A 2021. január 21-én, egy nappal nemzeti himnuszunk születésének évfordulója és egyben a Magyar kultúra napja előtt megrendezett, az ELTE TÓK Ének-zenei Tanszékének immár szokásosnak nevezhető konferenciájának témája és címe Magyar zene és kultúra lett. A színes, változatos és tartalmas programban elhangzott tudományos és ismeretterjesztő előadások leírt anyaga képezi a 2021/ 3. szám írásainak legnagyobb részét.

A 2020-ban bevezetett NAT, Kodály Zoltán zenei nevelési elveit alapul véve – mely az élményszerzés legfontosabb forrásaként a kóruséneklést nevezi meg –, lehetőséget biztosít a tanórán kívüli zenei tevékenységek iskolai keretek közti és azon túli szerveződése számára, „melyhez a köznevelés és a kultúrát közvetítő intézmények, szervezetek együttműködése elvárható és szükséges” (NAT, 2020, p. 408). Tanórán kívüli tevékenység a koncertpedagógia, az iskolai néptáncoktatás, népdalkörök, népdalkórusok, kamaraegyüttesek működésének színes, életre szóló élményeket rejtő világa. A lapszám tudományos igényességgel járja körül ezeknek a tevékenységeknek belső motivációs tényezőit, a gyerekek tanórán kívüli művészeti tevékenységeinek összefüggéseit a gyermek- és felnőttkorban megfigyelhető kulturális és művészeti rendezvények rendszeres látogatásával. Lapszámunk a koragyermekkori művészeti nevelés fontosságára, személyiségfejlesztő aspektusaira hívja fel az Olvasók figyelmét.

A zenei anyanyelv, a zenei kultúra felfedeztetéséhez tanítók, óvók, kisgyermeknevelők egyaránt találnak módszertani kincseket a lapszámban.

Inspiráló felfedezést kívánunk minden kedves Olvasónkak!

Az oktatás és nevelés lényegi alapfolyamatának közvetítő médiumokra alapozása, 2020 tavaszán a tanulásszervezés teljes újragondolását igényelte Magyarországon (is) valamennyi oktatási intézményben. A Covid19 járvány hatására előtérbe került az online oktatás, amelynek köszönhetően új dinamizmussal tört be az informatikai és módszertani innováció az oktatás mindennapjaiba. A digitális oktatásra való átállás felgyorsította a reformok terjedését, olyan módszerek meghonosodását, amelyek a fejlett oktatási rendszerű országokban már bevált szokásként vannak jelen, ezzel eddig nem látott tempójú digitális fejlődésnek tette ki az érintett pedagógusokat, a diákokat és a szülőket. Bizonyos szempontból a digitális oktatás egy alternatív, egyéni tanulmányi úttá vált, amelynek során a pedagógus, mint segítő, facilitátor jelenhet meg a tanulási folyamatban. Ugyanakkor a tantermen kívüli munkarendre történő átállás kényszere a szervezett oktatás olyan elemi feltételeit iktatta ki az oktatási rendszer egészéből, mint a személyes nevelő-gyerek, tanuló-tanár interakció.

A járvány globális traumája és megpróbáltatásai közé pozitív tapasztalatok egyaránt vegyültek, melyek generációs szinteken, és azokat átívelően is élményközösséggé formáltak minket. Felértékelődött mindaz, ami otthonunk falai között feltölt, élményt és erőt ad, az elszigeteltségben is összekapcsol. Azaz, például nyilvánvalóvá vált a művészetek megkérdőjelezhetetlen, egyenesen létfontosságú szerepe az életünkben. A Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat 2021/2. száma tudományos igényességgel, színes, változatos írásokkal járja körül az oktatást örökre megváltoztató pandémiás helyzetet, folyamatosan megoldásokat keresve. Jó olvasást és feltöltődést kívánunk a lapszám Olvasóinak!