozás_ és mondá nékie ez a mezei munka akár mitsodásnak _tetszik_ néked _de_  _abból_  _jól_  _megtanulhat_ miképpen _kelletik_ a _kereszt_ uttyán _járni_ és meg látod _hogy_ nem óknélkül vezettelek erre ugyan is semmi nem _egyezik_ ugy meg akeresztel mint az eke nem tsak azért _hogy_ egy jó szánto _ember_  _kereszt_  _kell_ vetni minek elötte a munkához _fog_  _hanem_ azért is _hogy_ az eke _keresztforma_ vagyon _csinálva_  _könnyű_  _megérthet_ ebböl _másféle_  _értelem_  _hogy_ a szántáson az üdveség munkáját _kell_  _érteni_ valamint _hogy_ a _fa_ és avas _eszköz_ valának szenvedésemnek ugy az eke is ebböl akettöböl áll a _föld_ a melyet szántani _kell_ az _ember_ szivnek _keménység_  _jelent_ a melyet meg _kell_ lágyitani atöredelmeségel és meg _kell_ feszegetni _hogy_ jó _cselekedet_  _terem_ akeresztel _kell_  _tehát_ valamint egy szánto vasal _meghasogatni_ a _külső_  _ember_  _föld_ valamint _hogy_ a föidet mivelni _kell_ mivel a nélkül tsak _tövis_  _terem_ ugy a léleknek is szükséges akereszt és anyomoruság _hogy_ a szivböl _kiirt_ arosz _hajlandóság_ látod _tehát_  _hogy_ a _kereszt_ az eke a _föld_ pedig az _ember_ akit mivelni _kell_ a _kereszt_ és a menyei atya a munkás _aki_  _kedves_  _gyümölcs_  _hozat_ választatival

Storophila uram nehezen foghatom én ezt meg _hogy_ lehesen az ekéröl valamely _oktatás_ venni mert noha az _igaz_ légyen is _hogy_ a _kereszt_ és anyomoruság ollyan mint a szánto vas mely a szivet meg szaggattya _mindazonáltal_ nem látom mit lehesen _tanulni_ ebböl a _hasonlatosság_  _tud_  _hogy_ az apostol azt mondotta _hogy_  _aki_ szánt reménség alat _kell_ annak szántani 1 Cor 9 10

A _Krisztus_  _világos_  _kell_  _tehát_ néked szollanom valamint az eke a _föld_  _hasít_ és a magnak azt _elkészít_ ugy akereszt és anyomoruság a szivet meg nyittya és az Isten _beszéd_ magját bé véteti véle mivel az emberek _ha_ egy _kevéssé_  _késő_ is _de_ meg _tanul_ azt a nyomoruságban a mit jó állapottyokban észre nem vehették nem hallottadé azt _hogy_ a nyomoruság _megértet_ veled azt a mit néked mondanak mivel akereszt és anyomoruság fel nyittya a _fül_ a mely az elött sűketté _tesz_ magát ugy anyira _hogy_ akár akarja akár nem akarja _de_  _figyelmezni_  _kell_ az Isten szavára az _esztelen_ szerencséje pedig anyira _bedug_ a _fül_  _hogy_ nem _hallhat_ a mit az Isten _kíván_ töllök erre is mondgya az _írás_  _hogy_ az Isten _ki_ veszi a szegényt a nyomoruságbol és meg nyittya annak _fül_ a szenvedésnek napján _jobb_ 36 15 mit tészen _hogy_ meg nyittya a _fül_ a szenvedésnek napján _hanem_ azt _hogy_ a szivnek _fül_ meg nyittya az _ostor_ mert amidön az emberek meg vetik az Isten akarattyát _akkor_  _irgalmas_  _keménység_ mutat _hozzá_ azért _hogy_  _fél_ averéstöl a nyomoruság meg nyittya _tehát_ a szivnek _fül_ a melyet a jó állapot _gyakorta_ zárva _tart_ 

Storophila ugy tettzik uram _hogy_ már most jobban _ér_ mind ezeket azért is szokták mondani _közönséges_  _nyomorúságoktatás_  _ezért_ is mondgya vala _Krőzus_  _Cyrus_  _hogy_  _ha_ szinte nehezen szenvedte volna is nyomoruságit _de_ leg aláb _megtanít_  _sok_ olyan _dolog_ a melyeket nem _tud_ annak elötte

A _Krisztus_  _boldog_ azok akik akeresztnek _ki_ merithetetlen _kútfő_ merittik ezt a _csodálatos_  _tudomány_ és akik az Isten _ostorozás_ fel nyitván szemeket _élet_ meg jobbittyák az _ifjú_  _Tóbiás_ az angyal szovára ahal _epe_  _ki_ vevé és azal _meggyógyít_ az attyát vakságábol az _evangélium_ azt _olvas_  _hogy_ én _meggyógyít_ a vakot a nyálamal _csinál_ sárral mit tészen _-e_  _hanem_ azt _hogy_ az _isteni_ rendelés _kereszt_ és nyomoruságot _küld_ nem tsak _ostor_  _hanem_ még az elmének meg világositására és _hogy_  _meghallgattat_ véle az Isten szavát _Dávid_ ezt _jól_  _tud_ mivel azt mondgya _hozzá_  _fordul_ nyomoruságomban mert _tövis_  _általverettetik_ ps 31 4 sokan vannak olyanok _aki_ meg _tér_ a midön atöviset _érez_ erröl egy nagy példat _előhoz_ néked ababyloniai _király_ abizonyos _hogy_ az _isten_ nem üsmérte a midön ezeket mondá nem az a nagy babiloné ez a melyben _helyheztet_ székemet a melyet én _épít_ nagy _hatalom_ és az én nagy _dicsőség_  _fényesség_  _de_ a midön az emberek _közül_  _ki_ üzeték az _oktalan_ állatok _köz_  _tetet_  _fű_ és szénát _kelletik_  _enni_  _akkoron_ az _ég_  _felé_  _emel_ szemeit az elméje néki _visszaadatik_ a magosságban lévöt áldani _kezd_ és meg üsméré _hogy_ annak _hatalom_  _örökös_  _hogy_  _birodalom_ véghetetlen és _hogy_ senki ellene nem álhat _hatalmas_  _kar_  _hogy_ senkinek nem szabad _cselekedet_ számot _kérni_ se néki azt mondani miért _cselekedik_  _eszerint_ a _bálványozó_ és _istentelen_ manasses _király_ atöb vétkei _között_ az álmaira vigyáza ajövendöléseknek _hív_  _sok_  _boszorkányság_ és varáslást _cselekedik_ egy szoval _sok_ más illyen vétkeket _követ_ az ur elött a kinek _harag_  _esik_  _de_ amidön rabságra és lántzra _tetet_  _Babilónia_ az urhoz _folyamodik_ meg száná _bűn_ és meg vallá _hogy_ az ur volna az _igaz_ Isten atékozlo _fiú_  _addig_ meg nem üsméré magát _hanem_ a midön nyomoruságban _esik_ mind ezekböl meg láthatod _hogy_ sokan vannak olyanok _aki_ semmi jót nem _cselekedik_  _hogy_  _ha_ tsak vélek nem szenvedtetnének

Storophila uram nem lehetneé azt el mondani _hogy_  _boldog_ az olyan _aki_ vakságban lévén végtire fel nyittya szemeit a midön abüntetést _érez_  _boldog_ az olyan _aki_ nyomoruságában _megtanul_ az üdveségit _keresni_ a mely nélkül _örökös_  _eltávozik_ attol

A _Krisztus_ E _szerint_  _cselekedik_ mauritius _császár_ mind nyomoruságában mind jó állapottyában _aki_ el feletkezék az _isten_ amidön meg _enged_  _hogy_  _sok_  _ezer_  _keresztény_  _megölettetik_  _holott_  _könnyű_ meg válthatta volna azokot egy _kevés_ pénzel _de_ a midön észre vévé ez afejdelem egy nehány _jövendölés_ és _sok_  _éjszakai_  _kísértet_  _hogy_ az Isten reája _bocsát_  _kar_ meg alázá magát és valoságos _keresztényi_ modra viselé magát és a midön _öt_  _gyermek_  _Fokás_  _császár_ elötte _kegyetlen_  _megölet_ volna nagy sziv béli _fájdalom_ tsak ezeket a szókot mondá _igaz_ vagy uram és minden _ítélet_  _igazságos_ ps 118 137 és a fia után _megölet_ maga is ez az álhatatoságnak és alázatoságnak nevezetes példája meg üsmértetheti veled _hogy_ egy _igazán_ valo _keresztény_ mindenkor _kész_  _kell_ lenni _hogy_ a vétkiért valo _büntetés_ zugolodás nélkül vegye el az Isten _kéz_ mivel abizonyos _hogy_ az Isten _igazság_  _keserget_ abünöst és _gyakorta_  _jóság_ azért is _büntet_  _hogy_  _meggyógyít_  _mindazonáltal_ vagynak olyan _bűnös_ akik nem _hogy_ magokot _megítél_  _hanem_ inkáb az _isten_ vádollyák szenvedésekért _nagy_ szenvedések is a nékiek _hogy_ nem veszik alázatoságal a nyomoruságot _gyakorta_  _kell_  _hát_ mondani az _isten_ ezeket a szokot _főképpen_ a midön nyomoruságban vagyon valaki _igaz_ vagy uram és minden _ítélet_  _igazságos_  _de_ ezeket szivbéli _töredelmes_ és alázatoságal _kell_ mondani

Storophila Adná Isten _hogy_ az emberek _ilyen_  _gondolat_ lehetnének és meg foghatnák _hogy_ az Isten azért _küld_ reájok _ostor_  _hogy_ a _hamisság_ el _hagy_  _de_ azö _esztelen_ szivek _tele_ setettségel ugy _hogy_ nem _fordíthat_  _java_ azt a mit rosznak _tart_ noha uram ate rendelésed ezeket az ö _java_  _küld_ 

A _Krisztus_ Tedd _hozzá_ azt is _hogy_ minden _java_  _fordul_ annak _aki_ az _isten_ szereti _ugyanezért_ is 
 engedi meg az Isten _hogy_ a _jó_ nyomoruságban és szenvedésben _esik_  _hogy_ az után _őhozzá_  _fordul_ valamint az anyák _hogy_ meg ijesztik _gyermek_  _hogy_  _hozzá_  _fut_ ugy az Isten is nieg ijeszti az _ember_ a _kereszt_ és a nyomoruság _által_ akik az után _istenfélő_ lésznek magokot meg üsmérik és nagy _buzgóság_  _fut_ az Isten lábaihoz


Negyedik Rész 
Hogy akereszt areménségnek vas matskája és az üdveségnek _jegy_ 

Nyuttsad segittségedet nékünk a nyomoruságban mert tsak _hiába_ vettyük _ember_ az üdveségnek reménségit ps 107 13 

Storophila Egyszer a többi _között_ atenger parton sétálván _egyszersmind_ nagy szelvész _támad_ és a _forgószél_ a _tenger_ veté _ő_ már a _hab_  _között_ lévén _felkiált_ én _isten_ segitts engemet a vizek _meghat_ lelkemet a _feneketlen_ mélységben _esik_ szabadits meg uram engemet _hogy_  _él_ merüllyek és ahabok _él_  _temet_ engemet akristus _meghalván_ szavát segittségére mene és mondá leányom miért nem segitetted magadot azal a segittségel mely _kéz_ vagyon nem tudodé azt _hogy_ a _kéz_ lévö _kereszt_ vas macska _hely_ lehet neked a melyel _kemény_  _tarthat_ magadot aleg nagyob _hab_  _között_ is az után akristus _megfogván_ a _kereszt_  _egy_ végit azon _fogva_  _kihúz_  _ő_ apartra

Egy _kevés_  _idő_ mulva _hogy_ az _ijedség_ el mulék a _Krisztus_ mondá néki tudodé azt _hogy_ mind azok adolgok a melyekbe _eddig_  _esik_  _oktatás_ vannak _hogy_ ez után nagyob vigyázásal _jár_ akeresztnek uttyán és _hogy_ meg lássad mitsoda nagy _erő_ vagyon ennek az üdveség _eszköz_ mivel azt meg _kell_  _tudni_  _hogy_ a világ olyan mint egy nagy _tenger_ a mely _tele_ vagyon szélvészel és mélységel atenger _hab_  _hasonlít_ az _ember_ szivhez a melyet nyughatatlanságban _tart_ a _sok_ féle vétkek és asok féle _kísért_ miat mint egy szélvesztöl szüntelen _hánykódik_ némelykor aharag _felindít_ az el mulik a _kevélység_  _támad_  _hely_ némelykor atesti _kívánság_  _ösztönöz_ némelykor a _fösvénység_ miat nyughatatlankodik némelykor pedig a _félelem_ igen le nyomja egy szoval az illyen _kívánság_ miat mindennél _nagy_  _hánykódás_ vannak az olyanok akik ezen a szélvészes _tenger_  _jár_ ugy anyira _hogy_ az ö elméjek a _kegyelem_ nélkül _soha_ nem _juthat_ atsendeségnek parttyára

Storophila El ijedek uram a midön _jól_  _meggondol_  _hogy_ menyi _sok_  _hab_ és szélvész ellen _kell_ szüntelen _tusakodni_ mert ugyan is melyik _tenger_ vagyon több szélvész és mélység mint ezen avilágon melyik _tenger_ álhatatlanab és mélyeb mint az _ember_  _társaság_ a melynek szélvésze _tele_ méregel _kicsoda_  _tarthat_ magát olyan _boldog_  _hogy_ ezeket _elkerülhet_ 

A _Krisztus_ ugyan azért is _javall_ néked azt _hogy_ ne _kíván_ azon atengeren valo _járás_ noha a néked igen _csendes_ lássék is mert _megcsal_ magadot valo _hogy_ a sima és _egyenes_  _de_  _abban_ nagy veszedelmek vannak el rejtve a rosz _kívánság_  _hab_  _ebben_ atengerbe vannak ót _találtatik_ afösvénység az _emberszólás_ az _ördög_ olyan ezen atengeren mint atengeri _tolvaj_  _aki_ tsak azt _keres_  _hogy_ kit _elfoghat_ és kit _tehet_ rabságában

Storophila Edes _Jézus_  _megtanít_ engemet arra _hogy_ miképpen _járhat_ veszedelem nélkül azok ahabok és szélveszek _között_ 

A _Krisztus_ Arra meg _tanít_ az én apostolom a midön azt mondgya _erős_ vigasztálásunk legyen nékünk avégre _fut_  _hogy_ az _elöben_ adot reménséget el vegyük mely ami lelkünknek ugy mint _bátorságos_ és _erős_ vas matskája hebr 6 18 _ebben_ amulando _élet_ nintsen _bátorságos_ vas matska akeresztnél a mely _hasonlít_ is avas matskához akereszthez _kell_  _tehát_  _kapcsolni_ magunkot _ha_ akisértetek ellen akarunk _tusakodni_ akár mely igen _fúj_ akisértetnek szele és akár mely nagy szélvész _támad_  _ellene_  _de_ magadban ne _bízik_ se magad _erő_  _hanem_ tsak egyedül az Isten segittségében _kapcsol_  _hozzá_ magadot és akár mely nagy szélvészben sem lehet el veszned és mondgyad _Dávid_  _énnekem_ jó _hogy_ az _isten_  _kapcsol_ magamot és _hogy_ az urban vessem reménségemet ps 72 28

Storophila uram igen akarnám _ha_ egy _kevéssé_ világosaban meg magyaráznád nékem ezt az _igazság_ mert ugyan is _hogy_ lehet akereszt vas matskája az én reménségemnek vagy _hogy_ lehetne _ilyen_ nagy _bizonytalanság_ aboldogságrol valo _bizonyos_ reménségre _fordítani_ az én elmémet akeresztnek és a nyomoruságnak

A _Krisztus_ Nem tudodé azt _hogy_ a nyomoruság _jel_ az _elválasztatás_ és _hogy_ a szenvedés tsak nem _bizonyos_ záloga az üdveségnek mivel az Isten vezeti azokot _aki_ szeret akarattya _szerint_ némelykor ajó állapotban némelykor anyomoruságban némelykor atsendeségben némelykor anyughatatlanságban _hogy_ öket az üdveségnek parttyára vezethesse _de_ mitsoda _haszon_ lehet azoknak _aki_ az Isten _eszerint_ látogat sára az _ifjú_  _Tóbiás_  _feleség_ néked meg mondgya _ó_ ! _isten_  _aki_ téged szolgál _bizonyos_ lehet _abban_  _hogy_  _ha_  _ő_ meg probálod ez _élet_  _ő_ meg is koronázod _ha_ nyomorgatod meg is szabaditod és _ha_  _megostoroz_  _irgalmasság_ is nyerhet _tőle_ mert ahaboruság után _csendesség_  _küld_ és akeserüség után _öröm_ az én apostolom péter még világosabban _beszél_  _hogy_  _ha_ pedig az _igazság_ szenvedtek is _boldog_ lésztek azoktol valo _félte_ pedig meg ne félemlyetek és meg ne háborodjatok 1 petr 3 14 _de_ mi lehet _ennél_ világosab _boldog_ ákik _háborúság_ szenvednek az _igazság_ mert azoké amenyeknek _ország_ matth 5 10 aboldogságot _bizonyos_ várhattya az _aki_ részt veszen _kereszt_ mert _aki_ velem szenved velem együt meg is _dicsőíttetik_ 

Storophila uram mely nagy segittség anyomoruságban ate _ígéret_ akár mely nehéz legyen nékem _ezután_ akereszt _de_ nem _érdemel_  _hogy_  _az_ avigasztaláshoz _hasonlít_ amelyet _fog_ venni az üdveségnek várásaáltal uram mivel _hogy_ uralkodol atengernek _felháborodás_ és _megcsendesít_ ahaboknak sebeségit legy _irgalmas_ nekem és vezérely ezen afel haborodot _tenger_  _hogy_ a _hab_ el ne merittsenek és _ki_ vévén ebböl amélységböl _kereszt_ vegy magad mellé engemet mivel tsak _te_ vagy az _igazság_ napja mely az üdveségnek parttyára vezet engemet _meghallgat_ uram engemet mert _te_ vagy meg váltom _te_ vagy az egész nemzeteknek reménsége még azoknak is _aki_  _távol_ vannak ps 64 6 nagy szélvészes _tenger_ vagyok és szüntelen valo veszedelemben _te_ pedig _bátorság_ lévén aparton _megtekint_ veszedelmemet és nyujttsad _kegyelem_ mivel a nélkül meg nem menekedhetem szabadits meg _hát_ engemet nevedért és adgyad _hogy_ a veszedelmet _elkerülvén_ szerencsésen _érhet_ az üdveségnek parttyára


 _ötödik_ Rész 
Hogy akereszt olyan sajtó a melyböl lelki _bor_  _folyik_ 

E világon _sok_ nyomoruságtok lészen joan 16 33 

Az _ősz_  _elérkezvén_ a szöllö mivesek is aszü-
rethez _készül_ és mindenüt el _kezd_ a sajtokot _készíteni_ a szüret _elkezdődvén_ storophila _akármelyfelé_  _fordul_ mindenüt anagy szüretelést látá a _Krisztus_ nem akarván ezt az alkalmatoságot _elmulatni_ ezt is az ö szolgálojának _oktatás_  _fordít_ és mondá nékie

Azt _megtud_ storophila _hogy_ semmi jobban _ki_ nem mutattya anyomoruságnak és akeresztnek _haszon_ mint ezek a _szőlőgerezd_ a melyeket _ebben_ a sajtoba látod azt akarnám _hogy_ ugyan valojában meg visgalnád ezt azért _hogy_  _él_ kedvetlenülnél a midön valamely nagy nyomoruságban _esik_ 

Storophila uram nagy _gyönyörűség_ akarnám _ha_ meg magyaráznád nékem ezt a titkot mert ugy tettzik _hogy_  _kedves_  _kell_ lenni aszüretröl valo _beszélgetés_ 

A _Krisztus_ ez abeszélgetés _elegyes_ lészen _kedvesség_ és _keserűség_ mert egy felöl a _bor_  _kedv_  _okoz_  _de_ más felöl a sajtolo _elöben_ adgya anyomoruságot és a sziv béli szorongatást

Storophila uram akár mitsodás légyen _de_  _kedves_  _hallgat_ mivel nagy _gyönyörűség_  _hallgat_ és ez a _dolog_ az üdveséget _illet_ 

A _Krisztus_  _előbbször_ is arra vigyáz _hogy_ valami _történik_ a sajtoban _hasonló_  _dolog_  _történik_ lelki képpen az _ember_ minek elötte a szöllöt le szedik az a szöllö veszön _függ_ ugy az _ember_ minek elötte az Isten szolgálattyára _tér_ a világhoz vagyon ragaszkodva és _abban_  _kedv_  _él_  _de_ amidön az Isten szolgálattyára _tér_  _abban_  _bizonyos_ lehet _hogy_ el nem _kerül_ a _megtöretés_ nem azért _hogy_ el veszen _hanem_  _hogy_ a lelki pintzében _tétetik_ szükséges _hogy_ le vetkeztessék atesti _kívánság_ és el választassék rosz _hajlandóság_ valamint abór a sepreitöl _eziránt_ mondgya pál _hogy_ le _kell_ vetkezni az _óember_ az ö _cselekedet_ együt és fel _kell_  _öltözni_ az uj _ember_ mind emeg nem lészen nyomoruság és szenvedés nelkül _ugyanezért_ nevezik a nyomoruságot sajtolonak azok _tehát_  _aki_ az Isten nyomoruságot és _kereszt_  _küld_ a sajtoloban _tetet_  _hogy_ a világhoz valo szeretetet és ragaszkodást _letesz_ és _hogy_ azt a valoságos nyugodalmat _keres_ a melyet tsak _őbenne_ lehet _megtalálni_ 

Storophila Tégy uram engemet nyomorultat akeresztnek sajtoja alá _kifacsar_ szivemnek jó _kívánság_ mert a még a szöllöt _ki_ nem sajtollyák _addig_  _kevés_  _haszon_ vagyon _de_ a midön a sajto alá teszik és ót _kifakaszt_ ugy tettzik mint _ha_ el rontanák _de_ ugy _fordít_  _haszon_ és _ha_ igy nem _bánik_ véle _haszon_ nélkül volna

A _Krisztus_ ezt _jól_ mondod leányom mert a még a szöllö atövin _függ_ és a még aleve _benne_ vagyon _addig_ mire valo _hogy_  _ha_ atöröl le nem szednék lassanként meg rothadna és a madarak _megeszik_  _hogy_  _ha_ pedig _ki_ sajtolyák _akkor_  _haszon_ veszik _hasonló_ a _kereszt_ sajtolya alat _kell_ lenni ezen a világon mivel _megcsal_ magokot azok akik azt _gondol_  _hogy_ tsak _könnyű_ lehet a menyekben menni minden nyomoruság nélkül _irgalmaz_ uram nékem mondá _Dávid_ mert az _ember_ lábai alá _tapod_ engemet ne _fél_  _tehát_ attol _hogy_ az emberek meg vessenek és _letapod_ mivel ugy lész _kedves_ az ur elött

Storophila uram attol nem _fél_  _hogy_  _ha_  _letapod_ tsak _kedves_ lehesek az ur elött a szenvedés nékem _dicsőséges_ tsak _azáltal_  _jobb_ lehesek mert nagy _kívánság_  _kíván_  _elég_  _tenni_ annak a szomjuságnak a melyel szomjuhozod az emberek üdveségét

A _Krisztus_  _kedves_ veszem ezt a szándékodot avalo _hogy_ a _hozzá_ valo szeretetem meg _érdemel_ ezt a _hálaadás_ és _hálaadatlan_ volnál _ha_ más szándékod volna mert menyi szenvedésen és nyomoruságon nem mentem én _által_ én egyedül sajtoltam abort avér az én ruhámra _fecskendez_ és az egész _öltözet_ véres volt isai 63 3 én vagyok az a szöllö melyet a _megígér_  _föld_  _hoz_ és a melyet a _kereszt_ rudgyára _függeszt_ és én _itat_ ahiveket akegyességnek és a vigasságnak _bor_ ez a _bor_ vigasztallya valoságal az _ember_ szivét _betöltvén_ azt menyei _öröm_ ez abór _táplál_ és _erősít_  _ő_ akisértetekben ez is _betölt_  _kegyelem_ azokot akik ezel _él_ ez igy lévén _kötelesség_  _követ_  _hogy_  _ha_ a nyomoruságnak sajtojában lévén ót _megtöretik_ valamint a szöllö mivel _ha_ nyomoruság nélkül akarsz lenni valoságal még nem vagy _keresztény_ miért mondaná _hát_ szent pál _hogy_ mind azok kik szentül akarnak _élni_ a _Krisztus_  _háborúság_ szenvednek 2 tim 3 12 akereszténység nem más _hanem_ azokban a _titok_ valo részesülés a melyeket én _betölt_ szenvedésemel eföldön és _meghalván_ akereszten atestnek az elme ellen valo _küszködés_ a testi sanyarga-
tás a magad ellen valo mondás és más _egyéb_ nyomoruságok ezek mind olyan üldözések a melyeket el nem lehet egy _keresztény_  _kerülni_  _készít_  _tehát_ a nyomoruságokra magadot _de_ vigyáz arra _hogy_ a jó _cselekedet_  _bőség_  _kifolyik_  _belőle_ 


Hatodik Rész 
Az _ember_  _isten_  _templom_ lészen akereszt _által_ 

Nem tudgyátoké _hogy_  _ti_ az _isten_  _templom_ vagytok és az _isten_ lelke lakozik _tibennetek_ 1 Cor 316

Storophila uttyában egy nagy _templom_  _érkezvén_ meg állapodék és annak nagyságát és szépen valo _építés_  _csodálás_ nézé és mondá uram mely szép _épület_ ez akövek mely szépek és minden szépen vagyon _elhelyheztetve_ 

A _Krisztus_ Igen akarom _hogy_ ezt az alkalmatosságot adod nékem _hogy_ erröl a _templom_  _beszélgethet_ veled mivel enagy és valoságos példája annak a _templom_ a melyet alelkedben _kell_  _építeni_ és a melyet amagoságban lévönek _dicsőség_  _kell_ szentelni mert a _kereszt_ ugy _hordozván_ a mint _kívántatik_ minden _kétség_ nélkül ate lelked meg szenteltetik azért _hogy_ az én atyámnak _tisztelet_ és _dicsőség_ valo _titkos_  _hajlék_ lehess

Storophila _hát_ uram leheteké olyan _boldog_  _hogy_ az _isten_  _templom_  _építhet_ magamban és _hogy_ arra _elegendő_  _kő_  _talál_ lelkemben meg vallom _hogy_ ez olyan titok a melyet meg nem foghatok _kér_ azért magyarázd meg azt nékem

A _Krisztus_ ez olyan titok a melyet _könnyű_  _megfoghat_ úgy é _hogy_ olyan _ház_ lakol a melyet az Isten _épít_ néked az az _hogy_ ö _formál_ ate _test_ és azt _felékesít_ maga számára _olyanformán_  _hogy_  _abban_  _tisztességes_ és _kedves_ lakhatol _de_ emég nem _elég_ mivel annak atestnek _gazdag_  _felékesíttetik_ palotát _épít_  _ér_ evilágot a melyben az emberek _kedves_ lakhatnak nem nagy _hálaadatlanság_ volnaé ate _tőle_  _hogy_  _ha_ nem akarnál az _isten_ egy _templom_  _építeni_ és szentelni ate szivedben _holott_ ö maga _formál_ néked _egyház_ azért _addig_ se ne alugyál se ne nyugodgyál valamég az urnak egy _lakóhely_ nem _talál_ ps 131 4

Storophila Edes meg váltom _hol_  _találhat_  _hely_ annak az _épület_ és _ki_ lészen annak az áts mestere mivel a magosság béli _kéz_  _csinál_  _templom_ nem lakozik act 17 24 _hogy_ lehetne nékem annak _templom_  _építeni_  _aki_ azt mondgya nem _de_ nem én töltömé bé az _ég_ és a _föld_ jér 23 24

A _Krisztus_ mit _beszél_ leányom nem olvastadé a mit én mondottam az _evangélium_  _hogy_  _aki_ engemet szeret az én atyám is szereti azt és _az_ megyünk és annál maradunk joan 14 23 ez igy lévén _könnyű_  _megtalál_ azt a _hely_  _ahova_  _épít_ ezt a _templom_ mint _hogy_ tsak az adhat néki _lakóhely_  _aki_ az Isten _kép_ vagy _teremtetve_ a lélek adhat _tehát_ néki _lakóhely_ mivel az ö _kép_  _teremtetik_ 

Storophila _honnét_ vagyon nékem az a _boldogság_  _hogy_ a _felséges_ Isten _kíván_  _benne_ lakozni mivel mitsoda _jóság_ és _dicsőség_ a _hív_ lelkeknek _hogy_ az egész világnak ura akinek semmire nintsen szüksége és akinek semmi _haszon_  _teremt_ állatiban még is azt _kíván_  _hogy_ magokban néki _templom_  _épít_ mivel az ót valo lakást ö _kedvel_ 

A _Krisztus_ mond meg azt nékem _hogy_ mit _tesz_ ezek a szók a _Szentírás_ nem tudgyátoké _hogy_ a _ti_  _test_ abennetek lakozo szent léleknek _templom_ 1 Cor 6 19 _felépít_  _tehát_ ezt a lelki _templom_ és ne vigyáz annak _forma_ mivel az Isten azt mondá a profétának mutasd meg atemplomot az _Izrael_  _ház_ és _had_ ö magok mérsékellyék meg aztot Ezek 48 20

Storophila uram régen _hall_ már én ezeket a szókót _de_  _soha_ sem _megérthet_ azokot

A _Krisztus_ világos _ok_ adgya az Isten _hogy_ miért _kíván_ meg mutatatni az _Izrael_ népének a _templom_  _forma_  _tudniillik_ azért _hogy_  _megtart_ a parantsolatot a _templom_ pedig a mellyet mindenik _tartozik_  _építeni_ nem _kő_ senem mészböl valonak _kell_ lenni _hanem_ a szivböl állyon az a _templom_ mivel az _ember_ az Isten _kép_ ennek a lelki _templom_  _ékesség_ ne aranybol legyen se ne _drágakő_ mert mind ezek tsak _földi_  _elveszendő_ állapotok _őelőtte_ pedig aleg _kedves_  _ékesség_ a _keresztényi_ jó _erkölcs_ ezek is _felékesít_ a szivet ezeket az _idő_ el sem ronthattya egy olyan _keresztény_  _tehát_ akinek az _isteni_ méltoság _kíván_ aszivében lakni _keresztes_  _élet_  _kell_  _élni_ és szüntelen _kell_ magát sanyargatni

Storophila látom már mostanában _hogy_ azért akarod alelki _templom_  _építtetni_ velem _hogy_ akeresztet minden nap _hordozván_ az _isten_  _ingyen_ valo _kegyelem_  _templom_ lehessek az _isteni_ méltoságnak

A _Krisztus_ ezt _jól_ mondod mivel abizonyos _hogy_ a nyomorultak a szegények etc ezek valoságos _lakóhely_ az _isten_  _hallgat_ mit mond pál én pedig a magam _gyengeség_  _dicsekedik_  _hogy_ a _Krisztus_  _hatalom_ lakozék _benne_ mint _ha_ azt mondaná _hogy_ a nyomoruságokban _dicsekedik_ azért _hogy_ a _Krisztus_ lakozók _benne_ mint _tulajdon_ maga _lakóhely_ mivel _inkább_  _akkor_  _tapasztal_ rajtunk az Isten segittségit a midön az _ember_  _megfosztatik_ 

Storophila _de_ uram _kér_  _megtanít_  _hogy_ miképen _kell_ azt a lelki _templom_  _építeni_ 

A _Krisztus_  _örömest_  _megtanít_ tsak _figyelmetesség_  _hallgat_ engemet _előbbször_ meg _kell_ rakni ahitböl álló _fundamentum_ az után a _fundamentum_  _építhet_ az _engedelmesség_ abékeséges _tűrés_  _kő_ reá rakhatom a jó _erkölcs_ a melyeket _fog_ mivelni mind anyi _kő_ lésznek amelyekel az _épület_ végbe viheted az szeretet és az alázatoság _egybefoglal_ azokot a _kő_ és mész _hely_ lésznek a _templom_  _fedél_ pedíg az _isteni_  _félelem_ ályon egy szoval ugy alkalmaztassad ezt az _épület_  _hogy_ a szent léleknek _lakóhely_ lehessen

Storophila látom uram _hogy_ nagy számu jó _erkölcs_  _kívántatik_  _ehhez_ az _épület_ a mely mindenik nehéz én pedig _oly_  _gyenge_ lévén _hogy_ lehessen _az_ szert _tenni_ 

A _Krisztus_ mit _felel_ ezekre _egyház_ nem tsak egy _kő_  _épít_ az egész jó _erkölcs_  _kell_ állani a lelki _épület_  _de_ azokot az urtol _kell_  _kérni_  _aki_ adgya azt nagy _bőség_ szemre valo _hányás_ nélkül jac 1 5 arra vigyáz _tehát_  _hogy_ az _épület_ akeresztnek _forma_  _igazán_ valo mértékel légyen valamint az apostol mondgya _hogy_  _megtudhat_ minden szentekel _egyben_ minémü legyen szélessége _hosszúság_ melysége és magossága éfess: 3 18 akeresztnek pedig szélesége aszeretet a melyel _kell_ lenned mindenhez még az _ellenség_ is ugy _hogy_ az _isten_ minden féle _kereszt_ fel _kell_ venni _akárhonnét_  _jön_ annak _hosszaság_ az álhatatoság ugy _hogy_ minden nap _hordozván_ akeresztet _abban_ végig meg _kell_ maradni a mélységin _kell_  _érteni_ az _isten_  _megfoghatatlan_  _ítélet_ a melyböl származik a _félelem_ és az alázatoság a magossága pedig annak az _örökkévaló_  _jutalom_ reménsége

Storophila mely _csodálatos_ formáju ez a lelki _épület_ azt akarnám _hogy_ az én _épület_ ne lenne semmi _híjával_  _de_ uram _kér_ mond meg azt nékem _ha_ vagyoné meg valami _hátra_ a mire _kell_ vigyázni _ebben_ az _épület_ 

A _Krisztus_ szükséges még _hogy_ a _kő_ négy szegeletüre mettzettessenek akeresztnek _eszköz_ azt pedig akarodé meg tudni _hogy_ miért legyenek egészen négy szegeletüek és simák azért _hogy_ akármely részre _tetet_  _erős_ állyanak _figyelmez_ a _forma_ ennek a _kő_ mert ollyannak _kell_ lenned szükséges _hogy_ minden féle _kísértet_ álhatatos és állandó légy _hogy_ semmi kine mozdittson _hely_ az ütés alat nem _kell_ panaszolkodnod ugy valamint akönek mivel az ütést az _isteni_  _kéz_ veszed _aki_ is az _épület_ akarván tégedet _helyheztetni_ olyan formát _ad_ néked a mitsodást szükségesnek _ítél_ lenni arra a _hely_ a melyre rendelt tégedet ugyan is mitsoda nagy _dolog_ az Isten _templom_  _helyheztettetni_ azért mindent _kell_ szenvedni _hogy_ azt meg nyerhesed

Storophila az Isten ne adgya uram _hogy_ ne _kíván_ szenvedni és _hogy_ el vessem akeresztet mivel az azIsten _lakóhely_ tészen engemet mit _kívánhat_  _egyéb_  _hanem_ azt _hogy_ az ur szenteltessék meg _énbennem_ ót lakozék és az ö _jelenvaló_ létele szentellye meg lelkemet _test_ 

A _Krisztus_ azt a _kegyelem_ tsak a _kereszt_  _érdem_  _által_ nyerheted el mivel azok akik _erőszak_ vesznek magokon eföldön _hogy_ az _épület_  _tetet_  _élő_  _kő_ lesznek és a menyei _Jeruzsálem_  _épület_  _helyheztetik_  _ugyanebben_ avárosban is _igyekezik_ aválasztottak akik még utozok eföldön _aki_ pedig _hív_ fogja viselni _kereszt_ mind végig nem 
 tsak _ebben_ az _épület_  _tetet_  _de_ még nagy _dicsőség_ lészen _aki_  _győzedelmes_ lészen azt az én _isten_  _templom_  _oszlop_  _tesz_ és _többé_  _onnét_  _ki_ nem _jön_ és ö reá _felír_ az én _isten_ nevét és az én _isten_ városának nevét az uj _Jeruzsálem_ nevét mely _mennyország_ szál alá az én _isten_ és az én uj nevemet is apoc 3 12

Storophila _ó_ ! _isten_ ate akaratod legyen meg rajtam azt _kíván_  _hogy_ az az _idő_  _eljön_ mentöl _hamar_ azt _kíván_  _hogy_  _irgalmasság_  _szerint_ azok a reménségem felet valo _ígéret_  _beteljesedik_ egyedül tsak ezeket _óhajt_ 


Hetedik Rész 
Hogy akereszt _megkoronáztatik_ 

Légy _hív_ mind _holt_ és meg adom néked az _élet_  _korona_ apoc 2 10

A _kereszt_  _köves_ és _tövises_ uttya annak _hosszas_ és unadalmas volta egy szoval ennek az utnak szoros és nehézsége miat storophila _gyakorta_ nagy szomoruságban vala ugy anyira _hogy_  _egyszer_ atöbbi _között_ nagy lankadságban és az áitatosághoz nagy _kedvetlenség_ lévén el akará _hagyni_ az utat és akeresztet is le akará _tenni_ egy szem pillantás alat _haszontalan_  _tesz_ mind anyi _idő_ valo szenvedésit és munkáját _de_ az Isten _igaz_  _aki_ nem _hagy_ az _övé_  _feljebb_  _kísértetni_ annál a mint el szenvedhetik söt a _kísértet_  _egyetemben_ aszabadulásra utat nyit _hogy_ azt el szenvedhessék 1 Cor 10 13 akristus _kegyes_ szemekel _tekintvén_ szolgáloját és meg szánván _megjelenik_ néki _hogy_ meg vigasztallya és _bátorít_ mondván leányom légy _hív_ mind _holt_ és meg adom néked az _élet_  _korona_ avalo _hogy_ az út _kemény_ és látom minden szenvedésedet _de_  _él_ kedvetlenedgyél mivel _korona_ várhatz _mindaz_  _boldog_  _ember_  _aki_  _kísértet_ szenved mert minek utánna meg probáltatik el veszi az _élet_  _korona_ melyet _ígér_ az ur az _ő_ szeretöknek jac 1 12

Storophila valo uram _hogy_ az után az örökkó _tartó_  _dicsőséges_  _korona_ után valo reménség _előtte_  _kedves_  _de_ alig vagyok el és tsak kevésbe mulik _hogy_ a _teher_ alat el ne _esik_ 

A _Krisztus_  _elhagy_ a panaszolkodást leányom nem tudodé azt _hogy_  _kísért_ nélkül nem lészen _korona_ víaskodás nélkül nem lészen _győzedelem_ se _jutalom_ egy szoval _keserűség_ nelkül nem lészen _öröm_ akemény _tél_ után _következik_ a szép _tavasz_ és igy aviaskodásért és agyözedelemért _jutalom_  _korona_  _adatik_ ajosef jó _erkölcs_  _inkább_ a _kísértet_  _kitetszik_ mit mondgyak _több_  _hanem_  _hogy_ a _hadakozás_ tettzik _ki_ a jó vitéz és a _keresztény_ akisértet probállya meg

Storophila uram én _teljesség_ nem vagyok alkalmatos az ollyan szüntelen valo viaskodásra _érez_  _hogy_ az _erő_  _fogy_ a _pályafutás_ valo _jutalom_ el vételétöl _távol_ vagyok mivel nem _hogy_  _futhat_  _de_ magamot is alíg mozdithatom

A _Krisztus_ a mely viaskodást _kíván_  _tőle_ az abékeséges _tűrés_ áll akeresztényi _korona_ és _jutalom_ nem azért nyerik el _hogy_ másnak árttsanak _hanem_  _hogy_ mindent el szenvedgyenek másoktol alázatoságal alelki viaskodásban nem anyeri el agyözedelemnek _korona_  _aki_ mást meg ütt és le vér aföldre _hanem_ az akit meg ütnek és _aki_ le nyomatik

Storophila _ó_ ! uram mitsoda nehéz _dolog_ mindenkor viselni akeresztnek nehéz _teher_ és mindenkor tsak a _tövis_ és abokron _járni_ 

A _Krisztus_ Miért _kell_  _félni_ atövistöl nem azok _között_ nö é arosa a melyböl _csinál_  _koszorú_  _kell_ viselned az _ég_  _köves_ engemet mivel én _teérted_  _töviskorona_ viseltem visellyed a _fej_ azt a _tövis_ mint agyözedelemnek _jel_ és én ate _fej_  _tesz_ a _drágakő_ álló _dicsőség_  _korona_ 

Storophila uram látom én azt _hogy_ az a _korona_ sokban _telik_ mivel annak _csinálás_  _kalapács_ nélkül nem mehet végbe

A _Krisztus_ miért nem mivel a nyomoruságok _korona_ azoknak akik azokot _bátor_ szenvedik _ha_ az _igaz_ ez _élet_ a verö és az üllö _között_ vannak _hogy_ ugy mondgyam az Isten ugyan azon verövel _csinál_ nékik _korona_ a melyel öket verik ahamisak _békességes_  _tűrő_ és alhatatosnak _kell_  _tehát_ lenned _ezért_ is szokta vala mondani pithagorás égy _tanítvány_  _ha_  _te_ egészen _ezüst_ volnál is _de_  _tűrhetetlenség_ egy jó _kis_ pénzt nem lehetne _belőle_  _csinálni_  _hasonló_ mondhatok néked _hogy_  _ha_  _tiszta_ arany volnál is _ha_ szüntelen _imádkozik_ is _de_  _ha_ averést nem szenvedheted _drága_  _korona_ nem lehet _belőle_  _csinálni_  _de_  _ellenben_ azok akik a nyomoruságot _kemény_ szenvedik az olyanok magok _csinál_ magoknak _dicsőséges_  _korona_ mivel _ahol_ nintsen se _kereszt_ se _kalapács_  _korona_ is ót nintsen _hogy_  _ha_ pediglen valamely _kegyetlen_  _kedvezés_ meg akarnák _enyhíteni_ a szentek nyomoruságit mind anyi _drágakő_ vennének _ki_  _korona_ 

Storophila Uram mind ezek az _ok_ meg mutattyák nékem mely szükséges akeresztnek _teher_ viselnem akár mely nehéz légyen a mivel anelkül el lehet veszteni a _dicsőség_  _korona_ el veszem _tehát_ inkáb a nyomoruságot akár mely nagy légyen minden _késedelem_ nélkül _hogy_ sem mint _oly_ nagy veszedelemre vessem magamot

A _Krisztus_ vigyáz arra _hogy_ senki el ne vegye _korona_  _ha_ a _kereszt_ nehéz _ha_ a nyomoruság sanyargat arra ne _hajt_  _hanem_ a _megígér_  _korona_  _tekint_ és a _megenyhít_  _fájdalom_ és _könnyű_ tészi _kereszt_ anyomoruságban valo viaskodás _dicsőséges_ azt az Isten _kedves_ nézi és segittségit adgya az angyalok áldást _kér_ reád és _örül_  _győzedelem_ leheté nagyob _dicsőség_ mint az Isten elött viaskodni és az ö _kéz_ el venni akoronát

Storophila avalo uram _hogy_ nagy _dicsőség_  _de_  _kicsoda_ az _aki_  _gondolkodik_ arrol aditsöségröl és _jutalom_ a midön a viaskodás _közben_ tsak nem le nyomja asok nyomoruság

A _Krisztus_ nem olvastadé azt mitsoda _buzgóság_ szenvednek vala anegyven martyrok _hogy_ el nyerhesék anékiek készitet _korona_ ezek a _keresztény_ vitézek _erős_  _tél_ egy _tó_  _tétetik_ azért _hogy_ a _hideg_ meg _hall_ ök pedig _eszerint_  _könyörög_ uram negyvenen vagyunk itt akik viaskodunk _kér_ azon _hogy_ mind a negyvenen el vehessük a _dicsőség_  _korona_ és _hogy_ tsak egy is el ne szakadgyon töllünk _mindazonáltal_ a strása _aki_  _őriz_ öket aparton látván _hogy_ az angyalok le szálván 40 _korona_  _tart_  _kéz_  _hogy_ azoknak _osztogat_ akik végig fognak szenvedni _-e_ képen _gondolkodik_ magában _honnét_ vagyon a negyvenen vannak atoban még is tsak _harminckilenc_  _korona_ látok a midön igy _gondolkodik_  _egy_ anegyven _közül_ nem szenvedhetvén már továb anagy _hideg_ a _többi_ a _tó_  _hagy_ és a partra _ki_ mene _ahol_ a meleg vizet _tart_ annak _aki_ a _hit_ el _hagy_ és a meleg vizbe üle a strása azt látván azon _felindul_ és _buzgóság_  _kezd_  _kívánni_  _hogy_ el nyerhesse annak _korona_  _aki_ a _többi_ ugy el _hagy_ azért nagy _bátorság_  _felkiált_  _hogy_ ö _keresztény_ és azonal le vetkezék és a _harminckilenc_ mártyrok _köz_ mene szükséges _tehát_ meg _tekinteni_ a _korona_ és aditsöséget melyet az Isten rendel választatinak és _elmélkedni_ ajutalomrol melyet _ígér_ azoknak kik végig meg maradnak vigyáz _tehát_ arra _hogy_ mitsoda nagy _gyönyörűség_ fogod még _hallgatni_ ezeket a _kedves_ szavait a lelkek _férj_  _jövel_  _Krisztus_  _társ_ ved el a _korona_ a melyet a _te_ urad _isten_ készitet néked _örök_  _fogvást_ 


Nyoltzadik Rész
Hogy _ha_  _dicsőséges_  _korona_  _érdemel_ a _kereszt_ és aszenvedés 
mint sem a _csendes_  _élet_ tett jó _cselekedet_ 

A _Krisztus_ ujjab _dolog_ valo _beszélgetés_ akarván _elkezdeni_ storophila _megelőz_ és illyen _kérdés_  _téve_ uram a _feljebb_ tett _beszéd_ egy _gondolat_  _jön_ az elmémben nem _tud_  _hacsak_ attol vagyoné _hogy_ az aszonyok mindent meg akarnak tudni vagy is attol vagyon _hogy_  _több_ akarok _tanulni_ ezt uram _ítélet_  _hagy_  _de_  _ha_ látod _hogy_ a _dolog_ meg _érdemel_ a _felelet_  _kér_ világosisd meg elmémet

A _Krisztus_ Igen is meg _hallgat_ mond meg _gondolat_ 

Storophila azt akarnám uram meg tudni _hogy_  _ha_  _drága_  _korona_ osztogatnaké azoknak _aki_  _kereszt_ viselnek és nyomoruságban vannak mint sem azoknak akik _kereszt_ és _baj_ nélkül vannak _de_ akik _mindazonáltal_ a jó _cselekedet_  _foglal_ magokot

A _Krisztus_ erre _könnyű_ meg lehet _felelni_  _de_  _előbbször_ is azt meg _kell_  _tudni_  _hogy_ egy valoságos _keresztény_  _hivatal_  _abban_ áll _hogy_ jót _cselekedik_ és a roszat el szenvedgye azt _kell_ már meg tudni _hogy_ melyik _hasznos_ akettö _közül_  _de_  _előbbször_ mond meg nékem _honnét_  _jön_ ez a _gondolat_ 

Storophila uram nem régen _olvas_ a szent liduvina szüz _élet_  _hogy_  _huszonnyolc_  _esztendő_ valo _betegség_ lévén mindenkor _jókedv_ és _öröm_ szenvedet _egyszer_ elméjiben el ragadtatván _sok_ féle _drágakő_ valo _korona_ látot a mely nem volt még egészen el végezve az után magában _térvén_  _gondolkodik_  _hogy_ mit _jelent_ a _korona_ és az _isten_  _buzgóság_  _kér_ azon _hogy_ ujjab szenvedéseket _küld_ reája _hogy_ el végezhesse azt a _hiányos_  _korona_ meg is halgattaték _imádság_ mert _holmi_  _gonosz_ emberek bé menvén _hozzá_ minden féle mocskos és _ocsmány_ szokal _illet_  _ő_ ezel még meg nem elégedvén meg verék és véresen _hagy_ midön pedig azok az emberek _ki_ mentenek volna _ház_ az angyal néki _megjelenik_ és _köszöntvén_ mondá nékie a mely _korona_  _hiányos_ láttál amár _teljesség_ egész mivel ezek az utolszori szenvedésid adrága _kő_ amelyek _híjával_ vala a _korona_ 

Minek utánna _elolvas_ ezt a _história_  _eszerint_  _gondolkodik_ magamban _honnét_ vagyon _hogy_ ez a nagy _értelmű_ szent meg nem elégedvén még anyi _sok_ nyomoruságal melyet szenvedet _hanem_ még ujjab nyomoruságot _kér_ akoronájának _felékesítés_ és el végezésére miért nem _igyekezik_ inkáb azon _hogy_ ezt akegyelmet jó _cselekedet_  _által_ nyerhetné el _talán_ ollyan _gondolat_ vala _hogy_ ezt akoronát tsak a nyomoruság vegezheti el mivel abizonyos _hogy_ azok akik aditsöséget és a _keresztényi_  _tökéletesség_ sohajttyák azokot _inkább_  _kísért_ az _ördög_ és _az_  _nagy_  _irigység_ vagyon

A _Krisztus_ mind ezek jó _gondolat_ storophila _abban_  _bizonyos_ is légy _hogy_ az _isten_ ajánlot _békességes_  _tűrés_ valo _kis_  _bosszú_  _őelőtte_ sokal _kedves_ mint sem akár mely más nagy jó _cselekedet_ sokal _hasznos_ az _ember_ az _isten_ valo _békességes_  _kis_ szenvedés akár mely nagy _csodatétel_ nintsen is _hasznos_ a szenvedésnél és _ha_  _hasznos_ láttam volna akeresztnél az emberek üdveségire azt adtam volna _elébe_ 

Storophila _ó_ ! mely vigasztalo szók ezek és mitsoda _öröm_ nem lehet anyomoruságban lévöknek a midön azt láttyák _hogy_ mentöl nehezeb _kereszt_ viselnek annál _ékes_ lesz _korona_  _de_ ezt abeszédet nem _ért_ mindenek és nem is _hisz_ 

A _Krisztus_ miért ne _hisz_ a szentek nem voltanaké illyen _gondolat_ mivel a nyomoruságok és a szenvedések miat nem vihetvén végben _hivatal_ azért _soha_ sem panaszolkodtanak _hogy_  _azáltal_ valamit vesztenének el söt még az _isten_ vett _jótétemény_  _közibe_ számlálták akereszteket és azokban _dicsekedik_ az _isten_ valo szenvedés _dicsőséges_ és a szenvedés meg nem _engedtetik_ mindennek mivel a mint egy _jutalom_ ajó _erkölcs_ azért is mondotta pál a _filippibeli_ 1 19 az Isten _kegyelem_ tett veletek nem tsak azért _hogy_ a _Krisztus_  _hisz_  _hanem_ még azért is _hogy_ szenvedtek _őérte_ 

Storophila azt _olvas_ az _isten_ egy szolgájárol _hogy_ tsak _akkor_  _tart_  _boldog_ magát amidön _beteg_ volt ugy anyira _hogy_  _esztendő_  _töltvén_ jó _egészség_ azon szomorkodot és panaszolkodva mondá uram miért _elhagy_ engem ez _esztendő_  _forgás_ alat _gondol_  _hogy_ nem _beszél_ igy _ha_ azt _tart_  _hogy_ a jó _cselekedet_  _által_ anyi _érdem_ nyerhetet volna valamint a szenvedések _által_ 

A _Krisztus_ vigyáz arra _hogy_ én világ meg váltoja lévén miket nem _cselekedik_ minden _cselekedet_ véghetetlen _érdemű_ voltanak még is _mindazonáltal_ az én szenvedésimnek _halál_ és _főképpen_ az én vérem _kibocsátás_  _tulajdonít_ a világ meg váltását _hány_  _hall_ már _énekelni_ ezeket a szokot _imád_ és áldunk _ó_  _Jézus_ tegedet _hogy_ meg valtottad _kereszt_ avilágot

Storophila nem lehet uram _feljebb_  _emelni_ a _kereszt_  _érdem_ mint azt válttságunknak _érdem_  _tenni_ semmi a nyomoruságokot _kedves_ nem _tehet_ se nagyobra nem _becsültethet_ mint a _hogy_ azok _által_ szabaditatot meg avilág mely _csodálatos_ uram ate munkáid mindeneket nagy _bölcsesség_  _teremt_ ps 103 24

A _Krisztus_ kételkedelé még is _abban_  _hogy_  _ha_ ajó _cselekedet_ hasznosabaké vagy a szenvedések mivel az _isten_ rendeléséböl a szenvedésnek _érdem_  _által_ nyittatik meg az _ég_ és _eltöröltetik_ avétek a melynek _ilyen_  _orvosság_  _kívántatik_  _megtud_ azt mely _drága_ volt a _ti_ üdveségtek és _hogy_ mitsoda nagy szeretettel voltam _hoz_  _megtanul_ azt mitsoda _kötelesség_  _tartozik_ szenvedni _érte_ mivel én anyit szenvedtem _érte_ a midön még _ellenség_ voltatok

Storophila uram ate példádbol láttyuk _hogy_ mitsoda _drága_ a nyomoruságoknak _jutalom_ ez _elegendő_  _ok_ és lehetneé valakinek az alá magát nem vetni

A _Krisztus_ még _ehhez_ adom annak a ritka _ember_  _tudniillik_  _jobb_ példáját _megtekint_ a _békességes_  _tűrés_  _oly_  _jeles_ vitézit és _hasonlít_ az ö jó _cselekedet_ szenvedésihez nézed meg az után melyik volt _dicsőséges_ és mikor volt nagyob méltoságban akoré a midön _bővelkedik_ mindenben és az öházához minden féle szükölködök _folyamodik_ vagy _akkoron_ a midön aháza el rontatván és _kifosztatván_ minden _java_  _kényteleníttetik_ aganéra ülni _abban_ a nagy és _durva_ nyomoruságában aza nagy _ember_ nem panaszolkodék söt még áldá az _isten_ mellyik állapottyában vala _dicséretes_ agazdag vagy a szegény állapottyábanő agazdag állapottyában az _irgalmasság_ és a jó _cselekedet_  _foglal_ magát a szegény állapottyában pedíg a _kereszt_ és a nyomoruságok _között_ álhatatoságal és _hűség_  _ad_  _hála_ az _isten_ várván mindeneket ö tölle mond meg azt nékem _hogy_  _ha_ ez a szent _ember_  _akkoron_ nyerté töb _dicséret_ a midön agyermekeiért áldozatot tett és azokot abékeségben nevelte vagy pedig _akkoron_ a midön _oly_  _csodálatos_ és alázatos szivel vevé azoknak _halál_ mikoron _kitetszik_  _inkább_ az ö jó _erkölcs_ akoré amidön a szegényeket ruházta vagy _akkoron_ a midön _meghalván_ minden marhájinak el veszteket azt _csendesség_ és zugolodás nélkül szenvedé mikoron vala _nagy_ méltoságban akoré a midön _egészség_ és _hatalom_ a szegények _megtartás_  _fordít_ és a nyomorultakot _java_ részesitette vagy is _akkoron_ a midön a maga _test_ a nyavalyákban és a nyomoruságban _esvén_ a _ganéjdomb_  _fazékcserép_ vakarja vala le magárol a rodhattságot valamit _gazdag_  _kor_  _cselekedik_ jó _cselekedet_ valának a mit pedig _betegség_ és nyomoruságában szenvede azok tsak _kín_ és _keserűség_ valának _de_ még is ezek _tesz_ inkáb _dicséretes_ mint sem ajó _cselekedet_ mivel ezek inkáb _ki_ mutatták _benne_ az _isten_ valo szeretetit _de_ az ö _cselekedet_ noha szent _cselekedet_ valának is _de_ az _ördög_ azokban _gáncs_  _talál_ mondván nem _haszontalan_  _fél_  _jobb_ az _isten_  _de_ az után _Jób_ álhatatoságal látván abékeséges _tűrés_ azon meg szégyenüle látván _hogy_ azt a szent _ember_ 
 semmiben nem lehetne _megfeddni_ a szenvedésben áll _tehát_ akorona és a mutattya _ki_ az _erő_ és a _tökéletesség_  _gondolkodik_  _tehát_ valoságal ezekröl és _megfontol_ azt _hogy_ mitsoda _hasznos_ a nyomoruságos és a szenvedö _élet_  _örül_ azon a midön nyomoruságal _jár_ akeresztnek uttyán mivel az illyen útt _sok_  _korona_ lévén meg rakva a véghetetlen _dicsőség_ vezet


Kilentzedik Rész 
Hogy a _kereszt_ minket _megegyeztet_ és _hasonló_ tészen akristusal

Véle vagyok a nyomoruságnak _idő_ ps 90 15 

Storophila Gyönyörüségel _hallgatván_ akristus _beszélgetés_  _hovatovább_ nagyob _buzgóság_  _kíván_ el venni akeresztnek _haszon_ azért is mondá ezeket a szókót _kér_ lelkemnek szerelme _megtanít_ engemet a _kereszt_ több _haszon_ is ugy _hogy_ azt annál _örömest_  _hordoz_ mennél jobban _megtudhat_ annak _haszon_ 

A _Krisztus_ Leányom akeresztnek _haszon_  _között_  _találkozik_ egy igen _fő_ jó amelyröl igy szól _Dávid_ az ur _közel_ vagyon azokhoz _ki_ szivek _keserűség_ vagyon ps 33 18 meg másut véle vagyok anyomoruságnak _idő_ meg szabaditom attol és _betölt_  _ő_  _dicsőség_ ps 90 15 mi lehet annál nagyob a midön az Isten _jelen_ vagyon és meg segit anyomoruságban _ugyanezért_ is mondá _öröm_ aproféta _ha_ szinte a _halál_ setéttségiben _jár_ is semmi rosztol nem _fél_ mert _te_ velem vagy ps 22 4 mitsoda rosztol _félhet_ az ollyan _aki_ az _örökös_  _jó_ vagyon _ha_ az Isten mi velünk vagyon mondgya az apostol _ki_  _tehet_  _ellene_ rom 8 31 _József_  _gyorsaság_ vevé az _isten_ segittségit a midön _eladatik_ söt még nagy méltoságra _emel_  _ellenség_  _ellene_ értedé _tehát_ már mostanában _Dávid_ ezeket a szavait véle vagyok a nyomoruságnak _idő_ mint _ha_ az Isten azt mondaná szánakozásal vagyok _az_  _aki_ szenved mert mint _hogy_  _enyém_ velem is vagyon szenvedésimben és én is véle vagyok nyomoruságiban

Storophila _megbocsát_ uram _ha_ félben _hagyat_ veled a _beszéd_ mert egy _dolog_ akarnék _tőle_ meg tudni

A _Krisztus_  _örömest_ meg _hallgat_ mond meg

Storophila Uram _énnekem_ ugy tettzik _hogy_ az illyen _tudomány_ nem _tetszhet_ik_ azoknak _aki_ nagy nyomoruságokban _ínség_ és szegénységekben vannak mivel mindnyájan azon panaszolkodnak _hogy_ az Isten el _hagy_ öket _hogy_ reájok nem _tekint_ és _hogy_ az _ínség_  _hagy_ öket _Dávid_ azt mondgya _hogy_ az ur azok mellet vagyon _aki_ a szivek nyomoruságban vagyon _Dávid_  _önnönmaga_ nem panaszolkodéké _olyanformán_ mint _ha_ az Isten _teljesség_  _elhagy_  _ő_ a midön illyen szokal _felkiált_  _ó_ ! én _isten_  _ó_ ! én _isten_ miért _elhagy_ engemet ps 21 1 ne _elhagy_ uram engemet ne _eltávozik_  _tőle_ ps 37 22 meddig lész uram _feledékenység_ rollam mindenkoroné ps 12 1 meddig _elfordít_  _orca_  _éntőlem_ miért _elfordít_  _orca_  _mitőlünk_ és miért _elfelejtkezik_ ami szegénységünkröl és nyomoruságunkrol ps 43 25

A _Krisztus_ apedig leányom _bizonyos_  _hogy_ az Isten mindenkor anyomorultakal vagyon _aki_ öis szenved noha _jelenvaló_ létit nem _érezhet_ meg _hallgat_ azt _aki_ nyomoruságában segittségül _hív_  _de_ el titkolya magát és egy _kevés_  _idő_ el fedezi _orca_  _hogy_ meg probállya az _igaz_  _hűség_ szent _Antal_ az a _híres_ remete _kegyetlen_ meg veretvén az _ördög_ ugy _hogy_ semmi _tag_ nem _bír_ olyan _gondolat_  _esik_  _hogy_ az Isten el távozván tölle _elfelejt_  _de_ egy _kevés_  _idő_ mulva _fényesség_ látván az Isten _jelenvaló_ létének _gondol_ lenni és nagy sohajtásal _felkiált_  _hol_ valál _hát_  _isten_  _hol_ valál miért nem valál _jelen_ a midön szenvedék erre illyen _szózat_  _adatik_ én _jelen_ voltam és azt akarám szemlélni _hogy_ miképen viseled magadot ez igy lévén az Isten _jelen_ vagyon a nyomoruságban noha rejtekben _tart_ magát ugyan is tsak magán a nyomoruságon _könnyű_ meg üsmérni _hogy_ az Isten nem _távozik_ mesze azoktol akik szenvednek mert _ha_ ugy volna nem esnéneké _kétség_ lehetneé azt _oly_  _könnyű_ szenvedni és lehetneé azt végig _oly_ álhatatosan szenvedni _hogy_  _ha_ tsak az Isten segittsége nem _erősít_ 

Storophila miért _kíván_  _hat_  _egyéb_  _ha_ az Isten velem vagyon anyomoruságban _abban_ áll minden _jó_  _hogy_ az _isten_  _kapcsol_ magamot és _hogy_ az urban vessem reménségemet mivel _aki_ ötölle el távoznak el vesznek mitsoda vakság az _ember_  _hogy_ azal nem _kíván_  _élni_  _aki_ nélkül el nem lehetnek

A _Krisztus_ ezek mind jó _gondolat_  _ilyen_  _gondolat_ is legyenek mindenkor visgáld meg azért ujontában _Jób_ ugy _tetszik_ mint haö mindenit el vesztette volna _de_ valojában semmijit sem vesztette vala el mivel az Isten _aki_ mindenit vette vala _ővele_ volt _ó_ ’ _csodálatos_  _ember_ mondá az anyaszent egyháznak egy _doktor_ ugy tettzik mint _ha_ egészen el rothadot volna _mindazonáltal_ egészen maradot ugy tettzik mint _ha_ egészen _elcsúnyíttat_  _mindazonáltal_ igen nagy szépségü agané _domb_  _fekszik_  _mindazonáltal_ a menyekben uralkodik és noha mindentöl _megfosztatik_ is _de_  _gazdag_ marada mert azon szegénységben is az _isten_ vala ragaszkodva

Storophila én nekem is nagy _jó_ leszen a nyomoruságban valo létel tsak uram légy velem nagyob _haszon_ válik _ha_ az emberek meg vetnek _érte_ mint sem _ha_ nagy _tisztség_ volnék nálad nélkül nagyob _haszon_ válik _ha_  _hoz_ ragaszkodom a nyomoruságban mint sem még amenyekben is lennem nálad nélkül mert ugyan is mit _kíván_ amenyekben _hanem_ tsak tégedet és mit _kívánhat_ a _föld_ mást _tenálad_ nélkül

A _Krisztus_ E mind jó _de_ azt is meg _kell_  _tudni_  _hogy_ a _kereszt_ az _isten_  _kötelez_ alelket nem olvastadé azt _hogy_ az én szolgálom _Gertruda_  _egyszer_  _jelenés_ látván azt _megtud_  _hogy_ valamint a mátkásitásnak _jel_ és petséttye a _gyűrű_ ugy az _isten_ a testi és a lelki alázatoságal valo szenvedés valoságos _bélyeg_ a választattaknak és _hogy_ ugy mondgyam alelkeknek az _isten_ valo mátkásodások _bízvást_ el mondhattyák mind azok kik nyomoruságban vannak _hogy_ az ur az ö _gyűrű_ zálogát adta _megegyesülés_ 

Storophila _ó_ ! mely nagy _jóság_  _-e_  _ki_ foghattya ezt meg kinek is lehetne ezt _megfogni_  _hogy_ az _isteni_ nagy méltoság anyit _gondol_ egy _féreg_ olyanal mint az _ember_ még _hogy_ azt is meg vallya _hogy_ nagy _gyönyörűség_ az emberek _fia_ lenni az _ember_ valo _egyesség_  _oly_ nagyé _előtte_  _hogy_ még alkalmatosságot _keres_ avélek valo _megegyesülés_ atsudálatra mélto titok _hogy_ a _kereszt_ a mellyet a világiak ugy _gyűlöl_ záloga légyen az _isten_ valo _megegyesülés_  _ó_ ’ _tisztelet_ méltó _kereszt_ mely _kevéssé_ üsmerik ate _érdem_ az ollyan testi emberek és az ollyan szivüek _aki_ minden _kedv_ és _gondolat_ a _földi_  _dolog_ vonszon

A _Krisztus_ Leányom légy mindenkor illyen _gondolat_  _de_ vagyon még _hátra_ olyan _dolog_ a mely segitti ahozám valo szeretetet és amelyet meg _kell_ magyaráznom azt _tud_  _hogy_ az _egyenlő_  _természetű_  _között_ abaráttság állandóbb én pediglen olyan nagy szeretettel valék az _ember_  _hogy_ az _isten_  _forma_ és _természet_ lévén magamot anyira meg aláztam _hogy_ a szolgának _forma_ és _természet_ vettem magamra és magamot _hasonló_  _tesz_ atöbb _ember_ és _külső_ tsak _éppen_  _ember_ láttzottam lenni tudodé _hogy_ miért _cselekedik_ én azt azért _hogy_ az emberek szeretetit el nyerhessem _aki_ is _hasonló_  _tesz_ magamot avétken _kívül_ mond meg azt _énnekem_  _hát_ az _ember_ mit _kell_ a maga résziröl _cselekedni_ nem kellé nékie amenyiben tölle lehet azon _igyekezni_  _hogy_  _hozzá_  _hasonló_ legyen példámot _követ_ és az én nyomdokomon _jár_  _ezért_ vagyon _hogy_  _aki_ az én menyei atyám _örök_  _fogva_  _tud_ azokot el választotta _hogy_ az ö _fia_  _ábrázat_ legyenek _hasonlatos_ rom 8 29

Storophila _de_ uram _hogy_ érhettyük mi el azt a _tökéletesség_ és _hogy_ lehetünk mi _hasonló_ az Isten _fia_  _kép_ 

A _Krisztus_ ugy _ha_ az én _élet_ és szenvedésemhez alkalmaztatod magad viselésedet és szokásidot valamint _hogy_ én _érte_ a _kereszt_ viseltem és azon _meghal_ ugy néked is _kelletik_ valamit _cselekedni_  _énértem_  _ezért_ is mondgya vala az én apostolom péter ahiveknek _hogy_ részesüllyenek a _Krisztus_  _Jézus_ szenvedéseiben 1 petr 4 13 _aki_ pedig akeresztet viseli a részesül az én szenvedésimben

Storophila _kicsoda_  _kibeszélhet_ az ur _hatalom_  _csodálatos_ voltát _ki_ is _megfoghat_ az ö szeretetét mi lehet _becsületes_ egy vitéznek mint az ö _király_  _fegyver_  _hordozni_ és _dicsőséges_ egy aszszonynak mint az ö _férj_  _hasonlítani_ ez _így_ lévén nagy _tisztelet_ nékem ellene mondani magamnak és akeresztet utánnad _hordozni_ 

A _Krisztus_ az illyen _dicsőség_ nem _haszontalan_  _de_ még mást is mondok néked _aki_  _kereszt_ visel a nem tsak _hasonló_  _hozzá_  _de_ még én is szenvedek ö véle és _őbenne_ mert olyan _egyesség_ vagyok a választotimal _hogy_ valamit ö vélek _cselekedik_ olyan mint _ha_ azt én velem _cselekedik_  _ezért_ is _kiált_ pálnak saul saul miért üldösz engemet erre valo nézve is mondám ezeket _hogy_ az _ítélet_ napján azt _felel_ azoknak kik _irgalmasság_ nem _cselekedik_ valahányszor nem miveltétek ezeket _egy_ az én _kicsiny_  _közül_ én velem nem miveltétek mindenik _tag_ szenvedek én _tehát_ akinek is segittséget és _erő_ adok azért _hogy_ a _kereszt_ nékik _könnyű_  _tetszvén_ meg _tud_  _hogy_ velek vagyok

Storophila most látom uram _hogy_ miért mondgya szent ágoston supr ps 61 _hogy_ a _Krisztus_ meg váltoja a maga _test_ és a _test_  _tag_ a _Krisztus_ maga szenved _tehát_ a maga _hív_ kik _őérte_ szenvednek valamint a _fő_ amaga _tag_ 

A _Krisztus_ szent _Felicita_ martyr ezt _jól_  _tud_ mivel atömlöczben léven szülésekor a _fájdalom_ miat egy nehány szor _felkiált_ a melyet _meghalván_ a _tömlöctartó_ mondá nékie _ebben_ a _kevés_  _fájdalom_ is _kiált_  _hát_ mit _fog_ még _csinálni_ a midön _megéget_ vagy _összedarabol_ a melyre _felel_  _Felicita_ nagy _bátorság_ mostanában én szenvedek _de_  _akkoron_ akristus fog szenvedni _benne_ ugy is lön mivel amidön a _fenevad_ vetteték _kis_  _jajdulás_ sem _hall_ tölle

Storophila uram _aki_ azt _jól_  _megtekint_ és magával _elhitet_  _hogy_  _aki_ nyomoruságot szenved azal véle vagy és _hogy_  _aki_ szenved _abban_ magad is szenvedcz az olyan nem fogja _keserű_  _tartani_ akeresztet és nem fog zugolodni azért amit az Isten reája _bocsát_  _de_ söt még azt jó szivel veszi nem _kell_  _csodálkozni_ a szent _Teresa_  _kívánság_  _aki_ vagy a szenvedést vagy a _halál_ suhajtotta _hát_ még aboldog pázziai magdolna mint szereté akeresztet akinek szokása vala mondani _hogy_ nem _kíván_ se arövid _élet_ se a _hirtelen_ valo _halál_ mert a menyekben nintsen szenvedés a _hosszú_  _élet_  _kíván_  _tehát_ mert sokáig akarok szenvedni az _isten_ nem tsak a martyromságot _hanem_ még abetegségeket _káromlás_ nyomoruságokot és üldözéseket anyomoruság _kedves_  _tehát_ annak _aki_ az _isten_ szereti _aki_ pedig _ő_ nem szereti annak _keserves_ mivel a szenvedésnek szereteti és a _kívánság_  _hogy_ valamiben _hasonlíthat_ akristushoz anyira fel gerjeszti a szivet _hogy_ nem akarnának lenni szenvedés nélkül mert azt _tart_  _hogy_ mentöl _több_ szenved az _isten_ annál inkáb fogja öket szeretni Sok nyomoruságok _által_  _kell_ nekünk az Isten _ország_ mennünk act 14 21

A _Krisztus_ látod _tehát_ magad _hogy_ nem _kell_  _ezután_  _abban_  _kételkedni_  _hogy_ nem a szeretettöl _jön_ a _kereszt_ és _hogy_ nem aszeretet _küld_ aztot mivel azt magad is meg vallod _hogy_ a fel gerjeszti az _isten_ valo szeretetet a _kereszt_ olyan el rejtetet jó a melynek _érdem_  _ha_ az emberek üsmernék nagy _buzgóság_  _kér_ és magokot _érdemtelen_  _tarthat_ annak el nyerésére az _oly_  _bizonyos_  _jel_ is az Isten szeretetének _hogy_ az Isten nem _hagy_ valamely szenvedés nélkül választatit


 _tizedik_ Rész 
Hogy a _kereszt_ segittségével _kell_  _által_ menni a világnak _tenger_ 

Sok nyomoruságok _által_  _kell_ nékünk az Isten _ország_ mennünk act 14 21 

Storophila A _kereszt_ uttyán valo _sok_  _járás_ után meg szoká szeretni ezt a _teher_ és _öröm_ venni a nyomoruságokot a _Krisztus_ egy _kevés_ nyugodalmat akarván nékie adni anyi _fáradság_ után egy _hajó_ ülteté és _oktatni_  _kezd_ arra _hogy_ miképen _kelletik_  _által_ menni a világnak szélvészes _tenger_ és _boldog_ érkezni a menyei _haza_ parttyára _megindul_  _tehát_ együt mivel jobban el végezheted én velem _ebben_ ahajoban azt a _kevés_ utadot amely még _hátravan_ ugy is már _közel_ vagy _haza_ és tsak nem _elér_ atzélt a melyet _oly_ -igen sohajtottad visgáld meg _hogy_ mitsoda _gondolat_ lehet az olyan _ember_  _aki_ noha meszire meg láttya _haza_  _de_ széllyes _tenger_ vagyon _közte_ azt láttya _hogy_  _hova_  _kell_ menni _de_  _abban_ nintsen módgya _hogy_ oda mehessen igy vannak ez _élet_ az emberek _kíván_  _elérni_ azt az _örökös_  _lakóhely_  _de_ a világnak _tenger_ a melyen _által_  _kell_ menni _közötte_ vagyon _hogy_ pedig _megtudhat_  _hogy_ mimódon _kell_  _odaérni_ én magam le szállottam _onnét_  _ahova_  _kell_ nékik meniek _hogy_ az utat meg mutassam _de_ mit _cselekedik_ még _azonkívül_  _kereszt_  _fa_ választottam _hogy_ azal _általmegy_ azon atengeren látod _tehát_  _hogy_ senki _által_ nem mehet azon a _tenger_  _ha_ a _kereszt_ nem segitti magát _által_  _kell_ menned leányom a világnak _tenger_ azért el nem _kell_ vetned a _kereszt_ mert más képen _haza_ nem _juthat_ ved elö _tehát_ arosz _kívánság_ szélvészekor a _kereszt_ és a légyen _evező_ a mely meg ment ahajo törestöl

Storophila _örömest_ elö veszem uram a _kereszt_ és azal segittem magamot _de_ én itt olyan _dolog_ látok a melyekröl _soha_ sem _gondolkodik_ és a melyek a _kereszt_  _forma_ a vas matska nem hasonlitté a _kettős_  _kereszt_ a _hajó_  _árbocfa_ nem olyané mint egy _kereszt_ a _kormány_ nem lehetneé _keresztforma_  _csinálni_ és a _kereszt_ nem lehetneé a _hajó_ vonni valamint lapátal

A _Krisztus_ mind ezeket _jól_ mondod és _elgondol_  _hogy_ valamint a lepedö _függ_ az _árbocfa_ én ugy _függ_ akereszten szenvedvén ótt a sidoknak _csúfság_ és a _csendes_  _élet_  _hely_ a melyben lehettem volna agyalázatos _kereszt_ szenvedtem

Storophila uram mely _kedves_ ate _beszéd_ meg mutattyák azok _énnekem_  _hogy_ miképpen visellyem magamot a világnak szélvészében és _hogy_ mi képen menyek a mennyei _Jeruzsálem_  _felé_  _kér_ uram _megtanít_ még jobban engemet arra az utra és arra _hogy_ mire vigyázak _hogy_ oda _jól_  _elérhet_ 

A _Krisztus_ tsak rövideden le rajzolom néked azt a _titkos_  _hajó_ a melyen _teljesség_ utoznod _kell_ az egész anyaszent egyház olyan mint egy nagy _hajó_ atengeren a mely valamely _hatalmas_  _ország_  _felé_  _tart_ uttyát az ura pedig annak a _hajó_ az atya Isten én pediglen mint fia _kormányozó_ vagyok a _kedves_ szél a szent Lélek még _több_ is mondok a világ ollyan mint egy _tenger_ azon a _sok_ féle _forgószél_ a _sok_  _kísértet_  _jelent_ a _sok_ üldözesek nyomoruságok veszedelmek ollyanok mint a _tenger_  _hab_ a _tenger_ lévö _örvény_  _kőszikla_  _hajótörés_ mind ezek világosan _képzel_ a világi _dicsőség_  _felfordulás_ és a _sok_ féle vétkeket látod már most _hogy_ mitsoda _sok_ veszedelem vagyon azon atengeren _de_ a mely _hajó_ abékeséges _tűrés_ áll és _megvan_ erösitve mind _belül_ mind _kívül_ az _isteni_  _félelem_ az olyan a szélvésztöl nem _tart_ és _békességes_  _jut_ az üdveségnek parttyához

Storophila uram _kevés_  _beszéd_ mely _sok_  _dolog_  _ad_  _elöben_ mely _sok_ jó _erkölcs_  _kell_  _követni_ és menyi áitatos _dolog_  _kell_ végben vinnem

A _Krisztus_ a valo _hogy_ a _tenger_  _hab_  _csodálatos_  _de_ a menyekben lévö ur még _csodálatos_ szüntelen _kell_  _ő_  _kérni_  _hogy_ jó szelet adgyon azoknak kik a világ _tenger_  _jár_  _hogy_ azt a _sok_ veszedelmet _elkerülhet_ 

Storophila azon a _hajó_ valo _járás_ igen nehéz _főképpen_ a midön sokáig _tart_  _de_ meg _gyönyörűséges_ mivel a menyei _ház_ viszen

A _Krisztus_ leányom _követ_ a _hajós_ kik nagy _fáradtság_ egy mást szokták _bátorítani_ és _biztatni_ erre valo nézve _énekel_ magad is szent _ének_  _hogy_ vigasságal _juthat_  _haza_ légy álhatatos és _bátor_ meg ne ijedgy attol anagy _tenger_ a melynek _hab_ a világi nagy méltoságokot _jelent_  _meggondol_  _hogy_  _sok_ számu szentek az _isten_ valo _bízta_ semminek _tart_ azokot a sebeségel valo _hab_ és sokan _boldog_  _érkezik_ szent _haza_ Storophila uram ez ugy vagyon _de_ sokan is szenvedtek _hajótörés_ és sokan a viz _fenék_ mentek

A _Krisztus_ mit akarsz ebböl _kihozni_ nem tudodé azt _hogy_ a jó _hajó_ nélkül nem lehet _által_ menni atengeren egy jó _kormányos_ minden féle széllel megyen olyan _jól_  _tud_ a széllel _élni_  _hogy_  _ha_ szinte _ellenkező_ is _de_ a portusban bé megyen nintsen mindenkor _csendesség_ atengeren és nintsen olyan _hajó_ a mely mindenkor _elkerülhet_ a szélvészt visgáld meg azt _hogy_ a mely _hajó_ valék atanitványimal noha ura vagyok a szeleknek és avizeknek még is nagy veszedelemben _forog_ szükséges _tehát_  _hogy_ jó _hajó_  _jár_ azon atengeren _de_ arra vigyáz mert a _titkos_  _ellenség_ igen ártalmások azon atengeren mivel ahajodot _hirtelen_ meg álittyák azokot _tehát_ el _kell_  _kerülni_ azok az _ellenség_ pedig atesti _gyönyörűség_ a világi nagy _boldogság_ ezek mesze el vetik akeresztet nem _tud_ az _ellenkező_ széllel _élni_ mert _soha_ sem probálták az _evangéliumbeli_  _gazdag_ a _hajó_ nem vala _keresztes_ árbutzfa azért is magát el veszté és apokolnak parttyára _érkezik_ noha mindenkor _kedvező_ szele vala _ellenben_ pedig a lázár _hajó_ rakva vala _kereszt_ és nyomoruságal és mindenkor _ellenkező_ szele volt _mindazonáltal_ az az _ellenkező_ szél _boldog_ vivé _ő_ az _Ábrahám_  _kebel_ valamint egy _bátorságos_ portusban tudodé miért _esik_  _hajótörés_ az a _gazdag_ azért _hogy_ agazdagságot a melyel ahajoja _felettébb_ vala meg rakva igen szerette és azt nem akará a _tenger_ vetni _hogy_  _azáltal_ meg menttse mind _hajó_ mind _élet_ aveszedelemtöl

Storophila uram ezek a _bölcsesség_ valo _tanács_ meg oltalmaznak engemet az én _ellenség_ és vigyázásal is _jár_  _de_ uram _kér_  _megtanít_ engem egy _dolog_  _ha_ remélhetié az ollyan _hajó_ a melyen _elegendő_  _békességes_  _tűrés_ vagyon _boldog_ valo _elérkezés_ 

A _Krisztus_ igen is remélheti _abban_ nem _kételkedhet_  _ha_  _ész_  _jut_ mit mond az _evangélium_  _hogy_  _sok_ nyomoruságok _által_  _kell_ bé menni az Isten _ország_ világosan meg mondottam én azt _akkor_  _hogy_  _sok_ utozás után végtire akereszt a mennyei _ház_ viszen amidön azt mondám ajó latornak ma velem lészesz aparaditsomban ez alator _sok_  _keringés_ és vándorlása után _sokszor_  _hajótörés_ szenvedet volna nem is remélhette volna amennyei _ház_ valo _érkezés_  _hogy_  _ha_  _erős_  _hit_ és _bizodalom_ akereszthez nem _köttetik_  _eszerint_ lehet _tehát_ el _kerülni_ avilági _tenger_ lévö veszedelmet a _kereszt_ a _bizonyos_ lévén _hogy_ a szent és sanyaruságos _élet_ nem veszti el magát a rosz _kívánság_  _hab_  _között_ 

Storophila uram minden _bizonnyal_  _boldog_  _kell_ lenni _akkor_ ahajokázásnak a midön akereszt _árbocfa_  _hely_ vagyon a midön azászló _hely_  _kereszt_  _kitesz_ az illyen állapotban egy álhatatos _keresztény_ meg _kell_ visgálni _hogy_ mely felöl _jön_ a szent léleknek szele és magát a _kegyelem_ vezérlése alá _kell_ vetni _boldog_ az olyanok kik meg nem _enged_  _hogy_ a _hab_ ide s’ _tova_  _hány_  _hanem_ azon _igyekezik_  _hogy_  _egyenes_ mehessenek az üdvesség parttya _felé_  _abban_ a _boldog_ portusban lészen a lélek nyugodalomban és _betöltetvén_ az _isten_  _jelenvaló_ létével ment lészen _örök_ a veszedelemtöl


Tizen egyedik Rész 
Hogy a _kereszt_ szekerén _kell_  _jutni_ a menyei _Jeruzsálem_ 

Te _elkészít_ szekereidet _hogy_ meg menttsed népedet hab 3 8 

Storophilának jó szele lévén _boldog_ el végezé atengeren valo uttyát és a parttra _ki_ szálla _akkor_ mondá akristus néki _örül_ leányom mivel _boldog_  _általmegy_ a _tenger_ nem is vagy már mesze attol ahazátol a melyet annyira sohajtottad igen jó pediglen szekeren el végezned azt a _kevés_ utat a mely még _hátravan_ se anyi _fáradság_ nem lészen _hamar_ -
is _elér_ azt az _örökös_  _lakóhely_ storophila ezeket _hallván_  _megörül_  _gondolván_  _hogy_  _talán_ a szekér még ujjab _oktatás_ is adhat okot és olyat _jelenthet_ a melyet akristus meg magyaráza nékie

A _Krisztus_ meg üsmérvén _gondolat_ mondá nékie gondolodé azt _hogy_ a _kereszt_ nem lehet néked szekér _hely_  _győzedelem_ szekere _hely_ volt a nékem a midön _meggyőzvén_ avilágot ahalált és az _ördög_ azon mentem bé _dicsőséges_ a menyei _Jeruzsálem_ mivel szükséges volt _hogy_ szenvedgyek és ugy mennyekbé aditsöségemben a mint is az apostol azt mondgya _felőle_  _hogy_  _megfosztván_ a _fejedelemség_ és a _hatalmasság_  _bátor_  _általvisz_ meggyözvén azokot a _kereszt_  _által_ Col 2 15 azt _tud_  _hogy_ egy a proféták _közül_ ezeket mondgya _ki_ fel ülsz ate lovaidra és ate szekereidben a szabaditás hab 3 8 valamint _Illyés_ proféta _aki_ engemet _jelent_ el ragadtatot az _ég_ egy _tüzes_ szekeren ugy minek utánna a _kereszt_  _hordoz_ és _halál_ szenvedtem volna magamot a menyekben _felemel_ ugyan az is _igazságos_  _dolog_  _hogy_  _aki_ velem együt _hordoz_ a _kereszt_ eföldön _felemeltetik_ azon _kereszt_  _által_ a menyekben valamint egy szekéren azt mondom néked _bizonyos_ storophila _hogy_  _ha_ jó szivel _hordoz_ a _kereszt_ a _kereszt_ is fog tégedet _hordozni_ és oda fog vinni _ahol_ vége lészen minden szenvedésidnek

Storophila mely jó az _Izrael_  _isten_ az _egyenes_ szivüeknek mely nagy _hozzá_ ate _irgalmasság_ akarván a menyekben fel _emelni_ engemet a _kereszt_ most látom világosan _hogy_  _aki_ az _isten_ szeretik azoknak minden _java_  _fordul_ 

A _Krisztus_ azért is mondám én ezeket _hogy_ az én _iga_  _gyönyörűséges_ és az én _teher_  _könnyű_ ugyan is _hogy_ lehetne ez a _teher_ nehéz _holott_ nem _hogy_  _ő_  _hordoz_  _de_ még ö _hordoz_ másokot ez a _teher_ olyan mint a madarak szárnyai a mellyek azokot _hordoz_  _aki_ öket _hordoz_ mivel az ö szárnyok nem nehezebbeké _hanem_  _könnyű_  _tesz_ öket _ekképpen_  _kell_  _tekinteni_ a _kereszt_ a mely akár mely nehéznek láttassék lenni _de_  _felemel_ a menyekben és a lészen az a szekér a mellyen a menyei _haza_  _érkezik_ mert valamint _hogy_ az _evangélium_ a _törvény_  _teher_ mind _tökéletes_ mind _könnyű_  _tesz_ ugy a _kereszt_ is _teher_ nem _hogy_ sulyos volna _de_ sött még _megkönnyebbít_ azokot kik azt _hordoz_ probállyák meg az emberek _hordoz_ azt a _kereszt_ és _megérez_  _hogy_ a mely _könnyű_ és _kedves_ és _hogy_ mi modon viszi öket a menyekben

Storophilanak ez a lelki szekér igen _kezd_  _tetszeni_ azért is _megbátorodván_ ezeket _kérd_ az ö szent mesterétöl meg akarnám uram tudni minden részeit annak a szekérnek mitsoda _kerék_ vannak annak mitsoda lovak vonnyák és _kihajt_ azokot

A _Krisztus_ sokat akarsz _egyszersmind_ meg tudni leányom igen jó _hogy_ azokot meg magyarázam egy más után ennek a lelki szekérnek a négy _kerék_ a négy jó _erkölcs_ ugy mint az _isteni_ szeretet az _engedelmesség_ a _békességes_  _tűrés_ és az alázatosság én akereszten léven alázatoságal szenvedtem a sidok _káromlás_ és akár mint _bánik_ velem _de_  _békességes_  _tűrés_ szenvedtem a _felebaráti_ szeretet pedig _soha_ senkiben több nem volt mint _benne_ mivel nem tsak abarátimért _de_ sött még az _ellenség_ is _letesz_  _élet_  _engedelmes_ voltam pedig _mindhalálig_ az illyen _kerék_  _tesz_ én _tehát_ a _kereszt_ szekerét azért _hogy_ például legyek a szeretetben _engedelmesség_ alázatoságban és _tükör_ a _békességes_  _tűrés_ 

Storophila uram mely _kedves_  _kerék_ vannak szekerednek _kér_ uram _ad_ nékem _eziránt_ még _bő_  _oktatás_ 

A _Krisztus_  _figyelmez_  _tehát_  _beszéd_ ennek a szekérnek elsö _kerék_ szeretet _kerék_ nevezém mivel a szeretet nem _érez_ a munkát mennél nagyob a szeretet annál _könnyű_ aterhe visgáld meg _tehát_ mely _könnyű_  _fordul_ a _kereszt_ lelki szekerében a szeretetnek _kerék_ mivel akár mely _hosszú_ légyen a _kereszt_  _de_ annak rövidnek láttzik _aki_ szeretet vagyon

A második _kerék_ pedig ennek a szekérnek a valoságos _engedelmesség_ és az Isten akarattyával valo _megegyezés_ mivel _aki_ az Isten akarattyára nem _hagy_ magát annak az út nehéz és _hosszú_ és szomoruságal vontzollya maga után a _kereszt_  _de_  _aki_ az Isten akarattyára _hagy_ magát annak minden féle út egy aránsunak tettzik akár jó akár rosz legyen az út _de_ azon az Isten akarattyát _követ_ és szerencsésen is _érkezik_ a menyei _ház_ 

A második _kerék_ a valoságos _engedelmesség_ és az Isten akarattyával valo _tökéletes_  _megegyezés_ mivel _aki_ mindenekben az ö akarattya alá veti magát minden _kereszt_ a szekérben _hordoztatik_ más képpen magának _kell_ azokot _hordozni_ az ollyanok kik nem _tud_  _haszon_ venni ennek a szekérnek a mely az útat _kedves_ tészi a lelki _élet_ mások után maradnak és _kénytelen_  _gyalog_ menni nagy _fáradság_ ettöl is vagyon _hogy_ nagy _keserűség_ vonnyák magok után akeresztet _de_  _ellenben_ az olyanok kik _kész_ olyan uton _járni_ a mint az _isten_ tettzik mivel _teljesség_ az ö akarattya alá vetik magokot az ollyanok meg sem _érez_ az utat se a _tövis_ nem _hajt_ és _boldog_  _érkezik_ a mennyei _ház_ 

A _harmadik_  _kerék_ abékeséges _tűrés_ a melyröl már _beszél_ néked meg mondván _hogy_  _sok_ nyomoruságok _által_  _kell_ bé menni amennyeknek _ország_ 

A negyedik _kerék_ az alazatosság a mely nélkül lehetetlen amenyekben menni ezt én meg mutattam a magam személyiben mivel én _aki_ le szállottam én fel is mentem minden _ég_ felibe eph 4 10 vigyáz _hát_ arra storophila _hogy_ a rosz _kalauz_ nyomdokát ne _követ_ ne _hogy_  _felfordulván_ a szekered a veszedelemben ne _esik_ 

Storophila uram _ha_ meg nem bántanálak még azt _kérd_  _tőle_  _hogy_  _ha_ nem volnaé szükséges _megkenni_ azokot a _kerék_ mivel az igen szükséges _hogy_ a _kegyelem_ lelki _kenet_ segittse _gyengeség_ és _megelegyít_ az áitatosságnak _olaj_ a _kereszt_ valo _békességes_  _tűrés_ lehetetlen is volna azoknak _keménység_ el viselni _hogy_  _ha_ tsak meg nem lágyittatik a menyei _kenet_ ettöl vagyon _hogy_ sokan _irtózik_ aszenvedéstöl mert a _kereszt_  _jól_ lattyák _de_ a _kereszt_ valo _kenet_ nem láttyák _de_  _hol_ lehet _olaj_ venni a mely _oly_ szükséges erre a _kenet_ 

A _Krisztus_ Én _benne_ lehet leányom azt _megtalálni_ nem tudé azt _hogy_ az atyám _megken_ engemet avigasság _olaj_ a _társ_  _felett_ ps 44 8

Storophila uram én ezeket meg nem foghatom

A _Krisztus_  _hallgat_ engemet és _megértet_ veled valamint _hogy_ én mikor a _Jordán_ vizében mentem nem tsak ezt a _folyóvíz_ szenteltem meg _hanem_ mind a _többi_ is a melyeknek _erő_ adtam arra _hogy_ meg szentellyék a lelkeket a _keresztség_ ez okáért a mioltátol _fogvást_  _kijön_  _Jeruzsálem_ a _kereszt_ azon _idő_  _fogvást_ az egész _kereszt_ az _enyém_ akenetnek _különös_ vigasztalását vették azon _idő_ elöt a _kereszt_ igen szomoru és nehéz _dolog_ volt _hordozni_  _de_  _azóta_ az _kereszt_ igen _kedves_  _iga_ és _könnyű_  _ugyanezért_ is sohajtották azt sokan ollyanok akik annak elötte _irtózik_ attöl ugyan ezen _olaj_ is mondgya az _írás_ vony engem utánnad _fut_ ate _kenet_  _illat_  Can 1 3

Storophila mint a Zirral és _kövérség_  _megtelik_ a lelkem és vigadásnak ajakival _dicsér_ az én szám ps 62 6 _de_ azt szeretném uram már meg tudni _hogy_ mitsoda lovak vonnyák azt a szekeret

A _Krisztus_ azok a lovak kik a szekeret vonnyák a jó _kívánság_ a melyek a szent _ház_ valo szeretetböl származnak mely sebeségel visznek ezek a lovak a _kíván_  _hely_ ezeknek a _zabla_ a _békesség_ és az _egyesség_  _összeköt_ öket

Storophila mely nagy _boldogság_ uram ollyan szekérben lenni a melyet _ilyen_ lovak vonyák az _ilyen_ szekérben _hamar_  _elérhetni_ aboldogságot _de_ uram _kér_  _ki_  _hajt_ azokot a lovakot

A _Krisztus_ én magam _hajt_ azokot az atyának _ige_ lévén én _tud_ öket vezetni fel is ébresztem az _igazság_  _ostor_ a leg restebbet _hogy_ szaporábban _fut_ az üdvességnek uttyán mond meg már azt nékem mit _gondol_ mind ezekröl

Storophila azt _gondol_ uram _hogy_  _csendes_  _jár_ az olyan _aki_ abékeséges _tűrés_ szekerében vagyon mivel ate szekered _egyenes_ viszen minket a menyei _Jeruzsálem_ azt is _gondol_ uram _hogy_ a martyroknak nagy _kegyelem_ vala sebesebb szekerek mint sem másoknak a melyek sebesebben vitték öket a menyei _ház_ adná Isten _hogy_ én is olyan sebeségel mehetnék _abban_ aditsöségben a melyet _oly_ igen _óhajt_ 

A _Krisztus_ Leányom azt meg nyerheted mártyromságot lehet szenvedni vas és _tűz_ nélkül is tsak _békességes_  _tűrés_ légy akár mely nyomoruságban sokan szenvednek mártyromságot az ágyokban az illyen sokáig vagyon aprobába és az _ostor_ alat _de_ azért nem zugolodik se nem szomorkodik _hanem_  _bátorság_ viaskodik _ilyenformán_ mártyr az ágyában is és el veszi akoronát attol _aki_  _őérte_ a _kereszt_ szegesztetett látod _tehát_  _hogy_ a _kereszt_ szekerében vétetnek azok is kik _betegség_ szenvednek légy nagy _bizodalom_  _tehát_ az _isten_ jó _cselekedet_ mively és szenvedgy Zugolodás nélkül _hogy_ a _békességes_  _tűrés_ szekerén vitessél a menyekben ezen avilágon a munka _könnyű_ és az _élet_ rövid a másikában ajutalom nagy és a nyugodalom _örökkévaló_ azt _megtud_  _hogy_ valamikor valamit szenvedcz az _isten_  _békességes_  _tűrés_ és alázatoságal _akkor_ az Isten mártyrja vagy Jövel fel a _hegy_  _ahol_ én vagyok Exod 24 12


Tizen kettödik Rész 
Hogy a _kereszt_ valamint a lajtorján fel lehet menni az Isten _ház_ 

Jövel fel a _hegy_  _ahol_ én vagyok Exod 24 12

Storophilát mind akivánsági mind a szekere nagy _dicsőség_ vivén _közelget_ a menyei _Jeruzsálem_  _felé_ a _Krisztus_ még meszire meg látván mondá nékie _felemel_ szemeidet és _tekint_ azt a _hegy_  _építtet_ szép várost _ottan_ a lakosok nagy _egyesség_ vannak az a nagy _király_ városa

Storophila ezt _hallván_ nagy _öröm_  _felkiált_  _dicsőséges_  _dolog_ mondottak _tefelőled_  _ó_  _isten_ városa mely _boldog_ azok akik tégedet szeretnek és akik a _te_  _békesség_ teszik _öröm_  _de_ már mostanában _ki_ vezet fel engemet arra a szent _hegy_  _ki_  _ad_ nékem szárnyat mint a _galamb_  _hogy_ repülhessek és nyugodni mehessek _abban_ a szent városban

A _Krisztus_ nem szükséges leányom _hogy_ szárnyad legyen _hanem_ inkáb egy lajtorjárol _gondolkodik_ mivel az urnak _hegy_ nem szárnyon mennek _hanem_ tsak lassan lassan mennek oda fel emlékezelé _Jákob_ patriárkárol a kinek az Isten olyan _hosszú_ lajtorját mutatot _hogy_  _egy_ vége aföldön volt a másika az _ég_  _ér_ és azon az angyalok mentenek fel s’ alá

Storophila _jól_  _emlékezik_ uram arra _kér_ magyarázd meg nékem _hogy_ mit _kell_  _érteni_ azon alajtorján

A _Krisztus_  _csodálatos_  _dolog_  _jelent_ a melyek meg mutattyák _hogy_ mitsoda munkával és _békességes_  _tűrés_  _kell_  _jutni_  _abban_ a szent varosban az a lajtorja arra meg _tanít_  _hogy_ a menyei útt nehéz némellyek avalo _hogy_ azon _elérkezik_ a munka és a _sok_ szenvedés után _de_ sokan vannak ollyanok akik azt vegben nem vihetik és _elesik_ 

Storophila uram akar mely nehéz legyen oda fel menni _de_ nagy vigasztalás az a midön oda _felérkezik_ és a menyei _kapu_ nyitva _talál_ 

A _Krisztus_ anintsen _különben_  _eszerint_ is rendelte azt az _örökkévaló_  _bölcsesség_  _Jákob_ ezt észre vévé a midön _felébredvén_ mondá az ur _bizonyára_ ezen _hely_ vagyon én azt nem _tud_ és nagy _ijedség_ mondá rettenetes _hely_ ez itt vagyon az _isten_  _ház_ és a menyeknek _kapu_ mind ez azért mutattaték meg a profétanak _hogy_ a _báty_ valo _félelem_  _letesz_ és _békességes_  _tűrés_ szenvedné anyomoruságokot a melyekért látná maga _hogy_ meg nyittatot néki az _örökkévaló_  _lakóhely_ 

Storophila _kicsoda_  _ad_ nékem olyan _hosszú_ lajtorját a melyen fel mehessek ajákób _isten_  _ház_ az _ég_ nagy meszeségben látom _gyakran_ is _énekel_ ezeket a szokot _felemel_ szemeimet _tehozzád_ én _isten_  _aki_ az _ég_ lakozol _de_  _-e_ nem _elég_ mivel olyan mesze vagyon az _ég_ a _föld_  _hogy_ nem _tud_ mit _cselekedik_ szivesen _kíván_ oda fel menni _de_ uram semmi lajtorját nem látok

A _Krisztus_ nem tudodé azt _hogy_ a _kereszt_ fog segiteni tégedet mitsoda _csodálatos_  _dolog_ nem _cselekedik_ én akeresztemel azal _felemel_ a vétekben _esik_  _ember_ az _ég_ valamint egy lajtorján magam is azon alajtorján mentem fel meny fel _hát_ azon _félelem_ nélkül az _esés_ se _tart_ mert a _felső_ végit _tartván_ alajtorjának akezemet nyujtom mind azoknak akik _elfárad_  _hogy_  _könnyű_ fel mehessenek

Storophila _ó_ uram _ki_ nem mondhatom mely _buzgóság_  _kíván_ és _óhajt_  _hogy_ az Isten _ház_  _érkezhet_ik_ a _kereszt_ lajtorjáján _abban_ ahelyben néznek tégedet az angyalok nagy _öröm_  _de_ uram _kér_ nyujttsad _hozzá_  _kéz_ segits engemet és mutasd meg nékem _hogy_ miképen lehet lajtorját _csinálni_ a _kereszt_ 

A _Krisztus_ azt meg _kell_  _tudni_  _hogy_ akeresztnek olyan _erő_ vagyon _hogy_ mentöl inkáb _megterhel_ valakit nyomoruságal annál _feljebb_  _emel_ azt az _isten_ menyi _sok_ nyomoruságban lévök probálták azt meg _hogy_ a _kereszt_ a világhoz valo ragaszkodástol el választotta és a menyei _dolog_  _felemel_ ezt magad is meg vallod _hogy_ úgy vagyon

Storophila uram nintsen _különben_  _de_ azt akarnám meg tudni _hogy_ mitsoda formára vagyon _csinálva_ az a lajtorja a melyen az _ember_ fel mehet amenyekbe

A _Krisztus_ annak alajtorjának akét _oldal_ ebböl akét szobol áll _él_ aszenvedésbe és a mértékletességbe alajtorja _fog_ pedig _hogy_ mik legyenek arra _megtanít_ az apostolom _meghajt_  _térd_ az mi urunk _Jézus_  _Krisztus_ Atya elött _hogy_  _megtudhat_ minden szentekel _egyben_ minémü légyen á szélessége _hosszúság_ mélysége és magossága: eph 3 14 látod már mostanában _hogy_ annak alajtorjának tsak négy _fog_ vannak _de_ visgáld meg már most _hogy_ mitsoda formában az olyan _aki_ akereszthez vagyon szegezve annak a _fej_ a _kereszt_ lévén _támasztva_  _jelent_ ez azt _hogy_ egy _keresztény_ mindenkor az urhoz _kell_ fel _emelni_ a szivét és szándékját a _kéz_ pedig _ki_ lévén _terjesztve_ a _kereszt_ vannak szegezve szükséges _tehát_  _hogy_ azö _kéz_ mindenkor jó _cselekedet_  _cselekedik_ és _eszerint_  _felemeltetik_ a lajtorjának a második _fog_ ateste pedig a _kereszt_ el vagyon nyujtva szükséges azért _hogy_ egy _keresztény_ egész _élet_ sanyargassa a maga testét és penitenziát _tart_ és ugy _érdemel_ fel menni a lajtorjának _harmadik_  _fog_ a mélység pedig az álhatatoságot _jelent_ a melyel _kell_ lenni egy _keresztény_ minden _cselekedet_  _hogy_ azt _hisz_ szivében a mit meg nem foghat elméjiben _hogy_ ne _keres_ azt a mi felyül _halad_  _erő_  _hanem_ a reménségel _táplál_ magát _eszerint_  _felemeltetik_ a negyedik _fog_ alajtorjának _ekképpen_  _felemeltetik_ a szentek illyen formában _elkerül_ avilágnak _csalárdság_ és _megérdemel_ koronáztatni az _örökkévaló_  _dicsőséges_  _korona_ 

Storophila mely _boldog_  _grádics_ uram az a melyen az _örökkévaló_  _boldogság_ lehet fel menni

A _Krisztus_ szükséges _hogy_ ezen siralomnak völgyében mindenkor _kíván_  _feljebb-feljebb_ menni mivel az ur áldását adván _hogy_  _elébb_ mehess ajó _erkölcs_  _mindaddig_ valamég el nem _érkezik_ a sionnak _isten_ amunka meg ne ijeszen tégedet se adolognak nehéz volta miat viszá ne _tér_ légy _bátor_  _követ_  _férj_ véres nyomdokit ugy _hogy_ fel mehess véle a szent _hegy_ és bé mehess az _örökös_ sátorban

Storophila _kész_ vagyok uram ate parantsolatidot meg _tartani_ és semmi meg nem _tartóztat_  _hogy_ nyomdokidot ne _követ_ a martyrok _tehozzád_ akarván fel menni lajtorját _csinál_ magoknak akeresztekböl _tüzes_ vasakbol _fog_ és más _egyéb_  _kínzóeszköz_  _de_  _kér_ uram segits engemet mert ez a nyomorult _test_ meg nehezeti alelkemet és a _föld_  _felé_ viszen engemet vezesed lépésimet _hogy_ a _kísértet_ meg ne botollyak nyujttsad _kéz_ munkájának _kéz_  _hogy_  _ellenség_ elött el ne _esik_ 

Alig végezé el ezeket storophila _hogy_ akristus akezét nyujtá néki és fel segitté ahegyre mondván _jól_  _cselekedik_  _hogy_ segittségedre _hív_ és _hogy_  _benne_ vetetted reménségedet nem amagad _erő_ 

Storophila _benne_ vetettem uram reménségemet az én _öröm_ az urban lészen és azén üdvezitömben _örvendezik_ legyen áldot az én _isten_ és mindenek felet valo legyen az én üdveségemnek _kútfő_  _te_ adtal uram nékem _erő_  _te_ vezettél _tiszta_ uton engemet _te_  _tesz_  _gyors_ azén lábaimot és _te_  _tesz_  _bátorságos_  _hely_ engemet _te_ adtad uram _kegyelem_ az üdveségemre és ate _jobb_  _kéz_  _megtart_ engemet azért szeretni is foglak tégedet és áldani fogom nevedet _örökkön-örökké_ 


Tizen _harmadik_ Rész 
Hogy a _kereszt_ meg nyittya a menyeknek _kapu_ 

Meg nyittatik annak _aki_ Zörget luk 11 10 

Storophila A _hegy_  _tető_  _érkezvén_ ót egy szép _tágas_  _hely_ vala a menyei _Jeruzsálem_ elött és meg állapodván akristus mondá néki _ihon_ már _csakhamar_  _betelik_  _kívánság_ mivel ez a nagy _király_ városa látodé mely nagy _fényesség_ vagyon ennek _fundamentum_ minden féle 
 _drágakő_ áll magos _kőfal_ vagyon _bekerítve_ és annak _tizenkét_  _kapu_ vagyon akeritésnek pedig rakása _jáspiskő_ vala avaros pedig _tiszta_ arany és _hasonlatos_ a _tiszta_  _üveg_ a _tizenkét_  _kapu_ pedig _tizenkét_  _drágagyöngy_ és mindenik _kapu_ egy egy _drágagyöngy_ áll avárosnak piattza _tiszta_ arany mint _azáltal_ láttzo _üveg_ mind ezek _gyönyörűséges_ a szemnek a _fül_ pedig szüntelen valo vigasztalo _énekszó_  _hal_ és minden _hirdet_ az urnak nagy voltát és _dicsőség_ 

Storophila ezeket nagy _öröm_  _hallván_  _felkiált_  _ó_ mely _kedves_ uram ate _lakóhely_ nagy _buzgóság_  _kíván_ uram _hogy_ bé mehessek _ház_ mivel egy napot el _tölteni_ a _te_  _ház_  _jobb_ mint sem _ezer_ másut szeretem uram ate _lakóhely_  _ahol_ vagyon ate _dicsőség_ 

A _Krisztus_ méltán szerettheted mivel ótt fognak néked adni _korona_ ugyan ót is fognak adni néked és mind azoknak akik álhatatosan meg maradtak _korona_ ahamuért _öröm_  _olaj_ a sirásért _dicséret_ palásttyát a _kesergés_ lelkéért isai 61 3 ugyan ót is el _tő_ az Isten minden _könnyhullatás_ aszemekröl és ahalál _többé_ nem lészen se _jajgatás_ se _kiáltás_ se _fájdalom_ nem lészen _többé_ mert az _előbbi_ el multak apoc 21 4 _akkor_ meg látod és _bővelkedik_  _és_  _csodálkozik_ és _kiterjed_ a szived isai 60 5 meg részegülsz az Isten _ház_  _bőség_ és agyönyörüségnek patakábol _iszik_ ps 35 5

Storophila azonnal uram _mihelyt_ ezekröl _megemlékezik_  _kiönt_ magamban alelkemet mert _általmegy_ atsudálatos _hajlék_  _hely_ mind az Isten _ház_ ps 41 5 _de_ uram _ha_  _kegyelem_ nyertem _előtte_  _kér_ ne _halaszt_  _továbbra_ mutasd meg nékem _dicsőség_ 

Storophila ezeket nagy suhajtásal mondván tsak lassan megyen vala akristus mellet aváros _kapu_  _érkezvén_ akristus mondá neki _ez_ az urnak _kapu_ a melyen az _igaz_  _kell_ bé menni el végezted _immár_ utadot a _hit_ meg _tart_ nintsen már _egyéb_  _hátra_  _hanem_  _hogy_ bé meny az urnak _öröm_ és _hogy_ el vegyed az _igazság_  _korona_ látodé mint várnak azok aboldog seregek azok a _tiszta_ szüzek mint _hív_ és _hogy_ az egész menyei udvar _öröm_  _kiált_  _jön_  _Krisztus_  _kedves_ vedel akoronát a melyet az ur néked készitet storophila _felemelvén_ szemeit nagy ropant sereget láta a _trónus_ elött és abárány elött _aki_ mind _fehér_ valának és nagy almélkodásal mondá _kér_ uram mond meg nékem _hogy_  _kicsoda_ azok

A _Krisztus_ azok olyanok kik _sok_ nyomoruságok után meg mosták ruhájokot a _bárány_ vériben azért is szüntelen az _isten_ széke elött vannak ót se _éhség_ se szomjuságot se _hideg_ se meleget nem fognak szenvedni mivel a _bárány_  _aki_ a széknek _közép_ vagyon nékik pásztorok lévén öket az _élő_ viznek _kútfő_ vezeti és az Isten _megtöröl_ az ö _könnyhullatás_ 

Storophila adgya az én _isten_  _hogy_ a _köz_ aboldog sereg _köz_ számláltassam és lehessek az ö szent _társaság_  _de_  _édes_  _Jézus_ miért vagyunk mi ollyan sokáig _itten_ a _kapu_ még zárva vannak _ki_ nyittya meg nékem azokot _kiáltani_ nem mérek _tartván_ attol _hogy_ azt ne _felel_ nékem valamint az _esztelen_ szüzeknek _hogy_ nem üsmérlek tégedet

A _Krisztus_ mit _fél_ leányom zörges _bátor_ a _kereszt_ mivel _aki_ zörget annak meg nyittatik a menyeknek _ország_  _erőszak_ veszik meg nem mondottamé az _evangélium_  _hogy_  _igyekezik_ a szoros _kapu_ bé menni nem tsak szabad zörgetni _de_ azt meg _kell_ tudni _hogy_ a menyei utat _erőszak_  _kell_ meg nyittani a _kereszt_ pedig meg nyithatod a menyei _kapu_ mivel a _kereszt_ annak a _kulcs_ 

Storophila _engedelmeskedvén_ minden _erő_  _kezd_ akaput verni akeresztel mondván _felemel_  _fejedelem_ a _ti_  _kapu_ és _felemelkedik_  _örökkévaló_  _kapu_ ps 23 7 _had_ mehessek bé az _isten_  _ház_ azonnal a menyei _kapu_ meg nyittaték és ez a _boldog_ lélek _sok_ nyomorusági után nagy _öröm_ az Isten _ház_  _bebocsáttatik_  _de_ minek elötte bé ment volna egy _darab_ papirost _leejt_ a melyen illyen formában vala le _írva_ a _testamentum_ 

Storophilanak _testamentum_ 

Storophila _immár_ a menyei _kincs_ 
 _bír_ és _elhagy_ enyomorult _hely_ 
 _de_ minek elötte lássa a mennyeket
 _írás_ fel tészen _sok_ szép _intés_ 

Halandok láttátok _föld_  _sok_  _harc_ 
valék s’ veszedelmes _keserves_ probákon
 _dühös_  _ellenség_  _talán_  _tart_ lántzon
 _hanem_  _jár_ akeresztes uton

Meg válto _isten_  _követ_ nyomdokit 
elmémben _tart_ azö szent példáit 
 _bőség_ nyujtotta ö ream _kegyelem_ 
végtire meg nyitva látom _ég_  _kapu_ 

Ály meg mondgyák nekem vagy _közel_  _kapu_ 
 _elér_ s’ _jut_  _örök_  _boldogság_ 
akarom _hogy_ mindgyárt _fog_  _testamentum_ 
 _hogy_ mások is varják _jutni_  _jutalom_ 

Mindgyárást _fogad_  _engedelmesség_ 
ur parancsolattyát alázatos szivel 
azonnal egy angyal _ír_ siettségel 
 _aki_ is lelkemre van _gondviselés_ 

Én _sok_ nehéz _dolog_ eföldön probáltam 
én _ki_ a _kereszt_ szivemben _hordoz_ 
én _ki_ ezen _kereszt_  _által_  _boldogul_ 
ennek sulyos voltát _holta_  _kóstol_ 

Éltem és _meghal_  _igaz_ szüzeségben 
volt részem atyamtol maradt _örökség_ 
szentül _igyekezik_  _élni_ akölttségben 
 _táplál_ s’ ruháztam _Krisztus_ szegényiben

Oh! mely _bőven_ azt most _visszaad_ nékem 
 _ki_ mondhatatlan lesz menyekben a _kincs_ 
 _de_ ö szeretetit _kell_  _megtekinteni_ 
és azt _drága_ is nekem _becsül_ 

Hallandókén a mely _jószág_ most _oszt_ 
annak _örökös_ lésztek _ha_  _akar_ 
nézétek mely mezöt s’ aratást mutatok
nem _bán_ részemet tsak _elfoglal_ 

A _Jézus_  _törvény_ alat _ti_  _él_ 
az ö _kereszt_ lesz nektek üdvességtek 
a menyegben menni _ő_  _követ_ 
mert ö _egyszersmind_ út és mind vezéretek

Illyen _jószág_  _hagy_ ám én néktek 
mindent el ront _idő_ meg maradnak ezek 
elsem nyerik pokol-béli _ellenség_ 
kik ezeket _bír_  _boldogság_ lésznek

Elötökben _tesz_  _élte_ s’ _holta_ 
 _követ_  _kereszt_ -nek uttyán példámot 
lássátok _elhagy_ a _java_ 
vagy pedig _követni_  _kell_ én nyomdokimot

Drága _jó_ van _hátra_ szükség _hogy_  _tud_ 
melyet _hogy_  _elhagy_  _bőség_ suhajtok 
 _boldogság_  _téve_  _ti_ is ugy _boldog_ 
lésztek _ha_  _kereszt_ igen _kíván_ 

Vegyétek s’ _hord_ ehasznos _kereszt_ 
 _ily_  _drága_ ajándék mely _illik_  _titeket_ 
azal _bőséges_  _ti_ nyertek _kegyelem_ 
azon mint lajtorján _ég_ menni lehet

E szekérre _győz_ -delmesen _feltesz_ 
aboldog lelkekhez azon _felemel_ 
 _hogy_  _boldog_  _ti_ is mint én lehesetek 
a mely uton _jár_ arra siessetek

Storopila azonba az urnak _öröm_ bé mene a mely egyedül a valoságos _öröm_ és a mely nagyon _különbözik_ a világi rövid _öröm_ minden _másféle_  _öröm_ és _gyönyörűség_ tsak szomoruság _ehhez_  _képest_ minden _másféle_ vigasság tsak unadalom _ki_  _megfoghat_ mitsoda _dicsőséges_  _énekszó_ viteték az Isten széke _elébe_ ugyan is _ki_ foghatná azt meg mivel az _írás_ azt mondgya _hogy_ a szem olyat nem látot se a _fül_ nem _hall_ se az _ember_ sziv azt meg nem foghattya a mit az Isten készitet azoknak _aki_  _ő_ szeretik azt ahit meg nem foghattya a reménség oda nem _ér_ egy szoval minden féle _kívánság_  _felhalad_  _hát_  _kétség_ kelleneé esnünk _hogy_ valaha _bírhat_ azt anagy _boldogság_  _éppen_ nem _de_ mitsoda nagy munkát nem _érdem_ az a véghetetlen nyugodalom avalo _hogy_ azért _örökké_  _kell_ munkálodni _de_ meg nem _kell_ ijedni mert az Isten _teljes_  _irgalmasság_ noha az a nagy _boldogság_  _örökkévaló_ munkát _érdemel_  _de_ mint _hogy_ az az _ember_ nem lehet mivel az _élet_ rövid az Isten meg elégszik azal a _kevés_  _idő_ mert ugyan is mi volna egy nehány _ezer_  _esztendő_ a munkában és a szenvedésben _tölteni_  _ha_  _jól_  _megtekint_ az _örökkévaloság_ mitsoda _ki_ mondhatatlan _irgalmasság_ az az _isten_ a midön nékünk azt mondgya _hogy_ amit nékünk _ad_ annak nem lészen vége nem mondgya azt _hogy_ munkálodgyunk egy nehány _ezer_  _esztendő_  _hanem_  _hogy_ munkálodgyunk az alat akevés _idő_ alat a melyben _él_ és az után _örökkévaló_ nyugodalomban lészünk

Oh! _örökkévaló_ nyugodalom _ó_ ! mindenek felet valo _öröm_ amelyben _örökké_ láttyuk szerettyük és _dicsér_ az _isten_ oda vezet _tehát_ minket a _kereszt_ uttya valamint láttuk _hogy_ storophilát oda vezette és _enged_ az ur _hogy_ ennek a _könyv_  _olvasás_ segittsen minket is _hogy_  _odaérkezhet_ és _dicsérhet_ a _Szentháromság_ a kinek _dicsőség_ ajánlom ezt a _fordítás_ 

 _keresztényi_  _gondolat_ 

Mellyek a _Szentírás_ és a szent Atyák _írás_ vannak _ki_ szedegetve

A _hónap_ minden napjaira

1747

 _keresztényi_  _gondolat_ 
A _hónap_ minden napjaira

Elsö nap
A _hit_ 


 _I_ A _hív_ ollyan szükséges az üdveségre mondgya szent pál _hogy_ a nélkül lehetetlen az _isten_  _tetszeni_ az _ember_ azért vesztette el magát _hogy_ roszul _él_ az _okosság_ az Isten azt akarta _tehát_  _hogy_ ahitnek alázatossága _által_ üdvezüllyön _aki_ nem _hisz_  _elkárhozik_ mondgya akristus _hogy_ pedig az _isten_ lehesen _járulni_  _először_ azt _hinni_  _kell_  _hogy_ vagyon egy Isten _aki_  _megjutalmaztat_ azokot kik _ő_  _keres_ 

A _hív_ a remélendö _dolog_  _fundamentum_ és a láthatatlanoknak _bizonyítás_ mondgya 
 Szent pál mert az Isten _aki_ minket meg nem tsalhat se meg nem tsalatathatik _hozzá_ szól és minket _oktat_ ö _tanít_ nékünk avallás _titok_ és az üdvességnek _igazság_ akristus 
  _által_ akit is nékünk mesterül adot meg parantsolván _hogy_  _ő_  _hallgat_ mert ö nála vannak az _élet_  _ige_ 

A _Szentírás_ és atraditio magokban _foglal_ az _igazság_ a melyeket a _Krisztus_ nékünk _ki_ nyilatkoztatot és a melyekre _kötelez_  _hogy_  _hisz_ az apostolok azokot látták mi is láttyuk az ö szemek _által_ mert mi egy _test_ vagyunk vélek ök azokot az _anyaszentegyház_ le _tesz_ és _gondviselés_ ala _hagy_ és az _anyaszentegyház_ azokot _tanít_ nékünk azokhoz semit nem _tévén_ se semit azokbol el nem vévén

A _Krisztus_ nem tsak atitkokot nyilatkoztatta _ki_ nékünk _hanem_ még _törvény_ is szabot és rendet _hogy_ mi képen visellyük magunkot a melyek _szerint_ mind _élet_ mind szokásinkot _kell_  _folytatni_  _ha_ részt akarunk venni az üdveségben

Mitsoda _boldogság_ olyan mesterünknek lenni _aki_ Isten _engedelmeskedni_  _oly_  _isten_  _aki_ maga az _igazság_ a _bölcsesség_ és ajóság _hova_ lehet _ennél_  _okos_  _dolog_ nem akarnoké mi azt _hinni_ vagy _követni_ a mit Isten s’ _ember_  _tanít_ nékünk a mit ö maga _cselekedet_ a mit _hisz_ és _követ_ anyi millium martyrumok _mielőttünk_ amit ök vérekel meg petsétlették az _ész_ el vesztette az olyan _aki_  _abban_  _kételkedik_ vagy _aki_ azért meg pirulna _ha_ egy _okos_  _ember_ szavát _elhisz_  _hát_ az Isten _hatalom_ alá _hogy_ ne vetnök az _okosság_ 


 _II_ Az üdveségre valo szükséges _hív_  _élő_  _hív_ a mely a szeretet _által_ munkálodik valamint 
  _hogy_ atest _meghal_ mikor lélek nélkül vagyon ugy a _hív_ is _meghal_  _cselekedet_ nélkül _jel_ a _hogy_ az _isten_ üsmérjük és _benne_  _hisz_  _ha_ a parantsolatit meg _tart_ mind azok kik 
 azt mondgyák uram uram nem mennék bé azért az ö _ország_ azt _hinni_  _hogy_ egy Isten vagyon és meg nem egyeztetni a _cselekedet_ ahittel az _ördög_ is _eszerint_  _hisz_ 


