Gyermekkép fametszeteken. Japán az Edo-korszakban (江戸時代 1603–1868)

Absztrakt

A vizuális elemzés lehetővé teszi a kutatók számára, hogy olyan információkat értsenek meg, melyek a képekben kódoltan jelennek meg. (Kress and Leuween, 2006). Az interdiszciplináris kutatás témája a 17. és 19. század közt készült ukiyo-e fametszetek elemzésével kibontani a korszak lehetséges gyermekképét Japánban. Az elemzési módszer Panofsky (1984), Bouteaud (1989) Addis (1996) és Collier (2010) munkáira épül. Az interdiszciplináris kutatás lehetőséget teremt arra, hogy a képekbe kódolt információt feltárjuk. A gyermekkortörténeti ikonográfia a társadalmi jelenségeket segít megérteni egyes korszakokban, valamint a gyermekek felé irányuló attitűd, viszonyulás feltárásában jelentős segítséget nyújt. A kutatás során a hétköznapi szituációkra, gyermeknevelési szokások feltárására fókuszálunk. Az ukiyo-e képek a gyermekkortörténet számára vizuális dokumentumokként alkalmasak lehetnek erre a feltáró munkára, hiszen hétköznapi embereket és szituációkat ábrázolnak, valamint könnyen hozzáférhetők, online, szabadon felhasználható adatbázisokban is megtalálhatóak. Az ukiyo-e képek alkotásának aranykorában a 17–19. században nem volt cenzúra, az ábrázolások közt olyan témákat is találunk, mely ma tabunak számít, így a szexualitás vagy halandóság kérdése, valamint az ember életszakaszai a gyermekkortól az időskorig mind fellelhetőek az ábrázolásokon.