Az idö
Jóll el Töltésének
Módgya
Minden féle rendben.
9

Elöl járó beszéd.
10

Az idö jól el töltésének modgya minden féle rendben.
11

Elsö Napon. 
A resttségröl. és annak eredetéröl. valo beszélgetés.
11


Második Napon. 
Hogy külsö képpen mit viszen végben a resttség. 
és a világiaknak. tunya életekröl valo beszélgetés.
16


Harmadik. Napon. valo beszélgetés.
Hogy a munka, természet szerént,
minden renden lévöket illeti.
32


Negyedik napon valo beszélgetes. 
Hogy miképpen. lehessen a resttséget el hagyni.
36


Ötödik napon valo beszélgetés. 
A tselédes gazdáknak köteleségekröl.
42


Hatodik napon. valo beszélgetés. 
Hogy a tselédes gazdák. tartoznak gondot viselni tselédekre.
56


Ennek a Munkának bé fejezése. 
A melyben meg láttzik az eddig valo beszélgetésnek. 
hasznos. volta, és ezeknek aresteknek meg térések.
82

Ennek a könyvnek Táblája.
85




Az idö
Jóll el Töltésének
Módgya
Minden féle rendben.

Idegen országban idegen nyelvböl forditatott Magyara.

Elöl járó beszéd.

Ha atesti nyavalyák iránt, azt igazán tarttyák, hogy a ki a nyavalyát nem üsméri, azt meg sem gyogyithattya, a lelki nyavalyák felöl is hasonlot lehet mondani, mivel abizonyos hogy sokan vannak ollyan jó természetüek akik el nem mulatnák az Istent azon kérni. hogy meg gyógyittsa gyengeségekböl. hogy ha meg üsmernék, a veszedelmet, a melyben vetik öket.

A resttség egyike azoknak a nyavalyáknak. vagy hogy jobban mondgyam, az a többi közöt leg veszedelmeseb, ez ollyan el rejtet vétek, mely az egész világot el rabolta, igen kevesen is vannak. ollyanok. ha ki ki jól meg visgálná magát, akiben resttség nem találtatnék. némelyekben több, némelyekben. keveseb. mind azon által. nintsen talám senkiis, aki magát restnek tartaná lenni, az igaz, hogy ez a vétek. ollyan mint a virág alat el rejtet kigyó.

Erre valo nézve mint hogy nintsen senki is aki magának annyira ellensége volna. hogy ne érezné nagy köteleségét az ollyanhoz. aki tudtára adná. hogy meg akarják étetni, lehet tehát reménleni, hogy az értelmesek kedvesen veszik. és olvasak. ezeket abeszélgetéseket.

Ugyan azért is neveztem ezeket, az idö jól el töltése modgyának, mert minden féle rendü, és mesterségü. emberek. vehetnek magoknak valamely oktatást, és meg láthattyák ezekböl, mint kel az idöt meg kimélleni, és hogy mitsoda. jó erkölcsel kell az embereknek. gyermekségektöl fogvást, ellene állani. aresttségnek, ugy hogy egész. életekben. nem fognak idöt találni a henyélésre.

Ajánlom Édes jésusom. azt az idöt melyet ezen irásban töltöttem, és adgyad hogy mind nékem, mind azoknak. kik ezt fogják olvasni lelki hasznokra légyen, és a te ditsöséges szent nevednek ditséretire.

Az idö jól el töltésének modgya minden féle rendben.

Elsö Napon. 
A resttségröl. és annak eredetéröl. valo beszélgetés.

Gondolom. hogy nagy rövidséget tettem volna azoknak, kik az idöt jó és hasznos olvasásban szeretik némelykor foglalni, hogy ha egy nehány fö renden lévö személyeknek beszelgetéseket el titkoltam volna. a mellyeket mind haszonal, mind pedig kedvesen lehet olvasni, azok a beszélgetések tsak hat napig tartottanak, de szükséges elsöben meg mondani. hogy kik legyenek azok a személlyek.

Leg elsöben. Diánnán kezdem el., a ki is mint egy negyven esztendös korában özvegyé marada, de a ki mindenkor a Czifraságban; és az kényesen valo életben töltötte idejét. mint olyan. akinek a nagy joszág, modot adot mindenre

Angyélíka, diánnának attyafia lévén, tsak nem mindenkor is nála lakot. eszép, és mint egy husz esztendös leány lévén, az észel valo tréfás nyájaságot. az jó erkölcsökel meg tudta egyeztetni.

Pater Dénes, mint hogy a diánna urával attyafiasok voltanak, azért ö is el ment némelykor látogatására, a mint leg közeleb is egy hetet töltöt nála, evilági pap. léven, az ö okos, értelmes, és jó természetiért, mindenek betsülték, és szerették,

Télámon. pedig huszon három, vagy huszon négy esztendös iffiu lévén, azon kivül. mind fö rendü, mind sok joszágu, a mulattságban töltötte inkáb ideit, mint sem atanulásban. ollyan volt. mint akiröl azt szokták mondani, hogy mindent tud, de semmit sem tanul, egyakorta menvén diánnához. angyélikával, mindenkor vetekedésben voltanak.

Télámon, idején korán, diánnahoz menvén, mindgyárt panaszolkodni kezdék. hogy angyélika végben nem vitte a mire kérte volt ötet, angyélika is mentegetvén magát, ezen sok ideig vetekedének egymásal., és továb is tartott volna avetekedések, de tiz ora tájban. páter dénes, diánnához menvén, félben hagyatá vélek. diánna pedig szokása szerént, még agyban lévén, széket tétete az ágya mellé, és apátert. le ülteté, holmi beszelgetés után a páter nem titkolhatván el a maga gondolattyát, mondá hogy még idején akart volna véle beszélgetni holmi szorgos dolgok iránt. kik az atyafiakot illetik, de mint hogy még az ágyban volt. nem akart hozája bé menni, és hogy bánnya az idöt hejában vesztegetni.

Tudom hogy kegyelmed még idején az ajtomon volt. felelé diánna, de miért nem jött bé kegyelmed, ha szinte az ágyban voltam is, vagy pediglen tizen egy orára lehetet volna halasztani. a mikor fel szoktam öltözni, kegyelmed itt nem lévén idegen. mindenkor bé jöhet hozám, erre a pater felelé, hogy igen köszöni emberségét. de igen bánnám ha kegyelmednek alkalmatlan volnék, ugy tettzik azis nékem, hogy nem illik az én rendemhez, ollyankor menni az aszszonyokhoz, mikor még ágyban vannak. vagy öltöznek,

Erre télámon. mondá mint egy nevettségböl, hogy apáter, igen nehéz, és akadályos természetü volna, erre felelé a páter, hogy éppen a nem volna. de ha kivántatik. azt meg vallom kegyelmednek. hogy soha sem szerettem ollyankor menni az aszonyokhoz amidön öltöznek, azon kivül is olyan roszul töltik el azt az idött, azon szin alat hogy ugy illik egy fö aszonyhoz, hogy ha szinte ne szollyak is arrol ahejában valo véghetetlen csinogatásrol, de abban nem lehet kételkedni hogy az Istent meg ne bánttsák, és mind azok is, kik azt jóvá hagyák,

Bezzeg páter uram. mondá diánna. igen vétkeseknek tarttya kegyelmed, a mi tselekedetinket, hát azért jött kegyelmed ide, hogy nékünk prédikályon.?

Bizonyára nem azért felelé apáter, mivel vagyon kegyelmednek más gyontato papja, de mint hogy az alkalmatoság igy hozta magával, nem titkolhatám el gondolatomot, tudgya kegyelmed, hogy meg szoktam az igazat mondani, a melyért, botsánatot is kérek az aszonytól.

Angyélika látván, hogy a páter egy kevesé meg ütközöt volna a diánna szaván, kezdé menteni mondván, hogy azt jól tselekeszi. ha az igasságot el nem fedezi, és ki mondgya, de apáter ezekre nem felelvén, telámon kérdé.

Hogy lehetne a páter uram. hát a kegyelmed mondása szerént az egész fö aszszonyok el kárhoznak?

Egy kevesé tsak lassan felelé apáter, az igen kemény beszéd volna. az itélést az Istenre kel hagyni. de abizonyos, hogy az olyan aszony. a ki egyebet nem tselekeszik tsak eszik, iszik, aluszik, magát mulattya, és Czifrázza, és aki az illyen életben meg hal penitentzia tartás nélkül, az ollyan. nagy veszedelemben vagyon üdvesége felöl. hogy hatsak az Isten tsudálatosan nem üdvezitti.

Hát páter uram mondá télámon, az ö frajczimerei hová lesznek. holot ök tarttyák öket, harom vagy negy oráig a tükör elött, a még öket fel kendödzik. és fel fodorittyák, ök boszonttyák öket, ök ingerlik haragra, némelykor a pántlikát nem jól fordittyák, vagy a csipke nem elég fodroson áll, hát az illyen leányok. nem kárhoznaké el ök is.?

Angyélika vévén észre hogy ez a beszéd ötet is illetné, mondá mosolyogva a páternek, ne adgyon kegyelmed hitelt a télámon beszédének. mert mi esze vesztünk egy másal.

Nem kel félni mondá apáter, mert se télamon, se én, senkit el nem kárhoztathatunk; nem hogy angyélika helyben hagyná ezeket a hejában valoságokot, de tudom hogy még azokot el hagyatatná ha lehetne. de söt még az a nagy szorgalmatosság, fáradság, a melyeket szenvednek némely haragos nyughatatlan, valtozo természetü aszonyoktól, az üdveségekre szolgál az ollyan leányoknak. kik azt az Isten kezéböl alázatoságal., és bekeséges türésel veszik.

Oh! mint örülök ezen. a mit apater mond, mondá tsak lassan angyélika, mint ha a szivemben nézhetne.

De mit susoksz te magadban angyélika. mondá télámon. mond ki had hallyuk.

Mit mondok, én is azt akarom meg tudni felelé angyélika. apátertöl, hogy hová lesznek. azok a sok haszontalan beszédü legények. kik három oráig el ditsérik egy aszszonynak a szoknyáját, meg anyi ideig el tsudallyák a fülben valoját, nyakra valoját, és leg gyakrabban a templomot is el mulatattyák véle, és mi velünk, vagy ha oda el megyünk, leg gyakrabban azokal a heverökel, megyünk, akik tsak azért kiserik az aszonyt atemplomban. hogy véle trécselhessenek. a szolgálo pedig, ót is mesze ál az aszonyátol.

Lassan. lassan angyelika, mondá diánna.

Legyen ugy, felelé angyélika. de oltalmaznom kel magamot. ha ellenem szolnak.

Jól mondod, angyélika, mondá télamon. leg aláb ha te el kárhozol. mi is ót leszünk. ezen ismét veszekedést kezdettenek volna el; ha apáter idöt adot volna nékiek. a ki is mondá. az Isten ne adgya, nem kell kárhoztatni, se egyikét, se a másikát. hanem a rendeletlen életet, keresztényi életre kel forditani.

Páter uram, mondá diánna, kegyelmed igen kemény, nem akarnám. hogy kegyelmed volna az én gyontato papom.

Tudom felelé apáter, arra se értelmem., se elegendö nem vagyok. nem is ollyan szándékal jöttem ide, hogy Cáthekizállyak, nem is tudom hogy eredtem oly mélyen abeszédbe, a melyröl botsánatot kérek, jobban is tselekeszem ha arrol a dologrol beszéllek a mely ide hozot, és a mely nem egyéb, hanem hogy az aszony ne halogassa már továbra azokot aleveleket fel keresni, mivel elég volt már egy holnaptol fogvást. két oráig valo dolgot végben vinni, és meg menteni egy levélel, és egy nehány szoval ajoszágocskáját olyan embernek, akinek három gyermeke vagyon

Igen örülök azon felelé diánna. ha valamiben szolgálhatok másnak, de mint hogy egy kevesé nem jól érzem magamot, talám meg lehet holnaprá halasztani.

Ezen el hülvén apáter, kérdé, hát roszul vagyon az aszony, én éppen nem tudok hizelkedni, követem az aszonyt, mert azt gondoltam, hogy tsak nyugodalomnak kedviért marad ennyi sokáig az ágyban.

Mi jól üsméri az aszonyt, mondá erre angyélika. de tsak lassan.

De még több is vagyon hátra mondá diánna, mert már két naptol fogvást, nagy fog fájást érzettem, és még most sem vagyok jól. oh’ Istenem mit fog kegyelmed mondani felöllem páter uram, hogy egy holnaptol fogvást még semmit sem tselekedtem azért a szegény emberért, mivel sok vendégim voltanak azolta, vagy pedig én mentem mások látogatásokra, hol pediglen sétálni kelletet mennem. azt tudgya kegyelmed, az illyet el nem lehet mulatni.

Igen bánom felelé apáter, avállát vonitván, mivel minden dolog tsak abban áll. hogy egy levelet fel kel keresni, és arra, annak a szegény embernek joszágát viszá adgyák, ahoz tsak egy ora kivántatnék. még is már egy holnaptol fogvast semmit sem vihetek végben, meg sem mondhatom hogy menyi nyomoruságot szenved az az ember, a kinek is felesége holmijit zálogban adta. hogy a gyermekeit táplálhassa. reménlem hogy az aszony el nem feletkezik rollok.

A páter továb is terjesztette volna panaszát, de az ebédnek ideje lévén. a diánna ágya mellé asztalt teritének, és az étket fel vivék, az asztaltol. alig költenek fel, hogy angyélika, tudtára adá diánnának, hogy a Grofné inasa akülsö házban várakozik, aki is parantsolá. hogy had hinák bé, nó te kis tsutak mondá diánna, mint vagyon a Grofné, igen frisen felelé az inas, és az aszonyt köszöntetvén, tudakoztattya az aszszonynak egéssége mint szolgál, és hogy ha volnaé aszszonynak kedve avárosra menni sétálásnak kedviért.

Diánna, egy kevesé gondolkodván. mondá, köszönttsed fiam az aszonyodat, nevemel, igen kedvesen veszem jó akarattyát, egy kevesé jobban érzem magamot, és ide el várom.

Télámon mondá az után az inasnak, köszönttsed az aszonyt szomal, én is el fogom kisérni az aszonyt, nem gondolom pater uram, mondá nevetve, hogy kegyelmed azt rosznak tarttsa. ha avárosra mennek sétálni, mivel a sétalás. ártatlan mulattság.

Ihon az én szentem. mondá angyélika, én Istenem mi nagy szüksége volna arra. ha egy szer valamely erös oktatásal meg mosnák a fejét, mert minden ártatlanság ö nála.

Nem veszedé észre angyélika. mondá apater, hogy tsak magát akarja mulatni, ö kegyelme, mivel jól tudgya a mit kellene tudni.

Bizonyára nem tudom felelé télámon. ugy mondom valamint gondolom, és azt is tartom, hogy nem vétek a városra sétálni menni.

En pediglen, felelé hirtelen apáter, azt hiszem hogy sokszor vétek. nem mondom hogy a sétalás vétek volna, söt még a szabad, mikor valamely munka után az elme nyugosztalására tselekeszik. de avároson valo sok sétálás, tsak azért hogy másokot nézünk, és minket is nézenek, avétek.

De honnét vagyon a, mondá télámon, hogy minden vétkes.? meg ütköztem én egy kevesé azon.

Meg mutatnám én azt kegyelmednek mondá apáter. haitt volna annak helye, és ideje.

Miért nem volna annak it helye mondá télámon, az aszszony nem bánnya mikor ollyan dolgokot mondanak, ha szinte egyébért nem is, tsak azért, hogy szégyen nem tudni olyan állapotokot, a melyeket tudni kellene, azokot meg kel tanulni, azért, hogy lehesen az után beszélni azokrol, ha az alkalmatoság kivánnya.

Beszéllyen kegyelmed beszéllyen páter uram, fel kialtá az ágybol diánna. én örömest halgatom kegyelmedet.

Kérem kegyelmedet pater uram, mondá angyélika, oktassa kegyelmed öket, a vasat nem kell hagyni hogy meg hülyön, ezeket a lelkeket. talám meg téritheti kegyelmed

Bizonyára, mondá apáter, nem gondolom hogy rosz szándékban legyenek, mert a mint mondá télámon. a rendeletlenség. tsak ami tudatlanságunktol, és hivalkodásunktol vagyon, az az, attol, hogy nem akarjuk magunkat meg üsmérni, holot arra sok idö nem kellene.

Azt meg kel tudni, hogy az Isten minket teremptvén, belénk oltotta a kivánságot, hogy kivánnyuk meg tartani az ö munkáját, és hogy annak szerezünk minden jokat, amik azt boldoggá tehetik, ugyan ezt a kivánságot szokták nevezni magunkhoz valo szeretetnek, ez oly természet szerént valo indulat; a melyel keresünk a magunk meg tartását, és boldogságát. mint hogy az Istentöl származik, igen jó és helyes magában, mert semi rosz nem jöhet az Istentöl, ezt a kivánságot, szüntelen is meg tarttya az emberben, mert mint hogy amaga ditsöségére teremtette, ugyan annak a ditsöségnek is kel meg tartani a maga munkáját, mind addig, valamig bé nem tellyesitti, az ö iránta valo Isteni akarattyának rendelésit.

Mint hogy pedig ez a magunkhoz valo szeretet az Istentöl származik. és mint hogy azt magáért óltotta mi belénk. szükséges azért annak a szeretetnek, jónak, és helyesnek lenni. mindenben tsak az Istent tekénteni, tsak egyedül ö benne, és ö érette munkálodni. mi következik ebböl, vagy mi következet ádámban vétkezésekor. akitöl származik az egész emberi nemzet; a következet, hogy el forditván az Istentöl azt a szeretetet, és akaratot, a mely jó magában. nem az Isten akarattya alá veté magát, hanem a magáét követé, a jót nem az Istenre valo nézve szereté, hanem magáért, roszul élvén azért a jóval, azt meg is rontá. és ez a meg romlás, mi bennünk el árada, hasonlot tselekeszünk. valamint ö tselekedet, azért is mostanában, a magunkhoz valo szeretet, meg romlot szeretet. hogy ha tsak az Isten kegyelmével az elébbeni tisztaságára nem hoza,

Ez okáért is nevezik ezt a szeretetet rosz kivánságnak, mivel gyökere minden rosznak, valamint mondgya az apostol. 1 tim. 6.10. a bizonyos hogy minden féle vétek ettöl származik, e három féle ágra is oszlik, és mindenik ág rosz gyümöltsöt terem, az elsö ág, a gyönyörködtetésnek szereteti. a második, avilági joknak szereteti, a harmadik. az elö menetelnek szereteti, ezeket nevezi szent János., a test kivánságának, a szem bujálkodásának, és az élet kevélységének. 1 joan. 2. 16. az elsö ágnak, három halálos gyömolcsei ezek, a tisztátalanság, torkoság, és a resttség, a második ágnak gyümölcse, a fösvénység, és a harmadik ágnak, a kevélység, de mint hogy ezek a szeretetek, s’ kivánságok. sok féle akadályokat, és ellenkezéseket szenvednek evilágon. azért. azok az akadályok, és ellenkezések gerjesztik fel a haragot, aboszu állást, és az irigységet. ezekböl a fö vétkekböl, meg más sók féle vétkek származnak, és az elsö vétektöl fogvást, ugyan ezért vagyon. olyan nyomorult állapotban a természet.

Hogy ha belsö képen meg tekéntenök magunkot, meg láthatnok elöször, hogy minden nyomoruságink a magunkhoz valo szeretettöl erednek, ettöl is vagyon. hogy a magunkhoz valo rendeletlen szeretet, magában foglallya azt a kivánságot, a mely minden véteknek oka, S.thom.22.qu.77. art 4.

Másodszor, valamint hogy a lámpásban valo tüzet az olaj táplállya, hasonlo képen táplállya ezt a szeretet akevélység. és a resttség, értem, azt a kevélységet, amely amagunkhoz valo szeretetet meg ronttya. anyiban., hogy az ember tsak amaga hittségéböl fordittya el szeretetit az Istentöl, hogy azt magának meg tarttsa, ezért is nevezi a szent irás a kevélységet, minden vétek kezdetinek. ecclesiast. de mint hogy ki ki meg üsmérheti, és érezheti magában ezt az igazságot, azért nem is szükséges hogy hoszu beszédel meg mutassam mitsoda veszedelmes ez a vétek, és hogy mitsoda ellenkezö légyen azal az élettel, a melyet a kristus szabot nékünk, hogy el érhessük azt aditsöséget a melyet meg érdemlet nékünk ki mondhatatlan nagy alázatoságáért.,

De akár mely veszedelmes légyen akevélység. de a resttség még valamenyire veszedelmesebb, és ennek hamisága annál is veszedelmeseb. hogy mind más féle uton igyekezik minket el veszteni. mert a kevélység mindent erövel tselekeszik., és igy magát meg üsmérteti. mi bennünk, tsak egy kevesé visgállyuk meg magunkot, és észre veszük, hogy a kevélységtöl inditatunk. a midön nagyra vágyunk, vagy mikor igen nehezen szenvedgyük. ha meg bántanak.

De a resttség olyan betegség, a mely el rejti magát a szivnek mélységében, és láthatatlanná tészi magát olyankor is, a midön minden tselekedetinkben észre lehetne ötet venni.

Ezért mondotta ollyan okosan, egy nagy elméjü, hogy akár mely lankattságu legyen is, de az embert meg gyözi, az akaraton, és ez életben valo tselekedeteken uralkodik, a jó erkolcsökot el ronttya, és minden szándékinknak parantsol, vegtire el lehetne azt mondani hogy a resttség mint egy boldogsága a léleknek, a mely mindenröl meg vigasztallya. reflex. mor. 290.

Oh Istenem.! de mitsoda boldogság az, a mely el veszteti velünk, az igazán valo boldogságot. a melyért evilágra jöttünk, mitsoda boldogság az, a mely az örök kárhozatra vezet, anyi sok féle menttség után, ezért is szoktak azt tartani, hogy semmi nem vétkes, hogy minden ártatlan dolog, hogy minden jó erkölcs, mert mindent tsendeségel tekéntenek, és semmi nem tettzik resttségnek.

E tettzik nékem e. fél kiálta angyelika.

A resttség mondá apáter, a szent atyák szerént. olyan bánkodás, szomoruság. és olyan nehézség, a mely a kedvet el veszi, és minden jó tselekedetet meg utáltat, valamint utállya a dolgot, a nyugodalmat ugy szereti. st. thom. 2.2. qu.35. art.2: az Isteni szeretet az évangyélium szerént valo életre int minket, a melynek a penitentzia tartásban kel végben menni, a resttség pedig el távoztat minket attol, a mi nehéznek. láttzik lenni, az alkalmatosságot, és a nyugodalmat keresteti velünk.

A resttség meg utáltattya velünk a jó erkölcsöt, és mind azt, a mi az Istent, és a mi üdveségünket illeti. meg vetteti, és nehezen szenvedteti velünk. azokat a személyeket, kik jó beszédekel., vagy jó példa adásokal. intenek minket köteleségünkre, minden ditséretes tselekedettöl el kedvetlenit minket. hogy ha a, valamely nehézségel jár, és az a kedvetlenség kéttségben ejt minket. hogy valaha el érhessük ajó erkölcsöt, erre valo nézve, nem erölködünk, hogy azt el érjük.

A resttség. ollyan lankadságot okoz alélekben, hogy idegenségel tekéntik mind azt, a mi ajó életre vezethetné, ebböl a lankadságbol származik atunyaság. ugy anyira hogy semmit sem tselekesznek, epedig ollyan szunyadás, a mely lomha modon, és imel, ámal, viteti végben azt a keveset is, a mit tselekeszünk, ezert is intette szent pál a hiveket mondván, ne legyetek restek, hivatalotokban. buzgók legyetek, mert az urat szolgállyátok. rom. 12.11.

A resttség, még az elmében is olyan rendeletlenséget okoz, a mely minket, sok haszontalan, és tilalmas dolgokra vezet, és sok olyan mulattságokra, a melyek meg utáltattyák velünk a jó dolgokot, nullus diu. absque delectatione, potest manere cum tristitia. arist. eth.8. c.5. et 6. ezek is okozák. hogy az elme egy szers mind sok féle dolgokra adgya magát, ebböl következik azután, hogy mindent akarnánk tudni, látni, és hallani, ettöl is vagyon az a sok véghetetlen hejában valo beszélgetés, azok agyakorta valo nyughatatlanságok, melyek okai. hogy nem vagyunk elégségesek magunkal, akár mitsoda állapotban legyünk, végtire az a változás, az a szüntelen valo álhatatlanság, a melyek minden orában meg változtattyák velünk, minden szándékinkot, és igyekezetinket, ezek azok a nyomoruságok, melyeket mivel bennünk a resttség, és a melyeket mi elöttünk el titkolya.

A bizonyos mondá angyélika, tekintvén télámonra, hogy sokan vannak ollyanok, a kiknek szükséges volna ezeket meg tanulni.

Mind ezeket, a miket mondottam, mondá apater, könyü kétt dologal bé fejezni, elöször, hogy aresttség, halálos vétek, mivel olttya bennünk az Isteni szeretetett, a mely mi velünk végben viteti mind azt, a mi az Istent, a mi üdveségunket, és hivatalunkot tekénti. másodszor, hogy az egész világi élet, mely a resttségen forog. és a mely inkáb halál hogy sem élet, nem egyéb hanem szüntelen valo vétek. mivel a vétkes dolog, tsak vétket okozhat.

Ez illyen formán nehéz dolog volna, mondá télámon.

Ha nékem nem akar kegyelmed hinni, mondá apáter, hitelt kel adni egy nagy szentnek, a ki is azt mondgya, hogy ha el mulattyák azt, a mi az üdveséghez valo, és hogy ha akarattal el mulattyák azt, a mi az Istent tekénti. ugy anyira. hogy még az ö szeretetinek is ellene mondanak. a halálos vétek, st.thom 2.2. qu.54.art.3.

Azt pedig kel tudni, hogy az Isteni szeretet abban áll. hogy a parantsolattyát végben vigyék, jót tselekedgyenek, és hogy hasznot tegyenek abban arendben. a melyben tett kit kit, a szeret engemet mondgya akristus. aki meg örzi parantsolatimot. és aki el mulattya ajó utat, a halálban esik. prov.19.16.

A Grófné amint meg izente volt. el érkezvén félben hagyatá a páterel beszédét, diánna is az agybol fel kelvén, meg követé a pátert mondván, meg botsáson ha félben hagyattya véle beszédét, de mint hogy setálni kell menni, azért más napra lehet hagyni.


Második Napon. 
Hogy külsö képpen mit viszen végben a resttség. 
és a világiaknak. tunya életekröl valo beszélgetés.

A Grofnénak, a kit is nevezek Máriánnának, télámon, elébeszélte volt. a páternek minden oktatásit. ez a fö aszszony, igen. okos, de mód nélkül szerette akárttyát, mindazon által. télámonal diánnához mene, hogy részes lehetne abeszélgetésben. apáter is azonban adiánna házában érkezvén, a kit is még az ágyban találá, egy kevesé azon meg ütközék. mind azon által mondá.

Nem akarok hasonlo vétekben esni mint tegnap. és ugyan valojában tartok attol. hogy beteg ne legyen az aszony.

Egy kevesé meg sértettem magamot. hogy a híntobol le szálottam volna, de az el mulik. adgyatok egy széket a paternek, igen köszönöm az aszszony jó akarattyát, felelé a páter, egy kevesé viszá fordulok házamhoz, és egy kevés idö mulva viszá jövök, ugy is elegen vannak it azaszonyal, tellyeségel el nem botsattyuk kegyelmedet páter uram. fel kiálta télámon, a Grofné elött ne szaladgyon kegyelmed. mivel azért hoztam ide, hogy halgassa a Cathechismust.

Kegyelmed mindenkor tsak trefálodik felelé a páter,

Tsak had beszéllyen mondá angyelika, ugy kel halgatni, mint ha a halot beszélne.

Angyelika, kérdé télámon. mit értesz azon ahalotton.?

Én halált értek, felelé angyélika, mert a mitsoda életet éll kegyelmed, nem egyéb hanem halál. ugyan azon is hagyá apater tegnap beszédit.

Nézük tehát pater uram. mondá télámon, hogy bizonyithattya meg kegyelmed azt, a mit tegnap mondot.

A nékem nehéz volna felele apater, mert én azt nem mondom a mit angyelika. Isten örizen attol hogy kegyelmed. vagy valaki ellen szollyak. a mit tegnap mondottam avétek ellen volt, és oda senkit sem értettem, hanem azt akartam mondani, hogy aki rosz életet éll, az az, élet, olyan mint a halál.

Ugyan is kérem kegyelmedet, keresztenyi életé az a mikor tsak nem felit az életnek az ágyban töltik. és a mikor. - - - -

Ah’ egy keveset hagyunk ki abbol páter uram. fel kiálta télámon., igen sokra számlállya kegyelmed.

Követem kegyelmedet felelé a páter, azt igen könnyü volna fel számlálni, példának okáért hány orakor kél fel kegyelmed?

Dél felé mondá nevetve angyélika., számlállyuk tiz ora tájba felelé télámon.

Nám ki találám mondá angyélika.

Tegyük fel hát mondá apáter, hogy egy ollyan iffiunak mint kegyelmed ött orakor kellene fel kelni, de mint hogy tiz orakor kél fel kegyelmed, azért minden nap ött ora vész el, ha fel számlállya kegyelmed hogy esztendeig minden nap az az ött ora menyire megyen, meg láttya kegyelmed hogy egy nehány holnap lesz belölle. osza fel már kegyelmed egy embernek egész életére azokat a holnapokot. és még fogja látni, hogy az én számlálásom szerént, nagyob részit az életnek el veszti kegyelmed. holot maga mondgya kegyelmed, hogy nintsen drágáb az életnél. nem igazé. hogy minden képen meg oltalmazná kegyelmed, ha valaki azt el akarná venni kegyelmedtöl,? abban nem kel kételkedni felelé télamon.

Még is kegyelmed maga magának veszti el életét. mert plinius szerént, ha az élet. az ébren valo életböl áll, ebböl következik hogy a ki aluszik. nem éll, közönségesen ugy is tarttyák, hogy az álom, ahalál képe.

Én nem tudom felelé télamon hogy mi légyen az álom, se azt hogy honnét jő, de azt tudom. hogy jó szivel aluszom mikor lehet. el is unom magamot hanem alhatom, és mivel erröl beszélgetünk. mondgya meg kegyelmed nékünk, hogy mi légyen az álom.

Az én töllem nem lehet felelé apáter, mivel sokan voltanak ollyanok kik azt valamely hasonlatoságal meg akarták volna magyarázni, de még ollyat nem olvastam, aki hellyes. és természet szerént valo okat adta volna annak. hogy az ember, és az állatok miért alusznak.

A mely auctor ezen dologrol leg tudosabban irt, egyebet erröl nem mond, hanem hogy az álom arra valo, hogy meg nyugosztallya. és helyre hozza, az éltetö spiritusokot, a melyek nem lehetnek szüntelen valo mozgásban.

De azt mondgya meg kegyelmed páter uram. mondá télámon, hogy kegyelmed maga, mit gondol az iránt.

Mint hogy doktor nem vagyok felelé apáter, hozzám nem illik ollyan dologrol szolni mely öket illeti, és fel költeni az álmot hogy ugy mondgyam, a melyet senki nem méri fel költeni.

Látom hogy tsak másra akarja kegyelmed forditani beszédét. mondá télámon. de hiszem az illyen nehéz dologban kel meg mutatni atudományt.

Ha azal meg elégszik kegyelmed felelé apáter, amint én erröl gondolkodom, tehát el nem titkolom kegyelmed elött, mivel én azt tartom, hogy az álom nem egyéb, hanem hogy az agy velöben meg emésztödnek, vagy is meg fönek azok aváporok, (vagy párák,) melyek az eledelnek leg gyengéb részeiböl formáltatnak. és a melyek a szivböl mennek fel, azt tudgya kegyelmed hogy az eledel a gyomorban meg emésztödvén, hig matériává válik, a melyet deákul nevezik chylusnak, az ahigság. atejes erekben vitetik. és onnét más erekben, ahol avérel esze elegyedik, azutan aszivben megyen, a sziv meg tisztitván azt a vért, azután a testben lévö egész erekben el oszlik, atest táplálására, és tartására, végtire. abbol ameg tisztittatot vérböl. és talám valamely kis reszetskéjéböl annak az áernek, melyet bé szivunk,. a leg tisztáb részetskéi mind ezeknek, az agy velöben menvén, ezekböl formáltatnak azok apárák, melyek az érzékenységnek, és a test tagjainak mozgására szolgalnak.

Azok a párák tehát. és azok atiszta részettskék, meg nedvesitvén az agy velöt, szükséges hogy még jóbban meg emésztessenek. fözettessenek, és meg tisztittassanak, hogy azután éltetö lelkekké valhassanak, és ez az emésztés és tisztittás, hogy ugy mondgyam. az álom által megyen végben. vagy is ugyan a maga az álom, azt láttyuk hogy a föben vagyon ollyan rész, a melyet nevezik az agyvelö ventriculumának, az az, az agyvelö gyomrának, talám ugyan ót is lészen meg az emésztés.

A fáradság honnét vagyon? attol hogy az erekben. és az inakban lévö spiritusok. el fogynak, de az álom azt helyre hoza, mert meg emészvén azt a matériát mely az agyvelöben fel ment, abbol ujjab spiritusok lésznek. melyek el szélyedvén az erekben, és az inakban. meg töltik azt az üreséget, a mely okozta a tagok gyengeségét.

Honnét vagyon a, hogy mikor valaki nem aluszik, vagy eleget nem alut, a feje nehéz. minden tagjaiban lankadságot érez? a nem egyébtöl vagyon, hanem hogy a fö tele vagyon olyan párával. a mely meg nem emésztödöt, mert az agyvelönek nem volt elegendö ideje arra hogy azt meg fözhesse. és hogy abbol ujab spiritusokot tsinálhason. mivel a nyers, és vastag párák, sok idöre oszlanak el. ezek is okozák. a sok ásitást. a szem könyvezést. az or fuvást. a pökést.

Honnét vagyon a, hogy a ki sokat ett. és ivut. a fejét fájlallya, ha eleget alut is,? onnét vagyon. hogy az agyvelö nem emészthette meg mind azt a párát, mely agyomorbol fel ment. honnét vagyon, hogy nem egésséges pór tubákot szini?

E kegyelmedet illeti mutatván angyélika télámonra.

Nem bánom ha engemet illet is tsak ne hagyasd felben a páterel beszédit. mert meg lássuk hogy menti meg magát olyan szokás ellen. a melyet minden követ.

Ugyan azon szokást teszem kegyelmed eleiben, felelé a páter, mivel olyat eleget látunk. hogy a mod nélkül valo pór tubák szivásért. egy nehány féle betegségben estenek, illyeneket egy nehányat üsmértem, a pedig nem egyébtöl vagyon. hanem hogy száraztattya, és meg gátollya, az agyvelöben lévö emésztést.

Ha az ugy volna páter uram mondá télámon, hogy az álmot, a párakot valo emésztés okoza, ebböl a következnék, hogy tsak az étel után kellene aluni. és egyébkor nem, mert azok apárák, a melyekröl szól kegyelmed. tsak akor mehetnek fel az agyvelöben. minek utánna az emésztés meg lett volna agyomorban. mind azon által sokan vannak olyanok kik az étel elöt ugy alhatnak, valamint étel után. példának okáért, a kik kövérek, kik sokat dolgoznak. ollyanok is vannak, kik akár menyit egyenek. de nem alhatnak.

Kegyelmed ezt helyesen mondgya. felelé apáter, de ugy tettzik hogy erre meg felelhetek., azt tudgya kegyelmed, hogy vannak ollyanok kik mindenkor esznek. némellyek pedig kik mértékletességel esznek, jó egésséges korokban is, honnét vagyon ez a kulömbség. onnét, hogy némelyeknek a gyomrok jó és meleg. másoknak a gyomrok hideg. és gyenge.

E szerént vagyon az agyvelönek is dolga, mert ahideg agyvelö sokára emészti meg a párakot, és tsaknem mindenkor tele vagyon gözzel, hasok idöt nem adnak az álomnak, az agyvelö nehezen tisztul meg., ettöl vagyon hogy az ollyan személyek. gyakorta szenvednek fö fájást. náthát, köszvényt, fog fájást, és más egyéb fluxiokot. mert az agyvelönek hidegsége nem engedi meg emésztödni a gözöknek. a mely spiritusok pedig azokbol formáltatnak azután, meg fogják mindenkor tartani nyerseségeket, és hidegségeket; és azután ha az inakban le szállanak, a melyeknek a hideg halálos ellenségek, azokban fájdalmakot okoznak. és sokára az a só a mely közikben elegyedet, az ollyan helyen, a hol a fojása szoros lészen. görcsöt, és dagadást szokot okozni. valamint ezt láttyuk némely köszvényes embereknek ujjain. és végtire a hideg meg gyözvén némely tagokban a természet szerént valo meleget, gutta ütést okozz.

Ugyan ezen okból vagyon. hogy akik náthások, mindenkor álmasok, mert az a sós hideg nedvesség meg hidegitvén az agyvelöt, sokára emésztheti meg agözöket, azért szükséges is az ollyanoknak a sok álom, mind addig valamég a melegség, mely a szivböl fel megyen, más egyéb párákal együt. meg haladgya. azt a hideg nedveséget.

A mi akövereket illeti, a kövérség meg gátolhattya az agyvelöt hogy végben vigye a maga hivatallyát, noha másként jó rendben legyen is. mivel a párák, nem oszolhatván el könnyen. azért az agyvelönek mindenkor vagyon mit emészteni, és igy az álmoság is mindenkor tart.

A mi pedig adolgosokot illeti, azt könnyü meg látni, hogy ök mindenkor eröltetésben. és nagy munkában lévén, sok táplálo, és erösittö spiritusokot fogyasztanak el, szükséges tehát nékik az álom, hogy atermészet azokot helyre hozhassa, azt láttyuk hogy azok, kik kényesen élnek. midön fel ébrednek. pöknek. az orokot ki fuják, prüskölnek, a szegény dolgosok pediglen alig nyittyák fel szemeket. hogy a kenyérhez, és a korsohoz futnak. noha a másokban mértékletlenség volna. de ö bennek a szükséges, és a természet vezeti arra, láttyuk ugyan azt is, hogy sok bort, és sok éget bort isznak, minden alkalmatlanság nélkül, mert nékik szükséges hogy a természet helyre hozza a mit adolog el fogyasztot, a lehet, hogy ezeknek példájokra vették szokásba a meridianumot. vagy a déli álmot, mivel a munkásoknak szükséges az álom. és akövereknek. vagy is azoknak, a kiknek az agyavelejek hideg. mivel. nem emészthetvén meg hamar apárákot. melyek a szivböl mennek fel. ezeknek két anyi idö kel az emésztésre, mint azoknak, akiknek. az agyavelejek meleg, mert más képpen a déli álom egésségtelen. és tunyaság is volna,

A déli álom nem emészthetvén meg egészen a párákot, mivel azt félben kel szakasztani. azért is az után egész nap ugy tettzik mint ha köd volna a föben, még fájdalmat is okoz.

