Végesség, lázadás és önteremtés
A Szárnyas fejvadász és a Blade Runner 2049 egzisztenciális pszichológiai megközelítésben
DOI:
https://doi.org/10.17627/ALKPSZICH.2025.3.93Kulcsszavak:
Szárnyas fejvadász, egzisztenciális pszichológia, végesség, önteremtésAbsztrakt
Ridley Scott 1982-es Szárnyas fejvadász c. filmklasszikusa, illetve annak 2017-es, Dennis Villeneuve által rendezett folytatása, a Blade Runner 2049 rendkívül sokrétű, súlyos egzisztenciális dilemmákat feszegető alkotások. A tanulmányban – elsősorban az alapműre fókuszálva – az egzisztenciális pszichológia és filozófia nézőpontjait felhasználva elemzem, hogy a halandóság felismerése milyen formában alakítja az egyes szereplők karakterét és viselkedését. Ennek középpontjában a végesség elleni lázadás és az arra adott progresszív válasz, a teremtés és önteremtés áll, rámutatva arra, hogy csak a saját identitás megtalálása, illetve az ön-transzcendencia adhat valódi értelmet a létezésnek, ami segít a halandóság keltette egzisztenciális szorongás elleni küzdelemben. A filmekben mindez az utódnemzés képességének dilemmája köré szerveződik, ami Otto Rank szerint az elsődleges „halhatatlansági projekt”, de a két alkotás ezen túlmenően is jelentős filozófiai problémákat feszeget a létezés mibenlétével kapcsolatban.
