Időskori szociális ellátás a nyugat-dunántúli régió aprófalvaiban

  • Balogh András

Absztrakt

Magyarország korszerkezetére az idıskorúak arányának évrıl-évre történő emelkedése
jellemzı, ami egyre komolyabb kihívást jelent a szociális ellátórendszer számára. A
Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2011-ben a népesség 16,7%-a tartozott a 65 éves vagy idısebb korosztályokba. Az elöregedés tartós adottságnak tekinthető,
ami a népesedési folyamatok egyenes következménye (PERCZEL GY. 2003). A folyamat
ugyanakkor eltérı mértékben jelentkezik a településhierarchia különbözı szintjein:
hangsúlyosan van jelen a fıvárosban, valamint a falvakban, s azokon belül is kiváltképp
az alacsony lélekszámú községekben. Tanulmányunkban a Nyugat-dunántúli régió
aprófalvaiban élő időskorú népesség szociális ellátásának térbeli sajátosságait vizsgáljuk,
azt, hogy a régió három eltérő fejlettségő megyéjében, az aprófalvak különböző
típusaiba tartozó 500 fő alatti települések esetében milyen elınyök, illetve hátrányok
tapasztalhatóak a szociális intézmények, illetve azok elérhetısége tekintetében.
Keressük, melyek azok a kisközségek, amelyek a szociális ellátásban hátrányban vannak
a régió többi aprófalvához képest, s megkíséreljük a miértre is megtalálni a válaszokat.

Megjelent
2017-11-22
Hogyan kell idézni
ANDRÁS, Balogh. Időskori szociális ellátás a nyugat-dunántúli régió aprófalvaiban. Településföldrajzi Tanulmányok, [S.l.], v. 1, n. 1, nov. 2017. Available at: <http://ojs.elte.hu/index.php/tft/article/view/183>. Date accessed: 20 júl. 2018.
Folyóirat szám
Rovat
Cikkek