Azon kivül is adéli álom tunyaság, álomban tölteni anapot, a midön ébren kellene lenni. erre azt mondhatnák, hogy szükséges némely országban a déli álom. azt én is ugy tartom hogy szükséges a meleg országokban. mert a nagy melegek miat napal nem lehet dolgozni, azért jóbb napal aluni, hogy az éttzakat dologban lehessen tölteni.

Azt is ide teszem. hogy nem tsak akézi munka, fogyaszttya el az eröt, mivel atanulás. vagy a más egyéb elmével valo munka. még inkáb el fogyasztya, és az illyeneknek szükséges az álom. és anyugodalom. hasonlot mondhatok az ollyanokrol, kik valamely szomoruságban, vagy nyughatatlanságban vannak. mert ezek ugy fel indittyák az agyvelöben lévö spiritusokot. hogy apárák esze nem gyülhetvén, meg sem emésztethetnek, szintén ugy valamint mikor a szél el széleszti aködöt, ettöl jö azután a gyengeség, és az álmatlanság.

Végezetre, nem az itt akérdés, hogy azt tudgyuk, miképpen jő reánk az álom, hanem a, hogy azzal jól éllyünk, mert ha az igaz, hogy a sok ideig valo aluvás árt atestnek, mivel a párák és a nedveségek melyek az agyvelöt nedvesittik, meg nem föhetnek, hogy ha az igaz, hogy sok féle nyavalyában, és fel haborodásban eshetik atest az álmatlanság miat. az is igaz, hogy a sok álom miat. a fö mindenkor gözben lészen. és az elmét is meg tompittya, és illyen formán. az életet is meg röviditti, valamint másut meg mondottuk, vagy is ugy lesz, mint ha élvén nem élne, mivel azok kik alusznak. se az élök. se a holtak közé nem számláltathatnak. mind azon által inkáb lehetne a holtak közzé számlálni. mint sem az élök közzé.

De hogy még erröl többet mondgyak, nem tekintenéé kegyelmed Isten gyanánt az olyat, a ki a kegyelmed életéhez még tiz esztendöt adhatna?

Ugy tettzik felelé télámon, hogy a világon. mindenemet oda adnám azért.

Meg adhattya azt kegyelmed magának mondá a páter, más segittsége nélkül is, és minden babonaság nélkül, tsak az idejébben valo fel kelésre szoktassa kegyelmed magát.

E valojában igy vagyon mondá angyélika, és most veszem észre, hogy talám a reszttség mondattya annyi emberel, hogy az élet igen rövid. és hogy nem lehet sok féle tudományban elö menni.

Nintsen külömben felelé a páter, és még is ökk magok rövidittik élettyeket, noha elég hoszu volna, ha azt jora forditanák.

Ez ugy vagyon. páter uram, mondá télamon, de hogy lehet idején fel kelni. ha késön feküsznek le, némelykor a vatsorárol késön kel fel kelni, vatsora után, vagy a játék. vagy a beszélgetés, nem engedi az idején valo le fekvést. némelykor már viradtakor kel le fekünni, még is kegyelmed azt akarja hogy idején kelyenek fel. azt tudgya kegyelmed hogy a szokás termeszetté válik, nem hiszem hogy nékem idejébben lehetne fel kelnem, ha szinte meg hoszabithatnám is életemet, mert hejában. tsak alunnom kell.

En nem tartok abban ellent, felelé a páter. tudom hogy kell alunni minden embernek. állatnak, és az egész termeszetnek is szükséges az nyugodalom. mivel az altal ujjul meg minden. de az álomra idött kel venni, és mértékletesen kell alunni, igen tsekély dolog a szokást okozni, mivel egy szokás, meg gyözi a másikát, szoktassa kegyelmed magát az idején valo fel kelésre, idején fóg kegyelmed fel kelni, mivel egy filosofus mondása szerént, nintsen. semmi drágáb az idönél, és mint hogy annak leg drágáb része aregel. avilágon lévö leg drágább dolognak, aleg drágábját veszti el, aki azt el veszti.

Nem igazé a, hogy egy illyen személy mint kegyelmed, akinek hasznos dologban kellene, és kel is. magát foglalni, hogy nintsen arra alkalmatosab. idö mint a regel. mert akor az ember egészen magáé mind ateste. mind az elméje, az emésztés pedig, és az álom, nagyob frisseségben tette. még alélek is nagyob tsendeségben, és szabadságban vagyon akor. és könnyebben vihet ajora.

Ebéd után, mind más állapotban vagyunk, az eledel az elmét le nyomja. a mint hogy nemis kel az étel után mindgyárt dolgozni, vatsora után. még annál alkalmatlanab az ember. valamely nagy dologra.

E lehet tehát az oka. monda angyélika, amint olvastam, vagy halottam,. hogy a régiek nem ebédeltek. ha nem tsak estve 4 orakor ettenek, illyen formában azok jól követték a páter tanátsát. a regel nálok továb tartott. és inkáb is foglalhatták magokat a tanulásban.

A nintsen külömben. felelé a páter. mivel a romai törvény azt parantsolta. a hadi embereknek; hogy tsak fent álva egyék az ebédet. és mindent hidegen egyenek. avatsorát ugy ehették a mint tettzet, ezért is voltanak közöttök, olyan nagy hadi emberek.

De páter uram, monda télamon. nem mind egyé a. ha szinte késön kelek is fel, mikor eleget aluttam, a midön az emésztésnek vége vagyon. és azután, szintén olyan alkalmatos vagyok valamely dologra. valamint egy romai tanács ur?

Erre két dolgot mondhatok felelé apáter. elöször. vagy igen sokat aluszik kegyelmed, vagy tsak elegendöt, példának okáért. ha éfel után egy orakor fekszik le kegyelmed, és ha tiz orakor kel fel kegyelmed,. a minden számlálás nélkül kilentz orát tészen, a pedig igen sok.

Mert az ollyanok. mint ö kegyelme. mondá angyélika, azt tarttyák, hogy az álom hizlal.

Az is valo felelé apáter. és ollyanoknak is jó a sok álom, a kiket tsak hizlalni akarnak, de mint hogy az ember az elmével munkálodik. el kel néki kerülni a kövérséget. mivel alelket. az igen meg gátollya munkáiban, hogy pediglen viszá térjek arra. amit fellyeb mondék. a bizonyos másodszor. hogy ámbár mérteleteségel alugyék is kegyelmed. és tsendes elmével légyen, de a késön valo fel kelés után az idö rövid. mert noha sokan legyenek is ollyanok mint kegyelmed, kik késön kelnek fel, mind azon által a világnak közönségesen valo rende más féle szokáson forogván, szükség képen kel ahoz szabni magunkot. ez igy lévén. kegyelmed, nem ugy tselekeszik. a mint kellene tselekedni. mint hogy az idött anap rendeli. ugyan hozája is kel rendelni mind azt, a mi az idötöl függ. az természet, az éttzakát rendelte anyugodalomra, a nap pedig fel jötekor, az egész természetet hija a munkára. de föképpen az embert. ugy hogy, gyalázatos volna. akor alunni. a midön az egész természet ébren vagyon. söt még a nap is midön reggel a kegyelmed ágyára terjeszti fényeségét. ugy tettzik, mint ha a szemére hánná az idönek, az agyban, hejában valo el vesztését. mint ha azt mondaná, hogy nem azért gyujttyák meg a fáklyát, hogy a világánál alugyanak,

Oh! páter uram, fel kiálta angyélika. ezek arestek. azt tarttyák. hogy igen nagy dolgokban világosittya öket akor a nap. valamint ezt is tartotta. az a fejdelem, a ki késön szokot volt fel kelni, és mint hogy el akarák. arrol szoktatni, egy fö renden lévö személy hozája menvén, az ágyban találá, és mondá, hogy lehet az ágyban lenni ilyen késön,? én már illyen illyen helyeken voltam, és illyen illyen dolgokot vittem végben amiolta fel költem. én pedig felelé afejdelem, több dolgot vittem végben mint magad, noha mindenkor álmodtam. mivel az én egy ora alat valo álmom, többet ér annál, amit magad egész nap dolgozol.

Annak a fejdelemnek volt esze mondá télamon. bironak is teszem kegyelmedet abban páter uram. mert hogy kivánhattya kegyelmed hogy a fö renden lévö személyek fö képpen az aszszonyok ollyan regel kellyenek fel mint a munkások? üsmerek ollyan jó regel valo fel kelöket, a kik abeszelgetés közben el alusznak, az ebédet vagy a vatsorát alig végezik el. hogy el szunnyadnak, és igy, ezek a jó regel kelök semmire valok..

Azok felelé apáter, kik illyen formában haszontalanná teszik magokot a sok nyukhatatlanságért, annyit vétenek, mint azok, kik sokáig maradnak az ágyban, kinek kinek, meg kel üsmérni magát, ollyan természetüek vannak. akiknek töb álom kivántatik mint másoknak,. az esztendöre is kell ez iránt vigyázni.

Azt tarttyák mondá angyélika, hogy akár mely esztendös koru embernek. de elég hét oráig alunni,

Nem lehet annak bizonyos rendet szabni felelé a páter, hanem kinek kinek magának kel azt el rendelni, de az egéssegnek színe alat. nem kel kedvezni aresttségnek. azt nem lehet mondani hogy az ollyan személyek kereszttyénül éllyenek, kik jó egésségben lévén. még kilentz, tiz orakor kelnek fel, sött még az után, minek utánna az ágyban ettenek volna, az ágybol nagy nehezen fel kelvén, a tükör eleiben mennek. a hol két oráig is el maradnak, vagy magokot festik. vagy magokon pepetsélnek, az alat a misének ideje lévén, akoron nagy siettségel a misére mennek. aleg közeleb valo templomban., hogy mentöl hamaréb azt a terhet le tehessék magokrol. de még a templomban is hogy töltik azt a fél orácskát. ugy hogy másokot tekéngetnek, hogy öket is tekéngessék, de még ót is köntösököt. tsipkéjeket, szüntelen igazgattyák, tsimogattyák, a reggelt tehát eképpen töltik el, de hát még ebéd után.

Angyélika félben hagyatván a páterel beszédét mondá, hogy az ebéd utánra valot, ebéd utánra kell hagyni, mivel az étket fel adták. az ebédtöl fel kelvén. mondá a páter.

Az ebéd után valo idöt az ollyan személyek, a sok udvarlásban, látogatásban, játékban, sok hejában valo. és ember szólló beszélgetésben. sétálásban töltik, el, leheté az után, ezt keresztényi életnek hini.?

De hogy azt ne gondollya valaki hogy ezeket magamtol gondoltam ki. halgassuk mit mond szent pál az iffiu özvegy aszszonyoknak., kik tunya életet élnek, hivalkodok lévén, meg tanullyák a házanként valo járást, söt nem tsak hivalkodok. hanem hazudozok, és nyughatatlanok, tsátsogok haszontalan dolgokrol. 1 t. 5.13.

De páter uram mondá télámon, mitsoda roszat tselekesznek, azok az aszonyok és férfiak. kik olyan formán élnek, igen nagyra viszi kegyelmed adolgot, ugy tettzik mint ha azt is rosznak tartaná kegyelmed hogy misét halgatnak.?

Nem mondom én azt felelé apáter, hogy rosz misét halgatni. Isten ne adgya, holot tudom hogy nintsen a vallásunkban szentebb tselekedet, a mely által. bövebben lehessen kegyelmet nyerni, mint azon szenttséges áldozat által, de azt tartom, hogy ha tsak azt szokásbol halgattyák, és meg maradnak abban atunya életben. a melyet el sem akarják hagyni. az az áldozat, amely magában oly foganatos, még bünösebbé tészi. aki illyen formában halgattya azt. viszá élvén azzal anagy szenttségel, és nem hogy az Isten irgalmaságát, és kegyelmét várhatná magára, hanem haragját. és boszu állását.

Ezeket bövebben meg mutathatnám kegyelmednek. de meg elégszem egy példával. és csak az esztelen szüzek példáját hozom elé, akiknek is esztelenségek, leg inkáb resttségekben állót, ezek is szintén ugy valamint a többi. bé akarának menni a lakadalmas házhoz, de elegendö olajok nem vala lámpásokban, az irás azt akarván ez által meg értetni, hogy ezek a szüzek jó tselekedet nélkül valának, de mint hogy azt észre vévék, azért kérni is kezdének olajat, vagy is inkáb jó tselekedeteket., az eszes, és vigyázo szüzektöl, de mivel hogy az ollyan dolog, a melyet nem lehet másal meg osztani. és hogy ajó, vagy arosz tselekedet. tsak azt követi. aki azt miveli. azért kételenek valának resttségeken eröt venni, és olajat vásárlani, az az, a jó erkölcsre adni magokat. de noha el menének is olajat venni, mind azon által fáradságok, vagy is jó tselekedetek, semmi hasznokra nem válék. mert azt, nem annak idejében tselekedék. söt még, az alat hogy oda fáradának. valamint mi is fáradunk. valamely jó tselekedetben. emberi tekéntetért. a völegény el érkezik, bé megyen. és a kaput bé zárják. és azt mondgyák nékiek, midön akapura mennek zörgetni. és a melyet nékünk is meg fogják mondani, hogy ha nem várván a lelki völegényt, ki meg fog minket itélni, ha tsak a rest, és tunya életbe maradunk. nem is gondolkodván a halálrol, bizony mondom néktek. nem üsmérlek titeket.

Meg tsallya kegyelmed magát. ha azt gondollya. hogy az ollyan személyek keresztényi életet élnek. mert nem tselekesznek nagy vétket. tsak anyit. mint aki mélyen aluszik, mert éppen semmit nem mivelni, anyi mint haszontalant mivelni. és valamit mást mivelni, nem azt a mivel tartozunk., akor roszat tselekeszünk, ebböl következik, hogy noha a vétekhez egy részint valami munka értetödgyék. és más részint aresttség tellyeségel meg szünnyék is a munkátol. mind azon által atsak vétek. stthom.qu. 35. art.4

Az oka ennek a, hogy a mely tselekedetek. távul járnak. hivatalunktol, vagy is azal ellenkeznek. azok a resttségtöl származnak, ámbár, sulyosok, és faradságal legyenek is, mert a vég koronáza a tselekedetet.

Nem értem jól ezt a theologiát mondá télámon.

Hogy jobban meg magyarázhassam kegyelmednek. felelé a páter, vegyük például azt a dolgot. a mely ide hozot az aszszonyhoz.

A nem más. hanem hogy az aszszony egy levelet fel keresen. és magának arra idöt vévén, egy nehány mély földnire az itélö birák eleibe vigye.

Ez a jó tselekedet, nem hogy valamely kedves szin alat mutatná magát az aszszony eleiben. de söt még alkalmatlanságal jár. és kedvetlenségel tekéntheti, mivel tudom hogy esös idöbe, tsak két mély földnire sem szeret el menni. azt is hozá teszem. hogy még ebben a dologban szorgalmatoskodik, addig sok mulattságtol meg foszttya magát. a melyet nem igen könnyen hagya el.

Ez igy lévén, a resttség. a mely ajó tselekedetel nem igen alkuszik meg, el halasztattya az el menetelt, végtire ki is veti az elméböl, keresvén valamely okot hogy illyen illyen mulattságot nem kel azért el hagyni, illyen illyen látogatást félre kel tenni, egy szoval azon igyekezik, hogy azt el halasztathassa, mind azon által, az illyen dolog tsak haszontalan, és aresttségtöl jö, noha bár fáradságal mennyen is végbe. példának okáért tegnap sétalni volt az aszony, ha a hinto el törvén. nagy fáradságal és meszünnen kelletet volna is viszá jöni. de az a fáradsága ha nehéz lett volnais, érdem nélkül lett volna.

Igy szeretem hogy beszéllyenek. mondá angyélika.

Abban bizonyos légy angyélika, mondá máriánna, hogy ezek nem hejában valo beszédek, igen is akarom hogy ide jöttem,

A Grofné szégyent tészen rajtam mondá apáter, már nem is merem követni beszédemet.

Távul legyen páter uram, mondá máriánna, sött még igen kérem kegyelmedet, hogy kövesse beszédét.

Engedelmeskedem hát az aszszonynak. mondá a páter, és a mint felyeb mondám, hogy restnek tselekedete érdem nélkül vagyon. a nem egyéb. mert minden tselekedetiben a resttség miat, tsak a maga mulattságát tekénti. és tsak ollyan szándékbol tselekeszi, hogy magát, meg menthesse azoktol a faradságoktol. a mellyekel jár. a másoknak valo szolgálat tétel.

Most veszem észre mondá télamon. máriánnának, hogy igen távul vagyunk attol. a mit mi eddig tartottunk.

Nintsen külömben felelé apáter. látván hogy hasznos volna beszéde, sött még azt is hozá teszem, hogy a resttség. azon holtan, és azon henyélve. is, ez életben. leg nagyob munkát, és fáradságot ö okozz, talám azt soha sem visgálta meg kegyelmed. hogy sokaknak. miért vagyon anyi sok sietö dolgok, és hogy miért sápolodnak szüntelen, oh’ mitsoda sietö dolgom vagyon. el kel mennem, oh’ Istenem mikor érhetem végit. engemet igen várnak.

Az illyen szorgalmatoskodás, ollyan mint valamely zür zavar, a mely nyugodalomban nem hagya az illyeneket, ugy anyira, hogy semmit nem tselekesznek elmével, és gondolkodva, tudgyaé kegyelmed honnét jö ez a hirtelenkedés, visgállya meg kegyelmed, és meg láttya eredetit, hogy a resttségtöl jö.

Meg vallom páter uram. mondá télámon, hogy nem tudok mit gondolni mind ezek felöl, mert jób volna azt mondani hogy mind a világ rest, hogy sem restnek mondani azokot, akik még többet tselekesznek mint sem kellene, ugy tettzik hogy nem illik az a név reájok, mert kérem kegyelmedet, mi ellenkezik inkáb aresttségel, mint a siettségel valo fáradozás.?

Veszem észre felelé apáter, hogy ez a szó. hirtelenkedés, kegyelmednek nem tettzik. jól is tselekeszi kegyelmed egy részint, mert nagy külömbözes vagyon aközöt. mikor tellyeségel semmit sem tselekeszik valaki, vagy mikor immel ámal hebehurgyán viszi végben hivatallyát, de mind azon által egy részint tsak azt mondhatni az illyenek felöl hogy restek..

Hogy pediglen ezt meg lehessen érteni, azt jó meg tudni, hogy valamit tselekeszünk, a mind a bennünk lévö kezdettöl jö, a mely nem más. hanem az akarat. az akarat pedig két képpen munkálodik, elöször, a midön alélek tisztán magátol végez el valamit, másodszor, midön atermészet köteledzi. hogy akarja azt a mi az ö szükséget illeti, ugy mint, az ételt, italt. s’ atöbbi. a mely tselekedetek mindgyárt az akarattol származnak, azok akaratbol valo tselekedetek, és azoknak az eszeségtöl kell függeni, a mely is nem egyéb, hanem vagy ugyan maga az okosság, vagy ollyan világosság, mely meg világositván okosságunkot., meg üsmérteti, és meg külömbözteti velunk adolgot. hogy az után azt vagy meg tselekedtesse, vagy el kerültesse. velünk.

Illyen formán. azt láttya kegyelmed hogy eszeség. két részböl áll, az egyike a, mely meg üsmérteti velünk a dolgokot. a mint egy filosofus mondgya, hogy az eszesség. a jelen valo dolgokot el rendeli, a jövendöbelieket elöre el láttya, és meg emlékezik az el multakrol, ö is igazgattya az elmét. és atanátsot, a második az, a mely a jót követetti velünk, és arosztol el távoztat, a mely kormányozza tselekedetinket, hogy jók. és ditserétesek lehessenek, keresvén arra jó modot hogy végben mehessenek, ez igy lévén, ezt a két részit. az eszességnek, lehet nevezni. az egyikét. prudentia speculativa, a melyet is mi más képpen, neveztük böltseségnek, értvén ezen a szón, a meg vilagositatot elmét., vagy a jó értelmet, amásikát prudentia activa, a munkálodo eszességel ellenkezik aresttség, és ahirtelenkedés.

A mi végezésinkben. vagy valami munkánkban valo hirtelenkedés, atürhetetlenségtöl vagyon. atürhetetlenség pedig ellensége a jó végben valo menetelnek, ugyan ö is annak az oka. hogy mindenhez fognak. és semmit nem végeznek, vagy is roszul végezik el. ugyan öis mondat vagy tselekedtett mivelünk sokat helytelenül, a dolgot mi velünk nem követeti, hanem meg elözteti. végtire ugyan öis ront el mindent, vagy is semmi jót nem mivel.

Erröl elég példát lát kegyelmed asok beszédü emberekben, a kik még lélegzetet is alig vehetnek, és akiknek birkozik a szó a szájokban. hogy melyik mehessen ki hamaréb, vagy is az ollyanokban. kik oly siettségel beszélnek. hogy ellenkezöt mondanak. gondolatokal. és hogy alig mondanak ki négy szót. valamely dologrol. hogy azt félben hagyák, és mást kezdenek el.

Azok közé tehetné kegyelmed az ollyanokot mondá mariánna, a kik még azt sem várhattyák hogy az ora el végezze ütésit, hogy azt kérdik. hány az ora.?

Vannak még ollyanok, mondá apáter. akik még rószabbul tselekesznek, tudni illik azok. akik minden gondolatlanul; a mások tselekedetiröl és gondolattyiról tésznek itéletet, semmi elöttök rejtékben nem marad, és ollyan gyanuságal vannak másokrol. hogy ollyat tselekedet, vagy mondat, a mely még eszében sem volt. és hogy ha öket egy kevessé arrol meg intik, még azt akarják, hogy mások is más képpen tselekedgyenek.

Ugyan gyönyörüség az ollyanokot nézni mondá angyélika, fö képpen ha valamely uj házhoz mennek. mert ót semmit helyben nem hagynak. mondván hogy agazda nem tud aház építéshez, ennek agráditsnak amot kellet volna lenni, ennek aháznak, más felöl kellet volna ajtot hagyni. és ha valami gondolattyok szerént találkozik, akor örömel mondgyák. én is ezt ugy gondoltam volt. de hát még mit mondhatni az olyanokrol kik az ország dolgát forgattyák. mivel az ö itéletek szerént, semmi ugy nem megyen végben a mint kellene, se adolgokot ugy nem folytattyák. a mint kivántatnék. az ellenséget nem ugy kellet volna meg ütni, egy szoval. mindenben gántsot találnak.

Nem tudgyák ök azt felelé apáter, hogy egy ország ollyan, mint egy nagy kö oszlop, a melyet nem lehet nagy eszközök nélkül meg mozditani. és amely nem mozdul oly könnyen, mint valamely olyan dolog. a mely nem annyi részböl álló. gyakorta nem lehet azt egyenesen vezetni, hanem nagy kerületet kel véle tenni. és mint hogy tsak azok üsmérik azokat az eszközököt, kik azokot mozgattyak, meg kel botsatani azoknak avakságban lévö nyughatatlan visgáloknak., hogy ha az, a jó szándéktol jö, és szánni kel öket, ha hamiságoktol vagyon.

Én nekem minden nap kell nevetnem az ollyanokat mondá angyélika, akik mindenkor ollyan sebeségel járnak. mint ha mindenkor üznék öket. vannak is itt aháznál ollyanok. kik mindent nagy sebességel, és hebehurgyaságal mivelnek, ha üveget mosnak. el törik, ha valamit tisztogatnak el ronttyák, ha valamit kezekben vesznek, már az eltörik, vagy el vész, vagy el tévelyed, nem tudván hová tették. egy szoval a mi házunk ajó erkölcs temploma volna, ha ugy lenne a mint apáter mondgya.

Hogy szenvedi ezt el kegyelmed mondá télámon diánnának,

Had beszéllyen felelé diánna, régen nem mulatta magát.

Mit vétek én azal az aszszonynak. mondá angyélika, ha azt mondom hogy a háza temploma lehetne a jó erkölcsnek,

Én sem tűrhetem el mondá télámon. hogy elé ne beszéllyem mitsoda szép dolog történt ennél a háznál. nem régen. az aszonynak vagyon itt egy szolgáloja, a ki mindenes a háznál. igen jó szolgálo de rettenetes szeles, az aszszony parantsollya néki hogy fözzön bizonyos orvoságot. ne talállya kegyelmed rosznak pater uram ha semmit sem hagyok el belölle., igen jól vagyon felelé apáter, a jó historikus ugy tselekeszik.

Az orvosagot tehát tsak hamar meg fözte. a mint el itélheti kegyelmed, de az alat bort kértenek tölle a kónyhára, az orvoságot a tüz mellet hagya. gyertyát gyújt és fut apinczében. de alig vonta ki a csapot. hogy minden felöl kezdik szolitani Ilona. Ilona, arra a pinczéböl ki fut, a tsapot a keziben felejti, és meg nézi hogy miért szolittyák, mondák neki hogy az aszony az orvoságért haragszik hogy bé nem vitte, oh hiszem régen készen vagyon felelé ilona. arra fogja az orvoságot, és a fecskendöt, és az aszszony házában megyen, az aszony haragal mondá néki hogy mindenkor utánnad kell várakoznom. az alat az aszony le üll hogy az orvoságot bé vegye, de ilonának esziben juta hogy a bor foly a hordobol, azonnal le veti a fecskendöt. és az orvoságot. az aszonyt ótt hagya. és kezd futni a pincze felé, egy gyermeket elöl talál, abban meg botlik. és azzal együt le esik, és egy asztal lábában a fejét bé töri, a vér azonnal el lepi, minden felöl futnak segittségire, a kis gyermeknek is folyt avér az orábol, Ilona egy kevesé magához térvén, mondgya tsak lassan. a pintzében, a pintzében. a többi azt gondolták hogy egy kevés bort akarja inya. futnak mindgyárt borért, de már a pintze tele volt boral, mivel ahordonak fele oda volt.

Sok rendeletlenségek történnek felelé apáter, az ollyan szeles természet miat, igen nehéz el hagyatni az ollyan hebehurgyaságot.

Mint haragszom én olyankor, mondá máriánna. mikor valamely vendégsékor. tizen, tizen ketten akarnak egy szers mind az ajton. bé menni, de a nem lehet, azért mindenik meg áll az ajto elött. Én azt könnyen meg botsátom nékik mikor bé akarnak menni, felelé apáter, de a nevettséges hogy hasonlo szorosságal mennek ki aházbol. még is mikor bé mennek mondhatni hogy féltik. hogy a helyeket el ne foglallyák, de mikor ki mennek. miért ollyan siettségel; a tudni valo hogy mindennek ki kel menni, és kinek kinek házához menni, mind azon által, még is egy mast tapodgyák. mikor ki kel menni.

Hát mit mond kegyelmed páter uram. mondá angyélika, az ollyanokrol. akik mindenkor jönek. s’ mennek, a kik mint ha mindent tselekednének. noha semmit sem tselekesznek, akiknek mindenkor szorgos dolgok vagyon; akik alig halgattyák meg másokot, beszélvén egy szers mind négy embernek is, noha semmit sem mondanak. de azt is nagy siettségel. kik szaporán sétalnak aházban., kik a melyét verik annak. akivel beszélnek. én azt tartom hogy illyenekröl. nem mondhatni hogy restek.?

Mind azon által azok. felelé apáter. és az a külömbség vagyon közöttök, és azok a restek közöt, kik semmit sem mivelnek. hogy ök sok fáradságokal, és munkájokal; még ezen életben büntetik meg magokot resttségekért, mivel semmit, vagy haszontalan dolgot mivelni, az a resttségtöl vagyon.

Gondolom páter uram. mondá telámon, hogy még a mester embereket is restnek mondgya kegyelmed?

Igen is felelé a páter, ha henyélök.

Én azt mondom felelé telámon, hogy ha még dolgoznának is, mert egy ollyan mester ember. a kinek arra esze vagyon. miért nem üz egy nehány féle mesterséget, egy tsizmadia miért nem tsinalhatna gombokot és köntöst?

Én is halottam az elött ezt a kérdést mondá a páter. hogy ha nem volnaé jóbb egy embernek, egy nehány féle mesterséget meg tanulni, hogy sem mint tsak egyet.

Én is halottam azt mondá angyélika, egy jó akaromtol. a ki is volt idegen országokban. hogy kivált török országban. a közönseges, hogy mester ember egy házat egészen fel épit, a kömives mesterségit. elsöben végben viszi, azután. a mit egy átsnak kel meg tsinálni, azután az asztalos munkán el végezi. meg másut, ahol egy paraszt ember. a házát meg tsinálván, posztot csinál, vásznat szö, köntösét maga meg tsinállya.

Ugy tettzik angyélika. mondá télámon. hogy még az özön viz elöt valo emberekröl akarsz beszélleni. a kik is mindenik maga volt mester embere magának.

Azzal kételen az ember, mikor nintsen más mester ember felelé a páter, de közönségesen azt tarttyák. hogy ollyan országban a hol a nép böv, a természetet kel követni, mert mind hogy külömböznek. az emberekben a hajlandoságok. a foglalatosságot is kel külömböztetni, ugy is fogja szeretni ki ki a maga mesterségét. és abban magát alkalmatossá tenni, de a mesterséghez, nem tsak hajlandoság, de még gyakorlatosság. és idö kivántatik, mert mikor valaki tsak egy dolgot tselekeszik, sokal jobban miveli azt annál. mint aki azt nem gyakorollya, és abban az a haszon vagyon. hogy mindenik féle munka. szaporábban, és jobban megyen végben.

Végezetre azt mondom. hogy szintén el kel kerülni azt a nagy nyughatatlanságot. és hebehurgyaságot, valamint aresttséget, mert az is ellenkezik a jó erkölcsel, az okoság arra jóbb modot nem adhat, hogy meg lehesen mérsékelni ahirtelenkedést, mint azt, hogy a dolgot az idöhöz kel szabni, példának okáért, mikor valaki sétál, mi szükség annak ugy futni hogy még lélegzetett is alig vehet, holot se az idö, se adolog arra nem sürgeti, és hogy azt tsendesen, jobban véghez lehetne vinni, hogy ha pedig valaki, valamely nyomoruságba, vagy szerentsétlenségbe esik, akoron szükséges hogy síettségel mennyünk segittségire, és serényen szolgállyunk néki.

Jól értem hogy mit kiván a páter, mondá mariánna, mivel azt akarja. hogy ki ki maga hivatallyára vigyázzon. hogy ajó dolgokban foglalatoskodgyék. de nem akarja hogy tunyán, vagy szelességel munkálodgyanak.

Igen is ugy vagyon felelé apáter.

Ugy vagyon. de nehéz aza munka felelé reá máriánna

Ugyan is páter uram, mondá télámon, hát ha valamely ember, vagy aszszony, anyira beteges, hogy a nehéz munkát nem követheti, vetkezneké ha azt el kerülik?

Nem vétkeznek felelé apáter, mert a lehetetlenségre senki nem köteles, nem is szollunk mi másokrol. hanem azokrol. akiknek semmi akadállyok nem lehet hogy ahivatallyokot végben. ne vigyék. ez iránt meg kell jol kinek kinek magát visgálni.

Bizonyára akarom hogy ezeket meg tanultam mondá télamon, valo azt tudtam hogy resttség egyike a fö hét vétkeknek, de azt gondoltam hogy aresttség tsak. abban áll. a midön sokáig maradnak az agyban. vagy a mikor éppen hejában ülnek.

Láttya már kegyelmed mondá apáter, hogy nem tsak ebben áll, de ha tsak ebben állana is, nem elég volnaé a? nem szégyenire vagyoné az atermészetnek, a midön valamely férfiu, vagy aszszony. szüntelen valo tunyaságban tölti életét. egyébre nem lévén gondgya hanem az ételre, italra. és az aluvásra, ez meg nem egyezik a szent irásal, a mely azt mondgya, hogy az ember ugy teremtetett a munkára, valamint a madár arepülésre. jób. C.5.

Azt meg vallom. hogy semmi nintsen irtoztatób mint. az illyen resttség. nem tudom hogy engedheti meg az ollyanoknak lelkek üsméreti, hogy ollyan kenyeret egyenek. a melyért, anyit izadtak mások. és hogy fordithattyák a magok szükségekre a mások munkáját, holot ök ahoz semmi munkát nem tesznek. hogy nem szégyenlik e világbol. tsak ugy ki menni, valamint abban jöttek. mivel mind egy, akár ót ne legyen az ember, akár ott legyen ha semmit sem munkálodik, adna Isten. hogy tudnák, mitsoda itélettel vannak abölcsek az ö resttségek iránt., azt mondgya socrates, hogy az ollyan. a ki semmi mesterséget nem tud. nem is igyekezik valamit tanulni. és nem is akarja aföldet mivelni, meg mutattya az ollyan. hogy vagy lopni, vagy kodulni akar., vagy elegendö elméje nintsen. Ci 2. de nat.deor.

A páter igen jol mondgya mind ezeket mondá angyélika, azt is akarnám tudni, hogy mitsoda külömbség vagyon az élet közöt, a melyet élnek mostanában. az illyen restek, és a mellyet éltenek, a midön az annyok méhében voltanak,

En pediglen, mondá nevetve télámon, azt gondolom hogy tsak az ollyanok üdvezülnek.

Jól vagyon felelé angyelika.

Hat nem ugy vagyon kérdé télámon. nem tudodé azt angyélika, hogy az Isten arrol kér tölünk számot a mit tselekedtünk,

Az ugy vagyon felelé angyélika. hát az után.?

Az után felelé télámon, midön azt kérdik az ollyanoktol hogy mit tselekedtenek a földön hatvan.. vagy hetven esztendeig, azt fogják felelni semmit, ez igy lévén, nem fogják akárhozatra itélni az ollyanokot. kik semmit sem tselekedtek.

Bezzeg mely gondolat e, felelé angyélika, de bizonyosé kegyelmed abban. hogy a más világon a tréfának helye vagyon, mert más képpen, azt a semmit, igen drágán meg fogják fizetni. de mit szaporitok szót kegyelmedel. mivel kegyelmed mindenkor félben hagyattya a páterel. a beszédet.

Nem is tudom már hol hagyám el mondá apáter, ah! azokrol a haszontalan tselekedetekröl. volt a szó. a melyeket tselekedtet velünk a resttség, azt mondom tehát, hogy akár fáradságosok legyenek is, de azok nem tselekedetek, hanem haszontalan valo foglalatosságok.

Mit gondol kegyelmed mit tsinál az ollyan férfiu, vagy aszszony, a ki egész életét ajátékban tölti. aki egyébröl nem gondolkodik, tsak ajátékról, aki tsak ajátékhoz ragaszkodik, gondolkodhatiké az Istenröl.? gondolkodhatiké arrol, hogy tsak ö érette vagyon evilágon? és hogy tsak magáért is hozta evilágra? de gondolkodike tsak arrol is. hogy mitsoda nap vagyon?

Hogy hogy páter uram, mondá angyélika, senki sem gondolkodik többet mint az ollyan, mert mikor az aszony egész nap jádzot, tudom hogy sokszor. még álmában is arol beszél, sokszor nevettem én azt.

Azt értem azon felelé apáter. hogy az ollyanok nem gondolkodnak egyébröl, hanem tsak anyereségröl, a mely sokszor nem jó modal is megyen végben.

Tehát aki jádzik mondá máriánna. roszul tselekeszik,?

Abban nem kell kételkedni felelé apater, nem is lehet vétek nélkül a mint jaczodnak az ollyanok. nem ugy vagyoné a. hogy mikor az aszszonytol valaki száz forintot nyer. arra nem nézhet jó szivel. se jót nem mondhat felölle, hogy ha az aszszony azt akarja. hogy oktassam. az igazat meg kel mondanom.

Igazán meg vallom felelé mariánna, hogy az ugy vagyon.

Ez elegendö mondá a páter, hogy ha egyéb nem volna is, láttya tehát az aszony hogy ajáték el olttya a felebaráti szeretetet, és azért vétkes.

Hát még mennyi más nyomoruságokot nem okoz ajáték, nem igazé hogy ajátékosok, el tékozollyák. el zálogosittyák joszágokot. ez igy lévén. a feleségek, és a gyermekek javait lopják el, a kiket, minden féle törvény szerént tartoznak táplálni.

Ugy tettzik, mondá máriánna, hogy a tsak a közönségesrendet illeti.

Követem az aszszonyt, felelé apáter. sött még inkáb illeti agazdagokot, mint sem a szegényeket. mert a tudni valo dolog, hogy jáczodnak nagyob játékokot, és hogy ök is vesztenek többet. az után ajoszágot, az ezüst mivet el zalogosittyák, el adgyák, az után ruhájokot. a kölcsönözéshez kezdvén. tsak hamar nyomoruságra jutnak.

Üsmerek olyan fö renden lévöt mondá télámon, aki nem fizethetvén meg a mit el vesztet, a felesége övét, nyakra valoját adta el.

Én is üsmérek ollyat, mondá angyélika, aki mindenit el jáczodván, meg házasodék hogy pénze lehessen, de másod napján lakadalmának, valamenyi pénzt adtak feleségével, azt mind el veszté, de a mi leg szebb, még avölegényi köntösét is el nyerék tölle, ugy anyira, hogy még a kapuja elött le kelleték vetni, és tsak egy ingben menni, az uj felesége eleiben. akinek is, atolvajokra kezde panaszolkodni.

Illyen avége ajátékosoknak mondá apáter, és minek utánna henyélö, és haszontalan életet éltenek volna, nagy nyomoruságokban. szegénységekbe, esnek, ez okáért azt el mondhatom, hogy nem tsak a játékosok, de sött még azok, is, kik az idöt a játék nézésbe töltik, jóbb életet nem elnek.

Oh’ páter uram mondá télámon, mitsoda roszat tselekedhetnek azok, kik nem jaczodván, se nem nyernek, se nem vesztenek?

Nem veszteneké ollyankor felelé a páter, midön hejában töltik az idöt. a kik minden gyönyörüség nélkül. atunyaságban maradnak.

