
A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA
137

A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA
141

ELSÖ KÖNYV.
Hogy micsoda készületben kel lenni azoknak, kik 
a kereszt uttyára akarják adni magokat.
141

A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA.
180

MASODIK KÖNYV
A kereszt hordozásnak leg jobb modgyárol.
180

A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA.
200

A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA.
202

A. KERESZTNEK. KIRÁLYI UTTYA.
230

HARMADIK KÖNYV.
A kereszt hordozásnak hasznairol.
230


két elsö esztendejiben. 
414


HARMADIK KÖNYV.
Mely magában foglallya mind azt valamit a kristus tselekedet, 
prédikállásának harmadik esztendejében. 
431


NEGYEDIK KÖNYV.
Hogy mit tselekedet jésus. jérusálemben, gyözedelmesen 
bé menetelétöl fogvást menyben meneteléig. 
458




Kegyes olvaso. ha az ételt, az italt, melyek testi tselekedetek, az Isten ditséretire, és lelkünk hasznára kell forditanunk. szent pál szerént, ebböl következik hogy a beszédinknek, és még a mulattságinknak is ollyanoknak kell lenni, a melyekben ditsértessék az Istennek szent neve, mind pedig magunknak. és másoknak lelki vagy testi hasznokra szolgállyanak. ugyan ezen vegre is adom elödbe, ezen hat uri szemelyeknek hat napig tarto beszélgetéseket, a melyek mind az elmének mulattságára, és hasznára mind a szivnek meg jobbitására lehetnek. meg láthatni ebben a konyvben, hogy mitsoda szép dolog ajó erkölcsel valo hajlandoság, és tselekedet, és mitsoda gyalázatos arendeletlen indulat, és tselekedet. a jó erkölcsöt sokszor az Isten homályba szokta hagyni, egy kevés ideig, de tsak azért. hogy a ki tessék azután nagyob fényeségel. és hogy azt mindenek tsudallyák, szeressék. és kövessék, és ennek jutalmát. két féle képen veszik, ebben a könyvben sok szép jó erkölcsüeket. és nemesi indulatuakot látz, a melyek még ez életben hasznokra vált. és az olyanokot kövessed. ellenbe pedig, sokaknak rosz hajlandoságok szégyenekre, és veszedelmekre fordult. és ezeket kerüllyed. kérem az Istent adgya, hogy ne tsak mulattságal. de haszonal olvassad.

A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA

Idegen nyelvböl valo forditás 
Elsö Szakasz 
1747 

A kálvária hegyén utozó
Szarándoknak. 
ki a keresztnek uttyán akar járni.


Kedves olvasó. bujdosó és idegen lévén eföldön. a menyei hazát keresed. nem kétlem. akeresztnek uttya pedig. melyet elödben tészek. oda fog vezetni. és hogy valami képen el ne tevelyedgyél. kövessed akristus intésit., aki kalauz lévén, a fán uralkodot, arra utat nyitot lábaival. azt meg mutatta tanitásival., és meg festette vérivel, kövessed hát annak nyomdokát, aki elötted mégyen. és vegyed jó szivel annak szavait aki elötted megyen. és vegyed jó szivel annak szavait aki igy int. aki utánnam akar jöni, magának mondgyon ellene., visellye minden nap a maga keresztét. és kövessen engemet

Ihon erröl fóg beszélleni eza könyv, ez a mennyei út, mely az örök életre vezet. szent ebrulphus olvasván egy szer ezeket a szokot, és figyelmeteségel elmélkedvén. azokrol. gondolá hogy meg nem kellene. vetni ezt a tanácsot. mivel nem egy királyi ember, hanem Isten s’ ember adná ezt nékünk: erre valo nézve az udvart mindgyárt el hagyá. azal együt gazdagságát. és jó akaroit, és egy puszta helyre mene lakni, hogy ótt. a meg feszitetett kristusnak. valoságos tanitványa lehetne. szent silvester. a silvestriánusok fundátora kik a szent Benedek réguláit követik. hasonlo képen ezeket a szokot halván, a pusztában mene lakni. el hagyván avilágot.

Erre valo nézve, akristusnak, ezeket a szavait akarván bövebben ki terjeszteni. a kristus maga fog erröl beszélgetni dialogus formára storophilával. és az öttseivel. ebben pedig szent Agostont. szent Chrysostomust. és a nagy szent gergelyt követem. akik sok féle dolgokrol irtanak illyen formában. abizonyos hogy az illyen beszélgetéseket nagyob kedveségel lehet olvasni, mint sem az ollyan könyveket, a melyekben adolgok egy más után folyvást mennek

Azért is tselekedtem. hogy valamenyire kedvessé tehessem azt; a mi a keresztöl és a nyomoruságtol el idegenithet. és azért is hintettem el. helyel. helyel. holmi. kedvre indito dolgokot., hogy egy kevesé meg vidámithassam az olvasot

Egy nehány féle példákot is hoztam elö. azért hogy uti társakot adhassak a mi utozoinknak, söt még kalauzokot is., akiknek követhessék nyomdokokot, mert az emberek inkáb hisznek a szemeknek., mint sem fülöknek., a jó erkölcsnek uttya. amelyre a parancsolat., és az oktatás tanit minket., az igen hoszu. és nehéz. a melyet pedig a példa. mutat nékünk, a sokal rövideb. miért engedi meg az Isten, hogy a szentek nyomoruságokot szenvedgyenek, hanem azért, hogy az ollyanok. kik azokban esnek, tekintvén azokot a békeségel türö példákat, magoknak, mind vigasztalást, mind enyhitést talalhassanak azokban, ezért is mondgya a szent irás hogy az Isten azért engedte meg ezt a kisértetet. hogy az ö békeségel valo türése például lenne maradékinak valamint a szent jóbé.

A mi pedig ennek a munkának a stilusát illeti az egy nehány féle. annak ugy is kelletet lenni; mert noha mind a találmány, mind a rend töllem legyen. mind azon által sok helyen fel tettem, a szent Irásnak. a régi. és a mostani auctoroknak szavait. és értelmes mondásit. nem tettem ki ezeket az értelmes mondásokot. tsak nyersen. és külön külön. mivel igen szárazok lettenek volna. hanem esze foglaltam. és kötöztem öket, gyakorta adván azokhoz magamtol.

Valo hogy sok jó auctorok., mind régiek, mind mostaniak munkalodtak haszonal. ezen a materián. igyekeztem is öket követni; noha távul, de nem hogy öket el érhessem., nem is akartam más dolgot irni. hanem a melyet ökk. de más formában akartam irni mint ökk, nem tévén azal semmi rövidséget az ö munkájoknak. valamint egy kis hajo nem tészen, ha egy nagy hajó után megyen atengeren. közönségesen azt jonak tarttyák. ha sokan sokat irnak egy féle dologrol., valo hogy külömbözö stilusal kel annak lenni. de nem külömbözö hittel. ugy hogy egy nehányan tanittsanak egy dolgot., egyik egy féle képen. a másik más képen

Valo hogy azt vethetné valaki szememre, hogy hol vagyon az az erö. az a türés, és tekélleteség., a mellyeket meg mutattál volna magad viselésiben, vagy tselekedetidben. te a ki a másoknak. valo tanács. és letzke adásban ártod magadot.? magamra szabom azokot. a melyeket mondot Tertullianus, illyen alkalmatoságban meg vallom tehát az én uram Istenem elött. az én vakmerö esztelenségemet. a melyel merek irni a keresztröl, és a türésröl, hogy én arra nem vagyok alkalmatos. méltan is szégyenlhetem hogy az én tselekedetim meg nem egyeznek a dologal. a melyröl akarok irni, adgya Isten. hogy ez a szégyen meg orvosollya az én roszaságomot. és hogy a mire másokot tanitok magam is kövessem



AZ ELSÖ SZAKASZNAK TÁBLÁJA.

Elsö könyv. 
Hogy mitsoda készületben kell lenni azoknak. 
kik akereszt uttyára akarják adni magokat.

Elsö rész. elöl járo beszéd. 1 

Második rész, hogy a kereszt amenyeknek uttya, minden tartozik azon járni. 8 

Harmadik rész hogy mi légyen a kereszt. és hogy hány féle. 15 

Negyedik rész. hogy a kristus minden féle keresztet hordozot. 27 

ötödik rész. hogy hordozni kel keresztünket. valamint a Boldogságos szüz tselekedék. 34 

Hatodik rész. hogy miért szükséges akereszt. 42 

Hetedik rész hogy az Isten kinek kinek erejéhez képest adgya akeresztet. 52 

nyolczadik rész hogy el tekéllet akarattal kivánnya akristus hogy hordozák azö keresztét. a midön azt mondgya. 58 

kilentzedik rész hogy azok akik agyönyörüséget szeretik. a keresztöl futnak. 66 

10. rész hogy azok kik a tiszteletet ohajttyák. meg vetik a keresztet. 75 

11. rész hogy a kristus kereszténél. sokal nehezeb keresztet viseltet azördög abünösökel. 85 

12. rész hogy a mértékletlenek, fösvények. nagyra vágyok, és az udvariak. nintsenek kereszt nélkül. 91 

13 rész A házasok keresztéröl. 100 

14 rész hogy a magunk ellen valo mondás. igen jó készület a kereszt hordozásra. 108 

15 rész az elsö könyvnek. bé fejezése. 120


Második könyv 
A kereszt hordozásnak. legg jóbb modgyárol.

Elsö rész. hogy akeresztet fel kell venni, és azt hordozni kell, minden halogatás nélkül. 122 

második rész hogy mindennek amaga keresztét kel viselni. és nem kel abban válogatni. 129 

Harmadik rész hogy a keresztet nem maga után kell. vonni, hanem hordozni kell. és nem kell gondolni a gyalázatal, mely azal jár. 137 

negyedik rész hogy a kereszt viselésben, el kel kerülni ahejában valoságot. 147 

ötödik rész hogy a ki a keresztet hordoza. annak akristus után. és nem elötte kel járni. 155 

Hatodik rész. hogy a keresztet jól lehesen hordozni. a kristus példáját kel követni. 159 

Hetedik rész. hogy igasságtalan valo dolog panaszolkodni a keresztnek hoszas. vagy sulyos voltárol.. 165 

Nyolczadik rész hogy a keresztet minden nap kel hordozni, és azt soha le nem kel tenni. 172

Az elsö szakasz táblájanak 
vége.

A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA

ELSÖ KÖNYV.
Hogy micsoda készületben kel lenni azoknak, kik 
a kereszt uttyára akarják adni magokat.


Elsö Rész.
E mint egy elöl járó beszéd.

Ez a nagy és széllyes siralomnak völgye. a mely magát világnak nevezteti, minden koron lako helye vala az ádám fiainak. akik alig jönek evilágra., hogy már arra rendeltettek, hogy hordozák az Isten kemény boszu állásának sullyát. az ö attyoknak bünök el törölésiért., ezek ót nyomoru, és szomoruságal tellyes életet élnek, mert amiolta. az embereknek ez az elsö attyok. akarattal valo hamiságbol. az Isten törvényétöl el tavozot; az oltátol fogvást, szám kivetésnek helyivé változtatá hazáját, ezt a kedvés lakó helyét. ezt a gyönyörüségnek paraditsomát. puszta földé, a mely is tsak korot. és töviset terem. ebizonyára keserves dolog, és méltó hogy minden koron sirasák. ez atavaszt irtoztato téllé változtatá, a lengedezö szeleket északi alkalmatlan szeleké, arosákot töviseké. a jó magot konkollyá. a szabadságot rabsággá, és a menyeknek kapuit bé záratá.

Ennek a szerentsétlen atyának maradéki eszekben juttatván. azt a boldogságot a melyböl ki esének. és enyhitteni akarván keserüségeket; erre valo nézve, egyenlö akarattal., és nagy költtségel, egy nagy várost épitének, a melyet thársir városának nevezék. az az. gyönyörüség, és vigaság lako helyének, ezen város lakosinak pedig, minden foglalatosságok, és szándékok, tsak abban áll, hogy viszá hihassák azt a gyönyörüséget mely öket el hagyta. és hatsak az árnyékával is élhessenek annak a jónak, a mellyet el vesztettek.

Vala pedig ebben avárosban, egy philétus nevü nemes ember. akinek elegendö jószága volt; a felesége meg halván. három leánya marada. akik közül a nagyobik. mind szebb, mind elméseb vala atöbbinél. ennek neve storophila, az az, kereszt szeretö, a mely nevet azért adták volt reája, hogy kereszt fel találása napján születet. a másodikát nevezték. hiláriának. és a harmadikát. honoriának. ezek a nevek eppen illettek reájok., mivel hilária. természet szerént szerette a gyönyörüséget. és avigaságot, honoria pedig igen vagyot a betsületre, és a förendre.

Ezek a leányok gyakran mennek vala az attyok házához, a mely egy kis mély földnire volt a várostol. és ót rend szerént. két vagy három napot töltöttenek. ugy történek egy szer, hogy tavasznak a kezdetén., a mikor az egész természet meg ujul: a fák leveleznek., a mezök virágoznak.

Midön oly kedvesen. szolnak a madarak
ugrándoznak vigan, pásinton a nyájak.
kedves nedveségi. a gyenge szellöknek
böv termékenységet, adnak a mezöknek.

Ugyan azon napon, a melyen az anyaszent egyház ülli a szent kereszt fel találását, ez a harom leány az attyok házához kévánkozék menni. hogy magokot mulassák., az attyok kedvezvén nékiek. örömest el botsátá öket. midön már utban volnának storophilának eszében jutván hogy azon a napon mitsoda innep volna. és hogy ö is olyan napon születet volna., erre valo nézve. áitatoságbol. nagy kedve lett volna bé térni a szent kereszt kápolnájában, mely az uton kivül nem mesze volt épitve. egy erdöben, kezdé kérni tehát a más kettöt, hogy tselekednék azt a jót., és mennének el véle a kis kápolnácskáig. de a kettö reá nem álla.. söt még azt felelék néki. hogy az ollyan áitatoság nem volna helyes, hanem jóbb volna oda menni ahová az attyók küldi öket. akeresztnek szeretöje pedig helyes okokal. minden képen azon vala hogy oda vihetné öket. végtire még fenyegetni is kezdé öket az atyokal., mondván hogy az illyen könyü áitatos tselekedetben. a nényeknek szavát nem akarták fogadni, de mind ezel is semmit nem nyerhete rajtok akik is tsak követék uttyokot., felelvén a nények panaszolkodására. hogy ömaga egyedül el mehet oda. a hová a buzgosága vezeti. ök el lehetnek nála nélkül. hogy ha nem akarja magát vélek mulatni tiszteségesen, hanem még oly rendeletlen aitatoságal fáraszttya öket. storophila ezen el szomorodván, egyedül el indula a kapolnácska felé,. mondván az öttseinek, hogy ebéd tályban ö is a háznál lészen.

De mint hogy az erdöben az utat nem igen jól tudta, nagy sürüben mene. és a kápolnácskát el hagyá, ugy anyira, hogy mentöl bellyeb ment. annál meszeb hagyta a helyt melyet kereset., el tévelyedvén illyen formában az üsméretlen utakon, sok ideig meg nem tudhatá hogy hol volna. az öttsei pedig a házhoz érkezvén. egy darab ideig várakozván utánna. ebédhez ülének, ez a szegény leány pedig tévelyegvén., hol egy felé. hol más felé., és senkit nem találván a puszta erdöben. a kitöl meg kérdhesse az utat. igen nagy bajba vala. nem is láthatá modgyát meg szabadulásának., de a mi még nagyob az estve is el közelgete. és nagyob nyughatatlanságban, és félelemben esék., eszerént is kezde panaszolkodni, nagy sirásal. mitsoda nyomorult vagyok én: azért jöttem ide hogy a keresztet imádgyam, és imé magam tsináltam magamnak egyet., a mely igen nehéz, valyon mitsoda jó angyal vezet ki engemet ebböl a puszta erdöböl, semmi lako helyet itt nem látok, azt sem látom mely felé kel tartanom. ha továb it maradok. talám avad állatok is meg esznek. de ha szinte azoktol meg menekedem is. a bizonyos. hogy keserves éttzaka lesz enékem. még többeket is monda illyeneket, mivel többet is kelleték szenvednie. a midön egész éttzakát a nagy esöben kelleték el tölteni.

Ebben anyomorult állapottyában. békeséges türésel kelleték lenni, az éhség, és a keserüség erejét el vévén, egy fának atövire keteleniteték le ülni, ót a menyiben lehete, magát bé takargatá, hogy egy kevessé nyughassék. valo hogy a szomoruság, és a sok fáradság miat egy kevesé el szunyada. de addig is sokszor fel serkene ijedségében. és nagy rettegésel vala, a sok gondolatok közöt a melyek elméjit el fogák, leg inkáb ezen elmélkedék leg többet, mondván valamiképpen hogy én el tévelyedtem a kápolnátol, és mentöl többet keringettem. annál meszeb távoztam attol., szintén ugy el tévelyednek evilágban az ollyan lelkek. kik az üdveségnek uttyárol el térnek. és soha meg nem találhattyák, a menyekben vivö igaz utat.

Az illyen gondolatok anyira meg haták az ö elméjit és szivét, hogy inkáb kezde nyughatatlankodni az üdveségéröl, mint sem az erdöböl valo ki meneteléröl. és tsak az után suhajtozék. hogy az igazán valo életnek uttyát meg találhassa. ezek a gondolatok fel gerjesztvén szivét fel kele, és nagy sohajtásal. és buzgoságal. mondá ezeket a szokot.

Uram Istenem. örökös ura vagy életemnek., ihon elödben borul szolgálod. hogy e földön vagyok, annak egy nehany esztendei vannak. mit tudok abban ha jol töltöttemé el szolgálatodban. már egy nehányat léptem a pálya futo helyben, a melyben az emberek futnak, de azt nem tudom ha üdveségemre, vagy veszedelmemre futotamé. eddig, és hová leszek., ha az igasságnak uttya helyet. a hejában valoságnak uttyát találtam követni, mivel vagyon ollyan út. mely az embernek egyenesnek tettzik, mind azon által annak avége. a halálra vezeti. prov. 16. 25. talám el tévelyedtem, mint az el tévelyedet júh, tudom uram hogy az embernek uttya nem az emberen áll, és hogy az ember nem jár, és nem vezeti lépésit magdtol. jér.10. 23. hanem a mint a bölcs mondgya, az ur igazgattya az embernek lépésit, és kitsoda az az ember. aki meg foghassa. hogy mitsoda uton jár. prov. 20. 24. nézd meg hát uram. ha találtatiké bennem a hamiságnak uttya, és vezess engemet azon az uton; a mely örökké valo. ps. 138. 24. mutasd meg nékem azt az utat. a melyen kell járnom. mert fel emeltem hozád lelkemet. 142. 8.

Storophila több illyen szép gondolatokot is monda sok köny hullatásal., szivének buzgoságabol., és fel is tévé magában. hogy új életet élne. szivét és elméjét a földröl el venné. és buzgo kivánságal ragaszkodnék a menyekhez.


Második Rész
Hogy a kereszt a menyeknek bizonyos uttya,
minden tartozik azon járni.

Itt az út. járjatok ezen az uton. Isa 30. 21

Az aki figyelmez azoknak könyörgésekre kik ötet segittségül hiják. igazságban. nem lehete hogy meg ne halgatná a storophila imádságát., ezokáért. meg akarván ötet vigasztalni. meg jelenék néki. egy iffiu embernek formájában. nagy fényeségel. sto-
rophila azon meg rémülvén, és tsak nem a földre esvén ijedtében. egy szót sem szolhata. de az ur nagy kegyeségel kezdé biztatni illyen formában.

A kristus. Ne fély leányom. én vagyok az örökké valo bölcseség. én vagyok az út, az igazság, és az élet azért jöttem hogy kivánságidot bé tölttsem, buzgó szivböl valo imádságod fel hatot hozám mint ajó illatu füst, azért kedves is volt elöttem, nem is kivánhatz soha jobbat, halgassad mit mondottam prophétáim által, ályatok az utakon. kérdezétek meg arégi ösvényeket, hogy meg üsmérjétek a jó utat. jer. 6. 16. ugyan azért is hajtottam le az egeket. és le szálottam ate könyörgésedre. hogy az üdveségednek uttyára. tanithassalak. a melyet is oly buzgoságal kiván ate lelked. a keresztnek szeretöje ezeket örömel és tsudálkozásal halgatván, felelé.

Storophila. uram mitsoda az ember hogy meg emlékezel. rolla, ps. 8. 5. és honnét vagyon enékem hogy az ur jöjjön hozám. luk. 1. 43.

A kristus. Nem ate érdemid tselekedték azt. hanem magam akarattyábol. szállottam le hozád, mert az. emberek fiaival lennem nékem gyönyörüség. prov. 8. 31.

Storophila. Alazatoságal valo hálákot adok neked kegyes édes Jesusom. hogy nem sajnalottad meg tekinteni szolgálodnak. alávaloságát. és meg nem vetetted a szegénynek könyörgésit. kérlek azért. hogy legyen nekem ate beszéded szerént., és tanits meg engemet az igazságnak uttyára., és ösvényire.

A kristus. Leányom, halgass hát engemet, és tanuld meg az örök életnek beszédit, a midön az emberek élete meg romlék. és el távozék az igazságnak uttyátol, le szállék az égböl, hogy uj, és élö utat szentellyek nékiek, a kárpit által, az az, az én testem által, hebr 10. 20 mert valamint hogy a test bé zárta vala amenyeknek uttyát, és meg akadályozá azokat. kik bé akarának menni, igy az én testemnek kárpittya által a melyel az emberek üdveségéhez valo szeretetem bé fedeze engemet, új utat nyitottam., a melyen én jártám. leg elöbször, és hatalmat is adtam ahiv lelkeknek, hogy engemet követhessenek.

Storophila. De uram én nem látom, melyik légyen az az új, és élö út, amely életet ád azoknak kik arra mennek. és az örök életre is vezeti öket.

A kristus. Ez az út. hogy egy szoval meg mondgyam. nem más, hanem a keresztnek uttya, nem hallottadé azt az Evangyéliumbol, aki fel nem veszi az ö keresztét, és ugy nem követ engemet, nem méltó az én hozám, matth. 10.38. gyakorta elö hoztam én ezeket a szokot, azért hogy minden meg tudhassa., és hogy senki magát ne menthesse hogy nem halotta, és valaki azt ne gondolya magában. hogy ezeket nem másoknak, hanem tsak az apostolimnak és a tanitványimnak. mondottam, egy más Evangyelista világosan ki tészi hogy mindennek szollottam. mondván. mondgya vala pedig mindeneknek, ha valaki akar engemet követni, tagadgya meg magát. és minden napon. vegye fel az ö keresztét. és kövessen engemet.luk 9. 23.

Márk hasonlot mond még világosaban. és minek utánna ki tenné beszédimet. melyeket mondottam. az én tanítványimnak szenvedésimröl. ezt is mondgya. Es mikor elö szolittá a sokaságot ö tanitványival egybe. mondá nékiek. valaki engemet akar követni, tagadgya meg magát, vegye fel az ö keresztét, és ugy kövessen engemet mark. 8. 34

Ezt az utat jovallottam tehát kedves storophilám közönségesen mindennek. mivel ez az uttya az életnek. aditsöségnek, és annak a szent városnak, a melyben kell laknod; az üdveség a keresztben vagyon. az élet akeresztben vagyon. abban találsz bizonyos oltalmat, ate ellenségid elött. abban is találod fel a kegyelemnek gyönyörüségit, a léleknek erejét, az elmének örömét, ajó erkölcsnek tekélleteségét. és a szenttségnek bövségét. tsak a keresztben találod fel a lelkednek gyogyulását. és az örök életnek reménségit.

Ezekre a természetel ellenkezö szokra storophila nagyon meg rémüle, és meg ijede. hogy tsak akeresztröl beszéllenének nékie. és mondá.

Storophila. uram ugy tettzik hogy ezek igen kemény szók, és nagy bajt adnak elmémnek, mivel tsak ki mondani is ezt a szót kereszt, ollyan mint ha már is érzeném mind azokot a keserüségeket. a melyeket okoz. annál is inkáb hogy azt tölled hallom. a nékem még nagyob remülést szerez.

A kristus. hogy hogy lehet a, hogy el rémülsz azon hatsak a keresztröl hallasz is szollani, leányom igen gyenge vagy, ha a keresztnek még tsak a neve is meg ijeszt., tudodé hogy vétesz neved ellen, a mely tészi a keresztnek szeretöjit. tudodé hogy ezt az életet a siralom völgyének nevezik, és hogy nem vigasságnak., se nem gyönyörüségnek lako hellye, hanem a munkának, és a keserüségnek. ki gondolta valaha le irni ajó erkölcsnek uttyát tövis nélkül. nem kétlem tudod, hogy az Isten engemet ugy adot az embereknek mint doktort. hogy öket az igazságra tanitsam, és ugy mint mestert. hogy öket avaloságra hozam. valamint is ezt az atyám tudtára adá mindeneknek. a thábor hegyén, mondván. ez az én szerelmes fiam, kiben meg nyugodtam ötet halgassátok. matth. 17. 5. ti engemet mestereteknek. és uratoknak hivtok. igazán mondgyátok, mert a vagyok. joa. 13.13. mivel én bennem vannak a bölcseségnek. és az esméretnek tellyes kincsei el rejtve. Colos 2. 3. mit tanitottam tehát egyebet ezen avilágon, hanem a keresztnek uttyát, mondván. valaki nem hordoza az ö keresztit, és nem követ engemet., nem lehet az én tanitványom. luk. 14. 27.

Storophila. Édes Jesusom. kegyes és jó mesterem. kérlek botsás meg ily új tanitványodnak, a ki még keveset tud titkaidhoz, aki tsak nem egészen el felejtette volt ezt a letzkét. a melyet oly gyakorta hallot volt.

A kristus. Nem elég azt hallani, hanem még azt meg is kell tartani és követni, amely idöt adot az Isten néked eföldön, arra adta. hogy meg tanulhassad. a keresztnek tudományát, a halál avisgálásnak ideje; akoron el vetem az ollyat magamtol mint méltatlant, aki nem fogja tudni a keresztnek uttyát, mivel meg fogják látni az égen a keresztnek jelét. amidön avilágot fogom itélni, ez a jell külömbözteti meg az utolso napon ajuhokot. agödölyéktöl, én biró lévén meg fogorn üsmérni ezt a jelt. aválasztatimban. és fel lévén ékesitve halálomnak köntösével. azörök életel valo meg koronázásra fogom öket hini, mondván, jertek el én atyámnak áldotai, birjátok az országot. mely el készitetet néktek, még e világ kezdetétöl fogva. matth 25. 34 akoron a kereszt baráti kik életekben engemet követtenek., nagy bizodalomal mellém fognak állani. erre valo nézve, ha tanitványom akarsz lenni, jó szivel és zugolodás nél-
kül. kel járnod a keresztnek keskeny és nehéz uttyán. mivel senki nem lehet ez életben keresztek. és szomoruságok nélkül. vigyáz hát kedves storophilám, hogy el ne távozál. valamely haszontalan félelemböl, az üdveségnek uttyátol., a melynek kezdete nehéz. és sulyos. de a mely annál könyeb lesz, a mennél továb haladnak ajó erkölcsben. és a hitben; ugy hogy az Isten parancsolatinak uttyán. nagy örömel futnak.

Storophilának. meg hatván a szivét ezek a beszédek, fel kiálta. bizodalomal valo batorságal mégyek a keresztnek keskeny uttyára. tsak azon kérlek uram, hogy légy az én eröm. segittségem., gondviselöm, s’ oltalmom.

A kristus. légy erös bizodalomal leányom abban bizonyos lehetz hogy el nem hagylak. valo hogy az én parancsolatom sürgetö. de példa adásomal én megyek mindenkor elöl. mivel soha sem parancsolnám. hogy utánnam járjanak. hogy engemet kövessenek. ha én magam elöl nem járnék. és ha veled nem volnék. minden nyomoruságidban.


Harmadik Rész 
Hogy mi légyen a kereszt, és hogy hány féle.

Az igazak sok nyomoruságokra tétettek. ps. 33. 20. 

Storophila. Rea álván mind arra, a mit a kristus mond vala nékie, mind azon által. még többet is akarván tanulni. mondá,. mint hogy el kezdettem. még is szollok az urnak. noha tsak pór és hamu vagyok, kérlek tanisd meg szolgálodot. miképen kel érteni ezeket a szókot. hogy vegye fel keresztét. szükségesé hogy mindenikünk. fa keresztet hordozon, és hogy arra legyünk szegezve. valamint magad voltál.?

A kristus. ugy beszélsz mint egy aszony, akinek értelme nincsen. jób. 2. 10. és a ki az irásokat nem tudgya., a keresztények kereszttye nem tsak fábol vagyon tsinálva, nem tsak fábol áll. hanem abbol. hogy keményen fel tegye keresztényi életet élni. és ajó erkölcsöt követni, egy kereszténynek élete mondgya szent ágoston. serm. 32. de sanct. aki az évangyélium szerént akar élni, tsak keresztnek, és szenvedésnek kel lenni. nem tsudalkozom én ate kérdéseden. mivel valának mások is olyan együgyüek mint magad. söt még a szerzetesek közöt akik nagy buzgoságal. valának az Istenhez, de az a buzgoság nem vala atudomány szerént, ugy magyarázák valamint magad ezeket. a szokot., a ki fel nem veszi az ö keresztét. és ugy nem követ engemet. nem méltó az, én hozám. matth 10. 36 azért fa kereszteket tsináltatának. és azokot kezdék hordozni, mindenüt. a melyel a népnek nem áitatoságot hanem nevettséget okozának. erröl meg feddé öket, és el hagyatá vélek serenus abbás. mint olyanokal kik a betünek nem az értelmét, hanem a betüt magát követték, nem tsak azt a keresztet parancsolom én néked hordozni. a melyre fel feszitettem. hanem még azt is a melyet fel vész egész életednek jártában., aleg nehezeb jó erkölcsöknek tselekedetével. és a kemény sanyargatásokal. hát azok amartirumok. kik engemet követtek fel feszitetteké. mindnyájan? vagy szükséges volté. hogy azok a szüzek kik valamint az apocalypsis mondgya követik mindenüt a bárányt. a keresztre fel feszitesenek.? az én apostolom pál. fel feszitetett volté midön azt mondgya. távul legyen pedig én töllem hogy másban ditsekedgyem. hanem tsak ami urunk jesus kristusnak keresztében. ki által nekem evilág fel feszitetett, én is evilágnak. galat. 6. 14. akeresztet tehát hordozni nem egyéb, hanem a rosz kivánságokot el kel oltani, arosz erkölcsöket el kell hagyni, ahejában valoságot el kell kerülni, és ellene kell mondani atévelygéseknek.

Storophila. Észre veszem magamban. hogy az igazságnak világosága, el szélyesztette az én elmémnek. setéttségit. mely a tévelygésben vetette vala. mind azon által ne sajnályad uram azt nékem meg mondani hogy ha azok ajó szerzetesek kik együgyüségböl a keresztet hordozták. azért nem érdemletteké valamit nálad.?

A kristus, miért nem.? ha áitatos együgyüségböl ök azt gondolták., hogy én ollyan formán parantsoltam nékik, mivel ha ate szemed együgyü, mind az egész tested világos lészen, matth. 6. 22. igy ha a szándék jó, a tselekedet sem lehet rosz. nem hallottalé valaha beszélleni egy bizonyos kereszt hordozo miklosról. a ki mindent el hagyván, az Istennek szentelé magát. a szent lukáts klastromában; ez a szent ember gyakorta halván ezeket a szokot., hogy a kik engemet akarnak követni, a kereszteket hordozák. azt gondolá magában. hogy ezt a parancsolatot ugy vihetné végben. hogy ha tölgy fábol valo nehéz keresztet viselne a vállán. ezt magával el hitetvén. a több társaitol el butsuzék, és varosrol városra kezde járni, egy nagy keresztel avállán. elöször olosz országban tarentumban. az után hetruriában. ment, szamtalan sok gyermeket gyüjte maga után. a kik nevetve örömest követik vala. azokal atemplomokot el járta; szüntelen énekelvén a kyrie eleisont. az egész város azt tsudállya vala. némellyek az ö együgyüségit bolondságnak tartották. némellyek pedig igen rend kivül valo aitatosságnak., ezt az új dolgot apüspöknek hiré adák. a kinek is nem tettzék eza tselekedet, azért magához hivatván a szarándokot. kérdé tölle, hogy mitsoda szándékall volna, és hogy miért tsinálna olyan nagy zenebonát a városan.? én az ur parancsolattyát akarom végben vinni, felelé a szarándok. nem tsak a szivemben., hanem még a hátamon is akarom hordozni a keresztet. valamint ö maga is tselekedte; ha eneked nem tettzik., és nem akarod hogy fogadásomot bé tölttsem. más országban megyek, a hol nagyob szabadságal viszem végben buzgoságomot; a püspök értelmes ember lévén. észre vevé, hogy nem volna hamiság a szarándok tselekedetében, söt még hogy nagy buzgoságbol tselekedné azt. mondá néki, távul legyen hogy meg akadályoztassam áitatos szándékodot. söt még azt akarom, hogy hozám jöj minden nap ebédre. a szegény miklos ezt igen kedvesen vevé apüspöktöl. de nem sokáig élhete jó akarattyával., mivel egy nehány napok mulva, nagy hideg lelésben esvén. és halálát érezvén, a gyermekeket eleiben hivatá. és nékik hagyá testamentumba a keresztét. mint valamely gazdag joszágot: és minek utánna. sok jokot kivánna nékik., az égben mene hogy ót el venné azt a jutalmat, a melyet meg igértek azoknak. kik kereszteket hordoznak eföldön. baronius supran. 1094.

De hogy ismét viszá térjek arra. a mit el kezdettem vala mondani néked. midön én azt parancsolom hogy a keresztet kell hordozni, nem fábol valo keresztett értek, hanem mind azt valami bajt adhat. mivel a deák nyelven. ezen a szón kereszt. minden féle szenvedés értödik, 
 Crux a Cruciatu, aut Certé Cruciatus a Cruce. akeresztet hordozni tehát a, hogy szenvedgyed én érettem a világi nyomoruságokot. és igy a halált is örömest kell szenvedni én érettem. ha az alkalmatoság hoza magával. az ó embert magadban meg ölni. magadot minden féle veszedelemre tenni, midön az én szolgálatom kivánnya., és a földi állapotoktol magadot el kell forditanod. ez az igazán valo kereszt hordozás. ha engemet akarsz követni, avilági fenyegetések, hizelkedések, és mindenek felet a mi a hajlandoságodal ellenkeznék. ezek kereszt hellyet legyenek néked, és szenvedgyed, hordozad ezeket. békeséges türésel,

Storophila Ezeket figyelmeteségel halgatván. nagy halgatásban marada, és elméjében forgatá ezeket a szavait az ö szent Mesterének, a ki is kérdé tölle, akarodé leányom hogy meg mutassam néked., hogy nem tsak egy féle akereszt. a melyet akarom hogy visellyék. gyere tsak velem erre a jób felöl valo ösvényre, majd egy nagy rakás kereszteket mutatok néked. a melyeket az én Atyám, akarattya szerént. osztogatt az ö választatinak. storophila örömest kisérvén szent mesterét., nyughatatlanságal várá. hogy meg láthatná azokot a sok féle kereszteket, együt menvén tehát. egy hegy mellé érkezének. a hol kétt. nagy domb vala. akét domb pediglen bé vala ültetve. erdö formára. rettentö sok keresztel., valamint nagy magos fákal. látodé mondá a kristus, ezt a sok keresztet, melyek az emberek üdveségére vannak rendeltetve, látodé aleg magosabb dombon rendiben aleg közönségeseb kereszteket. gondolom hogy meg üsméred azok közöt az enyimet. mivel fel vagyon ékesitve egy tövis koronával. egy láncsával. és egy spongyiával. mert az illendö és méltó. hogy az a szent fa. a melyen én élet lévén. szenvedtem, és meg holtam. hogy az, atöbbinél felyeb légyen emeltetve.

Storophila. Igen is uram jól látom, azt az egész emberi nemzet üdveségének eszközét. azt a gyözedelemnek jelét mely az ördög hatalma ellen állitatot fel. de mond meg uram azt nékem, mitsoda az a második kereszt., a mely tsak anyiban külömbözik atiédtöl, hogy fel vagyon forditva.?

A kristus. az. az én Apostolomé péteré, akit is hasonlo halálra itélték volt mint engemet, de alázatoságbol., nem akará hogy ugy szegeznék a kereszthez valamint engemet., hanem azon kéré a birót., hogy lábál fel kötnék akeresztre.

Storophila. kérlek uram. ne sajnályad nékem meg mondani hogy mitsoda féle keresztek atöbbi, a melyeket látok?

A kristus. hát nem üsméredé azokat, nem látodé azt a mely olyan mint egy X. és a melyet szent andrás keresztének nevezik. az után meg láthatod, mitsoda forma kereszteket tsináltak arégiek. jáponiában mitsodást tsinálnak, és a többi rend szerént valo keresztek, akaszto fák,

Storophila. Kérlek uram botsásd meg nékem hogy ha ismét azon kérlek hogy mond meg nékem. mitsoda keresztek azok az aláb valo renden. mivel mint ha irásokot látnék rajtok. ugy tettzik mint ha nagy titkok volnának azok?

A kristus. Ugyan külömb, külömb féle szenvedéseket is jelentnek azok. a melyekel látogattatik meg az elme. vagy atest, az a kereszt, a melyen egy sziv által vagyon szurva, jelenti azokot a szenvedéseket, a melyek az elmét gyöttrik. ez a kereszt az, a mely meg sebesité az én boldog Anyámnak szivét, valamint siméon meg jövendölte vala; ugyan ezis az, amelyet az én apostolom érzet, midön mondgya. az én szivemnek. szüntelen valo gyötrelme vagyon rom. 9. 2. ez a szeretet, és szánás. kereszt helyet vagyon, mivel aki a más nyomoruságán törödik. a maga szivében hordoza akeresztet. az illyen kereszthez kell tenni anyughatatlanságot, izetlenséget. szomoruságot kedvetlenséget, keserüséget. és más egyéb belsö szenvedéseket az illyen keresztek gyakorta oly nehezek., hogy Dávid ha Szent volt is. de érzette azoknak sulyoságakot. midön mondgya. uram a ki Istene és kezdöje vagy üdveségemnek., kiáltottam hozád, napal és éttzaka,.... mert azén lelkemet el nyomta a nyomoruság, és hogy az én életem közel vagyon a pokolhoz. ps. 87. 1. 4.

Storophila. A valo. mert egy jó szivü. leg nagyob nyomoruságnak tartaná azt, ha leg kisebben is meg bántaná az irgalmaságnak attyát, és avigasztalásnak Istenét. de kérlek uram. magyarázd meg nékem atöbb kereszteket is a melyeket itt látunk

A kristus. A kereszt a melyen kardot. botot lántzot, kötelet, veszöt. és ostort látz, jelenti a martyrok szenvedéseket, némelyeknek börök meg feszitetet. nem gondolván a szabadulásal. hogy drágáb fel támadást nyerhetnének, némelyek tsufságokot. ostorozásokot szenvedtenek. kötözéseket. és tömlöczöt., meg köveztettek. fürészeltettek, ketté vágattak, kisértettek, fegyverel le vágatatván meg holtanak. bujdostanak juhoknak, és ketskéknek börökben, kik el hagyatattak, szorongattattak, nyomorgattattak, kikre nem volt méltó evilág. pusztában bujdostanak, hegyeken. barlangokban. és a földnek hasadékiban. hebr. 11. 35. 36. könyen meg üsmérheted a betegségnek keresztét, a mely hasznos. és némelykor szükséges. midön az Izraéliták jól valának, könyen el felejtik vala az Istent, de a midön az ö nyavalyájok meg szaporodik, nagy sebeségel futának, és a midön az Isten halált. botsátot reájok. keresik vala ötet, és nagy siettségel mennek vala hozája. ps. 15. 3. ps. 77. 38. menyi vagyon olyan, a kinek atesti betegség. lelki egésséget okozot., és igy abban bizonyos légy, hogy abetegség nem egyéb. hanem egy hasznos oktatás. a mely meg vetteti velünk atesti dolgokot, és mind azokot. a melyek mulandok, és veszendök. ugy hogy a menyeiekben foglallyuk magunkot., a mely kereszten pedig egy fa tsészét látz, az, a szegénységet jelenti, mivel ki nem tudgya azt. hogy ez egyik fö eszköze ajó erkölcsnek. a ki azal jól tud élni, agazdagság keresés sok munkával jár. annak meg tartása félelemel. vagyon, és az elvesztést, nagy keserüség követi.

Storophila. De mit jelent a koporso a mely más felöl vagyon?

A kristus. Az, azt a szomoruságot jelenti. a melyet érzünk az atyánk fia halálán, noha azt. ollyan engedelmeségel kell szenvedni, valamint atöbbit. mert ha szinte nehéz is atermészetnek azt el veszteni amit szeretünk, mind azon által azt el kell felejtenünk. ugyan is mit vészen el mi töllünk az Isten, ami övé nem volna,? menyin vannak olyanok. akiknek hasznokra fordult hogy meg fosztattak jó akarojoktól, akik is öket éltekben. az Istentöl. el fordittyák vala.

Storophila. Ezeket tsudálkozásal halgattya vala, és gyakran veté szemeit valamely tsufos öltözetre, a kristus azt észre vévén, hogy meg akarná tölle kérdeni, mi volna a, meg elözé ötet mondván. látom hogy azon a tsufos köntösön tsudálkozol., meg is akarnád tudni. hogy a mit jelent, a leányom atsufságnak sulyos kereszttye. a melyet hordozák avaloságos penitentzia tartok. nem hajtván arra én érettem, hogy a világ öket eszteleneknek tarttya, noha ameg vetésnél, alig vagyon nagyob szenvedés, elegen vannak ollyanok, kik az Istent akarják. szolgálni. tsak hogy meg ditsértessenek az emberektöl, sokan szeretik vagy gondollyák szeretni az alázatoságot. de a meg alázásrol. nem is akarják hogy beszéllyenek. se avilági betsületben semmit el nem akarnak.. hadni el veszteni, abékeséges türésnek. érdemét szeretnék tsak valamely bestelenséget ne kellene szenvedniek.

Storophila. Mit jelent aza két. ember képe, kik tsufságbol egy más ujját huzák, és egy másra pökdösnek.?

A kristus. Ez a részek. az én hiv szolgaimnak. a kiknek életek bolondságnak tettzik lenni avilág elöt, akik bestelenséget, káromlást, rágalmazást. fognak szenvedni, és ezek anyi roszat fognak okozni azoknak. kik ezeket szenvedtetik vélek, valamenyi hasznot azoknak, kik békeséges türésel szenvedik. mivel az Isten azokot választtya magának., akiket avilág meg vétt, és rend szerént ez a meg vetés. az embert magában szálittya. az én apostolom jól mondgya, hogy az Istent szolgálni kell a ditsöség, és gyalázat közöt. a szidalom és ditséret közöt. ugy mint hitetök. maga igazak. mint esméretlenek., maga esméretesek 2 Cor. 6. 8.

A tsomoban esze kötöt sok kereszt. jelenti, hogy némelykor egy személy sok féle nyomoruságokat szenved egy szers mind. az Isten ezeket meg engedi. söt még reája is küldi az ö üdveségére


Negyedik Rész 
Hogy a kristus minden féle keresztet hordozott.

Storophila. Tsudálkozásal halván azt. hogy egy személynek némelykor egy nehány keresztet kellene hordozni, egy szers mind, fel kiáltá, hát uram, nem elégé tsak egy keresztnek ezek közül a földre le nyomni a leg erösebet is, kitsoda hát az. a ki anyi sokat hordozhasson?

A kristus. Mit beszélsz leányom. soha sem hallottadé. hogy mitsoda nyomoruságokot szenvedet az én szolgám jób. és hogy mitsoda sok féle keresztet kelletet hordozni egy szers mind, elöször minden féle marháit el veszté, minden gyermekeit a ház meg ölé, és az után magais irtoztato sebben esék. tetétöl fogva talpig, ugy hogy aganéra kelletet ülni, és ot egy darab cserépel vakarni le magárol a rothattságot, de a mi néki leg nehezeben esék, ahogy, mind a felesége. mind a jó akaroi. sok féle dolgokot hányának a szemére. de mit tselekedék. és mit felele mind azokra eza szent ember, ha az ur kezéböl el vettük ajót. miért ne vennök agonoszat is. mindent az ur adot volt, mindent az ur is vette el töllem tsak ugy lett a mint ö akarta. legyen áldot az urnak neve., jób. 2. 10. 1. 21.

Storophila. Ez a békeséges türés tsudálatra méltó, de hol vagyon az az ember. aki hozája hasonlittson, és ki ád nékem anyi eröt. hogy meg ne tántorittson a szélvész, a mely ezt az életet hánya veti.

A kristus. Jobb tanácsot nem lehet adni. se jóbban a lelket meg erösiteni, mint ha engemet tekintesz mivel én vagyok a hitnek kezdöje. és el végezöje. hebr. 12. 2. atöbb okok közöt. a melyek a szenvedésre vittek. legg föveb avolt, hogy példát adhassak ajuhaimnak, az egész keresztek és nyomoruságok közöt. a melyeket parancsoltam szenvedni, nincsen egy is, a melyet én Isten lévén nem szenvedtem volna leg elöbször, azért hogy meg mutathassam. az embereknek, hogy hamissan tarttyák azt. hogy a szenvedés, nyomoruság. ugyan is kedves storophilám. az egész keresztek közöt. a melyeket láttál, nintsen egy is, a melyet nem hordoztam volna.

Storophila lehető kedves üdvezittöm hogy anyi féle keresztet viseltél volna?

A kristus. A nincsen külömben. azt tudod hogy mitsoda formában mentem ki a pilátus házábol. akeresztet magam után vonván, és hogy mi képpen meg aláztam magamot. engedelmes voltam. mind halálig, és a kereszt fának haláláig. philip. 2. 8.

Storophila. Ezt mi keresztények mindnyájan igy hiszük. de a más féle keresztek nem tettzenek ki oly világosan

A kristus. Azt is meg tselekeszem. tsak rövideden elödben adom. atöb kereszteket is melyeket szenvedtem: nem szenvedtemé a belsö keresztet. a midön az olaj fák kertében nagy keserüségel mondám ezeket a szokot. szomoru azén lelkem mind halálig. az után az én szolgaimnak vigasztalásokra, kik ollyan állapotban eshetnek. ugy akartam lenni mint. ha el hagyattam volna az Atyámtol, mivel mitsoda szorongatásban gondolod hogy volt az én szivem, akoron. a midön haldoklo szoval fel kiálték, az atyamhoz, Én Istenem. én Istenem, miért hagytál ell engemet. mitsoda nagy keserüségben nem vala az én szivem, látván hogy mely nagy vétkekben valának az emberek világ kezdetétöl fogvást., magamra válalám hogy azokot el törölyem. noha macula nélkül valo barány valék. és ámbár semmiképen vétkes nem valék, de érettek kezes lettem. az atyámnak. hogy az ö igazságának eleget tegyek, érettek, és hogy meg fizessem. a mivel nem tartoztam, ps. 68. 6. jól láttam én azt. hogy mitsoda nagyon meg bántotta öket avétek, azt is keservesen láttam. hogy mitsoda irtoztato az örök kárhozatnak nyomorusága, a melyben eset volna ádámnak minden maradéka. a vétekért., ezeket én jól meg visgálám. és fontolám. mind más képpen. mint sem egy teremtet állattol a lehetne, ettöl vagyon. hogy egy auctor azt mondgya, hogy tsak egyedül ennek a keserüségnek elég let volna ezerszer el venni életemet, ha annyira valo hatalma lehetet volna rajtam. ... lessius. de perfect. div. libr. 12. c. 17. hogy ha a fö pap héli. a frigy ládának elvesztésiért valo keserüségében hátra esvén azonal meg hala. ki kételkedhetik abban hogy a keserüség a melyben voltam. vétkeitekért. hasonlo állapotban nem hozhatot volna engemet, mivel embernek. nem lehet olyan keserüségben lenni, mint a melyben én voltam, ez a szomoruság pedig fogantatásomnak orájában kezdödék. és életem fottáig tarta.

Storophila. oh! angyaloknak öröme. soha sem hihetném hogy ez a keserüség oly nagy lett volna. ha tsak magadtol nem halanám. ugyan ezért is nagy kivánságom volna meg tudni atöbb kereszteket is a melyeket hordoztál.

A kristus. Elé beszéllem hát néked atesti kinaimot is. a melyekröl talám hallottál már valamit. nem kötözteké meg engemet, nem hurtzoltaké az uttzákon nagy kegyetlenségel. taszigáltak, és vertek szánakodás nélkül. az után meg ostoroztak, és a tövisel meg lyuggatták fejemet, nem szenvedtemé akor egy nehány féle keresztet egy szers mind; ugy hogy az én fájdalmam. mindenkor elöttem volt nékem. ps. 37. 18.

Mi szükség hogy a betegségnek kereszttyéröl szollyak. mivel talám tudod. hogy Esaiás azt mondgya felöllem hogy tele vagyok fájdalomal. a szenvedést meg szoktam., és igazán magamra vettem nyomoruságidot. 53. 3.

A mi a szegénységet illeti, azt szerettem, és kerestem. születésemtöl fogvást. mivel tudod, hogy gazdag lévén. szegényé lettem. éretted, hogy azén szegénységemel. meg gazdagulhatnál. 2 Cor. 8. 9. visgáld meg az én születésemnek szegény szegény voltát, világ teremtöje levén, még is mitsoda házat választottam., istáloban születtem, ágy helyet, jászolyban feküttem, holmi rosz rongyal fedezték bé személyemet, noha király voltam, a szegénységem nem engedte, hogy valamely tseléd szolgálhason, se elegendö nem lett volna akevés költtségem táplálásokra, söt még tanittványokot is szegényeket választék. és a szegénységem ollyan nagy vala, hogy se ágyam. se egy házam nem volt ahová el vonhattam volna magamot., azért is mondgya az évangelista. hogy arokáknak vagyon barlangjok, a madaraknak fészkek. de azember fiának nintsen hová le tenni fejét. matth. 8. 20.

Nagy szánakodásal voltam a mások szerentsétlenségeken. és nyomoruságokon. sokat sirtam jérusálemnek veszedelmén, az emberek halálan szomorkodtam. és egy nehányat meg akarván vigasztalni, a halotakot fel támasztottam, alázár halálán a szivem meg eset. és sirattam. ugy hogy még a sidok is mondák. nézétek mint szerette. sok gyalázatokot. és bestelenségeket szenvedtem. ellenkedéseket beszédimben, és tselekedetimben. tsufságokot kinaimban. és káromlásokot halálomkor. nem hánytáké azt a szememre hogy tobzodo és részeges vagyok. baráttya a bünösöknek, hogy karomló és tsalárd vagyok, magamnak tulajdonitván az Istenséget. és mint ha, mind ez elég nem lett volna, nagy gyalázattal. bolondnak és esztelennek tartottak lenni, én aki az Istennek böltsesége vagyok. a szemeimet bé kötötték, és tsapásokal illettek, mondván, tanáld ki. kitsoda az. aki tégedet artzul vere. hérodes az egész udvarával meg vete engemet. és tsufságbol fejér ruhában öltöztete. a királyi korona helyet, töviset tének fejemre. és a királyi páltza helyet, egy nád szálat adának kezemben, storophila, mitsoda féle kereszt vala még hátra a melyet nem szenvedtem volna,? el szenvedtem én mindenikét te éretted., azért hogy te is meg gondollyad kitsoda légyen az, a ki illyen ellene valo szidalmazásokot szenvedet a bünösöktöl, hogy elmédben el fogyatkozván. el ne fáradgy. hebr. 12. 3. hanem szemeidet a kristusodra vetvén. nagy buzgoságal mondgyad. ha a zöldellö fával így bánnak. hová leszek én a ki száraz fa vagyok. és érdemes az örökké valo tüzre.


Ötödik Rész 
Hogy hordozni kell keresztünket. valamint a Boldogságos Szüz tselekedék.

A te lelkedet által hattya az éles tör. luk. 2. 35.

Anyi sok szenvedésnek elö számlálása meg hatván a storophila szivét, igen kezde sirni. mind azon által eröt vévén magán. ezeket mondá a kristusnak.

Storophila. hálákot adok néked édes Jésusom hogy életedel példát mutattál nékem akereszt hordozásra, és hogy meg mutattad miképen kellesék azt hordozni. ki segit engemet. hogy hüségel járván, a békeséges türésnek és alázatosságnak uttyán. a kristushoz érhessek. maga a kristus által, valo hogy ez az út nehéz, nagy alkalmatlanságal., és nehéz munkával jár, a szomoruságnak. és a keserüségnek felhöi. azt bé lepik. fel tamadnak azon a félelemnek fergetegi. az ellenség azon tört vett minden felé. és azon. a hatalmasoktol fenyegetést. és a kevélyek-
töl meg vetést kell szenvedni, mind azon által erösen bizom, hogy malasztod segittségével ezeken az akadályokon által megyek., tudván azt. hogy azokot nem kel el kerülni. hanem meg kell gyözni. ez uram nékem minden kivánságom., és tsak ezt is suhajtom.

A kristus, kedvesen veszem mesteredhez valo háláadoságodot. nem is lehet semminek jobban ujjab kegyelmet nyerni, mint avett kegyelemért valo háláadásnak..erre valo nézve ujjab indulatot tészek ehez, a mely fel gerjesze szeretetedet. akereszt hordozására. de elöbször azt akarom. mond meg nékem. miképpen jártál anapokban. midön köntösnek valot akartál vásarolni. storophila erre meg mosolyodék. és felelé.

Storophila. Nem látom uram az okát. hogy miért kérded azt töllem. és hogy mitsoda hasonlatosága lehet ennek a keresztel.?

A kristus. Meg látod az után. hogy nem haszontalanul. kérdem.

Storophila. sokáig vetekedtem a kalmáral az árráért. gondolván hogy talám. sokal drágábban akarja nékem adni mint sem a mit ért. végtire sok alkuvás után. mondá nékem, hitesd el magadal, hogy az anyám a ki ide nem mesze lakik anyit fizetet érette, ha nem hiszed meg kérdheted tölle. az után meg látod hogy felettéb sokat nem kérek tölled.

A kristus. tsak éppen erre akartalak hozni. meg akarván mutatni néked, hogy mitsoda igasságos a menyország el nyerésére, és az üdveség keresésére akeresztet hordozni. az én atyám árruban botsáttya a meny országot. és más árrat azert nem kiván, hanem önnön magadot. és fellyeb valo árron azt el nem adgya. hanem a menyit magad érsz, hogy pediglen azt birhassad. egyéb nem kell. hogy valoságal. nékie adgyad magadot, a keresztet hordozván. és engemet követvén. de miért ütközöl meg az árrán. mint ha olyan sok volna, nem kelletté szenvednem ezeket, és ugy mennem bé azén ditsöségemben. luk. 24. 26. tekinsd meg kérlek. ha az én anyám. nem azon az árron vetteé meg az öröklako helyet., noha ö ártatlan volt. a földi dolgokot nem kedvelte, hanem szüntelen a menyeiekröl gondolkodot, ha valakinek meg kellet volna engedni, a boldogságban valo menetelt kereszt nélkül. gondolodé hogy azt meg nem engettem volna az anyámnak, aki azon kivül is oly szent volt. de az atyam ezt igy rendelte. és a soha meg nem változik., mivel sok nyomoruságok, és szenvedések által kell a meny országban menni, act. 14. 21.

Storophila. Mind azon által igen szeretném hallani ate szent Anyádnak keresztit, és nyomoruságit, ugy hogy ollyan nagy példára valo nézve. jobban követhessem az én uramot, és üdvezitömet.

A kristus. örömest eleget tészek ollyan igasságos kivánságnak., és ennek okáért elödben tészem egy tiszta teremptet állatnak példáját. azért hogy ne mondhassad, hogy nem volt tsuda ha én annyi nyomoruságon mentem által, mivel az Isteni erö segitett engemet. és azért is, hogy különösön tisztellyed az én Anyámot., és légy különös tisztelettel azö fájdalmához. a melyel volt halálomkor,

Storophila. A nékem leg nagyob gyönyörüsegem. mivel már régen hogy én nálam akedves. valami ahoz a szent szüzhöz valo áitatoságra vezethett.

A kristus. halgassad hát azt figyelmetességel. a mit ez iránt mondok néked, együvé szedem minden fájdalmit, és keresztit. és mint egy bokrétában. elödbe teszem. mitsoda fájdalmat gondolod hogy érzet. ez a menyeknek királynéja, és az angyaloknak aszonya, a midön a vendég fogadoban egy nyugodalmas helyt nem találván. ennek a gyenge szüznek. egy nyomorult istáloban kelleték fiát szülni. mitsoda szánakodásal nem vala. hozám. a midön anagy hidegben., még a sem vala, mivel bé polálhatna ajászolban. mint hogy még elöre tudta. minden szenvedésemet, mitsoda szorongatásban nem vala a szive. mindenkor. valamikor bé polált engemet látván azokot akezeimet. és lábaimat. akik a kereszten által lesznek szegezve. mitsoda keserüségben nem volt az ö lelke. a midön kedves fiát. véresen látá a környülmetéltetésekor. és a midön meg tudá. hogy herodes az egész kis gyermekeket öletteti. mitsoda nyomoruságot. és fáradságot nem szenvede az uton, a midön éttzaka kelleték el hagyni hazáját. és egyiptumban szaladni, a hol hét esztendöt kelleték tölteni. olyan pogány nép közöt. aki szüntelen valo káromlásával vala az Istenhez.

Szükségesé elé hozni mitsoda nagy nyughatatlanságot szenvedet, a midön én harmad napig atemplomban maradtam vala, mivel ha az iffiu tobiásnak annya anyira siratá fiát. aki sokáig késék, hát hogy ne sirt. és keserget volna én érettem az. aki gondolá el veszteni, nem mondom tsak fiát. hanem az Istenét. mitsoda szomoruságban nem vala szive. a midön meg hallá hogy az ö attyafiát keresztelö Jánost, meg fogták. és meg ölték. hát még mitsoda keserüségben esék. az ö férjének josefnek halálán.

Storophila. minden kéttség nélkül nagy és nehéz kereszteket visele szent szüz Anyád, és soha sem hittem hogy anyit szenvedet volna az üdvezitöm szenvedése elöt.

A kristus. De mind ezek a szenvedések. tsak kezdeti, és elöl jároi valának azoknak. amelyek az után reája todultának, jól tudta mind azt. a miket nekem kelleték szenvednem, azokot elöre által látta ajövendölésekböl, mitsoda állapotban gondolod hogy vala. a midön meg hallá hogy engemet. szivének minden vigasztalását., meg fogtanak, és uttzákrol. uttzákra hurtzoltanak. valamint egy latrot. mitsoda fájdalmat nem szenvede, mikoron engemet tsapdoztanak. vertenek. tövisel koronáztanak. és a keresztet a vállamon vittem, véresen, de a leg kegyetleneb fájdalom mely azö szivét által veré., akor volt. amidön a keresztre látá hogy fel feszitének. helyesen is irták ezeket a verseket felölle.

Kereszt alat, kin vétkünkért.
szent szenvede. emberekért.
ót szüz anya nagy sirásban
vala nagy, szomoruságban.
nézé fiát, keseregve,
szive vala igen sértve,
oh! kesergés, mint kinozta,
azt a szivet, mely oly tiszta,
hogy menyei, király Annya,
annyi kinon. jelen volna.
És hogy véres, fán szoritva,
látná fiát. haldokolva,
Imádásra, méltó fiát.
látá mehe. szent virágját.
háládatlan, sidó népért,
veretetni, joságáért,
az életét. fel áldozni,
kegyetlen kinban. meg halni,

Storophila. meg nem türköztethetvén továb magát. nagyon kezde sirni. és mondá.

Leheté, hallani, ezeket s’ nem sirni.
kitsoda ki szivét. meg nem hagya hatni.
midön szent anyádrol, hallunk beszélleni,
kinek szent fiával, anyit kell szenvedni,

A kristus. valo hogy igen nagy keserüségben vala, és ha születésemkor fájdalmat nem éreze, halálomkor abban elég része lett, arrol nem is szollok. mitsoda ujjab keserüségben esék. a midön levevének akeresztröl. és meg ölelvén. sebeimet meg látá.

Storophila. oh uram Istenem, tselekedgyed velem azt a kegyelmet. hogy mélyebben meg tekinthessem. meg fontollyam. és elmélkedgyem fájdalmirol szent anyádnak.

A kristus. meg foghatodé azt hogy mit nyom atüz, és hogy mitsoda nagy volt. az én hozám valo szeretete, akoron az ö nagy fájdalmát is. egy kevésé meg foghatod, gondold meg ennek az anyának nagy voltát. és a fiunak méltoságát. aki az egész világnak teremptöje, abbol meg láthatod. hogy mitsoda nagy lángal égö szeretetnek kelletet annak lenni. mivel a keserüségnek. a szeretet a mértékje. midön valamit el vesztünk. annyiban szánnyuk azt. a menyiben szeretettel voltunk ahoz, mind ezekböl ki tettzik. hogy lehetetlen meg fogni, és ki mondani az én anyámnak fájdalmit.

Mind ezeket leányom. azért akartam egyenként elödben adni. hogy meg láthassad, hogy az én anyámnak is kelletet a keresztet hordozni, és eszerént. sete. se soha senki attol ment nem lészen, jól tudta ezt az én apostolom. azért is mondotta. hogy senki meg ne indullyon enyomoruságokon. mert ti magatok tudgyátok. hogy mi erre rendeltettünk. 1 tess. 3. 3. kellé ez után azt tsudálni. hogy ez életben, kereszteket. és nyomoruságokot szenvednek. bizonyára egy keresztény. aki arra születik hogy szenvedgyen. nem mondhattya magát kereszténynek. ha semmit nem akar szenvedni. salvianus Contra paganos.


Hatodik Rész 
Hogy miért szükseges a kereszt.

A kereszthez valo szeretete storophilának, a szivében nevekedvén, azö fel tett szándékais gyarapodék. akristus., és az ö boldogságos Annyának példájára valo nézve, a kik oly türésel., és bátorságal. hordozták akeresztet, azon kivül is látá. hogy semmiképpen magát attol meg nem menthetné; mivel azt hallá magátol akristustol. hogy egy keresztenynek élete, meg válhatatlan a nyomoruságtol. bátorságot vévén magának, kérdé ezeket akristustol.

Storophila. Ne bánnyad szenttséges mesterem had terjeszem elödben. az én elmémnek kételkedésit. kérlek mond meg azt énnekem, miért akarod hogy nyomorgattassanak ez életben választattid. és hogy egyiket sem fogadod bé az atyádnak országában. hogy ha nem viselik akeresztnek jelit?

A kristus. leányom. azt néked elég meg tudnod. hogy az. az én atyámnak akarattya. és más okát annak nem kellene keresni; ezen meg is kellene nyugodnod: mivel mindenre elegendö ók. az ö Isteni akarattya. és hogy azö parancsolattyánál., nincsen soha semmi igasságosab, mind azon által meg felelek kérdésedre, agyenge elméknek. a használhat.

Storophila. ugyan arra valo nézve is tettem uram. ezt a kérdést, mivel én abban soha sem kételkedtem., hogy valamit, olyan jó. és bölcs Isten tselekeszik. vagy meg enged, hogy azok ne legyenek épitve az igasságos ókra.

A kristus. halgassad leányom figyelmeteségel. az Istennek irgalmaságos tanáttsábol vagyon tehat a. hogy ezen bujdoso idöben. aválasztattaknak életek. tellyes nyomoruságokal. a mostani élet, a menyei hazának uttya. és azért is vagyon. hogy az Istennek rendelésiböl. az emberek anyi nyomoruságokra tétettek, hogy a hazájok hellyet, a melyet suhajtaniok, és ahová igyekezniek kell. az uton meg ne állapodgyanak. és az úthoz ne ragaszkodgyanak, ettöl vagyon hogy evilágon lévö útt. tele kóroval. és tövisel, hogy az emberek meg ne szeresék ez életnek. nyugodalmát, és hogy inkáb ne szeresék az uton maradni. sokáig. mint sem hamar el érkezni. a fel tett helyre. és hogy igen meg kedvelvén, az utat. el ne felejttsék hazájokot.

szükséges volt tehát. meg elegyiteni keserüségel ez életnek, édeségit, ne hogy az emberek boldogságnak tarttsák evilági édességet, mivel ha Isten mindenben kedvezne néked; minden féle kivánságidot bé töltené. és meg adná, ha minden féle joban bövölködnél, és ha ez halando életben semmi szomoruságot. és nyomoruságot nem szenvednél. azt gondolnád magadban. hogy ezek, azok az örökös jók. melyeket az Isten készit azoknak, kik ötet szeretik. és szolgállyák, és ezekel meg elégedvén., másokot nem kivanál. ezért elegyiti meg tehát az Istennek rendelése ez életnek. izetlen édeségit anyomoruságoknak keserüségévél, hogy az emberek kénszeritessenek más életet keresni. és kivánni, a melyben állando jókat. és igazán valo gyönyörüségeket lehesen nékiek meg kostolni. oh’ mely nagy az emberi nyomoruság,? avilág tele keserüségel, még is azt szeretik, hát még mint nem szeretnék. ha ót tsak édeséget. találnának, avilág tele haborodásal., még is abban kedvesen laknak. hát még mi volna ha abban, szüntelen valo nyugodalomban. és bekeségben maradhatnának.

Storophila. Amint látom.. a keresztek és nyomoruságok nem tsak hasznosok, de még szükségesek is., mivel azok nélkül, az emberek ollyan esztelenek lettek volna, hogy az urnak hagyták volna az eget. és ö magok. meg elégedtek volna, a földön valo lakásal.

A kristus. a leányom nincsen külömben. de terjeszük továbra ezt az igazságot. nem hiszedé azt, hogy az Isten veghetetlen jó., és hogy az Isten nagy bölcseségel osztogattya kinek, kinek ajót. és agonoszt, küldvén némelykor az emberekre. az áldásokot. meg mászor anyomoruságokot. és ezeket olyan formában. igazgattya, hogy akár. minémüek legyenek a jók ez életben. de másokot kell várnunk ajövendö életben. ugyan ezt is akarta mondani az Évangelista. amidön ábrahámal ezeket a szokot mondattya a gazdagnak. fiam emlékezél meg rolla, hogy te, ate javaidot el vetted ate életedben., hasonlo képen lázár is az ö nyavalyáit. mostan pedig e vigasztaltatik. te pedig gyöttretetel.luk. 16. 25. mely rettenetes az Istennek rendelése az emberek fiain, ki ne rettegne féltében, látván ezt a nyomorult gazdagot. akit akényes élet, vetette az örökké valo tüzre, mivel azt nem mondgyák. felölle, hogy valamely más vétekért vettetet volna. a mélységben., hanem a földön valo. puha, és kényes életiért., a földi boldogság. gyakorta vétek tehát Isten elött, aki azal roszul éll. és ahoz ragaszkodik, el nem kerüli a kárhozatot., ez igy lévén, aki ezen avilágon semmi keresztet nem hordozot., a máson örökké valo kint fog szenvedni.

Nem mondottamé ezeket arettentö szokot. agazdagokrol. jaj néktek gazdagoknak. mert meg vagyon ati. vigasztalástok., jaj néktek, kik most meg elégedtetek, mert éhezni fogtok, jaj néktek. kik most nevettek. mert sirni, és jajgatni fogtok. luk. 6. 24. 25.

Storophila. nem tudom uram hogy hól vagyok., mert mind ezek abeszédek. fel háboritották elmémet, ha azt nem hinném, hogy az Isten gond viselése rendel ezen a világon mindeneket; véghetetlen bölcseségel., nehezen foghatnám azt meg. hogy az Isten igy bánnyék az emberekel.

A kristus., Miért azt. hiszem ezt még apogányok is igy tarttyák, mert kérlek. mit jelent a homerus ket hordoja. a melyeket jupiternek ád. a melyek közül azegyik tele világi jókal, a másika pedig nyomoruságokal. hogy azokot egy más után osztogatya, az embereknek, salvia. de timor. dei. 1. 2. C 33. socrates nem mondgyaé azt. hogy a fájdalom és a gyönyörüség ugy öszve vannak kötve. hogy szükség képen, egyik amásikát követi, valamint a kutban aveder. hogy egyik fel jő, a mikor a másik le megyen, kedves storophilám. eszerént folynak tehát a dolgok. senkinek nem lehet meg kostolni ez életben, és a másikában is. anyugodalomnak kedveségit. miért tsudálod tehát az illyen rendelésit az Istennek, mivel az emberi dolgokban, tsak nem mindenben., kevés olyan örömet láthatni, a melyet vagy meg ne elözné, vagy ne kisérné a szomoruság. az Evangelium azt mondgya hogy az aszszonyi állatnak, mikoron szül, fajdalmavagyon. mert el jöt az ö orája. de mikor szülte azö gyermekét az után nem emlékezik meg az ö fájdalmárol. mert örül hogy ember születet evilágra joan. 16. 21. abizonyos, hogy a mely örömet meg elöz akeserüség., az az öröm. az után kedveseb lészen. igy az egésség is kedveseb a hoszas betegség után. mint sem amikor mindenkor jo egésségben, vagynak., egy ollyan munkás a ki nehezen munkálodta földét. kedvesebben. varja az aratást. és a reménség a melyel várja a bö termést, el felejteti véle. sok fáradcságit. ezért mondgyák közönségesen. hogy a keserüség, az édességet követi. és hogy a rosa. el rejti a tsipkét.

Storophila. meg világositottad uram az én homályos elmémet. mind azon által. ha vagyon még ez iránt valami szóllód hozám, kedveségel meg halgatom.

A kristus. követem tehát beszédimet. és elödben tészem a szent irásnak holmi szavait. a mely is ezeket mondgya. ati uratok Istenetek kisért titeket, hogy meg tudgya ha szeretiteké ati uratokot Isteneteket, tellyes szivetekből, és tellyes lelketekböl, deut 13. 3. hallottadé valaha, hogy a fazakasnak, edényit. akatlan probállya meg, és a nyomoruság probállya meg azigazakot, eccli. 27. 5. ajokot nem tarttya az Isten kényeségben. hanem meg probállya., és a fáradságra szoktattya öket, készitvén arra, a mire rendelte; ellenben nagy nyomoruságokot tart azoknak. agyenge, és kényes életüeknek, akiket mostanában meg hágy. nem olvastadé valaha. hogy mit irnak az igazakrol. kik üldöztetnek. mivel hogy az Isten meg kisértette öket, és ö hozája méltonak találta, mint az aranyat akeménczében. meg probálta öket, és mint azégö áldozatot kedvelte. sap. 3. 5. 6. ellenben pedig az, aki fel nem veszi az ö keresztét, és ugy nem követ engemet; nem méltó az én hozám. matth. 10. 38. bizonyára méltó is az a szánásra. a ki mód nélkül kesereg midön nyomoruságban esik, az által meg mutattya. hogy nem méltó az Istenhez.

Storophila. de mire valok ezek aprobák, mivel az Isten azt jól tudgya. azon kivül is hogy kinek. kinek mitsodás ereje vagyon. ha szinte nyomoruságot nem küld is reája.?

A kristus. avalo hogy az Isten azt jol tudgya nem is azért probállya az embereket, hogy az által valamit tanulhasson ki. hanem azért. hogy meg mutassa másoknak, a nyomoruságban lévö igazaknak békeséges türéseket, azért is mondgya az irás tobiásrol. mert mint hogy az Isten elött kedves voltál, szükséges vala. hogy a kisértet meg probállyon 12. 13. és hogy meg mutassa. nem az Istennek. vagy is tobiásnak. hanem másoknak, ennek a nagy embernek a szenvedésekben lévö. bátorságát. avilágiaknak, leg nagyob része. nem tudgya hogy mire tzéloznak a szentek, az Istenhez valo szolgálattyokban, gyakorta tsak azt gondollyák. hogy. ez életben valo boldogságért tselekszik azt, de világosan meg mutattya a keresztnek, és anyomoruságnak proba köve, hogy mitsoda formában szeretik az Istent. ugyan ezért is mondá az ördög, hogy jób tsak a haszonért szolgálya az Istent, mint hogy semmit mást nem mondhata ezen szent ember felöl, ezel kezdé káromlani. mondván. hát tsak semmiért szolgálé tegedet jób, nem vettedé környül ötet, az ö házát. és valamije vagyon. 1. 9. és igy nem lehet tsudálni, ha agazdagságot amelyet bir, ugy tekinti mint szolgálatodért valo jutalmat, de mit tselekedék az. ur, meg akarván mutatni ebben a szent emberben, hogy azö szenttyeit. szolgálatokért, nem a világi ajándékokal. szokta meg jutalmaztatni, azért el vevé mindenit jóbnak, nagy szegénységben veté. és irtoztato betegségben engedé esni, a midön tele volt gazdagságal, nem lehete ötet jól meg üsmérni, de mihent mindeniböl ki fosztaték. mint valamely köntösböl. nagy bátorságal mene mezitelen. a viaskodo helyre, és nagyon tsudálák ötet. akik láták, ugy anyira hogy még az angyaloknak ura is meg ditséré békeséges türésiért. és gyözedelmes voltáért.

Storophila. Látom már most uram, hogy mitsoda szükséges az illyen példa, azért hogy azt kövessük.

A kristus. E még nem elég. még mást is mondok néked, azt hogy, a békeséges türés a vallásban legg nagyob jó erkölcs. a melytöl meg fosztatnék az igaz ha nem volna mit szenvedni, mivel abékeséges türés nem egyéb, hanem tsendeségel. és zugolodás nélkül szenvedni azokat a szomoruságokot, és nyomoruságokot., a melyeket mások okoznak mi nékünk. vagy a melyekben mi esünk, másként is az Isten atyai szivel vagyon a jókhoz, és kettség nélkül. inkáb szereti azokot. mint sem másokot, és azért is kesergeti öket. egy nehány féle nyomoruságokal. hogy ujjab eröt, és bátorságot adgyon nékiek, valamint hogy a fa annál erösebben vagyon a földben. mentöl inkáb éri a szél. mert a mozgás segitti hogy méllyen botsása gyukereit., ugy a jó erkölcs is, a melyet meg nem probál a nyomoruság. erö nélkül valo. és nem lehet tudni mire alkalmatos, mind addig. valamedig abékeséges türés. bizonyságot nem tészen erejéröl.

Storophila. azt tudom hogy az Isten atyai modra szeret minket. de mind azon által. az ö karja. némelykor igen sulyos, rajtunk, ugyan is példának okáért, ki szenvedhetné el egy mostoha atyának. szüntelen valo rosz kedvü haragját, és más egyéb illyeneket, a melyeket nehéz el szenvedni,

A kristus. látom én azt leányom. hogy te tsak az anyádnak. ölelgetésit akarnád el szenvedni, tsak annak szárnyai alat lenni nyugodalomban, minden baj és munka nélkül lenni, egy szoval semmit nem szenvedni, tudodé azt, hogy abékeséges türés. annak örül, midön probára tétetik, hallottadé valaha. ezeket a szavait, az irgalmaság attyának. meg feddem, és meg dorgálom azokot, akiket szeretek. apoc. 3. 19. az Isten hasonlo képen bánik azö választatival., valamint a mester az ö tanitványival, aki is többet kiván attol. akit alkalmatosabnak lát lenni, egy szoval. az Isten azért küldi reád. a kereszteket, hogy meg szaporittsa koronáidot, és jutalmidot. mert mentöl nehezeb a szenvedes, annál nagyob ajutalom. söt még ez az utolso meg haladgya a másikát, mivel a melyeket mostan szenvedünk. nem hasonlitandok a ditsöséghez. mely nékünk meg jelentetik. rom. 8. 18.


Hetedik Rész 
Hogy az Isten kinek kinek erejéhez képest adgya a keresztet.

Az urnak itéleti meg vannak fontolva prov.  16. 11. Az urnak ítéleti meg vannak fontolva.prov.  16. 11.

Storophila. Uram ne bánnyad ha azt kérdem te tölled. miképpen lehet a, hogy az emberi erö nem lévén egy aránsu, ugy anyira hogy a mi egynek könyü. az amásikának igen nehéz, még is minden hordozhattya a keresztet, holot sokan vannak akik gyengék. betegek, akik még magoknak is terhekre vannak. de hogy lehet kivánni, hogy a gyenge szüzek, gyermekek. és az iffiu leányok hordozhassák a keresztet.?

A kristus. Igen meg tsalod leányom magadot, nem tudodé azt, hogy az Isten önnön maga abölcseség. és azt meg sem kel gondolni hogy az emberekel erejek felet valo keresztet hordoztasson. nem olvastadé hogy az Isten igaz, ki nem hágy titeket fellyeb kisértetni annál, a mint el szenvedhetitek, söt a kisértettel egyetemben a szabadulásra utat nyit. hogy azt el szenvedhessétek, 1 Cor 10. 13. hogy ha az emberek az oktalan állatokra nagyob terhet nem tésznek, mint sem kellene. gondolodé azt, hogy az Isten anyi keresztet és nyomoruságokot küld az emberekre. hogy meg haladgyák erejeket? ahajos tudván, hogy menyi terhet bir el az ö hajoja. anyira valot rak reája. a menyi szükséges. hogy a szél vagy a habok, ide, s tová ne hányhassák hajoját. de anyira sem terheli meg. hogy el merüllyön. ugy az Isten is kereszteket küld azokra. akiket szeret. azért hogy a világi boldogságnak szele. arosz hajlandoságok után ne vigye öket, és hogy bizonyosabban érkezhessenek az örökös ditsöségnek rév parttyához.

Storophila. meg vallom uram az én tudatlanságomot, de kérlek meg ne unyad együgyüségemet meg világositani, mivel. boldog uram az, a kit te oktatz, és akit törvényedre tanyitasz. ps.  93. 12.

A kristus. az Isten. akinek bölcsesége egyenlö igazságához, mindeneket modal., rendvel, és mértékel rendelt el, sap. 11. 21. ö azt jól tudgya. hogy kinek kinek. mit lehet, és mit nem lehet hordozni, ezért is meg méri a szenvedéseket. és a nyomoruságokot igaz mértékel, és nem ád senkinek, igen hoszu. vagy igen rövid keresztet, fel számlállya, hogy mitsodás kel ennek. mitsodás amannak. és hogy mitsodás rendel kell azokot küldeni, az ö bölcseségének igazan valo fonttyával. meg méri mindenik keresztet. és annak erejét. akinek azt kell hordozni. és azt ollyan bölcseségel intezi el. hogy semmi nem találtatik erején felyül valo. a mi köny hullatásinknak kenyerével táplálsz minket, és sirásinknak vizét itatod velünk. mértékel. ps. 19. 6. az Isten mértekel küldi anyomorúságot, és nem annál többet, mivel az emberek igen meg terheltetnének. és azt el nem viselhetnék. ha mértékel nem osztogatná, a szent irasban az meg volt hagyva, hogy a vétekhez intéztessék azütésnek száma, deut 25. 2. de az Isten nem akarván az emberek akarattyokra hagyni ezt a számot, meg parancsolá hogy a negyvent meg ne haladgya. mitöl félhetz hát kitsiny hitü ember; ate fejednek haj szálai meg számláltattak. luk. 12. 7. és az Isten akarattya ellen. egy haj szál sem vész fejedröl. luk. 21. 18. ö veti fontban a kereszteket. hogy az égben, ahoz képest adhassa ajutalmat. mivel a mi nyomoruságunknak, egy szem pillantásig valo könyüsége. a ditsöségnek. felette igen igen örökké valo állandoságát szerzi mi bennünk 2. Cor. 4. 17. mind ezek után, leheté még is ollyan aki merjen panaszolkodni hogy a terhe többet nyom erejénél. meg engedném az illyen panaszt az ollyannak. a ki nem tudná. hogy mitsoda eröt ád az Isten annak a ki szenved., de ha tudgya igen nagy vak meröség, és háláadatlanság. ollyan panaszt indittani. a mely nem illik. az Istennek se joságához. se böltseségéhez.

Storophila. ezeket uram én igy hiszem, de mit tehetünk arrol. hogy a test mindenkor zugolodik. és panaszolkodik, hogy többet szenved mint sem kellene.

A kristus. a testnek bölcsesége nem egyéb. hanem halál, és soha sem itél igazán az Isten joságárol. hallottadé azt, hogy a viaskodoknak birái nem engedték. meg mindennek akár ki ellen viaskodni. hanem elsöben meg visgálták az ideit, atestit. és az erejét a személynek, a gyermeket, gyermekel viaskodtatták. és az embereket., az emberekel. azt el kel hinned, hogy az Isten is hasonlo képen bánik azokal. kik ez életben viaskodnak., kinek, kinek. az ö erejét meg tekinti, és ugy rendeli el, hogy ez, anyi ideig viaskodgyék atest ellen, hogy amaz, ellene ályon egy olyan kisértetnek, a fazakas nem mind egyaránt probállya meg az edényeket. avastagab edényeket. erösebben üti meg, mint sem avékonyakot. a gyenge kristály edényhez igen gyengén nyul az éveges, de az ezüst pohárt pöröllyel verik, eszerént bánik ate menyei atyád az emberekel. gyengében bánik azokal. kik ollyanok. mint a kristály. és keményebben azokal. kik már ajó erkölcsben.. meg probáltattak. nem kell hát attol félni. hogy valamelyik. mód nélkül meg terheltessék, mivel mindenik kereszt. az Istennek, annak ajó atyának kezéböl jő.

Storophila. mind azon által uram. valahány szor valamely beteghez megyek, vagy valamely nyomoruságban lévökel beszéllek, mindenkor tsak aszt hallom töllök. hogy az Istennek karja. igen sulyos rajtok. és hogy már nem birhattyák annak terhét.

A kristus. mert az emberek, mindenkor emberi modon beszélnek. tsak a magok érzékenységekre vigyáznak, és fel nem emelkednek az Istenhez. aki meg engedi, vagy küldi reájok a nyomoruságokot. soha nem is vigyáznak arra, hogy azok egy bölcs, kegyes, és mértékletes atyátol jönek. gondolodé. hogy illyen atya. el hagya magát ragadtatni ahirtelen haragtol: ugy hogy nem tudgya, nem láttya, vagy nem vigyáz arra akit ostoroz. nem igy storophila. nem igy szokot ö bánni, ö senki ellen haragra nem indul, se senkit a ki hozája tartozik meg nem vétt, hanem mindeniknek az erejét meg fontollya, ö azt által látta öröktöl fogva. hogy illyen nyomoruság szegénység, fájdalom. hasznos lészen ennek, vagy amannak, hogy illyen esztendöben. illyen holnapban, illyen napon. ollyan nyomoruságban fog esni, a mely üdveségire szólgal es fordul. ne fély leányom tehát semmit is, ne mondgyad keménynek vagy kegyetlennek. az ollyan atyát. aki tégedet anyi jóságal vigasztal. és aki ezeket mondgya néked aproféta által, ne fély mert meg váltottalak. tégedet, a te nevedröl neveztelek tégedet, enyim vagy te, mikor avizen által menendesz. veled lészek, és a vizek el nem boritanak tégedet, mikor atüzön járandasz. meg nem égsz. és a láng meg nem persel tégedet. mert én vagyok ate urad Istened, az Izrael szente, ate üdvezitöd. Isai. 43. 1. 2. 3.


Nyoltzadik Rész
Hogy el tekéllet akarattal kivánnya akristus. hogy hordozák 
az ö keresztét. amidön azt mondgya

Ha ki akar én utánnam jöni. tagadgya meg magát. és vegye fel az ö keresztét. és kövessen engemet. matth. 16. 24. 

Storophila. látván hogy az ö szent mestere kedvezésel volna hozája. azon meg batorodék, és kérdé, honnét vagyon uram a, hogy mindennek jovalván akeresztet, mondád. ha ki akar engemet követni, tagadgya meg magát, es vegye fel azö keresztét., mivel a kereszt oly szükséges tellyeségel. hogy attol senkinek nem lehet meg menteni magát. nem jóbb volnaé inkáb azt mondani. hogy minden ember hordoza azt. vagy akarja, vagy sem.?

A kristus. avalo, de nem akartam senkit is kénszeriteni, és nem mondottam. vagy akarjátok., vagy nem de szenvedni kell, hanem azt mondottam., ha ki akar én utánnam jöni. mivel senkit sem eröltetek. mindent a maga akarattyára hagyok, ö lássa, ha akarja. érettem hordozni a keresztét; ugyan ezért is mondom, ha ki akar engemet követni, mert valamint hogy az ollyan. aki mindent eröszakal akar, inkáb el idegeniti magától mint sem magához, vonya, hasonlo képen az. a ki. szabadságban hagya halgatoit., hogy azt tselekedhessék amit akarnak, ugy inkáb magához vonnya öket, mivel az édes beszédeknek. töb erejek vagyon az elmén. mint sem az ollyanoknak, kik parancsolás formában vannak, vigyáz hát arra storophila. hogy midön én a keresztröl. nyomoruságrol. szenvedésröl szollok. nem az, az én szándékom. hogy valakit eröltessek. hanem hogy azokot jovallyam, mivel azoknak. nagy jutalmok vagyon., és az a jutalom ollyan nagy, és ollyan féle, hogy kéttség nélkül az emberek arra sietni fognak. mert valamint hogy az, eröszakot nem tészen., aki valami jutalmat igér valakinek, hogy valamit meg mivellyen: ugy azt is el mondhatni, hogy annak nem tésznek eröszakot, akinek eleibe teszik jutalomul. az örökké valo menyei jókót, az ideig tarto szenvedésért, és ha találkoznak ollyanok. kik nem igen kapnak azokon a ki mondhatatlan jokon., azt el mondhatni. felöllök, hogy nem érdemlik azokot birni.

Storophila. ugyan mindenkor abban agondolatban is voltam én, hogy senki meg nem vetné. keresztedet ha annak üsmerné érdemes voltát. mert az, aki tégedet követ, nem jár a setéttségben, hanem életnek világa lészen ö nála. joan. 8. 12. mit kereshetnének az emberek, hogy azt benned fel nem találnák. kivánnyáké a tiszteletet, és a ditsöséget, az urat követni örökös ditsöség. eccli 23. 38.

A kristus. Nem mindnyájan fogják meg ezeket a beszédeket, és sokan vannak, (a mely szánakodásra méltó.:) ollyanok, kik panaszolkodás nélkül hordozák a fösvénységnek kemény, és keserü terhét, és a kiknek nehéz az én kedves terhemet viselni, inkáb szeretik hogy a vétkek terhe alat le nyomatassanak., mint sem nyakokot meg hajttsák terhem alat. a mely öket fel emelhetné menyekben.

Storophila. valo hogy a bünösök eszerént tselekednek, de ate hiv szolgaid kik áitatoságban élnek. másként viselik magokot., én gondolom hogy jó kedvel viselik keresztedet.

A kristus, abban. bizonyos lehetz leányom. hogy sokan vannak ollyanok. kik szeretik az én ditsöségemet, és az én országomot., de kevesen vannak baráti keresztemnek, sokan vannak ollyanok kik sohajttyák. az én vigasztalásimot. de részt nem akarnának venni szenvedésimben. sokan kivánnak az én asztalomhoz le ülni, de kevesen vannak kik részt akarnának venni böjtölésemben. mindnyájan akarnának vigadni én velem. de kevesen akarnak szenvedni én velem, sokan kisérnek engemet a vacsorára. és a kenyér meg szegésére, de kevesen akarnak inya szenvedésemnek pohárábol. sokan tisztelik tsuda tételimet, de kevesen követnek keresztemnek gyalázatos voltában. mely kevesen vannak leányom akik valoságal kivánnyanak engemet követni. noha nincsen egy is aki nem akarna hozám jöni, mindnyájan akarnának engemet birni, de nem engemet követni, igen akarnának velem uralkodni, de nem velem szenvedni. azt akarnák hogy keresetlenül találhatnának meg engemet utánnam nem igen kivánnak jöni, de szeretnék. ha el érhetnének.

Storophila. Uram, honnét vagyon mind é?

A kristus. attol, amint az irás mondgya, hogy arest akarja is, nem is, értedé ezt mit tészen, azt hogy arest akarna. parancsolni. velem, de nem engedelmeskedni mint én, ajutalmat szeretnék, de nem aviaskodást. azt akarná hogy meg koronáztatnék, hartzolás nélkül, szeretné aditsöséget munka nélkül, és a meny országot, kereszt. és nyomoruság nélkül. st hier. supr. Cap.13. in prov.

Storophila. honnét jö tehát ez az ellenkezö akarat. a melyet látunk az emberekben., talám onnét jö, hogy mindeniknek két akarattya vagyon., az egyik akarat akarja, a másika nem akarja, hogy lehet egy részint akarni valamit, es más részint nem? mivel az elme. mihent valamit parancsol a testnek, azonal engedelmeskedik. az elme pedig havalamit parancsol magának, nem engedelmeskedik. az elme parancsollya akéznek meg mozdulni, azonal meg mozdul, noha az elme külömbözik a kéztöl: az elme parancsol magának., és meg nem tselekeszi. noha egy az aki parancsol, azal akinek parancsol., honnét vagyon hát e,? mivel az elme a ki magának parancsolya. hogy valamit véghez vigyen; azt a dolgot már akarja, nem is parancsolná hanem akarná, mitöl vagyon tehát, hogy végben nem megyen. st. aug. Conf. 1. 8. C. 9.

A kristus. E. nem tsuda leányom, az attol vagyon hogy az elme tsak félig parancsol., mert tsak félig is akar valamit, mint hogy akarja is, nem is. azakarat a melyel kivánnya hogy valami véghez menyen, a parancsoltat véle, de az akarattya a mely nem akarja hogy meg legyen, meg gátollya a végben vitelt. és igy tsak félig parancsol., ugyan ezért is nem megyen végben, ez a meg hasonlás az akaratban, a mely egy részint akar valamit. más részint azt nem akarja, nem egyéb hanem aléleknek betegsége. a melyet le nyomván a szoktatásnak nehézsége, tsak félig emelheti fel felé azigazság.

Szintén ugy. valamint mikor az örök boldogságrol valo gondolat a mi elménket. az ég felé emeli, és azt amulando gyönyörüség a föld felé le nyomja. ezeknek egyikét. ugyan azon egy lélek kiványa, de azt nem kiványa tellyes és egész akarattal., azért is sokszor nagy szomoruságban és küszködésben vagyon. mivel az igazság sohajtattya véle az egyikét, de a rosz szokási, nem engedik hogy meg vályon a másikátol.

Storophila. E. gyakran történik uram rajtam, söt még midön az akaratom valamely jó dologban foglalatoskodik, valojában azt nem tudom mi formában., de ugy történik. hogy vagy azt egészen el mulatom. vagy más idöre halasztom, ugy anyira hogy az én jó fel tett szándékim. ritkán mennek végben.

A kristus. Az, az emberi álhatatlan elmétöl vagyon., a mely is változob az idönél. ezt az álhatatlan akaratot a jóra, a mely tsak valamenyíre kiván valamit. de azt buzgoságal nem követi, inkáb mondhatni árnyéknak, mint sem igazán valo akaratnak., mivel sok héja vagyon annak, hogy azt valoságal akarja, amit láttzik akarni. mondgyuk inkáb, hogy ugyan valoságal nem akarja, nem lattadé valaha a hercules., köböl ki faragot képit, akinek egy nagy botot adnak kezében, a melyel ugy tettzik mint ha mindent el rontana, noha senkinek kárt nem teszen, senkit meg nem ütt, még tsak senkihez sem érr, mind azon által ugy tettzik mint ha haragudnék, ez a kép ki mutattya. egészen, hogy mint viselik magokat az ollyan restek. az jó erkölcsnek tselekedetében, akiknek tsak fél akaratok vagyon. vagy hogy ugy mondgyam akaratocskájok, ugy tettzik az ollyan mint ha indulna. de mindenkor meg áll. azt mondanák hogy megyen, és sokat halad, noha többet nem halad egy képnél, tanuld meg hát azt leányom. hogy a leg nagyob, és elsöbb gondod. a légyen. a keresztnek uttyában, a melyen akarsz járni, hogy jó szivel, és erös akarattal, akarj utánnam jöni mivel annak. aki hozám akar jöni. nem szükséges a hajó. sem a szekér, se aló, tsak akarat kivántatik ahoz, de tellyes, és egész akarat légyen az, és nem fél, a mely tsak maga ellen küszködgyék. kövessed az Izraéliták példáját. a kik ditséretet érdemlének, a midön egyenlö akarattal keresték azurat, öket meg is segélette, és azur. minden felöl nékiek. nagy jó tsendeséget adot. paral. 15. 15. az ö hüségeket. meg jutalmaztatta, és minden jokal meg áldotta, e szerént kell néked tselekedned.

Storophila. Szenttséges Jesusom., kivánva kivánta az én lelkem ate igasságidot minden idöben. ps. 118. a keresztnek uttya a melyen akarok járni, valo hogy az üdveségnek uttya, de ki ád nékem anyi kegyelmet arra. hogy még erösebben akarjak. és hogy végben vigyem azt, a mit akarok.?

A kristus. leanyom. semmit nem tselekedhetel nálam nélkül. joan. 25. 5. . és soha hozám nem érhetcz, ha utánnam nem jársz, még ugy is szükséges hogy segittselek.

Storophila. nem kivánok szenttséges mesterem semmit is ugy, mint azt. hogy a te beszédid bé tellyesedgyenek, mivel azt mondád az évangyéliumban., mikor fel emeltetem. e földröl, mindeneket én hozám vonszok, joan. 12. 32. vony magadhoz uram engemet. hogy hadd járhassak azon az uton amelyet elömben adtál. adgyad hogy kövessem példáidot. és nyomdokidot, és mivelhessem azokot a jó tselekedeteket. a melyekre oktattál. adgy kegyelmet nékem, hogy nyomdokidon járhassak. és hogy mindenüt követhesselek, vond magadhoz ezt a párt ütöt, és engedelmes lészen hozád, vond magadhoz ezt a tunyát, és restet, hogy hadd fusson, vony magadhoz engemet. és utánnad futunk, nem tsak engemet, hanem az ötséimet is velem együt, mivel azon lészek hogy öket is ide hozhassam, és hogy együt hordozhassuk kegyes terhét szent keresztednek.

A kristus mit mondál. storophila. várhatzé valamit ate ötséidtöl, akik nemakarának tégedet ide kisérni, ök azokai hogy az erdöben el tévelyedtél. még is azt gondolod hogy ök holtig fogják a keresztet hordozni, storophila még elöre meg mondom, hogy abbol semmi sem lesz.

Storophila. mind azon által uram. azt reménlem, hogy a midön meg fogják hallani mind azt, a mit szolgálodnak mondottál, rea térnek az én beszédimre.

A kristus. eredgy nem bánom, probáld meg, de bizonyos vagyok abban. hogy semmit nem fognak hajtani beszédidre, mivel üsmerem kemény sziveket. de eredgy hozd ide öket ha lehet. ugyan ezen helyre el várlak holnap tégedet, hogy még ujjab oktatást adhassak néked, akeresztnek uttyárol, ezek aszok után a kristus meg válék storoplilátol, ugy hogy nem láthatá, aki is azután. az attya házához érkezék.


Kilentzedik Rész 
Hogy azok a kik a gyönyörüséget szeretik. a keresztöl futnak.

Sokan vannak. kik akristus keresztének ellenségi phi. 3. 18. Sokan vannak kik a kristus keresztének ellenségi. philip 3. 18.

Azon idö alat, a melyben a kristus beszélgete storophilával, az ö öttsei igen nagy nyughatatlanságban valának iránta, az egyike tarta attol. hogy el tévelyedet. volna az erdöben. a másika azt gondolá hogy haragjában viszá tért avárosban. panaszt tenni reájok az attyoknak. illyen formában. beszélgetnek vala egymásal, a midön storophila aházhoz érkezék, a melyen meg örülének, és kérdezék tölle hogy hol volt azon idö alat. amiolta el váltanak tölle, és hogy miképpen érkezet aházhoz. storophila menteni kezdé magát. leg jobban amint tölle lehete. és holmi hellyes okokal el fedezé titkát, nem akarván egészen meg mondani adolgot atselédek elött, hanem az öttseit külön vévén. egészen meg mondá nékiek, hogy mitsoda formában tévelyget az erdöben, és hogy mitsoda képen jelent meg néki a kristus. mitsoda kegyes beszélgetése volt véle, hogy mint tanyitotta ötet az örök életnek uttyára. és hogy mitsoda ki mondhatatlan gyönyörüséget, és tiszteletet fognak meg kostolni azok kik hiven járnak azon az uton, azutan meg vallá nékiek hogy tsak azért jött volna viszá hogy öket is részeltethetné boldogságában. és öket is arra az utra vihesse a mely az igazságra. és az életre vezeti azokot, kik azon járnak.

A két leány ezeket halván. kezdék magokot mentegetni. mondván. hogy az illyen igéretek, a melyekel öket biztattya. haszontalanok. vagy is bizonytalanok. és hogy tsak ollyan mint az álom látás, vegtire ki mondák. hogy nem akarnának ollyan uton járni. storophila ezt keseruségel halgatván. arra kénszeritté öket, hogy leg aláb azért menyenek el véle., hogy meg láthassák azt a menyei iffiat. akinek oly kegyes beszélgetése vagyon. ök is hadd beszélhessenek véle, aki még meg változtathattya sziveket., végtire sok illyen beszéde után, aket leány meg ígére hogy el mennének véle. és el kisérnék ötet ahelyre., leg aláb azért. hogy még is kedvit töltenék nénnyeknek.

El menének tehát mind a hárman ahelyre, a fel tett orában, ahol a kristus fényeségel meg jelenék nékiek. és elejekben adá rövideden, a meny országban lévö gyönyörüségeket, utánna tévén, hogy oda. tsak a keresztnek uttyán lehet menni, és öket arra inté, hogy mentöl hamaréb. mennyenek abban az utban., mivel az. az örökké valo jókra vezetné öket. és ollyan gyönyörüségeket szerezne., a melyeket szem nem látot, sem fül nem hallot. azembernek is gondolattyában nem mentek 1 Cor 2. 9.

A kristus. töb illyen dolgokot is monda nékiek, de hilária félben hagyatávéle beszédit mondá., ezt még elöre meg tudtam volna mondani, hogy itt tsak szomoru és mord dolgokrol valo beszédeket fogok hallani. ne tarcs ollyan együgyünek tekintvén akristusra, hogy én el hadgyam ez életben valo gyönyörüségeket, a jövendö béli bizonytalan boldogságért. soha sem szerettem más féle keresztet az arany kereszten kivül., de hogy én más féle hoszu. és nehéz keresztet visellyek., a nem lehet. mert az én természetem igen gyenge..

A kristus, hogy hogy leányom, hát nem akarnádé magadot meg menteni az örökké valo szenvedéstöl. egy kevés ideig tarto kereszt által? lehetneé a, hogy egy kis ideig tarto fájdalmat nem akarnál szenvedni, ate lelked üdveségéért, nem láttyuké azt minden nap. hogy atestet metélésre. égetésre adgyák, tsak valamely nyavalyábol. meg gyogyulhasson. a nagy szomjuságokban a viz italtol magokat meg tartoztattyák. hogy az egésségnek ne árttson. alélekért pedig aki sokal drágáb atestnél. semmit nem akarnak szenvedni. hogy találhatod hát sulyosnak az ollyan keresztet. a mely meg szabadittya mind testedet, mind lelkedet?

Hilaria. kemény beszédek ezek., kitsoda halgathattya ezeket? joan. 6. 61.

A kristus avalo, de még ezek a szók sokal keményebbek. menyetek el én töllem átkozottak. az örökké valo tüzre. matth 25. 41

Hilaria. job reménségem vagyon nékem, mivel nem hejában hiszek az Istenben. azon kivül meg is vagyok keresztelve, és az anyaszent egy ház vallása szerént neveltettem fel.

A kristus. meg tsalod magadot. e mind haszontalan., mivel ahit tselekedet nélkül meg holt. jacob. 2. 20. de ha keresztény vagy. amint magad mondod., miért irtozol a keresztöl, mivel az én szolgaim közül. mindeniknek kell szenvedni, hogy ha el akarod kerülni a szenvedést, még keresztény nem vagy.

Hilaria, még is azt mondom. hogy a szenvedés, a kereszt, mind ez. igen kemény dolog.

A kristus. Nem a, hanem hogy igen gyengének tartod magadot, és hogy nem szoktál semmit is szenvedni.

Hilaria, az is valo. de nem vagyok egyedül, mivel kevesen találkoznának ollyanok., akik a szenvedésre adnák magokot.

A kristus. leányom légy a kevés számuak közöt, mert sokan vannak ahivatalosok, de kevesen aválasztottak. és azoknak számok akiknek a menyei atya adgya országát, igen kevés. matth. 20. 16.

Hilaria. mindenkor tsak egy féle dologal kezdé magát mentegetni. mondván, énnekem nintsen nagy bátorságom. a békeségel valo türés bennem nem tart sokáig, aleg erösebbet is le nyomja a szenvedés, mit tehetek én többet. a természet a mitsodásnak tett, ollyannak kel lennem.

A kristus. ne okozad a természetet., mivel az nagy érdemü embereket nemzet. gyözd meg atermészetet, hogy eröszakal nyerhessed el az eget. miért mondod azt hogy semmit sem tehetz. mondgyad inkáb hogy semmit sem akarsz mindent tehetz az Istenben atégedet segit. menyi gyenge gyermekek, iffiak, iffiu leányok. öreg emberek mondottak ellene nemesen. a világi hejában valo reménségnek, kik a keresztet meg ölelvén bátorságal,, amenyekben mentenek, a nyomoruságoknak uttyán, miért a nem lehetne te tölled is., ami azoktol meg lehetet., valyon. magoktol tselekedtéké amit tselekedtek. és nem az ö uroknak Isteneknek hatalmas ereje általé, miért támaszkodol magadhoz nem látodé, hogy ö ate támaszod, az Isten akezét nyujttya néked, hajttsad bátran az ö kebelében magadot, bé fogad tégedet, és meg gyogyittya gyengeségidet.

Hilária. Nem tudom azok a nagy érdemü emberek honnét vették azt az eröt és bátorságot., de én fel tettem magamban hogy a keresztet el kerülöm. amenyiben töllem lehet. söt még tsak hogy arrol beszélsz is anékem nehéz és unodalom.

A kristus Leheté hogy anyira kerüllyed üdveségedet. és el hagyad az arra vivö utat. és hogy a kereszt ollyan irtoztatonak tessék néked., hogy tsak annak a neveis fel háborit. tanuld meg kérlek hogy sz andrás. az én apostolom meg akarván mutatni mint kedvellené akeresztet, mit monda. és mit tselekedék. a midön fel akarák fesziteni., még meszire hogy meg látá a keresztet. melyet néki készitettek vala. az ö orczája azért el nem haloványodék. az ö szovában változás nem lön. se tagjai nem reszketének. hanem szivének szeretetében. és buzgoságában fel kiálta. oh! kereszt mely régen sohajtok utánnad. tölsd bé kivánságomot, nem félelemel, hanem vig szivel. jövök hozád, fogadgy magadhoz engemet, mint annak tanitvánnyát, akit magadhoz fogadtál vala. mert tégedet mindenkor szerettelek, és buzgoságal kivántalak meg ölelni.

Hilaria. kérlek angyal volté az.? aki igy beszélle, vagy valamely más teremtet állat, mivel atalám nem lehet ember?

A kristus. anem angyal. hanem ember vala, valamint magad. a szenvedések alá volt vettetve, valamint magad, és a szenvedést érzette, noha örömmel.

Hilária honnét jöhetet annak az a nagy öröme. az az, állandosága. az az erös lélek, az a buzgo szivei valo szeretete.?

A kristus. bizonyára. az az erö nem magátol volt. hanem onnét felyül volt, és a világoságnak attyátol szállot alá. jacob. 1. 17. attol jöt a ki egyedül tselekeszi a tsudákot, a lélek segitté az ö gyengeségét. ugyan azon lélek által. hatotta meg az Isteni szeretet az ö szivét. amely szeretet eröseb ahalálnál, mivel az Isten lelke. édeseb améznél, ugy anyira hogy a halálnak keserüsége, a mely minden féle. keserüséget meg halad, de ennek a léleknek édességit meg nem változtathattya

Hilaria. mint hogy az illyen lélekben nékem részem nincsen, nem tsudálom hát hogy oly igen kerülöm mind azt, amit szenvedésnek, és keresztnek hinak.

A kristus. ugyan azert kellene azon lenned hogy meg találhatnád azt a lelket. mert a ki keresi meg talállya. és a tellyeségel szükséges. mivel a kiben nintsen akristus lelke. a nem az övé. rom. 8. 9.

Hilaria. én tellyeségel nem üsmérem, és igen keveset törödöm azon hogy meg üsmérjem. azt a lelket. aki tsak a fájdalmakra., keresztekre, és a nyomoruságokra int mínket, kivánnya, és várja azt. akinek tettzik, de én abban semmi örömet és gyönyörüséget nem látok, hanem tsak a sok szomoru gondolatot, sanyargatást. maga ellen valo mondást, és a halált, azért nem is akarok ezekröl többet hallani, ezek a szok után el mene., és storophilát nagy keserüségben hagyá.

A kristus. hát Storophila nem mondottam valaé meg ezt néked még előre., tudom én azt, hogy kevesen vannak ollyanok kik eröszakot vegyenek magokon. hogy a keskeny ajton bé mehessenek. hallottadé azt valaha, hogy mit kérde egyszer töllem egy iffiu. mondván. mitsoda jót tselekedgyem hogy az örök életet el nyerhessem, de midön ezeket hallá töllem. ha tekélletes akarsz lenni, eredgy ad el minden marhádot, és osztogassad a szegényeknek, és kintsed lészen meny országban. az után jere. és köves engemet. matt. 19. 16.  A keresztröl valo tudomány. azoknak akik el vesznek bolondság. 1 Cor. 1. 18.

nagy szomoruán el mene töllem, mert gazdag vala, amint is hogy nehéz agazdagoknak, és azoknak kik a gyönyörüséget szeretik. meny országban menniek.

Storophila. hát uram. az én ötsém. örökösön el kárhoziké. azért hogy meg vetette a keresztet. és nem leheté valamely reménsége az üdveségre.

A kristus. miért kérded azt töllem. kérdezd meg az én apostolomot. hogy az iránt mit mond. és köny hullatásal. fogja felelni ezeket néked, sokan járnak kik felöl gyakorta mondottam néktek, mostan pedig sirva is mondom. hogy a kristus keresztének ellenségi. kiknek végek a veszedelem. kiknek Istenek az ö hasok, és az ö ditséretek ő magoknak gyalázattyokra vagyon., kik a testiekben böltsek. philip. 3. 18. tudé miért ellenségi a keresztnek, azért hogy a gyönyörüséget szeretik. az ö hasok az ö Istenek és tsak a földi dolgokrol gondolkodnak. nem hajtván a menyeiekre., ebböl mit hozhatz ki egyebet, hanem hogy kárhozat lesz avégek, és igy aki istent tsinál ateremtet állatbol, nem fog élni ateremtövel. noha a volna azö egyedül, és igazán valo jova., minden végit, és reménségit abban kellene teni. hogy azt birhatná.


Tizedik Rész 
Hogy azok kik a tiszteletet ohajttyák meg vetik akeresztet

A keresztröl valo tudomány. azoknak a kik elvesznek bolondság. 1. Cor. 1. 18.

Storophila. az ö szenttséges mesterének szavain meg ijedvén, nagy sohajtásokal mondá. a második öttsének. kedves honoriam, kérlek ne kövessed annak az el szökötnek példáját, a ki is nem anyira a keresztöl távozot el, mint a kristustol, és a maga üdveségetöl, kérlek tekintsed meg nemesi születésedet. és vedd fel bátran a keresztet. hogy had részesülhess. a menyei ditsöségben.

Honoria. mit beszélsz néném, azt meg vallod hogy uri nemböl valo leány vagyok. még is azt kivánod hogy egy kis aszony a vállára vegye azt az utálatos fát, arabok kinzo eszközét., a halálnak fáját. nem olvastadé azt hogy testel gondolatal. szemmel, és mindennel el kel távozni egy romai városi embernek. akeresztnek tsak a nevétöl is, mivel nem illik egy szabad emberhez. hogy tsak arrol hallyon is beszélleni, hogy kivánhatod tehát, hogy ugy hordozam a keresztet, mint valamely drága gyöngyös nyakra valot.?

Storophila. oh miképpen beszélsz honoria. és miért hozod elö apogányokot., jol tudod azt hogy a kereszt nagyon fel ékesitetet. az üdvezitö halála által, nem is tekintik az olta a keresztet ugy mint a halálnak utálatos fáját. söt még az anyaszent egy ház, annak fel magasztalására. ezeket a szókót énekeli.

Vexilla regis prodeunt. fulget Crucis mysterium.

Leheté honoria nyomorultnak nevezni azt a fát. mellyet az anyaszent egy ház boldognak nevez. ollyanokot hosz elö, akik nem üsmerték. a keresztényi titkokot mint magad., valo hogy azok gyalázatos akaszto fának hiják a keresztet. én azt tudom. hogy akik a keresztet nem szeretik azok elött a bolondság, de valamint az apostol mondgya a keresztnek igéje. az el veszöknek bolondság ugyan; azoknak pedig a kik üdvezülnek. az az, nékünk, az Isten ereje, l Cor. 1. 18. mire valo az a hejában valoság. a melyet keresz, a te nemes voltodban. és familiádban. mivel szent ágotha szerént. az igazán valo nemeség abban áll. hogy a kristusnak, valoságos szolgáloi legyünk.

Ez a tiszteletes szüz, nagy familiábol lévén. nagy betsületnek tartá. a midön a leg aláb valo embertöl., atömlöczben hurtzoltaték. és nagy örömmel kezdé mondani én a kristus szolgáloja vagyok. és azt akarom, hogy meg tudgyák. hogy én azt ditsöségnek tartom. mivel a keresztényi szolgálat., és alázatosság. minden kéttség nélkül. betsüséb a királyok méltoságánál., és gazdagságinál. nézd meg tehát mostanában kedves ötsém. hogy kinek akarsz szolgálni. a kristusnaké, vagy az ördögnek, a jó erkölcsneké, vagy a véteknek. mivel, valaki bünt tselekszik, szolgája a bünnek. joan. 8. 34.

De kitsoda az, aki nem vétkeznék. mivel sok dolgokban meg esünk mindnyájan: jacob. 3. 2. ez igy lévén ha szinte más ók nem volnais. tsak a, hogy minden nap meg esünk, az az ók elegendö volna. magunkal el hitetni. hogy a keresztöl magunkot el nem vonhattyuk, és ha régenten a szököt rabok vagy a tolvajok, akiknek a meg érdemlet büntetést el engedték. kételenek valának gyalázatbol bizonyos szinü jeleket varratni köntösökre, a kiket kereszteseknek nevezték, hát mi, akik a minden napi vétkeinkért. meg érdemlettük az örökké valo kint, miért ne hordoznok az ideig tarto keresztet. annál is inkáb, hogy ez életben lévö kereszt. meg ment minket a más életben valo kintól. a melyet kellene szenvednünk.

Honoria. bizonyára, édes néném. igen igen alkalmatlan prédikátorné vagy, tsak hejában, mert akár mennyit prédikály. de engemet arra nem vész. magad légy kereszt hordozó, fel feszitetet., a keresztnek tanitvánnya, de bezeg ám én nem adom magamot ollyan gyalázatra.

Ezt ki mondván, nagy kevélyen kezde tapodni egy kerésztet, amely ellen ezer tsufságot monda, söt még. nagy orczátlanságal. reája is pökdöse. de a kristus aki könnyen el felejti a midön meg bánttyák, és fizetvén irgalmaságal. aháláadatlanságért. ezeket mondá néki.

A kristus. ha jól meg gondolnád. ezt atitkot. a szeretetnek, és a buzgoságnak titkát. és ha azt meg tekintenéd. hogy én az Istennek fia, lévén, mit tselekedtem az emberek üdveségekért, talám mas képpen gondolkodnál akeresztröl. kérlek tehát, valamint az én apostolom hogy azon indulat legyen bennetek, mely volt én bennem. mivel. az Istennek formájában lévén. nem álittám ragadománynak lenni az Istenel valo egyenlöségemet. hanem magamot meg alázván., szolgai formát vevék magamra. hasonlatossá levék az emberekhez. phi. 2. 5. és igy az én alázatosságomot nem kel meg vetni. avilági gazdagoknak, és a nemesek azért nem pirulhatnak, mivel akár mely nagy légyen avilági méltoság. de soha sem kell nékie azt szégyennek tartani, a mit én Isten lévén. nem itéltem illetlennek hozám. mire valo hát nemeségedel. valo kérkedésed, és az a hejában valo mentséged, mivel a királyoknak királya, és uraknak ura lévén, akeresztet választottam. azért hogy annak ereje által, el töröllyem az ördögnek hatalmát. és uralkodását. és hogy az én gyözedelmes alázatosságom. gyözedelmeskedgyék. avilági kevélységen, akeresztnek terhe alá vetettem vállaimot, és azt mindenek láttára hordoztam. azert hogy példát adgyak azoknak. kik engemet kivánnak követni. tsudálatra méltó dolog látni, hogy egy Isten s’ ember akeresztet hordgya, külömb külömb féle képen is tettzik ez a dolog, mivel egy istentelennek. agyalázatosnak tettzik, ha pedig egy Istenes tekinti azt. abban annak hite ujab erött talál, a mit az Istentelenek meg vetnek, azt a szentek ditsöségesnek tarttyák, ki ne hordozhatná tehát akeresztet mivel aditsöségnek királlya azt gyalázatnak nem tartotta, nem esztelenségé a. hogy egy kis féreg, kevélységel tekinti üdveségének eszközét. amelyen az örökös nagy méltoság meg alázta magát, jó akarattyábol: st. aug 117. tract. in st joan:

Storophila. és honoria. ezeket a beszédeket valo hogy hallák. de nem egyenlö szivel, amint eki tettzik. mivel honoria ezekre még jobban fel indulván. nagy tsufságal el mene onnét. storophila pedig töredelmes szivel. lévén, nem tuda mit felelni egyebet., hanem az emberi nyomoruságot veté okul.

Storophila. kitsoda uram az, aki nagy nemböl lévén. az emberek tsufságira adná magát.?

A kristus. nem tudodé azt leányom. hogy mit felele Dávid a feleséginek, a ki tsufságal illeté ötet, buzgo tselekedetiért, ez után is tántzolok az ur elött, sött menyivel inkáb meg alázom magamot., és menyivel aláb valo lészek az én szemeim elött, annyival ditséreteseb leszek a leányok elött. akikröl te szóllasz. 2. reg. 6. 22. az anyaszent egy házamnak egy doktora, még ezeket is mondattya davidal. jadzani fogok, hogy mindenek elött játék lehesek, az után mondgya ez a doktor, oh! hasznos játék, amelyet mikol meg nem üsmérhete. játék. amely az emberek elött nevettség. de az angyalok elött kedveség, st. bern. epist 87. ugyan is a mi tselekedetink nem tettzeneké játéknak. és tsufságnak. avilágiak elött, amidön azt kerüllyük amit ök keresnek, és azt keresük, amit ök el kerülnek.

Storophila. ez igen szép példa, de igen régi. és amostani szokásal ellenkezik. és abban bizonyos vagyok. hogy többen vannak ollyanok, kik a mikol kevélységit követik. mint sem ollyanok. kik a dávid alazatosságát.

A kristus. avalo, mind azon által, az utolso saeculumokban. találunk ollyan nemes személyeket., a kik magokot meg alázták, erröl szép példát látunk egy nagy királynak életében. a melyet mélto követni. Eduardus, angliai király idejében vala avárosban. egy nyomorult ember, akinek a két lába anyira fel sugorodot volt. hogy a hátát érte. és tsak a két kezin kelletet mászkálni, ez a szegény nyomorult látván. mellette el menni a királynak egy ház örzö inasát, mondá néki, nem tekinteszé szánakodásal reám, és nem könyörülszé rajtam. látván mitsoda nyomorult állapotban vagyok, mi jót tehetnék veled kérdé aház örzö inas. immár hatszor voltam. romában. felelé a szegény. ahol az apostolok templomiban voltam. hogy egésséget nyerhetnék. valo hogy az apostoloknak fejdelme., azt töllem tellyeségel meg nem vonta, hanem tsak el halasztotta. akarván azt. hogy eduárdus király is eszköze lenne a tsudának. mivel áitatoságal vagyon ö hozája. ezaz apostol azt parantsolta nékem, hogy hozája menyek. és mondgyam meg néki. hogy vegyen a hátára. és ugy vigyen a kastéllya mellet valo szent péter templomában. azért ha a király. ezt a kegyelmeséget tselekedné. velem. minden bizonyal meg gyógyulnék, ezeket a ház örzö inas meg jelentvén akirálynak. az Istennek hálákot ada, és parancsolá. hogy hoznák eleiben azt a szegényt, akirály. azon szennyesen, és motskoson, a maga hátára téteté, és a templomban vivé. akik azt láták, némellyek tsufságnak tarták, nemelyek tsudálák a király alázatoságát. mihent pedig akirály a templom felé indula aterhével., azonnal az a nyomorult bénna, érezni kezdé hogy az inai meg lágyultanak. és alábait mozgatni kezdé, ugy anyira, hogy a midön a templomban érkezék akirály, a sántának lábai meg gyogyulának, a kit is az oltár elött letévén. az Istennek, és szent péternek ajánlá ötet, és az után hazájában egésségesen visza küldé, storophila mit mondasz erröl a királyrol Aelred vit. st. Eduard.

Storophila. az illyen alázatoság nagy ditséretre méltó. de azt tudom. hogy a mely idöben élünk, a világi emberek az ollyat bolondságnak tartanák.

A kristus. azt leányom jól mondod; az én apostolom is eszerént beszéllet. mert a keresztröl valo tudomány, mondgya az apostol. azoknak jóllehet akik el vesznek bolondság; mi nékünk pedig kik meg tartatunk. Istennek hatalma, atyámfiai ti közöttetek. a kiket az Isten a hitre hivut., kevesen vannak bölttsek test szerént. kevesen hatalmasok, és kevesen nemesek. 1 Cor. 1. 18. akiket az Isten választot volna a kereszt titkának hirdetésére. hanem azokot választotta akik bolondnak állitatnak evilágon. hogy a böltseket meg szégyenittse. és azokot választotta. akik e világon. eröteleneknek álitatnak. hogy meg szégyenittse az eröseket. és a kik nemtelenek evilágon, és semminek állitatnak. azokot választá,. és azokot kik semmik valának hogy a leg nagyobakot el töröllye. hogy ö elötte ne ditsekedgyék egy test is. ne kerüllyed tehát storophila a keresztet azért, hogy avilágiak azt meg vetik, és tsufságnak tarttyák. mivel nagy böltseség. esztelennek tartatni az Istenért, és ezt mondani az apostolal. mi bolondok vagyunk akristusért, és lettünk tsudája evilágnak. az angyaloknak, és az embereknek. 1 Cor. 4. 9. mojses nem akara a farao leányának fiává lenni, hanem inkáb szereté az Isten népével nyomorgattatni. mint sem méltoságban lenni. tudván azt hogy az Isten szolgájának gyalázattya, drágáb az egész égyiptumi gazdagságnál, és igy a hatalmaságot kerülvén. hatalmassá lett, tselekedgyél eszerént leányom., vesd meg a világi nagyságot, és igyekezél azon. hogy nagyobra betsülhessed. az ur szenvedésinek gyalázattyát. avilág gazdagságinál. had nevesék a tsufolok. akereszt hordozokot, el jö még az idö, a melyben ditsérni fogják. az illyen bölcs bolondságot, és valoságos bolondságnak fogják tartani a magok bölttseségeket. de akor késö lészen. mert a midön a hamisak a ditsöségben fogják látni az igazakot ahamisak azt látván meg haborodnak iszonyu félelemel, és tsudálkoznak a véletlen szabadulásnak hirtelenségén, mondván, magokban. bánkodván. és a lélek szorongatása miat fohászkodván: ezek a kiket valaha tsufnak tartottunk. és szidalom hasonlatoságának., mi balgatagok az ö életeket bolondságnak álittyuk vala. és az ö végeket tisztelet nélkül.

A bünös. sok féle büntetés alá vettetik ps 31. 10. imé mint számláltattak az Isten fiai közé, és a szentek közöt az ö sorsok. sap. 5. 2.


Tizen egyedik Rész 
Hogy a kristus kereszténél, sokal nehezeb keresztet viseltet az ördög a bünösökel.

A bünös, sok féle büntetés alá vettetik. ps. 31. 10. 

Storophila. El nem felejthetvén. akét öttse aszonyának el meneteleket, ez a gondolat szüntelen az elméjiben vala, azért nem türköztetheté meg magát, hogy illyen kérdést ne tenne a kristusnak, uram nem szollok mostanában. a más életben valo kinokrol. Hanem tsak azt akarnám meg tudni. ha aza két szököt leány. el kerülié ez életben akeresztet. és a nyomoruságot. mivel mindenik tsak azért ment el innét, hogy agyönyörüségben, és a betsületben élhessen.?

A kristus. mind más képpen lészen még a leányom. akár mit tselekedgyenek de azt el nem kerülik. mert aki nem akar engemet követni akeresztnek uttyán., azt követni fogja a kereszt és a nyomoruság mindenüt. akár hol legyen., ez életben nem lehet kerülni a szenvedést. valamint ahalált. midön valaki meg hal a keresztet elötte viszik, aki pedig evilágra jő, annak azt hagyák hogy visellye keresztét. nagy nyomoruság rendeltetet minden embereknek, és nehéz iga vettetet az ádám fiaira, annyok mehétöl fogva, mind a napig, a melyen a mindeneknek annyokhoz meg térnek. Eccl. 40. 1. ne hizelkedgyél storophila magadnak, mivel tele az élet nyomoruságokal, ugy anyira, hogy lehetetlen volna egy embert találni aki tellyeségel ment lett volna a szomoruságtol; akár minémü állapotban legyen az ember; de mindenkor talál valami alkalmatosságot a szenvedésre, az egyik a feleségitöl szenved, a másik a gyermekétöl, tseléditöl. némelykor egy jó akaro meg szomorit. egy szomszéd keserüséget okoz., mások jószágokot el vesztik, egy szoval kitsoda az, aki anyomoruságot meg nem kostolná ez életben.

Storophila. E mind valo. de a világiak elég gyönyörüséget kostolnak, a melyek közöt. a nem leg utolsób, hogy a magok akarattyokot követhetik, és igy az ö keresztek nem igen nagy terhekre vagyon

A kristus. legyen ámbár minden kivánságok szerént, de menyi ideig gondolod hogy a fog tartani., minden oda lészen valamint a füst, és azok akik mostanában leg boldogabbaknak láttatnak lenni, el fogják felejteni még az emlékezetit is az elmult gyönyörüségeknek, de sött még életekben sem kostollyák meg azokot, keserüség, unadalom., és félelem nélkül. és gyakorta, az ö örömök, keserüséget okoz nékiek,. azén igasságom bünteti öket eszerént, mivel az igasságos, hogy ugyan azon gyönyörüségben talállyák kinokot, amelyet akaratom ellen keresnek, mivel az Istennek. meg változhatatlan törvénye, és rendelése szerént, minden rendeletlen elme fel találya a rendeletlenségben azö büntetését, amelyet érdemel.

Storophila. ugy tettzik mind azon által, hogy a császárok. királyok, fejdelmek, és más örökös urak, akik végben vihetik akarattyokot, hogy azoknak, nem sok részek vagyon akeresztben?

A kristus. meg tsalod magadot. ha illyen gondolatban vagy, mivel azoknak is anyi részek vagyon abban. valamint másoknak, egy királynak élete. tellyes sok gondal. és nyughatatlanságal. a mely nékie nehéz kereszt, nem kell tekinteni az ö koronáját. se királyi páltzáját, se azt a körülötte lévö fényeséget. hanem azt tekinttsed mitsoda iszonyu sok gondal kelletet a koronát meg szerezni, és meg tartani. ne nézed az ö fényes palásttyát, hanem az ö elméjét. a mely mindenkor homályos, az ö sok felleges törődések miat, azö szive mindenkor nyughatatlanságban vagyon. ne tsak azokot atest örzököt tekinttsed. a kik mindenkor kisérik, hanem inkáb azokot a sok számu keserüségeket nézed, a melyek öket el nem hagyák.

Storophila. ugy látom uram, hogy akiket kereszt nélkül gondolunk lenni. még azok nagyobakat hordoznak másoknál.?

A kristus. mint felellyek erre leányom, hanem hogy az embereknek élete szüntelen valo hartzbol áll. jób. 7. 1. és hogy mind a bövség. mind a szegénység. gyakorta. alkalmatoság a vétekre. akor. a midön agazdag fel fuvalkodik. kevélységböl, vagy a midön a szegény zugolodásra adgya magát. ez igy lévén. mindenik rendbe fel találtatik akereszt. és abaj, a jó szerencsében valo létel, nyomoruság. mert mindenkor félelemben kell lenni, a szerentsétlen állapotban valo létel is nyomoruság. mert nagy nyughatatlanságal ohajtattya a jó állapotot. mitsoda tehát az ember élete eföldön. hanem szüntelen valo hartz, és kisértet.

Storophila. valo uram hogy ez a kisértet gyakorta valo veszedelmes eséseket okoz. de a bünösök, nem tarttyák azt keresztnek, hanem kedveségel valo foglalatosságnak.

A kristus. avalo, de más képpen fognak gondolkodni a más életben, tudodé mit fognak mondani az Istentelenek. el fáradtunk a hamiságnak, és a veszedelemnek uttyán. keserü utakon jártunk, és nem tudtuk az urnak uttyát. sap 5. 7. halgassad mit mondok én azoknak akik engemet követnek, az én igám gyönyörüséges, és az én terhem könyü, matth. 11. 30. és azoknak, akik azt hordozák, lelki nyugodalmokra leszen, avétkeseknek pedig terhek. ollyan valamint egy ónból valo nagy oszlop. a melynek nehézsége le nyomja öket, ugyan rollok is mondgya az irás. hogy éjel napal. ollyan idegen Isteneknek szolgálnak. a kik semmi nyugodalmat nem adnak nékiek. jéré. 16. 13 mivel minden vétek, minden rosz tselekedet. az ördögtöl származik. aki is soha nem ád nyugodalmat. hanem mindenkor ujjab vétekre ösztönöz, mind addig valamég amérték meg nem telik, nézd meg, mely jól ki tettzik avétkesek fáradságok. a sámson személyében, aki is meg gyözetvén. a felesége hizelkedésével, aki el vága néki ahaját. amelyben vala néki minden ereje. a filisteusok meg fogák. a szemeit ki szurák. tömlöczben veték. a malom követ forgattaták véle. valamint egy oktalan állattal. igy lészen dolgok mind azoknak, a kik nagy kedvezésel lésznek dálilájokhoz. az az. atesthez. mert ez a kegyetlen ur. meg foszttya öket lelki erejekböl. és az ellenség keziben adgya öket. tudni illik, avilágnak, atestnek, és az ördögnek rabságában, ebben a nyomorult állapotban. mit nem szenvednek azoktol akegyetlenektöl, meg fosztatnak a lelki világoságtol. tekinsd meg kérlek életét egy bünösnek. és meg látod hogy hasonlit az ollyan lohoz. aki a malom kerekét forgattya. mert valamint hogy annak az álatnak bé szokták kötni a szemét. ugy az ollyan bünös. akit a vétek meg vakitot. mindenkor nagy tévelygésben kereng. környül lévén vétetve, rosz kivánságinak homályával, st. paulin. epist. 4. a bizonyos hogy a bünösök kemény utakon járnak, és nem tudgyák mikoron esnek el, tekinsd meg mimodon mocskollyák el magokot azon a rut uton a mértékletlenek. a fösvények a kövekben meg ütköznek, a nagyra vágyók. azon igen fáraszttyák magokot. a haragosok atövisben meg sértik magokot, az irigyek. rosz kivánságoknak setéttségében járnak, a hizelkedök egy mást szorittyák, és taszigállyák, arestek. a nehéz útt miat, hátra maradnak, egy szoval. az ollyan út. tele vagyon bajal, és nyomoruságal.

Storophila. látom uram hogy a bünösök elég keresztet, és nyomoruságot viselnek. mind azon által ugy tettzik. hogy oly nyugodalomban élnek, mint ha a büntetéstöl nem kellene félniek.?

A kristus. azt jol mondád hogy ugy tettzik. mert a tsak tettzik, és a dolog magában más képen vagyon. mivel az a belsö féreg, a mely öket emészti, semmi nyugodalmat nem ád nékik.

Storophila. avalo hogy a nyughatatlan lelki üsméret, kegyetlen kin. mivel szüntelen kinoza az elmét

A kristus nincsen külömben. mivel nem lehet egy embernek. nagyob szenvedése, és kinya, mint ha alelki üsmérete furdallya, ötet, mert ha a lelki üsmérete egésséges. akár mely baja érkezék. tsak szállyon magában, ót az Istent fel talállya, hogy ha pedig a lélek üsméret, a sok vétkek miat. melyek az Istent el távoztatták. nyugodalomban nincsen., hová lészen az ember.? kihez folyamodik. és kitöl várhat vigasztalást, haszontalan lesz néki egyik joszágábol amásikában menni, mulandoságot kereszni. magát el rejteni, mert a keserüség mindenüvé el kiséri ötet, nem találván tehát nyugodalmat magában, magán kivül kell lenni. és nem tud kihez folyamodni. akár hová menyen magát fel talállya. hová szaladhat tehát, mivel mindenüt magával hordoza magát. aki is néki semmi nyugodalmat nem ád, és szüntelen kinoza, mitsoda elme volna az, a mely tsendeségel szenvedhetné az illyen kinokot. a melyek mint egy. elöl jároi. az örökké valo kinoknak, mondgyad hát ez után is storophila. hogy azok akik leg gazdagabbak. leg hatalmasabbak. és azok akik leg nagyob gyönyörüségben élnek, hogy az ollyanok leg boldogabbak. ne gondolkodgyál eszerént, mert nem lehetnek boldogok, valamég az ö lelki üsméretek furdallya öket, a mely is. lassanként, az örökké valo halálra vezeti öket.


Tizen kettödik Rész 
Hogy a mértékletlenek. a fösvények., nagyra vágyok. 
és az udvariak, nincsenek kereszt nélkül.

Storophila. mely nagy nyomoruságal jár a bünösök kereszttye.! könyörüly uram rajtam. mivel tellyes vagy irgalmaságal. és ne engedgyed hogy soha is azt meg probályam.

A kristus nem tsak egyedül abünösök hordozák a kereszteket, hanem mindnyájan az emberek, akár mely állapotban. és renden legyenek. nem volt, nem is lesz soha evilágon olyan. a ki baj nélkül, vagy munka nélkül lehessen, mivel minden féle rendben. vagyon. valami szenvedésre valo. nem is tudgyák azt azok. akik nem probálták. akarodé meg tudni mit mond ez iránt salamon. király, a kinek is része volt mindenben. és aki minden féle gazdagságokot. és gyönyörüségeket meg probált vala, ihon ezeket mondgya., láttam mind azt. valami az égg alat vagyon, de mind a hejában valoság, és nyomoruság. eccli. 1. 14.

Storophila ez uram olyan dolog. a melyet nem minden foghatt meg, azt meg vallom hogy magam sem foghatom jól meg. kérlek tehát ne sajnályad velem meg értetni ezt az igazságot.

A kristus. halgassad leányom mit mond az én kedves apostolom. minden valami evilágban vagyon. atestnek kivánsága, a szemeknek bujálkodások, és az életnek kevélysége. 1 joan. 2. 16. mivel avilágiak, vagy a gyönyörüséget, vagy a gazdagságot, vagy a tiszteletet keresik, a mi a gyönyörüséget tekinti. a bizonyos hogy abban több keserüség vagyon. mint édeség, erre valo nézve is mondgya egy bölcs, hogy a természet nem adot az embereknek veszedelmeseb mirigyet. atesti gyönyörüségnél. a mely is mentöl nagyob. annál inkáb meg fojttya az elmét.

Storophila. miért nevezik tehát uram azt gyönyörüségnek. ha abban semmi kedveség nincsen., és hogy ha atellyes keserüségel.?

A kristus. olyan nyomorult a gyönyörüség. hogy magával ellenkezik. tsudálom is hogy azt a nevet adták nékie. mivel magában disztelen. a leg sebeseb folyo viz, nem mossa a partot olyan sebeségel, mint a testi gyönyörüség ronttya az egésséget.

A mértékletességel valo étel. mondgyák a doktorok. az egésségnek annya, ellenben pedig a mértékletlenség. kut feje. abetegségeknek. mert abbol származnak tsak nem minden féle nyavalyák. hogy ha pedig meg tekinted az elmének betegségit. meg látod, hogy a fösvénység. tunyaság resttség. és több efféle. tsak atorkoságtol vagyon. ebböl azt hozhatom ki. hogy az olyanok kik tsak az ételt. és azablodást keresik. nem külömböznek. az oktalan állatoktól. mivel nem hajtván az egésségekre. nagy nyavalyákot okoznak magoknak. azért hogy szájoknak eleget tehessenek., nem is szollok arrol a kegyetlen mulattságról. mely el veszti mind a testet. mind a lelket., mivel azt minden tudgya, hogy a ki paráználkodik. amaga teste ellen vétkezik 1 Cor 6. 18.

Storophila. uram amely keresztet, és nyomoruságot okoz agyönyörüség, arrol. örömest hallok beszélleni. azért azt ezután, nem is fogom ugy keresni mint eddig.

A kristus, Igen okoson tselekeszed leányom. mivel mit tanálhatnál abban valami jót. holot aza fertelmes gyönyörüség. sok nyughatatlanságot okoz. azt a keserüség, és a bánat követi. ezek is annak a véteknek gyümölcsi.

Storophila. hát uram agazdagság okozé anyi keresztet és szenvedést, mint a testi gyönyörüség.?

A kristus. abban ne kételkedgyél leányom. mivel az irás azt tövisnek nevezi, mert valamint hogy a tövis ragado, és fájdalmat okoz, ugy a gazdagságot. nehéz munkával keresik. még nagyob félelemel viselik gondgyát. és ha el vész. nagy keserüséget okoz. ekinoza tehát a fösvényt, akinek is szüntelen nyughatatlan az ö elméje. hogy ha történetböl a kutya ugat. azt gondollya hogy a tolvaj jár aházában, hatsak egy egér. valami zörgést tsinál is, már azö szive dobog félelmében. mindent gyanoban veszen, még tsak egy kis gyermeket is,. midön agyermekei egy kevesé nagyok, ugy tekinti öket, mint olyanokot. a kik mint ha mindenéböl ki fosztanak ötet, tekinsd meg még leányom, mit szenvednek az ollyan arany, és ezüst szeretök. kik minden féle tengeri veszedelemre örömest adgyák magokat, a szélre, és a tenger habjaira bizák életeket, a melyek is tsak nem a felhögik emelik öket, és némelykor a nagy mélységben mennek le, egy szoval az ö életek. szüntelen valo változásban vannak. és sok féle veszedelemben forognak. el is mondhatnák aranyoknak. és ezüstöknek. mindennap aveszedelemben forgunk éretted. ps. 13. 24. söt még éttzaka is nincsenek nyugodalomban. mert a sok féle gondolat mindenkor emészti öket. és nem engedi öket nyugodni. ugy anyira hogy el mondhatnák. kitsoda választ el minket az arany szerelmétöl. anyomoruságé. keserüségé, vagy az üldözésé. rom. 8. 35.

Storophila. ezek a kinyai és szenvedési a fösvénynek bizonyal egyeznek. avaloságos martyrumságal., mind azon által az a nagy külömbség vagyon, hogy a fösvény nem tsak érdem nélkül szenved, de söt még veszedelemre teszi lelkét, és üdveségét.

A kristus. E nintsen külömben. mivel akik meg akarnak gazdagulni. a kisértetbe. és törbe esnek. és sok balgatag és veszedelmes kivánságokban. melyek az embereket. ahalálos veszedelembe vetik. 1 tim. 6. 9. mert könnyeb atevének atö fokán által menni, hogy nem agazdagnak. az Isten országában bé menni. luk. 18. 25 ugyan is azok a törödések. és nyughatatlanságok., a melyeket okoz a fösvénynek agazdagság. igazán képzelik apokolbéli gyötrödéseket. mivel éhezik még agazdagságban is, ezer nyughatatlanságban vagyon. tele lévén rosz kivánságal., attol ide s’ tová vezettetik. ha lehetne mindent ösze gyüjtene. és egy szoval. gazdagságot, gazdagságra gyüjtvén, magát oly haszontalan munkával emészti. és annak végit nem láttya

Storophila. nagy igasságal mondot tehát uram az Évangélium anyi átkot a gazdagra, mint hogy azö állapottya oly nyomorult. nem tsak ezen. de söt még a más világon is.

A kristus. még enem elég leányom., azokrol is kel neked szollanom, akik oly igen szeretik aditsöséget. kik rabjai a betsületnek, és a nagyra vágyásnak. ezeknek is elég részek vagyon. ezéletben valo nyomoruságokban mert mennyi szomoruságon. és nyomoruságon kel által menni azoknak. kik a betsületet keresik, amég azt el érhetik, azok a kik atiszttségeket sürgetik. leg gyakortáb orczátlanok, a sok bajt és fáradságot semminek tarttyák. tsak meg nyerhesék amit kivánnak, arra nem vigyáznak, hogy mitsoda kárt tehetnek. mind testeknek. mind lelkeknek. nem hajtanak a minden napi szégyen vallásra, bestelenségre, tsak eléb vihessék dolgokot. mitsoda illetlen alázatosság alá nem vetik magokot. a földig hajttyák le magokot. azok elött, akiktöl valamit várnak, tsak azokot vendégelik. akiktöl reménlenek. valamit, és igy egész életekben rabjai azoknak, akikre szükségek vagyon, meg fosztván magokot a szabadságtol. mely mindennél drágáb, szélhez hasonlo kis betsületért., oh! menyi bajal és szomoruságal. jár abetsület. és a tisztség keresés, a nagyra vágyó, a ki másnak akar parancsolni,. kételen elsöben másnak engedelmeskedni, minek elötte urrá légyen, szolgának kell lenni. egy szoval a méltoságra, igen nehéz utakon kell menni. miért ment pompéus áfrikában. és észak felé,? mi vivé mitridátest. örmény országban.? és ásiának minden részeiben. hanem az a rendeletlen kivánság, hogy az országát nagyobra terjesze. a melyet is ö egyedül kevésnek tartá lenni., ki kénszeritté Caesárt arra, hogy mind a maga, mind a respublica romlását kerese, hanem aza nagyra vágyás hogy másoknál fellyeb valo legyen., hogy ha pedig a nagyra vagyót ugy nem betsüllik a mint ö kiványa, mitsoda nagy kin a nékie. mardokaéus az ásvérus kapuja elött ülvén amán elött fel nem kéll vala. akiért enagy haragban esvén. semminek tartá minden méltoságát, noha második vala a király után, mind addig valamég mardokaéus ugy nem tisztelné ötet, valamint a többi, eza boszuság anyira vivé ötet hogy akaszto fát parancsolá tsináltatni. a melyre fel akasztassa mardokaéust. de mint hogy ez a beszélgetés lassanként minket a királyok udvarához vezetet., mennyünk bé, és lássuk meg, hogy mitsoda dolog vagyon ót, mivel én azt tartom hogy sok keresztet. és bajt fogunk ót látni.

A közönséges nép, közönségesen tsudállya a királyoknak boldogságokot., de azt nem tudgya. hogy mitsoda veszedelemben forognak., valaki a tengeren akar utozni, a sok veszedelemre, és szélvészekre kel magát adni, hasonlo képen az ollyan aki az udvarban mégyen., a szerencsének sok féle változása alá kell magat vetni, mihez is lehet jobban hasonlitani az udvariakot mint a pénzhez. a melynek az árrát hol fel verik, hol aláb szál, igy vagyon dolga azudvarinak, aki némelykor kedveségben vagyon, némelykor számki vetésben esik. a mint az urának változo természete hoza magával, menyi volt olyan. aki aszerencse kerekén ülvén, fel fuvalkodot kevélységel., de arrol le esvén, mindenek nevették. és tsufolták. ugy anyira hogy még az ellensége is szánakodásal nézte., menyit látunk ollyat, aki minek utánna nagy hivatalban lett volna. aszerencse el fordulván tölle, abbol gyalázatosan ki rekesztetet, mint ha a szerencse ki pökte volna,

Storophila. most látom azt az igazságot. amelyet sokszor hallottam mondani. ha okos vagy. had el akirályok udvarát. mert ót a sok gond, baj, nyughatatlanság, kereszt. és még ahalál alá is lesz vettetve,

A kristus. nincsen külömben. és a mi leg tsudálatosab, a, hogy az udvariak nem szánnyák fáradságokot. tsak a hejában valoságnak könyü füstével jól lakhassanak. azért is szüntelen valo munkában. és vigyázásban vannak, mindenkor kell fárasztani. vagy az elméjeket. vagy atesteket. mindenkor tartani kell. aváltozástol, az irigységtöl. és a haláltol.

Az elme, és a testi sok fáradságok. és szenvedések. martyrumság helyet volna nékiek. hogy ha azokot Istenért szenvednék, de a szánakodásra méltó hogy avilágnak martyrumi, és hogy tsak annak. szokásit, és hejában valoságit követik. hogy az udvarnak tanitványi, és az ördögnek vitézi, és akik, sok munkájok. és fáradságok után, tsak a kárhozatot fogják érdemleni, mondgyad tehát ezután.. hogy az udvariak nem hordoznak keresztet. és abban bizonyos légy hogy a világnak mártyrumi sokal többet szenvednek, mint sem szenvedtenek a valoságos martyrumok. az Istenért. és az üdveségekért.

Storophila. hogyha igy vagyon. gyakorollya bár az udvart a kinek tettzik. de en nagyobra betsüllöm a kedves nyugodalmat. ahejában valo reménségnél. és el mondom egy régi auctoral.

Nem bánom kerese. akár ki nagyságát,
erövel, vagy másként. udvar méltoságát,
Én akarok venni, kis lako helyemben.
távul mindenektöl, részt a bölcseségben,
Ót se szomorkodni. se nem kell tartani.
csendeségel nézem, a napot fel jöni,
Ót az esztendöknek, szemlélem forgásit.
és tsendesen várom. magam öregségit.
Eképpen töltvén el. az én napjaimot,
tartás nélkül nézem, végsö oráimot,
Öregségben iszom. meg a halál mérgét.
Ugy temetnek el mint, idegen remetét,
Mely boldogtalan a. halála oráján,
ki nem gondolkodik, most a nagyob dolgán,
Mindenek üsmérik. de tsak meg kell halni.
mit használ a hogy ha, magát nem üsméri.


Tizen Harmadik Rész 
A házasok keresztéröl.

A kristus Nem beszélettünk még avilágiaknak minden féle keresztekröl. vagyon hátra oly rend, a melyben a keserüség, szomoruság. nyughatatlanság. egy szoval minden féle kereszt nagy bövségel vagyon., értem azon a renden. aházaságnak rendét, amit pedig az én apostolom mondot., a meg marad, és soha a meg nem változik. ha feleséget vészesz. nem vétkezel. ha a szüz leányzo férhezmegyen. nem vétkezik, de az illyeneknek háboruságok leszen atestben. 1 Cor 7. 28.

Storophila. oh! uram mit hallok, én ahoz adologhoz nem tudván, azt gondoltam hogy leg aláb atest talál valamely nyugodalmat a házaságban., hogy ha pedig azok kik meg házasodnak nyomoruságokot találnak a testben a melyben gyönyörüséget gondoltanak találni, mi leszen még a végröl a melyért meg házasodtanak, mivel a mely nyomoruság az elmét. és a lelket háborgattya, atestet sem hagya a nélkül.

A kristus. a bizonyos. hogy a mit leg kedvesebbnek tartanak a házaságban, avagyon leg inkáb meg elegyitve méregel, atöbbi közöt, azt kedves dolognak tarttyák. az egy mástol valo el válhatatlanságot. mivel akit az Isten esze adot, azt az ember el ne válasza. matth. 19. 6. mondgya az évangyélium. ez igy lévén. a kötelet, és a lántzot. akedves dolgok közi kellene tenni. mivel a házaság igazán esze köti aházasokot, ezért is mondgya az én apostolom. az aszonyi állat meg köteleztetet törvényel., még az ö férje éll. 1 Cor. 7 39. meg másut. feleséghez köttettélé, ne keres el válást. ibid. 27. valamint hogy a gályán lévö raboknak. alábokon lévö vason kivül. még olyan lántzot is kell hordozni, amely öket esze köti. közönségesen, hogy egyik a másikátol meg ne válhason, és el ne szökhessék, st. chrisost. de virgini. ugy a házasok is. nem tsak azt az egy kötelet viselik. a mely köteledzi öket. az egymásra valo gondviselésre., de vagyon még ezen kivül más is. tudni illik, hogy a háznál lévö szükséges dolgokra gondviselésel legyenek. ugyan ez is foszttya meg a ferfiat, és az aszszonyt, a magok szabadságoktol. mivel aköteleség egyaránsu, és azt, egyik a másikára nem adhattya, mitsoda nagy rabság azért é.? mivel a rabságbol némelykor tsak meg lehet szabadulni, de ebböl nem. mert ha szinte a leg haragosab aszszonyt venné is el. kel szenvedni. mivel nincsen abban más mód, hogy attol meg szabadulhasson. az aszonynak állapottya nem jóbb, azt gondolya. hogy avéle adot gazdagságal. férjet veszen magának. noha nem férjet. hanem urat veszen. és a szabadságbol. szolgáloságban esik. ugy hogy egy kis gyönyörüségért. meg foszttya magát. a természet szerént valo szabadságtol., és a férhez menésével, sok féle bajt, és keserüséget szerez magának. st basil. libr de virginitate.

Storophila. mind azon által uram. mint hogy az a kötél, közönséges a férfiu, és az aszony közöt. egyik amásikát segitti, és igy az ollyan terh., mely két felé vagyon osztva, sokal könyeb.

A kristus. az épen mind más képen vagyon., mert az olyan aszony. aki szerencséjére valamely jó férjre talált. szüntelen fél hogy el ne veszesse, és özvegységre ne jusson. és illyen formán, akár jelen. akár távul legyen az ura. mindenkoron nyughatatlanságban vagyon. az elméjiben forgatván szüntelen valamely veszedelmet, hogy ha ellenben valamely erkölcstelen férje vagyon. egész élete szenvedésböl áll. mint hogy pedig akereszténység nem engedi. néki hogy a férje halálát kiványa. más felöl meg nem menekedhetvén. attol a keserüségtöl. a melyet okoz arosz társaság. és igy meg orvosolhatatlan nyomoruságban kell lenni. st. basil ibid

Storophila. ugy tettzik hogy jóbb a férfiak dolga, ökk nem szenvednek anyi bajt.

A kristus. meg tsalod magadot. leányom. a férfiu állapottya, nem jobb az aszszonyénál. mivel. ö nékie kel gondot viselni atselédre, abizonyos hogy akár mely kedves légyen az aszszony az ura elött, de még is sok bajt okoz nékie, és a szeretet. melyel vagyon hozája, nem lehet törödés nélkül. hogy ha pedig jól meg tekinted az aszszonynak elméjit. és természetit., aki rend szerént haragos, meg látod hogy a szegény férfiunak holtig valo gyötrödésben kell lenni. nem ók nélkül mondgya az irás. hogy jobb a pusztában lakni, mint sem a veszekedö és haragos aszszonyal. prov. 19. 21. meg másut. nintsen hamisab fö. a kigyó fejénél. se mérgeseb haragos az aszszony haragjánál. jobb egy oroszlányal lakni. mint sem egy hamis aszonyal. eccli. 25. 22. illyen természetü aszszonyal lakni tehát éjel. napal. olyan mint ha. a tövisen laknék a férfiu. a ki is igen nagy bajban lehet. mivel tsak a halál szabadithattya meg attol.

Storophila. gondolom hogy a férfiak nem találnak mindenkor olyan rosz természetü aszszonyokra. sokan vannak olyanok. akik értelmesek. és tsendesek.

A kristus. ha vannak is olyanok, de azok igen ritkák. halgassad ez iránt mit mond salamon, a kinek töb volt ezer feleséginél. üsmértem, hogy az aszszony keserüb a halálnál. ezer férfiu közöt találtam egy jót. de az egész aszszonyok közöt, egyet nem találtam eccle. 7. 27. 29. mint ha azt mondaná. hogy igen bajal talaltam egy igaz emberre, de az aszszonyok közöt. egyre sem talaltam:

Storophila. leg aláb aházasoknak. tsak vagyon vigasztalások. a gyermekekben., a kiket is ök szeretik, és gyönyörködnek. neveltetésekben.?

A kristus. söt még agyermekek. okozák nékiek aleg nagyob szomoruságokot. mivel valamenyi gyermek születik. mind anyi kereszt az, a szüléknek. a midön az aszszony nem férfiu gyermeket szül. a férje azon meg szomorodik. fiu gyermeket szülté, talám valamely kocsibás. és félszeg lészen. a fiu, és a leány gyermekek. szép termetüeké. annál nagyob gondviselés kel reájok. adajka keziböl mikor ki veszik, ujjab baj és nyughatatlanság érkezik, aneveltetésért. midön a gyermekek egésségesek. abetegségtöl féltik öket. ha betegek, nagy félelemben vannak hogy meg ne halyanak. hogy ha meg halnak, azután attol félnek, hogy más ne legyen helyetek. hogy ha pedig meg gyogyulnak., ujab nyughatatlanság. mivel az után azon törödnek, hogy hol vehessenek anyi költtséget, hogy öket tanitathassák. idején kel még rollok gondolkodni, hogy mitsoda tisztességes rendbe tehessék öket. hogy hová házasittsák., hogy mit adgyanak nékiek házaságokra, mitsoda joszágot adgyanak az egyikel. hogy a másikát meg ne szomorittsák. hát leányom mit mondasz mind ezekre.?

Storophila. bizonyára keserves dolog. hogy a szegény szülék. bövségel valo szomoruságot találnak ót, ahol. vigasztalást kellene szedniek.

A kristus. anincsen külömben, mivel szintén annyi keserüséget okoznak a gyermekek, a kik még evilágra nem jöttek, mint azok, akik születtek, és az élök anyit okoznak, mint a holtak. némelynek anyi gyermeke vagyon hogy tisztességesen azokat nem tarthattya a szükség miat. más pedig meg emészti magát. a sok joszág keresésben. és annak maradéka nem lévén. nem tudgya kinek hagyni sok joszágát. a mi egyikének szerencsés. az. amásikának szerencsétlensége, mindenik azt kiványa magának, a mi másnak szomoruságot okozhat., az egyik ollyan szép és kedves gyermekit veszti el, a kiben volt minden öröme. másnak pediglen olyan gyermeke éll egésségesen. akiért sok keserüséget szenved. rosz erkölcsei miat, mindenik méltó a szánásra. az egyike azt sirattya hogy meg holt afia, a másika. azt, hogy még életben vagyon.

Hát még mitsoda bajt nem szenved egy aszony vagy egy anya, valahány szor gyermeke lészen, mivel azon kivül hogy sok fájdalmat szenved, ujjab gond és terh szál reája, a mely nyughatatlanságot okoz néki. ha egy nehány gyermeke vagyon., azok iránt ha jó reménségben vagyon., akoron érettek, nagy szorgalmatosságban is vagyon, és távul valo létekért. igen szenved, hogy ha azok rosz erkölcsüek, kegyetlen keserüséget okoznak néki, gyakorta még minek elötte meg probállya azt a keserüséget. özvedgyé marad. hogy ha pedig gyermek nélkül marad özvedgyé. akoron magát se anyának. se szüznek. se házasnak nem mondhattya, hogy ha pedig gyermekel maradot özvegységben. a mindenkor szemei elött lévén., szüntelen ujittya benne a férje után valo keserüségét, mindenkori szomoruságban., és nyughatatlanságban tölti életét a gyermekire valo gond viseléséért., de még ezeken kivül a joszágában, mitsoda huzást. prédalást. nem kel szenvedni. nem tsak az attyafiaitol, tseléditöl. gondviselöitöl. atutoroktol., de még azoktol is., a kiknek a lélek üsméreti azt meg engedi, ugy anyira hogy egész élete nyomoruság. és keseruség egy özvegy aszszonynak.

Storophila. uram ha illyen az élet, ha illyenben áll életek azoknak kik meg házasodnak. nem jó tehát meg házasodni. mert ezekböl látom, hogy aházaság tsak terh. és iga. matth. 19. 10.

A kristus nem mindenek veszilc bé ezt a beszédet hanem azok. a kiknek adatot matth. 19. 11 tekinsd meg leányom. mitsoda áldást mond az évangyélium azokra kik én érettem meg türköztetik magokot. mondván. boldogok, azok, kik meg herélték magokot. amenyeknek országáért. ezeket a szokot nehéz meg érteni. azért is utánna veti az évangyélium, aki bé veheti ezt. vegye bé, matth. 19. 10. 11. ebböl ki tettzik nyilvánságosan, hogy a házaságon kivül valo élet, eléb valo a házaságban valonál. de az Istentöl kell arra kegyelmet kérni. mert atisztaságban valo élet, Isten ajándéka. és tsak azoknak kell abban a rendben menni akik azt végben vihetik, és a magok erejekben nem biznak.

Storophila. látom uram az igazságot szent szavaidban. boldog az, aki magtalan lévén. tisztaságban marad, és a ki tisztán meg tartotta ágyát, jutalmát veszi akoron. a midön az Isten kegyeségel fogja tekinteni a szent lelkeket. sap. 3. 13.


Tizen negyedik Rész 
Hogy a magunk ellen valo mondás. igen jó készület. a 
a kereszt hordozásra.

Ha valaki akar engemet követni. tagadgya meg magát. és minden nap vegye fel az ö keresztét. és kövessen engemet luk. 9. 23.

A kristus Elegendö képen meg magyaráztam. Ha valaki akar engemet követni, tagadgya meg magát, és minden nap vegye fel az ö keresztét, és kövesen engemet. luk. 9. 23. eddig azokot a kereszteket és nyomoruságokot melyeket szenvednek azok, kik avilághoz ragaszkodtanak, meg is láthatod azokbol. hogy az ocséid sokal nehezeb kereszteket hordoznak azoknál. mint a melyeket el akartak kerülni. de a mi leg nehezeb nékiek. a, hogy, egy könyü, és kevés ideig tarto kereszt helyet, egy nehéz keresztet vettek magokra, a mely mindenüt követi öket, és a melynek végit nem láttyák. nem hogy az a kereszt. nékiek valamit érdemlene. de söt még ajutalom helyet., nyomoruságot, és büntetést vesznek, de hagyuk el öket, hanem csak arrol szollyunk., hogy mi formában lehetne leg jobban hordoznod akeresztet

Storophila. nem tanulhatok uram annál semmit is hasznosabbat. mert noha nagy kedvem legyen is azt hordozni. mind azon által érzem hogy az elmém irtozik attol. ebböl látom, hogy igen szükséges nekem az erö.