 A _hív_  _által_ ajánlot _Ábel_  _fő_ áldozatokot az _isten_ mint sem _Káin_ a mely még _holta_ után is szól a _hív_  _által_  _épít_ noé abárkát _hogy_ meg szabadithatná _cseléd_ és _örökös_ lött az _igazság_ mely a _hív_  _által_ vagyon ahit _által_  _engedelmeskedik_  _Ábrahám_ az _isten_ menvén olyan _föld_ a melyet nem üsmért ót maradván és lakván mint _idegen_ sátorok alat Isákal és _Jákob_ várván a menyei _örökség_ és ugy _tekintvén_ az egész _föld_ mint szám _ki_ vetésnek _hely_ ugyan azon _hív_ fel áldoztatá véle Isákot semmi nem _meggyengíthet_ az ö _hit_  _állítván_  _hogy_  _hatalmas_ az Isten _ígéret_  _elég_  _tenni_ minden reménség felet reménlet

Kövessük ezt a minden _hív_ attyát _megegyeztet_ valamint ö _cselekedet_  _hit_ és az _isten_  _áldozván_ mindenekben a mi Isákunkot az az a mi nékünk _kedves_ és _drága_ mondgyunk ellene magunknak és mindazoknak a melyek minket _meggátolhat_  _hogy_ ö néki _engedelmeskedik_ és _ő_  _követ_ 


 A _hív_  _által_  _megtagad_ magát mojses a _fáraó_ leányáé lenni inkáb szeretvén az Isten népével sanyargattatni mint sem az _idő_ valo _bűn_  _gyönyörűség_ lenni nagyob _gazdagság_  _tartván_ a _Krisztus_  _kereszt_ az _egyiptius_  _kincs_ mert menyei _jutalom_  _figyelmez_  _ha_ illyen _hit_ volna _dicsekedik_ a szenvedésekben _tudván_ azt _hogy_ a mi most a mi 
 szenvedésünkben egy szem pillantásig valo és _könnyű_ a _felette_ igen _fő_ modon aditsöségnek _örökkévaló_ nagy voltát szerzi _mibennünk_ szüntelen tsak azokot a nyomoruságokot és azokot a _jó_  _tekint_ a melyeknek vége _soha_ nem lészen

 _III_ A _Krisztus_ valo _hív_  _által_ vagyunk az _isten_  _fia_ a _hív_ véteti velünk a szent lelket ahit vétet velünk _győzedelem_ a világon és a _kísértet_ azal _meggyőz_ a _test_  _kívánság_ a 
 szemek _kívánság_ és az _élet_  _kevélység_ a _hív_ a mi paisunk _hogy_ a _gonosz_ léleknek 
 minden _tüzes_ nyilait _elolthat_ 

A _hív_  _által_ nyertek _ország_ a szentek vitték végben az _igazság_  _kötelesség_ és vették el az Isten _ígéret_ akegyelemböl üdvezülünk ahit _megegyesít_ minket akristusal és ez az _egyesség_  _győzedelmes_ is tészen minket mind azon valami _ellenkezik_ az üdveségel

A _hív_  _könyörögtet_ minket ugyan az is nyeri meg a mit _kér_  _bizonyára_ mondgya szent _Hieronimus_ nem _könyörög_  _hanem_  _hisz_  _de_  _ha_ valoságos _hit_ volna azon lennék _hogy_  _megtisztít_ azt a szivet a melyel az _isten_ láttyuk a melyemet verném sirnék az egész _test_ reszketne az ur lábaihoz _borul_ azokot _könnyhullatás_  _megöntöz_ az ö _kereszt_  _megkapcsol_ és _mindaddig_ el nem hagynám a még _irgalmasság_ nem nyernék

A _hív_  _éltet_ munkálkodtattya és szenvedteti akristusban az _igaz_  _de_ mint _hogy_  _oly_  _kevés_  _keresztény_ látunk ollyanokot kik _meggyőz_ avilágot és annak szokásit _oly_  _kevés_ is vannak olyanok kik az _imádság_ és az _evangélium_  _foglal_ magokot azért el mondhatni _hogy_ az _idő_ vége _közelget_ és _hogy_ majd nintsen _hív_ eföldön

Az Isten _ige_ az _imádság_ és a jó _élet_  _táplál_ és neveli ahitet ahit is anyiban _meggyengül_ és el aluszik amenyiben ezt a _három_  _dolog_ el mulattyák _elmélkedik_  _gyakorta_ arrol az _isteni_  _ige_  _imádkozik_ és mivellyük atöllünk lehetö _jó_ és ugy ami _hit_  _élő_ és állandób leszen


 visgáld meg magadot _ha_ a _hit_ vagy é _ha_  _hit_ nintsen _kér_ azt az _isten_  _buzgóság_ az az Isten ajándéka _ha_  _hit_ vagyon _kér_  _hogy_  _jóság_ segittse ami _abban_ 
  _fogyatkozás_ vagyon mondgyad _gyakorta_  _hisz_ uram segéllyed az én _hitlenség_ uram nevellyed az én _hit_ 


 Mondá _Jézus_ a századosnak menyel és amint _hisz_ ugy legyen néked és _meggyógyul_ szolgája azon _óra_ 


 A _te_  _hit_  _meggyógyít_ téged mondá _Jézus_ menyel _béke_ és _meggyógyul_  _betegség_ 


 A _hív_  _fogság_ vivén minden _értelem_ akristusnak _engedelem_ 


 Mutasd meg nékem _hit_ atselekedetek nélkül és én meg mutatom néked atselekedetekböl az én _hit_ 


 
 Mit _használ_ valakinek a _katolikus_  _hív_  _ha_ pogány modra _él_ 


2 napon
Az _ember_ végéröl

 _I_ Az Isten _kezdet_ és utolso vége az _ember_ ugyan _őérte_ is _teremtetik_ az _ember_ magadért _teremt_ uram _bennünket_ mondgya szent agoston és a mi szivünk _hánykódás_ 
 és nyughatatlanságban lesz _mindaddig_ még _benne_ meg nem nyugszik minden valami _kis_  _tenálad_ egy _kevés_  _idő_ a mi szivünket meg tartoztathattya _de_  _soha_ annak üreségit bé nem töltheti

Az Isten az _ember_ a maga _kép_ és _hasonlatosság_  _teremt_ részt adot néki az _okosság_ azért mondgya nyissiai szent _Gergely_  _hogy_ szemeit a _teremtő_ vesse _hogy_ azt _imád_ és szerese _hogy_ tsak ö rola _foglalatoskodik_ egész _élet_ mint olyanrol _aki_ vette létit és azt a mije vagyon és _hogy_  _hozzá_  _igyekezik_ mint utolso végéhez _aki_ egyedül fel _találtatik_ mind a valamit az _ember_  _értelem_  _megtudhat_ és valamit az akarat szerethet mint olyan _közönséges_ valo _jobban_ a mely mindeneket magában _foglal_ 

Igen vaknak _kell_ lenni az ollyannak _aki_ másban akarja _keresni_ azt a mit tsak az _isten_  _feltalálhat_ epedig igen _közönséges_ mint _hogy_ az _okosság_ meg homályosodot és az _ember_  _hajlandóság_ meg romlot _több_  _boldogság_  _gyönyörűség_ nyugodalmakot tsak a _teremt_ állatban vetik és fel nem _emelkedik_ ateremtöhöz

 _II_ A _teremt_ állatok az _ember_ valo _képest_ utak és modok az _isten_ valo menetelre mind azon _által_  _ó_ ! vakság! az _ember_  _visszaélvén_ az _okosság_ a mely nagy Isten ajándéka ugy _tekint_ mint vegit a mit utnak _kell_  _tartani_ azt adgya ateremtett állatnak a mit tsak a _teremtő_  _kell_ adni mindent fel áldoz a _becsület_  _gazdagság_ és a _gyönyörűség_ tsak a _földi_  _dolog_  _gondolkodik_ és azt _kedvel_ 


 Mink vagyunk a mezö melyet az Isten mivel és az _épület_ melyet _épít_ mink vagyunk azok 
 a _fa_ melyeket a menyei atya plántált _kéz_ azt az _épület_ tsak arra _kell_  _fordítani_ amire örendelte annak a mezönek és _fa_  _gyümölcs_ azövé nem szabad azokbol el venni 
  _egy_ is a mely jót _cselekedik_ a már nem jó _mihelyt_ más végre és nem az _isten_ 
  _cselekedik_ a midön ugy _cselekedik_ a jót a mint _kívántatik_ azt az ö tölle vett _indulat_  _cselekedik_ és annak az _indulat_ viszá _kell_  _fordulni_  _hozzá_ mint _eredet_ 

Ha a szemed _együgyű_ mondgya a _Krisztus_ az egész _test_ világos lészen a szem szent agoston _szerint_ az _igyekezik_ a melyel akarnak _cselekedni_ valamely végre _ha_ az _igyekezik_  _tiszta_  _ha_ az tsak az _isten_  _tekint_ mind azok a _cselekedet_ a melyek attol _ered_  _kedves_ lesznek _őelőtte_ sött még az állati _cselekedet_ is _azáltal_ jó _cselekedet_ lésznek akar _eszik_ akár 
  _iszik_ mondgya szent pál valamit _cselekedik_ szoval vagy _tétemény_ mindeneket az ur _Jézus_  _Krisztus_ nevében _cselekedik_  _hála_ adván az _isten_ az ö attyának ö általa

 _III_ Az Isten azért adot nékünk elmét _hogy_  _ő_ meg üsmérjük akaratot azért _hogy_  _ő_ szeressük _test_  _hogy_  _ő_ szolgállyuk azért az _isten_  _kell_ ajánlanunk sziv béli _készület_ minden _kívánság_  _beszéd_ és _cselekedet_ mivel _-e_ szent agoston és szent _Tamás_  _tanítás_  _szerint_ olyan _általhághatatlan_ törvény mint a mely _abban_ a parantsolatban _foglaltatik_  _hogy_ szeresük az _isten_ mert minden _ember_ az Isten munkája és mindent ö tölle veszen

Egy rab _tartozik_ az urának minden féle szolgálattal nintsen pedig olyan _ember_  _aki_ inkáb ne _függ_ az _isten_ és inkáb ne lenne az _övé_ mint sem egy rab az uráé nintsen senki is _aki_ egészen és mindennel ne _tartozik_ az _isten_ 

Leg _fő_  _kötelesség_ egy _okos_  _ember_ a _filozófus_  _szerint_ a _hogy_ szüntelen ugy _tekint_ az _isten_ mint szeretetének _cél_ és minden _cselekedet_ végit _hát_ egy _keresztény_ menyivel inkáb _köteles_ arra ö _aki_ meg világositatot a _hit_ világoságával és akinek az Isten mindent adot nékie advan fiát _igazságos_  _dolog_  _tehát_  _hogy_ tsak az ö _tetszés_ és akarattya _szerint_  _cselekedik_  _hogy_ tsak _hozzá_  _igyekezik_ egy szoval _hogy_  _övé_ lehesen _élte_ és _halál_ után

Minden _teremt_ állatok üsmérik _teremtő_ és _hozzá_ sietnek az ö modgyok _szerint_ tsak egyedül az _ember_ távoznéké el tölle _irtóztató_ nagy _hálaadatlanság_ nem uram nem azugy 
 nem lészen _idegen_ urak uralkodtak rajtunk nálad nélkül _de_ már mostanában tsak egyedül rollad _emlékezik_ mert _te_ vagy ami szivünknek _isten_ és a mi részünk _örökös_ 


 Szeresed az _isten_ mondgya szent agoston és _cselekedik_ mind azt valamire az á szeretet _indít_ légyen szivedben az _isteni_ szeretet mivel az a _gyökér_  _jó_  _egyéb_ nem _hozhat_ mert mint _hogy_ szüntelen tsak az _isten_  _tekint_ ugyan néki is ajánlya mind azt valamit mondasz vagy _cselekedik_ 


 A _hol_ akintsed vagyon a szived is ót vagyon az Isten pedig a _kincs_ azoknak kik _ő_ szeretik a _cselekedet_ pedig a szivet _követ_ 


 Minékünk tsak egy _isten_ vagyon _aki_ minket magáért _teremt_ 

Az _aki_ tegedet _teremt_ olyanná a mi vagy méltán _kívánhat_  _hogy_ egészen _övé_ légy


3 napon 
A _halál_ 

 _I_ A _halál_ a léleknek atestöl valo megválása az Isten ezt a _kettő_ ugy _összekapcsol_  _hogy_ nem _kelletik_ sohais meg valni egy mástol az Isten az _ember_ ugy _teremt_  _hogy_  _soha_ meg ne _hall_  _de_ ahalál egy _ember_  _bűn_  _bejön_ evilágra mondgya szent pál 
  _aki_ mindnyájan vétkeztek

A _halál_  _bizonyos_ az Isten minden _ember_ az alá vetette és rajtok valo _hatalom_  _követ_ személy válogatás nélkül _kicsoda_ az az _ember_ mondgya aproféta _aki_ ugy _élhet_  _hogy_ a _halál_ 
 meg ne lássa _tud_  _ó_ ’ én _isten_ mondgya _jobb_  _hogy_ engemet ahalál _kéz_  _ad_ és azt minden nap látom ugy _kell_  _tehát_  _élni_ mint olyannak _aki_ ahalált várja

A _halál_ miképen _eljön_ abizonytalan az _ember_ fia olyan _óra_  _eljön_ a mikor meg sem _gondol_ nintsen _tehát_ olyan szem pillantás a melyben _kész_ nem _kell_ lennem ahalálra a mindenkor _közelget_ az _ördög_ nem mondgya mar most az _ember_  _hogy_  _te_ meg nem halsz ez _otromba_  _kísért_ volna _hanem_ tsak azt mondgya _hogy_  _te_ még ollyan _hamar_ 
 meg nem halsz és ezel tsak nem mindeneket meg tsal _mindazonáltal_ mondgya _jobb_ az én napjaim _hamar_ mulnak el mint sem a _takács_ mettzi avásznat és _gyakorta_ az Isten reggeltöl 
  _fogva_  _este_ végit szakaszttya az _élet_ vigyáznom és _készülni_  _kell_  _tehát_ szüntelen ahalálra mert _hirtelen_ reám _jöhet_ és a rosz _halál_ nem lehet _megorvosolni_ 

A _halál_  _megfoszt_ minket avilági _jó_ el választ azoktol _aki_ mi _inkább_ szeretünk el ronttya _igyekezet_ el rodhaszttya _test_ és mindeneknek _feledékenység_ tészen _de_  _ha_ ahalál _ki_ az _Ádám_  _fia_ a _Krisztus_  _halál_  _által_ igen _fő_  _orvosság_ lett a vétek ellen és olyan áldozattá a melyet mi ajánlhatunk az _isten_ azal az áldozattal a melyet akristus ajánlot a _keresztfa_ az ö _halál_ meg szentelte a miéinket _de_ az ö _készület_ és lelkével _kell_ azt el venni

Az Isten az ajton zörget valamely _betegség_  _által_ meg is nyittyuk azt neki a midön az ö rendelése alá adgyuk magunkot szeretettel a midön rendelést _tesz_  _dolog_  _ha_  _idő_ a szenttségekhez _készül_  _ha_ ö néki ajánlyuk _betegség_ és _halál_ ugy _hogy_ azon áldozattal _hála_ adgyunk _kegyelem_  _elég_  _tesz_  _igazság_ és _hogy_  _irgalmasság_ nyerhessünk


  _II_ A _bűnös_  _halál_ igen rosz mert arosz _élet_ rend _szerint_ rosz _halál_  _követ_ akristusban 
 valo rész nélkül reménség nélkül és Isten nélkül _él_ evilágon agyönyörüségben _tölt_ 
 napjokot avétkekben _meghal_ és egy szem pillantásban apokol lészen _temető_  _ó_ ! 
 mely _keserves_ nékik ahalálrol valo _gondolat_ a midön _az_  _kezd_  _közelgetni_ 

Meg fogják a _gonosz_  _halál_  _óra_ üsmérni a _teremt_ állatoknak semmi voltát és 
  _irtóztató_ rettegésben _esvén_ azt fogják mondani _haszontalan_ sohajtásal mi _esztelen_  _eltévelyedik_  _tehát_ az _igazság_ utárol _elfárad_ ahamiságnak uttyán nehéz utakon _jár_ mit _használ_ nékünk akevélység agazdagság a _gyönyörűség_ mind ezek el multak mint az árnyék

Kérni fogják az urat és meg nem _hallgat_ öket valamint antiochus ugy ök sem nyerik meg 
  _irgalmasság_ mert meg vetették volt az ö _jóság_ és _tűrés_  _gazdagság_ a mely _int_ öket a penitentziára mert _hív_ mondgya az ur és nem akartátok meg _hallgatni_ és meg utáltátok minden _tanács_ én is nevetek a _ti_  _halál_ és _megcsúfol_ a midön rajtatok _történik_ ahalál a melytöl _fél_ 

 _III_ Boldogok a _hall_ kik az urban _meghal_ meg nyugodnak az ö munkájoktol mert az 
 ö _cselekedet_  _követ_ öket a menyiben abünös el akarná távoztatni a _halál_ valo _gondolat_ anyiban szereti az _igaz_ arrol _gondolkodni_ aköteleség a melyel _tartozik_  _elég_  _tenni_ az Isten _igazság_  _aki_ minket a _halál_  _ítél_ az utozó és a szám _ki_ vetésben valo létel a véteknek és a rosz _kívánság_  _elhagyás_ a mellyeknek vége lészen ahalálkor a menyei _örökség_ valo menetel mind ezek _tehát_ igen _óhajtat_ vélek ahalált

Az illyen _készület_ és _igyekezik_ parancsolat nem _igyekezni_ pedig azon _hogy_ a _Krisztus_  _megegyezik_ ahalál _által_ a vétkes szándék volna a mely meg mutatná _hogy_ tsak a _teremt_ állatban vettyük a nyugodalmat _holott_ az _idő_  _kell_  _óhajtani_ akristust _hogy_  _ha_ az _örökké_ 
 valoságban akarjuk _ő_  _bírni_ a _ki_ nem szeret mondgya szent _János_ a _halál_ marad és _aki_ nem sohajtoz _itt_ mondgya szent agoston mint szám _ki_ vettetet nem fog vigadni ugy mint menyei lakos nem _óhajtani_ pedig azt _hogy_ az _isten_ mennyünk ahalál _által_ ugy _ő_ nem szeretnök nem is sohajtozunk ugy mint _-e_  _föld_ lévö szám _ki_ vettettek

A _halál_ el választ _bennünket_ ateremtett állatoktol és az _isten_  _megegyesít_  _hogy_ pediglen _az_  _készülhet_ szükséges még _élte_  _megválni_ a _teremt_ állattol ugy _hogy_ tsak az _isten_  _kapcsolhat_ magunkot és tsak ö néki _él_ mennyünk el miis _meghal_ akristusal ö az út az _igazság_ és az _élet_ szüntelen maga elött viselte ahalálát szüntelen ajánlotta azt áldozatul és nyughatatlanságal várta _hogy_ azt _betölthet_ 

Hogy pediglen ugy _meghalhat_ mint a _Krisztus_  _meghal_ még mostanában a világi _élet_ a mi vetkes _hajlandóság_ ateremtett állatokhoz és mi magunkhoz valo szeretetnek akristus tsak _halál_ után _él_  _dicsőséges_  _élet_ azért miis nem _élhet_ lelki _élet_  _ha_ ellene nem mondunk a testi _élet_ és a _bűn_ a mely _okoz_ nékünk a _halál_ 

Egyeztessük meg _halál_ a _keresztfa_  _érte_  _meghal_  _Krisztus_  _halál_ ajánlyuk szüntelen _halál_ az _isten_ az ö _halál_  _kíván_  _beteljesedés_ áldozatunknak _hogy_  _megegyezhet_ik_ akristusal mint _tag_  _fej_ és _élhet_ ö véle _örökös_ 

A _halál_ nem _irtóztató_ az _igaz_ mivel akristus azt _meggyőz_ és az ö attya elött _kedves_ 
 áldozattá változtatta _kíván_  _hát_  _eljövetel_  _de_  _él_ mértékletességel _élvén_ evilágal mint _ha_ nem _él_  _él_  _igazság_ viszá adván _felebarát_ mind azt a mivel néki _tartozik_  _kapcsol_ szeretettel magunkot az _isten_ tsak _őbenne_ és _őérte_  _él_ 

Adgyad uram azt akegyelmedet _hogy_ szüntelen _gondolkodik_ az én utolso végemröl azért _hogy_ ne vétkezem _hogy_ minden _cselekedet_ ugy mivellyem mint _ha_ meg _kelletik_ halnom _hogy_ az _igaz_  _halál_  _meghal_  _hogy_ ellene mondgyak még most mind annak a mi néked nem tettzik és ate szenttséges _kéz_ adgyam viszá lelkemet


 Tsak egy lépés vagyon az én _élet_ és _halál_  _között_  _örömest_ ajánlom néked _halál_ 
 
 áldozattyát A szentek _halál_  _kedves_ az Isten elött 


 Nincsen olyan nap a melyben meg ne _hal_ mondgya sz pál Kivánok el válni atestemtöl 
 és akristusal lenni szent pál mondgya


4 napon
Az _ítélet_ 


  _I_ A _Krisztus_  _ítélőszék_  _elébe_  _kell_ menni mindnyájunknak _hogy_ mindenikünk el végye 
  _jutalom_ jó vagy rosz _cselekedet_ mert az el vagyon végezve _hogy_ minden _ember_  _meghal_ és az után meg itéltessék _akkoron_  _titkos_  _gondolat_ szivünknek _ki_ nyilatkoztatik és mindenikünk el vészi a _dicséret_ vagy a _gyalázat_  _érdem_  _szerint_ ez a _különös_ valo _ítélet_ 


 Ez az _ítélet_  _hamar_ el _érkezik_ abiró már akapunál vagyon és _talán_ még ez _éjszaka_ nem 
 kériké viszá lelkünket és a mitsodások _találtatik_  _holta_ olyanok lészünk amidön itéltetünk amely _hely_ a _fa_ le _esik_ ót marad

A _közönséges_  _ítélet_ a világ végin lészen a mitsoda _ítélet_ mondottak _ki-ki_ holtaután ugyan azont mondgyák az utolso napon is az elsö _ítélet_ az Isten és a lélek _között_ mégyen végben amásodik pedig _közönséges_ lesz a meny és a _föld_ szine elött

Nincsen semmi rettentöb a rosz _keresztény_ mint az _élő_  _isten_  _kéz_  _esni_  _de_ azoknak vigasztalób sincsen annál kik a _Krisztus_  _hűség_ és álhatatoságal _követ_  _felemel_  _akkor_ 
  _fej_ mondgya a _Krisztus_ mert meg szabadulásod _közel_ vagyon _boldog_ az akinek szüntelen elméjiben vagyon az a rettenetes _óra_  _boldog_ az _aki_ minden nap ugy _él_ mint _ha_ mindenik nap a _Krisztus_  _ítélet_  _kell_ menni

 _II_ Örizkedgyetek mondgya akristus _hogy_ vala miképen meg ne nehezkedgyenek a _ti_ 
 sziveitek _tobzódás_ részegségel és ez _élet_  _gond_ és reátok _jön_ a ma _hirtelen_ nap mert _elborít_ mint egy _háló_ mind azokat kik a _föld_ szinén laknak vigyázatok és _imádkozik_  _tehát_ minden _idő_  _hogy_  _érdemes_  _találtatik_ el _kerülni_ mind azokot a veszedelmeket a melyek _akkoron_ szállanak a _bűnös_ és _hogy_  _bizodalom_ mehesetek akristus _elébe_ 

Az _ítélet_ valo _gondolat_ nem tsak arra viszen minket _hogy_  _imádkozik_ és vigyázunk a szükségünkre valo _kegyelem_  _hanem_  _hogy_ még magunkot _megítél_ és a penitentzia alá vessük ugy _hogy_  _megelőzhet_ annak _ítélet_ akinek mindenik _tartozik_ szamot adni minden _gondolat_  _beszéd_  _cselekedet_ minden lelki és testi _jótétemény_ és _sokszor_ vett _kegyelem_ minden roszrol amelyet _cselekedik_ minden _jó_ a melyet el mulattak és a mellyet _kelletik_  _cselekedni_ vagy is azt mi formában _cselekedik_ a nyomoruságokrol _ha_ azokot _jó_  _fordít_ mondom néktek _hogy_ az emberek számot adnak az _ítélet_ minden _hiábavaló_  _beszéd_ mondgya a _Krisztus_ 

Mentöl _több_ vészen valaki annál _több_  _ad_ számot a szegényekel _irgalmasság_  _tesz_ mondgya az _írás_  _de_ a _hatalmas_  _kemény_  _ítélet_  _bánik_ az Isten _megítél_  _igazság_ és mind azok az _erkölcs_ a melyek most nékünk _hízelkedik_ utálatosoknak fognak _akkor_  _tetszeni_ mert tsak ahaszon keresésböl és a _hivalkodás_  _ered_ azok és nem az _isteni_ szeretetböl _ó_ ! _kicsoda_ álhattya el annak a rettenetes _bíró_  _tekintet_  _hogy_  _ha_ az _igaz_ alig üdvezülhet _hát_  _hogy_ ne _fél_ abünös _aki_ arol _oly_  _kevés_  _gondolkodik_ 

 _III_ Az _anyaszentegyház_ akarván minket arra _kötelezni_  _hogy_ mindenkor _gondolkodik_ az Isten _ítélet_ azért azt _elöben_ adgya az advent _kezdet_  _készítvén_ minket arra _hogy_ a világban _megtestesülés_  _által_ és az _ember_  _kegyelem_  _által_ valo _születendő_  _Jézus_ vegyük a _nagyböjt_  _kezdet_ pedig arra _készít_  _hogy_  _tisztel_ a szenvedö _haldokló_ és _feltámadandó_  _Krisztus_ és részesülhessünk a penitentzia _által_ az ö szenvedésiben és _halál_ részt is vehessünk az ö uj _élet_  _kegyelem_ az _anyaszentegyházi_  _esztendő_ pedig avégin azért adgya _elöben_ meg akarván mutatni _hogy_ azon végezödik el az _ember_  _élet_ ugy az egész világ is


 A proféta azt mondgya _hogy_ meg nem vetette az Isten _törvény_ mert az ö _ítélet_ szemei elött vannak _ellenben_ pedig abünösnek utai mindenkor vétkesek mert az Isten _ítélet_  _eltöröltetik_ elméjiböl a penitentzia nélkül az _élet_ tsak vétek _aki_ pedig az _ítélet_ nem _tekint_ penitentziát sem _tart_ és mint _hogy_ apenitentziának mindenkor _kell_  _tartani_ az _ítélet_ valo _gondolat_ is szüntelen valonak _kell_ lenni szent _Hieronimus_ ugy _tetszik_ mint _ha_ mindenkor ezeket az _irtóztató_ szokot _hall_  _hall_  _felkel_  _jön_ az _ítélet_  _eszerint_  _kell_ az _ítélet_ valo _gondolat_ és a _félelem_  _igazgatni_  _kell_ minden _cselekedet_  _mihelyt_ azt _elfelejt_ az üdveséget is _elfelejt_ 

Jövetek én Atyamnak áldottai fogja mondani az _örökös_  _bíró_  _de_  _ki_ lehet _abban_  _bizonyos_  _hogy_ azoknak az áldot lelkeknek számok _közül_ légyen mennyetek el _tőle_ átkozottak mondgya az el vettetteknek _ó_ kine _félhet_ számok _között_ lenni ezeknek a nyomorultaknak mivel szent pál magais _tart_ attol a mely szem pillantásban az _ítélet_  _ki_ mondatik azonnal némelyek az _örök_  _kárhozat_ mennek és atöbbi _bemegy_ az _örök_  _élet_  _birtok_ mely _irtóztató_ meg válás

Az _idő_ azért _adat_ nékünk _hogy_  _bizonyos_  _tesz_ jó _cselekedet_ ezt a nékünk _megígér_  _boldogság_ és _hogy_  _elkerülhet_ azt a veszedelmet a melyel _fenyegettetik_  _cselekedik_  _tehát_ alélek mostan magáért mondgya szent agoston mindent a mi tölle lehet _mindaddig_ még az _irgalmasság_  _idő_  _tart_  _ha_ az el mulik az után semmit nem _cselekedhet_ik_ mert az az _igazság_  _idő_ lészen _tart_ most itt penitentziát _hogy_ abiró meg változtathassa _ítélet_ adgyon itt alamisnát _hogy_ ótt udveséget vehessen _irgalmasság_  _tesz_  _hogy_  _irgalmasság_ nyerhesen _élet_ minden napjai _teljes_ legyenek jó _cselekedet_  _hogy_ az _örökkévaloság_  _betöltethetik_ az ur _ház_  _java_ 


 Szegezd _által_ uram _félelem_ az én _test_ mert ate iteletidtöl _fél_  _had_  _tesz_ engemet ete iteletidről valo _gondolat_  _abban_ a szomoruságban mely velem penitentziát _tartat_ 


 Ne meny _ítélet_ szogádal mert egy _élő_ sem igazul meg _előtte_ 


 Ha magunkot _megítél_ meg nem iteltetnénk mondgya szent pál


 Uram ne a mi munkainkot _tekint_ anyira mint azt _hogy_ mi a _te_  _kéz_ munkái vagyunk mert _ha_ ami munkáinkot _tekint_  _kárhozat_  _érdemel_  _de_  _ha_ a magadet _tekint_  _irgalmasság_ lész _hozzá_ 

Jaj _ó_ ! én _isten_  _jaj_ annak az _élet_ a melyik _dicséretes_ láttzik lenni _hogy_  _ha_ azt _irgalmasság_ nelkül visgálod meg


5 napon
A pokolrol


  _I_ A pokol olyan mélység a melyben _örökös_ vetette az Isten az angyalokot kik vétkeztenek _hogy_ ótt _kínlódik_ oda is fogja vetni mind az olyan _ember_ kik olyan 
  _engedetlen_ lésznek mint azok ót a setéttség nékik lántz _hely_ vagyon ót az _igazság_ minden világoságátol el lévén rekesztetve el is választatnak mind ötölle mind a választattaktol _örökös_ 


 Az olyan _föld_  _ahol_ tsak nyomoruság és setéttség vagyon _ahol_ uralkodik avétek ahalál akéttségben _esés_  _ahol_ nintsen se rend se _békesség_ se _öröm_ se vigasztalás _hanem_ minden féle rendeletlenség és _örökös_  _iszonyúság_ lakik ót az _isten_ meg változhatatlan _gyűlölség_ ezekre a nyomorultakra és ezeknek a nyomorultaknak az _isten_ az ö _igazság_ és _hatalom_ 


 Az olyan _tüzes_ és _büdös_  _köves_  _tó_  _ahol_ az el véttettek _tűrhetetlenség_ és _dühösség_ szüntelen valo _örökös_  _kín_ szenvednek ezek szüntelen valo _harag_ vannak a több el vettettek ellen _főképpen_ azok ellen kik _ok_ veszedelmeknek ezek a _dühös_ szüntelen _hív_ a _halál_ segittségekre _de_ ahalál oda nem menyen

A sirások és a _fog_  _csikorgatás_ ót meg nem szünnek a _féreg_ mely lelkek üsméretit _furdal_  _soha_ meg nem _hal_ a _tűz_ ót _soha_ el nem aluszik és _soha_ el nem _fogy_ az _evangélium_  _szerint_ olyan mint a só a mely _általhatván_ minden részeiben a meg vettetteket rodhadatlanaká tészi öket ugy _hogy_  _soha_ meg nem szünvén az _élet_ meg se szünnyenek _soha_ a szenvedéstöl

 _II_ A _Krisztus_ azt fogja mondani akárhozattaknak menyetek el _tőle_ átkozottak az _örök_  _tűz_ mely az _ördög_  _készíttet_ és az ö angyalinak azon szem pillantásban az _örökkévaló_ mélységben vettetnek

Ezek a rettentö szók _kétféle_  _büntetés_  _foglal_ magokban a melyeket fognak szenvedni az el vettettek _pokol_ akárhoztatásnak és az _érzékenység_  _büntetés_ akárhoztatásnak _büntetés_ alesz _hogy_  _örökös_ el lésznek rekesztve az _isten_ ugyan ez is lészen az ö _nagy_  _kín_ mert ugyan is mitsoda nyomoruság _hogy_ a mi magunk roszaságunkért el valasztassunk attol az _isten_  _aki_  _örökös_  _java_ lévén az _ember_ egyedül ö _tehet_  _ő_  _boldog_ ugyan ez is _értelem_ ezeknek a szoknak menyetek el _tőle_ átkozottak

Az _érzékenység_  _büntetés_ magában _foglal_ mind azt valamit fognak szenvedni az el vettettek _test_ minden részeiben ugy mint az _iszonyú_  _kemény_  _fájdalom_ a melyeket _érez_ avéghetetlen _kétségbeejtő_  _gondolat_ a melyek szüntelen _elébe_ teszik a _jelenvaló_ az el multat és a _jövendő_ 

Az el multat a melyben meg láttyák a _kegyelem_ a melyekel _visszaél_ ajót melyet el mulatták a roszat melyet _követ_ a jó _intés_ a jó példakot és az üdveségre valo modokot a melyeket _haszontalan_  _tesz_ ö magok

A _jelenvaló_ a melyben meg láttyák mind azokot a _kín_ a melyeket a _teremtő_ és a _teremt_ állatok szenvedtetnek vélek _irgalmasság_ nélkül

A _jövendő_ a melyben meg láttyák mind azokot az _örökös_ nyomoruságokot a melyek _ezernyi_  _ezer_  _esztendő_ és saeculumok után is mindenkor tsak ujak lésznek ugyan ez is _értelem_ ezeknek a szoknak mennyetek az _örök_  _tűz_ 

Kitsoda az _aki_ nem _irtózik_  _ennyi_ nyomoruságoktol semmit pedig azokhoz nem _tesz_ mivel az Isten _eszerint_ adgya _elöben_ apoklot a _Szentírás_ az ö _beszéd_  _megcsalhatatlan_ az _ég_ és aföldnek _könnyű_ el mulni mint sem ezekben nem _esni_ azoknak kik avétekben _él_ és _abban_  _meghal_  _mindazonáltal_  _kicsoda_  _gondolkodik_ arrol és _ki_  _igyekezik_ azokot el _kerülni_ 

 _III_ Nem tsak avétkes _cselekedet_ mennek pokolban mivel _abban_ aveszedelemben lehet tsak az akaratért is _esni_ vedel a maga akaratot mondgya szent _Bernard_ és nem lesz _többé_ pokol még azért is _eshet_ik_  _abban_ a midön szán szándékal adgyák magokat a veszedelemre vagy olyan _hivatal_ a mely nem Isten választása a melyet tsak _ember_  _tekintet_ vették fel és a melyre _teljesség_ nem alkalmatosok a midön magunk _kötelesség_  _iránt_  _tudatlanság_ maradunk vagy _ha_ azokot _tud_ is _de_ el mulattyuk a midön tsak a magunk _erő_  _bízván_ nem _kér_ akegyelemnek segittségit vagy _ha_  _kér_ is tsak _kevéssé_ és nem ugy a mint _kívántatik_ 

Hogy _ha_ az _isten_ nem szerettyük se afelebaratunkot _hogy_  _ha_ alamisnát nem adunk vagy _ha_ adunk is _de_ nem anyit a menyi töllünk lehetne mind _-e_  _kárhoztató_ vétek akristus az _örökkévaló_  _tűz_  _ítél_ azt _aki_ néki _eledel_ nem adot amidön _éhezik_ a szegények személyekben _de_ mitsoda méltób még az _ítélet_ az olyan _aki_ avétekben _elhagy_ veszni alelkeket _aki_  _tartozik_ meg segiteni vagy _aki_ meg segithetné az Isten rendelése _szerint_ 

A lágyság és a _magahittség_ véghetetlen számuaknak _okoz_  _kárhozat_ a lágyság mert az _ok_  _hogy_ el mulattyák _kötelesség_ és tsak _ímmel-ámmal_  _elkerül_ akisérteteket akristus azt 
 mondgya _hogy_ a lágy melegüeket _kiokád_ szájábol a _magahittség_ mert olyan reménséget _ad_ nékik _hogy_ az Isten meg _irgalmaz_ nékik _mihelyt_ akarják vagy _hogy_ penitentzia nélkül üdvezülhetnek

A valoságos modgya _hogy_ el lehesen _kerülni_ ezeket akinokot a _hogy_ rettegésel és _félelem_ munkálodgyuk üdveségünket _él_ a munkában és a penitentziában _hogy_  _elég_  _tehet_ az eddig valo vétkeinkért és _megoltalmazhat_ magunkot az ez után valoktol adgyunk _hála_  _isten_  _hogy_ a vétekben valo létünkor a _halál_ reánk nem _küld_  _hanem_ a _penitenciatartás_ várt minket

Mit nem _cselekedik_ és nem szenvedne egy _kárhozott_ lélek _hogy_  _ha_ az Isten evilágra valo _jövetel_ meg _enged_ néki _hogy_  _elég_  _tesz_ vétkeiért semmi nem láttzanék néki sulyosnak semmi nem lészen _előtte_ is nehéz tsak visgállyuk meg _jól_ mitsoda állapotban vannak az el vettetet lelkek _ó_ ! leheté panaszolkodnunk egy _kis_  _idő_  _tartó_ szenvedésért a mely meg ment az _örökös_ nyomoruságoktol a melyekel az Isten _fenyeget_ szeresük ajókót melyeket _ígér_ és semmit nem _hajt_ a világ _fenyegetés_ se _ígéret_ se az _élet_  _java_ se nyomoruságira

Oh! mely _boldog_ öröké valoság a szenteké _ó_ ! mely _boldogtalan_ akárhozattaké! _ó_ ! _isten_ mert ate _kegyelem_ nélkül nem _élhet_  _jól_ azal adrága rövid _idő_ a melytöl _függ_ az _egy_ és a másik öröké valoság akristus _Jézus_ nevében _kér_ uram _megad_ azt a _kegyelem_  _hogy_ szereselek és _örökké_  _bírhat_ 


 Szállyunk le apokolra még _élte_  _hogy_  _ha_ nem akarunk _holta_ után oda le szállani _megtekint_ ótt azokot a véghetetlen számu lelkeket kik ót _ég_ és ót _ég_  _örökké_ olyan vétkekért a melyek nem olyan nagyok mint a miéink az Isten _igazság_ illyen _keménység_  _megtanulhat_  _hogy_  _ő_  _félni_  _kell_ és meg utálnunk avétket _kér_ az 
 üdvezitöt a mi _bíró_  _hogy_ ez _élet_  _ostoroz_  _kímélés_ nélkül tsak a másikában légyen _irgalmas_ nékünk Ki lakhatik _közüle_ az _emésztő_  _tűz_  _ki_ lakik _közüle_ az _örök_ 
  _hévség_ 


6 napon 
A paraditsomrol


  _I_ Mely szerelmesek ate _hajlék_  _örök_ ura _kívánkozik_ és _elájul_ az én lelkem az ur pitvari 
 után a szivem és a _test_  _örvendezik_ az _élő_  _isten_ mely nagy uram ate _édesség_ sokasága melyet el rejtettél atéged _félő_ 


 A paraditsom olyan _hely_  _ahol_ aboldog lelkek egészen láttyák az _isten_  _ahol_  _ki_ nyilatkoztattya nékik _titok_ és _istenség_  _ahol_ meg részegitti öket _ház_  _bőség_ és agyönyörüségnek patakábol _itat_ öket _ahol_ bé _tölt_ öket _öröm_ és _dicsőség_  _ahol_ magával uralkodtattya öket és _örökös_  _győzedelem_ vétet vélek _ellenség_ 

Ót _betöltetik_ azal az _igazság_ a melyet szomjuhozták eföldön nagy _békesség_ fognak nyugodni az _isten_  _kebel_  _megegyesülvén_  _teljesség_ akristusal ö véle egy _tiszta_ lélekben és _anyaszentegyház_ maradnak ót az Isten minden mindenekben egészen _bírván_ öket mint _örökség_ a melyet maga vérén vette meg és az ö _közbenjáróság_  _által_ az _isten_ és azö _istenség_ mint egy el merültek

Ót ök _teljes_ nyugodalomban vannak és minden _cselekedet_ tsak a _hogy_ az _isten_ láttyák _ő_ szeretik és _ki_ mondhatatlan _öröm_  _dicsér_  _soha_ meg nem szünvén ettöl a _foglalatosság_ mert mentöl inkáb üsmerik _ő_ annál inkáb szeretik és mennél inkáb szeretik annál nagyób _gyönyörűség_  _dicsér_  _imád_ és _kapcsol_  _hozzá_ magokot az _isten_ az ö véghetetlensége és _tökéletesség_ egészen _elfoglalván_ az ö lelkeket bé _tölt_ magával egész _kívánság_ ö is az ö világoságok _élet_  _java_  _dicsőség_ és _gyönyörűség_ 

Tekélletességel lévén az ö akarattya alá vettetve tsak azt akarják a mit ö akar tsak egyedül _ő_  _kíván_  _örökös_  _hálaadás_ adnak neki _bizonyos_  _tudván_ azt _hogy_ minden _java_ ö a _kútfő_ és _hogy_ mindent tölle vettenek az ö lábaihoz teszik _korona_ meg valván azt _hogy_ ökk magoktol tsak semmik magokot mindentöl _megfosztván_ mindent az ö _kéz_ viszá adnak

 _II_ Ótt vétek nincsen se rosz _kívánság_ se _gyengeség_ se _tudatlanság_ se _ellenség_ se viaskodás az Isten _megtöröl_ szemeknek minden _könnyhullatás_ ót se _halál_ nem lészen se sirás se nyomoruság se _éhség_ se szomjuságot _többé_ nem szenvednek se ahideg se a meleg nékik nem fog _alkalmatlankodni_ ugyan ót is _megelégedik_  _ki-ki_ a maga sorsával nem _irigyelvén_ amásokét szeretni fogja a mások _boldogság_ és azon _örül_ valamint a magáén akristusban mindnyájan láttyák egy mást és nagy _tökéletesség_ is szeretik egy mást az _isten_ ugyan ót _hasonló_ lévén az angyalokhoz _hasonló_  _tiszta_  _élet_ is _él_ azokhoz a menyei lelkekhez


 Valamit eddig mondottunk a még tsak _kis_ részettskéje a szentek _boldogság_ mivel a szem azt nem látta a _fül_ nem _hall_ se az _ember_ elme azt _soha_ meg nem foghatta a 
 mit az Isten készitet azoknak kik _ő_ szeretik egy olyan sziv _aki_ szereti és _óhajt_ az illyen nagy _jó_ ezeket az _igazság_  _megért_  _de_ a testi és _földi_  _ember_ akinek a szive _hideg_ semmit nem _érthet_  _abban_ 

Egy _keresztény_ minden _kívánság_ szándékának tsak _afelé_ a menyei _hazafelé_  _kell_ 
 sietni _Dávid_ minden _igyekezet_ tsak arra _fordít_ és panaszolkodot eföldön lévö _hosszas_ 
  _bujdosás_ szent pál azt _kíván_  _hogy_ meg menekedhessék a _test_  _tömlöc_  _hogy_ 
 a _Krisztus_ lehesen _aki_ abujdosását szereti _aki_ nem suhajtoz ez _élet_ nyomoruságin az _örök_  _élet_ nem szereti _aki_ pedig nem _óhajt_ az _örök_  _élet_ az az _isten_ nem szereti az _isten_ pedig nem szeretni _halál_ az olyan nem is _imádkozik_ mivel az _imádság_  _abból_ áll _hogy_ a mennyet szüntelen _óhajt_  _imádság_ nélkül pedíg oda nem _ér_ az Isten tsak annak adgya magát _aki_  _kér_ és _aki_ zörget mind ezeket a szivnek _kívánság_ viszik végben ugy a mint _kell_ 

 _III_ A _Krisztus_ azt parancsollya nékünk _hogy_ minden nap _kér_ az ö _ország_  _eljövetel_  _hogy_  _töröl_ el _belőle_ a véteknek uralkodását _hogy_ tsak egyedül ö _bír_ szivünket és mi 
  _ő_  _bírhat_ epediglen tsak a mennyekben lehet meg _de_ ez az _ország_  _erőszak_  _kíván_ és tsak _erő_  _kell_ azt meg venni _tusakodván_ rosz _kívánság_ ellen ellene mondvan magunknak _hordozván_  _kereszt_  _élet_ minden napjaiban _követvén_ annak példáit a kinek szenvedni _kelletik_  _hogy_ bé mehessen _dicsőség_ 

Hogy _ha_ a _küszködő_ egy rothadando _korona_ és a világiak a _földi_  _jó_ anyi veszedelemre adgyák magokot _hogy_  _ha_ olyan _hosszas_ utakot és nehéz munkákot vállalnak fel _kicsoda_ volna az _aki_ nem akarna szenvedni az _örökös_  _jó_ és _korona_ mind azt valamit lehetne szenvedni ez _élet_ nem _hasonlíthatni_ az _örök_  _élet_ a mely _jutalom_ az szenvedésnek

Mind azok kik azt mondgyak uram uram bé nem mennek azért mennyeknek _ország_ 
 mondgya a _Krisztus_  _hanem_ tsak a mégyen oda bé _aki_ az én Atyám akarattyát _követ_  _ha_ az 
  _örök_  _élet_ akarjátok _bírni_  _megtart_ aparancsolatot

Kérjed az _isten_  _hogy_  _eltávoztat_ ateremtett állatoktol _aki_ a szeretet _kapcsol_ tégedet és adgya meg néked azt a _kegyelem_  _hogy_ nagy _buzgóság_  _óhajt_  _ő_  _bírni_ az _örök_  _boldogság_ szeresed és _kíván_ nagy szorgalmatoságal a _Krisztus_ másodszori _eljövetel_ mint a melyel _óhajt_ apátriárkák az elsö _eljövetel_ 


 Én vagyok mondá az Isten _Ábrahám_ ate igen nagy _jutalom_ 


 Meg elégszem uram mikor _megjelenik_ ate _dicsőség_ 


 Mondgyad _Dávid_  _király_  _Jeruzsálem_ lészen az én _fő_ vigasságom


 A mi nyájaskodásunk a menyekben vagyon arra _fordít_ szivünket mert ót vagyon a mi _örökös_  _boldogság_ 


 Nintsen itt maradando városunk _hanem_ ajövendöt _keres_ 


7 napon 
Az _isten_ minden _cselekedet_ valo _jelenlét_ 


  _I_ Nézem vala szemem elött az urat mindenkor mert _jobb_ vagyon nékem _hogy_ meg nemozdullyak azért _örvendezik_ az én szivem és vigadot anyelvem annak _felette_ atestem is reménségben nyugszik

Egy _keresztény_ aleg nagyob _hivatal_  _hogy_ az _isten_  _tekint_ minden _cselekedet_  _hogy_ mindenben tsak azt _keres_  _hogy_ ö néki _tetszhet_ik_  _hogy_ mindenkor ahitnek szemeit azö _törvény_ és akarattyára _fordít_ és ugy _gondolkodik_  _cselekedik_ szenvedgyen _imádkozik_ és _beszél_ mint _ha_  _ő_ láthatná


 A régi patriarkáknak profétáknak aszent _király_ evala az ö nagy aitatoságok noé 
  _igaz_ és _tökéletes_  _ember_ vala ez az Isten elöt _jár_  _jár_  _előtte_ mondá az Isten _Ábrahám_  _ha_  _tökéletes_ akarsz lenni mojses nem _fél_ akirály _harag_ mert ugy _cselekedet_ mint _ha_ látta 
 volna aláthatatlant


 Szent _Dávid_ azt mondgya _hogy_  _istentelen_ nem _cselekedet_ mert minden _ítélet_ az ö szine 
 elött voltak és az ö _igazság_ el nem üzte magátol abünösnek pedig _megfertőztetik_ utai minden _idő_ mert nintsen az Isten az ö szine elött egy a szent atyák _közül_ azt mondgya _hogy_ egy _keresztény_ anyiszor _kell_ az _isten_ és az ö _igazság_  _gondolkodni_ valamenyiszer lélegzetet veszen vagy is inkáb szüntelen _kell_ arrol _gondolkodni_ mivel abizonyos _hogy_ avétekben azért _esik_ mert az _isten_  _elfelejt_ 

Az _isten_  _jelenvaló_ létele nem tsak _abban_ áll _hogy_  _hisz_ azt _hogy_ az Isten mindenüt vagyon és mindent látt _hanem_ még _abban_ is _hogy_ szüntelen az _isten_  _emel_ elménket és _hozzá_  _fordít_ szivünket _de_ azt _emel_ az _isten_ véghetetlenségéröl és _benne_  _jelenlét_ valo _élő_  _hit_  _fordít_  _hozzá_ szivünket az _isteni_ szeretetnek _gyakorta_ valo _cselekedet_ és olyan _buzgó_  _kívánság_  _hogy_ tsak ö néki akarunk _tetszeni_ tsak _övé_ akarunk lenni és _őérte_ mindent mást el akarunk _hagyni_ 

 _II_ Az Isten _jelenlét_ valo _foglalatosság_ az ö _jelenvaló_ létit _tekint_ és _aki_ az ö _hatalom_  _bölcsesség_  _jóság_  _irgalmasság_  _igazság_ és atőb _isteni_  _tökéletesség_  _által_ munkálodik mindenüt és az ö fiát akristust ugy _tekint_ mint olyat _aki_ prédikál _csoda_ tészen _imádkozik_ szenved és _haldoklik_ vagy ugy mint urunkot üdvezitönket _közbenjáró_  _főpap_ és _élet_ példáját

Az Isten akristusban _tekint_ mi reánk _őbenne_ üdvezit minket _őbenne_ adgya _mindenható_ segittségit és tészen minket _győzedelmes_  _őbenne_ viseli _gond_ és _betelik_ 
  _kegyelem_  _gazdagság_ ugyan erre akezdöjére ami _hit_  _kell_ is szüntelen vigyáznunk valamint a szolga _tart_ szemeit az ura _kéz_ mert szüntelen valo szükségünk vagyon az _isten_ és _hozzá_ tsak a fia _által_ mehetünk egy szoval ennek az üdvezitönek _kéz_  _között_ vagyon a mi _igazság_ szenttségünk üdveségünk és az _örökkévaloság_ valo sorsunk

Nintsen _ennél_ semmi _hathatós_  _hogy_ a vétektöl _eltávozhat_ik_ a jó _erkölcs_  _elébb_ mehessünk és _hovatovább_ jobban az _isten_  _kapcsolhat_ magunkot _de_  _ó_ ! mely nyomoruság! mindenüt tsak az _isten_ és akristusrol valo _feledékenység_ uralkodik reggeltöl _fogva_  _est_  _gyermekség_  _fogva_  _mindhalálig_ az emberek minden _gondolat_  _kívánság_  _cselekedet_ avilágnak a _haszonkeresés_ anagyra vágyásnak és a _gyönyörűség_ adgyák már se akristust se azö _evangélium_ nem _tanul_ már mint egy nem is üsmérik _ó_ ! _hogy_ lehetne az _isten_ menni mivel _elfelejt_ azt az egyedül valo utat a mely oda vezethetné azt az _igazság_ a mely meg világosithatná és azt az _élet_ amely _követtet_ az _igazság_ és avilágoságot


  _III_ Két _gonoszság_  _cselekedet_ az én népem mondgya az ur engem _elhagy_ az _élő_ viznek _kútfő_ és magoknak _kút_ ástak _beomlott_  _kút_ a melyek meg nem tarthattyák avizet az _isten_  _akkor_  _elhagy_ a midön _ő_  _elfelejt_ az _igazság_ elött szemeket _behuny_ és szivekböl _kegyelem_  _ki_ zárják és _beomlott_  _kút_ ásnak _akkor_ amidön ateremtet állatokban _keres_  _haszontalan_ aboldogságot akik is a vizet meg nem tarthatván a szivet _sokfelé_  _oszt_ és azt a véteknek meg nyittyák _elvesztetvén_ véle a _kegyelem_ 

Hogy az _isten_  _jelenvaló_ létit _megtarthat_  _elsőbb_ modgya a _hogy_  _gyakorta_  _kér_ tölle azt a _kegyelem_ mivel az _isten_  _kell_ a mi elménkben _jelen_  _tenni_ magát a mi szivünket _elfoglalni_ és _abban_  _írni_ szent _törvény_ a második a _hogy_ igen nagy magunkra valo vigyázásban _kell_  _élni_ az Isten _ország_  _mibennünk_ vagyon ót _kell_ azt _keresni_  _ha_ meg akarjuk _találni_ aharmadik a _hogy_ a sziv _tiszta_ légyen avétektöl valamint _hogy_ a portol a szem nem láthat ugy a vétek is _meghomályosít_ a _belső_ szemet és meg gátollya az _isten_ valo _figyelmetesség_ 

A negyedik a _hogy_ igen nagy _tisztelet_  _kell_ lenni az _isten_ az ö _jóság_  _igazság_ mindenhatoságához és _bölcsesség_ az _ötödik_ a _hogy_ valoságos szeretettel _kell_ lenni az _isten_ tsak arrol _gondolkodik_  _gyönyörűség_ a mit szeretnek és a midön igen szeretnek valamit mint egy _természet_  _szerint_  _gondolkodik_ arrol

A _hatodik_ a _hogy_ nem _kell_ olyan _hivatal_  _felvállalni_ a melyek igen _elfoglal_ az elmét _hogy_  _ha_ tsak nem azIsten parantsolattyábol vagyon semmi a lelket ugy fel nem háborittya se semmi ugy meg nem gátollya az _isten_ valo _foglalatosság_ mint a _sok_  _bajos_  _dolog_ amelyet _gondolatlan_ vállalunk magunkra és tsak _ember_  _tekintet_ ahetedik a _hogy_ az elmét mindenkor _egyarányosú_ mértékben _tart_ és _meggyőz_  _indulat_ akar mi _történik_ az ur _Illyés_ profétához nem a nagy és sebes szélben se nem arendülésben se nem atüzben _hanem_ a _csendes_ szellöben szólla meg akarván ezel mutatni _hogy_ a szivnek _békesség_ nyilatkoztattya meg magát lelkünknek

Bizonyosok legyünk _abban_  _hogy_  _akárhol_ legyünk _de_ az Isten minket lát nintsen _rejtekhely_  _őelőtte_  _ha_ vétkezni akarsz mondgya szent agoston _keres_ olyan _hely_  _ahol_ ne láthason és ótt _cselekedik_ a mi néked tettzik


 Az Isten az elmédben légyen _élet_ minden napjaiban


 Meg _emlékezik_ az _isten_ és _gyönyörködik_ 


 Boldogok a _tiszta_ szivüek mert az _isten_ láttyák


8 napon
Hogy az _ember_ mitsoda _gond_  _kell_ lenni az üdveségére

 _I_ Egy _keresztény_ nintsen se _drága_ se nagyob _dolog_ az üdveségenél az Isten fia azért lett _ember_ és azért _meghal_  _hogy_ azt munkálodgya ö azt az Attya _dolog_ nevezi ö azt a munkát _éhezik_ és a volt _gyönyörűség_ nyughatatlanságal várta annak _beteljesedés_ szüntelen valo _buzgóság_  _kíván_  _meginni_ szenvedésinek poharát és a maga vériben valo _megkeresztelkedés_ azért _hogy_ végben vigye annak akarattyát _aki_  _ő_ válttságunkra _küld_ 

Hogy _ha_ a _Krisztus_ az üdveség _dolog_ amaga egyedül valo _dolog_  _tart_  _igazságos_  _hogy_ miis annak _tart_ ö mindent erre avégre _fordít_  _élet_  _halál_  _cselekedet_ szenvedésit _titok_ mi még annál inkáb _tartozik_ arra _fordítani_ minden _cselekedet_ és szándékinkot

Az _isten_ fia azért volt eföldön _hogy_ minket üdvezittsen lehetnénké olyan _esztelen_  _hogy_ anapokot _esztendő_ és _élet_ minden _idő_  _eltölt_ azüdvességünkre valo munka nélkül _mindazonáltal_ azt _cselekedik_ nagyob része akeresztényeknek _aki_ mind más _dolog_  _foglal_ magokot és nem _abban_ a miért evilágon vannak minden munkájok _foglalatosság_ tsak _időtöltés_  _hiábavalóság_  _hogy_  _ha_ azokot az üdveségnek _dolog_  _tesz_ némellyek tsak nem egész _élet_ avadászásban _tölt_ némellyek akereskedésben 
 mások a _dorbézolás_ agyönyörködtetésekben _de_ mint _hogy_ el mulatták az üdveségnek _dolog_ a mely mindenek felet való részek sem lészen akristus _ország_ 

 _II_ Mit _használ_ valakinek _ha_ az egész világot meg nyeri is _ha_ alelkét el veszti mitsoda árron veheti azt viszá avilág mostanában nékünk tsak _gazdagság_  _gyönyörűség_ és _tisztelet_  _ad_  _elöben_ a melyek mind tsak _füst_ mennek a midön meg _kell_ halnunk ezek semmi _haszon_ nem lehetnek amás _élet_ söt még nagy akadályok az üdveségre és a melyek tsak _baj_ és _gond_  _terhel_ minket

Mind azon _által_ olyan vakok vagyunk _hogy_ ezt a _dolog_ a mely személyünket _illet_ és másokra nem adhattyuk atöb _dolog_ utánra _hagy_ és arra a mi _megkopott_  _élet_ tsak egy _kis_ részecskéit szánnyuk _de_ azonban az a _kis_ idöcskeis a melyben vártuk _hogy_ magunkrol _gondolkodik_ el szalad _tőle_ és azal ugy nem _élhet_ amint akartuk volna az el mult _idő_ viszá nem _jön_ és tsak a _haszontalan_  _bánat_ maradunk _hogy_  _addig_  _élvén_ az üdveségre _gond_ nem volt

Az _eredet_ ennek avakságnak avétektöl vagyon és a _földi_  _dolog_ valo nagy _gond_ mint 
  _ha_ az _isteni_ rendelésnek nem volna _gond_ mindenre _keres_  _először_ az Isten _ország_ mondgya akristus és annak _igazság_ és mind ezek _hozzáadatik_ néktek


  _III_ Félelemel és rettegésel munkálodgyatok ati üdveségtekért _igyekezik_ inkáb azon 
  _hogy_ a jótselekedetek _által_  _bizonyos_  _tesz_ ati _hivatal_ és választástokot mert ezeket _cselekedvén_  _soha_ nem vétkeztek mert igy _bőség_ szolgáltatik néktek a mi urunk _Jézus_  _Krisztus_  _örök_  _ország_ valo bé menetel


 Erolködgyetek bé menni a szoros _kapu_ mely az _élet_ viszen a mely is tsak azoknak szoros _aki_  _kemény_ a szivek mivel sokan _kíván_ bé menni azon mondgya akristus _de_ nem mehetnek _elkerül_ azt az utat a mely _egyenes_ láttzik lenni _mindazonáltal_ 
 ahalálravezet _bízik_ akristusban mert ö _elkezd_  _benne_ a jó _dolog_ ö is végezi el

Az üdveségre valo _gond_ nem _egyéb_  _hanem_  _hogy_ a vétket meg utállyuk el _hagy_ és magunkbol _kiirt_ a penitentziával _hogy_ az Isten parantsolatit meg _tart_ ebböl áll az egész _gond_ az _ember_  _ezért_ is lészen _boldog_ ugyan tsak ezt is _tart_ leg szükségesebnek aparancsolatoknak _megtartás_ pedig nem más _hanem_  _hogy_ az _evangélium_  _szerint_  _él_ a _keresztség_ tett _ígéret_ meg _tart_  _hogy_ rendünkhöz _illendő_  _kötelesség_  _betölt_  _hogy_ minden _erő_ azon legyünk _hogy_  _meggyőzhet_ az üdveségnek uttyában lévö akadályokot

A világ _fia_ sokal _okos_ amunkájokban mint sem avilágoságnak _fia_ egy _kis_  _haszon_ a _fáradság_ nem _tekint_ semmi nem tettzik nehéznek még az _élet_ is veszedelemre teszik _de_ az üdveségért _kis_  _baj_ el veszi _kedv_ amenyekben valo menetelt _kíván_  _de_ ugy _hogy_ semmiben ne _telik_  _mindazonáltal_ akényes _élet_ nem lehet üdvezülni a széllyes útt aveszedelemnek uttya és azoknak számok kik azon _jár_ véghetetlen

Kérjük az _isten_ azt a _kegyelem_  _hogy_  _erő_ vehessünk magunkon _hogy_ ellene mondgyunk rosz _kívánság_  _él_ az _imádság_ és a _dolog_ szeresük az _olvasás_ az _evangélium_ valo _gondolkozás_ és a jó _cselekedet_ 


 Távul vagyon az _istentelen_ az üdveség mert a _te_  _igazság_ nem _keres_ 


 Imé most az üdveségnek napja


 Hogy az _örökkévaló_  _boldogság_ el nyerhesük nem lehet arrol _elég_  _előre_  _gondolkodni_ 


9 napon
A vétektöl valo _irtózás_ 

 _I_ A vétek szent agoston _szerint_ nem _egyéb_  _hanem_ egy olyan _kívánság_  _beszéd_ és _cselekedet_ mely az Isten _törvény_  _ellenkezik_ ez _örökös_ és meg változhatatlan törvény amely _elöben_ adgya arendet melyet _kell_  _tartani_ mindenekben és a mely _tilt_ annak meg szegésit ez atörvény nem tsak a nyelvnek és a _kéz_ szab rendet _hanem_ asziven _elkezd_ ugyan ót is _kezdődik_ az _engedetlenség_ és a _törvény_ meg szegése _ugyanabban_ is _kell_ meg mutatni az _ember_ mindenek felet az _isten_ valo _engedelmesség_ és maga meg alázását

Ugyan a szivböl is szarmazik avétek mint maga _eredet_ és _onnét_ adgya _ki_ magát a szok 
 és a _cselekedet_ avéteknek tsak _külső_  _eszköz_ mivel a szivböl származnak arosz _gondolat_ agyilkoságok paráznaságok lopások _hamis_  _bizonyság_  _káromlás_ és _emberszólás_ 

Az Isten _törvény_  _egyarányosú_  _tilt_ a roszat és parantsollya ajót ez igy lévén 
 vétkezünk _ha_ azt _cselekedik_ amit _tilt_ és _ha_ azt el mulattyuk a mit _elöben_  _ad_ egy szoval akeresztenyi jó _erkölcs_  _egy_ része _abból_ áll _hogy_ a roszat _elkerül_ a másika _hogy_ a jót _követ_ 


 A véteknek valosága _abból_ áll amidön _teljesség_ akarunk _élni_ ateremtet állatokal _holott_ az Isten azt akarja _hogy_ mértékleteségel _él_ azokal az _ember_ szabad ö néki azokal _élni_ szüksége _szerint_  _de_ nem szabad azokban _tenni_  _öröm_ és nyugodalmát mert azok nem _tehet_  _ő_  _boldog_ azok nem _érdemel_ se ami _tisztelet_ se szeretetünket ami lelkünk sokal _drága_ azoknál tsak az _isten_  _teremtetik_  _aki_ tsak egyedül méltó szeretetünkre


  _II_ Egy _ember_  _által_  _bejön_ evilágra abün _aki_ mindnyájan vétkeztek _ezért_ is _esik_ mindnyájan az Isten _harag_  _ezért_ is _bejön_ ahalál és _elhat_ az egész _föld_ aminden féle nyomoruság ezt nevezik _tehát_  _eredendő_  _bűn_ mert _ebben_ a születéskor részesülnek a mely _Ádám_ vétkezésétöl _fogvást_ nemzettségröl nemzettségre szál minden _fia_ és az 
 egész _ember_ nemzet részesül romlandoságában _ezért_ is mondgya az apostol _hogy_ ameg romlot _természet_  _harag_  _fia_ valánk

A mi elsö atyáinknak vétke _két_ nagy sebet _okoz_ lelkünknek az elmének _tudatlanság_ és a rosz _kívánság_ vagy is aroszra valo _hajlandóság_ az akaratban ezek akét veszedelmes _eredet_ mind azoknak avétkeknek a melyekben _esik_ az _ember_  _gyermekség_  _fogvást_ 

A vétek nyomorultá tészi az _ember_ még _élet_ az elméjit meg vakittya a szivit meg ronttya _abban_ a _kegyelem_ el ólttya az _ördög_ rabjává tészi az _isten_  _ellenség_ és méltová az _örökös_  _halál_ nem tudgyátoké mondgya az apostol _hogy_ a _hamis_ az Isten 
  _ország_ nem _bír_ mi _érdemel_  _tehát_ ugy meg a _gyűlölés_ mint a vétek egy _keresztény_ mitöl _kell_ inkáb _irtózni_ mint attol a mi _halál_  _okoz_ az _ember_ nemzetnek a mi az _örökkévaló_  _halál_ vezet minket és a mi _ok_ volt a _Krisztus_  _halál_ 


 A _ki_ a mojses _törvény_ meg szegte _halál_ itéltetet minden _irgalmasság_ nélkül menyivel inkáb sulyosab _büntetés_ nem _érdem_ az ollyan _aki_ az Isten fiát _megtapod_ és a _testamentum_ vérit _tisztátalan_ és semminek _tart_ és a _kegyelem_ lelkét _bosszúság_  _illet_ 


  _III_ A _bűn_  _fut_ valamint akigyotól mondgya abölcs mert _ha_  _az_  _járul_ meg fog tegedet annak _fog_ ollyanok mint az _oroszlán_ a melyekel meg öli alelket minden vétek olyan mint akét élü pallos a mely egy _csapás_ meg öli mind a _test_ mind alelket és el választtya az _ember_ az _isten_ az ö valoságos _élet_ a sebet pedig amelyet _csinál_ más meg nem gyogyithattya _hanem_ akristus _aki_ is aminden hato _orvos_ 


 A martyrumok mindnyájan jobban szereték _élet_ el veszteni mint sem tsak egy vétket _cselekedni_  _József_ inkáb el _hagy_ apalásttyát és rabságot szenvede _hogy_ sem vétket 
  _cselekedik_  _jobb_ azemberek _kéz_  _esni_ mondá susánna _cselekedet_ nélkül mint sem vétkezni az ur szine elött _követni_  _kell_ ezeket apéldákot

Hogy avétket el lehessen _kerülni_ szükséges 1 _hogy_ magunknak ne _hisz_ és _elkerül_ az alkalmatosságot és a veszedelmet mert _aki_ a veszedelmet szereti el vész _abban_ 2 meg _kell_  _tanulni_ szorgalmatoságal az _evangéliumi_  _igazság_ és _kötelesség_ mivel a _tudatlanság_  _eredet_ számtalan _sok_ vétkeknek 3 meg _kell_ magunkban sanyargatnunk rosz _hajlandóság_ és a _földi_  _dolog_ valo _kívánság_  _hasonló_ az _idő_ valo nyomoruságoknak _félelem_ is mivel szent ágoston _szerint_ arosz _kívánság_ és a _félelem_  _ok_ minden vétkeknek 4 szüntelen _kell_  _gondolkodni_ az utolso végröl ahalálrol az _ítélet_ pokolrol és aparadicsomrol 5 szeresük az _isten_ mint atyánkot _fél_ tölle mint urunktol és _bíró_ 6 menyünk szüntelen akristus _elébe_ valamint az _inaszakadt_  _ember_ az ágyában mivel ö _örökös_  _orvos_ lelkünknek ö _halál_ szenvedet _hogy_ a _bűn_ meg szabadittson és _igaz_  _tesz_  _isteni_  _igazság_  _kútfő_ lévén _igazság_ ö is menthet meg egyedül avétektöl és szabadithat _ki_  _ha_  _abban_  _esik_ 

Kérjük az _isten_  _hogy_ utáltassa meg velünk avétket és _hogy_  _töredelmes_  _szán-bán_  _hogy_  _ő_  _megbánt_ minden _kárvallás_ felet a _kegyelem_ el vesztésit _kell_ siratni a mélynek _ellenség_ avétek és tsak egyedül annak el vesztésit lehet _hely_  _hozni_ aköny hulatásal


 Inkáb _kell_  _engedelmeskedni_ az _isten_ mint sem az _ember_ 


 Tekinttsük meg magunkot mint _holt_ a _bűn_ és mint _élő_ az _isten_ akristus _által_ 


 Azok kik vétkeznek _megfeszít_ ujontában a _Krisztus_ szivekben


 Mitsoda _gyümölcs_ volt azért _akkor_ abünben a melyet most szégyenlitek mert annak vége ahalál


 Jaj az olyan vakmerö léleknek _aki_ el távozván _tetőlled_  _ó_ én _isten_ azt reménli _hogy_ valamely _jobb_  _találhat_  _helyette_ 


10 napon
A _penitenciatartás_ 


  _I_ Ha penitentziát nem _tart_ mindnyájan el vesztek mondgya akristus szükséges abünös _ember_ vagy magát _megbüntetni_ vagy _hogy_ az _isten_  _megbüntettetik_ ö tsak 
 azoknak _megbocsát_ akik magoknak meg nem _bocsát_ azokal tészen _irgalmasság_ akik magokhoz nem _irgalmas_ és _aki_ magokhoz szent _keménység_ vannak _enélkül_ a vétek _teljesség_  _meggyógyíthatatlan_ és _örökkévaló_ nyomorultá tészi a _bűnös_ 


 A _penitenciatartás_ a szent atyák _szerint_  _abból_ áll _hogy_ sirasuk _bűn_ és _többé_ olyan vétkeket ne _cselekedik_ a melyeket siratnunk _kell_  _hogy_  _ha_  _élet_ meg nem 
 változtattyuk a vétket meg nem utállyuk és az _isten_ nem szerettyük akár minémü penitentziát _tart_  _de_ a tsak _hiábavaló_ és _haszontalan_ lészen

Vannak olyan szines _penitenciatartás_ melyek a szivet meg nem változtattyák avéteknek ellene nem állanak és a melyek tsak _külső_ valok illyen volt ajudásé vannak meg olyan _gyenge_ a melyek a szivet egy _kevéssé_  _felindít_  _de_ tsak egy résziben valtoztattyák meg vannak meg olyan _könnyű_ valok a melyek el hagyatnak _bizonyos_ vétkeket _de_ meg másokot _enged_ nevekedni _hely_ vannak olyanok a melyek tsak _idő_ valok a melyek _jól_  _kezd_  _de_ lassanként el lankadnak és nem végezik ugy a mint _kezd_ apedig _igazságos_  _dolog_  _hogy_ a penitentzia _holt_  _tart_ és _mindaddig_ valamég avétek _ki_ nem irtatik

 _II_ Mint _hogy_ avéteknek _eredet_ a szivben vagyon szükséges _hogy_ a penitentziát is a sziven _elkezd_ és _hogy_  _onnét_  _elterjed_ atselekedetekre és az _élet_ minden maga 
 viselésére _megtér_  _hozzá_ mondgya az ur _teljes_ szivetekböl _böjt_ sirásal és _jajgatás_ szagasátok el sziveiteket és nem ruháitokot ebböl áll a szivbéli penitentzia a sanyargatások és más _egyéb_ tsak _külső_  _dolog_ 


 Az _orvosság_  _ellenkező_  _kell_ lenni anyavalyával apenitentzia _illendő_ nagyságu légyen 
 avéteknek nagyságához azért akevélységböl _felfuvalkodott_ elmét meg _kell_ alázni atörvény ellen _feltámadt_  _test_ meg _kell_ sanyargatni afosvénység _által_ meg romlot szivet meg _kell_ tisztittani az alamisnával és a másokal valo _jótévés_ a mértekletlenséget aböjtölésel és a _töredelmes_  _kell_  _eltörölni_ anagy vétkek nagy _orvosság_  _kíván_ arosz szoktatások nagy _erőszakvétel_ 

Egy szoval apenitentzia az anyaszent egyháznak atridentinumi _gyűlés_ valo _tanítás_ 
  _szerint_ munkával valo _keresztség_ és apenitentziának szenttségében nagy _töredelmesség_ és munka után lehet az _isten_  _kegyelem_ viszá nyerni _bűnös_ mondgya az apostol 
  _megtisztít_ sziveiteket _kesereg_  _gyászol_ és sirjatok ati nevetéstek siralomra _fordul_ és az _öröm_  _keserűség_ alázatok meg magatokot az ur szine elött és fel magasztal _titeket_ 

 _III_  _Dávid_ példája avaloságos _penitenciatartó_ és a mi penitentziánknak _hasonló_  _kell_ lenni az _övé_  _főképpen_ négyet _abból_  _feltehet_ 1 _kész_ vagyok uram mondá _kész_ az _ostorozás_ jó szivel el is veszem mind azokot a _keserűség_ és nyomoruságokot a melyeket néked tettzik reám _küldeni_ 2 a _keserűség_ és avétkem szüntelen szemeim elött vannak el sem vetém szemeim _elől_ a mit egész _élet_  _kell_ siratnom 3 meg vallom és nem _fél_  _ki_ nyilatkoztatni _hamisság_ 4 az én vétkem szüntelen valo nyughatatlanságban _tart_ engemet _ha_ valoságos _töredelmesség_ volna szivünkben _ha_ az _isten_ szeretnök és _ha_ ugy utálnok avétket amint _kívántatik_  _hasonló_  _gondolat_ volnánk _megérez_ amagunk nyomoruságát és tsak suhajtoznék ami szivünk

A penitentzia nem tsak anagy vétkeket _illet_ a _tridentinumi_  _gyűlés_ azt _tanít_  _hogy_ a _keresztényi_  _élet_ szüntelen valo penitentziának _kell_ lenni nincsen olyan _ember_  _aki_ ne vétkeznék _de_  _ha_ szinte _találkozik_ is olyan _aki_  _megtart_ akereszttségi ártatlanságát _mindazonáltal_  _tartozik_ apenitentzia _tartás_  _élni_ elméjit és _érzékenység_ sanyargatni

A penitentzia atett vétkeket _megorvosol_ és az ez után valoktol _megoltalmaz_ ez igy lévén mint _hogy_ nintsen olyan _ember_  _aki_  _gyarló_ nelégyen és szüntelen ne _tarthat_ a _megesés_ azért nintsen is olyan _aki_ ne _tartozik_ penitentziában _élni_ 

Ha szinte _bűnös_ nem vománk is a _Krisztus_ a mi _fej_ és példánk _aki_ maga volt az ártatlanság penitentziát _tart_ egész _élet_ mi azal _tartozik_  _hogy_  _hozzá_  _hasonlít_ és _ő_  _követ_  _keresztes_ és _penitenciatartó_  _élet_ ezt ö nékünk parantsolya _tartozik_ néki _engedelmeskedni_ 

Folyamodgyunk _gyakorta_ akristushoz _aki_ véghetetlen _irgalmasságú_  _kér_ tölle _megtérés_  _kér_ tölle _élő_  _hit_  _penitenciatartó_  _töredelmes_ szivet amely _tele_ légyen a vétekhez valo _gyűlölség_ és szeretettel _az_ akit anyiszor _megbánt_ 


 Hagya el abünös az ö uttyát és _tér_ az urhoz és _könyörül_ rajta


 Teremtsétek méltó _gyümölcs_ apenitentziának


 Meg botsátattak néki _sok_  _bűn_ mert sokat szeretet _öröm_ lészen az Isten angyali elött egy 
  _penitenciatartó_  _bűnös_ 


 Kimenvén pedig péter _keserves_ sira


 Az _isten_  _jóság_ minket apenitentziára _hív_ 


 Oh _penitenciatartó_ mit _használ_ néked ameg alázás _ha_  _élet_ meg nem jóbbitod

Akár mely nagy _baj_ és nyomoruságban valo _esés_ ne _fél_ tsak azal _elkerülhet_ az _örökkévaló_  _kín_ 


11 napon
Hogy nem _kell_  _halogatni_ a _megtérés_ 


  _I_ Ne _késik_ meg _térni_ az urhoz és ne _halogat_ naprol napra mert _hirtelen_  _eljön_ az ö _harag_ és aboszu állásnak _idő_ el veszt tégedet ne mondgyad az ur _könyörületesség_ nagy az én _bűn_ sokaságának meg kegyelmez mivel az ö _harag_  _oly_  _hirtelen_ le szál valamint az ö _irgalmasság_ 

Holnap _elkezd_ azt mondod _de_ meg adgyáké azt a _holnap_ az Isten _bocsánat_  _ígér_ néked _ha_ penitentziát _tart_  _de_ arra más napot nem _ígér_ néked mit _tud_  _bele_  _hogy_  _ha_ nem fogjáké néked mondani még ma ezeket a rettenetes szokot _esztelen_ ezen az _éjszaka_  _visszakér_ lelkedet és _hova_ lész _akkor_ penitentzia nélkül éskié lesz amit _gyűjt_ 

Nintsen semmi veszedelmeseb mint avétekben maradni _ha_ tsak egy _kevés_  _idő_ is azon _idő_ alat az Isten ellen vagyunk és _kárhozatos_ állapotban _onnét_ tsak egy lépés pokolig a mi _élet_ tsak egy _cérnaszál_  _függ_  _ha_ az a _cérna_ el _talál_ szakadni _örökös_ el veszünk _ki_  _tud_  _hát_  _ha_  _abban_ az _óra_  _meghal_ a melyben vétkezet a mint _-e_  _sok_  _történik_ ez igy lévén mitsoda nagy _bolondság_ a vétek _elhagyás_ és a _penitenciatartás_  _halogatni_ az _idő_ nem lévén a mi _birtok_ alat _abból_ nem parancsolhatunk

Kezd el _ebben_ az _óra_ ajó _élet_ szünyél meg arosztol és _tanul_ jót _cselekedni_ a _megtérés_  _halogatás_  _jel_ ameg vettetésnek a mely vétket azonnal el nem törölik 
 apenitentziával a másikára viszen a másika aharmadikára és az utolso mindenkor nagyob lesz az _első_ mennél továb maradnak avétekben annál inkáb meg vakittyák és _megkeményít_ magokot a vakság és a _megkeményedés_ pedig a penitentzia nélkül valo _halál_ viszen a mely anyomoruságoknak nyomorusága és atsendeség a melyben _él_ avétek után inkáb _bosszant_ az _isten_ szent _Chrysostomus_  _szerint_ mint sem avétek maga

 _II_ A jó latornak példája tsak egyedül valo az egész _Szentírás_ arra nem _kell_  _támaszkodni_ mivel azö _élet_ vége _megtérés_  _kezdet_ volt és az utolso _óra_  _hit_ elsö _óra_ volt _mihelyt_ meg világositaték azonal magát meg üsméré _halál_ magát _érdemes_ vallá és _halál_ akristuséval együt ajánlá és azt penitentziául vévé az _isten_  _bűn_  _elégtétel_ 

Gondollyuk meg _hogy_ mi _történik_ az egész világal noé _idő_ a sodoma lakosival _Ábrahám_  _idő_  _Antiochus_  _király_ minden sirásával valo penitentziáját meg veté az Isten és nem nyerhete _irgalmasság_ az _esztelen_ szüzek azért _hogy_  _idő_  _kész_ nem valának _ilyen_ rettentö választ vevének nem üsmérlek _titeket_ 


 Munkálodgyunk _tehát_  _halogatás_ nélkül üdveségünkön _fél_ attol _hogy_ az 
  _irgalmasság_  _idő_  _él_ mullyék töllünk az _isten_  _kell_ várni ameg _térés_ valo akaratot és magát a _megtérés_ mondgyuk _Jeremiás_ profétával _megtérít_ uram engemet és _megtér_ mert tevagy az én uram _isten_ az én üdveségem _kéz_ vagyon és minek utánna meg 
 téritettél volna penitentziát _tart_  _addig_  _kell_ az urat _keresni_ a még _megtalálhatni_ és _addig_  _kell_ segittségül _hívni_ a még _közel_ vagyon

Az olyan _aki_ az _isten_  _megbántván_ naprol napra _halogat_ a _megkövetés_ ujontában meg bánttya _halogatás_ el veszi tölle _élet_  _jobb_ részit a mely az _ifjúság_ vagy az _egészség_  _idő_ és tsak azt _meghagy_ néki a mi már nem _kell_ se a világnak se arosz _kívánság_ se az _ördög_ igy meg is veti az Isten _irgalmasság_  _gazdagság_ és meg _érdemel_  _hogy_ az Isten is el _hagy_ és meg vonya tölle _kegyelem_ 

 _III_ A _halál_  _óra_  _halogatni_ a _megtérés_ a mint sokan _cselekedik_ a mint egy lehetetlen leheté penitentziát _tartani_ olyan _idő_ a melyben semmit nem lehet mivelni _de_ söt még arrol _gondolkodni_ is ugy _történhet_ik_ szent ágoston azt mondgya _hogy_ abetegnek penitentziája igen _gyenge_ és lehet attol _tartani_  _hogy_ egy _haldokló_ penitentziaja meg ne _hall_ véle együt én adhatok mondgya az olyan állapotban lévönek penitentziát _de_ nem _biztathat_  _ha_ azt akarod _tehát_  _hogy_ az Isten _irgalmasság_  _tesz_ veled _addig_  _tart_ penitentziát még _egészség_ vagy

A _megtérés_ szükséges _hogy_ a sziv meg változtassa _hajlandóság_ ateremtett állatokhoz valo ragaszkodásinak ellene mondgyon rosz szokásit _elhagy_ mindeneknél inkáb _kezd_ az _isten_ szeretni a _keresztényi_ jó _erkölcs_  _kapcsol_ magát _ha_  _kevély_ volt legyen alázatos _ha_  _fösvény_  _adakozó_  _ha_  _tisztátalan_  _tiszta_  _életű_  _ha_  _haragos_  _kegyes_ és _tűrő_  _ha_  _bosszúálló_ mindeneknek meg botsáson és szerese _ellenség_ mind evéghez nem mehet egy _kevés_  _idő_ alat _főképpen_ olyan _idő_ a melyben a nyavalya el nyomja ahaláltol valo _félelem_ elméjit el _foglal_  _azonkívül_ atestámentumárol és a _cseléd_ valo _rendeléstétel_ is _kell_  _gondolkodni_ 

Az illyen utolso _óra_ valo _megtérés_  _inkább_ ahaláltol pokoltol valo _félelem_ és az _ember_  _tekint_  _okoz_ mint sem az _isteni_ szeretet vagy a véteknek _megutálás_  _fél_ az _égés_  _de_ nem avétkezéstöl meg nem akarnak _halni_ a szenttségek nélkül nem akarják _meggyalázni_  _família_ nem akarják azt _hogy_  _megkeményedett_ és meg átalkodotaknak _tartatik_  _de_ rend _szerint_ avétek _elhagy_ minket és nem mi avétket Ad meg _ó_ ! _isten_ azt a _kegyelem_  _hogy_  _továbbra_ ne _halaszt_  _megtérés_  _hogy_  _halál_  _óra_ ne _hagy_ a _megtérés_ adgyad _kegyelem_  _hogy_ abünt _elhagy_ és azt ate _hozzá_ valo szeretetböl _elhagy_ 


 Mond el szivedböl ezeket az _isten_  _feltesz_ magamban mostanában akarom _elkezdeni_  _megtérés_ ez a _felséges_  _jobb_  _kéz_ meg változtatása


 Ha az ö szavát _hall_ meg ne keményittsétek sziveiteket

Mert _hív_ és nem akartátok mondgya az ur én is nevetek ati veszedelmeteken és meg nem 
  _hallgat_  _titeket_ 


12 napon 
Az alamisnárol


  _I_ Adgy alamisnát amagad _jószág_ és egy szegényröl se _elfordít_ szemeidet mert 
 ugy az ur sem _elfordít_ szemeit _terólad_ valamint _hogy_ az _égő_  _tűz_ el _olt_ a viz ugy 
 az alamisnais el töröli a vétket adgyatok alamisnát szerezetek magatoknak _elfogyhatatlan_  _kincs_ menyekben

Az alamisnálkodás mind az _ó_ mind az új _törvénybeli_ parantsolat _aki_ ezt el mulattya a _törvény_ meg nem _tart_ az üdveségnek ellene mond és _meghall_ ezeket arettentö 
 szokot menyetek el átkozottak az _örökkévaló_  _tűz_ mert _éhezik_  _enni_ nem adtatok szomjuhoztam _inni_ nem adtatok

A nékünk igen nagy _haszon_ vagyon _hogy_  _ha_ alamisnát adunk ugy olyan jó akarokot 
  _csinál_ akik minket az _örökös_  _hajlék_  _fogad_  _interes_ adunk _ha_  _alamizsnálkodik_ a _haszon_ száz annyi ez _élet_ és a másikában az _örökkévaló_  _dicsőség_ az alamisna nem _költség_  _hanem_  _jövedelem_ 

A szeretet arra _kötelez_ minket _hogy_ ugy szeresük _felebarát_ valamint magunkot _de_ 
 akinek _evilági_  _java_ vagyon és láttya az attyafiát szükölködni és bé zárja szivét _őelőtte_ miképen marad meg az _isteni_ szeretet _abban_ agazdagság _bőség_  _kell_ meg segiteni a szegények szükségit ugy _hogy_ a _gazdag_ lelki szegénysége meg segitessék akristus _Jézus_ szegényinek lelki _gazdagság_ és igy mindenek _egyarányosú_ állapotban lesznek

Azt _felel_ annak a szegénynek nagy soványon _aki_  _tőle_ alamisnát _kér_ adgyon az isten neked _te_  _ő_ az _isten_  _küld_  _holott_ az Isten _küld_  _ő_  _tehozzád_  _hogy_ a _te_  _kéz_ vegye el a mit ö nem akar maga néki adni és amelyet azért adta néked _hogy_ nékie adgyad

 _II_ Az alamisna _kétféle_ lelki és testi az elsö a lelki szükséget _illet_ mert a lelki _élet_ mindennél 
  _elébb_ való alelki _irgalmasság_  _cselekedet_ azok _hogy_ másokot _tanít_ avétket vélek _elhagyat_ és ajó _erkölcs_ vezesük jó _tanács_ példáinkal _imádság_ és minden féle jó módokal

A testi alamisna _abból_ áll _hogy_ a szegényeket _táplál_ ruházuk nékik szállást adgyunk _gyámol_ legyünk _ha_ nyomorgattyák meg segittsük _betegség_  _gond_ visellyük és mint _hogy_ atest alélekért alkottatot a segittség a melyel _az_ vagyunk ne más végre _hanem_ a léleknek üdveségire legyen

Az alamisna olyan mint a mag _aki_ nem vett nem _arathat_  _aki_  _kevés_ vett _kevés_ is arat _de_  _aki_ sokat vett _bőséges_ aratást várhat visgállyuk meg _hogy_ mitsoda aratást várhatunk 
 alamisnáinkbol azigaz _bőség_  _elosztogat_  _java_ a szegényeknek az ö _igazság_ meg marad _mindörökkön-örökké_ 

Hogy _ha_ nintsen miböl adni leg aláb ajó akaratot _kell_ az _isten_ ajánlani _imádkozni_ azokért akik szenvednek _hogy_ az Isten segittségit _küld_ nékik szükségekben az illyen mind olyan _drága_ alamisna a mely aleg szegényebtöl is _ki_ telhetik

A _gazdag_ és a szegény _összetalálkozik_ az ur _teremtő_ mind _egyik_ mind amásikának a szegénynek tsak _ebben_ a mulando _élet_ vagyon szüksége a _gazdag_  _de_ a _gazdag_ szüksége vagyon a szegényre _hogy_  _örökké_  _boldog_ lehesen és ugy lehet azzá _hogy_  _ha_ segitti szent _Gergely_ a szilfához _hasonlít_ agazdagot és a szegényt a szöllöhöz a szilfa noha szép legyen is _de_  _gyümölcs_ nem _hoz_ a szöllö pedig _ha_  _gyenge_ is rakva vagyon a midön a szilfára vagyon _támasztva_ igy a _gazdag_ is segitvén a szegényt _hogy_ el ne _esik_ részesül jó _erkölcs_ 

Mi mindnyájan az _isten_ szegényi vagyunk _hova_ lennénk mi _hogy_  _ha_ ugy el vonná töllünk a szükséginkre valokot valamint mi el vonnyuk a szegényekét senki azért szükségben nem _esik_  _hogy_  _sok_ alamisnát adot _de_ sokan _esik_  _abban_ azért _hogy_ nem adtanak a sárepta béli aszony aleg utolso _fal_  _kenyér_ is _közöl_ aprofétával azért a liszt és az _olaj_ el nem fogyának _többé_  _ház_ 


  _III_ A _ki_ a szegénynek nem _ad_ a _Krisztus_ nem _ad_  _bizony_ mondom néktek valahányszor ezeket nem _cselekedik_ vélek velem nem _cselekedik_ akristus mind az egész vérit nékünk adta és tsak egy _darab_  _kenyér_  _kér_ töllünk meg nem vonhattyuk tölle amit _kér_  _hogy_  _ha_ tsak jobban nem szerettyük nalánál azt amit _megtagad_ tölle

A _Krisztus_ azt akarja _hogy_ a szegényekel mindent _cselekedik_ a _mitőlünk_  _ki_ telhetik ezt pedig nem _követ_  _hogy_  _ha_  _olyankor_  _gyűjt_  _jószág_ amidön anyomoruságban láttyuk _elveszni_ a szegényeket nem is _bízik_ az Isten rendelésiben a melynek _kútfő_  _ki_ merithetetlen

A szegénynek _kell_ adni a szükségen felyül valot mivel az öket _illet_  _de_ a szükségen felyül valot nem a _cifrálkodás_  _kevélység_  _torkosság_ vagy a mértékletlenségnek _kell_ el rendelni mivel _soha_ semmi nem _elég_ ezeknek a rosz _kívánság_ ezek mind a saját mind a mások _jószág_  _megemészt_  _hanem_ a _felebaráti_ szeretetnek alázatoságnak és a mértékletességnek egy szoval a szükségre valo igen _kevés_ megyen abövségel valo alamisna magunkhoz valo szent _fösvénység_ és _hogy_ másoknak sokat adhassunk _cselekedik_ azt _hogy_ magunknak sokat meg ne adgyunk

Nem _kell_ alamisnát adni amás _jószág_ az illyen alamisna _égrekiáltó_ vétek volna _előbbször_ is azon _elkezd_  _hogy_  _visszaad_ a mi nem tégedet _illik_ az után _ad_ alamisnát a melynek illyennek _kell_ lenni _először_  _hogy_ az _örömest_ és _jókedv_ legyen és ne ugy mint _ha_  _erő_ vonnák _ki_ a _fösvénység_ másodszor _hogy_ még _élte_ adgyunk mivel mitsoda jó neven vennék töllünk _hogy_  _ha_ tsak _akkor_ adunk a midön már semmit nem _bírhat_  _harmad_ az atyánk _fia_  _kell_ segitenünk _ha_ szükségben vannak a szegények _közül_  _aki_  _jobb_  _erkölcsű_ azokot _aki_ az Isten rendelésiböl együt vagyon lakásunk _aki_  _jószág_ laknak meg _kell_ elözni azokot _aki_  _félénk_ és szemérmetesek fel is _kell_ ezeket 
  _keresni_ negyedszer _ad_ alamisnát jó szivel _öröm_ ne azért _hogy_ lássák abal _kéz_ ne _tud_ a mit ajóbb _kéz_  _cselekedik_ a manna tsak _éjszaka_  _esik_ és anap _feljötte_  _elolvad_ 
  _felöltözik_ mint _isten_ választoti szentek és szerelmesek az _irgalmasság_  _indulat_ akegyeségben


 Zárd el alamisnádot a szegénynek _kebel_ és _könyörög_  _érte_  _hogy_ meg menekedgyél minden _gonosz_ ne _követ_ az olyanokot kik _dicsekedvén_  _gazdagság_ semmit nem _talál_  _kéz_  _holta_ után mert a szegényeknek _kép_ ök is semmit 
 nem _tesz_ a _Krisztus_  _kéz_ 

Visgállyuk meg magunkot Isten elött _hogy_  _ha_ ugy tekénttyüké a szegényeket mint atyánk _fia_ mint _isten_  _barát_  _aki_ a szenvedés _által_  _tisztít_  _ha_ ugyé mint akristus _tag_ vagy ugyé mint magát akristust _hogy_  _ha_ teszünké vélek mindanyi jót a menyi töllünk _ki_ telhetnék és a menyivel _tartozik_  _megkérd_ ezeket amagunk lelki üsméretitöl és azt _felel_  _hogy_ nem


  _boldog_  _ember_ az _aki_  _értelmes_  _gondolkodik_ a szükölködökröl és a szegényekröl agonosz napon meg szabadittya _ő_ azur


 A még _idő_ vagyon mindenekel jót _cselekedik_  _főképpen_ ahitnek _cseléd_ 


 Hogy _ha_ öket nem _táplál_ el vetted töllök az _élet_ 


 A kinek a szive _teljes_  _felebaráti_ szeretettel annak mindenkor vagyon miböl adni


 Adgyatok és _adatik_ néktek


13 napon 
A szenvedésröl


  _I_ Boldogok azok akik akristusért szenvednek aválasztottak része aszenvedés és a _kereszt_  _aki_ semmit nem szenved _tarthat_ a meg vettetéstöl aleg _igaz_  _miközöttünk_ tsak aláb valo vétkes és mindnyájan olyan nagy _bűnös_ vagyunk _hogy_ meg _érdemel_ abüntetést és aszenvedést azokot pedig el _kell_ vennünk az Isten _kéz_ nem ugy mint olyan _bíró_  _aki_  _ostorozás_ el akarna minket veszteni _hanem_ mint olyan atyátol _aki_ azok _által_ a _megtérés_ akar minket _kötelezni_ 


 A _boldogság_ valo létel avilághoz _kapcsol_ az _ember_ szivét _elfelejtet_ véle az _isten_ és vétkeit _táplál_  _ellenben_ pedig a szenvedések attol _eltávoztat_ és az üdveséges 
  _keserűség_ az _isten_ avaloságos _boldogság_  _térít_ jó nékem _hogy_ meg aláztál engem _hogy_  _megtanul_  _igazság_  _megostoroz_ uram öket és meg látod _hogy_  _hozzá_ 
  _tér_ mondá _Dávid_ 

A szenvedés _meggyarapít_ a jó _erkölcs_ mert mint _hogy_ a _boldogság_ meg ronttya a szivet és _kevély_  _tesz_ ugy a szenvedés meg aláza azt és _bevetet_ véle a _kegyelem_ és _követtet_ a jó _erkölcs_ 

Egy szoval a szenvedések abüneink _eltörlés_  _küldettetik_ reánk mert a vétek nem tsak arra _kötelez_  _hogy_ az _isten_  _tér_ atöredelmeség _által_  _hanem_  _hogy_ még _elég_ is _tesz_ az ö _igazság_ etellyéségel szükséges és az _elégtétel_ a _koncílium_ nem tsak azt a penitentziát _ért_ a melyet apap _ad_ se nem tsak azt a melyet mi adunk magunknak _hanem_ még mind azokot avilági nyomoruságokot is a melyeket az Isten méltoztatik el venni _bűn_  _bocsánat_ akristus _érdem_  _által_ a midön azokot alázatoságal és _békesség_ szenvedik


  _igaz_ vagy uram és _igazságos_ ate _ítélet_ itt _éget_  _itt_ vagj uram és ne _kímél_ engemet _bűnös_  _boldog_ lészek _hogy_  _ha_ az _idő_ valo szenvedésekel _elkerülhet_ az _örökkévaló_ a melyeket _megérdemel_ 


  _II_ Az _evangélium_ tsak _kereszt_  _ígér_ mivel a _sok_ nyomoruságok és szenvedések _által_ 
  _kell_ bé mennünk az Isten _ország_ és az ur azt _ostoroz_ akit szeret az Isten _akkor_ ugy _bánik_ velünk mint _fia_ ugyan arrais hivatattak ahivek


 A mi most a mi _háborúság_ és szenvedésünkben egy szem pillantásig valo és 
  _könnyű_ a _felette_ igen _fő_ modon aditsöségnek _örökkévaló_ nagy voltát szerzi _mibennünk_ mindent valamit szenvedünk ez _élet_ akár _bűnös_ lévén akár _igaz_  _de_ azt nem lehet _hasonlítani_ se a vétekhez a melyet meg _bocsát_ se a _kegyelem_ se avigasztaláshoz 
 mellyeket Isten _ad_ ez _élet_ se az _örök_  _dicsőség_ mellyet _ígér_ a másikában a szivemben valo _fájdalom_ sokasága _szerint_ ate vigasztalásid _örvendeztet_ az én lelkemet

Senki _közüle_ ugy ne szenvedgyen mint _gyilkos_ vagy _tolvaj_ vagy mint _gonosz_  _cselekedő_  _hanem_ ugy szenvedgyen mint _keresztény_ az az valamint a _Krisztus_ szenvedet és azért _dicsőít_ az _isten_ valamint aproféták


  _hol_ vagyon a mi _hit_  _hogy_ semmit nem akarunk szenvedni és _mindazonáltal_ a 
 szenvedésért valo _jutalom_ vágyunk pirullyunk azért _hogy_ ollyan _kényes_  _tag_ vagyunk atövisel _koronáztatott_  _fej_ akristus _fájdalom_ szenvedö _ember_ és mi agyönyörüségekben akarunk _élni_ 


  _III_ Tekintsünk ahitnek _elkezdő_ és el végezöjére akristusra _aki_ a _csendes_ és _boldog_  _élet_ 
  _hely_ el szenvedte akeresztet meg vetvén a _gyalázat_ azért _hogy_ lelkünkben el ne fogyatkozunk akristus szenvedet _érte_ példát _hagyván_ nékünk _hogy_ az ö nyomdokit _követ_ 

Szükséges volt a _Krisztus_ szenvedni és ugy bé menni _dicsőség_ magát fel áldozta _érte_ a _kereszt_ és ugy _megérdemel_ nékünk akegyelmet az _őbenne_ a _kereszt_ és a szenvedésnek _kegyelem_ ez a _kegyelem_ a szenvedésben vévén _eredet_ a szenvedéshez valo szeretetet is _felgerjeszt_  _benne_  _hogy_  _ha_  _tehát_ szenvedni nem akarunk ellene mondunk akegyelemnek a mely minket _keresztény_ tészen és annak az _örökség_ a melyet nékünk 
  _érdemel_ ugy _megfoszt_ magunkot is akristusért valo szenvedésnek _dicsőség_ és vígasztalásátol a mely olyan nagy egy szent _doktor_  _szerint_  _aki_ azt mondotta _hogy_ jobban szerette volna a _tömlöc_ lenni szent pálal mint a menyekben az angyalokal

Ha szenvedni nem akarunk ellene mondunk az _öröm_ a melyet _okoz_ a _keresztényi_ sirás a melyröl azt méri szent agoston mondani _hogy_  _kedves_ minden világi _gyönyörűség_ ugy tettzik némelykor mint _ha_ akristus _tanítvány_ el volnának nyomatva a nyomoruságok alat _mindazonáltal_ a szenvedések _között_  _teljes_  _öröm_ és vígasztalásal mert az az Isten rendelése

Ellenben pedig a világ _fia_  _aki_ mint _ha_ vigasságban volnának a _keserűség_  _emészt_ öket avigasságot tsak _külső_  _kóstol_ tsak a szájok nevet _de_ a szivek nyughatatlanságban vagyon nintsen _békesség_ az _istentelen_ mondgya az ur

Ugy _kell_  _tekinteni_ ez _élet_ valo _betegség_ és nyomoruságokot mint az _isten_ anyi rajtunk valo _irgalmasság_  _aki_ azok _által_ akarja meg gyözni _keménység_ és penitentzia 
 tartatlanságunkot _megtisztít_ minket az ur a magoságbol _tűz_  _bocsát_ az én _csont_  _közibe_  _bánat_  _emészt_ engemet

Üsmérjük meg magunkban a szenvedéseknek _boldogság_  _imád_ a _megfeszíttetik_  _Krisztus_  _kér_ néki azt a _kegyelem_  _hogy_ részesülvén ez _élet_ az ö szenvedésiben részt vehesünk amásikában az ö _dicsőség_ 


 A _ki_ utánnam akar _jönni_ mondgyon ellene magának visellye _kereszt_  _élet_ minden napjaiban és _követ_ engemet


 Távul légyen _tőle_ másban _dicsekedni_  _hanem_ tsak a mi urunk _Jézus_  _kereszt_ 


 Bé _tölt_ azokot a melyek _híjával_ vannak a _Krisztus_ szenvedési az én _test_ 


 Mojses jobban szereté az Isten népével sanyargattatni _hogy_ sem az _idő_ valo _bűn_  _gyönyörűség_ lenni


 Mert még szintén anyira nem _tusakodik_  _hogy_ a véredet _kiont_ abün ellen viaskodván miröl panaszolkodol _tehát_ 


 A _Krisztus_  _kereszt_ a mi _kereszt_ nélkül minket nem üdvezit egy _keresztény_ azon _kell_ maradni ö véle együt egész _élet_ nintsen még most annak _idő_  _hogy_ a _kereszt_ le szállyunk


14 napon
A vilagot valo meg vetésröl

 _I_ Ne szeresétek avilágot se azokot a mi a világban vannak mert valami evilágban vagyon atest _kívánság_ a szemek _kívánság_ és az _élet_  _kevélység_ 

A testi _kívánság_  _abból_ áll a midön _kíván_ és szerettyük az _érzékenység_  _gyönyörűség_ sött még az olyanokot is a melyeket avilág ártatlanoknak _tart_ példának okáért _talál_  _gyönyörűség_ az _étel_ szabad is ezel a _gyönyörűség_  _élni_ atest _táplálás_  _de_ nem szabad _abban_  _tartani_ aboldogságot az _evangélium_  _tilt_ akristus a _gyönyörűség_ szeretetét _hogy_  _ha_ tsak azt az _isten_ nem _fordít_ mint _örökös_  _jó_ agyönyörüség szükséges _hogy_ olyan _dolog_  _ingerel_ amelyre szükségünk vagyon _de_ azal ugy _kell_  _élni_ mint _ha_ azal nem _él_ minden ragaszkodás nélkül ez igy lévén _soha_ sem szabad vétkes _gyönyörűség_ adni magunknak

A szemek _kívánság_ nem _egyéb_ szent agoston _szerint_  _hanem_ az olyan _dolog_ látásának és _tudás_  _kívánság_ a melyek nem szükségesek se üdveségünkre se _hivatal_ illyen a szem _fül_  _ember_  _aki_ mindent akarna látni és _hallani_ ennek akivanságnak vége nintsen és alkalmatlanná tészi az _ember_ arra _hogy_ egyedül az _isten_ és az ö _igazság_ ragaszkodhassék

Az _élet_  _kevélység_ az a midön rendeletlenül _kíván_ avilági _tisztelet_ és _becsület_ a midön magunk felöl _belső_ sokat álittunk a midön _felebarát_ meg vettyük az egész sebek _között_ a melyeket tett avétek szivünkben ebböl _nehéz_ meg _gyógyítani_ eminden vétkeknek agyükere és ez a _jobb_  _cselekedet_ is bé szivárkozik ugy _hogy_ észre nem lehet venni az Isten meg engedi némelykor _hogy_ az ö választati nagy vétkekben _esik_  _hogy_ meg mutassa nékik _kevélység_ és _meggyógyít_ öket azokbol _Dávid_ és akét elsö apostol erröl példa az _ember_ nagyra születet _de_ nem szabad néki _hogy_ azt magában vagy a _teremt_ állatban _keres_  _hanem_ tsak az _isten_  _aki_ egyedül azt fel _találhat_ 


  _II_ Ha _ki_ szereti evilágot nintsen _abban_ az _isten_ szeretete a _keresztség_ ellene mondottunk avilágnak azt _fogad_ az _isten_ és az _anyaszentegyház_ az angyalok és akristus szolgai elött _hogy_ ellene mondunk a sátánnak az ö _cselekedet_ és pompáinak _tudniillik_ az _ördög_ a világ _fejedelem_ avéteknek agazdagságoknak és a _hiábavalóság_ melyek a világ pompái

Meg igértük _abban_  _hogy_ valamint akristus ugy mi is az alázatoságban szegénységben _engedelmesség_ és a _felebaráti_ szeretetben _él_ egy szoval az _evangélium_  _szerint_ a mely _teljesség_  _ellenkezik_ emeg romlot világnak _tartás_ epedig olyan _ígéret_ a mely az atyák _szerint_ minden _fogadás_ nagyob és amelyet nem lehet meg másolni

Tsak anyi pedig mint _ha_ ellene mondanánk akereszttségünkben tett _ígéret_ és vett 
  _kegyelem_  _hogy_  _ha_ a világ _szerint_  _él_ mindent valamit avilág szeret azt nékünk 
  _gyanúság_  _kell_ vennünk _hogy_  _ha_ pedig néki akarunk _tetszeni_ a _Krisztus_ szolgai nem lehetünk szükséges _hogy_ nékünk a világ _megfeszíttetik_ és mi is avilágnak


 Valakik az _isten_ születtek _meggyőz_ a világot a mely tsak _csalárdság_ ez a _győzedelem_ pedig ahitnek _erő_ vagyon a mely _győzedelmes_ tészen minket az ö _hízelkedés_ és _fenyegetés_ 


  _III_ Parázna lelkek mondgya szent _Jakab_ nem tudgyátoké _hogy_ evilág _barátság_  _ellenség_ az _isten_ valaki azért evilág _barát_ akar lenni az _isten_  _ellenség_ leszen nem 
 paráznaságé avilágot szeretni és akristust el _hagyni_ a mi lelkünknek egyedül valo _férj_  _aki_  _oly_  _kegyes_ szeretettel szeret minket ö nem evilágbol valo el is választotta attol _tanítvány_ 


 Két _férj_  _egymás_ meg nem alkhatik nem is lehet _két_ urnak szolgálni a _Krisztus_ és a világnak a _Krisztus_  _tanítás_  _ellenkezik_ a világ _tanítás_ és _aki_ akristusé akar lenni _tartozik_ 
 ellene mondani a világi szokásnak _ha_ a világ _titeket_  _gyűlöl_ mondgya akristus _megtud_  _hogy_ engemet még _tielőttetek_  _gyűlöl_ 


 E világ el mulik és azö _kívánság_ is véle együt akristus azt mondgya _hogy_ nem _könyörög_ avilágért az az az olyanokért akik tsak a világot szeretik ellene _kell_  _hát_ mondani a világ _tartás_ és szokásinak _ha_ a _Krisztus_ akarunk lenni mivel ö mindent fel áldozot _érte_ minden _övé_ mindenel is _tartozik_ néki

Kérjük az _isten_  _hogy_  _elolt_ szivünkben a világhoz valo szeretetet és _megoltalmaz_ minhet _tiszta_ a vilagban valo meg romlástol _gondolkodik_  _gyakorta_ a _keresztségi_  _kötelesség_ ujittsuk meg _gyakorta_ az _akkori_  _tesz_  _fogadás_ és _ígéret_ 


 Jaj a világnak a _botránkozás_ 


 A _keresztség_ nem a világ lelkét vettük _hanem_ az Isten lelkét


 Ne szabjátok magatokot a világhoz


 Valaki az _elveszendő_  _dolog_ ragaszkodik el is vész azokal


15 napon
Az _ember_  _tekintet_ 


  _I_ Minden _aki_ meg vall engem az emberek elött én is meg vallom _ő_ az atyám elött _ki_ 
 mennyekben vagyon _aki_ pedig engemet szegyenleni fog és az én _beszéd_ én is szégyenleni fogom azt a mikor _eljön_  _dicsőség_ 

Az _ember_  _tekint_  _bizonyos_  _félékenység_ áll a melyért nem mérik magokot _keresztény_ mutatni szégyenlik ugy _beszélni_ és _cselekedni_ a mint _illik_ az Isten _fia_ nem mérnek az 
  _isten_  _hajolni_ azért _hogy_ a világ elött valo _becsület_ el ne veszesék az _ilyen_  _félékeny_ is fogják a _tüzes_ és _büdös_  _köves_  _tó_ vetni a paráznákal és _gyilkos_ 

Miért nem viszik végben a rendekhez _tartozandó_ jó _cselekedet_ és _kötelesség_ és mulattyák el ajó _igyekezet_ azért mert _fél_ a mit mondátol _kíván_ ugyan az üdveségeken munkálodni _de_ mint _hogy_ arra _kevés_  _társ_  _talál_ vagy is azért igen _kevés_  _dicsér_ meg azért azt nem is _követhet_ 

Ettöl vagyon az után _hogy_  _oly_ mod nélkül _kíván_  _tetszeni_ és _hízelkedni_ másoknak mindenben _dicsérni_ és _követni_ a sokaságot nyilván és alhatatosan _kell_  _követni_ a jó _erkölcs_ és az _evangéliumi_  _igazság_  _de_ inkáb _tart_ az emberek _ítélet_ mint az _isten_  _ugyanezért_ is _elfelejt_ azt a mivel _tartozik_ az _isten_ a _Krisztus_ az 
  _anyaszentegyház_ és az _igazság_ az Isten mondgya a proféta meg rontotta azok _tetem_ kik az _ember_  _tetszik_ meg szégyenültek mert az Isten meg vetette öket

 _II_ Senki nem szégyenli a maga _hivatal_ és mesterségét akár mely alá valo és meg vetendö légyen nintsen is olyan mesterség a mely ne _talál_ olyanokot kik azt ne _követ_  _ember_  _tekint_ nélkül tsak _abban_  _haszon_ lássanak _hat_ tsak egy _keresztény_ kelé szegyenleni olyan _hivatal_ a mely _oly_  _tiszteletes_  _oly_  _hasznos_ és a melyben anyit remélhetni

A jó _erkölcs_ ugy kellé _tekinteni_ mint valamely _gyalázatos_  _dolog_ és a vetket ugy mint _becsület_ és _tisztelet_ valot _ilyenformában_ mindenüt nagy _győzedelmesség_ lenne és a jó _erkölcs_ el _kell_  _teljesség_ magát rejteni _ennél_ pedig nem lehetne nagyob _igazságtalanság_  _tenni_ se ajó _erkölcs_ se az _isten_  _aki_ is _kútfő_ ajó _erkölcs_ 

Hát _gyalázatos_  _dolog_ volnaé az _isten_ szolgalni és a _becsület_ az _ördög_ részin kellé _keresni_  _csodálatos_  _dolog_  _hogy_ az illyen _gondolat_  _irtózik_  _mindazonáltal_ azt nem szégyenlik _hogy_ ugy _él_ és _cselekedik_ mint _ha_ illyen _gondolat_ volnának


 A _háborúság_ és a _gyötrelem_ szállya meg a _gonosztevő_  _ember_ lelkét része lesz pedig aditsöségben a _tisztesség_ és abékeségben minden _jócselekedő_  _hogy_  _ha_ el veszünk a világ meg szabadité minket _ha_ az Isten _kárhoztat_ attol meg menté minket mitsoda vakság nagyobra _becsülni_ avakságban lévö emberek _ítélet_ az Isten _ítélet_  _aki_  _mindenható_ és maga a _bölcsesség_ és _oly_ igen _tartani_ azoktol kik _külső_  _gyalázván_  _bennünket_  _dicsér_  _belső_ és attol nem rettegni _aki_ apokolnak _tűz_ vetheti mind a lelket mind atestet


  _III_ Sokan atanáts urak _közül_  _hisz_ a _Krisztus_  _de_ a _farizeus_ valo nézve nem mérnek vala vallást _tenni_ rolla _közönséges_  _félvén_ attol _hogy_  _ki_ ne üzetessenek a 
 synagogábol _tartozik_ azal _hogy_ jót _cselekedik_ nem tsak az Isten elött _de_ még az emberek elött is

Nem _elég_ a _hogy_ valaki _titkon_ legyen _keresztény_ nyilván _kell_ vallást _tenni_ vagy el _kell_ veszni a nevezetes victorinus _aki_ szent agoston szól erröl nagy példa ez az _orátor_ apogányságban _megöregedik_  _de_ végtire magában _térvén_ azt mondgya vala _gyakorta_ az ö jó akarojának Simpliciusnak _megtud_  _hogy_ már mostanában _keresztény_ vagyok _de_ tsak _titkon_ mondá ezeket mert nyilván nem meré azt meg vallani az _ember_  _tekint_ azt meg nem _enged_ néki

Simplicius pedig mint valoságos jó akaró azt _felel_ vala néki _hogy_  _addig_  _keresztény_ nem _tart_ valamég az _anyaszentegyház_ nyilván vallást nem _tesz_ a _keresztényi_  _hit_ victorinus ezt tsak neveti vala _de_ vegtire az Isten _kegyelem_ meg szálván észre vevé a maga vakságát és mindenek elött vallást tett ahitröl és azal nagy _öröm_  _ad_ az _anyaszentegyház_ 

Egy _igazán_ valo _keresztény_  _félelem_ nélkül _követ_ az _isten_ rendelésit és akarattyát avilágiak tsak a világ _szerint_ viszik végben lelki _hivatal_ 

Add meg uram azt a _kegyelem_  _hogy_ meg vessük az emberek _ítélet_  _te_ vagy uram a mi _bíró_ és tsak egyedül _tetőlled_ várjuk aditséretet és a _jutalom_ 


 Bizonyságot szolottam _törvény_ a _király_ elött és azért meg nem szégyenültem


 Az _evangélium_ meg nem pirulok


 Nékem pedig _kis_  _gond_  _hogy_  _tőle_ itéltessem vagy _akárki_ 


 Az Isten nem a _félelem_ lelkét adta nékünk _hanem_ abátorságnak a szeretetnek és az _okosság_ lelkét


 Ha a világnak _tetszik_ a _Krisztus_  _akkor_ nem _tetszhet_ik_ 


16 napon 
Hogy magunkban nem _kell_  _bízni_ 


  _I_ A _bölcs_  _fél_ és _eltér_ agonosztol abolond _általugrik_ és _bizakodik_ abölcs üsmervén amaga _gyengeség_  _tud_  _honnét_  _kell_ venni az _erő_ és ugyan azért is vigyázo az _esztelen_ pedig vak lévén tsak magában _bízik_ és ugyan azért is vakmerö

 _Ádám_  _eset_  _fogvást_ a _koncílium_  _szerint_ az _ember_ magátol tsak _hazugság_ és vétek néki az elméje vak a szive meg romlot aroszra _hajlandó_ és minden felöl _gyengeség_  _körül_ véve se elméjeben se _erő_ nem _kell_ néki _bízni_ mert _gyakorta_ az ö világos elméje tsak setéttség és az ö _erő_ tsak _hittség_ és _kevélység_ 

Az _ember_  _akkor_  _erős_ a midön _érez_ amaga _gyengeség_ mert _akkor_ az _isten_  _folyamodik_  _aki_ minden _erő_ a mi _gyengeség_ mutattya meg _inkább_ az Isten _hatalom_ szent pál _bizonyos_  _kísértet_ magában nem _bízván_ az _isten_  _folyamodik_ és 
 ezt a vigasztalo válaszát veszi _elég_ néked az én malasztom

Ebböl azt _tanulhat_  _hogy_ magunkban ne _bízik_  _hanem_ tsak egyedül a _Krisztus_ vessük _bizodalom_ mivel egyedül ö ami _erő_  _bölcsesség_  _igazság_ meg szentelönk és 
 meg váltonk ö nála nélkül semmit nem _cselekedhet_ik_ és mindent tsak az ö _hatalom_ veszünk


  _II_ Az Isten munkálodgya _benne_ az akaratot és a _cselekedet_ ugy a mint néki tettzik ö 
  _elkezd_  _benne_ ajót ö is végezi azt el semmi nem áll azon _aki_ akar sem azon _aki_  _fut_ 
  _hanem_ a _könyörülő_  _isten_ azért _hogy_  _aki_  _dicsekedik_ tsak az urban _dicsekedik_ 


 Ha a _cédrusfa_  _eldől_  _hát_ a _gyenge_ nád szálak _hogy_ ne _eldől_  _erős_ vagyunké sámsonnál szentebbeké _Dávid_  _bölcs_ salamonnál az apostolok _közül_ 
 az elsö a maga _gyengeség_ nem _tartván_ veszedelemben _esik_ és meg tagadgya az urát 
  _ha_  _hittség_  _követ_  _eset_ is _követ_ 

Kaptsollyuk szüntelen valo alázatoságal akristushoz magunkot _folyamodik_  _gyakorta_  _hozzá_  _imádság_ és tsak egyedül ötölle várjuk azt a _kegyelem_  _hogy_ a veszedelmet _elkerülhet_ a _kísértet_  _meggyőzhet_  _hogy_ ugy _élhet_ szenvedhessünk és ugy _meghal_ valamint ö mivel ö nála nélkül tsak a veszedelmet várhattyuk magunkra 
 vigyázatok és _imádkozik_ mondgya akristus _hogy_  _kísértet_ ne _esik_ a lélek _gyors_ és atest _gyenge_ 


 Szent péter magában _bízván_ mindenre ajánlá magát és meg _tagad_ mesterét szent pál _ellenben_  _tudván_ a maga _gyarlóság_ azt mondgya _hogy_ mindent _cselekedhet_ik_ akristusban _aki_  _ő_  _erősít_ és _hív_ meg marad a nagy veszedelmekben _ha_ szinte anyi _isteni_ szeretet 
 volnais _mibennünk_ valamint _őbenne_  _de_ azt _megtud_  _hogy_ azt a _kincs_  _cserépedény_  _hordoz_ ne _bízik_ az _edény_  _hanem_  _kér_ azt _aki_  _csinál_  _hogy_  _kéz_ le ne _ejt_ ne _hogy_  _eltörvén_ a _benne_ lévö _kincs_ el ne veszen

 _III_ A _Krisztus_ magais _leborulván_ az attya elött az _Olajfák_hegye_ szenvedése elöt _megtanít_ ezen példájával _hogy_ mit _cselekedik_ a veszedelemben és akisértetben noha ö légyen az _isten_ mindenhato _erő_  _mindazonáltal_  _fél_ és retteg ahalálhoz valo _közelgetés_ és tsak a _buzgó_  _imádság_  _erősít_ magát

Minden _őbenne_  _megvan_  _mindazonáltal_  _könyörög_ mint _ha_ minden nélkül szükölkodnék magára vévén _gyengeség_ meg akará nékünk mutatni _hogy_ az olyan valoságal _erős_  _aki_ nem amaga _erő_  _bízik_  _hanem_  _abban_ a melyet veszen az _isten_ 

Szent péter _elegendő_  _erős_  _tart_ magát ahalál szenvedésire és egy szolgálonak szavára meg _esik_ leheté az után az _ember_ amaga _erő_  _bízni_ szükséges a veszedelemben lévö _keresztény_  _hogy_ minden _bátorság_ ne magában _hanem_ az alázatoságban az _isten_ valo _bizodalom_ az _imádság_ a veszedelem _elkerülés_  _tesz_ és mind azokban azokoságal valo vigyázásokban amelyekre _tanít_ minket akristus és a melyekröl anyi példát adtanak nékünk a szentek minden _idő_ 


 Soha szemeink _elől_  _él_ vessük a mi magunk _gyenges_  _elkerül_ mindenek felet a vétekre vivö alkalmatoságokot és _megtud_ azt _hogy_  _gyakorta_ azok aleg veszedelmesebbek a melyektöl ugy tettzik _hogy_ nem _kell_  _tartani_ 


 Az alázatos lelküeket meg segitti az ur


 Ne légy _bölcs_  _te_ magadnál _fél_ az _isten_ és _eltávozik_ a _gonosz_ 


 Mondgyad _gyakorta_ akristusnak szabadits meg uram mert el veszünk


 A _ki_ magát _fent_ állani álittya meg lássa _hogy_  _él_  _esik_ 


 Mennél nagyob _bizodalom_ álittod magadot lenni annál inkáb _tarthat_ az el rejtet _tőr_ 


17 napon 
A szenttségekröl

 _I_ A sidó népnek valának szenttségei akeresztényeknek is vannak _de_ a sidoké tsak olyan _jel_ valának a melyek a meg váltot _jelent_ akit _ígéret_ adot vala Isten az _ember_  _de_ amiéink a már _eljött_ üdvezitönek _jel_ és olyan módók a melyek _által_ részesit _halál_  _gyümölcs_ és szivünkben _hint_  _kegyelem_ 

Az _ótörvénybeli_ szenttségek már el multanak mivel a _titok_ a melyeket _jelent_  _beteljesedik_ és akristust akit _ígér_ már _eljön_ és _elhoz_ avaloságot azok a 
 szenttségek tsak _külső_ és törvény béli _tisztaság_ adnak vala _de_ akristus mi nékünk _elhoz_ a _kegyelem_ a mely _belső_ meg szentel a szeretet _által_ 

A _Krisztus_  _hét_ szenttséget rendelt az _anyaszentegyház_ a _keresztség_  _bérmálás_ az _oltár_ szenttséget a penitentziát az utolso _kenet_ a papi rendet és a _házasság_ ezek igen _kevés_ vannak _mindazonáltal_ sokal _feljebb_  _halad_ az _ó_ törvény bélieket az ö _csodálatos_  _erő_ és _haszon_ 