De mint hogy ollyanokról szollunk. kik hejában valo életet élnek. hát az ollyanokrol mit mondhatni, kik tsak ahireket halgattyák. a hirekröl beszélnek, ugy annyira, hogy még az ételt is el felejtik, házrol, házra járnak, még jövendöléseket is tesznek. adolgokrol.

Vannak ollyanok mondá angyélika. akik ugy okoskodnak olyan dolgokrol, a melyek négy vagy ött száz mély földnire történtenek töllök, és olyan sebeségel vetekednek rajta, mint ha életekbe járna adolog, noha némelykor tsak anyit tudnak azokrol adolgokrol. mint én, és a melyekbe nem hogy valamely hasznok volna, de még meg sem érdemli hogy azon vetekedgyenek.

Vannak meg ollyanok, akik mindenbe gántsot találnak, mindennek rosz magyarázatot adnak, akik semmibe nem talállyák jól az ország dolgát, éppen nem szenvedhetem az illyen okoskodokot.

Igen is vannak ollyanok felelé apáter, és az ollyanokba. hamiság. és háláadatlanság is vagyon. az ollyanoknak hálákot kellene adni Istennek, aki nékik olyan jó fejdelmet adot. ki az országot boldogságba, és nyugodalomba. vezéreli, akinek vigyázásáért, a nép tsendes álomba lehet, el lehet itélni háláadatlanságát az ollyanoknak, hogy lehetne töllök, az országnak valamely szolgálatot várni, holot még ök beszéllenek ellene.?

Példának okáért, hát ahonnét vagyon, hogy ma érkezzék valaki ide, és beszéllye elé hogy mint vette meg atörök fejér várt, azt pedig tsak négy ember elött, már valamelyik azok közül más képpen fogja elö beszélleni. én nem tudom hogy lehet a?

Az attol vagyon mondá angyélika. hogy szerettyük a hazugságot,. és hogy azok, kik valamely hirt hallanak még ahoz valamit tésznek. mint ha valamely részek volna benne.

A nintsen külömben mondá erre apáter; talám termeszet szerént valo okát is lehetne annak adni. mivel hogy az elmék nem mindnyájan egy aránsuak, attol vagyon. hogy a négy személyek, kik egy szers mind hallották a hirt, nem egy aránsu elmével fogták. és tartották azt meg, az egyike, tisztán és világosan meg értette. a másikának az elméje homályosan fogta meg. és igy atöbbi is, és mikor azt mindenik elé beszelette. másoknak, mindenik más képen beszélette elé. az után az a hir kézröl kézre menvén, és valaki azt fél fülel halván, nem érti hogy fejérvárt vették meg, hanem föld várt. ugyan eszerént is mondgya másoknak. és igy a szegény hirt. két ora alat másá változtattyák.

Illyen formán tehát mondá mariánna, nem kellene hirt halgatni.?

Én azt nem tartom, felelé apáter; sött még azt mondom. hogy tartozunk tisztességesen azokot halgatni. ugy is vagyunk az országban. mint valamely nagy hajoban. és mint hogy nagy tunyaság volna valakitöl, a szélvésznek idejében, a hajó fenekén maradni, és nem segitteni másoknak, szintén ollyan nagy gondolatlanság, és háláadatlanság volna nem gondolni azal. a mi a fejdelmet. és az országot illeti. vagyon ollyan idö, a melyben. lehet tudakozodni, és ha egyébel nem lehet segitteni. leg aláb az imádságal. de mindenkor abban tölteni az idött, aresttség, és vétkes volna.

Mint hogy páter uram. mondá. angyélika a restekröl vagyon a beszéd mondgya meg kegyelmed azt nekem. nem rest életüeké azok, a kik egész élettyeket; a látogatásban. és az udvarlásban töltik. semmit mást nem mivelnek. ihon ö kegyelméröl jutott ez a gondolat eszembe. mutatván télámonra.

Ez igen helyes gondolat felelé apáter, nem is kel abban kételkedni, mivel a, nagy idö vesztés, de azt ki veszem. midön valamely dolog, a melyel felebarátunknak szolgálunk, vagy tellyeségel az emberség, és a köteleség azt hoza magával, hogy mások látogatására el menyünk, de ezen kivül, nintsen nagyob resttség annál, mint a ki házrol, házra hordoza haszontalan ábrázattyát. még nem is szollok arrol, hogy menyi haszontalan idöt töltetnek el másokal, a melyért számot kel adni, és hogy menyi alkalmatlanságot szereznek másoknak.

Lehetetlen hogy ne nevessem. az ollyan aszszonyokot. monda angyélika, kik egy kis fö fájásért, harmad napig maradnak az ágyba, de a még leg kedveseb idö ö nállok, mert ollyankor inkáb mennek látogatásokra, a betegnek az ágyát ugy körül veszik, mint ha valamely régi koporsot mentenek volna látni, de még miröl beszélnek ótt, semmiröl. óh páter uram. ha kegyelmed prédikállani akarna, az egész böjtre valo matériát adhatnék kegyelmednek. azokrol atunyakrol. azért mesze nem kellene mennem, közeleb is fel találnám mutatván télámonra.

Egész nevettség mondá máriánna, hogy ezek mint veszekednek egy másal.

Azt is szeretném tudni, mondá angyélika. apáternek, hogy mit mond kegyelmed az ollyanok felöl. akik egyében nem törik a fejeket. hanem hogy lehessen ujjab tziffraságot ki találni, hogy kinek vagyon leg szebb válla. leg jobb tsinalatu szoknyája, ki visel leg szebb matériát, ki visel leg szebb tsipkét, azt kérdem. hogy ha az illyen nem tunya eleté.

Igen is a, felelé apáter, és az ollyanok, tsak a hejában valoságon kapnak.

Hadd szollyák már én is mondá télámon, mivel nagyobbat kérdhetnék én annál.

Nézzük mondá angyélika.

Azt kérdem pater uram, hogy mit mond kegyelmed az ollyanok felöl, a kik minden dolgokot. el hagyák az olvasásért.?

Mindenkor. tsak a páter ellen vagyon mondá lassan angyélika.

A kik nem tsak a könyvekbe vannak. hanem még könyveket is tsinálnak, a kiknek az elméjek soha helyén nintsen, akik mikor azt kellene felelni ugy, azt felelik nem, a kik még apennát is rágják, hogy valamely szép gondolat nem jut mindgyárt eszekbe.

Az ollyanok semmire nem jók, felelé apáter, mivel tsak azért olvasni hogy az idö tellyék, és azért tsinálni könyvet. hogy auctor lehessen valaki, és az alat el mulassa köteleség alat valo hivatallyát, az ollyanok nagy fáradságal számláltattyák magokat a haszontalanok közzé, mivel nagy fáradság, atanulás. és akönyv tsinálás.

De hogy ha azért olvas valaki, hogy a henyélést el kerüllye, vagy hogy abban tölttse el azt az idöt. mely más egyéb foglalatoságitol marad, vagy ha ollyan hivatalba vagyon, valaki, mely a tanulásban áll, vagy ha annyi tálentuma vagyon, hogy valamely hasznos munkát adhasson ki, olyankor az igen ditséretes, itéllye el kegyelmed, mitsoda tudatlanság nem volna. avilágon. hogy ha könyvek nem volnának.? azért el is mondhatni, hogy a könyv, lelke az elmének, nem kell tehát a tanulást haszontalannak tartani. söt még atáplállya az elmét, nem szollok azokrol a nagy elmékröl, kik ékességi voltanak avilágnak, és az anyaszent egy háznak, hanem azokrol a királyokrol. és császárokrol; kik a leg nagyob hadakozásokban is. könyveket irtanak, noha egyéb köteleségeket végben vitték.

De az ollyanok, kik ujjokat. pennájokot harapják, midön valamely fabulákot, haszontalan historiákot tsinálnak. a melyek nem egyébre valok, hanem hogy az idöt vesztessék, az ollyanok vétkesek, mind a magok resttségekért. mind a melyet okoznak másoknak.

Kérem kegyelmedet mondá angyélika a páternek. ne sajnálya kegyelmed meg halgatni az én gondolatomot is, és ennekem meg mondani, hogy mitsoda itélettel vagyon kegyelmed az ollyan szerelmesek felöl, a mint lehet ö kegyelmeis, mutatván télámonra, akik házrol. házra járnak., ahol valamely gazdag házaságra valot tudhatnak. és ótt tsak a suhajtásban. panaszolkodásban töltik az idöt, az illyenek pater uram. nem ollyan henyélöké, mint akik meg holt életet élnek, mivel semmi szándékok nincsen, se szorgalmatosságoknak, semmi oka nem lehet.

Az ollyanok mondom. akik azért szerelmesek. mert nintsen elméjek egyébre. és nem is mivelnek egyebet, tsak abban áll minden foglalatosságok. abban élnek. és abban is halnak meg hogy a legyezöt tarttsák. hogy a tsipkét, és a szoknyát ditsérjék, azt kérdem már kegyelmedtöl páter uram. követem télámon uramot. hogy ha az illyenek. nem a mi resteink közül valoké.

Abban nem kell kételkedni felelé a páter. mert ugyan is mitsoda életet élnek, ámbár ártatlan volna is, ámbár az olyan férfiak veszedelmesek ne légyenek is, a mint magais mondgya kegyelmed hogy az ollyanok tsak szokásbol szerelmesek. mind azon által sok idöt vesztenek, és vesztetnek el. és ha az aszonyok jol gondolkodnának. nem szenvednék öket. ha egyébért nem is, tsak a betsületekre valo nézve.

Én is akarok kegyelmedtöl egyet kérdeni. mondá télamon. apáternek. mert látom hogy mind egy zászlo alá teszi kegyelmed azokot, kik el mulatván igazán valo hivatallyokot. a haszontalan valoságba foglallyák magokot. hová teszi kegyelmed azokot az egy házi renden lévöket, és szerzeteseket. kik egész élettyeket. a világi dolgokba töltik?

Bezzeg nem vártam ezt mondá angyélika.

Hová teszem felelé apáter. oda ahová atöbbit tettem, még roszab helyre ha volna. mert azon kivül hogy a haszontalan és a tunya élet, rosz, ö bennek a nagy botránkoztatás, a fogadás tételekre valo nézve.

Gyönyörüség a pátert halgatni. mondá angyélika. mert egyenesen beszél. és felel,

Mert az ollyanok. mondá a páter. távul vannak, valamint én is távul lehetek. a szent pál hagyásitol. 2 tim. 4.5. távul vannak attol az élettöl a melyet kell élnünk, és a melynek, lelki életnek kellene lenni, a mindenkori elmélkedésben, távul vannak az anyaszent egyház akarattyátol. a ki is azt parantsollya. a Conciliumokban. hogy semminémü pap, se diaconus, magát avilági dolgokba ne árttsa. se magára ne válallya a más dolgait, se törvényit. Conc. tolet. can.6.

Szollyaké páter uram. kérdé télámon?

Igen is bizvást. mondá apáter. ne titkollya el kegyelmed gondolattyát.

Hát kegyelmed miért válallya magára a más dolgát kérdé télámon?

Oh! e már sok mondá az ágybol diánna.

Követem az aszszonyt. felelé apáter. igen hellyesen vagyon. söt meg annál jóbb neven veszem, hogy nem hizelkedik, okát is kell adnom mondásomnak. azt mondom tehát most is, tekintvén télámonra, hogy nem kell magamot ártanom a világi dolgokba, ugy hogy abbol magamnak minden napi hivatalt tsinállyak, és hogy el fordullyak attol, a mire tettzet Istennek engemet hini, ugy roszul tselekedném, ha azt tselekedném.

De mint hogy, akár mitsoda renden legyünk, a keresztényi életnek. a felebaráti szereteten kell forgani, azért ugyan az a felebaráti szeretet tészi nem tsak hellyessé, de sött még parantsollya is nekem a mit tselekeszem. ugyan az is parantsollya, hogy mindent el hagyak, s’ ide jöjjek.

Az aszszony jol tudgya, hogy mi hozot ide. azt is tudgya hogy nem szokásom a világi dolgokban ártani magamot. és hogy nem egyéb ók, hanem tisztán a felebaráti szeretet köteleségéböl tselekeszem, nem a magam menttségére mondom ezeket hanem azért hogy a botránkoztatást el vegyem. ha találtam adni, és hogy a dolgot meg mondgyam hogy miben vagyon, magamnak sem tettzik az illyen, jövés. s’ menés. de a felebaráti szeretetre kel vigyázni.

A felebaráti szeretetet halgatom tehát. kegyelmedet is arra intem hogy azt halgassa. minden dologban. tudván azt, hogy az Isten azért adgya azt a jó erkölcsöt, hogy gyözedelmet vehessünk a testen. a mely gyözedelmet. meg is koronáza az égben.

A felebaráti szeretetnek kell tehát munkálodni, mi bennünk, ugyan az küldotte ki régenten a remetéket apusztából, és hogy ha az után találkozik valaki ollyan közöttünk. aki valamely indulatbol annak meg ronttya tisztaságát, vagy ha én magam is meg rontom, jaj annak, és énnekem.

Valaki az ajton zörgetvén, diánna mondá angyélikának hogy nézné meg kitsoda.

Angyélika azonnal. viszá tére, és mondá. hogy a vatsorának ideje volna. diánna meg marasztván máriánnát. együt vatsorálának.


Harmadik. Napon. valo beszélgetés.
Hogy a munka, természet szerént,
minden renden lévöket illeti.

Más nap. mindnyájan esze gyülvén a diánna házában, és egy mást köszöntvén, ki ki le üle. mint hogy nekem kell eszében juttatni apaternek. mondá angyélika, hogy miröl volt tegnap a beszéd, a könnyen eszembe jút, hogy mind eddig tsak a resttségröl beszélgettünk, arrol a kegyetlen. de kedves örökös urunkrol. a kinek is mindnyájan. valakik itt tanácsi székünkben ülünk, igen engedelmes, és hüséges rabjai voltunk. ki veszem egyedül apatert akinek is meg kel minket szabadittani. azért kérem is kegyelmedet. hogy kövesse intésit, és siessen kegyelmed minket meg tériteni, mert ihon az aszszonyok. valamely haszontalant várnak ide. a ki is félbe hagyattya a beszédet.

Én azt tartom. mondá apáter. hogy nintsen semmi. a mit az Isten ugy utállyon. mint a resttséget, mert ha meg tekénttyük teremptésit. meg láttyuk hogy mindenek mozgásban vannak, a teremptönek rendelése szerént, az ég, aföld. a tenger, afák, a füvek, és az állatok. mind ezek szüntelen valo mozgásban vannak. ez igy lévén, meg kellene szégyeletében halni arestnek, látván hogy ezek szüntelen valo mozgásban vannak, és tsak ö marad egyedül veszteg haszontalanul, mint ha a tagjai el volnának száradva, illiké ez, egy ollyan emberhez. akit az Isten arra itélt. hogy veritékével egye kenyerét. valamint szent pál is mondgya, hogy a ki nem akar dolgozni, annak nem kell enni adni, mert hallyuk hogy némellyek ti közöttetek. rendeletlenül járnak, semmi dolgot nem tesznek. és ollyan dolgokban avattyák magokat, mellyek nem illetik öket, hadgyuk, és kérjük az illyeneket, a mi urunk Jésus kristusunkra. hogy tsendeségel. munkálodván, egyék tulajdon kenyereket. 2. thess. 3.11.

Páter uram. mondá télámon. ugy tettzik hogy más képpen kellene gondolkodni. mert hogy kivánhattya kegyelmed azt, hogy a fö renden lévök. ugy dolgozanak mint a nap számosok,?

Nem az, azen szándékom felelé. apáter, hanem azt akarnám, hogy a resttséget ne fedeznék el.azal. a fö rendü titulusal. mint ha a fö rendüség. szabadságot adna a henyélésre, holot még azért kellene leg inkáb munkálodni, holot, az uraságban valo létel. mind több okot, mind több modot ád arra.

A jó erkölcsnek uttya. munkával jár, és ha az ollyan személy, aki valamely hivatalban vagyon., a jóban akarja foglalni a tálentumát. és az idöt, nem lészen munkásab élet. az övénél. ámbár testi fáradság nélkül dolgozzék is, valamint szent Bernárd mondgya. sapientiae otia negotia sunt, etquo otiosior est sapientia, ea exercitatior in genere suo, super. Cant.serm. 85. pusillanimitas est, mondgya szent tamás, qua quis ea non attentat. quae suae naturali virtuti sunt Commensuratae, Qui bona dispositione naturae, vel scientia. vel exteriori fortuna recusat uti, ad virtutem. pusillanimus est.

A bizonyos mondá angyélika. hogy sokszor haragszom belsö képpen az ollyan férfiakra. kik aszonyi életet élnek, kik ollyan elégségesek magokal, mint ha az ország dolgában járnának. én azt tartom, hogy a nem ajó erkölcstöl, hanem, az ész fogyatkozásátol vagyon. mert ha magokrol gondolkodnának. meg kellene halni szégyenletekbe. látván azt, hogy mitsoda, meg vetéssel. vannak mások az ö haszontalan voltokhoz.

De hogy szól angyélika. az aszszonyokrol. mondá télámon.

Miért ne szollanék. felelé angyélika. nem mind egyé mikor az ollyan férfiakrol szollok., a kik nem jóbbak az aszszonyoknál. holot nékik jobbaknak kellene lenni, és igy az aszszonyokrol is szollok.

De követem az aszszonyokot. mint hogy már magunkrol is kell szollanom, lehetetlen nem nevetni. mikor a mi aszonyainknak lágyságokot, és meg mozdulhatatlanságokot látom, regel, két, harom oraig egy széken meg nem mozdulnak. valamint a kö bálványok. mikor az aszony fejét fel tsinálom, és magát fel öltöztetem., ugy tettzik mint ha kö farago volnék. a ki hol egy képen. hol más képen forgattya a kö képet, hanem tsak a külömbözés vagyon közöttök. hogy a mi tsont képeink beszélnek, és minket haragal pirongatnak.

Az is mulattság nekem, mikor ollyan aszszonyokot látok, a kik soha sem járnak, a kik soha husz lépésnire sem mennének a templomba; hogy ha hintoban nem tennék öket, midön pedig viszá térnek, azt mondhatnák, hogy valamely nagy utrol jönek viszá, ollyan fáradton vontattyák fel magokot agráditson, az után, alig vagyon anyi erejek. hogy a szájokban tegyék a falatot. és ha kérdik töllök asztalnál. az aszszonynak tettziké hogy ebböl az ételböl adgyak. azt felelik nagy kényesen. magam sem tudom ha ehetnémé.

Diánna ezért egy kevesé meg neheztelvén mondá., angyélika, egy kevesé többet mondasz, mint sem a mint kellene.

A valo felelé angyélika, de mint hogy a férfiakrol szóllunk. magunkot sem kell el felejteni.

A bizonyos hogy vannak ollyanok. akik magokon eppen nem tudnak segitteni, valamint történék. egy iffiu fejdelemel., a ki sétálni menvén. az esö kezdet esni, és panaszolkodni kezde a gondviselöjének, hogy az esö a szájában esik, e felelé néki, hogy fogja bé. a száját, és nem esik belé.

Nem tudom ha végbe vitteé azt a nagy fáradságot, de mint hogy egy nehány vers jutot eszemben. egy bizonyos reströl, lehetetlen hogy el ne mondgyam.

Mátyásnak nints egyéb dolga,
Hortyog, ásít el nyujtozva,
Karját igen ki nem nyujttya,
Ha tsak a pohárt nem hajttya,
oly rest, hogy ha észre venné
Magával azt el hitetné,
Hogy álmában ö dolgozot.
Valamiben fáradozot.
Hidd el talám nem alunnék,
kételen ha, le fekünnék

A mi aszszonyaink hasonlo állapotban vannak, de tsak lassan kel beszélenem, mert ismét meg pirongatnak, mikor le fektettyük öket, mint ha el temetnök, ugy tettzik mint ha se karjok, se lábok nem volna. nem is egy szers mind, hanem darabonként kell le fektetni öket, mikor egy lábokot jól el helyheztettük, a másikát is oda kel tenni, ha a bal kezek. jó helyt vannak. a jóbb kezekröl is kell gondolkodni, a fejek most igen fent vagyon. mászor meg igen alat vagyon. e, mind a fejekben lévö gondolatoktol függ, a mellyek is, hol fent, hol alat vannak, és a midön ennek a temetésnek vége vagyon. azt kérdik töllünk. jól fekszemé?

Ezen mindnyájan nevetni kezdének, de angyélika. ismét mondá, mit mond kegyelmetek az ollyan aszony felöl. a ki mihent asztaltol fel kél, egy székbe ül. és haragszik ha valaki körüllötte jár, ugy anyira. hogy a minap egyik a leányok közül a házban talált menni tsak a lába hegyén, még is az aszszonya nagy haragal monda néki, mit járkálsz it fudáza, a gyomrom emésztésit meg háborittod.

Hát hogy ne lehetne neheztelni az ollyan férfiura mondá télámon, a ki jó. és fris egésségü, de még is, mikor le fekszik. két oráig kel néki a talpát dörgölni meleg ruhával, hogy el aludgyék.

De mit mond kegyelmed az ollyan aszony felöl. kérdé angyélika, mint a kinél voltam a minap, tudtára adák hogy egy grofné akarna latogatására jöni, arra nagy sopánkodva. fel kiálta. oh! micsoda nagy alkalmatlanság ez, ilona, ad ide a vállamot, oh! mert. leg aláb, két oráig válban kel lennem,

Még etsak semmi, de mitsoda szenvedést nem okoz másoknak. az illyen rest lágyság. mert szánakodásal nézem, mikor az ollyan aszony atüz mellet, a hátát atüznek fordittya, és a magának ketsegtetö gyengesége miát,, a fejét is alig birja, a tüz mellöl is tavulab nem ülhet. hanem a szolgálojának mondgya. panna. ály hátam megé, és tarttsad a fejemet, a szegény leánynak ótt kel állani, mind addig valamég az aszszony el nem unya egy helybe ülni, a kementze pedig füstöl, a hátát a tüz süti, hogy egy képpen, hol más képen oltalmazná magát szegény, ha lehetne, hogy elevenen meg ne sütnék. mint ha az égetésre itéltetet volna a szegény leány. az aszonya tunyaságáért.

E mind nem jó, felelé apáter, de azon nem kel tsudálkozni. mert aresttségnek, és a restnek, olyan tulajdonsága vagyon. hogy tsak magát szereti, és azt gondollya. hogy az egész emberi nemzet, és az egész természet, tsak ö érette teremtetett, és mint hogy ez ellenkezik, a felebaráti szeretettel, azért számot is ád amás világon, a kegyetlenségért, a melyel vagyon másokhoz.

Nem mondom. hogy szolgát ne kellesék tartani, sött még a jó, mivel sok szegény legény a nélkül nyomoruságba volna.

Azt sem mondom. hogy ne kellesék magát szolgáltatni a szolgával, és szolgáloval, mivel még a szükséges. ne hogy hejában töltsék az idöt, a melyért is sok rendeletlenség szivárkozik egy házhoz.

Hanem azt mondom, hogy a vétek. midön ollyan dologban szolgáltattyák magokat. a mely öket tunyaságban. és a resttségben tarttya, azal nagy rövidséget tselekesznek. ha ollyat tselekedtetnek vélek. a melyet magok is végben vihetnék, mert azon idö alat. hasznos és jó dolgot tselekedhetnének, a mely Isten elött, nékik hasznosok lehetnének.

Én azt magam tudom. mondá mariánna, hogy mennyit kel szenvedni, mikor valamely restel vagyon dolga az embernek. mert nekem is bizonyos emberel holmi szám vetésem volna. de soha végben nem vihetem, mindenkor tsak holnapra halogat, és vagyon már két esztendeje hogy azt a holnapot várom. holot nem hiszem hogy napjában két orát dolgoznék, én azonban eleget szenvedek. mert adolog tsak halad, és ha valamelyikünk meg találna halni. a familia igen nagy kárban maradna.

Azt könnyü meg látni, hogy mitsoda. nyomoruságot okoz aresttség. mondá apáter.

Nékünk is itt a háznál hasonlo bajunk vagyon mondá angyélika.

Mert ihon az aszony, mutatván diánnára, már régen holmi nemességrol valo leveleket adot egy notáriusnak hogy le irja, imár huszor is küldöt hozája., de ki nem vajhattya kezéböl, és mint hogy olyan ember a ki nem gondol semmivel félö hogy talám vagy el vesztette. vagy valaki a háznál el szaggatta, valamint történék a minap egy uri aszonynak. a ki is meg akarván melegitteni a fodoritto vasat. nagy summa pénzröl valo ados levélel gyujtá meg atüzet. a melyet az ura ejtette volt ki a zebéböl, az után. azal menté magát, nem gondolta hogy a levél derék állapot legyen. mert rutul volt irva.

Én is üsmerek ollyan embert mondá télámon. aki már régen perlekedik, és mely pernek nem láthatom végit, mindenkor azon panaszolkodik, hogy a ki magára vállalta a perét, az igen emberséges ember, de a munkát kerüli.

Hát még az ollyanok, mondá angyélika. kik orát adnak egy másnak, hogy valamely dologrol végezenek, mikor eszembe jut, mindenkor kel nevetnem, mert a minap két uri embernek nagy dolga lévén egy másal, az egyik mindenkor azon sürgette a másikát, hogy adgyon valamely orát annak el végezésére, végtire meg egyezének. hogy együt ebédelvén, az után el végezék adolgokot. az, akinek házánál ebédelének. semmit ugy nem szeretet, mint atesti nyugodalmat. a másika pedig kövér, és koros béli ember volt. az ebédet hogy el végezék, ez az utolso. mindgyárt. a dologrol kezde beszélleni, a gazda. egy kevessé halgatvan a másikát az ásitás el nyomá. az után a szunnyadás, és az álom. a másik. a kövér volt. látta hogy a gazda el alut. hogy idöt ne veszesen. el hagyá a beszédet, és emberségtöl viseltetvén, nem akará fel költeni, de nem tudván mit tenni ö is el aluvék, nó már mind a ketten alusznak. de ugy aluttak. hogy egyik sem ébredet fel estig.

Azok kik a külsö házakban. voltanak, tsudálták hogy olyan sokáig maradnának együt, de azt is gondolták hogy nagy dologrol volna beszélgetések. azért nem mérének hozájok bé menni. az idö pedig bé setétedvén. az inas gyerttyát vitt a házban. de mindenikét nagy tsendeségbe találá. egyik egy felé. a másik, más felé hajtván a fejét., a világosság. és az ajtó zörgése. fel ébresztvén öket, nem tudák hogy hol volnának, végtire az álom ki menvén szemekböl, más idöre halaszták adolgot.

Angyélika. mondá nevetve télámon. te mindenkor félbe hagyatod a páterel beszédét:

Követem kegyelmedet. felelé apater. azt jól tselekeszi, látom is hogy letzkét adhatna nékünk arol. amiröl beszélgetünk.

A meg lehetne felelé angyélika, ha sokaig tanultam volna

a kegyelmed iskolájában.

Itt a vatsorának ideje lévén. a beszélgetést is félbe hagyák.


Negyedik napon valo beszélgetes. 
Hogy miképpen. lehessen a resttséget el hagyni.

Más nap az egész társaság a diánna házában gyülvén, ki ki a maga helyére üle, és mondá télámon a páternek.

Eddig azt mutatta meg kegyelmed nékünk, hogy mitsoda rendeletlenségeket okoz aresttség, már ezután azt mutassa meg kegyelmed. hogy mi formában lehetne azt meg orvosolni. és hogy miképpen lehessen attol el távozni.

Én doktor nem vagyok mondá angyélika. de még is ha akarja. kegyelmed. igen jó tanátsot adhatok kegyelmednek

Oh! angyélika, felelé télámon. kerlek. had legyen az a köteleségem hozád.

Én egyebet nem mondok. mondá angyélika, hanem a mit Salamon mond a példa beszédekbe. eredgy oh rest. a hangyához, visgáld meg annak tselekedetit. és tanuly tölle okos lenni, ö nékie nintsen. se feje, se ura, se fejdelme, mind azáltal. gyüjt aratáskor. eledelre valot.

Ezt jol mondod angyélika. mondá télámon, de hagyad beszélleni magát a doktort

Én tellyeségel a nem vagyok. mondá apáter. de hogy kegyelmednek kedvit tölttsem, ki nyilatkoztatom gondolatimot ez iránt.

Még eleinte mondottam vala kegyelmednek. hogy resttség a magunkhoz valo szeretetnek leánya, annál is inkáb el mondhattyuk leányának. mert minden modon azon igyekezik, hogy attyának, hasznát, gyönyörüségit. és alkalmatosságát kereshesse, de mint hogy a magunkhoz valo szeretetet meg nem gyözhettyük másképpen, ha tsak meg nem szegjük mindenben kivánságát, a resttséget sem lehet más képpen meg gyözni, ha tsak hasonlo képpen nem bannak véle, egy szoval, hogy meg lehessen gyözni a resttséget. mindenkor ellenkezöt kell azzal tselekedni. a mit mi nékunk joval,

De sokáig nem kell ez iránt végezni.. mert leg kisseb halogatás is meg gyengittené az akaratot. a testnek pedig ha leg kisseb halogatást engednek. az elmét meg birja, azért soha leg kisseb idöre sem kell halasztani, midön valami jót akarunk tselekedni.

De mint hogy avégezésbe. és avégben vitelbe. az értelemhez kel folyamodni, azért az értelem is szab arra rendet. hogy mi képpen lehesen okosan végezni, helyesen. és ditséretesen. azt végben is vinni, mint hogy pedig az idötöl füg annak leg fövebb rendi, azért is mondgya demosthénes, hogy az idöre igen kel vigyázni, és hogy igen szükséges valamely dologrol végezni, vagy azt végben vinni, bizonyos idö elöt, vagy utánna.

Két féle dolgot kel pediglen el kerülni, mert ha egy felöl a resttség. meg gyengitti a végezést, és avégben valo vitelt. más felöl a hirtelenség. az idöt el ronttya, mint hogy ezek ellenkeznek az értelemel, azért is nevezik értetlenségnek., a mely nem egyéböl áll, hanem avakságbol, a halogatásbol. és a hirtelenkedésböl, az elsö fogyatkozás, a jó helyet, roszat választat mi velünk, a masodik, el mulatattya a módót, az alkalmatosságot. és az idöt, a mely helyes volt, és a mely többé viszá nem jö. a harmadika, meg elözteti velünk az alkalmatosságot. és az idöt. amely nintsen az ember hatalmában.

Hogy ha tehát az idö meg nem engedi hogy valamely dologhoz fogjunk. haszontalan volna arrol végezni, az értetlenség volna, a dolgot nem hogy eléb vinné. de sött el rontaná.

Ha pedig adolog ugy kivánnya. hogy serénységel vigyünk valamit végben. akor együgyüség, és resttség volna azt halogatni. mivel az ilyen halogatás, leg gyakortáb, a restes lassuságtol vagyon., a mely ollyankor kezdet velünk adologhoz. a midön már se idö, se alkalmatosság arra nintsen, a készületben tölttyük el az. idöt, mondá demosthénes, az athénásbélieknek. arra nem vigyázunk hogy az idö nem várja, a mi resttségünknek alkalmatoságát, ahejában valo halogatásban tölttyük azt az idöt mely szükséges a munkára, és a munkára valo idöt. a beszédben tölttyük. tacit. 3 hist. ezt láttyuk némely hig, és lágy elmékbe. akik semmihez nem foghatnak., akár mely hasznot lássanak is a dologban. a melyhez kellene fogniok. de a baj, a melyet abban sajditanak, el ijeszti öket a végben valo viteltöl. erre valo nézve nem tudgyak mire szanni magokat, keresvén szüntelen valamely tisztességes menttséget, sött még ha minden fáradság nélkül, és tsak az akarattal végben vihetnék is. mind azon által. az akarat is nehéz és alkalmatlan volna nékik. ollyanok lévén. mint a nyirkas papiros. vagy mint az árnyék ora, a mely noha szolgál valamire, de ö maga semmit nem tsinál. nem is kell tsudálni ha minden el vész, és semmivé lesz, a kezek közöt.

Én erre valamit mondanék monda angyélika. ha az aszszonytol nem félnék. tekintvén diánnára, mert aszony két hintos lovat akarván el adni. elegendöt is igértenek érettek. de addig halogatá. hogy két annyit meg ettenek, mint a menyit adtanak érettek.

Ez igen jól vagyon mondva, felelé a páter. igy is szoktak nyerni a halogatok.

Térjünk ismét viszá az elébbeni. mondásunkra, és vegyük azt mélyen az elménkbe. hogy ha restnek kell lenni a rosz tselekedetre. és hogy ha meg kell gyözni, erös és hathatos elmélkedésekel. arosz hajlandoságokot, a melyekre visznek, terjeszük magunk eleiben. egy felöl, atilalmat. mellyet az Isten tett minékünk, aki igasságot tészen leg kisseb vétkünkröl is. meg gondolván más felöl, aköteleséget, a melyel tartozunk jót tselekedni, a mi különös hasznunkra valo nézve, mivel ha jót tselekeszünk. meg is jutalmaztatunk az örökké valo élettel, és ditsöségel. meg gondolván végtire, hogy mitsoda igasságtalan valo dolog, meg bántani azt a jó Istent. aki minden nap anyi jokkal, és kegyelmeségekel tölt bé minket, hogy ha szükséges mondám. restnek lenni, a rosz tselekedetre, ellenben gyorsnak kell lenni ajóra, és azt minden halogatás nélkül. meg gyözvén mind azt, a mi attol el fordithatna.

Példának okáért, aresttség az agyban tartoztat minket, azt adván elönkben, hogy még nem kel fel kelni, mivel még egy oránk, vagy fél oránk vagyon. és hogy, még misére el lehet menni, ajó rend pedig arra sürget, hogy szégyen az életnek leg job részit az ágyba tölteni, ót ugy forogni. mondgya az irás, valamint az ajto a sarkában, sicut ostium vertitur in cardine suo. ita piger in lectulo suo. prov 26. fel kel. tehát kelni idejében. még elöb, mint sem a fel kelésröl gondolkodnánk.

Nem kel azért semmit is halogatni. és igy mondani. holnap azt végben viszem, holnap oda el megyek. vagy mászorra halasztom. mert ez, a resttségtöl jö. értem mind azon által, a jó és ditséretes tselekedeteket. és a mellyek rajtunk állanak.

A mint is hogy, meg lehet külömböztetni azokat a dolgokat, melyek töllünk fügnek. azoktól, a mellyek nem fügnek, és a mint meg mondottuk, az idönek kell el rendelni mind ezeket. hogy ha ollyan dologrol végezünk, a melyek nem fügnek mi rajtunk, az idötöl kel várni, hogy azokot el készittse, ne hogy hirtelenségel. bánnyunk azokkal, de ha azok adolgok rajtunk állanak, és azokra, mind a magunk hivatallya, mind az idö kötelez, akor azokot, minden halogatás nélkül végbe kel vinni, hogy ne essünk abban ahalogato resttségben, nem is szükséges ajó tselekedetekröl, sokáig végezni, azt könnyü meg látni, hogy mitsoda. jó tselekedetet kel végben vinni, és hogy mitsoda roszat kell el kerülni.

De hogy lehessen azt a jó tselekedetet meg üsmérni kérdé télamon?

Hogy lehessen, felelé apáter, tsak avallást kel tudni, mivel az elönkbe adgya a jót melyet kel tselekedni, és a roszat, melyet el kel kerülni, meg mutattya a jó erkölcsököt, és a vétkeket, a jó, és a rosz tselekedeteket, és azokot a tselekedeteket, a mellyekért meg mondgyák ezeket aboldog szokot, jövetek el én atyámnak áldotai, mert éheztem, és ennem adtatok. &. és azokot a tselekedeteket, a melyekért meg mondgyák, ezeket az örökké siralomra valo rettentö szokot, mennyetek el töllem. átkozottak. mert éheztem. és ennem nem adtatok. &. egy szoval tsak valamely keveset tudgyunk is a vallásba, meg tudhattyuk, hogy mit kellesék tselekedni, és mit nem, azüdveségért.

De még is páter uram kérdé télámon. mellyek azok tselekedetek. mert énnekem, nintsen mindenkor idöm arra, hogy a predikatiora el mehessek.

Oh! ki hinné azt el. monda angyélika. a hejában valoságra. pedig elég ideje vagyon.

Az is valo felelé apater. de ha elé kezdem kegyelmednek mondani, majd azt fogja kegyelmed mondani. hogy prédikátiot tsinálok kegyelmednek.

Nem, nem páter uram felelé télámon. mert szeretem, hogy kegyelmed igazán ki mondgya adolgot., azt mondgyák nékünk mindenkor, hogy keresztényi életet kel élni, és hogy arra a végre nem tsak keresztényi tselekedeteket, kel tenni, hanem még a hitnek. reménségnek, és a szeretetnek tselekedetit is, én pedig soha sem tudtam még, hogy mitsoda tselekedetek ezek.

Ha nem mondaná is el hinném, mondá erre tsak lassan angyélika.

Az Isten ne adgya hogy más képpen beszéllyék, mondá apáter, hanem igasságal, fö képpen midön a vallásrol vagyon a szó. az igasság mint hogy mindenüt egy, egy féle dolgot is kell velünk mondatni. azon is igyekezem, hogy semmit ne mondgyak magamtol. de mint hogy kegyelmed a hitröl. reménségröl, és a szeretetröl szól, talám nem is gondolta kegyelmed, hogy olyan dolgot hozon elö. a mely magában foglallya az egész vallást.

Hogy pedig a természeten kezdgyem el, arra reá kel vigyázni, hogy tsak ateremtetet dolgokbol meg üsmérhettyük azt, a mi nem teremtetet, tudni illik az Istent, mivel mind azok amiket látunk. magokat nem teremtették, hanem kezdeteknek kel lenni. azért azok ollyanra vezetnek minket; a mi nem teremtetett, és igy fellyeb fellyeb menvén. tsak aközönseges értelem is meg üsmérteti velünk. hogy vagyon olyan meg foghatatlan dolog, a melyet mi nem láthatunk, aki is ura lévén mindeneknek, mindeneket teremtett, rendel. éltet, vezérel, és meg tart. és a nem más hanem az Isten.

Az egész természet hirdeti nékünk ezt az igasságot, sött még a mi magunk vakságát is hogy ugy mondgyam meg mutattya nékünk, mert semmi jobban meg nem üsmérteti azt velünk, hogy mástol függünk, mint a hogy, testünk, és lelkünk lévén, mindeneket látunk azok által, és ök önnön magokot nem láttyák,

A midön tehát, az Istent, mindenek. és mi magunk kezdöjének, és meg tartojának üsmérjük, akoron. egy szers mind, meg is üsmérjük az ö jóságát. böltseségét. örökké valoságát, és az ö hatalmát. ebböl következik hogy ez az elmélkedö üsmerettség, a munkálkodo üsmerettségre vezet. tudni illik, az Isteni szeretetre. tiszteletre, szolgálatra, és az ö néki valo engedelmeségre.