A kristus. ugyan azért nem akartalak vezetni mindgyárt. akeresztnek uttyára., hanem elsöben arra akartalak késziteni, nem mondottamé ezeket a szokot az évangyéliumban. ha valaki akar engemet követni. tagadgya meg magát. vegye fel az ö keresztét, és kövessen engemet. ezek a szók ugy tettzik, mint ha tsak egy dolgot tennének. mind azon által három dolgot foglalnak magokban. 1. amaga meg tagadást, 2. a kereszt fel vévést, 3 az engemet követést.

A magunkot valo meg tagadás. tellyeségel szükséges. mivel a nélkül senki sem hordozhattya keresztét, vagy ha hordozais, nem fog sokáig tartani, tudtára is adtam mind azoknak. akik engemet akarnak követni. hogy mindent el kell hadniok. mondván. valaki ellene nem mond mind annak amit bir. nem lehet az én tanitványom. vigyáz erre, mivel én semmit ki nem vettem, az én szándékom a. hogy mindennek ellene kell mondani. még annak is. ami leg nehezeb atermészetben.

Storophila. De uram, miképpen kellesék érteni ezeket a szokot. hogy tagadgya meg magát. mivel én azt nem mondhatom hogy nem vagyok. se azt nem hitethetem el magamal hogy ne legyek. vagy hogy más vagyok nem az aki valoságal láttatom lenni. azt gondolom hogy a maga meg tagadás példának okáért. a. ha valakitöl azt kérdenek, péter vagyé té,? azt felelné reá nem vagyok. noha péter volna. hogy kell hát ezt érteni tagadgya meg magát. hogy lehessen valakinek magát el hagyni. hová menne magán kivül. vagy kitsoda hagyhattya el magát midön valamely helyre mégyen?

A kristus. leányom látom én azt. hogy az évangyéliumnak igazságiban igen kevés világoságod vagyon meg kell tehát vilagositanom az elmédet, meg tagadgya az ollyan magat, aki avétket el hagyván. tsak a kegyelemel marad. példának okáért egy kevély. igazán meg térvén. alázatossa lészen, magát el hagya, egy tisztátalan. ha tiszta életü lészen, az életét meg változtatta. ellene mondot annak a mi volt az elött, ha egy fösvény nem kezdi kivánni amásét. és adakozo lészen. ö már nem az, aki az elött volt., és igy meg tagadta magát, természetiben ugyan az aki volt. de jó erkölcse miat mássá lett, magadot meg tagadni tehát nem más. hanem hogy el kerüllyed arégi rosz szokásidot, és magadot uj lélekel ujittsad meg, erre mondgya az én apostolom. hogy le kell tenni az ó embert, az ö tselekedetivel. és uj emberben kell öltözni.

Storophila. ezt uram igen nehéz meg fogni, és sokan lehetetlennek is tarttyák.

A kristus. a példa ezt világosabbá tészi, azt irják egy iffiu felöl. st ambr. de peniten lib. 2. hogy meg akarván egy aszszonynak szeretetétöl válni, jób modgyát nem találá, mint azt hogy kerülni kezdé. az okáért mesze földre mene, és ót marada mind addig valamég nem érzé magában a szeretet el oltását. azután viszá tére hazájában., midön ót volna. az aszszony eleiben mene. és sok kegyes beszédekel kezde néki beszélleni. de mint hogy azokra nem felele. tsudálni kezdé. és azt gondolá hogy talám anyi idötöl fogvást. el felejtette volna az ábrázattyát. az aszszony maszor is eleiben menvén kérdé tölle, hát nem üsmérsz már engemet.? nem a vagyoké most is a kit az elött szerettél. igen is a vagy. felelé az iffiu, de én már nem a vagyok a ki az elött, halgassad. miképpen tagadgya meg magát. pál az én apostolom, élek. vagy is többé nem én élek. hanem akristus éll én bennem. gal. 2. 20. amint is hogy a keresztények üldözöje. meg hala, és a szent prédikátor uj életre tére. mivel ha mindenkor ugy maradot volna. olyan buzgoságal nem lett volna, azért is mondgya, hanem a kristus éll én bennem. mint ha azt mondaná. én meg holtam. magamnak, mert nem élek már atest szerént, mind azon által nem holtam meg a természet szerént. és élek alélek szerént. a kristusban, egy bizonyos remete apusztában lakván, nagyon meg bizonyitá, hogy ellene mondot vala magának, mivel egy attya fia hozája menvén. kéré hogy bizonyos dologban segitené ötet, a remete felelé néki. hogy menne a másik attya fiához. és kérné azt azon dologra mert ö már régen hogy meg holt, aremete attya fia tsudálkozván ezen a feleleten. mondá néki. hogy az az attya fia a kihez igazittya ötet, már régen meg holt, és attol semmi segittséget nem várhat. hát nem tudodé azt felelé a remete. hogy én is régen meg holtam, az az hogy meg holt volna a világnak. és az attyafiainak, és hogy tsak az Istennek élne. ugyan erre a maga meg tagadásrais int mindent az én apostolom. a midön azt mondgya. hogy akristus meg holt mindenekért. hogy a kik élnek, ezután ne éllyenek magoknak., hanem annak aki öérettek meg holt. és fel támadot. 2. Cor. 5. 15. mivel szükséges hogy ki ki meg halyon magának, ha Istennek akar élni, mert ha valaki meg nem hall magának., nem közelithet ahoz. a ki felette vagyon, és soha ahoz nem érhet. a ki távul vagyon tölle, hogy ha annak nem áldoza magát. ezokáért is ültetik el aveteményt akertben. hogy jobban teremjen., és azt gyükerestöl ki veszik. hogy jobban nöjjön, hasonlo képen a mag meg hall. a földben, hogy azután magát fel támasza. ugy tettzik mint ha el vesztette volna azt, a mi volt. és olyanná lesz, a mi nem volt.

Storophila. hasznos volt uram nékem nem tudnom. eddig ezeket az igazságokot. mivel mostanában nagy világosan meg mutattad nékem.

A kristus. még jobban. meg akarom veled értetni. ezt a maga meg tagadást. mivel egy részint látom. hogy örömest halgatz engemet, más részint pedig eza tudomány szükséges. hogy ha azt jól meg fogod. hogy mit tegyen mást meg tagadni, azt is könnyen meg fogod. hogy miben áll. magadot meg tagadni; ha példának okáért. látnád egy atyád fiát. egy szolgádot. hogy meg vernék, tömlöczben vetnék. vagy más egyebet szenvedtetnének véle, ha azellen nem állanál. nékie semmibén segittséget nem adnál, sőt még ha olyan idegenségel tekintenéd azt., mint ha ötet nem üsmernéd. azt meg tagadásnak nevezhetnék., eszerént is akarnám hogy bánnál magadal., ugy hogy ha azt vernék. sütnék., vagy akár mit szenvedtetnének is véle. de azt nem kellene szánnod, mint ha valamely ellenségedel bánnának ugy.

Storophila. oh! Istenem mit kell hallanom., azért hogy magamnak ellene mondgyak, szükségesé tellyeségel hogy olyan legyek mint a hólt, én azt meg vallom hogy az emberi gyengeség bennem vagyon. és attol mesze nem távozhatom. nem látom miképpen lehetnék oly kegyetlen magamhoz, én aki még másokon is igen szánakodom.

A kristus. Leányom. nem az, az én szándekom. hogy valamely kegyetlenséget jovallyak néked, hanem tsak az emberi hajlandoságokot akarom szivedböl ki irtani, és hogy ellene mondassak veled atesti kivánságoknak. az szülékhez valo szeretet én elöttem vétkes. hogy ha az. ellenkezik az Istenhez valo szeretettel. aki attyát vagy annyát, inkáb szereti hogy sem engemet. nem méltó az én hozám. matth. 10. 37. péter inkáb szereté életét mint sem engemet., a midön nem akará azt veszedelemre tenni., ugyan azért is meg tagada három szor; hogy ha engemet szeretet volna, kéttség nélkül. magát meg tagadta volna, én aki egyedül valo fia valék az én szüz anyámnak. nem tagadnámé meg magamot mint ha fia sem lettem volna. a midön nékie mondám. mi közöm nékem, s’ néked aszszonyi állat.? joan. 2. 4. nem azért mondám én azt. hogy az anyámot meg akartam volna szégyenitteni. hanem azt akartam meg mutatni, hogy á szülékhez valo szeretetnek., nem kell soha is meg gátolni a lelki dolgokban valo foglalatoságokot., erre valo nézve, egy szer a midön azt mondák nékem. imé ateanyád, és atyád fiai. kün állanak keresvén tégedet, azt felelém arra, kitsoda az én anyám. és kitsodák az én atyámfiai. matth. 12. 47. nem azért mondám ezeket, hogy valamely idegenséget akartam volna mutatni az anyámhoz. vagy meg vetni az atyam fiait. hanem azt akarám meg mutatni, hogy a midön az Isten dolgában kell járni. akor nem kell tekinteni az atyafiságot.

Storophila. igen örülök azon uram., hogy benned mind a tanitot, mind a példát fel találom, a nékem, mind könnyebbé, mind kedvesebbé tészi. a magam meg tagadását.

A kristus. Ábrahám nem tagadáé meg magát. amidön el felejtvén atyai voltát. fel akará áldozni azö kedves fiát. hát meg azok aléviták, akik mondák az attyoknak. és annyoknak, nem üsmérünk titeket. és az attyokfioknak. nem tudgyuk kik vagytok. hanem fel inditván anagy buzgoságtol. minden személy válogatás nélkül. számtalan sok népet meg ölének., azért hogy az arany bornyut imádák. erre valo nézve, semmit mást nem kell tekintened., hanem akeresztnek zászloja alá kell futnod. abban áll. az igazán valo buzgóság, hogy az illyen alkalmatoságkor. kegyetlenséget kell mutatni. ha atest egy felé von. a világ más felé; és ha az atyád fia., a jó akaroid, valamely roszra vezetnek. felellyed nékiek, nem üsmérlek titeket, ha a külsö ember roszra ingerel. felellyed nékie, a midön magamé voltam. bé töltöttem kedvedet: de mostanában hogy a kristusé akarok lenni, nem vagyok szabad magamal. és nem követhetem akaratomat. hanem tellyeségel annak akarattyán kell járnom, akié vagyok.

Storophila. reménlem uram. hogy malasztod segittségével, a melyben teszem bizodalmamot., végben viszem mind azt. de uram gondolodé. hogy tudok már elegendöt anyit. hogy a keresztet jól hordozhatom.?

A kristus igen is elegendöt tudcz anyit. tsak azt jóra fordittsad, a mit halottál. és azt kövessed.

Storophila. uram mit kell hát azért tselekedni?

A kristus. azt tudod hogy az ember két részböl áll. ugy mint, testböl. és lélekböl. mindenikének meg kell tagadni magát. más képen sulyos keresztet fogsz viselni. el kel üzni mesze magadtol a kényeztetést., mivel az, a veszedelemre igyekezik tégedet vezetni. majd a gyenge ételeket jovallya néked, az után a sok féle italokot. mászor a musika szót. és ha mindgyárt azoknak ellene nem mondasz. akeresztnek uttyátol el távozol. az a tsalárd. elödben tészi azután. a világban lévö leányoknak. betsületben. és gyönyörüségben valo léteket, ha ezeket fogod halgatni. a keresztet tsak hamar el veted. és az életnek. uttyátol el tévelyedel. hanem mind ezeket nem kell halgatnod, és mind ezekre semmit nem kel felelned, hanem az én beszédimre valo nézve, a nehéz uton kel járnod, és bátran viselned a keresztnek terhét.

Storophila. követni fogom ezután. uram. ezeket a tanácsidot. és azon igyekezem. hogy a tsalárd. meg ne tsalhason engemet.

A kristus. azigen jól vagyon. de amég nem elég. mivel három féle. meg tagadásal kel még a belsö embert meg sanyargatni, ugy mint, az elmében. az értelemben, és az akaratban, az elmében. mint valamely fiókban. vannak el rejtve a sok féle rosz képzések. amelyek elödben tészik a világi. és testi gyönyörüségeket, el kel tehát rontani azt a fiókot, mivel ha az elmédben meg tartod, nemsokáig fogod hordozni a keresztet, az értelem azt fogja néked jovallani, hogy minden más féle kereszt néked mind jobb. mind illendöbb, mint sem az, a melyet viseltetnek veled, jobban nem tselekedhetel tehát. mint azt. hogy mondgy ellene mind ezeknek. és vegyed jó szivel mind azt. amit reád küldenek. maradgy békeségel nyomoruságodban, és ate szenvedésednek idejében. légy békeségel. amagad akarattyát hadd el, és arosz kivánságidot ne kövessed. eccli. 2. 4. C. 18. 30. mondgy ellene tehát én reám valo nézve. amagad akarattyának, ugy hogy minden féle dolgaidban ezek a szók, mind a szájadban. mind a szivedben legyenek szüntelen. uram ate akaratod legyen meg, és ne az enyim. luk. 22. 42. arra vigyáz mindenek felet. hogy egy olyan kereszténynek., aki a tekélletességnek uttyán akar járni. leg nagyob kötelesége a. hogy az Isten akarattya alá vesse magát. a maga akarattyának áldozattya tettzik inkáb ö néki. menyel tehát. és forgassad gyakorta elmédben azokat az igazságokat. a melyekre tanitottalak. mivel semmi nem hasznosab egy kereszténynek. az üdveségire. mint a hogy gyakorta elmélkedgyék köteleségeiröl., és hogy kövesse azokot az oktatásokot. a melyeket hallot, ez ollyan szükséges hogy pál az én apostolom, minek utánna sok féle oktatásokot adot volna. timothéusnak. utánna tészi. ezekröl elmélkedgyél. ezekben gyakorollyad magadot. 1 tim. 4. 15. hasonlot mondok neked, amely igasságokot hallottál. azokrol elmélkedgyél. az elméd azoktól el ne távozék, és tsak azokban foglallyad magadot.


Tizen ötödik Rész 
Az elsö könyvnek, bé fejezése.

Ezek a szent oktatások után storophila el akarván menni, mondá. hálákot adok uram néked. hogy szolgálodot az üdveségnek uttyára méltoztattad tanitani. ideje immár. hogy atyám házához viszá térjek. gondolom hogy az ötséim már ót vannak. tartok is attol hogy bé ne vádollyanak az atyámnak. akinek atermészetét üsmervén. tudom hogy jóvá nem hagya. hogy anyit késtem. és hogy az ötséimtöl el maradtam.

A kristus. hogy ha az ugy történik. az éppen jó alkalmatosság lészen a kereszt uttyát el kezdeni. és ha egy kevés pirongatást atyádtol nem szenvedhetnél. azal meg mutatnád, hogy nem vagy alkalmatos akereszt viselésre. mind azon által haza mehetz. és ha a kereszt uttyán. akarsz járni, igyekezél azon hogy egy nehány nap mulva. viszá jöhess ide, hogy a keresztet visellyed, és engemet kövess.

Storophila. uram a mi töllem lehet. azt el nem mulatom. de kérlek arra, mondgyad nékem. hogy addig az ideig miben kell foglalatoskodnom. és hogy mitsoda tselekedetekel készithetem az elmémet akereszthez.

A kristus. mihent a városban érkezel. meny egyenesen a szent kereszt klastromában, és a Custost le hivatván kérjed arra, hogy adgya oda néked. azokot az elmélkedéseket a melyeket magának készitet., és az idöt. annak olvasásában tölttsed.

Storophila. ezt meg fogadván. a Custos oda adá néki elmélkedésit. és nagy örömel aházhoz érkezvén. nagy buzgoságal olvasá azt minden nap. de oh! mitsoda az emberi nyomoruság, mivel egy kevés idö mulva, azt el. kezdé mulatni. ugy anyira, hogy a rend szerént valo áitatoságit., tsak mint egy hidegen. és szokásbol kezdé végben vinni. a kereszt viseléshez valo kedve., minden nap aláb aláb szálla. és tsak az egy féle dologrol valo gondolkodást meg kezdé unni. ugy anyira, hogy egy nehány napok mulva. minden áitatos foglalatoságit félben hagyá. és el kezdé mulatni azokot az oktatásokot mellyeket akristustol hallot vala.

A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA.

MASODIK KÖNYV
A kereszt hordozásnak leg jobb modgyárol.


Elsö Rész 
Hogy a keresztet fel kel venni. és azt hordozni kell. minden halogatás nelkül.

Az idö, amelyben storophilának fel kelleték venni akeresztnek terhét., és az üdveség uttyán járni. el érkezék, de oh’ Istenem, mitsoda változó és álhatatlan az emberi elme. az ö fel tett szándékiban., a keresztnek nehéz és hoszu volta. anyira meg félemleté ötet. hogy tsak kevésben mulék el. hogy meg nem szegé akristusnak tett igeretét. aki is a szokot helyt várja vala ötet. eképpen nem akarják az emberek sokáig amit akarnak. és sok vagyon olyan közöttök, akik nagy sebeségel tesznek fel valamit magokban., de azt immel ámal viszik végben, mivel az elme gyors, de atest gyenge.. és a menyiben az elme kivánnya a maga hasznára valo dolgokot, anyiban utállya. és kerüli azokot a test. eziránt nagy példát látunk az elsö apostolban, aki is az ö urához valo nagy buzgo szeretetében. bátorságal mondá. kész vagyok veled rabságra, és a halálra menni. és ismét. utánna tészi. ha mindnyájan meg botránkoznak is benned. de én meg nem botránkozom. mark. 14. 29. mind azon által eza bátorság meg változék, mivel kevés idö mulva, egy közönséges szolgálonak a szavára. esküvésel kezdé tagadni.. mondván. nem üsmérem azt az embert. matth. 26. 74.

Igen kevésben mulék el. hogy storophila eszerént nem tselekedék. mivel amidön nagy kedveségel beszélgete akristusal., és a midön az örök életnek beszédit halgatá. akoron igen suhajtá akeresztet. és semmi nem tettzék nékie kedvesebnek, mint az ö szenttséges mesterével valo beszélgetés. és szenvedés, de mihelyt atöbb világi leányok közi adá magát, és a világi hejában valo tsalárd dolgokot kezdé tekinteni. mindent el felejte. és tsak kedvetlenül gondolkodék a keresztnek uttyárol. söt még ugy tettzék. mint ha meg bánta volna akristusnak tett igéretét; mind azon által. tartván attol. hogy soha nyugodalomban nem lehetne. ha el mulatná fogadását, erre valo nézve. el indula, de sok sohajtásal, és köny hullatásal. igen nehezen hagyván el atöbb társait. azon kivül is igen irtozék az uttol. a mely nehéznek tettzék. néki, keseregvén tehát mentében. szivesen fohászkodék némelykor az Istenhez. ajánlván nékie magát. akinek is kegyelme el nem hagyá ötet.

El érkezvén mind azon által. a hagyot helyre., és ide, s’ tová tekintvén akristust meg látá. aki is mondá néki, légy bátorságal storophila. igen jól tselekedted hogy babiloniát el hagytad. fogadásodot meg tartottad, akötelet mely avilághoz kötve tartot, el szakasztottad, és hogy olyan bátran állottál akeresztnek zászloja alá. jól tudom hogy mitsoda hálot, és kelepczét hántanak elödben., de az én kegyelmem kerültette el azokot veled. ihon vagyon az alkalmatos idö. az üdveségnek napja. ugy mint, az az idö. a melyben akeresztet hordozni és engemet követni kell, mert aki abárányt követni akarja, szükséges annak a keresztet viselvén., utánnam jöni. és az én nyomdokimon járni.

Storophila. ezeken a beszédeken oly igen meg ijede. hogy reszketve hallá a keresztet tsak nevezni is; erre valo nézve. meg üsmervén amaga gyengeségit; valamint a hadakozáskor hogy bizonyos ideig, frigyet vett egymás. közöt a két rész., ugy storophila is látván hogy meg nem menekedhetik tellyeségel. akeresztöl, egy kevés idöt kére.

Storophila. kérlek uram arra. engedgyed meg nékem hogy még egy kevés ideig had élhessek. avilági gyönyörüségel, és az én iffiuságomal, és ne kénszerits. oly nehéz, és keserves utra adni magamot. én még igen iffiu vagyok. atermészetem is ígen gyenge., idövel az eröm meg nö, és akoron inkáb viselhetem a keresztnek terhét. nem akarom azt tellyeségel el kerülni. kérlek ne bánnyad ha azt egy kevés ideig el halasztom.

A kristus mit kell hallanom storophila te tölled. honnét vagyon ez az idegenség. azt tsudálom hogy illyen hamar akarod el hagyni. az üdveségnek uttyát. a melyet mutattam néked. oh! balgatag. kitsoda babonázot meg tégedet. hogy ne engednél az igazságnak. gal. 3. 1. miért hagyod oly veszedelmes halogatásal. abizonytalan idöre üdveségednek munkáját. el ne mulassad meg térni azurhoz, és azt naprol napra ne halogassad., mert az ö haragja. egy szers mind eljö. és el veszt a boszu állásnak napján. eccle. 5. 8. hát inkáb illiké avilágnak adni iffiuságodot, és az Istennek öregségedet. az élet gyönyörüségit a világnak, és az Istennek oly testet adni a ki meg fogyatkozot. és ötet nem szolgálhattya., mitsoda ditséretet érdemlesz. hogy ha olyan testet akarsz adni az Isteni szolgálatra. a kit meg erötlenitet a gyönyörködtetés., a ki az idö miat meg hidegedet. meg nyavalyásodot. és semmire nem alkalmatos, viadalom nélkül, nem lehet koronát reménleni. nem szégyenledé magadnak meg tartani életednek leg szebb napjait, és ate uradnak Istenednek a semmire valo idöt adni, mitsoda ostobaság akor kivánnod el kezdeni az életet. a midön meg kel halni.

Storophila. botsásd meg uram nékem kérésemet. mivel az én szándékom nem a, hogy öregségemre halaszam a kereszt hordozást. hanem hogy tsak egy nehány észtendökig lehesen azt el halasztani.

A kristus kitsoda. igérte meg néked azokot az esztendöket, nem tudodé azt, hogy az embernek napjai rövidek, hogij az ö holnapinak és esztendöinek száma. kezem közöt vannak, és hogy meg határoztam életét. a melynél továb nem mehet. jób. 14. 5. nem tudgya ember az ö végit. hanem mint a halak horogal fogatatnak. és a madarak törel fogatatnak, ugy fogatatnak meg az emberek, agonosz idöben, midön. a hirtelen reájok jö. eccle. 9. 12. ha az ember tudná ideit halálának, ugy el oszthatná. az életét, egy részit. agyönyörüségeknek adná, más részit akereszt hordozásra, és a penitentzia tartásra hagyná., de az aki jutalmat igért az égben, annak aki a keresztet hordoza, és botsánatot annak. aki penitentziát tart, aholnapi napot meg nem igérte az olyan restnek aki tsak mindenkor halogat; azt nem tudod hogy hol vár tégedet ahalál. azért azt mindenüt várni kell.

Storophila. mind azon által uram., mint hogy iffiu vagyok. nem volnaé jobb meg várni. hogy mind érteb idöben. és mind eröseb koromba lehesek.?

A kristus. minden idö az Isten elött meg ért idö. de föképpen az elsö és akövetkezendö; jó az embernek a terhet viselni, még iffiuságátol fogvást. lamen. 3 27. mivel nem elég az ur terhét hordozni. de azt még iffiuságban kell hordozni. nem jobbé szivbéli örömel fel kiáltani az Istenhez. mondván. uram Istenem. te táplálsz engemet iffiuságomtol fogvást. gen. 18. 15. mint sem nagy keserüségel mondani dávidal., ne emlékezél meg uram az én ifjiuságomnak vétkeiröl. se az én tudatlanságaimrol., ps. 24. 7. az ollyan aki iffiusága után akarja hordozni az urnak terhét. nagyob bajal éri el atökélleteséget., mivel az ö vétkei háborgattyák az ö lelke üsméretit, sok ideig is kell néki viaskodni. elsöben. a még el hagyhassa rosz szokásit., de miért mented magadot ate iffiuságodal., te idöseb vagy amás kettönél. azt is meg engedem hogy iffiu vagy, de ha engemet szeretnél. nem tsak. szoval. és nyelvel. hanem tselekedetel és igazságal. 1 joan. 3. 18. nem távoznál anyira a keresztöl, mongyad meg kérlek. hanem azé abuzgo kivánsága annak. a ki valakit szeret., hogy mentöl inkáb hasonlithasson ahoz akit szeret. mit kivánhatz hát leányom nagyobbat, mint azt hogy engemet követhess., menyi iffiu szüzek adták magokot akemény életre. és keresték gyermekségektöl fogvást. akereszteket, és a nehéz testi sanyargatásokot, menyi sok számtalan martyr adta magát akinokra, a kik szinten ugy meg menthették volna magokat. iffiuságokal. miért nem akarod tehát követni. a mit azok. oly nemesi modon követtek

Ezeket a példákot, és oktatásokot nagy szégyenel halgatá storophila, de üdveséges szégyenel, mivel fel gerjesztvén szivét fel kiálta, kivánom uram hogy a te kegyelmed, mindenkor velem legyen., hogy had lehessek ér-
demes, tarsaságokban lenni azoknak a szüzeknek, akik a testet meg feszitették, az ö indulatival. és kivánságival együt, gal. 5. 24.

A kristus ez igen jó kivánság leányom. ide nem tsak szó, hanem tselekedet kivántatik, és abban bizonyos lehetz. hogy sokal hasznosab néked a mostani idös korodban hordozni akeresztet. mint sem azt idöseb korodra halasztani. a melynek el érése bizonytalan. igen könyü azt viselned amihez, gyermekségedtöl fogva szoktál, de vétekben meg rögzöt bünöst, apenitentzia alá vetni, ollyan mint ha egy öreg ebet, a példa beszéd szerént. alántzhoz akarná valaki szoktatni.

Storophila. ellene mondok uram tehát ahalogatásnak, és akeresztnek uttyára indulok. segits kérlek malasztodal. és el ne távozál töllem.


Masodik Rész
Hogy mindennek a maga keresztét kel viselni, és nem kell abban válogatni

Ha ki utánnam akar jöni. tagadgya meg magát, és vegye fel azö keresztét. és kövesen engemet. matth 15. 24.

A kristus. látván jó szándékban valo létit tanitványának. olyan helyre vivé ahol sok féle kereszt vala egy rakáson. storophila. meg akarván mutatni az ö szent mesterének., hogy tellyeségel kiványa ötet követni, nagy serénységel., valasztá magának akeresztek közül. aleg kissebbikét, gondolván magában, hogy ha kitsiny is. de tsak kereszt, és hogy a kinek erös válla vagyon. a valaszthat nehéz keresztet magának. de mint hogy én gyenge vagyok. nekem kis kereszt kivántatik.

A kristus. hogy hogy storophila. már is botlani keszdesz. hát el felejtettedé amit mondottam?

Storophila. hiszem uram én a keresztet hordozom.

A kristus. a valo, de nem olyan formán, amint én mondottam. mivel nem mondottam azt. hogy mindenik vegye fel akeresztet. hanem hogy mindenik vegye fel a maga keresztét.

Storophila. melyik hát az én keresztem. nem azé a melyet én választottam a többi közöt.?

A kristus leányom nem szabad kinek kinek olyan keresztet választani a mitsodás tettzik, hanem azt az Isten kezéböl kell el venni, a mitsodást tettzik nékie küldeni.

Storophila. látom uram hogy meg tsalatkoztam botsásd meg tudatlanságomot., azt gondoltam hogy anyomoruságok közöt, mindenkor aleg kissebbikét kell választani. és mint hogy tellyeségel szükséges akeresztet viselni. lehet leg aláb. aleg könnyebikét venni.

A kristus ate tévelygésed igen nagy. mivel éppen nem jó a nyomoruságok közi számlálni a keresztet, a mint egy eretnekség avilágiak közöt., a kik akár minek joságárol, tsak az érzékenységek által tesznek itéletet. de tenéked, az okoság. és ahit vilagosága által. kell vezetned magadot., a melyek bizonyára meg mutattyák néked. hogy a kereszt nem rosz, nem igazéá hogy a keresztek, és anyomoruságok, az Istentöl származnak, aki is örökös jó. és kut feje minden jónak, hogy lehetne tehát azt mondani. hogy rosz származik ötölle. az Isten olyan hatalmaság, aki jó tévö. és a ki minden hatalmát. tsak arra fordittya. hogy az egész világnak hasznára legyen. mi végre valok pedig a nyomoruságok.? a mint már azt meg mondottam. azok jók. és üdveségesek. hogy lehet tehát azt rosznak hini, a mi. örökös jót szerez.

Nézük már most. és kövesük ahitnek világoságát hogy semmi homályoság ne maradgyon. hiszedé storophila hogy én Isten fia vagyok, hiszedé hogy valoságosan az oltári szenttségben vagyok,? azt tudom hogy hiszed., de mond meg nékem miért hiszed azt?

Storophila. azért uram. mert te aki örökös igazság vagy., azt nékünk ki nyilatkoztattad. és szenttséges szájadal mondottad. ezeket. ez az én testem.

A kristus miért nem hiszed tehát azt. hogy a kereszt és a nyomoruság jó. mivel ezeket is én mondottam. boldogok alelki szegények. boldogok azok akik sirnak., boldogok akik haboruságot szenvednek az igazságért. matth. 5. 3.

Storophila. ezeket nagy tsendesen halgatá. nem tudván mit felelni ezekre. akinek akristus mondá. tudodé mit akarok ezekböl ki hozni?

Storophila. én nem tudom uram. hanem kérlek tanits meg arra.

A kristus. azt hogy, ha a kereszt jó. tehát., nem hogy azt el kellene vetni. de söt még azt kivánni kellene. és a jók közöt, nem a kissebiket. hanem a nagyobikot kel választani.

Storophila. én ezt jól látom uram. de kitsoda az, aki azt tselekedgye.?

A kristus leg elöbször azt én tselekedtem. hogy az által példát adgyak néked. mert a midön evilágra akarék jöni, az Istennek bölcsesége lévén, ugyan azon a bölcseségem. és hatalmom vala., mint a mely vagyon mostanában. és noha akaratomon állot volna, ollyan idöt választani. a mitsodást akartam., mind azon által aleg alkalmatlanabbat választottam. magamnak. noha az egész világ enyim. még is egy istállot választottam, az ég az én királyi székem. és a föld a lábaim alat valo szék. mind azon által, a jászolt. nagyobra betsüllém akirályi széknél, mit mondottak én felöllem. azt mondották, hogy meg tudom vetni aroszat, és ajót választani. a testi bujálkodás rosz tehát, mivel én azt meg vetettem. és a szenvedés jó. mivel azt választottam.

Storophila: ez uram igen nagy példa.. de ki fogja ezt követni. és kitsoda az, aki meg vetvén az álkalmatos életet, a nyomorult életre adgya magát.

A kristus. látom én azt storophila. hogy te azt nem tudod menyin voltanak. és vannak ollyanok kik akeresztet szerették. nem olvastadé valaha mit irnak az én szolgámrol ferentzröl. szent bonav. az ö életében. Cap. 14. ez a jó remete. anyi sok féle nyavalyakban esék, hogy testének minden részeiben., nagy fajdalmakot szenvede., ezek ahoszas nyavalyák anyira el szárazták., hogy tsak a tsonttyai maradának. és a fájdalmakot nénnyeinek nevezi vala, egy szer a többi közöt. igen nagy szenvedésben lévén. afrater a ki mellette vala, igen meg száná, és mondá néki. atyám. kérjed az Istent, hogy egy kevesé enyhittse meg nyavalyádot, mert ugy tettzik, mint ha mód. nélkül sulyos volna az ö ostora te rajtad, ah’ atyám fia, mondá eza szent ember sirva, hogy miképpen beszélsz., hanem üsmerném tiszta és együgyü szándékodot, ez után irtozva tekintenék te reád, és meg sem engedném hogy mellettem lennél., mivel nem kel azt tenéked visgálnod. hogy miképpen bánik az Isten én velem, noha minden erejét el vették vala a nyavalyák., mind azon által. gyakorta a földre borulván. alázatoságal., szivesen ditsére az Istent mondván. hálákot adok oh! Istenem szenvedésimért, és kérlek nevellyed azokot, ha az ate akaratod. és légyen az a vigasztalásom. hogy nyomorgatván engem afájdalomal. ne kedvezen. és ellene ne mondgyak a szent beszédinek. jób. 6. 10. ate akaratodnak végben menetelénél. énnekem soha nagyob vigasztalásom nem lehet. mit gondolsz erröl storophila., ez a szent meg elégedéké egy kis keresztel.? azt pedig ne gondollyad. hogy ö egyedül lett volna illyen., mivel xavérius ferentz. ez az indiai apostol., a midön belsö képen valo vigasztalásokot veszen vala. mindenkor ezt mondá. elég uram elég. ellenben pedig anyomoruságokban. és veszedelmekben. ezeket mondá, még többet uram többet. és ezt a keresztet ugy vedd el rollam, hogy még nehezebet adgy hellyette, storophila mit mondasz ezekre. ezek az emberek utáltáké a keresztet, valyon akissebikét választottaké mint magad?

Storophila. én ezekre uram egyebet nem mondhatok. hanem hogy azok szentek voltanak., atekélletesség bennek bövségel meg volt. én pedig bünös, és iffiu, még attol távul vagyok.

A kristus de leányom miért nem vagy te is szent. és ollyan tekélletes mint azok valának., valyon az ö testek értzböl volté. vagy a nyomoruságot és a fájdalmat nem érzettéké, anyira mint magad, mind azon által mostanában, nem kivánom tetölled, se azt hogy anyit tselekedgyél mint azok tselekedtek, hanem tsak azt kivánom tetölled., hogy ne amagad akarattya szerént válaszad akeresztet és azt ne mondgyad. örömest szenvednék. illyen. illyen nyomoruságokot, de amely keresztet reám akarnak adni, az igen nehéz, és nem hordozhatom. az ollyan aki tsak azt akarja szenvedni, és anyit a menyi néki tettzik. nem valoságos békeséges türö. az ollyan. akiben ez ajó erkölcs vagyon, nem tekinti azt, hogy ha aláb valoé. felyeb valoé. egy szenté. vagy egy gonosz szenvedtetié ötet. hanem mindentöl egy aránt veszi aszenvedést, és azt ugy veszi, mint ha az Isten keziböl venné. el is hitetvén magával hogy a hasznos, mivel az Istenért szenvedni leg kiseb dolgot is. ö elötte az érdemes; ha magadnak ellene mondottál volna, amint arra tanitottalak, ha amagad értelmét, és akarattyát meg tagadtad volna, azoknak tanáttsokot többé nem követnéd, el felejtettedé tehát az én oktatásimot, nem hiszedé azt. hogy mindeneket az örökké valo bölcseség rendel., ugy hogy semmi nem történik amely jódra, és hasznodra ne lenne.

Storophila. látom uram. hogy a magam elméjit követvén. ostobául tselekedtem. és azt meg vallom. hogy a testnek okoságát követtem amidön ezt akis keresztet választottam, amely talám veszedelmes.

A kristus. igen jól beszélsz leányom. mivel jaj annak aki nem a magáét, hanem idegen keresztet visel. azt pedig el itélheted, hogy a mely keresztet valaki valaszt magának. az idegen kereszt, holot az. avaloságos, és hasznos kereszt. amelyet az Isten öröktöl fogva rendelt el valakinek, akár ki keze által legyen a. ez iránt szép példát hozok elö neked, gertruda szüz. meg halván. hogy egy szemely igen panaszolkodnék azon, hogy az Isten olyan keserüségeket botsátot reája, amelyek nem volnának hasznosok üdveségére, meg száná, és imádkozék érette. hogy az

Mennyünk ki azért ő hozája. a taboron kivül. az ö gyalázattyát hordozván. hebr 13. 13.

Isten változtatná meg azokot a nyomoruságokot, én meg jelenék annak szüznek, és mondám néki, mond meg annak a személynek, akiért imádkozol, mint hogy szenvedés. és nyomoruság nélkül el nem lehet nyerni ameny országot, azért mondgya meg néked, hogy mitsoda szenvedést gondol magának hasznosnak lenni, a midön pedig abban esik. akoron békeséges türésel legyen. gertruda észre vévé erröl a feleletröl, hogy veszedelmes. és nagy kevélység volna maga magának választani keresztet. és abban válogatni. hogy melyik jobb az üdveségre, és melyik nem jobb. melyikét lehet el viselni, és melyikét nem, holot azt nagy alázatoságal, és engedelmeségel kell venni az Istentöl, látodé tehát storophila. hogy mitsoda veszedelmes, ha magad választod magadnak a keresztet, és mint hogy már azt tudod., azért vigyáz, hogy többé, ollyan vétekben ne esél.


Harmadik Rész 
Hogy a keresztet, nem maga után kel vonni, hanem hordozni kel, 
és nem kel gondolni. agyalázattal, mely azal jár.

Mennyünk ki azért ö hozája, a táboron kivül. az ö gyalázattyát hordozván. hebr. 13. 13. 

Storophila látván. mind ezekböl a szavaiból. a kristusnak. hogy meg nem menekedhetnék attol a keresztöl, a melyet nékie rendeltek. el hitetvén ezt magával., reá álla, hogy fel venné azt a keresztet, melyet az ö szent mestere mutata nékie, de mint hogy a természet kerüli mind azt. a mi nékie nehéz, azért storophila is kezde gondolkodni azon, hogy miképpen találhatna modot abban, hogy a kereszt mentöl könnyeb lehetne nékie, erre valo nézve. egy kötelet kötvén reája, nem hordozni. hanem maga után kezdé vonni a keresztet, de azt látván, hogy mindenek meg tsufolnák érette. azért az orczáját bé fedé. szégyenelvén. akeresztért valo gyalázatot. akristus azt látván,. egy kevés ideig látatlanná tevé. de azután, eképpen feddé meg arol.

A kristus. mit tselekszel storophila. hát eszerént gondolodé hordozni a keresztet; ugy tettzik mint ha gyalázatnak tartanád ahoz nyulni, emlékezél meg arol. hogy én nem azt mondottam, ha valaki utánnam akar jöni. hogy maga után vonya akeresztet. hanem hogy azt fel vegye, hordoza, és kövesen engemet. mit akartam ez által egyebet mondani. hanem azt, hogy a keresztet fel kel a földröl emelni, mint drága állapotot. és azt hordozni kell.

Storophila ígen nagy bajban vala. nem tudván, miképpen menteni magát. még is reszketve kezdé mondani. és magát mentegetni, hogy a keresztöl el irtodzot mihent meg. látta., és ugy meg ijedet attol., hogy nem lehete nékie aztot a földröl fel venni.

A kristus. hitesd el magadal., hogy ez a nagy félelem nem a keresztnek nehézségitöl jö, hanem az elmétöl. mivel nem leg nagyob nyomoruság a nyomoruságot szenvedni. de az a valoságos nyomoruság., ha azt nem tudgyák. vagy nem akarják szenvedni. igazán valo böltseség tehát a szenvedéshez készülni, a nyomoruság is könnyeb, hogy ha arra reá szánnyák magokot. az érdem pedig annál nagyob.

Storophila. de uram kérlek ki tselekedhetné azt?

A kristus. kitsoda,? az, aki a maga erejében nem bizván, az Istenben veti minden reménségit. azt meg engedem neked. hogy az emberi gyarloság kerüli a szenvedést, a keresztet hordozni, azt szeretni, atestet sanyargatni, de a tiszteletet kerülni. magadot meg vetni, avilági jókot el hagyni. mind ezek olyan dolgok. a melyektöl irtozik a magadhoz valo szeretet; és ha tsak a magad erejét tekinted, egyikét sem viheted végben ezek közül magadtol; de ha az Istenben veted reménségedet, onnét felyül mind erött, mind tehettséget fogsz venni.

Storophila. avaloságos., hogy az Isten irgalmas és kegyelmes lévén. el hitethetem magamal, hogy én nekem arra mind kegyelmet adna. mind segittséget nyujtana., de hogy igazán meg vallyam, oly igen irtozom akeresztöl. hogy azokot nem is kérhetem.

A kristus. A midön mojses látá. hogy a páltzája kigyová változék. attol meg ijede. és szaladni kezde, de az Isten parancsolá néki. hogy venné fel akigyot. és azonal. a kigyó páltzává változék, az után azon páltza. amojses kezében olyan eszközé lön, a melyel az Isten által vivé averes tengeren az ö népit. és meg szabaditá. a nyomoruságbol., igy a kereszt, és aszenvedés. olyan páltza, a melyet ha a földre. vetz. kigyonak tettzik lenni. attol meg ijedcz. és el is szaladcz. de ha azt, az igazságnak. kezével. fel veszed, és a nyomoruságnak vegit meg tekinted. akoron meg látod., hogy akereszt. aza páltza, a mely meg szabaditván tegedet avéteknek rabságábol. a menyei jérusálemben fog vezetni. emeld fel hát szemeidet az ég felé. a hová emeli az embereket akereszt., és tekinsd meg az örökké valo boldogságot, a melyet igértek akeresztért valo érdemnek. szükséges azért, hogy az emberek, mindnyájan által mennyenek anyomoruságnak szélvészes tengerén, és fel emelyék sziveket, és szemeket az ég felé. valamint az én apostolom mondgya. nem azokra nézünk, a melyek láttatnak. hanem a melyek nem látatnak, mert a melyek látatnak, idö szerént valok, de a melyek nem látatnak, örökké valok. 2. Cor. 4. 18. miért félsz tehát a keresztöl, hogy ha tsak egy tagodnak kellene részesülni aboldogságban. a fel támadás után, ugy talám elég volna egy kézel nyulni akereszthez, de mivel hogy én az egész embert váltottam meg, és az egész testében akarom meg jutalmaztatni, oly boldogságal. a melyet ki nem lehet mondani, miért ne hordozná tehát az egész teste akeresztet., tudodé azt storophila. hogy én az egész emberségemet. az embernek üdvéségire forditottam, hogy szenvedhessem hát én azt. hogy olyan idegenül szolgályon engemet, mint ha elég volna, imel ámal maga után vonni a keresztet. minden kéttség nélkül. az emberekért valo sok szenvedésem., és szeretetem, más féle hálá adást érdemlene.

Mind ezekre a kegyeségel valo feddésekre. storophila semmit nem felele, akristus azt látván. meg akará véle üsmértetni még más vétkétt is. a mely nem vala aláb valo az elsönél, mondá azért nékie, storophila miért fedezted bé az ortzádot. azérté hogy nagy gyalázatnak tartod a kereszt hordozást.?

Storophila azt meg vallom igazán, hogy igen szégyenlettem, mivel az én szomszédim gyaláznak engemet. és azok a kik köriilöttem vannak. tsufolnak. ps. 78. 4. nem szükség hogy többet mondgyak, mivel te tudod mitsoda gyalázattal. illetnek engemet. és hogy mitsoda szégyenbe hoztanak. ps. 68. 23.

A kristus. bátor légy, és vessed reám szemeidet., meg tekintvén azt. hogy én az öröm. és tsendes élet helyébe, keresztet szenvedtem. agyalázatot meg vetvén. hebr. 12. 2. nem de nem éretted szenvedtemé azokot agyalázatokot. igen is éretted, aki tsak féreg, és nyomoruság vagy, azt tudod hogy amidön ajérusálem kapuján ki vivének engemet. a kereszt, a vállamon lévén. mindenek tsufolnak vala, és bestelenségel szollanak vala felöllem, söt még fogakot is tsikorgatták ellenem. miért kellene tehat néked félni attol atsufságtol melyet avilágiak tehetnek rajtad. az én keresztemért, mint ha nagy bestelenség volna. azén keresztem, nem tudodé azt. hogy az én tanitványim azt ditsöségnek tartották, ugyan azért is mondgya az én apostolom pál. mennyünk ki azért ö hozája atáboron kivül. az ö keresztét hordozván. hebr. 13. 13.

Storophila. örömest fogom szenvedni ezután. oh! édes üdvezitöm. a kereszteket. és a gyalázatokot. te éretted, de tsak éppen egy dolog nehéz nekem. ahogy. avilágban ollyan nyilván valo vétkesnek fognak engemet tartani, a ki vétkeimért, meg érdemlettem akeresztet viselni. kérlek azért, itély meg engemet. és oltalmazz meg olyan néptöl. aki nem szent. ne adgy kezekben azoknak, kik engemet gyaláznak. ps. 42. 1.

A kristus. hogy ha azt a kegyelmet meg nem engedném is néked, semmi panaszod nem lehetne. mivel én soha semmi vétket nem tselekedtem., még is, abünös testnek hasonlatoságában öltöztem abünért. rom. 8. 3. nem számlaltaké engemet a gonoszok közében. nem vitteké engemet ahalálra, akét lator közöt. az Isten engemet terhelt meg ati gonoszságtokal. és akor ugy tekintettek engemet. valamint egy bél poklost, valamint olyat, akit az Isten el hagyot. isa. 63. 6. te pediglen ugy félsz a vétkesek közi számláltatni. mint ha igaz. és ártatlan volnál. nem tudé azt, hogy meg botránkoztattad azokot, akik tégedet szerettek, ate szived kivánságit mindenben követted, ugy hogy abünt ugy ittad, valamint avizet, és mostanában egy kis szegyenért ugy panaszolkodol., mint ha ártatlan volnál. noha nem régen mondám azt néked, hogy engemet, a ditsöség és gyalázat, szidalom, és ditséret közöt, kel követned. 2. Cor. 6: 8. ha én reám veted szemeidet meg láthatod, hogy a méltoság, az alázatosságban találtatik, ahatalom agyengeségben. és az élet. ahalálban. ha az életre akarsz érni, kövessed azt, a mi arra vezet, vesd meg a szégyent, mivel a homlokodra azért vetz keresztet, hogy meg mutassad azt, hogy nem szegyenled követni tanitásomot.

Storophila. el nem hitetvén még is mind ezeket magával. mondá. azt meg vallom uram. hogy sok féle vétkeim vannak. mind azon által. kegyelmedböl az ollyanoktol ment vagyok, a melyek másokot meg botránkoztathatnák. és a melyeket. szememre vethetnék mások.

A kristus. miért vigyász mindenkor arra, hogy mit fognak az emberek mondani, az én apostolom azt mondgya, hogy a mi ditsekedésünk nem más. hanem a mi lelkünk üsméretinek bizonysága. 2 Cor. 1. 12. ez igy lévén. akinek alelke üsmérete. nyugodalomban vagyon. nem kell arra hajtani hogy mit mondanak mások felölle.

Storophila. noha a szivem semmit a szememre nem vethet, és semmi oly nagy vétekben nem érzem magamot, mind azon által uram. az igen nehéz hogy mások nagy vétkesnek tarttsanak.

A kristus mindenkor tsak egy éneket mondasz, nem mondom én azt hogy a nehéz ne legyen. de a héjával. nem el szenvedhetetlen dolog. ám bár egy féle keresztet hordozanak a jók, és a gonoszok. de az érdem nem egy aránsu. mert noha, egy keresztet visellyenek is: de abbol nem következik hogy egy mástol. meg ne külömböztessenek. szintén ugy, valamint hogy, egy keméntzében az arany szépen fénylik, és a szalma, fekete füsté válik. és igy ugyan azon egy nyomoruság meg probállya és tisztittya a jokot, és a gonoszokot. el kárhoztattya, mivel abban a gonoszok. az Isten nevét káromollyák. és a jók áldgyák. és ditsérik.

Storophila, én ezekre egyebet uram nem tudok felelni, hanem hogy a keresztet hordozam., és hogy mindenektöl meg tsufoltassam. ekét féle rosz.

A kristus abban semmi rosz nintsen., akereszt alat szükség képen el kel szenvedni agyalázatot. mert mind azok akik Istenesen akarnak élni akristusban. üldözéseket fognak szenvedni 2 tim. 3. 12. epedig közönséges avilágban. hogy az ollyan. aki egyenes uton jár, és az Istent féli. meg vettetik attol, a ki gonosz uton jár, prov 14. 2. de te ne hajts avilág itéletire, hanem tsak köves engemet. egyébre ne vigyáz. ha a világbol valo volnál, a világ a mi övé. szeretné azt, de mint hogy. el választottalak evilág közül, hogy engemet kövess, és keresztemet hordozad. azért gyülöl tégedet evilág.joan. 15. 19. de azt tud meg. hogy még te elötted gyülölt engemet. evilág. ugyan azért is választották a kereszten valo halált nekem a sidok. hogy ne tsak fajdalmas. hanem még gyalázatos halál is lenne. azt keresték. hogy mindenek elött. utálatos, és gyalázatos lennék. azért, hogy ha senki el nem akarna is hagyni halálomért, leg aláb hogy el hagyanak gyalázatos szenvedésimért. de ugyan ezen okbol is jöttek leg inkáb hozám azok akik szerettenek. mivel oly gyalázatos halált kivántam ö érettek szenvedni, ugyan is leheté nagyob vigasztalások azoknak kik akeresztet viselik. mint a, hogy abban én hozám hasonlitnak.

Storophila, ez uram igen nagy tekélleteség. gondolom hogy nem is közönséges az emberek közöt. én pediglen érezvén gyengeségemet, nem merek olyan nagyra vágyni.

A kristus. avalo hogy igyekezni kel arra mind azoknak. kik a tekélleteségre vágynak. a melyre is hittam az embereket. legyetek azért tekélletesek. mint ati menyei atyátok tekélletes, matth. 5. 48. ezert is mondgya egy nagy doktor. hogy az ollyan aki keresi az Istent., valahány napot. valamely szenvedés nélkül töltött el. mind anyi kárt vallot. mert valamint hogy, a mely fát. a szél leg jobban ér, annál mélyeb gyüke-
ret vett, ugy az ollyanok. kik magokot tellyeségel az Isten rendelése alá vetik. magokot keményen tarttyák. és semmi öket meg nem mozdithattya.

Storophila. örömmel kivánnám, hogy ha a keresztnek uttyan nagyot haladtam volna. de azt is akarnám. ha nagy bátorságom volna.

A kristus. légy jó bizodalomal., leg elsö lépése annak a ki a jóra igyekezik., ahogy, a jó erkölcsöt kivánnya. és mennél inkáb nevekedik ez a kivánság, annál inkáb közelit a jó erkölcshöz. ha erröl bövebben akarsz oktattatni. halgassad mit mond Climacus. a szenvedésnek kezdete a. hogy nagy keserüségel veszik agyalázatokot. az utnak. közepin., hogy azt szomoruság nélkül szenvedik. avégin pedig azt háláadásal veszik. láttam, mondgya olyan három szerzetest. akiket nagy bestelenségel illettenek. az egyike azok közül azt érezvén. azon fel háborodot, mind azon által. neheztelésit el titkolta, a második azt örömel szenvedte. a harmadikának. tsak épen az eset nehezen. hogy a fele baráttya az által magának kárt tett.


Negyedik Rész. 
Hogy a kereszt viselésben el kel kerülni a hejában valoságot.

Vigyázzatok arra. hogy a jó tselekedeteteket. ne tselekedgyétek az emberek elött, hogy láttassatok azoktol. matth. 6. 1

Storophila örömel kezdé halgatni az ö szent mesterének oktatásit. és azokot követni is akará., de azon dolog történék véle, a mint szokták mondani. hogy a ki egy roszat akar el kerülni, másban esik. azt meg tanulta vala, hogy nem kellene a keresztet maga után vonni. hogy a keresztnek gyalázattyátol sem kellene félni, mivel az. aditsöségnek magja. azért már nem is gondolkodik vala egyebröl., hanem arrol a ditséretröl. és ditsöségröl, a melyet fog érdemleni. azért hogy mindenek elött viseli akeresztet. valamint a kristus. erre valo nézve, fel vevé a keresztet; de azt keresztül tevé maga eleiben. olyan formán. hogy a kereszt el fogá az egész utat. és mindenek tekintik vala ötet, azt is gondolá. hogy már ö sokat haladot volna. ajó erkölcsnek uttyán. mivel a keresztet ha ugy nem is amint kelletet. de tsak hordozta, de oh’ mely igen el tévelyednek az emberek. a midön a magok akarattyokot követik, az ollyan aki annak elötte egy kevés idövel nagyon tartot az emberek elött valo gyalázattol, más féle veszedelemben esik, és tsak nem el veszti magát. amaga mutogatása miat.

A kristus, ezt meg látván, meg üsmérteté véle. ujontába valo tévelygését. mondván, mit tselekeszel leányom, a vétket. vétekel akarodé helyre hozni. a keresztet hordozni kell. de nem kel magadot fel emelned, tekinsd meg hogy mitsoda alkalmatlan. ollyan formán hordoznod a keresztet. mindenben meg ütközöl, és ugyan maga a kereszt nem engedi néked bé menni a meny országnak szoros kapuján. olvastadé azt. hogy ársénius remete aházában lévén. szozatot halla. a mely mondá néki. gyere had mutassam meg néked, az emberek tselekedetit., ki menvén. két lovast láta. a ki mindenik maga elött, keresztül. egy hoszu gerendát viszen vala, és ollyan forman. akarának egy templomban bé menni. de azt végben nem viheték. mivel a gerendátol nem lehete. azért ketelenek valának kivül maradni. ársenius ennek magyarázattyát akarván meg tudni. a szozat azt felelé nékie. hogy az, az olyanokot jelentené, a kik kevélységböl viselik az igazságnak terhét. és a kik meg nem alázták magokot. hogy magokat meg jobbittsák, és alázatosan járjanak a kristus uttyán. azért is kivül maradnak. a meny országnak kapuján. latodé storophila, hogy mitsoda veszedelemre veted magadot. ha ugy hordozod a keresztet. a hejában valo ditséretért, azt tud meg. hogy az ollyan formán valo kereszt hordozás. ollyan ostoba kevélység. a mely semmi jutalmat nem érdemel.

Storophila. én uram azt tsak azért tselekedtem hogy el kerülhessem azt a vétket. a melyröl meg intettél volt. engemet, nem gondoltam hogy rosz legyen jót tselekedni. és azért egy kis ditséretet várni. én azt olvastam hogy a ditséret bátorságot ád, még aleg félékenyebeknek is. ugyan ezel is akartam magamot meg bátoritani. akereszt hordozásra. gondolván azt, hogy szabad azal akis segittségel meg könyebitteni azokot a sok nehézségeket, a melyek el idegenittik. azokot kik akarnák a keresztet hordozni.

A kristus. meg tsalod magadot leányom. mivel ha a ditsöséget szereted. az olyat szeresed amely örökös. avilágit pedig meg vessed. mert az ollyan mint a füst, igen rosz kereskedö vagy, hogy ha szenvedésidet az emberi ditséreten akarod el adni. és a menyeit el veszteni. mely tsudálatos az emberi meg romlot elme. aki nagyobra betsüli az emberi ditsöséget., az Isten ditsöségénél. mitsoda bolondság. alelki dolgokban olyan hejában valo ditséretet, keresni., a melyet a szél el viszen., sok munka után semmit sem nyerni, egy jó szolga az ö munkájában, mindenkor az urát tekinti. és az ollyan tanitvány. a ki elö akar menni. mindenkor az ö mestere mellet marad. te pedig ellenkezöt tselekeszel., mivel jó tselekedetidben nem vigyász az uradra és Istenedre., akitöl kell várni tsak egyedül ajutalmat. és aditsöséget. te pediglen ollyanokra tekintesz., akik olyan nyomorultak mint magad és akik néked semmi jutalmat nem adhatnak, azt kellene tudnod hogy az Isten igazságos lévén. reá emlékezik ajóra. mellyet ö érette tselekeszel, az emberek pedig változok, és igasságtalanok lévén, tsak a jelen valot tekintik. és hamar el felejtik a mit érettek tselekeszel. ate jó tselekedetidet. az égben irják. és te azt akarod hogy eföldön tekinttsék azokot. a menyei dolgokért viaskodol. és evilágon keresed el venni a koronát.

Storophila. soha sem gondoltam volna azt uram. hogy rosz volna valami kis ditséretet keresni olyan dologban a mely magában nem rosz.?

A kristus látom én azt. hogy az áitatoságnak iskolájában még te igen keveset tanultál., hallottadé azt valaha. hogy én mit mondottam ez iránt, vigyázatok arra hogy a jó tselekedeteteket ne tselekedgyétek az emberek elött. hogy láttassatok azoktol, ha külömben tselekesztek, ati menyei atyátoknál. jutalmatok nem lészen. matth. 6. 1. ugyan ezen az okbol mondottam hogy nem kel ugy tselekedni mint a kép mutatok, kik az emberek elött. valo ditsekedésböl. adnak alamisnát, és akik azért imádkoznak a sinagogákban. és az uttzákon, hogy az emberektöl ditséretet nyerjenek. mivel én azt akarom. hogy az áitatoságnak tselekedetit titkon kell végben vinni. ugy hogy az én atyám. aki azt titkon láttya, nyilván meg jutalmaztassa,

Storophila. noha sokszor hallottam immár ezeket a szent oktatásokot. mind azon által ezekröl nem emlékeztem. és ezekröl ugy nem gondolkodtam a mint kelletet volna.

A kristus hát tsak enyi hasznát veszedé az én beszédimnek, amelyek hasznosok., de hogy kövessem beszédimet. azt mondom néked, nem hejában mondotta Chrisostomus., hogy a hejában valo ditsöség, a kinnak, és a szenvedésnek az annya. nintsen is kulömben, mivel Dávid azt mondgya. hogy az Isten meg törte tsontyait azoknak., kik az embereknek. akarnak tettzeni. meg is gyaláztattak, mert az Isten. meg vetette öket. ps. 52. 7. jaj azoknak, kik az én keresztemet viselik. és engemet nem követnek. mert nem követik az én alázatoságomot, az illyenek két féle kint szenvednek, elöször nagy fáradságot. a melyel keresik aditséretet, másodszor az örökké valo kint. a melyben vezeti öket az ö kevélységek.

Storophila. kérlek kedves meg valtom tanisd meg szolgálodot., hogy miképpen lehessen azt el kerülni..

A kristus. halgassad ezeket. a testnek szövétneke a szem, ha ate szemed tiszta. az egész tested is világos lészen. luk. 11.34. a lélekszeme, a sziv indulattya, ha atiszta, az egész tselekedeted szép, világos., és egyenes lészen. nem elég azt meg visgálni, ha ate tselekedeted jóé. hanem azt kel meg visgálni. ha a tselekedetednek vége jóé. mivel az Isten. nem tekinti anyira a tselekedetet., mint annak végit. erre a végre is mondgya az én apostolom. akár észtek, akár isztok, akár mit tselekesztek. mindeneket az Isten ditsöségire mivellyétek. 1 Cor. 10. 31. ezeket a szokot kell ate elmédben, és szivedben. bé nyomtatni, ugy hogy egyenes legyen szándékód, és tsak egyedül az Istenhez igyekezék. és igy minden jó tselekedetedet az Istenhez kell forditani. az egyenes szándék által. mivel akár mely jónak lássék lenni atselekedet., de a meg hal, hogy ha tsak ajó szándék. azt nem élteti, ne tselekedgyél tehát semmit is hejában valoságbol. és azért. hogy az emberektöl meg ditsértessél. hanem a midön, valamely jó igyekezetet tettél fel. az Isten ditsöségire., azt egyaránt. mind végig kövessed.

Storophila. de uram miképpen kerüllyem azt el. hogy az emberek ditséreteket ne keresem.?

A kristus. el kel azt magadal erösen hitetni. hogy az Isten mindenüt jelen vagyon, mivel kitsoda az, a ki az ura elött. lévén, inkáb kivánna még is tettzeni valamelyiknek atársai közül, mint sem az urának akitöl mindent vár, ne gondoly tehát az emberek ditséretivel, hanem várjad az igasságos bironak sententiáját. és tsak egyedül. annak akarattyát keressed.

Storophila. uram mit kellesék még többet tselekednem?

A kristus egyebet nem. hanem visellyed akeresztet. alázatos elmével. Héráclius CSászár. igen drága öltözetben lévén. arra a hegyre akará vinni nagy pompával a keresztet. a melyre én vittem. vala. de egy láthatatlan kéz. meg tartoztatá ötet. ugy anyira hogy mentöl inkáb erölkodnék fel vinni, annál inkáb érzé hogy viszá taszitanák. ezen a tsudálatos dolgon meg ijede mind maga, mind a jelen valo nép, azonban. Zakariás, ajérüsalemi püspök. meléje menvén mondá néki. uram visgáld meg, hogy ha. eza nagy pompa meg egyeziké akristus szegénységivel. és alázatoságával. akoron a CSaszár magában térvén. és le vetvén drága ruháját. közönséges köntosben öltözék. és minden akadály nélkül. fel vivé akeresztet a kálvária hegyére, ahonnét annak elötte egy nehány esztendövel el vitték vala a persák. eszerént akarom tehát hogy visellyed a keresztet. szemérmetességben. és

Az olyan. a ki igen sietve megyen. meg esik. prov. 19. 2. alázatosságban járván. és hogy a menyiben lehet. el kerüllyed az emberi ditséretet.


Ötödik Rész 
Hogy a ki a keresztet hordoza. annak akristus után, és nem elötte kel járni.

Az olyan a ki igen sietve megyen meg esik. prov. 19. 2.

Valamint hogy az olyan. aki egyszer az egyenes utrol el tér, mentöl többet megyen., annál inkáb el tévelyedik., ugy az ollyan. aki nem igazán keresi az Istent hanem tsak gyenge akarattal. akarván is. nem is. nem fog soha az egyenes uton járni, hanem egyik tévelygésböl. amásikában esik. storophila. ezt meg probálá, mivel el akarván az egyik vétket kerülni, amásikában esik. akristus oktatási. oly igen meg haták az ö szivét. hogy magában fel tevé. nemesi modra követni az keresztnek uttyát, akár mely kemény legyen a, azért nagy bátorságal egy keresztet ragadván. a vállára veté. és nem hogy az ö szent mesterének parantsolattyátol várt volna, hanem aztot meg akará elözni., ez az ártatlan galamb. nem tudván tehát azt jól. hogy mire adná magát., nem is tarta semmitöl. hanem amaga elméjire tamaszkodván. el indula,. kalauzul vévén magának., a maga hittségét.

De akristus meg tartoztatván ötet. mondá. nékie. meg tsalod magadot storophila, mód nélkül el hagyod magadot. a helytelen valo buzgoságnak. ugy tettzik mint ha már is. el felejtetted volna. az én oktatásimot.

Storophila. mellyek uram azok az oktatások.?

A kristus. hát már is el felejtetted, nem mondottamé azt meg, még eleinten. hogy ha ki utánnam akar jöni. vegye fel az ö keresztét. és kövessen engemet., ezeket gyakorta meg mondottam néked, te pedig ezekre semmit sem vigyáztál.

Storophila. észre nem vévén vétkit. mind azon által akarván magát menteni monda, uram én azt gyakorta hallottam. hogy a lágy melegek. és tunyák. néked nem tettzenek. hanem azokot szereted akik buzgoságal szolgálnak., és arra emlékezem hogy ate apostolod. arra int minket hogy ne tsak lépve járjunk. hanem fussunk ugy fussatok, hogy a jutalmat el vehessétek. 1. Cor. 9. 24. miben vétettem tehát én, hogy ha a futáshoz készülök, és szaporan akarok járni a keresztnek uttyán.

A kristus. abban vétettél leányom. nem jársz utánnam, és nem követz engemet, nem engemet vész kalauzodnak. gondolodé azt, hogy nem volt annak oka. miért nem hordozta, elöttem akeresztet. a Cyreneai simon. hanem utánnam, azért ha elö akarsz menni a lelki dolgokban végy engemet kalauzul, mivel az evangyéliumban azt mondottam. hogy nem elöttem. hanem utánnam kel járni.

Storophila. botsás meg uram nékem. mivel azt nem gondoltam hogy nem jó elöre menni, mert ha jó dolog akeresztet hordozni, mi szükség vagyon akalauzra.?

A kristus. nem elég azt tselekedni amijó, hanem azt jól kell tselekedni. igen nagy kevélység azt gondolni hogy nintsen szükséged amás tanáttsára, azt hagyom tehát néked hogy magadot ne tanittsad, és ne adgyad magadot olyan uttra kalauz nélkül, a melyen. soha sem jártál. mivel ha más képpen tselekeszel. veszedelemre tészed magadot., és el is faradtz. ha erösen mégy, vagy el aluszol az uton. ha lassan jársz.

Storophila ki gondolhatná uram. azt. hogy oly nagy veszedelemre tegyem magamot, ha a magam elméjire hagyom magamot. és ha buzgoságal akarok másokot meg haladni.?

A kristus örömest meg engedem néked ezt a vétket, mivel még keveset probáltál, de hogy meg üsmértessem veled, mitsoda veszedelmes alelki dolgokban. a magad elméjire támaszkodnod, és azt kivánnod hogy engemet meg elözz, vagy azokot kik hely tartoim., azt elég meg tudnod hogy mi történék péterel, az én elsö apostolomal, aki is egy szer elöttem akarván menni, és halván engemet szenvedésemröl beszélleni. mondá. oh uram. Isten ne adgya hogy a néked ugy legyen., de mit felelék erre. távozál el tőlem sátán. botránkozásomra vagy nékem. mivel nem vagy bölcs. az Isteni dolgokban matth. 16.22. ez a szó. távozál el tölem. azt teszi, kövess engemet., elöttem akarszé járni., tanátsot akarsz nékem adni. holot tenéked kel azt töllem venni, azért is nevezém sátánnak. mivel ö akará meg mutatni az utat az ö mesterének, és urának. erre a végre is mondá egy szent ember., hogy ha látod hogy egy iffiu a maga akarattya után az ég felé fel mégyen., fogd meg néki a lábát. és vesd le., mivel nem hasznos nékie olyan formán fel menni. st bern. látodé tehát mitsoda veszedelmes mod nélkül sietni.

Az urat követni nagy ditsöség. Eccli 23. 38.

storophila. de uram. mitsoda rosz vagyon abban, ha valaki a maga akarattya. után. akarna fel menni az égben?

A kristus. abban az a nagy rosz vagyon. hogy a maga akarat, a kevélységnek alába. a melyel senki még fel nem mehetet az égben, még is azt mondom néked, hogy az, aki maga magát vezeti, és világoság nélkül jár. veszedelemben forog., mivel sokan szenvedtenek, sok fáradságokot. és munkákot. mint ha az, az Istenért lett volna. noha tsak a magok akarattyokot követték: magok felöl sokat álitván. a minden fáradságokot haszontalanná tette., kövess hát engemet ha okos vagy, kövessed mojsest is az én szolgámot., a ki is meg tudván. hogy a meg igért földre kellene néki a népet vinni. mondá bizodalomal., hogy ha elöttünk nem akarsz járni, inkáb kine vigy minket ebböl a helyböl, mivel miképen tudhatom én azt meg. és ate néped, hogy kegyelmet találtunk elötted, hogy ha velünk nem jársz., exod 33. 35. azért tsak egy lépést se tégy. nálam nélkül. hogy ha futni akarsz., azt is meg engedem, de ugy hogy ne elöttem kivány futni. ha engemet el akarsz érni. kövess engemet, de ne magadtol., hanem az én kegyelmemnek segittségével


Hatodik Rész
Hogy a keresztet jol lehessen hordozni. akristus példáját kell követni.

Az urat követni nagy ditsöség. eccl. 23. 38.

Storophila végtire magaban térvén. és anyi sok hellyes okokal meg gyözetetvén. ugy kezdé hordozni a keresztet amint kelleték. és szivének örömével. mondá a kristusnak, járjon az én uram az ö szolgáloja elött, és lassanként követni fogom nyomdokát.

A kristus eszerént kell tselekedned leányom. és most keszdesz okosá lenni. mivel ate üdveségedért szállottam le az égböl, a miket te néked kelletet volna szenvedned, azokot én szenvedtem. nem szükségböl, hanem nagy buzgo szeretetemböl. az által meg akartam néked mutatni. hogy békeséges türönek kell lenned. és hogy tsendeségel vegyed, ez életben valo nyomoruságokot, mert én születésemtöl fogvást, az utolso szem pillantásomig. mindenkor nyomoruságban és szenvedésben voltam, nagy szegénységben éltem. sok féle panaszokot hallottam ellenem., tsendeségel szenvedtem abestelenségeket, jó tételimet. hálá adatlanságal. fizették, tsuda tételimet káromlották. szent tanitásomot hamiságal vádolták. és azt tsufságal illették.

Storophila. uram mint hogy oly békeséges türö voltál egész életedben. és hogy az által nagy engedelmeségedet mutattad az atyádhoz, az igasságos hogy én nyomorult bünös, szenvedgyek én is azért. hogy szent akaratodnak engedelmeskedgyem. és hogy visellyem üdveségemért. ehaladno életnek sulyos terhét, mind addig az ideig, amég néked tettzik. mert noha bár nehéz légyen is az élet, de ate kegyelmednek ereje által. érdemet okoz, és anyi sok szenteidnek páldájok után. aleg gyengébnek. is. kel ez életet betsülni, ugyan is nagyob vigasztalásunk vagyon nékünk abban., mint sem azoknak. kik az ó törvény alat voltanak., a midön a mennyeknek kapuja bé vala zárva, és az út. mely arra vezet. üsméretlen vala, kevesen lévén ollyanok. kik azt keresték volna, az elsö idöbéli szentek., és igazak elött. bévala téve. a menyei kapu, mind addig. valamég azt meg nem nyittá a te vérednek. és keresztednek érdeme. miképpen lehessen nékem meg hálálnom azt a kegyelmet melyet velem tettél. és a te hiv szolgaidal, hogy ate országodra oly egyenes, és bizonyos utat mutattál, nékünk. mivel szent életed, és békeséges türésed. az az út, a melyen kel hozád mennünk, hogy ha elsöben magad meg nem mutattad volna nékünk azt az utat. és ha magad elsöben nem jártál volna azon, az uton. kitsoda lett volna az, aki azon járt volna, oh menyin maradnának hátra, hogy ha a te nagy példád nem bátoritaná.

A kristus a nincsen kiilömben, ugyan azért is, adtam néktek példát. hogy a mint én tselekedtem. veletek, tiis azon képen tselekedgyetek. joan. 13. 15. azért ha a keresztet jól akarod hordozni,. visgáld meg hogy miképpen hordoztam én azt. erre valo nézve mondgya az én apostolom, nagy álhatatosságal fussunk. a mi elönkben adatot tzélunkhoz. tekintvén ahitnek fejdelmére, és el végezöjére. a jesusra. hebr. 12. 2.

Storophila. oh. édes jesusom., te vagy abékeséges türésnek., és az érdemnek tüköre. mindenkor tégedet foglak tekinteni, és a szivemben hordozni: ugy hogy mindenkor tégedet, és ate szenvedésidet látván, az én szenvedésim könnyebbek lehessenek nékem.

A kristus. eszerént tselekedgyel. storophila. mivel. igen nagy ditsöség az urat követni. mert ö ád vég nélkül valo napokot. eccl. 23.38. ez a szó kövessed az urat. arégi görög bölcseknél. igen nevezetes mondás vala., ezt mostanában valoságal. követik a hiv keresztények., és azal nagy érdemet nyernek Isten elött.

Storophila uram kérlek mondgyad meg énnekem miben áll. az az érdem?

A kristus. abban hogy az Isten kedvében vannak, nem olvastadé mit mond az irás az igazak felöl, láttattak az esztelenek szemeknek meg halni. és gyötrelemnek állitatot az ö ki mulások., és a töllünk valo el menetelek veszedelemnek; és ha az emberek elött kinokat szenvedtek is. az ö reménségek halhatatlanságal tellyes. mert az Isten meg kisértette öket, és magához méltoknak találta öket, sap. 3. 2. 4. 5. boldog kereszt, és nyomoruság tehát az, a mely az Isten kedvében teszi az embert., éppen tsak a nyomorult. a ki szomorkodik a nyomoruságban. mivel ha engemet például nem veszen. a nyomoruságban., azt nékem nem is ajánlya, és ha azt nem szenvedi érettem., nem lészen Isten elött kedves. ezért is mondottam én azt. hogy a ki fel nem veszi keresztét, és engemet nem követ, nem méltó az én hozám. matth. 10. 30.

Storophila. Ezeket nagy álmélkodásal halgatván. fel kiáltá. kitsoda az, aki követhetné teremptöjét. eccl. 2.12. tartozom én azal édes jesusom, hogy hozád kaptsollyam magamot. mivel magad mondottad, hogy magad vagy az útt. az igazság. és az élet, magad vagy a meg térésnek uttya, a szent tanitásnak. igazsága, és az örök boldogságnak élete.

A kristus. azt jól mondod, mivel én vagyok az útt, és tsak én általlam lehet hozám jöni, az is jö hozám én általlam. aki abékeséges türésnek. és az alázatoságnak. ösvényén jár. a melyen mind a munka, mind a fáradság. mind a félelem. és a szomoruság fel találtatik, én mind ezeken által mentem, noha a ditsöségnek királlya vagyok. azért hogy az emberek ne kivánnyák azokot el kerülni, hanem meg gyözék szenvedésekel.

Storophila. mind azok uram. a miket nékem mondottál., bé töltöttek szent örömel, és azon eleget nem tsudálkozhatom. hogy menyi sokan vannak olyanok. akik tégedet nem akarnak követni.

A kristus. még jobban tsudálkoznál. hogy ha tudnád mitsoda kárt vallanak az ollyanok., mint hogy én vagyok az embereknek fejek., és ök az én tagjaim, az ollyan a ki nem akarja az ö fejével szenvedni akeresztet. és a nyomoruságokot., nem akar meg egyesülni atestel., hasonlo képen, anem érdemli hogy vigadgyon az ö fejével. hazájában, aki nem akar véle szenvedni az uton.

Storophila. atagok miért ne követnék az ö fejeket. hogy ha jót veszünk tölle. miért ne vennök el tölle anyo-
moruságot is. természet szerént valo dolog a tagnak. a fövel. szenvedni. oh mely boldog tag az. aki ehez aföhöz ragaszkodik. es aki el nem marad tölle. afö azért szenvedet. hogy a tagnak példát adgyon. mivel uram szabad akaratodbol szenvedtél., és mi szükségböl szenvedünk. irgalmaságodbol. szenvedtél. és mi meg érdemelyük a szenvedést. és igy ate jó kedvedböl valo szenvedésed nékünk vigasztalás. szenvedésünkor, a hitnek szemeivel kell tekintenünk a mi fejünkre. és azt kell mondanunk. ha ö véle ugy bántanak, hát mi mit várhatunk., ha magad aki bünt nem tettél, és akinek szájában, álnokság nem találtatott. 1 petr. 2. 22. ha magad anyi gyalázatot szenvedtél. keresztedet véres válladon hordoztad, hát nekünk mit nem kellene szenvednünk., azt kivánom uram, hogy az én szivemhez légy szegezve. hogy mindenkor az elmémben légyen kereszt hordozásod., mivel egy jó vitéz. nem panaszolkodik se a fáradságért, se sebben valo eséséért, hogy ha láttya a tisztét hasonlo veszedelemre, és fáradságra adni magát.


Hetedik Rész
 Hogy igasságtalan valo dolog. panaszolkodni a keresztnek sulyos, és hoszas voltárol.

A mi egy szem pillantásig valo és könnyü. nyomoruságinknak szenvedése., a ditsöségnek felette. igen. igen örökké valo allandoságát szerzi mi nékünk. 2. Cor. 4. 17.

Azok kik a kristus szolgálattyára szentelik magokat, eleintén, kegyes vigasztalásokal. tápláltatnak. valamint az olyan kisdedek. akiket az attyok. téjjel táplál. de a midön valamenyire eléb mentenek ajó erkölcsben., nagy kisértetekel. is fognak. némelykor meg probáltatni. mert mentöl inkáb ellene állunk a mi ellenségünknek, annál inkáb igyekezik hogy bennünket meg gyözhesen. keveset is gondol az ollyanal., a kit könnyen magáévá tehet., az Isten némelykor el távozik azért, hogy meg probállya hüségeket azoknak., a kik valoságal az övéi, ebböl következik. hogy a mely dolog kedves avigasztalásnak idejében., ugyan az a dolog el szenvedhetetlen a nyomoruságban., ezt a változást meg probálá Dávid, a mikor azt mondgya. a bövségben lévén, azt mondottam. hogy soha meg nem tántorodom, de nézük mit mond anyomoruságban. mihent ortzádot el forditottad. töllem. azonnal keserüségben estem. ps. 29. 7.

Hasonló változást fogunk látni storophilában. azt láttuk. mitsoda örömel hordozta a keresztet, de mostanában. hogy a szélvész fel támadot., tsak a sok panaszolkodást fogjuk hallani, nagy vigasságal hordozá a keresztet. de mentöl többet hordozta, annál sulyosabnak kezdé találni, azért is panaszolkodni kezdék, némelykor arrol, hogy a kereszt hoszu volna, némelykor meg hogy nehéz, erre valo nézve el fürészele egy darabot a keresztböl, gondolván hogy a kristus távul lévén. nem látná ötet.

A midön pedig a kereszten munkálodik vala, akristus oda érkezék. és meg feddé arrol mondván., mit látok. és mit gondolsz storophila. nem veszedé azt észre hogy meg gyalázod akeresztet. hogy ha abbol el vész. hát igy hordozodé az én terhemet, a melyet is nem régen oly nagy buzgoságal kivántál hordozni.

Storophila kérlek uram. ne bánnyad a mit tselekszem, mivel ez a kereszt. igen hoszunak tetzvén, azt gondoltam. hogy abbol egy darabot el vehetek.

A kristus. sokal jobban beszélsz mint sem gondolod a midön azt mondod hogy az a kereszt hoszunak tettzik. azt jól mondod. mert a tsak tettzik, de valoságal nem hoszu, hogy ha pedig magad intenéd magad a szenvedésre és azt mondanád. legyünk békeséges türésel; a szenvedésünk nem tart sokáig, illyen formában nem tettzenék hoszunak, se nehéznek, mivel az emberek. tsak anyiban nyomorultak, a menyiben magokat. annak tarttyák lenni.

Storophila. mind azon által uram. ez a kereszt nékem nagy fájdalmakot okozot, a melyeket keservesen érzettem.

A kristus. hogy ne éreznéd. mivel olyan aszszonyi modra szenveded azokot, valo hogy a nem volna ember a ki nem érezné a keresztnek sulyát. de meg azt nem hordozni. a sem volna keresztényi dolog. és azért panaszolkodni. valamint magad tselekeszel., az illetlen dolog egy ollyan. személyhez, akinek bátornak kellene lenni. és a kinek, el kellene azt magával hitetni. hogy egy keresztényhez illendö akár mitsoda nehéz dolgot el szenvedni, azért, hogy el nyerhesse az Isten országát.

Storophila. én tsudálom a mások jó erkölcseit. és nem tudom miképpen mondhattyák azt. hogy a kereszt. se nem hoszu. se nem nehéz. noha mi azt. láttyuk. tapasztallyuk, és érezük hogy nehéz.

A kristus. meg mondottam immár. hogy az embereknek, nem a dolog okoza a bajt. hanem a vélekedés. a mellyel vannak ahoz adologhoz. agyakorta meg történik, hogy két személy. egyaránsu keresztet viselvén, az egyike, akinek nagyob elméje vagyon, azt gondollya hogy a kereszttye szalma kereszt, a másikának, akinek az elméje tompa, gondolkodo, a kereszttye igen nehéznek láttzik, ebböl meg látod hogy sok dolgot tsak a vélekedés külömböztet meg, ez iránt egy példát hozok elö, a Chartusiánusok közöt egy bizonyos novitius lévén. eleinte igen nagy buzgoságal. vivé végben minden féle hivatallyát. és a leg nehezeb dolgát is nagy serénységel., de idövel lassanként. meg kezde lágyulni., ugy anyira, hogy a mi az elött könnyünek láttzot lenni nékie, azt az után igen sulyosnak találá, a többi közöt, semmi nékie nehezebben nem eset. mint a hogy novitius lévén, kételen volt fekete kámsát viselni, azon igen szomorkodék, és azt igen nagy keresztnek tartá. a többi pedig azt semminek tartották. ugy történék egyszer, hogy almában. mínt ha engemet látot volna egy nagy keresztel, és mint ha a klastromban egy gráditson akartam volna fel menni, de nem lehete anagy kereszt miat, anovitius azt látván. hozám jött nagy siettségel. hogy segitene nékem fel menni, de reá tekintvén nagy haragosan, mondám nékie, ugyan hozád illik nekem segiteni, holot te a magad keresztét sem viselheted. még is mást akarsz segiteni, a novitius  erre fel ébredvén, magát meg jobbitá. és békeségel valo türését meg mutatá.

Storophila. Ezekre örömest felelt volna, de nem lehete, mind azon által mondá. avalo uram hogy nehéz meg elégitteni az embereket. mivel mindenkor panaszolkodnak állapottyokrol., és szüntelen szomorittyák magokot., mert ki ki inkáb érzi amaga nyavalyáját mint sem a másét. és azt nagyobnak is tarttya a másénál, akinek a foga fáj. azt gondollya, hogy másnak nem lehet annál nagyob fájdalmat szenvedni. akinek a feje fáj, azt tarttya. hogy annál nintsen semmi nehezeb, közönségesen azt mondgyák, hogy inkáb szenvednének el más féle nyavalyát. mint sem azt, a melyet szenvednek, azt meg vallom. hogy én is ezt sokszor mondottam. de mint hogy a néked nem tettzik, hogy el vágjak a keresztemben. enged meg azt leg aláb, hogy meg gyalultassam. hogy simáb legyen. meg azon kivül is hogy nehéz. olyan egyenetlen. hogy fel sérti a vállamot.

A kristus leányom. igy fogszé mindenkor beszélleni, és nem szünölé meg valaha apanaszolkodástol, nem jobbé esze rontatni. és töcsköltetni a nyavalyáktol. és szenvedésektöl, a lélek üdveségiért, mint sem egéségesen el kárhozni, mentöl inkáb meg lészesz terhelve. annál hasznosab lesz néked, és a menyi könnyebülést fogsz venni, anyival. keveseb lesz jutalmad, lássad tehát mit akarsz választani. azté a mi meg terhelvén. meg könnyebit tégedet., vagy azt. a mi meg könnyebitvén. meg terhel tégedet., amely nyavalyát szenvedtz., a meg nagyobittya érdemedet., de a könnyebség azt meg kissebitené.

Storophila. ez uram mind jó. de az én vállaim nem olyan erösek. hogy illyen nagy terhet el birhassanak.

A kristus nem tudod mit beszélsz. mint ha az örökké valo bölcseség. nem tudná azt. hogy mit tehet az emberi erö, hanyszor mondottam már azt te néked, hogy az Isten igaz, és nem hágy tégedet fellyeb kisértetni annál, a mint el szenvedheted. sött a kisértettel a szabadulásra utat nyit. hogy azt el szenvedhessed. 1 Cor. 10. 13. egy jó doktor tudgya azt, hogy miért ád az orvoságbol. egynek többet. mint sem a másikának, mivel azt mind a nyavalyához, mind a beteg természetihez kel alkalmaztatni. ha a beteg akarná tanitani a doktort, méltán felelhetné nékie. hogy nem a betegnek kell nékem tanácsot adni, hanem az enyimet kell néki követni,. ha meg akar gyogyulni.

Storophila. oh! Istenem uram. mely sulyos ate karod én rajtam. az én gyengeségem miat tsak alig hogy el nem esem az én hoszu, nehez. és kemény keresztem alat.

A kristus. vigyáz magadra. storophila. és had el az illyen panaszolkodásokot., és zugolodásokot, mert azok ellenkeznek. az Isten akarattyával., aki is azt mondotta az én apostolom által. nem restelkedünk, ha a mi külsö emberünk meg romol is, mert a belsö minden nap épül, ami nyomoruságinknak, egy szem pilllantásig valo szenvedése, a ditsöségnek, felette igen. igen. örökké valo állandoságát szerzi mi nékünk. 2 Cor. 4. 16. mondgyad hát még is ez után. hogy sokat szenvedcz. hogy a kereszted igen hoszu és nehéz, az apostol azt mondgya 2. Cor. 11. 24. hogy a te szenvedésed igen rövid és könnyü, azt jól is mondgya. mivel anyiszor meg nem ostoroztattál. mint ö. se a tenger fenekén. egy napot és egy éttzakát nem töltöttél egy szoval. még vért sem ontottál én érettem. látod tehát hogy a te szenvedésid kissebbek a ditsöségnél. a melyet néked fognak szerezni, és helytelen panaszolkodol., mivel a nyomoruságnak egy szem pillantásig valo szenvedése. aditsöségnek. felette igen. igen örökké valo állandoságát szerzi.


Nyoltzadik Rész.
Hogy a keresztet minden nap kel hordozni, és 
 azt soha le nem kell tenni.

Fiam meg ne vessed az urnak intésit, és békeségel. szenvedgyed a midön ostoroz. prov. 3. 11.

Storophila. látván azt. hogy nem hagyták volna jóvá, a midön el akara vágni egy darabot a keresztböl. azért azt a vállára veté, noha nagy kedvetlenségel, és mondá, a kristusnak. kérlek uram mondgyad meg azt énnekem. hogy menyi ideig kel még ezt a keresztet hordoznom. és mikor láthatom annak végit. igen hoszunak tettzik nékem ez az út, és sok idö kel arra a még végit érhetem.

A kristus. storophila semit sem használnak néked zugolodásid, igen távul jársz még a martyrumok nyomdokitol, és a kikröl énekeli az anyaszent egyház.

Szelidek mint a júh, szenvednek türésel.
probállyák hohérnak. kegyetlen kinzásit.
csendes az ö lelkek, s’ tellyes reménségel,
nem hogy zugolodnék. söt áldgya fájdalmit.

ollyan szándekban vagyé mint ezek a keresztény vitézek. vagy fogszé mindenkor zugolodni és panaszolkodni, némelykor a kereszted hoszaságárol. némelykor annak nehéz voltárol. tudodé azt hogy te kivagy? és hogy ki legyen a, a kire. haragszol., de kérlek ki vagy te, nem egyéb hanem árnyék. és pór, ki ellen panaszolkodol, nem de nem az Isten ellen, az ellen a véghetetlen, és bölcseségü Atya ellen.? azt meg engedem néked, hogy nehéz a kereszt, de arra kell vigyáznod, hogy azt nem tsak meg engedi, de söt még az Isten küldi reád, leányom, az Isten maga önnön a joság, még is te akarod nékie meg mutatni, hogy miképpen bánnyék veled, az ötves tudgya azt. hogy meddig kell a keméntzében hagyni az aranyat, te néked sem szükséges meg tudni azt az idöt a mely Isten hatalmában vagyon. akoron ment lész a keresztöl, a midön a ki reád adta. idejét láttya el venni rollad, helytelenül panaszolkodol tehát. az idönek hoszas voltárol, tsak a te gyengeséged tselekeszi azt, mivel az idö magában rövid, kapcsollyad tehát magadot az Istenhez, hadgyad az ö akarattyára magadot. és rövidnek találod azt az idöt, a melyröl panaszolkodol.

Storophila. akár mint légyen uram. de az én eröm el fogyot, és ollyan gyenge vagyok. hogy továb nem mehetek. nem tsak hoszu nékem eza munka. de a fájdalmat sem szenvedhetem továb.

A kristus. soha nékem illyen formán többé ne beszély. jób volna azt egyszers mind meg mondani, hogy nem akarod akeresztet hordozni, mint sem azt mondani hogy azt nem hordozhatod. mivel tud meg azt. hogy mindent tselekedhetel az által. a ki tégedet meg erösit. philip. 4.13. semmi akor nem nehéz, a midön a ki valamit parancsol. segittséget ád parancsolattyának. végben vitelére, szokása abetegnek meg unni mind azt. a mi néki használhatna, és örömesteb szereti a hellyit változtatni, mint sem az orvoságot bé venni., légy jó reménségben tehát storophila, ha a fájdalmad könnyü, ahoz nem nagy békeséges türés kell. ha a nehéz, a ditsöséged nagyob. lészen. és ha a hoszu. a jutalom is örökös lészen. azon kivül is a mihez az ember meg szokik. azt könnyebben szenvedi, a mi minden nap történik. azt végtire nem tarttyák nagy bajnak, és a szokás. mint egy természetté válik. az ollyanok, kik még a tengeren nem jártanak, mihent a hajoban mennek, minden fel háborodik bennek. mert ahoz nem szoktanak, és az után. a hajó hánkodása miat. fö szédelgést éreznek, de az ollyanok. akik atengeren sokat jártanak, kik azon sok féle szélvészeket probáltanak. ollyan bátran vannak a hajoban. mint ha a földön járnának, nem hogy a hajo fenekére rejtenék el magokat, de söt még a hajó felsö padlásan sétálnak. ugy anyira. hogy a mi eleinte rettentönek tettzet nékiek, atengeren. ahoz hozá szokván. azt azután semminek tarttyák, hasonlo dolgot fogsz teis. tapasztalni, és a mindenkori szenvedésed., végtire könnyebnek tettzik.

Storophila attol tartok uram., hogy a még a szenvedeshez szokhatom, addig minden eröm el ne fogyon. mivel nem látom, mikor lesz még vége ennek a nehéz utnak. és azt jól érzem hogy mihent a keresztet ream veszem, és az utra el indulok, soha én annak. végit nem fogom érni.

A kristus. hogy hogy storophila. már is meg ijedtél. el akarodé hagyni az utat,? ellene akarszé mondani a keresztnek,? ne tselekedgyél olyan dolgot, mivel minden eddig valo fáradságod haszontalanná lenne, egy kereszténynek minden ditsösége. a, hogy el mondhassa az ö fejével. el végeztem a dolgot melyet én reám biztál volt. hogy el végezem, joan. 17. 4.

Storophila, bizonyára uram, sokal nagyob békeséges türönek kellene lennem, mint sem a mint vagyok, hogy anyi sok esztendeig meg maradhatnék a szenvedésben.

A kristus. halgasad mit mondok, semmi féle kereszt nem fog néked, se hoszunak, se nehéznek tettzeni. hogy ha annak igazán valo mértékit adod, visgáld meg tehát annak szélyeségit, hoszuságát, magoságát, és mélységit, a keresztnek szélyeségit, az Isteni szeretettel kel meg mérni, mivel tsak a tselekeszi a jót ugy, a mint kivántatik, a hoszát pedig annak, az alhatatoságal kel meg mérni. mivel a ki végiglen meg marad. a meg tartatik. matth. 10. 22.

A keresztben valo álhatoságnak. azt nevezik, a midön abban végig meg maradtz minden zugolodás, és nyughatatlanság nélkül, ez igy lévén. ha abban a szándékban vagy. hogy a keresztet hordozad. légy álhatatos, és maradgy meg abban végig, ha azt meg akarod tudni hogy mi légyen a keresztnek magossága, és mélysége, azt az Istenröl valo üsmerettséged szerént lehet meg mérni, mivel a keresztnek magosságát ugy tudod meg ha az Istent meg üsméred, és ha ötet szivedböl szereted, azt el hitesd magadal storophila, hogy a midön a kálvária hegyére vittem a keresztet. olyan buzgoságal kivántam az én atyámnak. akarattyát végben vinni, hogy a világ végire is el vittem. volna az emberek üdveségekért, ha ö azt kivánta volna töllem.

Storophila. ezekre abeszédekre nem sokat hajtván. és a munkát meg unván. akeresztet el veté. és már szalado félben is vala, de a kristus meg tartoztatván mondá nékie.

A kristus jaj azoknak kik a békeséges türést el vesztették eccl. 2.16. mit tselekszel storophila. honnét vagyon hogy most szaladcz a keresztöl. hejában valo a jó tselekedet, hogy ha azt nem gyakorolod.

Storophila ha azt tudtam volna hogy ollyan sokáig kelletik hordozni a keresztet. és hogy semmi könnyebségem nem lészen, soha azt fel nem vettem volna.

A kristus. nem mondottamé meg néked még elöre, hogy aki utánnam akar jöni, visellye minden nap keresztét, és kövesen engemet mind azok valakik a szent lélek által. ujjonnan születtek., egy szem pillantásig nem lésznek kereszt nélkül. és minden kereszténynek kell azt hordozni, a maga rende szerént, de mitsoda szándékod vagyon? ha egy keresztet le tész, minden bizonyal mást nehezebbet találsz helyette. gondolodé hogy azt el kerülheted. a mit még soha senki el nem került. melyik a szentek közöt, aki kereszt nélkül lett volna, töltöttemé én magam valaha el egy orát. szenvedés nélkül, azért is mondottam, hogy kelletet szenvedni a kristusnak, és ugy menni bé az ö ditsöségében. luk. 24. 26. hogy mérsz tehát más utat keresni, az égg felé, mint a melyen oda mentem., én nekem egész életem kereszt volt. te még is a nyugodalmat keresed, meg tsalod magadot. hogy ha mást keresel a nyomoruságnál, mert ez a halando élet, tele bajal. és szenvedésel. akár hová meny, de a keresztet soha el nem kerülöd, és a mindenüt készen vár, a kár mely felé forduly, de a keresztet mindenüt fel találod magadban., és mindenüt békeséges türönek kell lenned. ha részesülni akarsz az örökké valo életben.

Storophila. ezeket orcza pirulásal halgatá. és nem tuda mit felelni ezekre, a kristus azt látván nagy irgalmaságal parancsolá nékie, hogy fel venné akeresztet. a mellyet el vetet vala, és mondá, vedd fel akeresztet, és kövessed az utat. melyet el kezdetél. mivel abban nincsen más mód, tsak azon kell járnod. storophila. erre felelé köny hullatásal. uram te látod gyengeségemet. nem is tudom már hogy mit tselekedgyem.

A kristus. leányom el felejtvén a melyek hát meget vagynak. azokra igyekezél. a melyek elöl vagynak. atzél felé fuss, a menyei jutalomnak el vételére, a melyre az Isten hivut tégedet. phi. 3. 14. mivel azt tud meg, illik egy jó. keresztónyhez,. hogy meg vesse avilági elö meneteleket., gyönyörüségeket, és hogy szüntelen sohajttsa. a menyei boldogságot, hanyan vannak ollyanok. kik nem az üdveség felé futnak. és akik sok féle dolgokban avatván magokot. más utra térnek. a mely nem menyegben. hanem más felé vezeti, azt végben vivén. amit az Isten kiván te tölled, tsak egyedül az üdveségre tzélozz. és mind végig békeséges türésel visellyed keresztedet. tarsd meg azt. a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye koronádot. apoc. 3. 11. az a korona pedig örökös lévén. mitsoda vigyázást és hüséget nem érdemel. készittsed tehát magadot. mint egy jó, és hiv szolgálo az uradnak keresztit hordozni, aki is arra feszitetet te éretted. készittsed magadot. ez életben valo nyomoruságokhoz, a mellyeket kel szenvedned. akár mitsoda helyen légy.

Storophila. de uram nem tudom mitsoda formán gyözhetem el, mivel ollyan gyenge vagyok, hogy alig birom magamot.

A kristus. azt meg kel visgálnod, hogy akár akarjad, akár ne akarjad, de keresztet és nyomoruságot kel szenvedned. ha azokot zugolodás nélkül szenveded, jutalmat nyersz, de ha azokot türhetetlenségel szenveded, nem hogy könnyebbeké, de söt még az által sulyosabbaká tészed, el hitetvén tehát magadal. hogy tellyeségel szükséges szenvedni ezen a világon., igyekezél azon. hogy magad akaratodbol szenvedgy, noha igen nehéz végben vinni, de igen hasznos a nyomoruságokot örömel szenvedni., és aleg keserveseb dolgot is ugy venni mint ha azt magad akartad volna. hogy reád jöjjön. azokot alázatosságal, és békeséges türésel kel szenvedni, bizonyos lévén abban, hogy minden az Isten akarattyábol lészen, és attol el távozol. ha zugolodol., azt megengedem. néked. hogy nehéz a kereszt., és hogy annak az uttya hoszu, és tövises, de azt tsak szenvedni kell, mert az Istennek ugy tettzik. azért is mondá Dávid, tsufságul adtál engemet az esztelennek. olyanná lettem mint a néma. és fel nem nyitottam aszámot. mert azt te tselekedted. ps. 33. 12. nem zugolodot tehát dávid. mert az Isten akarattyán meg állot; kövessed azért az ö példáját. és azt gondold meg. hogy a mely üldözéseket, és szomoruságokot szenvedcz az emberektöl, ne az üldözéseket tekinttsed, hanem ahittel valo szemeidet emeld fel annak láthatatlan kezeire. a ki tégedet ostoroz. leheté helyes oka. egy szolgának. azon panaszolkodni a mit az ura tselekeszik a maga házánál. alázatosan kell hát azt el venni a mit az Isten reád küld, mivel az, az ö akarattya, elmélkedgyél gyakran ezekröl., és meg látod hogy könnyünek találod nyomoruságidot.

Storophila tudom uram hogy kételen vagyok szenvedni, ugyan az a kételenség is okoza az én keserüségimet.

A kristus. vessed az égre szemeidet, és tekinsd. meg az örökös jutalmat., melyet igérnek azoknak, kik türésel szenvednek. mivel a mi kin, és nehéz atürhetetlennek. a könnyebség abékeséges türönek, hogy ha a békeséges türésnek hasznait fogod tekinteni, sokal könyeben fogsz szenvedni, mert szenvedésidben. még elöre meg kostolod a menyei boldogságnak vigasztalását, hát ha szüntelen valo kinban kellene lenned. azért hogy meg láthass engemet ditsöségemben az én szenteimel., és hogy néked is részed lehessen abban., valyon soknak tartanádé szenvedni ollyan nagy ditsöségért, szenvedgyed tehát mostanában azt, a mit nem akarsz, azért hogy el érhessed azt. a mit kivánsz. semmit ne fély attol. a mit szenvedcz. mert az Isten azért küldi reád. hogy meg probáltasál. apoc 2. 20. ezigy lévén., légy hiv mind végig. és meg adom néked az életnek koronáját, azt pediglen tud meg, hogy a ki koronát fog adni. ugyan az is tészen hüségesé. de azt akarja. hogy a sziv alázatos légyen, visgáld meg hogy mitsoda az a korona, a mellyet az Isten igér, és hogy mi légyen az az örökös benne valo élet. és ditsöség. mitsoda hasonlatosság vagyon egy szem pillantásig tarto élet, és szenvedés közöt. és az örökké valo jutalom közöt, el is lehet mondani. oh! meg foghatatlan adakozo Isten

Storophila ezekre a kegyesen valo intésire akristusnak, meg kezdék bátorodni, és eröt vévén magán, fel kiálta, kész az én szivem. uram kész, a keskeny ösvenyen akarok ez után járni. és nem a szélyes uton, mely a veszedelemre vezetne. válasz el uram engemet azoktol. kik a világi gyönyörüségeknek széllyes uttyain járnak. ad meg azt. a mit igértél, és had lehesek érdemes ilyen nagy kegyelemre. a te kezeidböl vettem a keresztet. holtig is akarom azt viselni, olyan formán a mint azt reám adtad, el kezdettem ezt az utat. már viszá nem fordulhatok, se el nem hagyhatom.

A kristus. eszerént kel tselekedned storophila. maradgy én velem a kereszten. és arol le ne szály, mind addig. valamég, azt el nem mondhatod. mindenek el végeztettek. a sidok azt kiálták ellenem az elöt. ha Izrael királlya szállyon le most a keresztröl, és hiszünk nékie. matth. 27. 42. nem lett volna nékem nehéz dolog a keresztröl le szállanom. mivel a koporsobol fel tamaszthattam magamot, de akor példat akartam adni a békeséges türesre, halasztván más idöre, jeleit adni hatalmaságomnak. azért leányom én reám valo nézve kövessed a hoszas békeséges türést, mivel a ki végiglen meg marad. az üdvezül.

A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA.

Második. Szakasz. 



ENNEK A MÁSODIK SZAKASZNAK. TÁBLÁJA

Kilentzedik rész. hogy a ditsekedés helytelen dolog azolyanban. aki akeresztet hordoza. 184

10. rész hogy mitsoda szándékal kel akeresztet hordozni.
1. büneiért valo elég tételért, 2. apokolbéli kinoknak. el kerülésiért. 189

11. rész hogy keresztet lehet hordozni. ajutalomnak reménségiért. 197

12. rész hogy akristushoz valo szeretetért. kel akeresztet hordozni. 201

13. rész hogy anyomoruságban, és aszenvedésben imádkozni kel. 210

14 rész hogy a keresztet, örömel kel hordozni. 216

15 rész hogy hálákot kel adni akeresztért. 224

16 rész hogy inkáb kell hálakot adni az Istennek a nyomoruságban. mint sem ajó állapotban, és hogy háláadásal kel lenni. nem tsak az Istenhez, de ahoz is,. aki által adgya reánk a keresztet. 303

17 rész. hogy miképen kel ditsekedni akeresztben. 315 

18 rész hogy akereszt uttyának vége, atest fel feszitésében áll. 323

19 rész hogy mi formában kel fel fesziteni avilágot 329

20 rész hogy a kristusal együt, kel fel feszitetni. 336


Harmadik könyv.
A kereszt hordozásnak hasznairol.

Elöl járo beszéd. 342

Elsö rész. hogy a kereszt. meg oltalmaz. avétektöl, és meg gyözi a kisérteteket. 346

Második rész hogy akereszt meg tiszttittya avétket. 353

Harmadik rész hogy a kereszt. meg nyittya a lelki szemeket. 361.

Negyedik rész hogy a kereszt. a reménségnek vas matskája; és az üdveségnek jegye. 369

Ötödik rész hogy a kereszt olyan sajtó. a melyböl lelki bor foly. 374

Hatodik rész az ember, Istennek templomává lészen. akereszt által. 379

Hetedik rész hogy a kereszt meg koronáztatik. 387

Nyoltzadik rész hogy ha ditsöségeseb koronát érdemelé a kereszt, és a szenvedés., mint sem a tsendes életben tett jó tselekedetek. 394

kilentzedik rész. hogy a kereszt, minket meg egyeztet, és hasonlová tészen akristusal. 403

10 resz. hogy a keresztnek segittségével kel által menni a világnak tengerén. 415

11 rész hogy a keresztnek szekerén kel jutni a menyei jerusálemben. 424

12 rész hogy akereszten, valamint alajtorján. fel lehet menni az Isten házában. 436

13 rész. hogy a kereszt. meg nyittya a menyeknek kapuját. 443

A Második Szakasz táblájának 
Vége

A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA.

Masodik Szakasz.

Ennek a munkának elsö szakaszában meg mutatók azt. hogy storophila. által látván hogy a keresztyének tellyeségel kételenek a keresztet hordozni. ezen a mulando és halando életben. gyakorolá az oktatásokot, melyeket az ö szent mestere ada néki, hogy hasznosan hordozhatná a keresztet; ebben a második szakaszban meg láttyuk. hogy miképpen követé ezt a szent tudományt, és hogy mi formában érdemlé meg azt a jutalmat. a melyet a kristus ád. az ö választatinak. a kik ötet követik sok szenvedésekben. és akik bátorságal járnak a keresztnek uttyán.

Fel ne emellyed magadot ate munkádban. Eccli. 10. 29.


Kilentzedik Rész
Hogy a ditsekedés helytelen dolog az ollyanban.,
a ki a keresztet hordoza.

Fel ne emelyed magadot ate munkádban. Eccl. 10. 29.

Storophila. nagy bátorságal. és buzgoságal. járván akeresztnek uttyán, ujjab kisértetben esék. mert amidön, egyszer sok emberek elött ment volna el., hallá hogy nagy ditsérettel beszéllének felölle. azert hogy nagy buzgoságal hordozná a keresztet. noha nem az emberek ditséretekre valo nézve. vette vala fel akeresztet., mind azon által. a néki egy kevesé tettzék. örömel, és gyönyörüségel is kezdé halgatni. hogy ö felölle. oly ditséretel. beszélenének. de a kristus mindenkor nagy kegyelmeségel vigyázván reája, és akarván ötet a tekélleteségnek uttyán vezetni, gondolá hogy ezek a ditséretek, a melyek tettzenek storophilának. még nékie ártalmasok lehetnek. azert is mondá nékie.

A kristus. Vigyáz magadra storophila. mert nagy veszedelemben forogsz. nintsen veszedelmeseb kisértet, mint a ditséretet szeretni., akarszé magadnak tettzeni az emberek hejában valo ditséretekben, holot az el távoztat szeretetemtöl. ate valoságos boldogságodnak ellensége. mindenüt üldöz, és mindenüt keleptzét vett elödben. abetsülettel. és a tisztelettel akar el veszteni. azt ugy veti elödben valamint a maszlagot. és melléje vonya háloját, hogy meg foghasson. kerüld el azért a ditséretet., és tsak az Isten ditsöségét keresed.

Storophila. nem tudom uram hogy mi formában szivárkozot az elmémben. ez az átkozot mirigy, mivel már nem keresem a magam ditsöségit. meg vallom mind azon által hogy a midön valamely jó tselekedetért ditsérnek. a nekem egy kevesé tettzik, sokal is inkáb tettzenek nékem az ollyan jó tselekedetek. a mellyek látom hogy másoknak is tettzenek. az emberek nyelve olyan mint az égö kementze. a melyben minden nap meg probáltatunk. te tudod uram hogy mitsoda suhajtással vagyon az én szivem. és hogy mitsoda sok köny hullatásokot ejtek. mivel nem tudom hogy mikor gyogyulhatok ki ebböl anyavalyábol, és igen tartok az én titkos vétkeimtöl. a melyeket te jól láthatod. és a melyeket én észre nem vehetem

A kristus. mind ezek az el mult gyengeségidtöl vannak. mert mint hogy az elött igen kerested a ditséreteket., azért még mostanában is érzed, azokhoz valo hajlandoságodot. akaratod ellen is. mert a teremptönek. bölcs rendeléséböl. agyakorta történik, hogy a ki maga erejében bizik, a nagy kisértetekben forog. azért hogy meg üsmervén gyengeségit, magát meg üsmérje, és. el hagya magában valo hittségét.

Storophila. uram éppen ki találtad az én nyavalyámot, most látom hogy mitsoda tört hányt elömbe az én ellenségem, mert a midön igazán valo szándékal. akarok az Istennek tettzeni. ugy történik nem tudom mi formán, hogy az emberi ditséretnek kivánsága is oda elegyedik, és azt észre veszem. noha késön. hogy más féle szándékal követem jó tselekedetemet, nem azal a melyel el kezdettem vala. ez igy lévén ámbár tiszta légyen is az Isten elött, a mi igyekezetünk eleinten. mind azon által. az emberi tekintettel végtire meg elegyedik. hasonlo dolog történik az ételkor. mivel tsak a szükségért kellene enni. de még is az ételben valo gyönyörüség ót elöl jár, noha annak ót ugy kellene lenni valamint egy szolgának, aki az urát szokta kisérni, de gyakorta tsak a szolgának kedvezünk. nem az egésségnek. ami pedig az egésségnek elég, a nem elég atorkosságnak.

A kristus. mint hogy már most esmered nyavalyádot, azért orvoságot kel keresni az ellen.

Storophila. uram ki tanithatna engemet jobban meg arra az orvoságra mint magad. mivel te vagy a mi lelkünknek valoságos orvosa, kérlek azért tanisd meg szolgálodot, hogy miképpen lehesen néki meg gyözni, és meg gyogyitani ezt a veszedelmes nyavalyát.

A kristus. ihon egy orvoságra tanitalak. a melyre már meg tanitottam az embereket. ha szinte régi is de hasznos. ate bal kezed ne tudgya hogy mit tselekszik a jóbb kezed matth. 6. 3. ez azt tészi, hogy nem tsak ate atyád fia, de még a leg jóbb akarod se tudgya meg jó tselekedetedet. hogy el ne veszessed annak menyei jutalmát. de söt még magadnak is el kel azt felejteni, vagy leg aláb nem kel arrol sokat gondolkodni.

Storophila. de miért kel ajó tselekedetet oly igen el titkolni, mivel magad mondottad hogy ugy fénylyék ati világoságtok az emberek elött, hogy lássák ati jó tselekedeteiteket, és dicsöitsék. a menyei atyátokot. matth 5. 6.

A kristus. azt jol mondod, mert meg lehet mutatni ajó tselekedetet. azért, hogy a menyei atya ditsöitessék, mivel övé a tisztelet., de nem azért hogy apor, és a hamu. valamely tiszteletet vegyen. magának, mert ugyan is ha te magad nem vagy magadé, hát a mid vagyon. hogy lehetne tiéd.

Storophila. emind ugy vagyon uram, és egészen tiéd vagyok, nálad nélkül semit sem tselekedhetünk. mert valamint hogy a szöllö veszö nem teremhet gyümölcsöt. magátol. hanem ha a szöllö tökében maradand. ugy miis nem teremhetünk, hanem ha benned maradunk. joan. 15. 4. kérlek uram oktas engemet, és mutasd meg a hejában valo ditsekedésnek. mi voltát. hogy had kerüllyem el azt.

A kristus azt tsak a neviröl meg üsmérheted, mert, miért nevezik hejában valo ditsekedésnek. hanem azért. hogy tsak olyan mint az árnyék, az esztelen változik mint a hóld, mondgya az irás. eccl. 27. 12. valamint hogy a hold majd nagy. majd kitsiny. hol el fogy. hol meg telik. nem maradván soha is egy állapotban. ugy azok is. kik a mások ditséretire hagyák magokot, majd nagyok. majd kitsidek. a szerént, valamint. nékik tettzik. vagy hizelkedni. vagy gyalázni. gyakorta történik a, hogy a ki szemedben ditsér. hátad megé meg tsufol, ugyan is mit tselekesznek egyebet az emberek. az egy mást valo tsufolásnál. még is oly kedvesen veszik egy mástol. a hejában valo üres ditséretet. nem kegyelmezvén arra, hogy azért el vesztik jó tselekedeteknek jutalmát.

Storophila. azt észre vettem uram. hogy mitsoda roszat okoz, a hejában valo ditsekedés. az el rontoja a jó tselekedetnek. a kevélységnek elöl jároja, de ki oltalmazhattya meg magát ettöl a veszedelmes kigyotol. a ki oly nagy tsalárdságal rejti el magát, a mi jo tselekedetink közi, végy szárnyaid alá uram minket., légy egyedül a mi ditsöségünk. és adgyad, hogy tsak te éretted kiványunk szeretetni.


Tizedik Rész 
Hogy mitsoda szándékal kel a keresztet hordozni 
1. a büneiért valo elég tételért. 2. apokolbéli kinoknak el kerülésiért.

Az urtol azért büntettetünk. hogy e világal el ne kárhoztattassunk 1. Cor. 11. 32. 

Storophila már azt meg tanulta vala. hogy a kereszt hordozásban. nem kel tekinteni a ditséretet., mivel 
 ha azt tekéntik. a jó erkölcs haszontalanná. lészen. el hitetvén tehát magával., hogy szüksége volna a tiszta igyekezetre, kérdé az ö szent mesteretöl., hogy ha tsak a kivántatiké a kereszt hordozáshoz., hogy a rosz szándékot el kel távoztatni.

A kristus. a jó szándék közöt vagyon külömböztetés és az egyike felyeb valo. érdemeseb. és tekélleteseb mint sem a másika. azért azt kel jol meg esmérned, hogy hová igazgatod igyekezetedet. mivel mind azok a kik akeresztet hordozák. noha jól hordozák is. de nem egy dologra tzéloznak. ezt észre lehetet venni az én szenvedésemkor., mert négyen valánk akik a keresztet hordozok. de külömb külömb féle szándékal.

A két tolvaj azért hordozá. mert a vétkekért valo büntetést meg érdemlék. a Cyreneai simon. azért hordozá. utánnam. mert arra kételen vala. és azért jutalmat is igértenek vala néki. én pedig tsak éppen. abban a szándekban hordoztam, hogy eleget tegyek az atyámnak. és hogy az ö szent akarattyának engedelmeskegyem. látod tehát hogy harom féle szándék vagyon., az elsöolyan mint a raboké., akik tsak azért hordozák a keresztet. hogy félnek az örök kárhozattol. a másik olyan mint a magok hasznok keresöké, a kik tsak a jutalmat tekéntik.. a harmadika olyan. mint a fiaké. kik nem tartanak abüntetéstöl. se a jutalomra nem vigyáznak. hanem a tiszta szeretettöl vezettetvén. azon igyekeznek. hogy kedvesek lehessenek Isten elött, a kereszt viselésért.

Eben a három féle szándékban. meg láthatod a félelmet. a reménséget. és a szeretetet. tsak kevés szoval meg mutatom néked, hogy mitsoda külömbözés vagyon ezek közöt, az olyan a ki a félelmen kezdi el, békeségel hordoza keresztét, a ki a reménségen., az olyan örömest viseli. de tsak a hordoza buzgoságal., akiben szeretet vagyon. az el is mondhattya, ditséretre méltó kereszt. mint hogy mindenkor szerettelek. azért kivántalak is hordozni., az olyan a ki félelemtöl viseltetik, bekeséges türö, a ki pedig reménségtöl. atellyes jó akarattal, de ha buzgosága nintsen. könnyen meg eshetik, azon kivül is a szeretet. a melyet a szent lélek önt a szivben. a békeséges türö, engedelmes, és soha el nem mulik. mivel nem a békeséges türés. se nem a reménség olyan erös mint a halál. hanem a szeretet. a békeséges türés. azt mondgya. annak igy kel lenni. mert a félelemtöl viseltetik. a jó akarat azt mondgya, eszerént kel tselekedni. mert a reménség vezeti. de a szeretet mind más képpen beszél. mert mint hogy a szent lélek gerjesztette fel, azért nem mondgya. hogy igy kel tselekedni. hanem hogy én igy akarom. és azt szivesen kivánom.

Storophila. uram én itt három ösvényt látok. de nem tudom hogy melyik nékem valo.

A kristus. hogy a dolog jó rendben folyon, azt jovallom neked, hogy a felelmen kezdgyed el, mivel az urnak félelme, a bölcseségnek kezdete, és hogy a félelmen. mint egy garáditson felyeb mehetz,

Storophila. mit tselekedgyem uram tehát.?

A kristus. el kel magadal hitetned, hogy helyes okbol adták reád a keresztet. és hogy ate vétkeid azt meg érdemlették, sokszor, de mi rövidséget tésznek néked, mivel anyiszor meg bántottad az Isteni felséget, nem igasságosé a,? hogy azok akik a büntetést meg érdemlették, békeségel is szenvedgyék azt,. a jákób fiai meg üsmerék, és meg vallák vétkeket. josef elött. mondván. méltán szenvedgyük mi ezeket. mert vétettünk. az öttsénk ellen. látván nyomoruságban valo létit meg nem szántuk, ötet, se kérésit meg nem halgattuk, ugyan azért büntet minket igy az Isten. gen. 42. 21. azért minden féle nyomoruságidban. mondgyad szivesen. ezeket a szókot, méltán szenvedek mert vétkeztem., az én tselekedetim, és gondolatim okozák ezeket.

Storophila. uram méltán hordozom akeresztet. és méltán szenvedem. a büneimért valo büntetést., a judith mondási jól jutnak eszemben. mondván. ne mutassunk türhetetlenséget a nyomoruságokban. a melyeket szenvedünk. hanem gondollyuk meg azt., hogy ezek a büntetések. sokal kissebbek mint sem a mi vétkeink, hitessük el magunkal. hogy az Isten azért küldötte reánk ostorait, hogy magunkot meg jobbittsuk, és nem azért, hogy el veszessen. judith. 8. 26. az ádám fiai. tehát roszul tselekesznek. hogy az ég ellen panaszolkodnak. kegyetlennek tartván az Istent a midön meg bünteti hamiságokot., mik vagyunk okai nyomoruságinknak, és nem kell azt másnak tulajdonitani. tsak magunknak.

A kristus. azt jól mondod, de azt is jó meg tudnod, hogy a midön az Isten valakire. valamely nyomoruságot küld. nem hogy véle keményen bánnék, de söt még kegyelmeségét mutattya hozája, ugy tselekeszik mint egy jó és kegyes atya, aki nem akarja meg engedni. hogy gyermeke roszasága miat, magát el veszesse. azért nyomoruságokal akarja azt meg gátolni. erre valo nézve is kellene az embereknek magokal el hitetni. hogy az Isten vigyáz reájok. és üdveségekre. a midön meg bünteti öket, tsak egy ideig is bünteti öket, azért hogy örökösön meg ne büntettessenek. választanod kell tehát. vagy az ideig tarto keserüséget, vagy a véghetetlent. mitsoda nyomorult az olyan., a ki sok bünt tévén, azokért ez életben semmi büntetést nem veszen. az olyanok nem érzik az emberi nyomoruságot ugy mint mások. mondgya Dávid, és nem probállyák azokot az ostorokot. a melyek alá mások vettettek. ps. 72. 5.

Storophila ugy tettzik nékem, hogy amidön egyszers mind meg fogjuk tekinteni egész életünknek minden szem pillantását. azt mondgyuk valamit egy régi bölcs mondot, el vesztünk volna, ha magunkot el nem vesztettük volna, ugyan mi is el mondhattyuk. hogy mind szenvednénk, mind keresztet is hordoznánk, hanem szenvedtünk. volna, és ha keresztet nem hordoztunk volna,

A kristus az ugy vagyon, de már mostanában, tudván. hogy az Isten mi képen bánik veled. azért visgáld meg jól büneidet, és a midön az Isten valamely nyomoruságot fog reád botsátani. akoron azt könnyebben szenveded. mivel az emberek békeségel szenvedik akor a büntetést, a midön szivekben meg vallyák. vétkeket. avalo hogy a büntetést könnyebben szenveded ha meg esméred magadban hogy azt meg érdemletted.

Storophila. de uram mit kel gondolni az olyanok felöl. kik noha nagy vétkeket követtenek is., mind azon által. azon igyekeznek hogy el kerülhessék. ez életben szenvedni. mondván hogy a más életre hagyák. ha egy kevesé továb kel is szenvedni purgátoriumban.

A kristus. azt el mondhatni hogy az olyan keresztények igen meg tsallyák magokat, mivel a bizonyos. hogy ez életben. nagy vétkekért lehet eleget tenni kevés szenvedésel, apurgátoriumban pedig a kinn irtoztato, és abékeséges türés semmi gyümölcsöt nem teremt. de ez életben. a kinn nem nagy, és az elég tétel érdemes, és bövséges, az olyanok pedig tsak a jelen valo idöt tekintik, mint ha a jövendöröl bizonyosok volnának, azt is hozá teszem, hogy kevesen vannak olyanok kik halálos vétekben nem estenek volna, mitsoda okbol kivánnák tehát el kerülni akeresztet.? ha azt magaddal el hitetted volna. hogy tellyeségel meg nem mentheti magát a vétkes lélek a pokolnak kinyaitol, és az örökké tarto tüztöl, és hogy a kereszttség után azokat másként el nem lehet kerülni hanem tsak a penitentzia tartásal; hogy ha ezeket el hinnéd. boldognak tartanád magadot ez életben. valo szenvedésért, tsak a máson meg szabadulhatnál az örökké valo kinoktol.

Storophila hát uram azt akarodé hogy le szállyak. a poklokra, azért hogy penitentzia tartásra indittsam magamot?

A kristus Igen is azt akarom. mivel a pokolrol. valo gondolat. nem engedi meg hogy abban essél. azt akarnám. hogy az emberek még éltekben le szállanának oda, ugy hogy ót meg visgálván a kinokot. holtok után oda ne mennének, mivel ha valoságal gondolkodnál. az ót valo kinokról. az örökké tarto tüzröl, arrol a setét rabságrol., a kárhozattaknak irtoztato jajgatásokrol., és orditásokrol. meg láthatnád, hogy nem lehet már azoknál nagyob kinn.

Storophila. oh! én Istenem. it égess. it vágj. it kinoz engemet. tsak az én lelkemnek irgalmaz. és üdvezittsed, ugy tettzik mint ha a nyomorult lelkek ezeket mondanák nekem.

Miért panaszkodol. egy kis szenvedésért,
egy szem pillantásig, tarto semi buért,
vagyoné nagyob kinn, mint melyet szenvedünk.
de a még nehezeb. hogy nincs reménségünk.


Tizen egyedik Rész 
Hogy a keresztet lehet hordozni a jutalomnak reménségiért.

A ki tsendes életet élhetet volna. keresztet szenvedet. hebr. 12. 2. 

Storophila. Ezekre valo nézve meg bátorodván, nagy buzgoságal. jár vala a félelemnek uttyán, nagy sziv fájdalomal. suhajtozik vala azért. hogy az örökké valo kint érdemlené vétkiért. de meg más felöl azal vigasztalá magát, hogy lehetne nékie ez életben meg menteni magát attol a kintol. 

akeresztel, minek utánna pedig eleget szenvedet volna. akristus felyeb akarván emelni ötet, mondá nékie. elég már kedves storophilám. a szomoruságnak, és a félelemnek uttyán eleget jártál. vagyon még más útt, a mellyen gyönyörüségel, és örömel járhatz, hadd el a félelmet, és tekintsed ezután a jutalmat., mivel az olyan lélek a ki azt tekinti, semmit nem tart nehéznek a szenvedésben., örömben vagyon, és tsak a boldogságot szemléli, ki is igyekeznék. a tekélletességet el érni. ha azt gondolhatná hogy jó tselekedeti jutalom nélkül maradnak, miért kivántam én szinemet el változtatni az én tanitványim elött., hanem azért. hogy ditsöségben látván engemet. inkáb kövessenek szenvedésimben. és a ditsöségre valo nézve. örömesteb visellyék a keresztet. fel támadásom után is miért engedtem azt meg, hogy az emberek hozám nyullyanak, és lássanak, azért hogy nem kételkedhetvén. igéretimben, készebbek lehessenek a békeséges türésre. ahadi ember is nagyob bátorságal., és örömmel megyen ahartzra amidön bizonyos abban hogy meg jutalmazzák, azt tudod hogy akár mely nehéz munka mindgyárt könnyeb hogy ha annak. ahasznát tekintik, egy szoval. a békeséges türést. a jutalomnak reménsége táplállya.

Storophila. uram mind ezek vigasztalnak engemet, ugy legyen amint mondod. tölsd bé örömel szolgálodnak lelkét, és vezérely engemet abékeségnek uttyán.

A kristus. vigadgy leányom, és légy örömel az Isten ditsöségének reménségében, mert a melyeket mostan szenvedtz., nem hasonlitandok ahoz a ditsöséghez, mely néked meg jelentetik. rom. 8. 18. hogy ha anyit munkálodnak adolgosok., a mester emberek egy kis jutalomért, mit nem kellene mivelni az örökké valo jutalomért, ha a veszendö jókért ahajosok atengeren valo veszedelemre adgyák magokat. ha a munkás az esöt és ahideget el szenvedi. és a hadi emberek a sebeket, leheté tehát soknak tartani, és hasonlitani ez életben lévö nyomoruságokot. a ki mondhatatlan jutalmakhoz.

Storophila. mind ez uram. nagy ösztön lehet nékünk akereszt hordozásra.

A kristus ugyan ezekre valo nézve is hordozták a szentek. oly nagy alhatatoságal a keresztet. és szenvedtek. anyi nyomoruságokot, szent István elsö martyr. miért vévé oly kedveségel, akövet. a mellyel kövezték. hanem azért, hogy fel emelvén az égg felé szemeit, láta az Istennek ditsöségét, és Jésust állani az Istennek jobján. act. 7. 55. mi bátorittá az elsö keresztényeket. joszágokat hagyni, mindenek elött, annyi bestelenséget. és gyalázatot szenvedni, hanem azt jól tudták. hogy vagyon ö bennek olyan drága joszág. amely soha el nem veszhet, de én magam nem élhettem volnaé tsendes életet. még is nem szenvedtemé keresztet. és gyalázatot; kitsoda hát olyan vak, hogy meg ne vesse evilági gyönyörüségeket, hogy ha sohajttya az valoságos, és örökös gyönyörüségeket.

Ezek a beszédek. nagyon fel gerjeszték storophilát. aki is igen kezdé suhajtani az örökké valo hajlékot. és mondá. szivesen kivánok édes jesusom. menyei jerusálemben jutni. és ez a nyughatatlan kivánság. békeséges türövé tészen engemet., mivel annak a nagy jutalomnak keszkenöje. meg töröli, az en szenvedésimért valo köny hullatásimot. oh’ örökké valo jutalom. tegedet szomjuhoz az én lelkem. és kivánkozik ót lenni a hol meg kostolhattya, az igazán valo örömet.

A kristus. most jól beszélsz leányom. kostold meg még elöre az örökké valo ditsöséget; ditsekedgyél az Isten ditsöségének reménségében, ditsekedgyél a nyomoruságban. mert abban áll aditsöségnek reménsége,. mivel a boldogság a keresztel jár. és az elsöt el nem nyerheted., ha a másikát nem hordozod, az én kedves tanitványom ezt jol tudta. midön azt mondotta, en jános ti atyátok fia, és részes a háboruságban. és az országban. és a békeséges türésben a jesus kristusban apoc. 1. 9. mit tésznek ezek, hanem azt. hogy a ki meny országban akar részesülni, annak részt is kell venni anyomoruságban és a türésben. mivel egyik a másika nélkül nem lehet. nem kelletéké szenvednem. és ugy bé mennem a ditsöségemben. luk. 24: 26. mit mondasz ezekre storophila. az Isten fiának országában hivatattál, ha azért sokszori halált kellene szenvedned, nem tselekednédé meg, ha a boldog életet akarod tehát birni. vesd meg a mostanit, ha azt akarod hogy a menyekben emellyenek. alázad meg magadot eföldön, ha uralkodni akarsz velem, hordozad velem a keresztet, mivel akik a keresztet szeretik, azok meg talállyák. a boldogságnak uttyát.

Storophila. ez után édes üdvezitöm. akereszt elöttem kedves lészen. és a nyomoruság gyönyörüséges. mivel tsak ezen az árron lehet meg venni a boldogságot., de mit adunk mi azért az örökké valo kintsért,? éppen semmit. de oh! 
 én Istenem. mikor érhetem el. azt az örömet. a mely után sohajtozok, mikor ihatom annak a gyönyörüségnek bövséges forrásábol., mind azon által. uram addig a még azt el érhetem. az én köny hullatásim, kenyerem hellyet legyenek, mind addig a még azt mondgyák. ihon a te Istened, de mind addig is az én sohajtásimal. táplály engemet.. erösits meg engem kinaimban, mert ez életben semmi vigasztalást nem kiván az én lelkem. azért hogy része lehesen az örökké valo vigasztalásban. méltó hogy az ollyan tégedet ne birhasson., aki másban. és nem te benned. keresi vigasztalását, kérlek hát tégedet örökös igazság. hogy tsak te benned kerese. vigasztalását az én lelkem. adgyad uram hogy tégedet követvén, azon életet élyünk. a melyet éltél eföldön. reszesek is lehesünk abban aboldog életben. a melyet rendeltél választatidnak.


Tizen kettödik Rész 
Hogy a kristushoz valo szeretetért kel a keresztet hordozni.

Az én kedvesem enyim, és én övé vagyok. Cant. 2. 16.

Storophila. nagy örömel járván areménségnek uttyán, nem vala mesze a szeretetnek uttyátol, amelyröl is ezeket mondá néki a kristus. leanyom még más utat akarok neked mutatni. a mely sokal nemeseb, mint a melyen eddig jártál, igen jó akeresztet félelemböl, és reménségért hordozni. de sokal jóbb szeretetböl, mivel az Isten fiaihoz illik az öröm, a félelem, és a reménség pedig a szolgákhoz. hitesd el tehát azt magadal., hogy az atyád adta reád a keresztet, azért járj bizodalomal. és bizonyos légy abban. hogy tsak. azt, és tsak anyit fogsz szenvedni, a mint ö akarja, az ö ostorát ugy kel tekintened, valamint egy atyai ostort, és nem ugy mint egy itélö bironak ostorát.

Storophila. A valo uram. hogy atya vagy, de olyan atya. a ki minket meg feddesz. ostorosz, és nyomorgatz. ugy tettzik hogy mind ezek, nem a szeretetnek, hanem a keménységnek. jelei, en pediglen tégedet mindenkor ugy tekintettelek. valamint az irgalmaságnak attyát, és minden vigassztalásnak Istenét, a ki minket vigasztalsz. minden háboruságinkban. 2 Cor. 1. 3.

A kristus. meg tsalod magadot storophila, ha azt gondolod hogy nintsen vigasztalás akeresztben. és a nyomoruságban, nem tudodé azt, hogy a mellyek meg iratattak. ate tanulásodra iratattak, hogy a békeséges türés által, és az irásoknak vigasztalások által. reménséged legyen. rom. 15. 4. látod tehát hogy leg inkáb az irások szerént valo békeséges türesre és vigasztalásra vagyon fundálva areménség. el felejtettedé ezt az intést. mely tégedet illet, fiam ne vesd meg az ur dorgálását, és el ne faradgy lelkedben. mikor ö tölle dorgáltatol, mert a kit szeret az ur meg dorgálya., meg ostoroz pedig mindent valakit fiává fogad. hebr. 12. 5.

Storophila. hát uram, mindeneket meg ostorozé.?

A kristus. Igen is mindeneket, senkit ki nem veszen, abbol meg láthatod hogy senkit ki nem veszen., tsak azt tekinttsed meg hogy én velem egyetlen egy fiával. miképen bántanak, vétek nélkül valék, még is nagyob kiméllésel nem bántanak velem. mint másokal, ha az Isten eszerént bánt az ö egy fiával, aki vétek nélkül vala, és ha az emberekért. ahalálra adta, itéld el. hogy miképen kell bánni. azokal, kik a minden napi. vétkekért, minden féle büntetést érdemlettek, tarttsad jónak tehát. ha az Isten reád veti atyai kezeit, és meg ne vessed atyai büntetését, nehogy elne vonnya tölled. irgalmaságát, de sött még akarattya alá vessed magadot., és kérjed hogy a testet meg gyözvén. érdemes lehess el nyerni az örökséget, ha egy olyan jó atyának igéretiben bizól, ne tarts büntetésitöl. hanem attol fély. hogy ki ne rekeszen az örökségböl, hogy vagyon a, hogy a bünösök. kik minden nap ujjab vétkekben esnek, nem akarják. az Isten rendelésének buntetése alá vetni magokot, holot az Isten fia vétek nélkül lévén, még is sok kinokot szenvedet, az Isten nem tetteé felöllem ezt a ditséretet, Ez az én szerelmes fiam, kiben vagyon minden gyönyörüségem. matth. 17. 5. erre vigyáz storophila. hogy én voltam az ö szerelmes fia. még is meg ostoroztattam, és fel feszitettem., ebböl meg láthatod hogy az Isten. annak készit keresztet akit leg inkáb szeret. azt is el mondhatni, hogy azok az Isten fiai, kik meg vannak jegyezve a keresztel, ostoral. sanyaruságal, és üldözésel. azok pedig kik nem szenvednek. nem valoságos fiai. halgassad mit mond az én apostolom, fiam meg ne vessed az ur dorgálását. mert akit szeret az ur meg dorgálya, meg ostoroz pedíg mindent valakit fiává fogad. mert kitsoda oly fiu, kit az attya meg nem dorgál. hadorgálás nélkül lesztek, melyben mindenek részesek, bizonyára fattyak vagytok, és nem fiak. hebr. 12. 5.

Storophila. kivánom édes üdvezitöm. hogy részem legyen ez életben ate keresztedben. és ate szenvedésedben. hogy had számláltassam. a más életben választatid közi, ne adgya Isten. hogy nyomoruság nélkül legyek, mert ugy örökség nélkül lennék.

A kristus. légy mindenkor ebben a szándékban, akeresztet ezután tsak szeretetböl visellyed, mivel az igazán valo szeretet., nem tudgya mi a keserüség, tsak a kedveséget esméri, valamint hogy a szeretet attyafia a kedveségnek, ugy a keserüség is attyafia az irigységnek. a ki engemet buzgo szeretettel szolgál, nem érzi a munkát. nem kér jutalmat,. mind azon által, még is meg halad másokot, akár mely rettentö nyavalyában legyenek is azok, kik az Istent szeretik, de azt meg gyözik, ugy anyira, hogy se a vas, se a tüz, se a szegénység, se a betegség. de söt még a halál sem nehéz annak., akiben ez a szeretet vagyon, azért is mondgya pál, kitsoda választ el minket a kristus szerelmétöl,. a nyomorgatásé, szorongato keserüségé, üldözésé, éhségé, mezitelenségé, veszedelemé, fegyveré. mert bizonyal el hittem, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmeségek, sem hatalmaságok, sem jelen valok, sem következendök, sem magosság, sem mélység. és semmi egyéb teremtet állat, el nem szakaszthat minket az Istennek szerelmétöl, mely vagyon a mi urunk Jesus kristusban rom. 8. 38.

Storophila. hogy lehetne uram nékem a szivemben fel gerjesztenem azt a nagy szeretetet.?

A kristus. azt kérni kell, és tanuld meg töllem hogy mit tselekedtem éretted. mivel tsak a szeretet szálitot le engemet az égböl a földre. a fektete engemet ajászolyba. az is szenvedtete velem anyi sok fáradságot. aszeretetért alázám meg magamot. és valék engedelmes. mind a keresztnek haláláig. könnyü lett volna nékem meg váltanom az emberi nemzetet a gyalázatos kereszt nélkül is, mind azon által. azt nem tselekedém, azért hogy nagyob bizonyságát adhassam szeretetemnek. mit kell hát egyebet tselekedned, hanem hogy szeresed azt. aki tégedet. oly nagy szeretettel szeretet,

Storophila. ugyan azt is kivánom szivemböl, de uram. kérlek tanits meg engem arra hogy miképen tselekedgyem.

A kristus. akár honnét jöjjön reád a kereszt. de azt el vegyed, avagy igazságosan. avagy igaságtalanul adgyák reád, akár idegen. akár atyád fia, de azt örömel vegyed, mint az Istennek atyai kezéböl. aki azt akarja hogy hordozad a keresztet. az ö akarattyához is kel magadot alkalmaztatnod szeretettel.

Storophila. ez uram nékem nehéz dolognak tettzik. és nem könyen lehet végben vinni az illyen köteleséget. mert vannak olyanok kik szán szándékal akarnak engemet kesergetni. és akik rosz igyekezettel vannak hozám., ollyankor nehéz azt nekem el szenvednem. vagy magamal el hitetnem, hogy azt az Isten akarattyábol tselekedgyék.

A kristus. tekints engemet, kövessed példáimot, és visgáld meg, hogy a midön meg akarának fogni, péter mint egy bátor vitéz. fegyverel akara engemet oltalmazni. de mit mondék nékie, tedd ahüvelyében ate szablyádot. avagy nem kellé meg innom a pohárt. a melyet az atya adot én nekem, joan. 18. 11. én arra semmit nem figyelmeztem., hogy azt a pohárt a judás árulása tenné keserüvé. én azt jól tudtam hogy menyi ürmöt, és más keserüséget elegyitettek az én poháromban. Caifás, pilátus, herodes, a papi fejedelmek, és a fariseusok. hanem tsak arra vigyáztam. hogy az atyám adta azt a pohárt, nem figyelmezvén. arra hogy kik által adta, minden valami az atyámtol jöt, kedves volt elöttem, és az ö parantsolattyát kivántam mindenekben végben vinnem. mivel, az én eledelem ez, hogy annak akarattyát tegyem. a ki engemet elbotsátot, és el végezem. az ö dolgát. joan. 4. 34. eszerént is illik avaloságos fiakhoz hogy visellyék. akeresztet, nem a büntetésért valo félelemböl, se nem ajutalomért valo reménségböl. hanem a tiszta szeretetböl, és tsak azért, mert ugy tettzik amenyei atyának.

Storophila. Édes üdvezitöm. mivelhogy kin szenvedésednek pohárát meg ittad. én is azüdveségnek pohárát fel veszem, és az úrnak nevét segittségül hivom. ezt akarom. és ezt kivánom ez után egész szivemböl, bánnyál ugy én velem a mint néked tettzik. ate akaratod legyen meg énbennem, és én általam. ne visgályam azt ez után, hogy mi édes, vagy keserü. hogy mi nehéz, vagy könyü, hanem gyorsaságal, és buzgoságal alkalmaztassam magamot ahoz. a mit tettzik néked irántam rendelni, tsak elégyen nálam kedves, és tsak a tessék nékem, ami meg egyez ate szent akaratodal.

A kristus. azon igyekezél. leányom. hogy mindenkor ebben a szándékban lehess. járj siettségel ezen az uton, mert e sok szenteket vezetet atekélleteségre. eki tettzet egy szüzben. a kitöl is midön azt kérdették volna, hogy mi formában érhetet atekélleteségre, azt felelé. ugy hogy az Isten kezéböl. minden nyomoruságokot egyaránsu szivel vettem, ha valaki meg bántot, vagy meg szomoritot, azon igyekeztem hogy neki azt meg köszönyem, és azért joval voltam hozája, nem is panaszolkodtam sohais másnak, tsak az Istennek. az én nyomoruságimban. vigasztalást is vettem tölle, hasonlo képen felele meg egy más mondván, hogy soha olyan nagy nyomoruságban nem lehetet, hogy még nagyobat nem kért volna az Istentöl., érdemetlennek tartván magát arra. hogy azö kezéból oly drága. ajándékot venne.

Storophila. meg sem tsalá uram magát. mert a ki tégedet igazán szeret, és a ki jó téteményidért. néked hálákot ád. nagyob vigasztalása nem lehet, mint a, hogy ate akaratodra hagya magát. ugy kel néki örülni anyomoruságban. mint annak a ki szerentsében és bövségben vagyon. boldognak kel magát tartani. ha másoknál aláb valo, ugy kel annak örülni ha meg vetik. valamint a nagyra vágyo örül annak a midön tisztelik. ugyan is uram ollyanokot választottál magadnak., akik a világ szerént. igen alá valok valának, de öket tselédidnek, és barátidnak fogadád, és öket az egész földnek fejdelmivé tévéd. asok gyalázatért, bestelenségért, soha sem panaszolkodnak vala, távul valának a hamiságtol. és a tsalárságtol. az ö együgyüségek. és alázatoságok. ollyan nagy vala., hogy minden örömeket, tsak abban helyheztették. hogy a te nevednek ditsöségéért, mindent szenvedgyenek, miért uram.? azért mert buzgoságal szerettenek tégedet, mivel bizonyára a ki tégedet nem szeret, meg sem foghattya azt, hogy a szenvedést lehessen szeretni, de ellenben az, a kit ate szereteted fel indit, kegyelmed erösit, és a kit a hit világosit. a minden gyönyörüségit és ditsöségit abban veti, a mi másoknak alá valonak láttzik, valoságos öröm a néki, a midön alkalmatossága vagyon. hogy éretted szenvedhesen. mivel a te akaratod végben menetelének, és a te ditsöséged szeretetének. fel kel gerjedni azokban., akik tégedet szeretnek. és abban inkáb kel nékik örülni. mint sem a kegyelmidben, melyeket vettek tölled.


Tizen harmadik Rész 
Hogy a nyomoruságban és a szenvedésben. imádkozni kell.

Szenvedé valaki ti közöttetek imádkozék. jac. 5. 13.

Ugy tettzék mint ha storophila elegendö oktatást vett volna, de mint hogy tellyeségel meg akará tanulni a keresztnek tudományát. azért kérdé akristustol. hogy ha volnaé még valami, a mit meg kellene tanulni.

A kristus. vannak még holmi hasznos oktatások. a mellyeket meg kel tanulni. annak. aki akereszt iskolájában akar járni. elöször szükséges. hogy a keresztböl tegzet tsinályon. a melyel nyilat löjjön fel az ég felé.

Storophila uram én ezeket nem értem. nem is tudom mire magyarázni.

A kristus. arra hogy anyomoruságban imádkozni kell, mivel atöredelmes, és az alázatos szivnek imádsága olyan mint a nyil, mely a szivböl emelkedik fel felé, azért is mondgya az irás, hogy az alázatos embernek könyörgése. meg hattya a fellegeket., és meg nem vigasztaltatik mig nem el közelget, és el nem távozik, mig nem a fölséges rea tekint. eccl: 35. 21.

Storophila de uram miért parantsolod annak a 
 ki keresztet visel. hogy imádkozék. mivel azt végben kel vinni közönségesen minden embernek.

A kristus. nem tudodé még azt leányom. hogy az imádság nagy könyebség, és illik azokhoz kik nyomoruságban vannak, ezt az Isten parantsolya, hij segittségül engemet. mondgya david. a nyomoruságnak napján. és meg szabadittalak attol, és engemet ditsöiteni fogsz. ps. 49. 16. meg másut. hozám fog kiáltani, és meg halgatom ötet. véle leszek anyomoruságnak idejében, meg szabaditom., és ditsöségel bé töltöm ötet, ps. 90. 15. dávid meg probálta vala ezt a ségittséget., azért mondgya, az urhoz kiálték nyomoruságomban, meg kerestem az urat, éttzakán ö hozája emeltem kezeimet, és meg nem tsalatkoztam. ps. 76. 2. és meg másut az urhoz kiáltának azö nyomoruságok közöt, és meg szabaditá öket nagy szükségekböl. ps. 106.. 13. az irás elég példát ád az olyanokrol. akik az imádsághoz folyamodtak. nyomoruságokban., ezt követé susánna, a midön oly nagy veszedelemben forga. ahárom iffiu. az égö kementzében, daniel az oroszlányok közöt, jonás a tzet hal. gyomrában, péter atengeren valo szélvészben. pál, és silás. a tömlöczben. végtire még magam is. nem tsak a kertben., de még a kereszt fán. nagy kiáltásal. és köny hullatásokal valo imádságokot. és könyőrgéseket ajánlottam az atyámnak. hebr. 5. 7. illyen nagy példákra valo nézve, gyakran kell folyamodnod. az imádsághoz, mivel anyomoruságban tett imádság. meg engeszteli az Istent.. és még az imádságot is igen segitti a nyomoruság.

Storophila, kérlek uram. hogy egy kevesé magyarázd meg jobban mondásidot, mivel meg nem foghatom hogy lehesen a nyomoruságnak segiteni az imádságot. holot a fájdalom anyira el fogja az elmét, hogy nem is gondolkodhatik másrol, azt láttyuk hogy a betegek, és akik szomoruságban vannak, rend szerént azon panaszolkodnak. hogy nem is könyöröghetnek az Istennek.

A kristus. azt tud meg, hogy amidön valaki. valamely nyomoruságban vagyon. mentöl töbször folyamodik az Istenhez. annál kevesebet gondolkodik nyavalyájárol. keresed azért az Istent, nyomoruságodnak napján, mivel ö adgya elödben azt az utat., hogy hozája mehess. kérjed buzgoságal. hogy szabaditson meg nyomoruságodtol, hogy pedig ment lehess a félelemtöl jóbb modgya annak nincsen., mint a, hogy az Istenhez kaptsollyad magadot.

Storophila. látom uram, hogy a kereszt. és a nyomoruság, nem tsak segitti az imádságot. hanem még szükséges is.

A kristus. a nintsen külömben. mivel a nyomoruság gyakorta. hasznos arra., hogy az embereket. az Isten szolgálattyára vezese: tudodé azt. hogy mi modon kénszeritté absolon joábot hogy hozája menne. akihez kétszeris küldötte vala szolgait hogy hozája hinák. de joáb nem akarván engedelmeskedni. absolon mondá a szolgainak. tudgyátok hogy joábnak az én földem mellet egy árpa földgye vagyon; eredgyetek égessétek meg az árpáját. a szolgák engedelmesebbek lévén az urokhoz. mint joáb a király fiához, meg gyujták az árpát. joáb azt meg tudván. azon fel indula, és absolonhoz mene, kérdvén tölle, hogy miért bannék olyan formán véle, azért felelé absolon. mert ketszer küldöttem utánnad,. de nem akartál hozám jöni, én is kételen valék azt tselekedni. jóáb meg halgatván absolont, meg békélteté ötet akirályal. eszerént bánok én is azokal. kik az én akaratomot nem akarják követni. valamely nyomoruság által magamhoz hivom, ketszer. vagy háromszor. és a midön hozám jönek, meg békéltetem. az atyamal. erröl mondgya Dávid. hogy a midön az ö nyomoruságok nevekedet, nagy siettségel fordultak az Istenhez. ps. 15. 4. meg másut. vessed a nyomoruság alá öket. fedezd bé ortzájokot gyalázattal, és akoron uram keresni fogják nevedet. ps. 82. 17. avalo hogy vannak olyan keresztények. akik soha az Istenhez nem folyamodnának. hogy ha tsak valamely nyomoruság arra nem kénszeritené. öket, azért az Isten irgalmaságábol tselekeszi, amidön meg engedi nyomoruságban valo eséseket, hogy leg aláb abban az állapottyokban. ö hozája. fordullyanak, az atyák. és az anyák. kik agyermekeket szeretik. hasonlo képen bánnak vélek, mert a midön láttyák. hogy nem jól viselik magokot. mások által meg ijesztetik öket, ugy hogy meg ijedvén. az anyokhoz folyamodgyanak.

Storophila azt látom uram, hogy annak nintsen bölcsesége., a ki az Istenhez nem folyamodik. nyomoruságának idejében. és hogy a kiket a kereszt és a nyomoruság hozád nem térit, azok nem jó szándékban vannak üdveségek iránt.

A kristus. a nincsen külömben. alelket pedig meg üsmérheted mitsoda állapotban vagyon. tsak azt visgáld meg hogy mit okoz abban anyomoruság. valamint hogy atele. és ajol meg ért mag könyen el válik a szalmátol. a tsép alat, és hogy az üres. és az éretlen mag a szalmával együt meg töretik a tsép alat, ugy az olyanok, kik a világi gyönyörüséget szeretik, ahoz is ragaszkodnak. valamint az éretlen mag a szalmához., de az olyan a ki hiv, és a kinek szive tellyes jó erkölcsel. alig éri valami kis nyomoruság hogy mindennek ellene mondván, az Istenhez folyamodik.

Storophila. uram ez ugy vagyon. de mint hogy oly szükséges az imádság annak a ki keresztet visel, kérlek mond meg nékem. hogy mit kell leg inkáb kérni imádságimban.

A kristus. ha azt kéred hogy a keresztöl meg menekedgyél. vagy hogy a meg könyebitessék. olyan formán légyen valamint én magam imádkoztam az olaj fák kertében. Atyám ha lehettséges mullyék el töllem ez a pohár. de mind azon által ne az enyim. hanem ate akaratod legyen meg. nem igaságosé a. hogy a lélek az Isten akarattyára hagya magát, mivel tsak ö tölle kell várni udveségét, azért tsak azt kérjed, tsak azt kivánnyad, hogy az Isten akarattya bé tellyesedgyék. uram legyen meg ate akaratod, aki a keresztnek bövséges gyümöltsét akarja várni. annak el kel magát szánni, és mindenhez kell készülni. ajánlyad az után az Istennek ditsöségire, és azö nevének ditséretire. nyomoruságidot. és akár mely kitsiny szenvedésidet., az én kin szenvedésimel együt. illyen formán érdemeseké teheted azokot, és kedveseké Isten elött.


Tizen negyedik Rész.
Hogy akeresztet örömel kell hordozni.

örüllyetek azon, hogy részesültök akristusnak szenvedésiben. 1 pettr. 4. 13.

Storophila. gondolván. hogy már nem volna semmi több hátra, azért nem is tett semmi kérdést, akristus azt látván mondá néki, leányom pálya futásodnak még végit nem érted. az eléb azt mondám néked, hogy a kereszt tegez helyet legyen, mostanában pedig azt akarom hogy abbol hárfát tsinály, és a mellet énekellyed a teremtönek ditseretit.

Storophila. meg vallom uram tudatlanságomot. hogy nem értem mit akarsz nékem mondani. 

A kristus. az éneklésen. azt értem. hogy örömel. és szeretettel kel munkálodni, mivel az Isten azt szereti aki örömel adgya magát nékie, azért tehát egyeztesd meg az ének szoval. a jó tselekedetnek hárfáját. a midön pedig valamely nyomoruságban. vagy szomoruságban. vagy, azt örömel szenvedgyed, és akoron olyan lész mint egy hárfa. amelynek hangja. kedves lészen Isten elött, a midön az én apostolom ezeket mondá. ditsekedünk a haboruságokban. rom. 5. akoron ö hárfázot, amidön örömel szenvedcz. valamely nyomoruságot. és izetlenséget, ugy anyira hogy azt gondolhatnád hogy az Isten mint ha el hagyot volna. de ha mind azok közöt is az Istent áldod és ditsered, akoron a hárfa mellet énekelsz, és a te szivednek hurját meg nyomván, az Isten kedvesen halya annak hangját, de ha zugolodni keszdesz az Isten ellen, mondván hogy az Istennek nem ugy kellet. volna tselekedni, más képpen kellet volna bánni, akoron az ö akarattya ellen támadtz,, jó tselekedeteidnek jutalmát el veszted, és vétesz az ellen az alázatoság. és ditséret ellen, a melyel tartozol az isteni méltoságnak, és azt el. lehet mondani. hogy el rontod ahárfádot.

Storophila. ezeket jó kedvel halgattya vala. mind azon által. ezeket a szavait akristusnak., hogy a kereszten örülni kell, jól meg nem foghatá, azért is mondá, uram had legyen szabad tölled meg kérdenem. hogy micsoda hasonlatoság vagyon az kereszt. és az öröm közöt, és hogy miben egyez a fájdalom a gyönyörüségel. mivel a midön akeresztet emlegetik. akor a kint. és a szenvedést kel érteni, tsak a tudhattya. hogy mitsoda nyomoruságot okoz a kereszt aléleknek. és a testnek, aki azt probálta, én pediglen mint hogy a kereszt uttyára adtam magamot, azt gondoltam hogy egész életemet tsak a nyomoruságban. szomoruságban., és a fajdalomban kelletik töltenem, azt tartván hogy tsak amás életben. kell várnom az örömet., abékeséget. és avigasztalást, mindenkor azt hallottam hogy ez a mulando élet. anyomoruságnak. és a sirásnak helye volna. és hogy amás élet. helye, avigasztalásnak. és az örömnek, mert valamint szent pál mondgya, minden dorgálás pedig mostan. nem láttatik örvendetesnek. hanem szomoruságosnak, mind azon által végtére. az igasságnak tsendes gyümölcsét adgya azoknak. akik abban gyakorolták magokot. hebr: 12. 11.

A kristus. a valoságos, hogy mind azok a kik a keresztett hordozák. bövséges mértékel valo örömet vesznek, a midön az urnak. örömében fognak bé menni. a hol az Isten minden köny hullatást el töröl szemeikröl. apoc. 21. 4. de még ez életben is lehet örömet és vigasztalást találni. akeresztben, tsak azt ugy hordozák a mint kivántatik. mivel egy keresztény örömének fundámentuma. a keresztnek kell lenni, azért is mondottam az évangyéliumban. boldogok lésztek. mikor az emberek titeket gyülölni fognak, mikor a gyülekezetböl ki vetnek. titeket szidalmaznak. és a ti neveteket mint gonoszt kivetik. az embernek fíaért, örüllyetek azon a napon. és örvendezetek, mert a ti jutalmatok. bövséges menyben. luk. 6. 22. péter az én apostolom. nem mondottaé. örüllyetek azon. hogy a kristus szenvedésinek társai vagytok. 1 petr. 4. 13. hasonlot mondot egy más apostol. nagy öröm gyanánt tarttsátok. atyámfiai. mikor külömb külömb féle kisértetekben estek, jac.. 1. 2. aboldogulásnak bizonyos jele az. a midön valaki örülhet szenvedésin, és a midön örömel fel emelheti elméjét a nyomoruságok közöt.

Storophila azt könnyen el hiszem uram. hogy nagy ók lehet az örömre. a kereszt. és a nyomoruságban. föképpen ha azt meg visgállyuk. hogy mitsoda nagy jó követi azokot. de hogy valojában a fájdalomal. és a szenvedésel az öröm együt lehesen. a már sok volna. én azt tartom hogy igen kevesen voltanak olyanok, akik valoságal örültek volna akinokban.

A kristus. én pediglen egy nehányat hozhatok elö, az én apostolim örömel menének el atanats elöl, hogy méltoká tette Isten öket arra. hogy a Jésusnak nevéért boszuságal illettetnének. act. 5. 41. mitsoda nagy örömet nem érzet pál. midön ezeket mondá. ha én meg áldoztatom is. ati hiteteknek áldozattya. és szolgálattya felet; örülök és örvendezek mindnyájatokal., hasonlo képen pedig, ti. is örüllyetek és örvendezetek velem együt. phi. 2. 17. ugy a több szentek is tsufolásokat. és ostorozásokat szenvedtenek. kötözéseket., és tömlötzöt, meg kötöztettek. ketté vágattak, kisértettek. fegyverel le vágatatván. meg holtanak. el hagyatattak, szorongattattak, nyomorgattattak, kikre nem volt méltó avilág. hebr. 11. 36. kik valának mind ezek, hanem mind anyi hárfások. kik éneklésekel bizonyságot tesznek vala az egész földön. az Isteni igazságrol. az anyaszent egy ház historiája azt mondgya két atyafirol. marcus. és marcellinus felöl, hogy meg fogák öket, azért hogy keresztények valának. és egy oszlophoz szegezék öket, a biró mondá nékik, mitsoda nyomorultak vagytok. legyetek okosok, és szabadittsátok meg magatokot a kintol., de ök azt felelék. hogy soha olyan vendégségben nem voltanak., a mely kedveseb lett volna nékiek, mint a, hogy a kristusért szenvedhetnek, adgya Isten, hogy egész életünkben lehesünk ebben a kinban. végtire nyilakal lödözék meg öket. az aszszonyok közöt is találok hasonlo példát. agotha szüz. kinem mondhatni mitsoda nagy örömel mene a tömlöczben. és szenvedésit az Istennek ajánlá, ágnes tizen három esztendös korában. ígen nagy bátorságát mutatá. menvén olyan nagy örömel és siettségel a halálra. mint ha a menyegzöi agyban ment volna, mit gondolsz thecla felöl. a ki minek utánna meg gyözte volna avad állatokat. és meg probálta volna atüzet, és a tömlöczöt. ezeket mondá, ha szinte egész életemben kellene is viaskodnom a vad állatok ellen. ha a tüzet, lántzot, és tömlöczöt kellene is szenvednem, de ezeket mindeneknél nagyobra betsülleném. tsak lehetnék arra méltó. oh én Istenem. hogy mind ezeket a kinokot., te éretted, és ate szent nevedért szenvedhessem. látodé tehát storophila, hogy mitsoda sziv béli örömel. szenvedték ezek a szentek a keresztet, és akinokot.

