Árdeli dallamok – A Kovács András Ferenc-olvasás lehetőségei a közoktatásban

Absztrakt

KAF írásművészetének a közoktatás keretei közt történő tárgyalása számos izgalmas lehetőséget kínál az ezzel kísérletezők számára, noha kétségkívül jó néhány nehezen megkerülhető problémát is fölvethet. A nehézségek minden bizonnyal a közoktatásban, illetve a tudományos igényű szakirodalomban használt terminológia – és főként az alapvető problémafókusz (irodalomfölfogás) – mindmáig nem kellő hatékonysággal áthidalt különbségében gyökereznek. Míg a KAF-szöveg rendkívül dialógusképesnek mutatkozik bizonyos teoretikus kérdezési irányokkal, a közoktatásban a mai napig elterjedt szerzőközpontú irodalomfelfogás nézőpontjából (a gyerekversek kivételével, ahol ezt a szempontrendszert hagyományosan nem érvényesítik) feltűnően nehezen szólaltatható meg. Alapvető probléma, hogy az ezredforduló költészeti tendenciáinak részletes tárgyalására a legtöbb esetben nem marad idő. Mindez azonban nem csupán akadály, hanem akár lehetőséget is kínálhat is a két „szféra” és a két irodalomfölfogás közti közvetítésre – és ezen közvetítő feladatra KAF költészeténél alkalmasabbat keresve sem találhatunk: tulajdonképpen KAF költészetét a közoktatásban tanított szinte valamennyi fontos és hangsúlyos témakör, korszak vagy költői életmű kapcsán „összehasonlítási alapként” vehetjük számításba: az effajta kortárs irodalmi jelenségekkel történő összehasonlítások pedig (akár konkrét szövegelemzések keretei közt, akár csupán példaként) legalább annyira segíthetik az adott szerző vagy irodalomtörténeti korszak stilisztikai, poétikai, retorikai sajátosságaiban való elmélyülést, mint a kortárs magyar irodalom (vagyis az olvasókhoz, diákokhoz nyelvileg, kulturálisan legközelebb álló irodalmi alkotások) élővé tételét. A tanulmány azokat a nagyobb problémacsoportokat veszi sorra, amelyek kapcsán KAF költészetének tanítása akár a közoktatás jelenlegi keretei közt is megvalósítható: a gyerekköltészet, a költői „maszkok”, alakmások valamint az intertextualitás problémakörét, majd egy függelékkel: néhány konkrét – a középiskolai oktatás menetébe is jól beilleszthető – összehasonlító elemzésre javasolt szöveg felsorolásával zárul. A felsorolásból látható, hogy szinte alig akad olyan, a középiskolában tanított költői életmű, amelynek vizsgálatához KAF költészete ne kínálhatna újabb szempontokat.