Illyen képen természet szerént is lehet gondolkodni, de hogy jóbban el hitessük magunkal ezt az igazságot, a mellyen áll boldogságunk, az Irások is azt ki nyilatkoztatták, a tráditiok meg bizonyitották, és véghetetlen tsudák meg petsételték.

Ez az igazság, egy szers mind bizonyságot is tészen ez élet után. az örökké valo életröl. és annál is bizonyosab az öbizonysága, hogy az Isten, mind maga, mind pedig a fia által tett nekünk arrol igéretett, és hogy az a fiu, azért lett emberré. hogy azt az örök életet el nyerhessük, meg mutatván az utat. a melyen kell járnunk. és eröt is ád arra az jó tselekedetre, a melyel el érhessük. azt az örök boldogságot. erre a végre jött el tehát ez az Isteni mester e világra. és nem tsak azért, hogy meg mutassa. ádám esetitöl fogvást, a természetnek vétekben, és meg romlásban valo létét, a mely természet tsak aroszra hajlando, valamint ezt tapasztallyuk, hanem azért is jött el, hogy minket attol meg szabadittson. az ö mindenhato kegyelme által, és hogy az attyával meg békéltessen halála által.

Ennek akegyelemnek hathatosági tsudálatosak, és ez a tudomány oly bölcs, oly szent, és oly tsudálatosan prédikáltatot, hogy nyilvanságosan. ki tettzik, hogy Isten fiának kelletet annak. lenni. aki azt prédikálotta, és fel állitotta, az is bizonyos hogy a szent Lélek, a kivel egy az Atya, és a fiu, önti azt szivünkbe. ugyan az a szent háromság aki egy Isten. int minket arra. hogy annál is inkáb engedelmesebbek. és hivek legyünk az Isten fiához. és az ö törvényéhez. mivel nem tsak a, hogy hatalma vagyon nékünk parantsolni, és hogy, a mit parantsol. a szent, és bölcs, mert ugyan azon törvény, magátol aböltseségtöl. és az Isten igéjétöl szarmazik, de még eröt is ad annak végben vitelére, a mit parantsol. ugy hogy nem várhatunk üdvességet más képpen. hanem ö benne. és ö általa, mivel ö az út, az igazság, és az élet.

Ezekre jött el minket tanittani. egy társaságot tsinálván, mind azokbol, a kik ö benne hittenek, a melyböl is áll. az ö anyaszent egy háza, a melynek ö afeje, és a melynek hagyá igazságát, lelkét, testét, és hatalmát, a szentségekben lévö. malaszti, ki osztogattatására. erre valo nézve véle vagyon, és véle is lészen valoságosan. valamint azt meg igérte, világ végezetig.

El hitetvén tehát azt velünk, mind az okosság. mind a kegyelem,. mind aszent lélek, hogy egy Isten vagyon., azt mi hiszük, és látván. hogy mely méltó a szeretetre; és mely igen szeret minket., mi is szerettyük ötet, meg igérte nékünk az örök életet. ha parantsolatit meg tarttyuk. azért azt reméllyük, tudván, hogy végben viheti nagy hatalmábol; amit akar joságábol. ezeket nevezik tehát, hitnek. reménségeknek, és szeretetnek, ezek ollyan három jó erkölcsök. amelyek együvé vannak foglalva.

De az élet után, ahitnek, és a reménségnek., vége lészen, és tsak a szeretet marad meg örökké, mivel hogy ez is leg nagyob ahárom közöt.

Erröl a szeretetröl szabot tehát akristus nékünk rendet. azért hogy meg tudhassuk. miképpen kellessék. szeretni, ugyan ezért is. minek utánna elönkbe adta volna az Istennek. két parantsolatit, hogy ötet szeressük, tellyes szivünkböl, lelkünkböl, és elménkböl. az az. hogy inkáb, mint sem magunkot., és felebarátunkat, mint magunkat, utánna tészi, hogy ez a második parantsolat. hasonlo az elsöhöz, és hogy ebben akét parantsolatba. foglaltatnak ajövendölések. és atörvény. meg akarván pedig mutatni,. hogy a szeretetnek. nem kell henyélönek lenni. azért azt mondgya másut. hogy aki ötet szereti, a meg is tarttya az ö parantsolatit. valamint hogy öis meg tartotta. az ö Attyának parantsolatit. és az ö szeretetiben maradot, ebböl azt tanulhattyuk. hogy nem elég. tsak. a rosztol el távozni. hanem még jót is kell tselekedni.

Azt nem mondhatni. hogy midön. azIstennek nagyságárol. elmélkedünk. és az ö tsudálatos voltát imádgyuk. midön azt visgállyuk., hogy minden az ö akarattya, és rendelése szerént történik, és hogy ö minden helyeken. és tselekedetinken jelen vagyon. azt nem mondhatni mondám. hogy mikor a lelket illyen belsö elmélkedésekel táplállyuk, hogy mind ezek. ne legyenek tselekedetek., mivel az imádások, imádságok, fohászkodások; az elme maga meg alázása, a léleknek tselekedeti, de ezek a tselekedetek, alélekben maradnak, és ezért is nevezik, a hit, szeretet, reménség, és imádás tselekedetinek, ebböl áll a belsö élet, és az elmélkedö élet.

De mint hogy az embernek. akülsö tselekedeti mutattyák meg a belsöket., ugyan azért. jovallya is nekünk azokat a kristus, mindenek felet. azt is akarja. hogy a jó tselekedetekkel mutassuk meg azt a szeretetet, a melyel szerettyük az Istent, és a felebarátot. ezt nevezik munkálodo életnek. ugyan tsak erröl is vagyon. a mi beszélgetésünk.

Ezek ollyan szükségesek avalláshoz, hogy ezen tselekedetekröl itéltetünk meg, mert ugyan ezek is bizonyittyák meg, hogy ha valoságal szerettyüké az Istent, vagy nem, ugyan azért is a mi urunk., az itéletkor nem fogja azt mondani, jövetek én Atyámnak áldotai, mert tellyes szivetekböl szerettétek ötet. hanem azt fogja mondani, mert éheztem, és ennem adtatok, bizonyságot tévén, nem tsak a szeretetröl. hanem még a szeretetbéli tselekedetröl is, szent pál sem külömbözteti meg, a tselekedetet a szeretettöl, sött még abban tarttya a szeretetet. mondván. aki szereti az ö felebaráttyát. végben viszi aparantsolatot. mert ezek aparantsolati az Istennek. ne tégy paráznaságot, ne öly, ne lopj, ne tégy hamis tanu bizonyságot. ne kivánnyad a más joszágát. és több efféle mind ezek ebben aparantsolatba foglaltatnak, szeressed fele barátodot mint önnön magadot, mivel a felebaráthoz valo szeretet, nem szenvedi hogy néki valamely roszat tselekedgyenek. és igy a szeretet, a törvénynek, bé tellyesittése. rom.13.8.9.10.

Ebböl láttya már kegyelmed. hogy a szeretett tselekedteti azt mivelünk, a mit felebarátunkért tselekeszünk, a mint a kristus mondgya. és szent pál szerént, ugyan azon szeretet nem engedi, hogy néki valamely roszat tselekedgyünk, követni kel tehát azt a szeretetet, és ennek okáért, ezt mindenkor az eszünkbe tarttsuk, hogy másokal ugy bánnyunk. valamint akarjuk. hogy mások bánnyanak velünk, és másokal azt ne tselekedgyük, a mit nem akarnok. hogy mások tselekednének velünk,

A tehát bizonyos. hogy a vallás aszeretetben áll. és a szeretet. a jó tselekedetekben. hogy az Isten némely dolgokot. tsak azért tilt, mert ellenkeznek a szeretet tisztaságával. és némelyeket azért parantsollya tselekedni. mert azok nélkül aszeretet nem lehet.

Hogy ha pedig kegyelmed azt akarja meg tudni, mondá télámonnak, hogy mellyik arosz. melyet el kel kerülni, és ajó, melyet kell tselekedni. tsak azt tekinttse meg kegyelmed. hogy mit mond atiz parantsolat; és az anyaszent egy ház parantsolattya. kerüllye el kegyelmed a roszat. és kövesse az irgalmaságnak tselekedetit, valamint akristus hagya kegyelmednek, és hogy rövideden meg mondgyam. halgassa kegyelmed szent pált. atesti tselekedeteket el kell hagyni, és a lelki tselekedeteket kell követni. gal.5. egy szoval hogy el végezem beszédemet a mely felettéb is hoszu volt. tsak azt mondom. meg kell arrol emlékezni, hogy meg kelletik kegyelmednek halni. a kegyelmed tselekedetét, vagy meg büntetik., vagy meg jutalmaztattyák, ezt eszében tartván. nem fog kegyelmed vétkezni. in omnibus operibus tuis. memorare novissima tua, et in aeternum non peccabis. eccl.

Ezt már meg értettem mondá télámon. de mire kel adni magamot, már meg mutatta kegyelmed. ajó, és arosz erkölcsöt, azt is tessék kegyelmednek. meg mutatni. hogy mitsoda foglalatosságot kel magamnak adni, hogy a kegyelmed kivánsága. szerént, munkálodo. és tisztességes lehessen, mert a kegyelmed tanitása, kezd nekem tettzeni.

Igen nehéz volna, felelé apáter, minden féle személynek. le irni életének modgyát, azért, kinek, kinek. kell. magának rendet szabni. visgállya meg elsöben, ki ki amaga állapottyát. és mitsoda rendbe vagyon. hogy ha függé valakitöl vagy nem füg, hogy ha gazdagé, vagy szegény. ez azután. szükséges, hogy a szerént igazgassa a maga tselekedetit; amely. vagy a jó erkölcsöt illeti,. vagy a rendet, és ahivatalt. a melybe Isten tette. a jó erkölcsnek tselekedetiben. vannak bizonyos dolgok. a mellyek némelyekhez illenek. másokhoz pedig nem illenek.

Valamint hogy a mi rendünkhöz kell alkalmaztatni az üdveségre valo tselekedeteket, ugy atöb tselekedetinket is. a rendünkhöz kell forditani, és azokban azután szorgalmatosan el járni, mert a mint már meg mondottuk, senki evilágon ment nem lehet valamely dologtol. és hogy az Isten, meg kivánnya tölünk, a mi rendünkhöz illendö dolgot.

Hogy ha el lehet mondani egy szegénynek. vagy egy közönséges renden lévönek, a szent irás szerént. meddig fogsz alunni oh! rest, mikor fogsz fel ébredni álmodbol. alunni fogsz egy keveset, egy kevessé, egyik kezedet. a másikára teszed, hogy nyugodgyál, és a szegénység. nagy sebeségel reád jö, de ha serény vagy, ate házadnál, nagy bövség leszen. arest a hideg miat nem akart dolgozni, azért koldulni is fog nyárba. agyors embernek. gondolati, bövséget szereznek, de a rest, mindenkor szegény. prov 7.9.20.21.

Hogy ha illyen szokal. a dologra fel lehet ébreszteni az ollyanokot. akiknek dologal kell keresni életeket, az ollyanokot is illetik ezek egy részint. a kik nem kételenek dologal keresni kenyereket. mert mivel hogy. nintsen senki is, a ki valamiért ne volna, a világon. és a ki nem tartoznék, vétek alat, rendihez illendö dolgokal: és mint hogy másként is az élet rövid, és senki nem születik tekélleteségbe. azért nintsen senki, a ki ne tartoznék tanulni. hogy magát alkalmatossa tegye, abban arendbe. a melybe az Isten tette. a fejdelmeknek. vagy a közönséges jónak szolgálattyára.

Ha még ezekhez teszem az áitatos tselekedeteket, mellyek minden nap szaporodnak, és a mellyek elsöbbek a többinél, ugy bizonyára nem lészen ideje a tunyaságra, se a nagynak, se a kitsinynek.

Páter uram, mondá angyélika. kegyelmed el felejté az aszonyokot?

Követem kegyelmedet, felelé apáter, mert az illyen közönségesen valo letzkék, mint ezek. az aszonyokot ugy tekintik, valamint aférfiakot.

Mind azon által, azt el mondhattyuk. hogy kivált, két féle dologba foglalhattyák az aszonyok magokat. elöször. –.-

Valaki az ajton vagyon mondá diánna. angyelika nézed.

Talám engemet hinak mondá máriánna, mert holmi dolgot parantsoltam volt hogy véghez vigyék.

Máriánna fel kelvén. mondá diánnának. igen bánom hogy el kell mennem és hogy illyen hasznos beszélgetést. félben kell hagynom.

Tudgyaé az aszszony mit kel tselekedni. mondá angyélika, azt hogy holnap idején ide jöjjön az aszony. ebéden itt legyen az aszonynál. mutatván diánnára. és igy, mind ebéd elött, mind ebéd után. halgathattyuk a pátert.

Jó szivel el várom mondá diánna. 

El jövök tehát, mondá máriánna.


Ötödik napon valo beszélgetés. 
A tselédes gazdáknak köteleségekröl.

Más nap tiz orakor. mindnyájan esze gyülvén. még az ágyban találak diánnát, a kit is minek utánna köszöntötték volna. ki ki le üle. és angyélika mondá apáternek

A minap azt kérdettem vala kegyelmedtöl, hogy mitsoda tanátsot ád kegyelmed az aszszonyoknak. vagy mitsoda módót. hogy el kerülhesék a resttséget, azt atsuda állatot. a ki szüntelen ostromol minket. erröl jut eszembe az andromédes historiája, hogy egy király leánya, aki is igen szép lévén. atenger parttyán, egy kösziklához volt kötve. a ki is várta hogy a sárkány el nyelye. akit el is nyelte volna. hogy ha avitéz persa. szárnyas lovon oda nem érkezet volna. és meg ölvén a sárkányt, meg nem szabaditotta volna, legg többen. mi illyen állapotba vagyunk. mert magamot sem veszem ki, mivel aresttség minket kötözve tart. és apokol fel nyitotta száját. hogy el nyellyen. jöjjön kegyelmed a mi segittségünkre, nyomja le kegyelmed azt a sárkányt. és oldozon fel minket.

Angyélika, felelé apáter, akegyelmed szavait nem halgathatom. egy kis pirulás nélkül, mind azáltal. hogy a menttségel idöt ne tölttsek, inkáb engedelmeskedem, arra reá emlékezem. mikor mondám tegnap, hogy kivált. két féle dologban. kel foglalni magokot az aszszonyoknak,

Elöször, hogy a gyermekekre jol visellyenek gondot. fö képpen, midön még kisdedek. azt nem merném mondani, hogy még szoptatniok is kellene.

Azt jól tselekeszi kegyelmed páter uram. mondá télámon, mert hol látta kegyelmed. hogy a fö aszonyok dajkák legyenek.?

Valo hogy nem igen láttam, felelé apáter, de kellé mindenbe avilágot követni. ha avilág roszul tselekeszik, nem kell roszat tselekedni, ez igen nagy viszá valo élés, mert ha atermészet anyi eröt adot azaszszonyoknak. akár mely gyengék legyenek is. hogy agyermekeket. hordozhassák. és szülhessék, anyit is ád nékik hogy azokot szoptathassák, nem egész, hanem tsak fél anya az ollyan., a ki nem táplállya evilágra hozot magzattyát, a föld noha mindeneket teremt, de még is nem azért anya mindennek, hanem azért, hogy azokat táplállya. nintsen ollyan állat, aki ne táplálná. azö kisdedét, ollyanok. az illyen anyák, mint akik az uttzára ki vetik gyermekeket.

Oh páter uram mit mond kegyelmed. mondá télámon. az irtoztato.

Igen is irtoztato az ollyan szokás felelé apáter. mert ugyan, nem vetié el az olyan anya agyermekét, aki még gyenge lévén, a ki még az anya méhétöl. és vérétöl, azon melegségében vagyon, aki tsak az annya után sir, és suhajt, annyira. hogy a fene vadnak is meg esnék a szive rajta. nem vetié el mondom, a midön ollyan aszonynak adgya, akinek talám a teste nem egésségeseb alelkinél, és aki nagyobra betsülli a fizetését, a gyermeknél, de bár szent volnais, gondollyaé kegyelmed, hogy a gyermek egéssége azért meg nem változik, mivel el veszik tölle, azt az eledelt, a melyhez szokot, és idegen eledelt adnak nékie. azt láttyuk. hogy a mely eledelhez a gyomor nem szokot, az egésség azért meg változik. de a mi még nagyob, a, hogy amely eledel meg ronttya az ö testét, ugyan azon meg is ronttya az ö elméjit.

Nem engedhetem meg kegyelmednek. ezt a filosophiát mondá. télámon, mert illyen formán. a lélek a mi eledelünktöl fugne. és ugy testes volna alélek.?

Ezt az utalsot nem tartom felelé apáter. de más képpen hellyesen beszél kegyelmed.

Hogy hogy kérdé télámon. az eledeltöl füg tehát az én lelkem,?

Nincsen külömben, felelé apáter, azt könnyü meg mutatni, mert ha atest meg romlik. a rosz eledel miat. és ha alélek nem munkálodhatik. atesti organumok nélkül. ebböl következik, hogy, vagy nem munkálodhatik, vagy roszul munkálodik. hogy ha azok az organumok meg romlottak.

Nem igazé a, hogy ha szemek fájosok. a lélek nehezen láthat, hogy ha a fülek bé dugodtak. nehezen halhat. az egésségtelen agyvelö a szaglást meg gátollya. a meg merevedet tagok, a tapasztalást, és ha anyelv roszul vagyon. az izt nem érzi,

Ezeket mind meg engedem. mondá télamon. de mind ezeknek. mi kozi vagyon az elméhez. mikor anyelvemet meg égettem, és az éteknek izit nem érzem. azért az én elmém nem okoskodhatiké.?

Mindgyárt meg mutatom kegyelmednek felelé apater. nem igazé a, példának okáért. hogy ollyan ember, akinek. gyors és éles elméje vagyon. ostoba lészen. és semmire nem emlékezik. hogy ha valamely nagy seb esik afején. vagy valamely nagyon meg esik, vagy pedig a betegség miat, ez attol vagyon, hogy a mely organumok szükségesek az elméhez. és az emlékezethez. meg lévén sértve. a lélek nem okoskodhatik. nem emlékezhetik, se nem akarhat, azon organumok nélkül, valamint hogy nem is láthat, nem halhat. szem, és fül nélkül. ugy az ö értelméhez valo tselekedetek is, nintsenek rendben. de mint hogy, azok az organumok. az agyvelöben vannak helyheztetve. azt könnyü által látni, hogy arosz. eledel. és a betegségek, a melyeket okoz, árthatnak, az agyvelönek. és az érzékenségekhez tartozo organumoknak., mivel azt tudgyuk. hogy az eledelnek emésztése, hasonlo képen megyen végbe. valamint az égetbor fözés. és ajó, vagy rosz gözök, a gyomorbol fel menvén az agyvelöben, azok az elmének organumival esze elegyednek.

Hát a honnét vagyon, hogy akik részegesek, nem emlékeznek jól valamire, hogy azok, akik igen meg töltik magokat, apoplexiában eshetnek, és valamint hogy a gyermekekben. a nagy éhség, és a szomjuság, az elmét meg tompittyák, ugy ellenbe. a sok eledel. ostobává tészi öket, ha aristotélesnek akarunk hinni, el olttya az elmének friseségét, valamint a kevés tüz. meg fojtodik a sok fa alat.

Már most kezdem meg fogni. mondá erre télámon.

Ez igy lévén tehát, felelé apáter, láttya kegyelmed mitsoda szükséges eleit venni, hogy a gyermeknek gyenge teste meg ne romollyék, még eleinte. mivel a mely betegségeket. magában vészen akor. idövel azok, tsak nem mind meg gyógyithatatlanoká lésznek, és azok. nem tsak egy félék, mivel. azok okozzák, a sikettségeket. hitvánságokot. gyengeségeket, ostobaságokot. és a rendeletlen rosz erköltsöket, még arrol nem is szollok. hogy mitsoda. eséseket. töréseket nem szenvednek a gyermekek, a dajkák gondviseletlenségek miat. ha valamely anya, ezeket igy által látná, a mint szükséges is ha tsak nem vak, hogy mondhat ellene, az igazán valo anyai köteleségnek?

Ez ugy vagyon mondá télamon, de akarjaé kegyelmed, azt, hogy az anyák meg ronttsák egésségeket.?

Azt nem akarom felelé apáter, mert a természet. törvénye szerént, a felebaráti szeretet, elsöben magunkon kezdödik, a valo hogy a gyermek táplálása nagy baj, és sokal több erött és egésséget kiván, mint sem vagyon azoknak az uri aszonyoknak. kik kényesen neveltettek. de leg gyakrabban nem a gyengeségek okozza. hogy oly igen kiméllik magokat.

Értem mit akar kegyelmed mondani mondá télámon, kegyelmed is azt tarttya, hogy nem más okozza, hanem hogy igen szeretik magokat.

Azt már felelé apáter. az ö lelkek üsméretire hagyom. de a bizonyos. hogy leg inkáb aresttségtöl vagyon, mivel a szüntelen valo gondviselés, melyet kiván agyermek nevelés, az öket el ijeszti. a sok baj, sok alkalmatlan sirás. azért is el távoztattyák szemek elöl mind ezeket. a menyiben lehet.

Oh! páter uram. mondá angyélika. még más oka is vagyon annak. hogy illyen aszonyok miért nem szeretik mindenkor látni gyermekeket. talám azt még nem is tudgya kegyelmed, azért hogy szégyenlik vénebeknek lenni agyermeknél, igen is félnek attol. midön a gyermek. annyának, vagy mamának hija, meg azért meg is veszözik ötet, hanem igy kell öket hini. édes anyocskám, mikor pedig idegen ember vagyon aháznál, akor bátorságosab neki ha el vakarodik a házbol. és meg sem mutattya magát. hát még mennyit látunk olyat, aki tellyeségel nem szenvedi aháznál, hanem valamely távul lako attyafiához küldi, és ótt nevekedgyék amint lehet.

Ez igen nagy kegyetlenség felelé apáter, és rettentö boszut is áll azért az Isten. mert ugyan is hogy lehet ollyan roszul bánni gyermekekel, amidön olyan nagy gondviselésel. szeretettel vannak. akis kutyájokhoz. a kinek is különös gondviselöje. és asztala vagyon, és ha valami baja vagyon; az egész ház népének szomoruságban kell lenni, ha el talál veszni, vagy meg döglik, oh! akor az aszony meg vigasztalhatatlan.

A minap egy uri aszonynál voltam mondá angyélika, a ki éppen illyen természetü. az aszony, mutatván diánnára, azért küldöt volt hozája. hogy amennyiben lehet meg vigasztallya. akis leánykája iránt. a ki is halálán volt; mikor hozája menék, éppen akor pirongatá egyik tselédet, azért hogy meg nem engedte magát maratni, és hogy a kis kutyat meg fenyegette. a ki is igen hamis és ugato. a mint ebböl meg láthattya kegyelmetek, valamely betsületes ember azért jött vala az aszszonyhoz hogy köszönttse, el is kezdé leg aláb háromszor mondani, az aszszonynak. kivánván, de továb nem mehete. mert akis kutya mindenkor reája ugrék, valamikor meg akará hajtani magát. és a keszttyüjével kelleték magát oltalmazni, az után ismét el kezdé. az aszszonynak kivánván köteleségem, erre a kis kutya ismét ugatni kezde. és az embernek. ismét oltalmazni kelleték magát. egy szoval. az ugatás miat. lehetetlen vala. meg érteni a köszöntést. az aszszony mind azon által, egy nagy karos székben ülvén. némelykor meg inté akis kutyát. mondván, halgas kis hamiska. de a hamiska. mint hogy kényesen neveltetet volt, azért tsak ugatot. és annak abetsületes embernek. lehetetlen vala ket vagy három szonál többet mondani, és talám nem is mondhatot volna, ha szerencséjére. egyik a leányok közül bé nem ment volna. és a kis kutyát ki nem vitte volna az ölében.

De hogy ismét viszá térjek. az én keserves követtségemre. alig végezhetém el az aszony izenetit, hogy mitsoda szomoruságal értette leányának betegségét. hát azonnal nagy sirással bé futa egy leány, és mondá. oh! aszszonyom ihon haldoklik a szegény kis leányka, jöjjön az aszszony, és adgya reá áldását. oh! ersok. felelé az aszony, hogy mennyek én fel a felsö házba, ersok nagy sirásal mondá, oh jöjjön az aszony. legyen jelen halálán a gyermekének, oh! Istenem felelé az aszony. öszve huzván szemöldökét, hagy békét nekem, ne törd a fejemet az olyanal., ennél töbre nem veheték, aleányka meg hala egy fertály ora mulva, és mikor az annyának tudtára adák, leg kisseb változást sem mutata, mind ezeket a szemeimel láttam. és füleimel hallottam.

Oh! Utálatos resttség, aki fel forditod atermészetnek. törvényét, fel kiálta apáter. természet nélkül valo anyák. nagy szükségtek vagyon arra, hogy az Isten más formában légyen atyátok, mint ti vagytok annyok gyermeketeknek, az illyen kegyetlenség egészen fel háborit. mivel, az. oktalan állat, akit ugy szeretnek. kárhozatokra lészen még valaha, vagy is leg aláb példájokot kellene azoknak követni. látván hogy azok., mitsoda szeretettel vannak. akis kölykökhöz, atermészet, és az Isten törvénye ellen is tselekeszik az ollyan, aki más képen tselekeszik.

Ugyan ezért is mondám az eléb, hogy az anyának, a gyermekihez valo gondviselés. ollyan köteleség. a mely fel oldozhatatlan. és leg illendöb egy jó erkölcsü aszonyhoz, ezért is mondgya szent pál, hogy az anyák, a magzatoknak szüléséért üdvezülnek, igyekezvén azon hogy azok meg maradgyanak. ahitbe. aszeretetbe, ésa szent életbe szelidségel. 1 tim. 2.15. azt is akarja, hogy az anyák azt kövessék, valamit parantsol. az özvegyeknek, 1 tim. 5.4. egy ollyan aszony, aki a betsületét szereti, leg inkáb abban foglalatoskodik, hogy a gyermekét jól nevelhesse. ámbár arra oka légyen is hogy maga ne szoptassa. de arra nintsen. hogy neveltetésére gondgya ne legyen.

Páter uram. mondá télámon, hát tsak az anyákot illetié a neveltetés. és az atyákot nem.? holot én azt tartottam hogy az emberek többet látnak. és tudnak. mint sem az aszonyok. azért jobban is tudgyak a neveltetésnek modgyát.

Noha én az anyákrol szóllók. felelé apáter. de mind azon altal. azt nem értem. hogy az atyák mentek legyenek. a gyermekek gondviselésetöl, ugy szent pál ellen szollanék. a ki is azt mondgya. ti is atyák, ne ingerellyétek haragra magzatitokat. hanem nevellyétek öket atudományba, és az ur beszédének. intésébe. eph. 6.4.

Nem hogy tehát azt mondanám. hogy az atyák nem tartoznak erre a köteleségre., de sött még azt tartom. hogy ez az ö leg fövebb hivatallyok. mivel agyermek közönséges a férfiu. és az aszony közöt, de mint hogy akülsö dolgoknak terhe a férfiun forog, és hogy azok adolgok el fordittyák, azért azt tartom. hogy az aszszonyoknak, aháznál lévö dolgokra legyen gondgya, az urát segittse. és semmire ugy ne vigyázzon, mint ajó neveltetésére gyermekének, és arra vigyázon mind magáért, mind az uráért, akinek is arrol számot kel adni. néki.

De sött még. el is lehetne osztani egymás közöt azt a gondot, az aszonyra. bizván. agyermeknek gondviselését, mind addig valamég. agyermekségböl ki nem kéll. mivel addig az ideig az aszony jób gondot visel reája, mint sem a férfiu, agyermekségböl ki kelvén, az után a férfiunak kel keze alávenni.

E szerént fel osztani aneveltetést ugy tettzik hogy természet szerént valo dolog aházasagba, sött még a régiek is azt követték. nintsen tiszteségeseb vigasztalása egy férfiunak. mondá egy régi bölcs, mint ollyan aszszonyt venni, a ki részt veszen véle, mind agonosz. mind ajó szerentsében. akire bizhattya titkait, és kis gyermekeit. tacit. 11. ann.

A gyermekek neveltetése, az aszonyokot illeti. mondgya aristotéles, és öket atudományokra oktatni. a férfiakat de curra rei fam. C.3

Nem tudnám valojában meg mondani, hogy mellyikre adunk nagyob gondot. mert valojában azon aszoktatáson áll az ember élete, mint a melyet adnak néki gyermekségében, azt nem tartom. mint mások. kik azt. gondollyák, hogy agyermekekel ugy kell bánni valamint a kis oktalan állatokal, akikre nem kel más gondviselés, hanem tsak enniek adni, mivel illyen formán. meg hagyák rontani elméjeket. és szokásokat, vagy adajkáktol. vagy a tselédektöl, holot azt meg kell tudni. hogy leg gyakortáb. az ember öregségében ollyan. lesz, a mitsodás volt gyermek korában

Ezt minden nap tapasztallyuk. mondá télámon. mivel midön valaki panaszolkodik valakiröl. azt mondgya, ollyan meg átalkodot. hogy tsak a maga hasznát szereti, ah! üsmérem én ötet. feleli a masik, mert mikor együt tanultunk, ket oráig is el veszekedet egy almáért.

Tehát a mely szoktatást adnak elöször agyermeknek, mondá apáter. az emberségre. ajó erkölcsre, az Isteni félelemre. azon fog allani az ö élete, mert mint hogy a meg romlot természetért,. az iffiuság mindenkor aroszra hajol, azért. a mikor még az ág gyenge, hogy ugy mondgyam. addig kel meg hajtani, mert ha még azt várják, hogy meg keményedgyék, arosz szokásban. akor már nem hajthatni ajora, valamint avastag fát. aki inkáb el törik. mint sem meg hajallyon.

Ezt böltsen mondgya kegyelmed páter uram. mondá máriánna. látom hogy minden azt tarttya a mit kegyelmed, mind azon által. azal meg elégesznek mondani. hogy a gyermekeket jól kel fel nevelni, de senki nem szab arra rendet.

A páter felelni akarván erre, félbe kelleték hagyni, mivel vivék az étket az asztalra.

Ebéd után kí ki a maga helyére ülvén, mondá apáter.

Az attol vagyon. mert azt gondollyák. hogy a keresztények közöt; mindenik tudgya, hogy a gyermek neveléséhez közönségesen egyéb nem kivántatik. hanem hogy az ö szándékát. akarattyát, és tselekedetit., arra ajora kell forditani, a melyre nékünk rendet szab a szent vallás, és hogy különösön arra a végre nevellyék. a melyre tzéloznak. tudni illik, arra arendre, vagy hivatalra. a melyre rendelik a gyermeket. ezt is hiják. nevelésnek, ez ollyan nagy dolog, a mint már meg mondottuk, hogy eza kut feje, vagy magja, annak ajonak, vagy rosznak, a melyet látunk. hogy egy ember tselekeszik egész életében, mit mondgyak.? ugyan attol is származik egy országnak boldogsága, vagy romlása, mivel egyik ajó erkölcstöl füg, a másika, a lakosok rendeletlenségétol vagyon.

Ugyan erre az okra valo nézve is nevelték persiában, közönségesen agyermekeket. sok ország vagyon ollyan. mondgya xenophon. ahol kinek kinek. szabad ugy nevelni gyermekét, a mint tettzik. a hol törvényt szabnak avétekért, hogy azt ne tselekedhessék, és azért meg is büntetik. de persiában, nem ugy vagyon. mert ót a törvény eleit veszi avéteknek. és meg gátollya. alakosokat. hogy abban ne essenek. itt a gyermekek neveléséröl valo törvényt kel érteni. in Cyr.l.

A gyermek nevelésének ideje ollyan drága, hogy nintsen olyan ora, a melyben nem kellene ötet tanitani.

Hogy hogy páter uram. kérdé télámon. kivánnyaé kegyelmed, azt, hogy még a csecs szopo gyermekeket is tanittsák?

Igen is felelé apáter, mihent az akarat. és a külömböztetés bennek ki tettzik.

Láttam olyan gyermeket mondá angyélika. a kit oly sok ideig szoptottak, hogy maga vitte a dajkája alá a széket. mikor szopni akart.

De miért nem kellene öket mindgyárt az emberségre tanitani felelé apáter, mihent már azt meg üsmerik, a mi nékik szükséges. mivel azt észre sem veszük hogy még atermészet is. az emberségre von minket. lehet hát néki egy kis rendet szabni az emberségröl. még abban az idöben is, a melybe az ö elméje tsak avétekre vonsza.

Ez igy lévén, tegyük fel magunkban. hogy ollyan gyermeket kel fel nevelnünk, akinek szüléi jó rendbe vannak. és a kiknek abban vagyon modgyok. hogy jól neveltethessék.

Mondgyuk el tehát, hogy nintsen olyan fö renden lévö. aki nem kivánná, hogy a gyermeke emberséges ember ne lenne, ezt az egész világ kivánnya, söt még azok is, akik leg rendeletlenebbek. és a kik a jó erkölcsöt kerülik, azok azt szeretik, és kivánnyák gyermekekben, azt is akarják. hogy a gyermekek. a nemzettségekre valo nézve, avilágban valo elö menetelre alkalmatosak lehessenek, és igy a gyermeknek. neveltetése. két végre tzéloz, 1. hogy emberséges ember legyen. 2. hogy alkalmatos legyen hivatallyára.

Hogy ezt meg lehesen érteni. azt meg kell tudni, hogy a gyermeknek neveltetése három idöre osztatik. az elsö idö az, amelybe. a gyermek az anya keze alat vagyon. amásodik. a melybe az attya gondviselése alat vagyon. aharmadik. idö az, a melyben a gyermek a neveltetésböl ki kelvén. magára hagyatik. ebben a harmadik idöben sirhat. vagy örülhet a gyermek., rosz, vagy jó neveltetéséért, ebben láttzik meg, ha alkalmatosé vagy nem, el érni azt. amire rendeltetett.

Az Anyát illetvén tehát az elsö idö. ez annál is nehezeb. és gondosab, hogy a természetnek indulatit, nem az okosság vezetvén, mód nélkül sebessek, mivel egy gyermeknek minden mozgása, tsak az ételért, és az ételröl vagyon. hogy ha meg haragszik. tsak az ételért tsendesedik meg, valamint az oktalan állat, és mint hogy, még az oktalan állatok is éhezni hagyák akisdedeket; hogy enni tanithassák, a gyermekek tanitására. sintsen jób mód mint ebben a természetet követni.

Ugyan gyönyörüségel nézem némelykor. mondá angyélika, a madarakot. a kik minek utánna fel nevelték volna a fiokat. az után enni tanittyák, nem hajtanak arra. akar menyit kiálttsanak. kérjenek, hanem, olyan helyre viszik öket. ahol ennivalo vagyon. ott elöttök esznek, az után apélda, és az éhség meg tanittya fiokat az ételre.

E nintsen külömben felelé apáter, mihent egy gyermek külömböztetni kezd, adgyák néki a mit kiván, vagy még többet is, azonal akaratos és kényes lészen, az ételben pedig finyás, némely eledelt meg kezd utálni. a mely szégyenire válik, mind magának. mind azoknak akik nevelték, sokszor még azt elsem hagya, ellenben. adgyanak néki enni mértékel, ollyan, okon modon, hogy a kezet meg tsokollya. magát tisztán tarttsa. mindent meg köszönnyön, illyen formában; ha nem üsméri is, de meg tanullya az emberséget, és atisztaságot. nem kel néki semmit is adni. midön sirva. vagy haragal kér valamit. az ö kis elméjében meg utállya még mind ezeket, és látván hogy haraggal semmit sem nyerhet; és ha enni akar., jámbornak. szofogadonak. tsendesnek. és türönek kell lenni. igy lassanként, ezekre fordittyák az elméjit. és ajó erkölcsnek. sengéjét adgyák beléje, szó fogadová. és tsendessé tészik ötet.

De még arra is kell. vigyázni, hogy nem kell, sokat vagy rendeletlenül enni adni agyermeknek. hadd szokjék lassanként. el szenvedni az éhséget; a bizonyos, hogy a torkosból. nagy embert nem lehet tsinálni, mivel socrátes azt mondgya. hogy a ki másoknak parantsol. annak szükséges hogy tudgya szenvedni az éhséget, szomjuságot. hideget, meleget; másként, hivatallyát jól végben nem viszi, nem kel néki ugy enni adni. valamint sokan tselekesznek. hogy napjában. akár mikor eszik. se sokat egyszer,. hanem rendet kell arra szabni. és keveset kell adni egyszere. illyen formában lehet atürésre, és az éhségre szoktatni.

Arra is kell vigyázni, hogy mitsoda féle ételt adnak néki, nem kell ötet a finyásságra szoktatni, mert azután zablodó, és kényes lenne, hanem igen közönséges étellel kell tartani, hadd szokjék, mindent meg enni, hideget, meleget. sóst, édesset. mindenkor a mértékletességet ditsérték. anagy emberekben.

Mind ezek után láttya kegyelmetek, hogy semmi különös rendet nem szabok, olyan okos személlyek elött szollok., akik meg tudgyák választani. a gyermeknek természetit. mert példának okáért, ha a gyermek egésségtelen. tudni valo dolog. hogy gyenge étellel kel táplálni, noha nem látom hogy a paraszt emberek gyermeke, akit nem kényeztetnek. hogy azért betegebb légyen. sött még azok kövérek, izmosok. vidámok.

Hasonlot mondhatok aruházattya iránt. soha nem kell a gyermeket arra szoktatni, hogy sok ruha legyen rajta, mert mentöl több ruha vagyon az emberen. annál inkáb meg érzi a hideget; és idövel. leg kisseb kemény idöben sem mér ki menni aházbol.

A gyermeket nem kell igen tzifrázni, mert ha láttya hogy másoknál tzifráb, mindgyárt többet fog maga felöl tartani, és kevély lészen. azután, ez a rosz erkölcs, a több jó erkölcsöket, meg fogja gátolni.

