Egy Komplex Színházi Nevelési Előadás Hatása A Bullying Észlelésére

Absztrakt

Háttér és célkitűzések: A bullying Magyarországon az utóbbi években egyre inkább a kutatások középpontjába kerül, azonban a művészetalapú kutatás eszközeinek alkalmazásával való vizsgálatokra jelenleg nincs példa. A kutatás fókuszában színházi nevelési előadások kvázi kísérleti jellegű hatásvizsgálata áll. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen hatásai lehetnek ezeknek a foglalkozásoknak az érintett osztályok bullyinggal kapcsolatos gondolkodására, attitűdjére.
Módszer: A részvételi akciókutatásra épülő hatásmérés során kevert módszertant alkalmaztunk. A kvantitatív vizsgálat során kérdőívet töltettünk ki a vizsgálati (12 csoport, 335/258 résztvevő) és kontrollcsoport (12 csoport, 285/262 résztvevő) diákjaival a beavatkozás előtt és után. Az elő- és utótesztelés viszonylatában osztályszinten aggregált adatokat hasonlítottunk össze. A kvalitatív részben a foglalkozás előtt és után félig strukturált interjút készítettünk az osztályfőnökkel, nyílt, kvalitatív megfigyeléssel vizsgáltuk magát a foglalkozást, és rövid, értékelő félig strukturált interjút készítettünk a színész-drámatanárokkal is.
Eredmények: A kétutas faktoriális varianciaanalízis megerősíti, hogy szignifikáns mértékben csökkent a bullying problémaérzékelése mindkét csoportban. Összehasonlítottuk a bullying problémaérzékelést befolyásoló változókat az elő- és utóteszt viszonylatában (lineáris regresszió), ahol azt tapasztaltuk, hogy az áldozat szerepe helyett a foglalkozás után már a szemlélő szerepére helyeződött a hangsúly. A kvalitatív elemzések során kitértünk az osztályfőnök meghatározó szerepére, valamint a bullying szereplőivel kapcsolatos attitűdökre. Emellett komplexen elemeztük a beavatkozás kontextusát a felelősség-tulajdonítás kérdéskörének feltárásával, és a foglalkozásokkal kapcsolatos attitűdök részletes elemzésével.
Következtetések: A kutatás alátámasztotta, hogy a bullying a közösség működésébe ágyazottan, a normarendszer részeként zajlik, és az események fenntartásában vagy megállításában minden szereplőnek van felelőssége. Jelen kutatás legfőbb eredményei közé tartozik egy-egy közösség attitűdváltozásának mélyebb megismerése, valamint a pedagógus kulcsszerepének és felelősségének azonosítása, aki mintát jelent a tanulók számára. További eredményünk, hogy a színházi nevelési előadás közösségre gyakorolt hatása jelentős, és az intervenció során jól alkalmazható.