Storophila. én azt látom uram. és azt szégyenlem. hogy hozájok hasonlo nem vagyok. mivel ezek a szentek. nem tsak békeséges türésel szenvedték azokot a kinokot, de sött még azokban gyönyörködtenek, és ugy siettek akinra, mint valamely ditsöséges állapotra, en pediglen nyomorult. többet nem tselekedhetem, még arrais nagy bajal vehetem magamot. hogy ne zugolodgyam. és békeséges türésel szenvedgyem. azt, a mit az Isten rendelésinek tettzik ream küldeni, de uram segittsed az én gyengeségemet.

A kristus. légy jó reménségben. és erös bizodalomban, ate eröd nevekedni fog lassanként. anyira, hogy a tekélletes békeséges türést el éred, ha szinte mostanában anyomoruságnak könyü terhe alat szenvednél is. de azon meg ne ijedgy, végtire el nyered hüségedért valo jutalomul az örökké valo ditsöséget. ha ambár arra a nagy tekélletességre nem juthatz is, leg aláb, sene zugolodgyál. se ne panaszolkodgyál. hanem álhatatoságal szenvedgy. vegyed jó szivel mind azt. valami reád jö, fájdalmodban maradgy békeségel, és a meg aláztatásodnak idejében, tarsd meg a békeséges türést, eccl. 2. 4.

Storophila. nagy gyönyörüségel kivánom uram meg tanulni a kereszt hárfájának verésit. azért hogy szivemnek hangjával. adhassak ditséretet Istenemnek.

A kristus. E jó kivánság. és tsak könnyen is meg fogod azt tanulni, hogy ha amidön valamely nyomoruságban. vagy fájdalomban lész, az Isten akarattyára hagyod magadot alázatoságal. és alhatatoságal., és az Isten elött ugy lészen kedves ate hárfádnak hangja.

Storophila. én azt uram jól értem. hogy a léleknek. békeséges volta. okoza ezt a lelki zengést, azért is mondgya az apostol: szenvedé valaki ti közöttetek? imádkozzék, öröme vagyoné valakinek., éneklésel ditsérje az Istent. jac. 5. 13. de anyughatatlan elme. mindent öszekever, mert a szomoruság le nyomja az elmét, kérlek uram. tanits meg engemet arra, hogy miképpen nyerhetném én meg magamnak azt a belsö békeséget.

A kristus. ollyan formán. hogy tellyeségel az Isten akarattyára hagyad magadot. mást ne akarj semmit tsak a mit ö akar, aki ezt el érheti, tsendes, és boldog lészen. azt is tselekszi a mit akar. mert mást nem akar, tsak a mi kedves Isten elött. ha az áitatos szemelyek alázatosok. attol vagyon., mert azoká akarnak lenni. ha szegények, a szegénység nékiek gyönyorüség. ha nem nagyra vágyok. attol vagyon. mert utállyák. azt, ha sirnak, azö sirások öröm, ha betegek. azal meg elégesznek. mert mikor erötlen vagyok. ugyan akor erös vagyok. mondgya az apostol 2 Cor. 12. 10. a valoságos áitatosak. akár mit szenvedgyenek de tsendesek.


Tizen ötödik Rész
Hogy hálákot kell adni akeresztért.

Minden dolgokban hálakot adgyatok. 1. thess. 5. 18. 

A Kristus. Szükséges storophila. hogy a tekélletességre. fellyeb fellyeb emelkedgyél. eddig arra tanitottalak. hogy a kereszt hordozásban örülni kell. már mostanában. ha felyeb akarsz menni. azon kel igyekezned, hogy olyan örömest adgy hálákot az Istennek nyomoruságodban., valamint jó állapotodban. ugyan is nagy dologé az Istent ditsérni a midön minden kivánság szerént megyen végben. a midön minden jokal bé vagy töltve., és hogy senki semmiben meg nem bánt, de vald meg, hogy igen nagy dolog az Istennek rendelésit imádni, és ditsérni. a nyomoruságok. és keserüségek közöt.

Storophila. valo hogy az igen nagy dolog. de azt sem lehet kevés dolognak tartani. a midön valaki jó állapottyában. nem hálá adatlan. Minden dolgokban hálákot adgyatok. thessa. 5. 18. A kristus. igen is nem kevés dolog. de azt magad is meg vallod, hogy a háláadás jobban ki tettzik a nyomoruságban. nem látodé azt. hogy a midön hálákot adcz jó állapotodban. a hazugságnak lelke azt fogja felölled mondani, valamit jób felöl monda. hát hejában félié jób az Istent. a ki bé töltötte ötet. és az egész házát minden jókkal. jób. 1. 9. de a midön az a hamis lélek. nyomoruságban látván jóbót, ezeket a szokot hallá tölle, légyen áldot az urnak szent neve. akoron nagy dühöségel. látá hogy le nyomatatot volna. jóbtól, és ez a tsudálatra méltó békeséges türése jóbnak. sokal nehezeben eset néki, mint sem az ö gazdagsága, nem tsudálatra valo dolog. az Istennek akor hálákot adni. midön bé tölt minden jokal. de a nagy békeséges türésnek. ajele, hálákot adni néki anyomoruságok közöt, a pogányok nagy háláadásal voltak az Istenekhez. a keresztények kik eszerént tselekesznek, többet nem mivelnek apogányoknál. de azIstent áldani akeresztekben, anyomoruságokban. és anagy fajdalmakban. etsak a keresztényekhez illik, ez is a vallásnak aleg nagyob tekélletessége, hogy hálákot adgyanak. az Istennek. anyomoruságokban; azt hid el storophila., hogy egy hálá Istennek a nyomoruságban, többet érr, mint tiz ezer a jó állapotban.

Storophila. azt soha sem hittem volna uram. hogy hálákot kellene adni az Istennek a szenvedésért, és a nyomoruságért. a melytöl ugy irtozik az érzékenység.

A kristus. sok féle dolog vagyon olyan. a mely nem kedves az érzékenységnek. de hasznos az üdveségnek, egy példát hozok elö a szent irásbol. ásvérus király. olyan parantsolatot adot valaki. hogy a ki hivatlanul bé menne az ö belsö palotájában, a meg ölessek. akár ki légyen a, akár férfiu, akár aszony, hogy ha tsak a király annak nem nyujttya az arany királyi páltzáját, jelül kegyelmeségének. ugy történék. hogy Esther a parantsolat ellen bé mene. a királyhoz. hivatlanul, a király a páltzáját nyujtá néki. és ö meg tsokolá annak végit. fejttsük meg már ezt a titkot. és nézük meg hogy mit jelent. ez azt jelenti. hogy a menyei palota bé vagyon zárva azok elött. kik az Isten parantsolattyát által hágják. hogy ha tsak nékik nem nyujttya. királyi arany páltzáját., és ha azt meg nem tsokoltattya vélek. a királyi páltza pedig nem egyéb hanem a kereszt. a nyomoruság. azt a királyi páltzát. en aranyoztam meg szenvedésimel. de miért kell azt meg tsokolni, azért. hogy azt., az örökös, ur, és atya nyujttya néked, avalo hogy a mely kegyelmet ád az Isten. az ö érette valo szenvedésre, a sokal nagyob ajándék. atsuda tételnél. meg kel tehát tsokolni akeresztet, háláadásal, és szeretettel kel azt viselni. mivel az, az Isten hozánk valo joságának jele, nem olvastadé mit mond Dávid, ate veszöd, és ate páltzád meg vigasztaltak engemet. mitsoda nagy irgalmaságal bánik az Isten az emberekel. mivel anyomoruság mellyet reájok küld. jó tétemény helyet vagyon nékik, a valo hogy a jó állapotban valo létel. olyan ajándékja az Istennek, a mely az embereket meg vigasztallya. de meg a nyomoruság olyan ajándékja, a mely öket hivatalyokra inti.

Storophila. bizonyára uram. sokan fognak tégedet áldani a midön jól tész vélek, de kitsoda az, aki egy nehez kereszt alat, és sulyos nyavalyában léven, jó szivel adgyon néked hálákot. hol vagyon az olyan, és ditsérni fogjuk, mert tsudálatos dolgot tselekedet.

A kristus. hogy hol vannak az olyanok kik az Istent ditsérjék nyomoruságokban. hát storophila nem hallottadé azokot a nagy példákot. a melyeknek emlékezeti most is oly kedves, és hires az anyaszent egyházban; jób aleg nagyob nyomoruságban nem mondottaé, ugy lett a mint az urnak tettzet, legyen áldot az ö neve, lörintzet a tüzre fektetvén. mondá, ezen sült állapotomban is hálakot adok Istennek. saturinus. arettentö kegyetlen kinban, és szenvedésben léven. mondá, az én kinnyaim nem tartanak sokáig, örömest érettek hálákot adok oh én Istenem tenéked, adgyad hogy végig szenvedhessek. tsak álhatatoságot adgy nékem. tíéd legyen a ditsöség, theodorusnak. maximiánus Császár idejében. minek utánna minden tagjait el kinozták. és szaggatták volna. ugy anyira hogy már lélegzetet is alig vehetne. de ö Isteni ditséreteket énekel vala, és gyakorta mondá ezeket a szokot, minden idöben áldom az urat, mit gondolsz storophila ezekröl a szentekröl?

Storophila én azt gondolom uram. hogy ez az erö különösön tsak a martyroknak adatot volt., és hogy a hitnek fel álitására. és a pogányok meg szégyenitésekre. erösitette volt meg az Isten öket olyan rend kivül valo kegyelmével.

A kristus nem tsak a martyrok adtak hálákot az Istennek. kinyokban, sokan vannak még olyan személyek, akik kinos betegségekben. hálá adok valának Istenhez, servulus gyermekségitöl fogvást. mind holtig, gutta ütésben maradván, ugy anyira hogy az ágyban fel nem ülhetet, se meg nem fordulhatot, akezét nem vihette szájához, de nagy szorgalmatoságal ád vala hálákot Istennek. fájdalmiban. szent klára, huszon nyolcz esztendeig tarto betegségeiben tellyeségel el száradván, szüntelen valo hálákot ád vala Istennek. és mentöl nagyobak valának fájdalmi, annál vidámab ábrázatot mutat vala. mit mondasz mind ezekre. azt tartodé még is, hogy kevesen voltanak. olyanok. kik nyomoruságokban. hálákot adtak volna Istennek.

Storophila. meg vallom uram ostobaságomot, fel is tettem magamban. hogy soha el nem felejtem aditséretnek áldozattyát, mivel ate néked kedves. de söt még hálákot adok az Istennek, mint minden kegyelem kut fejének. szüntelen áldani fogom azért. hogy irgalmaságábol ostoroz engemet. és azért, hogy kegyelemé változtattya. reám valo haragját. hálakot adok néki. ha egy kis betegséget küld reám, azért. hogy nagyobba ne essem, ha engemet nyomorgat, azért hogy nékem meg botsásson. és ha engemet le nyom azért. hogy fel emelyen, ki foghattya meg az ur haragjának nagyságát. a mely mellet mindenkor jóság vagyon. és hogy ate ideig valo ostorozásod. ate irgalmaságodnak jele. valamint az irás mondgya. hogy az igaznak lelke, az Istennek kezében vagyon, ugyan ezért is azok akik böltsek, és akik meg világositattak. hálakot adnak haragjáért, jó állapottyokban, valamint nyomoruságokban. és az ö irgalmaságáért. a szenvedésben. azért mondgya Dávid. a sion hegye örömbe vagyon. és judának leányi vigadnak. a te itéletidért. oh! Istenem. ps. 47. 10.

A kristus. E szerént kel gondolkodni. beszélni. és tselekedni storophila. avaloságos keresztények igy beszélnek. mitsoda hasonlo az olyan szent nyelvhez., a ki hálakot ád Istennek nyomoruságában, mert valamint hogy régenten. a martyrok nyelvét kinozták, ahohérok azért, hogy ellene mondgyanak az Istennek, ugy az ördög mostanában minden mesterségével azon vagyon hogy panaszra, és zugolodásra indithassa azokot. akik szenvednek, de ha hálá adásal. szenvedik a nyomoruságot. minden kéttség nélkül el veszik a martyrságnak koronáját.

Storophila. Most már én azt által látom uram. hogy mi se jobbat nem gondolhatunk. se nem mondhatunk. ezeknél a szóknál. hálá adassék Istennek, ennél se rövidebbet. se kedvesebbet, se hasznosabbat nem lehet mondani. most veszem eszembe. hogy mire valo légyen, egy öreg embernek oktatása. aki is eképen inté egy beteges tanitványát, kedves atyám fia. igyekezél azon, hogy a betegség nehézségedre ne legyen. és a zugolodásra ne indittson. mert a betegségekben valo hálá adás. leg föbb tselekedete a vallásnak. ha vasbol vagy. a tüz meg emészti rosdádot, ha pedig aranybol., atűz meg probálván tégedet., a jó erkölcsben nagyon elö mégy, ne nyughatatlankodgyál tehát. mert ha Istennek ugy tettzik hogy szenvedgy testedben. ki vagy te? hogy az ellen ály,? szenvedgy azért békeségel, és kérjed az Istent. hogy azt rendelye felölled a mi néki tettzik.

A kristus. Az az okos öreg ember. jól oktatá tanitványát, azt jovallom neked is. hogy azt kövessed. mivel anyomoruságokban valo hálá adás, meg külömbözteti ajokot, agonoszoktol. és meg mutattya. hogy ki ki mitsodás legyen Isten elött. tudodé azt, hogy azok akik harangot öntenek minek elötte azt fel vonnyák atoronyban kalapátsal azt erösen meg ütögetik. meg probálván a hangjárol. hogy ha nintsené repedés benne, és ha jó hangot nem ád, el ronttyák, az Isten hasonlo képen tselekeszik, az ö választatit. az után emeli fel az égben., minek utánna sok nyomoruságokal meg probálta volna, meg látván elsöben. hogy ha a békeséges türések állandoé, és ha kedves szozatot adnaké, az az, hogy mitsoda formában tselekesznek, és beszélnek, az Isten illyen formában ütögeté meg jóbót, eszközül vévén arra. az ördögöt. akit jeremiás proféta, avilág kalapáttsának nevezi. de mitsoda hangot ada ez a harang. és mit monda ez a békeséges türésnek példája, mindent az ur adot nekem. az ur vett el mindent töllem. ugy lett amint néki tettzet, legyen áldot az urnak neve. mitsoda kedves szózat nem valaé ez Isten elött de még másodszor is az Isten meg akarván ötet probálni, a sátán hatalma alá adá az ö testét, ez a kegyetlen ellenség. irtoztató nyavalyát ada reája, jób pedig aganén hevervén. egy darab tserépel. töröli vala le magárol. az ö sebeiböl ki folyt genettséget. halgassad hogy ö mit mond ezekre, ha a jót el vettük az Isten kezéböl., miért ne vennök el a nyomoruságot is. oh! erös, és kedves szozat, ez a valoságos tulajdonsága, az ollyan embernek. aki. az Isten akarattya. alá hadgya magát; ez is az ollyan jó erkölcsü embernek a tulajdonsága. aki háláado Istenhez, akinek akarattyábol vagyon ajó. és a nyomoruság. aháláadatlant. pedig illyen jelröl lehet meg üsmerni, tudni illik. a midön valamely nyomoruságban. szüntelen panaszolkodik, zugolodik. nyughatatlanságal beszélli mindennek ártatlanságát, el hitetvén magával. hogy meg nem érdemlette, hogy oly keményen bányanak véle, mit mondgyak többet. a jó és a gonosz. hasonlit olyan két edényhez, a mely tele vagyon. az egyike valamely kedves illatu vizel. a másika valamely rodhattságal, ha mind a kettöt fel kevered, az egyikéböl. kedves szag jö ki. a másikábol. nagy büdösség. igy vannak a jók és a gonoszak. eszelévén elegyitve e világon, noha Isten elött. nagy külömbség vagyon közöttök de a midön valamely nyomorúságot botsát reájok. a jók hálákot adnak nékie. a kevélyek, atisztátalanok, és a fösvények, kik tsak hajlandoságokot követik., káromkodnak. és zugolodnak mondván, mitsoda gonoszt tselekedtünk mi. hogy azért enyi nyomoruságokot szenvedgyünk.


Tizen hatodik Rész 
Hogy inkáb kell. hálákot adni az Istennek. a nyomoruságban. mint sem a jó állapotban., és 
hogy háláadásal kel lenni nem tsak az Istenhez de ahoz is, aki által adgya reánk a keresztet.

Ezek ajeles oktatások, az Istenhez valo háláadásrol. storophilában igen nagy gondolatot adának. és egy kérdést tamaszta elméjében. a melyet akristus eleiben téve eszerént, uram kérlek mond meg azt énnekem. hogy ha nagyob hálá adásal tartozunké az Istennek a jó állapotban. mint sem a nyomoruságban.?

A kristus. minek elötte meg felellyek kérdésedre., mond meg azt nékem. a kettö közül melyikért tartozol. több hálá adásal. aleg nagyob jó téteményérté, vagy aleg kissebért?

Storophila. minden kéttség nélkül aleg nagyobért. A kristus Ted eszve a jó állapotot anyomoruságal, és visgáld meg hogy melyik nagyob amásikánál, akereszt el fordit avétektöl, és ajó állapot arra vezet, mert sok ideig nem engedni hogy abünösök akarattyok szerént járjanak, mondgya az irás, hanem mindgyárt a büntetéshez fogni, nagy jó téteménynek jele. 2. mak. 6. 13. anyomoruság eszében juttattya az embernek hogy az Istenhez fordullyon. ajó állapot pedig el felejteti véle, az Istent, akereszt fel gerjeszti az Isteni félelmet, és a szivbéli töredelmeséget. a jó állapot el felejteti az emberel hogy magára vigyázon., látodé azt.? David bölcs vala. salamon bölcs vala, de mint hogy jó állapottyokban el felejték magokot, azért el is tévelyedének, dávid vétekben esvén, el távozék az Istentöl. és az ö kegyelmétöl és azt sok köny hullatások után nyeré viszá. salamon pedig, az a nagy bölcseségü fejdelem. akinek az Isten anyi nagy tudományt adot vala, ellene nem álhata atsalárd jó állapotnak, hanem vétekböl, vétekben esék, és el veszté bölcseségét, mivel az aszszonyai kérésekre, a balványoknak temjént ajánla, azt magad is helyben hagyod, hogy az, az igazán valo nagy, a ki a nyomoruságban el nem tavozik a böltseségtöl, és ajó erkölcstöl. és aki az Isten rendelésire hagya magát. zugolodás nélkül. abban bizonyos légy, hogy a nyomoruság és a kereszt. mint egy bizonyos jelei aboldogulásnak. avilági jó állapot pedig, jelentheti a jövendö béli veszedelmet, mit tartasz hát mind ezek felöl. és melyikét gondolod hogy nagyob ajándéka légyen az Isten rendelésinek, a jó állapoté, vagy a nyomoruság. mivel kevesen vannak ollyanok. a kik roszul élyenek anyomoruságal, és a keresztel, ellenben pedig. kevés fordittya jora. jó állapottyát.

Storophila. a bizonyos, hogy ha ugy meg tekéntenék a mint kellene az örökké valo jót, kiki el hitethetné magával hogy a nyomoruság leg föveb ajándéka az Istennek., és az érdemel leg több háláadást,

A kristus azt jól mondod, mivel ha az Isten leg nagyob tudományt adot volna beléd. ha az Istenröl olyan formán beszélhetnél. is, valamint az angyalok., de mind a te néked anyit nem használna a szent életre. mint a, ha az Isten akarattyára hagyod magadot. anyomoruságban, ennek az az oka, hogy azok a tudományok olyan ajándékok. a melyek meg adatnak., mind ajóknak, mind a gonoszoknak. de tellyeségel az Isten akarattya alá valo ajánlás, tsak a választottakot illeti, oh! hogy ha valaki meg mérné igazán valo mértékel az idöt. és az örökké valoságot, nem találkoznék senki is olyan, aki jobban nem szeretné ez életben. egy nehány száz esztendöt tölteni minden féle nyomoruságban. mint sem az örökké valo boldogságot el veszteni. a más életben. mivel ez életben valo nyomoruságoknak. és szenvedéseknek. tsak végek leszen. de a más életben valo meg igért jutalomnak, soha vége nem lészen. azért is mondgya egy nevezetes auctor. hogy ha az Istennek szüntelen valo hálákot adnánk. is minden nyomoruságinkért. de még ugy is nem tennénk eleget nékie, amint kellene, hogy ha meg tekinttyük azt, hogy mitsoda nagy jókót szerez nékünk akereszt, azon is lehet tsudálkozni, mondgya ugyan azon aucthor. hogy miért hagya az Isten az ö valasztatit tsak egy szem pillantásig is, nyomoruság és szenvedés nélkül, holot annak nintsen más modgya. hogy meg érdemelhessék. azt az örökké valo jutalmat. a melyre rendelte öket.

Storophila. ki hitte volna uram azt, hogy annyi sok jó légyen el rejtve a kereszt, és a nyomoruság alat, de uram. még is egy kérdést akarnék tenni, kérlek világosisd meg elmémet, azt szeretném tudni, ha elégé az Istennek hálákot adni akeresztért, és kellé még meg köszönni azoknak is, akik haragbol vagy hamiságbol szerzik nékünk akereszteket, és a nyomoruságokot.?

A kristus. Tsudálkozom azon storophila. hogy illyen kérdést tész nekem, ha egy kevesé a szent irást olvastad volna, ezeket a szavaimot most tudnád, szeresétek ellenségiteket. jól tegyetek azokal, akik titeket gyülölnek. imádkozatok azokért, akik titeket háborgatnak, matth. 5. 44. ezen parantsolat szerént tartozik ki ki ellenségit szeretni. és azt meg is kel mutatni, nem tsak szoval, hanem tselekedetel, mivel ebböl láttzik ki a szeretet. nem adtamé én magam erröl példát.? nem könyörgöttemé azokért akik fel feszitettek, mondván, atyám, botsásd meg nékiek, mert nem tudgyák mit tselekesznek. eszerént tselekedék István elsö mártyr. és jakab apostol, ugyan is hová lehet nagyob. hálá adás. mint halálunkor azért imádkozni. aki halált szenvedtet vélünk.

Storophila. Igen nagy jó erkölcsnek ajele, nem tsak roszul nem tenni azal aki velünk roszul bánik, vagy tsak kivánni is azt néki. de söt még a hozánk valo rosz tselekedete., mint egy köteledzen minket a véle valo jó tételre. én nem merek magamnak azal, hizelkedni. hogy valaha el érhessem az olyan nagy tekélletességet.

A kristus. leg aláb amások példájokra. valo nézve, igyekezél, mivel nem nehéz azt követni, a mit látunk hogy mások is követték.

ez iránt egy régi filosophus tanitvánnyának ahistoriájára tanitalak, ez a tanitvány egyszer valamely vétekben esvén, keré mesterét hogy botsátaná meg azt néki, a ki is olyan formán botsánatot igére neki. tsak hogy menne valamely bányában három esztendeig dolgozni. de emég nem elég, mivel atanitványátol azt kiváná, hogy meg más három esztendöt töltene ótt el. és meg fizesse azokot, akik ötet boszonttyák. vagy gyalázattal illetik. hat esztendö mulva a filosophus mondá néki, gyere már most velem áthénás varosában. hogy ótt meg tanulyad aböltseséget. abban avárosban pedig vala egy olyan öreg ember, aki aböltseséget tanittya vala, és az iskolájának mindenkor az ajtajában ült, és gyalázatos szokal. illette azokot kik hozája menének, meg akarván probálni békeséges türéseket., hasonlo képen kezde banni a filosophus tanitványával is. a ki azt tsak nevetni kezdé, az öreg ember azon tsudálkozni kezde, és mondá, honnét vagyon a, hogy a midön olyan boszonto szokot mondok néked, te azt tsak neveted.? hogy ne nevetném. felelé az iffiu, mivel már három esztendötöl fogva. akik engemet boszontnak. és bestelenitenek. azokot meg jutalmazom, magad is hasonlo képen bánsz velem. de a nekem semmiben sem telik. az öreg ember látván hogy az iffiunak nagy hajlandosága volna abölcseségre., bé fogadá az iskolájában. mondván, hogy érdemes volna. abölcseség tanulására. mivel hogy oly békeséges türö. jános praepost, ez a nevezetes remete, mindenkor elö beszélli vala ezt a historiát azoknak. a kik az ö klastromában akarának bé menni, hozá adván azt is. hogy a régi szent atyák, az alázatosság. és abékeséges türés által mentenek az Isten lako helyében. és hogy oda más kapun. nem lehet bé menni. hanem a nyomoruság és a szenvedésnek kapuján. a melyeket örömel kell szenvedni.

De még ezen kivül egy nehány példát hozok elö, az olyanokrol. kik agonoszért joval fizettek, azért hogy magadot semmiben ne menthessed, Cyprianus püspök. halálra itéltetvén, huszon ött tallért parantsola adatni a hohérnak. a ki néki. fejét vevé.

Sándortól. a Jerusálemi pátriárchátol. az iro deákja. nagy summa aranyat, és ezüstöt lopa ell, az iro deákot meg fogák, és törvényt látának reája, de a pátriárcha. nyolczvan tallért fizete érette. a mely nagy summa volt abban az idöben, és maga mellet meg tartá az iro deákot, valamint annak elötte, ezért is mondá anép, hogy hasznos dolog a pátriárchát meg bántani. Alamisnalkodo János pátriárcha felöl irják. hogy egy vendég fogados, igen roszul bánván egy iffiuval a ki attya fia vala a pátriárchának, az iffiu panaszt tett a pátriárchanak. a ki is meg akarván tsendesiteni az iffiat. és egyszers mind oktatni is. arra, hogy mi formában visellye magát a midön meg bánttyák, mondá az iffiunak hogy mérte meg probálni az a vendég fogados hogy tégedet meg bánttson. ugy bánom véle, a mint meg érdemli, és az egész városban hire lészen. azonban hivattya azt a tisztet a ki az adot szokta fel szedni. és meg parantsolá néki hogy a mely adót szoktak adni az anyaszent egyháznak. azt a vendég fogadosnak el engedgye. és tölle az adot fel ne vegye. az egész alexándria varosa. el tsudálkozék. az illyen ritka boszu álláson.

Storophila. de uram az illyen nevezetes tselekedetek emberek tselekedetei, akikben több batorság vagyon. és inkáb meg tudgyák magokot gyözni, abban mind azon által nem kételkedem, hogy az aszszonyok közöt is ne találkoznék olyan, aki azon jó erkölcsöt ne követte volna kegyelmeségedböl. azt hallottam. másoktol, hogy egy bavarus hertzegnét, liduvinát. egy más aszszony haragjában nagyon meg bántotta, a hertzegné azt el szenvedvén. azon meg bátorodék. és mérgiben. az orczájára pökék a hertzegnének, liduvina azt békeséges türésel szenvedé, és magát meg türközteté, anyira hogy még ajándékot külde annak az aszszonynak, mondván, hogy nagy köteleségel volna hozája azért, hogy bé töltette véle az Isten parantsolattyát. azt is olvastam valahol, hogy szent théresia leg inkáb szerette, és imádkozot azokért. akik ötet boszontották. és azokal legg több jót tett, azért is mondá egy azon idö béli püspök. hogy a ki ennek a szentnek baráttságában akar lenni, tsak boszuságal illesse ötet.

A kristus. mint hogy ezeket a szent tselekedeteket tudod, miért kételkedtél tehát abban, ha kellé meg botsátani ellenségednek, és hozája háláadásal lenni agonoszért.?

Storophila. mert uram akor nem jutot mindgyárt eszembe. de azon kivül is, ezt a parantsolatot hogy szeressük ellenségünket., olyan nagynak tartottam, hogy mindenkor azt hittem, hogy kevesen vannak olyanok kik azt el kövessék.

A kristus. A valo hogy ez a parantsolat, nagy tekélletességre valo, mind azon által emeg volt még az ó törvényben is, mivel a szent irásban azt fel találod. ha ellenségednek. ökret, vagy szamarát meg találod, azt neki viszá vigyed, ha meg látod ellenségednek. szamárat a terhe alat el esni, tovab ne meny, ha nem segittsed azt néki fel emelni. exod. 23. hát még salamon nem mondé hasonlot. midön azt mondgya. ha az ellenséged éhezik, adgy enni néki. ha szomjuhozik, adgy innya, mert illyen formán. tselekedvén. eleven szenet gyüjtesz afejére. és az ur viszá adgya aszt néked. prov. 25. 21.

Storophila. A tsudálatos. dolog. hogy ez a törvény nem vezeti vala az embert a tekélletes igasságra. még is oly nagy jó erkölcsöt parantsolt néki.

A kristus Valamely elmét meg homalyositot arosz kivánság. az olyan el nem érheti ezt a nagy jó erkölcsöt. te pediglen leányom igyekezél atekelletességre, és meg látod hogy el felejted agyalázatot. nem akor, a midön imádkozol azokért kik meg bántottak nem is akor. a midön meg ajándékozod öket. és asztalodhoz hivod öket, hanem akor. a midön valamely nagy nyomoruságban látván öket, azon aszived meg esik. meg szánod öket, és anyi köny hullatást ejtesz, mint ha te magad volnál abban anyomoruságban.

Storophila. mitsoda nyomorult vagyok uram. hogy olyan távul vagyok attol atekélletességtöl. mikor érhetem el azt a jó erkölcsöt. a melyet anyi szentek követtek.

A kristus. Légy jó reménségben leányom. és hitesd el magadal., hogy azt el nem érheted amagad erejével, hanem kérjed buzgoságal., hogy aki azt néked parancsollya, vigyeis végben azt benned. mert az Isten meg halgattya azokot, akik ötet kérik. ö ádd. de azt akarja hogy kérjék. aszentek példájokon pedig meg nem kell tsökenned., de sött még inkáb kell igyekezned. és két dolgot kell meg tanulnod.

1. hogy kövessed öket. az ö nagy tselekedetekben. és szent életekben.

2. hogy magadot meg üsmérjed. és meg visgállyad természetednek gyengeségit. és romlandoságát. igen nagy gyengeség volna benned. gyengeségedet el nem szenvedni, és türhetetlenségel lenni azért, hogy békeséges türö nem vagy, mivel azt magadnak el kel. szenvedni, és alázatoságal várni, hogy a szent léleknek kegyelme. fellyeb emellyen., mind azon által. szorgalmatoságal kel munkálodni azon. hogy atekélletességnek uttyán eléb mehess. és a keresztényi jó erkölcsöket. követhessed; semmit el nem mulatván, azon gondal., és szorgalmatosságal kel lenned.

Távul légyen hogy másban ditsekedgyem, hanem tsak a mi urunk Jésus kristusunk keresztében. gal. 6. 14.


Tizen hetedik Rész.
Hogy miképpen kel ditsekedni akeresztben.

Tavul legyen pedig töllem hogy másban ditsekedgyem. hanem tsak ami urunk Jesus kristusnak keresztében. gal. 6. 14.

A kristus. Még egy dolog vagyon hátra storophila, a melyre szükséges hogy meg tanittsalak. és a mely magában foglallya mind atöbbit. a mely nem egyéb, hanem hogy azt el hitesd magadal., hogy a leg nagyob méltosága, ditsösége, és betsületi egy kereszténynek abban áll. hogy a keresztet visellye én velem. és én érettem, mert ugyan is mi igasságosab mint a hogy anyi szenvedésért, mint én szenvedtem az emberekért, hogy öket meg válttsam ahaláltol., ökk is azt viszá adgyák nékem. sebet, sebért, gyalázatot gyalázatért, vért, vérért, nem ditsöségesé egy szolgának. hogy ö is abbol a pohárbol igyék, a melyböl az ö királya, és ura ivut, epedig akor történik meg, amidön. az Isteni rendelés. a nyomoruságnak pohárát nyujttya valakinek. amelyböl leg elöbször is én ittam, azért is mondám a két apostolnak. akiknek egyike az én jóbb kezem felöl akara ülni, és a másika bal felöl, az én poháromot bizonyára meg iszátok. matth. 20. 23. akarván vélek meg értetni, hogy az én hozájok valo szeretetemnek jele a, hogy öket részesültessem az én szenvedésemnek pohárábol, péter, és pál, jól tudták azt, hogy mitsoda nagy méltoság legyen az, azért is mondá az elsö, örüllyetek azon, hogy a kristus. szenvedésinek társai vagytok, hogy a mikor az ö ditsösége meg jelenik, akor is örvendezve vigadgyatok. boldogok vagytok. ha szidalomal illetnek titeket akristus nevéért, mert mind a ditsöség, mind a kristusnak lelke ti rajtatok meg nyugszik. 1 petr. 4. 13. a másika is hasonlot monda., ti néktek, ingyen adattatot a, nem tsak hogy a kristusban hidgyetek, hanem hogy szenvedgyetek is ö érette. phil. 1. 29. látod tehát storophila hogy ez a legg nagyob. tisztelet ez életben, és hogy tsak ebben is kell ditsekedni.

Storophila. uram arra tanitottál vala ugy tettzik, hogy semmit nem kel tselekedni ditsekedésböl, söt meg azt el kel kerülni, a midön a jó tselekedetek közé akar elegyedni, miképen mondhatod azt most, hogy ditsekedni kell. a keresztben.?

A kristus. valo hogy meg tiltottam néked a hejában valo ditsekedést, de nem értettem azon minden féle ditsekedést, hanem tsak azt mondottam, hogy aki ditsekedik. az urban ditsekedgyék.

Storophila. de kérlek uram. mitsoda az urban ditsekedni,?

A kristus. A hogy magadnak ne tessél, magadot ne ketsegtessed., hanem várjad az urnak jová hagyását. és a midön abékeséges türésre valo kegyelmét veszed, ditsöittsed ötet érette, és minden tselekedetidben mondgyad ezeket, ne nékünk adgyad uram ne nékünk a ditsöséget, hanem ate nevednek

Storophila köszönöm alázatosan uram. hogy meg tanitottal. arra, hogy tsak te benned kel keresnem aditsöséget., és nem magamban. hogy azt te tölled kel várnom, és kérnem, tiéd is legyen az a ditsöség mind örökké, de uram kérlek mond meg azt nékem, mint hogy a keresztnél már nem lehet se besteleneb, se gyalázatosab, dolog, azt kivánnám tudni. hogy ha uram ditsekedhettélé akereszt hordozásban.?

A kristus. Én soha sem kerestem a magam ditsöségit, se az embereknek. nem kivántam tettzeni. azt a ditsöséget kerestem. a mely tsak Istentöl jö, az én atyámnak akarattyát kerestem bé tellyesiteni, és eleget tenni az ö igasságának. mind azon által. azt meg tudhatod hogy ugy hordoztam akeresztet. mint jelit örökös voltomnak, valamint mondgya a proféta, avállán hordozza fejdelemségének jelét. isai. 9. 6. a kereszt valoságal az én fejdelemségem. amelyért az én atyám. akirályi székben emelt engemet, akeresztemel is akarok uralkodni. az embereken, mivel tsak a szenvedésre akarom fel álitani országomot. attol vagyon hogy a világiak, és a gyönyörüség szeretök, nem akarván. hogy rajtok uralkodgyam, a keresztnek nagy ellenségi, gondolodé hogy ók nélkül hordoztam szenvedésemnek eszközét, bizonyára nem. mivel arra a végre tselekedtem, hogy királyi páltzává változtassam a keresztnek faját. és a jele légyen. királyságomnak, és hatalmomnak, tisztelettel akartam hordozni gyözedelmemnek jelét, és vállamra tenni az üdvességnek fáját, a melyet az egész világnak kell imádni, eszerént akarám. meg bátoritani azokot akik engemet akarnának követni, eszerént is akarám tudtára adni az egész világnak, hogy a ki keresztét fel nem veszi. és nem követ engemet, a nem méltó hozzám, miért volna tehát botránkoztatás. a keresztnek gyalázattya, és miért ne lenne kedves azok elött. a kiknek minden boldogságokat abban kell tartani, hogy tetzhessenek annak, aki arra fel feszitetet. hitesd el azt magadal. hogy nintsen semmi ditsöségeseb. akereszt gyalázattyánál. azért is mondá örömmel az én apostolom. távul légyen töllem hogy másban ditsekedgyem. hanem tsak ami urunk Jésus kristusnak keresztében. gal. 6. 14.

Storophila. bizonyára nagy ditsöség uram. akeresztet hordozni, mert valamint hogy a királyok udvarában. könnyü meg üsmérni, hogy kik vannak kedvességben., az ö nagy betsületekböl. és gazdagságokbol, hasonlo képen akereszt. melyet adtz szolgaidnak, jele hogy kedvedben vannak, ezért is mondá az angyal tobiásnak. mert mint hogy kedves voltál Isten elött, azért szükséges volt., hogy a kisértet meg probállyon. tob. 10. 12.

A kristus. kivánnám hogy az embereknek értelmek volna. és el hitetnék magokal ezeket az igazságokot. mivel mindenben. tsak a betsületet, és a meltoságot keresik. ahejában valoságot, és a tsalárdságot tekintik. mivel sokal nagyob, és méltoságosab, valoságal hordozni érettem a keresztet, mint sem apostolnak, vagy évangyélistanak lenni. aki az Istent buzgoságal és tellyes szivel szereti, nagyobra betsüllené a lántzot. és a keresztet viselni ö érette. mint sem az eget birni.

Storophila. minden emberek meg nem érthetik ezt az igazságot. hanem tsak azok, a kiknek a menyei atya osztogattya kegyelmét, mivel akeresztnek tudománya. olyan ritka, tudomány, a melyet sem atest, sem a vér ki nem nyilatkoztatot, hanem a menyei atya érteti azt meg azokal. akiknek világoságát adgya.

A kristus. E valo. mivel azok olyan titkok, a melyek el vannak rejtve. a világi böltsek elött, és ki vannak nyilatkoztatva. az együgyüeknek, pál azokot jol tudta, noha ö magát igen kitsidnek tartotta, de Isten elött nagy volt. azért is mondá ezeket, nagy örömest ditsekedem. az én erötlenségimben, hogy lakozék én bennem akristus hatalma. azokáért gyonyorködöm az erötlenségekben. aboszuságokban. akristusért valo szorongattatásokban. mert mikor erötlen vagyok. ugyan akor erös vagyok. 2. Cor. 12. 9. halgassad meg másut mivel ditsekedik. hogy mit szenvedet. igen sok munkákban. atömlötzökben gyakrabban. avereségekben mód felet, ahalálokban gyakorta, a sidoktol ött ször egy nehany negyven tsapást vettem, háromszor veretettem meg veszökel. egy szer meg köveztettem, háromszor hajo törést szenvedtem, egy nap, és egy éttzaka. atenger mélységében voltam 2 Cor. 11. 22.

Storophila. uram nem tudom mint vagyok, midön illyen tsudálatos dolgot hallok, mivel ki ne tsudalkozhatnék, ennek az apostolnak meg gyözhetetlen békeséges türésin, ö ugy számlállya elö sok szenvedésit, és ugy ditsekedik azokal, mint mások szoktak ditsekedni. nemesi titulusokal. hol vagyon olyan bölcs, aki tsak bölcseségével meg foghassa. az illyen rend kivül valo dolgokot.

A kristus. E nem volt olyan tudatlan dolog, a régieknél is, a mint gondolod. a pogányok nem mondottáké, hogy a munka. és a szenvedés illendö dolog egy romaihoz, nem mondottáké azt, hogy a tüz meg probállya az aranyat, és a nyomoruság a bátorságot, a pogányok nem tanitották atunyaságot. sött még mindenkor ditsekedtek. a mikor sebbe éstek. és nyomoruságot szenvedtek, mert azokban meg mutathatták bátorságokot, hogy ne ditsekedhetnék. tehát az olyan az urban, aki ö erette szenved?

Storophila. ha ditsekedni kell, nintsen igazáb valo ditsekedés mint az Istenért valo szenvedés, tsak az urban valo ditsekedést is kell keresni. kitsoda adgya azt nékem. hogy tsak az én uram Jésus kristusomnak keresztében ditsekedgyem.? édes üdvezitöm. te vagy az én ditsöségem. és az én szivemnek egész vigassága. tsak egyedül benned ditsekedem. és amagam gyengeségében, had keresék avilágiak aditsöséget, hadd adgyanak ditséreteket egymásnak, de én tsak azt keresem amely az urtol jö, óh veghetetlen igazság. irgalmaság. meg foghatatlan bölcseség. ditsöség. légy nékem mindenem, tégedet illet a ditseret, a tisztesség, és a ditsöség, te tölled minden kegyelem, áldás, világosság, és bölcseség. az egész világon lévö teremtett állat adgyon néked ditséretet. és hálákot. mind örökön. örökké. A kik a kristusé, a testet fel feszitették az ö indulatival. és kivánságival együt. gal. 5. 24.


Tizen nyoltzadik Rész. 
Hogy a kereszt uttyának vége. atest fel feszitésében áll.

A kik a kristusé. a testet fel feszitették az ö indulatival, és kivánságival együt. gal. 5. 24.

Storophila. Gondolván. hogy már semmi nem volna több hátra, azért semmi kérdést nem is téve, de akristus. még nagyob tekélletességre akarván ötet vinni. mondá nékie. valoságos boldogság a te néked kedves storophilám hogy eddig el érkezhettél. de még egy nehány lépést kell tenni ollyan uton, a mely sokal nehezeb az eddig Talonál.

Storophila. hát uram mi vagyon még hátra. nem végeztemé el. akeresztnek uttyát?

A kristus. valo hogy egy részit el végezted. de nem vagy még tellyeségel annak végin,

Storophila. mit kell uram még többet tselekednem.?

A kristus. szükséges hogy a mely keresztet eddig velem hordoztál, hogy arra fel feszitessél. mivel nékem minden igyekezetem tsak a vala. hogy fel feszitessem arra a keresztre, melyet akálvária hegyére fel vittem. minden valami az én szenvedésemkor történék, arra a végre volt, hogy a keresztények. annak.. ne tsak titkos értelmét keressék. hanem ugyan azt kövessék is. azon igyekezenek tehát, hogy minden tselekedetek a keresztre én velem öket fel emellyék. erre kell tehát minden igyekezeteket forditani, valamint én tselekedtem. mivel én engedelmes voltam az atyámnak mind halálig. akár menyit járj tehát akeresztnek uttyán, de annak jutalmát nem veszed, hogy ha tsak azon holtig nem jársz.

Storophila. hogy lehetne uram a, hogy tiéd ne akarnék lenni, holot ate szent kegyelmed által, már régtöl fogva. egészen szolgálatodra adtam magamot. Isten oldalmazon olyan nyomoruságtol. hogy tiéd ne legyek édes jesusom. inkáb fodgyon el az én életem, mint sem nálad nélkül élyek, mi vagyok én nálad nélkül. tsak olyan mint agyükér nélkül valo fa. es mint a lélek nélkül valo test. tiéd vagyok uram egészen, nagyob jót nem kivánhatok, mint azt, hogy örökül, hozád kaptsollyam magamot.

A kristus. mind ezek igen szép indulatok. de ha azt valoságal kivánod. és nem tsak szájal, egy dolgot kell tselekedned, a mely nélkül. enyim nem lehetz.

Storophila. uram mitsoda dolog a? kész vagyok parantsolatidot meg tartani.

A kristus. az olyan az enyim. aki nem magáé.

Storophila. ez ollyan dolog. amelyet én nem értek. kérlek uram magyarázd meg azt nékem.

A kristus. tudodé mit mondot pál az én apostolom. akik akristusé, atestet fel feszitették, az ö indulatival, és kivánságival együt. mit teszen e? hanem azt. hogy az olyan nem enyim akinek teste fel nem feszitetet, a hivek jobban nem tisztelhetik az én keresztemet. és az én szenvedésemet. mint ha fel feszittik rosz indulatokot, és kivánságokot., az illyen keresztre kel tehát fel feszitetni egy kereszténynek egész életében, mivel azt tud meg, hogy az ember életének békesége, és tsendesége. abban áll, hogy minden indulatit az igazságal meg egyeztesse, és akoron. azt az indulatot, örömnek, jónak. és szent szeretetnek nevezik. hogy ha pedig a magad kivánságira hagyod magadot, és azokot meg nem zabolázod. azok az indulatok az elmét meg ronttyák. és az életet nyomorultá teszik, és akoron azokot az indulatokot rendeletlen indulatoknak, és rosz kivánságoknak nevezik. azért anéked nagyon meg vagyon hagyva, hogy minden tehettségedel igyekezed fel fesziteni azokot az indulatokot, magadban. mind addig valamég azokot el nem ronthatod.

Storophila. már most értem uram. mit akarsz mondani, hogy az a nyomoru test, mely rendeletlen indulatokot indit az elme ellen. a keresztre fel feszitessék, feszisd fel uram azt. mivel gyönyörködöm az Isten törvényében a belsö ember szerént, de látok az én tagaimban más törvényt, mely az én elmémnek törvényével ellenkezik. engem rabul ád abün törvényének. mely az én tagaimban vagyon, azért jol lehet én az én elmémel szolgálok az Isten törvényének. de atestemel, a bün törvényének. óh én szegény nyomorult.! kitsoda szabadit meg engemet ehalálnak testéböl. rom 7. 22.

A kristus. nem más. hanem a testednek fel feszitése, tsak tudgyad meg ölni magadban a földi embernek tagjait, mert azoktol származnak arosz erköltsök, és a rosz kivánságok.

Storophila mint hogy oly szükséges ez a fel feszittés, kérlek uram magyarázd meg azt nékem bövebben.

A kristus. azt meg kell tudnod hogy két féle kereszt vagyon. az egyike testi kereszt. a másika lelki kereszt., az elsö abban áll, hogy nagy mértékleteségel légy az ételben, és az italban. és az érzékenységeknek semmiben nem kell kedvezni. a másodika abban. hogy meg türköztessed a léleknek kivánságit. azt mindenkor tsendeségben. és békeségben tarttsad, akevélységnek. és aharagnak sebességit meg zabolázad, magadot mindenért meg fedgyed, magadnak semmiben ne kedvez. és magadal mint egy, mindenkor viszá vonásal légy. mivel igen drága kereszt az ur elött, és ditsöséges erött venni rosz gondolatidon, ellene mondani akaratidnak. és azokot meg gyözni

Storophila. ugy tettzik uram. hogy már most jóbban értem. ezt a lelki képen valo fel feszitésit a testnek. ugy gondolom hogy ahoz nagy eröszak kivántatik. kérlek azért, tanits meg arra hogy mi formában lehessen azt végben vinnem,

A kristus. örömest. hogy pediglen végben vihessed a lelki fel feszitésit a testnek. lelki szegre is kell szert tenned, a melyel fel feszittsed a testet. azért is mondá dávid. verd által testemet felelmedel. mert rettegésel tekintem itéletidet, szükséges tehát, hogy az urnak félelme a testet meg hassa, és azt a szolgálat alá vesse, hogy ha pedig atest fel támad, és nem akarja magát fel feszitetni. meg fogja probálni az urnak rettentö fenyegetésit. az én lelkem nem marad többé az emberel, mert ő tsak test, aki pedig fel feszitetett. a meg hall. a véteknek, és éll az Istenben, az illyen szegektöl meg ne ijedgy, mivel a szeretet erös mint ahalál.

Storophila. kedvesek az illyen szegek. mivel ö általok lehet el érni az igazán valo szabadságra, ha atestet nyomorgattyák is, de a léleknek örömet szereznek. de uram hól vegyek egy kalapátsot. a mellyel. a szeget bé verjem.?

A kristus. az én beszédem nem olyané mint egy kalapáts, a mely el töri a követ, mondgya egy proféta. az urnak beszéde nagy segittségedre lészen. a félelemnek és a szeretetnek szegét. bé veri, ugy hogy semmi hajlandoságod ne légyen a világi dolgokhoz, mert az Istennek beszéde, élö, és ható, és hathatóbb, minden két élü fegyvernél, és el hat az akaratnak. és az elmének, atagoknak egybe kötöztetéseknek. és a velöknek oszlásokig. és meg itéli agondolatokot, és a szivnek indulatit. hebr. 4. 12.

Storophila. kivánom uram hogy által lyugaszszad lábaimot, félelmednek szegeivel, és az én. 
 kezeimet szeretetednek szegeivel, ugy hogy halálodnak képe. ki tetzvén az én. testemben. az én testemnek tagjai ne szolgállyanak többé a vétekre.


Tizen kilentzedik Rész. 
Hogy mi formában kel fel fesziteni a világot.

Nékem a világ meg feszitetett. én is avilágnak. gal. 6.14.

A kristus. Mind ezek a kivánságok igen jók, de storophila. atesten kivül még mást is kel fel fesziteni.

Storophila. mi lehet az uram?

A kristus. Az avilág. akit fel kell fesziteni, mind azzal. ami ahoz tartozik. mivel tsak akor fognak tölled félni, a setettségnek hatalmasi, a midön a keresztemet fogják benned látni, azt el mondhatod, nékem a világ meg feszitetet, én is avilágnak. illyennek kel lenni egy kereszténynek, nem lehet semmi hasznosab avilág fel feszitésénél. mivel eza fundámentuma aboldog életnek.

Storophila. uram ez igy vagyon. egy kereszten két fel feszitetet lészen. és hogy egyedül nem leszek a kereszten. mivel avilág is ót lészen velem,.

A kristus azt nem kell tsudálnod, mivel amidön a kereszten valék, az ördög minden hatalmával. láthatatlan képen. fel volt velem feszitve., azért is mondgya az én apostolom. hogy el törölte a mi nékünk ellenünk vala. a kereszt fára azt fel feszitvén. és meg fosztván abirodalmakot, és a hatalmaságokot. azokot nyilván mutogatta. diadalmat vévén azokon, a kereszt fa által. Colos. 2. 14. két dologra. kel hát vigyázni az én keresztemben, az elsö a, hogy azért feszitettem fel hogy néked példát adgyak. azzal, a második. a, hogy azon kereszt. az ördögön vett gyözedelemnek jele vala, a melyen ötet mind fel feszitették, mind meg gyözték, eszerént kell hát fel fesziteni magadban ezt a két ellenkezö dolgot, tudni illik magadot és a világot.

Storophila. uram enékem egy kevesé homályosnak tettzik, és nehezen foghatom meg.

A kristus. világosabban beszéllek tehát. fel feszitettél akoron avilágnak. a midön avilágnak fejdelme semmit magának valot benned nem találhat, és a világ néked fel feszitetik. a midön el távoztatod magadtol a vétekre valo kivánságokot. az én keresztemhez valo szeretet. életet ád, és a világhoz valo szeretet, halált. haly meg tehát a vilagnak, és a világ te néked, de a vilagon nem kel értened az eget. és a földet. hanem a világi mulandó jokot, a ditséretet, tiszteletet, gazdagságot, nagy udvart, és a nagyra valo elö menetelt, és mind azt. valamint oly igen szeretnek az emberek, szükséges hogy mind ezek meg halyanak tenéked, te magad is ezeknek, ezeket soha ne kivánnyad birni, de soha ezek a szivedet el ne foglallyák.

Storophila. adgya Isten világ meg váltoja, hogy ez a világ. rosz kivánságival együt, soha meg ne gyükerezhessék az én szivemben, hogy ez a világ tellyeségel meg hallyon nekem, és ollyan formán feszitessék fel velem. hogy semmi kedveségin ne kapjak, se semmije nekem ne tessék.

A kristus. azt tud meg, hogy soha néked a világ fel nem feszitetnék, hogy ha. tsak a világ teremtöje, éretted fel nem feszitetett volna. semmit nem tselekedhetel nálam nélkül. de én velem mindent tselekedhetel, erröl nyilvánságosan szol az én apostolom, mondván, távul légyen töllem., hogy másban ditsekedgyem. hanem tsak a mi urunk Jésus kristusnak keresztében, aki által nékem a világ meg feszitetet, én is a világnak, gal. 6. 14. figyelmezél jól ezekre a szokra. aki által nekem, a világ meg feszitetet., ezek aszok nem hejában valo szók, és nem magátol mondotta az apostol. hanem a szent lélek által.

Storophila. Én uram. mint hogy kegyelmedel bé töltöttél, ugy tettzik el mondhatom, hogy a világ meg holt, és fel feszitetet nékem, mert valamit avilág szeret, ugy mint agazdagságot, tiszteletet, gyönyörüséget, mind ezek valoságos keresztek nékem, ha avilágot nem szeretem, attol vagyon., mert tudom hogy akár mit adgyon nékem, de amulando, és tsalárd, ha azt nem kivánom, attol vagyon. mert minden javai. véle együt el mulnak, azért is távozom tölle, valamint abüdös sártol.

A kristus. E mind jól vagyon, okosan is mondod, mind azon által még továb is kel menni. a még nem elég hogy a világ fel feszitessék néked. és magad is avilágnak, hanem még ugy kell magadot viselni. mint ha valojában meg holtál volna, ugy hogy a világ ne keresen tégedet. és mint hogy avilág ditsöségit nem keresed, a világ ditsösége se keresen tégedet, hanem még meg vessen, mivel gyakran törtenik, hogy ámbár valaki ne gondolkodgyék is a világrol, de avilág gondolkodik felölle. és igyekezik azon hogy magához viszá vonnya. valo hogy az olyan meg holt avilágnak., de a világ meg nem holt nékie. agonosz lélek látván. hogy más valamely foglalatos dolgokra adgya magát. azon igyekezik hogy hálojában ejthesse. azért is mondgya az én apostolom. az olyan. keresztények felöl kik tsak. félig holtak meg avilágnak. ha meg holtatok akristusal a világ bötüinek. miért itéltek még is. mint evilágon élök. Colos. 2. 20. ugyan is miért arttya magát az olyan avilági dolgokban. a ki a világnak meg holt, mivel azoknak aholtaknak kellene a világot hagyni. akik avilágban maradnak, és tsak egyedül azt kellene szeretni, keresni, és ahoz kapcsolni magát. a mit avilág keresztnek tart.

Storophila. ez uram igen nagy köteleség. ugy tettzik hogy az anyaszent egyháznak kezdetekor. ezt követték az apostolok. gondolom hogy azt akarta elönkben adni szent pál. a midön mondgya, ha szidalomul illettetünk, jót kivánunk. ha haboruságot szenvedünk. békeségel türjük. ha gyaláztatunk. imádkozunk. evilágnak seprei löttünk, és mindenektöl el vettetett szemetek, mind ez ideig. 1 Cor. 4. 12. bizonyára illyenek is valának az apostolok. a világ elött. a ki azt gondolá, hogy ha egy szer meg menekedhetnék töllök. egészen meg tisztitatnék. mivel olyanoká tartá öket valamint a szemetet. és valamint haszontalanokot.

A kristus. azt jól mondod, mivel nem tsak az apostolokot, de mind azokot. kik engemet követtek, a világ mindenkor meg vetette, halgassad mi képpen panaszolkodnak az Istennek david által. könyörülj uram mi rajtunk, mert már régtöl fogvást szidalmaztatunk. a mi lelkünk tele szégyen vallásal, gyalázattal is illetnek a gazdagok, és a kevélyek. ps. 122. 4. de a nagy vigasztalásokra lehet az én szolgaimnak. és örömmel is követhetnek engemet. ha ezekröl aszavaimrol gyakorta emlékeznek, ha evilág titeket gyülöl, tudgyátok hogy engemet gyülölt eléb ti nálatoknál, ha evilágbol valok volnátok. evilág ami övé szeretné azt, de mivel hogy nem evilágbol valok vagytok, hanem én választottalak titeket. evilág közül. azért gyülöl titeket evilág. joan. 15. 18.

Storophila. Mitsoda kedves dolog uram. ezt a tisztátalan. világot ugy tekinteni mint olyan dolgot, mely méltó gyülölségedre. gyölölvén öis azokot kik tiéid, kérem uram azt a kegyelmedet, amely el hagyassa velem tellyeségel ezt a világot, a mely mind akaratot, mind tehettséget adgyon belém.

A kristus. azt tud meg leányom. hogy mentöl fellyebb emeltetel az Isten bölcseségének értelmében, annál inkáb meg halsz atest hajlandoságinak, ha meg világositatol az Isteni bölcseségnek világával, a világot ugy tekinted mint meg holtat. és valoságal. el mondhatod, a világ meg holt, és fel feszitetet nékem. én is meg holtam, és fel feszitettem a világnak. azt is tud meg, hogy ennek a bölcseségnek szinét meg nem láthatod, ha avilágnak meg nem halsz, mivel ez a böltseség olyan szépség, a mely magához vonnya az értelmes lelket, és ez a szépség annál kedveseb hogy tiszta, annál tisztáb hogy a lelki dolgokot keresi, és annál inkáb keresi a lelki dolgokot, hogy a testi dolgoknak meg holt, ugy tettzik hogy mind ezekre valo nézve. magadban fel teheted, hogy nem követed atsalárd világot, el hitetvén azt magadal. hogy tölle semmit sem várhatz.

Storophila. uram enékem elég, semmi nékem evilágban nem tettzik. semmi bennem nintsen. a mi a világé volna. és én nem kivánom semmijit, a világ semmimet nem birja. és én sem birom semmijit, ha birnám is, örömömre nem volna. és ha tölle meg válom is azon nem szomorkodom. minden kivánságom tsak az, oh! én Istenem, hogy oly erösen lehesek hozád kaptsolva, hogy semmi tölled el ne választhasson.


Huszadik Rész. 
Hogy a kristusal. együt kel fel feszitetni.

A kristusal együt meg feszitettem. gal. 2. 19.

Storophila. Továb is akarván magat oktattatni, kérdé, honnét vagyon uram. hogy anyi sokáig sohajtottam utánnad, és kerestelek, mind azon által még meg nem találhattalak. kivánságom szerént. miért fosztasz meg engemet magadtol. mikoron lehetek örökösön hozád kapsolva., ugy hogy semmi tölled el ne választhasson.

A kristus. Az attol vagyon, hogy nem ótt keresz engemet ahol kellene, mivel én nem találkozom azok közöt, kik a gyönyörüségekben élnek, engemet a világban kereszsz, és én nem vagyok a világbol valo. ha fel feszitetted atestet rosz kivánságival együt, ha a világ fel feszitetett néked, és te is avilágnak, és ha tsak azt keresed ami nékem kedves, meny fel akálvária hegyére. és ót meg találsz engemet, ugyan ót is áldoztattam én fel, hozad valo szeretetemböl, meny fel tehát báttran arra a helyre, ha ugyan valojában vagyon 
 kedved engemet meg találni, a midön ót fent lészesz, az egész világot meg vetésel fogod tekinteni.

Storophila. uram ezt tellyes szivemböl kivánom, de kérlek mond azt nékem. hogy lehesen valakit fel fesziteni nem tsak testi képen, de még lelki kepen is.

A kristus. a meg lehet ilyen formán, példának okáért. a midön vaiaki semminek tartván anyomoruságokot. örömel veszi atesti szenvedéseket, és a nyomoruságokot ugy tekinti, mint olyan szegeket, a mellyek a boldog életre vezetik, mivel azok a szegek melyek az ö kezit és lábát által lyukaszttyák, olyan kólttsok, melyek meg nyittyák a menyeknek kapuit.

Storophila. adgyad én Istenem hogy veled együtt. szegesztessem fel a keresztre. hogy hadd élhessek az örökké valo boldogságban.

A kristus. el vezetnek oda tégedet a szegek, és a kereszt, ugyan is, az olyan aki akeresztre vagyon fel feszitve, a jelen valo dolgokot nem tekénti, nem gondolkodik arrol amit avilágban szeretet, amás naprol nem nyughatatlankodik. nem kiván gazdagságot birni. a kevélység irigység nem haborgattya, agyalázatra nem hajt, ha ámbar még lélegzetet veszen is, de magát. ugy tekinti mint holtat, minden kedvét. gondolattyát, az örökös hazája. felé igazgattya, e szerént kel néked is meg halni atest kivánságinak, és az egész teremtet állatoknak, és tsak egyedül amenyet kell tekintened, és reménlened.

Storophila. oh! uram. mit kivánhatok az égben, és mit kivánhatok eföldön, hanem tsak egyedül tégedet, atestem, és a szivem fogyni kezd, légy oh! én Istenem. az én szivemnek Istene. és örökké valo részem, énnekem, ps. 72. 24. szeretlek tégedet oh fel feszitetet szeretet. nem is elégszem meg addig, valamég hozád nem leszek kötözve, aszeretetnek kötelével. ugy hogy soha. semmi tölled el ne valaszthasson.

A kristus. már mostanában keszdesz tudos lenni a szeretetnek tudományában. ezeket, senem a test, se nem a vér mondattya te veled, hanem az én atyámnak lelke, pálban. ezen lélek lévén, mondá, a kristusal együt meg feszitettem, élek pedig én, vagy is nem én élek, hanem akristus él én bennem. gal. 2. 20. latodé azt. hogy mi képpen. el ragadtatik az olyan elme, akiben Isteni szeretet vagyon. és hogy mitsoda kivánatos dolog legyen az, ez a szeretet ollyan nagy volt bennem. hogy az emberekért magamot meg alázván, a szolgának formáját vettem magamra, és anyira vitt, hogy magamot fel feszitettem, és véremet ki ontattam érettek. az illyen nagy szeretet mondatá pálal is ezeket a szokot. élek, de nem én. hanem a kristus éll én bennem, látod hogy mitsoda drága életet okoz ez az Isteni szeretet, és hogy ezel mitsoda tellyes vala az én apostolom., aki is egészen én nekem, és a keresztnek adta vala magát. ugy anyira hogy mindent tsak az én akaratom szerént tselekedet, azért nem is azt mondá, hogy én akristusban, vagy a kristusért élek. hanem hogy akristus éll én bennem.

Storophila. uram meg nem foghatom jól ezeket. és nem tudom mitsoda értelemel mondgya az apostol ezeket a szokot, élek én. és az után, nem én. hanem a kristus éll én bennem, ezekben a szokban nagy ellenkezést látok, nem is tudom hogy mi képpen mondhattya, élek, és nem élek.

A kristus. hogy veled meg értessem ezt a titkot. egy hasonlatosságot hozok elö, az oltani valo veszö. a mellyet atöröl le vágnak. tellyeségel meg holt annak a fának a melyröl le mettzették. és annak a fának éll a melyben óltották, mivel attol veszen már magának eledelt, igy hasonlo képen az olyan aki avilágtol el válik, én belém óltatik, a világnak meg hal. de töllem vévén életet, és kegyelmet, én általam. és én bennem éll, uj élettel, eszerént élt tehát pál én bennem. és én öbenne, mivel az, aki a világnak meg holt. a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten ö benne. 1 joan. 4. 16. se atermeszet, se akivánság, se az akarat nem éll vala már az én apostolomban, hanem én éltetem vala ötet kegyelmemel, azt tselekedtetvén véle amit akartam, és ötet minden féle jora vittem ellen tartás nélkül.

Storophila mitsoda ditsöséges dolog uram ez szerént élni, mitsoda boldog volnék ha kegyelmednek segittségével. hasonlo képen élhetnék, uram tsak egyedül ezt kivánom. és ezt is sohajttya az én lelkem, ólts szüntelen engemet abban az életnek fájában, a mely magad vagy, hogy had hallyak meg magamnak, és tsak te benned, és te általad éllyek, kötöz keresztedhez engemet. és semmi attol elne ódgyon. mivel nintsen kedveseb dolog elöttem. mint veled élni. és meg halni a kereszten. add meg fel feszitetet szeretet. ezt a kegyelmet szolgálodnak, a ki., a midön te tölled szaladot. magadhoz hittad. a kit kegyeségel magadhoz huztad, a midön tégedet nem akart követni. uram legg kedvesebb eledelem a, hogy szenvedgyek, leg nagyob gyönyörüségem. hogy fel feszitessem., mint hogy a kristus az én életem. ahalál nékem nyereség. phi. 1. 21. ugyan is meg halván, meg nem halok hanem élek, mivel az életnek ura bennem lészen. miképen lehetne meg halnom, ha ahoz az élethez leszek kaptsolva aki fel feszitetett érettem,. és mitsoda köze lehet hozám annak ahalálnak, a ki meg öletet a kereszt fán. hol vagyon halál ate diadalmad, hol vagyon halál ate fulákod. 1 Cor. 15. 55. hogy lehetne nékem élni nálad nélkül, mivel te vagy az én életem, és lelkem, te veled együt akarok lenni akereszten, mert ate apostolod. azt mondgya, hogy a ki az urhoz ragaszkodik egy lélek ö véle, 1 Cor. 6. 17. oh! egyedül valo jóm, oh’ örökké valo igazság. kedves Jésusom. kaptsoly magadhoz engemet. hogy veled együt halyak, és tamadgyak fel.

Ezeket a szokot nagy buzgo szeretettel mondá storophila a kereszten lévén. a kristusal együt, a ki is kegyeségel halgatván. mondá nékie.

A kristus. Örüly leányom, és bátor légy. mivel pálya futásodnak. tsak hamar végit éred, már ahoz közel vagy. és rövid idö alat ajutalmát el vészed, együt szenvedtél velem, aditsöséget is velem együt veszed el. velem együt holtál meg, velem is fogsz élni, és örökös társam lenni a menyekben, mert valamint hogy, amagam meg alázásáért, az Isten olyan nevet adot nekem. a mely minden nevek felet vagyon. ugy azok. akik részt vesznek szenvedésimben., velem együt fel emeltetnek a ditsöségben. ez az utt az, a melyet én nyitottam az én örökös társaimnak, és a mely az életre vezet.

A. KERESZTNEK. KIRÁLYI UTTYA.

HARMADIK KÖNYV.
A kereszt hordozásnak hasznairol.


Elöl járó beszéd.

Az útt mely az életre vezet keskeny, mondgya az irás, és nem tsak egy féle nyomoruság találtatik. akereszt uttyán. ezen a keskeny uton, anyi sok örvény, veszedelem. és faradság vagyon, hogy azt nem lehet tsudálni, ha olyan kevesen. járnak, és mennek végig azon az uton, azt meg kell mind azon által engedni, hogy elég segittség adatik, alelki életnek uttyán, bizonyos és tévelyedés nélkül valo jarásra. anyi hasznokra, és javokra vagyon azoknak kik azon járnak. a mint kivántatik, hogy ha azokot jól meg tekintenék, meg gyöznék mind azt, valami öket akereszttöl el idegenitti.

A kristus. a szolgának formáját vévén magára, nem tsak meg gyözé az ö szenvedésit. és kinait, de söt még azokot kedveseké, ditsöségeseké, és üdveségeseké tévé, ugyan azért ditsekedék a keresztben. és a gyalázatban szent pál, ez a nagy apostol, és doktor, mondván, az Isten ne adgya hogy másban ditsekedgyem. hanem tsak a mi urunk Jesus kristusunknak keresztében. gal. 6.14. az apostolok és a martyromok, a munkájokért valo jutalmat. a keresztben vették el. ugyan mindenkoron is abban fogják el venni ahivek, tsak egyedül akeresztben enyhitetnek, és gyözetetnek meg a kisértetek, és a kinok, ugyan az által. tsendesedik meg a fel háborodot elme, és gyógyul meg a lélek halalos sebeiböl.

Hogy ha pedig oly kevés hasznait láttyuk akeresztnek, és ha rend szerént azok el vannak elöttünk rejtve, az attol vagyon, hogy a keresztnek uttyára igen késön megyünk, szent therésia, a spanyolok ditsösége, halála után meg jelenék egy jó akarojának. akinek mondá. hogy a földön valo sok nyomoruságiért, szenvedésiért, és keresztiért. jutalmaztatot volna meg menyekben. és ha valami kivántatná véle aviszá valo menetelt, a nem más volna, hanem hogy még többet szenvedhetne, és hogy azt nagyobra betsüllené, a menyekbe lévö gyönyörüségeknél. ebböl meg lehet látni, hogy mitsoda érdemes akeresztnek uttya.

A kristus. Ez a szenttséges mester, akeresztnek uttyan vezetvén storophilát. meg magyaráza vala néki az utozás közben, a keresztnek, majd egy, majd más hasznait, azt pedig arra valo nézve, hogy nagyob vigasságal menne az uton, és meg gyözné azt az unadalmat, amely az utnak faradtságátol szarmazik, mivel vannak olyan személyek, még aleg buzgobbak közot is, akik meg unakodván a lelki életben valo szolgálatoktol, olyan nagy kedvetlenségben esnek, hogy az urnak uttyaiban, nagy szomoruságal és lankattságal járnak, viselvén nagy nehezen a keresztnek terhét. mindenkor zugolodnak, és panaszolkodnak, mondván jóbal, ha el aluszom, azonal azt kérdem, mikor kelek fel, és ha fel kelek, az estvét nyughatatlanságal várom, és éttzakáig, tele vagyok fájdalomal. jób. 7. 4. ha hasonlo szenvedés veszen környül bennünket, ha ebben a lankadtságos állapotban esünk, fordullyunk akristushoz, és kérjuk ezt az irgalmaságnak urát, hogy gerjesze fel bennünk a szeretetet. és hogy járjon mivelünk, az uton melyen járunk. Dávid az illyen lankadcságos állapotrol mondgya ezeket. az unadalom miat, el szunnyodot az én lelkem. erösits meg uram engemet beszédidel. ps. 118. 28.

Hogy pediglen ellene lehesen állani ennek az unadalomnak. ebben a harmadik könyvben fel tészem azokot a szavait és vigasztalásit akristusnak, melyeket ada storophilának uttyában. azokbol meg tanulhattyuk, miképpen lehet akeresztröl, mint az életnek fájárol., lelki gyümölcsöt szedni, a munkás ember nem visgállya a meny dörgést, se a villámlást, hanem az esöt. a mely nevelni fogja buzáját, és gyümölcseit, a midön buzát vét, nem tekinti azt, hogy az a mag el fog rothadni, hanem hogy az a mag tiz annyit fog teremni, e szerént kell nékünk tselekednünk, nem tekintvén a mostani nyomoruságot. hanem a jövendöbeli hasznot. békeséges türésel várván az aratást, illyen formán, nem tsak könnyen szenvedgyük akeresztet. de sött még abbol nagy hasznot is veszünk.


Első Rész 
Hogy a kereszt meg oltalmaz avétektöl. és meg gyözi a kisérteteket.

A keresztröl valo tudomány azoknak kik meg tartatnak. Istennek hatalma. 1 cor. 1. 18. 

Storophila. Alig tekéllé el magában hogy magának ellene mondana, s’ a keresztet hordozná, és akristust követné., hogy azonnal. három ellensége támadván. veszedelmére igyekezének, tudni illik. a világ, atest, és az ördög. mind ahárom azon igyekezék., hogy a keresztet meg utáltassák véle, a világban viszá vigyék. és hogy arra a szélyes utra vezessék, mely a veszedelemre siet, hogy pediglen szándékjokot végben vihessék, el végezék magokban. hogy némelykor erövel mennyenek reaja. másodszor a lesre várják, és tört vessenek eleiben. ugy történék. hogy storophilának olyan dombon kelleték fel menni,. a mely két felöl meredékes vala. az út pedig igen köves. és az út mellet holmi bokrok valának. a hováis lesben álla ez a három féle ellenség. hogy a szegény storo-
philára üssenek midön azon el menne. a ki is kevés idö mulva oda érkezék nagy sohajtásal és fáradságal, a három ellenség azonnal eleiben álla. és nagyon kezdék nékie jovallani hogy melléjek ályon. avilág eleiben tévé a nagy pompát, tzifraságot. gazdagságot, és a betsületet az után atest kezdé néki jovallani. agyönyörködtetéseket, és a kényes életet, az ördög pedig szokása szerént. mesterségét meg veté. és mind ezekre nagyon ingerli vala, a szegény storophila még igen új lévén mind ezekben, nem tuda mit felelni ezekre. és kételkedni kezdék magában hogy mi tévö lenne, és nem vévén észre tsalárdságokot. figyelmetességel halgatá öket, és mint egy kevesé hajolni is kezde a veszedelem felé, a melyben belé is eset volna, ha a kristus. joságábol meg nem kapta volna a keresztit. és midön látá hogy az ijedségböl helyre jött volna az ö elméje, ezeket mondá néki.

A kristus. Látodé storophila. a keresztnek nagy hasznát, a kereszt segittsége nélkül el vesztél volna, és örültek volna azon az ellenségid, mert ugyan is mi tartoztata meg tégedet. hanem egyedül akereszt.

Storophila. mindenkoron fogom énekelni az urnak irgalmaságit. ps. 88. 2. mert egyedül ate joságodnak tulajdonittom édes Jesusom. hogy a bünösök uttyára nem tértem, hogy ha az ur meg nem segitet volna. az én lelkem a veszedelemben eset volna, ps. 33. 17. azért ditsérni foglak uram tégedet. és szivemböl hálákot adok néked, ditsöiteni fogom örökké nevedet, mert irgalmaságal bántál velem. és a veszedelemböl ki hoztad lelkemet. ps. 85. 11.

A kristus. ha igy tselekszel, okosan tselekszel. de azt meg kell tudnod, hogy a midön az Isten. valamely nyomoruságokot küld az emberekre. azokot vagy ostor gyanánt küldi, hogy öket meg ostoroza. vagy zabola gyanánt, hogy azal meg tartoztassa öket a vétekre menni, az atyai kéz, azért szokot büntetni, hogy meg jobbittsad magadot. az Isten a kereszt által némelykor olyan alkalmatoságot veszen el. a mely a vétekre fordulhatna, mert azt elöre által látván hogy sokak. nagy rendeletlenségekben eshetnek, azért betegségeket küld reájok, hogy a vétektöl meg menttse öket, és igy sokal hasznosab nékiek az üdveségre az egésségtelenség, mint sem ha jó egésségben volnának, magokot el vesztenék, ugy is nem látodé azt minden nap, hogy olyanok vannak, kik betegségekböl. fel gyogyulván, az után egésségeket aroszra fordittyák. más megintlen semmi kárt nem tett senkinek amég beteg volt de mihent meg gyógyult, sok ártatlant nyomoritot meg, a szöllöt ha meg nem mettzik, vad, és rosz gyümölcsöt terem, mondgyunk hasonlot az olyan emberöl. akitöl. semmi jó nem származik, hogy ha tsak némelykor meg nem ostoroztatik, és hivatallyára viszá nem hozatik akeresztel.

Storophila. Te vagy uram a mi oltalmunk, tsak te benned kel vetnünk bizodalmunkot., ne távozunk el hát tölled, mivel annyi sok jót tész velünk, kedvesz minékünk azért, hogy ajó erkölcsnek uttyát meg ne unnyuk, és bennünket ostorosz azért, hogy el ne tavozunk ajó uttol. oh! uram mitsoda kedvezésel vagyon ate irgalmaságod az emberekhez. mivel atölled vett nyomoruság, nekik jó tétel helyet vagyon, bizonyára, mondgya egy pogány auctor, egy jó akaromnak betegségében azt meg tanultam, hogy az emberek. jók, a midön betegek, mert mitsoda beteget kisért a fösvénység. rosz kivánságinak akor nem rabja, a méltoságot nem keresi, agazdagságot semmiben hajttya, egy szoval a mely testet a hoszas betegség meg szeleditt, a fel nem támad az elme ellen. és azt nem háborgattya. ellenben pedig a kemény egésség, a véteknek taploja, és ritkán történik hogy valaki azt jóra fordittsa.

A kristus mind ezeket jól mondod, hanem tsak azon igyekezél, hogy atselekedetid meg egyezenek a mondásidal, és hogy ezek avaloságok. mindenkor az elmédben legyenek, mivel mire valo az olyan eszköz. a melynek hasznát nem veszik, és mitsoda könnyebségedre lenne az ollyan orvoság a melyet bé nem vennél. atesti nyavalyák a léleknek orvosági, a betegség meg sérti atestet. de az elmét meg gyógyittya, miért nem akarnál tehát engedelmességel. élni. illyen hasznos orvoságal, holot oly üdvességes hasznai vannak, jaj azoknak akik szenvedésben lévén, életeket meg nem jobbittyák. és illy hasznos orvoságal nem élnek, az irás tsudálkozásal mondgya, hogy ása király a lábával roszul lévén, és fájdalmakot szenvedvén, nem folyamodék az urhoz, hanem a doktoriban veté reménségit. 2. paral. 16. 12.

Storophila látom uram. ate irgalmaságodnak gazdagságát. mivel kivanod oktatni, és a munkában foglalni fiaidot, hogy mindenkor félelemben tarthassad öket, és hogy meg ne engedgyed nékiek, tégedet el felejteni, és náladnál valamit mást inkáb szeretni, mivel te vagy az örökös jó, és ha az embereket magadhoz nem hivod, el felejtenek tégedet, de mint hogy anyomoruságok, és akeserüségek. az ö lelkeknek igen hasznosok, az Isten rendelése azok által szokta fel ébreszteni el szunnyadot hiteket. ugy hogy el távoztatván rosz kivánságoktol. te hozád fordullyanak.

A kristus. Leanyom, még más haszonra is fordithatod a keresztet, mivel nem tsak arra valo mint a zabola, hogy meg tartoztassa azokot kik roszat akarnának tselekedni. hanem még az ellenséget le nyomja. és le veri, tudni illik az ördögöt, mivel akereszt meg gyözhetetlen fegyver az ördög ellen, olyan sisak, a mely a föt meg oltalmaza. olyan vas darék a mely meg tarttya a melyet. ollyan paiss. a mely el veszi alövést, és olyan kard. a mely el távoztattya. az ellenséget, holot tsak a keresztnek fegyverével. veszik a menyei gyözedelmet, ugyan azért is vettem a keresztet vállamra, hogy azal, mint egy lántsával. a földre nyomjam ellenségemet. és hogy a fa által. meg gyözetessék. az, aki a fa által rabság alá veté az emberi nemzetet, azt tudod, hogy mindennek mondám ezeket a szokat, ha ki utánnam akar jöni, tagadgya meg magát, vegye fel keresztét, és kövessen engemet matth. 16. 24.

Storophila. Áldassék uram ate szent neved örökké, te emeled fel az én karomot. ahartzkor, és teis segittesz engemet, de uram kérlek mond meg azt nékem. hogy ha azon a keresztényi fegyveren. a melyröl beszélsz, akereszt vetést kellé érteni, vagy pedig ez életben lévö nyomoruságokot. és kereszteket.?

A kristus. mindenikét lehet érteni, mivel azt tudod, hogy a kereszt vetés igen hasznos, az ördög kisértete ellen, és annak sok szentek érzették hasznát, anyomoruságnak is hasonlo ereje vagyon. mert valamint hogy a só, meg oltalmaza a hust a rothadástol, ugy a nyomoruság is nem engedi az ördögnek, alelket meg rontani, a pogány filosophusok közöt, nem valánaké sokan ollyanok, akik azt tarták, hogy a mely elme kemény és álhatatos a nyomoruságokban. a nem tsak meg oltalmaza magat a mértékletlenségtöl, de söt még az ellen fel is támad, pál nem sanyargatáé a testét, és nem vetéé a szolgálat alá, azért hogy az el vettettek közi ne számláltassék. az ördög kisérteni akarván benedek pátriárkát, eleiben tevé egy olyan aszonynak a képit, a kit is ö az elött üsmért vala, akép esziben juttatván néki a személyt, az elméjit anyira fel gerjeszté, hogy tsak nem el hagyatá véle apusztában valo életet. de ez a szent ember, meg gyözvén magát, le vetkezödék, a bokrok. és a tsallyán közöt heverkezet, mind addig valamég a fájdalom el nem oltá kivánságit, ezeket maga beszéllé elö tanitvánnyinak, bernárd, hasonlo kisértetben lévén, ajeges tóban ugrék télben. és ferentz ahóban feküvék, miért mivelék. 
 azok a szentek ezeket. hanem azért. hogy a külsö keresztnek nagy ereje vagyon. el üzni a belsö kisérteteket.

Storophila. uram tsak arra kérlek, hogy végy oltalmad alá engemet, tégy magad mellé engemet. és azután akár ki emellye fel kezét ellenem. mert te vagy az én békeséges türésem, te is voltál reménségem, iffiuságomtol fogvást, ps. 70. 6. a keresztben gyözedelmes leszek. ellenségimen, és niind addig viaskodom vélek, valamég mind el nem vesztem. oh! üdveséges kereszt. mely hasznos vagy, és hogy mely kevesen vannak ollyanok még a keresztények közöt is, kik üsmerjék ate erödnek hatalmát.


Masodik Rész 
Hogy a kereszt meg tisztittya avétket

Az Isten tellyes joságal., és irgalmasságal. meg botsattya a vétket, a nyomoruságnak napján, Eccli. 2. 13.

Storophilának. szokása vala minden reggel elmében valo valamely imádságot tenni, és soha enélkül utra nem indula. egy szer a többi közöt azon elmélkedék, hogy mitsodás volna akeresztényi léleknek meltosága, és felséges volta annak a kegyelemnek., a melyel fel vannak ékesitve. ugy tettzék nékie, mint ha ugy volnának bé fedezve, ezzel a kegyelemel, mint valamely fejér vékony gyóltsal, avéteknek pedig ruttságát ugy tekinté mint olyan ottsmány sárt. mely meg rutittya, a léleknek köntösét, ezek az elmélkedések. nagy sohajtásokra inditták, és mondá. oh! kitsoda tisztittya meg az én lelkem üsméretit a meg holt tselekedetektöl. hogy szolgállyak az élö Istennek, hebr. 9. 14. ki tisztittya meg szivemet hamiságábol, mikoron töröltetnek el gonoszságim, és meg botsátatnak vétkeim.

A kristus. halván ezeket abelsö képen valo sohajtásokot. mondá néki, leányom, akeresztnek. és anyomoruságnak ereje törli el avétket. a tisztittya meg alélek üsméretet, és az is mossa meg aléleknek ruháját, és azt fejérebbé teszi ahonál. erre valo nézve mondá sára, az iffiu tobiásnak felesége. szivének keserüségében. légyen áldot ate neved oh atyáinknak. Istene. aki haragod, után, irgalmaságot tselekeszel., és aki anyomoruságnak. idejében meg botsátod bünököt azoknak., kik hozád folyamodnak, tób.  3. 13. abölcs nem mondgyaé, hogy az Isten tellyes joságal és irgalmaságal. meg botsáttya avétkeket, anyomoruságnak napján. eccli. 2. 15. és akövetkezendö reszben, meg fog emlékezni rolad anyomoruságnak napján, és ate vétkeid el olvadnak, valamint ajég a verö fényen, eccli. 3. 17. attol vagyon. hogy azokot atselekedeteket, melyek által a vétkek el töröltetnek, és a melyek által. eleget tesznek az Isten igasságanak. azokot büntetési tselekedeteknek nevezik, mert mint hogy az Isten. avétkezéskor valo gyönyörködtetésel bántatot meg, ö meg is engesztelödik az akaratal. és a békeséges türésel valo szenvedésel.

Storophila jól emlékezem erre atanitásra, söt még azt is hallottam, hogy egy közönséges gyülésben. el volt végezve. hogy az atya Istennek eleget lehet tenni akristus által. ha alázatosságal. és békeséges türésel veszik, és szenvedik az ideig valo nyomoruságokot, melyeket tettzik néki reánk küldeni, oh! mitsoda nagy és meg betsülhetetlen jó tétel ez? és mely kedves vigasztalás azoknak. a kik szenvednek. ilyen formán. a ki akeresztel, és a szenvedésel jól tud élni, a nagy hasznát veszi, mert noha nehéz legyen is az Isten haragját viselni, mind azon által, mint hogy annak tsudálatos ereje vagyon, alélek sebeit meg gyogyitani, azért elé is viszi a joban azokot, akik azt tsendesen viselik.

A kristus. azt igazán mondod, de kevesen vannak ollyanok. akik meg visgálnák. hogy mi légyen a nyomoruságok árra, mivel nem tsak el mosák. és el törolik avétkeket, de söt még azoknak eleit veszik, azért mondgya abölcs. hogy a mettzés, meg gyogyittya a sebet, és a nyomoruságok, aléleknek sebeit. prov. 20. 30. attol vagyon. hogy sok szent személyek tudván az emberi szivnek, meg romlását. a ki magátol tsak hamiság, és hogy mitsoda rothadást, és sebet tsinálna avétek bennek. azért alelki borbély alá adák örömest magokat, hogy ki mettzené sebeket, a melyek ki lévén nyitva, a véteknek mérge azon ki folyna, mivel ha avéteknek rothadása bent maradot volna. a léleknek halált okozot volna, ugy a mely bünös meg nem büntetödik, annak leg nyomorultabul vagyon állapottya.

Storophila. talám ezt akará mondani jános apát ur, akit is, amidön arra kéré valaki hogy gyogyitaná meg a harmad napi hideg lelésböl, azt felelé néki, meg akarszé menekedni ollyan dologtol. a mely néked hasznos, mert valamint hogy atestet meg tisztittya a salétrom, vagy valamely más orvoság, ugy alélek meg tisztittatik a nyomoruság által, melyet az Isten reá küld, de uram kérlek mond meg azt nékem, honnét vagyon hogy az olyan lelkek, kik tiszta életet élnek, még is oly keményen ostoroztatnak, ugy tettzik mint ha az igasság ellen volna, az ártatlan személyekel.. akeresztnek leg sulyosah terhét viseltetni.?

A kristus nem olvastadé az Évangyéliumban. hogy a menyei atya, hasonlo akertészhez, a ki meg tisztittya agyümöltsöt termö ágat, hogy több gyömölcsöt teremjen. joan. 15. 2. mit lehet ezen mást érteni, hanem akeresztet. és anyomoruságot, igy vagyon a magnak atsép, a vasnak a reszelö, az aranynak atüz. igy vagyon anyomoruság az igaznak, aki az által el nem rontatik. hanem meg tisztittatik, mivel akár mely tekélletesnek tessék is az emberek elött, de az Isten talál benne valamely fogyatkozást, a melyböl ez az irgalmaságal valo kemény atya meg tisztittya, meg büntetvén benne. a mi néki nem tettzik, hogy ezt a valoságot jobban meg érthessed, tekinsd meg a mester embereket, sok olyan munkájok vagyon nékik, a mely szépnek, és egésznek láttzik lenni, az ollyannak a ki ahoz nem ért, de az ollyan a ki ahoz ért, más képen itél felölle, és mindgyárt észre veszi a fogyatkozást, eki tettzik az épületben. a kép irásba, és a köntös tsinálásban. a szentek felöl is igy gondolkodgyál. noha ök ártatlanoknak láttzanak is lenni az emberek elött, de az Isten tudván. fogyatkozásokot. öket meg igazgattya. nem haragbol, hanem szeretetböl. nem azért hogy munkáját el ronttsa. hanem hogy azt tekélletesebé tégye.

Storophila. Igen akarom uram. hogy ezt a kérdést. tettem, mivel alkalmatoságot adot nékem, azt nékem meg magyarázni, és velem meg értetni, mivel senki nem lehet valami motsok nélkül, mert ez az élet, annyi sok gond, és baj alá lévén vettetve. látom hogy lehetetlen a szivnek, akár mely igen légyen is az Istenhez kaptsolva, hogy egészen tisztán maradhasson. a világi pór miat, mivel az igaz is meg esik, héttzer napjában. az irás szerént, és jaj volna még annak is aki leg ditséreteseb életet élt, az emberek elött, hogy ha azt, irgalmaság nélkül itélnéd.

A kristus. A nagy hasznodra vagyon, hogy a kereszt. leveri a véteknek porát. mely a lélek szépségit meg ronttya, és a szükséges, hogy a belsö sebet, meg gyogyittsa a külsö seb, azért aki az Isten. ostorát fel nem akarja venni. meg mutattya, hogy nem akar meg tisztulni.

Storophila. mitsoda nagy jó tétemenyel vagy uram hozánk. ki volna olyan. aki szivesen nem kivánna valamely keresztet viselni, hogy a lelki köntöse szebb és fényeseb legyen. jól emlékezem az Évangyéliumban arrol, akit a külsö setéttségben vetének, hogy menyegzöi köntöse nem vala, az Evangyélium azt is mondgya, hogy leg kiseb motsok sem mégyen bé. a menyei jerusálemben.

A kristus Valamint hogy a nyomoruság, melyet az Isten rendel az ö választatinak. nagy hozájok valo jó tétele, ugy ellenben. a nagy jele az Isten haragjának., a midön haragját nem mutattya abünöshöz, ditséreteket kel adnunk. az Istennek, hogy mitsoda formában bánik szenttyeivel, akiket ideig ostoroz azért, hogy meg menthesse az örökké valo kintól, meg sebesiti öket azért, hogy meg gyogyittsa, és le nyomja, azért, hogy felyeb emellye öket, mivel mind azért a jutalomért, a mely meg nem adatik eföldön annak, aki jót tselekeszik, és inséget szenved, száz annyi adatik helyében annak. a menyekben, tegyük ehez azt is, hogy a doktorok. a kiknek. reménségek nintsen. valamely beteg gyogyulásárol, annak mindent meg engednek enni kivánsága szerént. a mely beteget pedig reménlik hogy meg gyogyul, annak meg tilttyák a hus ételt, izetlen. és keserü orvoságokot adnak néki, hogy az a keserüség helyre hoza. az egésségnek édességit, kellé hát azon tsudálkozni, ha az Isten. aki a léleknek örökös orvosa, a kedves életben hagya azokot, a kiket láttya hogy az örökös halálra kell itélni, és ha keménységének szoros törvénye alat tarttya azokot, a kiket az örök életre rendelt., örüly hát szenvedésiden, és nyomoruságidön. és egész lelkedböl adgy azokért hálakot Istennek, mert mentöl többet szenvedcz, annal tisztáb lészen lelkednek köntöse.

Storophila. oh! Isten bölcseségenek, és tudományának mélységes gazdagsága, mely igen meg tudhatatlanok az ö itéleti, és meg foghatatlanok az ö utai. rom. 11. 33. ugyan is ki ne gondolhatná azt. hogy a bünösökel. kegyelemel, és kedvezésel bannak, a midön láttyuk hogy semmi bajt. vagy nyomoruságot nem szenvednek, mind azon által, abizonyos hogy az Isteni igasság, semmi hamiságot nem hágy büntetetlen., és ha ez életben nem is, de amás életben tellyeségel meg büntetödik; azért látom én azt, hogy nagy kegyelem, és nagy irgalmaság, a midön az Isten meg bünteti azokot, akiket választati köziben akar venni, ugy hogy meg probálván öket, a nyomoruságok által. halálok orájokkor ne kénszeritessék öket az örók kárhozatra itélni. oh! mely nagy nyomoruság, mondgya. egy nagy doktor. ez életben. nyomoruságot nem szenvedni.

A kristus. ugyan ezt is mondgya Dávid, az én népem nem halgatta meg szomot, és izrael nem figyelmezet reám, azért el is hagytam öket, szivek kivánságira. ps. 80. 10. hogy ha az Isten irgalmasságot tészen az Istentelenel., és békeségben hagya. ez életben. 
 az ö Istentelenségében meg roskad, es meg nem tér az igasságra.

Storophila. nem kivánom uram az olyan irgalmaságot. mivel attol inkáb lehet félni. mint sem haragodtol., azt kivánom, oh! irgalmaságnak attya, hogy haragal légy hozám, de azal a haragal. a mely az utra vezesen, a midön attol el tavozom. és nem azal. a haragal, a mely attol örökösön el tavoztasson. mert a midön haragodnak sullyát fogom érzeni a nyomoruságokban. akoron nagyob bizodalomal lészek, és meg tudom. hogy kedvesz nékem, mivel azt meg igérted a profétád által, hogy haragodban. meg emlékezel. irgalmaságodrol, haba. 3. 2. azt fogom tölled kérni. valamit jób. hogy az én fájdalmimban had legyen leg aláb az a vigasztalásom, hogy semmiben. ne ellenkezem. annak parantsolatival, a ki örökös szent. jób. 6. 10. azt is fogom szent agostonal. mondani, uram itt vágj, it égess. tsak a más életben irgalmaz nékem.


Harmadik Rész 
Hogy a kereszt fel nyittya a lelki szemeket.

A nyomoruság. meg érteti veled azt. a mit néked mondanak. Isai 28. 19. 

A kristus. És storophila. együt menvén a keresztnek uttyán, egy szánto föld mellet menének el, a melyet éppen akor szánttnak vala. storophila. hasonlo lévén a több aszonyokhoz. akik mindent akarnak látni, meg állapodék. és nézni kezdé, hogy miképen szántanak. a kristus azt észre vévén, tsak szép lassan el fordittá arrol az elméjit, hogy azt nagyobra emelné. és mondá nékie. látom hogy a szántás néked tettzik, mivel nagy figyelmetességel nézed, storophila ezekböl észre vévé. hogy az ö szenttséges mestere, a ki oly kegyeségel oktatta ötet, nem hagyta volna helybe. hogy jelen létében. más állapotra forditotta elméjit. azért azt magában szégyenleni kezdé, de a kristus. kegyeségel bánván véle, nem akará meg feddeni arrol, hanem inkáb látatlanná tévé ezt a kis fogyatkozását, és mondá nékie, ez a mezei munka, akár mitsodásnak tessék néked, de abbol jól meg tanulhatod, miképpen kellesék a keresztnek uttyán járni, és meg látod hogy nem óknélkül vezettelek erre, ugyan is, semmi nem egyezik ugy meg akeresztel. mint az eke, nem tsak azért hogy egy jó szánto embernek., keresztet kell vetni minek elötte a munkához fogjon, hanem azért is, hogy az eke kereszt formára. vagyon tsinálva, könnyen meg értheted ebböl, más féle értelemel, hogy a szántáson az üdveség munkáját kel érteni, valamint hogy a fa, és avas eszközei valának szenvedésemnek, ugy az eke is, ebböl akettöböl áll, a föld a melyet szántani kell, az emberi szivnek, keménységit jelenti, a melyet meg kell lágyitani atöredelmeségel, és meg kell feszegetni, hogy jó tselekedeteket teremjen. akeresztel kel tehát. valamint egy szánto vasal., meg hasogatni a külsö embernek földét, valamint hogy a föidet mivelni kell, mivel a nélkül tsak töviset teremne, ugy a léleknek is szükséges akereszt, és anyomoruság. hogy a szivböl ki irttsák arosz hajlandoságokot, látod tehát, hogy a kereszt az eke, a föld pedig az ember. akit mivelni kel a keresztel. és a menyei atya a munkás. aki kedves gyümölcsöt hozat választatival.

Storophila. uram, nehezen foghatom én ezt meg, hogy lehesen az ekéröl valamely oktatást venni, mert noha az igaz légyen is hogy a kereszt, és anyomoruság ollyan mint a szánto vas, mely a szivet meg szaggattya, mind azon által nem látom mit lehesen tanulni ebböl a hasonlatoságbol, tudom hogy az apostol azt mondotta. hogy a ki szánt, reménség alat kel annak szántani. 1 Cor. 9. 10.

A kristus. vilagasabban kel tehát néked szollanom, valamint az eke a földet hasittya, és a magnak azt el kesziti, ugy akereszt, és anyomoruság, a szivet meg nyittya, és az Isten beszédinek magját bé véteti véle, mivel az emberek. ha egy kevesé késön is, de meg tanullyák azt a nyomoruságban. a mit jó állapottyokban, észre nem vehették. nem hallottadé azt, hogy a nyomoruság meg érteti veled azt, a mit néked mondanak, mivel akereszt. és anyomoruság fel nyittya a fület, a mely az elött. sűketté tette volt magát, ugy anyira. hogy akár akarja. akár nem akarja. de figyelmezni kel az Isten szavára, az esztelenek szerencséje pedig. anyira bé dugja a füleket, hogy nem halhattyák. a mit az Isten. kiván töllök. erre is mondgya az írás. hogy az Isten ki veszi a szegényt a nyomoruságbol, és meg nyittya annak fülét a szenvedésnek napján. jób. 36. 15. mit tészen hogy meg nyittya a fülét a szenvedésnek napján, hanem azt. hogy a szivnek fülét meg nyittya az ostoral, mert amidön az emberek meg vetik az Isten akarattyát. akor irgalmas keménységet mutat hozájok, azért hogy félyenek averéstöl. a nyomoruság meg nyittya tehát a szivnek fülét, a melyet a jó állapot. gyakorta zárva tartott.

Storophila. ugy tettzik uram. hogy már most jobban értem. mind ezeket, azért is szokták mondani közönségesen. nyomoruság oktatás. ezért is mondgya vala krésus Cyrusnak, hogy ha szinte nehezen szenvedte volna is nyomoruságit. de leg aláb meg tanitották sok olyan dologra, a melyeket nem tudot annak elötte.

A kristus. boldogok azok, akik akeresztnek ki merithetetlen kut fejéböl merittik ezt a tsudálatos tudományt, és akik az Isten ostorozására fel nyitván szemeket, életeket meg jobbittyák, az iffiu tobiás. az angyal szovára. ahal epéjit ki vevé, és azal meg gyogyitá az attyát vakságábol. az évangyéliumban azt olvasod hogy én meg gyogyitottam a vakot, a nyálamal. tsinált sárral, mit tészen e,? hanem azt, hogy az Isteni rendelés keresztet, és nyomoruságot küld, nem tsak ostorul. hanem még az elmének meg világositására, és hogy meg halgatassa véle. az Isten szavát, dávid ezt jol tudta. mivel azt mondgya, hozád fordultam nyomoruságomban. mert tövisel által veretettem. ps. 31. 4. sokan vannak olyanok. a kik meg térnek a midön atöviset érzik. erröl egy nagy példat hozok elö néked. ababyloniai király. abizonyos hogy az Istent nem üsmérte, a midön ezeket mondá, nem az a nagy babiloné ez, a melyben helyheztettem. székemet, a melyet én épitettem, nagy hatalmomban, és az én nagy ditsöségemnek fényeségében.? de a midön az emberek közül ki üzeték. az oktalan állatok közi téteték, füvet, és szénát kelleték ennie, akoron az ég felé emelé szemeit, az elméje néki viszá adaték, a magosságban lévöt áldani kezdé, és meg üsméré. hogy annak hatalma örökös, hogy birodalma véghetetlen, és hogy senki ellene nem álhat hatalmas karjának. hogy senkinek nem szabad tselekedetiröl számot kérni, se néki azt mondani, miért tselekedtél eszerént.? a bálvanyozó, és istentelen manasses király, atöb vétkei közöt, az álmaira vigyáza. ajövendöléseknek hive, sok boszorkányságot, és varáslást tselekedék. egy szoval sok más illyen vétkeket követe az ur elött. a kinek haragjában esék, de amidön rabságra és lántzra téteték babiloniában. az urhoz folyamodék, meg száná büneit, és meg vallá hogy az ur volna az igaz Isten, atékozlo fiu, addig meg nem üsméré magát. hanem a midön nyomoruságban esék, mind ezekböl meg láthatod, hogy sokan vannak olyanok, a kik semmi jót nem tselekednének. hogy ha tsak vélek nem szenvedtetnének.

Storophila. uram nem lehetneé azt el mondani, hogy boldog az olyan, a ki vakságban lévén, végtire fel nyittya szemeit, a midön abüntetést érzi.? boldog az olyan, aki nyomoruságában meg tanullya az üdveségit keresni, a mely nélkül örökösön el távoznék attol.

A kristus. E szerént tselekedék. mauritius CSászár, mind nyomoruságában, mind jó állapottyában., a ki el feletkezék az Istenröl amidön meg engedé hogy sok ezer keresztények meg öletessenek, holot könnyen meg válthatta volna azokot egy kevés pénzel, de a midön észre vévé ez afejdelem egy nehány jövendölésekböl, és sok éttzakai kisértetekböl, hogy az Isten reája botsátotta volna karját, meg alázá magát. és valoságos keresztényi modra viselé magát, és a midön ött gyermekeit Fokás császár elötte kegyetlenül meg ölette volna, nagy sziv béli fájdalomal tsak ezeket a szókot mondá. igaz vagy uram, és minden itéletid igazságosok. ps. 118. 137. és a fia után meg öleték maga is, ez az álhatatoságnak. és alázatoságnak nevezetes példája. meg üsmértetheti veled, hogy egy igazán valo kereszténynek mindenkor készen kell lenni hogy a vétkiért valo büntetést zugolodás nélkül vegye el az Isten kezéböl, mivel abizonyos. hogy az Isten igasságábol kesergeti abünöst, és leg gyakortáb joságábol. azért is bünteti hogy meg gyogyittsa. mind azon által vagynak olyan bünösök, akik nem hogy magokot meg itélnék, hanem inkáb az Istent vádollyák szenvedésekért. leg nagyob szenvedések is a nékiek. hogy nem veszik alázatoságal a nyomoruságot, gyakorta kell hát mondani az Istennek ezeket a szokot, föképen a midön nyomoruságban vagyon valaki, igaz vagy uram, és minden itéletid igazságosok, de ezeket szivbéli töredelmeségel, és alázatoságal kell mondani.

Storophila. Adná Isten, hogy az emberek ilyen gondolatban lehetnének. és meg foghatnák, hogy az Isten azért küldi reájok ostorát, hogy a hamiságot el hagyák, de azö esztelen szivek. tele setettségel. ugy hogy nem fordithattyák jovokra azt, a mit rosznak tartanak, noha uram, ate rendelésed ezeket. az ö jovokra küldi.

A kristus Tedd hozája azt is, hogy minden jovára fordul annak. aki az Istent szereti, ugyan ezért is 
 engedi meg az Isten. hogy a jók nyomoruságban, és szenvedésben esenek, hogy az után ö hozája fordullyanak, valamint az anyák hogy meg ijesztik gyermekeket. hogy hozájok fussanak, ugy az Isten is nieg ijeszti az embereket. a kereszt. és a nyomoruság által, akik az után Isten félöké, lésznek, magokot meg üsmérik, és nagy buzgoságal futnak az Isten lábaihoz.


Negyedik Rész 
Hogy akereszt areménségnek vas matskája. és az üdveségnek. jegye.

Nyuttsad segittségedet nékünk a nyomoruságban. mert tsak hejában. vettyük emberben. az üdveségnek reménségit. ps. 107. 13. 

Storophila. Egyszer. a többi közöt, atenger. parton sétálván., egyszers mind nagy szelvész támada, és a forgó szél a tengerbe veté ötet. már a habok közöt lévén. fel kiálta. én Istenem segitts engemet, a vizek meg hatották lelkemet. a feneketlen mélységben estem. szabadits meg uram engemet, hogy elne merüllyek, és ahabok elne temessenek engemet, akristus meg halván szavát segittségére mene, és mondá, leányom. miért nem segitetted magadot azal a segittségel mely kezedben vagyon. nem tudodé azt, hogy a kezedben lévö kereszt. vas macska helyet lehet neked, a melyel keményen tarthatod magadot, aleg nagyob habok közöt is, az után akristus meg fogvan a keresztnek egyik végit, azon fogva. ki huzá ötet apartra.

Egy kevés idö mulva. hogy az ijedsége el mulék, a kristus mondá néki. tudodé azt. hogy mind azok adolgok, a melyekbe eddíg estél. oktatásodra vannak, hogy ez után. nagyob vigyázásal. járj akeresztnek uttyán, és hogy meg lássad, mitsoda nagy ereje vagyon. ennek az üdveség eszközének, mivel azt meg kel tudnod, hogy a világ olyan mint egy nagy tenger. a mely tele vagyon szélvészel, és mélységel, atenger habjai hasonlitnak. az emberi szivhez. a melyet nyughatatlanságban tarttnak, a sok féle vétkek, és asok féle kisértetek miat, mint egy szélvesztöl, szüntelen hánkodik, némelykor aharag fel indittya, az el mulik, a kevélység támad helyében, némelykor atesti kivánságok ösztönözik, némelykor a fösvénység miat. nyughatatlankodik, némelykor pedig a félelem igen le nyomja., egy szoval. az illyen kivánságok miat. mindennél leg nagyob hánkodásban vannak az olyanok. akik ezen a szélvészes tengeren járnak, ugy anyira, hogy az ö elméjek, a kegyelem nélkül, soha nem juthatnak atsendeségnek parttyára,.

Storophila. El ijedek uram, a midön jól meg gondolom hogy menyi sok habb, és szélvész ellen kel szüntelen tusakodni, mert ugyan is, melyik tengeren vagyon több szélvész, és mélység, mint ezen avilágon. melyik tenger álhatatlanab, és mélyeb, mint az emberi társaság, a melynek szélvésze, tele méregel, kitsoda tartthattya magát olyan boldognak. hogy ezeket el kerülhesse.

A kristus ugyan azért is jovallom néked azt, hogy ne kiványad azon atengeren valo járást, noha a néked, igen tsendesnek lássék is. mert meg tsalod magadot. valo hogy a sima, és egyenes. de abban nagy veszedelmek vannak el rejtve, a rosz kivánságnak habjai, ebben atengerbe vannak. ót találtatik afösvénység, az ember szollás, az ördög olyan ezen atengeren, mint atengeri tolvaj. aki tsak azt keresi, hogy kit foghasson el, és kit tehessen rabságában.

Storophila. Edes jésusom tanits meg engemet arra, hogy miképpen járhassak veszedelem nélkül azok ahabok. és szélveszek közöt?

A kristus. Arra meg tanit az én apostolom. a midön azt mondgya, erös vigasztálásunk legyen nékünk, avégre futunk, hogy az elönkben adot reménséget el vegyük, mely ami lelkünknek, ugy mint bátorságos és erös vas matskája, hebr. 6. 18. ebben amulando életben. nintsen batorságosab vas matska akeresztnél, a mely hasonlit is avas matskához, akereszthez kel tehát kaptsolni magunkot, ha akisértetek ellen akarunk tusakodni, akár mely igen fujon akisértetnek szele, és akár mely nagy szélvész támadgyon ellened. de magadban ne bizál, se magad erejében. hanem tsak egyedül az Isten segittségében, kaptsollyad hozám magadot, és akár mely nagy szélvészben sem lehet el veszned. és mondgyad Dávidal. ennekem jó, hogy az Istenhez kaptsollyam magamot, és hogy az urban vessem reménségemet. ps.  72. 28.

Storophila uram igen akarnám, ha egy kevessé világosaban meg magyaráznád nékem, ezt az igazságot, mert ugyan is hogy lehet akereszt vas matskája az én reménségemnek., vagy hogy lehetne ilyen nagy bizonytalanságban aboldogságrol. valo bizonyos reménségre forditani az én elmémet. akeresztnek. és a nyomoruságnak?

A kristus. Nem tudodé azt, hogy a nyomoruság jele az elválasztatásnak. és hogy a szenvedés tsak nem bizonyos záloga az üdveségnek, mivel az Isten vezeti azokot, akiket szeret, akarattya szerént, némelykor ajó állapotban, némelykor anyomoruságban, némelykor atsendeségben. némelykor anyughatatlanságban., hogy öket az üdveségnek parttyára vezethesse, de mitsoda hasznokra lehet azoknak. akiket az Isten eszerént látogat, sára, az iffiu tobiásnak felesége néked meg mondgya, oh! Istenem. aki téged szolgál, bizonyos lehet abban hogy ha ötet meg probálod. ez életben, ötet meg is koronázod, ha nyomorgatod, meg is szabaditod. és ha meg ostorozod, irgalmaságot is nyerhet tölled, mert ahaboruság után. tsendeséget küldesz, és akeserüség után örömet, az én apostolom péter, még világosabban beszél, hogy ha pedig az igazságért szenvedtek is, boldogok lésztek, azoktol valo féltetekben pedig meg ne félemlyetek. és meg ne háborodjatok. 1 petr. 3. 14. de mi lehet ennél világosab. boldogok ákik haboruságot szenvednek az igazságért, mert azoké amenyeknek országa, matth. 5. 10. aboldogságot bizonyosan várhattya az, aki részt veszen. keresztemben, mert aki velem szenved, velem együt meg is ditsöitetik.

Storophila. uram mely nagy segittség anyomoruságban. ate igereted, akár mely nehéz legyen nékem ezután akereszt. de nem érdemli hogy ahoz avigasztaláshoz hasonlittsam, amelyet fogok venni az üdveségnek várásaáltal, uram mivel hogy uralkodol. atengernek fel háborodásán. és meg tsendesited ahaboknak sebeségit, legy irgalmas nekem, és vezérely ezen afel haborodot tengeren, hogy a habok el ne merittsenek., és ki vévén ebböl amélységböl, keresztedel, vegy magad mellé engemet., mivel tsak te vagy az igazságnak napja, mely az üdveségnek parttyára vezet engemet, halgass meg uram engemet, mert te vagy meg váltom, te vagy az egész nemzeteknek reménsége, még azoknak is, a kik leg távulab vannak. ps. 64. 6. nagy szélvészes tengeren vagyok. és szüntelen valo veszedelemben, te pedig bátorságban lévén aparton. tekinsd meg veszedelmemet., és nyujttsad kegyelmedet. mivel a nélkül meg nem menekedhetem., szabadits meg hát engemet nevedért, és adgyad hogy a veszedelmet el kerülvén, szerencsésen érhessek az üdveségnek parttyára.


ötödik Rész 
Hogy akereszt olyan sajtó. a melyböl lelki bor fóly.

E világon. sok nyomoruságtok lészen. joan. 16. 33. 

Az ösz el érkezvén. a szöllö mivesek is aszü-
rethez készülének, és mindenüt el kezdék a sajtokot késziteni, a szüret el kezdödvén. storophila akár mely felé fordult mindenüt anagy szüretelést látá. a kristus nem akarván ezt az alkalmatoságot el mulatni., ezt is az ö szolgálojának oktatására forditá. és mondá nékie.

Azt tud meg storophila. hogy semmi jobban ki nem mutattya. anyomoruságnak. és akeresztnek hasznát, mint ezek a szöllö gereszdek. a melyeket ebben a sajtoba látod, azt akarnám hogy ugyan valojában meg visgalnád ezt, azért hogy elne kedvetlenülnél, a midön valamely nagy nyomoruságban esel.

Storophila. uram nagy gyönyörüségel akarnám ha meg magyaráznád nékem. ezt a titkot. mert ugy tettzik hogy kedvesnek kel lenni aszüretröl valo beszélgetésnek,

A kristus. ez abeszélgetés elegyes lészen kedveségel. és keserüségel, mert egy felöl a bor kedvet okoz. de más felöl a sajtolo elödbe adgya anyomoruságot, és a sziv béli szorongatást.

Storophila. uram akár mitsodás légyen., de kedvesen fogom halgatni, mivel nagy gyönyörüségel halgatlak. és ez a dolog az üdveséget illeti

A kristus. leg elöbször is arra vigyáz, hogy valami történik a sajtoban. hasonlo dolog történik lelki képpen. az emberben, minek elötte a szöllöt le szedik, az a szöllö veszön füg, ugy az ember minek elötte az Isten szolgálattyára térjen, a világhoz vagyon ragaszkodva, és abban kedvére éll, de amidön az Isten szolgálattyára tér, abban bizonyos lehet, hogy el nem kerüli a meg töretést, nem azért hogy el veszen. hanem hogy a lelki pintzében tétessék, szükséges hogy le vetkeztessék atesti kivánságokbol, és el választassék rosz hajlandoságitol, valamint abór a sepreitöl, ez iránt mondgya pál. hogy le kell vetkezni az ó embert, az ö tselekedetivel együt, és fel kel öltözni az uj embert, mind emeg nem lészen nyomoruság és szenvedés nelkül, ugyan ezért nevezik a nyomoruságot sajtolonak, azok tehát akikre az Isten nyomoruságot, és keresztet küld, a sajtoloban tétetnek, hogy a világhoz valo szeretetet, és ragaszkodást le tegyék, és hogy azt a valoságos nyugodalmat keresék, a melyet tsak ö benne lehet meg találni.

Storophila. Tégy uram engemet nyomorultat, akeresztnek sajtoja alá, facsard ki szivemnek jó kivánságit, mert a még a szöllöt ki nem sajtollyák. addig kevés haszonra vagyon. de a midön a sajto alá teszik, és ót ki fakaszttyák, ugy tettzik mint ha el rontanák. de ugy fordittyák haszonra, és ha igy nem bánnának véle, haszon nélkül volna.

A kristus. ezt jól mondod leányom, mert a még a szöllö atövin függ, és a még aleve benne vagyon, addig mire valo? hogy ha atöröl le nem szednék. lassanként meg rothadna, és a madarak meg ennék. hogy ha pedig ki sajtolyák, akor hasznát veszik, hasonlo képen, a keresztnek sajtolya. alat kel lenni ezen a világon, mivel meg tsallyák magokot azok, akik azt gondollyák. hogy tsak könnyen lehet a menyekben menni. minden nyomoruság nélkül, irgalmaz uram nékem, mondá david, mert az ember lábai alá tapodot engemet, ne fély tehát attol. hogy az emberek meg vessenek., és le tapodgyanak, mivel ugy lész kedves az ur elött.

Storophila uram attol nem félek hogy ha le tapodnak. tsak kedves lehesek az ur elött. a szenvedés nékem ditsöséges, tsak az által jóbb lehesek, mert nagy kivánságal kivánok eleget tenni annak a szomjuságnak, a melyel szomjuhozod az emberek üdveségét.

A kristus kedvesen veszem ezt a szándékodot, avalo hogy a hozád valo szeretetem meg érdemli ezt a háláadásodot, és leg háláadatlanab volnál, ha más szándékod volna, mert menyi szenvedésen és nyomoruságon nem mentem én által, én egyedül sajtoltam abort, avér az én ruhámra fetskendezet, és az egész öltözetem véres volt. isai. 63. 3. én vagyok az a szöllö, melyet a meg igért földröl hoztanak, és a melyet a keresztnek rudgyára függesztették, és én itattam ahiveket akegyességnek, és a vigasságnak borábol, ez a bór vigasztallya valoságal. az ember szivét, bé tölttvén azt, menyei örömel. ez abór táplállya és erösitti ötet akisértetekben. ez is tölti bé kegyelemel azokot, akik ezel élnek. ez igy lévén, köteleségedet követed, hogy ha a nyomoruságnak sajtojában lévén, ót meg töretel valamint a szöllö. mivel ha nyomoruság nélkül akarsz lenni. valoságal még nem vagy keresztény. miért mondaná hát szent pál, hogy mind azok, kik szentül akarnak élni a kristusban, háboruságot szenvednek. 2. tim. 3 12 akereszténység nem más, hanem azokban a titkokban valo részesülés, a melyeket én bé töltöttem, szenvedésemel eföldön, és meg halván akereszten, atestnek, az elme ellen valo küszködése. a testi sanyarga-
tás, a magad ellen valo mondás, és más egyéb nyomoruságok, ezek mind olyan üldözések. a melyeket el nem lehet egy kereszténynek kerülni. készittsed tehát a nyomoruságokra magadot, de vigyáz arra, hogy a jó tselekedetek bövségel folyanak ki belölled.


Hatodik Rész 
Az ember Istennek templomává lészen, akereszt által.

Nem tudgyátoké hogy ti az Istennek temploma vagytok, és az Istennek lelke lakozik. ti bennetek. 1 Cor. 3.16.

Storophila. uttyában egy nagy templomhoz érkezvén, meg állapodék. és annak nagyságát és szépen valo épitésit tsudálásal nézé, és mondá, uram mely szép épület ez? akövek mely szépek, és minden, szépen vagyon el helyheztetve,

A kristus. Igen akarom hogy ezt az alkalmatosságot adod nékem. hogy erröl a templomrol beszélgethessek veled, mivel enagy, és valoságos példája annak a templomnak, a melyet alelkedben kell épitened. és a melyet amagoságban lévönek ditsöségire kell. szentelni. mert a keresztet ugy hordozván a mint kivántatik, minden kéttség nélkül ate lelked meg szenteltetik, azért hogy az én atyámnak tiszteletire és ditsöségire valo titkos hajléka lehess.

Storophila. hát uram leheteké olyan boldog hogy az Istennek templomot epithessek magamban. és hogy arra. elegendö követ találok lelkemben. meg vallom hogy ez olyan titok a melyet meg nem foghatok, kérlek azért magyarázd meg azt nékem,

A kristus ez olyan titok, a melyet könyen meg foghatod, úgy é hogy olyan házban lakol. a melyet az Isten épitet néked, az az, hogy ö formálta ate testedet, és azt fel ékesitette maga számára olyan formán. hogy abban tisztességesen. és kedvesen lakhatol, de emég nem elég. mivel annak atestnek. gazdagon fel ékesitetet palotát épitet értem evilágot. a melyben az emberek kedvesen lakhatnak, nem nagy hálá adatlanság volnaé ate tölled, hogy ha nem akarnál az Istennek. egy templomot épiteni és szentelni, ate szivedben, holot ö maga formált néked egy házat. azért addig se ne alugyál. se ne nyugodgyál. valamég az urnak. egy lako helyt nem találsz. ps. 131. 4.

Storophila. Edes meg váltom. hól találhassak helyt annak az épületnek, és ki lészen annak az áts mestere, mivel a magosság béli, kézel tsinált templomban nem lakozik. act  17. 24. hogy lehetne nékem annak templomot épitenem, aki azt mondgya. nem, de nem, én töltömé bé az eget. és a földet? jér. 23. 24.

A kristus. mit beszélsz leányom, nem olvastadé a mit én mondottam. az évangyéliumban, hogy aki engemet szeret, az én atyám is szereti azt, és ahoz megyünk, és annál maradunk. joan. 14. 23. ez igy lévén. könyen. meg találod azt a helyt, ahová épittsed ezt a templomot. mint hogy tsak az adhat néki lako helyt, aki az Isten képére vagy teremtetve. a lélek adhat tehát néki lako helyt, mivel az ö képére teremtetett.

Storophila. honnét vagyon nékem az a bóldogságom. hogy a felséges Isten kiványon. bennem lakozni, mivel mitsoda jóság, és ditsöség a hiv lelkeknek. hogy az egész világnak ura, akinek semmire nintsen szüksége, és akinek semmi haszna teremtett állatiban, még is azt kivánnya hogy magokban néki templomot épittsenek, mivel az ót valo lakást ö kedvelli.

A kristus. mond meg azt nékem, hogy mit tésznek ezek a szók. a szent irásban., nem tudgyátoké. hogy a ti testetek, abennetek lakozo szent léleknek temploma. 1 Cor. 6. 19. épitsd fel tehát ezt a lelki templomot, és ne vigyáz annak formájára. mivel az Isten azt mondá a profétának. mutasd meg atemplomot az izrael házának, és had ö magok mérsékellyék meg aztot. Ezek. 48. 20.

Storophila. uram régen hallottam már én ezeket a szókót, de soha sem érthettem meg azokot.

A kristus. világos okát adgya az Isten. hogy miért kivánnya. meg mutatatni az izrael népének a templom formáját, tudni illik. azért hogy meg tarttsák a parantsolatot, a templomnak pedig, a mellyet mindenik tartozik épiteni. nem köböl, senem mészböl valonak kell lenni, hanem a szivböl állyon az a templom, mivel az ember az Isten képe. ennek a lelki templomnak. ékessége, ne aranybol legyen, se ne drága kövekböl, mert mind ezek tsak földi. el veszendö állapotok, ö elötte pedig aleg kedveseb ékeségek. a keresztényi jó erkölcsök, ezek is. ékesittik fel a szivet. ezeket az idö el sem ronthattya, egy olyan kereszténynek tehát, akinek az Isteni méltoság kiván aszivében lakni, keresztes életet kel élni, és szüntelen kel magát sanyargatni,

Storophila. látom már mostanában. hogy azért akarod alelki templomot épitetni velem, hogy akeresztet minden nap hordozván, az Istennek ingyen valo kegyelméböl, temploma lehessek az Isteni méltoságnak,

A kristus. ezt jól mondod, mivel abizonyos, hogy a nyomorultak, a szegények, etc. ezek valoságos lako helyei az Istennek, halgassad mit mond pál, én pedig a magam gyengeségiben ditsekedem, hogy a kristus hatalma lakozék bennem, mint ha azt mondaná, hogy a nyomoruságokban ditsekedem azért, hogy a kristus lakozók bennem, mint tulajdon maga lako helyében, mivel leg inkáb akor tapasztallyuk rajtunk. az Isten segittségit, a midön az emberekétöl meg fosztatunk,

Storophila. de uram kérlek tanits meg hogy miképen kel azt a lelki templomot épiteni.

A kristus. örömest meg tanitlak. tsak figyelmeteségel halgass engemet. leg elöbször, meg kel. rakni ahitböl álló fundámentumot. az után. a fundámentumra épithetek. az. engedelmeségnek, abékeséges türésnek kövét, reá rakhatom, a jó erkölcsök a melyeket fogsz mivelni, mind anyi kövek. lésznek, amelyekel. az épületet végbe viheted, az szeretet, és az alázatoság foglallyák egybe azokot a köveket, és mész helyet lésznek, a templom fedele pedíg az Isteni félelemböl ályon. egy szoval ugy alkalmaztassad ezt az épületet. hogy a szent léleknek lako helye lehessen.

Storophila. látom uram hogy nagy számu jó erkölcs. kivántatik ehez az épülethez. a mely mindenik nehéz, én pedig oly gyenge lévén, hogy lehessen azokra szert tennem.?

A kristus mit felellyek ezekre, egy házat nem tsak egy köböl épitenek. az egész jó erkölcsökböl kel állani a lelki épületnek, de azokot az urtol kel kérni, aki adgya azt nagy bövségel szemre valo hányás nélkül, jac. 1. 5. arra vigyáz tehát hogy az épületben. akeresztnek formája, igazán valo mértékel légyen, valamint az apostol mondgya, hogy meg tudhassátok minden szentekel. egybe. minémü legyen szélessége, hoszusága. melysége, és magossága éfess: 3. 18. akeresztnek pedig szélesége aszeretet, a melyel kell lenned mindenhez, még az ellenségedhez is, ugy hogy az Istenért, minden féle keresztet fel. kell venni, akár honnét jöjjön, annak hoszasága, az álhatatoság. ugy hogy minden nap hordozván akeresztet, abban végig meg kel maradni. a mélységin kel érteni. az Istennek. meg foghatatlan itéletit, a melyböl származik a félelem. és az alázatoság, a magossága pedig annak, az örökké valo jutalomnak reménsége.

Storophila. mely tsudálatos formáju ez a lelki épület, azt akarnám hogy az én épületem ne lenne semmi hejával, de uram kérlek mond meg azt nékem, ha vagyoné meg valami hátra., a mire kellene vigyázni. ebben az épületben.

A kristus. szükséges még hogy a kövek négy szegeletüre mettzettessenek, akeresztnek eszközével, azt pedig akarodé meg tudni, hogy miért legyenek egészen négy szegeletüek, és simák, azért hogy akármely részre tétessenek, erösen állyanak,. fígyelmez a formájára ennek a könek, mert ollyannak kell lenned. szükséges hogy minden féle kisértetekben, álhatatos. és állandó légy, hogy semmi kine mozdittson helyedböl. az ütés alat nem kell panaszolkodnod, ugy valamint akönek, mivel az ütést az Isteni kézböl veszed, aki is az épületben akarván tégedet helyheztetni, olyan formát ád néked, a mitsodást szükségesnek itél lenni, arra a helyre a melyre rendelt. tégedet, ugyan is mitsoda nagy dolog az Isten templomában helyheztetetni, azért mindent kell szenvedni, hogy azt meg nyerhesed.

Storophila. az Isten ne adgya uram. hogy ne kivánnyak szenvedni, és hogy el vessem akeresztet, mivel az, azIsten lako helyévé tészen engemet, mit kivánhatok egyebet, hanem azt. hogy az ur szenteltessék meg én bennem. ót lakozék, és az ö jelen valo létele szentellye meg lelkemet testemet.

A kristus. azt a kegyelmet, tsak a keresztnek erdeme által nyerheted el, mivel azok akik eröszakot vesznek magokon eföldön., hogy az épületben tétessenek. élö kövekké lesznek, és a menyei jerusálemnek épületében helyheztetnek, ugyan ebben avárosban is igyekeznek aválasztottak. akik még utozok eföldön, aki pedig hiven fogja viselni keresztét mind végig, nem 
 tsak. ebben az épületben tétetik, de még nagy ditsöségben lészen, aki gyözedelmes lészen. azt az én Istenemnek templomában oszlopá tészem. és többé onnét ki nem jö. és ö reá fel irom az én Istenemnek nevét. és az én Istenemnek városának nevét, az uj jerusálemnek nevét. mely meny országbol szál alá. az én Istenemtöl, és az én uj nevemet is, apoc. 3. 12.

Storophila. oh! Istenem, ate akaratod legyen meg rajtam. azt kivánom hogy az az idö el jöjjön mentöl hamaréb, azt kivánom. hogy irgalmaságod szerént, azok a reménségem felet valo igéretek, bé tellyesedgyenek, egyedül tsak ezeket ohajtom.


Hetedik Rész 
Hogy akereszt meg koronáztatik.

Légy hiv mind holtig, és meg adom néked az életnek. koronáját. apoc. 2. 10.

A keresztnek. köves, és tövisses uttya, annak hoszas és unadalmas volta, egy szoval. ennek az utnak. szoros, és nehézsége miat. storophila gyakorta. nagy szomoruságban vala. ugy anyira. hogy egyszer atöbbi közöt, nagy lankadságban, és az áitatosághoz. nagy kedvetlenségben lévén, el akará hagyni az utat. és akeresztet is le akará tenni, egy szem pillantás alat haszontalanná tette volna mind anyi ideig valo szenvedésit, és munkáját, de az Isten igaz., aki nem hagya az övéit felyeb kisértetni annál. a mint el szenvedhetik, söt a kisértettel egyetemben, aszabadulásra utat nyit hogy azt el szenvedhessék, 1 Cor. 10. 13. akristus kegyes szemekel tekintvén szolgáloját, és meg szánván, meg jelenék néki, hogy meg vigasztallya, és bátorittsa mondván, leányom légy hiv mind holtig, és meg adom néked. az életnek koronáját, avalo hogy az út kemény, és látom minden szenvedésedet, de elne kedvetlenedgyél. mivel koronát várhatz mind azokért, boldog ember aki kisértetet szenved, mert minek utánna meg probáltatik, el veszi az életnek koronáját, melyet igér az ur,. az ötet szeretöknek, jac. 1. 12.

Storophila valo uram. hogy az után az örökkó tarto ditsöséges korona után valo reménség elöttem kedves, de alig vagyok el, és tsak kevésbe mulik hogy a terh alat el ne essem.

A kristus. had el a panaszolkodást leányom, nem tudodé azt, hogy kisértet nélkül nem lészen korona víaskodás nélkül nem lészen gyözedelem, se jutalom. egy szoval keserüség nelkül nem lészen öröm, akemény tél után következik a szép tavasz., és igy aviaskodásért, és agyözedelemért, jutalomul. korona adatik. ajosef jó erkölcse, leg inkáb a kisértetben tettzet ki, mit mondgyak többet, hanem hogy a hadakozásba tettzik ki a jó vitéz. és a keresztyént. akisértet probállya meg.

Storophila. uram, én tellyeségel nem vagyok alkalmatos az ollyan szüntelen valo viaskodásra. érzem hogy az eröm fogy, a pálya futásért valo jutalomnak el vételétöl távul vagyok. mivel nem hogy futhatnék, de magamot is alíg mozdithatom.

A kristus. a mely viaskodást kivánok tölled, az abékeséges türésböl áll, akeresztényi koronát, és jutalmat, nem azért nyerik el hogy másnak árttsanak, hanem hogy mindent el szenvedgyenek. másoktol alázatoságal, alelki viaskodásban, nem anyeri el agyözedelemnek koronáját. aki mást meg ütt, és le vér aföldre, hanem az, akit meg ütnek. és aki le nyomatik.

Storophila. óh! uram. mitsoda nehéz dolog mindenkor viselni akeresztnek nehéz terhét, és mindenkor tsak a tövisen és abokron járni.

A kristus. Miért kel félni atövistöl, nem azok közöt nö é arosa, a melyböl tsinált koszorut kel viselned az égben, köves engemet, mivel én te éretted tövis koronát viseltem, visellyed a fejeden azt a töviset, mint agyözedelemnek jelét. és én ate fejedre tészem a drága kövekböl álló ditsöségnek koronáját.

Storophila. uram látom én azt, hogy az a korona sokban telik, mivel annak tsinálása kalapács nélkül nem mehet végbe.

A kristus. miért nem? mivel a nyomoruságok koronái azoknak. akik azokot bátran szenvedik, ha az igazak ez életben a verö, és az üllö közöt vannak., hogy ugy mondgyam, az Isten ugyan azon verövel tsinál nékik koronát. a melyel öket verik ahamisak. békeséges türönek. és alhatatosnak. kel tehát lenned, ezért is szokta vala mondani pithagorás, égy tanitványának, ha te egészen ezűst volnál is. de türhetetlenségedért, egy jó kis pénzt. nem lehetne belölled tsinálni, hasonlot mondhatok néked, hogy ha tiszta arany volnál is. ha szüntelen imádkoznál is. de ha averést nem szenvedheted, drága koronát nem lehet belölled tsinálni, de ellenben azok. akik a nyomoruságot keményen szenvedik, az olyanok magok tsinálnak magoknak ditsöséges koronát, mivel ahol nintsen se kereszt, se kalapáts, korona is ót nintsen. hogy ha pediglen valamely kegyetlen kedvezésböl meg akarnák enyhitteni a szentek nyomoruságit, mind anyi drága követ vennének ki koronájokbol.

Storophila. Uram. mind ezek az okok. meg mutattyák nékem, mely szükséges akeresztnek terhét. viselnem. akár mely nehéz légyen a, mivel anelkül el lehet veszteni a ditsöségnek koronáját, el veszem tehát inkáb a nyomoruságot, akár mely nagy légyen, minden késedelem nélkül, hogy sem mint oly nagy veszedelemre vessem magamot.

A kristus. vigyáz arra, hogy senki el ne vegye koronádot, ha a kereszt nehéz, ha a nyomoruság sanyargat, arra ne hajts, hanem a meg igért koronát tekinttsed, és a meg enyhitti fájdalmidot, és könnyebbé tészi keresztidet, anyomoruságban valo viaskodás. ditsöséges, azt az Isten kedvesen nézi. és segittségit adgya, az angyalok áldást kérnek reád, és örülnek gyözedelmeden. leheté nagyob ditsöség. mint az Isten elött viaskodni, és az ö kezéböl el venni akoronát.

Storophila. avalo uram hogy nagy ditsöség, de kitsoda az, aki gondolkodgyék arrol aditsöségröl, és jutalomrol, a midön a viaskodás közben, tsak nem le nyomja asok nyomoruság.?

A kristus. nem olvastadé azt. mitsoda buzgoságal szenvednek vala anegyven martyrok. hogy el nyerhesék anékiek készitet koronákot. ezek a keresztény vitézek, erös télben egy tóban tétetének, azért hogy a hidegben meg halyanak, ök pedig eszerént könyörögnek vala, uram negyvenen vagyunk itt, akik viaskodunk, kérünk azon, hogy mind a negyvenen. el vehessük a ditsöségnek koronáját, és hogy tsak egy is el ne szakadgyon töllünk, mind azon által a strása aki örzi vala öket aparton. látván hogy az angyalok le szálván 40 koronát tartanak vala kezekben. hogy azoknak osztogassák akik végig fognak szenvedni. e képen gondolkodék magában, honnét vagyon a, negyvenen vannak atoban, még is tsak harmintz kilentz koronát látok. a midön igy gondolkodik vala, egyik anegyven közül. nem szenvedhetvén már továb anagy hideget, a többit a toban hagyá. és a partra ki mene, a hol a meleg vizet tartottak annak, a ki a hitet el hagyná, és a meleg vizbe üle, a strása azt látván, azon felindula, és buzgoságal kezdé kivánni, hogy el nyerhesse annak koronáját, aki a többit ugy el hagyta, azért nagy bátorságal fel kiáltá hogy ö keresztény. és azonal. le vetkezék, és a harmintz kilentz mártyrok közi mene, szükséges tehát meg tekinteni a koronát, és aditsöséget melyet az Isten rendel választatinak, és elmélkedni ajutalomrol, melyet igér azoknak. kik végig meg maradnak, vigyáz tehát arra, hogy mitsoda nagy gyönyörüségel fogod még halgatni ezeket a kedves szavait a lelkek férjének, jövel kristusnak társa. ved el a koronát, a melyet a te urad Istened készitet néked öröktöl fogvást.


Nyoltzadik Rész
Hogy ha ditsöségeseb koronát érdemelé, a kereszt, és aszenvedés, 
mint sem, a tsendes életben tett jó tselekedetek.

A kristus. ujjab dolgokrol valo beszélgetést akarván el kezdeni, storophila. meg elözé, és illyen kérdést téve, uram, a fellyeb tett beszédidröl egy gondolat jött az elmémben, nem tudom hatsak attol vagyoné, hogy az aszonyok mindent meg akarnak tudni, vagy is attol vagyon. hogy többet akarok tanulni, ezt uram itéletedre hagyom, de ha látod hogy a dolog meg érdemli a feleletet, kérlek világosisd meg elmémet.

A kristus. Igen is meg halgatlak, mond meg gondolatodot.

Storophila. azt akarnám uram meg tudni. hogy ha drágáb koronát osztogatnaké azoknak, a kik keresztet viselnek, és nyomoruságban vannak, mint sem azoknak, akik kereszt. és baj nélkül vannak. de akik mind azon által. a jó tselekedetekbe foglallyák magokot.?

A kristus. erre könnyen meg lehet felelni, de leg elöbször is azt meg kel tudnod. hogy egy valoságos kereszténynek. hivatallya abban áll, hogy jót tselekedgyék és a roszat el szenvedgye, azt kel már. meg tudni. hogy melyik hasznosab. akettö közül, de elöbször mond meg nékem, honnét jött ez a gondolatod,?

Storophila. uram, nem régen olvastam a szent liduvina szüz életében. hogy huszon nyolcz esztendeig valo betegségben lévén, mindenkor jó kedvel és örömel szenvedet. egyszer elméjiben el ragadtatván, sok féle drága kövekböl valo koronát látot, a mely nem volt még egészen el végezve, az után magában térvén. gondolkodék hogy mit jelentet volna a korona, és az Istent buzgoságal kéré azon hogy ujjab szenvedéseket küldene reája, hogy el végezhesse azt a héjános koronát. meg is halgattaték, imádsága, mert holmi gonosz emberek. bé menvén hozája, minden féle mocskos, és ocsmány szokal illeték ötet, ezel még meg nem elégedvén, meg verék, és véresen hagyák, midön pedig azok az emberek ki mentenek volna házábol, az angyal néki meg jelenék, és köszöntvén. mondá nékie. a mely koronát héjánoson láttál, amár tellyeségel egész, mivel ezek az utolszori szenvedésid, adrága kövek, amelyek hejával vala a korona.

Minek utánna el olvastam volna ezt a historiát. eszerént gondolkodám magamban. honnét vagyon hogy ez a nagy értelmü szent, meg nem elégedvén még anyi sok nyomoruságal. melyet szenvedet. hanem még ujjab nyomoruságot kére akoronájának fel ékesitésére, és el végezésére, miért nem igyekezék inkáb azon, hogy ezt akegyelmet jó tselekedetei által nyerhetné el,? talám ollyan gondolatban vala., hogy ezt akoronát, tsak, a nyomoruság vegezheti el, mivel abizonyos, hogy azok. akik aditsöséget. és a keresztényi tekélletességet sohajttyák, azokot leg inkáb kisérti az ördög. és azokra. leg nagyob irigységel vagyon.

A kristus. mind ezek jó gondolatok, storophila, abban bizonyos is légy, hogy az Istennek ajánlot, békeséges türésel. valo kis boszu, öelötte sokal kedveseb, mint sem akár mely más nagy jó tselekedetek, sokal hasznosab az embernek, az Istenért valo békeséges kis szenvedés, akár mely nagy tsuda tételnél, nintsen is hasznosab a szenvedésnél, és ha hasznosabbat láttam volna akeresztnél. az emberek üdveségire, azt adtam volna elejekben.

Storophila. oh! mely vigasztalo szók ezek, és mitsoda örömök nem lehet anyomoruságban lévöknek, a midön azt láttyák, hogy mentöl nehezeb keresztet viselnek, annál ékeseb lesz koronájok, de ezt abeszédet nem értik mindenek, és nem is hiszik.

A kristus. miért ne hinnék, a szentek nem voltanaké illyen gondolatban. mivel, a nyomoruságok, és a szenvedések miat, nem vihetvén végben. hivatallyokot, azért soha sem panaszolkodtanak. hogy az által, valamit vesztenének el, söt még az Istentöl vett jó tétemények köziben számlálták akereszteket, és azokban ditsekedtenek, az Istenért valo szenvedés ditsöséges, és a szenvedés meg nem engedtetik mindennek, mivel a, mint egy jutalma ajó erkölcsöknek, azért is mondotta pál a filippi bélieknek, 1. 19. az Isten kegyelmet tett veletek, nem tsak azért hogy a kristusban hisztek, hanem még azért is, hogy szenvedtek ö érette.

Storophila. azt olvastam. az Istennek egy szolgájárol. hogy tsak akor tartotta boldognak magát, amidön beteg volt. ugy anyira hogy esztendöt töltvén jó egésségben, azon szomorkodot, és panaszolkodva mondá, uram miért hagytál el engem. ez esztendö forgása alat. gondolom. hogy nem beszélt volna igy, ha azt tartotta volna. hogy a jó tselekedetek által anyi érdemet nyerhetet volna, valamint a szenvedések által.

A kristus. vigyáz arra hogy én világ meg váltoja lévén, miket nem tselekedtem, minden tselekedetim véghetetlen érdemüek voltanak. még is mind azon által, az én szenvedésimnek, halálomnak, és föképen, az én vérem ki botsátásanak tulajdonittyák a világ meg váltását, hányszor hallottad már énekelni ezeket a szokot, imádunk, és áldunk oh jésusunk tegedet hogy meg valtottad keresztedel avilágot.

Storophila. nem lehet uram, fellyeb emelni a keresztnek érdemét, mint azt válttságunknak érdemévé tenni, semmi a nyomoruságokot kedvesebbé nem teheti, se nagyobra nem betsültetheti, mint a, hogy azok által, szabaditatot meg avilág. mely tsudálatosok, uram ate munkáid. mindeneket nagy bölcseségel teremtettél. ps. 103. 24.

A kristus. kételkedelé még is abban, hogy ha ajó tselekedetek. hasznosabaké, vagy a szenvedések, mivel az Istennek rendeléséböl, a szenvedésnek érdeme által nyittatik meg az égg, és töröltetik el avétek, a melynek ilyen orvoság kivántatott, tudgyátok meg azt, mely drága volt a ti üdveségtek, és hogy mitsoda nagy szeretettel voltam hozátok. tanullyátok meg azt, mitsoda köteleségel tartoztok szenvedni érettem, mivel én anyit szenvedtem érettetek. a midön még ellenségim voltatok.

Storophila, uram ate példádbol láttyuk. hogy mitsoda drága a nyomoruságoknak jutalma. ez elegendö ók, és lehetneé valakinek, az alá magát nem vetni?

A kristus. még ehez adom annak a ritka embernek. tudni illik, jóbnak, példáját. tekinttsed meg a békeséges türésnek oly jeles vitézit, és hasonlittsad az ö jó tselekedetit szenvedésihez. nézed meg az után melyik volt ditsöségeseb, és mikor volt nagyob méltoságban. akoré, a midön bövölködöt mindenben, és az öházához minden féle szükölködök folyamodtak, vagy akoron. a midön aháza el rontatván, és ki fosztatván minden jovaibol., kételeniteték aganéra ülni, abban a nagy, és durva nyomoruságában., aza nagy ember nem panaszolkodék, söt még áldá az Istent, mellyik állapottyában vala leg ditséreteseb. agazdag, vagy a szegény állapottyábanő,? agazdag állapottyában, az irgalmaságban, és a jó tselekedetekben foglalta. magát. a szegény állapottyában. pedíg, a keresztek, és a nyomoruságok közöt, álhatatoságal., és hüségel ada hálakot az Istennek, várván mindeneket ö tölle, mond meg azt nékem., hogy ha ez a szent ember, akoron nyerté töb ditséretet. a midön agyermekeiért áldozatot tett, és azokot abékeségben nevelte, vagy pedig akoron, a midön. oly tsudálatos, és alázatos szivel vevé azoknak halálokot, mikoron tettzet ki leg inkáb az ö jó erkölcse, akoré amidön a szegényeket ruházta, vagy akoron., a midön meg halván minden marhájinak el veszteket, azt tsendeségel, és zugolodás nélkül szenvedé. mikoron vala leg nagyob méltoságban, akoré a midön egésségit, és hatalmát a szegények meg tartására forditotta, és a nyomorultakot javaiban részesitette, vagy is akoron, a midön. a maga teste a nyavalyákban, és a nyomoruságban esvén, a gané dombon. fazék tserépel. vakarja vala le magárol a rodhattságot, valamit gazdag korában tselekedék, jó tselekedetek valának, a mit pedig betegségében, és nyomoruságában szenvede, azok tsak kinok. és keserüségek valának, de még is ezek tették inkáb ditséretesebé, mint sem ajó tselekedetek, mivel ezek inkáb ki mutatták benne az Istenhez valo szeretetit. de az ö tselekedetei, noha szent tselekedetek valának is. de az ördög azokban gántsot talála, mondván, nem haszontalan féli jób az Istent, de az után jóbót, álhatatoságal látván abékeséges türésben, azon meg szégyenüle, látván hogy azt a szent embert. 
 semmiben nem lehetne meg fedeni, a szenvedésben áll tehát akorona, és a mutattya ki az erött, és a tekélletességet, gondolkodgyál tehát valoságal ezekröl, és fontold meg azt, hogy mitsoda hasznos a nyomoruságos, és a szenvedö élet, örüly azon, a midön nyomoruságal jársz akeresztnek uttyán. mivel az illyen útt, sok koronával lévén meg rakva, a véghetetlen ditsöségre vezet.


Kilentzedik Rész 
Hogy a kereszt. minket meg egyeztet, és hasonlová tészen akristusal.

Véle vagyok a nyomoruságnak idejében. ps. 90. 15. 

Storophila. Gyönyörüségel halgatván akristus beszélgetésit. hová továb nagyob. buzgoságal. kivánnya vala. el venni akeresztnek hasznát, azért is mondá ezeket a szókót., kérlek lelkemnek szerelme, tanits meg engemet a keresztnek több hasznaira is, ugy hogy azt annál örömesteb hordozam, mennél jobban meg tudhatom annak hasznát.

A kristus. Leányom, akeresztnek hasznai közöt találkozik egy igen fö jó., amelyröl igy szól Dávid, az ur közel vagyon azokhoz, kiknek szivek keserüségben vagyon. ps. 33. 18. meg másut. véle vagyok anyomoruságnak idejében; meg szabaditom attol, és bé töltöm ötet ditsöségel. ps. 90. 15. mi lehet annál nagyob., a midön az Isten jelen vagyon. és meg segit anyomoruságban.? ugyan ezért is mondá örömel aproféta, ha szinte a halálnak setéttségiben járnék is,. semmi rosztol nem félnék. mert te velem vagy. ps. 22. 4. mitsoda rosztol félhet az ollyan aki az örokös jóval vagyon., ha az Isten mi velünk vagyon. mondgya az apostol. ki tehet ellenünk. rom. 8. 31. josef gyorsaságal. vevé az Istennek segittségit, a midön el adaték. söt még nagy méltoságra emelé, ellenséginek ellenekre, értedé tehát már mostanában dávidnak ezeket a szavait, véle vagyok a nyomoruságnak idejében. mint ha az Isten azt mondaná, szánakozásal vagyok ahoz a ki szenved, mert mint hogy enyim, velem is vagyon szenvedésimben, és én is véle vagyok nyomoruságiban.

Storophila. botsásd meg uram ha félben hagyatom veled a beszédet. mert egy dolgot akarnék tölled meg tudni.

A kristus. örömest meg halgatlak mond meg.

Storophila. Uram énnekem ugy tettzik hogy az illyen tudomány nem tetzhetik azoknak, a kik nagy nyomoruságokban., inségekben., és szegénységekben vannak, mivel mindnyájan azon panaszolkodnak. hogy az Isten el hagyta öket, hogy reájok nem tekint, és hogy az inségben hagya öket, dávid azt mondgya, hogy az ur azok mellet vagyon., akiknek a szivek nyomoruságban vagyon; david önnön maga nem panaszolkodéké, ollyan formán, mint ha az Isten tellyeségel el hagyta volna, ötet. a midön illyen szokal fel kiált, oh! én Istenem, oh! én Istenem, miért hagytál el engemet. ps. 21. 1. ne hagy el uram engemet, ne távozál el töllem, ps. 37. 22. meddig lész uram feledékenységben rollam, mindenkoroné.? ps. 12. 1. meddig forditod el ortzádot én töllem, miért forditod el ortzádot mi töllünk, és miért feletkezel el ami szegénységünkröl. és nyomoruságunkrol. ps. 43. 25.

A kristus. apedig leányom bizonyos, hogy az Isten mindenkor anyomorultakal vagyon. akikben öis szenved, noha jelen valo létit nem érezhetik, meg halgattya azt, aki nyomoruságában segittségül hija, de el titkolya magát, és egy kevés ideig el fedezi ortzáját. hogy meg probállya az igazaknak hüségeket. szent antal, az a hires remete, kegyetlenül meg veretvén az ördögtöl, ugy hogy semmi tagjait nem birta, olyan gondolatban esék, hogy az Isten el távozván tölle, el felejtette volna, de egy kevés idö mulva, fényeséget látván az Isten jelen valo létének gondolá lenni, és nagy sohajtásal. fel kiálta, hol valál hát Istenem, hol valál,. miért nem valál jelen a midön szenvedék. erre illyen szozat adaték, én jelen voltam, és azt akarám szemlélni hogy miképen viseled magadot; ez igy lévén, az Isten jelen vagyon a nyomoruságban. noha rejtekben tarttya magát, ugyan is tsak magán a nyomoruságon könyü meg üsmérni, hogy az Isten nem távozik mesze azoktol,. akik szenvednek. mert ha ugy volna, nem esnéneké kéttségben. lehetneé azt oly könnyen szenvedni, és lehetneé azt végig oly álhatatosan. szenvedni, hogy ha tsak az Isten segittsége nem erösitené?

Storophila. miért kivannék hat egyebet, ha az Isten velem vagyon anyomoruságban, abban áll minden jóm, hogy az Istenhez kaptsollyam magamot, és hogy az urban vessem reménségemet, mivel a kik ötölle el távoznak, el vesznek, mitsoda vakság az emberektöl, hogy azal nem kivánnak élni, aki nélkül el nem lehetnek.

A kristus. ezek mind jó gondolatok. ilyen gondolatid is legyenek mindenkor, visgáld meg azért ujontában, jóbót, ugy tettzet mint haö mindenit el vesztette volna. de valojában semmijit sem vesztette vala el, mivel az Isten., akitöl mindenit vette vala, övéle volt, oh’ tsudálatos ember, mondá az anyaszent egyháznak egy doktora, ugy tettzik mint ha egészen el rothadot volna, mind azon által egészen maradot., ugy tettzik mint ha egészen el tsunyitatot volna, mind azon által. igen nagy szépségü, agané dombon fekszik, mind azon által a menyekben uralkodik és noha mindentöl meg fosztaték is, de gazdag marada, mert azon szegénységben is, az Istenhez vala ragaszkodva.

Storophila. én nekem is nagy jómra leszen a nyomoruságban valo létel, tsak uram légy velem., nagyob hasznomra válik, ha az emberek meg vetnek éretted, mint sem ha nagy tiszttségben volnék nálad nélkül, nagyob hasznomra válik, ha hozad ragaszkodom a nyomoruságban., mint sem még amenyekben is lennem nálad nélkül. mert ugyan is mit kivánok amenyekben, hanem tsak tégedet. és mit kivánhatok a földön mást, te nálad nélkül.

A kristus. E mind jó, de azt is meg kel tudnod, hogy a kereszt. az Istenhez köteledzi alelket. nem olvastadé azt, hogy az én szolgálom gertruda, egyszer jelenést látván, azt meg tudta, hogy valamint a mátkásitásnak, jele, és petséttye, a gyürü, ugy az Istenert, a testi, és a lelki alázatoságal valo szenvedés. valoságos bélyege a választattaknak, és hogy ugy mondgyam alelkeknek, az Istennel valo mátkásodások, bizvást el mondhattyák mind azok, kik nyomoruságban vannak, hogy az ur, az ö gyürüjével, zálogát adta meg egyesülésünknek.

Storophila oh! mely nagy jóság e? ki foghattya ezt meg.? kinek is lehetne ezt meg fogni, hogy az Isteni nagy méltoság anyit gondollyon egy féregel. olyanal mint az ember, még hogy azt is meg vallya, hogy nagy gyönyörüsége. az emberek fiaival lenni. az emberekel valo egyeség oly nagyé elötted, hogy még alkalmatosságot keress, avélek valo meg egyesülesre.,? atsudálatra mélto titok, hogy a kereszt, a mellyet a világiak ugy gyülölik, záloga légyen az Istennel valo meg egyesülesnek. oh’ tiszteletre méltó kereszt. mely kevesé üsmerik ate érdemedet. az ollyan testi emberek, és az ollyan szivüek, akiknek minden kedvek, és gondolattyok, a földi dolgokhoz vonszon.

A kristus. Leányom légy mindenkor illyen gondolatokban., de vagyon még hátra olyan dolog, a mely segitti ahozám valo szeretetet, és amelyet meg kel magyaráznom. azt tudod hogy az egyenlö térmészetüek közöt. abaráttság állandóbb, én pediglen olyan nagy szeretettel. valék az emberekhez, hogy az Istennek formája, és természete lévén, magamot anyira meg aláztam, hogy a szolgának formáját, és természetét vettem magamra, és magamot hasonlová tettem atöbb emberekhez, és külsö képen tsak épen embernek láttzottam lenni, tudodé hogy miért tselekedtem én azt,? azért hogy az emberek szeretetit el nyerhessem, akikhez is hasonlová tettem magamot, avétken kivül, mond meg azt énnekem, hát az embernek mit kel a maga résziröl tselekedni,? nem kellé nékie. amenyiben tölle lehet. azon igyekezni, hogy hozám hasonlo legyen, példámot kövesse, és az én nyomdokomon járjon. ezért vagyon., hogy akiket az én menyei atyám. öröktöl fogva tudot, azokot el választotta. hogy az ö fiának ábrázattyához legyenek hasonlatosok. rom 8. 29.

Storophila De uram hogy érhettyük mi el azt a tekélletességet, és hogy lehetünk mi hasonlok az Isten fiának képéhez.?

A kristus. ugy, ha az én életemhez, és szenvedésemhez alkalmaztatod magad viselésedet. és szokásidot. valamint hogy én éretted a keresztet viseltem. és azon meg holtam., ugy néked is kelletik valamit tselekedni én érettem, ezért is mondgya vala az én apostolom péter ahiveknek, hogy részesüllyenek. a kristus Jésus, szenvedéseiben. 1 petr. 4. 13. aki pedig akeresztet viseli, a részesül, az én szenvedésimben.

Storophila. kitsoda beszélhetnéki az ur hatalmának. tsudálatos voltát. ki is foghattya meg az ö szeretetét. mi lehet betsületeseb egy vitéznek, mint az ö királyának fegyverét hordozni. és ditsöségeseb egy aszszonynak, mint az ö férjéhez hasonlitani, ez így lévén, nagy tisztelet nékem., ellene mondani magamnak, és akeresztet utánnad hordozni.

A kristus. az illyen ditsöség nem haszontalan, de még mást is mondok néked, a ki keresztet visel., a nem tsak hasonlo hozám, de még én is szenvedek ö véle, és ö benne, mert olyan egyességben vagyok a választotimal. hogy valamit ö vélek tselekesznek. olyan mint ha, azt én velem tselekednék, ezért is kiáltottam pálnak, saul, saul. miért üldösz engemet.? erre valo nézve is mondám ezeket. hogy az itélet napján. azt fogom felelni azoknak, kik irgalmaságot nem tselekedtek. valahányszor nem miveltétek ezeket egygyel az én kitsinyeim közül, én velem nem miveltétek. mindenik tagomban szenvedek én tehát, akinek is segittséget, és eröt adok, azért hogy a kereszt nékik könnyünek tetzvén, meg tudgyák hogy velek vagyok.

Storophila most látom uram. hogy miért mondgya szent ágoston. supr. ps. 61. hogy a kristus meg váltoja a maga testének. és a teste tagjainak, a kristus maga szenved tehát a maga hiveiben. kik ö érette szenvednek valamint a fö, amaga tagjaiban.

A kristus. szent felicita martyr, ezt jol tudta. mivel atömlöczben léven. szülésekor a fájdalom miat egy nehány szor fel kiálta, a melyet meg halván a tömlötz tarto. mondá nékie, ebben a kevés fajdalomban is kiáltasz, hát mit fogsz még tsinálni, a midön meg égetnek, vagy esze darabolnak, a melyre felelé felicita nagy bátorságal, mostanában én szenvedek. de akoron. akristus fog szenvedni bennem. ugy is lön, mivel amidön a fene vadaknak vetteték, leg kisseb jajdulást sem hallának tölle.

Storophila. uram aki azt jól meg tekénti, és magával el hiteti, hogy aki nyomoruságot szenved, azal véle vagy, és. hogy aki szenved, abban magad is szenvedcz., az olyan nem fogja keserünek tartani akeresztet. és nem fog zugolodni azért. amit az Isten reája botsát, de söt még azt jó szivel veszi, nem kel tsudálkoznom. a szent thérésia kivánságán, aki vagy a szenvedést, vagy a halált suhajtotta, hát még aboldog pázziai magdolna, mint szereté akeresztet, akinek szokása vala mondani, hogy nem kivánnya se arövid életet, se a hirtelen valo halált, mert a menyekben nintsen szenvedés, a hoszu életet kivánom tehát. mert sokáig akarok. szenvedni az Istenért., nem tsak a martyromságot, hanem még abetegségeket, káromlásokot, nyomoruságokot, és üldözéseket. anyomoruság kedves tehát annak. aki az Istent szereti, aki pedig ötet nem szereti, annak keserves. mivel a szenvedésnek szereteti, és a kivánság, hogy valamiben hasonlithasson akristushoz. anyira fel gerjeszti a szivet., hogy nem akarnának lenni szenvedés nélkül, mert azt tarttyák., hogy mentöl többet szenved az Istenért, annál inkáb fogja öket szeretni. Sok nyomoruságok által kel nekünk az Isten országában mennünk. act. 14. 21

A kristus. látod tehát magad, hogy nem kel ezután abban kételkedned, hogy nem a szeretettöl. jöne a kereszt, és hogy nem aszeretet küldené aztot, mivel azt magad is meg vallod, hogy a fel gerjeszti az Istenhez valo szeretetet, a kereszt olyan el rejtetet jó, a melynek érdemit ha az emberek üsmernék, nagy buzgoságal kérnék, és magokot, érdemetleneknek tarthatnák. annak el nyerésére, az oly bizonyos jele is az Isten szeretetének. hogy az Isten nem hagya valamely szenvedés nélkül választatit.