A gyermek, midön már jól kezd szollani, lehet neki meg mutatni abetüket, a nem ollyan nehéz dolog, a mint gondollyák, közönségesen, tsak arra kell vigyázni, hogy a, játék gyanánt legyen a gyermeknek, más egyéb haszontalan játékra meg tanittyák a gyermeket. miért nem lehetne játék közben. ötet abetükre meg tanitani. annak könnyeb modgya nem lehet, mint a jádzo kárttyákra irni abetüket, agyermek, azon kivül is kap a kártyán, mindenik kártyát ugy kel el nevezni. valamitsoda betü vagyon rajta; a gyermek észre sem veszi, hogy meg üsméri a betüket, és hogy oly hasznoson. meg tsallyák ötet, arra is kel vigyázni, hogy a ki fogja néki a betüket, és az olvasást mutatni. ugyan attol is várjon a gyermek. többet mint mástol. hogy hadd kedvellye ötet.

Azt egy nehánytol hallottam, mondá angyelika, hogy én már hét esztendös koromba. jól olvastam.

A nem tsuda felelé apáter,, ugyan igy is kellene tselekedni agyermekekel, lehet is öket. lassanként az imádságra szoktatni. és tanítani. ahit ágazatit elejekben adni, és azt egy kevesé nékik meg magyarázni, és vélek meg értetni, példának okáért, arra tanitani, hogy az Isten mindeneknek ura, hogy az ö akarattya szerént lesznek mindenek, hogy ö tölle veszük ajót, és a nyomoruságot. hogy ö adgya az életet, ha szinte nem láthattyuk is ötet, de ö mindenüt vagyon. mindent ö tselekeszik, mindennel néki tartozunk, tisztelettel, szeretettel, hálá adásal. ö hozzája is kel sietnünk, de hozája ugy mehetünk, ha követtyük ajó erkölcsöket, a jó erkölcsöt ugy követtyük, ha a parantsolatot meg tarttyuk, hapedig aparantsolatot meg tarttyák, a meny országot meg adgya, azok pedig pokolba mennek. kik meg nem tarttyák.

Hogy ha aparantsolat szerént élünk. semmitöl nem kel félnünk, sem aveszedelemtöl, sem a szerentsétlenségtöl, még a haláltol sem. mert minden azö akarattyátol füg., és azö akarattyán áll, ami halálunk. mindeneket ugy rendel, és kormányoz, hogy azö akarattya. bé tellyesedgyék. mi irántunk, és mindenek azö ditsöségére, és az ötet szeretöknek, jovokra legyenek.

Mint hogy pedíg az ö akarattya szerént kell tselekedni, és ahoz szabni magunkot. azért két dolgot kiván mi töllünk. az elsö a, hogy szüntelen kérjük azt tölle. a mi nékünk szükséges, és hogy fordittsa el töllünk, agonoszt. a második. a, hogy ugy visellyük magunkot, hogy mit kérünk, el vehessük. mert azok kik munkálodnak., az Isten áldását veszik. de azok nem, kik a resttségben élnek, példanak okáért, haszontalan gyözedelmet kérni, ha nem akarunk hartzolni, böv aratást kérni, ha nem vetünk.

Arra kell tehát agyermeket tanitani, hogy ez a két dolog együt jár. a munka. és az imádság. mert semmit sem nyerünk hanem kérünk., és haszontalan kérünk, ha azon nem igyekezünk. hogy meg nyerhessük. hogy pediglen meg lehessen értetni. azokal agyenge elmékel; az Istennek mindenhatoságát., eleibe. kell adni, a földi természetet, mutatni kell néki az eget, és a tsillagokat.

Hogy hogy, a gyermekeknek. fel kiálta télámon, én azokat magam sem tudom.

El hiszem felelé apáter. mert gyermek korában nem tanitották volt arra kegyelmedet. midön a gyermek anapot nézi, azt méltán tsudálhattya, és mitsoda helytelenség volna abban, ha véle meg üsmértetik, hogy az a nap, ha szinte nagyob légyen is a földnél. de az Isten szolgája, és arra. rendelte hogy az egész természetet vilagosittsa, ha ollyan fényes, tsudálatos, és nagy dolog engedelmeskedik annak a nagy urnak, hát az ember. aki oly kitsiny, oly nyomorult. oly gyenge, és aki el mulik mint az árnyék. hogy ne engedelmeskednék?

Végtire, arra kel vigyázni, ha azt akarják hogy a gyermeknek. idején meg érjék elméje, soha nem kell néki ugy beszélleni, mint gyermeknek. hanem ugy mint, ha volna harmintz esztendös.

Még eleinte kell az elméire adni, hogy nagy gondolattal legyen az Isteni félelem. és szeretet felöl, és bizodalomal. az ö mindenhatoságaban. e lassanként. meg bátorittya a gyermeket, de azt tellyeségel meg nem kell engedni. hogy ö elötte valamely rettentö dologrol beszéllyenek. ilyesztöröl, holt teströl, babonaságrol, étzaka járo lelkekröl, az illyeneket meg kell véle üsmértetni, hogy nem kell ezektöl félni. mivel az ördögnek nintsen semmi hatalma, és hogy ollyan átkozot teremtett állat, akinek nintsen szabadságában az ember, mivel az ember. akristus öröksége, meg szabaditván ötet az ördög rabsága alol, ugyan ö is a mi valoságos urunk, gondviselönk, és ha ö, velünk vagyon. semmi nékünk nem árthat,

Nem hogy kellene félnünk aholt testöl, de azt még szeretni kell, és tisztelni, a nékünk semmit nem árthat, valamint egy darab kö, mondám hogy szeretni kell, azt, mert mi hozánk hasonlo, és ahoz olyan szánakodásal kell lennünk, amelyel akarnok. hogy mások lennének hozánk, holtunk után. tisztelettel is kell ahoz lenni, nem tekintvén azt ugy mint egy dögöt, hanem ugy mint a szent léleknek templomát. aki is láthatatlan képen lakozik azoknak testekben. kik az Isten kegyelmében holtanak meg, a setéttségben valo félelmet is, ki kell üzni elméjekböl. meg értetvén vélek, hogy a setettségben nintsen semi rosz, az Isten ugy viseli gondunkot. éttzaka, valamint napal. és hogy tsak a félelem okozza azt azokba, a kik azt gondollyák, hogy valamit látnak éttzaka.

Nem kell öket semivel is ijeszteni, hanem hogy tsak a vétektöl félyenek. azt meg is kell vélek utáltatni, mondván, hogy az Isten gyülöli avétket.,

Azután elméjekre kell adni. hogy nagy tisztelettel legyenek. az egyházi renden lévökhöz. kik a kristusnak képit viselik.

Elméjekre kel adni. hogy nagy tisztelettel. szeretettel. és engedelmeségel kell lenni szüléjekhez. mivel az Isten azt mondgya. hogy az, aki az urat féli, tiszteli, az ö attyát, és annyát. és szolgál azoknak, kik a világra hozták, mint urainak. eccles. 3.8.

Az elméjekben kell oltani az igasságnak szeretetét. meg utáltatván vélek mind azt. valami igasságtalan, és hogy mitsoda rut dolog mást meg szidni, bántani, és valamit lopni.

Az után az emberségre kel tanitani. meg értetvén vélek. hogy emberségeseknek kell lenni, szelidnek, alázatosnak. mindennel jó tévönek. másnak örömest kell szolgálni, de föképpen irigynek nem kell lenni. ha mások valamit jóbban tselekesznek. azt nem kell irigyleni, sött még ajó természet abban áll. hogy maga meg vallya fogyatkozását. ez a letzke igen hasznos, azért hogy még idején ki lehesen oltani a kevélységet szivekböl, de azon kel igen igyekezni. hogy igaz mondok lehessenek. és egyenesek. meg utállyák. a két szinüséget, tsalárdságot hazugságot. ihon ezekre lehet oktatni agyermekeket lassanként.

A mi pedig a szokást illeti, aleg inkáb apéldan áll. mivel agyermek ollyan mint a majom., azt tselekeszi, a mit lát, azert igen kell arra vigyázni. hogy nem kell semit mondani, vagy tselekedni elöttök. nem tsak roszat. de még ollyat is a mi szabados volna. vigyázni kell atselédekre, kik mellettek vannak. hogy jó szokásuak legyenek.

Midön pedig a gyermek egy kevesé erösödik, lehet valamely nyelvre tanitani, föképen, adeák nyelvre.

Némely urak, mondá angyélika. meg akarták probálni. ha lehetneé a deák nyelvre meg tanitani gyermekeket, természet szerént, könyv nélkül, valamint a magyar szót tanullyák adajkájoktol; és a kivánságok szerént ment végbe, én magam láttom, azokot a gyermekeket.

A meg lehet, felelé apáter, de azok az urak észre vették azután, hogy az olyan formán valo tanulás, nintsen fogyatkozás nélkül, tudom hogy azt meg is orvosollyák, a midön a gyermek jobban kezdi tudni adeak nyelvet, mert az elsö fogyatkozás a, hogy a gyermek nem tudván. a nyelvnek réguláit. soha tisztán. se nem szolhat, senem irhat, és ollyan lészen mint aköz nép, a ki nem tudgya okát adni, annak amit mond, amely igen nagy fogyatkozás, mert hogy lehet másokot oktatni, ha maga nem tudgya. amásodik fogyatkozás a, hogy a gyermek ki kelvén agyermekségböl, semmi féle nyelvet azután jol meg nem tanulhat. mert viszá nem térhetvén. a dajkája ölében. akitöl minden baj nélkül tanulta a nyelvet. és semmi rendit nem üsmervén. atanulásnak, azután, igen nagy bajal kellene néki valamely más nyelvet meg tanulni, az irást pedig el nem kel vélek mulatatni, igen jó. mikor már egy kevesé irni tudnak. hogy valamely könyvböl irjanak le holmit. az arithmeticára meg kell öket tanitatni, és ha tsak keveset is. had tugyon a gyeographiabol. ehasznos minden féle renden lévönek.

Hát a leány gyermekekröl. mit mond kegyelmed, kérdé mariánna?

Mind ezekböl el lehet venni, felelé apáter. a mi nem aleányokhoz valo. és olyanokra tanítani, a mi öket illeti, ugy mint, minden féle varrásra. rajszolásra. tsipke kötésre, szükséges volna. egy leánynak. minden féle munkát tudni.

Emlékezem arra. mondá angyelika, hogy az anyám velem nagy alakot tsináltatot. és annak gyakorta köntöst kelletet tsinálnom, a nekem mulattság volt. azonban. azt is meg tanultam, hogy miképpen kell. a köntöst meg szabni, és meg varni.

A mi pedig a gyermekek mulattságokot illeti. mondá a páter. meg kell nékiek engedni. hogy had futkossanak. a verö fényen. szélben, esöben, hidegben, melegben. fö képen had jatzodgyanak tekét, a meg erösitti a karjokot; de meg nem kell engedni. hogy mindenkor tsak a játékba tölttsék az idött. mert azután semmire nem adnák elméjeket, a tántzot is meg lehet nékiek engedni némelykor.

De a nem fér az én fejembe, mondá télámon, hogy lehetne anyi féle dolgot, egy olyan gyermeknek a fejében tölteni, aki alig tud szolni?

Méltan tsudálhattya azt kegyelmed felelé a páter. mivel én azt nem mondottam. hogy a fejekbe tölttsék ezt agyermeknek, mihent szolni kezd, hanem azt akartam mondani hogy mihent a gyermek szolni kezd, kezdgyék mindgyárt ezekre oktatni, mert hogy ugy mondgyam. akor kezd az elméje tsirázni, és ezekre lassanként tanithattyák, mind addig valamég az annya szárnya alat marad.

De jó nevelés nem lehet. hogy ha tsak meg nem intik a gyermeket, a vétekröl. a melybe eshetik. mivel abölcs azt mondgya, hogy a bolondság. a gyermek szivéhez vagyon kötve. és az intésnek veszeje. azt onnét el üzi, nem kell tehát ö tölle kiméleni az intést, mert ha ötet meg ütöd veszövel, abban meg nem hal, és meg szabaditod az ö lelkét, mondgya abölcs, prov. 22.15.23.13. ollyan szükséges ötet meg inteni, hogy gyülöli ötet az, aki meg nem inti, a ki pedig meg inti, a szereti.

Az Isten parantsollya tehát fenyitégben tartani agyermeket, az Isten parantsollya nékünk, mondgya lactencius, hogy mindenkor agyermeken tarttsuk kezünket, az az. hogy mindenkor meg inttsük ötet. mikor roszul tselekeszik, ne hogy, anagy kegyesség, és szeretet, idövel meg ronttsa szokását, azt; nem tsak a gyermek jóva kivánnya az atyáktol, és az anyáktol, de söt még, az atyáknak, és az anyáknak, jovokra lészen, ha meg intík gyermekeket. mivel aszent lélek azt mondgya, hogy a bölcs fiu, az attyának örömére vagyon. az esztelen pedig, az annyának szomoruságára.

De amennyiben hasznos és szükséges az intés. annyiba veszedelmes, hanem okoságal, és nem helyesen megyen végbe. arra kel hát vigyázni. hogy soha sem kel keménységet mutatni a gyermekhez. mert ha valamely roszra vagyon hajlandosága, azt még meg szaporittya, valamely kis tsalárdságal. azért hogy magát meg menthesse. a büntetéstöl, sött még szükséges némelykor. látatlanná tenni az ö kis fogyatkozásit, hogy jobban ki lehessen tanulni, némely értelmes embereknek szokások a, hogy külsö képen ugy tétetik magokot. mint ha valamely roszra hajlandoságok volna, noha azt utállyák belsö képen azért tselekszik. hogy ki tanulhassák belsö képpen. valo rosz hajlandoságit azoknak. a kikel laknak. és magokot azoktol meg oltalmazhassák. azon kel hát igyekezni; hogy a gyermeknek bizodalma lehessen bennünk. söt még avétket is meg kell néki engedni, ha meg vallya mert ha igen szükséges meg üsmérni a természetnek jóra valo hajlandoságát, hogy azt lehessen segitteni. még szükségeseb aroszra valo hajlandoságát, hogy azt meg lehessen elözni.

Meg kell jól üsmérni. és visgálni, hogy mitsoda roszat tselekszik a gyermek. mert valami a hamiságtol; engedetlenségtöl, vakmeröségtöl. és ahazugságtól jö, azt meg kell büntetni. de a mely vétkek nem szán szándékal valok. meg kell néki engedni, hogy elne kedvetlenedgyék.

Arra is kell vigyázni, hogy midön akis gyermekek sirnak. gyakorta annak tulajdonittyák hogy haragusznak. vagy akaratoskodnak. holot némelykor valamely fájdalmat éreznek, és azért sirnak. még is némely anyák azon fel indulnak. meg haragusznak. és jol meg verik öket. epedig, rendeletlen keménység, szükséges tehát. minden indulattyokot ki tanulni azoknak agyenge lelkeknek. hogy meg lehessen orvosolni.

Külömbözést kell tenni azö sirások közöt, és meg látni, hogy mikor sirnak akaratoságbol. és mikor helyes okbol. azt könyü meg üsmérni, az elsöért, meg kel büntetni, mikor pedig helyesen sir, meg kell vigasztalni. nem kell keményen bánni vélek azért, hogy több eszek legyen. mint sem a mint vagyon. értem azt, mikor valamit jobban akarnak vélek tselekedtetni, mint sem töllök lehet. mivel se a keménység, se averés. eszet nem ád. és midön erövel akarnak valamely jót tselekedtetni. a nem tart sokáig. azon kell igyekezni hogy az akarat ót légyen, és mint hogy az Isten teheti azt jóvá, szükséges kérni azt a szent atyát, hogy nevellye fel kezünk által gyermekeinket, a kik is az ö gyermekei.

Ha az intésröl szóllottam, a jutalomrol is kell szollanom, a mindenkor meg volt, hogy ajó tselekedeteket meg jutalmaztatták, és aroszat meg büntették, azért igen jó a kisdedeket. valamely kis ajándékokal fel indittani, ditsérettel, és kegyeségel. ajora venni. mind ezekhez azt adom. hogy aszüléknek. nem kell egyikének jobban kedvezni mint a másikának. hanem egyaránt szeresék gyermekeket.

Gondolom hogy már ezekröl eleget mondottam; egyebet nem is akartam, hanem hogy a jó erkölcs magját vessem el, el sem vesztettem idömet, hogy ha azt szorgalmatoságal munkálodgyák. epedig a férfiu hivatallya lészen ezután, mivel az aszony, az ö kezében adgya ezt a kis tsemetét, hogy ö visellyen gondot reája, ha férfiu a gyermek, mert ha leány, az anya keze alat marad.

Mostanában már hogy meg mondgyam, rövideden mitsoda formában kel bánni az atyának gyermekivel, akinek gondgyának kell lenni reája, és a ki már nyolcz vagy kilentz esztendös, leg elöbször azt mondom, hogy tsak azt kövesse a mint eddig bántak véle. és semmit abban el ne hagyon. de mostanában kell jól meg üsmérni a gyermek, természetét, és hajlandoságát, mert ezen áll a jó nevelésnek modgya, az az, hogy tudni kell követni a természetnek hajlandoságát, mivel ahoz kell intezni mind azt, amire akarják ötet tanitani, példának okáért, ha a hadakozásra vagyon hajlandosága. ahoz képest kell. nevelni, ha atörvényes dolgokra, akereskedésre, az egyházi rendre. vagy valamely mesterségre. az ö elméjét, ezek szerént kel igazgatni, de arra jól reá kell vigyázni, hogy meg kell külömböztetni. agyermeknek. valoságos hajlandoságát, a nyughatatlan változo elmétöl. a mely. mindent akarna látni. és tselekedni. és mindenen kap eleinte. de az után tsak hamar abba hagya.

Eddig a koráig agyermeknek. elég volt hogy valami kevesset tudhasson mind abba. a melyröl szóllottunk, de ezután azon kell igyekezni, hogy azokat hová továb. jobban meg tanulhasa, vigyázván arra. hogy valamit roszul meg ne tanullyon, mivel jóbb. hogy valamit ne tudgyon, hogy sem azt roszul tudgya. menyi ember vagyon ollyan. aki azt gondollya. hogy tud sok dolgokat., holot azokot nem tudgya.

Itéllye el kegyelmetek. hogy mitsoda nagy rendeletlenség történik minden nap az ollyan lelki pásztorért. akivel el hitették, és a ki magával is el hitette. hogy tudos, holot alig tudgya avallásnak némely fö részeit, vagy talám még azokat roszul tudgya, vagy az olyan biroért. aki atörvényt, tsak imigy amugy tudgya. vagy talám épen nem tudgya. jól meg kell tehát azt tanulni, a mire adgya magát az ember,

Haszontalan volna itt arrol szolnom. hogy mit kell az iffiunak tanulni. mivel az iskolákban. az iránt rend vagyon. de arend mellet, nagyon kell vigyázni az oktatására, mivel ugy lészen attyának örömére. oktassad fiadat mondgya abölcs, és vigasztalásodra leszen. és gyönyörüségére lelkednek; prov. 29 17.

De mindennek elötte, azon kell igyekezni. hogy az Ó, és az uj testámentumot olvassa. és tanullya, de az oktatást. még másal is kell segitteni, fel kel indittani a mi tanitványunkot. a betsület szeretetire. meg értetvén véle. hogy tsak ajó erkölcs által mehet elé, avilágba. meg is kell véle éreztetni a betsületet. mert el nem lehet hinni, mitsoda hasznos az illyen ösztön.

Eleibe kell adni. hogy a jó erkölcsnek kétt részen vagyon. az áitatosság, és az egyeneség, az áitatosság, fundámentuma mindennek, és az áitatosság abban áll, hogy az Istent meg üsmérjük, szeresük. félyük. és parantsolatit meg tarttsuk. az egyeneség pedig illeti az emberekel valo életünket. és a mely fundamentuma az igasságnak. az igasság pedig. belsö, és külsö, a belsö igasság az. a melyet nevezük jó hitnek. mikor valaki oly jó hitü. hogy mindenkor igazat szól. fogadását meg tarttya, lelke üsmerete ellen semmit nem tselekszik, akülsö igasság az, a mely nékünk meg nem engedi hogy valakinek kárán igyekezünk, és ha kárt tettünk, azt helyre hozuk, egy szoval ajó erkölcs által lehet valaki emberséges ember, és hogy ellene kellene mondani avilágban, mind a betsületnek. mind a jó névnek. ha jó erkölcsüek nem leszünk.

Erre valo nézve. szüntelen az elméjében kell azt verni a mi tanitványunknak. hogy az Istenhez áitatos legyen. beszédében egyenes. igeretiben igaz. jó hitü. és igasságos legyen minden tselekedeteiben.

Még ezen kivül szükséges hogy a historiákot tudgya, a geográphiat, hogy meg tudhassa az országoknak voltát, a folyo vizeket. a hegyeket. afö városokat. és az rajzolást tellyeségel el ne mulassa. és ha szinte a törvényes állapotokra nem volnais hajlandosága, de igen jó és hasznos, hogy egy kevesé tudgyon atörvényhez.

Az én atyám eszerént tselekedet mondá angyélika. meg parantsolta alakosoknak. hogy minek elötte perellyenek egymásal, ö eleiben vigyék dolgokat, és az én bátyáimnak kelletet meg mondani apanaszt., ök a férfiaknak valának prokátori, én pedig a aszonyoké. azután az atyánk voxot kért tollünk, és ha az igasság mellöl el távoztunk, akor elönkbe adtavétkünket.

Erröl jut eszembe mondá apater, olvastam valamely könyvben, hogy agyermekeket atörvényre ugy tanitották hogy törvényt láttatak vélek. azokra, kik közüllök valamely vétekben eset. atöbbi arra voxolt. és aki közüllök [közül. lök] biro volt, aki mondotta a sententiát, de leg keményebben. aháláadatlanságot büntették meg. noha a rend szerént valo törvény azt meg nem bünteti, ezt azért tselekedtették, hogy még jó idején azt meg utáltassák velek. és hogy tisztelettel legyenek az Istenhez, a fejdelmekhez. atyokhoz. és anyokhoz,

Minden tudgya, hogy Cyrus már tizen két esztendös korában a több tanulo társai közöt. itélö biro volt,, és egyszer a mestere meg verte az igasságtalanul valo törvény látásért.

Nevettséges törvény lehetet a, mondá télamon.

A törvény abbol állot mondá apáter, hogy egyszer, egy nagy legény, a kinek kurta mentéje vala, látván egy kis legényt, a kinek a mentéje hoszu volt. erövel el vevé tölle mentéjit, és a magáét adá helyében. Cyrus biro lévén adologban, azt helyesnek itélé, hogy ki ki olyat szerezne magának, a mi hozája illenék, a mestere azt tudván, meg verte érette, mondván. hogy itt nem arol vagyon akérdés, hogy mi illik valakihez, hanem az a kérdés. hogy azt kellet volna meg visgálni, ha igasságosan birjaé azt, a mi hozája illik, azt kellet volna meg tekinteni. hogy ha igasságosabbé ollyannak itélni a mentét, aki azt erövel vette ell, vagy annak, aki azt, magának tsináltatta volt.

A mi a mesterséget illeti. az iffiat valamelyre kell tanittatni hajlandosága szerént. még afö renden lévöknek is ezt jovallani kellene

A mí pedig a mulattságot illeti, lehet tánczra tanitani, tekéztetni. uszni, avadászat is hasznos az iffiunak, a lovagolás. mind ez a testet meg keményitti. de mód nélkül mind ezekben nem kell el botsátani.

Igen hasznos dolog, akár mely renden lévö gyermeknek, meg engedni. sött még arra egy kevessé kénszeritteni is, hogy sok féle dolgot maga tsinállyon meg, a melyet vagy a szolgája, vagy más mester ember vinné végben. az igen jó, mert ollyan. állapotban lehet., hogy sok dolgot maga is végbe viheti szolga nélkül, és tudgya magát segitteni.

Ez igen jó mondá angyélika. mert utálom az ollyan jáva gyermekeket, akik még tsak az övöket sem tudgyák fel kötni, meg öregesznek, még sem tudnak egy lovat meg nyergelni, más idegen országban. a nagy urak. sött még a fejdelmek is tanulnak valamely mesterséget. én esztergában tsinált. szép munkáit láttam egy nagy fejdelemnek, azt is olvastam. hogy egy Császár a fiait mesterségre tanitatta. azért, hogy ha valaha rabságban esnek. éhel meg ne halyanak.

Pater uram, ugy tettzik hogy már eleget tanultunk mondá télamon, már régen várom hogy meg láthassam., mit fog kegyelmed tsinálni a tanitványával, ha az iskolábol ki veszi.

Nohát felelé apáter. nem bánom. hozuk ki az iskolábol. és tegyük fel. hogy már vagyon tizen hét esztendös, vagy tizen nyolcz. azt akarom legg elöbb is. a lovaglást meg tanullya, mivel az igen gyalázatos az iffiunak. mikor még tsak a lora sem tud fel ülni rendesen, és ha alovon vagyon. azt sem tudgya melyik kezével kell akántár szárát tartani.

Ez a lettzke kegyelmednek szol mondá angyélika. mutatván télámonra. mert a minap az aszszony, tekintvén diánnára, a mezöre menvén. az agarakal vadásztanak. soha anyi eröm nem volt. hogy meg ügetethessem ö kegyelmét. mindenkor tsak a hintó melet maradot. végtire az agarak után mene léptetve.

Nem vagyok én ollyan szeles mint magad felelé télámon el fárasztottad a lovadot a melyen ültél, de halgass, miért hagyatod félbe apáterel beszédét.

Oh! mondá apáter. gyönyörüségel halgatom kegyelmeteket. azután idegen országban szeretném küldeni. de elöször azt akarnám hogy két vagy három nyarat atáborban töltene. valamely jó, és értelmes. hadi ember mellet tiszttség nélkül, az után idegen országba mehetne valamely jó emberel. aki ollyan volna mellette mint egy preceptor.

Az idegen országba valo menetel igen hasznos. egy iffiunak, az, az elméit meg világosittya. a más nemzeteknek szokásit meg láttya. azután bátrab lészen, mindenre inkáb tud vigyázni. avilági dolgokat meg tanullya., ugy az idegen nyelveket is, az idegen nemzeteknél, igen szokás. más országokba el menni. inkáb is adnak az ollyanoknak tiszttségeket. ezért is az ollyanok kik az országbol ki nem voltanak. szégyenlik idegen eleiben menni, és kivánnák hogy ha jobban töltötték volna iffiuságokat.

Ugy tettzik hogy már lehetne valamit mondanom aleányok neveltetésekröl is.

Éppen most akarám kegyelmedet arra kérni mondá mariánna,

Azt nekem el nem kellet volna felejtenem. felelé apáter. mint hogy a leánynak nem szükséges azon tanulás. mint a férfiunak, azért ollyan dolgokra kell tanittani, a melyek néki valok, én erröl többet nem mondhatok. mint angyélika. és az ö neveltetését is adom például másoknak.

Oh páter uram. akegyelmed josága, sokat tart felöllem.

A páter azt jol mondgya, mondá máriánna. hanem tanittson már kegyelmed is. hogy adhassuk kegyelmedet például ami leányinknak, kérem az aszonyt tekintvén diánnára, hadd beszéllye elé életit angyélika.

Bizonyára páter uram. mondá angyélika. igen bajt adot reám kegyelmed.

Ne vonogassad magadot angyélika. mondá diánna. az ágybol.

De nem láttyaé az aszony. mondá angyelika. hogy a grofné tsak tréfálodik.

Valoságal nem tréfálodom. mondá máriánna. igen kedves dolgot is tselekeszik kegyelmed nékem.

Nohát, engedelmeskedned kell. felelé angyélika.

Ha meg gondolom hogy mitsoda nagy bajal nevelt fel az atyám, és az anyám, igen bánhatom hogy jóbban nem töltöttem el idömet, az atyam. a két bátyáimal együt. maga mellet nevelvén, a mitsoda mesterek nékiek volt. azoknak én is hasznokat vettem. mivel szüntelen hallottam mikor nékiek lettzkét adtanak, deákul pedig meg tanultam. tsak magam mulattságábol.

De a leg nagyob tudományom, mint hogy magamot kel. ditsérnem, abban áll, hogy a tövel. minden féle munkát tudok. az anyámnak arra nagy gondgya volt. hogy minden féle varrásra meg tanitasson, csipkére, retzére, egy keveset akép iráshoz is tudok, a musikához is értek egy keveset. ugy tettzik hogy ez, az egész tudományom.

Ugy tettzik meg mondám. hogy némellyet a mit tudok. tsak történetböl tanultam meg, mivel azt meg vallom. hogy ollyat is tanultam. ami haszontalan.

De hogy tiszteletett adgyak. annak, akinek azal tartozom, meg kell vallanom, hogy a mit tudok, az atyámnak, és az anyámnak kell köszönnöm, az atyám mint hogy tudta magát szeretetni, mindenkor tele volt aháza emberséges emberekel, és azoktol többet tanultam mint akár mely könyvböl, az anyám pediglen jó gazda aszszony lévén, vigyázó, serény, és igen jol tudta mindennek gondgyát viseltetni, azt észre vettem, hogy mindenkor két dologra vigyázot irántam, az egyik a, hogy soha hejában heverni nem hagyot, mert a minden napi rend szerent valo munkaimon kivül, valamig élt, mindenkor én voltam aháznál viczéje, sécrétáriusa, én velem olvastatot, én voltam komornyikja. a házi költtségre, a konyhára. egy szoval mindenre tsak nekem kelletet gondot viselnem. a második a, hogy mindenkor rajtam volt a szeme, még mikor valamely atyánk fia mellé adot is. ollyannak adot, akiröl bizonyos volt. hogy reám vigyáznak.

Már többet nem mondhatok magamrol. talám azt sem volna szükséges mondanom; hogy az anyám halála után, az aszszony, mutatván diánnára, maga mellé véve engemet hogy gondomot viselné, nem tsak ugy mint atyafiára, hanem mint leányára, én is azon igyekezem, hogy szolgálohoz illendö tisztelettel, és engedelmeségel. legyek az aszonyhoz, meg nem köszönhetvén hozám valo joságát, azt kegyelmetek. minden nap láttya.

Igen is láttyuk mondá máriánna, azért is kegyelmedet inkáb szerettyük, és betsüllyük,

Ugy tettzik páter uram. mondá télámon. hogy ehez képest. lehet rendet szabni a leányoknak,

Én semmit ahoz nem tehetek. felelé apáter, noha tudom hogy angyélika tsak nem felit is el hagyta., ditsérni kell azonba az annyának bölcseségit, aki mindenkor szeme elött nevelte leányát, ez is leg nagyob kötelesége az anyának, és azal tartozik hogy a szemérmetességbe tarttsa leányát, mivel annak betsülete ollyan valamint az élet, a mely ha egyszer el vész; helyre nem hozhatni, azért is mondgya azirás. hogy a leány nevelés, nagy gond viselést kiván az atyátol. és hogy az álmát félben hagyattya véle, és meg másut, abátor leány meg bestelenitti az attyát, és az urát, eccle. 7.26.

A mi pedig aklastromot illeti, aleányt ugy kell az apátzaságra adni, ha természet szerént szereti a magános életet, ha pedig azért jovallyák azt néki hogy valamely jószág másra maradgyon. a szenttség törés, és kegyetlenség volna. és a tridentinumi Concilium átkot mond arra, a kinek része lenne az illyen tselekedetben. Sess. 25. Cap. 15. haszontalannak is tarttya., az apátzaságra valo esküvést, tizen hat esztendös kora elött aleánynak,

Ugy tettzik páter uram. mondá télámon, hogy már el feletkezet kegyelmed a mi iffiunkrol. amiolta viszá tért, a ki is egy nehány országot látot. bánnám ha a példa beszéd bé tellyesednék, romában volt, a pápát nem látta.

Követem kegyelmedet. felelé a páter, mert el nem felejtettem, azért nézük meg már mitsoda hasznát veheti utozásának. midön az attya házátol el indula gyermek volt, és ember korában tért viszá. erre valo nézve el lehet melölle venni a preceptort. és valamely hivatalba kell tenni, mert már alkalmatos. hogy fejdelmének. nemzetének, és jó akaroinak szolgalhason, mondám hogy el kell melölle venni apreceptort, de azt hozája teszem, hogy meg is kell jutalmaztatni. ha jól vitte végben hivatallyát.

Hogy ha az iffiunak hadakozásra vagyon hajlandosága, hadakban kell tenni. és igen jó. hogy a leg aláb valo tiszttségen kezdgye el.

Ha atörvényes dolgokhoz vagyon kedve. arra kell adni, és azt jól meg kel véle tanultatni., hogy hejában ne hordozza a nagy titulust.

Ha az egy házi rendre vagyon vágyása, meg kell jól visgálni hajlandoságait. és arra alkalmatossá kell tenni. de mindenek felet arra kell vigyázni, hogy azt nem kel néki jovallani valamely világi tekéntetböl, mert a kárhozatos lenne. az atyának, az anyának. és a fioknak. hogy ha pedig arra valoságosan hivatalos. ujontában atanulásra kellene magát adni. hogy had szolgálhassa érdemesen az anyaszent egy házat. mivel tsak a könnyebségért, és a nyugodalomért menni apapságra. ugy igen meg tsalná magát, és az Isten haragját gyüjtené magára.

Itéllye el már kegyelmetek, hogy egy iffiunak, menyi sok féle dolgokat kell tudni élete folyásában. hogy ugy vihesse végben hivatallyát. mint emberséges ember, a mint is hogy szüntelen kell tanulnunk. egész életünkbe, mivel akár menyit igyekezünk azon. hogy tekélletesek lehessünk, de nyomoruságunk miat, tsak a más életbe valo boldogságban érhettyük el atekélleteséget. nem elég tehát el vetni a nevelésnek magját, és azt az atyanak. sok oktatásával öntözni, hanem még önnön magának is szükséges szüntelen munkálodni hogy gyümölcsöt hózón, és azt mondhassa magának., valamint Solon mondotta.

A halálhoz futok. s’ szüntelen tanulok.

Azt szükséges meg mondani kegyelmeteknek, hogy kinek, kinek. a maga rendéhez kel szabni. a mit aneveltetésröl mondottam. példanak okáért, ha valamely gyermektöl ki nem telik hogy preceptora legyen. nagyob vigyázásal kell lenni reája. mint ha volna. ha annyi idöt nem tölthet atanulásban. és ha valamely mesterséget kell néki tanulni hogy élhessen. akor tsak ami leg szükségeseb arra kell tanitatni, ha valamely iffiunak annyi érteke nintsen. hogy idegen országban mehesen, találkozik olyan alkalmatoság hogy valamely nagy ural el mehet, és ha mester ember, a tolvajok el nem veszik tölle mesterségét. ollyan országban mennyen. ahol amaga mesterségét. jobban meg tanulhattya, az atyák. és az anyák. ha szinte szegények is. de azon igyekezenek. hogy a fiok, gazdagok legyenek. ajó erkölcsökben.

Három idöre osztatik tehát egy iffiunak neveltetése, az elsö a gyermekségnek ideje, amelybe még az elme ki nem mutathattya magát, és meg külömböztetést nem tehet. ez is az az idö, a melybe, az anyának kell gondot viselni reája, a második idö az, amelybe fel nevelik a joerkölcsnek magját. a melyet az anya hintet volt. el. ebben az iffiu elmében. ez az idö illeti az atyát. aharmadik idö az, a melybe az elméje meg érvén, a maga hatalma alá botsátatik.

De soha ugy nintsen. a maga hatalmában; hogy az attyának, és az annyának. tisztelettel. szeretettel. és háláadásal ne tartoznék. mivel azal tartozik tellyeségel az Isten törvénye szerént. abölcs azt mondgya, hogy aki az attyát meg szomorittya, és az anyát meg keseriti, az utálatos. aki pedig tiszteli az anyát, a kintset gyüjt, és a ki tisztességet ád az attyának, a jövendöbe örül öis, a fiainak. könyörgése meg halgattatik, és hoszu életü lészen.

Nagy szeretettel kell tehát lenni az atyákhoz, és az anyákhoz, akár mely nyomoruságban essenek is, fiam, segéllyed vénségében atyadot, és bánattal ne illessed ötet éltében. és ha valamikor meg fogyatkozik. értelmében. meg botsássad néki, és éktelenségel ne terheld ötet. hanem tisztességet tégy néki. Eccles.3. aki az attyát el hagya, az utálatos, és a ki meg keseritti anyát, az Isten azt meg átkoza.

Ugy tettzik mondá máriánna, hogy apatert ma eleget fárasztottuk. azért hagyuk holnaprá atöbbit.

Tsak valami hasznát láthassam felelé apáter, örömest beszéllek. de talám az aszonyok unták meg hoszas beszédemet.

Az aszony azt jól gondolta. mondá télámon. és a házához is kisérem az aszonyt.


Hatodik napon. valo beszélgetés. 
Hogy a tselédes gazdák. tartoznak gondot viselni tselédekre.

Más nap, a szokot orában. és a szokot helyre. mindnyájan egybe gyülvén, a páter egy kevesé meg ütközék azon, hogy kilentz orakor még az ágyba találá diánnát. angyélika is nyájas természete szerént, meg pirongatá télamont. hogy késön költ volna fel. azután ki ki a maga helyére üle.

Ugy tettzik mondá apáter, hogy eleget beszéllénk tegnap arrol. miképpen kell. az atyának, és az anyának nevelni gyermekeket. és ha arrol ollyan böven nem beszélettünk, a mint kellet volna, lehet az ollyan könyveket meg nézni, a melyek arrol beszélnek.

Az elsö hivatallya pedig a tselédes gazdáknak, agyermek nevelés, amásodik, a tselédre valo gondviselés, és agazdálkodás

Ugy tettzik páter uram, mondá télamon, hogy ezt a másodikát kellet volna elöl tenni, mivel az aszony elsöben férhez megyen, és gazdaszszonykodik, minek elötte gyermeke legyen?

Igen jol mondgya kegyelmed felelé apáter, mert az elsöb rend szerént, de a másik meg elözi méltoságbol, mivel, alegg elsöbb, a legg fövebb, és alegg nagyob hivatallya egy aszonynak, a gyermek nevelése, és ez olyan nagy dolog hogy jóbb volna a háznak fenékel fel fordulni. mint sem azt el mulatni.

Az aszony hivatallyának tehát. második része a gazdaszszonyság. az iffiu aszonyi állatokat. mondgya szent pál, böltseségre tanittsátok. hogy az ö férjeket, és magzattyokat. szeressék, mertékletesek, tiszták, és jó házi gazdaszszonyok legyenek. tit 2.

A háznál lévö gondviselés inkáb illeti az aszonyt. mint sem a férfiat. mivel ennek természet szerént arra vagyon gondgya, hogy miképen szerezhessen, atselednek táplálására valot, az aszonynak pedig az a hivatallya. hogy a háznál. gondot visellyen arra, a mit a férje kereset,

Látom hogy éppen azt akará kegyelmed töllem kérdeni. tekintvén télámonra, hogy ha illíké a fö aszonyokhoz az illyen foglalatoság.?