 Ugyan ezen szenttségek _által_  _kezd_ az _ember_ szivében _formáltatni_ minden valoságos _igazság_ a _Krisztus_ szenvedésitöl és _halál_ veszik minden _erő_ és _haszon_ 

A _Krisztus_ maga meg _szentel_ a lelket _aki_ részesül ezekben a szenttséges _jel_ a melyek minden _bizonnyal_  _kegyelem_  _okoz_ azokban akik azokat méltán veszik akegyelem pedig nem áll a szenttségin annak _aki_ a szenttségeket _osztogat_  _mindazonáltal_ mentöl szenttyeb annál több segittséget és _kegyelem_ nyerhet annak akinek _osztogat_ egy _okos_ és _tanul_  _egyházi_ szolga meg világosittya alelkeket és meg üsmérteti vélek a szenttségek nagyságát és _erő_ egy _istenfélő_ és _értelmes_  _ember_ a _kéz_ a szent _dolog_ sokal _hasznos_ 

 _II_ A szenttségek ajó _készület_ nélkül nem _hasznos_  _hogy_  _ha_ a láthatatlan _kegyelem_ 
 mondgya szent agoston meg nem szentel minket _belső_ mire valok nékünk a láthato szenttségek a melyek is meg nem szentelik _belső_ az olyat _aki_ azokot _megvet_ meg vetik pedig _akkor_ a midön azokat a világhoz valo rendeletlen szeretettel veszik a mely szeretet _oly_ igen _ellenkezik_ az _isteni_ szeretettel és akegyelemel

Egy _jól_ tett _gyónás_ és _communio_  _elegendő_ volna a mi meg szentelésünkre _mindazonáltal_ menyi _sok_ a _gyónás_ és mely _kevés_ a _megtérés_ menyi _sok_ a _communio_ és mely _kevés_ vannak az olyan _keresztény_  _aki_  _élet_ meg egyeznék az _evangélium_ a penitentziának szenttségében akristus _halál_  _bélyeg_  _kell_ vennünk _de_ ezen szenttség után is avétek szintén ugy uralkodik _benne_ valamint annak elötte _ezért_ is vagyon _hogy_ avétek mely a _keresztfa_ meg _öl_  _ő_ még mostanában is meg öli azokban kik _visszaél_ ezen szenttségekel


 Szent pál azt mondgya _hogy_ az _aki_ akristus testét _eszik_ és vérét _iszik_  _hirdet_  _halál_  _meghalván_ maga magának a világnak és rosz _kívánság_  _hogy_  _ha_ pedig minek utánna vették volna ezt a nagy szenttséget még is tsak magokhoz és rosz _kívánság_ ragaszkodnak meg mutattyák azal ugyan azon apostol _szerint_  _hogy_  _kárhozat_  _eszik_ mivel akristus ugy megyen mint meg válto azokban kik méltán veszik _hogy_ meg szentelye és mint _bíró_ azokban kik méltatlanul veszik _hogy_  _megítél_ mi lehet rettentöb _dolog_ mint a szenttségekhez _járulni_ minek elötte magunkot meg nem probályuk

 _III_  _Boldizsár_ a _babilóniai_  _király_ tsak a _jeruzsálemi_  _edény_  _megfertőztet_ és az Isten azért _irtóztató_ meg _büntet_ menyivel inkáb vélitek mondgya az apostol _hogy_ sulyosab _büntetés_  _érdem_  _aki_ meg szeplösitti a szenttségeket a melyek sokal szentebbek az _edény_  _eszerint_  _cselekedik_  _hát_ azok kik a szenttségeket veszik _de_  _élet_ meg nem jobbittyak

Tanullyuk meg mitsoda _erő_ és _haszon_ vagyon a szenttségeknek mitsoda _tisztelet_  _kell_ azokhoz lenni mitsoda _hit_ alázatoságal _tisztaság_ és _buzgóság_  _kell_ azokhoz _járulni_  _ha_ üdveséget akarunk _abban_  _találni_ és nem _ítélet_ a szenttségek a mi szenteltetésünkre rendeltettek legyünk _tehát_ szentek _készület_ minek elötte azokot vegyük _de_ legyünk még szentebbek minek utánna azokot vettük

Hálállyuk meg az _isten_  _hogy_ a szenttségekben az üdveségnek és a _kegyelem_  _kútfő_ adta nékünk siránkozunk azon _hogy_ mitsoda _gondolatlan_  _járul_ azokhoz és _megtart_ akegyelmet visgállyuk meg valoságal _hogy_ miképen _él_ a szenttségekel és _ha_ azokal _visszaél_ vigyázunk _hogy_ ez után olyan szent _dolog_ valo méltó _készület_  _járul_ 

Emlékezünk meg ezekröl a szép szokról a szent _dolog_ tsak a szenteket _illet_  _kér_ a _Krisztus_  _kegyelem_  _hogy_ minek elötte a szenttségekhez _járul_ azokhoz ugy _készül_ a mint _kívántatik_  _hogy_ mértékleteségben és vigyázasban _él_ minek utánna azokot fel vettük és _hogy_ mindenkor ugy _járul_ azokhoz mint _ha_ mindgyárt meg _kell_ halnunk _mihelyt_ azokban részesültünk


 Vigyázatok arra _hogy_ az _eb_ ne adgyátok a szent _dolog_ és a sertések _elébe_ ne _hány_ a _gyöngy_  _hogy_ lábok alá ne _tapod_ 


 Boldogok azok kik ruhájokot a _bárány_ vériben meg mosák _hogy_ részek légyen az _élet_  _fa_ és annak _gyümölcs_ vehesék agyümölcs _jelent_ a szenttségeket


 Vannak olyan _keresztény_ kik ahiveknek nevét viselik és akik valojában nem azok illyenek pedig azok kik meg szeplösittik a _Krisztus_ szenttségeit


18 napon
A Szent Mise áldozattyárol


  _I_ Nagy az én nevem a nemzetek _között_ mondgya az ur és minden _hely_ áldoznak nekem és _tiszta_ áldozatot mutatnak bé az én nevemnek amisének áldozattya a melyben egyedül az _isten_ legg nagyób és _fő_ vallást _tesz_  _emlékezet_ és _gyakorlás_ annak az áldozatnak a melyet akristus ajánlot az _isten_ a _keresztfa_ 

Ez egy áldozat akereszt _fa_ lévö áldozattal ugyan azon pap is ajánlya az ugyan azon aldozatot akristus _aki_ magát fel ajánlotta _bűn_  _eltörlés_ véres _halál_  _de_  _immár_  _többé_ vérit _ki_ nem ontván az _anyaszentegyház_  _hagy_ ugyan azon testét és vérét _hogy_ ajánlya az _atyaisten_ világ végezetig

 _abban_ az áldozatban az ö _test_  _jelen_ vagyon a _kenyér_ szine alat és az ö vére abornak szine alat az ö _halál_  _jelent_ pedig ezen szenttséges _jel_  _egymás_ valo _különlét_ az _ótestamentumbeli_ áldozatok a melyeket ajánlanak vala az _isten_ tsak _jel_ valának a mise áldozattyában pedig akristus magat egészen ajánlya és áldoza az egész _tag_ és az egész _anyaszentegyház_ és _abban_ az _anyaszentegyház_ magát ajánlya ö véle együt ez igy lévén a szent misében szükséges _hogy_ mi magunkot is áldozuk a szenttséges áldozattal

 _II_ A Misének áldozattya magában _foglal_ valoságal azó _testamentum_  _négyféle_ áldozatit 1 az egész áldozat mivel _abban_ a _Krisztus_ egészen ajánlya magát az attyának és meg 
 mutattya _hozzá_ valo szeretetét 2 a _megengesztelő_ áldozat mivel akristus _abban_ ajánlya 
 magát _hogy_  _bűn_ el _töröl_ és _ha_  _oly_  _boldog_ vagyunk _hogy_ azon az áldozaton _jelen_ lehetünk _félelem_  _tisztelet_  _töredelmes_ és alázatos szivel ótt _irgalmasság_ veszünk mert az ur meg engeszteltetvén [meg-engeszteltetvén] ezen áldozat _által_ apenitentzia _tartás_ ajándekját adgya és _bűn_ meg _bocsát_ 

3 Az a _hálaadás_ áldozattya akristus _abban_ ajánlya magát _hogy_  _hála_ adgyon az attyának minden _jótétemény_ 4 az a meg nyerésnek áldozattya akristus _abban_ ajánlya 
 magát _hogy_ nékünk szükséginkre valo _kegyelem_ nyerhessen ezen áldozattal _tökéletes_  _tesz_  _örökké_ azokot _aki_ meg szentelt ez olyan vendégség _ahol_ az áldozattal _tápláltatik_ 

Ezen az áldozaton szükséges a _communio_ mivel a _communio_  _által_ az az akristusal valo _megegyesülés_  _által_ veszik annak _gyümölcs_  _ámbár_ az a _communio_ tsak _élő_ és _buzgó_  _hit_ és szeretetböl ályon is _de_ nagy _hasznos_ és valoságos lészen vagy akár a szenttséget magát vegyék _hogy_  _ha_  _illendő_ állapotban vannak

 _III_ A _jobb_ és _hasznos_ módgya a mise _hallgatás_ a _hogy_  _megegyesül_ szivel és lélekel a papal _követ_  _ő_ a menyiben lehet mindenben a mit mond és _cselekedik_ azon _imádság_ mondgyuk el véle _kér_  _bocsánat_  _isten_ amidön ökér _érte_ ajánlyuk véle együt a midön akristust ajánlya az attyának adgyunk _hála_ és _kér_ szükséginkre valo _kegyelem_ a midön ö _kér_ és _hála_  _ad_ elegg _jobb_ modgya a mise _hallgatás_ noha egyedül nem tsak _-e_ jó és _hasznos_ 

Hogy akristust ajánlhasuk és ö véle magunkot is szükséges _hogy_  _megtestesül_  _őbenne_ legyünk _élő_  _tag_ az ö _test_ és az ö lelkét _bír_  _hogy_ pediglen ö véle _áldozhat_ magunkot szükséges _hogy_ meg halyunk a világnak és magunknak legyunk _kész_  _őérte_ adni _java_  _egészség_  _élet_ és olyan _élet_  _él_ a mely _megegyezik_  _ilyen_ szent szándékal

Az _anyaszentegyház_ azt akarja _hogy_ nagy _belső_  _figyelmetesség_ és vallási _buzgóság_ legyenek _jelen_ azon a szent áldozaton _enélkül_ pedig bé nem _tölt_ az ö parantsolattyát ugy a mint _kívántatik_  _aki_ is nem akarja _hogy_ a _fia_ sidó modra _bánik_  _ilyen_ szent _dolog_ és _hogy_ tsak _test_ legyenek _jelen_ a _templom_ ót akövek is tsak olyan formában vannak valamint _hogy_  _tartozik_ az _isten_  _imádni_ és néki áldozni lélekben és _igazság_ az _anyaszentegyház_ is azt akarja _hogy_ ezen anagy áldozaton lélekben és _igazság_ legyünk _jelen_ más képen tsak szájal _tisztel_ az _isten_ és a szivünk _távol_ volna tölle

Menyünk el a szent misére _gyakran_ amint töllünk lehet és a menyiben _kötelesség_ azt nékünk meg _enged_ mert semmi _ennél_  _jobban_ az _isten_ nem _kapcsol_ ne legyünk ót _jelen_ tsak szokásbol _hanem_  _figyelmetesség_  _hit_ és _buzgóság_ ugy _hallgat_ mint _ha_ akálvária _hegy_ látnok a _Krisztus_ meg _halni_ a _kereszt_  _készül_  _az_ az _imádság_  _penitenciatartó_ elmével _kívánván_ el válni avilági _dolog_ és magunkot ugy a _Krisztus_  _kapcsolni_  _hogy_ semmi ö tölle el ne választhasson


 Tselekedgyétek ezt az én _emlékezet_ 

Az áldásnak pohára a melyet meg áldunk a _Krisztus_ vérében valo részesülés és a _kenyér_ 
 melyet meg szegünk az ur _test_ valo részesülés


19 napon
A Malasztokal való _élés_ 


  _I_ Arra _int_  _titeket_ mondgya szent pál _hogy_ az Isten malaszttyát _hiába_ ne vegyétek akegyelem olyan világoság a melyet az Isten _hint_ lelkünkben és _felgerjesztő_ annak a szent 
 szeretetnek a mely _meghevít_ az akaratot az is szereteti velünk amit az Isten parancsol és el kerülteti a mit _tilt_ ugyan az is _tekintet_ velünk az _isten_ ugy mint a mi szivünknek _isten_ és _örökös_ részünket

A _kegyelem_ szereteti alélekel amenyei _dolog_ és utáltattya meg véle a világi mulattságokot ugyan az is tészi az _igazság_ a _kegyelem_ olyan szükséges ajó _élet_ valamitsoda szükséges a lélegzet vétel a _természet_ szerent valo _élet_ az el vonnya az _ember_ szivét a vétekhez valo ragaszkodástol a meg is gyógyittya a nyavalyákbol és sebekböl melyeket _okoz_ avétek atermészetnek az _erő_  _ad_ és _feljebb_  _emel_ az _ember_ és _abban_ az állapotban tészi _hogy_ munkálodhatik az _isten_ és az üdveségiért _követvén_ ajó _cselekedet_ és a _keresztényi_ jó _erkölcs_ 

Minden féle _kegyelem_  _ingyen_ valo _irgalmasság_ az _isten_ azt a _Krisztus_ vére árrán nyerte és _megérdemel_ nékünk azt senki meg nem érdemelheti és az Isten azt tsak ö általa adgya

Nintsen semmi _drága_ akegyelemnél nincsen semmi _könnyű_ mint azt el veszteni se semmi nehezebb mint azt viszá nyerni az el vesztés után _fél_ a midön azt veszük mondgya szent _Bernard_ mert el veszthettyük _fél_ a midön el vesztettük mert _talán_ viszá nem 
 nyerhettyük _de_  _fél_ még inkáb a midön viszá nyertük mert _ha_ még _egyszer_ el vesztenök sokal vétkesebbek volnánk és az utolsó állapot sokal roszab volna az _első_ 

 _II_ A _kegyelem_ minden féle _jó_ nagyob és _drága_ annak _kis_ részit el veszteni sokal nagyob _kár_ mint _ha_ az egész világ _kincs_ el vesztenök _hogy_  _ha_ egy olyan szent _gondolat_ el mulatunk a mely _elfordít_ agonosztol és ajora vinne _akkor_  _haszontalan_  _tesz_ egy részint akristus  _halál_  _érdem_ 

Egy olyan sugarlás a melyet _hűség_  _követ_ nékünk _sok_ féle _kegyelem_ szerez a melyek meg nyeretik velünk a _jó_ valo meg maradást _de_ mint _hogy_  _visszaél_ a sugarlásal azért _kegyelem_ sem veszünk és nyomoruságban _esik_  _hogy_  _ha_ egy _jóindulat_  _ki_ rekesztünk szivünkböl meg _érdemel_  _hogy_  _megfosztatik_ egy olyan _kegyelem_ a mely _megoltalmaz_ minket ahalálos vétekben valo _kísértet_ és ezt a _megfosztás_ alelkünk 
 veszedelme _követ_ a _mélyföld_  _gyakorta_  _eső_ veszen az az _kegyelem_ és a mely tsak _tövis_  _teremt_ a _közel_ vagyon az átokhoz és _megégettetik_ 

Hogy _ha_ az Isten szamot _kér_ egy _hiábavaló_ szóért mit nem _félhet_ anyi _sok_ 
  _kegyelem_ anyi _sok_  _igazság_ anyi _sok_ szenttségekért a melyeket _haszontalan_  _tesz_ roszaságunkért nincsen semmi _irtóztató_ mint a _haszontalan_ szolgárol valo _ítélet_  _aki_ azért _hogy_ az ura pénzét el ásta minden _irgalmasság_ nélkül _kárhoztatik_ és akülsö setéttségre vettetik a _hűségtelen_ sáfárnak _kéz_  _ki_ vévé az ura a _jószág_ mert azal vádoltaték _hogy_ a 
  _jószág_  _eltékozol_  _hasonló_  _bánik_ mind azokal akik az Isten _kegyelem_  _visszaél_ 


  _III_ Figyelmezetek arra _hogy_ valaki az Isten malaszttyát el ne mulassa ma _ha_ az ö szavát 
  _hall_ meg ne keményittsétek sziveiteket menyi _sok_  _idő_ már annak _hogy_ szivünkben az Isten minket _int_  _dorgál_  _fenyeget_ és mi azt _hallatlan_  _tesz_  _ó_ ’ mely _hálaadatlanság_  _-e_  _megtud_ azt _hogy_ mind akegyelemnek mind avéteknek _bizonyos_ mértékje vagyon az után meg _érdemel_  _hogy_ az Isten el _hagy_  _bennünket_ az egész vétkek _között_ nintsen ollyan vétek a melyet az Isten _oly_ rettentö _büntetés_  _megbüntet_ mint az ö malasztival valo _visszaélés_ 

Ugyan ezt a vetket is _hány_ a _Krisztus_ szemekre a korozáin betsáida és a _kafarnaumbeli_ lakosoknak ugyan ezis tészi öket vétkesebbeké az _ítélet_ napján a _fertelmes_ sodoma és _Gomora_ városinál akeresztények pedig sokal nagyob malasztokal _visszaélvén_ sokal vétkesebbek és inkáb meg büntetetnek

Azok anyomoruságok a melyekben volt _Jeruzsálem_ azért _hogy_ meg vetette a _Krisztus_ és ellene állot _evangélium_ tsak igen _kevés_ példája azoknak a nyomoruságoknak a melyekben lésznek _örökké_ az olyan _keresztény_ kik _visszaél_ az Isten malasztival _hogy_  _ha_ a _Krisztus_  _tűz_ langjai _között_  _eljön_  _hogy_  _bosszú_ ályon azokon kik nem _engedelmeskedik_ az _evangélium_ mitsoda _keménység_ nem _bánik_ azokal kik minek utánna meg üsmerték volna az utat és azigasságot viszá _tér_ és el _hagy_ a szent _törvény_ melyet nékik _hagy_ 

Az _imádság_ nyerik meg a malasztot és ez az _imádság_ inkáb áll a szivnek _kívánság_ és suhajtásibol mint sem a szóból a mely tsak _külső_  _jel_ szüntelen _kell_ azt _kérni_  _hit_ alázatoságal szorgalmatoságal és mint egy _erőszakos_ mivel a szükséges minden _idő_ és minden _dolog_ azt reménségel _kell_ várni és _hűség_ meg _tartani_ azt nevelni _kell_ nagy _buzgóság_ a jó _cselekedet_ és a vétek _elkerülés_ mivel azt a vétek veszteti el velünk

Járullyunk azért a _kegyelem_  _király_ székéhez _hogy_  _irgalmasság_ nyerjünk és _kegyelem_ 
  _talál_ alkalmatos segittségre _megenged_ uram véghetetlen _irgalmasság_  _hogy_ ate _kegyelem_ magtalan ne légyen _benne_ 


 Vezére voltál uram mondá mojses _irgalmasság_ népednek melyet meg szabaditottad és _hordoz_  _ő_  _erősség_ a szent _lakóhely_ 


  _Jézus_ pedig nevekedik vala _bölcsesség_ és _idő_ és _kedvesség_  _isten_ és _ember_ 


 A _kegyelem_ és az _igazság_ a _Krisztus_  _elhoz_ nékünk


 Én lelkem áldgyad az urat és _soha_ el ne felejttsed az ö _jótétemény_ 


20 napon
Az _idő_ valo _élés_ 


  _I_ Most akellemetes _idő_ most az üdveségnek napja az angyal vétkezet és az Isten egy szem pillantásni _idő_ nem adot neki a penitentziára az _ember_ is vétekben _esik_ és az Isten _hasonló_  _keménység_  _bánhat_ik_ véle _igazság_  _de_ azt nem _cselekedik_  _hanem_ ez _élet_  _idő_ adta néki apenitentzia _tartás_ 

Nincsen semmi _drága_ az _idő_  _mindazonáltal_ semmire _kevés_ nem _hajt_ mint arra az _élet_ vagy ahejában valo _cselekedet_  _eltölt_ vagy arosz _cselekedet_ vagy olyat mást _cselekedik_ nem azt a mit _kell_  _mindazonáltal_ ami _boldogság_ vagy veszedelmünk azon áll amint az _idő_  _él_  _de_  _ó_ ! mely vakság nagyob része az _ember_ az _örökkévaloság_  _kapu_ el mennek még is nem _tud_ mire _adat_ nékik az _idő_ anapok aholnapok és az _esztendő_  _eltelik_ és senki nem _gondolkodik_  _az_ 

Hogy az _idő_  _érdem_  _szerint_ lehesen _megbecsülni_ szükséges _három_  _dolog_ vigyázni 1 _hogy_ akristus egész _élet_ munkáit szenvedésit és _halál_ tsak arra _fordít_  _hogy_  _megérdemel_ nékünk azt az _idő_ a melyet el vesztünk és _ha_ azt roszra _fordít_ akristus _titok_  _haszontalan_ lésznek nekünk 2 _hogy_ egy _óra_  _tartó_  _jól_  _eltöltött_  _idő_ meg szabadithat minket az _örökös_  _kín_ a melyet _érdemel_ és meg nyerheti a mennyet a melyhez _érdemletlen_ voltunk 3 _hogy_ nintsen olyan _kárhozott_ lélek _aki_ nagyobra nem _becsül_ azt az _óra_ a melyet _oly_  _könnyű_ el vesztünk a világon lévö minden _ország_  _hogy_  _ha_ az Isten meg _enged_ néki azt a _penitenciatartás_ azért millium _esztendő_ szenvedne _örömest_ tsak azt meg nyerhetné _ha_ lehetne _de_ azt _soha_ meg nem nyeri


  _II_ Az _idő_ rövid evilágnak _ábrázat_  _elmúlik_ azért a még _idő_ vagyon mindenekel jót 
  _cselekedik_  _főképpen_ a _hit_  _cseléd_ meg ne szünnyünk pedig a jó _cselekedet_ mert _gyümölcs_ veszük annak _idő_ szorgalmatosan _cselekedik_ valamit akezed 
  _cselekedik_ mert se _cselekedet_ se _okosság_ se _bölcsesség_ se _tudomány_ nem lészen akoporsoban _ahova_  _fut_ 


 A _Krisztus_ siratá ajérusalem el romlását mert se meg nem üsmérte se nem _él_ azal az _idő_ a melyben az Isten meg látogatta valami ezel a nyomoru városal _történik_ példáza azt a mi velünk is _történik_ mivel tsak el _hagy_ az _élet_  _folyni_ s’ fel nem nyittyuk szemeinket az _isten_ anyi _sok_ jó voltára és _irgalmasság_ a melyek _körülvesz_  _bennünket_ és az ö _igazság_ és _bosszúállás_ anyi _sok_  _jel_ a melyekel _tele_ a világ és a melyek _fenyeget_ minket _hogy_  _ha_  _jó_ nem _fordít_ és nem _él_ malasztival és látogatásival


  _III_ Meg lássátok azért mondgya az apostol _hogy_  _óvva_  _jár_ nem ugy mint _esztelen_  _hanem_ mint _bölcs_ meg váltván az _idő_  _hogy_ az _idő_ meg lehesen váltani meg _kell_  _térni_ ellene _kell_ mondani agyönyörüségeknek magunknak ahejában valoságoknak arosz _kívánság_ a magunk akarattyának _elég_  _kell_  _tenni_ sanyaru és _penitenciatartó_  _élet_ az Isten _igazság_ és _hely_  _hozni_ az el vesztet _idő_  _buzgó_ szeretettel lelkünknek _keserűség_  _gondolkodván_  _eltöltött_  _esztendő_ 

E _szerint_ válttyák meg _drága_ maradékit egy olyan _élet_ amelynek leg szebb napjait avétekben _eltékozol_  _ha_ szinte _kevés_  _idő_ tartanais azélet tsak azt a _kevés_ is nagy 
  _hűség_ és _buzgóság_  _fordít_ az Isten szolgálattyára rövid _idő_ alat _sok_  _idő_  _tölt_ 
 bé a munkások kik tsak egy _óra_  _dolgozik_  _hasonló_  _jutalom_ vevének mint azok kik anapnak _teher_ és _hévség_ viselték _de_ a midön nem _hogy_  _megtér_ az _isten_  _hanem_ még _követ_ arosz _cselekedet_  _akkor_  _idő_ elötte ahirtelen valo _halál_ várhattyák magokra a mely _halál_ el ragadgya mind azt az _idő_ a melyet tsak _hiába_ apenitentzia _tartás_ akarták _tartani_ 

Tölttsük el _jól_ azt az _idő_ a melyet az Isten jó volta _ad_ minékünk az üdveségnek munkájára _él_  _jól_ annak minden szempillantásával tsak anyi mint _ha_ azt el vesztenök _hogy_  _ha_ azt nem _fordít_ annak _keresés_ a mi _bennünket_  _örökös_  _boldog_  _tehet_ ajánlyuk _isten_ minden _cselekedet_ és szenvedésinket akristus áldozattyával együt mely _megengesztel_ az ő _harag_  _eszerint_ lehet _tehát_  _haszon_  _tölteni_ az _idő_ igy is _készülhet_ ajó _halál_ és mehetünk _bizodalom_ a mi _bíró_  _elébe_ 


 A kik az _isten_ meg _tér_ azokban _teljes_ napok _találtatik_ 


 Szükséges annak _cselekedet_  _cselekedni_  _aki_ engem _küld_ mig nap vagyon _eljön_ az _éjszaka_ az az ahalál a melyben senki nem munkálodhatik


21 napon
A jó példa _adás_ 


  _I_ Ugy világoskodgyék ati vilagoságtok azemberek elött _hogy_ lássák ati jó _cselekedet_ és _dicsőít_ az atyatokot _ki_ menyekben vagyon az egész _felebaráti_  _kötelesség_  _között_ a melyekel _tartozik_ másokhoz nintsen se szorosab se ami anyira _terjed_ mint ahogy másoknak olyan jó példákot adgyunk amelyek öket az _isten_  _térít_ és a rosztol el vonnyák

Tartozunk _felebarát_ ugy szeretni mint magunkot valamitsoda szükséges nékünk _hogy_ mások lelki _épület_ legyenek ugy nékünk is lelki _haszon_  _kell_ lennünk másoknak jó _erkölcsű_ példákot adván az _ember_  _természet_  _szerint_ szükséges atársaság _de_ annak atársaságnak mindenkor ajóra _kell_ lenni és _soha_ sem aroszra azért valamint _hogy_ semmi meg nem menti azt _aki_ a _felebaráti_ szeretetet el mulattya ugy semmi meg nem menti azt is _aki_ másoknak jó példát nem _ad_ 

Ez a _kötelesség_ anyira _terjed_ valamint a _felebaráti_ szeretet és valamint _hogy_  _tartozik_ mindenkor szeretni _felebarát_ ugy _tartozik_ is néki lelki _haszon_ lenni mert mindenkor _erőtlen_ és aroszra _hajlandó_ lévén szükséges _hogy_ szüntelen _erősíttetik_ ajó példa _által_ 

Semmi nem _közönséges_ mint ez atörvény ezt _által_ nem hághattya se nagy se _kicsiny_ se _gazdag_ se szegény se atyafi se jó akaro se _idegen_ a jó példa _fő_ az alamisnánál az alelket _éltet_ tsak _bizonyos_ számuan vannak a testi szegények _de_ az emberek mindnyájan lelki szegények mindennek vagyon szüksége a _kegyelem_ és ajó _erkölcs_ ajó példák melyeket adtanak aszentek azoknak _aki_  _él_ az egész _anyaszentegyház_ lelki _épület_ vannak még mostanában is és mind világ végiig is azok lesznek

 _II_ A példák sokal _foganatos_ abeszédeknél azok a nagy példák amelyeket látnak vala apogányok a régi _keresztény_ sokal _több_  _megtérít_  _közüle_ mint sem 
 aprédikáciok vagy atsuda tételek mi a _Krisztus_ jó _illat_ vagyunk azért valamik _igaz_ valamik szemérmetesek valamik _igazság_ szerent valok valamik szentek valamik jó _hírű_ 
  _ha_ mi _jóság_  _ha_ mi _dicséretes_  _az_  _gondolkodik_ mondgya szent pál


 A _ti_  _csendes_ magatok viselése nyilván légyen minden _ember_ mondgya az apostol 
 légy példája másoknak a _beszéd_ anyájaskodásban a szeretetben a _hit_ a 
  _tisztaság_ mindenekben magadot adgyad például mondgya meg másut az apostol ajó _cselekedet_ a _tudomány_ atekélleteségben a meg ért _erkölcs_ a szolgák az uroknak _engedelmeskedik_ mindenekben _kedveskedő_ legyenek nem ellen mondok nem _csalárd_  _hanem_ mindenekben jó _hív_  _hogy_ a mi üdvezitö _isten_  _tudomány_  _ékesít_ mindenekben


 Az aszszonyok a _férj_  _birtok_ alat legyenek _hogy_  _aki_ nem _hisz_ is az _ige_ a _feleség_ magok viselése _által_  _ige_ nélkül meg nyeretessenek az aszonyok _tisztességes_ 
  _öltözet_ szemérmeteségel és _józanság_  _ékesít_ magokat és nem _fodorított_  _haj_ aranyal _gyöngy_ vagy _drága_  _öltözet_ ate leányod mondá szent _Hieronimus_ egy _keresztény_ anyának ne lásson semmit olyat _benne_ a mit _követhet_ vétkesen _megemlékezik_ 
 arol _hogy_ annya vagy egy szüznek akit inkáb _kell_  _oktatni_ jó példa _adás_ mint sem 
  _beszéd_ 


  _III_ Jaj annak _aki_ mást _megbotránkoztat_ az az _aki_ rosz példát _ad_  _jobb_ volna az olyanak _ha_ 
 atengerben vetnék mint sem _botránkoztatás_ lenni ahivek _közül_ aleg kisebnek is arosz példa ahalálnak _illat_ ahalálra a _komédia_ vendégségek _tánc_  _tisztátalan_ versek rosz _könyv_  _ének_ szemérmetlenségek mind ezek véghetetlen vétkeket _okoz_ az olyanok kik az illyeneknek _kezdő_ számot fognak adni arosz példáért melyet _hagy_ magok után _hogy_  _ha_ a vétkekhez _hasonló_ nagyságu penitentziát nem _tart_ valamint _hogy_ annál több _jutalom_ vesznek az olyanok kik mentöl több lelki _haszon_ voltanak másoknak jó _példaadás_ ugy a _büntetés_ is annál nagyob lészen azokon kik mentöl több lelket vesztettek el rosz _példaadás_ 

Az ollyan szülék kik rosz példát adnak _gyermek_  _kegyetlen_ agyilkosoknál mivel mind _test_ mind lelkeket akárhozatra vetik arosz _példaadás_ mind magunkhoz mind máshoz _kegyetlen_ vagyunk mert a magunk _esés_  _leejt_ mást is

Igyekezünk _keresni_ azt a mi nékünk _épület_ lehet és vigyázunk arra _hogy_ 
  _felebarát_  _botránkozás_ ne adgyunk _kér_  _bocsánat_ a mások vétkiért amelyben valamely részünk lehet és a melynek mik voltunk _ok_ akár mitsoda modon vigyázunk amagunk viselésére ne _hogy_ a mások vétke mi reánk _esik_ anélkül is _elég_ vagyon rajtunk


 Példát adtam néktek mondgya az üdvezitö _hogy_  _ti_ is _hasonló_  _cselekedik_ 


 A _botránkozás_ okot ne adgyatok se a sidoknak se a pogányoknak se az Isten anyaszent egyházának


 Egy _botránkoztató_  _bűnös_ vétkes lészen _mindaz_ avétkekért a melyeket az ö rosz példája _okozhat_ és _megbüntettetik_ a pokolban mind azért a _gonosz_ a melyet _okoz_ vagy _okoz_  _halál_ után is rosz példa _adás_ valo nézve


22 napon
Az Isten akarattyával valo _megegyezés_ 

 _I_ Az _ember_ akarattya meg romlot és az ö _hajlandóság_ magoktol _hajol_ aroszra az _ember_ veszedelme tsak azért lett _hogy_ a maga akarattyát _követ_ és nem az _isten_ tsak ugy is üdvezülhet _hogy_  _ha_ a maga akarattyánál nagyobra _becsül_ az _isten_ vedd el a maga akaratot mondgya szent _Bernard_ és nem lesz _többé_ pokol mivel azért _elkárhozik_  _hogy_ tsak amagok akarattyát _követ_ a pedig attol vagyon _hogy_ tsak magunkot szerettyük és a _teremt_ állatot _haszon_  _gyönyörűség_ és _dicsőség_ 

Ellenben pedig az Isten akarattya mindenkor _egyenes_ mindenkor _igazságos_ mindenkor szent az _igazgat_ a miéinket ugyan az is tészi akaratunkot akeresztényi _erkölcs_  _kútfő_ 


 Nem vettettiké az Isten alá az én lelkem mondá _Dávid_ mivel tölle vagyon azén üdveségem a mi lelkünk pedig ugy vagyon az Isten alá vetetve _hogy_  _ha_ meg _egyezik_ az ö akarattya az _isten_ és azt az _egyesség_ a _kegyelem_  _cselekedik_  _hogy_ pedíglen részünk 
 lehesen az üdveségben a nem _elég_  _az_  _hogy_ szent _gondolat_ és jó _beszéd_ legyenek mivel tsak a mégyen bé a menyeknek _ország_  _aki_ amenyei atyanak _követ_ akarattyát


  _II_ Azért _jön_ evilágra mondá akristus _hogy_ annak akarattyát _követ_  _aki_ engem _küld_ ugyan azt is akartam _ó_ ’ én _isten_ és tsak ate _törvény_  _kíván_ az én lelkem az én _eledel_ mindenkor avolt _hogy_ tsak azt _követ_ ami _kedves_  _előtte_  _engedelmes_ volt az ö attyának _mindhalálig_ és a _kereszt_  _halál_ nekünk is illyen _igyekezet_ és _gondolat_  _kell_ lenni

Egy _keresztény_ nem _kell_ más akarattyának lenni _hanem_  _hogy_ az _isten_ szerese azt _cselekedik_ amit parancsol azt _kerül_ a mit _tilt_ és _kapcsol_ magát az ö akarattyához akár mely nehéz légyen a azt is mondgya a _Krisztus_ mindenekben ate akaratod légyen meg és ne az _enyém_ mert _te_  _ó_ ’ én _isten_ tsak az én _jó_  _kíván_ 

Ha jó állapotban _tesz_  _bennünket_ adgyad _kegyelem_  _hogy_ azal mértékleteségel és ragaszkodás nélkül _él_  _ha_ nyomoruságot _küld_ reánk adgyad _kegyelem_  _hogy_ azt _békesség_ és alázatoságal szenvedgyük _hogy_ azt szeretettel és _hálaadás_ vegyük _kéz_ és mondgyuk szent _Jób_ mindent az ur adot volt mindent az ur vett el tsak alett a mi néki _tetszik_ légyen áldot az ö szent neve


 Uram mit akarsz _hogy_  _cselekedik_ mondá az apostol _megtérés_ után _megtanít_ engem 
 akaratodnak _követés_ légyen meg ate akaratod itt a _föld_ valamint menyekben _ad_ 
 meg nékem _kegyelem_  _hogy_ azt _követ_ alázatos _buzgó_ szivel lélekel


  _III_ Az Isten akarattyát _követni_ nem _egyéb_  _hanem_  _hogy_ azt _cselekedik_ a mit akristus _cselekedet_ és _tanít_ alázatosok legyünk magunk viselésében alhatatosak ahitben _kegyes_ és mértekletesek _beszéd_  _igazságos_ és _irgalmas_  _cselekedet_ mértékletesek szokásinkban nem _kell_ senkivel _igazságtalanság_  _cselekedni_ havelünk azt _cselekedik_ el _kell_ szenvedni _békesség_  _kell_  _élni_  _felebarát_ szeretnünk _kell_ az _isten_ szivünkböl szeresük _ő_ ugy mint atyánkot _fél_ tölle mint _bíró_ semmit a _Krisztus_ nagyobra ne _becsül_ valamint _hogy_ ö semmit nálunknál nagyobra nem _becsül_  _kapcsol_  _bizodalom_  _kereszt_ magunkot _tesz_ vallást rolla _bátorság_ és ahalált alázatoságal szenvedgyük

A valoságos áitatoság az Isten akarattyának _követés_ áll ugyan azt is _elkezd_ a szentek eföldön és _követ_ azt nagy _tökéletesség_ menyekben ezt a _tökéletesség_  _kell_  _hát_  _kívánni_ és _kérni_  _isten_ minden nap _imádság_ mivel magunk _erő_ a meg nem lehet és akegyelemnek _kell_ azt _követni_  _mibennünk_ és mi általunk

Az _isten_ akarattya mi nékünk _feltétetik_ aszent _írás_  _főképpen_ az _újtestamentum_ azoknak a szent _könyv_  _gyakorta_ valo _olvasás_ azon szent _ige_ valo _elmélkedés_ abuzgó és _hit_ valo _imádság_ meg mutattyák nékünk azokban az ö akarattyát és szükséges _kegyelem_ nyernek arra _hogy_  _megtanulhat_ azt _követni_ minden _cselekedet_ 

Uram adgyad nékünk _kegyelem_  _hogy_ meg üsmérhesük ate jó _kellemetes_ és _tökéletes_ akaratodot parancsoly minékünk és _hogy_  _öröm_ vegyük _imád_ és szeresük mind azt valamit rendelsz _felőle_ 


 Mondgyad _gyakorta_ akristusal ugy legyen atyam mivel _te_ ugy akarod


  _és_ a profétával _kész_ az én szivem _ó_ én _isten_  _kész_ mindenre


23 napon
Az _isten_ valo _bizodalom_ 

 _I_ Az _isten_ valo _bizodalom_ a _hogy_  _abban_  _bizonyos_ vagyunk _hogy_ az Isten meg adhattya a mit tölle _kér_ és _hogy_ minek utánna nékünk adta volna a maga fiát és szent lelkének sengéjit _hogy_ zálogi lennének üdveségünknek modot is _ad_ az üdveségre


 Ugyan erre abizodalomra is _int_ minket abölcs szája _által_ mondván _megtud_  _hogy_ valaki az urban _bíz_ a _soha_ meg nem szegyenült a mi atyáink _tebenned_  _bíz_ mondgya a proféta és meg szabaditottad öket _hagy_ az urra minden _gond_ és ö maga _táplál_ 
 tégedet minden szorgalmatoságtokot ö reája vessétek mert ö néki _gond_ vagyon reátok mondgya szent péter

Elne veszesétek ati _bizodalom_ melynek nagy _jutalom_ vagyon ugyan ez is _ad_ reménséget _Ábrahám_ a reménség ellen ugyan ez is mondatá _Jób_  _hogy_ az Isten _ha_  _megöl_ is _ő_  _de_  _benne_  _bízik_ ugyan ez is _ad_  _dicsőség_ az Isten mindenhatoságának jó voltának _irgalmasság_ és ugy _tekintet_  _ő_ velünk mint minden jó _cselekedet_  _kezdő_  _ha_  _őbenne_ nem _bízik_  _kételkedik_  _tehát_ az ö _mindenhatóság_  _bölcsesség_ és jó voltában mi bánthatná _ennél_ inkáb meg _ő_ 

 _keresztényi_  _élet_  _kell_ pedig _meggyarapítani_ ezt a _bizodalom_ a mely _élet_  _teljes_ légyen jó _cselekedet_ és magunkot minden nap meg _kell_ szentelni az _isten_  _felebarát_ és magunkhoz valo _kötelesség_ végben vitelével mert más képen abizodalom _magahittség_ volna a valo az Isten azt akarja _hogy_ mindent ö tölle várjunk _de_ azt nem akarja _hogy_  _kísért_  _akkor_ pedig _kísért_ amidön az ö _jóság_ és mindenhatoságában _bízván_ a malasztinak nem _engedelmeskedik_ avétket el nem _hagy_ és az _evangélium_  _szerint_ nem _él_ 


  _II_ Azok kik _isten_  _bízik_ olyanok mint a sion _hegy_  _soha_ meg nem változhatnak leheté _kételkedni_ az ö mindenhatoságában _hogy_ mondhattyuk néki mindenhato atya kételkedelé az ö _jóság_ miért _hív_  _tehát_ atyádnak ö nem _önnön_ magaé a _jóság_ az anya 
 el hagyhattyaé a szoptato fiát _de_  _ha_ szinte el hagynáis én elnem hagylak mondgya az ur nem mondodé azt _hogy_ a mindenhato atya _teremt_ a menyet és aföldet _hogy_  _teremt_  _tehát_ azokot és _hogy_  _igazgat_  _hogy_  _ha_ mindeneket nem _tud_ és nem lát

Az _isten_ valo _bizodalom_ olyan _belső_  _békesség_ szerez a mely felyül _halad_ az _érzékenység_  _gyönyörűség_ nem _kell_  _mindazonáltal_ azt _gondolni_  _hogy_  _baj_ és viaskodás nélkül leszünk azt tsak a más _élet_  _elér_ némelykor az Isten az ö _hív_ szolgaira _oly_  _erős_ probákot _bocsát_  _hogy_ tsak nem azt _elhitet_ magokal _hogy_ el _hagy_ öket _de_ a _bizodalom_  _megenyhít_ szenvedéseket és segitti öket és az Isten rendelése alá _ajánlván_ magokot _békességes_  _tűrés_  _bír_ lelkeket a még segittségét veszik

Mind anyi _sok_  _különös_ malasztok a melyeket mind eddig vettünk _elhitethet_ velünk _hogy_  _ha_  _elkezdet_ el is végezi _hogy_  _bennünket_ el nem _hagy_ és _kegyelem_ adgya _hogy_ álhatatosak legyünk és _ország_  _bírhat_ 


  _III_ Ne legyetek szorgalmatosak mit _eszik_ alélek nem jóbbé az _eledel_  _megtekint_ az _égi_ madarakot ök nem vetnek se nem aratnak _mindazonáltal_ az Isten _táplál_ azokot nem _becsületes_ vagytoké _ti_ azoknál

A ruházatrol miért vagytok szorgalmatosok nézzétek meg a mezei liliumokot mondom pedig néktek _hogy_ salamon nem volt minden _dicsőség_  _felöltöztetve_ ugy mint egy ezek _közül_  _ha_  _isten_ amezei _fű_ amely _oly_  _hamar_ el szárad _gond_ vagyon menyivel inkáb _gond_ lészen reátok _kicsinyhitű_ a pogányok és avilágiak _keres_ mind ezeket ati menyei atyátok _tud_  _hogy_ mire vagyon szükségtek

Keresük _először_ az Isten _ország_ és az ö _igazság_ és atöbbi _megadatik_ nékünk ne is szorgalmatoskodgyunk aholnapi naprol aholnapi nap szorgalmatos lészen magárol mindenik napnak _elég_ az ö nyavalyája


 Kérjük az _isten_  _hogy_ adgyon az ö _irgalmasság_ valo _bizodalom_ nékünk ö ami 
 reménségünk és részünk az _élő_  _föld_  _ha_ nyomoruságban vagyunk is ez _élet_ a mi reménségünk _örökkévaló_ mivel az Isten jó azoknak kik _őbenne_  _bízik_ 


 Hogy mind azok kik ate nevedet üsmérik _tebenned_  _bízik_ uram mivel el nem _hagy_ azokot akik tégedet _keres_ 


 Jóbb az urban vetni _bizodalom_ mint sem az _ember_ 


 Fösvénység nélkül valo _erkölcs_ legyen meg elégedvén a _jelenvaló_ mivel az Isten mondgya el nem hagylak tégedet

Vessed az _isten_  _kebel_ magadot mondgya szent agoston el nem _fordul_  _tőle_  _hogy_ el _esik_ 


24 napon
Az _isteni_ szeretetröl

 _I_ Az _isteni_ szeretet _elsőbb_ és legg nagyob a parantsolatok _között_ mid vagyok uram mondá szent ágoston _hogy_ engemet _oly_  _kegyes_ parantsolattal _tisztel_ mint a _hogy_ tégedet szereselek és engemet nagy _kín_  _fenyeget_  _ha_ azt el mulatom a _nagy_ nyomoruság nem azé _ha_ tégedet nem szeretnek valamint _hogy_ a _nagy_  _boldogság_ a _ha_ szeretnek mivel tevagy magad ajoság és _te_  _megérdemel_ avéghetetlen szeretetett

Az _isteni_ szeretet a _hogy_  _hozzá_  _fordít_ szivünknek _hajlandóság_ és _kívánság_ az _ember_  _természet_  _hoz_ magával _hogy_  _ő_ szerese annak _törvény_ a sziviben vagyon _írva_ amelyet semmi _onnét_  _ki_ nem törölheti _de_  _amióta_ avétek meg rontotta nem _fordul_  _az_ 
 a nagy _jó_  _hogy_  _ha_ tsak maga magához nem vonnya és _hogy_  _ha_ tsak az Isten nem szereti _elsőbben_ 

Ha az emberek és az angyalok nyelvein szollok is _ha_ profétálásom leszen is _ha_ minden _hit_ lészen is ugy _hogy_ ahegyeket másuvá vigyem _ha_  _eloszt_ a szegényeknek minden marhámot is _ha_ atestemet az _égetés_ adom is akristus vallásáért _de_  _ha_ szeretetem nem lészen semmit nem _használ_ ezek nékem


 Az _isteni_ szeretet az a _fő_ útt amelyen _kell_  _járni_ minden _keresztény_ az is az a _király_ törvény amelyet a _Krisztus_ adot nékünk ugyan az a szeretet is tészi _könnyű_ atöbb parantsolatokot a szeretet _betölt_ az Isten _törvény_ ugyan az is tészi _kedves_ akristus _járom_ és _könnyű_ az ö _teher_ az Isten _örökös_ szeretettel szeretet minket minden _jó_  _betölt_ és nékünk _ígéret_ tett az _örökkévaló_  _boldogság_ mind ezek _elegendő_  _ok_ arra _hogy_  _ő_ szeresük


  _II_ A szeretet _tűrő_  _kegyes_ nem _irigykedik_ nem _cselekedik_  _gonosz_ fel nem fuvalkodik nem _tisztességkívánó_ nem _keres_ a maga _haszon_ nem _gerjed_  _harag_ nem _gondol_  _gonosz_ nem _örvendezik_ ahamiságon _örvendezik_ az _igazság_ mindeneket _eltűr_ mindeneket _hisz_ mindeneket remél mindeneket el szenved


 A szeretet _csendesség_ nem lehet az olyan _tűz_ a mely mindenkor mozgásban vagyon 
  _ahol_ vagyon nagy _dolog_ mivel _hogy_  _ha_ pedig semmit nem munkálodik nem _igazán_ valo szeretet ahit _által_ munkálodik aszeretet ved el aszeretetet ahit _cselekedet_ nélkül leszen 
 és meg _hal_ mondgya szent _Jakab_ ez a szeretet az _isten_  _jön_ és az Isten maga az a szeretet senki _énhozzám_ nem _jöhet_ mondgya a _Krisztus_  _hogy_  _ha_ az atyám magához nem 
 vonnya a szeretetel von pedig magához _ó_ ! szeretet _aki_ mindenkor _ég_ és _soha_ el nem aluszol _ó_ ! szeretet mely _isten_ vagy _felgerjeszt_ engemet

Ha engemet szeretz mondgya akristus _megtart_ parancsolatomat nem agondolatokban se nem abeszédekben _kell_  _tekinteni_ aszeretetet _hanem_ atselekedetekben ez _élet_ valo _boldogság_  _abból_ áll _hogy_ ateremtet állatokhoz ne _kapcsol_ magunkot _hanem_ az _isteni_ szeretetet nevellyük szivünkben és arrol néki minden nap ujjab ujjabb _bizonyság_ adgyunk aszeretet az Isten _lakóhely_ és _templom_ tészi lelkünket mivel anélkül nagy szegénységben lészen

 _III_ Szeresed ate uradot _isten_  _teljes_ szivedböl egész lelkedböl elmedböl és minden _erő_ szivünkböl szeretni az _isten_ a _hogy_ néki adgyuk minden _indulat_ akaratunknak nem _kelletik_ volnaé az _isten_ szentelni a szivnek minden elsö _indulat_  _jaj_  _de_  _talán_ meg az a sziv elsem _kezd_ szeretni _teremtő_  _elkezd_ leg aláb mostanában szeretni _ő_ és mondgyuk el szent ágostonal mely _késő_  _kezd_ szeretni _ó_ ’ régi és mindenkori új szépség tégedet mely _késő_ szerettelek amit el mulattunk _helyrehoz_ azt _buzgóság_ 

Az _isten_ szeretni egész elménkböl a _hogy_ néki ajánlyuk minden _gondolat_  _tudomány_ és _hogy_ azokal ugy _él_ valamint ö _kíván_ mindenikünktöl a magunk rende _szerint_ 

Az _isten_ szeretni egész lelkünkböl a _hogy_ az ö _dicsőség_  _fordít_ egész _élet_ és _indulat_ szentellyük _test_ minden _tag_ és minden _érzékenység_ az _igazság_ az áitatoságnak és a jó _erkölcs_  _cselekedet_  _ő_ szeretni minden _erő_ a _hogy_ az ö akarattyának végben vitelére _fordít_ minden _hatalom_ és minden _erő_ 

Ha illyen formában szerettyük _ő_ mindent valamit _cselekedik_  _őérte_  _cselekedik_ és nem _hallgat_ a magunkhoz valo szeretetet a mely _tart_ attol _hogy_ sokat ne _cselekedik_ és a mely a maga _kár_ el mulattattya azt amivel _isten_  _tartozik_ az Isten szeretetének a mértekje a _hogy_  _ő_ mérték nélkül szeresük etehát valoságal az _isteni_ szeretetnek _cselekedet_ és nem a _hogy_ tsak _gondolat_ vagy szájal mondgyuk néki _hogy_ szivünkböl szerettyük soké szivünkböl a mely _oly_  _kicsiny_ egy olyan _isten_ szeretni _aki_  _oly_ nagy jó és _oly_ szeretetre méltó


 A _Szentírás_ és a szent atyák _elöben_ adgyák _hogy_  _kétféle_  _dolog_  _indító_ 
  _cselekedet_ az _isteni_ szeretet és a magunkhoz valo szeretet az _egyik_ lelki a másika 
 testi visgáld meg már magadban _hogy_ a _kettő_  _közül_ melyike _igazgat_  _cselekedet_ 


 Mim vagyon nékem az _ég_ és _tekívüled_ mit akartam eföldön én szivemnek _isten_  _te_ vagy az én részem _örökké_ nékem pedig jó az _isten_ ragaszkodnom az _úristen_  _helyheztetni_ reménségemet


 Az Isten szeretet _aki_ a szeretetben marad az _isten_ marad és az Isten _őbenne_ aszeretet _erős_ mint ahalál


 Az _isten_ ugy szolgállyák és _imád_  _ha_ szeretik


25 napon 
A _Krisztus_ valo szeretetröl


  _I_ Ha _ki_ nem szereti a mi urunk _Jézus_  _Krisztus_ átkozot légyen tsak ö általa vagyon az üdveség és tsak az ö nevében lehet üdvezülni az _ember_ nem lehet _tehát_ üdvezülni azoknak kik nem üsmérik és nem szeretik akristust ö ami reménségünk egyedül valo _közbenjáró_  _főpap_ szabaditonk meg váltonk urunk és _fej_ 

Ö _elhoz_ a _kegyelem_ és az _igazság_ ö avaloságos _szőlőtőke_ mi pedig annak ágai vagyunk az ágak ugy _hozhat_  _gyümölcs_  _hogy_  _ha_ a _tőke_ lesznek azért mi is ugy _hoz_  _gyümölcs_  _hogy_  _ha_  _őbenne_ maradunk a szeretet _kapcsol_ minket a _Krisztus_ ugyan a szeretet _által_ is maradunk _őbenne_ és veszük az ö _kegyelem_ 

A _Krisztus_ azút az _igazság_ és az _élet_ ö az út mert tsak az ö _érdem_  _által_ lehet az _isten_ menni _hogy_  _ha_ az ö példáit _követ_  _ha_ ugy _él_ a mint ö _él_  _ha_ ugy _meghal_ a mint ö _meghal_ és _abban_ akészületben ö az _igazság_ ö világosit minket ö _oktat_ szent _törvény_ ö az _élet_  _kegyelem_  _által_ ö is viszen _ki_ minket a véteknek _halál_ és _megelevenít_ minket lelkével _őbenne_ áld meg minket az Isten _őbenne_  _éltet_  _őbenne_  _feltámad_ és _őbenne_ adgya meg az üdveséget

Ö váltot meg minket vérének _kiontás_ ö nyerte meg nékünk az üdveséget _halál_  _hogy_ pedig azt _elérhet_ minden _az_ valo szükséges malasztokot _megérdemel_ nékünk a maga _test_  _táplál_ minket szent lelkét _közöl_ velünk _hogy_ ö tölle és _őbenne_  _él_  _mindennyi_ malasztok nagy szeretetet _kíván_  _mitőlünk_ és egész _hálaadás_  _ha_  _élet_  _ezer_  _érte_ adnok is _de_ a még _elegendő_  _jel_ nem volna szeretetünknek _de_  _ellenben_ az _irtóztató_  _hálaadatlanság_ volna _hogy_  _ha_ szüntelen nem _gondolkodik_ anyi _sok_  _jótétemény_ 


  _II_ A _Krisztus_ valo szeretet _abban_ áll _hogy_ szeresük az ö _evangélium_  _kereszt_ és _anyaszentegyház_ ugy _tekint_  _ő_ mint lelki _jegyes_ akinek _eljegyeztetik_ ahit _által_ az _evangélium_  _által_ akereszttség _által_  _hogy_ ugy mutattassunk bé _őneki_ mint _tiszta_ szüzek a szivünkben _tart_  _ő_ és tsak egyedül _őhozzá_  _kapcsol_ magunkot

A _Krisztus_ szivböl szeretni az _hogy_  _ő_ szüntelen _óhajt_ rolla _gondolkodik_ minden 
  _gyönyörűség_  _őbenne_  _tart_ és _éjjel_ napal tsak rolla _foglalatoskodik_  _hogy_ 
 magunkot mindentöl _megfoszt_ azért _hogy_  _ő_ meg nyerhesük _hogy_  _egyéb_ ne _tud_  _hanem_ tsak akristus _Jézus_ és a _megfeszíttetik_  _Krisztus_  _Jézus_ 


 A _Krisztus_ szeretni az _hogy_  _megtart_ az ö parancsolatit _ha_  _megtart_ az én parantsolatimot monda a _Krisztus_ az én szeretetemben maradtok valamint én _megtart_ az atyám parantsolatit és az ö szeretetében maradtam szintén ugy vagyunk mi a _Krisztus_ valamint akristus az _isten_ azért is _tartozik_ néki lelkünknek _test_  _élet_ és 
 mindenünkel ö _meghal_ mindenekért azért _hogy_ akik _él_ ne magokért _él_  _hanem_ azért _aki_  _érte_  _meghal_ és _feltámadt_ 

 _III_ Mitsoda választhat el _bennünket_ a _Krisztus_ szeretetétöl anyomoruságé az üldözésé vagy a szegénység semmi el nem választhat még ahalál sem választ el sohais a _Krisztus_ valo szeretetünktöl minden _keresztény_ igy _kell_  _beszélni_  _de_  _ó_ ! mely _kevés_ vannak _aki_ ezt mondgyák


 Hogy pedig akristushoz valo szeretetünk légyen azt tölle _kell_  _kérni_ ö _hoz_ azt le a _föld_ és azt _kíván_  _hogy_ a fel gerjedgyen szivünkben ez olyan _kegyelem_ és ajándék a 
 mely _onnét_ felyül származik _kér_ azt _bizodalom_ és meg nyerjük mert akristus magais _kér_ azt az attyátol mi nékünk

Az _anyaszentegyház_ mindent akristus _által_  _kér_ ö ami szószóllónk és _közbenjáró_ az attyánál ö általa is veszi _kedves_ az Isten _imádság_ és áldozatinkot _ugyanezért_ is végezi minden _imádság_ illyen képen _kér_ ezt a _kegyelem_ a mi urunk _Jézus_  _Krisztus_  _által_ arra is _tanít_  _ezáltal_  _hogy_ ne ajánlyunk se ne _kér_ semmit is az _isten_ olyat a mit néki ne ajánlhassunk és tölle ne _kérhet_ ezen szenttséges üdvezitö _által_ ugyan _őbenne_ is _helyheztet_ az atya Isten minden _gyönyörűség_ ö minket tsak _őbenne_ szeret és a midön minket a _Krisztus_ látt és akristust _mibennünk_  _akkor_ se szeretetét se _kegyelem_ se _ország_ töllünk meg nem vonya

Tégy velem anyi _kegyelem_  _ó_ ’ uram _Jézus_  _isten_  _hogy_  _megad_ nékem szent szeretetedet nevellyed azt anyira _benne_  _hogy_ el mondhasam _hogy_ szereteted _ég_ szivemben


 Ö engemet szeretet és ahalálra adta magát _érte_ 


 Uram _tud_  _hogy_ szeretlek


 Az apostolok egy _kevés_  _idő_ sem lehetének _távol_ akristustol mert nagy szeretetel szeretik vala _ő_ 


 Ha egészen magamot az _isten_  _tartozik_ adni azért _hogy_  _teremt_ mivel nem _tartozik_ ö néki azért _hogy_ engemet meg váltot _oly_  _csodálatos_ a _halál_ adván fiát _oly_  _bűnös_ mint én vagyok


26 napon
Hogy a _Krisztus_  _kell_  _követni_ mindenekben


  _I_ Ha _ki_ utánnam akar _jönni_ mondgya akristus _megtagad_ magát és vegye fel azö _kereszt_ minden nap és _követ_ engemet az _ember_ mondgya szent agoston szüksége vala egy olyan _kalauz_ akit _követhet_ nem _tartván_ attol _hogy_  _eltévelyedik_ nem _kelletik_ azért néki egy olyan _bűnös_  _ember_  _követni_ mint maga mivel azok valának mindnyájan az emberek az _isten_  _kelletik_  _tehát_  _követni_  _de_ azt se nem látta se nem üsmérte szükséges vala azért _hogy_ az Isten _ember_ lévén magát láthatová _tesz_  _hogy_ az _ember_ például lévén _ő_  _teljes_  _bizodalom_  _követhet_ 


 Példát adtam néktek _hogy_ amint én _cselekedik_  _ti_ is ugy _cselekedik_ az Isten mondgya szent pál még _előre_ el rendelte aválasztatit _hasonló_ lenni az ö fia _ábrázat_ a 
  _hasonlatosság_ pedig ugy lesz meg _ha_  _ő_  _követ_ az ö _élet_ mondgya szent agoston szüntelen valo _oktatás_ állot a mi szokásinknak rendben valo vételére és _hogy_ tsak anyiban vétkezünk a menyiben _eltávozik_ példaitol _hogy_  _ha_ azt _kíván_ a mit ö meg vetet vagy _ha_ attol _eltávozik_ a mit ö el akart szenvedni


 Annak mondgya szent _János_  _aki_ azt mondgya _hogy_ a _Krisztus_ marad ugy _kell_ néki is _járni_ valamint a _Krisztus_  _jár_ arra a szent példára _kell_ szüntelen vetni szemeinket És _megegyeztetni_  _élet_ az ö _élet_ 

 _II_ Tanullyátok meg _tőle_ mondgya akristus _hogy_ én _kegyes_ és alázatos szivü vagyok szükséges _tehát_ akristusal meg vetni a világi _dicsőség_  _gazdagság_  _gyönyörűség_ és fel vennünk az alázatoságot a szegénységet abékeséges _tűrés_  _kapcsol_ magunkot akristushoz minden munkáiban és szenvedésiben és mindenben tsak azö rendelése _szerint_ visellyük magunkot

 _de_  _ó_ ! akristusnak minden _óhajtás_ a menyei _dolog_  _felé_ voltanak a miéink pedig tsak a _földi_  _dolog_  _felé_ vannak ö tsak az _isten_  _gondolkodik_ mi pedig tsak a világrol ö _soha_ a maga akarattyát nem _követ_ mi tsak a miénket _követ_  _elítél_ mind ezekböl _ha_  _keresztény_ vagyunké és _ha_ a _Krisztus_ vagyunké _ha_ a _Krisztus_ lelke vagyon nálunk a minden magunk viselésiben meg mutattya magát

A _Tábor-hegy_ minden _örömest_  _elkísér_ a _Krisztus_  _hogy_ ót _tisztesség_ és _dicsőség_  _találhat_  _de_  _hogy_  _ő_ akálvária _hegy_  _kísér_  _ahol_ tsak szenvedést várhatnak azt nem szeretik _ilyenformában_  _tehát_ nem akristust _követ_  _hanem_ magokat ellene mondanának akristus _ország_ és az _evangélium_  _aki_ is szenvedesi és _halál_  _általmegy_ bé _dicsőség_ és _aki_  _kereszt_  _megérdemel_ nékünk a _dicsőség_ 


 Meg holtatok és ati _élet_ el rejtetet akristusal az _isten_ ö _éhség_ szomjuságot és _fáradság_ szenvedet olyan volt mint a siket és a néma amidön _gyalázat_  _ül_ ö _éjszaka_  _tölt_ az _imádság_ ö _engedelmes_ volt mind akeresztnek _halál_  _hogy_ nékünk példát adgyon és _hogy_  _kegyelem_  _érdemelhet_ az _ő_  _követés_ 


  _III_ A _ki_ engemet _kő_ mondgya az ur nem _jár_ a setéttségben az _élet_ világosága vagyon _benne_ a mely fel gerjeszti szivében a szent léleknek _tűz_  _aki_ pedig _ő_ nem _követ_ a setéttségnek uttyaiban _jár_ a melyek az _örökös_  _halál_ vezetik akar mely _egyenes_ láttzattassanak is lenni az _ember_ 

Egy _keresztény_  _nagy_  _foglalatosság_ alegyen _-e_  _föld_  _hogy_ akristust _tanul_ az ö _élet_ példájárol _elmélkedik_ mivel azokban valoságos és _bizonyos_  _dolog_ lehet _találni_ mivel az ö szenttséges szájábol _soha_ se _csalárd_ se _haszontalan_ szó _ki_ nem ment minden szent minden _imádás_ méltó az ö maga viselésében azon _kell_  _igyekezni_  _hogy_ 
  _hasonlíthat_  _az_ az _isteni_ üdvezitöhöz ugy anyira _hogy_ el mondhassuk az apostolal én _él_  _de_ nem én _él_  _hanem_ a _Krisztus_  _él_  _énbennem_ 

Nem _elég_ az az üdveségre _hogy_  _tisztességes_  _élet_  _él_  _hogy_  _ha_ akristus lelke _szerint_ nem _él_ és _ha_ azon nem _igyekezik_  _hogy_  _ő_  _követ_ az alázatoság _által_ ellene mondván magunknak valojában és avilági _dolog_ mivel az olyan _külső_  _tisztességes_  _élet_  _képmutatás_ volna

Nem lehet akristust és avilágot _követni_ azolyan _két_ ur _aki_  _egyszersmind_ nem lehet szolgálni a világiakot _követ_ mert világi elmével _bír_ és nem akristus lelkével _holott_ anyi _kedvesség_ és _gyönyörűség_ vagyon _abban_ a szenttséges lélekben _hogy_  _aki_ azt _bírhat_ nem _kedvelhet_ az után avilági _hiábavalóság_  _ha_ akristusban az el rejtet mannával _élhet_ míért suhajtanok az _egyiptomi_  _hagyma_  _aki_ nem akristusé az az illyen _dolog_ meg nem foghattya


 Add meg uram mí nékünk azt akegyelmedet _hogy_  _követhet_ akristust ami példánkot és _had_ lehesünk az ö jó _illat_  _hozzá_  _kapcsolván_ magunkot mert tsak ö nála vannak az _örök_ 
  _élet_  _ige_ 


 Legyetek azért az Isten _követő_ mint szerelmes _fi_ 


 A mint a _földi_  _ember_  _ábrázat_ viseltük visellyük a menyeinek is _ábrázat_ 


 Nézünk ahitnek _elkezdő_ és el végezöjére ajésusra


 Hejában _dicsekedik_  _kereszténység_  _hogy_  _ha_ a _Krisztus_ nem _követ_ 


27 napon 
A _felebaráti_ szeretetröl


  _I_ Mind azok aparantsolatok melyek afelebarátot _illet_  _ebben_ aparancsolatban _foglaltatik_ szeresed _felebarát_ mint _önnönmaga_ 

A _Krisztus_ nékünk erröl új parancsolatot ádot és erröl nagy _fényes_ példákot _ad_ mindenüt szeresétek egy mást mondgya valamint én szerettelek _titeket_ az az _hogy_  _élet_ is egy másért adgyátok _ha_ a szükség _hoz_ magával valamint _hogy_ én ugy szerettelek _benneteket_  _hogy_  _élet_ adtam _érte_ 


 Ez az ur parantsolattya mondgya szent _János_ és _ha_ ezt meg _tart_ amint _kell_ az _elegendő_ arol a _jel_ üsmerik meg az emberek _hogy_ a _Krisztus_  _tanítvány_ vagyunk _hogy_  _ha_ egy mást szerettyük illyen formában az Isten _benne_ marad és az ö szeretete _benne_  _tökéletes_ 

A _ki_ az _isten_ szereti az attyafiát is _kell_ annak szeretni mondgya szent _János_ mivel _aki_ bé zárja szivét _felebarát_ elött és meg nem segitti szükségében anem szereti _felebarát_ még az _isten_ sem _hogy_ szeretné _felebarát_ mivel nem _hogy_  _élet_ adná _érte_ valamint akristus _cselekedet_  _de_ söt még egy _darab_  _kenyér_ sem _ad_ néki _hogy_ szeretné az _isten_ mivel _általhág_ az _egy_  _nagy_ parantsolattyát és nem szereti azt akit az Isten ugy szeretet _hogy_  _egyetlenegy_ fiát adta ahalálra _érte_ akit azért _teremt_  _hogy_  _ő_  _bír_  _örökké_ nagyon _megbánt_  _tehát_  _ő_  _hogy_  _ha_ azt nem szeretik akit ö anyira szeretet

Mind _ennyi_ nagy _fő_  _ok_ valo nézve _tartozik_ szeretni _felebarát_  _de_ ne azért szeresük _hogy_  _abban_  _haszon_  _tekint_ vagy _hogy_ nékünk szükséges vagy _kedves_ enem _felebaráti_ szeretet volna mivel az _oktalan_ állatokot is illyen formában szeretik

 _II_ A _felebarát_  _tehát_ ugy szeretni mint magunkat és valamint akristus szeretet minket nem más _hanem_  _hogy_ mindenek felet az ö üdveségit _tekint_ valamint amagunkét tsak az _isten_ szeresük _őbenne_ az ö ajándékit és _kegyelem_ szerezünk néki minden alkalmatoságot a maga meg szentelésire _örül_ az ö _haszon_ vigasztallyuk nyomoruságiban segittsük szükségiben szenvedgyük _fogyatkozás_  _oltalmaz_  _ha_  _igazságtalanság_  _cselekedik_ véle _jól_  _ítél_  _felőle_ fogjuk párttyát _ha_ mások roszul _beszél_ ö rolla egy szoval valoságal _kell_  _ő_ szeretni ne tsak szoval _hanem_  _cselekedet_ mivel tsak azt mondani néki _hogy_ szerettyük és semit se _cselekedik_  _őérte_ ugy magunkot _megcsal_ 

A szeretet a _törvény_  _betöltés_ lehetetlen _hogy_  _elvesz_ annak akit valoságal szeretnek se _jószág_ se _becsület_ se _feleség_ se _élet_ se semmit ami az _övé_ se _hazugság_ se _csalárdság_ azt meg nem tsallyák _soha_ roszat sem _kíván_ néki söt még azon _jó_  _cselekedik_ véle a melyeket magoknak _kíván_ 

A valoságos _felebaráti_ szeretet meg válhatatlan az _isteni_ szeretettöl az _isteni_ szeretet annak _eredet_ és _kezdet_ afelebaratot pedig ugy szeretik _igazán_  _hogy_  _ha_ az _isten_ valo _élet_  _kíván_ néki igy is szeretik az _isten_ valoságal és az ö szent _törvény_ a _felebaráti_ szeretet szent péter _szerint_ és szent _Jakab_  _szerint_ avéteknek sokaságát el fedezi

 _III_ Szent _Tamás_ azt akarja _hogy_ a _felebaráti_ szeretetnek _háromféle_ minémüsége legyen _először_  _hogy_ az a szeretet szent legyen szent pedig tsak anyiban lehet a menyiben _ő_ az _isten_ szeretik _hogy_  _ha_ tsak a világi _jó_  _kíván_ néki a szeretetünk nem szent mivel tsak atestét és nem alelkét szerettyük _hogy_  _ha_ pedig alelkét szeretnök mindenek felet a _keresztényi_ jó _erkölcs_ az Isten _kegyelem_ és a _mennyország_  _kíván_ néki

Másodszor _hogy_ az a szeretet _igazságos_ legyen akit szeretünk annak _igazságtalanság_ nem _cselekedik_ se annak _kedv_ nem _kell_  _igazságtalanság_  _cselekedni_ nem volna _igazságos_  _ha_  _felebarát_ inkáb szeretnök az _isten_ nem is szabad ateremptet allatnak adni a mi tsak a _teremtő_  _illet_ se _kis_ vétket is _cselekedni_ az ö _kedv_  _mindazonáltal_ menyi vétkes _kedvkeresés_ nem vagyunk azokhoz _aki_ szeretünk menyit nem _kíván_ azoktol akik szeretnek menyi testi ragaszkodásal nem vagyunk másokhoz nem bálványozásé mind _-e_ 

Harmadikszor _hogy_ az a szeretet valoságos és ne szines legyen nem _kell_ a _felebarát_ a magunk _gyönyörűség_  _haszon_ szeretni mert ugy magunkot szeretnök és nem a _felebarát_  _mindazonáltal_ rend _szerint_ tsak ezekért szeretik és nem _tekint_ az _isten_ a szeretetben _hogy_  _ha_ pedig tsak azokot szerettyük _aki_ minket szeretnek apogányok is ezt _cselekedik_ 

A nintsen _megtiltva_  _hogy_ ne szeresük _barát_ söt még _különös_  _kell_ öket szeretni _de_ a vétek _hogy_  _ha_ tsak jó akaroinkot szerettyük el _kell_  _terjeszteni_ szeretetünket minden féle személyekre mert más képen a mi szeretetünk se nem _keresztényi_ se _jutalom_ nem _érdem_ 


 Add meg uram nékünk azt a _kegyelem_  _hogy_ az áitatosághoz _tesz_ az atyánk _fia_ valo szeretetet és az atyánk _fia_ valo szeretethez a _felebarát_ valo _jótétel_  _cselekedvén_ véle azt a mit _kíván_  _hogy_ velünk _cselekedik_ nem _cselekedvén_  _mindazonáltal_ semmit is olyat a mi _ellenkezik_ parantsolatidal


 Az elsö _keresztény_  _között_ szegény nem vala


 Ha _ki_ azt mondgya _hogy_ szeretem az _isten_ és az ö attyafiát _gyűlöl_  _hazug_ a mert a _aki_ nem szereti az ö attya fiát akit látt az _isten_ a kit nem lát mi modon szeretheti


 Senkinek semmivel ne _tartozik_  _hanem_ tsak egy mást szeresétek

Tsak egyedül a szeretet _megkülönböztet_ az Isten _fia_ és az _ördög_  _fia_ mondgya szent agoston


28 napon 
Az _ellenség_ valo szeretetröl


  _I_ Szeresed _ellenség_ mondgya akristus _tesz_  _jól_ azokal akik _gyűlöl_ és _imádkozik_ azokért kik _titeket_ üldöznek és _gyaláz_  _hogy_  _fia_ legyetek atí atyátoknak _ki_ menyben vagyon _aki_ az ö napját _feltámaszt_ ajokra és agonoszokra és _eső_  _ad_ az _igaz_ és ahamisakra szeresétek _tehát_  _ellenség_ mert _ha_ tsak azt szeretitek akik _titeket_ szeretnek mitsoda _jutalom_ lészen a pogányok nem _eszerint_ tselekeszneké


 Ha ate _ellenség_  _éhezik_  _ad_  _étel_ néki _ha_ szomjuhozik _ital_  _ad_ néki mert _eszerint_  _cselekedvén_  _tüzes_ szenet _gyűjt_ a _fej_ szeretetedel arra _kényszerít_  _ő_  _hogy_ tégedet szeresen _békességes_  _tűrés_ arra viszed _hogy_ magához _tér_ és _jótétemény_ a szent léleknek _tűz_ nyered reája meg ne gyözetesél a _gonosz_ a melyet _cselekedik_ veled _ellenség_  _hanem_  _javall_  _meggyőz_ agonoszt


 A _ki_  _bosszú_ akar állani az urtol _bosszúállás_ várhat és annak _bűn_ meg _tartván_ meg _tart_  _aki_  _irgalmasság_ nem _cselekedik_  _irgalmasság_ nélkül itéltetik meg _hogy_  _ha_  _ellenség_  _gyűlöl_ és néki meg nem botsátunk az Isten sem _megbocsát_ nékünk ezt az _evangélium_  _bizonyít_ nékünk ezt nem is ugy adgya mint _tanács_  _hanem_ mint meg másolhatatlan _törvény_ 

Amidön _gyalázat_  _illet_  _bennünket_ azt az Isten a mi _bűn_  _bocsánat_ engedi meg _hogy_  _ha_ azt _őérte_  _csendesség_ szenvedgyük apedig az _ördög_  _hamisság_  _jön_  _aki_ is 
 meg tsallya azokot kik velünk roszul _bánik_ egy _keresztény_ senkinek sem _ellenség_ ami _ellenség_ inkáb szánnyuk mint sem _gyűlöl_ és _boldog_ vagyunk _hogy_  _ha_ tsak azért vagyon _ellenség_ mert _hív_ voltunk _kötelesség_ 


  _II_ A _Krisztus_ arra _kötelez_ minket az _evangélium_ valo _imádság_  _hogy_  _megbocsát_  _ellenség_  _megbocsát_ mondgya és meg botsátatnak néktek ezt az _imádság_ el mondani és _ellenség_ nem szeretni tsak anyi mint _ha_ azon _kér_ az _isten_  _hogy_ nékünk meg ne botsáson lehetneé _ennél_ nagyob _káromkodás_ az _isten_ fia _olyankor_  _meghal_  _érte_ amidön _ellenség_ valánk azért azt akarja _hogy_  _megbocsát_  _ellenség_ amely vétkeket _cselekedik_  _ellene_ nem _hasonlíthatni_ azokhoz anagy vétkekhez amelyeket mi _cselekedik_ Isten ellen

Szükséges _tehát_  _megbocsátani_ másoknak mert más képen _félhet_  _hogy_ reánk is _ki_ ne mondgyák azt az _irtóztató_  _ítélet_ amelyet mondottak arra akegyetlen szolgára akinek az 
 ura el _enged_  _tízezer_  _talemtum_ valo adoságát + ő pediglen el nem _enged_  _társ_ száz pénzel valo adoságát+ igy _cselekedik_ mondgya akristus az én menyei atyám is veletek _ha_ meg nem botsátotok _ki_  _ki_ az ö attyafiának szivetekböl

 _ember_  _ember_  _harag_  _tart_ és az _isten_ mér _kérni_  _bocsánat_ azt _gyakorta_ mondgyák _hogy_ 
 meg _bocsát_  _ellenség_  _de_ arra nem vehetik magokot _hogy_  _hozzá_ el menyenek _hozzá_ szollyanak valamiben néki szolgályanak a szivek ezeket nékik meg nem engedi azért nintsen is szives _bocsánat_ mivel minden _harag_ ellene _kell_ mondani és azt valoságal meg is _kell_  _bizonyítani_ 

 _III_ Az _ellenség_ szeretetiröl valo parantsolat nem lehetetlen akristus _jól_  _tud_ a mi _gyengeség_ a mit töllünk _kíván_ nem nehéz mivel a szeretet melyet szivünkben _ad_ az ö _járom_  _kedves_ tészi és az ö _teher_  _könnyű_  _hanem_ tsak azt akarja _hogy_ azt _cselekedik_ a _mitőlünk_ lehet az _érő_  _szerint_ melyet _bele_ adot és _hogy_ tölle _kér_ azt amit még nem _cselekedhet_ik_ 

A valo _hogy_ semmi _ennél_ nem nehezeb se nem _ellenkező_ a meg romlot _természet_  _de_ akristus _meghal_ azért _hogy_ arra _kegyelem_  _érdemel_ nékünk és arra példát is adot nékünk sokan valának olyanok kik mihozánk _hasonló_ voltanak és akik _gyönyörűség_  _cselekedik_ azt ami nékünk lehetetlennek láttzik lenni

 _József_ meg menté ahaláltol _báty_ akik meg akarák _ő_  _ölnyi_ jó szivel _fogad_ azokot kik _oly_  _kegyetlenség_  _elad_  _ő_  _Dávid_  _hasonló_  _bánik_ Saulal az ö nagy _ellenség_ Szent _István_ nagy szeretettel _könyörög_ azokért kik _ő_  _kövez_ mind ezek apéldák minket meg _ítél_ az utolso napon _hogy_  _ha_ ezeket nem _követ_ 

Kiki szereti a maga jó akaroját és _jótevő_  _de_ a mi az _ellenség_  _illet_ azt _gondol_  _hogy_ sokat _cselekedik_  _érte_  _hogy_  _ha_ mind azt a roszat rajta el nem _követ_ a melyet _elkövethet_  _holott_ akristus azt parancsollya nékünk _hogy_ szeresük öket szivesen _felőle_  _jól_  _beszél_ nékik szolgállyunk segittsük öket minden _tehetség_ 

Adgyad uram azt a _kegyelem_  _hogy_ valoságal szeresük _ellenség_ és agonoszért _jó_  _fizet_ neki töröly el szivünkböl minden _harag_  _gyűlölség_ és a _bosszúállás_  _kívánság_ 


 Atyám mondgya a _Krisztus_  _megbocsát_ nékik mert nem _tud_ mit _cselekedik_ 


 Uram mondá szent _István_ ne _tulajdonít_ nékik ezt a vétket


 Botsás meg atyád _fia_ nem mondom tsak _hét_  _hanem_  _hetvenhét_ 


 Minden valaki _gyűlöl_ az attyafiát _gyilkos_ az és egy _gyilkos_ sincs magában meg marado _örök_  _élet_ 


 Nehéz akár kinek az _ellenség_ szeretni _de_ nehezeb még a pokolban _égni_ 


29 napon
Az Isten szolgálattyában valo _buzgóságos_ 


  _I_ A lélekben _buzgó_ legyetek nem restelkedvén a szorgalmatoságban mivel az urnak 
 szolgáltok ami urunk _isten_  _emésztő_  _tűz_ és _bosszúálló_ Isten az angyalit lelkeké tészi 
 és a szolgait _égető_  _tűz_ 

A szent lélek _tüzes_ nyelveknek _kép_ szálla le az elsö _hív_ meg akarván nékünk mutatni _hogy_ mitsoda siettségel és _buzgóság_  _kell_ szolgálnunk az _isten_ akristus _tűz_  _lehoz_ a _föld_ az az szeretetet és azt akarja _hogy_  _hovatovább_ jobban fel gerjedgyen és azt a _mihozzánk_ valo szeretetéböl _cselekedik_ aszeretetet szeretetel _fizet_  _buzgóság_  _kell_  _tehát_ végben 
 vinni _hivatal_ mivel anélkül ami lelkünk nyomoruságban vagyon azt adom néked _tanács_ mondgya akristus _hogy_ végy _tőle_  _tűz_ meg probált aranyat _hogy_  _gazdag_ légy 
 ennek a szent _tűz_  _kell_  _tehát_ szüntelen _égni_ ami szivünknek _oltár_ és a mely _tűz_  _képzel_ a _Sínai-hegy_ valo _tűz_ 

 _II_ Semi ugy _bennünket_ az Isten szolgálattyában valo _buzgóságos_ nem _indít_ mint azok a _csodálatos_ példák a melyeket látunk abuzgoságrol az _ó_ és az _újtestamentum_  _Ábrahám_ még _napkelet_ elöt _felkel_  _hogy_ az Isten parancsolattyábol el vigye fel áldozni a fiát Isákot _Tóbiás_ mindgyárt fel _kell_ az asztaltol _mihelyt_ meg _hall_  _hogy_ valamely _izraelita_ aholt _test_  _fekszik_ az utzán és el viszi _temetni_  _jobb_ mojses _Dávid_ a proféták a makabaéusok az ö 
 szent anyok és az _ótestamentumbeli_  _igaz_  _aki_  _buzgóság_ szól szent pál mind igen nagy példák

Az _evangélium_ Zakéus nagy siettségel és _öröm_  _fogad_ akristust és üdveséget veszen az egész _ház_ népével a _bűnös_ aszony semmi _ember_  _tekintet_ nem _hajtván_ nagy siettségel _keres_ akristust nagy szeretettel sirattya vétkeit magát meg aláza és minden vetkeiröl valo _bocsánat_ nyér


 A _boldogságos_ szüz minek utánna a szentséges méhében _fogad_ a _Krisztus_ szorgalmatoságal mégyen _Erzsébet_ látogatására ót is marad _három_  _holnap_ melette _hogy_ segittse a miben _kívántatik_ ennek a szenttséges Isten anyanak egész _élet_  _tökéletes_ példája lehet a _keresztényi_  _buzgóság_ és akristus meg mutattya nékünk ezen szenttséges szüznek 
 példájábol _hogy_ az ö lelke és _kegyelem_ akésedelmeséget nem szeretik

A _Krisztus_ szeretete arra _kényszerít_ minket _hogy_  _többé_ ne _él_ se magunknak se a világnak _hanem_ annak _aki_  _meghal_ és _feltámadt_  _érte_  _mindazonáltal_  _ha_ meg _tekint_ a mi lomhaságunkot azt mondhattyák _hogy_ tsak egyedül a _Krisztus_ nem _megérdemel_ töllünk _hogy_ serénységel szolgállyuk semmit nem _elfelejt_ amidön avilágnak akarnak _tetszeni_  _de_ amidön akristust _kell_ szolgálni imel ámal _cselekedik_ és tsak _külső_ viszik végben _ó_ ! mely _hálaadatlanság_ mely _igazságtalanság_ !


  _III_ Fély attol _hogy_ az átok reád ne szályon amelyet mondanak _az_ kik _gondolatlan_ munkálodnak az Isten szolgálattyában az az az üdveségben alagyság nagy _fogyatkozás_ az az Isten _fia_ nem tettzik és a sokal veszedelmeseb mint sem _gondol_ egy olyan _aki_ lágy az Isten szolgálattyában _ha_ veszedelemben nincsen is _de_  _az_ igen _közel_ vagyon


 Azt akarnám mondgya akristus _hogy_ vagy egészen _hideg_ vagy egészen melegek volnátok _de_ mint _hogy_ se _hideg_ se melegek nem vagytok azért készvagyok _titeket_  _ki_ vetni a számbol _tudniillik_  _hogy_ egy olyan _keresztény_  _aki_ nintsen az _élő_  _hit_  _buzgóság_ és _aki_ el mulattya az üdveségit sokal roszab az olyanál _aki_  _hideg_ az az egy pogánynál _aki_ 
  _hív_ nincsen és sokal _jobb_ let volna néki _ha_ a _hit_ világoságát nem vette volna _hogy_ sem olyan roszul _élni_ azal avilágoságal

A lágyság tészi _haszontalan_ a szolgákot az is _meggátol_ a _kegyelem_ munkálkodását és tészi _haszontalan_ a szentségeket és a jó _cselekedet_ példáit alágyság nagy _hálaadatlanság_ el is apaszttya az _irgalmasság_  _forrás_ a szivet nagy rettentö szükségben tészi és vegtire _megkeményít_ 

A _buzgóság_ az _isten_ ajándéka azt _gyakorta_ valo és alázatos _imádság_ lehet meg nyerni tölle ate parantsolatidnak uttyan _fut_ amidön _megtágasít_ szivemet mondgya _Dávid_ a szivet pedíg szeretetével _megtágasít_ és a _buzgóságos_ a szeretet _felindít_ egy _keresztény_  _gyakorta_  _kell_  _kérni_ azt a szeretetet _hogy_  _teljes_ és _tökéletes_ akarattal szolgálhassa az _isten_ 

Visgállyuk meg magunkot _hogy_  _ha_ nem vagyunké _abban_ a lágyságban _hogy_  _ha_  _örömest_ halgattyuké az Isten _ige_  _hogy_  _ha_ kivánnyuké amenyei _dolog_  _hogy_  _ha_ pedig _ebben_ alágyságban vagyunk _keres_  _abban_ modot _hogy_  _kikelhet_  _belőle_ arra _jobb_ mód nintsen mint az _imádság_ az Isten _ítélet_ valo _gondolkodás_ aszent _dolog_ valo _olvasás_ a _foglalatosság_ és a munka

Vigyed végben az Isten munkáját jó szivel és _buzgó_  elmével


 Meg hevült _benne_ a szivem és az én _elmélkedés_  _felgyullad_ atüz mondá _Dávid_ 


 Mindent szeretettel _cselekedik_ valamit _cselekedik_ 

Légy a _teremtő_  _hasonló_  _buzgóság_ mint a melyel voltál avilághoz mondgya szent ágoston


30 napon
A _boldogságos_ Szüzhöz és a szentekhez valo áitatoságrol


  _I_ Az Isten _csodálatos_ az ö szenttyeiben a mely _tisztelet_ adunk az _isten_ és a _Krisztus_ az _örökös_  _tisztelet_ a mely _abból_ áll _hogy_  _ő_  _imád_ alázatos szivel _hogy_  _ő_ szeresük mindenek felet és mindenben _hogy_  _őneki_ ajánlyuk és áldozuk magunkot egészen mint véghetetlen _tökéletességű_  _örökös_ urunknak

A mely _tisztelet_ adunk pedig aBoldogságos szüznek és a szenteknek a szeretetbéli _tisztelet_ a mely is _megegyesít_ minket vélek az _isten_  _hogy_ mind együt tsak egy szivek egy lelkek egy _templom_ legyünk és egy áldozat akristusal ami _közbenjáró_ ez a _tisztelet_ azö szenttségekre és _érdem_ vagyon _építve_ és mint _hogy_ az ö szenttségek az Isten szenttségétöl származik és _ered_ azért atisztelet is a melyet nékik adunk _az_ atisztelethez _tartozik_ a melyet adunk az _isten_ 

A _tisztelet_ melyet adunk a szenteknek nem állapodik meg rajtok _hanem_ az _isten_  _céloz_ mint utolso végéhez mi a szentekben az _isten_  _tisztel_  _megegyesülvén_ vélek _hogy_ vélek együt _imád_ az ö szenttségeknek és ami szenttséginknek _eredet_ és vélek együt ajánlyuk néki áldozatunkot mivel mi nem áldozunk aszenteknek a _bálványozás_ volna

Mi aszentekben az Isten ajándékit tiszteliyük mi _ő_  _dicsér_ atsudákért melyeket _benne_ munkálodot ugyan tsak egyedül tölle is _kér_ akristus _érdem_  _által_ a szükséginkre valo _kegyelem_  _de_ mint _hogy_  _tud_  _hogy_ a szentek az Isten _baráti_  _hogy_ öket _meghallgat_ eföldön valo létekor _megegyesülvén_ pedig véle a menyekben azért _hathatós_ szószóllóink is lehetnek ez okáért a midön valamely _kegyelem_ akarunk meg nyerni az _isten_  _hozzá_  _folyamodik_  _hogy_ velünk együt _könyörögvén_ mutassák bé _könyörgés_ az _isten_ és nyerjék meg nékünk azt amit magoknak meg nyertek ök ami példáink _kérni_  _kell_ az _isten_ azt a _kegyelem_ az ö _esedezés_  _által_  _hogy_ öket _követhet_ 

 _II_ Mint _hogy_ aboldogságos szüz az _isten_ Annya voltáért _feljebbvaló_ minden _tiszta_  _teremt_ állatoknál és mint _hogy_ azö _ki_ mondhatatlan _fényesség_ valo minémüségei az Isten és az ö fia akristus elött sokal _feljebbvaló_ rendben _tesz_  _ő_ az angyaloknál és az egész szenteknél azért mi is _különös_  _tisztelet_  _tisztel_  _ő_ noha aláb valo _tisztelet_ mint amelyel _tartozik_ az _isten_ és akristusnak a mi üdvezitönknek

Az _anyaszentegyház_ az _isten_ és akristushoz valo áitatosága _teljesség_ szükséges és avalláshoz _tartozik_ a melyel vagyon pediglen a _boldogságos_ szüzhöz és atöbb szentekhez az igen _hasznos_ ahiveknek szükségekben nagy segittség és igen _fő_ út ajó _erkölcs_ valo _előmenetel_ 

A _boldogságos_ szüzhöz valo _igaz_ áitatoság _abból_ áll _hogy_ véle _megegyesül_ a menyiben _gyengeség_ azt nekünk meg engedi az _isten_ valo szeretetben szeresük _ő_ az _isten_ és az _isten_  _tisztel_  _benne_ az _isteni_ szeretetet atisztaságot az alázatoságot _engedelmesség_ és azt a szenttséget a melyel az Isten _betölt_ az egész választottak felet _csodál_  _tisztelet_ az _isteni_  _anyaság_ minemüségét és _egyszersmind_ szüzeségit  _hív_ segittségül _ő_ mint Anyánkot és szószóllónkot _követ_  _ő_ mint olyat _aki_ akristus után _tökéletes_ példa minden jó _erkölcs_ és mint olyat _aki_ leg inkább _hasonlít_ az ö _fia_ 

Ha valaki azt _gondol_  _hogy_ szereti és _tisztel_ a _boldogságos_ szüzet és az ö _fia_ a _Krisztus_ meg nem adgya azt az _örökös_ szeretetet és _tisztelet_ amellyel _tartozik_  _ha_ valaki az _isten_ akarna menni az anyának _esedezés_  _által_ a _fiú_  _közbenjáróság_ nélkül _ha_  _ki_  _tisztelni_ akarná _ő_ nem _követvén_ az ö jó _erkölcs_ az olyan nem _követ_ akristust nem is _él_ az ö _evangélium_  _szerint_ az olyan veszedelmes és _csalandó_  _gondolat_ volna

Nintsen semmi _kedves_ akristus elött mint az ö anyához valo valoságos áitatoság semmi inkáb nem _tisztel_ az anyát mint a szeretet amelyel vannak azö _fia_ ö minékünk tsak egy 
  _dolog_  _hagy_ mondván _hogy_  _cselekedik_ mind azt valamit a fia fog nekünk mondani ez 
 a szent szüz _kevés_ szollot az emberek elött az ö _fő_ áitatosága _abból_ állot _hogy_ igen _hallgat_ a _megtestesült_  _ige_  _hogy_ azokot a szokot magában meg _tart_ és szivében _az_  _gondolkodik_ 

 _III_ Az _evangélium_  _megtalálhat_ a _boldogságos_ szüz jó _erkölcs_ azö nagy _hallgatás_ valo _imádás_ látván _titok_ és _csodatétel_ az ö _fia_ az _ige_  _megtestesülés_ magát meg aláza és szolgálonak mondgya _holott_ az angyal _ő_ Isten Anyának nevezi az után _Betlehem_ mégyen egy pogány _császár_ parantsolattyára ót bé nem _fogad_  _hanem_  _kényszeríttetik_ egy _istálló_ vonni magát és ót akristust avilágra _hoz_ akit apasztorok és a magusok mennek _imádni_ a _templom_ magát az Isten elött bé mutattya azután _kényszeríttetik_  _Egyiptom_ szaladni és ót maradni aherodes _dühösség_  _hogy_  _elkerülhet_ akristust nagy üldöztetésekben láttya prédikálani egy _kereszt_ láttya meg _halni_ valamint egy _gonosz_  _de_ mind ezekben az állapotokban nem monda egy szót is

A _boldogságos_ szüz mindenkor azon volt _hogy_ akristust _követ_  _követ_  _hat_ mi is _ő_ ezel a szenttséges Anyával _követ_ magát ezt a szent anyát is az ö szent _erkölcs_ aleg _fő_ jó _erkölcs_ a szüzeknek a _házas_ a légyen _hogy_ ugy _él_  _imádkozik_ munkálodgyanak szenvedgyenek mint ez a szent szüz és _benne_ akristust _tisztel_ 

Hijuk segittségül ezt a szent szüzet nyomoruságinkban és _kísértet_ ö _gyámol_ az olyan _bűnös_ kik valoságal _igyekezik_ az _isten_ meg _térni_ és _ha_ ugy _hív_ amint _kívántatik_  _esedezés_  _haszon_ veszik _de_ ö nem _gyámol_ avéteknek sem avilági _élet_ ö példája az _igaz_ és az ártatlanoknak parttyokot is fogja a fia elött


 Visgáld meg _figyelmetesség_ aboldogságos szüznek egész _élet_ néz _abban_ valamint egy _tükör_  _hogy_ meg láthasad atiédben mitsoda _fogyatkozás_ vagyon és miben _kell_ azt _megjobbítani_ 


 Kérj _édesanya_ mert nem méltó _hogy_ meg vessem ate _orca_ mondá Salamon


 A _Krisztus_ mondá a _boldogságos_ szüznek _asszonyi_ állat _ihon_ ate _fia_ az után mondá atanitványának _ihon_ ate anyád

Üdvöz légy mária malasztal vagy _teljes_ ur vagyon _teveled_ 


 Hogy meg nyerhesed máriának _gondviselés_ el ne mulasad _követni_ jó _erkölcs_ 

Az ö jó _erkölcs_ szent _Ambrus_  _szerint_ tsak rövideden igy _feltesz_ 

     A _boldogságos_ szüz
szüz volt _test_ és lelkében
Alázatos szivü volt
Mértekletes szavaiban
 _okos_  _tanács_ 
 _foglalatos_ a munkában
 _tartózkodó_  _beszéd_ 
szerette az _olvasás_ 
     Mindeneket _felülhalad_ 
A _hit_ 
A szemérmeteségben
Az áitatoságban
A _hallgatás_ 
     Ö _soha_ 
Meg nem szomoritotta szüléit
Meg nem vetette az aláb valokot
Masokat meg nem nevetet
A szegényeket el nem igazitotta
     Mindenek felet arra vigyázot
Hogy tsak az _isten_  _keres_ 
Magános _élet_  _él_ 
Hogy senkit meg ne szomorittson
Hogy mindenekel _jól_  _tesz_ 
Hogy az _öreg_  _tisztel_ 
Hogy senkire ne _irigykedik_ 
A _hiábavaló_  _dicséret_  _elkerül_ 
A jó _erkölcs_ szerese
Hogy mindenben az _egyenes_  _okosság_  _követ_ 
     Nem volt semmi szemérmetlen
Az ö _járás_ 
Maga viselésében
 _beszélgetés_ 
 _tekintet_ 
Tselekedetiben


31 napon 
A Szent Angyalokhoz valo áitatoságról

 _I_ A szent Angyalok az _isten_ szolgai és _követ_ azoknak segittségekre kik _örökös_ lésznek az _örökös_  _boldogság_ az Isten öket szenttségben és ártatlanságban _teremt_ szabadságban is valának egy _közüle_ magát _hasonló_ akará _tenni_ amagoságbélihez és le vetteték a pokolban mind azokal együt kik _ő_  _követ_  _feltámadás_ ezeknek minden _igyekezik_ tsak a _hogy_ az _ember_ aroszra vigyék és öket magokhoz _hasonló_ nyomorultaká _tehet_ 

Ellenben pedig Szent mihály atöbb jó Angyalokal _hív_ meg maradának _teremtetés_  _kegyelem_ fel is kelének azok apárt ütök ellen meg vallák _hogy_ nintsen semmi _hasonló_ az _isten_  _aki_ is egyedül méltó arra _hogy_ szeresék _imád_ és néki _engedelmeskedik_  _dicsőít_ is _ő_ mind azért akegyelemért melyet vettek ö tölle az Isten _hogy_ meg jutalmaztassa _hűség_ bé _tölt_ öket _teljes_ szeretettel a mely szeretet _hozzá_  _kapcsol_ öket és _abban_ az _örökös_  _boldogság_  _tesz_ amelyet _megérdemel_  _hűség_ 


 Az Angyalok _kilenc_ részre vannak el _osztva_ az elsö a sérafinusok akik az Isten szeretetére vannak szenteltetve a 2 akérubimusok kik az _isten_ nagy _fényesség_ vannak a 3 athronusok kik az _isten_ valo szeretetben állandok a 4 adominátiok kik az Isten parantsolattyát adgyák _ki_ és segitenek minket _hogy_ az ö akarattya alá vessük magunkot az 5 a _fejedelmesség_ ezek ateremtett állatokhoz valo _isteni_ rendelésben _foglalatoskodik_ a 6 a _hatalmasság_ ezek minket segitenek _hogy_ viaskodhasunk a setéttség béli _hatalmasság_ ellen a 7 az _erő_  _aki_ az Isten _csoda_  _tetet_ a 8 az _arkangyal_ kik a nagy _dolog_  _kihirdet_ a 9 az angyalok _aki_ az Isten arra rendelte _hogy_ minket szüntelen _oktat_ vezérelyenek reánk vigyázanak és _megoltalmaz_ agonosz lelkek _tőr_ valo _esés_ 


 Az Isten az _ótörvény_ az angyalokot _elküld_  _hogy_  _ki_ vigyék _Egyiptom_ az ö népit _hogy_ annak _törvény_  _kiad_  _hogy_ a _megígér_  _föld_  _helyheztet_ az angyal 
 vezeté uttyában az _ifjú_  _Tóbiás_ ugyan ö általa is _betölt_ az Isten _ő_ és az egész _ház_ áldásával az Isten _előtte_  _jártat_ angyalát _hogy_ nékünk meg mutassa a menyei utat és 
  _hogy_  _bizodalom_  _járhat_ azon _holt_ 

 _II_ Az Isten meg parantsolta angyalinak _hogy_ ránk vigyázanak minden utainkban az _egészség_ és a _betegség_ a jó és arosz állapotunkban azt akarja _hogy_  _kéz_  _hordoz_ minket ne _hogy_ valamely _kő_ meg üssük magunkot és valamely rosz példa a vétekre ne vigyen minket

Az angyalok az _isten_ ajánlyák és meg nyerik _kérés_ ök szüntelen fel mennek és le szállanak azon a _titkos_ lajtorján az Isten _fent_ vagyon _ahonnét_ parantsolya nékik _hogy_ minket segittsenek szükséginkben és ajora vigyenek a midön roszul _cselekedik_ mind _-e_ nagy titokban megyen végben mi semmit sem látunk _mindazonáltal_ enintsen _különben_ 

Tisztellyed az _őrzőangyal_ vigyáz arra _hogy_  _ő_ meg ne vessed mivel meg nem _bocsát_ néked a midön vétekben _esik_ nagy _tisztelet_  _tartozik_ az angyaloknak az ö _jelenvaló_ 
 létekért meg sem _kell_ öket szomoritani roszat _cselekedvén_  _őelőttük_ vagy azok elött _aki_ ök vigyáznak akar mitsoda _hely_ légy mondgya szent _Bernard_  _de_  _soha_ azt ne _cselekedik_ az _őrzőangyal_ elött amit szégyenlenél _cselekedni_ az emberek elött

Lehetneé öket nem szeretnünk mivel ök _oly_  _tökéletes_  _teremt_ állatok és _oly_  _egyes_ az _isten_ ök minket _oly_ valoságos szeretettel szeretnek _ha_ öket nem szeretnök az _isten_ nem szeretnök _aki_ is _oly_  _csodálatos_  _közöl_ magat vélek és mi velünk ö általok mind ez arra _kötelez_ minket _hogy_  _hálaadás_ legyünk _hozzá_ 

 _III_ Hogy _ha_ el mulattyuk az angyaloknak _engedelmeskedni_ a midön az Isten parantsolattyát adgyák _elöben_ amidön _int_ és _fenyeget_  _akkor_ az Isten _harag_ várhattyuk magunkra _aki_ is ö általok viszi végben _bosszúállás_  _hogy_  _megostoroz_ és _hirtelen_ valo _halál_  _ki_ vegyék az _engedetlen_ erröl nagy példákot látunk _hogy_ az Isten mint _bánik_ az _Izrael_ népével és azokal Kik ö ellene _feltámad_ 

Igen szükséges öket segittségül _hívni_ ö nékik igen nagy _gond_ vagyon üdveségünkre _főképpen_ azoknak _aki_  _őrzés_ rendelt Isten mert _tud_ azt _hogy_ mi arra rendeltettünk _hogy_ agonosz angyaloknak _hely_  _betölt_ és _hogy_ annak _idő_ meg _kell_ vélek egyesülnünk és _hozzá_  _hasonló_ lennünk _kér_ szent mihályt _hogy_ légyen segittségel _halál_  _óra_ és az _isten_ vigye lelkünket el ne mulasuk pedig _soha_ egy nap is segittségül _hívni_ az _őrzőangyal_  _főképpen_ nyomoruságinkban és akisértetben _hogy_  _megtart_  _benne_ az Isten _irgalmasság_ ajándékát

Szent _őrzőangyal_  _megoltalmaz_ minket viaskodásinkban _hogy_  _él_ veszünk arettentö _ítélet_ napján

Hogy _ha_ pediglen arra akarjuk öket _kényszeríteni_  _hogy_ az _isten_  _kér_  _érte_  _igyekezik_ azon _hogy_ öket _követhet_ mert mivel _hogy_ agonoszok az _ördög_  _követ_ az _igazságos_  _dolog_  _hogy_ mi a szent angyalokot _követ_ azö _teremtő_ valo nagy szeretetekben _tisztaság_ az _isten_ valo _engedelmesség_  _követ_ az Isten akarattyát itt a _föld_ valamint ök azt _követ_ menyekben szolgállyunk a szegényeknek anyomorultaknak az Isten rendelése _szerint_ mivel ök minden nap ezt _cselekedik_ az Isten elött szégyenellyük _kevélység_ a midön a menyei udvarnak ezek a _fejedelem_ lábainkhoz _borul_  _hogy_ ugy mondgyam

Egyesüllyünk meg a szent Angyalokal viaskodgyunk valamint ök és ö vélek az _ördög_ ellen az _isten_ nagy _ellenség_ ellen és a miéink ellen legyunk _bátor_ vagy meg _kell_ azokot 
 gyöznünk vagy _örökös_ el _kell_ vesznünk nintsen _győzedelem_ viaskodás nélkül _ha_ ezek a _kísértő_ aroszra visznek minket mondgyuk nékik a menyei seregnek _fejedelem_  _ki_ lehet _hasonló_ az _isten_ leheté evilágon valamit _hozzá_  _hasonlítani_ legyünk _hív_ mi is valamint a szent angyalok és az Isten munkáját el ne _hagy_  _mindaddig_ valamég egészen végben nem viszük

Adgyunk _hála_ az _isten_  _hogy_ angyalit rendelte mellénk _őrzés_  _él_ ugy _hogy_ semmi _benne_ ne légyen olyan a mi öket _megbánthat_  _hogy_  _had_ legyenek ök is mellettünk a lelki viaskodásban a melyben vagyunk üdveségünk _ellenség_ ellen


 Az Ur Angyala _megőriz_ engemet mondá _Judit_ mind _ki_ mentemben mind ót maradásomban mind _visszajövetel_ minden vétektöl

Az ur Angyala alá mene _Azariás_ és az ö _társ_ a _kemence_ és nem _illet_  _teljesség_ öket atüz


 Két Angyal Makabaéust _közbevévén_ az ö _fegyver_  _körüle_  _forgolódván_ serelem nélkül _megoltalmaz_ 


HOGY MICSODA _tiszta_ SZOKÁSOKAT _kíván_ A _kereszténység_ 

1 Sok féle _különbség_ vagyon a _keresztényi_ vallás és atöbb vallások _között_  _de_ aleg _fő_ ami aszokásokot _illet_ a _hogy_ akeresztényi vallás _teljesség_  _kárhoztat_ a vétket a pogányság meg engedi és _jóváhagy_ az ollyan vétkeket amelyektöl _irtózik_ atermészet és azt nem _kell_  _csodálni_ egy ollyan vallás amely _kegyetlen_  _tolvaj_ és _fajtalan_  _isten_  _imád_ nem adhata az _ember_  _egyéb_  _elébe_  _hanem_  _csak_ rosz _erkölcs_  _ezért_ is mondá rollok szent _Cyprianus_  _hogy_  _követ_ az _isten_  _aki_  _imád_ és avétkek _őelőttük_ vallásbéli _dolog_ lésznek

A valo _hogy_ a sidó vallás magátol a roszra nem _hajlik_ se semmi roszat nem parancsolt _de_ meg arosz _cselekedet_ meg nem büntette és _nagy_ része azoknak a _sok_ számu parancsolatoknak amelyekböl állot a sidok _törvény_  _csak_  _éppen_ törvény béli _ceremónia_ valának és a melyék nem _ül_ a szokásokot

A mi pedig a mahumet vallását _illet_ azt minden _tud_  _hogy_ a _tisztátalan_ és _otromba_ vallás a mely meg engedi az _érzékenység_ mindent valamit _kíván_ és amely az _ember_  _boldogság_ az _oktalan_ állatokhoz valo _kívánság_  _tart_ 

 _csak_ egyedül a _kereszténység_  _megtilt_  _tehát_  _közönséges_ és _különös_ minden féle vétket mert az a nissiai szent _Gergely_  _szerint_ az _isten_  _követ_ akinek akarattya maga lévén az _igazság_ nem _megegyezhet_ik_ arendeletlenségel és avétekel

2 A mi vallásunk _nemcsak_ a nagy vétkeket _kárhoztat_  _hanem_ még a _kis_  _fogyatkozás_ is _tilt_ söt még _csak_ az ollyan szokot is amelyek meg sérthetnék a _felebaráti_ szeretet vagy a szemérmeteséget _de_ még az _illetlen_  _tekintet_ is annál is inkáb a szemérem nélkül valo _tekintet_ és mind azollyan maga viseléseket amelyek _megbotránkoztathat_ másokot

Az _ó_ törvény _tilt_ a _gyilkosság_  _de_ az uj _törvény_ egy _harag_ egy mérges szó egy _csúfság_ mind anyi _fogyatkozás_ a melyek vétkeseké _tesz_ Isten elött

Mit mondgyak _de_ még a jó és a szép szók is _ha_ nem _igazán_ valok meg az ollyan _hazugság_ amelyekel _használni_ akarnak másoknak és amelyeket ugy tettzik _hogy_ jó végre és jó szándekra mondgyák mind ezek meg vannak _tiltva_ egy _keresztény_ mert _csak_  _hazugság_ 

A _hivalkodó_ és a _haszontalan_ valo szók avétkek _közé_ számláltatnak _ha_ szinte ezek ne _ellenkezik_ is a _felebaráti_ szeretettel a szemérmeteségel az _igazság_  _mindazonáltal_ azokért számot adnak az _ítélet_ mert nem _fordít_ azokot arra a végre amelyre _kell_  _fordítani_ minden _cselekedet_  _hogy_  _ha_ a _hiábavaló_ szók meg vannak _tiltva_ mit mondhatni még a _hiábavaló_  _cselekedet_ 

3 A _kereszténység_  _nemcsak_ a rosz és vétkes _cselekedet_ és _beszéd_  _kárhoztat_  _hanem_ még a vétekre valo akaratot és _kívánság_ is az _ember_  _törvény_  _megtilthat_ alopást és a _gyilkosság_  _de_ nem az akaratot az sziv nem lévén az ö _hatalom_ az _csak_ az _isteni_  _törvény_  _illet_ mivel atörvény csinálo ura a sziveknek _de_ az _isteni_  _törvény_  _között_ a _csak_ a _keresztényi_  _törvény_ valo ugyan az is _megkülönböztet_  _ő_  _inkább_ a sinagogátol

A _Krisztus_  _anyaszentegyház_ az Isten nem akarja _hogy_ az _oltár_ véres áldozatok legyenek _hanem_ a _kecskebak_ és a _bika_ vére _hely_ ártatlan lelket _kíván_ mondgya laktáncius nem _elég_  _tehát_  _hogy_ az én _kéz_  _tiszta_ legyenek az én szemeim szemérmetesek és a szám _tiszta_  _hanem_ a szivemnek _kell_  _tiszta_ lenni mivel _ha_ egy aszszonyt látván a rosz _gondolat_  _hely_ adok az Isten elött vétkes vagyok ezt a _Krisztus_ maga mondgya _hogy_ pedíglen _jól_ meg lehesen _érteni_ az ö _tanítás_ azt meg _kell_ tudni _hogy_ vagyon _mibennünk_ ollyan rosz _kívánság_ a melyet veszedelmes _örökség_  _hagy_ reánk ami elsö atyánk és a melyet a vétek _tapló_ nevezik atheologusok fomes peccati _-e_  _felgerjeszt_ a _tűz_ mivel _meggyújtván_ fel gerjeszti az akaratot és azt a roszra viszi a _felgerjedett_ akaratnak és _kívánság_  _kétféle_  _indulat_ vannak némellyek akarat ellen valok és a melyekröl nem _gondolkodik_ illyenek _tehát_ azok az elsö _indulat_ a melyek _felgerjed_ valamire a mit meg látunk minek elötte az _okosság_ magát észre vegye a többi akarattal és _gondolat_ valo _indulat_ az _első_ magokban nem vétkesek mert nem szabadosok _hogy_  _hacsak_  _az_ nem adnak alkalmatoságot ót nincsen vétek _ahol_ nincsen szabadság ezek az _indulat_ pedig _mibennünk_ akaratunk ellen _felgerjed_ 

A több _indulat_ pedig vétkesek mivel azokal _bírhat_ az Isten segéttségével ugyan az illyen rosz _kívánság_ és szivbéli _házasságtörés_ is _tilt_ nékünk akristus _de_ noha a _kereszténység_ ne _kárhoztat_ is az elsö _indulat_  _mindazonáltal_  _kárhoztat_ annyiban _hogy_ azok _okoz_ a rendeletlen _kívánság_ azt is akarja _hogy_ azokot meg utállyuk és meg vessük mert azokbol _ered_ avétek

4 A _keresztényi_  _tisztaság_ még továb is _terjed_ mivel _tilt_ még a rosz _gondolat_ is _tartván_ attol _hogy_ a _gondolat_ fel ne _gerjeszt_ a rosz _kívánság_ ettöl vagyon _hogy_ a _teológia_ vétkesnek _tart_ az ollyan _illetlen_  _dolog_ valo _gondolat_ a melyröl az elme _örömest_  _gondolkodik_ nem szabad mi nékünk szabadgyára _hagyni_  _gondolat_ és a maga _kedv_  _bocsátani_ 

Minden _keresztény_ azt _kell_ mondani amit _jobb_ mondot mondván _felfogadtatik_ az én szemeimel és arra _kötelez_  _hogy_ semmit ollyat ne _tekint_ ami vétkes _gondolat_ adhatna nékem ezek a szok meg mutattyák a _keresztség_ valo _kötelesség_ amelyet a szent atyák _kötés_ és szövettségnek nevezik mit _cselekedik_ egy _keresztény_  _keresztség_  _hanem_  _kötés_  _csinál_  _nemcsak_ az _isten_ és az _anyaszentegyház_  _hanem_ még magával is amaga szemeivel szivével és elméjével _hogy_ semmit ne _tekint_ se ne _kíván_ sene _gondolkodik_ semmiröl ollyanrol ami _illetlen_ 

5 A _kereszténység_  _nemcsak_ a rosznak magját akarja _belőle_  _ki_ szedni _hanem_ még attol is el akar távoztatni a mi _kívülötte_ lévén arra vihetne _főképpen_ a vétekre valo alkalmatoságoktol _ha_ ate _jobb_ szemed _megbotránkoztat_ tégedet mondgya akristus vájd _ki_ azt _ha_ a lábad vagy _kéz_  _megbotránkoztat_ vágd el azokot ezt az atyák avétekre valo alkalmatoságra magyarázák és ezen mondását a _Krisztus_ igy magyarázák valamint _hogy_ el vágják arodhat _tag_ akár mely szükséges légyen az azért _hogy_ meg szabadithassák az egész _test_ ámbár a _kéz_ vagy a láb legyen is az a _tag_  _hasonló_ amidön valamely _teremt_ állat mi nékünk a vétekre valo alkalmatoság el _kell_ attol távoznunk akár mely _kedves_ légyen nekünk és akár mely nehéz légyen is a nékünk a _Krisztus_  _nemcsak_ azt mondgya _hogy_ vájd _ki_ a szemedet _hanem_  _hogy_ még vesd el azt mesze magadtol az az _hogy_ el _kell_  _távozni_ az alkalmatoságoktol és a veszedelmes _társaság_ 

6 A _keresztényi_ vallás _hogy_ meg mutassa micsoda _irtózás_ vagyon avétekhez mindent _elkövet_ ami tölle lehet _hogy_ azt _gyökér_  _kiirthat_  _javallván_ nékünk a _földi_  _jó_ meg vetésit amelyek _ok_ és _eredet_ avéteknek nem magoktol _hanem_  _ha_ azokkal roszul _él_ arra is _céloz_ az _evangélium_  _tanítás_ parancsolati és _javallás_  _hogy_ meg vessük lábunk alá _tapod_ és _elhagy_ egészen avilági _jó_ agazdaságokot _tisztelet_ söt még a szabados _gyönyörűség_ is a midön azokot valamely vétek _követhet_ szent _Cyrillus_ fel tészi _hogy_ a názarénusoknak _nemcsak_ a _borital_ vala _megtiltva_  _hanem_ még a _szőlőétel_ is mert _egy_ amásikátol vagyon és _hogy_  _könnyű_ adgyuk a _gyönyörűség_ magunkot a melynek _gyökér_ magunkban _hordoz_ ez igy lévén a _kereszténység_  _nemcsak_ a vétket _tilt_  _hanem_ még mind azt is a mi _okozhat_ a vétket

Egy szoval a _kereszténység_ azt _kíván_ töllünk _hogy_  _elkerül_ a véteknek még az árnyékát is _eltávozik_ mondgya szent pál mindentöl a mi rosznak láttzik lenni _hogy_  _betölthet_  _hivatal_  _kötelesség_ és méltó fia lehes az anyaszent egyháznak _aki_ makula és rántz nélkül valo szenteknek _kell_ lennünk mivel azt szolgállyuk _aki_  _önnönmaga_ a szenttség ollyan formában is visellyük az ö _kép_ eföldön és ugy üsmértettyük meg _ő_ a _hitetlen_ és szentellyük meg az ö nevét ö nékünk semmit ugy nem _hagy_ mint azt _hogy_  _tiszta_  _élet_  _tisztel_  _ő_ az emberek elött akik látván jó _cselekedet_  _dicsőít_  _ő_  _kötelesség_  _szerint_ 


 A _ki_ szent szentellye meg még magát és _aki_  _igaz_ legyen még _igaz_ 

VÉGE


 _imádság_ 

Meg váltó _Jézus_ uram és én _isten_  _cselekedik_ velem azt a _kegyelmesség_  _hogy_  _ad_ ollyan elmét nekem a mely _öröm_  _gondolkodik_ az _isten_ és az _örökkévaloság_ 

Adgy szent _gondolat_  _egyenes_ akaratot mely _megegyezik_ a _tied_  _buzgó_  _kívánság_ a menyekhez

Adgy ollyan _hit_ mely meg vesse avilágot és _kedvel_ a szegénységet _gyalázat_ és szenvedést

Hogy _elkerül_ az ollyan _dolog_ a melyek minket el ámittanak

Adgyad _hogy_  _erős_  _bízik_ az Isten _ígéret_ 

Adgy ollyan _isteni_  _félelem_ a mely _hatalmas_ legyen a világi nyomoruságoknál és _kísértet_ 

Adgy ollyan _isteni_ szeretetet a mely egy aránt nevekedgyék mind ajokban mind abünösokbe

Adgy ollyan szivet a mely _hálaadó_ légyen malasztidhoz _engedelmes_ sugarlásidhoz _aki_  _hovatovább_ jobban _igyekezik_  _megtanulni_ az üdveségnek _tudomány_ 

Adgy ollyan _okosság_ a mely a _hit_  _engedelmeskedik_ ollyan _érzékenység_ melyek az _okosság_  _függ_ 

Adgy ollyan ártatlan nyelvet mely az _isteni_  _dicséret_ meg szenteltessék

Adgy ollyan _tiszta_ szemeket melyek inkáb _tekint_ az _ég_ mint sem a _föld_ 

Adgy ollyan _fül_ amelyek zárva legyenek a világ elöt és nyitva az Isten _beszéd_ 

Adgy ollyan _kéz_ a melyek _örömest_ munkálkodgyanak és segittsék a _felebarát_ 

Adgy ollyan lábakot amelyek el _távozik_ avilágtol és álhatatosan _jár_ az Isten uttyán

Adgyad _hogy_ szomoruságim _penitenciatartó_ legyenek és üdveségre valok

Adgyad _hogy_ napjaim _teljes_ legyenek jó _cselekedet_ 

Adgy nékem _oly_  _okos_ és vigyázo _keresztényi_  _élet_ mint ollyannak a kinek _csakhamar_ meg _kell_  _halni_ 

Adgy _csendes_  _halál_ nékem _hogy_  _had_  _élhet_ örökön _örökké_  _teveled_ 


AZ _élet_ RENDÉRÖL

Ebben a _rendtartás_ meg lehet látni _hogy_ mit _kelletik_  _cselekedni_ minden napon minden _hét_ minden _hónap_ és minden _esztendő_ 


Minden napon mit _kell_  _cselekedni_ 

 _I_  _felkel_  _idő_ és mindenkor azon _óra_ amenyiben az _egészség_ vagy ahivatalod amelyben _él_ meg engedi azt néked _de_ azért _idő_ le _kell_  _feküdni_ ugy _intézvén_  _hogy_  _hat_ vagy _hét_  _óra_ lehesen az álomra a _hosszú_ valo _alvás_ már resttség

2 A midön _felébred_ mindgyárt _emel_ az _isten_ szivedet mondván En _isten_  _teljes_ szivemböl szeretlek tégedet és néked ajánlom magamot az _igazságos_  _hogy_ az Isten _dicsértetik_ aleg elsö _gondolat_ 

3 Az ágybol _hirtelen_  _kell_ fel _kelni_  _de_  _tisztesség_ és mondgyad magadban ez a nap _talán_ utolso napja _élet_ 

4 A midön _öltözik_ mondgy magadtol valamely _kis_  _imádság_ 

5 A midön _felöltözik_ végy szentelt vizet és _letérdepelvén_ mond el a reggeli _imádság_ 

6 Azt el végezvén a _föld_  _megcsókol_ mondván _föld_ vagyok és _föld_ leszek és az után _feltesz_ azt magadban és mondgyad _hogy_ az Isten _kegyelem_ ugy akarok ma _élni_ mint _ha_ ma meg _kell_ halnom

7 Minek elötte valamely _dolog_  _fog_ ajánlyad azt az _isten_ mondván én _isten_  _teérted_ és ate _dicsőség_  _fog_ ezen munkához _ad_ segittséget annak _jól_ végben vitelére ez az _igazán_ valo út az _isteni_ szolgálatra

8 Egy napot se _elhagy_ mulni amelyben ne _elmélkedik_  _hacsak_  _fél_  _óra_ is valamely szent _dolog_ ugy mint az Isten _jóság_  _hozzá_ valo _hálaadatlanság_ az _élet_ erre pedig aregeli _idő_ leg alkalmatosab mert ez igen szükséges az üdveségre

9 Tedd fel magadban _hogy_  _ha_ lehet _soha_ a szent misét el nem mulatod és ót _kommunikál_ lelki képen és mint _ha_ a lenne aleg utolso _communio_  _ennél_ se szenteb se _hasznos_  _dolog_ nem _cselekedhet_ik_ 

10 napjában végy arra egy _kis_  _idő_  _ha_ az alkalmatoság meg engedi _hogy_ meny a _templom_ és ót _imád_ a _Krisztus_ a szenttségben _aki_ is reád _tekintvén_  _kegyelem_ adgya _bőség_ 

11 Olvass valamely lelki _dolog_ valo _könyv_  _hacsak_  _fél_  _óra_ is nem _egyéb_  _hanem_ atanulásnak _kedv_ és _hogy_ azokot _követhet_ 

12 visgáld meg lelked üsméretit napjában _két_  _ebéd_ elött és minek elötte _lefekszik_ visgáld meg _gondolat_  _beszéd_  _cselekedet_ és _fogyatkozás_ azokot meg szánván és _bánván_  _felfogad_  _hogy_  _többé_ nem _cselekedik_ 

13 napjában _gyakorta_  _felemel_ szivedet az _isten_  _buzgó_  _fohászkodás_  _ekképpen_ lehet _megegyesülni_ az _isten_ 