Tizedik Rész 
Hogy a keresztnek segittségével kell által menni, a világnak tengerén.

Sok nyomoruságok által kel nékünk. az Isten országában mennünk. act. 14. 21. 

Storophila. A keresztnek uttyán valo sok járása után, meg szoká szeretni ezt a terhet. és örömmel venni a nyomoruságokot, a kristus egy kevés nyugodalmat akarván nékie adni, anyi fáradsági után, egy hajoban ülteté, és oktatni kezdé arra. hogy miképen kellesék. által menni a világnak szélvészes tengerén, és boldogul érkezni a menyei hazának parttyára; indullyunk meg tehát együt, mivel jobban el végezheted én velem ebben ahajoban azt a kevés utadot amely még hátra vagyon. ugy is már közel vagy hazádhoz. és tsak nem el érted atzélt, a melyet oly-igen sohajtottad, visgáld meg hogy mitsoda gondolatban lehet az olyan ember, aki noha meszire meg láttya hazáját, de széllyes tenger vagyon közte, azt láttya hogy hová kellene menni. de abban nintsen módgya. hogy oda mehessen, igy vannak ez életben az emberek, kivánnák el érni azt az örökös lako helyet, de a világnak tengere, a melyen által kell menni, közöttök vagyon. hogy pedig meg tudhassák, hogy mimódon kel oda érni, én magam le szállottam onnét., ahová kell nékik meniek, hogy az utat meg mutassam, de mit tselekedtem még azon kivül. keresztnek fáját választottam hogy azal által menyek azon atengeren, látod tehát hogy senki által nem mehet azon a tengeren, ha a keresztel nem segitti magát, által kell menned leányom a világnak tengerén., azért el nem kel vetned a keresztet, mert más képen hazádban nem juthatz, ved elö tehát arosz kivánságoknak szélvészekor a keresztet, és a légyen evedzöd, a mely meg ment ahajo törestöl.

Storophila. örömest elö veszem uram a keresztet, és azal segittem magamot, de én itt olyan dolgokot látok, a melyekröl soha sem gondolkodtam. és a melyek a keresztnek formáji, a vas matska nem hasonlitté a kettös kereszthez.? a hajo árbutz fája nem olyané mint egy kereszt? a kormánt nem lehetneé kereszt formára tsinálni.? és a keresztel, nem lehetneé a hajot vonni, valamint lapátal.?

A kristus. mind ezeket jól mondod. és gondold el, hogy valamint a lepedö füg az árbutz fán, én ugy függöttem akereszten, szenvedvén ótt a sidoknak csufságit, és a tsendes élet helyet, a melyben lehettem volna, agyalázatos kereszten szenvedtem.

Storophila. uram mely kedvesek ate beszédid, meg mutattyák azok énnekem, hogy miképpen visellyem magamot. a világnak szélvészében, és hogy mi képen menyek a mennyei jérusálem felé, kérlek uram, tanits meg még jobban engemet arra az utra, és arra, hogy mire vigyázak, hogy oda jól el érhessek,

A kristus. tsak rövideden le rajzolom néked azt a titkos hajot, a melyen tellyeségel utoznod kell, az egész anyaszent egyház olyan mint egy nagy hajó, atengeren, a mely, valamely hatalmas ország felé tarttya uttyát, az ura pedig annak a hajonak az atya Isten, én pediglen mint fia, kormányozo vagyok., a kedves szél, a szent Lélek, még többet is mondok, a világ ollyan mint egy tenger, azon a sok féle forgo szelek, a sok kisérteteket jelentik, a sok üldözesek, nyomoruságok, veszedelmek, ollyanok mint a tenger habjai, a tengerben lévö örvények., kö sziklák, hajó törések, mind ezek világosan képzelik, a világi ditsöségnek. fel fordulását, és a sok féle vétkeket, látod már most hogy mitsoda sok veszedelem vagyon azon atengeren. de a mely hajó abékeséges türésböl áll, és meg vagyon erösitve. mind belöl, mind kivül, az Isteni félelemel. az olyan a szélvésztöl nem tart, és békeségesen jút, az üdveségnek parttyához.

Storophila. uram, kevés beszédel. mely sok dolgot adcz elömben, mely sok jó erkölcsöket kellene követnem, és menyi áitatos dolgokot kellene végben vinnem.

A kristus a valo hogy a tenger habjai tsudálatosak. de a menyekben lévö ur, még tsudálatosab, szüntelen kell ötet kérni, hogy jó szelet adgyon, azoknak, kik a világ tengerin járnak, hogy azt a sok veszedelmet el kerülhessék.

Storophila azon a hajon valo járás igen nehéz, fö képpen a midön sokáig tart. de meg gyönyörüséges. mivel a menyei hazában viszen.

A kristus, leányom. kövessed a hajosokot, kik nagy fáradságokkor. egy mást szokták bátoritani, és biztatni, erre valo nézve. énekely magad is szent énekeket, hogy vigasságal juthass hazádban. légy álhatatos és bátor., meg ne ijedgy attol anagy tengertöl, a melynek habjai, a világi nagy méltoságokot jelentik, gondold meg hogy sok számu szentek az Istenben valo biztokban. semminek tartották azokot a sebeségel valo habokot, és sokan boldogul érkeztek. szent hazájokban Storophila. uram ez ugy vagyon., de sokan is szenvedtek hajo törést, és sokan a viz fenekére mentek.

A kristus mit akarsz ebböl ki hozni,? nem tudodé azt. hogy a jó hajó nélkül, nem lehet által menni atengeren, egy jó kormányos minden féle széllel megyen, olyan jól tud a széllel élni, hogy ha szinte ellenkezö is, de a portusban bé megyen, nintsen mindenkor tsendeség atengeren, és nintsen olyan hajó. a mely mindenkor el kerülhesse a szélvészt, visgáld meg azt, hogy a mely hajoban valék atanitványimal, noha ura vagyok a szeleknek, és avizeknek, még is nagy veszedelemben forog vala. szükséges tehát hogy jó hajon járj, azon atengeren. de arra vigyáz, mert a titkos ellenségek. igen ártalmások azon atengeren. mivel ahajodot hirtelen meg álittyák, azokot tehát el kel kerülni, azok az ellenségek pedig, atesti gyönyörüségek, a világi nagy boldogság, ezek mesze el vetik akeresztet, nem tudnak az ellenkezö széllel élni, mert soha sem probálták. az évangyéliumbéli gazdagnak a hajoján nem vala keresztes árbutzfa. azért is magát el veszté, és apokolnak parttyára érkezék, noha mindenkor kedvezö szele vala. ellenben pedig a lázár hajoja, rakva vala keresztel, és nyomoruságal., és mindenkor ellenkezö szele volt. mind azon által, az az ellenkezö szél, boldogul vivé ötet, az ábrahám kebelében. valamint egy bátorságos portusban, tudodé miért esék hajo törésben az a gazdag? azért hogy agazdagságot, a melyel ahajoja felettéb vala meg rakva, igen szerette, és azt nem akará a tengerben vetni, hogy az által meg menttse mind hajoját, mind életét aveszedelemtöl.

Storophila. uram ezek a bölcseségel valo tanátsid, meg oltalmaznak engemet az én ellenségimtöl, és vigyázásal is fogok járni, de uram kérlek tanits meg engem egy dologra. ha remélhetié az ollyan. hajó, a melyen elegendö békeséges türés vagyon, boldogul valo el érkezését.?

A kristus. igen is remélheti, abban nem kételkedhetel. ha eszedben jut, mit mond az évangyélium, hogy sok nyomoruságok által, kel bé menni. az Isten országában, világosan meg mondottam én azt, akor, hogy sok utozás után, végtire akereszt, a mennyei hazában viszen, amidön azt mondám ajó latornak, ma velem lészesz aparaditsomban, ez alator, sok keringése, és vándorlása után. sokszor hajo törést szenvedet volna. nem is remélhette volna amennyei hazában valo érkezését, hogy ha erös hittel és bizodalomal., akereszthez nem köttetet volna., eszerént lehet tehát el kerülni. avilági tengeren lévö veszedelmet, a keresztel, a bizonyos lévén, hogy a szent, és sanyaruságos élet, nem veszti el magát. a rosz kivánságoknak habjai közöt.

Storophila. uram, minden bizonyal. boldognak kell lenni akor ahajokázásnak. a midön akereszt, árbutz fa helyet vagyon, a midön azászló helyet keresztet tésznek ki, az illyen állapotban, egy álhatatos kereszténynek. meg kel visgálni, hogy mely felöl jö a szent léleknek szele, és magát, a kegyelem, vezérlése alá kel vetni, boldogok az olyanok. kik meg nem engedik hogy a habok, ide, s’ tová hánnyák, hanem azon igyekeznek. hogy egyenesen mehessenek az üdvesség parttya felé, abban a boldog portusban. lészen a lélek nyugodalomban. és bé tölttetvén az Istennek jelen valo létével., ment lészen örökül a veszedelemtöl.


Tizen egyedik Rész. 
Hogy a keresztnek szekerén kell jutni a menyei Jerusálemben.

Te készitted el szekereidet, hogy meg menttsed népedet. hab. 3. 8. 

Storophilának. jó szele lévén, boldogul el végezé atengeren valo uttyát. és a parttra ki szálla, akor mondá akristus néki, örüly leányom, mivel boldogul által mentél a tengeren, nem is vagy már mesze attol ahazátol, a melyet annyira sohajtottad, igen jó pediglen, szekeren el végezned azt a kevés utat,. a mely még hátra vagyon, se anyi fáradságod nem lészen. hamaréb-
is el éred azt az örökös lako helyet, storophila. ezeket halván. meg örüle, gondolván hogy talám a szekér még ujjab oktatására is adhat okot. és olyat jelenthet, a melyet akristus meg magyaráza nékie.

A kristus. meg üsmérvén gondolattyát. mondá nékie. gondolodé azt, hogy a kereszt nem lehet néked szekér helyet, gyözedelem szekere hellyet volt a nékem a midön meg gyözvén avilágot, ahalált, és az ördögöt, azon mentem bé dicsöségesen. a menyei jérusálemben. mivel szükséges volt hogy szenvedgyek. és ugy mennyekbé aditsöségemben. a mint is az apostol. azt mondgya felöllem. hogy meg fosztván a fejdelemségeket, és a hatalmaságokat, bátran által vittem. meggyözvén azokot a kereszt által. Col. 2. 15. azt tudod hogy egy a proféták közül ezeket mondgya, ki fel ülsz ate lovaidra és ate szekereidben a szabaditás. hab.. 3. 8. valamint Illyés proféta. a ki engemet jelentet, el ragadtatot az égben, egy tüzes szekeren; ugy minek utánna a keresztet hordoztam és halált szenvedtem volna, magamot a menyekben fel emeltem. ugyan az is igazságos dolog, hogy a ki velem együt hordozta a keresztet eföldön, fel emeltessék azon kereszt által a menyekben. valamint egy szekéren, azt mondom néked bizonyosan storophila. hogy ha jó szivel hordozod a keresztet, a kereszt is fog tégedet hordozni, és oda fog vinni, ahol vége lészen minden szenvedésidnek.

Storophila. mely jó az Izraelnek Istene, az egyenes szivüeknek. mely nagy hozám ate irgalmaságod, akarván a menyekben fel emelni engemet a kereszten, most látom világosan, hogy a kik az Istent szeretik, azoknak minden jovokra fordul.

A kristus azért is mondám én ezeket, hogy az én igám gyönyörüséges, és az én terhem könyü, ugyan is hogy lehetne ez a terh. nehéz, holot nem hogy ötet hordoznák, de még ö hordoz másokot, ez a terh. olyan mint a madarak szárnyai, a mellyek azokot hordozák, a kik öket hordozák. mivel az ö szárnyok. nem nehezebbeké, hanem könnyebbeké tészik öket. eképpen kel tekinteni a keresztet, a mely akár mely nehéznek láttassék lenni, de fel emel a menyekben, és a lészen az a szekér. a mellyen, a menyei hazádban érkezel. mert, valamint hogy, az évangyélium a törvénynek terhét. mind tekélletesebbé, mind könnyebbé tette, ugy a keresztnek is terhe, nem hogy sulyos volna, de sött még meg könyebbiti azokot. kik azt hordozák probállyák meg az emberek, hordozák azt a keresztet, és meg fogják érezni, hogy a mely könyü, és kedves, és hogy mi modon viszi öket a menyekben.

Storophilanak ez a lelki szekér. igen kezdék tettzeni, azért is meg batorodván. ezeket kérdé az ö szent mesterétöl. meg akarnám uram tudni minden részeit annak a szekérnek. mitsoda kerekei vannak annak. mitsoda lovak vonnyák. és ki hajttya azokot?

A kristus sokat akarsz egyszers mind meg tudni leányom, igen jó hogy azokot meg magyarázam egy más után. ennek a lelki szekérnek. a négy kerekei, a négy jó erkölcsök. ugy mint, az Isteni szeretet, az engedelmeség. a békeséges türés, és az alázatosság. én akereszten léven., alázatoságal szenvedtem, a sidok káromlásokot, és akár mint bántanak velem, de békeséges türésel szenvedtem. a felebaráti szeretet pedig soha senkiben több nem volt mint bennem, mivel nem tsak abarátimért, de sött még az ellenségimért is le tettem életemet, engedelmes voltam pedig mind halálig, az illyen kerekekre tettem én tehát a keresztnek szekerét, azért hogy például legyek a szeretetben, engedelmeségben. alázatoságban, és tüköröd a békeséges türésben.

Storophila uram. mely kedves kerekei vannak szekerednek, kérlek uram adgy nékem ez iránt még böveb oktatást.

A kristus. figyelmez tehát beszédimre, ennek a szekérnek elsö kerekét, szeretet kerekének nevezém, mivel a szeretet nem érzi a munkát, mennél nagyob a szeretet, annál könnyeb aterhe, visgáld meg tehát, mely könyen fordul a keresztnek, lelki szekerében, a szeretetnek kereke., mivel akár mely hoszu légyen a kereszt, de annak rövidnek láttzik, a kiben szeretet vagyon.

A második kereke pedig ennek a szekérnek. a valoságos engedelmeség. és az Isten akarattyával valo meg egyezés, mivel aki az Isten akarattyára nem hadgya magát, annak az út nehéz és hoszu, és szomoruságal vontzollya maga után a keresztet, de a ki az Isten akarattyára hadgya magát, annak minden féle út egy aránsunak tettzik, akár jó, akár rosz legyen az út, de azon az Isten akarattyát, követi, és szerencsésen is érkezik a menyei hazában.

A második kerék, a valoságos engedelmeség, és az Isten akarattyával valo tekélletes meg egyezés. mivel aki mindenekben az ö akarattya alá veti magát, minden keresztivel. a szekérben hordoztatik, más képpen, magának kellene azokot hordozni. az ollyanok. kik. nem tudgyák hasznát venni ennek a szekérnek, a mely az útat kedvesebbé tészi, a lelki életben, mások után maradnak, és kételenek gyalog menni. nagy fáradságal, ettöl is vagyon. hogy nagy keserüségel vonnyák magok után akeresztet. de ellenben. az olyanok. kik készek olyan uton járni, a mint az Istennek tettzik, mivel tellyeségel az ö akarattya alá vetik magokot. az ollyanok meg sem érzik az utat, se a tövisre nem hajtanak. és boldogul érkeznek, a mennyei hazában.

A harmadik. kerék, abékeséges türés, a melyröl már beszéltem néked, meg mondván. hogy sok nyomoruságok által. kell bé menni amennyeknek országában.

A negyedik kerék, az alazatosság. a mely nélkül lehetetlen amenyekben menni. ezt én meg mutattam a magam személyiben. mivel, én a ki le szállottam. én fel is mentem minden egek felibe eph. 4. 10. vigyáz hát arra storophila. hogy a rosz kalauznak nyomdokát ne kövessed, ne hogy fel fordulván a szekered, a veszedelemben ne essél.

Storophila. uram ha meg nem bántanálak. még azt kérdeném tölled, hogy ha nem volnaé szükséges. meg kenni azokot a kerekeket. mivel az igen szükséges hogy a kegyelemnek lelki kenettye segittse gyengeséginket, és meg elegyittse. az áitatosságnak olajával, a keresztekben valo békeséges türésinket; lehetetlen is volna azoknak keménységit el viselni, hogy ha tsak meg nem lágyittatik a menyei kenettel. ettöl vagyon hogy sokan irtoznak aszenvedéstöl, mert a kereszteket jól lattyák, de a keresztel valo keneteket nem láttyák. de hol lehet olajat venni, a mely oly szükséges erre a kenetre.?

A kristus. Én bennem lehet leányom azt meg találni, nem tudé azt, hogy az atyám. meg kent engemet avigasság olajával, a társaim fölöt ps. 44. 8.

Storophila. uram én ezeket meg nem foghatom.

A kristus. halgass engemet. és meg értetem veled. valamint hogy én. mikor a jordán vizében mentem, nem tsak ezt a folyo vizet szenteltem meg. hanem mind a többit is. a melyeknek eröt adtam arra, hogy meg szentellyék a lelkeket, a kereszttségben. ez okáért. a mioltátol fogvást ki jöttem jerusálemböl a keresztemel. azon idötöl fogvást, az egész keresztek. az enyimben. akenetnek, különös vigasztalását vették. azon idö elöt a kereszteket igen szomoru, és nehéz dolog volt hordozni, de az ólta, az kereszt igen kedves iga. és könyü, ugyan ezért. is sohajtották azt sokan ollyanok, akik annak elötte irtoztanak attöl. ugyan ezen olajrol is mondgya az irás. vony engem, utánnad futunk. ate kenetid illattyára  Can. 1. 3.

Storophila. mint a Zirral. és kövérségel tellyék meg a lelkem, és vigadásnak ajakival ditsérni fog az én szám. ps. 62. 6. de azt szeretném uram már meg tudni. hogy mitsoda lovak vonnyák azt a szekeret.?

A kristus. azok a lovak kik a szekeret vonnyák,. a jó kivánságok. a melyek a szent hazához valo szeretetböl származnak. mely sebeségel visznek ezek a lovak a kivánt helyedre, ezeknek a Zabolájok a békeség. és az egyeség köti esze öket.

Storophila. mely nagy boldogság uram ollyan szekérben lenni, a melyet ilyen lovak vonyák., az ilyen szekérben hamar el érhetni aboldogságot. de uram kérlek ki fogja hajtani azokot a lovakot?

A kristus. én magam fogom hajtani azokot, az atyának igéje lévén, én tudom öket vezetni, fel is ébresztem. az igasságnak ostorával. a leg restebbet, hogy szaporábban fusson az üdvességnek uttyán. mond meg már azt nékem. mit gondolsz mind ezekröl.

Storophila. azt gondolom uram. hogy tsendesen jár az olyan, a ki abékeséges türésnek szekerében vagyon. mivel ate szekered egyenesen viszen minket a menyei jerusálemben. azt is gondolom uram, hogy a martyroknak nagy kegyelemböl vala sebesebb szekerek. mint sem másoknak, a melyek sebesebben vitték öket a menyei hazában. adná Isten. hogy én is olyan sebeségel mehetnék abban aditsöségben. a melyet oly igen ohajtok.

A kristus. Leányom azt meg nyerheted, mártyromságot lehet szenvedni, vas, és tüz nélkül is, tsak békeséges türésel légy akár mely nyomoruságban., sokan szenvednek mártyromságot az ágyokban, az illyen sokáig vagyon aprobába, és az ostor alat. de azért nem zugolodik, se nem szomorkodik, hanem bátorságal viaskodik, illyen formán mártyr az ágyában is, és el veszi akoronát attol., a ki ö érette a kereszthez szegesztetett. látod tehát, hogy a keresztnek szekerében vétetnek azok is, kik betegségeket szenvednek., légy nagy bizodalomal tehát az Istenhez, jó tselekedeteket mively. és szenvedgy Zugolodás nélkül, hogy a békeséges türésnek, szekerén, vitessél a menyekben, ezen avilágon, a munka könyü, és az élet rövid, a másikában, ajutalom nagy, és a nyugodalom örökké valo, azt tud meg, hogy valamikor valamit szenvedcz. az Istenért. békeséges türésel., és alázatoságal., akor az Isten mártyrja vagy. Jövel fel a hegyre a hol én vagyok. Exod. 24. 12.


Tizen kettödik Rész 
Hogy a kereszten, valamint a lajtorján, fel lehet menni az Isten házában.

Jövel fel a hegyre., a hol én vagyok Exod. 24 12.

Storophilát, mind akivánsági, mind a szekere, nagy ditsöségel vivén, közelget vala a menyei jérusálem felé, a kristus még meszire meg látván, mondá nékie. emeld fel szemeidet, és tekintsed azt a hegyen épitetet szép várost, ottan a lakosok, nagy egyeségben vannak, az, a nagy királynak városa.

Storophila. ezt halván, nagy örömiben fel kiálta. ditsöséges dolgokot mondottak te felölled óh Istennek városa. mely boldogok azok, akik tégedet szeretnek,. és akik a te békeségedben teszik örömöket, de már mostanában ki vezet fel engemet arra a szent hegyre? ki ad nékem szárnyat, mint a galambnak, hogy repülhessek, és nyugodni mehessek. abban a szent városban?

A kristus. nem szükséges leányom hogy szárnyad legyen. hanem inkáb egy lajtorjárol gondolkodgyál. mivel az urnak hegyére, nem szárnyon mennek, hanem tsak lassan lassan mennek oda fel, emlékezelé jákób patriárkárol. a kinek az Isten olyan hoszu lajtorját mutatot, hogy egyik vége aföldön volt, a másika az eget érte, és azon az angyalok mentenek, fel, s’ alá.

Storophila. jól emlékezem uram arra, kérlek magyarázd meg nékem, hogy mit kel érteni azon alajtorján.

A kristus. csudálatos dolgokot jelent, a melyek. meg mutattyák hogy mitsoda munkával., és békeséges türésel kel jutni abban a szent varosban. az a lajtorja arra meg tanit, hogy a menyei útt nehéz, némellyek avalo hogy azon el érkeznek a munka, és a sok szenvedés után, de sokan vannak ollyanok., akik azt vegben nem vihetik, és el esnek.

Storophila. uram akar mely nehéz legyen oda fel menni, de nagy vigasztalás az, a midön oda fel érkeztenek, és a menyei kaput nyitva talállyák.

A kristus. anintsen külömben, eszerént is rendelte azt, az örökké valo böltseség., jákób ezt észre vévé, a midön fel ébredvén. mondá, az ur bizonyára ezen helyen vagyon. én azt nem tudtam, és nagy ijedségel mondá rettenetes hely ez., itt vagyon az Istennek háza. és a menyeknek kapuja. mind ez, azért mutattaték meg a profétanak. hogy a báttyatol valo félelmét le tenné, és bekeséges türésel szenvedné anyomoruságokot, a melyekért, látná maga. hogy meg nyittatot néki az örökké valo lako hely.

Storophila. kitsoda ád nékem olyan hoszu lajtorját, a melyen fel mehessek. ajákób Istenének házában, az eget nagy meszeségben látom. gyakran is énekelem ezeket a szokot, fel emeltem szemeimet te hozád én Istenem, aki az egekben lakozol. de e nem elég, mivel olyan mesze vagyon az égg a földtöl, hogy nem tudom mit tselekedgyem. szivesen kivánnék oda fel menni, de uram semmi lajtorját nem látok.

A kristus nem tudodé azt, hogy a kereszt fog segiteni tégedet, mitsoda tsudálatos dolgokot nem tselekedtem én akeresztemel. azal fel emeltem a vétekben eset embert, az égben. valamint egy lajtorján. magam is azon alajtorján mentem fel, meny fel hát azon félelem nélkül, az eséstöl se tarts, mert a felsö végit tartván alajtorjának. akezemet nyujtom mind azoknak. akik el fáradtanak. hogy könnyebben fel mehessenek.

Storophila. oh uram ki nem mondhatom mely buzgoságal. kivánom és ohajtom hogy az Isten házában érkezhessek a keresztnek lajtorjáján, abban ahelyben néznek tégedet az angyalok nagy örömel, de uram kérlek nyujttsad hozám kezeidet, segits engemet., és mutasd meg nékem hogy miképen lehet lajtorját tsinálni a keresztböl.

A kristus. azt meg kel tudnod. hogy akeresztnek, olyan ereje vagyon, hogy mentöl inkáb terhel meg valakit nyomoruságal, annál felyeb emeli azt az Istenhez, menyi sok nyomoruságban lévök probálták azt meg, hogy a kereszt, a világhoz valo ragaszkodástol el választotta, és a menyei dolgokhoz fel emelte, ezt magad is meg vallod hogy úgy vagyon.

Storophila. uram nintsen külomben. de azt akarnám meg tudni, hogy mitsoda formára vagyon tsinálva, az a lajtorja. a melyen az ember fel mehet amenyekbe.

A kristus. annak alajtorjának akét oldala ebböl akét szobol áll, ély aszenvedésbe, és a mértékletességbe. alajtorja fogai pedig hogy mik legyenek, arra meg tanyit az apostolom. meg hajtom térdeimet az mi urunk Jesus kristusnak Atya elött, hogy meg tudhassátok minden szentekel. egybe. minémü légyen á szélessége, hoszusága, mélysége, és magossága: eph. 3. 14. látod már mostanában. hogy annak alajtorjának. tsak négy fogai vannak. de visgáld meg már most, hogy mitsoda formában. az olyan a ki akereszthez vagyon szegezve, annak a feje a kereszthez lévén tamasztva, jelenti ez azt, hogy egy kereszténynek. mindenkor az urhoz kel fel emelni a szivét, és szándékját, a kezei pedig ki lévén terjesztve, a kereszthez vannak szegezve, szükséges tehát hogy azö kezei mindenkor jó tselekedeteket tselekedgyenek. és eszerént emeltetik fel a lajtorjának a második fogára, ateste pedig a kereszten el vagyon nyujtva; szükséges azért. hogy egy keresztény egész életében sanyargassa a maga testét. és penitenziát tarttson. és ugy érdemli fel menni a lajtorjának harmadik fogára, a mélység pedig az álhatatoságot jelenti. a melyel kel lenni egy kereszténynek. minden tselekedetiben, hogy azt hidgye szivében. a mit meg nem foghat elméjiben. hogy ne keresse azt, a mi felyül haladgya erejét, hanem a reménségel táplállya magát, eszerént emeltetik fel. a negyedik fogára alajtorjának. eképpen emeltettek fel a szentek. illyen formában kerülték el avilágnak tsalárdságát. és érdemlették meg koronáztatni az örökké valo ditsöséges koronával

Storophila. mely boldog garádits uram az, a melyen az örökké valo boldogságban lehet fel menni.

A kristus szükséges hogy ezen siralomnak völgyében., mindenkor kivány fellyeb fellyeb menni, mivel az ur áldását adván hogy eléb mehess ajó erkölcsben, mind addig valamég el nem érkezel a sionnak. Istenehez, amunka meg ne ijeszen tégedet. se adolognak nehéz volta miat viszá ne térj, légy bátor, kövessed férjednek véres nyomdokit, ugy hogy fel mehess véle a szent hegyre. és bé mehess az örökös sátorban.

Storophila. kész vagyok uram ate parantsolatidot meg tartani, és semmi meg nem tartoztat, hogy nyomdokidot ne kövessem. a martyrok tehozád akarván fel menni, lajtorját tsináltak. magoknak akeresztekböl, tüzes vasakbol. fogokbol. és más egyéb kinzó eszközökböl, de kérlek uram, segits engemet. mert ez a nyomorult test meg nehezeti alelkemet. és a föld felé viszen engemet, vezesed lépésimet., hogy a kisértetbe meg ne botollyak, nyujttsad kezed munkájának kezedet, hogy ellenségim elött, el ne essem.

Alig végezé el ezeket storophila. hogy akristus akezét nyujtá néki, és fel segitté ahegyre, mondván. jól tselekedted hogy segittségedre hittál és hogy bennem vetetted reménségedet., nem amagad erejében.

Storophila benned vetettem uram reménségemet, az én örömem az urban lészen, és azén üdvezitömben örvendezek. legyen áldot az én Istenem, és mindenek felet valo legyen. az én üdveségemnek kut feje. te adtal uram nékem eröt, te vezettél tiszta uton engemet. te tetted gyorsakká azén lábaimot, és te tettél bátorságos helyre engemet, te adtad uram kegyelmedet az üdveségemre, és ate jób kezed tartot meg engemet, azért szeretni is foglak tégedet., és áldani fogom nevedet örökkön örökké


Tizen harmadik Rész 
Hogy a kereszt meg nyittya a menyeknek kapuját.

Meg nyittatik annak aki Zörget. luk. 11. 10. 

Storophila. A hegy tetejére érkezvén, ót egy szép tágas hely vala, a menyei jérusálem elött, és meg állapodván. akristus mondá néki. ihon már tsak hamar bé telik kivánságod, mivel ez, a nagy király városa. látodé mely nagy fényeségbe vagyon, ennek fundamentuma minden féle 
 drága kövekböl áll, magos kö fallal vagyon bé keritve, és annak tizen két kapuja vagyon., akeritésnek pedig rakása, jáspisköböl vala, avaros pedig tiszta arany, és hasonlatos a tiszta éveghez, a tizen két kapu pedig, tizen két drága gyöngyök. és mindenik kapu. egy egy drága gyöngyböl áll, avárosnak piattza, tiszta arany. mint az által láttzo éveg, mind ezek gyönyörüségesek a szemnek, a fül pedig szüntelen valo vigasztalo ének szokot hall, és minden hirdeti az urnak nagy voltát, és ditsöségit

Storophila. ezeket nagy örömel halván, fel kiálta, oh., mely kedves uram ate lako helyed. nagy buzgoságal kivánom uram. hogy bé mehessek házadban. mivel egy napot el tölteni a te házadban jóbb. mint sem ezeret másut. szeretem uram ate lako helyedet. ahol vagyon ate ditsöseged.

A kristus. méltán szerettheted, mivel ótt fognak. néked adni koronát, ugyan ót is fognak adni néked. és mind azoknak akik álhatatosan meg maradtak. koronát ahamuért, örömnek olajját a sirásért. ditséretnek palásttyát, a kesergésnek lelkéért, isai. 61. 3. ugyan ót is el töröl az Isten minden köny hullatást aszemekröl, és ahalál többé nem lészen, se jajgatás, se kiáltás, se fájdalom. nem lészen többé, mert az elöbbiek el multak. apoc.  21. 4. akor meg látod, és bövölködöl, es tsudálkozik. és ki terjed a szived. isai.  60. 5. meg részegülsz az Isten házának bövségitöl, és agyönyörüségnek patakábol iszol, ps. 35. 5.

Storophila. azonnal uram, mihent ezekröl meg emlékeztem, ki öntöttem magamban alelkemet, mert által megyek atsudálatos hajlék helyéhez, mind az Isten házaig. ps. 41. 5. de uram ha kegyelmet nyertem. elötted, kérlek ne halaszad továbra, mutasd meg nékem ditsöségedet.

Storophila ezeket nagy suhajtásal mondván, tsak lassan megyen vala. akristus mellet, aváros kapujához érkezvén, akristus mondá neki. éz az urnak kapuja, a melyen az igazaknak kel bé menni, el végezted immár utadot, a hitet meg tartottad, nintsen már egyéb hátra, hanem hogy bé meny az urnak örömében, és hogy el vegyed az igazságnak koronáját. látodé mint várnak azok aboldog seregek. azok a tiszta szüzek mint hinak, és hogy az egész menyei udvar örömmel kiálttya. gyere kristusnak kedvese, vedel akoronát a melyet az ur néked készitet. storophila fel emelvén szemeit nagy ropant sereget láta, a thronus. elött, és abárány elött. a kik mind fejérben valának, és nagy almélkodásal mondá, kérlek uram mond. meg nékem. hogy kitsodák azok.?

A kristus azok olyanok, kik sok nyomoruságok után. meg mosták ruhájokot a báránynak vériben. azért is szüntelen az Istennek széke elött vannak, ót se éhséget, se szomjuságot, se hideget, se meleget nem fognak szenvedni, mivel a bárány aki a széknek közepiben vagyon. nékik pásztorok lévén. öket az élö viznek kut fejére vezeti. és az Isten meg töröli az ö köny hullatásokot.

Storophila. adgya az én Istenem. hogy a közi aboldog sereg közi számláltassam., és lehessek az ö szent társaságokban, de édes jésusom. miért vagyunk mi ollyan sokáig itten, a kapuk még zárva vannak. ki nyittya meg nékem azokot.? kiáltani nem mérek, tartván attol hogy azt ne felellyék nékem valamint az esztelen szüzeknek. hogy nem üsmérlek tégedet.

A kristus mit félsz leányom. zörges bátran a keresztedel. mivel a ki zörget annak meg nyittatik. a menyeknek országát eröszakal veszik meg. nem mondottamé az évangyéliumban., hogy igyekezél a szoros kapun bé menni, nem tsak szabad zörgetni. de azt meg kel tudni. hogy a menyei utat. erö szakal kel meg nyittani. a keresztedel pedig meg nyithatod a menyei kaput, mivel a kereszt annak a kólttsa.

Storophila. engedelmeskedvén minden erejével kezdé akaput verni akeresztel. mondván, emellyetek fel. fejdelmek a ti kapuitokot. és emelkedgyetek fel örökké valo kapuk ps. 23. 7. had mehessek bé az Istennek házában., azonnal. a menyei kapu meg nyittaték. és ez a boldog lélek sok nyomorusági után. nagy orömel az Isten házában bé botsátaték, de minek elötte bé ment volna, egy darab papirost le ejte. a melyen illyen formában vala le irva a testámentuma. 

Storophilanak Testamentuma

Storophila immár a menyei kintset,
birja, és el hadgya, enyomorult helyet,
de minek elötte, lássa a mennyeket,
irásban fel tészen. sok szép intéseket,

Halandok láttátok, földön sok hartzokon,
valék, s’ veszedelmes, keserves probákon,
dühös ellenségem, talám tartna lántzon,
hanem jartam volna, akeresztes uton,

Meg válto Istennek, követtem nyomdokit, 
elmémben tartottam. azö szent példáit, 
bövségel nyujtotta, ö ream kegyelmit, 
végtire meg nyitva, látom ég kapuit,

Ály meg, mondgyák nekem, vagy közel kapuhoz, 
el érted, s’ jutottál, örök boldogsághoz, 
akarom hogy mindgyárt, fogj testamentumhoz, 
hogy mások is varják, jutni jutalmidhoz.

Mindgyárást fogadám engedelmeségel, 
ur parancsolattyát. alázatos szivel, 
azonnal egy angyal, irá siettségel, 
aki is lelkemre. van gond viselésel,

Én sok nehéz dolgot, eföldön probáltam, 
én ki a keresztet, szivemben hordoztam, 
én ki ezen kereszt, által boldogultam, 
ennek sulyos voltát, holtomkor kostoltam,

Éltem, és halok meg, igaz szüzeségben, 
volt részem atyamtol. maradt örökségben, 
szentül igyekeztem, élni akölttségben. 
tápláltam, s’ ruháztam. kristus szegényiben.

Oh! mely bövön azt most, viszá adgya nékem, 
ki mondhatatlan lesz, menyekben a kintsem, 
de ö szeretetit. kel meg tekintenem, 
és azt dragábra is. nekem betsüllenem.

Hallandókén a mely, joszágot most osztok,
annak örökösi, lésztek ha akortok,
nézétek mely mezöt, s’. aratást mutatok,
nem bánom részemet, tsak el foglallyátok.

A jésus törvénye, alat ti éllyetek, 
az ö kereszttye lesz, nektek üdvességtek, 
a menyegben menni, ötet kövessétek, 
mert ö egyszersmind út, és mind vezéretek,

Illyen joszágokot hagyok ám én néktek. 
mindent el ront idö, meg maradnak ezek, 
elsem nyerik pokol,-béli ellenségek, 
kik ezeket birjak, boldogságban lésznek.

Elötökben tészem, eltemet, s’ holtamot, 
kövessétek kereszt,-nek uttyán példámot, 
lássátok hadgyátok, el a javaimot, 
vagy pedig követni, kel én nyomdokimot.

Drága jóm van hátra, szükség hogy tudgyátok, 
melyet hogy el hagyok, bövségel suhajtok. 
boldogságba téve, ti is ugy boldogok, 
lésztek., ha keresztet, igen kivánnyátok.

Vegyétek., s’ hordgyátok. ehasznos keresztet,
ily drága ajándék. mely illet titeket,
azal bövségesen, ti nyertek kegyelmet.
azon mint lajtorján, égben menni lehet.

E szekérre gyöze,-delmesen fel tettek, 
aboldog lelkekhez, azon fel emeltek, 
hogy boldogok ti is, mint én lehesetek, 
a mely uton jártam., arra siessetek,

Storopila. azonba. az urnak örömiben bé mene, a mely egyedül a valoságos öröm, és a mely nagyon külömbözik a világi rövid örömtöl. minden más féle öröm, és gyönyörüség, tsak szomoruság ehez képést, minden más féle vigasság tsak unadalom. ki foghattya meg, mitsoda ditsöséges ének szoval viteték. az Isten széke eleiben, ugyan is ki foghatná azt meg, mivel az irás azt mondgya hogy a szem olyat nem látot, se a fül nem hállott, se az emberi sziv azt meg nem foghattya. a mit az Isten készitet azoknak. a kik ötet szeretik., azt ahit meg nem foghattya, a reménség oda nem ér., egy szoval minden féle kivánságokot fel halad, hát kéttségben kelleneé esnünk, hogy valaha birhassuk azt anagy boldogságot.? éppen nem. de mitsoda nagy munkát nem érdemel. az a véghetetlen nyugodalom., avalo hogy azért örökké kellene munkálodni, de meg nem kel ijedni, mert az Isten tellyes irgalmaságal., noha az a nagy boldogság örökké valo munkát érdemlene, de mint hogy az, az embertöl nem lehet., mivel az élete rövid, az Isten meg elégszik azal a kevés idövel, mert ugyan is mi volna egy nehány ezer esztendöt a munkában. és a szenvedésben tölteni, ha jol meg tekinttyük az örökké valoságot, mitsoda ki mondhatatlan irgalmasága az, az Istennek, a midön nékünk azt mondgya., hogy amit nékünk ád, annak nem lészen vége. nem mondgya azt, hogy munkálodgyunk egy nehány ezer esztendökig, hanem hogy munkálodgyunk az alat akevés idö alat, a melyben élünk, és az után. örökké valo nyugodalomban lészünk.

Oh! örökké valo nyugodalom, oh! mindenek felet valo öröm, amelyben örökké láttyuk szerettyük, és ditsérjük az Istent, oda vezet tehát minket a keresztnek uttya, valamint láttuk hogy storophilát oda vezette. és engedgye az ur, hogy ennek a könyvnek olvasása segittsen minket is, hogy oda érkezhessünk. és ditsérhessük a szent haromságot, a kinek ditsöségire ajánlom ezt a forditást.

KERESZTÉNYI GONDOLATOK

Mellyek. a Szent Irásokbol és a szent Atyák irásibol vannak ki szedegetve.

A holnapnak minden napjaira

1747.

Keresztényi Gondolatok.
A holnapnak minden napjaira.

Elsö nap.
A hitröl


 I. A hit ollyan szükséges az üdveségre. mondgya szent pál. hogy a nélkül lehetetlen az Istennek tettzeni, az ember azért vesztette el magát, hogy roszul élt az okoságával, az Isten azt akarta tehát, hogy ahitnek alázatossága által. üdvezüllyön, aki nem hiszen el kárhozik, mondgya akristus. hogy pedig az Istenhez lehesen járulnunk, elöször azt hinnünk kel, hogy vagyon egy Isten. aki meg jutalmaztattya azokot. kik ötet keresik.

A hit, a remélendö dolgoknak fundamentuma, és a láthatatlanoknak bizonyitása. mondgya 
 Szent pál. mert az Isten, a ki minket meg nem tsalhat, se meg nem tsalatathatik. hozánk szól, és minket oktat, ö tanitotta nékünk avallás titkait, és az üdvességnek igazságit akristus 
 által, akit is nékünk mesterül adot. meg parantsolván. hogy ötet halgassuk. mert ö nála vannak az életnek igéi.

A szent irás, és atraditio, magokban foglallyák. az igazságokot, a melyeket a kristus nékünk ki nyilatkoztatot. és a melyekre kötelez hogy hidgyük. az apostolok azokot látták, mi is láttyuk az ö szemek által, mert mi egy testek vagyunk vélek, ök azokot az anyaszent egy házban le tették., és gond viselése ala hagyták. és az anyaszent egy ház azokot tanittya nékünk. azokhoz semit nem tévén, se semit azokbol el nem vévén.

A kristus nem tsak atitkokot nyilatkoztatta ki nékünk, hanem még törvényt is szabot., és rendet hogy mi képen visellyük magunkot; a melyek szerént, mind életünket. mind szokásinkot kel fólytatnunk. ha részt akarunk venni az üdveségben

Mitsoda boldogság olyan mesterünknek lenni. aki Isten, engedelmeskedni oly Istennek, aki maga az igazság, a böltseség. és ajóság. hová lehet ennél okosab dolog, nem akarnoké mi azt hinni, vagy követni, a mit Isten s’ ember tanitot nékünk, a mit ö maga tselekedet. a mit hittek. és követtek. anyi millium martyrumok mi elöttünk, amit ök vérekel meg petsétlették, az eszit el vesztette az olyan., aki abban kételkednék. vagy aki azért meg pirulna, ha egy okos ember szavát el hiszük, hát az Isten hatalma alá hogy ne vetnök az okoságot?


 II Az üdveségre valo szükséges hit. élö hitt. a mely a szeretet által munkálodik. valamint 
 hogy atest meg hólt, mikor lélek nélkül vagyon., ugy a hit is meg holt tselekedet nélkül. jele a. hogy az Istent üsmérjük. és benne hiszünk, ha a parantsolatit meg tarttyuk, mind azok. kik 
 azt mondgyák. uram, uram, nem mennék bé azért az ö országában. azt hinni hogy egy Isten vagyon. és meg nem egyeztetni a tselekedetet ahittel. az ördög is eszerént hiszen.


 A hit által ajánlot ábel föveb áldozatokot az Istennek, mint sem kain. a mely még holta után is szól, a hit által épitté noé abárkát. hogy meg szabadithatná tselédit, és örököse lött az igasságnak. mely a hit által vagyon., ahit által engedelmeskedék ábrahám az Istennek, menvén olyan földre, a melyet nem üsmért, ót maradván, és lakván mint idegen. sátorok alat. Isákal, és jákobal. várván a menyei örökséget. és ugy tekintvén az egész földet, mint szám ki vetésnek helyét. ugyan azon hit fel áldoztatá véle Isákot, semmi nem gyengitheté meg az ö hitét, álitván, hogy hatalmas az Isten. igéretinek. eleget tenni, minden reménség felet reménlet.

Kövessük ezt a minden hiveknek attyát. egyeztessük meg valamint ö tselekedetinket hitünkel, és az Istennek áldozván mindenekben a mi Isákunkot. az, az, a mi nékünk leg kedveseb és drágáb. mondgyunk ellene magunknak., és mindazoknak, a melyek minket meg gátolhatnának, hogy ö néki engedelmeskedgyünk, és ötet kövessük.


 A hit által tagadá meg magát mojses. a farao leányáé lenni, inkáb szeretvén az Isten népével sanyargattatni, mint sem az ideig valo bünnek gyönyörüségében lenni, nagyob gazdagságnak. tartván a kristus keresztét. az egyiptiusok kintsénél, mert menyei jutalomra figyelmez vala, ha illyen hitünk volna, ditsekednénk a szenvedésekben, tudván azt, hogy a mi most. a mi 
 szenvedésünkben egy szem pillantásig valo és könnyü. a felette igen fö modon aditsöségnek örökké valo nagy voltát szerzi mi bennünk. szüntelen tsak azokot a nyomoruságokot, és azokot a jókót tekéntenök, a melyeknek vége soha nem lészen.

III A kristusban valo hit által vagyunk az Istennek fiai, a hit véteti velünk a szent lelket, ahit vétet velünk gyözedelmet a világon, és a kisérteteken, azal gyözük meg a test kivánságát, a 
 szemek kivánságát, és az élet kevélységét. a hit a mi paisunk hogy a gonosz léleknek 
 minden tüzes nyilait el olthassuk.

A hit által nyertek országokot a szentek. vitték végben az igasságnak köteleségit, és vették el az Isten igéretit. akegyelemböl üdvezülünk. ahit egyesit meg minket akristusal., és ez az egyeség gyözedelmeseké is tészen minket mind azon, valami ellenkezik az üdveségel.

A hit könyörögtet minket, ugyan az is nyeri meg a mit kérünk. bizonyára mondgya. szent hiéronimus, nem könyörögnék. hanem hinnék, de ha valoságos hitem volna, azon lennék hogy meg tisztittanám azt a szivet a melyel az Istent láttyuk a melyemet verném, sirnék. az egész testem reszketne, az ur lábaihoz borulnék. azokot köny hullatásimal. meg öntözném., az ö keresztét meg kaptsolnám. és mind addig el nem hagynám. a még irgalmaságot nem nyernék.

A hit, élteti, munkálkodtattya. és szenvedteti akristusban az igazat, de mint hogy oly kevés keresztényeket látunk ollyanokot kik meg gyözték volna avilágot, és annak szokásit, oly kevesen is vannak olyanok, kik az imádságban és az évangyéliumban foglalnák magokot; azért el mondhatni hogy az idöknek vége közelget, és hogy majd nintsen hit eföldön.

Az Isten igéje, az imádság. és a jó élet táplállya és neveli ahitet, ahit is anyiban meg gyengül. és el aluszik, amenyiben ezt a három dolgot el mulattyák, elmélkedgyünk gyakorta. arrol. az Isteni igéröl, imádkozunk, és mivellyük atöllünk lehetö jókot, és ugy ami hitünk élöbb. és állandób leszen.


 visgáld meg magadot ha a hitben vagy é, ha hited nintsen. kérjed azt. az Istentöl, buzgoságal, az, az Isten ajándéka, ha hited vagyon kérjed hogy joságábol segittse ami abban 
 fogyatkozás vagyon, mondgyad gyakorta, hiszek uram. segéllyed az én hitlenségemet. uram nevellyed az én hitemet


 Mondá jesus a századosnak. menyel. és amint hittél ugy legyen néked, és meg gyogyula szolgája. azon orába.


 A te hited meg gyogyitot téged. mondá. jesus. menyel békével. és gyogyuly meg betegségedböl.


 A hit fogságban vivén minden értelmet, akristusnak engedelmére.


 Mutasd meg nékem hitedet atselekedetek nélkül. és én meg mutatom néked atselekedetekböl. az én hitemet


 
 Mit használ valakinek a Catholicus hitt. ha pogány modra éll.


2. napon.
Az embernek végéröl.

I. Az Isten kezdete, és utolso vége az embernek. ugyan ö érette is teremtetet az ember, magadért teremtettél uram bennünket mondgya szent agoston. és a mi szivünk hánkodásban. 
 és nyughatatlanságban. lesz mind addig még benned meg nem nyugszik. minden valami kisseb te nálad, egy kevés ideig a mi szivünket meg tartoztathattya, de soha annak üreségit bé nem töltheti.

Az Isten az embert a maga képire, és hasonlatoságára teremtette, részt adot néki az okosságban, azért, mondgya nyissiai szent gergely, hogy szemeit a teremtöjére vesse. hogy azt imádgya, és szerese, hogy tsak ö rola foglalatoskodgyék, egész életében, mint olyanrol. a kitöl vette létit. és azt a mije vagyon. és hogy hozája igyekezék. mint utolso végéhez. akiben egyedül fel találtatik mind a, valamit az emberi értelem meg tudhat, és valamit az akarat szerethet, mint olyan közönségesen valo jóban. a mely mindeneket magában foglal.

Igen vaknak kellene lenni az ollyannak a ki másban akarja keresni azt. a mit tsak az Istenben találhattya fel., epedig igen közönséges, mint hogy az okoság meg homályosodot. és az emberi hajlandoság meg romlot, leg többen boldogságokot., gyönyörüségeket. nyugodalmakot. tsak a teremtett állatban vetik, és fel nem emelkednek ateremtöhöz,

II A teremtett állatok az emberekhez valo képest, utak, és modok az Istenhez valo menetelre, mind azon. által, oh! vakság! az ember viszá élvén az okoságával. a mely nagy Isten ajándéka, ugy tekinti mint vegit a mit utnak kellene tartani, azt adgya ateremtett állatnak., a mit tsak a teremtönek kellene adni. mindent fel áldoz a betsületnek, gazdagságnak, és a gyönyörüségnek, tsak a földi dolgokrol gondolkodik, és azt kedvelli.


 Mink vagyunk a mezö. melyet az Isten mivel, és az épület, melyet épit, mink vagyunk azok 
 a fák. melyeket a menyei atya plántált kezeivel. azt az épületet tsak arra kell forditani., amire örendelte, annak a mezönek, és fáknak. gyümölcsei azövé, nem szabad azokbol el venni 
 egyet is. a mely jót tselekeszünk, a már nem jó. mihent más végre. és nem az Istenért 
 tselekeszük. a midön ugy tselekeszük a jót a mint kivántatik, azt az ö tölle vett indulatbol tselekeszük. és annak az indulatnak viszá kel fordulni hozája, mint eredetéhez.

Ha a szemed együgyü, mondgya a kristus, az egész tested világos lészen, a szem szent agoston szerént az igyekezet., a melyel akarnak tselekedni valamely végre. ha az igyekezet tiszta. ha az tsak az Istent tekénti, mind azok a tselekedetek a melyek attol erednek. kedvesek lesznek ö elötte. sött még az állati tselekedetek is az által jó tselekedeteké lésznek, akar egyetek, akár 
 igyatok mondgya szent pál. valamit tselekesztek. szoval vagy téteményel, mindeneket, az ur Jesus kristusnak nevében tselekedgyétek, hálákot adván az Istennek az ö attyának ö általa.

III Az Isten azért adot nékünk elmét, hogy ötet meg üsmérjük. akaratot azért, hogy ötet szeressük. testet hogy ötet szolgállyuk, azért az Istennek kel ajánlanunk sziv béli készülettel. minden kivanságinkot. beszédinket, és tselekedetinket, mivel e szent agoston. és szent thamás tanitások szerént. olyan által hághatatlan törvény, mint a mely abban a parantsolatban foglaltatik. hogy szeresük az Istent, mert minden ember az Isten munkája, és mindent ö tölle veszen.

Egy rab tartozik az urának minden féle szolgálattal, nintsen pedig olyan ember, aki inkáb ne fügjön az Istentöl, és inkáb ne lenne az övé, mint sem egy rab az uráé, nintsen senki is. a ki egészen, és mindennel ne tartoznék az Istennek.

Leg föveb kötelesége egy okos embernek, a filosophusok szerént. a, hogy szüntelen ugy tekinttse az Istent., mint szeretetének tzéllyát, és minden tselekedetének végit, hát egy keresztény menyivel inkáb köteles arra. ö aki meg világositatot a hitnek világoságával. és akinek az Isten mindent adot, nékie advan fiát, igasságos dolog tehát, hogy tsak az ö tettzése, és akarattya szerént tselekedgyék. hogy tsak hozája igyekezék, egy szoval, hogy övé lehesen éltiben, és halála után.

Minden teremtet állatok üsmérik teremtöjöket, és hozája sietnek, az ö modgyok szerént, tsak egyedül az ember távoznéké el tölle, irtoztato nagy háláadatlanságbol.? nem uram nem, azugy 
 nem lészen. idegen urak uralkodtak rajtunk nálad nélkül, de már mostanában tsak egyedül rollad emlékezünk., mert te vagy ami szivünknek Istene. és a mi részünk örökösön.


 Szeresed az Istent, mondgya szent agoston. és tselekedgyed mind azt, valamire az á szeretet indit, légyen szivedben az Isteni szeretet, mivel az a gyükér. jonál egyebet nem hozhat, mert mint hogy szüntelen tsak az Istent tekinti. ugyan néki is ajánlya mind azt. valamit mondasz vagy tselekeszel.


 A hol akintsed vagyon. a szived is ót vagyon. az Isten pedig a kintse azoknak, kik ötet szeretik, a tselekedetek pedig a szivet követik.


 Minékünk tsak egy Istenünk vagyon. aki minket magáért teremtet.

Az aki tegedet teremtet olyanná a mi vagy, méltán kivánhattya hogy egészen övé légy.


3 napon 
A halálrol.

I A halál a léleknek, atestöl valo megválása. az Isten ezt a kettöt, ugy esze kaptsolta volt, hogy nem kelletet volna sohais meg valni egy mástol, az Isten az embert ugy teremtette volt, hogy soha meg ne halyon. de ahalál egy embernek büniért jöt bé evilágra, mondgya szent pál, 
 akiben mindnyájan vétkeztek.

A halál bizonyos, az Isten minden embereket. az alá vetette, és rajtok valo hatalmát követi személy válogatás nélkül, kitsoda az az ember mondgya aproféta. aki ugy élhet hogy a halált 
 meg ne lássa,? tudom oh’ én Istenem. mondgya jób. hogy engemet ahalál keziben adcz, és azt minden nap látom, ugy kel tehát élnem, mint olyannak, aki ahalált várja.

A halál miképen jö el, abizonytalan. az embernek fia olyan orában jö el, a mikor meg sem gondolnok, nintsen tehát olyan szem pillantás, a melyben késznek nem kellene lennem. ahalálra. a mindenkor közelget, az ördög nem mondgya mar most. az embernek. hogy te meg nem halsz, ez otromba kisértet volna, hanem tsak azt mondgya. hogy te még ollyan hamar 
 meg nem halsz, és ezel tsak nem mindeneket meg tsal. mind azon által mondgya jób, az én napjaim hamaréb mulnak el, mint sem a takáts mettzi avásznat, és gyakorta az Isten reggeltöl 
 fogva estvéig, végit szakaszttya az életnek, vigyáznom, és készülnöm kel tehát szüntelen ahalálra. mert hirtelen reám jöhet, és a rosz halált. nem lehet meg orvosolni.

A halál meg foszt minket avilági jóktól, el választ azoktol, a kiket mi leg inkáb szeretünk, el ronttya igyekezetinket. el rodhaszttya testünket, és mindeneknek, feledékenységiben tészen, de ha ahalál kin az ádám fiainak, a kristus. halála által. igen fö orvossággá lett, a vétek ellen. és olyan áldozattá. a melyet mi ajánlhatunk. az Istennek, azal az áldozattal., a melyet akristus ajánlot a kereszt fán. az ö halála meg szentelte a miéinket, de az ö készületivel., és lelkével kel azt el venni.

Az Isten az ajton zörget. valamely betegség által, meg is nyittyuk azt neki. a midön az ö rendelése alá adgyuk magunkot. szeretettel, a midön rendelést teszünk dolgainkrol., ha idején a szenttségekhez készülünk, ha ö néki ajánlyuk betegségünket. és halálunkot, ugy hogy azon áldozattal hálákot adgyunk kegyelmiért, eleget tegyünk igasságának. és hogy irgalmaságot nyerhessünk.


 II A bünösök halála igen rosz, mert arosz. életet. rend szerént rosz halál követi. akristusban 
 valo rész nélkül. reménség nélkül. és Isten nélkül éltek evilágon, agyönyörüségben töltik 
 napjokot. avétkekben halnak meg, és egy szem pillantásban apokol lészen temetöjök. oh! 
 mely keserves nékik ahalálrol valo gondolat, a midön ahoz kezdenek közelgetni.

Meg fogják a gonoszok, halálok oráján üsmérni, a teremtett állatoknak semmi voltát. és 
 irtoztato rettegésben esvén, azt fogják mondani haszontalan sohajtásal, mi esztelenek el tévelyedtünk tehát az igasság utárol. el faradtunk ahamiságnak uttyán. nehéz utakon jártunk, mit használt nékünk akevélység. agazdagság, a gyönyörüség. mind ezek el multak. mint az árnyék.

Kérni fogják az urat, és meg nem halgattya öket, valamint antiochus, ugy ök sem nyerik meg 
 irgalmaságát. mert meg vetették volt az ö jóságának és türésének gazdagságát., a mely inté öket a penitentziára, mert hittalak mondgya az ur, és nem akartátok meg halgatni, és meg utáltátok. minden tanátsomot, én is nevetek a ti halálotokon. és meg tsufollak a midön rajtatok történik ahalál, a melytöl féltek.

III Boldogok a halottak, kik az urban halnak meg, meg nyugodnak az ö munkájoktol, mert az 
 ö tselekedetek. követik öket, a menyiben abünös el akarná távoztatni a halálra valo gondolatot., anyiban szereti az igaz arrol gondolkodni, aköteleség a melyel. tartozunk eleget tenni az Isten igasságának., a ki minket a halálra itélt., az utozó, és a szám ki vetésben valo létel. a véteknek., és a rosz kivánságnak. el hagyása. a mellyeknek vége lészen ahalálkor. a menyei örökségben valo menetel, mind ezek tehát igen ohajtattyák vélek ahalált.

Az illyen készület, és igyekezet parancsolat, nem igyekezni pedig azon hogy a kristusal. meg egyezzünk ahalál által. a vétkes szándék volna, a mely meg mutatná hogy tsak a teremtet állatban vettyük a nyugodalmat., holot az idöben kell. ohajtani akristust, hogy ha az örökké 
 valoságban akarjuk ötet birni. a, ki nem szeret mondgya szent janos. a halálban marad, és aki nem sohajtoz it, mondgya szent agoston. mint szám ki vettetet, nem fog vigadni ugy mint menyei lakos.  nem ohajtani pedig azt. hogy az Istenhez mennyünk. ahalál által, ugy ötet nem szeretnök, nem is sohajtozunk ugy, mint e földön lévö szám ki vettettek.

A halál el választ bennünket ateremtett állatoktol, és az Istennel meg egyesit, hogy pediglen ahoz készülhesünk, szükséges még éltünkben. meg válni a teremtet állattol, ugy hogy tsak az Istenhez kaptsolhasuk magunkot., és tsak ö néki élyünk,. mennyünk el miis halyunk meg akristusal; ö az út, az igazság. és az élet, szüntelen maga elött viselte ahalálát, szüntelen ajánlotta azt áldozatul., és nyughatatlanságal. várta hogy azt bé tölthesse.

Hogy pediglen ugy halhassunk meg, mint a kristus. halyunk meg, még mostanában a világi életnek, a mi vetkes hajlandoságinknak ateremtett állatokhoz, és mi magunkhoz valo szeretetnek, akristus tsak halála után élt ditsöséges életet. azért miis nem élhetünk lelki életet, ha ellene nem mondunk a testi életnek. és a bünnek. a mely okoza nékünk a halált.

Egyeztessük meg halálunkot a kereszt fán érettünk meg holt kristusnak halálával, ajánlyuk szüntelen halálunkot az Istennek. az ö halálával, kivánnyuk bé tellyesedésit áldozatunknak., hogy meg egyezhessünk akristusal, mint tagok fejünkel, és élhessünk ö véle örökösön.

A halál nem irtoztato az igaznak, mivel akristus azt meg gyözte, és az ö attya elött, kedves 
 áldozattá változtatta. kivánnyuk hát el jövetelét,, de éllyünk mértékletességel, élvén evilágal mint ha nem élnénk, éllyünk igasságal, viszá adván felebarátunknak mind azt, a mivel néki tartozunk, kaptsollyuk szeretettel magunkot az Istenhez, tsak ö benne, és ö erette élyünk,

Adgyad uram azt akegyelmedet, hogy szüntelen gondolkodgyam az én utolso végemröl, azért hogy ne vétkezem. hogy minden tselekedetimet ugy mivellyem., mint ha meg kelletnék halnom; hogy az igazak halálával hallyak meg, hogy ellene mondgyak még most mind annak a mi néked nem tettzik, és ate szenttséges kezeidben adgyam viszá lelkemet.


 Tsak egy lépés vagyon. az én életem és halálom közöt. örömest ajánlom néked halálomnak 
 
 áldozattyát. A szentek halála kedves az Isten elött. 


 Nincsen olyan nap a melyben meg ne halyak mondgya sz. pál. Kivánok. el válni atestemtöl, 
 és akristusal. lenni. szent pál mondgya


4 napon.
Az. Itéletröl.


 I A kristus itélö széke eleiben kel menni mindnyájunknak, hogy mindenikünk el végye 
 jutalmát, jó, vagy rosz. tselekedeteinek. mert az el vagyon végezve, hogy minden ember meg halyon. és az után meg itéltessék, akoron leg titkosab gondolati szivünknek ki nyilatkoztatik. és mindenikünk el vészi a ditséretet vagy a gyalázatot, érdeme szerént, ez a különösön valo itélet.


 Ez az itélet hamar el érkezik, abiró már akapunál vagyon, és talám még ez ettzaka nem 
 kériké viszá lelkünket, és a mitsodások találtatunk holtunkor, olyanok lészünk amidön itéltetünk, amely helyre a fa le esik, ót marad.

A közönséges itélet a világ végin lészen, a mitsoda itéletet mondottak kire kire holtaután, ugyan azont mondgyák. az utolso napon is. az elsö itélet, az Isten, és a lélek közöt mégyen végben. amásodik pedig közönséges lesz a meny, és a föld szine elött.

Nincsen semmi rettentöb a rosz kereszténynek mint az élö Istennek kezében esni, de azoknak. vigasztalób sincsen. annál, kik a kristust hüségel és álhatatoságal követték, emeld fel akor 
 fejedet mondgya a kristus, mert meg szabadulásod közel vagyon. boldog az, akinek szüntelen elméjiben vagyon az a rettenetes ora, boldog az, aki minden nap ugy éll, mint ha mindenik nap a kristus itéletire kellene menni.

II Örizkedgyetek. mondgya akristus, hogy vala miképen. meg ne nehezkedgyenek a ti 
 sziveitek. tobzodásal, részegségel, és ez életnek gondgyaival., és reátok jöjjön a ma hirtelen nap, mert el borittya mint egy háló mind azokat kik a föld szinén. laknak. vigyázatok, és imádkozatok. tehát minden idöben., hogy érdemeseknek találtassatok el kerülni mind azokot a veszedelmeket a melyek akoron szállanak a bünösre, és hogy bizodalomal mehesetek akristus eleiben,

Az itéletröl valo gondolat, nem tsak arra viszen minket hogy imádkozunk. és vigyázunk, a szükségünkre valo kegyelemért, hanem hogy még magunkot meg itéllyük. és a penitentzia alá vessük, ugy hogy meg elözhessük annak itéletit. akinek mindenik tartozik szamot adni minden gondolatirol beszédiröl, tselekedetiröl, minden lelki és testi jó téteményiröl, és sokszor vett kegyelmekröl, minden roszrol amelyet tselekedtek, minden jóról a melyet el mulattak. és a mellyet kelletet volna tselekedni, vagy is azt mi formában tselekedték, a nyomoruságokrol ha azokot jóra forditották, mondom néktek, hogy az emberek számot adnak az itéletkor minden hejában valo beszédekért, mondgya a kristus.

Mentöl többet vészen valaki, annál töbröl ád számot, a szegényekel irgalmaságot tésznek, mondgya az irás, de a hatalmasokal. kemény itélettel bánnak, az Isten meg fogja itélni igasságinkot, és mind azok az erkölcsök a melyek most nékünk hizelkednek. utálatosoknak fognak akor tettzeni. mert tsak ahaszon keresésböl, és a hivalkodásbol eredtenek. azok. és nem az Isteni szeretetböl, oh! kitsoda álhattya el annak a rettenetes bironak tekéntetit, hogy ha az igaz alig üdvezülhet, hát hogy ne félne abünös aki arol oly keveset gondolkodik.

III Az anyaszent egy ház akarván minket arra kötelezni hogy mindenkor gondolkodgyunk. az Isten itéletiröl. azért azt elönkben adgya. az advent kezdetin. készitvén minket arra, hogy a világban meg testesülése által., és az emberekben, kegyelme által valo, születendö Jésust vegyük. a nagy böjtnek kezdetin pedig arra készit, hogy tisztellyük a szenvedö, haldoklo, és fel támadando kristust, és részesülhessünk a penitentzia által az ö szenvedésiben, és halálába, részt is vehessünk az ö uj életének kegyelmiben; az anyaszent egy házi esztendönek pedig avégin azért adgya elönkbe, meg akarván mutatni hogy azon végezödik el az ember élete, ugy az egész világ is.


 A proféta azt mondgya. hogy meg nem vetette az Isten törvényit, mert az ö iteleti szemei elött vannak, ellenben pedig abünösnek utai mindenkor vétkesek mert az Isten itéleti el töröltettek elméjiböl, a penitentzia nélkül az élet tsak vétek, aki pedig az itéletet nem tekinti, penitentziát sem tart, és mint hogy apenitentziának mindenkor kel tartani. az iteletröl valo gondolatnak is szüntelen valonak kel lenni, szent hiéronimusnak ugy tettzet mint ha mindenkor ezeket az irtoztato szokot hallotta volna, halottak kellyetek fel, jövetek az itéletre, eszerént kell. az itéletröl valo gondolatnak, és a felelemnek igazgatni kel minden tselekedetinket, mihent azt el felejttyük, az üdveséget is el felejttyük.

Jövetek én Atyamnak áldottai, fogja mondani az örökös biró, de ki lehet abban bizonyos, hogy azoknak az áldot lelkeknek. számok közül légyen? mennyetek el töllem átkozottak. mondgya az el vettetteknek, oh kine félhetne számok közöt lenni ezeknek a nyomorultaknak, mivel szent pál magais tartot attol, a mely szem pillantásban. az itélet ki mondatik, azonnal, némelyek az örök kárhozatra mennek. és atöbbi bé mennek az örök életnek birtokában. mely irtoztató meg válás.

Az idö azért adatot nékünk. hogy bizonyosá tegyük jó tselekedetinkel ezt a nékünk meg igért boldogságot, és hogy el kerülhesük azt a veszedelmet., a melyel fenyegettetünk. tselekedgyék tehát alélek mostan magáért, mondgya szent agoston, mindent a mi tölle lehet, mind addig még az irgalmaságnak ideje tart., ha az el mulik, az után semmit nem tselekedhetik., mert az, az igasságnak ideje lészen, tarttson most itt penitentziát. hogy abiró meg változtathassa iteletit, adgyon itt alamisnát, hogy ótt udveséget vehessen, irgalmaságot tegyen. hogy irgalmaságot nyerhesen. életenek minden napjai tellyesek legyenek. jó tselekedetekel, hogy az örökké valoságban. bé töltethessék. az ur házanak javaival.


 Szegezd által uram felelmedel. az én testemet, mert ate iteletidtöl féltem, had tegyen engemet ete iteletidről valo gondolat abban a szomoruságban, mely velem penitentziát tartasson.


 Ne meny itéletben szogádal, mert egy élö sem igazul. meg elötted.


 Ha magunkot meg itélnök, meg nem iteltetnénk mondgya szent pál.


 Uram ne a mi munkainkot tekinttsed anyira. mint azt hogy mi a te kezednek munkái vagyunk. mert ha ami munkáinkot tekinted, karhozatot érdemlünk, de ha a magadet tekinted. irgalmaságal lész hozánk.

Jaj oh! én Istenem jaj annak az életnek a melyik leg ditséretesebnek láttzik lenni, hogy ha azt irgalmaság nelkül visgálod meg.


5. napon.
A pokolrol.


 I A pokol olyan mélység, a melyben örökösön vetette az Isten az angyalokot kik vétkeztenek, hogy ótt kinlodgyanak, oda is fogja vetni mind az olyan embereket, kik olyan 
 engedetlenek lésznek mint azok, ót a setéttség nékik lántz helyet vagyon, ót az igazságnak minden világoságátol el lévén rekesztetve, el is választatnak mind ötölle, mind a választattaktol örökösön.


 Az olyan föld, ahol tsak nyomoruság és setéttség vagyon, ahol uralkodik avétek, ahalál, akéttségben esés, ahol nintsen se rend, se békeség, se öröm, se vigasztalás.. hanem minden féle rendeletlenség. és örökös iszonyuság lakik, ót az Istennek, meg változhatatlan gyülölsége ezekre a nyomorultakra, és ezeknek a nyomorultaknak, az Istenre, az ö igasságára. és hatalmára,


 Az olyan tüzes, és büdös köves tó, ahol az el véttettek türhetetlenségel. és dühöségel, szüntelen valo örökös kinokot szenvednek. ezek szüntelen valo haragban vannak a több el vettettek ellen, fö képpen azok ellen, kik okai veszedelmeknek, ezek a dühösök., szüntelen hiják a halált segittségekre, de ahalál oda nem menyen.

A sirások, és a fogaknak tsikorgatási ót meg nem szünnek. a féreg, mely lelkek üsméretit furdallya, soha meg nem hall, a tüz ót soha el nem aluszik, és soha el nem fogy. az évangyélium szerént, olyan mint a só, a mely által hatván minden részeiben, a meg vettetteket, rodhadatlanaká tészi öket, ugy hogy, soha meg nem szünvén az élettöl. meg se szünnyenek soha a szenvedéstöl.

II A kristus azt fogja mondani akárhozattaknak, menyetek el töllem átkozottak. az örök tüzre, mely az ördögnek készitetet. és az ö angyalinak, azon szem pillantásban, az örökké valo mélységben vettetnek.

Ezek a rettentö szók, két féle büntetést foglalnak magokban. a melyeket fognak szenvedni az el vettettek bokolban. akárhoztatásnak, és az érzékenységeknek büntetésit, akárhoztatásnak büntetése alesz., hogy örökösön el lésznek rekesztve az Istentöl. ugyan ez is lészen az ö leg nagyob kinyok, mert ugyan is, mitsoda nyomoruság hogy a mi magunk roszaságunkért, el valasztassunk attol az Istentöl. a ki örökös jova lévén az embernek, egyedül ö tehette volna ötet boldogá. ugyan ez is értelme ezeknek a szoknak. menyetek el töllem átkozottak.

Az érzékenységnek büntetése. magában foglallya mind azt, valamit fognak szenvedni az el vettettek, testeknek minden részeiben, ugy mint, az iszonyu kemény fájdalmakot, a melyeket érezni fogják. avéghetetlen kéttségben ejtö gondolatokot, a melyek szüntelen elejekben teszik a jelen valot, az el multat, és a jövendöt.

Az el multat, a melyben meg láttyák. a kegyelmeket, a melyekel viszá éltenek, ajót melyet el mulatták, a roszat, melyet követték, a jó intéseket, a jó példakot, és az üdveségre valo modokot. a melyeket haszontalanoká tették, ö magok.

A jelen valot, a melyben meg láttyák mind azokot a kinokot, a melyeket a teremptö. és a teremptet állatok szenvedtetnek vélek. irgalmaság nélkül.

A jövendöt, a melyben meg láttyák, mind azokot az örökös nyomoruságokot, a melyek ezerni ezer esztendök és saeculumok után is. mindenkor tsak ujak lésznek. ugyan ez is értelme ezeknek a szoknak. mennyetek az örök tüzre.

Kitsoda az, aki nem irtoznék enyi nyomoruságoktol. semmit pedig azokhoz nem tésznek., mivel az Isten eszerént adgya elönkben apoklot, a szent irásokban. az ö beszéde meg tsalhatatlan. az égnek, és aföldnek könyeb el mulni, mint sem ezekben nem esni azoknak. kik avétekben élnek. és abban halnak meg, mind azon által, kitsoda gondolkodik arrol, és ki igyekezik azokot el kerülni.

III Nem tsak avétkes tselekedetért. mennek pokolban, mivel abban aveszedelemben lehet tsak az akaratért is esni. vedel a maga akaratot mondgya szent bernárd, és nem lesz többé pokol. még azért is eshetnek abban, a midön szán szándékal adgyák magokat a veszedelemre, vagy olyan hivatalra, a mely nem Isten választása. a melyet tsak emberi tekintetért vették fel. és a melyre tellyeségel nem alkalmatosok. a midön magunk köteleségink iránt, tudatlanságban maradunk. vagy ha azokot tudgyuk is, de el mulattyuk, a midön tsak a magunk erejében bizván. nem kérjük akegyelemnek segittségit. vagy ha kérjük is, tsak. kevesé, és nem ugy a mint kivántatnék.

Hogy ha az Istent nem szerettyük, se afelebaratunkot, hogy ha alamisnát nem adunk, vagy ha adunk is de nem anyit a menyi töllünk lehetne, mind e kárhoztató vétek, akristus az örökké valo tüzre iteli azt, aki néki eledelt nem adot, amidön éhezet. a szegények személyekben, de mitsoda méltób még az itéletre az olyan, aki avétekben hadgya el veszni alelkeket. a kiket tartoznék meg segiteni, vagy akiket meg segithetné az Isten rendelése szerént.

A lágyság, és a maga hittség véghetetlen számuaknak okozák kárhozattyokot, a lágyság. mert az oka hogy el mulattyák köteleségeket. és tsak imel ámal kerulik el akisérteteket. akristus azt 
 mondgya, hogy a lágy melegüeket ki okádgya szájábol, a maga hittség, mert olyan reménséget ád nékik. hogy az Isten meg irgalmaz nékik., mihent akarják, vagy hogy penitentzia nélkül üdvezülhetnek.

A valoságos modgya hogy el lehesen kerülni ezeket akinokot, a, hogy rettegésel és félelemel munkálodgyuk üdveségünket, éllyünk a munkában, és a penitentziában, hogy eleget tehesünk az eddig valo vétkeinkért, és meg oltalmazhassuk. magunkot az ez után valoktol. adgyunk hálákot Istennek, hogy a vétekben valo létünkor, a halált reánk nem küldötte, hanem a penitentzia tartásra várt minket;

Mit nem tselekednék, és nem szenvedne egy kárhozot lélek, hogy ha az Isten evilágra valo jövetelét meg engedné néki, hogy eleget tenne vétkeiért,? semmi nem láttzanék néki sulyosnak, semmi nem lészen elöttünk is nehéz, tsak visgállyuk meg jól. mitsoda állapotban vannak az el vettetet lelkek. oh! leheté panaszolkodnunk. egy kis ideig tarto szenvedésért. a mely meg ment az örökös nyomoruságoktol, a melyekel az Isten fenyeget, szeresük ajókót melyeket igér, és semmit nem fogunk hajtani a világ fenyegetésire. se igéretire. se az életnek javaira, se nyomoruságira.

Oh! mely boldog öröké valoság a szenteké, oh! mely boldogtalan, akárhozattaké.! oh! Istenem., mert ate kegyelmed nélkül, nem élhetek jól azal adrága rövid idövel. a melytöl füg az egyik. és a másik öröké valoság. akristus Jésus nevében kérlek uram. ad meg azt a kegyelmedet. hogy szereselek. és örökké birhassalak.


 Szállyunk le apokolra még éltünkbe, hogy ha nem akarunk holtunk után oda le szállani, tekinttsük meg ótt azokot a véghetetlen számu lelkeket. kik ót égnek, és ót égni fognak örökké, olyan vétkekért, a melyek nem olyan nagyok mint a miéink, az Isten igasságának illyen keménységéböl meg tanulhattyuk. hogy ötet félnünk kell, és meg utálnunk avétket. kérjük az 
 üdvezitöt, a mi biránkot, hogy ez életben ostorozon. kimélés nélkül, tsak a másikában. légyen irgalmas nékünk. Ki lakhatik közülletek az emésztö tüzel.? ki lakik közületek, az örök 
 hévségekel.


6 napon 
A paraditsomrol


 I Mely szerelmesek ate hajlékid öröknek ura, kivánkozik és el ájul az én lelkem az ur pitvari 
 után. a szivem, és a testem örvendeznek az élö Istenben, mely nagy uram ate édességed sokasága, melyet el rejtettél atéged félöknek,


 A paraditsom olyan hely, ahol aboldog lelkek egészen láttyák az Istent. ahol ki nyilatkoztattya nékik titkait, és Istenségit, ahol meg részegitti öket házának bövségével, és agyönyörüségnek patakábol itattya öket, ahol bé tölti öket örömmel és ditsöségel, ahol. magával uralkodtattya öket, és örökös gyözedelmet vétet vélek, ellenségeken,

Ót fognak bé töltetni azal az igasságal. a melyet szomjuhozták, eföldön, nagy békeségel fognak nyugodni az Istennek kebelében, meg egyesülvén tellyeségel akristusal. ö véle egy tiszta lélekben. és anyaszent egy házban maradnak, ót az Isten minden mindenekben egészen, birván öket mint örökségit. a melyet maga vérén vette meg, és az ö közben járosága által. az Istenben, és azö Istenségében, mint egy el merültek.

Ót ök tellyes nyugodalomban vannak. és minden tselekedetek tsak a, hogy az Istent láttyák. ötet szeretik. és ki mondhatatlan örömel ditsérik, soha meg nem szünvén ettöl a foglalatoságtol. mert mentöl inkáb üsmerik ötet, annál inkáb szeretik, és mennél inkáb szeretik, annál nagyób gyönyörüségel ditserik, imádgyák, és kaptsollyák hozája magokot, az Istennek az ö véghetetlensége, és tekélletessége egészen el foglalván az ö lelkeket, bé tölti magával egész kivánságokot, ö is az ö világoságok, életek, jóvók, ditsöségek, és gyönyörüségek,

Tekélletességel lévén, az ö akarattya alá vettetve, tsak azt akarják a mit ö akar, tsak egyedül ötet kivánnyák, örökös háláadásokot adnak neki, bizonyoson tudván azt, hogy minden jovoknak ö a kut feje, és hogy mindent tölle vettenek, az ö lábaihoz teszik koronájokot, meg valván azt, hogy ökk magoktol tsak semmik, magokot mindentöl meg fosztván., mindent az ö kezeiben viszá adnak,

II Ótt vétek nincsen. se rosz kivánság. se gyengeség, se tudatlanság, se ellenség. se viaskodás. az Isten meg töröli szemeknek minden köny hullatásit. ót se halál nem lészen, se sirás, se nyomoruság. se éhséget, se szomjuságot, többé nem szenvednek, se ahideg. se a meleg nékik nem fog alkalmatlankodni, ugyan ót is elégedik meg kiki a maga sorsával, nem irigyelvén amásokét. szeretni fogja a mások boldogságát, és azon örülni fog valamint a magáén. akristusban mindnyájan láttyák egy mást, és nagy tekélletességel is szeretik egy mást az Istenben, ugyan ót hasonlok lévén az angyalokhoz, hasonlo tiszta életet is élnek azokhoz a menyei lelkekhez.


 Valamit eddig mondottunk, a még tsak leg kissebb részettskéje a szentek boldogságának. mivel a szem azt nem látta, a fül nem halotta. se az emberi elme azt soha meg nem foghatta, a 
 mit az Isten készitet azoknak kik ötet szeretik, egy olyan sziv, a ki szereti, és ohajttya az illyen nagy jókót, ezeket az igazságokot meg érti, de a testi, és földi ember, akinek a szive hideg, semmit nem érthet abban,

Egy kereszténynek, minden kivánságának, szándékának, tsak a felé a menyei haza felé kellene 
 sietni, dávid minden igyekezetét, tsak arra forditotta, és panaszolkodot eföldön lévö hoszas 
 bujdosásáért, szent pál azt kivánta. hogy meg menekedhessék. a testének tömlötzéböl, hogy 
 a kristusal lehesen., a ki abujdosását szereti, aki nem suhajtoz ez életnek nyomoruságin, az örök életet nem szereti, akí pedig nem ohajttya az örök életet, az, az Istent nem szereti, az Istent pedig nem szeretni halál. az olyan nem is imádkozik, mivel az imádság abbol áll, hogy a mennyet szüntelen ohajttsák, imádság nélkül pedíg oda nem érnek, az Isten tsak annak adgya magát aki keri, és aki zörget, mind ezeket a szivnek kivánsági viszik végben. ugy a mint kell.

III A kristus azt parancsollya nékünk, hogy minden nap kérjük az ö országának el jövetelét, hogy töröllye el belöllünk a véteknek uralkodását. hogy tsak egyedül ö birja szivünket, és mi 
 ötet birhassuk, epediglen tsak a mennyekben lehet meg, de ez az ország eröszakot kiván, és tsak erövel kell azt meg venni, tusakodván. rosz kivánságink ellen, ellene mondvan magunknak, hordozván keresztünket életünknek minden napjaiban, követvén annak példáit, a kinek szenvedni kelletet. hogy bé mehessen ditsöségében.

Hogy ha a küszködök. egy rothadando koronáért, és a világiak a földi jokért. anyi veszedelemre adgyák magokot. hogy ha olyan hoszas utakot, és nehéz munkákot vállalnak fel. kitsoda volna az,? a ki nem akarna szenvedni az örökös jóért, és koronáért.? mind azt, valamit lehetne szenvedni ez életben. nem hasonlithatni az örök elethez, a mely jutalma az szenvedésnek.

Mind azok kik azt mondgyak uram, uram, bé nem mennek azért mennyeknek országában., 
 mondgya a kristus, hanem tsak a mégyen oda bé, aki az én Atyám akarattyát követi, ha az 
 örök életet akarjátok birni., tarttsátok meg aparancsolatot.

Kérjed az Istent, hogy távoztasson el ateremtett állatoktol, a kikhez a szeretet kaptsolt tégedet, és adgya meg néked azt a kegyelmit. hogy nagy buzgoságal. ohajttsad ötet birni, az örök boldogságban, szeresed és kivánnyad nagy szorgalmatoságal. a kristus másodszori el jövetelét. mint a melyel ohajtották apátriárkák az elsö el jövetelét.


 Én vagyok mondá az Isten ábrahamnak, ate igen nagy jutalmad.


 Meg elégszem uram mikor meg jelenik ate ditsöséged


 Mondgyad dávid királyal, jerusálem lészen az én fö vigasságom.


 A mi nyájaskodásunk a menyekben vagyon; arra fordittsuk szivünket, mert ót vagyon a mi örökös boldogságunk.


 Nintsen itt maradando városunk, hanem ajövendöt keresük.


7 napon. 
Az Istennek, minden tselekedetinkben valo jelen létéröl.


 I Nézem vala szemem elött az urat mindenkor, mert jóbbómra vagyon nékem, hogy meg nemozdullyak, azért örvendezet az én szivem, és vigadot anyelvem, annak felette atestem is reménségben nyugszik.

Egy kereszténynek aleg nagyob hivatallya, hogy az Istent tekénttse, minden tselekedeteiben. hogy mindenben tsak azt kerese hogy ö néki tetzhessék. hogy mindenkor ahitnek szemeit azö törvényére, és akarattyára fordittsa. és ugy gondolkodgyék, tselekedgyék, szenvedgyen, imádkozék, és beszéllyen mint ha ötet láthatná.


 A régi patriarkáknak, profétáknak., aszent királyoknak., evala az ö nagy aitatoságok. noé 
 igaz és tekélletes ember vala, ez az Isten elöt jára. járj elöttem mondá az Isten ábrahámnak, ha tekélletes akarsz lenni mojses nem félt akirály haragjátol. mert ugy tselekedet, mint ha látta 
 volna aláthatatlant.


 Szent dávid azt mondgya, hogy Istentelenül nem tselekedet. mert minden itéleti az ö szine 
 elött voltak, és az ö igazságit el nem üzte magátol; abünösnek pedig meg ferteztettek utai, minden idöben, mert nintsen az Isten az ö szine elött. egy a szent atyák közül azt mondgya, hogy egy kereszténynek. anyiszor kellene az Istenröl, és az ö igazságirol gondolkodni, valamenyiszer lélegzetet veszen, vagy is inkáb szüntelen kellene arrol gondolkodni, mivel abizonyos, hogy avétekben azért esnek, mert az Istent el felejtik.

Az Istennek jelen valo létele nem tsak abban áll, hogy hidgyük azt, hogy az Isten mindenüt vagyon. és mindent látt, hanem még abban is. hogy szüntelen az Istenhez emelyük elménket, és hozája fordittsuk szivünket, de azt emelyük. az Istennek véghetetlenségéröl, és bennünk jelen létéröl valo élö hitben. fordittsuk hozája szivünket. az Isteni szeretetnek gyakorta valo tselekedetével. és olyan buzgo kivánságokal. hogy tsak ö néki akarunk tettzeni, tsak övé akarunk lenni, és ö érette mindent mást el akarunk hagyni.

II Az Isten jelen létéröl valo foglalatoság., az ö jelen valo létit tekinti, és aki az ö hatalma, bölcsesége, josága, irgalmasága, igassága, és atőb Isteni tekélletességei által munkálodik mindenüt, és az ö fiát akristust, ugy tekinttsük, mint olyat, aki prédikál, tsudákot tészen, imádkozik, szenved, és haldoklik, vagy ugy mint urunkot, üdvezitönket, közben járonkot, fö papunkot, és életünknek példáját,

Az Isten, akristusban tekint mi reánk, öbenne üdvezit minket. ö benne adgya minden hato segittségit, és tészen minket gyözedelmeseké. ö benne viseli gondunkot, és tölt bé 
 kegyelminek gazdagságival. ugyan erre akezdöjére ami hitünknek., kel is szüntelen vigyáznunk, valamint a szolga tarttya. szemeit az ura kezén, mert szüntelen valo szükségünk vagyon az Istenre., és hozája tsak a fia által mehetünk, egy szoval, ennek az üdvezitönek kezei közöt vagyon a mi igasságunk, szenttségünk. üdveségünk, és az örökké valoságra valo sorsunk.

Nintsen ennél semmi hathatosab hogy a vétektöl el távozhassunk. a jó erkölcsben eléb mehessünk, és hová továb jobban az Istenhez kaptsolhasuk. magunkot, de oh! mely nyomoruság.! mindenüt tsak az Istenröl, és akristusrol valo feledékenység uralkodik, reggeltöl fogva estig, gyermekségtöl fogva mind halálig, az emberek minden gondolattyokat. kivánságokot, tselekedeteket, avilágnak, a haszon keresésnek, anagyra vágyásnak, és a gyönyörüségnek adgyák, már se akristust, se azö evangyeliumát nem tanullyák, már mint egy, nem is üsmérik, oh! hogy lehetne az Istenhez menni, mivel el felejtik, azt az egyedül valo utat, a mely oda vezethetné, azt az igazságot, a mely meg világosithatná, és azt az életet, amely követteti az igazságot, és avilágoságot,


 III Két gonoszságot tselekedet az én népem, mondgya az ur, engem elhagytak az élö viznek kut fejét, és magoknak kutakot ástak, bé omlot kutakot, a melyek meg nem tarthattyák avizet. az Istent akor elhagyák. a midön ötet el felejtik, az igazsága elött szemeket bé hunnyák, és szivekböl kegyelmit ki zárják. és bé omlot kutakot ásnak akor, amidön ateremtet állatokban keresik haszontalanul aboldogságot, akik is a vizet meg nem tarthatván, a szivet sok felé oszttyák. és azt, a véteknek meg nyittyák, el vesztetvén véle a kegyelmet.

Hogy az Istennek jelen valo létit meg tarthassuk,. leg elsöb modgya a, hogy gyakorta kérjük tölle azt a kegyelmet, mivel az Istennek kell a mi elménkben jelenné tenni magát, a mi szivünket el foglalni, és abban irni szent törvenyét. a második a, hogy igen nagy magunkra valo vigyázásban kell élnünk, az Isten országa mi bennünk vagyon. ót kel azt keresni ha meg akarjuk találni. aharmadik a, hogy a sziv tiszta légyen avétektöl, valamint hogy a portol. a szem nem láthat, ugy a vétek is meg homályosittya a belsö szemet, és meg gátollya az Istenre valo figyelmetességet.

A negyedik a. hogy igen nagy tisztelettel. kell lenni az Istenhez, az ö joságához, igasságához, mindenhatoságához. és bölcseségéhez, az ötodik a, hogy valoságos szeretettel kell lenni az Istenhez, tsak arrol gondolkodnak. gyönyörüségel., a mit szeretnek. és a midön igen szeretnek valamit, mint egy természet szerént gondolkodnak arrol.

A hatodik a, hogy nem kell olyan hivatalokot fel válalni, a melyek igen el foglalnák az elmét, hogy ha tsak nem azIsten parantsolattyábol. vagyon, semmi a lelket ugy fel nem háborittya, se semmi ugy meg nem gátollya. az Istenröl valo foglalatosságot. mint a sok bajos dolog, amelyet gondolatlanul. vállalunk magunkra. és tsak emberi tekintetért, ahetedik a, hogy az elmét mindenkor egyaránsu mértékben tarttsuk. és meg gyözzük indulatinkot, akar mi történnyék, az ur, Illyés profétához. nem a nagy és sebes szélben, se nem arendülésben, se nem atüzben, hanem a tsendes szellöben szólla, meg akarván ezel mutatni, hogy a szivnek. békeségében nyilatkoztattya meg magát, lelkünknek.

Bizonyosok legyünk abban. hogy akár hol legyünk, de az Isten minket lát, nintsen rejték hely ö elötte. ha vétkezni akarsz. mondgya szent agoston. keress olyan helyt. a hol ne láthason és ótt tselekedgyed a mi néked tettzik.


 Az Isten az elmédben légyen. életednek minden napjaiban.


 Meg emlékeztem az Istenröl, és gyönyörködtem.


 Boldogok a tiszta szivüek, mert az Istent láttyák.


8 napon.
Hogy az embernek mitsoda gondgyának kel lenni az üdveségére.

I Egy kereszténynek nintsen se drágáb, se nagyob dolga. az üdveségenél, az Isten fia azért lett emberré, és azért holt meg, hogy azt munkálodgya, ö azt az Attya dolgának nevezi. ö azt a munkát éhezte, és a volt gyonyörüsége, nyughatatlanságal. várta annak bé tellyesedésit. szüntelen valo buzgoságal. kivánta meg inya szenvedésinek poharát, és a maga vériben valo meg keresztelkedésit, azért hogy végben vigye annak akarattyát, aki ötet. válttságunkra küldötte.

Hogy ha a kristus az üdveség dolgát. amaga egyedül valo dolgának tarttya, igasságos, hogy miis annak tarttsuk, ö mindent erre avégre. forditot, életét, halálát, tselekedetit, szenvedésit, titkait, mi még annál inkáb tartozunk arra forditani, minden tselekedetinket. és szándékinkot.

Az Istennek fia azért volt eföldön, hogy minket üdvezittsen, lehetnénké olyan esztelenek. hogy anapokot, esztendöket, és életünknek minden ideit el töltenök azüdvességünkre valo munka nélkül. mind azon által azt tselekeszik nagyob része akeresztényeknek, a kik mind más dologban foglallyák magokot., és nem abban a miért evilágon vannak. minden munkájok foglalatoságok. tsak idö töltés. hejában valoság. hogy ha azokot. az üdveségnek dolgához teszük, némellyek tsak nem egész életeket. avadászásban töltik, némellyek akereskedésben, 
 mások a dorbézolásban, agyönyörködtetésekben, de mint hogy el mulatták az üdveségnek dolgát, a mely mindenek felet való. részek sem lészen akristus országában,

II Mit használ valakinek ha az egész világot meg nyeri is, ha alelkét el veszti,? mitsoda árron veheti azt viszá,? avilág mostanában nékünk tsak gazdagságokot, gyönyörüségeket., és tiszteletet ád elönkben, a melyek mind tsak füstben mennek, a midön meg kel halnunk, ezek semmi haszonra nem lehetnek amás életre. söt még nagy akadályok az üdveségre. és a melyek tsak bajal. és gondal. terhelnek minket,

Mind azon által, olyan vakok vagyunk, hogy ezt a dolgot. a mely személyünket illeti. és másokra nem adhattyuk. atöb dolgaink utánra hagyuk, és arra a mi meg kopot életünknek tsak egy kis részecskéit szánnyuk, de azonban az a kis idöcskeis, a melyben vártuk hogy magunkrol gondolkodgyunk, el szalad tölünk. és azal ugy nem élhetünk amint akartuk volna, az el mult idök viszá nem jönek. és tsak a haszontalan bánatal maradunk, hogy addig élvén, az üdveségre gondunk nem volt.

Az eredete ennek avakságnak. avétektöl vagyon, és a földi dolgokhoz valo nagy gondtol, mint 
 ha az Isteni rendelésnek nem volna gondgya. mindenre, keresétek. elöször az Isten országát, mondgya akristus, és annak igazságát, és mind ezek hozá adatnak néktek.


 III Félelemel. és rettegésel munkálodgyatok ati üdveségtekért, igyekezetek inkáb azon, 
 hogy a jótselekedetek által bizonyosá tegyétek ati hivatalotokot, és választástokot, mert ezeket tselekedvén, soha nem vétkeztek, mert igy bövségel. szolgáltatik néktek. a mi urunk jésus kristus örök országában valo bé menetel.,


 Erolködgyetek bé menni a szoros kapun. mely az életre viszen, a mely is tsak azoknak szoros, akiknek kemény a szivek, mivel sokan kivánnak bé menni azon, mondgya akristus. de nem mehetnek. kerüld el azt az utat a mely egyenesnek láttzik lenni, mind azon által 
 ahalálravezet. bizatok akristusban. mert ö kezdette el bennetek a jó dolgot, ö is végezi el.

Az üdveségre valo gond nem egyéb. hanem hogy a vétket meg utállyuk, el hagyuk, és magunkbol ki irttsuk a penitentziával, hogy az Isten parantsolatit meg tarttsuk, ebböl áll az egész gondgya az embernek. ezért is lészen boldogá, ugyan tsak ezt is tarttsa leg szükségesebnek, aparancsolatoknak meg tartása pedig nem más. hanem hogy az évangyélium szerént éllyünk, a kereszttségben tett igereteket meg tarttsuk, hogy rendünkhöz illendö köteleséginket bé tölttsük, hogy minden erönkböl azon legyünk, hogy meg gyözhesük az üdveségnek uttyában lévö akadályokot.

A világ fiai sokal okosabbak. amunkájokban, mint sem avilágoságnak fiai. egy kis haszonért. a fáradságot nem tekintik, semmi nem tettzik nehéznek, még az életet is veszedelemre teszik, de az üdveségért, leg kiseb baj, el veszi kedvünket, amenyekben valo menetelt kivánnyák, de ugy hogy semmiben ne tellyék, mind azon által. akényes élettel nem lehet üdvezülni, a széllyes útt, aveszedelemnek uttya, és azoknak számok, kik azon járnak, véghetetlen,

Kérjük az Istennek azt a kegyelmét, hogy erött vehessünk magunkon, hogy ellene mondgyunk rosz kivánságinknak, éllyünk az imádságban, és a dologban, szeresük az olvasást, az évangyéliumrol valo gondolkozást, és a jó tselekedeteket.


 Távul vagyon. az Istentelenektöl az üdveség. mert a te igasságidot nem keresték.


 Imé most az üdveségnek napja.


 Hogy az örökké valo boldogságot el nyerhesük, nem lehet arrol eleget elöre gondolkodni.


9 napon
A vétektöl valo irtozásrol.

I A vétek szent agoston szerént nem egyéb, hanem egy olyan kivánság, beszéd, és tselekedet, mely az Isten törvényével ellenkezik., ez örökös, és meg változhatatlan törvény, amely elönkbe adgya, arendet, melyet kel tartanunk mindenekben, és a mely tilttya, annak meg szegésit, ez atörvény, nem tsak a nyelvnek, és a kéznek szab rendet, hanem asziven kezdi el, ugyan ót is kezdödik az engedetlenség, és a törvénynek meg szegése, ugyan abban is kel meg mutatni az embernek mindenek felet, az Istenhez valo engedelmeségit, és maga meg alázását,

Ugyan a szivböl is szarmazik avétek. mint maga eredetéböl, és onnét adgya ki magát, a szok. 
 és a tselekedetek. avéteknek tsak külsö eszközi, mivel a szivböl származnak arosz gondolatok. agyilkoságok. paráznaságok, lopások, hamis bizonyságok, káromlások, és ember szollások,

Az Isten törvénye egyaránsu képen tilttya a roszat, és parantsollya ajót, ez igy lévén, 
 vétkezünk ha azt tselekeszük amit tilt, és ha azt el mulattyuk a mit elönkben ád, egy szoval. akeresztenyi jó erkölcsnek, egyik része abból áll, hogy a roszat el kerüllye, a másika, hogy a jót kövesse.


 A véteknek valosága, abból áll, amidön tellyeségel akarunk élni ateremtet állatokal, holot az Isten. azt akarja, hogy mértékleteségel. élyen azokal az ember, szabad ö néki azokal élni szüksége szerént, de nem szabad azokban tenni örömét. és nyugodalmát. mert azok nem tehetik ötet boldogá, azok nem érdemlik, se ami tiszteletünket, se szeretetünket, ami lelkünk sokal drágáb azoknál, tsak az Istenért teremptetet, aki tsak egyedül méltó szeretetünkre.


 II Egy ember által jött bé evilágra abün, akiben mindnyájan vétkeztek, ezért is estenek mindnyájan az Isten haragjában. ezért is jött bé ahalál, és hatotta el az egész földet, aminden féle nyomoruság. ezt nevezik tehát eredendö bünnek, mert ebben a születéskor részesülnek, a mely ádám, vétkezésétöl fogvást. nemzettségröl, nemzettségre szál, minden fiaiban, és az 
 egész emberi nemzet részesül romlandoságában. ezert is mondgya az apostol., hogy ameg romlot természetért. haragnak fiai valánk.

A mi elsö atyáinknak vétke, két nagy sebet okozot lelkünknek. az elmének. tudatlanságát. és a rosz. kivánságot, vagy is aroszra valo hajlandoságot az akaratban, ezek akét veszedelmes eredeti mind azoknak avétkeknek, a melyekben esik az ember gyermekségétöl fogvást.

A vétek nyomorultá tészi az embert, még életében, az elméjit meg vakittya, a szivit meg ronttya. abban a kegyelmet el ólttya. az ördögnek rabjává tészi, az Istennek ellenségévé, és méltová az örökös halálra, nem tudgyátoké mondgya az apostol, hogy a hamisak az Isten 
 országát nem birják. mi érdemli tehát ugy meg a gyülölést, mint a vétek. egy kereszténynek mitöl kellene inkáb irtozni mint attol. a mi halált okozot az emberi nemzetnek,? a mi az örökké valo halálra vezet minket, és a mi oka volt a kristus halálának,


 A ki a mojses törvényit meg szegte. halálra itéltetet. minden irgalmaság nélkül. menyivel inkáb sulyosab büntetéseket nem érdemel az ollyan aki az Isten fiát meg tapodgya. és a testámentumnak vérit tisztátalannak, és semminek tarttya. és a kegyelemnek lelkét, boszuságal illeti.


 III A büntöl fuss, valamint akigyotól. mondgya abölcs, mert ha ahoz járulsz meg fog tegedet; annak fogai ollyanok mint az oroszlányé. a melyekel meg öli alelket, minden vétek olyan mint akét élü pallos, a mely egy tsapásal meg öli mind a testet, mind alelket, és el választtya az embert az Istentöl, az ö valoságos életétöl, a sebet pedig amelyet tsinál, más meg nem gyogyithattya hanem akristus, a ki is aminden hato orvos.


 A martyrumok mindnyájan jobban szereték élettyeket el veszteni. mint sem tsak egy vétket tselekedni. josef inkáb el hagyá apalásttyát, és rabságot szenvede, hogy sem vétket 
 tselekedgyék, jóbb azemberek kezeiben esni, mondá susánna. tselekedet nélkül, mint sem vétkezni az ur szine elött, követnünk kell ezeket apéldákot.

Hogy avétket el lehessen kerülni, szükséges. 1. hogy magunknak ne higyünk, és el kerüllyük az alkalmatosságot, és a veszedelmet. mert aki a veszedelmet szereti, el vész abban, 2. meg kel tanulnunk szorgalmatoságal. az évangyéliumi igazságokot, és köteleséginket, mivel a tudatlanság, eredete számtalan sok vétkeknek., 3. meg kel magunkban sanyargatnunk. rosz hajlandoságinkot, és a földi dolgokhoz valo kivánságinkot, hasonlo képen az ideig valo nyomoruságoknak félelmét is, mivel szent ágoston szerént, arosz kivánság, és a félelem, okai minden vétkeknek, 4. szüntelen kel gondolkodni az utolso végröl, ahalálrol, az itéletröl, pokolrol, és aparadicsomrol, 5. szeresük az Istent mint atyánkot. féllyünk tölle mint urunktol, és biránktol. 6. menyünk szüntelen akristus eleiben, valamint az ina szakadt ember, az ágyában. mivel ö örökös orvosa lelkünknek, ö halált szenvedet hogy a büntöl meg szabadittson, és ígazaká tegyen. Istení igazságal, kut feje lévén igazságunknak, ö is menthet meg egyedül avétektöl, és szabadithat ki, ha abban esünk.

Kérjük az Istent hogy utáltassa meg velünk avétket, és hogy töredelmeségel szányuk bányuk, hogy ötet meg bantottuk. minden kár vallásunk felet, a kegyelemnek el vesztésit kel siratni, a mélynek ellensége avétek, és tsak egyedül annak el vesztésit lehet helyre hozni aköny hulatásal.


 Inkáb kel engedelmeskednünk az Istennek mint sem az embereknek.


 Tekinttsük meg magunkot mint holtakot a bünnek, és mint élöket az Istennek, akristus által.


 Azok kik vétkeznek, meg feszittik ujontában a kristust szivekben.


 Mitsoda gyümolcsötök volt azért akor abünben. a melyet most szégyenlitek, mert annak vége ahalál.


 Jaj az olyan vakmerö léleknek, a ki el távozván te tölled oh én Istenem, azt reménli hogy valamely jobbat találhat helyetted.


10 napon
A penitentzia tartásrol.


 I Ha penitentziát nem tartotok. mindnyájan el vesztek, mondgya akristus., szükséges abünös embernek vagy magát meg büntetni, vagy hogy az Istentöl meg büntetessék, ö tsak 
 azoknak botsát meg akik magoknak meg nem botsátanak, azokal tészen irgalmaságot, akik magokhoz nem irgalmasok, és a kik magokhoz szent keménységel vannak, enélkül a vétek tellyeségel meg gyogyithatatlan., és örökké valo nyomorultá tészi a bünöst.


 A penitentzia tartás a szent atyák szerént. abbol áll, hogy sirasuk büneinket, és többé olyan vétkeket ne tselekedgyünk. a melyeket siratnunk kellene.. hogy ha életünket meg nem 
 változtattyuk. a vétket meg nem utállyuk. és az Istent nem szerettyük. akár minémü penitentziát tarttsunk. de a tsak hejában valo, és haszontalan lészen.

Vannak olyan szines penitentzia tartások melyek a szivet meg nem változtattyák, avéteknek ellene nem állanak. és a melyek tsak külsö képen valok, illyen volt ajudásé; vannak meg olyan gyengék, a melyek a szivet egy kevesé fel indittyák, de tsak egy résziben valtoztattyák meg, vannak meg olyan könnyen valok, a melyek el hagyatnak bizonyos vétkeket, de meg másokot engednek nevekedni helyekben, vannak olyanok., a melyek tsak ideíg valok. a melyek jol kezdik, de lassanként el lankadnak. és nem végezik ugy a mint kezdették, apedig igasságos dolog. hogy a penitentzia holtig tarttson. és mind addig valamég avétek ki nem irtatik.

II Mint hogy avéteknek eredete a szivben vagyon., szükséges hogy a penitentziát is a sziven kezdgyék el, és hogy onnét el terjedgyen atselekedetekre, és az életnek minden maga 
 viselésére., térjetek meg hozám mondgya az ur, tellyes szivetekböl, böjtel, sirásal, és jajgatásal, szagasátok el sziveiteket, és nem ruháitokot, ebböl áll a szivbéli penitentzia. a sanyargatások, és más egyebek, tsak külsö dolgok,


 Az orvoságnak ellenkezönek kell lenni anyavalyával, apenitentzia illendö nagyságu légyen 
 avéteknek nagyságához. azért akevélységböl fel fuvalkodot elmét meg kel alázni, atörvény ellen fel támadot testet meg kel sanyargatni, afosvénység által meg romlot szivet meg kel tisztittani az alamisnával, és a másokal valo jó tévésel, a mértekletlenséget aböjtölésel. és a töredelmeségel kel el törölni. anagy vétkek, nagy orvoságokot kivánnak. arosz szoktatások nagy eröszak vételeket.

Egy szoval apenitentzia, az anyaszent egyháznak. atridentinumi gyülésben valo tanitása 
 szerént. munkával valo kereszttség, és apenitentziának szenttségében, nagy töredelmeség. és munka után lehet az Istennek kegyelmét viszá nyerni, bünösök mondgya az apostol. 
 tisztíttsátok meg sziveiteket, keseregjetek. gyászollyatok, és sirjatok. ati nevetéstek siralomra fordullyon. és az örömetek keserüségre, alázatok meg magatokot az ur szine elött. és fel magasztal titeket.

III Dávid példája avaloságos penitentzia tartoknak, és a mi penitentziánknak hasonlonak kel. lenni az övéjihez. fö képen négyet abbol fel tehetünk. 1. készen vagyok uram mondá, készen, az ostorozásokra., jó szivel el is veszem mind azokot. a keserüségeket, és nyomoruságokot, a melyeket néked tettzik reám küldeni, 2. a keserüségem, és avétkem szüntelen szemeim elött vannak. el sem vetém szemeim elöl., a mit egész életemben kel siratnom. 3. meg vallom, és nem félek ki nyilatkoztatni hamiságomot, 4. az én vétkem szüntelen valo nyughatatlanságban tart engemet, ha valoságos töredelmeség volna szivünkben., ha az Istent szeretnök, és ha ugy utálnok avétket amint kivántatik, hasonlo gondolatokban volnánk, meg érzenök amagunk nyomoruságát, és tsak suhajtoznék ami szivünk.

A penitentzia nem tsak anagy vétkeket illeti, a tridentinumi gyülés azt tanittya, hogy a keresztényi életnek. szüntelen valo penitentziának kell lenni, nincsen olyan ember aki ne vétkeznék, de ha szinte találkoznék is olyan. aki meg tartotta volna akereszttségi ártatlanságát, mind azon által. tartoznék apenitentzia tartásban élni, elméjit, és érzékenységeit sanyargatni.

A penitentzia, atett vétkeket meg orvosollya. és az ez után valoktol meg oltalmaz, ez igy lévén. mint hogy nintsen olyan ember aki gyarlo nelégyen. és szüntelen ne tarthason a meg eséstöl, azért nintsen is olyan, a ki ne tartoznék penitentziában élni.

Ha szinte bünösök nem vománk is, a kristus a mi fejünk, és példánk, a ki maga volt az ártatlanság. penitentziát tartot, egész életében, mi azal tartozunk hogy hozája hasonlittsunk, és ötet kövesük. keresztes és penitentzia tarto életünkel, ezt ö nékünk parantsolya, tartozunk néki engedelmeskedni.

Folyamodgyunk gyakorta. akristushoz. aki véghetetlen irgalmaságu, kérjük tölle meg térésünket. kérjünk tölle élö hitet, penitentzia tarto töredelmes szivet, amely tele légyen a vétekhez valo gyülölségel, és szeretettel ahoz, akit anyiszor meg bántottunk.


 Hagya el abünös az ö uttyát, és térjen az urhoz. és könyörül rajta.


 Teremtsétek méltó gyümölcsét apenitentziának.


 Meg botsátattak néki sok bünei. mert sokat szeretet. öröm lészen az Isten angyali elött. egy 
 penitentzia tarto bünösön.


 Kimenvén pedig péter. keservesen sira.


 Az Istennek josága. minket apenitentziára hi.


 Oh penitentzia tartó, mit használ néked ameg alázás, ha életedet meg nem jóbbitod.

Akár mely nagy bajban és nyomoruságban valo eséstöl ne fély, tsak azal el kerülhesed az örökké valo kinokot.


11 napon
Hogy nem kel halogatni a meg térést.


 I Ne késsél meg térni az urhoz, és ne halogassad naprol napra, mert hirtelen eljö az ö haragja. és aboszu állásnak idején el veszt tégedet, ne mondgyad, az ur könyörületesége nagy, az én büneim sokaságának meg kegyelmez, mivel az ö haragja oly hirtelen le szál, valamint az ö irgalmasága

Holnap el fogom kezdeni azt mondod., de meg adgyáké azt a holnapot.? az Isten botsánatot igér néked, ha penitentziát tartasz, de arra más napot nem igér néked, mit tudtz belé hogy ha nem fogjáké néked mondani még ma ezeket a rettenetes szokot., esztelen, ezen az éttzaka viszá kérik lelkedet, és hová lész akor penitentzia nélkül, éskié lesz amit gyüjtöttél?

Nintsen semmi veszedelmeseb. mint avétekben maradni ha tsak egy keves ideig is. azon idö alat. az Isten ellen vagyunk, és kárhozatos állapotban., onnét tsak egy lépés pokolig, a mi életünk tsak egy tzérna szálon füg, ha az a tzérna el talál szakadni. örökösön el veszünk, ki tudgya, hát ha abban az orában hall meg a melyben vétkezet, a mint e sokakal történt. ez igy lévén, mitsoda nagy bolondság a vétek el hagyását, és a penitentzia tartást halogatni, az idö nem lévén a mi birtokunk alat, abbol nem parancsolhatunk.

Kezd el ebben az orában ajó életet, szünyél meg arosztol, és tanuly jót tselekedni, a meg térésnek halogatása, jele ameg vettetésnek. a mely vétket azonnal el nem törölik 
 apenitentziával. a másikára viszen. a másika aharmadikára, és az utolso mindenkor nagyob lesz az elsönél, mennél továb maradnak avétekben. annál inkáb meg vakittyák és meg keményittik magokot. a vakság, és a meg keményedés pedig. a penitentzia nélkül valo halálra viszen. a mely anyomoruságoknak nyomorusága, és atsendeség a melyben élnek avétek után, inkáb boszonttya az Istent szent chrisostomus szerént, mint sem avétek maga.

II A jó latornak példája tsak egyedül valo az egész szent irásokban, arra nem kel támaszkodnunk, mivel azö életének vége, meg térésének kezdete volt. és az utolso orája, hitének elsö orája volt, mihent meg világositaték, azonal magát meg üsméré, halálra magát érdemesnek vallá, és halálát. akristuséval együt ajánlá, és azt penitentziául vévé az Istentöl. büneinek elég tételire.

Gondollyuk meg, hogy mi történék az egész világal noé idejében, a sodoma lakosival ábrahám idejében. anthiokus kiralynak, minden sirásával valo penitentziáját meg veté az Isten, és nem nyerhete irgalmaságot. az esztelen szüzek, azért hogy idején készen nem valának, ilyen rettentö választ vevének. nem üsmérlek titeket.


 Munkálodgyunk tehát halogatás nélkül üdveségünkön, féllyünk attol, hogy az 
 irgalmaságnak ideje elne mullyék töllünk. az Istentöl kel várni ameg térésre valo akaratot. és magát a meg térést, mondgyuk jérémiás profétával, terits meg uram engemet, és meg térek, mert tevagy az én uram Istenem, az én üdveségem kezeidben vagyon, és minek utánna meg 
 téritettél volna. penitentziát tartottam, addig kel az urat keresni a még meg találhatni, és addig kel segittségül hini, a még közel vagyon.

Az olyan aki az Istent meg bántván, naprol napra halogattya a meg követést, ujontában meg bánttya halogatásával, el veszi tölle életének leg jóbb részit, a mely az iffiuság, vagy az egésségnek ideje., és tsak azt hagya meg néki, a mi már nem kel se a világnak., se arosz kivánságoknak, se az ördögnek, igy meg is veti az Isten irgalmaságának gazdagságit, és meg érdemli hogy az Isten is el hagya, és meg vonya tölle kegyelmét.

III A halál orájára halogatni a meg térést a mint sokan tselekeszik, a mint egy lehetetlen., leheté penitentziát tartani olyan idöben, a melyben semmit nem lehet mivelni, de söt még arrol gondolkodni is ugy történhetik, szent ágoston azt mondgya., hogy abetegnek. penitentziája, igen gyenge, és lehet attol tartani, hogy egy haldoklonak penitentziaja. meg ne halyon véle együt, én adhatok mondgya az olyan állapotban lévönek penitentziát, de nem biztathatom. ha azt akarod tehát hogy az Isten irgalmaságot tegyen veled, addig tarts penitentziát még egésségben vagy.

A meg térésre szükséges hogy a sziv meg változtassa hajlandoságit, ateremtett állatokhoz valo ragaszkodásinak ellene mondgyon. rosz szokásit hagya el, mindeneknél inkáb kezdgye az Istent szeretni, a keresztényi jó erkölcsökhöz kaptsollya magát. ha kevély volt. legyen alázatos, ha fösvény adakozo, ha tisztátalan, tiszta életü, ha haragos, kegyes, és türö, ha boszu álló, mindeneknek meg botsáson. és szerese ellenségit, mind evéghez nem mehet egy kevés idö alat, föképen olyan idöben a melyben a nyavalya el nyomja, ahaláltol valo félelem elméjit el foglallya, azon kivül, atestámentumárol, és a tselédiröl valo rendelés tételröl is kel gondolkodni.

Az illyen utolso orákon valo meg téréseket. leg inkáb, ahaláltol, pokoltol, valo félelem, és az emberi tekintet okozák. mint sem az Isteni szeretet. vagy a véteknek meg utálása. félnek az égéstöl, de nem avétkezéstöl, meg nem akarnak halni a szenttségek. nélkül. nem akarják meg gyalázni familiájokot, nem akarják azt hogy meg keményedeteknek, és meg átalkodotaknak tartassanak, de rend szerént avétek hágy el minket. és nem mi avétket. Ad meg oh! Istenem. azt a kegyelmedet, hogy továbra ne halaszam meg térésemet, hogy halálom orájára ne hagyam a meg térést. adgyad kegyelmedet hogy abünt el hagyam. és azt, ate hozád valo szeretetböl hagyam el.


 Mond el szivedböl ezeket az Istennek, fel teszem magamban, mostanában akarom el kezdeni meg térésemet. ez a felséges jóbb kezének meg változtatása,


 Ha az ö szavát halyátok, meg ne keményittsétek sziveiteket.

Mert hittalak és nem akartátok mondgya az ur, én is nevetek ati veszedelmeteken, és meg nem 
 halgatlak titeket.


12. napon. 
Az alamisnárol.


 I Adgy alamisnát amagad joszágábol, és egy szegényröl se fordittsad el szemeidet, mert 
 ugy, az ur sem fordittya el szemeit te rollad, valamint hogy az égö tüzet el olttya a viz, ugy 
 az alamisnais el töröli a vétket, adgyatok alamisnát, szerezetek magatoknak el fogyhatatlan kintset menyekben.

Az alamisnálkodás, mind az ó, mind az új törvénybéli parantsolat, aki ezt el mulattya, a törvényt meg nem tarttya, az üdveségnek ellene mond, és meg fogja hallani ezeket arettentö 
 szokot., menyetek el átkozottak az örökké valo tüzre, mert éheztem. ennem nem adtatok, szomjuhoztam. innom nem adtatok,

A nékünk igen nagy hasznunkra vagyon hogy ha alamisnát adunk, ugy olyan jó akarokot 
 tsinálunk, akik minket az örökös hajlékban fogadnak. interesre adunk ha alamisnálkodunk, a haszon száz annyi ez életben, és a másikában. az örökké valo ditsöség. az alamisna nem költtség. hanem jövedelem.

A szeretet arra kötelez minket, hogy ugy szeresük felebarátunkot valamint magunkot, de 
 akinek evilági jova vagyon, és láttya az attyafiát szükölködni, és bé zárja szivét ö elötte, miképen marad meg az Isteni szeretet abban.? agazdagság bövségének kel meg segiteni a szegények szükségit, ugy hogy, a gazdagok lelki szegénysége, meg segitessék, akristus Jésus szegényinek lelki gazdagságokal, és igy mindenek. egyaránsu állapotban lesznek.

Azt feleled annak a szegénynek. nagy soványon. aki tölled alamisnát kér, adgyon az isten neked, te ötet az Istenre küldöd, holot az Isten küldi ötet te hozád., hogy a te kezedböl vegye el. a mit ö nem akar maga néki adni. és amelyet, azért adta néked, hogy nékie adgyad.

II Az alamisna két féle, lelki és testi, az elsö a lelki szükséget illeti, mert a lelki élet mindennél 
 eléb való, alelki irgalmaságnak tselekedeti azok, hogy másokot tanittsunk, avétket vélek el hagyasuk. és ajó erkölcsre vezesük jó tanatsinkal, példáinkal, imádságinkal, és minden féle jó módokal.

A testi alamisna abbol áll, hogy a szegényeket táplállyuk. ruházuk, nékik szállást adgyunk, gyámolok legyünk, ha nyomorgattyák. meg segittsük, betegségekben gondgyokot visellyük, és mint hogy atest, alélekért alkottatot, a segittség a melyel ahoz vagyunk, ne más végre, hanem a léleknek. üdveségire legyen.

Az alamisna olyan mint a mag, aki nem vett, nem arathat, a ki keveset vett, keveset is arat, de aki sokat vett, bövséges aratást várhat, visgállyuk meg hogy mitsoda aratást várhatunk 
 alamisnáinkbol, azigaz bövségel osztogatta el jovait a szegényeknek, az ö igassága meg marad mind örökkön örökké.

Hogy ha nintsen miböl adni, leg aláb ajó akaratot kel az Istennek ajánlani, imádkozni azokért akik szenvednek, hogy az Isten segittségit küldgye nékik szükségekben, az illyen mind olyan drága alamisna, a mely aleg szegényebtöl is ki telhetik.

A gazdag, és a szegény esze találkoztanak, az ur teremptöje. mind egyikének, mind amásikának, a szegénynek, tsak ebben a mulando életben vagyon szüksége a gazdagra, de a gazdagnak szüksége vagyon a szegényre hogy örökké boldog lehesen, és ugy lehet azzá, hogy ha segitti, szent gergely a szilfához hasonlittya agazdagot, és a szegényt a szöllöhöz, a szilfa noha szép legyen is de gyümölcsöt nem hoz, a szöllö pedig ha gyenge is rakva vagyon a midön a szilfára vagyon támasztva, igy a gazdag is, segitvén a szegényt hogy el ne esék, részesül jó erkölcseiben.

Mi mindnyájan az Istennek szegényi vagyunk, hová lennénk mi, hogy ha ugy el vonná töllünk a szükséginkre valokot, valamint mi el vonnyuk a szegényekét,? senki azért szükségben nem eset. hogy sok alamisnát adot, de sokan estenek abban azért, hogy nem adtanak, a sárepta béli aszony, aleg utolso falat kenyerét is közlé aprofétával. azért a liszt, és az olaj, el nem fogyának többé házánál.


 III A ki a szegénynek nem ád, a kristusnak nem ád, bizony mondom néktek, valahányszor ezeket nem tselekedtétek vélek, velem nem tselekedtétek, akristus mind az egész vérit nékünk adta, és tsak egy darab kenyeret kér. töllünk, meg nem vonhattyuk tölle amit kér, hogy ha tsak jobban nem szerettyük nalánál azt, amit meg tagadunk tölle.

A kristus azt akarja hogy a szegényekel. mindent tselekedgyünk a mi töllünk ki telhetik, ezt pedig nem követtyük, hogy ha olyankor gyüjtünk joszágokot, amidön anyomoruságban láttyuk elveszni a szegényeket, nem is bizunk az Isten rendelésiben, a melynek kut feje ki merithetetlen.

A szegénynek kel adni a szükségen felyül valot. mivel az öket illeti. de a szükségen felyül valot, nem a tzifrálkodásnak, kevélységnek, torkoságnak, vagy a mértékletlenségnek kel el rendelni, mivel soha semmi nem elég ezeknek a rosz kivánságoknak., ezek mind a saját, mind a mások joszágit meg emésztik, hanem a felebaráti szeretetnek, alázatoságnak, és a mértékletességnek, egy szoval a szükségre valo, igen kevésre megyen, abövségel valo alamisna. magunkhoz valo szent fösvénység, és hogy másoknak sokat adhassunk, tselekedgyuk azt, hogy magunknak sokat meg ne adgyunk.

Nem kel alamisnát adni amás joszágábol, az illyen alamisna, égre kiálto vétek volna, leg elöbször is azon kezd el, hogy ad viszá a mi nem tégedet illet, az után adgy alamisnát, a melynek illyennek kel. lenni, elöször, hogy az örömest, és jó kedvel legyen, és ne ugy mint ha erövel vonnák ki a fösvénységtöl, másodszor, hogy még éltünkben adgyunk. mivel mitsoda jó neven vennék töllünk., hogy ha tsak. akor adunk, a midön már semmit nem birhatunk, harmadszor, az atyánk fiait kel segitenünk, ha szükségben vannak. a szegények közül, a kik jóbb erkölcsüek, azokot, akikel az Isten rendelésiböl, együt vagyon lakásunk, a kik joszáginkban laknak. meg kel elözni azokot a kik félénkek, és szemérmetesek, fel is kel ezeket 
 keresni. negyedszer, adgy alamisnát jó szivel, örömel, ne azért hogy lássák, abal kezed ne tudgya, a mit ajóbb kezed tselekeszik, a manna tsak éttzaka eset, és anap fel jötekor el olvadot, 
 öltözetek fel mint Istennek választoti., szentek, és szerelmesek az irgalmaságnak indulatiban, akegyeségben.


 Zárd el alamisnádot a szegénynek kebelében, és könyörögni fog éretted, hogy meg menekedgyél minden gonosztol, ne kövessed az olyanokot, kik ditsekedvén gazdagságokban, semmit nem találtanak kezekben holtok után, mert a szegényeknek képében, ök is semmit 
 nem tettek volt, a kristus kezében.

Visgállyuk meg magunkot Isten elött, hogy ha ugy tekénttyüké a szegényeket mint atyánk fiait, mint Istennek barátit, akiket a szenvedés által tisztittya, ha ugyé mint akristus tagjait, vagy ugyé mint magát akristust, hogy ha teszünké vélek mindanyi jót, a menyi töllünk ki telhetnék, és a menyivel tartozunk, kérdgyük meg ezeket amagunk lelki üsméretitöl, és azt fogja felelni hogy nem.


 Boldog ember az, aki értelmesen gondolkodik a szükölködökröl, és a szegényekröl, agonosz napon meg szabadittya ötet azur.


 A még idönk vagyon. mindenekel jót tselekedgyünk, fö képen ahitnek tselédivel.


 Hogy ha öket nem tápláltad, el vetted töllök az életet.


 A kinek a szive tellyes felebaráti szeretettel, annak mindenkor vagyon miböl adni.


 Adgyatok, és adatik néktek.


13 napon  
A szenvedésröl.


 I Boldogok azok akik akristusért szenvednek, aválasztottak része aszenvedés, és a kereszt, a ki semmit nem szenved, tarthat a meg vettetéstöl. aleg igazabb mi közöttünk, tsak aláb valo vétkes, és mindnyájan olyan nagy bünösök vagyunk, hogy meg érdemelyük abüntetést, és aszenvedést, azokot pedig el kel vennünk az Isten kezeiböl. nem ugy mint olyan birotol, aki ostorozásival el akarna minket veszteni, hanem mint olyan atyátol, aki azok által., a meg térésre akar minket kötelezni.


 A boldogságban valo létel, avilághoz kaptsollya az ember szivét. el felejteti véle az Istent, és vétkeit táplállya, ellenben pedig a szenvedések attol el távoztattyák, és az üdveséges 
 keserüségek az Istenhez, avaloságos boldogságához terittik, jó nékem hogy meg aláztál engem. hogy meg tanullyam igazságidot, ostorozd meg uram öket, és meg látod hogy hozád 
 térnek, mondá dávid.

A szenvedés meg gyarapittya a jó erkölcset, mert mint hogy a boldogság meg ronttya a szivet, és kevéllyé teszi, ugy a szenvedés meg aláza azt, és bévéteti véle a kegyelmet, és követteti a jó erkölcsöt.

Egy szoval. a szenvedések, abüneink el törlésére küldetetnek reánk, mert a vétek nem tsak arra kötelez hogy az Istenhez térjünk, atöredelmeség által. hanem hogy még eleget is tegyünk az ö igasságának, etellyéségel. szükséges. és az elég tételen a Concilium. nem tsak azt a penitentziát érti a melyet apap ád. se nem tsak azt, a melyet mi adunk magunknak, hanem még mind azokot avilági nyomoruságokot is. a melyeket az Isten méltoztatik el venni büneinnek botsánattyára. akristus érdemi által. a midön azokot alázatoságal, és békeségel szenvedik.


 Igaz vagy uram. és igasságosok ate itéletid, itt égess, it vagj uram., és ne kimély engemet bünöst, boldog lészek, hogy ha az ideig valo szenvedésekel, elkerülhetem. az örökké valokot, a melyeket meg érdemlettem.


 II Az Évangyélium tsak kereszteket igér, mivel a sok nyomoruságok és szenvedések által 
 kel bé mennünk az Isten országában. és az ur azt ostoroza, akit szeret, az Isten akor ugy bánik velünk mint fiaival. ugyan arrais hivatattak ahivek.


 A mi most a mi háboruságunkban, és szenvedésünkben, egy szem pillantásig valo és 
 könyü, a felette igen fö modon aditsöségnek örökké valo nagy voltát szerzi mi bennünk, mindent valamit szenvedünk ez életben, akár bünösök lévén, akár igazak. de azt nem lehet hasonlittani, se a vétekhez a melyet meg botsátanak, se a kegyelemhez se avigasztaláshoz, 
 mellyeket Isten ád ez életben., se az örök ditsöséghez, mellyet igér a másikában, a szivemben valo fájdalmim, sokasága szerént, ate vigasztalásid örvendeztették az én lelkemet

Senki közülletek ugy ne szenvedgyen mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy mint gonoszt tselekedö, hanem ugy szenvedgyen mint keresztény. az az. valamint a kristus szenvedet, és azért ditsöitse az Istent, valamint aproféták.


 Hol vagyon a mi hitünk, hogy semmit nem akarunk szenvedni, és mind azon által. a 
 szenvedésért valo jutalomra vágyunk,? pirullyunk azért, hogy ollyan kényes tagjai vagyunk atövisel koronáztatot fejünknek. akristus fájdalmakot szenvedö ember, és mi agyönyörüségekben akarunk élni.


 III Tekintsünk ahitnek el kezdöjére, és el végezöjére akristusra, aki a tsendes és boldog élet 
 helyet. el szenvedte akeresztet. meg vetvén a gyalázatot. azért hogy lelkünkben el ne fogyatkozunk, akristus szenvedet érettünk. példát hagyván nékünk. hogy az ö nyomdokit kövessük.

Szükséges volt a kristusnak szenvedni. és ugy bé menni ditsöségében, magát fel áldozta érettünk a kereszten, és ugy érdemlette meg nékünk akegyelmet. az ö benne, a keresztnek., és a szenvedésnek kegyelme, ez a kegyelem a szenvedésben vévén eredetét, a szenvedéshez valo szeretetet is gerjeszti fel bennünk, hogy ha tehát szenvedni nem akarunk, ellene mondunk akegyelemnek, a mely minket keresztényeké tészen, és annak az örökségnek. a melyet nékünk 
 érdemlet, ugy meg foszttyuk magunkot is. akristusért valo szenvedésnek ditsöségétöl. és vígasztalásátol. a mely olyan nagy egy szent doktor szerént, aki azt mondotta. hogy jobban szerette volna a tömlötzben lenni szent pálal, mint a menyekben az angyalokal.

Ha szenvedni nem akarunk. ellene mondunk az örömnek. a melyet okoz a keresztényi sirás, a melyröl azt méri szent agoston mondani, hogy kedveseb minden világi gyönyörüségeknél; ugy tettzik némelykor mint ha akristus tanitványi el volnának nyomatva. a nyomoruságok alat, mind azon által. a szenvedések közöt. tellyesek öromel, és vígasztalásal., mert az, az Isten rendelése.

Ellenben pedig a világ fiai, a kik mint ha vigasságban volnának, a keserüség emészti öket. avigasságot tsak külsö képen kostollyák, tsak a szájok nevet. de a szivek nyughatatlanságban vagyon. nintsen békesége az Istentelennek mondgya az ur.

Ugy kel tekéntenünk ez életben valo betegségeket, és nyomoruságokot, mint az Istennek anyi rajtunk valo irgalmaságát, aki azok által akarja meg gyözni keménységünket. és penitentzia 
 tartatlanságunkot, meg tisztit minket az ur, a magoságbol. tüzet botsátot az én tsontaim közibe, bánatal emésztet engemet.

Üsmérjük meg magunkban. a szenvedéseknek boldogságát, imádgyuk a meg feszitetet kristust, kérjük néki azt a kegyelmét, hogy részesülvén ez életben az ö szenvedésiben, részt vehesünk amásikában. az ö ditsöségében.


 A ki utánnam akar jöni, mondgyon ellene magának. visellye keresztét életének minden napjaiban. és kövesen engemet.


 Távul légyen töllem másban ditsekednem, hanem tsak a mi urunk Jésus keresztében.


 Bé töltöm azokot, a melyek héjával. vannak a kristus szenvedési az én testemben.


 Mojses jobban szereté az Isten népével sanyargattatni, hogy sem az ideig valo bünnek gyönyörüségében lenni,


 Mert még szintén anyira nem tusakodtál, hogy a véredet ki ontottad volna, abün ellen viaskodván. miröl panaszolkodol tehát.?


 A kristus kereszttye, a mi keresztünk nélkül minket nem üdvezit, egy kereszténynek azon kel maradni ö véle együt egész életében. nintsen még most annak ideje hogy a keresztröl le szállyunk.


14 napon
A vilagot valo meg vetésröl.

I Ne szeresétek avilágot, se azokot a mi a világban vannak, mert valami evilágban vagyon, atest kivánsága. a szemek kivánsága, és az élet kevélysége.

A testi kivánság abbol áll, a midön kivánnyuk, és szerettyük az érzékenységi gyönyörüségeket., sött még az olyanokot is, a melyeket avilág ártatlanoknak tarttya, példának okáért, találnak gyönyörüséget az ételben. szabad is ezel a gyönyörüségel élni atest táplálására, de nem szabad abban tartani aboldogságot, az évangyéliumban tilttya akristus a gyönyörüségnek szeretetét. hogy ha tsak azt az Istenhez nem fordittyák. mint örökös jónkhoz. agyönyörüség szükséges hogy olyan dologra ingerellyen amelyre szükségünk vagyon, de azal ugy kel élni. mint ha azal nem élnénk. minden ragaszkodás nélkül. ez igy lévén, soha sem szabad vétkes gyönyörüséget adni magunknak,

A szemek kivánsága nem egyéb szent agoston szerént, hanem az olyan dolgok látásának, és tudásának kivánsága., a melyek nem szükségesek, se üdveségünkre, se hivatalunkra, illyen a szem, fül ember, a ki mindent akarna látni és halani, ennek akivanságnak vége nintsen, és alkalmatlanná tészi az embert arra. hogy egyedül az Istenhez, és az ö igazságához ragaszkodhassék.

Az élet kevélysége az, a midön rendeletlenül kivánnyák avilági tiszteletet, és betsületet, a midön magunk felöl belsö képen sokat álittunk., a midön fele barátunkot meg vettyük. az egész sebek közöt, a melyeket tett avétek szivünkben. ebböl leg nehezeb meg gyogyitani, eminden vétkeknek agyükere, és ez a leg jóbb tselekedetekben is bé szivárkozik, ugy hogy észre nem lehet venni, az Isten meg engedi némelykor hogy az ö választati nagy vétkekben essenek. hogy meg mutassa nékik kevélységeket, és meg gyogyittsa öket azokbol. dávid, és akét elsö apostol, erröl példa, az ember nagyra születet, de nem szabad néki hogy azt magában., vagy a teremtet állatban kerese, hanem tsak az Istenben., akiben egyedül azt fel. találhattya.


 II Ha ki szereti evilágot. nintsen abban az Istennek szeretete, a kereszttségben ellene mondottunk avilágnak, azt fogadtuk az Istennek., és az anyaszent egy háznak. az angyalok, és akristus szolgai elött. hogy ellene mondunk a sátánnak. az ö tselekedeteinek, és pompáinak. tudni illik. az ördögnek, a világ fejdelmének. avéteknek, agazdagságoknak, és a hejában valoságoknak. melyek a világ pompái.

Meg igértük abban, hogy valamint akristus, ugy mi is az alázatoságban., szegénységben. engedelmeségben. és a felebaráti szeretetben fogunk élni. egy szoval az évangyélium szerént, a mely telyeségel ellenkezik emeg romlot világnak tartásával, epedig olyan igéret. a mely az atyák szerént. minden fogadásoknál nagyob. és amelyet nem lehet meg másolni.

Tsak anyi pedig, mint ha ellene mondanánk akereszttségünkben tett igéreteknek. és vett 
 kegyelemnek, hogy ha a világ szerént élünk. mindent valamit avilág szeret., azt nékünk 
 gyanoságban kel vennünk. hogy ha pedig néki akarunk tettzeni, a kristus szolgai nem lehetünk. szükséges hogy nékünk a világ meg feszitessék, és mi is avilágnak.


 Valakik az Istentöl születtek meg gyözik a világot, a mely tsak tsalárdság, ez a gyözedelem pedig ahitnek erejétöl vagyon, a mely gyözedelmesé tészen minket az ö hizelkedésin, és fenyegetésin.


 III Parázna lelkek, mondgya szent jakab. nem tudgyátoké, hogy evilág baráttsága ellensége az Istennek, valaki azért. evilág baráttya akar lenni, az Istennek ellenségévé leszen, nem 
 paráznaságé avilágot szeretni. és akristust el hagyni, a mi lelkünknek, egyedül valo férjét, aki oly kegyes szeretettel szeret minket, ö nem evilágbol valo, el is választotta attol. tanitványit.


 Két férj egymásal meg nem alkhatik, nem is lehet két urnak szolgálni. a kristusnak, és a világnak, a kristus tanitása ellenkezik a világ tanitásával, és aki akristusé akar lenni, tartozik 
 ellene mondani a világi szokásnak. ha a világ titeket gyülöl, mondgya akristus, tudgyátok meg. hogy engemet még ti elöttetek gyülölt,


 E világ el mulik, és azö kivánsága is véle együt. akristus azt mondgya, hogy nem könyörög avilágért, az az, az olyanokért akik tsak a világot szeretik, ellene kel hát mondani a világ tartásinak. és szokásinak, ha a kristusé akarunk lenni, mivel ö mindent fel áldozot érettünk. minden övé, mindenel is tartozunk néki.

Kérjük az Istent. hogy olttsa el szivünkben a világhoz valo szeretetet, és oltalmazon meg minhet tisztán. a vilagban valo meg romlástol. gondolkodgyunk gyakorta. a kereszttségi köteleségekröl., ujittsuk meg gyakorta az akori tet fogadásinkot. és igéretinket.


 Jaj a világnak a botránkozásokért.


 A kereszttségben. nem a világ lelkét vettük, hanem az Isten lelkét.


 Ne szabjátok magatokot a világhoz.


 Valaki az el veszendö dolgokhoz ragaszkodik. el is vész azokal.


15 napon
Az emberi tekéntetröl.


 I Minden aki meg vall engem az emberek elött, én is meg vallom ötet az atyám elött, ki 
 mennyekben vagyon, aki pedig engemet szegyenleni fog, és az én beszédimet, én is szégyenleni fogom azt, a mikor el jövök ditsöségemben.

Az emberi tekéntet, bizonyos félékenységböl áll. a melyért nem mérik magokot kereszténynek mutatni, szégyenlik ugy beszélleni és tselekedni a mint illik az Isten fiaihoz, nem mérnek az 
 Istenhez hajolni. azért hogy a világ elött valo betsuletet el ne veszesék, az ilyen félékenyeket is fogják a tüzes, és büdös köves tóban vetni, a paráznákal, és gyilkosokal.

Miért nem viszik végben a rendekhez tartozando jó tselekedeteket, és köteleségeket, és mulattyák el ajó ígyekezeteket, azért mert félnek. a mit mondátol, kivánnának ugyan az üdveségeken munkálodni, de mint hogy arra kevés társat találnak, vagy is azért igen kevesen ditsérik meg, azért azt nem is követhetik.

Ettöl vagyon az után. hogy oly mod nélkül kivánnak tettzeni, és hizelkedni másoknak, mindenben ditsérni és követni a sokaságot. nyilván, és alhatatosan kellene követni a jó erkölcsököt, és az évangyeliumi igazságokot., de inkáb tartanak az emberek itélettyektöl. mint az Istenétöl, ugyan ezért is felejtik el azt. a mivel tartoznak az Istennek. a kristusnak, az 
 anyaszent egy háznak, és az igazságnak, az Isten, mondgya a proféta. meg rontotta azok tetemit, kik az embereknek tettzenek, meg szégyenültek, mert az Isten meg vetette öket.

II Senki nem szégyenli a maga hivatallyát. és mesterségét. akár mely alá valo, és meg vetendö légyen, nintsen is olyan mesterség, a mely ne talállyon olyanokot, kik azt ne követnék emberi tekéntet nélkül. tsak abban hasznot lássanak, hat tsak egy kereszténynek kelé szegyenleni olyan hivatallyát. a mely oly tiszteletes, oly hasznos. és a melyben anyit remélhetni?

A jó erkölcsöt ugy kellé tekinteni mint valamely gyalázatos dolgot, és a vetket ugy, mint betsületre, és tiszteletre valot.? ilyen formában. mindenüt nagy gyözedelmeségben lenne. és a jó erkölcsnek el kelene telyeségel magát rejteni, enél pedig nem lehetne nagyob igasságtalanságot tenni, se ajó erköltsnek, se az Istennek. a ki is kut feje ajó erköltsnek.

Hát gyalázatos dolog volnaé az Istent szolgalni, és a betsületet az ördög részin kellé keresni? tsudálatos dolog, hogy az illyen gondolatol irtoznak, mind azon által azt nem szégyenlik, hogy ugy élnek, és tselekesznek, mint ha illyen gondolatban volnának.


 A haboruság, és a gyötrelem szállya meg a gonosz tévö ember lelkét, része lesz pedig aditsöségben, a tiszteségben, és abékeségben, minden jó tselekedönek, hogy ha el veszünk a világ meg szabadité minket? ha az Isten kárhoztat., attol meg menté minket? mitsoda vakság nagyobra betsüleni avakságban lévö emberek itéletit, az Isten itéletinél. a ki minden ható. és maga a böltseség,? és oly igen tartani azoktol, kik külsö képen, gyalázván bennünket, ditsérnek belsö képen. és attol nem rettegni, aki apokolnak tüzére vetheti mind a lelket, mind atestet.


 III Sokan atanáts urak közül hittenek a kristusban, de a farisaeusokra valo nézve, nem mérnek vala vallást tenni rolla, közönségesen, félvén attol, hogy ki ne üzetessenek a 
 synagogábol, tartozunk azal. hogy jót tselekedgyünk, nem tsak az Isten elött., de még az emberek elött is

Nem elég a, hogy valaki titkon legyen keresztény. nyilván kel vallást tenni, vagy el kel veszni, a nevezetes victorinus, akiröl szent agoston szól, erröl nagy példa, ez az orátor apogányságban öregedet vala meg, de végtire magában térvén, azt mondgya vala gyakorta az ö jó akarojának Simpliciusnak, tud meg hogy már mostanában keresztény vagyok, de tsak titkon mondá ezeket, mert nyilván nem meré azt meg vallani. az emberi tekéntet azt meg nem engedte néki.

Simplicius pedig mint valoságos jó akaró, azt felelé vala néki. hogy addig kereszténynek nem tartaná valamég az anyaszent egy házban nyilván vallást nem tenne, a keresztényi hitröl, victorinus, ezt tsak neveti vala, de vegtire, az Isten kegyelme meg szálván, észre vevé a maga vakságát, és mindenek elött vallást tett ahitröl, és azal nagy örömet ada az anyaszent egy háznak.

Egy igazán valo keresztény, félelem nélkül követi az Istennek rendelésit, és akarattyát. avilágiak, tsak a világ szerént viszik végben lelki hivatallyokot.

Add meg uram azt a kegyelmedet, hogy meg vessük az emberek itéleteket, te vagy uram a mi biránk, és tsak egyedül te tölled várjuk aditséretet, és a jutalmat.


 Bizonyságot szolottam törvényedröl a királyok elött, és azért meg nem szégyenültem.


 Az évangyeliumért meg nem pirulok.


 Nékem pedig leg kisebb gondom hogy tölletek itéltessem vagy akár kitöl.


 Az Isten nem a félelemnek lelkét adta nékünk, hanem abátorságnak, a szeretetnek. és az okoságnak lelkét.


 Ha a világnak tettzünk, a kristusnak akor nem tettzhetünk.


16 napon 
Hogy magunkban nem kell biznunk.


 I A bölcs fél, és el tér agonosztol., abolond által ugordgya és bizakodik. abölcs üsmervén amaga gyengeségit, tudgya honnét kel venni az erött, és ugyan azért is vigyázo, az esztelen pedig vak lévén, tsak magában bizik. és ugyan azért is vakmerö.

Ádám esetétöl fogvást. a Conciliumok szerént az ember magátol tsak hazugság. és vétek, néki az elméje vak, a szive meg romlot, aroszra hajlandó, és minden felöl gyengeségel környül véve, se elméjeben, se erejében nem kel néki bizni, mert leg gyakortáb az ö világos elméje tsak setéttség, és az ö ereje tsak hittség, és kevélység,

Az ember akor leg erösebb, a midön érzi amaga gyengeségit. mert akor az Istenhez folyamodik, a ki minden ereje, a mi gyengeséginkben mutattya meg leg inkáb az Isten hatalmát, szent pál bizonyos kisértetekben, magában nem bizván, az Istenhez folyamodik. és 
 ezt a vigasztalo válaszát veszi, elég néked az én malasztom.

Ebböl azt tanulhattyuk, hogy magunkban ne bizzunk, hanem tsak egyedül a kristusban vessük bizodalmunkot, mivel egyedül ö ami erönk, bölcseségünk, igasságunk, meg szentelönk, és 
 meg váltonk, ö nála nélkül semmit nem tselekedhetünk, és mindent tsak az ö hatalmátol veszünk,


 II Az Isten munkálodgya bennünk az akaratot és a tselekedetet, ugy a mint néki tettzik, ö 
 kezdi el bennünk ajót, ö is végezi azt el, semmi nem áll azon a ki akar, sem azon aki fut, 
 hanem a könyörülö Istenen, azért hogy aki ditsekedik. tsak az urban ditsekedgyék.


 Ha a Cedrus fák el dölnek, hát a gyenge nád szálak hogy ne dölnének el,? erösebbek vagyunké sámsonnál,? szentebbeké dávidnál? bölcsebekké salamonnál,? az apostolok közül 
 az elsö, a maga gyengeségetöl nem tartván, veszedelemben esik. és meg tagadgya az urát, 
 ha hittségében követtyük, esetiben is követni fogjuk,

Kaptsollyuk szüntelen valo alázatoságal akristushoz magunkot, folyamodgyunk gyakorta hozája, imádságinkal, és tsak egyedül, ötölle várjuk azt a kegyelmet, hogy a veszedelmet el kerülhessük, a kisértetet meg gyözhesük, hogy ugy elhessünk, szenvedhessünk, és ugy halyunk meg valamint ö, mivel ö nála nélkül tsak a veszedelmet várhattyuk magunkra, 
 vigyázatok. és imádkozatok. mondgya akristus. hogy kisértetben ne esetek, a lélek gyors, és atest gyenge.


 Szent péter, magában bizván., mindenre ajánlá magát, és meg tagadá mesterét, szent pál ellenben, tudván a maga gyarloságát., azt mondgya, hogy mindent tselekedhetik akristusban, aki ötet erösiti, és hiven meg marad a nagy veszedelmekben, ha szinte anyi Isteni szeretet 
 volnais mi bennünk, valamint ö benne, de azt meg tudgyuk. hogy azt a kintset tserép edényben hordozuk, ne bizzunk az edényben, hanem kérjük azt a ki tsinálta, hogy keziböl le ne ejttse, ne hogy el törvén, a benne lévö kints, el ne veszen.

III A kristus magais le borulván az attya elött, az olaj fák hegyén., szenvedése elöt, meg tanyit ezen példájával, hogy mit tselekedgyünk a veszedelemben, és akisértetben, noha ö légyen az Istennek mindenhato ereje, mind azon által fél, és retteg ahalálhoz valo közelgetésekor, és tsak a buzgó imádságal erösitti magát.

Minden ö benne meg vagyon, mind azon által könyörög, mint ha minden nélkül szükölkodnék, magára vévén gyengeséginket, meg akará nékünk mutatni, hogy az olyan valoságal erös, aki nem amaga erejében bizik, hanem abban, a melyet veszen az Istentöl.

Szent péter elegendö erösnek tartá magát, ahalál szenvedésire, és egy szolgálonak szavára meg esik, leheté az után az embernek amaga erejében bizni,? szükséges a veszedelemben lévö kereszténynek, hogy minden bátorságát. ne magában. hanem az alázatoságban, az Istenben valo bizodalomban, az imádságban, a veszedelem el kerülésében tegye, és mind azokban azokoságal valo vigyázásokban, amelyekre tanyitot minket akristus, és a melyekröl anyi példát adtanak nékünk a szentek. minden idökben.


 Soha szemeink elöl elne vessük a mi magunk gyengesinket, kerüllyük el mindenek felet a vétekre vivö alkalmatoságokot. és tudgyuk meg azt, hogy legg gyakortább, azok aleg veszedelmesebbek, a melyektöl. ugy tettzik hogy nem kellene tartanunk.


 Az alázatos lelküeket, meg segitti az ur.


 Ne légy bölcs te magadnál, félyed az Istent, és távozál el a gonosztol.


 Mondgyad gyakorta akristusnak. szabadits meg uram mert el veszünk.


 A ki magát fent állani álittya. meg lássa hogy elne esék,


 Mennél nagyob bizodalomban álittod magadot lenni, annál inkáb tarthatz az el rejtet törtöl.


17 napon. 
A szenttségekröl

I A sidó népnek valának szenttségei, akeresztényeknek is vannak, de a sidoké tsak olyan jelek valának, a melyek a meg váltot jelentették. akit igéretben adot vala Isten az embereknek, de amiéink, a már el jöt üdvezitönek jelei. és olyan módók, a melyek által részesit halálának gyümölcseibe, és szivünkben hinti kegyelmét.

Az ó törvénybéli szenttségek már el multanak,  mivel a titkok, a melyeket jelentették, bé tellyesedtenek. és akristust, akit igérnek vala, már eljött, és el hozta avaloságot. azok a 
 szenttségek. tsak külsö, és törvény béli tisztaságot adnak vala, de akristus mi nékünk el hozta a kegyelmet, a mely belsö képen meg szentel a szeretet által.

A kristus. hét szenttséget rendelt az anyaszent egy házában. a kereszttséget, bérmálást, az oltári szenttséget, a penitentziát, az utolso kenetett. a papi rendet. és a házaságot. ezek igen kevesen vannak. mind azon által sokal fellyeb haladgyák. az ó törvény bélieket, az ö tsudálatos erejekel. és hasznokal.


 Ugyan ezen szenttségek által kezd az embernek szivében formáltatni minden valoságos igasság. a kristus szenvedésitöl, és halálátol veszik minden erejeket, és hasznokot,

A kristus maga meg szenteli a lelket a ki részesül ezekben a szenttséges jelekben., a melyek minden bizonyal. kegyelmet okoznak azokban. akik azokat méltán veszik. akegyelem pedig nem áll a szenttségin annak a ki a szenttségeket osztogattya, mind azon által mentöl szenttyeb, annál több segittséget, és kegyelmet nyerhet annak, akinek osztogattya, egy okos, és tanult egy házi szolga, meg világosittya alelkeket., és meg üsmérteti vélek a szenttségek nagyságát. és erejét, egy Isten félö, és értelmes embernek. a kezében. a szent dolgok sokal hasznosabak.

II A szenttségek, ajó készületek nélkül nem hasznosok, hogy ha a láthatatlan kegyelem, 
 mondgya szent agoston., meg nem szentel minket belsö képen. mire valok nékünk a láthato szenttségek.? a melyek is meg nem szentelik belső képen az olyat, a ki azokot meg veti, meg vetik pedig akor., a midön azokat a világhoz valo rendeletlen szeretettel veszik, a mely szeretet oly igen ellenkezik az Isteni szeretettel, és akegyelemel.

Egy jól tett gyonás, és komunio, elegendö volna a mi meg szentelésünkre, mind azon által, menyi sok a gyonás, és mely kevés a meg térés, menyi sok a komunio, és mely kevesen vannak az olyan keresztények. a kiknek élettyek, meg egyeznék az évangyéliumal.? a penitentziának szenttségében, akristus halálának bélyegét kellene vennünk, de ezen szenttség után is, avétek szintén ugy uralkodik bennünk valamint annak elötte, ezért is vagyon, hogy avétek, mely a kereszt fán meg ölte ötet. még mostanában is meg öli azokban. kik viszá élnek ezen szenttségekel.


 Szent pál azt mondgya., hogy az, aki akristus testét eszi, és vérét isza. hirdesse halálát, meg halván maga magának, a világnak, és rosz kivánságinak, hogy ha pedig minek utánna. vették volna ezt a nagy szenttséget., még is tsak magokhoz, és rosz kivánságokhoz ragaszkodnak, meg mutattyák azal. ugyan azon apostol szerént, hogy kárhozattyokra ették, mivel akristus ugy megyen mint meg válto azokban kik méltán veszik. hogy meg szentelye, és mint biró, azokban kik méltatlanul veszik, hogy meg itélye, mi lehet rettentöb dolog mint a szenttségekhez járulni. minek elötte magunkot meg nem probályuk.

III Boldisár. a babiloniai király. tsak a jérusálemi edényeket fertezteté meg, és az Isten azért, irtoztato képen meg bünteté. menyivel inkáb vélitek mondgya. az apostol., hogy sulyosab büntetéseket érdemel, aki meg szeplösitti a szenttségeket, a melyek sokal szentebbek, az edényeknél, eszerént tselekesznek hát. azok, kik a szenttségeket veszik, de élettyeket. meg nem jobbittyak,

Tanullyuk meg, mitsoda ereje és haszna vagyon. a szenttségeknek., mitsoda tisztelettel kel azokhoz lenni, mitsoda hittel, alázatoságal, tisztaságal., és buzgoságal. kel azokhoz járulni. ha üdveséget akarunk abban találni, és nem itéletet, a szenttségek a mi szenteltetésünkre rendeltettek. legyünk tehát szentek. készületinkel, minek elötte azokot vegyük. de legyünk még szentebbek, minek utánna azokot vettük.

Hálállyuk meg az Istennek., hogy a szenttségekben. az üdveségnek, és a kegyelemnek kut fejét adta nékünk. siránkozunk azon. hogy mitsoda gondolatlanul. járultunk azokhoz, és tartottuk meg akegyelmet, visgállyuk meg valoságal., hogy miképen éltünk a szenttségekel, és ha azokal viszá éltünk, vigyázunk. hogy ez után olyan szent dolgokhoz valo méltó készülettekel járullyunk.

Emlékezünk meg ezekröl a szép szokról, a szent dolgok, tsak a szenteket illetik. kérjük a kristusnak kegyelmét, hogy minek elötte a szenttségekhez járulnánk. azokhoz ugy készüllyünk. a mint kivántatik., hogy mértékleteségben, és vigyázasban élyünk, minek utánna azokot fel vettük., és hogy mindenkor ugy járullyunk azokhoz, mint ha mindgyárt meg kellene halnunk. mihent azokban részesültünk.


 Vigyázatok arra, hogy az ebeknek ne adgyátok a szent dolgokot, és a sertések eleiben ne hányátok a gyöngyöt. hogy lábok alá ne tapodgyák.


 Boldogok azok. kik ruhájokot a báránynak. vériben meg mosák. hogy részek légyen az életnek fajában, és annak gyümölcsét vehesék. agyümölcs jelenti a szenttségeket.


 Vannak olyan keresztények. kik ahiveknek nevét viselik, és akik valojában nem azok. illyenek pedig azok, kik meg szeplösittik a kristus szenttségeit.


18 napon
A Szent Mise áldozattyárol.


 I Nagy az én nevem a nemzetek közöt mondgya az ur, és minden helyen áldoznak nekem, és tiszta áldozatot mutatnak bé az én nevemnek, amisének áldozattya, a melyben egyedül az Istennek legg nagyób, és legg fövebb vallást teszünk, emlékezete, és gyakorlása annak az áldozatnak, a melyet akristus ajánlot az Istennek a kereszt fán.

Ez egy áldozat, akereszt fán lévö áldozattal. ugyan azon pap is ajánlya. az ugyan azon aldozatot. akristus aki magát fel ajánlotta. büneink el törlésére, véres halálával, de immár többé vérit ki nem ontván, az anyaszent egy háznak hagyta ugyan azon testét, és vérét, hogy ajánlya. az atya Istennek világ végezetig.

Abban az áldozatban. az ö teste jelen vagyon. a kenyernek szine alat, és az ö vére, abornak szine alat, az ö halálát jelenti pedig, ezen szenttséges jeleknek, egymástol valo külön létek, az ó testámentumbéli áldozatok, a melyeket ajánlanak vala az Istennek, tsak jelek valának, a mise áldozattyában pedig, akristus magat egészen ajánlya, és áldoza az egész tagjaival, és az egész anyaszent egy házal, és abban, az anyaszent egy ház magát ajánlya ö véle együt, ez igy lévén, a szent misében. szükséges hogy mi magunkot is áldozuk, a szenttséges áldozattal.

II A Misének áldozattya., magában foglallya valoságal. azó testamentumnak négy féle áldozatit, 1. az egész áldozat, mivel abban a kristus egészen ajánlya magát az attyának, és meg 
 mutattya hozája valo szeretetét, 2. a meg engesztelö áldozat, mivel akristus abban ajánlya 
 magát, hogy büneinket el töröllye, és ha oly boldogok vagyunk, hogy azon az áldozaton jelen lehetünk, félelemel, tisztelettel, töredelmes, és alázatos szivel, ótt irgalmaságot veszünk, mert az ur meg engeszteltetvén [meg-engeszteltetvén], ezen áldozat által, apenitentzia tartásnak ajándekját adgya, és büneinket meg botsáttya.