Nékem ugy tettzik hogy nem illik felelé télámon.

Nekem pedig ugy tettzik mondá a páter, hogy söt még leg inkáb ö hozájok illik, ez azoka, mert mint hogy a fö renden lévöknek tőbb javok vagyon. rendekhez képest, több költtséget is tartoznak tenni, azért nékiek szükségesebb. mint sem másoknak. jó rendet. és gondviselést tartani aháznál. nem láttyuké azt, hogy mitsoda bövölködö hazak jutnak szegénységre, mitöl vagyon ez, azért hogy a gazdaszszonynak semmire nintsen gondgya, mindent veszni hágy. tsak magát mulathassa, könyü és tunya életet élhessen, nem ditsértetvén az Isten az ollyan háznál, áldását attol meg vonnya, tsak asok adosság marad, és a midön az illyen tunya, és henyélö atyáknak, és anyáknak agyermekei ajoszágba szálnak, a sok nyomoruság rohan reájok., és tsak a haszontalan ur név marad anyakokon, azt sem tudnak meg mondani. hogy hová tünt el a sok joszág

És igy pater uram mondá télámon, azt akarná kegyelmed hogy inkáb fösvény lenne, mint sem rest.

Isten ne adgya. felelé apáter. én azt akarom hogy jó gazdaszszony legyen, mivel nagy külömbözés. a joszágot kimélni, vagy azt szeretni.

Ne mennyünk arra mondá télámon. nem is kel arrol szólnunk.

Követem kegyelmedet felelé apáter. mert természet szerént ahoz tartozik agazdaság. mivel valamit eddig mondottunk a resttségröl, vagy az idö jól el töltésének modgyárol

szollottunk, azért mi nem.......itt a páter félbe hagyá. mert

látá hogy télámon nevetve a fejit tsoválá. monda is arra, oh! látom hogy kegyelmednek unadalmat okozok. azért inkáb halgatok

Nem, nem páter uram. mondá máriánna, mi kegyelmedet örömmel halgattyuk.

Meg mondgyamé kegyelmednek páter uram. mondá télámon hogy miért nevettem. azért hogy észre nem vette kegyelmed; maga magának ellenkezöt mondot. a mint a sokszor meg történik a beszéd közben. mert hogy egyeztethet meg kegyelmed két ellenkezö dolgot. azt mondá kegyelmed. hogy a resttségröl. vagy az idö jól el töltésének modgyárol szollottunk eddig. ha resttségröl szol kegyelmed, a mely az idö vesztésnek modgya, nem szolhat kegyelmed az idö jól el töltésének modgyárol. az ellenkezö volna.?

Azt gondolám. felelé apáter. hogy valamely nagyot vétettem. de örömmel látom hogy nintsen kegyelmednek más panasza tsak e, talám még esem volna. ha jol meg visgálta. volna kegyelmed, mert valamit mondottam, nem ók nélkül mondottam. és abban semmi ellenkezö nintsen ha tettzik kegyelmednek vígyázon kegyelmed jobban reája.

Tudgya kegyelmed azt, hogy a természetnek. és avallásnak. kezdeti fel vannak álítva. és tudva vagyon mindennél ez igy lévén, a nyilvanságos. hogy a midön aresttségröl szóllók. nem azért vagyon hogy a mellet szollanék, mivel ugy vétket hoznék bé. hanem szollok azért, hogy azt el töröllyem.

A vétek el törölése alá pedig értödik szükségesen valamely jó erkölcs. a mely azal ellenkezik. ebböl következik., hogy a midön a resttségröl, és annak veszedelmes rendeletlenségeiröl szolnak, az által rendet akarnak adni, az idö jól el töltésére., mivel az idönek jol el töltése ellenkezik a resttségel. attol is szármázik ennek a véteknek el töröltetése, ehez nem kell nagyob magyarázat, se nem szükséges több környül álló beszédel ki mondani, midön értelmes személyekelött beszél valaki. nem szükséges nagy magyarázattal ki mondani, mivel ugy is meg érti a szonak értelmét. más volna. ha ostobákal beszéllene

De mint hogy az idö rövid, azon lészek hogy mentöl hamaréb ki vezessem kegyelmedet atévelygésböl. meg is kell kegyelmednek mutatnom. hogy mi légyen agazdaság, a gond viselés, vagy a takarékoság, és hogy e nem afösvénységtöl vagyon, valamint kegyelmed gondollya.

A gazdaság a házi tselédekre, vagy népekre valo gond viselésböl áll. és egy háznál lévö tseléd. kis formája egy országnak, mert valamint hogy egy ország sok tselédböl áll, ugy egy háznál lévö tseléd, sok személyböl áll. akinek ura a férfiu. és az aszony az ö vicéje, aki is ugy tartozik aház népere valo gond viselésre, valamint aférfiu, mert az Isten, mondgya. Socrates, memorab. libr.5. aházasságot azért rendelte hogy az emberi nemzet meg maradgyon., másodszor, hogy a gyermekeket fel nevelvén, azok táplállyák, és vigasztallyák atyokat. és anyokat. öregségekbe. harmadszor. hogy nem a mezöben, mint az állatok. hanem a háznál tölttsék életeket. mind ez ugy tekinti az aszonyt, valamint a ferfiat., erre valo nézve, mind akét rész közre tészi a mije vagyon, de nem kell. arra vigyázni. hogy mellyik hozot többet vagy kevesebbet. és a szerént intézni a házra valo gond viselését, mivel egyaránt kell azt végben vinni, sött a jóbb a mellyik leg inkáb igyekezik azon hogy hivatallyát végben vigye.

Egy ház népe tehát ollyan mint egy kis ország. ahol a nép ótt is külömb féle renden vagyon, mivel ótt a gyermekek leg elsö rendet tartanak, a tselédek a másodikát. és a szegények a harmadik renden vannak.

Mondám hogy a szegények, mert noha ne számláltassanak is a ház népe közibe, de a természetnek törvénye nem engedi hogy egyik ember, a másikát szükségbe hagya, az Isten törvénye pedig azt parantsollya és oly kemény parantsolat alat hagya. a gazdagoknak, a szegényeket részesitteni javokban, hogy szinten ugy ki nem rekeszthetik azokot, valamint a magok saját gyermekeket. hogy ha tsak a szükség, a kinek nintsen törvénye, annak ellene nem áll, ezel annál is inkáb. tartoznak, hogy a mely joszágot birunk, nem a miénk, tsak ideig adták kezünkbe. és azt az Isten. atöbbivel együt az egész emberi nemzetnek adta, az élet táplálására, egy tselédes gazda tehát nem más, hanem ki szolgáltatoja annak. a joszágnak. a melyet Isten adot néki, hogy el osztogassa, és emellet is kell néki maradni, a valo, ollyan nagy közi vagyon a ki szolgáltatáshoz, hogy ö azzal szabad, és azzal szabadosan bánhatik, de az is valo, hogy ugyan arrol is fognak tölle számot kérni.

Noha ide fellyeb. azt mondám. hogy közönségesen az embereket illeti minden joszág, de abbol nem következik, hogy szabad legyen valakinek amásét el venni, mivel ha az osztás végben megyen. a természetnek törvénye ellen volna. a más joszágát bántani, mert maga atermészet rendeli azt, a mi atársaságnak jóvára lehet, ugy anyira, hogy nem szabad a másébol alamisnát adni, se az ollyan aki adoságba vagyon, nem adhat joszágábol a szegényeknek, mert olyan formán. a másét adná, arra pedig nintsen hatalma,

Egy tselédes gazdának, atehát ahivatallya., hogy a gyermekeire, szolgaira, és a szegényekre gondot visellyen és valamint hogy egy fejdelemnek azon kell igyekezni, hogy a népe békeségbe, és bövségbe legyen, ugy egy tselédes gazdának is azon kel lenni. hogy a tseledi közöt lakozék abékeség, és az egyeség, és el kel közüllök üzni aszükséget a menyiben lehet.

A békeséget, nem tsak aháznál kell meg tartani, hanem kivül is, mivel aházaknál is. szokot belsö, és külsö hadakozás lenni, a belsö hadakozást okozák, a meg oszlások, veszekedések, irigységek, ellenkedések, szó hordások, a sok temonda, a külsö hadakozások pedig, a törvénykedések.

Valamint hogy egy okos fejdelem soha hadakozást nem indit, vagy ha indit is, a népihez valo szeretetböl tselekeszi, hogy azt meg oltalmaza valamely nagy kártol. vagy igasságtalanságtól, ugy egy tselédes gazdának is ha kereszténynek tarttya magát, el kell kerülni atörvénykezést, fö képpen hogy ha az igasságtalan volna, és hogy ha azt haragbol, vagy fösvénységböl akarná el kezdeni, igy annál is inkáb el kell azt kerülni, mert a joszága, el pusztulásra. fordulhatna.

A mi pedig a belsö békeséget illeti, szükséges hogy atselédes gazda. a parantsolatot végbe vitesse, hogy ki ki a maga hivatallyába el járjon, és meg ne engedgye hogy valamellyike heverjen. hanem mindenikét a maga rendibe meg tarttsa,

Erre valo nézve azt mondom, elöször a gyermekekröl. hogy az atyának, és az anyának. nagy gondgyoknak kell lenni reájok, mint olyanokra, kik az ö maradéki, ezek után vannak a tselédek, akiknek is attyok. és annyok helyet kel lenni a gazdának, és a gazdaszszonynak, mivel ö reájok bizta az Isten, a szegények ezek után vannak. arra kell vigyázni, hogy nem szabad atselednek adni, a mi igasság szerént. a gyermekeket illeti, se azt a szegényeknek. a mi atselédeké, a szegények közül is inkáb kell annak adni. a ki velünk egy helybe lakik, mint sem idegennek, noha tartozunk mindenikét segitteni.

A mi atselédeket illeti, szükséges hogy egyik amásikátol fügjön, kinek kinek. a mitsodás hivatallya vagyon. ugy e számot adgyon amannak, amaz aharmadikának, és igy kézröl kézre mennyen, adolog a gazdaszonyig, ne legyen sok ur a háznál, és tsak egy hatalom alat maradgyon. az engedelmeség, tisztelet. és a tsendeség.

Semmi ugy evilágon mondgya Socrates. meg nem tarttya. egy háznál, vagy egy országba ajó rendet, fenyitéket, és ajó erkölcsöt. mint a, ha maga. agazda vigyáz atselédire, a példa beszéd szerént, a gazda szeme hizlallya a lovat. és ha meg jutalmaztattya azt aki jól tselekszik; és meg bünteti a roszul tévöt. Xenoph. memor.5.

Látom pater uram mondá. télámon. hogy kegyelmed ollyan respublicat akarna fel álittani valamint pláto. de hól fogja kegyelmed találni azokat az engedelmeseket. tsendeseket, azt akarja tehát kegyelmed hogy ugy legyenek valamint egy klastromban.?

Azt akarom felelé apáter. hogy egy tselédes embernek aháza, tsendesebb, és jób rendbe légyen mint sem egy klastrom. ezt az okát adom. mert egy klastromban. jó vagy rosz, de mindennek ótt kell maradni. mihent oda bé megyen. de egy tselédes háznál nem ugy kell lenni, valo hogy türésel kell szenvedni a tselednek gyengeségét, aprolék, és akarat ellen valo fogyatkozásit. és ötet atyai szeretettel inteni és jóbbá tenni, de ellenbe. tellyeségel el nem kell szenvedni az olyat, aki mást rosz beszédel, vagy példával meg ronthatna, minden halogatás nélkül arészegest, és arosz maga viselöt meg kell fizetni, és el kel aháztol bocsátani, midön látom, mondgya egy filosophus. hogy az én tselédem még roszabb, ha jól bánok véle, azonnal el botsátom. mint ollyan elmét, amelyet meg nem lehet. gyógyittani.

Hogy a roszat, amenyiben lehet meg lehessen elözni, azért szükséges hogy a férfiu tseledet egy házban kell hálatni, mentöl többet egy házban, a fejér népet hasonlo képen. és hogy mindenik házban. legyen ollyan személy, aki atöbbire vigyázon. a ki vigyázzon a tüzre. és a gyertyára, mert sok szerentsétlenség. történhetik.

Páter uram kérdé télámon, mitsoda okbol tészi kegyelmed ezt arendelést,?

Abbol felelé apáter, hogy mikor atselédek együt laknak, a roszat nem ollyan könnyen vihetik végbe, mert egyik amásikát láttya, és meg gátollya.

Egy szoval a tselédes gazdának azon kell lenni, hogy hasonlo jó szokásuak legyenek tselédi valamint agyermekei, a menyibe lehet. ezért, ollyat kell fogadni, a ki jámbor, és jó természetü legyen. ha szinte nem volna is másként igen alkalmatos, idövel meg tanul, erre valo nézve is adgya ezt az intést a keresztényi gazdáknak. a szent irás, mondván, ti urak, igasságal. és egyenlöségel. legyetek ati szolgaitokhoz. Colos. 4.1. meg másut, ti is urak szeretettel legyetek szolgaitokhoz, el hagyván afenyegetéseket, tudván azt, hogy ati uratok is menybe vagyon, és hogy nintsen annál személy válogatás. eph. 6.9.

Szollyunk már a böségröl. az az, arrol. hogy mitsoda gondal kell ki venni atselédet aszükségböl, akét dologból áll, keresetböl, és költésböl, az elsö a házan kivül megyen végbe, a második aháznál.

Eszünkbe juthat mit mondánk ide fellyebb. hogy kit illet a hazon kivül valo gondosság, és kinek kell a háznál gondot viselni, tsak atermészetet visgállyuk meg, meg láttyuk, hogy az Isten ollyan lelket, és testet adott a férfiunak, aki inkáb el szenvedheti ahideget, meleget, fáradságot, hadakozást, és bátrab, mint sem az aszony. ebböl ki tettzik, hogy a természet ötet rendelte. a házon kivül valo gondra, és keresésre, és mivel hogy. az Isten gyengébnek teremtette az aszonyt, ugy tettzik mint ha az által. reája is akarná bizni a háznál valo gond viselést, és mint hogy a több gondok közöt a gyermekre valo gond viseles legg elsöbb, azért nagyob szeretetett is óltott a természet az aszonyokban. a gyermekekhez. mint sem a férfiuban.

A második része az aszony háznál lévö gondviselésének a, hogy arra vigyázon; a mit agazda aházhoz hozot, és mint hogy a félelem, és a gyanakodás illik a takarékossághoz. azért is az aszony félékenyeb, és gyanakodób a férfiunál.

Ebböl láttyuk hogy a szokás és atisztesség meg egyezik a természettel, mivel minden nemzeteknek szokások szerént, sokal tisztességesebb, hogy az aszony a háznál maradgyon, mint sem a hegyeket, és az erdöket járja. a férfiunak pedig igen szegyen. mindenkor a háznál lenni, és el mulatni a külsö dolgokat. sött még meg bontanák ugy arendet. a melyet. az Isten, atermészet., és atörvény szabott, hogy ha a férfiu. vagy az aszony, egyik a másikának hivatallyában elegyitené magát. emég büntetetlen sem maradna.

Hátha páter uram, kérdé télámon. valamely embernek ollyan hivatallya vagyon, vagy ollyan mesterséget üz hogy mindenkor a háznál kell maradni, az ollyan tehat nem jól tselekeszik?

Ah! követem kegyelmedet. felelé apáter. egy kevésé haragosan, nem ugy kell gondolkodni, mivel ha szinte a mestersége miat a háznál kell is maradni, az ollyan embernek, de mind azon által. vagyon néki dolga a külsökel, és a házhoz hozattya, a mi szükséges. az illyen ember ha a háznál nem maradna, hogy ótt dolgozzék. ollyan vétkes volna. mint az, aki ótt maradna dolog nélkül.

A gazdát illeti tehát minden dolog. a mi aházon kivül vagyon. önéki kell meg tartani a mit bir, és ahoz többet szerezni igaz uton.

Es mint hogy ez a hivatal nagy, és meszsze terjed, azért ehez nagy értelem is kivántatik, nem tsak emberséges embernek kell lenni, magának, de még oly segittöket is kell magának formálni. a kik alkalmatosak legyenek.

A mi a maga személyét illeti, elöször szükséges hogy el kerüllye azokat az akadályokat, mellyek meg gátollyák az embereket hogy jó rendbe lehessen a házok, atudatlanság az egyik akadály, mivel egy értelmes ember azt jóra fordittya, a mit egy tudatlan, haszontalannak tart lenni, arestség, lágyság, halogatás, akadály, a kényeztetés, gyönyörüségben valo élet. a vendégeskedés akadály. a tzifrálkodás. részegeskedés, a haszontalan. és a ditséretért valo költtség akadály, arra is vigyázon hogy magát nagynak ne tarttsa, mert sokal többet fog költeni. mint a jövedelme, se gazdagnak, mert a resté tenné, és el mulatatná véle atöbb dolgait.

Egy tselédes gazdának el kell tehát kerülni mind azt, a mi a romlásra vezethetné, erröl jóbb tanátsot nem lehet néki adni, mint a melyet ád nékünk egy filosophus. aki elönkbe tévén egy emberséges embert, például veheti azt minden, fö képpen egy nemes ember. a napot mondgya, az imádságon kezdem el, az istenektöl az egésséget kérem. kérem azt hogy betsületben tarttsanak a respublicaban, hogy barátimot meg tarttsák a hadakozásba, szerentsétlenségtöl meg oltalmazák. hogy a munkámnak haszna lehessen, xenoph.memor.5.

Ihon mondá télámon, egy pogánynak imádsága.

Valo, felelé a páter. hogy ha a sziv ahoz vagyon kaptsolva, de másképen a nintsen meg tiltva. hogy joszágunk ne legyen, vagy hogy azt ne kérjünk, hanem ameg vagyon tiltva, hogy azt se ne szeressük, se azal roszul ne éllyünk. tudta is az a filosophus, hogy egy emberséges emberhez nem illik ahoz ragaszkodni, vagy talám még azt is meg látta elöre. hogy. kegyelmed gántsot fog találni egy nehány száz esztendök mulva beszédében, azért igy felel kegyelmednek. azért kérem a joszágokat, hogy az isteneknek böségel adhassak, hogy baratim szükségiröl tehessek, és hogy meg gazdagittsam, és fel ékesittsem házamot.

Hogy hogy mondá angyélika, ollyan embereknek, akik az igazán valo vallásnak vilagoságát nem üsmerték, még is ollyan ditséretes gondolattyok lehetet, azt minékünk halálba kellene szégyelenünk.

A valo felelé apáter, de halyuk továbra is mit mond nékünk ez az emberséges ember, de tsak amunkámért adgyák meg az Istenek a mit töllök kérek, mivel ha munkálodom jóbb egésségem vagyon, és frissebb vagyok. és ugy ahadakozást is inkáb el gyözöm, jó egésségem lévén. és munkálodván, a házamot gazdagá tészem, reggel fel kelvén ahoz megyek, a kivel beszédem vagyon, és egy szers mind a varosban is el végezem dolgomat, adolgomot végbe vivén, a mezöre megyek, a dolgosimot meg nézem, és ótt rendelést teszek, oda pedig inkáb megyek gyalog, mint sem lovon, hogy atest frissebb legyen; emeg lévén. lora ülök, és arra tanitom, mint visellye magát a hartzkor, az ételemkor arra vigyázok, hogy tsak szükségre valot egyem. magamot atanulásba foglalom, föképpen abban hogy ékesen szolhassak, mivel az igen szükséges az emberek közöt. ex xenoph.memor.5.

Egy tselédes gazdához ezek atulajdonságok kivántatnak, ezekhez azt tegyük, hogy tudgyon jól parantsolni, mert minden ezen áll. aki nagy dolgokat tud véghez vitetni, inkáb okoságal mint sem erövel, és aki azt végbe tudgya vinni, hogy a tseledi vigyázok és munkálodok legyenek. a nagy ember, gazdagá is lészen, és a háza tája. jó rendbe lészen.

De mint hogy a nem elég hogy a tselédes gazda emberséges legyen. tsak maga, mivel nem érkezhetik mindenre, hanem arra is kell vigyázni hogy jól meg válasza azokat, kik helyette joszágára vigyázanak, ugy hogy azok is emberséges emberek legyenek. ugy mint az udvar biro, és atisztartó, szükséges hogy ezek. agazdát, és a tseledet szeresék, és ezekkel jol kel bánni,

Szükséges hogy gondosok legyenek. de azt meg kell tudni, hogy azok a kik részegesek. nem lehetnek jó gond viselök, mert abór meg tompittya az elmét, a sok aluvok. pedig el szokták mulatni adologra valo idött, az aszonyosok, minden gondolattyokot tsak az aszonyok után fordittyák, a kik a magok hasznokat igen szeretik, nem gondolnak az urokéval.

Szükséges az is hogy tudgyák mit kel tselekedtetni, és azt miképpen folytatni, más képpen tsak anyi szolgálatot vinnének végben, mint az olyan doktor, a ki noha gyakran látogatná [látogat. ná] a beteget. de orvoságot nem tudna néki adni.

Végtire azon igyekezenek. hogy parantsolatokat végben vitessék, meg büntetven anyakasokat. tsendeségel pedig bánni azokkal, kik magokat jól viselik. de ebben vagyon külömböztetés, mert vagyon olyan tseléd. aki ajó tartásért magát jól viseli. más aki ennél felyeb valo abetsületért. némely a ditséretért, arra kell vigyázni, hogy jobban kell tartani a jókat, és aláb valo képen. az aláb valokat. mert a meg kedvetleniti az emberségeseket, a midön tsak ugy bánnak vélek, mint azokal., kik magokat nem jól viselik, és a kik tsak semmi szolgálatot sem tesznek.

Hogy lehet a páter uram. kérdé mariánna. mivel azt láttyuk az évangyéliumban, hogy az Isten anyi jutalmat ád azoknak. kik tsak egy oráig dolgoztanak. mint azoknak, kik egész nap szenvedték a meleget.?

Az ugy vagyon felelé apáter. ugy is tettzik, mint ha az a tselédes gazda. igasságtalanul. tselekedet volna. hogy ha tsak külsö képen tekinti azt valaki. noha igasságosan tselekedék. mert ajó akaratot is meg jutalmaztatta, ugyan ezt is kivánnya az Isten mi töllünk. valo hogy azok tsak egy oráig dolgozának, de ajó akarattyok meg volt adologra, és ótt egész nap is dolgoztanak volna. hogy ha eléb fogadták volna meg öket.

E szerént kel bánni atselédel, nem kell mindenkor az ö munkájokat tekéntenünk. hanem az ö jó akarattyokat, mivel ollyannak lehet nagy kedve. és nagy buzgosága a szolgálathoz. a kinek nem lészen, ahoz valo elegendö ereje, az illyen nem érdemlié meg ajutalmat? de mint hogy itt a rosz akaratrol vagyon aszó, a ki kerüli mind a hivatallyát, mind a munkát. az illyeneket jó modal kel ajó utra vezetni. és vélek meg értetni. hogy a jó erkölcs, érdemel jutalmat.

Végezetre, a fellyeb emlitet tiszteknek, hiveknek kell lenni, a hüségnek kell meg koronázni atöbb minémüségeket, mivel akár mely okosok, és értelmesek legyenek, a semmit nem használ, hanem jó lelki üsméretüek, erre valo nézve. az Isteni félelemre. és törvényre kell öket inteni.

Arra kell öket tanitani. és mind azokat kik mások alat vannak, a mire inti öket a szent irás. és a mely rövideden magában foglallya mind azt, amit ez iránt mondhatunk.

Szent jános azt hagya, avitézeknek, kik rend szerént. szeretik a huzást vonást. senkit meg ne ronttsatok, senki ellen ne patvarkodgyatok. és meg elégedgyetek soldotokkal, sz.luk.3.14.

Szent pál pedig azt mondgya atselédeknek, akiknél közönséges a zugolodás, resttség. tunyaság. és a hüségtelenség, Ti szolgák, engedelmesek legyetek, azoknak, akik néktek uratok a test szerént, félelemel. és rettégésel, sziveteknek együgyüségével, mint a kristusnak, nem szem elött szolgálván, mint akik embereknek akarnak kedveskedni, hanem mint a kristus szolgai, szivetek szerént tselekedvén. az Istennek akarattyát. jó akarattal. szolgálván, mint az urnak, és nem embereknek, tudván azt. hogy mindenek, a mi jótt tselekedtenek, annak jutalmát veszik az urtol. eph.6.5.6.7.8. titusnak is ir még eziránt. mondván. a szolgákot inttsed hogy az uroknak engedelmesek legyenek, hogy mindenekben, azoknak kedvesek legyenek, ne legyenek beszédbe ellenkezök, semmiben meg nem tsalván öket, hanem minden jó hüséget mutassanak. tit.2.9.

Semmi ugy a jó erkölcsre munkára és hüségre nem indithattya, mint ezek aszók.

Ugy a tselédeket. mondá erre télámon.?

Én mindenröl szollok. felelé a páter. mert mint hogy ki nem telik mindentöl hogy ur legyen. vagy parantsolyon. illik mindennek hogy engedelmeskedgyék, az emberek evilágra jövén, egy társaságban kell nékiek élni. és azt a társaságot az engedelmeség foglallya egyben; ez igy lévén, minden engedelmeskedik. a szolgák engedelmeskednek. a különös embereknek, a különös emberek. a fejdelmeknek. a fejdelmek. az Istennek, és igy mind egyikének, mind a másikának. jó kedvel kell engedelmeskedni. meg gondolván azt, hogy nem az embereknek engedelmeskednek. hanem az Istennek. a ki is meg itéli öket, a szerént, a mint jól, vagy roszul vitték végbe hivatalyokot.

Ezek tehát az elsö köteleségei egy tselédes gazdának, erröl többet is lehetne szollani, de maga láttya kegyelmetek. hogy lehetetlen arra rendet szabni, mindeniknek hogy mi formában kerese életét, hanem a mitsoda rendbe születünk, és a mitsoda hivatalba tészen az Isten.. a szerént kell magunkot viselnünk, hanem tsak azt atörvényt szabjuk magunknak, hogy inkáb legyünk aleg nagyob szegénységbe, mint sem törvénytelenül szerezzünk valamely joszágot. mivel az illyen kereset, átkot hozna aházhoz, nem hogy azt meg gazdagitaná, de még meg szegényitené. az örököst is meg emésztené, ha ez meg nem törtenik is annak éltében. aki roszul keres, noha gyakran meg történik, de a maradéki keservesen meg fogják azt tapasztalni, hová kell ehez más bizonyság mint azok a nagy, és gazdag házak, a melyek már most szegények és puszták.

Tarttsuk meg tehát tisztán szivünket, és kezeinket, és távozunk el a fösvénységtöl. a mely a földi jóknak rendeletlen kivánsága, mert ez az ö mezeje. a hol lest hány az embereknek, hogy el veszesse, ez iránt nagy tusakodást látunk némely elmékbe. mivel ókul veszik a familiának szükségét, hogy telhetetlen kivánságokot bé tölthessék, és azért szüntelen gyüjtenek, és a mi legg szánhatóbb, akár mely gazdagok legyenek, de nem mérnek, se enni, se inya, ném mérnek hogy ugy mondgyam. még élni is., mert nem hitetik el magokal hogy töbjök vagyon, hanem tsak a mi az élethez kivántatik, addig takargattyák még magoktol a mit gyüjtenek, hogy nem tudgyák hová tenni, szüntelen ketsegtetik magokat, és még elöre mondgyák magoknak ezeket a szokat, mit tselekedgyem? mert nintsen hová takarnom. az én joszágom termését, és mondá. ezt mivelem, az én gabonas csüreimet el rontom. és nagyobbat épittek; és azokba takarittom. az én joszágomnak minden hasznát, és az én javaimot, és azt mondom az én lelkemnek, én lelkem, sok esztendökre el tött sok jovaid vannak, nyugogyál, egyél, igyál, gyönyörködgyél, ezek a fösvénynek szavai, de tudgyaé kegyelmed mit fog felelni néki az Isten, esztelen ez éjjel viszá kérik lelkedet, és a melyeket gyüjtöttél, kiei lésznek. luk.12.17.

Kevés szókkal elönkbe adgyák ezek, amint már meg mondottuk, hogy az idöre kell vigyáznunk minden tselekedetinkbe, mivel a fellyeb emlitet fösvény, anyi kintset gyüjtöt. mint ha kétt száz esztendeig hagynák élni, noha egy éjjel, viszá kérik alelkét, oly nagy készülettel vagyon, mint ha valamely nagy uttra menne, noha tsak az életen kell által menni, és arra az útt igen rövid.

A kristus azt kérdvén attol az embertöl. hogy kié lészen a mit gyüjtött, meg akarja nékünk mutatni., mitsoda lest hány nékünk a fösvénység. mivel rend szerént a fösvény, hogy el fedezze telhetetlenségét, a fiait adgya okul, mondván, a fiamnak joszágot kell hagynom, hogy meg ne hallyon éhel, a leányomot, jol kel el házasitanom.

Nintsem semmi ditséreteseb, mint joszágot hagyni gyermekeinek, és öket meg nem lehet fosztani az örökségtől ez a termeszetnek törvénye ellen volna, a mely azt hagya, hogy a ki lételt ád valakinek, meg tartására valot is kell adni annak a lételnek, erre példát adnak az oktalan állatok és természet szerént is érezük azt, hogy a gyermekeink a magunk részei, és hogy mind magunk ellen vétkeznénk, mind a természethez háláadatlanok volnánk, ha nékiek meg nem tartanok az atyai joszágot, a melyet atyáinktöl vettük, vagy ha azoknak nem hagynok, a kiket vér szerént illeti, ennél nintsen semmi igasságosabb, ugyan ezért mondgya pláto. a törvényt mint hogy én tsinálom. tudtotokra adom, hogy nem vagytok se magatokkal, se joszágtokal, szabadosok, mivel mind a, mind ti. a familiátoké vagytok.

De nem roszul kereset joszágot kell nékiek hagyni, nem hasadnaé meg egy atyának a szive, a midön kárhozatra látná vetni mínd magát. mind gyermekeit, mitsoda bolondság. itt gazdagságot, és vétket vinni el innét, joszágot gyüjteni és a lelket el veszteni, valamint egy közönséges példa beszéd mondgya, hogy boldog fiu az a kinek az attya el kárhozot. mitsoda vakság magát el kárhoztatni azért, hogy sok joszágot hagyhason fiainak, akik talám, még háláadatlanok. tékozlok, és semmire valok lésznek, mitsoda ostobaság magát emészteni a nagyra vágyásért, sok haszontalan dolgokért. mivel tsak meg kell halni, nagy gazdagság, mondgya az apostol, az Isteni szolgálat, az elégségel, mert semmit nem hoztunk evilágra, kéttség nélkül semmit ki sem vihetünk. hogy ha pedig eledelünk. és ruházatunk vagyon. azokkal meg elégedgyünk, akik pedig meg akarnak gazdagulni, esnek kisértetbe. és törbe, és sok balgatag, és káros kivánságokba, melyek bé merittik az embereket ahalálos veszedelembe. mert minden gonosságnak gyökere a pénz szerelme, melyet némellyek a kik kivánták, el tévelyedtek ahittöl és magokat által szegeszték sok gondokal. tim.6.6.

Azt mondom ujjontában. hogy jó uton kell keresni a joszágot. és azal meg elegedni a mit Isten ád, mert ö adgya a gazdagságot, az éhezöket minden jokal bé tölti, és az gazdagokat, üressen botsáttya luk.l. akár mely gazdagok legyünk, de meg kell elégednünk. valamint alég szegenyebnek, azal. a mi elég atermészetnek.

Nézűk meg már mostanában. a háznál lévö gazdaságot, mivel az Isten kegyelméhez, a mely adgya nékünk ajószágot. nagy kegyelem kivántatik, hogy azal jól élhessünk. epediglen a mint meg mondottuk az aszonyt illeti. ugyan ez által is tészi magát hasonlová egy emberséges aszony az ö férjéhez, a tseledhez valo gondviselésében., hogy ha ajoszág a gazdának fáradsága. és maga jó viselése által jó a házhoz, az értelmes gazdaszszonynak keze alat lészen annak helyesen valo el költese., és ki szolgáltatása, és ez a gond viselés oly nagy dolog hogy ezen áll aháznak jó rendbe valo létele. vagy pusztulása,

Itéllye el kegyelmetek hogy mitsoda jó erköltsünek, és jó értelmünek kell lenni az aszonynak, hogy jó gazda aszszony lehessen, de a férfiunak kel néki rendet szabni hogy azt kövesse. halgassuk mit mondanak arégi bölcsek eziránt. és ugy kell azt venni, mint ha egy férfiu mondaná feleséginek. mihent el veszi.

Ugyan nagy örömmel hallom, mondá angyélika, hogy mitsoda szokások vala arégieknek.

A valo felelé apáter, hogy abbol sokat is lehet tanulni, annál is inkáb, hogy azt nem kell gondolnunk, hogy tsak közönséges embereket hozok elé, akikröl példát nem vehetnének anagy renden lévök, mivel oly fejdelmekröl, és nagy urakrol szollok, a kiknek udvarokban. meg volt. két vagy három száz rab, ugy mint tseléd, kitsoda ollyan ur közöttünk a kinek anyi szolgája légyen? halgassuk tehát, hogy egy illyen nagy ur mint oktattya a feleségét, és miképpen felele annak a ki egyszer azt kérdé tölle, hogy ha a felesége ollyan értelmes volté, midön az attya házátol el hozta, éppen nem volt felelé azur, soha semmiröl, se nem látot, se nem hallott volt, de a nékünk elég, ha a mi aszszonyaink tudgyák a házban valo munkát. midön az attyok házát el hagyák, és ha engedelmes természetek vagyon. a férjek hamar meg tanittyák a gazdaaszszonyságra, leg elsö dolga a férfiunak, és az aszszonynak. házaságok után. a, hogy kérjék az isteneket meg tanitani a férfiat, hogy oktathassa az aszszonyt arra. a mi, mind egyiknek, mind másiknak jóvára lehet, és világosittsák meg elméjét az aszszonynak, hogy meg tanulhassa, és meg tarthassa, azt, a mire az ura tanittya Ötet, mihent észre vevém hogy a feleségem fejér festéket tenne az orczájára, hogy fejérebb lenne, és vereset hogy pirosabb lenne.

Erre fel kiálta télámon. ah! páter uram. menyit szól kegyelmed a mi aszonyaink ellen. akik kendöznek, nám a régi uri aszonyoknál is volt az a szokás?

Valo felelé a páter. mert nintsen semmi régiebb a véteknél, de egy kevesé várokozon kegyelmed és meg láttya hogy szenvedték azt. hogy azt meg látám, kérdém egyszer a feleségemtöl. ha szeretett volnaé engemet. ha meg akarván ötet tsalni gazdagnak mondottam volna magamot. és a sok ezüst mi hellyet. tsak fejér onat talált volna, igaz arany helyet, hamis arany mivet, és hamis gyémántokot, erre azt felelé nékem hogy nem szeretett volna, szerettél volnaé hát engemet, hogy ha az ép, és jó termetü testem helyet, valamely fogyatkozások lettek volna bennem, és azokat el fedeztem volna elötted, házaságunk. után pedig valamely tsonka. vagy bennaságot láttál volna bennem? minden bizonyal nem szerettelek volna felelé erre a feleségem, hogy hogy gondolhatod hát, azt, mondám erre, hogy ate fejér, és veres festéked nekem inkáb tessék, mint a magad személlye, gondolodé hogy az illyen szem fény vesztés, sokáig tsalhassa az ollyan személyeket kik együt laknak, nem kelleték többet mondanom feleségemnek, mert mind azokat el hagyá. és azután tisztességes maga rendihez illendö ruhát visele, és mint hogy egyszer azt kérdé töllem. hogy ha nem tanithatnámé meg olyan mesterségre, hogy ne tsak tettzenék, hanem valojában lehetne szép, azt felelém néki, hogy annak nintsen jób modgya, mint testének fáradságával meg frissiteni egésséges szinét, erre valo nézve. nem kell mindenkor ülni, hanem munkálodni, járni, másokat dolgoztatni, és még segitteni, ha igy tselekeszik, mind az egésségnek használ, mind maga hivatallyát végben viszi.

A páter, mosolyogva télámonra tekintvén, kérdé tölle. hát kegyelmed mit mond ezekre, a kegyelmed fö aszszonyai tseleksziké ezeket, de még nem végeztem mind el, mert a fellyeb emlitett ur; erre is inté a feleségét, hogy a ruháit maga tisztogatná, maga fogná esze, atésztát maga gyurná, mert az ételt jobban meg kivánná jóbb egéssége lenne, és az orczája fris piros posgás és jó szinbe volna,

Ez a valoságos kendözés mondá erre angyélika,

Nohát angyélika, mondá télámon. tsak irjad fel a kapudra, hogy te ollyan titkos orvoságot tudtz tsinálni a mely széppé tészi az aszonyokat, és az az, orvoság atészta gyurásbol áll, meg lássuk hogy mennyi uri aszszonyok fognak tölled orvoságot venni.

Ne nevessen kegyelmed anyira. felelé angyélika, mert ha az igaz, hogy a munka, a járás kelés, erössé tészen. és az orczát meg frissitti, ugy tettzik hogy az illyen az igazán valo szépség, nem a festékel való.

De hogy ismét a gazdaszszonyrol szollyak, mondá apáter., a bizonyos hogy nem a szépség ád bövséget aháznál, hanem ajó erkölcs; akar mely renden lévök közöt is szükséges hogy a gazda meg értesse a gazdaszszonyal; valamint hogy a nem elég egy jó rendben lévö városban. hogy jó törvény legyen, hanem még az is szükséges, hogy legyenek ollyanok, kik azt meg tartassák, kik arra vigyázanak, kik meg ditsérjék azokat, kik azt meg tarttyák. és meg büntessék azokat, kik azt által hágják. igy az aszony is, aháznak gondviselésére rendeltetvén, mint egy tiszt viselö személynek a törvényt meg kell tartatni, és meg kell aházat czirkálni. valamint egy Comendánsnak avárat, mint egy királynénak meg kell ditsérni, és jutalmaztatni azokat, kik meg érdemlik, és meg büntetni kik el nem járnak hivatalokban. azt el nem kell felejteni, hogy igen nagy gondgyának kell lenni a beteges tselédre, de arra vigyázon. hogy a gazdaszszonyságot meg ne vesse. és azt magához ne tartsa illetlennek,

A gazdaszszonynak hivatallya, két dologra vigyáz az egyik a rend, második a haszon, az elsöben foglaltatik az ékesség, és a renden valo el helyheztetése mindennek, a mint hogy etünik leg elöször a szem eleiben, ugyan erröl is itélik meg a gazdaszszonyt hogy mit ér. mert a valoságos, hogy a midön a ház tisztátalan. rendeletlen. nem mondhatni azt emberséges ember lako helyének.