14 szoktassad magadot arra _hogy_ az Isten elöt _jár_ mert ez aleg rövideb _könnyű_ és _bizonyos_ uttya az üdveségnek

15 A midön valamely vétekben _esik_ azonnal szánnyad _bán_ meg aztot _kér_  _kegyelem_  _isten_ és _feltesz_ magadban _hogy_ mentöl _hamar_  _meggyón_ik_ 

16 A midön valamely _kísértet_  _forog_  _kér_ az Isten segittségit és _gondolkodik_ ahalálrol és az _örökkévaloság_ 

17 _hogy_  _ha_ a napközben valamely szomoruság _ér_  _megtud_  _hogy_ az Isten _küld_ reád az ö _dicsőség_ és ate _java_ mint _drága_  _jel_ szeretetének vessed azért akarattya alá magadot és _ad_  _hála_ néki

18 _megtanul_ magadot sanyargatni mind _belső_ mind _külső_ meg zabolázván _érzékenység_ 

19 Ugy _bánik_ másokal valamint _kíván_  _hogy_ mások _bánik_ veled _tesz_  _jól_ mindenel a menyiben lehet

20 légy _tisztelet_  _feljebbvaló_  _becsület_ és jó akarattal magadhoz _hasonló_ és _könyörületesség_ az aláb valokhoz

21 légy atyafi szeretettel _cseléd_ visely _gond_ reájok és _főképpen_ azon légy _hogy_ az _isten_ szolgállyák

22 Imádkozál apurgatoriumban lévökért _ad_ alamisnát arra a végre ez az Isten elött _kedves_ és veled is _irgalmasság_  _bánik_ 

23 Az áldáson _kezd_ és a _hálaadás_ végezed _étel_  _csendesség_ és _tisztesség_  _eszik_ ne az _étel_  _kedv_  _eszik_  _hanem_ a szükségnek és nem ugy mint az _oktalan_ állatok még _abban_ is sanyargassad magadot nem _evén_  _sokszor_  _abból_ a mit _inkább_ szeretz

24 Estve minek elötte le vetkezél visgáld meg lelked üsméretit és az után mond el _imádság_ 

25 _és_ midön _lefekszik_  _fohászkodik_  _buzgóság_ az _isten_  _tekintvén_ ágyadot valamint akoporsot vess _kereszt_ magadra a szentelt vizel és _hív_ segittségül a szenttséges _Jézus_ és azö Anyát és alugyál és _békesség_ 

26 Hogy _ha_  _éjszaka_  _felébred_ vess mindgyárt _kereszt_ magadra és ajánlyad _isten_ lelkedet szivedet és _imád_  _ő_ 


Minden _hét_ 

1 Minden vasárnapon visgáld meg _hogy_ mi képpen _tölt_ a _hét_ és mi formában _kell_  _tölteni_ azt a melyben vagy el _kell_  _olvasni_  _akkor_ ezt a _rendtartás_ 

2 Cselekedgyél valamely testi sanyargatást magadon mert máskent atest rabjává tészen tégedet

3 Tégy minden nap _tehetség_  _szerint_ valamit _külön_ a szegényeknek és szombaton azt _elosztogat_ nékik eszent _Chrysostomus_  _tanács_ 


Minden _hónap_ 

1 Gyonyál meg és _kommunikál_ minden _hónap_ egy szer vagy minden _tizenötödik_ napon ezen _két_ szenttség _által_ veszük a _kegyelem_ 

2 Minden _hónap_ végy egy napot magadnak amelyben _jól_ meg _kell_ visgálni _élet_ magad viselésit és _készülni_  _kell_ ahalálra


Minden _esztendő_ 

1 Az _esztendő_  _kezdet_  _tesz_  _közönséges_  _gyónás_ és visgáld meg _hogy_ mit _kell_ magadban _elhagyni_ és mi formában _kell_ magadot viselni _hogy_  _jól_  _élhet_  _ha_ az Isten _meghagy_ ez _élet_ 

2 _kereszteltetés_ napját meg szentellyed _meghálálván_ az _isten_  _hogy_ az _igaz_  _hit_  _hoz_ és ujittsad meg _őelőtte_ az _akkori_ tett _fogadás_  _tudniillik_  _hogy_ ellene mondasz az _ördög_ a _test_ és avilágnak

Tessék az urnak _békesség_ és _irgalom_ adni _mindaz_ kik ezt a _rendtartás_  _követ_ Amen

Salve Regina

 _mennyország_  _királyné_ 
 _irgalmasság_ szent Annya
Elet _édesség_ reménség
Üdvöz légy szép szüz Mária
 _Éva_ árva _fia_ 
szám _ki_ vetett maradéki
siralminak _örökös_ 
 _sok_ nyavalyáknak _hajlék_ 
E siralomnak völgyében
kik nyavalygunk nagy _ínség_ 
 _hozzá_  _óhajt_ menyégben
 _ki_ vagy _örök_  _dicsőség_ 
Azért szószóllónk szenvedet
 _fordít_  _hozzá_  _kegyelem_ 
És ate _bűnös_ népedet
 _oltalmaz_  _hív_ 
 _ó_ ’ _édes_ szuz _irgalom_ 
mutasd meg _kegyes_ voltodot
 _holta_ után szent _fia_ 
mutads meg s’ _boldogság_ 
                           Amen

Ave Maris Stella

Üdvöz légy Mária
 _tenger_  _csillag_ 
Mindenkor szüz Anya
 _ég_ nyilt _kapu_ 
Kit _Gábriel_ menyböl
Üdvözle _isten_ 
 _őriz_  _háború_ 
 _Éva_ vett _jaj_ 
Óld _bűn_  _béklyó_ 
Add szemünk világát
Mosd el lelkünk motskát
 _kér_  _jó_  _adás_ 
Mutasd _anyaság_ 
vegye _imádság_ 
A _ki_  _érte_ magod
akart lenni s’ árod
 _ó_ ’ szüzek Nemesse
s’ szelidek _jeles_ 
ne legyünk _bűnös_ 
 _tesz_ szenté s’ _kegyes_ 
Éltünk _tiszta_ voltát
nyerjed s’ _bátor_ uttyát
 _hogy_ látván urunkat
mondgyunk víg _hála_ 
 _dicsőség_ Atyának
 _fiú_ s’ szent Léleknek
 _három_ szent személynek
Állattyában _egy_ 
Amen


A _szóhordás_ 

Egy _emberséges_  _ember_  _soha_ sem _szóhordó_ mert _előre_  _ellát_ annak veszedelmes _ki_ menetelét és végit azt _tud_  _hogy_ a szóhordás mindenkor zenebonát _okoz_ az atyafiak és a jó akarok _között_  _egyenetlenség_ és _hogy_ olyan veszekedéseket _indít_ a melyeknek a vége _soha_ sem jó

A szóhordás mindenkor ártalmas annak _aki_ azt _cselekedik_ annak a kinek a szót _hord_ és annak _aki_  _beszél_ ez olyan _kard_ a mely _harmat_ sebesit vagy _megöl_ egy szers mind

Igen _kevés_  _szóhordás_ vagyon olyan a melyhez ne _tesz_ ez olyan valamint egy _hógomolyag_ a mely mentöl aláb _hengeredik_ annál inkáb vastagodik

A _szóhordó_ tsak _két_  _ok_  _kell_ lenni a _szóhordás_ vagy az _hogy_  _kedv_  _keres_ annak a kinek árulkodik vagy az _hogy_ magának _elég_  _tesz_ 

Egy _emberséges_  _ember_ nem _hogy_  _kedv_  _talál_ azal a midön szót visznek neki _de_ száz féle _keserűség_  _okozni_ és _sokszor_  _harag_  _ingerel_ olyan állapottyában a maga _okosság_ nem _hallgathat_ se attyafiainak vagy jó akaroinak _tanács_ bé nem veheti a _harag_  _követvén_ nagy _dolog_  _fakad_ 

Ihon illyen _haszon_ és szolgálatot tészen rend _szerint_ az _esztelen_  _szóhordó_  _árulkodás_  _hiába_  _bán_ az után a zenebonát melyet _okoz_ mert már _késő_ atüzet _meggyújt_ és azt el nem olthattya

A _szóhordó_ sem látom semmi _haszon_  _árulkodás_ mivel egy felöl _ellenség_  _tesz_ azt a személyt a kit el árult más felöl pedig _gyalázat_  _hányhat_ a maga szemére _hogy_  _esztelen_  _megháborít_ az elméjit annak a kinek árulkodot és _hogy_ olyan veszedelemre és szomoruságra _tesz_ amelyböl _talán_  _ki_ sem gázolhat

 _hogy_  _ha_ olyat mondottak _felőle_ a mely nékünk _dicséretes_ azt mi nem szerettyük az _ok_ ez mert azt sajnályuk _hogy_ a mit jó _erkölcs_ el akartuk volna titkolni azt meg _tud_ és _hogy_ azért _dicsér_ azt nem _kell_ szeretnünk

 _hogy_  _ha_ pedig roszat mondottak _felőle_ a _szóhordó_ nem _kell_ minket azal meg szomoritani ez igy lévén aszó hordokot minden képen tsak rosz szemel _kell_  _tekinteni_ és tsak _hízelkedő_ és _esztelen_  _kell_ öket _tartani_ 

lehetetlen _hogy_ az _aki_ azt agyalázatos szohordást _követ_  _hogy_ valami okot ne adgyon magárol a szóra ettölis vagyon _hogy_ visza adgyák néki _gyakorta_  _dupla_ akölttsönt arra igen vigyáznak _hogy_ mit mond és mit _cselekedik_ és mindenel meg üsmértetik _hogy_  _kicsoda_ 

A többi _között_ egy _ember_  _jön_  _hozzá_ akarván _titkos_ meg _jelenteni_  _hogy_ egy illyen szemely sokak _hallata_ roszul _beszél_  _felőle_  _felel_ néki _hogy_ már régen _bedug_  _fül_ a szohordások elött _de_  _ha_ szinte nyitva volnának is _egy_  _fül_ habé mennek a másikán _ki_  _kell_ menniek mert én azokal nem _törődik_ mondám azt is _hogy_ valamit mondanak a _távollévő_ rend szerent _abban_  _kételkedhetni_ a mely sebet pedig _távol_ vennék a nekem _soha_ sem _fáj_ azonban pedig akik elött _énfelőlem_  _beszél_ azoknak _kelletik_ partomot _fogni_ vagy _ellene_ lenni mivel tsak _őértük_ volt a szó _felőle_ 

A midön egy _gyülekezet_ valamely _távol_ valo _ember_  _beszél_ mind azok kik _abban_ atársaságban vannak arra vigyázanak _hogy_ semmi roszat _felőle_ ne szollyanak mivel az _igazság_ arra _kötelez_ öket _hogy_ meg ne _enged_ az ollyat _megítélni_ akit nem _hív_  _hogy_ maga menttségire menyen _ha_ ezt az _igazságtalanság_ meg _enged_  _jóváhagy_  _hogy_  _őfelőlük_ is _beszél_ mikor együt nem lesznek

Hogy _ha_ atávul valokrol _soha_ sem _beszél_ nem volna _szóhordás_ és _aki_  _szóhordó_ akarna lenni azt senki _társaság_ nem venné és minden _gyülekezet_  _ki_ üznék mint egy _gyalázatos_ 

Ugy _történik_ egy szer _hogy_ egy _hízelkedő_  _szóhordó_ egy _emberséges_  _ember_ ment meg mondani neki _hogy_ olyan _hely_ volt _ahol_ semmiben sem _kímél_  _ő_ és _hogy_ száz olyan féle _dolog_ mondottak _felőle_ a melyet _ha_  _hall_ nem _tetszik_ néki ez az _emberséges_  _okos_ és _értelmes_  _ember_ olyan formában _hallgat_ ezt a _szóhordás_  _hogy_ ugyan el álmélkodék rajta a _szóhordó_ és mondá néki az _emberséges_  _ember_ uram _ha_ engemet _jól_ üsmernének sokal _több_ mondhatnának _felőle_ és nem volna _ok_ a _harag_ sokal is _tartozik_ azoknak akik _ilyenformában_  _beszél_  _felőle_  _távol_ valo létemben _ha_  _jelenvaló_ létemben ugy _beszél_ a mint meg is _cselekedhet_ik_ azért az én _orca_ meg pirulna és szégyenleném _kér_ azért _kegyelem_ adgya _tudta_  _hogy_  _hálaadó_ szível vettem _beszéd_  _soha_  _árulkodó_ jobban meg nem pirult mint ez _gondol_  _hogy_  _soha_ sem árulkodott _több_  _élet_ 

Annak az _emberséges_  _ember_ volt _ok_ igy _felelni_ mert mint _hogy_ tsak az _igazmondás_ szokta az _ember_ meg _bántani_ ez az _emberséges_  _ember_ pedig nem _érezvén_ és nem vádolván magát semmiben is arrol a mit mondottanak _felőle_ ö _abban_  _bizonyos_ volt _hogy_ valamit mondottanak _felőle_ amind _hamisság_ volt az illyen _eszes_ és _értelmes_  _felelet_ az _árulkodás_ ártatlanná tészi azt a kinek árulkodnak _megítél_ az árulkodot _de_ még inkáb azt _aki_ okot _ad_ a _szóhordás_ 

Nintsen olyan _istenes_ és _emberséges_  _ember_ akár _ki_ légyen az a kinek szándékát roszra ne magyarázhasák és _cselekedet_ rosznak ne _tarthat_  _de_ az az _istenes_  _ember_ rend _szerint_ valo _élet_  _követ_ semmiben meg nem változtattya maga viselésit se változást se _gyengeség_ nem látni _őbenne_ azt akarja _hogy_ az ö _élet_  _bizonyság_ tsak a lelke üsmerete legyen és tsak az Isten lássa _hogy_ mi vagyon szivében ugy _tekint_ az _emberszólás_ és a _szóhordás_ valamint a _fergeteg_ a mely nagy zugásal vagyon _de_ a mely nem árthat se _becsület_ se jó _erkölcs_ 

Az _okos_  _ember_  _soha_ sem _hallgat_ a _szóhordás_ és igy bé zárja a száját a _szóhordó_  _sok_ szomoru _óra_ menti meg magát az olyan _aki_ a _szóhordó_ nem _hallgat_ azal néki is _sok_ jó _óra_ szerez _talán_ még el is hagyathattya véle

Se nyelvünknek se _fül_ nem _kell_ lenni ez _árulkodó_ elött nem is _tud_  _hogy_ melyik vétkeseb akettö _közül_ azé _aki_  _hallgat_ vagy az _aki_ árulkodik _de_ azt _tud_  _hogy_ azért maradnak _abban_ az utálatos _szokás_ mert _könnyű_ és _öröm_  _hallgat_ öket

Se _haszon_ se _becsület_ nintsen a szohordásban és _ha_ szabad volna roszul _ítélni_ mások felöl _mihelyt_ valaki _énnekem_ [én-nekem] árulkodnék minden féle rosz _erkölcsű_  _tart_ még is azt mondom _hogy_ a mely _ember_ tsak egy szer árulkodnék nekem másra már annak az _ember_ meg üsmerném elméjit és _természet_ és _soha_ sem lehetnék jó _ítélet_  _felőle_ 

nagy _esztelenség_ olyat _beszélni_ a melyet mástol _hall_  _aki_ is _hazudhat_ vagy _hozzátehet_ igen nagy _igazságtalanság_ azt el _hinni_ a mit nékünk mondanak illyen formában

Eszemben _jut_ még igen szép szavai egy üsmerömnek akinek is egy jó akaroja olyan _értetlen_ lévén valamitsodás _hív_ akarta magát mutatni _hozzá_ menvén mondá néki _hogy_ egy _bizonyos_  _gyülekezet_  _elég_  _beszél_  _felőle_ és azö maga viselésit sokan meg itélték erre _felel_ néki _hogy_ igen szépen _köszön_ mind azoknak kik az ö _fogyatkozás_ vigyáznak azon is _igyekezik_  _hogy_ azokot el _hagy_ és azon lészen _hogy_ az kik _felőle_  _beszél_ azokal _jól_  _tehet_  _ha_  _cselekedet_ nem lehet leg aláb _kívánás_ 

*

latzkot _hív_ Isten _először_ Anyaszent egyházaban 1747 12 7bris rosa ellene mondvan _eretnekség_ az anyaszent egyház _kebel_  _jön_ és az _isten_ ment 2 8bris 1748

Ma _nagycsütörtök_ 1751 az Isten _bárány_ vérinek _érdem_ az _anyaszentegyház_  _hoz_  _keszeg_  _aki_ is már negyedik _tíz_  _esztendő_  _fogvást_ adgya Isten _hogy_ ne légyen az utolso

Amen Ma _nagycsütörtök_ 1758 az Isten _anyaszentegyház_  _hoz_ mártont Adgya Isten ne legyen utolso

A _doktrína_ magában _foglal_ ahit ágazatit a mellyeket _hinni_  _kell_ 

A moralis a jó _erkölcs_  _tanít_ és arra a miket _követni_  _kell_ és a miktöl el _kell_ távoznunk

A _diszciplína_  _elöben_ adgya az _anyaszentegyház_ rendelésit szokásit

Az _eretnek_ a _hitágazat_ ellen _feltámad_ 

A Sismatikusok a _diszciplína_ el ronttyák

A rosz _kereszt_ el távoznak ajó _erkölcs_ 


S _Gregorij_ Pa

O bone jesu verbum patris splendor paternae gloriae inquem desiderant Angeli prospicere doce me facere voluntatem tuam ut spiritu tuo bono deductus _ad_ beatam illam per veniam civitatem ubi _est_ Deus aeternus et unus omnium spiritus ubi _est_ certa securitas et secura aeternitas et aeterna tranquillitas et tranquilla felicitas et _Felix_ svavitas et svavis jucundi ubi tu Deus Cum patre et spiritu sancto vivis et regnas per omnia saecula saeculorum Amen

obone Jesu _ő_ piissime Jesu odulcissime Jesu _ő_ Jesu fili Mariae virginis plene misericordia et pietate odulcis Jesu miserere mei secundum magnam misericordiam tuam _ő_ Clementissime Jesu _te_ deprecor per illum sangvinem pretiosum quem pro peccatoribus effundere voluisti ut abluas omnes iniquitates meas et in me respitias miserum et indignum humiliter veniam petentem et hoc nomen sanctum Jesu in vocantem onomen Jesu nomen dulce nomen Jesu nomen delectabile nomen Jesu nomen confortans quid enim _est_  _Jézus_ nisi salvator _ergo_ Jesu propter nomen sanctum tuum esto mihi _Jézus_ et salva me ne permittas me damnari quem _de_ nihili creasti obone Jesu ne perdat me iniquitas mea quem fecit omnipotens bonitas tua odulcis Jesu recognosce quod tuum _est_ et absterge quod alienum _est_  _ő_ piissime Jesu miserere mei dum tempus _est_ miserendi ne danmes me intempore judicandi et que utilitas in sangvine tuo dum descendero in aeternam Corruptionem non mortui laudabunt _te_ domine Jesu neque omnes qui descendunt in infernum _ő_ amantissime Jesu odesideratissime Jesu ojesu Jesu Jesu admitte me in numerum electarum tuorum _ő_ Jesu salus _int_ Credentium oJesu solatium adte Confugientium oJesu dulcis remissio omnium peccatorum _ő_ Jesu Filii Mariae virginis in funde in me gratiam sapientiam charitatem Castitatem et humilitatem ut possim _te_ perfecte diligere _te_ laudare _te_ perfrui tibi servire in _te_ gloriari una Cum omnibus qui invocant hoc sanctum nomen tuum quod _est_  _Jézus_ Amen 

oratio S Bernardi

Grand Dieu tes jugemens sont remplis d’equité 
Toujours tu prens plaisir à nous etre propice 
Mais j’ai tant fait _de_ mal que jamais ta bonté 
Ne me pardonera sans choquer ta justice
    Oüi mon Dieu la grandeur _de_ mon impieté 
Ne laisse aton pouvoir que le choix du supplice 
Ton _interes_ s’oppose à ma felicité 
Et ta Clemence mème attand que je perisse
    Contente ton desir puisquil t’ _est_ glorieux 
Offense toi des pleurs qui Coulent des mes yeux 
Tonne frappe il _est_ tems rend moi guerre pour guerre
    J’adore en perissant la raison qui t’aigrit 
Mais dessus quel endroit tomberas ton tonnerre 
qui ne soit tout Couvert du sang _de_ JEsus _Krisztus_ 

A légy a mi vagy a mitsodák mások _hagy_  _béke_ nékik _had_ akár _ki_ légyen az a minémü akar lenni a mi nem lehetz ne is akarj ollyanná lenni nagy _jóság_ a nagy _dolog_  _felettébb_ nem _igyekezni_ nem _kicsiny_  _dolog_  _kevés_ meg elégedni a maga sorsával _megelégedett_ sziv nagy _talemtum_ a _megelégedés_  _feljebb_ valo agazdagságnál

A _Krisztus_  _Jézus_  _élet_  _história_ 

1748


 _elöljáró_  _beszéd_ 

 _I_ Hogy mitsoda végre _ír_ ezt a _história_ 

A _Krisztus_  _Jézus_ az _ember_ üdveségekért szállot le a menyekböl vett _ember_  _test_ magára születet _él_ prédikállot _meghal_  _feltámadt_ és viszá fel ment amenyekben _igazságos_  _dolog_  _tehát_  _hogy_ az emberek ezekre atitkokra _megtaníttat_ magokot a melyek _által_ meg váltattak és _hogy_ meg _tanul_ egy olyan _élet_ és _halál_  _história_ a mely üdveségekben _járó_  _dolog_ az emberek _isten_  _ellenség_ valának akristus _halál_  _elég_ tett az attyának erettek meg is _tanít_ öket arra _beszéd_ és _példaadás_  _hogy_ mi képpen _megtérhet_  _hozzá_ szüntelen _kell_  _gondolkodni_ azon _hogy_ mit szenvedet egy Isten azö vétkek _eltörlés_ azért _hogy_  _örökös_  _hálaadó_ szeretettel lennének _hozzá_ anyi _jótétemény_ se _elég_ nem _elmélkedhetik_ az _igazság_ amelyekre _tanít_ öket és a _cselekedet_ melyeket _cselekedet_ mivel tsak ugy üdvezülhetnek _hogy_  _ha_ azokot azigazságot végben viszik és _követ_ azokot atselekedeteket

Ugyan ezen _ok_  _emlékeztet_ öket minden nap az _anyaszentegyház_ az üdvezitö _halál_ a szent mise áldozattyában a mely valoságos _kép_ akereszten valonak ugyan azért is ajánlya szüntelen azt a szenttséges _ostya_ a melynek vére _megbékéltet_ öket az _isten_ azért _hogy_ ök is ajánlhassák azt amit a _Krisztus_  _Jézus_ ajánlot _őértük_ és _hogy_ az ö áldozattyának _gyakorlás_ állando _bizonyság_ lenne _hálaadóság_  _ezért_ is nevezik _Eucharisztia_ az az _hálaadás_  _de_ mint _hogy_ az _örökkévaló_  _élet_ a melyet akristus meg nyerte _halál_ tsak ugy nyerhetik el _hogy_  _ha_ vegben viszik a _törvény_ melyet adot és _ha_  _követ_ azokot apéldákot melyeket _hagy_ az _anyaszentegyház_ azt akarja _hogy_ a _hív_ minek elötte ajánlyák ezt a szenttséges áldozatot _tanul_  _először_ valamit az Isten _fia_  _beszéd_ és _cselekedet_ a melyeket _elébe_ adgya az áldozat elött valo _evangélium_ és a melyekre parancsollya apasztoroknak _hogy_  _oktat_ öket és _ezáltal_ meg üsmérteti velünk _hogy_ semmit ugy nem _hagy_  _fia_ mint azt _hogy_ tsak a _Krisztus_  _élet_ és _halál_  _tanul_ és _abban_  _foglalatoskodik_ azért _hogy_ szüntelen valo _hála_ adgyanak néki mind azért a mit _cselekedet_ és szenvedet _érte_ vagy is azért _hogy_ meg üsmervén a mit _cselekedet_ ök is 
 azont _cselekedik_ mivel az ö egész _élet_ mondgya szent agoston szüntelen valo _oktatás_ volt a mi szokásink rendben valo vételére és anyiban vétkezünk a menyiben _eltávozik_ ami magunk viselésével az ö maga viselésétöl

Az _anyaszentegyház_ szándékát _követ_  _tehát_  _hogy_  _ha_ a _hív_ adgyák meg váltojok _élet_ és _halál_  _história_ azt meg láthattyák az _evangélium_ amely magában _foglal_ mind azt valamit az Isten akart nékünk _ki_ nyilatkoztatni azö fia _cselekedet_ és _tanítás_ és szüntelen _kell_  _inteni_ ahiveket arra _hogy_ azt a szentséges _könyv_  _olvas_ a melyben _foglaltatik_ mind azok az _igazság_ a melyekröl itéltetnek meg az utolso napon _de_ mint _hogy_ sokan vannak olyanok akik _örömest_ akarnák meg tudni a _Krisztus_  _élet_  _folyás_ és meg látni együt és rendiben azokot atselekedetit a melyekröl szolnak az _evangélista_ és a melyeket nehéz volna nékik _feltalálni_ az _evangélium_ az illyen _igazságos_ és _természet_  _szerint_ valo _kívánság_  _elégtétel_ akarták _tehát_ aközönséges lelki _haszon_ az _evangélista_  _ki_ szedegetni _együvé_ és rendben _tenni_ a _Krisztus_  _élet_  _história_ 

Az olyanokért _ír_  _tehát_ le a _Krisztus_  _élet_  _história_ valamit _abban_ mondanak _igaz_ mivel semmit _abban_ nem mondanak a mi fel ne _találtatik_ az _evangélium_  _mindazonáltal_ nem az _evangélium_ akarták _abban_ magyarázni _hanem_ tsak _igazán_ és _hív_  _ki_  _tenni_ mind azokot atselekedeteket a melyeket _leír_ az _evangélista_ azokot pediglen olyan stylusal és _expresio_ akarták le _írni_ a melyek leg alkalmatosabbak legyenek _hogy_ a _közönséges_  _elméjű_ is _megérthet_ a melyeket _talán_ meg nem érthetnék a _Szentírás_ phrasesse _szerint_  _hogy_ pediglen semmi nehézségekre ne légyen még _két_  _dolog_ vigyáztanak

1 A _Krisztus_  _Jézus_  _cselekedet_ mind egészen _kitesz_  _de_ az ö _beszéd_  _közül_ tsak azokot _leír_ a melyeket _könnyű_  _megfogni_ és a melyek leg szükségesebbek a szokások _oktatás_ a tudni valo _dolog_  _hogy_ az üdvezitö _élet_ nagyob része a prédikállásbol állot és _hogy_ olyan szükséges meg tudni azokot az _igazság_ a melyeket _tanít_ valamint atselekedeteket a melyeket _cselekedet_  _de_ azt is _tud_  _hogy_ mindenek meg nem foghattyák az Isten _fia_ minden _beszéd_ vannak olyanok a melyek inkáb atudosokot _illet_ példanak okáért mikor a maga _istenség_ akarta meg _bizonyítani_ vannak meg olyanok a melyek _eledel_ a _kisded_ a mely _igazság_ mindenek _tartozik_ tudni és _követni_ mint az üdveségre _kívántató_ az illyeneket fel _tesz_ ezen _história_  _de_ tsak rövideden azért _hogy_ rendiben és _folytában_  _követhet_ akristus _cselekedet_ és azokot olyan formában _feltesz_  _hogy_ a _hív_  _könnyű_  _megérthet_ 

2 Noha a fel tett szándék a volt _hogy_ semmit _egyéb_ ne mondgyanak _hanem_ tsak a mi az _evangélium_ vagyon és _hogy_ ne _kényszeríttetik_ semmit _az_  _tenni_ tsak az olyanokot akarták fel _tenni_ a melyeknek magyarázat nekivántassék _mindazonáltal_ kénszeritettek némelykor el _távozni_ ettöl arendtöl mivel _találkozik_ olyan _dolog_ a melyek _ha_ szinte nehezek is _de_  _ki_ nem lehetet _hagyni_ és mint _hogy_ azokot fel _kelletik_  _tenni_ meg is _kelletik_ azokot magyarázni a _Krisztus_  _sok_ olyan _igazság_  _tanít_ a _homályos_  _példabeszéd_ a melyek az _erkölcs_  _tekint_ azokot az _igazság_ igen szükséges tudni minden _keresztény_ szükséges is volt _tehát_ azokot _elébe_ adni _de_ azok _haszontalan_ és még némelykor veszedelmeseké is lésznek _hogy_  _ha_ az _olvasó_ nem segittik _hogy_ azoknak _értelem_  _feltalálhat_ és magára szabhassa ugyan az illyen _hely_  _kelletik_  _elegyíteni_  _holmi_  _jegyzés_ amellyek meg nem tartoztatván ahistoriának _folyás_ meg világosittyák azt ami _homályos_  _meggyengít_ a mi _kemény_ láttzik és _-e_  _szerint_  _elkészít_ az _igazság_  _kenyér_  _hogy_  _eledel_ lehesen mind nagynak mind _kicsiny_ azok a magyarázatok és _jegyzés_ ritkák rövidek és olyanok _hogy_  _talán_ nem lesz nehéz azokot _megkülönböztetni_ attol a mit látunk az _evangélium_ azt el lehet _hinni_  _hogy_ azokot szükségeseknek _talál_ mindenek lenni azt is reménlik _hogy_ inkáb panaszolkodnak azon _hogy_  _kevés_ mint sem azon _hogy_  _sok_ 

Végtire arra is vigyáztak _hogy_  _ha_  _jól_ azt meg nem _tud_  _hogy_ mitsoda szándékal _jön_ az üdvezitö erre avilágra igen nehezen _olvas_ azt _haszon_ a mit ót _cselekedet_ mert mint _hogy_ minden _cselekedet_  _beszéd_ és szenvedésit tsak _az_ a szándékhoz _fordít_ ugy tettzik mint _ha_ tsak _kevés_ volna meg tudni azö _cselekedet_ és szenvédésit _hogy_  _ha_ nem _tud_ annak mi volt _indító_ és _hogy_  _ha_ nem _tekint_ azokot arra a végre a melyre ö azokot _fordít_ ugy semmi _haszon_ nem vennének azokbol magoknak azt minden _tud_ meg is mondották ide _feljebb_  _hogy_ a _Krisztus_ nem más végre _lejön_ és _él_ aföldön _hanem_ ami üdveségünkért ugyan erre ís _tanít_ a _gyermek_ nintsen egy is ahivek _közül_  _aki_ azt ne _felel_ amidön _kérd_ tölle _hogy_ miért lett az Isten fia _ember_ azért _hogy_ minket meg válttson _de_ azt _könnyű_ észre lehet venni _hogy_ nem mindnyájan _ért_ a mit _felel_ és _hogy_  _kevés_ üsmérik _hogy_ mi legyen az a valttság és az az üdveség mert _kevés_  _tud_  _hogy_ mitsoda nyomoruságoktol szabaditotta meg öket a _Krisztus_ igen jó _tehát_ az ö _eset_ és sebeknek _história_  _elébe_ adni minek elötte meg _tud_ a _meggyógyítás_ és tsak rövideden meg mutatni nékik azt aboldog állapotot amelyben az Isten _teremt_ öket azokot a veszedelmes nyomoruságokot a melyekben _esik_ avétek _által_ és _hogy_ az _isten_ veghetetlen _jóság_ mitsoda modokal akarta öket meg szabaditani illyen formában nyomoruságokra _tekintvén_ annál nagyob _buzgóság_  _óhajt_ meg tudni azt a mit az üdvezitöjök _cselekedet_ meg váltásokért és annál is nagyob _haszon_  _olvas_  _élet_ magokban meg üsmérvén _hogy_ mivel _tartozik_ vétkekért az Isten _igazság_ jobban meg fogják üsmérni _hogy_ mivel _tartozik_ az ö _irgalmasság_ üdveségekért


 _II_ Az _ember_  _teremtetés_ és vétkéröl

A midön az Isten a menyet és a _föld_  _teremt_  _hat_ napok alat urat is akara adni minden testi _teremt_ állatinak erre valo nézve egy _kevés_ sárbol az _ember_ testét _formál_ és azt a _test_ bé _tölt_  _okos_ lélekel már annak elötte _sok_ számu angyalokot _teremt_  _aki_ mind üsmerettségit mind szeretetét adta volt _de_ annak egy része meg válék tölle a _kevélység_ miat ezek a párt ütö lelkek _ördög_ lévén az _isten_  _igazságos_  _ítélet_ a pokolra vettetének nem is remélheték _hogy_ valaha _visszatérhet_ arra az állapotra a melyböl _kiesik_ mert az ö akarattyok az _esik_ utan a meg átalkodásban és a _keménység_ meg marada az Isten arra rendelé az _ember_  _hogy_ ezeknek a párt ütöknek _elfoglal_  _hely_ a menyekben az Isten nem _teremt_ az _ember_ mind egy szers mind valamint az angyalokot _hanem_ egy _ember_ és egy aszonyt _teremt_  _aki_  _kelletik_ származni minden _ember_ ezt az elsö _ember_ nevezé _Ádám_ és ezt az elsö aszonyt _Éva_ az az az _élő_ anyának ezeket a maga _kép_  _teremt_ az az _hogy_ olyan _okos_ és _értelmes_ lelket _ad_ nékik _hogy_  _ő_ meg üsmérhették és szerethették _betölt_ elméjeket világoságával és akarattyokot szeretetével _teremtetés_  _igaz_ és ártatlanok valának az ö lelkek _teljesség_ az Isten alá volt vettetve és azö _test_  _teljesség_  _engedelmeskedik_ azö lelkeknek nem volt se setéttség se _háborodás_ az ö elméjekben mivel az Isten volt azö világoságok és _békesség_ semmi olyan nem volt az ö _test_ amit szégyenelhettek volna mert semmi rendeletlenség _benne_ nem volt _ezért_ is mondgya az _írás_  _hogy_ mezitelenek voltak _de_ azt nem szégyenelhették

Ebben a szent és _boldog_ állapottyokban az akarattyok _egyenes_ volt és _teljes_ szabadságban voltak minden szükséges _kegyelem_ segitették öket mind arra ajó _cselekedet_ a melyet az Isten _kíván_ töllök és _hogy_  _megérdemel_ azt a _dicsőség_ a mely _megjutalmaztat_ jó _erkölcs_ eza _dicsőség_ pedig a _hogy_ az _isten_ valoságal látthattyák ök már az _isten_ üsmerték anyiban a menyiben a _teremt_ állatok meg üsmérhetik _de_ az után _ha_  _jó_  _fordít_ eföldön azt az üsmerettséget a menyekben vitettek volna _hogy_ ót meg láthassák az _isten_ magában és _él_ azon látás _által_ az _örökös_  _boldogság_ a melyért _teremtetik_ az ö artatlanságok meg mentette volna öket ahaláltol és mind azoktol anyomoruságoktol melyek a vétket _követ_ 

Nem _kelletik_ nékik se munkát se _fájdalom_ se _betegség_ szenvedni semmi olyan nem lett volna atestben a mi meg sérthette volna alelket _mindaddig_ valamég a lélek meg nem bántotta volna az _isten_ mind ezek a _hasznos_  _dolog_ nem tsak _Ádám_ és _Éva_ lettek volna egyedül _hanem_ mind az ö maradékokért _aki_ nem tsak _természet_  _de_ még ártatlanságokot is _kelletik_  _közleni_ 

Hogy pediglen _megérdemelhet_ ezeknek az _idő_ valo _kegyelem_  _gyakorlás_ és az _örök_  _boldogság_  _birtok_ a mely nékik _ígéret_ volt az Isten tsak azt _kíván_ töllök _hogy_ akarattya alá vessék magokot _hogy_ pedíglen meg probálhassa _engedelmesség_ egy parantsolatot _kelletik_ nekik adni meg parantsolá _tehát_ néki _hogy_ a jó és agonosz _megtudás_  _fa_ ne _eszik_ a mely a _földi_ paraditsomban volt atöbb _fa_ szabadá _hagyván_ öket és _halál_  _fenyeget_ öket _ha_  _az_ mernének nyulni mi lehetet volna _könnyű_ mint ezt a parancsolatot meg _tartani_  _mindazonáltal_ meg nem _tart_ sokáig az _ördög_  _irigyelvén_  _boldogság_  _kísérteni_  _kezd_  _Éva_ a _kígyó_  _kép_ azt _javall_ néki _hogy_  _eszik_ a _megtiltott_  _gyümölcs_ mivel nem _hogy_  _meghal_ az Isten _fenyegetés_  _szerint_  _de_ söt még olyanoká lésznek mint az Isten _Éva_ erre az _ígéret_  _meghagy_ magát tsalatni _eszik_  _abból_ agyümölcsböl és a _férj_ is _ad_  _belőle_  _aki_ is a _feleség_ valo vétkes _kedvkeresés_ részt vett a _feleség_ vétkében

Alig _általhág_ az Isten parantsolattyát _hogy_ meg üsmérék nagy vétkeket az _irtóztató_ változás _által_ a mely lett mindgyárt _benne_ észre vévék mezitelenségeket és szégyenleni _kezd_ mert _érezni_  _kezd_  _test_ a rendeletlen _kívánság_ az Isten _megjelenik_ nékik _de_ már nem ugy mint egy olyan atya a kinek _jelenvaló_ léte _okoz_ minden _öröm_ és _boldogság_  _hanem_ mint egy _megbántatik_ ur _aki_ szemekre _hány_  _engedetlenség_ és mint egy rettenetes _bíró_  _aki_ meg _büntet_  _feltámadás_ az _ember_ arra _ítél_  _hogy_ véres veritékivel _eszik_  _kenyér_ az aszonyt a szülési _fájdalom_ alá veté az után _ki_ üzé mind a _kettő_ a _földi_ paraditsombol minden féle nyomoruságok alá veté öket és ahalálra _ítél_ öket a melyel _fenyeget_ öket atesti _halál_  _kívül_  _aki_ meg válván alélektöl ujontában a rodhadás _által_  _föld_  _kelletik_ lenni amelyböl _formáltatik_ az Isten öket még az _irtóztató_ másodszori _halál_ is _ítél_ mely alelki _halál_  _aki_ is meg válván a _test_ akit _éltet_ az _ördög_  _kelletik_  _élni_  _örökké_ pokolban _örökös_  _megválni_ az _isten_  _aki_  _ő_  _éltet_  _aki_  _kelletik_ vetni _boldogság_ mivel magáért _teremt_  _ő_ 

Illyen volt _tehát_ azö _igazságos_ valo _büntetés_ valaki mondgya szent agoston _igazságtalan_ vagy _kemény_  _tart_ ezt az _büntetés_ nem _tud_  _megfontolni_ a _hamisság_ az olyan véteknek a melyet _könnyű_ lett volna el _kerülni_ és meg nem visgállya _eléggé_  _hogy_ mit _érdem_ egy olyan _teremt_ állat _aki_  _megvet_ parantsolattyát egy olyannak _aki_ amaga _kép_  _teremt_  _aki_ minden _jó_  _betölt_  _aki_  _sok_ és nehéz parantsolatokal meg nem terhelte _hanem_ tsak egy könyet adot néki meg akarván azal mutatni _hogy_ ura nékie és _hogy_  _megérdemeltet_ véle az _örök_  _dicsőség_  _engedelmesség_  _által_  _aki_ végtire az _örökkévaló_  _büntetés_  _fenyeget_  _hogy_  _ha_  _engedelmes_ nem lészen _ki_ mondhattya _ki_ mitsoda nagy vétek olyan _könnyű_  _dolog_ veghez nem vinni és olyan nagy _fenyegetés_ nem rettegni

 _Ádám_ minden maradéka _meglévén_ romolva _őbenne_ valamint a mag a _gyökér_ és _eredet_ ugyan azon _büntetés_ alá is vetteték mert valamint _hogy_  _ha_ az ártatlanságban meg maradot volna minden maradéki _abban_ az ártatlanságban születtek volna ugy viszontag vétkezésétöl _fogvást_ minden maradéki vétkében születnek ugyan ezt a vétket is nevezük _eredendő_ véteknek mert _abban_ még _eredet_ részesülünk és ugyan ennek avéteknek _kell_  _tulajdonítani_ mind azokot anyomoruságokot a melyeket _tapasztal_ mind alélekben mind atestben mivel atudatlanságnak setéttsége a szivnek meg romlása az akaratnak aroszra valo _hajlandóság_ a _jó_ valo _kedvetlenség_ a _kívánság_ rendeletlensége a rosz _hajlandóság_ a magunkhoz mód nélkül valo szeretet az _isten_ valo _feledékenység_  egy szoval mind azok avétkek a melyeket _cselekedik_ az _éhség_ szomjuság _fáradság_  _fájdalom_ ahalál és végtire az _örökkévaló_  _kárhozat_ mind ezek veszedelmes _követő_ és _igazságos_  _büntetés_ annak a véteknek amelyel evilágra _jön_  _ezért_ is mondgya szent pál _hogy_ az Isten _harag_  _fia_ vagyunk


 _III_ A _Krisztus_  _Jézus_  _megtestesülés_ 

Illyen vala _tehát_ avétkes _ember_ állapottya igen _különbözik_ az artatlan _ember_ az ö nyomorusága pedig _megorvosolhatatlan_ let volna _hogy_  _ha_ az Isten _irgalmasság_ nem _tetszik_ azt _megorvosolni_ amelyet tsak ö tölle lehetet várni meg száná _teremt_ állattyát és meg akará azt szabaditani Az _isten_  _ige_ az az az Isten fia a szenttséges _háromság_ második személye evilágra _jön_  _ember_ lett _megtestesült_ valamint mi és a maga személyében az _istenség_  _megegyesít_ az _ember_  _természet_ a melyet meg akará váltani ö _tehát_  _ember_ lett Isten is lévén egy szers mind és magára vette az _ember_ minden _gyengeség_ és nyomoruságit a _tudatlanság_ és avétken _kívül_  _elég_ akara _tenni_ az emberek vétkiért és _hely_  _hozni_ azt a mivel _megbánt_ az _isten_ a szenvedés alá adván magát azért a _megbántás_ egy szüznek méhében akart _fogantatni_ egy _istálló_ születni _gyermek_ lenni az _ember_  _társalkodni_ és _közötte_ olyan _élet_  _élni_ a melynek _história_ le akarjuk _írni_ ö prédikállot _csoda_ tett _gyalázat_ szenvedet _fájdalmas_ és utálatos _halál_ szenvedet _koporsó_  _tetet_  _feltámadt_ és a menyekben fel ment meg parancsolván atanitványinak _hogy_ az egész világon _ki_  _hirdet_ az ö nevét és mind ezt azért _cselekedik_  _hogy_ az üdveségnek nagy munkáját véghez vigye

Meg láthattyuk mind ezekböl _hogy_ mitsoda nagy szeretettel volt az Isten az ellene _feltámadt_  _ember_ az atya az ö _egyetlenegy_ fiát adta és ez a _fiú_ magát _érte_ adta ne _kérd_ azt _hogy_ miért nem választot _könnyű_ utat modot amí válttságunkra abizonyos _hogy_ minden _másféle_ mód _könnyű_ lett volna a mindenhatonak _de_ azis _bizonyos_  _hogy_ a mely utat választot azt ugy _tekint_ mint nékünk _hasznos_ és _illendő_ a mi szükségünkre mivel az Isten _aki_ azt inkáb választotta a _többi_ nem tsak _mindenható_  _hanem_ még ö maga abölcseség _aki_ is meg nem tsalatkozhatik az út választásba a melyen véghez akarja vinni akarattyát ne visgállyuk azt _hogy_ mitsoda más utat választhatot volna az Isten _hanem_ tsak azt _megtekint_  _figyelmetesség_  _hogy_ a melyet választot az ö néki mitsoda _dicsőséges_ és nékünk mitsoda _hasznos_ 

Az Isten nagy _fényesség_ meg mutatta az ö _mindenhatóság_ és _jóság_ az ö _fia_  _megtestesülés_ mivel meg mutatta az _ember_  _hogy_ a midön meg engedi aroszat a melyet _meggátolhat_ ö _abból_  _tetszés_  _szerint_ valo nagy _jó_  _kihoz_ és söt még avétket is a mely _ő_  _megbánt_ a maga _dicsőség_  _tud_  _fordítani_ a _megtestesülés_ meg mutatta mind _irgalmasság_ mind _igazság_ mivel meg _enged_ avétkeseknek és egy szers mind a vétekhez _hasonló_ nagyságu _elégtétel_ veszen _ki_ nyilatkoztattya _abban_ az ö _bölcsesség_  _csodálatos_ mi voltát _aki_ is modot _talál_  _abban_  _hogy_ egy szers mind _elég_  _tesz_ mind _harag_ mind szeretetének és ugy vigyáz avétkesnek _dolog_ a kit meg szabadit _hogy_ meg nem sérti az Isten _dicsőség_  _aki_  _megbántatik_ 

Az _isten_ valoságal _elégtétel_  _adat_ és az _ember_ vétke _megbüntettetik_ akristus _Jézus_  _halál_  _által_  _aki_ is a maga _test_  _hordoz_ annak _büntetés_ és olyan áldozatot mutatot bé az attyának a mely néki nem lehetet _hogy_ ne _tetszik_ mivel _tiszta_ és ártatlan volt és a mely olyan nagy _tisztelet_ adot néki mint volt avétek a melyel _megbántatik_ volt mivel az az áldozat véghetetlen nagy árru lévén egy volt az _isteni_ személyel az Isten s’ _ember_  _tökéletesség_ valo _engedelmesség_ mind _holt_  _elegendő_  _helyrehoz_ egy _tiszta_ valo _ember_  _engedetlenség_ az emberek meg szabadultak mert más vette magára vétkeket és a _büntetés_ a melyet meg _érdemel_ és az Isten _dicsőség_ semmi _fogyatkozás_ nem lett mivel _ha_ egy _teremt_ állattol _megbántatik_ véghetetlen _tisztelet_ vészen egy _isten_ 

 _de_  _ha_ a _Krisztus_  _Jézus_  _megtestesülés_  _oly_  _dicsőséges_ az _isten_ az _ember_ sem aláb valo képen _hasznos_  _ha_  _megtekint_  _hogy_ mitsoda _csodálatos_ meg _egyezik_ mind azokal a szükségekel és nyomoruságokal a melyektöl az _isteni_  _bölcsesség_ meg akará öket szabaditani nem tsak az Isten _harag_  _kelletik_ meg _csendesíteni_  _de_ még meg _kelletik_ az _ember_  _gyógyítani_  _aki_  _beteg_ vala az _ember_ minden _tökéletesség_  _abból_ állot _hogy_ az _isten_ üsmérje és szerese _de_  _megfosztatik_ ettöl az üsmerettségtöl és szeretettöl a véteknek _két_ nagy sebei _által_ a melyek az elmének meg vakulása és a szivnek meg romlása ebböl állot _kevés_ szoval minden _betegség_ az _ember_ az _isten_ senem üsmérte senem szerette a _Krisztus_  _Jézus_  _megtestesülés_ viszá adta néki mind az üsmerettséget mind az _isteni_ szeretetet emind szükséges volt az _ember_  _meggyógyulás_ Ugyan is _kicsoda_ nyitotta volna fel az _ember_ szemeit _hogy_ meg üsmértesse véle az _isten_ a nem lehetet volna egy _ember_ mivel az emberek mindnyájan azon _tudatlanság_ és vakságban voltanak az Isten meg mutathatta volna magát nékik _de_ mint _hogy_ tsak ateremptet állatokot szerették _elfordít_ tölle mind szemeket mind sziveket _hasonló_ voltak az olyanhoz _aki_ sokáig a setéttségben maradván a nagy _fényesség_ nem nézhet söt még attol el _fordul_ amenyiben lehet az Isten _ige_ valoságos világosága a léleknek _de_ a mioltátol _fogvást_ a vétek setéttséget _hint_ alélekben _azóta_ nem nézhetet arra az _isteni_ napra söt még arrol el _fordítván_ szemeit ateremtet állatokra _fordít_ vétkes ragaszkodásal _hogy_ pedíglen az _isten_  _fordulhat_ tsak magában _kelletik_ szállani magában _megtalál_ mivel a setettségben is világositot _de_ aterhe mely le nyomta a láthato _dolog_  _felé_  _oly_ igen atesthez ragaszkodot volt _hogy_ tsak a _érzékenység_  _dolog_  _tekint_ nem is nézhette se nem _hallgathat_ az _isten_  _aki_ is meg akará néki magát mutatni mind _hozzá_ szollani a szivnek mélységében

Szükséges volt _tehát_  _hogy_ az _isten_ meg láthassuk _hogy_ az Isten _hozzá_  _fordul_ magát láthatová _tesz_ és a _teremt_ állatok _köz_  _elegyedik_ ugyan ezt is vitte végben _csodálatos_ ameg _testesülés_  _titok_  _által_ az _ige_  _test_ lett és _közötte_ lakozot avilágosság amelynek _hát_  _fordít_ minket _felkeres_ és _elöben_ jót és magát ami szemeinknek _gyengeség_  _alkalmaztatván_ amelyek tsak testi _dolog_ szemlélhetnek magára _test_ vett akristus illyen formában láthatová _tévén_ magát az emberek elött vélek _társalkodik_ egy _darab_  _idő_  _csoda_ tett _hogy_  _benne_  _hisz_ és magához vonta öket _sok_  _jótétel_  _meggyógyítván_ abetegeket és meg szabaditván az _ördöngös_ az _igazság_ nékik _kihirdet_  _öröm_ is vették _beszéd_ és az a _beszéd_  _megtisztítván_ elméjeket ahit _által_ melyel voltak _az_ az _ember_  _aki_ az ö testi _fül_  _beszél_ az öket lassanként az _istenség_ üsmerettségire vezette a mely _istenség_ el volt rejtve az _emberség_  _fedél_ alat

A nem _elég_  _hogy_ az _ember_ az _isten_ üsmérje _hanem_ még _ő_ szeretni is _kell_ avéteknek második sebe a szivnek meg romlása és ezt a meg romlást az _isten_ valo _feledékenység_  _követ_ alélek az után tsak aláthato _dolog_  _tekintvén_ aszivnek _az_ valo _hajlandóság_  _követ_ ugy anyira _hogy_  _meghomályosíttatván_ atudatlanságnak setéttsége _által_ és arosz _kívánság_ vezéreltetvén az után se nem láthatta senem szerethette _teremtő_ se nem 
  _tudhat_ az _isten_  _hozzá_ valo szándékát és mint _hogy_ nintsen semmi is mondgya szent ágoston a mí _oly_  _feljebbvaló_ légyen az _ember_ mint az Isten _aki_  _ő_  _megítél_ abünös _ember_ nem _gondolhat_ azt _hogy_ az Isten _ő_ szerethesse ezaz _kétség_ valo _esés_ nagy akadállyára volt a léleknek a mely az _isten_ akart volna meg _térni_ és azt nem _kell_  _csodálni_ haoly _könnyű_  _eltér_ az _örökös_  _jó_ amelynek _birtok_ nem _gondol_  _hogy_  _elérhet_ A _Krisztus_  _Jézus_  _megtestesülés_ el szélyesztette mind ezeket az akadályokot az Isten _test_ vet magára és magahoz vonta alelket a láthato _jó_  _által_ azért _hogy_ lassan lassan fel nyisa szivét a láthatatlan és _örökös_  _jó_ szeretetire meg mutatta néki _hogy_ mit szeresen mint _örökös_  _boldogság_ reménséget adot néki _hogy_ annak _birtok_ meg nyerhesse meg is _tanít_ arra _hogy_ mitsoda modokal érheti azt el az _egy_  _fő_  _ok_ a _Krisztus_  _megtestesülés_ szent ágoston _szerint_ avolt _hogy_ meg üsmértesse az _ember_ az _isten_  _hozzá_ valo szeretetét ugy _hogy_ ök is _buzgó_ szeretettel szeresék azt az _isten_  _aki_ öket _elsőbben_ szerette ugyan is mitsoda nagyob _fényesség_ valo _jel_ adhatta volna _hozzá_ valo szeretetének mint azt _hogy_ nékünk adta _egyetlenegy_ fiát olyan _idő_ amelyben _ellenség_ voltunk néki és _hogy_ a _halál_ adgya azt a fiát _aki_ minket meg szabadittson alelki _halál_ a melyben vetet volt minket avétek és ez a nagy _jel_ az Isten _hozzá_ valo nagy szeretetinek nem _elegendő_ óké arra _hogy_ mi is szeresük _ő_ és leg aláb a szeretetért szeretetet adgyunk annak utánna _hogy_ minket szeretet volna _elsőbben_  _holott_ nékünk _kelletik_  _elsőbben_  _ő_ szeretnünk az Isten illyen véghetetlen szeretetivel mitsoda _kemény_ szivet nem _meggyőzhet_ mi az ö _teremt_ állati vagyunk semmi szüksége reánk nintsen mi _ő_  _megbánt_ mi _ő_ nem _keres_ söt meg rolla nem is _gondolkodik_  _mindazonáltal_ ö minket szeretet minket meg akart szabaditani és mint _hogy_ üdveség nem lehet _hogy_  _ha_  _ő_ nem szeretik _csodálatos_  _dolog_  _cselekedet_  _hogy_  _megbizonyít_  _hozzá_ valo nagy szeretetét és _hogy_ arra _kényszerít_  _hogy_ mi is szeresük _ő_ 


 Ö engemet szeretet mondgya az apostol és _érte_ magát adta akevés _hogy_ nékünk és _érte_ adta magát _de_  _hogy_ nékünk adgya magát _ember_ lett és arra _csodálatos_ modot _talál_  _hogy_  _emberség_ nem tsak _orvos_  _de_ még _orvosság_ is lenne és mindenné valami az üdveséghez szükséges _közbenjáró_ let _hogy_  _megbékéltet_ az _isten_ válttságunknak árra _hogy_ meg válttson ö a mi áldozatunk _hogy_ el _töröl_ vétkeinket _kalauz_  _hogy_ vezesen világoságunk _hogy_ világosittson _erő_  _hogy_ segittsen egészen nékünk adta magát ugyan azért is vette fel _természet_  _hogy_ az üdveségünk munkájára szentellye annak minden _cselekedet_  _beszéd_  _gondolat_ lépesit _fáradság_ szenvedésit _csodatétel_  _élet_  _halál_  _gyalázat_ és _dicsőség_  _ha_ egy _kevéssé_  _meggondol_  _hogy_ mik vagyunk _kicsoda_ az Isten és miket mivelt _érte_ lehetetlen _hogy_ azt nemondgyuk 
 akedves _tanítvány_ szeresük az _isten_ mivel ö minket szeretet _elsőbben_ 

A _Krisztus_  _Jézus_  _megtestesülés_ nem tsak az _isten_  _hozzá_ valo nagy szeretetit üsmértette meg velünk _hanem_ még annak a véteknek nagyságát is amelyel _megbánt_  _ő_ az _ember_ meg nem _érez_ avéteknek _teher_  _hogy_  _ha_ az Isten _elébe_ nem _tesz_ az Isten s’ _ember_ szenvedésit mi rend szerent ugy _tekint_ az _Ádám_  _engedetlenség_ mint _kevés_  _fogyatkozás_ és mint egy _igazságtalanság_  _tart_  _hogy_ az Isten _örökös_  _büntetés_  _megbüntet_ egy szem pillantásig _tartó_  _cselekedet_ azt meg nem _tekintvén_  _hogy_ az a kinek _engedetlenség_  _örökös_  _kárhozat_  _fenyeget_ az _örökkévaló_  _dicsőség_  _megérdemelhet_  _engedelmesség_  _de_ a _Krisztus_  _megtestesülés_ meg mentette _hogy_ ugy mondgyam az Isten _igazság_ és _addig_ amég jobban _megfoghat_ a más világon a midön ez _élet_  _homály_ el _telik_ utálatoságát és nagyságát ateremtet állatnak a _teremtő_ ellen tett véteknek akristus _Jézus_ vére a mely a mi vétkeink _eltörlés_  _kiöntetik_ olyan valosagos _tükör_ a melyben meg láthattyuk nagyságát annak avéteknek meg láthattyuk _abban_  _hogy_ menyire utálatos az Isten elött avétek mivel _örökös_  _halál_  _büntet_ azt meg és _hogy_ annak _megbocsátás_ nem aláb valo _elégtétel_  _kíván_ mint az ö _fia_ szenvedésit és _halál_ ne mondgyuk azt _hogy_ az Isten mindenhato lévén _ha_ az _ember_  _oly_ igen szerette meg szabadithatta volna öket _ha_ szinte nem _kíván_ is töllök _oly_ nagy _elégtétel_ mint a melyet akristus tett néki _hanem_ mondgyuk inkáb azt mint _hogy_ a mindenhato nem akarta más modal meg szabaditani _teremt_ állattyát _ha_ szinte anyira szereti is _hanem_ az Isten s’ _ember_  _halál_  _által_  _tehát_ igen nagy _gyűlölség_ vagyon a vétekhez és _hogy_ a véteknek _irtóztató_  _kell_ lenni minden veszedelmeknél a _Krisztus_  _Jézus_  _megtestesülés_ egy nagy _haszon_ vagyon nékünk atöbbi _között_  _hogy_ a vetket utállyuk és attol igen _tartani_  _hogy_  _él_ veszesük ujjab vétekel az _isten_ valo _megbékéltetés_ 
  _kegyelem_ meg _gondolván_ azt _hogy_ a menyiben _telik_ és meg visgálván _hogy_ mire _tanít_ az apostolok _fejedelem_ nem a _veszendő_  _dolog_ váltattunk meg mint aranyon vagy _ezüst_  _hanem_ atiszta _bárány_  _drágalátos_ vérin _tudniillik_ az Isten _egyetlenegy_  _fia_ vérin


 _IV_ A _Krisztus_  _Jézus_  _élet_ 

Az _ember_ nem tsak olyan _igazságtalan_  _hogy_ azt _kíván_  _hogy_ az Isten avétket meg ne büntesse _hanem_ még azt is akarná _hogy_ a _bűnös_ üdvezittse nem _kényszerítvén_ arra _hogy_ a vétkit el _hagy_ ugyan ezen az _ok_ is nem tettzik sokaknak akristus _megtestesülés_ mivel nem tsak _meghal_  _érte_  _hogy_ vétkeket el _töröl_  _hanem_ még olyan _élet_  _él_ eföldön a melyhez _köteles_ szabni a magokét az emberek mindnyájan _tévelygés_ és setéttségben valának _de_ vakságokot szerették és a nékik nem tettzik _hogy_ az a világosság a melytöl _elfordul_ szemek _elébe_  _jön_ és olyan utat mutatot a melyen nem akarnak _járni_ a _fösvény_ mind más uton akarna üdvezülni nem azon a melyen az Isten szegénységben _eljön_ akevély nem _tekinthet_ az alázatoságban lévö _isten_ se a _gyönyörűség_ lévö a _felfeszíttetett_  _isten_ az üdveségre _kész_ tsak _hogy_ arra ne _kényszerít_ öket _hogy_ el _hagy_ azt ami _kecsegtet_ rosz _kívánság_ nem is vehetik arra magokot _hogy_ ellene mondgyanak rendeletlen szereteteknek és jobban szeretik _hogy_ meg ne gyogyitassanak olyan _orvosság_ a 
 mely öket _megfoszt_ attol amit szeretnek ugyan az illyenekröl mondgya az _evangélium_  _hogy_ az _ige_  _eljön_ és az _övé_ bé nem _fogad_  _ő_ akristus meg másut azt mondgya _hogy_ a világoság evilágra _jön_  _de_ az emberek jobban szerették a setéttséget mint 
 sem avilágoságot mert rosz volt az ö _cselekedet_ és _aki_  _gonosz_  _cselekedik_ utállya és _kerül_ avilagoságot mivel _aki_ nyilatkoztattya rendeletlen _cselekedet_ avilágoságnak _gyűlölség_ vetteté meg az _ember_ ameg testesült _isten_  _oktatás_ és példáit az _megölet_  _ő_ vélek _hogy_ el fogyassák azt az _élet_ amely _kárhoztat_ az _övé_ és a mely 
 szivekben _ad_ azokot az _istentelen_  _gondolat_ a melyeket _eszerint_  _kitesz_ a _bölcsesség_  _könyv_  _kárhoztat_  _gyalázatos_  _halál_  _ő_ mert nékünk _alkalmatlan_  _ellenkezik_ ami _élet_ szemünkre _hány_ atörvénynek _általhágás_ és minket _gyaláz_ a mi magunk viselésiért tsak reája nézni is nékünk nehéz mert az ö _élet_ meg nem _egyezik_ amásokéval és mind _másféle_ uton _jár_ 

Illyen volt az ö _gondolat_ mondgya abölcs _de_  _eltévelyedik_ mert a magok _hamisság_ öket meg vakitotta és nem _tud_ az _isten_  _titok_ se szándékit azt valoságal nem _tud_  _hogy_ az az _élet_ amely _oly_ igen nem _tetszik_ nékik ollyan _hasznos_  _orvosság_ volt a melyet az Isten _irgalmasság_ akarta nékik adni _gyógyulás_ 

Nem lehete nékik üdvezülni _hogy_  _ha_ az _isten_  _ellenség_ maradnának _hogy_  _ha_ valoságos szeretettel _hozzá_ nem _tér_ és _hogy_  _ha_  _teljesség_  _ki_ nem irtanák magokbol mind azt valami _gyűlölséges_  _tesz_ öket Isten elött akevélység _fösvénység_  _tisztátalanság_ és mind azokot avétkeket melyek el választtyák az _ember_ az _isten_ nem lehete más képen el rontani _hanem_ az alázatoság alelki szegénység és atisztaság _által_ egy szoval az _ellenkező_  _jó_  _erkölcs_ az emberek _igazság_ azt nem _kívánhat_  _hogy_ az Isten _boldog_  _tesz_ öket 
  _mindaddig_ valamég _távol_ lésznek tölle a vétek _által_  _hogy_ pedig _közel_  _hoz_ magához azt nem _erőszakos_ akarta végben vinni mondgya szent ágoston _hanem_  _oktatás_ és _javallás_ 

Nem szükséges _hogy_  _előhoz_ amit már meg mondottunk _hogy_ ateremptö meg akarta _hogy_ igy mondgyam érdemleni szeretetét _teremt_ állattyának néki ajándékozván fiát és _ha_ az emberek nem szerették az _isten_ mert nem üsmerték meg mutatta magát nékik a _megtestesülés_  _titok_  _által_ visgállyuk meg _hogy_ mitsoda akadályok nem _enged_ az _isten_ valo _megtérés_ és _meglát_  _hogy_  _ember_ lett _isten_  _élet_ azokot el szélyesztette _csodálatos_ 

Azt nem _tud_  _hogy_ miképen _kelletik_  _tetszeni_ az _isten_ söt még azt sem _tud_  _ha_ tartozunké nékie _tetszeni_ mert nem valoságal _gondolkodván_ ez _élet_  _java_ és nyomoruságirol azt meg nem üsmérhettük _hogy_ az _okos_ léleknek minden _java_  _abból_ áll _hogy_ az Isten _bírhat_ és aleg nagyob nyomoruság a _ha_ ezt ajót el veszti minden emberek _egyarányosú_ vakságban lévén _egy_ is _közüle_ meg nem világosithatot volna minket ezen akérdésen _hogy_ mi _tehet_ minket valoságal _boldog_ a philosophusoknak _sok_ féle vetekedések és _gondolat_ meg mutathatták nékünk _hogy_ egy _ember_  _tanítás_  _gyanúság_ vehettyük és mi olyan _kevély_ voltunk _hogy_  _gyalázat_  _tart_ olyan mesternek _tanítvány_ lenni _aki_  _egyarányosú_ állapotban tett atermészet

Hogy pediglen _oktatás_ vehessünk minden _félelem_ nélkül a _megcsalatkozás_ az _igazság_ maga _eljött_  _hogy_ el szélyesze setéttséginket és olyan mester _jön_ közinkben akinek nem szégyenelhettyük _tanítvány_ lenni mert aza mester a mi _isten_  _ember_ lett és _közötte_ lakot _megbizonyít_  _fényes_  _csodatétel_  _hogy_ ö volna az adoktor akit az Isten _elküld_  _oktatás_  _hogy_ ö volna az _isten_ egy fia ö volna abölcseség avilágoság és az _igazság_ és minek utánna _elhitet_ volna velünk _istenség_  _elhint_  _tudomány_ sugárit és prédikállási _által_  _tudta_ adta _hogy_ mi légyen a mi valoságos _boldogság_ és _hogy_ miképpen _kell_ azt el nyerni

Meg nem elégedet tsak a _beszéd_  _hanem_ még példát is adot _cselekedet_  _megbizonyít_ azokot az _igazság_ a mellyeket el akarta hitetni _beszéd_ szükséges _orvosság_ parancsolt venni az _ember_  _meggyógyulás_  _de_ mint _hogy_ azok nehezek és _keserű_ valának az emberek nehezen akarák azokot bé venni _de_ ö azokot bé vette _előbbször_ noha _az_ szüksége nem volt _de_ példát akart adni abetegnek _hogy_ öis bé vegye a _doktor_ után az üdveségre szükséges az alázatoság _de_  _hogy_ lehesen azt el hitetni akevélyel az Isten parancsolhattya az alázatoságot _teremt_ állatinak és székiböl _kiáltani_ azt amit nékik eföldön mondot a _Krisztus_ hameg nem alázátok magatokot nem mentek bé amenyeknek _ország_  _mindazonáltal_ nem _erő_ akarta _követtetni_ ezt ajó _erkölcs_ jobban szerette meg szeliditeni szivünknek _felfuvalkodás_ ajovalásal mind sem a _keménység_ és alázatosoká _tenni_ minket _ember_ lett _isten_ példájára _aki_ is azt mondgya nékünk _megtanul_  _tőle_  _hogy_ én _kegyes_ és alázatos szivü vagyok mitsoda _felfuvalkodás_ álhatna ezek a szók ellen látván véghetetlen méltoságát és nagy maga meg alázását annak _aki_ ezeket mondgya _ki_ nem üsméri azt meg _hogy_ nagyob szégyen volna mostanában _felfuvalkodni_  _ember_  _kevélység_ mint sem magát meg alázni egy _isten_ példájára valamit itt mondottak az alázatoságrol el _kell_ mondani atöbb jó _erkölcs_ is a melyek szükségesek az embemek _hogy_ az _isten_  _térhet_ mint _hogy_ nintsen semmi _hatalmas_ az elmén mint apélda a _Krisztus_ például lett minden _ember_ ugyan arrais _fordít_ egész _élet_ mint _hogy_ szabadságában volt mindeneket _tetszés_ szerent _cselekedni_ és akarattya _szerint_ rendelni _élet_ minden részit azt mind egészen ami üdveségünkre _fordít_ és azt akarta _hogy_ minden _beszéd_ és _cselekedet_ szüntelen valo _oktatás_ legyenek a mi szokásinknak rendelésekre ugy vette magára a mi _természet_ valamint egy _doktor_ magához veszi egy _kedves_ betegét akit meg akarja _gyógyítani_ a _bizonyos_  _hogy_ az _ember_  _természet_ amelyet az Isten fia a maga személyével _megegyeztet_ minden féle vétek nélkül valo volt valamint egy olyan _tiszta_ és ártatlan áldozat akinek el _kelletik_ törleni az emberek vétkeit _de_  _ugyanabban_ is _kitetszik_  _bölcsesség_ és véghetetlen _jóság_ a mi menyei _doktor_ mivel ugy _bánik_ azzal az _emberség_ olyan szent állapottyában is mint _ha_ vétkes lett volna minden nyomoruságinkot és _betegség_ magára vette és nem tsak _hordoz_ azokot _de_ még magában meg is gyogyitotta meg mutatta _tehát_ amaga személyében minden _ember_  _hogy_  _ki_  _ki_ mit _cselekedik_ az _egészség_ viszá nyerésére és olyan egészen azö szükségekhez szabta volt magát _hogy_ nintsen senki is _aki_ netalálna a meg valtojának _élet_ olyan _orvosság_ a melyet sebeire _kell_  _tenni_ 

A _bűnös_  _ember_ állapottyát nem tsak olyan betegnek állapottyához _hasonlít_ az _írás_ a kinek szüksege vagyon az _orvos_  _hanem_ még az utozoéhoz is akinek szüksége vagyon egy _kalauz_  _hogy_ a jó utra vigye az _isten_  _teremtetvén_ minden _erő_  _hozzá_  _kell_  _igyekezni_ mivel tsak _őbenne_  _megtalálhat_  _csendesség_ és _boldogság_ avétek _elválaszt_ az _isten_ és _elhagyattat_ velünk azt az utat a melyen _hozzá_  _kelletik_  _térni_ olyan utakot _követ_ a melyek nem _hogy_ az _örökkévaló_  _boldogság_ vezettenek volna a melyet _óhajt_  _hanem_ az _örökkévaló_  _halál_ vezettenek


 Szent Ágoston tsak rövideden le _ír_  _hogy_ mi volt _cél_  _abban_ az _idő_ az emberek szeretetinek és _gyűlölség_ el ragadtattak volt mondgya a _gazdagság_ nyomorult _kívánság_ a melyek _eszköz_ arendeletlen _gyönyörűség_ és _ég_  _benne_ a _tisztelet_ és a _földi_  _fejedelemség_ nagyra vágyása _ellenben_ pedig az ö _kevélység_ utáltatta vélek agyalázatokot abestelenségek nékik el szenvedhetetlen _dolog_ láttzottanak atesti _fájdalom_  _irtózik_ és semmitöl inkáb ugy nem _fél_ mint a _halál_ ezek a _kívánság_ és ezek a vak _gyűlölség_ mondgya ez az atya amelyek nem _enged_ nekik _hogy_  _jól_  _él_ és ezek _elfordít_ a valoságos _jó_ szeretetétöl és annak _keresés_ 

 _ki_  _megtudhat_ egészen az Isten _bölcsesség_  _csodálatos_ szándékát _hogy_ miért választotta a _megtestesülés_  _titok_ és akristusnak _halandó_  _élet_  _hogy_ az _ember_  _ki_ venné _tévelygés_ 

Az Isten lévén az a _cél_ amelyhez _kelletik_ sietniek és _aki_  _hovatovább_  _eltávozik_ maga _jön_  _felkeresni_ öket ök nem látták _ő_ öpediglen meg mutatta magát nékik azal meg nem elégedet _hogy_ szemek _elébe_ adgya a maga személyében az _örökös_ jót amelyhez _kell_  _fordítani_ minden szereteteket _hanem_ még az utat is meg akarta nékik mutatni a melyen _elérhet_ azt az _örökös_ jót utozová _tesz_ magát és mint _ha_  _eltévelyedik_ vélek együt azért _hogy_  _kalauz_ lehesen ugy volt _közötte_ mint _ha_  _távol_ lett volna az _isten_ azért _hogy_ azIstenhez viszá vigye öket ö _előtte_  _jár_ és minden lépésinket a magáéhoz _igazgat_  _tudniillik_  _hogy_ meg ujitotta lelkünknek minden szándékit és _hajlandóság_ azon _hajlandóság_ és szándékal amelyeket _ki_ nyilatkoztatta az _emberség_ melyet magára vett üdveségunkért nagy _tévelygés_ voltunk nem _tudván_ azt _hogy_ mit _kelletik_ szeretnünk vagy _gyűlölni_  _óhajtani_ vagy mitöl _félni_ mit _gyakorolni_ vagy mit _kerülni_ akristus meg akart minket _tanítani_ ezekre példájával

Ugyan erre avégre mondgya szent agoston lett _ember_ az Isten _ige_ a mi urunk _Jézus_ 
  _Krisztus_ meg vetette ez _élet_ minden _java_  _hogy_ mi is az ö példájára meg vessük azokot és annak minden nyomoruságit el szenvedte _hogy_ meg mutassa nékünk mind példájával mind _beszéd_ mitsoda _bátorság_  _kell_ azokot el szenvedni és _hogy_ ne ragaszkodgyunk inkáb némelyekhez mint _ha_  _boldogság_ volna azoknak _birtok_ és _hogy_ ne _tart_ inkáb masoktol mint _ha_ nyomoruság volna azokot szenvedni

Mivel _ha_ olyan szüztöl születet _aki_  _tisztaság_ maradot mind mikor _fogan_ mind mikor evilágra _hoz_ és _aki_ szüzeségit meg _tart_ mind _holt_ ez a szüz egy _mesterember_  _feleség_ volt és ezel alába alá _tapod_ a nemesi vérnek minden pompáját ö _Betlehem_ születet a mely város _Júdea_ aláb valo volt atöbbi _között_ és mostanában egy _falu_ mind ezekel arra _tanít_  _hogy_ akár minémü _fényességű_ legyen ahely _ahol_ születtünk _de_ azért _éppen_ fel ne fuvalkodgyunk

Szegényé lett noha mindeneknek ura és _teremtő_ azért _hogy_ meg mutassa azoknak kik _benne_  _hisz_  _hogy_ ne _dicsekedik_  _gazdagság_ nem akará el szenvedni _hogy_ az emberek _király_  _tesz_ noha minden _teremt_ állatok azö _birodalom_ alat vannak mert azért _eljön_  _hogy_ meg mutassa az alázatosságnak uttyát azoknak _aki_  _tetszik_ néki meg gyógyitani a _kevélység_ mirigyéböl ö _éhség_ és szomjuságot szenvedet noha ötölt bé minden _ember_  _eledel_ és _ital_ ö is lelki és _isteni_ az a _kenyér_ a mely _megelégít_ öket és aza _forrás_ mely szomjuságokot el ólttya

Nagy _fáradság_ szenvedet utozásiban noha ö légyen a menyei út olyan volt mint a siket és a néma azok elött _aki_  _gyaláz_ noha ö _cselekedik_  _hogy_ a süketek _hall_ és anémak szolnak meg _hagy_ magát kötöztetni noha ö szabadit meg minket nyomoruságinknak lántzábol _megostoroztatik_ noha ö veszi _ki_ az _ember_ abetegségeknek _ostor_ alal a _kereszt_  _kín_ szenvedet noha ö mentet meg minket a _kín_ melyeket _érdemel_ végtire _meghal_ noha ö _feltámaszt_ aholtakot _de_  _feltámadt_  _hogy_  _soha_  _többé_ meg ne _hall_ azért _hogy_ az uj _élet_ valo reménség meg vettesse velünk ahalált


 Az _isteni_  _ige_ mondgya meg másut szent ágoston _hogy_ magát például adgya azoknak kik az _isten_ akarnak _térni_ olyan formában _igazgat_  _beszéd_  _cselekedet_ és szenvedésit _hogy_  _élet_ minden részetskéje ami üdveségünkre légyen az ö maga viselése a mi rendünk 
 nemis vétkezhetünk _egyéb_ mondgya szent ágoston _hanem_  _ha_ azt _kíván_ amit ö meg vetet vagy _ha_ attol _eltávozik_ amit el akart szenvedni és az ö példája minket _megelevenít_ meg világositván minket mivel utálatossá _tesz_  _előtte_ mindazt valamit maga _elkerül_ és mind azokot anyomoruságokot a melyeket szenvedet _kedves_  _tesz_  _előtte_ 


V Hogy lehesen _haszon_  _olvasni_ akristus _élet_ 

A _fő_  _tanács_  _eziránt_ nem más _hanem_  _hogy_ elnem _kell_  _soha_ felejteni _hogy_  _kicsoda_ az akinek az _élet_  _olvas_ és ugy nem lehet meg ütközni az ö _erőtlenség_ és szenvedésin ugy _tekintvén_ azokot mint _kénytelenség_ valokot a _Krisztus_  _Jézus_ Isten és ebböl _következik_  _hogy_ ö _mindenható_ semmi rajta nem _történhet_ik_  _tehát_ akarattya ellen és tsak azért szenvedet mert 
 azt akarta és anyit amenyit akart a midön a _kereszt_  _meglát_  _halni_  _megemlékezik_ arrol _hogy_ mit mondot _hogy_ maga adgya az _élet_ és azt tölle senki el nem veheti _hogy_  _ha_ az _ellenség_  _kéz_  _esik_  _megemlékezik_ arol _hogy_  _sokszor_ meg szabaditotta magát _kéz_  _csoda_  _által_ és _hogy_ minek elötte meghagyta magát fogatni a _föld_  _esik_  _őelőtte_ tsak egy szavára _hogy_  _ha_ az _evangélista_ kik tsak az _ember_  _cselekedet_ akarták le _írni_ némelykor valamely _gyengeség_ vagy _felháborodás_ adgyák _elöben_ a melyekben akarattyok ellen _esik_ atöb emberek _megemlékezik_ arrol _hogy_ a mely _evangélista_ azö _istenség_ 
  _megbizonyítás_  _ír_ mi nékünk azt mondgya _hogy_ azok a _felháborodás_  _benne_ akarattal valok voltanak és _hogy_ ö maga _felháborít_ magát

Azt ne mondgyuk _hogy_ azok a _felháborodás_ és erötlenségek nem _illik_ az _isten_  _de_ sött még _tisztel_ azokot mivel ugy _tetszik_ annak _aki_ maga az _érő_ és _bölcsesség_ az atyának visgállyuk meg _hogy_ mitsoda szándékben vette fel _gyarlóság_ és nyomoruságinkot és meg fogjuk látni _hogy_ az ö alázatoságiért nem _hogy_ meg _kell_ pirulnunk _de_ söt még _csodálni_  _kell_  _hogy_ mitsoda _csodálatos_ szövettségek vagyon azoknak avégel amelyre _céloz_ ez avég pedig a mi üdveségünk azok a meg aláztatások a melyeket _eleinte_ mindgyárt _bolondság_  _tart_ apogányok szükséges _orvosság_ valának a mi _kevélység_  _meggyógyítás_ és a mi _orvos_ maga akart _előbbször_  _élni_ azal az _orvosság_  _hogy_ azt _édes_ és _könnyű_  _tesz_ a betegnek akit meg akart gyógyitani

Némelykor ugy _cselekedik_ mint Isten némelykor ugy mint _ember_ és mind _isteni_ mind _ember_  _cselekedet_ a mi _haszon_ akarta _fordítani_  _ha_  _fényesít_ atsudákban azért _cselekedik_  _hogy_  _hisz_  _őbenne_ és _hogy_  _elhitet_ velünk _hogy_ a midön szenvedni fog nem szükségböl szenved  _hanem_  _hozzá_ valo szeretetiböl és _hogy_  _ha_ el fedezi _istenség_  _dicsőség_ a mi _gyarlóság_  _fedél_ alá azért _cselekedik_  _hogy_ szeresük és _hogy_  _kalauz_ lehesen meg mutatván példájával _hogy_ mit _kelletik_  _cselekedni_ és szenvednünk azt láttyuk _hogy_ amidön meg akarták kövezni az _ellenség_  _között_ el rejtette magát és semmit néki nem _tehet_ azért _hogy_ amidön meg ölik _hálaadás_ legyünk _halál_ a melyet akarattyábol szenvedi és ami _haszon_ és némelykor el szalad _ellenség_  _elől_ azért _hogy_ meg vigasztallya _hív_ akik _oly_  _csodálatos_ el nem rejthetnék magakot valamint ö az üldözöjok elöt ahalálra maga mégyen _hogy_  _engedelmeskedik_ az attya akarattyának és _hogy_ nekünk meg mutassa mitsoda _bátorság_  _kell_ el szenvednünk mind azokot anyomoruságokot a melyek alá tettzik _isten_ minket vetni ahohérok _kéz_  _által_  _meghal_  _mindazonáltal_ azt mondgya _hogy_ maga ajánlya magát meg akarván nékünk mutatni _hogy_ az _isten_ valo szeretetböl és az ö akarattyához valo _engedelmesség_  _cselekedik_ magunknak _tulajdoníthat_ a szenvedéseket a melyeket szenvedtet velünk valamely _idegen_  _érő_ mint _ha_ mi választottuk volna azokot _őérte_ ö magát _felháborít_ és _fél_ a _halál_ valo _közelgetés_ a melyet akarattyábol fogja szenvedni és amelyet régtöl _fogva_ sohajtotta és magában _érezni_ akarja a poháral valo _ellenkezés_ a melyet akarja az attya _hogy_  _megiszik_ nem azért _hogy_ mi azt _gondol_  _hogy_  _kénytelenség_  _kell_ azt _meginni_  _hanem_ azért _hogy_ meg vigasztalya és _oktat_ azokot akik _erőszakos_ vagy _természet_  _szerint_ valo _halál_  _meghal_ 

Kimondhatná meg _hogy_ mitsoda _hasznos_ nékünk eza _csodálatos_  _kedvezés_ az _isteni_  _bölcsesség_  _aki_ mitsoda nagy _jóság_ szabja magát ami nyomoruságinkhoz és _gyengeség_  _ki_  _elhitet_ magával szükséges voltát az üdveségre aszenvedésnek és a _kereszthordozás_  _ha_ akristus nem szenvedet és fel nem feszitet volna _érte_  _ki_  _hisz_  _hogy_ szenvedhesen _érezvén_ magában azt azirtozást amelyel vagyon atermészet a szenvedéshez _hogy_  _ha_ a _Krisztus_ nem akarta volna azt magais _érezni_  _kicsoda_ az _aki_  _gondolhat_  _hogy_  _elég_  _tehet_ az _isten_ a szenvedésekel a melyekre magokot nem adhatták volna és a melyektöl _irtózik_  _hogy_  _ha_ az az _irtózás_  _ki_ nem _tetszik_ akristusban _kicsoda_ az _aki_ nem retteget volna a viaskodástol a melyel meg _kell_ gyözni a _halál_ valo _irtózás_  _hogy_  _ha_ nem láttuk volna a mí menyei _orvos_ vért és vizet _izzadni_ viaskodásában ez az akarattal valo _felháborodás_ a _Krisztus_ vigasztalására vagyon a mi akaratunk ellen valo _felháborodás_ meg mutatván nékünk _hogy_ anem vétek mivel az Isten fia _érezni_ akarta azt magában meg is _tanít_ arra _hogy_ mitsoda modon _tehet_ azt _érdemes_ Isten elött el mondván néki _fia_ ate akaratod légyen meg és nem a miénk _eszerint_  _tehát_ a mi meg váltonknak _erőtlenség_ nem fognak nékünk _tetszeni_ mint _illetlen_  _isten_  _de_ söt még igen méltóká az ö véghetetlen _irgalmasság_ a melyel meg akart minket váltani az ö alazatossági a mi _dicsőség_ válnak mivel _érte_ alázta meg magát _imád_ azö _alacsonyság_ és _elhitet_ magunkal _hogy_  _teljes_ szeretettel _tartozik_ annak az üdveségunkért szenvedö _isten_ 

A második _tanács_ amelyet adhatnak _hogy_  _haszon_ lehesen _olvasni_ az üdvezitö _élet_ a _hogy_ tsak _abban_ a szándékban _kell_  _olvasni_  _hogy_  _az_ szabja a magáét az _ember_ minden 
 szenttsége _abból_ áll _hogy_ akristust _követ_ az Isten minket arra rendelt mondgya szent pál _hogy_  _hasonló_ legyünk az ö fia _kép_ meg másut ugyan azon apostol arra _tanít_ mint _hogy_ az _óember_  _kép_ viseltük _követvén_ atestnek rosz _kívánság_ az uj _ember_  _kép_ 
  _kell_ viselnünk _aki_ is akristus akinek _élet_  _kell_  _intézni_ a miéinket nem tsak atudásnak _kedv_  _kell_  _olvasni_ azö _élet_ ne tsak azért _hogy_  _tud_ mit _cselekedet_  _hanem_ azért _hogy_  _megtanul_ azö _cselekedet_  _hogy_ mit _kell_ nékünk _cselekedni_ azt mondgya vala a sidoknak akik _gyönyörűség_  _hallgat_ a szent _János_ predikácioit: _János_  _fényes_ és _égő_ lámpás volt és vigadni akartatok egy _kevés_  _idő_ az ö _fényesség_ világoságánál nem _eszerint_  _kell_  _tekinteni_ azt akivaloságos világosága az _ember_ ö világoságban vezeti az _örök_  _boldogság_ nem azokot akik tsak _abban_  _gyönyörködik_  _hogy_  _megtudhat_  _cselekedet_  _hanem_ azokot akik _hűség_  _követ_ az ö példáit

A midön nem _tud_  _hogy_ a _Krisztus_ mit _cselekedet_ és mit _tanít_ eföldön olyanok vagyunk mint az olyan utozok akik _éjszaka_  _járván_ nem _tud_  _hogy_  _eltévelyedik_ mert nem láthattyák uttyokot és amidön akristus _élet_  _kezd_  _olvasni_ olyanoká _kell_ lennünk mint ezek az utozok _aki_  _mihelyt_  _meghajnallik_ észre veszik _tévelygés_ és ajó utra viszá _tér_ menyi _keresztény_ vagyon olyan _aki_ azt _hisz_  _hamis_  _hogy_ üdvezülhet _ha_ a világi szokást _követ_ is _ha_ magat szereti is _ha_  _keres_ is _megelégíteni_  _érzékenység_ és _ha_ el _kerül_ is ami néki nem tettzik menyin vannak olyanok akik azt _tart_  _hogy_ nem _tartozik_  _kereszt_ viselni penitentziát _tartani_ a _gyalázat_ el szenvedni az _ellenség_ szeretni magokot _gyűlölni_ és mindeneknek ellene mondani

Honnét _jön_ ez a _tévelygés_ amelyben _tölt_ nagyob része az _ember_  _élet_  _hanem_ attol _hogy_ nem _oktat_ magokot akristus _élet_ vagy _hogy_ azt ugy nem _tekint_ mint olyan rendet amelyhez _kell_ szabni _élet_ a sidok nem _követ_ avilágoságot mely _előtte_  _jár_ mert nem üsmerték _mindazonáltal_ ök meg menthetetlenek akeresztények _hit_ valyák azt üsmérni _de_ arra nem vigyáznak vagy _ha_ vígyáznak is nem akarják _követni_ 

A _jövendölés_ melyet tett simeon atemplomban a _Krisztus_ bé tellyesedik minden nap akeresztényeknek nagyob résziben ez a _gyermek_ mondá sokaknak romlására és _feltámadás_ lészen és _jel_  _tetet_ melynek ellene mondanak ö _feltámadás_ lészen azoknak kik az ö _élet_  _olvas_ és akik meg üsmervén rendeletlen _élet_  _elhagy_ setettségeket és _tévelygés_ és álhatatoságal _követni_ akarják a menyei világoságot és _kalauz_  _de_ ugyan azon világoság romlására leszen azoknak kik szemeket nem akarják arra vetni _hogy_ meg lassák az utat melyet nékik mutat vagy _ha_ nézik is _de_  _haszontalan_ mivel azt nem _cselekedik_ amire _tanít_  _hogy_  _cselekedik_  _eszerint_  _cél_ a _Krisztus_ sokak ellene mondásának _feltesz_  _hogy_ valamely _kő_  _tesz_ a mezöre _jel_  _hogy_ a jó utat meg mutassa és _hogy_ az utozok azon akarván el menni más utra mennek nem arra a melyet ajel mutat az _ilyen_  _jel_ mondanak ellene ugyan igy is _cselekedik_ az olyanok akik akristus _élet_  _olvas_ nem akarván azt _követni_ azért _eljön_  _hogy_ meg mutassa a menyei utat és _ki_ végyen a pokolnak uttyárol ö maga _előtte_  _jár_  _hogy_ el ne tévelyedgyünk és _hogy_ a jó utat aroszért el _hagy_ arra _tanít_  _hogy_ minden más út nem az a melyen ö _jár_ a _halál_ vezet az ö _intés_  _hallgat_ és azö példait láttyák _de_ tsak ugy _él_ mint annak elötte egyedül _hagy_  _járni_ még is azt reménlik _hogy_ oda _érkezik_  _ahova_ ö megyen _ha_ nem _követ_ is enem ellen mondásé és nem hazutolásé tsak _gondolni_ is _irtóztató_ volna _mindazonáltal_ ez igy vagyon valaki nem akarja az _élet_ akristus _élet_  _alkalmaztatni_ az olyan vagy ellene mond üdveségének _ha_ a _Krisztus_  _igaz_  _tart_ vagy azt _tart_  _hogy_ a _Krisztus_ nem _igaz_ prédikállot _hogy_  _ha_ más uton akar üdvezülni nem azon a melyet mutatot néki

Tsak azért _kell_  _tehát_ azö _élet_  _olvasni_  _hogy_ nékűnk például légyen ugy _hogy_ minden magunk viselésében azövé _ki_  _tetszik_ el is mondhassuk az apostolal már nem én _él_  _hanem_ akristus _él_  _énbennem_  _hogy_ azt _elérhet_ nem _elég_ tsak _olvasni_  _hanem_ arrol _gondolkodni_  _kell_ és magunkra szabni amit _olvas_ mivel tsak _ilyenformában_ lehet _haszon_  _fordítani_ ezt az _olvasás_ semmi _elhagyás_ valo níntsen az Isten _fia_  _história_ és mint _hogy_ mindent a mi üdveségünkre _cselekedet_ nintsen _kis_ tzikelyecskeis az ö _élet_ a melyet _haszon_ nem lehetne _fordítani_  _hogy_ arra _figyelmetesség_ vigyázunk szükséges _tehát_  _hogy_ a _kis_ részecskéit is meg visgállyuk _hogy_ mitsoda _haszon_ lehetne és _hogy_ mitsoda _indulat_  _indíthat_  _mibennünk_ mivel a szükséges _hogy_ a _Krisztus_  _élet_  _olvasás_ némelykor minket _oktat_ némelykor meg szégyenittsen némelykor meg vigasztallyon és _bátorít_ és végtire _hogy_ szeretetet _hálaadás_  _tisztelet_  _öröm_  _töredelmes_ reménséget vagy _félelem_  _indít_  _mibennünk_ 

A _Krisztus_ egész _élet_  _csodatétel_  _tanítás_  _cselekedet_ és szenvedésböl áll _csoda_ azért tett _hogy_  _megbizonyít_  _istenség_ és _hogy_  _jól_  _tesz_ azokal kik _hoz_  _folyamodik_ és segittségét _kér_  _hogy_ pediglen azokot atsudákot _haszon_ lehesen _olvasni_  _tesz_ azoknak _hely_ magunkot _aki_ azokot látták és _aki_ azok _tétetik_ az _első_  _aki_  _bizonyság_ valának azoknak atsudaknak _hisz_  _abban_  _aki_ azokot _cselekedik_  _ő_  _dicsér_ és _imád_  _tanítvány_ lettek _cselekedik_  _hasonló_ amidön _olvas_ a mit ök láttak _imád_ a _Krisztus_  _Jézus_ üsmérjük _ő_  _isten_ lenni az ö _istenség_ valo _hit_  _cselekedet_  _tenni_  _él_ mulasuk és szentellyük egészen magunkot az ö szolgálattyára mivel _ő_ ugy _tisztel_ mint _isten_  _ha_ néki _engedelmeskedik_ és szeretik

Azután illessük magunkra mind azt valamit _cselekedik_ azok _aki_ szükségekröl _csodálatos_ tett akristus minden testi _gyógyítás_ a mi lelki _betegség_  _jelent_ a vétek ami _bélpoklosság_ sukettségünk vakságunk _inaszakadtság_  _halál_  _cselekedik_ mind azt a mi lelkünk _meggyógyulás_ valamit _cselekedik_ a _beteg_ a testi _egészség_ meg nyerésiért menyünk vélek együt a _Krisztus_  _elébe_ és mondgyuk néki a _bélpoklos_  _ha_ akarod _meggyógyíthat_ engemet a vakal nyisd meg szemeimet és _cselekedik_  _had_ lássak _eszerint_ a _többi_ is visgállyuk meg _abban_ amit akristus _kíván_ azoktol kik szükségekben _hozzá_  _folyamodik_  _hogy_ töllünk mitkiván _hogy_  _megenyhít_ nyomoruságinkot _megtekint_  _hálaadóság_  _hit_ szeretetit azoknak _aki_  _oly_  _csodálatos_ meg szabaditotta nyomoruságokbol mint annak _kép_ amellyet nekünk is _kell_  _érezni_ magunkban avett _kegyelem_ 

A _Krisztus_  _oktatás_  _tisztelet_  _kell_  _olvasni_ és eza _tisztelet_  _abból_ áll _hogy_  _hisz_ és _követ_ a mit _tanít_ ö az _igazság_ tsak ezaz _igazság_ üdvezithet minket arrol is _fog_ meg itéltetni a mire a _tanít_ azt ugy _kell_  _hallgatni_ mint _tanítvány_ és _hitel_  _kell_ adni mind annak amit mond _elébe_  _kell_  _tenni_ setéttséginket _hogy_ meg világosittsa és lépesinket _hogy_  _megigazít_ epediglen ugy lesz meg _ha_ magunkra veszük a _Krisztus_  _beszéd_ meg visgálván magunkot arrol a mit mond ugy _hogy_  _megítél_ magunkot _ha_ azon az uton _kívül_ vagyunk a melyre _tanít_ és _hogy_ magunkot rendbe vegyük _követvén_ azt a mit parantsol

Mint _hogy_ az ö _beszéd_ rende minden _igazság_ ugyan arrol is _kell_  _ítélet_  _tenni_ a mi _cselekedet_ és azokot _jó_ vagy rosznak _tartani_ a mint már azok meg _egyezik_ vagy _ellenkezik_ azal _de_ azt sem _kell_ el felejteni egy szers mind _hogy_ az arend el mulhatatlan és meg változhatatlan a meg nem változik és a mit _kárhoztat_ a mindenkor rosz lészen a meg nem _hajol_  _hogy_ a mi _hajlandóság_ alkalmaztassa magát _hiába_  _igyekezik_ arra _erőltetni_  _hogy_ azt mondgya a mi nékünk _tetszik_  _holott_ nékünk _kell_  _az_  _alkalmaztatni_ magunkot és meg nyugodni azon amit mond _hogy_  _ha_ az a mit parantsol nékünk nehéznek tettzik a mi meg romlot szivünknek _tulajdonít_ és _kér_ a _Krisztus_  _hogy_  _meggyógyítván_ minket _kegyelem_ véghez vihesük parantsolatit a midön olyan _dolog_  _talál_  _beszéd_ a melyet nem _érte_  _kér_  _ő_  _hogy_  _megértettet_ azt velünk _hogy_  _ha_ annak _értelem_ szükséges üdveségunkre _folyamodik_ pásztorinkhoz _hogy_ meg magyarázák nékünk és _addig_ a meg világositást vehessünk _táplál_ magunkot az _igazság_ a melyek _világos_ és _igyekezik_  _hűség_  _követni_ azt amit meg foghatunk _hogy_  _megérdemelhet_ az _értelem_ annak a mit még meg nem foghatunk

Hogy _haszon_  _fordíthat_ akristus _cselekedet_ ugy _kell_ azokot _tekinteni_ mint rendét és _forma_ ami magunk viselésének itt _megkülönböztet_ az üdvezitö _különös_  _cselekedet_ atsuda tételeitöl mert atsudákot ugy _tekint_ mint azokért valokot _aki_  _cselekedik_ és atselekedetit _önnönmaga_ ö azt akarja _hogy_  _csodál_  _csodatétel_  _de_ azt is akarja _hogy_  _követ_  _cselekedet_ ö akülönösön valo maga viselésiben minket akart _jelenteni_ vagy is _hozzá_  _hasonlítani_ ezen _ok_ valo nézve mondgya _hogy_  _tanul_ ö tölle nem a vakokot meg világositani és _holt_ fel _támasztani_  _hanem_ alázatos és _kegyes_ szivnek lenni a midön valamely beteget _meggyógyít_ vagy _öt_  _kenyér_  _ötezer_  _ember_  _megelégít_  _akkoron_ nem _őbenne_  _tekint_ magamot _hogy_ én is _ő_  _követ_  _hanem_ abetegben akit _meggyógyít_ és a népben akit _táplál_ mivel én is _beteg_ vagyok és szükséges nékem is akenyér ez igy lévén az üdvezitö _csoda_ meg _tud_  _hogy_ mit _cselekedik_ a lelkem _gyógyítás_ vagy _táplálás_ azt is meg _tud_ anéptöl vagy abetegtöl _hogy_ mit _kelletik_  _cselekedni_  _hogy_ meg nyerhesem anékem szükséges _kegyelem_  _de_ amidön atsudákhoz valamely _cselekedet_ tészen a mely _különös_  _ő_ magát _tekint_  _akkoron_  _őbenne_  _tekint_ magamot és _ő_  _kell_  _követni_ példanak okáért _megtilt_ abetegnek _ki_ nyilatkoztatni a _csoda_ melyet _őérte_  _cselekedet_ és el szalad a nép _közül_ a kit _megelégít_  _hogy_  _király_ ne _tesz_ az illyen _cselekedet_  _kell_  _tehát_  _alkalmaztatni_ amagam viselésit és _követni_  _kell_ példáját _elkerülvén_ valamint ö a _hiábavaló_  _dicsőség_ és a nagyra vágyást

Azal az elmével és _igyekezet_  _kell_  _tehát_  _olvasni_ az Isten _fia_  _cselekedet_ a mint meg mondottuk ide _feljebb_ az ö _beszéd_ azért _hogy_ azokhoz szabjuk magunkot mivel _hasonló_  _kötelesség_  _tartozik_  _követni_ azö példáit mint a melyel _tartozik_  _engedelmeskedni_  _beszéd_ mind _beszéd_ mind _cselekedet_ azt az utat akarta meg mutatni a melyen _kell_  _járni_ ugyan erre valo nezve is _kell_  _megtudni_  _hogy_ mit mondot és _cselekedet_  _de_ az Isten _fia_  _cselekedet_  _inkább_ azt _kell_ meg _gondolni_  _hogy_ mitsoda szándéka volt _cselekedet_ és mitsoda jó _erkölcs_ mutatot _ki_  _abban_ mivel _inkább_ ezt a szándékot és ezt a jó _erkölcs_  _tartozik_  _követni_ ö az apostolinak lábokot meg mosa _ebben_ a _cselekedet_ az alázatoságnak jó _erkölcs_  _fényeskedik_ és ö magát azért alázta _ilyenformán_ meg _hogy_ minket az alázatoságra _tanít_ ö a _bűnös_  _eszik_ ennek a _cselekedet_ szándéka a _felebaráti_ szeretettöl vagyon ugyan ezt a szeretetet is _javall_ nékünk példájával

Végtire meg _kell_  _tanulni_ és _követni_ akristus _kegyesség_ mert mint _hogy_ a szeretet akezdete minden _cselekedet_ a mi _cselekedet_ is _jó_ vagy roszak _az_  _képest_ a mint a szeretet a melyböl _ered_ jó vagy rosz a mi szeretetünk jó _ha_ ugy szeretünk a mint a _Krisztus_ szeretet és _ha_ azt szerettyük a mit ö szeretet a mi szeretetünk rosz _ha_ azt szerettyük a mit ö nem szeretet ö agazdagságot _dicsőség_  _gyönyörűség_ nem szerette sött még ezeket meg vetette ö nem _kerül_ a szegénységet a _könnyhullatás_ abestelenséget _fájdalom_  _gyalázat_ ahalált ö tsak az attya _dicsőség_  _keres_ és minden _igyekezet_ a volt _hogy_ néki _tetszik_ és néki _engedelmeskedik_ egy szoval _örökös_ tsak az _isten_ szerette és avétket _gyűlöl_ ö a világi _jó_ magát el vonta akarattyábol és annak _gonoszság_ nem _tart_ ugyan ezt is akarta nékünk _tudta_ adni _élet_ minden maga viselésével és ugyan ezt is _kell_  _követni_ és erröl _gondolkodni_  _élet_ minden napjaiban

Immár minden _meglévén_ mondva még egy nehány szót _kell_ mondanunk arrol _hogy_ mitsoda _haszon_  _kell_ venni a _Krisztus_ szenvedésinek _olvasás_ szükséges azt ugy _tekinteni_ mint akaratal valo szenvedést és igen jó azt ugy _tekinteni_ mint _két_  _ok_ valo szenvedést _itt_ az ö szenvedési _köz_ számlállyák nem tsak azt a mit _ellenség_ szenvedet _hanem_ minden _alacsonyság_ és _ember_  _erőtlenség_ mint agyermekséget _éhség_ szomjuságot _fáradság_  _félelem_ a _sok_  _járás_ és _közönséges_ mind azokot a nyomoruságokot a melyeket _tetszik_ neki fel venni a mi üdveségünkért

Elöször azért szenvedet _hogy_  _elég_  _tesz_ az Isten _igazság_ vétkeinkért és magára vette noha ártatlan volt a vétkeinkért valo _büntetés_  _hogy_ meg mentene az _örökös_  _büntetés_ a melyre itéltettünk volt az _isten_  _igazságos_  _ítélet_ eminket _két_  _dolog_  _kötelez_  _először_  _hogy_ nagy _hálaadó_ szeretettel legyünk a _Krisztus_  _aki_  _miértünk_ szenved és _aki_ mindent _elkövet_  _hogy_ meg üsmértesse velünk _hozzá_ valo nagy szeretetét a második a _hogy_  _teljesség_ valo _gyűlölség_ és _irtózás_ legyünk avétekhez a melyet tsak az _isten_ szenvedési és _halál_  _által_ lehetet _eltörölni_ 

Másodszor _ha_ ugy _tekint_ a _Krisztus_ szenvedésit mint olyat a mely a mi _oktatás_ valo lehet azt _olvasván_  _ilyenformán_  _gondolkodni_ el _kell_ magunkal hitetni _hogy_  _teljesség_ szükséges az üdveségért valo szenvedés mivel tsak azon az uton vezet oda az üdvezitö és ugyan azon ment bé oda maga is szégyenleni _kell_ a lágyságot a melyel _oly_ igen _kerül_ mind azt valami sanyargathatná az _érzékenység_ vagy meg alázná az elmét meg _tekintvén_ magunkot mint _bűnös_ és a _Krisztus_ mint ártatlant az _orvos_  _él_ az _orvosság_ a melyre szüksége nintsen a _beteg_ azt _megvet_ noha néki _teljesség_ szükséges az üldoztetésben vigasztalást _talál_ mivel az urokal egy allapotban vannak egy szoval meg visgalván a _Krisztus_ minden maga viselésit a szenvedésiben a magokét meg szentelni tölle _megtanulhat_ 

A _Krisztus_ az attyátol szenvedet _aki_ is ahalálra adta _ő_ ö az _ember_ szenvedet _aki_  _hálaadatlanság_  _megfizet_ néki minden _jótétemény_  _aki_  _ő_ meg vetették _gyaláz_  _káromol_  _kereszt_  _feszít_ végtire a maga akarattyábol szenvedet mivel ö maga magát ajánlotta áldozatul az emberek üdveségiért az _engedelmesség_ a melyel el vette az attya _kéz_ a pohárt minket arra _tanít_  _hogy_ zugolodás nélkül _kell_ vennünk az _isten_  _küldetik_  _kereszt_ ugy mint a _betegség_ szomoruságót _jószág_ vesztésit atyánk fia _halál_ a mitsoda _kegyesség_ szenvedte mind azokot az _gyalázat_ az _ember_ olyanal _kell_ mi nekünk is ellene állanunk aharagnak és aboszu állásnak a midön valaki _megbánt_ az a _buzgó_ szeretet a melyel magát adta az attya _dicsőség_ és a mi üdveségünkért minket arra _tanít_  _hogy_ meg szentellyük a valoságos _isteni_ szeretet _által_ mind azokot a szenvedéseket a melyeket magunknak adunk vétkeink _bocsánat_ meg _tanít_ példájával _hogy_ az _ember_ üldözéseket az Isten _kéz_ vegyük és _imádni_  _kell_ azö _igazság_ akár mely nagy _igazságtalanság_  _bánik_ is velünk mások meg _tanít_ minket az _ellenség_ valo szeretetre a _gyalázat_  _gyalázat_ ne _fizet_  _megbocsát_ annak _aki_  _megbánt_ és _javall_  _fizet_ a _gonosz_ végtire arra is meg _tanít_  _hogy_ vigasztalnunk _kell_ magunkot aszenvedésinkben meg _tekintvén_ aditsöséget mely azokot _követ_ 

Ugyan azt is _kell_ még igen _jól_  _feljegyezni_ az _olvasás_  _hogy_ mit szenvedet _érte_ akristus netekinttsük tsak azt mondgya szent agoston _hogy_ mere mégyen az Isten fia _hanem_ azt is _tekint_  _hogy_  _hova_ mégyen ö minket _keskeny_  _darabos_ és nehéz uton vezet _de_ az _örökös_  _dicsőség_ vezet _követ_  _ő_ mind végig ö alatson rendben _él_ és afájdalmakban _meghal_  _de_  _holta_ után _feltámad_ és mennyekben fel mégyen _ahol_ az attyának _jobb_  _kéz_ felöl üll ne vegyük el _soha_ szemeinket ö rolla _soha_  _él_ válaszuk az ö _dicsőség_ szenvedésitöl amidön szenved _megtekint_ aboldogságot melyet akar nyerni és midön _dicsőség_ láttyuk _megemlékezik_ arrol _hogy_ a _kereszt_  _általmegy_ bé _dicsőség_ a mint ö _cselekedet_ nékünk is ugy _kell_  _cselekedni_ az ö szenvedésének és _boldogság_  _társaság_  _hív_ minket vagy is inkáb _társ_ lett nyomoruságunkban _hogy_ minket _társ_  _tesz_  _boldogság_ meg fogjuk látni az ö _halandó_  _élet_ az _élet_  _forma_ amelyet _kell_  _élni_ eföldön és azö _boldogságos_  _élet_ a _kép_ annak a melyet nékünk _készít_ menyekben _ha_ ugy _él_ a mint ö _él_ mert valamint szent _Cyprianus_ mondgya a _keresztény_ még olyanok lesznek valamint a _Krisztus_  _hogy_  _ha_ olyanok mostanában a 
 mitsodás ö volt quod _est_  _Krisztus_ hoc érimus Christiani si christum fuerimus imitati 

Végtire az utolso _tanács_ a melyet adhatnak azoknak akik _haszon_ akarják _olvasni_ akristus _élet_ ahogy az az _imádság_  _megelőz_ és _követ_ az _olvasás_ az _olvasás_ elött _kérni_  _kell_ az _isten_  _hogy_ az ö fia _élet_ minden részeiben üsmertesse meg velünk mi formában akarja _hogy_ mi azt _haszon_  _fordíthat_ és az _olvasás_ után _kér_  _kegyelem_  _hogy_  _követhet_ azt a mire _tanít_ Az _ige_  _megtestesülvén_  _közte_ maradot mondgya az _evangélium_  _teljes_ lévén _kegyelem_ és _igazság_ ö _elhoz_ az _igazság_  _hogy_  _hivatal_  _tanít_ és akegyelmet _hogy_  _követtet_ velünk azt amire az _igazság_  _tanít_ ez az _igazság_ akinek _kell_ minket _tanítani_ minden _cikkely_  _ki_ tettzik az ö _élet_  _de_ tsak a lelki szemek láthattyák azt meg ö nékie _kell_ fel nyittani szemeinket más képen: az ö _cselekedet_ és _beszéd_ olyanok lésznek nékünk mint a bé zárt _könyv_ vagy mint a _példabeszéd_ amelyeket nem _ért_ és a midön az _igazság_ üsméretire fel nyittya szemeinket _kér_ arra _hogy_  _felgerjeszt_  _benne_ szeretetét és adgya meg nékünk azt a _kegyelem_ melyet szenvedésivel nyert nékünk és a mely szeretetti _tudomány_ és _követtet_ példájátt akristus _ember_ lett _hogy_ az emberek szeresék azért _él_  _hogy_ nékik meg mutassa miformában szeresék és a menyekben viszá ment _hogy_ nékik a szent lelket _elküld_  _aki_ is az ö szivekben _önt_ azt a szeretetet a melyet _kíván_ töllök etehát egész munkája az üdveségünknek üsmérjük meg magunkban _hogy_ mitsoda _kötelesség_  _tartozik_ szeretni akristust _megtanul_ az _élet_  _hogy_ mi formában akarja _hogy_ szeresük _kér_  _kegyelem_  _hogy_ ugy szerethesük amint _kívántatik_ és _hogy_ 
 adgya szivünkben azt atüzet amelyröl maga szól Azért _eljön_  _hogy_  _tűz_  _hint_ a _föld_ mit _kíván_  _hanem_  _hogy_  _meggyúl_ 

Vége



Elsö _könyv_ 

A mely magában _foglal_ mind azt valami lett _keresztelő_ szent _János_  _fogantatás_  _fogvást_ a _Krisztus_ prédikálásának elsö _esztendő_ pag 1


Második _könyv_ 

A mely magában _foglal_ a mit a _Krisztus_  _cselekedet_ : predikallásának _két_ elsö _esztendő_ pag 39


Harmadik _könyv_ 

Mely magában _foglal_ mind azt valamit akristus _cselekedet_ predikállásának _harmadik_  _esztendő_ : pag 89


Negyedik _könyv_ 

Hogy mit _cselekedet_  _Jézus_  _Jeruzsálem_  _győzedelmes_ bé menetelétöl _fogvást_ menyben meneteléig 181

A _Krisztus_  _Jézus_ 
 _élet_ 
 _história_ 

Világ _teremtés_ után _négyezer_  _esztendő_ számlálnak amelyek alat mindnyájan az emberek az _ördög_  _kegyetlenség_ alat sohajtoznak vala akinek rabsága alá vettettek volt a vétek _által_ tsak nem az egész világot _elborít_ a _bálványozás_ setéttsége egyedül a sidó nép üsmérte az _isten_ és ugyan tsak az is várta a _megígért_ messiást mert _mihelyt_ az _ember_ a _halál_ rabsága alá _ad_ magát az _ördög_  _incselkedés_ az kit az Isten azal _fenyeget_  _hogy_ egy aszony olyan _fia_ szülne _aki_ ö ellene _hadakozik_ és az Isten meg üsmértetvén és _imádtatván_ magát _bizonyos_ számu _ember_ ugyan azoknak maradéki _közül_  _kelletik_ születni a _kígyó_ valo _győzedelmes_ és az emberek meg szabaditojának

Leg _előbbször_  _Ábrahám_  _megígér_ az Isten _hogy_ minden nemzetek meg áldatnak az ö maradékában ezt az _ígéret_ meg ujitá az után mind Isáknak mind _Jákob_ és _idő_ világosabban meg magyarázá a _Jákob_  _tizenkét_  _fia_ származot sidoknak _hogy_ miben állana a nemzetek áldása reménséget adván nékik egy olyan meg váltorol akinek születesét _élet_ és _halál_ világosan meg mondotta nékik meg _előre_ sött még azt is akará _hogy_ valami rajtok _történik_  _jelent_ szüntelen azt a meg váltot áldozatokot rendele nékik amelyek _jelent_ azt anagy áldozatot a mely _által_  _eltöröl_ az emberek vétkit és _őértük_ olyan _csoda_ tett a melyek árnyéki és _jel_ valának azoknak amelyeket _idő_ akart _tenni_ az egész világ üdveségiért

Ez igy lévén mindenek _hirdet_ nékik azt az _isteni_ meg váltót a proféták _aki_ az Isten _sok_  _íz_  _küld_  _hozzá_  _tudta_ adták nékik _eljövetel_ és anyomoruságok a melyekel _ostoroz_ öket az _isteni_  _igazság_ rendeletlenségekért _buzgóság_  _óhajtat_ és nyukhatatlanságal váratta vélek a mesiást vagy a _Krisztus_ az elsö sidó szó a másika _görög_ mindenike _kenetetett_ tészen a sidok _eszerint_ nevezék azt akit ugy várták mint egy nagy _király_ akit az Isten _különös_  _kenet_  _felken_ amely _kenet_ az ö _király_ és profétajoknak _felkenetetés_ tsak _jel_ volt

Végtire _négyezer_  _esztendő_  _tartó_ várakozások után az _idő_ melyet az Isten az emberek válttságára rendelte volt és a melyet a proféták _megjövendöl_ bé tellyesedék a romaiak igen nagy _békesség_ valának augustus _császár_ uralkodása alat és a sidokon _Heródes_ uralkodot akit is a romaiak adták volt nékik _király_ ennek az _idegen_  _király_ uralkodása nyilvanságos _jel_ volt a messiás rövid _idő_ alat valo _elérkezés_ ezen _jövendölés_  _szerint_  _Jákob_ Elnem vétetik a _fejedelem_ pálcza _Júda_ és a _fejedelem_ az ö _ágyék_ mig el nem _jön_  _aki_  _elküldetik_ és ö lészen a nemzettségek várása _ugyanabban_ az _idő_ is _beteljesít_ az Isten azö _örök_  _fogva_ valo szándékát _hogy_ akristus _Jézus_ a sidok és apogányok szabaditoja a sidok _között_ születesék és végben vitte ö általa az emberek üdveségének nagy munkáját olyan formában a mint az _evangélium_  _elöben_ adgya és a melyet _leír_  _ebben_ a _história_ 

 _Krisztus_  _Jézus_ 
 _élet_ 
 _história_ 


ELSÖ _könyv_ 
A mely magában _foglal_ mind azt valami lett _keresztelő_ szent _János_ 
 _fogantatás_  _fogvást_ akristus prédikállásának elsö _esztendő_ 


 A sidok _között_ vala egy szent pap kinek neve zakariás volt ez a szent _ember_ az ö _feleség_  _Erzsébet_ az Isten parantsolattyában szentül _él_  _mindkettő_  _koros_ valának az Isten meg akarván probálni az ö jó _erkölcs_  _hogy_ az után azt nagyob _fényesség_  _megjutalmaztat_ nékik _gyermek_ nem adot vala és meg _enged_ nékik szenvedni a magtalanságnak _gyalázat_ a melyet _abban_ az _idő_ ugy _tekint_ mint menyei átkot ugy _történik_  _egykor_  _hogy_ zakariás a _templom_ szolgálván az ö rendi _szerint_ és az _isten_ jó _illat_  _ajánlván_ a törvény parantsolattya _szerint_  _Gábriel_ angyal _megjelenik_ néki és _tudta_  _ad_ az Isten parantsolattyábol _hogy_ fia lenne kinek neve lenne _János_  _hogy_ az a _fiú_ nagy lenne Isten elött még az annya méhében _betöltetik_ szent lélekel _hogy_ a még _megtérít_ sokakot az _Izrael_  _fia_  _közül_ és _aki_ az ur elött _jár_ az _Illyés_ lelkével és _erő_  _hogy_ néki utat _készít_ és az _ember_ arra _int_  _hogy_  _ő_ bé _fogad_ Zakariás pedig _kételkedik_ ezeknek azigéreteknek _igaz_ voltában _felel_ az angyalnak miröl üsmérhetem én azt meg _hogy_ a mit mondasz az _igaz_ légyen mivel én _öreg_ vagyok és azén _feleség_ már _koros_ az Angyal _hihetetlenség_ meg _fedd_ és meg mondá néki _hogy_ azon szempillantásban meg némulna és _mindaddig_ nem szollana valamég mind azok bé nem tellyesednek a miket _megjövendöl_ néki zakariás azon _óra_ meg némulván anépnek nem szolhata _hanem_ tsak _jel_  _által_ mutogatot _aki_ is észre vévé _abból_  _hogy_ valamely látása lett volna

Zakarias el végezvén amaga szolgálattyának az _idő_ viszá _tér_ amaga _ház_ mely _Júdea_  _egy_ városában volt és az Isten _beteljesít_ a mit az angyal _által_ mondatot volt néki mivel _Erzsébet_  _fia_  _fogan_ méhében és nagy rejtékben marada _öt_  _holnap_  _hogy_ az alat tsak egyedül az Isten elött vigadhason azért akegyelemért melyet tett véle meg mentvén _ő_ a magtalanságnak _gyalázat_ és olyan _fia_ adván néki _aki_  _oly_ nagy _dolog_ mondottanak


  _Erzsébet_  _hat_  _hónap_  _terhes_ volt a midön az Isten ugyan azon Angyalt a kit Zakariáshoz _küld_ volt _galileai_ názáreth városában _küld_  _hogy_ akristus születésit _tudta_ adná annak a személynek a kit _örök_  _fogva_ anyának válásztotta volt ez a személy _Dávid_  _família_ valo szent szüz volt kinek neve volt Mária akit ugyan azon _família_ valo _József_ nevü _ember_  _eljegyez_ és _aki_ szüzeségben _élvén_ az ö _férj_ néki mind _bizonyság_ mind _hív_  _örző_ volt _tisztaság_ az Angyal bé menvén _ház_  _köszönt_ és mondá néki üdvez légy _ó_ ’ malasztal _teljes_ az ur vagyon _teveled_ tevagy áldot az _asszonyi_ állatok _között_ a szent szüz nagyon _megháborodik_ az angyal _jelenvaló_ létin és igen álmelkodék _köszöntés_  _de_ az angyal _megbátorít_ mondván _hogy_ ne _fél_ és _hogy_ olyan _fia_ szülne _aki_ nagy lészen _aki_ a magosságbéli _fia_  _hívattatik_ akinek az Isten véghetetlen _birodalom_  _ad_ és azt a fiát _Jézus_ neveze az az üdvezitönek a szent szűz meg _gondolván_  _hogy_ mitsoda formában _él_ szent _József_ és nem látván modgyát miképen _megtarthat_ szüzeségit _ha_ anyává lészen mondá az angyalnak _hogy_ lehet a meg mivel _ember_ nem üsmérek az Angyal _felel_ néki _hogy_ az a szent fia akit az Isten _fia_  _hív_ a szent léleknek láthatatlan _erő_ fog tölle születni és meg akarván néki mutatni _hogy_ Isten elöt nem lévén semmi lehetetlen véghez viszi _benne_  _mindenhatóság_ ezt anagy _csoda_ az után _tudta_  _ad_ néki _hogy_ mitörtént légyen az ö rokonával _Erzsébet_  _aki_ is anyi _sok_  _idő_  _tartó_ maktalansága után már _hat_  _hónap_  _terhes_ ezeket _hallván_ a szent szüz észre vévé _hogy_ anya lévén szüzeségit el nem vesztené alázatoságal _engedelmeskedik_ az Isten parantsolattyának és mondá az angyalnak _íme_ az urnak szolgáloja legyen nékem ate mondásod _szerint_ az angyal el menvén tölle a szent lélek réája szálla véghez vivé _benne_ a nagy titkot a melyhez készitette volt _ő_ annak elötte sokal néki adot _bőséges_ malasztival a szent szüz mehében _fogad_ az Isten fiát a _Szentháromság_ második személyét _ki_  _megtestesül_ az az _hogy_  _ember_ lett  _test_ és lelket vévén magának valamint mi ennek a _tiszta_ és alázatos szüznek méhében

Maria _megtudván_ az ö rokonának _teher_ valo letit nagy siettségel mene látogatására _odaérkezvén_ mindgyárt _köszönt_ arokonát _Erzsébet_ pedig _mihelyt_  _meghall_ a szavát azonal 
  _érez_  _hogy_ a magzattya _öröm_ röpöse méhében és _betelvén_ szent lélekel _felkiált_ áldot vagy az _asszonyi_ állatok _között_ és áldot ate méhednek _gyümölcs_  _honnét_ vagyon enékem _hogy_ az én uramnak anya _jön_  _hozzá_ az után meg mondá a szent szüznek mint röpösöt méhében a magzattya és _ismét_ mondá _boldog_ vagy _hogy_  _hisz_ mert valamiket meg mondatot néked az ur azok mind bé tellyesednek A szent szüznek szive ezekért aditséretekért fel nem fuvalkodék meg üsmérte az _isten_ vett malasztakot ugyan az ö _dicsőség_ is akarta azokot _fordítani_ és nem _hogy_  _hit_  _tulajdonít_ volna mind azt a minek _benne_ bé _kelletik_ tellyesedni _hanem_ azt _tiszta_ ateremptö _irgalmasság_  _tulajdonít_ mondván magasztallya az én lelkem az urat és az én lelkem _örvendezik_ az én meg váltó _isten_ mert _megtekint_ alázatoságát szolgálojának amidön az _isten_ ugy tettzik aleg _kis_  _teremt_ állattya _által_ is nagy _dolog_ viszen végben _őelőtte_  _kedves_  _dolog_ az alázatosokot fel magasztalni és a _föld_ vetni a _kevély_ és _hogy_ ö _hív_ az _ígéret_ mivel azért választotta _ő_  _fia_ anyává _hogy_ bé _tölt_ az _irgalmasság_ melyet meg _ígér_ volt _Ábrahám_ és atöb patriárkáknak