3. Az a háláadásnak áldozattya, akristus abban ajánlya magát, hogy hálakot adgyon az attyának, minden jó téteményiért, 4. az a meg nyerésnek áldozattya., akristus abban ajánlya 
 magát, hogy nékünk szükséginkre valo kegyelmeket nyerhessen. ezen áldozattal, tekélleteseké tette örökké azokot, akiket meg szentelt, ez olyan vendégség, a hol az áldozattal. tápláltatunk

Ezen az áldozaton szükséges a Communio. mivel a Communio által, az az, akristusal valo meg egyesülés által. veszik annak gyümölcsét, ám bár az a Communio tsak élö, és buzgó hitböl, és szeretetböl ályon is, de nagy hasznos, és valoságos lészen, vagy akár a szenttséget magát vegyék, hogy ha illendö állapotban vannak.

III A legg jóbb és hasznosab módgya a mise halgatásának a, hogy meg egyesüllyünk szivel, és lélekel a papal, kövessük ötet a menyiben lehet, mindenben a mit mond, és tselekszik. azon imádságot mondgyuk el véle. kérjünk botsánatot Istentöl amidön ökér érettünk. ajánlyuk véle együt, a midön akristust ajánlya az attyának, adgyunk hálát, és kérjünk szükséginkre valo kegyelmet, a midön ö kér, és hálát ád, elegg jóbb modgya. a mise halgatásának. noha egyedül nem tsak e jó, és hasznos.

Hogy akristust ajánlhasuk, és ö véle magunkot is, szükséges hogy meg testesüllyünk ö benne, legyünk élö tagjai az ö testének, és az ö lelkét birjuk, hogy pediglen ö véle áldozhasuk magunkot, szükséges hogy meg halyunk a világnak. és magunknak. legyunk készen, ö érette adni javainkot, egésségünket, életünket, és olyan életet élyünk, a mely meg egyezék ilyen szent szándékal.

Az anyaszent egy ház azt akarja, hogy nagy belsö figyelmeteségel, és vallási buzgoságal legyenek jelen. azon a szent áldozaton. enélkül pedig bé nem töltik az ö parantsolattyát ugy a mint kivántatik, a ki is nem akarja, hogy a fiai sidó modra bányanak ilyen szent dologal. és hogy tsak testel legyenek jelen a templomban, ót akövek is tsak olyan formában vannak, valamint hogy tartozunk az Istent imádni, és néki áldozni. lélekben, és ígaságban. az anyaszent egy ház is azt akarja, hogy ezen anagy áldozaton, lélekben, és igasságban legyünk jelen, más képen tsak szájal, tisztelnök az Istent, és a szivünk, távul volna tölle.

Menyünk el a szent misére legg gyakraban amint töllünk lehet. és a menyiben köteleségünk azt nékünk meg engedik, mert semmi ennél jóbban az Istenhez nem kaptsol; ne legyünk ót jelen tsak szokásbol, hanem figyelmeteségel, hittel, és buzgoságal. ugy halgasuk. mint ha akálvária hegyén látnok a kristust meg halni a kereszten, keszüllyünk ahoz, az imádságal., penitentzia tarto elmével, kivánván el válni avilági dolgoktol., és magunkot ugy a kristushoz kaptsolni, hogy semmi ö tölle el ne választhasson.


 Tselekedgyétek ezt, az én emlékezetemre.

Az áldásnak pohára. a melyet meg áldunk, a kristus vérében valo részesülés, és a kenyér, 
 melyet meg szegünk, az ur testében valo részesülés.


19 napon
A Malasztokal való élésröl.


 I Arra intünk titeket mondgya szent pál. hogy az Isten malaszttyát hejában ne vegyétek, akegyelem olyan világoság, a melyet az Isten hinti lelkünkben, és fel gerjesztöje annak a szent 
 szeretetnek, a mely meg heviti az akaratot, az is szereteti velünk amit az Isten parancsol, és el kerülteti a mit tilt, ugyan az is tekénteti velünk az Istent ugy, mint a mi szivünknek Istenét, és örökös részünket.

A kegyelem szereteti alélekel amenyei dolgokot, és utáltattya meg véle a világi mulattságokot; ugyan az is tészi az igasságban, a kegyelem olyan szükséges ajó életre, valamitsoda szükséges a lélegzet vétel a természet szerent valo életnek, az el vonnya az ember szivét a vétekhez valo ragaszkodástol, a meg is gyógyittya a nyavalyákbol, és sebekböl, melyeket okozot avétek, atermészetnek, az erött ád, és fellyeb emeli az embert, és abban az állapotban tészi, hogy munkálodhatik az Istenért, és az üdveségiért, követvén ajó tselekedeteket, és a keresztényi jó erkölcsöket.

Minden féle kegyelem. ingyen valo irgalmasága az Istennek, azt a kristus, vére árrán nyerte, és érdemlette meg nékünk, azt senki meg nem érdemelheti, és az Isten azt, tsak ö általa adgya.

Nintsen semmi drágáb akegyelemnél, nincsen semmi könyeb mint azt el veszteni, se semmi nehezebb, mint azt viszá nyerni, az el vesztés után, féllyünk a midön azt veszük, mondgya szent bernárd, mert el veszthettyük, féllyünk a midön el vesztettük, mert talám viszá nem 
 nyerhettyük, de féllyünk még inkáb a midön viszá nyertük, mert ha még egyszer el vesztenök, sokal vétkesebbek volnánk, és az utolsó állapot, sokal roszab volna az elsönél.

II A kegyelem minden féle jónál nagyob. és drágáb, annak leg kisseb részit el veszteni sokal nagyob kár, mint ha az egész világ kintsét el vesztenök., hogy ha egy olyan szent gondolatot el mulatunk., a mely el forditana agonosztol, és ajora vinne, akor haszontalanná teszük egy részint, akristus  halálának érdemit,

Egy olyan sugarlás a melyet hüségel követünk, nékünk sok féle kegyelmeket szerez, a melyek meg nyeretik velünk, a joban valo meg maradást, de mint hogy viszá élünk a sugarlásal, azért kegyelmet sem veszünk, és nyomoruságban esünk, hogy ha egy jó indulatot ki rekesztünk szivünkböl, meg érdemelyük hogy meg fosztasunk egy olyan kegyelemtöl, a mely meg oltalmazot volna minket ahalálos vétekben valo kisértettöl, és ezt a meg fosztást, alelkünk 
 veszedelme fogja követni. a mely föld gyakorta esöt veszen, az az kegyelmet. és a mely tsak töviset terempt, a közel vagyon az átokhoz, és meg égettetik.

Hogy ha az Isten szamot. kér. egy hejában valo szóért, mit nem félhetünk anyi sok 
 kegyelemért, anyi sok igaságért, anyi sok szenttségekért, a melyeket haszontalanoká tettük, roszaságunkért,? nincsen semmi irtoztatob, mint a haszontalan szolgárol valo itélet, aki azért, hogy az ura pénzét el ásta, minden irgalmaság nélkül kárhoztatik, és akülsö setéttségre vettetik. a hüségtelen sáfárnak kezéböl ki vévé az ura a jószágát, mert azal vádoltaték., hogy a 
 jószágát el tékozolná, hasonlo képen bánnak mind azokal., akik az Isten kegyelmével viszá élnek.


 III Figyelmezetek arra, hogy valaki az Isten malaszttyát el ne mulassa. ma ha, az ö szavát 
 hallyátok, meg ne keményittsétek sziveiteket, menyi sok. ideje már annak., hogy szivünkben az Isten minket int, dorgál, fenyeget, és mi azt hallatlanná teszük, oh’ mely háláadatlanság e? tudgyuk meg azt, hogy mind akegyelemnek, mind avéteknek, bizonyos mértékje vagyon, az után meg érdemelyük. hogy az Isten el hagyon bennünket, az egész vétkek közöt, nintsen ollyan vétek, a melyet az Isten oly rettentö büntetésel büntetné meg, mint az ö malasztival valo viszá élést.

Ugyan ezt a vetket is hányá a kristus szemekre a korozáin, betsáida, és a kafarnaum béli lakosoknak, ugyan ezis tészi öket vétkesebbeké az itélet napján, a fertelmes sodoma. és gomora városinál, akeresztények pedig sokal. nagyob malasztokal. élvén viszá. sokal vétkesebbek, és inkáb meg büntetetnek.

Azok anyomoruságok a melyekben volt jérusálem, azért hogy meg vetette a kristust, és ellene állot évangyéliumának, tsak igen kevés példája azoknak a nyomoruságoknak, a melyekben lésznek örökké az olyan keresztények, kik viszá élnek az Isten malasztival; hogy ha a kristus tüz langjai közöt jö el, hogy boszut ályon azokon. kik nem engedelmeskednek az évangyéliumnak, mitsoda keménységel nem fog bánni azokal, kik minek utánna meg üsmerték volna az utat, és azigasságot, viszá térnek, és el hagyák a szent törvényt melyet nékik hagyot.

Az imádságal nyerik meg a malasztot, és ez az imádság inkáb áll a szivnek kivánságibol, és suhajtásibol, mint sem a szóból, a mely tsak külsö jel; szüntelen kel azt kérni, hittel, alázatoságal. szorgalmatoságal., és mint egy eröszakosan, mivel a szükséges. minden idöben, és minden dologban. azt reménségel kel várni, és hüségel meg tartani, azt nevelni kell. nagy buzgoságal. a jó tselekedetekel, és a vétek el kerülésével, mivel azt a vétek veszteti el velünk.

Járullyunk azért a kegyelemnek királyi székéhez, hogy irgalmaságot nyerjünk, és kegyelmet 
 talállyunk, alkalmatos segittségre, enged meg uram véghetetlen irgalmaságodbol, hogy ate kegyelmed magtalan ne légyen bennünk.


 Vezére voltál uram, mondá mojses, irgalmaságodal. népednek, melyet meg szabaditottad, és hordoztad ötet. eröségedel, a szent lako helyedre.


 Jesus pedig nevekedik vala böltseségben., és idöben, és kedveségben Istennél. és embereknél.


 A kegyelmet, és az igazságot, a kristus hozta el nékünk.


 Én lelkem áldgyad az urat, és soha el ne felejttsed az ö jó tétemenyit.


20 napon
Az idövel valo élésröl.


 I Most akellemetes idö, most az üdveségnek napja, az angyal vétkezet., és az Isten egy szem pillantásni idöt nem adot neki a penitentziára., az ember is vétekben eset, és az Isten hasonlo keménységel bánhatott volna véle igasságal, de azt nem tselekedte, hanem ez életnek idejét adta néki apenitentzia tartásra,

Nincsen semmi drágáb az idönél, mind azon által semmire kevesebet nem hajtanak mint arra, az életet, vagy ahejában valo tselekedetekben töltik el, vagy arosz tselekedetben, vagy olyat mást tselekesznek, nem azt a mit kellene, mind azon által. ami. boldogságunk. vagy veszedelmünk azon áll, amint az idövel élünk. de oh ! mely vakság ? nagyob része az embereknek, az örökké valoságnak kapujáig el mennek, még is nem tudgyák mire adatot nékik az idö, anapok, aholnapok, és az esztendök el telnek. és senki nem gondolkodik azokrol.

Hogy az idöt, érdeme szerént lehesen meg betsülni. szükséges három dologra vigyázni, 1. hogy akristus. egész életét, munkáit, szenvedésit, és halálát, tsak arra forditotta hogy meg érdemelye nékünk azt az idöt, a melyet el vesztünk, és ha azt roszra fordittyuk., akristus titkai, haszontalanoká lésznek nekünk, 2. hogy egy oráig tarto jol el töltöt idö, meg szabadithat minket az örökös kintol, a melyet érdemlettünk, és meg nyerheti a mennyet, a melyhez érdemletlenek voltunk. 3. hogy nintsen olyan kárhozot lélek, aki nagyobra nem betsülené azt az orát a melyet oly könyen el vesztünk, a világon lévö minden országoknál, hogy ha az Isten meg engedné néki azt. a penitentzia tartásra. azért millium esztendögik szenvedne örömest, tsak azt meg nyerhetné ha lehetne, de azt soha meg nem nyeri.


 II Az idö rövid, evilágnak ábrázattya elmulik, azért a még idönk vagyon., mindenekel jót 
 tselekedgyünk., föképen a hitnek tselédivel. meg ne szünnyünk pedig a jó tselekedettöl., mert gyümölcsét veszük. annak idejében. szorgalmatosan tselekedgyed valamit akezed 
 tselekeszik, mert se tselekedet. se okoság. se bölcseség, se tudomány nem lészen akoporsoban ahová futunk


 A kristus siratá ajérusalem el romlását. mert se meg nem üsmérte, se nem élt azal az idövel, a melyben az Isten meg látogatta, valami ezel a nyomoru városal történt. példáza azt, a mi velünk is fog történni, mivel tsak el hagyuk az életet folyni, s’ fel nem nyittyuk szemeinket az Istennek anyi sok jó voltára, és irgalmaságára, a melyek környül vesznek bennünket, és az ö igasságának, és boszu állásának anyi sok jeleire, a melyekel. tele a világ, és a melyek fenyegetnek minket, hogy ha jora nem fordittyuk, és nem élünk malasztival. és látogatásival.


 III Meg lássátok. azért mondgya az apostol, hogy óva járjatok, nem ugy mint esztelenek, hanem mint böltsek, meg váltván az idöt, hogy az idöt meg lehesen váltani, meg kel térni, ellene kel mondani agyönyörüségeknek. magunknak, ahejában valoságoknak, arosz kivánságoknak. a magunk akarattyának, eleget kell tennünk, sanyaru, és penitentzia tarto életünkel, az Isten igasságának, és helyre hozni az el vesztet idöt, buzgob szeretettel. lelkünknek keserüségében gondolkodván el töltöt esztendöinkröl.

E szerént válttyák meg drága maradékit egy olyan életnek, amelynek leg szebb napjait avétekben tékozlották el, ha szinte kevés ideig tartanais azélet, tsak azt a keveset is nagy 
 hüségel, és buzgoságal fordittsák az Isten szolgálattyára, rövid idö alat. sok idöket töltenek 
 bé, a munkások kik tsak egy oráig dolgozának., hasonlo jutalmat vevének, mint azok, kik anapnak terhét, és hévségét viselték, de a midön, nem hogy meg térnének az Istenhez. hanem még követik arosz tselekedetet., akor idönek elötte ahirtelen valo halált várhattyák magokra, a mely halál el ragadgya mind azt az idöt. a melyet tsak hejában apenitentzia tartásra akarták tartani.

Tölttsük el jól azt az idöt., a melyet az Isten jó volta ád minékünk. az üdveségnek munkájára, elyünk jól annak minden szempillantásával, tsak anyi mint ha azt el. vesztenök, hogy ha azt nem fordittyuk annak keresésére, a mi bennünket örökösön boldogoká tehetne, ajánlyuk Istennek minden tselekedetinket, és szenvedésinket, akristus áldozattyával, együt, mely meg engeszteli az ő haragját, eszerént lehet tehát haszonal tölteni az idöt, igy is készülhetünk ajó halálhoz, és mehetünk bizodalomal a mi biránk eleiben.


 A kik az Istenhez meg térnek, azokban tellyes napok találtatnak.


 Szükséges annak tselekedetit tselekednem, a ki engem küldöt, mig nap vagyon, el jő az éttzaka, az, az, ahalál, a melyben senki nem munkálodhatik.


21 napon.
A jó példa adásrol.


 I Ugy világoskodgyék ati vilagoságtok azemberek elött, hogy lássák ati jó tselekedetiteket, és ditsoittsék az. atyatokot., ki menyekben vagyon, az egész felebaráti köteléségek. közöt, a melyekel tartozunk másokhoz. nintsen se szorosab, se ami anyira terjedne, mint ahogy másoknak. olyan jó példákot adgyunk, amelyek öket az Istenhez térittsék, és a rosztol el vonnyák.

Tartozunk fele barátunkot ugy szeretni mint magunkot, valamitsoda szükséges nékünk hogy mások lelki épületünkre legyenek, ugy nékünk is lelki hasznokra kel lennünk másoknak, jó erkölcsü példákot adván, az embereknek természet szerént szükséges atársaság. de annak atársaságnak, mindenkor ajóra kel lenni, és soha sem aroszra, azért valamint hogy semmi meg nem menti azt, aki a felebaráti szeretetet el mulattya, ugy semmi meg nem menti azt is, aki másoknak jó példát nem ád.

Ez a köteleség anyira terjed valamint a felebaráti szeretet, és valamint hogy tartozunk mindenkor szeretni felebarátunkot, ugy tartozunk is néki lelki hasznára lenni, mert mindenkor erötelen, és aroszra hajlando lévén, szükséges hogy szüntelen erösitesék ajó példa által.

Semmi nem közönségeseb mint ez atörvény, ezt által nem hághattya, se nagy, se kitsiny, se gazdag, se szegény, se atyafi, se jó akaro, se idegen, a jó példa föveb az alamisnánál, az alelket élteti, tsak bizonyos számuan vannak a testi szegények, de az emberek mindnyájan lelki szegények, mindennek vagyon szüksége a kegyelemre. és ajó erkölcsre, ajó példák melyeket adtanak aszentek azoknak akikel éltenek, az egész anyaszent egy haznak lelki épületire vannak még mostanában is, és mind világ végiig is azok lesznek.

II A példák sokal foganatosabbak abeszédeknél, azok a nagy példák, amelyeket látnak vala apogányok a régi keresztényekben, sokal többet meg téritének közüllök, mint sem 
 aprédikáciok, vagy atsuda tételek, mi a kristus jó illattya vagyunk, azért, valamik igazak, valamik szemérmetesek, valamik igazság szerent valok, valamik szentek, valamik jó hirüek, 
 ha mi joság, ha mi ditséretes, azokrol gondolkodgyatok, mondgya szent pál.


 A ti tsendes magatok viselése nyilván légyen minden embereknél, mondgya az apostol. 
 légy példája másoknak. a beszédben, anyájaskodásban, a szeretetben. a hitben., a 
 tisztaságban, mindenekben magadot adgyad például, mondgya meg másut az apostol., ajó tselekedetekben, a tudományban, atekélleteségben., a meg ért erkölcsben, a szolgák az uroknak engedelmeskedgyenek. mindenekben kedveskedök legyenek, nem ellen mondok, nem tsalárdok, hanem mindenekben jó hivek, hogy a mi üdvezitö Istenünk tudományát ékesittsék mindenekben.


 Az aszszonyok a férjeknek birtoka alat legyenek, hogy a kik nem hisznek is az ígének, a feleségek magok viselése által, ige nélkül meg nyeretessenek. az aszonyok tisztességes 
 öltözettel, szemérmeteségel, és jozanságal ékesittsék magokat, és nem fodoritot hajal, aranyal, gyöngyökel, vagy drága öltözetekel, ate leányod mondá szent hiéronimus egy keresztény anyának, ne lásson semmit olyat benned a mit követhetne vétkesen, emlékezél meg 
 arol, hogy annya vagy egy szüznek, akit inkáb kel oktatnod jó példa adásidal, mint sem 
 beszédidel.


 III Jaj annak aki mást meg botránkoztat, az, az, aki rosz példát ád, jóbb volna az olyanak ha 
 atengerben vetnék, mint sem botránkoztatására lenni ahivek közül aleg kisebnek is, arosz példa ahalálnak illattya ahalálra, a komédiák, vendégségek, tántzok. tisztátalan versek, rosz könyvek, énekek, szemérmetlenségek, mind ezek véghetetlen vétkeket okoznak, az olyanok, kik az illyeneknek kezdöi, számot fognak adni arosz példáért, melyet hagynak magok után. hogy ha a vétkekhez hasonlo nagyságu penitentziát nem tartottak, valamint hogy annál több jutalmat vesznek az olyanok, kik mentöl több lelki hasznokra voltanak másoknak, jó példa adásokal, ugy a büntetés is annál nagyob lészen. azokon, kik mentöl több lelket vesztettek el rosz példa adásokal.

Az ollyan szülék, kik rosz példát adnak gyermekeknek, kegyetlenebbek. agyilkosoknál, mivel mind testeket, mind lelkeket akárhozatra vetik, arosz példa adásal. mind magunkhoz, mind máshoz kegyetlenek vagyunk, mert a magunk. esésével, ejtünk le mást is.

Igyekezünk keresni azt, a mi nékünk épületunkre lehet, és vigyázunk arra. hogy 
 felebarátunknak botránkozást ne adgyunk, kerjünk botsánatot a mások vétkiért, amelyben valamely részünk lehet, és a melynek mik voltunk okai akár mitsoda modon, vigyázunk amagunk viselésére, ne hogy a mások vétke, mi reánk essék. anélkül is elég vagyon rajtunk.


 Példát adtam néktek mondgya az üdvezitö, hogy ti is hasonlo képen tselekedgyetek


 A botránkozásra okot ne adgyatok., se a sidoknak, se a pogányoknak, se az Isten anyaszent egyházának.


 Egy botránkoztato bünös vétkes lészen. mind azokért avétkekért, a melyeket az ö rosz példája okozhat., és meg büntettetik a pokolban mind azért a gonoszért, a melyet okozot, vagy okozni fog halála után is, rosz példa adására valo nézve.


22 napon
Az Isten akarattyával valo meg egyezésröl.

I Az embernek. akarattya meg romlot, és az ö hajlandosági. magoktol hajolnak aroszra. az embernek veszedelme tsak azért lett, hogy a maga akarattyát követte, és nem az Istenét, tsak ugy is üdvezülhet, hogy ha a maga akarattyánál nagyobra betsülli az Istenét, vedd el a maga akaratot, mondgya szent bernárd, és nem lesz többé pokol. mivel azért karhoznak el, hogy tsak amagok akarattyát követik, a pedig attol vagyon, hogy tsak magunkot szerettyük, és a teremtet állatot hasznunkért, gyönyörüségünkért, és ditsöségünkért.

Ellenben pedig az Isten akarattya mindenkor egyenes, mindenkor igasságos, mindenkor szent. az igazgattya a miéinket; ugyan az is tészi akaratunkot akeresztényi erkölcsöknek kut fejivé.


 Nem vettettiké az Isten alá az én lelkem. mondá dávid, mivel tölle vagyon azén üdveségem; a mi lelkünk pedig ugy vagyon az Isten alá vetetve, hogy ha meg egyezik az ö akarattya az Istenével, és azt az egyeséget, a kegyelem tselekeszi, hogy pedíglen részünk 
 lehesen az üdveségben. a nem elég ahoz, hogy szent gondolatink, és jó beszédink legyenek, mivel tsak a mégyen. bé a menyeknek országában, aki, amenyei atyanak követi akarattyát.


 II Azért jöttem evilágra mondá akristus., hogy annak akarattyát kövessem, aki engem küldöt, ugyan azt is akartam óh’ én Istenem. és tsak ate törvényedet kivánnya az én lelkem. az én eledelem mindenkor avolt, hogy tsak azt kövesem ami kedves elötted, engedelmes volt az ö attyának mind halálig, és a keresztnek haláláig. nekünk is illyen igyekezetünknek, és gondolatunknak kellene lenni.

Egy kereszténynek. nem kel más akarattyának lenni, hanem hogy az Istent szerese, azt tselekedgye amit parancsol, azt kerüllye a mit tilt, és kaptsollya. magát az ö akarattyához, akár mely nehéz légyen a, azt is mondgya a kristusal, mindenekben, ate akaratod légyen meg, és ne az enyim, mert te oh’ én Istenem., tsak az én jómot kivánod,

Ha jó állapotban tész bennünket,, adgyad kegyelmedet, hogy azal mértékleteségel., és ragaszkodás nélkül éllyünk, ha nyomoruságot küldesz reánk, adgyad kegyelmedet, hogy azt békeségel., és alázatoságal szenvedgyük, hogy azt szeretettel., és háláadásal. vegyük, kezeidböl, és mondgyuk szent jóbal. mindent az ur adot volt, mindent az ur vett el, tsak alett. a mi néki tettzet, légyen áldot az ö szent neve.


 Uram mit akarsz hogy tselekedgyem? mondá az apostol meg térése után. tanits meg engem 
 akaratodnak követésére, légyen meg ate akaratod itt a földön, valamint menyekben, add 
 meg nékem kegyelmedet hogy azt kövessem, alázatos buzgó szivel. lélekel.


 III Az Isten akarattyát követni nem egyéb, hanem hogy azt tselekedgyük, a mit akristus tselekedet, és tanitot, alázatosok legyünk magunk viselésében, alhatatosak ahitben, kegyesek és mértekletesek beszedinkben, igasságosok, és irgalmasok tselekedetinkben, mértékletesek szokásinkban., nem kel senkivel igasságtalanságot tselekedni, havelünk azt tselekeszik, el kel szenvedni, békeségel kell élni felebarátunkal, szeretnünk kell az Istent szivünkböl, szeresük ötet ugy mint atyánkot, felyünk tölle mint biránktól, semmit a kristusnál nagyobra ne betsüllyünk, valamint hogy ö semmit nálunknál nagyobra nem betsüllöt, kaptsollyuk bizodalomal kereszttyéhez magunkot, tegyünk vallást rolla. bátorságal., és ahalált alázatoságal szenvedgyük.

A valoságos áitatoság, az Isten akarattyának követésében áll, ugyan azt is kezdették volt el a szentek eföldön, és követik azt. nagy tekélleteségel. menyekben. ezt a tekélleteséget kel hát kivánnunk, és kérnünk Istentöl. minden nap imádságinkban. mivel magunk erejétöl a meg nem lehet., és akegyelemnek. kel azt követni mi bennünk. és mi általunk.

Az Istennek akarattya mi nékünk fel tétettek aszent irásokban. fö képen az uj testámentumban., azoknak a szent könyveknek. gyakorta valo olvasása. azon szent igékröl valo elmelkedés, abuzgó és hittel valo imádság, meg mutattyák nékünk azokban, az ö akarattyát, és szükséges kegyelmet nyernek arra, hogy meg tanulhassuk azt követni minden tselekedetinkben.

Uram adgyad nékünk kegyelmedet., hogy meg üsmérhesük ate jó, kellemetes. és tekélletes akaratodot, parancsoly minékünk, és hogy örömel vegyük., imádgyuk. és szeresük mind azt. valamit rendelsz felöllünk.


 Mondgyad gyakorta akristusal. ugy legyen atyam. mivel te ugy akarod.


 Es a profétával. kész az én szivem. oh én Istenem kész. mindenre.


23 napon
Az Istenben valo bizodalomrol.

I Az Istenben valo bizodalom a, hogy abban bizonyosok vagyunk, hogy az Isten meg adhattya a mit tölle kérünk, és hogy minek utánna nékünk adta volna a maga fiát, és szent lelkének sengéjit. hogy zálogi lennének üdveségünknek, modot is ád az üdveségre.


 Ugyan erre abizodalomra is int minket abölcs szája által, mondván, tudgyátok meg, hogy valaki az urban bizot, a soha meg nem szegyenült. a mi atyáink te benned biztak. mondgya a proféta., és meg szabaditottad öket, hagyad az urra minden gondodot., és ö maga fog táplálni, 
 tégedet., minden szorgalmatoságtokot. ö reája vessétek. mert ö néki gondgya vagyon reátok, mondgya szent péter.

Elne veszesétek ati bizodalmotokot, melynek nagy jutalma vagyon, ugyan ez is ada reménséget ábrahámnak, a reménség ellen, ugyan ez is mondatá jóbal, hogy az Isten ha meg ölné is ötet, de benne biznék, ugyan ez is ád ditsöséget az Isten mindenhatoságának, jó voltának. irgalmaságának, és ugy tekinteti ötet velünk. mint minden jó tselekedetinknek kezdöjét; ha ö benne nem bizunk, kételkedünk tehát az ö minden hatoságában. bölcseségében, és jó voltában, mi bánthatná ennél inkáb meg ötet?

Keresztényi élettel kel pedig meg gyarapitani ezt a bizodalmat. a mely élet tellyes légyen jó tselekedetekel. és magunkot minden nap meg kel szentelni, az Istenhez. felebarátunkhoz. és magunkhoz valo köteleséginknek végben vitelével, mert más képen abizodalom maga hittség volna. a valo az Isten azt akarja. hogy mindent ö tölle várjunk, de azt nem akarja hogy kisérttsék, akor pedig kisértik. amidön az ö joságában, és mindenhatoságában bizván. a malasztinak nem engedelmeskednek, avétket el nem hagyák. és az évangyélium szerént nem élnek.


 II Azok kik Istenben biznak, olyanok mint a sion hegye, soha meg nem változhatnak. leheté kételkednünk az ö mindenhatoságában.? hogy mondhattyuk néki, mindenhato atya, kételkedelé az ö joságában? miért hivod tehát atyádnak? ö nem önnön magaé a joság, az anya. 
 el hagyhattyaé a szoptato fiát.? de ha szinte el hagynáis, én elnem hagylak mondgya az ur. nem mondodé azt hogy a mindenhato atya teremtette a menyet és aföldet? hogy teremtette tehát azokot, és hogy igazgattya, hogy ha mindeneket nem tud. és nem lát?

Az Istenben valo bizodalom, olyan belsö békeséget szerez, a mely felyül haladgya az érzékenységi gyönyörüségeket, nem kel mind azon által azt gondolni hogy baj, és viaskodás. nélkül leszünk, azt tsak a más életben érjük el, némelykor az Isten az ö hiv szolgaira oly erös probákot botsát. hogy tsak nem azt hitetik el magokal. hogy el hagyta öket. de a bizodalom meg enyhitti szenvedéseket, és segitti öket. és az Isten rendelése alá ajánlván magokot, békeséges türésben birják lelkeket, a még segittségét veszik.

Mind anyi sok különös malasztok, a melyeket mind eddig vettünk,. el hitethetik velünk, hogy ha el kezdette, el is végezi, hogy bennünket el nem hágy, és kegyelmit adgya, hogy álhatatosak legyünk, és országát birhasuk,


 III Ne legyetek szorgalmatosak mit egyetek, alélek nem jóbbé az eledelnél.? tekinttsétek meg az égi madarakot. ök nem vetnek, se nem aratnak, mind azon által. az Isten táplállya azokot, nem betsületesebbek vagytoké ti azoknál?

A ruházatrol. miért vagytok szorgalmatosok, nézzétek meg a mezei liliumokot, mondom pedig néktek, hogy salamon nem volt minden ditsöségében fel öltöztetve ugy, mint egy ezek közül. ha Istennek amezei füre. amely oly hamar el szárad, gondgya vagyon., menyivel inkáb gondgya lészen reátok kitsiny hitüek, a pogányok, és avilágiak keresik mind ezeket, ati menyei atyátok tudgya. hogy mire vagyon szükségtek.

Keresük elöször az Isten országát. és az ö igasságát, és atöbbi meg adatnak nékünk, ne is szorgalmatoskodgyunk aholnapi naprol., aholnapi nap szorgalmatos lészen magárol, mindenik napnak elég az ö nyavalyája.


 Kérjük az Istent, hogy adgyon az ö irgalmaságában valo bizodalmat nékünk. ö ami 
 reménségünk, és részünk. az élök földében, ha nyomoruságban vagyunk is ez életben. a mi reménségünk örökké valo, mivel az Isten jó azoknak. kik ö benne biznak.


 Hogy mind azok. kik ate nevedet üsmérik te benned biznak uram, mivel el nem hagyod azokot, akik tégedet keresnek.


 Jóbb az urban vetni bizodalmunkot, mint sem az emberben.


 Fösvénység nélkül valo erkölcsünk legyen., meg elégedvén a jelen valokal. mivel az Isten mondgya, el nem hagylak tégedet.

Vessed az Istennek kebelében magadot. mondgya szent agoston., el nem fordul, tölled, hogy el esél.


24 napon
Az Isteni szeretetröl.

I Az Isteni szeretet legg elsöbb, és legg nagyob a parantsolatok közöt. mid vagyok uram mondá szent ágoston. hogy engemet oly kegyes parantsolattal tisztely. mint a, hogy tégedet szereselek. és engemet nagy kinokal fenyegess. ha azt el mulatom. a leg nagyob nyomoruság nem azé ha tégedet nem szeretnek, valamint hogy a leg nagyob boldogság a, ha szeretnek. mivel tevagy magad ajoság, és te érdemled meg avéghetetlen szeretetett.

Az Isteni szeretet a, hogy hozája fordittsuk szivünknek hajlandoságát, és kivánságit; az embernek természete hoza magával. hogy ötet szerese, annak törvénye, a sziviben vagyon irva, amelyet, semmi onnét ki nem törölheti, de amiolta, avétek meg rontotta. nem fordul ahoz 
 a nagy johoz, hogy ha tsak maga. magához nem vonnya, és hogy ha. tsak az Isten. nem szereti elsöben.

Ha az emberek, és az angyalok nyelvein szollok is, ha profétálásom leszen is., ha minden hitem lészen is, ugy hogy ahegyeket másuvá vigyem. ha el osztom a szegényeknek minden marhámot is, ha atestemet az égetésre adom is.  akristus vallásáért, de ha szeretetem nem lészen, semmit nem használnak ezek nékem,


 Az Isteni szeretet az a fö útt, amelyen kel járni minden kereszténynek. az is az a királyi törvény, amelyet a kristus adot nékünk, ugyan az a szeretet is tészi könyebbé atöbb parantsolatokot, a szeretet tolti bé az Isten törvényit, ugyan az is tészi kedvesé akristus jármát, és könyüé az ö terhét, az Isten örökös szeretettel szeretet minket, minden jokal bé töltöt, és nékünk igéreteket tett az örökké valo boldogságra, mind ezek elegendö ókók arra, hogy ötet szeresük.


 II A szeretet türö, kegyes, nem irigykedik. nem tselekszik gonoszul, fel nem fuvalkodik. nem tisztesség kiváno, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem gondol gonoszt. nem örvendez ahamiságon. örvendez az igazságon, mindeneket el tür, mindeneket hiszen. mindeneket remél, mindeneket el szenved.


 A szeretet tsendeségben nem lehet; az olyan tüz, a mely mindenkor mozgásban vagyon, 
 ahol vagyon, nagy dolgokat mivel. hogy ha pedig semmit nem munkálodik, nem igazán valo szeretet, ahit által munkálodik aszeretet, ved el aszeretetet; ahit tselekedet nélkül leszen. 
 és meg hal, mondgya szent jakab, ez a szeretet az Istentöl. jö, és az Isten maga az a szeretet, senki én hozám nem jöhet. mondgya a kristus. hogy ha az atyám magához nem 
 vonnya, a szeretetel von pedig magához, oh ! szeretet, aki mindenkor égsz, és soha el nem aluszol,, oh ! szeretet. mely Istenem vagy, gerjesz fel engemet,

Ha engemet szeretz mondgya akristus, tarsd meg parancsolatomat, nem agondolatokban. se nem abeszédekben kel tekinteni aszeretetet, hanem atselekedetekben, ez életben valo boldogság, abbol áll, hogy ateremtet állatokhoz. ne kaptsollyuk magunkot, hanem az Isteni szeretetet nevellyük szivünkben, és arrol néki minden nap ujjab ujjabb bizonyságot adgyunk, aszeretet, az Isten lako helyivé és templomává tészi lelkünket, mivel anélkül nagy szegénységben lészen.

III Szeresed ate uradot Istenedet, tellyes szivedböl, egész lelkedböl, elmedböl, és minden erödböl, szivünkböl szeretni az Istent, a, hogy néki adgyuk minden indulatit akaratunknak, nem kelletet volnaé az Istennek szentelni a szivnek minden elsö indulatit.? jaj de talám meg az a sziv, elsem kezdette szeretni teremptöjét, kezdgyük el leg aláb. mostanában szeretni ötet. és mondgyuk el szent ágostonal, mely késön kezdettelek szeretni oh’ régi és mindenkori új szépség tégedet, mely késön szerettelek, amit el mulattunk., hozuk helyre azt buzgoságinkal.

Az Istent szeretni egész elménkböl a, hogy néki ajánlyuk minden gondolatinkot, tudományinkot, és hogy azokal. ugy éllyünk, valamint ö kivánnya, mindenikünktöl a magunk rende szerént.

Az Istent szeretni egész lelkünkböl a, hogy az ö ditsöségére fordittsuk egész életünket, és indulatunkot, szentellyük testünknek minden tagjait, és minden érzékenységinket az igasságnak. az áitatoságnak, és a jó erkölcsöknek tselekedetire, ötet szeretni minden erönkböl a, hogy az ö akarattyának végben vitelére fordittsuk minden hatalmunkot, és minden erönket.

Ha illyen formában szerettyük ötet, mindent valamit tselekeszünk, ö érette tselekeszük, és nem fogjuk halgatni a magunkhoz valo szeretetet, a mely tart attol. hogy sokat ne tselekedgyék., és a mely, a maga kárával. el mulattattya azt, amivel Istennek tartozunk. az Isten szeretetének a mértekje a, hogy ötet mérték nélkül szeresük, etehát, valoságal. az Isteni szeretetnek tselekedete, és nem a, hogy tsak gondolattal., vagy szájal. mondgyuk néki hogy szivünkböl szerettyük. soké szivünkböl, a mely oly kitsiny, egy olyan Istent szeretni, aki oly nagy jó, és oly szeretetre méltó.?


 A szent irás, és a szent atyák, elönkben adgyák., hogy két féle dolgok inditoi 
 tselekedetinknek, az Isteni szeretet, és a magunkhoz valo szeretet, az egyike lelki, a másika 
 testi, visgáld meg már, magadban. hogy a kettö közül, melyike igazgattya tselekedetidet.


 Mim vagyon nékem az égben., és te kivülled mit akartam eföldön., én szivemnek Istene. te vagy az én részem örökké, nékem pedig jó az Istenhez ragaszkodnom., az ur Istenben helyheztetnem reménségemet.


 Az Isten szeretet. aki a szeretetben marad, az Istenben. marad. és az Isten ö benne, aszeretet erös mint ahalál.


 Az Istent ugy szolgállyák és imádgyák, ha szeretik.


25 napon 
A kristushoz valo szeretetröl.


 I Ha ki nem szereti a mi urunk Jésus kristust, átkozot légyen. tsak ö általa vagyon az üdveség. és tsak az ö nevében lehet üdvezülni. az embereknek, nem lehet tehát üdvezülni azoknak. kik nem üsmérik, és nem szeretik akristust, ö ami reménségünk, egyedül valo közben járonk, fö papunk, szabaditonk, meg váltonk, urunk, és fejünk.

Ö hozta el a kegyelmet, és az igazságot. ö avaloságos szöllö töke. mi pedig annak ágai vagyunk, az ágak ugy hozhatnak gyümölcsöt, hogy ha a tökén lesznek, azért mi is ugy hozunk gyümölcsöt, hogy ha ö benne maradunk, a szeretet kaptsol minket a kristushoz. ugyan a szeretet által is maradunk ö benne, és veszük az ö kegyelmit.

A kristus azút, az igasság, és az élet, ö az út, mert tsak az ö érdemi által lehet az Istenhez menni, hogy ha az ö példáit követik, ha ugy élnek a mint ö élt, ha ugy halnak meg, a mint ö meg holt, és abban akészületben, ö az igazság. ö világosit minket, ö oktat szent törvényire. ö az élet, kegyelme által, ö is viszen ki minket a véteknek halálábol, és elevenit meg minket lelkével, ö benne áld meg minket az Isten, ö benne éltet, ö benne támadunk fel, és ö benne adgya meg az üdveséget.

Ö váltot meg minket vérének ki ontásával, ö nyerte meg nékünk az üdveséget halálával. hogy pedig azt el érhessük, minden ahoz valo szükséges malasztokot érdemlet meg nékünk, a maga testével táplál minket, szent lelkét közöli velünk, hogy ö tölle, és ö benne élyünk, mind enyi malasztok nagy szeretetet kivánnak mi töllünk, és egész háláadást, ha életünket ezerszer érette adnok is, de a még elegendö jele nem volna szeretetünknek, de ellenben, az irtoztató háláadatlanság. volna, hogy ha szüntelen nem gondolkodnánk anyi sok jó téteményiröl.


 II A kristushoz valo szeretet abban áll, hogy szeresük az ö Évangyéliumát, keresztét, és anyaszent egy házát, ugy tekinttsük ötet, mint lelki jegyesünket, akinek el jegyeztettünk ahit által, az évangyelium által, akereszttség által. hogy ugy mutattassunk bé önéki mint tiszta szüzek, a szivünkben tarttsuk ötet, és tsak egyedül ö hozája kaptsollyuk magunkot.

A kristust szivböl szeretni az, hogy ötet szüntelen ohajttsuk, rolla gondolkodgyunk, minden 
 gyönyörüséginket ö benne tarttsuk, és ejjel, napal. tsak rolla foglalatoskodgyunk, hogy 
 magunkot mindentöl meg foszuk, azért hogy ötet meg nyerhesük, hogy egyebet ne tudgyunk, hanem tsak akristus Jésust, és a meg feszitetet. kristus Jésust.


 A kristust szeretni az. hogy tarttsuk meg az ö parancsolatit, ha meg tarttyátok az én parantsolatimot, monda a kristus, az én szeretetemben maradtok, valamint én meg tartottam az atyám parantsolatit, és az ö szeretetében maradtam, szintén ugy vagyunk mi a kristusé, valamint akristus az Istené, azért is tartozunk néki lelkünknek, testünknek életével, és 
 mindenünkel, ö meg holt mindenekért, azért, hogy akik élnek, ne magokért éllyenek, hanem azért, aki érettek meg holt., és fel támadot.

III Mitsoda választhat el bennünket a kristus szeretetétöl, anyomoruságé, az üldözésé, vagy a szegénység.? semmi el nem választhat. még ahalál sem választ el sohais a kristushoz valo szeretetünktöl, minden kereszténynek igy kellene beszélleni, de oh! mely kevesen vannak a kik ezt mondgyák.


 Hogy pedig akristushoz valo szeretetünk légyen, azt tölle kel kérnünk, ö hozta azt le a földre, és azt kiványa hogy a fel gerjedgyen szivünkben, ez olyan kegyelem. és ajándék, a 
 mely onnét felyül származik, kérjük azt bizodalomal. és meg nyerjük, mert akristus magais kéri azt az attyátol mi nékünk.

Az anyaszent egy ház. mindent akristus által kér. ö ami szószóllónk, és közben járonk, az attyánál, ö általa is veszi kedvesen az Isten imádságinkot, és áldozatinkot, ugyan ezért is végezi minden imádságit illyen képen, kérjük ezt a kegyelmedet., a mi urunk jésus kristusunk által, arra is tanyit ez által., hogy ne ajánlyunk, se ne kérjünk semmit is az Istentöl olyat, a mit néki ne ajánlhassunk, és tölle ne kérhessünk, ezen szenttséges. üdvezitö által, ugyan ö benne is helyheztette az atya Isten minden gyönyörüségit, ö minket tsak ö benne szeret, és a midön minket a kristusban látt, és akristust mi bennünk. akor, se szeretetét, se kegyelmét, se országát. töllünk meg nem vonya.

Tégy velem anyi kegyelmet oh’ uram Jésus Istenem, hogy add meg nékem szent szeretetedet, nevellyed azt anyira bennem, hogy el mondhasam, hogy szereteted ég szivemben.


 Ö engemet szeretet., és ahalálra adta magát érettem,


 Uram. tudod hogy szeretlek.


 Az apostolok egy kevés ideig sem lehetének távul. akristustol, mert nagy szeretetel szeretik vala ötet.


 Ha egészen magamot az Istennek tartozom adni. azért, hogy teremptet, mivel nem tartoznám ö néki azért. hogy engemet meg váltot oly tsudálatosan, a halálra adván fiát. oly bünösért, mint én vagyok.


26 napon
Hogy a kristust kel követnünk mindenekben.


 I Ha. ki utánnam akar jöni, mondgya akristus. tagadgya meg magát, és vegye fel azö keresztét, minden nap, és kövesen engemet, az embernek mondgya szent agoston. szüksége vala. egy olyan kalauzra, akit követhetné, nem tartván attol. hogy el tévelyedgyék, nem kelleték azért néki egy olyan bünös embert követni mint maga, mivel azok valának mindnyájan az emberek, az Istent kelleték tehát követni, de azt se nem látta, se nem üsmérte, szükséges vala azért hogy az Isten emberé lévén, magát láthatová tegye, hogy az embernek például lévén, ötet tellyes bizodalomal. követhesse,


 Példát adtam néktek, hogy amint én tselekedtem. ti is ugy tselekedgyetek. az Isten, mondgya szent pál. még elöre el rendelte aválasztatit, hasonloká lenni az ö fia ábrázattyához, a 
 hasonlatoság pedig ugy lesz meg ha ötet követik, az ö élete, mondgya szent agoston, szüntelen valo oktatásbol állot. a mi szokásinknak rendben valo vételére, és hogy tsak anyiban vétkezünk, a menyiben el távozunk példaitol., hogy ha azt kivánnyuk a mit ö meg vetet, vagy ha attol. El távozunk. a mit ö el akart szenvedni.


 Annak mondgya szent jános, aki azt mondgya hogy a kristusban marad, ugy kel néki is járni., valamint a kristus járt arra a szent példára kel szüntelen vetni szemeinket. És meg egyeztetni életünket az ö életével,

II Tanullyátok meg töllem, mondgya akristus, hogy én kegyes és alázatos szivü vagyok, szükséges tehát akristusal. meg vetni a világi ditsöséget, gazdagságot. gyönyörüséget. és fel vennünk az alázatoságot. a szegénységet, abékeséges türést. kaptsollyuk magunkot akristushoz, minden munkáiban, és szenvedésiben. és mindenben, tsak azö rendelése szerént visellyük magunkot,

De oh! akristusnak., minden ohajtási, a menyei dolgok felé voltanak. a miéink pedig tsak a földi dolgok felé vannak, ö tsak az Istenröl gondolgodot, mi pedig tsak a világrol, ö soha a maga akarattyát nem követte, mi tsak a miénket követtyük, itéllyük el mind ezekböl ha keresztények vagyunké,? és ha a kristusé vagyunké,? ha a kristus lelke vagyon nálunk, a minden magunk viselésiben meg mutattya magát.

A thábor hegyére minden örömest el kisérné a kristust., hogy ót tisztességet, és ditsöséget találhassanak, de hogy ötet akálvária hegyére kisérjék, ahol tsak szenvedést várhatnak. azt nem szeretik, ilyen formában tehát, nem akristust követnék. hanem magokat, ellene mondanának. akristus országának. és az évangyéliumának, aki is szenvedesi, és halála által ment bé ditsöségében, és aki, keresztével érdemlette meg nékünk a ditsöséget.


 Meg holtatok. és ati életetek, el rejtetet akristusal az Istenben, ö éhséget, szomjuságot, és fáradságot szenvedet, olyan volt mint a siket, és a néma, amidön gyalázattal illették. ö ettzakákot töltöt az imádságban. ö engedelmes volt mind akeresztnek haláláig, hogy nékünk példát adgyon, és hogy kegyelmet érdemelhesen az ötet követésre.


 III A ki engemet követ mondgya az ur, nem jár a setéttségben, az életnek világosága vagyon benne., a mely fel gerjeszti szivében a szent léleknek tüzét, aki pedig ötet nem követi. a setéttségnek uttyaiban jár, a melyek az örökös halálra vezetik. akar mely egyenesnek láttzattassanak is lenni az embereknek,

Egy kereszténynek leg nagyob foglalatosága alegyen e földön, hogy akristust tanullya, az ö életéröl, példájárol. elmélkedgyék. mivel azokban valoságos, és bizonyos dolgokot lehet találni, mivel az ö szenttséges szájábol soha se tsalárd, se haszontalan szó ki nem ment, minden szent. minden imádásra méltó az ö maga viselésében. azon kel igyekeznünk. hogy 
 hasonlithassunk ahoz az Isteni üdvezitöhöz, ugy anyira hogy el mondhassuk, az apostolal, én élek, de nem én élek, hanem a kristus él én bennem..

Nem elég az, az üdveségre. hogy tisztességes életet éllyünk, hogy ha akristus lelke szerént nem élünk. és ha azon nem igyekezünk hogy ötet kövessük, az alázatoság által, ellene mondván magunknak valojában., és avilági dolgoknak, mivel az olyan külsö tisztességes élet, kép mutatás. volna.

Nem lehet akristust, és avilágot követni, azolyan két ur, akiket egyszers mind nem lehet szolgálni. a világiakot követtyük, mert világi elmével birunk, és nem akristus lelkével, holot anyi kedveség, és gyönyörüség vagyon abban a szenttséges lélekben, hogy aki azt birhattya, nem kedvelheti az után avilági hejában valoságokot, ha akristusban az el rejtet mannával élhetünk. míért suhajtanok. az egyiptumi hagymákot,? a ki nem akristusé, az. az illyen dolgot meg nem foghattya.


 Add meg uram mí nékünk azt akegyelmedet. hogy követhessük akristust, ami példánkot, és had lehesünk az ö jó illati, hozája kaptsolván magunkot, mert tsak ö nála vannak az örök 
 életnek igéi.


 Legyetek azért, az Isten követöi, mint szerelmes fiak.


 A mint a földi embernek ábrázattyát viseltük, visellyük a menyeinek is ábrázattyát.


 Nézünk ahitnek el kezdöjére, és el végezöjére, ajésusra.


 Hejában ditsekedem kereszténységemel, hogy ha a kristust nem követem.


27 napon 
A felebaráti szeretetröl.


 I Mind azok aparantsolatok melyek afelebarátot illetik. ebben aparancsolatban foglaltatnak, szeresed felebarátodot. mint önnön magadot.

A kristus nékünk erröl új parancsolatot ádot, és erröl nagy fényes példákot ád mindenüt, szeresétek egy mást mondgya, valamint én szerettelek titeket, az az, hogy életeteket is egy másért adgyátok ha a szükség hoza magával. valamint hogy én ugy szerettelek benneteket, hogy életemet adtam érettetek.


 Ez az ur parantsolattya mondgya szent jános. és ha ezt meg tarttyák amint kel, az elegendö, arol a jelröl üsmerik meg az emberek hogy a kristus tanitványi vagyunk. hogy ha egy mást szerettyük. illyen formában az Isten bennünk marad, és az ö szeretete bennünk tekélletes.

A ki az Istent szereti, az attyafiát is kel annak szeretni, mondgya szent jános, mivel aki bé zárja szivét fele baráttya elött, és meg nem segitti szükségében, anem szereti felebaráttyát, még az Istent sem, hogy szeretné felebaráttyát. mivel nem hogy életét adná érette, valamint akristus tselekedet. de söt még egy darab kenyeret sem ád néki. hogy szeretné az Istent, mivel által hágja az egyik leg nagyob parantsolattyát. és nem szereti azt, akit az Isten ugy szeretet. hogy egyetlen egy fiát adta ahalálra érette, akit azért teremptette. hogy ötet birja örökké. nagyon meg bántyák tehát ötet. hogy ha azt nem szeretik, akit ö anyira szeretet.

Mind enyi nagy fö okokra valo nézve, tartozunk szeretni felebarátunkot. de ne azért szeresük hogy abban hasznunkot tekénttsük, vagy hogy nékünk szükséges. vagy kedves, enem felebaráti szeretet volna, mivel. az oktalan állatokot is illyen formában szeretik.

II A felebarátunkot., tehát ugy szeretni mint magunkat, és valamint akristus szeretet minket, nem más, hanem hogy mindenek felet az ö üdveségit tekinttsük, valamint amagunkét, tsak az Istent szeresük ö benne, az ö ajándékit, és kegyelmit, szerezünk néki minden alkalmatoságot a maga meg szentelésire, örüllyünk az ö hasznain. vigasztallyuk nyomoruságiban, segittsük szükségiben, szenvedgyük fogyatkozásit. oltalmazuk ha igasságtalanságot tselekesznek véle, jól itéllyünk felölle, fogjuk párttyát ha mások roszul beszélnek ö rolla, egy szoval valoságal. kel ötet szeretni, ne tsak szoval, hanem tselekedetel. mivel tsak azt mondani néki hogy szerettyük, és semit se tselekedgyünk ö érette. ugy magunkot meg tsallyuk.

A szeretet a törvénynek bé töltése, lehetetlen hogy elvegyék annak akit valoságal. szeretnek, se joszágát, se betsületit, se feleségit, se életit, se semmit ami az övé, se hazugságal., se tsalárdságal. azt meg nem tsallyák, soha roszat sem kivánnak néki, söt még azon jókót tselekeszik véle, a melyeket magoknak kivánnyák.

A valoságos felebaráti szeretet, meg válhatatlan az Isteni szeretettöl, az Isteni szeretet annak eredete, és kezdete, afelebaratot pedig ugy szeretik igazán, hogy ha az Istenben valo életet kivánnak néki. igy is szeretik az Istent valoságal. és az ö szent törvényit, a felebaráti szeretet, szent péter szerént. és szent jakab szerént. avéteknek sokaságát el fedezi.

III Szent thamás azt akarja. hogy a felebaráti szeretetnek. három féle minémüsége legyen. elöször, hogy az a szeretet, szent legyen. szent pedig tsak anyiban lehet, a menyiben ötet az Istenben szeretik,. hogy ha tsak a világi jókot kiványuk néki, a szeretetünk nem szent. mivel tsak atestét, és nem alelkét szerettyük, hogy ha pedig alelkét szeretnök, mindenek felet a keresztényi jó erköltsököt, az Isten kegyelmét. és a meny országot kivánnok néki,

Másodszor. hogy az a szeretet igasságos legyen. akit szeretünk annak igasságtalanságot nem tselekeszünk, se annak kedviért nem kel igasságtalanságot tselekedni nem volna igasságos, ha felebarátunkot inkáb szeretnök az Istenél. nem is szabad ateremptet allatnak adni, a mi tsak a teremptöt illeti, se leg kiseb vétket is tselekedni az ö kedviért. mind azon által. menyi vétkes kedvkeresésel nem vagyunk azokhoz. akiket szeretünk, menyit nem kivánunk azoktol. akik szeretnek, menyi testi ragaszkodásal nem vagyunk másokhoz, nem bálványozásé mind e?

Harmadikszor, hogy az a szeretet valoságos, és ne szines legyen, nem kel a felebarátot a magunk gyönyörüségiért, hasznáért szeretni, mert ugy magunkot szeretnök. és nem a felebarátot. mind azon által rend szerént tsak ezekért szeretik, és nem tekéntik az Istent. a szeretetben. hogy ha pedig tsak azokot szerettyük a kik minket szeretnek, apogányok is ezt tselekedték.

A nintsen meg tiltva hogy ne szeresük barátinkot, söt még különösön kel öket szeretni, de a vétek hogy ha tsak jó akaroinkot szerettyük, el kel terjeszteni szeretetünket minden féle személyekre, mert más képen. a mi szeretetünk se nem keresztenyi, se jutalmat nem érdemel.


 Add meg uram nékünk azt a kegyelmedet hogy az áitatosághoz tegyük az atyánk fiaihoz valo szeretetet, és az atyánk fiaihoz valo szeretethez a felebarátunkal valo jó tételt, tselekedvén véle azt, a mit kivánnok hogy velünk tselekedgyenek, nem tselekedvén mind azon által semmit is olyat, a mi ellenkeznék parantsolatidal.


 Az elsö keresztények közöt szegény nem vala.


 Ha ki azt mondgya hogy szeretem az Istent, és az ö attyafiát gyülöli, hazug a, mert a a ki nem szereti az ö attya fiát akit látt. az Istent, a kit nem lát, mi modon szeretheti,?


 Senkinek semmivel ne tartozatok, hanem tsak egy mást szeresétek.

Tsak egyedül a szeretet külömbözteti meg az Isten fiait, és az ördög fiait. mondgya szent agoston


28 napon 
Az Ellenséghez valo szeretetröl.


 I Szeresed ellenségidet, mondgya akristus, tégy jól azokal akik gyülölnek, és imadkozál azokért, kik titeket. üldöznek, és gyaláznak, hogy fiai legyetek. atí atyátoknak, ki menyben vagyon, aki az ö napját fel támaszttya ajokra és agonoszokra. és esött ád az igazakra. és ahamisakra, szeresétek tehát ellenségiteket. mert ha tsak azt szeretitek, akik titeket szeretnek, mitsoda jutalmatok lészen, a pogányok nem eszerént tselekeszneké?


 Ha ate ellenséged éhezik adgy ételt néki. ha szomjuhozik, italt adgy néki, mert eszerént tselekedvén, tüzes szenet gyüjtesz a fejére, szeretetedel arra fogod kénszeriteni ötet, hogy tégedet szeresen, békeséges türésedel. arra viszed hogy magához térjen. és jó téteményidért, a szent léleknek. tüzét nyered reája, meg ne gyözetesél a gonosztol, a melyet tselekeszik veled ellenséged., hanem joval gyözd meg agonoszt.


 A ki boszut akar állani. az urtol boszu állást várhat. és annak büneit meg tartván, meg tarttya. aki irgalmaságot nem tselekszik, irgalmaság nélkül itéltetik meg. hogy ha ellenségunköt gyülöllyük. és néki meg nem botsátunk, az Isten sem botsát meg nékünk, ezt az Évangyélium bizonyittya nékünk. ezt nem is ugy adgya mint tanátsot, hanem mint meg másolhatatlan törvényt.

Amidön gyalázattal illetnek bennünket, azt az Isten a mi büneinknek botsánattyára engedi meg, hogy ha azt ö érette tsendeségel szenvedgyük, apedig az ördögnek hamiságátol jö, aki is 
 meg tsallya azokot, kik velünk roszul bánnak, egy keresztény senkinek sem ellensége, ami ellenséginket inkáb szánnyuk. mint sem gyülöllyük, és boldogok vagyunk, hogy ha tsak azért vagyon ellenségünk, mert hivek voltunk köteleségünkhöz.


 II A kristus arra kötelez minket, az évangyéliumban valo imádságal, hogy meg botsásunk ellenségünknek, botsásatok meg mondgya, és meg botsátatnak néktek, ezt az imádságot el mondani, és ellenséginket nem szeretni, tsak anyi mint ha azon kérnök az Istent hogy nékünk meg ne botsáson, lehetneé ennél nagyob káromkodás, az Istennek fia olyankor holt meg érettünk. amidön ellenségi valánk, azért azt akarja hogy meg botsásunk ellenséginknek, amely vétkeket tselekedtenek. ellenünk, nem hasonlithatni azokhoz. anagy vétkekhez. amelyeket mi tselekedtünk Isten ellen.

Szükséges tehát meg botsátani másoknak.  mert más képen félhetünk. hogy reánk is ki ne mondgyák azt. az irtoztato itéletet., amelyet mondottak arra akegyetlen szolgára. akinek az 
 ura. el engedé tiz ezer tálentumal valo adoságát. + ő pediglen, el nem engedé társának. száz pénzel valo adoságát.+ igy tselekeszik. mondgya akristus, az én menyei atyám is veletek. ha meg nem botsátotok ki ki az ö attyafiának szivetekböl.

Ember, embere haragot tart, és az Istentöl mér kérni botsánatot. azt gyakorta mondgyák. hogy 
 meg botsátanak ellenségeknek, de arra nem vehetik magokot hogy hozája el menyenek. hozája szollyanak, valamiben néki szolgályanak, a szivek ezeket nékik meg nem engedi, azért nintsen is szives botsánat, mivel minden haragnak. ellene kell mondani, és azt valoságal meg is kel bizonyitani.

III Az ellenségünk szeretetiröl valo parantsolat nem lehetetlen. akristus jól tudgya a mi gyengeségünket, a mit töllünk kiván nem nehéz, mivel a szeretet melyet szivünkben ád, az ö jármát kedvesé tészi, és az ö terhét könyüé, hanem tsak azt akarja, hogy azt tselekedgyük, a mi töllünk lehet, az erö szerént. melyet belénk adot, és hogy tölle kérjük azt, amit még nem tselekedhetünk.

A valo hogy semmi ennél nem nehezeb, se nem ellenkezöb a meg romlot természetel, de akristus meg holt azért, hogy arra kegyelmet érdemellyen nékünk, és arra példát is adot nékünk, sokan valának olyanok, kik mihozánk hasonlok voltanak, és akik gyönyörüségel tselekedték azt, ami nékünk lehetetlennek láttzik lenni.

Josef meg menté ahaláltol báttyait. akik meg akarák ötet ölni, jó szivel fogadá azokot, kik oly kegyetlenségel. adák el ötet, Dávid hasonlo képen bánék Saulal, az ö nagy ellenségével, Szent István nagy szeretettel könyörge azokért kik ötet kövezik vala., mind ezek apéldák minket meg itélnek. az utolso napon, hogy ha ezeket nem követtyük.

Kiki szereti a maga jó akaroját, és jó tévöit, de a mi az ellenségit illeti, azt gondollya hogy sokat tselekszik érette, hogy ha mind azt a roszat rajta el nem követi, a melyet el követhetné, holot akristus azt parancsollya nékünk, hogy szeresük öket szivesen, felöllök jól beszéllyünk, nékik szolgállyunk, segittsük, öket minden tehettségunkel.

Adgyad uram azt a kegyelmedet, hogy valoságal. szeresük ellenségünket. és agonoszért jóval fizesünk neki, töröly el szivünkböl minden haragot. gyülölséget, és a boszu állásnak kivánságát.


 Atyám mondgya a kristus, botsásd meg nékik. mert nem tudgyák mit tselekesznek.


 Uram, mondá szent István, ne tulajdonittsad nékik ezt a vétket.


 Botsás meg atyád fiának, nem mondom tsak hétszer, hanem, hetven hétszer.


 Minden valaki gyülöli az attyafiát gyilkos az, és egy gyilkosnak sincs magában meg marado örök élete.


 Nehéz akár kinek az ellenségit szeretni, de nehezeb még a pokolban égni.


29 napon
Az Isten szolgálattyában valo buzgoságról.


 I A lélekben buzgok legyetek, nem restelkedvén a szorgalmatoságban. mivel az urnak 
 szolgáltok, ami urunk Istenünk emésztö tüz, és boszu álló Isten. az angyalit lelkeké tészi, 
 és a szolgait égetö tüzé.

A szent lélek tüzes nyelveknek képében szálla le az elsö hivekre, meg akarván nékünk mutatni hogy mitsoda siettségel, és buzgoságal kel szolgálnunk az Istent; akristus tüzet hozot le a földre, az az szeretetet, és azt akarja. hogy hová továb jobban fel gerjedgyen, és azt.. a mi hozánk valo szeretetéböl tselekedte, aszeretetet, szeretetel fizetik. buzgoságal kel tehát végben 
 vinni hivatalunkot, mivel. anélkül, ami lelkünk nyomoruságban vagyon; azt adom néked tanátsul mondgya akristus. hogy végy töllem tüzben meg probált aranyat, hogy gazdag légy, 
 ennek a szent tüznek kel tehát szüntelen égni ami szivünknek oltárán, és a mely tüzet képzelé a sinai hegyén valo tüz.

II Semi ugy bennünket az Isten szolgálattyában valo buzgoságra nem indit, mint azok a tsudálatos példák a melyeket látunk abuzgoságrol., az ó, és az uj testámentumban, ábrahám még nap kelet elöt kél fel, hogy az Isten parancsolattyábol el vigye fel áldozni a fiát Isákot, tobiás mindgyárt fel kel az asztaltol, mihent meg halya hogy valamely izraélitának aholt teste fekszik az utzán., és el viszi temetni, jób, mojses, Dávid, a proféták. a makabaéusok, az ö 
 szent anyok. és az ó testámentumbéli igazak, akiknek buzgoságokrol szól szent pál, mind igen nagy példák.

Az Evangyéliumban Zakéus nagy siettségel, és örömel fogadgya akristust, és üdveséget veszen az egész háza népével, a bünös aszony semmi emberi tekéntetre nem hajván, nagy siettségel. keresi akristust. nagy szeretettel sirattya vétkeit, magát meg aláza, és minden vetkeiröl valo botsánatot nyér.


 A Boldogságos szüz. minek utánna a szentséges méhében fogadgya a kristust, szorgalmatoságal. mégyen Ersébet látogatására, ót is marad három holnapig melette, hogy segittse a miben kivántatik. ennek a szenttséges Isten anyanak egész élete, tekélletes példája lehet, a keresztényi buzgoságnak. és akristus. meg mutattya nékünk ezen szenttséges szüznek 
 példájábol,. hogy az ö lelke, és kegyelme, akésedelmeséget nem szeretik,.

A kristusnak szeretete arra kénszerit minket, hogy többé ne élyünk se magunknak., se a világnak. hanem annak a kí meg holt, és fel támadot érettünk. mind azon által, ha meg tekéntik a mi lomhaságunkot. azt mondhattyák hogy tsak. egyedül a kristus nem érdemli meg töllünk. hogy serénységel szolgállyuk, semmit nem felejtenek el amidön avilágnak akarnak tettzeni, de amidön akristust kel szolgálni, imel, ámal tselekeszik, és tsak külsö képen viszik végben. oh ! mely háláadatlanság, mely igaságtalanság !


 III Fély attol hogy az átok reád ne szályon. amelyet mondanak azokra kik gondolatlanul. munkálodnak az Isten szolgálattyában, az az, az üdveségben. alagyság nagy fogyatkozás, az, az Isten fiának nem tettzik, és a sokal veszedelmeseb, mint sem gondollyák. egy olyan aki lágy az Isten szolgálattyában., ha veszedelemben nincsen is, de ahoz igen közel vagyon,


 Azt akarnám mondgya akristus, hogy vagy egészen hidegek, vagy egészen melegek volnátok, de mint hogy se hidegek, se melegek nem vagytok. azért készvagyok titeket ki vetni a számbol., tudni illik, hogy egy olyan keresztény. akiben nintsen az élö hitnek. buzgosága, és aki el mulattya az üdveségit, sokal roszab az olyanál aki hideg, az az, egy pogánynál. akiben 
 hit nincsen, és sokal jóbb let volna néki, ha a hitnek világoságát nem vette volna, hogy sem  olyan roszul élni azal avilágoságal.

A lágyság tészi haszontalanoká a szolgákot, az is gátollya meg a kegyelemnek munkálkodását, és tészi haszontalanoká a szentségeket, és a jó tselekedeteknek példáit. alágyság nagy háláadatlanság. el is apaszttya az irgalmaságnak forrását, a szivet nagy rettentö szükségben tészi, és vegtire meg keményitti.

A buzgoság az Istennek ajándéka, azt gyakorta valo, és alázatos imádságal. lehet meg nyerni tölle, ate parantsolatidnak. uttyan futottam, amidön meg tágasitottad szivemet. mondgya Dávid, a szivet pedíg szeretetével tágasittya meg. és a buzgoságot a szeretet indittya fel; egy kereszténynek gyakorta kel kérni azt a szeretetet, hogy tellyes és tekélletes akarattal. szolgálhassa az Istent.

Visgállyuk meg magunkot hogy ha nem vagyunké abban a lágyságban. hogy ha örömest halgattyuké az Isten ígéjit, hogy ha kivánnyuké amenyei dolgokot? hogy ha pedig ebben alágyságban vagyunk., keresünk abban modot, hogy ki kelhesünk belölle,. arra jóbb mód nintsen, mint az imádság, az Isten itéletiröl valo gondolkodás, aszent dolgokrol valo olvasás, a foglalatoság. és a munka.

Vigyed végben az Isten munkáját jó szivel, és buzgo  elmével.


 Meg hevült bennem a szivem, és az én elmélkedésemben fel gyulad atüz, mondá Dávid.


 Mindent szeretettel tselekedgyetek, valamit tselekesztek.

Légy a teremptöhöz hasonlo buzgoságal, mint a melyel voltál avilághoz. mondgya szent ágoston.


30 napon
A Boldogságos Szüzhöz. és a szentekhez valo áitatoságrol.


 I Az Isten tsudálatos az ö szenttyeiben, a mely tiszteletet adunk az Istennek. és a kristusnak. az örökös tisztelet, a mely abbol áll, hogy ötet imádgyuk. alázatos szivel, hogy ötet szeresük mindenek felet, és mindenben, hogy öneki ajánlyuk, és áldozuk magunkot egészen. mint véghetetlen tekélleteségü örökös urunknak,

A mely tiszteletet adunk pedig aBoldogságos szüznek, és a szenteknek., a szeretetbéli tisztelet, a mely is meg egyesit minket vélek az Istenben, hogy mind együt tsak egy szivek, egy lelkek, egy templomok legyünk, és egy áldozat. akristusal, ami közben járonkal, ez a tisztelet azö szenttségekre, és érdemekre vagyon épitve, és mint hogy az ö szenttségek az Isten szenttségétöl származik és ered, azért atisztelet is a melyet nékik adunk, ahoz atisztelethez. tartozik, a melyet adunk az Istennek.

A tisztelet, melyet adunk a szenteknek, nem állapodik meg rajtok, hanem az Istenhez tzéloz, mint utolso végéhez, mi a szentekben az Istent tisztellyük, meg egyesülvén vélek, hogy vélek együt imádgyuk. az ö szenttségeknek, és ami szenttséginknek eredetit. és vélek együt ajánlyuk néki áldozatunkot, mivel mi nem áldozunk aszenteknek, a bálványozás volna.

Mi aszentekben. az Isten ajándékit tiszteliyük, mi ötet ditsérjük atsudákért melyeket bennek munkálodot, ugyan tsak egyedül tölle is kérjük akristus érdemi által a szükséginkre valo kegyelmeket, de mint hogy tudgyuk hogy a szentek az Isten baráti. hogy öket meg halgatta eföldön valo létekor, meg egyesülvén pedig véle a menyekben, azért hathatos szószóllóink is lehetnek, ez okáért a midön valamely kegyelmet akarunk meg nyerni az Istentöl. hozájok folyamodunk. hogy velünk együt könyörögvén, mutassák bé könyörgésinket, az Istennek, és nyerjék meg nékünk azt, amit magoknak meg nyertek, ök ami példáink kérnünk kel az Istentöl azt. a kegyelmet., az ö esedezések által, hogy öket követhesük.

II Mint hogy aboldogságos szüz, az Istennek Annya voltáért, felyeb valo minden tiszta teremtet állatoknál. és mint hogy azö ki mondhatatlan fényeségel. valo minémüségei az Isten, és az ö fia akristus elött, sokal fellyeb valo rendben tészik ötet. az angyaloknál, és az egész szenteknél. azért mi is különös tisztelettel tisztellyük ötet. noha aláb valo tisztelettel. mint amelyel tartozunk az Istennek. és akristusnak. a mi üdvezitönknek.

Az anyaszent egy háznak. az Istenhez, és akristushoz valo áitatosága. tellyeségel szükséges, és avalláshoz tartozik, a melyel vagyon pediglen a Boldogságos szüzhöz, és atöbb szentekhez, az igen hasznos. ahiveknek. szükségekben. nagy segittség, és igen fö út ajó erkölcsben valo elömenetelre.

A Boldogságos szüzhöz valo, igaz áitatoság abbol áll, hogy véle meg egyesüllyünk a menyiben gyengeségünk azt nekünk meg engedi., az Istenhez valo szeretetben, szeresük ötet az Istenben. és az Istenért. tisztellyük benne az Isteni szeretetet, atisztaságot. az alázatoságot, engedelmeséget, és azt a szenttséget, a melyel. az Isten bé töltötte az egész választottak felet, tsudállyuk tisztelettel. az Isteni anyaságának minemüségét, és egyszers mind szüzeségit.  hijuk segittségül ötet, mint Anyánkot, és szószóllónkot, kövesük ötet mint olyat. aki akristus után leg tekélleteseb példa, minden jó erkölcsökben, és mint olyat, aki leg inkább hasonlit az ö fiához.

Ha valaki azt gondollya hogy szereti és tiszteli a Boldogságos szüzet, és az ö fiának a kristusnak meg nem adgya, azt az örökös szeretetet, és tiszteletet. amellyel tartozik, ha valaki az Istenhez akarna menni az anyának esedezése által, a fiunak közben járosága nélkül, ha ki tisztelni akarná ötet nem követvén az ö jó erkölcseit, az olyan nem követné akristust, nem is élne az ö Évangyéliuma szerént. az olyan veszedelmes, és tsalando gondolatokban volna.

Nintsen semmi kedveseb akristus elött, mint az ö anyához valo valoságos áitatoság, semmi inkáb nem tiszteli az anyát mint a szeretet, amelyel vannak azö fiához, ö minékünk tsak egy 
 dolgot hágy, mondván, hogy tselekedgyük mind azt, valamit a fia fog nekünk mondani, ez 
 a szent szüz keveset szollot az emberek elött, az ö leg föveb áitatosága abbol állot, hogy igen halgassa a meg testesült igét, hogy azokot a szokot magában meg tarttsa, és szivében azokrol gondolkodgyék.

III Az Évangyéliumban. meg találhattyuk a Boldogságos szüz jó erkölcseit, azö nagy halgatásban valo imádását, látván titkait, és tsuda tételeit az ö fiának, az igének meg testesülésekor magát meg aláza, és szolgálonak mondgya, holot az angyal. ötet, Isten Anyának nevezi, az után bethlehemben mégyen egy pogány tsászárnak parantsolattyára. ót bé nem fogadgyák, hanem kénszeritetik egy istáloban vonni magát, és ót akristust avilágra hoza, akit apasztorok., és a magusok mennek imadni, a templomban magát az Isten elött bé mutattya, azután kénszeritetik égyiptumban szaladni, és ót maradni, aherodes dühöségit hogy el kerülhese. akristust nagy üldöztetésekben láttya prédikálani, egy kereszten láttya meg halni, valamint egy gonoszt, de mind ezekben az állapotokban nem monda egy szót is.

A Boldogságos szüz mindenkor azon volt hogy akristust kövese, kövessük hat mi is ötet, ezel a szenttséges Anyával, kövessük magát ezt a szent anyát. is, az ö szent erkölcseiben. aleg föveb jó erkölcsök a szüzeknek., a házasoknak a légyen, hogy ugy élyenek, imadkozanak, munkálodgyanak, szenvedgyenek, mint ez a szent szüz, és benne akristust tisztellyék.

Hijuk segittségül ezt a szent szüzet nyomoruságinkban, és kisértetinkben, ö gyámola az olyan bünösöknek kik valoságal igyekeznek az Istenhez meg térni, és ha ugy hiják amint kivántatik. esedezésének hasznát veszik. de ö nem gyámola avéteknek, sem avilági életnek. ö példája az igazaknak, és az ártatlanoknak, parttyokot is fogja a fia elött.


 Visgáld meg figyelmeteségel. aboldogságos szüznek egész életét, néz abban valamint egy tükörben, hogy meg láthasad atiédben mitsoda fogyatkozás vagyon, és miben kel azt meg jóbbitani,


 Kérj édes anyám, mert nem méltó hogy meg vessem ate ortzádot, mondá Salamon.


 A kristus mondá a Boldogságos szüznek. aszonyi állat. ihon ate fiad, az után mondá atanitványának, ihon ate anyád.

Üdvöz légy mária, malasztal vagy telyes, ur vagyon teveled.


 Hogy meg nyerhesed máriának gond viselésit, el ne mulasad követni jó erkölcseit.

Az ö jó erkölcseit, szent ambrus szerént, tsak rövideden igy teszem fel.

     A Boldogságos szüz.
szüz volt testében, és lelkében.
Alázatos szivü volt.
Mértekletes szavaiban.
okos tanácsiban.
foglalatos a munkában.
Tartozkodo beszédiben
szerette az olvasást.
     Mindeneket felyül haladot.
A hitben,
A szemérmeteségben.
Az áitatoságban
A halgatásban.
     Ö soha.
Meg nem szomoritotta szüléit.
Meg nem vetette az aláb valokot
Masokat meg nem nevetet.
A szegényeket el nem igazitotta.
     Mindenek felet arra vigyázot.
Hogy tsak az Istent kerese.
Magános életet élyen.
Hogy senkit meg ne szomorittson.
Hogy mindenekel jól tegyen.
Hogy az öregeket tisztellye.
Hogy senkire ne irigykedgyék.
A hejában valo ditséretet el kerüllye.
A jó erkölcsöt szerese.
Hogy mindenben az egyenes okoságot kövesse.
     Nem volt semmi szemérmetlen.
Az ö járásaban.
Maga viselésében.
Beszélgetésében
Tekéntetiben.
Tselekedetiben.


31 napon 
A Szent Angyalokhoz valo áitatoságról.

I A. szent Angyalok az Istennek szolgai. és követi, azoknak segittségekre, kik örökösi lésznek az örökös boldogságnak, az Isten öket szenttségben. és ártatlanságban teremptette, szabadságban is valának, egy közüllök magát hasonlóvá akará tenni amagoságbélihez, és le vetteték a pokolban, mind azokal. együt, kik ötet követték fel támadásában. ezeknek minden igyekezetek tsak a, hogy az embereke. aroszra vigyék, és öket, magokhoz hasonlo nyomorultaká tehesék.

Ellenben pedig Szent mihály atöbb jó Angyalokal. híven meg maradának teremptetéseknek. kegyelmében, fel is kelének azok apárt ütök ellen, meg vallák hogy nintsen semmi hasonlo az Istenhez, aki is egyedül méltó arra hogy szeresék. imádgyák, és néki engedelmeskedgyenek., ditsöitették is ötet, mind azért akegyelemért, melyet vettek ö tölle. az Isten hogy meg jutalmaztassa hüségeket, bé tölté öket tellyes szeretettel, a mely szeretet hozája kaptsolá öket. és abban az örökös boldogságban tevé, amelyet meg érdemlének hüségekért,


 Az Angyalok kilentz részre vannak el osztva, az elsö, a sérafinusok, akik az Isten szeretetére vannak szenteltetve, a 2. akérubimusok, kik az Istennek nagy fényeségiben vannak, a 3. athronusok. kik az Istenhez valo szeretetben állandok. a 4. adominátiok. kik az Isten parantsolattyát adgyák ki, és segitenek minket hogy az ö akarattya alá vessük magunkot, az 5. a fejedelmeségek, ezek ateremtett állatokhoz valo Isteni rendelésben foglalatoskodnak, a 6. a hatalmaságok. ezek minket segitenek, hogy viaskodhasunk a setéttség béli hatalmaságok ellen. a 7. az erök., akikel az Isten tsudákot tétet, a 8. az árchangyalok. kik a nagy dolgokot hirdetik ki, a 9. az angyalok. akiket az Isten arra rendelte hogy minket szüntelen oktassanak, vezérelyenek. reánk vigyázanak. és meg oltalmazanak. agonosz lelkek töriben valo eséstöl.


 Az Isten, az ó törvényben, az angyalokot küldötte el, hogy ki vigyék egyiptumbol az ö népit, hogy annak törvényit kiadgyák. hogy a meg igért földben helyheztessék, az angyal 
 vezeté uttyában az iffiu tobiást. ugyan ö általa is tölté bé az Isten ötet, és az egész házát áldásával, az Isten elöttünk jártattya angyalát, hogy nékünk meg mutassa a menyei utat, és 
 hogy bizodalomal. jarhassunk azon holtig.

II Az Isten meg parantsolta angyalinak hogy ránk vigyázanak, minden utainkban, az egésségben, és a betegségben, a jó, és arosz állapotunkban. azt akarja hogy kezekben hordozanak minket, ne hogy valamely köben meg üssük. magunkot, és valamely rosz példa a vétekre ne vigyen minket.

Az angyalok az Istennek ajánlyák, és meg nyerik kérésinket, ök szüntelen fel mennek, és le szállanak azon a titkos lajtorján, az Isten fent vagyon. ahonnét parantsolya nékik hogy minket segittsenek. szükséginkben, és ajora vigyenek, a midön roszul tselekeszünk, mind e nagy titokban megyen végben. mi semmit sem látunk, mind azon által, enintsen külömben.

Tisztellyed az örzö angyalodot, vigyáz arra hogy ötet meg ne vessed, mivel meg nem botsáttya néked, a midön vétekben esel, nagy tisztelettel tartozunk az angyaloknak., az ö jelen valo 
 létekért, meg sem kel öket szomoritani, roszat tselekedvén ö elöttök, vagy azok elött, akikre ök vigyáznak, akar mitsoda helyen légy mondgya szent bernárd, de soha azt ne tselekedgyed az örzö angyalod elött, amit szégyenlenél tselekedni az emberek elött.

Lehetneé öket nem szeretnünk, mivel ök oly tekélletes teremptet állatok, és oly egyesek az Istennel, ök minket oly valoságos szeretettel szeretnek. ha öket nem szeretnök. az Istent nem szeretnök, aki is oly tsudálatosan közli magat vélek, és mi velünk ö általok, mind ez arra kötelez minket, hogy háláadásal. legyünk hozájok.

III Hogy ha el mulattyuk az angyaloknak engedelmeskedni, a midön az Isten parantsolattyát adgyák elönkben. amidön intenek, és fenyegetnek. akor az Isten haragját várhattyuk magunkra, aki is ö általok viszi végben boszu állását. hogy meg ostorozák, és hirtelen valo halálal. ki vegyék az engedetleneket, erröl nagy példákot látunk., hogy az Isten mint bánt az Izrael népével, és azokal. Kik ö ellene fel támadtanak.

Igen szükséges öket segittségül hini, ö nékik igen nagy gondgyok vagyon üdveségünkre, fö képen azoknak, akiket örzésünkre rendelt Isten, mert tudgyák azt. hogy mi arra rendeltettünk, hogy agonosz angyaloknak helyeket bétölttsük, és hogy annak idejében, meg kel vélek egyesülnünk. és hozájok hasonloká lennünk. kérjük szent mihályt., hogy légyen segittségel halálunknak oráján. és az Istenhez vigye lelkünket, el ne mulasuk pedig soha egy nap is segittségül hini az örzö angyalunkot., fö képen nyomoruságinkban., és akisértetben, hogy meg tarttsák bennünk., az Isten irgalmaságanak ajándékát.

Szent örzö Angyalink. oltalmazatok meg minket viaskodásinkban, hogy elne veszünk arettentö itéletnek napján.

Hogy ha pediglen arra akarjuk öket kénszeriteni. hogy az Istent kérjék érettünk, igyekezünk azon. hogy öket követhesük, mert mivel hogy agonoszok az ördögöket követik, az igasságos dolog, hogy mi a szent angyalokot kövessük, azö teremptöjökhöz valo nagy szeretetekben. tisztaságokban, az Istenhez valo engedelmeségekben. kövesük az Isten akarattyát, itt a földön, valamint ök azt követik menyekben, szolgállyunk a szegényeknek, anyomorultaknak, az Isten rendelése szerént, mivel ök minden nap ezt tselekeszik, az Isten elött, szégyenellyük kevélységünket, a midön a menyei udvarnak ezek a fejdelmi lábainkhoz borulnak, hogy ugy mondgyam.

Egyesüllyünk meg a szent Angyalokal. viaskodgyunk valamint ök, és ö vélek az ördögök ellen, az Istennek nagy ellenségi ellen. és a miéink ellen. legyunk bátrak, vagy meg kel azokot 
 gyöznünk, vagy örökösön el kel vesznünk. nintsen gyözedelem, viaskodás nélkül. ha ezek a kisértök aroszra visznek. minket, mondgyuk nékik a menyei seregnek fejdelmével. ki lehet hasonlo az Istenhez,? leheté evilágon valamit hozája hasonlitani. legyünk hivek mi is valamint a szent angyalok, és az Isten munkáját el ne hagyuk. mind addig, valamég egészen végben nem viszük.

Adgyunk hálát az Istennek, hogy angyalit rendelte mellénk. örízésünkre; élyünk ugy. hogy semmi bennünk ne légyen olyan, a mi öket meg bánthassa, hogy had legyenek ök is mellettünk a lelki viaskodásban. a melyben vagyunk., üdveségünk ellenségi ellen.


 Az Ur Angyala meg örzöt engemet, mondá judit, mind ki mentemben. mind ót maradásomban, mind viszá jövetelemben. minden vétektöl.

Az ur Angyala alá mene ázáriásal., és az ö társaival a keméntzében, és nem illeté tellyeségel. öket atüz.


 Két Angyal. Makabaéust közben vévén, az ö fegyverekel. környüle forgolodván. serelem nélkül meg oltalmazzák vala.


HOGY MICSODA TISZTA SZOKÁSOKAT KIVÁN A KERESZTÉNYSÉG

1. Sok féle külömbség vagyon. a keresztenyi vallás és atöbb vallások közöt, de aleg föveb ami aszokásokot illeti. a. hogy akeresztényi vallás tellyeségel. kárhoztattya a vétket., a pogányság meg engedi és jová hadgya vala. az ollyan vétkeket. amelyektöl irtozik atermészet, és azt nem kel csudálni. egy ollyan vallás. amely kegyetlen, tolvaj., és fajtalan isteneket imáda. nem adhata az embereknek egyebet elejekben. hanem csak rosz erkölcsöt., ezért is mondá rollok szent Cypriánus.,. hogy követik az isteneket. akiket imádnak., és avétkek ö elöttök, vallásbéli dolgokká lésznek.

A valo hogy a sidó vallás magátol a roszra nem hajlot. se semmi roszat nem parancsolt., de meg. arosz cselekedeteket meg nem büntette. és leg nagyob része azoknak a sok számu parancsolatoknak. amelyekböl állot a sidok törvénye. csak éppen törvény béli ceremoniák valának, és a melyék nem illették a szokásokot

A mi pedig a mahumet vallását illeti, azt minden tudgya. hogy a tisztátalan. és otromba vallás., a mely meg engedi az érzékenységeknek mindent valamit kivannak, és amely. az embernek boldogságát., az oktalan állatokhoz valo kivánságban tartya

csak egyedül a kereszténység tilt meg tehát. közönségesen. és különösön minden féle vétket, mert az, a. nissiai szent gergely szerént. az Istent követi, akinek akarattya maga lévén az igazság., nem egyezhet meg arendeletlenségel. és avétekel.

2. A mi vallásunk nem csak a nagy vétkeket kárhoztattya. hanem még a leg kiseb fogyatkozásokot is tilttya. söt még csak az ollyan szokot is amelyek meg sérthetnék. a felebaráti szeretet. vagy a szemérmeteséget., de még az illetlen tekénteteket is, annál is inkáb a szemérem nélkül valo tekénteteket, és mind azollyan maga viseléseket, amelyek meg botránkoztathattyák másokot.

Az ó törvény tiltá a gyilkoságot., de az uj törvényben. egy harag. egy mérges szó. egy csufság., mind anyi fogyatkozások, a melyek vétkeseké tésznek Isten elött.

Mit mondgyak., de még a jó és a szép szók is, ha nem igazán valok, meg az ollyan hazugságok amelyekel használni akarnak másoknak, és amelyeket ugy tettzik hogy jó végre, és jó szándekra mondgyák, mind ezek meg vannak tiltva egy kereszténynek, mert csak hazugságok

A hivalkodo. és a haszontalan valo szók., avétkek közé számláltatnak, ha szinte ezek ne ellenkezenek is a felebaráti szeretettel., a szemérmeteségel. az igazságal. mind azon által. azokért számot adnak. az itéletkor., mert nem forditották azokot arra a végre. amelyre kel forditani minden cselekedetinket., hogy ha a hejában valo szók meg vannak tiltva., mit mondhatni még a hejában valo cselekedetekröl.

3. A kereszténység. nem csak a rosz és vétkes cselekedetet., és beszédet karhoztattya, hanem még a vétekre valo akaratot, és kivánságot is. az emberi törvények meg tilthattyák. alopást. és a gyilkoságot,. de nem az akaratot; az sziv nem lévén az ö hatalmokban., az csak az Isteni törvényt illeti,. mivel atörvény csinálo ura a sziveknek. de az Isteni törvények közöt. a csak a keresztényi törvényhez valo. ugyan az is külömbözteti meg ötet leg inkáb a sinagogátol.

A kristus anyaszent egy házában. az Isten nem akarja hogy az oltárokon véres áldozatok legyenek., hanem, a kecske bakok, és a bikák vére helyet ártatlan lelket kiván. mondgya laktáncius. nem elég tehát. hogy az én kezeim tiszták legyenek., az én szemeim szemérmetesek., és a szám tiszta. hanem a szivemnek kel tisztának lenni., mivel ha egy aszszonyt, látván a rosz gondolatnak helyt adok az Isten elött vétkes vagyok., ezt a kristus maga mondgya., hogy pedíglen jól meg lehesen érteni az ö tanitását. azt meg kel tudni, hogy vagyon mi bennünk ollyan rosz kivánság, a melyet veszedelmes örökségül hadta reánk ami elsö atyánk és a melyet a vétek taplojának nevezik atheologusok. fomes peccati., e gerjeszti fel a tüzet, mivel meg gyujtván. fel gerjeszti az akaratot. és azt a roszra viszi., a fel gerjedet akaratnak. és kivánságnak. két féle indulati vannak, némellyek akarat ellen valok. és a melyekröl nem gondolkodtunk. illyenek tehát azok az elsö indulatok, a melyek fel gerjednek. valamire a mit meg látunk, minek elötte az okoság magát észre vegye. a többi, akarattal. és gondolattal valo indulatok, az elsök, magokban nem vétkesek, mert nem szabadosok. hogy ha csak azokra nem adnak alkalmatoságot. ót nincsen vétek. a hol nincsen szabadság. ezek az indulatok pedig, mi bénnünk. akaratunk ellen gerjednek fel.

A több indulatok pedig vétkesek, mivel azokal birhatunk az Isten segéttségével. ugyan az illyen rosz kivánságokot, és szivbéli házaság töréseket is tilttya nékünk akristus., de noha a kereszténység ne kárhoztassa is az elsö indulatokot., mind azon által. karhoztattya annyiban., hogy azok okozák. a rendeletlen kivánságot. azt is akarja. hogy azokot meg utállyuk. és meg vessük, mert azokbol ered avétek

4. A keresztényi tisztaság még továb is terjed. mivel tilttya még a rosz gondolatot is. tartván attol hogy a gondolat fel ne gerjesze a rosz kivánságot, ettöl vagyon hogy a theologia vétkesnek tarttya az ollyan illetlen dologrol valo gondolatot, a melyröl az elme örömest gondolkodik, nem szabad mi nékünk szabadgyára hadni gondolatunkot. és a maga kedvére bocsátani.

Minden kereszténynek azt kel mondani amit jób mondot. mondván. fel fogadtattam az én szemeimel. és arra köteleztem. hogy semmit ollyat ne tekénttsenek., ami vétkes gondolatot adhatna nékem, ezek a szok meg mutattyák. a kereszttségben valo köteleséget, amelyet a szent atyák kötesnek. és szövettségnek nevezik., mit cselekszik egy keresztény kereszttségekor. hanem kötést csinál, nem csak az Istenel és az anyaszent egy házal., hanem még magával is., amaga szemeivel. szivével. és elméjével. hogy semmit ne tekénttsen. se ne kivánnyon, sene gondolkodgyék. semmiröl ollyanrol ami illetlen.

5. A kereszténység. nem csak a rosznak magját akarja belöllünk ki szedni, hanem még attol is el akar távoztatni. a mi kivülöttünk lévén arra vihetne., fö képpen a vétekre valo alkalmatoságoktol, ha ate jób szemed meg botránkoztat tégedet. mondgya akristus. vájd ki azt. ha a lábad. vagy kezed meg botránkoztat. vágd el azokot, ezt az atyák. avétekre valo alkalmatoságra magyarázák. és ezen mondását a kristusnak igy magyarázák. valamint hogy el vágják arodhat tagot akár mely szükséges légyen az.. azért hogy meg szabadithassák az egész testet., ámbár a kéz. vagy a láb legyen is az a tag., hasonlo képen amidön valamely teremtett állat. mi nékünk a vétekre valo alkalmatoság. el kel attol távoznunk. akár mely kedves légyen nekünk., és akár mely nehéz légyen is a nékünk. a kristus nem csak azt mondgya hogy vájd ki a szemedet. hanem hogy még vesd el azt mesze magadtol., az az. hogy el kel távozni az alkalmatoságoktol és a veszedelmes társaságoktol.

6. A keresztényi vallás hogy meg mutassa., micsoda irtozásal vagyon avétekhez., mindent el követ. ami tölle lehet. hogy azt gyükerestöl ki irthassa; jovalván nékünk a földi joknak meg vetésit., amelyek okai, és eredeti avéteknek., nem magoktol. hanem ha azokkal roszul élnek. arra is czéloznak az évangyeliumnak tanitási. parancsolati. és jovallási. hogy meg vessük. lábunk alá tapodgyuk. és el hadgyuk egészen avilági jokot., agazdaságokot, tiszteleteket, söt még a szabados gyönyörüségeket is. a midön azokot valamely vétek követhetné. szent Cyrillus fel tészi. hogy a názarénusoknak nem csak a bór ital vala meg tiltva., hanem még a szöllö étel is. mert egyik amásikátol vagyon és hogy könnyen adgyuk a gyönyörüségre magunkot., a melynek gyükerit, magunkban hordozuk, ez igy lévén, a kereszténység. nem csak a vétket tilttya. hanem még mind azt is a mi okozhattya a vétket

Egy szoval, a kereszténység azt kivánnya töllünk hogy el kerüllyük a véteknek még az árnyékát is, tavozál el, mondgya szent pál. mindentöl a mi rosznak láttzik lenni. hogy bé töltthesed hivatalodnak köteleségeit, és méltó fia lehes az anyaszent egyháznak, a ki makula. és rántz nélkül valo; szenteknek kel lennünk. mivel azt szolgállyuk. a ki önnön maga a szenttség. ollyan formában is visellyük az ö képit eföldön. és ugy üsmértettyük meg ötet a hitetlenekel. és szentellyük meg az ö nevét; ö nékünk semmit ugy nem hágy. mint azt, hogy tiszta életünkel tisztellyük ötet az emberek elött., akik látván. jó cselekedetinket., dicsöittsék ötet köteleségek szerént.


 A ki szent, szentellye meg még magát. és aki igaz. legyen még igazabb.,

VÉGE.


IMÁDSÁG

Meg váltó jésusom. uram. és én Istenem. cselekedgyed velem azt a kegyelmeséget., hogy adgy ollyan elmét nekem. a mely örömel gondolkodgyék. az Istenröl. és az örökkévaloságrol.

Adgy szent gondolatokot, egyenes akaratot. mely meg egyezék a tiédel. buzgo kivánságot a menyekhez.

Adgy ollyan hitet mely meg vesse avilágot, és kedvellye a szegénységet gyalázatot. és szenvedést.

Hogy el kerüllyem az ollyan dolgokot a melyek minket el ámittanak.

Adgyad hogy erösen bizam az Isten igéretiben.

Adgy ollyan Isteni félelmet. a mely hatalmasab legyen a világi nyomoruságoknál. és kisérteteknél.

Adgy ollyan Isteni szeretetet., a mely egy aránt nevekedgyék mind ajokban. mind abünösokbe

Adgy ollyan szivet a mely háláado légyen malasztidhoz. engedelmes sugarlásidhoz, aki hovátováb jobban igyekezék meg tanulni az üdveségnek tudományát.

Adgy ollyan okoságot a mely a hitnek engedelmeskedgyék. ollyan érzékenységeket., melyek az okoságtol fügjenek

Adgy ollyan ártatlan nyelvet. mely az Isteni dicséretekel meg szenteltessék.

Adgy ollyan tiszta szemeket. melyek inkáb tekénttsék az eget, mint sem a földet.

Adgy ollyan füleket amelyek zárva legyenek a világ elöt. és nyitva. az Isten beszédinek.

Adgy ollyan kezeket. a melyek örömest munkálkodgyanak és segittsék a felebarátot

Adgy ollyan lábakot, amelyek el távozanak. avilágtol. és álhatatosan járjanak. az Isten uttyán.

Adgyad hogy szomoruságim. penitentzia tartok legyenek és üdveségre valok

Adgyad hogy napjaim tellyesek legyenek jó cselekedetekel.

Adgy nékem oly okos. és vigyázo keresztényi életet. mint ollyannak. a kinek csak hamar meg kel halni.

Adgy csendes halált nékem.. hogy had élhessek örökön örökké te veled.


AZ ÉLETNEK RENDÉRÖL.

Ebben a rend tartásban meg lehet látni. hogy mit kellesék cselekedni minden napon. minden héten. minden holnapban. és minden esztendöben.


Minden napon mit kel cselekedni.

I. kely fel idején. és mindenkor azon orában., amenyiben az egésséged., vagy ahivatalod. amelyben élsz meg engedi azt néked. de azért idejen le kel fekünni, ugy intézvén. hogy hat. vagy hét orád lehesen az álomra., a hoszab valo aluvás már resttség.

2. A midön fel ébredcz., mindgyárt. emellyed az Istenhez szivedet mondván., En Istenem tellyes szivemböl szeretlek tégedet. és néked ajánlom magamot, az igasságos. hogy az Isten dicsértessék aleg elsö gondolatodban.

3. Az ágybol hirtelen kel fel kelni de tiszteségel. és mondgyad magadban., ez a nap talám utolso napja életemnek

4. A midön öltözöl. mondgy magadtol valamely kis imádságot

5. A midön fel öltöztél. végy szentelt vizet., és le térdepelvén. mond el a reggeli imádságot.

6. Azt el végezvén. a földet csokold meg. mondván. föld vagyok. és földé leszek, és az után tedd fel azt magadban. és mondgyad. hogy az Isten kegyelmével., ugy akarok ma élni. mint ha ma meg kellene halnom

7. Minek elötte valamely dologhoz fogj, ajánlyad azt az Istennek. mondván. én Istenem te éretted és ate dicsöségedre fogok ezen munkához., adgy segittséget annak jól végben vitelére, ez az igazán valo út az Isteni szolgálatra.

8. Egy napot se hadgy el mulni amelyben ne elmélkedgyél ha csak fél oráig is valamely szent dolgokrol ugy mint az Isten joságárol. hozája valo háláadatlanságodrol. az életedröl. erre pedig aregeli idö leg alkalmatosab. mert ez igen szükséges az üdveségre.

9. Tedd fel magadban. hogy ha lehet soha a szent misét el nem mulatod., és ót Communikály lelki képen. és mint ha. a lenne aleg utolso Communiod. ennél se szenteb. se hasznosab dolgot nem cselekedhetel.

10 napjában végy arra egy kis idöt. ha az alkalmatoság meg engedi. hogy meny a templomba. és ót imádgyad a kristust a szenttségben. a ki is reád tekintvén. kegyelmét adgya bövségel.

11. Olvass. valamely lelki dolgokrol valo könyvet ha csak fél oráig is. nem egyébért. hanem atanulásnak kedviért. és hogy azokot követhessed.

12. visgáld meg lelked üsméretit napjában kétszer. ebéd elött. és minek elötte le feküdgyél. visgáld meg gondolatidot., beszédidet. cselekedetidet. és fogyatkozásidot. azokot meg szánván, és bánván. fogad fel hogy többé nem cselekeszed.

13. napjában gyakorta emellyed fel szivedet az Istenhez. buzgo fohaszkodásokal. eképen lehet meg egyesülni az Istennel.

14. szoktassad magadot arra. hogy az Isten elöt járj. mert ez, aleg rövideb. könnyeb. és bizonyosab uttya az üdveségnek.

15. A midön valamely vétekben esel. azonnal szánnyad. bánnyad meg aztot kérjed kegyelmit Istennek és tedd fel magadban hogy mentöl hamaréb meg fogod gyonni.

16 A midön valamely kisértetben forgasz. kérjed az Isten segittségit. és gondolkodgyál ahalálrol. és az örökké valoságrol.

17. hogy ha a napközben. valamely szomoruság érr. tudd meg hogy az Isten küldötte reád. az ö dicsöségére. és ate jovadra mint drága jelit szeretetének. vessed azért akarattya alá magadot és adgy hálákot néki.

18. tanuld meg magadot sanyargatni. mind belsö. mind külsö képen. meg zabolázván. érzékenységeidet.

19 Ugy bánnyál másokal. valamint kivánod. hogy mások bánnyanak veled. tégy jól mindenel a menyiben lehet.

20 légy tisztelettel. fellyeb valoidhoz. becsülettel és jó akarattal magadhoz hasonlokhoz. és könyörületeségel. az aláb valokhoz.

21 légy atyafi szeretettel cselédidhez. visely gondot reájok, és fö képen azon légy. hogy az Istent szolgállyák.

22. Imádkozál. apurgatoriumban lévökért. adgy alamisnát arra a végre. ez az Isten elött kedves. és veled is irgalmaságal fog bánni.

23. Az áldáson. kezdgyed. és a háláadáson végezed ételedet. csendeségel. és tiszteségel egyél. ne az ételnek kedviért egyél. hanem a szükségnek., és nem ugy mint az oktalan állatok, még abban is sanyargassad magadot., nem évén sokszor abbol. a mit leg inkáb szeretz.

24. Estve minek elötte le vetkezél. visgáld meg lelked üsméretit. és az után. mond el imadságodot

25. Es midön le fekszel. fuhászkodgyál buzgoságal az Istenhez. tekintvén ágyadot. valamint akoporsot. vess keresztet magadra a szentelt vizel. és hijad segittségül. a szenttséges jésust. és azö Anyát. és alugyál és békeségben

26. Hogy ha éttzaka fel ébredz vess mindgyárt keresztet magadra, és ajánlyad Istennek lelkedet. szivedet., és imádgyad ötet.


Minden héten.

1. Minden vasárnapon visgáld meg hogy mi képpen töltötted a hetet és mi formában kel töltened azt a melyben vagy, el kel olvasni akor ezt a rend tartást.

2. Cselekedgyél valamely testi sanyargatást magadon., mert máskent atest rabjává tészen tégedet.

3. Tégy minden nap tehettséged szerént valamit külön a szegényeknek., és szombaton azt el osztogasad nékik. eszent chrysostomus tanáttsá.


Minden holnapban

1. Gyonyál meg. és Communikály. minden holnapban egy szer. vagy minden tizen ötödik napon., ezen két szenttség altal veszük a kegyelmeket

2. Minden holnapban végy egy napot magadnak amelyben jol meg kel visgálni. életedet. magad viselésit. és készülnöd kel ahalálra


Minden esztendöben

1. Az esztendö kezdetin tégy. közönséges gyonást. és visgáld meg. hogy mit kel magadban el hadni. és mi formában kel magadot viselni hogy jol élhess. ha az Isten meg hágy ez életben.

2. kereszteltetésednek napját meg szentellyed, meg hálálván az Istennek hogy az igaz hitre hozot, és ujittsad meg ö elötte az akori tett fogadásodot, tudni illik. hogy ellene mondasz az ördögnek a testnek. és avilágnak.

Tessék az urnak békeségét. és irgalmát adni mind azokra kik ezt a rend tartást fogják követni Amen.

Salve Regina

Meny országnak királynéja.
Irgalmasagnak szent Annya,
Elet édeseg reménség
Üdvöz légy szép szüz Mária.
Évanak árva fiai,
szám ki vetett maradéki,
siralminak örökösi.
sok nyavalyáknak hajléki
E siralomnak völgyében,
kik nyavalygunk nagy ínségben,
hozád ohajtunk menyégben,
ki vagy örök ditsöségben.
Azért szószóllónk szenvedet.
fordisd hozánk kegyelmedet.
És ate bünös népedet.
oltalmazad hiveidet.
oh’ édes szuz irgalmadot
mutasd meg kegyes voltodot.
holtunk után szent fiadot
mutads meg s’ boldogságodot.
                           Amen.

Ave Maris Stella.

Üdvöz légy Mária
Tengernek tsillaga.
Mindenkor szüz Anya.
Egek nyilt kapuja
Kit Gabriel menyböl.
Üdvözle Istentöl.,
Öriz haborutul.
Évátol vett jajtul.
Óld bününk békoját.
Add szemünk világát.
Mosd el lelkünk motskát.
kerjed jónk adását.
Mutasd anyaságod.
vegye imádságod.
A ki értünk magod.
akart lenni s’ árod,
oh’ szüzek Nemesse,
s’ szelidek jelesse.
ne legyünk bünössé,
tégy szenté, s’ kegyessé.
Éltünk tiszta voltát.
nyerjed s’ bátor uttyát.
hogy látván urunkat.
mondgyunk víg hálákat.
Ditsöség Atyának,
Fiu s’ szent Léleknek.
Három szent személynek.
Állattyában egynek.
Amen


A SZÓ HORDÁSRÓL.

Egy emberséges ember soha sem szó hórdó, mert elöre elláttya annak veszedelmes ki menetelét, és végit, azt tudgya hogy a szóhordás. mindenkor zenebonát okoz, az atyafiak, és a jó akarok közöt egyenetlenségeket, és hogy olyan veszekedéseket. indit, a melyeknek a vége soha sem jó,

A szóhordás mindenkor ártalmas, annak aki azt tselekszi, annak, a kinek a szót hordgya, és annak. a kiröl beszél, ez olyan. kard, a mely, harmat sebesit, vagy öl meg egy szers mind.

Igen kevés szó hordás vagyon olyan. a melyhez ne tennének, ez olyan. valamint egy hó gomolya, a mely mentöl aláb hengeredik. annál. inkáb vastagodik.

A szó hordonak. tsak két okának kel lenni. a szó hordásra, vagy az. hogy kedvit kerese annak., a kinek. árulkodik. vagy az. hogy magának eleget tegyen.

Egy emberséges embernek. nem hogy kedvit találnák azal. a midön. szót visznek neki, de száz féle keserüséget okozni. és sokszor haragra ingerlik, olyan állapottyában, a maga okoságát nem halgathattya, se attyafiainak. vagy jó akaroinak, tanáttsákot bé nem veheti, a haragját követvén. nagy dolgokra fokad.

Ihon illyen hasznot. és szolgálatot tészen rend szerént. az esztelen szó hordo árulkodásával, hejában bánnya az után. a zenebonát melyet. okozot. mert már késö, atüzet meg gyujtotta, és azt el nem olthattya,

A szó hordonak. sem látom semmi hasznát árulkodásában, mivel egy felöl. ellenségivé tette azt a személyt a kit el árult, más felöl pedig gyalázatal hányhattya a maga szemére, hogy esztelenül meg háboritotta az elméjit annak. a kinek árulkodot., és hogy olyan veszedelemre, és szomoruságra tette. amelyböl talám ki sem gázolhat,

hogy ha olyat mondottak felöllünk, a mely nékünk ditséretes, azt mi nem szerettyük, az oka ez, mert azt sajnályuk, hogy a mit jó erkölcsböl el akartuk volna titkolni,, azt meg tudgyák, és hogy azért ditsérjenek, azt nem kel szeretnünk,

hogy ha pedig roszat mondottak felöllünk, a szó hordonak nem kellet volna minket azal meg szomoritani, ez igy lévén. aszó hordokot minden képen, tsak rosz szemel. kel tekinteni. és tsak. hizelkedöknek, és eszteleneknek kel öket tartani.

lehetetlen, hogy az. aki azt agyalázatos szohordást követi, hogy valami okot ne adgyon magárol a szóra. ettölis vagyon hogy visza adgyák néki gyakorta duplán akölttsönt, arra igen vigyáznak. hogy mit mond, és mit tselekeszik. és mindenel meg üsmértetik hogy kitsoda.

A többi közöt egy ember jöt hozám akarván titkoson meg jelenteni. hogy egy illyen szemely, sokak hallatára roszul beszélt volna felöllem. felelém néki. hogy már régen. bé Dugtam fuleimet a szohordások elött, de ha szinte nyitva volnának is, egyik fülemen habé mennek, a másikán ki kel menniek. mert én azokal nem törödöm, mondám azt is, hogy valamit mondanak a távul lévökröl, rend szerent abban kételkedhetni, a mely sebet pedig távul. vennék, a nekem soha sem fájna, azonban pedig, akik elött én felöllem beszéllettek, azoknak kelletet volna partomot fogni, vagy ellenem lenni, mivel tsak ö érettek volt a szó felöllem.

A midön. egy gyülekezetben. valamely távul valo emberöl beszéllenek, mind azok, kik abban atársaságban vannak. arra vigyázanak, hogy semmi roszat felölle ne szollyanak, mivel az igasság arra köteledzi öket, hogy meg ne engedgyék. az ollyat meg ítélni. akit nem hittak hogy maga menttségire menyen. ha ezt az igasságtalanságot meg engedik, jóvá hagyák. hogy ö felölök is beszéllyenek. mikor együt nem lesznek.

Hogy ha atávul valokrol. soha sem beszéllenének. nem volna szó hordás, és a ki szó hordo akarna. lenni. azt senki társaságában nem venné, és minden gyulekezetböl ki üznék, mint egy gyalázatost.

Ugy történt egy szer. hogy egy hizelkedö szó hordó egy emberséges emberhez ment, meg mondani neki. hogy olyan helyt volt, ahol. semmiben sem kimélték ötet, és hogy száz olyan féle dolgokot mondottak felölle, a melyet ha halotta volna. nem tettzet volna néki, ez az emberséges okos, és értelmes ember, olyan formában halgatá ezt a szó hordást, hogy ugyan. el álmélkodék rajta a szó hordó. és mondá néki az emberséges ember, uram, ha engemet jól üsmernének sokal többet mondhatnának felöllem, és nem volna okom a haragra, sokal is tartozom azoknak akik ilyen formában beszéllenek felöllem, távul valo létemben, ha jelen valo létemben ugy beszéllenének, a mint meg is tselekedhetnék, azért az én ortzám meg pirulna, és szégyenleném. kérem azért. kegyelmedet. adgya tudtokra, hogy háláado szível vettem beszédeket. soha árulkodo jobban meg nem pirult. mint ez, gondolom. hogy soha sem árulkodott többet életiben.

Annak az emberséges embernek volt oka igy felelni. mert mint hogy tsak az igaz mondás szokta az embert meg bántani, ez az emberséges ember. pedig nem érezvén, és nem vádolván magát. semmiben is arrol. a mit mondottanak felölle, ö abban bizonyos. volt, hogy valamit mondottanak felölle. amind hamiság volt. az illyen eszes, és értelmes felelet. az árulkodásra, ártatlanná tészi azt. a kinek árulkodnak, meg itéli az árulkodot, de még inkáb azt, a ki okot ád. a szo hordásra,

Nintsen olyan. Istenes, és emberséges ember, akár ki légyen az, a kinek. szándékát roszra ne magyarázhasák, és tselekedetit rosznak ne tarthasák, de az az Istenes ember rend szerént valo életét követi, semmiben meg nem változtattya. maga viselésit. se változást, se gyengeséget nem látni öbenne, azt akarja, hogy az ö életenek bizonysága, tsak. a lelke üsmerete legyen, és tsak az Isten lássa, hogy mi vagyon szivében, ugy tekinti az ember szollást, és a szó hordást valamint a fergeteget, a mely nagy zugásal vagyon. de a mely nem árthat, se betsületinek, se jó erkölcsinek,

Az okos ember soha sem halgattya. a szó hordást, és igy bé zárja a száját, a szó hordonak, sok szomoru oráktol menti meg magát. az olyan., a ki a szó hordot nem halgattya. azal. néki is sok jó orakot szerez, talám még el is hagyathattya véle,

Se nyelvünknek, se fülünknek nem kellene lenni ez arulkodok elött, nem is tudom hogy melyik vétkeseb. akettö közül, azé aki halgattya, vagy az, aki árulkodik., de azt tudom. hogy azért maradnak abban az utálatos szokásban. mert könnyen, és örömel halgattyák öket.

Se haszon. se betsület nintsen a szohordásban. és ha szabad volna roszul itélni mások felöl. mihent valaki énnekem [én-nekem] árulkodnék. minden féle rosz erkölcsünek tartanám. még is azt mondom. hogy a mely ember tsak egy szer árulkodnék nekem másra. már annak az embernek. meg üsmerném elméjit, és természetit. és soha sem lehetnék jó itélettel felölle.

nagy esztelenség olyat beszélni. a melyet mástol hallottak, a ki is hazuthatot. vagy hozá tehetet. igen nagy igaságtalanság. azt el hinni. a mit nékünk mondanak illyen formában.

Eszemben jutnak még igen szép szavai egy üsmerömnek, akinek is egy jó akaroja. olyan értetlen lévén, valamitsodás hivnek akarta magát mutatni. hozája menvén mondá néki, hogy egy bizonyos gyülekezetben. eleget beszéllettenek volna felölle. és azö maga viselésit sokan meg itélték. erre felelé néki, hogy igen szépen köszöni mind azoknak. kik az ö fogyatkozásira vigyáznak, azon is fog igyekezni hogy azokot el hagya. és azon lészen,. hogy az kik felölle beszéllenek. azokal jól tehesen., ha tselekedetel nem lehet, leg aláb kivánásal.,

*

latzkot hitta Isten elöször Anyaszent egyházaban 1747 12. 7bris. rosa ellene mondvan eretnekséginek. az anyaszent egyház kebelében jött és az Istenhez ment. 2 8bris 1748

Ma nagy tsötörtökön 1751. az Isten báránya vérinek érdemiért az Anyaszent egy házában hozá keszeget a ki is már negyedik tiz esztendötöl fogvást. adgya Isten hogy ne légyen az utolso.

Amen. Ma nagy tsötörtökön 1758 az Isten Anyaszent egy házában hozá mártont. Adgya Isten ne legyen utolso

A doctrina magában foglallya ahit ágazatit. a mellyeket hinnünk kel

A moralis. a jó erköltsökre tanit és arra a miket követnünk kel, és a miktöl el kel távoznunk

A disciplina. elönkben adgya. az Anyaszent egy ház rendelésit. szokásit.,

Az eretnekek a hit ágazati ellen támadnak fel.

A Sismatikusok a disciplinát el ronttyák.

A rosz keresztyének. el távoznak ajó erköltsöktöl


S. Gregorij Pa

O bone jesu verbum patris splendor paternae gloriae inquem desiderant Angeli. prospicere doce me facere voluntatem tuam. ut spiritu tuo bono deductus ad beatam illam per veniam civitatem. ubi est Deus aeternus,, et unus omnium spiritus. ubi est certa securitas,, et secura aeternitas. et aeterna tranquillitas, et tranquilla felicitas, et felix svavitas, et svavis jucundi ubi tu Deus, Cum patre et spiritu sancto vivis et regnas per omnia saecula saeculorum Amen.

obone Jesu, o piissime Jesu, odulcissime Jesu. o Jesu fili Mariae virginis plene misericordia et pietate. odulcis Jesu miserere mei secundum magnam misericordiam tuam., o Clementissime Jesu te deprecor per illum sangvinem pretiosum quem pro peccatoribus effundere voluisti, ut abluas omnes iniquitates meas, et in me respitias miserum. et indignum humiliter veniam petentem, et hoc nomen sanctum Jesu in vocantem. onomen Jesu nomen dulce, nomen Jesu, nomen delectabile. nomen Jesu. nomen confortans. quid enim est Jesus nisi salvator, ergo Jesu propter nomen sanctum tuum esto mihi Jesus. et salva me, ne permittas me damnari quem de nihili creasti. obone Jesu ne perdat me iniquitas mea. quem fecit omnipotens bonitas tua, odulcis Jesu. recognosce quod tuum est. et absterge quod alienum est, o piissime Jesu. miserere mei dum tempus est miserendi. ne danmes me intempore judicandi. et que utilitas in sangvine tuo; dum descendero in aeternam Corruptionem, non mortui laudabunt te domine Jesu, neque omnes qui descendunt in infernum. o amantissime Jesu, odesideratissime Jesu. ojesu. Jesu. Jesu, admitte me in numerum electarum tuorum. o Jesu salus inte Credentium. oJesu solatium adte Confugientium. oJesu dulcis remissio omnium peccatorum. o Jesu Filii Mariae virginis. in funde in me gratiam. sapientiam charitatem Castitatem. et humilitatem, ut possim te perfecte diligere. te laudare. te perfrui. tibi servire. in te gloriari, una Cum omnibus qui invocant hoc sanctum nomen tuum. quod est Jesus Amen 

oratio S. Bernardi

Grand Dieu tes jugemens sont remplis d’equité 
Toujours tu prens plaisir à nous etre propice, 
Mais j’ai tant fait de mal. que jamais ta bonté. 
Ne me pardonera sans choquer ta justice.
    Oüi, mon Dieu, la grandeur de mon impieté 
Ne laisse aton pouvoir que le choix du supplice. 
Ton interest s’oppose à ma felicité, 
Et ta Clemence mème attand que je perisse.
    Contente ton desir puisquil t’est glorieux. 
Offense toi des pleurs qui Coulent des mes yeux. 
Tonne, frappe, il est tems. rend moi guerre. pour guerre;
    J’adore en perissant la raison qui t’aigrit. 
Mais dessus quel endroit tomberas ton tonnerre, 
qui ne soit tout Couvert, du sang de JEsus Christust.

A légy a mi vagy. a mitsodák mások hagy békit nékik, hadd akár ki légyen az. a minémü akar lenni. a mi nem lehetz, ne is akarj ollyanná lenni. nagy jóság. a nagy dolgokra felettéb nem igyekezni. nem kitsiny dolog. kevésel meg elégedni. a maga sorsával meg elégedet sziv. nagy talentum. a meg elégedes fellyebb valo agazdagságnál.

A KRISTUS JÉSUS ÉLETÉNEK HISTORIAJA

1748


ELÖL JÁRÓ BESZÉD

I Hogy mitsoda végre irták ezt a historiát.

A kristus. Jésus. az embereknek üdveségekért szállot le a menyekböl. vett emberi testet magára. születet. élt, prédikállot, meg holt, fel támadot. és viszá fel ment amenyekben. igasságos dolog tehát, hogy az emberek ezekre atitkokra meg tanitassák magokot. a melyek által meg váltattak, és hogy meg tanullyák. egy olyan életnek. és halálnak historiáját, a mely üdveségekben járo dolog. az emberek. Istennek ellenségi valának, akristus halálával eleget tett az attyának erettek, meg is tanitotta öket arra., beszédivel, és példa adásival. hogy mi képpen térhesenek meg hozája. szüntelen kellene gondolkodniok azon. hogy mit szenvedet egy Isten. azö vétkek el törölésiért. azért hogy örökös háláado szeretettel. lennének hozája. anyi jó téteményiért. se eleget nem elmélkedhetnének az igazságokrol. amelyekre tanyitotta öket, és a tselekedetekröl. melyeket tselekedet. mivel tsak ugy üdvezülhetnek, hogy ha azokot azigazságot végben viszik, és követik azokot atselekedeteket.

Ugyan ezen okbol emlékezteti öket minden nap az anyaszent egy ház. az üdvezitö halálára, a szent mise áldozattyában. a mely valoságos képe akereszten valonak. ugyan azért is ajánlya szüntelen azt a szenttséges hostyát a melynek vére meg békéltette öket az Istenel, azért hogy ök is ajánlhassák azt, amit a kristus Jesus ajánlot ö érettek, és hogy az ö áldozattyának gyakorlása, állando bizonysága lenne, háláadoságoknak, ezért is nevezik Eucharistiának. az az, háláadásnak, de mint hogy az örökké valo életet. a melyet akristus meg nyerte halálával, tsak ugy nyerhetik el, hogy ha vegben viszik a törvényt melyet adot, és ha követik azokot apéldákot melyeket hagyot, az anyaszent egy ház azt akarja, hogy a hivek minek elötte ajánlyák ezt a szenttséges áldozatot, tanullyanak elöször valamit az Isten fiának beszédiböl és tselekedetiböl, a melyeket elejekben adgya, az áldozat elött valo Évangyéliumban. és a melyekre, parancsollya apasztoroknak, hogy oktassák öket. és ez által, meg üsmérteti velünk. hogy semmit ugy nem hágy fiainak. mint azt, hogy tsak a kristus életét, és halálát. tanullyák, és abban foglalatoskodgyanak, azért. hogy szüntelen valo hálákot adgyanak néki, mind azért. a mit tselekedet, és szenvedet érettek. vagy is azért, hogy meg üsmervén a mit tselekedet, ök is 
 azont tselekedgyék. mivel az ö egész élete, mondgya szent agoston. szüntelen valo oktatására volt. a mi szokásink rendben valo vételére, és anyiban vétkezünk. a menyiben el távozunk ami magunk viselésével. az ö maga viselésétöl.

Az Anyaszent egy ház szándékát követik tehát. hogy ha a hiveknek adgyák. meg váltojok. életének. és halálának historiáját. azt meg láthattyák az Evangyéliumban. amely magában foglallya mind azt. valamit az Isten akart nékünk ki nyilatkoztatni azö fia tselekedetiröl, és tanitásirol. és szüntelen kellene inteni ahiveket arra. hogy azt a szentséges könyvet olvasák. a melyben foglaltatnak mind azok az igazságok. a melyekröl. itéltetnek meg az utolso napon. de mint hogy, sokan vannak olyanok. akik örömest akarnák meg tudni. a kristus életének folyasát. és meg látni együt és rendiben. azokot atselekedetit a melyekröl szolnak az évangyélisták., és a melyeket nehéz volna nékik fel találni az Evangyéliumban az illyen igasságos. és természet szerént valo kivánságnak elég tételére akarták tehát aközönséges lelki haszonra. az évangyélistákbol. ki szedegetni. együvé, és rendben tenni a kristus életének historiáját.

Az olyanokért irták tehát le, a kristus életének historiáját, valamit abban mondanak igaz, mivel semmit abban nem mondanak. a mi fel ne találtatnék az Évangyéliumban, mind azon által, nem az évangyéliumot akarták abban magyarázni, hanem tsak igazán, és hiven ki tenni mind azokot atselekedeteket. a melyeket le irtanak az Évangyélisták, azokot pediglen, olyan stylusal, és expresioval akarták. le irni, a melyek leg alkalmatosabbak legyenek. hogy a közönséges elméjüek is meg érthessék, a melyeket talám meg nem érthetnék a szent irás phrasesse szerént, hogy pediglen. semmi nehézségekre ne légyen még két dologra vigyáztanak.

1. A kristus Jésusnak tselekedetit mind egészen ki tészik, de az ö beszédi közül. tsak azokot irják le, a melyeket leg könnyeb meg fogni, és a melyek leg szükségesebbek a szokások oktatására, a tudni valo dolog. hogy az üdvezitö életének. nagyob része. a prédikállásbol állot. és hogy olyan szükséges meg tudni azokot az igazságokot a melyeket tanyitot, valamint atselekedeteket. a melyeket tselekedet, de azt is tudgyák. hogy mindenek meg nem foghattyák az Isten fiának minden beszédit. vannak olyanok. a melyek. inkáb atudosokot illetik, példanak okáért, mikor a maga Istenségét akarta meg bizonyitani, vannak meg olyanok, a melyek. eledele a kisdedeknek, a mely igazságokot mindenek tartoznak tudni és követni. mint az üdveségre kivántatokot. az illyeneket fel tették ezen historiában, de tsak rövideden. azért hogy rendiben, és folytában követhessék akristus tselekedetit. és azokot olyan formában tették fel, hogy a hivek. könyen meg érthessék.

2. Noha a fel tett szándék a volt. hogy semmit egyebet ne mondgyanak hanem tsak a mi az évangyéliumban vagyon, és hogy ne kénszeritessenek semmit ahoz tenni, tsak. az olyanokot akarták fel tenni, a melyeknek magyarázat nekivántassék. mind azon által kénszeritettek némelykor el. távozni ettöl arendtöl., mivel találkoztanak olyan dolgok. a melyek ha szinte nehezek is. de ki nem lehetet hagyni, és mint hogy azokot fel kelletet tenni, meg is kelletet azokot magyarázni. a kristus, sok olyan igazságokot tanitot. a homályos példa beszédekben, a melyek az erkölcsoköt tekintették, azokot az igazságokot. igen szükséges tudni minden keresztényeknek. szükséges is volt tehát azokot elejekben adni; de azok haszontalanoká, és még némelykor veszedelmeseké is lésznek, hogy ha az olvasót nem segittik, hogy azoknak értelmét fel találhassa. és magára szabhassa, ugyan az illyen helyekben kelletet elegyiteni holmi jedzéseket, amellyek meg nem tartoztatván. ahistoriának folyását, meg világosittyák azt, ami homályos, meg gyengittik, a mi keménynek láttzik, és e szerént készittik el az igazságnak  kenyerét, hogy eledelül lehesen. mind nagynak, mind kitsinynek. azok a magyarázatok., és jedzések. ritkák., rövidek. és olyanok, hogy talám nem lesz nehéz. azokot meg külömböztetni attol, a mit látunk. az évangyéliumban, azt el lehet hinni, hogy azokot szükségeseknek talállyák mindenek lenni, azt is reménlik, hogy inkáb panaszolkodnak azon. hogy kevés, mint sem azon hogy sok.

Végtire arra is vigyáztak, hogy ha jol azt meg nem tudgyák, hogy mitsoda szándékal. jöt az üdvezitö erre avilágra. igen nehezen fogják olvasni azt haszonal, a mit ót tselekedetet, mert mint hogy minden tselekedetit, beszédit, és szenvedésit tsak ahoz a szándékhoz forditotta, ugy tettzik mint ha. tsak kevés volna meg tudni azö tselekedetit, és szenvédésit, hogy ha nem tudgyák. annak mi volt indittoja, és hogy ha. nem tekintik azokot arra a végre, a melyre ö azokot forditotta, ugy semmi hasznot nem vennének azokbol magoknak. azt minden tudgya, meg is mondották ide fellyeb. hogy a kristus nem más végre jöt le, és élt aföldön, hanem ami üdveségünkért, ugyan erre ís tanittyák a gyermekeket, nintsen egy is ahivek közül aki azt ne felelné, amidön kérdik tölle hogy miért lett az Isten fia emberré. azért hogy minket meg válttson, de azt könnyen észre lehet venni, hogy nem mindnyájan értik, a mit felelnek, és hogy kevesen üsmérik, hogy mi. legyen az a valttság, és az az üdveség, mert kevesen tudgyák hogy mitsoda nyomoruságoktol szabaditotta meg öket a kristus. igen jó tehát, az ö eseteknek, és sebeknek historiáját elejekben adni, minek elötte meg tudgyák a meg gyogyitásokét, és tsak rövideden meg mutatni nékik, azt aboldog állapotot amelyben. az Isten teremptette öket, azokot a veszedelmes nyomoruságokot, a melyekben estenek avétek által. és hogy az Istennek veghetetlen josága, mitsoda modokal. akarta öket meg szabaditani, illyen formában, nyomoruságokra tekintvén, annál nagyob buzgoságal. ohajttyák meg tudni azt, a mit az üdvezitöjök tselekedet meg váltásokért, és annál is nagyob haszonal fogják olvasni életét, magokban meg üsmérvén, hogy mivel tartoztanak volna vétkekért, az Isten igasságának, jobban meg fogják üsmérni hogy mivel tartoznak. az ö irgalmaságának. üdveségekért.


II. Az Embernek teremptetéséröl. és vétkéröl.

A midön az Isten a menyet, és a földet terempté. hat napok alat, urat is akara adni minden testi teremptet állatinak. erre valo nézve egy kevés sárbol., az embernek testét formálá, és azt a testet bé tölté okos lélekel., már annak elötte sok számu angyalokot teremptet volt, akikben mind üsmerettségit, mind szeretetét adta volt, de annak egy része meg válék tölle a kevélység miat, ezek a párt ütö lelkek ördögöké lévén, az Istennek ígasságos itéletiböl, a pokolra vettetének. nem is remélheték. hogy valaha viszá térhesenek arra az állapotra, a melyböl ki estenek. mert az ö akarattyok az eset utan. a meg átalkodásban. és a keménységben meg marada, az Isten arra rendelé az embereket, hogy ezeknek a párt ütöknek el foglalnák helyeket a menyekben. az Isten nem terempté az embereket mind egy szers mind, valamint az angyalokot., hanem egy embert és egy aszonyt terempt, a kiktöl kelleték származni minden embereknek. ezt az elsö embert. nevezé ádámnak, és ezt az elsö aszonyt Évának, az az, az élök anyának. ezeket a maga képére terempté, az az, hogy olyan okos és értelmes lelket ada nékik, hogy ötet meg üsmérhették, és szerethették., bé töltötte elméjeket világoságával, és akarattyokot szeretetével, teremptetésekor igazak, és ártatlanok valának, az ö lelkek tellyeségel az Isten alá volt vettetve, és azö testek tellyeségel. engedelmeskedet azö lelkeknek, nem volt se setéttség, se háborodás az ö elméjekben, mivel az Isten volt azö világoságok, és békeségek, semmi olyan nem volt az ö testekben. amit szégyenelhettek volna, mert semmi rendeletlenség bennek nem volt, ezért is mondgya az irás. hogy mezitelenek voltak, de azt nem szégyenelhették.

Ebben a szent. és bóldóg állapottyokban. az akarattyok egyenes volt, és tellyes szabadságban voltak, minden szükséges kegyelmek segitették öket. mind arra ajó tselekedetre. a melyet az Isten kivánt töllök, és hogy meg érdemelyek azt a ditsöséget. a mely meg jutalmaztatta volna jó erkölcsöket. eza ditsöség pedig a, hogy az Istent valoságal látthattyák. ök már az Istent üsmerték, anyiban, a menyiben. a teremtett állatok meg üsmérhetik, de az után, ha jóra forditották volna. eföldön, azt az üsmerettséget. a menyekben vitettek volna hogy ót meg láthassák az Istent magában, és éllyenek azon látás által. az örökös boldogságal, a melyért teremptettek volt, az ö artatlanságok. meg mentette volna öket ahaláltol, és mind azoktol anyomoruságoktol, melyek a vétket követik.

Nem kelletet volna nékik, se munkát, se fájdalmat se betegségeket szenvedni, semmi olyan nem lett volna atestben. a mi meg sérthette volna alelket. mind addig valamég a lélek meg nem bántotta volna az Istent, mind ezek a hasznos dolgok, nem tsak ádámért, és Éváért lettek volna egyedül, hanem mind az ö maradékokért. a kikel, nem tsak természeteket., de még ártatlanságokot is kelletet volna közleni.

Hogy pediglen meg érdemelhesék ezeknek az ideig valo kegyelmeknek gyakorolását, és az örök boldogságnak birtokát a mely nékik igéretben volt. az Isten tsak azt kivánta töllök, hogy akarattya alá vessék magokot, hogy pedíglen meg probálhassa engedelmeségeket, egy parantsolatot kelleték nekik adni. meg parantsolá tehát néki hogy a jó, és agonosz meg tudásának fájárol ne ennék. a mely a földi paraditsomban volt. atöbb fákal. szabadá hagyván öket. és halálal fenyegeté öket, ha ahoz mernének nyulni, mi lehetet volna könyeb. mint ezt a parancsolatot meg tartani, mind azon által meg nem tarták sokáig. az ördög irigyelvén boldogságokot. kiserteni kezdé évat. a kigyó képében, azt jovallá néki. hogy ennének a meg tiltot gyümölcsböl, mivel nem hogy meg halnának az Isten fenyegetése szerént, de söt még olyanoká lésznek, mint az Isten. eva erre az igeretre. meg hagyá magát tsalatni, evék abbol agyümölcsböl, és a férjinek is ada belölle, aki is, a feleségihez valo vétkes kedv keresésért, részt vett, a felesége vétkében.

Alig hágák által az Isten parantsolattyát, hogy meg üsmérék nagy vétkeket. az irtoztato változás által, a mely lett mindgyárt bennek, észre vévék mezitelenségeket, és szégyenleni kezdék, mert érezni kezdék testekben. a rendeletlen kivánságot, az Isten meg jelenék nékik. de már nem ugy mint egy olyan atya. a kinek. jelen valo léte, okozta minden örömöket, és boldogságokot. hanem mint egy meg bántatot ur, aki szemekre hányá engedetlenségeket, és mint egy rettenetes biró, aki meg bünteté fel támadásokot, az embert arra itélé, hogy véres veritékivel. enné kenyerét, az aszonyt a szülési fajdalmak alá veté, az után ki üzé mind a kettöt a földi paraditsombol., minden féle nyomoruságok alá veté öket, és ahalálra itélé öket. a melyel fenyegette vala öket, atesti halálon kivül. a ki meg válván alélektöl, ujontában, a rodhadás által. földé kelletet lenni, amelyböl formáltatot volt, az Isten öket még az irtoztato másodszori halálra is itélé, mely alelki halál, a ki is meg válván a testöl. akit éltetet, az ördögökel kelletet volna. élni örökké pokolban., örökösön meg válni az Istentöl. a ki ötet éltette, akiben kelletet volna vetni boldogságát, mivel magáért teremptette volt ötet.

Illyen volt tehát azö igasságosan valo büntetések. valaki, mondgya szent agoston. igasságtalannak, vagy keménynek tarttya ezt az büntetést. nem tudgya meg fontolni a hamiságát. az olyan véteknek. a melyet könyü lett volna el kerülni. és meg nem visgállya eléggé, hogy mit érdemel. egy olyan teremptet állat. a ki meg veti parantsolattyát egy olyannak a ki amaga képére teremtette. a ki minden jokal bé töltötte, a ki sok. és nehéz parantsolatokal. meg nem terhelte. hanem tsak egy könyet adot néki, meg akarván azal mutatni. hogy ura nékie, és hogy meg érdemeltesse véle. az örök ditsöséget. engedelmesége által, aki végtire az örökké valo büntetésel fenyegette. hogy ha engedelmes nem lészen., ki mondhattya ki. mitsoda nagy vétek. olyan könyü dolgot veghez nem vinni, és olyan nagy fenyégetésektöl nem rettegni,?

Ádámnak minden maradéka meg lévén romolva ö benne, valamint a mag a gyükerében, és eredetében, ugyan azon büntetések alá is vetteték, mert valamint hogy, ha az ártatlanságban meg maradot volna, minden maradéki abban az ártatlanságban születtek volna, ugy viszontag. vétkezésétöl fogvást. minden maradéki. vétkében születnek, ugyan ezt a vétket is nevezük, eredendö véteknek, mert abban, még eredetünkor részesülünk, és ugyan ennek avéteknek kel tulajdonittani mind azokot anyomoruságokot, a melyeket tapasztalunk mind alélekben. mind atestben, mivel atudatlanságnak, setéttsége, a szivnek meg romlása, az akaratnak aroszra valo hajlandosága. a jora valo kedvetlenség. a kivánságnak rendeletlensége, a rosz hajlandoságok, a magunkhoz mód nélkül valo szeretet, az Istenröl valo feledékenység,  egy szoval. mind azok avétkek a melyeket tselekeszünk, az éhség, szomjuság, fáradságok, fájdalmak. ahalál, és végtire az örökké valo kárhozat, mind ezek veszedelmes követöi, és igasságos büntetési annak a véteknek. amelyel evilágra jövünk. ezért is mondgya szent pál. hogy az Isten haragjának fiai vagyunk.


III. A kristus Jésus. meg testesüléséröl.

Illyen vala tehát avétkes embernek állapottya, igen külömbözék, az artatlan emberétöl, az ö nyomorusága pedig meg orvosolhatatlan let volna. hogy ha az Isten irgalmaságának. nem tettzet volna. azt meg orvosolni. amelyet tsak ö tölle lehetet várni, meg száná teremptet állattyát, és meg akará azt szabaditani. Az Istennek igéje, az az, az Isten fia. a szenttséges háromságnak második személye. evilágra jöt, emberré lett, meg testesült valamint mi. és a maga személyében. az Istenségével. meg egyesité. az emberi természetet. a melyet meg akará váltani, ö tehát emberré lett, Isten is lévén egy szers mind. és magára vette az embernek. minden gyengeségit, és nyomoruságit, a tudatlanságon, és avétken kivül. eleget akara tenni az emberek vétkiért, és helyre hozni, azt a mivel meg bántották volt az Istent, a szenvedés alá adván magát, azért a meg bántásért, egy szüznek méhében akart fogantatni, egy istáloban születni, gyermeké lenni, az emberekel társalkodni. és közöttök olyan életet élni. a melynek historiáját. le akarjuk irni, ö prédikállot, tsudákot tett, gyalázatot szenvedet, fájdalmas. és utálatos halált szenvedet. koporsoban tétetet. fel támadot, és a menyekben fel ment. meg parancsolván atanitványinak hogy az egész világon ki hirdessék az ö nevét. és mind ezt azért tselekedte, hogy az üdveségnek nagy munkáját véghez vigye.

Meg láthattyuk mind ezekböl. hogy mitsoda nagy szeretettel. volt az Isten., az ellene fel támadot emberekhez, az atya, az ö egyetlen egy fiát adta. és ez a fiu. magát érettek adta, ne kérdgyük azt, hogy miért nem választot könyeb utat modot amí válttságunkra, abizonyos. hogy minden más féle mód, könyü lett volna a mindenhatonak. de azis bizonyos. hogy a mely utat választot, azt ugy tekénttsük, mint nékünk hasznosabbat. és leg illendöbbet, a mi szükségünkre, mivel az Isten, a ki azt inkáb választotta a többinél. nem tsak minden ható, hanem még ö maga abölcseség. a ki is meg nem tsalatkozhatik az út választásba, a melyen véghez akarja vinni akarattyát. ne visgállyuk azt. hogy mitsoda más utat választhatot volna az Isten., hanem tsak azt tekénttsük meg figyelmeteségel., hogy a melyet választot, az ö néki mitsoda ditsöséges, és nékünk mitsoda hasznos.

Az Isten, nagy fényeségel meg mutatta. az ö minden hatoságát, és joságát. az ö fiának meg testesülésében, mivel meg mutatta az embernek., hogy a midön meg engedi aroszat. a melyet meg gátolhatná. ö abbol tettzése szerént valo nagy jókot hoz ki, és söt még avétket is, a mely ötet meg banttya. a maga ditsöségire tudgya forditani, a meg testesülésben. meg mutatta, mind irgalmaságát, mind igasságát, mivel meg enged avétkeseknek. és egy szers mind. a vétekhez hasonlo nagyságu elég tételt veszen., ki nyilatkoztattya abban. az ö bölcseségenek tsudálatos. mi voltát. aki is modot talál abban. hogy egy szers mind eleget tegyen. mind haragjának, mind szeretetének, és ugy vigyáz avétkesnek dolgára. a kit meg szabadit, hogy meg nem sérti az Isten ditsöségét, a ki meg bántatot.

Az Istennek valoságal, elég tétel adatot, és az embernek vétke meg büntettetet. akristus jesus halála által, aki is a maga testében hordozta annak büntetésit. és olyan áldozatot mutatot bé az attyának. a mely néki nem lehetet hogy ne tessék, mivel tiszta, és ártatlan volt, és a mely, olyan nagy tiszteletet adot néki, mint volt avétek. a melyel meg bántatot. volt, mivel az az áldozat véghetetlen nagy árru lévén. egy volt az Isteni személyel. az Isten s’embernek, tekélleteségel valo engedelmesége mind holtig, elegendö képen helyre hozta egy tisztán valo embernek engedetlenségit., az emberek meg szabadultak, mert más vette magára vétkeket., és a büntetést a melyet meg érdemlették. és az Isten ditsöségében semmi fogyátkozás nem lett, mivel. ha egy teremptet állattol meg bántatot, véghetetlen tiszteletet vészen egy Istentöl.

De ha. a kristus Jésus meg testesülése oly ditsöséges az Istennek. az embereknek sem aláb valo képen hasznos. ha meg tekinttyük hogy mitsoda tsudálatosan meg egyezik mind azokal a szükségekel, és nyomoruságokal., a melyektöl az Isteni bölcseség meg akará öket szabaditani, nem tsak az Isten haragját kelleték meg tsendesiteni, de még meg kelleték az embert gyogyitani, aki beteg vala, az embernek minden tekélletesége abbol állot, hogy az Istent üsmérje, és szerese, de meg fosztatot volt, ettöl az üsmerettségtöl, és szeretettöl, a véteknek két nagy sebei által. a melyek, az elmének meg vakulása, és a szivnek meg romlása, ebböl állot kevés szoval. minden betegsége az embernek, az Istent senem üsmérte, senem szerette, a kristus jésusnak meg testesülése. viszá adta néki, mind az üsmerettséget. mind az Isteni szeretetet, emind szükséges volt. az embernek meg gyogyulásához. Ugyan is, kitsoda nyitotta volna fel az embernek szemeit hogy meg üsmértesse véle az Istent.? a nem lehetet volna egy embertöl, mivel az emberek mindnyájan. azon tudatlanságban, és vakságban voltanak, az Isten meg mutathatta volna magát nékik, de mint hogy tsak ateremptet állatokot szerették, el forditották volt tölle, mind szemeket. mind sziveket. hasonlok voltak az olyanhoz. aki sokáig a setéttségben maradván. a nagy fényeségre nem nézhet. söt még attol el fordul amenyiben lehet. az Isten igéje, valoságos világosága a léleknek, de a mioltátol fogvást a vétek setéttséget hintet alélekben. az olta nem nézhetet arra az Isteni napra. söt még arrol el forditván szemeit. ateremtet állatokra forditotta. vétkes ragaszkodásal. hogy pedíglen az Istenhez fordulhason, tsak magában kelletet volna szállani. magában meg találta volna, mivel a setettségben is világositot. de aterhe, mely le nyomta a láthato dolgok felé, oly igen atesthez ragaszkodot volt, hogy tsak a érzékenységi dolgokot tekintette, nem is nézhette, se nem halgathatta az Istent. aki is. meg akará néki magát mutatni, mind hozája szollani. a szivnek mélységében.

Szükséges volt tehát, hogy az Istent meg láthassuk, hogy az Isten hozánk fordullyon, magát láthatová tegye, és a teremtet állatok közi elegyedgyék, ugyan ezt is vitte végben. tsudálatosan, ameg testesülésnek titka által. az íge testé lett, és közöttünk lakozot, avilágosság. amelynek. hátat forditottunk volt, minket fel kereset. és elönkben jót, és magát ami szemeinknek gyengeségihez alkalmaztatván, amelyek tsak testi dolgokot szemlélhetnek, magára testet vett, akristus illyen formában láthatová tévén magát az emberek elött, vélek társalkodot egy darab ideig. tsudákot tett, hogy benne hidgyenek, és magához vonta öket, sok jó tételeivel, meg gyogyitván abetegeket, és meg szabaditván az ördöngösöket. az igazságot nékik ki hirdette, örömmel is vették beszédit. és az a beszéd meg tisztitván elméjeket ahit által. melyel voltak ahoz az emberhez. aki az ö testi fülöknek beszéllet, az öket lassanként az Istenségnek üsmerettségire vezette, a mely Istenség. el volt rejtve. az emberségnek fedele alat,

A nem elég hogy az ember az Istent üsmérje, hanem még ötet szeretni is kel, avéteknek második sebe, a szivnek meg romlása, és ezt a meg romlást, az Istenröl valo feledékenység követte, alélek az után. tsak aláthato dolgokot tekintvén, aszivnek, ahoz valo hajlandoságát követte, ugy anyira, hogy meg homályositatván atudatlanságnak setéttsége által. és arosz kivánságitol vezéreltetvén, az után se nem láthatta, senem szerethette teremptöjét, se nem 
 tudhatta az Istennek hozája valo szándékát, és mint hogy nintsen semmi is. mondgya szent ágoston. a mí oly fellyeb valo légyen az embernél, mint az Isten, aki ötet meg fogja itélni, abünös ember nem gondolhatta azt, hogy az Isten ötet szerethesse. ezaz kéttségben valo esés, nagy akadállyára volt a léleknek., a mely az Istenhez akart volna meg térni, és azt nem kel tsudálni, haoly könyen el tért az örökös jótól, amelynek birtokát, nem gondolta hogy el érhesse. A kristus Jésusnak meg testesülése. el. szélyesztette. mind ezeket az akadályokot, az Isten testet vet magára. és magahoz vonta alelket a láthato jók által, azért hogy lassan lassan fel nyisa szivét a láthatatlan. és örökös joknak szeretetire. meg mutatta néki, hogy mit szeresen., mint örökös boldogságát. reménséget adot néki, hogy annak birtokát meg nyerhesse. meg is tanitotta arra, hogy mitsoda modokal. érheti azt el. az egyik leg föveb oka a kristus meg testesülésének. szent ágoston szerént avolt, hogy meg üsmértesse az emberekel., az Istennek., hozájok valo szeretetét. ugy hogy ök is, buzgó szeretettel szeresék azt az Istent., a ki öket elsöben szerette. ugyan is, mitsoda nagyob fényeségel valo jelit adhatta volna hozánk valo szeretetének. mint azt. hogy nékünk adta egyetlen egy fiát, olyan idöben. amelyben ellenségi voltunk néki. és hogy a halálra adgya azt a fiát, aki minket meg szabadittson alelki haláltol, a melyben vetet volt minket avétek.? és ez a nagy jele az Isten hozánk valo nagy szeretetinek, nem elegendö óké arra. hogy mi is szeresük ötet, és leg aláb, a szeretetért, szeretetet adgyunk, annak utánna, hogy minket szeretet volna. elsöben. holot nékünk kelletet volna elsöben, ötet szeretnünk. az Isten, illyen véghetetlen szeretetivel. mitsoda kemény szivet nem gyözhetne meg.? mi az ö teremptet állati vagyunk, semmi szüksége reánk nintsen. mi ötet meg bántottuk volt, mi ötet nem kerestük, söt meg rolla nem is gondolkodtunk, mind azon által, ö minket szeretet. minket meg akart szabaditani. és mint hogy üdveség nem lehet. hogy ha ötet nem szeretik. tsudálatos dolgot tselekedet. hogy meg bizonyitsa hozánk valo nagy szeretetét, és hogy arra kénszerittsen. hogy mi is szeresük ötet.


 Ö engemet szeretet. mondgya az apostol. és érettem magát adta. akevés hogy nékünk, és érettünk adta magát, de hogy nékünk adgya magát, emberré lett, és arra tsudálatos modot talált. hogy emberségében, nem tsak orvosunk. de még orvoságunk is lenne, és mindenné, valami az üdveséghez szükséges. közben járonká let, hogy meg békéltessen az Istennel., válttságunknak árra, hogy meg válttson, ö a mi áldozatunk. hogy el töröllye vétkeinket. kalauzunk, hogy vezesen, világoságunk, hogy világosittson, erönk, hogy segittsen. egészen nékünk adta magát. ugyan azért is vette fel természetünket. hogy az üdveségünk munkájára szentellye annak minden tselekedetit. beszédit, gondolatit, lépesit, fáradságit, szenvedésit. tsuda tételeit, életét, halálát. gyalázattyát, és ditsöségét, ha egy kevesé meg gondollyuk, hogy mik vagyunk. kitsoda az Isten, és miket mivelt érettünk, lehetetlen hogy azt nemondgyuk. 
 akedves tanitványal, szeresük az Istent. mivel ö minket. szeretet elsöben.

A kristus jésusnak meg testesülése. nem tsak az Istennek hozánk valo nagy szeretetit üsmértette meg velünk. hanem még annak a véteknek nagyságát is. amelyel meg bántottuk volt ötet, az ember meg nem érezte volna avéteknek terhét, hogy ha az Isten eleiben nem tette volna, az Isten s’embernek szenvedésit, mi rend szerent ugy tekéntettük az ádám engedetlenségit, mint kevés fogyatkozást. és mint egy igasságtalanságnak tartottuk, hogy az Isten örökös büntetésel. büntettné meg egy szem pillantásig tarto tselekedetet, azt meg nem tekintvén, hogy az, a kinek engedetlenségit, örökös kárhozattal fenyegették, az örökké valo ditsöséget meg érdemelhette volna engedelmeségiért, de a kristusnak. meg testesülése. meg mentette. hogy ugy mondgyam az Isten igasságát., és addig, amég jobban meg foghassuk. a más világon. a midön ez életnek homálya el telik, utálatoságát, és nagyságát. ateremtet állatnak. a teremptöje ellen tett véteknek, akristus jésusnak vére, a mely a mi vétkeink el törlésire öntetet ki, olyan valosagos tükör, a melyben. meg láthattyuk. nagyságát annak avéteknek, meg láthattyuk abban. hogy menyire utálatos az Isten elött avétek, mivel örökös halálal bünteti azt meg, és hogy annak meg botsátására. nem aláb valo elég tételt kivánt, mint az ö fiának szenvedésit., és halálát. ne mondgyuk azt, hogy az Isten mindenhato lévén, ha az embereket oly igen szerette, meg szabadithatta volna öket, ha szinte nem kivánt volna is töllök oly nagy elég tételt, mint a melyet akristus. tett néki, hanem mondgyuk inkáb azt, mint hogy a mindenhato nem akarta más modal meg szabaditani teremtett állattyát, ha szinte anyira szereti is. hanem az Isten s’ember halála által, tehát igen nagy gyülölségel, vagyon a vétekhez, és hogy a véteknek. irtoztatobnak kell lenni, minden veszedelmeknél, a kristus jésusnak meg testesülése, egy nagy hasznunkra vagyon nékünk atöbbi közöt, hogy a vetket utállyuk, és attol igen tartani. hogy elne veszesük. ujjab vétekel. az Istenel valo meg békéltetésünknek 
 kegyelmét, meg gondolván azt, hogy a menyiben tölt, és meg visgálván hogy mire tanyit az apostolok fejedelme, nem a veszendö dolgokon, váltattunk meg, mint aranyon. vagy ezüstön, hanem atiszta báránynak. drágalátos vérin. tudni illik. az Isten egyetlen egy fiának vérin.


IV A Kristus Jésus életéröl.

Az ember nem tsak olyan igasságtalan. hogy azt kivánnya, hogy az Isten avétket meg ne büntesse, hanem még azt is akarná. hogy a bünöst üdvezittse. nem kénszeritvén arra hogy a vétkit el hagya. ugyan ezen az okból is nem tettzik sokaknak, akristus meg testesülése. mivel nem tsak meg hólt érettek, hogy vétkeket el töröllye, hanem még olyan életet élt eföldön. a melyhez kötelesek szabni a magokét, az emberek. mindnyájan tévelygésben. és setéttségben valának, de vakságokot szerették. és a nékik nem tettzik. hogy az a világosság. a melytöl el fordultak volt. szemek eleiben jött. és olyan utat mutatot, a melyen nem akarnak járni, a fösvény, mind más uton akarna üdvezülni, nem azon a melyen. az Isten szegénységben jőtt el, akevély. nem tekintheti az alázatoságban lévö Istent, se a gyönyörüségben lévö, a fel feszitetet Istent, az üdveségre készek, tsak. hogy arra ne kénszerittsek öket, hogy el hagyák. azt, ami ketsegteti rosz kivánságokot, nem is vehetik arra magokot., hogy ellene mondgyanak, rendeletlen szereteteknek, és jobban szeretik. hogy meg ne gyogyitassanak olyan orvoságal., a 
 mely öket meg fosztaná attol amit szeretnek, ugyan az illyenekröl mondgya az Évangyélium, hogy az ige eljöt, és az övéi, bé nem fogadák ötet. akristus meg másut azt mondgya, hogy a világoság evilágra jött, de az emberek jobban szerették a setéttséget. mint 
 sem avilágoságot, mert rosz volt az ö tselekedetek, és aki gonoszt tselekeszik, utállya, és kerüli avilagoságot, mivel a ki nyilatkoztattya. rendeletlen tselekedetit. avilágoságnak gyülölsége, vetteté meg az emberekel. ameg testesült Istennek oktatasit, és példáit, az öleté meg ötet vélek. hogy el fogyassák azt az életet, amely kárhoztatta az övéket, és a mely 
 szivekben adá azokot az Istentelen gondolatokot, a melyeket eszerént teszi ki a bölcseségnek könyve, kárhoztassuk gyalázatos halálra ötet, mert nékünk alkalmatlan, ellenkezik ami életünkel, szemünkre hánya. atörvénynek által hagását. és minket gyaláz. a mi magunk viselésiért. tsak reája nézni is nékünk nehéz, mert az ö élete meg nem egyezik amásokéval. és mind más féle uton jár.

Illyen volt az ö gondolattyok mondgya abölcs, de el tévelyedtek, mert a magok hamisága, öket meg vakitotta, és nem tudták. az Istennek titkait. se szándékit. azt valoságal nem tudták, hogy az az élet, amely oly igen nem tettzet nékik. ollyan hasznos orvoság volt. a melyet az Isten irgalmasága. akarta nékik adni, gyogyulásokra.

Nem lehete nékik üdvezülni, hogy ha az Istennek ellenségül maradnának, hogy ha valoságos szeretettel. hozája nem térnének, és hogy ha tellyeségel ki nem irtanák magokbol mind azt. valami gyülölségesé tette öket Isten elött. akevélység. fösvénység, tisztátalanság, és mind azokot avétkeket, melyek el választtyák az embert az Istentöl, nem lehete más képen el rontani. hanem az alázatoság, alelki szegénység és atisztaság által, egy szoval az ellenkezö jo erkölcsökel; az emberek igasságal azt nem kivánhatták. hogy az Isten boldoggá tegye öket 
 mind addig, valamég távul lésznek tölle a vétek által. hogy pedig közeleb hoza magához, azt nem eröszakosan akarta végben vinni. mondgya szent ágoston, hanem oktatásal, és jovalásal.

Nem szükséges hogy elö hozam, amit már meg mondottunk, hogy ateremptö meg akarta. hogy igy mondgyam. érdemleni. szeretetét teremptet állattyának, néki ajándékozván fiát, és ha az emberek nem szerették az Istent, mert nem üsmerték, meg mutatta magát nékik. a meg testesülésnek titka által. visgállyuk meg, hogy mitsoda akadályok nem engedték, az Istenhez valo meg térésünket, és meg láttyuk. hogy emberré lett Istennek. élete azokot el szélyesztette, tsudálatosan.

Azt nem tudtuk, hogy miképen kellesék tettzeni az Istennek, söt még azt sem tudtuk. ha tartozunké nékie tettzeni, mert nem valoságal gondolkodván ez élet javairol, és nyomoruságirol. azt meg nem üsmérhettük. hogy az okos léleknek. minden jova abbol áll, hogy az Isten birhassa, és aleg nagyob nyomoruság a, ha ezt ajót el veszti. minden emberek egyaránsu vakságban lévén, egyik is közüllök meg nem világosithatot volna minket.. ezen akérdésen, hogy mi tehet minket valoságal. boldogoká, a philosophusoknak sok féle vetekedések, és gondolattyok, meg mutathatták nékünk. hogy egy embernek. tanitását, gyanoságban vehettyük. és mi olyan kevélyek voltunk. hogy gyalázatnak tartottuk volna olyan mesternek tanitványi lenni, akivel. egyaránsu. állapotban tett atermészet.

Hogy pediglen oktatást vehessünk, minden félelem nélkül, a meg tsalatkozástol, az igazság maga el jött hogy el szélyesze setéttséginket. és olyan mester jött közinkben, akinek nem szégyenelhettyük tanitványi lenni, mert aza mester, a mi Istenünk, emberé lett., és közöttünk lakot, meg bizonyitotta. fényes tsuda tételeivel., hogy ö volna az adoktor, akit az Isten küldötte el oktatásunkra, hogy ö volna az Istennek egy fia, ö volna abölcseség, avilágoság. és az igazság, és minek utánna el hitette volna velünk Istenségit. el hintette tudományának sugárit, és prédikállási által. tudtunkra adta. hogy mi légyen a mi valoságos boldogságunk, és hogy miképpen kel azt el nyerni.