Az ékességen értem inkáb a házi eszköznek, vagy öltözetnek, tsinoságát, mint sem drága voltát, avalo hogy akinek elegendö joszága, és tiszttsége vagyon, ahoz illik az ékes házi öltözetek, mivel azáltal az országba. akereskedés inkáb foly, és a sok mester embernek. munkát és kenyeret ád, atsinoságon pedig értem. hogy a mindenben meg tessék, ne tsak aházakban, hanem az egész ház tájékaban. a tisztaság pedig még ennél is inkáb uralkodgyek a háznál, fö képpen akonyhán, az asztalhoz valo fejér ruhában, és mindenben.

Ugyan is mit törödöm én azal, mondá télamon, hogy az ágy tsinoson meg legyen vetve, aház jól meg legyen seperve, hogy ha a konyha eszköz, és az asztalhoz valo ruha oly tisztátalan, hogy tsak reájok sem lehet nézni.

Ugyan ezért is mondám, felelé apáter, hogy a tsinoságnak, mindenüt, és mindenben ki kell tettzeni, nem tsak a palotákba, de még arra is kell vigyázni. hogy magok és a tselédek, tsinosok legyenek, ugy hogy mindenben meg látassék, agazdáknak tsinoságok, arend tartáson pedig ugy tettzik, többet lehet érteni, mint sem atsinoságon.

Gondolom páter uram. mondá télámon hogy a mind egy, mert a tsinoság nem más, hanem rendesen valo el helyheztetése mindennek, példának okáért, jól helyheztetni el egy ágyat, egy asztalt, a székeket, ugy tettzik ezt tsinoságnak mondhatni.

A szora nem kell vigyáznunk felelé apáter, elég a hogy, arend tartáson. értem hogy minden féle dolog a maga szokot helyében legyen aháznál.

Én értem mit akar apáter. mondá erre máriánna, példának okáért azt akarja, hogy nem kell a szénát apintzében tartani, se a bort az istálo felet, hanem ami száraz helyt kiván, azt száraz helyt kell tartani, a mi pedig nyirkas helyt, azt nyirkas helyen. apáter azt igen jól mondgya, mert mennyi nem romlik, nem rothad, penészedik azért meg, hogy erre nem tudnak vigyázni,

Igen jól meg értette az aszony, a mit akartam mondani, mondá apáter, de azt akarnám. még ezen kivül. hogy nem tsak az, a mi atseledhez tartozik, de még más dolgok is a magok szokot helyeken volnának.

Még ezt is értem mit akar kegyelmed mondani. mondá máriánna, azt kivánnya kegyelmed hogy az asztalhoz valo eszköz mind egy helyt tartassék, a kónyhához valo meg külön, és igy, a mi a ház szükségére valo mind külön külön, ugy hogy a mire vagyon leg inkáb szükség, a mindgyárt kéz alat lehessen.

E nintsen külömbe felelé apáter. azt is kivánnám hogy mindenik ezek közül. a maga helyén meg maradna. és soha meg ne változtatnák, ennek két haszna vagyon. az egyik a, hogy mikor valami kivántatik. nem kell sok idöt veszteni a keresésel, mert mindgyárt meg lehet talalni, a mire szükség vagyon, a másika, a, hogy semmi nem tévelyedik ell., se el nem vész, a mely meg történik gyakorta, a mikor minden együvé vagyon hánva, vagy keverve, ugy is hozá szokik ahoz az ember, hogy mihelyt üres helyt lát. mindgyárt kezdi kérdeni azt, a mi azon a helyen szokot állani, másként. minden nagy rendeletlenségbe volna. ugy is volna, mint az ollyan ember, a ki együt vetné el a buzát, a rosot, és az árpát, és azután szemenként kellene ki válogatni, midön buza, vagy ros kenyeret kellene sütetni, nintsen se szeb, se hasznosab avilágon. a rend tartásnál, eszerént is kel tselekedni mind azzal; a mit zár alat kell tartani. viszá tévén mind azt. a mi már nem kivántatik. ugy hogy semmi el ne veszen.

Eddig arend tartásrol szollottunk, szollyunk már most ahaszonrol, a melynek sok ága vagyon, és a mely atöbbi közöt abbol áll, hogy a jövedelemhez tudgyuk magunkot szabni, hogy tudgyuk annak idejében meg venni ami szükséges, helyes ideit keresni annak. a mit el akarunk adni, rendel, igasságal, és kimélve ki osztani, a mi ki osztásra valo, etehát aveleje a gazdaságnak, lehetetlen is, hogy annak minden részeit most meg mutathassam, egy szoval akárt el kel kerülni, és mindent. haszonra forditani.

Felettéb is meg röviditti kegyelmed beszedét páter uram, mondá télámon. de azonba tsak azt veszem észre hogy kegyelmed tsak a nagy uraknak szab rendet. a kiknek sok joszágok vagyon.?

Hát ugyan is felelé apáter. mi szükséges rendet szabni a gazdaságrol az olyanoknak, kik tsak naprol napra élnek, a kiknek nintsen miböl gazdálkodni.

Ugy, mondá angyélika. valamint egy ember felelé amásikának. a ki azt kérdé tölle, hogy hány orakor kellene ebédelni.?

A gazdagnak mikor. tettzik ebédelhet.

A szegény pediglen. tsak amikor lehet.

Szükséges tehát mondá a páter, hogy annak valamely jószága legyen. a kinek rendet szabunk a gazdaságra, mivel agazdaság a szerzésböl, és a költésböl áll, a hol költtséget nem tehetnek. arend nem szükséges, ugyan ez iránt is tészi ezt a hasonlitást egy régi filosofus, mondván. miképpen tanithatna minket flautázni. egy olyan ember. a kinek soha flautája nem volt. vagy a ki soha azt nem tanulta, miképpen tanulhattya meg az ollyan a gazdaságot, a kinek soha joszága nem volt. és akire senki nem bizta jószágát,

Hát páter uram mondá télámon mitsoda rendet szabna kegyelmed az ollyannak. a kinek ezer tallér jövedelme volna,?

Oh’ bizonyára ez már sok, fel kiálta angyélika. vagyone kegyelmednek lelke. hogy anyit faraszttya a pátert, vagyon két orája hogy beszél, ugyan már szánom, azért meg felelek én kegyelmednek. a páter helyet.

Igen kedvesen veszem kegyelmedtöl mondá apáter.

Tsak ebéd utánra kel hagyni, angyélika. mondá diánna, és eregy mond meg, had terittsék meg az asztalt.

Ebédtöl fel kelvén. egy kevés idö mulva, ki ki helyére ülvén. angyélika mondá,

Hogy igéretemnek eleget tegyek, kegyelmetek eleiben adom azt a tiszteletes gazdaszonyt, a kiröl a páter oly okoson szollot nékünk. reménlem hogy igéretemet a menyiben lehet jóll végbe viszem, anyival is inkáb. hogy az anyám mellet egy keveset agazdaszszonyságbol tanultam. és más értelmes emberektöl is ez iránt tudakozodtam. föképpen egy atöbbi közöt hogy jobban meg értethesse velem, eszerént irá le a gazdaszony képét. a gazdaszony mondá, olyan egy háznál, valamint az anya méh egy kosárban, ez el nem szenvedi hogy a több méhek henyéllyenek, hanem ki küldi öket a munkára, a mit azok hoznak, arra gondot visel. mind adig az ideig, a még azt el kell költeni, az az idö el jövén, mindennek igasságal ki oszttya részét, a belsö munkára igen vigyáz, hogy jól, és hamarságal mennyen végben, az apró mehetskéket fel nevelvén, táplállya addig még arra az idöre nem jutnak, hogy dolgozhassanak, akoron, egy fö vezért teszen elejekben. és ki küldi hogy másut telepedgyenek meg, ihon eszerént kell tselekedni agazdaszonynak, aki is olyan aháznál, valamint a páter mondá, mint egy királyné, mint egy biró. vagy valamint a lélek atestben, aki élteti. és mozgattya, annak leg kisebb részét.

De hogy tellyeségel meg felellyek ö kegyelmének, tekintvén télámonra, én ha királyné vagyok is, de gazdaszonya akarok lenni annak a betsületes embernek, a kinek ezer taller jövedelme vagyon. és meg mutatom hogy mitsoda rendel kell annak hasznát venni, leg elöbször is a páter tanátsa szerént, a jövedelemhez akarom magamot szabni, és ugy tselekeszem, mint aszent irás béli ember, a ki egy tornyot akart épitteni. le ülvén meg számlálom a költtséget. ha vagyoné elegendö költtségem, ne hogy minek utánna a fundamentumot meg vetettem volna, el ne vegezhessem, és meg ne tsufollyanakérte,luk.14.28.

Jól meg tekintvén tehát pénzemet, magamot is meg visgálom, és arra reá emlékezem, hogy az illyen dologba, az elmét kétt dolog szokta meg tsalni, a reménség, és a szem. a mely mihent valamit lát, olyat, mindgyárt meg kiványa. mind akettöt el akarom magamtol üzni, és akár mint mosolyogjon reám a szerentse, de reája sem nézek, ne hogy ingo fövényre épittsem a tornyot, és a szememet bé hunyom, hogy valamely szép dolgot ne lássak. vagy valamely Czifra portékát meg ne kivánnyak, mert ezek nagy tsorbát tennének az ezer tallérban,. tudom hogy a páter is helybe hagya, hogy elsöben arrol kel gondolkodni. a mi szükséges, és azután a tzifraságrol. még reá emlékezem arra, a mit egy emberséges embertöl tanultam, hogy az igazán valo kimellés a, ha el tudunk lenni a nélkül a mink nintsen.

Igen okossan beszél angyélika mondá erre apáter.

Meg elégszem hát én azezer taléromal. mondá angyélika, annál többet nem kivánok, ugy tartom. mint ha Isten száz ezeret adot volna. annak is örülök, hogy nem kell sokrol. számot adnom. Tegyük fel hát. hogy aszonya vagyok az ezer tallérnak, a mely esztendöre valo jövedelmem.

Leg elöbször is. az ezer tallérnak tizedikét félre teszem a szegények számára, 9 száz tallérom maradván. abbol ki veszem a tselédimnek. esztendöre valo fizetéseket. hogy had állyon készen, ugy hogy mindgyárt adhassak annak a ki kérni fog, nem akarom azokat követni. kik nem fizetvén tselédgyeknek. adoságot gyüjtenek magokra, és végtire olyan igasságtalanságokat követnek. a melyek boszu állásra indittyák az Istent. vagy is sokat kel nékiek szenvedni, ugy anyira hogy a szolga. ur, és a szolgálo. aszszony lesz a háznál. itt olyan tseledröl szollok, akinek fizetése vagyon. mert az olyanrol a kinek nintsen. másként kel gondolkodnom, alkalmasint által látom hogy mennyit kell költenem ruházattyokra, és még arra is hogy meg ajándékozhassam. ezt is félre teszem, a mi pedig marad mind ezektöl. annak negyed részét félre teszem. hogy holmi adosságomot meg fizethessem havagyon. ha pedig nintsen, arra tartom, hogy ha meg találok betegedni magam vagy tselédem, vagy pedig a gyermekem házaságára tartom. mostan ugy beszéllek, mint egy gyermekes aszony, vagy pediglen. valami szegény atyámfiát, vagy jó akaromat meg segitem. vagy valamely más költtségre tartom. és a három négy részböl, melyet meg tartottam, élek. magamot tselédemet ruházom. és a háznál valo költtségre forditom.

En pediglen laistromot fogok tartani, és fel irom mind azt, a mit kezemhez veszek. mind azt a mit költök. tudom hogy sokan nem gondolnak ezel, de azon kivül, hogy e nélkül nem lehet jó rend tartás, arra hasznos., hogy meg látom némelykor. a laistrombol. ha egy kevesé inkáb nem sieteké mint sem kellene, ha azt látom, hát egy kevesé meg huzom a gyeplöt, és rövidebben fogom.

Ez igen igen rendes osztás, mondá télámon. a tékozlás nem takarékoság, mi a takarékoságrol szollunk, te pedíg leg elöb is 100 tallért adál ki a szegényeknek, tudodé hogy a felebarati szeretetet, magunkon kell kezdeni, nem volnaé elég a szegényeknek adni, a mi az asztaltol marad.

Igen is felelé angyélika, ha tsak az ételböl. állana az életnek szüksége, én leg elsöben akarom ki adni a szegényekét, azért hogy az Isten áldását adgya arra, a mi azoktol marad, mit mondana még kegyelmed, ha arra kénszerittenék kegyelmedet, hogy a jövedelemnek adgya oda felét,

Kitsoda volna olyan együgyü hogy azt tselekenné felelé télámon.

Kitsoda? mondá angyelika. meg kellene kegyelmednek halni szégyeletiben. midön egy publicanus ezt végben viszi, mondván, uram. imé minden joszágomnak felét. a szegényeknekadom. luk.19.8.

Meg láttzik mondá a páter. hogy keresztény lelke vagyon angyélikának. mind azon által avalo, hogy sok féle képpen lehet jól tenni a szegényekel, tsak jol tegyenek vélek, és rollok meg emlékezenek. a szabad, kinek. kinek ollyan formán jol tenni vélek a mint akarja, mert valamint szent bernárd mondgya, a joszágtoknak. ti tsak örizöi vagytok, és a kenyeret melyet el zárjátok. a szegényeké. aköntös melyet a ládában tartotok; a meziteleneké, és a pénz melyet el ástok, a szükségbe lévöké, értvén azt, hogy az illyen takargatás vétkes, én és az angyélika tanátsa szerént. a jövedelmemet a szegényeken kezdeném el osztani, igy, egy szent atya szerént elöre el küldgyük javunkat. abban az országban, a melyben kelletik mennünk, és ótt maradnunk örökké, a hol töb szükségünk vagyon arra mint sem itt. mivel ide soha viszá nem térünk, ha egyszer ótt leszünk, adhatnoké jóbb kézbe javunkat, mint a szegények kezében, mert ugy az Isten kezében adgyuk, a mint maga mondgya, ugyan azt a joszágot is viszük el magunkal, mondgya ez a szent, a mellyet it adunk, az, az, hogy az alamisnálkodásnak gyümöltse fog el kisérni a más világra, Chrysost.hom.11.ad tim. cap 4.

Tehát ugy páter uram. mondá télamon, mind oda kell adni, és semmit sem kell. meg tartani.?

Lehet felelé apáter. holmit meg tartani szükséges végre, valamint azt jól rendelé angyélika.

Mert páter uram, akegyelmed tanitását követem, mivel ha az idöhez kell szabni magunkat, mit tudok én abban hogy mi történhetik. mitöl vagyon a, hogy azok akik tengere mennek, hat holnapi élést visznek magokal: ha szinte három holnapig tartana is tsak uttyok, és ha lehetne, aföldet is el vinnék magokal. hát ezt rosznak tarttyaé kegyelmed. én nem gondolom, mivel az ö tselekedetek ártatlan. és azt tsak az idönek bizonytalanságáért tselekeszik; a melyet meg akarják elözni.

De miért anyit költeni mondá telámon. hogy ha oly igen el kell avilágtol távozni, a mint apáter mondgya, vagy miért hagyni holnaprá, hogy ha, a világi jót szereti. kintset gyüjt, és ha, az Isten rendelését meg bánttya, a ki ezt tselekeszi, látod tehát angyélika. hogy ate okoskodásod sántit, és hogy ate gazdaszonyságod tékozlásbol, és fösvénységböl áll.

Látom felelé angyélika; hogy nem vette kegyelmed jól az elméjére. az én osztásomot, emlékezék kegyelmed arra hogy menyi maradot vala meg nékem, annak negyed részét a mint mondám tegye félre kegyelmed jövendöre, meg három rész marad. annak vegye el kegyelmed a harmadik részét. vagy még egy kevésel többet. az öltözetre, és más egyéb házi szükségre. a más két rész az ételre el kéll, és ha azt meg gondollya kegyelmed hogy énnékem abbol. mind táplálnom. mind ruháznom kell, példának okáért, egy férfiat, egy aszonyt, két kis gyermeket, egy szolgát, és egy szolgálot, és igy nem igen lehet miböl tékozolni.

A mi pedig a fösvénységet illeti, nem érdemlem hogy annak tarttson kegyelmed, mivel azt meg mutatom kegyelmednek. hogy meg nem bánttyuk az Istent, ha azal a joszágal élünk. a melyet küld nekünk. tekénttse meg kegyelmed azokot. kik a joszágokot el hagyák. ök azt különösön hagyák el, azaz, meg válnak. a joszágokhoz valo szeretettöl. vagy is annak birtokátol. mert a minémü életet akarnak élni, meg nem egyezik avilági gazdaságal, de más formában kezdik azt birni, és szükségekre forditani, nem is birják ök azt önnön magok, hanem a közönséges társaságal birják, és azt tarttyák, hogy azt illyen képpen birni, és szükségekre forditani, az Isten rendelését, és gond viselését meg nem sértik, mivel ugyan az ö gondviselése küldötte azt nékik., aki is azt akarja, hogy abbol éllyenek, másként, fösvénység volna abbol nem élni.

De tudgyaé kegyelmed azt, hogy az illyen személyek noha a joszágtol meg váltanak is. mind azon által, egy szers mind el nem költik a mijek vagyon, söt még. mint hogy jó gazdák, holmit félre tésznek. tehettségek szerént jövendöre.

példának okáért eszerént tselekeszem hát én a gyermekimmel, a kiknek holmit meg tartok szükségekre, a mennyiben lehet töllem, ö magok semmit nem birnak, de én általam mindent birnak, ugyan erre valo nézve teszem tehát félre egy negyed részit jövedelmemnek, nem fösvénységböl, hanem azért, hogy még szükségek lehet arra.

Meg is azt kérdem kegyelmedtöl, mit tudok én abban. mi történhetik, az én tseledimmel, jóbnak itélié kegyelmed azt, hogy semmit nem tévén félre, akor adosságban verjem magamot. ha valamely szükséges állapotba esnének, azt tilttya nekem a jó gazdaszszonyságnak rendi, azt gyakran halottam egy okos, és értelmes embertöl, hogy az adosság ugy mégyen a házhoz, valamint a farkas a júh akolban. vagy hogy világosabban szollyak, a legg bizonyosab jele, hogy az a ház el fog pusztulni, ha hirtelenségel meg nem orvosollyák, nem is lehet más képpen, mivel ollyankor a kölcsön adó semmire nem vigyáz, és ha meg nem vehettyük is másokon adoságunkot. de az akinek adosok vagyunk. arra semmit nem hajt, hanem tsak meg kéri az adosságot, akor pedig siettségel kel mindent el adni, vesztegetésel. és magunkat meg kel rontani hogy az adoságot meg fizethessük, azért az okoság azt hoza magával. hogy ugy kel az adosságot kerülni. valamint a veszedelmet, és azon kel igyekezni hogy attol meg menekedhessünk, jóbb az Isten keze közöt lenni, mint sem az emberek keze közöt.

E tehát agazdaságnak. aleg föveb tudomannya, a melyet minden jo majorkodtato gazdának meg kel tudni. hogy adoságot ne tsinalyon. vagy is azt meg elöze, ezt akartam magam is követni. félre tévén bizonyos számu pénzt. mivel tartozom mindenkor agyermekim jovát, és elömenetelit tekéntenem, itéllye meg már a páter hogy ha e fösvénységé,?

Én felele a páter, angyélikával egy értelemben vagyok, mivel az adosságot el kerülni, az eszesség. elöre gondot viselni agyermekekre, az igasság, ezt már meg mutattuk., és a termeszet köteledzi erre a szüléket. nagy hasznokra is válik ez a gyermekeknek, mivel az olyan a ki valamely joszágot talál születésekor. már az elö menetelre valo utnak felét el érte, és szolgalhat fejdelmének, és hazájának. az ollyan pediglen. aki ettöl meg fosztatot, a szerentsének valamely tsuda tétele nélkül. kételen lészen egy részit nem tölteni, hogy ugy mondgyam. hanem az életet keresni.

Tsak arra kell vigyázni. a mint már meg mondottam, hogy a fösvénység meg ne lopjon. azon szin alat. hogy a gyermekinket szerettyük, elömenetelekre vigyázunk, és szükségeket tekénttyük, emind igasságos dolog volna, tsak magát a joszágot ne szeresük, és azt ne kivánnyuk gyüjteni valamely rut sobrák és fösvény hajlandoságal, a mely igasságtalan volna, ebböl akövetkezik. hanem mondanám is, hogy aki illyen fösvénységel holmit félre tészen, a vétkezik.

Hogy ezt jobban meg értethessem, elö hozhatnám az Ó törvényt, melyet Isten ada népének. a mely azt parantsolá, ha reá emlékezem., hat esztendö forgása alat ati földeteket mivellyétek, és azoknak gyömöltseit bé takarittsátok, de a hetedik esztendöben. azokat miveletlen hagyátok, és nyugodalomban.. hogy hadd élhessenek a szegények, és a mezei vadak,, azoknak termésekböl. hasonlo képen tselekesztek a szölöitekel, és az olaj fáitokal, exod.23.10.lev.25.3.4. és mint hogy lehete a népnek kérdeni az Istentöl. uram miböl élünk, a hetedik esztendöben. az Isten maga magának tészi ezt a kérdést. és igy felel reá. ha töllem azt kérditek hogy mit eszünk a hetedik esztendöben hogy ha se nem vetünk, se nem takarittunk.? ahatodik esztendöben áldásomot adom földetekre., és harom esztendöre valo gyümöltsöt fog hozni, a nyolczadik esztendöben. abbol vetni fogtok, és abbol a gyümölcsböl éltek a kilentzedik esztendeig. a melyet meg tartottatok volt., mind addig az ó gyümölcsel éltek, valamég az uj el nem érkezik. lev.20.21.

Láttya hát kegyelmetek. hogy szükséges vala holmit el tenni, el is mondhatni erre, hogy jövendöre lehet holmit felre tenni, valamely jó végre, és valamely olyas szükségre a melyre kénszerit a felebaráti szeretet. hogy vigyázunk, más dolog volna, hogy ha a mint sok fösvény tselekeszik, esztendökröl. esztendökre. gyüjtenök abuzát a gabonás házban. harom vagy négy esztendeig hagynok asztagba a buzát, akigyoknak, nem azért hogy még valamely nagy téltöl vagy jég esötöl félnénk. hogy akor. az éhségtöl meg menthetnök magunkot. de sött még ha nyughatatlanságal várnok hogy el jöjjön az a jég esö. hogy akor. drágábban adnok el. a szegényeknek, a gabonás házba. meg penészesedet buzánkot.

Ugy tettzik, mondá angyélika télamonnak, hogy szeretné kegyelmed az illyen gazdaságot. nem ugy vagyoné.?

Miért nem, felelé télámon, a mely embernek. minden jövedelme a joszágábol vagyon. roszul tseleksziké. ha a buzáját meg tarttya, hogy azt jó árron adhassa el, ezt az egyhaziak is követik,

Oh! mint szánom én kegyelmedet mondá angyélika.

követem kegyelmedet mondá apáter, a félre valo tevés akár buzábol,. akár másbol allyon, de ha a fösvénységtöl vagyon; az igasságtalanság, ha az Isten azt parantsolá. hogy egy esztendö alat a földnek minden gyümölcsét el hagynák a szegényeknek, és a mezei állatoknak, tehát azt hogy ne tiltaná, hogy a szegényekel illyen kegyetlenségel ne bányanak, és ne várják az utolso szükségekbe valo léteket, hogy akoron. nékiek avérek árrán adgyák el buzájokot.

Hát honnét vagyon a, fel kiáltá télámon örömmel. hogy josef esze gyüjtötte valamenyi buza volt egyiptumba, a király számára, amint ezt másoktol halottam, és hogy abuzán. kinek kinek meg vette joszágát, ugy anyira hogy az egész országot meg vette, a király számára, nem tudom hogy gázol ki kegyelmed ebböl?

Igen könyen felelé apáter. mert josef azt, annak parantsolattyábol tselekedte, a ki atörvénybe meg parantsolta a sidoknak., hogy a hatodik esztendöben. a hetedik esztendöre félre tegyenek a gabonájokbol, hogy a gabonát ö el adta, a nem Vétek, atudni valo dolog hogy mindennek adot belölle, azt is el hihetni hogy közönséges arron adta, a melybe, nem hogy igasságtalanságot., de sött még. felebarati szeretetet tselekedet. ha a nép ki fogyván pénzéböl, ketelenitetett, hogy éhel meg ne halyon, ki ki joszágát el adni buzáért, annak nem josef vala az oka, hanem a szükségnek, sokáig valo tartása, mondgyuk tehat azt egyszer. mindenkorá. hogy valamit a felebaráti szeretetnek rendin kivül tselekeszünk, a vétek. mert akristus rendelte. a felebaráti szeretetnek meg változhatatlan törvényét.

Láttya hát kegyelmed mondá angyélika télamonnak, hogy az gazdaszonyságom. egyenlö képen távul vagyon, mind a tékozlástol. mind a fösvénységtöl. és hogy azon. a közép uton fóly, a melyen kell lenni.

Valamit reá hagyok benne felelé télámon.

Ismét elö kezdem. mondá angyélika, az én gazdaszonyi számvetésemet. a jövedelemböl. tsak három negyed rész maradván, abbol egy harmad részt ki veszek, vagy még valamivel többet, a házi eszközre, és a tselédem ruházattyára, ruházván mind öket, mind magamot a magam rendi szerént, emeg lévén. a más két harmad részt. az eledelre tartom, az az, a mit aházi szükségre kel vennem, elöre, és a konyhára valo. minden napi költtségre,

Meg veszem elöre, a mi szükséges, ismét el osztom az ételre valo költtséget. és meg látom hogy menyire megyen egy holnaprá. azután ujontában el osztom; és meg látom menyire mehet költtségem napjában., és itt meg állapodom, mivel illyen formán meg tudom magamban. minden nyughatatlanság, és sopánkodás nélkül, hogy ha a költésbe. nem hajtamé által atzélt, azután egy laistromba irom mind azt. a mit kell vennem. vagy a mi nékem valo, a fundusomhoz képest, de mind hogy ezek közül némelly drágább, némely otsub, azon igyekezem, hogy a mit drágábban kel vennem, meg toldgyam abbol, a mit otsun meg vehetek. ugy hogy továb ne menyek. mint sem kivántatik.

De szükséges egy gazdaszonynak, hogy tudgya mindennek az árrát, más képpen, nagy vakságba vezeti aház gondgyát. ugy tettzik hogy erröl a páter kétt letzkét adot, az elsö a, hogy tudgyon vásárolni, a másika, hogy annak idejében vásárollyon. a mire szüksége vagyon., mivel abizonyos. hogy nem tud vásárolni, ha az árrát nem tudgya, annak a mit veszen.

Ugy tettzik mondá télámon. hogy ehez egyéb nem kel, hanem hogy tudgyon alkuni, mivel az árus akarattyán áll, ugy adni a mint néki tettzik.

Lehet mind azon által felelé apáter. ezt az akaratot valamely rendhez szabni. ugy tettzik, hogy vagyon mindennek oly belsö, és külsö oka, mely annak az árát meg köti, a belsö ók, az idöt, és a dolognak mi voltát tekinti. példának okáért, az étel némü dolog drága, hogy ha az esztendö vagy az idö rosz. vagy ha az a dolog drága, és magában igen jó, ellenben, ha az esztendö jó, és termékeny, akor minden ótsubb, eszerént kell gondolkodni akézi munkárol, mivel adrága esztendöben. a mester ember is kételen drágábbért dolgozni.

Azután arra kel vigyázni, ha kereskedés jol folyé, ha a pénz böé, vagy ritka, ha a kereskedök bövön szoktaké hozni ollyan portékát a melyre szükségünk vagyon. mind ezek külsö okok. nem is lehet annak jol vásárolni. aki ezeket nem tudgya.

A második része avásárlásnak. mondá angyélika. a, hogy az idöre kel vigyázni, ezt is mondom én minden nap az aszonynak, tekintvén diánnára, itélö biro lévén, most mindent el mondhatok. sok olyan nehezen teszi az erszényben a kezét, hogy az idött, és az alkalmatoságot a sok halogatásal el veszti, és kétt áron. veszi meg azután, a mit akar venni, ha pedig annak idejében vette volna, még nyert volna rajta.

Hasonlo képen. ha a majorságbol el akarnak valamit adni, el nem kell veszteni az idöt és az alkalmatosságot.

Ezt igazán mondgya angyélika. mondá a páter, de ugy tettzik, ezt is hozá adhatni, hogy el kell kerülni némelly illetlenséget. a melyet követnek, és a melyet ha a törvény el szenvedi is, de a lelki üsméret tilttya, mint hogy a vevés, és az eladás, olyan mint egy kötés, a vévö, és az eladó közöt. ez a kötés pedig meg nem maradhat. hogy ha egy másal. egyenlö igasságal nem bánnak. hogy követné pedig az olyan árus ezt az egyenlö igasságot, aki, kinem nyilatkoztattya elöbször, az arujában lévö valamely fogyatkozást, vagy is ha avévö tudtára nem adgya. az árusnak, ha valamiben meg tsalná magát, vagy ha az árus el adván példának okáért egy házát, tudtára nem adgya avevönek. hogy pestises a ház, és tsak a nyereséget tekénti, az olyan nem jó. hanem tsalárd ember, lactencius. libr 5.

Az igasság azt is kivánnya, hogy nem kell eröltetni. avevöt a vevésre, helyes és igasságos árrát kel kérni az eladó marhának, erre valo nézve mondgya szent Chrysostomus. valamikor valamit akarunk venni, vagy fizetni, mindenkor versenkedünk., és azon vagyunk, hogy az illendö árrát aláb verjük, abban nem tselekszünké lopást,? azt is olvassuk az szent Isidorus életében, hogy akarván valamit vásárolni, oltsubban adák néki mint sem kelleték, de ö rend szerént valo árrát fizeté meg.

Ez az árunak, és a vételnek rendi, de mit mondhatni az ollyanokrol, akik nem tsak alkusznak, de száz féle képpen kénszerittik az árust, az el adásra, vagy akik a fizetést annyira halogattyák, hogy végtére aszegény árus, kételenittetik joszágát, tsak nem ajándékon oda engedni.

Tegyük ezekhez azokat, kik nem fizetnek se a mészárosnak, se a sütönek, se a mester embereknek, és akik vagy resttségböl, vagy fösvénységböl szaszor is magokhoz jártattyák. ezeket a fizetés után, tudgyaé kegyelmetek mivel tartoznak az illyenek, azal hogy meg fizesék akárt, melyet ezek a szegény emberek szenvednek, az igazság azt tartya, hogy a ki késöbre fizet, kevesebbet ád, hát még mitsoda kárban nem eshetnek az ö maradéki, az illyen kegyetlen halogatásért.?

De igen követem kegyelmedet mondá apáter, angyélikának, hogy félben hagyattam kegyelmedel beszédét. már most ha tettzik, örömest halgattyuk kegyelmedet.

Kedvesen halgattam volna továbbis kegyelmedet felelé angyélika, de mint hogy parantsollya kegyelmed, ismét el kezdem. gazdaszonyságomot.

Azt mondom tehát, hogy ajó gazdaságnak rendi azt tarttya, hogy a mi a házhoz szükséges. azt egyszersmind kell meg venni, és nem darabonként, nem szollok az ollyan dologrol a mi el nem álhat, az után fel vetem. hogy menyi kenyér. bór. hus, fa, gyerttya, és más egyéb efféle. kél el aháznál. mivel többet nem akarok venni, tsak éppen a menyi kivántatik, azt is akarom. hogy egy gazdaszony meg ne hagya magát tsalni, azért tarttson a háznál. mindenkor mértéket, méröt, fontot, singet, arra is vigyázon, hogy mindenik holnapnak a kezdetén. azt félre tegye, a mi már arra a holnapra. valo költtség lesz a háznál.

De mint hogy, mind ez, igen nagy gondoságot kiván. és ugy történhetik, hogy a gazdaszony nem vigyáz. maga mindenre; meg betegedhetik, vagy valamely más dolog meg gátolhattya, azért igen szükséges hogy valamely jó gondos aszonyt vegyen maga mellé. a kire bizhassa a gond viselést, kezében adván annak mindeneket számban, meg is mutassa néki hogy mindeneket szép rendel a maga helyén tarttson, hogy holmit kinek kell ki adni, és szamot tarttson arra, a mit ki ád. a mit pedig bé veszen, a maga helyére tegye.

Nézük meg már mitsodásnak kell lenni annak a gondviselö aszonynak, leg elöbször, az italt ne szeresse, álmos. és rest ne légyen. a férfiakal valo trétsélést ne kedvellye, mindenre jól számot tarttson. az urát, és aszonyát szeresse, és mindenekben hasznokot keresse.

De viszá térek ismét avásárlasra, meg veszem tehát azt a mi a házhoz szükséges, átallyában, de többet nem, tsak amenyi szükséges, erre kell vigyázni, mert ha sokat adnak a tselednek, annyi mint ha el veszet volna, még annál inkáb zörgölödik.

Ezt jol mondgya angyélika, mondá télámon, mert a mely lonak sok abrakot adnak, az el kapja az urát.

Nem is felejtettem még el, mondá angyélica. egy spanyol példa beszédet, a mely azt mondgya, no hartes tus criados. de pan yno. tepedirá queso. ne adgy elegendö kenyeret tselédidnek, és nem fognak tölled kérni sajtot, nem kell ezen érteni, hogy ne kellesék szükségre valo kenyeret nékik adni, anyit, a menyi kivántatik, hanem hogy nem kell azt tékozlásal adni, mert azt meg unván, mast is fognak kérni, azért amit adnak nékiek, elegendöt kell adni, denem. kell meg terhelni, nem is kell. nékiek egy félét adni.

E valo angyélika. mondá apáter, ebböl ki is láttzik az emberi nyomoruság, mi nem tsak kételenek vagyunk enni, de még meg is unnyuk az ételt, ha mindenkor egy féle, valo hogy nem mindenikét, példanak okáért, soha meg nem unnyuk, a kenyeret, és avizet. ebböl ki is tettzik, hogy ez a kettö, természet szerént valo eledele az embernek, de a gyengeség meg birván atermészetet, ahoz hust is kell tenni, és külömb féle képpen készitteni.

De én ugy értem mondá angyélika, hogy ez a változtatás, ugy legyen. a mint töllem ki telhetik. mert a nem lehet. hogy ma tehén hust, holnap császár madarát, hanem ha ma káposztát föznek. holnap borsót, ha sült vagyon. holnap kaszás lév legyen, tsak nevessen kegyelmed tekéntvén télámonra, a ki igen neveté ezeket, ha a gazdaszonyságrol kell szollanom. az illyeneket el nem halgathatom, tudom nem udvariság, de mit tehetek rolla. az ezer talléral., esztendeig kell bé érnem.

Angyélika. mondá télámon. te jól beszélsz, de nézük még továbrais,

Az után arra vigyázok. mondá angyélika, hogy a mit veszek. mindenkor a leg jobbikát vehessem, példának okáért, ha piatzos kenyeret kell vennem. azt veszem a mellyik jóbban meg sült, fejéreb. és jobban meg költ, nem tsak azért hogy a rosz árú mindenkor drága. hanem hogy a rosz eledel. betegségeket ne okozon, és az ólttsu husnak híg aleve. a mi pediglen jó, a továb tart. mind hasznosab.

Ahon, reá találtam mondá télámon, a mit régen kerestem, mindenkor azt igyekeztem ki tanulni. hogy mitsoda modon. lehetne. kevés költtségel. mindenkor jó asztalt tartani. kevés pénzel jól ruházni magamot. látom hogy már angyélika fel találta a filosophusok kövét.

Én is látom, felelé angyélika, hogy kegyelmed azt szeretné. ha semmiböl valamit lehetne tsinálni, a mely gazdaszonyságot prédikálok kegyelmednek. ahoz nem kell szem fény vestés, látom hogy nem érti kegyelmed mit akarok mondani. majd meg magyarázom, nem ugy vagyoné, hogy kegyelmed ezer tallér jövedelmet adot nékem.?

Ugyan drága leány ez az angyelika mondá máriána.

Nohát mit hosz ki abbol angyélika mondá télámon.

Mit hozok ki abbol kérdé angyélika,? azt, hogy, ha azt várja kegyelmed hogy én hintot tarttsak. hogy én kegyelmedet Czifrán ruházam, az ezer tallérból, igen meg tsallya kegyelmed magát, és köszönöm igen szépen az ezertallért, de viszá adom, mert se én. se más, azt a költtséget végben nem vihetné ollyan kevés költtségel. ha tsak ajános pap országában nem megyünk, azt mondom tehát, hogy tehetek kevesebb költtséget. egyenlö végre, de nem egyenlö dologra.

Én értem mondá máriánna, hogy mit akar mondani angyélika. azt akarja mondani, hogy ha kegyelmed mindenkor Czifra köntöst kivánna tölle, az ezer tallerbol kinem telhetnék. a mint is lehetetlen volna. de ha azt kivánnya kegyelmed hogy köntöst tsináltasson kegyelmednek. nem mas végre hanem hogy ruháson legyen kegyelmed a hideg ellen, azt meg tselekedheti.

Éppen ezt akarám mondani, felelé angyélika. mert ha tsak köntös kell, tsináltathatok ö kegyelmének az ezer tallerból. mind téli, mind nyári köntöst tisztességest. noha egyszers mind el költhetné az ezer tallért egy köntösre, erröl avegröl vagyon tehát itt akérdés. és nem a dologrol.

példának okáért nékem három személyt kel tartanom, ihon ez az én Czélom, már én akár mit adgyak nekiek, tsak tisztességesen táplállyam. öket, mondám tisztességesen., mert a sóbrakságot nem tartom jó gazdaságnak, nem ugy vagyoné hogy ha én annak a háromnak. napjában. egy Császár madarat adnék. igen osztövéren laknának, és a pénzemet is hejában költhetném. hogy ha pedig a mészár székböl hust veszek nékiek, azon az aron a mellyen egy Császár madarát vennék, ugy jól tartom öket. illyen formában. tehát. a mely pénz meg szukitene. ha Császár madarat vennék rajta, ugyan azon hasznot hajt. ha tehén, vagy júh hust veszek rajta, de szükséges hogy a hus jó legyen. mert hanem jó. nem hogy hasznot hajtana, demég mind tékozlásban, mind haszontalan költtségbe vetne, ennek oka e, hogy a midön a tseléd egy képpen nem talállya eledelét, másképen keresi, a szükségnek nintsen törvénnye, és illyen formán. ollyan tékozlást tehetne. a mely többe telnék. a jó hus vételnél.