 A szent szüz _három_  _holnap_ maradván rokonánál az után viszá _tér_  _ház_ azonban pedig az _Erzsébet_ szülésének az _idő_  _elérkezvén_ akörül lévö szomszédi és attyafiai _hozzá_ menének és vigadának véle együt _hogy_  _fia_ szült volna a nyoltzadik napon a mellyen _kelletik_  _körül_ metélni a _gyermek_ és nevet adni néki mindnyájan zakariásnak akarák nevezni _de_ egyedül _Erzsébet_ arra reá nem álla akarván _hogy_  _János_  _hívattatik_ valamint az Isten azt meg parantsolta volt az angyal _által_ mindenek mondák néki _hogy_ senki a _família_ azon a neven nem _hívattatik_ és _int_ zakariásnak _hogy_  _kijelent_  _eziránt_ mi volna akarattya _aki_ is egy _írótábla_ vévén _kéz_  _felír_  _hogy_  _János_ legyen az ö neve azonnal meg nyilék azö szája és nyelve és szolni _kezdvén_ az _isten_  _dicsér_ mindnyájan akik _jelen_ voltanak és látták ezt a _csoda_ vagy akik azt _meghall_  _csodálkozni_  _kezd_ rajta és _kérdeni_  _kezd_ egy mástol mit _gondol_  _hogy_ mi lesz még ebböl a _gyermek_ 

 _de_ a mit mások nem _tud_ zakariásnak _aki_ nyilatkoztatot volt _aki_ is _betöltetvén_ szent lélekel meg üsmérte a _megtestesülés_  _titok_ és azt is _hogy_ mitsoda része lenne _abban_ atitokban az ö _fia_ azért is _mihelyt_ a szollás _visszaadatik_ néki _jövendölni_  _kezd_ mondván Áldot légyen az _Izrael_ ura _isten_ mert meg látogatta és meg váltotta az ö népét az Isten _Dávid_  _ház_ valo meg váltót adot _hogy_  _beteljesít_  _ígéret_ mellyeket tett volt _Ábrahám_ és a melyeket _gyakorta_  _kihirdet_ aproféták _által_ és a _megtestesülés_  _haszon_ ezen _kevés_ szok alá _foglal_ meg _ígér_ nékünk _hogy_ meg szabadulván _ellenség_  _kéz_ szolgálni fogjuk _ő_ elöttejárván a szenttségben és _igazság_  _élet_ minden napjaiban az után a _fia_ igy szolla és _te_  _kisgyermek_ a magoság bélinek profétája lészesz mivel az urnak szine elött _fog_  _járni_  _hogy_ néki _elkészít_ az utakot és _hogy_ az ö népével meg üsmértessed az üdveséget az Isten _beteljesít_ mind azokot valamiket _megjövendöl_ zakariás a _fia_  _hogy_ pediglen arra a nagy szolgálatra _készít_  _ő_ a melyre rendelte volt _megerősít_  _ő_ lelkével és azt akará _hogy_ a pusztában laknék _mindaddig_ valamég az _Izrael_ népe elött _kelletik_ néki _megjelenni_ 


 Az alat a még a szent _János_ születésekor valo _csoda_  _hír_  _elterjed_ az egész _Júdea_ a szent szüz _aki_ názárethben _visszatér_ nagy _csendesség_  _gondolkodik_ a titokrol melyet az Isten munkalodot _benne_ a mely _dolog_  _eltitkol_ volt a _férj_ elött _de_ a _terhes_ volta azt _ki_ nyilatkoztatta és szent _József_ észre vévé _hogy_  _teher_ volna _de_ mivel _hogy_  _igaz_  _ember_ volt nem akará azt _kihíresíteni_  _de_ fel _tesz_ magában _hogy_  _titkon_ meg válnék a _feleség_ ezen _gondolat_ lévén az angyal _megjelenik_ néki és monda _József_  _Dávid_ fia ne _fél_ magadhoz venni máriát ate _feleség_ mert a mi _őbenne_  _fogantatik_ a szent lélektöl vagyon a mely _fia_ fog szülni azt _Jézus_ nevezed mert ö szabadittya meg népét _bűn_  _József_  _engedelmeskedvén_ aparantsolatnak a _feleség_ lakék nem _élvén_  _soha_ a 
  _házassági_ szabadságal _-e_  _szerint_ tellyesedik vala bé a mit az Isten _megjövendöltet_  _Izajás_ profétával _ilyen_ egy szűz méhében _fogad_ és _fia_ szül a kit _Emánuel_ nevezik a mely tészi Isten mi velünk


 A szent szüz szülésének _idő_  _elérkezvén_ akristus _Jézus_ evilágra _hoz_ olyan formában amint ez után meg fogjuk mondani mert minek elötte _feltesz_ születésének _história_ szükséges és _igazságos_ meg üsmértetni azt _aki_ születik Az emberek le szokták _írni_ a _földi_ nagy uraknak _genealógia_  _hogy_ öket nagyob _tisztelet_  _tesz_ nemesi vérekért és _elei_ nagy _cselekedet_ Maria ollyan _fia_ szül a kinek _két_  _genealógia_ és _két_ születésit adgya _elöben_ az _evangélium_ mert annak a _fiú_  _két_  _természet_ vagyon a _Krisztus_ Isten és _ember_ egy szers mind és egy személyben _foglal_ az _isteni_  _természet_ és az _ember_  _természet_ ugy mint _ember_  _sok_ számu _ember_ származik ugy mint Isten tsak az _atyaisten_ ugy mint _ember_  _idő_ születik ugy mint Isten _örök_  _fogva_ születet és 
  _örök_  _fogva_ valo nézük meg mit mond nékünk szent _János_ az ö _isteni_ és _örök_  _fogva_ valo születéséröl és _hogy_ mitsoda _ok_ akart _ember_ lenni

Azt mondgya _tehát_  _hogy_ a _Krisztus_ az _isten_  _ige_ az az az _isten_  _gondolat_ vagy szava a midön valaki _gondolkodik_ az elméjiben olyan lelki _képzelés_  _formál_ a mely _képzelés_ vagy _kép_ nevezik _ige_ az az az elme szavának mivel ugy mondván a _gondolat_  _beszél_ az elme magával Az Isten _tiszta_ lélek _aki_  _tökéletesség_ üsmeri magát és _aki_ magát _örök_  _fogvást_ üsméri magát üsmérvén _gondolkodik_  _tehát_ és magárol _tökéletes_  _kép_  _formál_ és az _akképp_ az ö _ige_  _de_ a mi azt az _ige_ véghetetlen képen _feljebb_ magasztallya minden _ember_  _gondolat_ felet ahogy az az _ige_ más személy és _mindazonáltal_ ugyan azon Isten _aki_  _ő_  _formál_ És ez akét személy véghetetlen szeretettel szeretvén egy mást _örök_  _fogvást_ az az _örök_  _fogva_ valo szeretet a melyel egy mást szeretik egy olyan _harmadik_ személy akit szent léleknek nevezik és _aki_ ugyan azon Isten mint akét elsö személy _aki_ származik Erre _tanít_  _hát_ minket a _Szentháromság_ valo _hív_  _aki_ is nem más _hanem_ az az Isten akit _imád_ egy _három_ személyben akinek a második személyit _fiú_ nevezik nem tsak azért _hogy_ az elsö személytöl születet akit ezen _ok_ atyának nevezik _hanem_ még _ige_ mivel az _ige_  _belső_ valo _gondolat_ és szava az elsö személynek _aki_ magát üsmervén _ő_ szüli és _aki_ öröktölfogva szüli mivel _örök_  _fogvást_ üsméri magát: Ezért is mondgya szent _János_  _kezdet_ azaz _hogy_ a világ _kezdet_ az _ige_ már volt és az _isten_ volt mivel agondolat az elméjiben vagyon annak _aki_ azt _gondol_ és ö Isten volt és az _ige_ egy azal _aki_  _ő_ szülte

Az _ige_  _tehát_ mint Isten mindeneknek _teremtő_  _ezért_ is mondgya az _evangélista_  _hogy_ mindenek ö általa lettek és semmi nem lett ö nála nélkül ettöl vagyon _hogy_ némelykor az Isten _bölcsesség_ nevezi az _írás_  _ő_ mert az attya üsmerettsége _által_ születet és némelykor az Isten _kar_ és _erő_ mert az Isten mindeneket ö általa _teremt_  _ismét_ azt mondgya szent _János_  _hogy_ az _élet_  _őbenne_ vagyon nem is lehet más képen mivel ö általa _él_ mind az a miben _élet_ vagyon azt is mondgya _hogy_ az az _élet_ az emberek világosága volt mivel az emberek okosok lévén olyan lelkek vagyon a mely meg világositatot a _bölcsesség_ és az _igazság_  _által_ ez a _kettő_ pedig valoságos _élet_ a léleknek és a midön a lélek _megfosztatik_ a _bölcsesség_ és azigazságnak világoságátol _akkoron_  _meghal_ a menyiben meg _hallhat_ Azige pedig _önnönmaga_ az az _igazság_ és az az _örökös_  _bölcsesség_ a mint szent _János_ mondgya és ezen _kettő_ valo részesülés tészi a lelkeket _bölcs_ és _igaz_ mivel azö _igazság_ és _bölcsesség_ tsak attol avéghetetlen _bölcsesség_ származik a mely nem _egyéb_  _hanem_ azIsten _ige_ az _evangélista_  _hozzátesz_  _hogy_ eza világoság a setéttségben _fénylik_  _tudniillik_ az emberek _között_ kik el valának temetve a véteknek setéttségében a mely setéttség meg nem üsmérte azt a világoságot _hogy_ pediglen meg üsmértesse azt vélek az Isten _hozzá_  _küld_  _János_ nevü _ember_ ugyan azont akinek _feljebb_ láttuk _csodálatos_ valo születésit és _ezután_ meg fogjuk látni mit _cselekedet_  _hogy_ véghez vihesse _hivatal_ a mely _hivatal_  _abból_ állot _hogy_ meg mutassa az _ember_ a világoságot melyet vakságok nem _enged_  _hogy_ meg láthassák _hogy_ az _ige_ avilágban vólt _de_ avilág azt meg nem üsmérte _tudniillik_ avilágot szeretök kik a _teremt_ állatokhoz _kapcsolván_ magokot az _isten_  _elfordít_ szemeket és szereteteket _hogy_ az _övé_ az az az emberek kik az ö _teremt_ állati és _főképpen_ asidok kik nepei valának _ő_ bénem _fogad_ és bé nem _fogadván_ az ö _isten_ el vesztették azt a nagy _haszon_ a melynél nagyobat nem remélhettek mivel _hatalom_ adot mind azoknak kik _ő_ bé _fogad_  _hivén_ nevében _hogy_ az Isten _fia_ legyenek nem testi születés _által_ a mint az emberek születnek _hanem_ lelki születés _által_ melyet az _isten_ veszik és _hogy_  _megérdemel_ az _ember_ ezt aditsöséges születést az _ige_ mondgya az _evangélium_  _test_ lett és _közötte_ maradot az az _hogy_  _ember_ lett és ugy mint Isten _örök_  _fogva_ születet az Atyának _kebel_ és ugy mint _ember_  _idő_ születet a szent szüznek méhéböl és ugyan ezen utolso születésinek _história_ fogjuk ide aláb le _írni_ 


 Augustus a romai _birodalom_  _császár_ az egész _birodalom_ lévö népeknek számát meg akarván tudni parantsolatot _kiad_  _hogy_  _ki-ki_ a maga városaban menne magát _felíratni_ erre a parantsolatra valo nézve szent _József_ a szent szüzel _Galilea_  _Betlehem_ a _Júda_ városában mene _hogy_ ót _felírat_ anevét mivel _Dávid_  _família_ valo volt és eza _király_  _Betlehem_ születet a mely várost az _írás_  _Dávid_ városának nevezi a midön ótt lettek volna a szent szüz szülésének _idő_  _elérkezvén_ a _Krisztus_  _Jézus_ szülé és bé polálá és mint _hogy_  _hely_ nem vala a _vendégfogadó_ a _jászol_  _fektet_ avároshoz _közel_ a _juh_  _őrizvén_ a pásztorok egy szers mind nagy _fényesség_ vévé öket _körül_ és az angyal _megjelenvén_ mondá ne _fél_ mert ollyan jó _hír_ mondok néktek amely bé _tölt_  _öröm_ az egész népet mivel ma a _Dávid_ városában olyan üdvezitö születet néktek _aki_ az ur _Krisztus_ és erröl a _jel_ meg űsmeritek egy _gyermek_  _talál_ bé polálva egy _jászol_  _fektetve_ és azonnal nagy menyei sereget _hall_ kik _dicsér_ az _isten_ és mondák _dicsőség_ a magosságbéli _isten_ és _békesség_ a _föld_ lévö jó akaratu _ember_ az angyalok el menvén a pásztorok siettségel menének _Betlehem_ a _meghal_  _talál_ Mariát _József_ és akis _gyermek_ ajászolyban és meg láták _hogy_ az angyal _igaz_ mondot volt nékik ök pedig _visszatérvén_ az _isten_  _dicsér_ és mindennek _hirdet_ a _csodálatos_  _dolog_ melyeket láttak és mindenek _csodálkozva_  _hallgat_ öket a szent szüz pedíglen a szivében _tart_ mind ez _ige_ és _az_  _gondolkodik_ 


 A Mojses _törvény_ szerent minden férfiu _gyermek_ környul _kelletik_ metélni nyoltzad nap mulva születések után az Isten _eszerint_ parancsolta volt meg _Ábrahám_ mivel egy _fia_ akarván adni ennek a patriárkának a kinek maradékábol _kelletik_ születni a meg váltonak és szövettséget akarván véle _tenni_ a melyet meg _kelletik_  _tartani_ azö maradékinak a _körülmetélés_ parantsolá néki mint _bélyeg_ és _jel_ ennek a szövettségnek _fenyegetvén_ azal minden férfiu _gyermek_  _aki_ ez a _jel_ nem volna _hogy_  _kitöröl_ népenek száma _közül_  _Ábrahám_ és az ö maradéki a sidok meg _tart_  _hűség_ ezt a _törvény_ akristus meg akarván _tartani_ ezt a _törvény_ azért is _evangélium_ nékünk fel _tesz_  _hogy_ a nyoltzadik napon _körülmetél_ és _Jézus_ nevezteték az angyal meg mondotta volt még _fogantatás_ elött _hogy_ ezen névre nevezék


 A szent szüz és szent _József_ még _Betlehem_ valának a midön a mágusok _Jeruzsálem_  _érkezik_ az az _filozófus_ kik _napkelet_  _jön_ és akik _kérdezkedik_  _hogy_  _hol_ volna az ujonnan születet sidok _király_ mondván _hogy_  _napkelet_ látták volna atsilagját és _hogy_  _imádni_  _jön_  _ő_ ezen akérdésen _csodálkozik_ a _jeruzsálembeli_ és _Heródes_  _király_ igen _megháborodik_  _összegyűjt_ az áldozo papokot és atudosokot _hogy_  _megtudhat_ töllök _hol_  _kelletik_ születni a messiásnak akit vártanak mivel ö azt _jól_ észre vévé _hogy_ azt _keres_ a magusok a sidok _király_ nev alat mindnyájan azt _felel_ néki _hogy_  _Betlehem_ 
 mikéus proféta _szerint_  _és_  _te_  _Betlehem_  _Júda_  _föld_ semmi képen nem vagy _kis_ a _Júda_  _fejedelem_  _között_ mert _belőle_  _kijön_ avezér _aki_ az én nepemet _Izrael_ vezérellye

 _Heródes_ ezeket _hallván_  _titkon_ magahoz _hívat_ a mágusokot és _tudakozódik_ töllök _hogy_ mitsoda _idő_ látták volna azt atsillagot az után _elküld_ öket _Betlehem_ mondván _eredjetek_ és _tudakozódik_ agyermek felöl és mikor _megtalál_ adgyátok _tudta_  _hogy_  _had_ menyek el én is _imádni_ a mágusok alig _indul_  _Betlehem_  _felé_  _hogy_ meg láták a _csillag_ melyet _napkelet_  _felé_ láttak volt és az _evangélium_ fel tészi _hogy_ a _csillag_ meg látván igen _megörül_ atsillag _előtte_ menvén meg állapodék a _hely_ felet _ahol_ akristus vala a mágusok bé menvén aházban ót _talál_ a _gyermek_ az ö anyával a szent szüzel: és _leborulván_ elötte _imád_  _ő_ és ajándákot ajánlának nékie aranyat _tömjén_ és myrhát és minek utánna véghez vitték volna _tisztelet_ a magok _haza_  _visszatér_  _de_  _Jeruzsálem_  _elkerül_ mert álmokban meg volt nékik mondva _hogy_  _Heródes_ viszá ne _tér_ 


 A szent szüz és szent _József_  _hűség_ meg _tartván_ a _körülmetélés_ valo parantsolatot ugyan azon _hűség_ akarák véghez vinni a _törvény_ meg más más _két_ parantsolattyát is az _egyik_ annak az anyákot _tekint_ és a másodika az elsö szülötteket az elsö parantsolat azt 
  _hagy_ az aszonynak _hogy_ a szülése után egy _darab_  _idő_  _ház_ maradgyon semmihez olyanhoz ne nyullyon a mi az urnak szenteltetet se a szent _hely_ bé ne menyen az az _idő_ pedig negyven napig _tart_ a férfiu _gyermek_ és nyolczvan napig a _leánygyermek_ és a midön ez az _idő_ bé tellyesedet az aszszonynak a _templom_  _kelletik_ menni _hogy_  _megtisztul_ és ót egy _bárány_  _kelletik_ adni az áldozatra és egy _galamb_ vagy egy _gerlice_ a _bűn_  _hogy_  _ha_ pediglen egy _bárány_ nem adhatot szabad volt a _bárány_  _hely_ egy _galamb_ vagy egy _gerlice_ adni

A második parantsolattya a _törvény_ a mely az elsö szülöt _fi_  _tekint_ arra _kötelez_ a szüléket _hogy_ azokot bé mutassák az _isten_ és pénzen meg válttsák minden elsö szülöt _Izrael_ az emberek és az állatok _között_ az _isten_ volt szenteltetve ezt aparancsolatot _akkoron_  _kiad_ a midön _Egyiptom_ minden elsö szülötet _megölet_  _hogy_  _fáraó_ a népe _elbocsátás_  _kényszerít_ ezen szentelésel arra akará _kötelezni_ a sidokot _hogy_  _soha_  _él_ felejtenék azt ajó téteményit és mint _hogy_ szükséges volt _hogy_ a szenteltetet _dolog_ néki fel áldoztassék áldozatul azal meg elégedék _hogy_ állatokot áldozanak és a _fi_ meg válttsák lehetet volna azokot a _gyermek_ néki szentelni más képen is példának okáért _hogy_ az _oltár_ szolgállyanak _de_ erre a _hivatal_ a lévi nemzettségit választá az _Izrael_ lévö elsö szülöttek _hely_ ugy _hogy_ minden elsö szülöttetet meg _kelletik_ váltani a lévi nemzettségin _kívül_ 

A _boldogságos_ szüz _engedelmeskedni_ akarván ennek akét parantsolatnak negyven nap mulva szent _József_  _Jeruzsálem_ mene _hogy_ a _megtisztulás_ valo áldozatot bé ajánlya az _evangélium_ fel tészi _hogy_ a szegények áldozattyát ajánlotta a _kis_  _Jézus_ el vitték magokal _hogy_ az _isten_ bé mutassák és meg válttsák mivel nem a lévi _hanem_ a _Júda_ nemzettségiböl valo volt Az alat _hogy_ a _templom_ lettek volna a szent léleknek sugarlásabol _odaérkezik_ egy szent siméon nevü _öregember_ Ez _igaz_ és _istenfélő_  _ember_ vala _aki_ lakozot a szent lélek és _aki_ szüntelen suhajtozot a meg válto után _aki_  _által_ meg _ígér_ volt az Isten _hogy_ meg vigasztallya népét az _isten_ lelke _aki_ váratta és _óhajtat_ véle a meg válto _eljövetel_ ugyan azon lélek meg is _ígér_ volt neki _hogy_ meg nem halna _addig_ a még meg nem látná erre valo nézve a midön a szent szüz és szent _József_ akristus _Jézus_ a _templom_ vivék ez a szent _öregember_ is az _isten_ sugarlásábol a _templom_ mene agyermeket az _öl_ vévé az _isten_  _dicséret_  _ad_  _hogy_  _betölt_ néki tett _ígéret_ és az után a _halál_  _kezd_  _óhajtani_ mivel szemeivel meg látta volna azt az üdvezitöt a kit az Isten a népek szine _elébe_ tészi _hogy_ világosága légyen a népeknek és _dicsőség_  _Izrael_ 

Szent _József_ és a szent szüz álmélkodásal _hallgat_ és _tekint_ ezeket simeon pediglen _hozzá_  _fordulván_ meg áldá öket és mondá a szent szüznek _hogy_ az a _gyermek_ sokaknak romlására és _feltámadás_ lenne _Izrael_  _sok_ ellen mondásokot szenvedne az _ember_ és azok az ellen mondások olyanok lennének néki mint a _hegyes_  _tőr_ mely _általver_ szivit _keserűség_ ugyan azon _óra_  _odaérkezik_ egy szent _Anna_ nevü _özvegyasszony_ nyolczvan _négyesztendős_  _aki_  _jövendöl_ és _aki_ szüntelen atemplomban maradot szolgálván az _isten_  _éjjel-nappal_  _imádság_ és _böjtölés_  _által_ ez a _Krisztus_ látá és meg üsméré az Isten lelke _által_ akinek is _dicséret_  _ad_ a világhoz valo _kegyelem_ meg váltot adván néki és azután a meg váltorol _kezd_  _beszélni_ mind azoknak kik várák _eljövetel_ 


 A szent szüz és szent _József_  _Jeruzsálem_  _ki_ menének minek utánna véghez vitték volna atörvénynek parantsolatit azonban pedig _Heródes_ várván amágusok viszá _térés_ meg akarván töllök tudni _hogy_  _hol_ volna az uj _király_  _aki_  _tart_  _de_ látván _hogy_ meg tsalatkozot volna várásában mivel amágusok más uton _visszatér_ azon nagyon _felindul_  _harag_ fel is _tesz_ magában _hogy_  _Betlehem_ és a _körül_ valo _hely_ a _gyermek_ kik _két_  _esztendő_  _fogvást_ születtek mind _megölet_ véghez is vivé ezt a _kegyetlen_ szándékát _gondolván_  _hogy_ azok _között_  _találkozik_ az akinek veszedelmire _igyekezik_  _de_ az Isten rendeléséböl igen meg tsalá magát mivel anyi _sok_  _gyermek_  _között_  _ki_ vérit _kiont_ tsak _egy_  _keres_  _halál_ ugyan egyedül azt az _egy_ nem _megölethet_ mivel az angyal _megjelenik_ álmában szent _József_ és _tudta_  _ad_  _hogy_  _Heródes_ el akarná veszteni akristust és meg parantsolá _hogy_ a _gyermek_ és az annyával szaladna _Egyiptom_ és ótt maradna ujjab parantsolatig szent _József_ azonal _engedelmeskedik_ ennek a parantsolatnak _Egyiptom_ mene _ahol_  _Heródes_  _halál_ után ugyan azon angyal _megjelenik_ néki és _meghagy_  _hogy_  _visszatér_ mivel _aki_ az üdvezitö _halál_  _keres_ a maga _meghal_ szent _József_  _tehát_ viszá _tér_ az _Izrael_  _föld_ akristusal és a szent szüzel _de_  _megtudván_  _hogy_  _Árkaelaus_ uralkodnék _Júdea_ az attya után nem mére oda menni és álmában _megintetvén_  _hogy_  _Galilea_ menyen názáret városában _megtelepedik_ az Isten _eszerint_  _betöltet_ a profétiákot kik meg mondották volt _hogy_ a _Krisztus_ názaraenusnak neveztetik


 Az alat akis _Jézus_ nevekedék és _erősödik_  _teljes_ lévén _bölcsesség_ és _kegyelem_ a midön tizen _kétesztendős_ volna _Jeruzsálem_ mene a szent szüzel és szent _József_  _aki_ minden _esztendő_ oda el mentenek a _húsvéti_  _ünnep_ az _ünnep_ után _visszatérvén_ a _Krisztus_ ótt marada és ök azt észre nem vévék _gondolván_  _hogy_  _előtte_ vagy utánnok menne atöbb _útitárs_  _de_ a midön egy napi utat mentenek volna _keresni_  _kezd_  _ő_ és fel nem _találhat_ se az üsmerösök se a rokonok _között_  _Jeruzsálem_  _visszatér_  _keresni_  _harmadnap_ mulva a _templom_ a _doktor_  _között_  _talál_  _ő_ ülve _hallgatván_ és _kérdezvén_ öket és mindnyájan akik _hall_  _csodálkozik_ az ö _okosság_ és _felelet_ a szent szüz és szent _József_ el álmélkodának a midön a _doktor_  _között_ láták _ő_ és az annya _elébe_  _ad_  _hogy_ mitsoda _keserűség_ szenvedet a miolta _ő_ el vesztették és _hogy_ mitsoda _baj_  _felkeres_  _ő_ és mondá nagy szerelemel _fia_ miért _bánik_ igy velünk _Jézus_  _felel_ néki miért _keres_ engemet nem tudtátoké azt _hogy_ az atyám szolgálattyában _kell_ nékem _foglalatoskodni_ ök ezt a _felelet_ meg nem _ér_  _mindazonáltal_ a szent szüz ezeket a szokot a szivében meg _tart_ az után viszá méne vélek názáretben és az _evangélium_ fel tészi _hogy_ nékik _engedelmes_ volt és _hogy_ nevekedék nem tsak _idő_  _hanem_  _bölcsesség_ és _kedvesség_ Isten elött és az emberek elött


 Szent _János_ a pusztában _hagy_  _ahol_ Isten lelkével _erősít_  _ő_ és _készít_ arra a _hivatal_ a melyre rendelte vala valamint akristus is maga _készít_ magát a _hallgatás_ a szent _József_  _ház_ a _hivatal_ szolgálattyára Mind aketten várák _csendesség_ az _idő_  _hogy_  _elkezdhet_  _hivatal_ és mint _hogy_ akristusnak _akkor_  _kelletik_ magát _ki_ nyilatkoztatni minek utánna _ő_ szent _János_  _kihirdet_ az Isten _ő_  _elküld_  _elsőbben_  _hogy_  _elkezd_ predikálását ez a szent _elöljáró_  _Tiberius_  _császár_ uralkodásának 15 _esztendő_ mene a _Júdea_ pusztájában és ajordán vize _körül_ valo _hely_ prédikálván a penitentziának _keresztség_ a mely meg nem _bocsát_ vala avétkeket _hanem_ a _bocsánat_ vételére _készít_ az _ember_ és _jelent_ azt a _keresztség_ a melyet rendele a _Krisztus_  _idő_  _két_ proféta _sok_  _idő_ annak elötte meg mondották volt a szent _János_  _hivatal_ az _egyik_ az Isten 
 Angyalának nevezi _ő_ akinek akristus elött _kelletik_  _járni_  _hogy_ néki _elkészít_ az utakot a másika mondván _hogy_  _meghall_ apusztában annak szavát _aki_  _kiált_ készittsétek 
 el az urnak uttyát és _akkor_ minden völgy fel magasztaltatik és minden _hegy_ és _halom_ meg aláztatik a _horgas_ utak _egyenes_ lésznek és a _darabos_ simáká

Szent _János_  _eszerint_  _kezd_ predikálását penitentziát _tart_ mivel _közelget_ a menyeknek _ország_ és _hogy_  _tanítás_ nagyob _hitel_  _adathat_ nem tsak _beszéd_ akará _hirdetni_ apenitentziát _hanem_ még példájával is mivel az ö _öltözet_  _teveszőr_ vala és _bőröv_ az _ágyék_  _körül_ azö _eledel_ pedig sáska és vad méz vala egy illyen predikátort _aki_  _előbbször_ maga _követ_ azt a mit másoknak prédikállot igen sokaknak _kelletik_  _követni_ a mint is _hogy_ az egész _Jeruzsálem_ ajordan _körül_ valo _tartomány_ és az egész _Júdea_  _hozzá_ el menének vétkeket néki meg vallák és ö ajordán vizében _megkeresztel_ öket a _sok_ sereg _között_ pedig látván _sok_  _farizeus_ és sadduczaeusokot _hozzá_ menni a _keresztség_ a _farizeus_ olyan sidok valának kik magok felöl azt állitották _hogy_  _ők_  _tud_ és _megtart_ leg jobban atörvényt ezek is valának mind nagyob _becsület_ mind _hatalmas_ a nép elött _de_ meg fogjuk még látni ebböl ahistoriábol _hogy_ mindnyájan nagy _hipokrita_ valának A sadducaeusok nem _hisz_ a lélek _meghalhatatlanság_ ezek _kevés_ számuak valanak _de_ mind inkáb az _eleje_ a sidoknak szent _János_  _eszerint_  _beszél_  _tehát_ a _farizeus_ és a sadducaeusoknak viperátol _fajzott_  _ki_ mondotta meg néktek _hogy_  _elkerül_ a _következendő_  _harag_  _teremt_  _tehát_ méltó _gyümölcs_ apenitentziának és ne mondgyátok azt magatokban _hogy_  _Ábrahám_ a mi atyánk mert mondom néktek _hogy_ az Isten _támaszthat_ ezekböl a _kő_  _fi_  _Ábrahám_ a _fejsze_ a _fa_  _gyökér_  _tetet_ azért amely _fa_ jó _gyümölcs_ nem _hoz_  _ki_ vágattatik és atüzre vettetik

A nép és a publicánusok az az az ado szedök és az _árendás_ és az _hadi_ emberek azt _kérd_ tölle _hogy_ mit _kelletik_  _cselekedni_ a népnek azt _felel_  _hogy_ a kinek _két_  _köntös_ vagyon és a kinek vagyon mivel _táplálni_ adgyon annak akinek nintsen azt _hagy_ a publicánusoknak _hogy_  _több_  _azonkívül_ ne vennének mint sem a mint parantsollyák nékik és az _hadi_  _ember_  _hogy_ meg elégedgyenek soldokal és _hogy_ senkivel se _erőszakos_ se _csalárdság_ ne _bánik_ Ezek a _bölcs_  _felelet_ az ö _tiszta_ és szoros _élet_ igen nagy _tisztelet_ véteték a népel szent _János_ ugy anyira _hogy_ mindnyájan olyan _gondolat_ valának _felőle_  _hogy_  _talán_ ö lehetne akristus azaz a messiás akit _oly_ régtöl _fogvást_ várnak _hogy_ pediglen az illyen _gondolat_ el vegye elméjekböl mondá nékik én _titeket_ vizel _keresztel_  _de_ egy más fog utánnam _jönni_  _aki_  _hatalmas_ nálamnál és akinek nem vagyok mélto _megoldani_ saruját ö fog _titeket_ meg _keresztelni_ szent lélekel és _tűz_  _őneki_  _kéz_ vagyon a szoro lapáttya és _megtisztít_ a szürüjét és _összegyűjt_  _búza_ a _csűr_ a polyvát pedig _megéget_  _elolthatatlan_  _tűz_ 

A midön az egész _Júdea_ valo nép szent _János_ menne _hogy_  _megkeresztel_ ajordán vizében akristus _Jézus_  _harmincesztendős_ lévén el _hagy_ názareth városát _ahol_  _csendesség_ 
 varta az _idő_ a melyben el _kezd_ a nagy munkát a melyért evilágra _jön_ és a _Jordán_ vize mellé mene _hogy_ az ö _elöljáró_  _megkereszteltetik_ a _többi_ együt szent _János_ nehezen _esik_ a _Krisztus_  _oly_ igen valo maga meg alázása és a menyiben tölle lehete ellent álla akarattyának mondván én nekem _kell_  _tőle_ fel vennem a _keresztség_  _mindazonáltal_  _te_  _jön_  _énhozzám_  _de_ akristus _felel_ néki _had_ reám most _had_  _betölt_ akaratomot mivel _eszerint_  _kell_ nékünk _betölteni_ minden _igazság_ szent _János_ ezt _hallván_  _engedelmeskedik_ és meg keresztelé akristust _aki_ is _ki_ menvén a vizböl _imádkozik_ és a midön _imádkozik_ a szent lélek _galamb_  _kép_ reája szálla és az _ég_ szózat lön mondván ez az én szerelmes _fia_  _ki_ nékem _kedv_  _telik_ akristus _teljes_ lévén szent lélekel ugyan azon lélektöl apusztában viteték


 A _Krisztus_  _böjtölés_  _tölt_ ott negyven napot és negyven _éjszaka_ és mint _hogy_ a szent lélek azért vitte volt a pusztában _hogy_  _megkísértetik_ azon _hosszú_  _böjt_ után akaratal valo _éhség_  _érez_ magában _hogy_ álkalmatoságot adgyon az _ördög_ akisértésre a mint is _hogy_ akisértö _hozzá_  _közelgetvén_ mondá néki _ha_ Isten fia vagy parantsollyad _hogy_ ezek a _kő_ változanak _kenyér_  _de_ akristus _felel_ néki nem tsak _kenyér_  _él_ az _ember_  _hanem_ minden _ige_ mely az Isten szájábol szarmazik _akkor_ az _ördög_ a _jeruzsálemi_  _templom_ atetejére vivé _ő_ és mondá néki _hogy_ ugordanék le _onnét_ mutatná meg azal _hogy_ Isten fia mivel _megvan_  _írva_  _hogy_ az Isten meg parantsollya angyalinak _hogy_ téged _megőriz_ és _kéz_  _tart_  _hogy_ magadot meg ne sérttsed erre az _írás_ valo versre akristus meg más versel _felel_ mondván ne _kísért_ ate uradot _isten_ ez után fel vivé az _ördög_  _ő_ egy igen nagy _hegy_  _ahonnét_ meg mutatá néki a világnak minden _ország_ azoknak minden _fényesség_ és _dicsőség_ és mind ezeket nékie _ígér_  _hogy_  _ha_  _leborulván_ elötte _imád_  _ő_ erre mondá akristus néki meny el sátán mert _írva_ vagyon _hogy_ tsak ate uradot _isten_  _imád_ és tsak néki szolgály az _ördög_ látván _haszontalan_ valo mesterségit el _hagy_ és azonal az angyalok _jön_ és szolgálának néki


 A _Krisztus_ el _hagyván_ a pusztát viszá _tér_ azon _hely_  _ahol_ szent _János_ prédikál és _keresztel_ ez ahü _elöljáró_ szüntelen _beszél_ akristusrol ahalgatoinak és fel szoval _kiált_  _hogy_ ö rolla mondotta volt azt _hogy_  _aki_ én utánnam _jön_ a _feljebbvaló_ nálamnál mert régieb nálamnál az ö _teljes_ voltábol vöttünk mi mindent atörvény mojses _által_  _adat_  _de_ akristus _elhoz_ evilágra a malasztot és az _igazság_ és az _egyetlenegy_  _fiú_  _aki_ az attyának _kebel_ vagyon _eljött_  _hogy_ meg üsmértesse velünk az _isten_ akit _soha_  _ember_ nem látta

A midön szent _János_  _oly_ nagy _dicséret_ mond vala a messiásrol a sidok _ő_  _gondol_ magát annak lenni és _Jeruzsálem_ papokot és lévitákot _küld_  _hozzá_  _hogy_  _megtudakoz_ik_ tölle _ki_ volna ö meg vallá és el nem _tagad_ és meg vallá _hogy_ nem ö volna akristus mivel az _írás_  _eszerint_  _feltesz_ a szent _János_  _Krisztus_ valo vallásat és _bizonyságtétel_  _kérd_ tölle _ha_  _Illyés_ vagy más proféta volnaé ö pedig _felel_  _hogy_  _egy_ sem ök pedig mondák néki _ki_ vagy _tehát_  _hogy_  _had_ vigyünk választ azoknak kik minket _küld_ mit mondasz magad felöl _felel_ nékik én a pusztában _kiáltó_ szava vagyok _megegyenesít_ az urnak uttyát az után mondák néki miért _keresztel_  _hogy_  _ha_ se messiás se proféta nem vagy a melyre _felel_ valo _hogy_ vizben _keresztel_  _de_  _közötte_ vagyon az akit _ti_ nem üsméritek ö fóg utánnam _jönni_  _aki_  _elöben_  _tetet_ és a kinek nem vagyok méltó _hogy_  _megold_ a saruja _kötél_ 

Más nap látván akristust _feléje_ menni és nem akarván _elmulatni_ az alkalmatoságot _hogy_  _ő_ meg üsmértesse mondá ahalgatoinak _ihon_ ez az Isten _bárány_ ehordoza és vészi el a világ _bűn_ az után mondá anépnek _hogy_ valamit eddig mondot nékik azt mind a _Krisztus_ mondotta és azt is _erősít_  _hogy_ látta reája szállani és rajta maradni a szent lelket _galamb_  _kép_ és _hogy_ a néki _megjelentetik_  _hogy_ ö _keresztel_ a szent lélekben


 Másnap akristus ugyan azon _hely_ menvén _két_  _óra_ nap nyugot elött szent _János_  _két_  _tanítvány_ ót lévén _mihelyt_ meg látá akristust mondá _ihon_ az Isten _bárány_ atanitványi ezeket _hallván_ akristust _kezd_  _követni_ akristus _visszafordulván_  _kérd_ töllök _hogy_ kit _keres_ ök pedig _felel_ mester _hol_ lakol _jön_ és lássátok meg mondá nékik el menének véle és nála maradának azon anapon _egyik_ pedig ezen _két_  _tanítvány_  _közül_ andras volt aneve _aki_ is az _öcs_ simonra _találván_ mondá néki _megtalál_ a Messiást és _Jézus_ vivé _aki_ is meg szemlélvén _ő_ mondá néki _te_ vagy simon a _János_ fia _ezután_  _Cephas_  _hívattatik_ az az péternek

A _következendő_ napon az Isten fia _Galilea_ akarván menni _talál_  _Fülöp_ és mondá néki _követ_ engemet _Fülöp_ pedig _Betszaida_ városabol valo volt valamint andrás és péter _Fülöp_ náthánaelre _találván_ mondá néki _megtalál_ a messiást akit _megígér_ nékünk atörvény és aproféták _megjövendöl_ és a Messias názareth béli _Jézus_ volna a _József_ fia náthánáel _felel_ néki jöheté valami jó názárethböl _mindazonáltal_  _követ_  _Fülöp_  _ki_  _Jézus_ vivé _ő_  _mihelyt_ akristus meg látá _ő_ mondá _felőle_  _ihon_ ez az _igazán_ valo _izraelita_  _aki_ nintsen semmi álnokság náthánáel magában _csodálkozván_  _kérd_  _honnét_ üsmérsz engemet _felel_ néki _Jézus_ én láttalak tégedet minek elötte _Fülöp_  _hív_  _hogy_ a _fügefa_ alat voltál náthánáel mondá _te_ vagy az _isten_ fia _te_ vagy az _Izrael_  _király_  _felel_ néki _Jézus_ azért _hív_ mert _megmond_ néked _hogy_ a _fügefa_ alat láttalak még _több_ is _fog_ ezeknél látni _bizony_  _bizony_ mondom néktek nyitva láttyátok az _ég_ és az Isten angyalit fel menni és le szállani az _emberfia_ 


 A _Krisztus_ el _hagyván_ a _Jordán_ vizét _harmadnap_ a _Kána_  _galileai_ városban _érkezik_ amenyegzöre a szent szüzel a melyre _hivatalos_ volt _tanítvány_ együt avendégeknek _bor_  _elfogyván_ a szent szüz mondá a _fia_ nintsen _bor_  _de_ akristus meg akarván nékünk mutatni _hogy_ a midön az Isten szolgálattyában és _dicsőség_  _jár_ adolog _olyankor_  _félre_  _kell_  _tenni_ az _ember_  _tekintet_ és ugy _kell_  _tekinteni_ szüléinket és atyánk _fia_ mint _idegen_  _felel_ az annyának mi _köz_ nékem s’ néked aszszonyi állat az én _óra_ még el nem _érkezik_ a szent szüz ezen a _felelet_ meg nem ütközék _hanem_ mondá a szolgáknak _megcselekedik_ a mit néktek fog mondani vala pedig ót _hat_  _kőveder_ melyek a sidok _tisztulás_ szolgáltanak a _Krisztus_ azokot _megtöltet_ vizel és a midön _tele_ valának mondá a szolgáknak mostanában merittsetek _belőle_ és vigyétek anásznagynak _aki_ is meg kostolván igen _fő_  _bor_  _talál_  _de_ nem _tudván_  _honnét_ valo _bor_ volna mondá a völegénynek _hogy_ a _szokás_ ellen _cselekedik_ azért _hogy_ utollyára _hagy_ aleg _jobb_  _bor_ a viznek _bor_ valo változtatása volt elsö _csodatétel_ akristusnak ez atsuda _ki_ nyilatkoztatá az ö _dicsőség_ és a _tanítvány_  _benne_ valo _hit_ nevelé


  _Kána_ városábol az ánnyával attyafiaival és atanitványival _Kafarnaum_ városaban mene amely város ugyan _Galilea_  _tartomány_ vagyon _ahol_ igen _kevés_ mulata mivel ahusvéti _ünnep_  _közelgetvén_  _Jeruzsálem_ mene ót atemplomban _talál_ a _kereskedő_ kik _ökör_  _juh_ és _galamb_ árulának és a pénz váltokot azonnal _kötél_  _ostor_  _fon_ és _ki_ üzé mindeneket atemplombol és _felfordítván_ apénz váltok asztalit apénzt a _föld_  _hint_ és mondá azoknak kik _galamb_ árultanak vigyétek _ki_ mind ezeket _innét_ és ne _tesz_  _kereskedőház_ az en atyám _ház_ ezen _cselekedet_  _megemlékezik_ az apostolok az _írás_ mely azt mondgya a _te_  _ház_ valo _buzgóság_ meg _emészt_ engemet _de_ ezen a _cselekedet_ a sidok igen meg ütközének és _felindul_ és mondák néki _hogy_ mitsoda _jel_ bizonyittaná meg azt a _hatalom_ melyel azokot _cselekedik_ ronttsátok el etemplomot _felel_ nékik és _harmadnap_  _felépít_ azt a sidók ezt a _templom_ magyarázák akristus pedig a maga testét _ért_ akinek meg _kelletik_  _halni_ és _harmadnap_  _feltámadni_ a _Krisztus_  _sok_  _csoda_  _téve_  _Jeruzsálem_ az _ünnep_ alat amelyek _hét_ napig _tart_ és sokan _hisz_  _őbenne_ ö pedig nem _hisz_ nékik mivel üsmérte minden szivek _gondolat_ és _hogy_  _jól_  _tud_ minden _bizonyság_ nélkül mi volna azemberben


 A midön még akristus _Jeruzsálem_ lett volna egy nicodemus nevü a _farizeus_  _közül_ valo sido _tanácsúr_ mene _titkon_  _éjjel_ a _Krisztus_ és mondá néki mester _tud_  _hogy_  _isten_  _jön_ mesterül mert senki azokot atsudákot nem _cselekedhet_ik_ a melyeket _cselekedik_  _ha_ az Isten nintsen véle akristus ezen alkalmatoságal meg mutatá ezen _farizeus_  _hogy_ mitsoda szükséges volna az üdveségre akereszttség _bizonyítván_ néki _ha_  _ki_ ujjonnan nem születik vizböl és szent lélekböl bé nem mégyen a menyeknek _ország_ és utánna _ad_ ezeket az nagy _igazság_ a mi atesttöl születet a _test_ és ami a lélektöl a lélek és a lélek oda _fúj_  _ahova_ akar nicodémus ezeken _csodálkozván_  _kérd_ miképen lehetnek ezek A _Krisztus_ szemére _hányván_  _hogy_  _doktor_ lévén még is ezeket nem _tud_ mondá néki _bizonyság_  _tesz_ arrol a mit láttunk és tiazt bé nem veszitek az után _ki_ nyilatkoztatá néki vallásunknak ezeket a nagy _titok_ mondván senki menybe fel nem ment _hanem_ az _ember_ fia _aki_  _onnét_ le szállot és _hogy_ a _rézkígyó_ a kit mojses _felemeltet_ a pusztában _hogy_ arra nézvén _meggyógyul_ mind azok _aki_ meg sebesitettek volt akigyok annak tsak _jel_ volt akinek fel _kelletik_  _emeltetni_ a _kereszt_  _hogy_ meg szabadittsa az _örökkévaló_  _halál_ mind azokot kik _hisz_  _benne_ nem azért _küldetik_ evilágra _hogy_ azt _megítél_  _hanem_  _hogy_ üdvezittse ugy szerette az Isten az _ember_  _hogy_ az ö _egyetlenegy_ fiát adta nékik _de_ ez a szeretet _megítél_  _igazság_ mind azokot kik nem _hogy_  _hisz_  _abban_ afiuban és bé vennék azt avilágoságot mely öket _jön_ világositani _hanem_ inkáb szeretik a setéttségben maradni és nem akarják _cselekedet_ az _igazság_ világoságára _tenni_ mert nem akarják magokal _elhitettetni_  _hogy_ a mely _cselekedet_ szeretnek azok vétkesek legyenek


 A _Krisztus_ az _ünnep_ után _Jeruzsálem_ el _hagyván_  _Júdea_  _tartomány_ marada _tanítvány_ és ót _keresztel_  _hasonló_ szent _János_ is _keresztel_ ajordán vize mellet ennek aszent _elöljáró_  _tanítvány_  _holmi_ vetekedések _támad_ a sidokal a _keresztség_  _iránt_ és mindnyájan szent _János_ menvén mondák néki _Jézus_  _aki_  _bizonyság_  _tesz_ a mostanában _kereszt_ és mindenek _hozzá_ mennek szent _János_  _aki_ tsak azért _gyűjt_  _tanítvány_  _hogy_ azokot az Isten _fia_ adhassa _felel_ nékik az _ember_ nem vehet semmit _egyéb_  _hanem_ ami menyböl _adatik_ néki azt akarván _ezáltal_ vélek _megértetni_  _hogy_ ö aszolgálattyában tsak azon _hatalom_ és parantsolat _szerint_  _cselekedik_ mint amelyet vett attol _aki_  _ő_  _küld_  _ész_  _juttat_  _hogy_  _sokszor_ meg mondotta volna nékik _hogy_ nem ö volna akristus azt is mondá nékik _hogy_ nem ö volna az _anyaszentegyház_ völegénye _hanem_ ö tsak a völegénynek _barát_ és _hogy_ néki minden _öröm_ tsak a _hogy_  _hallgat_ annak a vö legénynek szavát szükséges _hogy_ ö nevekedgyék és én _megkisebbül_  _hogy_ akristus _onnét_ felyül való és mindenek felet való azt _beszél_ amit látot és _hall_ és _aki_ bé veszi az ö _bizonyság_ meg petsétli _hogy_ az Isten _igazmondó_ mert az Isten _küld_  _ő_ és nem adta néki lelkét mérték _szerint_  _de_ mint _hogy_ szereti mindeneket az ö _kéz_ adot _hogy_ akristus az _isten_ fia és akibenne _hisz_  _örök_  _élet_ vagyon _ellenben_ pedig _aki_ nem _hisz_  _benne_ nem láttya meg azt az _élet_ és az Isten _harag_ fog rajta maradni


 Szent _János_ meg nem elégedék azal _hogy_ tsak ajordán vize mellet _tesz_  _bizonyság_ akristusrol _hanem_ még a _fejedelem_ udvarhoz is el mene _bizonyság_  _tenni_ az _igazság_  _Heródes_ antipas anagy _Heródes_ fia minden törvény ellen _feleség_ vette volt _Heródiás_ az attyafia _feleség_ szent _János_  _hozzá_ mene és meg _fedd_ erröl avétekröl és _mindaz_ melyeket _cselekedik_ és _bátor_ meg mondá néki _hogy_ nem volna szabad attya fia _feleség_ el venni _Heródes_ nem _megharagszik_ mindgyárt _ezért_ a szent ellen _de_ söt még mint _hogy_  _igaz_  _ember_  _tart_ lenni _becsül_ és _tisztel_  _ő_ söt még _örömest_ is _hallgat_  _beszéd_  _Heródiás_ pedig mind más _gondolat_ volt szent _János_ mivel nagy _gyűlölség_ volt _hozzá_ és minden alkalmatoságot _keres_  _hogy_ el veszesse végtire _erő_ vén a _Heródes_ elméjin és ez a _fejedelem_  _hogy_  _kedv_  _keres_  _megfogat_ a szentet és _tömlöc_  _tetet_ söt még meg is ölette volna _ha_ nem _tart_ anéptöl akit is anép ugy _tekint_ mint profétát a _Krisztus_  _megtudván_ rabságban valo létit és a _farizeus_ is _tud_  _hogy_ mind több _tanítvány_ mind  _több_  _keresztel_ szent _János_ azért _Júdea_ el _hagy_ és _Galilea_ mene samarián _által_ 


 Dél _felé_  _érkezik_ sikár nevü város mellé és mint _hogy_ igen _megfárad_ egy _kút_ mellé üle a mely _kút_ nem mesze volt avárostol és a _Jákob_  _kút_ nevezték ez akut olyan _föld_ volt a mely _föld_  _Jákob_  _József_ a _fia_ adta volt régenten azon _óra_ jöve akuthoz egy város béli aszony _hogy_ vizet merittsen akristus mondá néki _ad_  _inni_ az aszony látván _hogy_ egy sidó _kér_ tölle _inni_ azon igen _csodálkozik_  _hogy_ el akarná tölle venni az _ital_ mivel a sidok igen utálták a samaritánusokot mint _idegen_ kik egy részit _bír_  _haza_ és akik _összekever_ amojses _törvény_  _sok_  _bálványozó_  _babonaság_ a _Krisztus_ észre vévén _hogy_  _csodálkozik_  _kérés_ mondá néki _ha_  _tud_ az Isten ajándékát és _hogy_  _ki_ légyen az _aki_  _tőle_  _inni_  _kér_  _te_ magad _kér_ ö tölle _inni_ és ö néked _élő_ vizet adot volna az aszony ezeket _betű_  _szerint_  _értvén_ és nem _tudván_  _honnét_ akarná meriteni azt az elö vizet az ót lévö _kút_ é vagy másbol _felel_ néki uram nintsen semid amivel merithes és ez akut igen mély nagyob vagyé _Jákob_ a mi atyánknál _aki_ nékunk _hagy_ ezt a _kút_ és _aki_ ebböl _iszik_ minden _cseléd_ együt valaki ebböl avizböl _iszik_ mondá _Jézus_ még szomjuhozni fóg _hogy_  _ha_ pedig _abból_ avizböl _iszik_ a melyet én adok _többé_ nem szomjuhozik _soha_ mivel az a viz _felforró_ viznek _kútfő_ lészen az _örök_  _élet_ a mely vizen _ért_ vagy akegyelmet mely el _olt_ az _ember_ a _földi_  _dolog_ valo szomjuságot vagy a _dicsőség_ mely _teljesség_  _betölt_ minden _kívánság_ az aszszony akristus szavait tsak a _földi_ vizre magyarázván nagy siettségel mondá akristusnak uram _ad_ nékem _abból_ avizböl _hogy_  _had_ ne szomjuhozam és ne _kelletik_  _idejárni_ vizért a _Krisztus_ mondá néki _eredj_  _idehív_ a _férj_ és mint _hogy_ mondá _hogy_ nem volna _férj_ a _Krisztus_  _felel_ néki azt _jól_ mondod mert _öt_  _férj_ volt és _aki_ most lakol a nem _férj_ az aszony _általlátván_  _hogy_  _aki_  _beszél_ atudná egész _élet_  _hogy_ pedig abeszédet másra _fordít_ mivel a néki nem _tetszik_ vagy is _tanulni_ akart olyan _okos_  _ember_ mint _aki_  _beszélget_ mondá látom uram _hogy_ proféta vagy a mi atyáink ezen a _hegy_  _imád_ az _isten_  _ti_ pediglen azt mondgyátok _hogy_  _Jeruzsálem_  _kell_  _imádni_ akristus ezeket _hallván_  _kezd_  _oktatni_ azt az aszonyt mondván néki _hogy_ az Isten lélek és _igazság_ lévén azt akarja _hogy_  _ő_ lélekben és _igazság_  _imád_ és _hogy_ az az _imádás_ nem _függ_ ahelytöl _tud_  _felel_ az aszony _hogy_ a messiásnak el _kell_  _jönni_ és a midön el _jön_  _akkor_ mindenekre _megtanít_ minket erre mondá néki _Jézus_  _hogy_ ö maga volna az a messiás a kit várna

Azon _óra_ atanitványok akik avárosban mentek volt _hogy_  _eledel_ vásárollyanak _odaérkezvén_ igen _csodálkozik_ azon _hogy_ egy aszonyal láták _beszélni_  _de_ mint _hogy_ igen nagy _tisztelet_ valának _hozzá_ azért nem _kérdezkedik_ tölle az aszony az alat _otthagyván_ a vedrit viszá mene avárosban és mondá alakosoknak _jön_ látni egy olyan _ember_  _aki_ meg mondotta valamit _cselekedik_  _élet_ valyon nem azé akristus _Jézus_ pediglen akut mellet lévén atanitványi _kínál_  _hogy_  _eszik_ ö pedig mondá nékik _énnekem_ olyan _eledel_ vagyon a melyet _ti_ nem _tud_ az után meg magyarázá nékik _hogy_  _micsodaféle_  _eledel_ volna az _ilyen_ szokal az én _eledel_ a _hogy_ annak akarattyát _követ_  _aki_  _küld_ és _betölt_ az ö _dolog_ ez a _dolog_ az emberek üdvesége volt és az ö _eledel_ a _megtért_  _hit_ Azonban pediglen az aszony viszá _tér_ a város lakosival akik is _hinni_  _kezd_  _őbenne_ az aszony szavára és _kér_ akristust _hogy_ maradna nálok és _két_ napig ótt marada és az ö _oktatás_ sokan meg _tér_ ugy anyira _hogy_ mondgyák vala az aszonynak már nem ate _beszéd_  _hisz_ mivel mi magunk _hall_  _ő_ és _tud_  _hogy_ valoságosan ö avilág meg váltoja


MASODIK _könyv_ 
Mely magában _foglal_ a mit akristus _cselekedet_ predikállásának 
 _két_ elsö _esztendő_ 


 A _Krisztus_ sikár városában _két_ napot _töltvén_  _onnét_  _Galilea_ mene _teljes_ lévén szent lélekel a _galilaeus_ igen _jól_  _fogad_ mivel ö magok látták volt a _csodatétel_  _Jeruzsálem_ az _ünnepnap_ ugyan azon _idő_  _elkezd_ a _Krisztus_ az _evangélium_ prédikállását az az az Isten _ország_ jó _hír_ a mely meg nyittatnék az _ember_ és mondá _betölt_ az _idő_ az Isten _ország_  _elközelget_ penitentziát _tart_ és _hisz_ az _evangélium_ ezeket prédikállya vala a synagogákban és mindenek elött igen nagy _tisztelet_ vala és az ö _hír_ az egész _tartomány_  _elterjed_ volt a _Kána_ városában menvén _ahol_ avizet _bor_ változtatta volt oda mene _hozzá_ egy _király_  _ember_  _kérvén_  _ő_  _hogy_ menne _Kafarnaum_ és _meggyógyít_ a fiát _aki_ is _halál_ volna akristus _aki_ a sziveknek _gondolat_  _jól_ látta és _aki_  _tud_ mitsoda _fogyatkozás_ vagyon _hit_ annak _aki_  _ő_  _kér_ mondá néki _hogy_  _ha_ tsak _jel_ és _csoda_ nem láttok nem _hisz_  _de_ azaz ur nagyon _kényszerítvén_ arra _hogy_ menne el minek elötte a fia _meghal_ mondá néki _eredj_ a _te_  _fia_  _jól_ vagyon az ur _hivén_ a _Krisztus_ szavának el mene és a szolgai _elébe_ menvén mondák néki _hogy_ a fia _meggyógyul_  _tudakozódni_  _kezd_ töllök _hogy_ mitsoda _óra_  _kezd_ jobban lenni mondák néki _hogy_ annak elötte valo napon egy _óra_  _délután_ ahideg el _hagy_ ugyan azon az _óra_ amelyben akristus mondotta volt néki ate _fia_  _meggyógyul_ és a _csoda_  _megtérít_  _ő_ azegész _ház_ népével és _hív_ akristusban


  _Galilea_ a _napkelet_ valo részin egy nagy _tó_ vagyon a melyet az _evangélium_  _tenger_ nevezi a sidok mondása _szerint_ és a melyet némelykor _Galilea_  _tenger_ nevezi azért _hogy_  _abban_ a _tartomány_ vagyon és némelykor _Genezáret_ vagy _Tibériádes_  _tenger_ azért _hogy_ aváros _aki_ ezt a _két_ nevet viselte a _tó_ parttyán volt egy nap a _Krisztus_ ezen _tó_ mellet _járván_ látá _hogy_  _két_  _halász_ a _háló_ a vizben vetnék az _egyik_ simon volt a másik az attyafia andrás _aki_ is el _hagy_ szent _János_ és akristushoz ment volt simont is _hozzá_ vitte volt _de_ ezek _abban_ az _idő_ nem állottak volt _teljesség_ akristus mellé _hanem_  _ház_  _visszatérvén_ ahalászi mesterségeket _követ_ tsak oda nem mesze _ahol_ ezek _halászik_ más _két_ atyafiak valának _Jakab_ és _János_ a zebedéus _fia_ ezek az attyokal együt a _háló_  _foldoz_ ezek mind a négyen _Galilea_ lévö _Betszaida_ városábol valok valának a mely város ató parton _fekszik_ akristus mind a négyet magához _hív_ és mindent 
  _elhagyat_ vélek _de_ azt ahivást _hihető_  _hogy_ azal atsudával _megerősít_ a melyet _eszerint_  _leír_ szent lukáts a _Krisztus_ a _Genezáret_  _tó_ mellet lévén a _sok_ nép reája _tódul_  _hogy_ az _ige_  _hallhat_ ót _közel_  _két_  _hajó_ láta a melyekböl _ki_ szálottak volt ahalászok _hogy_ a _háló_ meg mosák akristus bé mene az _egy_  _hajó_ a mely simoné vala és _kevéssé_ aparttol el távozván a _hajó_ le üle és _onnét_  _tanít_ a népet azt _hogy_ el végezé mondá simonnak _hogy_ menne a _hajó_ a mélyire aviznek és vetné meg _háló_ simon mondá néki mester mi egész _éjszaka_  _halászik_  _de_ semmit nem _foghat_  _mindazonáltal_ ate szavadra meg vetem ahálót azt meg _cselekedvén_ anyi _sok_ számu _hal_  _fog_  _hogy_ a _háló_ szakadozni _kezd_ és _int_ a tőb _társ_ kik más _hajó_ valának _hogy_  _jön_ segittségekre azok oda menvén anyira _megtölt_ aket _hajó_  _hal_  _hogy_ tsak nem el merülének simon _elálmélkodván_ ezen atsudán ugy atöbbi is a _Krisztus_ lábaihoz _borul_ és mondá uram ne légy _ebben_ ahajoban velem mert _bűnös_  _ember_ vagyok a _Krisztus_ mondá néki ne _fél_ mert _ezután_  _ember_  _fog_  _halászni_ a lehet _hogy_ ezen _csodatétel_ után mondá simonnak és andrásnak _követ_ engemet ugyan azon napon _hív_ magahoz _Jakab_ és _János_ is _aki_ a _hajó_  _hagyván_ az attyokot mind a négyen el _hagy_  _háló_ és mindennek ellene mondván az után egészen akristusnak _ad_ magokat


 A _Krisztus_ az után egy _darab_  _idő_  _Kafarnaum_ mene lakni a mely város _Galilea_ vagyon a _Jordán_ parttyán _ahol_ ez a _folyóvíz_  _abban_ atoban megyen a melyröl ide _feljebb_  _beszél_  _ebben_ avárosban predikállani _kezd_ és mindenek _csodál_ az ö _tanítás_ mert _hatalom_  _tanít_ öket nem ugy mint az _írástudó_ szombat napokon a synagogákban _tanít_  _ahol_ egy szer atöbbi _között_ midön _tanít_ egy _ördöngös_ nagy _kiáltás_ mondá _hagy_  _béke_ nékünk mi _köz_ vagyon nékünk veled názarethi _Jézus_ el veszteni jöttélé minket _tud_  _ki_ vagy _te_ vagy az _isten_ szenttye _de_ akristus _megfenyegetvén_ az _ördög_ mondá néki némuly meg és _elhagy_ ezt az _ember_ azördög _kényszeríttetvén_ el _hagyni_ rabját nagyon _kezd_  _hánykódtatni_ a _föld_ vetni és _kiáltatni_  _de_ tsak el _kelletik_  _hagyni_ egészen és _egészséges_ mind azok kik _jelen_ valának _csodálkozik_ ezen és egy mástol _kérdez_ mitsoda _dolog_ ez és mitsoda uj _tudomány_ ez eparantsol még atisztátalan lelkeknek is és _engedelmeskedik_ néki


 A synagogábol _ki_ menvén a péter _ház_ mene és az ö napát nagy _hideglelés_  _talál_ az ágyához _közelgetvén_ akezét meg _fog_  _felemel_ és parantsolá ahidegnek _hogy_ el _hagy_ és ahideg mindgyárt el _hagy_ a _beteg_ pedig _oly_  _hirtelenség_ és egészen _meggyógyul_  _hogy_  _felkelvén_ ágyábol szolgálni _kezd_ és _étel_  _készít_ 

Azonban pediglen mely _csoda_ tett volt akristus a synagogában az egész _Kafarnaum_ városában el _terjed_  _hihető_  _hogy_ a simon napa _meggyógyulás_ is _megtud_ mivel _estefelé_ az egész város a _Krisztus_ szállása _elébe_  _gyülekezik_ és minden féle _betegség_ lévö személyeket _hozzá_ vivék ö azokot mind _meggyógyít_ reájok _tévén_  _kéz_ a _gonosz_ lelkektöl sokakot meg szabaditá és azördögök nagyon _kiált_  _te_ vagy az _isten_ fia _de_ ö meg _fenyeget_ öket és nem _enged_  _hogy_  _ő_  _Krisztus_ mondanák lenni azért _hogy_ nem akara atisztátalan lelkektöl _dicséret_ venni se _hogy_ az _igazság_ az _hazugság_ attyátol _kihirdettetik_ vagy is azért _hogy_ mindenek meg lássák _hogy_  _kis_  _dolog_ sem volna agonosz lelkekel még _előre_ el látván _hogy_ mivel fogják még _káromlani_  _hogy_ az _ördög_ tsak az _ördög_  _fejedelem_ nevében üzi


 Más nap igen jó regel a _Krisztus_  _felkel_ és egyedül egy puszta _hely_ mene _imádkozni_ simon és atöbbi kik véle valának utánna menének és a midön meg _talál_ mondák néki mindenek tégedet _keres_ ö _felel_ nékik szükséges _hogy_ az _körül_ valo _falu_ és városokban el menyek prédikáláni mivel azért a szolgálatért _jön_ evilágra azonban anép _aki_  _keres_ azon _hely_  _érkezik_ és arra akará _kényszeríteni_  _hogy_ maradna vélek ö pedig azon _felelet_  _ad_ nékik valamínt a _tanítvány_ mondván szükséges _hogy_ amás városokban is _hirdet_ az Isten _ország_  _evangélium_ mivel azért _elküldetik_  _feljár_  _tehát_ az egész _Galilea_  _tartomány_ prédikálván a synagogákban és _meggyógyítván_ abetegeket ugy anyira _hogy_ az ö nagy _hír_ az egész syriában el _terjed_ és mindenünnét _hozzá_ viszik vala abetegeket és az _ördöngös_ és szüntelen _sok_ számu nép _követ_ 

Egy szer atöbbi _között_ igen _sok_ nép _tódulván_ reája parantsolá a _tanítvány_  _hogy_ a _Genezáreti-tó_ a más részire vinnek _ő_  _akkor_ egy _írástudó_  _doktor_ látván _hogy_ a _Krisztus_ el _hagy_ öket _hozzá_  _közelít_ és mondá mester _akárhová_ meny _de_ én _elkísér_ tégedet az üdvezitö _felel_ néki arokáknak vagyon _barlang_ és a madaraknak _fészek_  _de_ az _emberfia_ nintsen _hol_ nyugosztalni a _fej_ mint _ha_ azt mondotta volna néki _hogy_ sokal nagyob _bátorság_ és _kevés_  _haszonkeresés_  _kelletik_ mint sem _gondol_ egy olyan _ember_  _követni_  _aki_ nem _hogy_  _meggazdagít_ az _övé_  _de_ söt magának sem volna semije illyen formában nem _enged_  _hogy_ a _doktor_  _követ_  _ő_ mind más képen _bánik_ pediglen _egy_ atanitványiközül mivel azt parancsolá néki _hogy_  _követ_  _ő_  _de_ eza _tanítvány_ szabadságot akara _elsőbben_ tölle _kérni_  _hogy_ el mehesen az attyát el _temetni_ a melyre _felel_ néki _te_  _követ_ engemet és _hagy_ a _holt_  _hogy_  _eltemet_ a _halott_  _te_ pediglen _hirdet_ az Isten _ország_ ezen válaszal arra akará _tanítani_  _hogy_ az _evangélium_ predikálása sokal nagyob _dolog_ mint sem az _ember_ szolgálni olyan _dolog_ a melyeket mindenek végben vihetik a lélek _szerint_ valo _holt_ emberek _eltemethet_ a _test_  _szerint_ valo _holt_  _de_ az _evangélium_ predikálására nem mindenek alkalmatosak _tiszta_  _kell_ lenni _hogy_ méltán lehesen ezt a szolgálatot _követni_ és midön az Isten arra _hív_ valakit azt _elébb_  _kell_  _becsülni_ 
 mindenél szent lukáts még egy _harmadik_ személyröl is tészen _emlékezet_  _aki_ is _követni_ akarván a _Krisztus_  _először_ aházához akara menni _hogy_  _elbúcsúzik_ az _otthonvaló_ akristus mondá néki valaki az ekére _tévén_  _kéz_  _hátranéz_ a nem alkalmatos az Isten _ország_ meg akarván mutatni ezen válaszal _hogy_ valaki valoságal akar az üdveségin munkálodni annak tsak arra _kell_  _figyelmezni_ és nem _kell_ magát más _dolog_ ártani


 A _Krisztus_ azon a napon _estefelé_ egy _hajó_ mene _hogy_ a _Genezáret_  _tó_ más részire menne a mint már meg mondottuk atanítványi véle valának akik is _elbocsát_ anépet más több _haj_ is valának véle _aki_ sokan lehettenek a midön már mennének _oly_ igen nagy szélvész _támad_  _hogy_ a _hab_ a _hajó_  _becsap_ és a _sok_ viz tsak nem el merité ahajot a _Krisztus_ pediglen akarattal valo álmot _bocsátván_ magára _hogy_ meg probállya _tanítvány_  _hit_ ahajo végin egy vánkoson alut atanitványok veszedelemben látván magokot akristushoz _közelít_ és _felkelt_ mondván mester nem gondolszé azal _hogy_ mi mind el veszünk uram szabadits meg minket mondá nékik _kicsidhitű_ miért vagytok _oly_  _félénk_ azután _felkelvén_  _fenyegetve_ szolla a szeleknek és parantsolá a _hab_  _hogy_  _megcsendesedik_ a szelek mindgyárt meg szünének és nagy _csendesség_ lön a _tó_ a _Krisztus_ ujonnan meg _fedd_ a _tanítvány_ mondván miért vagyon olyan _kevés_  _hit_ és miért _fél_ ökk pediglen és azok _aki_ a más _haj_ valának igen nagy _csodálkozás_ és _félelem_ valának és egy mástol _kezd_  _kérdeni_  _kicsoda_ ez _aki_ parantsol a szeleknek és avizeknek


 A midön akristus atón _általmegy_ volt volna a _gerazénus_  _tartomány_  _érkezik_  _mihelyt_ a _hajó_  _ki_ szálla _két_  _ördöngös_ mene _elébe_ kik nagy _kiáltás_ mondák miközünk vagyon veled _Jézus_  _isten_ fia azért jöttélé ide _hogy_ minket _idő_ elött _gyötör_ ezek akoporsokban laktanak és olyan _dühös_ valának _hogy_ senki nem mért arra az utra menni szent mark és szent lukáts tsak _egy_  _tesz_  _emlékezet_  _talán_ azért _hogy_ azt _gyötör_  _inkább_ az _ördög_ vagy _hogy_ a volt nevezeteseb a _kettő_  _közül_ vagy is annak _meggyógyítás_ inkáb _elhíresedik_ annak elötte már _sok_  _idő_ ezt azördög _gyötör_ mezitelen _jár_ a _koporsó_ és ahegyeken lakot szaggatván magát akövekel _sokszor_ meg lántzolták _béklyó_  _tesz_  _de_ azokot mind _eltör_ szagatta és _olyankor_ az _ördög_ a puszta _hely_ vitte _ahol_ senki nem _tehet_ néki semmit _mihelyt_ pedíg a _Krisztus_ meg látta _hozzá_  _futamodik_ atársával együt és az _ördög_ szolván _ki_  _belőle_ árra _kér_ az Isten fiát _hogy_ ne _gyötör_  _ő_ és ne _kiküld_  _abból_ az _ember_  _mindazonáltal_ akristus parantsolá az _ördög_  _hogy_  _elhagy_ azt az _ember_ és azt is _kérd_ tölle _hogy_ mi volna neve _aki_  _felel_  _hogy_ legio neve mivel sokan voltanak _abban_ a nyomorult _ember_ és mint _hogy_ az ö _nagy_  _gyötrelem_ az a midön az _ember_  _gonosz_ nem _bánhat_ik_ arra _kér_ akristust _hogy_ a mélységben ne _küld_ öket _hanem_ azt _megenged_ nekik _hogy_ mehessenek a _disznó_ ót pedig _közel_ a _hegy_  _körül_ egy _csorda_  _disznó_ legeltettek meg _engedvén_ azt nékik _Jézus_  _hogy_ a _disznó_ mehessenek azal arra _tanít_ 1 _hogy_ minden _java_ ugy _bánhat_ik_ valamint néki tettzik mivel mindeneket tölle vettünk 2 _hogy_ a _gonosz_ lélek tsak anyiban _cselekedhet_ik_ valamit rajtunk és a mi _java_ amenyiben az Isten azt meg engedi néki 3 _hogy_ mitsoda _gyűlölség_ és _dühösség_ vagyon az _ördög_ az _ember_  _aki_ nyomorgatni akarná szüntelen vagy magokot vagy _java_  _hogy_  _ha_ az Isten meg nem határozná az ö _kegyetlenség_ azt _könnyű_ meg láthatni a példábol mely _történik_ adisznokon mivel _mihelyt_ meg _enged_ akristus _hogy_ azokban menyenek a _disznó_ ató _felé_  _fut_ és _abban_ ugrának mint egy _kétezer_ valo el vesze apásztorok siettségel menének _hír_ adni avárosokban és akörül valo _falu_ és igen sokan _gyülekezik_ oda _ahol_ akristus vala _hogy_ meg láthasák magok amit mondottak volt nékik meg is láták az _ördöngös_  _ember_  _meggyógyulva_  _köntösös_  _helyrejött_ elmével és nagy _csendesség_ mind ezeket _hogy_  _megtud_ mint ment volna véghez azoktol kik _jelen_ voltanak igen nagy _ijedség_ valának az egész _Geraza_ városa akristushoz menének és nagy _félelem_  _tekint_  _ő_ nagy _tisztelet_ valának _az_  _aki_ olyan képen parantsolna az _ördög_  _de_ igen _tart_ egy olyan _ember_  _aki_ a _tó_ ugratná _disznó_  _ezokáért_ vagy _hogy_  _érdemtelen_  _tart_ magokat _hogy_ a _Krisztus_ nálok lakjék vagy pedig _tart_ attol _hogy_ még nagyob _kár_ ne vallyanak mint sem a _disznó_ el vesztése azon _kezd_  _kérni_  _hogy_  _elhagy_ az ö _tartomány_ a _meggyógyul_  _ember_  _kér_ ameg szabaditoját _hogy_  _had_ mehetne el véle _de_ akristus mondá neki meny viszá _ház_ és _kihirdet_ a nagy _dolog_ a melyeket az Isten _cselekedet_  _érte_  _engedelmeskedik_ ennek aparantsolatnak és minden városban és _tartomány_  _kihirdet_ a _Krisztus_ véle tett _kegyelem_ 


 Azonba pedig az Isten fia el akarván _hagyni_ a _gerazénus_  _tartomány_ a _hajó_ üle és a más részin atonak igen _sok_ népet _talál_ kik _ő_ várták és _öröm_ láták kafamaumban _visszatérvén_ egy szer atöbbi _között_ anyi nép _gyülekezik_ aházához _hogy_ mindenüt _tele_ volt népel _sok_  _farizeus_ és _törvénytudó_  _doktor_ valának melette kik _Galilea_  _Júdea_  _tartomány_ és _Jeruzsálem_  _gyülekezik_ oda _aki_ az Isten _ige_  _hirdet_ és meg mutatá nékik az _isten_ vett _hatalom_ a _beteg_  _meggyógyítván_ egy _inaszakadt_  _ember_ akarának _elébe_ vinni _de_ nem láták modgyát miképen vihesék _elébe_ a nagy szoroság miat azok akik vitték az _ember_ azt _gondol_  _hogy_ a _ház_  _tető_ vigyék a padlást _felbont_ és az _ember_ ágyastol _lebocsát_ a _ház_ a _Krisztus_  _elébe_ a kiis látván _hit_ mondá _inaszakadt_  _fia_ légy _bizodalom_ ate _bűn_  _megbocsáttatik_ ezek a szók nem _tetszik_ a _farizeus_ és az _írástudó_ kik _jelen_ valának és _gondol_ magokban _hogy_ tsak az Isten _megbocsáthat_ avétkeket a _Krisztus_  _hogy_  _tulajdoníthat_ magának azt a _hatalom_  _tehát_ ö _káromkodik_  _de_ akristus látván az ö szivek _gondolat_ mondá nékik miért vagyon olyan rosz _gondolat_ melyik _könnyű_ nékem mondanom ennek az _inaszakadt_ azé _hogy_ azö vétkei _megbocsáttatik_ vagy a _hogy_  _felkel_ vid el az ágyadot és _jár_  _de_  _hogy_  _megtud_  _hogy_ az _emberfia_  _hatalom_ vagyon eföldön _megbocsátani_ avétkeket mondá az _inaszakadt_  _felkel_ vid el az ágyadot és meny a _ház_  _aki_ is mindgyárt _felkel_ fel vevé az ágyát és aházához mene _dicsérvén_ az _isten_ a sokaság _aki_ látá ezt atsudát nagyon _csodálkozik_ rajta és noha agyogyitásra valo _hatalom_ aláb valo légyen a _bűn_  _bocsátás_  _mindazonáltal_ nehezeb _csalárdság_  _élni_ a _gyógyítás_ mivel az _érzékenység_  _bizonyság_ mint sem a _bűn_  _bocsátás_ a mely _titkos_ és láthatatlan _dolog_  _de_ a sokaság szemeivel látván _erő_ ezeknek a szoknak _felkel_ és vid el ágyadot _teljesség_  _elhitet_ magával a _bűn_  _bocsánat_ is a midön mondá _megbocsáttatik_ vétkeid mindnyájan _kezd_  _dicsőíteni_ az urat _hogy_ olyan nagy _hatalom_ adot volna az _ember_ és a nagy álmelkodásokban egy másnak _kezd_ mondani ma igen nagy _csoda_ láttunk és _soha_  _az_  _hasonló_ nem láttunk


  _Jézus_  _ki_ menvén a _ház_ a _tó_  _felé_ mene és mentiben láta egy publikánust _ki_ avámon ülne mondá néki _követ_ engemet az az _ember_  _ki_ az _Alfeus_ fia volt és akit lévinek vagy mathénak nevezték mindgyárt _felkel_ mindenét _elhagy_ és atöbb _tanítvány_  _köz_ álla az után nagy vendégséget _ad_ néki _ház_  _ahova_  _sok_ publikánusok és _bűnös_ menének és egy asztalhoz ülének a _Krisztus_ és atanitványival az _írástudó_  _doktor_ és a _farizeus_ nem szenvedheték azt _hogy_ a _Krisztus_  _társalkodik_ a vétkesekel vagy a publikánusokal _aki_ utálták asidok ök azon igen zugolodtanak anyira _hogy_ meg nem álhaták _megkérdeni_ atanitványoktol _hogy_ az ö mesterek és ö magok miért _eszik_ az olyan személyekel _Jézus_  _meghalván_ az ö zugolodásokot mondá nékik nem az _egészséges_  _hanem_ abetegeknek vagyon szukségek az _orvos_ nem is azért _jön_  _hogy_ az _igaz_  _hív_  _hanem_ abünösököt 
  _megtanul_ mit _tesz_ azirásnak ezek a szavai nem anyira _kíván_ az áldozatokot mint az _irgalmasság_ ez a valasz meg nem tsendesitté egészen a _farizeus_ mivel a szent _János_  _tanítvány_  _hozzá_  _közelítvén_ azt _kérd_ tölle mitöl vagyon a _hogy_ ajános és afarisaeusok _tanítvány_  _gyakorta_  _böjtöl_ és _imádkozik_ és atiéid nem _böjtöl_ akristus _felel_ nékiek leheté _böjtöltetni_ a vö legénynek _barát_ és leheté nékik _gyász_ és szomoruságban lenni a midön a vö legényel vannak a nem lehet _de_  _eljön_ az az _idő_ a melyben el vétetik töllök a vö legény és _akkor_  _böjtöl_  _ehhez_ az okhoz a mely a vö legény _jelenlét_ ületé a mely nevet szent _János_ adta volt akristusra meg más okot _ad_ amely az ö _tanítvány_  _gyarlóság_  _illet_ mivel meg mutatá afarisaeusoknak _hogy_  _aki_  _eleinte_ mindgyárt sulyos és nehéz _dolog_ akarna _tenni_ a _gyenge_ azal mindent el rontana és ugy _cselekedik_ mint az olyan _aki_ az _óköntös_ uj posztoval akarná _megfoldozni_ és uj _bor_  _tölt_ az _ó_  _tömlő_ 


 Az alat a még akristus _eszerint_  _beszél_ afarisaéusokal és a _János_  _tanítvány_ jöve _hozzá_  _Jairus_ nevü egy a synagoga _fejedelem_  _közül_ és alábaihoz _borulván_  _kér_ azon _hogy_ menne _hozzá_ és _tesz_  _kéz_ az ö tizen _kétesztendős_ leányára _aki_ is _halál_ volna a _Krisztus_ mindgyárt el mene véle a _tanítvány_ és _sok_ nép _követ_  _ő_ azon alkalmatoságal egy _beteges_ aszony _aki_  _tizenkét_  _esztendő_ valo _vérfolyás_ szenvedet minden _jószág_ az _orvosság_  _költvén_ a _doktor_  _kéz_ nem _hogy_  _könnyebbülés_  _de_ söt még nyavalyájának nagyobulását _érez_ a _Krisztus_ pedig nagy _dolog_  _hallván_  _beszélni_ a sereg _között_  _hátul_ a _köntös_ széllyit _megillet_ mivel nagy _hív_ lévén _benne_ magával _teljesség_  _elhitet_  _hogy_  _ha_ tsak a _köntös_ szélyit meg _ér_ is _meggyógyul_ a mint _hogy_ meg is gyógyula és azon szem pillantásban _érez_  _hogy_ meg szabadult volna nyavalyájátol azonban pedig a _Krisztus_ a mint az _evangélium_ mondgya meg üsmérvén az _erő_ mely _őbelőle_ származot _visszafordul_ anép _között_ és _kérd_  _hogy_  _ki_  _megér_ az ö _köntös_ péter és atöbb _tanítvány_  _felel_ néki mester látod _hogy_ a nép mint szorongat és reád _tódul_ még is azt _kérd_  _hogy_  _ki_ ért aköntösodhöz akristus mondá nékik valaki _hozzá_ ért mert én _érez_  _hogy_ egy _érő_ származot _ki_  _belőle_ és _kezd_ visgálni a nép _között_  _hogy_  _ki_ volna az _aki_  _oly_ nagy _hit_ a _köntös_ nyult volna az aszony látván _hogy_ el nem titkolhatná _cselekedet_ nagy reszketve a _Krisztus_ lábaihoz _borul_ és mindenek _hallata_  _előbeszél_  _hogy_ mi _történik_ rajta az Isten fia _megbátorítván_ mondá néki leányom ne _fél_ ate _hit_  _meggyógyít_ tegedet _eredj_  _békesség_  _ház_ és _meggyógyul_ egészen nyavalyádbol

A _Krisztus_ midön ezeket mondaná az aszonynak egy _ember_  _odaérkezik_ és mondá _Jair_ aleányod _meghal_ azért nem szükséges _hogy_ továb _fáraszt_ az mestert akristus ezeket _hallván_ mondá a synagoga _fejedelem_ nefély _hanem_  _hisz_ és a _te_ leányod _meggyógyul_ a midön aházhoz _érkezik_ volna ót _talál_ musikásokot és sirokot kik nagy _kiáltás_  _jajgat_ akristus aházban menvén mondá nékik mit _jajgat_ és sirtok ez a leány meg nem _holt_ tsak aluszik erre mindenek _kezd_  _csúfolni_  _ő_ mivel _tud_  _hogy_ valoságal _meghal_ volna _de_ azt nem _tud_  _hogy_ szintén olyan _könnyű_ volna akristusnak a _halott_ fel _támasztani_ valamely _könnyű_ egy _ember_ álmábol fel ébreszteni az után _kiküld_ mindeneket _ház_ és nem akará _hogy_ mások _jelen_ lennének _csodatétel_  _hanem_ péter _Jakab_ és _János_ a leánynak attya és annya aleány agyához _közelítvén_ meg _fog_  _kéz_ és fel szoval mondá néki leányom _felkel_ én parantsolom néked ezekel aszokal az _élet_ viszá adván néki a leány _felkel_ és _járni_  _kezd_ nagy _csoda_ attyának és annyának az után _enni_  _adat_ néki és meg parantsolá _hogy_ ezt a _csoda_  _ki_ ne nyilatkoztatnák _de_ ennek ahire _csakhamar_ el _terjed_ az egész _tartomány_ 


 Onnét _hogy_  _kimegy_  _két_ vak mene utánna nagy _kiáltás_ mondván _Dávid_ fia _könyörül_ mi rajtunk a midön _ház_  _érkezik_ a vakok _hozzá_  _közelítvén_  _kérd_ töllök hisziteké _hogy_  _megcselekedhet_ik_ a mire _kér_ azok _felel_ igen is uram _hisz_ azonnal _megillet_ az ö szemeket mondván a _ti_  _hit_  _szerint_ légyen és mindgyárt _kezd_ látni és meg parantsolá nékik _hogy_ senkinek ne mondanák edolgot meg akarván mutatni az _ember_  _hogy_ valoságos alázatoságbol _kíván_  _hogy_ a jó _cselekedet_ titokban maradgyon ök pediglen _ki_ menvén mindenüt _kihirdet_ ezen _csoda_  _hogy_  _megtanul_ ezen példábol _hogy_ az _isten_ vett _kegyelem_ valo _hálaadás_  _egy_ része a _hogy_ azt _kihirdet_ ugy _hogy_ mind azok akik azt meg _tud_ áldgyák _dicsér_  _ő_  _hogy_ ezek el mentenek volna egy némát vivének _hozzá_  _aki_ agonosz lélek volt _mihelyt_ a _gonosz_ lelket _ki_ üzé a néma meg szolala és anép nagy _csodálkozás_  _kezd_ mondani _soha_  _ilyen_  _dolog_ nem láttak _Izrael_  _de_ a _farizeus_ még _akkor_  _kezd_ mondani és az után _gyakran_ mondák _hogy_ az _ördög_ az _ördög_  _fejedelem_  _által_ üzi _ki_ 


 A _Krisztus_ az után _Jeruzsálem_ mene valamely nagy _ünnep_ lehet _hogy_ ahusvéti _ünnep_  _Jeruzsálem_ vala egy nagy _tó_ a melyet probatika _tó_ nevezték az az ajuhok _tó_ mert ez a _tó_  _közel_ volt aváros _kapu_ amelyet _eszerint_ nevezték és némellyek azt _tart_  _hogy_ az áldozatra valo _juh_  _abban_ szokták volt meg mosni egy angyal ennek atonak vizét _bizonyos_  _idő_ fel zavarja vala és a mely _beteg_  _előbbször_ bé mehetet avizben a zavarás után a _meggyógyul_ akár mely _betegség_ ezen _ok_ valo nézve ennek atónak _öt_  _tornác_ lévén mind az _öt_  _tornác_  _tele_ volt mindenkor _beteg_ kik várták _hogy_ a viz fel zavarodgyék vala ót egy atöbi _között_  _aki_  _harmincnyolc_  _esztendő_  _fekszik_ akristus azt _megtudván_  _kérd_ tölle akarszé _meggyógyulni_ uram _felel_ a _beteg_ nintsen senki is _aki_  _lebocsát_ atoban mikor fel zavarodik és a még én _odaérkezik_ adig más megyen bé _előtte_  _Jézus_ mondá néki _felkel_ vid el az ágyadot és _jár_ a _beteg_ mindgyárt _meggyógyul_ és fel vévén ágyát _járni_  _kezd_ szombat vala pedig azon anapon a melyen atörvény minden munkát _tilt_ a sidok látván _hogy_ az agyát vinné _pirongatni_  _kezd_  _hogy_ miért szegné meg a _törvény_  _de_ ö azt _felel_ nékik _aki_ engemet _meggyógyít_ nékem azt mondotta _hogy_ vegyem fel ágyamot és _jár_  _kérd_ az után tölle _hogy_ mitsoda _ember_ volna a _de_ ö maga sem _tudhat_ mert _Jézus_ míndgyárt el vonta magát a _jelen_ lévö nép _közül_ akristus _találván_ az után azt az _ember_ atemplomban mondá néki már _meggyógyul_ ez után már ne vétkezél _hogy_ valamely _gonosz_ ne _történik_ rajtad ez az _ember_ mindgyárt _hír_  _ad_ a sidoknak _hogy_  _Jézus_  _meggyógyít_  _ő_  _aki_ is _azótától_  _fogvást_ üldözni _kezd_  _ő_ és azért _hogy_ mondá nékik _hogy_ az attyával munkálodik még nagyob _gyűlölség_  _kezd_  _hozzá_ lenni mivel nem tsak a szombatot nem _megtart_  _hanem_ még az _isten_ attyának mondaná és magát _az_  _hasonló_  _tart_ mind ezekre _Jézus_ nékik igen szép _oktatás_  _ad_ amelyekben _megbizonyít_  _istenség_ és meg mutatá nékik _hogy_ az attyátol _hatalom_ vett volna a munkára az _ítélet_ és a _feltámasztás_  _hogy_ nem ö _tesz_ magárol _bizonyság_  _hanem_  _János_ tett _őróla_  _bizonyság_ és az ö _cselekedet_ és _csodatétel_  _bizonyság_  _tesz_ rolla az én atyám _bizonyság_ tett rollam az _írás_  _de_ ök ezeket abizonyságokot bé nem veszik mert az _isten_ nem szeretik és nem _keres_ azt a _dicsőség_ a mely ö tölle _jön_  _hanem_ a melyet egy mástol vesznek


 A sidók akik vétkesnek _tart_ az Isten _fia_  _hogy_  _meggyógyít_ egy _ember_ szombat napon mint _ha_  _abban_ meg szegte volna az Isten _törvény_ ugyan azon vétket _tulajdonít_ neki más _egyéb_  _hasonló_ alkalmatoságban mivel egy szombat napon _hogy_ egy _búzaföld_ mellet menne el atanitványi kik _éhezik_  _búzafej_ szagatának és a _kéz_ meg morsolván abuzát _kezd_  _enni_ a _farizeus_ azt rosznak _talál_ és mondák néki látodé _hogy_ atanitványid olyan _dolog_  _cselekedik_ a mely nem volna szabad szombaton _de_ ö meg mutatá nékik _először_ a _Dávid_ példájábol _aki_ nagy szükségben olyan _kenyér_  _eszik_ a melyekböl tsak apapoknak volt szabad _enni_ és _hogy_ némelykor a szükség fel szabadithat a _törvény_ másodszor az ö papjoknak példájokbol kik a szombatot meg nem szegvén szombat napokon az áldozatra valókót meg ölik a _templom_ a törvény parantsolattyából és _hogy_ a törvény nem _tilt_ minden féle _dolog_ szombat napon _hogy_  _ha_ pedig azt _tart_  _hogy_ a _templom_  _jóvátehet_ az olyan _cselekedet_ az apostoli _cselekedet_ is _jóvátehet_ mivel ö sokal nagyob volna atemplomnál _hogy_  _ha_ pedig azt _megtanul_  _hogy_ az _irgalmasság_ több mint sem az áldozat ollyan vakmerö képen nem _kárhoztat_ az artatlanokot a rendet fel akarják _fordítani_ mivel azt akarják _hogy_ az _ember_ legyen a szombatért és nem a szombat az _ember_  _holott_ az _ember_ fia uramég a szombatnak is


 Egy más szombat napon a synagogában _tanítván_ egy olyan _ember_  _találkozik_ ótt akinek el száradot volt akeze az _írástudó_ és a _farizeus_  _kérd_  _Jézus_  _hogy_  _ha_ szabadé beteget _gyógyítani_ szombat napon és igen vigyázák _hogy_  _ha_ meg gyógyittyaé azt a beteget _hogy_  _had_ lehesen _ok_ avádolásra mint _hogy_ akristus _tud_ azö _gondolat_ maga _elébe_  _hívat_ abeteget és azt _kérd_ a _farizeus_  _hogy_ szabadé szombat napon jót _cselekedni_ és meg szabadittani valakinek _élet_ és _hogy_ meg mutassa nékik _hogy_ minden _bizonnyal_ a szabad mondá nékik _kicsoda_  _közüle_ a kinek _ha_ a _juh_ averemben _esik_ szombaton kinem vonnya azt _onnét_ azon anapon menyivel pedíg _drága_ egy _ember_ egy _juh_ erre ök semmit nem _felelhet_  _de_  _mindazonáltal_ ezen _igazság_ meg nem _ad_ magokot a _Krisztus_ ezt látván szent _harag_  _kezd_ öket _tekinteni_ az ö _durva_ és meg vakult szivekért és a _beteg_  _ember_  _fordulván_ mondá néki nyujtsad _ki_ a _kéz_  _aki_ is _ki_ nyujtá és olyan _egészséges_ volt mint a másik

A _farizeus_ nem nézheték ezt atsudát nagy _dühösség_ nélkül és _tanácskozni_  _kezd_ egy más _között_  _hogy_ mi modon veszthetnék el _Jézus_  _aki_ is a _Genezáreti-tó_  _felé_ vévé uttyát a _tanítvány_  _ahova_ igen nagy sokaság _követ_ mivel az ö _csodatétel_  _hír_  _elterjedvén_ az egész _Galilea_  _Júdea_ ajordán _két_ részin valo _tartomány_ a mediterráneum _tenger_ széllyiig _Tírusz_ és sidonia varosi _felé_ mind ezekröl ahelyekröl igen _sok_ nép _gyülekezik_ melléje _hogy_  _hallgat_  _tanítás_ és _betegség_ meg gyogyitassanak _ezért_ is parantsolá atanitványinak _hogy_  _tart_ néki _kész_ egy _hajó_  _ahonnét_  _beszélhet_ anépnek mivel masként anép egészen reá _tódul_ valamenyi _beteg_  _elébe_ vivének azokot mind _meggyógyít_ meg parantsolván nékik _hogy_ azt _ki_ ne nyilatkoztassák és _fenyegetés_ parantsollya vala agonosz lelkeknek _hogy_  _hallgat_ akik is elötte _leborulván_  _kiált_  _te_ vagy az _isten_ fia


 Azután egy _hegy_ menvén az _éjszaka_  _imádság_  _tölt_ más nap pediglen magahoz _hív_ atanitványit és azok _közül_ tizen _kettő_ választa _aki_ apostoloknak nevezé az az _követ_ mert azokot _elküld_ prédikállani _evangélium_  _hatalom_ adván nékik _hogy_  _beteg_  _gyógyít_ és _ördög_ üzenek az _evangélium_ fel tészi _hogy_ azokot választotta akit akart erre a méltóságra ezen _tizenkettő_  _emel_ simont a kit már péternek nevezte vala és andrást az ö attya fiát a zebedeus _két_ fiát _Jakab_ és _János_ ezeket nevezé _Boanergesz_ az az menydörgés _fia_ philepet _Bertalan_ máthét _Tamás_  _Jakab_ az _Alfeus_ fiát _Júdás_ vagy _Thaddaeus_ a _kananaeai_ simont és _Júdás_  _Iskáriótes_ 

Az után le mene vélek együt ahegyröl és valamely _térhely_ meg állapodék _ahol_  _sok_ nép várja vala _ő_ a melyröl ide _feljebb_ szollánk és atemérdeki _sok_  _beteg_ tsak azon _igyekezik_  _hogy_  _megérhet_ az ö _köntös_ mivel olyan _érő_ származot _belőle_ amely mind _meggyógyít_ öket _sok_  _ördöngös_ is valának _közötte_  _aki_ mind meg szabadittá az után olyan predikáciot tett az egész népnek a mely magában _foglal_ az _keresztényi_  _törvény_ minden _tudomány_ és atanittása _kezdet_ meg mutatá nékik _hogy_ miben ályon avaloságos _boldogság_ 

A _Krisztus_ atanitványira _tekintvén_ mondá _boldog_ a lelki szégények _tudniillik_ azok kik nem _kapcsol_ magokot a _földi_  _jó_ mert azoké amenyeknek _ország_  _boldog_ a szelidek mert ök _bír_ aföldet _tudniillik_ aparaditsomot a mely a szent atyák _szerint_ az _élő_  _föld_ és _örökség_ azoknak kik _csendesség_  _elhagy_ venni az itt valo _java_ noha azt _megoltalmazhat_  _igazságos_  _boldog_ akik sirnak mert meg vigasztaltatnak _boldog_  _aki_  _éhezik_ és szomjuhozák az _igazság_ mert _megelégíttetik_  _boldog_ az _irgalmas_ mert ök _irgalmasság_ nyernek _boldog_ atiszta szivüek mert ök meg láttyák az _isten_  _boldog_ abékeségesek mert Isten _fia_  _hívattatik_  _boldog_ akik üldözést szenvednek az _igazság_ mert _övé_ menyeknek _ország_  _boldog_ vagytok midön az emberek _gyűlölni_ és üldozni fognak _titeket_  _énértem_ és a midön _hazugság_ valo _gonosz_ mondanak _ellene_  _örül_  _olyankor_ mert nagy _jutalom_ lészen menyekben és minek utánna meg mutatta volna _hogy_ tsak anyiban vagyunk _boldog_ ez _élet_ a menyiben _evilági_  _jó_  _tisztelet_ és _gyönyörűség_ meg vetésivel az _igazság_ és a _békesség_ az _irgalmasság_ a _tiszta_ szivnek és abékeséges _tűrés_ szeretetivel _érdemes_  _tesz_ magunkot arra az _örökös_  _boldogság_ a melyet az Isten nékünk szánt a menyekben az után mondá _hogy_  _jaj_ agazdagoknak és azoknak kik _bőség_ és _gyönyörűség_ vannak és azoknak kik _tisztelet_ vannak az emberek elött mivel mind azok kik ezekben _tesz_  _boldogság_ meg fogják látni _hogy_ az ö _gyönyörűség_  _dicsőség_ vigasztalásokot és _bőség_ az _éhség_ és a _könnyhullatás_  _követ_ 


 Az után mondá atanitványinak _hogy_ ök volnának a világ sava és világosága _hogy_ az emberek szokásit jó rendbe _hoz_ és setéttségekben meg világosittsák és _elsőbben_ nékik magoknak _kell_  _tiszta_ lenni és el nem mulatni _tanítás_ világoságát _kiterjeszteni_ mivel azért _tétetik_ agyertya tartora _hogy_ világosittsanak nem is azért _jön_ a világra _hogy_ a mojses _törvény_ el ronttsa _hanem_  _hogy_ azt bé _tölt_ és _tökéletes_  _tesz_  _oktatván_ az ö _tanítvány_ olyan _igazság_ amely _tökéletes_ az _írástudó_ és a _farizeus_ és a mely nélkül nem lehet amenyekben menni avalo _hogy_ az _ó_ törvény _tilt_ avétket és _meghatároz_ akülsö _cselekedet_  _de_ az uj törvény amelyet a _Krisztus_ fel álitot a szivet _igyekezik_ rendben venni és a vétket még _eredet_ akarja el _oltani_ mivel atörvény azt _hagy_ asidoknak ne _öl_  _de_ akristus azt akarja _hogy_ meg zabolázák aharagot _hogy_ senki _felebarát_  _kis_  _becstelenség_ valot ne szóllyón és _hogy_  _megbékél_ véle még minek elötte az _oltár_  _tesz_ az _isten_ tett ajándékot a törvény _tilt_ aházaság _törés_ akristus _tilt_ még atisztátalan _tekintet_ is és azt akarja _hogy_ a szemünket _ki_ vájuk az az _hogy_  _elfordul_ az olyan nézéstöl a mely rendeletlen _kívánság_  _gerjeszthet_ aszivben az _ó_ törvény _tilt_ a _hamis_ valo _esküvés_ a _Krisztus_ pedig semmiképen nem akarja _hogy_  _esküszik_ és arra _tanít_  _hogy_ az mikor _kényszeríttetik_ meg _bizonyítani_ valamely _esküvés_ a mit mondottak az az _esküvés_ amely nem lehet rosz _mindazonáltal_ rosz _ok_ származik _tudniillik_ mondgya szent agoston _hogy_ az emberek meg szokták a _csalás_ és azért nem akarnak _hinni_ az ö szavoknak A törvény _meghatároz_ aboszu állást és nem akarta _hogy_ a _büntetés_ felyül _halad_ avétket melyet _megbüntet_ akristus nem _hogy_ meg _enged_ aboszu állást _de_  _ellenben_ arra _tanít_  _hogy_ a _gonosz_ ellen ne állyunk ne _törvénykedik_ adgyunk a mit _tőlünk_  _kér_ és nyujttsuk annak _orca_  _aki_ meg akar utni _tudniillik_  _hogy_ inkáb mindent el szenvedgyünk tsak a _felebaráti_ szeretetet el ne veszesük A sidok azt _tart_  _hogy_ a _felebaráti_ szeretetnek _kötelesség_ nem _tilt_ nékik az _ellenség_ valo _gyűlölség_ A _Krisztus_ pedig azt akarja _hogy_ szeresük azokot kik minket _gyűlöl_ és _hogy_ jót _tesz_ azokal kik minket üldöznek _hogy_ apogányoknál _több_  _cselekedhet_ik_  _követ_ magát az _isten_  _aki_ anapját _feltámaszt_ a _gonosz_ valamint a _jó_ és _hogy_  _eszerint_  _megérdemelhet_ azt a _dicsőség_  _hogy_ az ö _fia_ lehesünk


 A _Krisztus_ avétekröl a jó _cselekedet_ megyen mondván _hogy_ a szándékot _kell_  _megtisztítani_ és azok ugy lésznek _tiszta_  _tudta_ adván _hogy_ a szándék olyan a _külső_  _cselekedet_ valamitsodás a szem atesthez és _hogy_ azok anyiban _tiszta_ vagy _tisztátalan_ a menyiben aszandék vagy jó vagy rosz valamint atest világoságban vagy setéttségben vagyon _ha_ a szem világos vagy vak azt _tanít_  _tehát_  _hogy_ a jó _cselekedet_ ugy mint az alamisnát az _imádság_ és a _böjtölés_ nem _kell_ azért _cselekedni_  _hogy_ az _ember_  _megdicsértetik_  _hanem_ azért _hogy_ a _tetszik_ az _isten_ mivel ö _megjutalmaztat_ azokot az _imádság_  _forma_ adván nékünk azt akarja _hogy_ az az Isten _jóság_ valo _bizodalom_ légyen álhatatoságal _békességes_ atyafi szeretettel az olyan _aki_ se adni se _megbocsátani_ nem akar nem _érdemel_  _hogy_ se _kegyelem_ se _bocsánat_ nyerjen meg azt nem akarja _hogy_ a _sok_ szóban _tart_  _erő_ és _érdem_  _imádság_ mint _ha_ az _isten_ szüksége volna arra _hogy_ a _sok_  _beszéd_  _megtudhat_ szükséginket _hogy_ pedíglen _megtudhat_  _hogy_ mit _kell_  _kívánni_ és _kérni_ az _isten_  _eszerint_  _tanít_  _imádkozni_ Mi Atyánk _ki_ vagy a menyekben szenteltessék meg ate neved _eljön_ ate _ország_ légyen meg ate akaratod miképen menyben ugy a _föld_ is A mi minden napi _kenyér_  _megad_ minékünk ma És _megbocsát_ nékünk a mi vétkeinket miképen mi is meg botsátunk azoknak _aki_  _miellenünk_ vétettenek És ne vigy minket a _kísértet_  _de_ szabadits meg minket a _gonosz_ Amen azután azon _igyekezik_  _hogy_ el vonhassa _tanítvány_ elméjeket a _földi_  _jó_ valo szeretettöl meg mutatván nékik _hogy_ nem itt _kell_  _kincs_  _gyűjteni_  _hanem_ menyekben _ahol_ se a _tolvaj_ se _egyéb_ más veszedelemtöl nem _félthetni_  _hogy_ az _isten_ a pénzel együt nem lehet szeretni és _hogy_ nem _kell_ nyughatatlanságal _keresni_ ez _élet_ szükségeit mivel az Isten _aki_ az állatokot _táplál_ és a liliomokot _felékesít_ az _ember_ el nem _hagy_ mivel sokal _drága_  _őelőtte_ a virágoknál és az állatoknál _hanem_  _elsőbben_ az Isten _ország_ és az ö _igazság_  _kell_  _keresni_ mindenek felet és remélyük _hogy_ atöbbit is _hozzá_ adgya mint szükségen felyül valokot

Azután _tilt_ nékik abal _ítélet_ és _kárhoztat_ az _kétszínű_ akik meg nem látván a 
 magok szemekben a _gerenda_ a masok szemiböl akarják _ki_ venni a szalma szálat arra _tanít_ öket _hogy_ nagy _okosság_  _kiosztogat_ a szent _dolog_ mondván _hogy_ a sertések _elébe_ ne _hány_ a _gyöngy_ az egész _felebaráti_ szeretetet _abban_  _foglal_  _hogy_ másokal ugy _bánik_ valamint akarnok _hogy_ mások _bánik_ velünk azt _erősít_  _hogy_ az út mely az _élet_ viszen _keskeny_ és a mely ahalálra viszen a _tágas_ és _hogy_ sokan _jár_ ezen az utolso uton arra _tanít_  _hogy_  _óv_ magunkot az olyan _hamis_ profétáktol akik a _juh_  _köntös_ alat nem _egyéb_  _hanem_ ragadozo _farkas_ nem az ö _beszéd_  _kell_ öket _ítélni_  _hanem_ atselekedetekröl és _hogy_  _akárminemű_  _csoda_  _tesz_ is _de_ az Isten még annak _idő_  _megvet_ öket mint olyanokot kik _őelőtte_ üsméretlenek _hasonló_  _bánik_ az olyanokal is akik tsak azt mondgyák néki uram uram nem _követvén_ az ö parantsolatit és _hogy_ tsak azok mennek az ö _ország_ kik akarattyát _követ_ végtire ezel a _hasonlatosság_  _béfejezvén_  _beszéd_ a _hallgató_ az olyanokhoz _hasonlít_  _aki_  _épít_ mondván _hogy_ az olyan _aki_  _ő_  _hallgat_ és _tanítás_  _követ_  _hasonlít_ az ollyan _okos_  _ember_  _aki_ aköre _építvén_  _ház_ azt semmi szélvész fel nem fordithattya _ellenben_ pedig _aki_  _tanítás_ nem _követ_  _hasonló_ az olyan _esztelen_  _aki_ a _föveny_  _építvén_  _ház_ a szél és az _eső_ tsak _könnyű_  _felfordít_ 


 A _Krisztus_ el végezvén _tanítás_ le mene ahegyröl és _sok_ nép _követ_  _ő_ a mely nagy _csodálkozás_  _hallgat_ az ö _tanítás_ egy _bélpoklos_  _ember_ lábaihoz _borulván_  _imád_  _ő_ és _térd_ álva mondá néki uram _meggyógyíthat_ engemet _ha_ akarod egy _ilyen_ alázatos és nagy _hit_ tett _imádság_  _meghat_ a _Krisztus_ szivét akiis _ki_ nyujtván _kéz_  _illet_  _ő_ és mondá néki akarom _hogy_  _meggyógyul_ és azon szem pillantásban _meggyógyul_ azután _megtilt_ néki _hogy_  _ki_ ne nyilatkoztassa ezt a _csoda_ és meg parantsolá néki _hogy_ mene el és mutatná meg magát apapnak és ajánlaná bé az áldozatot a törvény parantsolattya _szerint_  _bizonyság_  _hogy_  _meggyógyul_ ez az _ember_  _mindazonáltal_ mind _kihirdet_ ezeket és az Isten _fia_ nagy _hír_ anyira el _terjed_  _hogy_ a városokban nem mehete _hanem_ a puszta _hely_ rejti vala el magát és ót az _imádság_  _foglalatoskodó_  _mindazonáltal_ a _sok_ nép oda is el mégyen vala utánna _hogy_  _hallgat_  _tanítás_ és _hogy_  _meggyógyít_ a _beteg_ 


  _Kafarnaum_  _érkezvén_ a sidó _tanácsúr_ azon _kér_  _hogy_ mene egy ót lévö szazados _ház_ akinek szolgája _haldoklik_ és _meggyógyít_  _ő_ mivel igen _kedves_ szolgája volna ez a _tiszt_  _megtudván_  _csodatétel_ akristusnak _kér_ jó akaroit arra _hogy_ mennének akristushoz és _kér_  _hogy_ mutassa _hozzá_ azt a _kegyelmesség_ akikis igen _kér_ arra _elébe_ adván nem tsak veszedelemben valo létit a szolgának _hanem_ még nagy _érdem_ a századosnak és _hogy_ mitsoda nagy _kötelesség_ volna _hozzá_ az egész sidó nép mivel ö szereti ami nemzetünket mondák atanáts urak és még egy synagogát is _építtet_ nékünk a _Krisztus_ el mene vélek és a midön _közel_ lett volna aházhoz a százados _elébe_  _küld_ és _kéret_  _hogy_ ne _fáraszt_ magát és mondanák nékie uram nem vagyok méltó _hogy_  _bejön_ az én _hajlék_  _de_ tsak mondgy egy szót és az én szolgám _meggyógyul_ méltatlannak _ítélvén_ arra magát _hogy_ maga menyen _hozzá_ mind arra _hogy_  _ház_  _fogad_ és _abban_ nem _kételkedik_  _hogy_  _foganatos_ ne légyen szava tsak a _betegség_ méltoztassék parantsolni _hogy_  _elhagy_ szolgáját mivel ö maga _ha_ mások alat lévö _tiszt_ volna is mind azon _által_ az ö parantsolattyának _teljesség_  _engedelmeskedik_ az ö vitézi akristus _csodálkozik_ ennek apogánynak a _hit_ és azokhoz _fordulván_ kik _kísér_  _ő_ mondá nékik _bizonnyal_ mondom _hogy_ nem _talál_  _ennyi_  _hit_ az _izraelita_  _között_ is és _hogy_ sokan _jön_  _napkelet_ és nap nyugotrol kik ö _hely_ lésznek _Ábrahám_ isákal és _Jákob_ az Isten _ország_ a sidok pediglen kik azal _dicsekedik_  _hogy_ ezeknek apátriárkáknak maradéki és akik ezen _ok_ a menyeknek _örökös_ valának _abból_  _ki_ rekesztetnek és a setéttségre vettetnek _ahol_ tsak sirás és _fog_  _csikorgatás_ lészen ez a mondás bé is tellyesedék mivel a pogányok akik az _isten_ nem üsmérék a sidók _hely_ a menyei _örökség_  _hívattatik_ akristus pedig a százados _hit_  _megjutalmaztatván_ a beteget _meggyógyít_  _aki_ is mindgyárt _abban_ a szem pillantásban jobban lett: ugy anyira _hogy_ azok _aki_ a százados a _Krisztus_  _elébe_  _küld_ volt midön _visszatér_ az ö szolgájat jó _egészség_  _talál_ 


 A _Krisztus_ az után Náim nevü városban mene a mely város _Galilea_  _tartomány_ vagyon atanitványi és _sok_ nép _kísér_  _ő_ a midön aváros _kapu_  _közelít_ egy _halott_ vivének _temetni_  _aki_ is egy _özvegyasszony_  _egyetlenegy_ fia volt _aki_ is akoporso után menvén a város béliek sokan _kísér_  _ő_ a _Krisztus_ meg szánván azt az _megkeseredett_ anyát mondá néki ne sirj az után a _koporsó_  _közelítvén_ meg álittá azokot akik vitték a _koporsó_  _megillet_ és ezeket mondá _ifjú_  _felkel_ én parantsolom néked azon szem pillantásban a _halott_ fel üle és _beszélni_  _kezd_ és akristus _visszaad_ az annyanak mind azok kik _jelen_ valának meg rémülének és _dicsőíteni_  _kezd_ az _isten_ mondván nagy proféta _támad_  _közte_ és az Isten meg látogatta az ö népit


 Ennek anagy _csoda_ ahire az egész _Júdea_ és akörül lévö _tartomány_ el _terjed_ ugy anyira _hogy_ még szent _János_ is _megtud_ akit a _tömlöc_  _hagy_ ez a szent _elöljáró_ atanitványitol _meghall_ a _hír_ anagy _csoda_ a melyeket akristus tészen vala és nem akará _elmulatni_ ezt az alkalmatoságot _hogy_  _ő_ messiásnak ne üsmértesse vélek és azt akará _hogy_ ennek az _igazság_ ö magok lennének _bizonyság_ erre valo nézve _kettő_ valaszta _közüle_  _aki_ a _Krisztus_  _küld_  _hogy_ illyen _kérdés_  _tesz_ néki _te_ vagyé az akinek el _kell_  _jönni_ vagy kellé mást várnunk _Jézus_ nem _felel_ nékik mindgyárt ezekre _hanem_ az ö szemek láttára _sok_  _beteg_ gyógyitta meg _csodálatos_ az után mondá nékik ezeket meg vihetitek néki a mit láttatok és _hall_ mondgyátok meg néki _hogy_ avakok látnak a sánták _jár_ abél poklosok _meggyógyul_ a süketek _hall_ a _hall_ fel _támad_ és az _evangélium_ a szegényeknek _hirdettetik_ illyen láthato _jel_  _megbizonyít_ nékik _hogy_ ö _ki_ volna az után mondá _hogy_  _boldog_ volnának azok akik _őbenne_ meg nem bottránkoznának mint _ha_ azt akarta volna mondani a szent átyák _szerint_ igen _könnyű_ engemet messiásnak _hinni_ a midön láttyák _hogy_  _csoda_  _tesz_  _de_  _kevés_ lésznek olyanok akik annak _hisz_ lenni a midön láttyák _hogy_  _gyalázatos_  _halál_ szenvedek a _kereszt_ 

Ez akét _kő_  _visszatérvén_ az urokhoz _Jézus_ pedig _eszerint_  _beszél_  _János_ a népnek mit mentetek látni a pusztában a széltöl _hányattatott_ nadaté vagy lágy ruhákban _öltöztetett_  _ember_ és minek utánna _elébe_ adta volna ennek a szent _elöljáró_  _kemény_ és szoros _élet_  _megbizonyít_ nékik _hogy_ ö proféta volna és több mint proféta mivel _ő_  _megjövendöl_ aproféták és _hogy_ ö nem tsak _előre_  _kihirdet_ amessiás _eljövetel_ valamint atöbb proféták _hanem_ még ö azért _elküldettetik_  _hogy_ elötte _jár_ és _őneki_ utat _készít_  _ismét_ mondá a _János_  _dicséret_  _hogy_ akik aszonytol születtek ö azok _között_  _nagy_ volna a törvény és a proféták _János_  _tart_ és az _evangélium_ ö általa _kezdődik_ ö is _hirdet_  _előbbször_ az Isten _ország_ és _hogy_ az ö _idő_  _fogvást_ a menyeknek _ország_  _erőszak_ veszik meg és tsak az _erőszakos_ nyerik azt el egy szoval _hogy_ ö volna _Illyés_  _aki_  _eljövendő_ 


 Mind ezek a nagy _tulajdonság_ amelyeket monda a _Krisztus_  _János_ felöl nagy _tisztelet_  _kelletik_  _tenni_ ezt a szentet az egész _Júdea_  _mindazonáltal_ tsak a nép a publikánusok és a vétkesek _hallgat_ az ö predikacióit _haszon_ és ugyan tsak ezek is vették vala fel tölle akereszttséget _ellenben_ pedíg a _farizeus_ és az _írástudó_ meg vetették volt _ő_ és ezen meg vetésel az _evangélium_  _szerint_  _meggátol_ az _isten_ rajtok valo szándékát _hasonló_  _bánik_ az Isten _fia_  _aki_ is látván vakságát és _keménység_ sziveknek szent _indulat_ szolla arrol azegész nép elött _aki_  _öröm_  _hallgat_ a szent _János_ tett _dicséret_  _ki_  _hasonlít_ mondá a sidó nemzettséget nem hasonlithatnié öket a piatzon ülö _gyermek_ kik azt _kiált_  _társ_ musikáltunk néktek és nem _táncol_ szomoru _ének_  _énekel_ és nem sirtatok mivel _János_  _eljött_ se nem _íván_ se nem _evén_ az az _hogy_ igen sanyaru _élet_  _él_ és azt mondgyák _felőle_  _hogy_  _ördög_ vagyon az _ember_ fia pedig _eljön_  _evén_ és _íván_ az az _hogy_  _közönséges_  _élet_  _él_ és azal vádollyák _hogy_ szereti a _jóllakás_ és az _ital_ és tsak a publikánusokal és abünösökel _barátkozik_ 


 A _Krisztus_ látván _hogy_ a _Galilea_ lévő városok  _ahol_  _több_ prédikált és _csoda_ tett volna olyan _kevés_  _haszon_  _fordít_ az _isten_ üdveségekre _küldetik_ segittségit szemekre _hány_  _fenyegetés_ az ö meg átalkodásokot és penitentziát nem _tartás_ és _irtóztató_ átkokot monda reájok _jaj_ néked _Korozain_  _jaj_ néked _Betszaida_ mivel _ha_ azokot atsudákot _Tírusz_ és sidonban (:ezek pogány városok valának:) _tesz_ a melyeket _tibennetek_  _tesz_ már régen ször sákban és _hamu_  _tart_ penitentziát és az után _Kafarnaum_ városát _eléhozván_  _ahol_  _több_ lakot mint sem atöbiben szemire _hány_  _kevélység_ és _keménység_  _ilyen_ szokal _hát_  _te_  _Kafarnaum_ valyon az _ég_ emeledé fel magadot a pokolig szállasz alá mivel _ha_ sodomában lettek volna azok a _csoda_ a melyek lettek szemeitek elött _talán_ mais _fennáll_ és _hogy_ a sodoma lakosinak _aki_ az _ég_  _oly_  _irtóztató_  _megbüntet_  _fertelmesség_ a _Tírusz_ és a sidona lakosival _könnyű_ lészen _dolog_ az _ítélet_ napján mint sem ezeknek a _galileai_ városoknak


 Vala pedig avárosban egy _bűnös_ aszony _aki_ is _megtudván_  _hogy_  _Jézus_ egy simon nevü _farizeus_  _eszik_ oda mene és _hátul_ álván _könnyhullatás_ mosogatá lábait _haj_ azokot _megtöröl_  _megcsókol_ és _az_  _hint_  _alabástromedény_ lévö _kenet_ a _farizeus_ pedig _ki_  _hozzá_  _hív_  _Jézus_ meg visgálván az aszonynak _cselekedet_ akinek is rendeletlen _élet_  _tud_ mondá magában _ha_ ez az _ember_ proféta volna _tud_ azt _hogy_ minémü aszony volna az _aki_  _ő_  _illet_ mivel nem _elhitethet_ magával _hogy_ a _Krisztus_ meg _enged_ magát _illettetni_  _oly_ vetkes aszonyal _Jézus_ pedig üsmervén az ö _gondolat_  _két_  _ember_ példáját _ad_  _elébe_ mindenike adoságban léven az _egyik_ nagy suma pénzel _tartozik_ a másika _kevés_  _de_ nem lévén se _egyik_ se a másikának miböl meg _fizetni_ az _ember_ a kinek _tartozik_ el _enged_ nékik adoságokot az utan _kérd_ a _farizeus_ ekét ados _közül_ melyikének _kell_  _inkább_ szeretni a _kölcsönadó_  _aki_ is _felel_  _hogy_ annak a kinek _több_  _elenged_ az Isten fia _jó_  _hagy_ ezt a _felelet_ és mondá néki látodé ezt az aszonyt a _te_  _ház_  _jön_ vizet nem _önt_ alábaimra epediglen _könnyhullatás_ mosta meg és _haj_  _megtöröl_  _csók_ nekem nem adtál epediglen a miolta _idejön_ meg nem szünt _csókolgatni_ lábaimot a _fej_  _olaj_ meg nem kented épediglen _kenet_  _megken_ lábaimot az okáért mondom néked _hogy_  _sok_  _bűn_  _megbocsáttatik_ néki mert igen szeretet akinek pedig _kevés_  _megbocsát_  _kevés_ szeretet mint _ha_ azt mondotta volna a _farizeus_  _kevéssé_ szeretz mert _igaz_  _tartván_ magadot magadal _elhitet_  _hogy_ az _isten_  _kevés_  _tartozik_ ez az aszony pedig _aki_ igen vétkesnek üsméri magát lenni sokat szerette azt _aki_ anyi _bűn_  _bocsánat_ reménlette és azon szeretetért meg is nyerte a _bocsánat_ a mint is _hogy_ mondá az aszonynak a _te_ vétkeid _megbocsáttatik_ néked akik pedíg asztalnál _jelen_ valának zugolodni _kezd_ ezeken a szokon mondván magokban _kicsoda_ ez _aki_ abünököt is meg akarja bótsátani _Jézus_ pedig meg vetvén az ö zugolodásokot mondá az aszonynak ate _hit_ meg szabaditod tegedet _eredj_el_  _békesség_ 


  _Jézus_ pedig aházahoz _térvén_ anyi sokaság _odagyűl_  _hogy_ se maga se atanitványi nem _ehet_ik_ az attyafiai azt _megtudván_  _hozzá_ menének _hogy_ a sokaság _közül_  _ki_ vinnék _ő_ azonban pedig egy _ördöngös_ vivének _elébe_  _aki_ vak és néma volt az _ördög_  _ki_ üzé és az _ember_  _kezd_ mind látni mind _beszélni_ mindenek _csoda_ és _kezd_  _Jézus_ mondani nem ezé adávid fia messiás _aki_ az _írás_ mondgya _hogy_ a _Dávid_  _família_ valo lészen _ellenben_ pedig a _farizeus_ és az _írástudó_ kik _Jeruzsálem_  _jön_  _ő_ magát _tart_  _ördöngös_ mondván _hogy_ az _ördög_  _fejedelem_  _által_ üzi _ki_ az _ördög_  _de_ akristus meg szégyenitté _hamis_  _gondolat_  _elébe_ adván mindenek elött _hogy_  _ha_ az _ördög_ akik _oly_  _halálos_  _ellenség_ az _ember_  _egy_ a másikára _támad_ abizonyos _jel_ volna _hogy_ az ö uralkodások nem sokáig _tart_ a sidok _között_ sokan volnának ollyanok kik _ördög_ üznek _de_ a _farizeus_ azokot nem vádollyák azal _hogy_ az _ördög_  _fejedelem_  _által_ üzik az _ördög_ egy _erős_  _ház_ más _erős_  _kell_  _feldúlni_ ez okáért a sátánt _erős_ lélekel üzi _ki_ a sátánál ugy mint az Isten lelke _által_ el _kelletik_  _tehát_ hitetni magokal _hogy_  _hozzá_  _érkezik_ az Isten _ország_ ellene állani pedig a mint ök _cselekedik_ a szent lélek láthato _erő_ ugy magokot olyan _káromlás_  _tesz_ vétkeseké a mely _bocsánat_ nem _érdemel_ mint _hogy_ pedig a _fa_ agyümölcséröl _ítél_  _ő_ is az ö _cselekedet_  _kell_  _ítélni_ és nem kellenék _ő_  _gonosz_  _tartani_ a midön tsak jó _cselekedet_  _cselekedik_ azok a _káromlás_ a melyeket _oly_ vakmerö képen _okád_ ellene az ö rosz sziveknek mélységéböl származnék a melyek nem maradnának _büntetetlen_ mivel az _ítélet_ napján még tsak ahaszontalan szóról is számot _kell_ adni


