Kôhalmi Béla emlékezete – Életrajz és pályakép I.

  • György Pogány Kármán József Városi Könyvtár, ny. könyvtárigazgató
##semicolon## Életrajz, Könyvtártudomány története, Könyvtárügy története, Pályakép

Absztrakt

Kőhalmi Béla (1884–1970) a XX. századi magyar könyvtárügy meghatározó személyisége volt. Könyvtárosi pályáját 1909-ben a Fővárosi Könyvtárban, Szabó Ervin közeli munkatársaként kezdte. Tevékenyen közreműködött a nyilvános könyvtárrá átszervezett intézmény megújulásában, ő készítette a decimális szak-, illetve a betűrendes és a földrajzi katalógust. 1913-tól szerkesztője volt megszűntéig a modern könyvtári törekvéseket támogató Könyvtári Szemle című szaklapnak. A baloldali elkötelezettségű Kőhalmi jelentős résztvevője volt az 1919-es Tanácsköztársaságnak, Dienes László mellett a könyvtári ügyek helyettes megbízottja lett. A lázas elképzeléseket igyekezett mederbe terelni, a túlzásokat megakadályozni. A bukás után 1920-tól emigrációba vonult, Bécsben élt, a magyar emigráns sajtó, illetve különféle német nyelvű lapok munkatársaként tartotta fenn magát és családját. 1934-ben tért haza Budapestre, újságíróként működött 1945-ig. Könyvtárosi működésének második korszaka 1945-ben kezdődött, az immár Szabó Ervinről elnevezett Fővárosi Könyvtár munkatársa, helyettes igazgatója lett, majd az Országos Könyvtári Központban dolgozott, komoly szerepet játszott az elkobzott szerzetesi könyvtárak állományának mentésében. A formálódó könyvtári sajtó szerkesztőjeként kamatoztatta tudását, tapasztalatait. Az MTA Könyvtártudományi Főbizottsága 1954-ben elnökévé választotta, 1956-tól pedig egyetemi tanárként kapcsolódott be a könyvtárosképzésbe, meghatározó szerepet töltött be a felsőfokú könyvtárosképzés megszilárdulásában. Oktató tevékenysége mellett számos szakmai testület tagjaként dolgozott. Tudományos munkásságában elsősorban a bibliográfia és a tájékoztatás elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, tanulmányai többnyire a Magyar Könyvszemlében jelentek meg, melynek szerkesztőbizottsági tagja, 1957-től főszerkesztője volt. Munkássága elismeréseként elnyerte a Kossuth-díjat, tudományos munkásságát pedig az irodalomtudomány kandidátusa fokozat megítélésével ismerték el.

Megjelent
2021-07-26
Hogyan kell idézni
Pogány, G. (2021). Kôhalmi Béla emlékezete – Életrajz és pályakép I. Könyvtári Figyelő, 67(2.), 247-257. Elérés forrás http://ojs.elte.hu/kf/article/view/2469
Rovat
Múltunkból