Meg nem elégedet tsak a beszédel, hanem még példát is adot, tselekedeteivel bizonyitotta meg azokot az igazságokot. a mellyeket el akarta hitetni beszédivel. szükséges orvoságokot parancsolt venni az embereknek. meg gyogyulásokra. de mint hogy azok nehezek, és keserüek valának. az emberek nehezen akarák azokot bé venni. de ö azokot bé vette leg elöbször, noha azokra szüksége nem volt, de példát akart adni abetegnek. hogy öis bé vegye a doktora után, az üdveségre szükséges az alázatoság. de hogy lehesen azt el hitetni akevélyel, az Isten. parancsolhattya az alázatoságot, teremtet állatinak, és székiböl kiáltani azt, amit nékik eföldön mondot a kristus. hameg nem alázátok magatokot, nem mentek bé amenyeknek országában, mind azon által, nem erövel akarta követetni ezt ajó erkölcsöt, jobban szerette. meg szeliditeni szivünknek fel fuvalkodását. ajovalásal, mind sem a keménységel, és alázatosoká tenni minket, emberré lett Istennek példájára, aki is azt mondgya nékünk. tanullyátok meg töllem. hogy én kegyes, és alázatos szivü vagyok, mitsoda fel fuvalkodás álhatna ezek a szók ellen, látván véghetetlen méltoságát. és nagy maga meg alázását annak. aki ezeket mondgya, kí nem üsméri azt meg. hogy nagyob szégyen volna mostanában fel fuvalkodni emberi kevélységböl, mint sem magát meg alázni egy Istennek példájára. valamit itt mondottak az alázatoságrol, el kell mondani atöbb jó erkölcsökröl is, a melyek szükségesek az embemek, hogy az Istenhez térhesen. mint hogy nintsen semmi hatalmasab az elmén. mint apélda. a kristus például lett minden embereknek, ugyan arrais forditotta egész életét mint hogy szabadságában volt mindeneket tettzése szerent tselekedni. és akarattya szerént rendelni életének minden részit., azt mind egészen ami üdveségünkre forditotta, és azt akarta. hogy minden beszédi. és tselekedeti, szüntelen valo oktatásul legyenek. a mi szokásinknak rendelésekre, ugy vette magára a mi természetünket, valamint egy Doktor magához veszi egy kedves betegét. akit meg akarja gyogyitani. a bizonyos. hogy az emberi természet., amelyet az Isten fia a maga személyével meg egyeztette. minden féle vétek nélkül valo volt. valamint egy olyan tiszta és ártatlan áldozat., akinek el kelleték törleni az emberek vétkeit. de ugyan abban is tettzet ki bölcsesége, és véghetetlen josága. a mi menyei doktorunknak, mivel ugy bánt azzal. az emberségel, olyan szent állapottyában is, mint ha vétkes lett volna, minden nyomoruságinkot, és betegséginket magára vette, és nem tsak hordozta azokot, de még magában meg is gyogyitotta, meg mutatta tehát amaga személyében minden embereknek. hogy ki ki mit tselekedgyék az egésség viszá nyerésére, és olyan egészen azö szükségekhez szabta volt magát, hogy nintsen senki is, aki netalálna a meg valtojának. életében. olyan orvoságot, a melyet sebeire kel tenni,

A bünös embernek. állapottyát nem tsak olyan betegnek állapottyához hasonlittya az irás, a kinek szüksege vagyon az orvosra. hanem még az utozoéhoz is, akinek szüksége vagyon egy kalauzra. hogy a jó utra vigye, az Istenért teremptetvén, minden erönkböl hozája kel igyekeznünk. mivel tsak öbenne találhattyuk meg tsendeségünket. és boldogságunkot. avétek elválasztot volt az Istentöl, és el hagyatatta volt velünk azt az utat. a melyen hozája kelletet volna térnünk, olyan utakot követtünk, a melyek nem hogy az örökké valo boldogságra vezettenek volna, a melyet ohajtottuk, hanem az örökké valo halálra vezettenek,


 Szent Ágoston, tsak rövideden le irja hogy mi volt tzéllya. abban az idöben, az emberek szeretetinek, és gyülölséginek, el ragadtattak volt. mondgya. a gazdagságoknak nyomorult kivánságátol, a melyek eszközei arendeletlen gyönyörüségeknek, és éget bennek a tiszteleteknek. és a földi fejdelemségeknek. nagyra vágyása ellenben pedig, az ö kevelységek. utáltatta vélek agyalázatokot, abestelenségek. nékik, el szenvedhetetlen dolgoknak. láttzottanak. atesti fájdalmaktol irtoztanak, és semmitöl inkáb ugy nem féltenek mint a haláltol. ezek a kivánságok, és ezek a vak gyülölségek, mondgya ez az atya, amelyek nem engedék nekik hogy jól élyenek, és ezek forditották el. a valoságos jónak szeretetétöl, és annak keresésétöl.

ki tudhatná meg egészen az Isten bölcseségének tsudálatos szándékát. hogy miért választotta, a meg testesülésnek titkát, és akristusnak halando életét, hogy az embereket ki venné tévelygésekböl.?

Az Isten lévén az a tzél, amelyhez kelletet volna sietniek, és akitöl hová továb el távozának, maga jött fel keresni öket, ök nem látták ötet, öpediglen meg mutatta magát nékik, azal meg nem elégedet, hogy szemek eleiben adgya a maga személyében, az örökös jót., amelyhez kel forditani minden szereteteket, hanem még az utat is meg akarta nékik mutatni. a melyen el érhessék azt az örökös jót. utozová tette magát, és mint ha el tevelyedet volna vélek együt, azért hogy kalauzok lehesen, ugy volt közöttök mint ha távul lett volna az Istentöl, azért hogy azIstenhez viszá vigye öket, ö elöttünk járt, és minden lépésinket a magáéhoz igazgata, tudni illik. hogy meg ujitotta. lelkünknek minden szándékit, és hajlandoságit, azon hajlandoságal, és szándékal, amelyeket ki nyilatkoztatta az emberségben, melyet magára vett üdveségunkért. nagy tévelygésben voltunk. nem tudván azt, hogy mit kellesék szeretnünk. vagy gyülölnünk ohajtani, vagy mitöl félni, mit gyakorolni, vagy mit kerülni. akristus meg akart minket tanittani ezekre példájával,

Ugyan erre avégre, mondgya szent agoston. lett emberré az Isten igéje, a mi urunk jesus 
 kristus. meg vetette ez életnek minden javait. hogy mi is az ö példájára meg vessük azokot, és annak minden nyomoruságit el szenvedte, hogy meg mutassa nékünk mind példájával, mind beszédivel, mitsoda bátorságal. kel azokot el szenvedni, és hogy ne ragaszkodgyunk inkáb némelyekhez, mint ha boldogság volna azoknak birtoka, és hogy ne tarttsunk inkáb masoktol. mint ha nyomoruság volna azokot szenvedni.

Mivel ha olyan szüztöl születet a ki tisztaságban maradot. mind mikor foganta. mind mikor evilágra hozta. és aki szüzeségit meg tartotta mind holtig; ez a szüz egy mester embernek felesége volt, és ezel alába alá tapodta, a nemesi vérnek minden pompáját, ö bethlehemben születet, a mely város judeában, aláb valo volt atöbbi közöt. és mostanában egy falu, mind ezekel. arra tanitot. hogy akár minémü fényeségü legyen ahely ahol születtünk, de azért éppen fel ne fuvalkodgyunk.

Szegényé lett, noha mindeneknek ura. és teremptöje. azért hogy meg mutassa azoknak kik benne fognak hinni. hogy ne ditsekedgyenek gazdagságokal, nem akará el szenvedni, hogy az emberek királyá tegyék, noha minden teremptet állatok azö birodalma alat vannak, mert azért jött volt el. hogy meg mutassa az alázatosságnak uttyát azoknak, akiket tettzet néki meg gyógyitani a kevélységnek mirigyéböl. ö éhséget. és szomjuságot szenvedet. noha ötölt bé minden embert eledelel. és italal. ö is lelki, és Isteni képen. az a kenyér. a mely meg elégitti öket, és aza forrás, mely szomjuságokot el ólttya.

Nagy fáradságot szenvedet utozásiban, noha ö légyen a menyei út, olyan volt mint a siket, és a néma azok elött a kik gyalázták, noha ö tselekeszi, hogy a süketek hallanak, és anémak szolnak. meg hagyta magát kötöztetni. noha ö szabadit meg minket, nyomoruságinknak lántzábol. meg ostoroztatot. noha ö veszi ki az embereket. abetegségeknek ostori alal. a kereszten kinokot szenvedet, noha ö mentet meg minket a kinoktöl. melyeket érdemlettünk. végtire meg holt, noha ö támaszttya fel aholtakot. de fel támadot, hogy soha többé meg ne halyon, azért hogy az uj életre valo reménség meg vettesse velünk ahalált.


 Az Isteni ige, mondgya meg másut szent ágoston. hogy magát például adgya azoknak. kik az Istenhez akarnak térni, olyan formában igazgatta beszédit, tselekedetit. és szenvedésit, hogy életének minden részetskéje. ami üdveségünkre légyen. az ö maga viselése. a mi rendünk. 
 nemis vétkezhetünk egyéb képen. mondgya szent ágoston. hanem ha azt kivánnyuk, amit ö meg vetet, vagy ha attol el távozunk, amit el akart szenvedni. és az ö példája minket meg elevenitet. meg világositván minket, mivel utálatossá tette elöttünk mindazt. valamit maga el került, és mind azokot anyomoruságokot, a melyeket szenvedet,. kedveseké tette elöttünk.


V Hogy lehesen haszonal olvasni akristus életét.

A leg fövebb tanáts. ez iránt nem más hanem hogy elnem kel soha felejteni hogy kitsoda az, akinek az életét olvasák. és ugy nem lehet meg ütközni az ö erötlenségin. és szenvedésin. ugy tekintvén azokot. mint kételenségböl valokot. a kristus Jesus, Isten, és ebböl következik, hogy ö minden ható, semmi rajta nem történhetet tehát akarattya ellen. és tsak azért szenvedet mert 
 azt akarta, és anyit amenyit akart. a midön a kereszten meg láttyuk halni. emlékezünk meg arrol. hogy mit mondot, hogy maga adgya az életét. és azt tölle senki el nem veheti. hogy ha az ellensége keziben esik. emlékezünk meg arol., hogy sokszor meg szabaditotta magát kezekböl tsuda által, és hogy minek elötte meghagyta magát fogatni, a földre estenek ö elötte, tsak egy szavára. hogy ha az évangyélisták, kik tsak az ember tselekedetit akarták le irni. némelykor valamely gyengeségben. vagy fel haborodásban adgyák elönkben, a melyekben akarattyok ellen esnek atöb emberek, emlékezünk meg arrol. hogy a mely évangyélista. azö Istenségének 
 meg bizonyitására irt, mi nékünk azt mondgya, hogy azok a fel háborodások benne, akarattal valok voltanak. és hogy ö maga háboritotta fel magát.

Azt ne mondgyuk. hogy azok a fel háborodások. és erötlenségek. nem illettek az Istenhez, de sött még tisztellyük azokot, mivel ugy tettzet annak, aki maga az erö. és böltsesége az atyának. visgállyuk meg hogy mitsoda szándékben vette fel gyarloságinkot, és nyomoruságinkot, és meg fogjuk látni, hogy az ö alázatoságiért, nem hogy meg kellene pirulnunk, de söt még tsudalnunk kell hogy mitsoda tsudálatos szövettségek vagyon azoknak. avégel, amelyre tzélozot. ez avég pedig a mi üdveségünk. azok a meg aláztatások. a melyeket eleinte mindgyárt bolondságnak tarták apogányok. szükséges orvosági valának a mi kevélységünk meg gyogyitására. és a mi orvosunk, maga akart elöbször élni azal az orvoságal., hogy azt édesebbé, és könyebbé tegye a betegnek. akit meg akart gyógyitani.

Némelykor ugy tselekszik mint Isten. némelykor ugy mint ember, és mind Isteni, mind emberi tselekedetit, a mi hasznunkra akarta forditani, ha fényesit atsudákban. azért tselekeszi hogy hígyünk ö benne, és hogy el hitesse velünk, hogy a midön szenvedni fog, nem szükségböl szenved.  hanem hozánk valo szeretetiböl. és hogy ha el fedezi Istenségének ditsöségit. a mi gyarloságinknak fedele alá, azért tselekeszi hogy szeresük. és hogy kalauzunk lehesen. meg mutatván példájával, hogy mit kellesék tselekednünk, és szenvednünk. azt láttyuk, hogy amidön meg akarták kövezni az ellenségi közöt el rejtette magát. és semmit néki nem tehettek, azért, hogy amidön meg ölik, háláadásal. legyünk haláláért, a melyet akarattyábol, szenvedi, és ami hasznunkért. és némelykor el szalad ellenségi elöl. azért, hogy meg vigasztallya hiveit, akik oly tsudálatosan el nem rejthetnék magakot valamint ö, az üldözöjok elöt. ahalálra maga mégyen, hogy engedelmeskedgyek az attya akarattyának, és hogy nekünk meg mutassa. mitsoda bátorságal. kel el szenvednünk. mind azokot anyomoruságokot. a melyek alá tettzik Istennek minket vetni, ahohérok keze által hal meg. mind azon által azt mondgya, hogy maga ajánlya magát. meg akarván nékünk mutatni, hogy az Istenhez valo szeretetböl, és az ö akarattyához valo engedelmeségböl. tselekeszi magunknak tulajdonithattyuk a szenvedéseket a melyeket szenvedtet velünk valamely idegen erö. mint ha mi választottuk volna azokot ö érette. ö magát fel háborittya, és fél a halálhoz valo közelgetésekor., a melyet akarattyábol fogja szenvedni, és amelyet régtöl fogva sohajtotta, és magában érezni akarja. a poháral valo ellenkezést. a melyet akarja az attya hogy meg igya, nem azért hogy mi azt gondollyuk hogy kételenségböl kellene azt meg inya, hanem azért, hogy meg vigasztalya, és oktassa azokot akik eröszakos, vagy természet szerént valo halálal halnak meg.

Kimondhatná meg, hogy mitsoda hasznos nékünk, eza tsudálatos kedvezése az Isteni bölcseségnek, a ki mitsoda nagy joságal szabja magát ami nyomoruságinkhoz, és gyengeséginkhez, ki hitette volna el magával, szükséges voltát az üdveségre, aszenvedésnek, és a kereszt hordozásnak, ha akristus nem szenvedet. és fel nem feszitet volna érettünk. ki hitte volna, hogy szenvedhesen., érezvén magában azt azirtozást, amelyel vagyon atermészet a szenvedéshez. hogy ha a kristus. nem akarta volna azt magais érezni,? kitsoda az. aki gondolhatta volna. hogy eleget tehessen az Istennek a szenvedésekel. a melyekre magokot nem adhatták volna, és a melyektöl irtoztanak hogy ha az az irtozás ki nem tettzet volna akristusban, kitsoda az? aki nem retteget volna a viaskodástol., a melyel meg kel gyözni a haláltol valo irtozást, hogy ha nem láttuk volna a mí menyei orvosunkot vért, és vizet izadni viaskodásában.? ez az akarattal valo fel háborodása a kristusnak, vigasztalására vagyon. a mi akaratunk ellen valo fel haborodásunknak, meg mutatván nékünk, hogy anem vétek, mivel az Isten fia érezni akarta azt magában. meg is tanitot arra hogy mitsoda modon tehesük azt érdemesé Isten elött, el mondván néki fiával, ate akaratod légyen meg, és nem a miénk. eszerént tehát a mi meg váltonknak eröttlenségi nem fognak nékünk tettzeni, mint illetleneknek Istenhez, de söt még igen méltóká az ö véghetetlen irgalmaságához. a melyel meg akart minket váltani, az ö alazatossági a mi ditsöségünkre válnak, mivel érettünk alázta meg magát, imádni fogjuk azö alatsonságit, és el hitettyük magunkal, hogy tellyes szeretettel tartozunk. annak az üdveségunkért szenvedö Istennek.

A második tanács amelyet adhatnak. hogy haszonal lehesen olvasni az üdvezitö életét, a. hogy tsak abban a szándékban kel olvasni, hogy ahoz szabja a magáét, az embernek minden 
 szenttsége abbol áll, hogy akristust kövesse, az Isten minket arra rendelt, mondgya szent pál. hogy hasonlok legyünk az ö fia képéhez. meg másut ugyan azon apostol. arra tanyit. mint hogy az ó embernek képét viseltük, követvén atestnek rosz kivánságit, az uj embernek képét 
 kel viselnünk. a ki is akristus akinek eletéhez kel intézni a miéinket, nem tsak atudásnak kedviért kel olvasni azö életét, ne tsak azért hogy tudgyuk mit tselekedet, hanem azért. hogy meg tanullyuk azö tselekedetiböl, hogy mit kel nékünk tselekedni, azt mondgya vala a sidoknak. akik gyönyörüségel halgatták a szent jános predikácioit,: jános fényes, és égö lámpás volt, és vigadni akartatok egy kevés ideig az ö fényeségének világoságánál. nem eszerént kel. tekinteni azt. akivaloságos világosága az embereknek, ö világoságban vezeti az örök boldogságra nem azokot. akik tsak abban gyönyörködnek, hogy meg tudhassák tselekedetit, hanem azokot, akik hüségel követik az ö példáit.

A midön nem tudgyuk. hogy a kristus mit tselekedet. és mit tanitot eföldön. olyanok vagyunk, mint az olyan utozok, akik éttzaka járván. nem tudgyák hogy el tévelyedtek. mert nem láthattyák uttyokot, és amidön akristus életét kezdgyük olvasni, olyanoká kel lennünk mint ezek az utozok. a kik mihent meg hajnalik, észre veszik tévelygéseket, és ajó utra viszá térnek. menyi keresztény. vagyon olyan. aki azt hiszi hamisan., hogy üdvezülhet. ha a világi szokást követi is. ha magat szereti is. ha keresi is meg elégitteni érzékenységeit. és ha el kerüli is ami néki nem tettzik.? menyin vannak olyanok. akik azt tarttyák. hogy nem tartoznak kereszttyeket viselni, penitentziát tartani, a gyalázatot el szenvedni. az ellenségeket szeretni, magokot gyülölni, és mindeneknek ellene mondani.

Honnét jö ez a tévelygés, amelyben töltik nagyob része az embereknek életeket, hanem attol, hogy nem oktattyák magokot akristus életére, vagy hogy azt ugy nem tekintik mint olyan rendet, amelyhez kel szabni életeket. a sidok nem követék avilágoságot. mely elöttök járt, mert nem üsmerték, mind azon által ök meg menthetetlenek, akeresztények. hittel valyák azt üsmérni. de arra nem vigyáznak, vagy ha vígyáznak is. nem akarják követni.

A jövendölés melyet tett simeon atemplomban a kristusról, bé tellyesedik minden nap. akeresztényeknek nagyob résziben. ez a gyermek, mondá. sokaknak romlására, és fel támadására lészen, és jelül tétetik, melynek ellene mondanak. ö fel támadására lészen azoknak, kik az ö életét olvasák. és akik meg üsmervén rendeletlen életeket, el hadgyák setettségeket. és tévelygéseket.. és álhatatoságal. követni akarják. a menyei világoságot, és kalauzt, de ugyan azon világoság romlására leszen azoknak. kik szemeket nem akarják arra vetni, hogy meg lassák az utat. melyet nékik mutat, vagy ha nézik is, de haszontalanul. mivel azt nem tselekeszik, amire tanittya hogy tselekedgyék. eszerént tzéllya a kristus, sokak ellene mondásának. tegyük fel hogy valamely követ tettek. a mezöre jelül, hogy a jó utat meg mutassa, és hogy az utozok azon akarván el menni, más utra mennek. nem arra a melyet ajel. mutat., az ilyen jelnek mondanak ellene, ugyan igy is tselekesznek az olyanok., akik. akristus életét olvasák. nem akarván azt követni, azért jött el hogy meg mutassa a menyei utat, és ki végyen. a pokolnak uttyárol, ö maga elöttünk jár, hogy el ne tévelyedgyünk, és hogy a jó utat. aroszért el hagyuk, arra tanyit, hogy minden más út nem az a melyen ö jár, a halálra vezet, az ö intésit halgattyák, és azö példait láttyák, de tsak ugy élnek. mint annak elötte, egyedül hagyák járni, még is azt reménlik hogy oda érkeznek. ahová ö megyen, ha nem követik is. enem ellen mondásé. és nem hazutolásé,? tsak gondolni is irtoztato volna? mind azon által ez igy vagyon. valaki nem akarja az életét akristus életéhez alkalmaztatni, az olyan. vagy ellene mond üdveségének. ha a kristust igaznak tarttya, vagy azt tarttya. hogy a kristus nem igazat prédikállot. hogy ha más uton akar üdvezülni, nem azon a melyet mutatot néki.

Tsak azért kel tehát azö életet olvasni. hogy nékűnk például légyen, ugy hogy minden magunk viselésében, azövé ki tessék, el is mondhassuk az apostolal. már nem én élek, hanem akristus él én bennem. hogy azt el érhesük. nem elég tsak olvasni, hanem arrol gondolkodni kel, és magunkra szabni amit olvasunk, mivel tsak ilyen formában lehet haszonra forditani ezt az olvasást, semmi el hagyásra valo níntsen az Isten fiának historiájában. és mint hogy mindent a mi üdveségünkre tselekedet. nintsen leg kiseb tzikelyecskeis., az ö életében, a melyet hasznunkra nem lehetne forditanunk. hogy arra figyelmeteségel vigyázunk. szükséges tehát hogy a leg kiseb részecskéit is meg visgállyuk hogy mitsoda hasznunkra lehetne, és hogy mitsoda indulatot indithat mi bennünk, mivel a szükséges, hogy a kristus életének olvasása, némelykor minket oktáson, némelykor meg szégyenittsen, némelykor meg vigasztallyon, és bátorittson, és végtire, hogy szeretetet, háláadást, tiszteletet, örömet, töredelmeséget, reménséget, vagy félelmet indittson mi bennünk.

A kristusnak egész élete. tsuda tételböl. tanitásból, tselekedetböl, és szenvedésböl áll. tsudákot, azért tett hogy meg bizonyittsa Istenségit. és hogy jól tegyen azokal. kik hozá folyamodtanak, és segittségét kérték, hogy pediglen azokot atsudákot, haszonal lehesen olvasni, tegyük azoknak helyiben magunkot, a kik azokot látták. és akikért azok tétettek, az elsök, a kik bizonysági valának azoknak atsudaknak. hittek abban aki azokot tselekedte. ötet ditsérték. és imádták. tanitványi lettek, tselekedgyünk hasonlo képen, amidön olvasuk, a mit ök láttak, imádgyuk a kristus Jesust. üsmérjük ötet Istenünknek lenni. az ö Istenségéröl valo hitnek tselekedetit tenni elne mulasuk, és szentellyük egészen magunkot az ö szolgálattyára. mivel ötet ugy tisztelik mint Istent. ha néki engedelmeskednek. és szeretik.

Azután illessük magunkra mind azt, valamit tselekedtek azok, akiknek szükségekröl tsudálatosan tett akristus, minden testi gyogyitási. a mi lelki betegséginket jelentették, a vétek ami bél pokloságunk, sukettségünk. vakságunk, inaszakadságunk, halálunk. tselekedgyük mind azt a mi lelkünk meg gyogyulásáért, valamit tselekedtenek a betegek. a testi egésségnek meg nyerésiért, menyünk vélek együt a kristus eleiben. és mondgyuk néki a bélpoklosal, ha akarod meg gyogyithatz engemet, a vakal, nyisd meg szemeimet. és tselekedgyed had lássak. eszerént a többivel is. visgállyuk meg abban. amit akristus kivant azoktol. kik szükségekben. hozája folyamodtanak, hogy töllünk mitkiván, hogy meg enyhittse nyomoruságinkot., tekénttsük meg háláadoságit, hitit, szeretetit, azoknak, akiket oly tsudálatosan meg szabaditotta nyomoruságokbol. mint annak képit. amellyet nekünk is kel érezni magunkban avett kegyelmekért.

A kristus oktatásit. tisztelettel kel olvasni., és eza tisztelet abbol áll, hogy higyék. és kövessék a mit tanyit, ö az igazság, tsak ezaz igazság üdvezithet minket, arrol is fogunk meg itéltetni, a mire a tanyit. azt ugy kel halgatni mint tanitványoknak, és hitelt kel adni mind annak amit mond, eleiben kel tenni setéttséginket, hogy meg világosittsa. és lépesinket, hogy meg igazittsa, epediglen ugy lesz meg, ha magunkra veszük a kristus beszédit, meg visgálván magunkot arrol. a mit mond, ugy hogy meg itéllyük magunkot. ha azon az uton kivül vagyunk, a melyre tanit. és hogy magunkot rendbe vegyük. követvén azt a mit parantsol.

Mint hogy az ö beszéde rende minden igasságnak, ugyan arrol is kell itéletet tenni a mi tselekedetinkröl, és azokot jonak, vagy rosznak tartani, a mint már azok meg egyeznek, vagy ellenkeznek azal, de azt sem kel el felejteni egy szers mind, hogy az arend el mulhatatlan, és meg változhatatlan. a meg nem változik, és a mit kárhoztat., a mindenkor rosz lészen, a meg nem hajol. hogy a mi hajlandoságinkhoz alkalmaztassa magát. hejában igyekeznénk arra eröltetni. hogy azt mondgya a mi nékünk tettzenék. holot nékünk kel ahoz alkalmaztatni magunkot, és meg nyugodni azon amit mond. hogy ha az, a mit parantsol. nékünk nehéznek tettzik, a mi meg romlot szivünknek tulajdonittsuk, és kérjük a kristust, hogy meg gyogyitván minket kegyelmével, véghez vihesük parantsolatit. a midön olyan dolgot találunk beszédiben, a melyet nem értünk. kérjük ötet. hogy értettesse meg azt velünk hogy ha annak értelme szükséges üdveségunkre; folyamodgyunk pásztorinkhoz hogy meg magyarázák nékünk, és addig a meg világositást vehessünk, táplállyuk magunkot az igazságokal. a melyek világasak, és igyekezünk hüségel követni azt amit meg foghatunk, hogy meg érdemelhesük az értelmit annak a mit még meg nem foghatunk.

Hogy hasznunkra fordithasuk akristus tselekedetit, ugy kel azokot tekinteni. mint rendét, és formáját, ami magunk viselésének, itt meg külömböztetik az üdvezitö különös tselekedetit. atsuda tételeitöl. mert atsudákot ugy tekintik. mint azokért valokot, akikért tselekedte és atselekedetit, önnön magáért. ö azt akarja, hogy tsudállyuk tsuda tételeit., de azt is akarja. hogy kövessük tselekedetit, ö, akülönösön valo maga viselésiben. minket akart jelenteni. vagy is hozánk hasonlitani, ezen okra valo nézve mondgya, hogy tanullyunk ö tölle, nem a vakokot meg világositani. és holtakot fel támasztani. hanem alázatos. és kegyes szivnek lenni. a midön valamely beteget meg gyogyit, vagy ött kenyérel, öt ezer embert meg elégit. akoron nem öbenne. tekintem magamot, hogy én is ötet kövessem, hanem abetegben, akit meg gyogyitot. és a népben, akit táplált, mivel én is beteg vagyok, és szükséges nékem is akenyér. ez igy lévén. az üdvezitö tsudáibol meg tudom hogy mit tselekeszik a lelkem gyogyitására. vagy táplálására, azt is meg tudom anéptöl, vagy abetegtöl. hogy mit kellesék tselekednem, hogy meg nyerhesem anékem szükséges kegyelmeket. de amidön atsudákhoz valamely tselekedetet tészen, a mely különösön ötet magát tekinti. akoron öbenne tekintem magamot, és ötet kel követnem, példanak okáért, meg tilttya abetegnek ki nyilatkoztatni a tsudát, melyet ö érette tselekedet, és el szalad a nép közül, a kit meg elégittet, hogy királlyá ne tegye, az illyen tselekedetihez kel tehát. alkalmaztatni amagam viselésit, és követnem kell példáját, el kerülvén valamint ö a hejában valo ditsöséget, és a nagyra vágyást.

Azal az elmével, és igyekezettel kel tehát olvasni az Isten fiának tselekedetit, a mint meg mondottuk ide felyeb. az ö beszédit azért. hogy azokhoz szabjuk magunkot, mivel hasonlo köteleségel. tartozunk követni azö példáit, mint a melyel tartozunk engedelmeskedni beszédinek, mind beszédével, mind tselekedetivel, azt az utat akarta meg mutatni, a melyen kel járnunk, ugyan erre valo nezve is, kel meg tudnunk, hogy mit mondot, és tselekedet, de az Isten fiának tselekedetiben, leg inkáb azt kel meg gondolnunk, hogy mitsoda szándéka volt tselekedetiben. és mitsoda jó erkölcsöt mutatot ki abban, mivel leg inkáb, ezt a szándékot. és ezt a jó erkölcsöt tartozunk követni. ö az apostolinak lábokot meg mosa, ebben a tselekedetiben, az alázatoságnak jó erkölcse fényeskedik, és ö magát, azért alázta illyen formán meg, hogy minket az alázatoságra tanittson. ö a bünösökel eszik, ennek a tselekedetnek szándéka, a felebaráti szeretettöl vagyon, ugyan ezt a szeretetet is jovallya nékünk példájával.

Végtire meg kel tanulnunk, és követnünk akristus kegyeségit, mert mint hogy a szeretet akezdete. minden tselekedetinek, a mi tselekedetink is jók. vagy roszak, ahoz képest. a mint a szeretet. a melyböl erednek., jó, vagy rosz, a mi szeretetünk, jó, ha ugy szeretünk a mint a kristus szeretet, és ha azt szerettyük. a mit ö szeretet, a mi szeretetünk rosz, ha azt szerettyük, a mit ö nem szeretet. ö agazdagságot, ditsöséget. gyönyörüséget nem szerette, sött még ezeket meg vetette.  ö nem kerülte a szegénységet. a köny hullatást, abestelenséget, fájdalmat, gyalázatot, ahalált, ö tsak az attya ditsöségit kereste. és minden igyekezete a volt, hogy néki tessék. és néki engedelmeskedgyék. egy szoval. örökösön tsak az Istent szerette, és avétket gyülölte, ö a világi jóktol magát el vonta akarattyábol, és annak gonoszságátol nem tartot. ugyan ezt is akarta nékünk tudtunkra adni. életének minden maga viselésével, és ugyan ezt is kel követnünk. és erröl gondolkodnunk, életünknek, minden napjaiban.

Immár minden meg lévén mondva, még egy nehány szót kel mondanunk arrol, hogy mitsoda. hasznot kel venni, a kristus szenvedésinek olvasásábol, szükséges azt ugy tekinteni, mint akaratal valo szenvedést, és igen jó azt ugy tekintenünk mint két ókból valo szenvedést, it az ö szenvedési közi számlállyák, nem tsak azt, a mit ellenségeitöl szenvedet, hanem minden alatsonságit és emberi erötelenségit, mint agyermekséget. éhséget, szomjuságot, fáradságot, félelmet, a sok járást., és közönségesen. mind azokot a nyomoruságokot, a melyeket tettzet neki fel venni a mi üdveségünkért,

Elöször, azért szenvedet. hogy eleget tegyen az Isten igasságának vétkeinkért. és magára vette. noha ártatlan volt, a vétkeinkért valo büntetést., hogy meg mentene az örökös büntetéstöl., a melyre itéltettünk volt. az Istennek igasságos itéletiböl. eminket két dologra kötelez, eloször, hogy nagy hálá ado szeretettel. legyünk. a kristushoz. a ki mi érettünk szenved, és aki mindent el követ, hogy meg üsmértesse velünk. hozánk valo nagy szeretetét., a második a. hogy tellyeségel valo gyülölségel, és irtozásal legyünk avétekhez. a melyet tsak az Istennek., szenvedési, és halála által lehetet el törölni.

Másodszor. ha ugy tekéntik a kristus szenvedésit. mint olyat, a mely a mi oktatásunkra valo, lehet azt olvasván. ilyen formán gondolkodni. el kel magunkal hitetni, hogy tellyeségel szükséges az üdveségért valo szenvedés, mivel tsak azon az uton vezet oda az üdvezitö. és ugyan azon ment bé oda maga is, szégyenleni kel a lágyságot, a melyel, oly igen kerülik mind azt, valami sanyargathatná az érzékenységeket, vagy meg alázná az elmét, meg tekintvén magunkot mint bünöst, és a kristust, mint ártatlant. az orvos él az orvoságal. a melyre szüksége nintsen, a beteg azt meg veti. noha néki tellyeségel szükséges az üldoztetésben vigasztalást találnak. mivel az urokal. egy allapotban vannak, egy szoval. meg visgalván a kristusnak minden maga viselésit a szenvedésiben. a magokét meg szentelni, tölle meg tanulhattyák.

A kristus, az attyátol szenvedet., aki is ahalálra adta ötet, ö az emberektöl szenvedet. a kik hálá adatlanságal fizették meg néki minden jó téteményit, a kik ötet meg vetették, gyalázták, káromlották, keresztre feszitették; végtire a maga akarattyábol szenvedet, mivel ö maga magát ajánlotta áldozatul az emberek üdveségiért, az engedelmeség a melyel el vette az attya kezéböl a pohárt, minket arra tanyit, hogy zugolodás nélkül kel vennünk az Istentöl küldetet kereszteket. ugy mint a betegséget. szomoruságót, joszág vesztésit, atyánk fia halálát, a mitsoda kegyesegel szenvedte mind azokot az gyalázatokot az emberektöl. olyanal kellene mi nekünk is ellene állanunk aharagnak, és aboszu állásnak, a midön valaki meg bánt, az a buzgo szeretet, a melyel magát adta az attya ditsöségiért, és a mi üdveségünkért. minket arra tanyit, hogy meg szentellyük a valoságos Isteni szeretet által. mind azokot a szenvedéseket. a melyeket magunknak adunk. vétkeink botsánattyára. meg tanit példájával. hogy az emberi üldözéseket, az Isten kezeiböl vegyük, és imádnunk kel azö igasságát, akár mely nagy igaságtalanságal. bányanak is velünk. mások, meg tanitot minket az ellenségünköt valo szeretetre, a gyalázatért, gyalázatal ne fizesünk, botsásunk meg annak a ki meg bánt, és joval fizesük a gonoszt, végtire arra is meg tanitot, hogy vigasztalnunk kel magunkot. aszenvedésinkben. meg tekintvén aditsöséget. mely azokot fogja követni,

Ugyan azt is kel még igen jól fel jegyezni. az olvasásban, hogy mit szenvedet érettünk akristus, netekinttsük tsak azt, mondgya szent agoston. hogy mere mégyen az. Isten fia, hanem azt is tekinttsük, hogy hová mégyen, ö minket keskeny, darabos, és nehéz uton vezet, de az örökös ditsöségre vezet, kövesük ötet mind végig. ö alatson rendben éll, és afájdalmakban hal meg. de holta után fel támad, és mennyekben fel mégyen, ahol az attyának. jóbb keze felöl üll, ne vegyük el soha szemeinket ö rolla, soha elne válaszuk az ö ditsöségit szenvedésitöl. amidön szenved. tekénttsük meg aboldogságot, melyet akar nyerni, és midön ditsöségben láttyuk, emlékezünk meg arrol. hogy a kereszt által ment bé ditsöségében, a mint ö tselekedet, nékünk is ugy kel tselekednünk, az ö szenvedésének, és boldogságának. társaságában hi minket. vagy is inkáb társunká lett nyomoruságunkban. hogy minket társaivá tenne boldogságában, meg fogjuk látni, az ö halando életében, az életnek formáját, amelyet kel élnünk eföldön, és azö boldogságos életében. a képit annak, a melyet nékünk készit menyekben, ha ugy élünk, a mint ö élt., mert valamint szent Cypriánus mondgya, a keresztények még olyanok lesznek, valamint a kristus. hogy ha olyanok mostanában, a 
 mitsodás ö volt, quod est Christus. hoc érimus Christiani, si christum fuerimus imitati. 

Végtire, az utolso tanáts, a melyet adhatnak. azoknak. akik haszonal akarják olvasni akristus életét, ahogy, az az imádság, meg elöze, és kövesse az olvasást, az olvasás elött kérni kel az Istent., hogy az ö fia életének minden részeiben, üsmertesse meg velünk, mi formában akarja, hogy mi azt hasznunkra fordithasuk, és az olvasás. után, kérjük kegyelmit, hogy. követhesuk azt. a mire tanyit. Az ige meg testesülvén. köztünk maradot, mondgya az évangyélium, tellyes lévén kegyelemel. és igazságal, ö hozta el az igazságot. hogy hivatalunkra tanitson, és akegyelmet, hogy követesse velünk, azt, amire az igazság tanitot, ez az igazság, akinek. kel minket tanitani, minden tzikeleiben ki tettzik az ö életének. de tsak a lelki szemek láthattyák azt meg. ö nékie kel. fel nyittani szemeinket, más képen: az ö tselekedeti. és beszédi. olyanok lésznek nékünk, mint a bé zárt könyv, vagy mint a példa beszédek, amelyeket nem fogjuk érteni. és a midön az igazság üsméretire. fel nyittya szemeinket. kérjük arra, hogy gerjesze fel bennünk szeretetét. és adgya meg nékünk azt a kegyelmét. melyet szenvedésivel nyert nékünk. és a mely szeretetti tudományát. és követteti példájátt., akristus emberré lett, hogy az emberek szeresék. azért élt hogy nékik meg mutassa miformában szeresék, és a menyekben viszá ment. hogy nékik a szent lelket el küldgye, a ki is az ö szivekben önttse azt a szeretetet, a melyet kiván töllök. etehát egész munkája az üdveségünknek,. üsmérjük meg magunkban, hogy mitsoda köteleségel tartozunk szeretni akristust. tanullyuk meg az életéböl, hogy mi formában akarja hogy szeresük, kérjük. kegyelmét, hogy ugy szerethesük amint kivantatik, és hogy 
 adgya szivünkben azt atüzet. amelyröl maga szól, Azért jöttem el, hogy tüzet hinttsek a földre, mit kivánok. hanem hogy meg gyullyon.

Vége



Elsö könyv.

A mely magában foglallya mind azt. valami lett keresztelö szent János fogantatásátol fogvást. a kristus prédikálásának elsö esztendeiig. pag. 1.


Második könyv

A mely magában foglallya. a mit. a kristus tselekedet: predikallásának két elsö esztendejében. pag. 39.


Harmadik könyv

Mely magában foglallya mind azt. valamit akristus tselekedet predikállásának harmadik esztendejében: pag. 89.


Negyedik könyv

Hogy mit tselekedet Jésus. jérusalemben gyözedelmesen bé menetelétöl fogvást. menyben meneteléig. 181

A Kristus Jesus
Életének
Historiaja

Világ teremptése után. négy ezer esztendöt számlálnak, amelyek alat. mindnyájan az emberek az ördögnek. kegyetlensége alat sohajtoznak vala, akinek rabsága alá vettettek volt, a vétek által. tsak nem az egész világot el boritotta volt. a bálványozásnak setéttsége. egyedül a sidó nép üsmérte az Istent, és ugyan tsak az is várta a meg ígért messiást, mert mihent az ember a halálnak rabsága alá adá magát. az ördögnek. intselkedéséböl, az kit az Isten. azal fenyegeté. hogy egy aszony olyan fiat szülne, aki ö ellene hadakoznék. és az Isten meg üsmértetvén. és imádtatván magát. bizonyos számu emberekel. ugyan azoknak. maradéki közül kelletet születni, a kigyon valo gyözedelmesnek, és az emberek meg szabaditojának,

Leg elöbször ábrahamnak igére meg az Isten. hogy minden nemzetek meg áldatnak az ö maradékában. ezt az igéretet meg ujitá az után. mind Isáknak, mind jákobnak, és idövel. világosabban meg magyarázá. a jákob. tizen két fiátol származot sidoknak., hogy miben. állana. a nemzetek áldása, reménséget adván nékik egy olyan meg váltorol. akinek születesét, életét. és halálát világosan meg mondotta nékik meg elöre. sött még azt is akará, hogy valami rajtok történnék, jelentené szüntelen azt a meg váltot, áldozatokot rendele nékik. amelyek jelentenék azt anagy áldozatot. a mely által eltörölné az emberek vétkit, és ö érettek olyan tsudákot tett, a melyek árnyéki. és jelei valának. azoknak, amelyeket idövel akart tenni az egész világ üdveségiért

Ez igy lévén, mindenek hirdették nékik azt az Isteni meg váltót, a proféták, akiket az Isten sok izben küldöt hozájok, tudtokra adták nékik el jövetelét, és anyomoruságok., a melyekel. ostorozta öket az Isteni igasság. rendeletlenségekért, buzgoságal ohajtatta, és nyukhatatlanságal. váratta vélek a mesiást, vagy a kristust, az elsö sidó szó, a másika görög, mindenike kenetetetet tészen. a sidok eszerént nevezék azt, akit ugy várták, mint egy nagy királyt. akit az Isten különös kenettel. fogja fel kenni. amely kenetnek, az ö királyoknak, és profétajoknak. fel kenetetések, tsak. jele volt.

Végtire, négy ezer esztendeig tarto várakozások után. az idö, melyet az Isten, az emberek. válttságára rendelte volt. és a melyet a proféták. meg jövendölték. bé tellyesedék. a romaiak igen nagy békeségben valának augustus Császár uralkodása alat, és a sidokon hérodes uralkodot., akit is a romaiak adták volt nékik királynak. ennek az idegen királynak. uralkodása, nyilvanságos jele volt. a messiás rövid idö alat valo el érkezésének. ezen jövendölése szerént jákobnak. Elnem vétetik a fejdelmi pálcza judábol. és a fejdelem az ö agyékábol. mig el nem jö, a ki el küldetik, és ö lészen., a nemzettségek várása. ugyan abban az idöben is tellyesitté bé az Isten. azö öröktöl fogva valo szándékát. hogy akristus jésus, a sidok. és apogányok. szabaditoja. a sidok közöt születesék. és végben vitte ö általa, az emberek üdveségének nagy munkáját, olyan formában. a mint az Évangyélium elönkben adgya. és a melyet le irjuk ebben a historiában.

Kristus Jesus
Életének
Historiája


ELSÖ KÖNYV.
A mely magában foglallya mind azt. valami lett, keresztelö szent jános 
fogantatásátol fogvást. akristus prédikállásának. elsö esztendeiig.


 A sidok közöt vala egy szent pap. kinek neve zakariás volt. ez a szent ember. az ö feleségével, Ersébethel, az Isten parantsolattyában szentül éltenek. mind ketten korosok valának. az Isten meg akarván probálni az ö jó erkölcsöket, hogy az után azt nagyob fényeségel jutalmaztassa meg, nékik gyermeket nem adot vala, és meg engedte nékik szenvedni a magtalanságnak gyalázattyát. a melyet abban az idöben ugy tekintették., mint menyei átkot, ugy történék egykor. hogy zakariás a templomban szolgálván. az ö rendi szerént. és az Istennek jó illatokot ajánlván. a törvény parantsolattya szerént. Gabriel angyal meg jelenék néki. és tudtára adá az Isten parantsolattyábol, hogy fia lenne, kinek neve lenne jános, hogy az a fiu nagy lenne Isten elött, még az annya méhében bé töltetnék szent lélekel., hogy a még meg fog tériteni. sokakot az Izrael fiai közül. és a ki az ur elött fog járni az Illyés lelkével. és erejével. hogy néki utat készittsen, és az embereket arra inttse, hogy ötet bé fogadgyák. Zakariás pedig kételkedék. ezeknek azigéreteknek igaz voltában, felelé az angyalnak, miröl üsmérhetem én azt meg, hogy a mit mondasz az igaz légyen? mivel én öreg vagyok, és azén feleségem már koros. az Angyal. hihetetlenségiröl meg feddé. és meg mondá néki. hogy azon szempillantásban. meg némulna. és mind addig nem szollana, valamég mind azok bé nem tellyesednek, a miket meg jövendölt néki. zakariás azon orában meg némulván. anépnek nem szolhata. hanem tsak jelek által mutogatot. aki is észre vévé. abbol. hogy valamely látása lett volna.

Zakarias, el végezvén amaga szolgálattyának az ideit, viszá tére amaga házához, mely judeának egyik városában volt. és az Isten bé tellyesité. a mit az angyal által mondatot volt néki, mivel Ersébet fiat fogant méhében, és nagy rejtékben marada ött holnapig, hogy az alat. tsak egyedül az Isten elött vigadhason. azért akegyelemért melyet tett véle, meg mentvén ötet. a magtalanságnak gyalázattyátol, és olyan fiat adván néki. akiröl oly nagy dolgokot mondottanak.


 Ersébeth. hat holnapi terhes volt, a midön az Isten. ugyan azon Angyalt. a kit Zakariáshoz küldöt. volt, galiléai názáreth városában küldé. hogy akristus születésit tudtára adná annak a személynek. a kit öröktöl fogva. anyának válásztotta volt. ez a személy. David familiájábol valo szent szüz volt, kinek neve volt Mária, akit ugyan azon familiábol valo josef nevü ember el jegyzette volt. és a ki szüzeségben élvén, az ö férje néki, mind bizonysága. mind hiv örzöje volt tisztaságának, az Angyal. bé menvén házában köszönté és mondá néki. üdvez légy. oh’ malasztal tellyes. az ur vagyon teveled. tevagy áldot az aszonyi állatok közöt. a szent szüz. nagyon meg háborodék az angyal jelen valo létin. és igen álmelkodék köszöntésin. de az angyal meg bátorittá, mondván hogy ne félyen, és hogy olyan fiat szülne. a ki nagy lészen. aki a magosságbéli fiának hivatatik, akinek az Isten véghetetlen birodalmat ád. és azt a fiát jésusnak neveze. az az üdvezitönek. a szent szűz meg gondolván hogy mitsoda formában élne szent josefel, és nem látván modgyát miképen tarthassa meg szüzeségit. ha anyává lészen, mondá az angyalnak, hogy lehet a meg, mivel embert nem üsmérek, az Angyal felelé néki, hogy az a szent fia, akit az Isten fiának fogják hini, a szent léleknek láthatatlan erejétöl fog tölle születni. és meg akarván néki mutatni hogy Isten elöt nem lévén semmi lehetetlen, véghez viszi benne. minden hatoságának. ezt anagy tsudáját, az után tudtára adá néki hogy mitörtént légyen az ö rokonával. Ersébethel. aki is anyi sok idökig tarto maktalansága után. már hat holnapi terhes. ezeket halván a szent szüz. észre vévé hogy anya lévén, szüzeségit el nem vesztené. alázatoságal. engedelmeskedék az Isten parantsolattyának. és mondá az angyalnak, imé az urnak szolgáloja, legyen nékem ate mondásod szerént., az angyal el menvén tölle. a szent lélek réája szálla véghez vivé benne a nagy titkot. a melyhez készitette volt ötet. annak elötte sokal. néki adot bövséges malasztival. a szent szüz. mehében fogadá. az Isten fiát, a szent háromságnak második személyét, ki meg testesüle, az az. hogy emberé lett.  testet, és lelket vévén magának valamint mi. ennek a tiszta és alázatos szüznek méhében

Maria meg tudván az ö rokonának terhben valo letit, nagy siettségel mene látogatására. oda érkezvén. mindgyárt köszönté arokonát. Ersébeth pedig, mihent meg hallá a szavát, azonal 
 érzé, hogy a magzattya. örömében röpöse méhében. és bé telvén szent lélekel. fel kiálta áldot vagy az aszonyi állatok közöt. és áldot ate méhednek gyümölcse, honnét vagyon enékem. hogy az én uramnak anya jöjjön hozám, az után meg mondá a szent szüznek. mint röpösöt méhében a magzattya. és ismét mondá. boldog vagy hogy hittél. mert valamiket meg mondatot néked az ur. azok mind bé tellyesednek. A szent szüznek szive, ezekért aditséretekért fel nem fuvalkodék. meg üsmérte az Istentöl vett malasztakot, ugyan az ö ditsöségire is akarta azokot forditani, és nem hogy hitének tulajdonittotta. volna mind azt. a minek benne bé kelleték tellyesedni, hanem azt tisztán. ateremptö irgalmaságának tulajdonittá. mondván, magasztallya az én lelkem az urat, és az én lelkem örvendezen. az én meg váltó Istenemben. mert meg tekintette alázatoságát szolgálojának, amidön az Istennek ugy tettzik, aleg kiseb teremptet állattya által is. nagy dolgokot viszen végben; ö elötte kedves dolog, az alázatosokot fel magasztalni, és a földre vetni, a kevélyeket. és hogy ö hiv az igéretiben, mivel azért választotta ötet fiának anyává. hogy bé tölttse az irgalmaságot. melyet meg igérte volt. ábráhamnak. és atöb patriárkáknak.


 A szent szüz. három holnapig maradván. rokonánál. az után viszá tére házához. azonban pedig az Ersébeth szülésének az ideje el érkezvén, akörül lévö szomszédi, és attyafiai. hozája menének, és vigadának véle együt. hogy fiat szült volna. a nyoltzadik napon, a mellyen kelleték környül metélni a gyermeket., és nevet adni néki, mindnyájan zakariásnak akarák nevezni, de egyedül Ersébeth arra reá nem álla. akarván hogy jánosnak hivatassék. valamint az Isten azt meg parantsolta volt. az angyal által. mindenek mondák néki, hogy senki a familiájában. azon a neven nem hivatatnék, és inték zakariásnak. hogy jelentené ki ez iránt mi volna akarattya. a ki is egy iró táblát vévén kezében. fel irá hogy jános legyen az ö neve. azonnal. meg nyilék azö szája, és nyelve, és szolni kezdvén. az Istent ditséré. mindnyájan akik jelen voltanak és látták ezt a tsudát. vagy akik azt meg hallák. tsudálkozni kezdének rajta,  és kérdeni kezdék egy mástol. mit gondolsz. hogy mi lesz még ebböl a gyermekböl.?

De a mit mások nem tudtak. zakariásnak a ki nyilatkoztatot volt., aki is bé töltetvén szent lélekel. meg. üsmérte a meg testesülésnek titkát. és azt is. hogy mitsoda része lenne abban atitokban az ö fiának, azért is mihent a szollás viszá adaték. néki. jövendölni kezde, mondván. Áldot légyen az Izraelnek ura Istene. mert meg látogatta. és meg váltotta az ö népét. az Isten Dávid házábol valo meg váltót adot, hogy bé tellyesittse igéretit. mellyeket tett volt ábrahamnak. és a melyeket gyakorta ki hirdette volt aproféták által. és a meg testesülésnek. hasznait. ezen kevés szok alá foglalá; meg igérte nékünk, hogy meg szabadulván. ellenségink kezéböl. szolgálni fogjuk ötet, elöttejárván. a szenttségben. és igasságban. életünknek minden napjaiban, az után. a fiahoz igy szolla, és te kis gyermek. a magoság bélinek profétája lészesz, mivel az urnak szine elött fogsz. járni, hogy néki el készittsed az utakot, és hogy az ö népével. meg üsmértessed az üdveséget. az Isten bé tellyesitté mind azokot. valamiket meg jövendöle zakariás a fiárol, hogy pediglen. arra a nagy szolgálatra keszittse ötet, a melyre rendelte volt. meg erösitté ötet lelkével, és azt akará, hogy a pusztában. laknék, mind addig, valamég az Izrael népe elött. kelletnék néki meg jelenni.


 Az alat. a még. a szent János születésekor valo tsudának hire el terjedet volna. az egész judeában, a szent szüz, a ki názárethben viszá tért volt., nagy tsendéségben gondolkodék.. a titokrol, melyet az Isten munkalodot benne, a mely dolgot el titkolta volt a férje elött, de a terhes volta, azt ki nyilatkoztatta. és szent josef észre vévé. hogy terhben volna, de mivel hogy igaz ember volt. nem akará azt ki hiresiteni, de fel tevé magában, hogy titkon. meg válnék a feleségétöl, ezen gondolatban lévén. az angyal meg jelenék néki, és monda, josef, Davidnak fia. ne fély magadhoz venni máriát ate feleségedet., mert a mi ö benne fogantatot. a szent lélektöl vagyon. a mely fiat fog szülni, azt Jésusnak nevezed, mert ö szabadittya meg népét büneiböl, josef engedelmeskedvén aparantsolatnak. a feleségével. lakék. nem élvén soha. a 
 házasági szabadságal; e szerént tellyesedik vala, bé, a mit az Isten meg jövendöltetet volt, Isaiás profétával. ilyen képen. egy szűz méhében fogad, és fiat szül. a kit Emmanuelnek nevezik. a mely tészi. Isten mi velünk.


 A szent szüz szülésének ideje el érkezvén, akristus jésust evilágra. hozá, olyan formában, amint ez után meg fogjuk mondani. mert minek elötte fel tegyük születésének historiáját, szükséges, és igasságos meg üsmértetni azt, aki születik, Az emberek le szokták irni. a földi nagy uraknak. genelogiájokot, hogy öket nagyob tiszteletben tegyék, nemesi vérekért, és elejeknek nagy tselekedetekért. Maria ollyan fiat szül, a kinek. két genelogiáját. és két születésit adgya elönkben az Évangyélium, mert annak a fiunak két természete vagyon. a kristus Isten. és ember egy szers mind, és egy személyben foglallya az Isteni természetet. és az emberi természetet. ugy mint ember, sok számu embertöl származik, ugy mint Isten. tsak az atya Istentöl, ugy mint ember, idöben születik, ugy mint Isten. öröktöl fogva születet. és 
 öröktöl fogva valo. nézük meg mit mond nékünk szent jános az ö Isteni és öröktöl fogva valo születéséröl. és hogy mitsoda okokbol akart emberé lenni.

Azt mondgya tehát. hogy a kristus, az Istennek igéje, az az, az Istennek. gondolattya, vagy szava, a midön valaki gondolkodik, az elméjiben olyan lelki képzelést formál. a mely képzelést. vagy képet. nevezik igének. az az, az elme szavának, mivel ugy mondván, a gondolattal. beszél az elme magával., Az Isten tiszta lélek, aki tekélleteségel üsmeri magát, és aki magát öröktöl fogvást üsméri. magát üsmérvén gondolkodik tehát, és magárol tekélletes képet formál. és az a kép, az ö igéje. De a mi azt az igét véghetetlen képen, felyeb magasztallya. minden emberi gondolat felet. ahogy, az az ige más személy, és mind azon által ugyan azon Isten aki ötet formálta., És ez akét személy, véghetetlen szeretettel szeretvén egy mást, öröktöl fogvást. az az öröktöl fogva valo szeretet. a melyel egy mást szeretik. egy olyan harmadik személy, akit szent léleknek nevezik. és aki ugyan azon Isten., mint akét elsö személy. akitöl származik. Erre tanyit hát minket a szent haromságrol valo hit, aki is nem más. hanem az az. Isten. akit imádunk, egy három személyben. akinek a második személyit. fiunak nevezik. nem tsak azért. hogy az elsö személytöl születet. akit ezen ókbol atyának nevezik. hanem még igének, mivel az ige belsö képen valo gondolattya és szava. az elsö személynek. aki magát üsmervén ötet szüli, és aki öröktölfogva szüli, mivel öröktöl fogvást üsméri magát: Ezért is mondgya szent János, kezdetben, azaz, hogy a világ kezdetekor. az. ige már volt. és az Istenben volt. mivel agondolat. az elméjiben vagyon. annak, aki azt gondolya, és ö Isten volt. és az ige egy, azal, aki ötet szülte.

Az ige tehát mint Isten. mindeneknek teremptöje. ezért is mondgya az Evangyélista. hogy mindenek ö általa lettek. és semmi nem lett ö nála nélkül. ettöl vagyon. hogy némelykor az Isten bölcseséginek nevezi az irás ötet, mert az attya üsmerettsége által születet, és némelykor, az Isten karjának, és erejének, mert az Isten. mindeneket ö általa teremptet. ismét azt mondgya szent jános, hogy az élet öbenne vagyon, nem is lehet más képen. mivel ö általa éll mind az, a miben élet vagyon., azt is mondgya. hogy az az élet. az emberek világosága volt., mivel. az emberek. okosok lévén. olyan lelkek vagyon. a mely meg világositatot. a bölcseség., és az igazság által, ez a kettö pedig valoságos élete a léleknek, és a midön a lélek meg fosztatot a bölcseségtöl. és azigazságnak világoságátol. akoron meg holt. a menyiben meg halhat, Azige pedig, önnön maga az az igazság. és az az örökös böltseség, a mint szent János mondgya. és ezen kettöben valo részesülés tészi a lelkeket bölcseké, és igazaká. mivel azö igazságok, és bölcseségek. tsak attol avéghetetlen bölcseségtöl. származik. a mely nem egyéb, hanem azIsten ígéje. az évangyelista hoza tészi. hogy eza világoság. a setéttségben fénylet. tudni illik. az emberek közöt. kik, el valának temetve, a véteknek setéttségében. a mely setéttség. meg nem üsmérte azt a világoságot. hogy pediglen meg üsmértesse azt vélek, az Isten hozájok küldé. jános nevü emberét. ugyan azont. akinek fellyeb láttuk tsudálatosan valo születésit. és ezután meg fogjuk látni. mit tselekedet. hogy véghez vihesse hivatallyát, a mely hivatal abbol állot, hogy meg mutassa az embereknek a világoságot, melyet vakságok nem engedé hogy meg láthassák, hogy az ige avilágban vólt, de avilág azt meg nem üsmérte. tudni illik. avilágot szeretök., kik a teremtett állatokhoz kaptsolván magokot. az Istenröl el forditották volt. szemeket. és szereteteket., hogy az övéi, az az. az emberek. kik az ö teremtet állati, és föképen asidok, kik nepei valának, ötet bénem fogadták. és bé nem fogadván az ö Isteneket. el vesztették azt a nagy hasznot. a melynél nagyobat nem remélhettek. mivel hatalmat adot mind azoknak. kik ötet bé fogadták. hivén nevében. hogy az Isten fiaivá legyenek. nem testi születés által, a mint az emberek születnek, hanem lelki születés által. melyet az Istentöl veszik, és hogy meg érdemelye az embereknek ezt aditsöséges születést. az ige. mondgya az Évangyélium., testé lett, és közöttünk maradot. az az, hogy emberé lett, és ugy mint Isten öröktöl fogva születet az Atyának kebelében, és ugy mint ember. idöben születet a szent szüznek méhéböl. és ugyan ezen utolso születésinek historiáját. fogjuk ide aláb le irni.


 Augustus. a romai birodalomnak. Császárja, az egész birodalomban lévö népeknek. számát meg akarván tudni. parantsolatot ada ki. hogy kiki a maga városaban. menne magát fel iratni, erre a parantsolatra valo nézve. szent josef, a szent szüzel. galiléábol. bethleemben. a juda városában mene, hogy ót fel iratná anevét. mivel Dávid familiájábol valo volt. és eza király bethleemben születet a mely várost. az irás Dávid városának nevezi, a midön ótt lettek volna, a szent szüz szülésének, ideje el érkezvén. a kristus Jésust szülé, és bé polálá, és mint hogy hely nem. vala a vendég fogadoban. a jászolban fekteté, avároshoz közel. a juhokot örizvén, a pásztorok egy szers mind nagy fényeség vévé öket környül. és az angyal meg jelenvén mondá, ne féllyetek. mert ollyan jó hirt mondok néktek, amely bé tölti örömel az egész népet. mivel ma a dávid városában olyan üdvezitö születet néktek. a ki az ur kristus. és erröl a jelröl meg űsmeritek. egy gyermeket találtok bé polálva, egy jászolban fektetve. és azonnal. nagy menyei. sereget hallának. kik ditsérék az Istent. és mondák. Ditsöség a magosságbéli Istennek, és békeség a földön lévö jó akaratu embereknek. az angyalok el menvén. a pásztorok. siettségel menének bethlehemben. a hol meg találák Mariát, josefet, és akis gyermeket ajászolyban. és meg láták. hogy az angyal igazat mondot volt nékik. ök pedig viszá térvén. az Istent ditsérék. és mindennek hirdeték a tsudálatos dolgokot melyeket láttak, és mindenek tsudalkozva. halgaták öket. a szent szüz pedíglen. a szivében tarttya vala mind ez igéket. és azokrol gondolkodék.


 A Mojses törvénye. szerent minden férfiu gyermeket környul kelletet metélni nyoltzad nap mulva, születések után. az Isten eszerént parancsolta volt meg ábrahámnak. mivel egy fiat akarván adni ennek a patriárkának. a kinek maradékábol kelleték születni a meg váltonak. és szövettséget akarván véle tenni, a melyet meg kelletet tartani azö maradékinak. a környül metélést parantsolá néki, mint bélyegit, és jelit ennek a szövettségnek, fenyegetvén azal minden férfiu gyermeket. a kin ez a jel nem volna, hogy ki törölné népenek száma közül. ábrahám. és az ö maradéki a sidok, meg tarták hüségel ezt a törvényt. akristus meg akarván tartani ezt a törvényt, azért is Évangyélium nékünk fel teszi hogy a nyoltzadik napon környül metélték. és Jésusnak nevezteték. az angyal meg mondotta volt. még fogontatása elött. hogy ezen névre nevezék.


 A szent szüz. és szent josef. még bethleemben valának, a midön a mágusok jérusálemben érkezének. az az filosophusok, kik nap keletröl jöttenek. és akik kérdezkedének, hogy hol volna. az ujonnan születet sidok királya, mondván. hogy nap keleten látták volna atsilagját, és hogy imádni jöttek volna ötet, ezen akérdésen tsudálkozának a jérusálem béliek, és hérodes király igen meg háborodék. esze gyüjté az áldozo papokot, és atudosokot. hogy meg tudhasa töllök, hol kelletik születni a messiásnak. akit vártanak, mivel ö azt jól észre vévé hogy azt keresnék a magusok, a sidok királya nev alat. mindnyájan azt felelék néki. hogy bethleemben. 
 mikéus proféta szerént.. Es te bethleem juda földe. semmi képen nem vagy leg kiseb a juda fejedelmi közöt. mert belöled jö ki avezér. aki az én nepemet Izraelt vezérellye.

Hérodes ezeket halván. titkon magahoz hivatá a mágusokot. és tudakozodék töllök. hogy mitsoda idöben látták volna. azt atsillagot. az után el küldé öket bethleemben. mondván, eredgyetek, és tudakozodgyatok agyermek felöl, és mikor meg talállyatok. adgyátok tudtomra. hogy had menyek el én is imádni. a mágusok alig indulának bethleem felé. hogy meg láták a tsillagot. melyet nap kelet felé láttak volt. és az Évangyélium fel tészi. hogy a tsillagot meg látván, igen meg örülének. atsillag elöttök menvén. meg állapodék a hely felet, ahol. akristus vala. a mágusok. bé menvén aházban. ót találák a gyermeket. az ö anyával. a szent szüzel: és le borulván elötte. imádák ötet, és ajándákot ajánlának nékie. aranyat, temjént, és myrhát, és minek utánna véghez vitték volna tiszteleteket., a magok hazájában viszá térének. de jerusálemet el kerülék. mert álmokban. meg volt nékik mondva, hogy herodeshez viszá ne térjenek


 A szent szüz, és szent jósef. hüségel. meg tartván. a környülmetélesröl valo parantsolatot., ugyan azon hüségel akarák véghez vinni a törvénynek. meg más más két parantsolattyát is, az egyike annak. az anyákot tekintette. és a másodika, az elsö szülötteket, az elsö parantsolat azt 
 hagyá az aszonynak. hogy a szülése után egy darab ideig házánál maradgyon. semmihez olyanhoz ne nyullyon, a mi az urnak szenteltetet. se a szent helyre bé ne menyen., az az idö pedig negyven napig tartot. a férfiu gyermekért, és nyolczvan napig a leány gyermekért, és a midön ez az idö bé tellyesedet. az aszszonynak a templomban kelletet menni hogy meg tisztullyon. és ót egy barányt kelletet adni az áldozatra, és egy galambat. vagy egy gerlitzét. a büniért. hogy ha pediglen egy bárányt nem adhatot, szabad volt a bárány helyet egy galambot. vagy egy gerlítzét adni.

A második parantsolattya a törvénynek., a mely az elsö szülöt fiakot tekinté. arra kötelezé a szüléket, hogy azokot bé mutassák az Istennek. és pénzen meg válttsák. minden elsö szülöt. Izraelben. az emberek. és az állatok közöt, az Istennek volt szenteltetve, ezt aparancsolatot akoron adá ki, a midön egyiptumban. minden elsö szülötet meg ölete, hogy faraot. a népe el botsátására kénszeritené. ezen szentelésel. arra akará kötelezni a sidokot. hogy soha elne felejtenék azt ajó téteményit. és mint hogy szükséges volt, hogy a szenteltetet dolog néki fel áldoztassék. áldozatul, azal meg elégedék. hogy állatokot áldozanak, és a fiakot meg válttsák. lehetet volna azokot a gyermekeket néki szentelni más képen is. példának okáért, hogy az oltárnál szolgállyanak, de erre a hivatalra. a lévi nemzettségit választá. az Izraelben lévö elsö szülöttek helyet., ugy hogy minden elsö szülöttetet meg kelleték váltani, a lévi nemzettségin kivül.

A boldogságos szüz. engedelmeskedni akarván. ennek akét. parantsolatnak. negyven nap mulva. szent josefel. jérusálemben mene. hogy a meg tisztulásáért valo áldozatot bé ajánlya. az Évangyélium fel tészi hogy a szegények. áldozattyát ajánlotta. a kis Jésust el vitték magokal. hogy az Istennek bé mutassák. és meg válttsák. mivel nem a lévi. hanem a juda nemzettségiböl valo volt, Az alat hogy a templomban lettek volna, a szent léleknek sugarlásabol. oda érkezék egy szent siméon nevü öreg ember; Ez igaz, és Isten félö ember vala, akiben lakozot a szent lélek. és aki szüntelen suhajtozot a meg válto után, a ki által meg igérte volt az Isten. hogy meg vigasztallya népét, az Istennek lelke aki váratta. és ohajtatta véle a meg válto el jövetelét, ugyan azon lélek. meg is igérte volt neki. hogy meg nem halna addig a még meg nem látná. erre valo nézve, a midön a szent szüz, és szent josef. akristus jésust a templomban vivék, ez a szent öreg ember is az Istennek sugarlásábol. a templomban mene., agyermeket az öliben vévé. az Istennek ditséretet ada, hogy bé töltötte volna, néki tett igéretit, és az után a halált kezdé ohajtani, mivel szemeivel meg látta volna azt az üdvezitöt. a kit az Isten a népek szine eleiben tészi, hogy világosága légyen a népeknek. és ditsösége Izraelnek.

Szent josef, és a szent szüz. álmélkodásal. halgattyák. és tekintik vala ezeket. simeon pediglen. hozájok fordulván. meg áldá öket. és mondá a szent szüznek. hogy az a gyermek, sokaknak, romlására, és fel támadására lenne Izraelben, sok ellen mondásokot szenvedne az emberektöl, és azok az ellen mondások. olyanok lennének néki mint a hegyes tör. mely által verné szivit. keserüségekel. ugyan azon orában érkezék oda. egy szent anna nevü özvegy aszony, nyolczvan négy esztendös, aki jövendölt. és aki szüntelen atemplomban maradot. szolgálván az Istent éjel napal. imádsági. és böjtölési által.. ez, a kristust látá, és meg üsméré az Isten lelke által, akinek is ditséretet ada. a világhoz valo kegyelmiért. meg váltot adván néki, és azután a meg váltorol kezde beszélleni. mind azoknak. kik várák el jövetelét.


 A szent szüz. és szent josef. jérusálemböl ki menének, minek utánna véghez vitték volna atörvénynek parantsolatit. azonban pedig hérodes várván amágusok viszá téréseket. meg akarván töllök tudni. hogy. hol volna az uj király, akitöl tarta, de látván hogy meg tsalatkozot volna várásában, mivel amágusok más uton térének viszá, azon nagyon fel indula haragjában. fel is tévé magában. hogy bethleemben. és a körül valo helyeken a gyermekeket kik két esztendötöl fogvást születtek. mind meg ölöttné, véghez is vivé ezt a kegyetlen szándékát. gondolván. hogy azok közöt találkoznek az. akinek veszedelmire igyekezet. de az Isten rendeléséböl, igen meg tsalá magát. mivel anyi sok. gyermek közöt kiknek vérit ki ontá. tsak egynek keresé halálát, ugyan egyedül. azt az egyet nem öletheté meg., mivel az angyal. meg jelenék álmában szent josefnek., és tudtára adá. hogy hérodes el akarná veszteni akristust, és meg parantsolá hogy a gyermekel. és az annyával. szaladna égyiptumban. és ótt maradna ujjab parantsolatig. szent josef azonal engedelmeskedék ennek a parantsolatnak. égyiptumban mene., a hol, hérodes halála után ugyan azon angyal meg jelenék néki, és meg hagyá, hogy térne viszá, mivel aki az üdvezitö halálát kereste. a maga meg holt. szent josef tehát viszá tére az Izrael földére akristusal, és a szent szüzel, de meg tudván hogy árkaelaus uralkodnék judeában. az attya után. nem mére oda menni, és álmában meg intetvén. hogy galliléában menyen, názáret városában telepedék meg., az Isten eszerént tölteté bé a profétiákot. kik meg mondották volt hogy a kristus názaraenusnak neveztetik.


 Az alat akis Jésus nevekedék, és erösödék, tellyes lévén bölcseségel. és kegyelemel. a midön tizen két esztendös volna, jérusálemben mene a szent szüzel, és szent josefel. a kik minden esztendöben oda el mentenek a husvéti innepekre. az innepek után. viszá térvén. a kristus ótt marada, és ök azt észre nem vévék, gondolván. hogy elöttök, vagy utánnok menne. atöbb uti társakal. de a midön egy napi utat mentenek volna, keresni kezdék ötet, és fel nem találhaták. se az üsmerösök, se a rokonok közöt. jérusálemben viszá térének keresni, harmad nap mulva a templomban. a Doktorok közöt találák ötet. ülve. halgatván, és kérdezvén öket. és mindnyájan akik hallák, tsudálkoznak vala az ö okoságán. és feleletin. a szent. szüz, és szent josef. el álmélkodának. a midön a dóktorok közöt láták ötet, és az annya eleiben adá, hogy mitsoda keserüséget szenvedet a miolta ötet el vesztették és hogy mitsoda bajal. keresték fel ötet, és mondá nagy szerelemel. fiam miért bántál igy velünk, jésus felelé néki, miért kerestetek engemet. nem tudtátoké azt. hogy az atyám szolgálattyában kel nékem foglalatoskodnom, ök ezt a feleletetet meg nem érték, mind azon által a szent szüz ezeket a szokot a szivében meg tartá. az után viszá méne vélek názáretben. és az évangyélium fel tészi, hogy nékik engedelmes volt. és hogy nevekedék. nem tsak idöben, hanem bölcseségben. és kedveségben Isten elött. és az emberek elött.


 Szent jánost, a pusztában hagytuk volt. ahol. Isten lelkével erösitté ötet, és készitté arra a hivatalra, a melyre rendelte vala. valamint akristus is maga készitté magát a halgatásal, a szent josef házánál, a hivatallyának szolgálattyára, Mind aketten várák tsendeségel., az idöt, hogy el kezdhessék hivatalokot, és mint hogy akristusnak akor kelleték magát ki nyilatkoztatni, minek utánna ötet szent János ki hirdetné., az Isten ötet küldé el elsöben. hogy el kezdené predikálását, ez a szent elöl járó. tibérius tsászár uralkodásának. 15 esztendejében mene a judea pusztájában, és ajordán vize körül valo helyekre. prédikálván a penitentziának kereszttségit, a mely meg nem botsáttya vala avétkeket, hanem a botsánat vételére. készitti vala az embereket. és jelenté azt a kereszttséget, a melyet rendele a kristus idövel két proféta, sok idövel annak elötte. meg mondották volt. a szent János hivatallyát. az egyike. az Isten 
 Angyalának nevezi ötet. akinek akristus elött kelletet járni, hogy néki el készittse az utakot. a másika mondván. hogy meg halyák apusztában annak szavát. a ki kiáltani fogja. készittsétek 
 el az urnak uttyát; és akor minden völgy fel magasztaltatik. és minden hegy, és halom meg aláztatik, a horgas utak. egyeneseké lésznek. és a darabosok. simáká.

Szent János eszerént kezdé predikálását. penitentziát tarttsatok. mivel közelget a menyeknek országa., és hogy tanitásának nagyob. hitelt adathasson. nem tsak beszédével. akará hirdetni apenitentziát, hanem még példájával is. mivel az ö öltezete teve szörböl vala, és bör öve. az ágyéki körül, azö eledele pedig sáska, és vad méz vala. egy illyen predikátort, aki leg elöbször maga követte azt, a mit másoknak prédikállot. igen sokaknak kelleték követni. a mint is hogy, az egész jerusálem. ajordan körül valo tartomány. és az egész judea. hozája el menének, vétkeket néki meg vallák, és ö ajordán vizében. meg kereszteli vala öket. a sok sereg közöt pedig látván sok farisaeusokot. és sadduczaeusokot hozája menni, a kereszttségre, a farisaeusok. olyan sidok valának. kik magok felöl azt állitották. hogy ők tudgyák. és tarttyák meg leg jobban atörvényt, ezek is valának, mind nagyob betsületben. mind hatalmasabbak a nép elött. de meg fogjuk még látni ebböl ahistoriábol, hogy mindnyájan. nagy hipokriták valának, A sadducaeusok. nem hitték a lélek meg halhatatlanságát. ezek kevés számuak valanak. de mind inkáb az eleje a sidoknak. szent jános eszerént beszélle tehat a farisaeusoknak. és a sadducaeusoknak, viperátol fajzottak, ki mondotta meg néktek, hogy el kerülnétek. a következendö haragot. teremptsétek tehát méltó gyümölcsét apenitentziának, és ne mondgyátok azt magatokban. hogy ábrahám a mi atyánk, mert mondom néktek, hogy az Isten támaszthat ezekböl a kövekböl. fiakot ábrahámnak, a féjsze a fa gyükerére tétetet. azért amely fa jó gyümölcsöt nem hoz, ki vágattatik. és atüzre vettetik.

A nép, és a publicánusok, az az, az ado szedök, és az árendások. és az hadi emberek. azt kérdék tölle. hogy mit kellesék tselekedniek. a népnek azt felelé, hogy a kinek két. köntöse vagyon. és a kinek vagyon mivel táplálni. adgyon annak akinek nintsen. azt hagyá a publicánusoknak, hogy többet azon kivül ne vennének. mint sem a mint parantsollyák nékik, és az hadi embereknek. hogy meg elégedgyenek soldokal. és hogy senkivel. se eröszakosan. se tsalárdságal ne bányanak, Ezek a bölts feleletek, az ö tiszta és szoros élete. igen nagy tiszteletben véteték a népel szent jánost, ugy anyira, hogy mindnyájan olyan gondolatban valának felölle, hogy talám ö lehetne. akristus. azaz. a messiás. akit oly régtöl fogvást várnak. hogy pediglen az illyen gondolatot el vegye elméjekböl. mondá nékik, én titeket vizel keresztellek, de egy más fog utánnam jöni, a ki hatalmasab nálamnál, és akinek nem vagyok mélto meg oldani saruját. ö fog titeket meg keresztelni, szent lélekel, és tüzel, önéki kezében vagyon a szoro lapáttya. és meg tisztittya a szürüjét, és öszve gyüjti buzáját a tsürben, a polyvát pedig meg égeti el olthatatlan tüzel.

A midön az egész judeában valo nép, szent jánoshoz menne, hogy meg keresztelné ajordán vizében. akristus Jesus harmintz esztendös lévén, el hagyá názareth városát, ahol tsendeségben 
 varta. az idöt a melyben el kezdgye a nagy munkát, a melyért evilágra jött volt, és a jordán vize mellé mene. hogy az ö elöljárojátol. meg kereszteltetnék a többivel együt,. szent Jánosnak nehezen ésék. a kristusnak oly igen valo maga meg alázása, és a menyiben tölle lehete. ellent álla akarattyának. mondván, én nekem kell tölled fel vennem a kereszttséget. mind azon által. te jösz én hozám? de akristus felelé néki, had reám most. hadd tölttsem bé akaratomot, mivel eszerént kel nékünk bé töltenünk minden igazságot, szent jános ezt halván, engedelmeskedék. és meg keresztelé akristust. a ki is ki menvén a vizböl, imádkozék, és a midön imádkoznék. a szent lélek galamb képében reája szálla, és az égböl szózat lön, mondván, ez az én szerelmes fiam. kiben nékem kedvem tölt, akristus tellyes lévén szent lélekel. ugyan azon lélektöl apusztában viteték,


 A kristus böjtölésbe tölte ott negyven napot, és negyven éttzakát. és mint hogy a szent lélek azért vitte volt a pusztában hogy meg kisértetnék., azon hoszu böjt után. akaratal valo éhséget érze magában. hogy álkalmatoságot adgyon az ördögnek. akisértésre. a mint is hogy, akisértö hozája közelgetvén mondá néki, ha Isten fia vagy. parantsollyad, hogy ezek a kövek változanak kenyereké, de akristus felelé néki. nem tsak. kenyérel él az ember., hanem minden igével, mely az Isten szájábol szarmazik; akor az ördög. a jerusálemi templomnak. atetejére vivé ötet. és mondá néki hogy ugordanék le onnét, mutatná meg azal. hogy Isten fia. mivel meg vagyon irva, hogy az Isten meg parantsollya angyalinak. hogy téged meg örizenek, és kezekben tarttsanak. hogy magadot meg ne sérttsed, erre az irásbol valo versre, akristus., meg más versel felele. mondván. ne kiserttsed ate uradot Istenedet; ez után fel vivé az ördög ötet, egy igen nagy hegyre. a honnét meg mutatá néki, a világnak minden országit, azoknak minden fényeségit, és ditsöségit, és mind ezeket nékie igéré. hogy ha le borulván elötte imádná ötet. erre mondá akristus néki. meny el sátán. mert irva vagyon. hogy tsak ate uradot Istenedet imádgyad, és tsak néki szolgály. az ördög látván haszontalan valo mesterségit. el hagyá. és azonal az angyalok jövének, és szolgálának néki.


 A kristus el hagyván, a pusztát, viszá tére azon helyre, ahol. szent jános. prédikál, és keresztel vala, ez ahü elöljáro szüntelen beszél vala akristusrol ahalgatoinak. és fel szoval kiálttya vala, hogy ö rolla mondotta volt azt. hogy a ki én utánnam jő a felyeb valo nálamnál, mert régieb nálamnál, az ö tellyes voltábol vöttünk mi mindent. atörvény mojses által adatot. de akristus hozta el evilágra, a malasztot és az igazságot. és az egyetlen egy fiu. aki az attyának. kébelében vagyon. el jöt hogy meg üsmértesse velünk az Istent. akit soha ember nem látta.

A midön szent jános, oly nagy ditséreteket mond vala a messiásrol, a sidok ötet gondolak. magát annak lenni. és jerusálemböl papokot., és lévitákot küldének hozája. hogy tudakoznák meg tölle ki volna; ö meg vallá. és el nem tagadá. és meg vallá., hogy nem ö volna akristus.  mivel az irás eszerént teszi fel a szent jános. kristusrol. valo vallásat. és bizonyság tételit, kérdék tölle. ha illyes vagy más proféta volnaé. ö pedig felelé hogy egyik sem; ök pedig mondák néki, ki vagy tehát. hogy had vigyünk. választ azoknak. kik minket küldöttenek. mit mondasz magad felöl. felelé nékik. én a pusztában kiáltonak szava vagyok. egyenesittsétek meg az urnak uttyát, az után mondák néki. miért keresztelsz., hogy ha se messiás, se proféta nem vagy.? a melyre felelé. valo hogy vizben keresztelek. de közöttetek vagyon az, akit ti nem üsméritek. ö fóg utánnam jöni, a ki elömben tétetet, és a kinek nem vagyok méltó hogy meg oldgyam a saruja kötelét.

Más nap látván akristust feléje menni, és nem akarván el mulatni az alkalmatoságot hogy ötet meg üsmértesse, mondá ahalgatoinak. ihon ez. az Isten báránnya. ehordoza és vészi el a világ büneit. az után mondá anépnek. hogy valamit eddig mondot nékik, azt mind a kristusrol mondotta és azt is erösité. hogy látta reája szállani, és rajta maradni a szent lelket galamb képében, és hogy a néki meg jelentetet. hogy ö fogna keresztelni a szent lélekben.


 Másnap akristus ugyan azon helyre menvén. két  orával nap nyugot elött, szent jános két tanitványival ót lévén. mihent meg látá akristust mondá, ihon az Isten báránya. atanitványi ezeket halván. akristust kezdék követni, akristus viszá fordulván, kérdé töllök hogy kit keresnének, ök pedig felelék. mester. hol lakol. jövetek. és lássátok meg, mondá nékik. el menének véle, és nála maradának azon anapon. egyikének pedig ezen két tanitványok közül. andras volt aneve, aki is az öttsére simonra találván. mondá néki, meg találtuk a Messiást, és Jesushoz vivé. a ki is meg szemlélvén ötet, mondá néki. te vagy simon. a jános fia, ezután Czéfásnak hivatatol. az az péternek.

A következendö napon. az Isten fia. gallileában akarván menni. találá filepet, és mondá néki kövess engemet. filep pedig bethsáida városabol valo volt. valamint andrás, és péter. filep náthánaelre találván, mondá néki. meg találtuk a messiást, akit meg igért nékünk atörvény. és aproféták meg jövendöltek. és a Messias. názareth béli jésus volna. a josef fia. náthánáel felelé néki. jöheté valami jó názárethböl,? mind azon által kövété filepet, ki jésushoz vivé ötet. mihent akristus meg látá ötet, mondá felölle. ihon, ez az igazán valo Izraélita. akiben nintsen. semmi álnokság, náthánáel magában tsudálkozván. kérdé. honnét üsmérsz engemet? felelé néki jésus, én láttalak tégedet minek elötte filep hivut volna. hogy a fige fa alat voltál, náthánáel mondá. te vagy az Istennek fia, te vagy az Izrael királya. felelé néki jesus. azért hisz, mert meg mondám néked hogy a fige fa alat láttalak, még többet is fogsz ezeknél látni, bizony, bizony mondom néktek. nyitva láttyátok az eget, és az Isten angyalit fel menni és le szállani az ember fiára.


 A kristus. el hagyván. a jordán vizét, harmad napjára. a kána gallileai városban érkezék amenyegzöre. a szent szüzel. a melyre hivatalos volt. tanitványival együt. avendégeknek borok el fogyván, a szent szüz mondá a fiának. nintsen bórók, de akristus meg akarván nékünk mutatni hogy a midön az Isten szolgálattyában. és ditsöségiben jár adolog, olyankor félre kel tenni az emberi tekintetet, és ugy kel tekinteni szüléinket. és atyánk fiait, mint idegeneket. felelé az annyának. mi közöm nékem, s’ néked aszszonyi állat? az én orám még el nem érkezet. a szent szüz ezen a feleleten meg nem ütközék, hanem mondá a szolgáknak. tselekedgyétek meg, a mit néktek fog mondani. vala pedig ót hat kö veder. melyek a sidok tisztulásokra. szolgáltanak. a kristus azokot meg tölteté vizel. és a midön tele valának. mondá a szolgáknak. mostanában. merittsetek belölle. és vigyétek anásznagynak, a ki is meg kostolván. igen fö bornak találá. de nem tudván honnét valo bor volna. mondá a völegénynek. hogy a szokás ellen tselekednék. azért hogy utollyára hagyná aleg jóbb borát. a viznek. borrá valo változtatása, volt elsö tsuda tétele. akristusnak. ez atsuda. ki nyilatkoztatá az ö ditsöségét, és a tanittványinak. benne valo hiteket nevelé.


 Kána városábol, az ánnyával, attyafiaival. és atanitványival. kafarnaum városaban mene. amely város ugyan galliléa tartományábon vagyon. ahol igen keveset mulata. mivel ahusvéti innepek közelgetvén. jérusálemben mene. ót atemplomban találá a kereskedöket., kik ökröket. juhokot. és galambakot árulának., és a pénz váltokot, azonnal. kötélböl ostort fona. és ki üzé mindeneket atemplombol. és fel forditván apénz váltok asztalit. apénzt a földre hinté, és mondá azoknak kik galambakot árultanak. vigyétek ki mind ezeket innét. és ne tegyétek. kereskedö házzá, az en atyám házát. ezen tselekedetéböl. meg emlékezének az apostolok. az irásrol. mely azt mondgya, a te házadhoz valo buzgoságom meg emésztet engemet, de ezen a tselekedeten. a sidok igen meg ütközének. és fel indulának, és mondák néki, hogy mitsoda jelel bizonyittaná. meg azt a hatalmat melyel azokot tselekeszi,? ronttsátok el etemplomot. felelé nékik. és harmad napra fel épittem azt, a sidók ezt a templomokra magyarázák., akristus pedig a maga testét értette. akinek meg kelleték, halni, és harmad naprá fel támadni. a kristus sok tsudákot téve jérusálemben. az innepek alat. amelyek hét napig tartának, és sokan hivének ö benne. ö pedig nem hiszen vala nékik, mivel üsmérte minden szivek gondolatit. és hogy jól tudta. minden bizonyság nélkül. mi volna azemberben.


 A midön még akristus jérusalemben lett volna, egy nicodemus nevü. a farisaeusok közül valo sido tanáts ur mene titkon éjel a kristushoz. és mondá néki, mester, tudgyuk hogy Istentöl jöttél mesterül, mert senki azokot atsudákot nem tselekedheti a melyeket tselekszel., ha az Isten nintsen véle, akristus ezen alkalmatoságal. meg mutatá ezen farisaeusnak. hogy mitsoda szükséges volna az üdveségre akereszttség. bizonyitván néki ha ki ujjonnan nem születik vizböl és szent lélekböl. bé nem mégyen a menyeknek országában., és utánna adá ezeket az nagy igazságokot, a mi atesttöl születet a test, és ami a lélektöl. a lélek. és a lélek oda fuj. a hová akar. nicodémus ezeken tsudálkozván kérdé, miképen lehetnek ezek? A kristus szemére hányván hogy doktor lévén, még is ezeket nem tudgya, mondá néki. bizonyságot teszünk arrol a mit láttunk. és tiazt bé nem veszitek. az után ki nyilatkoztatá néki, vallásunknak. ezeket a nagy titkait. mondván. senki menybe fel nem ment., hanem az ember fia. aki onnét le szállot, és hogy, a réz kigyó, a kit mojses fel emeltete a pusztában hogy arra nézvén, meg gyogyullyanak. mind azok, a kiket meg sebesitettek volt akigyok. annak. tsak jele volt. akinek fel kelletet emeltetni a keresztre., hogy meg szabadittsa az örökké valo haláltol mind azokot. kik hinni fognak benne, nem azért küldetet evilágra. hogy azt meg itéllye, hanem hogy üdvezittse, ugy szerette az Isten az embereket. hogy az ö egyetlen egy fiát adta nékik, de ez a szeretet itéli meg igasságal mind azokot., kik nem hogy hinnének abban afiuban. és bé vennék azt avilágoságot, mely öket jött világositani, hanem inkáb szeretik a setéttségben maradni, és nem akarják tselekedeteket., az igazságnak világoságára tenni. mert nem akarják magokal el hitetetni, hogy a mely tselekedeteket szeretnek. azok vétkesek legyenek.


 A kristus az innepek után. jerusálemet el hagyván. judéának tartományában marada tanitványival, és ót keresztel vala, hasonlo képen szent jános is keresztelt ajordán  vize mellet. ennek aszent elöljáró tanitványinak. holmi vetekedések támada a sidokal. a kereszttség iránt, és mindnyájan szent jánoshoz menvén. mondák néki. jésusrol, akiröl bizonyságot tettél a mostanában keresztel., és mindenek. hozája mennek. szent jános, aki tsak azért gyüjtöt volt tanitványokot. hogy azokot az Isten fiának adhassa., felelé nékik, az ember nem vehet semmit egyebet. hanem ami menyböl adatik néki. azt akarván. ez által vélek meg értetni. hogy ö aszolgálattyában, tsak azon hatalom, és parantsolat szerént tselekeszik, mint amelyet vett attol. aki ötet küldötte. eszekben juttatá. hogy sokszor meg mondotta volna. nékik, hogy nem ö volna akristus., azt is mondá nékik, hogy nem ö volna az anyaszent egy háznak völegénye. hanem ö tsak. a völegénynek. baráttya és hogy néki minden öröme tsak a, hogy halgassa annak a vö legénynek szavát. szükséges hogy ö nevekedgyék, és én meg kisebüllyek. hogy akristus önnét felyül való. és mindenek felet való. azt beszélli amit látot. és hallot. és akí bé veszi az ö bizonyságát. meg petsétli hogy az Isten igaz mondó,. mert az Isten küldötte ötet, és nem adta néki lelkét mérték szerént, de mint hogy szereti, mindeneket az ö kezében adot, hogy akristus az Istennek fia, és akibenne hiszen örök élete vagyon, ellenben pedig aki nem hiszen benne, nem láttya meg azt az életet., és az Isten haragja. fog rajta maradni.


 Szent János meg nem elégedék azal. hogy tsak ajordán vize mellet tenne bizonyságot akristusrol. hanem még a fejdelmi udvarhoz is el mene bizonyságot tenni az igasságrol. herodes antipas, anagy herodesnek fia. minden törvény ellen. feleségül vette volt.. herodiást, az attyafia feleségit. szent jános hozája mene. és meg feddé erröl avétekröl. és mind azokrol melyeket tselekedet volt, és bátran meg mondá néki. hogy nem volna szabad attya fia feleségit el venni. hérodes nem haraguvék meg mindgyárt, ezért, a szent ellen, de söt még, mint hogy igaz embernek tartotta lenni. betsülte, és tisztelte ötet. söt még örömest is halgatta beszédit. herediás pedig mind más gondolattal volt szent jánoshoz. mivel nagy gyülölségel volt hozája, és minden alkalmatoságot kereset hogy el veszesse, végtire eröt vén a herodes elméjin. és ez a fejdelem. hogy kedvit kerese. meg fogatá a szentet, és tömlöczben téteté, söt még meg is ölette volna. ha nem tartot volna anéptöl. akit is anép ugy tekintette mint profétát, a kristus meg tudván rabságban valo létit, és a farisaeusok is tudnák. hogy mind több tanitványi, mind.  többet keresztelne szent jánosnál. azért judeát el hagyá. és gallileában mene. samarián által.


 Dél felé érkezék sikár nevü város mellé, és mint hogy igen meg fáradot vala, egy kut mellé üle. a mely kut nem mesze volt avárostol. és. a jákób kuttyának nevezték ez. akut olyan földön volt. a mely földet jákób, josefnek a fiának adta volt régenten, azon orában jöve akuthoz egy város béli aszony. hogy vizet merittsen., akristus mondá néki. adgy innom, az aszony látván hogy egy sidó kérné tölle inya, azon igen tsudálkozék., hogy el akarná tölle venni az italt, mivel a sidok igen utálták a samaritánusokot mint idegeneket., kik egy részit birták. hazájoknak. és akik esze keverték volt. amojses törvényit, sok bálványozo babonaságokal. a kristus észre vévén. hogy tsudálkoznék kerésin, mondá néki. ha tudnád az Isten ajándékát. és hogy ki légyen az, aki tölled inya kér. te magad kértél volna ö tölle innod. és ö néked élö vizet adot volna., az aszony ezeket betü szerént értvén, és nem tudván honnét akarná meriteni azt az elö vizet, az ót lévö kutbol é vagy másbol. felelé néki, uram nintsen semid amivel merithes, és ez akut igen mély. nagyob vagyé jákobnál a mi atyánknál. aki nékunk hagyta ezt a kutat, és aki ebböl ivut. minden tselédivel együt. valaki ebböl avizböl iszik. mondá Jésus, még szomjuhozni fóg. hogy ha pedig abbol avizböl iszik, a melyet én adok, többé nem szomjuhozik, soha, mivel az a viz, fel forro viznek kut fejévé lészen az örök életre, a mely vizen érté, vagy akegyelmet. mely el olttya az emberben. a földi dolgokhoz valo szomjuságot. vagy a ditsöségét. mely tellyeségel. bé fogja tölteni minden kivánságinkot. az aszszony akristus szavait. tsak a földi vizre magyarázván. nagy siettségel. mondá akristusnak, uram adgy nékem abbol avizböl, hogy had ne szomjuhozam. és ne kellesék ide járnom vizért, a kristus mondá néki, eredgy hid ide a férjedet, és mint hogy mondá hogy nem volna férje. a kristus felelé néki, azt jól mondod. mert ött férjed volt. és akivel most lakol, a nem férjed. az aszony által látván, hogy akivel beszéllene, atudná egész életét, hogy pedig abeszédet másra fordittsa. mivel a néki nem tettzet. vagy is tanulni akart olyan okos embertöl mint akivel beszélgetet. mondá. látom uram hogy proféta vagy, a mi atyáink. ezen a hegyen imádták az Istent, ti pediglen azt mondgyátok. hogy jérusálemben kel imádni, akristus ezeket halván. kezdé oktatni azt az aszonyt. mondván néki, hogy az Isten lélek, és igazság lévén. azt akarja. hogy ötet. lélekben. és igazságban imádgyák, és hogy az az imádás, nem füg ahelytöl. tudom, felelé az aszony. hogy a messiásnak el kel jöni. és a midön el jö, akor mindenekre meg tanyit minket, erre mondá néki Jesus. hogy ö maga volna az a messiás a kit várna.

Azon orában. atanitványok. akik avárosban mentek volt. hogy eledelt vásárollyanak, oda érkezvén. igen tsudalkozának azon hogy egy aszonyal. láták beszélleni, de mint hogy igen nagy tisztelettel valának hozája, azért nem kérdeszkedének tölle, az aszony az alat. ót hagyván a vedrit, viszá mene avárosban. és mondá alakosoknak. jövetek látni egy olyan embert, a ki meg mondotta. valamit tselekedtem életemben. valyon nem azé akristus, jésus pediglen akut mellet lévén. atanitványi kinálák hogy ennék, ö pedig mondá nékik, énnekem olyan eledelem vagyon. a melyet ti nem tudgyátok. az után meg magyarázá nékik. hogy mitsoda féle eledel volna az. ilyen szokal. az én eledelem a, hogy annak akarattyát kövessem. a ki küldöt. és bé tölttsem az ö dolgát, ez a dolog az emberek üdvesége volt. és az ö eledele, a meg térteknek. hitek. Azonban pediglen az aszony viszá tére a város lakosival, akik is hinni kezdének ö benne. az aszony szavára. és kérék akristust, hogy maradna nálok., és két napig ótt marada, és az ö oktatásira, sokan meg térének, ugy anyira, hogy mondgyák vala az aszonynak. már nem ate beszédedért hiszünk. mivel mi magunk hallottuk ötet. és tudgyuk. hogy valoságosan. ö avilág meg váltoja.


MASODIK KÖNYV
Mely magában foglallya a mit akristus tselekedet predikállásának. 
két elsö esztendejiben. 


 A kristus sikár városában. két napot töltvén, onnét galliléában mene, tellyes lévén szent lélekel. a galilaeusok igen jól fogadák. mivel ö magok látták volt a tsuda tételit jérusálemben. az innep napokon, ugyan azon idöben kezdé el a kristus az Evangyélium prédikállását. az az, az Isten országának jó hirét. a mely meg nyittatnék. az embereknek. és mondá. bé tölt az idö, az Isten országa el közelgetet. penitentziát tarttsatok, és hidgyetek az évangyéliumnak, ezeket prédikállya vala a synagogákban, és mindenek elött igen nagy tiszteletben vala, és az ö hire. az egész tartományban el terjedet volt, a kána városában menvén. a hol avizet borrá változtatta volt. oda mene hozája egy királyi ember, kérvén ötet. hogy menne kafarnaumban. és gyogyittaná meg a fiát. aki is halálán volna, akristus aki a sziveknek gondolatit jól látta, és aki tudta mitsoda fogyatkozás vagyon hitében annak aki ötet kéri, mondá néki, hogy ha tsak jeleket, és tsudákot nem láttok, nem hisztek, de azaz ur nagyon kénszeritvén arra hogy menne el. minek elötte a fia meg halyon., mondá néki, eredgy a te fiad jól vagyon. az ur hivén a kristus szavának, el mene, és a szolgai eleiben menvén, mondák néki hogy a fia meg gyogyult volna. tudakozodni kezdék töllök, hogy mitsoda orában kezdet jobban lenni, mondák néki. hogy annak elötte valo napon. egy orakor dél után, ahideg el hagyta volt. ugyan azon az orában. amelyben. akristus mondotta volt néki, ate fiad meg gyogyult. és a tsuda meg téritte ötet. azegész háza népével, és hit akristusban.


 Galilaeának a nap kelet valo részin. egy nagy tó vagyon. a melyet az évangyélium tengernek nevezi. a sidok mondása szerént. és a melyet némelykor galilaéa tengerének nevezi, azért hogy abban a tartományban vagyon, és némelykor genezáreth, vagy tiberiádes tengerinek. azért hogy aváros aki ezt a ket nevet viselte. a tó parttyán volt. egy nap a kristus ezen tó mellet járván, látá hogy két halász, a hálojokot a vizben vetnék, az egyike simon volt, a másik az attyafia andrás. a ki is el hagyta volt szent jánost, és akristushoz ment volt. simont is hozája vitte volt. de ezek. abban. az idöben, nem állottak volt tellyeségel. akristus mellé. hanem házokhoz viszá térvén, ahalászi mesterségeket követték. tsak oda nem mesze ahol ezek halásztanak. más két atyafiak valának, jakab. és jános, a zebedéus fiai, ezek az attyokal. együt a hálojokot fóldozák vala, ezek mind a négyen. galiléában lévö bethsáida városábol valok valának. a mely város ató parton feküt. akristus mind a négyet magához hivá. és mindent 
 elhagyata vélek, de azt ahivást hihetö hogy azal atsudával erösité meg, a melyet eszerént irja le szent lukáts. a kristus a genezaret tava mellet lévén. a sok nép reája todula, hogy az igéjét halhassa, ót közel két hajot láta. a melyekböl ki szálottak volt ahalászok. hogy a hálojokot meg mosák. akristus bé mene az egyik hajoban. a mely simoné vala. és kevesé aparttol el távozván, a hajoban le üle, és onnét tanittya vala a népet. azt hogy el végezé. mondá simonnak. hogy menne a hajoval a mélyire aviznek., és vetné meg háloját. simon mondá néki, mester. mi egész éttzaka halásztunk, de semmit nem foghattunk, mind azon által ate szavadra meg vetem ahálót. azt meg tselekedvén. anyi sok számu halat fogának., hogy a háló szakadozni kezde. és intének a tőb társoknak. kik más hajoban valának. hogy jöjjenek segittségekre. azok oda menvén. anyira meg tölték aket hajot halal. hogy tsak nem el merülének. simon el álmélkodván ezen atsudán. ugy atöbbi is, a kristus lábaihoz borula. és mondá. uram ne légy ebben ahajoban velem, mert bünös ember vagyok, a kristus mondá néki, ne fély, mert ezután. embereket fogsz halászni., a lehet, hogy ezen tsuda tétele után. mondá simonnak. és andrásnak. kövesetek engemet. ugyan azon napon hivá magahoz jakabot. és jánost is. a kik a hajoban hagyván az attyokot., mind a négyen el hagyák hálojokot., és mindennek ellene mondván. az után egészen akristusnak adák magokat.


 A kristus az után. egy darab ideig kafarnaumban mene lakni. a mely város galiléában vagyon, a jordán parttyán, ahol ez a folyo viz abban atoban megyen., a melyröl ide fellyeb beszélettünk. ebben avárosban predikállani kezde, és mindenek tsudállyák vala az ö tanittását, mert hatalomal tanittya vala öket, nem ugy, mint az irás tudok., szombat napokon a synagogákban tanitot, ahol egy szer atöbbi közöt.. midön tanítot volna. egy ördöngös nagy kiáltásal mondá, hagy békit nékünk, mi közünk vagyon nékünk veled. názarethi Jésus, el veszteni jöttélé minket? tudom ki vagy, te vagy az Istennek. szenttye. de akristus meg fenyegetvén az ördögöt mondá néki, némuly meg, és had el ezt az embert. azördög kénszeritetvén el hagyni rabját, nagyon kezdé hángodtatni, a földre vetni, és kiáltatni de tsak el kelleték hagyni, egészen, és egéségesen. mind azok kik jelen valának tsudálkoznak vala ezen. és egy mástol kérdezék, mitsoda dolog ez? és mitsoda uj tudomány ez? eparantsol még atisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki.


 A synagogábol ki menvén, a péter házához mene. és az ö napát nagy hideg lelésben találá. az ágyához közelgetvén, akezét meg fogá. fel emelé, és parantsolá ahidegnek hogy el hagyná. és ahideg mindgyárt el hagyá. a beteg pedig oly hirtelenségel. és egészen meg gyogyula. hogy fel kelvén ágyábol. szolgálni kezde. és ételt készitte.

Azonban pediglen. mely tsudát tett volt akristus a synagogában, az egész kafarnaum városában el terjede, hihetö hogy a simon napa. meg gyogyulását is meg tudák, mivel estve felé az egész város a kristus szállása eleiben gyülekezék. és minden féle betegségben lévö személyeket. hozája vivék, ö azokot mind meg gyogyittá. reájok tévén kezeit. a gonosz lelkektöl, sokakot meg szabaditá. és azördögök nagyon kiálttyák vala. te vagy az Istennek fia. de ö meg fenyegeté öket. és nem engedé hogy ötet kristusnak mondanák lenni. azért, hogy nem akara atisztátalan lelkektöl ditséretet venni, se hogy az igazság az hazugság attyátol hirdetessék ki, vagy is azért, hogy mindenek meg lássák, hogy leg kisseb dolga sem volna agonosz lelkekel. még elöre el látván, hogy mivel fogják még káromlani, hogy az ördögököt tsak az ördögok fejdelmének nevében üzi.


 Más nap igen jó regel a kristus fel kele, és egyedül egy puszta helyre mene imádkozni,. simon, és atöbbi kik véle valának. utánna menének. és a midön meg találák. mondák néki. mindenek tégedet keresnek., ö felelé nékik, szükséges hogy az körül valo falukban, és városokban el menyek prédikáláni. mivel azért a szolgálatért jöttem evilágra, azonban anép aki keresé., azon helyre érkezék. és arra akará kénszeriteni, hogy maradna vélek. ö pedig azon feleletet ada nékik, valamínt a tanitványinak. mondván. szükséges hogy amás városokban is hirdessem az Isten országának évangyéliumát. mivel azért küldettem el. fel járá tehát az egész galiléának tartományát. prédikálván a synagogákban. és meg gyógyitván abetegeket. ugy anyira hogy az ö nagy hire, az egész syriában el terjede. és mindenünnét, hozája viszik vala abetegeket.. és az ördöngösököt, és szüntelen sok számu nép követi vala.

Egy szer atöbbi közöt. igen sok nép todulván reája parantsolá a tanitványinak. hogy a genezarethi tónak, a más részire vinnek ötet, akor egy irás tudo doktor. látván hogy a kristus el hagyná öket. hozája közelite. és mondá. mester akár hová meny. de én el kisérlek tégedet, az üdvezitö felelé néki. arokáknak vagyon barlangjok. és a madaraknak fészkek, de az ember fiának, nintsen hol nyugosztalni a fejét, mint ha azt mondotta volna néki. hogy sokal nagyob bátorságal, és keveseb haszon keresésel. kelletnék mint sem gondolná. egy olyan embert követni, a ki nem hogy meg gazdagittaná az övéit, de söt magának sem volna semije. illyen formában. nem engedé hogy a doktor kövesse ötet. mind más képen bánék pediglen egyel atanitványiközül, mivel azt parancsolá néki, hogy követné ötet., de eza tanitvány. szabadságot akara elsöben tölle kérni, hogy el mehesen az attyát el temetni, a melyre felelé néki. te kövess engemet. és hagyad a holtakra. hogy el temessék. a halotokat. te pediglen hirdesed az Isten országát, ezen válaszal. arra akará tanittani, hogy az évangyéliumnak predikálása. sokal nagyob dolog. mint sem az embereknek szolgálni. olyan dolgokban. a melyeket mindenek végben vihetik. a lélek szerént valo holt emberek. el temethetik, a test szerént valo holtakot. de az évangyélium predikálására nem mindenek alkalmatosak. tisztának kel lenni, hogy méltán lehesen ezt a szolgálatot követni, és midön az Isten arra hi valakit, azt eléb kel betsülni 
 mindenél,. szent lukáts még egy harmadik személyröl is tészen emlékezetet, aki is követni akarván a kristust, elöször aházához akara menni. hogy el butsuzék. az othon valoitol; akristus mondá néki. valaki az ekére tévén kezét. hatra néz. a nem alkalmatos az Isten országára. meg akarván mutatni ezen válaszal; hogy valaki valoságal. akar az üdveségin munkálodni,. annak tsak arra kel figyelmezni. és nem kel magát. más dologban ártani.


 A kristus azon a napon estve felé egy hajoban. mene. hogy a genezareth tavának. más részire menne. a mint már meg mondottuk. atanítványi véle valának. akik is el botsátották vala anépet. más több hajok is valának véle, a kikben sokan lehettenek. a midön már mennének.. oly igen nagy szélvész támada, hogy a habok a hajoban bé tsaptanak. és a sok viz tsak nem el merité ahajot, a kristus pediglen akarattal valo álmot botsátván magára,. hogy meg probállya tanitvánnyinak hiteket, ahajo végin egy vánkoson alut., atanitványok veszedelemben látván magokot, akristushoz közelitének. és fel költék. mondván. mester. nem gondolszé azal. hogy mi mind el veszünk. uram szabadits meg minket. mondá nékik, kitsid hitüek. miért vagytok oly félénkek, azután fel kelvén. fenyegetve szolla. a szeleknek, és parantsolá a haboknak hogy meg tsendesednének, a szelek. mindgyárt meg szünének., és nagy tsendeség lön a tón. a kristus ujonnan meg feddé a tanitványit mondván. miért vagyon olyan kevés hitetek.,? és miért féltek? ökk pediglen. és azok a kik a más hajokban valának., igen nagy tsudálkozásban és félelemben valának. és egy mástol kézdék kérdeni. kitsoda. ez, a ki parantsol. a szeleknek. és avizeknek.?


 A midön akristus atón által ment volt volna, a gerazenusok tartományában érkezék, mihent a hajobol ki szálla. két ördöngös mene eleiben. kik nagy kiáltásal mondák. miközünk vagyon veled. Jésus Istennek fia. azért jöttélé ide, hogy minket idö elött gyötörj? ezek akoporsokban laktanak, és olyan. dühösök valának. hogy senki nem mért arra az utra menni. szent mark, és szent lukáts, tsak egyröl tésznek emlékezetet. talám azért, hogy azt gyöttrötte leg inkáb az ördög vagy hogy a volt nevezeteseb a kettö közül, vagy is annak meg gyógyítása inkáb el hiresedet volt, annak elötte már sok idövel. ezt azördög gyöttrötte, mezitelen járt. a koporsokban. és ahegyeken lakot. szaggatván magát akövekel., sokszor meg lántzolták. békokban tették. de azokot mind eltörte, szagatta. és olyankor az ördög a puszta helyekre vitte. ahol senki nem tehetet néki semmit. mihent pedíg a kristust meg látta. hozája futamodék atársával együt, és az ördög szolván ki belölle, árra kére az Isten fiát hogy ne gyötörné ötet, és ne küldené ki abbol az emberböl. mind azon által akristus parantsolá az ördögnek hogy hagyná el azt az embert. és azt is kérdé tölle. hogy mi volna neve. aki felelé hogy legio neve. mivel sokan voltanak abban a nyomorult emberben és mint hogy az ö leg nagyob gyötrelmek az, a midön az emberekel gonoszul nem bánhatnak, arra kérék akristust. hogy a mélységben ne küldgye öket, hanem azt engedné meg nekik hogy mehessenek a disznokban., ót pedig közel a hegy körül. egy tsorda disznot legeltettek. meg engedvén azt nékik Jesus. hogy a disznokban mehessenek. azal. arra tanyitot 1. hogy minden jovainkal ugy bánhatik valamint néki tettzik, mivel mindeneket tölle vettünk. 2. hogy a gonosz lélek, tsak anyiban tselekedhetik valamit rajtunk, és a mi javainkon., amenyiben az Isten azt meg engedi néki. 3. hogy mitsoda gyülölségel. és dühöségel vagyon az ördög az emberekhez. a kiket nyomorgatni, akarná szüntelen. vagy magokot. vagy jovakot., hogy ha az Isten meg nem határozná az ö kegyetlenségit, azt könnyen meg láthatni a példábol mely történék adisznokon. mivel mihent meg engedé akristus hogy azokban menyenek., a disznok ató felé futának. és abban ugrának, mint egy két ezerig valo el vesze. apásztorok. siettségel menének hirt adni avárosokban. és akörül valo falukban, és igen sokan gyülekezének oda ahol akristus vala. hogy meg láthasák magok. amit mondottak volt nékik. meg is láták az ördöngös embert, meg gyogyulva. köntösösen. helyre jött elmével. és nagy tsendeségben., mind ezeket hogy meg tudák mint ment volna véghez. azoktol. kik jelen voltanak, igen nagy ijedségben valának, az egész Gerása városa akristushoz menének., és nagy félelemel tekinték ötet, nagy tisztelettel valának ahoz. aki olyan képen parantsolna az ördögöknek, de igen tartának egy olyan embertöl, a ki a toban ugratná disznojokot. ezokáért. vagy hogy érdemetlennek. tartották magokat hogy a kristus nálok lakjék, vagy pedig tartottak attol. hogy még nagyob kárt ne vallyanak. mint sem a disznojok el vesztése., azon kezdék kérni, hogy hagyná el az ö tartományokot. a meg gyogyult ember. kéré ameg szabaditoját, hogy hadd mehetne el véle. de akristus mondá neki. meny viszá házadhoz. és hirdesd ki a nagy dolgokot. a melyeket az Isten tselekedet éretted, engedelmeskedék ennek aparantsolatnak. és minden városban, és tartományban ki hirdeté a kristusnak. véle tett kegyelmit.


 Azonba pedig az Isten fia. el akarván hagyni. a gerazenusok tartományát. a hajora. üle, és a más részin atonak igen sok népet talála. kik ötet várták, és örömel láták. kafamaumban viszá térvén. egy szer atöbbi közöt anyi nép gyülekezék aházához., hogy mindenüt tele volt népel. sok farisaeusok, és törvény tudo doktorok valának melette. kik gallileának, judéának tartományibol. és jérusalemböl. gyülekeztenek vala oda, a kiknek az Isten igéjit hirdeté. és meg mutatá nékik az Istentöl vett hatalmát. a betegeket meg gyogyitván. egy ina szakat embert akarának eleiben. vinni, de nem láták modgyát miképen vihesék eleiben a nagy szoroság miat, azok akik vitték az embert, azt gondolák. hogy a ház tetejire vigyék. a padlást fel bonták. és az embert ágyastol le botsátták a házban, a kristus eleiben. a kiis látván hiteket, mondá inaszakatnak. fiam, légy. bizodalomal., ate büneid meg botsátattak., ezek a szók nem tettzének a farisaeusoknak. és az irás tudoknak kik jelen valának. és gondolák magokban. hogy tsak az Isten botsáthattya meg avétkeket., a kristus hogy tulajdonithattya magának azt a hatalmat, tehát ö káromkodik. de akristus látván az ö szivek gondolatit mondá nékik, miért vagyon olyan rosz gondolatotok. melyik könyeb nékem mondanom ennek az inaszakatnak., azé hogy azö vétkei meg botsátattak vagy a, hogy kely fel, vid el az ágyadot. és járj, de hogy meg tudgyátok., hogy az ember fiának hatalma, vagyon eföldön meg botsátani avétkeket. mondá az inaszakatnak, kely fel, vid el az ágyadot, és meny a házadhoz. aki is mindgyárt fel kele. fel vevé az ágyát. és aházához mene. ditservén az Istent a sokaság aki látá ezt atsudát. nagyon tsudálkozék rajta. és noha agyogyitásra valo hatalom aláb valo légyen a bün botsátásánál. mind azon által., nehezeb tsalárdságal élni a gyogyitásban. mivel az érzékenységek bizonságok. mint sem a bün botsátásaban., a mely titkos. és láthatatlan dolog. de a sokaság szemeivel látván. erejét ezeknek a szoknak, kely fel., és vid el ágyadot, tellyeségel el hiteté magával. a bünnek botsánattyát is. a midön mondá meg botsátattak vétkeid. mindnyájan kezdék ditsöiteni az urat., hogy olyan nagy hatalmat adot volna az embereknek. és a nagy álmelkodásokban, egy másnak kezdék mondani, ma igen nagy tsudát láttunk. és soha ahoz hasonlot nem láttunk.


 Jésus ki menvén a háztol., a tó felé mene, és mentiben láta egy publikánust., ki avámon ülne, mondá néki kövess engemet, az az ember, ki az alpheus fia volt. és akit lévinek. vagy mathénak nevezték. mindgyárt fel kele, mindenét e hagyá. és atöbb tanitványok közi álla, az után nagy vendégséget ada néki házánál. a hová sok publikánusok. és bünösök menének. és egy asztalhoz ülének a kristusal. és atanitványival, az irás tudó doktorok, és a farisaeusok, nem szenvedheték azt. hogy a kristus társalkodnék. a vétkesekel vagy a publikánusokal. akiket utálták asidok. ök azon igen zugolodtanak. anyira hogy meg nem álhaták. meg kérdeni atanitványoktol., hogy az ö mesterek. és ö magok. miért ennének az olyan személyekel. jésus meg halván az ö zugolodásokot. mondá nékik, nem az egéségeseknek., hanem abetegeknek vagyon szukségek az orvosra. nem is azért jöttem hogy az igazakot hijam. hanem abünösököt. 
 tanullyátok meg mit tésznek azirásnak ezek a szavai, nem anyira kivánom az áldozatokot, mint az irgalmaságot. ez a valasz. meg nem tsendesitté egészen a farisaeusokot., mivel a szent jános tanitványival hozája közelitvén, azt kérdék tölle. mitöl vagyon a, hogy ajános. és afarisaeusok tanitványi gyakorta böjtölnek. és imádkoznak. és atiéid nem böjtölnek, akristus felelé nékiek. leheté böjtöltetni a vö legénynek barátit, és leheté nékik gyászban és szomoruságban lenni. a midön a vö legényel vannak,? a nem lehet. de el fog jöni az az idö, a melyben el vétetik töllök a vö legény, és akor böjtölni fognak., ehez az okhoz, a mely a vö legény jelen létit ületé, a mely nevet szent jános adta volt akristusra, meg más okot ada, amely az ö tanitvánnyinak gyarloságit illeté, mivel meg mutatá afarisaeusoknak. hogy a ki eleinte mindgyárt. sulyos, és nehéz dolgot akarna tenni a gyengékre azal mindent el rontana. és ugy tselekednék. mint az olyan, a ki az ó köntöst, uj posztoval akarná meg foldozni, és uj bort töltene, az ó tömlöben.


 Az alat. a még akristus eszerént beszél vala afarisaéusokal, és a jános tanitványival. jöve hozája jáirus nevü. egy a synagoga fejdelmi közül, és alábaihoz borulván, kére azon, hogy menne hozája, és tenné kezét az ö tizen két esztendös leányára. a ki is halálán volna., a kristus mindgyárt el mene. véle, a tanitványi, és sok nép követé ötet., azon alkalmatoságal., egy beteges aszony. aki tizenkét esztendeig valo vér folyást szenvedet, minden joszágát az orvoságokra költvén, a doktorok. kezében. nem hogy könyebülését, de söt még nyavalyájának. nagyobulását érzette. a kristusrol pedig nagy dolgokot halván beszélleni,. a sereg közot hátul a köntöse széllyit meg illeté. mivel nagy hit lévén benne, magával tellyeségel el hitette volt, hogy ha tsak. a köntöse szélyit meg éri is, meg gyogyulna., a mint hogy meg is gyógyula, és azon szem pillantásban. érzé, hogy meg szabadult volna nyavalyájátol, azonban pedig a kristus, a mint az évangyélium mondgya. meg üsmérvén az eröt mely ö belölle származot. viszá fordula anép közöt. és kérdé hogy ki érte volna meg az ö köntösit, péter, és atöbb tanitványi felelék néki. mester. látod hogy a nép mint szorongat. és reád todul. még is azt kérded hogy ki ért aköntösodhöz, akristus mondá nékik, valaki hozám ért, mert én érzettem. hogy egy erö származot ki belöllem. és kezdé visgálni a nép közöt. hogy ki volna az, aki oly nagy hitel a köntösihez nyult volna. az aszony látván hogy el nem titkolhatná tselekedetit. nagy reszketve a kristus lábaihoz. borula, és mindenek halottára, elö beszéllé. hogy mi történt volna rajta. az Isten fia meg bátoritván. mondá néki. leányom ne fély. ate hited meg gyógyittod tegedet. eredgy békeségel házadhoz, és gyogyuly meg egészen nyavalyádbol.

A kristus midön ezeket mondaná az aszonynak. egy ember érkezék oda, és mondá jáirnak, aleányod meg holt, azért nem szükséges hogy továb fáraszad az mestert, akristus ezeket halván, mondá. a synagoga fejdelmének., nefély, hanem hidgy. és a te leányod meg gyógyul., a midön aházhoz érkeztek. volna. ót találának musikásokot, és sirokot, kik nagy kiáltásal. jajgatnak vala, akristus aházban menvén, mondá nékik, mit jajgattok, és sirtok, ez a leány. meg nem holt, tsak aluszik, erre mindenek kezdék tsufolni ötet. mivel tudták hogy valoságal meg holt volna, de azt nem tudták hogy szintén olyan könyü volna akristusnak a halotat fel támasztani, valamely könyü egy embert álmábol fel ébreszteni. az után ki külde mindeneket házbol, és nem akará hogy mások jelen lennének tsuda tételin. hanem péter., jakab, és jános, a leánynak. attya, és annya, aleány agyához közelitvén. meg fogá kezit, és fel szoval mondá néki. leányom kely fel, én parantsolom néked, ezekel aszokal. az életet viszá adván néki, a leány fel kele, és járni kezde. nagy tsudájára attyának. és annyának. az után ennie adatot néki, és meg parantsolá,. hogy ezt a tsudát ki ne nyilatkoztatnák, de ennek ahire tsak hamar el terjede. az egész tartományban.


 Onnét hogy kimene, két vak mene utánna. nagy kiáltásal mondván. Dávid fia könyörüly mi rajtunk, a midön házához érkezék a vakok hozája közelitvén, kérdé töllök. hisziteké hogy meg tselekedhetem a mire kértek,? azok felelék. igen is uram hiszük. azonnal. meg illeté az ö szemeket mondván, a ti hitetek szerént légyen. és mindgyárt kezdének látni, és meg parantsolá nékik, hogy senkinek ne mondanák edolgot, meg akarván mutatni az embereknek. hogy valoságos alázatoságbol. kiványák, hogy a jó tselekedetek titokban maradgyon. ök pediglen ki menvén. mindenüt ki hirdeték ezen tsudát. hogy meg tanullyuk ezen példábol. hogy az Istentöl vett kegyelemért valo háláadasnak egyik része a, hogy azt ki hirdesük, ugy hogy. mind azok akik azt meg tudgyák, áldgyák, ditsérjék ötet, hogy ezek el mentenek volna. egy némát vivének hozája. akiben agonosz lélek volt, mihent a gonosz lelket ki üzé. a néma meg szolala, és anép nagy tsudálkozásal kezdé mondani. soha ilyen dolgot nem láttak izraelben, de a farisaeusok. még akor kezdék mondani. és az után gyakraban mondák, hogy az ördögöt.. az ördögök fejdelme által üzi ki.


 A kristus az után jérusálemben mene. valamely nagy inepre, lehet hogy ahusvéti innepekre, jerusálemben vala egy nagy tó, a melyet probatika tojának nevezték, az az, ajuhok tojának. mert ez a tó közel volt aváros kapujához. amelyet eszerént nevezték, és némellyek azt tarttyák. hogy az áldozatra valo juhokot abban szokták volt meg mosni, egy angyal ennek atonak vizét bizonyos idöben fel zavarja vala. és a mely beteg leg elöbször bé mehetet avizben. a zavarás után. a meg gyógyult akár mely betegségböl, ezen okra valo nézve. ennek. atónak őt tornátza lévén, mind az ött tornátz tele volt mindenkor betegekel., kik várták. hogy a viz fel zavarodgyék. vala ót egy atöbi közöt. a ki harmintz nyolcz esztendeig feküt, akristus azt meg tudván, kérdé tölle, akarszé meg gyógyulni? uram, felelé a beteg. nintsen senki is a ki le botsáson atoban mikor fel zavarodik, és a még én oda érkezem. adig más megyen bé elöttem. Jésus mondá néki. kely fel, vid el az ágyadot. és járj. a beteg mindgyárt meg gyogyula. és fel vévén ágyát, járni kezde, szombat vala pedig azon anapon. a melyen atörvény minden munkát tiltot, a sidok látván hogy az agyát vinné, pirongatni kezdék, hogy miért szegné meg a törvényt., de ö azt felelé nékik, a ki engemet meg gyogyitot, nékem azt mondotta. hogy vegyem fel ágyamot., és járjak, kérdék az után tölle, hogy mitsoda ember volna a, de ö maga sem tudhatta., mert jésus míndgyárt el vonta magát a jelen lévö nép közül, akristus találván az után azt az embert atemplomban., mondá néki. már meg gyogyultál., ez után már ne vétkezél, hogy valamely gonoszab. ne történnyék rajtad, ez az ember, mindgyárt hiré adá a sidoknak, hogy jésus gyogyitotta volna meg ötet., a kik is az oltátol fogvást üldözni kezdék ötet, és azért hogy mondá nékik, hogy az attyával. munkálodik, még nagyob gyülölségel kezdének hozája lenni, mivel nem tsak a szombatot nem tarttya vala meg, hanem még az Istent attyának mondaná, és magát ahoz hasonlonak tartaná, mind ezekre jésus, nékik igen szép oktatásokot ada, amelyekben meg bizonyittá Istenségit, és meg mutatá nékik, hogy az attyátol hatalmat vett volna a munkára. az itéletre. és a fel támasztásra., hogy nem ö tenne magárol bizonyságot, hanem jános tett örólla bizonyságot. és az ö tselekedeti. és tsudatételei bizonyságot tésznek rolla, az én atyám bizonyságot tett rollam az irásokban. de ök ezeket abizonyságokot bé nem veszik, mert az Istent nem szeretik, és nem keresik azt a ditsöséget a mely ö tölle jö, hanem a melyet egy mástol vesznek.


 A sidók, akik vétkesnek tarták az Isten fiában. hogy meg gyógyitot volna egy embert szombat napon., mint ha abban meg szegte volna az Isten törvényit, ugyan azon vétket tulajdonitták neki, más egyéb hasonlo alkalmatoságban. mivel egy szombat napon. hogy egy buza föld mellet menne el, atanitványi, kik éheztenek. buza fejeket szagatának, és a kezekben meg morsolván, abuzát kezdék enni, a farisaeusok azt rosznak találák, és mondák néki. látodé hogy atanitványid olyan dolgot tselekesznek. a mely nem volna szabad szombaton, de ö meg mutatá nékik elöször,, a Dávid példájábol.. aki nagy szükségben olyan kenyerekböl ett volna. a melyekböl tsak apapoknak volt szabad enni, és hogy némelykor a szükség, fel szabadithat a törvénytöl. másodszor. az ö papjoknak példájokbol. kik a szombatot meg nem szegvén. szombat napokon az áldozatra valókót meg ölik a templomban. a törvény parantsolattyából. és hogy a törvény nem tilt minden féle dolgot szombat napon. hogy ha pedig azt tarttyák, hogy a templom jová teheti az olyan tselekedeteket, az apostoli tselekedeteket is jová teheti. mivel ö sokal nagyob volna atemplomnál, hogy ha pedig azt meg tanulták volna. hogy az irgalmaság több mint sem az áldozat, ollyan vakmerö képen nem kárhoztatták volna az artatlanokot. a rendet fel akarják forditani, mivel azt akarják. hogy az ember legyen a szombatért, és nem a szombat az emberért, holot az embernek fia. uramég a szombatnak is.


 Egy más szombat napon a synagogában tanitván, egy olyan ember találkozék ótt, akinek el száradot volt akeze, az irás tudok. és a farisaéusok. kérdék jésustol. hogy ha szabadé beteget gyogyitani szombat napon, és igen vigyázák, hogy ha meg gyógyittyaé azt a beteget., hogy had lehesen okok avádolásra. mint hogy akristus tudta azö gondolattyokot. maga eleiben hivatá abeteget, és azt kérdé a farisaeusoktol. hogy szabadé szombat napon jót tselekedni. és meg szabadittani valakinek életét.? és hogy meg mutassa nékik. hogy minden bizonyal a szabad, mondá nékik. kitsoda közülletek. a kinek, ha a juha averemben esik szombaton. kinem vonnya azt onnét azon anapon.? menyivel pedíg drágább egy ember. egy junál, erre ök semmit nem felélhetének. de mind azon által ezen igazságra meg nem adák magokot. a kristus ezt látván. szent haragal kezdé öket tekinteni, az ö durva. és meg vakult szivekért. és a beteg emberhez fordulván, mondá néki. nyujtsad ki a kezedet, a ki is ki nyujtá., és olyan egésséges volt mint a másik.

A farisaéusok nem. nézheték ezt atsudát nagy dühöség nélkül, és tanátskozni kezdének. egy más közot, hogy mi modon veszthetnék el jésust. a ki is a genezárethi tó felé vévé uttyát, a tanitványival, ahová igen nagy sokaság követé, mivel az ö tsuda tételeinek hire el terjedvén. az egész galileában. judeában. ajordán két részin valo tartományokban, a mediterráneum tengerének széllyiig tyrus. és sidonia varosi felé, mind ezekröl ahelyekröl, igen sok nép gyülekezet melléje, hogy halgassak tanitását. és betegségekböl meg gyogyitassanak, ezért is parantsolá atanitványinak, hogy tarttsanak néki készen egy hajot, a honét beszélhesen anépnek. mivel masként anép egészen reá todult., valamenyi betegeket eleiben vivének, azokot mind meg gyogyittá, meg parantsolván nékik. hogy azt ki ne nyilatkoztassák. és fenyegetésel parantsollya vala agonosz lelkeknek, hogy halgassanak. akik is elötte le borulván kiálttyák vala, te vagy az Istennek fia.


 Azután egy hegyre menvén, az éttzakát imádságban tölté, más nap pediglen, magahoz hivá atanitványit. és azok közül tizen. kettöt választa, a kiket apostoloknak nevezé, az az követeknek. mert azokot küldé el prédikállani Évangyéliumát, hatalmat adván nékik. hogy betegeket gyogyittsanak, és ördögököt üzenek, az Évangyélium fel tészi. hogy azokot választotta. akit akart, erre a méltóságra. ezen tizenkettöt emelé, simont., a kit már péternek nevezte vala, és andrást az ö attya fiát, a zebedeus két fiát jakabot, és jánost, ezeket nevezé boanergesnek. az az, menydörgés fiainak., philepet, bertalant, máthét, thamást, jakabot, az alphéus fiát, judást, vagy thadéust, a kananaeai simont., és judás iscariotest.

Az után le mene vélek együt ahegyröl. és valamely tér helyen meg állapodék. ahol sok nép várja vala ötet,. a melyröl ide fellyeb szollánk, és atemérdeki sok beteg tsak azon igyekezék, hogy meg érhesse az ö köntösét, mivel olyan erö származot belölle. amely mind meg gyogyittya vala öket, sok ördöngösök is valának közöttök, akiket mind meg szabadittá, az után olyan predikáciot tett az egész népnek, a mely magában foglallya az keresztényi törvénynek. minden tudományát, és atanittása kezdetin, meg mutatá nékik, hogy miben ályon avaloságos boldogság.

A kristus atanitványira tekintvén mondá. bóldógók a lelki szégények. tudni illik, azok. kik nem kaptsollyák magokot. a földi jokhoz. mert azoké amenyeknek országa, boldogok, a szelidek, mert ök birják aföldet, tudni illik. aparaditsomot., a mely, a szent atyák szerént. az élök földe, és öröksége azoknak, kik tsendeségel hadgyák el venni az itt valo jóvokot. noha. azt meg oltalmazhatnák igasságosan. boldogok. akik sirnak, mert meg vigasztaltatnak, boldogok. a kik éhezik, és szomjuhozák. az igasságot, mert meg elégittetnek. boldogok az irgalmasok. mert ök irgalmaságot nyernek, boldogok atiszta szivüek, mert ök meg láttyák az Istent. boldogok. abékeségesek, mert Isten fiainak hivatatnak, bóldogok, akik üldözést szenvednek. az igasságért, mert övék menyeknek országa, boldogok vagytok midön az emberek gyülölni. és üldozni fognak titeket én erettem, és a midön hazugságal valo gonoszt mondanak ellenetek. örüllyetek ollyankor, mert nagy jutalmatok lészen menyekben. és minek utánna meg mutatta volna. hogy tsak anyiban vagyunk boldogok ez életben. a menyiben evilági joknak. tiszteletéknek, és gyönyörüségeknek meg vetésivel, az igasságnak., és a bekeségnek. az irgalmaságnak. a tiszta szivnek, és abékeséges türésnek szeretetivel., érdemeseké tészük magunkot. arra az örökös boldogságra, a melyet az Isten nékünk szánt a menyekben., az után mondá. hogy jaj agazdagoknak, és azoknak. kik bövségben, és gyönyörüségben vannak, és azoknak, kik tiszteletben vannak az emberek elött, mivel mind azok. kik ezekben tészik boldogságokot., meg fogják látni, hogy az ö gyönyörüségeket. ditsöségeket. vigasztalásokot, és bövségeket, az éhség. és a köny hullatások. fogják követni.


 Az után mondá atanitványinak, hogy ök volnának a világ. sava. és világosága, hogy az emberek szokásit jó rendbe hozák, és setéttségekben. meg világosittsák, és elsöben, nékik magoknak. kel tisztáknak lenni, és el nem mulatni, tanitásoknak világoságát ki terjeszteni, mivel azért tétettek agyertya tartora. hogy világosittsanak., nem is azért jött a világra hogy a mojses törvényit el ronttsa, hanem hogy azt bé tölttse, és tekélletesebbé tegye. oktatván az ö tanitvánnyit olyan igasságra. amely tekélletesebb az irás tudok, és a farisaeusokénál, és a mely nélkül nem lehet amenyekben menni, avalo hogy az ó törvény tiltá avétket, és meg határozá akülsö tselekedeteket., de az uj törvény, amelyet a kristus fel álitot, a szivet igyekezik rendben venni, és a vétket még eredetében akarja el oltani, mivel atörvény azt hagyta asidoknak, ne öllyetek. de akristus azt akarja. hogy meg zabolázák aharagot. hogy senki fele barattyának. leg kiseb bestelenségre valot ne szóllyón, és hogy meg békéllyenek véle. még minek elötte az oltára tegyék. az Istennek tett ajándékot. a törvény tiltá aházaság törést, akristus tilttya, még atisztátalan tekintetet is, és azt akarja, hogy a szemünket ki vájuk, az az, hogy el fordullyunk az olyan nézéstöl. a mely rendeletlen kivánságokot gerjeszthetne aszivben. az ó törvény tiltá a hamisan valo esküvést, a kristus pedig semmiképen nem akarja hogy eskügyenek, és arra tanyit, hogy az mikor kénszeritetnek meg bizonyitani valamely esküvésel. a mit mondottak, az az esküvés, amely nem lehet rosz, mind azon által rosz októl származik, tudni illik. mondgya szent agoston. hogy az emberek meg szokták. a tsalást, és azért nem akarnak hinni az ö szavoknak. A törvény. meg határozá aboszu állást, és nem akarta. hogy a büntetés felyül haladgya avétket. melyet meg bünteték, akristus, nem hogy meg engedné aboszu állást, de ellenben arra tanyit, hogy a gonosz ellen ne állyunk,, ne törvénykedgyünk. adgyunk. a mit tollünk kérnek. és nyujttsuk annak ortzánkot a ki meg akar utni. tudni illik, hogy inkáb mindent el szenvedgyünk, tsak a felebarati szeretetet el ne veszesük. A sidok azt tartották, hogy a felebaráti szeretetnek kötelesége. nem tiltotta nékik, az ellenségekhez valo gyülölséget, A kristus pedig azt akarja, hogy szeresük azokot kik minket gyülölnek, és hogy jót tegyünk azokal. kik minket üldöznek, hogy apogányoknál többet tselekedhesünk, kövesük magát az Istent. a ki anapját fel támaszttya a gonoszokra, valamint a jokra, és hogy eszerént, meg érdemelhesük azt a ditsöséget, hogy az ö fiai lehesünk.


 A kristus, avétekröl. a jó tselekedetekre megyen. mondván, hogy a szándékot kel meg tisztittani. és azok ugy lésznek tiszták. tudtunkra adván, hogy a szándék olyan a külsö tselekedetekhez. valamitsodás a szem. atesthez, és hogy azok anyiban tiszták, vagy tisztátalanok, a menyiben. aszandék. vagy jó. vagy rosz, valamint atest világoságban vagy setéttségben vagyon. ha a szem világos. vagy vak. azt tanittya tehát, hogy a jó tselekedeteket., ugy mint az alamisnát, az imádságot, és a böjtölést, nem kel azért tselekedni hogy az emberektöl meg ditsértessenek., hanem azért hogy a tessék az Istennek, mivel ö jutalmaztattya meg azokot, az imádságnak. formáját adván nékünk. azt akarja, hogy az, az Isten jóságában valo bizodalomal. légyen. álhatatoságal, békeséges atyafi szeretettel, az olyan. aki se adni, se meg botsátani nem akar, nem érdemli, hogy se kegyelmet. se botsánatot nyerjen meg, azt nem akarja. hogy a sok szóban tarttsuk erejét. és erdemit imádságinknak. mint ha az Istennek szüksége volna arra, hogy a sok beszédinkböl tudhassa meg szükséginket, hogy pedíglen meg tudhasuk., hogy mit kel kivánni, és kérni az Istentöl, eszerént tanit imádkozni, Mi Atyánk. ki vagy a menyekben., szenteltessék meg ate neved, jöjjön el ate országod, légyen meg ate akaratod, miképen menyben. ugy a földön is., A mi minden napi kenyerünket ad meg minékünk ma; És batsásd meg nékünk a mi vétkeinket., miképen mi is meg botsátunk azoknak a kik mi ellenünk. vétettenek., És ne vigy minket a kisértetben, de szabadits meg minket a gonosztol. Amen. azután azon igyekezék. hogy el vonhassa tanitványinak elméjeket a földi jókhoz valo szeretettöl., meg mutatván nékik, hogy nem itt kell. kintset gyüjteni, hanem menyekben. ahol, se a tolvajtol. se egyéb más veszedelemtöl nem félthetni. hogy az Istent a pénzel együt nem lehet szeretni, és hogy, nem kel nyughatatlanságal keresni ez élet szükségeit, mivel az Isten, aki az állatokot táplállya. és a liliomokot fel ékesitti. az embert el nem hagya. mivel sokal drágáb ö elötte a virágoknál és az állatoknál. hanem elsöben az Isten országát és az ö igasságát kel keresnünk mindenek felet, és remélyük. hogy atöbbit is hozája adgya, mint szükségen felyül valokot.

Azután tilttya nékik abal itéletet., és kárhoztattya az két szinüeket. akik meg nem látván a 
 magok szemekben a gerendát. a masok szemiböl akarják ki venni a szalma szálat. arra tanittya öket, hogy nagy okoságal. osztogasák ki a szent dolgokot. mondván, hogy a sertések eleiben ne hányak a gyöngyököt. az egész felebaráti szeretetet abban foglallya, hogy másokal ugy bánnyunk., valamint akarnok hogy mások bánnyanak velünk,. azt erösitti, hogy az út, mely az életre viszen keskeny, és a mely ahalálra viszen. a tágas. és hogy sokan járnak. ezen az utolso uton, arra tanyit. hogy óhjuk magunkot az olyan hamis profétáktol, akik a juhok köntösi alat, nem egyebek. hanem ragadozo farkasok. nem az ö beszédekröl kel. öket itélni, hanem atselekedetekröl., és hogy akarminémü tsudákot tegyenek is, de az Isten még annak idejében meg veti öket, mint olyanokot, kik ö elötte üsméretlenek., hasonlo képen fog bánni az olyanokal is. akik tsak azt mondgyák néki uram. uram. nem követvén az ö parantsolatit., és hogy tsak azok mennek az ö országában, kik akarattyát követték. végtire ezel. a hasonlatoságal fejezvén bé beszédit. a halgatoit, az olyanokhoz hasonlittya, a kik épitenek. mondván, hogy az olyan a ki ötet halgattya. és tanittását követi hasonlit az ollyan okos emberhez, aki aköre épitvén házát, azt semmi szélvész fel nem fordithattya. ellenben pedig. aki tanitását nem követi, hasonlo az olyan esztelenhez. aki a fövényre épitvén házát a szél. és az esö. tsak könyen fel fordittyák..


 A kristus el végezvén tanitásit, le mene ahegyröl. és sok nép követé ötet, a mely nagy tsudálkozásal halgatá az ö tanitásit. egy bél poklos ember. lábaihoz borulván. imádá ötet, és térden álva mondá néki, uram. meg gyógyithatz engemet ha akarod, egy ilyen alázatos, és nagy hittel tett imádság. meg hatá a kristus szivét. akiis ki nyujtván kezét, illeté ötet, és mondá néki, akarom hogy meg gyógyúly. és azon szem pillantásban meg gyogyula. azután meg tiltá néki, hogy ki ne nyilatkoztassa ezt a tsudát. és meg parantsolá néki, hogy mene el. és mutatná meg magát apapnak.. és ajánlaná bé az áldozatot a törvény parantsolattya szerént. bizonyságul. hogy meg gyogyult volna. ez az ember mind azon által mind ki hirdeté ezeket. és az Isten fiának. nagy hire anyira el terjede. hogy a városokban nem mehete. hanem a puszta helyekre. rejti vala el magát. és ót az imadságokban foglalatoskodók. mind azon által, a sok nép oda is el mégyen vala utánna, hogy halgassa tanitását, és hogy meg gyogyittsa a betegeket.


 Kafarnaumban érkezvén a sidó tanács urák azon kérék hogy mene egy ót lévö szazados házához. akinek szolgája. haldoklanék, és gyogyitaná meg ötet, mivel igen kedves szolgája volna, ez a tiszt meg tudván tsuda tételeit akristusnak. kéré jó akaroit arra. hogy mennének akristushoz. és kérnék hogy mutassa hozája azt a kegyelmeségit, akikis igen kérek arra. eleiben adván. nem tsak veszedelemben valo létit a szolgának. hanem még nagy érdemit a századosnak, és hogy mitsoda nagy köteleségel volna hozája. az egész sidó nép. mivel ö szereti ami nemzetünket. mondák atanáts urak. és még egy synagogát is épitetet nékünk, a kristus el mene vélek. és a midön közel lett volna aházhoz, a százados eleiben külde, és kéreté hogy ne fárasztaná. magát és mondanák nékie. uram nem vagyok méltó hogy bé jöj az én hajlékomban. de tsak mondgy egy szót, és az én szolgám meg gyógyul. méltatlannak itélvén arra magát, hogy maga menyen hozája, mind arra, hogy házához fogadgya. és abban nem kételkedik, hogy foganatos ne légyen szava, tsak a betegségnek méltoztassék parantsolni hogy hagyael. szolgáját. mivel ö maga, ha mások alat lévö tiszt volna is. mind azon. által az ö parantsolattyának. tellyeségel engedelmeskednek az ö vitézi, akristus tsudálkozék ennek apogánynak a hitén. és azokhoz fordulván. kik kisérék ötet, mondá nékik. bizonyal mondom, hogy nem találtam enyi hitet az Izraéliták közöt is, és hogy sokan fognak jöni nap keletröl. és nap nyugotrol., kik ö helyekben lésznek. ábrahamal. isákal, és jákobal. az Isten országában. a sidok pediglen. kik azal ditsekednek. hogy ezeknek apátriárkáknak maradéki. és akik ezen ókból a menyeknek örökösi valának, abbol ki rekesztetnek. és a setéttségre vettetnek, ahol tsak sirás, és fogaknak tsikorgatása lészen, ez a mondás bé is tellyesedék, mivel a pogányok. akik az Istent nem üsmérék, a sidók helyében, a menyei örökségre hivatatának. akristus pedig a százados hitét meg jutalmaztatván, a beteget meg gyogyitá. aki is mindgyárt abban. a szem pillantásban jobban lett: ugy anyira, hogy azok. akiket a százados a kristus eleiben küldöt. volt. midön viszá térének. az ö szolgájat. jó egésségben találák.


 A kristus az után Náim nevü városban mene. a mely város galiléa tartományában vagyon. atanitványi, és sok. nép kiséri vala ötet. a midön aváros kapujához közelitet volna, egy halotat vivének temetni, aki is egy özvegy aszonynak. egyetlen egy fia volt, aki is akoporso után menvén, a város béliek sokan kisérik vala ötet. a kristus meg szánván azt az meg keseredet anyát, mondá néki, ne sirj., az után a koporsohoz közelitvén, meg álittá azokot akik vitték. a koporsot meg illeté, és ezeket mondá, iffiu kely fel. én parantsolom néked. azon szem pillantásban a halot fel üle. és beszélni kezde, és akristus viszá adá az annyanak, mind azok kik jelen valának. meg rémülének. és ditsöiteni kezdék az Istent mondván. nagy proféta támadot köztünk, és az Isten meg látogatta az ö népit.


 Ennek anagy tsudának ahire az egész judeában, és akörül lévö tartományokban el terjede, ugy anyira hogy még szent János is meg tudá, akit a tömlöczben hagytuk vala, ez a szent elöl járo. atanitványitol hallá meg a hirét anagy tsudáknak. a melyeket akristus tészen vala. és nem akará el mulatni ezt az alkalmatoságot. hogy ötet messiásnak ne üsmértesse vélek. és azt akará, hogy ennek az igazságnak. ö magok lennének bizonysági, erre valo nézve kettöt valaszta közülök. akiket a kristushoz küldé. hogy illyen kérdest tennének néki. te vagyé az. akinek el. kel jöni, vagy kellé mást várnunk? Jésus nem felele nékik mindgyárt ezekre, hanem az ö szemek láttára. sok betegeket gyógyitta meg tsudálatosán. az után mondá nékik. ezeket meg vihetitek néki a mit láttatok, és hallottatok. mondgyátok meg néki. hogy avakok látnak, a sánták járnak. abél poklosok. meg gyogyultak, a süketek. hallanak, a halottak. fel támadnak, és az Évangyélium a szegényeknek hirdetetik. illyen láthato. jelekel bizonyittá meg nékik, hogy ö ki volna. az után mondá, hogy boldogok volnának azok, akik ö benne meg nem bottránkoznának., mint ha azt akarta volna mondani. a szent átyák szerént, igen könyü engemet messiásnak hinni, a midön láttyák hogy tsudákot tészek, de kevesen lésznek. olyanok. akik annak hisznek. lenni, a midön láttyák. hogy gyalázatos halált szenvedek a kereszten.

Ez akét követ. viszá térvén az urokhoz, Jésus pedig eszerént beszélle jánosrol a népnek, mit mentetek látni a pusztában.? a széltöl hányatatot nadaté, vagy lágy ruhákban öltöztetet embert.? és minek utánna elejekban adta volna. ennek a szent elöljáronak. kemény., és szoros életét, meg bizonyitá nékik. hogy ö proféta volna., és több mint proféta, mivel ötet meg jövendölték volt aproféták. és hogy ö. nem tsak elöre hirdette volna ki amessiás eljövetelét, valamint atöbb proféták. hanem még ö azért küldetetett volt el, hogy elötte járjon, és önéki utat készittsen. ismég mondá a jános ditséretire, hogy akik aszonytol születtek, ö azok közöt leg nagyob volna. a törvény, és a proféták. jánosíg tartottak. és az évangyélium ö általa kezdödöt, ö is hirdette leg elöbször az Isten országát. és hogy az ö ideitöl fogvást. a menyeknek országát erö szakal veszik meg, és tsak az erö szakosok nyerik azt el. egy szoval. hogy ö volna Illyés. a ki el jövendö.


 Mind ezek. a nagy tulajdonságok. amelyeket monda a kristus. János felöl. nagy tiszteletben kelleték tenni ezt a szentet. az egész judeában, mind azon által tsak a nép, a publikánusok. és a vétkesek halgaták az ö predikacióit haszonnal. és ugyan tsak. ezek is vették vala fel tölle akereszttséget; ellenben pedíg, a farisaeusok, és az irás tudok, meg vetették volt ötet, és ezen meg vetésel., az evangyélium szerént. meg gátolták, az Istennek. rajtok valo szándékát, hasonlo képen bánnak vala az Isten fiával. aki is látván vakságát. és keménységit sziveknek, szent indulattal. szolla arrol, azegész nép elött, aki örömel halgatá a szent jánosrol tett ditséretit, kihez hasonlittsam mondá a sidó nemzettséget, nem hasonlithatnié öket a piatzon ülö gyermekekhez, kik azt kiálttyák társoknak., musikáltunk néktek, és nem tántzoltatok, szomoru énekeket éneklettünk, és nem sirtatok, mivel jános el jött, se nem iván. se nem évén, az az, hogy igen sanyaru életet élt, és azt mondgyák felölle hogy ördöge vagyon; az ember fia pedig eljött, évén, és iván. az az, hogy közönséges eletet elt, és azal vádollyák, hogy szereti a jol lakást, és az italt. és tsak a publikánusokal, és abünösökel. barátkozik.


 A kristus látván, hogy a galiléában lévő városok,  ahol leg többet prédikált, és tsudákot tett volna. olyan kevés hasznokra forditanák. az Istennek. üdveségekre küldetet segittségit, szemekre hányá fenyegetésel. az ö meg átalkodásokot, és penitentziát nem tartásokot. és irtoztato átkokot monda reájok. jaj néked korozain, jaj néked betsaida, mivel. ha azokot atsudákot tyrusban. és sidonban, (:ezek pogány városok valának:) tették volna. a melyeket ti bennetek tettek, már régen. ször sákban, és hamuban. tartottak volna penitentziát. és az után kafarnaum városát hozván elé, ahol leg töbet lakot mint sem atöbiben, szemire hányá kevélységit, és keménységit ilyen szokal. hát te kafarnaum, valyon az égig emeledé fel magadot,? a pokolig szállasz alá, mivel ha sodomában lettek volna azok a tsudák. a melyek lettek szemeitek elött, talám mais fent állana., és hogy a sodoma lakosinak, akiket az ég oly irtoztato képen büntette meg fertelmeségekért, a tyrus és a sidona lakosival. könnyeben lészen dolgok az itélet napján, mint sem ezeknek a galliléai városoknak.


 Vala pedig avárosban egy bünös aszony, aki is meg tudván. hogy jésus, egy simon nevü farisaeusnál ennék, oda mene, és hátul álván, köny hullatásival mosogatá lábait, hajával azokot meg törölé, meg tsokolá. és azokra hinté alabástrom edényben lévö kenetet. a farisaeus pedig ki hozája hitta vala jésust. meg visgálván az aszonynak tselekedetét, akinek is rendeletlen életét tudta, mondá magában, ha ez az ember proféta volna. tudná azt, hogy minémü aszony volna. az. aki ötet illeti, mivel nem hitettheté el magával, hogy a kristus meg engedte volna magát illettetni oly vetkes aszonyal, Jesus pedig üsmervén az ö gondolattyát. két embernek példáját adá eleiben, mindenike adoságban léven. az egyike nagy suma pénzel tartozot. a másika kevésel, de nem lévén se egyikének. se a másikának miböl meg fizetni. az ember a kinek tartoztanak, el engedé nékik adoságokot. az utan kérdé a farisaéustol, ekét ados közül, melyikének kel leg inkáb szeretni a kölcsön adót.? a ki is felelé, hogy annak. a kinek leg többet engedtek volna el, az Isten fia jóvá hagyá ezt a feleletet., és mondá néki látodé ezt az aszonyt, a te házadban jöttem, vizet nem öntöttél alábaimra, epediglen köny hullatásival mosta meg. és hajával törlötte meg, tsókót nekem nem adtál, epediglen. a miolta ide jött, meg nem szünt tsokolgatni lábaimot. a fejemet olajjal meg nem kented, épediglen kenettel kente meg lábaimot. az okáért mondom néked, hogy sok bünei botsátattak meg néki, mert igen szeretet. akinek pedig kevesebbet botsátanak meg. kevesebbé szeretet. mint ha azt mondotta volna a farisaeusnak, kevesé szeretz. mert igaznak tartván magadot. magadal el hitetted hogy az Istennek kevésel tartozol., ez az aszony pedig aki igen vétkesnek üsméri magát lenni, sokat szerette azt, akitöl anyi büneinek botsánattyát reménlette, és azon szeretetért, meg is nyerte a botsánatot, a mint is hogy mondá az aszonynak, a te vétkeid, meg botsátattak néked. akik pedíg asztalnál jelen valának. zugolodni kezdének ezeken a szokon, mondván magokban, kitsoda ez, aki abünököt is meg akarja bótsátani,? Jésus pedig meg vetvén az ö zugolodásokot, mondá az aszonynak, ate hited meg szabaditod tegedet. eredgy el békeségel.


 Jésus pedig aházahoz térvén. anyi sokaság gyüle oda, hogy se maga. se atanitványi nem ehetének. az attyafiai azt meg tudván, hozája menének, hogy a sokaság közül ki vinnék ötet, azonban pedig egy ordöngöst vivének eleiben. a ki vak, és néma volt, az ördögöt ki üzé, és az ember kezde mind látni, mind beszélleni, mindenek tsudájára. és kezdék jesusrol mondani. nem ezé adávid fia, messiás, akiröl az irás mondgya. hogy a dávid familiájából valo lészen, ellenben pedig a farisaeusok, és az irás tudok, kik jérusalemböl jöttek vala. ötet magát tarták ördöngösnek, mondván. hogy az ördögök fejdelme által üzi ki az ördögöt. de akristus meg szégyenitté hamis gondolattyokot. elejekben adván mindenek elött. hogy ha az ördögök akik oly halálos ellenségi az embereknek, egyik a másikára támadnak, abizonyos jele volna. hogy az ö uralkodások nem sokáig tartana. a sidok közöt sokan volnának ollyanok. kik ördögököt üznek. de a farisaeusok azokot nem vádollyák azal, hogy az ördögök fejdelme által üzik az ördögököt. egy erösnek házát, más erösebnek kel fel dulni, ez okáért, a sátánt., eröseb lélekel üzi ki a sátánál, ugy mint az Isten lelke által. el kelleték tehát hitetni magokal, hogy hozájok érkezet az Isten országa, ellene állani pedig, a mint ök tselekesznek. a szent lélek láthato erejének, ugy magokot olyan káromlásal tészik vétkeseké. a mely botsánatot nem érdemelne., mint hogy pedig a fát, agyümölcséröl itélik. ötet is, az ö tselekedeteiröl kellene itélni,, és nem kellenék ötet gonosznak tartani, a midön tsak jó tselekedeteket tselekeszik; azok a káromlások a melyeket oly vakmerö képen okádnak ellene. az ö rosz sziveknek mélységéböl származnék, a melyek nem maradnának büntetetlen, mivel az itélet napján, még tsak ahaszontalan szóról is számot kel adni.


 Ezek után, némelyek az irás tudok, és a farisaeusok közül. mondának néki, mester. mi azt kivánnok, hogy valamely tsudát mutatnál nékünk. a szemekel látták hogy mennyi sok tsudákot tett elöttök. de ök azokot mind káromlásokra forditották, és mint ha mind azok. nem volnának. elegendök hogy meg bizonyittsák nékik. hogy tsak az Isten lelke által munkálodik, hanem még ujjab tsudát akarnak látni, de mitsoda feleletet ada nékik Jésus. ez a gonosz, és parázna nemzettség tsudát kiván, de más nem adatik néki hanem ajonás profétáé, ezt a profétát az Isten a ninivé béliekhez küldötte volt. nékik tudtokra adni. hogy negyven nap mulva, a városok el pusztulna, de jonás, nem hogy ennek aparantsolatnak engedelmeskedet volna, hanem hajora ült, hogy más felé vegye uttyát., de nagy szélvész támadván atengeren, meg vallá hogy az, az ö engedetlenségiért volna. és hogy a szélvész meg tsendesednék, magát atengerben vetteté, azon orában ötet egy nagy hal el nyelé, és harmad nap mulva a partra ki veté, a honnét ninivében mene. hogy végben vigye az Isten parantsolattyát. a ninivé béliek. hittek azö szavának. rend kivül valo böjtöléseket tevének, és meg menekedének. penitentzia tartásokért, a büntetéstöl, a melyel fenyegeté öket, az Isten parantsolattyábol. a krístus tehát a jonás jelét adá elejekben, és abbol két hasonlatoságot hozot ki, az egyikét magára, a másikát öreájok, mondván. hogy valamint jonás három napig volt a halnak hasában. ugy az embernek fiais harom nap lészen. a földnek gyomrában. ez által azt akará jelenténi, hogy a koporsoban tétetnék, és hogy onnét harmad napjára fel támadna. a másik hasonlatoságra mondá. valamint hogy jonás jelül volt a ninivitáknak, ugy jelül lészen a farisaeusoknak is, a melyeket eszerént magyarázá meg. a ninivé béliek fel támadnak az itéletkor ezen nép ellen, és kárhoztatni fogják, mert ök penitentziát tartottak ajonás predikálására, mind azon által nagyob vagyon itt sokal jonásnál, mondá még nékik, ugyan azon itéletkor kárhoztatni fogja. a sába királyné, a ki is mesze földröl mene halgatni a salamon böltseségét nem hogy pedig követnék ezt a királynét. demég meg vetik beszédit, és tsudatételeit annak. aki sokal felyeb valo salamonál, végtire azal adühöségel fenyegeté öket. a mellyel bánik az ördög az olyanok ellen. akiket kételen lévén el hagyni, és akikben ismét modot talál viszá menni. arra tanitván minket ezel, hogy igen vigyázunk magunkra. a midön meg szabadultunk attol agonosz lélektöl. mivel ö el nem hagya rabját örökösön. hanem még magánál hét gonoszabbat veszen maga mellé, és ezel a másodszori rabságal. sokal. nyomorultab állapotban tészi alelket az elsönél.