 Ezek után némelyek az _írástudó_ és a _farizeus_  _közül_ mondának néki mester mi azt _kíván_  _hogy_ valamely _csoda_ mutatnál nékünk a szemekel látták _hogy_ mennyi _sok_  _csoda_ tett _előtte_  _de_ ök azokot mind _káromlás_  _fordít_ és mint _ha_ mind azok nem volnának _elegendő_  _hogy_  _megbizonyít_ nékik _hogy_ tsak az Isten lelke _által_ munkálodik _hanem_ még ujjab _csoda_ akarnak látni _de_ mitsoda _felelet_  _ad_ nékik _Jézus_ ez a _gonosz_ és parázna nemzettség _csoda_  _kíván_  _de_ más nem _adatik_ néki _hanem_ ajonás profétáé ezt a profétát az Isten a ninivé béliekhez _küld_ nékik _tudta_ adni _hogy_ negyven nap mulva a városok el pusztulna _de_  _Jónás_ nem _hogy_ ennek aparantsolatnak _engedelmeskedik_  _hanem_  _hajó_ ült _hogy_  _másfelé_ vegye uttyát _de_ nagy szélvész _támadván_ atengeren meg vallá _hogy_ az az ö _engedetlenség_ volna és _hogy_ a szélvész _megcsendesedik_ magát atengerben vetteté azon _óra_  _ő_ egy nagy _hal_ el nyelé és _harmadnap_ mulva a partra _ki_ veté _ahonnét_ ninivében mene _hogy_ végben vigye az Isten parantsolattyát a ninivé béliek _hisz_ azö szavának _rendkívül_ valo _böjtölés_  _tesz_ és meg menekedének _penitenciatartás_ a _büntetés_ a melyel _fenyeget_ öket az Isten parantsolattyábol a _Krisztus_  _tehát_ a _Jónás_  _jel_  _ad_  _elébe_ és _abból_  _két_  _hasonlatosság_  _kihoz_ az _egyik_ magára a másikát _őreájuk_ mondván _hogy_ valamint _Jónás_  _három_ napig volt a _hal_  _has_ ugy az _ember_ fiais _három_ nap lészen a _föld_  _gyomor_  _ezáltal_ azt akará _jelenteni_  _hogy_ a _koporsó_  _tétetik_ és _hogy_  _onnét_  _harmadnap_ fel _támad_ a másik _hasonlatosság_ mondá valamint _hogy_  _Jónás_  _jel_ volt a ninivitáknak ugy _jel_ lészen a _farizeus_ is a melyeket _eszerint_ magyarázá meg a ninivé béliek fel _támad_ az _ítélet_ ezen nép ellen és _kárhoztat_ mert ök penitentziát _tart_ ajonás predikálására _mindazonáltal_ nagyob vagyon itt sokal _Jónás_ mondá még nékik ugyan azon _ítélet_  _kárhoztat_ a sába _királyné_  _aki_ is mesze _föld_ mene _hallgatni_ a salamon _bölcsesség_ nem _hogy_ pedig _követ_ ezt a _királyné_ demég meg vetik _beszéd_ és _csodatétel_ annak _aki_ sokal _feljebbvaló_ salamonál végtire azal adühöségel _fenyeget_ öket a mellyel _bánik_ az _ördög_ az olyanok ellen _aki_  _kénytelen_ lévén el _hagyni_ és _aki_  _ismét_ modot _talál_ viszá menni arra _tanítván_ minket ezel _hogy_ igen vigyázunk magunkra a midön meg szabadultunk attol agonosz lélektöl mivel ö el nem _hagy_ rabját _örökös_  _hanem_ még magánál _hét_  _gonosz_ veszen maga mellé és ezel a másodszori rabságal sokal nyomorultab állapotban tészi alelket az _első_ 

Az alat a még akristus illyen _felelet_ szégyenitté még _ellenség_  _hamisság_ egy aszony fel szoval _kezd_ mondani a nép _között_  _boldog_ a méh a mely _hordoz_ és a _csecs_ mely _táplál_ 
 ö pedig _felel_ néki _de_ söt inkáb azok _boldog_ akik az Isten szavát _hallgat_ és azt _követ_ azon _idő_  _megjelent_ néki _hogy_ az anya és az attyafiai _ki_ várnák _ő_ mivel bé nem mehetének _hozzá_ a _sok_ nép miat _de_ ö arra mondá _kicsoda_ az én anyám és _kicsoda_ az én atyámfiai a _tanítvány_  _tévén_  _kéz_ mondá ezek az én anyám és _atyámfia_ mivel az én anyám és _atyámfia_ azok akik _hallgat_ és _követ_ az Isten _beszéd_ és az én atyam akarattyán _jár_ 


 Azon anapon _ki_ mene _Jézus_ a _ház_ és a _Genezáret_  _tenger_ mellé mene _de_ látván _sok_ népet a _körül_ lévö városokbol _hozzá_ menni és melléje _gyülekezni_ egy _hajó_ üle és _onnét_  _kezd_  _tanítani_ anépet _aki_ is nagy _figyelmetesség_  _hallgat_  _ő_ a partrol _sok_  _igazság_  _hirdet_ nékik _példabeszéd_ mivel _-e_ volt rend _szerint_ az ö szokása atanitásban Az _evangéliumi_  _példabeszéd_  _kigondolt_  _história_ vagy atermészet _szerint_ valo _dolog_ vett _hasonlatosság_ a melyeknek amidön nehéz a magyarázattya az elmét _figyelmetesség_  _tart_ a mely is meg _találván_ a magyarázatot avallásnak valamely _titok_ vagy a szokásnak valamely rendét _megtanulhat_ azokból példának okáért a mint egy _példabeszéd_ volt a melyeket akristus monda az _erős_  _fegyveres_  _aki_ aházat _őriz_ és a kit _meggyőz_ más _erős_ ennek magyarázattya arra _tanít_  _hogy_ az _erős_  _fegyveres_ az _ördög_ a kit a _Krisztus_ mint _erős_  _kihajt_ a lelkekböl az Isten lelke _által_ az Isten fia a _hajó_  _elsőbben_ ezt a _példabeszéd_ mondá anépnek egy vetö _ember_  _ki_ mene vetni egy része amagnak az út széllyire _esik_ az utozok _eltapod_ és a madarak _megeszik_ más része a _köves_  _hely_  _esik_ mivel _hogy_ nedvesége nem volt mély _gyökér_ nem vethete és a _verőfény_ el száraztá a _harmadik_ része atövisek _köz_  _esik_ fel növén a _tövis_  _megfojt_ a negyedik jó _föld_  _találván_  _bőséges_ magot _hoz_ mint _hogy_ pedig ennek apélda _beszéd_ magyarázattya nehézvala a _Krisztus_  _hozzáad_ a kinek _fül_ vannak a _hallás_  _meghall_ ezt a _példabeszéd_ az apostolok sem _megérthet_ azért a midön _különös_ valának arra _kér_  _hogy_ magyarázná meg nékik _aki_ is mondá nékik _hogy_ ök mitsoda _boldog_ volnának azért _hogy_ mellette lévén láthatnák és _hallhat_ azt a mit anyi _igaz_ és proféták _kíván_ látni és _hallani_ és azért _hogy_ vélek világosan _megértet_ azokat a nagy _titok_ a melyeket másoknak a _példabeszéd_  _homályosság_ alat adgya _elébe_  _megbüntetvén_ azal azö sziveknek vakmeröségit a melyért méltatlanok az _igazság_ üsméretire az után meg magyarázá nékik _hogy_ a magon azIsten _beszéd_  _kell_  _érteni_  _hogy_ azok akik minek utánna azt _hall_ arra nem _figyelmez_ és másra adgyák elméjeket _hasonló_ az út mellet lévö _föld_ és az _ördög_  _jelentvén_ amadarakot el ragadgya szivekböl azt a _beszéd_ a mely üdvezithette volna öket _hogy_ vannak sokan ollyanok akik a _beszéd_  _öröm_ veszik bé _de_ a _első_  _kísért_ el veszteti vélek annak _haszon_ mert szivekben mély _gyökér_ nem vetet volt mások pedig azt meg fojttyák a _fösvénység_ a _gyönyörűség_ szeretetivel és más _egyéb_ rosz _kívánság_ a melyek mind anyi _tövis_ és a melyeket _ki_  _kelletik_  _elsőbben_ gyomlálni _hogy_  _haszon_ vehessék annak a szenttséges magnak végtire a jó _föld_  _jelent_ azokot a _jó_  _hajlandó_ sziveket akik bé veszik és _hív_ meg _tart_ az Isten _beszéd_ és akik _békességes_  _tűrés_ és álhatatoságokal _bőséges_  _gyümölcs_  _hoz_ 


 Az után _ismét_ meg más _példabeszéd_  _eléhoz_ avilágot egy mezöhöz _hasonlít_ a melynek a _gazda_  _abban_ jó magot vetett volt _mindazonáltal_  _idő_  _elegyes_ látá _konkoly_ a melyel _megelegyít_  _ellenség_  _éjszaka_ a _cseléd_ látván a _konkoly_  _ki_ akarák gyomlálni _de_ a _gazda_ nem _enged_ nehogy a _búza_ is _kitép_ a _konkoly_ együt _hanem_ várják meg az aratást és _akkor_  _kéve_  _köt_ a _konkoly_ és _megéget_ a _búza_ pedig atsürben _tesz_ az után az Isten _ország_ a mustár maghoz _hasonlít_ a mely _kis_ mag lévén atöb magok _között_  _de_  _ha_ meg nö nagyob lesz atöb _fű_ az után a _kovász_ a melyel _megelegyít_ a _tészta_  _hogy_ fel kelyen

Ez után _elbocsát_ a népet és aházához _tér_ atanitványival együt akik is _kér_  _hogy_ magyarázná meg nekik a _konkoly_ valo _példabeszéd_ mondá nékik _hogy_ ezen avilágon el _kell_ szenvedni ajóknak agonoszokot akik vélek _elegyes_  _mindaddig_ valamég világ végin el fognak választatni egy mástól mivel _akkor_ agonoszok az _örökös_  _tűz_ vettetnek és ajók _fénylik_ mint anap az Isten _ország_  _hasonló_  _igazság_  _tanít_ öket a _halász_ példajával akik minden féle _hal_  _fogván_  _háló_ az után apartra _ki_ ülvén _külön_ teszik ajókot a melyeket meg akarják _tartani_ és aroszakat viszá vetik végtire _elébe_  _ad_  _hogy_ mindenünket el _kell_ adnunk az Isten _ország_  _hasonlítván_ az olyan _ember_  _aki_ mindenét el adgya _hogy_ egy _drágagyöngy_ meg vehessen vagy egy olyan _föld_ a melyben _sok_  _kincs_ vagyon _elásva_ 

Az _evangélium_ fel nem tészi atöbb _példabeszéd_ magyarázattyát azért _hogy_  _figyelmetes_  _gondolkodván_  _az_ amelyek meg vannak magyarázva _megtanul_ magunktol _felkeresni_ az _értelem_ azoknak a melyek nintsenek meg magyarázva _kér_  _elsőbben_ az _isten_  _hogy_ adgya meg nékünk az _értelem_ azt az elméjit amelyet _kíván_ akristus _hallgató_ a midön mondá _hogy_ a _hall_ a kinek _fül_ vannak ahallásra az _együgyű_  _aki_ nintsen olyan _hathatós_ elméjek _hogy_  _feltalálhat_  _értelem_ azoknak ahomályos _beszéd_ a melyeket az Isten fia meg nem magyarázot és akik _tarthat_ attol valoságal _hogy_ el ne tévelyedgyenek _ha_ a magok _értelem_  _követ_ az olyanoknak a magok pásztorihoz _kell_  _folyamodni_ a nehéz _dolog_ és _addig_ a még világositást vegyenek _él_ azokal az _igazság_ a melyek világosak és a melyeket az alázatos és _engedelmes_ elme _könnyű_  _megérthet_ ugyan az illyen személyeknek _könnyebbség_  _aki_ is _inkább_  _tekint_  _ebben_ a munkában _hogy_  _kitesz_ azokot az _értelem_ amelyeket adnak az atyák és adoktorok a _három_  _példabeszéd_ melyek _követ_ a _konkoly_  _példabeszéd_ mind ahármat az _evangélium_ predikálására magyarázhatni a predikátor _elhint_ az _ige_ magvát ez a mag nevekedik lassanként a _kegyelem_ munkája _által_ a szivében annak _aki_ azt 
 bé vette mivel aprédikátor vet ültet és _öntöz_  _de_ az Isten neveli azt semmi nem volt a mit _eleinte_ mindgyárt ugy meg vetettek volna mint az _evangélium_  _tudomány_  _de_ a fel nevekedet valamint amustár mag és _idő_ az egész _föld_  _betölt_ egy szoval el _kell_ rejteni és szorgalmatoságal meg _tartani_ a szivnek mélységiben az _evangélium_  _ige_ ugy _hogy_ az a szenttséges _kovász_ fel _emel_ az egész _tészta_ és _jóvátesz_  _titkos_  _erő_ az _ember_ minden _gondolat_  _kívánság_ és _cselekedet_ 


 A _Krisztus_ el végezvén ezeket apélda _beszéd_ atanitványival názarethben mene _ahol_  _fogantatik_ és fel neveltetett volt szokása _szerint_ egy szombat napon a synagogában mene _ahol_  _felkelvén_  _hogy_  _olvas_ az _Izajás_  _könyv_  _ad_  _kéz_ azt meg nyitván arra aversre _talál_  _ahol_ ez a proféta a messiásrol tészen _emlékezet_ mondván _hogy_ azurnak lelke meg szentelte és _elküld_  _ő_  _hogy_ a szegényeknek predikallaná az _evangélium_ a _beteg_  _meggyógyít_ az Isten _irgalmasság_  _idő_  _ki_ nyilatkoztatná és _kihirdet_ a _bosszúállás_ napját ezeket el _olvasván_ akönyvét _betesz_ és _visszaad_ az után le ülvén meg magyarázá ezt a _jövendölés_ és _megbizonyít_  _hogy_ ez _betelik_ személyében mindennek rajta volt aszeme a midön _beszél_ és az ö _kegyelem_  _teljes_ szavai ollyan _csodálkozás_  _hoz_  _hallgató_  _hogy_ egy mástol _kezd_  _kérdezni_  _honnét_  _jön_ ennek az anagy _bölcsesség_ nem ezé _Joseph_ az átsnak fia nem Mária é az annya az ö attyafiai _Jakab_  _József_ simon és _Júdás_ és ahugai nem _közötte_ laknaké _hol_ vette _hát_ mind azokot amiket _hall_ tölle azirás fel _tesz_  _hogy_ nem tsak _csodálkozik_ ö rajta _hanem_ még meg is botránkozának erre valo nézve üsmervén az ö _gondolat_ mondá nékik _hogy_ egy proféta sem _kellemetes_ amaga _haza_  _megbizonyít_  _két_ példábol nékik ezt azigazságot _először_ az _Illyés_ példájábol _aki_ is az _éhség_  _idő_ nem a maga _hazájabeli_  _özvegy_  _küldetik_  _isten_  _hanem_ egy _idegen_  _özvegyasszony_  _hogy_ attol vegyen szükségire valo segittséget a másikát az _Elizeus_ példájábol _aki_ is egy _idegen_ urat _meggyógyít_ a _bélpoklosság_  _mindazonáltal_ menyi _sok_  _hazájabeli_  _bélpoklos_ valának _aki_ nem _kér_ arra _hogy_  _meggyógyít_ öket ezeken az _igazság_  _megbosszankodik_ mindnyájan kik a synagogában valának és nagy _harag_  _felkelvén_ ahegy _tető_ vivék _ő_  _hogy_  _onnét_ a mélységben le vetnék _de_ mínt _hogy_  _abban_ az _idő_ és olyan formában _kelletik_ néki meg _halni_ a mint néki _tetszik_ azért el _tud_ magát rejteni _közüle_ és _általmenvén_  _közötte_ semmit nem _cselekedhet_ik_ néki és el _hagy_ názárethet az _evangélium_ fel tészi _hogy_ ót igen _kevés_  _csoda_ tett és _kevés_  _gyógyít_ nem is _megérdemel_ az a város _hihetetlenség_  _hogy_ a _Krisztus_ továb maradgyon _benne_ és több jót _tesz_ véle


 Azután a _Galilea_ lévő városokot és _falu_  _kezd_ meg látogatni a synagogakban _tanít_ az _evangélium_ predikálá és minden féle _beteg_  _meggyógyít_ a _tizenkét_ apostolok véle valának és egy nehány aszonyok is _követ_  _ő_  _aki_ meg szabaditotta volt agonosz lélektöl és _betegség_ azok _között_ volt mária magdolna akit _hét_  _ördög_ szabaditotta vala meg _Johanna_ aherodes _főtiszt_  _Kuza_  _feleség_ susánna és más _több_ kik _táplálás_ segittették akristust _ebben_ az uttyában ugy _tekint_ azt a _sok_ számu népet akinek az _evangélium_  _kelletik_  _hirdetni_ mint anyi el szélyedet és pásztornelkül valo _juh_ és nagy szánakodásal lévén _hozzá_ mondá atanitványinak igen nagy az aratás _de_  _kevés_ vannak az _arató_  _kér_ az aratás urát _hogy_ munkásokot _küld_ 

Mint _hogy_ akristus maga volt az aratásnak ura és az apostoli _aki_ az aratásra rendelte volt 
 azért magahoz _hív_ öket _hatalom_  _ad_ nékik a _gyógyítás_ és az _ördögűzés_ és _elküld_ öket _kettő_  _hogy_  _hirdet_ az Isten _ország_  _elébe_  _ad_ arendet a melyet _követ_ szolgálattyokban meg parantsolá nékik _hogy_ tsak a sidoknak prédikállyanak és _hirdet_ nékik _hogy_ a menyeknek _ország_  _elközelít_ ajándékon _él_ ahatalomal a melyet ajándékon vették ne legyenek szorgalmatosok se a pénz se aköntös _iránt_  _hogy_ nagy szabadságal vihesék véghez _hivatal_ mivel szükségekre valót fognak venni azoktol akik predikálásokra meg _tér_ válaszanak magoknak a _meghal_ akarnak szállani _emberséges_  _gazda_ és mondgyák a midön _ház_  _bemegy_ a _békesség_ légyen _ennél_ aháznál és azon a szálláson meg maradgyanak _mindaddig_ valamég azon _hely_ lésznek és _ahol_ öket bé nem akarnák _fogadni_ sem öket _hallgatni_ verjék le lábokrol annak ahelynek aporát _elébe_  _ad_ az után _hogy_ ugy _küld_ öket mint ajuhokot a _farkas_  _köz_ és _hogy_  _együgyűség_ és _okosság_  _él_ a _hamis_  _között_  _aki_  _megtérés_  _fáradozik_  _de_ akár mely okosan viselyék is magokot _de_ üldözést fognak szenvedni és _olyankor_ egy _hely_ a másikában menyenek _hogy_  _ha_ pedig meg fogják öket és az _ítélőszék_  _elébe_ viszik arrol ne _gondolkodik_  _hogy_ a _bíró_ mit _felel_ mivel a szent lélek _megtanít_ öket _hogy_ mit _felel_  _hanem_ tsak arra vigyázanak _hogy_  _bátor_ legyenek és _hogy_ ne _fél_ az _ember_  _aki_ tsak atesten vagyon _hatalom_  _hanem_ az _isten_  _fél_  _aki_  _örökös_ el vesztheti mind atestet mind alelket _hogy_  _ha_ pedig _megtagad_  _ő_ az emberek elött öis meg tagadgya öket Isten elöt az _ítélet_ napján _ellenben_ pedig magáénak fogja öket üsmérni _hogy_  _ha_ vallást _tesz_ szégyen nélkül az ö nevéröl végtire _hogy_  _megbátorít_ öket mindent inkáb _kell_ el szenvedni mint sem _kötelesség_  _elmulatni_ azt _erősít_  nékik _hogy_ a mi rajtok _történik_ amind az Isten rendeléséböl lészen _aki_  _tud_ számát _fej_ lévö _hajó_  _hogy_  _ha_ pedig az _idő_ el vesztik _élet_ azt meg _talál_ az _örökkévaloság_ az ö _tanítvány_ ugy lehetnek _hogy_  _ha_  _kereszt_  _hordoz_ és _hogy_ ök sem kerülhetik azt el _hogy_ ö vélek ugy ne _bánik_ valamint mesterekel _bánik_ azt magok látnák _hogy_  _aki_ meg szabaditani _eljön_ ugyan azok _ördöngös_ neveznék _ő_ azután azal _befejez_  _tanítás_  _hogy_ mitsoda _haszon_  _fordul_ azoknak kik öket _hallgat_ és akik nékik szükségekröl _tesz_ mondván _hogy_  _ha_ tsak egy _ital_  _hideg_ vizet adnak is néktek azén nevemben _de_ annak _jutalom_ veszik az apostolok ezekel az _oktatás_ el menének minden _hely_ prédikállani a népnek a penitentziát az Isten _foganatos_  _tesz_  _tanítás_  _sok_  _csodatétel_ mivel _sok_  _ördög_ üzének _sok_  _beteg_  _olaj_  _megken_ akik _meggyógyul_ 


 Azonban pedig a _Krisztus_ nagy _cselekedet_  _hír_ egészen el _terjed_  _Galilea_ és ahérodes udvarában is _behat_ mindenek akarák tudni _hogy_  _ki_ volna az az _ember_  _aki_  _oly_  _csodálatos_  _dolog_  _cselekedik_ némelyek mondák _hogy_  _talán_  _Illyés_ vagy valamelyik aproféták _közül_  _jön_  _ismét_  _elé_ némelyek pedig söt még maga _Heródes_ is _gondol_  _hogy_  _talán_  _keresztelő_ szent _János_  _feltámad_  _halott_ mivel már annak elötte _Heródiás_  _talál_  _abban_ modot _hogy_  _megfogat_ ezt a szent _elöljáró_ és arra is _keres_ alkalmatoságot _hogy_ ennek _halál_ mikepen _tesz_  _elég_  _gyűlölség_ a melyel vala ellene annál pedig _jobb_ alkalmatoságot nem _talál_ mint a _Heródes_ születése napját a melyen eza _fejedelem_ nagy vendégséget _ad_ az udvarának a _Heródiás_ leánya az egész udvar elött _táncol_ és anyira _megdicsér_ mindenek _hogy_ akirály _öröm_ mondá aleánynak _hogy_  _kér_ tölle mindent a mit akarna és _esküvés_  _fogad_ néki _hogy_ meg adná _ha_ szinte _ország_  _fél_  _kér_ is a leány siettségel mene az annyához _tanács_  _kérdeni_ tölle _hogy_ mit _kér_  _aki_ is parantsolá néki _hogy_ ajános _fej_  _kér_ aleány _visszatérvén_ akirályhoz azon _kér_  _hogy_ mindgyarást adná nékí egy medentzében a _keresztelő_  _János_  _fej_ akirály ezen meg szomorodék _de_ az _ember_  _tekintet_ nem akará _kérés_ meg vonni és azt sem akará _hogy_ az udvara azal vadolná _hogy_ meg másóllya _esküvés_ tett _ígéret_ azért a szentnek _fej_ véteté atömlötzben és aleánynak _ad_  _aki_ azanyának vivé a _János_  _tanítvány_ ezt _megtudván_ el vivék a mesterek testét és _eltemet_ és a _Krisztus_ menének meg mondák néki a _János_  _halál_ 


 _harmadik_  _könyv_ 
Mely magában _foglal_ mind azt valamit a _Krisztus_  _cselekedet_ 
prédikállásának _harmadik_  _esztendő_ 


  _Jézus_  _megtudván_  _hogy_ mint _beszél_  _iránta_ ahérodes udvaránál és azon _idő_ a _tanítvány_ is _visszatérvén_ melléje számot _ad_ néki minden _cselekedet_ és _tanítás_ mondá nékik _jön_ menyünk _félre_ valamely _pusztás_  _hely_ és nyugodgyatok egy _kevéssé_ egy _hajócska_ menének _hogy_  _elkerülhet_ a _sok_ népet _aki_  _idő_ nem adot nékik az _étel_ és _által_ menvén a _Genezáret_  _tó_ igen _pusztás_  _hely_  _ki_ szállának a partra nem mesze _Betszaida_ városához a partra _ki_ szálván ót igen _sok_ népet _talál_ mivel azok _aki_ a _hajó_ láták öket bé menni és mások _aki_ azt _megtud_ a _tó_ mellet _gyalog_ mentenek volt _elébe_ és _előbb_  _odaér_ akristusnál _aki_ is egy _hegy_ fel menvén a sokaság utánna mene és nagy szánakodásal lett _hozzá_ és le ülvén sokat _beszél_ nékik az Isten _ország_ és _meggyógyít_ mind abetégeket

A nap már _közelítvén_ az _este_ az apostolok _kér_  _Jézus_  _hogy_  _küld_  _ház_ anépet mivel olyan puszta _hely_ lévén semmi _eledel_ valot nem _találhat_ a _Krisztus_ monda nékik adgyatok _ti_ magatok nékik _enni_ azt _kérd_ ö tölle szükséges _tehát_  _hogy_ el menyünk _kétszáz_ pénz árra _kenyér_ vennünk az _több_ tészen negyven _forint_  _érő_  _kenyér_  _hogy_  _enni_ adhasunk anyi népnek akristus anépre vetvén szemeit és látván a sokaságot mondá _Fülöp_  _hol_ vehetünk mi anyi _kenyér_  _hogy_  _enni_ adhasunk ennek anépnek ezt azért mondá valamint az _evangélium_ fel tészi _hogy_ meg probálya _ő_ mivel igen _jól_  _tud_  _hogy_ mit _kelletik_  _cselekedni_  _Fülöp_  _felel_ néki _ha_ szinte _kétszáz_ pénz arra _kenyér_ vennének is _de_ alíg _jut_  _abból_ mindenikének az után _kérd_  _hogy_  _hány_  _kenyér_ volna andrás mondá néki _hogy_ volna ótt egy _ifjacska_ akinek _öt_  _árpakenyér_ és _két_  _hal_ vagyon _de_ mitsoda az anyi népnek _Jézus_ maga _elébe_ viteté a _kenyér_ és a _hal_ és parantsolá az apostolinak _hogy_ ültetnék le anépet le ülteték _tehát_ azt a sokaságot a pásintra _csoport_  _hol_ százan _hol_  _ötven_ valának együt mind _eszesség_  _ötezer_  _ember_ vala az aszonyokon és agyermekeken _kívül_ a midön mind el volnának _helyheztetve_ akristus vevé az _öt_  _kenyér_ és akét _hal_ az _ég_  _emelvén_ szemeit és _hála_ adván _isten_ azokót meg áldá az után _darab_  _tör_ akenyeret és a népnek _elosztogattat_ atanitványival _hasonló_ ahalat is _elosztogattat_ a midön mindnyájan _jóllakik_ a _Krisztus_ parantsolá _hogy_  _összeszed_ a meg maradot _darab_ és _tizenkét_  _kosár_  _megtölt_ azokal


 A nép látván azt a _csodálatos_ valo meg szaporodását az _öt_  _kenyér_ akristust ugy _tekint_ mint messiást és mondák egy másnak ebizonyára az a proféta akinek a világra _kelletik_  _jönni_ magok _között_ el végezék _hogy_ uroknak válaszák _de_ a _Krisztus_  _tudván_ szándekjokot _hogy_ meg akárnak _fogni_ és _király_  _tenni_ parantsolá _tanítvány_  _hogy_ siettségel ülnének a _hajó_ és mennének a más részire atónak ö maga egyedül fel mene ahegyre és ót _imádkozik_  _este_ azonban pedig az apostolok ató _közép_ nagy szélvész _között_ valának az ö _hajó_ ahaboktól igen _hányattatik_ ahabok igen nagyok valának és az _ellenkező_ szél miat nem _haladhat_  _virradtafelé_ pedig láták _Jézus_  _közel_  _hozzá_ avizen _járni_ igen meg rémülének mivel valamely _ijesztő_  _gondol_ lenni _aki_ is mondá nékik _bátor_ legyetek én vagyok ne _fél_ péter _felel_ néki uram _ha_ magad vagy parantsollyad _had_ mennyek én is _hozzá_ avizen a _Krisztus_ mondá néki jere és péter le szálla mindgyárt ahajobol és a vizen _járván_ a _Krisztus_  _közelít_  _de_  _hirtelen_ nagy szel _támadván_ igen meg ijede és a lábai sippadozni _kezd_ avizben _akkor_  _felkiált_ uram szabadits meg engem a _Krisztus_  _megfogván_ akezét mondá _kicsinyhitű_ miért _kételkedik_ és mind aketten bé menének ahajoban a szél azonnal _megcsendesedik_ és a parthoz _jut_ atanitványok _aki_ nem visgálták vala meg _elegendő_ az _öt_  _kenyér_  _csoda_ ez az utolso _csoda_ fel nyitá szemeket akristus _elébe_  _borulván_  _imád_  _ő_ és Isten _fia_ vallák _ő_ lenni

Mihent apartra _ki_ szállának a _Genezáret_  _tartomány_ az oda valo lakosok meg üsmerék _Jézus_ és siettségel _hír_  _ad_ mindenüt anépnek asok _beteg_ pedig minden felöl viszik vala _hozzá_ és azokot ágyastol az uttzákra és az ut széllyire _tesz_  _kérvén_  _Jézus_  _hogy_  _megenged_ nekik _hogy_ tsak aköntöse széllyit _megérhet_ és mind azok _meggyógyul_ valakik _hozzá_  _érhet_ 


 Azonban pedig a nép akit _oly_  _csodálatos_  _megelégít_  _öt_ árpa _kenyér_ nem _tudhat_  _hova_ lett volna el _Jézus_ mivel azt látták _hogy_ az apostolok a _hajó_ mentek vala _de_ magát nem látták azokal együt más _hajó_ pedig ótt nem volt más nap _haj_  _odaérkezvén_ azokban menének _mihelyt_  _megtud_  _hogy_  _Jézus_ nem volna ótt a _tájék_ és _Kafarnaum_ menének _keresni_  _ő_ a midön meg _talál_ mondák néki mester mikor _idejön_  _aki_ is _felel_ nékik azért _keres_ engemet _hogy_  _jól_  _tart_  _titeket_  _kenyér_ munkálkodgyatok _tehát_ azon _hogy_ nem _elveszendő_  _eledel_ szerezetek magatoknak _hanem_ olyat a mely _örökös_  _tart_ és a melyet az _ember_ fia adhattya néktek ök pedig azt _kérd_ tölle mitsoda _kedves_  _dolog_  _cselekedhet_ik_ olyat Isten elött _hogy_ meg nyerhesük azt az _eledel_  _felel_ nékik aza _cselekedet_ a _hogy_  _hisz_  _abban_ akit _elküld_  _de_ mitsoda _csoda_  _cselekedik_ olyat _kérd_ tölle a melyért _benne_  _hihet_ a mi atyáink mannát _eszik_ apusztában a melyet az _írás_ mennyei _kenyér_ nevezi mint _ha_ azt akarták volna néki mondani egy szer _megelégít_  _öt_  _kenyér_  _ötezer_  _ember_  _de_ mojses negyven _esztendő_  _több_  _táplál_  _hatszázezer_ olyan manával mely az _ég_  _esik_  _bizony_ mondon néktek _felel_  _Jézus_ mojses nem adot néktek valoságos menyei _kenyér_ azt tsak az én atyám adgya és az a _kenyér_ az a mely az _ég_ le szállot és amely _élet_  _ad_ a világnak erre mondák néki uram _ad_ nékünk mindenkor _abból_ akenyérböl _felel_ nékik _Jézus_ én vagyok az az _élő_  _kenyér_  _aki_  _énhozzám_  _jön_ a meg nem _éhezik_ és _aki_  _benne_  _hisz_ meg nem szomjuhozik ezekel arra _tanítván_  _bennünket_  _hogy_ ö volna _isteni_  _eledel_ az olyan lelkeknek kik _ő_  _eszik_  _hivén_  _őbenne_  _élő_  _hit_ és szeretettel és akik _ő_  _eszerint_  _eszik_  _megérdemel_ azt a _boldog_  _élet_ a melyben _teljesség_ és _örökös_  _megelégíttetik_ az után _ismét_ mondá _hogy_ minek utánna látták volna _ő_ és _bizonyság_ volnának anyi _sok_  _csodatétel_ még is _őbenne_ nem _hisz_ és azon _hihetetlenség_ el vesztenék azt anagy _haszon_ amelyet el fogják nyerni azok _aki_ az attya _küld_  _hozzá_ a mely _haszon_ az utolso napon valo _feltámadás_ és az _örök_  _élet_  _birtok_ áll _mindazonáltal_ a sidok tsak zugolodnak vala magok _között_ mondván _hát_ nem ezé a _József_ fia nem üsmerjüké az annyát _hogy_ mondhattya _tehát_  _hogy_ az _ég_ szállot alá a _Krisztus_ nem _hogy_ valamiben _hajt_ zugolodásokra _de_ még nagyobban _megbizonyít_ azokot az _igazság_ amelyekért zugolodának és minek utánna meg mutatta volna nékik ezen szavai _szerint_ az _írás_  _hogy_ mindnyájokot _megtanít_ az Isten minden pedig valakit azö attya meg _tanít_  _őhozzá_ menne és _hogy_ ök magok azért nem mennek _hozzá_ mert nem _ért_ annak a szavát _aki_  _ő_  _küld_ azért ujontában meg mondá nékik _hogy_ ö volna az _élet_  _kenyér_ a manna nem mentheté meg ahaláltol azokot akik azt _eszik_  _de_ azö _test_ olyan menyböl le szállot _kenyér_ a mely _örök_  _élet_ adna azoknak kik azt _eszik_ ezeken aszokon még jobban meg ütközének és vetekedni _kezd_ egy más _között_ mondván _hogy_  _hogy_ adhattya nékünk a maga testét _eledel_ ö pediglen _megbizonyít_ nékik _hogy_ az ö _test_ valoságos _étel_ volna és azö vére valoságos _ital_ és _hogy_  _örök_  _élet_ nem lenne _hogy_  _ha_ azö testét nem _eszik_ és _ha_ azö vérit nem _iszik_ és _hogy_ az olyan _aki_ ezekel _táplál_ magát az utolso napon _feltámad_ és _örök_  _élet_ lészen végtire azt is _ki_ nyilatkoztatá nékik _hogy_ az ö _test_ mitsoda nagy _dolog_ fogna munkálodni az olyan lelkekben kik azt _érdemes_ veszik mondván _aki_ az én _test_  _eszik_ és az én véremet _iszik_  _énbennem_ marad és én _őbenne_ és _él_  _énértem_ valamint én _él_ az atyáért _aki_ engemet _küld_ 

Mind ezek az _igazság_ a melyeket prédikálla a _Krisztus_ a _kafarnaumi_ synagogában igen _megbotránkoztat_ a sidokot söt még sokakot atanitványok _közül_ is _aki_ azokot _hallván_ mondák ezek igen _kemény_  _beszéd_  _ki_  _hallgathat_ azokot ök igen _betű_  _szerint_ magyarázák azt a mit lelki _értelem_  _szerint_  _kelletik_  _érteni_ azt _gondol_ mondgya szent ágoston _hogy_ az ö testét más képen nem lehetne _enni_  _hanem_ azt _darab_  _kell_ metélni valamint a mészár székben valo _hús_ és ök azt nem _tud_  _hogy_ mind a _hív_  _által_ lehet az _ember_ akristus _test_  _táplálni_ magát mind pedig valoságal is fogják azt _enni_ az _Eucharisztia_ a _kenyér_ szine alat olyan formában _hogy_ attol nem _irtózik_  _de_ nem _hogy_  _tisztelet_  _hisz_ azt a mit nekik maga az _igazság_ monda meg nem várván _hogy_ meg magyaráza nékik a mit nem _ért_  _hanem_ még meg ütközvén mondásán el _hagy_  _ő_ és nem akarának _többé_  _tanítvány_ lenni Az apostolok _okos_ lévén mint sem ezek ahüségtelenek mivel _hogy_ a _Krisztus_  _kérd_ töllök _hát_  _ti_ nem akartoké _ti_ is engemet el _hagyni_ péter atöbbinek _kép_  _felel_  _ó_ ’ uram _ki_ mennénk mi nalad vagyon az _örök_  _élet_  _beszéd_ mi azt _tud_ és _hisz_  _hogy_ tevagy a _Krisztus_ az _isten_ fia _mindazonáltal_ atizen _kettő_  _között_ akik ahüségiben meg maradának vala egy _aki_ el árulá _ő_ ugy mint _Júdás_  _Iskáriótes_ és _Jézus_  _aki_ azt _tud_ még _előre_ meg mondá annak anyomorultnak _hűségtelenség_ mondván nem _tizenkettő_ választottalaké én _titeket_ még is _mindazonáltal_  _egy_  _közüle_  _ördög_ 


 A _húsvéti_  _ünnep_  _közel_ valának amidön akristus az _öt_  _kenyér_ meg szaporittá _ki_ is tettzik a szent _János_ mondásibol _hogy_ akristus nem mene _Jeruzsálem_ ezekre az _ünnep_ mivel ez az _evangélista_ azt mondgya _hogy_ az után _Galilea_ marada nem akarván _Júdea_ maradni mivel a sidok _halál_  _keres_ az _írástudó_ és a _farizeus_ kik _Jeruzsálem_  _jön_  _Jézus_ mellé _gyülekezik_ észre vévén pedig azt _hogy_ atanitványi nem igen _hajt_ arra _hogy_ akezeket meg mosák _étel_ elöt panaszolkodának is néki _ellene_ nem azért _hogy_ lett volna a _törvény_ arra valamely parantsolattya _hogy_ nem volna szabad mosdatlan _kéz_  _enni_  _hanem_ azért mert a _farizeus_  _sok_ olyan _ember_  _hagyás_  _tesz_ atörvényhez a melyeket némelykor inkáb meg _tart_ mint sem magát atörvényt _ezért_ is mondák akristusnak ate _tanítvány_ miért nem _megtart_ arégi _hagyás_ nem mosván meg _kéz_ az _étel_ elött _Jézus_ is _kérd_ töllök _hát_ ök mért szegnék meg a _törvény_ az _ember_  _hagyomány_ és miért példának okáért _elhitet_ azt egy _fiú_  _hogy_ az Isten elött _kedves_ az ö ajándéka _ha_ szinte nem _tisztel_ és szükségben _hagy_ is szüléit _elhagyatván_ véle _eszerint_ az _ember_  _hagyomány_ az Isten parantsolattyát a mely _teljesség_ parantsollya a _fi_  _hogy_  _tisztel_ és segittsék szüléjeket az után meg mutatá nékik _hogy_ minden _hagyomány_ tsak _képmutató_ és ö rollok mondotta az Isten _Izajás_  _által_ ez a nép tsak az ajakával _tiszt_ engemet _de_ a szive _távol_ vagyon _tőle_ az után magához _hív_ a népet és fel szoval mondá _hallgat_ engemet és _megért_ a mit mondok néktek nem a _megfertőztet_ az _ember_ a mi a szájban mégyen _hanem_ a mi _abból_ származik a _megfertőztet_ erre _hozzá_  _közelgetvén_ az apostolok mondák néki _hogy_ a _farizeus_  _igen_  _megbotránkozik_ ezen a szavain _de_ ö _felel_ nékik minden plántalás a melyet nem az én atyám plántált _tő_  _ki_ szaggatatik és _elhagy_ azokot a vakokot akik más vakokot vezetnek _aki_ ök is averemben _esik_ az után _különös_ lévén a _tanítvány_  _kér_  _hogy_ magyarázná meg nékik azt apélda _beszéd_  _aki_ is mondá nékik nem értiteké azt _hogy_ a mi az _ember_ mégyen az az _étel_ a pedig _ő_ meg nem ferteztetheti _de_ a mi a szivböl származik a _megfertőztet_ ugy mint a rosz _gondolat_  _gyilkosság_  _házasságtörés_  _hamis_  _bizonyság_ és _közönséges_ minden vétkek ugyan ezek _tesz_ valojában az _ember_  _tisztátalan_ és nem a _ha_ mosdatlan _kéz_  _eszik_ 


  _Jézus_ el mene az után _Tírusz_ és sidon részeire _elébe_ mene egy pogány aszony és nagy _kiáltás_ mondá uram _Dávid_ fia _könyörül_ rajtam az én leányom nyomorultul _gyötrettetik_ az _ördög_ amelyre egy szót nem _felel_ az apostolok pedig _kér_  _hogy_  _enged_  _kérés_ és _had_ ne alkalmatlankodnék anyit _Jézus_  _felel_ nékik nem _küldetik_ másokhoz _hanem_ az _Izrael_  _ház_ el veszet _juh_ ugy mint a sidokhoz _de_ az aszony ezen a _felelet_ meg nem ütközék söt még jobban _megbátorodik_  _elébe_ menvén alábaihoz _borul_ és _imád_  _ő_ mondván uram segély meg engemet _aki_ is mondá néki várjad _had_ elégedgyenek meg _elsőbben_ a _fi_ mivel nem jó a _fi_ el venni a _kenyér_ és az _eb_ vetni az ugy vagyon uram _felel_ az aszony _de_ a _kölyök_ tsak _eszik_ a _fi_  _kenyér_ asztal alá _hull_ morsalékjábol erre mondá _Jézus_  _ó_ aszony nagy ate _hit_ légyen néked _kívánság_  _szerint_  _eredj_el_ mivel ezekért a szavaidért az _ördög_ el _hagy_ leányodot az aszony _ház_  _térvén_  _meggyógyulva_  _talál_ leányát


  _Jézus_ pedig a _Genezáreti-tó_ mellé _visszatérvén_ egy olyan _ember_ vivének _elébe_  _aki_ süket és néma vala és _kér_  _ő_  _hogy_  _tesz_ reája _kéz_ akit is _ki_ vivén anép _közül_  _különös_  _hely_ vivé az ujjait a _fül_  _tesz_ és anyálából a nyelvére az után az _ég_  _emelvén_ szemeit nagy suhajtásal mondá _effata_ a mely a syriai nyelven azt _tesz_ nyilyál meg afülei ennek az _ember_ azonnal meg nyilának és anyelve _megoldatik_ ugy anyira _hogy_ mind _hall_ mind _beszél_ akristus _megtilt_ azoknak akik látták ezt _csoda_  _hogy_ senkinek _ki_ ne mondanák _de_ mentöl inkáb _tilt_ annál inkáb _hirdet_ és nagy _csodálkozás_ ezeket mondgyák vala ö mindeneket _jól_  _cselekedet_ a süketeket _halló_  _tesz_ és a némákot szolloká


  _Jézus_ fel mene az után egy _hegy_ és igen _sok_ nép mene utánna _sok_ féle betégeket is vivének _elébe_  _aki_ mind _meggyógyít_ mindnyájan _dicséret_ adnak vala az _isten_ atsudákért és az a _sok_ nép _öröm_  _kísér_ azt _aki_ annyi _csoda_ tett üdveséges _tanítás_ ugy _tetszik_ mint _ha_ az _eledel_ is _elfelejt_  _de_ akristus üsmervén szükségeket mondá atanitványinak szánakodom ezen anépen mivel már _harmadnap_  _hogy_ velem vannak és nintsen mit _enni_ és _étlen_ nem akarom öket el _bocsátani_  _hogy_ az uton el ne fogyatkozanak mivel sokan _közüle_ meszünen valok mondák néki a _tanítvány_  _hol_ vehesünk _ilyen_ pusztában _elegendő_  _kenyér_  _hogy_  _megelégíthet_ anyi népet _Jézus_  _kérd_ töllök _hány_  _kenyér_ vagyon akik _felel_ néki _hogy_  _hét_ és egy nehány _halacska_ mindgyárt le ülteté anépet meg áldá a _hét_  _kenyér_ és ahalatskakot és aztanyitványival _elosztogattat_ a nép _között_ mindnyájan meg elégedének noha valának _négyezer_  _férfi_ az aszonyokon és a _gyermek_  _kívül_ a néptöl maradot _darab_  _kenyér_  _hét_  _kosár_  _megtelik_ 


 Mihent anépet _elbocsát_ azonnal _hajó_ üle és _Dalmanuta_ részeire mene a mely a _Genezáreti-tó_  _napkelet_  _esik_  _Geraza_ és _Korozain_  _között_ magedán szélyin a _farizeus_ és a saduceusok _hozzá_ menének _hogy_  _kísért_ és vetekedvén ö véle ujontában arra _kér_  _hogy_ mutatna valamely _jel_ az áerben _de_ nem _hogy_  _kérés_  _betölt_ ezeknek ahihetetleneknek _aki_ nem akarának _hinni_ anyi _sok_  _csoda_  _de_ a szemekre _hány_  _hogy_  _tud_  _megjövendölni_ az áernek _sok_ féle változásibol a _hideg_ és a meleget az _eső_ és a jó _idő_  _de_ azt nem _tud_  _megkülönböztetni_ ami _igaz_ se azt meg üsmérni anyi _jel_  _hogy_ a messiás _eljövetel_  _boldog_  _idő_  _elérkezik_ az után nagyot _fohászkodván_  _ismét_ azt _felel_ amit annak elötte _felel_ ez a meg romlot és parázna nemzettség _jel_  _kér_  _de_ más néki nem _adatik_ a _Jónás_ proféta _jel_ az után el _hagyván_ öket _általmegy_ avizen atanitványival _aki_ mondá meg lássátok és _óv_ magatokot a _farizeus_ és a sadducéusok _kovász_ és a _Heródes_  _kovász_ az apostolok azt _gondol_  _hogy_ azért _beszél_ nékik akovászrol mert _elfelejt_  _kenyér_ vinni magokal és _hogy_ tsak egy _kenyér_ volt a _hajó_  _erős_ is meg _fedd_ öket az ö _kicsiny_  _hit_ azért _hogy_ nem _figyelmez_  _jól_ arra a mit látnának az ö sziveknek vakságárol mely nem engedi meg nékik _hogy_ meg foghassák és _haszon_  _fordíthat_ mind azt a mit _őelőttük_  _cselekedik_ és arrol _hogy_ olyan _hamar_  _elfelejt_ a mit láttanak azután _kérd_ töllök _hogy_  _hány_  _kosár_  _megtölt_ az _öt_  _kenyér_ a melyekel _ötezer_  _ember_  _megelégít_ és a _hét_ a melyekel _négyezer_  _megelégít_ az után _elébe_  _ad_  _hogy_ az elméjeket nem az olyan _kenyér_  _kell_  _fordítani_ amely tsak atestet _táplál_ és nem tsak az _idő_ valo szükségekröl a melyekröl ö _könnyű_  _tehet_ a mikor néki tettzik _hanem_  _figyelmetesség_  _kell_ nékik _hallgatni_ a lelki _igazság_ a melyekre öket _tanít_ a _természet_  _szerint_ valo _dolog_ nevek és szinek alat és azt _megtudni_  _hogy_ a mely _kovász_ szollot nékik az a _farizeus_ és a sadducaeusok meg romlot _tanítás_  _jelent_ 


  _Betszaida_ menvén atanitványival ót egy vakot vivének _elébe_ és arra _kér_  _hogy_  _tesz_ reája _kéz_ meg _fog_ avakot _kéz_  _fogva_ és _ki_ vivé avárosbol ót nyálával _megken_ szemeit és reá _tévén_  _kéz_  _kérd_ tölle _ha_ látnaé valamit avak _felel_  _hogy_ látná az _ember_  _járni_ akik ugy _tetszik_ néki mint _ha_  _fa_ volnának akristus _ismét_ szemeire _tévén_  _kéz_ avak jobban _kezd_ látni és egészen _meggyógyul_ az után az Isten fia _ház_  _küld_  _ő_ meg parantsolván néki _hogy_ senkinek ne mondaná


 A _Krisztus_  _megindulván_  _onnét_  _Caesarea_Philippi_ nevü város _körül_ valo _falu_ mene midön utban volna _kérd_  atanitványitol _hogy_ mit mondanának az emberek _őfelőle_ akik is _felel_  _hogy_ némellyek _ő_  _keresztelő_ szent _János_  _tart_ némellyek _Illyés_ vagy _Jeremiás_ és meg mások _hogy_ valamelyik a proféták _közül_  _feltámad_  _de_  _ti_ magatok _kérd_ töllök minek mondotok engemet lenni _felel_ néki péter _te_ vagy akristus az _élő_  _isten_ fia erre mondá néki _Jézus_  _boldog_ vagy simon _Jónás_ fia mert se nem atest senem avér nyilatkoztatták _ki_ azt néked _hanem_ az atyám _aki_ menyekben vagyon én is azt mondom néked _hogy_  _te_ péter vagy (az az _kő_ ) és erre a _kő_  _épít_ az én _anyaszentegyház_ és a pokolnak _kapu_ azon _soha_  _erő_ nem fognak venni _kéz_ adom a menyeknek _kulcs_ valakit meg kötösz _-e_  _föld_ meg lészen _kötözve_ menyben is és valakit _megoldoz_ eföldön meg lészen _oldozva_ menyben is


 Meg parantsolá az után az apostolinak _hogy_  _ki_ ne _hirdet_  _hogy_ ö volna az Isten fia az után arrol _kezd_ nékik _beszélni_  _hogy_ miket fogna szenvedni mint Isten fia azt is _kezd_ nékik mondani _hogy_ néki _Jeruzsálem_  _kelletik_ menni ót üldözni fogják a papok az _írástudó_  _doktor_ ót sokat fog szenvedni ót meg is öletetik _de_  _harmadnap_  _feltámad_ péter _aki_  _buzgó_ szeretettel szereti vala a _Krisztus_ az illyen _beszéd_ nehezen _hallgathat_ a mint is _hogy_  _félrevivén_ akristust _feddeni_  _kezd_  _ő_ mondván _ó_ ! uram az Isten ne adgya _hogy_ azok _történik_ rajtad _de_ a _Krisztus_  _kemény_ meg _fedd_  _ő_ azért _hogy_ miért ártaná magát atanáts _adás_ és _hogy_ tsak testi szeretettel volna _hozzá_ és nem _általláthat_ az _isten_ szándékit azért is mondá néki a többi _hallata_  _hátramegy_ sátán _botránkozás_ vagy nékem mert nem _ér_ az _isteni_  _dolog_  _hanem_ tsak az _ember_ mind ezek tsak az apostolok _között_ menének végben _de_ akristus magához _híván_ anépet _hirdetni_  _kezd_ mindennek azokot az _igazság_ amelyeket péter meg nem foghatá a midön a _halál_ el akará _ő_  _fordítani_ mivel meg mondá mindeneknek _hogy_  _ő_ ugy _követ_  _ha_ ellene mond _ki_  _ki_ magának és _ha_  _ki_  _ki_ viseli amaga _kereszt_ minden nap _ha_  _ki_ magát el veszti _őérte_ és az _evangélium_ a magát üdvezitti _aki_ pedig más képen akarna üdvezülni a magát el vesztené és _hogy_ semmit sem _használ_ valakinek _ha_ az egész világot el nyeri is _ha_ magát el veszti _hogy_ még _eljön_ a maga _dicsőség_  _hogy_ meg jutalmaztassa kinek kinek _cselekedet_ és _akkoron_ szégyenleni fogja az attya elöt mind azokot kik mostanában _ő_ szégyenlik és azö _ige_ az emberek elött és _hozzáad_  _hogy_ volnának ollyanok a _hallgat_  _között_ kik meg nem halnának _addig_ még meg nem látnák _ő_  _ország_ és _fényes_  _dicsőség_ 


 A _Krisztus_ bé is _tölt_ ezt a mondását nyolcz napok mulva maga mellé vévén pétert _Jakab_ és _János_ fel vivé öket egy nagy _hegy_  _ahol_  _imádkozni_  _kezd_ és az alat a még _imádkozik_ az ö _orca_  _oly_  _fényes_ lett valamint a nap és az ö ruháji _oly_  _fehér_ lettek valamint ahó a _három_ apostolt azonban az álom el nyomta vala _de_ a midön _felébred_ egészen _elváltozva_ láták urokot az az mind más formában mint _addig_ látták mivel _abban_ aditsöségben látták a melyben meg _ígér_ volt _hogy_ meg láttyák némelyek és más _két_  _ember_ is látának mellette _aki_  _halál_  _beszélget_ észre is vévék _hogy_ annak akettönek az _egyik_ mojses volna a másika _Illyés_ és a midön el akarának valni _Jézus_ péter _hogy_  _megtartóztathat_ öket mondá a mesterének uram mi itt _jól_ vagyunk _ha_ akarod _csinál_ itt _három_  _hajlék_  _egy_ néked _egy_ mojsesnek _egy_  _Illyés_  _de_ az alat amég ezeket mondgya vala nem _tudván_ az _evangélium_  _szerint_  _hogy_  _öröm_ mit mondot egy _fényes_  _felhő_  _körülvesz_ azokot _aki_ meg akará tartoztatni és _szózat_ lön aködböl mondván Ez azén szerelmes _fia_  _aki_  _jól_  _kedv_  _telik_  _ő_  _hallgat_ a _fényes_  _köd_ és a _szózat_ anyira meg rettenté ezt a _három_  _tanítvány_  _hogy_ artzal a _föld_  _esik_ a _Krisztus_ melléjek mene _kéz_ reájak _tesz_  _megbátorít_ és _felkelt_ öket _akkor_  _tekintvén_  _mindenfelé_ tsak egyedül _Jézus_ láták alá menvén az után a _hegy_ a _Krisztus_ meg parantsolá nekik _hogy_ senkinek ne mondanák amit láttak volna _mindaddig_ valamég az _ember_ fia _halott_ fel nem tamodna ök _engedelmeskedik_ ennek aparantsolatnak _de_ az utolso szokot meg nem _érthet_ és egy mástol _kezd_  _kérdezni_  _hogy_ mit akart mondani ezekel aszokal _mindaddig_ valamég az _ember_ fia _halott_ fel nem _támad_ az után _Illyés_  _tudakozódik_ a _Krisztus_ mondván miért mondanák azt az _írástudó_  _doktor_ és a _farizeus_  _hogy_ a messiás elöt _kelletik_ el _jönni_ ennek a profétának a _Krisztus_  _felel_ nékik _hogy_  _Illyés_ valojában el _kelletik_  _jönni_  _aki_ is sokat fog szenvedni valamint az _ember_ fia és _hozzátesz_  _hogy_ már _eljön_ a sidok _ő_ meg nem üsmerték és ugy _bánik_ véle a mint akartak és az _emberfia_ is ugy _bánik_ valamint az ö _elöljáró_ az apostolok ebböl afeleletböl észre vevék _hogy_  _keresztelő_  _János_ akarna szollani _aki_ is az _Illyés_ lelkével és _erő_  _megelőz_ akristus elsö _eljövetel_ valamint _Illyés_  _kell_ a maga személyiben _megelőzni_ a _Krisztus_ második _eljövetel_ 


 Más nap _Jézus_ azon _hely_  _érkezvén_  _ahol_ atöb apostolok valának igen _sok_ népet _talál_ vélek együt és _doktor_ kik vetekedének vélek a nép pedig _mihelyt_ meg látá az Isten fiát nagy _öröm_  _elébe_  _fut_ és _köszönt_  _Jézus_ pedig _kérd_ a _doktor_  _hogy_ mit vetekednének magok _között_ azon _óra_ egy _ember_ a sereg _közül_ a lábaihoz _borulván_  _kér_  _hogy_ szánná meg fiát mivel az apostoli meg nem gyogyithatták az a _gyermek_  _havikóros_ és _ördöngös_ volt _aki_ is némává _tesz_  _ő_ és igen _kínoz_ mivel a mikor meg rakadta _ő_ a _föld_  _csap_  _sokszor_ atüzben és a vizben vetette és nagyon _hány-vet_  _ő_ anyira _hogy_ a _gyermek_  _kiáltoz_ik_  _tajtékozik_ a _fog_  _csikorgat_ és el száradot és agonosz lélek minek utánna _összetör_ és szaggatta volna alig _eltávozik_ egy _kevéssé_ tölle a sidok _hitetlenség_ akik még egészen nem _hisz_ akristusban noha anyi _csodatétel_ látták sokal nagyob és veszedelmeseb nyavalya volt mint sem ezé az _ördöngös_ ezen _ok_ is mondá nékik _ó_ ! _hitetlen_ és _elfordul_ nemzettség meddig lészek nálatok és szenvedlek _titeket_  _hoz_  _elöben_ a _gyermek_ a kit alig vitték volna _elébe_  _hogy_ az _ördög_ le _csap_ aföldre és _hányni-vetni_  _kezd_ akristus _kérd_ az attyátol _hogy_ mioltátol _fogvást_ volna a _gyermek_  _abban_ a _kín_  _aki_ is _felel_  _hogy_  _gyermekség_  _fogvást_  _de_  _ha_ valamit _tehet_ rajta _könyörül_ rajtunk és segits _bennünket_  _Jézus_ mondá néki _ha_  _hihet_ mindenek lehettségesek annak _aki_  _hisz_ agyermek attya azonal _felkiált_  _könnyhullatás_  _hisz_ uram segéllyed az én _hitlenség_ az az _hogy_  _tesz_  _egész_ az én _hiányos_  _hit_  _hogy_  _had_  _megérdemelhet_ a _fia_  _gyógyulás_ erre _Jézus_  _fenyegetve_ mondá agonosz léleknek siket és néma lélek meny _ki_ ebböl agyermekböl én parantsolom néked és _soha_ viszá ne _tér_ azonnal agonosz lelek _kiáltván_ és szaggatván a _gyermek_  _ki_ mene _belőle_ és mint egy _holt_  _hagy_  _Jézus_ pedig _kéz_  _fogván_ a _gyermek_  _felemel_ és _egészséges_  _visszaad_ az attyának az egész nép pedig álmélkodik vala az _isten_ nagy _hatalom_ 

 _Jézus_ pedig midön viszá _tér_ aházban az apostolok _titkon_  _kérd_ tölle _hogy_ ök miért nem üzheték _ki_ azt az _ördög_  _felel_ nékik _hogy_ az ö _hitlenség_  _hogy_  _ha_ pedig egy mustár magni _hit_ volna tsak egy szoval a _fa_ és a _hegy_ más _hely_ vihetnék és _hogy_ az olyan _ördög_ tsak az _imádság_ és az _böjtölés_ lehet el üzni minden _kétség_ 
 nélkül az apostolok bé vevék ezt az _intés_ mivel szent lukáts másut fel _tesz_  _hogy_ a mestereket arra _kér_ mondván uram nevellyed _benne_ ahitet


 Az alat a még mindenek _csodál_ a nagy _dolog_ melyeket _Jézus_  _cselekedik_ mindenüt _ahol_ el mene ö maga tsak azon _gondolkodik_  _hogy_ miképen _készíthet_  _tanítvány_ az ö _gyalázatos_  _halál_ erre valo nézve még másodszor is _előhoz_ nékik és azt _kíván_ töllök _hogy_  _hallgat_  _figyelmetesség_ és _megtart_ szivekben ezeket aszokot Az _ember_ fia az emberek _kéz_  _adatik_ kik meg öletik _ő_ és _harmadnap_  _feltámad_ ök pediglen ezeket a szokot meg nem _ér_ és ez a _jövendölés_  _oly_ nagy _keserűség_ veté öket _hogy_ annak magyarázattyát nem merék tölle _megkérdeni_ 

Onnét _megindulván_  _általmegy_  _Galilea_ és _Kafarnaum_  _érkezik_ ót az ado szedök azt _kérd_ pétertöl _hogy_  _ha_ amesterek nem fizetneé adot _aki_ is _felel_  _hogy_  _fizet_  _mihelyt_ ahazban mene _Jézus_  _megelőzvén_  _ő_  _kérd_ tölle a _földi_  _király_  _ki_ vesznek adót a magok fioktolé vagy az _idegen_ az _idegen_  _felel_ péter _tehát_ mondá néki _Jézus_ a _fi_ mentek az adotol ezt akarván _abból_  _kihozni_  _hogy_ ö _egyetlenegy_ fia léven _isten_ annál inkáb nem _tartozik_  _fizetni_ az _ember_  _de_ mint _hogy_ meg ne botránkoztassuk öket mondá _Jézus_  _eredj_ vesd a vizben a _horog_ és aleg elsö _hal_ melyet _fog_  _kihúz_ és nyisd fel a száját és _négydramnyi_  _ezüstpénz_  _talál_  _benne_ adgyad nékik _érte_ és magadért ugy mint _harminc_ polturát


 Ugyan azon _idő_ a _Jézus_  _tanítvány_ olyan _gondolat_  _elfoglal_ elméjeket _hogy_ melyik volna _közötte_ aleg nagyob és az egész uton ezen vetekedének egy más _között_ amidön pedíg aházhoz _érkezik_  _Jézus_  _tudván_ minden szivek _gondolat_  _kérd_ töllök _hogy_ min vetekedének egy más _között_ ök pedig nem merék meg mondani _de_ amidön mind atizen _kettő_ maga _elébe_  _hív_  _akkor_  _kérd_ tölle _közönséges_  _hogy_  _ki_ volna _nagy_ amenyeknek _ország_  _felel_ nékik havalaki elsö akar lenni amindennel utolsóbb lészen és szolgája mindeniknek és az után magához _híván_ egy _gyermek_ közikben állittá _megölel_ és mondá _ha_ meg nem _tér_ és _hasonló_ nem lésztek a _kisded_ bé nem mentek amenyeknek _ország_ a lenne pedig ótt nagyob _aki_ magát _megalázván_ olyanná lenne mint az a _kisded_  _aki_  _előtte_ vagyon _aki_ pedig egy olyan _kisded_  _befogad_  _ő_ magát _befogad_  _aki_ pedig _ő_  _befogad_ ollyan mint _ha_ azt _befogad_  _aki_  _ő_  _küld_ erre mondá néki _János_ mester mi egy olyan _ember_ láttunk _aki_ ate nevedben _ördög_ üz _de_ mi azt _megtilt_ néki mert nintsen ami _társaság_ akristus ezt nem _jóváhagy_ és meg mutatá néki _hogy_ az az _ember_ nem _egykönnyen_  _káromol_ azt akinek nevében _csoda_  _cselekedik_ és mint _hogy_ nem volna _ellene_ ne is _tekint_ azt mint _ellenség_ azután _ismét_ akisdedekröl szolla az az az alázatosokrol mondván _jaj_ azoknak akik _megbotránkoztat_ azokot _jobb_ volna azoknak _ha_ egy _malomkő_ lévén anyakokon atengerben vettetnének mint sem _megbotránkoztatni_  _egy_ a _kisded_  _közül_ kik _énbennem_  _hisz_ és _aki_ az angyalok _őriz_ akik szüntelen láttyák az _isten_ szinét

Az után mondá _hogy_ avilág _tele_  _botránkoztatás_ szükséges _hogy_  _botránkoztatás_ légyen _de_  _jaj_ annak _aki_  _által_ lészen _hogy_ pedig azt el lehesen _kerülni_ a pokolrol _kell_  _gondolkodni_  _ahol_ a _féreg_ mely akárhozattakot _gyötör_ meg nem _hal_ ót a _tűz_  _soha_ el nem aluszik és nem _hogy_ öket _megemészt_  _de_ söt még olyan mint a só mely öket _megoltalmaz_ a rothadástol ugy _hogy_  _örökké_  _gyötretik_  _de_  _hogy_ el lehessen _kerülni_ azt az _irtóztató_  _büntetés_ meg _kell_ válni mind attol a mi alkalmatoság lehet a _megesés_ és erre valo nézve _ha_ más képen nem lehet el _kell_ vágnunk lábainkot és _kéz_ és _ki_ vajnunk szemeinket az az _hogy_ meg _kell_ magunkot fosztanunk a _hasznos_ és _kedves_  _dolog_ is a midön azok avétekben _ejthet_ minket


 A _botránkozás_ valo _eltávozás_ nem _kell_  _hogy_  _elolt_ szivünkben a szeretetet a melyel _tartozik_ azokhoz akik azt _okoz_ ugyan erre valo nezve adgya nékünk az Isten fia azokot a szép rendeket _hogy_ miképen _megint_ azt _aki_  _gonosz_  _cselekedik_ és _megbocsát_ néki _ha_  _megbánt_ mivel azt akarja _hogy_  _különös_  _megfedd_ azt _aki_  _megbánt_ ugy _hogy_ meg nyerhesük _ő_ ezen magunk viselésivel _ha_ lehet _hogy_  _ha_ pedig akülönösön valo _feddés_ nem _használ_  _két_ vagy _három_  _bizonyság_ elött _megfedd_ ujontában és _hogy_  _ha_ azis _haszontalan_ volna az egész _anyaszentegyház_  _tudta_  _kell_ adni _ha_ az _anyaszentegyház_ sem _hallgat_ semi _társaság_ ne légyen véle valamint egy pogányal és _hitetlen_  _hogy_ pedíg az _anyaszentegyház_  _ki_ rekeszthesse _egyesség_ az olyat _aki_ árthatna a több _fia_  _hatalom_  _ad_ néki a _kötözés_ és a _megoldozás_  _megbizonyítván_ néki _hogy_ menyekben _jó_  _hagy_ mind azt valakit _megkötöz_ vagy oldani eföldön

Azt is parantsolya _hogy_ a midön az _intés_  _hasznos_ volt _hogy_  _megbocsát_ annak _aki_  _megbánt_ nem tsak egy szer _hanem_  _hét_ napjában _hogy_ hanapjában _hét_  _kér_ töllünk _bocsánat_ az az _hogy_ mindenkor meg _kell_  _bocsátani_ annak _aki_  _megbánván_  _cselekedet_  _bocsánat_  _kér_ mivel péter _kérdés_  _tévén_  _eziránt_ a _Krisztus_  _hogy_  _hány_  _kelletik_  _megbocsátani_ attya _fia_  _ha_  _hét_  _elegendő_ volnaé _Jézus_  _felel_ néki nem mondom _hogy_ tsak _hét_  _hanem_  _hetvenhét_  _hogy_ pediglen meg mutassa néki mitsoda szükséges mindenkor _kész_ lenni a _megbocsátás_ egy _király_ valo _példabeszéd_ monda nékie _aki_ számot vévén szolgaitol egy atöbbi _között_ olyan _találkozik_  _aki_ igen nagy summa pénzel _tartozik_ neki és azt meg nem fizethette a _király_ parantsolá _hogy_ adnák el _ő_  _feleség_  _gyermek_ és minden _jószág_  _de_ eza szolga a lábaihoz _borulván_  _kér_  _hogy_  _békességes_  _tűrés_ lenne és mindeneket _megfizet_ ez a nyomorult szolga alig mene _ki_ a _király_  _elől_  _hogy_ egy más _szolgatárs_  _találván_  _aki_ néki tsak _kevés_ suma pénzel volt ados _mindazonáltal_ ö azt nyakon ragadá epediglen _leborulván_ igen _kér_ azon _hogy_ adna _idő_ néki és mind meg _fizet_  _de_ ö ezt meg sem _hallgatván_ a _tömlöc_  _tetet_ a _király_ ezt _megtudván_  _elébe_  _hívat_ ezt aháládatlan szolgát szemeire _hány_  _embertelenség_ ahohérok _kéz_  _ad_  _hogy_ ót lenne _mindaddig_ valamég meg nem fizetné adoságát akristus ezt meg magyarázá mondván igy _bánik_ az én menyei atyám is veletek _ha_ meg nem botsátotok _ki_  _ki_ az ö attyafiának szivetekböl


 A _Krisztus_  _eszerint_  _oktatván_  _tanítvány_  _Galilea_ némellyek az attyafiai _közül_ kik nem _hisz_  _őbenne_ nem szenvedheték azt _hogy_ tsak a _falu_ maradna _holott_ az _ország_  _főváros_  _kell_ magát meg mutatni és ót _fényeskedni_  _csodatétel_  _esztendő_  _három_ nagy _ünnep_ volt a melyekre _tartozik_ a sidok _Jeruzsálem_ el menni _az_ az napokra véghetetlen nép _gyülekezik_  _abban_ aváros- ban azok pedig a _húsvét_ pünkösd és a sátoros _ünnep_ valának ezt az utolso _ünnep_ a septemberi _hold_ 15 napján üllötték 8 napig azon _idő_ alat a sidok leveles szinek alat laktanak annak _emlékezet_  _hogy_ a pusztában negyven _esztendő_ maradtanak sátorok alat ennek az _ünnep_  _idő_  _elközelítvén_  _hihető_  _hogy_ a _Krisztus_ attya _fia_ a nem _tetszik_  _hogy_ nem ment _Jeruzsálem_ se a _húsvéti_ se a pünkösdi _ünnep_ azt _javall_ néki _hogy_ leg aláb a sátoros _ünnep_ oda el menne és mutatná meg magát az egész nép elött és _had_ látnák _csodatétel_ az ótt lévö _tanítvány_ is azt _felel_ nékiek _hogy_ ök el mehetnek _Jeruzsálem_ a mikor akarják _de_ ö néki vigyázni _kell_ magára mivel ót _sok_  _ellenség_ volnának a világ ö reájok semmit nem mondhat _de_  _ő_  _gyűlöl_ azért mert rendeletlen _cselekedet_ szemire _hány_  _eredjetek_  _ti_  _hát_ mondá nékik az _ünnep_ mivel én még magam oda nem mégyek mert az én _idő_ még el nem _jön_ azok _megindul_ és maga is egy _kevés_  _idő_ mulva meg _indul_  _de_ mint egy _titkon_ és samarián _által_ vévé az uttyát


 A midön valamely _falu_  _által_ menne láta _tíz_  _bélpoklos_ akik _távol_ állának tölle és fel szoval _kiált_ néki _Jézus_ mester _könyörül_ rajtunk _Jézus_ pedig parantsolá nékik _hogy_ mennének és mutatnák meg magokot a papoknak akik is _engedelmeskedvén_ utyokban _meggyógyul_ egy a többi _közül_ samaritánus lévén _tehát_  _idegen_ a sidók _között_ amint már azt meg mondottuk mindgyárt viszá _tér_ uttyábol _dicsőítvén_ az _isten_ és ajésus lábaihoz _borulván_  _hála_  _ad_ néki _meggyógyulás_  _Jézus_ pedig _hogy_ nagyob világoságra _tesz_ ennek az _ember_ alázatos _hálaadóság_  _kezd_ tölle _kérdeni_ mint egy _csodálkozva_ mind atizen nem gyógyultaké meg _hát_  _hol_ vagyon atöbb _kilenc_ nem _találkozik_ a többi _közül_ más tsak ez az _idegen_  _aki_ viszá _tér_  _dicsőíteni_ az _isten_ mondá néki _Jézus_  _felkel_ meny el ate _hit_ meg szabaditot téged


 Azonban pedig a sidok _keres_  _Jézus_ az _ünnep_ elsö napokon és sokat _beszél_ egy más _között_  _felőle_ némellyek mondák _hogy_ jó _istenes_  _ember_ volna mások pedig _hogy_  _csalárd_ és tsak anépet _hitet_  _Jézus_ pedig az _ünnep_ alat _Jeruzsálem_  _érkezvén_ atemplomban _kezd_  _tanítani_ a melyen igen _csodálkozik_ a sidók akik azt meg nem foghaták _hogy_  _tudhat_ olyan _jól_ az _írás_  _holott_ ök nem látták _ő_  _tanulni_ erre meg _felel_ nékik _hogy_ nem magátol _beszél_ nekik és _ha_ az isten akarattyát akarták volna _követni_  _könnyű_ meg üsmérhették volna _hogy_ azö _tudomány_ annak _tudomány_  _aki_  _ő_  _küld_ és a kinek ö aditsöségit _keres_  _de_ mint _hogy_ a _törvény_ bé nem _tölt_ nem _hogy_ az _igazság_ be vennék amelyre _tanít_ öket _de_ sött meg _halál_  _keres_  _ő_ a nép erre _felkiált_  _ördög_ vagyon néked _ki_  _keres_ tégedet _halál_  _Jézus_  _ész_  _juttat_ a _harmincnyolc_  _esztendős_ beteget akit _meggyógyít_ szombat napon és _hogy_ azért atselekedetiért mitsoda _harag_ voltanak ellene azok akik ö magok másokot _körülmetél_ szombaton nem _gondolván_ azal meg szegni a mojses _törvény_ némely _Jeruzsálem_ valok _tudván_  _hogy_ mitsoda _gyűlölség_ volnának a _fejedelem_ ö ellene igen _csodálkozik_ azon _hogy_ még is _oly_ nyilván _beszél_ és semmit nem mondanának néki egy mástol _kezd_  _kérdezni_ valyon nem üsmértéké meg a _fejedelem_  _hogy_ elégyen valoságal akristus _Jézus_ pedig nagy fel szoval mondá nékik _ti_ engemet üsmértek _tud_  _honnét_ valo legyek _mindazonáltal_ én nem _jön_ magamtol és _ti_ azt nem üsméritek _aki_ engemet _küld_ szemekre _hányván_ illyen formában _hogy_ ök tsak azt az _eredet_  _tekint_ amelyet a _föld_ vett ugy mint _ember_ és azt nem üsmérnék a melyet az _isten_ vett akinek is ö _örök_  _fogva_ valo egy fia sokan a nép _közül_  _hisz_  _őbenne_  _de_ az áldozo papok és a _farizeus_  _ember_  _küld_  _hogy_  _megfog_  _ő_  _Jézus_ pedig akinek _abban_ az _idő_  _kelletik_ szenvedni amelyben az attya el rendelte volt mondá az _örző_ még egy _kevés_  _idő_ veletek vagyok az után _visszatér_  _az_  _aki_ engemet _küld_  _keres_ engemet _de_ meg nem _talál_ és _ti_ oda nem _jöhet_ A _hova_ én mégyek a sidok meg nem _ér_ ezeknek a szoknak _értelem_ és nem _tudhat_  _ha_ azal fenyegetnéé öket _hogy_  _Júdea_ el _hagy_ és atöb nemzetekhez megyen _tanítani_ 

Meg nem foghaták _ő_  _akkoron_ mert az ö _óra_ nem _jön_ még el és az utolso napján az _ünnep_ nagy fel szoval mondgya vala _ha_  _ki_ szomjuhozik _jön_  _hozzá_ és _iszik_  _ha_  _ki_  _énbennem_  _hisz_ annak _élő_ viznek _folyóvíz_  _kifolyik_ szivéböl ezeken _ért_ a szent léleknek _bőséges_ malasztit a melyeket menyben menetele után _elhint_ az olyan lelkekben a melyek _hisz_  _őbenne_ azonban a nép _különbféle_  _gondolat_ volt _iránta_ némelyek profétának _tart_ lenni mások messiásnak üsmérék és meg mások akik nem _tud_  _hogy_  _Betlehem_ születet volna nem _tarthat_  _Krisztus_ mivel azt _tud_  _hogy_ a _Krisztus_ nem _Galilea_ valonak _kell_ lenni _hanem_  _Betlehem_ városábol és a _Dávid_ nemzettségéböl a papok és a _farizeus_  _kérd_ az _örző_  _hogy_ miért nem _megfog_  _ő_  _de_ tsak azt _felel_ nékik _hogy_  _soha_  _ember_ ugy nem _beszél_ mint ez az _ember_ a _farizeus_  _kérd_ töllök _hogy_  _ha_ olyan _együgyű_ volnánaké _hogy_ meg _hagy_ magokot tsalatni és egy átkozot népnek akarjáké _tévelygés_  _követni_  _holott_ a nagy renden lévöknek és a _farizeus_ részekre _kell_ nékik állani _aki_  _közül_ még egy sem _hisz_  _őbenne_ Erre Nicodémus ugyan azon _farizeus_  _aki_  _éjszaka_ ment volt _Jézus_  _elébe_  _ad_  _hogy_ a törvény senkit meg nem _ítél_  _addig_ amég meg nem _hallgat_  _de_ atöbbi mondák néki _talán_ teis _galileai_ vagy az az _tanítvány_ a _galileai_  _ember_  _ahonnét_ azt _tart_  _hogy_  _soha_ egy proféta sem származat agyülésben semmi végezés nem lévén _eloszlik_ és _ki_  _ki_  _ház_ mene


  _Jézus_ pedig az _Olajfák_hegye_ mene a mely tsak anyira volt _Jeruzsálem_ a menyi utat szabad volt _tenni_ szombat napon az az _hatszáz_ lépésnire és más nap jó reggel viszá _tér_ a _templom_  _ahol_ le ülvén _tanítani_  _kezd_ a népet _aki_ melléje _gyülekezik_  _akkoron_ az _írástudó_ és a _farizeus_  _házasságtörés_  _találtatik_ aszonyt vivének _hozzá_ és _elébe_  _állítván_ mondák néki mester ez az aszony _házasságtörés_  _találtatik_ mojses pedig azt _hagy_ nékünk _hogy_  _megkövez_ az olyat _aki_ olyan vétekben _találtatik_ mit mondasz erre ezt a _kérdés_ pedig tsak azért _terjeszt_  _elébe_  _hogy_  _ok_ lehesen avádolasra és el mondhassák _hogy_  _kegyetlen_ a _bűnös_  _ha_ azt _tanácsol_  _hogy_  _megkövez_ az aszonyt vagy _hogy_ a _törvény_ el akarja rontani _ha_ azt _javall_  _hogy_  _megbocsát_ néki _de_  _Jézus_ nem _felelvén_ ezekre nékik _lehajol_ és az ujával _írni_  _kezd_ a _föld_ és mint _hogy_ sürgetnék a _felelet_  _felemelkedik_ és mondá nékik _aki_  _közüle_ vétek nélkül vagyon avesse az elsö _kő_ reája az után _ismét_  _lehajolván_  _írni_  _kezd_ a _föld_ a _farizeus_ szégyenben maradván erre a válaszra a melyet nem várták és a lelkek üsméretek _furdalván_ öket _egy_ amásik után _onnét_ el menének és az aszonyt egyedül _hagy_  _Jézus_  _aki_ is _kérd_ tölle _hova_ lettek azok akik tegedet vádolának senki nem kárhoztatotté tégedet senki uram _felel_ az aszony én sem _kárhoztat_ tégedet mondá _Jézus_  _eredj_ meny el és már ez után ne vétkezél


 A _Jézus_ ellen valo _gyűlölség_ a sidóknak _hovatovább_ nagyobra nevekedék _de_ a meg nem tartoztatá _hogy_ nyilván ne _hirdet_ nékik az _igazság_ mondván _hogy_ ö volna a világ világosága és _aki_  _ő_  _követ_ nem _jár_ a setettségben a _farizeus_ erre mondák néki _hogy_ a mely _bizonyság_  _tesz_ maga felöl azt bé nem lehetne venni _de_ ö meg mutatá nékik _hogy_ roszul _ítél_ és a mely _bizonyság_ tészen maga felöl az _igaz_ volna és _hogy_ az attya _aki_  _ő_  _küld_ az is _bizonyság_  _tesz_ rolla a _sok_  _csodatétel_  _által_ azt _kérd_ tölle _hogy_  _hol_ volna az attya azt _felel_ nekik _hogy_ ök nem üsmernék az atyát mert nem akarják meg üsmérni a _fia_  _ismét_ mondá nékik én el mégyek _ti_ engemet _keres_ és _ti_ ati vétketekben _meghal_  _ti_ nem _jöhet_ oda _ahova_ én megyek és mint _hogy_ azt _gondol_  _hogy_  _talán_ meg akarná magát _ölnyi_  _hogy_ utánna ne mehessenek nyilván meg mondá nékik _hogy_ ö nem _innét_ alol valo volna valamint ök _hanem_  _onnét_ felyül valo és _ha_ nem _hisz_  _őbenne_ a vétkekben _meghal_ azt _kérd_ ö tölle _hogy_  _ki_ volna és azt _felel_ nékik _hogy_ az Isten fia _de_ olyan szokal _hogy_ azt meg nem _ér_ azt is mondá _hogy_ a mikor _felemeltetik_ (ezen _ért_ a _kereszt_ a melyre szegeszték:) _akkor_ meg üsmérnék és meg _tud_  _hogy_ semmit nem _cselekedik_ magátol és _hogy_ valamit mondana nékik azt mind az attyátol _tanul_ 

Ezek az _igazság_ meg vakitván akevélyeket meg világositák sokakot olyanokot akik _hisz_  _őbenne_ és mondá nékik _hogy_  _ha_  _hűség_  _követ_ az ö _beszéd_ valoságos _tanítvány_ lennének ö néki az _igazság_ meg üsmernék és az az _igazság_ szabadoká _tesz_ öket a sidok mondák néki erre _hogy_ ök nem volnának rabok _hanem_ szabadok mivel ök az _Ábrahám_  _fia_  _Jézus_ pedig _felel_ nékik _hogy_ minden valaki vétkezik rabja avéteknek és _hogy_ tsak _akkor_ lésznek valoságal szabadok a midön meg fogja öket szabadítani ök _Ábrahám_  _test_  _szerint_ valo _fia_ volnának _de_ meg vetvén az _igazság_ és _halál_  _keresvén_ azt _aki_ nékik aztot _hirdet_ azt _cselekedik_ a mit _Ábrahám_ nem _cselekedet_ és más atyának _követ_ példáját a kinek _fia_ lettek mert _követ_ a sidok mondák _hogy_ ezen _értelem_  _szerint_ más attyok nem volna az _isten_  _kívül_  _de_  _Jézus_ mondá nékik _hogy_  _ha_ az Isten _fia_ volnának az Isten _beszéd_  _hallgat_ és szeretnék az ö _egyetlenegy_ fiát a kit nekik _elküld_  _hogy_ a _gyilkosság_ és ahazugság az _ördög_ munkája lévén az olyanoknak _aki_ olyan _ember_ akarnának meg _ölnyi_ akit semmi némü vétekben nem _találhat_ és _aki_ az _igazság_ meg mondaná nékik az _ördög_ az attyok erre ök _káromlás_  _felel_ samaritánusnak és _ördöngös_ nevezék _Jézus_ pedig _csendesség_  _felel_ nékik én _ördöngös_ nem vagyok _hanem_ az atyámot _tisztel_ vagyon _aki_  _igazság_  _tesz_ néki mivel ö nem _keres_ amaga _dicsőség_ az után _ismét_ mondá _aki_ az ö _beszéd_  _megtart_ a _soha_ meg nem halna ezt _értvén_ az _örökkévaló_  _halál_  _de_ a sidok atesti _halál_  _értvén_  _gyalázat_  _illet_ és azt _kérd_ tölle _ha_ nagyob volnaé _Ábrahám_ és aprofétáknál _hogy_ meg akarná menteni ahaláltol azokot _aki_ azö _beszéd_  _megtart_  _holott_ azok anagy emberek azt el nem kerülhették ujontában arra _kér_  _hogy_ mondaná meg _hogy_ mivé _tesz_ magát _Jézus_  _ismét_  _felel_  _hogy_ ö magát nem _dicsőít_ mivel minden _dicsőség_ az attyátol venné akit ök _isten_  _tart_  _de_ akit ök nem üsmernék a mi pedig _Ábrahám_  _illet_ ö _buzgóság_  _kíván_ meg látni _eljövetel_ meg is látta és nagy _öröm_ is volt a sidok mondák néki még _ötvenesztendős_ nem vagy és láttad _Ábrahám_  _Jézus_  _felel_ nékik _bizony_  _bizony_ mondom néktek _hogy_ én már voltam minek elötte _Ábrahám_ evilágra _jön_ erre _kő_  _kap_  _hogy_  _megkövez_  _de_ ö el rejté magát és _ki_ mene atemplombol el rejté _akkor_ magát az ö _ellenség_  _elől_  _hogy_ az ö _dühösség_  _elébe_  _tesz_ maga magát a midön szenvedésinek _idő_  _eljön_ 


  _Jézus_ látván egy vakon szuletet _ember_ atanitványi _kérd_ tölle _hogy_  _ha_ az az _ember_ a maga vétkiérté vagy a szüléi vetkekért volnaé vak _felel_ nékik _hogy_ annak az _ember_ vakságát se nem amaga vétke senem a szüléié _okoz_  _hanem_  _hogy_ nagyob _fényesség_  _ki_  _tetszik_ az Isten mindenhatoságának _csodálatos_  _cselekedet_  _őbenne_ néki is _kell_ annak _cselekedet_ véghez vinni _aki_  _ő_  _küld_ és a még evilágon maradna ö volna avilágnak világosága ezen _felelet_ után a _föld_ pökék és sárt _csinálván_ anyálábol azal _megken_ avak szemeit és parantsolá néki  _hogy_ menne el és mosdanék meg a _Siloe_tava_  _aki_ is el menvén meg mosdék és _jól_ látot a szomszédi és mind azok akik vakon látták és alamisnát _kérni_ nem akarák _hinni_ a mit látának és _kételkedik_  _ha_ ugyan maga volnaé az a vak vagy más _hozzá_  _hasonló_  _de_ ö mindeneknek meg mondá én vagyok és mindennek _megbeszél_  _hogy_ miképpen _meggyógyít_  _ő_ egy _Jézus_ nevü _ember_ azt _kérd_ ötölle _hogy_ holvolna az az _ember_ és _hogy_ azt _felel_ nekik _hogy_ nem _tud_ a _farizeus_  _elébe_ vivék _ő_  _aki_ is _tudakozódik_ tölle ö pedig nekik is _megbeszél_  _hogy_ mi formában látna _Jézus_ pedig szombat napon gyógyittá meg ezt a vakot _ezért_ is mondák némelyek a _farizeus_  _közül_ az az _ember_ nem _isten_ valo mivel nem _megtart_ a szombatot _de_ meg mások azt meg nem foghaták _hogy_ lehesen egy _gonosz_  _ember_  _oly_ nagy _csoda_  _cselekedni_ erre valo nézve _megoszlik_ egy más _között_ és az után _kérd_ avakot _hát_ ö mit _gondol_  _aki_  _felel_  _hogy_ ugy _tekint_  _Jézus_ mint egy profétát ez igen nagy szégyenben _hoz_ öket nem is akarák _addig_ a _dolog_ el _hinni_ még avaknak attyát és anyát oda nem _hívat_  _aki_  _kérd_  _ha_ azé a _fia_  _aki_ vakon születet volna miképen lát _hát_ mostanában avaknak attya és annya _tartván_ a sidoktol _tudván_ azt _hogy_ valaki _Jézus_  _Krisztus_ vallaná lenni azt _ki_ vetnék a synagogábol azért tsak _együgyű_  _felelet_  _ad_ mondván azt _tud_  _hogy_ ez a mi _fiú_ azt nem _tud_  _hogy_ miképen lát se azt _hogy_  _ki_ nyitotta meg az ö szemeit ö már _elegendő_  _idős_  _megkérd_  _ő_  _had_  _megfelel_ maga magáért _eléhív_ meg másodszor is avakot és mondák néki _ad_  _hála_  _isten_ mi azt _tud_  _hogy_ az az _ember_  _bűnös_ és _gonosz_  _ember_ ö pedig _felel_ nékik azt nem _tud_  _ha_  _gonosz_  _ember_ vagy sem _de_ azt _tud_  _hogy_ vak voltam most pedig világosan látok ujontában _kezd_ tölle _kérdeni_  _hogy_ mi formában nyittotta volna meg szemeit ö pedig _felel_ nékik meg mondottam már néktek és azt már _hall_ miért akarjátok _hogy_  _ismét_  _elé_ beszéllyem _talán_  _ti_ is az ö _tanítvány_ akartok lenni erre a szora _megharagszik_ ellene és meg átkozván _ő_ mondák nékie legy _te_ magad az ö _tanítvány_ mivel mi amojses _tanítvány_ vagyunk azt _tud_  _hogy_ mojsesel _beszél_ az Isten _de_  _ez_ nem _tud_  _honnét_ valo _felel_ nékik _aki_ vak volt a _csodálatos_  _dolog_  _hogy_  _ti_ azt nem _tud_  _hogy_ egy olyan _ember_  _aki_  _oly_  _csodálatos_  _meggyógyít_ egy vakon születet _ember_ amely példa nélkül valo _dolog_ mástol nem _jöhet_  _hanem_ az _isten_ erre _kihajt_  _ő_  _előle_ mondván néki születésedtöl _fogva_ vétkezel még is _te_ akarsz _bennünket_  _tanítani_  _Jézus_  _megtudván_  _hogy_  _ki_ üzték volna és _elől_  _találván_ mondá néki hiszé az Isten _fia_ ama _felel_ néki _kicsoda_ az uram _hogy_  _had_  _hisz_  _benne_  _Jézus_ mondá néki már láttad _ő_ és az _aki_ veled _beszél_ ö _felel_ néki _hisz_ uram és azonal _leborulván_  _imád_  _ő_  _Jézus_ mondá az után _hogy_ azért _jön_ evilágra _hogy_ rettenetes _ítélet_  _tesz_  _hogy_ a vakokat meg világosittsa és a látokot meg vakittsa _tudniillik_ azokot _aki_ meg gátollya a _kevélység_  _hogy_ meg üsmérhesék lelki vakságokat ezeket némely _farizeus_  _hallván_  _kérd_ tölle _ha_ ök is vakok volnánaké _felel_  _Jézus_ nékik _ha_ vakok volnátok nem volna vétketek _de_ azt mondgyátok _hogy_ láttok és a vétketek meg marad mint _ha_ azt mondotta volna szent ágoston _szerint_  _ha_  _érez_ vakságtokot az _orvos_  _folyamodik_ és ö meg szabaditana _titeket_ ati vétkeitektöl _de_  _ti_ abünben maradtok mert okosok és szentek lévén magatok szemei elött nem _hisz_  _hogy_ szükségtek légyen olyanra _aki_  _titeket_ meg világosittson és meg szentellyen


 Minek utánna _eszerint_ alázta volna meg ezeknek a _kevély_  _magahittség_ akik is _abban_ árttyák vala magokot _hogy_ másokot _igazgat_ noha _oly_ vakok valának ö magok _elébe_  _ad_ apásztor és a _juh_  _példabeszéd_ alat a _három_  _különböző_ szokásit az ollyan _háromféle_ személyeknek kik magokot alelki vezérlésre _kötelez_ mivel meg mutatá nekik _hogy_ vannak olyanok akik nem a _kapu_ mennék bé a _juh_ aklában _hanem_ másut _behág_ mint a _tolvaj_  _hogy_ lopjanak és _öl_ ezt ök nem _értvén_ meg magyarázá nékik mondván _hogy_ ö volna az a _kapu_ a melyen bé _kelletik_ menni a _juh_ vezérlésire vannak meg olyanok _aki_ a _kapu_ menvén bé tsak a _haszon_ vezérelik ajuhokot és el _hagy_ azokot _mihelyt_ afarkast láttyák _jönni_ mert nem szeretik azokot és tsak magokot szeretik végtire vannak olyan jó pásztorok _aki_ nem magoktol mennek bé az akolyban _hanem_ az ajton álló nyittya meg nékik akik ajuhokot üsmérik és a _juh_ is üsmérik öket és akik ugy szeretik ajuhokot _hogy_ az _élet_  _kész_  _érte_ letenni _Jézus_ meg magyarázá ez után ezeket és meg mutatá _hogy_ övolna a _fő_ és jó pásztor mivel azért _eljön_  _hogy_ a nyájáért adná _élet_ azt pediglen maga akarattyábol _cselekedik_  _hogy_ az attyának _engedelmeskedik_ senki pedig az ö _élet_ el nem veheti akarattya ellen és a midön azt magátol le tészi _hatalom_ vagyon annak fel vételére azt is meg mondá a sidoknak _hogy_ nem tsak ök volnának azok ajuhok _aki_ meg akarna _halni_  _hanem_ volnának még mások is ugy mint apogányok azokot is az akolyban _kell_  _hozni_ és _hogy_ azokbol kik a sidok _közül_ és apogányok _közül_ az ö szovát _hallgat_ egy akolyban valo nyaj lészen akinek ö lészen egyedül apásztora ezek a _beszéd_ ujjab _egyenetlenség_  _okoz_ a sidok _között_ némelyek _kezd_ mondani _hogy_  _ördög_ vagyon és _ész_ nélkül _beszél_ és meg mások mondák _hogy_ az _ördöngös_ nem _beszél_ ugy mint ö és _hogy_ az _ördög_ meg nem nyithattya avakok szemeit


 Ez után egy _kevés_  _idő_  _Jézus_  _ismét_  _hetvenkét_  _tanítvány_ választa _hogy_ azokot _kettő-kettő_ maga elöt _elküld_ az olyan _hely_  _ahova_  _kelletik_ nékie menni ugyan azon _oktatás_ és _hatalom_  _ad_ nékik az _ördög_ mint a melyet adot vala az apostoloknak ezek pedig a midön _visszatér_ nagy _öröm_ mondák néki uram ate nevedben még az _ördög_ is alánk vannak vettetve _de_ azt _felel_ nékiek _hogy_ ne azon _örül_ anyira _hogy_  _hatalom_ adot volna nékiek agonosz lelkekre _hanem_ azon _hogy_ a nevek amennyekben volna _felírva_ azon _óra_  _örvendezni_  _kezd_ a szent lélekben és _hála_  _ad_ az _isten_ azö attyának _hogy_  _ki_ nyilatkoztatta volna akisdedeknek az az az _együgyű_ azokot a _titok_ a melyeket el rejtette a világi _bölcs_ és okosak elött az után mondá _hogy_ az attya mindeneket nékie adot volna és _hogy_ senki nem üsmérheti az _isten_  _hanem_ tsak a _fiú_ és az akinek a _fiú_ meg akarja _jelenteni_ mondá _ismét_ atanitványinak _hogy_ mitsoda _boldog_ volnának ök _hogy_ láthattyák és _hallgathat_ azt akit anyi _király_ és proféták _kíván_ látni és _hallani_  _oly_ nagy _buzgóság_ és nem láthatták senem _hallhat_ az után az _ember_ valo szeretetiböl _felkiált_  _jön_  _hozzá_ mindnyájan akik munkálkodtok és _terhelve_ vagytok és én meg nyugosztolak _titeket_ vegyétek magatokra az én _iga_  _megtanul_  _tőle_  _hogy_ én _kegyes_ és alázatos szivü vagyok és nyugodalmát _talál_ lelkeiteknek mivel az én _iga_  _gyönyörűséges_ és az én _teher_  _könnyű_ 


 Azon _idő_ egy _törvénytudó_  _doktor_  _kísérteni_ akartván _ő_  _kérd_ tölle mester mit _kelletik_  _cselekedni_  _hogy_ az _örök_  _élet_ el nyerhesem _Jézus_ is _kérd_ tölle mit parantsol atörvény és mit _olvas_  _abban_  _aki_ is _felel_ néki szeresed ate uradot _isten_  _teljes_ szivedböl _teljes_ lelkedböl _teljes_  _erő_ és _teljes_ elmédböl és _felebarát_ ugy mint magadot igen _jól_  _felel_ mondá _Jézus_ azért _cselekedik_ azt és _él_ ez adoktor _igaz_ akarván magát mutatni és _hogy_  _hűséges_  _megtart_ atörvényt _ismét_ azt _kérd_  _hogy_  _ki_ volna az ö _felebarát_  _Jézus_ erre egy sidorol valo _példabeszéd_  _felel_ néki akit atolvajok _megfosztván_ és meg sebesitvén _félholt_  _hagy_ az uton egy pap és egy lévita azon azuton menvén mindenike tsak el ment mellette semi segittséget nem adván néki az után egy samaritánus _aki_ is _idegen_ volt ugyan ót menvén el meg láttya azt az _ember_ és nagy szánakodásal lészen _hozzá_ melléje megyen _bor_ és _olaj_  _megken_ sebeit _bekötöz_ a lovára tészi a sebest és avendég fogadoban viszi ót agazdát arra _kér_  _hogy_ légyen _gond_ reája és még pénzt is _ad_ néki az után _Jézus_ akarván _hogy_ ez a _doktor_ maga szabja magára ezt a _példabeszéd_  _kérd_ tölle _hogy_ a _három_  _közül_ mellyik volt _felebarát_ annak akit a _tolvaj_ meg sebesitettek _aki_ is _felel_  _hogy_ a volt _aki_  _oly_  _irgalmasság_ volt _hozzá_  _Jézus_  _jó_  _hagyván_ ezt a _felelet_ mondá néki meny el és _cselekedik_  _hasonló_ 


  _Jézus_ pedig _követvén_ uttyát atanitványival egy kastélyhan _érkezik_  _ahol_ egy martha nevü aszony _öröm_  _fogad_  _ház_ ennek egy mária nevü _öcs_ vala és lázár nevü _báty_  _aki_ lészen _ezután_  _emlékezik_ mártha pedig a még nagy szorgalmatoságal _elkészít_ mindeneket a mi _kívántatik_ az ö _isteni_ vendégihez mária az alat a _Jézus_ lábainál _hallgat_ azö _beszéd_ a kinek mártha panaszolkodék _hogy_ mária tsak egyedül _hagy_  _ő_  _oly_ szorgos _dolog_  _hanem_ parancsolná meg néki _hogy_ menne néki segitteni _de_  _Jézus_ mondá néki marta marta igen szorgalmatoskodol és _sok_  _dolog_  _törődik_  _mindazonáltal_ tsak egy szükséges mária olyan részt vett magának a melyet tölle el nem vehetik ezekel aszokal nem azt akará _hogy_ rosznak _tart_ a márta _szállásadás_ és _gazdálkodás_  _hanem_ tsak azt akarta néki meg mutatni _hogy_ azt nyughatatlanság és _törődés_ nélkül _kell_ végben vinni és _hogy_ nagyobra ne _becsül_ egy ollyan _cselekedet_ a mely noha szent légyen is _de_ tsak ez _élet_ valo egy olyan másnál a melynek _örökös_  _kell_  _tartani_ valamint maria _cselekedik_  _aki_ is a _Jézus_ szavait _hallgatván_ még eföldön _kezd_ magát azon _isten_  _táplálni_  _aki_ a _boldog_  _eledel_ lészen menyekben

A _Krisztus_ nem tsak arra akara minket _tanítani_  _hogy_ ugy _hallgat_ az _isten_ valamint mária _hanem_ még arra is _tanít_  _hogy_  _beszél_ ö véle az _imádság_ mivel _egykor_ valamelyik egy a _tanítvány_  _közül_  _hogy_ látná _ő_  _imádkozni_ a midön _elvégez_ mondá néki uram _megtanít_ minket is _imádkozni_ valamint _János_  _megtanít_ az ö _tanítvány_  _Jézus_  _megtanít_ öket arra az _isteni_  _imádság_ a mellyröl már szollottunk


 Más napon egy _farizeus_ arra _kér_  _hogy_ menne _hozzá_  _ebédelni_ és _mihelyt_  _odaérkezik_ az asztalhoz üle meg nem mosván _kéz_ a _farizeus_ szokása _szerint_ agazdának ez a _cselekedet_ nem _tetszik_ és meg neheztele magában azért _Jézus_ azt _tudván_ mondá néki _ti_  _farizeus_ igen szorgalmatosan _megtisztít_ a pohárnak és atálnak _külső_ részit _de_ vakok _elsőbben_ abelsö részeit _megtisztít_ ezekel a szokal _kárhoztat_ ezeknek a _kétszínű_ az ö szorgalmatoságokot a melyel meg mosák _test_ noha az ö lelkek _teljes_ volt _tisztátalanság_ mivel ati szivetek mondá nékik rakva ragadományal _hamisság_ és _tisztátalanság_ az után egy _fő_  _orvosság_  _tanít_  _hogy_  _tiszta_ lehessenek minden vétektöl mondván adgyatok alamisnát és mindenek _tiszta_ lésznek néktek _sok_ más _egyéb_  _dolog_ is meg _fedd_ ezeket akevélyeket akik azt akarák _hogy_ mindenek ugy _becsül_ és _tisztel_ öket mint szenteket _ki_ nyilatkoztatá nékik minden _kétszínűség_ és szemekre _hány_ minden rendeletlen magok viseléseket mondván _jaj_ néktek mert igen _tart_ az apro vétkektöl anagyokal pedig nem _gondol_  _hasonló_ vagytok az olyanokhoz akik _fél_ egy _kis_ legyetskét _elnyelni_ azonban pedig egy _teve_ nyelnek el mert szorgalmatoságal adnák a szegényeknek a _kert_ lévö _fű_ atizedik részit azonban pediglen el mulattyák azt a mi leg szükségeseb atorvényben ugy mint az _igazság_ az _irgalmasság_ ahit és az _isteni_ szeretet mert szeretitek az elsö _hely_ a _gyülekezet_ és a _köszöntés_ apiatzon mert a _hosszú_  _imádság_ szine alat meg szegényittenék az _özvegy_  _aki_  _ház_ bé szinlették magokot mert minden _tartomány_  _feljár_ azért _hogy_ valamely pogányt sidová _tehet_ és az után azt sokal _gonosz_  _tesz_ mint sem volt annak elötte mert másokot akarván _tanítani_ ö magok _oly_ vakok és _oly_  _tudatlan_ arra _tanítván_ másokot _hogy_ valaki az _oltár_ lévö ajándékra _esküszik_  _tartozik_ meg _tartani_  _de_  _aki_ atemplomra vagy az _oltár_  _esküszik_ az olyan nem _tartozik_ az után akivül _megfehérített_  _koporsó_  _hasonlít_ öket a melyek _belül_  _tele_ vannak _csont_ és ruttságokal

A _törvénytudó_  _hallván_ ezeket azt _gondol_  _hogy_ mind ezek öket _tekint_ azért egy _közüle_ mondá _Jézus_ Mester az illyen _beszéd_ minket is _meggyaláz_  _de_ ezekel is _hasonló_  _bánik_ valamint atöbivel és ezeknek is azt mondá _jaj_ néktek _törvénytudó_ mert olyan _teher_ adtok az _ember_ a melyet tsak az ujjatokal sem akarjátok _megilletni_ és mint _hogy_ magatok bé nem mentek a menyekben másokot is meg akarjátok gátolni _hogy_ bé ne menyenek az után szemekre _hány_  _hogy_ mint _felcifráz_ a proféták _koporsó_  _megbizonyítván_ azal _hogy_ azokot az ö attyok _megöl_ és _hogy_ ök azokot _követ_ és _fia_ volnának azoknak a _gyilkos_ mondá az után nékik _betölt_  _ti_ is az atyatok mértékit és ezeket az _irtóztató_  _fenyegetés_ mondá reájok _hoz_  _küld_ profétákot _bölcs_ és _doktor_ némelyeket azok _közül_  _megöl_ másokot fel feszitetek _megostoroz_ synagogátokban és városrol városra _kerget_ ugy _hogy_ reátok _esik_ mind azoknak az ártatlanoknak vére a melyeket a _ti_ atyáitok _kiont_ mert számot _kér_ mind ezekröl _tőle_ és mind ezek el _jön_ erre anemzettségre midön ezeket mondá a _farizeus_ és az _írástudó_ szorongatni _kezd_  _ő_  _sok_ féle _kérdés_ és igen valának azon _hogy_ valami okot _találhat_  _beszéd_ a melyel bé vádolhassák _de_ semmit nem _találhat_ 


 Azonban pedig anyi _sok_ nép _gyülekezik_ meléje _hogy_ egy mást _tapod_  _Jézus_ pedig arra _int_ atanitványit _hogy_ a _farizeus_  _kovász_  _óv_ magokot azaz a _képmutatás_ és _hogy_ ne _fél_ az emberek üldözésitöl _hanem_ tsak egyedül az _isten_ és nagy _bizodalom_ legyenek _őbenne_  _akkoron_ mondá néki egy a sereg _közül_ mester mond meg az atyám _fia_  _hogy_  _megoszt_ velem az _örökség_  _Jézus_ pedig meg akarván mutatni az _ember_  _hogy_  _ki_  _ki_  _megmarad_ a maga rendében és _hivatal_  _felel_ néki _barát_  _ki_ rendelt engemet _bíró_ vagy _osztó_  _közötte_ az után mondá _őrizkedik_ a _fösvénység_ és _hogy_ jobban bé vétesse _hallgató_ ezt az _igazság_ ezen _példabeszéd_ mondá nékik egy _gazdag_  _ember_ igen _sok_  _gabona_  _teremvén_ nem _tud_ azt _hova_ el _tenni_ végtire a _csűr_ el rontatá és nagyobakot _csináltat_ és midön mind azokban zárta volna mondá magában mint _hogy_  _esztendő_ valo _java_ volnának már _egyéb_ nem _kell_  _cselekedni_  _hanem_  _hogy_ nyugodgyék és vigan lakjék _de_ az Isten mondá annak az _ember_  _esztelen_ ezen az _éjjel_  _visszakér_ lelkedet és _kié_ lészen a mit _gyűjt_ igy vagyon mondá _Jézus_  _aki_ magának _kincs_  _gyűjt_ és nem _gazdag_ az _isten_ 

Ezért is mondá _Jézus_ atanitványainak _hogy_ ne legyenek szorgalmatosak ez _élet_  _dolog_  _hanem_  _elsőbben_ az Isten _ország_ és az ö _igazság_  _keres_  _aki_ is nékik meg adgya mind azt ami szükségekre valo nem _hogy_ pedig _kincs_  _kell_ nékik _gyűjteni_  _de_ söt még adgyák el a mijek vagyon és _osztogat_ a szegényeknek és _azáltal_  _kincs_  _gyűjt_ magoknak noha igen _kevés_ szamuan volnának _de_ azért semmit ne _tart_ mivel ugy _tetszik_ azö menyei atyoknak _hogy_ nékik adgya _ország_ mondá _ismét_ nékik _hogy_ mindenkor _kész_ legyenek az Isten _elébe_ menni _aki_ is _olyankor_  _eljön_ a midön meg sem _gondol_ mint az olyan szolgák akik egész _éjszaka_ nem alusznak és _kész_ varják az urokot _aki_ a lakadalomra ment mint _hogy_ öket arra rendelte _hogy_ sáfárok lévén _kiosztogat_  _beszéd_  _eledel_ népenek azért _hív_  _eljár_  _ebben_ ahivatalban és ne _cselekedik_ ugy mint az olyan _esztelen_  _gondviselő_  _aki_ látván _hogy_ az ura sokáig mulatna _eltékozol_ a vendégségben minden _jószág_ és atöbb _cselédtárs_ is roszul _bánik_ azért meg is _érdemel_ rosz maga viselésiért _hogy_ a _képmutató_ és az _hitetlen_ arra a _hely_ vettessék _ahol_ tsak sirás és _fog_  _csikorgatás_ vagyon mint _hogy_ pedig azt nem _tudhat_  _hogy_ mely nap és mely _óra_  _eljön_ az _ember_ fia _hogy_ számot vegyen töllök azért mindenkor vigyazásban legyenek mint egy olyan _cselédes_  _gazda_  _aki_ vigyázásban lenne hatudhatná mikor verik fel aházát üsmervén uroknak akarattyát annál vétkesebbek lennének _ha_ azt bé nem _tölt_ és _hogy_ mentöl _több_  _bíz_ reájok annál nagyob számadásal _tartozik_ láttyuk azt is másut _hogy_ 
 ezeket a szép _oktatás_  _ad_ nékik _hogy_  _ha_ véghez vinnék mind azt valamit nékik parancsolnak azért nem _hogy_ magokot fel _emel_  _de_ söt még ugy _tekint_ magokot mint _haszontalan_ szolgákot mint akik tsak azt _cselekedik_ a mivel _tartozik_ azt is _tudta_  _ad_  _hogy_ ne varják azt _hogy_  _hív_  _eljárván_ szolgálattyokban _hogy_ azért mindenekel _jól_ lennének mivel ö azért _eljön_  _hogy_  _meghasonlás_  _okoz_  _-e_  _föld_ és _hogy_ egy _gazda_ atselédi _egy_ amásik ellen lészen némelyek a _Krisztus_ akarván _követni_ mások meg üldözni fogják azokot kik _övé_ akarnak lenni végtire mondá nékik azért _eljön_  _hogy_  _tűz_  _gerjeszt_ eföldre és _hogy_  _keresztség_  _kelletik_ nékie _megkereszteltetni_ ez a _keresztség_ a szent atyák _szerint_ nem más _hanem_ az ö _halál_ és atüzön sokak azt _ért_  _hogy_ azt a szeretetet _hoz_ a _föld_ a melyet a szent lélek _hint_ a lelkekben _hogy_ azokot _éget_ az a szent _tűz_ az _isten_ szeretetével


 Ugyan azon _idő_  _jön_ némellyek _tudta_ adni _Jézus_  _hogy_ pilátus _megölet_ egy nehány _galileabeli_ a midön áldoztanak és azoknak véreket az áldozatnak vérével _megelegyít_ erre _kérd_  _Jézus_ töllök _hogy_  _ha_ gondollyáké azt _hogy_ azok a _megölet_ emberek _nagy_  _bűnös_ lettek volna az egész _Galilea_ mivel _hogy_ az Isten ugy _elhagy_ öket egy _ember_  _kegyetlenség_ alá az után mondá nékik _hogy_ ne _gondolkodik_  _eszerint_  _hanem_ ebböl azt lehet _kihozni_  _hogy_  _ha_ penitentziát nem _tart_ szintén ugy el vesznek mint azok _hasonló_ monda a _tizennyolc_  _ember_  _aki_  _esik_ egy _torony_  _Jeruzsálem_  _hogy_ pediglen jobban _él_ az _idő_ amelyet az Isten apenitentziára adgyanékik egy _gyümölcstelen_  _fügefa_  _hasonlít_ öket a melyet a _gazda_  _ki_ akará vágatni _mindazonáltal_  _meghagy_ a _kertész_  _kérés_  _aki_ is meg akará probálni _ha_  _hoz_ é _esztendő_  _gyümölcs_  _megtisztítván_ annak atövit és _ganéj_ rakván reája


  _Jézus_ pedig _tanít_ szombat napokon a synagogákban _ahol_ is egy olyan aszont láta _aki_ a _betegség_ lelke uralkodot _tizennyolc_  _esztendő_  _fogvást_ ez olyan _görbe_ volt _hogy_ fel nem nézhetet _Jézus_ magához _híván_ a _kéz_ reája _tesz_ és mondá néki aszony _te_ meg szabadultál a _te_  _betegség_ és azonal _felegyenesedik_ az aszony és _hála_  _ad_  _isten_  _meggyógyulás_ a synagogának pedig _fejedelem_ azon igen _kezd_  _bosszankodni_  _hogy_  _Jézus_ szombaton _cselekedik_ ezt a _csoda_ mondá anépnek _hogy_ egy _hét_  _hat_ nap rendeltetet a munkára azért azokon a napokon _jön_  _hogy_ meg gyogyitassanak és nem szombat napon a melyen nyugodni _kell_  _de_ az ur azt _kérd_ azoktol a _képmutató_  _hogy_  _ha_ nem volnaé néki szintén ugy szabad _megoldani_ az _ördög_  _kötél_ szombaton _Ábrahám_ egy ollyan leányát a kit _tizennyolc_  _esztendő_  _tart_ rabságában mint ö nékik szabad szombaton _megoldani_ abarmokot a _jászol_ és a vizre vinni ezekre a szavaira meg pirulának az ö _ellenség_ anép pedig nagy _öröm_ vala látván mitsoda nagy _dolog_  _cselekedik_ a melyek _oly_ nagy _dicsőség_ valának nékie


 Egy _kevés_  _idő_ mulva a _templom_ meg szentelésinek _ünnep_  _elérkezik_ ezt az _ünnep_  _tél_ üllötték _december_ a _kezdet_  _Jézus_  _Jeruzsálem_ lévén ezen az _ünnep_ a salamon _tornác_  _jár_ a midön a sidok _körülvesz_  _ő_ és mondák néki meddig _tart_  _függő_ a mi elménket _hogy_  _te_ vagy akristus mond meg azt nékünk világosan ö pedig _felel_ nékik meg mondottam már azt néktek _ti_ pedig nem akartok nékem _hinni_ amely _cselekedet_  _cselekedik_ az atyám nevében azok _bizonyság_  _tesz_ rollam _de_  _ti_ azt nem _hisz_ mert nem vagytok az én _juh_  _közül_ valok az én _juh_  _ért_ az en szomot és engemet _követ_  _örök_  _élet_ is adna nékiek és _hogy_  _soha_ azok el nem vesznének mert senki _ki_ nem veheti azokot az attya _kéz_ se az ö _kéz_ mivel ö egy volna az attyával erre a sidok _futva_  _kő_  _kap_  _hogy_  _megkövez_  _ő_ ö pedig _kérd_ töllök _hogy_ a _sok_ jó _cselekedet_  _közül_ a melyeket _cselekedet_  _közte_ melyikért akarnák _ő_  _megkövezni_  _felel_ néki _hogy_ nem a jó _cselekedet_ akarják _megkövezni_  _hanem_ azért _hogy_  _ember_ lévén az _isten_ tészi magát az után a magok _írás_ meg mutatá nékik _hogy_ az _ember_ némelykor _isten_ nevezi ez igy léven ö nem _káromkodik_  _ha_ magának adgya ezt a nevet mivel ö az Isten fia lévén _ő_ az attya _elküld_  _aki_ is anyi _sok_ számu _csoda_  _megbizonyít_  _hogy_ ö _ki_ volna a sidok pedig mind ezek után is meg akarák _ő_  _fogni_  _de_ ö meg szabadittá magát _kéz_ mert nem _érkezik_ még el az ö _óra_ és a _Jordán_ vizen 
  _általmenvén_ ezen _folyóvíz_ mellet marada ugyan azon ahellyen _ahol_ annak elötte _János_  _keresztel_ oda is sokan _gyülekezik_  _hozzá_  _aki_  _oktatni_  _kezd_ szokása _szerint_ és _meggyógyít_ mind a _beteg_  _aki_  _elébe_ vivének és a nép _kezd_ mondani _János_ semmi _csoda_ nem tett _mindazonáltal_ a miket mondot erröl mind _beteljesedik_ 


  _Jézus_ ezen a _hely_ maradván egy _darab_  _idő_  _Jeruzsálem_ viszá _tér_ és valahol el ment mindenüt _oktat_ anépet ugyan azon _idő_ valamely _ember_  _ilyen_  _kérdés_ tett tölle uram _kevés_ leszneké olyanok akik üdvezülnek _Jézus_ erre mondá mind azoknak akik _jelen_ valának _igyekezik_ azon _hogy_ bé mehessetek a szoros _kapu_ mivel _megtud_ azt _hogy_ sokan _kíván_ azon bé menni és nem mehetnek az után meg akarván mutatni _hogy_ tsak _hiába_  _igyekezik_ a szoros _kapu_ bé menni menyekben _hogy_  _ha_ egész _élet_ atágas uton _kíván_  _járni_ mert a midön a _kapu_ bé zárják tsak _hiába_ fogják mondani uram nyisd meg nékünk mivel a _cselédes_  _gazda_ azt _felel_ nem üsmérlek _titeket_ és _ha_ azt _felel_  _hogy_ mi együt _eszik_ és _iszik_ veled és a mi uttzáinkon _tanít_ tsak azt _felel_ nem _tud_  _honnét_ valok vagytok _eltávozik_  _tőle_  _hamisság_  _cselekedő_ ugyan _akkor_ fognak lenni a sidok akeserüségekben a midön meg fogják látni a _sok_ számu _megtért_ pogányokot a mennyekben menni akik minden féle _hely_ oda _gyülekezik_ azonban pedig ök akik _örökös_ valának az _ország_  _onnét_  _ki_ rekesztetnek és utolsoká lésznek noha annak elötte _első_ voltanak

Ugyan azon a napon a _farizeus_  _hozzá_ menének és mondák nekie meny el erröl ahelyröl mert _Heródes_ meg akar öletni _Jézus_ pedig _tudván_  _idő_  _halál_  _visszaküld_ öket _az_ arokához (: _eszerint_ nevezé _Heródes_ meg akarván mutatni _hogy_ annak a _fejedelem_ semmi _csalárdság_ se ravaszsága néki nem árthatna:) és parantsolá nekik _hogy_ nékie meg mondgyák _hogy_ még egy nehány napokig _ördög_ üzne és _beteg_  _gyógyít_ az után el végezné áldozattyát a _Jeruzsálem_ valo _halál_  _által_ mínt olyan _hely_ a mely arra rendeltetet _hogy_ ót _kiönt_ a proféták verit az után igy panaszolkodék azon város ellen _Jeruzsálem_  _Jeruzsálem_  _ki_  _megöl_ a profétákot és _megkövez_ azokot kik _hozzá_  _küldetik_  _hány_ akartam _ész_  _gyűjteni_  _fia_ valamint a _tyúk_ szárnyai alá _gyűjt_  _fia_ és _te_ nem akartad az után el pusztulásal _fenyeget_ és mondá _hogy_  _ő_  _addig_ meg nem látná mig a lakosi azt nem mondanák néki Áldot légyen az _aki_ az ur névében _jön_ 


  _Jézus_ szombat napon a _farizeus_  _egy_  _fejedelem_ mene _hogy_ ótt _eszik_ nála a midön ótt volna maga elött látván egy _vízkórságos_  _ember_  _kérd_ a _farizeus_ és atörvény tudoktol kik _őreá_ vigyáznak vala _ha_ szabad volnaé meg gyógyitani egy _ember_ szombat napon mint _hogy_ pedig ök erre semmit nem _felel_ meg _fog_ aviz korságosnak _kéz_ és _meggyógyít_ az után _elbocsátván_  _ő_  _kérd_ a _farizeus_  _kicsoda_ a _közüle_ akinek a szamára vagy az _ökör_ akutba _esvén_ kinem vonnya azt ugyan szombat napon _de_ ök erre a _kérdés_ sem _felelhet_  _Jézus_ pedig vévén észre _hogy_ avéle valo _hivatalos_ mint valogatnák az elsö _hely_ az asztalnál mondá nékiek _hogy_ a midön valaki valamely vendégségre _hívattatik_ nem _kell_ nékie az elsö _hely_ magátol választani ne _hogy_  _gyalázat_ aláb _kelletik_ ülni és az elsö _hely_ más _elébb_ valonak _engedni_  _hogy_  _ha_ pedig az utolso _hely_ valaszttya és _aki_  _hív_  _feljebb_ fogja ültetni _akkor_ a _dicsőség_ valik az egész _hivatalos_ elött mert _aki_ magát fel magasztallya meg aláztatik és _aki_ magát meg aláza fel magasztaltatik ezen _oktatás_ után amelyek ahivatalosokot _tekint_  _Jézus_ meg más _oktatás_ is _ad_ a melyek azokot _tekint_ akik masokot vendégelni akarnak mondván nékik _hogy_ ne _hív_  _ebéd_ vagy vatsorájokra agazdagokot _aki_ viszá adhassák nekik _hanem_ aszegényeket és anyomorultakot _hív_ asztalokhoz mivel az Isten meg _fizet_ nékik afel _támadás_ napján a mit _cselekedik_  _haszonkeresés_ nélkül és tsak a _felebaráti_ szeretetnek _indulat_ 


 Egy azok _közül_ kik asztalnál valának _hallván_ ezeket a szokot mondá _boldog_ az _aki_  _kenyér_  _eszik_ az Isten _ország_  _Jézus_ pedig meg mutatá néki a _példabeszéd_  _hogy_ azért _eljön_  _hogy_ az _ember_ arra a nagy menyei vendégségre _hív_  _mindazonáltal_ akár mely nagy _boldogság_ legyen is azon avendégségen _jelen_ lenni mind azok akik arra hivatattak oda el nem mennek mert jobban szeretik a _földi_  _jó_ a melyek _veszendő_ a menyei _jó_ a melyek _örökös_ ez a _példabeszéd_ egy olyan _ember_  _tekint_  _aki_ nagy vatsorát _készíttetvén_ arra _sok_  _ember_  _hívat_ a vatsorának _idő_ lévén _érte_  _küld_  _de_ ezek mindnyájan _kezd_ magokot mentegetni az elsö mondá _hogy_ egy majort vett és azt _kell_ menni látni a másika _hogy_  _ökör_ vett volna és azokot meg _kell_ probálni a _harmadik_  _hogy_  _megházasodik_ és igy atöbbi is _sok_ menttségeket _talál_ ezeket a szolga meg vivé az urának _aki_ is _megesküszik_  _hogy_ egy is azok _közül_  _aki_  _hív_ meg nem kostolná vatsoráját és azok _hely_ az uttzákrol és a piatzokrol _elhívat_ a szegényeket és anyomorultakot a midön ezek _összegyülekezik_ még is _elég_ üres _hely_ marada _akkor_ akirály _kiküld_ a szolgait az utakra és a sövények mellé _hogy_  _aki_  _talál_  _kényszerít_ azokot _hozzá_ menni _hogy_  _had_  _megtelik_ az ö _ház_  _eszerint_  _hívattatik_ a pogányok a sidok _hely_ amenyei vatsorára ugyan _eszerint_ is vannak sokan olyanok _aki_ az Isten _kényszerít_ mint egy _erő_  _hogy_  _hozzá_ menyenek illyenek az olyan személyek _aki_ nem _gondolkodik_ üdveségekröl _hogy_  _ha_ Isten öket arra nem _kényszerít_ nem ugy _hogy_ öket meg szentelné akarattyok ellen _hanem_  _elvesztetvén_ vélek azt a mit _inkább_ szerettek eföldön _abban_ aboldog _kénytelenség_ tészi _hogy_  _hozzá_  _folyamodik_ és tsak az üdveségekröl _gondolkodik_ 


