Rovatszerkesztői bevezető

Absztrakt

A Pedagógusképzés folyóirat korábbi számában (18. évfolyam, 1-2. szám) jelent meg Fazekas Ágnes cikke, amely azt a kérdést feszegette, hogy van-e és mérhető-e az oktatási innováció hazánkban? A cikk részletesen bevezette az innovációk komplex világát és felvetette, hogy a tanulószervezetként működő intézmények képesek kezelni és menedzselni az újítások keletkezéséből és terjedéséből fakadó kihívásokat. Jelen számunkban K. Nagy Emese folytatja a megkezdett diskurzust, aki a Komplex Instrukciós Programot (KIP) mutatja be innovációelméleti perspektívából. A cikk jól érzékelteti az innovációk komplex adaptív rendszerként való értelmezhetőségét, rávilágít az átadás és terjesztés dinamikáira. A tanulmányban megjelenik az innováció sikerességének feltételeiként a pedagógiai kultúraváltás és a pedagógusok egyéni attitűdje is, kombinálva az egyéni és a szervezeti perspektívát.

A fentiek alapján jól látható, hogy az oktatási innovációk fejlesztésében, átvételében és terjedésében fontos szerep jut a pedagógusképzés, pedagógus továbbképzés és a folyamatos szakmai fejlődés területének is. Hogyan tudná a pedagógusképzés jobban támogatni az oktatási innovációk fejlesztésé és terjedését? Hogyan lehetne az oktatási intézményeket támogatni az innovációk átvételében, fejlesztésében és továbbadásában a továbbképzéseken, illetve a folyamatos szakmai fejlődés egyéb dimenzióinak keretében? Várjuk Olvasóink véleményét, reflexiót az írásokra és a felvetett   kérdésekre!