Itt nem tsak az étel némüröl szollok, hanem másról is, hogy a mit vesznek. mindenkor jól kel venni. másként atékozlásnak. ajtot nyittanak.

Rendes példa történt itt a háznál. nem régen angyélika itt diánnára tekinte. ollyan gondolatban valának. hogy a konyhán száraz fát égetvén, a sokra menne, ha nem nyers fát kell ótt égetetni, a szolgálo a ki fözöt azt nem szerette, és meg jelentette, hogy ha száraz fát nem adnak a nyers mellé. inkáb el hagya a fözést. látván hogy nem hajtanak kérésére, el hagyá a szolgálatot, azon igen örülének, hogy meg menekedhettenek. ollyan tékozlotol. az el menvén más álla helyében, és ez az uj, száraz fát nem kére, hanem a nyers fánál fözöt, sött még böjti napokon is. mivel akor szükségeseb a jó szén. vagy a láng, mert ollyankor rántnak leg többet, elég a hogy, minden tsudálá. hogy mely takarékos volna a fözö aszony. én abban kezdék kételkedni, el menék a konyhára hogy meg lássam magam, hát el hülék belé. hogy a száraz fa helyet egy nagy darab vajal gyujtá meg tüzet, hát a nem jó kiméllésé.?

Ollyan jó gazdaszonyok vannak. akik jobban szeretik hogy a tselédek, az idöt el veszessék, vagy atüz mellet alugyanak vatsora után. hogy sem egy darab gyerttyát adni nékiek. a mivel dolgokhoz láthatnának.

A mi szomszéd aszonyunk, meg fizeté a fösvénységet mert valamiért egy házba küldé szolgáloját. gyertya nélkül. és a setétben. le veré. és el töré száz forint érö fincsáit, és kristály edényit.

De e még tsak semmi, az illyen kiméllésért, még. nagyob rendeletlenségek is történnek. mivel az ollyan ZSobrák háznál, a tseléd tsak nem mind alatomba lópó. az ajtokot meg tudgyák jól nyittani, mindent el venni. és el pazérolni.

Ezt jol mondgya angyélika. mondá mariánna. tudnek erröl elegendö példát mondani.

Szollyunk. már arrol mondá angyélika. hogy miképpen kell. meg elözni atékozlást. és a haszontalan valo költtséget. ebben kell mindenek felet egy gazdaszonynak, vigyázonak lenni, arra figyelmezvén, hogy semmi el ne veszen, el ne romollyék, el ne törjék, mindent jó helyre kel tétetni. még a minek hasznát nem veszik is.

Hasonlo képpen kel bánni az ételel is, igasságosnak kell lenni, és jó szivünek, meg adván kinek kinek a szükségest. de takarékosnak is kell lenni, el tétetvén mászora a mi meg marad, és abbol a szegenyeknek is kell adatni,

Azt el ne felejttsük, hogy ajó gazdaszonynak. tudni kell; hogy mi áll el, és mi nem, mi formában kell tartani a mi ell áll, hogy meg ne romollyék, erre valo nézve tudni kell néki a liktárium tsinalást, melyiket kel higan, mellyiket kell szárazon tsinálni. tudni kell bé sozatni, és meg füstöltetni ahust, hogy semmi el ne veszen.

Ezt is hozá teszem. hogy szükséges magának meg visgálni. vagy meg visgáltatni gyakran. nem tsak az ételnémüt, hanem még más félét is, ha valami nem romlotté meg, ha az egerek azokban kárt nem tetteké, meg azokat tisztittatni, ki teritetni, a házi öltözetben ha valami meg szakad, vagy el törik, meg kell tsináltatni, mentöl hamaréb, mert idövel még jobban oda lesz, gondviselés nélkül.

Itt szolhatnék az épületröl. noha ahoz keveset tudok, mind azon által olyan formán kell aházakot rendelni, hogy telbe melegek, és nyárban hivesek legyenek, az ablakokat delre kell hadni, hogy télben. a ház világos lehesen, és nyarban árnyékos, hogy a férfiak háza., ellegyen rekesztve, az aszonyokétol. a kapu ugy legyen, hogy lehessen látni aki bé jő. vagy ki menyen., azt is akarom, hogy a belsö épület olyan formán legyen. hogy a gazda mindent meg láthasson. mert ez igen hasznos.

De mi haszna. hogy én ezt mondom. mivel olyan aszszonyok vannak, a kik nagy kissebségnek tarttyák. a kónyhára el menni, vagy a pintzében, igen féltik meg sirozni szoknyájokot, és meg szennyezni a pompás fö aszonyi titulust, én pediglen mint fö itélö biro, tudtokra adom. hogy ki rekesztem az ollyanokat. atisztességes. jó erkölcsü gazdaszonyok közül, ha el nem hagyák, az illyen finnyásságot.

Én azt tartom. hogy az igen rendeletlen a háznál. a midön a konyhát leg meszeb teszik a gazdák házátol. a nagy tékozlást okoz, erre azt mondhatná. valaki, hogy a konyhán sok zörgés vagyon, és a sir szag is alkalmatlan, honnét vagyon mind e, attol. hogy mesze léven. a tseléd. nem fél attol hogy meg halyák, vagy meg láttyák, bizvást zörögnek, mindennel kéméletlen bánnak, és tisztátalanul, hogy ha pedig közelebb volna, és gyakrabban meg visgálnák, a tseléd zörgést nem tenne, mindent tisztán tartana, és takarékosabban bánnék mindenel.

De nékem ugy tettzik. angyélika, mondá télámon. hogy itt egy kis külömböztetést kellene tenned, mivel egy nagy urhoz. nem illik hogy az Istállo. és a kónyha. közel. légyen aházhoz.

Erre is reá allok. felelé angyélika, mert annak a nagy urnak. vagyon olyan a ki el menyen a hová maga nem mehet., de ha maga is el menne. azal nem volna aláb valo nagy ur, mivel nem a hely tészi ötet fö emberré. és az illyenel is meg mutatná hogy ur aháznál, mikor a férfiakrol szollok, az aszonyokot is oda értem.

Ollyan gazdaszonyok vannak. akik soha meg nem tsináltattyák. ha valami el romlik, vagy meg törik, ollyan aszonyt üsmérek, a ki sajnál pénzt adni egy zár tsináltatásáért, az után akutyák. husz forint érö kárt is tettek a kamarájában.

De meg ellenben olyanok. vannak. akik sok költtséget tesznek. gondolván hasznot tenni, mint az olyan aki, egy szép mentét tsináltatot magának tsak azért, hogy tizén négy, vagy tizen ött viseltes gombjainak hasznát vehesse, atehat a házi tudomány, hogy ótt kell leg inkáb vigyázni ahol több költtség vagyon, nem kell szánni egy kis költtséget, mert azal nagyobat kiméllünk meg, se nagy költtséget nem kell tenni, azért. hogy a kissebet el kerülhessük.

Igen közelgetek. agazdaszonyságomnak vége felé, mind azon által, még is egy vagyon hátra. a hogy, az egyelöségre igen kel vigyázni, nem kell egy felöl tékozlonak lenni, és más felöl fösvénynek, se ugy nem kell tselekenni, mint azon kártyás aszony. a ki száz forintot el vesztvén a kártyán., nagyon kezdé szidni a szolgáloit, azért hogy két gyertyát égettek ahazban. vannak még olyanok, akik a Czifraságra sokat költenek de a konyhájok igen sovány, azt mondhatnák erre, hogy meg kel azt egy felöl kimélni, a mit más felöl el költenek.

A valo hogy a jó némely állapotokban; de itt láttya kegyelmetek. hogy rendeletlenség volna. szükséges tehát. hogy a költtség egyaránsu legyen. mind magára, tselédire, házára, takarekoságal, és illendö képen.

Ihon ez a gazdaszonyságnak. törvénye, ugy tettzik hogy ez elég, egy ollyan személytöl, a ki még azt maga nem probálta.

Nagyon meg érdemli kegyelmed hogy azt meg probállya, mondá mariánna, angyelikának. mert jól tudgya kegyelmed annak minden részit, szerencses leszen az az örökös ur, a ki kegyelmedet. királynéjává tészi örökségének.

Oh! nem kell még ötet ditsérni. mondá télamon. még egyik részit el hagyta.

Ugy tettzik felelé angyélika. hogy semmit el nem hagytam.

Azt el felejtetted mondá télámon, hogy mitsoda. rendet. kell. tartani aháznál.

Oh kérem kegyelmedet mondá apáter. ne éllyünk viszá az angyélika jó akarattyával. erröl maszor is szolhatunk. de mit gondol kegyelmed, illiké a fö aszonyokhoz adolog?

Nékem ugy tettzik, felelé télámon,. hogy nem igen nagy ékesség, egy fö aszszony kezében a gusaly.

Mind azon által. felelé a páter, azt látá kegyelmed hogy a tellyeségel illik egy betsületes aszonyhoz. én azt tartom. hogy semmi ugy ditseretire nem fordul. akár mely fö aszonynak, mint a kézi munka, mivel azt minden ember láttya, hogy nem szükségböl dolgozik, azért, minden ember azt fogja mondani. hogy jó erkölcsböl, és jó természetböl tselekeszi.

Nem ditséretes dologé. az Isten. és az emberek elöt. a midön a fö aszonyok, a mint láttyuk. mind régi, mind a mostani idökben, el akarván üzni a henyélést, a véteknek anyát, jó példát adnak adologra, magok végben viszik, vagy segéttik végben vinni az olyan dolgot; a melyet, kételenek volnának pénzen meg venni, és illyen formán meg kiméllik a költtséget, vagy is azt a pénzt, a melyet azért a munkáért kelletet volna adni, és a melyet magok vitték végbe, a szegényeknek adgyák, mivel agazdagnak. a szükségen felyül valoja, a szegényeké, mind a természetnek, mind az Isten törvénye szerént.

Régen halottam már beszélleni monda télamon, a penelopé vásznárol. de azt tartom hogy a tsak mese,

Immár vagy mese, vagy nem, felelé apáter, elég ahogy, az a régi auctor homérus, elönkbe adgya. hogy mitsoda szokás volt az ö idejében, mert ha szinte sok fabulát elegyit is verseibe, mind azon által nem szötetné penelopét. egy királynak feleségét. ha abban az idöben a leg fövebb renden lévö aszszonyok is kézi munkát nem szoktak volna mivelni.

Lássuk meg másut, hogy mi formában beszélteti ez a poéta hectort, a bizonyos hogy mostanában meg nevetnék az ollyan fejdelmet. aki ugy vigasztalná a feleségét. ha azon siránkoznék, hogy atáborba megyen. mondván, ne törodgyél én rajtam. meny viszá a házhoz, legyen gondod a munkára, tsak a gusalyrol gondolkogyál, dolgaztassad szolgáloidat. és hagyad a hadakozást az emberekre. hom. illiad és a midön a hector halálának hirét meg vivék, a poéta azt mondgya, hogy a felesége. oly igen meg ütközék a hiren., hogy szövén, a vetöllöt ki ejté akezéböl. ezt mostanában tsufos dolognak tartanák, mind azon által, akoron anem volt. és abban az idöben, egy kiraly fiához, hozzá illet. igy beszélni feleségének.

Hagyuk el a mesét. és mennyünk a historiára, tudom nem kételkedik kegyelmed abban., hogy az augustus felesége fö aszony nem lett volna. mivel az ura Császár lévén. tsak nem az egész világnak ura volt. még is mitsoda formában tesznek ditséretet felölle. és a Császár felöl, hogy a mikor tölle meg lehetet. más féle köntöst nem viselt, hanem a melyet a felesége, huga, leánya, és attyafiai tsináltanak nékie, just.lib.mon.etexemp.pol.libr. 11. C 15.

Illyen aszonyok kellenének énnekem. mondá angyélika, mondgya tsak valaki a miéinknek. hogy tött vegyenek kezekben, azt felelnek reá. hogy ök nem varro aszszonyok, ha kell egy tsudálatos aszonyt üsmerni. én üsmerek egyet, ennek a bizonyos. hogy vagyon harmad fél annyi esztendö a hátán mint nekem. vesse fel kegyelmetek. mert többet nem merek mondani, még is mind szépnek, mind frisnek tarttya magát, és a bizonyos hogy fö renden lévö aszony. egéssége jó vagyon. és olly tellyes fris ábrázattya, hogy ugyan lehet irigyleni. de nem eröl vagyon itt akérdés, hanem arol. hogy e soha sem jádzik, soha nem dolgozik. soha sem olvas., talállya ki kegyelmetek az okát, azert hogy pápa szemet kellene fel tenni. és azt tarttya, hogy egy fö aszonynak. nem illik azt fel tenni.

Angyélika mondá télámon. az ate fö aszonyod nem tudgya. hogy spanyol országban még a nagy betsület. és tsak a nagy uraknak. és aszonyoknak. szabad pápa szemet fel tenni mikor másoknál vannak. vagy az uttzán mennek,

Ezek, mondá apáter, olyan gyengeségek. a melyektöl távul valának. a régi fö aszonyok. azt irják. hogy aza nagy spanyol királyné. Isabella. maga kezeivel ékesitette a templomokat; maga atöb leányival varotta a papi öltözeteket. mint hogy ez a királyné igen nagy okos aszony volt. ferdinandusal. az ö urával. együt viselé az ország gondgyát. de annyi sok nehéz, és szorgos dolgai közöt is, talált magának idöt a munkára.

Mi pediglen, mondá angyélika. nem találunk arra idöt, a henyélés közöt.

Kivannyaé kegyelmetek. meg tudni mondá apáter. hogy miképpen nevelé fel gyermekeit. itéllye el kegyelmetek. a többit hogy mitsodások valának. az ö leányárol. Máriárol, a ki felesége volt. aportugaliai királynak. Emmánuelnek. azt mondgya rola. egy auctor. hogy betsületes, emberséges, és a henyélésnek ellensége vala, hogy maga kezeivel munkálodta. az aszonyokhoz illendö munkát, a minek gyólcsból, vagy selyemböl kelletet lenni. ugy hasonlo képen a leányokal is azon munkát miveltette.

Még több példat is hozhatnék elé kegyelmeteknek. ezeknél ujjabbakot is. de mind ezekböl meg láthattya kegyelmetek, hogy minden idöben. a fö aszonyoknak. leg nagyob foglalatoságok, és a leg tisztességeseb mulattságok. a gazdaszonyságbol, és a kézi munkábol állot.

Én ebben mondá angyélika, semmit nem kételkedem.

Jól is tselekeszi kegyelmed felelé a páter, mert ha példát nem hozok is elö, azt el hitetheti kegyelmed magával, hogy soha az ollyan aszony, akár mely nagy renden valo volt is, de nem tartatott, nem is tartatik jó erkölcsünek, :/erre figyelmezen kegyelmetek:/. aki valamely kezi munkát nem mivelt volna, vagy egy, vagy más képen, ennek láthato oka vagyon, mivel jó erkölcsü nem lehet, ha tsak arosz szokást el nem üzi, azt pedig ugy viheti végbe ha. gyözedelmet veszen a henyélésen. vagy aresttségen, a foglalatosságal.

De hogy véget vessek. az illyen vetekedésnek, és hogy bé foghassam szájokat az ollyan akadály keresö elméjüeknek, kérem kegyelmedet, tekintvén angyelikára, adgya ide kegyelmed. a kis könyvecskéjét, melybe a Salamon példa beszédi vannak. hogy hadd mutassam meg nékiek, mitsoda féle aszonyt tart a szent lélek bölcsnek, és emberségesnek. a ki is fel teszi annak hivatallyát, tudgyaé kegyelmetek hogy a miben áll, a kézi munkában, és a gazdaszonyságba, a tehát tsak rövideden az a tálentum a melyre szert kell tenni egy jó erkölcsü aszonynak.

Bizonyára, mondá angyélika, mind ezekröl igen kellene gondolkodni, mivel sokan azt tarttyák. hogy a kézi munka, és a gazdaszonyság. tsak a közönséges elméhez illik. és nem a köteleséghez,

Mind azon által a köteleség felelé apáter, a mely köteledzi arra az aszonyokat. teremtetésektöl fogvást, noha talám, az ártatlanságban, a dologtol mentek lettek volna, ugy valamint a szükségtöl, de az esettöl fogvást, el mondhatni, hogy a henyélés akár mely rendben. az emberi természet ellen vagyon, mivel amint már meg mondottuk. ez önnön maga a vétek, vagy is oka avétkeknek.

Azt pediglen nem kell magunkal el hitetnünk, hogy magunkot azal meg menthettyük, ha azt mondgyuk, hogy a munka, hozá illet arégiekhez, de mostanában a világ nagyobra ment, és hogy nem illik ollyan együgyüségbe, és parasztos életbe foglalni már most magunkat. mivel ajó erkölcsnek rendét, soha az idö meg nem változtattya, valamit mondot a szent lélek a Salamon szája által. ennek elötte 2700. esztendövel, mais azont mondgya, és mostanában is ugy tartozunk ahoz alkalmaztatni magunkat, valamint az elött tartoztanak, halgassuk mit mond erröl rövideden a szent lélek. a gyors aszony keres gyapjat vagy lent, meg keszitti azokat akarattya szerént, hasonlo a kereskedö hajokhoz, gondolkodik a mezön lévö örökségröl, és meg veszi azt, az ö kezének munkájábol. szöllöt plántál, fel kél jó reggel. eledelt ád háza népének. és markát ki nyittya a szegényeknek. és az ö kezeit ki terjeszti a szükölködöknek, nem félti háza népet a hidegtöl, mert fel ruházta béllet ruhákal., szorgalmatosan vigyáz háza népére. és resttségben. kenyerét nem eszi.

De hogy az illyen tselekedeteket illetlennek ne tarttsuk, a szent lélek meg mutattya hogy a jó erkölcs, mitsoda ditséreteket hordoz maga után, mivel ha eszembe jút, a bölts azt mondgya. hogy az ö lelke fel ékesitetett erövel. szépségel. és örömmel, a böltseség beszél az ö szájából, és a kegyeség uralkodik az ö nyelvén, azért is minden kedvelli,. és az ö férje ditséreteket mond reája, ha szinte minden halgatna is, de az ö tselekedeti és munkái, mindenüt hirdetnék ditséretit.

Mit felel kegyelmed ezekre tekintvén apáter télámonra, akarjaé kegyelmed meg hazudtatni a régi idöt, a historiát, a minden idöbéli szokást, az okoságot, és még abölcseséget magat is, a ki nékünk azt mondgya. hogy a háznál valo gondviselésben, és a kézi munkában kell egy betsületes aszonynak foglalatoskodni.

Nem birok a kegyelmed erejével páter uram. mondá télámon, kegyelmed igen eröss.

E tehát közönségesen, mondá apáter. az aszonyok hivatallya, és nem talalok jóbb orvaságot a resttség ellen. mint azt hogy ki ki. a maga rendében. hivatallyában. és mesterségében jól tölttse el az idöt.

Az idö hogy ugy mondgyam. semmi magában. és a filosophusok azt meg nem magyarázhatták, mondgyák ugyan. hogy e mutattya meg valamely dolognak mértékét, vagy tartosságát. de ebböl semmi bizonyost nem lehet ki tanulni.

A mi pedig bizonyosab. a, hogy az egész természet szüntelen valo mozgásba vagyon, az Égg, a föld, az éltetö állatok, egy szoval mind az, a mi éll, és a mi nem éll, egyik magátol mozog, és mást mozgat, és a másik, mást mozgat, és semmi nincsen nyugodalomban, még magunk is születünk, nevekedünk, alá szállunk, el fogyunk., és meg halunk. mint hogy a CSillagoknak forgások némellyek szerént legg nemesebb a természetben. az emberi elme azt magátol el osztotta, bizonyos részekre, ugy hogy lehessen azok szerént meg merni a több forgásokot.

Erre valo nézve, azok szerént kik azt tarttyák, hogy a nap meg kerüli a földet, az ö járását, esztendöre, holnapokra, napokra, orákra, és minutákra osztották, és ezt az osztást. idönek nevezték. nevezvén inkáb idönek, mint sem napnak, ez igy lévén, el is osztották ennek a plánétának járását, ollyan formán. valamint a földet oszttyák, gráditsokra, mély földekre, noha magában ez igy nintsen, és tsak az emberi elme adgya ezeket néki.

Azért. valamint hogy a nap soha meg nem állapodik. és soha viszá nem tér, hogy azon az uton mennyen ismét el, a melyen el ment, hasonlo képen azt mondgyák, hogy az idö, a mely a nap járásábol áll, meg nem állapodik soha, és ezen okbol. olyan sebes járása vagyon. hogy ha szinte, valamint lelki képen mondgya egy poéta, aborotvának élin menne is el mezit lábal, de magát meg nem mettzené, ezért is mondgyák hogy az idö drága, a mint hogy igen drága, mert azon kivül hogy soha meg nem állapodik, ha egyszer el mégyen. többé viszá nem tér.

Semmi tehát magában az idö, ez igy lévén, semmi nem lészen meg az idö által, mind azon által, a tsudálatos dolog, hogy semmi meg nem lesz idö nélkül, ugy is tettzik, mint ha ö volna örökös ura mindennek, és ö rendelné el egyedül minden tselekedetinket.

A mi eddig valo beszélgetésinkböl ki tettzik, hogy ha jol meg visgállyuk. meg láttyuk. hogy mindenek valamihez fogunk. jól végbe valo menetele azon áll, hogy arra jó idöt vegyünk.

Nagy tudomány is ez egy ország vezérlésében. ahadakozásokban. valo probákot eviszi jól végben, és ha az idövel nem élnek, a tengeren valo kereskedésnek, nem lészen nagy haszna, mi lehet hasznosab dolog a szántásnál, vetésnél, a mely is valamint mondgya. egy nagy filosofus. annya. a több mesterségeknek. és ez is táplállya atöbbit.

Mindenek arra tanyittanak. hogy meg ne hagyuk magunkot elöztetni az idövel. vagy azt el ne mulassuk. hogy ha télben kezdgyük el a szantást, mondgya ez a filosophus. a föld ollyanná lesz mint a sár, ha nyárban szántunk. a föld kemenysége miat az eke nem hasithattya a földet, e két idö közöt. találhatunk tehát arra alkalmatos idöt, az emberek mindnyájan az Isten gondviselésére függesztik szemeket öszel, hogy esöt küldgyön nékiek. mint ha az, jele volna a vetésnek, a melybe nagy okosság arendet követni. melyet az Isten ád nékünk, a bizonyos. hogy minden haszon vagy kár, a mezei munkában, azon áll hogy tudgyanak élni az idövel, és annak idejében dolgoztatni a munkásokot, mivel egy ember tizet ér, ha annak idejében. dolgozik, és ha idö elött el nem hagya a munkát. xenoph.memor.5.

Igen drága dolog tehát az idö, és ezt nem tsak más dologbol lehet meg mutatni. de leg inkáb abbol. mely a vallást illeti. a vallás arra tanit, hogy az Isten számot kér töllünk, a hejában valo szokért, és más értelemben. legg kisseb idönek el vesztésiért. arra is tanit. hogy az Isten a más féle dolgokban tsak a tizedikét kivánta, de az idönek a hetedik részit, parantsolta hogy nékie adgyák, erre valo nézve szentelik. a hétnek hetedik napját, mellyet vasárnapnak, vagy is ur napjának nevezik, mert az Isten ditséretire, és háláadására rendeltetet.

Ugy tettzik, mondá télámon. hogy az egy háziaktol, és a szerzetesektöl. meg lehet az idöt el rendelni. mivel nékiek nintsen olyan szorgos dolgok mint a világiaknak

Lehetetlen. hogy ne nevessek.. mondá angyélika. mindenkor, mikor ö kegyelmét hallom a szorgos dolgokrol panaszolkodni, jól emlékezem arra. hogy mimodon osztotta volt el magának. az idöt. egy betsületes ember, a ki nem vala szerzetes. hanem világi ember, de aki valamint apáter. szükségesnek tartotta az idöt el rendelni, hogy ha tsak nem akarnak ugy élni, nem mondom mint az oktalan állat, mivel az oktalan állatok is rendet tartanak, hanem ugy mint egy darab fa, a mely haszontalan, lássuk ha jól eszembe jut. miképpen osztotta vala el. a napnak minden oráit. az éttzakát is ide számlálom.

Szabad kinek kinek mondá apáter, azt ugy el osztani a mint tettzik, de közönségesen a romai szokást követik, a hol két féle nap vagyon, az egyik városi nap. neveztetik igy a föld népéröl, a ki is anapot. egyik éjféltöl a másik éjfélig számlálta, be rekesztvén a napot. a két éjfél köziben. a másik természet szerént valo nap; enap kelettöl fogva, nap nyugotig tartot. el osztván tizen két. orára, ugy hogy az elsö ora, akor kezdödöt. a midön a nap fel tettzet, és midön a nap le ment, akor 12 orát olvastak.

A sidok, a napot estvétöl fogva, más estvéig számlálták, az anyaszent egy ház, ezt a szokást. meg tartván, ettöl jönek az innepek. vigiliai, vagy virasztási, mivel az innepek szentelése, az innepek elött valo estve kezdödik, példának okáért, vasárnap, szombat est végin kezdödik, és régenten a nép, egész éttzaka virasztott, az innepek elött valo éttzakákon.

Az az emberséges ember, mondá angyélika. akiröl ide fellyeb emlékezém, eszerént oszttya vala el anapot, és az éttzakát, vagy is a huszon négy orát, ebböl az idöböl. egy nehányszor 4 orát vett az imadságra, 3 orát a kéttzeri ételre, 2 orát amulattságra, 8 orát. az ollyan dologra, vagy az olyan munkára. a melyre már ki ki hivatallya szerént hivatatik, és 7 orát, az aluvásra,

Számlállya fel kegyelmed. tekintvén télamonra. és 24 orát talál kegyelmed. hogy ha pedig ezt az osztást ahoz hasonlittyuk. a mint kegyelmed szokta el osztani amaga ideit, sokal jobban tudgya kegyelmed meg kimélleni az idöt, mert kegyelmed. egybe. két, három részt is tészen, ö az imádságbol egy részt tsinál, abban foglallya az olvasást, tanulást, és az elmélkedést, a dologbol meg mást részt, és igy a többiböl, de fel merném fogadni hogy a kegyelmed ideje tsak két részböl áll, ihon igazán fel számlálom.

Az aluvásra, mert a sido kalendáriumon kezdem el, 12 orát, azután, az evésre, ivásra, és a mulattságra. mas 12 orát., e mind öszve, jól fel számlálván, 24 ora. mind a sidok, mind a romaiak. és mind a restek. számlálások szerént.

Angyélika kérlek nem kell tsufolodni, mondá télámon, meg látom én is hogy osztod el. az idöt, mikor gazdaszony lész.

Az a betsületes ember, mondá erre apáter, /hogy meg alkudtathassa öket:/ igen helyesen osztá el az idöt, mert ugyan is, mint hogy az idönek kel el rendelni mindent, ö magátol semmit el nem rendelhet, ha tsak ötet el nem rendelik, ez olyan kints, a melyet ugy adgya atermészet, hogy jól meg kiméllyük, és a bizonyos, hogy azal jól élünk, atöbbivel is jol fogunk élni.

De hogy lehet példának okáért, kérdé télámon az olyanoktol a kik másoktol fügnek, az idejeket el rendelni?

Azok is felelé apáter, találhatnak abban modot, tsak magokot annak rendéhez alkalmaztassák, akitöl fügnek, erre valo nézve, mindgyárt azt nézük meg, hogy kik vagyunk, és visgállyuk meg, hogy mellyek. a mi akaratbol valo, és szükségböl valo köteleségeink, az után arra kel vigyázni, hogy melyik idö leg alkalmatosab azoknak végbe vitelekre, mivel abölcs azt mondgya. hogy minden dolognak ideje vagyon. és noha legyen ollyan bizonyos alkalmatosság. a melybe akaratunk ellen is kell követni az idöt, vagyon meg más ollyan is a melybe magunkhoz szabhattyuk.

Elöször, el kel intézni magunkban. hogy mitsoda gazdasághoz fogunk, egész esztendö által. másodszor hogy mindenik holnapban. mit kell tselekednünk, mitsoda hivatalunknak kell eleget tenni, illyen holnapban, harmadszor, hogy mitsoda dolgot kell végbe vinnünk mindenik héten. utolszor. hogy a napnak mindenik oráját el kel rendelnünk, bizonyos orája légyen fel kelésünknek, le fekvésünknek, az ebédnek. vatsorának.

Mint hogy mind ezek közöt nagyobbak és elsöbbek azok a dolgok, melyek az Istent tekéntik. azért nagyob szorgalmatoságal is kell azokot végben vinni, és eléb kezdeni ahoz, példának okáért, reggel az egész tselédel az imádságot el kel mondani, a misét ha lehet soha el nem kell mulatni, és ezért mindent félben kel hadni. az után lehet egy keveset olvasni. valamely lelki dologrol. akár mely dologhoz fogjunk, de azt elsöben az Istennek kell ajánlani, az ebéd bizonyos orában legyen. ebéd után, valamely jó, és hasznos dolgot kel mivelni. bizonyos napokon, és orában. a tseléd elöt olvastatni kell, és estve. közönségesen az imádságot el mondani. ezen modon egészen bé lehetne tölteni a napot. és üresség nem volna az unadalomra, és a resttségre, és ez a külömb külömb féle foglalatosság, mint egy kedvessé tenné, ezt a nyomorult életet. de arra kell vigyázni, hogy a mi egy szer el vagyon rendelve azt meg nem kell változtatni. se más idöre halasztani. mert lassanként. ismet a rendeletlenség jöne elé.

De ha ami idönket rendben kell venni, a gyermekek, és a tselédek idejét is el kell rendelni, hogy hadd vihesse végbe ki ki a maga hivatallyát. és dolgát, és hogy az idö el ne tellyék de mind ezekbe az okoságra és az igasságra kell vigyázni, és ezek szerént tenni minden rendelést.

Elég talám már pater uram. mondá télámon, mert ugy tettzik. mint ha mindenkor az eke, mellett akarna kegyelmed minket tartani. és a mulattságot el üzni.

Meg botsáson kegyelmed. mert én éppen nem tiltom atisztességes mulattságot. söt még azt akarom. hogy a munka közöt, mulassais kegyelmed magát. de azt nem akarom. hogy a mulattságbol dolgot tsinályon kegyelmed.

Azt értem ezen hogy annak orája lenne. midön tisztességesen akarná kegyelmed magát mulatni. annak pediglen napja lenne. a melyben valaki látogatására akarna kegyelmed menni, vagy a sétálásra. vagy valamely tisztességes játékra, mivel az emberi gyengeség. azt akarja hogy gondot visellyünk az egésségre, és az eröre, a mulattság erre jó orvoság. ollyannak kellene lenni annak. mint egy mizántropus. a ki tiltaná a tisztességes mulattságot, fö képpen az aszonyoknak. a kik gyengéb természetüek lévén, egy kevesé inkáb is kell magoknak kedvezni, tsak arra kell vigyázni; hogy a mulattság tisztességes és keresztényekhez illendö legyen.

De ha a’ kárttyát meg tilttya kegyelmed az aszszonyoknak, tekézni kell hát nékiek. mondá télámon.?

Látom felelé apáter, hogy kegyelmed engem törvény tsinálonak tart. meg mondottam már kegyelmednek hogy a játékot a ragaszkodás. és a mód nélkül valo teszi vétkesé. azt már meg mutattuk. hogy a mindenkori játék. vétek. és resttség, de a játékot ugy tekinteni mint játékot, és tsak azért jádzani hogy az elmének könyebséget adgyunk. ugy tettzik minden féle játék meg lehet. példának okáért. ollyan játékok, a melyek eröböl állanak. atudni valo hogy az aszonyokhoz nem illik. de a le ülve valo játekok ö nékiek meg lehetnek, tsak a mint mondam, hogy a mulattság a hivatalunkat. el ne mulatassa velünk, és amulattságot, az értelem igazgassa.


Ennek a Munkának bé fejezése. 
A melyben meg láttzik az eddig valo beszélgetésnek. 
hasznos. volta, és ezeknek aresteknek meg térések.

Bizonyára páter uram. mondá télámon. aki holmit kezde érezni magában. nem lehet mind ezeknél hasznosabb.

Hasznosabb,? fel kiáltá diánna, több már két orájánál, hogy ugyan magam szégyenlem. mitsoda életet éltem.

Ah! bátorságot vegyen az aszony, mondá apáter. örömmel diánnának. adgya Isten, hogy az ö malaszttya meg gyökereztesse ezeket abeszédeket az aszony szivébe.

Bizom az ö joságában felelé diánna, és azon igyekezem. hogy ki kelhessek. ebböl a mély álomban valo betegségböl.

Oh! e már nem tréfa, mondá tsak magában angyélika. illyen szokot lenni ameg térésnek kezdete.

Végezze el az aszony amit el kezdet: mondá apáter, és hátra nem kel tekénteni. mert mindgyárt ót terem aresttség, igyekezék az aszony azt el kerülni, bár tsak egy hétig, a nem ollyan nehéz dolog, a mint gondollyák. több idöt most nem kivánok. és arrol most nem szollok. hogy mitsoda szükséges az üdveségre. a melynél nintsen semmi drágáb evilágon. kérem az Istent. hogy vigye végben a mit el kezdet; hanem most azt mondom, hogy az egésségre, annál jób dolog nincsen. se jobbat nem tselekedhetik az aszony.

Gondollyaé az aszony, hogy arest,, lágy, és rendeletlen élet használ az egésségre, gondollyaé azt, hogy az olyanok a kik tsak esznek. alusznak. semmiben elméjeket nem foglallyák. testeket tsak hevertetik, hogy azoknak jó egésségek lehessen.? bizonyára nem lehet, söt még ezektöl erednek. alelki és testi betegségek. ezek okozák, azokat a nyughatatlanságokat. alkalmatlanságokat. a melyek mind atestet. mind az elmét meg gyengittik.

Az életnek felét abban tőlttyük. hogy nedveségeket gyüjtsünk. a resttség, és a rendeletlenség miat. és a más felét, abban. hogy gyogyittsuk. ollyan orvosagokal. a melyek annál is inkáb haszontalanabbak, és ártalmasabbak, hogy gyakorta élünk vélek. és azokat szókásul vévén, a természet folyását meg gátollyák. ezek okozák azután a hirtelen valo veszedelmes nyavalyákot, az én tanátsom tehát igen jó, az egésség meg tartására.

Meg láttya kegyelmed páter uram. hogy követni fogom. mondá diánna.

Adná Isten. felele a páter. hogy az ide valo jövetelem haszonra fordulna, és meg mutathattam volna kegyelmeteknek. hogy ez a rest élet. a pogányokhoz illendö élet, és tsak aza külömbség vagyon benne, hogy azok a kik igy élnek, kereszténynek mondgyák magokat, ugyan az a név is tészi vétkesebbé öket, mivel meg mutattyák tselekedetekböl. hogy nem érdemesek ezt a nevet viselniek, azt láttyuk hogy a pogányok közöt is, az emberséges emberek utálták az olyan meg holt életet, a keresztények pedig mostanában. még azal. ditsekednek.

Oh! páter uram. mondá télámon. emár sok, egészen szégyenben hoz kegyelmed bennünket.

Éppen nem felelé a páter, nem kell szegyenleni hanem bátornak kell lenni, és meg utálni azt arest lágyságot, a melyben, a neveltetés és arosz példa. vezet minket, el kell szaladni aresttségtöl, és követni kell ajó erkölcsöt.

Igen is páter uram. mondá diánna, vidám ábrázattal. már én azt egészen fel tettem magamban.

Én itt meg nem mondhatom apáternek. mondá mariánna, a szivem gondolattyát, de látogatására el megyek, és reménlem hogy Isten kegyelmével ö kegyelmének meg mutatom inkáb tselekedetimböl, mint sem beszédimböl. hogy azö kegyelme intését fogom követni.

Én pedíglen mondá télámon, ujjonnan fogok születni.

Meg lássuk mondá angyélika. hogy mint tarttyák meg fogadásokat. páter uram leg elöbször. midön ide fog kegyelmed jöni, itt kegyelmed. tsak szenteket talál.

Leg aláb mondá diánna. igyekezünk azokká lenni.

Az. Isten ö Felsége. adgya meg kegyelmednek azt a kegyelmét. mondá apáter.

Erösen is bizom az ö joságában felelé diánna.

Ez igy lévén. már most bizhatom abban, hogy azon szegény nyomorultaknak a leveleket az aszony kezemhez fogja adni.

Ha Isten egésséget ád. felelé diánna, holnap oda adom. és magam is abban munkálodni fogok.

Meg is áldgya az Isten az aszonyt érette, mondá apáter. mert a ki a szegényeknek szolgál, ö néki szolgál.

E képpen lett vége, ahat napig tartó beszélgetésnek. a melyre Isten áldását adá. és a fellyeb emlitett szemelyeket a resttségböl kivevé. a páter diénes intesi által, a kinek az Isten fáradságát meg jutalmaztatá. és a kihez mindenik nagy bizodalommal. vala, diánna pedíglen ez után. mind más féle életet élvén, a szeretetre mélto angyélikát, télámonnak adá. a kik keresztényi házaságban éltenek együt, máriánnában, mint hogy aleg nagyob fogyatkozás a kártya játék vala, a mi ebben a játékban vétkes, azt el hagyá, és magát hivatallyának köteleségében foglalá mind végig.

Ditséret adassék. az Istennek. a ki áldását adgya azokra. kik hozája meg térnek.

VÉGE.

Ennek a könyvnek Táblája.

Elsö napon valo beszélgetés. 
A resttségröl. és annak eredetéröl.

Második napon valo beszelgetés.
Hogy külsö képen. mit viszen végbe. aresttség.
és avilágiaknak tunya életek

Harmadik napon valo beszélgetés.
Hogy a munka, termeszet szerént. 
minden renden levö személyeket illeti.

Negyedik napon. valo beszélgetés. 
Hogy mi képpen lehessen a resttséget el hagyni.

Ötödik napon valo beszélgetés. 
A tselédes gazdáknak köteleségeiröl.

Hatodik napon valo beszélgetés. 
Hogy atselédes gazdák, tartoznak gondot viselni tselédgyekre.

Ennek a munkának bé befejezése. 
Amelybe meg láttzik. az eddig valo beszélgetésnek. 
hasznos volta. és ezeknek a resteknek meg térések.