  _Jézus_  _feljár_ a _Jordán_ melyékin valo _hely_ és mindenkor _sok_ nép _kísér_  _ő_ egy kor _visszafordulván_ azokhoz kik _ő_  _kísér_ mondá nékik _aki_  _énhozzám_ akar _jönni_ és nem _gyűlöl_ attyát és annyát _feleség_  _gyermek_ attyafiait és nénnyeit söt még a maga _élet_ is nem lehet az én _tanítvány_ az olyan sem lehet _aki_ nem viseli a maga _kereszt_ és engemet nem _kő_ az üdveségnek _fundamentum_ arra álittya fel _hogy_ ellene mondgyunk mindeneknek mert minek utánna meg mutatta volna a sidoknak _hogy_  _esztelen_  _tart_ az olyan _ember_  _aki_ valamely _épület_  _kezd_ fel nem számlálván _elsőbben_  _ha_ vagyoné annyi _költség_  _hogy_ azt el végezhesse és egy _okos_  _király_ nem mégyen más egy olyan _király_ ellen _aki_  _hatalmas_ nálánál _hanem_  _elsőbben_  _meggondol_  _hogy_  _ha_ a maga _had_ meg gyözhetié a másikát _aki_  _hatalmas_ igy azért _tiközületek_  _aki_ ellene nem mond mind annak a mit _bír_ nem lehet az én _tanítvány_ mint _ha_ azt mondaná _haszontalan_ akarnak engemet _követni_  _hogy_  _ha_ a szivet el nem vonnyak a _földi_  _dolog_ szeretetétöl és _hogy_  _ha_ nem _kész_ magokot _megfosztani_ mind attol a mi meg gátolhattya az üdveségnek nagy és egyedül valo munkáját


 A _sok_ nép _között_ kik rend _szerint_  _Jézus_  _körül_ valának publikánusok és _bűnös_ is valának kik _örömest_  _hallgat_  _ő_ az _írástudó_ és a _farizeus_ nem szenvedheték azt _hogy_ olyan _jóság_  _enged_ magahoz _közelíteni_ az olyan személyeknek zugolodának is azért _hogy_ olyan _könnyű_  _fogad_ öket magához _de_ sött még _hogy_  _eszik_ is vélek _hogy_ pediglen meg mutassa nékik _igazságtalan_ zugolodásokot azt _kérd_ töllök _ha_ egy ollyan _ember_ akinek száz _juh_ vagyon nem hagyaé el a _kilencvenkilenc_ és nem mégyené a századikot _felkeresni_  _aki_  _eltévelyedik_ és _ha_ meg _talál_ nem viszié vállain _öröm_  _haza_  _tudta_ adván jó akaroinak _hogy_ ök is _örül_ ugy egy ollyan aszszony is _aki_ el veszti _tíz_  _garas_ nem seprié meg aházát _hogy_  _megkeres_ és _ha_ meg _talál_ nem örvendezé a szomszéd aszonyival az után _értés_  _ad_  _hogy_ valamint a _megtalált_  _juh_ és _garas_ nagy _öröm_  _okoz_ szintén _oly_ nagy _öröm_ lészen menyekben a _megtérő_  _bűnös_ 

Ezt az _igazság_ meg más _példabeszéd_ meg magyarázá egy _ember_  _két_ fia lévén az _ifjú_  _kikér_ az attyátol a _jószág_ valo részt a mely _ő_  _illet_ és el menvén _idegen_  _ország_ azt el tékozolá midön mindenit el pazérolta volna a szegénység arra _kényszerít_  _hogy_ a sertéseket _őriz_  _abban_ az állapottyában _gondolkodni_  _kezd_ nyomoru voltárol fel _tesz_ magában _hogy_ viszá térne az attyához alázatoságal néki meg vallaná vétkit és arra _kér_  _hogy_ ugy _bánik_ véle valamint atöb _cseléd_  _mihelyt_ az attya meg látá a szive meg _esik_ rajta _öröm_  _hozzá_  _fut_  _megölel_ és _megcsókol_ azonban a fia _kezd_ mondani néki atyám vétkeztem az _ég_ ellen és _ellene_ és nem vagyok méltó _hogy_  _fia_  _hívattatik_ ez az alázatos vallása a _fiú_  _meghat_ a szivit az atyának _aki_ is le vetkeztetvén _ő_ az ö rongyos ruhájábol más _köntös_  _adat_ reája és nagy vendégséget _csinál_  _öröm_ mind ezek nem _tetszik_ az ö elsö _fia_  _aki_ is a mezöröl _visszaérkezvén_ nem akara bé menni aházhoz mert az ö _öcs_  _aki_ mindenit el pazérlotta ugy _fogad_  _hogy_ ö véle _soha_ azt nem _cselekedik_ noha mindenkor a maga _hivatal_  _követ_ az attya _hallván_ panaszit mondá néki _fia_  _te_ mindenkor velem vagy és valamim vagyon atiéd _de_ vendégséget _kelletik_  _csinálni_ és vigadnunk _kell_ mert a _te_  _öcs_  _meghal_ és _feltámadt_ el veszet volt és _megtaláltatik_  _könnyű_  _által_ látni _hogy_ mit tészen ez a _példabeszéd_ és meg üsmérni az elsö _fiú_  _irigység_ a _farizeus_  _igazságtalan_ zugolodásokot _aki_  _harag_ valának azért _hogy_  _kegyesség_  _fogad_ a _bűnös_ ö pedig az ö üdveségekért _jön_ evilágra


 A _Krisztus_ meg más _példabeszéd_ mondá atanitványinak és olyan lettzkét tett nékik a melyel meg szégyenitté a _farizeus_  _fösvénység_ valamint ennek elötte meg szégyenittette volt az ö _irigység_ és _kevélység_ mondá _tehát_ az apostolinak vala egy _gazdag_  _ember_  _aki_ maga _elébe_  _hívat_ agond viselöjét _hogy_ adna számot néki és _hogy_ egy szers mind _ki_ is venné _kéz_ ajoszágát mivel azal vádoltatnék _hogy_ azt _tékozol_ ez agondviselö _előre_ el látván amaga sorsát és _hogy_ vagy a munkára vagy a _koldulás_  _kell_  _jutni_  _hogy_ pediglen lehesen _ki_  _folyamodni_  _ha_  _tisztség_ el veszti azt _gondol_  _hogy_ magához _hívat_ az urának minden adosit _egyik_ a másik után és _elenged_ nekik egy részit adosságoknak meg _engedvén_ annak _aki_ száz _tonna_  _olaj_ volt ados _hogy_ visza vegye az adoságrol valo levelit és tsak _ötven_  _ír_ levelet _aki_ pedig száz _kő_  _búza_  _hogy_ a nyolczvanrol adgyon levelet a _többi_ is _eszerint_  _bánik_ a _Krisztus_  _értés_  _ad_ atanitványinak _hogy_  _követ_ nem _igazságtalanság_ ennek agond viselönek _hanem_ az _eszesség_ arra _fordítván_ a _földi_  _jó_  _hogy_ magoknak jó akarojoká _tesz_ a szegényeket _hogy_  _holta_ után _befogadtatik_ töllök az _örökös_ nyugodalomban _hogy_ a világoságnak _fia_ ne legyenek aláb valo _eszes_ az üdveség _dolog_ a világ _fia_ kik _eszes_ a világi _dolog_ arrais _tanít_ öket _hogy_  _hív_ legyenek a _kis_  _dolog_  _hogy_ azok lehessenek a leg nagyoban is és _hogy_ ne legyenek rabjai a pénznek és agazdagságnak és _hogy_  _aki_ ahamis _gazdagság_ roszul _él_ az _igaz_ sem fog _jól_  _élni_ 

A _fösvény_  _farizeus_ tsak meg vetésel _hallgat_ ezeket az _igazság_ és _megcsúfol_ azt _aki_ nékik azokot _hirdet_  _de_  _elhagyat_ vélek _csúfság_  _ki_ nyilatkoztatván az ö _hamis_  _külső_ jó _erkölcs_ mivel meg mondá nékik _hogy_  _ha_ azon _igyekezik_ is _hogy_  _igaz_ láttzattassanak _de_ az Isten üsméri az ö sziveket _aki_ elött utálatos az a mi az emberek elött nagynak láttzik azt is _elébe_  _ad_  _hogy_ mitsoda vége és _büntetés_ lenne annak a _fösvénység_ a mely bé zárja _fül_ az ö _beszéd_ elött és _megkeményít_ öket a szegényekhez erröl egy szép példát _ad_  _elébe_ egy _gazdag_ a kinek _bíbor_ és _bársony_  _csinál_  _köntös_ valának és _aki_ magát minden nap _bőséges_ és _drága_  _eledel_  _táplál_ nem lévén pedig semmi szánakodásal azokhoz _aki_  _eledel_ nem volt vala pedig ótt egy lázár nevü _koldus_  _aki_ rakva volt sebekel és _fekély_  _aki_ mindenkor az ö _kapu_  _fekszik_  _aki_  _örömest_  _megelégedik_ tsak a morsalékokal a melyek az ö asztalárol _lehull_  _de_ tsak _abból_ sem adtanak néki az _eb_ pedig nagyob szánakodásal lévén _hozzá_ mint az a rosz _gazdag_ azö sebeit nyalogattyák vala néki _idő_ mind a _gazdag_ mind a szegény meg halának _de_ az ö sorsok _között_ nagy _különbség_ vala mivel a szegényt az angyalok az _Ábrahám_  _kebel_ vivék az az a nyugodalomnak _hely_  _ahol_ voltanak a szent lelkek és a _gazdag_ apokol lett _temetőhely_  _ahonnét_ meg látta annak akoldusnak _boldogság_ a kit meg vetett volt és _felkiált_ atyám _Ábrahám_ szány meg engemet és _küld_  _hozzá_ lázárt _aki_ avizben mártván az ujját _had_ nedvesittse meg anyelvemet mert nagy _kín_ szenvedek _ebben_ lángban _de_ ez a pátriárka _elébe_  _ad_  _hogy_ a nem lehetne mert igen nagy mélység volna _közötte_  _de_  _ha_ szinte nem volna is az _igazságos_  _dolog_  _hogy_ az _aki_ egész _élet_ tsak anyomoruságban volt ugyan a _holta_ után az _öröm_ légyen és _hogy_ az _aki_ egész _élet_  _bőség_ és _gyönyörűség_  _tölt_ szomjuságot és más _kín_ szenvedgyen a más világon a _gazdag_ látván _hogy_ magának semmi _irgalmasság_ nem nyerhetne _öt_  _egytestvér_ attyafiairol _gondolkodik_ és azon _kér_  _Ábrahám_  _hogy_  _küld_  _hozzá_ lázárt _aki_ nékik meg mondaná állapottyát _hogy_  _had_ ne _követ_ az ö példáját _de_ erre azt _felel_ néki _hogy_ vagyon mojsesek és profétájok és _ha_ azokot nem _hallgat_  _ha_ szinte a _hall_  _közül_ valaki fel _támad_ és _hozzá_ menne is nagyob _hitel_ nem adnának szavának


 Mind ezek az _igazság_ a _farizeus_ meg szégyenitték _de_ meg nem _térít_ mindenkor nagy _irigység_ valának _Jézus_ és szüntelen azon valának _hogy_ meg foghasák _beszéd_ azért illyen _kérdés_  _tesz_ nékie szabadé egy _ember_ el _bocsátani_ a _feleség_ valamely _ok_ errekérdé töllök _hogy_ mit parantsol _eziránt_ atörvény ökk mondák néki _hogy_ mojses meg engedi _hogy_  _elbocsát_ az aszonyt és levelet adgyanak néki _Jézus_ pedig _elkezdvén_ aházaságnak _kezdet_ a melyet az Isten maga rendelte volt _elébe_  _ad_  _hogy_ a férfiu és az aszony a _házasság_  _oly_ igen _megegyesül_  _hogy_ az után öket ugy _kell_  _tekinteni_ mint egy _test_ azért az _ember_  _él_ válasza azt amit az Isten _összeszerez_ ök pediglen tsak a mojses _engedelem_  _erősít_  _de_ ö _felel_ nékik _hogy_ mojses tsak az ö sziveknek _keménység_  _enged_ azt meg nékik és _hogy_  _eleinte_  _fogvást_ anem ugy volt és _hogy_  _aki_  _elhagy_  _feleség_  _hanem_  _ha_ aparáznaságért és mást veszen _házasságtörés_  _esik_ és _ha_ valaki olyan aszonyt veszen el a kit más _elhagyott_ az olyan is _házasságtörő_ lészen atanitványi _eziránt_ ujab _kérdés_  _tesz_ néki _de_ ugyan azont _felel_ nékik akik azt _hoz_ azokbol _ki_  _hogy_ nem volna _tehát_  _hasznos_ aházaság erre mondá nekik _hogy_ vannak olyanok kik _természet_  _szerint_ valo _tehetetlen_ meg mások olyanok _aki_  _erő_  _tesz_  _tehetetlen_ meg ollyanok vannak akik magokot _teljesség_  _megtartóztat_ aházaságtol a menyeknek _ország_ és mint _hogy_ ezt nem minden _követhet_ ezel végezé _beszéd_  _aki_ meg foghattya ezeket fogja meg


 Egy más alkalmatoságal a _farizeus_ kik a messiást várták és akik azt _tart_  _hogy_ a messiás az ö _ország_ nagy pompával és _fényesség_ fog uralkodni és _hogy_ nagyob _dicsőség_ lészen az egész _király_ azt _kérd_ tölle _hogy_ mikor _eljön_ az Isten _ország_ azt _felel_ nekik _hogy_ a nem ugy _eljön_  _hogy_ valaki láthasa és az az _ország_ nem tsak egy _különös_  _hely_  _elfoglal_  _de_ a már _eljött_ és _benne_ vagyon _tudniillik_  _hogy_ az Isten _ország_ lelki _ország_ és az az _ország_ a szivben vagyon az _igazság_ és a szeretet _által_ az után mondá atanitványinak _hogy_ el _jön_ még az az _idő_ amelyben _kíván_  _hacsak_ egy napig is az ö _jelenvaló_ lételit és azt meg nem láthattyák meg mászor ugy _eljön_ valamint egy villámlás _de_  _előbbször_ sokat _kelletik_ néki szenvedni és meg vettetni a sidoktol valamint noé _idő_  _hogy_ az emberek _eszik_  _iszik_ és meg _házasodik_ nem _gondolkodván_ az _özönvíz_ amely egy szers mind el lepé öket és el veszté és valamely _hirtelenség_ a menyei _tűz_  _elborít_ a sodoma lakosit ezen _szerint_  _eljön_ az _ember_ fia azon  _idő_ tsak a szaladásrol _kell_  _gondolkodni_ nem _hátratekintvén_ és meg _kell_  _emlékezni_ alóth _feleség_  _aki_ is _hátratekintvén_ az angyal parantsolattya ellen _sóbálvány_ változék

Arrais _oktat_ öket _hogy_ meg ne szünnyenek a szüntelen valo _imádság_ és _hogy_ meg mutassa nékik mitsoda _hasznos_ a mindenkori álhatatosan valo _imádság_ egy _özvegyasszony_ példáját _ad_  _elébe_ akinek egy _istentelen_  _bíró_  _kelletik_  _folyamodni_  _hogy_  _igazság_  _tesz_ néki _aki_ tsak _halogat_ az _igazságtétel_  _de_ végtire az aszony _addig_ sürgeté _hogy_  _igazság_ tett néki ezen példával _elébe_  _ad_  _hogy_ az Isten _igazságos_ lévén el nem mulattya meg _hallgatni_ választatit akik szüntelen _hív_ segittségit és meg szabadittya öket nyomoruságokbol _de_ mint _hogy_ az _hív_ amely _oly_ szükséges a szüntelen valo _imádság_ olyan ritka mint egy tsndálkozva mondá nékik a midön az _ember_ fia _eljön_ gondollyátoké _hogy_  _hit_  _talál_ eföldön


 Hogy pediglen némelyeknek meg alázza _kevélység_ akik magokot _igaz_  _tart_ lenni és akik ezt _hamis_ el hitetvén magokal másokhoz _utálás_ és meg vetésel valának ezen _példabeszéd_ mondá nékik _két_  _ember_ mene fel a _templom_  _hogy_  _imádkozik_ az _egyik_  _farizeus_ a másika publikanus vala az elsö _fennállva_  _eszerint_  _imádkozik_ magában _isten_  _hála_ adok néked _hogy_ olyan nem vagyok mint más emberek akik lopok _igazságtalan_ paráznák és nem olyan mint _-e_ publikánus is én _két_  _böjtöl_ egy _hét_ és mindenemböl atizedet _ki_ adom _ellenben_ pedig a publikánus _távol_ álván a szemeit sem méri vala az _ég_ fel _emelni_  _hanem_ a melyét vervén mondgya vala _isten_ légy _kegyelmes_ nékem _bűnös_ azt mondom néktek mondá _Jézus_  _hogy_ ez az utolso _megigazulás_ vett _de_ nem amásika mivel _aki_ magát fel magasztallya meg aláztatik és _aki_ magát meg aláza fel magasztaltatik


 Azon _idő_ egy néhány _gyermek_ vivének _elébe_  _kérvén_ arra _hogy_  _tesz_ reájok _kéz_ és _hogy_  _imádkozik_  _érte_ atanitványok pedig _kemény_ szokal és _fenyegetés_  _illet_ azokot _aki_  _elébe_ vivék agyermekeket _de_  _Jézus_ azért meg neheztelvén reájok meg _fedd_ öket és parantsolá nékik _hogy_  _hagy_  _hozzá_ meni azokot akis _gyermek_ mivel az Isten _ország_ a _kisded_ volna és _hogy_ tsak azok mennek oda akik _kisded_ lésznek az az alázatosoká _oktatván_ minket a lelki _gyermekség_ a mely a szent _együgyűség_ és a valoságos alázatoságbol áll az után _megölel_ azokot a _gyermek_ és _megáldván_ öket reájok _tévén_  _kéz_  _elindul_ arol a _hely_ 


 A midön utban volna egy nevezetes és _gazdag_  _ifjú_  _hozzá_ menvén _leborul_ elötte és mondá jó mester mi _jó_  _cselekedik_  _hogy_ el nyerhesem az _örök_  _élet_  _Jézus_  _felel_ néki miért mondasz engem _jó_ tsak _éppen_ az Isten jó egyedül az az _hogy_ tsak az Isten jó maga _által_ ö lévén _kútfő_ ajoságnak ö is atekélletes _jóság_ mivel valami jó vagyon ateremtett állatokban a mind az _isten_ véghetetlen _jóság_ vette _eredet_ és attol származot Ez az _ifjú_ akristusban tsak az _ember_  _jóság_  _dicsér_ és ugy tettzik _hogy_ az Isten fia azért nem akarta _hogy_  _jó_ mesternek neveze és azért _felel_ néki _hogy_ tsak az Isten jó _hogy_  _őbenne_  _isteni_ és _örökös_  _jóság_ üsmérjen az után _felel_  _kérdés_  _hogy_ az _örök_  _élet_ el nyerésire szükséges meg _tartani_ aparantsolatokot és mivel _hogy_ ez az _ifjú_ azt _kérd_  _hogy_ melyek volnának azok aparantsolatok mondá néki _tud_ mit _hagy_ a törvény ne _öl_ ne paráználkodgyál ne lopj _hamis_  _tanúbizonyság_ ne szoly senkit meg ne tsaly _tisztel_ atyádot anyádot és szeresed _felebarát_ mint magadot _felel_ az _ifjú_ mind ezeket _megtart_  _ifjúság_  _fogvást_ mi vagyon még nékem _hátra_  _Jézus_  _akkoron_ rea vetvén szemeit szeretni _kezd_  _ő_  _de_ ez a szeretet meg nem gátolá _hogy_ olyan _igazság_ ne _tanít_ a melynek ö nem _engedelmeskedik_ mivel azt mondá néki _ha_  _tökéletes_ akarsz lenni még egy _dolog_  _hátravan_  _eredj_  _elad_ mindenedet _elosztogat_ aszegényeknek és _kincs_ lészen menyekben az után _eljön_  _követ_ engemet _de_ ez az ur akinek _sok_  _jószág_ vala nem adhatván magát arra _hogy_ ezt a _tanács_  _követ_ el _hagyván_ mindenét _onnét_ el mene nagy szomoruan _Jézus_ látván szomoruságát mondá a _tanítvány_  _bizonnyal_ mondom néktek _hogy_ igen nehéz egy _gazdag_ a menyeknek _ország_ bé menni és mint _hogy_ ök ezen igen _kezd_  _csodálkozni_  _ismét_ ezeket _kezd_ nékik mondani _fia_ mitsoda nehéz _mennyország_ menni azoknak akik _gazdagság_  _bízik_ sokal _könnyű_ volna a _tesz_ a _tű_  _fok_  _által_ menni ezekre a _beszéd_ az apostolok jobban el álmélkodának és egy mástol _kezd_  _kérdeni_  _hát_ kinek lehet üdvezülni _de_  _Jézus_ nagy _biztatás_ és vigasztalásal _elébe_  _ad_  _hogy_ a mi lehetetlen az _ember_ a lehetö az Isten elött

 _akkoron_  _kezd_ péter mondani látod _hogy_ mi mindeneket _elhagy_ és _hogy_ tégedet _követ_ mitsoda _jutalom_ veszünk _hát_ mi azért _Jézus_  _felel_ néki _hogy_ a _feltámadás_ napján a midön az _ember_ fia az ö _dicsőség_ székiben ül ök is véle együt székekben ülvén _ítél_ az _Izrael_ egész népit azt is _hozzá_  _ad_  _hogy_ nem tsak ök _hanem_ mind azok is akik _őérte_ és az ö _evangélium_ el _hagy_  _ház_ szüléjeket és _jószág_ azok száz anyit vesznek ez _élet_ amásikában pedig az _örök_  _élet_  _bír_ ezt igy lehet _érteni_  _hogy_ az Isten _aki_  _megjutalmaztat_ választatit amás _élet_  _ebben_ sem vonnya el töllök vigasztalását _hogy_ öket meg segittse nyomoruságokban és rendelni fóg nékik olyanokot _aki_ a _felebaráti_ szeretetnek _kötelesség_  _követvén_ atyok fia _hely_ lésznek és a mit _őérte_ el _hagy_ vagy vesztettenek mást fognak adni _hely_ 


 Az apostoloknak nem lehete _hogy_ ne _csodálkozik_ volna akristus _ígéret_  _hogy_ öket székekben ültetvén ök _megítél_ anemzeteket mivel azt _jól_  _tud_  _hogy_ ök igen alá valo renden lévök a sidok _között_ ugy is tettzik mint _ha_ az Isten fia ezen _ok_ valo nézve _hoz_ nékik elö amit már mas alkalmatoságal meg mondotta volt nékik _hogy_ sokan azok _közül_  _aki_  _első_ voltak utolsoká lésznek és _hogy_ sokan azok _közül_  _aki_ utolsok voltak _első_ lésznek _hogy_ pediglen vélek jobban _megértethet_ ezt az _igazság_ egy _példabeszéd_  _ad_  _elébe_ mondván _hogy_ amenyeknek _ország_ olyan mint egy olyan _ember_  _aki_  _megalkuván_ regel amunkásokal a szöllöjiben _küld_ öket _dolgozni_ az után meg másokot is _küld_ oda _kilenc_  _óra_  _dél_  _három_  _óra_ és nap le mente elött egy _óra_  _megígérvén_ nékik a _fizetés_  _este_ pediglen amunkásokot _összehívatván_ aleg utolsokon _elkezd_ a _fizetés_  _hasonló_  _fizetés_  _ad_ nékik mint amelyet _ígér_ azoknak _aki_ meg alkudot volt regel ezek pedig azt _gondol_  _hogy_ ök több _fizetés_ fognak venni mint atöbbi azért zugolodni is _kezd_  _hogy_ tsak az _alku_  _szerint_  _fizet_ nékik _de_ a _gazda_  _elébe_  _ad_  _hogy_ semmi _igazságtalanság_ vélek nem _cselekedik_ mivel azt meg _fizet_ nékik a miben alkudot vélek és _hogy_ ö annyit adhat atöbbinek a menyi néki tettzik ugyan _eszerint_ is mondá az Isten fia _hogy_ az utolsok _első_ lésznek és az _első_ utolsoká mert sokan vannak ahivatalosok _de_  _kevés_ aválasztottak _bő_ magyarázatot nem _ad_ ennek a _példabeszéd_ a melyet a szent atyák az _anyaszentegyház_ magyarázák a mely az Isten _ország_ és az a szöllö a melyben _hív_ az _ember_  _hogy_ ótt el nyerhesék szentül valo _élet_ azt a _jutalom_ amelyet nékik _ígér_ ajutalom pedig nem más _hanem_  _önnönmaga_ az Isten némellyek világ _kezdet_ mentenek _abban_ a szölöben mások az _idő_  _közepette_ a saeculumoknak a végin fognak még mások _abban_ menni vannak olyanok _aki_  _jól_  _kezd_ még _gyermekség_ mások _ifjúkor_ némellyek _idős_  _kor_ és vannak olyanok akik _halál_ elött valamivel _megtér_  _mindazonáltal_ az _isten_  _jóság_ olyan nagy _hogy_ mindnyájan a menyekben _bemegy_ és _jutalom_ veszik _megtérés_  _fogva_ valo jó _cselekedet_  _de_ igen _kell_  _figyelmezni_ ezekre a szokra _hogy_ sokan vannak ahivatalosok _de_  _kevés_ aválasztottak azért _hogy_ mi tsak azal meg ne elégedgyünk _hogy_ az anyaszent egy 
  _ház_ vagyunk _hanem_ még azon is _erőlködik_ szent péter _tanítás_  _szerint_  _hogy_ a jó _cselekedet_  _bizonyos_  _tesz_  _hivatal_ és választásunkot és _hogy_  _megérdemelhet_ azt az _ország_ a melyet _megígér_ a választataknak


 Az alat amég _-e_  _szerint_  _oktat_  _Jézus_ a _tanítvány_ ajordánon _túl_ martha és maria ezen _két_  _egytestvér_ atyafi _aki_ ide _feljebb_ mar _beszél_  _tudta_  _ad_ nekie abátyoknak lázárnak _betegség_  _megüzenvén_ neki ezen _kevés_ szokal uram akit szeretz _beteg_ a mint is _hogy_ az ur igen szerette ezt a _három_ személyt és amidön _meghall_ ezt a _hír_ mondá az a _betegség_ nem _halál_ valo az tsak arra vagyon _hogy_ az _isten_  _dicsőség_ legyen és _hogy_ az _isten_ fia azért _dicsőíttetik_ ugyan azon _hely_ maradván még _két_ napig az után mondá atanitványinak _visszatér_  _Júdea_ mivel _Betánia_ a lázár _lakóhely_  _Júdea_ volt mint egy _három_  _fertály_  _mélyföldnyi_  _Jeruzsálem_ 

A _tanítvány_ mondák neki mester alig vagyon egy nehány napja _hogy_ a sidok meg akarának kövezni és még is közikben akarsz viszá _térni_  _elébe_  _ad_  _felelet_  _hogy_  _addig_  _kelletik_ végben vinni szolgálattyát a még annak _idő_ volna az után mondá _hogy_ lázár a mi _barát_ aluszik _de_ el mégyek _felkelteni_  _ő_ a _tanítvány_ ezt _betű_  _szerint_  _értvén_ mondák néki uram _ha_ aluszik _meggyógyul_  _de_ világosan meg mondá nékik _hogy_ lázár _meghal_ volna és _hogy_  _örül_ azon _őértük_  _hogy_ az ö _halál_  _jelen_ nem volt azért _hogy_ a _csodatétel_ a melyet _tesz_  _megerősít_ és nevellye az ö _hit_  _Tamás_ egy a _tizenkettő_  _közül_ látván _hogy_ a mestere _teljesség_ viszá akarna _térni_  _Júdea_ mondá atöbinek menyünk el mi is _meghal_ véle együt

 _Jézus_ pedig _Betánia_ négy napal _érkezik_ az után _hogy_ lázárt _eltemet_ oda pediglen _sok_ sidok _gyülekezik_  _hogy_ vigasztalnák márthát és máriát martha _megtudván_  _hogy_  _Jézus_  _csakhamar_  _odaérkezik_ a városon _kívül_  _elébe_ mene és mondá neki uram _ha_ itt lettél volna abatyám meg nem _holt_ volna _de_ én azt _tud_  _hogy_ az Isten néked meg adgya mind azt valamit tölle _fog_  _kérni_  _Jézus_  _felel_ néki a _te_  _báty_  _feltámad_  _tud_ uram mondá néki _hogy_  _feltámad_ az utolso napon _Jézus_ mondá neki én vagyok a _feltámadás_ és az _élet_  _aki_  _énbennem_  _hisz_  _ha_ szinte meg _hal_ is _él_ és minden valaki _él_ és _énbennem_  _hisz_  _soha_ meg nem _hal_ hiszedé ezeket _hisz_ uram _felel_ martha _hogy_  _te_ vagy a _Krisztus_ az _élő_  _isten_ fia _aki_ evilágra _jön_ 

Ezeket mondván el mene és _elhív_ mariát és _tudta_  _ad_  _titkon_  _hogy_ a mester ót volna és _ő_  _hívat_ maria nagy siettségel _felkelvén_ avároson _kívül_  _Jézus_  _elébe_ mene ugyan azon _hely_  _ahol_ mártha _elől_  _talál_ asidok akik máriával valának amidön _felkel_  _hogy_  _Jézus_  _elébe_ menyen látván nagy siettségel valo _ki_ menetelit aházbol ök is _felkelvén_ utánna menének _gondolván_  _hogy_  _talán_ mária abáttya _temetőhely_ ment volna siratni

Mihent maria _Jézus_  _elébe_  _érkezik_ a lábaihoz _borul_ és mondá sirva uram _ha_ itt lettél volna a _báty_ meg nem _holt_ volna _Jézus_ látván _ő_ sirni és a sidokot kik véle valának _megbúsul_ magában és magát _felháborít_ az az _hogy_ magában akaratal valo szomoruságot és _keserűség_  _indít_  _külső_ ugyan azon _jel_ a melyek az _ember_ akarattyok ellen valo _háborúság_ és _indulat_  _okoz_ az után _kérd_  _hogy_  _hova_  _tesz_ aholt _test_ mondák néki uram jere és nézd meg oda mene sirva azt látván asidok mondák láttyátoké mint szerette némellyek meg mondák nem _tehet_ volnaé arrol _hogy_ meg ne _hall_  _ha_ a vakon születetnek a látást meg adta _Jézus_ nagy szomoruságot mutatván a _temetőhely_  _érkezik_ a mely _kő_  _faragott_  _barlang_ lévén az ajtaját _kő_ zárták bé _Jézus_ parantsolá _hogy_ vennék el azt a _kő_ arra mondá mártha _hogy_  _talán_ már a _test_ meg szagosodot mivel már négy naptol _fogvást_  _odatesz_ a _Krisztus_ pedig _felel_ néki nem mondottamé meg néked _hogy_  _ha_  _hív_ meg látod az Isten _dicsőség_ a _kő_  _hogy_ el vevék a _koporsó_  _Jézus_  _felemelvén_ szemeit mondá ezeket Atyám _hála_ adok néked _hogy_ engemet _meghallgat_ én azt _tud_  _hogy_ mindenkor meg is _hallgat_ engem _de_ ezt a _jelenvaló_ népért mondom azért _hogy_  _elhisz_ azt _hogy_  _te_  _elküld_ engemet ezeket el végezvén fel szoval _kiált_ lázár _kijön_ a _holt_  _felelevenedvén_  _felkel_ és _ki_ mene a _kéz_ és alábai _meglévén_  _kötözve_ a melyeket _megoldat_  _Jézus_ az _tanítvány_ sokan a sidok _közül_ kik márthához és máriához _jön_ látván ezt a nagy _csoda_  _Jézus_  _hisz_ 


 Mind azon _által_ valának meg olyanok kik meg vivék mind ezeket a _farizeus_ ajésus _halálos_  _ellenség_ akik is azonal _tanács_  _tart_ az áldozo papokal _aki_ is mondának mit _cselekedik_ mi az az _ember_  _sok_  _csoda_ tészen _ha_ mi azt ugy _hagy_ mindenek _hisz_  _benne_ és a romaiak reánk _jön_ és el pusztittyák városunkot és nemzetünket _Kaifás_  _aki_  _abban_ az _esztendő_  _főpap_ vala mondá nékik _ti_ semmit nem _tud_ adologhoz és meg nem visgályátok _hogy_  _hasznos_ egy _ember_ meg _halni_ a népért _hogy_ az egész nemzetünk _él_ veszen _eszerint_ mutatá _ki_ ez a nyomorult ajésus ellen valo _gyűlölség_  _de_ az Isten ezt az ö mondását az egész _ember_ nemzetnek váltságára _fordít_ és _megtisztel_ apapi rendet ennek az áldozó papnak szemelyében _megjövendölvén_ az ö szája _által_ az üdvezitönek _halál_  _hogy_ meg válttsa nem tsak a sidokot _hanem_ még _hogy_  _összegyűjt_ az Isten _fia_ az _anyaszentegyház_ azonban pedig a _farizeus_ és apapok tsak arrol _gondolkodik_ az után _hogy_ mitsoda modal _megölethet_  _Jézus_ és meg parantsolák _hogy_  _ha_ valaki _tud_  _hogy_  _hol_ volna adná _tudta_ nékik _hogy_  _had_  _megfogattat_  _de_ mint _hogy_ az ö _óra_ még el nem _jön_ és noha nem volt mesze töllök _de_ még egy _kevés_  _idő_  _elvon_ magát _előle_ nem mutatván meg magát _közönséges_  _de_ sött még a puszta mellé egy _Efraim_ nevü városban mene _ahol_ a _tanítvány_ marada


 A _húsvét_  _ünnep_  _közel_ lévén _ugyanebben_ az _ünnep_ is _kelletik_ a _Krisztus_  _elvégezni_ az ö _élet_ fel áldozattya _által_ ami üdveségünknek nagy munkáját ezen _ok_ valo nézve a _halál_  _készül_ és _Jeruzsálem_  _felé_ vevé uttyát nagy _bátorság_ meg mutatván azal _hogy_  _teljesség_ el végezte volna magában az _ember_ valo _halál_ samarián akarván _által_ menni valamely város mellé _érkezik_  _ahol_ nem akarák _ő_  _befogadni_ mert észre vevék _hogy_  _Jeruzsálem_ akarna menni az _ünnep_ igen nagy vetekedés volt _aziránt_ a samaritánusok és asidok _között_  _hogy_ mitsoda _hely_  _kelletik_  _imádni_ az _isten_ a samaritánusok azt _tart_  _hogy_ a _Gerizim_  _hegy_ a sidok pedig a _jeruzsálemi_  _templom_ a meg lehet _hogy_ azon város lakosi azért nem _befogad_  _Jézus_ mert nem _hozzá_  _hanem_ másuvá akart menni az _ünnep_ a Zebedeus _két_ fia _Jakab_ és _János_ látván _hogy_ mitsoda _gyalázatos_  _bánik_ mesterekel mondák néki uram akarodé _hogy_ parantsollyuk a menyei _tűz_ le szállani reájok és _hogy_ öket semmivé _tesz_  _de_ az Isten fia meg akarván nékünk mutatni _hogy_ az ö valoságos _tanítvány_  _felebaráti_ szeretöknek és nem _bosszúálló_  _kell_ lenni _hozzá_  _fordulván_  _eszerint_  _int_ öket nem _tud_ még azt _hogy_  _ki_ lelkei vagytok az _ember_ fia nem azért _eljön_  _hogy_ az _ember_ el veszese _hanem_  _hogy_ öket meg _tart_ az után más _kastély_ menének


 A mely nagy _bátorság_ mutata az Isten fia olyan nem vala az apostolinak szivében söt még álmélkodásal és rettegésel _követ_  _ő_  _különös_ vévén öket mondá nékik mi _Jeruzsálem_ menyünk _ahol_  _beteljesedik_ minda valamit _ír_ aproféták az _ember_  _fia_ mivel a papi _fejedelem_ és atörvény tudoknak _kéz_  _adatik_  _aki_  _halál_  _ítél_ a pogányok _kéz_ adgyák _ő_  _hogy_  _becstelenség_ és _csúfság_  _illet_  _megostoroz_ és _felfeszít_ és _harmadnap_ fel _támad_  _de_ atanitványok ezeket meg nem foghaták noha már _harmadik_  _megjövendöl_ nékik a maga _halál_ és az _evangélium_ azt mondgya _hogy_ ennek abeszédnek _értelem_  _előtte_ el volt rejtve és _hogy_ azt meg nem _ért_ 


 Azon _idő_ Salomé a Zebedeus _feleség_ az ö _két_  _fia_  _Jakab_ és _János_ a _Jézus_ lábaihoz _borul_ és _imád_  _ő_  _Jézus_ pedig _kérd_ tölle _hogy_ mit akarna _aki_ is _felel_ parantsollyad _hogy_ az én _két_  _fia_ ate _ország_  _egy_ a _te_  _jobb_  _kéz_ felöl a másika a _te_  _bal_  _kéz_ felöl üllyenek _Jézus_ nem _felel_ az aszszonynak _hanem_ mondá a _fia_ akik _ok_ valának ezen _kérés_ nem _tud_ mit _kér_ meg ihattyatoké a pohárt a melyet en _megiszik_ avagy akereszttségel melyel én _megkeresztelkedik_ meg keresztelkedhetteké apoharon és akereszttségen a _halál_  _ért_ azért is _kérd_ ezen _két_  _tanítvány_  _hogy_  _ha_ követhetiké _ő_ szenvedésiben akik is _felel_  _hogy_  _követhet_  _Jézus_ mondá nékik _hogy_ a pohárában reszesülnek _de_ a mi az _ország_ lévö elsö _hely_  _illet_ azok tsak azoké lésznek _aki_ az attya fogja adni mint _ha_ azt akarta volna mondani a szent atyák magyarázattya _szerint_ azt ne _gondol_  _hogy_ én _ember_  _tekintet_ és _indulat_ adgyam valakinek _ország_ a tsak azokot _illet_  _aki_ az atyám rendelte azt pedig azoknak rendelte akik jó _élet_ és szenvedésekel _megérdemel_ viaskodgyatok _tehát_ és legyetek _győzedelmes_ és el veszitek ajutalmat mely agyözedelmeseknek rendeltetett

Ezen _két_ apostolnak nagyra vágyásokon atöbb apostolok igen _bosszankodik_ akristus pedig üsmervén az ö sziveket és meg akarván öket _gyógyítani_  _abból_ a _kevélység_ a mely némelyeket _közüle_ nagyra vágyoká és másokot _irigy_  _tesz_ magához _hív_ öket és _elébe_  _ad_  _hogy_ nem _kell_ nekik avilági _fejedelem_ és urakot _követni_ kik másokon akarnak uralkodni _hanem_  _aki_  _közüle_ elsö akar lenni a szolgája légyen mindenikének valamint az _ember_ fia _aki_ nem azért _eljön_  _hogy_ szolgállyák _hanem_  _hogy_ szolgállyon és _hogy_  _halál_ meg válttsa a lelkeket


  _Jézus_  _követvén_ a maga uttyát _Jerikó_  _érkezik_ vala pedig _ebben_ avárosban egy _gazdag_ Zakaeus nevü _ember_  _aki_ is _fej_ volt a publicánusoknak ez igen _óhajt_ látni _Jézus_  _de_ a _sok_ nép _között_ nem láthatta mert maga _kis_  _termetű_ volt nagy siettségel _előremegy_ és az útt mellet egy _fügefa_ fel mene _hogy_ jobban meg láthassa a mint is _hogy_  _Jézus_ azon menvén el és a szemeit _felemelvén_ meg látá Zakaéust akinek mondá sies le szállani mivel ma nálad lészen szállásom _aki_ is mindgyárt le szálván nagy _öröm_  _fogad_  _ház_ azonban pedig mások zugolodva mondák egy _bűnös_ publicanushoz ment szállani _de_  _Jézus_ meg mutatá a publicanus szivének _csodálatos_ valo meg változásán _hogy_ ugy ment mint egy _orvos_ a betegnek _ház_  _hogy_  _meggyógyít_ mivel zakaeus _elébe_ menvén mondá uram _jószág_  _fél_ a szegényeknek _osztogat_ és _ha_ valamiben _megkárosít_ valakit négy anyit adok _hely_ néki _Jézus_  _felel_ néki ma lett üdvesége ennek aháznak és mondá az után noha Zakaeust a sidok ugy _tekint_ mint _idegen_ és pogányt _mindazonáltal_ a _hív_  _által_  _Ábrahám_  _fia_ let ugy valamint ökk


 Mind azok akik _jelen_ valának _figyelmetesség_  _hallgat_  _Jézus_ és mint _hogy_ nem mesze volt _Jeruzsálem_ a sidok azt _gondol_  _hogy_ a messiásnak _dicsőség_ valo uralkodása olyan formában amint ök magokban _gondol_ lenni tsak rövid _idő_ alat _kitetszik_  _gondolván_  _talán_ azt is _hogy_ ugyan azon uttyában és a _húsvéti_  _ünnep_ alkalmatoságával akarna az Isten fia _király_ székiben ülni és fel állitani azt az _ország_ a melyröl anyiszor tett volna _emlékezet_  _Jézus_ pedig üsmervén _gondolat_ ezen _példabeszéd_  _helytelen_  _tesz_ Egy _hatalmas_  _nemesember_ mesze _föld_ akarván menni _hogy_ ótt _ország_ nyerjen magának _eléhívat_ szolgait és mindenikének egy aránsu számu pénzt _ad_  _hogy_ azal _kereskedik_ a még viszá térne a _hazájabeli_ pedig _gyűlölvén_  _ő_  _utánaküld_ és _megüzen_ néki _hogy_ nem akarnák _ő_ kirátyoknak üsmérni _idő_  _visszatérvén_ számot _kér_ szolgaitol apénzröl melyet _kéz_ adot volt vala egy _közötte_  _aki_  _tízannyi_ nyert meg más _aki_  _ötannyi_ az _első_  _jutalom_  _tíz_ várost _ad_  _hatalom_ alá a másodikának _öt_  _találkozik_ meg olyan _közötte_  _aki_ el rejtette volt a pénzit és nem adta volt a _kereskedés_ mondván _hogy_  _tart_ az ura _keménység_ azért nem mérte szerentséltetni apénzit _de_ az ura nem _jóváhagy_  _cselekedet_ el vevé tölle pénzit és annak _ad_ a melyik _több_ nyert volt a mi pedig azokot _illet_ akik nem akarák _király_ üsmérni azokot mind maga elött meg öleté ennek apélda _beszéd_ magyarázattyát nem láttyuk az _evangélium_  _de_ mint _hogy_  _tud_ mi _ok_ valo nézve mondá _Jézus_ ezt a _példabeszéd_ ugy tettzik _hogy_  _természet_  _szerint_ el mondhattyuk _hogy_ ö az a _király_  _aki_  _beszél_ ö amenyekben fel ment és _dicsőség_  _eljön_  _hogy_  _megítél_ az _eleven_ és a _holt_ ö az _ember_  _kegyelem_  _elosztogat_  _hogy_ azal _jól_  _élvén_ azt meg szaporittsák a midön _eljön_  _háromféle_ személyeket _talál_ némelyek akik _jól_  _él_ avett _kegyelem_ és ezeknek még nagyobakot _ad_ mások akik azal nem _él_ és azoktol el veszi a mit nékik adot volt és végtire meg olyanok akik ellene _feltámad_ és parantsolatinak nem akartak _engedelmeskedni_ illyenek a _hitetlen_ és az _istentelen_  _de_  _főképpen_ a sidok kik maga népe lévén _mindazonáltal_ ök _támad_ az _anyaszentegyház_ fel állitása ellen és azért is _megbüntet_ öket


  _Jézus_  _ki_ menvén _Jerikó_ nagy sereg _követ_  _ő_ egy _Timaéus_ névü vak az útt széllyin ülvén alamisnát _kér_ az utozoktól _hallván_ pedig _hogy_ sokaság menne ótt el _kérdezkedni_  _kezd_ mondák néki _hogy_  _Jézus_ menne ótt el ö mindgyárt egy más _társ_ együt _kiáltani_  _kezd_  _Jézus_  _Dávid_ fia _könyörül_ rajtam azok pedig _aki_  _Jézus_ valának _kemény_  _kezd_  _inteni_  _hogy_  _hallgat_  _de_ ö még annál inkáb _kezd_  _kiáltani_ ugy _hasonló_ atársa is _Dávid_ fia _könyörül_ rajtam _Jézus_ meg álván parantsolá _hogy_  _elébe_  _hív_ és mindgyárt némellyek _kezd_ a vaknak mondani légy jó reménségben _felkel_ tégedet _hív_ avak levetvén _köpönyeg_  _felkel_ és atársával _Jézus_  _elébe_ mene _aki_ is _kérd_ töllök mit akartok _hogy_  _cselekedik_  _érte_ uram mondák neki avakok _cselekedik_  _had_ lássunk _Jézus_  _megkönyörülvén_ rajtok _megillet_ az ö szemeket és azonal aszemek meg világositaték és _követni_  _kezd_  _ő_  _dicsőítvén_ az _isten_ a népel együt _aki_  _jelen_ volt ezen atsudán


  _Jézus_ pedig _közelgetvén_  _Jeruzsálem_ az _ünnep_ elött _hat_ napal _Betánia_  _érkezik_  _ahol_  _feltámaszt_ lázárt ót vatsorát _készít_ néki apoklos simon _ház_ mártha az asztalnál szolgált lázár pedig az asztalnál ült a midön vatsorálnának mária oda menvén _alabástrom_ valo _edény_  _drága_  _spikenardolaj_  _önt_ a _Jézus_ lábaira az után _haj_ meg _törölget_ és _eltörvén_ az _edény_ a _fej_  _hint_ és annak adrága _kenet_ az _illat_ aházat bé _tölt_ erre az apostolok _de_  _főképpen_  _Júdás_  _Iskáriótes_ igen _kezd_ zugolodni ez az utolso _kezd_ mondani _hogy_ el adhatták volna azt a _kenet_  _háromszáz_ pénzen (ugy mint _hatvannégy_  _forint_ :) és azt a pénzt a szegényeknek _osztogatni_ ezeket az _evangélium_  _szerint_ nem azért mondá _hogy_ a szegényekel _gondol_  _hanem_ azért mert lópó volt és mint _hogy_ nála álot apénz amelyet a _Krisztus_ szükségire és a szegényeknek adtanak _örömest_ a _kéz_ akarta volna venni akenetnek az árrát _hogy_  _abból_  _félre_  _eltesz_ magának _de_  _Jézus_ párttyát _fog_ mariának és mondá azoknak akik zugolodának ellene _hogy_ igen jót _cselekedik_ mivel még _előre_ az ö _temetés_  _megken_ testét a mi pedig a szegényeket _illet_ szegényeket mindenkor _talál_  _aki_ meg segithetik _de_ ö maga nem lészen mindenkoron ö vélek _hogy_  _hozzá_ valo _kötelesség_ és szereteteket _hozzá_ meg mutathassák a mária _cselekedet_ pedig _megtudódik_ mindenüt valahol az _evangélium_ fog prédikaltatni azonban pedig ajésus _Betánia_ valo _érkezés_  _megtud_  _Jeruzsálem_ és sokan a sidok _közül_ oda menének _hogy_ láthatnák _ő_ és lázárt akit _feltámaszt_ apapi _fejedelem_ pedig el végezték vala _hogy_  _megölet_ lázárt mivel azö _feltámadás_ sokan _hisz_ az Isten _fia_ 


NEGYEDIK _könyv_ 
Hogy mit _cselekedet_  _Jézus_  _Jeruzsálem_  _győzedelmes_ 
bé menetelétöl _fogvást_ menyben meneteléig 


 Más nap _Jézus_  _Betánia_ meg _indul_ és a midön _közel_ lett volna _Betfagé_  _kastély_ mely az _Olajfák_hegye_ mellet vagyon mint egy _hatszáz_ lépésnire _Jeruzsálem_ mondá _két_  _tanítvány_ menyetek akastélyban mely _előtte_ vagyon ót _talál_ egy _megkötött_ szamarat vemhével együt _megold_ azt és _elhoz_ nékem és _ha_ a szamárnak _gazda_ azt fogja _tőle_  _kérdeni_  _hogy_ mit akartok véle mondgyátok _hogy_ az urnak szüksége vagyon reá és nem _ellenez_ atanitványok _engedelmeskedvén_ parantsolattyának ugy _talál_ adolgot amint meg mondotta vala nékik és _hozzá_ vivék a szamarat vemhével együt azonban pedig anép mely az _ünnep_  _gyülekezik_  _Jeruzsálem_ és a mely _megtud_ a lázár _feltámadás_ ajelen lévö _bizonyság_  _hogy_  _meghall_  _hogy_  _Jézus_ is _abban_ anagy városban _érkezik_  _pálmafaág_  _tördel_ és nagy seregel _elébe_ mene _kiáltván_  _hozsanna_ az az üdveség és _dicsőség_ Áldot légyen az _Izrael_  _király_  _aki_ az ur nevében _jön_ atanitványok a szamára _terítvén_ ruhájokot _Jézus_ reája üle és illyen _győzedelmes_ mene bé avárosban _hogy_ 
  _beteljesít_ a Zakariás _jövendölés_ ne _fél_ sionak leánya _ihon_  _jön_ ate _király_  _hozzá_ szeliden ülvén a szamárnak vemhén a _sok_ számtalan népis az utra _terít_ ruhájokot és meg sokan agakot _hány_ az uttra a midön már _közelít_ avároshoz atanitványok látván mestereknek _dicsőséges_ voltát nagy _öröm_ fel szoval _kezd_ az _isten_  _dicsérni_ mondván áldot légyen akirály _aki_ az urnak nevében _jön_  _békesség_ és _dicsőség_ amagoságban az egész nép mind az _aki_  _Jézus_ elött ment mind a _kikísér_  _hasonló_  _kiáltás_ volt és mindenek tsak azt _kiált_  _hozsanna_  _dicsőség_ a _Dávid_  _fia_ légyen áldot az _aki_ az urnak nevében _eljön_ áldot ami atyánknak _Dávid_  _eljött_  _ország_  _hozsanna_ amagoságban


 A _farizeus_ mérgelödés nélkül nem nézheték azt _hogy_  _oly_ nagy _tisztelet_ adnának egy olyan _ember_ akinek ök _halál_  _keres_ és _kezd_ magok _között_ mondani mit nyertünk vele _ihon_ mindenek _utánafut_  _de_ sött még vala olyan _közüle_  _aki_ a sereg _között_ lévén és nem _eltitkolhatván_  _irigység_ valo _harag_ mondá mester mondgyad _hogy_  _hallgat_ atanidványid _Jézus_ pedig az illyen _irigy_  _kényszerít_ a _hallgatás_  _felelet_ mondván _ha_ az ö _tanítvány_  _hallgat_ akövek _kiáltoz_ik_ végtire a város mellé _érkezik_ és _Jézus_ arra a nyomorult városra vetvén szemeit amelynek _előre_ látá vétkit és veszedelmit és rajta valo nagy szánakodásábol _sok_  _könnyhullatás_  _ejt_  _érte_ és szomoruságaban _felkiált_  _ó_ ! _ha_ meg üsmérted volna leg aláb ezen a napon mely néked _adat_ azt _aki_ néked _békesség_ adhatot volna ! _de_ mind ezek el vannak rejtve _előtte_ és _eljön_ az _idő_ a melyben ate _ellenség_  _körülvesz_ téged árkokal _körülfog_ teged és meg szorongatnak minden felöl ate _kőfal_  _föld_ le ronttyák ate _fia_ mind le vágják és el szélyesztik és _tebenned_ nem _hagy_  _kő_ a _kő_ mert meg nem üsmérted az _idő_ amelyben az Isten meg látogatot ezel meg mutatá _hogy_ a _Jeruzsálem_ el romlásáért valo _keserűség_ nagyob volt az _öröm_ amelyel látta _hogy_ a nép _fogad_  _öröm_ amidön bé mene a _sok_ nép _között_ az egész városban nagy zudulás vala és _ki_  _ki_  _kérd_  _egy_ a másikátol _kicsoda_ ez a nép mondá mindennek _hogy_ a _Jézus_ volna agaliléában valo názarethi proféta


 A sidokon _kívül_ kik _Jeruzsálem_  _gyülekezik_ ahusvéti _ünnep_ valának még pogányok is kik az _isten_  _imádni_ mentenek volt oda az _ünnep_ némellyek ezek _közül_  _kíván_ látni _Jézus_ erre valo nézve _megjelent_ szándékjokot az apostolnak philepnek _aki_ is _tudta_  _ad_ Andrásnak és _mindkettő_ azt _megjelent_ amestereknek _Jézus_ pedíg _az_  _készülvén_  _hogy_  _megérdemel_  _halál_  _által_ apogányoknak válttságát ugy valamint a sidoknak _felel_ ezen _két_ apostolnak _hogy_  _immár_ az _óra_  _elérkezik_ amelyben _megdicsőíttetik_ és valamint _hogy_ a _búzamag_ ugy _hoz_  _gyümölcs_  _ha_ a _föld_ vetik és _ha_ meg _hal_ ugy az ö _halál_ magja _bő_ aratásra lészen a _hív_ kik _halál_  _gyümölcs_ lésznek ö reája valo nézve meg fogják utálni _élet_ ezen avilágon _hogy_ azt _megtarthat_ az _örökös_  _élet_ és _hogy_ a szolgálat amelyel _követ_ mindenüt _ahova_ mégyen _megjutalmaztatik_ az _örök_  _dicsőség_ az után azö vigasztalásokra a _halál_ valo _irtózás_ akaratal _felindít_ magában és mondá az én lelkem _felháborodik_ és mit mondgyak Atyám szabadits meg mostanában _de_ azért _jön_ ez _óra_ Atyám _megdicsőít_ nevedet

Azonal _szózat_  _hallatik_ az _ég_ mondván meg is ditsöitettem meg is _dicsőít_  _aki_  _jelen_ valának mondák _hogy_ a menydörgés volna némellyek meg mondák _hogy_ az angyal _beszél_ véle _de_  _Jézus_ mondá nékik ez a _szózat_ nem _énértem_ vagyon _hanem_  _tiértetek_  _hogy_ pediglen meg mutassa mitsoda _haszon_ fog munkálodni a _kereszt_ valo _halál_ mondá most itéltetik meg avilág és most vettetik _ki_ a világ _fejedelem_ (ugy mint az _ördög_ ) és a midön engemet _felemel_ a _föld_ mindeneket magamhoz vonszok a sidok _kérd_ tölle _hogy_ lehesen a _hogy_ az _emberfia_ meg _kelletik_  _halni_  _holott_ az _írás_ azt mondgya _hogy_ a _Krisztus_  _örökös_ meg _kell_ maradni és _hogy_  _kicsoda_ az az _ember_ fia _felel_  _Jézus_ nékik mint _hogy_ még egy _kevés_  _idő_ a világoság vélek volna _jár_  _abban_ a vilagoságban és _abban_  _hisz_ az az _hogy_  _hisz_  _őbenne_ a még vélek volna


 Ezen _beszéd_ után el rejté magát amelyek az ö sziveket inkáb meg nem haták valamint a _csodatétel_ a melyeket tett volt _előtte_ avakság _megkörnyékez_ az ö elméjeket a mely _Izajás_  _jövendölés_  _szerint_ nem _megenged_ nékik _hogy_ azt lássák amit láttanak és az ö szivek _oly_ igen _kemény_ volt _hogy_ nem szenvedhette az _orvosság_ melyet nekik akartak adni azt nem _kell_  _gondolni_  _hogy_ a _főrend_ lévö sidok _közül_ akristusban nem _hisz_  _hanem_  _hogy_ nem mértenek vallást _tenni_ rolla a _farizeus_  _aki_ az ö _tanítvány_  _ki_ üzték a synagogákbol ez igy lévén azö _félékenység_ tsak attol volt _hogy_ inkáb szerették az emberek _dicsőség_ mint sem az _isten_ tsak _hiába_  _kiált_  _tehát_  _Jézus_ az illyen féle személyeknek _hogy_  _aki_  _őbenne_  _hisz_  _abban_  _hisz_  _aki_  _ő_  _küld_  _hogy_ ö volna avilágra _jön_ világoság _hogy_  _kivesz_ a setéttségböl mind azokot kik _őbenne_  _hisz_  _ha_ szinte azért _jön_ volnais avilágra _hogy_ üdvezittsen és nem azért _hogy_  _ítél_  _mindazonáltal_ azok akik meg vetik az ö _ige_ meg itéltetnek az utolso napon azon _ige_  _szerint_ mert ö magátol semmit nem mondot és tsak azt _tanít_ a mit azö attya parantsolt _hogy_  _tanít_ 


 Mind ezeket lehet _hogy_ a _templom_ mondá mivel azt _olvas_ szent márknál _hogy_ oda ment és _hogy_  _este_ viszá _tér_  _Betánia_ a _tanítvány_ másnap pedig regel _visszatér_  _Jeruzsálem_ és _éhség_  _érezvén_ magában egy _fügefa_ mellé mene mely az uthoz _közel_ vala _hogy_  _füge_ szedgyen _de_ mint _hogy_ nem vala _idő_ a _füge_ azon tsak levelet _talál_ erre valo nézve meg átkozá a _fügefa_ mondván _hogy_  _soha_  _többé_ rajtad _gyümölcs_ ne _terem_ és afa azonal el szárada az átok nem azért volt mondgyák a szent atyák _hogy_ vetkes lett volna azért mert nem _hoz_  _gyümölcs_  _idő_  _kívül_  _hanem_  _hogy_ akristus meg akará mutatni az _ember_ arrol a _fügefa_  _hogy_  _hasonló_  _keres_  _benne_ ajó _cselekedet_ és _hogy_  _soha_ sem _kell_ nékik _gyümölcs_ nélkül leni az ö _gyümölcstelenség_ valo _büntetés_ a lesz _hogy_  _elhagyattatik_ ugyan azon _gyümölcstelenség_ ugy anyira _hogy_ nem _követvén_ ajót a melyet _követhet_ ne _követhet_  _többé_ azt a jót a melyet _tartozik_  _követni_ 


  _Jézus_  _Jeruzsálem_  _érkezvén_ atemplomban mene _ahol_ el nem szenvedheté _hogy_  _abból_ a szent _hely_ vásáros _hely_  _csinál_ azért _ki_ is _hajt_ mind azokot akik árulnak vagy vesznek vala _felfordít_ a pénz váltok asztalit és agalamb arusok székeit és meg nem _enged_  _hogy_ valamely portékákot _általvisz_ a _templom_ és _hogy_ meg mutassa _hogy_ miért _cselekedik_ azt mondá nékik nintsené a meg _írva_  _hogy_ az én _ház_ minden nemzetek _imádság_  _ház_ fogják nevezni _mindazonáltal_  _ti_ azt a _tolvaj_  _barlang_ tettétek az után _sok_ vakok és _béna_ menének _elébe_  _aki_ mind _meggyógyít_ 

A nép nagy _csodálkozás_ nézé mind ezeket _de_ a papok az _írástudó_ és a _főrend_ lévö sidok _megátalkodó_ szándékban valának _ő_ el veszteni és arra olyan alkalmatoságot _keres_  _hogy_ ne _kelletik_  _tartani_ anéptöl a _csodatétel_ és a _gyermek_  _kiáltás_ kik a _templom_  _kiált_  _hozsanna_  _dicsőség_ a _Dávid_  _fia_ ezekért ök igen _bosszankodik_ nem is _tűrhet_  _hogy_ azt _ki_ nemutassák _kérdvén_ tölle _hogy_  _ha_ hallanáé _hogy_ a _gyermek_ mit _kiált_ ö pedig _gyalázat_ meg mutatá nékik _hogy_ a mit ök _oly_ igen 
  _ellenez_ a _beteljesedés_ volna az _írás_ mivel nem olvastátoké azt valaha a soltárokban _hogy_ a _nagy_  _dicséret_ a _kisded_ és a _csecsemő_ szájokbol vetted

Estve _felé_  _Jeruzsálem_  _kimegy_ és más nap regel viszá _tér_ az apostolok pedig _csodálkozás_ nézik vala a meg átkozot _fügefa_  _hogy_ egészen _ki_ száradot volna és péter mutatni _kezd_ néki mondván mester látodé _hogy_ a _fa_ a melyet meg átkoztál egészen el száradot ezen alkalmatoságal meg mutatá nékik _hogy_ mitsoda _erő_ vagyon az _hit_ és az _imádság_ mivel mondá nékik _hogy_  _ha_  _erős_  _hit_ volna az _isten_ nem tsak egy _fügefa_  _cselekedhet_ik_ azt _de_ a _hegy_ is _hely_  _ki_ mozdithatnák és _hogy_ valamit _kér_ az _imádság_ azt meg nyerik tsak _elsőbben_ azon legyenek _hogy_  _megbocsát_ az _ellene_ tett vétket mivel a nélkül az Isten sem _megbocsát_ azö vétkeket


 A _templom_  _hogy_ bé mene a népet _kezd_  _oktatni_ és annak _hirdetni_ az _evangélium_ azonban apapok az _írástudó_ és aváros _tiszt_  _odaérkezvén_ azt _kérd_ tölle _hogy_  _ki_ adot volna neki arra szabadságot _hogy_ azt _cselekedik_ a mit _cselekedik_ mondá nékik _Jézus_  _énnekem_ is egy _dolog_  _kell_  _tőle_  _kérd_  _ha_ arra _megfelel_ én is _megfelel_ ati _kérdés_ mondgyátok meg nékem _hogy_  _honnét_ valo volt ajános _keresztség_ menybölé vagy az _ember_ az az _ha_  _isteni_ rendelés volté vagy _ember_ ezen a _kérdés_ igen meg ütközének mivel azt nem merék _felelni_  _hogy_ menyei lett volna _tartván_ attol _hogy_ akristus azt ne _kérd_ töllök _hát_ miért nem _hisz_ néki azt sem merék mondani _hogy_ az a _keresztség_  _ember_ rendelés let volna mivel anép valoságos profétának _tartván_  _János_  _tart_ attol _hogy_ meg ne köveze öket erre valo nézve jobban szereték tsak azt _felelni_  _hogy_ nem _tud_  _honnét_ valo volt _Jézus_ is _felel_ nékik én sem mondom meg _tehát_  _hogy_ mitsoda _hatalom_  _cselekedik_ ezeket

Azután egy nehány _példabeszéd_ monda azoknak a _kétszínű_  _hogy_ meg mutassa nékik mitsoda _büntetés_  _érdemel_ az ö _igazságtalan_  _gyűlölség_ a melyel vannak _hozzá_ és azö meg átalkodások a melyel meg vetik azigazságot melyet nékik _hirdet_ az elsö _példabeszéd_ egy olyan _ember_  _eléhoz_ akinek _két_ fia lévén meg parantsolá nékik _hogy_ 
 mennének a szölöjiben _dolgozni_ az elsö _felel_ neki _hogy_ nem akarna oda menni _de_ magában szálván _megbán_ mondását és el mene _dolgozni_ amásodik pedig meg _ígér_  _hogy_ el menne _de_ el nem mene _Jézus_ pedig _kérd_ a papoktol és az _írástudó_  _hogy_ melyike a _kettő_  _közül_ vitte volna végben az attya parantsolattyát akik is _felel_  _hogy_ az elsö _Jézus_ meg mutatá nekik _hogy_ az elsö _jelent_ apublikánusokot és a _bűnös_ kik penitentziát _tart_ a _János_ predikálása _szerint_ ök pediglen mint _hogy_ nem _hisz_ annak a szent _elöljáró_  _aki_ az _igazság_ uttyában _eljön_  _hozzá_  _megelőztetik_ amenyeknek _ország_ azon _rosszéletű_ aszonyoktol _aki_ nem akarták _követni_  _megtérés_ 


 A második _példabeszéd_ egy olyan _ember_ volt akinek mesze utra _kelletvén_ menni _bér_  _ad_ a szöllöjét és a midön a szüretnek _idő_ lett volna _elküld_ a szolgait _hogy_ fel vennek a szöllö mivesektöl a mivel _tartozik_  _de_ ezek meg verék öket és semmit nem _ad_ nekik másodszor meg több szolgait _küld_  _hozzá_  _aki_ meg sebesitték és némelyeket meg is ölének _benne_ a _gazda_ látván ezeket _gondol_  _hogy_  _ha_ azegyetlen egy szerelmes fiát _küld_  _hozzá_  _talán_  _tisztelet_ lennének _hozzá_  _de_ mind más képen _fordul_ adolog mivel a szölö mivesek meg látván _ő_ mondák egy más _között_  _ihon_ vagyon az _örökös_  _megöl_  _ő_ és miénk lesz az _örökség_ meg _fog_  _tehát_  _ő_  _ki_ veték aszöllöböl és meg ölék mit _gondol_  _tehát_  _kérd_  _Jézus_ töllök _hogy_ mint _bánik_ a szölö ura azokal a mivesekel a midön _eljön_ némellyek _felel_ néki _hogy_ el fogja veszteni azokot a _hamis_ és olyanoknak adgya _bér_ a szöllöjét _aki_ jobban _megfizet_ néki _Jézus_  _helybenhagy_ ezt a _felelet_ és mondá _hogy_  _eszerint_ fognak vélek _bánni_ némellyek pedig észre vévén _hogy_ öket _tekint_ eza _példabeszéd_ mondák néki az Isten ne _enged_  _hogy_ ez igy legyen az után _Jézus_ reájok vetvén szemeit mondá nékik a _kő_ a melyet az _építő_ meg vetettek az urnak _csodálatos_ valo _hatalom_ a szegeletnek _fej_ lett _hogy_ pediglen reájok szabja az egész _példabeszéd_ mondá nékik mondom néktek az okáért _hogy_ az _isten_  _ország_ el vétetik _titőletek_ és olyan népnek _adatik_  _aki_ annak _gyümölcs_  _hoz_ evaloságal meg lett mivel a sidok _aki_ a _Krisztus_ adta volt szöllöjét az az _törvény_ és _anyaszentegyház_ és akik nem _hogy_  _jól_  _él_ ezel anagy _kegyelem_  _de_ söt még _megöl_ a profétákot kik öket _jó_  _int_ és _felfeszít_ az _isten_ egy _kedves_ fiát azért már mostanában nem az ur népe és az _anyaszentegyház_ olyan pogányokból állitatot fel akik annak elötte nem üsmerték az _isten_ minékünk _kell_  _tehát_ mostanában _tanulni_ azoknak nyomoruságokrol _aki_  _hely_  _oltatik_  _hozván_  _bőséges_  _gyümölcs_ az az _hogy_  _hív_  _jár_  _mindabban_ amit az Isten _kíván_  _mitőlünk_ a papok és atörvény _tud_  _jól_ észre vévék _hogy_  _Jézus_  _felőle_  _beszél_ igen nagy _kívánság_ is volt _hogy_  _akkor_ mindgyárt _megfogat_  _de_ anéptöl _tart_ és nagy szégyen valásal _kelletik_ nékik meg más _példabeszéd_  _hallani_ a mely öket _tekint_ 


 Egy _király_ menyegzöt _hirdetvén_ a _fia_  _elküld_ a szolgait _hogy_  _elhív_ a _hivatalos_  _de_ mint _hogy_ ezek nem akarának oda menni más szolgákot _küld_ utánnok _hogy_ sietessék öket és adgyák nékik _tudta_  _hogy_ minden _kész_ volna _de_ ök ezel nem _gondolván_ némelyek _közüle_ a majorjokban menének némelyek a _kereskedés_ és némelyek meg _fog_ a szolgákot _gyalázatos_  _bánik_ vélek és meg is ölék a _király_  _hogy_  _meghall_ ezeket _megharagszik_ és _had_  _küld_  _ellene_  _hogy_  _megöl_ öket és városokot _feléget_ azoknak pedig _hely_ a menyegzöre _hívat_ mind azokot _aki_ az uttzákon _talál_ az után a menyegzös _ház_ mene _hogy_ lássa mind azokot kik az asztalnál ülnének és egy _ember_ látván atöbbi _között_ akinek nem vala menyegzöi ruhája _kérd_ tölle _hogy_ mért volna oda meni menyegzöi ruha nélkül és _megköttetvén_ néki _kéz_ és lábait a setéttségre vetteté _ő_  _ahol_ tsak sirás és _fog_  _csikorgatás_ lészen _Jézus_ el végezvén ezt a _példabeszéd_ mondá sokan vannak a _hivatalos_  _de_  _kevés_ aválasztottak azt _könnyű_ meg látni _hogy_ a sidokot _előbbször_  _hív_ a _király_ fia menyegzöjére azaz amenyeknek _ország_ a melyet akristus maga _hirdet_ nékik _de_ ök meg vetették _beszéd_ és meg _ölet_  _ő_ az Isten _hogy_ meg büntesse vétkeket el pusztitatta _ország_ és _helyette_ a pogányokot _hív_  _anyaszentegyház_ akik _ő_ nem üsmerték _immár_ tsak azt _kell_ meg látnunk havagyoné menyegzöi ruhánk _tudniillik_  _isteni_ szeretetünk a melyet _jelent_ a _fehér_ ruha melyet adnak akereszttségkor mivel _ha_ nem volna azon _kell_  _igyekezni_  _hogy_ arra szert _tehet_ minek elötte a _király_  _eljön_ meg visgálni _kemény_  _igazság_ mind azokot akik az _anyaszentegyház_ vannak _hogy_ a pokolnak setéttségire vesse azokot akik azt _gondol_  _hogy_ a nekik _elegendő_  _ha_  _hivatalos_ és akik nem _igyekezik_ azon _hogy_  _megérdemelhet_ jó _élet_ a választottaknak _megígér_  _jutalom_ 


 A _farizeus_ szintén anyi részek lévén ezekben apélda _beszéd_ valamint másoknak _onnét_ el menének _feltévén_ magokban _hogy_ el veszesék azt _aki_ öket anyira meg szégyenittette erre valo nézve azt _gondol_  _hogy_ arra _jobb_ mód nem volna mint _ha_ meg foghatnák _beszéd_  _eszerint_ akarák végben vinni _Jézus_  _küld_  _tehát_ némelyeket atanitványok _közül_ akik olyan _kétszínű_ valának valamint a mesterek a _herodianus_ együt ezek _hihető_ ahérodes _tiszt_ valának ezeket pedig azert _küld_  _hozzá_  _hogy_ valamit olyat mondatassanak véle a melyért a _bír_  _kéz_ adhassák ezek atsalárd _követ_  _hozzá_ menvén ezeket mondák néki mester _tud_  _hogy_  _igaz_ vagy és _hogy_ minden személy válogatás nélkül az Isten utát _tanít_  _igazság_ mond meg nékünk _eziránt_ valo _gondolat_  _hogy_  _ha_ szabadé nékünk adot _fizetni_ a _császár_  _könnyű_ ebböl meg látni _hogy_ az ö szándékok avolt _hogy_ a népel _meggyűlöltet_  _ha_ azt _felel_  _hogy_  _kell_ adot _fizetni_ mivel a nép nehezen szenvedte a romaiak uralkodását _hogy_  _ha_ pedig azt _felel_  _hogy_ nem _kell_  _fizetni_  _akkor_ ugy vádollyák bé mint olyat _aki_ a _császár_ ellen _támad_  _de_  _Jézus_ üsmervén az ö álnokságokot mondá nékik mutassatok nékem egy olyan pénzt a mellyel az adot _fizet_ a midön _kéz_ volna a pénz _kérd_ töllök _ki_  _kép_ volna azon apénzen mondák néki _hogy_ a _császár_ adgyátok meg _tehát_  _felel_ nékik a mi acsászáré és az _isten_ ami az _isten_ ezekre nem _hogy_ valamit _felelhet_  _de_ söt még _csodálkozik_ rajta és el menének szégyen vallásal


 A midön ezek _elhagy_ a sadducéusok _járul_  _hozzá_ ugy mint olyan sidok akik nem _hisz_ a _feltámadás_ és _kérdés_  _tesz_ néki a mojses _törvény_ parantsolattyárol a mely azt _hagy_  _hogy_ a _meghalt_ az attya fia vegye el az _özvegy_  _ha_  _gyermek_ nem _hagy_ maga után a sadduceusok azt _kigondol_  _hogy_  _ilyenformában_ egy aszonyt _hét_ atyafi vette volna el _de_ mind ahét _meghalván_  _gyermek_ nem _hagy_ maga után azt _kérd_  _tehát_ tölle _hogy_ a _feltámadás_ után melyike lenne ahét _közül_ az ö _férj_ azt _felel_ nékik _hogy_ nem _ért_ az _írás_  _értelem_ se az _isten_  _hatalom_ mivel a _házasság_ amely mostanában szükséges _hogy_ ahalando _ember_  _gyermek_ lévén azokot _hagyhat_ magok után a más világon anem lészen szükséges mivel ót nem lészen _halál_ és ót mindenek _hasonló_ lésznek az angyalokhoz anyiban _hogy_ mindenek _halhatatlan_ lésznek meg mutatá az után nékik az _írás_  _hogy_ az Isten elött ahalottak _élet_ vannak mivel még _feltámaszt_ öket ez igy lévén igen nagy _tévelygés_ volnának _aziránt_  _hogy_ a _feltámadás_  _tagad_ egy _törvénytudó_  _doktor_ meg vallá _hogy_  _jól_  _felel_ és azegész nép _csodálkozik_ az ö _tudomány_ 


 Egy más _írástudó_  _doktor_  _aki_ is _farizeus_ vala látván _hogy_ miképen meg némitotta volna a sadduceusokot _felelet_  _hozzá_  _közelget_ és _kísértés_ okáért az _kérd_ tölle _hogy_ melyik volna atörvényben aleg elsöbb és aleg nagyob parantsolat azt _felel_ néki _hogy_ evolna szeresed ate uradot _isten_  _teljes_ szivedbol _teljes_ lelkedböl _teljes_ elmédböl és minden _erő_ az után _hozzá_  _tesz_  _hogy_ az második parantsolat _hasonló_ volna az _első_ ugy mint szeresed _felebarát_ mint _önnönmaga_ és _hogy_ az egész törvény és a proféták _ebben_ akét parantsolatban _foglaltatik_ a _farizeus_ igen _dicsér_ ajesus _felelet_ és meg vallá _hogy_ igen _jól_  _cselekedik_ nagyobra _becsülni_ mindeneknél egy olyan szeretetet a mely sokal nagyob az áldozatoknál az Isten fia is _megdicsér_ ennek a _doktor_  _okosság_ és mondá _hogy_ nem volna mesze az Isten _ország_ 

Senki _ezután_ nem mére _kérdés_  _tenni_  _Jézus_  _de_ ö maga tett a _farizeus_ és együt látván öket atemplomban _kérd_ töllök mit mondotok a _Krisztus_ és mit _gondol_  _hogy_  _ki_ fia légyen a  _felel_ neki _hogy_ a _Dávid_ fia volna _de_ ö a soltárbol ezeket mondá nékik az ur 
 mondá az én uramnak üly az én _jobb_  _hogy_ lehet _tehát_ a _Dávid_ fia _kérd_ töllök mivel maga _Dávid_ a szent lélek sugarlásábol maga urának nevezi erre a _kérdés_ ök meg nem _felelhet_ mivel nem akarván _isten_ üsmérni akristust azt nem _tud_  _hogy_ ugy mint Isten ura volt annak a kinek fia volt ugy mint _ember_ 


 Azután anéphez _de_  _főképpen_ a _tanítvány_  _fordít_  _beszéd_ és _tudta_  _ad_  _hogy_  _tisztel_ és _követ_ az _igazság_ a melyekre a _doktor_ és a _farizeus_  _tanít_ öket mivel a mojses székiben ülvén vagyon _hatalom_ atanitásra _de_ arra vigyázanak _hogy_ ne _követ_ öket _cselekedet_  _kárhoztat_ ezeknek a _kevély_  _kétszínűség_ akik olyat parantsolnak a melyet magok nem akarják _cselekedni_  _aki_ a _tisztelet_ és az elsö _hely_ magoknak _tulajdonít_ akik _hosszú_  _imádság_ meg szegényittik az _özvegy_  _meghagy_ atanitványinak _hogy_ ne _kíván_ mestereknek _hívattatni_  _hanem_ azt üsmerjék meg magokban _hogy_ mindnyájan atyafiak lévén egy attyok vagyon az _isten_ és egy mesterek a _Krisztus_ az után _ismét_  _elébe_  _ad_ ezeket a szavait _aki_  _nagy_  _közötte_ a szolgája lészen atöbinek mivel _aki_ fel _emelkedik_ meg aláztatik és _aki_ magát meg aláza _felemeltetik_ 


  _Jézus_ pedig a _kincsesláda_  _általellenében_ ülvén arra vigyaza _hogy_ a nép mint _hány_  _abban_ apénzt látván _hogy_ egy szegény _özvegyasszony_  _abban_  _két_  _fillér_ vetne szolittá atanitványit _aki_ mondá _hogy_ az a szegény aszony _több_ adot volna atöbinél mivel agazdagok abövölködésekböl adtanak _de_ az a szegény a szükölködéséböl adot oda adván a mie volt


 A midön _ki_ ment volna a _templom_  _hogy_  _Betánia_  _visszatér_ a _tanítvány_ atemplomnak nagyságán és szépségén _kezd_ egy más _között_  _beszélgetni_ és _hogy_ mitsoda _sok_  _kincs_ volna _abban_ meg is akarák álitani mestereket _hogy_ meg mutassák néki mit _csodál_ és _egy_  _közüle_ mondá néki mester nézed _hogy_ mitsoda _kő_ és mitsoda _épület_ azok _de_ ö mondá nékik _hogy_ el _jön_ az az _idő_ amelyben az a nagy _épület_ anyira le rontatik _hogy_ egy _kő_ a másikán meg nem marad a midön az _Olajfák_hegye_  _érkezik_  _Jézus_ ótt le üle a _templom_  _ellenében_ és négyen az apostoli _közül_ ugy mint péter _Jakab_  _János_ és andrás arra _kér_  _hogy_ mondaná meg nékik mikoron lenne a _templom_ el romlása a világnak vége az ö _dicsőséges_ valo _eljövetel_ és _hogy_ mitsoda _jel_  _megelőz_ mind ezeket  _Jézus_ meg magyarázá mind ezeket nékik vigyázatok arra mondá nekik _hogy_ az olyan álnokok meg ne tsallyanak _titeket_ akik amessiásnak a nevét veszik magokra se azon meg ne ijedgyetek _ha_  _hadakozás_  _támadás_  _éhség_ és más rettentö _jel_ láttok amelyek tsak _jel_ és _kezdet_ lésznek azoknak az _irtóztató_ nyomoruságoknak a melyeknek meg _kelletik_ lenni meg _jövendöl_ nékik _hogy_ mind ezek elött üldözni fogják öket a _bír_  _elébe_ viszik a synagogákban meg veretetnek az attyok _fia_  _elárultatik_ mindenek _gyűlöl_ öket _őérte_ és _hogy_ meg is ölnek sokat _közüle_  _de_ ezek után meg is vigasztalá öket azt _ígérvén_ nekik _hogy_ a _bölcsesség_ a melyet _ad_ nékik _hogy_ a _bíró_  _felel_ az ö _ellenség_ ellene nem álhatnak _hogy_ lelkeket mind _bír_ mind meg szabadittyák _békességes_  _tűrés_  _hogy_  _ha_ szinte _dühösség_ üldözni fogják is öket _de_ a _fej_ egy _hajszál_ le nem _esik_ és _hogy_ az ö _evangélium_ az egész világon fog prédikáltatni végtire _elébe_  _ad_  _hogy_  _hamis_ proféták _támad_ akik sokakot _megcsal_ az üldöztetések más sokakot _megejt_ nevekedni láttyák a _hamisság_ és meg hülni aszeretetet _de_ azok üdvezülni fognak akik álhatatosan végig meg maradnak Minek utánna meg mondotta volna az apostolinak _hogy_ mitsoda állapotban lésznek ö magok azt is _elébe_  _ad_  _hogy_ mi _történik_  _Jeruzsálem_ városával és az egész sidó népel meg mondá _tehát_ nékik _hogy_ a midön meg láttyák _hogy_ a várost _körülvesz_ és atemplomot _megfertőztet_  _sok_  _ocsmányság_  _akkoron_  _bizonyos_  _tart_ tsak hamarvalo el pusztulását _ki_  _ki_ tsak arol _gondolkodik_  _hogy_ el szaladhason _hogy_ a _közönséges_ valo nyomoruságban ne _esik_  _akkoron_ lészen az _isten_ a sidokon valo _bosszúállás_  _idő_ meg fogják látni _hogy_ apogányok lábok alá _tapod_ avárosokot akik _kard_  _hány_ öket vagy rabságra vitetnek anemzetek _köz_ akik végtire _megterheltetik_ mind azokal a nyomoruságokal amelyekel _fenyeget_ Isten öket a _Szentírás_ és olyan _ínség_  _esik_ a melyekhez nem volt nem is lesz _hasonló_ mindezek bé tellyesedének tsak _kevés_  _idő_ után szintén olyan formában valamint itt meg _jövendöl_ az Isten fia az apostolinak a mint _hogy_  _Jeruzsálem_  _betöltvén_ vétkeinek mértékit akristus _halál_ negyven _esztendő_ mulva a romaiak meg vevék igen nagy nehezen és azon _hadakozás_ alat egy nehány _ország_ több veszet el _tizenháromszázezer_ sidonál _Jeruzsálem_ városát amég meg vették _tizenegyszázezer_  _meghal_  _benne_ 


 A _Krisztus_  _megfelelvén_ az apostolok elsö _kérdés_ a más _kettő_ is meg _felel_ a mely az ö _dicsőséges_ valo _eljövetel_  _tekint_ és a világ végit meg mondá nékik _hogy_ azö másodszori _eljövetel_  _hasonló_ lenne a villámláshoz a mely egy szers mind fel tettzik és el mulik _napkelet_ nap nyugotra az az _hogy_ az egész világ meg fogja _ő_ látni és üsmérni és nem _titkon_  _eljön_ valamint azt _sok_  _hamis_ akarnák el hitetni akik is azt fogják mondani a _Krisztus_ itt vagyon akristus amot vagyon _de_ sött még _hamis_  _Krisztus_ is _támad_ akik olyan _csoda_  _tesz_  _hogy_  _megcsal_  _ha_ lehetne a választattakot is _de_ ezek a szent lelkek _által_ meg _tud_  _különböztetni_ avaloságos messiást ahamistol és melléje _gyülekezik_ valamint a sasok _gyülekezik_ aholt _test_ mellé _hogy_ pediglen az ö _eljövetel_  _dicsőséges_ legyen _rendkívül_ valo és _irtóztató_  _jel_ fogják azt _megelőzni_ ugy mint a nap és ahold _meghomályosodik_ a _csillag_  _lehull_ az _ég_  _erő_  _megindul_ atengernek rettentö zugási lesznek és az egész _ember_ nemzet rettentö rémülésben lészen _hogy_ meg fogják látni az egész _természet_ illyen meg változása után az _emberfia_  _jel_ amellyen _ért_ az _anyaszentegyház_ a _kereszt_ meg is fogják _ő_ magát látni el _jönni_ afelhökben nagy _hatalom_ és _felség_ el is _küld_ angyalit _aki_ nagy szozattyok _hasonló_ lesz a _trombita_  _hang_ és _egy_  _gyűjt_ az ö valasztottit a világnak négy részéröl azt is _hozzá_  _tesz_  _hogy_ az ö _hív_ szolgai _felemel_  _akkoron_  _fej_  _bizodalom_ mert valamint _hogy_ anyárnak _közelgetés_ meg üsmerik arrol a midön a _fügefa_ és atöbb _gyümölcsfa_  _fakadni_  _kezd_ ugy ezekröl a _jel_ is meg fogják tudni _hogy_ meg ditsöitetnek és _hogy_ a menyeknek _ország_ mint egy az ajtojok elött vagyon


 Az apostolok _harmadik_  _kérdés_ marada még _hátra_  _hogy_ mikor lennének meg mind ezek és _hogy_ mit _cselekedik_ az _ember_ fia aföldön a midön nagy _dicsőség_  _eljön_  _Jézus_  _elébe_  _ad_  _hogy_ azt az _idő_ semmi _teremt_ állat nem _tudhat_  _hanem_ tsak egyedül az Isten és _hogy_ a nékik _hasznos_  _hogy_ ne _tud_ azért _hogy_ magokra vigyázanak meg se _enged_  _hogy_ a szivek meg nehezedgyenek atobzodásal és arészegségel se az _élet_ nyughatatlanságával _hanem_ a szüntelen valo vigyázásal és _imádság_  _érdemes_  _tehet_ magokot arra _hogy_  _bizodalom_ mehesenek _elébe_ azt is _elébe_  _ad_  _hogy_ akár minémü _jel_ elözék is meg azö másodszori _eljövetel_  _mindazonáltal_ meg lopja azokot akik magokra nem vigyáznak és _hogy_ az _ítélet_ napja olyan lészen mint aháló mely _elborít_ az egész _föld_ és minek utánna _előhoz_ nékik a jó szolgának példáját _aki_ az ura _távol_ valo létiben _hűség_ viszi végben az ura szolgálattyát és _aki_ szüntelen vigyázva várja _haza_ mivel nem _tud_  _óra_  _elérkezés_ mondá nékik _eszerint_ vigyázatok tiis ne _hogy_ az ur egy szers mind _elérkezvén_ aluva _talál_  _titeket_ a mit pedig néktek mondok azt mindennek mondom _hogy_ vigyázatok


 Hogy pediglen ezt az _igazság_ amelytöl _függ_ az üdveség _jó_ az elméjekben nyomhasa _két_  _példabeszéd_  _hoz_ nékik _elé_ az _első_ atiz szüzekröl akik _égő_ lámpásokal akarának a vö legény és a meny aszony _elébe_ menni _hogy_ ök is a lakadalomban menyenek az _öt_  _közüle_  _aki_ az Isten fia _esztelen_ nevezi a lámpások ugyan meg volt gyujtva _de_  _elegendő_  _olaj_ nem volt _de_ a más _öt_ meg _gondolván_ okosan _hogy_ a völegény sokára _késhet_ azért _olaj_ vittek magokal _hogy_ a lámpásokot _megtölt_  _ha_ a szükség _hoz_ magával ugy is lett a mint _meggondol_ mivel a vö legény sokára _késvén_ mind a _tíz_ szüz el aluvának _éjféltájban_ nagy _kiáltás_  _hall_  _ihon_  _jön_ a vö legény menyetek _elébe_ a szüzek mindgyarást _felkel_ és _készíteni_  _kezd_ lámpásokot _de_ az _öt_  _esztelen_ látván _hogy_ a lámpások majd el alunék _olaj_  _kezd_  _kérni_ a más _öt_ okosoktok akik az _olajáruló_  _igazít_ öket _de_ a még _odajár_ a vö legény _elérkezik_ és az _okos_ szüzek bé menének véle a lakadalmas _ház_ a több _öt_ is _elérkezik_  _de_ már a _kapu_ bé zárva _talál_ sokat is zörgetének _hiába_ mondván uram nyisd meg nékünk _de_ tsak azt _felel_ nekik _hogy_ nem üsmerné öket _könnyű_ azértelme ennek a _példabeszéd_ mivel az Isten fia _eszerint_  _befejez_ vigyázatok _tehát_ mert nem _tud_ se anapját se az _óra_ a melyben azember _fia_ el _kelletik_  _jönni_ 


 A második _példabeszéd_ egy olyan _ember_ volt akinek mesze _föld_  _kelletik_ menni és _aki_  _elsőbben_  _bizonyos_ számu pénzt _elosztogat_ aszolgai _között_ kinek a maga _érték_  _szerint_  _hogy_ azt a pénzt a nyereségre adgyák a midön _visszaérkezik_ számot _kér_ töllök valának olyanok _közüle_ akik _dupla_ nyereségel _visszaad_ a suma pénzt a melyet vettek volt _aki_ az urok mondá mindenikének _külön_  _ó_ jó és _hív_ szolga mert mint _hogy_  _hív_ voltál akevésben sokat _bíz_ reád menybé az uradnak _öröm_  _de_ mint _hogy_ egy atöbbi _között_ olyan _találkozik_  _aki_ el rejtette volt apénzt a melyet vett volt az ura atömlötzben vetteté mint _haszontalan_ és rest szolgát már ennek elötte láttunk volt _ehhez_  _hasonló_  _példabeszéd_ a melyben a szolgáknak egy aránsu suma pénzt _osztogat_  _de_ akik nem egy aránsu képen _kereskedik_ véle itt pediglen a suma pénz _különb-különbféle_  _de_ a nyereség egy aránsu ezen _két_  _példabeszéd_ azt _tanulhat_  _hogy_ szükséges az üdveségre _hogy_  _jó_  _fordít_ akegyelmet a melyet az Isten _ad_ kinek kinek _érték_  _szerint_ mentöl nagyob nyereségre adgyák az ö _irgalmasság_ ajándékit annál nagyob _jutalom_ várhattyák attol pedig igen _tarthat_  _ki_  _ki_  _hogy_ el ne rejttse és _haszontalan_ ne _tesz_ atálentumot melyet reája _bíz_ 


 Ezen _példabeszéd_ után amelyekel meg mutatá akristus az apostolinak _hogy_ mitsoda nagy szükséges volna a szüntelen valo vigyázat _hogy_  _készületlen_ ne _találtat_ amásodszori _eljövetel_ amely _irtóztató_  _kell_ lenni az atyák _szerint_ azoknak _aki_ ez _élet_ nem munkálkodnak üdveségeken és _aki_ ahalál _megelőz_ minek elötte még valamit _cselekedik_ az _örök_  _élet_ meg mondá nékiek _hogy_ mit _cselekedik_ aföldön amidön _eljön_  _dicsőséges_  _kísérvén_  _ő_ az angyalok _elébe_  _ad_  _tehát_  _hogy_ aditsöségének székiben fog ülni és _hogy_  _elébe_  _gyülekezik_ a _föld_ lévö minden nemzettségek el fogja választani a _jó_ agonoszoktol valamint apásztor _elválaszt_ ajuhokot a _kecskebak_ azt fogja mondani a _jobb_  _kéz_ felöl lévö _jó_  _jön_ atyámnak áldottai _bír_ az _ország_ amely nektek _elkészíttetik_ világ _kezdet_  _fogvást_ mivel _éhezik_  _enni_ adtatok szomjuhoztam _inni_ adtatok szállásom nem volt szállást adtatok mezitelen voltam meg ruháztatok _betegség_ és rabságomban meg látogattatok az _igaz_  _csodálkozás_  _hallván_ ezeket azt _kérd_ tölle _hogy_ mikor szenvedte mind ezeket és mikor segitették ezekel _ő_ és azt fogja nékik _felelni_  _bizonnyal_ mondom _hogy_ valahány szor ezeket az én _kis_ atyámfiaival _cselekedik_ én velem magamal _cselekedik_ az után fogja mondani abalkeze felöl lévö _gonosz_ menyetek el _tőle_ átkozottak az _örökkévaló_  _tűz_ mely az _ördög_ és az ö angyalinak _készíttetik_ az után _elébe_ adgya az _ok_  _kárhoztatás_ és _hogy_ miben nem segitették _ő_ nem segitvén attyok _fia_ nem _kell_ azt _gondolni_ mondgyák az atyák _hogy_ a _bűnös_ meg ne büntessék még atöbb vétkekért is amelyekben _találtatik_ és _hogy_ az _igaz_ meg ne jutalmaztassanak meg más _egyéb_ jó _cselekedet_ is _hanem_ azal _hogy_ az _ember_ az _irgalmasság_  _cselekedet_ akarja _megítélni_ amelyet vagy végben vitték vagy el mulatták azt akarja nékünk meg mutatni _hogy_  _enélkül_ ajó _erkölcs_ nélkül akár mely jó _cselekedet_  _cselekedik_ valaki _de_ a _haszontalan_ az üdveségre és mint _hogy_ nintsen olyan vétek amelyet az Isten lelke _szerint_ tett alamisna el ne törölhesen azért agonoszok _kárhozat_ a _okoz_ mert alamisnát nem adtanak valamint azt el mondhatni _hogy_ egy _beteg_ meg _hal_  _betegség_ mert nem akart _élni_ az _orvosság_ mely _meggyógyíthat_ ezen _kétféle_  _ítélet_ azonal végben megyen a _gonosz_ az _örökkévaló_  _kín_ mennek az _igaz_ pedig a menyekben fel mennek _hogy_ ótt _bír_ az _örökkévaló_  _dicsőséges_  _élet_ 


 A _Krisztus_  _ilyen_ nagy _dolog_  _oktat_ a _tanítvány_ azonban pedig apapok és az _írástudó_  _doktor_ azon _gondolkodik_  _hogy_ mi formában _fogattathat_ és _megölettethet_  _ő_ nem is rejti vala el magát töllök mert az ö _óra_ már _eljön_ napal a _templom_ volt _ahova_ anép _gyülekezik_  _hogy_  _hallgathat_  _ő_  _éjszaka_ pedig _ki_ ment az _Olajfák_hegye_ egy szeredán az _ellenség_ a _főpap_  _Kaifás_  _ház_  _gyülekezik_  _ahol_  _tanács_  _tart_ ellene mint _hogy_ pedig a néptöl _tart_ azért vigyázásal akarák meg fogatni nem is akarák az _ünnep_ alat meg fogatni _félvén_ valamely _támadás_  _mindazonáltal_ az _ördög_  _elfoglal_ szivét _Júdás_  _Iskáriótes_ ennek a _fösvény_ és _tolvaj_ apostolnak és azt a rettentö _gondolat_  _ad_ az elméjire _hogy_ el árulná és adná mesterét ez az áruló apapokhoz és abirokhoz mene és mondá nékik mit akartok nékem adni és én _kéz_ adom ezt ök igen nagy _öröm_  _hallgat_ és az ö _elárulás_  _megfizetés_  _harminc_  _ezüstpénz_  _ígér_ néki a mely valamivel több _huszonhárom_  _forint_ az árulo fel vévén apénzt az után tsak arol _gondolkodik_  _hogy_ mitsoda modal adhasa _kéz_  _Jézus_  _aki_ is mondá atanitványinak _tud_  _hogy_  _két_ nap mulva ahusvét _ünnep_ lészen és _hogy_ az _ember_ fiát meg fogják és akeresztre _tesz_ 


 A _húsvét_  _ünnep_  _nagy_ és leg nevezeteseb vala a sidok _ünnep_  _között_ és azt az Isten arrarendelte volt _hogy_  _emlékezet_ légyen azoknak akegyelmeknek a melyeket tett volt ezel anépel és láthato _kép_ azoknak a melyeket akart _tenni_ az egész _ember_ nemzettel az ö _fia_  _halál_ ez a szó pascha _általmenetel_ tészen és _hogy_ meg lehesen tudni _hogy_ miért nevezték _eszerint_ ezt az _ünnep_ réa _kell_ arra _emlékezni_  _hogy_ mi modon szabadulának meg az lzraéliták _Egyiptom_ és a _fáraó_ rabsága alol _hogy_ ez a _fejedelem_  _kényszeríttetik_ szabadságot adni az _Izrael_  _fia_ az Isten _sok_ féle _ostor_  _megostoroz_ mind _ő_ magát mind az _ország_ és egy _éjszaka_ minden elsö szülötetet _megöl_ mind az emberek mind az állatok _között_  _de_  _hogy_ a sidoknak ne légyen részek a _megöletés_ a mely az ö meg szabadulásokra valo volt _eszerint_  _cselekedik_ az _isten_ mojses _által_ valo parancsolattyábol a mártiusi _hold_  _tizedik_ napján _ki_  _ki_ a maga _ház_ népével egy _hím_ és makula nélkül valo _bárány_ vett akit ugyan azon _hónap_ atizen negyedik napján _estefelé_  _megöl_ annak pedig avérivel a _ház_  _kapu_  _megken_  _éjszaka_ pedig a meg sütöt _bárány_ meg _eszik_ sietve _kovásztalan_  _kenyér_ és vad salátával a ruhájok fel lévén türve a sarujok alábokon és páltza a _kéz_ azért _hogy_  _kész_ lehesenek az uttra a mint is _hogy_ ugyan azon az _éjszaka_ a mártiusi _hold_  _tizenötödik_ napja viradora az Isten az ö _kar_ sulyat az egész _Egyiptom_ veté és minden elsö szülötetet _megöl_ mint _hogy_ pedig az _izraelita_  _ház_ elött el ment látván _kapu_ meg kenve abáránynak vérivel azért azt parantsolá _hogy_ azt a _bárány_ nevezék pascának azaz _általmenetel_ az _egyíptumbeli_ látván a _sok_  _holttest_ mágok _kezd_ siettetni asidokot _hogy_ el mennének _aki_ is már _kész_ léven a mint ide _feljebb_ meg láttuk _ki_ menének az _ország_ el vivén magokal atésztát amelyet nem volt _idő_  _hogy_ meg süthessék ennek atsudálatosan valo meg szabadulásnak _emlékezet_ az Isten azt parantsolá nékik _hogy_ minden _esztendő_ nagy _ünnep_  _tart_ amelyet nevezék páschának azt is parantsolá _hogy_ ezen a nagy _ünnep_ alat a melynek _hét_ napig _kelletik_  _tartani_  _kovásztalan_  _kenyér_  _eszik_ az _ünnep_ a martiusi _hold_  _tizennegyedik_ napján _elkezd_  _este_  _megölvén_ és _megévén_ abárányt annak _emlékezet_  _hogy_ mimodon szabadultak meg _Egyiptom_ az _este_ a melyen _kezdődik_ ahusvét a pogátsák elsö napjának nevezték az az _kovásztalan_  _kenyér_ és apáscha neven válagatás nélkül nevezték mind abarányt a melyet _megeszik_ mind az _ünnep_ amelyet a _bárányáldozat_  _elkezd_  _ezért_ is láttyuk _sok_  _hely_ az _evangélium_ az _ilyen_ mondásokot _megenni_ vagy fel áldozni a páschát vagy meg szentelni a páschát az az ahusvétot mint _hogy_ pedig az _egyiptomi_ rabság amelyböl meg szabaditá Isten az sidokot tsak _kép_ volt avétek rabságanak a melyböl meg akará szabaditani az _ember_ azért is abárány vére mely meg szabaditá az _izraelita_ tsak _figura_ volt akristusnak akit szent pál valoságos paschának nevezi mivel valojában tsak az ö vérin váltattunk meg ugyan ezen _ok_ is akarta a maga _halál_  _húsvét_  _hogy_ a maga áldozattyával bé _tölt_ a nagy _titok_ a melyeket _jelent_ a sidok _ceremónia_ 


 A pogátsáknak elsö napján a mely _csütörtök_ volt _abban_ az _esztendő_ az apostolok azt _kérd_ tölle _hogy_  _hol_ akarná _megenni_ a _húsvét_ ö pedig _elküld_ azonal pétert és _János_  _Jeruzsálem_ és mondá nékik _hogy_ amidön avárosban _érkezik_ egy olyan _ember_  _talál_  _elől_  _aki_ egy _korsó_ vizet viszen azért _követ_  _ő_ és _ahova_ a menne mondanák meg aház _gazda_  _hogy_ nála akarná _megenni_ ahusvetot atanitványival és fog néktek mutatni egy _fent_ valo _vacsorálóhely_  _ahol_  _elkészít_ nékünk mindent ami _kívántatik_ péter és _János_ ezeket végben vivék és _estefelé_ magais _odaérkezik_ az apostolival _ahol_ is annak _idő_ mindnyájan _letelepedik_ a _húsvét_  _étel_  _akkoron_ pedig _kezd_ mondani atanitványinak _kívánva_  _kíván_  _megenni_ ahusvétot veletek minek elötte szenvedgyek mert mondom néktek _hogy_  _többé_  _abból_ nem _eszik_ mig bé nem tellyesedik az Isten _ország_ az az amenyekben _ahol_ nem tsak a _húsvét_  _hanem_ mind az egész _titok_ bé _kell_ tellyesedni egészen az után vévé a pohárt és minek utánna _hála_ adot volna mondá nékik vegyétek és _eloszt_ magatok _között_ mert mondom néktek _hogy_ nem _iszik_ a szöllö _termés_ mig elnem _jön_ az Isten _ország_ 


 Ezek után _egyéb_ nem _gondolkodik_ tsak a _halál_ ugy is tettzik mint _ha_ tsak azért _eszik_ ahusvéti _bárány_ akit az _írás_ az ur _általmenetel_ áldozattyának nevezi _hogy_  _megemlékezik_ az _eljött_  _óra_ amelyben _által_  _kelletik_ menni evilágbol az attyához azt _tud_  _hogy_ az _ördög_ el árultattya _ő_  _Júdás_ meg is akará mutatni a _tanítvány_ minek elötte az _ellenség_  _kéz_  _adatik_  _hogy_ mitsoda nagy szeretettel szerette öket és _hogy_ mind végig is szeretni fogja öket erre valo nézve _felkel_ asztaltol a _köntös_  _letesz_ egy _kendő_ maga _körül_  _tekerít_ és a medentzében vizet _tölt_  _mindazonáltal_ azt el nem felejté _hogy_ az attya mindeneket az ö _hatalom_ alá adot _hogy_ ö Isten fia volna és _hogy_ viszá térne az _isten_ az apostolok lábait _kezd_ mosni és _megtörölni_ akendövel péter pedig az ö mesterének ezt az maga meg alázását nem szenvedheté és _csodálkozás_ mondá _hogy_ uram _hát_ meg akarod az én lábaimot mosni noha _Jézus_ mondá néki _hogy_ a mit én _cselekedik_ mostanában _te_ azt nem _tud_  _hanem_  _idő_  _megtud_  _de_ ö tsak azt _felel_ rea _soha_ az én lábaimot meg nem mosod _Jézus_ pedig mondá néki _ha_ meg nem moslak nem lészen részed én velem péter ezt _hallván_ jobban szereté mesterének ezt az alázatoságát el szenvedni mint sem rekesztetni tölle mondá uram nem tsak alábaimot mosd meg _hanem_ még akezeimet és a _fej_ is _Jézus_ mondá néki a kit egy szer meg mostanak annak tsak aláb mosásra vagyon szüksége és _hogy_  _tiszta_ volnának noha nem mindnyájan akarván ezen _érteni_ atanitvant _aki_ el árulná ez a _felelet_  _elhitethet_ velünk _hogy_ meg mosá az apostolok lábait nem tsak azért _hogy_ az alázatoságnak _fényes_ példáját adgya nékik _hanem_ még meg akará nékik mutatni _hogy_ akár mely _tiszta_ légyen valaki akereszttség _által_  _de_ szüntelen valo szüksége vagyon arra ez _élet_  _hogy_  _megtisztít_  _hajlandóság_ a melyek _köz_ tsak szivárkozik mindenkor valamely _ember_  _hajlandóság_ valamint _hogy_ akár mely _tiszta_ légyen _egyebütt_ atest _de_ a lábakra valamely pór tsak ragad a mely meg szenyesitti _hogy_  _ha_ tsak meg nem mosák minek utánna meg mosta volna az apostolok lábait aköntösét fel vévé és asztalhoz üle mondván nékik tudgyátoké _hogy_ most mit _cselekedik_  _ti_ engemet mestereteknek és uratoknak _hív_ azt _helyes_  _cselekedik_ mert avagyok _hogy_  _ha_ pediglen én mesteretek és uratok lévén meg mostam lábaitokot _tinektek_ is meg _kell_  _egy_ a másikának mosni mivel én arra példát adtam nektek ugy _hogy_ meg _gondolván_ azt amit én _cselekedik_  _ti_ is azont _cselekedik_ 


 Az apostolok mindnyájan asztalnál léven a _húsvéti_  _bárány_ vatsorája után akristus meg mosván lábakot mint egy öket a szenttséghez _készít_ a melyet tsak _jegyez_ ahusvéti _bárány_ akenyeret vévé meg áldá _hála_ adván _isten_ meg szegé és nékik _ad_ mondván vegyétek és _eszik_ : ez az én _test_ mely _tiértetek_  _adat_  _cselekedik_ ezt az én _emlékezet_  _hasonló_ vévé apohárt _hála_  _ad_ az attyának és nékik _ad_ mondván _iszik_ ebböl mindnyájan mert ez az én vérem az _újtestamentum_ vére mely sokakért _kiontatik_ abünöknek _bocsánat_ 


  _Jézus_ pedig ezek után _megháborodik_ magában maga akarattyábol vagy azért _hogy_ a maga _kínos_  _halál_ szemlélte vagy pedig azért _hogy_  _irtózva_ nézte a _Júdás_ nagy vétkit és mondá az apostolinak _bizony_  _bizony_ mondom néktek _hogy_  _egy_ az asztalnál lévö _aki_ velem _eszik_ engemet el árul ezen a szón mindnyájan _elhűl_ és el szomorodanak és mindnyájan _kezd_ tölle _kérdeni_ uram én vagyoké a ö pedig _felel_ nékik _egy_ a _tizenkettő_  _közül_ akivelem a _tál_ nyúl az árul el engemet az _ember_ fia ugyan el megyen a mint a _megvan_ az _írás_  _de_  _jaj_ annak _aki_ el fogja árulni mivel _jobb_ lett volna néki _soha_ avilágra nem _jönni_ a _tanítvány_ nem _tudhat_  _hogy_  _ki_  _beszél_ és egy mástol _kezd_  _kérdeni_  _hogy_  _ki_ volna a péter pedig _inteni_  _kezd_  _János_ akit _Jézus_ igen szeretet és _aki_ a melyén _fekszik_  _hogy_  _megtudakoz_ik_  _ki_  _beszél_  _Jézus_  _felel_  _János_ az árul el engemet akinek egy _fal_ mártot _kenyér_ adok _Júdás_ is nem szégyenlé _kérdeni_ az mesterétöl _hogy_  _ha_ ö volnaé az áruló akinek mondá _Jézus_ igen is tevagy és azonal egy _falat_ meg márta és _nekiad_ az _ördög_ mindgyárt maga _hatalom_ alá vevé _ő_  _hogy_ végben vitesse véle a szándékját a melyet a sziviben adot volt már annak elötte egy nehány napal _Jézus_ mondá néki _eredj_  _megcselekedik_ a mit meg akarsz _cselekedni_  _csakhamar_ ö pedig mindgyárt _ki_ mene a töb apostolok pedig nem _tud_  _hogy_  _hova_ menne _hanem_ azt _gondol_  _hogy_  _Jézus_ valamit vétetne véle vagy _hogy_ a szegényeknek _adat_ pénzt azért ment volna _ki_ mivel a _költés_ reája volt _bízva_  _mihelyt_  _Júdás_  _ki_ mene _Jézus_ meg _tekintvén_  _hogy_ mitsoda _dicsőség_ lenne az ö _halál_ attyának és _hogy_ ö maga is melyet venne maga meg alázásának _jutalom_ mondá atanitványinak mostanában _megdicsőíttetik_ az _ember_ fia és _megdicsőíttetik_ az Isten _őbenne_  _hogy_  _ha_ az Isten meg _dicsőíttetik_  _őbenne_ az Isten is _megdicsőít_  _ő_ magaban és _csakhamar_  _megdicsőít_  _ő_ az után egy soltárt mondván el _felkel_ asztaltol és az _Olajfák_hegye_ menének _ahova_ szokot volt _Jézus_ menni _éjszaka_ 


 Azonban pedig az apostolok _között_ olyan vetekedés _támad_  _hogy_  _ki_ volna _őközöttük_ a _első_  _Jézus_ azt _megcsendesít_ meg mondván nékik a mint annak elötte meg mondotta volt _hogy_ ö nékik nem ugy _kell_  _cselekedni_ mint akirályoknak kik _hatalom_ uralkodnak másokon _hanem_  _aki_  _közötte_  _nagy_ annak leg aláb valonak _kell_ lenni mivel ö mesterek lévén nem szolgáltatta magát vélek _hanem_ még ö szolgált nékik _ismét_ mondá nékik mint _hogy_  _hív_ meg maradtanak véle az üldözésekben azért el fogja nékik _készíteni_ az _ország_ a melyet ö nékie készitette volt el az attya azt is mondá _hogy_ a sátán meg akarta volna öket rostálni valamint abuzát rostallyák _de_ én _imádkozik_  _érte_ mondván péternek _hogy_ ate _hit_ meg ne gyengüllyön és a midön _megtér_  _megerősít_ atyád _fia_ az utan mindnyájokhoz szolván mondá _hogy_ tsak igen _kevés_  _idő_ mulathatna még vélek oda menne _ahova_ ök véle együt nem mehetnek _de_ azt _hagy_ nékik _hogy_ egy mást szeresék valamint öszerette öket mivel azon szeretet _által_ mutatnák meg másoknak _hogy_ az ö _tanítvány_ péter erre _kérd_ tölle _hogy_  _hova_ menne _Jézus_ mondá néki mostanában nem _jöhet_ utánnam _ahova_ megyek _de_  _idő_ utánnam _jön_ ö pedig mondá uram miért nem _követhet_ mostanában tégedet _Jézus_ pedig világosan meg mondá az apostolinak: ezen az _éjszaka_ mindnyájan meg 
 botránkoztok _énbennem_ mivel a _megvan_  _írva_ meg verem apásztort és el szélyednek ajuhok _de_  _feltámadás_ után _elébb_ megyek nálatoknál _Galilea_ péter mondá erre _ha_ szinte mindnyájan _megbotránkozik_ is _benne_ én _soha_ meg nem botránkozom _kész_ vagyok veled arabságra és ahalálra menni és _élet_  _érte_ adni _felel_ néki _Jézus_  _énértem_ az _élet_ adni _bizony-bizony_ mondom néked _hogy_ minek elötte ez _éjszaka_ akakas _két_ szolyon _három_  _fog_ engemet _megtagadni_ péter _erősíteni_  _kezd_  _hogy_  _ha_ meg _kelletik_  _érte_  _halni_  _de_  _ő_ meg nem tagadgya és mind atöbb _tanítvány_ is _hasonló_  _kezd_ mondani _tekintvén_ inkáb sziveknek _buzgóság_ mint sem amagok _gyengeség_ a mellyeket akristus igen _jól_ üsmérte az után azt _kérd_ töllök _hogy_  _ha_ voltaké szükségben amidön öket _elküld_  _táska_ zatsko és saru nélkül ök _felel_  _hogy_ nem voltak mondá nékik mostanában a kinek _táska_ vagy zatskoja vagyon _elővesz_ és a kinek nintsen adgya el _köntös_ és vegyen egy _kard_ mint _ha_ azt mondotta volna nekik ezek _által_  _hogy_ az üldöztetés amelyben lésznek olyan nagy lészen _hogy_  _ha_ olyan modot _keres_ a melyet az _ember_  _okosság_ sugarol az olyan alkalmatoságokban el _kell_ adni aköntösököt _fegyver_ 
  _hogy_ magokot _oltalmazhat_ mert mondom néktek _hogy_ bé _kell_ tellyesedni annak a mi _felőle_ vagyon _írva_ ahamisak _köz_ számláltatot az apostolok _betű_  _szerint_ valo _értelem_  _értvén_  _hogy_ adgyák el _köntös_ és vegyenek _kard_ mondák néki _hogy_ ótt volna _két_  _kard_  _de_ mint _hogy_  _Jézus_  _másféle_  _értelem_ mondotta volt nékik tsak azt _felel_  _elegendő_ 


 Lehetetlen volt _hogy_ mind ezek a _beszéd_ a melyeket mondot tsak _kevés_  _idő_ mulva valo _halál_  _hogy_ az apostolokot igen meg ne keserittse _ezért_ is meg akarván öket vigasztalni mondá nékik _hogy_ meg ne haborodgyanak _hanem_  _hisz_  _benne_ és azt _megtud_  _hogy_  _ha_ azért menne el _hogy_ nékik _hely_  _készít_ az attya _ház_ visza is _jön_  _hogy_ öket magához vegye azért mondá nékik _tud_  _hova_ megyek és annak uttyát is _tud_ mondá néki _Tamás_ uram nem _tud_  _hova_ mégy _hogy_  _tudhat_ mi annak uttyát _Jézus_  _felel_ neki _hogy_ ö volna az _igazság_ és az _élet_ és _ha_  _ő_ üsmernék az attyát is üsmernék erre mondá néki _Fülöp_ uram mutasd meg nékünk az atyádot és a nékünk _elég_ lesz _Jézus_  _felel_ néki mely régen vagyok már veletek és még nem üsmértek engemet _aki_ engemet látt az attyámot is láttya mivel én az atyámban vagyok az atyám meg _énbennem_ ezeket pedig meg _kell_ nékik üsmerniek asok _csoda_ amelyeket _előtte_  _cselekedet_  _bizonyos_ lehetnek _abban_ is _hogy_ azok akik _őbenne_  _hisz_  _hasonló_  _csoda_  _cselekedik_ söt még nagyobakot is mert _megcselekedik_ mind azt valamit azö attyátol _kér_ nevében

Azután meg _ígér_ nékik _hogy_ az attya vigasztalot fog nékik _küldeni_ mely az _igazság_ lelke amelyet a világ bé nem veheti mert nem üsméri _hogy_ öket árvául nem _hagy_  _hanem_ el fog _hozzá_  _jönni_ a midön a világ _ő_  _többé_ meg nem láthattya (: emeg lett _feltámadás_ után mivel _akkor_ tsak a _tanítvány_  _megjelenik_ ) _hogy_ még meg fogja vélek üsmértetni _hogy_ ö az attyában vagyon mivel _megjelent_ magát azoknak akik _ő_ szeretni fogják és akik _jel_ adgyák szereteteknek bé vévén és meg _tartván_ parantsolatit _Júdás_  _kérd_  _akkoron_ tölle _hogy_ miért _megjelent_ magát tsak nékik és miért nem avilágnak is _felel_ néki _aki_ engemet szeret a meg _tart_ az én parantsolatomot és az atyám szeretni fogja _hozzá_ menyünk és _lakóhely_ szerzünk nála ajudás _kérdés_  _ennél_ világosab _felelet_ nem _ad_  _hanem_ azt _tanulhat_  _abból_  _hogy_ azért az _ok_ nem _megjelent_ magát avilagnak az az avilág szeretöinek mert avilág _ő_ nem szereti se az ö parantsolattyát meg nem _tart_ az után mondá _hogy_ a _tudomány_ melyre öket _tanít_ az attyáé volna és _hogy_ a szent lélek _megértet_ vélek és _ész_  _juttat_ mind azokot az _igazság_ a melyekre öket _tanít_ végtire mondá nékik _hogy_  _békesség_ adgya nékik és meg ne haborodgyanak _hogy_  _ha_ szeretnék _ő_ azon _örül_  _hogy_ az attyához mégyen _aki_ ö aláb valo volna ugy mint _ember_  _hogy_ most meg mondgya nékik _előre_ a miknek meg _kell_ lenni azért _hogy_ a midön meg lésznek _hisz_  _őbenne_  _hogy_ már nem sokat _beszél_ vélek mert a világ _fejedelem_  _csakhamar_  _elérkezik_ az az _hogy_  _megölet_  _ő_  asidokal noha semmi _hatalom_ nem volna rajta mivel ö vétek nélkül valo _de_  _hogy_ avilág meg _tud_  _hogy_ szeretem az atyámot és végben akarom vinni parantsolattyát _felkel_ és menyünk el _innét_ 


  _Jézus_ ahalálhoz _készülvén_  _hiába_ el nem _hagy_ mulni azt a _kevés_  _idő_ a melyben még az apostolival lehete _hanem_ az _oktatás_  _foglal_ és olyan magot _hint_ szivekben a mellyet a szent lélek _foganatos_  _tesz_ annak _idő_ azt mondá _tehát_ nékik _hogy_ ök _tiszta_ volnának mivel _bevesz_ az _evangélium_  _tudomány_  _de_  _hogy_ olyan _gyümölcs_ lehessen _hozni_ amitsodást eza _tudomány_  _kíván_ mind azoktol akik azt _bevesz_ szükséges _hogy_  _őbenne_ maradgyanak valamint a szöllö veszö marad atökén mivel anélkül nem _hoz_ szöllöt _hogy_ az ö attyának _dicsőség_ avolna _hogy_ az ö _tanítvány_  _sok_  _gyümölcs_  _hoz_ mivel azokot akik nem _hoz_ annak _idő_ el választtya és atüzre veti valamint a szöllö mives le vágja és _megéget_ az aszot veszököt az a _gyümölcs_ pedig _abból_ áll _hogy_ szeresék egy mást _követvén_ mestereket _aki_  _élet_ adná még az _ellenség_ is _hogy_ nem ök választották volna _ő_  _hanem_ ö választotta volna öket azért _hogy_ maradando _gyümölcs_  _hoz_ és _hogy_ ö vélek nem ugy _bánik_ mint szolgákal _hanem_ mint _barát_  _oktatván_ öket mind arra a melyet ö maga _tanul_ az attyátol magának választván el öket a világtol el választotta öket azért nem lévén már avilágbol valok azt _elhihet_  _hogy_  _gyűlölni_ és üldözni fogja öket valamint _ő_ magát _gyűlöl_ és üldözte _hogy_  _ki_ fogják öket _hajtani_ a 
 synagogákbol azt is _gondol_  _hogy_ az _isten_ azal mind _tisztel_ mind néki _kedves_ áldozatot adnak _hogy_  _ha_ öket meg ölik és illyen formában _bánik_ vélek mind azok _aki_ az atyát nem üsmérik se a _fia_ akit az atya _elküld_ mind ezeket pedig még _előre_ meg mondgya nékik azért _hogy_ amidön mind ezek bé tellyesednek _megemlékezik_ arol _hogy_ meg mondotta volt nékik és erre valo nézve meg ne _esik_ az üldözésben

Az apostolok _csendesség_  _hallgat_ ezeket az _igazság_ a mely _jelent_ az ö _csodálkozás_ és _keserűség_ amelyekben valának azért _hogy_ meg _kelletik_ válniok akristustól _aki_ is mondá nékik _hogy_ viszá térne _az_  _aki_  _ő_  _küld_  _de_  _egy_ sem _kérd_  _közüle_ nagy szomoruságok miat _hogy_  _hova_ menne szemekre is _hány_  _csendes_  _hallgatás_  _de_  _hogy_ meg vigasztalná öket mondá nékik _hogy_  _haszon_ lenne az ö _elmenetel_ mivel el menetele után fogja _hozzá_  _küldeni_ a vigasztalásnak lelkét a midön a szent lélek _eljön_  _megfedd_ avilágot _de_  _főképpen_ a sidokot a vétekért a melyet _cselekedik_ nem _hivén_  _abban_ akit az Isten váltságokra _küld_  _megfedd_ öket az _igazság_ és a szenttségröl a mely _igazság_  _kitetszik_ akristus _dicsőséges_  _feltámadás_ és menyben menetelin a szenttségröl mivel ahivek _hisz_  _abban_ noha nem látták a kit a sidok látták és meg vetették _megfedd_ végtire a világot az _ítélet_ a melyel meg itéltetet a sátán akinek _birodalom_ el rontotta a _Krisztus_ ugyan azon _igazság_ lelke _megértet_ az apostolokal mind azokot az _igazság_ amelyeket _hall_ és _megtanít_  _az_ a melyeket _akkoron_ meg nem mondottak nékik mert el nem viselhették volna

Az után _ismét_ mondá nékik egy _kevéssé_ és már nem láttok engem és _ismét_ egy _kevéssé_ és meg láttok engem mert az atyámhoz viszá megyek a _tanítvány_ meg nem _ér_  _értelem_ ezeknek a szoknak azért is _kérd_ egy mástol _hogy_ mit akarna mondani és mint _hogy_ nem _érthet_ azért meg akarák azt magátol _kérdeni_  _Jézus_ pedig meg üsmervén _hogy_ magyarázattyát akarnák tudni _beszéd_ mondá _hogy_ ök sirni fognak azonban pedig avilág _öröm_ lészen mert valamint egy aszony _fájdalom_ szenved a szülésekor _elfelejt_ minden szenvedésit _öröm_  _mihelyt_ a fia evilágra _jön_ ugy ök is egy _kevés_  _idő_ szomoruságban lesznek _de_  _csakhamar_ meg fogják _ő_ látni és _akkor_ az ö szomoruságok olyan _öröm_  _fordul_ a melyet senki el nem veheti töllök az apostolok _csakhamar_ meg láták _beteljesedés_ ajesus ezen mondásának mivel ök siratták _halál_ azonban pedig azö _ellenség_  _örül_  _de_  _harmadnap_ mulva nagy _öröm_ láták _feltámadva_ és a sidok nagy szégyen vallásal nézék _hogy_ azt ugy _tisztel_ mint _isten_ akit ök meg ölettek mint egy _gonosz_ akereszten és akinek nevét még az emberek elméjekböl is el akarták volna törölni

