A Zoomperenciás-tengeren is túl
Egy online élőszavas mesemondó kurzus margójára
Absztrakt
Mit tesz az ember, ha egy világjárvány miatt nem találkozhat személyesen tanítványaival? Ezzel a kérdéssel szembesülve megoldást kellett találnom arra, hogyan tudnám megtartani az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán a 2019/2020 tavaszi félévre meghirdetett élőszavas mesemondás kurzusomat csecsemő- és kisgyermeknevelő szakos hallgatóimnak. Sok gondolkodás és az online tanítás fortélyainak tanulmányozása után végül sikerült megvalósítani a gyakorlatias képzést a szokványostól teljesen eltérő formában, ugyanolyan óraszámban, mint eredetileg terveztem. Ebben a cikkben egyrészt szeretném megosztani a folyamattal kapcsolatos tapasztalataimat, másrészt kitérek az élőszavas mesemondás lényeges pontjaira, és bemutatom mesemondó kurzusom módszertani kereteit és főbb megfontolásait.
Referenciák
Bajzáth, M. (2015). A mese a nevelés táltosparipája. Új Köznevelés, 2. Különszám: Óvodai nevelés
Derényi, A. (2019). Tanulási eredményekre alapozott kurzusszervezés, tanuló központú oktatás. Tempus közalapítvány. https://tka.hu/nemzetkozi/10087/tanulasi-eredmenyekre-alapozott-kurzusszervezes-tanulo-kozpontu-oktatas
Kovács, Á. (2019). Kalotaszegi népmesék (Bevezető tanulmány az ÚMNGy V-VI. kötetéhez). In Benedek, K. & Raffai, J. (Eds.) Tanulmányok a mesemondásról (p. 68). Hagyományok Háza. https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/a-mese-a-neveles-taltosparipaja
Sándor Ildikó (2017) A mesemondás három aranyalmája. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 26(12) 45–50.
Copyright (c) 2021 Szerző
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License.
