A szuburbanizáció virágkora és hanyatlása magyarországon

  • Bajmócy Péter
  • Györki Andrea

Absztrakt

A szuburbanizáció az 1990-es évtized és a 2000-es évek legnagyobb volumenű társa-dalmi térfolyamata volt Magyarországon. Ugyanakkor a 2000-es évtized közepétől visszaesés mutatkozott a szuburbanizáció dinamikáját tekintve először a vidéki nagy-városok, majd Budapest környékén is. E tanulmány számos, különböző egyszerű kvantitatív módszer segítségével igyekszik alátámasztani a szuburbanizáció virágkorá-nak és hanyatlási időszakának folyamatait, illetve megkísérli csokorba szedni a hanyat-lás lehetséges okait.

Az elmúlt évtizedek hazai urbanizációs folyamatai viszonylag jól ismertek. 1990 előtt az urbanizáció (első szakasza) határozta meg a migrációs folyamatokat, a városok népessége nőtt, a falvaké csökkent (ENYEDI GY. 1988, BELUSZKY P. 1999). Kezdetben a legnagyobb városaink népessége növekedett leggyorsabban, majd a közép- és kisváro-sok is jelentős migrációs nyereségre tettek szert. A falvak esetében a településméret alapvető jelentőségű volt a migrációs veszteséget tekintve, minél kisebb népességű volt egy falu, népességének annál nagyobb részét vesztette el. A forgalmi helyzet valamelyest árnyalta ezt a hatást: a főutak, vagy a nagyobb városok közelében lévő falvak népességszáma kevésbé fogyott. Mindössze néhány speciális szerepkörű község népessége nem fogyott (kiemelt idegenforgalmi adottságú helyek, ipari- és bányászfalvak, országos mezőgazdasági központok). Az elvándorlás következtében a falvak demográfiai helyzete megváltozott, népességük elöregedett, legtöbbjükre az 1970-es, 1980-as években már a természetes fogyás volt jellemző.

1990 után a természetes fogyás a városok zömét is elérte, a korábbi migrációs trendek pedig alapvetően átalakultak. Az urbanizáció – amely az 1980-as évtizedre is már alaposan vesztett lendületéből – megállt. A nagy- és középvárosok népessége folyamatosan csökkenni kezdett. A csökkenés elsődleges oka a szuburbanizáció volt. Először Budapest környékén, majd a nagyvárosok és néhány középváros környékén is növekedni kezdett a falvak népessége, elsősorban a nagyvárosból kiköltözők miatt. A szuburbanizáció irodalma is elég széleskörű már Magyarországon, az okok is többé-kevésbé ismertek (BAJMÓCY P. 2000, 2002, 2006, DÖVÉNYI Z. – KOVÁCS Z. 1999, HARDI T. 2002, KÓKAI S. 2006, 2012, SZEBÉNYI A. 2006, TIMÁR J. 1999, TIMÁR J. – VÁRADI M. M. 2000, TÓTH J. 2011). A szuburbanizáció klasszikus esete szerint ugyanakkor a nagyvárosi te-reken kívüli területek népessége továbbra is fogy a szuburbanizáció szakaszában. Ma-gyarországon az 1990-es évtizedben a vidéki terek népessége ugyan fogyott, de a fo-gyás mértéke nem haladta meg a teljes népesség fogyását. A vidéki terek népességének alakulását számos tényező befolyásolta. Egyes térségekben a természetes szaporodás lényegesen kedvezőbb a városi tereknél. Különösen az 1990-es évtized első felében számos nagyvárosi költözött vissza vidékre, elsősorban a nagyvárosi megélhetés ne-hézségei miatt, különösen az ország legszegényebb térségeibe (Szabolcs-Szatmár-Be-reg, Borsod-Abaúj-Zemplén, stb.). A nagyvárosok körüli dinamizált terek gyakran túl-nyúltak minden határon, néhány távolabbi falut is dinamizálva. Emellett egyes klasszi-kus rurális térségek felértékelődtek, különösen azok, amelyek idegenforgalmilag is jelentősek (Balaton-felvidék, Őrség), s bevándorlási célterületekké váltak. Az 1990-es éveket és a 2000-es évtized első felét tehát a fogyó népességű közép- és nagyvárosok, dinamikusan növekvő szuburbán terek és stagnáló kisvárosok, rurális terek jellemez-ték. 2004-2006 környékén azonban néhány ezen trendek körül megváltozott. A nagy-városok újra növelték népességszámukat, miközben a vidéki terek népességszáma számottevő csökkenésbe kezdett. A szuburbán folyamatok ugyanakkor tovább tartanak, Budapest környékén csak kismértékben vesztettek dinamikájukból, az ország többi nagyvárosa körül azonban a szuburbanizáció lelassult, esetenként megállt (BAJMÓCY P – DUDÁS R 2008). Végül 2010-re a Budapest környéki szuburbanizáció is jelentősen lelassult.

A szuburbanizáción jelen esetben a városi népesség és tevékenységek dekoncentrációját értjük, amely átfogó részét képezi az urbanizációs folyamatnak. Dekoncentráció abban az értelemben, hogy a népesség, a termelő és nem termelő tevékenységek egy része, a tőke, a beruházások a városi központok helyett inkább a környéki telepü-lésekre koncentrálódnak. Ugyanakkor dekoncentráció abban az értelemben is, hogy a népesség és/vagy tevékenységeinek (termelés, szolgáltatások igénybe vétele rekreációs tevékenység) egy része ténylegesen ki is települ a városból annak közvetlen környékére.

Megjelent
2017-11-30
Folyóirat szám
Rovat
Cikkek