Az alat a még akristus, illyen feleletekel szégyenitté még ellenséginek hamiságit. egy aszony fel szoval kezdé mondani a nép közöt. boldog a méh. a mely hordozot. és a tsets, mely táplált, 
 ö pedig felelé néki. de söt inkáb azok boldogok., akik az Isten szavát halgattyák, és azt követik. azon idöben meg jelenték néki, hogy az anya. és az attyafiai kin várnák ötet, mivel bé nem mehetének hozája a sok nép miat, de ö arra mondá. kitsoda az én anyám. és kitsodák az én atyámfiai, a tanitványira tévén kezeit mondá, ezek. az én anyám, és atyam fiai, mivel az én anyám, és atyám fiai azok, akik halgattyák és követik az Isten beszédit, és az én atyam akarattyán járnak.


 Azon anapon ki mene jesus a házbol, és a genezareth tengere mellé mene. de látván sok népet a körül lévö városokbol hozája menni. és melléje gyülekezni, egy hajoban üle, és onnét kezdé tanitani anépet., a ki is nagy figyelmeteségel halgatá ötet a partrol, sok igazságokot hirdete nékik példa beszédekben, mivel e volt rend szerént az ö szokása atanitásban, Az Evangyéliumi példa beszédek., ki gondolt historiák, vagy atermészet szerént valo dolgokbol vett hasonlatoságok, a melyeknek. amidön nehéz a magyarázattya. az elmét figyelmeteségben tarttya, a mely is meg találván a magyarázatot, avallásnak. valamely titkát, vagy a szokásnak. valamely rendét meg tanulhattya azokból, példának okáért a mint egy példa beszéd. volt. a melyeket akristus monda. az erös fegyveresröl aki aházat örzi, és a kit meg gyözi más erösebb. ennek magyarázattya. arra tanit. hogy az erös fegyveres az ördög, a kit a kristus mint erösebb, ki hajttya a lelkekböl. az Isten lelke által. az Isten fia a hajorol. leg elsöben ezt a példa beszédet mondá anépnek. egy  vetö ember ki mene vetni, egy része amagnak. az út széllyire esék, az utozok el tapodák, és a madarak meg evék. más része a köves helyekre esék, mivel hogy nedvesége nem volt. mély gyükeret nem vethete. és a verö fény el száraztá, a harmadik része, atövisek közi esék. fel növén. a tövisek meg fojták, a negyedik, jó földet találván. bövséges magot hoza, mint hogy pedig ennek apélda beszédnek. magyarázattya nehézvala. a kristus hozá adá. a kinek fülei vannak a hallásra, hallyameg, ezt a példa beszédet. az apostolok sem értheték meg, azért a midön különösön valának. arra kérék, hogy magyarázná meg nékik, a ki is mondá nékik, hogy ök mitsoda boldogok volnának azért hogy mellette lévén, láthatnák, és halhatnák azt. a mit anyi igazak. és proféták. kivánták volna látni és hallani, és azért, hogy vélek világosan meg értetné azokat a nagy titkokot, a melyeket másoknak. a példa beszédnek. homályosága. alat adgya elejekben. meg büntetvén azal. azö sziveknek vakmeröségit. a melyért, méltatlanok, az igazság üsméretire, az után meg magyarázá nékik, hogy a magon azIsten beszedit kel érteni, hogy azok akik minek utánna azt hallották volna. arra nem figyelmeznek. és másra adgyák elméjeket. hasonlok, az út mellet lévö földhöz. és az ördög jelentvén amadarakot, el ragadgya szivekböl azt a beszédet. a mely üdvezithette volna öket, hogy vannak sokan ollyanok. akik a beszédet örömel veszik bé, de a leg elsö kisértet. el veszteti vélek annak hasznát. mert szivekben mély gyükeret nem vetet volt, mások pedig azt meg fojttyák, a fösvénységel. a gyönyörüségnek szeretetivel. és más egyéb rosz kivánságokal. a melyek mind anyi tövisek. és a melyeket ki kelletet volna elsöben gyomlálni, hogy hasznát vehessék annak a szenttséges magnak. végtire, a jó föld jelenti. azokot a jora hajlando sziveket. akik bé veszik, és hiven meg tarttyák az Isten beszédit. és akik békeséges türésekel. és álhatatoságokal, bövséges gyümölttsöt hoznak.


 Az után ismét meg más példa beszédeket hoza elé. avilágot egy mezöhöz hasonlittá. a melynek a gazdája abban jó magot vetett volt, mind azon által, idövel elegyesen látá konkolyal. a melyel meg elegyitette volt ellensége éttzaka. a tselédi látván a konkolyt. ki akarák gyomlálni, de a gazda nem engedé. nehogy a buzát is ki tépjék a konkolyal. együt. hanem várják meg az aratást, és akor kévékben kösék a konkolyt. és meg égessék. a buzát pedig atsürben tegyék., az után az Isten országát. a mustár maghoz hasonlittá. a mely leg kiseb mag lévén. atöb magok közöt. de ha meg nö. nagyob lesz atöb füveknél. az után a kovászhoz. a melyel meg elegyittik a tésztát. hogy fel. kelyen.

Ez után el botsáttá a népet, és aházához tére atanitványival együt. akik is kérék hogy magyarázná meg. nekik a konkolyrol valo példa beszédet., mondá nékik, hogy ezen avilágon el kel szenvedni ajóknak. agonoszokot., akik vélek elegyesek, mind addig. valamég világ végin. el fognak választatni egy mástól. mivel akor agonoszok. az örökös tüzre vettetnek. és ajók. fényleni fognak mint anap. az Isten országában,. hasonlo igazságra tanittá öket, a halászok példajával, akik minden féle halat fogván hálojokban, az után apartra ki ülvén. külön teszik ajókot a melyeket meg akarják tartani. és aroszakat viszá vetik. végtire elejekben adá, hogy mindenünket el kel. adnunk, az Isten országáért, hasonlitván az olyan emberhez aki mindenét el adgya. hogy egy drága gyöngyöt meg vehessen. vagy egy olyan földet, a melyben sok kints vagyon el ásva.

Az Évangyélium fel nem tészi atöbb példa beszédeknek magyarázattyát, azért hogy figyelmetesen gondolkodván azokrol, amelyek meg vannak magyarázva. meg tanullyuk magunktol fel keresni az értelmit azoknak. a melyek nintsenek meg magyarázva, kérjük elsöben az Istent, hogy adgya meg nékünk az ertelemnek azt az elméjit, amelyet kivána akristus halgatoitol. a midön mondá, hogy a hallya, a kinek fülei vannak ahallásra. az együgyüek, akiknek nintsen olyan hathatos elméjek. hogy fel találhasák. értelmeket azoknak ahomályos beszédeknek, a melyeket az Isten fia meg nem magyarázot. és akik tarthatnak. attol valoságal. hogy el ne tévelyedgyenek. ha a magok értelmeket követik. az olyanoknak., a magok pásztorihoz kel folyamodni a nehéz dolgokban. és addig a még világositást vegyenek, éllyenek azokal az igazságokal. a melyek világosak, és a melyeket az alázatos és engedelmes elme könyen meg értheti, ugyan az illyen személyeknek. könyebségekre, akikre is leg inkáb tekintettek. ebben a munkában. hogy ki teszük azokot az értelmeket, amelyeket adnak. az atyák és adoktorok. a három példa beszédeknek, melyek követik a konkoly példa beszédét, mind ahármat, az Évangyélium predikálására magyarázhatni, a predikátor. el hinti az igének magvát, ez a mag nevekedik lassanként a kegyelemnek munkája által a szivében annak aki azt 
 bé vette. mivel aprédikátor vet, ültet, és öntöz, de az Isten neveli azt, semmi nem volt a mit eleinte mindgyárt ugy meg vetettek volna. mint az Évangyéliumnak tudományát. de a fel nevekedet valamint amustár mag, és idövel az egész földet bé töltötte, egy szoval. el kel rejteni, és szorgalmatoságal meg tartani, a szivnek mélységiben. az Évangyéliumi igét, ugy hogy az a szenttséges kovász, fel emellye az egész tésztát, és jóvá tégye titkos erejével. az embernek, minden gondolatit, kivánságit, és tselekedetit.


 A kristus el végezvén ezeket apélda beszédeket. atanitványival. názarethben mene. ahol fogantatot. és fel neveltetett volt. szokása szerént, egy szombat napon a synagogában mene, ahol fel kelvén hogy olvason, az Isaiás könyvét adák kezében, azt meg nyitván. arra aversre talála. ahol ez a proféta. a messiásrol tészen emlékezetet. mondván. hogy azurnak. lelke, meg szentelte, és el küldötte ötet, hogy a szegényeknek predikallaná az Évangyéliumot, a betegeket meg gyogyittaná, az Isten irgalmaságának idejét ki nyilatkoztatná, és ki hirdetné a boszu állásnak. napját. ezeket el olvasván akönyvét bé tévé, és viszá adá. az után le ülvén. meg magyarázá ezt a jövendölést, és meg bizonyittá hogy ez bé tölt volna személyében. mindennek. rajta volt aszeme a midön beszélle, és az ö kegyelemel tellyes szavai. ollyan tsudalkozásban hozák halgatóit, hogy egy mástol kezdék kérdezni, honnét jött ennek az anagy bölcsesége, nem ezé josephnek. az átsnak fia,? nem Mária é az annya,? az ö attyafiai, jakab, josef. simon. és judás, és ahugai. nem közöttünk laknaké.? hol vette hát mind azokot amiket hallunk tölle? azirás fel teszi. hogy nem tsak tsudálkozának ö rajta, hanem még meg is botránkozának, erre valo nézve üsmervén az ö gondolattyokot. mondá nékik. hogy egy proféta sem kellemetes amaga hazájában, meg bizonyittá két példábol nékik ezt azigazságot. elöször az Illyés példájábol, aki is az éhségnek idejében, nem a maga hazája béli özvegyekhez küldetet volt Istentöl, hanem egy idegen özvegy aszszonyhoz, hogy attol vegyen szükségire valo segittséget, a másikát, az Elizéus példájábol. aki is egy idegen urat gyogyitta meg a bél pokloságbol, mind azon által, menyi sok hazája béli bél poklosok. valának, a kik nem kérék arra hogy meg gyógyittsa öket, ezeken az igazságokon meg boszszonkodának mindnyájan, kik a synagogában valának, és nagy haragal fel kelvén. ahegy tetejére vivék ötet, hogy onnét a mélységben le vetnék, de mínt hogy abban az idöben, és olyan formában kelleték néki meg halni, a mint néki tettzet. azért el tudá magát rejteni közüllök, és által menvén közöttök, semmit nem tselekedhetének néki. és el hagyá názárethet. az Évangyélium fel tészi. hogy ót igen kevés tsudákot tett, és keveset gyogyitot. nem is érdemlette meg az a város. hihetetlenségiért, hogy a kristus továb maradgyon benne. és több jót tegyen véle.


 Azután a galliléában lévő városokot, és falukot kezdé meg látogatni, a synagogakban. tanyita, az Évangyéliumot predikálá, és minden féle betegeket meg gyogyittá, a tizen két apostolok véle valának, és egy nehány aszonyok. is követik vala ötet, akiket meg szabaditotta volt. agonosz lélektöl. és betegségekböl. azok közöt volt mária magdolna, akit hét ördögtöl szabaditotta vala meg. johanna, aherodes fö tiszttyének. Cusának felesége. susánna, és más többek, kik táplálásal segittették akristust. ebben az uttyában. ugy tekinté azt a sok számu népet, akinek az Évangyéliumot kelleték hirdetni. mint anyi el szélyedet, és pásztornelkül valo juhokot. és nagy szánakodásal lévén hozájok. mondá atanitványinak. igen nagy az aratás, de kevesen vannak az aratok. kérjétek az aratás urát, hogy munkásokot küldgyön.

Mint hogy akristus maga volt az aratásnak ura, és az apostoli. akiket az aratásra rendelte volt, 
 azért magahoz hivá öket, hatalmat ada nékik a gyogyitásra. és az ördög üzésre. és el küldé öket kettenként. hogy hirdesék az Isten országát, elejekben adá arendet a melyet kövessék szolgálattyokban, meg parantsolá nékik hogy tsak a sidoknak prédikállyanak. és hirdessék nékik, hogy a menyeknek országa el közelitet., ajándékon éllyenek ahatalomal. a melyet ajándékon vették, ne legyenek szorgalmatosok, se a pénz, se aköntös iránt. hogy nagy szabadságal vihesék véghez hivatalokot. mivel szükségekre valót, fognak venni azoktol, akik predikálásokra meg térnek, válaszanak magoknak., a hol meg akarnak szállani, emberséges gazdákot, és mondgyák a midön házokban bé mennek, a békeség légyen ennél aháznál, és azon a szálláson meg maradgyanak mind addig valamég azon helyben lésznek, és ahol öket bé nem akarnák fogadni, sem öket halgatni. verjék le lábokrol. annak ahelynek aporát, elejekben adá az után. hogy ugy küldené öket, mint ajuhokot a farkasok közi. és hogy együgyüségel. és okoságal élyenek a hamisak közöt, a kiknek meg téréseken fognak fáradozni, de akár mely okosan viselyék is magokot, de üldözést fognak szenvedni., és olyankor egy helyröl, a másikában menyenek. hogy ha pedig meg fogják öket, és az itélö székek eleiben viszik, arrol ne gondolkodgyanak. hogy a biroknak mit felellyenek, mivel a szent lélek meg tanittya öket hogy mit felellyenek, hanem tsak arra vigyázanak hogy bátrak legyenek, és hogy ne félyenek az emberektöl, a kiknek. tsak atesten vagyon hatalmok, hanem az Istentöl félyenek, aki örökösön el vesztheti, mind atestet, mind alelket, hogy ha pedig meg tagadnák ötet az emberek elött, öis meg tagadgya öket Isten elöt az itélet napján, ellenben pedig magáénak fogja öket üsmérni, hogy ha vallást tésznek szégyen nélkül az ö nevéröl, végtire hogy meg bátorittsa öket. mindent inkáb kel el szenvedni. mint sem köteleségeket el mulatni., azt erösitté  nékik. hogy a mi rajtok történik, amind az Isten rendeléséböl lészen, a ki tudgya számát, fejeken lévö hajoknak, hogy ha pedig az idöben el vesztik életeket, azt meg talállyák. az örökké valoságban. az ö tanitványi ugy lehetnek. hogy ha keresztit hordozák, és hogy ök sem kerülhetik azt el. hogy ö vélek ugy ne bánnyanak, valamint mesterekel bánnak. azt magok látnák, hogy a kiket meg szabaditani jött el. ugyan azok. ördöngösnek neveznék ötet, azután azal fejezé bé tanittását. hogy mitsoda hasznokra. fordul azoknak. kik öket halgattyák, és akik nékik szükségekröl tésznek. mondván, hogy ha tsak egy ital hideg vizet adnak is néktek, azén nevemben, de annak jutalmát veszik. az apostolok, ezekel az oktatásokal el menének minden helyekre prédikállani. a népnek a penitentziát. az Isten foganatosá tévé tanitásokot sok tsudatételekel, mivel sok ördögököt üzének, sok betegeket olajal meg kenének, akik meg gyógyultanak,


 Azonban pedig a kristus nagy tselekedetinek hire egészen el terjede galileában. és ahérodes udvarában. is bé hata. mindenek akarák tudni. hogy ki volna az az ember, aki oly tsudálatos dolgokot tselekednék. némelyek mondák. hogy talám Illyés. vagy valamelyik aproféták közül jött volna ismét elé, némelyek. pedig, söt még maga herodes is. gondolá hogy talám keresztelö szent János támadot volna fel halottaibol, mivel már annak elötte herodiás talált volt abban modot hogy meg fogassa ezt a szent elöl járot, és arra is kereset alkalmatoságot. hogy ennek halálával mikepen tégyen eleget gyülölséginek, a melyel vala ellene. annál pedig jób alkalmatoságot nem talála. mint a hérodes születése napját, a melyen eza fejdelem nagy vendégséget ada az udvarának, a herodiás leánya az egész udvar elött tántzola, és anyira meg ditsérék mindenek, hogy akirály örömiben mondá aleánynak, hogy kérjen tölle mindent a mit akarna, és esküvésel fogadá néki, hogy meg adná, ha szinte országának felit kérné is, a leány siettségel mene az annyához tanátsot kérdeni tölle hogy mit kérjen, aki is parantsolá néki, hogy ajános fejit kérné. aleány viszá térvén akirályhoz, azon kéré hogy mindgyarást adná nékí egy medentzében. a keresztelö jános fejét, akirály ezen meg szomorodék, de az emberi tekéntetért nem akará kérésit meg vonni, és azt sem akará hogy az udvara azal vadolná. hogy meg másóllya esküvésel tett igéretit. azért a szentnek fejit véteté atömlötzben, és aleánynak adá, a ki azanyának vivé. a jános tanitványi ezt meg tudván, el vivék a mesterek testét, és el temeték, és a kristushoz menének, meg mondák néki a jános halálát.


HARMADIK KÖNYV.
Mely magában foglallya mind azt valamit a kristus tselekedet, 
prédikállásának harmadik esztendejében. 


 JÉsus. meg tudván hogy mint beszéllenének iránta ahérodes udvaránál, és azon idöben a tanitványi is viszá térvén melléje, számot adának néki minden tselekedetekröl és tanitásokrol, mondá nékik, jövetek menyünk félre valamely pusztás helyre, és nyugodgyatok egy kevesé, egy hajotskában menének. hogy el kerülhetnék. a sok. népet. aki idot nem adot nékik az ételre, és által. menvén a genezáreth toján, igen pusztás helyen ki szállának a partra, nem mesze bethsáida városához. a partra ki szálván ót igen sok népet találának, mivel azok. a kik a hajoban láták öket bé menni, és mások. a kik azt meg tudák, a tó mellet gyalog mentenek volt eleiben. és elöb oda érének akristusnál. a ki is egy hegyre fel menvén, a sokaság utánna mene, és nagy szánakodásal lett hozájok, és le ülvén sokat beszélle nékik az Isten országárol, és meg gyogyittá mind abetégeket.

A nap már közelitvén az estvéhez, az apostolok kérék jésúst hogy küldené házához anépet. mivel olyan puszta helyt lévén, semmi eledelre valot nem találhatna, a kristus monda nékik. adgyatok ti magatok nékik enni, azt kérdék ö tölle, szükséges tehát hogy el menyünk két száz pénz árra kenyereket vennünk.? az többet tészen negyven forint érö kenyérnél. hogy enni adhasunk anyi népnek. akristus. anépre vetvén szemeit, és látván a sokaságot, mondá filepnek, hol vehetünk mi anyi kenyeret, hogy enni adhasunk. ennek anépnek., ezt azért mondá, valamint az évangyélium fel tészi, hogy meg probálya ötet. mivel. igen jól tudta. hogy mit kelleték tselekední, filep felelé néki, ha szinte két száz pénz arra kenyeret vennének is, de alíg jutna abbol mindenikének., az után kérdé hogy hány kenyerek volna. andrás. mondá néki. hogy volna ótt egy iffiacska. akinek öt árpa kenyere. és két hala vagyon. de mitsoda az, anyi népnek.? jésus maga eleiben viteté a kenyeret, és a halat, és parantsolá az apostolinak hogy ültetnék le anépet. le ülteték tehát azt a sokaságot. a pásintra. tsuportonként, hol százan, hol öttvenen valának együt. mind eszeségel ött ezer ember vala. az aszonyokon, és agyermekeken kivül. a midön mind el volnának helyheztetve. akristus vevé az ött kenyeret, és akét halat. az égre emelvén szemeit, és hálákot adván Istennek. azokót meg áldá, az után darabokra töré akenyeret, és a népnek. el osztogatatá atanitványival, hasonlo képen ahalat is el osztogattatá. a midön mindnyájan jól laktanak volna. a kristus parantsolá hogy szednék esze a meg maradot darabokot., és tizen kétt kosárt töltének meg azokal.


 A nép látván azt a tsudálatosan valo meg szaporodását az ött kenyérnek, akristust ugy tekinték mint messiást, és mondák egy másnak. ebizonyára az a proféta. akinek a világra kelletik jöni. magok közöt el végezék hogy uroknak válaszák, de a kristus tudván szándekjokot., hogy meg akárnak fogni, és királynak tenni. parantsolá tanitványinak. hogy siettségel. ülnének a hajoban. és mennének. a más részire atónak. ö maga. egyedül fel mene ahegyre., és ót imádkozék estvéig. azonban pedig az apostolok ató közepin nagy szélvész közöt valának, az ö hajojok. ahaboktól igen hányataték. ahabok igen nagyok valának. és az ellenkezö szél miat nem haladhatának. viradta felé pedig láták jésust közel hozájok. avizen járni., igen meg rémülének. mivel valamely ijesztönek gondolák lenni, aki is mondá nékik, bátrak legyetek. én vagyok ne félyetek, péter felelé néki. uram ha magad vagy, parantsollyad had mennyek én is hozád avizen, a kristus mondá néki, jere. és péter le szálla mindgyárt ahajobol., és a vizen járván a kristushoz közelitte, de hirtelen nagy szel támadván igen meg ijede. és a lábai sippadozni kezdének avizben, akor fel kiálta, uram szabadits meg engem, a kristus meg fogván akezét. mondá, kitsiny hitü, miért kételkedtél.? és mind aketten bé menének ahajoban, a szél azonnal. meg tsendesedék. és a parthoz jutának, atanitványok a kik nem visgálták vala meg elegendö képen az ött kenyérnek tsudáját, ez az utolso tsuda fel nyitá szemeket, akristus eleiben borulván, imádák ötet, és Isten fiának vallák ötet lenni.

Mihent apartra ki szállának. a genezaret tartománnyában, az oda valo lakosok. meg üsmerék. jésust, és siettségel hirt adának mindenüt anépnek. asok betegeket pedig minden felöl viszik vala hozája, és azokot ágyastol, az uttzákra. és az ut széllyire tették, kérvén jésust, hogy engedné meg nekik, hogy tsak aköntöse széllyit meg érhessék, és mind azok meg gyógyulának, valakik hozája érhettek.


 Azonban pedig a nép akit oly tsudálatosan meg elégíttet volt ött árpa kenyérel. nem tudhatá hová lett volna el jésus, mivel azt látták hogy az apostolok a hajoban mentek vala, de magát nem látták azokal együt, más hajo pedig ótt nem volt, más nap hajok érkezvén oda, azokban menének, mihent meg tudák hogy jésus. nem volna ótt, a tályékán, és kafarnaumban menének keresni ötet, a midön meg találák. mondák néki, mester. mikor jöttél ide.? a ki is felelé nékik, azért kerestek. engemet. hogy jól tartottalak titeket kenyérel. munkálkodgyatok tehát azon, hogy nem el veszendö eledelt szerezetek magatoknak, hanem olyat. a mely örökösön tarttson. és a melyet, az ember fia adhattya néktek, ök pedig azt kérdék tölle, mitsoda kedves dolgot tselekedhetünk olyat Isten elött, hogy meg nyerhesük azt az eledelt? felelé nékik. aza tselekedet a. hogy higyetek abban akit el küldöt. de mitsoda tsudát tselekeszel olyat, kérdék tölle. a melyért benned hihesünk.? a mi atyáink mannát ettek apusztában, a melyet az irás, mennyei kenyérnek nevezi, mint ha azt akarták volna néki mondani, egy szer, elégitettél meg ött kenyérel. ött ezer embert, de mojses negyven esztendeig többet táplált, hat száz ezernél. olyan manával mely az égböl eset. bizony mondon néktek, felelé jésus. mojses nem adot néktek valoságos menyei kenyeret., azt tsak az én atyám adgya, és az a kenyér az, a mely az égböl le szállot, és amely életet ád a világnak, erre mondák néki, uram adgy nékünk mindenkor abbol akenyérböl., felelé nékik jesus. én vagyok az az élö kenyér, a ki én hozám jö a meg nem éhezik, és aki bennem hiszen. meg nem szomjuhozik., ezekel arra tanitván bennünket, hogy ö volna Istení eledele az olyan lelkeknek. kik ötet eszik, hivén ö benne élö hittel, és szeretettel. és akik ötet eszerént eszik, meg érdemelik azt a bóldóg életet. a melyben tellyeségel. és örökösön meg elégitetnek, az után ismét mondá, hogy minek utánna látták volna ötet, és bizonysági volnának anyi sok tsuda tételeinek, még is ö benne nem hinnének, és azon hihetetlenségekért, el vesztenék azt anagy hasznot. amelyet el fogják nyerni azok, a kiket az attya küld hozája, a mely haszon, az utolso napon valo fel támadásbol., és az örök életnek birtokábol áll, mind azon által. a sidok tsak zugolodnak vala magok közöt, mondván hát nem ezé a josef fia, nem üsmerjüké az annyát,? hogy mondhattya tehát hogy az égböl szállot alá, a kristus nem hogy valamiben hajtot volna zugolodásokra, de még nagyobban meg bizonyittá azokot az igazságokot. amelyekért zugolodának, és minek utánna meg mutatta volna nékik ezen szavai szerént az irásnak, hogy mindnyájokot meg tanittya az Isten, minden pedig valakit azö attya meg tanitot. ö hozája menne, és hogy ök magok, azért nem mennek hozája, mert nem értenék annak a szavát, aki ötet küldötte., azért ujontában meg mondá nékik, hogy ö volna az életnek kenyere, a manna nem mentheté meg ahaláltol. azokot akik azt ették, de azö. teste. olyan menyböl le szállot kenyér. a mely örök életet adna azoknak, kik azt ennék., ezeken aszokon még jobban meg ütközének, és vetekedni kezdének egy más közöt mondván, hogy hogy adhattya nékünk a maga testét eledelül,? ö pediglen meg bizonyittá nékik, hogy az ö teste valoságos étel volna, és azö vére. valoságos ital. és hogy örök élettyek nem lenne. hogy ha azö testét nem ennék, és ha azö vérit nem innák., és hogy az olyan aki ezekel táplálya magát, az utolso napon fel fog támadni, és örök élete lészen. végtire azt is ki nyilatkoztatá nékik, hogy az ö teste mitsoda nagy dolgokot fogna munkálodni az olyan lelkekben kik azt érdemesen veszik. mondván, a ki az én testemet eszi, és az én véremet isza, én bennem. marad, és én ö benne, és élni fog én érettem, valamint én élek az atyáért, aki engemet küldött.

Mind ezek az igazságok. a melyeket prédikálla. a kristus. a karfarnaumi synagogában. igen meg botránkoztaták a sidokot. söt még sokakot atanitványok közül is, a kik azokot halván, mondák, ezek igen kemény beszédek, ki halgathattya azokot, ök igen betü szerént magyarázák azt, a mit lelki értelem szerént kelletet volna érteni, azt gondolák, mondgya szent ágoston. hogy az ö testét más képen nem lehetne enni, hanem azt darabokra kellene metélni, valamint a mészár székben valo hust, és ök azt nem tudták, hogy mind a hit által lehet az embernek. akristus testével táplálni magát, mind pedig valoságal. is fogják azt enni az Eucháristiában, a kenyérnek szine alat, olyan formában hogy attol nem fognak irtozni, De nem hogy tisztelettel hitték volna. azt, a mit nekik maga az igazság monda, meg nem várván hogy meg magyaráza nékik a mit nem értettek, hanem még meg ütközvén mondásán. el hagyák ötet, és nem akarának többé tanitványi lenni. Az apostolok. okosabbak lévén mint sem ezek ahüségtelenek., mivel hogy a kristus kérdé töllök, hát ti nem akartoké ti is engemet el hagyni? péter atöbbinek képében felelé. oh’ uram kihez mennénk mi? nalad vagyon az örök életnek beszéde, mi azt tudgyuk, és hiszük. hogy tevagy a kristus. az Istennek fia. mind azon által. atizen kettö közöt, akik ahüségiben meg maradának. vala egy, a ki el árulá ötet. ugy mint judás iskáriotes. és jésus a ki azt tudta, még elöre meg mondá annak anyomorultnak hüségtelenségit. mondván, nem tizen ketten választottalaké én titeket.? még is mind azon által egyik közületek, ördög.


 A husvéti innepek közel valának. amidön akristus az ött kenyeret meg szaporittá. ki is tettzik a szent jános mondásibol, hogy akristus nem mene jérusálemben ezekre az innepekre. mivel ez az Évangyélista azt mondgya, hogy az után galiléában marada, nem akarván judéában maradni. mivel a sidok halálra keresik vala. az irás tudok., és a farisaéusok kik jérusalemböl jöttek vala. Jésus mellé gyülekezének. észre vévén pedig azt hogy atanitványi. nem igen hajtanának arra hogy akezeket meg mosák étel elöt. panaszolkodának is néki ellenek. nem azért hogy lett volna a törvénynek arra valamely parantsolattya. hogy nem volna szabad mosdatlan kézel enni, hanem azért, mert a farisaeusok. sok olyan emberi hagyásokot tésznek vala atörvényhez. a melyeket némelykor inkáb meg tartották mint sem magát atörvényt. ezért is mondák. akristusnak. ate tanitványid. miért nem tarttyák meg arégi hagyásokot, nem mosván meg kezeket az étel elött, jésus is kérdé töllök. hát ök mért szegnék meg a törvényt. az emberi hagyományokért., és miért példának okáért hitetik el azt egy fiuval., hogy az Isten elött kedves az ö ajándéka, ha szinte nem tiszteli, és szükségben hagya is szüléit. el hagyatván véle eszerént. az emberi hagyományokért. az Isten parantsolattyát. a mely tellyeségel parantsollya a fiaknak. hogy tisztellyék. és segittsék szüléjeket, az után meg mutatá nékik, hogy minden hagyományokal. tsak kép mutatok. és ö rollok mondotta az Isten Isaiás által. ez a nép tsak az ajakával tisztel engemet, de a szive, távul vagyon töllem. az után magához hivá a népet, és fel szoval mondá. halgasatok. engemet, és érttsétek meg a mit mondok néktek, nem a fertezteti meg az embert a mi a szájban mégyen, hanem a mi abbol származik. a fertezteti meg. erre hozája közelgetvén az apostolok. mondák. néki. hogy a farisaeusok ígen meg botránkoztanak. ezen a szavain. de ö felelé nékik, minden plántalás. a melyet nem az én atyám plántált. töböl ki szaggatatik. és hagyák el azokot a vakokot, akik más vakokot vezetnek. akikel ök is averemben esnek, az után különösön lévén, a tanitványi kérék hogy magyarázná meg nékik azt apélda beszédet. a ki is mondá nékik, nem értiteké azt, hogy a mi az emberben mégyen, az, az étel, a pedig ötet meg nem ferteztetheti, de a mi a szivböl származik. a meg fertezteti, ugy mint a rosz gondolatok. gyilkoságok, házaság törések, hamis bizonyságok. és közönségesen minden vétkek. ugyan ezek tészik valojában az embert tisztátalaná. és nem a, ha mosdatlan kézel eszik.


 Jésus el mene az után, tyrus. és sidon részeire. eleiben mene egy pogány aszony. és nagy kiáltásal mondá. uram, dávidnak fia könyorüly rajtam. az én leányom nyomorultul gyötrettetik az ordögtöl, amelyre egy szót nem felele. az apostolok pedig kérik vala. hogy engedné kérésit. és had ne alkalmatlankodnék anyit. jésus felelé nékik., nem küldettem másokhoz. hanem az Izrael házának el veszet juhaihoz, ugy mint a sidokhoz,. de az aszony ezen a feleleten meg nem ütközék. söt még jobban meg bátorodék, eleiben menvén, alábaihoz borula. és imádá ötet mondván. uram segély meg engemet, a ki is mondá néki, várjad, had elégedgyenek. meg elsöben a fiak, mivel nem jó a fiaktol el venni a kenyeret. és az ebeknek vetni, az ugy vagyon uram. felelé az aszony. de a kölykek. tsak esznek a fiak kenyerének asztal alá hullot morsalékjábol, erre mondá Jésus, oh aszony nagy ate hited. légyen néked kivánságod szerént. eredgy el, mivel. ezekért a szavaidért, az ördög el hagyta leányodot. az aszony házahoz. térvén, meg gyogyulva találá leányát..


 Jésus pedig a genezárethi tó mellé viszá térvén. egy olyan embert vivének eleiben. a ki süket, és néma vala, és kérék ötet, hogy tenné reája kezeit, akit is ki vivén anép közül, különös helyre vivé, az ujjait a füleiben tevé, és anyálából a nyelvére, az után az egre emelvén szemeit, nagy suhajtásal mondá, ephpheta, a mely, a syriai nyelven azt teszi, nyilyál meg. afülei ennek az embernek azonnal. meg nyilának, és anyelve meg oldaték, ugy anyira. hogy mind hallot. mind beszélt. akristus. meg tiltá azoknak. akik látták ezt tsudát. hogy senkinek ki ne mondanák. de mentöl inkáb tiltá, annál inkáb hirdetik vala, és nagy tsudálkozásokban. ezeket mondgyák vala, ö mindeneket jól tselekedet, a süketeket halloká tette, és a némákot szolloká.


 Jésus fel mene az után egy hegyre, és igen sok nép mene utánna, sok féle betégeket is vivének eleiben. akiket mind meg gyogyittá, mindnyájan ditséretet adnak vala az Istennek. atsudákért, és az a sok nép. örömel kisérte azt. aki annyi tsudákot tett üdveséges tanitásihoz, ugy tettzet mint ha az eledelt is el felejtették volna, de akristus üsmervén szükségeket, mondá atanitványinak, szánakodom ezen anépen, mivel már harmad napja hogy velem vannak, és nintsen mit enniek, és étlen nem akarom öket el botsátani, hogy az uton el ne fogyatkozanak. mivel sokan közüllök, meszünen valok, mondák néki a tanitványi, hol vehesünk ilyen pusztában. elegendö kenyeret hogy meg elégithessünk anyi népet? jésus kérdé töllök, hány kenyeretek vagyon? akik felelék néki, hogy hétt. és egy nehány halatska, mindgyárt le ülteté anépet, meg áldá a hét kenyeret, és ahalatskakot., és aztanyitványival el osztogattatá a nép közöt. mindnyájan meg elégedének, noha valának. negy ezer férfiak. az aszonyokon, és a gyermekeken kivül. a néptöl maradot darab kenyérel. hét kosár meg telék.


 Mihent anépet el botsáttá. azonnal hajora üle. és dalmanuta részeire mene. a mely a genezarethi tonak nap keletire esik, gerása. és korozain közöt, magedán szélyin. a fariseusok, és a saduceusok hozája menének hogy kisérttsék, és vetekedvén ö véle, ujontában arra kérék. hogy mutatna valamely jelt. az áerben, de nem hogy kéréseket bé töltötte volna ezeknek ahihetetleneknek. a kik nem akarának hinni anyi sok tsudáknak. de a szemekre hányá. hogy tudgyák meg jövendölni. az áernek sok féle változásibol. a hideget. és a meleget, az esöt, és a jó idöt, de azt nem tudgyák meg külömböztetni ami igaz, se azt meg üsmérni anyi jelekböl. hogy a messiás el jövetelének boldog ideje el érkezet volna, az után nagyot fohászkodván. ismég azt felelé, amit annak elötte felelt volt. ez a meg romlot. és parázna nemzettség jelt kér. de más néki nem adatik a jonás proféta jelinél. az után el hagyván öket, által mene avizen atanitványival. akiknek mondá. meg lássátok. és ojátok magatokot. a farisaeusok, és a sadducéusok kovászátol. és a herodes kovászátol. az apostolok azt gondolák. hogy azért beszélne nékik akovászrol. mert el felejtették volt. kenyeret vinni magokal. és hogy tsak egy kenyerek volt a hajoban, erösen is meg feddé öket, az ö kitsiny hitekért. azért, hogy nem figyelmeznének jól arra a mit látnának az ö sziveknek vakságárol. mely nem engedi meg nékik hogy meg foghassák, és hasznokra fordithassák mind azt, a mit ö elöttök tselekeszik, és arrol. hogy olyan hamar el felejtették volna a mit láttanak. azután kérdé töllök. hogy hány kosárt töltöttek meg az ött kenyérböl. a melyekel. ött ezer embert meg elégitet, és a hétböl, a melyekel négy ezeret elégitet meg. az után elejekben adá. hogy az elméjeket. nem az olyan kenyére kellene forditani., amely tsak atestet táplállya, és nem tsak az ideig valo szükségekröl. a melyekröl ö könyen tehet. a mikor néki tettzik, hanem figyelmeteségel kel nékik halgatniok a lelki igazságokot, a melyekre öket tanittya a természet szerént valo dolgoknak nevek, és szinek alat, és azt meg tudniok, hogy a mely kovászrol szollot nékik, az, a farisaeusok, és a sadducaeusok, meg romlot tanitásit jelenti.


 Bethsáidában menvén atanitványival. ót egy vakot vivének eleiben, és arra kérék hogy tenné reája kezeit. meg fogá avakot kezeinél fogva, és ki vivé avárosbol. ót nyálával meg kené szemeit, és reá tévén kezeit kérdé tölle ha látnaé. valamit? avak felelé, hogy látná az embereket járni, akik ugy tettzenek néki mint ha fák volnának, akristus ismét szemeire tévén kezeit, avak jobban kezde látni. és egészen meg gyogyula. az után az Isten fia házához küldé ötet meg parantsolván néki, hogy senkinek ne mondaná.


 A kristus meg indulván onnét. filep Cesárea nevü város körül valo falukban mene; midön utban volna, kérdé  atanitványitol. hogy mit mondanának az emberek öfelölle? akik is felelék. hogy némellyek ötet keresztelö szent jánosnak tartanák, némellyek Illyésnek, vagy jéremiásnak, és meg mások. hogy valamelyik a proféták közül támadot volna fel. de ti. magatok, kérdé töllök, minek mondotok engemet lenni.? felelé néki péter, te vagy akristus. az élö Istennek fia. erre mondá néki Jésus. boldog vagy simon. jonás fia, mert se nem atest, senem avér. nyilatkoztatták ki azt néked, hanem az atyám aki menyekben vagyon., én is azt mondom néked. hogy te péter. vagy, (az az kö,). és erre a köre fogom épitteni az én anyaszent egy házamot, és a pokolnak kapui azon soha erött nem fognak venni, kezedben adom a menyeknek kulcsait, valakit meg kötösz e földön, meg lészen kötözve menyben is, és valakit meg óldosz eföldön, meg lészen oldozva. menyben is.


 Meg parantsolá az után az apostolinak. hogy ki ne hirdessék hogy ö volna az Isten fia, az után arrol kezde nékik beszélleni, hogy miket fogna szenvedni. mint Isten fia. azt is kezdé nékik mondani, hogy néki jérusalemben kelletnék. menni, ót üldözni fogják, a papok, az iras tudó doktorok. ót sokat fog szenvedni, ót meg is öletetik. de harmad napon fel fog támadni, péter. a ki buzgo szeretettel szereti vala a kristust, az illyen beszédeket nehezen halgathatá. a mint is. hogy. félre vivén akristust. feddeni kezdé ötet. mondván. oh! uram az Isten ne adgya hogy azok történnyenek rajtad. de a kristus keményen meg feddé őtet, azért, hogy miért ártaná magát atanáts adásban. és hogy tsak testi szeretettel volna hozája, és nem láthatná által. az Istennek szándékit, azért is mondá néki, a többi halattára, meny hátra sátán botránkozásomra vagy nékem, mert nem érted az Isteni dolgokot, hanem tsak az emberit, mind ezek tsak az apostolok közöt menének végben. de akristus magához hiván anépet, hirdetni kezdé mindennek, azokot az igazságokot. amelyeket péter. meg nem foghatá a midön. a haláltol el akará ötet forditani. mivel meg mondá mindeneknek, hogy ötet ugy követik. ha ellene mond ki ki magának. és ha ki ki viseli amaga keresztét minden nap. ha ki magát el veszti ö érette, és az évangyéliumért, a magát üdvezitti, aki pedig más képen akarna üdvezülni, a magát el vesztené. és hogy semmit sem használ valakinek., ha az egész világot el nyeri is. ha magát el veszti, hogy még el fog jöni a maga ditsöségében, hogy meg jutalmaztassa kinek. kinek tselekedetit,. és akoron szégyenleni fogja az attya elöt. mind azokot, kik mostanában ötet szégyenlik és azö igéit az emberek elött, és hozá adá, hogy volnának ollyanok a halgatok közöt, kik meg nem halnának addig, még meg nem látnák ötet, országában, és fényes ditsöségében.


 A kristus bé is tölté ezt a mondását nyolcz napok mulva, maga mellé vévén. pétert, jakabot. és jánost, fel vivé öket egy nagy hegyre. a hol. imádkozni kezdék, és az alat a még imádkozék. az ö orczája. oly fényesé lett, valamint a nap. és az ö ruháji oly fejéreké lettek valamint ahó. a harom apostolt azonban., az álom. el nyomta vala, de a midön fel ébredtenek. egészen el változva láták urokot. az az, mind más formában. mint addig látták, mivel abban aditsöségben látták, a melyben, meg igérte volt. hogy meg láttyák némelyek, és más két embert is látának mellette, akikel halálárol beszélgete; észre is vévék, hogy annak akettönek, az egyike mojses volna, a másika Illyés, és a midön el akarának valni Jesustól., péter hogy meg tartoztathassa öket, mondá a mesterének, uram mi itt jol vagyunk., ha akarod tsinályunk itt három hajlékot. egyet néked, egyet mojsesnek, egyet Illyésnek, de az alat amég ezeket mondgya vala, nem tudván, az évangyélium szerént, hogy örömiben mit mondot. egy fényes felhö környül vévé azokot, akiket meg akará tartoztatni, és szozat lön aködböl mondván, Ez azén szerelmes fiam,. akiben. jól kedvem tölt. ötet halgasátok a fényes köd, és a szozat anyira  meg rettenté ezt a három tanitványt, hogy artzal a földre esének. a kristus melléjek mene. kezeit reájak tevé, meg bátorittá, és fel költé öket, akor tekintvén minden felé, tsak egyedül Jésus láták, alá menvén az után a hegyröl, a kristus meg parantsolá nekik, hogy senkinek ne mondanák amit láttak, volna, mind addig valamég az ember fia halottaibol fel nem tamodna, ök engedelmeskedének ennek aparantsolatnak, de az utolso szokot meg nem értheték. és egy mástol kezdék kérdezni, hogy mit akart mondani. ezekel aszokal. mind addig valamég az ember fia halottaibol fel nem támadna. az után Illyésröl tudakozodának a kristustol. mondván, miért mondanák azt. az irás tudo doktorok, és a farisaeusok hogy a messiás elöt kelletet el jöni ennek a profétának, a kristus felelé nékik, hogy Illyésnek valojában el kelletnék. jöni. a ki is sokat fog szenvedni valamint az ember fia. és hozá tévé, hogy már el jöt volna, a sidok ötet meg nem üsmerték, és ugy bántak véle. a mint akartak, és az ember fiával is ugy fognak banni valamint az ö elöl járojával. az apostolok ebböl afeleletböl észre vevék. hogy keresztelö jánosrol akarna szollani, aki is az Illyés lelkével. és erejével. meg elözte volt akristus elsö el jövetelét, valamint Illyésnek. kel. a maga személyiben meg elözni, a kristus második el jövetelét.


 Más nap Jésus azon helyre érkezvén, ahol atöb apostolok valának, igen sok népet talála vélek együt, és doktorokot kik vetekedének vélek, a nép pedig mihent meg látá, az Isten fiát. nagy örömel eleiben futa. és köszönté, Jésus pedig kérdé a doktoroktol., hogy mit vetekednének, magok közöt, azon orában egy ember a sereg közül a lábaihoz borulván. kéré hogy szánná meg fiát, mivel az apostoli meg nem gyogyithatták, az a gyermek. havi koros, és ördöngös, volt. a ki is némává tette vala ötet, és igen kinzotta, mivel a mikor meg rakadta ötet, a földhöz tsapta. sokszor atüzben. és a vizben vetette, és nagyon hánta vetette ötet, anyira hogy a gyermek kiáltozot, tajtékozot, a fogait tsikorgatta, és el száradot. és agonosz lélek, minek utánna esze törte és szaggatta volna, alig távozék el egy kevesé tölle. a sidok hitetlensége., akik még egészen nem hittenek akristusban. noha anyi tsuda tételeit látták, sokal nagyob. és veszedelmeseb nyavalya volt, mint sem ezé az ördöngösé, ezen ókból is mondá nékik, oh! hitetlen és el fordult nemzettség, meddig lészek nálatok, és szenvedlek titeket; hozátok elömben a gyermeket, a kit alig vitték volna eleiben., hogy az ördög le. tsapá aföldre. és háni vetni kezdé. akristus kérdé az attyátol. hogy mioltátol fogvást volna a gyermek abban a kinban.? a ki is. felelé. hogy gyermekségitöl fogvást. de ha valamit tehetz rajta, könyörüly rajtunk, és segits bennünket. jésus mondá néki, ha hihetz. mindenek lehettségesek annak a ki hiszen. agyermek attya, azonal fel kiáltá köny hullatásokal., hiszek uram, segéllyed az én hitlenségemet, az az, hogy ted egészé, az én hejános hitemet, hogy had érdemelhesse meg a fiam gyogyulását. erre jésus fenyegetve mondá agonosz léleknek, siket, és néma lélek, meny ki ebböl agyermekböl, én parantsolom néked, és soha viszá ne térj. azonnal. agonosz lelek. kiáltván. és szaggatván a gyermeket., ki mene belölle, és mint egy holtan hagyá. jésus pedig kezit fogván a gyermeknek. fel emelé. és egésségesé viszá adá az attyának. az egész nép pedig álmélkodik vala. az. Istennek nagy hatalmán.

Jésus pedig midön viszá tért volna aházban. az apostolok. titkon kérdék tölle. hogy ök miért nem üzheték ki azt az ordögöt, felelé nékik, hogy az ö hitlenségekért, hogy ha pedig egy mustár magni hitek volna, tsak egy szoval. a fákot, és a hegyeket. más helyre vihetnék, és hogy az olyan ördögöt. tsak az imádságal., és az böjtölésel lehet el üzni. minden kéttség. 
 nélkül az apostolok bé vevék ezt az intést. mivel szent lukáts másut fel teszi hogy a mestereket arra kérték mondván, uram nevellyed bennünk ahitet.


 Az alat, a még mindenek tsudállyák vala. a nagy dolgokot. melyeket Jésus tselekedék. mindenüt ahol el mene, ö maga tsak azon gondolkodék hogy miképen készithesse tanitványit az ö gyalázatos halálahoz, erre valo nézve még másodszor is elö hozá nékik, és azt kiváná töllök. hogy halgassák figyelmeteségel. és tarttsák meg szivekben ezeket aszokot; Az embernek fia, az emberek kezében adatik, kik meg öletik ötet, és harmad napján fel támad, ök pediglen ezeket a szokot meg nem érték. és ez a jövendölés oly nagy keserüségben veté öket, hogy annak magyarázattyát. nem merék tölle meg kérdeni.

Onnét meg indulván, által menének galiléán, és kafarnaumban érkezének. ót az ado szedök azt kérdék pétertöl hogy ha amesterek nem fizetneé adot.? a ki is felelé. hogy fizetne. mihent ahazban mene., jésus meg elözvén ötet, kérdé tölle. a földi királyok kiktöl vesznek adót, a magok fioktolé vagy az idegenektöl.? az idegenektöl felelé péter, tehát, mondá néki jésus, a fiak mentek az adotol; ezt akarván abbol ki hozni, hogy ö egyetlen egy fia léven Istennek. annál inkáb nem tartoznék fizetni az embereknek. de mint hogy meg ne botránkoztassuk öket. mondá Jésus. eredgy vesd a vizben a horgot, és aleg elsö halat melyet fogsz, huzd ki, és nyisd fel a száját, és négy drámni ezüst pénzt találsz benne, adgyad nékik. érettem, és magadért. ugy mint harmintz polturát.


 Ugyan azon idöben, a Jésus tanitványinak olyan gondolat foglalá el elméjeket. hogy melyik volna közöttök aleg nagyob. és az egész uton, ezen vetekedének egy más közöt, amidön pedíg aházhoz érkeztek volna. Jésus tudván minden szivek gondolattyát. kérdé töllök hogy min vetekedének. egy más közöt. ök pedig nem merék meg mondani. de amidön mind atizen kettöt maga eleiben hitta volna, akor kerdék tölle közönségesen, hogy ki volna leg nagyob amenyeknek országában.? felelé nékik, havalaki elsö akar lenni. amindennel utolsóbb lészen, és szolgája mindeniknek és az után magához hiván egy gyermeket. közikben állittá, meg ölelé, és mondá. ha meg nem tértek, és hasonlok nem lésztek a kisdedekhez, bé nem mentek amenyeknek országában., a lenne pedig ótt nagyob. a ki magát meg alázván. olyanná lenne mint az a kisded, a ki elöttök vagyon., aki pedig egy olyan kisdedet fogad bé., ötet magát fogadgya bé., aki pedig ötet fogadgya bé. ollyan, mint ha azt fogadná bé. aki ötet küldötte. erre mondá néki jános, mester, mi egy olyan embert láttunk. aki ate nevedben. ördögököt üz, de mi azt meg tiltottuk néki, mert nintsen ami társaságunkban. akristus ezt nem hagyá jóvá. és meg mutatá néki, hogy az az ember. nem egy könyen káromlaná azt. akinek nevében tsudákot tselekeszik, és mint hogy nem volna ellenek. ne is tekinttsék azt. mint ellenségeket. azután ismét akisdedekröl szolla, az az. az alázatosokrol., mondván, jaj azoknak. akik meg botránkoztattyák azokot, jób volna azoknak. ha egy malom kö lévén anyakokon. atengerben vettetnének, mint sem meg botránkoztatni. egyet a kisdedek közül, kik én bennem hisznek., és akiket az angyalok örzik, akik szüntelen láttyák. az Istennek szinét.

Az után mondá hogy avilág tele botránkoztatásal. szükséges hogy botránkoztatás légyen, de jaj annak aki által lészen, hogy pedig azt el lehesen kerülni. a pokolrol kel gondolkodni, ahol. a féreg. mely akárhozattakot gyöttri, meg nem hall, ót a tüz soha el nem aluszik. és nem hogy öket meg emésztené, de söt még olyan. mint a só. mely öket meg oltalmaza a rothadástol. ugy hogy örökké gyötressenek, de hogy el lehessen kerülni azt az irtoztato büntetést. meg kel válni mind attol. a mi alkalmatoság lehet a meg esésre, és erre valo nézve. ha más képen nem lehet. el kel vágnunk lábainkot, és kezeinket, és ki vajnunk szemeinket, az az, hogy meg kel magunkot fosztanunk. a leg hasznosab és kedveseb dolgoktol is. a midön azok avétekben ejthetnek minket.


 A botránkozástol valo el távozásnak., nem kel hogy el olttsa szivünkben a szeretetet, a melyel tartozunk azokhoz akik azt okozák. ugyan erre valo nezve adgya nékünk az Isten fia. azokot a szép rendeket, hogy miképen. inttsük meg azt a ki gonoszul tselekeszik, és botsásunk meg néki ha meg bánt. mivel azt akarja. hogy különösön meg fedgyük azt, aki meg bántot, ugy hogy meg nyerhesük ötet, ezen magunk viselésivel ha lehet, hogy ha pedig akülönösön valo feddés nem használ, két vagy három bizonyság elött fedgyük meg ujontában. és hogy ha azis haszontalan volna, az egész anyaszent egy háznak tudtára kel adni, ha az anyaszent egy házat sem halgattya, semi társaságod ne légyen véle. valamint egy pogányal. és hitetlenel. hogy pedíg az anyaszent egy ház ki rekeszthesse egyeségéböl az olyat. aki árthatna. a több fiainak. hatalmat ád néki a kötözésre, és a meg oldozásra. meg bizonyitván néki, hogy menyekben. jóvá hagya. mind azt, valakit meg fog kötözni, vagy oldani eföldön.

Azt is parantsolya, hogy a midön az intés hasznos volt, hogy meg botsásunk annak. aki meg bántót, nem tsak egy szer, hanem hétszer napjában, hogy hanapjában hétszer kérnek töllünk botsánatot. az az, hogy mindenkor meg kel botsátani annak., a ki meg bánván tselekedetét. botsánatot kér, mivel. péter. kérdést tévén eziránt a kristustol. hogy hányszor kelletnék meg botsátani attya. fiának, ha hétszer elegendö volnaé, Jésus felelé. néki, nem mondom hogy tsak hétszer, hanem hetven hétszer. hogy pediglen meg mutassa néki mitsoda szükséges mindenkor készen lenni a meg botsátásra. egy királyrol valo példa beszédet monda nékie. a ki számot vévén szolgaitol., egy atöbbi közöt olyan találkozék. aki igen nagy summa pénzel tartozot neki. és azt meg nem fizethette. a király parantsolá hogy adnák el ötet, feleségestöl. gyermekestöl. és minden joszágát; de eza szolga a lábaihoz borulván. kéré hogy békeséges türésel lenne, és mindeneket meg fizetne. ez a nyomorult szolga. alig mene ki a király elöl., hogy egy más szolga társára találván, aki néki tsak kevés suma pénzel volt ados. mind azon által. ö azt nyakon. ragadá. epediglen. le borulván igen kéré azon. hogy adna idöt néki. és mind meg fizeti. de ö ezt meg sem halgatván a tömlötzben téteté; a kiraly ezt meg tudván, eleiben hivatá ezt aháládatlan szolgát. szemeire hányá embertelenségit. ahohérok keziben adá, hogy ót lenne mind addíg valamég meg nem fizetné adoságát., akristus ezt meg magyarázá mondván. igy bánik az én menyei atyám is veletek., ha meg nem botsátotok ki ki az ö attyafiának szivetekböl


 A kristus eszerént oktatván tanitványit galileában. némellyek az attyafiai kozül. kik nem hisznek vala ö benne. nem szenvedheték azt. hogy tsak a falukban maradna, holot az országnak fö városában kellene magát meg mutatni, és ót fényeskedni tsuda tételeivel. esztendöben három nagy innep volt. a melyekre tartoztanak a sidok jérusálemben el menni, azokra az napokra, véghetetlen nép gyülekezék abban aváros-. ban. azok pedig. a husvét, pünkösd, és a sátoros innepek valának, ezt az utolso innepet a.. septemberi holdnak. 15 napján üllötték, 8 napig. azon idö alat, a sidok leveles szinek alat laktanak. annak emlékezetire, hogy a pusztában negyven esztendeig maradtanak sátorok alat., ennek az innepnek ideje el közelitvén. hihetö hogy a kristus attya fiainak a nem tettzet. hogy nem ment jérusálemben. se a husvéti. se a pünkösdi innepekre., azt jovallák néki hogy leg aláb a sátoros innepekre oda el menne. és mutatná meg magát az egész nép elött, és had látnák tsuda tételeit az ótt lévö tanitványi is, azt felelé nékiek, hogy ök el mehetnek. jérusalemben. a mikor akarják, de ö néki vigyázni kel. magára, mivel ót sok ellenségi volnának, a világ ö reájok semmit nem mondhat, de ötet gyülölné azért, mert rendeletlen tselekedetit szemire hánya, eredgyetek ti hát. mondá nékik, az innepre, mivel. én még magam oda nem mégyek, mert az én idöm még el nem jött. azok meg indulának, és maga is egy kevés idö mulva meg indula, de mint egy titkon. és samarián által. vévé az uttyát.


 A midön valamely falun által menne, láta tiz bélpoklosokot. akik távul állának tölle, és fel szoval kiálták néki, jésus, mester. könyörüly rajtunk, jésus pedig parantsolá nékik, hogy mennének, és mutatnák meg magokot a papoknak. akik is engedelmeskedvén, utyokban meg gyogyulának, egy a többi közül., samaritánus, lévén, tehát idegen a sidók közöt. amint már azt meg mondottuk. mindgyárt viszá tére uttyábol. ditsöitvén az Istent és ajésus lábaihoz. borulván. hálákot ada néki meg gyogyulásáért, jésus pedig hogy nagyob világoságra tégye. ennek az embernek. alázatos hálá adoságát. kezdé tölle kérdeni mint egy tsudálkozva. mind atizen nem gyógyultaké meg,? hát hol vagyon atöbb kilentz,? nem találkozék a többi közül más, tsak ez az idegen. aki viszá tért volna ditsöiteni az Istent., mondá néki Jésus, kely fel. meny el. ate hited meg szabaditot téged.


 Azonban pedig a sidok keresik vala jésust az innep elsö napokon, és sokat beszéllenek vala egy más közöt felölle, némellyek mondák. hogy jó Istenes ember volna, mások pedig hogy tsalárd, és tsak anépet hiteti. jésus pedig az innep alat jerusálemben érkezvén. atemplomban kezde tanyitani, a melyen igen tsudálkozának a sidók, akik azt meg nem foghaták, hogy tudhatta olyan jól az irást, holot ök nem látták ötet tanulni, erre meg felele nékik., hogy nem magátol beszéllene nekik., és ha az isten akarattyát akarták volna követni. könyen meg üsmérhették volna. hogy azö tudománya, annak tudománya. aki ötet küldötte. és a kinek. ö aditsöségit keresi, de mint hogy a törvényt bé nem töltenék. nem hogy az igazságot be vennék amelyre tanittya öket, de sött meg halálra keresik ötet. a nép erre fel kiáltá, ördögöd vagyon néked, ki keres tégedet halálra.? jésus eszekben. juttatá a harmintz nyolcz esztendös beteget akit meg gyógyitót vala szombat napon. és hogy azért atselekedetiért mitsoda haragal. voltanak ellene azok, akik ö magok másokot környül metélnek. szombaton. nem gondolván. azal meg szegni a mojses törvényit. némely jérusálemböl valok, tudván hogy mitsoda gyülölségel volnának a fejedelmek ö ellene, igen tsudálkozának azon, hogy még is oly nyilván beszéllene. és semmit nem mondanának néki, egy mástol kezdék kérdezni, valyon. nem üsmértéké meg a fejdelmek. hogy elégyen valoságal akristus? jésus pedig nagy fel szoval mondá nékik., ti engemet üsmértek, tudgyátok honnét valo legyek, mind azon által én nem jöttem magamtol, és ti azt nem üsméritek, aki engemet küldöt; szemekre hányván illyen formában., hogy ök tsak azt az eredetét tekintenék. amelyet a földböl vett. ugy mint ember, és azt nem üsmérnék, a melyet az Istentöl vett, akinek is ö öröktöl fogva valo egy fia; sokan a nép közül hivének ö benne, de az áldozo papok, és a farisaeusok. embereket küldének hogy még fognák ötet, jésus pedig, akinek, abban az idöben kelleték szenvedni, amelyben az attya el rendelte volt. mondá az örzöknek, még egy kevés ideíg veletek vagyok, az után viszá térék ahoz aki engemet küldöt, keresni fogtok engemet. de meg nem találtok, és ti oda nem jöhettek. A hová én mégyek; a sidok meg nem érték ezeknek a szoknak értelmét. és nem tudhaták, ha azal fenyegetnéé öket. hogy judéát el hagya, és atöb nemzetekhez megyen. tanitani,

Meg nem foghaták ötet akoron. mert az ö orája nem jött volt még el. és az utolso napján az innepnek. nagy fel. szoval mondgya vala, ha ki szomjuhozik, jöjjön hozám, és igyék, ha ki én bennem hiszen, annak. élö viznek. folyo vizei folynak ki szivéböl; ezeken érté a szent léleknek bövséges malasztit. a melyeket menyben menetele után hinté el az olyan lelkekben. a melyek hisznek vala öbenne, azonban a nép külömb féle gondolattal volt iránta, némelyek profétának tarták lenni, mások messiásnak üsmérék, és meg mások, akik nem tudák hogy bethlehemben születet volna, nem tarthaták kristusnak, mivel azt tudtak hogy a kristusnak nem galileábol valonak kel lenni, hanem bethlehem városábol. és a david nemzettségéböl, a papok, és a farisaeusok. kérdék az örzöktöl, hogy miért nem fogták volna meg ötet, de tsak azt felelék nékik. hogy soha ember ugy nem beszélt. mint ez az ember. a farisaeusok kérdék töllök, hogy ha olyan együgyüek volnánaké hogy meg hagynák magokot tsalatni. és egy átkozot népnek akarjáké tevélygésit követni,? holot a nagy renden lévöknek, és a farisaéusoknak részekre kel nékik állani, a kik közül még egy sem hinne ö benne.. Erre Nicodémus ugyan azon farisaeus. aki éttzaka ment volt Jesushoz, elejekben adá. hogy a törvény, senkit meg nem itél addig amég meg nem halgattya, de atöbbi mondák néki, talám teis galiléai vagy? az az, tanitványa. a galiléai embernek. ahonnét azt tartották. hogy soha egy proféta sem származat. agyülésben semmi végezés nem lévén. el oszlék. és ki ki házához mene.


 Jésus pedig az olaj fák hegyére mene. a mely tsak anyira volt jérusálemtöl, a menyi utat szabad volt tenni szombat napon. az az. hat száz lépésnire. és más nap jó reggel viszá tére a templomban. a hol le ülvén. tanitani kezdé a népet. a ki melléje gyülekezék. akoron az irás tudok, és a farisaeusok, házaság törésben találtatot aszonyt vivének hozája, és eleiben álitván. mondák néki. mester. ez az aszony házaság törésben találtatot, mojses pedig azt hagya nékünk hogy meg kövezük az olyat aki olyan vétekben találtatik, mit mondasz erre,? ezt a kérdést pedig tsak azért terjeszték eleiben. hogy okok lehesen avádolasra, és el mondhassák. hogy kegyetlen a bünösökhöz, ha azt tanátsollya. hogy meg kövezék az aszonyt, vagy hogy a törvényt el akarja rontani, ha azt jóvallya hogy meg botsásanak. néki, de Jésus nem felelvén ezekre nékik, le hajola. és az ujával irni kezde a földön. és mint hogy sürgetnék a feleletre., fel emelkedék. és mondá nékik. a ki közülletek. vétek nélkül vagyon. avesse az elsö követ reája, az után ismét le hajolván, irni kezde. a földön, a farisaéusok szégyenben maradván erre a válaszra, a melyet nem várták és a lelkek üsméretek furdalván öket, egyik amásik után onnét el menének, és az aszonyt egyedül hagyák jesusal., aki is kérdé tölle, hová lettek azok, akik tegedet vádolának, senki nem kárhoztatotté tégedet. senki uram, felelé az aszony, én sem kárhoztattlak tégedet mondá Jésus, eredgy meny el, és már. ez után ne vétkezél.


 A Jésus ellen valo gyülölsége a sidóknak, hová továb nagyobra nevekedék. de a meg nem tartoztatá. hogy nyilván ne hirdetné nékik az igazságot, mondván, hogy ö volna a világ világosága, és aki ötet követi, nem jár a setettségben, a farisaeusok erre mondák néki, hogy a mely bizonyságot tenne maga felöl, azt bé nem lehetne venni., de ö meg mutatá nékik, hogy roszul itélnének, és a mely bizonyságot tészen maga felöl. az igaz volna, és hogy az attya, a ki ötet küldötte. az is bizonyságot tenne rolla. a sok. tsuda tételei által, azt kérdék tölle. hogy hol volna az attya.? azt felelé nekik. hogy ök nem üsmernék az atyát. mert nem akarják meg üsmérni a fiat. ismét mondá nékik, én el mégyek, ti engemet keresni fogtok, és ti. ati vétketekben haltok meg, ti nem jöhettek oda ahová én megyek, és mint hogy azt gondolák, hogy talám meg akarná magát ölni, hogy utánna ne mehessenek. nyilván meg mondá nékik. hogy ö nem innét alol valo volna, valamint ök, hanem onnét felyül valo. és ha nem hínnének ö benne., a vétkekben meg halnának. azt kérdék ö tölle. hogy ki volna.? és azt felelé nékik hogy az Isten fia, de olyan szokal. hogy azt meg nem érték, azt is mondá, hogy a mikor fel emeltetnék, (ezen erté a keresztet. a melyre szegeszték:) akor meg üsmérnék, és meg tudnák. hogy semmit nem tselekeszik magátol, és hogy valamit mondana nékik, azt mind az attyátol tanulta volna.

Ezek az igazságok. meg vakitván akevélyeket, meg világositák. sokakot olyanokot, akik hivének ö benne, és mondá nékik. hogy ha hüségel. követnék az ö beszédit, valoságos tanitványi lennének ö néki, az igazságot meg üsmernék és az az igazság szabadoká tenné öket, a sidok mondák néki erre. hogy ök nem volnának rabok. hanem szabadok. mivel ök az ábrahám fiai, jesus pedig felelé nékik. hogy minden valaki vétkezik, rabja avéteknek, és hogy tsak akor lésznek valoságal szabadok, a midön meg fogja öket szabadítani, ök ábrahámnak. test szerént valo fiai volnának.. de meg vetvén az igazságat, és halálra keresvén azt, a ki nékik aztot hirdeti, azt tselekeszik, a mit ábrahám nem tselekedet. és más atyának követnék példáját. a kinek fiaivá lettek. mert követik, a sidok mondák. hogy ezen értelem szerént. más attyok nem volna. az Istenen kivül, de jesus mondá nékik, hogy ha az Isten fiai volnának, az Isten beszédit halgatnák, és szeretnék az ö egyetlen egy fiát, a kit nekik el küldöt., hogy a gyilkoság, és ahazugság, az ördög munkája lévén, az olyanoknak, a kik olyan embert akarnának meg ölni, akit semmi némü vétekben nem találhatnának, és aki az igazságot meg mondaná nékik, az ördög az attyok, erre ök káromlásal felelének, samaritánusnak, és ördöngösnek nevezék, jésus pedig tsendeségel felelé nékik, én ördöngös nem. vagyok, hanem az atyámot tisztelem. vagyon aki igasságot tégyen néki, mivel ö nem keresi amaga ditsöségét., az után ismét mondá. haki az ö beszédit meg tartaná, a soha meg nem halna. ezt értvén az örökké valo halálrol, de a sidok atesti halált ertvén. gyalázattal illeték, és azt kérdék tölle. ha nagyob volnaé ábrahámnál. és aprofétáknál, hogy meg akarná menteni ahaláltol azokot a kik azö beszédit meg tartanák. holot azok anagy emberek. azt el nem kerülhették. ujontában arra kérék hogy mondaná meg, hogy mivé tenné magát. jésus ismét felelé hogy ö magát nem ditsöittené. mivel minden ditsöségit az attyátol venné. akit ök Isteneknek tarttyák. de akit ök nem üsmernék, a mi pedig ábrahámot illeti, ö buzgoságal kivánta meg látni el jövetelemet, meg is látta, és nagy örömben is volt, a sidok mondák néki., még öttven esztendös nem vagy. és láttad ábrahámot,? jésus felelé nékik, bizony, bizony mondom néktek, hogy én már voltam, minek elötte ábrahám evilágra jött volna, erre köveket kapának. hogy meg köveznék, de ö el rejté magát. és ki mene atemplombol., el rejté akor magát az ö ellenségi elöl, hogy az ö dühöségek eleiben tégye maga magát, a midön szenvedésinek ideje el fog jöni.


 Jésus látván egy vakon szuletet embert, atanitványi kérdék tölle, hogy ha az az ember a maga vétkiérté, vagy a szüléi vetkekért volnaé vak? felelé nékik, hogy annak az embernek vakságát, se nem amaga vétke. senem a szüléié okoznák, hanem hogy nagyob fényeségel ki tessék az. Isten mindenhatoságának tsudálatos tselekedeti ö benne. néki is kel annak tselekedetit véghez vinni. aki ötet küldötte. és a még evilágon maradna, ö volna avilágnak világosága. ezen felelet után, a földre pökék, és sárt tsinálván anyálábol. azal meg kené avak szemeit., és parantsolá néki  hogy menne el. és mosdanék meg a siloé tavában. a ki is el menvén meg mosdék, és jól látot., a szomszédi, és mind azok akik vakon látták, és alamisnát kérni, nem akarák hinni a mit látának, és kételkedének ha ugyan maga volnaé az a vak, vagy más hozája hasonló; de ö mindeneknek meg mondá, én vagyok, és mindennek meg beszéllé hogy miképpen gyogyitotta volna meg ötet, egy Jésus nevü ember; azt kérdék ötölle, hogy holvolna az az ember, és hogy azt felelé nekik hogy nem tudná., a farisaeusok eleiben vivék ötet,. a kik is tudakozodának tölle, ö pedig nekik is meg beszéllé, hogy mi formában látna, jésus pedig szombat napon gyógyittá meg ezt a vakot. ezért is mondák némelyek a farisaeusok közül. az az ember nem Istentöl valo, mivel nem tarttya meg a szombatot., de meg mások azt meg nem foghaták., hogy lehesen egy gonosz embernek. oly nagy tsudát tselekedni; erre valo nézve, meg oszlának egy más közöt, és az után kérdék avakot, hát ö mit gondolna. a ki felelé, hogy ugy tekintené Jésust, mint egy profétát., ez igen nagy szégyenben hozá öket, nem is akarák addig a dolgot el hinni, még avaknak attyát, és anyát oda nem hivaták, akiktöl kérdék. ha azé a fiok. aki vakon születet volna., miképen lát hát mostanában. avaknak. attya, és annya. tartván a sidoktol. tudván azt., hogy valaki Jésust, kristusnak vallaná lenni, azt ki vetnék a synagogábol. azért tsak együgyü feleletet adának. mondván, azt tudgyuk, hogy ez a mi fiunk, azt nem tudgyuk hogy miképen lát, se azt. hogy ki nyitotta meg az ö szemeit, ö már elegendö idös, kérdgyétek meg ötet, had felellyen meg. maga magáért. elé hivák meg másodszor is avakot. és mondák néki. adgy hálát Istennek, mi azt tudgyuk. hogy az az ember bünös és gonosz ember, ö pedig felelé nékik, azt nem tudom ha gonosz emberé vagy sem. de azt tudom hogy vak voltam, most pedig világosan látok. ujontában kezdék tölle kérdeni, hogy mi formában nyittotta volna meg szemeit, ö pedig felelé nékik. meg mondottam már néktek, és azt már halottátok, miért akarjátok hogy ismét elé beszéllyem, talám ti is az ö tanitványi akartok lenni? erre a szora meg haraguvának ellene, és meg átkozván ötet, mondák nékie. legy te magad az ö tanitványa, mivel mi amojses tanitványi vagyunk, azt tudgyuk hogy mojsesel beszélt az Isten. de eztet nem tudgyuk honnét valo, felelé nékik aki vak volt, a tsudálatos. dolog. hogy ti azt nem tudgyátok, hogy egy olyan ember, aki oly tsudálatosan meg gyógyitot egy vakon születet embert. amely példa nélkül valo dolog, mástol. nem jöhet hanem az Istentöl. erre ki hajták ötet elöllök, mondván néki, születésedtöl fogva. vétkezel, még is te akarsz bennünket tanyitani, jésus meg tudván hogy ki üzték volna, és elöl találván mondá néki, hiszé az Isten fiában? ama felelé néki, kitsoda az. uram, hogy had higyek benne. jesus mondá néki, már láttad ötet, és az, aki veled beszél. ö felelé néki. hiszek uram. és azonal le borulván, imádá ötet. jésus mondá az után, hogy azért jött volna evilágra hogy rettenetes itéletet tegyen, hogy a vakokat meg világosittsa, és a látokot. meg vakittsa, tudni illik azokot, akiket meg gátollya a kevélység. hogy meg üsmérhesék lelki vakságokat. ezeket némely farisaeusok halván, kérdék tölle. ha ök is vakok volnánaké,? felelé Jésus nékik, ha vakok volnátok, nem volna vétketek, de azt mondgyátok hogy láttok, és a vétketek meg marad. mint ha azt mondotta volna. szent ágoston szerént., ha éreznétek vakságtokot. az orvoshoz folyamodnátok. és ö meg szabaditana titeket ati vétkeitektöl. de ti abünben maradtok, mert okosok. és szentek lévén. magatok szemei elött, nem hiszitek hogy szükségtek légyen olyanra, a ki titeket meg világosittson. és meg szentellyen.


 Minek. utánna eszerént alázta volna meg ezeknek a kevélyeknek maga hittségeket., akik is abban árttyák vala magokot, hogy másokot igazgassanak. noha oly vakok valának ö magok. elejekben adá apásztor, és a juhok példa beszéde alat, a három külömbözö szokásit az ollyan három féle személyeknek, kik magokot. alelki vezérlésre köteledzik, mivel meg mutatá nekik, hogy vannak olyanok. akik nem a kapun mennék bé a juhok aklában, hanem másut hágnak bé. mint a tolvaj. hogy lopjanak. és ölyenek; ezt ök nem értvén. meg magyarázá nékik, mondván. hogy ö volna az a kapu a melyen bé kelletik menni a juhok vezérlésire. vannak meg olyanok. a kik a kapun menvén bé. tsak a haszonért vezérelik ajuhokot. és el hagyák azokot, mihent afarkast láttyák jöni. mert nem szeretik azokot, és tsak magokot szeretik. végtire. vannak olyan jó pásztorok. a kik nem magoktol mennek bé az akolyban, hanem az ajton álló nyittya meg nékik. akik ajuhokot üsmérik, és a juhok is üsmérik öket, és akik ugy szeretik ajuhokot., hogy az életeket. készek érettek letenni, jésus meg magyarázá ez után ezeket. és meg mutatá hogy övolna a fö és jó pásztor. mivel azért jött volna ell. hogy a nyájáért adná életét, azt pediglen maga akarattyábol tselekedné. hogy az attyának engedelmeskedgyék, senki pedig az ö életét el nem veheti akarattya ellen, és a midön azt magátol le tészi, hatalma vagyon annak fel vételére, azt is meg mondá a sidoknak. hogy nem tsak ök volnának azok ajuhok. a kikért meg akarna halni, hanem volnának még mások is, ugy mint apogányok, azokot is az akolyban kel hozni, és hogy azokbol, kik a sidok. közül, és apogányok közül az ö szovát fogják halgatni, egy akolyban valo nyaj lészen. akinek ö lészen egyedül apásztora. ezek a beszédek. ujjab egyenetlenséget okozának. a sidok közöt, némelyek kezdék mondani, hogy ördöge vagyon. és esze nélkül beszél, és meg mások mondák, hogy az ördöngös nem beszélne ugy mint ö. és hogy az ördög meg nem nyithattya avakok szemeit.


 Ez után egy kevés idövel, Jésus ismét hetven két tanitványokot választa, hogy azokot ketten ketten maga elöt el küldgye az olyan helyekre. ahová kelleték nékie menni, ugyan azon oktatást, és hatalmat ada nékik az ördögökre, mint a melyet adot vala az apostoloknak. ezek pedig a midön viszá térének nagy örömel mondák néki. uram ate nevedben., még az ördögök is alánk vannak vettetve. de azt felelé nékiek, hogy ne azon örülnének anyira, hogy hatalmat adot volna nékiek agonosz lelkekre, hanem azon. hogy a nevek amennyekben volna fel irva., azon orában örvendezni kezde a szent lélekben. és hálákot ada. az Istennek, azö attyának. hogy ki nyilatkoztatta volna akisdedeknek, az az, az együgyüeknek. azokot a titkokot, a melyeket el rejtette. a világi bölcsek. és okosak elött, az után mondá. hogy az attya, mindeneket nékie adot volna. és hogy senki nem üsmérheti az Istent. hanem tsak a fiu. és az, akinek. a fiu. meg akarja jelenteni. mondá ismét atanitványinak, hogy mitsoda boldogok volnának ök, hogy láthattyák, és halgathattyák azt, akit anyi királyok, és proféták. kivánták látni, és hallani oly nagy buzgoságal. és nem láthatták, senem halhatták. az után az emberekhez valo szeretetiböl fel kiáltá. jöjjetek hozám mindnyájan, akik munkálkodtok, és terhelve vagytok., és én meg nyugosztolak titeket. vegyétek magatokra az én igámot, tanullyátok meg töllem hogy én kegyes, és alázatos szivü vagyok. és nyugodalmát talállyátok lelkeiteknek, mivel az én igám gyönyörüséges, és az én terhem könyü.


 Azon idöben egy törvény tudo doktor. kisérteni akartván ötet. kérdé tölle. mester mit kellesék tselekednem. hogy az örök életet el nyerhesem? jésus is kérdé tölle, mit parantsol atörvény. és mit olvasz abban? aki is felelé néki, szeresed ate uradot Istenedet. telles szivedböl, tellyes lelkedböl. tellyes erödböl, és tellyes elmédböl., és felebarátodot, ugy mint magadot. igen jól felelél mondá jésus, azért, tselekedgyed azt és élni fogsz. ez adoktor. igaznak akarván magát mutatni, és hogy hüségesen meg tartaná atörvényt, ísmét azt kérdé, hogy ki volna az ö felebaráttya? jésus erre, egy sidorol valo példa beszédel felele néki, akit atolvajok meg fosztván, és meg sebesitvén, fél holtan hagyák az uton. egy pap. és egy lévita azon. azuton. menvén, mindenike tsak el ment mellette. semi segittséget nem adván néki. az után egy samaritánus. a ki is idegen volt. ugyan ót menvén el, meg láttya azt az embert, és. nagy szánakodásal. lészen hozája. melléje megyen. boral, és olajal meg keni sebeit, bé kötözi. a lovára tészi a sebest, és avendég fogadoban viszi, ót agazdát arra kéri hogy légyen gondgya reája. és még pénzt is ád néki, az után jésus, akarván hogy ez a doktor maga szabja magára ezt a példa beszédet, kérdé tölle. hogy a három közül, mellyik volt felebaráttya annak, akit a tolvajok meg sebesitettek, a ki is felelé. hogy a volt, aki oly irgalmaságal volt hozája. Jésus jóvá hagyván ezt a feleletet, mondá néki, meny el, és tselekedgyél hasonlo képen.


 Jésus pedig követvén uttyát atanitványival, egy kastélyhan érkezék, ahol egy martha nevü aszony örömel fogadá házához, ennek egy mária nevü öttse vala, és lázár nevü báttya, a kiröl lészen ezután emlékezet. mártha pedig a még nagy szorgalmatoságal. készit vala el mindeneket. a mi kivántaték. az ö Isteni vendégihez., mária az alat. a Jésus lábainál halgattya vala azö beszédit, a kinek mártha panaszolkodék. hogy mária tsak. egyedül hagyná ötet oly szorgos dolgában, hanem parancsolná meg néki, hogy menne néki segitteni. de Jésus mondá néki, marta, marta. igen szorgalmatoskodol. és sok dologban törödél., mind azon által tsak egy szükséges., mária olyan részt vett magának. a melyet tölle el nem vehetik; ezekel aszokal nem azt akará, hogy rosznak tartotta volna. a márta szállás adását, és gazdálkodását, hanem tsak azt akarta néki meg mutatni, hogy azt nyughatatlanság, és törödés nélkül kel végben vinni, és hogy nagyobra ne betsüllyön egy ollyan tselekedetet., a mely noha szent légyen is. de tsak ez élethez valo, egy olyan másnál., a melynek örökösön kel tartani, valamint maria tselekedék. aki is a jésus szavait halgatván, még eföldön kezdé magát azon Istenel táplálni, a ki a boldogok eledele lészen menyekben.

A kristus nem tsak arra akara minket tanitani hogy ugy halgasuk az Istent, valamint mária. hanem még arra is tanita, hogy beszéllyünk ö véle. az imádságban. mivel egykor, valamelyik egy a tanitvánnyi közül, hogy látná ötet imádkozni, a midön elvegezé mondá néki, uram tanits meg minket is imádkozni. valamint jános meg tanitotta az ö tanitványit, jésus meg tanitá öket arra az Isteni imádságra. a mellyröl már szollottunk.


 Más napon, egy farisaéus arra kéré. hogy menne hozája ebédelni. és mihent oda érkezék. az asztalhoz üle. meg nem mosván kezeit a farisaeusok szokása szerént, agazdának. ez a tselekedete nem tettzék., és meg neheztele magában azért. jésus azt tudván. mondá néki, ti farisaeusok. igen szorgalmatosan meg tisztittyátok a pohárnak. és atálnak. külsö részit, de vakok. elsöben abelsö részeit tisztittsátok meg, ezekel a szokal. kárhoztatá ezeknek a két szinüeknek az ö szorgalmatoságokot., a melyel. meg mosák testeket. noha az ö lelkek tellyes volt tisztátalanságal. mivel. ati szivetek. mondá nékik rakva ragadományal. hamiságal. és tisztátalanságal, az után egy fö orvoságra tanitá. hogy tiszták lehessenek minden vétektöl. mondván. adgyatok alamisnát, és mindenek tiszták lésznek néktek. sok más egyéb dolgokrol is meg feddé ezeket akevélyeket, akik azt akarák, hogy mindenek. ugy betsüllyék és tisztellyék öket, mint szenteket. ki nyilatkoztatá nékik minden két szinüségeket, és szemekre hányá minden rendeletlen magok viseléseket. mondván, jaj néktek, mert igen tartotok az apro vétkektöl. anagyokal pedig nem gondoltok, hasonlok vagytok az olyanokhoz. akik félnek egy kis legyetskét el nyelni, azonban pedig egy tevét nyelnek el; mert szorgalmatoságal. adnák a szegényeknek. a kerttyekben lévö füveknek atizedik részit, azonban pediglen, el mulattyák, azt, a mi leg szükségeseb. atorvényben. ugy mint az igasság, az irgalmaság, ahit és az Isteni szeretet., mert szeretitek az elsö helyeket, a gyülekezetekben, és a köszöntéseket apiatzon. mert a hoszu imádságoknak szine alat., meg szegényittenék az özvegyeket, akiknek. házakhoz. bé szinlették magokot, mert minden tartományokot fel járnak azért. hogy valamely pogányt, sidová tehesék, és az után azt sokal gonoszabbá tészik, mint sem volt annak elötte. mert másokot akarván tanittani. ö magok oly vakok. és oly tudatlanok, arra tanitván másokot, hogy valaki az oltáron lévö ajándékra esküszik, tartozik meg tartani, de a ki atemplomra. vagy az oltára esküszik, az olyan nem tartozik., az után akivül meg fejéritet koporsokhoz hasonlittá öket, a melyek belöl tele vannak. tsontokal. és ruttságokal.

A törvény tudok halván ezeket. azt gondolok hogy mind ezek öket tekintenék, azért egy közüllök mondá Jésusnak. Mester. az illyen beszédedel. minket is meg gyalássz, de ezekel is hasonlo képen bánék valamint atöbivel. és ezeknek is azt mondá. jaj néktek törvény tudok., mert olyan terhet adtok az emberekre. a melyet, tsak az ujjatokal. sem akarjátok meg illetni. és mint hogy magatok bé nem mentek a menyekben, másokot is meg akarjátok gátolni, hogy bé ne menyenek. az után szemekre hányá, hogy mint tzifráznák fel. a proféták koporsoit. meg bizonyitván azal hogy azokot az ö attyok ölték meg. és hogy ök azokot követik, és fiai volnának, azoknak a gyilkosoknak. mondá az után nékik, tölttsétek bé ti is az atyatok mértékit, és ezeket az irtoztato fenyegetéseket mondá reájok. hozátok fogok küldeni. profétákot, böltseket, és doktorokot. némelyeket azok közül meg ölitek. másokot fel feszitetek. meg ostorozátok, synagogátokban. és városrol. városra kergetitek, ugy hogy reátok esék mind azoknak az ártatlanoknak vére. a melyeket a ti atyáitok ki ontottak, mert számot kérnek mind ezekröl tölletek. és mind ezek, el jönek erre anemzettségre, midön ezeket mondá, a farisaeusok, és az irás tudok. szorongatni kezdék ötet sok féle kérdésekel. és igen valának azon. hogy valami okot találhassanak beszédiben, a melyel. bé vádolhassák, de, semmit nem találhatának.


 Azonban pedig anyi sok nép gyülekezék meléje. hogy egy mást tapodák, jésus pedig arra inté atanitványit hogy a farisaéusok kovászátol oják magokot, azaz, a kép mutatástol. és hogy ne féllyenek az emberek üldözésitöl., hanem tsak egyedül az Istentöl., és nagy bizodalomal legyenek ö benne; akoron mondá néki egy a sereg közül. mester, mond meg az atyám fiának, hogy osza meg velem az örökséget., jésus pedig meg akarván mutatni az embereknek. hogy ki ki meg maradgyon a maga rendében, és hivatallyában, felelé néki, barátom. ki rendelt engemet birová, vagy osztová közöttetek? az után, mondá, örizkedgyetek a fösvénységtöl. és hogy jobban bé vétesse halgatoival. ezt az igazságot., ezen példa beszédet mondá nékik. egy gazdag embernek igen sok gabonája teremvén. nem tudá azt hová el tenni. végtire a tsüreit el rontatá, és nagyobakot tsináltata, és midön mind azokban zárta volna, mondá magában, mint hogy esztendökre valo jovai volnának, már egyebet nem kel tselekedni, hanem hogy nyugodgyék. és vigan lakjék, de az Isten mondá annak az embernek, esztelen. ezen az ejjel. viszá kérik lelkedet. és kié lészen a mit gyüjtöttél. igy vagyon mondá jésus, a ki magának kintset gyüjt. és nem gazdag az Istenben.

Ezért is mondá Jésus atanitványainak, hogy ne legyenek szorgalmatosak. ez élet dolgairol., hanem elsöben. az Isten országát és az ö igasságát keresék. aki is nékik meg adgya mind azt, ami szükségekre valo; nem hogy pedig kintset kellene nékik gyüjteni, de söt még adgyák el a mijek vagyon. és osztogassák a szegényeknek. és az által, kintset gyüjtenek magoknak. noha igen kevés szamuan volnának. de azért semmit ne tarttsanak. mivel ugy tettzet, azö menyei atyoknak. hogy nékik adgya országát. mondá ismét nékik. hogy mindenkor készek legyenek az Isten eleiben menni., aki is olyankor jö el. a midön meg sem gondolnák. mint az olyan szolgák akik egész éttzaka nem alusznak. és készen varják az urokot aki a lakadalomra ment., mint hogy öket arra rendelte hogy sáfárok lévén, ki osztogassák. beszédének eledelét, népenek. azért, hiven járjanak el ebben ahivatalban, és ne tselekedgyenek. ugy mint az olyan esztelen gond viselö., aki látván. hogy az ura sokáig mulatna, el tékozollya a vendégségben minden joszágát. és atöbb tseléd társaival is roszul bánik. azért meg is érdemli, rosz maga viselésiért, hogy a kép mutatokal. és az hitetlenekel. arra a helyre vettessék. a hol tsak sirás, és fogaknak tsikorgatása vagyon, mint hogy pedig azt nem tudhattyák., hogy mely nap, és mely orában jö el az ember fia., hogy számot vegyen töllök, azért mindenkor vigyazásban legyenek. mint egy olyan. tselédes gazda. aki vigyázásban lenne., hatudhatná. mikor verik fel aházát, üsmervén uroknak akarattyát,. annál vétkesebbek lennének, ha azt bé nem töltenék, és hogy mentöl többet biznának reájok, annál. nagyob számadásal tartoznának. láttyuk azt is másut. hogy 
 ezeket a szép oktatásokot adá nékik. hogy ha véghez vinnék mind azt, valamit nékik parancsolnak, azért nem hogy magokot fel. emellyék. de söt még ugy tekénttsék magokot. mint haszontalan szolgákot, mint akik tsak azt tselekedték. a mivel tartoztanak. azt is tudtokra adá, hogy ne varják azt, hogy hiven. el járván szolgálattyokban, hogy azért mindenekel jól lennének, mivel ö azért jöt el. hogy meg hasonlást okozna e földön. és hogy egy gazdának. atselédi. egyik amásik ellen lészen. némelyek. a kristust akarván követni. mások meg üldözni fogják azokot. kik övé akarnak lenni. végtire mondá nékik, azért jött volna el, hogy tüzet gerjeszen eföldre. és hogy kereszttségel. kelletnék nékie meg kereszteltetni. ez a kereszttség, a szent atyák szerént. nem más. hanem az ö halála. és atüzön, sokak. azt értik, hogy azt a szeretetet hozta volna a földre, a melyet a szent lélek hintet a lelkekben, hogy azokot égesse az a szent tüz, az Istennek szeretetével


 Ugyan azon idöben jövének némellyek tudtára adni jesusnak, hogy pilátus meg öletet volna egy nehány galiléa bélieket, a midön áldoztanak. és azoknak véreket, az áldozatnak vérével elegyitette volna meg. erre kérdé Jesus töllök. hogy ha gondollyáké azt. hogy azok a meg öletet emberek. leg nagyob bünösök lettek volna. az egész galiléában., mivel hogy az Isten. ugy el hagyta volna öket, egy embernek kegyetlensége alá, az után mondá nékik, hogy ne gondolkodgyanak eszerént., hanem ebböl azt lehet ki hozni, hogy ha penitentziát nem tartanak. szintén ugy el vesznek mint azok., hasonlot monda a tizen nyolcz emberöl. a kikre eset volt egy tóróny jérusalemben. hogy pediglen jobban éllyenek az idövel, amelyet az Isten apenitentziára adgyanékik. egy gyümölcstelen fige fához hasonlittá öket. a melyet a gazda ki akará vágatni. mind azon által meg hagyá a kertész kérésire,. a ki is meg akará probálni. ha hozna é esztendöre gyümölcsöt, meg tisztitván annak atövit, és ganét rakván reája.


 Jesus pedig tanit vala szombat napokon. a synagogákban.. ahol is egy olyan aszont láta, a kin a betegségnek lelke uralkodot, tizen nyolcz esztendötöl fogvást, ez olyan görbe volt. hogy fel nem nézhetet., jésus magához hiván, a kezeit reája tévé, és mondá néki, aszony, te meg szabadultál. a te betegségedböl és azonal fel egyenesedék az aszony, és hálákot ada Istennek. meg gyógyulásáért. a synagogának pedig fejedelme. azon igen kezde boszonkodni, hogy jésus szombaton tselekedte volna ezt a tsudát, mondá anépnek. hogy egy hétben hat nap rendeltetet a munkára. azért azokon a napokon jöjjenek hogy meg gyogyitassanak. és nem szombat napon, a melyen nyugodni kel. de az ur. azt kérdé azoktol a kép mutatoktol., hogy ha nem volnaé néki szintén ugy szabad. meg óldani az ördögnek köteléböl szombaton., ábrahámnak egy ollyan leányát. a kit tizen nyolcz esztendeig tartot rabságában., mint ö nékik szabad. szombaton. meg oldani abarmokot a jászoltol, és a vizre vinni, ezekre a szavaira meg pirulának az ö ellenségi, anép pedig nagy örömben vala, látván mitsoda nagy dolgokot tselekednék. a melyek. oly nagy ditsöségire valának nékie.


 Egy kevés idö mulva a templom meg szentelésinek innepe el érkezék, ezt az innepet télben üllötték. decembernek a kezdetin. jésus. jérusalemben lévén ezen az innepen, a salamon tornátzában jár vala, a midön a sidok körül vévék ötet, és mondák néki, meddig tartod függöben a mi elménket., hogy te vagy akristus, mond meg azt nékünk világosan., ö pedig felelé nékik, meg mondottam már azt néktek, ti pedig nem akartok nékem hinni. amely tselekedeteket tselekeszem az atyám nevében, azok bizonyságot tésznek rollam. de ti azt nem hiszitek., mert nem vagytok az én juhaim közül valok. az én juhaim értik az en szomot, és engemet követnek., örök életet is adna nékiek, és hogy soha azok el nem vesznének, mert senki ki nem veheti azokot. az attya kezéböl, se az ö kezéböl, mivel ö egy volna az attyával, erre a sidok futva köveket kapának. hogy meg köveznék ötet, ö pedig kérdé töllök hogy a sok jó tselekedetek közül, a melyeket tselekedet köztök. melyikért. akarnák ötet meg kövezni,? felelék néki, hogy nem a jó tselekedetért akarják meg kövezni, hanem azért. hogy ember lévén. az Istenhez tészi magát az után a magok irásokbol. meg mutatá nékik, hogy az embereket némelykor Isteneknek nevezi, ez igy léven. ö nem káromkodik ha magának., adgya ezt a nevet. mivel ö az Isten. fia lévén. ötet az attya küldötte el. aki is anyi sok számu tsudákal. meg bizonyittaná hogy ö ki volna. a sidok pedig mind ezek után is meg akarák ötet fogni, de ö meg szabadittá magát kezekböl. mert nem érkezet volt még el. az ö orája. és a jordán vizen 
 által menvén, ezen folyo viz mellet marada, ugyan azon ahellyen. a hol. annak elötte. jános keresztelt. oda is sokan gyülekezének hozája, a kiket oktatni kezdé szokása szerént. és meg gyogyittá mind a betegeket, akiket eleiben vivének, és a nép kezdé mondani, jános semmi tsudákot nem tett, mind azon által a miket mondot erröl. mind bé tellyesedtenek.


 Jésus ezen a helyen maradván egy darab ideig, jérusalemben viszá tére, és valahol el ment, mindenüt oktatta anépet. ugyan azon idöben, valamely ember. ilyen kérdést tett. tölle, uram kevesen leszneké olyanok akik üdvezülnek? jésus erre mondá mind azoknak akik jelen valának, igyekezetek azon hogy bé mehessetek a szoros kapun. mivel tudgyátok meg azt, hogy sokan kivánnak azon bé menni, és nem mehetnek, az után meg akarván. mutatni hogy tsak hejában igyekeznek. a szoros kapun bé menni menyekben., hogy ha egész életekben. atágas uton kivántak járni. mert a midön a kaput bé zárják, tsak hejában fogják mondani, uram nyisd meg nékünk, mivel a tselédes gazda, azt fogja felelni, nem üsmérlek titeket. és ha azt fogják felelni. hogy mi együt ettünk, és ittunk. veled, és a mi uttzáinkon tanitottál. tsak azt feleli, nem tudom honnét valok vagytok, távozatok el töllem hamiságnak tselekedöi, ugyan akor fognak lenni a sidok akeserüségekben, a midön meg fogják látni a sok számu meg tért pogányokot a mennyekben menni. akik minden féle helyekröl oda gyülekeznek., azonban pedig ök. akik örökösi valának az országnak. onnét ki rekesztetnek. és utolsoká lésznek, noha annak elötte. elsök voltanak.

Ugyan azon a napon a farisaeusok hozája menének. és mondák nekie. meny el erröl ahelyröl. mert herodes meg akar öletni. jesus pedig tudván idejét halálának. viszá küldé öket ahoz arokához. (:eszerént nevezé hérodest. meg akarván mutatni, hogy annak a fejdelemnek semmi tsalárdsága, se ravaszsága néki nem árthatna.:) és parantsolá nekik, hogy nékie meg mondgyák. hogy még egy nehány napokig ördögököt üzne, és betegeket gyogyitana, az után el végezné áldozattyát, a jerusalemben valo halála által mínt olyan helyen. a mely arra rendeltetet. hogy ót őnttsék ki. a proféták verit. az után igy panaszolkodék azon város ellen. jerusalem. jerusálem ki meg ölöd a profétákot és meg kövezed azokot. kik hozád küldetnek. hanyszor akartam esze gyüjteni fiaidot, valamint a tyuk szárnyai alá gyüjti fiait. és te nem akartad,? az után el pusztulásal fenyegeté, és mondá, hogy ötet addig meg nem látná., mig a lakosi azt nem mondanák néki, Áldot légyen az, aki az ur névében jö.


 Jésus szombat napon. a farisaeusoknak egyik fejedelméhez mene. hogy ótt ennék. nála, a midön ótt volna, maga elött látván egy viz korságos embert, kérdé a farisaeusoktol., és atörvény tudoktol., kik öréá vigyáznak vala, ha szabad volnaé meg gyógyitani egy embert szombat napon? mint hogy pedig ök erre semmit nem felelének. meg fogá aviz korságosnak kezét, és meg gyógyittá. az után el botsátván ötet, kérdé a farisaeusoktol. kitsoda a közületek, akinek a szamára. vagy az ökre, akutba esvén. kinem vonnya azt. ugyan szombat napon. de ök erre a kérdésre sem felelhetének. jésus pedig vévén észre. hogy avéle valo hivatalosok. mint valogatnák az elsö helyeket. az asztalnál, mondá nékiek. hogy a midön valaki valamely vendégségre hivatatik, nem kel nékie az elsö helyt magátol választani. ne hogy gyalázattyára. aláb kellesék ülni, és az elsö helyt. más eléb valonak engedni,. hogy ha pedig az utolso helyt valaszttya, és aki hitta fellyeb fogja ültetni, akor a ditsöségire valik. az egész hivatalosok elött. mert a ki magát fel magasztallya. meg aláztatik. és aki magát meg aláza. fel magasztaltatik. ezen oktatások után, amelyek. ahivatalosokot tekinté, jesus meg más oktatásokot is ada, a melyek azokot tekinték. akik masokot vendégelni akarnak. mondván nékik. hogy ne hiják ebedgyekre, vagy vatsorájokra agazdagokot, a kik viszá adhassák nekik. hanem aszegényeket. és anyomorultakot híják asztalokhoz. mivel az Isten meg fizeti nékik. afel támadásnak napján, a mit tselekedtenek. haszon keresés nélkül, és tsak a felebaráti szeretetnek indulattyábol.


 Egy azok közül. kik asztalnál valának. halván ezeket a szokot mondá., boldog az, aki kenyeret eszik az Isten országában. jésus pedig meg mutatá néki a pelda beszédben, hogy azért jött volna el. hogy az embereket arra a nagy menyei vendégségre hija. mind azon által akár mely nagy boldogság legyen is. azon avendégségen jelen lenni, mind azok akik arra hivatattak. oda el nem mennek. mert jobban szeretik a földi jokot, a melyek veszendök, a menyei joknál. a melyek örökösök. ez a példa beszéd. egy olyan embert tekinti, aki nagy vatsorát készitetvén, arra sok embereket hivata, a vatsorának ideje lévén. érettek külde. de ezek mindnyájan kezdék magokot mentegetni, az elsö mondá. hogy egy majort vett, és azt kellene menni látni, a másika, hogy ökrököt vett volna, és azokot meg kellene probálni. a harmadika hogy meg házasodot. és igy atöbbi is sok menttségeket találának., ezeket a szolga meg vivé az urának, aki is meg esküvék. hogy egy is azok közül akiket hitt volna. meg nem kostolná vatsoráját. és azok helyet. az uttzákrol, és a piatzokrol. hivatá el a szegényeket, és anyomorultakot, a midön ezek esze gyülekeztenek volna. még is elég üres hely marada, akor akirály ki küldé a szolgait az utakra. és a sövények mellé. hogy a kiket találnak, kénszerittsék azokot hozája menni. hogy hadd tellyék meg az ö háza. eszerént hivatatának a pogányok. a sidok helyében, amenyei vatsorára, ugyan eszerént is vannak sokan olyanok, a kiket az Isten kénszeritti mint egy erövel. hogy hozája menyenek.. illyenek. az olyan személyek., a kik, nem gondolkodnának üdveségekröl. hogy ha Isten öket arra nem kénszerittené, nem ugy hogy öket meg szentelné akarattyok ellen. hanem el vesztetvén vélek azt a mit leg inkáb szerettek. eföldön, abban aboldog kételenségben tészi, hogy hozája. folyamodgyanak, és tsak az üdveségekröl gondolkodgyanak. 


 Jesus fel járja vala. a jordán melyékin valo helyeket. és mindenkor sok nép kiséri vala ötet. egy kor. viszá fordulván azokhoz, kik ötet kisérik vala, mondá nékik, a ki én hozám akar jöni, és nem gyülöli. attyát. és annyát, feleségit, gyermekeit, attyafiait, és nénnyeit, söt még a maga életét is. nem lehet az én tanitványom. az olyan sem lehet, a ki nem viseli a maga keresztét. és engemet nem követ. az üdveségnek fundámentumát. arra álittya fel, hogy ellene mondgyunk mindeneknek., mert minek utánna meg mutatta volna a sidoknak, hogy esztelennek. tartanák az olyan embert. a ki valamely épülethez kezdene. fel nem számlálván elsöben, ha vagyoné annyi költtsége hogy azt el végezhesse. és egy okos király. nem mégyen. más egy olyan király ellen. aki hatalmasab nálánál. hanem elsöben meg gondolya. hogy ha a maga hadával. meg gyözhetié a másikát a ki hatalmasab. igy azért ti közülletek. a ki ellene nem mond mind annak a mit bir. nem lehet az én tanitványom; mint ha azt mondaná. haszontalan akarnak engemet követni. hogy ha a szivet el nem vonnyak. a földi dolgoknak szeretetétöl, és hogy ha nem készek, magokot meg fosztani mind attol. a mi meg gátolhattya. az üdveségnek. nagy, és egyedül valo munkáját.


 A sok nép közöt, kik rend szerént jésus körül valának publikánusok, és bünösök is valának, kik örömest halgaták ötet, az irás tudok, és a farisaeusok. nem szenvedheték azt. hogy olyan joságal. engedné magahoz közeliteni az olyan személyeknek, zugolodának is azért. hogy olyan könyen fogadná öket magához, de sött még hogy ennék is vélek. hogy pediglen meg mutassa nékik, igasságtalan zugolodásokot, azt kerdé töllök., ha egy ollyan ember, akinek száz juha vagyon. nem hagyaé el a kilenczven kilentzet, és nem mégyené a századikot fel keresni. a ki el tévelyedet volt, és ha meg talállya,, nem viszié vállain örömel haza., tudtára adván jó akaroinak. hogy ök is örüllyenek. ugy egy ollyan aszszony is, aki el veszti tiz garasát, nem seprié meg aházát hogy meg kerese. és ha meg talállya. nem örvendezé. a szomszéd aszonyival,? az után értésekre adá. hogy valamint a meg talált júh, és garas. nagy örömet okoztanak, szintén oly nagy öröm lészen menyekben. a meg térö bünösön.

Ezt az igazságot, meg más példa beszédel meg magyarázá, egy embernek két fia lévén, az iffiabik ki kéré az attyátol. a joszágábol valo részt, a mely ötet illetné, és el menvén, idegen országban azt el. tékozolá, midön mindenit el pazérolta volna., a szegénység arra kénszeritté, hogy a sertéseket örize. abban az állapottyában., gondolkodni kezdék, nyomoru voltárol, fel tévé magában, hogy viszá térne az attyához, alázatoságal néki meg vallaná vétkit, és arra kérné. hogy ugy bánnék véle. valamint atöb tselédivel. mihent az attya meg látá a szive meg esék rajta. örömiben hozája futa, meg ölelé, és meg tsokolá. azonban a fia kezdé mondani néki, atyám vétkeztem az ég ellen, és ellened, és nem vagyok méltó hogy fiadnak hivatassam. ez az alázatos vallása a fiunak, meg hatá a szivit az atyának, aki is le vetkeztetvén ötet az ö rongyos ruhájábol, más köntöst adata reája, és nagy vendégséget tsinála örömében, mind ezek nem tettzének. az ö elsö fiának. a ki is a mezöröl viszá érkezvén. nem akara bé menni aházhoz, mert az ö öttsit, a ki mindenit el pazérlotta. ugy fogadták. hogy ö véle soha azt nem tselekedték., noha mindenkor a maga hivatallyát követte volna, az attya halván panaszit, mondá néki. fiam, te mindenkor velem vagy, és valamim vagyon atiéd, de vendégséget kelletet tsinálnom, és vigadnunk, kel, mert a te ötséd meg holt volt, és fel támadot, el veszet volt, és meg találtatot, könyü által látni hogy mit tészen ez a példa beszéd, és meg üsmérni az elsö fiunak irigységéböl., a farisaeusoknak igaságtalan zugolodásokot, a kik haragban valának azért, hogy kegyeségel fogadgya vala a bünösököt. ö pedig az ö üdveségekért. jött volt. evilágra.


 A kristus. meg más példa beszédet mondá atanitványinak, és olyan lettzkét tett nékik, a melyel meg szégyenitté a farisaeusok fösvénységit., valamint ennek elötte meg szégyenittette volt. az ö irigségeket. és kevélységeket, mondá tehát az apostolinak, vala egy gazdag ember. aki maga eleiben hivatá agond viselöjét. hogy adna számot néki, és hogy egy szers mind ki is venné kezéböl ajoszágát. mivel. azal vádoltatnék. hogy azt tékozolná. ez agondviselö elöre el látván amaga sorsát. és hogy, vagy a munkára, vagy a koldulásra kellene jutni, hogy pediglen lehesen kikhez folyamodni ha tiszttségit el veszti, azt gondolá. hogy magához hivassa az urának minden adosit. egyikét a másik után, és el engedgye nekik egy részit adosságoknak, meg engedvén. annak a ki száz tonna olajal. volt ados. hogy visza vegye. az adoságrol valo levelit, és tsak ötvenröl irjon levelet. a ki pedig száz köböl buzával. hogy a nyolczvanrol adgyon levelet. a többivel is eszerént banék. a kristus értésekre adá atanitványinak. hogy kövessék. nem igasságtalanságát. ennek agond viselönek, hanem az eszeségit., arra forditván a földi jókót, hogy magoknak jó akarojoká tegyék a szegényeket, hogy holtok után, bé fogadtassanak töllök az örökös nyugodalomban. hogy a világoságnak fiai, ne legyenek, aláb valo eszesek az üdveség dolgában, a világ fiainál, kik eszesek a világi dolgokban. arrais tanittá öket, hogy hivek legyenek a leg kisseb dologban, hogy azok lehessenek a leg nagyoban is., és hogy ne legyenek rabjai a pénznek, és agazdagságnak, és hogy aki ahamis gazdagságal roszul éll, az igazal sem fog jol élni.

A fösvény farisaéusok, tsak meg vetésel halgattyák vala ezeket, az igazságokot. és meg tsufolák azt, aki nékik azokot hirdette., de el hagyatá vélek tsufságokot. ki nyilatkoztatván. az ö hamis külsö jó erkölcsöket, mivel meg mondá nékik, hogy ha azon igyekeznének is, hogy igazaknak láttzattassanak. de az Isten üsméri az ö sziveket, a ki elött utálatos az. a mi az emberek elött nagynak láttzik. azt is elejekben adá, hogy mitsoda vége, és buntetése lenne. annak a fösvénységnek. a mely bé zárja fülököt, az ö beszéde elött, és meg keményitti öket a szegényekhez, erröl egy szép példát ada elejekben. egy gazdagrol, a kinek, biborbol. és bársonybol. tsinált köntösei valának, és aki magát minden nap bövséges, és drága eledelekel táplálta., nem lévén pedig semmi szánakodásal azokhoz, akiknek eledelek nem volt, vala pedig ótt egy lázár nevü koldus. a ki rakva volt sebekel, és fekélyekel, a ki mindenkor az ö kapujánál fekszik vala, aki örömest meg elégedet volna tsak a morsalékokal. a melyek az ö asztalárol le hullottak, de tsak abbol sem adtanak néki, az ebek pedig nagyob. szánakodásal lévén hozája, mint az a rosz gazdag. azö sebeit nyalogattyák vala néki., idövel, mind a gazdag. mind a szegény meg halának, de az ö sorsok közöt nagy külömbség vala, mivel a szegényt, az angyalok. az ábrahám kebelében vivék, az az. a nyugodalomnak helyében, a hol voltanak a szent lelkek., és a gazdagnak, apokol lett temetö helye. ahonnét meg látta. annak akoldusnak boldogságát, a kit meg. vetett volt. és fel kiálta, atyám ábrahám, szány meg engemet, és küld hozám lázárt. aki avizben mártván az ujját, had nedvesittse meg anyelvemet. mert nagy kinokot szenvedek ebben lángban., de ez a pátriárka, eleiben adá. hogy a nem lehetne. mert igen nagy mélység volna közöttök, de ha szinte nem volna is, az igasságos dolog. hogy az, aki egész életében tsak. anyomoruságban volt. ugyan a, holta után az örömben légyen, és hogy az, aki egész életét. bövségben. és gyönyörüségben töltötte. szomjuságot. és más kinokot szenvedgyen a más világon. a gazdag látván hogy magának semmi irgalmaságot nem nyerhetne., ött egytestvér attyafiairol gondolkodék. és azon kéré ábrahámot. hogy küldené hozájok lázárt. aki nékik meg mondaná állapottyát. hogy hadd ne követnék az ö példáját, de erre azt felelék néki, hogy vagyon mojsesek, és profétájok. és ha azokot nem halgatnák, ha szinte a halottak közül. valaki fel támadna. és hozájok menne. is, nagyob hitelt nem adnának szavának,


 Mind ezek az igazságok..a farisaéusokot meg szégyenitték de meg nem téritték., mindenkor nagy irigységel valának Jésushoz. és szüntelen azon valának, hogy meg foghasák beszédében. azért illyen kérdést tevének nékie szabadé egy embernek el botsátani a feleségit valamely ókból. errekérdé töllök hogy mit parantsol ez iránt atörvény, ökk mondák néki. hogy mojses meg engedi hogy el botsásák az aszonyt. és levelet adgyanak néki. jésus pedig el kezdvén. aházaságnak kezdetin. a melyet az Isten maga rendelte volt. elejekben adá. hogy a férfiu, és az aszony. a házaságban oly igen meg egyesülnének, hogy az után öket ugy kel tekénteni. mint egy testet, azért. az ember elne válasza azt, amit az Isten esze szerzet. ök pediglen. tsak a mojses engedelmét erösiték. de ö felelé nékik, hogy mojses tsak az ö sziveknek keménységiért engedte volna azt meg nékik. és hogy eleinte fogvást. anem ugy volt és hogy a ki elhadgya feleségit, hanem ha aparáznaságért, és mást veszen. hazaság törésben esik, és ha valaki olyan aszonyt veszen el, a kit más el hagyot. az olyan is házaság törö lészen,. atanitványi ez iránt ujab kerdéseket tevének néki, de ugyan azont felelé nékik, akik azt hozák azokbol ki, hogy nem volna tehát hasznos aházaság. erre mondá nekik. hogy vannak olyanok, kik természet szerént valo tehetetlenek. meg mások. olyanok. akiket erövel tették tehetetleneké, meg ollyanok vannak., akik magokot tellyeségel meg tartaztattyák aházaságtol. a menyeknek országáért. és mint hogy ezt nem minden követheti, ezel végezé beszédit. aki meg foghattya ezeket, fogja meg.


 Egy más alkalmatoságal., a farisaeusok. kik a messiást várták, és akik azt tartották. hogy a messiás az ö országokban. nagy pompával, és fényeségel fog uralkodni, és hogy nagyob ditsöségben lészen az egész királyoknál. azt kérdék tölle, hogy mikor jöne el az Isten országa? azt felelé nekik. hogy a nem ugy jöne el, hogy valaki láthasa. és az az ország nem tsak egy különös helyt foglalna el. de a már el jött, és bennek vagyon. tudni illik. hogy az Isten országa lelki ország., és az az ország a szivben vagyon. az igasság, és a szeretet által., az után mondá atanitványinak, hogy el jö még az az idö,. amelyben kivánnák hatsak egy napig is az ö jelen valo lételit., és azt meg nem láthattyák., meg mászor, ugy fog el jöni valamint egy villámlás. de elöbször sokat kelletnék néki szenvedni, és meg vettetni a sidoktol, valamint noé idejében hogy az emberek ettek, ittak, és meg házasodtanak., nem gondolkodván az özön vizröl. amely egy szers mind el lepé öket, és el veszté, és valamely hirtelenségel. a menyei tüz el boritá a sodoma lakosit., ezen szerént fog eljöni az embernek fia. azon  idöben tsak a szaladásrol kel gondolkodni. nem tekintvén hátra, és meg kel emlékezni. alóth feleségéröl., aki is hatra tekintvén. az angyal parantsolattya ellen. só bálványá változék.

Arrais oktatá öket, hogy meg ne szünnyenek a szüntelen valo imádságtol., és hogy meg mutassa nékik mitsoda hasznos. a mindenkori álhatatosan valo imádság. egy özvegy aszonynak példáját adá elejekben. akinek egy Istentelen birohoz kelleték folyamodni. hogy igasságot tegyen néki, aki tsak halogatá az igasság tételt. de végtire az aszony addig sürgeté. hogy igasságot tett néki. ezen példával. elejekben adá, hogy az Isten igasságos lévén, el nem mulattya meg halgatni. választatit. akik. szüntelen hiják segittségit. és meg szabadittya öket. nyomoruságokbol. de mint hogy az hitt. amely oly szükséges. a szüntelen valo imádsághoz olyan ritka, mint egy tsndálkozva mondá nékik. a midön az ember fia el fog jöni, gondollyátoké hogy hitet fog találni eföldön.?


 Hogy pediglen. némelyeknek meg alázza kevélységeket, akik magokot igazaknak tarták lenni, és akik ezt hamisan el hitetvén magokal, másokhoz utálásal, és meg vetésel valának. ezen példa beszédet mondá nékik. két ember mene fel a templomban hogy imádkoznának, az egyike farisaeus, a másika publikanus vala, az elsö fent álva. eszerént imádkozik vala magában. Istenem. hálákot adok néked hogy olyan nem vagyok mint más emberek, akik lopok, igasságtalanok, paráznák, és nem olyan mint e publikánus is, én kétszer böjtölök egy hetben. és mindenemböl atizedet ki adom. ellenben pedig a publikánus távul álván, a szemeit sem méri vala az égre fel emelni, hanem a melyét vervén. mondgya vala, Istenem légy kegyelmes nékem bünösnek, azt mondom néktek mondá Jesus, hogy ez az utolso meg igazulást vett, de nem amásika. mivel a ki magát fel magasztallya, meg aláztatik. és a ki magát meg aláza, fel magasztaltatik.


 Azon idöben. egy néhány gyermekeket vivének eleiben, kérvén arra, hogy tégye reájok kezeit, és hogy imádkozék érettek. atanitványok. pedig kemény szokal, és fenyegetésel illeték azokot. a kik eleiben vivék agyermekeket. de jesus azért meg neheztelvén reájok.. meg feddé öket, és parantsolá nékik, hogy hagynák hozája meni azokot akis gyermekeket. mivel. az Isten országa. a kisdedeké volna, és hogy tsak azok mennek oda, akik kisdedeké lésznek, az az, alázatosoká. oktatván minket a lelki gyermekségre, a mely a szent együgyüségböl, és a valoságos alázatoságbol áll, az után meg ölelé azokot a gyermekeket, és meg áldván öket. reájok tévén kezeit, el indula arol. a helyröl. 


 A midön utban volna. egy nevezetes. és gazdag iffiu. hozája menvén le borula elötte. és mondá, jó mester, mi jótt tselekedgyem. hogy el nyerhesem az örök életet.? jésus felelé néki, miért mondasz engem jónak.? tsak épen az Isten jó egyedül. az az, hogy tsak az Isten jó maga által. ö lévén kut feje ajoságnak, ö is atekélletes joság. mivel valami jó vagyon ateremtett állatokban. a mind az Istennek véghetetlen joságátol vette eredetét, és attol származot, Ez az Iffiu akristusban. tsak. az emberi joságot Ditsérte. és ugy tettzik, hogy az Isten fia azért nem akarta. hogy jo mesternek neveze, és azért felelte néki hogy tsak az Isten jó, hogy öbenne Isteni, és örökös joságot üsmérjen. az után felelé kérdésire. hogy az örök élet el nyerésire, szükséges meg tartani aparantsolatokot. és mivel hogy ez az iffiu azt kérdé hogy melyek volnának azok aparantsolatok. mondá néki. tudod mit hágy a törvény. ne öly, ne paráználkodgyál. ne lopj. hamis tanu bizonyságot ne szoly, senkit meg ne tsaly, tisztellyed, atyádot, anyádot. és szeresed felebarátodot. mint magadot. felelé az iffiu, mind ezeket meg tartottam iffiuságomtol. fogvást. mi vagyon még nékem hátra. Jésus akoron rea vetvén szemeit, szeretni kezdé ötet. de ez a szeretet meg nem gátolá. hogy olyan igazságra ne tanitaná. a melynek ö nem engedelmeskedék. mivel azt mondá néki, ha tekélletes akarsz lenni, még egy dolog vagyon hátra, eredgy ad el mindenedet. osztogasd el aszegényeknek, és kintsed lészen menyekben. az után jöj el. kövess. engemet. de ez az ur. akinek sok joszága vala, nem adhatván magát arra. hogy ezt a tanátsot kövesse, el hagyván mindenét., onnét el mene nagy szomoruan. jésus látván szomoruságát. mondá a tanitványinak, bizonyal mondom néktek, hogy igen nehéz egy gazdagnak a menyeknek országában bé menni, és mint hogy ök ezen igen kezdének tsudálkozni, ismét ezeket kezdé nékik mondani, fiaim. mitsoda nehéz, meny országban menni azoknak, akik gazdagságokban biznak, sokal könyeb volna a tevének a tö fokán által menni, ezekre a beszédekre az apostolok jobban el álmélkodának, és egy mástol kezdék kérdeni, hát kinek lehet üdvezülni,? de jésus nagy biztatásal. és vigasztalásal. elejekben adá. hogy a mi lehetetlen. az embereknek, a lehetö az Isten elött.

Akoron kezdé péter mondani, látod, hogy mi mindeneket el hagytunk, és hogy tégedet követtünk, mitsoda jutalmat veszünk hát mi azért.? jésus felelé néki, hogy a fel támadásnak napján. a midön az ember fia az ö ditsöségének székiben ül. ök is véle együt székekben ülvén. itélni fogják. az izraelnek egész népit. azt is hozája adá, hogy nem tsak ök. hanem mind azok is. akik öérette., és az ö évangyéliumáért el hagyák házakot. szüléjeket. és joszágokot, azok száz anyit vesznek. ez eletben. amásikában pedig az örök életet birják, ezt igy lehet érteni, hogy az Isten aki meg jutalmaztattya. választatit amás életben, ebben sem vonnya el töllök vigasztalását. hogy öket meg segittse nyomoruságokban. és rendelni fóg nékik olyanokot. a kik a felebaráti szeretetnek köteleségit követvén. atyok fia helyet lésznek, és a mit ö érette el hagytanak. vagy vesztettenek, mást fognak adni helyében.


 Az apostoloknak, nem lehete hogy ne tsudálkoztanak. volna akristus igéretin. hogy öket székekben ültetvén. ök fogják meg itélni anemzeteket. mivel azt jól tudták. hogy ök igen alá valo renden lévök. a sidok közöt. ugy is tettzik mint ha az Isten fia. ezen okra valo nézve hozta volna nékik elö. amit már mas alkalmatoságal meg mondotta volt nékik. hogy sokan azok közül a kik elsök voltak. utolsoká lésznek, és hogy sokan azok közül. a kik utolsok voltak, elsöké lésznek. hogy pediglen vélek jobban meg értethesse. ezt az igazságot. egy példa beszédet ada elejekben, mondván, hogy amenyeknek országa olyan. mint egy olyan ember, aki meg alkuván regel amunkásokal. a szöllöjiben küldé öket dolgozni, az után meg másokot is külde oda. kilentz orakor, délben, három orakor. és nap le mente elött egy orával, meg igérvén nékik a fizetést, estve pediglen amunkásokot esze hivatván. aleg utolsokon kezdé el a fizetést, hasonlo fizetést ada nékik. mint amelyet igért volt azoknak akikel meg alkudot volt regel. ezek pedig azt gondolták. hogy ök több fizetést fognak venni mint atöbbi. azért zugolodni is kezdének, hogy tsak az alku szerént fizetnének nékik, de a gazda, elejekben adá. hogy semmi igasságtalanságot vélek nem tselekeszik. mivel azt meg fizeti nékik a miben alkudot vélek, és hogy ö annyit adhat atöbbinek, a menyi néki tettzik. ugyan eszerént is, mondá az Isten fia, hogy az utolsok. elsöké lésznek, és az elsök utolsoká mert sokan vannak ahivatalosok, de kevesen aválasztottak. böveb magyarázatot. nem ada ennek a példa beszednek, a melyet a szent atyák az anyaszent egy házra magyarázák. a mely az Isten országa. és az a szöllö. a melyben hija az embereket, hogy ótt el nyerhesék. szentül valo életekel. azt a jutalmat. amelyet nékik igér, ajutalom pedig nem más, hanem önnön maga az Isten. némellyek világ kezdetekor mentenek abban a szölöben, mások. az idöknek közepette, a saeculumoknak. a végin fognak még mások abban menni. vannak olyanok. a kik jól kezdik még gyermekségekben. mások iffiu korokban. némellyek idöseb korokban. és vannak olyanok, akik halálok elött. valamivel térnek meg, mind azon által. az Istennek josága olyan nagy, hogy mindnyájan a menyekben bé mennek, és jutalmát veszik, meg térésektöl fogva. valo jó tselekedeteknek. de igen kel. figyelmezni ezekre a szokra. hogy sokan vannak ahivatalosok. de kevesen aválasztottak, azért. hogy mi tsak azal meg ne elégedgyünk. hogy az anyaszent egy 
 házban vagyunk. hanem még azon is erölködgyünk, szent péter tanitása szerént. hogy a jó tselekedetekel. bizonyosá tegyük. hivatalunkot, és választásunkot, és hogy meg érdemelhesük. azt az országot. a melyet meg igérték. a választataknak.


 Az alat, amég e szerént oktattya vala jésus a tanitványit. ajordánon tul. martha, és maria ezen két egy testvér atyafi., akikröl ide fellyeb mar beszélettünk. tudtára adák nekie abátyoknak lázárnak betegségit. meg izenvén neki ezen kevés szokal., uram akit szeretz beteg, a mint is hogy. az ur. igen szerette. ezt a három személyt. és amidön meg hallá ezt a hirt, mondá. az a betegség nem halálra valo. az tsak arra vagyon. hogy az Istennek ditsöségire legyen., és hogy az Istennek fia, azért ditsöitessék. ugyan azon helyben maradván még két napig. az után mondá atanitványinak, térjünk viszá judéában.. mivel bethánia. a lázár lako helye, judéában volt. mint egy három fertály mély földnire jérusálemtöl.

A tanitványok mondák neki, mester alig vagyon egy nehány napja. hogy a sidok meg akarának kövezni, és még is közikben akarsz viszá térni,? elejekben adá feleletével., hogy addig kelletnék végben vinni szolgálattyát, a még annak ideje volna, az után, mondá, hogy lázár. a mi barátunk aluszik. de el mégyek fel költeni ötet. a tanitványok. ezt betü szerént értvén. mondák néki, uram, ha aluszik meg gyógyul. de világosan meg mondá nékik. hogy lázár meg holt volna. és hogy örülne azon ö érettek, hogy az ö halálan jelen nem volt. azért hogy a tsuda tétel. a melyet fog tenni. meg erösittse és nevellye az ö hiteket. thamás, egy a tizen kettö közül látván hogy a mestere. tellyeségel viszá akarna térni judéában, mondá atöbinek. menyünk el mi is. halyunk meg véle együt

Jesus pedig bethániában négy napal érkezék az után. hogy lázárt el temették volt. oda pediglen sok sidok gyülekeztek vala, hogy vigasztalnák márthát, és máriát, martha meg tudván, hogy jesus tsak hamar oda érkeznék., a városon kivül eleiben mene. és mondá neki, uram, ha itt lettél volna, abatyám meg nem holt volna, de én azt tudom. hogy az. Isten néked meg adgya mind azt, valamit tölle fogsz. kérni. Jésus felelé néki, a te batyád fel támad, tudom uram mondá néki. hogy fel támad az utolso napon. jesus mondá neki, én vagyok a feltámadás, és az élet. a ki en bennem hiszen. ha szinte meg hal is. élni fog, és minden valaki éll. és én bennem hiszen, soha meg nem hall. hiszedé ezeket, hiszem uram. felelé martha, hogy te vagy a kristus. az élö Istennek fia. aki evilágra jöttél.

Ezeket mondván, el mene és el hivá mariát és tudtára adá titkon. hogy a mester ót volna. és ötet hivatná. maria nagy siettségel fel kelvén avároson kivül jésus eleiben mene. ugyan azon helyre. ahol mártha elöl találta volt,. asidok akik. máriával valának. amidön. fel kele hogy Jésus eleiben menyen. látván nagy siettségel valo ki menetelit aházbol, ök is fel kelvén utánna menének. gondolván. hogy talám mária abáttya temetö helyére ment volna siratni

Mihent maria. Jésus eleiben érkezék. a lábaihoz borula és mondá sirva, uram ha itt lettél volna. a bátyám meg nem holt volna., jésus látván ötet sirni, és a sidokot kik véle valának. meg busula magában. és magát fel háborittá. az az, hogy magában. akaratal valo szomoruságot és keserüséget inditot. külsö képen, ugyan azon jelekel, a melyek. az emberekben. akarattyok ellen valo haboruságot, és indulatot okoznak, az után kérdé hogy hová tették aholt testet. mondák néki. uram jere, és nézd meg, oda mene sirva, azt látván asidok, mondák, láttyátoké mint szerette. némellyek meg mondák, nem tehetet volnaé arrol. hogy meg ne halyon,? ha a vakon születetnek a látást meg adta, jésus nagy szomoruságot mutatván. a temetö helyre érkezék, a mely köböl faragot barlang lévén. az ajtaját. kövel zárták bé, jesus parantsolá. hogy vennék el azt a követ, arra mondá mártha, hogy talám már a test meg szagosodot. mivel már négy naptol fogvást tették oda, a kristus pedig felelé néki, nem mondottamé meg néked, hogy ha hisz, meg látod az Isten ditsöségit.? a követ hogy el vevék a koporsorol, jésus fel emelvén szemeit mondá ezeket, Atyám hálákot adok néked. hogy engemet meg halgattál, én azt tudom hogy mindenkor meg is halgatz engem, de ezt a jelen valo népért mondom, azért hogy hígyék el azt. hogy te küldöttél el engemet, ezeket el végezvén, fel szoval kiáltá. lázár gyere ki. a holt fel elevenedvén. fel kele. és ki mene. a kezei, és alábai meg lévén kötözve. a melyeket meg oldatá jésus. az tanitványival, sokan a sidok közül. kik márthához. és máriához jöttek vala, látván ezt a nagy tsudát. jésusban hivének


 Mind azon által valának meg olyanok., kik meg vivék mind ezeket a farisaeusoknak, ajésus halálos ellenséginek. akik is azonal. tanátsot tartának. az áldozo papokal, a kik is mondának. mit tselekeszünk mi, az az ember. sok tsudákot tészen, ha mi azt ugy hagyuk, mindenek hinni fognak benne, és a romaiak reánk jönek. és el pusztittyák városunkot, és nemzetünket. kaifás aki abban az esztendöben fö pap vala., mondá nékik, ti semmit nem tudtok adologhoz, és meg nem visgályátok., hogy hasznos egy embernek meg halni a népért, hogy az egész nemzetünk elne veszen, eszerént mutatá ki ez a nyomorult, ajésus ellen valo gyülölségit, de az Isten ezt az ö mondását. az egész emberi nemzetnek váltságára forditá. és meg tisztelé apapi rendet., ennek az áldozó papnak szemelyében. meg jövendölvén az ö szája által az üdvezitönek halálát., hogy meg válttsa nem tsak a sidokot, hanem még hogy esze gyüttse az Isten fiait. az anyaszent egy házában. azonban pedig a farisaeusok. és apapok. tsak arrol gondolkodának az után. hogy mitsoda modal ölethessék meg jésust. és meg parantsolák. hogy ha valaki tudgya hogy hol volna. adná tudtokra nékik, hogy had fogatassák meg. de mint hogy az ö orája még el nem jöt volt. és noha nem volt mesze töllök, de még egy kevés ideig elvoná magát elölök, nem mutatván meg magát közönségesen. de sött még a puszta mellé. egy ephrem nevü városban mene. a hol a tanitványival marada.


 A husvétnak innepe közel lévén. ugyan ebben az innepben is kelletet a kristusnak elvégezni az ö életének fel áldozattya által. ami üdveségünknek nagy munkáját., ezen okra valo nézve. a halálra készüle, és jérusálem felé vevé uttyát. nagy bátorságal, meg mutatván azal, hogy tellyeségel. el végezte volna magában. az emberekért valo halálát., samarián akarván által menni, valamely város mellé érkezék, ahol nem akarák ötet bé fogadni, mert észre vevék. hogy jérusalemben akarna menni az inepekre., igen nagy vetekedés volt az iránt a samaritánusok, és asidok közöt. hogy mitsoda helyen kelletnék imádni az Istent. a samaritánusok azt tartották, hogy a garisim hegyén. a sidok pedig. a jérusalemi templomban., a meg lehet. hogy azon város lakosi. azért nem fogadák bé jésust, mert nem hozájok, hanem másuvá akart menni az innepekre; a Zebedeus két fia. jakab, és jános. látván hogy mitsoda gyalázatosan bánnak mesterekel. mondák néki. uram akarodé. hogy parantsollyuk. a menyei tüznek. le szállani reájok. és hogy öket semmivé tégye? de az Isten fia meg akarván nékünk mutatni, hogy az ö valoságos tanitvánnyinak, felebaráti szeretöknek, és nem boszu álloknak kell lenni, hozájok fordulván. eszerént inté öket, nem tudgyátok még azt hogy ki lelkei vagytok, az embernek fia nem azért jött el, hogy az embereket el.  veszese, hanem hogy öket meg tarttsa, az után más kastélyban menének.


 A mely nagy bátorságot mutata az Isten fia. olyan nem vala az apostolinak szivében. söt még álmélkodásal, és rettegésel követik vala ötet. különösön vévén öket. mondá nékik, mi jérusálemben menyünk, a hol bé fog tellyesedni minda, valamit irtak aproféták az embernek fiárol, mivel a papi fejdelmeknek, és atörvény tudoknak. keziben adatik., a kik halálra fogják itélni, a pogányok. keziben adgyák ötet, hogy bestelenségel, és tsufságal. illesék, meg ostorozák, és fel feszittsék. és harmad napján fel. fog támadni, de atanitványok. ezeket meg nem foghaták. noha már harmadikszor jövendölte volna meg nékik a maga halálát. és az Évangyélium azt mondgya. hogy ennek abeszédnek értelme elöttök el volt rejtve. és hogy azt meg nem értették.


 Azon idöben. Salomé. a Zebedeus felesége, az ö két fiaival. jakabal. és jánosal. a Jesus lábaihoz borula. és imádá ötet. jésus pedig kérdé tölle hogy mit akarna, a ki is felelé. parantsollyad. hogy az én két fiam, ate országodban. egyik a te jóbb kezed felöl. a másika a te bal kezed felöl üllyenek. jésus nem felele az aszszonynak., hanem mondá a fiainak. akik okai valának. ezen kérésnek. nem tudgyátok mit kértek. meg ihattyatoké a pohárt, a melyet en meg iszom. avagy akereszttségel. melyel én meg keresztelkedem. meg keresztelkedhetteké.? apoharon. és akereszttségen. a halálát érté. azért is kérdé ezen két tanitványtol. hogy ha követhetiké ötet szenvedésiben? akik is felelék. hogy követhetik. jésus mondá nékik., hogy a pohárában. reszesülnek, de a mi az országában lévö elsö helyeket illeti, azok, tsak azoké lésznek, akiknek az attya fogja adni. mint ha azt akarta volna mondani a szent atyák magyarázattya szerént. azt ne gondollyátok. hogy én emberi tekintetböl. és indulatbol. adgyam valakinek országomot, a tsak azokot illeti. a kiknek az atyám rendelte, azt pedig azoknak rendelte, akik jó életekel, és szenvedésekel. meg érdemlik, viaskodgyatok tehat, és legyetek gyözedelmesek., és el veszitek ajutalmat. mely agyözedelmeseknek rendeltetett.

Ezen két apostolnak. nagyra vágyásokon, atöbb apostolok igen boszonkodának, akristus pedig üsmervén az ö sziveket., és meg akarván öket gyogyitani abbol a kevélységböl, a mely némelyeket közüllök nagyra vágyoká. és másokot irigyeké tenné, magához hivá öket, és elejekben adá. hogy nem kel nekik avilági fejdelmeket. és urakot követni, kik másokon akarnak uralkodni. hanem a ki közüllök elsö akar lenni. a szolgája légyen mindenikének, valamint az ember fia. aki nem azért jött el hogy szolgállyák, hanem hogy szolgállyon. és hogy halálával meg válttsa a lelkeket.


 Jésus követvén a maga uttyát. jérikoban érkezék. vala pedig ebben avárosban. egy gazdag Zakaeus nevü ember. aki is feje volt a publicánusoknak. ez igen ohajtotta látni Jésust, de a sok nép közöt nem láthatta. mert maga kis termetü volt. nagy siettségel. elöre mene. és az útt mellet, egy fige fára fel mene. hogy jobban meg láthassa. a mint is hogy jésus azon menvén el, és a szemeit fel emelvén. meg látá Zakaéust, akinek mondá. sies le szállani. mivel ma nálad lészen szállásom., a ki is mindgyárt le szálván. nagy örömel. fogadá házához, azonban pedig mások zugolodva mondák. egy bünös publicanushoz ment szállani. de jésus meg mutatá a publicanus szivének. tsudálatosan valo meg változásán. hogy ugy ment mint egy orvos a betegnek házához. hogy meg gyogyittsa, mivel zakaeus eleiben menvén. mondá. uram, joszágomnak felét a szegényeknek osztogatom. és ha valamiben meg kárositottam valakit. négy anyit adok helyében néki, jésus felelé néki. ma lett üdvesége ennek aháznak., és mondá az után. noha Zakaeust a sidok ugy tekintették. mint idegent. és pogányt, mind azon által, a hit által. ábrahám fiává let ugy valamint ökk.


 Mind azok, akik jelen valának, figyelmeteségel halgattyák vala Jesust, és mint hogy nem mesze volt jérusalemtöl, a sidok azt gondolák. hogy a messiásnak ditsöségel valo uralkodása. olyan formában amint ök magokban gondolták lenni. tsak rövid idö alat ki fog tettzeni, gondolván talám azt is. hogy ugyan azon uttyában, és a husvétti innepek alkalmatoságával, akarna az Isten fia királyi székiben ülni. és fel állitani azt az országot a melyröl anyiszor tett volna emlékezetet. jésus pedig üsmervén. gondolattyokot, ezen példa beszédel, helyteleneké tévé. Egy hatalmas nemes ember mesze földre akarván menni. hogy ótt országot nyerjen magának. elé hivatá szolgait., és mindenikének egy aránsu számu pénzt ada. hogy azal kereskedgyenek a még viszá térne, a hazája béliek pedig gyülölvén ötet, utánna küldének. és meg izenék néki. hogy nem akarnák ötet kirátyoknak üsmérni. idövel viszá térvén. számot kére szolgaitol. apénzröl melyet kezekben adot volt., vala egy közöttök, a ki tiz anyit nyert. meg más a ki ött anyit, az elsönek jutalomul. tiz várost ada hatalma alá, a másodikának ötött, találkozék meg olyan közöttök aki el rejtette volt a pénzit. és nem adta volt a kereskedésre., mondván. hogy tartot az ura keménységétöl. azért nem mérte szerentséltetni apénzit, de az ura nem hagyá jová tselekedetit., el vevé tölle pénzit, és annak adá a melyik leg többet nyert volt, a mi pedig azokot illeti, akik nem akarák királyoknak üsmérni, azokot mind maga elött meg öleté. ennek apélda beszédnek magyarázattyát nem láttyuk az Évangyéliumban. de mint hogy tudgyuk mi okra valo nézve. mondá jesus. ezt a példa beszédet, ugy tettzik. hogy természet szerént. el mondhattyuk hogy ö az a király akiröl beszél., ö amenyekben fel ment, és ditsöségel. fóg el jöni. hogy meg itéllye. az eleveneket és a holtakot, ö az embereknek kegyelmit el osztogattya. hogy azal. jól élvén, azt meg szaporittsák a midön el fog jöni, három féle személyeket talál, némelyek akik jól éltek avett kegyelemel., és ezeknek még nagyobakot ád, mások. akik azal nem éltenek, és azoktol. el veszi a mit nékik adot volt. és végtire meg olyanok. akik ellene fel tamadtanak. és parantsolatinak nem akartak engedelmeskedni, illyenek a hitetlenek. és az Istentelenek. de föképen a sidok. kik maga népe lévén. mind azon által. ök támadának az anyaszent egy házának fel állitása ellen., és azért is büntette meg öket.


 Jésus ki menvén jérikóból nagy sereg követé ötet, egy timaéus névü vak. az útt széllyin ülvén. alamisnát kért az utozoktól, halván pedig hogy sokaság menne ótt el, kérdezkedni kezdék, mondák néki hogy Jesus menne ótt el, ö mindgyárt egy más társával együt. kiáltani kezdé. jésus dávidnak fia könyörüly rajtam. azok pedig a kik Jesusal valának. keményen kezdék inteni hogy halgatna., de ö még annál inkáb kezdé kiáltani. ugy hasonlo képen atársa is. Dávid fia könyörüly rajtam. jésus meg álván, parantsolá hogy eleiben hinák., és mindgyárt némellyek kezdék a vaknak mondani. légy jó reménségben. kely fel. tégedet hiv. avak. levetvén köpenyegét., fel kele. és atársával jésus eleiben mene., aki is kérdé töllök mit akartok, hogy tselekedgyem érettetek? uram, mondák neki avakok, tselekedgyed had lássunk. jésus meg könyörülvén rajtok. meg illeté az ö szemeket, és azonal aszemek meg világositaték, és követni kezdék ötet. ditsöitvén az Istent a népel együt. a ki jelen volt ezen atsudán.


 Jésus pedig közelgetvén Jérusalemhez, az innepek elött hat napal. bethaniában érkezék, a hol fel támasztotta vala lázárt, ót vatsorát készitének néki apoklos simon házánál, mártha az asztalnál szolgált. lázár pedig az asztalnál ült, a midön vatsorálnának. mária. oda menvén. alabástrombol valo edényböl. drága spikinárd olajat önte a jésus lábaira., az után hajával meg. törölgeté. és el törvén az edényt, a fejére hinté. és annak adrága kenetnek az illattya aházat bé tölté, erre az apostolok, de fö képen judás iskáriotes, igen kezdének zugolodni, ez az utolso kezdé mondani. hogy el adhatták volna azt a kenetet három száz pénzen., (ugy mint hatvan négy forinton:) és azt a pénzt a szegényeknek osztogatni. ezeket, az évangyélium szerént, nem azért mondá hogy a szegényekel gondolt volna. hanem azért mert lópó volt., és mint hogy nála álot apénz amelyet a kristus szükségire. és a szegényeknek adtanak. örömest a kezihez akarta volna venni akenetnek az árrát, hogy abbol félre tegyen el magának, De jesus párttyát fogá mariának. és mondá azoknak akik zugolodának ellene., hogy igen jót tselekedet volna. mivel. még elöre. az ö temetésire kente volna meg testét. a mi pedig a szegényeket illeti, szegényeket mindenkor találnak, akiket meg segithetik. de ö maga nem lészen mindenkoron ö vélek. hogy hozája valo köteleségeket. és szereteteket. hozája meg mutathassák., a mária tselekedete. pedig meg tudodik mindenüt, valahol az Évangyélium fog prédikaltatni, azonban pedig ajésus bethániában valo érkezésit meg tudák jérusalemben. és sokan a sidok közül oda menének hogy láthatnák ötet, és lázárt akit fel támasztot volt. apapi fejedelmek pedig el végezték vala. hogy meg ölesék lázárt, mivel azö fel támadásáért, sokan hisznek vala az Isten fiában.


NEGYEDIK KÖNYV.
Hogy mit tselekedet jésus. jérusálemben, gyözedelmesen 
bé menetelétöl fogvást menyben meneteléig. 


 Más nap Jésus bethániából meg indula, és a midön közel lett volna betfágé kastélyához. mely az olaj fák hegye mellet vagyon mint egy hat száz lépésnire jérusálemtöl,. mondá két tanitványinak, menyetek akastélyban mely elötetek vagyon. ót fogtok találni egy meg kötöt szamarat, vemhével együt, ódgyátok meg azt, és hozátok el nékem, és ha a szamárnak gazdája azt fogja tölletek kérdeni. hogy mit akartok véle, mondgyátok hogy az urnak szüksége vagyon reá, és nem fogja ellenzeni, atanitványok engedelmeskedvén parantsolattyának, ugy találák adolgot amint meg mondotta vala nékik. és hozája vivék a szamarat. vemhével együt, azonban pedig anép mely az innepre gyülekezet vala jérusalemben. és a mely meg tudta volt. a lázár fel támadását. ajelen lévö bizonyságoktol., hogy meg hallá hogy jésus is abban anagy városban érkeznék. pálma fa agakot tördele, és nagy seregel eleiben mene. kiáltván hosánna, az az, üdveség és ditsöség. Áldot légyen az Izraelnek királya. aki az ur nevében jö, atanitványok a szamára teritvén ruhájokot, jésus reája üle., és illyen gyözedelmesen mene bé avárosban. hogy 
 bé tellyesittené a Zakariás jövendölésit. ne fély sionak leánya. ihon jő ate királyod hozád szeliden. ülvén a szamárnak vemhén. a sok számtalan népis az utra teritti vala ruhájokot, és meg sokan. agakot hánynak vala az uttra, a midön már közelitene avároshoz. atanitványok látván mestereknek ditsöséges voltát. nagy örömökben fel szoval kezdék az Istent ditsérni. mondván. áldot légyen akirály. aki az urnak nevében jö, békeség. és ditsöség amagoságban. az egész nép, mind az, aki jésus elött ment, mind a ki kisérte. hasonlo kiáltásal volt., és mindenek tsak azt kiáltották. hosánna. ditsöség a David fiának., légyen áldot az, aki az urnak nevében jött el. áldot ami atyánknak dávidnak el jött országa. hosánna amagoságban.


 A farisaeusok. mérgelödés nélkül nem nézheték azt. hogy oly nagy tiszteletet adnának egy olyan embernek akinek ök halálát keresik, és kezdék magok közöt mondani. mit nyertünk vele, ihon mindenek utánna futnak. de sött még vala olyan közüllök. a ki a sereg közöt lévén,. és nem titkolhatván el irigységel valo haragját. mondá. mester mondgyad hogy halgassanak atanidványid. jésus pedig az illyen irigyeket kénszeritté a halgatásra feleletivel, mondván. ha az ö tanitvanyi halgatnak. akövek kiáltozni fognak. végtire a város mellé érkezének, és jésus arra a nyomorult városra vetvén szemeit., amelynek elöre látá vétkit és veszedelmit., és rajta valo nagy szánakodásábol, sok köny hullatásokot ejte érette, és szomoruságaban. fel kiáltá oh ! ha meg üsmérted volna. leg aláb ezen a napon. mely néked adatot. azt, aki néked békeséget adhatot volna. ! de mind ezek el vannak rejtve elötted. és eljö az idö a melyben. ate ellenségid környül vésznek téged árkokal. környül fognak teged, és meg szorongatnak minden felöl ate köfalaidot földig le ronttyák, ate fiaidot mind le vágják. és el szélyesztik. és te benned nem hagynak. követ a köven, mert meg nem üsmérted az idöt amelyben az Isten meg látogatot. ezel meg mutatá, hogy a jérusálem el romlásáért valo keserüsége nagyob volt az örömnél amelyel látta hogy a nép fogadgya. örömel. amidön bé mene a sok nép közöt, az egész városban nagy zudulás vala. és ki ki kérdé egyik a másikátol. kitsoda ez? a nép mondá mindennek, hogy a Jésus volna, agaliléában valo názarethi proféta.


 A sidokon kivül, kik jérusalemben gyülekeztek vala ahusvéti innepre, valának még pogányok is. kik az Istent imádni mentenek volt oda az innepre. némellyek ezek közül. kivánták volna látni Jésust erre valo nézve. meg jelenték szándékjokot az apostolnak philepnek, aki is tudtára adá Andrásnak. és mind ketten. azt meg jelenték amestereknek. jésus pedíg ahoz készülvén, hogy meg érdemelye. halála által. apogányoknak válttságát. ugy, valamint a sidoknak. felelé ezen két apostolnak. hogy immár az orája el érkezet amelyben meg ditsöitesék. és valamint hogy a buza mag ugy hoz gyümölcsöt ha a földben vetik, és ha meg hal, ugy az ö halálának magja. böv aratásra lészen. a hivek., kik halálának  gyümölcsei lésznek., ö reája valo nézve. meg fogják utálni élettyeket. ezen avilágon hogy azt meg tarthassák. az örökös életre. és hogy a szolgálat, amelyel. követik mindenüt ahová mégyen. meg jutalmaztatik az örök ditsöségel. az után azö vigasztalásokra a haláltol valo irtozást akaratal fel indittá magában és mondá. az én lelkem fel háborodot. és mit mondgyak. Atyám szabadits meg mostanában. de azért jöttem ez orára, Atyám ditsoisd meg nevedet.

Azonal szozat hallaték az égböl mondván. meg is ditsöitettem. meg is ditsöitem, a kik jelen valának mondák. hogy a menydörgés volna, némellyek meg mondák, hogy az angyal beszéllene véle, de jesus mondá nékik, ez a szozat nem én érettem vagyon, hanem ti érettetek., hogy pediglen meg mutassa. mitsoda hasznot fog munkálodni. a kereszten valo halála. mondá. most itéltetik meg avilág. és most vettetik ki a világ fejdelme. (ugy mint az ördög). és a midön engemet fel fognak emelni a földtöl. mindeneket magamhoz vonszok. a sidok kérdék tölle. hogy lehesen a, hogy az ember fiának meg kellesék halni, holot az irás azt mondgya, hogy a kristusnak. örökösön meg kel maradni. és hogy kitsoda az az ember fia? felelé jésus nékik, mint hogy még egy kevés ideig a világoság vélek volna, járjanak abban a vilagoságban. és abban higyenek. az az, hogy higyenek ö benne., a még vélek volna.


 Ezen beszédi után el rejté magát. amelyek. az ö sziveket inkáb meg nem haták. valamint a tsuda tételek a melyeket tett volt elöttök, avakság meg környékezte volt az ö elméjeket., a mely Isaiás jövendölése szerént, nem engedte meg nékik hogy azt lássák, amit láttanak, és az ö szivek. oly igen kemény volt, hogy nem szenvedhette az orvoságot melyet nekik akartak adni, azt nem kel gondolni hogy a fö renden lévö sidok közül akristusban nem hittenek volna, hanem hogy nem mértenek vallást tenni rolla a farisaéusoktol., a kik az ö tanitványit. ki üzték a synagogákbol. ez igy lévén, azö félékenységek tsak attol volt, hogy inkáb szerették, az emberek ditsöségeket, mint sem az Istenét., tsak hejában kiálttya vala tehát jésus. az illyen féle személyeknek. hogy aki ö benne. hiszen, abban hiszen, aki ötet küldötte, hogy ö volna avilágra jött világoság. hogy kivenné a setéttségböl mind azokot, kik ö benne hinének, ha szinte azért jött volnais avilágra. hogy üdvezittsen. és nem azért. hogy itéllyen. mind azon által azok akik meg vetik az ö igéjit, meg itéltetnek az utolso napon azon ige szerént, mert ö magátol semmit nem mondot, és tsak azt tanitotta, a mit azö attya parantsolt hogy tanittsa.


 Mind ezeket lehet hogy a templomban mondá. mivel azt olvasuk szent márknál. hogy oda ment, és hogy estve viszá tére bethaniában. a tanitványival. másnap pedig regel visza tére jérusalemben., és éhséget érezvén magában, egy fige fa mellé mene mely az uthoz közel vala. hogy figét szedgyen. de mint hogy nem vala ideje a figenek. azon tsak levelet talála, erre valo nézve, meg átkozá a fige fát, mondván. hogy soha többé rajtad gyümölcs ne teremjen. és afa, azonal. el szárada, az átok nem azért volt, mondgyák a szent atyák, hogy vetkes lett volna. azért. mert nem hozot gyümölcsöt idején kivül. hanem hogy akristus meg akará mutatni az embereknek. arrol a fige fárol, hogy hasonlo képen keresi bennek ajó tselekedeteket, és hogy soha sem kel nékik gyümölcs nélkül leni, az ö gyümölcstelenségekért valo büntetés a lesz, hogy el hagyatasanak ugyan azon gyümölcstelenségre. ugy anyira, hogy nem követvén ajót a melyet követthették volna. ne követhessék többé azt a jót. a melyet tartoznának követni,


 Jésus jérusalemben érkezvén. atemplomban mene, ahol el nem szenvedheté. hogy abol a szent helyböl vásáros helyt tsinályanak, azért, ki is hajtá mind azokot akik árulnak, vagy vesznek vala., fel forditá a pénz váltok asztalit. és agalamb arusok székeit. és meg nem engedé. hogy valamely portékákot, által vigyenek a templomon. és hogy meg mutassa hogy miért tselekedné azt, mondá nékik. nintsené a meg irva, hogy az én házamot. minden nemzetek., imádság házának fogják nevezni, mind azon által ti azt a tolvajok barlangjává tettétek, az után. sok vakok, és bénnak menének eleiben. akiket mind meg gyogyittá.

A nép nagy tsudálkozásal nézé mind ezeket. de a papok, az irás tudok., és a fö renden lévö sidok. meg átalkodo szándékban valának ötet el veszteni, és arra olyan alkalmatoságot keresnek vala, hogy ne kellesék tartaniok anéptöl., a tsuda tételei, és a gyermekek kiáltási, kik a templomban kiálttyák vala. hozánna, ditsöség a dávid fiának, ezekért ök igen boszonkodának. nem is türheték hogy azt ki nemutassák. kérdvén tölle, hogy ha hallanáé hogy a gyermekek mit kiáltanak,? ö pedig gyalázattyokra meg mutatá nékik, hogy a mit ök oly igen 
 ellenzenének. a bé tellyesedésére volna az irásnak. mivel nem olvastátoké azt valaha a soltárokban. hogy a leg nagyob ditséretet. a kisdedek, és a tsetsemö szájokbol vetted.

Estve felé jérusalemböl kimene, és más nap regel viszá tére, az apostolok pedig tsudálkozásal nézik vala. a meg átkozot fige fát hogy egészen ki száradot volna. és péter mutatni kezdé néki. mondván. mester látodé hogy a fa a melyet meg átkoztál. egészen el száradot. ezen alkalmatoságal meg mutatá nékik, hogy mitsoda ereje vagyon az hitnek, és az imádságnak. mivel mondá nékik. hogy ha erös hitek volna az Istenben. nem tsak egy fige fával tselekedhetnék azt. de a hegyeket is helyekböl ki mozdithatnák, és hogy valamit kérnek az imádságokban. azt meg nyerik. tsak elsöben azon legyenek, hogy meg botsásák. az ellenek tett vétket. mivel a nélkül, az Isten sem botsáttya meg azö vétkeket.


 A templomban hogy bé mene. a népet kezdé oktatni. és annak hirdetni az évangyéliumot; azonban apapok, az irástudok, és aváros tisztei, oda érkezvén, azt kérdék tölle. hogy ki adot volna neki arra szabadságot hogy azt tselekedgye a mit tselekeszik.? mondá nékik jésus, énnekem is egy dolgot kel tölletek kerdenem. ha arra meg feleltek. én is meg felelek ati kérdéstekre. mondgyátok meg nékem hogy honnét valo volt ajános kereszttsége, menybölé, vagy az emberektöl. az az, ha Isteni rendelés volté, vagy emberi? ezen a kérdésen igen meg ütközének, mivel azt nem merék felelni hogy menyei lett volna, tartván attol hogy akristus azt ne kérdgye töllök.. hát miért nem hittetek néki, azt sem merék mondani hogy az a kereszttség emberi rendelés let volna, mivel anép, valoságos profétának tartván jánost. tartának attol. hogy meg ne köveze öket. erre valo nézve jobban szereték tsak azt felelni hogy nem tudgyák honnét valo volt. jésus is felelé nékik. én sem mondom meg tehát. hogy mitsoda hatalomal tselekeszem ezeket.

Azután egy nehány példa beszédeket monda azoknak a két szinüeknek, hogy meg mutassa nékik, mitsoda büntetést érdemlene. az ö igasságtalan gyülölségek. a melyel vannak hozája, és azö meg átalkodások, a melyel. meg vetik azigazságot, melyet nékik hirdet, az elsö példa beszédet egy olyan emberöl hozá elé. akinek két fia lévén, meg parantsolá nékik, hogy 
 mennének a szölöjiben dolgozni, az elsö felelé neki. hogy nem akarna oda menni, de magában szálván. meg báná mondását. és el mene dolgozni, amásodik pedig meg igéré hogy el menne, de el nem mene, jésus pedig kérdé a papoktol. és az irás tudoktol. hogy melyike a kettö közül. vitte volna végben. az attya parantsolattyát, akik is felelék hogy az elsö, jésus meg mutatá nekik, hogy az elsö jelenté apublikánusokot, és a bünösököt, kik penitentziát tartottanak a jános predikálása szerént, ök pediglen. mint hogy nem hittenek annak a szent elöljáronak, aki az igasságnak uttyában jött volt el hozájok, meg elöztetnek amenyeknek országában, azon rosz életü aszonyoktol., akiknek nem akarták követni meg téréseket.


 A második példa beszéd egy olyan emberöl volt, akinek mesze utra kelletvén menni, bérben adá a szöllöjét, és a midön a szüretnek ideje lett volna. el küldé a szolgait hogy fel vennek a szöllö mivesektöl. a mivel tartoznának. de ezek meg verék öket, és semmit nem adának nekik, másodszor meg több szolgait küldé hozájok, a kiket meg sebesitték és némelyeket. meg is ölének bennek, a gazda látván ezeket, gondolá hogy ha azegyetlen. egy szerelmes fiát küldené hozájok, talám tisztelettel lennének hozája, de mind más képen fordula adolog. mivel a szölö mivesek meg látván ötet. mondák egy más közöt, ihon vagyon az örökös, ölyük meg ötet, és miénk lesz az öröksége. meg fogák tehát ötet. ki veték aszöllöböl. és meg ölék. mit gondoltok tehát, kérdé Jésus töllök. hogy mint fog bánni a szölö ura. azokal. a mivesekel. a midön el fog jöni? némellyek felelék néki, hogy el fogja veszteni azokot a hamisakot., és olyanoknak adgya bérben a szöllöjét, a kik jobban meg fizetnek néki. jésus helyben hagyá ezt a feleletet. és mondá, hogy eszerént fognak vélek bánni. némellyek pedig észre vévén. hogy öket tekintené eza példa beszéd, mondák. néki. az Isten ne engedgye hogy ez igy legyen. az után Jésus reájok vetvén szemeit. mondá nékik, a kö, a melyet az épittök meg vetettek. az urnak, tsudálatosan valo hatalmábol. a szegeletnek. fejévé lett. hogy pediglen reájok szabja az egész példa beszédet. mondá nékik, mondom néktek az okáért, hogy az Istennek országa el vétetik ti tölletek. és olyan népnek adatik. aki annak gyümölcsét hoza, evaloságal. meg lett, mivel. a sidok., a kiknek a kristus adta volt szöllöjét, az az, törvényét, és anyaszent egy házát, és akik nem hogy jól éltek volna ezel anagy kegyelemel. de söt még meg ölték a profétákot, kik öket jora intették. és fel feszitették. az Istennek egy kedves fiát. azért már mostanában nem az ur népe, és az anyaszent egy ház. olyan pogányokból állitatot fel, akik annak elötte nem üsmerték az Istent minékünk kel tehát mostanában tanulnunk. azoknak nyomoruságokrol. a kiknek helyekben oltattunk. hozván bövséges gyümöltsöt, az az, hogy hiven járjunk mind abban. amit az Isten kiván mi töllünk. a papok, és atörvény tudok, jól észre vévék, hogy Jésus felölök beszéllene, igen nagy kivánságok is volt. hogy akor mindgyárt meg fogassák. de anéptöl tartának., és nagy szégyen valásal. kelleték nékik meg más példa beszédet hallani, a mely öket tekintette.