Az után _két_  _dolog_  _ígér_ nekik az _első_  _hogy_  _feltámadás_ után nem _beszél_ nékik _példabeszéd_ amint _addig_  _cselekedet_  _hanem_ olyan világosan _beszél_ nékik az attyárol _hogy_ mindenik _megérthet_ a másodikát _hogy_ azö nevében _kérhet_ a melyet még _addig_ nem _cselekedik_ és meg fogják nyerni mind azt valamit ugy _kér_  _abban_ az _idő_  _kér_ az én nevemben nem szükség mondani _hogy_  _kér_ az atyámot _érte_ mivel maga az atyám szeret _titeket_ mert _ti_ is engemet szerettetek és _elhisz_  _hogy_ az _isten_  _kijön_ az az _örök_  _fogva_ születtem az atyamtól és evilágra _jön_ mostanában _elhagy_ evilágot és _visszatér_ az atyámhoz

Az apostolok _gondolván_  _hogy_ egészen _ért_ ezeket az utolso szavait mondák néki _hogy_  _immár_ világosan és _példabeszéd_ nélkül _beszél_ nékik azért is _hisz_ azt _hogy_ az _isten_  _kijön_  _Jézus_  _felel_ nékik _hisz_ mostanában _de_ el _jön_ az az _óra_ és el is _jön_  _hogy_  _ti_ el szélyedtek és engemet egyedül _hagy_  _de_ nem vagyok egyedül mert az atyám velem vagyon azert mondottam néktek ezeket _hogy_  _békesség_ legyen _énbennem_ nyomoruságban lésztek evilágon _de_  _bízik_ mert _meggyőz_ evilágot


 A _Krisztus_ minek utánna ezeket az _isteni_  _oktatás_ adta volna az apostolinak az _ég_  _felé_  _emel_ szemeit és mondá Atyám _eljött_ az _óra_  _megdicsőít_  _fia_  _hogy_ a fiuis tégedet _megdicsőít_ és valamint ö néki _hatalom_ adtál minden _test_ ö is _örök_  _élet_ adgyon mind azoknak _aki_ néki adtál amely _örök_  _élet_  _abból_ áll _hogy_ tégedet egyedül valo _igaz_  _isten_ üsmérjenek és akristus _Jézus_ a kit _elküld_  _megdicsőít_ eföldön el végeztem amunkát amelyet reám _bíz_ mostanában _tehát_ atyám _megdicsőít_ engem magadban azal aditsöségel amely volt nékem _benne_ világ _kezdet_ elött az után az apostolokért _imádkozik_  _aki_ az attya adta volt nékik és akik bé vévén _beszéd_  _hisz_  _hogy_ az _isten_  _jön_  _ki_ és ötölle _küldetik_ mint _hogy_ pedig avilágban _hagy_ öket az attyának ajánlá öket nem _hogy_  _ki_ vegye öket evilágból _hanem_  _hogy_  _megoltalmaz_ öket avétektöl _megoltalmaz_ öket mindnyájokot az attya nevében és tsak egy veszet el _közüle_ ugy mint _Júdás_ el választotta volt öket avilágtol és mint _hogy_ nem _él_ a világ modgyára azért avilág is _gyűlöl_ öket erre valo nézve _kér_ az attyát _hogy_  _megtart_ öket és szentelné meg öket _ige_  _által_ a mely maga az _igazság_  _ajánlván_ magát áldozatul _érte_  _hogy_ meg nyerhesse nékik ezt a _kegyelem_  _kér_ az után az attyát _mindaz_ is akik az ö nevében _hisz_ az apostolok predikaciojára és azt a _csodálatos_  _egyesség_  _kér_ nékik amely meg _egyeztet_ az szenteket egy másal valamint az atya a _fiú_ lévén és a _fiú_ az atyában _egy_  _természet_ Atyám mondá _ismét_ azt _kíván_  _hogy_  _ahol_ én vagyok _aki_ nékem adtál azok is ót légyenek _hogy_  _had_ láthassák meg _dicsőség_  _eszerint_ végezé el pedig ezt az _isteni_  _imádság_  _igazság_ attya avilág tégedet nem üsmért _de_ én tégedet üsmértelek és ezek is üsmérték _hogy_  _te_  _küld_  volt engemet meg üsmértettem vélek nevedet és meg üsmértetem azt még vélek _ezután_ is ugy _hogy_  _had_ légyen _benne_ az a szeretet amelyel szerettel engemet és _had_ légyek én magam is _őbennük_ 


 Ezen _imádság_ után _Jézus_  _követvén_ a maga uttyát a _Cedron_ patakán _általmegy_ a mely az _Olajfák_hegye_ és _Jeruzsálem_  _között_  _folyik_ és a _Getsemáne-kert_ mene a _tanítvány_ ót mondá nékik _hogy_ üllyenek le míg _imádkozik_ és ö magok is _imádkozik_  _hogy_  _kísértet_ ne _esik_ azután maga mellé vévén pétert _Jakab_ és _János_  _félni_ és unakozni _kezd_ és mondá szomoru az én lelkem _mindhalálig_ maradgyatok itt és vigyázatok velem az után mint egy _kőhajításnyi_ el távozván töllök a _föld_  _borul_ mint _hogy_ pediglen _hív_ vigasztalásokra _érezni_ akarta magában mind azokot az _indulat_ amelyeket rend szerent _indít_ az _ember_ a _természet_ a _halál_  _közelgetés_ azt is meg akará nékik mutatni példájával _hogy_ mit _cselekedik_ az olyan állapotban akarattal valo _indulat_ atesti _gyarlóság_ arra _kér_ az attyát _hogy_  _eltávoztat_ tölle azt a _halál_ a melyet véle akarna szenvedtetni _de_ az _engedelmesség_ és aszeretetnek _erő_ meg változtatván ezeket az _indulat_ az Attya akarattya alá veté magát és mondá Atyám Atyám mindeneket _megcselekedhet_ik_  _eltávoztat_  _tőle_ ezt apohárt _mindazonáltal_ ate akaratod légyen meg és ne az _enyém_ ezen _imádság_ után _felkel_ és atanitványihoz mene _aki_ aluva _talál_ mondá péternek simon aluszol _hát_ nem vigyázhattatok velem egy _óra_ vigyázatok és _imádkozik_  _hogy_ ne _esik_ akisértetben mivel alélek _gyors_  _de_ a _test_  _gyenge_ mint _ha_ azt mondotta volna alélek ahalál ellen akar állani és _ti_ azt _gondol_  _hogy_  _elegendő_  _erő_ vagyon arra _hogy_ a _halál_ meg vessétek _de_ a _test_  _gyengeség_  _meggyőz_ aléleknek _erő_  _hogy_  _ha_ nem _kér_ az _isten_  _hogy_ meg segittsen ahaláltol valo _félelem_ ezek után _ismét_ viszá _tér_  _imádkozni_ mondván Atyám _ha_ é pohár el nem mulhatik _hanem_ meg _kell_ azt _inni_ legyen meg ate akaratod másodszoris _visszatérvén_ a _tanítvány_ aluva _talál_ öket nagy _keserűség_ miat az után _harmadik_ mene _imádkozni_ szent lukáts mondgya _hogy_ egy angyal le szállot menyekböl _hogy_  _ő_  _erősít_ és aviaskodás a mely _benne_ volt atest _között_  _aki_ nem akart volna szenvedni és a lélek _között_  _aki_  _engedelmeskedni_ akart az _isten_  _oly_ igen _felháborít_ az ö testét _hogy_ az ö veritéke olyan volt mint a _vércsepp_ melyek a _föld_  _hull_ 

viszá _tér_  _harmadik_ az apostolihoz és mondá nékik mint egy nehézségel már álhattok és nyugodhattok _de_ azt is _elébe_  _ad_  _hogy_ már az _óra_  _eljön_  _hogy_ az _ember_ fia abünösök _kéz_  _adatik_  _felkel_  _tehát_ mondá nékik és menyünk _elébe_ mivel _aki_ engemet el adot már _közelget_ 


  _Jézus_ még ezeket el nem végezheté _hogy_  _Júdás_  _odaérkezik_ egy sereg vitézekel és meg olyan szolgákal _aki_ apapok az _írástudó_ a _farizeus_ és a _tanácsúr_  _küld_  _hogy_ meg fogják _Jézus_ ezeknél _kard_ és _dorong_ volt és tsak nem mindeniknek akezében _fáklya_ vagy lámpás mert setét vala mint _hogy_ pedig ezek nem üsmerték akit meg akarának _fogni_  _Júdás_ még _előre_ meg mondotta volt nékik _hogy_ akit én _megcsókol_ azt _megfog_ és vigyétek el vigyázásal _Jézus_  _közelítvén_  _tehát_ mondá üdvözlégy mester és azonal _megcsókol_  _jel_  _hogy_  _ő_  _kell_  _megfogni_  _Jézus_ pedig tsak ezeket mondá néki _barát_ kit _jön_  _keresni_  _hát_  _Júdás_ egy _csók_ árulodé el az _ember_ fiát

Azonal pedig a vitézek _elébe_ menvén _kérd_ töllök _hogy_ kit _keres_ azok _felel_  _hogy_ a názáreti _Jézus_  _aki_ is mondá én vagyok a a vitézek erre mind a _föld_  _esik_ másodszor is _kérd_ töllök _hogy_ kit _keres_ akik ujontában mondák _hogy_ a názárethi _Jézus_  _felel_ nékik meg mondottam már néktek _hogy_ én volnék a _hogy_  _ha_ pedig engemet _keres_  _elbocsát_ ezeket ugy mint atanitványokot _hogy_  _beteljesedik_ az _írás_  _hogy_  _aki_ nékem adtál senkit azok _közül_ elnem vesztettem az _ellenség_  _hatalom_ alá adván magát meg _fog_  _ő_ atanitványok _kérd_ tölle _hogy_  _ha_  _fegyver_ oltalmazáké _ő_ erre péter _kivonván_  _kard_ málkushoz a _főpap_ szolgájához _csap_ akinek el vágá _jobb_  _fül_  _Jézus_ pedig parantsolá atanitványinak _hogy_  _megcsendesedik_ amálkus _fül_  _megilletvén_  _meggyógyít_ az után mondá péternek _visszatesz_  _hüvely_  _kard_ mert minden valaki _kard_ fog _kard_  _által_ vész el _hát_ az atyám pohárát ne igyamé meg gondolodé _hogy_ az atyám nem _küld_  _ha_  _kér_  _több_  _tizenkét_ légio angyalnál segittségemre _de_  _hogy_  _beteljesedik_ az _írás_ amelynek _eszerint_  _kell_  _beteljedni_ 

Azután mondá azoknak akik meg akarák _fogni_  _kard_ és _bot_  _jön_ reám _hogy_  _megfog_ valamint egy _tolvaj_ minden nap _közötte_ ültem és _tanít_ atemplomban _akkor_ meg nem _fog_  _de_ ez ati és a setéttség _fejedelem_  _óra_ szükségesek bé tellyesedni az _írás_  _akkoron_ atanitványi el _hagy_ és el szaladának _hanem_ tsak egy _ifjacska_ akará _ő_  _követni_  _aki_ semmi _egyéb_  _köntös_ nem volt _hanem_ tsak egy lepedövel _betakar_ magát akit is _hogy_ a vitézek meg akarák _fogni_ el _hagy_ alepedöt és mezitelen el szalada


 Meg _fogván_  _tehát_  _Jézus_  _megkötöz_ és vivék _először_ annáshoz _aki_  _ipa_ vala _Kaifás_ annás pedig _küld_  _ő_  _Kaifás_  _aki_  _főpap_ vala azon _esztendő_ és _aki_ azt a _tanács_ adta vala a sidoknak _hogy_  _hasznos_ volna egy _ember_ meg _halni_ az egész népért mindnyájan a papi _fejedelem_ az _írástudó_ és atanács urak _Kaifás_ valának _összegyülekezve_  _aki_ is _tudakozódni_  _kezd_  _Jézus_ a _tanítvány_ és atanitása _iránt_  _Jézus_  _felel_ néki mindenek _hallata_  _beszél_ mindenkor a synagogákban és atemplomban _tanít_  _ahova_  _gyülekezik_ a sidok semmit titokban nem _tanít_ miért _kérd_  _hát_ engemet _kérdez_ azokot akik elött _beszél_ ök _tud_  _hogy_ mit _tanít_ erre egy a szolgák _közül_ akik _jelen_ valának artzul _csap_  _Jézus_ mondván _hát_ igy _felel_ a _főpap_  _Jézus_ mondá néki _ha_ roszul _beszél_ mutasd meg azt nékem _de_  _ha_  _jól_  _beszél_ miért versz engemet

Azonban pediglen mind azok kik agyülekezetben valának _hamis_  _tanúbizonyság_  _keres_  _hogy_  _megölethet_  _Jézus_  _de_ arra _elegendő_ nem _találhat_ noha sokan valának olyanok akik _hamis_ sokal vádolák _mindazonáltal_ még is _találkozik_  _kettő_ akik azal vádolák _hogy_  _Jézus_ azt mondotta volna _hogy_ le rontaná atemplomot és _harmadnap_ mulva mást olyat állitana fel a mely nem volna _ember_ munka _de_ ezek a vádlások sem valának még _elegendő_  _mindazonáltal_  _Kaifás_  _felkelvén_ agyülésben mondá _Jézus_ : miért nem _felel_ mind ezekre a melyekel tégedet vádolnak _de_ mint _hogy_ nem _felel_ akérdesre mindnyájan azt mondák néki _ha_  _te_ vagy akristus mond meg azt minékünk erre _felel_  _Jézus_  _ha_ néktek azt meg mondom nékem nem _hisz_ és _ha_  _kérdés_  _tesz_ néktek nem fogtok reája _felelni_ se el nem botsátotok engemet _de_ ez után az _ember_ fia az Isten _hatalom_  _jobb_ fog ülni erre _kérd_ tölle _tehát_ az _isten_ fia vagy _felel_ nékik igen is a vagyok

A _főpap_  _hasonló_  _kérdés_ tett neki és parantsolá néki _hogy_ mondaná meg az _élő_  _isten_  _hogy_  _ha_ ö volnaé akristus és az _isten_ fia _Jézus_  _ismét_  _bizonyít_ néki mondván avagyok és _eljön_ az a nap a melyben meg láttok engemet a _felhő_ el _jönni_ és az _isten_  _jobb_ ülni a _főpap_ ezeket _hallván_ a _köntös_ el szagatá mondván _káromkodás_  _beszél_ mi szükségünk vagyon több _bizonyság_  _ti_ mindnyájan _hall_  _káromkodás_ mire _ítél_ mindnyájan mondák _hogy_  _halál_  _érdemel_ és arra is _ítél_ azonal reája _kezd_ pökdösni és _csúfság_  _csapdos_  _ő_ a szemeit _beköt_ és némelyek ártzul _csap_ némelyek _ököl_ üték mondván néki _csúfság_  _Krisztus_  _kitalál_  _hogy_  _ki_ ütöt meg tégedet az után _sok_  _gyalázat_ és _káromlás_  _illet_  _ő_ 


 Az alat a még a _főpap_ illyen _gyalázat_ és _becstelenség_  _bánik_ egész _éjszaka_ az üdvezitövel a _cseléd_ és azok kik _megfog_  _Jézus_ alat az udvarban voltanak _ahol_  _tűz_  _csinálván_  _fűtőzik_ péter is ót _fűtőzik_ vélek együt mivel _távol_ amesterét _követvén_ egy a _tanítvány_  _közül_  _aki_ üsmeretes volt a _főpap_  _ház_ arra _kér_ a szolgálot _ki_ a _kapu_  _őriz_  _hogy_  _bebocsát_ pétert az udvarban egy _kevés_ vártatva ugyan azon szolgálo atüzhöz menvén ót látá pétert is atöbivel _fűtőzni_ akit _jól_ meg visgálván meg üsmeré és mondá fel szoval ezis azal az _ember_ volt az után _kérd_ tölle nem vagyé teis atanitványi _közül_  _de_ péter mindenek elött meg _tagad_ és mondá aszony én azt az _ember_ nem üsmerem se _tanítvány_ nem vagyok azt sem _tud_ mit _beszél_ az után apitvar _elébe_ mene és akakas szolla a midön ót volna egy más szolgálo meg látá _ő_ és mondá a _többi_ ez is a názárethi _Jézus_ volt a többi is _kezd_  _ő_  _kérdezni_  _de_ ö másodszor is meg _tagad_ és mondá _hogy_ nem volna ajésus _tanítvány_ sött még nemis üsmerné mint egy _óra_ mulva ez után egy a _főpap_ szolgai _közül_ rokona malkusnak a kinek péter el vagta volt a _fül_  _bizonyítani_  _kezd_ mindeneknek mutatván péterre _hogy_ a _galilaeus_ volna és _Jézus_  _tanítvány_ mondá is péternek nem láttalaké tégedet akertben azal az _ember_ atöbbi is _kezd_ erre mondani _bizonyára_  _te_ is _tanítvány_ vagy mivel a nyelvedröl meg üsmerjük _hogy_  _galileai_ vagy péter _harmadik_ is meg _tagad_  _esküvés_ és átokal és mondá nem üsmerem azt az _ember_ se azt nem _tud_ mit _beszél_ azonal a _kakas_ másodszor szolla _Jézus_ peterre _tekintvén_  _ész_  _juttat_  _jövendölés_ ez az apostol pedig azonal _ki_ mene az udvarbol és nagy _keserűség_  _kezd_ siratni vétkét szent Agoston azt mondgya _hogy_  _Jézus_  _fent_ lévén az _ellenség_  _között_ és _megkötöztetve_ nem láthatá testi szemeivel a _tanítvány_  _aki_ alat volt az udvarban ez igy lévén atekintés amelyröl szol az _evangélium_ az _irgalmasság_  _tekintet_ volt és a _kegyelem_  _titkos_  _indulat_ a mely meg nyittá szemeit péternek _hogy_ meg üsmértesse véle vétkét és a mely meg lágyittá szivét _hogy_ meg mosa vétkét _könnyhullatás_ 


 Péntekre viradora mind azok akik _halál_ itélték vala _Jézus_ minek utánna el végezték volna magok _között_  _hogy_ mitsoda modal _megölettet_  _ő_ azt is el végezék _hogy_ a romai _gubernátor_ pontius pilátusnak _kéz_ adgyák azonban pedig _Júdás_  _aki_ el árulta volt látván _hogy_  _halál_ itéltetet _megbán_  _cselekedet_ viszá vivé apapoknak a _harminc_  _ezüstpénz_ mondván nékik vétkeztem mert ártatlan vért adtam el azok pedig _felel_ néki mi _köz_ nékünk _az_ az ate _dolog_ ö pediglen a _templom_ vetvén apénzt _onnét_ el mene és magát fel akasztá apapok _gondol_  _hogy_ azt a pénzt nem _tehet_ a _templom_ pénze _közé_ mivel a vérnek arra volna erre valo nézve azal a pénzel egy _darab_  _föld_ vevének egy _fazekas_  _hogy_ az a _föld_ az _idegen_  _temető_ lenne és azt a mezöt nevezék _Hakeldama_ 
 az az vér mezejének _eszerint_ bé tellyesedék a profétának mondása _hogy_  _Jézus_ áruban _bocsáttatik_  _harminc_ pénzen _eladatik_ és _hogy_ azon a pénzen egy _fazekas_ mezejét meg veszik


 A papok és a _bír_  _kötözve_ vivék _Jézus_ a _gubernátor_  _ház_  _de_ mint _hogy_  _tart_ attol _hogy_ egy pogánynak _ház_ valo menetelek meg ne ferteztesse öket és az után meg ne _ehet_ik_ a _húsvét_ azért bé nem menének aházhoz ugy annyira _hogy_ pilatus _kényszerít_  _ki_ menni _hozzá_ és _megkérdeni_ töllök _hogy_ mivel vádolnák ahozája vit rabot a sidok tsak azt _felel_ néki _hogy_  _ha_  _hamis_  _ember_ nem volna nem adták volna _kéz_ a _gubernátor_ mondá nékik _hogy_  _megítél_ ö magok atörvények _szerint_  _de_ ök azt _felel_ neki _hogy_ ö nékik nem volna _hatalom_ arra _hogy_ valakit _halál_  _ítélhet_ azt _tart_  _hogy_ annak elötte tsak _kevés_  _idő_ a romaiak el vették volt a sidoktol a _hatalom_  _hogy_ valakit _halál_  _ítélhet_  _de_ mind ezek tsak arra valok valának _hogy_  _beteljesedik_ akristus apostolinak valo mondása _hogy_ a pogányok _kéz_  _adatik_  _hogy_  _felfeszít_  _ő_ 


 Azonban a _gubernátor_ meg nem elégedék az illyen elégtelen vádolásal a mely nem volt _elegendő_ a _halál_ valo _ítélet_ a sidok pedig mondák neki _hogy_  _Jézus_ nem tsak _elhitet_ az egész nemzetét _de_ még _ellenez_ a _császár_ valo adót és magát _király_ és messiásnak tészi pilátus bé menvén _ház_ maga _elébe_  _hívat_  _Jézus_ és _kérd_ tölle _hogy_  _ha_ a sidok _király_ volnaé _Jézus_  _felel_ néki _ez_ magadtol mondodé vagy mások mondattyák veled pilátus _felel_ néki _hát_ sidó vagyoké én ate nemzeted és apapi _fejedelem_ adtanak tégedet _kéz_ mit _cselekedik_  _Jézus_  _felel_ néki az én _ország_ nem evilágbol valo _ha_ evilágbol volna az én népem meg nem _enged_  _hogy_ a sidok _kéz_  _esik_  _de_ az én _ország_ nem _innét_ valo _király_ vagy _hát_ té mondá pilátus igen is avagyok _felel_  _Jézus_ és arra születtem és arra _jön_ evilágra _hogy_  _bizonyság_  _tesz_ az _igazság_ valaki az _igazság_  _tartozik_ a _hallgat_ az en _beszéd_ pilátus _kérd_ tölle mitsoda az _igazság_ és ezt mondván _ismét_  _ki_ mene a sidokhoz kik akapuja elött valának _tudta_ adni _hogy_ semmi vétkes _dolog_ nem _talál_  _Jézus_  _akkoron_ a papi _fejedelem_ és atöbbi _kezd_  _ő_ vádolni _sok_ féle vetkekel _de_  _Jézus_  _az_ nem _felel_ ugy anyira _hogy_ még pilátus is mondá neki nem hallodé menyivel vádolnak tégedet _de_  _hallgatás_ marada a melyen igen _csodálkozik_ a _gubernátor_ 


 Azonban az _ellenség_ sürgetésel vádollyák vala _ő_ mondván _hogy_ az egész népet fel lázaztotta _tanítás_ a melyel _betölt_  _Júdea_  _elkezdvén_  _Galilea_  _tartomány_ pilátus _hallván_ nevezni _Galilea_  _kérd_  _ha_  _Jézus_ oda valo volnaé _megtudván_  _hogy_ oda valo volna a mely _tartomány_  _Heródes_  _birodalom_ alat volna azért _Heródes_  _küld_  _aki_ is _akkoron_  _Jeruzsálem_ volt _Heródes_ azon igen _megörül_ mivel régen _kíván_ látni azért _hogy_ nagy _dolog_  _hall_  _felőle_ azt is _gondol_  _hogy_  _talán_ valamely _csoda_  _tesz_ elötte erre valo nézve _sok_  _kérdés_ tett nékie a melyekre _Jézus_ semmit nem _felel_ se atöbb vádolásokra a melyekel vádolák az _írástudó_ kik ót _jelen_ valának _Heródes_ pediglen nem látván semmit is olyat a mit _kíván_ látni meg veté _Jézus_ és _csúfság_  _fehér_ ruhát _adat_ reája és _visszaküld_ pilátushoz ugyan ez is _okoz_  _hogy_ azon a napon _megbékél_  _Heródes_ és pilátus egy másal és egy más _baráti_ lének mivel annak elötte egy más _ellenség_ valának


 Pilátus nem veheté arra magát _hogy_  _megölet_ egy olyan _ember_  _aki_ semmi _halál_ méltó vétket nem _találhat_ azért maga _elébe_  _hívat_ a papokot a _főrend_ lévöket és a népet és _elébe_  _ad_  _hogy_  _őelőttük_ mindenekröl _tudakozódik_  _Jézus_  _de_ ö semmiben vétkesnek nem _talál_  _ő_  _de_ söt még _Heródes_ is _aki_  _elküld_  _halál_ valo vétket nem _talál_  _benne_  _mindazonáltal_  _hogy_  _ha_ tsak valamiben is _elég_  _tesz_ azö _dühösség_ mivel _tud_  _hogy_ tsak _gyűlölség_ és _irigység_ adták volna _kéz_  _Jézus_ azt mondá nékik _hogy_  _elsőbben_ meg vereti az után _elbocsát_  _de_ még más módót is _gondol_ a meg szabaditásában azal _tartozik_  _hogy_ egy rabot meg szabadittson azinnepben a pedig a sidokon állot _hogy_ melyik _halálos_ rabnak _kér_ meg szabadulását vala _akkoron_ atömlöczben egy _híres_  _tolvaj_  _Barabás_ nevü _aki_ valamely _támadás_  _gyilkosság_  _cselekedik_ azt _gondol_  _tehát_ pilátus _hogy_ szabadá _hagyván_ anépet a _Jézus_ és _Barabás_  _között_ valo valasztásra _természet_  _szerint_ inkáb fog _kegyelem_ kémi egy ártatlannak mint sem egy _tolvaj_ és _gyilkos_ monda azért nékik én semmi vétket nem _talál_  _abban_ akit _ti_ vádoltok _de_ mint _hogy_  _szokás_  _hogy_  _húsvét_  _elbocsát_ egy _halál_ valot melyikét akarjátok a _kettő_  _közül_  _hogy_  _elbocsát_ barabásté vagy _Jézus_  _aki_  _Krisztus_ neveztetik _de_ még azon _idő_ olyan _dolog_ is _történik_ a melyért inkáb _kelletik_ ennek agubernatornak azon _igyekezni_  _hogy_ meg menttse a _Jézus_  _élet_ mivel a midön az _ítélőszék_ volna a _feleség_  _megüzen_ néki _hogy_ ne ártaná magát annak az _igaz_  _dolog_ mivel sokat szenvedet volna álmában _érte_ 

Minden _tehetség_ azon _igyekezik_  _tehát_  _hogy_ meg szabadithatná _ő_  _ellenség_  _kéz_  _ugyanezért_ is _kérd_ anéptöl _hogy_ melyiket választanák jesusté _vagy_  _Barabás_  _de_ apapok és atanáts urak anépet _felindít_  _hogy_  _Barabás_  _grácia_  _kér_ és a _Jézus_  _halál_  _kér_ ugy anyira _hogy_ amidön másodszor is _kérd_ pilátus _hogy_ melyikét _elbocsát_ a _kettő_  _közül_ mindnyájan _kiáltani_  _kezd_  _megölet_  _ez_ és _ad_ nékünk _Barabás_ mit akartok _tehát_  _kérd_ pilátus _hogy_  _cselekedik_  _Jézus_ ök pedig mindnyájan _kiált_  _felfeszít_  _felfeszít_  _ő_  _harmadik_ is _kérd_ töllök _de_ mi vétket _cselekedet_ mert semmi _halál_ valo vétkit nem látom _hanem_ majd _megostoroztat_ és az után el _bocsát_ ök pediglen annál inkáb _kezd_ sürgetni _kiáltás_ és _kérés_  _hogy_  _felfeszíttet_ 


 parantsolá _tehát_ pilátus _hogy_  _Jézus_  _megostoroz_  _de_ a vitézek az _ostorozás_ meg más _gyalázatos_  _dolog_ is meg szaporiták amelyeket nem láttyuk _hogy_ nékik parantsolták volna mivel atanáts _ház_ pitvarában vivék _ő_ és oda _gyűlvén_ az egész sereg le vevék rolla amaga _köntös_ és veres _bársonypalást_  _ad_ reája az után _tövis_  _korona_  _fon_ a _fej_  _tesz_ és ajóbb _kéz_ egy nádat _ad_ az után _csúfság_  _térdhajtás_  _köszönt_  _ő_ mondván üdvözlégy sidok _király_ és azonban pofon üték afejét nádal verék és az _orca_ pökdösnek vala pilátus _gondol_  _hogy_ a sidok olyan állapottyában nem nézhetnék _ő_ szanakodás nélkül azért meg is akará nékik mutatni amint _hogy_ a _ház_  _elébe_ menvén mondá a sidoknak _hogy_ semmi vétket nem _talál_  _benne_  _Jézus_ is _elébe_ viteté atövis _korona_ és averes palástal és mondá a sidoknak _ihon_ az _ember_  _de_ ök azonal _kezd_  _kiáltani_  _felfeszít_  _felfeszít_ pilátus mondá nékik vegyétek és _felfeszít_  _ti_  _ő_ mivel én semmiben vétkesnek nem _talál_ a sidok _felel_ nékünk olyan _törvény_ vagyon a mely _szerint_ meg _kell_ néki _halni_ mert Isten _fia_  _tesz_ magát


 A sidoknak illyen _dühösség_ és _keménység_ igen almélkodék a _gubernátor_ és meg is ijede _aki_ is atanáts _ház_  _visszatérvén_  _kérd_  _Jézus_  _hogy_  _honnét_ valo volna _de_  _hogy_ nem _felel_ nékie mondá nem tudé azt _hogy_  _hatalom_ vagyon _hogy_  _felfeszíttet_ vagy _elbocsát_  _Jézus_  _felel_ neki nem volna néked _hatalom_ rajtam _hogy_  _ha_ azt _onnét_ felyül nem adták néked azért is náladnál vétkesebek azok kik _kéz_ adtanak mind ezek után is agubernátor tsak azon _igyekezik_  _hogy_ meg szabadithasa _ő_  _de_ végtire a sidok _erő_ vevének ezen a lágy _bíró_  _kiáltván_ nékie _hogy_  _ha_ meg nem _büntet_ az olyat _aki_ magát _király_  _tesz_ maga magát _ellenség_  _tesz_ a _császár_ pilátus ezeket _hallván_  _ki_ vivé _Jézus_ olyan _hely_ a melyet sidoul _gabbata_  _görög_ lithostrotosnak nevezék az az _kő_ pádimentomozot _hely_ és ótt a székiben üle az után mondá a sidoknak _ihon_ vagyon akirályotok _de_ ök _kiáltani_  _kezd_ vidd el vidd el _megfeszít_  _ő_ ö pedig mondá nékik meg feszittsemé a _király_ erre mondák a papi _fejedelem_ nintsen más _király_  _hanem_ a _császár_ 


 Pilátus látván _hogy_ semmit sem nyerhetne rajtok és _hogy_ mentöl inkáb _igyekezik_ a _Jézus_ meg szabaditásán annál nagyob _támadás_ lenne a nép _között_ vizet _kér_ és meg mosdék az egész nép elöt mondván én ártatlan vagyok ezen _igaz_ vérétöl _ti_ adtok arrol számot az egész nép erre _felel_ az ö vére mi reánk _esik_ és a mi _fia_  _Jeruzsálem_ negyven _esztendő_ után valo el pusztulása és mind azok a rettentö nyomoruságok a melyek _akkoron_ lettenek _beteljesít_ ezt a veszedelmes átkot melyet magokra mondának azt _óhajtván_  _hogy_ a _Krisztus_ vére az ö fejekre _esik_  _mindazonáltal_ meg nyerék _kérés_ mivel pilátus nem _ellenállhatván_  _kiáltás_ meg szabadittá _Barabás_  _halál_  _ítél_  _Jézus_ és _kéz_  _ad_  _hogy_  _felfeszít_ 


 Vevék azért _Jézus_ averes palástot levevék rolla és a maga _köntös_  _ad_ reája a maga _kereszt_ avállára _tesz_ és a _Kálvária_ vivék a midön _Jeruzsálem_  _ki_ mentenek volna egy _Cirenei_ simon nevü _ember_  _ad_ akeresztet és arra _kényszerít_  _hogy_  _Jézus_ után vinné a _sok_ számu nép _között_  _ki_  _öröm_ nézé _hogy_ a _halál_ vinnék akit _oly_  _igazságtalan_  _gyűlöl_ valának igen sokan mind a _férfi_ mind az aszonyok _közül_ kik sirva _követ_ az Isten fiát a melyeket vervén _visszafordul_ az aszonyokhoz és mondá nékik _Jeruzsálem_ leányi ne sirjatok én rajtam _hanem_ magatokon és _fia_ mert _íme_ el _jön_ az _idő_ a melyekben mondgyák _boldog_ a magtalanok és a méhek melyek nem szültek és az _emlő_ melyek nem szoptattak _akkor_  _kezd_ mondani a _hegy_  _esik_ mi reánk és ahalmoknak _elborít_ minket mert _ha_ a zöldellö _fa_ ezeket mivelik a szárazal mint lészen az az _ha_ az ártatlanal _így_  _bánik_  _hát_ abünösök mit nem várhatnak magokra azt _könnyű_  _által_ látni _hogy_  _Jézus_  _Jeruzsálem_ meg szállásakor valo nyomoruságokot _megjövendöl_ az aszonyoknak a mely _idő_ a sidok nem _bán_  _ha_ a _hegy_  _elborít_ öket tsak _hogy_ meg menekedhettek volna _ellenség_  _boldog_ is valának _akkor_ az olyan aszonyok _aki_  _gyermek_ nem volt az olyanoknál _aki_  _keserűség_  _kelletik_ nezni _fia_  _előtte_  _fegyver_  _által_ el veszni vagy _éhen_ meg _halni_ 

A midön akálvária _hegy_  _érkezik_  _Jézus_ mirhával és _epe_  _elegyít_  _bor_  _ad_  _inni_  _de_ meg kostolván nem akara _belőle_  _inni_ azt _tart_  _hogy_  _szokás_ volt a sidoknál a _halál_ valoknak _holmi_  _megelegyített_  _bor_  _inni_ adni szivek _erősítés_  _de_ akristusnak igen _keserű_  _ital_  _ad_ azért _hogy_  _több_ szenvedgyen az után fel szegezék _ő_ akeresztre 
 és ö véle _két_ latrot _egyik_  _jobb_  _kéz_ felöl a másikát _bal_  _kéz_ felöl az _Izajás_  _jövendölés_  _szerint_ ahamisak _közibe_ számláltaték

pilátus az után _feljegyez_ az _ok_  _hogy_ miért itéltetet volna _halál_  _Jézus_ és azt az _írás_ a _fej_  _felé_  _tesz_ a _kereszt_  _felső_ végire az _írás_ sidoul _görög_ és _deák_ volt _írva_ és evolt _írva_ a názárethi _Jézus_ sidok _király_ a _főpap_ ezen az _írás_ meg ütközének és anékik nem _tetszik_ azért _kérni_  _kezd_ pilatust _hogy_ ne irná _hogy_ a sidok _király_  _hanem_  _hogy_ maga mondotta volna magát sidok _király_  _de_ pilátus tsak azt _felel_ nékik a mit _ír_  _írva_ vagyon


 Mihent _Jézus_ akeresztre _feszít_ azonal _imádkozik_  _ellenség_ mondván Atyám _megbocsát_ nékik mivel nem _tud_ mit _cselekedik_ avitézek pedik négyen lévén negy részre _oszt_ magok _között_ a ruhait a _dolmány_ mint _hogy_ varás nem volt _hanem_ egészen szött volt el nem akarák darabolni _hanem_ mondák magok _között_ vessünk sorsot _hogy_  _kié_ legyen és _eszerint_  _beteljesedik_ a 21 soltárban lévö _jövendölés_ el _oszt_ magok _között_ ruháimot és aköntösömre sorsot vetettek

Azonban pedig anép a _kereszt_ elött állot _csúfság_  _illetvén_  _Jézus_ akik ót el mentenek azok is _káromol_ és _becstelenít_  _ő_ a _fej_  _csóválván_ mondák néki _te_  _aki_ a _templom_ le rontod és _harmadnap_  _felépít_ szabadisd meg most magadot _ha_ Isten fia vagy _hasonló_  _csúfol_  _ő_ a papi _fejedelem_ az _írástudó_ és a _tanácsúr_ is mondván másokot meg szabaditot magát nem _megtud_ szabaditani _ha_ az _Izrael_  _király_  _ha_ ö a _Krisztus_ az _isten_ valasztotta szállyon le mostanában a _kereszt_ és _hisz_  _benne_ az _isten_ veti reménségit _ha_ az Isten _ő_ szereti szabadittsa is meg mivel Isten _fia_ mondotta magát lenni a vitézek kik a _kereszt_ mellet ültenek _csúfol_  _ő_ valamint atöbbi mondván szabadisd meg magadot _ha_ a sidok _király_ vagy _de_ sött még avéle _felfeszíttetett_  _két_ latornak az _egyik_ is _csúfság_  _illet_  _ő_  _ha_  _Krisztus_ vagy szabadisd meg magadot és minket is magadal _de_ amásika _eszerint_  _megdorgál_  _ő_ nem félszé az _isten_ mivel teis _hasonló_  _halál_ itéltettél mi pediglen ezt _megérdemel_  _igazság_  _szerint_ mivel vétkeinkért szenvedünk _de_ ez ártatlan és semmi roszat nem _cselekedet_ az után _Jézus_  _folyamodván_ mondá néki uram _megemlékezik_ rollam amidön _ország_ lészesz _Jézus_  _felel_ néki _bizonnyal_ mondom néked _hogy_ ma velem lészesz aparaditsomban az az anyugodalomnak _hely_  _ahol_ valának a szentek lelkei a mely _hely_ azon anapon paraditsomá lett a _Krisztus_  _jelenvaló_ létével

Anyi _sok_ nép _között_  _ki_ akereszt _körül_ állot valának olyan aszonyok is kik _Jézus_  _jön_  _Galilea_ és akik segitették _ő_ az ö üsmeröji is ót voltanak _távol_ nézvén mind ezeket _de_ aBoldogságos szüz mária magdolna és meg egy más mária _közel_ voltanak a _kereszt_  _János_ pedig azebedeus fia a _boldogságos_ szüz mellet volt akristus meg látván az ö annyát mondá aszony állat _ihon_ ate _fia_ és mondá atanitványnak _ihon_ ate anyád azon naptol _fogvást_ az atyák _szerint_ eza szent szüz ezel a szüz _tanítvány_ lakék akinek _gondviselés_ alá _hagy_ nem _kell_  _tehát_  _csodálni_ mondgya szent _Ambrus_  _hogy_ ez az apostol _oly_  _isteni_ modon _beszél_ avallásnak nagy _titok_ mivel a szenttséges Sanctuárium mellet lakot _ahol_  _fogantatik_ atitkoknak _kezdő_ 

A _Krisztus_  _dél_ elött _felfeszít_ egy _kevés_  _délután_ anap _meghomályosodik_ és setéttség lön _három_  _óra_  _három_  _óra_  _felé_  _Jézus_  _felkiált_ nagy szoval Eli Eli és akik ezt _hall_ nem _tudván_ az _izraelita_ nyelvét amelyen ez a _két_ szó azt tészi Én _isten_ Én _isten_ azt _gondol_  _hogy_  _Illyés_ profétát _hív_ segittségire


 A _Krisztus_ véghez vitte és el szenvedte volt mind azt valami meg volt jövendölve _felőle_ az _írás_ és _egyéb_ nem _hátravan_  _hanem_  _hogy_ a soltárnak 68 ezeket a szavait is bé _tölt_  _epe_ adtanak nékem _enni_ és szomjuságomkor _ecet_  _itat_ velem _hogy_ pediglen semmi _abban_ el ne mulyék a mit az attya parancsolt volt néki mondá szomjuhozom egy avitézek _közül_ mindgyárt a spongyiát az _ecet_ mártá és egy nád szálnak avégire _tévén_ fel nyujtá nékie és mondá nézük _ha_  _Illyés_ el jöé _hogy_ le vegye _ő_ a _kereszt_  _Jézus_ pedig meg kostolván az _ecet_ mondá minden bé tellyesedet az után fel szoval mondá Atyám _kéz_ ajánlom lelkemet és ezeket mondván _lehajt_  _fej_ és szenttséges lelkét _kiad_ 

Azon _idő_ a _templom_ superláttya _kétfelé_  _hasad_  _földindulás_ lett a _kőszikla_  _meghasad_ akoporsok meg nyilának és amidön _Jézus_ fel _támad_  _sok_ szenteknek _test_  _feltámadván_ a _koporsó_  _ki_ mentenek és _Jeruzsálem_ városában sokaknak _megjelenik_ 

Mind ezek anagy _csoda_ anyira meg rémitték a századost és avitézeket kik _Jézus_  _őriz_  _hogy_  _félelem_  _felkiált_ ez az _ember_ valoságal Isten fia vala _de_ sött még a nép is _aki_ ótt _jelen_ vala _hasonló_  _csodálkozás_ volt ugy anyira _hogy_  _ki_  _ki_ a maga _ház_  _visszatérvén_ a melyét veri vala

Azonban pedig asidok nem akarván _hogy_ a _Krisztus_  _test_ és a véle _felfeszíttetett_  _két_ latrok _test_ akereszten maradgyanak szombat napon _kér_ pilátust _hogy_  _megtöret_ szárokot és vétetné le akeresztröl avitézek _megtör_ szárokot akét latornak _Jézus_ pedig látván _hogy_  _meghal_ volna nem _megtör_ azö szárait _hanem_  _egyik_  _közüle_ az _oldal_ meg nyittá alántzával _ahonnét_ vér és viz _folyik_  _eszerint_  _két_  _jövendölés_  _beteljesedik_ egy szers mind az elsö _hogy_ meg lattyák azt akit _általver_ a másika szolván ahusvéti _bárány_  _aki_ 
  _jelent_ akristust mondgya semmi _csont_ meg ne ronttsatok _őbenne_ 


 vala a _Jézus_  _tanítvány_  _között_ egy _gazdag_ és nevezetes _ember_ arimáthiai városbol valo akit _József_ nevezték avalo _hogy_ etitkon valo _tanítvány_ volt az üdvezitönek mert _tart_ asidoktol _de_ részt nem vett _igazságtalanság_ és noha a _jeruzsálemi_  _tanácsúr_  _köz_ számláltatot is _mindazonáltal_ ö néki semmiben _abban_ része nem volt a mit atöbbi _cselekedet_ az Isten fia ellen _de_ az ö mesterének _halál_  _megbátorítván_  _ő_ pilátushoz mene _tartalék_ nélkül _hogy_ tölle szabadságot _kér_ le venni a _kereszt_ a _Jézus_ testét és el _temetni_ azt pilátus nehezen akará el _hinni_  _hogy_ olyan _hamar_  _meghal_ volna _de_  _megtudván_  _halál_  _bizonyos_ a századostol parantsolá _hogy_ adnák _József_ a _test_ 

 _József_  _temetni_ valo ruhát vévén le vevé a _Jézus_ testét akeresztröl nicodemus ugyan azon _tanácsúr_  _aki_  _éjjel_ ment volt _Jézus_ részt akarván venni _József_  _abban_ aditsöségben _hogy_ véle együt _eltemet_ mesterét száz _font_ myrhát és aloest véve és _József_  _betakar_ a _Jézus_ testét ezen _füstölő_ és ruhákal és _eltemet_ a sidok szokása _szerint_ vala pedíg azon ahelyen _ahol_  _Jézus_  _felfeszíttetik_ egy _kert_ és akertben egy _kőkoporsó_ a melyet _József_ vagatta volt a _kőszikla_ és a melyben még semmi _holttest_ nem tettenek volt _József_ és nicodemus _abban_  _tesz_ ajésus testét és egy nagy _kő_ bé zárák az ajtaját maria magdolna és atöbb aszonyok kik _jelen_ valának a _Jézus_  _halál_ az ö _temetés_ is _jelen_ valának és _jól_ meg visgálván _hogy_  _hova_  _tesz_ atestet el menének _hogy_  _kenet_  _készít_ a melyel _megken_  _mihelyt_ a szombat napja _eltelik_ ugy mint vasárnapon

 _Jézus_  _meghalván_ és _eltemettetvén_ pénteken más nap apapi _fejedelem_ és a _farizeus_  _tanács_  _tartván_ pilatushoz menének és mondák nékie uram mi még azt el nem felejtettük _hogy_ az ahitetö ( _eszerint_ nevezék _Jézus_ :) azt mondotta volna még _élet_  _hogy_  _halál_ után _harmadnap_ fel _támad_ parantsollyad _tehát_  _hogy_  _had_  _őriz_ az ö _koporsó_  _harmadnap_ nehogy atanitvánnyi _éjszaka_ el lopják atestet és az után azt ne _hirdet_ a népnek _hogy_  _feltámadt_ mert ez az utolso _tévelygés_ nagyob lenne az _első_ pilátus mondá nékik _őriztet_  _ti_ ugy amint akarjátok ök el menvén meg petsételék akoporsot és _örző_ rendelének meléje


 Szombat másod napján elsö napján ahétnek amelyet mi nevezük vasárnapnak mária magdolna és atöb aszonyok _aki_ pénteken _este_  _elkészít_ a _fűszerszám_ jó regel _elindul_  _hogy_  _megken_ a _Jézus_ testét és a midön _odaér_ a nap mar jó _fent_ volt _de_ mint _hogy_ azt latták volt _hogy_ a _koporsó_ ajtaját egy nagy _kő_ zárták volt bé azt _kezd_ egy mástol _kérdeni_  _hogy_  _ki_ fogja azt a nagy _kő_  _elhengeríteni_ akoporso ajtajárol _de_ a _kő_ el vala már hengeritve minek elötte _odaérkezik_ mivel egy angyal akinek az _orca_ olyan _fényes_ volt mint villámlás és aruhája olyan _fehér_ mint ahó az _ég_ le szálván a _kő_  _elhengerít_ és réaja ült ugyan azon _óra_ a nagy _földindulás_ és az angyalnak _megjelenés_ anyira meg rémitté az _örző_  _hogy_ mint aholtak olyanok valának ez igy lévén amidön az aszszonyok akoporsohoz _érkezik_ se akö se az _örző_ meg nem _tartóztat_ öket _hogy_ bé ne menyenek _de_ azon el álmélkodának a midön bé menvén ajésus testét nem _talál_ 

Maria magdolna siettségel mene _tudta_ adni az apostoloknak pétert és _János_  _találván_ mondá nekik el vitték az urat akoporsobol és nem _tud_  _hova_  _tesz_ ez a _két_ apostol azonal nagy siettségel a _koporsó_  _felé_  _indul_  _János_  _odaérkezik_  _elébb_  _de_ bé nem mene _hanem_  _meghajtván_ magát bé néze akoporsoban ót látá aruhákot a _föld_ péter is _odaérkezvén_ bé mene és látá aruhákot atöbbi _között_ aruhát melyet a _Jézus_  _fej_  _tesz_  _különös_  _összehajtva_  _János_ is bé menvén az után látá mind ezeket és mind aketten azt _gondol_  _hogy_ atestet el rejtették volna valamint mária magdolna mondotta volt nékik mivel nem _tud_ még _akkor_  _hogy_ az _írás_ mit _tanít_ és arra reá nem _emlékezik_  _hogy_  _Jézus_  _sokszor_ meg mondotta volt nékik _hogy_  _holta_ után _hamar_  _feltámad_  _visszatér_  _tehát_ mind a _kettő_ avárosban _de_ péter nagy _csodálkozás_ vala mind ezek _iránt_ 


 Maria magdolna pedig nem _visszatér_ atöbbivel _hanem_ akoporso mellet siránkozék az ö nagy szeretete nyughatatlanná _tévén_  _ő_  _lehajol_  _hogy_ a _koporsó_ nézen ót pediglen _két_ angyalt láta _fehér_  _köntös_  _aki_ ugyan azon akövön ültenek amelyre _tesz_ a _Jézus_ testét _egy_ a _fej_ a másik alábánál az angyalok _kérd_ tölle aszony mit sirs _ki_  _felel_ nékik el vitték az uram testét és nem _tud_  _hova_  _tesz_ ezekre a szokra _hátratekintvén_ egy _ember_ láta _aki_  _kérd_ tölle aszony miért sirs kit _keres_ mária _gondolván_  _hogy_ a volna a _kertész_ mondá néki uram _ha_  _te_ vitted el _innét_ a _test_ mond meg _hova_  _tesz_ és én el viszem és erre viszá akara _térni_  _de_ az az _ember_ nevén szollitván mondá mária _aki_ is _visszafordulván_ meg üsmeré _Jézus_ és _ki_ mondhatatlan valo _öröm_ fel _kiált_ Rabbani az az mesterem _Jézus_ mondá néki ne _ér_  _hozzá_ mivel még fel nem mentem az atyámhoz _hanem_  _eredj_ mond meg az atyám _fia_ ugy mint az apostolinak _hogy_ fel megyek az atyamhoz és ati atyatokhoz az _isten_ és ati _isten_ mária az apostolokot _felkeres_  _aki_ nagy szomoruságban _talál_ és mondá nékik _hogy_ látta volna az urát és azt is meg mondá a mit _üzen_ nékik _de_ ök _hitel_ nem _ad_ szavának


 Azonban pedig atöbb aszonyok akik akoporso mellet maradtanak vala nagy _felháborodás_ valának azért _hogy_ nem _találhat_ ajésus testét _de_ még azón inkáb _felháborodik_ a midön _két_  _ember_ látának _előtte_  _megjelenni_  _fényes_  _köntös_ ezek ugyan azon angyalok valának _aki_ magdolna látot volt a _koporsó_ mint _hogy_ pedig nagy rémülésekben valának a szemeket sem merték a _föld_ fel _emelni_ az angyalok mondák nékik miért _keres_ aholtak _között_ azt _aki_  _élet_ vagyon _ti_ a názárethi _Jézus_  _keres_ akit _felfeszít_ ne _fél_ mert _feltámadt_ valamint meg mondotta volt _megemlékezik_ arrol _hogy_ mit mondot volt néktek mikor _Galilea_ volt: szükséges _hogy_ az _ember_ fia abünösök _kéz_  _adattatik_  _hogy_  _felfeszíttetik_ és _hogy_  _harmadnap_ fel _támad_  _jön_ nézétek meg a  _hely_  _ahova_  _tesz_ és _eredjetek_ siettségel meg mondani atanitványinak és péternek _hogy_  _feltámadt_  _előbb_ is lészen nálatoknál _Galilea_ ót meg láttyátok _ő_ amint meg _ígér_ volt néktek ezekre aszokra _ráemlékezik_ a _Jézus_  _ígéret_ és _meghalván_  _feltámadás_ meg vigasztalodának és az angyaloktol valo _félelem_  _megcsendesedik_  _ki_ menének _tehát_ akoporsobol _hogy_ el menyenek meg mondani az apostoloknak amiket láttanak _de_ amint mennének _elől_  _talál_  _Jézus_  _aki_  _köszönt_ öket ök pediglen nagy _csodálkozás_ és _öröm_  _hozzá_  _járul_  _megölel_ lábait és _imád_  _ő_  _aki_ is mondá nékik _eredjetek_ mondgyátok meg az atyám _fia_  _hogy_ menyenek _Galilea_ ót meg látnak engemet el menének _tehát_ ezek az aszonyok és _megbeszél_ az apostoloknak és atöbb _tanítvány_ mind azokot amiket láttak és _hall_  _de_ az ö _beszéd_ tsak álom látásnak _gondol_ lenni és nem _hisz_ nékik

Az alat a még ezek a szent aszonyok az Isten  _fia_ parantsolattyával mennének az apostolokhoz _hogy_  _tudta_ adgyák _feltámadás_ némellyek avitézek _közül_ kik a _koporsó_  _őriz_ és akik mint _holt_ a _föld_  _esik_  _hogy_ az angyalt láták akövet el venni a _koporsó_ ajtajárol _Jeruzsálem_ menének és meg mondák apapi _fejedelem_  _hogy_ mit láttak volna erre a papok és atanáts urak _összegyűlvén_  _tanács_  _tart_ és nagy summa pénzt _ad_ az _örző_ tsak _hogy_ azt mondanák _hogy_  _éjszaka_ a midön aluttanak a _Jézus_  _tanítvány_ el lopták volna atestét a vitézek fel vévén apénzt azt _hirdet_ a mire _tanít_ öket ugy annyira _hogy_ ez a _hír_  _elterjedvén_ sokáig _tart_ a sidok _között_ 


 Ugyan azon a napon _kettő_ atanitványok _közül_  _Emmaus_ varósában menének _harmadfél_  _mélyföldnyi_  _Jeruzsálem_ amint az uton mennének egy más _között_ a _harmadnap_ alat _történik_  _dolog_  _beszélget_ azonban _Jézus_ közikben _ad_ magát és vélek együt ment _de_ ökk meg nem üsmerék _kezd_ töllök _kérdezni_  _hogy_ miröl _beszélget_ egy más _között_ és _hogy_ miért volnának _oly_ szomoruak _Kleofás_  _egy_ akettö _közül_ mondá _Jézus_  _te_ vagyé tsak egyedül olyan _idegen_  _Jeruzsálem_  _hogy_ ne _tud_ mitsoda _dolog_ lettek anapokban mitsoda _dolog_ azok _kérd_ tölle azók anázárethi _Jézus_  _illet_  _felel_ néki _aki_  _hatalmas_ proféta volt mind _cselekedet_ mind _beszéd_  _éppen_ arrol _beszélget_  _hogy_ még is mi modon _ítél_  _halál_ és _felfeszít_  _ő_ a papok és atanáts urak _mindazonáltal_ mi azt remélettük _hogy_ ö fogja meg szabaditani _Izrael_ mind ezek után nem _tud_ mit _gondolni_ mivel már _harmadik_ napja _hogy_ ezek a _dolog_  _történik_ valo _hogy_ némellyek avelünk lévö aszonyok _közül_  _csodálatos_  _dolog_  _beszél_ mivel ma jó _idő_ a _koporsó_ menvén atestet ót nem _talál_ azt is mondották nékűnk _hogy_ ót angyalakot láttanak akik _bizonyít_ nékik _feltámadás_ némellyek mi _közüle_ [mi- _közüle_ ] is oda el mentenek és ugy _talál_ adolgot valamint az aszonyok mondották _de_  _Jézus_ nem látták _Jézus_ erre szemekre _kezd_  _hányni_  _hihetetlenség_  _ó_ ’ _esztelen_ mondá nékik mitsoda nehéz és _késedelmes_ ati sziveitek el _hinni_ mind azt amit aproféták _megjövendöl_ nem kelletetté akristusnak mind azokot szenvedni és ugy bé menni a _dicsőség_ az után magyarázni _kezd_ nékik mind azt valamit az _írás_ mondottak _felőle_  _előhozván_ nékik amojses _könyv_ és aprofétákot a midön avaroshoz _közel_ volnának ugy _tetet_ magát mint _ha_ továb akarna menni _de_ ez a _két_  _tanítvány_ arra _kényszerít_  _hogy_ ne menne továb mondván maradgy mivelünk mivel már _estefelé_ vagyon anap _csakhamar_ le megyen bé menvén _tehát_ és asztalhoz ülvén vélek vevé akenyeret meg áldá meg szegé és nékik _osztogat_ azon szempillantásban meg nyilának az ö szemei és meg üsmerék _Jézus_  _aki_ is azonal _eltűnik_ szemek _elől_ a _tanítvány_ pedig _kezd_ egy mástol _kérdeni_ nem ugy vagyoné _hogy_ ami szivünk mint _ha_  _ég_  _mibennünk_ a midön nékünk _beszél_ és nékűnk magyarázá az _írás_ ezek mindgyárt _felkelvén_  _visszatér_  _Jeruzsálem_  _ahol_ atöbb _tanítvány_  _összegyűlve_  _talál_ és akik mondák _bizonyára_  _Jézus_  _feltámadt_ és péternek meg _jelent_ akét _tanítvány_ is _elébeszél_ nékik _hogy_ mi _történik_ vélek az uton és _hogy_ miformában üsmértette meg magát az ur vélek akenyér meg szegésin _de_ mind ezekre valo nézve is valának még _felesen_ a _tanítvány_  _közül_ olyanok kik ezeknek _hitel_ nem _ad_ 


  _abban_ ahelyben _ahova_ az apostolok _összegyülekezik_ a sidoktol valo _félelem_  _estefelé_ ugyan azon a napon a melyen _Jézus_  _feltámadt_ ugy mint vasárnapon az apostolok asztalnál lévén és ahelynek ajtaja bé zárva a _Jézus_  _megjelenés_  _beszélget_  _aki_ is egy szers mind _közötte_  _megjelenik_ mondván nékik _békesség_ néktek ne _fél_ mert én vagyok _eszerint_  _köszöntvén_ öket szemekre _hány_  _hihetetlenség_ és sziveknek _keménység_ azért _hogy_ nem akarták _hinni_  _feltámadás_ se _hogy_  _hitel_ nem adtanak azoknak akik _bizonyít_  _hogy_  _élet_ látták az apostolok nagy _ijedség_ valamely más lelket _gondol_ látni _de_  _Jézus_  _hogy_  _megbátorít_ öket mondá nékik miért _megháborodik_ nézétek meg az én _kéz_ és lábaimot én magam vagyok _megtapogat_ és _megtud_  _hogy_ aléleknek nintsen se _test_ se _csont_ valamint nekem vagyon az után meg mutatá nékik akezein lábain és _oldal_ lévö sebeit

Az apostolok nagy _öröm_ és _csodálkozás_ egész _hitel_ nem adhatának annak a mit lattanak _Jézus_ pedig _hogy_ jobban _elhitethet_ vélek _enni_  _kér_ egy _darab_ sült _hal_ és lépes mézet _ad_ néki amelyekböl _eszik_ szemek láttára nem azért _hogy_ magát _táplál_ mivel azö _test_  _feltámadás_ után _megváltozván_ az után szüksége nemvolt az _étel_ amely tsak ez _élet_ szükséges _hanem_ azért _hogy_ minden _kételkedés_ el vegye az apostolinak és _hogy_ valoságal meg mutathasa nekik láthato _jel_  _hogy_ ö volna maga és _hogy_  _bizonyos_ fel _támad_ midön pedig _eszik_ a maradékot nékik _ad_ és másodszor is mondá nékik _békesség_ néktek valamint az Atya _elküld_ engemet én is _elküld_  _titeket_ az után reájok lehelle és mondá nékik vegyétek a szent lelket _aki_  _bűn_  _megbocsát_ meg lésznek botsátva és _aki_  _megtart_ meg lesznek _tartva_ 

 _Tamás_ nem _találkozik_ atöbb apostolokal a midön _Jézus_ meg _jelent_ nékiek a mint ide _feljebb_ meg mondok _ezokáért_  _elébeszél_ néki _hogy_ mint _megjelenik_ nékik az ur _mihelyt_ meg láták _ő_  _de_ ö mondá nékiek _hogy_  _ha_ tsak a _kéz_ lévö _jel_ nem látom _hacsak_ a szegek _hely_ az ujomot nem _tesz_ és a _kéz_ az _oldal_ lévö sebben semminek _hitel_ nem adok az Isten fia pedig mind ezeket ahihetetlenségeket az ö _feltámadás_ valo _hit_  _erősítés_ akará _fordítani_ és nem akarván ezt az apostolt a maga _hihetetlenség_  _hagyni_ ez okáért az apostolok ugyan azon ahelyen mind együt lévén _Tamás_ is vélek nyolcz nap mulva _ismét_  _megjelenik_ nékik noha az ajtok zárva valának és _köszöntvén_ öket mondá _békesség_ néktek az után _Tamás_  _tekintvén_ mondá neki _idetesz_ az ujodot és visgáld meg _kéz_ és _tesz_ az _oldal_  _kéz_ és nelégy _többé_  _hihetetlen_  _hanem_  _hű_  _Tamás_  _akkoron_  _felkiált_ mondván Én uram és Én _isten_  _Jézus_ mondá nékie _Tamás_  _hisz_ mert láttál _boldog_ azok _aki_ láttatlan _hisz_ 


 Meg más alkalmatoságal is meg mutatá _Jézus_ magát némelyeknek atanitványi _közül_ a _Genezáreti-tó_ mellet péter _Tamás_ az Zebedeus _két_ fia náthánáel és meg más _kettő_ mind ezek együt lévén péter mondá a _többi_  _hogy_ ö _halászni_ menne atöbbi is el akarának véle menni erre valo nézve egy _hajó_ menvén mindnyájan a _háló_ meg veték _de_ azon _éjszaka_ semmit nem _fog_ regel pediglen _Jézus_ a part mellé mene _de_ a _tanítvány_ meg nem üsmerék és _kérd_ töllök _gyermek_ vagyoné valamely _étel_ ök _felel_ néki _hogy_ nintsen _Jézus_ mondá nékik vessétek ahálot a _hajó_  _jobb_ és _talál_ ök azt _megcselekedik_ és anyi rettentö _hal_  _fog_  _hogy_  _ki_ nem huzhaták erre _János_ a _kedves_  _tanítvány_ mondá péternek _ihon_ az ur péter ezt _hallván_ mindgyárt magára vevé _köntös_ és a vizben ugrék _hogy_  _hamar_ a mesteréhez mehesen a több _tanítvány_ is kik nem mesze valának apartol oda menének ahajoval a midön _ki_ szállának _tűz_  _talál_ és a szénen _hal_ és _kenyér_ is volt _Jézus_ mondá nékik _hoz_  _abból_ ide egy nehány _hal_ amelyet _fog_ péter azonal ahajoban menvén _kihúz_ ahálot a _föld_ a melyben _százötven_ nagy _hal_ valának az _evangélium_ azt fel _tesz_  _hogy_  _ha_ szinte anyi _sok_ nagy _hal_ valának is aháloban _de_ aháló meg nem szakadozot _Jézus_ mondá az után nékik _jön_ és _eszik_ ök pediglen _hozzá_  _közelítvén_ senki nem méré _közüle_  _megkérdeni_  _hogy_  _ki_ volna mert _bizonyos_ láták _hogy_ nem más _hanem_  a mesterek _Jézus_ pedig akenyeret vévén nékik _osztogat_ ugy _hasonló_ ahalat is

Azután _hogy_  _eszik_  _Jézus_ mondá péternek simon _János_ fia inkáb szerettzé engemet ezeknél _aki_ is _felel_ igen is uram azt _jól_  _tud_  _hogy_ szeretlek _Jézus_ mondá néki: _őriz_ az én _bárány_ másodszor is _kérd_ tölle simon _János_ fia szerettzé engemet igen is uram _felel_ péter _te_  _tud_  _hogy_ szeretlek _Jézus_ mondá néki _őriz_ az én _bárány_  _harmadik_ is _hasonló_  _kérdés_  _tesz_ néki péter pedig _megkeseredvén_ azon _hogy_ az ö mestere mint _ha_  _kételkedik_ szeretetiben mondá uram _teelőtted_ semmi nem lévén el rejtve _te_  _tud_  _hogy_ szeretlek az üdvezitö _hely_ akarván _hozatni_ ezen apostolal szeretetének _háromszori_  _megbizonyítás_ aháromszori _megtagadás_ vétkit reája _bíz_  _juh_ az az alelkeket mondván nékie _őriz_ az én _juh_ az után mondá néki _bizony_  _bizony_ mondom néked a midön _ifjú_ voltál magad _felövedz_ magadot és oda mentél _ahova_ akartad _de_ amidön _megöregedik_ akezeidet _kiterjeszt_ és más fogja az _öv_ reád _kötni_ és oda viszen _ahova_ nem akarnád az _evangélium_  _szerint_  _Jézus_ meg _jelent_ néki ezen szavaival _hogy_ mitsoda _halál_  _megdicsőít_ az _isten_ amint _hogy_ ebéis tellyesedék atráditio _szerint_ a melyböl azt _tud_  _hogy_ ez az apostol akereszten _meghal_ valamint az ö mestere az után _Jézus_ parantsolá péternek _hogy_  _követ_  _ő_ péter _hátratekintvén_ látá _János_ a _kedves_  _tanítvány_  _hogy_ utánna menne _kérd_  _Jézus_  _hát_ ez uram _hova_ lészen _de_  _Jézus_  _megdorgál_  _kérdés_ meg mutatván _hogy_ nem _kell_ néki visgálni amások _dolog_ az ö _dolog_ tsak a _hogy_  _követ_  _ő_ mondá _ismét_ néki _János_ felöl _ha_ azt akarom _hogy_  _megmarad_  _addig_ amég _eljön_ mi _köz_ néked _az_ ezek aszok _elhitet_ az apostolokal _hogy_  _János_ meg nem halna _de_ ez az _evangélista_  _aki_ maga _beszél_ ezekröl fel _tesz_  _hogy_  _Jézus_ nem mondotta azt _hogy_ meg nem halna ahistoria _tudta_ adgya _hogy_ ez az apostol _meghal_  _de_ az Isten fia szavainak _értelem_  _talán_ elehet _hogy_  _ha_ azt akarná _hogy_ ez a _tanítvány_  _holt_ ugy maradgyon a mint volt az az _hogy_ meg nem halna _erőszakos_  _halál_ mint péter vagy is _hogy_  _Jeruzsálem_ el pusztulásáíg _él_ mivel ezek a szok _mindaddig_ a még _eljön_ azt is _tehet_ az _írás_ rend _szerint_ valo mondása _szerint_  _mindaddig_ a még _eljön_  _hogy_ a _halál_  _által_  _ki_ vegyem evilágbol vagy is _addig_ a még _eljön_  _hogy_  _megostoroz_ ezt a népet amint is _hogy_ szent _János_  _Jeruzsálem_ el pusztulása után is _élet_ volt és _természet_  _szerint_ valo _halál_  _meghal_ 


 Az Isten fia _feltámadás_ után még negyven napig maradván a _föld_ az alat _gyakorta_ meg _jelent_ az apostolinak és az ö _megjelenés_ azért volt mondgya szent lukáts _hogy_  _elhitet_ vélek _sok_  _bizonyítás_  _által_  _élet_ valo létit és _hogy_ az Isten _ország_  _beszél_ nékik mint _hogy_ pedig arra rendelte vala öket _hogy_ prédikálásokal ugyan azon _ország_  _bírás_  _hív_ az _ember_ erre valo nézve _az_ szükséges _oktatás_ is _ad_ nékik _hogy_ véghez vihesék _érdemes_ ezt a _hivatal_ meg magyarázá nékik mind azt valami meg mondatot volt _felőle_ a mojses _törvény_ aproféták _könyv_ és a soltárokban meg világosittá _értelem_  _hogy_ az _írás_  _értelem_  _megérthet_ meg mutatá nékik _hogy_ az _írás_  _szerint_ szükséges volt a _Krisztus_  _halál_ szenvedni és _harmadik_ napon _feltámadni_ és _hogy_ predikállyák az ö nevében a penitentziát és abünöknek _bocsánat_ az egész nemzetek _között_  _elkezdvén_  _Jeruzsálem_ az után részesité öket _abban_ ahatalomban amelyet vett volt az attyátol mondván nékik minden _hatalom_  _megadatik_ nékem amenyekben és a _föld_ menyetek el _tehát_ az egész világra predikálani az _evangélium_  _oktat_ anépeket _megkeresztelvén_ öket Atyának _fiú_ és szent Lélek _isten_ nevében _megtartatván_ vélek mind azt valamit én parantsoltam néktek mind azok akik _tinektek_ nem _hisz_  _elkárhozik_  _ellenben_ pedig _aki_ ati _beszéd_  _élő_  _hit_ bé veszik és meg keresztelkednek üdvezülnek _de_ söt még _csoda_ is _tesz_  _ördög_ üzvén uj nyelveken _beszél_ a méreg nékik nem fog ártani és a _kéz_ abetegekre _tévén_ meg gyogyulnak mint _hogy_ pediglen az apostoloknak szükséges volt az _érő_  _hogy_ végben vihessék a szolgálatot melyet reájok _bíz_ meg _ígér_ nékik _gondviselés_ mondván _hogy_ vélek lenne világ végezetiig _megígérvén_ azt is nékik _hogy_  _felöltöztet_ öket a magosság béli _erő_ a szent lélek _által_ a melyet el fogja nékik _küldeni_ amenyekböl


 Azt el lehet _hinni_  _hogy_  _többi_ ezeket az _oktatás_ agaliléa _hegy_ valo _megjelenés_  _ad_ az apostolinak _ahova_ mondotta volt nékik _hogy_ menyenek ugyan ót is _megígér_ nékik még _élte_  _hogy_ meg láttyák _ő_  _holta_ után _feltámadás_ napján az angyálok és még maga is azt parantsolá az aszonyoknak _hogy_ mennének meg mondani atanitványoknak _hogy_  _Galilea_ menyenek a _tanítvány_ oda menvén ót meg láták _Jézus_ a mint _megígér_ nékik és _imád_  _ő_  _abban_ nem lehet _kételkedni_  _hogy_ mindnyájan atanitványok és az apostolok ótt ne lettenek volna ugyan ezen _jelenés_  _emlékezik_ szent pál amidön azt 
 mondgya _hogy_  _Jézus_ meg _jelent_ egy szers mind _több_  _ötszáz_ atyafiaknál ugyan ezen apostol _tudta_ adgya _hogy_  _Jakab_ is meg _jelent_  _de_ nem mondgya mi formában


 végtire _megjelenik_ leg utobszor az apostolinak _Jeruzsálem_ parantsolván nékik _hogy_ ót maradnának _mindaddig_ amég a szent lelket vennék a melyet _eszerint_  _megígér_ nékik: _János_ vizel _keresztel_  _ti_ pediglen a szent lélekel _megkereszteltetik_ az apostolok _kérd_ tölle uram _ebben_ az _idő_ állitodé fel az _Izrael_  _ország_  _aki_ is _felel_ nékik _hogy_ nem öket _illet_ meg tudni az _idő_ és az _óra_ amelyeket az Isten el rejtette amaga _hatalom_  _hanem_  _ti_ el veszitek a szent Léleknek _erő_ mely reátok fog szállani és _ti_  _bizonyság_  _tesz_ rollam _Jeruzsálem_ az egész _Júdea_ és samariában és avilág szélyiig


 Ezek szent lukáts _szerint_ a _Jézus_ utolso szavai eföldön _hogy_  _ha_ ezeket _éppen_ menybe menetele elött mondotta a _Betánia_ volt _ahova_ vivé az apostolit menyben menetele napján vagy pediglen az _Olajfák_hegye_  _ahol_ szent lukáts _szerint_ amenyekben ment ót _felemel_  _kéz_  _hogy_ meg áldaná _tanítvány_ és a midön áldaná öket el válék töllök _aki_ is _mindaddig_ nézék menyben valo fel menetelét valamég a _felhő_ el nem boriták öket szemek _elől_ és amidön nagy _figyelmetesség_ néznék _két_ férfiu álla meléjek _fehér_ ruhákban kik mondák nékik _galileai_  _férfi_ mit néztek _oly_ sokáig az _ég_  _felé_ ez ajésus _aki_ fel vétetett _tőle_  _hasonló_  _eljön_ valamint láttátok _ő_ fel menni az _ég_ az apostolok az után _imád_ azt _aki_ el _hagyván_ a _föld_ az Isten _jobb_ ment ülni a menyekben az az _hogy_ el vegye az ö szentséges _emberség_ a nyugodalmat és aditsöséget mint _jutalom_  _sok_ munkáinak és szenvedésinek az után az apostolok _visszatér_ az _Olajfák_hegye_  _Jeruzsálem_ nagy _öröm_  _ahol_  _tíz_ nap mulva a szent Lelket vevék az után az ö mestereknek parantsolattya _szerint_ mindenüt _kezd_ prédikálani és az ur _megbizonyít_  _sok_  _csodatétel_ az _ige_ melyet szájokban adot volt


 Ezek _tehát_ mind azok a melyeket _elöben_  _ad_ az _evangélium_ akristus _Jézus_  _élet_ a melyet _él_ eföldön azt nem _kell_  _gondolni_  _hogy_ ezeknél sokal _több_ nem _cselekedet_ vagy több _csoda_ nem tett volna _hanem_  _hogy_ mindenek meg nem _íratik_ és a melyek _megíratik_  _elegendő_ üdveségünkre _hogy_  _ha_ azokot _olvasván_  _ő_ Isten _fia_  _hisz_ lenni ugy 
  _hogy_ azt _hivén_  _örök_  _élet_ légyen az ö nevében az _élet_ pedig amelyet nékünk _ígér_ 
 ugyan azon _élet_ a melyben ment menyben menetelekor mivel _tudta_  _ad_ az apostolinak _hogy_  _hely_ menne nékik _készíteni_ és szent pál arra _tanít_  _hogy_ ugy ment bé _érte_ a menyekben mint mi _elöljáró_ azért _hogy_ még mostanában _követ_  _ő_ reménségünkel a mely reménség olyan legyen nékünk mint egy _erős_ vas macska mely segittsen minket _-e_  _halandó_  _élet_  _sok_ féle változásiban

A mi pedig a _Jézus_  _Krisztus_ menyben valo _élet_  _illet_ az _evangélium_ arra _tanít_  _hogy_ ót az _isten_  _jobb_ üll az az _hogy_ ót nyugodalomban vagyon se ót munkája nintsen se _többé_ nem szenved szent _emberség_ amelyet magára vette volt válttságunkért ö az _isten_  _jobb_ üll mert ugyan azon _emberség_ elsö Isten után aditsöségben és minden _teremt_ állatoknak feliben _emeltetik_ 


 Azt nem _kell_  _gondolni_  _hogy_ akristus nyugodalomban _élvén_ magáért _hogy_  _miértünk_ már nem munkálodnék és noha az attyának _jobb_ üllyön is _mindazonáltal_ szent _István_ ót álva látta mert mint _hogy_ nem azért _jön_ a _föld_  _hogy_ tsak annak a _test_ és léleknek érdemelye _megdicsőítés_ a melyet a szent szüz méhében vett magára _hanem_  _hogy_ még munkálodgya üdveségeket mind azoknak kik _benne_  _hisz_ valo _hogy_ azö szenttséges _emberség_ valo munkát el végezte _de_ még munkálodik a szenttyeinek üdveségekért _mindaddig_ valamég mindnyájan bé nem mennek azö _dicsőség_ részesülésében a menyekben végezi _tehát_ ez az emberek válttságanak nagy munkáját a melyet eföldön _elkezd_ 
 ugyan ónnét is mint _fej_ az _anyaszentegyház_ valamint az apostol mondgya 
  _igazgat_ azt a pásztorok _által_ világosittya a _doktor_  _által_  _szentel_ azt a szenttségek _által_  _gond_ viseli annak _kegyelem_ segittsége _által_ és _éltet_ azt szent lelkével


 Ugyan ótt is _imádkozik_ szüntelen _érte_ ö is a mi szó szóllónk az attya elött a mi _közbenjáró_  _hogy_ neki ajanlya _imádság_ és nékünk _kegyelem_ nyerje ö a _főpap_ és az áldozat _ajánlván_ minden nap ugyan azon vérit a melyet _ki_ ontotta a _kereszt_ az _ember_ 
  _ugyanezért_ is látta _ő_ amenyekben szent _János_ a _megölet_  _bárány_  _forma_ alat az Isten széke elött lévö _oltár_ ugyan ót vagyon a _kegyelem_ és az _irgalmasság_ szekiben 
 azert _hogy_  _elébe_ menyünk akellemetes _idő_ és vegyük _bűn_  _bocsánat_ tölle minek elötte _igazság_ székiben üllyön _hogy_ avilágot _megítél_ 

Végtire ugyan ónnét is _hív_ minket és _kíván_  _mitőlünk_  _hogy_ mi _ő_  _abban_ aditsöségben _tekint_ a melyet meg _érdemel_ mind maganak mind nékünk vére _kiontás_  _által_ ugy _hogy_ az _örökös_  _jó_ melyeket nékünk _készít_ meg vettesék velünk a _földi_ és minket _felindít_  _hogy_  _ő_  _követ_ az uton melyet _elöben_ adot az az _hogy_  _követ_ azokot a példákot amelyeket nékünk adot _halandó_  _élet_ és a melynek _história_  _leír_  _ebben_ akönyvben

Ugyan erre _int_ minket szent pál apostol ezekel a szokal a melyek magokban _foglal_  _hogy_ mitsoda modon _kell_  _haszon_  _fordítani_ mind azt amit _olvas_ a _Krisztus_  _Jézus_  _élet_ 
 Bizodalomal bé mehetünk a szent _hely_ akristus vére _által_  _követvén_ azt az uj utat amelyet _elöben_ adot az ö _test_  _által_ és mint _hogy_ ö menyekben az Isten _ház_ lévö _főpap_  _járul_  _hozzá_  _igaz_ és _teljes_ szivel agonosz lelki üsmérettöl _megtisztíttatik_ lélekel és a _keresztség_  _tiszta_ vizével meg mosatatot _test_ maradgyunk meg álhatatosan ahitben és annak aditsöségnek reménségeben a melyet nékünk _ígér_ mivel ö _oly_  _igaz_  _ígéret_ És _hogy_ azt a _dicsőség_  _megérdemelhet_  _felindít_ egy mást a szeretetre és a jó _cselekedet_ anyival is inkáb _hogy_ láttyuk utolso napunknak _közelgetés_ Mert _ha_ akaratunk _szerint_ vétkezünk az _igazság_  _ismeret_ el vétele után mit várhatunk _egyéb_  _hanem_ azt a rettenetes _ítélet_ és annak atüznek sebeségét mely _megemészt_ az Isten _ellenség_ A _ki_ a mojses _törvény_  _általhág_ minden _irgalmasság_ nélkül _megölet_ menyivel inkáb vélitek _hogy_ sullyosab _büntetés_  _érdem_  _aki_ az Isten fiát _megtapod_ és atestámentum vérét mely _által_ meg szenteltetett _tisztátalan_ álíttya _tudniillik_  _aki_ a vétekel _megfertőztet_ a _Krisztus_ vérit a mely _által_  _megtisztíttatik_ akereszttségben és _aki_  _bosszúság_  _illet_ akegyelemnek lelkét mivel azt _tud_  _hogy_  _ki_ mondotta azt _enyém_ a _bosszúállás_ és én _megfizet_ Rettenetes _dolog_ az elö _isten_  _kéz_  _esni_ 


 Az az _élő_ Isten _aki_ szól szent pál nem más _hanem_ ugyan az akit _ebben_ a _história_ láttunk meg _halni_ a _kereszt_ az emberek válttságáért ö meg itéltetet _de_ ö is még _ítél_ és mindnyájunkot _megítél_ az _oktatás_ melyeket nékünk adot és a példákrol melyeket _hagy_ nékünk _halandó_  _élet_ a mi nyomoruságink alá volt vettetve _élet_ és _halál_ szenvedet mely a véteknek _büntetés_ rendeltetet volt _de_  _feltámadt_  _dicsőséges_ és bé ment az _örökös_  _boldogság_  _birtok_  _élet_ olyan volt mint mi azért _hogy_ még olyanoká lehesünk valamint ö mostanában _hogy_  _ha_ az ö _élet_ és _halál_  _követ_  _követni_ is fogjuk _ő_  _feltámadás_ és _dicsőség_  _de_ nem _kell_ magunknak azt a _boldogság_  _ígérni_ a melyben ö mostanában vagyon _hogy_  _ha_ azon az uton nem _jár_ a mellyen ö _odaérkezik_ 

Nem tsak ellene nem mondanánk annak a _dicsőség_ a melyre _hív_ minket _de_ söt még az _örökös_  _kárhozat_  _esik_  _hogy_  _ha_ nem _engedelmeskedik_  _törvény_ és nem _követ_  _cselekedet_ mivel tsak _két_ út vagyon az _egyik_ az _élet_ a másika a _halál_ vezet valaki az _első_ nem _jár_  _bizonyos_ a másikát _követ_ a _Krisztus_ maga a menyei út és _akkoron_ ö általa _jár_ azon a midön azokot az _igazság_  _követ_ a melyekre _tanít_ és a midön _élet_ az ö _élet_ szabjuk más képen _élni_ mint sem ö _él_ ugy _ő_ nem _követ_  _hanem_  _eltévelyedik_ és magokot el vesztik igen _kevés_  _gondolkodik_ az illyenröl meg sem visgállyák az utat a melyen _jár_  _mindazonáltal_ tsak _elébb-elébb_ mennek _de_ a midön az utnak avégire _jut_ aveszedelemben _esik_ mert az arra vivö utat _követ_ 

A _keresztény_ nem _cselekedhet_ik_  _tehát_ semit is _hasznos_ az üdveségekért mint azt _hogy_ szüntelen _elmélkedik_ a _Krisztus_  _Jézus_  _élet_ és _hogy_ azt ugy _tekint_ mint egy olyan _tükör_ a melyben meg láthattyák _élet_ mocskát és _fogyatkozás_ ugy _kell_  _tekinteni_ a _Krisztus_  _-e_  _föld_ mint _kalauz_ és világositojokot és meg visgálván _hogy_ mit _cselekedik_ és _hogy_ ö mit _cselekedet_ és mit _tanít_ üsmérjék meg magokban _hogy_  _tévelygés_ és setettségben vannak a midön az magok viselések meg nem _egyezik_ példáival és parantsolatival ugy _tekint_  _ő_ a mennyekben mint olyan _cél_  _ahova_  _kell_  _igyekezni_ és szüntelen oda sietniek végtire szüntelen _kell_  _gondolkodni_ az ö elsö és a második _eljövetel_  _megtaníttatik_ az ö elsö _eljövetel_  _hogy_ miképen _készül_ a másodikához és meg itéltetnek a másodikában az _oktatás_ a melyeket az _elsőbben_ vettenek semmi menttségek nem lehet a szokásárol példáirol és _tévelygés_ avilagnak egy olyan _bíró_ elött _aki_  _tudta_ adta _hogy_ tsak arrol atudományrol fogja öket _megítélni_ a mellyet maga _tanít_ és az _élet_ mellyet _él_ és a melyet például _kell_ magoknak venni _hogy_ pediglen _bizodalom_ mehesünk _elébe_ azon a nagy napon a melyen az _ember_ meg 
  _ítél_  _hallgat_ mire _int_ minket a _kedves_  _tanítvány_  _kisfiacska_ maradgyatok _őbenne_ 
 ugy _hogy_ a midön _eljön_  _bizodalom_ lehesünk _őelőtte_ és _hogy_ meg ne szegyenittessünk _hogy_ pediglen _megtudhat_ mi légyen a _Krisztus_ maradni _tart_  _jól_ elménkben ugyan azon szent _János_ ezeket a szavait _aki_ azt mondgya _hogy_  _aki_  _Krisztus_ marad annak ugy is _kell_  _járni_ valamint a _Krisztus_  _jár_ 

Vége

 _dicsőség_ az Atyanak a _fiú_ és a Szent Léleknek



A _könyv_  _tábla_ 

Elsö _könyv_                    pag

 _I_ szent _János_  _fogantatik_ - 1 

 _II_ A _Krisztus_  _fogantatás_ 3 

 _III_ A sz szüz látogatásárol 5

 _IV_ szent _János_ születésiröl 6

V Az Isten _ki_ nyilatkoztattya sz _József_ a _Krisztus_ születésit 8 

VI A _Krisztus_  _isteni_ születésiröl ibid 

VII A _Krisztus_  _ember_ születésiröl 13 

VIII A _Krisztus_  _körülmetélkedés_ 14 

 _IX_ A mágusokrol 15

X A _Krisztus_ a _templom_ be mutattyák 16 

XI A _Krisztus_  _Egyiptom_ szalad 19 

XII A _Krisztus_ a _templom_  _megtalál_ 21 

XIII szent _János_ predikál 22 

XIV A _Krisztus_ szent _János_  _megkeresztel_ 25 

XV A _Krisztus_  _böjtöl_ és _megkísértetik_ 26 

XVI A _Krisztus_  _bizonyság_  _tesz_ sz _János_ 27 

XVII A _Krisztus_  _tanítvány_  _gyűjt_ 28 

XVIII A _Krisztus_ elsö _csodatétel_ 30 

XIX _ki_ üzi a _templom_ akufárokot 31 

XX A _Krisztus_ Nikodémusal valo _beszélgetés_ 32 

XXI szent _János_  _bizonyság_  _tesz_ akristusrol 33 

XXII szent _János_  _megfogatik_ 35 

XXIII A samaritana aszonyrol 36


Masodik _könyv_ 

 _I_  _Galilea_ prédikál 39 

 _II_ A _Krisztus_ négy apostolt veszen maga mellé 40

 _III_  _Kafarnaum_ az _ördöngös_  _meggyógyít_ 42

 _IV_ A _Krisztus_ meg gyogyittya a szent péter napaját 43

V _feljár_ az egész _Galilea_ 43 

VI A szélvészt _megcsendesít_ 45 

VII A _Krisztus_  _két_  _ördöngös_  _meggyógyít_ 46 

VIII Egy _inaszakadt_  _meggyógyít_  _Kafarnaum_ 49 

 _IX_ Egy publikanust veszen maga mellé 51

X Egy aszonyt a _vérfolyás_  _meggyógyít_ egy leányt _feltámaszt_ 52 

XI _két_ vakot egy némat _meggyógyít_ 54 

XII _harmincnyolc_  _esztendő_ valo beteget _gyógyít_ 55 

XIII Atanitványit azal vadollyák _hogy_ a szombatot meg nem _tart_ 57 

XIV Egy nehány féle _beteg_  _meggyógyít_ szombaton 58 

XV Tizen _két_ Apostolt választ 59 

XVI Hogy mitsoda _igazság_  _tanít_ a _hegy_ 61 

XVII Egy _bélpoklos_  _meggyógyít_ 66 

XVIII A százados szolgájat meg gyogyittya 67 

XIX Egy _halott_  _feltámaszt_ 68 

XX _János_  _két_  _tanítvány_  _küld_ akristushoz 69 

XXI Hogy a _Krisztus_ mit _hány_ a sidoknak szemekre

71 XXII Egy _bűnös_ aszonynak _megtérés_ 72 

XXIII Egy vak és néma _ördöngös_  _meggyógyít_ 74 

XXIV A _farizeus_  _jel_  _kér_ 75 

XXV Egy nehány _példabeszéd_ mond 78 

XXVI meg más _példabeszéd_ 80 

XXVII A _Krisztus_ názárethbe megyen 83 

XXVIII _Galilea_  _feljár_ és az apostolit predikáltattya 85 

XXIX _Heródes_ szent _János_ meg öleti 87


Harmadik _könyv_ 

 _I_ A _Krisztus_  _ötezer_  _ember_  _megelégít_  _öt_  _kenyér_  _két_  _hal_ 89 

 _II_ A _Krisztus_ avizen _jár_ szent péterel 91 

 _III_ A _Krisztus_ meg mutattya a sidoknak _hogy_ ö az _élő_  _kenyér_ 92

 _IV_ A _farizeus_ azon panaszolkodnak _hogy_ azapostolok mosdatlan _kéz_  _eszik_ 96 

V A _Krisztus_ egy _ördöngös_ leányt _meggyógyít_ 98 

VI Egy süket és néma _ember_  _meggyógyít_ 99 

VII _négyezer_  _ember_  _megelégít_  _hét_  _kenyér_ 100 

VIII _farizeus_  _jel_  _kér_ ibid 

 _IX_ Egy vakot _meggyógyít_  _Betszaida_ 102 

X szent péter Isten _fia_ vallya leni _Jézus_ ibid 

XI Elöre meg mondgya _halál_  _tanítvány_ 103 

XII A szinét el változtattya 105 

XIII egy _ördöngös_ lunaticust _meggyógyít_ 107 

XIV A _halál_  _megjövendöl_ és adot _fizet_ 109 

XV A _Krisztus_  _megfedd_ atanitványok nagyra vágyásit 110

XVI rendet szab mind az _intés_ mind a _bocsánat_ 111

XVII _Jeruzsálem_ megyen a satoros irmepekre 113 

XVIII _tíz_  _bélpoklos_  _meggyógyít_ 114 

XIX A _templom_  _tanít_ 115 

XX A _házasságtörés_  _esik_ aszszonyt meg szabaditya 118 

XXI A _templom_  _tanítván_ meg akarják kövezni 119 

XXII egy vakot _meggyógyít_ 122

XXIII meg mutattya _hogy_ ö ajó pásztor 126

XXIV _hetvenkét_  _tanítvány_ választ 127 

XXV Egy _írástudó_  _doktor_ meg mutattya a _felebaráti_ szeretetet 129 

XXVI Marthához megyen szállani 130 

XXVII A _farizeus_ és a _doktor_ szemekre _hány_ vétkeket 131 

XXVIII _sok_  _oktatás_  _ad_  _tanítvány_ 134 

XXIX A penitentziának szükségit meg mutattya 138 

XXX egy _meggörbedett_ aszonyt _meggyógyít_ 139 

XXXI A sidok meg akarják kövezni 140 

XXXII Elöre meg mondgya a _Jeruzsálem_ romlását 141

XXXIII egy _vízkórságos_  _ember_  _meggyógyít_ 143 

XXXIV Azért _eljön_  _hogy_ a maga _ország_  _hív_ az _ember_ 145 

XXXV meg mutattya mit _kell_  _cselekedni_ az üdveségre 146

XXXVI A _megtérő_  _bűnös_ magához _fogad_ 147 

XXXVII Az alamisnát _hagy_ 150 

XXXVIII _hogy_ a _házasság_ nintsen el választás 153 

XXXIX A maga _ország_  _beszél_ anépnek 155 

XL Az alázatoságot _tanít_ 156 

XLI A _kisgyermek_ meg áldgya 157 

XLII _hogy_ mitsoda nehéz az üdveség 158 

XLIII meg magyaráza miképen lésznek az _első_ utolsoká 161 

XLIV Lázárt _feltámaszt_ 164

XLV A sidok _tanács_  _tart_  _Jézus_ ellen 169 

XLVI A samaritánusok bé nem _fogad_ 170 

XLVII A maga _halál_  _harmadik_  _előre_ meg mondgya 172 

XLVIII Meg fedi a _tanítvány_ nagyra vágyásit 173 

XLIX Zakéushoz szál 174

L A sidok azt _gondol_  _hogy_ a _Krisztus_ az Isten _ország_ nékik _ki_ nyilatkoztattya 176 

LI _két_ vakot _meggyógyít_ 178 

LII _Betánia_ vatsorál 179


Negyedik _könyv_ 

 _I_  _Jeruzsálem_  _dicsőséges_ valo bé menetele 181 

 _II_ Sirattya _Jeruzsálem_ romlását 183

 _III_ Ismét meg mondgya _halál_ 185

 _IV_ A _fügefa_ meg átkoza 188

V _ki_ üzi a _kufár_ a _templom_ 189 

VI A _Krisztus_ mondási a _farizeus_ és a _doktor_ 192 

VII A szöllö mivesekröl valo _példabeszéd_ 194 

VIII A menyegzöröl valo _példabeszéd_ 197

 _IX_ Meg szégyeniti a _farizeus_ 199 

X Meg szegyeniti a saduceusokot 201 

XI Meg mutattya _hogy_ melyik a _nagy_ parantsolat 202 

XII _ki_ nyilatkoztattya a _farizeus_  _gonoszság_ 204 

XIII Egy _özvegyasszony_  _adakozás_  _megdicsér_ 205 

XIV Elöre meg mondgya _Jeruzsálem_ el pusztulását 205 

XV Meg _jövendöl_ a második _eljövetel_ 209 

XVI A vigyázásra _tanít_ 211 

XVII A _tíz_ szüzekröl valo _példabeszéd_ 213 

XVIII A szolgákrol valo _példabeszéd_ 214 

XIX Az utolso _ítélet_ 216 

XX A sidok _tanács_  _tart_ ellene 218 

XXI _hogy_ mi volt a sidok _húsvét_ 219 

XXII Az utolso vatsorárol 223

XXIII Az Apostolok lábait meg mosa 224

XXIV Az _oltár_ szenttséget szerzi 227

XXV Meg _jövendöl_ a sz péter _megtagadás_ 229 

XXVI vigasztalya apostolit 233 

XXVII _oktat_ az Apostolit 236 

XXVIII _Jézus_  _imádkozik_ az Attyának 242 

XXIX _Jézus_  _három_  _imádkozik_ a _Getsemáne-kert_ 244 

XXX A _Krisztus_ meg fogják 247 

XXXI _Kaifás_ viszik 249 

XXXII péter meg tagadgya akristust 252 

XXXIII _Júdás_ magát meg öli 255 

XXXIV pilatus elöt vádoltatik 256 

XXXV _Heródes_  _ő_  _megvet_ 258 

XXXVI A _tolvaj_ inkáb meg szabadittyák mint sem _Jézus_ 259 

XXXVII A _Krisztus_  _megostoroztatik_ 262 

XXXVIII pilatus _halál_  _ítél_ 263 

XXXIX A _Krisztus_  _felfeszít_ 265

XL _Jézus_ akereszten valo szavai 267

XLI _Jézus_  _halál_ 270 

XLII _Jézus_ el temetetik 272 

XLIII _Jézus_  _feltámad_ 274 

XLIV _Jézus_ magdolnának _megjelenik_ 276 

XLV _Jézus_ az aszonyoknak _megjelenik_ 278 

XLVI _Jézus_  _megjelenik_  _két_  _tanítvány_ és péternek 280 

XLVII _megjelenik_ az Apostoloknak 283 

XLVIII A _csodálatos_  _halászat_ 286 

XLIX _Jézus_ a _juh_ sz péterre hiza 288 

L Az apostolit _oktat_ 290 

LI _Jézus_ utolszori _megjelenés_ 293 

LII A _Krisztus_ menybe meneteléröl 293 

LIII A _Krisztus_ menyekbe valo _dicsőséges_  _élet_ 295 

LIV Bé fejezés 299

�	 	It az utt _jár_ ezen az uton Isai 30 21

�	 	Az _igaz_  _sok_ nyomoruságokra _tétetik_ ps 33 20

�	 	st bern �serm _de_ �st andr

�	 	A _te_ lelkedet _általhat_ az _éles_  _tőr_ luk 2 35

�	 	Ha _ki_ utánnam akar _jönni_  _megtagad_ magát és vegye fel az ö _kereszt_ és _követ_ engemet matth 16 24

�	 	Vigyázatok arra _hogy_ a jó _cselekedet_ ne _cselekedik_ az emberek elött _hogy_ láttassatok azoktol matth 6 1

�	 	A mi egy szem pillantásig valo és _könnyű_ nyomoruságinknak szenvedése a _dicsőség_  _felette_ igen igen örökke valo _állandóság_ szerzi _mibennünk_ 2 Cor 4 17

�	 	Fiam meg ne vessed az urnak _intés_ és _békesség_ szenvedgyed a midön _ostoroz_ prov 3 11

�	 	Az urtol azért _büntettetik_  _hogy_ evilágal el ne _kárhoztat_ 1 Cor 11 32

�	 A _ki_  _csendes_  _élet_  _élhet_  _kereszt_ szenvedet hebr 12 2

�	 Az én _kedves_  _enyém_ és én _övé_ vagyok Cant 2 16

�	 Szenvedé valaki _tiközöttetek_  _imádkozik_ jac 5 13

�	 Örüllyetek azon _hogy_ részesültök a _Krisztus_  _kínszenvedés_ 1 petr 4 13

�	 Nékem a világ _felfeszíttetett_ én is a világnak gal 6 14

�	 A _Krisztus_ együt fel feszitettem gal 2 19

�	 A _kereszt_ valo _tudomány_ azoknak kik _megtartatik_  _isten_  _hatalom_ 1 Cor 1 18

�	 Az Isten _teljes_  _jóság_ és _irgalmasság_ meg _bocsát_ a vétket a nyomoruságnak napján Eccli 2 13

�	 A nyomoruság _megértet_ veled azt a mit néked mondanak Isai 28 19

�	 Nyuttsad segittségedet nékünk a nyomoruságban mert tsak _hiába_ vettyük _ember_ az üdvesegnek reménsegit ps 107 13

�	 E világon _sok_ nyomoruságtok lészen joan 16 33

�	 Nem tudgyatoké _hogy_  _ti_ az _isten_  _templom_ vagytok és az _isten_ lelke lakozik _tibennetek_ 1 Cor 3 16

�	 Légy _hív_ mind _holt_ és meg adom az _élet_  _korona_ apoc 2 10

�	 Véle vagyok a nyomoruságnak _idő_ ps 90 15

�	 Te _elkészít_ szekereidet _hogy_ meg menttsed népedet habac - 3 8

�	 Meg nyittatik annak _aki_ zörget luk 11 10

�	 A _Krisztus_ a _közbenjáró_ ennek a _testamentum_ hebr 9 15

�	 hebr 11

�	 hebr 11

�	 joan 6

�	 _Jákob_ 2

�	 1 joan 2

�	 matth 7

�	 hebr 11

�	 hebr 11

�	 2 Cor 4

�	 1 joan 2

�	 eph 6

�	 mark 9

�	 luk 17

�	 matth 8

�	 mark 5

�	 cor 10

�	 jak 2

�	 petr

�	 dan

�	 Conf libr 1 Cap 1

�	 1 cor 3

�	 matth 3

�	 St aug libr 4

�	 Contr Jul c 3

�	 co 13

�	 lam 5

�	 tract 7 in 1 ep joan

�	 matth 6

�	 1 Cor 8 st aug

�	 rom 5

�	 _jobb_ 30

�	 _jobb_ 7

�	 Isa 38

�	 ps 33

�	 aug

�	 _jobb_ 2

�	 Eccli/41

�	 sap 5

�	 prov 1

�	 apoc 14

�	 1 joan 3

�	 _ad_ tit 2

�	 1 reg 20

�	 ps 5

�	 ps 115

�	 1 cor 15

�	 phil 1

�	 2 cor 8

�	 hebr 9

�	 luk 12

�	 Eccl 11

�	 luk 21

�	 luk 21

�	 ps 17

�	 ps 118

�	 ps 142

�	 1 Cor 11

�	 st aug

�	 2 petr 2

�	 jud 6

�	 jud 10

�	 apoc 20

�	 apoc 3

�	 st bern

�	 st aug

�	 Isai 33 14

�	 ps 83

�	 ps 30

�	 ps 35

�	 1 cor 2

�	 st aug

�	 ps 119

�	 phil 1

�	 st aug

�	 matth19

�	 matth 7

�	 matth19

�	 gen 15

�	 ps 16

�	 ps 136

�	 phi 3

�	 hebr 13

�	 ps 15

�	 gen 6

�	 gen 17

�	 hebr 11

�	 ps 17

�	 ps 9

�	 ps 122

�	 jér 2

�	 tób 4

�	 ps 76

�	 matth 5

�	 luk 11

�	 matth 6

�	 philip 2

�	 2 petr 1

�	 luk 13

�	 philip 1

�	 ps 118

�	 2 cor 6

�	 st aug

�	 matth 15

�	 ps 36

�	 st aug

�	 rom 5

�	 eph 2

�	 1 cor 6

�	 hebr 10

�	 Eccli 20

�	 2 macab 7

�	 dan: 13

�	 act 5

�	 rom 6

�	 hebr 6

�	 rom 6

�	 st aug

�	 luk 13

�	 st aug

�	 st greg

�	 st aug

�	 _Joel_ 2

�	 st greg

�	 st Cypr _de_ lapsis

�	 sess 14

�	 jac 4

�	 Isai 55

�	 matth 3

�	 luk 7

�	 luk 15

�	 luk 22

�	 rom 2

�	 st aug

�	 Eccli 5

�	 st greg

�	 philip 2

�	 jerem 31

�	 Isai 55

�	 ps 76

�	 ps 94

�	 prov 1

�	 tób 4

�	 Eccli 3

�	 uk 12

�	 matth 25

�	 luk 16

�	 1 joan 3

�	 st leo

�	 ps 111

�	 matth 25

�	 matth 6

�	 coll 3

�	 Eccl 29

�	 ps 75

�	 ps 40

�	 gal 6

�	 st ambr

�	 st aug

�	 luk 6

�	 matth 5

�	 _Judit_ 10

�	 st aug

�	 ps 118

�	 ps 118

�	 act 14

�	 hebr 12

�	 2 cor 4

�	 st bern

�	 ps 93

�	 st bern

�	 Isai 55

�	 hebr 12

�	 1 petr 2

�	 st chr

�	 lam 1

�	 luk 9

�	 gal 6

�	 colos 1

�	 hebr 11

�	 hebr 12

�	 st aug

�	 1 joan 2

�	 gal 1

�	 gal 6

�	 1 joan 5

�	 jac 4

�	 2 cor 11

�	 matth 6

�	 joan 15

�	 1 joan 2

�	 matth 18

�	 1 cor 2

�	 rom 12

�	 st aug

�	 matth10

�	 luk 9

�	 apoc 21

�	 ps 52

�	 rom 2

�	 joan 12

�	 rom 12

�	 ps 118

�	 rom 1

�	 1 cor 4

�	 2 tim 1

�	 st paulin

�	 prov 14

�	 1 cor 12

�	 joan 1

�	 philip 2

�	 rom 9

�	 1 cor 1

�	 2 reg 11

�	 3 reg 11

�	 uk 22

�	 matth 26

�	 joan 13

�	 2 Cor 4

�	 st hier

�	 ps 39

�	 prov 3

�	 inatth 8

�	 1 cor 10

�	 st leo

�	 hebr 9

�	 concil trid sess 7 decret _de_ sacr

�	 st aug qu 84 super levit

�	 1 cor 11

�	 matth 7

�	 apoc 22

�	 st aug

�	 malach 1

�	 hebr 9

�	 concil trid sess 22 c 2

�	 hebr 10

�	 luk 22

�	 1 cor 10

�	 1 cor 6

�	 st aug 30

�	 matth 12

�	 hebr 6

�	 matth 25

�	 luk 16

�	 hebr 12

�	 hebr 4

�	 hebr 4

�	 exod 15

�	 luk 2

�	 joan 1

�	 ps 101

�	 2 cor 6

�	 1 cor 7

�	 gal 6

�	 Eccle 9

�	 luk 19

�	 ephes 5

�	 sap 4

�	 matth 20

�	 ps 72

�	 joan 9

�	 matth 5

�	 2 Cor 2

�	 philip 4

�	 ibid

�	 1 tim 4

�	 tit 2

�	 1 petr 3

�	 1 tim 2

�	 Epist 7

�	 _ad_ loc

�	 matth 18

�	 2 cor 2

�	 rom 14

�	 joan 13

�	 1 cor 10

�	 st basil catech Concil trid

�	 ps 61

�	 matth 7

�	 joan 6

�	 act 9

�	 ps 142

�	 matth 6

�	 st Cypr _de_ orat _Don_ 

�	 matth 11

�	 Isai 56

�	 Eccl 1 ps 21 ps 54

�	 1 petr 5

�	 ps 124

�	 Isai 49

�	 matth 6

�	 ps 14

�	 sap 2

�	 ps 9

�	 ps 117

�	 hebr 13

�	 1 joan 4

�	 1 Cor 13

�	 1 Cor 13

�	 st aug

�	 st greg m

�	 joan 6

�	 st aug

�	 rom 8

�	 st aug

�	 st leo

�	 ps 72

�	 1 joan 4

�	 st aug

�	 1 eor 16

�	 2 Cor 11

�	 phi 3

�	 1 Cor 2

�	 joan 15

�	 2 cor 5

�	 st luk 12

�	 joan 6

�	 gal 2

�	 joan 21

�	 st hier

�	 st bern

�	 luk 9

�	 joan 13

�	 rom 8

�	 1 joan 2

�	 Colos 3

�	 joan 8

�	 gal 3

�	 2cor 2

�	 joan 6

�	 eph 5

�	 1 cor 15

�	 hebr 12

�	 st bern

�	 rom 14

�	 1 joan 4

�	 2petr 2

�	 act 4

�	 1 joan 4

�	 rom 13

�	 matth 5

�	 rom 12

�	 Eccli 28

�	 tertul:

�	 matth 6

�	 + _huszonhárommilliom_  _forint_ + _tizenkilenc_  _forint_ 

�	 Eccli 28

�	 luk 23

�	 act 7

�	 matth 18

�	 1 joan 3

�	 st aug

�	 rom 12

�	 deut 4

�	 ps 104

�	 apoc 3

�	 exod 19

�	 hebr 11

�	 luk 1

�	 st ambr

�	 jerem 46

�	 apoc 3

�	 st ambr

�	 ps 38

�	 1 Cor 16

�	 ps 67

�	 joan 2

�	 luk 2

�	 st ambr

�	 3 reg 2

�	 joan 19

�	 st bern

�	 st greg hom 3

�	 Exod 23

�	 tób 13

�	 Exod 23

�	 st bern in ps 90

�	 apoc 12

�	 _Judit_ 13

�	 2 mak 10

�	 apoc

�	 aug _de_ ver rel 63 16

�	 st aug _de_ cat rud c 6

�	 gal 2 20

�	 joan 4 1 9

�	 1 petr 1 18

�	 joan 1 11

�	 joan3 1

�	 sap 2 12

�	 aug _de_ ver rel c 16

�	 aug _de_ ver rel c 16

�	 aug _de_ cat rud c 22

�	 aug 1 1 _de_ conf cr c 35

�	 aug _de_ ver rel c 16

�	 joan 10 18

�	 joan 11 33

�	 rom 8 29

�	 1 cor 15 49

�	 Cypr _de_ idol van

�	 luk 12 49

�	 _I_ sz _János_  _fogantatik_ luk 1

�	 _II_ a _Krisztus_  _fogantatás_ luk 1

�	 _III_ a sz szüz látogatásárol luk 1

�	 _IV_ sz _János_ születéséröl

�	 V Az Isten nyilat koztattya sz _József_ a _Krisztus_ születésit

�	 Isai 14

�	 VI A _Krisztus_  _isteni_ születéséröl

�	 joan 1

�	 VII A _Krisztus_  _ember_ születéséröl luk 2

�	 VIII A _Krisztus_  _körülmetélkedés_ luk 12

�	 _IX_ A mágusokrol matth 2

�	 micch 7

�	 X A _Krisztus_  _templom_ valo bé mutatásárol luk 2

�	 ev 12

�	 XI A _Krisztus_  _Egyiptom_ valo meneteléröl matth 2

�	 XII A _Krisztus_ a _doktor_  _között_  _találtatik_ luk 2

�	 XIII Szent _János_ predikálásárol matth 3 mark 1 luk 3

�	 malak 3 1

�	 Isa 40 3

�	 XIV A _Krisztus_ sz _János_  _megkeresztel_ matth 3 mark 1 luk 3

�	 XV A _Krisztus_  _megkereszteltetik_ és _kísértetik_ matth 4 mark 1 luk 4

�	 XVI szent _János_  _bizonyság_ tészen a _Krisztus_ joan 1

�	 XVII A _Krisztus_  _tanítvány_  _kezd_  _gyűjteni_ joan 1

�	 XVIII A _Krisztus_ elsö _csodatétel_ joan 2

�	 XIX A _Krisztus_ a _templom_  _kihajt_ az árusokot joan 2

�	 XX A _Krisztus_ nicode musal valo _beszélgetés_ joan 3

�	 XXI szent _János_ ujab _bizonyság_ tészen a _Krisztus_ joan 3

�	 XXII szent _János_  _megfogatás_ matth 14 mark 6 luk 3

�	 XXIII a samaritána aszonyrol joan 4

�	 _I_ A _Krisztus_  _Galilea_ valo predikálásarol matth 4 mark 1 luk 4 joan 4

�	 _II_ akristus negy apostolokot _hív_ magához matth 4 mark 1

�	 luk 5 1

�	 _III_ A _Krisztus_  _ördöngös_  _gyógyít_  _Kafarnaum_ matth 4 mark 1 luk 4

�	 _IV_ A _Krisztus_ meg gyogyittya a szent péter napáját matth 8 mark 1 luk 4

�	 V a _Krisztus_  _Galilea_  _feljár_ matth 8 mark 1 luk 4

�	 luk 9

�	 VI A _Krisztus_ a szélvézt _megcsendesít_ matth 8 mark 4 luk 8

�	 VII A _Krisztus_  _két_  _ördöngös_ meg szabadit matth 8 mark 5 luk 8

�	 VIII A _Krisztus_ egy _inaszakadt_  _ember_  _meggyógyít_ matth 9 mark 5 luk 5

�	 _IX_ akristus egy publicánust magához _hív_ matth 9 mark 2 luk 5

�	 ozé 6 6

�	 X A _Krisztus_ egy aszonyt a _vérfolyás_  _meggyógyít_ és egy leányt _feltámaszt_ matth 9 mark 5 luk 8

�	 XI A _Krisztus_  _két_ vakot és egy némát _meggyógyít_ matth 9

�	 XII A _Krisztus_  _harmincnyolc_  _esztendős_ beteget _gyógyít_ joan 5

�	 XIII a _tanítvány_ azal vádollyák _hogy_ a szombat napot meg szeggik matth 12 mark 2 l uk 6

�	 XIV A _Krisztus_ egy nehány beteget _meggyógyít_ szombat napon matth 12 mark 3 luk 6

�	 XV A _Krisztus_  _tizenkét_ apostolt választ matth 5 mark 3 luk 6

�	 XVI _hogy_ mitsoda _igazság_  _tanít_ a _Krisztus_ a _hegy_ matth 5 luk 6

�	 matth 6

�	 matth 7 luk 6

�	 XVII A _Krisztus_ egy _bélpoklos_  _meggyógyít_ matth 8

�	 XVIII A _Krisztus_ meg gyogyittya a százados szolgáját matth 8 luk 7

�	 XIX A _Krisztus_ egy _halott_  _támaszt_ luk 7

�	 XX _János_  _két_  _tanítvány_  _küld_ akristushoz matth 11 luk 7

�	 XXI A _Krisztus_  _megfedd_ a sidokot matth 11 luk 7

�	 Matth 11 luk 10

�	 XXII egy _bűnös_ aszonynak _megtérés_ 

�	 XXIII a _Krisztus_  _meggyógyít_ égy vak és néma _ördöngös_ matth 12 mark 3 luk 11

�	 XXIV A _farizeus_  _csoda_  _kér_ matth 12 luk 11

�	 matth 12 mark 3 luk 8

�	 XXV A _Krisztus_  _példabeszéd_  _eléhoz_ matth 13 mark 4 luk 8

�	 XXVI más _példabeszéd_ matth 13 mark 4 luk 13

�	 1 cor 3 6

�	 XXVII A _Krisztus_ názarethben prédikál matth 13 mark 6 luk 4

�	 XXVIII A _Krisztus_  _Galilea_ megyen és a _tanítvány_ prédikáltattya matth 9 luk 8

�	 matth 10 mark 6 luk 9

�	 XXIX _Heródes_  _fej_ véteti _keresztelő_ szent _János_ matth 14 mark 6

�	 _I_ A _Krisztus_  _ötezer_  _ember_  _megelégít_  _öt_  _kenyér_  _két_  _hal_ matth 14 mark 6 luk 9 jan 6

�	 _II_ A _Krisztus_ a vizen _jár_ sz pétert is magához _hív_ matth 14 mark 6 joan 6

�	 _III_ A _Krisztus_ meg mutattya a sidoknak _hogy_ ö az _élő_  _kenyér_ joan 6

�	 _IV_ A _farizeus_  _bán_  _hogy_ mosdatlan _kéz_  _eszik_ az apostolok matth 15 mark 7 joan 7

�	 V A _Krisztus_ egy _ördöngös_ leányt meg szabadit matth 15 mark 7

�	 VI A _Krisztus_ egy süket és néma _ember_  _meggyógyít_ matth 15 mark 7

�	 VII _Jézus_  _négyezer_  _ember_  _megelégít_  _hét_  _kenyér_ matth 15 mark 8

�	 VIII A _farizeus_  _jel_  _kíván_ matth 16 marc 8 luk 12

�	 _IX_ A _Krisztus_ egy vakot _meggyógyít_ mark 8

�	 X sz péter Isten _fia_ valya lenni _Jézus_ matth 16 mark 8 luk 9

�	 XI A _Krisztus_  _megjelent_  _halál_  _tanítvány_ matth 16 mark 8 luk 9

�	 XII _Jézus_ szinében ahegyen _elváltozik_ matth 17 mark 9 luk 9

�	 XIII A _Krisztus_ egy _ördöngös_ lunaticust _meggyógyít_ matth 17 mark 9 luk 5

�	 luk 17 5

�	 XIV A _Krisztus_  _halál_  _megjövendöl_ és az adot meg _fizet_ matth 17 mark 9 luk 9

�	 XV A _Krisztus_  _megfedd_ atanitványok nagyra vágyásit matth 18 mark 9 luk 9 és 17

�	 XVI rendet szab mind az _intés_ mind abotsánatra matth 18 luk 17

�	 XVII A _Krisztus_  _Jeruzsálem_ mégyen a sátoros _ünnep_ joan 7

�	 XVIII A _Krisztus_  _tíz_  _bélpoklos_  _meggyógyít_ luk 17

�	 XIX A _Krisztus_ a _templom_  _tanít_ joan 7

�	 XX aházaság töresben _esik_ aszonynak _élet_ meg menti joan 8

�	 XXI A _Krisztus_ meg akarják kövezni joan 8

�	 XXII A _Krisztus_  _meggyógyít_ egy vakon születet _ember_ joan 9

�	 XXIII A _Krisztus_ meg mutattya _hogy_ ö a _jó_ pásztor joan 10

�	 XXIV _Jézus_  _hetven_  _tanítvány_ választ matth 11 luk 10

�	 XXV egy _írástudó_  _doktor_ meg mutattya a _felebaráti_ szeretetet luk 10

�	 XXVI marta _Jézus_ a _ház_  _fogad_ luk 10

�	 XXVII A _farizeus_ szemekre _hány_ vétkeket matth 23 luk 11

�	 XXVIII A _Krisztus_  _sok_  _oktatás_  _ad_  _tanítvány_ luk 12

�	 luk 17 10

�	 XXIX meg mutattya a penitentziának szükséges voltát luk 13

�	 XXX egy _görbe_ aszonyt _meggyógyít_ luk 13

�	 XXXI A sidok _ismét_ meg akarják kövezni joan 10

�	 matth 19 mark 10 joan 10

�	 XXXII Elöre meg mondgya a _Jeruzsálem_ el romlását luk 13

�	 XXXIII egy _vízkórságos_  _ember_  _meggyógyít_ luk 14

�	 XXXIV _hogy_ azért _eljön_  _hogy_ a maga _ország_  _hív_ az _ember_ luk 14

�	 XXXV meg _tanít_ az üdveségnek modgyára luk 14

�	 XXXVI a _megtérő_  _bűnös_ magához _fogad_ luk 15

�	 XXXVII az alamisnálkodást _hagy_ luk 16

�	 XXXVIII meg mutattya _hogy_ a _házasság_ nintsen el választás matth 19 mark 10 luk 16

�	 XXXIX A maga _ország_  _beszél_ anépnek luk 17

�	 XL az alázatoságra _tanít_ luk 18

�	 XLI Gyermekeket áld meg matth 19 mark 10 luk 18

�	 XLII _hogy_ mitsoda nehéz agazdagoknak üdvezülni matth 19 mark 10 luk 18

�	 XLIII meg magyaráza _hogy_ mi formában lésznek az _első_ utolsoká az Isten _ország_ matth 19 et 20

�	 2 petr 1 10

�	 XLIV lázárt _feltámaszt_ joan 11

�	 XLV A sidok _tanács_  _tart_  _Jézus_ ellen joan 11

�	 XLVI A samaritánusok bé nem _fogad_ luk 9

�	 XLVII Elöre meg mondgya a maga _halál_  _harmadik_ matth 20 mark 10 l uk 18

�	 XLVIII _megfedd_  _tanítvány_ nagyra vágyodásokot matth 20 mark 10

�	 XLIX Zakaeus _ház_ szál meg luk 19

�	 L A sidok azt _gondol_  _hogy_ az Isten _ország_ nékik _ki_ nyilatkoztattya luk 19

�	 LI _Jézus_  _két_ vakot _meggyógyít_ matth 20 mark 10 luk 19

�	 L _II_  _Betánia_ vatsorál matth 26 mark 14 joan 12

�	 _I_  _Jeruzsálem_  _győzedelmes_ bé megyen matth 21 mark 11 luk 19 joan 12

�	 zak 9 9

�	 _II_  _Jézus_ sirattya _Jeruzsálem_ pusztulását matth 21 luk 19

�	 _III_ ahalálát _megjövendöl_ joan 12

�	 joan 12

�	 _IV_ meg átkozá a _fügefa_ matth 21 mark 11

�	 V _kihajt_ a _kufár_ a _templom_ matth 21 mark 11 luk 19

�	 ps 8

�	 VI a _Krisztus_ mondási a papoknak és a _doktor_ matth 21 mark 11 luk 20

�	 matth 21

�	 VII A szöllö mivesekröl valo _példabeszéd_ matth 21 mark 12 luk 10

�	 VIII amenyegzöröl valo _példabeszéd_ matth 22

�	 _IX_ meg szégyenitti a _farizeus_ matth 22 mark 12 luk 20

�	 X meg szegyenitti a sadduceusokot matth 22 mark 12 luk 20

�	 XI meg mutattya _hogy_ melyik az nagyob parantsolat matth 22 mark 12

�	 ps 109

�	 XII _ki_ nyilatkoztattya a _farizeus_  _gonoszság_ matth 23 mark 12 luk 20

�	 XIII egy _özvegyasszony_  _adakozás_  _megdicsér_ mark 12 luk 21

�	 XIV _megjövendöl_ atemplom el pusztulását matth 24 mark 13 luk 21

�	 XV _megjövendöl_ a második _eljövetel_ matth 24 mark 13 luk 21

�	 XVI a vigyázásra _tanít_ mark 13 luk 21

�	 XVII a _tíz_ szüzröl valo _példabeszéd_ matth 25

�	 XVIII a szolgákrol valo _példabeszéd_ matth 25

�	 XIX az _ítélet_ matth 25

�	 XX A sidok _Jézus_ ellen _tanács_  _tart_ matth 26 mark 14 luk 22

�	 XXI _hogy_ mi volt a sidok _húsvét_ 

�	 XXII az utolso vatsorárol matth 26 mark14 luk 22

�	 XXIII meg mosa lábait az apostolinak joan 13

�	 XXIV a szent _Eucharisztia_ szerzi és _megjövendöl_ a _Júdás_ el árulását matth 26 mark 14 luk 22

�	 matth 26 mark 14 luk 22 joan 13

�	 XXV _megjövendöl_ a sz péter _megtagadás_ matth 26 mark 14 luk 22 joan 13

�	 zak 15

�	 Isai 53 12

�	 XXVI meg vigasztallya az apostolokot joan 14

�	 XXVII _oktat_ az apostolit joan 15

�	 joan 16

�	 XXVIII akristus _imádkozik_ az attyának joan 17

�	 XXIX a _Krisztus_  _három_  _imádkozik_ a _Getsemáne-kert_ matth 26 mark 14 luk 22 joan 18

�	 XXX _Jézus_  _megfogatik_ matth 26 mark 14 luk 22 joan 18

�	 XXXI _Kaifás_ viszik matth 26 mark 14 luk 22 joan 18

�	 XXXII péter a _Krisztus_ meg tagadgya matth 26 mark 14 luk 22 joan 18

�	 XXXIII _Júdás_ magát megöli matth 27

�	 zaka 11 12

�	 XXXIV pilatus elöt vádoltatik joan 18

�	 matth 27 mark 15 luk 23 joan 18

�	 XXXV _Heródes_ viszik _Jézus_ luk 23

�	 XXXVI atolvajt inkáb meg szabadittyák mint sem _Jézus_ matth 27 luk 23 joan 18

�	 XXXVII _Jézus_  _megostoroztatik_ és _tövis_  _koronáztatik_ matth 27 mark 15 luk 23 joan 19

�	 XXXVIII pilátus _halál_  _ítél_  _Jézus_ joan 19

�	 matth 27 mark 15 luk 23 joan 19

�	 XXXIX _Jézus_  _felfeszít_ matth 27 mark 15 luk 23 joan 19

�	 Isa 53 12

�	 XL _Jézus_ akereszten valo szavai matth 27 mark 15 luk 23 joan 19

�	 XLI _Jézus_  _halál_ matth 27 mark 15 luk 23 joan 19

�	 zak 12 10 exod 12 46

�	 XLII _Jézus_  _eltemetés_ matth 27 mark 15 luk 28 joan 19

�	 XLIII _Jézus_  _feltámad_ matth 28 mark 16 luk 24 joan 20

�	 XLIV _Jézus_  _megjelenik_ m magdolnának mark 16 joan 20

�	 XLV _Jézus_  _megjelenik_ az aszonyoknak matth 28 mark 16 luk 24

�	 XLVI _megjelenik_  _két_  _tanítvány_ és péternek mark 16 luk 24

�	 XLVII _Jézus_  _megjelenik_ az apostoloknak mark 16 luk 24 joan 20

�	 XLVIII a _csodálatos_  _halászat_ j oan 21 XLIX _Jézus_ sz péterre _bíz_  _juh_ joan 21

�	 L _Jézus_ az apostolit _oktat_ Matth 28 mark 16 luk 24 Act 1

�	 matth 28

�	 1 Cor 15 6

�	 LI _utóbbszori_  _megjelenés_  _Jézus_ luk 24 act 1

�	 LII _Jézus_ menyben meneteleröl mark 16 luk 24 act 1

�	 LIII _Jézus_  _dicsőséges_  _élet_ a menyekben joan 20 30

�	 joan 14 2

�	 hebr 6 15

�	 act 7 55

�	 eph 1 20

�	 et 4 15

�	 1 joan 2 1

�	 apoc 5 7

�	 hebr 4 16

�	 hebr 10 19

�	 LIV _befejezés_ 

�	 joan 2 28

�	 ps 1 6



