Félelem a kimaradástól. Az önértékelés, okoseszköz-függőség és nemi különbségek szerepe serdülők körében

Absztrakt

Háttér és célkitűzések: A félelem a kimaradástól (FoMO: Fear of Missing Out) arra a szorongásérzésre utal, hogy esetleg kimaradunk mások által megtapasztalt élményekből. Ez arra készteti az egyént, hogy folyamatosan kövesse mások viselkedését, jellemzően közösségimédia-platformokon, okoseszközök használatával. A FoMO-nak problémás társas, érzelmi és viselkedéses következményei lehetnek, különösen serdülők körében. Szakirodalmi adatok arra utalnak, hogy a fiatal lányok különösen veszélyeztetettek lehetnek, de a nem és a FoMO összefüggése nem egyértelmű. Vizsgálatunk célja a FoMO-ban fellelhető nemi különbségek vizsgálata az önértékelés és okoseszköz-függőség figyelembevételével magyar serdülők körében.
Módszer: Keresztmetszeti kutatásunkban 266 serdülő (144 lány és 122 fiú, életkori átlag: 14,16, szórás: 1,65 év) adatait elemeztük útvonalelemzés segítségével, amiben a nemi különbségek és a lefekvés előtti okoseszköz-használat összefüggését a kimaradástól való félelemmel az önértékelés és okostelefon-függőség szintjein keresztül vizsgáltuk. Eredmények: A lányok átlagosan magasabb FoMO-szintje összefügg a fiúkénál átlagosan alacsonyabb önértékelésével és magasabb okoseszköz-függőségével, a lefekvés előtti okoseszköz-használat hatásának figyelembevétele mellett. A lefekvés előtt okoseszközt használó lányok jellemezhetők a legmagasabb FoMO-szinttel. Az esti okoseszköz-használat az okoseszköz-függőségen keresztül hat a kimaradástól való félelemre. Vizsgálati mintánk közel 30%-a jellemezhető az okoseszköz-függőség rizikójával. A nemi különbségek szerepe a FoMO megélésére hasonló mértékű az önértékelés és okoseszköz-függőség útján, melyek figyelembevétele mellett megszűnik a nem és kimaradástól való félelem közvetlen kapcsolata.
Következtetések: Eredményeink hozzájárulnak a FoMO-ban tapasztalható nemi különbségek lélektani tényezőkkel (vö. önértékelés, okoseszköz-függőség) való magyarázatához, melyek a különösen veszélyeztetett egyének azonosítása mellett elősegítik az intervenciók tervezését. A tudatos okostelefon-használati szokások elősegítése különösen figyelmet igényel a serdülő korosztályban. Az eredmények alapján javaslatokat teszünk gyakorló szakemberek számára.