 Egy király menyegzöt hirdetvén a fiának, el küldé a szolgait, hogy hinák el a hivatalosokot, de mint hogy ezek nem akarának oda menni, más szolgákot külde utánnok, hogy sietessék öket, és adgyák nékik tudtokra, hogy minden készen volna. de ök ezel nem gondolván, némelyek közülök a majorjokban menének, némelyek a kereskedésre, és némelyek meg fogák a szolgákot, gyalázatosan bánának vélek, és meg is ölék., a király hogy meg hallotta volna ezeket, meg haraguvék, és hadat külde ellenek. hogy meg ölnék öket, és városokot fel égetnék. azoknak pedig helyében, a menyegzöre hivatá mind azokot, a kiket az uttzákon találának. az után a menyegzös házban mene. hogy lássa mind azokot. kik az asztalnál ülnének, és egy embert látván atöbbi közöt. akinek nem vala menyegzöi ruhája, kérdé tölle hogy mért volna oda meni menyegzöi ruha nélkül, és meg köttetvén néki kezeit, és lábait. a setéttségre vetteté ötet, ahol tsak sirás. és fogaknak tsikorgatása lészen. jésus el végezvén ezt a példa beszédet mondá, sokan vannak a hivatalosok, de kevesen aválasztottak., azt könyü meg látni, hogy a sidokot, leg elöbször hitták volt, a király fia menyegzöjére. azaz, amenyeknek országára. a melyet akristus maga hirdette nékik, de ök meg vetették beszédit, és meg ölették ötet, az Isten hogy meg büntesse vétkeket, el pusztitatta országokot. és helyetek a pogányokot hitta anyaszent egy házában, akik ötet nem üsmerték., immár tsak azt kel meg látnunk, havagyoné menyegzöi ruhánk., tudni illik. Isteni szeretetünk. a melyet jelenti a fejér ruha, melyet adnak akereszttségkor, mivel ha nem volna, azon kel. igyekeznünk. hogy arra szert tehessünk. minek elötte a király el jöjjön meg visgálni kemény igasságal. mind azokot, akik az anyaszent egy házban vannak, hogy a pokolnak setéttségire vesse azokot, akik, azt gondollyák. hogy a nekik elegendö ha hivatalosok, és akik nem igyekeznek azon, hogy meg érdemelhesék jó élettyekel. a választottaknak meg igért jutalmat.


 A farisaéusoknak szintén anyi részek lévén ezekben apélda beszédekben. valamint másoknak, onnét el menének, fel tévén magokban. hogy el veszesék. azt, aki öket anyira meg szégyenittette, erre valo nézve, azt gondolák, hogy arra jóbb mód nem volna, mint ha meg foghatnák beszédiben. eszerént akarák végben vinni., jésushoz kűldének tehát. némelyeket atanitványok közül., akik olyan két szinuek valának valamint a mesterek, a hérodiánusokal együt ezek hihetö ahérodes tiszttyei valának, ezeket pedig azert küldék hozája, hogy valamit olyat. mondatassanak véle, a melyért a birák. keziben adhassák. ezek atsalárd követek hozája menvén, ezeket mondák néki. mester, tudgyuk hogy igaz vagy, és hogy minden személy válogatás nélkül az Isten utát tanitod igazságal., mond meg nékünk ez iránt valo gondolatodot, hogy ha szabadé nékünk adot fizetni a CSászárnak.? könyü ebböl meg látni, hogy az ö szándékok avolt. hogy a népel meg gyülöltessék. ha azt feleli hogy kel adot fizetni. mivel. a nép nehezen szenvedte a romaiak uralkodását, hogy ha pedig azt feleli hogy nem kel fizetni, akor ugy vádollyák bé, mint olyat. a ki a CSaszár ellen támadot. de jésus üsmervén az ö álnokságokot., mondá nékik. mutassatok nékem egy olyan pénzt. a mellyel az adot fizetik., a midön keziben volna a pénz, kérdé töllök, ki képe volna azon apénzen, mondák néki hogy a Császáré, adgyátok meg tehát. felelé nékik. a mi acsászáré, és az Istennek, ami az Istené. ezekre. nem hogy valamit felelhettenek volna. de söt még tsudálkozának rajta, és el menének szégyen vallásal.


 A midön ezek el hagyták volna, a sadducéusok járulának hozája, ugy mint olyan sidok. akik nem hitték a fel támadást, és kérdést tevének néki. a mojses törvényének. parantsolattyárol, a mely azt hagya., hogy a meg holtnak. az attya fia vegye el az özvegyét, ha gyermeket nem hagyot maga után. a sadduceusok azt gondolák ki, hogy ilyen formában. egy aszonyt hét atyafi vette volna el, de mind ahét meg halván. gyermeket nem hagyot maga után, azt kérdék tehát tölle. hogy a fel támadás után. melyike lenne. ahét közül az ö férje. azt felelé nékik, hogy nem értenék az irásoknak értelmét, se az Istennek hatalmát. mivel a házaság amely mostanában szükséges. hogy ahalando embereknek gyermekek lévén. azokot hagyhasák magok után. a más világon anem lészen szükséges, mivel ót nem lészen halál. és ót mindenek hasonlok lésznek az angyalokhoz, anyiban. hogy mindenek halhatatlanok lésznek. meg mutatá az után nékik az irásokbol., hogy az Isten elött ahalottak életben vannak, mivel még fel fogja támasztani öket, ez igy lévén, igen nagy tévelygésben volnának. az iránt. hogy a fel támadást tagadgyák, egy törveny tudo doktor. meg vallá hogy jól felelt volna. és azegész nép tsudálkozék az ö tudományán.


 Egy más irás tudo doktor. aki is farisaéus vala, látván. hogy miképen meg némitotta volna a sadduceusokot feleletével. hozája közelgete. és kisértésnek okáért, az kérdé tölle, hogy melyik volna, atörvényben. aleg elsöbb, és aleg nagyob parantsolat. azt felelé néki. hogy evolna. szeresed ate uradot Istenedet. tellyes szivedbol. telyes lelkedböl. telyes elmédböl, és minden erödböl. az után hozája tévé, hogy az második parantsolat hasonlo volna az elsöhöz, ugy mint. szeresed felebarátodot. mint önnön magadot. és hogy az egész törvény, és a proféták ebben akét parantsolatban foglaltatnak. a farisaeus igen ditséré ajesus feleletét. és meg vallá. hogy igen jol tselekeszi nagyobra betsülni mindeneknél. egy olyan szeretetet, a mely sokal nagyob az áldozatoknál; az Isten fia is meg ditséré ennek a doktornak okoságát. és mondá hogy nem volna mesze, az Isten országátol.

Senki ezután nem mére kérdést tenni jésustól. de ö maga tett a farisaéusoknak, és együt látván öket atemplomban. kérdé töllök, mit mondotok a kristusrol., és mit gondoltok, hogy ki fia légyen a ? felelék neki hogy a Dávid fia volna, de ö a soltárbol. ezeket mondá nékik, az ur 
 mondá az én uramnak, üly az én jobomra. hogy lehet tehát a david fia. kérdé töllök. mivel maga Dávid. a szent lélek sugarlásábol. maga urának nevezi. erre a kérdésre ök meg nem felelhetének, mivel nem akarván. Istennek üsmérni akristust, azt nem tudták, hogy ugy mint Isten. ura volt annak, a kinek fia volt ugy mint ember.


 Azután anéphez. de fö képen. a tanitványihoz forditá beszédit, és tudtokra adá. hogy tisztellyék. és kövessék az igazságokot. a melyekre a doktorok. és a farisaeusok tanittyák öket, mivel a mojses székiben ülvén, vagyon hatalmok atanitásra, de arra vigyázanak, hogy ne kövessék öket tselekedetekben., kárhoztatá ezeknek a kevélyeknek. két szinüségeket., akik olyat parantsolnak. a melyet magok nem akarják tselekedni, a kik a tiszteletet, és az elsö helyeket magoknak tulajdonittyák, akik hoszu imádságokal. meg szegényittik az özvegyeket, meg hagyá atanitványinak., hogy ne kivánnyák mestereknek hivatatni, hanem azt üsmerjék meg magokban, hogy mindnyájan atyafiak lévén. egy attyok vagyon az Istenben, és egy mesterek, a kristusban. az után ismét elejekben adá ezeket a szavait. a ki leg nagyob közöttetek, a szolgája lészen atöbinek, mivel aki fel. emelkedik. meg aláztatik, és aki magát meg aláza. fel emeltetik.


 jesus pedig a kintses láda által elleniben ülvén, arra vigyaza, hogy a nép mint hánná abban apénzt. látván hogy egy szegény özvegy aszony abban két fillért vetne. szolittá atanitványit, a kiknek mondá. hogy az a szegény aszony többet adot volna atöbinél, mivel. agazdagok. abövölködésekböl adtanak. de az a szegény. a szükölködéséböl adot. oda adván a mie volt.


 A midön ki ment volna a templombol. hogy bethániában viszá térjén, a tanitványok., atemplomnak nagyságán., és szépségén. kezdének egy más közöt beszélgetni. és hogy mitsoda sok kints volna abban, meg is akarák álitani mestereket. hogy meg mutassák néki mit tsudálnának, és egyik közüllök mondá néki, mester nézed. hogy mitsoda kövek és mitsoda épületek azok. de ö mondá nékik, hogy el jö az az idö, amelyben az a nagy epület anyira le rontatik, hogy egy kö. a másikán meg nem marad. a midön az olaj fák hegyére érkezének. jesus ótt le üle a templom ellenében, és négyen az apostoli közül, ugy mint, péter, jakab, jános, és andrás., arra kérék hogy mondaná meg nékik mikoron lenne a templomnak el romlása, a világnak vége, az ö ditsöségesen valo el jövetele. és hogy mitsoda jelek elözik meg mind ezeket. ? jésus meg magyarázá mind ezeket nékik, vigyázatok arra. mondá nekik, hogy az olyan álnokok meg ne tsallyanak titeket, akik amessiásnak. a nevét veszik magokra., se azon meg ne ijedgyetek. ha hadakozásokot. támadásokot;. éhségeket. és más rettentö jeleket láttok, amelyek tsak jelei. és kezdeti lésznek, azoknak az irtoztato nyomoruságoknak. a melyeknek meg kelletik lenni. meg jövendölé nékik. hogy mind ezek elött. üldözni fogják öket, a birak eleiben viszik. a synagogákban meg veretetnek. az attyok fiaitol el árultatnak, mindenek gyülölni fogják öket ö érette, és hogy meg is ölnek sokat közüllök., de ezek után meg is vigasztalá öket. azt igérvén nekik. hogy a bölcseségnek, a melyet ád nékik, hogy a biráknak felellyenek. az ö ellenségi ellene nem álhatnak. hogy lelkeket, mind birni fogják. mind meg szabadittyák békeséges türésekel. hogy ha szinte dühöségel. üldözni fogják is öket, de a fejekröl egy haj szál le nem esik., és hogy az ö Évangyeliuma az egész világon fog prédikáltatni, végtire elejekben adá. hogy hamis proféták fognak támadni, akik sokakot meg tsalnak, az üldöztetések más sokakot meg ejtenek, nevekedni láttyák a hamiságot, és meg hülni aszeretetet. de azok üdvezülni fognak, akik álhatatosan végig meg maradnak. Minek utánna meg mondotta volna az apostolinak. hogy mitsoda állapotban lésznek ö magok, azt is elejekben adá, hogy mi történnék jérusálem városával, és az egész sidó népel. meg mondá tehát nékik., hogy a midön meg láttyák hogy a várost körül veszik, és atemplomot meg ferteztetik sok otsmányságokal., akoron bizonyosnak tarttsák. tsak hamarvalo el pusztulását. ki ki tsak arol gondolkodgyék. hogy el szaladhason. hogy a közönségesen valo nyomoruságban ne esék. akoron lészen, az Istennek. a sidokon valo boszu állásának ideje, meg fogják látni, hogy apogányok, lábok alá tapodgyák avárosokot, akik kardra hánnyák öket, vagy rabságra vitetnek anemzetek közi, akik végtire meg terheltetnek, mind azokal a nyomoruságokal, amelyekel fenyegette Isten öket a szent irásokban, és olyan inségekben esnek, a melyekhez nem volt, nem is lesz hasonló; mindezek bé tellyesedének, tsak kevés idö után. szintén olyan formában valamint itt meg jövendölé az Isten fia. az apostolinak, a mint hogy. jérusálem bé töltvén vétkeinek mértékit. akristus halálával, negyven esztendö mulva a romaiak meg vevék igen nagy nehezen, és azon hadakozás alat, egy nehány országokban. több veszet el, tizen három száz ezer sidonál, jérusálem városát, amég meg vették, tizen egy száz ezeren holtak meg benne.


 A kristus. meg felelvén. az apostolok. elsö kérdésekre, a más kettöre is meg felele. a mely az ö ditsöségesen valo el jövetelét tekinté, és a világ végit, meg mondá nékik, hogy azö másodszori el jövetele. hasonlo lenne. a villámláshoz. a mely egy szers mind fel tettzik. és el mulik nap keletröl. nap nyugotra, az az, hogy az egész világ meg fogja ötet látni és üsmérni, és nem titkon jö el. valamint azt sok hamisak akarnák el hitetni, akik is azt fogják mondani, a kristus itt, vagyon, akristus amot vagyon, de sött még hamis kristusok is fognak támadni., akik olyan tsudákot fognak tenni, hogy meg tsalnák ha lehetne. a választattakot is, de ezek a szent lelkek által meg tudgyák külömböztetni avaloságos messiást ahamistol, és melléje fognak gyülekezni, valamint a sasok gyülekeznek aholt testek mellé., hogy pediglen az ö eljövetele. ditsöségeseb legyen. rend kivül valo. és irtoztato jelek fogják azt meg elözni, ugy mint, a nap, és ahold meg homályosodnak, a tsillagok le hullanak, az egek ereji meg indulnak, atengernek rettentö zugási lesznek, és az egész emberi nemzet. rettentö rémülésben lészen. hogy meg fogják látni, az egész természetnek illyen meg változása után., az ember fiának jelét, amellyen érti az anyaszent egy ház a keresztét., meg is fogják ötet magát látni, el jöni afelhökben, nagy hatalomal. és felségel., el is fogja küldeni angyalit akiknek nagy szozattyok, hasonlo lesz a trombita hangjához. és egyben gyüjtik az ö valasztottit. a világnak négy részéröl., azt is hozája tévé. hogy az ö hiv szolgai. fel emelik akoron fejeket. bizodalomal., mert valamint hogy anyárnak közelgetésit meg üsmerik arrol., a midön a fige fa, és atöbb. gyümölcs fák. fokadni kezdenek, ugy ezekröl a jelekröl, is meg fogják tudni, hogy meg ditsöitetnek, és hogy a menyeknek országa, mint egy az ajtojok elött vagyon.


 Az apostolok harmadik kérdések marada még hátra, hogy mikor lennének meg mind ezek. és hogy mit fog tselekedni az ember fia aföldön a midön nagy ditsöségben fog el jöni, jésus elejekben adá hogy azt az idöt semmi teremtett állat nem tudhattya, hanem tsak egyedül az Isten., és hogy a nékik hasznos hogy ne tudgyák, azért hogy magokra vigyázanak, meg se engedgyék, hogy a szivek meg nehezedgyenek atobzodásal., és arészegségel. se az életnek nyughatatlanságával. hanem, a szüntelen valo vigyázásal, és imádságal., érdemesé tehesék magokot arra, hogy bizodalomal mehesenek eleiben, azt is elejekben adá, hogy akár minémü jelek elözék is meg, azö másodszori el jövetelét, mind azon által, meg lopja azokot, akik magokra nem vigyáznak, és hogy az itéletnek napja olyan lészen mint aháló, mely el borittya az egész földet. és minek utánna elö hozta volna nékik, a jó szolgának példáját, a ki az ura távul valo létiben., hüségel viszi végben. az ura szolgálattyát. és aki szüntelen vigyázva várja haza, mivel nem tudgya oráját el érkezésinek, mondá nékik, eszerént vigyázatok tiis, ne hogy az ur egy szers mind el érkezvén, aluva talállyon titeket, a mit pedig néktek mondok, azt mindennek mondom hogy vigyázatok.


 Hogy pediglen, ezt az igazságot. amelytöl füg az üdveség, joban az elméjekben nyomhasa., két példa beszédet hoza nékik elé. az elsöt, atiz szüzekröl. akik egö lámpásokal akarának a vö legény. és a meny aszony eleiben menni, hogy ök is a lakadalomban menyenek, az öttnek közüllök, akiket az Isten fia eszteleneknek nevezi, a lámpások ugyan meg volt gyujtva. de elegendö olajok nem volt., de a más ött. meg gondolván okosan., hogy a völegény sokára késhetik. azért olajat vittek magokal, hogy a lámpásokot meg tölttsék. ha a szükség hoza magával., ugy is lett a mint meg gondolták volt. mivel a vö legény sokára késvén. mind a tiz szüz el aluvának, éjfél tályban nagy. kiáltást hallának; ihon jő a vö legény menyetek eleiben. a szüzek mindgyarást fel kelének. és késziteni kezdék lámpásokot. de az ött esztelenek., látván hogy a lámpások majd el alunék. olajat kezdének kérni a más ött okosoktok, akik az olaj árulokhoz igazitták öket, de a még oda járnának. a vö legény el érkezék, és az okos szüzek bé menének véle a lakadalmas házhoz. a több ött is el érkezének, de már a kaput bé zárva találák. sokat is zörgetének hejában. mondván. uram nyisd meg nékünk. de tsak azt felelé nekik. hogy nem üsmerné öket. könyü azértelme ennek a példa beszédnek, mivel az Isten fia eszerént fejezi bé. vigyázatok tehát., mert nem tudgyátok, se anapját. se az oráját. a melyben azember fiának el kelletik jöni.


 A második példa beszéd, egy olyan emberöl volt, akinek mesze földre kelleték menni, és aki elsöben bizonyos számu pénzt osztogata el aszolgai közöt, kinek a maga érteke szerént. hogy azt a pénzt a nyereségre adgyák., a midön viszá érkezék. számot kére töllök, valának olyanok közüllök akik dupla nyereségel adák viszá a suma pénzt, a melyet vettek volt, akiknek az urok mondá. mindenikének külön. oh. jó és hiv szolga, mert mint hogy hiv voltál akevésben, sokat bizok reád, menybé az uradnak örömében. de mint hogy egy atöbbi között olyan találkozék., aki el rejtette volt apénzt. a melyet vett volt, az ura atömlötzben vetteté, mint haszontalan. és rest szolgát. már ennek elötte láttunk volt ehez hasonlo példa beszédet, a melyben a szolgáknak egy aránsu suma pénzt osztogattak volt., de akik nem egy aránsu képen kereskedtenek véle, itt pediglen a suma pénz, külömb külömb féle, de a nyereség egy aránsu, ezen két példa beszédböl azt tanulhattyuk, hogy szükséges az üdveségre., hogy jora fordittsák akegyelmet, a melyet az Isten ád kinek kinek értéke szerént. mentöl nagyob nyereségre adgyák. az ö irgalmaságának ajándékit, annál nagyob jutalmát várhattyák. attol pedig igen tarthat ki ki, hogy el ne rejttse. és haszontalanná ne tégye. atálentumot melyet reája bizták.


 Ezen példa beszédek után, amelyekel. meg mutatá akristus az apostolinak. hogy mitsoda nagy szükséges volna a szüntelen valo vigyázat. hogy készületlen ne találtassanak. amásodszori el jövetelekor, amely irtoztatonak kel lenni, az atyák szerént azoknak, a kik ez életben nem munkálkodnak üdveségeken, és akiket ahalál meg elözi minek elötte még valamit tselekedtenek volna az örök életért., meg mondá nékiek, hogy mit fog tselekedni aföldön, amidön el fóg jöni ditsöségesen, kisérvén ötet az angyalok. elejekben adá tehát. hogy aditsöségének székiben fog ülni, és hogy eleiben gyülekeznek. a földön lévö minden nemzettségek. el fogja választani a jókót, agonoszoktol, valamint apásztor elválaszttya. ajuhokot, a kettske bakoktol. azt fogja mondani a jóbb keze felöl lévö jóknak, jövetek atyámnak áldottai, birjátok az országot. amely nektek elkészitetet, világ kezdetitöl fogvást, mivel éheztem, ennem adtatok, szomjuhoztam, innom adtatok. szállásom nem volt, szállást adtatok, mezitelen voltam. meg ruháztatok, betegségemben, és rabságomban meg látogattatok. az igazak tsudalkozásal halván ezeket, azt fogják kérdeni, tölle, hogy mikor szenvedte mind ezeket. és mikor segitették ezekel ötet, és azt fogja nékik felelni, bizonyal mondom., hogy valahány szor ezeket az én leg kissebik atyámfiaival tselekedtétek, én velem magamal tselekedtétek. az után fogja mondani abalkeze felöl lévö gonoszoknak. menyetek el töllem átkozottak. az örökké valo tüzre. mely az ördögnek, és az ö angyalinak készitetett, az után elejekben adgya az okát kárhoztatásoknak, és hogy miben nem segitették ötet, nem segitvén attyok fiait. nem kel. azt gondolni, mondgyák az atyák., hogy a bünösököt meg ne büntessék. még atöbb vétkekért is amelyekben találtatnak, és hogy az igazak meg ne jutalmaztassanak. meg más egyéb jó tselekedetekért is., hanem azal, hogy az embereket az irgalmaságnak tselekedetéröl akarja meg itélni, amelyet vagy végben vitték, vagy el mulatták, azt akarja nékünk meg mutatni, hogy enélkül ajó erkölcs nélkül. akár mely jó tselekedetet tselekedgyék valaki, de a haszontalan az üdveségre. és mint hogy nintsen olyan vétek amelyet, az Isten lelke szerént tett alamisna el ne törölhesen, azért, agonoszok karhozattyát. a fogja okozni, mert alamisnát nem adtanak., valamint azt el mondhatni. hogy egy beteg meg hal betegségében, mert nem akart élni az orvoságal. mely meg gyogyithatta volna, ezen két féle itélet. azonal végben megyen, a gonoszak. az örökké valo kinra mennek, az igazak pedig a menyekben fel mennek, hogy ótt birják az örökké valo ditsöséges életet.


 A kristus ilyen nagy dolgokra oktattya vala a tanitványit. azonban pedig apapok. és az irás tudo doktorok. azon gondolkodának. hogy mi formában fogatathassák, és öletethessék meg ötet. nem is rejti vala el magát töllök, mert az ö orája már el jött volt. napal a templomban volt, ahová anép gyülekezet hogy halgathassa ötet, éttzakára pedig ki ment az olaj fák hegyére, egy szeredán, az ellenségi, a fö pap. kaifásnak házához gyülekezének, ahol tanátsot tartának ellene, mint hogy pedig a néptöl tartottanak., azért vigyázásal akarák meg fogatni, nem is akarák. az innep alat meg fogatni, félvén valamely támadástol. mind azon által. az ördög el foglalá szivét judás iskariotesnek, ennek. a fösvény. és tolvaj apostolnak, és azt a rettentö gondolatot adá az elméjire, hogy el árulná, és adná mesterét, ez az áruló apapokhoz, és abirokhoz mene, és mondá nékik, mit akartok nékem adni, és én kezetekben adom, ezt ök igen nagy örömel. halgaták, és az ö elárulásának meg fizetésére, harmintz ezüst pénzt igérének néki. a mely valamivel több. huszon három forintnál az árulo fel vévén apénzt, az után tsak arol gondolkodék hogy mitsoda modal adhasa kezekben. jésust, aki is mondá atanitványinak, tudgyátok hogy két nap mulva. ahusvét innepe lészen. és hogy az ember fiát meg fogják, és akeresztre tészik.


 A husvét innepe. leg nagyob. és leg nevezeteseb vala a sidok innepei közöt, és azt az Isten arrarendelte volt. hogy emlékezetire légyen. azoknak akegyelmeknek a melyeket tett volt ezel anépel. és láthato képe azoknak a melyeket akart tenni az egész emberi nemzettel. az ö fiának halálával. ez a szó pascha., által menetelt tészen, és hogy meg lehesen tudni, hogy miért nevezték eszerént ezt az innepet. réa kell arra emlékezni. hogy mi modon szabadulának meg az lzraéliták egyiptumbol. és a farao rabsága alol. hogy ez a fejdelem kénszeritessék szabadságot adni az Izrael fiainak, az Isten sok féle ostoral. meg ostorozá mind ötet magát. mind az országát. és egy éttzaka. minden elsö szülötetet meg öle. mind az emberek. mind az állatok közöt. de hogy a sidoknak ne légyen részek a meg öletesben., a mely az ö meg szabadulásokra valo volt, eszerént tselekedének, az Istennek, mojses által valo parancsolattyábol., a mártiusi holdnak tizedik napján. ki ki a maga háza népével egy him, és makula nélkül valo bárányt vett, akit, ugyan azon holnapnak, atizen negyedik napján, estve felé meg ölték, annak pedig avérivel, a házok kapuját meg kenték., éttzaka pedig a meg sütöt bárányt meg ették. sietve, kovásztalan kenyérel. és vad salátával, a ruhájok fel lévén türve, a sarujok alábokon, és páltza a kezekben, azért hogy készen lehesenek az uttra, a mint is hogy, ugyan azon az éttzakán. a mártiusi holdnak tizen ötödik napja viradora., az Isten az ö karjának sulyat. az egész egyiptumra veté, és minden elsö szülötetet meg öle, mint hogy pedig. az Izraéliták házok elött el ment. látván kapujokot meg kenve abáránynak. vérivel, azért azt parantsolá. hogy azt a bárányt nevezék pascának, azaz, által menetelnek. az egyiptum béliek, látván a sok holt testet. mágok kezdék siettetni asidokot. hogy el mennének, a kik is már készen léven, a mint ide felyeb meg láttuk, ki menének az országbol, el vivén magokal atésztát, amelyet, nem volt idejek hogy meg süthessék. ennek atsudálatosan valo meg szabadulásnak. emlékezetire, az Isten azt parantsolá nékik. hogy minden esztendöben nagy innepet tarttsanak, amelyet nevezék páschának, azt is parantsolá, hogy ezen a nagy innep. alat, a melynek hét napig kelleték tartani. kovásztalan kenyeret egyenek, az innepet a martiusi holdnak tizen negyedik napján kezdgyék el. estve. meg ölvén, és meg évén abárányt, annak emlékezetire. hogy mimodon szabadultak meg égyiptumbol. az estvét, a melyen kezdödöt ahusvét, a pogátsák elsö napjának nevezték. az az, kovásztalan kenyereknek, és apáscha neven. válagatás nélkül nevezték,. mind abarányt. a melyet meg ettek, mind az innepet., amelyet a bárány áldozaton. kezdették el; ezért is láttyuk sok helyt az évangyéliumban. az ilyen mondásokot, meg enni. vagy fel áldozni a páschát, vagy meg szentelni a páschát. az az. ahusvétot, mint hogy pedig az égyiptumi rabság amelyböl meg szabaditá Isten az sidokot. tsak képe volt avétek rabságanak, a melyböl meg akará szabaditani az embereket, azért is abárány vére, mely meg szabaditá az Izraélitákot. tsak figurája volt. akristusnak. akit szent pál., valoságos paschának nevezi, mivel valojában tsak az ö.  vérin váltattunk meg. ugyan ezen okbol. is. akarta a maga halálát husvétban. hogy a maga áldozattyával bé tölttse a nagy titkokot., a melyeket jelentették. a sidok Ceremoniái.


 A pogátsáknak elsö napján. a mely tsötörtökön volt, abban az esztendöben. az apostolok azt kérdék tölle. hogy hol akarná meg enni a husvétot.? ö pedig el küldé azonal. pétert, és janost jérusalemben. és mondá nékik. hogy amidön avárosban érkeznének egy olyan embert találnának elöl, a ki egy korso vizet viszen. azért kövesék ötet, és ahová a menne, mondanák meg aház gazdájának, hogy nála akarná meg enni ahusvetot atanitványival, és fog néktek mutatni egy fent valo vatsorálo helyt., ahol készittsétek el nékünk. mindent ami kivántatik, péter, és jános ezeket végben vivék. és estve felé magais oda érkezék az apostolival, ahol is, annak idejében, mindnyájan le telepedének a husvét ételére, akoron pedig kezdé mondani atanitványinak, kivánva kivántam meg enni ahusvétot veletek, minek elötte szenvedgyek. mert mondom néktek, hogy többé abbol nem eszem, mig bé nem tellyesedik az Isten országában, az az amenyekben, ahol nem tsak a husvétnak, hanem mind az egész titkoknak bé kel tellyesedni, egészen, az után vévé a pohárt., és minek utánna hálákot adot volna, mondá nékik, vegyétek, és oszátok el magatok közöt, mert mondom néktek, hogy nem iszom a szöllö terméséböl. mig elnem jö az Isten országa.


 Ezek után egyébröl nem gondolkodék tsak a halálrol. ugy is tettzik, mint ha tsak azért ett volna ahusvéti báránybol., akit az irás az ur által menetele áldozattyának nevezi, hogy meg emlékezék az el jöt orárol, amelyben. által kelleték menni evilágbol. az attyához. azt tudta. hogy az ördög el árultattya ötet judásal. meg is akará mutatni a tanitványinak, minek elötte az ellenségi keziben adassék, hogy mitsoda nagy szeretettel szerette öket, és hogy mind végig is szeretni fogja öket, erre valo nézve fel kele asztaltol., a köntösit le tévé. egy kendöt maga körül tekerité. és a medentzében vizet tölte, mind azon által azt el nem felejté, hogy az attya. mindeneket az ö hatalma alá adot, hogy ö Isten fia volna. és hogy viszá térne az Istenhez, az apostolok lábait kezdé mosni, és meg törölni akendövel., péter pedig az ö mesterének ezt az maga meg alázását nem szenvedheté, és tsudalkozásal. mondá hogy uram. hát meg akarod az én lábaimot mosni? noha jésus mondá néki. hogy a mit én tselekszem mostanában. te azt nem tudod. hanem idövel meg tudod; de ö tsak azt felelé rea. soha az én lábaimot meg nem mosod, jésus pedig mondá néki. ha meg nem moslak, nem lészen részed én velem. péter ezt halván. jobban szereté mesterének ezt az alázatoságát el szenvedni. mint sem rekesztetni tölle, mondá. uram. nem tsak alábaimot mosd meg, hanem még akezeimet., és a fejemet is. jesus mondá néki,. a kit egy szer meg mostanak. annak tsak aláb mosásra vagyon szüksége., és hogy tiszták volnának, noha nem mindnyájan., akarván ezen érteni atanitvant. aki el árulná., ez a felelet el hitetheti velünk. hogy meg mosá az apostolok lábait nem tsak azért, hogy az alázatoságnak fényes példáját adgya nékik, hanem még meg akará nékik mutatni, hogy akár mely tiszta légyen valaki akereszttség által., de szüntelen valo szüksége vagyon arra ez életben hogy meg tisztittsa hajlandoságit., a melyek közi tsak szivárkozik mindenkor valamely emberi hajlandoság. valamint hogy, akár mely tiszta légyen egyebüt atest, de a lábakra valamely pór tsak ragad, a mely meg szenyesitti, hogy ha tsak meg nem mosák, minek utánna meg mosta volna az apostolok lábait., aköntösét fel vévé, és asztalhoz üle, mondván nékik, tudgyátoké hogy most mit tselekedtem? ti engemet mestereteknek. és uratoknak hitok,, azt helyesen tselekszitek. mert avagyok., hogy ha pediglen én, mesteretek, és uratok lévén, meg mostam lábaitokot. ti néktek is meg kel egyik a másikának mosni. mivel én arra példát adtam nektek. ugy hogy meg gondolván azt, amit én tselekedtem. ti is azont tselekedgyétek.


 Az apostolok. mindnyájan asztalnál léven. a husvéti báránynak vatsorája után. akristus meg mosván lábakot, mint egy öket a szenttséghez készité, a melyet tsak jegyezet ahusvéti bárány, akenyeret vévé, meg áldá hálakot adván Istennek, meg szegé. és nékik adá mondván, vegyétek. és egyétek: ez az én testem, mely ti érettetek adatot. tselekedgyétek ezt az én emlékezetemre. hasonlo képen vévé apohárt, hálákot ada az attyának, és nékik adá mondván, igyatok ebböl mindnyájan. mert ez az én vérem. az uj testamentumnak vére, mely sokakért ki ontatik, abünöknek botsánattyára.


 Jesus pedig ezek után meg háborodék magában, maga akarattyábol. vagy azért, hogy a maga kinos halálát szemlélte. vagy pedig azért. hogy irtozva nézte a judás nagy vétkit. és mondá az apostolinak. bizony, bizony mondom néktek., hogy egyik az asztalnál lévö, aki velem eszik. engemet el árul, ezen a szón, mindnyájan el hülenek, és el szomorodanak, és mindnyájan kezdék tölle kérdeni, uram én vagyoké a, ö pedig felelé nékik, egyik a tizen kettötök közül, akivelem a tálban nyúl, az árul el engemet. az ember fia ugyan el megyen., a mint a meg vagyon az irásokban, de jaj annak aki el fogja árulni, mivel jóbb lett volna néki soha avilágra nem jöni. a tanitványok nem tudhaták hogy kiröl beszéllene., és egy mástol kezdék kérdeni hogy ki volna a ? péter pedig inteni kezde jánosnak. akit jésus igen szeretet. és aki a melyén feküt. hogy tudakozná meg, kiröl beszélene. jésus felelé jánosnak, az árul el engemet, akinek. egy falat mártot kenyeret adok, judás is nem szégyenlé kérdeni az mesterétöl, hogy ha ö volnaé az áruló, akinek mondá jésus. igen is tevagy. és azonal. egy falatot meg márta. és néki adá. az ördög mindgyárt maga hatalma alá vevé ötet. hogy végben vitesse véle. a szándékját. a melyet a sziviben adot volt. már annak elötte egy nehány napal., jésus mondá néki. eredgy tseleked meg, a mit meg akarsz tselekedni, tsak hamar. ö pedig mindgyárt ki mene., a töb apostolok pedig nem tudák hogy hová. menne. hanem azt gondolák hogy jésus valamit vétetne véle. vagy hogy a szegényeknek adatna pénzt, azért ment volna ki, mivel. a költés reája volt bizva., mihent judás ki mene. jésus meg tekintvén. hogy mitsoda ditsöségire lenne az ö halála attyának, és hogy ö maga is melyet venne maga meg alázásának jutalmáért, mondá atanitványinak. mostanában ditsöitetik meg az embernek fia. és ditsöitetik meg az Isten ö benne. hogy ha az Isten meg ditsöitetik öbenne. az Isten is meg ditsöitti ötet magaban., és tsak hamar meg ditsöitti ötet, az után egy soltárt mondván el. fel kelének asztaltol, és az olaj fák hegyére menének. a hová szokot volt jésus menni éttzakákra.


 Azonban pedig. az apostolok közöt. olyan vetekedés támada, hogy ki volna ö közöttök a leg elsö. jésus azt meg tsendesitté. meg mondván nékik. a mint annak elötte meg mondotta volt. hogy ö nékik nem ugy kel tselekedni, mint akirályoknak. kik hatalomal uralkodnak másokon, hanem aki közöttök leg nagyob, annak. leg aláb valonak kel lenni. mivel ö mesterek lévén, nem szolgáltatta magát vélek, hanem még ö szolgált nékik, ismét mondá nékik. mint hogy hiven meg maradtanak véle. az üldözésekben. azért el fogja nékik késziteni az országot, a melyet ö nékie készitette volt el az attya. azt is mondá hogy a sátán meg akarta volna öket rostálni valamint abuzát rostallyák, de én imádkoztam éretted. mondván péternek., hogy ate hited meg ne gyengüllyön, és a midön meg fogsz térni, erösisd meg atyád fiait, az utan mindnyájokhoz szolván, mondá hogy tsak igen kevés ideig mulathatna még vélek, oda menne, ahová ök véle együt nem mehetnek, de azt hagya nékik. hogy egy mást szeresék. valamint öszerette öket, mivel azon szeretet által mutatnák meg másoknak. hogy az ö tanitványi. péter erre kérdé tölle. hogy hová menne.? jésus mondá néki. mostanában nem jöhetz utánnam ahová megyek, de idövel utánnam jősz, ö pedig mondá uram miért nem követhetlek mostanában tégedet. jésus pedig világosan meg mondá az apostolinak: ezen az éttzaka mindnyájan meg 
 botránkoztok én bennem. mivel a meg vagyon irva meg verem apásztort, és el szélyednek ajuhok., de fel támadásom után. eléb megyek nálatoknál galliéában péter mondá erre, ha szinte mindnyájan meg botránkoznak is benned. én soha meg nem botránkozom. kész vagyok veled. arabságra és ahalálra menni, és életemet éretted adni, felelé néki jesus. én érettem az életedet adni? bizony bizony mondom néked. hogy minek elötte ez éttzakán. akakas kétt szer szolyon. három szor fogsz engemet meg tagadni. péter erösitteni kezdé. hogy ha meg kelletnék érette halni. de ötet meg nem tagadgya. és mind atöbb tanitványok is hasonlot kezdének mondani, tekintvén inkáb sziveknek buzgoságát. mint sem amagok gyengeségeket. a mellyeket akristus igen jol üsmérte. az után azt kérdé töllök. hogy ha voltaké szükségben. amidön öket el küldötte volt táska. zatsko, és saru nélkül. ök felelék hogy nem voltak., mondá nékik, mostanában a kinek táskája. vagy zatskoja vagyon vegye elé, és a kinek nintsen., adgya el köntösét. és vegyen egy kardot. mint ha azt mondotta volna nekik ezek által, hogy az üldöztetés amelyben lésznek. olyan nagy lészen, hogy ha olyan. modot keresnének. a melyet az emberi okoság sugarol az olyan alkalmatoságokban, el kellene adni aköntösököt fegyverért, 
 hogy magokot oltalmazhasák. mert mondom néktek, hogy bé kel tellyesedni annak a mi felölem vagyon irva. ahamisak közi számláltatot, az apostolok betü szerént valo értelemel. értvén. hogy adgyák el köntösököt. és vegyenek kardot, mondák néki. hogy ótt volna két kard, de mint hogy jésus más féle értelemel mondotta volt nékik, tsak azt felelé elegendö.


 Lehetetlen volt. hogy mind ezek a beszédek a melyeket mondot. tsak kevés idö mulva valo halálárol. hogy az apostolokot igen meg ne keserittse, ezért is meg akarván öket vigasztalni mondá nékik, hogy meg ne haborodgyanak, hanem higyenek benne. és azt tudgyák meg, hogy ha azért menne el. hogy nékik helyt készittsen az attya házánál. visza is fog jöni. hogy öket magához vegye. azért, mondá nékik, tudgyátok hová megyek, és annak uttyát is tudgyátok. mondá néki thamás. uram nem tudgyuk hová mégy. hogy tudhatnok mi annak uttyát, jésus felelé neki, hogy ö volna az igazság, és az élet. és ha ötet üsmernék. az attyát is üsmernék. erre mondá néki filep. uram mutasd meg nékünk az atyádot. és a nékünk elég lesz. jésus felelé néki. mely régen vagyok már. veletek. és még nem üsmértek engemet. aki engemet látt, az attyámot is láttya. mivel én az  atyámban vagyok, az atyám meg én bennem, ezeket pedig meg kellet volna nékik üsmerniek asok tsudákbol. amelyeket elöttök tselekedet, bizonyosok lehetnek abban is. hogy azok akik öbenne hinni fognak. hasonlo tsudákot tselekesznek, söt még nagyobakot is, mert meg fogja tselekedni mind azt valamit azö attyátol kérnek nevében.

Azután meg igéré nékik, hogy az attya vigasztalot fog nékik küldeni, mely az igazságnak lelke, amelyet a világ bé nem veheti. mert nem üsméri., hogy öket árvául nem hagya hanem el fog hozájok jöni. a midön a világ ötet többé meg nem láthattya, (: emeg lett fel támadása után. mivel akor tsak a tanitványinak jelent meg). hogy még meg fogja vélek üsmértetni, hogy ö az attyában vagyon. mivel meg jelenti magát azoknak, akik ötet szeretni fogják. és akik jelit adgyák szereteteknek bé vévén, és meg tartván parantsolatit. judás kérdé akoron tölle, hogy miért jelentené meg magát tsak nékik, és miért nem avilágnak is. felelé néki, aki engemet szeret. a meg tarttya az én parantsolatomot., és az atyám szeretni fogja, hozája menyünk, és lako helyt szerzünk nála, ajudás kérdésire ennél világosab feleletet nem ada, hanem azt tanulhattyuk abbol., hogy azért az okbol nem jelenti meg magát. avilagnak, az az, avilág szeretöinek, mert avilág ötet nem szereti, se az ö parantsolattyát meg nem tarttya, az után mondá. hogy a tudomány melyre öket tanitotta, az attyáé volna, és hogy a szent lélek, meg érteti vélek, és eszekben juttattya, mind azokot az igazságokot, a melyekre öket tanitotta, végtire mondá nékik, hogy békeségit adgya nékik, és meg ne haborodgyanak, hogy ha szeretnék ötet, azon örülnének hogy az attyához mégyen, akinél ö aláb valo volna ugy mint ember, hogy most meg mondgya nékik elöre a miknek meg kel lenni. azért hogy a midön meg lésznek, higyenek öbenne, hogy már nem sokat beszéllene vélek, mert a világ fejdelme tsak hamar el érkeznék, az az. hogy meg öletné ötet  asidokal, noha semmi hatalma nem volna rajta, mivel ö vétek nélkül valo. de hogy avilág meg tudgya hogy szeretem az atyámot. és végben akarom vinni parantsolattyát. kellyetek fel. és menyünk el innét.


 Jésus. ahalálhoz készülvén, hejában el. nem hagyá mulni azt a kevés idöt a melyben még az apostolival lehete., hanem az oktatásban foglalá. és olyan magot hinte szivekben, a mellyet a szent lélek. foganatossá tette annak idejében. azt mondá tehát nékik. hogy ök tiszták volnának, mivel. bé vették az évangyéliumnak tudományát., de hogy olyan gyümölcsöt lehessen hozni, amitsodást eza tudomány kiván mind azoktol. akik azt bé vették, szükséges hogy ö benne maradgyanak, valamint a szöllö veszö marad atökén. mivel anélkül nem hozna szöllöt. hogy az ö attyának ditsösége avolna, hogy az ö tanitványi sok gyümölcsöt hozanak, mivel azokot akik nem hoznak. annak idejében el választtya. és atüzre veti, valamint a szöllö mives le vágja, és meg égeti az aszot veszököt; az a gyümölcs pedig abbol áll, hogy szeresék egy mást, követvén mestereket. aki életét adná még az ellenségiért is. hogy nem ök választották volna ötet, hanem ö választotta volna öket, azért hogy maradando gyümölcsöt hoznának, és hogy ö vélek nem ugy bánt mint szolgákal. hanem mint barátival. oktatván öket mind arra, a melyet ö maga tanult az attyátol, magának választván el öket, a világtol el választotta öket. azért nem lévén már avilágbol valok, azt el hihetik, hogy gyülölni, és üldözni fogja öket. valamint ötet magát gyülölte, és üldözte. hogy ki fogják öket hajtani a 
 synagogákbol. azt is fogják gondolni. hogy az Istent azal. mind tisztelik, mind néki kedves áldozatot adnak. hogy ha öket meg ölik, és illyen formában bánnak vélek mind azok a kik az atyát nem üsmérik, se a fiat, akit az atya küldötte volt el, mind ezeket pedig még elöre meg mondgya nékik, azért hogy amidön mind ezek bé tellyesednek, emlékezenek meg arol. hogy meg mondotta volt nékik. és erre valo nézve, meg ne esenek az üldözésben.

Az apostolok tsendeségel halgattyák vala ezeket az igazságokot., a mely jelenté az ö tsudálkozásokot, és keserüsegeket, amelyekben valának. azért, hogy meg kelletnék válniok akristustól aki is mondá nékik, hogy viszá térne ahoz aki ötet küldötte volt. de egyik sem kérdé közüllök nagy szomoruságok miat, hogy hová menne; szemekre is hánya tsendesen halgatásokot. de hogy meg vigasztalná öket, mondá nékik. hogy hasznokra lenne az ö elmenetele. mivel el menetele után. fogja hozájok küldeni a vigasztalásnak lelkét., a midön a szent lélek el fog jöni. meg feddi avilágot, de fö képpen a sidokot. a vétekért, a melyet tselekedtenek, nem hivén abban, akit az Isten váltságokra küldötte volt, meg feddi öket az igazságrol. és a szenttségröl, a mely igazság ki tettzet. akristus ditsöséges fel támadásán, és menyben menetelin, a szenttségröl, mivel ahivek, hittek abban, noha nem látták. a kit a sidok látták és meg vetették, meg feddi végtire a világot. az iteletröl, a melyel meg itéltetet. a sátán, akinek birodalmát el rontotta a kristus. ugyan azon. igazságnak lelke meg érteti az apostolokal. mind azokot az igazságokot amelyeket halottak. és meg tanittya azokra, a melyeket akoron meg nem mondottak nékik, mert el nem viselhették volna.

Az után ismét mondá nékik, egy kevesé, és már nem láttok engem, és ismég egy kevesé és meg láttok engem, mert az atyámhoz viszá megyek. a tanitványok meg nem érték értelmét ezeknek a szoknak, azért is kerdék egy mástol hogy mit akarna mondani, és mint hogy nem értheték, azért meg akarák azt magátol kérdeni. jésus pedig meg üsmervén hogy magyarázattyát akarnák tudni beszédinek., mondá, hogy ök sirni fognak, azonban pedig avilág örömben lészen. mert valamint egy aszony fájdalmat szenved a szülésekor, el felejti minden szenvedésit örömében, mihent a fia evilágra jö, ugy ök is egy kevés ideig szomoruságban lesznek, de tsak hamar meg fogják ötet látni, és akor az ö szomoruságok olyan örömre fordul. a melyet senki el nem veheti töllök, az apostolok tsak hamar meg láták bé tellyesedésit ajesus ezen mondásának, mivel ök siratták halálát, azonban pedig azö ellenségi örültenek, de harmad nap mulva, nagy örömel láták fel támadva, és a sidok. nagy szégyen vallásal. nézék, hogy azt ugy tisztelnék mint Istent. akit ök meg ölettek mint egy gonoszt akereszten, és akinek nevét. még az emberek elméjekböl is el akarták volna törölni.

Az után két dolgot igére nekik, az elsöt. hogy fel támadása után nem beszéllene nékik, példa beszédekel. amint addig tselekedet, hanem olyan világosan beszéllene nékik az attyárol. hogy mindenik meg érthetné. a másodikát, hogy azö nevében. kérhetnek, a melyet még addig nem tselekedték volt, és meg fogják nyerni mind azt, valamit ugy kérnek, abban az idöben kérni fogtok az én nevemben, nem szükség mondani hogy kérni fogom az atyámot érettetek. mivel maga az atyám szeret titeket, mert ti is engemet szerettetek, és el hittétek. hogy az Istentöl jöttem ki, az az, öröktöl fogva születtem az atyamtól. és evilágra jöttem mostanában el hagyom evilágot, és viszá térek az atyámhoz.

Az apostolok gondolván hogy egészen értenék ezeket az utolso szavait, mondák néki, hogy immár világosan. és példa beszéd nélkül beszéllene nékik, azért is hinnék azt, hogy az Istentöl jött ki. jésus felelé nékik, hiszitek mostanában. de el jö az az ora, és el is jött, hogy ti el szélyedtek. és engemet egyedül hagytok, de nem vagyok egyedül, mert az atyám velem vagyon. azert mondottam néktek ezeket. hogy bekeségtek legyen én bennem. nyomoruságban lésztek evilágon, de bizatok, mert meg gyöztem evilágot.


 A kristus, minek utánna ezeket az Isteni oktatásokot adta volna az apostolinak. az ég felé emelé szemeit és mondá. Atyám el jött az ora, ditsöisd meg fiadot, hogy a fiuis tégedet meg ditsöittsen, és valamint ö néki hatalmat adtál, minden testen. ö is örök életet adgyon mind azoknak akiket néki adtál, amely orök élet abbol áll, hogy tégedet egyedül valo igaz Istennek üsmérjenek, és akristus Jésust, a kit el küldöttél, meg ditsöitettelek eföldön, el végeztem amunkát., amelyet reám biztál., mostanában tehát. atyám ditsöits meg engem magadban. azal aditsöségel,. amely volt nékem benned világ kezdete elött. az után az apostolokért imádkozék. akiket az attya adta volt nékik. és akik bé vévén beszédit, hitték hogy az Istentöl jött, ki, és ötölle küldetet volt. mint hogy pedig avilágban hagyná öket, az attyának ajánlá öket, nem hogy ki vegye öket evilágból. hanem hogy meg oltalmaza öket avétektöl, meg oltalmazta volt öket mindnyájokot. az attya nevében, és tsak egy veszet el közüllök, ugy mint judás, el választotta volt öket avilágtol, és mint hogy nem élnek a világ modgyára. azért avilág is gyülöli öket., erre valo nézve kéré az attyát hogy tartaná meg öket, és szentelné meg öket igéje által. a mely maga az igazság, ajánlván magát áldozatul érettek, hogy meg nyerhesse nékik ezt a kegyelmet, kéré az után az attyát mind azokért is akik az ö nevében hinnének az apostolok predikaciojára. és azt a tsudálatos egyeséget kéré nékik, amely meg egyezteti az szenteket egy másal. valamint az atya a fiuban lévén, és a fiu az atyában. egyek természetekben., Atyám, mondá ismét. azt kivánom, hogy a hol én vagyok, akiket nékem adtál, azok is ót légyenek, hogy had láthassák meg ditsöségemet. eszerént végezé el pedig ezt az Isteni imádságát. igasságnak attya. avilág tégedet nem üsmért. de én tégedet üsmértelek. és ezek is üsmérték hogy te küldöttél.  volt engemet, meg üsmértettem vélek nevedet. és meg üsmértetem azt még vélek. ezután is. ugy hogy, had légyen bennek az a szeretet, amelyel szerettel engemet, és had légyek én magam is ö bennek.


 Ezen imádság után. jésus követvén a maga uttyát, a Cedron patakán által mene. a mely az olaj fák hegye, és jérusalem közöt foly, és a gethsemáni kertben mene a tanitványival, ót mondá nékik hogy üllyenek le míg imádkoznék. és ö magok is imádkozanak. hogy kisértetben ne esenek. azután maga mellé vévén pétert, jakabot. és janost. félni, és unakozni kezdék. és mondá. szomoru az én lelkem mind halálig, maradgyatok itt. és vigyázatok. velem. az után. mint egy kö hajitásnira el távozván töllök a földre borula, mint hogy pediglen, hiveinek vigasztalásokra, érzeni akarta magában. mind azokot az indulatokot, amelyeket rend szerent indit az emberekben. a természet. a halál közelgetésekor, azt is meg akará nékik mutatni példájával, hogy mit tselekedgyenek az olyan állapotban., akarattal valo indulattyábol. atesti gyarloságnak. arra kéré az attyát. hogy távoztassa el tölle azt a halált. a melyet véle akarna szenvedtetni. de az engedelmeségnek. és aszeretetnek erejével, meg változtatván, ezeket az indulatokot, az Attya akarattya alá veté magát. és mondá, Atyám, Atyám, mindeneket meg tselekedhetel, távoztasd el. töllem ezt apohárt, mind azon által ate akaratod légyen meg, és ne az enyim. ezen imádság után fel kele, és atanitványihoz mene. a kiket aluva találá, mondá péternek, simon aluszol.? hát nem vigyázhattatok velem egy oráig.? vigyázatok. és imádkozatok. hogy ne esetek akisértetben., mivel alélek gyors, de a test gyenge, mint ha azt mondotta volna, alélek ahalál ellen akar állani, és ti azt gondollyátok hogy elegendö erötök vagyon arra hogy a halált meg vessétek, de a testnek gyengesége meg gyözi aléleknek erejét, hogy ha nem kéritek az Istent hogy meg segittsen. ahaláltol valo félelemben. ezek után ismét viszá tére imádkozni, mondván. Atyám, ha é pohár el nem mulhatik. hanem meg kel. azt innom, legyen meg ate akaratod, másodszoris visza tervén. a tanitványihoz aluva talála öket. nagy keserüségek miat, az után harmadikszor mene imádkozni. szent lukáts mondgya. hogy egy angyal le szállot menyekböl hogy ötet erösittse, és aviaskodás, a mely benne volt. atest közöt, aki nem akart volna szenvedni, és a lélek közöt, a ki engedelmeskedni akart az Istennek, oly igen fel háboritotta az ö testét, hogy az ö veritéke olyan volt. mint a vér tseppek, melyek a földre hullottak.

viszá tére harmadikszor. az apostolihoz. és mondá nékik, mint egy nehézségel., már álhattok. és nyugodhattok. de azt is elejekben adá., hogy már az ora el jöt volna, hogy az embernek fia abünösök kezében adassék. kellyetek fel tehát mondá nékik, és menyünk eleiben. mivel. aki engemet el adot már közelget.


 jésus még ezeket el nem végezheté, hogy judás oda erkezék. egy sereg vitézekel, és meg olyan szolgákal. akiket apapok. az irás tudok, a farisaéusok, és a tanáts urak küldötték volt hogy meg fogják Jésust. ezeknél kard, és dorong volt. és tsak nem mindeniknek akezében fáklya, vagy lámpás. mert setét vala. mint hogy pedig ezek nem üsmerték akit meg akarának fogni, judás még elöre meg mondotta volt nékik, hogy akit én meg tsokolok. azt fogjátok meg. és vigyétek el. vigyázásal. jesushoz közelitvén tehát. mondá. üdvözlégy mester, és azonal meg tsokolá. jelül. hogy ötet kellene meg fogni. jésus pedig tsak ezeket mondá néki. barátom. kit jöttél keresni,? hát judás. egy tsokal. árulodé el az ember fiát?

Azonal pedig a vitézek eleiben menvén. kérdé töllök hogy kit keresnének.? azok felelék. hogy a názáreti jésust, akiknek is mondá. én vagyok a, a vitézek erre mind a földre esének, másodszor is kérdé töllök. hogy kit kerestek, akik ujontában mondák. hogy a názárethi jésust, felelé nékik, meg mondottam már néktek. hogy én volnék a, hogy ha pedig engemet kerestek., botsásátok el ezeket, ugy mint atanitványokot., hogy bé tellyesednék az irás, hogy akiket nékem adtál. senkit azok közül elnem vesztettem., az ellenségi hatalmok alá adván magát. meg fogák ötet. atanitványok kérdék tölle hogy ha fegyverel oltalmazáké ötet. erre péter kivonván kardgyát. málkushoz a fö pap szolgájához tsapa, akinek. el vágá jóbb fülét, jésus pedig parantsolá atanitványinak. hogy meg tsendesednének, amálkus fülét meg illetvén. meg gyogyittá. az után mondá péternek, tedd viszá hüvelyében kardodot., mert minden valaki kardot fog. kard által vész el. hát az atyám pohárát ne igyamé meg.? gondolodé hogy az atyám nem küldene ha kérném többet tizen két légio angyalnál segittségemre, de  hogy tellyesednék bé az irás. amelynek eszerént kel bé tellyedni.

Azután mondá azoknak akik meg akarák fogni., kardal, és bottal jöttetek reám hogy meg fogjatok, valamint egy tolvajt; minden nap közöttetek ültem, és tanitottam atemplomban., akor meg nem fogtatok., de ez ati, és a setéttség fejdelmének orája, szükségesek bé tellyesedni az irásoknak, akoron atanitványi el hagyák. és el szaladának, hanem tsak egy iffiatska akará ötet követni. akin semmi egyéb köntös nem volt., hanem tsak. egy lepedövel takarta bé magát. akit is hogy a vitézek meg akarák fogni, el hagyá alepedöt. és mezitelen el szalada.


 Meg fogván tehát jésust, meg kötözék. és vivék elöször. annáshoz, a ki ipja vala kaifásnak, annás pedig küldé ötet kaifáshoz. aki fö pap vala azon esztendöben, és aki azt a tanátsot adta vala a sidoknak, hogy hasznos volna egy embernek meg halni az egész népért, mindnyájan. a papi fejedelmek, az irás tudók, és atanács urak, kaifásnál valának esze gyülekezve. aki is tudakozodni kezdék jésustol. a tanitványi, és atanitása iránt, jésus felelé néki, mindenek. halottára beszéllettem. mindenkor a synagogákban, és atemplomban tanitottam. a hová gyülekeznek a sidok, semmit titokban nem tanitottam. miért kérdesz hát engemet,? kérdezed azokot akik elött beszélettem. ök tudgyák hogy mit tanitottam. erre egy a szolgák közül akik jelen valának., artzul tsapá Jesust, mondván. hát igy felelsz a fö papnak, jésus mondá néki. ha roszul beszélettem mutasd meg azt nékem, de ha jol beszélettem miért versz engemet

Azonban pediglen. mind azok. kik agyülekezetben valának. hamis tanu bizonyságot keresnek vala, hogy meg ölethetnék jésust, de arra elegendöt nem találhatának. noha sokan valának olyanok. akik hamisan sokal vádolák, mind azon által, még is találkozék kettö. akik azal vádolák,. hogy Jésus azt mondotta volna, hogy le rontaná atemplomot., és harmad nap mulva mást olyat állitana fel, a mely nem volna emberi munka., de ezek a vádlások, sem valának még elegendök. mind azon által, kaifás fel kelvén agyülésben, mondá Jésusnak: miért nem felelsz mind ezekre, a melyekel tégedet vádolnak.? de mint hogy nem felele akérdesre, mindnyájan azt mondák néki, ha te vagy akristus, mond meg azt minékünk, erre felelé jésus. ha néktek azt meg mondom. nékem nem fogtok hinni, és ha kérdést tészek néktek, nem fogtok reája felelni, se el nem botsátotok engemet. de ez után, az embernek fia. az Isten hatalmának. jobjára fog ülni, erre kérdék tölle, tehát, az Istennek fia vagy? felelé nékik, igen is a vagyok.

A fö pap hasonlo kérdést tett neki, és parantsolá néki. hogy mondaná meg az élö Istenre hogy ha ö volnaé akristus, és az Istennek fia. jésus ismét bizonyittá néki, mondván, avagyok, és eljö az a nap. a melyben meg láttok engemet a felhökben el jöni, és az Istennek jóbjára ülni, a fö pap ezeket halván. a köntösit el szagatá mondván, káromkodást beszél, mi szükségünk vagyon több bizonyságokra, ti mindnyájan hallátok káromkodását, mire itélitek? mindnyájan mondák. hogy halált érdemlene, és arra is itélék, azonal reája kezdének pökdösni, és tsufságal tsapdosák ötet, a szemeit bé köték, és némelyek ártzul tsapák. némelyek öklökel üték, mondván néki tsufságbol. kristus találd ki. hogy ki ütöt meg tégedet. az után sok gyalázatal, és káromlásokal illeték ötet.


 Az alat, a még a fö papnál. illyen gyalázattal, és bestelenségel bántanak egész éttzaka az üdvezitövel. a tselédek, és azok. kik meg fogták volt Jésust. alat az udvarban voltanak, a hol tüzet tsinálván füttöztenek, péter is ót füttözöt vélek együt. mivel távul amesterét követvén, egy a tanitványok. közül, aki üsmeretes volt a fö pap házánál. arra kérte volt a szolgálot. ki a kaput örzötte. hogy botsátaná bé pétert az udvarban, egy kevés vártatva. ugyan azon szolgálo. atüzhöz menvén, ót látá pétert is atöbivel füttözni, akit jol meg visgálván meg üsmeré. és mondá fel szoval, ezis azal az emberel volt. az után kérdé tölle. nem vagyé teis atanitványi közül.? de péter mindenek elött meg tagadá. és mondá. aszony, én azt az embert nem üsmerem. se tanitványa nem vagyok, azt sem tudom mit beszélsz., az után apitvar eleiben mene, és akakas szolla, a midön ót volna, egy más szolgálo meg látá ötet és mondá a többinek. ez is a názárethi jesusal volt. a többi is kezdék ötet kérdezni. de ö másodszor is meg tagadá, és mondá hogy nem volna ajésus tanitvánnya, sött még, nemis üsmerné. mint egy ora mulva ez után. egy a fö pap szolgai közül, rokona malkusnak, a kinek péter el vagta volt a fülét. bizonyitani kezdé mindeneknek, mutatván péterre, hogy a galiléus volna, és jésusnak tanitványa. mondá is péternek, nem láttalaké tégedet akertben azal az emberel, atöbbi is kezdék erre mondani. bizonyára te is tanitványa vagy, mivel a nyelvedröl meg üsmerjük. hogy galiléai vagy, péter harmadikszor is meg tagadá. esküvésel. és átokal. és mondá, nem üsmerem azt az embert. se azt nem tudom mit beszéltek, azonal a kakas másodszor szolla, jésus peterre tekintvén. esziben juttatá. jövendölésit. ez az apostol pedig azonal ki mene az udvarbol, és nagy keserüségel. kezdé siratni vétkét; szent Agoston. azt mondgya. hogy Jesus fent lévén, az ellenségi közöt, és meg kötöztetve, nem láthatá testi szemeivel. a tanitványát. aki alat volt az udvarban, ez igy lévén, atekintés. amelyröl szol az évangyélium, az irgalmaságnak tekéntete volt, és a kegyelemnek. titkos indulattya. a mely meg nyittá szemeit péternek, hogy meg üsmértesse véle vétkét., és a mely meg lágyittá szivét, hogy meg mosa vétkét köny hullatásival.


 Péntekre viradora., mind azok. akik halálra itélték vala jésust. minek utánna el végezték volna magok közöt, hogy mitsoda modal ölettessék meg ötet. azt is el végezék. hogy a romai gubernátornak. pontius pilátusnak. kezében adgyák. azonban pedig judás. a ki el árulta volt. látván hogy halálra itéltetet, meg báná tselekedetit. viszá vivé apapoknak., a harmintz ezüst pénzt, mondván nékik, vétkeztem, mert ártatlan vért adtam el. azok pedig felelék néki, mi közünk nékünk ahoz, az ate dolgod; ö pediglen a templomban vetvén apénzt. onnét el mene. és magát fel akasztá. apapok. gondolák. hogy azt a pénzt nem tehetnék a templom pénze közé, mivel. a vérnek arra volna, erre valo nézve azal a pénzel, egy darab földet vevének egy fazakastol, hogy az a föld az idegenek temetöje lenne, és azt a mezöt nevezék hakeldámanak. 
 az az. vér mezejének. eszerént bé tellyesedék a profétának mondása, hogy jésus áruban botsátatik, harmintz pénzen el adatik, és hogy azon a pénzen. egy fazakasnak mezejét meg veszik.


 A papok, és a birák. kötözve vivék jésust a gubernátor házahoz. de mint hogy tartának attol. hogy egy pogánynak házahoz valo menetelek meg ne ferteztesse öket. és az után meg ne ehessék a husvetet, azért bé nem menének aházhoz. ugy annyira hogy pilatus kénszeriteték ki menni hozájok és meg kérdeni töllök, hogy mivel vádolnák ahozája vit rabot., a sidok tsak azt felelék néki, hogy ha hamis ember nem volna. nem adták volna kezében, a gubernator mondá nékik, hogy itéllyék meg ö magok, atörvények szerént. de ök azt felelék neki, hogy ö nékik nem volna hatalmok arra hogy valakit halálra itélhesenek, azt tarttyák, hogy annak elötte tsak kevés idövel. a romaiak, el vették volt. a sidoktol. a hatalmat. hogy valakit halálra itélhesenek. de mind ezek tsak arra valok valának hogy bé tellyesednék akristus apostolinak valo mondása, hogy a pogányok kezében adatnék, hogy fel feszittsék ötet.


 Azonban a gubernator meg nem elégedék az illyen elégtelen vádolásal. a mely nem volt elegendö a halálra valo itéletre, a sidok pedig mondák neki, hogy jésus. nem tsak el hitetné az egész nemzetét. de még ellenzi a CSászárnak valo adót, és magát királynak. és messiásnak tészi. pilátus bé menvén házához, maga eleiben hivatá jésust, és kérdé tölle, hogy ha a sidok királya volnaé. jésus felelé néki, eztet magadtol mondodé, vagy mások mondattyák veled, pilátus felelé néki, hát sidó vagyoké én? ate nemzeted, és apapi fejdelmek adtanak tégedet kezemben. mit tselekedtél.? jésus felelé néki, az én országom nem evilágbol valo. ha evilágbol volna. az én népem meg nem engedte volna, hogy a sidok keziben essem. de az én országom nem innét valo. király vagy hát té. mondá pilátus. igen is avagyok felelé jesus, és arra születtem, és arra jöttem evilágra, hogy bizonyságot tégyek az igazságrol, valaki az igazsághoz tartozik. a halgattya az en beszédemet. pilátus kérdé tölle, mitsoda az igazság. és ezt mondván. ismét ki mene a sidokhoz kik akapuja elött valának. tudtokra adni hogy semmi vétkes dolgot nem találna jesusban. akoron a papi fejdelmek. és atöbbi kezdék ötet vádolni sok féle vetkekel., de jesus azokra nem felele, ugy anyira hogy még pilátus is mondá neki, nem hallodé menyivel vádolnak tégedet, de halgatásban marada. a melyen igen tsudálkozék a gubernátor.


 Azonban, az ellenségi sürgetésel vádollyák vala ötet. mondván, hogy az egész népet fel lázaztotta tanitásával, a melyel bé töltötte judeát, el kezdvén galiléa tartományán. pilátus halván nevezni galiléát, kérdé ha jésus oda valo volnaé, meg tudván hogy oda valo volna, a mely tartomány hérodes birodalma alat volna, azért hérodeshez küldé, aki is akoron jérusalemben volt, hérodes azon igen meg örüle, mivel régen kivánta látni, azért hogy nagy dolgokot hallot felölle, azt is gondolta, hogy talám valamely tsudát fog tenni elötte., erre valo nézve sok kérdéseket tett nékie. a melyekre jesus semmit nem felele. se atöbb vádolásokra, a melyekel vádolák az irás tudok. kik ót jelen valának. hérodes pediglen. nem látván semmit is olyat a mit kivánt volna látni, meg veté jesust. és tsufságbol. fejér ruhát adata reája, és viszá küldé pilátushoz. ugyan ez is okozá. hogy azon a napon meg békéllének hérodes és pilátus egy másal. és egy más baráti lének, mivel annak. elötte egy más ellenségi valának.


 Pilátus nem veheté arra magát hogy meg ölesen egy olyan embert. akiben semmi halálra méltó vétket nem találhatot. azért maga eleiben hivatá a papokot. a fö renden lévöket. és a népet, és elejekben, adá, hogy ö elöttök, mindenekröl tudakozodot volna Jésustól. de ö semmiben vétkesnek nem talállya ötet, de söt még herodes is. akihez el küldötte volt, halálra valo vétket nem talált benne, mind azon által, hogy ha tsak valamiben is eleget tegyen azö dühöségeknek, mivel tudta, hogy tsak gyülölségböl, és irigységböl adták volna kezében jesust, azt mondá nékik, hogy elsöben meg vereti, az után el botsáttya, de még más módót is gondola a meg szabaditásában, azal tartozot. hogy egy rabot meg szabadittson azinnepben. a pedig a sidokon állot, hogy melyik halálos rabnak kérjék meg szabadulását, vala akoron atömlöczben egy hires tolvaj, barabás nevü, aki valamely támadásban. gyilkoságot tselekedet volt., azt gondolá tehát pilátus, hogy szabadá hagyván anépet, a jésus, és barabás közöt valo valasztásra, természet szerént, inkáb fog kegyelmet kémi egy ártatlannak, mint sem egy tolvajnak, és gyilkosnak, monda azért nékik, én semmi vétket nem találok. abban akit ti vádoltok, de mint hogy szokás. hogy husvétban el botsásak egy halálra valot, melyikét akarjátok a kettö közül hogy el botsásam. barabásté, vagy. jésust, a ki kristusnak neveztetik. de még azon idöben olyan dolog is történék, a melyért inkáb kelleték ennek agubernatornak azon igyekezni, hogy meg menttse a jésus életét, mivel a midön az itélö szekiben volna, a felesége meg izené néki., hogy ne ártaná magát annak az igaznak dolgában, mivel sokat szenvedet volna álmában érette,

Minden tehettségével azon igyekezék tehat hogy meg szabadithatná ötet ellenségi kezéböl, ugyan ezért is. kerdé anéptöl. hogy melyiket választanák, jesusté, bagy barabást,. de apapok, és atanáts urak, anépet fel inditták hogy barabásnak grácziát kérjenek, és a jésusnak halálát kérjék. ugy anyira. hogy amidön másodszor is kérdé pilátus. hogy melyikét botsása el a kettö közül. mindnyájan kiáltani kezdék, ölesd meg eztet, és ad nékünk barabast. mit akartok tehát, kérdé pilátus, hogy tselekedgyem jesusal,? ök pedig mindnyájan kiálták, feszisd fel, feszisd fel ötet, harmadikszor is kérdé töllök, de mi vétket tselekedet, mert semmi halálra valo vétkit nem látom. hanem majd meg ostoroztatom, és az után el botsátom. ök pediglen annál inkáb kezdék sürgetni kiáltásokal, és kérésekel. hogy fel feszitetné.


 parantsolá tehát pilátus. hogy jésust meg ostoroznák, de a vitézek. az ostorozást. meg más gyalázatos dolgokal is meg szaporiták. amelyeket nem láttyuk, hogy nékik parantsolták volna, mivel atanáts háznak pitvarában vivék ötet, és oda gyülvén az egész sereg. le vevék rolla amaga köntösét. és veres bársony palástot adának reája. az után tövisböl koronát fonának. a fejére tevék, és ajóbb kezében egy nádat adának, az után tsufságbol térd hajtásokkal köszönték ötet. mondván. üdvözlégy sidok királlya, és azonban pofon üték. afejét nádal verék, és az ortzájára pökdösnek vala, pilátus. gondolá. hogy a sidok. olyan állapottyában nem nézhetnék ötet szanakodás nélkül. azért meg is akará nékik mutatni, amint hogy a háza eleiben menvén mondá a sidoknak, hogy semmi vétket nem találna benne, jésust is elejekben viteté. atövis koronával, és averes palástal, és mondá. a sidoknak, ihon az ember, de ök azonal kezdék kiáltani, fezisd fel, fezisd fel, pilátus mondá nékik, vegyétek, és fezittsétek fel ti ötet, mivel én semmiben vétkesnek nem találom, a sidok felelék, nékünk olyan törvényünk vagyon, a mely szerént meg kel néki halni. mert Isten fiává tette magát..


 A sidoknak., illyen dühöségin. és keménységin. igen almélkodék a gubernátor. és meg is ijede, aki is atanáts házban viszá térvén, kérdé jesustol. hogy honnét valo volna, de hogy nem felelne nékie, mondá, nem tudé azt, hogy hatalmomban vagyon hogy fel feszitesselek, vagy el botsásalak, jésus felelé neki, nem volna néked hatalmod rajtam, hogy ha azt onnét felyül nem adták néked, azért is náladnál vétkesebek azok, kik kezedben adtanak, mind ezek után is agubernátor tsak azon igyekezék hogy meg szabadithasa ötet, de végtire a sidok erött vevének ezen a lágy birón, kiáltván nékie, hogy ha meg nem bünteti az olyat. aki magát királyá teszi, maga magát ellenségivé tenné a Császárnak, pilátus  ezeket halván, ki vivé jésust, olyan helyre, a melyet sidoul gabbathának. görögül lithostrotosnak nevezék, az az, kövel pádimentomozot helynek, és ótt a székiben üle, az után mondá a sidoknak. ihon vagyon akirályotok, de ök kiáltani kezdék. vidd el, vidd el feszisd meg ötet, ö pedig mondá nékik, meg feszittsemé a királyotokot? erre mondák a papi fejedelmek, nintsen más királyunk hanem a császár.


 Pilátus látván hogy semmit sem nyerhetne rajtok, és hogy mentöl inkáb igyekeznék a jesus meg szabaditásán, annál. nagyob támadás lenne a nép közöt, vizet kére, és meg mosdék az egész. nép elöt. mondván, én ártatlan vagyok, ezen igaznak vérétöl. ti adtok arrol számot. az egész nép erre felelé, az ö vére mi reánk esék, és a mi fiainkra, jérusalemnek, negyven esztendö után valo el pusztulása, és mind azok a rettentö nyomoruságok a melyek akoron lettenek, bé tellyesitték ezt a veszedelmes átkot. melyet magokra mondának, azt ohajtván, hogy a kristus vére, az ö fejekre esék. mind azon által meg nyerék kéréseket, mivel pilátus nem álhatván ellen kiáltásoknak, meg szabadittá barabást, halálra itélé jésust, és kezekben. adá, hogy fel feszittsék.


 Vevék azért jésust, averes palástot levevék rolla, és a maga köntösit adák reája, a maga keresztét avállára tevék. és a kálváriára vivék, a midön jérusalemböl ki mentenek volna, egy Cyrenei simon nevü embere adák akeresztet. és arra kénszeritték hogy jésus után vinné a sok számu nép között. ki örömel nézé hogy a halálra vinnék akit oly igasságtalanul gyülöltenek., valának igen sokan. mind a férfiak, mind az aszonyok közül., kik sirva követik vala az Isten fiát, a melyeket vervén, viszá fordula az aszonyokhoz. és mondá nékik, jérusálemnek leányi ne sirjatok én rajtam, hanem magatokon, és fiaitokon, mert imé el jönek az idök. a melyekben mondgyák. boldogok a magtalanok, és a méhek melyek nem szültek. és az emlök melyek nem szoptattak. akor kezdik mondani a hegyeknek, essetek mi reánk. és ahalmoknak. borittsatok el minket, mert ha a zöldellö fával ezeket mivelik, a szárazal, mint lészen? az az, ha az ártatlanal így bánnak, hát abünösök mit nem várhatnak magokra.? azt könnyü által látni, hogy jésus, jérusalem meg szállásakor valo nyomoruságokot jövendölé meg az aszonyoknak, a mely idöben, a sidok nem bánták volna, ha a hegyek el boritották volna öket, tsak hogy meg menekedhettek volna ellenségektöl. boldogabbak is valának akor az olyan aszonyok a kiknek gyermekek nem volt, az olyanoknál, a kiknek. keserüségel. kelleték nezni, fioknak, elöttök fegyver által el veszni, vagy éhel meg halni,

A midön akálvária hegyére erkezének, jesusnak. mirhával, és epével elegyitet bort adának inya, de meg kostolván. nem akara belölle inya., azt tarttyák. hogy szokás volt a sidoknál. a halálra valoknak holmivel meg elegyitet bort inyok adni, szivek erösitésére, de akristusnak. igen keserü italt adának, azért hogy többet szenvedgyen. az után fel szegezék ötet akeresztre, 
 és ö véle két latrot, egyikét jóbb keze felöl, a másikát bal keze felöl, az Isaiás jövendölése szerént, ahamisak közibe számláltaték.

pilátus az után fel jedzé az okát. hogy miért itéltetet volna halálra. jesus, és azt az irást a feje felé tévé, a keresztnek. felsöb végire., az irás sidoul, görögül, és deákul volt irva. és evolt irva, a názárethi. jesus, sidok királya. a fö papok ezen az irason meg ütközének, és anékik nem tettzék, azért kérni kezdék. pilatust.,, hogy ne irná, hogy a sidok királya, hanem hogy maga mondotta volna magát. sidok királyának, de pilátus tsak azt felelé nékik, a mit irtam, irva vagyon.


 Mihent Jésust akeresztre feszitték., azonal. imádkozék ellenségiért. mondván. Atyám botsásd meg nékik, mivel nem tudgyák mit tselekesznek, avitézek pedik négyen lévén, negy részre oszták magok közöt a ruhait, a dolmányán mint hogy varás nem volt, hanem egészen szött volt. el nem akarák darabolni. hanem mondák magok közöt, vessünk sorsot hogy kié legyen. és eszerént tellyesedék bé, a 21 soltárban lévö jövendölés, el osztották magok közöt ruháimot, és aköntösömre sorsot vetettek.

Azonban pedig anép a kereszt elött állot, tsufságal illetvén jésust, akik ót el mentenek, azok is káromollyák. és bestelenittik vala ötet, a fejeket csóvalván, mondák néki, te a ki a templomot le rontod, és harmad napra fel épitted, szabadisd meg most magadot. ha Isten fia vagy. hasonlo képen tsufollyák vala ötet, a papi fejedelmek. az iras tudok. és a tanács urak is. mondván. másokot meg szabaditot, magát nem tudgya meg szabaditani, ha az Izraelnek királya, ha ö a kristus. az Istennek valasztotta, szállyon le mostanában a keresztröl, és hinni fogunk benne, az Istenben veti reménségit, ha az Isten ötet szereti. szabadittsa is meg, mivel Isten fiának mondotta magát lenni. a vitézek. kik a kereszt mellet ültenek, tsufollyák vala ötet valamint atöbbi. mondván, szabadisd meg magadot. ha a sidok királya vagy, de sött még avéle fel feszitetet két latornak. az egyike is tsufságal illeté ötet. ha kristus vagy, szabadisd meg magadot, és minket is magadal, de amásika eszerént dorgálá meg ötet, nem félszé az Istentöl, mivel teis hasonlo halálra itéltettél, mi pediglen ezt meg érdemlettük igasság szerént, mivel vétkeinkért szenvedünk, de ez ártatlan, és semmi roszat, nem tselekedet, az után jesushoz folyamodván. mondá néki, uram emlékezél meg rollam, amidön országodban lészesz, jésus felelé néki, bizonyal mondom néked, hogy ma velem lészesz aparaditsomban, az az. anyugodalomnak. helyében, ahol valának a szentek lelkei, a mely hely, azon anapon paraditsomá lett, a kristus jelen valo létével.

Anyi sok nép közöt, ki akereszt körül állot, valának olyan aszonyok is. kik jésusal jöttenek volt galiléábol, és akik segitették ötet, az ö üsmeröji is ót. voltanak távul, nézvén mind ezeket, de aBoldogságos szüz mária magdolna, és meg egy más mária, közel voltanak a kereszthez, jános pedig, azebedeus fia. a Boldogságos szüz mellet volt, akristus meg látván az ö annyát, mondá. aszony állat ihon ate fiad, és mondá atanitványnak. ihon ate anyád, azon naptol fogvást., az atyák szerént, eza szent szüz, ezel a szüz tanitványal. lakék, akinek gondviselése alá hagyá. nem kel tehát tsudálni. mondgya szent ambrus. hogy ez az apostol. oly Isteni modon beszélt. avallásnak nagy titkairol. mivel a szenttséges Sanctuárium mellet lakot, ahol fogantatot volt. atitkoknak kezdöje.

A kristust, dél elött feszitték fel. egy kevésel dél után, anap meg homályosodék. és setéttség lön. három oráig. három ora felé. jésus fel kiáltá nagy szoval. Eli, Eli, és akik ezt hallák, nem tudván, az Izraéliták nyelvét, amelyen ez a két szó azt tészi. Én Istenem, Én Istenem, azt gondolák. hogy Illyés profétát. hiná segittségire.


 A kristus. véghez vitte, és el szenvedte volt mind azt, valami meg volt jövendölve felöle az irásokban, és egyéb nem volt hátra hanem hogy a soltárnak. 68. ezeket a szavait is bé tölttse. epét adtanak nékem ennem. és szomjuságomkor, etzetet itattak velem. hogy pediglen semmi abban el ne mulyék. a mit az attya parancsolt volt néki. mondá, szomjuhozom, egy avitézek közül. mindgyárt. a spongyiát az etzetben mártá, és egy nád szálnak avégire tévén, fel nyujtá nékie, és mondá. nézük ha Illyés el jöé. hogy le vegye ötet a keresztröl, jésus pedig meg kostolván az etzetet. mondá. minden bé tellyesedet., az után fel szoval mondá. Atyám kezeidben ajánlom lelkemet. és ezeket mondván. le hajtá fejét. és szenttséges lelkét ki adá.

Azon idöben, a templom superláttya két felé hasada, föld indulás lett, a kö sziklák meg hasadának, akoporsok meg nyilának, és amidön jésus fel támada. sok szenteknek testek fel tamadván. a koporsokbol ki mentenek, és jérusálem városában, sokaknak meg jelenének

Mind ezek anagy tsudák anyira meg rémitték. a századost. és avitézeket. kik jésust örizék. hogy félelmekben fel kiáltának.. ez az ember., valoságal. Isten fia vala, de sött még a nép is. aki ótt jelen vala, hasonló tsudálkozásban volt. ugy anyira. hogy ki ki a maga házához viszá térvén, a melyét veri vala.

Azonban pedig asidok. nem akarván. hogy a kristus teste, és a véle fel feszitetet két latrok testei akereszten maradgyanak. szombat napon kérék pilátust, hogy töretné meg szárokot. és vétetné le akeresztröl, avitézek meg törék szárokot akét latornak, jésust pedig látván hogy meg holt volna., nem törék meg azö szárait, hanem egyike közüllök az oldalát meg nyittá alántzával, ahonnét vér. és viz folya, eszerént két jövendölés tellyesedékbé, egy szers mind, az elsö, hogy meg lattyák azt, akit által vertenek, a másika, szolván ahusvéti bárányrol, aki 
 jelenté akristust. mondgya, semmi tsontot meg ne ronttsatok ö benne,


 vala a jésus tanitványi közöt, egy gazdag. és nevezetes ember, arimáthiai városbol valo. akit josefnek nevezték. avalo hogy etitkon valo tanitványa volt az üdvezitönek, mert tartot asidoktol. de részt nem vett igasságtalanságokban, és noha a jérusálemi tanács urak közi számláltatot is. mind azon által ö néki semmiben abban része nem volt, a mit atöbbi tselekedet az Isten fia ellen, de az ö mesterének halála meg bátoritván ötet, pilátushoz mene. tartalék nélkül, hogy tölle szabadságot. kérjen. le venni a keresztröl. a jésus testét. és el temetni azt. pilátus nehezen akará el hinni hogy olyan hamar meg holt volna, de meg tudván halálát bizonyosan. a századostol, parantsolá hogy adnák josefnek a testet.

Josef, temetni valo ruhát vévén. le vevé a Jésus testét akeresztröl, nicodemus, ugyan azon tanáts ur, aki éjjel ment volt jésushoz, részt akarván venni. josefel. abban aditsöségben. hogy véle együt temese el. mesterét. száz font myrhát és aloest véve. és josefel. bé takarák. a jésus testét. ezen fustölökel. és ruhákal, és el temeték a sidok szokása szerént. vala pedíg azon ahelyen. a hol jésus fel feszitetet volt. egy kert, és akertben. egy kö koporso. a melyet josef vagatta volt a kö sziklában, és a melyben, még semmi holt testet nem tettenek volt, josef. és nicodemus abban tevék ajésus testét. és egy nagy kövel. bé zárák az ajtaját, maria magdolna, és atöbb aszonyok, kik jelen valának a jésus. halálán, az ö temetésin is jelen valának. és jól meg visgálván. hogy hová tették volna atestet. el menének. hogy kenetet készittsenek., a melyel. meg kennyék. mihent a szombat napja el telnék, ugy mint vasárnapon.,

Jésus meg halván, és el temetetvén pénteken, más nap apapi fejedelmek. és a farisaeusok. tanátsot tartván. pilatushoz menének és mondák nékie, uram mi még azt el nem felejtettük, hogy az ahitetö. (eszerént nevezék jésust:) azt mondotta volna még életében, hogy halála után harmad napal. fel támadna, parantsollyad tehát. hogy had örizék az ö koporsoját. harmad napig, nehogy atanitvánnyi éttzaka el lopják atestet, és az után azt ne hirdessék a népnek. hogy fel támadot, mert ez az utolso tévelygés, nagyob lenne az elsönél. pilátus mondá nékik, öriztessétek ti ugy amint akarjátok, ök el menvén. meg petsételék akoporsot és örzököt rendelének meléje.


 Szombat másod napján., elsö napján. ahétnek amelyet mi nevezük vasárnapnak, mária magdolna, és atöb aszonyok. a kik pénteken estve el készitették volt a fü szerszámokot. jó regel el indulának hogy meg kenyék a jésus testét., és a midön oda érének, a nap mar jó fent volt., de mint hogy azt latták volt hogy a koporsó ajtaját egy nagy kövel zárták volt bé. azt kezdék egy mástol kérdeni, hogy ki fogja azt a nagy követ el hengeriteni akoporso ajtajárol, de a kö el vala már hengeritve. minek elötte oda érkeztenek volna. mivel egy angyal akinek az ortzája olyan fényes volt. mint villámlás, és aruhája olyan fejér mint ahó. az égböl le szálván. a követ el hengeritette volt, és réaja ült, ugyan azon orában. a nagy föld indulás, és az angyalnak meg jelenése. anyira meg rémitté az örzököt. hogy mint aholtak olyanok valának., ez igy lévén, amidön az aszszonyok.. akoporsohoz érkezének, se akö, se az örzök meg nem tartoztaták öket. hogy bé ne menyenek., de azon el álmélkodának. a midön bé menvén. ajésus testét nem találák.

Maria magdolna siettségel mene tudtára adni az apostoloknak, pétert, és jánost találván, mondá nekik, el vitték az urat akoporsobol, és nem tudgyuk hová tették. ez a két apostol. azonal nagy siettségel. a koporso felé indulának., jános érkezék oda eléb, de bé nem mene, hanem meg hajtván magát. bé néze akoporsoban., ót látá aruhákot a földön, péter is oda érkezvén. bé mene. és látá aruhákot, atöbbi közöt. aruhát melyet a jésus fejére tették volt, különösön esze hajtva. jános is bé menvén az után. látá mind ezeket.. és mind aketten azt gondolák, hogy atestet el rejtették volna. valamint mária magdolna mondotta volt nékik. mivel nem tudták még akor. hogy az irás mit tanitana, és arra reá nem emlékeztenek., hogy Jésus sokszor meg mondotta volt nékik hogy holta után. hamar fel fog támadni. viszá térének tehát mind a ketten avárosban.. de péter. nagy tsudálkozásal vala mind ezek iránt.


 Maria magdolna pedig nem tére viszá atöbbivel, hanem akoporso mellet siránkozék. az ö nagy szeretete. nyughatatlanná tévén ötet. le hajola. hogy a koporsoban nézen. ót pediglen két angyalt láta. fejér köntösben. a kik ugyan azon akövön ültenek, amelyre. tették volt a jésus testét. egyik a fejinél, a másik alábánál. az angyalok. kérdék tölle. aszony mit sirs? ki felelé nékik. el vitték az uram testét, és nem tudom hová tették., ezekre a szokra hátra tekintvén. egy embert láta, aki kérdé tölle. aszony miért sirs. kit keresz? mária gondolván hogy a volna a kertész. mondá néki. uram, ha te vitted el innét a testet. mond meg hová. tetted. és én el viszem. és erre. viszá akara. térni. de az az ember nevén szollitván mondá. mária. aki is viszá fordulván. meg üsmeré jésust, és ki mondhatatlan. valo örömel fel. kiáltá. Rabbani. az az, mesterem. jésus mondá néki, ne érj hozám, mivel még fel nem mentem az atyámhoz, hanem eredgy mond meg az atyám fiainak., ugy mint az apostolinak, hogy fel megyek. az atyamhoz. és ati atyatokhoz, az Istenemhez, és ati Istenetekhez., mária az apostolokot fel keresé. a kiket nagy szomoruságban találá, és mondá nékik. hogy látta volna az urát. és azt is meg mondá. a mit izent nékik. de ök hitelt nem adának szavának.


 Azonban pedig atöbb aszonyok. akik akoporso mellet maradtanak vala, nagy fel háborodásban valának azért hogy nem találhaták ajésus testét, de még azón inkáb fel háborodának, a midön két embereket látának elöttök meg jelenni, fényes köntösökben., ezek, ugyan azon angyalok valának, akiket magdolna látot volt a koporsoban; mint hogy pedig nagy rémülésekben valának. a szemeket sem merték a földröl fel emelni, az angyalok mondák nékik, miért keresitek aholtak közöt azt, aki életben vagyon? ti a názárethi jésust keresitek. akit fel feszitettek volt. ne féllyetek, mert fel támadot, valamint meg mondotta volt. emlékezetek meg arrol hogy mit mondot volt néktek mikor galileában volt: szükséges hogy az ember fia abünösök kezében adatassék. hogy fel feszitessék. és hogy harmad napjára fel támadgyon, jövetek nézétek meg a  helyt ahová tették volt. és eredgyetek siettségel meg mondani atanitványinak és péternek, hogy fel támadot, elöbb is lészen nálatoknál galiléában, ót meg láttyátok ötet. amint meg igérte volt néktek, ezekre aszokra. rea emlékezének a jésus igeretire. és meg halván fel támadását. meg vigasztalodának, és az angyaloktol valo felelmek meg tsendesedék. ki menének tehát akoporsobol., hogy el menyenek meg mondani az apostoloknak. amiket láttanak, de amint mennének elöl találák jésust, aki köszönté öket, ök pediglen.. nagy tsudálkozásokban. és örömökben., hozája járulának. meg ölelék lábait, és imádák ötet. aki is mondá nékik, eredgyetek mondgyátok meg az atyám fiainak, hogy menyenek galiléában. ót meg látnak engemet. el menének tehát ezek az aszonyok., és meg beszéllék az apostoloknak, és atöbb tanitványoknak. mind azokot amiket láttak. és hallottak volt., de az ö beszédeket tsak álom látásnak gondolák lenni. és nem hittenek nékik.

Az alat a még ezek a szent aszonyok. az Isten  fiának parantsolattyával. mennének. az apostolokhoz, hogy tudtokra adgyák fel támadását., némellyek avitézek közül, kik a koporsot örzötték. és akik mint holtak, a földre estek volt. hogy az angyalt láták akövet el venni a koporso ajtajárol, jérusalemben menének, és meg mondák apapi fejdelmeknek. hogy mit láttak volna., erre a papok, és atanáts urak esze gyülvén. tanátsot tartának, és nagy summa pénzt adának az örzöknek. tsak hogy azt mondanák, hogy éttzaka a midön aluttanak. a jésus tanitványi el. lopták volna atestét, a vitézek fel vévén apénzt, azt hirdeték a mire tanitották volt öket, ugy annyira hogy ez a hir el terjedvén. sokáig tarta a sidok közöt


 Ugyan azon a napon. kettö atanitványok közül, emmaus varósában menének. harmad fél mély földnire jérusálemtöl. amint az uton mennének, egy más közöt. a harmad nap alat történt dolgokról beszélgetének. azonban jésus közikben adá magát. és vélek együt ment, de ökk meg nem üsmerék. kezdé töllök kérdezni, hogy miröl beszélgetnének egy más közöt., és hogy miért volnának oly szomoruak.? Cléophás, egyik akettö közül. mondá jesusnak. te vagyé tsak egyedül olyan idegen jérusálemben. hogy ne tudnád. mitsoda dolgok lettek anapokban., mitsoda dolgok azok.? kérdé tölle? azók anázárethi jesust illeték, felelék néki, aki hatalmas proféta volt. mind tselekedetiben, mind beszédében, éppen arrol beszélgettünk. hogy még is mi modon itélék halálra. és feszitették fel. ötet. a papok. és atanáts urak mind azon által. mi azt remélettük, hogy ö fogja meg szabaditani Izraelt., mind ezek után. nem tudunk mit gondolni. mivel már harmadik napja hogy ezek a dolgok történtenek, valo hogy némellyek. avelünk lévö aszonyok közül. tsudálatos dolgot beszéltenek, mivel ma jó idején a koporsohoz menvén. atestet ót nem találták. azt is mondották nékűnk, hogy ót angyalakot láttanak, akik bizonyitották nékik fel támadását., némellyek mi közüllünk [mi-közüllünk] is oda el mentenek. és ugy találták. adolgot, valamint az aszonyok mondották., de jésust nem látták, jésus erre szemekre kezdé hánni hihetetlenségeket, oh’ esztelenek. mondá nékik, mitsoda. nehéz. és késedelmes. ati sziveitek, el hinni mind azt amit aproféták meg jövendöltek, nem kelletetté akristusnak. mind azokot szenvedni. és ugy bé menni a ditsöségében? az után magyarázni kezdé. nékik. mind azt, valamit az irások mondottak felölle., elö hozván nékik amojses könyveit, és aprofétákot. a midön avaroshoz közel volnának. ugy téteté magát. mint ha továb akarna menni. de ez a két tanitvány. arra kénszeritték hogy ne menne továb. mondván. maradgy mivelünk, mivel már. estve felé vagyon., anap tsak hamar le megyen. bé menvén tehát, és asztalhoz ülvén vélek., vevé akenyeret, meg áldá, meg szegé, és nékik osztogatá. azon szempillantásban meg nyilának az ö szemei. és meg üsmerék jésust, aki is azonal. el tünék szemek elöl. a tanitványok pedig kezdék egy mástol kérdeni, nem ugy vagyoné, hogy ami szivünk mint ha éget volna mi bennünk. a midön nékünk beszéllet, és nékűnk magyarázá az irásokot.? ezek mindgyárt fel kelvén, viszá térének jérusalemben. ahol atöbb tanitványokot, esze gyülve találák. és akik mondák, bizonyára jésus fel támadot, és péternek meg jelent., akét tanitványok is elé beszéllék nékik. hogy mi történt légyen vélek az uton., és hogy miformában üsmértette meg magát az ur. vélek, akenyér meg szegésin, de mind ezekre valo nézve is. valának még felesen a tanitványok közül olyanok, kik ezeknek hitelt nem adának 


 Abban ahelyben. ahová az apostolok esze gyülekeztenek vala. a sidoktol valo félelmekben, estve felé, ugyan azon a napon a melyen jésus fel támadot, ugy mint vasárnapon. az apostolok asztalnál lévén. és ahelynek ajtaja bé zárva, a jésus meg jelenéseiröl beszélgettenek, aki is egy szers mind közöttök meg jelenék. mondván nékik békeség néktek. ne féllyetek. mert én vagyok, eszerént köszöntvén öket. szemekre hányá hihetetlenségeket., és sziveknek keménységit, azért hogy nem akarták hinni fel támadását, se hogy hitelt nem adtanak azoknak, akik. bizonyitották. hogy életben látták, az apostolok. nagy ijedségekben., valamely más lelket gondoltak látni, de jesus hogy meg bátorittsa öket, mondá nékik, miért haborodtatok meg, nézétek meg. az én kezeimet, és lábaimot, én magam vagyok, tapogassatok meg, és tudgyátok meg, hogy aléleknek. nintsen. se teste. se tsonttya. valamint nekem vagyon, az után meg mutatá nékik. akezein, lábain, és oldalán lévö sebeit.

Az apostolok, nagy örömökben, és tsudálkozásokban., egész hitelt nem adhatának annak a mit lattanak, jésus pedig hogy jobban el hitethesse vélek. enni kére, egy darab sült halat. és lépes mézet adának néki, amelyekböl evék szemek láttára, nem azért hogy magát táplálná. mivel azö teste fel támadása után meg változván., az után szüksége nemvolt az ételre, amely tsak ez életben szükséges, hanem azért. hogy minden kételkedéseket. el vegye az apostolinak, és hogy valoságal meg mutathasa nekik láthato jelekböl. hogy ö volna maga, és hogy bizonyoson fel támadot volna. midön pedig ett volna, a maradékot nékik adá. és másodszor is mondá nékik, békeség néktek, valamint az Atya el küldött engemet, én is elküldelek titeket, az után reájok lehelle, és mondá nékik, vegyétek a szent lelket. a kiknek bünöket meg botsáttyátok, meg lésznek botsátva, és a kiknek meg tarttyátok. meg lesznek tartva.

Thamás nem találkozék atöbb apostolokal a midön jésus meg jelent nékiek. a mint ide fellyeb meg mondok, ezokáért elé beszéllék néki hogy mint jelent volna meg nékik az ur, mihent meg láták ötet, de ö mondá nékiek, hogy ha tsak. a kezin lévö jeleket nem látom. hatsak. a szegek helyiben az ujomot nem teszem. és a kezemet. az oldalán lévö sebben. semminek hitelt nem adok., az Isten fia pedig mind ezeket ahihetetlenségeket.. az ö fel támadásárol valo hitnek erösittésére akará forditani, és nem akarván ezt az  apostolt, a maga hihetetlenségében hagyni, ez okáért az apostolok ugyan azon ahelyen mind együt lévén. thamás is vélek. nyolcz nap mulva ismét meg jelenék. nékik. noha az ajtok zárva valának, és köszöntvén öket, mondá, békeség néktek, az után thamásra tekintvén mondá. neki, ted ide az ujodot. és visgáld meg kezeimet, és ted az oldalomban kezedet, és nelégy többé hihetetlen, hanem hü. thamás akoron fel kiálta mondván, Én uram. és Én Istenem. jésus mondá nékie. thamás., hittél, mert láttál, boldogok azok. a kik láttatlan hisznek.


 Meg más alkalmatoságal. is meg mutatá jésus magát. némelyeknek atanitványi közül a genezáreti tó mellet, péter, thamás. az Zebedeus két fia, náthánáel, és meg más kettö; mind ezek együt lévén, péter mondá a többinek, hogy ö halászni menne, atöbbi is el akarának véle menni, erre valo nézve, egy hajoban menvén mindnyájan, a hálot meg veték, de azon éttzaka semmit nem fogának. regel pediglen. jésus a part mellé mene. de a tanitványok meg nem üsmerék, és kérdé töllök, gyermekek. vagyoné valamely ételetek. ök felelék néki, hogy nintsen. jésus mondá nékik. vessétek ahálot. a hajo jobjára, és találtok. ök azt meg tselekedék. és anyi rettentö halat fogának. hogy ki nem huzhaták. erre jános, a kedves tanitvány mondá péternek, ihon az ur, péter ezt halván. mindgyárt magára vevé köntösét. és a vizben ugrék. hogy hamaréb a mesteréhez mehesen. a több tanitványok is kik nem mesze valának apartol. oda menének ahajoval. a midön ki szállának, tüzet találának. és a szénen halat. és kenyér is volt, jésus mondá nékik, hozatok abbol ide egy nehány halat amelyet fogtatok, péter azonal ahajoban menvén. ki huzá ahálot a földre. a melyben száz ötven nagy halak valának, az évangyélium azt fel teszi, hogy ha szinte. anyi sok nagy halak valának is aháloban, de aháló meg nem szakadozot. jésus mondá az után nékik, jöjjetek, és egyetek. ök pediglen hozája közelitvén, senki nem méré közüllök meg kérdeni, hogy ki volna, mert bizonyoson láták, hogy nem más, hanem  a mesterek, jésus pedig akenyeret vévén, nékik osztogatá. ugy hasonlo képen ahalat is.

Azután hogy ettenek volna, jesus mondá péternek, simon, jánosnak fia, inkáb szerettzé engemet ezeknél? a ki is, felelé, igen is uram, azt jól tudod hogy szeretlek, jésus mondá néki: örized az én bárányimot, másodszor is kerdé tölle, simon, jánosnak fia. szerettzé engemet,? igen is uram. felelé péter. te tudod hogy szeretlek, jésus mondá néki, örized az én bárányimot, harmadik szor is hasonlo kérdést tén néki., péter pedig meg keseredvén azon. hogy az ö mestere. mint ha kételkednék. szeretetiben. mondá. uram, te elötted semmi nem lévén el rejtve, te tudod hogy szeretlek, az üdvezitö helyre akarván hozatni ezen apostolal, szeretetének háromszori meg bizonyitásával, aháromszori meg tagadásának vétkit, reája bizá juhait, az az, alelkeket. mondván nékie. örized az én juhaimot, az után mondá néki. bizony, bizon mondom néked, a midön iffiab voltál. magad övezted fel magadot, és oda mentél. ahová akartad, de amidön meg öregszel, akezeidet ki terjeszted, és más fogja az övet reád kötni. és oda viszen, ahová nem akarnád. az évangyélium szerént, jésus meg jelenté néki, ezen szavaival, hogy mitsoda halálal. ditsöittené meg az Istent amint hogy ebéis tellyesedék. atráditio szerént, a melyböl. azt tudgyuk hogy ez az apostol akereszten holt meg, valamint az ö mestere, az után jésus parantsolá péternek, hogy követné ötet, péter hátra tekintvén. látá jánost a kedves tanitványt hogy utánna menne, kérdé jésustol. hát ez uram hová lészen,? de jésus meg dorgálá kérdésiért, meg mutatván, hogy nem kel néki visgálni amások dolgát, az ö dolga tsak a, hogy kövesse ötet, mondá ismét néki jános felöl, ha azt akarom hogy meg maradgyon. addig amég el jövök, mi közöd néked ahoz? ezek aszok el hiteték. az apostolokal. hogy jános meg nem halna, de ez az évangyélista, aki maga beszél ezekröl, fel teszi. hogy jésus nem mondotta azt. hogy meg nem halna, ahistoria. tudtunkra adgya. hogy ez az apostol meg holt. de az Isten fia szavainak. értelme talám elehet. hogy ha azt akarná, hogy ez a tanitvány holtig ugy maradgyon a mint volt. az az. hogy meg nem halna eröszakos halálál, mint péter, vagy is, hogy jérusálem el pusztulásáíg fogna élni., mivel ezek a szok. mind addig a még el jövök, azt is tehetik. az irásnak rend szerént valo mondása szerént, mind addig a még el jövök hogy a halál által ki vegyem evilágbol. vagy is, addig a még el jövök hogy meg ostorozam. ezt a népet. amint is hogy, szent jános, jérusálem el pusztulása után is életben volt. és természet szerént valo halálal holt meg.


 Az Isten fia. fel támadása után. még negyven napig maradván a földön, az alat gyakorta meg jelent az apostolinak. és az ö meg jelenése azért volt, mondgya szent lukáts, hogy el hitesse vélek, sok bizonyitások által, életben valo létit, és hogy az Isten országárol beszéllyen nékik, mint hogy pedig arra rendelte vala öket, hogy prédikálásokal, ugyan azon országnak birására. hiják az embereket., erre valo nézve ahoz szükséges oktatásokot is ada nékik, hogy véghez vihesék érdemesen ezt a hivatalt. meg magyarázá nékik mind azt, valami meg mondatot volt felölle, a mojses törvényében, aproféták könyveiben, és a soltárokban. meg világosittá értelmeket. hogy az irásoknak értelmit meg érthessék. meg mutatá nékik, hogy az irások szerént szükséges volt a kristusnak halált szenvedni, és harmadik napon fel támadni, és hogy predikállyák az ö nevében. a penitentziát, és abünöknek botsánattyát, az egész nemzetek közöt, el kezdvén jérusálemen. az után részesité öket abban ahatalomban. amelyet vett volt az attyátol, mondván nékik, minden hatalom meg adatot nékem. amenyekben. és a földön, menyetek el tehát az egész világra, predikálani az évangyéliumot oktassátok anépeket. meg keresztelvén öket. Atyának, Fiunak, és szent Lélek Istennek nevében., meg tartatván vélek, mind azt. valamit én parantsoltam néktek, mind azok akik ti néktek nem hisznek. el kárhoznak. ellenben pedig, a kik ati beszédeteket. élö hittel bé veszik, és meg keresztelkednek, üdvezülnek, de söt még tsudákot is tésznek. ördögököt üzvén, uj nyelveken beszéllenek. a méreg nékik nem fog ártani. és a kezeket abetegekre tévén, meg gyogyulnak, mint hogy pediglen az apostoloknak. szükséges volt az erö, hogy végben vihessék a szolgálatot melyet reájok bizot, meg igéré nékik gondviselésit, mondván, hogy vélek lenne világ végezetiig, meg igervén azt is nékik, hogy fel öltözteti öket, a magosság béli erövel. a szent lélek által, a melyet el fogja nékik küldeni amenyekböl.


 Azt el lehet hinni hogy többire ezeket az oktatásokot agaliléa hegyén valo meg jelenésekor adá az apostolinak, ahová mondotta volt nékik hogy menyenek, ugyan ót is igérte vala meg nékik még éltében, hogy meg láttyák ötet holta után, fel támadása napján, az angyálok, és még maga is. azt parantsolá az aszonyoknak, hogy mennének meg mondani atanitványoknak, hogy galiléában menyenek, a tanitványok oda menvén, ót meg láták jésust. a mint meg igérte vala nékik, és imádák ötet, abban nem lehet kételkedni, hogy mindnyájan. atanitványok, és az apostolok, ótt ne lettenek volna., ugyan ezen jelenésröl emlékezik szent pál. amidön azt 
 mondgya. hogy jésus meg jelent, egy szers mind. töbnek, ött száz atyafiaknál, ugyan ezen apostol. tudtunkra adgya hogy jakabnak is meg jelent, de nem mondgya mi formában.


 végtire meg jelenék leg utobszor az apostolinak jérusálemben. parantsolván nékik, hogy ót maradnának, mind addig, amég a szent lelket vennék, a melyet eszerént igéré meg nékik: jános vizel keresztelt, ti pediglen a szent lélekel kereszteltettek meg, az apostolok kérdék tölle, uram ebben az idöben állitodé fel. az Izraelnek országát.? aki is felelé nékik, hogy nem öket illeti meg tudni az idöket, és az orákot. amelyeket az Isten el rejtette amaga hatalmában, hanem ti el veszitek a szent Léleknek erejét. mely reátok fog szállani, és ti bizonyságot fogtok tenni rollam. jérusálemben, az egész judéában, és samariában. és avilág szélyiig.


 Ezek, szent lukáts szerént a jesus utolso szavai eföldön, hogy ha ezeket éppen menybe menetele elött mondotta, a bethániában volt. ahová vivé az. apostolit. menyben menetele napján, vagy pediglen az olaj fák hegyén. a hol, szent lukáts szerént. amenyekben ment. ót fel emelé kezeit. hogy meg áldaná tanitványit, és a midön áldaná öket, el válék töllök, a kik is mind addig nézék menyben valo fel menetelét. valamég a felhök. el nem boriták öket szemek elöll. és amidön nagy figyelmeteségel. néznék, két férfiu álla meléjek fejér ruhákban, kik mondák nékik, galiléai férfiak. mit néztek oly sokáig az ég felé,? ez ajésus, aki fel vétetett tölletek, hasonlo képen fog el jöni. valamint láttátok ötet fel menni, az égben, az apostolok az után. imádák azt, aki el hagyván a földet. az Isten jóbjára ment ülni a menyekben., az az, hogy el vegye, az ö szentséges emberségiben a nyugodalmat. és aditsöséget. mint jutalmit. sok munkáinak, és szenvedésinek. az után az apostolok viszá térének az olajfák hegyéröl jérusálemben. nagy örömel. ahol tiz nap mulva a szent Lelket vevék. az után. az ö mestereknek parantsolattya szerént. mindenüt kezdének prédikálani. és az ur. meg bizonyittá sok tsuda tételekel. az igét, melyet szájokban adot volt.


 Ezek tehát. mind azok. a melyeket elönkben ád az Évangyélium akristus jésus életéröl. a melyet élt eföldön. azt nem kel. gondolni. hogy ezeknél sokal többeket, nem tselekedet. vagy több tsudákot nem tett volna, hanem hogy mindenek meg nem irattak, és a melyek meg irattak, elegendök üdveségünkre. hogy ha azokot olvasván. ötet Isten fiának hiszük lenni, ugy 
 hogy azt hivén, örök életünk légyen az ö nevében., az élet pedig amelyet nékünk igér, 
 ugyan azon élet, a melyben. ment, menyben menetelekor., mivel tudtára adá az apostolinak. hogy helyt menne nékik késziteni. és szent pál arra tanyit. hogy ugy ment bé érettünk a menyekben. mint mi elöl járonk. azért hogy még mostanában kövessük ötet. reménségünkel, a mely reménség olyan legyen nékünk. mint egy erös vas macska. mely segittsen minket e halando életünknek. sok féle változásiban.

A mi pedig a jésus kristus. menyben valo életét.  illeti, az Évangyélium arra tanyit. hogy ót az Istennek jobján üll, az az, hogy ót nyugodalomban vagyon. se ót munkája nintsen, se többé nem szenved szent emberségiben, amelyet magára vette volt válttságunkért. ö, az Istennek jóbján üll. mert ugyan azon emberség, elsö Isten után aditsöségben. és minden teremtet állatoknak feliben emeltetett.


 Azt nem kel gondolni. hogy akristus nyugodalomban élvén magáért, hogy mi érettünk már nem munkálodnék. és noha az attyának jobján üllyön is. mind azon által szent István ót álva látta, mert mint hogy nem azért jött volt a földre. hogy tsak annak a testnek és léleknek. érdemelye meg ditsöitesét, a melyet a szent szüz méhében vett magára. hanem hogy még munkálodgya üdveségeket mind azoknak. kik benne hisznek. valo hogy azö szenttséges emberségiért valo munkát el végezte, de még munkálodik a szenttyeinek üdveségekért, mind addig valamég mindnyájan bé nem mennek. azö ditsöségének részesülésében. a menyekben végezi tehát. ez az emberek válttságanak nagy munkáját. a melyet eföldön kezdette volt el. 
 ugyan ónnét is. mint feje az anyaszent egy háznak. valamint az apostol mondgya. 
 igazgattya azt a pásztorok által., világosittya a doktori által, szenteli azt. a szenttségek által. gondgyát viseli annak kegyelmének segittsége által. és élteti azt. szent lelkével.


 Ugyan ótt is imádkozik szüntelen érettünk, ö is a mi szó szóllónk az attya elött, a mi közben járonk hogy neki ajanlya imádságinkot, és nékünk kegyelmit nyerje. ö a fö pap. és az áldozat, ajánlván minden nap ugyan azon vérit a melyet ki ontotta a kereszten az emberekért. 
 ugyan ezért is látta ötet amenyekben, szent János, a meg öletet báránynak formája alat. az Isten széke elött lévö oltáron, ugyan ót vagyon, a kegyelemnek, és az irgalmaságnak szekiben. 
 azert hogy eleiben menyünk akellemetes idöben és vegyük büneinknek botsánattyát tölle, minek elötte igasságának székiben üllyön hogy avilágot meg itéllye.

Végtire ugyan ónnét is hi minket, és kivánnya mi töllünk. hogy mi ötet abban aditsöségben tekénttsük, a melyet meg érdemlette mind maganak. mind nékünk. vére ki ontása által., ugy hogy az örökös jók melyeket nékünk készit, meg vettesék velünk a földieket, és minket fel indittsanak. hogy ötet kövessük az uton melyet elönkben adot, az az, hogy kövessük azokot a példákot amelyeket nékünk adot. halando életében. és a melynek historiáját le irtuk ebben akönyvben.

Ugyan erre int minket szent pál apostol. ezekel a szokal., a melyek magokban foglallyák. hogy mitsoda modon kel hasznunkra forditanunk mind azt. amit olvastunk a kristus jésus életeben. 
 Bizodalomal bé mehetünk a szent helyben. akristus vére által. követvén azt az uj utat. amelyet elönkben. adot az ö teste által. és mint hogy ö. menyekben. az Isten házán lévö fö pap. járullyunk hozája. igaz és tellyes szivel. agonosz lelki üsmérettöl meg tisztittatot lélekel. és a kereszttségnek. tiszta vizével. meg mosatatot testel. maradgyunk meg álhatatosan ahitben. és annak. aditsöségnek reménségeben. a melyet nékünk igért, mivel ö oly igaz igéretiben, És hogy azt a ditsöséget meg érdemelhesük. indittsuk fel egy mást a szeretetre, és a jó tselekedetekre. anyival is inkáb, hogy láttyuk. utolso napunknak közelgetésit. Mert ha akaratunk szerént vétkezünk, az igazság isméretinek el vétele után. mit várhatunk egyebet. hanem azt a rettenetes itéletet. és annak atüznek sebeségét. mely meg emészti az Isten ellenségit. A ki a mojses törvényét által hágta, minden irgalmaság nélkül meg öletet. menyivel inkáb vélitek. hogy sullyosab büntetéseket érdemel. a ki az Isten fiát meg tapodgya, és atestámentum vérét, mely által meg szenteltetett, tisztátalannak álíttya. tudni illik, a ki a vétekel meg fertezteti a kristus vérit, a mely által meg tisztittatot akereszttségben. és aki boszuságal illeti akegyelemnek lelkét, mivel azt tudgyuk. hogy ki mondotta azt. Enyim a boszu állás, és én meg fizetek. Rettenetes dolog az elö Istennek kezében esni.


 Az az élö Isten., akiröl szól szent pál, nem. más, hanem ugyan. az, akit ebben a historiában láttunk meg halni a kereszten. az emberek válttságáért, ö meg itéltetet.. de ö is még itélni fog. és mindnyájunkot meg itél. az oktatásokrol. melyeket nékünk adot. és a példákrol. melyeket hagyot nékünk halando életében., a mi nyomoruságink alá volt vettetve életében. és halált szenvedet., mely a véteknek büntetésire rendeltetet volt. de fel támadot ditsöségesen. és bé ment az örökös boldogságnak birtokában. életében olyan volt mint mi, azért hogy még olyanoká lehesünk valamint ö mostanában. hogy ha az ö életét, és halálat követtyük, követni is fogjuk ötet. fel támadásában és ditsöségében. de nem kel. magunknak. azt a boldogságot igérni. a melyben ö mostanában vagyon. hogy ha azon az uton nem járunk, a mellyen. ö oda érkezet.

Nem tsak ellene nem mondanánk annak a ditsöségnek. a melyre hi minket., de söt még az örökös karhozatban esnénk, hogy ha nem engedelmeskedünk törvényinek. és nem követtyük tselekedetit. mivel tsak két út vagyon, az egyike az életre, a másika a halálra vezet, valaki az elsön nem jár. bizonyosan a másikát követi, a kristus maga a menyei út, és akoron. ö általa járunk azon. a midön azokot az igazságokot követtyük, a melyekre tanyitot, és a midön életünket, az ö életéhez szabjuk. más képen élni. mint sem ö élt, ugy ötet nem követik, hanem el tévelyednek, és magokot el vesztik, igen keveset gondolkodnak az illyenröl, meg sem visgállyák az utat a melyen járnak. mind azon által tsak eléb eléb mennek, de a midön az utnak avégire jutnak. aveszedelemben esnek, mert az arra vivö utat követték,

A keresztények nem tselekedhetnek tehát. semit is hasznosabat. az üdveségekért, mint azt. hogy szüntelen elmélkedgyenek a kristus Jesus életéröl, és hogy azt ugy tekinttsék. mint egy olyan tükört, a melyben meg láthattyák életeknek. mocskát, és fogyatkozásit, ugy kel tekinteniek a kristust e földön. mint kalauzokot. és világositojokot, és meg visgálván, hogy mit tselekesznek, és hogy ö mit tselekedet. és mit tanitot, üsmérjék meg magokban. hogy tévelygésben, és setettségben vannak. a midön az magok viselések, meg nem egyeznek, példáival és parantsolatival, ugy tekinttsék ötet a mennyekben, mint olyan tzélt. ahová kel igyekezniek, és szüntelen oda sietniek, végtire, szüntelen kel gondolkodniok. az ö elsö, és a második eljöveteléröl, meg tanítattak. az ö elsö eljövetelében, hogy miképen készüllyenek. a másodikához, és meg itéltetnek. a másodikában, az oktatásokrol. a melyeket az elsöben vettenek. semmi menttségek nem lehet., a szokásárol, példáirol, és tévelygésiröl avilagnak. egy olyan biró elött, a ki tudtokra adta, hogy tsak arrol atudományrol fogja öket meg itélni, a mellyet maga tanitot, és az életröl mellyet élt, és a melyet például kel magoknak venni, hogy pediglen bizodalomal. mehesünk eleiben azon a nagy napon. a melyen. az embereket meg 
 itéli, halgasuk. mire int minket a kedves tanitvány. kis fiatskáim, maradgyatok öbenne.. 
 ugy hogy a midön el fog jöni, bizodalomal lehesünk ö elötte, és hogy meg ne szegyenittessünk, hogy pediglen meg tudhasuk. mi légyen a kristusban maradni. tarttsuk jol elménkben. ugyan azon szent jánosnak ezeket a szavait. a ki azt mondgya hogy aki kristusban. marad, annak ugy is kel járni, valamint a kristus járt.

Vége.

Ditsöség az Atyanak. a Fiunak és a Szent Léleknek.



A KÖNYVEK. TÁBLÁJA

Elsö könyv                    pag.

I szent jános fogantatik- 1. 

II A kristus fogantatásárol 3 

III A sz. szüz látogatásárol 5

IV szent János születésiröl 6

V. Az Isten ki nyilatkoztattya sz. josefnek. a kristus születésit. 8 

VI A kristus Isteni születésiröl ibid 

VII A kristus emberi születésiröl 13  

VIII A kristus környülmetélkedéséröl 14  

IX A mágusokrol 15

X A kristust a templomba be mutattyák 16  

XI A kristus egyiptumba szalad. 19  

XII. A kristust a templomba talállyák meg. 21 

XIII szent jános predikál 22 

XIV. A kristust szent János meg kereszteli 25  

XV. A kristus böjtöl. és meg kisértetik 26 

XVI. A kristus bizonyságot teszen sz. jánosrol 27 

XVII A kristus tanitványokot gyüjt 28 

XVIII A kristus elsö tsuda tétele 30  

XIX ki üzi a templombol. akufárokot. 31 

XX A kristus Nikodémusal valo beszélgetése 32  

XXI szent janos bizonyságot teszen akristusrol. 33 

XXII. szent János meg fogatik 35 

XXIII A samaritana. aszonyrol. 36


Masodik könyv.

I galileában prédikál 39  

II A kristus négy apostolt veszen maga mellé. 40

III kafarnaumba az ördöngöst meg gyogyitya 42

IV A kristus meg gyogyittya a szent péter napaját 43

V. fel járja az egész galiléát. 43 

VI A szélvészt meg tsendesiti 45 

VII. A kristus két ördöngöst gyogyit meg. 46 

VIII Egy ina szakadtot. meg gyogyit kafarnaumba 49 

IX. Egy publikanust veszen maga mellé 51

X Egy aszonyt a vér folyásbol meg gyogyit. egy leányt fel támaszt. 52 

XI két vakot., egy némat meg gyogyit. 54 

XII harmintz nyoltz esztendeig valo beteget gyogyit 55 

XIII Atanitványit azal vadollyák hogy a szombatot meg nem tarttyák 57 

XIV Egy nehány féle betegeket gyogyit meg szombaton. 58 

XV. Tizen két Apostolt választ 59 

XVI. Hogy mitsoda igaságokot tanitot a hegyen 61 

XVII Egy bél poklost meg gyogyit. 66  

XVIII A százados szolgájat meg gyogyittya 67  

XIX Egy halotat fel tamaszt. 68  

XX János két tanitványát küldi akristushoz 69  

XXI Hogy a kristus mit hányt a sidoknak szemekre

71  XXII Egy bünös aszonynak meg térése 72  

XXIII Egy vak. és néma ördöngöst meg gyogyit 74  

XXIV A fariseusok jelt kérnek. 75  

XXV. Egy nehány példa beszédeket mond 78 

XXVI. meg más példa beszedeket. 80 

XXVII A kristus názárethbe megyen. 83  

XXVIII Galileát fel járja, és az apostolit predikáltattya 85 

XXIX Herodes szent Janost meg öleti 87


Harmadik könyv

I A kristus öt ezer embert elégit meg. öt kenyerel. két halal. 89  

II. A kristus avizen jár. szent péterel. 91 

III A kristus meg mutattya a sidoknak. hogy ö az élö kenyér. 92

IV. A fariseusok azon panaszolkodnak hogy azapostolok mosdatlan kézel esznek. 96  

V. A kristus egy ördöngös leányt gyogyit meg. 98  

VI. Egy süket. és néma embert gyogyit meg 99  

VII négy ezer embert elegit meg hét kenyérel 100 

VIII fariseusok jelt kérnek. ibid 

IX. Egy vakot gyogyit meg bethsaidába 102  

X szent péter Isten fiának vallya leni Jésust ibid 

XI Elöre meg mondgya halálát tanitványinak 103 

XII A szinét el változtattya 105 

XIII egy ördöngös lunaticust meg gyogyit 107 

XIV. A halálát meg jövendöli. és adot fizet. 109 

XV. A kristus meg feddi atanitványok nagyra vágyásit 110

XVI rendet szab. mind az intésre mind a botsánatra. 111

XVII jérusalembe megyen a satoros irmepekre 113  

XVIII tiz bél poklosokot gyogyit meg. 114 

XIX A templomba tanit. 115  

XX A házaság törésbe eset aszszonyt meg szabaditya 118 

XXI A templomba tanitván meg akarják kövezni 119 

XXII egy vakot meg gyogyit 122

XXIII meg mutattya hogy ö ajó pásztor 126

XXIV hetven ket tanitványokot választ. 127  

XXV. Egy irás tudo doktornak meg mutattya a felebaráti szeretetet 129  

XXVI. Marthához megyen szállani 130 

XXVII A fariseusoknak. és a doktoroknak szemekre hánya vétkeket. 131 

XXVIII sok oktatásokot ád tanitvanyinak, 134 

XXIX A penitentziának szükségit meg mutattya 138  

XXX egy meg görbedet aszonyt meg gyogyit 139  

XXXI A sidok meg akarják kövezni 140  

XXXII Elöre meg mondgya a jerusálem romlását. 141

XXXIII egy vizkorságos embert meg gyogyit 143  

XXXIV. Azért jöt el. hogy a maga országába hija az embereket 145 

XXXV. meg mutattya mit kel tselekedni az üdveségre 146

XXXVI A meg térö bünösoket magához fogadgya 147  

XXXVII Az alamisnát hadgya. 150 

XXXVIII. hogy a házaságban nintsen el választás. 153  

XXXIX A maga országárol beszél anépnek. 155. 

XL Az alázatoságot tanitya 156  

XLI A kis gyermekeket meg áldgya. 157 

XLII. hogy mitsoda nehéz az üdveség 158 

XLIII meg magyaráza miképen lésznek az elsök utolsoká. 161 

XLIV. Lázárt fel tamaszttya. 164

XLV. A sidok tanátsot tartanak jesus ellen. 169 

XLVI. A samaritánusok bé nem fogadgyák. 170 

XLVII A maga halálát harmadikszor elöre meg mondgya. 172 

XLVIII Meg fedi a tanitvanyi nagyra vágyásit 173  

XLIX Zakéushoz szál. 174

L. A sidok azt gondollyák hogy a kristus az Isten országát nékik ki nyilatkoztattya. 176 

LI. két vakot meg gyogyit 178 

LII Bethániába vatsorál. 179


Negyedik könyv

I jérusalembe ditsöségesen valo bé menetele. 181 

II Sirattya Jerusalem romlását. 183

III Ismét meg mondgya halálát 185

IV A fige fát meg átkoza. 188

V ki üzi a kufárokot a templombol. 189 

VI A kristus mondási a fariseusoknak, és a doktoroknak. 192 

VII A szöllö mivesekröl valo példa beszéd. 194 

VIII A menyegzöröl valo példa beszéd. 197

IX Meg szégyeniti a farisaeusokot. 199 

X Meg szegyeniti a saduceusokot. 201 

XI. Meg mutattya hogy melyik a leg nagyob parantsolat 202 

XII ki nyilatkoztattya a fariseusok gonoszságit 204 

XIII Egy özvegy aszonynak adakozását meg ditseri 205 

XIV Elöre meg mondgya jérusálem el pusztulását 205 

XV. Meg jövendöli a második el jövetelét 209 

XVI A vigyázásra tanit 211 

XVII A tiz szüzekröl valo példa beszéd 213 

XVIII A szolgákrol valo pelda beszéd 214 

XIX Az utolso itéletröl 216 

XX A sidok tanátsot tartanak ellene 218 

XXI hogy mi volt a sidok husvétya 219 

XXII Az utolso vatsorárol 223

XXIII Az Apostolok lábait meg mosa. 224

XXIV Az oltári szenttséget szerzi 227

XXV. Meg jövendöli a sz. péter meg tagadását 229 

XXVI vigasztalya apostolit 233 

XXVII oktattya az Apostolit 236 

XXVIII Jesus imádkozik az Attyának. 242 

XXIX Jesus háromszor imadkozik a gettsemane kertbe. 244 

XXX A kristust meg fogják 247 

XXXI kaifashoz viszik 249  

XXXII. péter meg tagadgya akristust. 252 

XXXIII judás magát meg öli 255 

XXXIV. pilatus elöt vádoltatik 256 

XXXV Herodes ötet meg veti 258 

XXXVI. A tolvajt inkáb meg szabadittyák mint sem Jésust 259 

XXXVII A kristus meg ostoroztatik 262 

XXXVIII pilatus halálra itéli 263 

XXXIX A kristust fel feszitik 265

XL. jésusnak akereszten valo szavai 267

XLI jésus halálárol. 270 

XLII Jesus el temetetik 272 

XLIII Jesus fel támad 274 

XLIV. Jesus magdolnának meg jelenik 276 

XLV. Jesus az aszonyoknak meg jelenik 278  

XLVI Jesus meg jelenik két tanitványnak, és péternek. 280 

XLVII meg jelenik az Apostoloknak. 283 

XLVIII A tsudálatos halászatrol. 286 

XLIX. Jesus a juhait sz. péterre hiza. 288 

L. Az apostolit oktattya. 290 

LI. jesusnak utolszori meg jelenése 293 

LII A kristus menybe meneteléröl 293 

LIII A kristusnak. menyekbe valo ditsöséges életéröl 295 

LIV Bé fejezés 299

�	 	It az utt. járjatok ezen az uton. Isai 30. 21

�	 	Az igazak sok nyomoruságokra tétettek. ps. 33. 20.

�	 	st. bern. �serm de �st. andr

�	 	A te lelkedet által hattya az éles tör.. luk. 2. 35.

�	 	Ha ki utánnam akar jöni. tagadgya meg magát, és vegye fel az ö keresztét. és kövessen engemet. matth 16. 24

�	 	Vigyázatok arra. hogy a jó tselekedeteteket. ne tselekedgyétek az emberek elött, hogy láttassatok azoktol. matth. 6. 1.

�	 	A mi egy szem pillantásig valo. és könyü nyomoruságinknak szenvedése, a ditsösegnek felette igen igen örökke valo állandoságát szerzi mi bennünk. 2 Cor. 4. 17.

�	 	Fiam. meg ne vessed az urnak intésit, és bekeségel szenvedgyed a midön ostoroz. prov. 3. 11.

�	 	Az urtol azért büntettetünk. hogy evilágal el ne kárhoztassunk. 1 Cor. 11. 32.

�	 A ki tsendes életet élhetet volna. keresztet szenvedet hebr. 12. 2.

�	 Az én kedvesem enyim, és én övé vagyok. Cant 2. 16.

�	 Szenvedé valaki ti közöttetek. imádkozék. jac. 5 13.

�	 Örüllyetek azon. hogy részesültök, a kristus kin szenvedésiben. 1 petr. 4. 13

�	 Nékem a világ fel feszitetet, én is a világnak. gal. 6. 14.

�	 A Kristusal együt fel feszitettem. gal. 2. 19.

�	 A keresztröl valo tudomány, azoknak kik meg tartatnak. Istennek hatalma. 1 Cor. 1. 18.

�	 Az Isten telles joságal, és irgalmaságal. meg botsáttya a vétket a nyomoruságnak napján. Eccli 2. 13.

�	 A nyomoruság meg érteti veled azt, a mit néked mondanak. Isai 28. 19

�	 Nyuttsad segittségedet nékünk, a nyomoruságban, mert tsak hejában vettyük emberben az üdvesegnek reménsegit. ps. 107. 13.

�	 E világon sok nyomoruságtok lészen. joan. 16.. 33.

�	 Nem tudgyatoké hogy ti az Istennek temploma vagytok, és az Istennek. lelke lakozik ti bennetek. 1 Cor. 3. 16.

�	 Légy hiv mind holtig, és meg adom az életnek koronáját. apoc 2. 10

�	 Véle vagyok a nyomoruságnak idejében. ps. 90. 15.

�	 Te készited el szekereidet. hogy meg menttsed népedet. habac. - 3. 8.

�	 Meg nyittatik annak a ki zörget. luk. 11. 10.

�	 A kristus a közben jároja. ennek a testámentumnak. hebr 9. 15.

�	 hebr. 11.

�	 hebr. 11.

�	 joan 6.

�	 jacob. 2.

�	 1 joan 2.

�	 matth. 7

�	 hebr. 11

�	 hebr. 11.

�	 2 Cor. 4.

�	 1 joan. 2.

�	 eph. 6.

�	 mark 9.

�	 luk. 17.

�	 matth. 8.

�	 mark. 5.

�	 cor. 10

�	 jak. 2.

�	 petr.

�	 dan.

�	 Conf. libr. 1. Cap 1.

�	 1 cor. 3.

�	 matth. 3.

�	 St aug. libr. 4

�	 Contr Jul. c. 3.

�	 co 13.

�	 lam. 5.

�	 tract. 7. in. 1. ep. joan.

�	 matth. 6.

�	 1 Cor. 8. st. aug.

�	 rom. 5.

�	 jób 30

�	 jób 7.

�	 Isa. 38.

�	 ps. 33

�	 aug.

�	 jób. 2.

�	 Eccli/41.

�	 sap. 5.

�	 prov. 1.

�	 ...apoc. 14.

�	 1 joan. 3.

�	 ad. tit. 2

�	 1 reg. 20

�	 ps. 5.

�	 ps. 115.

�	 1 cor. 15

�	 phil. 1.

�	 2 cor. 8.

�	 hebr. 9.

�	 luk. 12.

�	 Eccl. 11.

�	 luk. 21

�	 luk. 21

�	 ps. 17

�	 ps. 118.

�	 ps. 142.

�	 1 Cor. 11

�	 st. aug.

�	 2 petr. 2

�	 jud. 6.

�	 jud. 10.

�	 apoc. 20

�	 apoc. 3.

�	 st. bern

�	 st. aug.

�	 Isai. 33 14

�	 ps. 83.

�	 ps. 30.

�	 ps. 35.

�	 1 cor 2.

�	 st. aug.

�	 ps. 119.

�	 phil 1.

�	 st. aug.

�	 matth.19.

�	 matth. 7.

�	 matth.19.

�	 gen. 15

�	 ps. 16.

�	 ps. 136.

�	 phi. 3

�	 hebr. 13.

�	 ps. 15

�	 gen. 6

�	 gen. 17.

�	 hebr. 11.

�	 ps. 17.

�	 ps. 9.

�	 ps.. 122.

�	 jér. 2.

�	 tób. 4.

�	 ps. 76

�	 matth. 5.

�	 luk. 11.

�	 matth. 6.

�	 philip. 2.

�	 2 petr. 1.

�	 luk. 13.

�	 philip. 1.

�	 ps. 118.

�	 2 cor. 6.

�	 st. aug.

�	 matth. 15

�	 ps. 36

�	 st aug.

�	 rom. 5

�	 eph. 2.

�	 1 cor. 6

�	 hebr. 10

�	 Eccli 20

�	 2. macab. 7

�	 dan: 13.

�	 act. 5.

�	 rom.. 6

�	 hebr. 6

�	 rom 6

�	 st aug.

�	 luk. 13.

�	 st aug.

�	 st greg.

�	 st aug.

�	 joel 2.

�	 st greg

�	 st Cypr. de lapsis

�	 sess. 14

�	 jac. 4.

�	 Isai 55.

�	 matth. 3

�	 luk. 7.

�	 luk. 15.

�	 luk. 22.

�	 rom. 2.

�	 st aug.

�	 Eccli 5

�	 st greg.

�	 philip 2

�	 jerem 31

�	 Isai 55

�	 ps. 76

�	 ps. 94

�	 prov. 1.

�	 tób. 4

�	 Eccli. 3.

�	 uk. 12.

�	 matth. 25

�	 luk. 16.

�	 1 joan. 3.

�	 st leo.

�	 ps. 111

�	 matth. 25

�	 matth. 6

�	 coll. 3.

�	 Eccl. 29.

�	 ps. 75.

�	 ps. 40

�	 gal. 6

�	 st. ambr.

�	 st. aug.

�	 luk. 6

�	 matth. 5

�	 judit. 10

�	 st aug.

�	 ps. 118

�	 ps. 118.

�	 act. 14

�	 hebr. 12.

�	 2 cor. 4

�	 st bern.

�	 ps. 93.

�	 st. bern.

�	 Isai. 55.

�	 hebr. 12.

�	 1 petr 2.

�	 st. chr.

�	 lam. 1.

�	 luk. 9.

�	 gal. 6

�	 colos. 1.

�	 hebr. 11

�	 hebr. 12.

�	 st aug.

�	 1 joan. 2.

�	 gal. 1.

�	 gal. 6.

�	 1 joan. 5

�	 jac. 4

�	 2 cor. 11

�	 matth. 6

�	 joan. 15

�	 1 joan. 2

�	 matth. 18

�	 1 cor. 2.

�	 rom. 12.

�	 st aug.

�	 matth.10

�	 luk. 9

�	 apoc. 21.

�	 ps. 52.

�	 rom. 2

�	 joan. 12

�	 rom. 12.

�	 ps. 118.

�	 rom 1.

�	 1 cor. 4.

�	 2 tim. 1

�	 st. paulin

�	 prov. 14

�	 1 cor. 12

�	 joan. 1.

�	 philip. 2.

�	 rom 9.

�	 1 cor 1.

�	 2 reg. 11

�	 3 reg 11.

�	 uk. 22.

�	 matth. 26

�	 joan. 13.

�	 2 Cor. 4

�	 st. hier.

�	 ps. 39

�	 prov. 3.

�	 inatth. 8.

�	 1 cor. 10.

�	 st. leo.

�	 hebr. 9

�	 concil trid. sess 7. decret. de sacr.

�	 st. aug qu. 84. super levit.

�	 1 cor. 11

�	 matth. 7.

�	 apoc. 22.

�	 st aug.

�	 malach. 1

�	 hebr. 9.

�	 concil trid. sess. 22. c. 2.

�	 hebr. 10

�	 luk. 22.

�	 1 cor. 10.

�	 1 cor. 6

�	 st aug 30

�	 matth. 12.

�	 hebr. 6.

�	 matth. 25.

�	 luk. 16.

�	 hebr. 12.

�	 hebr. 4

�	 hebr 4

�	 exod 15

�	 luk. 2

�	 joan. 1.

�	 ps. 101.

�	 2 cor 6.

�	 1 cor. 7.

�	 gal. 6.

�	 Eccle. 9.

�	 luk 19

�	 ephes. 5

�	 sap. 4.

�	 matth. 20

�	 ps. 72

�	 joan. 9.

�	 matth. 5

�	 2 Cor. 2.

�	 philip 4.

�	 ibid.

�	 1. tim. 4.

�	 tit 2.

�	 1. petr. 3.

�	 1. tim. 2.

�	 Epist. 7.

�	 ad loc

�	 matth. 18.

�	 2 cor. 2.

�	 rom. 14

�	 joan. 13.

�	 1 cor. 10

�	 st. basil. catech. Concil. trid.

�	 ps. 61

�	 matth. 7.

�	 joan. 6

�	 act. 9.

�	 ps. 142.

�	 matth. 6.

�	 st. Cypr. de orat. dom.

�	 matth. 11.

�	 Isai. 56.

�	 Eccl. 1. ps. 21. ps. 54

�	 1 petr 5.

�	 ps. 124.

�	 Isai 49.

�	 matth. 6.

�	 ps. 14.

�	 sap 2.

�	 ps. 9.

�	 ps. 117.

�	 hebr. 13

�	 1 joan 4

�	 1 Cor. 13.

�	 1 Cor 13.

�	 st. aug.

�	 st. greg. m.

�	 joan. 6

�	 st aug.

�	 rom. 8.

�	 st. aug.

�	 st. leo.

�	 ps. 72.

�	 1 joan. 4.

�	 st aug.

�	 1 eor. 16.

�	 2 Cor. 11

�	 phi. 3.

�	 1 Cor. 2.

�	 joan. 15

�	 2 cor. 5

�	 st luk. 12.

�	 joan. 6.

�	 gal. 2.

�	 joan. 21.

�	 st. hier.

�	 st. bern.

�	 luk. 9.

�	 joan. 13.

�	 rom. 8.

�	 1 joan. 2.

�	 Colos. 3.

�	 joan. 8.

�	 gal. 3

�	 2cor. 2

�	 joan. 6

�	 eph 5

�	 1 cor 15

�	 hebr 12

�	 st. bern.

�	 rom. 14

�	 1 joan. 4.

�	 2petr. 2.

�	 act. 4

�	 1 joan 4.

�	 rom. 13.

�	 matth. 5

�	 rom. 12.

�	 Eccli. 28.

�	 tertul:

�	 matth. 6

�	 + huszon harom millium forint. + tizen kilentz forint.

�	 Eccli 28.

�	 luk 23.

�	 act. 7.

�	 matth. 18.

�	 1 joan. 3.

�	 st aug.

�	 rom. 12.

�	 deut. 4.

�	 ps. 104.

�	 apoc. 3.

�	 exod. 19.

�	 hebr. 11

�	 luk 1

�	 st. ambr.

�	 jerem 46.

�	 apoc. 3.

�	 st ambr.

�	 ps 38.

�	 1 Cor 16.

�	 ps. 67.

�	 joan. 2.

�	 luk. 2.

�	 st. ambr.

�	 3 reg. 2.

�	 joan. 19.

�	 st. bern.

�	 st. greg. hom 3.

�	 Exod. 23.

�	 tób. 13.

�	 Exod 23.

�	 st bern. in ps. 90.

�	 apoc. 12.

�	 judith 13.

�	 2 mak. 10.

�	 apoc.

�	 aug. de ver. rel. 63. 16.

�	 st aug. de cat. rud. c. 6.

�	 gal. 2. 20.

�	 joan. 4. 1. 9.

�	 1 petr. 1. 18.

�	 joan. 1. 11.

�	 joan.3. 1.

�	 sap. 2. 12.

�	 aug. de ver. rel. c. 16.

�	 aug de ver. rel. c 16.

�	 aug de cat. rud c 22

�	 aug. 1 1. de conf. cr c. 35

�	 aug. de ver. rel. c 16.

�	 joan. 10. 18

�	 joan. 11. 33.

�	 rom. 8. 29.

�	 1 cor 15 49

�	 Cypr. de idol. van

�	 luk. 12. 49.

�	 I sz. janos fogantatik luk. 1.

�	 II a kristus fogantatásárol. luk. 1.

�	 III a sz. szüz látogatásárol. luk. 1.

�	 IV sz. jános születéséröl.

�	 V Az Isten nyilat koztattya sz. josefnek. a kristus születésit.

�	 Isai. 14.

�	 VI A kristus Isteni születéséröl

�	 joan 1.

�	 VII A kristus emberi születéséröl luk. 2.

�	 VIII A kristus környül metelkedéséröl luk. 12.

�	 IX A mágusokrol. matth. 2

�	 micch. 7

�	 X A kristus templomban valo bé mutatásárol. luk. 2.

�	 ev. 12.

�	 XI A kristusnak. egyiptumban valo meneteléröl. matth. 2

�	 XII A kristus a doktorok közöt találtatik luk. 2.

�	 XIII Szent jános predikálásárol. matth. 3. mark. 1. luk. 3.

�	 malak 3. 1.

�	 Isa. 40. 3.

�	 XIV A kristust sz. jános meg kereszteli. matth. 3. mark. 1. luk. 3.

�	 XV A kristus meg kereszteltetik, és kísértetik, matth. 4. mark 1. luk. 4.

�	 XVI szent jános bizonyságot tészen a kristusrol. joan. 1.

�	 XVII A kristus tanitványokot kezd gyüjteni joan. 1.

�	 XVIII A kristus elsö tsuda tételiröl. joan. 2.

�	 XIX A kristus a templombol ki hajttya az árusokot. joan. 2.

�	 XX A kristusnak. nicode musal valo beszélgetése. joan. 3

�	 XXI szent jános ujab bizonyságot tészen a kristusrol. joan. 3.

�	 XXII szent jános meg fogatásárol. matth. 14. mark. 6. luk. 3.

�	 XXIII a samaritána aszonyrol. joan. 4.

�	 I A kristus galilaeában valo predikálásarol matth. 4. mark. 1 luk. 4 joan. 4.

�	 II akristus negy apostolokot hiv magához. matth. 4. mark. 1.

�	 luk. 5. 1

�	 III A kristus ördöngöst gyogyit kafarnaumban. matth. 4. mark. 1. luk. 4.

�	 IV A kristus meg gyogyittya. a szent péter napáját matth. 8. mark. 1. luk. 4.

�	 V a kristus galliéát fel járja. matth. 8. mark. 1. luk. 4.

�	 luk. 9

�	 VI A kristus a szélvézt meg tsendesiti. matth. 8 mark. 4 luk. 8.

�	 VII A kristus két ördöngost meg szabadit matth. 8. mark. 5 luk. 8.

�	 VIII A kristus egy ina szakat embert meg gyogyit matth. 9 mark. 5 luk. 5.

�	 IX akristus egy publicánust magához hi. matth. 9. mark. 2 luk 5.

�	 ozé 6. 6.

�	 X A kristus egy aszonyt a vér folyásbol meg gyogyit. és egy leányt fel támaszt. matth. 9. mark. 5 luk. 8.

�	 XI A kristus két vakot és egy némát meg gyogyit matth. 9

�	 XII A kristus harmintz nyolcz esztendös beteget gyógyit joan. 5

�	 XIII a tanitvánnyit azal vádollyák hogy a szombat napot meg szeggik. matth 12 mark. 2 l uk. 6.

�	 XIV A kristus egy nehány beteget gyogyit meg szombat napon. matth. 12 mark. 3. luk. 6.

�	 XV A kristus tizen két apostolt választ. matth. 5 mark. 3. luk. 6.

�	 XVI hogy mitsoda igazságokot tanitot a kristus a hegyen. matth. 5 luk. 6.

�	 matth. 6.

�	 matth. 7 luk. 6.

�	 XVII A kristus egy bél poklost meg gyógyit. matth 8.

�	 XVIII A kristus meg gyogyittya a százados szolgáját. matth. 8. luk. 7.

�	 XIX A kristus egy halotat támaszt. luk. 7.

�	 XX János két tanitványit küldi akristushoz. matth. 11. luk. 7.

�	 XXI A kristus meg feddi a sidokot. matth. 11 luk. 7.

�	 Matth. 11 luk. 10

�	 XXII egy bünös aszonynak meg térése

�	 XXIII a kristus meg gyogyit égy vak. és néma ördöngöst matth. 12. mark 3 luk. 11.

�	 XXIV A farisaeusok tsudát kérnek. matth. 12. luk. 11.

�	 matth. 12. mark. 3. luk. 8.

�	 XXV A kristus példa beszédeket hoz elé. matth. 13. mark 4 luk 8.

�	 XXVI más példa beszédek. matth. 13 mark. 4 luk. 13.

�	 1 cor. 3. 6.

�	 XXVII A kristus názarethben prédikál. matth. 13 mark. 6 luk. 4

�	 XXVIII A kristus galiléában megyen. és a tanitvánnyit prédikáltattya. matth. 9. luk. 8.

�	 matth. 10 mark. 6 luk. 9.

�	 XXIX. herodes fejit véteti keresztelö szent jánosnak. matth. 14. mark. 6.

�	 I A kristus ött ezer embert elégit meg, öt kenyérel. két halal. matth. 14 mark. 6 luk. 9 jan. 6.

�	 II A kristus a vizen jár, sz. pétert is magához hija. matth 14. mark. 6. joan 6.

�	 III A kristus meg mutattya a sidoknak hogy ö az élö kenyér. joan. 6.

�	 IV A farisaéusok bányák hogy mosdatlan kézel esznek az apostolok. matth 15 mark. 7 joan 7

�	 V A kristus egy ördöngös leányt meg szabadit. matth. 15 mark 7

�	 VI A kristus egy süket. és néma embert meg gyógyit. matth. 15 mark 7

�	 VII Jésus, négy ezer embert meg elégit hét kenyérel. matth. 15 mark 8.

�	 VIII A fariseusok. jelt kivánnak matth. 16. marc. 8. luk. 12.

�	 IX A kristus egy vakot meg gyógyit mark 8.

�	 X sz. péter. Isten fiának valya lenni jesust. matth. 16. mark. 8 luk. 9.

�	 XI A kristus meg jelenti halálát. tanitványinak. matth. 16. mark 8. luk. 9.

�	 XII Jésus szinében ahegyen elváltozik. matth. 17 mark. 9 luk. 9.

�	 XIII A kristus egy ördöngös lunaticust meg gyogyit matth. 17. mark. 9 luk. 5.

�	 luk. 17. 5.

�	 XIV A kristus halálat meg jövendöli, és az adot meg fizeti. matth. 17 mark. 9 luk. 9.

�	 XV A kristus meg feddi. atanitványok. nagyra vágyásit. matth 18 mark. 9 luk. 9. és 17.

�	 XVI rendet szab mind az intésre, mind abotsánatra. matth. 18. luk. 17.

�	 XVII A kristus jerusálemben mégyen a sátoros innepekre. joan. 7.

�	 XVIII A kristus tiz bélpoklosokot meg gyogyit luk. 17.

�	 XIX A kristus a templomban tanyit. joan. 7.

�	 XX aházaság töresben eset aszonynak életét meg menti. joan. 8.

�	 XXI A kristust meg akarják kövezni. joan. 8.

�	 XXII A kristus meg gyogyit egy vakon születet embert. joan. 9.

�	 XXIII A kristus meg mutattya hogy ö a jo pásztor. joan. 10.

�	 XXIV jesus. hetven tanitványt választ. matth. 11 luk. 10.

�	 XXV egy irás tudó doktornak meg mutattya a felebaráti szeretetet. luk. 10.

�	 XXVI marta, jesust a házahoz fogadgya. luk. 10

�	 XXVII A farisaeusoknak, szemekre hánya vétkeket matth. 23. luk. 11

�	 XXVIII A kristus sok oktatásokot ád tanitványinak. luk. 12.

�	 luk. 17. 10

�	 XXIX meg mutattya a penitentziának szükséges voltát. luk. 13.

�	 XXX egy görbe aszonyt meg gyogyit. luk. 13.

�	 XXXI A sidok ismet meg akarják kövezni. joan. 10.

�	 matth. 19 mark 10 joan. 10

�	 XXXII Elöre meg mondgya a jerusálem el romlását. luk. 13.

�	 XXXIII egy viz korságos embert meg gyógyit luk. 14

�	 XXXIV hogy azért jött volna el hogy a maga országában hija az embereket. luk. 14.

�	 XXXV. meg tanit az üdveségnek modgyára. luk. 14.

�	 XXXVI a meg térö bünösököt magához fogadgya. luk. 15.

�	 XXXVII az alamisnálkodást hagya luk. 16.

�	 XXXVIII meg mutattya, hogy a házáságban nintsen el választás. matth. 19 mark. 10 luk. 16.

�	 XXXIX A maga országárol beszél anépnek. luk. 17.

�	 XL. az alázatoságra tanit. luk. 18.

�	 XLI. Gyermekeket áld meg. matth. 19 mark. 10 luk. 18.

�	 XLII hogy mitsoda nehéz. agazdagoknak üdvezülni. matth. 19. mark. 10 luk. 18.

�	 XLIII meg magyaráza hogy mi formában lésznek az elsök utolsoká az Isten országában. matth. 19. et 20

�	 2 petr. 1. 10.

�	 XLIV lázárt fel támaszttya. joan. 11

�	 XLV A sidok tanátsot tartanak Jesus ellen. joan. 11.

�	 XLVI A samaritánusok. bé nem fogadgyák. luk. 9.

�	 XLVII Elöre meg mondgya a maga halálát harmadikszor. matth. 20 mark. 10 l uk. 18

�	 XLVIII meg feddi tanitványinak nagyra vágyodásokot. matth. 20 mark. 10.

�	 XLIX Zakaeus házánál szál meg. luk. 19.

�	 L. A sidok azt gondollyák. hogy az Isten országát nékik ki nyilatkoztattya. luk. 19.

�	 LI. jesus két vakot meg gyogyit. matth. 20 mark. 10 luk. 19

�	 L.II bethaniában. vatsorál. matth. 26. mark. 14 joan. 12.

�	 I jérusálemben. gyözedelmesen bé megyen. matth. 21 mark. 11 luk. 19 joan. 12

�	 zak. 9. 9.

�	 II jésus sirattya. jérusálem pusztulását. matth. 21. luk 19.

�	 III ahalálát meg jövendöli. joan. 12.

�	 joan. 12

�	 IV meg átkozá a fige fát. matth 21 mark. 11.

�	 V ki hajttya a kufárokot a templombol. matth. 21 mark. 11 luk. 19.

�	 ps. 8.

�	 VI a kristus mondási a papoknak. és a doktoroknak. matth. 21 mark. 11 luk. 20

�	 matth. 21

�	 VII A szöllö mivesekröl valo példa beszéd. matth. 21 mark. 12 luk. 10

�	 VIII amenyegzöröl valo pelda beszéd. matth. 22

�	 IX meg szégyenitti a farisaeusokot. matth. 22 mark. 12 luk. 20

�	 X meg szegyenitti a sadduceusokot. matth. 22 mark. 12 luk. 20

�	 XI meg mutattya, hogy melyik az nagyob parantsolat. matth. 22 mark. 12

�	 ps. 109.

�	 XII ki nyilatkoztattya a farisaeusok gonoszságit. matth. 23 mark. 12. luk. 20

�	 XIII egy özvegy aszonynak adakozását meg ditséri. mark. 12 luk 21

�	 XIV meg jövendöli. atemplom el pusztulását. matth. 24 mark 13 luk. 21

�	 XV meg jövendöli a második el jövetelét. matth. 24 mark. 13. luk. 21

�	 XVI a vigyázásra tanit. mark. 13. luk. 21

�	 XVII a tiz szüzröl valo példa beszéd. matth. 25.

�	 XVIII a szolgákrol valo példa beszéd. matth. 25.

�	 XIX az itéletröl. matth. 25.

�	 XX A sidok jesus ellen tanátsot tartanak. matth. 26 mark. 14 luk. 22.

�	 XXI hogy mi volt a sidok husvettya.

�	 XXII az utolso vatsorárol. matth. 26 mark.14. luk. 22.

�	 XXIII meg mosa lábait az apostolinak. joan. 13.

�	 XXIV a szent eucháristiat szerzi. és meg jövendöli a judás el árulását. matth. 26 mark. 14 luk. 22.

�	 matth. 26 mark. 14 luk. 22. joan. 13.

�	 XXV meg jövendöli a sz. péter meg tagadását. matth. 26. mark. 14 luk. 22. joan. 13.

�	 zak. 15.

�	 Isai. 53. 12.

�	 XXVI meg vigasztallya az apostolokot. joan. 14

�	 XXVII oktattya az apostolit. joan. 15.

�	 joan. 16.

�	 XXVIII akristus imádkozik az attyának joan. 17

�	 XXIX a kristus három szor imádkozik a gethsemani kertben. matth. 26 mark. 14 luk. 22 joan. 18.

�	 XXX jesus meg fogatik. matth. 26 mark. 14 luk. 22. joan 18

�	 XXXI kaifáshoz viszik matth. 26 mark. 14 luk. 22 joan 18.

�	 XXXII péter, a kristust meg tagadgya. matth. 26 mark. 14 luk. 22. joan 18.

�	 XXXIII judás magát megöli matth. 27.

�	 zaka. 11. 12.

�	 XXXIV pilatus elöt vádoltatik. joan. 18.

�	 matth. 27. mark. 15 luk. 23. joan. 18.

�	 XXXV herodeshez viszik jesust luk. 23.

�	 XXXVI atolvajt inkáb meg szabadittyák mint sem jésust. matth. 27. luk. 23. joan. 18.

�	 XXXVII jesus meg ostoroztatik, és tövisel koronáztatik matth. 27 mark. 15 luk. 23. joan. 19

�	 XXXVIII pilátus halálra itéli jesust. joan. 19.

�	 matth. 27. mark. 15 luk. 23. joan. 19

�	 XXXIX jesust fel feszittik matth. 27 mark 15 luk. 23 joan. 19.

�	 Isa. 53. 12.

�	 XL jesusnak. akereszten valo szavai. matth. 27 mark. 15 luk. 23 joan 19

�	 XLI jésus halálarol. matth. 27. mark 15 luk. 23 joan. 19.

�	 zak. 12. 10. exod. 12. 46.

�	 XLII jesus el temetéséröl. matth. 27. mark. 15 luk. 28. joan 19

�	 XLIII jésus fel támad. matth. 28 mark. 16 luk. 24 joan. 20

�	 XLIV jésus meg jelenik m. magdolnának. mark. 16. joan. 20.

�	 XLV Jesus meg jelenik az aszonyoknak matth 28. mark. 16 luk. 24

�	 XLVI meg jelenik. két tanitványnak, és péternek. mark. 16 luk. 24

�	 XLVII jesus meg jelenik az apostoloknak. mark. 16 luk. 24 joan. 20

�	 XLVIII a tsudálatos halászatrol. j oan. 21 XLIX jesus sz. péterre biza juhait. joan. 21.

�	 L. jesus az apostolit oktattya. Matth. 28 mark. 16 luk. 24 Act. 1.

�	 matth. 28.

�	 1 Cor. 15 6.

�	 LI. utobszori meg jelenése. jésusnak. luk. 24 act. 1.

�	 LII. jesus menyben meneteleröl. mark. 16 luk. 24 act. 1.

�	 LIII jésusnak ditsöséges élete. a menyekben joan. 20. 30

�	 joan. 14. 2.

�	 hebr. 6. 15.

�	 act.. 7. 55.

�	 eph. 1. 20

�	 et 4. 15.

�	 1 joan. 2. 1.

�	 apoc. 5. 7.

�	 hebr. 4. 16.

�	 hebr. 10. 19.

�	 LIV. bé fejezés.

�	 joan. 2. 28.

�	 ps. 1. 6.



